HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Társalgó, ebédlő, kert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 26
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
25000/30000  (25000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szomb. Márc. 28, 2009 7:24 am

//Bemutatkozás//

Morogva rohangálok a még be nem adott jelentések után, hogy időben le legyen mindegyik adva a kapitánynak. Nagyon remélem, hogy nem velem fogja elolvastatni mindet, mert ha igen, esküszöm, felmondok…
- Kérem a mai jelentést!
Léptem be morcosan az egyik tiszt szobájába, és az a felszólításra azonnal át is nyújtott egy vaskos kis mappát, amiben az aznapi jelentése volt. Dörmögve léptem ki az ajtón. A papírok egyre csak gyűltek és gyűltek és gyűltek, és néhányszor majdnem el is szórtam. -.- Néha már azon gondolkodok, hogy biztos nincs nálam szerencsétlenebb shinigami… Miután kész lettem a papírok összeszedésével, bevittem a kapitányi irodába, és letettem őket az asztalra. Hirtelen furcsa hangot hallottam a gyomrom tájéka felől…
>Brrrrrrb… brrrb…<
Hallatszott egyre sűrűbben. Gyorsan elszáguldottam az ebédlőbe, és bekaptam néhány falatot. Az evés után, úgy gondoltam át megyek a társalgóba, hátha van valaki, akinek húzhatom a hülyeségeimmel az idegeit. Mikor beléptem, megláttam Akanét, és az új fiút.
- Halihóóóó!
Integettem, mint valami idióta, miközben egyre közelebb kerültem hozzájuk.
- Te lennél az az újfiú? Nem mondom, aranyos vagy…
Támadtam le rögtön. Remélhetőleg nem ijesztettem meg, és nem menekül át azonnal egy másik osztaghoz, mint ahogy azt már tették jó néhányan. Kezdem magam néha úgy érezni, mint valami shinigami ijesztő… Pedig én csak kíváncsi vagyok, meg kedves akarok lenni az újoncokhoz, de ha ez nem tetszik nekik, akkor így jártak…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akiyama Akane
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 153
Age : 26
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
45500/65000  (45500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szomb. Márc. 28, 2009 8:09 am

//Bemutatkozás//

- Ráérsz vele.
*Válaszol, amikor Eiji megkérdezi, mikor hozza a szerződését. Azt inkább nem mondja, hogy mi a valódi ok az, hogy nem tudja, milyen terjengős az az irat... Neki meg nincs kedve már megint egész nap a kapitányi irodában kotlania. Úgyis csak át fog futni majd a szokásos sallangokon, és csak a legfontosabb információkat nézi meg.*
- Rendben, akkor kezdem is.
*Néz ismét tisztjére, amikor az megkéri, hogy meséljen az osztagról, majd kis szünet után bele is fog:*
- Bent már láthattad az előző kapitányok és hadnagyok portréit, így róluk nem mondanék semmit, mindent fontos dolgot elolvashatsz ott. Még Aizen Sousuke is megtalálható köztük...
*Utolsó szavai alatt hangján valamiféle rejtett düh érezhető ki, combjain heverő kezei pedig idegesen markolnak hakamájába - egyértelműen látszik, hogy vélekedik Akane az árulóról...*
- Szóval inkább elmondanám, mik is az osztag fő feladatai. Mi vagyunk az üzenetek közvetítői Seireitei-en belül, és a tisztek elég jártasak a kidou-használatban. Ezen kívül a hadnagy szokta leadni a jelentéseket - a többi hadnagyhoz hasonlóan - a kilencedik osztagba, hogy ezzel is segítse a magazin szerkesztését.
*Ekkor eszébe jut, hogy még valószínűleg nem hozta össze a (bal?)sors Eijit Mitsukóval. Ezt pedig minél hamarabb orvosolni kell - nem ártana megismernie másik felettesét is -, és remélhetőleg nem ijeszt rá még jobban vele...*
- Apropó, hadnagy... Jól gondolom, hogy még nem is találkoztál vele?
*Kezdi el finoman felvezetni a témát. Eiji pedig már sejtheti, hogy mit akar kihozni kérdésével a kapitány...*
- Biztos itt lesz a közelben... Általában ugyanis minél messzebb találhatod meg az irodától, de minél közelebb az ételekhez...
*Jegyzi meg vigyorogva - valószínűleg Mitsuko is hallja szavait. Éppen elkiáltaná magát, hogy idehívja, beosztottja azonban magától is megjelenik.*
- 'Napot, Mitsuko...
*Köszönti a hadnagyot, majd ismét Eijihez fordul vigyorogva.*
- Mondtam, hogy itt lesz valahol...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Csüt. Ápr. 02, 2009 8:51 am

// Bemutatkozás //

Kissé megnyugtatott, hogy nem kell a káoszban kotorásznom a szerződés után. Az elmúlt percek alapján hamar megunná Akane kapitány a várakozást és mérgében rám döntené az egész épületet. Őszintén szólva nem szívesen élném túl, mert annyival biztos, hogy nem úsznám meg az incidenst.
Félszegen néztem a nyugodtan beszélő felettesemet, bár kicsit összerezzentem, amikor alig észrevehetően dühös lett egy nevet említve. Ismerős volt az említett személy, bár semmit se tudtam róla. Ekkor éreztem úgy, ideje lesz néhány dolognak utána néznem. Igaz körülményes lesz engedélyt kérnem a főkapitánytól, de egy próbát megér. Túl sok mindenről nincs szemernyi fogalmam sem.
Gyorsan befejeztem a gondolkodást, hiszen számomra fontos részhez érkezett a történet. "Kidou?!" Nyilallt belém a felismerés. Szükségem volt pár percre, amíg kielemzem a szót. "Jaj, már tudom! Abban egész jó vagyok! Bár nem ártana gyakorolnom. Ha a tiszteknek ez az erősségük nem lenne szerencsés kilógnom a sorból..."
Közben a munkaköri leírás hirtelen félbe szakadt. Nem tudtam, hogy szándékosan vagyis részéről ennyivel lezárva vagy más jutott e az eszébe, de határozottan csend állt be. Megkérdeznem már nem sikerült az okát, mert egy vörös hajú lány kiabált felénk integetve. A megjegyzése kissé zavarba hozott. Még szerencse, hogy a pír nem látszik a póttestemen, most még kínosabb lenne, ha el is vörösödnék.
-Jó napot! Köszönöm a bókot!-válaszoltam neki félszegen elmosolyodva. Semmi kifogásom sem volt az energiával teli személlyel egészen addig, amíg hadnagynak nem nevezték meg. Hatalmas szemekkel néztem fel rá. Kicsit váratlanul ért. Mindig is egy erős, karizmatikus alak fordul meg valaki fejében, ha egy magas rangú egyedre gondol. Ráadásul Akane kapitányt elnézve, valami "keménylegényre" számítottam. Amint észbe kaptam lesütöttem a szemeimet és helyreraktam magam tiszteletadás szempontjából.
-Elnézést!-játszottam idegesen az ujjaimmal.

______________

Linkin Park - 1stp klosr ×Right now, that's right, this instant die die die×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 26
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
25000/30000  (25000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szomb. Ápr. 04, 2009 6:59 am

//Bemutatkozás//

- Mondtam, hogy itt lesz valahol...
Mondta Eijinek mosolyogva a drága kapitányom.
- He? Csak nem emlegetett? Beteg, vagy mi van önnel kapitány?
Néztem elkerekedett szemekkel a kapitányra, majd hirtelen rossz sejtésem támadt…
- Remélem nem mondott hülyeségeket Eijinek…
Morogtam oda neki.
- Elnézést!
Hallottam Eiji még zavartabb bocsánat kérését, de hogy mire fel volt ez, azt passzolom… Természetesen meg is jegyeztem neki.
- Istenem… Mégis minek kérsz elnézést? Kezelj úgy, mint a többi tisztet.
Mondtam vigyorogva. Sosem szerettem, ha mindenki úgy kezel, mint a felettesét, hiszen én is ugyan olyan ember vagyok, mint bárki más, csak kicsit magasabb rangon.
- Magázni meg abszolúte nem merj, mert akkor morci leszek. Nem vagyok én olyan öreg…
Nyújtottam ki a nyelvem.
- Tényleg, miről ment a társalgás, amíg meg nem jelentem?

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akiyama Akane
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 153
Age : 26
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
45500/65000  (45500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Csüt. Ápr. 09, 2009 1:29 am

//Bemutatkozás//

- Ezek alapján te is beteg vagy... Nem látok nálad semmiféle ennivalót, pedig az ebédlő közelében vagyunk...
*Vág vissza érkező hadnagyának vigyorogva. Mindig is szívesen szócsatázott Mitsukóval... Jól tudják egymásról, hogy apró megjegyzéseiket egyikőjük sem képes visszavágás nélkül hagyni.*
- Dehogy mondtam hülyeségeket! Csak a színtiszta igazságot, tudod...
*Csillan fel tekintete az újabb megjegyzéskor. Azoknak, akik még nem ismerik Mitsuko és Akane kapcsolatát, elég különösnek tűnhet... Azonban, ha jobban megismerik a furcsa párost, kiderül, hogy bármit megtennének a másikért, ha az bajba kerülne...*
- Dehogynem vagy olyan öreg...
*Jegyzi meg, amikor meghallja Mitsuko szavait, majd folytatja:*
- Többek közt arról, hogy ideje lenne már leadnod a kilencedik osztag szerkesztőinek a jelentésedet...
*Vigyorodik el ismét, és tovább üldögél a padon. Egyelőre nem is szándékozik felállni onnan - akkor ugyanis megint azzal kéne szembesülnie, hogy alacsonyabb hadnagyánál, ez pedig Akane egyik fő vesszőparipája...*
- Van még valami kérdésed?
*Fordul hamarosan Eiji felé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Pént. Ápr. 17, 2009 10:20 pm

// Bemutatkozás //

A két csipkelődő félt szorgosan pislogva figyeltem. Jól ismerhették egymást, mert mindenre vissza tudtak vágni a másiknak. Úgy festettek mint két barát, akik élvezik, ha egymás vérét szívják. Különösebben nem is zavart, hogy észre se vesznek. Addig semmi kifogásom sincs a dolog ellen, amíg nem kezdenek padok repkedni a fejem felett.
A bocsánatkérésem után soha nem érzett halálfélelmem lett. Vérengző fenevad módjára villantak meg a hadnagy szemei és olyan pokoli arckifejezést öltött magára, amitől menten sikítva szerettem volna elrohanni. Nyeltem egy hatalmasat és felkészültem a legrosszabbra.
Legnagyobb meglepetésemre nem kellett belekezdenem az életemért könyörgő beszédbe, hiszen nyugodtan jegyezte meg (az idegállapotához képest), hogy ne kezeljem valami félistenként. Újabb hatalmas nyelés után kínosan elmosolyodtam és próbáltam nem idegesen válaszolni.
-Értettem.-a nyelvnyújtástól csak elpirultam kicsit. Nem voltam hozzászokva az ennyire közvetlen reakciókhoz, leszámítva a folyton rajtam csüngő Amaya-t.
Természetesen a csata még mindig nem ért véget. Az első adandó alkalommal szólt közbe heccelően Akane taicho. Őszintén szólva nem nézném túl idősnek Mitsuko-t, de lehet a viselkedése miatt. Reméltem engem nem vonnak bele valami eldöntendő kérdéssel a vitájukba.
-Nem. Nincs kérdésem, kapitány.- végtére is a lényeget már elmondták neki. Azt nem várhatja el, hogy mindent elmeséljenek neki. A többi dologra rájön útközben, ennyire nem elveszett bárány. Valami önállóságot meg amúgy is kéne mutatnia.

______________

Linkin Park - 1stp klosr ×Right now, that's right, this instant die die die×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 26
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
25000/30000  (25000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Csüt. Ápr. 23, 2009 8:51 am

//Bemutatkozás//

- Ezek alapján te is beteg vagy... Nem látok nálad semmiféle ennivalót, pedig az ebédlő közelében vagyunk...
- Na, vajon miért, Zseni kapitány…? Mondjuk, mert most ettem? És egyébként meg nem szoktam úton útfélen enni.
Kezdtük el a szokásos szócsatánkat, amit a régebbi tagok már megszokhattak. Mindig is szerettem piszkálni a kapitányt, és fordítva is így volt.
- Dehogy mondtam hülyeségeket! Csak a színtiszta igazságot, tudod...
- Aha… Gondolom… -.-
- Dehogynem vagy olyan öreg...
Folytatta tovább a beszólogatást szokásához híven… A homlokomon már kezdett láthatóvá válni az a bizonyos kis erecske…
- Többek közt arról, hogy ideje lenne már leadnod a kilencedik osztag szerkesztőinek a jelentésedet...
- Hogy mi van?! Nagyon jól tudja, hogy csak 18 vagyok! Aki vén trotty, az ön, kedves kapitány! Egyébként meg csak ne sürgessen… Ennyi erővel én is zaklathatom önt, hogy adja le az elmaradt jelentésit a főkapitányúrnak!
Üvöltöttem le a fejét, hiszen tényleg nem vagyok öreg, és az is csoda, hogy ennyi idősen képes vagyok a Bankaira… Bár ezt jobb, ha nem tudatom vele, hiszen nagy valószínűséggel rajtam kívül senki sem tud róla. Igazi zseni vagyok…
- Már ilyen sok mindent tudsz? A kapitány akkor most nagyon kitett magáért… Bár a papírmunkáról is elmondhatnánk ugyan ezt…
Pillantottam sötéten drága kapitányomra, majd folytattam.
- Ja, és ha már a papírmunkánál tartunk, összeszedtem a tisztek jelentéseit, és letettem az asztalára. Lehetőleg még a héten olvassa át, és válogassa ki őket, hogy leadhassam a 9. osztagnak.
Morogtam a kapitánynak, aki köztudottan szereti rám hárítani a dolgok nehezét, miközben ő bájcseveg az új taggal… Néha kedvem lenne a zanpakutommal fejbe csapni.
- Ó, és majd nem elfelejtettem… Ha esetleg kérdésed lenne, nyugodtan fordulhatsz hozzám is, hiszen a következő néhány napban a kapitány nagyon elfoglalt lesz. Gondoskodok róla.
Fordultam Eijevel, aki kicsit illetődve pislogott felváltva rám, és a kapitányra. Hát el tudom képzelni, hogy miket gondolhat rólunk szegény fiú. Valószínűleg bolondoknak, bár ha rólam van szó, elég közel áll az igazsághoz…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Akiyama Akane
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 153
Age : 26
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
45500/65000  (45500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Vas. Máj. 03, 2009 12:41 am

//Bemutatkozás//

- A 12. osztagból küldtek ide, igaz?
*Fordul váratlanul Eiji felé, és rövid időre felfüggeszti a Mitsukóval való szívózást. Ezt azonban nem tudja sokáig visszatartani - ugyanis nem állja meg, hogy igenlő válasz esetén hozzá ne fűzze szavaihoz:*
- Ha Uresii hadnagyot túlélted, Mitsukót is ki fogod bírni... Bár ő talán rosszabb nála...
*Vigyorodik el ismételten, hadnagyára sandítva és várva a lány hangos tiltakozását. Ezt meg is kapja hamarosan...*
- Még hogy vén trotty!
*Fortyan fel a korára kapott megjegyzést hallva, mialatt arca az égővörös hajához hasonló árnyalatú színt vesz fel... Az életkorára nagyjából ugyanannyira háklis, mint magasságára, és ezt hadnagya is jól tudja. Mostantól pedig már valószínűleg Eiji is.*
- A papírmunka jelen esetben kevésbé volt fontos...
*Villan tekintete Mitsuko felé szokatlanul komolyan. Nem tudja, hogy hadnagyának elmondták-e, kicsoda valójában az újonc... Jó, mondjuk Akane is szívesebben csinál bármilyen más kapitányi feladatot a papírmunka helyett...*
- Miért én válogassam ki? És miért is leszek "nagyon" elfoglalt, drága egyetlen hadnagyom?
*Kérdezi meg Mitsukót végül gyanakodva.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Hétf. Máj. 04, 2009 8:37 pm

// Bemutatkozás //

A műsor tovább folytatódott. Bevallom elég viccesnek találtam a két felettesem előadását, csak éppen nevetni nem merészeltem. Még csak az hiányzott volna, hogy két dühös shinigami-val körbe kergettessem magam Seiretei területén. Legalábbis az eddigi reakcióik alapján egyetlen rossz mozdulatot teszek és máris lekapják a fejemet.
Kicsit hátrébb is hökköltem, amikor felém fordult újra a kapitány. Arról érdeklődött, merről is érkeztem hozzájuk. Kínosabb fejvakarás bemutatása után nehézkesen kinyögtem az igen választ. Rögtön érkezett is rá viszont válasz. Szó mi szó, Amaya-t túl élni rekord számba megy a tizenkettedik osztagnál. Emlékszem vezettek a tisztek egy naplót,hogy kit hányszor talál meg naponta illetve arról is, hogy ki ellen követi el a legnagyobb csíntevést. Hetente és havonta győztest hirdettek. Aki megnyerte valamelyik összesítőt az két teljes szabadnapot kapott cserébe a kapitánytól. Végül is csak volt a szenvedésben is valami jó. Engem meg szerencsére ritkán talált meg a 'játékival'. "Azt viszont nem bocsátom meg a kis gazfickónak,hogy hat rágót ragasztott a hajamba, miközben fél lábon kellett egyensúlyoznom egy labdán...." Sóhajtott csalódottan egyet visszatérve a még mindig szópárbajozó hölgyekhez.
- Nem hinném kapitány, de majd észben tartom a mondatát! -próbálkoztam úgy beszélni, hogy egyiküket se haragítsam magamra,bár a hadnagy nem nézett túl szépen rám. Mindenesetre gyorsan elmosolyodtam zavaromban, hátha segítek ezzel valamin.
Újabb ijesztő pillanat volt a koron való felmordulás. "Akiyama Akane-nál bosszúsabb házisárkány nem létezhet az egész világon." Húztam magam összébb kicsit megszeppenve. Nagyon is jól érzékelhető volt mennyire nem tetszett neki a korára tett megjegyzés. "Vajon hány éves lehet, hogy ennyire zokon veszi? Száz? Kétszáz? Ennél biztosan nem több! Huuh, ha tudná én hanyadik életévemet taposom...Igaz senki se nézi ki belőlem...meg el se hinnék." Gondolkoztam el kicsit hagyva a párost tovább vitatkozni.

______________

Linkin Park - 1stp klosr ×Right now, that's right, this instant die die die×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 26
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
25000/30000  (25000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Pént. Máj. 08, 2009 7:32 am

//Bemutatkozás//

- Nem vagyok rosszabb Amaya-channál… Amayán kívül csak egyetlen ember kibírhatatlanabb, és az nem én vagyok…
„… hanem ön, kedves kapitány!” – folytattam volna, de mivel nem szerettem volna semmilyen büntetést begyűjteni, ezért úgy gondoltam, hogy jobb, ha inkább csendben maradok.
- A papírmunka jelen esetben kevésbé volt fontos...
Nézett rám úgy, hogy azt hittem, hogy megöl a tekintetével. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit tehettem, hogy már megint velem veszekszik, és valahogy azt sem tudtam, hogy mi lehet fontosabb egy kapitánynak a papírmunkától…
- Nem kell leharapni a fejem, tájcsó… -.-
- Miért én válogassam ki? És miért is leszek "nagyon" elfoglalt, drága egyetlen hadnagyom?
Kérdezte meg a kapitány gyanakodva.
- Hát na vajon mért, kedves drága kapitányom? Önnek kell kiválogatni, ha nem akarja, hogy véletlenül valami hülyeség, vagy pletyka kerüljön be az újságba önről, vagy az osztagról…
Morogtam oda a kapitánynak, amit remélhetőleg nem vett fenyegetésnek.
- Min gondolkozol ennyire, Eiji-kun?
Bújtam bele szinte az arcába, és úgy pislogtam rá kíváncsian. Reméltem, hogy nem ijesztettem meg annyira, de azért egy kicsit kijjebb bújtam az arcából.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
34000/45000  (34000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Csüt. Aug. 20, 2009 9:09 am

>>> Tengerparti kiruccanás Mitsuval <<<



Verőfényes napra virradt a mai reggel. Reggelimet fogyasztottam jókedvűen, hisz ma szabadnapom van, nincs semmi dolgom. Az ébredéssel is ráértem, így a megszokottnál kicsit később keltem fel aznap. Semmi sem szeghette jókedvem, hisz mára csupa jó dolgot terveztem. Először is, reggeli után lázasan kutakodni kezdtem pokrócok után a szobámban. Hamar rátaláltam, mert nemrég szórtam be az egyik szekrény aljába, abban a hiszemben, hogy mostanában úgysem veszem hasznát. Ámde mégis, ma szükségem lesz rá. Nagy nehezen előkotortam a szekrényem mélyéből és bepakoltam a hátzsákomba. Visszamentem a konyhába, és dudorászva kezdtem neki a szendvicsek elkészítésének. Mindent beleraktam, ami csak része lehet egy jó szendvicsnek. Epres nyalókákat is beszereztem (Maya-chan jóvoltából), ott vártak a konyha asztalomon. Szereztem egy jó üveg finom vörösbort, és saké is volt raktáron. Továbbá jó néhány csokit, gyümölcsöt csomagoltam be, és némi üdítőitalt is. Gondosan becsomagoltam mindent és belepakoltam a hátizsákba. Még a Karakurában vettem, mikor Maya-channal tartottunk vissza a küldetésünkből. Ilyen alkalmakra pont megfelel. A bort, sakét és az üdítőket pedig a hűtőládámba pakoltam, amit ugyancsak Karakurában szereztem. Így a kaja meg az édességek is frissek maradnak, és az italok is. Egy dolog hiányzott már csak, a fürdőruha. Azt is megtaláltam nagy nehezen. Jó ideje nem használtam már, de kis szerencsével ma fogom. Még egyszer utoljára körbenéztem a szobában, hogy mindent elpakoltam e, aztán miután úgy döntöttem, hogy minden megvan, kiléptem a szobámból, bezártam az ajtót, és elindultam az 5. osztag felé, Mitsuhoz. Azt terveztem mára, hogy elhívom a tengerpartra egyet kikapcsolódni. tegnap este óta már elmondtam vagy tíz imát, hogy jól sikerüljön a mai nap. Most már csak meg kellett valósítani. Volt még néhány dolog, amit be kellett szereznem, de azt ráérek majd akkor, ha útban leszünk a tengerpartra. Ha ráér Mitsuko és nem veszi tolakodásnak a dolgot. A múltkori kerti találka után éreztem, hogy valami több lehet köztünk, mint puszta baráti kapcsolat, vagy akármi. Reméltem, hogy ez kölcsönös. Ilyen és efféle gondolatok motoszkáltak a fejemben, miközben haladtam az 5. osztag felé. Mikor beléptem az osztag területére, nem sok ötletem volt, hogy merre találhatom szívem hölgyét. Mivel hadnagy, ezért arra gondoltam, hogy a kapitányi irodában kéne megnézni, de kicsit hülyén nézne ki, ha berobognék oda ennyi cuccal, szóval csak reménykedni tudtam, hogy máshol futok össze Mitsuval. Elindultam az egyik irányba, remélve, hogy összefutok egy tiszttel, akitől útbaigazítást kérhetek. Némi téblábolás után találkoztam is eggyel, és megkérdeztem, hogy nem látta e az osztag hadnagyát. Nagy kő esett le a szívemről, ugyanis legutolján az ebédlőben látta a tiszt a hadnagyot pár perce. Rövid útbaigazítás után el is indultam a célomhoz. Pár percnyi gyaloglás után elértem az ebédlőhöz. Nem sokan voltak, pár ember lézengett a helyiségben, köztük az én aranyos hadnagyom, Mitsuko is. Nem igazán érdekelt már, hogy ki mit lát, vagy mit hall rólunk, így nem különösebben törődve a dologgal odabaktattam Mitsu mögé, aki épp evett.
- Szia Mitsu! -köszöntem rá mosolyogva, majd adtam neki két puszit. - Nem zavarok? -kérdeztem, majd leültem mellé az asztalhoz.
- Jöttem megnézni, hogy mi van veled. -mondtam. - Figyelj Mitsu, ma szabadnapos vagyok, és gondoltam, ha esetleg van időd rá, elmehetnénk a tengerpartra közösen. Mit szólsz? - mosolyogtam kissé zavart állapotban és vártam a lány reagálását.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 26
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
25000/30000  (25000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Pént. Aug. 21, 2009 8:18 am

>>> Tengerparti kiruccanás Sukével <<<


Szokásomhoz híven, most is kómásan keltem ki a pihe-puha ágyból csak azért, hogy felforrassam az agyvizem a kapitánnyal… Sok teendőm volt az nap, főleg mivel össze kellett gyűjtenem az a heti jelentéseket, amiket le kellett adni a 9. osztagnak, hogy elég anyaga legyen az újság kiadásához. De sajnos nem elég, hogy össze kellett gyűjteni, még át is kellett olvasnom őket... Mondhatom, ez a kedvenc időtöltésem. Mindenesetre, miután megszabadultam drága ágyikóm fogságából, utamat egyenesen saját, és kedvenc fürdőszobácskám felé vettem, hogy emberibb külsőt öltsek magamra. Először letusoltam, majd ezután a tükör elé vonszoltam magam, és akár a frissen készített zombi, elkezdtem hosszú, tűzvörös hajam fésülni. Itt sajnos kisebb-nagyobb problémákba ütköztem, hiszen nem a nyugodt alvásmódomról vagyok híres, így balszerencsémre, reggelre mindig sikerül úgy összekócolni a hajam, hogy fél órán keresztül kell bontogatni a tükör előtt. Igaz, már sokan mondták, hogy fonjam be éjszakára, de ha meg azt csinálom, reggelre úgy nézek ki, mintha a fejem helyére egy hatalmas fa költözött volna. Végül is csak sikerült kibogoznom hatalmas hajzuhatagom, majd ezek után felöltöztem, és cseppet se jókedvűen elkezdtem bekopogni a szomszédos szobákba a jelentésekért. Sajnos néhány bekopogásom elég rosszul sikerült, mivel szegény tisztek sírva rohantak ki a szobájukból, amint megláttak. Valószínűleg reggelente nem túl barátságos arcocskával rendelkezek. Nagy bánatomra, az elmenekült szerencsétlenektől nem kaptam meg a várva várt jelentésüket. Morogva haladtam tovább, és vettem át a többi 5. osztagbeli shinigamitól a jelentéseit. Mire végeztem, rendes mennyiség gyűlt össze, amivel azonnal beballagtam a kapitányi irodába. Néhány órai olvasgatás után meguntam a dolgot, így eldöntöttem, hogy lemászok az ebédlőbe, és harapok valamit, mielőtt még szétrobbanna a fejem a sok új és érdekes információtól. A konyhás néni ma is – mint általában mindig -, finom késői ebéddel várt. Rájöttem, hogy mindig elteszi nekem a finomfalatokat, ha esetleg be találnék esni az étkezőbe, ami elég sűrűn előfordul, ismerve feneketlen bendőmet. Sajnos a kapitány elég sokat húz emiatt, de nem tud izgatni… Kikértem az aznapi menüt, majd unottan cammogtam el a kedvenc ablak melletti asztalkámhoz, ahonnan csodálhattam a szomszédos „kertet”. Már épp majdnem befejeztem az evést, amikor egy ismerős hangot hallottam meg.
- Szia Mitsu!
Meglepetten néztem a mosolygós fiúra, aki két puszit is adott. A hirtelen látogatótól, még nyelni is elfelejtettem, de aztán rájöttem, hogy ha nem kerül a gyomromba a számban lévő valami, akkor bizony nehezen tudnám kinyitni a számat. Így egy hatalmas nyeléssel postáztam a megrágott süteményt a gyomromba emésztés céljából.
- Szia, Suke!
Köszöntem még mindig kicsit bambán, ami remélhetőleg nem ijesztette meg szegényt…
- Nem zavarok?
Kérdezte, majd leült az asztalhoz. Már mégis hogy zavart volna?! Mióta találkoztunk, egy percre se tudtam elfelejteni, és azt vártam, hogy mikor futunk megint össze. Mondjuk az is igaz, hogy én is mehettem volna utána, de azért mégse fogok egy fiú után loholni, akit talán nem is biztos, hogy érdeklek. Épp ezért vártam, hátha ő keres fel engem. És BINGO!
- Természetesen te sosem zavarsz.
Válaszoltam a fel tett kérdésre, ami mellesleg teljesen igaz volt, hiszen ha a világ legfontosabb munkáját végezném, és akkor toppanna be, akkor is ezt mondanám.
- De egyébként hogy kerülsz ide?
Tettem fel ezúttal én a kérdést, ami tényleg érdekelt, hiszen általában ilyenkor minden tiszt szolgálatban van. Bár az is lehet, hogy ő ma épp szabadnapon van…
- Jöttem megnézni, hogy mi van veled.
~ De ééédeees… ~
Futott át az agyamon. És tényleg, hiszen azért jött, hogy meglátogasson, nem azért, mert akart valamit, ami nagyon, de nagyon jól esett.
- Figyelj Mitsu, ma szabadnapos vagyok, és gondoltam, ha esetleg van időd rá, elmehetnénk a tengerpartra közösen. Mit szólsz?
Folytatta mondókáját, ami egyre jobban tetszett, hiszen imádom a tengerpartot.
~ Tengerpart? Veled? MIKOR INDULUUUNK? ~
Ujjongtam egy sort magamban. Már nagyon rég voltam a tengerparton bárkivel is, így természetesen nem utasíthattam vissza a meghívást.
- Szívesen elmennék veled, Suke.
Válaszoltam mosolyogva. Ha rozsdás korbáccsal fenyegettek volna meg, akkor se mondtam volna nemet erre az ajánlatra… Már tényleg jó lett volna elszakadni egy kicsit a munkától, és az utóbbi néhány héten a szokásosnál is többet adtam bele a munkámba, ami elég ritka nálam. Valószínűleg Akane is megértené, főleg mivel hogy ő elég keveset csinált szokásához híven…
- Akkor most el is megyek összepakolok néhány dolgot, addig pedig várj meg az osztag bejáratánál. Néhány perc, és ott leszek.
Mondtam vidáman, majd mint akibe új duracel elemet nyomtak, felpattantam, és boldogan robogtam vissza a konyhás nénihez, aki barátságos kacsintással adta tudomásomra, hogy érti, hogy miért is van itt ez a fiú… Hát na… Ha akarnék, se tudnék neki hazudni, hiszen lassan olyan vagyok számára, mint a lánya. Visszatérve Sukéhez egy búcsú puszit leheltem az arcára, majd egyenesen a szobám felé vettem az irányt, hogy összekészülődjek a tengerpartra.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
34000/45000  (34000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szomb. Aug. 22, 2009 3:29 am

>>> Tengerparti kiruccanás Mitsuval <<<



beköszönésem sikeresen végződött, nem küldtek el a fenébe. Sikerült meglepnem Mitsukot, láttam rajta, hogy nem számított rám, vagyis nem pont most. Lenyelte a falatot, ami a szájában volt mielőtt megszólítottam, és ő is visszaköszönt.
- Szia, Suke! - válaszolta kicsit bambán, de nem foglalkoztam vele. Őszintén szólva még tetszett is, mikor sikerül meglepnem, és kicsit bambán válaszol az első kérdésre, aranyos volt.
- Természetesen te sosem zavarsz. - válaszolt a következő kérdésemre, aminek nagyon örültem. Mikor elindultam a szobámból, csak reménykedtem abban, hogy nem zavarom meg valami fontos munka közben, vagy ilyesmi. Örültem neki, hogy van egy kis szabadideje, és reméltem, hogy el is jön velem a tengerpartra, ha rákérdezek. Miután megosztottam szívem hölgyével az ötletem, miszerint kiruccanhatnánk a tengerpartra, ő igent mondott némi gondolkozás után, mire én magamban örömtáncot lejtettem.
- Szívesen elmennék veled, Suke. - mondta a lány, én pedig csak mosolyogtam, mint egy tejbetök. Más nem jutott eszembe hirtelen, de örültem neki, hogy eljön velem. Ezzel nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem csak én vonzódok a lányhoz, hanem kölcsönös.
Biztos voltam benne, hogy élvezni fogja majd, egyrészt, mert elszakad kicsit a munkától, ami gondolom mivel hadnagy van neki bőven, másrészt meg..mert velem töltötte el a délutánt, bár ezt már csak zárójelesen jegyeztem fel magamnak.
- Akkor most el is megyek összepakolok néhány dolgot, addig pedig várj meg az osztag bejáratánál. Néhány perc, és ott leszek. - mondta Mitsu, aztán vidáman felpattant, vissza vitte a konyhás nénihez a tálcáját. Ezután visszajött hozzám, adott egy puszit és elrobogott a szobája felé. Néhány percig csak álltam ott egy helyben és a puszi helyét tapogattam az arcomon, önkívületi állapotban.
~ Hát eljön velem! Ez a nagy már CSAK jó lehet!- ujjongtam magamban. Gyorsan befejeztem az álmodozást és visszaerőltettem arcomra a normál arckifejezést, nehogy valaki hülyének nézzen a jelenlévők közül. Pedig nem hülye voltam, csak szerelmes. Nagyon is. Egy pillanat erejéig elkaptam a konyhás néni pillantását. Rám kacsintott, majd hüvelykujját mutatva visszatért a konyhába.
~ Ennyire látszik rajtam? - kérdeztem magamtól, majd megindultam az osztag bejárata felé. Ez a pár perces séta kicsit hosszabbra sikeredett, mert sikerült eltévednem, de aztán egy gyors útbaigazítás után nagy nehezen megtaláltam az osztag kapuját. Mitsuko még nem ért ide, szóval megnyugodtam, hogy nem kell megvárakoztatnom. Inkább vártam én rá, mint hogy Ő várjon rám. Lehuppantam az egyik padra, majd vártam Mitsut, hogy feltűnjön. Míg a lányra vártam, azon gondolkodtam, hogy mi mindent fogunk csinálni. Nem unatkoztam legalább, míg vártam. Mivel Mitsuko lány, ezért gondoltam, hogy tovább tart neki valamivel felkészülni az eseményre, de cseppet sem zavart ez. Mitsukora akár az ítélet napig is vártam volna azon a padon.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 26
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
25000/30000  (25000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Vas. Aug. 23, 2009 12:15 am

>>> Tengerparti kiruccanás Sukével <<<


Miután kiléptem az ebédlő ajtaján, néhány shunpoval betámadtam a szobám, és azon belül a szekrényemet. Mivel már rég voltam a tengerparton, ezért eléggé a szekrény mélyére kellett nyúlni, hogy megtaláljam az ideális fürdőruhám. Végül csak sikerült megtalálnom a tökéleteset, ami egy fehér, kétrészes fürdőruha volt. Kissé kapkodva ugyan, de sikerült magamra venni a fürdőruhát, majd újra fel vettem a szokásos shinigami egyenruhám a fürdőruha felé. Gyorsan még összekészítettem néhány dolgot, mint például törölköző, napolaj, és ezeket betettem egy táskába. Amint elkészültem mindennel, már indultam is az osztag bejáratához. Nagyon be voltam zsongva, és nem csak azért, mert a tengerpartra megyek, hanem azért, mert Sukével megyek. Úgy éreztem, hogy most először igazán szeret egy olyan valaki, akit én is szeretek. Bár ezt még kicsit nehéz volt bevallani magamnak, hiszen nehezen engedek magamhoz közel bárkit is, mióta Jun meghalt… Talán épp azért kedveltem meg ennyire Sukét, mert rá emlékeztetett. Útközben néhány tiszttel találkoztam, akik enyhén szólva is furcsán néztek rám, valószínűleg a letörölhetetlen vigyoromnak hála. Néhány percnyi gyaloglás után, végre megérkeztem a bejárathoz, ahol már várt rám.
- Megjöttem. Remélem nem késtem túl sokat.
Álltam meg vele szemben, és mosolyodtam el.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
34000/45000  (34000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Vas. Aug. 23, 2009 1:06 am

>>> Tengerparti kiruccanás Mitsuval <<<



Míg Mitsuko elfutott a szobájába előkészülni a kis kiruccanásra, én az osztag bejáratánál vártam rá egy padon ücsörögve. Egy percig sem unatkoztam, hisz amikor nem Mitsun ábrándoztam, akkor a programokon törtem a fejem, hogy mi mindent fogunk csinálni. Na meg azon is, hogy milyen fürdőruha lesz rajta vajon (*.*). Rajtam egy kék fürdőruha volt, rajta néhány átlós kék és fehér csíkkal. Gondoltam egyet, majd utoljára gyorsan végignéztem a tatyómat, hogy minden a helyén van e. Úgy tűnt, hogy semmit sem hagytam otthon, és az üdítők és a borocska, és a saké is a helyén volt a hűtőládámban. Minden készen állt, már csak Mitsu hiányzott. Illetve még volt egy-két dolog, amit be szerettem volna szerezni, de majd út közben pár perc alatt gyorsan bevásárlok. Pár percig még vártam, aztán befutott Mitsuko is.
- Megjöttem. Remélem nem késtem túl sokat. - mosolygott.
- Egyeltalán nem! - örvendtem. - Nos, akkor indulhatunk? - kérdeztem. Mellé álltam, majd gyorsan végiggondoltam a helyzetet, hogy helyes lenne e megfogni a kezét, vagy nem venné e rossz néven. Aztán úgy gondoltam, hogy ha a tengerpartot sem utasította vissza, akkor talán ezt sem fogja. Kis hezitálás után megfogtam a kezét. Vártam néhány pillanatot, hogy mikor jön a mindent elsöprő pofon, aztán nem jött, szóval ezek szerint sikeres volt a bevetés.
- Mond csak kedves Mitsu, hogy vagy mostanság? Minden rendben az osztagnál? - hoztam fel valami témát mosolyogva.
Útban a tengerparthoz átvágtunk a városon. Mint mindig, most is nyüzsgés volt, mindenki tette a dolgát. Valaki épp bevásárolt, valaki most nyitotta ki a boltját. Közeledtünk az első úti célunkhoz, bár ezt a lány nem tudta. Odaértünk a bolt elé, majd hirtelen megálltam és rámosolyogtam a lányra.
- Mitsu, szeretsz úszni, vagy a labdázni a vízben? - kérdeztem tőle.
- Volna még néhány dolog, ami szeretnék a tengerpart előtt beszerezni. Pár perc és itt is vagyok. - mondtam a lánynak mosolyogva, majd gyorsan beviharoztam a boltba. Gyorsan vettem egy strandlabdát, és egy matracot is, ki tudja alapon. Visszaértem Mitsuhoz és bemutattam neki szerzeményeimet, majd jókedvűen megfogtam a kezét újra, és tovább indultunk. Út közben vettem magunknak egy-egy gombóc fagyit. Mitsukonak epreset vettem, reméltem, hogy szereti. Magamnak meg csokisat vettem, mert mást nem nagyon szerettem. Az út hátralevő része hasonlóan kellemesen telt, lassacskán odaértünk a tengerhez, és elgyönyörködtem a látványban, közben örömtáncot lejtett a szívem, hogy Mitsukoval jöhettem el ide ma.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 26
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
25000/30000  (25000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Hétf. Aug. 24, 2009 3:52 am

>>> Tengerparti kiruccanás Sukével <<<


Néhány percnyi késéssel ugyan, de csak megérkeztem a főbejárathoz, ahol Suke már várt. Kicsit féltem, hogy túl sokat kérdeztem, de ő megnyugtatott ezzel kapcsolatban, majd elindultunk a tengerpartra. Hirtelen éreztem, hogy valaki a kezembe csúsztatja a kezét, és tudtam, hogy Suke az. Úgy éreztem, mintha egy gombócot nyeltem volna le egészben, az arcom enyhén elvörösödött, és olyan volt, mintha egy kitudja hány fokos sütőben lettem volna. Végül csak sikerült kicsit lenyugodnom, és kicsit megszorítottam a kezét.
- Mond csak kedves Mitsu, hogy vagy mostanság? Minden rendben az osztagnál?
Indította el a beszélgetést Suke.
- Öhm… Köszi, remekül. Az osztagnál pedig minden normális. Legalábbis, ha egy kissé kattant kapitányt annak lehet nevezni.
Kuncogtam, hiszen tényleg ez volt nagyjából a helyzet. Hogy elérjük a tengerpartot, előbb átvágtunk a városon. Mindenki rohant egyik üzletből a másikba, vagy pedig épp leállt valakivel megtárgyalni a napi pletykákat. Ugyan olyan nyüzsgés volt, mint általában nyáron szokás. Volt, aki napernyővel védekezett a nap sugaraival szemben, és volt, aki legyezővel próbált kissé lehűlni.
- Mitsu, szeretsz úszni, vagy a labdázni a vízben?
Kérdezte Suke, ami kicsit meglepett, hiszen az emberek részben ezért is járnak tengerpartra.
- Igen, szeretek. De miért?
Néztem rá kíváncsiskodva. Igaz, rég úsztam, és talán ki is jöttem a gyakorlatból, de azért szerettem lubickolni…
- Volna még néhány dolog, ami szeretnék a tengerpart előtt beszerezni. Pár perc és itt is vagyok.
Mondta, és már be is viharzott a boltba. Addig én elsétáltam egy közeli padsorhoz, és letettem a fenekem. Miközben várakoztam, az össze-visszarohangáló embereket figyeltem, ahogy élik mindennapjaikat. Számomra ez a szokványos életmód talán kicsit unalmas lett volna, hiszen már túlságosan hozzá voltam szokva az akciókkal teli élethez. Tényleg nem tartott sokáig Suke bolt látogatása, hiszen néhány perc múlva már meg is érkezett bemutatva a vásárolt dolgokat, ami egy matrac, és egy strandlabda volt. Ezután Suke ismét megfogta a kezem, és tovább indultunk. Útközben kaptam egy gombóc eperfagyit is. Boldogan nyalogattam el a finom gombóc fagyimat. Végül megérkeztünk a tengerhez. Csodálatos látvány volt, ahogy a sirályok repkednek a part mentén, és ahogy a tenger hullámzik.
- Akkor szerintem keressünk egy nyugis helyet.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Vas. Dec. 11, 2011 5:48 am

Citromos sütemény megszerzéséről szóló titkosított misszió

A szokott papírmunkát űzve az irodában, vidáman dobálgattam a lapokat a perzselő lángokba a hozzá írt muzsikát nyomatva mellette szüntelen PONPON társaságában, kit beültettem Simán Csak Keisuke-sama székébe, amíg nincs itt. Így olyan menő PONPON, mintha csak neki találták volna ki ezt a helyet, egy igazi jegesmedve tróóón! *o*
Pár másodpercig csodálom a gyönyörűséges uralkodói fehér medvét, majd bedobom a kezemben tartott iratokat a tűzbe… ezt követően kivennék egyet a tálcán lévő tálba összegyűjtött Kocchan és Kohaku-sama féle citromos sütemények tömegéből, melyek csupán arra várnak, hogy megegyem őket. De amikor épp fognék egyet a fincsi piskótákból… csakalevegőt… érintem! °o°
Ijedten kapva két kezemmel arcomhoz, majdhogynem kiesnek a szemeim a helyéről, amint megláttam az üres tálkát, fincsi citromos sütemény nélkül. De, de mikor?! Mikor fogyott el? TT-TT Idegesen kezdek fel – lejárkálgatni a szobában, hogyha nincs meg a napi citromos süteményadagom én, én kihalok, meghalok, elpusztulok! Jaaaj nehhh… nincs mit tenni… Neutral
Komoly arccal teszem fel 3D-s napszemcsimet, belső elhatározásomra bólintva egy aprót, majd PONPON-tól elköszönve nagy komolyan indulok el a Gobantai barakkjának irányába. Kohaku-sama remélem sütött ma és senki sem fedez fel, míg elcsaklizok egy – két szelet citromos süteményt ottan. A folyosón összefutva egy tiszttel, azon nyomban rá bízom a hadnagyi irodában sorakozó Ördögűzésre várakozó iratokat és PONPON vigyázását is, míg távol vagyok. Az okát váratlan távozásomnak nem mondtam el neki, legyen csak meglepetés számára és utólag jutalomként részesülhet benne, hogyha akar. De ki ne akarna egy kevés nyalánkságot? *w*
Igazi ninja módjára lopózok Seretei utcáin – mellékesen remélve, hogy jó felé haladok közben –, igyekezve nem túl szembetűnően alkalmazni egy – két örökzöld bokros ágát rejtekemül. Osonok, gurulok, bukfencezek, ugrok, vetülök, csattanok, puffanok, landolok, lökök és bocsánatot kérek az oly’ hosszúnak tűnő utam során, mely elvezet az Ötödik osztag területéhez. Persze a nagy inkognitóban folytatott utam során azon nem gondolkodtam el, hogy mégis miképpen érem el a beengedést a Gobantai kapujában álló őröktől. Mondjuk évekkel ezelőtt osztag tag voltam és nem egyszer látogattam el ide az óta, szóval már arcról is simán beengedhetnének, hogy elhalasszuk a hasra ütött okokat, melyekből már igencsak kifogytam. :< De nem szeretnék ezzel Akane tájcsónak gondot okozni! TT^TT
A kaputól pár méterre kezdtem el törni fejemet valami jó dumán, amire csak – csak beengednek. Teljes egészében megfeledkezve nagy merengésem során, a hátamon pihenő fehér lepelről, mely némi előnyt adna nekem. De ekkor hirtelenjében megpillantok egy szőkeséget az előbb átvágott kereszteződésnél. Háhá! *o*
Aprócska villanykörte villan fel kobakom mellett, majd máris megkörnyékezem az illetőt, szó szerint! Villámtánccal mögé kerülök és üdvözlöm, hogy némi sokkhatást okozzak ezzel az igazán váratlan felbukkanásommal. Majd azt mondom az őröknek, hogy a Nőegylet titkosított nevében át kell engedniük Kohaku-samahoz vele, majd ott elengedem, én pedig megyek sütit csórni. Remek ötlet, nem is vagy te olyan lökött Anao! Cool
- Haaaahhahóóó, kavics, kavics!! *<* - szólalok fel mögötte, jó hakudásan hátba lapogatva, hogy kicsit egy magasságba hajoljon velem. Tudnám, hogy mostanság hova nő mindenki? Mint a bolondgombák, de komolyan. :/ – Mond csak… ismerjük mi egymást? O.o – kandikálok ki a 3D-s napszemcsi mögül, hogy jobban szemügyre vehessem a srácot, de bárhogy töröm a fejemet, nem rémlik, ki lehet ő. Lehet, hogy csak látásból láttam már, de név szerint nem ismerem? Ehh… bonyolult! @.@
- No, mindegy! Nekem nem rémlesz, deee mondd csak… – legyintek, majd intek, hogy kicsit hajoljon közelebb, hogy megosszak vele egy übertitkos tervet, amit senki és semmi sem halhat… és mivel itt a falnak is füle van. Neutral Nem árt némi óvintézkedés, még körül is nézek, mielőtt belekezdenék a sztori ecsetelésébe.
- Némi fizetség fejében elvállalsz egy aprócska missziót? – suttogom kérdésemet, majd még inkább tompítva hangomon folytatom. – Tudod ennél az osztagnál van valami, amire szükségem van. – mutatok az Ötödik osztag falai irányába monológom eleje során. - Ne aggódj, nem drága holmi. De hajlandó vagyok megosztani veled, hogyha segédkezel kihozni onnan. ._. A dolgod csupán annyi, hogy aláveted magad az őrök átverése során egy kis színjátéknak! Surprised Előadom, hogy valami heves vérmérsékletű banya vagyok, aki a Nőegylet nevében visz téged Kohaku-samanak. Aztán, ha bejutottunk te kiszökhetsz onnan valahogy, én pedig megszerzem, ami kell. Vagy ha gondolod, tarthatsz velem, nekem mindegy. No, számíthatok a segítségedre? Surprised – hadarom el, s várom válaszát és esetleges kérdéseit ezzel kapcsolatban. De remélem nem tart sokáig, nekem még munkám van odahaza! Oh, jajj, milyen faragatlan vagyok! °o°” Homlokomra csapva, húzom ki magamat, majd bal tenyeremmel tarkómat zavartan vakargatva, jobb kezemet habozva nyújtom egy kézrázásra. Össze – visszaszégyellve magamat közben, amiért voltam ilyen faragatlan, hogy még be sem mutatkoztam! ToT”
- Amúgy a nevem Anao! Yoroshiku! Cool – villantom meg a 3D-s napszemcsit, majd kérdőn várom továbbra is feleletét az előbbiekkel kapcsolatban. Nem kizárt, hogy kap tőlem majd egy ilyen 3D-s szemüveget ajándékba, hogyha kisegít ebben az aprócska küldetésben. *<*

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noah Senshi
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 53
Registration date : 2011. Apr. 01.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Hétf. Dec. 19, 2011 8:20 am

Mivel Kage Kurosu folyton azért panaszkodik, hogy mindig csak a szobámban alszok és ez idegesíti, gondoltam a kedvéért változtatok ezen a laza életstíluson és kicsit több kockázatot vállalok. Egy hatalmas ásítás kíséretében nyújtózkodtam a fa tövében, mely alvóhelyemül szolgált ezen a napos délutánon, mikor már kezdte is a kötekedést.
~ Te menthetetlen vagy.
- Most meg mi bajod?
~ Mikor azt mondtad több veszélyt és izgalmat viszel az életedbe, nem egészen arra gondoltam, hogy az erdőben fogsz szunyálni.
- Persze... honnan is tudnád te, milyen az, mikor egy kóbor libafos a fejeden landol, vagy mikor azok a köcsög kis mókusok kilopják a mogyorót a zsebedből. ._.
~ Persze... igazad van, nem is értem hogy bírja a szíved ezeket a vészhelyzeteket. ~ Mondta és bár nem biztos, de mintha enyhe gúnyt éreztem volna ki szavaiból. Na mindegy inkább ráhagytam és vissza indultam a város felé... eredetileg úgy terveztem, hogy edzek egy kicsit, még mielőtt visszatérek, de eléggé sok energiát használtam fel alvás közben úgy tűnik és megéheztem, így nem maradt más választásom. Egy könnyed negyed órás séta után, már a labirintus szerű utakat róttam. Embereket szinte alig láttam... mostanában mindenki el van tűnve, csak pár járókelőt szoktam látni.
~ Talán lehet ahhoz köze, hogy általában akkor kelsz, mikor a normális emberek ebédelnek. ~ Mondta, mire kicsit csendben maradtunk.
- Lehet. - Feleltem végül, miközben egy az 5. osztaghoz közeli kereszteződésen készültem átvágni, ám hirtelen egy furcsa lélekenergiára lettem figyelmes majd hirtelen egy hang szólalt fel hátam mögül, ami hirtelen majdnem szívinfarktust hozott rám.
~ Jah... az ilyen hirtelen támadásokra a mókusok és a libafos nem tudtak felkészíteni mi? ki hitte volna.
- Haaaahhahóóó, kavics, kavics!! *<* - Az ismeretlen hangja félbeszakította, amiért már hálás voltam neki. Megfordulva Egy alacsony, 3D-s szemüvegben (megjegyzem egy dögös szemüvegben Wink xD ) feszítő lányt pillantottam meg. Lilás haját felfogva hordta és... hát mielőtt alaposabban szemügyre vehettem volna, észrevettem hogy rajta van az a fehér pancsót, vagy mit, ami általában a kapitányok vállát díszítette.
– Mond csak… ismerjük mi egymást? O.o – Nézett rám a szemüveg mögül kukkolva, én pedig el gondolkodtam... valójába elvileg egy kapitányt illene ismernem de... jé egy kavics *>*.
- No, mindegy! Nekem nem rémlesz, deee mondd csak… – Mondta végül, majd intett egyet, hogy hajoljak közelebb hozzá. Mihelyt kb. egy magasságba kerültem vele, lassan be is kezdett a folytatásba.
- Némi fizetség fejében elvállalsz egy aprócska missziót? – Suttogta végül, miután meggyőződött, hogy nincs a közelben senki illetéktelen, aki kihallgathatna bennünket. – Tudod ennél az osztagnál van valami, amire szükségem van. – Mutatott az ötödik osztag felé, mire egyre kíváncsibb tekintettel néztem rá.
- Ne aggódj, nem drága holmi. De hajlandó vagyok megosztani veled, hogyha segédkezel kihozni onnan. ._. A dolgod csupán annyi, hogy aláveted magad az őrök átverése során egy kis színjátéknak! Surprised Előadom, hogy valami heves vérmérsékletű banya vagyok, aki a Nőegylet nevében visz téged Kohaku-samanak.
Aztán, ha bejutottunk te kiszökhetsz onnan valahogy, én pedig megszerzem, ami kell. Vagy ha gondolod, tarthatsz velem, nekem mindegy. No, számíthatok a segítségedre? Surprised
–Hadarta el gyorsan mi is lenne a feladatom, majd amíg a hirtelen adathalmaz feldolgozásán fáradoztam, eszébe jutott, hogy gyorsan bemutatkozik, így terhelve memóriámat még egy extra névvel.
- Amúgy a nevem Anao! Yoroshiku! Cool – Mondta, s közben egy kósza napsugár épp a megfelelő pillanatban villant meg 3D-s szemcsijén.
- De kis aranyos vagy *>* –Tört ki belőlem hirtelen csillog szemekkel, mert tényleg az volt, ráadásul a kérése eléggé érdekesen hangzott. A kis kitörés után azonban, eltűnt az a kicsit gyerekes ábrázatom és a kiskutyás csillogás szememből és normálisabb lettem. (Hiába nevetsz, tényleg >-< ) - Benne vagyok az akcióban. Cool Mondtam végül. - Amúgy én Noah Senshi vagyok szolgálatodra. –Mondtam arcomon, szokásos, vidám mosolyommal. - Amúgy mi lenne az a titkos dolog? –Kérdeztem kíváncsian. - Csak mert tudod kicsit éhes vagyok és előtte ennék valamit, mert úgy könnyebben tudok figyelni... ha te is éhes vagy, meghívhatlak. –Vakartam meg tarkómat vigyorogva, majd csak kíváncsian vártam, mit válaszol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szer. Dec. 28, 2011 7:16 am

Citromos sütemény megszerzéséről szóló titkosított misszió
Egyensúlyomat egyik lábamról a másikra helyezem, ily’ módon megmutatva kisebb türelmetlenségem, ami az előttem álló válaszának megvárása okozz. Egyre éhesebb vagyok, szükségem van a sütemény utánpótlására, de egyedül nem fogom tudni ezt véghezvinni! Bár elsőre más megszólalást kaptam, mint amire eredetileg nem vártam. Ezt pedig hirtelen aligha tudtam hova tenni, valami fél perces lassú memóriakattogások után, mint valami megállni készülő óra úgy forogtak agytekervényeim elmémben, amikor véges leges végül hatalmasat koppant a dolog! Azért remélem, hogy nem tört nagyon apró darabokra eme gondolatfoszlányom. Embarassed
- Á’ ugyan, csak a 3D-s szemcsi teszi *~o~* - felelem kicsit zavartan. Na, még nem mondtak nekem ilyen szépeket! *o* Szép virágot ugyan kaptam, bár várjunk… PONPON mondott már ilyeneket! *-*
Nagy kérdő szemeket villóztatva kezdtem várni az akcióval kapcsolatos feleletét, mely nem halasztható már sokáig! Gyomromnak naaagyon nem tetszik a dolog, kell a citromos sütemény! *-*
- Remek! *<* Akkor áll az alku! - csapok bele a tenyerébe, örömtől ragyogó arccal, ezzel alátámasztva, hogy összefogunk az akció erejéig és már nincs visszaút. – Nos, akkor… No… Noha, jam Noha! *3* Beavatlak a titkosabbnál is titkosabb feladatba. Még az éhségeddel sem kell törődnöd, bár az ajánlat… - gyomrom hangosan korogva adta tudtunkra mi is jár éppen a fejemben, mely még dicső szövegelésemet is félbeszakította. Az árulója. ._. Khm… akarom mondani, tudom, mit érzel! T^T DE, a feladatunk pontosan ételre összpontosul! – intettem, hogy hajoljon közelebb és halkabbra véve a hangomat oszthassam meg vele a misszió titkos lényegét, mielőtt bárki más meghallhatná. – Ismered Ueshima Kohaku-samat? Bár illik ismerni, mivel ő készíti a világ egyik legfinomabb citromos süteményét! Szóval a célunk egy nagy adag fincsi, friss, citromos sütemény megszerzése, vili? ._. – felvont szemöldökkel várom a reakciót, miszerint felfogta e, avagy ecsetelnem kellene további részleteket, de a citromos sütemény magáért beszél, szóval erősen kételkedem abban, hogy esetleg ki kellene fejtenem más infókat is mellé.
- No, akkor menjünk, Nohassan! A citromos süti nem vár! Surprised – ragadom meg csuklóját és elrángatom az Ötödik osztag nagy kapuja felé, hogy ott az őröknek bemutassam remek színészi képességemet. Cool A sarkon viszont megtorpanok. Noha, nem éppen úgy néz ki, mint akit a Nőegylet egy fenyegetően gonosz szörnyeteg tagja kapott el, hm- Mond csak, nem tudsz kicsit csüggedtebb lenni? Mégis, most egy ördögi Nőegyletessel van dolgod, aki visz a titkok kamrájába! Bár, várj! - ráaggatom a 3D-s napszemcsit, ami rajtam volt, hogy ezzel kiemeljem: igen, ő a Férfiegylet tagja! *o* Így pedig nem látják a szemét és a felől nem kell aggódnom, hogy nem hihető az ügy. – Így jó lesz. Cool Mehetünk! – húzva szélsebesebben magam után, apró köhécseléssel hívom a kapuban állók figyelmét magamra, amint se perc alatt odaértünk.
- A Nőegylet nevében engedjenek be a hatalmas Kohaku-samahoz, hogy megkaphassam a citro… ízé, hogy a túszt elé vihessem! Ha beengednek önök is kapnak khm… nem részesülnek hasonló bánásmódban, mint Ő! – mutatok szabad kezemmel a szemcsis Nohára, majd némileg fenyegető pillantást magamra erőltetve, türelmetlenül várom, hogy beengedjenek minket. – Na, mi lesz? :< - dobbantottam egyet lábammal, hogy ne húzzák már itt az értékes időt, hanem cselekedjenek és nyissák azt a nagy ajtót végre. Majd, amint ez megtörtént, máris mentem befelé, s amint becsukták utánunk elengedtem a bejutásnál segítő, új haveromat, s hátba veregetve adtam tudtára neki köszönetemet.
- Ezer hála, Nohassan. A szemcsi cserébe a tiéd lehet, gondolom te is Férfiegyletes vagy, ugye? Surprised – pillantok rá, miközben haorim rejtekéből újabb 3D-s szemüveget halászok elő, mostan a Keo-báró-samatól kapott kavicsosat, hogy felvéve azt harckészen állhassak a megmérettetés előtt. – Most jön a neheze, Nohassan. Számíthatok rád? A jutalom citromos süti! *<* - buzdítom, hisz ketten csak többet érünk, mint én egyedül és nem is kell félnem a lebukás veszélyétől, ahogy legutóbb jártam… mosogatásra kárhoztatva! T-T
Rábízva, hogy jön e, avagy sem, indulok el mesteri osonásommal… minden egyes bokor, fa, Kavics (*.*) mögé lebukva, bebújva, vetődve… majd csúszva, mászva, futva terep járjak az épülethez, szaglásomra támaszkodva, mellyel bárhol és bármikor megérzem a citromos süti fincsi illatát. Citromos süti, drágaság, jövök már, tarts ki! *o*

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noah Senshi
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 53
Registration date : 2011. Apr. 01.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szomb. Feb. 18, 2012 7:01 am

Áááá, végre egy értelmes shinigami, aki szeret pacsizni. Ezt már szeretem. Cool Nah, a laza ötös után, Tovább kezdte magyarázni, a terv jelentősebb momentumait, ám ösztönző szónoklatába, gyomra vágott közbe eszelős korgást hallatva, amit valószínűleg előbbi ajánlatom válthatott ki. Háhá, szóval ő is éhes, de mielőtt elrángathatnám kajálgatós törzshelyemre... ami gyakorlatilag az összes épület, ami közel van és ehető dolgot tartanak, közölte, hogy erre semmi szükség, hisz küldetésünk is egy étellel volt kapcsolatos, méghozzá nem is akármilyennel. Mikor intett, közelebb hajoltam hozzá, s bár nem tudtam kiről beszél, lévén a névmemóriám nem épp a legjobb, viszont a citromos süti említésére... *-,* sütii ~ Izé... szóval, még jó hogy azonnal bele mentem, mire csuklóm megragadva, már vezetett is az említett osztag irányába, azonban mielőtt még elértük volna, az őrök által védelmezett ajtót, megállt a sarkon és velem szembe fordulva rám adta a szemcsijét. Mennyire menőn nézhetek már ki benne *>* De ez nem fog neki hiányozni? Mindegy, majd ha átértünk az őrökön, visszaadom neki, de most nem volt időm ezen agyalni, hisz máris rángatott tovább. Kapitány lévén mellesleg szerintem annyit is elég lett volna mondania, de hogy filmsztárokat megszégyenítő ügyességgel etette be őket valami mesével, és a rögtönzött szövegét is csak párszor rontotta el, egyszerűen lenyűgöző. Olyan könnyen jutottunk át Anao-san zsenialitásának hála az őrökön, mint a bevadult csőrike a nagyi kalitkáján.
- Férfiegylet.. hmmm. Igen, rémlik, hogy benne vagyok valami ilyesmibe.. - Kezdtem be,e de csak most jutott tudatomig, mit is mondott. - Tényleg megtarthatom? *>* - Igazítottam meg fejemen a 3D-s szemüveget, miközben ő egy újabbat húzott elő ruhája rejtekéből.
- Miket rejtegetsz még ott? O.o - Na jó, pár dolgot azért sejtettem, mi lehet még a ruhája alatt, de ha netalán találna ruhája egyik ujjában egy fincsi szenyát, amit épp egy szőke sráccal szeretne megfelezni, szívesen segítenék neki, hogy legyen elég energiánk a sütiszerzéshez.
- Persze, hogy számíthatsz rám Anao-san. De, hmm... hogy fogunk kijutni innen a sütikkel? Surprised - Jutott eszembe, hisz bejutni még csak- csak, de kifelé talán feltűnne az őröknek, hogy kicsit több minden van nálunk mint mikor bementünk. Bár... vajon bevennék, hogy a kapitány azért kapott sütit, mert befogott engem, én pedig azért, mert ilyen példamutatóan szó nélkül vele jöttem és feladtam magam, ezért kaptam sütit. Vagy ha más nem, adunk nekik is párat és úgy már bűnrészesek lesznek muhahaha. Vagy... hmm. Lehet elég lenne, ha megennénk az összeset, csak akkor meg hogy fogok otthon falatozni belőle, mint a nagyok. Na jó, előbb talán meg kellene várnom, míg a terv megalkotója közli, hogy tervelte el. Kitudja, lehet ért az állatok nyelvén és galambokkal fogja kicsempészni az ötödik osztagból a zsákmányt. Azta, Anao kapitány tök menő, tud beszélni a galambokkal. *>* Én is próbáltam, de csak annyi jött, h Pruu, pruu és lefostak Neutral Így jobban meggondolva, nem is bíznám rájuk a sütimet. Neutral
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Pént. Feb. 24, 2012 3:16 am

Citromos sütemény megszerzéséről szóló titkosított misszió
Igazán büszke vagyok eddigi teljesítésemre. Cool Hát igen, a megfelelő kiképzés hiányában a srácoktól biztosan nem tudtam volna bejutni ide, no meg Nohassan nélkül végképp nem. Fráh… ezek szerint még van mit tanulnom! ._. Mindegy, a lényeg, ami a lényeg, hogy most mehetünk végre a citromos süteményekért, amiket nem várathatunk meg tovább! Surprised
- Naná, ennyi a minimum, hogyha már csatlakoztál hozzám az életveszélyes misszió végrehajtásához! *w* - feleltem szemrebbenés nélkül, miközben az újabb 3D-s kavicsos napszemcsi került elő ruházatom egyik titkos szegletéből és helyeztem fel magamra. Hiszen, mindent élőbbnél is élőbben látni felülmúlhatatlan csoda! *o* - Hehehe…. ti-tok! Wink – vágtam rá, sanda vigyorral az arcomon kérdésére válaszomat. Olyan dolgok is a tulajdonomban állnak, melyet nem adhatok csak úgy ki! A 10. osztag titkok tartásáról szóló szabályzat kötelezz a hallgatására! Az mellékes, hogy azt a papír fecnit már pár hónapja, hogy el Ördögöztük, hogy egy jobb és békésebb helyen születhessen újjá, s ne láncra verve, a gonoszság rabjaként élje kegyetlenségekkel teli mindennapjait. T^T Ennyit mi, a 10. osztag tagjai, igazán megtehetünk szerencsétlen papírosokért, hogy békében elkároztatjuk őket, nem? T3T
Kicsit elbambulva gondolok szegény papírok szörnyű életére, mígnem Nohassan következő, igazán fogós kérdése ki nem rángat elmém rejtekéből. Pár pillanatig csak az egyszólamú „tiii” hangzott tőlem, míg végiggondoltam azt, hogy vajon miféle úton – módon távozhatnánk is innen, majd a süteményekkel? Csupáncsak a semminél is semmibb ötlet jön fel bennem, így úgy döntöttem a legegyszerűbb utat választom...
- Onnan ahonnan bejöttünk? *.*” Vagyis, akarom mondani: ne aggódj! Surprised Ura vagyok a helyzetnek, bízhatsz bennem! ^w^ - hatalmas vigyor terül el arcomon, miközben biztatóan hátba veregetem, mielőtt nagyon elbizonytalanodna a dologgal kapcsolatban. Így legalább én is némi önbizalmat szerzek, és nem aggódok a felől, hogy akkor most fuhh… „mi lesz, majd ha megvannak a sütik?”. De ahonnan egyszer már bementél, onnan ki is tudsz jönni, nem? Valahogy így van az a nagy bölcs mondás vagy mi a szösz! Surprised
~ Miért érzem úgy, hogy ma a szokottnál is lököttebb vagy, Kiscsillag? >.>\" Á! Kavicssárkány! Miért kérdezed? … Kavicssárkány a nem létező eszed tokja! -.- Én Hyozanryuu vagyok! … Ha nem tudsz hozzászólni semmi értelmit a misszióhoz, addig inkább jobb, ha csenden maradsz! ._. Kapcsolat vége, vár a citromos sütiii *o* Miért ver a sors ilyen idiótával? Fészpalm Kikérem magamnak, nem vagyok idióta. ._. … ~ morogva gurulok át a legközelebbi nagy Kavicstesó mögül egy fa mögé, onnan gyorsan felpattanva, nehogy kilátszódjak mellőle két oldalt, majd intettem Nohassannak, hogy követhet. Fráh, Hyozanryuu már majdnem teljesen elvonta a figyelmemet a feladatról! Mad Oh, mi van akkor, hogyha összeesküdött ellenem Kohaku-samaval és tudja, hogy jövünk? °o° Nem, az nem lehet, ennyire nem árulna el, ugye? °w°” Fejrázás kíséretében azon nyomban elkergettem ezek a rosszabbnál is rosszabb gondolatokat, hogy foglalkozhassak a főfőfeladatunkkal.
Végül még pár földön való osonás, Kavicsnagytesók és fák mögötti elrejtőzés után ott is voltunk az osztagépület egyik ajtaja mellett, ahonnan, ha érzékeim nem csalnak, a citromos sütemények származnak! *q* S mivel az érzékeim sosem vágnak át, tuti, hogy célegyenesben vagyunk! Cool
- Jól van Nohassan! Bemegyünk! Már csak pár lépés és miénk a termés! Twisted Evil – sima a terep! Veszek egy nagy levegőt, majd halkan eltolom magunk elől az ajtót, így megláthatjuk a bent lévő terepet, ahol egy asztal közepén ott díszelgett az ínycsiklandozó citromos süttiii~ *w* Nagyot nyelek egyet, majd mielőtt a világ legcsendesebb pozíciójába lépnék át, először figyelmeztetem Nohassant is. – Csak csendben. – suttogom, majd kezdésképpen lépnék is előre, viszont az a fránya fehér kabát a hátamon, hát nem akkor húz keresztbe nekem, amikor egyáltalán nem kéne? T^T Pont odamászott lábam alá, hogy akkorát zakózzak, hogy még a holtak is felébredjenek a csattanásra. Vagy inkább az Emberek Világában is meghalják? Mindegy. Szóval, jó nagy gondot okozott nekem, akarom mondani… nekünk! T3T” Az esés hatására még időben sem tudtam reagálni a túloldalt nyíló ajtóra, így sorsunk teljes egészében Nohassan kezében van. Remélem, ki tud eszelni egy furfangos tervet, nem kaphatnak el minket most, itt, egy köpésnyire a citromos süteményektől! T3T
- Orororooro - motyogom, csigázó szemekkel, ezzel is tanúbizonyságát adva kiütött állapotomnak, missziótársamnak. Hiába szólongat most, egyáltalán nem hallom. Agytekervényeim éppen le vannak foglalva azzal, hogy összerakják szétesett valómat. @_@
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Female
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 24
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21100/30000  (21100/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szomb. Márc. 17, 2012 3:14 am

[Rózsakaland \(o*O*o)/ ]

Nyuci-chan olyan cuki volt az új kis nyuszimuszijával, hogy egyszerűn nagyon, szóval de nem is ez volt a lényeg a lényegben, hanem, hogy nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott! *ω* Én is azon voltam, nagyban ugrottam egyik bokorból a másikba, két copfba fogott hajam meg úgy repült, mint a kicsi kutyuskáknak a fülikéjük, mikor sitty-sutty, száguldoznak ajtóhoz-kapuhoz, hogy jól megugassák, akit hiszik, hogy jött, na az én nyuszifüleim is így szálldogáltak messzi földön, gyűjtöttem a sok csodás, illatozó, színes, fodros, hupilila, picivirágos, nagygömböckés, szagos, habos-babos virágot, hogy majd elajándékozhassam a legújabb büszke nyuszitulajdonos Anyukámnak. \(o^u^o)/
Úgy örültem neki, hogy a kis husinyuszi eltalált hozzá, hogy hát azt sem igazán figyeltem, merre sikerül éppen kommandóznom, mert nem volt fontos, mit zoomol ki a kicsi szemem a távcsövekkel, csak színes és illatos legyen, meg ilyesmi, csak hát így sikerült lenyúlni valakinek a színes trikóját is a szárítókötélről, mert nem mondta senki, hogy hát az nem virág, mert színes is volt, fodros is, meg még illatos is, és egy icuri-picurit vizes is, de nem is az a baj, hanem hogy összekoszoltam, mikor nagyon meglepetésemben orra buktam mindenféle cókmókommal együtt, és hát egészen belefetrengtem a fűbe, hogy már egészen virágos lett a trikó is, nem csak sárga volt, hanem már zöld is, aztán lett szára, meg szirma.
Aztán, miután végül is sikerült legyűrnöm vandálruhaszaggatónyusziénem, már vígan dalolva folytattam tovább a megkezdett testedző gyakorlatot a virágvadászatos kisvilágomban, ahol mindenféle cuki bogárka, meg nyuszika, meg ilyen-olyan színes szépségek keringtek körös-körül mindenfelé, meg egyébhol is, vagy mi is, szóval na! Very Happy De hooo, micsoda szép virágok vannak a határon innen és túl, tiszta izé, hogy eddig még egyszer sem láttam, mikor itt lakik a szomszédban, és hát néha átsunnyogok a szosziba, mert ott lakik Eiji-chancsi is, és hát dance-dance partit nyomunk Csicsire, ha van kedve, meg hát Kohaku-sama is szokott nyamit főzni, amit meg kell dézsmálni, mert amit meg kell enni, azt meg kell enni.
De igen ám, hogy nem csak ők laknak itt, hanem már tudom, hogy nagyon szépségesen szép virágok is, amiket nekem most azonnal meg kell szüretelni, mert majd nem akarom őket lenyúlni ám, hanem csak elkérni, és majd hagyok itt nyuszikás csillámlevelet, nehogy galiba legyen, de egyszerűen annyira szépségesek, hogy nagyon kell nekem a kisvirág, mert Nyuci-chan biztos örül majd neki, ugye, hogy örülni fog? Úgy szeretném, ha nagyooon-nagyon boldog lenne és minden, és aztán hogy éppen pont ezért vetődtem olyan nagy lendülettel meg kapartatással a virág felé, na hát az volt a hatalmas nagy hibám. Surprised Ahogy láttam közeledni a kicsikét, olyan szép színes volt, hogy annyira nagyon muszáj volt leszednem, nem is figyeltem, hogy hát ahol csak lehet, ott van mindenféle szúrós kis izébigyó, és hát ahogy fejest reppentem a növénydzsungelbe, rögtön össze-vissza böködött, meg szurkálódott és molesztált a sok kos szúróka.
- Áúáúáúáw… - motyogtorogtam gyorsan-gyorsan, mert hát nem éppen a legjobb volt, meg fájt is, ahogy nyúzott-húzott-nyöszörgetett a kis hamis, pedig milyen szép kis virág, aztán milyen gonosz is, mert áú. (p~p) Olyan, mint azok a nagy halak a mélyben, amiknek van ilyen csápja, és akkor azzal világítanak, meg úgy csalogatják magukhoz a kicsi halakat, hogy aztán hirtelen csak haaaam, bekapják őket, és szegény kishalaknak meg csak kampec, ez olyan szomorúúú. T ̯ T – Vahal! Seáúáú… Nyuszihadnagy bajban! (p.p) Áúú… - míg kínok kínjai között nyüszíkelve vártam a felmentő sereget, addig-addig kapálóztam úszva, hogy a végén aztán teljesen levertem a kicsi virágocska kicsi szirmait is, ami hatalmas probléma volt, mert nem adhattam oda Nyuci-channak, és mert teljesen ahogy volt, úgy én aztán legyilkoltam, és most szegény meghalt. TT~TT Borzalmatosan rosszul éreztem magam, és megérdemeltem volna, hogy otthagyjanak egyedül a sok szúrós tüsökizé között, mert hát mindenféle csillámígéretet eldobva rongálom itt mindig a szegény virágokat meg mindent pedig hát semmi sem érdemli meg.

/Tudom, lehet kicsit idegesítő kezd lenni, de bocsi, hogy ilyen vacak lett a poszt. Nem egyszerre írtam, és a második felét teljesen elrontottam. Remélem, azért tudsz majd rá reagálni, ha nem, akkor Pü-ben tessék nyugodtan betámadni. ^^”/


______________

Előtörténet||Adatlap
made by Shio ^.^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Oshiro Ito Mamoru
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Male
Libra Horse
Hozzászólások száma : 21
Age : 26
Tartózkodási hely : Rózsakert
Registration date : 2009. Jun. 19.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag 4. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szer. Márc. 28, 2012 10:09 pm

Rózsakaland~


Végre beköszöntött az az évszak, amit Mamoru a legjobban kedvelt. Nem szerette a telet. Igaz, hogy a hótakaróval befedett fehér táj látványát szívmelengetően esztétikusnak találta, de emellett, másik szívének kedves, sőt talán legkedvesebb elfoglaltságát, a kertészkedést, a négy fal közé űzte. Egyebet sem tudott tenni az egész zord évszakban, mint pár megmentett rózsatövet nevelgetni a szobájában, míg a többiek mély álmukat aludták odakint a hópaplan alatt. Kicsit elszomorította, hogy ott kell hagynia őket, de ez a természet körforgása. Az ő gondoskodása előtt is így életek ezek a növények. Ő csak szeretne nekik minél kellemesebb életet teremteni. Bizonyítván is szándékát, rózsái azzal hálálták meg a kitüntetett figyelmet, hogy az évszak ellenére is virágba borultak. Mamoru nagyon boldog volt, hogy nem kellett nélkülöznie e csodás látványt. A tavasz eljöttével pedig elsőként ültette ki pátyolgatott csemetéit, azzal a szándékkal, hogy unszolásukra talán a többi tő is hamarabb magához tér a téli dermedtségéből. Nem is telt bele egy hónapba, mostanra már a kerti rózsák is virágozni kezdtek. És nem csak a rózsák! Rengeteg növény fakasztott rügyet, hogy megkezdje élete újabb aktív periódusát. Ezen a napon is épp a kertben ténykedve igyekezett megszabadítani egy cseresznyefát a télen elhalt, és most leveleket nem hozó ágaitól, mikor éktelen lármázásra lett figyelmes. Először azt hitte képzelete űz vele csalfa tréfát, mert túlságosan megerőltette a nyakát a sok nyújtózkodásban. Hallott már olyanról, hogy ez gátolhatja a vérkeringést, de nem gondolta volna, hogy szédülésen kívül ilyen tünetet is okozhat. Körbetekintve a kerten viszont nem nyert bizonyosságot afelől, hogy tényleg valós hangokat hallott volna. Egészen addig, míg újabb felkiáltás nem érkezett. Kicsit meglepték a hallott szavak, és most már inkább azt hitte, hogy az osztag falain kívülről hall egymással játszadozó gyerekeket. Ez elég meggyőző magyarázatnak tűnt, hogy lecsitítsa kétségeit, így nem tulajdonított több figyelmet a dolognak. Munkája végeztével békésen sétált volna vissza a szobájába, hogy átöltözhessen, mivel estére látogatást tervezett szülei házában. Szokás szerint útbaejtve a rózsakertet tett egy kerülőt a kertben, de ott olyan látvány fogadta, amit megpillantva néhány pillanatra megszólalni sem tudott. Mikor feleszmélt kábulatából, szörnyen udvariatlannak érezte magát ezért a reakcióért, és sebtében odalépve a hölgyhöz, segítette ki szorult helyzetéből.
- Elnézését kérem fukutaicho-dono. –hajolt meg előtte –Azt hittem segélykérése csupán a képzeletem játéka volt. Minden rendben? Szüksége van ellátásra? –szabadkozott, majd tekintete óhatatlanul is a szörnyű állapotba került kedveseire tévedt. Udvariatlanságát legkevésbé sem szerette volna azzal tetézni, hogy bármi mással foglalkozik, míg a hadnagy kisasszony meg nem nyugtatja állapota kielégítő mivolta felől. Viszont aggodalmát nem sikerült túl sokáig véka alá rejteni, így bármilyen modortalan cselekedet is volt, megint meghajolt a rangban felette alló előtt miközben hozzáfűzte:
- Kérem bocsássa meg modortalanságom. –egyenesedett fel, majd közelebb lépett a rózsabokorhoz, és féltérdre ereszkedve mellette, a kezébe vett egy ketté tört szárú bimbót.
- Ó kedvesem! Kérlek mondd, mily balga tettel érdemelted ki e sanyarú véget? Oszd meg velem, mit örökül hagysz társaidnak, és megóvod őket attól, hogy ily sorsra jussanak. –szedegette össze a földről a lehullott virágokat és bimbókat. Azokat talán még jobban is sajnálta, mint a már kifakadt virágokat, hiszen már sosem lesznek képesek gyönyörű szirmaikat a világ elé tárni. Csendesen megsiratva őket rendezte egy halomba őket, hogy később majd rendes végtisztességet adhasson nekik. Miután ezzel végzett, ismét felegyenesedve fordult vissza a hölgyhöz, várva büntetését ezért a nyilvánvalóan sértő megnyilvánulásért. Teljes mértékben elfogadja bármivel is róják meg, de képtelen lett volna szó nélkül hagyni többéves munkája gyümölcsén felnőtt rózsája szomorú végét.
- Megtiszteltetésnek venném, ha elkísérhetném a gyengélkedőre, hogy szakértő szemek vessenek egy pillantást botor rózsám okozta sérüléseire. –nyújtotta ki a karját a hadnagy felé.


______________

Fight against our own kind. I have the right to have hope. ...If I can think so.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ayumu Michiyo
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Female
Taurus Rooster
Hozzászólások száma : 144
Age : 24
Tartózkodási hely : itt is, ott is :D 7. osztag, 10. osztag és még Karakurát is megszálltam... muhahaaa >.<
Registration date : 2011. Apr. 24.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21100/30000  (21100/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szer. Ápr. 11, 2012 3:56 am

[Rózsakaland \(o*O*o)/ ]


Elfáradtam, de a tüskeizék is fájtak, csak nem jött senki. T~T Annyira egyedül voltam, hogy nagyon is, és megfogadtam, hogy soha, de soha nem fogok még egy bokorba beugrani, kivéve, ha nem muszáj, mert hát nem nagyon tudtam körbepislogni, de láttam, hogy se nekem, se a kicsi virágnak nem tett jót a nagyon hatalmas fenekemmel történt találkozás, vagyis én nem a fenekemmel találkoztam, mert azt ismerem, de szóval érhető, igaz, hogy miért is fáhááj. p.p De nem az én gondom volt a legnagyobb gond a világon, csak mégis vártam a segítséget, mert egyedül nem tudtam megmenekülni a bokor karmai közül.
Végül aztán egy kedves és nagyon kedves angyalka mentett meg, de nem is akárhogyan. Már rendesen feladtam a reményt, hogy valaha is megszabadul tőlem a rózsabokor, és sikerül majd egyszer még újra látnom szerelmetes kis Bubu-chanom, és odaadni azt a pár szál épen maradt virágot, amik a Nyuci-channak készített csokorból még életben lehettek. Hát, igazából nem is nagyon tudtam, merre van vagy létezik-e még a fürgenyusziságosan összeszedett csokrom, mert a nagy zuhanásban és rémületben teljesen a nyomát vesztettem, és hát egészen a felmentő sereg megérkezéséig eszembe sem jutott keresni.
- Én… én… Én kérek elnézést, Angyalka úr! – nem akartam, hogy ilyen földöntúli életmentő bocsánatot kérjen tőlem. O___o Én voltam, aki itt galibát okozott, és mikor láttam, mekkorát, menten megszakadt a szívem. Nem csak úgy egyszerűen, olyan papírszakadásos sercegő hangon, hanem hatalmas csörömpöléssel, mint mikor focizó kiskölykök betörik az ablakot, vagy ha Tom macsek fogával játszik a cuki kisegér, aki néha gonosz, és néha lány, máskor meg nem tudom, hogy fiú-e vagy sem.
De ez sem változtatott rajta, szörnyűséges dolgot tettem, és ha lehetett volna, akkor nem tettem volna meg, mert annyi szomorú lett Angyalka-san, hogy rettentően. Nem akartam én sírni, mert én voltam a hibás, de olyan szívszaggató látványt nyújtott a rózsabokor mellett térdelő életmentőm, és olyan agyonnyomós bűntudatom volt, hogy nem tudtam nem csápolva, ugrándozva, fájva bömbölni, mert valahogy szerettem volna jóvátenni, amit tettem. Hiába próbáltam visszatartani a hangos bömbölést, olyan sok szép és szomorú dolgot mondott Angyalka-kun, hogy óhatatlanul is egyre hangosabb nyöszörögtem, totyorogtam, és könnyeztem, míg már a zokogás közelében nem álltam.
- A-ahannyira sajnálom, én igazán neheeeem… T~T Ne-szip-nem akartaam bántani a kis vih-virágot! p.p – motyorogtam teljes letargiában, miközben lábamat figyeltem, meg azzal birizgáltam a földet, majd hirtelen felindulásból nekirohantam a lehetetlennek, és pár lépés után Angyalkát ölelgetve bőgtem teljes hangzavarban, hogy majd kiszorítottam belőle a szuszt is még mellé.
Egyszerűen olyan borzalmas volt, hogy valamivel meg kellett, hogy vigasztaljam, mert ha nem teszem, akkor meg nem tudom, mi lett volna, de biztos, nagyon rossz lett volna. Tudtam, hogy ha én is elveszítenék egyetlen csillámnyuszikát is, vagy nem csillámosat, csak nyuszikát, az olyan szívfájdalom lenne, hogy nagyon hatalmas, és még Bubu-chancsi se tudna felkaparni, vagy lehet, hogy igen, de nem akarom megtudni, mert ezt a szörnyűséget nem akarom megismerni. Surprised
- Nem k-k-kell a gyengélkedőre kísérnie, Angyalka-san… nem lehetne inkább valahogy… feléleszteni a rózsáját? T~T – reménykedtem, hogy valamit ki lehet eszelni, mert hátha akkor majd jobb kedvre derül Angyalka, ha nem ilyen roncs lesz a kicsi virága. El is gondolkodtam, mivel lehetne rendbe tenni, de nem nagyon jutott eszembe semmi, pedig valahányszor letörtem egy bögre fülét, mindig tudtam, merre van hozzá a ragasztó, ha elszakadt egy rajzom, kerestem celluxot, de hogy egy virágot hogy lehetett meggyógyítani, arról fogalmam sem volt. T-T Lehet, mégis el kellett volna mennünk Maki-chanért, vagy Yuki-chanért, hátha ők tudják, hogy lehet feléleszteni egy kisvirágot, de már mindegy volt, meg kellett próbálnunk nekünk megmenteni a kicsikék életét.
- Nagyon-nagyon sajnálom! p.p – hajlongtam Angyalka előtt nagyon fájva, de csak keveset nyöszörögtem, mert az én hibám volt, és mert biztos, hogy a rózsáknak sokkal jobban fájt, mert majdnem az egész bokor meghaaaalt. T.T – Nagyon szeretném jóvátenni, amit elrontottam, Angyalka-san, tessék mondani, mit tehetnék. Tudok valamiben segíteni, vagy ha kell, minden nap jövök, és… és dolgozok a kertben, meg mindent megcsinálok, amit csak mond. *O* - nem is tűnt annyira nagyon rossz ötletnek, de sajnos ez akkor sem hozta volna vissza az életbe a legyilkolt kisvirágokat, csak hátha elfogadja Angyalka fiú, hogy segítsek neki, mert akkor már nem érezném olyan nagyon rosszul magamat. – Gomen, még be sem mutatkoztam. O__o Ayumu Michiyo vagyok, de csak Michinek szoktak hívni, szóval, ha Angyalka-san nem bánja, szeretném ha nem Dumbózna. ^^” – könnyes arcomat törölgetve villantottam egy kicsi mosolyt Angyalka-sanra, mert hát olyan fura volt, mikor a bokorból kihalászva ledumbózott, és tudom, hogy nagy fenekem van ~.~, csak nem gondoltam, hogy olyan hatalmas, mint egy elefánt bébinek. T.T Azért nem mondtam neki, hogy kicsit megbántódtam, mert hát tudom, hogy mérges volt, amiért bántalmaztam a virágait, és igazából nem akart ilyeneket mondani, mert utána nem is hallottam, csak egyszer, és hát akkor még be voltam kábulva kicsit a sok tüskeizétől.


______________

Előtörténet||Adatlap
made by Shio ^.^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 14
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   Szomb. Jún. 30, 2012 12:36 am

Rég várt találkozás
Avagy látogatás a pótmaminál *w*

Hát izé-hozé, hol is kezdjem? Azt hiszem a legjobb lesz az elején, mert a felnőttek is mindig azt mondják, hogy ne alkalmazzam az in medias res-t, mert az jó az ókori görög eposzoknál, de ha én történetet mesélek, akkor csak zavarossá teszi, és össze is zavirgál mindenkit, szóval erről szokjak le, mert nem tesz jót a meséléseimnek. T-T Pedig kikérem magamnak, nem is szoktam alkalmazni ezt a fajta kezdésformátumot, csak egyszerűen nem szokták érteni az én előzményeimből a történetmondásomat, mert én bizony mondok előzményeket is, csak nem annyit, mint amennyit ők akarnának, mert akkor rámenne a nap, és azt meg nem szoktam akarni, mert minek, ha rövidebben is el lehet mondani, mi minden jó dolog történt velem? Na ugye, hogy ugye. Szóval ott tartottam, hogy az a helyzet, hogy már régóta nem jártam kedves Kobaa-channál, mert az Akadémia, meg most a berendezkedés a laborban, meg minden, szóval izé-bizé nem volt rá időm, pedig nagyon szeretek ám nála időzni, és legutóbb is olyan jól éreztem magam nála, most meg olyan rosszul érzem magam, hogy már ennyi ideje nem látogattam meg. T-T Meg aztán múltkor is láttam őt egy táncos estélyen, amit igazából csak távolról lestem, mert nem mehettem el, azt nagymamiék nem engedték, meg amúgy is elég későn volt és inkább felnőtteknek volt való, szóval ez a nagy helyzet, meg egyebek, tehát ennek megfelelően mai irányzékom az 5. osztag felé vezet, mert úgy tudom, ott ténykedik most Kobaa-chan. Persze ezt csak azután tehetem, hogy kicsit rendbeszedtem magam, és megkaptam a szidást, amiért elaludtam a laborban még az este, de nem tehetek róla, kísérleteztem és észre sem vettem, hogy elaludtam, csak amikor már felkeltem, és igazán nem értem, miért kell emiatt letolni, mikor mindenki mással is előfordul, ráadásul az a mindenki más, aki az osztagban van, még meg is ijedt, mikor megemlítettem Kobaa-chan nevét, ami teljesen értelmetlenkés butaság, mert Kobaa-chan nem is ijesztő, ráadásul nagyon aranyos is meg minden, szóval nem értem, a sok okoskának mondott tudós miért is tartikál tőle, de biztosan ők tudják, szóval nem fogok beleszólni, mert akkor megint én leszek a kotnyeleske gyerkőcke. ˘ ^ ˘
No tehát, miután a laborban végeztem, elszállingózok az 5. osztag felé, mert én nem rohanok sosem, legfeljebb repülök, csak ezt a földön és a nagyobbak mindig rám szólnak, hogy ne rohangáljak, mikor nem is teszem, de ezt senki nem hajlandó megérteni. A bácsik az osztag előtt persze elmagyarázzák, merre kell mennem Kobaa-chanhoz, de azt még hozzá kell tenniük, hogy sokat beszélek, mikor nem is, csak ők nem tudják követni, mert felnőttek és mindent tulkomplikáltságolnak, de legalább eljutottam idáig és mehetek meglátogatni Kobaa-chant, szóval kegyes leszek és ma megbocsátok minden felnőttséges bonyolultságos bonyolultságot. Mikor az ebédlőbe érek, azonnal felragyognak a szemeim, vagyis gondolom, hogy felragyognak, mert ilyenkor azt szoktak, persze nem szó szerint, mert az már olyan nagyon rajzfilmes lenne, de azért szépen csillogó szemekkel repülök oda Kobaa-chanhoz és ölelem meg nagy vidáman, mert már olyan régen nem láttam. *-*
Kobaa-chan! Úgy hiányoztál! Mi hír feléd? Történt valami érdekes? Képzeld, kiderült, hogy nem csak egy Onee-chanom van, hanem kettő, méghozzá az egyik nagymamiék idősebbik lányának a lánya, ami azért fura, mert nekem Nozo-chan néniről sosem beszéltek, és ez kicsit meglepő volt, mikor kiderült, de annyira szuper, hogy nekem ott van Tsuki-nee-chan is és együtt kísérletezhetünk a 12. osztagban! *-* – kezdek is mesélni, pedig most hallgatnom kéne, mert én voltam az, aki kérdezett, és ez így nem valami udvarias, pláne ennyi idő után, és még csak nem is tudom, egyáltalán van-e rám ideje nagymami kedvenc barátosnőjének, de azért én remélem, hogy van és nem fog elküldeni innen, mert még segíteni is szívesen segítek ám, ha arról van szó. - Oh, majd elfelejtettem, bicsi-bocsi, hogy ennyi ideig nem látogattalak meg, de remélem, nem haragszol rám… Tudok valamiben segíteni? Úgy tűnik, rengeteg dolgod van, szóval nagyon szívesen segítek. *-* – ugrándozom körbe, hogy megszemlélhessem, hogyan is állunk munkaügyben, mert biztos van valami, amit én is meg tudok csinálni, hogy neki ne kelljen annyi mindent, meg egyebek, szóval én máris azt szemlélem, hogy mi jót tudnék átvállalni Kobaa-chantól. Meg amúgy is van itt valami, amit szeretnék már felvetni, mert zavaró hogy nem tudom, és biztosan válaszol majd nekem, mert általában mindig megteszi és én nagyon szeretném most megtudni, hogy mi van, mert természetesen nekem is megvan a saját véleményem az üggyel kapcsolatban, és ezt muszáj megosztanom, még ha anyuciék mindig mondják is, hogy ne kotnyeleskedjek, pedig nem szoktam, csak egyszerűen nem tartom magamban a véleményem egyesekkel ellentétben, hogy aztán teljes erővel robbanjon másokon, ahogy azt ők szokták.
Kobaa-chan, hogy-hogy azon a táncos partis partiságon múltkor Han-bá’val voltál? Nem mintha ott lettem volna, csak láttam izé hallottam másoktól, de nem feltételezek ám semmit, csak ez annyira furcsa volt és váratlan és ha megengeded, szerintem Han-bá’ nem is illik hozzád. > . < – remélem, nem lesz mérges rám, mert tényleg nem az a célom, hogy megharagítsam, csak egyszerűen vannak dolgok, amiket muszáj elmondani, akkor is, ha nem kérdezik, mert talán még segíthetnek is, és legalább elmondhatják, mi van, mert legutóbb még azt hallottam Kobaa-chanról, hogy neki sem szimpatikus Han-bá’. > . <

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Társalgó, ebédlő, kert   

Vissza az elejére Go down
 

Társalgó, ebédlő, kert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 5. Osztag-