HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Wolloh és a női nem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Wolloh és a női nem   Hétf. Ápr. 01, 2013 1:03 am

Már felépültem Eliana ellen vívott harcomból, bár emlékeztetően mellkasomon lévő sebet, amit a kaszája okozott nem engedtem teljesen begyógyítani. Egyrészt, akkor talán még mindig gyógyítanának, másrészt az egy élvezetes csata volt, így szívesen hordom emlékként a sebhelyet, bár néha-néha még mindig érzem a helyét, mikor levegőt veszek. Viszont ezt leszámítva újra jó formában voltam, ezért újra elhatároztam, hogy lemegyek az Emberek Világába, ahhoz a nagyvároshoz, ahol régen azzal a fura nővel, a második osztagból való Chikanatsu Kira-val találkoztam, akit nem tudott átverni a Lágrima képességem, s aminek a szélén, akkor még álló gyárépület tetején újra találkoztam Kaminari Taka-val. Újra az volt a szándékom, hogy revansot vegyek Chikanatsu Kira-n. Csupán remélhettem, hogy ő azóta nem erősödött annyit, mint amennyit én, az akkori önmagamhoz képest, mivel annak számomra végzetes kimenetele lenne.
Gargantát nyitottam, s elhagytam rajta keresztül Hueco Mundo sivatagos világát, hogy újra a nyüzsgő, lelkekkel, emberekkel teli város, Tokyo felett álljak. Nem rejtegettem a lélekenergiámat, még véletlenül sem, mert most az volt a célom, hogy a shinigamik észrevegyenek.
Jó pár percet álldogáltam magányosan, shinigami társaság nélkül. Sóhajtottam egyet és Tokyo torony tetejéhez sonidoztam, hogy ott leülve várjak. Kisvártatva végre megérkezett egy senki kis shinigami, valószínűleg ő volt az úgy nevezet őre ennek a városnak. Mély levegőt vettem, s felálltam.
- Nem téged várlak, pondró! – Rivalltam rá, de az nem tágítót, minden áron meg akart küzdeni velem, én viszont nagyon is nem, csupán gyorsban megszabadulni tőle. – Remélem hívtál segítséget… Mondjuk azt a nőt. Hogyha nem, akkor tedd meg, amíg földet nem érsz. – Mondtam neki, s aztán mellé sonidoztam, és balommal akkorát taszítottam rajta, amekkorát csak tudtam. S azután visszaültem.
Újabb unalmas, csendes perceket bámultam a milliónyi fényben úszó Tokyo északi részét. Este volt, s az ég tiszta, így arrafelé semmi érdekeset nem láthattam volna, hiszen Hueco Mundo az örök este világa. Viszont itt, az Emberek Világában az este hideg volt, és akkor szélcsendes. Egy árva szellő sem merészelt a közelembe jönni, így az este tűrhetően volt hideg. Már-már azon kezdtem gondolkozni, hogy leugrom a kis emberek közé, hogy valami balhét okozzak, hátha akkor hamarabb érkezik hozzám Chikanatsu Kira. Viszont nem várt társaságom akadt, meglepő helyről.
- Wolloh-kun, hol vagyunk? Miért van ilyen hideg? – Kérdezte az ismerős, apró, vékony hang a fejem tetejéről.
- Tokyo-ban vagyunk, és azért van hideg, mert az Emberek Világában ilyenek az esték. – Válaszoltam reflexszerűen, s csupán egy pillanattal később jöttem rá, hogy kihez szóltam. – Saana, te meg mégis mit keresel a fejem tetején?
- Hát… Az úgy volt… – Azt már sose tudtam meg, hogy milyen kifogásokat akart felhozni a kis chibi, mivel egy újabb semmirekellő shinigami jelent meg, természetesen nem az, akire vártam. A vörös hajú nő erősebbnek tűnt a srácnál, de nem sokkal.
- Nem tűnik ismerősnek… Már megint nem az jön, akit akarok… Hülye shinigamik. Neutral – Morgolódom az orrom alatt, miközben felkelek ültemből.
- Nem téged vártalak. Smile – Emelem fel mosolyogva a jobb kezemet, s mutató ujjammal a shinigami felé mutatok.
- Wolloh-kun, ne játszadozzál, ezzel a nővel, ez meg sem érdemli, inkább csak tipord el.
- Kuss, Saana! – Szólok a fejemen lévő chibire, aztán újra a nőhöz fordulok. – Ki vagy te, hogy téged küldtek erősítésnek, vagy talán te is csak egy mihaszna vagy? – Kérdeztem érdeklődve, hiszen hogyha az előbbi pondró megsegítésére küldték, akkor lehet, hogy több lehet benne, mint ami látszik, vagy az is lehet, hogy csak figyelemelterelésnek küldték, amíg az meg nem jön, akire várok.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Csüt. Ápr. 04, 2013 5:26 am

Csattanva landolt a papírköteg a földön. Suza~chan kissé talán megszeppenve toporgott a vállamon, de beszélni nem nagyon akaródzott se neki, se Gin~channak. Kasai~chan is csak világos pirosan lengedezett a madár mellett.
- Csak egyszer kerülne úgy a közelembe, hogy nincs közöttünk egy rakat ártatlan ember! Csak egyetlen egy alkalom kellene! - óvatosan hajoltam le a papírokért, miközben újra az eszembe jutott a szégyenletes eset. Naná, hogy megint egy aktakukac húzta fel az agyamat, mikor nem volt képes megérteni az egyszerű, és brutál világos kérésemet, hogy ne utasítson mindig hátra a komolyabb munkák terén, csak mert 11. osztagos vagyok, vagy mert nő? Puffogtam még kicsit, de ezzel csak a barátaimat zaklattam, vagyis nem a kívánt személyt szabadítottam meg néhány feleslegesen túl nyugodt, és békés percétől. El is határoztam, hogy majd egyszer, az egyik éjszaka, ha hazafelé sétál, vagy csak simán is, de elkapom, hogy eltársaloghassak vele ezekről a felettébb bosszantó dolgokról. Az egyedüli baj ezzel pusztán csak az lenne, hogy utána le kéne, hogy üssem, és lehet elfelejtené a mondandómat... Az pedig igazán kár lenne. Pedig lehet sikerülne valami agyat is beléjük verni végre. Így aztán kissé morcosan pakoltam le a halom papírt a szobámba. Valamiért nem igazán tudtam, hogy úgy alapból miért fárasztják az osztagom tagjait - beleértve engem is - ilyen felesleges időpocsékolással. Miután egy kis hideg vízzel megmostam kívül-belül a buksimat, és egy kicsit lehiggadtam, neki kezdtem a papírok olvasásának, amint szerencsésen megint felhúztam magam. A papírrakás megint a földön csattant, én pedig kissé talán fellélegezve, visszafogott örömmel csaptam ki az ajtót, amikor megkaptam a parancsot, hogy küldetésre készen jelentkezzek a főnökeimnél. Suzakuval a zsebemben, teljesen vörös Kasai~channal a hajam között, és persze Gingitsunéval az oldalamon, kaptam meg a parancsot, majd indultam is. A rosszkedvemnek, meg úgy alapból a gondjaimnak lőttek, hála az új feladatnak. Ami csak emelte a hangulatomat, hogy Edo volt az úti célom. Amint kiléptem a kapun, kissé izgatottan simítottam meg a gyűrűmet. Suza~chan és Kasai~chan is kíváncsian ültek a vállaimra. Életem óta nem jártam a fővárosban, és akkor is csak egyszer. De nagyon nem olyan volt, mint amilyenre számítottam, és emlékeztem. Egy nyüzsgő nagyváros volt már akkor is, de most... Tele emeletes házakkal, meg autókkal, amiket már tudtam, hogy mi, de valamiért újfent csak nem szerettem. Túl büdösek voltak nekem... Neutral Hiányoztak a régi faházak, a sokkal több fa, és a sokkal kevesebb ember. Hiába volt Edo a főváros, régen sokkal kisebb volt a nyüzsgés, mint most. Pedig már akkor se kellett félteni...
- Menni fog? - tartottam fel a kütyü izét Suza~channak, aki néhány halk pittyentés után elégedetten pürrögött egy kicsit, majd nagy komolyan rám nézett.
- Mégis kinek nézel te engem? Persze, hogy menni fog!
Egy szépen kivitelezett csontipofát sikerült találnunk. Viszont elméletileg csak egy volt, legalábbis csak egyet adtak ki utasításban, akkor viszont nem értettem, miért is jelez még mindig furcsa lélekenergiát Suza~chan. (Igen tudom, a műszer, de akkor is Suza~chant értettem meg, nem azt a kis vackot Arrogáns Viszont mivel a helyi kirendelt tiszt, vagy ahogy a kihelyezett shinigamikat hívják, nem jelentkezett, így aztán elindultam a második nyom fele. Kissé kiléptem, hogy még ott találjam. Útközben találkoztam egy potyogó fajtársammal, bár abból, amilyen szépen repült, lehet inkább Suzakuhoz lehetett több köze... Neutral A szép íves zuhanása azonban megfontolásra késztetett. Szépen lassan elsétáltam, amerről a jóember indulhatott. Nem kellett vészesen sokat gyalogolnom, hogy meglássam. Egy arrancar csücsült nem messze tőlem, egy izével a fején.
– Nem tűnik ismerősnek… Már megint nem az jön, akit akarok… Hülye shinigamik. Nem téged vártalak. Ki vagy te, hogy téged küldtek erősítésnek, vagy talán te is csak egy mihaszna vagy? - A fején lévő kis izé is pampogott valamit, de sajna az már nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, mint a gazdája.
- Na ezzel megvolnánk... - húzta a csőrét Suza~chan, már ha lehet ilyet csinálni egyáltalán.
- Vigyáznál Kasai~chanra, amíg itt végzek? - érdeklődtem meg, miközben a hófehér kis lángocska magától a madaram hátára telepedett, és tisztes távolba vonultak. És eközben a kardomra raktam a kezem, készen rá, hogy bármelyik percben előránthassam, miközben a lidércfajzék szemeibe néztem - Sajnálom, de jelen pillanatban be kell érned velem. Nem mintha bármiféle erősítésként érkeztem volna. Csak véletlen erre jártam, és egy ilyen kedves invitálásnak nem tudtam ellenállni. Ahogy elnéztem a másik fazont csúnyán megreptetted. Nem tűnt fel, hogy szegénynek nincs szárnya? Persze, ha hagyta magát, akkor nem is érdemelt igazából nagyon mást. - húztam el a szám. - Remélem nem ijesztettelek el nagyon Embarassed

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Pént. Ápr. 19, 2013 4:15 am

Nem látszott a nőn, hogy tartana tőlem, pedig nem elhanyagolható erőkülönbség van köztünk, méghozzá az én részemre. Sőt, hogyha ez nem lett volna elég, még a madarával is cseverészett, mielőtt válaszolt volna nekem. Viszont a válasza röhögésre késztetett.
~Nem elég, hogy gyenge, nem elég, hogy csak megkésve válaszol, de még azt is hiszi, hogy megijedtem tőle… Ez bolond, nem elég, hogy nő, még bolond is. Very Happy~ Viszont nem én voltam az, aki megszólta, hanem a kis chibi, negyed arrancar, a fejemen.
- Aranyoskám, inkább menj haza és ápold a hajadat, sem, hogy Wolloh-sama idejét raboljad. Mellesleg ide látszik, hogy milyen ronda és töredezett a vége. Még az espadannak is szebb haja van, pedig neki aztán szénakazal van a fején. Neutral – Saana szövegelése tetszett, bár az kicsit kellemetlen volt, ahogy Räv-ről… vagyis Thres-ről beszélt, de igaz is, sajnos.
- Nagylelkű leszek veled. Smile – Kaptam az alkalmon, mert nem akartam az erőmet pazarolni, mivel fontos ellenfelet vártam. – Megengedem, hogy sírva hazaszaladj, de csak egy kikötéssel, hogyha a bánatodat annak a pondró nösténynek sírod el, aki Chikanachu Kira névre hallgat és a második osztag harmadik, vagy hányadik tisztje. – Részemről ez tényleg nagylelkű ajánlat volt, főleg, mivel csupán ide tévedt, valamint még öntelt is, amellett, hogy nő. Neutral Ezt akár annak a férfi shinigaminak is felajánlhattam volna… nem, mégsem, neki nem. Bár shinigami, de férfi, nem kérhettem volna arra, hogy alázkodjon meg egy nő előtt. Neutral
- Na, te festett vöröske, kapj az alkalmon, szedd össze a madaradat, s takarodj haza, mielőtt még meggondoljuk magunkat. Razz
Bár bolond, és öntelt, s nem is éreztem az erejét, de a szemében mégis valami volt. Lehet, hogy nem erős, és igazából csupán azt láttam benne, hogy évek, vagy évtizedek múltán veszélyessé válik, mégis beindított bennem egy védelmi mechanizmust, s lábaim magam alá húztam részben, s megfeszítettem izmaim, hogy bármely pillanatban félreugorhassak, egy esetleges támadástól. Lehet, hogy minket, arrancarokat, hollowokat mondanak, képzelnek a shinigamik gonosznak, aljasnak, de igazából az aljasság mesterei ők. A nyamvadt kidouik, vagy mijük kellemetlen meglepetéseket tudnak okozni, így csoda, hogyha mi meg megtanultunk túljárni rajtuk? Szerintem ez természetes, és nem elítélendő. Neutral Bár az is igaz, hogy jómagam kedvelem az aljas trükköket, főleg alkalmazni, vagy látni, ahogy számomra nem kedves személyeken alkalmazzák, de mint mindenki, én sem szeretem a konkurenciát, főleg, hogyha ellenem is aljaskodik. Neutral
Hogyha támadást indít ellenem, akkor amilyen gyorsan csak tudok, ha kell sonidot használva elugrok, de arra most már ügyelek, hogy a kalapom, illetve a kicsi arrancar ne essen le a fejemről. S válaszképpen, a Behemot nevű fegyveremet elő kapom… a csövénél fogva, s miután másodjára sem sikerül így elsütnöm egy gyors csuklómozdulattal magam felé fordítom a csövét, aztán egy következővel nagyjából a nő felé, s elkezdek tüzelni… Aminek csupán Saana és én nem ehetünk áldozatul, valamint a nő, hogyha nem próbál meg kitérni a baraszerű lövedékeim elől.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Vas. Ápr. 21, 2013 8:32 am

Nem tudtam pontosan. Az a kis izé a fején, pontosan mi is akart lenni, de extra aranyos kis állatkának nézett ki. Embarassed Főleg, mikor megszólalt. Vajon jól kijönnének Suza~channal? Ő is ugyanolyan morcos volt, és éles nyelvű, mint a madárkám. Lelkesen mosolyogva, körülbelül, ahogy egy állatszelídítő vigyoroghat a rá épp fújó, extra cuki kis cicára, szóval egy olyan vigyorral az arcomon válaszoltam neki, persze csak magamban. Még a végén itt elriasztanám... Csendben mosolyogva vártam meg, hogy a gazdájával befejezzék a nagy monológjukat.
~Ajánlom aranyom a szemüveget. Vagy nem is tudom... A hajam ugyanis extra jól tartja magát, ami a gazdádéról már nem mondható el, de se baj, nem a hajáért szeretjük az embert... - gondoltam, miközben egy már sokkal gonoszabb vigyorral néztem a gazdájára, ugyanis nem túl kedveseket mondott nekem. Neutral ~ Vajon ha azt a kis izét a fejéről haza vinném, el akarnák kobozni a 12. osztagosok? - méláztam magamban, amíg a sírva haza menésről, meg az utolsó kegyes esélyekről magyarázott nekem. ~ Nagy rá az esély... lidércfajzéktól származó dolgokat többnyire... ~ húztam a számat. ~ Pedig néha olyan aranyos kis izék is vannak... Kár, hogy lelkeket zabálnak... Neutral
- Na, te festett vöröske, kapj az alkalmon, szedd össze a madaradat, s takarodj haza, mielőtt még meggondoljuk magunkat - szólalt meg újra az a kicsi izé...
- Bocsi apróság, de teljesen természetes vagyok... Neutral - sóhajtottam immáron fennhangon. - Azt a shinigamit, akit emlegettek, sajnos nem ismerem, de ha tényleg olyan jó, amilyennek a szavaitokból kitűnik, lehet megkeresem majd egyszer.
Közben láttam, hogy az arrancarnak megfeszültek az izmai. Elmosolyodtam. Erős volt, azt éreztem, és még gondolkodni is tudott... legalábbis eddig úgy tűnt. Very Happy Tudtam, hogy az én erőmet szinte semennyire nem érezhette, hisz pont olyan szinten voltam, mint egy, az akadémiáról kikerült, kezdő shinigami. Mégis készen állt rá, hogy védekezzen, esetleg támadjon. Arról nem is beszélve, hogy extra bosszantó lehetett a szegénynek, hogy senki létemre jár a szám. Twisted Evil De úgy tűnt, Gingitsune megfertőzött, ugyanis valamiért nagyon élveztem a helyzetet. Gondoltam, hogyha már úgyis ennyire rákészült, miért ne tennék eleget az elvárásainak? Pár kavics felemelkedett mellettem, és felé vágódtak, miközben néhány társuk körülöttem kezdtek el sebesen keringeni. Nem akartam ajtóstul az udvarba rontani... ahogy mondani szokás. Legalábbis remélem, hogy így szokás mondani... Szépen megsoroztam a kavicsaimmal, de sajna egyik se talált. Kitért mid elől, pedig igyekeztem cselesen küldözgetni neki az áldást. Viszont vissza is kaptam. Neutral Előkapott egy mordályt, nem igazán akarom tudni, hogy honnan, és elkezdett tüzelni. Ösztönösen húztam le a fejem, pedig a lövedék elég távol húzott el mellettem. Tágra nyílt szemekkel kaptam a fejem a lövedék után, miközben egy utóképet hátrahagyva magam is elindultam. Ha netalán bántani akarna, ne engem zaklasson. Mellette értem földet. Előhúztam a kardomat, majd csendben az arcomhoz emelve a pengét, előhívtam az shikai alakját. Gin~chan nem kérette magát különösebben. Pillanatok alatt alakult át a katanám nagamakivá. Csendben mosolyogva néztem az ellenfelem szemeibe, miközben a szivárványhártyámról eltűnt minden szín, beleolvadva ezzel a környezetében. A nagy fehérségben csak a szembogaram cikázott feketén az arrancar és a fején lévő kis valami között. Sajnos ezt nem sűrűn játszhattam el, hisz elég sok félreértésre adott volna okot, és lusta voltam elmagyarázni a többieknek, hogy ez a zanpum képessége. Pedig szerettem ezt művelni. Valamiért élveztem, ha meglepődtek, netalán megijedtek az emberek tőlem...
~ Induljunk ~ Nem kellett Ezüstkének kétszer mondanom. Elrúgtam magam a földtől, és amíg úgy tűnt, hogy egy egyszerű felülről indított vágással támadtam meg az ellenfelemet. Legalábbis ez úgy tűnhetett. Ehelyett az egyik kezemre fekete tüzet idéztem, és a felülről jövő vágás helyett egy kedvesnek szánt gyomorszájra irányuló ütéssel próbálkoztam, majd ugyanazzal a lendülettel egy rézsútas vágást indítottam meg. Mindezt pillanatok alatt. Ha sikerült bevinnem a támadásaimat, ha nem, hátrálok utánuk, lehetőleg az ellenfelem kar és támadó távolságán kívülre.

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Szomb. Május 18, 2013 8:05 am

~Vagy szuper hülye, vagy nem annyira tipikus nő lehetett ez, bár én inkább az előbbire tippelnék, mivel, arra, hogy Saana a hajával piszkálta, arra csupán bárgyún vigyorgott. Viszont lehet az is, hogy értelmi fogyatékos és nem képes a valóságot felfogni, hogyha jól tudom, az ilyeneket egy osztagba gyűjtik a shinigamik, de hirtelen nem rémlik, hogy melyik is az az osztag. De minden bizonnyal oda tartozik. Ezek a leg veszélyesebbek, mivel nem képesek felismerni, hogy veszítettek, így a kelleténél akár sokkal tovább is bosszanthatják az arrancart. Neutral~
- Akkor, hogyha természetes vagy, édesem, akkor mégis miért látszik ide a lenövés, s láthatom, hogy eredetileg szőke vagy, butuskám. Smile – Lassan kezdett elegem lenni a nőstény vitából, amit egy hangosabb, mélyebb sóhajtással is kifejeztem.
Azt gondolván, hogy a kavicshajigálása egy komolyabb kidouban fog végződni elugrottam előle, s tüzeltem rá. Bár bosszantó volt, hogy néhány kaviccsal máris mozgásra kényszerített, de az kárpótolt, mikor az első lövésnél ijedten húzta be a nyakát. *>* Annyira, de annyira gyönyörű látvány az, mikor így félnek tőlem. *>* Bár Eliana félelme nagyobb élvezetet nyújtott, mégis majd hasonló élvezetet éreztem, amikor láttam a nagyszájú vöröskét összerezzenni. *>*
- Melletted! – Hallottam a chibim aggódó hangját, s nem értettem, hogy mit akar, hiszen előttem láttam a nőt, de ettől függetlenül odatekintettem. Először azt hittem, hogy az érkezett vissza bosszantani, akit nemrég elhajítottam, de nem ő volt az. Valami technikával az oldalamba is oda került a vöröshajú.
- Vigyázz a kalapomra! – Hajítottam el a szabad kezemmel az említett ruhadarabomat, a tetején elhelyezkedő mini arrancarral együtt. Egyáltalán nem féltettem az alattvalómat, mivel okos volt, valamint ő is arrancar, vagy mifene, így csak nem okozhat számára akkora gondot egy ilyen túlélése. Közben egy, kitudja hova megeresztett lövéssel kísérve a fegyverem felé fordítottam. Viszont ekkor már benne volt egy támadásban. A kardjával fentről akart rám csapni. Támadását blokkolandó, a bal öklömbe vezettem a lélekenergiámat, hogy az Ikkotsu technikával kezdjem meg a nő elpusztítását, megfutamítását. Kivételesen most hagytam volna elmenekülni ezt a nőt, mivel egy nála sokkalta fontosabb ellenfelet vártam, s erőimre, energiáimra ő ellene lenne inkább szükségem.
Meglepett, hogy a kardja helyett az öklével támadott mégis, így szerencséjére eltalálta a gyomromat, viszont az én szerencsémre, bár áttörte a hierromat, nem okozott különösebb fájdalmat, így a bal öklöm lendülete egyáltalán nem tört meg, s valószínűleg el is találtam vele. Ellenben, hogyha az ütésem elzúgott mellette, vagy betalált, de mégsem távolodott el a közelemből, s így képes volt arra, hogy a vágó támadást is leadja, akkor bár azzal képes volt egy nem mély, de bosszantó sérülést okoznia, viszont én sem maradtam tétlenül, s a ballommal nyitott, feszes tenyérrel és feszes csuklóval egy visszakezest is megindítottam neki címezve.
Bosszantó volt, hogy képes volt áttörni a hierromat, viszont nem eléggé, így az arcomról a vigyor egyáltalán nem tűnt el. Akár az egyik ellentámadásom, akár a saját akaratából került tőlem messze, eljött az idő, hogy újra én támadjak. És erre a legkiválóbb eszköz a cero. Smile Így már kezdtem is az energiát gyűjteni a nyitott szám elé, közben jobbommal elraktam a fegyverem, minek következtében egy szép lyukat nyitottam az uniformisom kabát részére. Már ki tudja, hanyadik alkalommal követtem el ezt a baklövést, de nem számított, hiszen így is – úgy is új egyenruhát kell majd igényelnem.
- Cero! – Lőttem el az energia nyalábot a nő felé, mikor már éreztem, hogy elég energiát gyűjtöttem. Bár hittem, hogy ezzel elpusztítottam a nőt, mégis, ahogy a technikát befejeztem egy újabba kezdtem bele, s csupán úgy szív jó kedvességből a Dedo apuntado technikámmal is leadtam egy „lövést”. Ezután már csak vigyorogva vártam a technikáim fejleményét, s reméltem, hogy végleg megszabadultam ettől a shinigami nőtől, s ezután már tényleg azt küldik, akivel én akarok harcolni.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Szer. Május 22, 2013 12:56 pm

A kis izé, aki a hajamra volt valamiért rákattanva, nem mintha ez zavart volna, szóval a kis izé szólt neki, elrontva ezzel a meglepetésemet. Most komolyan! Nem volt ennek gyerekszobája, vagy mi a szösz? (Suza~chan szokott mindig ezzel jönni, ha valami ilyesmit elbaltázok Cool ) Azért így is szépen beleöklöztem a gyomrába, bár mint kiderült, a lidércfajzékoknak tényleg van valami fura páncélszerű izéjük. Surprised Szóval annyira nagy sérülést nem sikerült okoznom. Viszont ő is már indított egy ütést felém, ami elől, épp hogy sikerült eltűnnöm, ugyanis vele ellentétben, nekem nem volt ilyen páncél bigyóm. Viszont ennek hála, megvágnom se sikerült, és pont kikerültem a visszakézből indított ütése elől. Viszont nem állt meg ennyinél, és egy rakás kedves szeretet csomagot indított felém. Amint kinyitotta a száját, és kezdett köré gyűlni a lélekenergia, már tudtam, hogy nem lesz az a sebesség elég, amilyen szinten épp voltam. Egy félmosollyal konstatáltam, hogy nem is tartott olyan sokáig, hogy rákényszerítsenek a teljes erőm használatára. Szóval felszabadítottam az eddig elzárt energiát, és egy újabb utóképet hátra hagyva, Suza~chanhoz ugrottam, majd magamhoz véve a drága kismadaramat,és a rajta tanyázó tűzbarátomat, már ugrottam is tovább. Közben folyamatosan osztotta drága ellenfelem az áldást arra a helyre, ahol nem is olyan régen, még szerény személyem múlatta az időt.
- Mondd, hogy az az alak, aki olyan szép repüléssel fogadott minket, amikor megérkeztünk, már elment, vagy még nem tért magához! - nem szándékoztam úton-útfélen teljes lélekenergiával császkálni, és a pletykáknak is elejét akartam venni, szóval óvatosnak kellett lennem. (Sokkal viccesebb volt így létezni a Tiszta Lelkek Városában)
- Az az alak, aki olyan szép repüléssel fogadott minket, amikor megérkeztünk, már elment, vagy még nem tért magához!- mondta utánam a madaram, ráadásképp az én hangomon. Neutral
- És mi a valódi állapota? - érdeklődtem meg, kissé talán szájhúzogatva, hisz újfent lejátszó ketyerét játszott, és csak elismételte, amit mondtam neki.
- Te kérted, hogy mondjam. Amúgy az ipse ki van feküdve, mint egy mormota. Fogadni mernék, hogy még álmodik is... - tette hozzá, és ha nem lenne madár, biztos vagyok benne, hogy egy kárörvendő vigyort is megeresztett volna. Furcsa dolog ez. Néha, mintha látnám Suzaku különböző arckifejezéseit, ami biológiai képtelenség. De ez mindegy is, ugyanis legsűrűbben a melankólia lenne amúgy is a képén, ha tudna is mimikázni. Legalábbis ez a sejtésem.
Most azonban nem igazán az ilyen filózásoknak volt itt az ideje. Mivel még sosem próbáltam, és mivel erről sose tanítottak az Akadémián, vagy ha mégis, akkor pont hiányoztam, mindenesetre gondoltam, kipróbálok valamit. Suzaku~t biztonságos távolságba leraktam,a hófehéren lobogó Kasai~channal a hátán, majd három klónt gyártottam szépen ellenfelem köré. Valamennyi támadásra készült, köztük én is. Kíváncsi voltam, hogy vajon az arrancarokra milyen hatással lehet a senka. Ezt mindig ki akartam próbálni. Az igaz, hogy ennek a lidérfajzéknak elég erős volt a páncél izéje. De a legutóbb is sikerült áttörnöm. Legalábbis olyan érzés volt, amikor gyomorszájon öklöztem. Abban reménykedtem, hogy most is sikerül majd, és ha úgy szuperál a senka, mint ahogy a fajtámnál, akkor nyert ügyem van, ha nem, akkor is gazdagabb lettem egy kiváló tapasztalattal. Arról nem is beszélve, hogy egy hátvédet is beterveztem, szóval a régi vágyam megvalósításához láttam. Amíg a klónok áltámadást rendeztek, én mögé shunpóztam, és ahol a Saketsuját és Hakusuiját sejtettem, vágtam egy elég erőteljeset, hisz ott volt az a páncél. Sikertől függetlenül kaptam el a vállát.
-Hadou 54: Haien - motyogtam magamban, miközben fellobbant a kezem körül. Azt mondták, hogy gyengébb lélekenergiájú ellenfelek ellen hatásos, és ez úgyszintén megért egy próbát. Nem sűrűn használtam amúgy sem mágiát. Valószínűleg, ha lett volna szemtanú, most sem vetem be, pedig ez, az általam becsült kevés kidou egyike volt. De véletlenül sem rontottam volna az osztagom hírnevét, főleg, hogy csak kettő, vagy talán három olyan kidou volt, amit biztonságosan tudtam alkalmazni, és nem kellett félnem attól, hogy idő előtt robban...

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Pént. Május 24, 2013 11:53 pm

Lehet, hogy az ellenfelem nő, és ezért nincs sok ész a fejében, viszont a harchoz meg volt a maga tudása, gondolkodása. Főleg, ahhoz képest, hogy alig éreztem a lélekerejét, mégis képes volt a hierrom megropogtatására. A szimpla csont technikám elől elmenekült, és mivel a visszakezes ütésemet annyira elterveztem, s annyira bennem volt a mozdulat, hogy az is csupán a levegőt hasította. Bosszantóan jó reflexe volt vagy talán csupán mázlista lehetett? Azt nem tudtam, viszont minél hamarabb meg akartam szabadulni tőle, ezért egy ceroval igyekeztem megajándékozni. Ahogy az energia sugár felé közeledett hirtelen egy erős lélekenergia kisugárzást éreztem felőle. Először az futott át az agyamon, hogy talán egy eltitkolt segítsége érkezett, ezért a hegyes ujj technikának igencsak ott volt a helye a cero után. Viszont kénytelen voltam tapasztalni, hogy se nem taroltam le a cerommal, se nem érkezett senkije, hanem ő maga engedte ki az erejét. Erre akkor jöttem rá, mikor megjelent előttem, hogy rám támadjon. Nem tudtam pontosan mekkora az ereje, viszont az éreztem, hogy az enyéménél nagyobb, s talán Eliana szintjéhez hasonlíthattam.
Háromszor támadt, s mind háromszor egy-egy ökölcsapással megszüntettem a veszélyt, bár minden ütésem után kellemetlenül fedeztem fel, hogy ezek bizony nem ők voltak, hanem csupán valami másolatai. Bosszantó volt, hogy ilyen aljas trükkökkel él ellenem, bár az is igaz, hogyha férfi arrancar lenne, s más ellen használná ezt a cselt, akkor szimpátiát ébresztene bennem. Viszont se nem volt arrancar, se nem volt férfi, egy aljas shinigami nő szórakozott velem, aki nem mellesleg személyemre nézve veszélyesen erős lehetett. Ezt bizonyítván ameddig én azokkal a másokkal voltam elfoglalva a hátamba került, s alig, hogy befejeztem az utolsó ütést, a hátamat a lapockám alatt felhasította. Nem volt mély vágás, de attól még nem mondanám, hogy kellemes volt, főleg az, hogy egyetlen egy vágással vágta át a hierromat is. Már fordultam is hátra, hogy egy bal horoggal igazítsam helyre a nő fejét, hogy felfogja, hogy ki is az ellenfele. Viszont csupán az ütés indításáig jutottam el, mert közben a vállamra tette a kezét, és valami aljas, de szerencsére nem igazán erős kidout szórt rám. Bár az ereje ennek a technikának nem volt akkora, hogy hierromat átüsse, viszont azt el kell ismernem, hogy eléggé megtépázott külsőt kölcsönzött nekem, arról nem is beszélve, hogy a robbanásszerű technika lökő ereje, mivel teljesen váratlanul ért, kibillentett az egyensúlyomból, s megindultam egyenest lefelé a Tokyo toronyhoz közel lévő házak egyikének a tetejére.
Zuhanás közben egyetlen egy gondolat, hogy kezdem nem szeretni, hogyha kirobbanó meglepetésekben van részem. >.> Ezt az érzést még Kaminari Taka elleni utóbbi harcom ültette el bennem, mikor egy gyár épülete robbant alánk. Ezt az érzést a nő technikája, amit utóbb alkalmazott rajtam egyáltalán nem akarta megszüntetni, sőt erősítette csak. A technikájának következménye, nem csak az egyensúlyvesztésem volt, hanem a jobb vállam felett az egyenruhám, a hónaljtáskának vállszíjával együtt elhamvadt, a bőröm, enyhén megperzselődött, valamint a kabát és az ing ujja egy része még megégett, ahogy az égési rész a hátam felé is kiterjedt. Szerencsémre a pisztolytáska többi része, szíja még rajtam tartották a zanpakutoumat, viszont az egyenruhám rongálódása miatt láthatóvá vált a holléte.
Talán a becsapódás, talán csupán az amúgy is sokszor önveszélyes ötleteim melegágyaként működő agyam egyszerű szüleményeként, de megszületett egy terv, hogy hogyan szabaduljak meg a nőtől. Mivel az eddigi tapasztalásom azt bizonyítja, hogy hajlamos az aljas húzásokra, ezért régebbi, ösztönibb taktikához folyamodtam, amit legutóbb akkor alkalmaztam, mikor a zanpakutoumat újra alkottam. Az előtt viszont csupán hollowként használtam önmagam élő csaliként. Ahogy megérkeztem kezeimet remegve oldalra táram, így teljesen biztos célpontként felajánlva mellkasomat. Viszont hogyha van csali, akkor van horog is, a horgom most az Abrazadera technikám volt, amit akkor vetettem be, amikor már elkerülhetetlenül közel ért hozzám, ami akár azt is jelenthette, hogy a kardját belém állította, én máris alkalmaztam a technikát. Hogyha nem is sikerült semelyik testrészét kilapítanom vele, biztosra vettem, hogy legalább olyan gyönyörű légzés zavara támadt, mint amilyen Desmond-espda fraccion nőjének. Smile Ezt kihasználva igyekeztem egy újabb közelharci technikám sikerre vételét. Széles vigyorral löktem magam fel a földről, s indultam neki a nőnek, hogy a Soukotsu technika segítségével a két öklömet a mellkasába és hasába üssem.
A második technika sikerességétől függetlenül hátrább sonidoztam, és megszabadultam a kabátomból megmaradt rongytól, valamint az ingem jobb ujjától. Azzal, hogy a kabátomat levetettem láthatóvá tettem a mind kettő fegyveremet, Behemothot, a bara helyettesítő eszközömet a bal hónalj táskában, és a zanpakutomat a jobb hónalj táskában. Bár ez utóbbi, csupán esetlenül lógott a rendes helye alatt, de ez engem nem zavart. Mind eközben igyekeztem nem szem elől téveszteni a nőt.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Szomb. Jún. 08, 2013 10:20 am

Igazából nem akartam használni a gyűrűm, hisz egyfelől ez nem is az én körzetem volt, másfelől csak véletlen és szó szerint tévedtem ide, szóval kissé rosszul érintett a dolog. Elvörösödött szemmel figyeltem, hogy a tűz miként tépázta meg ellenfelemet, de benne nem igazán okozott kárt. Szóval engem átvertek az Akadémián. És van képük így kiküldeni terepre? Komolyan... kidou... Tényleg teljesen haszontalanok! Ez hagyján, ezeket eddig is tudtam, de a senkám se használt. Egy szomorú tapasztalattal gazdagodtam. Ami pontosan azt takarta, hogy a senkát shinigamik találták ki shinigamik ellen. Tegyük hozzá, nem tanultuk az Akadémián halálisten történelemből ezt, már ha volt ilyen. Mármint ilyenekről sosem esett szó. Vagy csak én nem figyeltem volna eléggé? Neutral Meglehet, főleg, ha valamelyik mágia órába szúrták be ezt az épp nem elhanyagolható kis infócskát, amikről tudvalevően általában eltűntem... többnyire. De újfent nem volt időm ezen filozófálgatni, bár a harcok többnyire kifejezetten jót tettek a gondolkodásomnak. Mindig ösztönzött. Elkapott az ihlet közbe, miegymás. Cool Amint az arrancar földet ért, kitárta mind a két karját, tüneményesen felkínálva magát nekem. Azonban engem se most pottyantottak le a falvédőről. Egy kissé talán bonyolult, de koránt sem kivitelezhetetlen terv kezdett pillanatok alatt a fejemben összeállni. Még mielőtt bárki meglepődne, szoktak jó gondolataim lenni harc közben. Igazából olyankor szoktak a legjobb gondolataim születni. És ha valaki most azon kezdene el faggatózni, hogy mikor volt időm, akkor annak megsúgom, hogy ilyenkor hihetetlen sebességgel zajlik minden. És nem csak a fejemben Embarassed Szóval a tervem megvalósításához láttam. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy annyira nem bolond az ellenfelem, mint ahogy szeretné, ha hinném. Vagyis ez a "kitárom a kezem és megadom magam" játék valóban csak egy egyszerű játéknak kellett, hogy legyen, mivel ennyi után egy valamire való alak se adhatja fel, ha tartja magát valamire. És ellenfelem tartotta. Viszont játékra játékkal kell felelni. Legalábbis valamiért így éreztem. Embarassed Egy utóképet magam mögött hagyva feljebb ugrottam a levegőbe, és kettő klónt gyártottam, hogy ők támadjanak rá, ha már ilyen szépen felkínálkozott. A klónok tették is a dolgukat. Az egyikük frontálisan támadott, mint egy az utóképem helyett, amiből valószínűleg csak egy villanást vehetett észre, már amikor helyet cseréltek, szóval elölről esett neki a férfinak, hisz ez volt a célja a kedves ellenfelemnek, a másikuk pedig velem cserélt helyet. Mármint nem is tudom, a lidérc fajzékoknak van egyáltalán nemük? Nem mintha figyelgetném, de van nekik ez a fehér páncél bigyulájuk nem? Mármint nem tudom, de elég furcsa. Szóval mi van, ha nincs is nekik nemük. Úgy értem, hogy ők elég túlöltözöttek szoktak lenni, de egyszer, amikor egy ilyen lidércfajzékkal összetalálkoztam, és hát valamiért harc lett a vége, ne kérdezzetek miért, de nem sikerült közös hangnemet találnunk, szóval ott véletlen meg lettek fosztva a ruháiktól. És hát amíg éltem Shionnal laktam, és amikor kicsi voltam, mindig együtt fürödtünk, hogy takarékoskodjunk a meleg vízzel, meg mert féltem egyedül, szóval... Embarassed nem voltak túl normálisak. Mármint nem úgy néztek ki, mint a lányok, de fiúnak se mondanám őket Neutral Szóval van ezeknek nemük? Eddig még sose kaptam erre választ. Végül is jelen pillanatban nem is ez volt a legfontosabb... Ez csak amolyan utólagos gondolat volt. Miközben készültem a támadásra, kisebb bajom is nagyobb volt annál, semhogy ilyesmiken filózhattam volna. A klónom helyet cserélt velem, és én, miután a másik klón elölről neki ment ellenfelemnek a kardjával, majd el is tűnt, hátulról megpróbáltam megközelíteni, és egyszerre, nyitott tenyérrel a két fülére csapni. Újfent csak tippelhettem, de mivel kívülről úgy néztek ki, mint az emberek, abban reménykedtem, hogy talán belülről is hasonlóak. És ha ez igaz, és sikerült a tervem, akkor ezzel a hirtelen egyszerre mért ütésekkel átszakíthattam a két dobhártyát, szinte egy időben nyúlhatok be a fülébe a hajamból kikapott vékony csattal, és a leomló hajtömeggel mit sem törődve, megpróbálhatom bele nyomni a fülébe, megbirizgálva vele azt a szervet, ami az egyensúlyért fele. Siker és kudarc esetén egyaránt hátrébb shunpóznék, hisz azért nem szeretném magam kicsináltatni, holmi játék kedvéért. Még nem találták fel azt a játékot, ami miatt én akarattal hagynám, hogy megsérüljek, egy kellemes csata kellős közepén. Surprised

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Szomb. Júl. 27, 2013 10:06 pm

Ott feküdtem, teljesen kiszolgáltatottan, vagyis látszólag teljesen kiszolgáltatottan, arra várva, hogy a nő bekapja a csalit, és rám támadjon. Nem igazán tartottam attól, hogy valamilyen távolra ható technikát alkalmazzon, mivel eddig csak közelharciakat alkalmazott. Viszont ezek majd mind aljasok voltak, ezért felmerült bennem a gyanú, hogy egy kicsit gyengébb agyi képességekkel rendelkező második osztagossal van dolgom, s nem egy 11.-essel. Ezt az érzetemet az is megerősítette, ahogy rám támadott. Újabb másolatokat küldött felém, amiknek újra bedőltem, s ezekről is csupán akkor tudtam meg, hogy másolatok, mikor elpusztítottam őket. Miközben a kabátom rongyait levetettem magamról kurta bosszankodás futott át az agyamon, valamint egy újabb ötlet. Vagyis inkább megérzés, ami szerint számítottam, sőt vártam, hogy hátba támadjon, hiszen mikor ezt megelőzően is másolatokat használt, akkor hátba kaptam a támadását. Jó páran, vagy talán majd mindenki sarkon fordult volna a helyemben, hogy szembe találkozzon az ellenfelével, viszont én ez helyett, inkább a harmadik kéz technikát helyeztem készenlétbe, hogy a hátamon azonnal kinövesszem, és mellkas tájékán eltaláljam, ahogy a támadása megérkezett.
Így is tettem, ellenben azt nem tudtam rögtön megállapítani, hogy a támadásom sikeres volt, vagy sem, mivel valamivel megpiszkálta a dobhártyámat, ami be kell, hogy valljam, hiába nem szakadt át, nem okozott a támadása igazi sérülést, EGYÁLTALÁN NEM VOLT KELLEMES!
Az igazi kezeimet a füleimhez kaptam, s előre tántorogtam, s a fájdalomra reagálva kissé összébb görnyedtem. Néhány pillanat múlva úrrá lettem a fájdalmamon, s a nő felé fordultam.
- Hogy lehetséges, te második osztagos szuka, hogy nem ismered azt a Chikanachu tisztszukát?! – Ordítottam felé. – Hiszen abból, ahogy harcolsz, lerí, hogy az aljasosztag tagja vagy, bár az elején a félkegyelmű osztagba gondoltalak volna.
Már kezdett múlni a fájdalom, de még mindig irtó kellemetlen érzés volt. Mihelyt válaszolt használtam a gonsui technikát, hogy valamelyest pótoljam az elvesztegetett energiáimat, valamint bosszantsam ezt a shinigamit. A harmadik kezemet ütésre készen befeszítettem, hogyha eltűnne a szemem elől, vagy valami hasonlót érzékelnék, akkor egy Szimpla Csont, aztán Hegyesujj technika sorozatot hajtsak végre vele. Közben szemből belőlem csupán annyi látszik, hogy a megszokott, kissé fölényes vigyorommal az arcomon figyelem az ellenfelemet. Nem kívántam támadni, a támadási előjogot átadtam a nőnek. ~Ennél udvariasabb, előzékenyebb csak akkor lehetnék, hogyha meg is mondanám neki, hogy övé a támadási elsőbbség… hmm… miért is ne lennék ennyire kedves? Smile~
- Nő! Támadj! Én nem fogok. Smile– Őszintén ennél lehetnék még kedvesebb? Ugyan, dehogy! Még becsmérlő jelzőket sem vágtam a fejéhez… lehet, hogy azt mégis kellett volna. Na, majd legközelebb.
Miközben vártam, eljátszottam a gondolattal, hogy vajon életemben volt-e dolgom ilyen lánnyal? Csakhamar oda jutottam, hogy nem emlékszem rá, s igazából nem is számít. Ellenben, az biztos, hogy vörös hajú nővel valahol, valamikor biztosan volt… dolgom. Smile~Ezzel itt előttem, viszont még sok dolgom lesz. Valahogy meg kellene szabadulnom ettől.~ Egyelőre ötletem se volt, hogy hogyan, talán ezért se akartam támadni.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Vas. Aug. 04, 2013 9:23 am


Kezet növesztett a hátán... O.O Bocsánat, de undorító, ha valaki kezet növesztget a hátán. Már csak azért is, mert valamiért Shuko~chan képe villant be abban a pillanatban. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy a füléhez hajoltam, amikor belepiszkáltam. Másképp telibe kapott volna, ezzel a galádságával. Úgy tűnt értékelte fáradozásomat, és kellemes táncbemutatót a tiszteletemre. Mosolyogva lestem a művészkedését, még ha kevés ideig is tartott. A táncból inkább koncertezésre váltott, és valamiért azt képzelve, hogy én is nagyot hallok, holott az én fülem érintetlen volt, elkezdett ordítani.
- Hogy lehetséges, te második osztagos szuka, hogy nem ismered azt a Chikanachu tisztszukát?! Hiszen abból, ahogy harcolsz, lerí, hogy az aljasosztag tagja vagy, bár az elején a félkegyelmű osztagba gondoltalak volna.  
Suza~chan ekkor landolt a vállamon. 
- Társalogni akar veled... - csiporászta, nem igazán ügyelve rá, hogy ellenfelünk meg ne hallja. Úgy tűnt, itt nem volt zavarban. 
- Fura nevei lehetenek az arrancarok között az osztagainknak... - pislogtam, véletlenül még mindig vigyorogva, de harc közben ilyen apróságokat igazán el lehet nézni Ámbár második osztagosnak még sosem néztek. Halkan elnevettem magam. Ha aljasságnak nevezik a stratégiát, az már régen rossz... neki legalábbis.  - Sajnálom, de az én osztagomban semmilyen Chikanachu nincs. Talán a szeretőd? - oké, az utolsó kérdést Gingitsune tette fel, én csak továbbítottam. Mégis, valamiért úgy éreztem, hogy ebben most gonoszság volt a részéről. Suzaku a hallottakra lelkesen fel csivitelt. Pedig nem szép dolog csivitelni nevetés helyet! Pislogtam rá, hogy vajon mit válaszol erre, de ahelyett, hogy folytatta volna, felettébb magas szintű diskurzusunkat, inkább újra rám rivallt. Kihirdette, hogy ő nem fog támadni, szóval tegyem én. Nem mondhatnám, hogy nem lepett meg ezzel, de nem ismertem arrancarokat, túl sokat, szóval lehet, hogy ők ilyenek... ki tudja. Csendben néztem a szemébe, kissé talán gonoszul vigyorogva. 
- Lidércfajzék észjárás, ne is keress benne logikát! - csörrentett egyet a madárkám. 
~ Drágám, mit szólnál, ha használnál engem? ~ szólalt meg Gingitsune.
~ Mire gondolsz? ~ kérdeztem vissza hangtalanul.
~ Igazából egy Seikyomai egy kis Mūnhanmā~val megfűszerezve. Valamiért tetszik ez a páros...  
~ Haláltánc? elvigyorodtam, ugyanis tetszett az ötlet. Az nyilvánvaló volt, hogy ellenfelem próbálkozik valamivel. Ha valaki kinyilvánítja az irányú szándékát, hogy bevárja a támadást, tuti forral valamit. Azért engem se most ejtettek ki a tojásból, és nincs már héj a hátsómon. Legalábbis életemben és utána is, nem egy harcba részt vettem. Embarassed Nem véletlen kerültem a 11. osztagba... Rolling Eyes Hangtalanul, és észrevétlenül elnehezült a kardom, és egy kellemes 90 kilóval indítottam a dolgot. Egy utóképet hátrahagyva, néhány klónt két oldalra elküldtem, szerény személyem pedig megpróbálta végrehajtani a haláltáncot. Ha sikerrel járnék, csak egy széllökést érezne, majd később a fájdalmat is, de ki tudja. Már megtanultam, hogy inkább túl kell becsülni az ellenfeleket, semhogy alá. Így azon nyomban, hogy a technikával végeztem, ha sikerült, ha nem, egy utóképet hátra hagyva oldalra shunpózok, hogy kitérjek az esetleges visszatámadások elől.

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Szomb. Szept. 21, 2013 1:17 am

~Biztos nincs ki mind a négy kereke.~ Tettem egy megváltoztathatatlan, örökérvényű meghatározást a vöröske elmeállapotáról, az után, hogy visszakérdezett.
- Heh… Még mit nem képzelsz, az csupán egy bosszantó szuka, akit szét kívánok tépni. – Kiáltom felé.
~Nem osztag társak? Pedig az aljas trükkjeiből úgy ítéltem, hogy azok… Érdekes… Akkor viszont lehet, hogy mégis azok közé tartozik? De akkor miért trükközik ennyit? Azoktól azt szokta meg az arrancar, hogy fejjel a falnak, mint a faltörő kos úgy jönnek nekünk. Változnak a dolgok…
Túlzottan is elmerültem a gondolataimban, mivel arra eszméltem fel, hogy a nő bár oldalt van nekem, vagyis minden bizonnyal a képmásai. ~Túl sokat használja ezeket… Rolling Eyes~ S egy széllöketet érzek. Csupán reflexből a harmadik kezem végrehajtott egy szimplacsont ütést, amit a hegyes új technika követett. Reméltem, hogy van akkora szerencsém, hogy legalább megkarcoljam.
Viszont reményemet szertefosztotta az, hogy alig, hogy elvégeztem az ellentámadásnak szánt technikákat megannyi sebből vérezni kezdtem, s ebből a megannyi sebből éles fájdalom csapott belém. Fájdalmas grimaszt vágtam, de nem adtam meg a nő örömét, hogy hallja, ahogy felüvöltök, csupán az összeszorított fogaim között sziszegtem. Tagjaim remegtek, koncentrációm néhány pillanatra teljesen arra összpontosult, hogy ne ordítsak fel, így a harmadik kezem, minthogyha sose lett volna eltűnt.
- Szép volt! – Nyögtem, miközben megfordultam. – Én, Alucard – valahogy nem tudtam leszokni, hogy ellenfeleimnek a kedvenc Manga hősöm nevén mutatkozzak be – elismerem, hogy harcban jó vagy. – Tekintetemmel kerestem a nőt, balommal a zanpakutoumat előhúztam, s a Jojo képességemmel egy láthatatlan szállal a kezemhez kapcsoltam, így hogyha elejtem, még mindig vissza tudom rántani magam, vagyis másfél percig. – Áruld el, hát neved, hogy tudjam, pontosan kivel küzdök, hogy kit kell megölnöm.
~Fájdalmas tény, de tény, hogy ebben a nőben több van, mint látszik, ennek bizonyítéka, az, hogy vérzek. Valamint szintén fájdalmas tény, hogy még mindig nem tudom, hogyan kell újratöltenem a zanpakutoumat, ezért más csak kettő lövést tudok leadni vele. Ismerve a saját célzó képességeimet tudtam, hogy nagyjából esélytelen, hogy eltaláljam, hacsak nem lesz ő is olyan botor, mint Eliana, hogy beleugorjon.~
Miután válaszolt a kérdésemre biccentettem felé, s aztán rögtön tüzet nyitottam rá. Nem áltattam magam azzal, hogy eltalálom, csupán egy halvány reményt tápláltam, hogy van olyan normálatlan, és beleugrik valamelyik lövésembe. Miközben lőttem igyekeztem követni a mozgását, nehogy újra mögém kerüljön. Csupán kettő lövést adtam le, hiszen hiába kattogtatnám tovább a tár kiürült. Fegyverem mégse tettem el, állást váltottam, amiből jól látszott, hogy pusztakezes harccal készülök az esetleges támadások lereagálására.
Fejben már volt mozdulat tervem arra, hogyha kivételesen szemből támadna, de arra is, hogyha nem. Eddigi támadásaiból arra következtettem, hogy hátból fog támadni, viszont magamból kiindulva az sem lepett volna meg, hogyha kivételesen most nem valami aljassággal, hanem szemből támadna. Egyelőre vártam, mivel gyorsabb volt nálam, ezt minden kétség kizárja, így botorság lett volna részemről, hogyha támadok. Viszont most még kiszolgáltatottabb voltam, hiszen megannyi sebből véreztem, viszont erről egyelőre nem kívántam tudomást venni.

Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Szer. Feb. 12, 2014 2:54 pm

Hiába no... a Róka tudta mit csinál, ha ez  Rólam  nem is volt mindig elmondható... :oops:Akárhogy is, a haláltánc sikerült. És ahogy néztem, a túlsúlyos (Bocsi Ezüstke, nem... nem vagy túlsúlyos, tökéletes az alakod...) Szóval a túlsúlyos karddal párosítva tényleg hatásosnak bizonyult. Immár úgy tűnt, hogy nem elégedett meg a "szukával", mint jelzővel velem kapcsolatban, a nevemre volt kíváncsi. Még ő is bemutatkozott. Kissé beletúrtam a hajamba. Ritka alkalom, hogy nem leszorított lélekenergiával küzdök, és ezt az alkalmat ő tette lehetővé. Olyan érzés ez, mint amikor valaki hatalmas terhekkel a hátán cipekedik, már nagyon hosszú ideje, és egyszeribe lerakhatja a terheket. Hirtelen, mintha repülne. Vagy mintha a gravitáció rá nem úgy hatna, mint a többiekre. Most én is így éreztem magam, és ezért hálás voltam ellenfelemnek. Ha nem kerül az utamba... és ha nem üti le előtte azt a shinit, most mind ez nem történhetett volna meg. De vajon egy arrancarnak meg kell mondanunk a nevünket.
~ Te mit gondolsz?~ kérdeztem Gin~chant. Ezek a gondolatok villámgyorsan cikáztak át rajtam, szóval még a hajamba túrtam, mikor már Gingitsunét faggattam.
~ Rád bízom! ~ válaszolta. Rá is átragadt ez a kellemes érzés. Így aztán rávigyorogtam ellenfelemre, hogy is nevezte magát? Alucard? Szóval rámosolyogtam, majd végre hangosan is megszólaltam.
- A nevem Chiyo. Igazán örvendek a találkozásnak, mint ahogy azt is köszönöm, hogy szegény kollégát kiütötted, mire ideértem. Embarassed
A mondat végét már ugrottam is, hisz mind a ketten tudjuk, hogy nem cseverészni jöttünk ilyen szépen össze... Siettembe hol itt hagytam el egy utóképet, hol amott egy klónt. Lelkesedésem átragadt a mozdulataimra. Ebben a percben a mozgásom Gingitsunéra hasonlítottak. Kecses voltam, már-már táncosan könnyed. Akkor is, mikor a lövései elől tértem ki. Főleg, mivel nem kellett nagyokat mozdulnom, és akkor is, mikor megtorpantam, mert ő is megtorpant.
Az alap állás pusztakezes harcművészetet sejtetett. De én meg kardforgató voltam.
~Most azt várja, hogy pusztakézzel harcoljak?~ újfent magasabb gyorsasági szintre kapcsolt az agyam a gondolatok terén. ~ Ha simán megint a háta mögé kerülök, van neki az az izé, az a plusz... kissé ocsmány kéz vagy mi, és azzal kapok jó esetben is egy méretes taslát. Ha meg elölről, akkor meg két kacsóval vár a szeretett tasláival együtt! Hátulról is nagy pofon, elölről meg rögtön kettő. Egyik ötlet sem túl kielégítő a részemről. És vajon a lidércfajzékoknak, mármint azoknak a lidércfajzékoknak, akiknek olyan emberi a külleme. Vajon ha a külcsín emberi, a belbecs is az?
~ Talán van valami terved?
~ Faggatott Ezüstke
~ Hát csak egy ötlet, és a sikernek két alapeleme van. Az első, hogy a lidércfajzék emberi legyen belülről  A második pedig, hogy a jobb oldalára tudjak kerülni. ~ Adtam le a "rendelést".
Az orvosláshoz nem értettem soha az életembe, de ha rombolásról volt szó, kiválóan ismertem az emberi testet. De újfent az emberség jött be a képbe, vagyis az elsővel mit se tudtunk kezdeni, de a másodikkal már megpróbálkozhattunk. Újra pár hasonmásomat előre küldtem, hogy lefoglalja kicsit az ellenfelem, de a nyomukba voltam én is, pár utóképpel is gazdagítva a teret. Amennyiben sikerül így közel férkőznöm, Táncolópengével igyekszem a felőlem eső végtagjait összekötni, és a Mujun nevű technikával megcélzom a bolygóideget. A jobb füle alatt. A bolygóideg egy, a szívvel közvetlen összeköttetésben álló ideg, amire ha az embereknél megfelelő erővel sújtunk, szívrohamba meghal az illető... De mivel lidércfajzék az ellenfelem, ezért nem csak simán próbálok oda sújtani, de lélekenergiával együtt. Arról nem is beszélve, hogy már egyszer meghalt. Vajon meghalhat ilyen módon még egyszer?  
Amennyiben ez nem sikerül, védekezni próbálok.

Spoiler:
 

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Vas. Márc. 09, 2014 1:32 am

Egy szempontból Chiyo is ugyan olyan volt, mint mások nem gyanakodott, hogy álnevet használok, vagy nem érdekelte. Viszont abban különleges volt, hogy megköszönte, hogy azt a kis porba fingót Tokyo peremére hajítottam. Nem értettem, de egy halovány gondolat feltámadt bennem, hogy talán köze lehet ahhoz, hogy a hierro-mat képes volt átvágni. ~Nem, ennek nincs köze hozzá, egyszerűen csak egy nő, ezeknek logikátlan dolgaik vannak, ez is csak egy ilyen.~ El is vetettem a gondolatot.
Azon, hogy nem találtam el, nem csodálkoztam, ismertem a fegyverekkel kapcsolatos határaimat. Ritka csoda, hogyha sikeres találatot viszek be, ilyen csoda volt az is, hogy Eliana-t eltaláltam, bár inkább annak a nőnek a hibája, ő ugrott bele. Ennek itt, legalább annyi esze van, hogy bele ugrás helyett elkerülje a lövedékeimet, amik maguktól is elkerülték volna. Smile
Mikor láttam, hogy újra több lett belőle kiköptem. Újra ugyan azt a cselt használta, szánalmas volt, csupán azt sajnáltam, hogy már nem tudtam bara-kat lőni, az most hasznos lett volna, mert akkor gyorsan ki tudtam volna szűrni, hogy melyik ő, és melyik nem. Ezért más megoldást voltam kénytelen használni. Zanpakutou-mat az égbe dobtam, kezeimmel egy erőteljes mozdulattal beszakítottam a tetőt, ráfogtam, s egy újabb, még erősebb, olyasmi mozdulattal, mikor az ember az asztalt borítja fel, egy nem túl nagy darabkát a tetőből feléjük hajítottam. Hogyha ott volt, vagy sem annyira nem számított, legalább kevesebb lett ebből a nőből. Smile
Azt hittem, hogy a szánalmas trükkjének nem dőltem be, de tévednem kellett. Ezt akkor láttam be, mikor jobb kezemet és a harmadikat egy éles fém szalaggal betekerte. Hiába tudtam, hogy csak trükk, mégis sikerült elvonnia a figyelmemet. Kezdett egyre jobban dühíteni ez a nő! Balom mutató ujját rá emeltem, hogy a „Dedo apuntado” technikával keresztüldöfjem, de hogy sikerült-e vagy sem, azt nem tudtam meg rögtön, mert a jobb fülem környékére sózott egy nagyot. Eddig nem ismert fájdalom cikázott a testemben. A szívem megszorult, a fülem hasogatott és csengett, szemeim elhomályosultak, fültövem égett. Hatalmas döndüléssel dőltem balomra, s kezemet a szívemre szorítottam. Kisvártatva elmúlt, mind a fájdalom, mind a szememről a homály, de valami maradt, a csend. Megpróbáltam talpra kerülni, de alig, hogy félúton voltam, inogva vissza estem.
- Átkozott nő! – Próbáltam kiáltani, azt nem tudtam, hogy mennyire voltam hangos, és érthető, de a szám biztos ezt tátogta. ~Nők… Nem veszíthetek egy ilyen teremtmény ellen! Egy aljas, semmirekellő nő ellen!~ Térdre kecmeregtem, s reiatsumat elkezdtem gyűjteni. – Azt hiszed, így van esélyed?! Ellenem? – Kiáltottam nevetve, vagyis elméletileg kiáltottam, s talán nevetem is, én nem hallottam. Egy könnyed kézmozdulattal magamhoz rántottam az erőmet elzáró pecsétet, a pisztoly alakú zanpakutoumat. Széles vigyorra húzódott a szám, nem tudtam, hogy pontosan mit csinált az előbb velem, de azt igen, hogy mihelyt a resurreccion alakomban leszek sebeim behegednek, s újra meg lesz az egyensúlyom a hallásommal együtt. – Muere, Angel del Inferno! – Kiáltottam a parancsot, igen ezt tudtam, hogy ezt kiáltottam, mert éreztem, hogy felszabadult az erőm, s testem megváltozik. A harmadik kezem eltűnt, ahogy felső testemről az összes ruhám. Szemfogaim megnőttek, a többi kihegyesedett, bőröm homok szín lett, maszkom pikkelyszerűen ráhúzódott a vállaimra és a hátamra, a farcsontom megnyúlt, s farokká nőtt, bal szememből vörös csík nyúlt ki az arcom közepéig, a jobb szememből húzódó csík az államig húzódott tovább. Minden seb, mit Chiyo ejtett rajtam heg lett, s újra hallottam a szél zúgását körülöttünk.
Ahogy megtörtént az átváltozás kezeimmel fellöktem, lábaimmal meg előre ugrasztottam magam, hogy karmaimmal a nő húsába marhassak. Eldöntöttem, most nem fogok megfutamodni, nem tűrhettem tovább, hogy espada és kapitányi rangnál alacsonyabb nők erősebbek legyenek nálam! Ahogy az ugrásból talajt értem, éreztem, hogy bár már jobb az egyensúly érzékem, még nem százszázalékos, de ezzel nem kívántam bajlódni, hanem inkább előnyt akartam kovácsolni belőle. Hagytam, hogy magával ragadjon az egyensúlyvesztésem, s ezt a lendületet használva indítottam egy farok csapást, akár sikerült belé marnom, akár nem.


Dedo apuntado:
 
Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Vas. Márc. 09, 2014 5:16 am

Hatottam rá, bár kedvesen előtte ő is megsebesítette a karomat. Nem volt olyan vészes a sérülés, hogy ne tudtam volna folytatni a küzdelmet, de kellemetlenül fájt minden mozdulatra, igen csak szúrósan tiltakozva a megerőltetés ellen. És még én élek aljas trükkökkel. Surprised Valami nagyon nem volt rendjén ezzel a fazonnal. No nem mintha az ilyesmi zavart volna. Very Happy Mint ahogy az se zaklatott fel, hogy átkozottként referált rám. Shinigami voltam, ő meg túlfejlett csontipofa... Az lepett volna meg, ha nem így érez irántam. Persze csak semmi személyeskedés. Amíg ő a földön magyarázott, én Suza~chan irányába shunpóztam, és Kasai~chan kérés nélkül igyekezett az idő alatt, amíg a másik két lábra állt, a lehető legjobban rendbe hozni a vállamat, hogy annyira ne fájjon. Zöldesen lángolva körbevonta, kellemesen elzsibbasztva azt, majd mikor a zsibbadás kiment, pár pillanat múlva, már csak hűtve a seb környékét. Nem volt ugyan vészes a sérülés, néha edzések alkalmával is szereztem be ilyen mérvűt, vagy nagyobbat, de most az életem volt a játék tétje, szóval nagyban játszottam. Ekkor éreztem meg, hogy felszabadított elég sok lélekenergiát. Végig futott a tarkómon a jól ismert bizsergés, mint mindig, ha kellemes ellenféllel hozott össze a sors, vagy a végzet, vagy a jó szerencse, ki minek hívja. Közben az ellenfelem kezdett átalakulni, szóval miért ne, én is megpróbáltam.
~ Gin~chan, készen vagy? ~ érdeklődtem le a kardomat, miközben Kasai~chan vissza libbent egy mozdulatomra a madaram hátára.
~ Hogy körbeöleljem valamennyi porcikádat? A kérdés inkább az, hogy te kész vagy~e rá! ~ jött a pimasz, jó kedvű válasza.
~ Nem állítom, hogy mindig, de ha már az egyik fél vált, úgy illik, hogy mi se maradjunk adósok, nem gondolod? ~ vontam az arcom elé a nagamakim, majd szinte már gyengéden az új módon szólítottam.
- Bankai! Hyakki yakou! - gyakoroltam párszor, mióta elsőnek sikerült elérnem ezt a szintet, így a már majdnem jól ismert hófehér cseresznyeszirmok kavargását körülöttem, egy gyönyörködő mosollyal nyugtáztam. Közben a kard a kezemben átalakult, és a hakamám helyére a vörös miko ruha került. Az övemben oda volt tűzve a legyező, és a kezemben pedig ott volt a katanám. Pár pillanatra elkezdtek kibukkanni a pengék, amiket szerencsére az idő közben jótékony, ezüstporrá-köddé foszló virágszirmok egyelőre takartak. Mint ahogy azt is, hogy a katanámat az övembe tűztem, és a legyezőt vettem helyette a kezembe. Fémes csengést hallatott (felettébb kellemes hangfekvésben Cool) mikor kinyitottam, és shunpo~val kiugrottam a ködből. Meg akartam kérni Kasai~chant, hogy ha gondolja, folytathatná a vállam rendezgetését, ám letettem ez irányú terveimről. Ugyanis ellenfelem belevetette magát a ködbe, majd egy irtózatos lendületű farkcsapást idézett ellenem. Meglepetésemre süniztem egyet, hiába döntöttem el, hogy nem fogok. Még így is éreztem az ütésének az irtózatos erejét, ami elsodort elég szépen. Gonoszdin a maszkomat a fejem oldalára húztam, miközben magam elé tartottam a legyezőm, mint ahogy ugyebár azt egy jól nevelt nőhöz illik.
- Újfent megleptél, és hálás vagyok neked. -mondtam, miközben azért, ha nem is látszott, ugrásra készen feszült meg minden izmom. - Te vagy az első, aki ellen élőben ilyen szinten kell küzdeni. És azt, hogy megszabadítottál az esetleges szemtanuktól, újfent köszönöm.
Befeketedett a szemem fehérje, miközben az íriszem sárga lett. A legyezőmnek hála, más nem is látszódott az arcomból. A maszkom csak emelte az összhatást. De nem is kellett neki. A  harcra összpontosítottam, ami ruha ide vagy oda, igazán felemelő volt. Még nagyon nem tudtam úgy irányítani, ahogy azt magamnak célul kitűztem, de ezt ő nem tudhatta. Ráadásképp így lehet veszélyesebb voltam, a hirtelen sünikkel, ami ugye azt jelentette, hogy ha elveszítettem a kontrollt, ezernyi és ezernyi penge csapódott ki a ruhámból, mind a két méterével. De egyelőre töretlen önkontrollal, indultam el felé. A tervem egyszerű volt. Lehetőleg méteresre leszűkíteni a távot köztünk, vagy még kevesebbre, és akkor elengedni magam... Egyszerű, de kezdésnek nem akartam túl bonyolítani a dolgokat. A sünizést is csak villanásnyi időre, szinte szemmel követhetetlenre terveztem...

bankai:
 

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Vas. Márc. 09, 2014 7:35 am

Éreztem, hogy az ő ereje is megnövekedett. ~Aktiválta a shikai-t? Nem, ez annál erősebb kell, hogy legyen!~ De nem szegte kedvem, csupán elkönyveltem némi megnövekedett akadálynak, így talán lassabban, nehezebben fogom kiverni belőle a szuszt. Karmaim csak a levegőt hasították, de a farkam telibe találta, ezt egyértelműen éreztem, ahogy azt is, hogy valamilyen pengék megszabdalták a testrészemet. Nem láttam sehol se nála annyi pengét mi képes lehetett volna rá. A legyezője biztosan nem, s csak egy kard volt nála, vagy bot?
- Chiyo, normálatlan vagy az amúgy is normálatlan nők közül. Megköszönni az ellenségnek, hogy a társadat kiütötte, miféle dolog? Vagy vannak titkaid, miket rejtegetned kell? Hát ilyenek a shinigami? Nem is különböztök annyira tőlünk! Smile– Röhögtem fel, s aztán feltettem a kérdést, ami igazán érdekelt. – Talán a titkod, az erőd? SmileÉrzem, hogy megnövekedett az erőd, shikai-nak túl erős, nem lehetsz olyan erős shinigami! Egy shinigami sem lehet ennyire erős! Szóval ez talán egy bankai? A shinigami-k különösen nagy erejű képessége? Very Happy Hát ennyire erős lennék, hogy ezt kell használnod? Thres-espada büszke lesz rám, főleg, hogyha a fejeddel együtt térek haza! Very Happy– Tökéletes trófea lenne egy bankai használó shinigami feje. A kastélyba érve első dolgom az lenne, hogy Natalie-primera-t felkeressem, hogy valamit csináljon a fejjel, hogy el ne porladjon. Szobám éke lenne. Teljesen izgatott lettem, vigyorom szélesebb volt a szélesnél, szemem az izgalomtól lángolt, hogy talán egy legendás bankai-jal van dolgom, bár őszintén megvallva, valami lenyűgözőbb, hatalmasabb valamire számítottam, de a bankai, az bankai. Nem becsülhettem le.
Jobb tenyeremből egy szigonyfejet húztam elő, s karom egyetlen mozdulatával a nő felé lövelltem, hogy sikeres találat esetén magamhoz ránthassam, vagyis használtam az Arrejaque con cadena technikámat. Addig próbálkoztam, míg nem sikerült belé állítanom a szigonyomat. Aztán, mihelyt kartávolságba került balommal egy Ikkotsu-val ütést mérjek a fejére. Kettő okom is volt arra, hogy a fejét akarjam támadni. Az egyik, hogy ő is sokat birizgálta az én fejemet, a másik, mert az az egyik gyenge pontja a testnek. Azután akár sikeres volt a szimpla csont, akár nem, egy farok söpréssel, ami nem más, mint hogy tengelyem körül körbe forgok, s a farkammal mérek csapást az ellenre, igyekeztem megröptetni a shinigami nőt. A gyengült egyensúlyérzékemnek köszönhetően a pörgés végén én is a padlón kötöttem ki. Egy bosszús arckifejezés jelezte, hogy izgalmamban teljesen megfeledkeztem erről a nem elhanyagolható hátrányomról. Kissé tántorgó mozdulatokkal keltem fel, hogy ne mutassak könnyű célpontot a földön fekve.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Vas. Márc. 09, 2014 11:19 am

Kedvessége már-már lenyűgöző volt, csak aztán mégse. :|Mikor láttam, hogy a kis szemes produkcióm mennyire nem váltott ki semmi reakciót, hát abba is hagytam. Elvégre ha nem értékelik, akkor minek? Megzavarni meg főleg nem zavarta meg a csontipofa fajzékot, szóval akkor meg minek erőlködni. Ha egyszer valakinek nincs művészi vénája... Pedig vénája biztos van, másképp nem vérezhetett volna. Míg előre trófeásította a buksimat, én inkább az arcom elé vontam a maszkomat. Tökéletesen követte az arccsontjaim vonalát, hisz tényleg nekem készült, és csakis nekem, így kicsit se zavart a kilátásban. Ellenben védte az arcom, hisz az nyilvánvalóvá vállt immáron, hogy ellenfelem valamiért pikkel a nőkre, de nagyon! (Suza~chantól tanult szó! Cool)
Kissé kikerekedtek a szemeim, mikor az arrancar a tenyeréből vont elő egy szigonyt. Nagy szemekkel, meglepődve figyeltem.
~ Gin~chan... te is tudsz ilyet? ~ érdeklődtem azonmód le.
~ Kitsune vagyok, nem holmi lidérc izé... O.O~ jött a sértődött válasz.
~ Ezt tudom, de tudsz ilyet csinálni? ~ kötöttem azt a bizonyos ebet a karóhoz.
~ Nem ~ jött a morgós válasz.
~ Menőn néz ki, de azért el nem cserélnélek vele semmi pénzért~ kottyantottam oda neki gondolatban... felettébb meggondolatlanul.
Válaszul elkezdett dorombolni. Egy kitsune, aki DOROMBOL? Azt nem a macskák szoktak!? O.O
Minden esetre ellenfelünk felén dobta a szigonyát, mi meg lelkesen elhajoltunk előle. A következő körnél, mikor újfent felénk reppent a fegyver, a legyezővel beszéltük le, hogy belénk marjon. Eközben folyamatosan járt az agyam, de magasabb sebességen. Feltett szándékom volt, hogy közel férkőzzek hozzá. Kérdés csak az volt, hogy ha véletlen eltalál valahogy azzal a szigonnyal, vajon mit csinál velünk? Van másik fegyvere is a tenyerében? Vagy csak ez a szigony az egyetlen? És ha eltalál, akkor mi lesz? Itt helyben ledöf, magához ránt, vagy esetleg nekem hajigál pár másik fegyvert a kacsójából? Végül is mindegy volt. Egyelőre ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Ha elkapom, legfeljebb több fegyverem lesz egyel, nagy baj nem történhet! A pillanat tört része alatt futott mind ez át az agyamon, a következő kérdés már az volt, hogy miként hagyjam magam elkapni a szigonyával, anélkül, hogy harakirit játszanék vele.
~ Gin~chan, ötletek? ~ tettem fel a kérdést, hisz mind a ketten harcolunk, vagy mi szösz, nehogy már csak én gondolkodjak!
~ Volnának ötleteim, de ahhoz jobban kéne összpontosítani! ~ jött a válasz.
~ Szóval mit kell tennem? ~ Zártam rövidre a még ki sem alakult vitát. Cool
~ Koncentrálj! Mint mikor meditálni készülsz. Képzeld el, hogy egy szalag kinő a karodból, és mikor a szigony ide ér, egyszerűen képzeld el, hogy a szalag rácsavarodik.
Az első próbálkozásra a jobb karomon a ruha hátulja sünit kezdett játszani, még szerencse, hogy csak ott. A következőnél sikerült pár szalagpengét alkot, úgy százat, de egy se tekeredett rá a szigonyra. Végül pár próba után, amik közben persze igyekeztem átvenni a ritmusát a dobásoknak, szóval csak sikerült, ha nem is csak egy pengével, de elkapnom a szigonyt. Engedelmesen tekeredtek a fegyverre a pengéim, és mikor a lidérc vissza rántotta, ösztönösen, hogy az erejét én is kihasználjam, beleugrottam a rántásába. Így megnöveltem a sebességet, amivel felé robogtam. (Nőként különösen sokat gyakoroltam, hogy mások erejét miként fordíthatom saját maguk ellen... így valamilyen szinten a mozdulataimba épült mindez...) Közben a két felkaromat reflex szerűen magam elé rántottam, hogy védjem az arcomat, holott volt rajtam maszk, de annyira idomult az arcomhoz, annyira hozzá szoktam, hogy elfelejtkeztem róla. Közben kissé eleresztettem magam, mire besünizett mind a két kezem, meg mind a két lábam, noha azok nem voltak tervben, de így is, az ütésébe két méteres pengékkel pottyantam bele, majd mikor a farkával is meg akart csapni, megpróbáltam elugrani előle, bár így is eltalálta a lábam. Még jó, hogy a ruhám valamennyire tompította az ütése erejét, így mikor felbukott, ha nem is tökéletesen kivitelezett, de csak shunpo~val ugrottam oda mellé, hogy a legyezőmet a torkához tartsam, és kedvesen rámosolyogjak, noha azt nem láthatta a maszkom mögül. Így csak a lidérceket imitáló szemeimbe nézhetett ha akart, én mindenesetre igyekeztem elkapni a pillantását, hisz megküszködtem vele, hogy ilyen tökéletesre sikerüljön, legalább értékelje művészi hajlamaimat. Persze közben nem feledkeztem meg, a szép lassan véresedő lábikómról sem.
~ Édes, összevérzel! ~ finnyáskodott a Róka is.

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Szomb. Márc. 15, 2014 1:22 am

Sokadik próbálkozásra, végre nem ugrott el idejében, így, sikerült elkapnom a szigonyommal, bár azt sajnáltam, hogy csupán a ruháiból kinövő pengébe állt bele a szigonyfej, de legalább már meg volt a kapcsolat, egy könnyed csuklómozdulattal el is kaptam a lánc végét, és teljes erőből magamhoz rántottam. Közben láttam, csak, hogy az a nő valahogy rátekerte a szigonyomra a ruhájából kinőtt pengét. Az eredményen ez nem változtatott, csupán a hangulatomon. ~Fene, szóval ilyet is tud a bankai-ja.~ Azt rövid idő alatt megállapíthattam, hogy pengék nőnek ki a ruhájából, hiszen vak nem voltam, láttam, hogy a szigonyomat el akarta vágni, bár mint kiderült, csak elkapni akarta. Szerencse a hierrom-nak, és nem kis erőmnek köszönhetően a megannyi pengéje, ami az arca elé emelt kezén nőtt ki, nem okozott komolyabb sérülést bennem, viszont valami gonosz lélek ellenem munkálkodhatott, mert semmi szívmelengető hangot nem hallottam az ütésemet követően. Ez még inkább rontott a kedvemen, de még mindig kevés volt ahhoz, hogy a vigyorom maszkja lehulljon az arcomról. Főleg, hogy tökéletesen éreztem, hogy, bár farkamat kissé összevagdosva, de sikerült elkaszálnom a lábát, ami valamit javított a kedélyállapotomon.
Sajnos a farok söprés nem volt túl hatékony, mert csupán félig guggoló, félig térdelő helyzetbe sikerült jutnom, mikor újra ott volt az oldalamban a nő. Tudtam, hogy megvan az ereje, hogy hierro-mat átszakítsa, így térdelésben hagytam magam, s először a torkomhoz tartott legyezőre néztem, ami sejtésem szerint biztos rejtegetett aljas trükköket, legalábbis a nő eddigi harca alapján, aztán a kezét végigkövetve a szemébe néztem. Külalakra mutatott a szeme hasonlóságot a fajoméval, de valami hiányzott belőle. Szélesre húztam vigyorom, s felnevettem.
- Nem tudom, hogy miféle trükkel változtattad meg a szemed külcsínét, de csak a saját fajtádat verhetnéd át, de azok közül is csak azokat, akik nem harcoltak sokat a hollow-okkal. :DHibába néz ki úgy, még sem hasonlít a mi szemünkre. Mert hiányzik belőle valami, amit ti, fennhéjázó shinigami-k sosem érthettek meg! Smile– A nevetést abba hagytam, s vettem egy mély levegőt, hogy a „Otokifuku” technikával rákiáltsak, s a technika okozta bénultságot kihasználva jobbommal a torkára kaphassak, mivel kettő célom is volt. Az egyik, hogy megragadjam, hogy ne tudjon elmenekülni. Míg a másik ok az volt, hogy távol tartsam magamtól, hogy ne legyek számára kartávolságon belül. Ezt követően eredetileg a viharkirály öklét akartam használni, de ahhoz messze volt, ezért inkább a újra a ”Dedo apuntado” technikával igyekeztem rá támadni, hogy a mellkasát, s azon belül is a szívét megpróbáljam kilyukasztani.
Hogyha valamiért mégsem sikerült elkapnom, illetve, hogyha sikerült és a hegyes ujj technikát is kiviteleztem, gyorsan talpra álltam, s a harc folytatását várva a farkammal kitámasztottam magam – hogy az egyensúlyi problémát kiküszöböljem.

Otokifuku:
 
Dedo apuntado:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Kedd Ápr. 01, 2014 7:52 am

Fogalmam sincs, hogy miként érte el, hogy ne nyársaljam fel, de valahogy megoldotta. Mondjuk az is igaz volt, hogy akkor tájt már az is komoly teljesítmény volt, hogy nem süniztem. És lássuk be, komolyan megdolgoztam már eleddig is, szóval most őszintén elkezdtem felháborodni, amiért megúszta. De ha sikerült, hát sikerült, nem jöhetett nekem se mindig minden össze... Arrogáns
Minden esetre csendesen a szemeibe néztem. Elpárolgott az a játszi jókedvem valamiért. Volt ebbe az arrancarba... hogy is mondott miként hívják? Valami fémes csengésű nevet magyarázott, de ki jegyzi az ilyesmiket meg... Szóval pislogtam a szemébe, és elkezdett vihogni. Lássuk be, nem ez az elfogadott norma. No nem mintha én annyira normakövető lennék, de azért hát mégis no. Végig cikázott az fejembe a gondolat, hogy a csontipofa fajzék talán kissé meggárgyult, majd az, hogy nem kicsit, hanem akkor már nagyon, de mindezt nem mondtam ki. Inkább csak a szemeit vizslattam, miközben újabb nagymonológot akart nekem elereszteni. El is kezdte a szentem, aztán nem jutott messzire vele. Hisz nem a két szép szeméért nyomogattam a pengém a torkincájához, nem is azért, hogy hódolatom kifejezendő legyezgessem szegénykét. Épp egy harc közbe voltunk, és erről lássuk be, nagy hiba volt elfelejtkezni. Ugyanis nem társalogni jöttük ilyen szépen össze. Mivel a szemem volt a fő attrakció, így gyorsan cselekedtem, míg a közönségem lekötötte a komoly látványosság. Megragadtam a másik kacsómmal a homlokát, és a ruhámból kibújó pengék újfent életveszélyes fenyegetésként meredeztek a kiszolgáltatott toroknak, majd egy villámgyors mozdulattal lendítettem a legyezőm. Nem vártam meg, hogy befejezze a mondandóját, vagyis nem tudom, mennyi lett volna még, egy erőteljes vágással elmetszettem a torkát. A komolyabb munka a sajátos csontipofa páncél átvágása volt, de sikerült. Onnantól már ment minden, mint a parancsolat. Az első sikeren felbátorodva visszafelé is újfent, természetesen egy nyomvonalon haladva, elvégeztem a műtétet. Lássuk be, nem volt szép látvány, de a szép dolgok eleddigre már megszűntek. Ráadásképp kinevette a szemem!
Az igazság persze nem teljesen volt ilyen. A lidércfajzékot körbe lengte a halál szaga, kissé töményebben, mint ahogy az ildomos lett volna... És én eddig élveztem a küzdelmet. Ám most, amikor ilyen közel kerültem hozzá, a halál jellegzetesen nehéz, édeskés szaga bekúszott az orromba, beindítva a reflexeimet. Pontosabban fogalmazva, harcosból gyilkosba vedlettem át. Amolyan önvédelmi mechanizmus volt ez nálam, ami még életemben kialakult. Vagyis ha megéreztem ezt a bűzt, gyilkoltam, érzések és kímélet nélkül, csak hogy én túléljek. Nem éreztem ilyenkor se élvezetet, se sajnálatot. Még nem láttam magam ilyenkor, de minden bizonnyal ez a szemeimen is tükröződhet, nem tudom... és akik ilyennek láttak, eleddig nem igazán volt módjukba megosztani a tapasztalataikat velem... Neutral
Szóval így történhetett, hogy az addig élvezetes harc egy pillanat alatt, a halál szaga hatására véget ért, és mikor magyarázni kezdett nekem, kissé talán gorombán átvágtam a torkát egyszer, majd a békesség kedvéért még egyszer. Ezek után felkeltem mellőle, pár pillanatig a társát kerestem gyilkos szándékkal, azt a kis izét, ám Suza~chant láttam meg helyette Kasai~channal karöltve. A kis lángocska, nem törődve a veszéllyel, egyenesen a buksimnak repült, fejbe kólintott, majd kiskutya szemekkel, reszkető szájszéllel égő vörösen nekem dörgölőzött.
- Chiyo? - érdeklődte le Suza~chan, ő azért tisztes távolságot tartva tőlem.
- Már jól vagyok köszönöm... - bólintottam, egyre tisztuló fejjel felé. Kasai~chan kupán vágása egész hatásosnak bizonyult. - Már közelebb jöhetsz, nem bántalak... - tettem hozzá, mire szép óvatosan a vállamra helyezkedett. - Csak kissé vadító volt a lidérc szaga... Szóval merre van a haza?
A madár kiadta az útirányt, majd mikor nem arra indultam, véresre csípte a fülem. Úgy tűnt, extra gyorsan kiheverte a korábbi félelmetes mivoltom okozta megrázkódtatást...
- Ezt a szerencsétlent itt hagyjuk? - érdeklődte le, mikor a megreptetett kolléga mellett mentünk el, gondosan kikerülve őt.
- Él. Mellesleg Shion, az apám mindig azt tanította, hogy nem szabad holmi útszélről felszedett delikvenseket haza vinnem, hisz kihasználnák gyenge nő mivoltomat... - vigyorogtam el gonoszkásan

Bocsi:
 

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 74
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Csüt. Ápr. 17, 2014 8:17 am

”Torkán akadt a szó.” Ezt a szólást mindenki ismeri, én is ismerem, viszont most, a harc végére új értelmet nyert számomra, köszönhetően ellenségemnek, ennek a vörös hajú nőnek. Ez a mihaszna, aljas, undorító shinigami nő, ahelyett, hogy végighallgatott volna, ahelyett, hogy valami értelmet engedett volna be a buta, sötét fejébe, egyszerűen elvágta a torkom a legyezőjével. Ebbe mások belehaltak volna, de én nem, szerencsém volt. Egyetlen egy szerencsém volt csak, ami miatt túléltem, ez pedig a méretem. Kötözzenek fejjel lefelé a harmadik torony kapujába és írják rám, hogy „I love all Women!”, hogyha nincs igazam. Csak a méretemből adódó szerencsémnek köszönhettem, hogy túléltem, valamint annak, hogy a méretem miatt az ostoba nő kevésbé vágott belém, így az ütőeremet nem nyeste el. Szóval az azonnali halál helyett maradt a vérben való fuldoklás. Egy ideig próbáltam levegőt venni, de hasztalan volt, csak hörögtem, e milyen gyönyörű hang is az ilyen, feltéve, hogyha nem valakinek a sajátja. Nos, hogyha nem az én hörgésem hallatszott volna, valószínűleg élveztem volna, de most kénytelen voltam lemondani az élvezetekről. Szóval néhány hörgős próbálkozás után inkább úgy döntöttem, hogy levegő visszatartásosdit játszok. ~Gyenge vagyok...~ Futott át a gondolat a homályosodó tekintetem előtt. ~Lebecsültem ezt a szukát? Tényleg ennyire erős? Nem szabad többé senkit sem lebecsülnöm. Túl kell élnem! Nem okozhatok csalódást az espada-mnak! Nem szabad meghalnom! Las Noches királya nem halhat meg egy shinigami nő aljas húzása miatt!~ Ezek a gondolatok nem tudom, hogy honnan jöttek, de erőt adtak, elég erőt ahhoz, hogy kitartsak. Elég erőt, hogy nemlétemet el ne veszthessem.
Talán ez a szuka azt hihette, hogy végzett velem, mert eltűnt a közelemből, így maradék erőmet összeszedtem, s feltápászkodtam. Rogyadozva, lassan sikerült csak felkelnem, de sikerült talpra állnom. Ahogy biztosnak éreztem a helyemet, már amennyire annak érezhettem garganta-t nyitottam Las Noches falai közé, s homályos tekintettel, szemem előtt elködösült világgal beléptem az átjáróba. A kis chibilány akkor ért utol, mikor már zárult a garganta. Nem sokáig bírtam a levegőt visszatartani, így hörögve lépkedtem előre, s próbáltam elmondani Saana-nak, hogy ahogy átértünk, azonnal keressen valakit a Sanador-ból. Az sem érdekelt, hogyha Diego-espada-t sikerül valahogy rávennie, és látna ilyen elgyötört lélekenergiával. Csak túl akartam élni, ez számított, ez mozgatott. Még hosszú út állt előttem, amit be kell járnom, szóval nem hallhattam meg!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 23
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   Pént. Ápr. 25, 2014 10:01 pm

Üdvözletem! ^ v ^

Jeleztétek KT-tok végét, így jöttem lezárni. Jutalmatok: 300 LP és 3000 ryou! További jó játékot! ^ v ^

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Wolloh és a női nem   

Vissza az elejére Go down
 

Wolloh és a női nem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-