HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Időkapszula

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Hétf. Május 26, 2014 6:13 am

Mennyei boldogságban úszott. Élvezte saját őrületét és a környezetében tomboló mészárlást. Egyetlen mozdulattal csodálatos nyakláncot fűzött ostorára emberek testéből és ugyancsak egyetlen mozdulattal szabadult meg tőlük. Elhajította mindent, akár a hasznavehetetlen kacatokat. Élettelen hullájuk nem nyögött többé fájdalmában. Értéküket vesztették. Nem volt rájuk többé szükség. Újabb áldozatokkal kellett csillapítani vérszomját. Őrült nevetéssel nyomta ki áldozatai szemét, metszette ki szívük és szakította le karjuk. Várta a pillanatot, arcát élénkvörös vérük terítse be. Erről álmodott! Tengerről! Piros színű, hömpölygő vízáradatról! Arról, ahogy térdig gázol az elhullott férgek vérében. Arról, ahogy mindent beborít ez a csodálatos árnyalat!
Vágyára fókuszálva, veszett vadként szökkent leendő prédái nyomába. Mindent felperzselt, ami mozgott. Mindent feldarabolt, ami lélegzett. Mindent széttépett, ami vérzett. Gyönyörű élményként élte meg, ahogy szétfeszítette ereit az adrenalin. Száguldott benne az izgalom, ahogy léptei szelték az épületeket. Buzgóság egyre messzebb vitte lábait. Nem számított, hová kerül, végig vágtázott az élvezetek erdején. Azt tette, amihez értett. Fájdalmat, szenvedést, halált hozott.
Önfeledt percei hirtelen foszlottak semmivé. Üresen árválkodó tetőre tévedt. Elfogytak ellenségei. Nem volt több céltalan szenvedésre ítélt balek. Vége volt! Arcára fagyott mosollyal dobta földre ostorát. Sértett dühében maga elé emelte karját. Bosszúra éhezett, amiért megfosztották szórakozásától. Nem érdekelte ártatlan civilekre szegezi ujjait. Könnyedén csettintett. Parancsra, sercegő sárga lángocskája, hatalmas robajjal lángra gyújtotta a szemközti ház földszinti faajtóit. A tűz szorgos méhként terjedt előbb a folyosón, majd az emeleten. Elégedett mosollyal hallgatta a pánik sikolyait. Élvezte az ésszerűtlen pusztítás varázslatát. Néhány pillanatig szemlélte, majd lassú léptekkel visszaindult a felhőkarcolóhoz.
Ostorát maga után vonszolva poroszkált a tetőkön. A felhőkarcoló előtti téren vidám dudorászással haladt keresztül. Szívét melengette a mészárlás látható nyoma. Vele érkező csapatot kereste, akik a sötét üveg előtt sorakoztak. Nesztelen léptekkel szökkent utánuk. Lépcsőfokokat keresztülszelve, egyenest a szívét rabul ejtő nőszemély mögött jelent meg. Ujjait finoman vállára ejtette, hogy közelebb hajolhasson arcához.
-Kegyed küllemét kiválóan kiemeli küzdelem kegyetlensége~-
Eresztett el könnyed bókot füle mellett. Tekintetével végig a goromba férfit követte nyomon. Egyeszség ide vagy oda, bohó lelkét nem tarthatta sakkban egy idétlen emberszerű képződmény akarata. Maga módján, csendesen lázadt a kérés ellen. A bejutás eleve nem foglalkoztatta. Rábízta a többi jelenlévőre, vegyék kezükbe az ajtó sorsát. Annyit tett, némileg hátrébb lépett, ne legyen útban.
Bátor önkéntest lelkes tapssal köszöntötte. A figyelmeztetésre, lépjen hátrébb, fittyet hányt. Izgatottan követte szemmel a hullámzó felületet. Tisztában volt vele, mi fog következni. Várta a szenvedést. Karjait széttárva engedte a kitörő fal üvegszilánkjai szétkaszabolják és bőrébe fúródjanak. Éles fájdalomtól térdre rogyott. Jóleső morgással szívta be a levegőt. Beleremegett az áramütésként végigrongyoló érzetbe. Satnya testét kelleténél jobban megviselte a móka. Nehézkesen késztette mozgásra. Imbolyogva lépdelt a neonnal kivilágított folyosóra. Tekintete szinte azonnal megakadt a tükörszerű felületen. Hangos nevetéssel hajolt közelebb az üveghez. Vidáman vette szemügyre, milyen sebeket okozott arcán az üveg. Legjobban a szája mellett kikandikáló szilánk tetszett. Két ujja segítségével óvatosan megfogta és lassú mozdulattal kihúzta. Megvizsgálta a szilánkot, aztán eldobta. Elvesztette varázsát a fájdalom megszűntével.
Férfi kérésére kíváncsian lopakodik a férfi mosdóhoz. Résnyire kinyitja az ajtót, hogy beleshessen rajta. Sírásra görbülő szájjal csúszik le a fal mellett, miután látja, mit tett a gyönyörű vérrel. Felért egy árulással, hogy lemosta magáról. Hangulatát sokkal jobban feldobta a vasalós műsor. Hasát fogta a nevetéstől, miként vetkőzött le és szabadította meg ruhadarabjait a gyűrődésektől.
-Briliáns! Mindig csodálattal tölt el a hiú önimádat! Köszönöm az élményt!-
Hajolt meg tiszteletteljesen, mielőtt folytatta útját a gigantikus terembe, ahol valamilyen ködből kikandikáló ocsmányság bukkant fel. Mondandója nem kötötte le. Egyedül a köréjük csoportosuló rendőr tetemek keltették fel érdeklődését. Boldogan csapott ostorával egyet, hátha valamelyik agyatlan bolond ráugrik. Részéről mehetett az újabb mészárlás. Nagyon szívesen aprított bármit, míg mozog.
-Szertelen személyemre marad szemét szeletelése?-
Tette fel reményteli kérdését. Ha nemet mondanak, sem engedelmeskedik. A két férfire hagyta kezdjenek valamit a ködben megbújó undormánnyal. Addig lefoglalta az ide-oda rohangászó húscafatokat. Örömmel döfte át torkukat, rúgta ki lábukat és törte ki nyakukat. Szándékosan úgy irtotta a férgeket, ne gyűlhessenek a ködös férfi elé. Próbálta elzárni az utánpótlás útját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Kedd Május 27, 2014 6:58 am

Earl~san után én is oda keveredtem a bejárathoz, majd a hadnagy is hozzánk sodródott. Egy keszkenővel kínált, miközben tudtomra adta, hogy csöppet vérmázolmányos az ábrázatom. Megköszönve vettem el a zsebkendőt, ám sok mit nem igazán tudtam véle kezdeni, lévén igen tempósan alvadt-száradt rám a vér.  Így hát kissé sandán-gyanúsan megszemléltem az aprócska kendőcskét, majd kedvesnek szánt mosolyt eresztettem meg felé, hisz már a szándékot is értékeljük ugyebár.
Mizushima~san után Eiji~san is megjelent közvetlen mögöttem. Már-már bizalmasan lehelet finoman vállaimat érintette, mire reflexből mozdultam volna, hisz csatatéren volnánk, ám olyat mondott, mitől félúton ledöbbenve megtorpantam. Ilyen állapotomban az általános jelzők, miket szolid rőkönnyel a fejemhez szoktak volt vagdalni, rendszerint tartalmazta a "beteg" vagy az "állat" kifejezéseket, vagy mind a kettőt egyszerre, esetlegesen a szörnyeteget vagy a gyilkost ámbár démonnak is hívtak már. A többit nem szokásom megérteni, igaz a hangsúlyból nem nehéz kitalálni, hogy halált megvetve inzultálnak... De ilyes bókokat eleddig sose kaptam. Zavarba is jöttem rendesen, lévén fogalmam sem volt, ilyenkor mit szoktak mondani, vagy csinálni.
- Köszönöm - rebegtem hát piruló orcával.
Ám az idő kegyetlenül pörgött, szóval ideje lett volna bevonulnunk az épületbe. Úgy tűnt a lovagiasság ragályos nyavalya, és mivel a kis csapatunk tagjain is erőt vett a "hölgyek előre" kórság, hát oda sétáltam az üveghez. Megvizsgáltam pár pillanat erejéig, majd kecsesen felemeltem két ujjacskámat, és megpöcköltem az üveget. Persze egy kis ördöngösséget is csempésztem a pöccintésbe, mire az egész üveg szilárd anyaghoz nagyon nem méltó módon hullámzásba kezdett. Sopánkodhattam én már eladdigra magamban, hogy ha ezt tudom, egy sima pörgőrúgás is megtette volna, de már késő volt. Így nem volt mit tenni, Megszabadultam a felsőmtől, és azt a fejemre-arcomra terítettem, miközben kissé hátrébb léptem, hogy ne kapjam telibe a legerősebb módon, ha baj lesz. Hát baj, az lett. Kirobbant az egész, mint annak idején a Sekigaharai csata. Fülsiketítő robaj, csörömpölés kísérte a nem mindennapi szilánkzuhatagot. Mikor vége lett, fél szemmel kikukucskáltam a felsőm anyaga alól, és meg kellett állapítanom, hogy kissé túlzásba pottyantam a kopogtatáskor...
De ha már volt hol besétálni, hát nem is sokat várattam magamra. A katanám markolatán pihentetve a kacsóm, léptem be egy szép sötét folyosóra. Furcsán idegen szag kúszott az orromba, de azért csak mentem tovább szép óvatosan. Néhol vibráló fényű lámpák világoltak a falakon, amik szép fényességéről saját magunkkal próbáltak riogatni minket. Talán mást riogathattak volna a vérpecsétes, zöldes szemű pofázmányommal, de engem? Végül csak feltűnt a fény az alagút... vagy talán folyosó végén. Egy kis terem szerűbe érkeztünk, ahol tárgyak rendezetlen összevisszaságban fogadtak minket, ám egy csenevész lélek se volt, szóval menni kellett tovább. Közben Earl~san kicsit lemaradt, de nem aggódtam, lévén nem az én dolgom volt vigyázni rá, meg már bemutatta, hogy nem is szorult védelemre. Így hangtalan léptekkel hagytuk el a férfit félúton, és szép komótosan talán az egész épületet bejártuk volna, ám kedvesnek nem mondható nevetés torpantotta meg a lépteink. Az enyém legalábbis mindenképp. Főleg, mert fogalmam sem volt, merről is fenyeget minket a láthatatlan ellen. A tarkómon jégszambát járt a veszélyérzet, amihez egy adag gyilkos üzemmód társult. Kérés nélkül libbent a hátamra a Róka, én meg vérvörös szemekkel pásztáztam a környéket. Nem kellett sokat keresgélnem, furcsa feketeség gyűlt egy pontra, meg kibukkant egy fej. Némán méricskéltem, érzelmek nélkül. Valamiért nem szimpatizáltam véle, szóval óvatosan előhúztam Gingitsunét a hüvelyéből. Közben a ronda fazon szövegelni kezdett. Leszűrtem fülrepesztő kántálásából, hogy nem ő  játékos kedvű eleddig láthatatlan undormány, de egy elég ocsmány talpnyalója, mire az amúgy se lévő empátiám végképp elpárolgott. Egy pillantás erejéig fellángolt bennem, a korábbi nagy kotlában érzett dühöm, majd átalakult jeges figyelemmé. Szemrebbenés nélkül vettem tudomásul, hogy nem egy összeszedett alak, kissé szétesőben lévén. Viszont kellemetlen szagokkal körbebástyázva társaságunk érkezett. Ez volt az a pillanat, mikor elpattanva a korábbi helyemről, szétnéztem magam körül. A korábban elesett akciózsaruk masíroztak be extra bűzösen, és haláli vehemenciával. Szóval nem volt mit tenni. Pillanatnyilag életben kellett hagynom a fületlen rémpofát, még ha ez esztétikai szempontból nem is volt indokolt.
Még fél füllel hallottam, hogy Eiji~san kérdést tett fel.
- Ha nem baj,  magam is hasonlóképp teszek... - válaszoltam néki, majd Mizushima~san felé fordultam. Earl~sannal együtt ők extra mód kifinomult lelkeknek látszottak, így gondoltam megkímélem a hadnagyot a lelketlen rombolástól. - Hadnagy, ha kérhetem, a fületlen nagyfiút vegye a gondjaiba... mi eladdig a megelevenedett báránykákra ügyelünk! - shunpóztam el mellőle. A kardom egyből szalag formát vett fel, és újfent táncba lendültem. Halálistenként személyes sértésnek vehettem volna, hogy a már egyszer megölt alakok támadtak rám újra, ám nem voltak ilyes érzeteim. Az egyiküknél teljes fogatlanítást végeztem, természetesen bele sarkalva az arcába. Végtagokat metszettem, feleztem a néhaikat, ám azok újra és újra, egyre groteszkebb formába szedték össze magukat.
~Nincs véletlen daráló funkciód? ~ érdeklődtem le Gin~chantól gondolatban, mikor láttam, hogy a csócsa nép csak nem akart elfogyni.
~Hova gondolsz? ~ tette a sértődöttet a Drága ~ Nem vagyok én holmi közönséges húsdaráló!
Ezzel nem szálltam vitába. Ám eleddigre már kezdtem kilátni, hogy miként is mozognak ezek az egyre elfuseráltabb izék. Szóval innentől kezdve már célirányosan vagdalhattam el őket a füstös krapektól. Csontokat törtem a nagamakim nyelével, miközben a pengéjével többnyire feleztem az ellent... derékba. Bár akadt olyan is, aki karóba húzta magát egy óvatlan pillanatban, mikor épp nem szallagoskodott Gin~chan. Utána kénytelen voltam visszahúzni a Róka pengéjét a markolatba, másképp nem akart a mocsok lejönni róla... Egyre kevésbé érzékeltem a külvilágot a kardtávomon kívül.

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mizushima Shuuichi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szer. Május 28, 2014 12:51 am

Szép lassan mindenki megérkezett, még Eiji~kun is, pedig őt félúton szem elől veszítettem, minden valószínűség szerint azonban ő is találkozott néhány „szervvel”, ugyanis ábrázata közel úgy festett, mint a két másik jómadáré. Bár nem értettem, hogyha Earl~san nem szereti, hogy véres lesz, akkor miért is választ olyan harcmodort, amiben több testnedvet folyat ki, mintha egy „ZS” kategóriás trancsír horror DVD-jét kifacsarnánk. :/ Chicchannak majd oda haza tanítok egy-két sokkal eredményesebb fogást, de a férfit bizonyosan nem javítom ki, valahogy a mosolya ellenére is mindig morcosnak tűnik…
Earl~san mondandójára széttártam kezeimet, igazából csak egy orrom volt, felesleges lenne több zsebkendőt magammal hordani, nemdebár? Rolling Eyes De legalább egyet értettek velem a többiek is, sőt Eiji~kun halni sem kívánt immár, bár úgy éreztem, nincs minden teljesen rendben a fejében. o_O Komolyan kezdtem aggódni a fickó miatt, mert Chicchan valóban képes lenne hullává avanzsálni egy jól irányzott csapással… szegény pára azt se venné észre, hogy egyszerre már nincs is, viszont erre most nincs idő, szóval a szuicid hajlamait kénytelen lesz kis kalandunk után kiélni. Neutral Közelebb léptem az ajtóhoz, és mellkasomon összefont karral vártam, hogy a fotocella működésbe lépjen. Azonban a nagy semmi se történés közepette szerintem még tücsökciripelés is hallatszott, ahogy a vígjátékokban szokott ilyen esetekben. Megmozdultam kicsit oldalra, de így sem történt semmi, pedig igazán nem nevezhettük alakomat elhanyagolható méretűnek, amit figyelmen kívül hagyhatna a berendezés. >w> Persze Yo~chan megjegyezte, hogy talán részt vehetnék a testőrök edzésén. Jó, a talán szót nem használta, de azt nem mondta, hogy olyan satnyává soványodtam volna, amit már a fotocella sem érzékel. Neutral
- Bizonyosan… - Motyogtam Earl~san felvetésére, és államat kézbe véve felmértem az épületet, hol is lehetne a legmegfelelőbb nyílást nyitni, de persze időm az nem volt arra, hogy ezt megfejtsem, mert Chicchan máris megunta a várakozást.
Mély sóhajjal engedtem ki a levegőt, miközben az épület reakcióját néztem tisztem akciójára, és a látottak egyáltalán nem tetszettek. A sötét üveg remegése és hullámzása semmi jót nem ígért, mert, ha nem egy féregjárat nyúlik majd így ki belőle, mint egy rossz scifiben, akkor is minimum ránk robban a nyomástól, ami legalább annyira nem kellemes élmény, mint az előbbi. Tisztem nem mindennapi mutatványa után meg sem lepett, hogy mi is történt, azonban nem hagyhattam, hogy csupán arcát védve maradjon a szilánkok hullámában, így megfogtam karját, és fél kézzel kicsit védőn megtartva fordítottam vele együtt hátat, fejem lehajtva, hogy azt minél kevesebb atrocitás érje az épület felől. Neutral Még szerencse, hogy reggel vastagon öltöztem, különben üvegpárnának álcázhatnám most magam a megannyi szilánktól, amik legtöbbünket szinte el se értek.
Hajamból kiráztam a rakoncátlanabb darabokat, és így tettem egyenruhámmal is, Eiji~kun megjelenésére pedig jobbnak láttam, ha nem teszek megjegyzést, mert egészen úgy festett, mint aki valóban élvezi a helyzetet. Ezennel elkönyvelhettem, hogy ténylegesen nincs minden megfelelően összecsavarozva a felsőbb fertályaiban. A talpunk alatt recsegő szilánkokon keresztül haladva léptem a szűk folyosóra, aminek sötétsége egyáltalán nem nyerte el szimpátiámat. A lámpák fényének ellenére is túlontúl sötétnek hatott, még ha látszott is, hogy korábban emberek végezték itt dolgukat, valahogy még sem emlékeztetett az Emberek Világában látott felhőkarcolók belsejére, hiszen ott igyekeztek mindent minél világosabbra, fényesebbre készíteni.
- Rendben Earl~san, ott bevárjuk! – Mutattam a folyosó végére, ahonnan fény szűrődött ki, így remélhetőleg valami nagyobb várakozó helyiség lehetett.
Nem is kellett csalódni, a hatalmas csarnok mindent bepótolt pompában, amit a folyosóról lespóroltak, a belső építészt nem részesítettem volna a főnök helyében dicséretben. A gonosz nevetésen már meg sem lepődtem, így is úgy tűnt, hogy túl sok ideig nem akart se felaprítani, se lelőni, se pedig agyoncsapni minket egyetlen kósza lélek sem, hiányzott is nekünk a szitu, mint egy falat kenyér. Neutral Az előtűnő alak pedig úgy nézett ki, mint Voldemort leprás kistestvére, aki az orra helyett a füleitől vált meg, mi folyik itt? >w>
- Jól van Vermo, neked is legalább annyi eszed van, mint amennyire szép vagy. Neutral - Feleltem nagymonológjára, majd felmértem, hogy egyrészt megindult mögöttünk a Walking dead, másrészt szépen lefeleződött kis csapatunk.
Meg kellett hagyni, kitartóak voltak a zsandárok, mert értem én, hogy életünket és vérünket hazánkért, de amikor már odaadták az életüket, igazán befejezhetnék ezt a morcos gyilok szándékot. Új szlogenjük a zombulunk és tépünk lesz, ez már bizonyos. :/ Nagyon reméltem, hogy ezek nem olyasmik, mint a filmekben szoktak megjelenni, hogy harapással fertőznek, bár ahogy belegondoltam, hogy tulajdonképpen lelkek vagyunk, amit aztán csócsálhatnának napestig, kicsit meg is nyugodtam. Ráadásul meg is érkezett csapatunk másik fele, így egyértelműen erőfölénybe kerültünk az enyhén darabos ellenfelekkel szemben.
- Igen, minden bizonnyal ő mozgatja a szálakat, bár Vermo nem a legfrissebb elme, ha érti, Earl~san… - Böktem a fületlen felé, majd Chicchanhoz és Eiji~kunhoz fordultam. – Tegyetek így, de aztán jól keverjétek meg őket, hogy tetriszezniük kelljen a részeiket! – Kicsit elégedettséggel töltött el, hogy legalább nekik kicsit számított, hogy afféle felettes volnék… hiába, a fiatalságba is szorult még némi tisztelet. T_T – Rendben Earl~san, táncoltassuk meg őket! Furue, Museion! – Húztam ki zanpakutoumat hüvelyétől, miközben kioldottam a shikait.
Egyetlen okom volt erre, hogy azon nyomban alkalmazzam Naminori technikáját, amivel az amúgy sem túl sebes zombikat még tovább lassítottam, így könnyű szerrel lehetett mind Chicchanéknak, mind nekem aprítanom, akik útban voltak. Nem volt különösebben nagy jelentősége, hogy a két shurikent tartottam kezemben, mert a tisztogatást így is inkább pusztakézzel végeztem, nem bemocskolva magam az úgyis ismét összeálló alakokkal. Igyekeztem Earl~santól teljes mértékben távol tartani az ocsmányul oszladozó lényeket, hol Gatoringu Jidandával más irányba állítva a tévelygőket, hol pedig egy jól irányzott Oni Dekopinnal állítottam szó szerint falhoz őket. Tisztemmel, és Eiji~kunnal szemben szemernyit sem élveztem a kialakult helyzetet, ahogy mind jobban teltek a másodpercek, úgy éreztem egyre inkább, hogy ez csupán időhúzás. Az ellenfeleink meg sem közelítik valós erőnket, holott elméletileg egy démont védenek. A hanyagság főként abból látszott, hogy a feszített harc ellenére is bőven maradt az embernek ideje és ereje gondolkozni, ami azt jelenti, hogy ellenfele réseket hagy.
- Mindenki élesítse az érzékeit, és ne lankadjon a figyelmetek, rossz előérzetem van ettől a helyzettől, valahogy túl könnyű a keresztülhaladásunk! – Osztottam meg többiekkel is sejtésem, bár örültem volna, ha nem lett volna igazam.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 34
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szer. Jún. 04, 2014 4:15 am

Előző rész tartalmából:
Chiyo, mint a csapat egyetlen, ám annál erősebb női tagja pöccint megalázó könnyedséggel utat a bejutáshoz. A kirobbanó üvegszilánkokat ki nagyobb, ki kisebb szerencsével, de túléli. Earl vágya is teljesül a széthagyott takarító eszközök képében, így a négyes újult erővel érkezik az előtérben kavargó ködös fickóhoz.
A büszke zombi tulajdonos nem habozik, rögvest a társaságra zúdítja hullákból összetákolt seregét. Világba csöppent turistacsoportosulás, erre a lépésre a kétfelé libbenéssel válaszol. Míg Earl és Shuuichi a fogyatékos sírásóhoz próbál közelebb jutni, addig Chiyo és fanatikus rajongója Eiji, fáradhatatlanul irtja az állandóan felkászálódó élőhalottakat. A hentes duó igyekszik minél nagyobb pusztítást végezni, hogy a két férfi könnyebben fejét vehesse a kellemetlenkedő lúzernek.
Shuuichi okos bagolyként figyelmezteti a metélő módban ragadt brigádot, használják fejüket és lehetőleg, ne fejelésre! A tanácsot vagy megfogadják, vagy nem! Annyi a lényeg, skacok belecsapnak a lecsóba! Shuuichi azon nyomban felvillantja mötálosan nyársaló shuriken-jeit, had érezze mindenki a rock&roll zúzást. Alkalmi társa, Earl, makulátlan megjelenésével árasztja a sítlusos gyilkolás koronázatlan királya érzést. A másik két virgonc sushi gyártó, pedig könnyedén trancsírozza a zombikat.

Minden megy, akár az egyszeregy! Halália buli! Earl beveti a zsugabugust! Elhiteti a defektes zombi mesterrel, hogy ég a bugyogója! Szegény flótás, perceken belül megkajálja a varázslatot. Hangos üvöltéssel dugja elő szétaszalódott, férgektől hemzsegő karjait elolthassa a láthatatlan lángokat. Lehet a lúzer jobban járna egy poroltóval? Ki tudja, de az fix, hogy látványosan szenved a halucinációtól. Még a rasnya testét cenzúra feliratként takaró köd bunkerétől is megválik. Ijedt gazellaként – inkább tarkón lőtt pávián - pattan ki a susnyásból. Premier plánban tolja az IMAX élményt. Szétfoszlott, koszos, piszkos, igazi csöves szerkóban rohangászik a két skalpjára pályázó csávó előtt. Az alkalom adatott, simán le lehet csapni fejét! Hajrá, indiánok!
A két bátor jelentkező, hiába játszik darabolós gyilkost. Magát totál fantáziátlan formációban Raug-nak elkönyvelt krapek, ugyan széthullik, szétloccsan, matrica lesz a tapétán, de alig telik el néhány másodperc, máris összeszedi magát. A teringettét! Egyben maradt fejéből szempillantás alatt nő vissza egész teste. Pöpec kis regeneráció, kár, hogy az esztétikai értékén nem javít!
Nem árthat valamilyen megoldást kitalálni, hogy lehet egy folyamatosan feltámadó múmiát visszaűzni a sírjába! Holtak könyvét nem ajánlom! O’Conell-nek sem jött be a buli, bár biztos szép summát akasztott le Hollywood-ban! Talán, macska lehet a közelben. Attól az egyiptomi száraz hullák sikítva menekülnek!
Lényeg a lényegtelenségen, itt a nagy feladat, mindenki felkösse a paprika spray-t és kitalálja, milyen módszerrel fingassa ki Raug-ot. Összeállni és Bolygó kapitányt idézni ér, de azért nem elfelejtkezni a teremben bóklászó zombi hadseregről sem! Az agyhalott társaság nem tágít, sőt szépséges várat épít önmagából. Bunkerként cuppannak Rauch icetea köré, még nehezebb lehessen közelébe férkőzni. Kérdés, csórija miért bástyázza el magát, ha össze tudja foltozni a testét? Valahol nem hat a forrasztó pálca? Limites a képesség? Ezt az agyalást már a csipetcsapatra bízom! Annyi bizonyos a zombi fal rései között kifelé szivárog a köd. Egyenest a négy mesterlövész felé üget szürkés köpenyében. Arra készül a galád, asztmás rohamot szítson a mindent beterítő porfelhővel!

Ponytyok:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Csüt. Jún. 05, 2014 5:49 am

Nem reagált a nevetésre, ami az elmebetegtől származott. Meghagyja abban az örömben, hogy látta, amint Earl hódolva a kifinomult ízlésének, rendbe hozta a megjelenését. Akárhogyan nem jelenhet meg, a férgek is megérdemlik, hogy sütkérezzenek Earl fényében, még ha annyira csekély létformák, mint a shinigamik, vagy éppen ez a nevető démon. Mert már egy ideje tudta, hogy mi is az a férfi, csak nem tulajdonított ennek semekkora jelentőséget. Találkozott már démonokkal, bár azok némileg mások voltak, de ennek a magyarázata annyi, hogy más dimenzió, más démonok. Csak egy valaki állandó, de a nevét nem veszi a szájára.
Megérkezve a többiekhez előadta a saját kis beszédét, és kiadta az utasításokat. De nagy társalgásba nem bonyolódott. Nem ütötte meg a megfelelő szellemei szintet egyik jelenlévő se. Természetesen magát kivéve, de hát magával nem beszélgethet. Inkább koncentrált arra, hogy az átkával minél gyorsabban el tudja pusztítani ezt a groteszk lényt. S’ a jelek szerint sikerült ezt elérnie. Tekintve, hogy megszabadult a testét beburkoló feketeségtől, már csak a többieknek kell levadászniuk a groteszk lényt. Remélhetőleg minél hamarabb, mivel lassan kezd lejárni Earl átkának az időtartama. S’ ha végre sikerült, akkor természetesen megszünteti a mágiát, nem szükséges már a továbbiakban. Ám némileg csalódottan kell látnia, hogy azzal, hogy esetlegesen feldarabolják Raugot, nem következik be a kimúlás. Helyette ismét összeáll és ha ez nem lenne elég, még a testét is megvédi az élettelen testekből.
- Nocsak. Ez kifejezetten érdekes.- Earl elgondolkodva dörzsöli az állát, miközben a látottakon gondolkozik.
~ Megvédi a testét. Ezek szerint a regenerálódás ismételt használata időhöz lehet kötve, vagy éppen a testét burkoló köd újratermelődéséhez lehet ennek köze. Ám, ahogy látom, némi feketeséget felénk akar eljuttatni. Feltehetőleg a belégzése nem lenne túlságosan jó. Sajnos most nincs idő letesztelnem ezeken a férgeken. Jobb lesz, ha minél hamarabb megszabadulunk Raugtól. Talán a lángok megfelelőek lesznek… tévedés, annak kell lenniük. Ilyen alacsonyrendű lény ellen muszáj hatnia. Angyalok szárnyát is képes volt elégetni, sőt, a testükből se maradt más, csak egy kupac, fekete csont. Egy ilyen ostoba nekromancernek nem szabadna, hogy kihívás legyen.- kész van a terv a fejében, már csak a kivitelezés maradt hátra. Ám előtte valamit még letesztelt. Pár lépést oldalra lépet, és ahogy gondolta, a füst követi a mozgását.
- Ha kérhetném mindenki figyelmét. Lehetőleg kerüljék el a kapcsolatot a fekete füsttel. Feltehetőleg az ellenfelünk képes irányítani, ahogyan arra is képes, hogy érzékelje a mozgásunkat, és továbbra is felénk küldje a füstöt. Ezért ha lehetséges akkor sorakozzanak fel mögém, és Mr. Mizushima, a shurikenjeivel tartsa távol tőlünk a füstöt. Felteszem képes erre a fegyverével, ha nem. Nos, akkor gyorsnak kell lennünk, vagyis lennem. Raug nem ok nélkül védi a testét, nem elég feldarabolni, hanem tökéletesen el kell pusztítani, arra pedig képes vagyok. Ám ha megpróbálna elmenekülni előlem, tartsák fel, lehetőleg egyhelyben, és ne kerüljenek a lángok hatókörébe.- elmondta a tervét, lesz ami lesz.
Nem gyalogolva, vagy szaladva közelíti meg a Raugot védő testbunkert. Használja a természetfeletti gyorsaságát, így próbálva közel kerülni Raughoz. S’ ha ez sikerült, akkor átalakítja a belső szervei egy részét, és a torkát, a szája belsejét, majd pedig a fekete tűzével borítja be az élőholtakat. Ha egyszerű emberi testek voltak, akkor pillanatok alatt hamuvá kell égniük Earl lángjaitól, így szabad az út Raughoz, akit remélhetőleg szintén elkapnak a lángok, és talán Earlhöz szegődő férgek is képesek arra, amire megkérte őket a sárkány. Mégpedig, hogy ne engedjék elmenekülni Raugot. Bár még az is kérdéses, hogy a fekete lángok mennyire is hatnak a necromancerre, de remélhetőleg ahhoz eléggé, hogy ne maradjon belőle más, csak hamu, és talán akkor az újbóli feltámadása se lesz lehetséges, és akkor mehetnek tovább, hogy megtalálják azt, aki az egészért felelős. Aki felelős a legnagyobb bűnért, azért, hogy a démon férfi látta, ahogy Earl rendbe hozza magát, és a nevetésével megalázta a sárkányt. Ez megbocsájthatatlan bűn. Ezért pusztulnia kell. Bár van egy sejtése a sárkánynak, hogy azokat a tárgyakat se ok nélkül kapták, lesz még valami szerepük a továbbiakban. Bár nem hiszi, hogy Raugnál fogják őket használni.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Kedd Jún. 10, 2014 12:36 am

Kicsattanó örömmel fogadta szépséges múzsája segítő kezét. Áhítattal bámulta, ahogy művészi kifinomultsággal darabolta, trancsírozta, aprította az élettelen testeket. Lebilincselő látványt nyújtott halálra szomjazó szemeiben. Kellemes borzongás futott végig gerincén és az izgatott bizsergés, maga sem maradhat tétlen. Ostorát rögvest lángra lobbantotta és támadást indított a robotosan közlekedő lények ellen. Mozgás közben, számára sem okozott nagyobb fejtörést észlelni, mi a bábok szerepe. Minden megmaradt végtagjukkal a ködben lapító patkány felé gyülekeztek. Ebben nem segédkezhetett nekik, bár égette a kíváncsiság, vajon mivel járna, ha sikerülne maga köré falat emelni. Több mókát ígért a lehetőség, azonban addig nem pusztíthatott volna. Inkább a könnyebb és kevesebb örömmel kecsegtető mészárlást választotta. Fegyverével és saját fizikai erejével, esetleg egy-egy társuk testrészével tolta arrébb az élettelen lényeket. Boldogan nyitott utat a ripacs férfinek és a szíve vágyát földbe döngölő ficsúrnak, bár utóbbinál merő véletlenségből nem mindig vette észre a túlságosan közel merészkedő ellenséget…
-Helyesen hangzó közhelyet közöltél, mégis megfogadom szükségtelen szavaid!~-
Dobott megjátszott rajongástól túlfűtött csókot a felszólaló, ám annál zavaróbb férfinek. Barátságos cselekedete ellenére, továbbra sem tett le szándékáról, egy óvatlan pillanatban szörnyű kínok között küldi a túlvilágra. Addig maradt a bosszúvágyát csitító elfoglaltság: korlátlanul pusztítani!
Kétséget kizáróan szívének legkedvesebb munkája közepette, akadt némi ideje figyelemmel kísérni az Earl nevű lény akcióját. Széles vigyorral nézte, ahogy a külsejében megtépázott férfin lassan eluralkodik valamiféle elmeháborodottság. Határozottan elnyerte tetszését a látvány, bár nem tudta mi váltotta ki, csak annyit, Earl tett valamit az ügy érdekében. Hangos kárörvendéssel szórakozott a veszett vadként rejtekéből menekülő férfin, ahogy földön hempergőzik, kapálózik, majd áldozatul esik az üldözési mániában szenvedő segítője támadásának. Vidáman csapta össze tenyerét a szívet melengető képen, ahogy kövér sugárban reppen szanaszét az imádott vörös folyadék. Álszent mosollyal indult gratulációját kifejezni, de az ocsmány lény feltámadt. Teremtett bábjaihoz hasonlóan kúsztak hozzá vissza elvesztett részei, élettelen csatlósaival egyetemben.
-Igazán izgalmas! Kegyed elevensége szintén egekbe szökkent?~-
Fordult a társaságban kiemelt helyet betöltő nőszemély irányába. Illedelmesen meghajolt előtte, hogy tudtára adhassa mélységes tiszteletét, melyet kizárólag vele szemben tanúsított. Ezen felül élvezte, tovább növeli ezen megnyilvánulásával a rajongása útjába álló férfi ellenszenvét. Hajbókolás után, igyekezett a ködben bujkáló lényre koncentrálni és nem megfelejtkezni arról a szándékáról, pontot tegyen a küldetés végére. Az újabb védelmi bázis kialakítása különbözött az előző próbálkozástól. Egyértelműen egyetlen pontba gyűjtött minden élőhalottat és még valamilyen anyag is szivárgott feléjük. Legörbülő szájjal komorodott el, miért rondítottak bele az értelmetlen öldöklésébe, ugyanis megerősítés nélkül egyértelmű volt, bonyolítja dolgukat a köd. Számára nem jelentett akadályt, pontosabban nem vélte annak. Akármilyen erővel rendelkezhetett volna. Hezitálás nélkül sétált volna keresztül a szürke felhőn, hiszen ha szétporlad teste, szerez másikat. Azonban engedelmeskedett a tervet kifejtő Earl-nek.
-Ahogy arrogáns alkata akarja!~♫-
Meghunyászkodott vadállatként húzta össze magát. Engedelmesen lépkedett be háta mögé, közvetlenül csodálatos piros pipacsa társaságához, kit izgatott vigyorral üdvözölt. Illedelmesen maga elé engedte a sorfalban, hátha védelemre szorulna. A bemutatott precíz gyilkolást követően kételkedett benne. Szemmel láthatóan nem kellett félteni a varázslatos színekben tündöklő nőszemélyt. Helyette a feladatára koncentrálhatott. Vidáman harapott bele mutatóujjába. Halk kuncogással követte nyomon a kibuggyanó kövér vércseppeket. Lefoglalta magát, míg az Earl nevű férfi közelebb masírozott az ellenséghez. Szeme sarkából figyelte mozgását és, abban a pillanatban tényleges akcióba lendült működésbe hozta saját technikáját. Fektetett „s” betűt rajzolt, amiből négy méter hosszú lánc keletkezett. A kötést rögvest a bunkerében lapító ocsmányság felé navigálta. Az volt a célja, minél szorosabban körbe tekerje vele, hogy mozdulni se legyen képes. Tetőtől talpig be akarta csavarni, hogy kipréselje belőle az összes szuszt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szer. Jún. 11, 2014 8:50 am

Kicsit megszűnt a külvilág számomra. Mondhatni csak én voltam, meg a kedves aprítani valóim. Mindez addig tartott, míg a főcsócsamester el nem kezdte bohókásan fura vonaglását. Táncolni akarhatott, de nem jött össze neki. Valami lehetett az őt bújtató füstbe, mert nagyon betépett tőle. El is könyveltem, hogy az az izé veszélyes, egyfelőle, mivel érintkezett a testével, vagyis alapból gusztustalan, másfelőle veszélyes lenne ilyen állapotba kerülnöm, Gingitsunéval a kezemben. Táncoltunk mi a Rókával enélkül is! Szóval nem volt szándékomban fizikai kontaktusba bonyolódni vele. Így hát tisztes távolból néztem csak végig, ahogy a társaink feldarabolták. Be lett váltva a tetriszezős ígéret, bármit is jelentsen. És még én őket gondoltam finom úri lelkeknek. Ha azok is voltak, jelen pillanatban szüneteltették a dolgot vagy legalábbis jól titkolták, az már bizonyos. De annyi baj legyen! Azért kezdtem lelkes lenni, hogy mehetünk tovább, és indultam volna meg, érzékletem szerint a helyes irányba, de talán mégse, mikor a kissé darabos ellenfelünk újraépült. (Akárki álmában voltunk, kifejezett figyelmetlenség volt a részéről, hogy Suza~chant nem álmodta ide nekem!) Megdöbbenve leskeltem az eseményeket. Ez az alak, ha lehet még rondább lett, mint volt.  Persze közben felkészültem a büdös hullaszagú marcona martalócok újabb hullámára. Eiji~san kérdése ugrasztott ki a készenléti állapot ezen szintjéről.
- Végül is... fogalmazhatunk így is... - vigyorodtam el kissé gonoszkásan lelkes bólogatás közepette. - Ezek szerint nem vagyok vele egyedül? - eresztettem meg felé egy kedvesnek szánt mosolyt, ámbár vérpecsétes pofázmányommal lehet inkább volt horrorisztikus... Kicsit ügyetlen voltam ilyes téren. Igaz annak idején a nővérek mindig azt mondták, hogy ez is emeli kislányos bájam, de már akkor se hittem nekik. A zavaromban egyedül a körülmények akadályozhattak. Mizushima~san kijelentése ellenére kezdtem kihívásnak látni a dolgot. Halhatatlan ellenfél? Sokkal jobbak, mint az otthoni gyakorló bábuim! Ám újfent figyelmeztettem magam, hogy harctéren vagyunk, szóval illet oda is figyelnem a környezetemre! Kioldottam a gyűrűm, mire a lélekenergiám a rendes szintjére pottyant fel, tetemes fenyegetéssel karöltve. Már ha lehet felfelé potyogni. Most mindenesetre megoldottuk.  A néhai akciózsaruk közben újfent ténykedtek, ám most ránk se bagóztak, rajongásuk új célpontja a magát újonnan összefabrikolt ellenfelünk volt. Körbeszeretgették, engedni sem akarták. Kicsit csodálkozva megvakartam a buksimat erre.
- Amíg velünk foglalkoztak jobban tudtam mi a teendő... - motyogtam magamban, ámbár kihallatszott. Már észre se vettem, hogy Gin~chan szokása mások álmaiban is elő-elő vesz!
Earl~san kijelentésére elgondolkodtam egy hangyányit. Mondtam volna néki én is a jó tanácsaim, hogy csak a fejét, meg ne sántuljon, de azt mondta, tökéletesen elpusztítja, abban meg a buksi is benne foglaltatik, szóval újfent bölcsebb maradtam. Legalábbis azt a látszatot keltve hallgatásba burkolóztam.
Egyelőre elfogadtam amit Earl~san mondott. Csendesen beálltam a sorba, majd Eiji~san mögém állt. Mosolyát viszonozva parányit biccentettem. Fogalmam sem volt, miért kedveltem meg ezt az alakot. Szemmel láthatóan veszélyes volt, és kiigazodni se nagyon tudtam rajta.     Mikor elkezdett a levegőbe rajzolni, kíváncsian szemléltem meg magamnak. Eladdigra már csak egy markolat volt a kezemben. A pengém benne pihent, és egy picit se látszódott. Majd a semmiből egy lánc jelent meg Eiji~san előtt. Felcsillantak a szemeim, miközben figyeltem, ahogy kígyókat megszégyenítő eleganciával indult a fegyver az útjára. Egy pillanatra eszembe jutott a szalagpengém, meg Gin~chan aki mindig a méreteiről papolt nékem. Akaratlanul is felkuncogtam, mire a Róka eljátszotta a sértődöttet, de nem bántam.
- Huh... ez szép lett! - adtam véletlen hangot is a tetszésemnek, még mielőtt rájöhettem volna, hogy nem otthon vagyok. - Akkor majd én azokat bántom, akik közel jönnének! Kár lenne félbe hagyni! - mutattam a fegyverével bemutatott produkció felé.
Végül is magunkon végig nézve, mindenki távolsági küzdelembe bonyolódott, vagy valami ilyesmibe, jómagam meg pislogtam ki a buksimból. A kidou, mint olyan meg se fordult a fejemben, tuti robbanás lett volna belőle, csak nem a jó térvégen. Vagyis nem maradt más hátra, a néhaiakra figyeltem, ha hasznosítani akartam magam, hogy ha véletlen az a fura ötletük  támadna, hogy elterelésképp, zavarásképp, akadályozásképp, vagy csak simán tündéri jókedvük kiélése végett ránk támadnának, azon nyomban elvehessem a kedvük ettől. Ettől függetlenül nem viseltem túl jól, az ilyesfajta tétlenséget. Ott tombolt az ereimben a harci-kedv, az adrenalinomban talán egy kis vér is csörgedezett. A körülöttem kavargó szagok... komoly önuralmamba került, hogy ne veszítsem el a fejem. Szerettem volna tudni megkülönböztetni, hogy ki van ellenem, esetlegesen velem, szóval kapaszkodtam az önfegyelmem utolsó morzsáiba. A testem enyhén reszketett, miközben fogtam vissza magam, és vérvörös szemekkel bűvöltem a halott sereget.

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mizushima Shuuichi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Csüt. Jún. 19, 2014 11:09 pm

Ha nem uralkodott volna bensőmben az a szorító nyugtalanság, ami az évek tapasztalatával mindig megsúgta, ha valami rossz készült, talán képes lettem volna megnyugodni a látványra, miszerint Earl~sannak sikerült megbűvölnie a halottidézőt. De nem tehettem így, miközben a többiek arcán láttam, hogy nem veszik komolyan kijelentésem, miszerint koránt sem lehet csupán ennyi a védelme egy erős démonnak. Neutral Mély sóhajjal engedtem útjára a levegőt, majd belégzéskor kicsit behajlítottam térdeimet, és az ismételt kilégzésnél egyszerűen kilőttem magam a mellettem alig néhány méterre táncot járó Raug felé. Nem szándékoztam vele is olyan kegyesen bánni, mint az általa irányított élettelen testekkel, két kezem megfeszült a shurikeneken, majd párhuzamosan lecsapva velük szeltem testét több darabra, amik tompa puffanással értek földet.
Nem sajnáltam a fickót, inkább csak zavarta szemem a korábban beleégett látvány, csoffadt testéről, és az azt takarni igyekvő piszkos ruhákról, így el is fordítottam róla tekintetem. Reményem, miszerint a feldarabolt fickó miatt bábjai is darabokra hullnak, azonban beteljesületlen maradt, mert a rend halott őrei továbbra is virgonckodva próbálták megközelíteni a többieket, majd a korábban lego elemekre bontott bábmesterük köré gyűltek. Kénytelen voltam ismét a randaságon legeltetni tekintetem, de valamiért Raug képtelen volt jobblétre darabolódni. .__. Szívesen a többiek felé fordultam volna, egy: „Megmondtam, vagy megmondtam?!” felkiáltással, de erre nem volt megfelelő az idő, szóval csak megjegyzem magamnak, és a küldetés végeztével az összes megmondásomat rájuk fogom mantrázni! ˘o˘ Főleg Eiji~kunnak, mert valahogy megint úgy éreztem, hogy az intelmemre adott válasza valamiféle csúfolódás volt, de lám, nekem lett igazam, nemde? >w>
Egyikükkel sem tudtam egyetérteni, semmi érdekeset nem találtam abban, hogy valaki képtelen rendesen kipurcanni! Érdekes az, ha valaki meg tudja nyalni a könyökét, vagy az, hogy Yo~chan elmosolyodik, de ez inkább bosszantó. :/ Elővettem minden ismeretemet, amit a zombikról szereztem az Emberek Világában, bár ott, ha levágták a fejüket, azért képesek voltak többet nem feltámadni, ráadásul nem lelkekre, hanem emberi agyakra fájt a foguk. Bár máskor pedig golyót eresztettek a fejükbe, szóval lehet nem véletlen ez az agyas összefüggés, lehet Rougnál is oda kellene ereszteni valamit. Mondjuk abban csak kételkedni tudtam, hogy megfelelően nagy célpontot nyújt gondolkodásért felelős szerve, valószínűleg egy borsót kellene kilőnünk. Neutral Viszont nehéz úgy új testet formálni, ha nincs miből, tehát el kellene pusztítanunk az egész testüket, hogy megfelelő alapanyag híján ne tudjanak ismét feltámadni. Tisztemre tekintettem, aki vérbeli Juuichibantais lévén bizonyosan nem jeleskedett a démonmágiában, ami rólam is elmondható volt, Earl~sanról és Eiji~kunról viszont nem tudtam, ilyen téren mire is lehetnek képesek.
- Azt hiszem az lesz az egyetlen megoldás, ha elvesszük az alkatrészeiket és a pillanatragasztójuk! – Fordultam a többiek felé, majd kezdtem rájönni, hogy ez talán nem volt legegyértelműbb megfogalmazása ötletemnek. – Szóval remélem tényleg képes arra, hogy véglegesen porkupaccá tegye Raugot, mert az sokat javítana a külcsínén… Rolling Eyes
Elgondolkoztam azon, hogy kikérjem fegyvereim nevében is, miszerint holmi legyezőnek legyenek nézve, azonban ezt is eltettem a küldetés utánra, had gyűljön csak a listám, elköszönésnél lesz mit mondanom, az már bizonyos. Neutral Néhány legyezőmozdulatot tettem, hogy a füst ne közelítse meg a mögöttem állókat, bár nem voltam benne teljesen biztos, hogy valóban úgy fog ez működni, mint a tényleges füstnél, lévén a képességekre ritkán hat a fizika. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy nem fog számítani annyit az, hogy mit is tenne velünk a fekete miazma, ha a használóját minél előbb eltüntetjük. Bár nem szerettem megválni fegyvereimtől, azért a zombik ellen még pusztakézzel is több, mint elég voltam, így mikor láttam a kizárásos alapon Eiji~kun által Raugra idézett láncokat, nemes egyszerűséggel olyan erővel dobtam el a két fegyvert, hogy azok a bábmester testébe fúródva a mögötte lévő falhoz szögezzék. Így még ha köré is gyűltek a lények, már hiába próbálták védeni, kiszabadítani nem maradt idejük, mielőtt Earl~san lángjai elporlasztanák őket.
Nem féltettem zanpakutoumat, a technika biztosan nem fog benne kárt tenni, nem olyan fából faragták. Cool Vagyis, nem fa volt, de a mondás így tartja, az nem állná meg a helyét, hogy nem olyan acélból kovácsolták őket… vagy mégis? :/ Mindegy is volt, a probléma nem ott gyökerezett, hogy egy mondást miképpen idézek, hanem inkább ott, hogy ellenfelünket képesek voltunk e végre harcképtelenné tenni. Amennyiben igen, úgy feloldom znpakutou shikai alakját, mert az izzó fémekhez nem igazán tudtam volna hozzáérni, és itt hagyni akkor sem hagytam volna, ha ezen múlik az életem. ˘w˘
- Igazán szép csapatmunka volt! ^w^ - Dicsértem meg őket, bár úgy tűnt ismét csapzottabbak lettünk, mint Earl~san szeretett volna. :/ - Szerintem nem lenne okos dolog ezek után egy helyben maradnunk, szóval ki szeretne irányt választani? Neutral
Szívesen megtettem volna én magam is, de nem vagyok a csapat vezetője, hiába lennék Chicchan hadnagya, így ha van javaslat, azt szívesen fogadva elindulok majd velük. Talán kicsit sietnünk is kellene, mert biztosan nem volt véletlen az időkorlát sem, valószínűleg valaminek az elérkezését jelölhette. De vajon miét? És mért nem kaptunk egy kakukkos órát, ami legalább jelezné, hogy hol is tartunk. Eltéve fegyveremet néztem hát a többiekre, vajon őket is foglalkoztatja ez a kérdés, vagy csupán inkább előre, mint hátra elv alapján haladnának? Surprised

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 34
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szomb. Jún. 21, 2014 11:13 pm

Csapat nem cécózott, mindenki belecsapott a lecsóba! Eiji lánca és Shuuichi shuriken-je trófeaként szögezték falra ellenfelüket, akit játszi könnyedséggel tehetett el láb alól Earl. A négyes fogat egyetlen női képviselője, pedig éber kopóként őrizte a csoportosulást, egyetlen zombi se merészkedhessen közelükbe.
A terv készen állt, kivitelezés kezdetét vette és Raug feje porba hullott. A halottak immáron élettelen húscafatokként terítették be a padlót, már, ami maradt testükből Earl hamvasztását követően. Lehet a szagok elviselhetetlenebbek voltak, mint maga a látvány…
Minden nagyszerűen alakult, hogy békés egyetértésben tovább indulhassanak! Raug felhője szertefoszlott, teste maradványai a modern épület falát díszítették. Az egyetlen kellemetlenség az odakintről beszűrődő lárma. Hallhatóan megérkezett az erősítés. Helikopterek zúgása, megafon figyelmeztetése szűrődött be az épületbe. A jelek arra utaltak, hamarosan rárontanak a kicsi csapatra, akiket valószínűleg terroristáknak könyveltek el és nincs egyéb céljuk, mint elfogni őket élve, vagy holtan. Perceken belül kezdetét veszi a támadás, így, ha nincs a csapatnak kedve újabb ember mészárláshoz, ideje lesz haladási irányt választani a rendelkezésre álló lehetőségek közül.
Választhatnak a lift, tűzlépcső, bejáratot követő sötét folyosók egyike közül. Rájuk van bízva, merre indulnak, ám az épület rendszere a bejárattal ellentétben, automatikusan reagál mozgásukra. Folyosó villanyai felkapcsolódnak, ahogy a lift ajtaja is kinyílik. Közelebb sétál hozzá valaki, halk pittyegéssel fedi fel magát az üvegekkel bélelt fémdoboz. Vélhetően valaki, vagy valakik küldték a csapat elé. Ha a beszállás mellett döntenének, lift önmagától megindul. A panelen benyomódik a lefelső emelet, ahová kényelmesen meg is indul a szállító eszköz. Lágy dallam csendül fel, ahogy a puccos irodai épületekben szokás. Békés utazás van kilátásban, míg a lift egyszer csak meg nem akad. Áramszünet áll be, melyet az épületbe masírozó katonai erők váltottak ki.
Nincs más út, mint kimászni az aknába, várakozni, vagy megpróbálni felfeszíteni a lift ajtaját. Akármelyikre voksolnak, gyorsnak kell lenniük, mert újra felcsendül a vészjósló nevetés, ami Raug felbukkanása előtt volt hallható. Az ocsmány lény mégse fordult fel, vagy valami más érkezik? Nem lehet tudni, csak az újabb kellemetlenség érzékelhető. A lift készenléti fénye előbb vibrálni kezd, majd kialszik. Teljes sötétség borul a helységre. A szűk dobozban minden hang ezerszer felerősik, így a fületek mellett elejtett „Bú!” felkiáltás is ezerszer ijesztőbben hathat.
Kedves üdvözlést követően a villany visszakapcsol. A lift egyik üveg oldalára vérrel írt szöveg van biggyesztve: HÁROM PERC! Mindez önmagában nem mondhatott semmi érdekeset, hacsak bele nem gondoltok az eddig lezajlott események biztosan tovább tartottak két percnél, akkor ez mit jelenthet? Hogyan telhet itt az idő? És honnan származik a vér? Ha végigtekintetek egymáson az utolsó kérdésre választ kaptok. Chiyo arcán kicsiny vágás éktelenkedik, ahonnan a vért hosszan elhúzták füle irányába. A tettes nesztelenül okozta a sérülést, még, magának a lánynak is csak akkor tűnik fel a seb, amikor valaki felhívja rá figyelmét.
Nem árt gyorsan kitalálniuk valamit, mielőtt újra kialszanak a fények és visszatér vendéglátójuk, aki minden bizonnyal már nem csak aprócska karcolásokat szeretne okozni.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Hétf. Jún. 23, 2014 3:19 am

Lassan, rá érősen igazgatta a nyakkendőjét. Úgy gondolta, hogy ennyit megérdemel, nem, nem is gondolja, tudja, hogy ennyit, sőt, nem csak ennyit, többet is megérdemelne, amiért ennyire hasznára van ennek az ostoba, értelmileg visszamaradott társaságnak. De sajnálatosan nincs mit tenni, kénytelen elviselni a bűzős testük közelségét, és az idiótaságokat fecsegő szájukat, nem beszélve arról, hogy nem tudatosult bennük az a tény, hogy megtiszteltetés a számukra az, hogy Earl társaságát élvezhetik. Nehéz a sorsa az olyan személyiségeknek, mint a sárkány, nehezen, de azért elviseli ezt a sorsot. Még akkor is, ha kénytelen lesz megszabadulni az öltözékétől, sajnálatosan el kell majd égetnie, hogy ne maradjon meg belőle semmi.
- Egyet kell értenem Mr. Mizushimaval. Mondhatni kifejezetten jó volt a csapatmunka.- bár rosszul van ezektől a szavaktól, és alig bírja visszatartani a gyomra tartalmát, de megküzd ezzel, és továbbra is barátságos arcot vág az egészhez, ahogy a hangja is az maradt. Barátságos, és közvetlen.- Ismételten egyet kell értenem. Nem a legjobb ötlet itt maradni, az időnk is fogytán lehet. Bár a véleményem szerint, már lejárt a határidő, amit kaptunk. Tehát a vendéglátónknak elnyerhettük a tetszését, ezért se tértünk vissza a start mezőre, és haladhatunk tovább. Bár kérdéses, hogy ha ismételnünk kellene, akkor visszatérnének az eddig legyőzött ellenségeink is? Raug is talán? Hm, esetleg, ha valakit nem sikerülne elpusztítani, és ismét megjelennek, akkor talán ez a megoldás. Mindig visszatérni, és kitalálni a megoldást. Oh elnézést. Néha elkap a hév, és hajlamos vagyok túlgondolkodni a dolgokat. Máskor nyugodttan szóljanak rám.- zavartan mosolygott a többiekre, természetesen ezt is megjátszva. Tisztában van azzal, hogy az itt jelenlévők közt a legnagyobb intelligenciával rendelkezik. Mégis, kénytelen valamennyire lesüllyedni a szintjükre, akármennyire is a nehezére esik ez.
- Nocsak…- az ablakok felé emelte a tekintetét, elérték a fülét a hangok, amit az emberi rendfenntartó szerv járműi adtak ki, vegyült még némi emberi hang is bele, és ha jól veszi ki, akkor repülésre képes gépek is megjelentek. Ez kifejezetten zavarta a sárkányt. Fémekkel repülni, felháborító volt. A világában kevés lénynek adatott meg ez a képesség, csak a kiváltságosoknak, és hogy ilyen férgek másolták ezt az adottságot, vérlázító volt. Döntésre jutott.
- A hangok szerint társaságot fogunk kapni. A következő a javaslatom. Önök menjenek tovább, én pedig feltartom ezeket a személyeket. Az erőviszonyokat tekintve, én rendelkezek a legkevesebbel, így az én hiányomat nem nagyon fogják megérezni. Tudnak nélkülözni, és reményeim szerint nem is leszek sokáig távol. Addig is maradjanak meg a csapatmunkánál. Reményeim szerint később még találkozunk.- igen, reményei szerint igen, és lehetőleg az élettelen testüket fogja megtalálni. De ha nem, nos, akkor a továbbiakban is a segítségére lehetnek. Biccentett feléjük, majd elindult visszafelé, reményei szerint egyedül.
Séta közben lassan oldotta ki a nyakkendőjét, kimérten tartotta ki oldalra a karját, és hagyta, hogy kínzó lassússággal csússzon ki az ujjai közül a finom anyag. Nem nézett vissza rá, túlságosan bemocskolta a társai bűze, és Raug testpajzsának az égett szaga. Levette a zakóját, és gondosan összehajtogatta séta közben, majd menet közben lerakta a takarító kocsira, az ingjének gombjait egymás után gombolta ki, majd miután kihúzta az ujjaiból a karját, egy aprót mozdított rajta, és ez a ruhanemű is a földön kötött ki. Egyre közelebb, és közelebb került a kijárathoz, az utolsó pár méteren elkezdte az átváltozást, elsőnek felvette az ember-sárkány hibrid alakját, így lépett ki az utcára. Ruha már nem volt rajta, a maradék leszakadt róla.
- Ostoba emberek, isten vagyok a hangyák közt.- mondta kimért, rideg hangon, és torz mosollyal az ajkán nézett végig rajtuk. Hallotta a fegyverek kibiztosításának a hangját. Lépet egyet előre, és már tüzeltek is rá. Apró kis csípések, amiket szinte meg se érzett. Felnézett az égre, és ott voltak azok, amik kiváltották a haragját.
- Hiába csak a képzelet szüleményei vagytok, olyat láthattok, amit kevesen, vegyétek megtiszteltetésnek. Mert az is.- nőni kezdett a teste, ropogtak a csontjai, az arca elkezdett megnyúlni. Négykézlábra dőlt, és folytatta az átváltozást. Megnőtt a farka, megjelentek rajta a tüskék, a szárnyai is egyre csak nagyobbak lettek, néhány pillanat múlva az eredeti alakjában tetszelgett ez embereknek. Kiknek az arcán ott volt a rémület, már lőni is elfelejtettek, inkább a menekülést választották. De már késő volt. Eltátotta hatalmas száját, és előtört belőle a fekete lángtenger. Pillanatok alatt porrá égette az embereket, a járműveiket pedig elolvasztotta. Ennyit jelentenek Earl számára, semmit. Tekintettét az égre emelte, majd csapott néhányat a szárnyaival, hatalmas szelet gerjesztve, majd a magasba emelkedett.
- Férgek…- ennyit mondott túlvilági, mély, rekedtes hangján. Utána pedig meglendítette a karját, és tűzgolyóként zuhant a föld felé a helikopter. A másikat a farka csapásával törte ketté, majd a harmadikat egyszerűen alulról harapta ketté. Nincs tovább, ezek a férgek el lettek taposva. Következik az, aki miatt idejöttek. Az épület felé fordult, majd nekirepült. Belémártotta a karmait, és elkezdett felfelé mászni. Véleménye szerint, a legfelső emeleten lehet az, aki ezért az egészért a felelős volt. Ezért hát, amikor odaért, az emelet ablakait kisöpörte a helyéről, és megkezdte a visszaváltozást a hibrid alakjába, majd berepül a keletkezett résen, és visszaveszi az emberi formáját, majd mágia segítségével alkotott új ruhát. Bár nem kedvelte ezt, egyszerű anyagból, egyszerű fekete öltözet, zakó, ing, és társai. Persze csak akkor hatolt be, ha nem tartja fel valami kint.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Kedd Jún. 24, 2014 1:33 am

Vidám fütyörészésben tört ki, miközben előre-hátrahintázással várakozott, mi fog kisülni közös akciójukból. Kedvére tett a látvány, ahogy a gusztustalan hús cafatot felszögezték a falra. Lenyűgöző látványt nyújtott, amint kifeszítve, magatehetetlenül vergődik. Kelepcébe szorult vadként kapálózott, ezzel felpiszkálva kínzásra szomjazó hangulatát. Apránként húzta egyre szorosabbra a láncszemeket. Élvezettel töltötte el, egyre mélyebb járatott vájnak húsába és fájdalmasan lassan szaggatják szét az inakat, ínszalagokat, izmokat, kicsiny erek hálózatát. Egészen addig bűvészkedett volna, ha kizárólag rajta múlik a lekötés, míg egészen csontig bevágnak a szemek és nem marad más az igénytelen csőcselékből, csak szétrebbenő vér, belsőségek és összeroncsolt tetem.
Gyilkos vágyainak a körülötte lévők szabtak gátat, némileg. A lánc szorításán, kérik sem engedett volna. Ellenkezőleg cselekedett. Finoman, néhány szemenként szorított a kötésen, ne legyen feltűnő a trófeaként kifüggesztett gusztustalanság időnként fájdalmas hangokat hallat. Látatlanul szórakozott kedvenc szórakozásával, időt szakítva arra is, válaszoljon bíborszínű nőszemélynek. Játék annyira elvonta figyelmét, elfelejtett szóban reagálni kérdésére, ám nem mulasztotta el a rendelkezésükre álló üresjáratot, feledtesse hiányát. Oldalra fordította fejét, hiszen szükségtelen volt látnia a visszataszító lényt. Tekintetét, ha már választhatott, szívesebben pihentette a vérengzésben jártas nőszemélyen, akinek lelkes megjegyzése igen csak megdobogtatta szívét. Kellemes borzongás futkorászott hátán, akár ezernyi szorgos hangya békemenete. Nem érette ez minek köszönhető, viszont az újdonság erejével hatott rá és kíváncsivá tette, mi válthatta ki és vajon ugyanez történik, tovább beszélget a szimpatikus nőszeméllyel.
-Nemesen, sületlen, jámbor szavakkal jelentem, személyem jelenlétében szórakozottságban jeleskedők száma jelentéktelenség szintjére nem süllyedhet.- Villantotta fel leplezetlenül eszelős mosolyát.-Mióta morzsolja kicsinyes mutáns korcsok mocskát? Miért élvezi a magasztos élet akaratos megcsonkítását?-
Szippantott bele a levegőbe, hiszen földöntúli izgalom járta be testét, pusztán a gondolattól, milyen csodálatos zenét kreál fülében a haláltól rettegő lelkek sikolya, csontjaik reccsenése, kínlódó hörgésük és az arcukra kiülő rémület. Élvezte a szemükben tükröződő félelmet, fájdalmat, gyakran döbbenetet. Imádta, ahogy fogadták, ahogy rettegtek tőle, ahogy menekültek előle, ahogy kígyót-békát dobáltak rá ijedtükben. Kedvence volt, amikor valakin elhatalmasodott a kétségbe esés és rárontott. Abban akadt némi kihívás. Túl egyszerű a félelemtől lebénult, életéért könyörgő patkányokat megölni. Sokkal nagyobb az élvezet, ha küzd, menekül, foggal-körömmel ragaszkodik a hitvány életéhez. Felvillanyozta a gyilkos ösztön, bár hamar vége szakadt. Általában percek alatt elmúlt a varázs, többnyire saját képessége által.
Lehangoló végkimenetel gondolata legörbítette szája szélét. Keserű szájízt hagyott az emlékkép. Nem szerette a pillanatot, amikor vége lett a mókázásnak. Minden értelmetlenné, üressé, mulandóvá vált. Nem akadt mit tenni, mit élvezni a továbbiakban. Nem okozott elégtételt a halál, inkább elszomorította. A kínzás sokáig tartott és mindig felcsendült kedvenc muzsikája, amikor csak kívánta, de a halállal minden megszűnt. Nem volt több jajveszékelés, nyögés, nyöszörgés, üvöltés, káromkodás, könyörgés. Áldozata elnémult, teste hasznavehetetlenné vált. Falra függesztett áldozat végeztével is hasonló érzés kerítette hatalmába. Bánatosan eresztette le karját, ahogy megszüntette a kötést. Letörten meredt az egykori lény falra égett foltjára.
-Lekötelez lagymatag lelkesítésével.- Hajbókolt az idegesítő férfi felszólalására. Szópocséklásnak vélte a feltételezést, mivel mindenki érdeke kívánta dolgozzanak össze, illetve a lélekenergia szint miatt sem volt szükséges tartaniuk a következményektől. Önmagukban meg volt az erejük legyőzzék a hullatámasztó nyomorékot. Egyetlen percig sem aggódott, nem, mintha foglalkoztatta volna a többiek testi épsége. Vöröslő nőszemélyen kívül nem izgatta mi lesz a többiekkel.
-Vérengzés végeztével veszteglést vetendő választásnak vélem.- Dörzsölte állát túljátszott komolysággal. Egyáltalán nem érezte a helyzet komolyságát. A másik férfi okfejtésére se fordított sok figyelmet. Körmét pitiszkálta, vagy az egyik előtte heverő hulla karjával bábozott. Remek elfoglaltságnak bizonyult, míg a többiek azon morfondíroztak vajon minek köszönhető, még nem kerültek vissza a kiindulási pontba és nem telt le a határidőnek kiszabott percek száma. Nem érdekelte ez a részlet, annak ellenére voltak ötletei a megfejtést illetően, mindössze annyi, vajon mi lehet még az épületben. Azt tisztán hallotta környékén gyülekeztek az ellenséges erők. Észrevételének úgy adott hangot, felemelte a csonka kézfejet, közelebb táncikált a csapathoz, kifeszítette útjelzője mutatóujját és a bejáratra szegezte. Ebből mindenkinek tudnia kellett mire gondol, főleg, miután a jól öltözött férfi ténylegesen felvázolta a közelgő veszélyt.
-Kellemes magán mulatságot kívánok!- Vágta magát haptákba, hogy katonai tisztelgéssel vegyen tőle búcsút. Egészen addig el sem moccant, míg el nem tűnt a sötét folyosón. Hiányán elmorzsolt néhány könnycseppet és mutató pálcának használt kézfej csonkjával csüggedten integetett hűlt helyének.
A kezdő lökést követően engedelmesen indult a két másik alak után. Végig követte őket, egészen a liftig. Nyugtalanul toporgott mögöttük és hallgatta a csippanással nyíló ajtót, mely jelezte megérkezett a szállító eszköz. Lábaival halkan dobolt, mikor szállhat be. Már emelte talpát hűséges sereghajtóként, hogy utat fúrhasson magának a legbelső zugig, amikor hirtelen ötlettől vezérelten pillantott a tűzlépcső irányába. Azonnal megtorpant a lift vonala előtt. Fülig érő vigyorral mozgatta ujjait, búcsúzás gyanánt, majd lélek szakadva futott a lépcső irányába. Kedve támadt gyalog követni a két kényelmesen közlekedő lényt. Érdekelte képes tartani a fémszerkezet tempóját, esetlegesen megelőzni a benne utazó személyeket. Izgatottan tépte fel a lépcsőt elzáró ajtó kilincsét és vetette előre magát. Duplán, ha nem triplán szedte a fokokat. Vidáman szökdécselt az emeletek között. Ereiben lüktető adrenalinnal várta a pillanatot ránézhessen a lift tartózkodását jelző számsorra, ami rövidesen megakadt. Folyamatosan ugyanannál a számnál időzött. Valami nem stimmelt, de lemenni nem akaródzott, ezért úgy határozott felfeszíti a biztonsági ajtót és leüvölt az aknába, vagy lemászik, vagy leugrik. Nem gondolkozott előre. Annyit tett, előbb kézzel feszegette a nehéz fémet, majd ráunva a lassú és fárasztó munkára, egyszerűen szétolvasztotta a kezébe idézett tűzzel. Ezzel a megoldással lényegesen könnyebben átjutott az akadályon. Már csak az volt hátra, valahogy kapcsolatot teremtsen a lent rekedt lényekkel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Csüt. Jún. 26, 2014 9:46 am

Egész addig tartott visszafojtott vérszomjam, míg volt miért, szóval csak utána tudtam válaszolni Eiji~sannak, lévén ha korábban próbáltam volna meg, valószínűleg szavak helyett csak mély morgást produkáltam volna. Így se volt könnyű leküzdeni ilyes kényszereimet. Viszont mikor végeztek a többiek a pusztítással, normalizálódott az én kedélyállapotom is, szóval kissé beletúrtam elgondolkodva a hajamba. Kérdése furcsán hatott, eszembe juttatva a bennem lapuló, ámbár többnyire inkább piáló démonjaimnat. Egy pillanatra az is bevillant, milyen volt, mikor először voltam hajlandó szemtől-szembe fogadni őket. Helyesebben kikövetelték maguknak a dolgot.
- Azt hiszem én a harcra születtem - szólaltam meg elgondolkodva - hamarabb tanultam meg a kardot forgatni, mint az ecsetet. Hamarabb öltem profi mód, mint hogy olvasni tudtam volna... - elzártam a gyűrűm, hisz fölösleges lett volna tovább használnom. - Ez az életem, és kicsit se panaszkodok, lévén élvezem a küzdelmet. Ámbár úgy sejtem nem kell ezt a részét különösebben magyaráznom... - tettem hozzá kissé gonosz ragadozó vigyorral.
Ám szaladt az idő, szóval mennünk kellett tovább. Nem volt semmi ellentevésem, hogy haladjunk tovább, szóval búcsút intve Earl~sannak (igaz lényegesen szolídabb féle búcsút, mint Eiji~san, de ha neki ilyes mélyen a szívéhez nőtt a férfi, nincs mit tenni. Nem lehetett hibáztatni érte, én is láttam, miközben harcolt...) mentem a többiekkel. Közben természetesen erőst, de észrevétlen dobáltam a szemeim, szó szerint értve. Lábakkal felszerelt szemgolyók siettek le a kacsómon, illetőleh a nadrágom szárán észrevétlen, és felfedező útra indultak. Folyamatosan árnyékban haladva, lehetőleg minél észrevétlenebbül. Pici pókszerű lábaikon nesztelenül kotortak, szanaszét az épületbe. Így aztán engedelmesen mentem én meg a hadnagyom után. Igaz kissé megtorpantam, mikor egy kis üveges dobozba akart besétálni. Elvégre ezen a helyen eleddig mindig megszívtuk mind az üveggel, mind a dobozzal, hogy a kotla cuccot, meg a vasparipát had ne emlegessem fel. Ám Mizushima~san olyan természetességgel lépett be a liftbe, mintha az lenne a világ legnormálisabb dolga, hogy mozgó, büdögének beillő üveg-szobák furikázzák az embert föl-le a szó legszorosabb értelmében! Valamiért erőst borsódzott a gondolatra a hátam, hogy én abba beszálljak. Úgy tűnt nem csak az enyém, mert Eiji~san is az utolsó utáni pillanatban lépett le. Vihetett volna engem is magával, viszont nem tette, így nem maradt más hátra, hangtalanul, kissé fal fehéren beszálltam a hadnagy után én is. Igyekeztem nem bepánikolni, inkább ezer felé leskelődtem, legalábbis jó sok felé az elszórt szemeimen keresztül. És lássuk be, nem egy csodát láttam kitörött ablakkeret sarkából, miegymás dugi helyekről, többek közt Earl~sanról. Addig-addig, hogy a mi liftünk is megtorpant, elsötétült. Én megmondtam, hogy ez lélekvesztő ez az egész mozgó-doboz kóceráj! Én megmondtam, és tessék! tényleg tönkre ment. Ráadásképp valami elmebeteg szerencsétlen állat viccesnek találta, hogy még ijesztegessen is minket a sötétben! Elsőre Shuu~sanra gyanakodtam, miután persze leküzdöttem az iránti vágyam, hogy elő kapjam a kardom, és hadonászni, fejezgetni kezdjek vele. Aztán mikor visszajött a fény, láttam csak meg a vörös feliratot, szóval gyanakvásom egyből alább hagyott. Legalábbis célpontot váltott. Majd mikor Mizushima~san fel hívta az arcomra a figyelmem, egy pillanatra ledermedtem. A vér szaga eleddig is ott kavargott körülöttünk, főleg körülöttem, ha pontos akarok lenni, ezért is nem tűnt fel. DE AZ ÉN VÉREMMEL MÁZOLTAK AZ ÜVEGRE! Kissé hitetlenkedve nyúltam az amúgy is vérpecsétes orcám felé. Ahogy a friss, meleg vérem érintettem, kissé talán vörös köd ereszkedett a buksimra, és szinte egyidejűleg mélyről jövő morgás tört fel a torkomból. Az agyam pár pillanatra igen csak magas fokozatra váltott, miközben észre se vettem, hogy a tömény düh és fenyegetés dőlt az egész lényemből. Vérvörös szemeim mellé a szemem fehér része úgy döntött, ő inkább feketére vállt. Nem vettem észre, hogy a sötétbe bárki is megvágott volna! A liftben csak ketten voltunk. Mizushima~san nem volt ilyen komolytalan, vagy gyerekes! Viszont én magamnak nem vághattam meg észrevétlen az arcomat. Sokan vagyunk a fejembe, de nem ilyes módon! Az igazat megszólva abban se voltam túlzottan biztos, hogy valóban megesett ez a vágás. Bíztam az érzékeimbe, és nem ez lenne az első penge által elszenvedett sérülésem. Pontosan ismertem az érzést, hogy milyen az, ha épp csak a bőröm metszik el, és milyen az, ha csontig vágják a húsom, inaim, izmaim. Ám most semmit nem éreztem! Akaratlanul is eltáncoltam az idegbaj határmezsgyéjére, majd át is léptem azt. Abba hagytam a morgást, miközben egy visszafogott kuncogás tört ki belőlem, ahogy az egyre ragacsosabb vérem morzsolgattam kicsit, majd lenyaltam a tenyeremről. Ökölbe szorítottam a fentebb emlegetett kacsóm, és nemes egyszerűséggel a három perc feliratba zúztam vele. Ebbe az egy ütésembe bele adtam mindent. Dühöt, kétséget, gyilkolni vágyást, meg is repedt a lift oldala. A fájdalom csöppet magamhoz térített. Vagyis még tényleg érzem a fájdalmat. Erre jó pár mély levegőt vettem. Az érzéseimet olyan mélyen zártam el magamba, mintha teljesen megszűntek volna. Így eltűnt a vérszomjam és a dühöm is. Teljesen normális lett a szemem is, csak épp arany sárga.
- Szép játék. Mellesleg stílusos egy kalicka - a hangom színtelen volt és érzelemmentes. - Mizushima~san, volna egy kérdésem - néztem, még mindig aranyló szemekkel a felettesem szemeibe - Ha volna valaki, akit meg akarna ölni. Ismerné, jobban, mint ez az illető szeretné, lehetősége lenne, hogy a kénye-kedvére alakítsa a körülményeket, vagyis úgy meg tudná ölni, hogy közel se kell mennie, neki állna macska-egér játékot játszani? Várjunk csak, hisz pont ezért nem a maga vérét használta. Talán arra számított, hogy elveszítem a fejem, és magára támadok. Szép elterelés, hogy közbe észre se vegyük, hogy be lettünk zárva... - a korábbi produkciómmal szöges ellentétbe volt a viselkedésem. De jelen pillanatban nem tudott érdekelni. Inkább végig lestem a dobozt, majd meglátva egy gyengének tűnő részt, shunpóval rúgtam el magam, ám közbe perdültem is a levegőbe, így a talpaimmal találtam el a számomra érdekfeszítő kockát. Felrepült, én pedig kézzel tompítva a landolást, újfent elrúgtam magam, ki a nyíláson, a doboz tetejére.
- Ideje, hogy az egérkék visszaharapjanak! - motyogtam, miközben megfogtam a ffelvonó kötelet (Ezen lógott a lélekvesztő) és elkezdtem felmászni rajta.

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mizushima Shuuichi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Csüt. Júl. 17, 2014 12:36 pm

Nem mondtam volna, hogy nem töltött el elégedettséggel, hogy ezúttal osztották a véleményem, nem úgy, mint korábban, amit bizonyosan felemlegetek majd még nekik! ˘w˘ Bár nem csupán azért dicsértem meg őket, hogy ezzel valamiféle jutalmazási kényszert enyhítsek, sokkal inkább játszott közre az, hogy talán egymásra vagyunk utalva, és nem tehetünk mást, minthogy segítünk egymásnak, ez lehetne másként is. Történhetett volna úgy is, hogy mindenki megy a maga feje után, aztán vagy életben maradunk, vagy nem. A kényszerű együttműködés pedig nem eredményez még szükségszerűen jó taktikai meglátásokat, és eredményes harcot, sőt még a sok éves együttműködéseknél is előfordulnak hibák. Mindezeket, és a törékeny egymás iránti szolidaritást támogatva örültem, hogy más is észrevette, mire is van szükségünk… Na jó, majdnem. >.> Összeszűkült szemekkel pislantottam Eiji~kun irányába, akinek majd több megmondtam, vagy nem mondtam is ki fog jutni, mint másnak, mert látom ám, hogy kekeckedni próbál! ˘w˘
Kicsit komorabban hallgattam beszélgetését Chicchannal, de nem állt szándékomban beleszólni az eszmecserébe, pedig lehet, hogy lett volna mit hozzáfűznöm. Bár tisztem még fiatal, bizonyosan lesz olyan pillanat majd az életében, amikor ráébred, a harc heve, a repkedő testrészek, és a fröccsenő, mindent elfedő vér, mindezek nem jelentenek semmit. Fiatalabb koromban buzgott bennem is a tettvágy, élveztem a fémek sercenő összecsapódását, az izmok feszülését, és a felülkerekedés mámorító örömét. Ezek azonban az idővel elhalványulnak, megfakulnak, és kikopnak, mert legyenek bármennyire ellenségesek, az élet az élet, ezt pedig idővel mindenki belátja, és megtanulja.
- Lehetséges, Earl~san… Ámbár azt sem tudhatjuk, hogy itt miképpen telik az idő, hiszen ideérkezésünk óta nem találkoztunk egyetlen kakukkos, vagy kakukkmentes készülékkel sem, az idő pedig, mint olyan, elég relatív! Surprised – Vagyis valami hasonlóval sikerült sokszor leszerelnem a menedzserem, ha nem sikerült időben odaérnem valamely fotózásra, vagy forgatásra. Persze színházból sose késtem volna, de ezek a média szereplések eléggé fárasztóak voltak, természetes, hogy semmi kedvem nem volt elindulni sem! :/
Egy intéssel, és könnyed mosollyal igyekeztem jelezni Earl~san felé, hogy nincs ezzel semmi gond, jobb, ha átgondoljuk a dolgokat, mintha csak vaktában szaladgálnánk. Ezzel szemben azonban nem sok támpontunk volt, ami valóban lehetőséget adott volna erre, így tényleg nem volt más, mint előre. Azonban úgy tűnt nem csupán természetfeletti erősítés érkezett, hanem újabb csapatok, akik megnehezíthetik előrejutásunk, még ha ezúttal már senki sem támasztotta volna fel őket. Nem értettem egyet a férfival, miszerint ő rendelkezik a legkevesebb erővel, hiszen Raug legyőzésében kitüntetett szerepet játszott, azonban az is bizonyos volt, hogy hamarabb célt érünk, ha szétválva indulunk neki, és feltartja a fegyvereseket. Remélhetőleg ezúttal is csupán néhány fegyveres csapatról van szó, akik ellen nem kell olyasféle agyafúrt trükköket kitalálni, mint a zombi táncoltatóval szemben kellett.
- Rendben, odafent találkozunk! – Bólintottam felé, elvégre felnőtt férfi, el tudja dönteni, miképpen is szeretne cselekedni, ahogy ezzel mindnyájan így voltunk, vagyis a felnőtt és döntés részét, hiszen Chicchan bizonyosan lánynak tetszett! Surprised
Sietős léptekkel haladtam keresztül a termen, rálépve a folyosó egyenes padlózatára, végig sietve azon, hogy minél előbb véget vessünk az egész helyzetnek. Mellkasomat szorító kellemetlen érzés nemhogy nem akart múlni, de mint inkább erősödött, olyasfélének éreztem, mint ahogy az idősebb emberek derekának fájása képes volt megjósolni a rosszidőt, bár koránt sem tartottam öregnek magam! ˘o˘ A szembejövő, és halk pittyenéssel nyíló liftbe nemes egyszerűséggel sétáltam be, valószínűleg megszokásból, hiszen mi mást tenne a megfáradt személy, ha ilyesféle kényelmi eszközzel találkozik? Surprised Ráadásul többen halnak meg a saját ágyukban, mint liftben, szóval ha lefeküdni nem félek, egy ilyen helyen sem indokolt, nemde?
Azonban úgy tűnt, Eiji~kun nem osztotta véleményem, és az utolsó pillanatban meggondolva magát, inkább a lépcsőt választotta. Arcomon kiszélesedett a mosoly, úgy tűnik még az ő őrült és mazochista személyiségének is vannak határai, ha nem is túl kiszélesedettek, de akadnak. Figyeltem Chicchant, ahogy tekintete ide-oda cikázik a szerkezeten belül, de nem nyugtattam meg, hogy nincs oka izgulni, elvégre azon bizonyosan megbántódna, így inkább csak halkan dudorásztam az ismerős dallamot, amit a lift játszott re, egészen addig, míg egyszer csak meg nem akadtunk két emelet között.
Valamiért úgy éreztem, hogy hiába tenyerelnék rá felháborodva a szerviz gombra, nem történne semmi. Mélyet sóhajtottam, tekintetem a szerelő aknába vezető nyílást kémlelte, ahol az akciófilmekben a főhős mindig kimászik, hogy valamiért folyton-folyvást bajba kerülő oldalbordáját, csemetéjét, vagy néhány napközist megmentsen. Azonban nem volt időm megfejteni, ezt miként is vihették véghez mindenfajta szerszám nélkül, ugyanis a korom sötét borult ránk, majd egy fülsértő hang hullámzott keresztül a szűk kabinban. Nem nyúltam fegyverért, feleslegesnek éreztem, hiszen nem érzékeltem jelen pillanatban mást, csupán Chicchant, benne pedig nem kívántam kárt tenni. Az ismét felvillanó fénynél azonban úgy tűnt, ezzel a szándékkal egyedül vagyok, ugyanis tisztem arcán egy jókora vágás húzódott meg.
- Azt hiszem kötszert is hoznom kellett volna, mert a zsebkendőm már felajánlottam korábban. – Mutattam arca felé, mert úgy tűnt nem igazán vette észre, hogy a falon éktelenkedő felirat nem éppen vicceskedő gyermekek festékszórójából került oda.
Néhány másodpercig szótlanul figyeltem az arcán és hangulatán végbemenő változásokat, de jobbnak láttam nem szólni semmit, úgy tűnt, ura a helyzetnek. Vagyis nem ez a jó megfogalmazás, reméltem, hogy képes megemberelni magát, és nem rendez hacacárét a szűk helyiségben, ugyanis semmi kedvem nem lett volna leszakadni, és zuhanás közben kitalálni, miként nem zúzódjunk halálra. Bennrekedt levegőm kifújásával vettem tudomásul, hogy végülis erre nem került sor.
- Azt hiszem én már kiöregedtem abból, hogy efféle játszadozást élvezzek, Chicchan, ahogy ólomkatonákkal sem játszom kisiskolás korom óta. – Feleltem elgondolkozva kérdésére. – Lehetséges, bár ez esetben nem hagyta volna, hogy szétváljunk, hanem mind egymásnak uszított volna minket, nem gondolod? – Beszéltem immár a lyuk felé, amiben eltűnt, majd újabb sóhajok közepette feltornásztam magam, és lassú kúszásba kezdtem. – Az már biztos, hogy az őszhajszálaim gyarapodni kezdtek… - Motyogtam magam elé, miközben néhány méterről követtem, hogyha szükséges segíthessek neki.
Felfelé tekintve úgy tűnt, az egyik emeletről nyitva lehet az ajtó, ami gyanús volt, hiszen a lift alattunk volt, anélkül pedig ezek az ajtók nem nyithatóak, csak kulccsal. Közben pedig az is felötlött bennem, hogy jobb lesz sietnünk, mert, ha mókás kedvű vendéglátónknak most jut eszébe ismét áramot és működést szolgáltatni a liftnek, a szerkezet a legfelső emeletnél csinos matricává préselne minket, ami nem szerencsés kimenetel.
- Chicchan, az az érzésem, hogy jobb lesz sietnünk a fény felé, viszont a veszélyre való tekintettel előbb rúgj, aztán kérdezz… Bocsánatot tudunk kérni, viszont restartot nem valószínű! – Azzal folytattam a mászást, tempómat kicsit meggyorsítva, hogyha segítségre lenne szüksége, azonnal készen álhassak.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 34
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szer. Júl. 23, 2014 2:18 am

Csapat az első adandó alkalommal reppent szét. Három irányba indultak. Earl felvéve félelmetes sárkány alakját megsemmisítette az épület köré csoportosuló rendőri erőket. Egyenest az épület legfelső emeletére kúszott, ahová könnyű szerrel bejutott. Az épület üvegei a földszinti belépéshez hasonlóan törtek ki. Előbb hullámot vetett felszínük, majd messzire repültek a szilánkosra tört ablakok.

Odabent a törmelékek között sötétség fogadta. A fényforrások pislákoltak, alig adtak fényt. Nehezen kivehető az egykori iroda berendezése. Középen a hatalmas tárgyaló asztal maradványai lehettek. Körülötte székek és a vezető által elfoglalt bőrfotel. Földön széthullva telefon, hatalmas led kijelzők, naptárak, vázlatok, íróeszközök és üres lapok. Minden egy átlagos irodai szobára emlékeztetett, kivéve a szoba túlsó falán éktelenkedő páncél ajtót. Az egész falat elfoglalta matt szürke színe. Baloldalon helyezkedett el a nyitáshoz szükséges fogantyú, mellette pedig a szám, retina és hangvezérléses zár. Az ajtó masszív, nem lehetett áttörni. Ellenáll a mágiának, hőnek, elemi erőknek, fizikális támadásoknak. Bejutáshoz szükség lenne a három összetevőre, de ki ismeri a számkombinációt, kinek a hangja valamint szeme szükséges hozzá? Ha nem hagyta el a dossziét, beletekinthet. Tettével, azonban beindíthatja a világ széthullását. Pillanatok alatt fekete lyuk szippantja be az egész virtuális világot és elölről kezdődik a játék. Választhatja ezt a megoldást, de akkor az egész csapatnak újfent el kell verekednie az ajtóig.

Lift felé sétáló csoportról, hamarosan leszakadt Eiji. Kényelmes szállítás helyett a lépcsők megmászását választotta. Szemmel követte a lift mozgását, így észlelte, amikor elakadt. Mágia segítségével a liftaknába jutott. Az odalent ragadt kaszni helyett, azonban fal fogadta. Lába alatt közvetlenül egy kicsiny kockákból, pillanatok alatt felépülő torlasz keletkezett.
Teljesen sík felület visszatükrözi az akna felső részét. Látta a csörlő tetejét lábai alatt, de egyebet nem. Anyaga masszív. Nem tudta sem betörni, sem felolvasztani. Abban a pillanatban rálépett az anyag életre kelt. Égig nyúló oszlopként próbálta felpasszírozni az akna tetejére. Amennyiben nem lépett be az emelet kezd körülötte leszakadni. Apró kockánként zuhant semmibe az alatta lévő padló. Eldöntheti, fut az életéért, hátha a lépcső megmentheti, vagy egyszerűen leesik.
Döntésétől függetlenül elrohanhat egy alacsony nő mellett. Fehér, lebegő kockákon ücsörgött. Szemeit csukva tartotta, bal karját maga elé emelte. Kifeszített tenyerén fehéren világító szem volt. A köré kerülő tárgyak ellent mondtak a gravitáció szabályainak. Minden közelében található dolog békésen úszott a levegőben.

Liftben maradt páros közül, Chiyo viselte meglehetősen nehezen a bezártságot, majd az alattomos támadást. Az arcát érő vágástól érthető módon erősödött fel benne a gyilkos szándék. Rögvest a tettek mezejére lépett. Kirúgta a lift szellőzőjét és elindult az akkor Eiji által nyitott emeleti ajtó felé.
Shuuichi figyelmeztetése nem bizonyult alaptalannak, ugyanis mászás közben észlelhették a menekülésüket elzáró fal felbukkanását. A falon fejjel lefelé egy érdekes figura lógott. Denevérként függött a sima felületen. Egyenesen a duóra tekintett. Kezében hegesztő pálcával látott hozzá elégetni a liftet tartó köteleket.
-Ébredjetek fel!- Szólalt meg rekedtes hangon, ahogy figyelte, szép lassan szétolvadnak a csomózási szálak. Láthatóan eszébe sem jutott támadni, mintha nem az lett volna célja közvetlenül, pusztán közvetetten haljanak meg keze által. Abban sem lehettek biztosak ellenség, vagy jó szándékú merénylő...

Plamputty:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Pént. Júl. 25, 2014 5:54 am

Természetes, hogy nem akadályozta egyetlen egy alacsonyabb rendű lény se a bejutását. Aprónak is alig nevezhető kellemetlenség volt az üveg kirobbanása, a pikkelyei tökéletes védelemnek bizonyultak. Halkan, csilingelve csapódtak neki Earlnek, majd ahogy hullottak lefelé, mintha csak csillagok lettek volna, ahogy megtört rajtuk a napfény, szép látványt nyújthattak. Ám nem ért rá ezzel foglalatoskodni, sokkalta fontosabb volt, hogy visszatérjen az épületbe, ahol ismételten felvette a humán alakját, és némi ruházatról is gondoskodott. Egyszerű, jellemtelen, minden eleganciát nélkülöző ruha volt. Aminek talán sokan örültek volna, mert számukra még ez is királyi lehetett. De nem a sárkányok királyának. Számára nem volt egyéb, csak egy felmosórongy.
- Ahogy látom, a jelenlegi társaim még nem értek fel. Jobb is, nem szeretném, ha ezt bárki is látná.- lehunyta a szemét, szemhéjai gyorsan remegtek, majd az ajka közt megjelent az a tárgy, amit még ez a kis játék elején választott magának. Feltételezte, hogy még szüksége lehet rá, ezért mielőtt átváltozott, lenyelte. Bármilyen undorító is, a szükség most ezt a lépést sürgette. Egy újabb pont, ami felkerült arra a listára, amin a sérelmei szerepelnek, amit annak a személynek köszönhet, aki miatt kénytelen itt lenni. Kiveszi az ajkai közül, és a zsebe mélyére rejti.
- Azt hiszem, hogy túlzásba vittem, amikor az épületen haladtam felfelé.- lassan simogatta a hüvelyk és mutatóujjával az állát, miközben végignézett a helyiségen. Olyan volt, mintha éppen egy gyűlést tartottak volna, aminek gyorsan véget kellett vetni. Lassan sétált végig az asztal mellett, ujjait végig rajtatartva, miközben félre rúgta, vagy éppen átlépte az útjába kerülő tárgyakat.
- Mennyire szánalmasak ezek a férgek. Az anyagiasság annyira elvakította őket, hogy nem képesek meglátni az egyszerű, és kézenfekvő megoldásokat. Helyette ilyen találkozókat tartanak, ahol talán csak a bútorok a megfelelőek az igényeim számára.- megérkezett oda, amit már az elején meglátott. Ahhoz az ajtóhoz, ami minden bizonnyal valami fontosat rejthet. Szembefordította vele a legközelebb eső széket, és miután leporolta, beleült. Jobb lábát keresztül vetette a balon, majd jobbjával felkönyökölt a karfára, mutató és középsőujját kinyújtotta, hüvelykkel megtámasztotta az állát, még a fejét a két nyújtottnak támasztotta, amiknek a hegye a halántékánál állapodott meg. Ebben a helyzetben mérlegelte az előtte lévő fémajtót. Fontolgatta a bejutási lehetőségeket. Mivel nem ismeri a kódot, illetve nincs a birtokában a megfelelő szem, és egy hangminta se, így átlagos módon nem juthat be. Talán a dossziéban lenne valami, ami segíti a megoldást. De azt lent hagyta akkor, amikor átváltozott. Így ezt a lehetőséget is kihagyja. Marad a gondolkodás. Ami talán eltartott egy percig. Tökéletes terve nem volt, csak feltételezte, hogy az ajtó mögött fellehető dolgot, legyen az akármi is, megfelelő őrizettel látták el, és mivel élő ellenfelet nem talált itt, így más lehet a megoldás.
- A véleményem szerint, felesleges lesz megpróbálkozni azzal, hogy fizikai, illetve mágia által akarjak bejutni. Legalábbis szemből.- már csak az a kérdés, hogy csak az ajtó rendelkezhet megfelelő védelmi mechanizmussal, vagy a fal is körülötte? Kénytelen lesz letesztelni ezt is. Akármennyire is kellemetlen.
- Lássuk.- lassan állt fel a székből, majd odasétált az ajtóhoz. Végighúzta a hideg fémen a tenyerét, és mikor a sarokba ért, megállt. Feltűrte a ruhájának az ujját, majd átváltoztatta az alkarját. Fekete pikkelyek jelentek meg rajta, a körmei megfeketedtek és meghosszabbodtak. Karcolni kezdte a falat, amiről könnyedén pergett le a vakolat. Majd ökölbe szorította, megfeszültek a karjában lévő izmok, és ütni kezdte a falat. Egészen addig, még nem keletkezett rajta egy megfelelő méretű lyuk, hogy utána ne ütéssekkel tudja bontani, hanem egyszerűen egymás után szedte ki a betont. Majd amikor már erről az oldalról nem tartotta semmi az ajtót, megfordult, és átment a másikhoz, ahol megismételte az előzőt. Végül mielőtt kilépet a keletkezett résen, ismét lenyelte a tárgya, majd elrugaszkodott az épülettől, ismét átváltozott sárkánnyá. Nekirepült az épületnek, és megpróbálkozott azzal, hogy az ajtó mögötti falrészbe üt egy lyukat, és így talán engedni fog az ajtó, és kidől a helyéről. Bár az is lehetséges, hogy nem megy minden az elképzelései szerint. Ebben az esetben egyszerűen visszatér a kiindulási helyre, ruhát teremt magára, majd az iroda mennyezetével folytatja, és bontja meg annyira, hogy a megfelelő résen átjutva átsétáljon az ajtó felett, majd ismét kis rombolásba kezd, még el nem éri azt a helyiséget, amit az ajtó rejt. Ám ha ezzel se járna sikerrel, akkor egyszerűen visszatér az irodába, ahonnan indult. Leporolja magát, és ismét helyet foglal a fotelban, majd vár. Várja a többiek megérkezését.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Vas. Júl. 27, 2014 7:01 am

Izgatottan bámult a sötét térbe. Élvezte, ahogy haját fújja az aknában keringő levegő. Hangos röhögéssel vetődött a padlóra, boldogan rúgkapálhasson az égbe. Az ő szótárában ez azt jelentette, megnyerte a lépcsőzési versenyt! Tehát, gyalogos nyert a mechanikus szerkezettel szemben!
-Nyeglén nyertem nyargalásunk~♫-
Miután megunta az előadást hasra fordult és felkönyökölve meresztette szemeit lefelé. Tökéletesen látta a lift tetején kikötő két alakot, akik hamarosan felfelé araszoltak. Csodálattól eltátott szájjal tapsolt vörös viaszának, micsoda mozdulattal lendült fel a vastag kötélre. Lenyűgözőnek találta ügyességét, még, ha a nyomában botladozó férfi rontott is az összképen. Mérgesen prüszkölt a jelenlétén, mivel az ő sziluettjét is tisztán látta. Eljátszadozott a gondolattal aprócska tűz lövedékkel kibillenti egyensúlyából, had zuhanjon le. Akkor senki se foghatná rá szándékosan tette. Magától esett volna le. Persze azt sem kockáztathatta meg, amit ígért, ahogy piros pongyolája testi épségét sem tehette kockára. Látta mennyire instabil a szerkezet. Évszázadok alatt remekül hozzászokott szeme a sötétséghez, hiszen szülőföldjén nem sok természetes fény akadt. Tökéletesen tájékozódott éjszakainál is borzalmasabb látási viszonyok között. Megfordult fejében napszemüveget vesz fel, hátha nehezíthet vele saját helyzetén. Ha pedig ilyesmi szöget ütött fejében, akkor rögvest megvalósította! Azon nyomban felpattant. Zsebében kezdett turkálni, hátha ráakadhat valamilyen szemellenzőre, alvó szemüvegre, kendőre, bármire. Ez a kicsike idő, pedig elegendőnek bizonyult arra, hogy teljesen felforduljon a liftakna kinézete.
Kutakodás közben azon akadt meg szó szerint tekintete, ahogy kicsike szürke kockák kezdenek lebegni körülötte, majd villámgyorsan masszív padlóvá állnak össze. Dermedten fordult a jelenség irányába. Nyakát nyújtva hajolt előrébb, minél közelebbről vizsgálhassa meg. Koncentráció közepett, felvont szemöldökkel guggolt le a különös masszához, mindössze néhány centire felszínétől fékezett be. Feje oldalra döntésével vette tudomásul a valami tetejében tisztán látja saját arcát és az akna tetejét. A lentről érkező csapat, viszont kiesett látómezőjéből. Akárhogy bűvölte az anyagot nem látott rajta keresztül. Furcsa eseten az ajtó csücskének dőlve vakarta homlokát. Nem értette mi lehetett és hogyan került oda, csak azt, elzárja leendő úrnője elől a kijutás lehetőségét. Gonosz tetten felbőszült bikaként fújtatott néhányat. Felsője ujjának feltűrésével készült a nagy támadásra, most aztán el fogja onnan távolítani. Tenyerébe idézte hűséges lángocskáját és aprócska gömböt dobott a tükörre, nehogy túl nagy galibát okozzon.
Az anyag meg sem moccant a terrortól. Robbanásnak semmilyen jele nem mutatkozott. Szokatlan felület szőrén-szálán elnyelte. Döbbent vicsorral köpött a kegyetlen anyagra, ami csak úgy eltűntette kicsike tüzecskéjét. Mérgében készült is, hogy újabb dózissal sorozza meg, de mire tenyerébe költözött pusztításra termett barátja, előbb hangos recsegéssel repedések keletkeztek a padlón, majd a törések mentén beszakadt az egész emelet. Széles vigyorral nézett végig a lába alatt húzódó cakkos vonalon. Esze ágában nem volt fedezéket keresni, menekülni, vagy beugrani a fényes felületre. Legegyszerűbb megoldást választotta. Széttártai karjait, hátra vetette fejét és várta, hogy a fájdalmas roppanással együtt lefelé húzza a gravitáció ereje.
Abban a pillanatban eltűnt lába alól a talaj, elmeháborodott kurjongatással húzta össze magát. Saját testével vett lendületet, hogy a körülötte repkedő padló darabkákat ugródeszkaként használva lökje magát fentebb és fentebb. Egyenesen az ablak irányába ügyeskedett. Az utolsó elrúgaszkodással, előre nyújtott lábakkal szállt bele az üvegbe. Élvezte az éles szilánkok beleállnak bőrébe, esetleg szanaszét karcolják bőrét. Nem figyelt másra, csak arra, hogy megkapaszkodjon kerettel együtt a falban, mielőtt a lendülettel együtt kiszállna az épületből. Ahogy ez sikerült, szép lassan átfordult és leült a vékony párkányra. Lába lógatásával gyönyörködött a kilátásban.
-Mi~t aka~rsz?-Kérdezett rá gyerekesen hullámzó hanglejtéssel. Érzékelte a háta mögött tartózkodó ismeretlen lélekenergiát. Nem volt szükséges látnia, eleve sokkal szebbnek találta a több száz méteres magasságot, város fényeit és az odalent nyöszörgő rendőrök hörgését.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Vas. Júl. 27, 2014 8:44 am

Nem válaszoltam Shuuichi~san aggodalmaira, ám gyorsítottam a tempón. Jéghideg fejjel figyeltem magam köré, és előre egyszerre. Az érzékeim tűhegyesen, kristálytiszta élességgel működtek. Pontosan érzékeltem és elemeztem a pillanat tört része alatt a minket körül vevő illatokat, hangokat. Ahogy a markomban, a kissé olajos és jéghideg drótkötél sodrásából kiváltak a vékonyabb szálak, ahogy reszketett, na nem a súlyunktól, hanem mivel mozogtunk rajta. Shuu~san valamennyi apró mozdulatát is pontosan érzékeltem a tenyereimen keresztül. Az alig észrevehető légmozgás, amit magunk körül kavartunk, szinte vágta a bőröm. Érzékeltem a kiút lehetőségét is, illetőleg Eiji~sant is a környékén. Nem tudtam, hogy neki kell~e hálásnak lennünk érte, igaz ebben a pillanatban ilyen érzelmekre se voltam képes. arról nem is beszélve, hogy itt soha semmiről nem lehetett tudni, mi hogyan kerül oda-elő vagy épp meg.
Haladtunkban hirtelen egy akadály került elénk. Mintha csak Shuu~chan adta ötletelést követte volna a történet. A sima plafonon, újfent nem a fizikai törvényszerűségeknek engedve egy alak lógott. Ahogy ránk nézett, furcsa láng villant a kezében. Egy pillanatra végig futott az agyamon, hogy valami általam nem ismert kidou~val hozott össze a sors. Ám ez az izé egy gépből indult ki. Nem volt Suzaku, hogy megkérdezzem, ám az ismeretlen megkért, hogy ébredjünk fel. Átfordultam a kötél másik oldalára, hogy Shuu~san ne alattam legyen, majd elengedtem a kötelet. Macska talpakkal landoltam a lift tetején, majd egy pillanatra feloldottam a lélekenergiám korlátozását. A lábamba gyűjtöttem a reiatsut, és shunpóval ellöktem magam. Közben persze elő is húztam Gin~chant, hogy a plafonon lógó alakot levágjam. Nem tudtam, hogy a torlasz el fog~e tűnni, ha sikerül elmetszenem az artériáját. Elég emberforma volt, arról nem is beszélve, hogy megszólalt. Reméltem, hogy az anatómiája is megfelel egy embernek. Noha ebben az álomban már semmin nem lepődtem volna meg. Mindenesetre, ha nem is tűnik el a torlasz a munkám során, legalább a kötél elvágása abba marad a halálával. Legalábbis őszintén reménylettem.
Érdekes dolgok az érzelmek. Nem is gondolnánk, hogy mennyi részét lekötik az agyunknak. Most, hogy elzártam magamba őket, és nem kellett velük foglalkozni, sokkal több mindenre tudtam egyszerre figyelni. Így esett meg az is, hogy amíg arra koncentráltam, hogy a lift tetejére jól essek, illetőleg, hogy miként próbáljam meg kivégezni az ismeretlent, egy furcsa gondolat is az eszembe fészkelte magát a szavai nyomán. Azt mondta álomban vagyunk. Azt viszont nem tudjuk, hogy kinek az álmában. Pár pillanatra összegeztem magamban a történéseket. Mikor megérkeztem, elhagyta a buksim, hogy tuti nem az én álmom, mert nincsenek harcosok de főleg kardok, csak tömegmészárolt sima alakok. Erre kaptunk akciózsarukat. Shuu~chan kijelentette, hogy nem tudja mennyi az idő, mert sehol nem kakukkolt az óra, erre megkaptuk, mennyi időnk van még. Earl~san tiszta ruhára vágyott, kapott egy egész tisztító készletet. Eiji~sannak úgy tűnik kedves szín a piros, erre tetőtől talpig vérfürdőt vettünk. És most Shuu~chan megemlítette, hogy siethetnénk, mert még a végén elindul velünk a lift, erre nem leindul, le akarják szakítani... velünk együtt! Ez az egész olyan, mintha a mi ötleteink is alakítanák ezt a helyet, helyzetet, dimenziót, álmot, vagy akármi is legyen.- ez volt az a pillanat, mikor az artériametszéssel megpróbálkoztam. Ezután, ha már kísérletezgettem, megnéztem azt is, hogy itt lehet~e úgy ráállni a lélekenergiára, mint az Élők Világában.

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   

Vissza az elejére Go down
 

Időkapszula

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Küldetések Soul Societyben-