HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Időkapszula

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Időkapszula   Csüt. Márc. 07, 2013 11:40 am

Vígan szökdécselt az osztag folyosói között. Kissé céltalanul ugrándozott egyik végéről a másikra. Dallamosan ügetve dülöngélt, mintha nem igazán sejtené a sejtelmes valóságot, hova kéne sürgősen sietnie. Pedig pontosan tudta tajtékzó örömének ösztökét. Arcára fagyott mosolyát egyetlen útjába keveredő elágazás, vagy hanyag hangya se törhette le aznap. Kedvét kaparászó hírrel lepte meg legszebben rengő rézvörös réme, amikor satnya szárnyassal küldette hallójáratát mohón hajkurászó molylepkét, rögvest vegyen túrabakancsot, mert érdekes élménnyel fog gazdagodni gézengúz korosztályának tanítványaként. Arra osztottak uzsonnát, hamar oszoljon véráramát pezsdítő viperája papucsa elé, ki bájos méregként beszélni el munkája részletét. Nem foglalkoztathatták csenevész apróságok, mily fontos dolog csődíti főnöke színéhez. Mellkasát elöntötte a boldog enyészet, végre messzeséget áthidalva bókolhat erélyes eretneke erszényén. Az pusztán parlagi porszem, ugyan mit kívánhat utánozhatatlan küldöncétől, amikor hosszú ideje hever ínséges elvonási tünetekben. Oly rég vágyakozik omlasztóan rothadó vérbankja otromba rejteke után! Oly rég lesi messzi távlatokból lelketlen mannáját! Emésztő tűzben égett közelébe férkőzhet erkölcsösen titulusát élvező kínpadja fa deszkájához. Izgatott ingerület uralkodott ingoványos ínszalagjain. Megtépázott legényként imbolygott szédítő lebegésben. Teste rejtekében tobzódó vére vonzotta. Neve csodálatos nagyságokban csörgedező bíbor folyója babusgatta forrongó bókjainak cirádás bimbóit.
-Ahakan~e! Ahakan~e!♥-
Kiáltom és kiáltom. Százszor az égbe szónoklom, mert reá mutat szívem ütemének élénk dobbanása. Karjaim kitárom és hősies halandóként vetődöm vér istennőjének igaz színe elé, hogy esendő hitványként hódolhassak. Feladván vándorlásom fordulok veteményes kertek ketrecébe. Iroda ajtaját belökve iramodok alattomos bűbájom asztalához. Mennyei magasságokban szárnyaló mosolyom szélesebbre húzódék. Beléptem! Elém tárult csodálatos gyötrelem tárháza. Ott állhattam ócska ács tákolmány oldalán, honnan elbűvölő panoráma nyílt eretnekem piros erektől duzzadó alakjára. Kecses kócsagként párat pördülök. Egész kemény felület határáig keringek. Viseltes támaszként tenyerelve virulok, midőn szemem szögletén megcsillanék mámor fénye. Lelkemet beragyogó létem bátorkodik lelkes bájolgásom letaszítani birodalma lámpásáról. Elégendő törékeny testének eszményi rezdülése, rögvest tohonya térdeimre ereszkedék. Behódolok botrányosan borzongató pillantása páratlan parancsának. Asztaltól ellépve adok engedélyt büszkeségem bűnhődésének. Lábaihoz ugorva karolom át undorítóan lebilincselő kalácsát. Övé vagyok! Félre hajítom férfi hatalmamat. Nincs többé tartásom.
-Üres szívem üstököse üdvözli szertelen ünnepem! Révész, te Klérész! Tán tévútra tévelyedtél? Miféle szél fújt másoknál százszor fontosabb mellékünk szorgos forgatagába?- Tekintetemmel ostorozom tétovázását, hátha lehull feszengése köntöse. Unom az udvari bohóc bohózatát. Sürgetőn változnék siralmas viselkedésem sivatagában, hol egyenes háttal enyelegnék, s szám nem hagyná el több szemérmetlen hízelgés. Csörgedező csuprom cserépedénye több tiszteletet érdemel esztelen érvelésnél. Alig bírom, alattomos kígyóként kivárni, boncnokunk ajkait elhagyja feladatunk felvázolása. Gyötrelmes gyalázatként élem át ujjaim élvezetes rágcsálását és nyálam csenevész csordogálását. Megváltásként gondolok megoldás kifejtésére. Izgalmas ígéretként csengenek ítélő széki csodánk szavai. Vérmérsékletet fokozó viszálynak fogalmát vételeztem furfangos válaszai forgatagában. Meglepetés hangját hallom mézes mázos parancsában. Többet érzek talányos ténfergés élményénél. Tíz meg kettes kitérő sokkal fárasztóbb sorsot fedhet. Egyszerű tesztnél eszelősebb téma elegyedhet tarsolyukban. Kíváncsi kedéllyel várakozom váratlan jövőnk jelére. Addig is, kiléphetek akaratos istenítésem köréből. Termet elhagyva törlöm le tenyerem, egyenruhám területébe. Fáradt részeim kihúzva sétálok finom rétesem kegyében. Csendesen haladok cselesen kitűzött csarnokunk helyére. Óriási burok ormótlan bunkere fogadja féktelen párosunk. Rohangászó köpenyesek rikácsolnak, lépjünk ronda verembe. Fehéren vibráló falak és tátongó üresség tornyosul elénk. Hamarosan fába szorult féregként szónokolnak, indítják próbánk hevességét.
-Különö~s! Miért küldtek velem?-Pillantok pipacsos paradicsomon pilláira.-Érzem, veled igyekeznek féken tartani, drága dívám!-
Emelem fel finom kézfejét, kedves csókkal illethessem idomát. Kegyes reményeim kútjában reszketve ajánlom alantas alja népnek, ne essék bántódása becses kincsemnek. Förtelmes haragra gerjedek, ha fokoznák hajadon gerincének fordulatát. Bármilyen kísérleti bonyodalom kötelességét vállalom. Szükségtelen pocséklás szemérmes pacsirta szenvedésével perlekedni. Útjára engedvén nektarinos urnámat épül fel émelyítően felvágós város utcája. Bőrödet melengető nap bujkál messzeségben. Zöldellő mezők zavarják mocskosságod. Illatozó virágok iszonytató kavalkádja vonatozik kedveden. Madarak csivitelése morzsolja csendes magányodat. Hangosan futkározó gyerekek hevítik gyilkos fájdalmadat.
-Meglepően idilli~h. Merre kívánsz indulni?-Tépek le cseresznyevirágot csodálatosan terebélyesedő törzsről. Kapcsos gémre kötve tűzöm kegyetlen galambom hajába. -Vajon meddig tarthat ez a békesség?-
Szemeim forgatva keresem szenvedélyes banditám nyomát. Ujjaim ütemesen járatva űzöm undorító jajveszékelés forrását. Tanácstalan tespedéssel tolongok, merről merészkedjek megközelíteni mesevilágot. Érdeklődve kutakodom gyanúsan közlekedő élőlény után.


A hozzászólást Sukkecu Eiji összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 02, 2013 2:07 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clarie Toshihiko
Módosított lélek
Módosított lélek
avatar

Female
Aries Horse
Hozzászólások száma : 54
Age : 27
Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában
Registration date : 2009. Mar. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Pént. Márc. 08, 2013 10:17 am

Az utóbbi időben nagyon rászokott az olvasásra. Talán, mert unatkozott. A folyamatos őrjáratozás nem kecsegtette túl sok izgalommal. Miután letudta kötelességeit, kényelmesen elterült kanapéján és kezébe vette az adott olvasmányt. Szeretett különféle témákban elmerülni; lehetett az krimi, romantika vagy épp vígjáték. Széles pályán mozgott. Olvasás közben kikapcsolódhatott. Érezte, hogy az elméje felszabadul és nem kellett attól tartania, hogy valaki ezért számon kéri. Sokat köszönhet a shinigamiknak, hogy a bizalmukba fogadták őt. Legmerészebb álmában sem gondolta azt, hogy ennyi ideig megmaradhat köztük. Ezért feladatát a legeltökéltebben elvégezte. Bármilyen, csip-csup megbízásokat kaphatott, amiket talán rendes shinigami el sem végzett volna, Clarie minden erejét mozgósítva véghezvitte.
Lapozgatás közepette érkezett hozzá egy fekete lepke, mely újabb feladattal kereste fel. A lány izgatottan hajította félre a könyvet. Azzal sem törődött, hogy megjelölje az oldalszámot, csak az hajtotta, minél előbb odaérjen az 5. osztag területére. Kíváncsi volt, milyen szándékkal keresték onnan. A járást már jól ismerte, hiszen Eiji miatt többször surrant már át. Kicsit megijedt, talán neki eshetett bántódása. Az hirtelen meg sem fordult fejében, hogy galibát okozott volna. Rengeteg kósza gondolat cikázott fejében, mikor befordult a sarkon és belépett a főkapun. A folyosókat szinte versenylóként felszántotta, és meg sem állt a kapitány irodájáig. Belépve azon illedelmesen meghajolt a kapitány előtt és kissé bátortalanul az asztala elé araszolt. Érdeklődve pislogott felé, közben pedig kardján járatta ujjait. Ideges volt, szó mi szó, viszont nem lett volna mersze rákérdezni arra, ami a legjobban érdekelte.
Mintha csak meghallották volna elméjében kattogó nevet, szinte varázsütésre lépett be a helyiségbe Eiji. Az ajtónyitódás hangjától reflexszerűen hátrafordította fejét. A férfi látványától hevesen vert a szíve és úgy érezte, mintha leverné a víz. Kellemesen borzongott. Lelke megnyugodott, mikor látta Eiji-nek semmi baja sincsen. Mosolyogva biccentett felé, és visszapillantott a kapitányra. Tűkön ülve őrlődött, fény derüljön végre arra, miért keresték fel. Feladatuk mivoltára nem is kellett sokat várni. Clarie cseppet sem érezte magát megkönnyebbülve. Nincsenek jó élményei a 12. osztaggal kapcsolatban. Sok jót nem hallott róla, a rengeteg pletyka és szóbeszéd pedig arra sarkallta módosított lelkét megtartsa a száz méteres távolságot. Mintha csak a sors iróniája lenne, épp őt kérték fel arra, hogy valamit leteszteljenek rajta. Nem mondhatni, hogy repdesett a boldogságtól, ilyen meló vár rá. Száját elhúzta ettől, majd sóhajtott. Nem tehette meg, hogy csak úgy hátat fordítson. Ha ez a feladata, akkor el kell végeznie. Hiszen ezért képezték ki. Úgy gondolta, biztosan valami jót szolgál ez a teszt is. Talán véletlenszerűen esett pont rá a választás. Előre biccentve fejét nyugtázta a hallottakat, mikor hirtelen azt vette észre, lábai elé borulnak. Összerezzent a váratlan helyzettől, majd aztán próbálta rábírni Eiji-t arra, ne kússzon a földön. Elérte, hogy zavarba jöjjön, bár kedvenc kékhajú fiújának még ezt is elnézte. Csak mosolyogva megsimogatta arcát.
- Nem lesz gond. A 12. osztag flúgos dokijai biztosan csak unatkoznak. – ragadta kézen és nekiindult az ajtónak. Nem volt kedve túl sokat töprengeni az ügyön, szeretett volna minél előbb túl lenni rajta. Nagyokat nyelve lépett be a laborba, ahol rengeteg fehér köpenyes, furcsa tudós rohangászott fel-alá. Nem tellett sok idő ahhoz, hogy kiszúrják a főkolompost, aki fejével jelezte, lépjenek közelebb. Instrukciók elhadarása után csak annyi dolga akadt a párosnak, belépjen hófehér terembe. Az ajtó mögöttük bezáródott, hátuk mögött lévő ablakból pedig figyelték őket. Clarie nem tudta, mire kéne számítaniuk. Bátortalanul araszolt Eiji mellé minél közelebb, és jól megszorította kezét. Nem látta értelmét annak, hogy ne tudjon róla, teljesen be van rezelve.
- Féken tartani? – kapta el fejét a kézcsóktól – Nem szeretem, mikor rosszat gondolnak rólad. – ráncolta össze homlokát, miközben figyelte a körülötte megjelenő világot. Nagyon kellemes volt, emlékeztette a karakurai parkra. Eiji észrevételeire szorgalmasan bólogatott. – Rád bízom magamat. Induljunk arra, amerre a megérzéseid vezetnek. – tapogatta meg hajába kerülő, szép virágot. Ennyi kedvességtől mintha kezdett volna teljesen megnyugodni. Bele is karolt Eiji-be és hagyta, hogy vezessék. – Valami azt súgja, hogy nem sokáig élvezhetjük ezt a nyugalmat… - motyogta orra alatt sóhajtás után. Nem hitte el, hogy csak sétafikálás miatt kerültek bele ebbe a képzelt világba. Pedig szívesebben romantikázott volna, mint arra várni, mikor támadják meg őket, vagy nyílik meg a lábuk alatt a föld. Semmi ingerenciája ahhoz, hogy lávától fortyogó mélységbe zuhanjon. Még be sem fejezte ezt a gondolatmenetet, az égbolt kezdett egyre jobban elszürkülni. A park közepére érve szinte pánikszerűen romlott az időjárás, az emberek pedig csettintésre törtek ki ordítozásba. Clarie csak pislogni tudott, hova tűnt az eddigi békesség. Szörnyű érzés járta körbe, amitől hirtelen felpillantott Eiji-re. Nem tudta, mire számíthatna. Természeti csapás? Hollow? Gyilkos? Megveszett fenevad? Ötlet híján odébb ugrott a férfitól, és kihúzta zanpakutou-ját annak hüvelyéből. A támadásra kellett felkészülnie. Rohamléptekben haladtak egy különös, vérfagyasztó hang után. Az idő pedig csak egyre csak romlott. A város szinte a saját szemük láttára kezdett elpusztulni. A park végén, talpig gázolva a hulladékban, és a törmelékekben, nem messze tőlük egy hatalmas, sötét árny mozgolódott. Clarie hozzá foghatót sem látott még ezelőtt. Nem tudta, mit tehetne. Nem ismerte, ezért megtámadni sem merte. Nagyon remélte, Eiji bölcsebb lesz nála. Talán jobban teszik, ha megvárják, míg a bestia kezdeményez – gondolta.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Vas. Márc. 10, 2013 2:16 am

Eszelős vigyorral eveztem vitorlásom erezetén, mily gyönyörű szelek gyöngyöződnek szépséges gyémántom száján. Üres lelkem cirógatta lelkesítő ügyeskedése. Élvezettel töltötte el élettelen testemet, ily mértékben idegszálain marasztalja személyemre szabott szónoklatok szánalmát. Nem hozhattak lázító hitvány dühbe okoskodó lelkek hangzatos fecsegéseibe burkolt lomha vádak. Fülem mellett eleresztettem fenséges mondataik, had válhasson modortalan enyészet virágzó martalékává. Ellenálltam összes viharos kísérletnek aláássák ösztönös viselkedésem kedélyét. Azt tettem, mihez természetemből adódóan kedvem támadt, akár átkokat szórnak áldozati szívemre, akár dicsérettel illetik döntésem időzítését. Szabadságom nem kockáztatom szemérmetlen közhelyek levegőbe szálló kapzsiságáért, mely másra sem irányul, mint halandó hiányosságaik, netán féktelen félelmük feddése. Ragyogjanak rágalmazás rejtekében. Nem fűz hozzá érdekem, heves ordításban helyezzem kilátásba haláluk közeledtét. Minek siettetném, mit megtesz saját életük, s hatalmat kergető settenkedésük? Fajtámnak tökéletes fejezetekkel töltik meg az évszázadok forgatagát. Önkéntesen vonulnak önzőségtől vezérelt örök vereség öblébe. Mindegyik messiásként magyarázó mamlasz miénk lesz. Türelem kell, bevégezzék sorsuk és bolond szellemként esdekeljenek lábunknál, hogy segítsünk bajba jutott tanácstalanságukon. Darabjaira tört lelkek lesznek. Dacos törtetésünk köddé vált. Bódító kábulat, kétségbe esett bolondokat látni kötetlen bűnhődések hazájában…
-Aaa~h! Engedd el kecses közönyösséggel ostoba olvasataik.- Mozgatom ujjaim mellékes unottsággal levegő lengedezésében.-Jobb félni, mint megijedni, édes ékkövem. Rajtad kívül, bárkit kibelezek.-
Mélységbe zuhanó hanggal mellékelem hangulatom záradékát nem kívánok senkinek kegyelmet szolgáltatni, ki köszönő viszonyban sem áll kárász klérésszel. Ezen ténytől nem tágítok, így az elénk táruló világot sem üdvözítem üdítő vigalommal. Elutasítom édeni káprázat élénkítő kedvességét. Fogamat kocogtatva fontolgatom kérést, merre indulhassunk mérhetetlen idill mélységeibe. Csendesen csitítom pezsgő pörgésem fenekestül feldúlva helyet hozzak káoszt. Rezdüléseket riasztok, minél gyorsabban gyűlhessünk gyanús gyülekezet ténykedő telepére. Energiák között tapogatok ellenséges kegyencekért. Fejemet oldalra billentve figyelek fel bájosan ostoba foszlányra. Széles mosollyal integetek szeszélyes mozgalom irányába.
-Arra!-Emelem kezem elrendelt kíváncsiságunk erdejére. -Abban az irányban izgalmak várhatnak rá~nk!♥-
Karomat tartom mézes mannám illendő mód kísérhessen ingoványos területekre. Nyugodt léptekkel nyargalok választott vezeklés lábához. Engem nem érintene érzékenyen esetleges negatív élmény érkezte. Untató ábrándos képen álldogálni és ugrásra kész áldozatként várni veszélyre. Bármely pillanatban betérhetett paradicsom belsejébe a pusztító balszerencse. Gondolataim imája gondosan rázhatta isteni gondviselés fáját. Hamarosan kínzó sikoly karcolta dobhártyám homályos döbbenetét. Csodás város csendélete morajló mennydörgéssé változott. Elszürkülő égbolt tükrében tombolt émelyítő romlás. Pillantás parancsára peregtek le egykor energikus emberiség hanyatlása. Minden évek alatt épített alapzat megrengett. Kövezet felszínét fodrozódó keserűség borította. Beton kemény rétegét repedések szelték. Építmények dőltek alkalmi sírjukba. Házakat ellepte a lakatlanság eretnek leleménye. Mocsok tolongott a tiszta járdák menedékében.
-Oho~h!♥ Már késésben is vagyu~nk!-Engedtem útjára eszeveszett úttörőként előre törő epres epémet. Őszinte öröm üldögélt önző ürességemben. Élvezettel töltött el édeni szenvedés szolgáltatta tájkép. Lelkemben felébresztette lakhelyem förtelmes lázát. Otthon mámorító ódáját mesélte ocsmány másolat. Büszke borzalomként meneteltem bódító magasságok birodalmában. Révész Klérész feszült kapkodását felejtve kapkodtam lábait. Egyik oszloptól másikig osontam szöcske mozdulatával. Csendesen nótát csacsogva fordultam rajtuk körbe. Torkomban lüktetett tajtékzó izgatottságom, mikor hullanak fejek, roppan csont, folyik vér, kúsznak elém kínzásoktól esztelenül kiabáló egyedek. Szenvedés szánalmas szózatára szomjaztam. Erre hiába áhítoztam heves ábrándozással. Varázslatot darabjaira zúzta dacosan zarándokló vándor. Messzi árnyként mozgott, ám tisztán árasztotta titokzatos átok múzsáját. Élesen csilingelő ébresztő csengett, ne engedjem nektáros nápolyim közvetlen közelébe. Távol kívántam tartani heves kedvét homályos küldönc társaságától. Azon nyomban előre nyomul elé pakolom piszkos végtagom, nehogy vesztébe nyargalhasson. Ragadozóként révedek haladási irányába. Készen állok, kideríthessem, miért került áldozatok kerületébe mélységek kegyeltje.
-Hagyd rám, harmatos harangvirágo~m!- Higgadt hallgatással húztam ki görcsösen görnyedt hátam. Magasan ágaskodó drótkerítésen átlendülve másztam össze dőlni készülő öszvér kótyagos dombjára. Beszakadó épületek belsejében bolyoghattam buján burjánzó boldogsággal. Tetők tátongó járatain járhattam örvendetes lendülettel, összepréselhessem látványosan menekülő merénylőnk medencéjét. Borzalmas testbe bugyoláltan távolról sem érhettem utol éjszaka urától kapott sebességem. Halvány pontként derengett hevesen pásztázó derelyém. Alig követhettem akasztani való kárhozott alakját. Megérzéseimen merengve mászhattam messzi sikátorok siralmát célzó cirkálása irányába, időben sarokba szoríthassam szánalmas siránkozását. Koszos utcába keveredve ugrottam kelepcébe keveredett undormányhoz. Heves hahotával fogadtam fogságba esett esztelen rohanásában. Csenevész csapdám csarnokában csörgedezett.
-Cé go bhfuil tú?-Fehérre váló falakkal szembesülve értetlen tanácstalansággal érdeklődöm történtek felől. Köddé váló világtól csalódott kárörvendéssel vágom csuklóm vakolatba. Ablakban tolongó alakokra gyilkos gyűlölettel tekintek. Körmöm anyagba mélyesztve húzom végig. Hagyom, egész teret esztelen hangzavar repessze részeire. Dühödt fájdalommal dacolva fogadom tiszta teret színező szarum szenvedését. Véremmel varázsolok viszályt vétkes vizslatok vásznára. Ujjaimon csöpögő piros cseppeket üvegre csapva préselem ki haragom panaszát. Erélyes hangon kiáltok haramiák erkélyére.
-Feicfidh mé tú a mharú!-
Ujjaimon csöpögő piros cseppeket üvegre csapva préselem ki haragom panaszát. Erélyes hangon kiáltok haramiák erkélyére. Nem foglalkoztat fajtám felfedése fogva tartóink termében tespedve. Gerincük gáláns rántással tépem ki rusnya testükből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clarie Toshihiko
Módosított lélek
Módosított lélek
avatar

Female
Aries Horse
Hozzászólások száma : 54
Age : 27
Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában
Registration date : 2009. Mar. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Hétf. Márc. 25, 2013 10:27 am

Kétségbeesetten figyelte, ahogy Eiji előrerohant a fenevad irányába. Bizonytalan lépést tett előre, majd azzal a lendülettel meghátrált. Oldalra pillantva ismét összeomló épületet látott, melynek töredéke rohamosan közeledett felé. Oldalra ugorva kikerülte azt, viszont egyensúlyát így is elvesztette. A földről felpillantva egy apró gyermeket látott elrohanni. Ha a sikolya nem hívta volna fel jól a figyelmét, az apró gyerkőc feje fölött világító sorszám mindenképp. Csak egy pár másodpercig láthatta, ahogy eliszkolt mellőle. Döbbenten meregette szemeit. A semmibe bámult. Nem tudta feldolgozni a látottakat. Úgy érezte, biztosan az eséstől lát furcsaságokat. Ismét két lábára állva megigazította nadrágját, amit balszerencséjére kiszaggatott. Elkeseredve sóhajtott miatta. Nehezen talált magára megfelelő méretű egyenruhát. Szekrényében is már csak az elnyűtt darabok lógtak. Sosem találják el, melyikben érezné magát kényelmesen. Éppen ezért próbált mindig vigyázni a ruháira, de sosem jött össze neki. Pont úgy, mint most. Szakadás éktelenkedett nadrágszárán. Hirtelen észbe kapott. Ez legyen a legkisebb problémája! Nagyokat dobbant szíve, mikor körbenézett. Emberek tömkelege rohant vele szembe. Mindnek feje fölött számsor világított. Nem értette.
Úgy érezte magát, mintha egy tomboló viharba keveredett volna. Az emberek lökdösődtek, ordítottak, az életükért kiáltottak. Rengetegen futottak ellentétes irányba. Clarie-nek össze kellett szednie erejét, hogy el ne essen. A nagy fejetlenségben egymáson gázoltak. Mindenki a saját maga irháját mentette, nem törődve időssel vagy fiatallal. A lány rémülten tört utat közöttük. Minden apró résen átpasszírozta magát. Zihálva kapkodta a levegőt, mikor végre kijutott a tömegből. Gyorsan arcához kapott. Még mindene a helyén volt. Ettől megkönnyebbült. A vérfagyasztó ordítástól viszont nem volt túl sok ideje ezt kiélvezni. Tudta, nem evilági lénytől származott. Eiji pedig felé tartott! Iszonyatosan félt attól, baja esik. Nemtörődöm módon kapta magát, és rohanni kezdett a sötét órás felé. Útját azonban hatalmas szökőkút állta. Közelébe érve legyengült idős férfit látott. Szinte tüdejét kiköpve vetődött két térdre, hogy segítségére legyen a magára hagyott embernek. Az életéért küzdött. Nem tudta, mi tévő legyen. Az öregúrnak is hasonló visszaszámláló világított feje fölött. Gyorsan peregtek a másodpercek. Öt, négy, három, kettő, egy…
A férfi kilehelve lelkét kezei között összezuhant. Elernyedt testét még jó pár másodpercig tartotta. Sokkos állapotba került. Még soha senkit nem látott maga mellett meghalni. Nem tudta egyszerűen feldolgozni. Alig kapott levegőt. Szorító, fojtogató érzés járta végig. Az öreg arcára hullottak hatalmas könnycseppjei. Megsiratta, pedig nem is ismerte. Vissza kellett térnie. Nem állhatott meg. Erejét megfeszítve megtörölte nedves arcát, és óvatosan letette a földre az öregúr fejét. Mellkasán ejtett mély seb okozhatta halálát. Semmi másra nem tudott Clarie gondolni, mindez a szörnyeteg műve lehetett. Dühödten markolta meg zanpakutou-ját, és kirántotta a tokjából. Ebben a pillanatban az eddig romokban álló város szinte csettintésre megszűnt. Vakító fehérség járta körbe a helyet. A nagy világosságtól Clarie sokat hunyorgott. Eleinte nem értette, mi történhetett. Hova kerültek? Mikor háta mögé pillantott, ismét láthatta a fekete ablakot, ami mögül őrült tudósok kis csapa figyelik. A helyzettől rendesen megingott lelki világa. Különbképp, mikor meglátta az üveg felé rohanó Eiji-t. Őrjöngött. Vérben tocsogó kezeivel teljesen összemaszatolta az ablakot. A lány szemei hatalmasra kerekedtek. Meghőkölt a látványtól. Fogalmatlanul hallotta a fiú idegen ordítozását. A látottak hatása alatt csak óvatosan lépdelt a másik shinigami felé. Nem mert szólni. Csak előre nyújtotta remegő kezeit.
- Eiji… - préselte ki fogai között nevét. Erőtlen volt. Tudatán kívül mozgott. Előre nyújtott tenyere végül gyöngéden a fiú hátán landolt – Hagyd abba. Kérlek… fejezd be! – dőlt neki kétségbeesetten egész testével – Nincs okod az őrületre. Ez csak egy szörnyű játék… miért? – igyekezett maga elé fordítani őt – Megsérültél? Megsebezted magadat? – vette kezei közé véres tenyereit, majd megpróbált átkulcsolni – Ha vérre van szükséged, itt vagyok. Csak ne okozz magadnak fájdalmat… kérlek! – lassan saját mellkasára helyezte Eiji kezeit. Hevesen dobogó szívéhez nyomta. – Amíg én élek, veled maradok. – minden szavával csillapítani akart haragján. Komolyan gondolta. Őszintén azt akarta, hogy bízzanak benne. Használja csak ki, ha vérre szomjazik. Mikor megismerte, azt választotta nem hagyja magára. Clarie édes teherként viselte Eiji vérengző természetét. Alávetette magát még annak is, belőle táplálkozzon. Megértette. Döntött. Vele maradt. Így nincs miért szégyenkeznie. Ha kell, használják ki. Nem bánta.
- Fussunk neki még egyszer… együtt sikerülni fog. – erőltetett arcára egy gyönge mosolyt biztatásképp - Mondd el, mi történt a terem visszaváltozása előtt? Én embereket láttam. A fejük fölött visszaszámlálás volt... egy idős férfi... meghalt.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szer. Ápr. 03, 2013 7:57 am


  • Earl
  • Aikawa Chiyo
  • Mizushima Shuuichi


Mindannyian elviselhetetlen álmosságot éreztek. Nem tudjátok miért, de képtelenek vagytok nyitva tartani szemeteket. Maguktól leragadnak, akármennyire próbáltok ellenállni. Kávé, energiaital, egyéb módszerek sem járnak sikerrel. Hamarosan mély álomba szenderültök, ott ahol vagytok és senki sem tud felrázni titeket.
Különös, sőt idilli tájon tértek magatokhoz. Madárcsicsergés, fák, bokrok, zöldellő gyep, kikövezett járda, kombi autók és hatalmas kertes házak tömkelege mindenfelé. Egész látkép amerikai filmekből ismert családi övezetre hasonlít. Amerre szem ellát, mindenhol gyerekek rohangásznak az udvarokon, utcákon és az egész környéket átjárja a féktelen boldogság. Egyetlen zavaró tényező, mindannyian szokatlan jelenségre lesztek figyelmesek. Az elhaladó emberek feje fölött hosszú számláló pörög. Kicsit jobban ráfókuszáltok, láthatjátok, jobb esetben éveket, hónapokat, napokat, rosszabb esetben órákat, perceket és másodperceket pörget visszafelé. A kellemetlen számsort nem vagytok képesek megfogni és esetleges áldozataitok furán néznek rátok, ha rákérdeznétek, vagy fejük fölött motoszkálnátok. Tapasztalhatóan, ők nem észlelik ezt a furcsaságot. Zavartalan boldogságban folytatják tovább hétköznapi tevékenységük.
Ebbe a békés panorámába rövidesen csúnyán belerondítanak. Édeni látkép szemvillantás alatt változik át elhagyatott szellemvárossá. Ég elsötétül. Sötét fellegek gyülekeznek. Az ég elégedetlenül dörög, villámok cikáznak felettetek. Növények elszáradnak. Zöld levelek köddé válnak. Gondosan letett útburkolat berepedezik, néhol beszakad. Rendbe szedett kertek elnéptelenednek és az egykori kertes házak helyén omladozó törmelékek maradnak. Síri csend telepedik a környékre, melyet hangos sikítás tör meg, melyet pánikban futkorászó emberek hada követ. Kétségbe esett hömpölygő massza vesz titeket körbe. Nem vigyáztok, könnyedén elsodorhatnak.
Továbbra is látjátok fejük fölött a számlálókat, amik között bőven láthattok perceket, másodperceket kijelző időtartamot. Láthatóan közeleg valami vész, de hiába próbáljátok észlelni, sem lélekenergia, sem egyéb nyom nem árulkodik a közelgő kaszásról. Egyedül a visszaszámlálást látjátok és az áldozatokat, ahogy egymás után esnek össze. Mindegyikük mellkasából hiányzik szívük. Úgy festenek, mintha valaki egyben kirántotta volna az adott szervüket. Rémes tettről több árulkodó nyom nincs. Test mellett nem láthatóak vérnyomok, lábnyomok, akármilyen követhető menekülési útvonal. Az egyetlen fura látvány a szökőkút vörösre színeződött vizében pancsoló férfi, akit láthatóan nem hat meg a szörnyű zűrzavar…
Spoiler:
 



Forrongó dühtől fékezhetetlen dúvadként rontottam ablak redőjének. Piros színtől pompázó öklömet puszta erővel penderítettem üvegnek. Többször, minél többször sújtottam súlyos ütések ütemével, átszakíthassam átkos fedezék fedelét. Bejutni akartam bűnös alakok barlangjába, apró miszlikbe téphessem alattomos mázsáikat. Bosszúra vágytam, hogy csillapíthassam bennem viaskodó ösztöneim, azáltal felismerhetetlen cafatokra tépem tohonya testük. Indulataim korbácsolták idétlen kofák incselkednek képességeimmel. Elöntött a méreg esetlen majmok kirakati babaként parancsolgatnak kettősünknek, bár maguk kardot emelni is képtelen piszkok. Gyáván játszadoznak jelenlévő gyanútlan fejünkkel, mindenféle felfordulás mozzanatát önkényes ösztökéléssel felvillantva. Szívüket rántok ki mellkasuk szegletéből és hajítom kóbor kutyák szeme elé. Vérét veszem az összes összeesküvőnek most, rögtön, azonnal, ebben a pillanatban! Átlátszó anyag nem állhatta akaratom útját. Csillapíthatatlan erővel csapkodtam erődjük csarnokát. Úgy hittem nem tántoríthatnak el hevesen tetőző haragomtól, de Révész Klérészem ravaszan kiejtett szava szerte foszlatta rémes kiáltozásom. Őrjöngő dühöm öntörvényű dacát ledobva vonult veszélytelenebb vizekre. Levegőm belém szorultan lendített békésebb szobrozásba. Tomboló modortalanságtól torz vonásaim tova tűntek bőrömről. Engedelmes szolgaként engedtem le karomat, hátra nézhessek hátamnak dőlő nefelejcsemre. Kiejtett szavai késként szelték kicsiny szeletekre kínzó szeszélyem. Vicsorogva fordultam el viszályt szító eretnekek felületétől, teljesíthessem varázsfuvolám fenséges kérését. Émelyítőn ringadozó élvezeteim riasztójára éleztem rezdüléseim. Kalitkába zártam tomboló káoszom, kizárólag lekváros buktámra figyelhessek. Döbbenten állhattam dalos angyalom idegeit feszítő félelem izgága felszínre furakodásán, mely lebilincselő parancsként láncolt porond lécére. Tenyeremnél lüktető tüneménytől lázongó tántorgás lágyította tudatom leleményes tekervényeit. Ismeretlen gyönyör imbolygott gyarló lelkemben. Szívének szapora dobbanása szorgosan szította vágyaim. Bódító csodával bűvölte el csonka belsőmet.
-Mesés mellkasod menedékét sosem sérteném sületlenségemmel.-Homlokom biccentettem búbos bankáménak, minél csendesebben búghassam csenevész beszédem füleinek csatornájába. Képtelen kínzás lenne erei esendőségét becstelen bódulattal elvennem. Óvni szerettem, akartam, vágytam, kívántam, óhajtottam, próbáltam törékeny tudatát ostoba orvosok okoskodásától.
-Egyetlen élőlény vagy, aki biztonságban van tőlem! Megvédelek. Nem eshet bántódásod, míg lélegzem. Vigyázni fogok rád.-
Hátrébb lököm puhány potrohom újult lelkesedéssel produkálhassam piperkőc bolond buggyantságát. Eszelős vigyorral zongorázok ujjaimmal, esetlen vércseként körözhessek zaklatott eperkém környékén. Fütyörésző forgással kacsintok kecses hattyúmra felfoghassa fejetlen viselkedésem vetélkedését. Hanyag mókázással menekítem helyzetem menthetetlen mélységekbe, senki se sorozhasson uralmi uszításba. Bolondot bolondként bolondozva bolond számba sem vesznek. Élvezhetem érdemtelen életem éveit, kimaradván minden kudarcra ítélt hatalmi kakaskodásból.
-Árván futottam felejthető árnyék árnyában. Bakot lőhöttee~m! Vakot bőhőgetteee~m!-Tettem szám elé szórakozottan tenyerem. Megszeppenten ugrándoztam makacs hazugságomon. Néhány kört téve lendültem kezemre azon járva játszhassam tovább. Percekig fel-alá parádéztam, mielőtt mosolygós mécsesem elé vetődve ernyedtem el.-Nem észleltél szokatlan lélekenergiát? Az az árnyék…-Méláztam el menthetetlen komolysággal.-Következő körben, ha észleled ne menj utána! Rád támad, fuss el! Mindenképp kerüld a harcot! Veszélyes…-
Hullámoztattam égbe emelt ujjamat. Szigorú pillantásokkal szorongattam pipacsom, biztosan figyeljen bárgyún fancsali bájolgásom fölé. Ezzel mondokám elfogyott másra esélytelen jutott volna engedmény. Részémről jöhetett a rajtaütés. Felugrottam utálatos földről, kezemmel integetettem, gyorsan indíthassák virtuális idegeskedésük világát és gyalogolhassak váltakozó időkben. Érdekelte élelmesen takargatott tébolyomat, milyen rejtélyes rendetlenség morajlik. Lábam alatt lassan alakuló látványra nyomban elindultam az előbbi tér távlatába. Szórakozottan saját szerzeményeket sejtetve szónokoltam sebtől szenvedő sarjak szánalmáról, miközben mennydörgő merényletre izgága invázióként szétszéledő személyek visongása vett közre. Lökdösődő, bökdösődő, furakodó, tolongó, zaklatott, felfűtött, rémült, kétségbeesett, tanácstalan, eszét vesztett tömegen teljes nyugalommal nyargaltam keresztül. Merész mozdulatokkal pöcköltem páciensek feje fölött szaporán számláló kalapokat. Boldog bódulatban lebegve utánoztam felém ordító félnótások ugrándozását. Nevetve üvöltöttem üldözött vadként vonagló ártatlanokra. Ujjaimat csócsálva csodálkoztam utolsókat rúgó riadalom keltők kókadozására. Tapsikolva fogadtam testük felfordulását és szökdécseltem szemétként hátra hagyott hullájukhoz. Ruhájuk szélébe kapaszkodva rugaszkodtam távnak szökőkúthoz vonszolhassam ruganyos szervezetük. Lábammal belelöktem élettelen beleik folyékony sírhelyük forgatagába. Kívánatos halmot kapva hahotával köszöntöttem halk közönségemet, hiszen karmesterként húzhattam elő kardomat. Művészi pontossággal mészároltam precíz méretekre poros mangalicáimat. Szétfröccsenő vörös áradatra szeretetteljesen vetődtem áldozataimra. Bíbor színben csillogó tengerbe csobbantan terültem el féktelen örömök fertelmében.
-Verőfényes vérben verdeső veréb vitorlázik vígság vidékére~h!-
Pancsoltam látványosan, mielőtt szertefoszlott mennyei szentélyem. Cukorkától fosztott gyerekként csaptam földre, ahogy köddé vált gyalázatos csobogóm. Tekintetemmel kárász klérészét kerestem, vajon milyen veszteségekkel mászik viszontagságosan mókás pihenőnk permére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Pént. Aug. 16, 2013 2:11 am

Az irodájában volt, kényelmesen elhelyezkedve a foteljában, hátradőlve, ajkai közt egy szivar, még jobbjában egy pohár félig whiskyvel töltve. Külső szemlélő számára akár azt a látszatot is kelthetné, hogy pihen. Persze, egy cég elnökének néha szüksége lehet a feltöltődésre, ám Earl éppen az ellenkezőjét teszi. Most is a tervein gondolkozik, keresi a megfelelő politikai személyeket, kiket behálózva megfelelő hatalomra tehet szert, és vésztervnek is megfelelő, ha véletlenül nem úgy alakulnának a dolgok, ahogy eltervezte, még mindig ki adhatja a parancsot a háborúra, amit az emberek egymás közt vívnak meg, bár némileg gyorsabb és hatékonyabb lesz. Annyi utasítást kapnak, hogy dobják le az emberiség egyik leghatékonyabb fegyverét, az atomot. A többi pedig magától fog menni, az egyik megtámadja ezt, a másik amazt, és a végén az egész bolygó élettelen lesz. Ha Earl nem tudja megszerezni, akkor ne legyen senkié se, és ez csak egy bolygó, egy realitás, utána mehet tovább egy másik világba, és kezdheti elölről. Ám egy időre kénytelen a tervezgetést felfüggeszteni, szüksége van némi kávéra, vagy valamire, amitől nem érzi azt, mintha ólomsúlyt aggattak volna a szemhéjaira és egyre csak lejjebb és lejjebb húznák. Még végül nem tud tenni ellene, csak annyit észlel még, hogy kifordul az ajkai közül a szivar, és legurul a padlóra, a pohara tartalma pedig az asztalára ömlik, a pohár pedig leesik, és mély álom szállta meg a sárkányt.
~ Érdekes egy álom, már ha az. Lehetséges, hogy csak a tudatom kivetülése, amit úgy értek el, hogy rám kényszeríttették az alvást, hogy egyszerűbben ki tudják szedni a lelkemet, a tudatomat. Mindenesetre érdekes.- röviden és tömören végiggondolta a helyzetét, és a számára leginkább logikus megoldást. Habár a környékben is talál némi kivetnivalót. Túlságosan is mesterkélt, túl tökéletes. Tapasztalatból mondhatja, hogy ahol ekkora a béke és öröm, a háttérben mindig rejtőzik valami, egy mocskos kis titok, ami biztosítja a nép életét, még másokat nyomorba dönt. Ideális megoldás Earl számára, ez is csak azt bizonyítja, hogy mindegy mi mennyire szép, és jó, mindig a romlottság lesz az, ami irányítja az embereket. De elég is ennyi a tájból, és a férgekből, ami még érdekesebb, az a számláló a fejük felett. A mellette elhaladó emberek feje felett lévő visszaszámlálást nézve, hamar kikövetkezteti, hogy ez az életüket jelenti, mennyi van még hátra belőle. Bár lehet csak a természetes halált jelöli, és nem számol azokkal a dolgokkal, amik még beavatkozhatnak, a balesetek, vagy gyilkosságok, minden esetre érdekes lenne kísérletezni velük, talán majd ha rájött, hogy mit is keres itt, és kinek köszönheti, akkor talán időt szakít erre az érdekességre.
- Kicsit fura az időjárás.- zsebre rakott kézzel néz az ég felé. Halvány mosolyt csal az ajkára az ég megváltozása, ez már inkább a kedvére való, hasonlít arra, amikor megérkezett ebbe a realitásba, bár ez erőteljesebb hatással jár. Elég csak végignézni a növényzeten, ahogy kiszalad minden élet belőlük, és összeroskadnak, elszáradnak, a burkolat is megadja magát, kellemes a hangja a repedező betonnak. Amilyen csodás képet mutatott magáról, úgy lett az egész helyből egy apokaliptikus város, romok mindenfelé, és végül a menekülő tömeg. Earl inkább eláll az útjukból, és mosolyogva nézi végig az egészet, főleg az órákat követi figyelemmel, ahogy egyre kevesebbet és kevesebbet mutatnak. Valami nagy, és erős közeledhet, vagy csak most lett elege ennek a bolygónak, és végre elpusztítja az emberiséget, legalábbis ebben a világban biztosan, esetleg még az játszhatja az isten szerepét, aki idehozta Earlt, de van tehetsége a látványhoz. Ahogy egymás után esnek össze a férgek, hiányzó szívekkel, elég hatásos. Feltehetőleg itt bizony egy kibogozásra váró rejtély várja Earlt, ha nem szeretné úgy végezni mint a lakosság. S’ ahogy végignéz az élettelen testeken, a tekintete megakad valakin, aki egy vörös színű vízzel megtelt szökőkútban lévő férfi, akit a jelek szerint nem zaklatott fel különösebben a végbemenő dolgok. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy nem halandó, bár a ruhája is árulkodó tud lenni, de több mint a semmi. Earl kihúzza a kezeit a zsebéből, és lassan elindul a férfi felé, és mikor odaért, egy barátságos mosollyal az ajkán köszönti.
- Üdvözlet, a nevem Earl. S’ ha nem tévedek túl nagyot, Maga se idevalósi, igazam van?

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 25
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szomb. Aug. 17, 2013 4:42 am


Kissé mélázva pislogtam ki a fejemből, és mindez Suzaku hibája volt! Tegnap este meglepett egy könyvvel, ami az ő könyveivel ellentétben normális hiraganával volt írva, ellentétben az ő többi olvasmányával. Azokat meg se próbáltam kisilabizálni, ismeretlen ákombákomokkal tele rótt papírokba temetkezett rendszerint, ráadásul fordítva olvasott, mint én... :O.O:Egy szó, mint száz, megkaptam az olvasni valót, és amint bele kezdtem, azon nyomban segítségért is folyamodtam. Felét nem értettem a dolognak. Szóval kezdetét vette a közös családi program... Én lelkesen olvastam fel hangosan a dolgot kis közönségemnek, és ha valamit nem értettem pontosan, akkor a madaram tolmácsolt. Hikaru~chan én Kasai~chan pedig még lelkesebben hallgatták párosunkat. Már maga a történet is kiváló volt, arról nem is beszélve, hogy megannyi furcsa, de tetszetős szóval gyarapodott a szókincsem. Hiába no, én is modernizálódok... ha kissé lassú ütembe is. Cool Igazából nem is szeretnék gyorsabban, és csak azokban, amik nekem is tetszenek. :arrogant:Shion mindig arra tanított, hogy a saját dolgaimat, a saját módomon és saját ötleteimmel oldjam meg, és igen, ez már az ő szájából is ilyen nyakatekertül, és furán hangzott. Főleg, mivel nem sokkal ezután a kijelentése után, eljátszott egy gésa~háznak. NeutralÉs amikor komplénoltam neki, még volt képe rezzenéstelen arccal közölni, hogy a saját módján rendezi ő is az ügyeimet, és így olyan dolgokat is megtanulhatok, amiket ő nem tudna megtanítani, majd a lány mivoltomat pedzegette. Persze ez mindig csak ilyenkor jutott az eszébe, azt pedig elfelejtette megemlíteni, hogy brutál részeg volt a party alatt... előtt és után is. Erre rendszerint jól bokán rúgtam, majd sértetten elvonultam. Én is a magam módján rendeztem az ügyeimet... És még csodálkoztak, hogy kissé vadóc, önfejű voltam már gyerekként is. Pedig ha tudták volna, hogy valójában érzőszívű teremtés vagyok, csak sajna nem pont olyan formában, mint ahogy az elvárt tőlem... Talán ha ezt tudnák, nem betegállatoznának, meg szociopatáznának le annyian... hirtelen éreztem, hogy zuhan a fejem, és a hirtelen mozdulattól visszarántottam a buksim, mert még a végén beverem valahova, ami ugyebár kellemetlen ébredési forma, és immáron sok milliomodjára fogadtam meg, hogy nem és nem merülök bele a múlton való szánakozásba, mert az nem sokat segít, maximum elaltat! Arra meg ott az éjszaka! Kissé megráztam a kobakomat, hogy egyfelől kirázzam a szemeimből Apám, jelen pillanatban nem túl kellemes emlékét, másrészről a jól megszokott álmosságtól is meg akartam ez úton szabadulni. Elvégre elég sokat olvastam este, és éjszaka Gin~chan stílusosan lábbal nyitotta be az ajtóm, és valamiért akciózsarunak volt öltözve, bár azt a kifejezést is tegnap ismertem meg. De a drága róka úgy érezte, neki bizony ki kell próbálnia, és természetesen rajtam, álmomban. Vagyis előrébb celebrálta a reggeli randevúnk, és szó szerint betört álmaimba. És még büszke is volt magára, kijelentve, hogy ő álmaim férfija... vagy kitsunéja... vagy mije. Az se törte le a kedvét, mikor hozzá fűztem, hogy rémálmaimé, csak egy galád vigyorral az arcán elkapta a kezem és az ölébe rántott... a többit had ne részletezzem... Miként szabadítottam ki magam a komisz róka fogságából, és eközben milyen szerveit zúztam le... Embarassed Egy szó, mint száz, megráztam a fejem, és meglepődve vettem észre, hogy nem a srácokkal vagyok egy szobában, sőt! Nem is voltam az én házamban, de ha ez nem lett volna elég, nem is voltam házban! :O.O:Gingitsune fele kaptam, hisz ez csak az ő rossz vicce lehet, semmi több! Egy totál ismeretlen miliőben találtam magam, és ahogy az ilyenkor illik is, megszeppenve pislogtam körbe. Mesmeg a kardom fele markolásztam, ugyanis a hóhér értette ezeket a dolgokat. Sehol egy normális utca, vagy egy valamire való tolóajtós rizspapíros fa ház. És ha már Ezüstke ide hozott, a legkevesebb, hogy vissza is visz! Legalábbis abban a szent pillanatban ilyen nemű és formájú gondolatok dagasztották sötétre lelkemet.
~ Sajnálom Drága, de kivételesen nem én voltam, bár igazán hízelgő, hogy egyből rám gondolsz... -  szólalt meg a Róka ~ Jó tudni, hogy nem tudsz kiverni a fejedből! ~ tette hozzá, miközben mosoly bujkált a hangjában.
~ Ne folytasd, mert sikoltok! ~ fenyegettem meg, bár nem hatódott meg túlságosan tőlem...
~ Tudtam, hogy jó vagyok... ~ sóhajtotta büszke, elhaló hangon, és talán folytatta is volna, ám valami mind a kettőnket megakasztott a gondolatmenetünkben. Az emberek feje fölött mindenféle kis számok szórakoztak. Ezen aztán kissé elfilozófálgattunk, próbáltunk rájönni mind a ketten, mi is lehet.
~ Mintha dátumok lennének! ~ kottyintott Gingitsune, és erőst sejtettem, hogy a nagy koncentrálásban kissé még a szemöldökét is ráncolta, ugyanis volt ilyen szokása...
Jobban megnézve valóban annak tűnt, de ami kellemetlenebb volt, hogy a számok visszafele pörögtek...
~ Megvan! ~ ráztam meg a buksim lemondóan ~ Ez a 12. osztag valami újabb tesztje lehet, és már megint kérdezés nélkül próbálták ki rajtunk... Mindig ezt teszik... belopakodnak az osztagunkhoz, bár inkább csak kis robbanó izékbe különböző gázokat gurítanak be, az felrobban, mi ellenséget keresve oda megyünk, és már be is lélegeztük. Aztán ha a negyedik osztagnál kötünk ki, akkor jönnek begyűjteni az adatainkat! Ez megmagyarázná a hirtelen jött álmosságot is... ~ igen csak csúnya, és kissé talán vérengző gondolatokat küldtem a szomszédos osztag irányába, hogy amennyiben hirtelenjében nem is tudom személyesen elkaszálni őket, dolgom végeztével mindenképp elnyerhessék méltó büntetésüket, ugyanis az én türelmem is véges!
~ Haza is kéne találnunk Drága~ jegyezte meg Gin~chan, nem épp alaptalanul, ugyanis Suza~chan nem jött velünk... nélküle pedig ugyebár maradt a régi faág, vagy akármi, amit végére állítunk, majd amerre dől, az lesz az irány... :|El is indultam egy viszonylag egyenes faágat keresni... nem volt jó ötlet. Az 12. osztag bele építhette, hogy amint szabadulni akarok, azonnal valami vészleállásos programot indított be, bár ilyen téren nem vagyok még kiművelve. Nem is leszek, mert frászt kapok ezektől a ketyerés dolgoktól... Csipognak, rezegnek, zajongnak... és igen könnyen törnek. Cool Hirtelen, a békés fura táj, ijesztő fura tájjá változott. Ha ez nem is különösebben zaklatta fel a kicsiny lelki világomat, a félelemtől megtébolyult emberek kezdtek el kavarogni körülöttem. Ha nem vigyáztam volna magamra, még engem is letapostak volna... :|Kerülgettem őket, nem teljesen értve, miért is jobb, ha elkezdenek pánikozni. (Suza~chan szokta használni ezt a szót is Cool) Késleltetik vele az esetleges menekülésüket, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor az embereknek elborul az agya, és a leglogikusabb lépésekre is képtelen, csak megy... Aztán megláttam a közpánik okát. Emberek estek össze, csak úgy a semmitől, hiányzó szívvel. Erre már előkészítettem magam. Hála az adrenalinnak, és talán kissé az endorfinnak, kiélesedtek az érzékeim a szokásosnál jobban. Bár kissé kellemetlenül érintett a hangzavar, a sikoltozás, és a kétségbeesés heveny egyvelege. A felbolydult tömegben egy férfi vonta magára a figyelmemet. Egy vörös vizű szökőkútban állt, és talán rajtam kívül ő volt az egyetlen nyugodt ember a környéken... már amennyire ember voltam. Elindultam volna felé, ám ekkor megláttam két másik alakot is, ráadásképp az egyikük ismerős is volt. A hadnagyom arca bontakozott ki a tömegből... nesze nekem. Gyorsan meghajoltam irányába, nehogy szó érhesse a ház elejét, majd menekülés szerűen a szökőkutas férfi felé indultam. A fenébe, még a végén erről is jelentést kér... :|Oda értem, ám nem én voltam az első, a másik ismeretlen már diskurálásba elegyedett vele, nosza jól nevelt lány módjára rájuk mosolyogtam, remélvén kivételesen nem leszek le állatozva, csak mert nem vagyok rosszul a vér és egyéb bensőséges látványoktól, majd meghajoltam feléjük.
- Elnézést, megtudnák mondani, hogy mi is folyik itt? - kérdeztem extra finom úri hölgyként, kis meghajlással. Még maiko koromban se lehetett volna egy nővéremnek se kifogása ellenem. 8)Gin~chan a helyzet ellenére kissé gonoszkásan elvigyorodott...

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mizushima Shuuichi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Pént. Okt. 11, 2013 1:52 pm

Álmosan törölgettem a szemem a hajnali délutánra való tekintettel, eddig sosem kellett ilyen korán kelnem, lévén azon kivételes alkalmakat leszámítva, mikor reggeli műsorba kaptam meghívást, általában esti fellépéseim voltak. Szóval igazán kegyetlenség Yo~chantól, hogy olyan korán felkeltett, még csak kávét sem kaptam, csupán egy erős teát. =.= Kezdtem arra a véleményre jutni, hogy valójában direkt csinálta, és külön élvezte szenvedő arcom látványát, ahogy szinte elcsoszogtam a tizenegyedik osztagig, ahol be is vackoltam magam a hadnagyi irodába. Itt tornyoztam, mert mi mást is csinálhattam volna, ha egyszer ismét a hadnagyi teendők vártak rám… Végig pillantottam a papír stócon, mélyet sóhajtottam, és komótosan neki is láttam, lévén sajnos az évek alatt sem változott Seireiteiben a metodikája ezen tevékenységeknek. Lehet el kellene látogatnom Yo~chanhoz azt első osztaghoz, hogy javasoljam ezen munkálatok modernizálását, például modernizálhatnánk az egészet, hogy számítógépen keresztül néhány kattintással ki lehessen tölteni egy-egy jelentést! *>* Mennyi időt megspórolnánk ezzel magunknak, és abban az időben nyugodtan pihenhetnék. Cool Vagyis, addig el tudnék látni más fontos feladatot is, mondjuk tarthatnék edzést az osztag tagjainak, természetesen. ^^”
Nagy megkönnyebbülés volt mindig is számomra, hogy Yo~chan nem képes a gondolatolvasására, mert ellenkező esetben néhányszor már bajba kerültem volna anélkül, hogy egyáltalán a számat szóra nyitottam volna… Bár ez így is megtörténik olykor, pedig én aztán békeszerető vagyok. :3 Megigazgattam az asztalon álló fényképet, ami még az Akadémián készült, és amin az ott viselt egyenruhámban, Yo~channal az oldalamon feszítek. Szerettem ezt a képet, azoknak volt egyike, amelyen nem vágott ijesztő arcot, bár azt se merném mondani, hogy mosolyog rajta, inkább csak valamiféle elégedettség látható az arcán. Igen, pontosan az! Surprised Még jól emlékeztem, hogy a készültekor néhány percig úgy kellett maradnunk, csak hogy az útókor számára megmaradjon az, hogy egyszer mi is voltunk fiatalok.
Egyre gyakrabban fogott el mostanában a nosztalgikusérzés, és nehezen álltam meg, hogy elrévedve ne gondolkozzam ezekről a dolgokról, lévén talán régen történtek, de számomra oly kedvesek voltak. Az ujjaim között pörgetni kezdtem a tollat, mellyel inkább az iratok tengerét kellett volna megtizedelnem, azonban ez most olyannak tűnt, mintha azt kérték volna tőlem, hogy ne énekeljek többet. Vagyis lét idegennek. :3 Ismét megdörgöltem a szemem, és kezdtem azon gondolkozni, talán ideje lenne meglógnom legalább egy intravénás kávéra. .__.
El is indultam az asztal mögül, hogy most aztán a munka sem állíthat meg abban, hogy felrázzam fáradt testem, azonban sosem jutottam el az első kávéautomatáig, mert az iroda közepén összeestem, és elaludtam. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de hogy ennyire… :/
Ami furcsább volt azonban, az a hely, ahol magamhoz tértem, bár valószínűsítettem, hogy álmodok. Az ismerős Amerikai álom volt a javából, kertes házakkal, jó környékkel, nevető gyerekekkel, és lelkesen integető szomszédsággal, ahol mindenki ismer mindenkit. Lassú léptekkel indultam útnak, hogy jól szemügyre vegyek mindent, mert egy ilyen kellemes álmot ki kell élvezni, főként mert az ébredés valószínűleg igen fájdalmas lesz, ha Yo~chan talál rám. .__. Nem is lenne rossz egy ilyen környéken élni, meg tudnám szokni. Surprised Az idő kellemes, és egyetlen morcos shinigami sincs a közelben, kapitányi haori meg még annyi sem. Neutral Az egyetlen, ami kicsit szúrta a szemem, az a számláló az emberek feje felett, de ha már ez egy álom, annyira nem is volt zavaró, biztosan emlékszem még a filmre, amit nem is olyan régen néztem meg. Rabolt idő, vagy elcsent? Nem is emlékszem igazán, bár ott a kezükön szaladtak a percek, és akinek elfogyott, az bizony meghalt, bár nem értettem a metodikáját, mert egyetlen shinigamit sem raktak bele, amint kakukkos órát ölelgetve áll a delikvensek felett. Hanyag munka, mondhatom…
Aztán az is meglepett, hogy bár lélek testben aludtam el, és úgy sima emberek észre sem vehetnének, az itt lakók mégis furcsán méregettek. o_O Mondjuk álom, a tudatalattim azért csak megismer… remélem. Nem foglalkoztam tovább velük, egyiket sem ismertem, ami furcsa, mert álmunkban mindenkit ismerünk, az agy nem képes új arcokat generálni, mindig ismert elemeket használ fel! Surprised Ezt majd Yo~channak is elmesélem! *>* Biztos értékelni fogja eme rejtett tudásomat, amit egy délutáni talkshowban gyűjtöttem egy álomfejtőtől, de ezt nem kell tudnia, úgyis csak az a lényeg, hogy végre megint mesélhessek neki valamit. :3
Csodálkozva vettem tudomásul, hogy az addig olyan szép táj, egyre másra csúnyul meg, és az addig oly idilli környezet, egyszerre egy horrorfilm díszletévé változik. Bizonyosan Yo~chan épp most fogja be az orromat, hogy magamhoz térjek, és az agyam az oxigénhiányt úgy dolgozza fel, hogy az eddig felépített álomvilágomat átrendezi. Mély levegőt vettem, és felkészültem arra, hogy felébredve még ki is kapok, azonban semmi ilyesmi nem történt, viszont azt vettem észre, hogy az eddig békésnek tetsző emberek egyszerre csordába verődve menekülnek. Hogy mi elől? Fogalmam sem volt, én aztán nem láttam semmit. O.o Legutóbb akkor volt ilyenben részem, amikor karácsonykor szerettem volna bejutni egy ruhaüzletbe, ahol épp leárazás volt. No, ott volt ám harc az utolsó pár kesztyűkért. Neutral Arrébb is álltam, nem kívántam az álmomban meghalni az előtt, hogy felébredve úgyis csak fájdalomban lenne részem, legalább itt had élvezzem ezt a néhány percnyi henyélést.
Néhányan összeestek a menekülők közül, akárcsak a filmben, nem is foglalatoskodtam velük, lévén emlékeztem arra, hogy ilyenkor már úgy sem lehet segíteni rajtuk. Plusz őket az agyam generálta, majd holnapra kigondol egy másikat. Rolling Eyes De kénytelen voltam egy valakire felfigyelni, aki nem a haldoklással, hanem üdvözléssel hívta fel magára a figyelmem. Nahát, Chicchan! Surprised Várjunk csak… Mért álmodok én az egyik tisztemről? .__. Még Yo~chant megérteném, folyton együtt vagyunk, és nehéz is így más nőre gondolni. Mért nem ő köszönt akkor nekem? T^T Biztos annyira megsértődött, hogy elaludtam munka közben, hogy már az álmomban sem hajlandó megjelenni nekem. Neutral Végül úgy döntöttem, legalább azt az egy ismerős arcot követem, akit sikerült felfedeznem, még ha nem is pont rá vágytam abban a pillanatban, és amint sikerült utolérnem, meg is álltam mellette, szemügyre véve a férfiakat, akikhez kérdését intézte.
- Mért vagy az álmomban, Chicchan? Surprised – Kérdeztem rá, elvégre, ha őt az agyam generálta, akkor talán kicsit elcseveghetek magammal, hogy mért nem Yo~chant gondolt ki nekem. – Titeket nem tudom hol láttalak, de bizonyosan láttalak, mert az agy nem kreál új arcokat! – Pillantottam a férfiakra is, kissé elgondolkozva. – Furcsa egy álom ez… - Vakartam meg végül a fejem, és nagyon reméltem, hogy Yo~chan ébresztőjétől nem kerültem kómába, mert szokatlanul sokáig tartott ez az álom. Neutral

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 34
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Csüt. Okt. 24, 2013 6:59 am

Mindannyian követitek Earl példáját és a szökőkútban lubickoló flúgoshoz sétáltok, aki továbbra sem mutatja a beszámíthatóság leghalványabb jelét sem. Kitérő válaszokat ad a kérdésekre és felvetésekre. Teljes lelki nyugalomban parádézik a hullákkal, mialatt a látott világ maradéka is elemeire esik szét. Robbanások, pukkanások, épületek összedőlése, aszfalt beszakadása, sikolyok és szürke égbolt. Mindent beterít a pusztítás képe. Nyugtalanító csend telepszik a környékre. Pillanat töredéke alatt némul el a világ. Fülsüketítő üresség keletkezik bennetek. Nem éreztek mást, csak saját lélegzetetek, szívverésetek többszörösen felerősödött hangját. Frusztráló kellemetlenség, mely tovább fokozódik valamilyen távolból érkező morajlás eredményeként.
Lábatok alatt a viseltes, véres és törmelékes talaj megremeg. Testetek egésze a keletkező hang ritmusára lüktet. Valami hatalmas erő közeleg. Mindannyian tisztán érzitek a vészt. Ha hátatok mögé pillantotok, hamarosan láthatjátok a baj forrását. Magasra nyúló szökőár tátja felétek éhes száját. Alig várja, elnyelhessen benneteket. Menekülési lehetőség nem sok akad. Víz ereje mindent elsodor, lerombol. Hegyek, esetleg dombok sincsenek közeletekben. Sík területen vagytok. Épületek nem elég masszívak ellenálljanak a pusztító erőnek. Repülni nem tudtok, gyorsaságotok sem vetekedhet a természettel és nincs akkora technika, mely teljesen elnyelhetné, vagy eltéríthetné. Kreativitásotokra van bízva mit találtok ki. Egy bizonyos! Valamilyen formában mindenkit elér a víz. Elegendő néhány csepp, vagy az egész áradat, megtegye átkos hatását.
Hideg zuhatagtól mindenki új helyszínen találja magát. Zárt helységben ücsörögtök. Hol erősebb, hol gyengébb, hol teljesen megszűnik a fény. Alattatok a talaj néha oldalirányt kileng. Kintről kattogások, csikorgások szűrődnek be. Ti magatok, kényelmes bőr székekben ültök. Karjaitok nyugodtan pihennek a lehajtott karfákon. Egymással szemben és mellett foglaltok helyet. Egész fülke áll rendelkezésetekre. Ébredeztek. Fokozatosan észlelitek az ingereket, melyek közül legtisztábban lágy dallam férkőzik gondolataitok közé. Zene fokozódása valahogy azt a benyomást ébreszti bennetek, valami történni fog. Elvárásaitokhoz mérten, hamarosan teljesül előérzetetek, ugyanis a titeket szállító vonat frontálisan ütközik egy másik mozdonnyal. Széthulló törmelékek, robbanás zaja, lángcsóvák, mindenfelé repkedő bőröndök és az elementális erejű rázkódás, ami végigfut testeteken. Egész baleset másodpercek alatt megy végbe.
Elsötétül a világ. Sötét, zárt, üres térben ébredtek fel. Rajtatok kívül semmi sincs a szabályos kocka formájú bádog kaszniban, ugyanis, ha megdöngetitek a falakat lemezlapokhoz mérten behorpadnak. Megpróbálhatjátok lehántani, azonban akárhány réteget szedtek le, vagy törtök át, mindig van helyette másik. Jogosan merül fel bennetek a kérdés: hol vagytok és mit kereshettek ott?

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Csüt. Okt. 24, 2013 7:26 am

Szemei golyóját guvadó gömbként forgatta szerelmetes förmedvénye hiányában szenvelegve. Elé érkező elegáns éktelenkedő esetlen érdeklődésére eszetlen ér esővel érvel. Felé pancsolja fürdője poshadt felszínét. Hangos hahotával adózik alkalmatlankodó kérdésére. Közhelyes iszonyattal válaszol kegyes intésére. Nem foglalkoztatja nemes fejetlensége, csak az zavarja csodás aktusát, élvezhesse a vér éltető vibrálását. Elbocsátható, megbocsátható, kibocsátható, felbocsátható, lebocsátható kegyetlenség őrültet őrölni őrülete örvénylő özönlésekor. Büntetés jár a borzalmas jelenségért, melyet sértettség megmutatásával sejtet. Világosan világító ruha redőin mennyei mozaikként terül szét a tálalt szaft.
-Itt, ott, lent, fent, jobbra, balra, bent, kint, alatt, fölött, mögött, rajta-rajta-leszakadt a pajta~♫! –
Esztelen mondatra mi mást mondhatna, mint esztelen esetlenségeket. Helyhatározó halmazokhoz hozzátartozik a hahota hirdetése. Jöhetett a jövendölés kibelezett kocsonyák aszott testének társításával. Alkart ide, felkart oda! Egy reccs itt, egy reccs ott! Vállat le, nyakat jobbra is, balra is, nyelvet be, szemet ki, fülcimpa mögé ujjat állítani. Minden ízület ízléstelenül ficánkoló fekhelyét figyelni fesztelen mániával. Táncra kelni a kínzott testtel és élvezni az élettelen húscafat hullámzását. Fagyos kövön fordulni keringő fuvallatára. Erre a mementóra Csodás csontkollekció csilingelhet füleid fertőjében, oda sem figyelve ormótlan felügyelőd előnytelen megjelenésére. Sodor a zene. Szárnyalsz a szélviharban. Agyadban lüktet andalító lantok rezdülése. Részegülten lebegsz, míg tomboló taps hiányában háborgó hangulatban torpansz meg kifutód molyrágta kőzetén. Részvéttel lendülsz életunt betolakodód érdektelen börtönéhez.
-Tévedésből tétlenkedni talán tétlenségből tévedni.-Visszataszító vigyorral nyújtotta nyurga áldozata alkarját alázatos áldozatként kézfogás kezdeményezésére.-Na-ge-ki-kō.-
Szótagolt sziszegése ütemére űzte egyik oldalról másikra oszló múzsáját. Elutasította komoly enyelgés kibontakozását. Nem látta értelmét lényeges érvek szaporításának. Mámoros bolondozás morajlott belsejében. Engedte elnyomja józan esze jelentéktelen szeleteit. Szeszélyes állapotát állandóan szaporodó alakok alkalmatlankodása sem akadályozta. Feladott feladványra félvállról felelt. Rongybabája rideg vénájába vájással válaszolt vallatás reménytelen rázkódására.
-Piros pipacs piromkodása~♫!-
Megállás nélkül mellé tömörülő tömeg neveletlen kedvét szegte. Fanyar fintorral dobta háta mögé derék hulláját, hogy levegőbe szippantva lendülhessen szende leányuk személyéhez. Közel dőlve füléhez fújtatott dobhártyája körzetébe, majd ábrándos meséről áradozó marconájuk vállán keresett vékony karjának támasztékot. Találomra ujjára tekert tincset undorítóan hosszú hajából. Megjátszott rajongással bökte meg ripacs bőrét, minél rusnyább mélyedés bújjon mulya pofikáján.
-Csodás álom, csuhás álnok.-
Percek roppanásával kacsint kiszemeltjére. Távolabb ugrándozva kapaszkodott teret világító oszlop tetejére. Kézen állva szemlélte a körülötte széteső környék sziluettjét. Bánatosan bűvöletbe ejtő borzalom burjánzott előtte. Lábával tetszetős ritmust dobolva tornázott. Gondolatai között gomolygó kottát gargarizálta. Hallotta a homályból felcsendülő foszlányokat és a tajtékzó tenger tombolását. Árvíz szökkent ártalmatlan szövetségük árnyára. Perceken belül pajkos borzalom sodorja el szánalmas patáikat.
-Bárkát barkácsoljatok bizalmatlan bitangok.-
Határozottan homloka elé emelte tiszteletlen tenyerét. Fél karján támaszkodott fedélzetén. Meg sem fordult fejében menekülés sürgetése. Talpra szökkenve tárta szét karjait, messzire sodorhassa máját tépázó természet. Visszataszító hahotával üdvözölte vérét hajszoló üldözőjét. Engedte rázúdulhasson, ezzel eszméletlen révedésébe lökve lelke rakoncátlanságát. Álmatlan évődésből kattogás ármánykodása élesztette. Hunyorgással hajszolta hajnal hasadását, miközben mennyei muzsika motoszkált magánya mezején. Ijesztő inger futott végig fejében, arra kényszerítve, kapja ablak keretéhez arcát. Elkerekedő szemekkel evezett szívét edző szörnyűségre. Fogai villantásával intett fogatukat ízlelő veszélyre. Teste lendülésével teret lasszózottan találkozott lemez tengelyével. Vízszintesen kiterülve nyögött keserédes nyűgöktől verejtékezve.
-Izgalmak ingerlik izgága intézményem.- Rázkódott bele a rémes balesetek rendezésébe. -Tik-tak, tik-tak…mit rejt a kocka~♫?-
Húzta ujjait a hideg újdonságok, minél hangosabban nyikorogjon. Kérdéses helyzete egyáltalán nem nyugtalanította. Látszólag teljesen lefoglalta lehelete törölgetése a fém felszínéről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Hétf. Jan. 27, 2014 5:07 am

Valamit elkönyvelhet az idegen személyről, hogy nincs tökéletesen birtokában annak, amit értelemnek neveznek, legalábbis annak nem, amit a társadalmi normák elvárnak. Már az, ahogy köszönti, egy végtagot felhasználva, az is megbotránkoztató lehet, de nem Earl számára. A sárkány tett már ennél mocskosabb dolgot is, és ne ezen múljon az ismeretség, a bemutatkozás után pedig, ha lehetséges lesz, kerülni fogja az idegen társaságát, már amennyire a helyzet engedi fogja. Remélhetőleg mások is csatlakozni fognak ehhez a szituációhoz, akkor még könnyebb lesz a minimumra szorítani az interakciót az idegennel, aki talán hiperaktívitásban szenvedhet, esetleg élvezi. Igen, leginkább azt tudná feltételezni, hogy az a férfi nem szenved, sőt, kifejezetten örül az állapotának. Milyen kellemetlen, hogy ilyenek is léteznek ebben a realitásban. De ezért van itt Earl, hogy kigyomlálja a gazt, bár velük együtt fog minden más is menni, ám ez csak a szükséges áldozat, nem, az elfogadható áldozat, sőt, mégsem, nem áldozat. Miért kellene alacsonyabb rendű lényeknek áldozatot hozniuk Earlért? Mikor nem lehet a sárkányok dicső fajával egy lapon említeni semmilyen más fajt. Pontosan, ez nem áldozat, hiszen a rovarok se áldozatot hoznak, amikor a nagyobb hatalom eltapossa őket, ez semmi más, csak a természetes kiválasztódás.
- Üdvözlöm.- meghajolt a megjelent harmadik fél felé, aki egy nőstény volt. De legalább udvarias volt, ami nem mondható el a szökőkutas illetőről.
- Sajnálatosan nem rendelkezem a megfelelő információval, hogy kielégítő felvilágosítást tudjak adni a kialakult helyzetről. Nem régen érkeztem meg, erre a… véleményem szerint, vagy egy közös álomba, vagy egy elszeparált szeletébe a valóságnak, ahol valakinek akkora hatalma van, hogy a kénye-kedve szerint tudja manipulálni a körülöttünk lévő világot.- mondta nyugodt, és barátságos hangon, és remélhetőleg egy időre kielégítő választ tudott adni, bár nem biztos abban, hogy a nőstény képes felfogni azt, amit mondott, de próbálta a lehető legegyszerűbben fogalmazni. S’ végül egy negyedik résztvevő is megjelent, a nemét tekintve férfi volt, tehát a nekem aránya nem a hímek felé tendált, bár lényegtelen, látott már nőt, aki képes volt férfi felé kerekedni, elég csak az, ha a nővéreire gondol, akik töretlenül harcoltak Earl ellen. Mikor az eget sötétség borította, a víz helyett, pedig vér hullott alá. Sarjaik vesztek oda, és mégis, tovább folytatták a háborút, bár még mindig nem érdemes ezeket a nőstényeket a sárkányokhoz hasonlítani. De félre a múlton való merengést, a jelennel kell foglalkoznia, még ha a jelek szerint, egy másik unintelligens alakkal bővült a társaságuk.
- Nos, mivel még nem volt alkalmunk találkozni, így nem is lehetek részese az álmának, de mégis itt vagyok, tehát ebből következik, hogy ez nem az Ön álma. Mind a négyen létező személyiségek vagyunk, és valami oknál fogva, amit jelenleg még homály fed, valaki játékába kerültünk.- ugyanolyan hangnemben beszélt, ahogy a megjelent nősténnyel is.
- Érdekes…- lassan hordozza körbe a tekintetét a környéken, a kutas alakról pedig hamar továbbviszi, nem sok kedve van nézni, ahogy parádézik. A most kialakult helyzet jelent valamit. Csak úgy, ok nélkül nem szokott ilyen történni, csak a megfelelő okot kell megtalálni. Bár nem sokáig kell várnia, jön az magától is. A talaj megremeg, nem is gyengéden, ez valami nagy, hatalmas közeledését jelzi, megfordul, és meglátja azt, ami elől nem sok esély van a menekülésre. Még ha át is változna, túl sok időbe kerülne, így áldozatává esne a víznek, a jelenleg ismert igéi se képesek megvédeni egy ekkora erejű természeti erő ellen. Viszont, ha végezni akartak volna a társassággal, nem vesződtek volna ennyit, így oka lehet annak, amiért most ezt látják. Earl úgy dönt, hogy nem mozdul, szembefordul az áradattal, karjait a háta mögé, és úgy várta a találkozást. Egyedül a ruhája az, amit sajnál, úgy fest, hogy tönkre fog menni.
Nem tudja mennyi idő telt el, és mi is történt igazából, csak azt tudja, hogy ismét az eszméleténél van, és ülő helyzetben, kényelmesen elhelyezkedve. S’ sajnos nem egyedül, a kutas alak is jelen van, bár remélhetőleg itt nem talál túl sok dolgot, amivel szórakoztathatja magát. Nem is fontos a társasága, inkább a környezetét veszi jobban szemügyre.
- Egy vonat.- tárgyilagos hangon közölte azt, amire talán a többiek is rájöttek már. Érdekes helyváltoztatás, egy város, ahol rengeteg az élettelen test, és most egy vonat. S’ a zene, ami bár kellemes, valamiért kellemetlen érzést kelt Earlben, és nem is ok nélkül. Ütközés, csattanás, rengés, robaj, ami elvárható egy karambolnál. S’ hogy védje a testét a komolyabb sérülésektől, Earl az egész testét bevonja a pikkelyeivel, így legalább azt elkerülheti, hogy hamar lesérüljön, és ismét sötétség. Ki tudja már hányadszorra? S’ ismét ébredés, és ha még megvannak a pikkelyek a testén, hamar megszünteti ezt az alakot, visszatér az emberi formájába.
- Érdekes, egy vonat, és most egy kocka.- felállt, hogy körbejárja a helyiséget, néhány helyen megkocogtatja a falat, úgy dönt, hogy nem fogja piszkálni, nehogy valami újabb helyszínre kerüljenek. Némi időre szüksége lenne, hogy kigondoljon egy megfelelő stratégiát a kialakult helyzetre. Természetesen a saját hasznára, a többiek sorsa egyáltalán nem érdekli a sárkány.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 25
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Hétf. Feb. 03, 2014 3:29 am

Úgy tűnik, nem csak a szokások változnak házanként, de a válaszok is. Amíg hadnagyom természetesen kérdéseket rakott fel, mert nem is ő lett volna, ha nem ezt teszi... az ismeretlen igyekezett választ adni, ámbár mint kiderült ő se tudott sokkal többet, de azért hálásan pislantottam rá az információkért.
- Köszönöm - bólintottam mosolyogva, amiért válaszolt nekünk.
A szökőkutas alak meg, jól nevelten távolította el a kisajátított halottját, mielőtt közelebb került volna hozzám. Valamit a fülembe szeretett volna sutyorogni, de sajnos, az eddigi tapasztalataimmal ellentétben, ebben az álomban kissé nagyot halló lehetek, mert nem értettem. Ellenben a vér émelyítő és tömény szaga pillanatok alatt bevette magát az orromba, arról nem is beszélve, hogy a halál édeskésen kellemetlen szagával művelte ezt karöltve. Az ismeretlen férfiról is ez áradt töményen. Ettől nem kétségbe estem, vagy semmi, Gingitsune szerint női dolgot nem műveltem, bár ő mindig azt mondta, hogy szeret azért, amiért ilyen vagyok... Szóval sikoltozás és ájuldozás helyett, ez a szagkombináció, főleg ilyen töménységben, elő hozta belőlem a rég múlt életembeli harcost. Apám tanításai, hogy miként dolgozzam fel a csataterek látványát, szagát, és miegymását, részemmé válltak, ösztönösen törtek fel. Élet és halál kérdése volt, hogy egy ilyen helyen az ember lefagy, vagy küzd. Hát én inkább küzdöttem, mindig is. Egy pillanatra majdnem elmosolyodtam, hisz pont olyan volt ez az egész hely, mint egy tömegmészárlás, és csak azért nem csatatér jutott az eszembe, mert az itt elhullott jelenlévők egyikéből se néztem volna ki még életében, hogy képes lett volna fegyvert forgatni... Sehol egy elgazdátlanodott kard, vagy fegyver. Ez tuti nem az én álmom, mert akkor tömegével lennének a szebbnél szebb mívű pengék pontosan itt előttem. Olyan nincs, hogy én kard nélkülit álmodjak. Teljességgel KI VAN ZÁRVA!  Újra körül néztem, és tényleg nem láttam egy valamire való kardot se senkinél. Már épp a semmire kellő bagázst, mint olyat kezdtem volna el gondolatba szidni, mikor egy jól ismert érzés futott végig a hátamon. Mint mikor jeges ujjakkal cirógatnák a csigolyáim. Egyenként áthűtve azokat... A halál közelsége, mikor rám vadászott, az volt ilyen érzés. Gondolkodás nélkül, ami jelen pillanatban nem volt nehéz, szóval gondolkodás nélkül hívtam elő hangtalanul Gingitsunét, és csusszant a kezem a kardom markolatára, és épp körül néztem volna, hogy, ki az, ami így táncol-birizgálja az idegeimet. Mikor is megláttam a tettest.
- A francba! - sziszegtem dühösen, ugyanis az ellen nem volt épp kardélre hányható. Ekkora hullámot szerintem még életemben nem láttam, és hiába tanultam meg úszni, attól tartottam, ide kevés lenne a tudásom...
De azt mondták, hogy álomban vagyunk, vagy mi. Cool Szóval egy esélyt adtam a dolognak, hátha igazuk van. Így oda slattyogtam a vízre való találkozásra készülve, igen csak sietősen a nevezetes lámpaoszlophoz, és Gingitsunéval egyetemben elkezdtem igen érzelmesen és bensőségesen ölelgetni azt.
Szóval egy nagy levegő, és jöjjön aminek jönnie kell. Vagy túl élem, vagy nem... A jéghideg víztől elakadt a lélegzetem, úgy éreztem nem csak a tüdőm, de a szívem is egy kis csomóba ugrott össze, és úgy tűnt nem  hajlandó addig felengedni, amíg ilyen hideggel büntetem. Így utólag meg tudtam szegényt érteni. Ám akkor ott, egy igen csak életellenes cselekedetet sikerült végrehajtanom, mikor a rengeteg hideg víz alatt, ösztönösen kaptam nagy levegőért. Szerencsére nem zúdult a töménytelen víz bele a tüdőmbe.
Ehelyett egy fura, mozgó izébe találtuk magunkat. Recsegett a zene, bár lehet, hogy csak a víz kavart be a fülembe. Nem csak én, az egész díszes és ismeretlen társaság ott volt, abban a kicsi, székes szobában.
- Vonat - mondta az egyikük, és eszembe jutott, mikor még életembe beszéltek ezekről a ketyerékről. Igaz, magam sose láttam vaslovas szekeret, de a híre még hozzánk is eljutott. bounce
Várjunk csak... mármint ez egy vonat? Mármint akkor ezt nem emberek irányítják? O.O Ennek fényében fene gyorsan plántáltam bele magam az ülésbe, és kapaszkodtam két kacsóval, két lábbal, amibe csak tudtam... Szerintem még foggal is megtettem volna, ám nem volt rá időm.
Én tudom, sőt megmondtam, hogy azok a szekerek, amiket nem emberek irányítanak, csak rosszak lehetnek! Megtörtént, amitől féltem... hatalmas nagy csattanás, rázkódás, dőltünk jobbra-balra. Kapaszkodtam úgy, hogy már fájtak a kezeim, de így se volt sokkal jobb. A lendület így is irtózatos erővel haladt végig a testemen, kissé neki is csapkodva a falnak...
- Ha ez egy álom, akkor valami nagyon romlottat ehettem vacsira! - nyögtem dühös fájdalmasan. Úgy éreztem magam, mint egy-egy osztagos edzéses összeverés után. Hát kellett ez nekem? Ráadásképp itt nem hogy az arcon csípés, de még a "falba-verem-a-fejem-hogy-felébredjek" taktika is teljesen eredménytelen lett volna, ebben biztossá váltam.
Ez a hely nagyon nem szeretett minket. Engem itt hideg vízbe akartak már fullasztani, vaslovas szekérbe ölni... és még egy picike, egy nagyon apró, kis gazdátlan kardocska se volt cserébe sehol... Hát lehet így élni? Most komolyan! Ám mint mindennek, ennek is vége lett. Már-már kellemes sötéttel, bár ez nem olyan sötét volt, mint mikor meghaltam. Vagyis még mindig élek. Egy álomban meg lehet vajon halni? Bár ebben a rémálomban már semmin se lepődtem meg, és lényegében mindenen meglepődtem. Paradoxon? Lehet. (Suza~chantól tanult újabb szó Cool) Mindenesetre megpróbáltam kinyitni a szemem. Egy fém dobozba voltunk.
~ Valami kotla lehet...~ morrantottam Gin~channak.
~ Meg akarnak süti minket? Vagy csak megpárolnak? Nem tesz jót a gőz a bőrömnek, berozsdálok tőle! ~ komplénolt a Drága egyből.
Kissé nehézkesen feltápászkodtam. Gyors leltárt készítettem a szerveimről, és úgy találtam, hogy meg van mind, és ami még nagyobb boldogsággal töltött el, hogy mind a helyén volt meg! Először óvatosan végig mozgattam magam, majd mikor mindez sikerült, a falhoz sétáltam, és egy méreteset húztam be neki. Ekkora ütéstől már egy ember valószínűleg elájult volna, főleg ha telibe kapja. A fal azonban csak behorpadt. Erre megpördültem, hogy nagyobb legyen a lendületem, és a korábbi ütésem helyére rúgtam. Tovább horpadt, mégse jutottam előrébb. A többiekre néztem, akiket szemmel láthatóan nem zavart annyira, hogy ki voltunk kissé szolgáltatva ebben a kocka izébe. Újra a próbálkozásaim helyére pillantottam. Ekkor vettem csak észre, hogy kellemesen vörösödtek a szemeim, és a pupillám is inkább volt hasított formájú, mint emberi... És a hóhér tudta csak, hogy mióta volt ilyen. Morrantva sóhajtottam egyet, majd "mivel úgyis álom, és ha valakinek nem tetszik a szemem, hát nem néz rá" alapon nem vettem a fáradtságot, hogy emberire formáljam a színét. A jeges fürdőnél is volt oka ilyenre váltani, meg a vonaton is. Nem erőlködtem, hisz bármelyik percben újabb előre nem látható dolgot élhetünk át, akkor meg úgyis vissza alakul.  Inkább kissé rezignált hangon (Újabb új szó Very Happy) tettem fel a kérdésemet.
- Bárkinek bármi ötlete, hogy hol a csudába vagyunk?  

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mizushima Shuuichi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Hétf. Márc. 17, 2014 6:50 am

Úgy tűnt Chicchan tudomást sem vesz rólam, és ez nagyon fájt. T_T Pedig milyen jó hadnagya vagyok ám, meg sem kérdeztem, hogy mért nincs szolgálatban, vagy edzésen, mert mint Juuichibantais más elfoglaltsága bizonyosan nem lehet, alvás helyett! Bár, ha én alszom, és álmodom őt, ez nem jelenti feltétlen azt, hogy ő is alszik, de feltételezhettem volna ezt is, szóval igenis jófej hadnagy vagyok! ˘o˘
A szökőkútban pancsoló nem keltette teljességgel épeszű benyomását, így kicsit jobban szemügyre vettem, és meg kell mondjam, hogy emlékeztetett egy paparazzira, aki egyszer követett. Mondjuk, lehet csak az arckifejezése, mert ugyan ennyire találtam azon alakét is furcsának, ráadásul az a tag egy magas fáról végül le is pottyant, és feje búbját törte. Talán ezért álmodom most kissé kettyósnak, mert alapjáraton se volt százas, de buksi zúzás után még bárgyúbbnak tituláltam? o_O Ki tudja, furcsa dolgokat művel az emberi agy, én mondom! A másik férfi szavaira összefontam mellkasom előtt karjaimat.
- Azt bármelyik tudatalattim mondhatja! ˘_˘ - Bár személyesen tényleg nem tűnt ismerősnek, de elég, ha csak elhaladtunk egyszer egymás mellett az utcán, és már kész is a baj. :/ - Játékába? Gondolja, hogy valami nagyokos simsezik velünk? o_O
Csodálkozva néztem körbe, de sehol sem láttam a zöld gyémántocskákat, és a számláló sem volt jellemző arra a játékra. Bár korábban a menedzserem beszélt arról, hogy a fiatalok körében nagyon népszerűek a konzolos játékok, és nekem is piacra kellene dobnom valami ilyesmit, nem gondoltam volna, hogy kérdés nélkül belevágnának, ráadásul, hogy tényleg benne leszek! O_O Nem, azért ez így kicsit sok lenne, elvégre semmi ilyesmihez nincs elegendő tudása, valamint nem tud Seireiteiről, így el sem rabolhatna. Bár ha meg is próbálná, Yo~chan bizonyára tűpárnát csinálna belőle. Cool Meg természetesen én is képes vagyok bárkit összecsomagolni, ha arról van szó, tehát nem kell félteni! Mad
A hirtelen csend meglepett, elvégre mégiscsak egy városkában vagyunk. Surprised Kissé olyan érzésem lett, mintha csak Museiont használtam volna, de tudtommal egyáltalán nem oldottam fel, és aktiváltam képességét, teljesen felesleges lett volna. Meg is érintettem oldalamon markolatát, az természetesen ott várakozott arra, hogy talán a későbbiekben hasznát is vegyem, de egyelőre semmi szükség nem volt rá. Visszafojtott lélegzettel hallgattam saját szívem egyre fokozódó dobolását, miközben csak reméltem, a hirtelen csend nem azt jelenti, hogy Yocchan épp egy párnával tesz el láb alól. Aztán valami furcsa morajlás érkezett, ami egyszerre volt megnyugtató, elvégre saját létezésem ütemén kívül más zajt keltett, mégis olyan baljósnak tetszett közeledésével. A remegő talaj is ezt erősítette meg, mert bár Tokióban is átéltem földrengést, az azért teljesen más volt, mint ez a mostani, sokkal gyengébbek az ottani hatások. Rosszat sejtve fordultam hátra, főként, miután hallottam a kissé bolondos férfi megjegyzését, és nem kellett csalódnom hatodik érzékemben, valami hatalmas víztömeg érkezett. Egyszer láttam a tévében hasonlatosat, tsunaminek nevezték, és egész városokat sodort el, épületestől! Körbepillantottam, hátha van valami, amiben megkapaszkodva Chicchannal átvészelhetnénk az erős hullám hatását, de semmi ilyesmit nem láttam.
Feleslegesnek éreztem, hogy a szökőkút talapzatában bízzak, mert úgy tűnt, mint amit egy erősebb szellő teknőcszerűen a hátára billent. Aztán csak figyeltem az onnan kimászó férfit, ahogy kitárt karokkal várja a hullámot, és az annyira megdöbbentett, hogy két állfelvakarás között elfelejtettem menedékbe húzódni, bár felesleges is lett volna…
Arcon csapott a víz nedvessége, és egy percig azt hittem, hogy Yo~chan locsolt arcon egy vödör vízzel, hogy mostmár aztán tényleg térjek magamhoz, és dolgozzak, vagy mi fene, de semmi ilyesmi nem történt. Lassan ocsúdok fel, hogy immár sokkal kényelmesebb helyen ücsörgök, és valahogy ismerős is. Miután az egyik férfi meg is jegyzi, hogy vonat, fel is ismerem, hogy valamelyik nagyobb városi lehet, elvégre nem sok másikon van ilyen kényelmes bőrülés, bár a pontos vonalat nem tudnám felidézni. Kezdtem nagyon furcsállni a dolgokat, bár nem mintha eddig megnyugtatott volna bármelyik történés, de ez egyre inkább emlékeztetett valami sci fi sorozatra, ahol a szereplők egyik világból a másikba ugrálnak. Bár velünk egy professzor, és néger fickó sincsen, ráadásul nem is távirányítóval nyitunk alagutakat, hanem átmostak minket. Ha ezt elmesélem Yo~channak többet bizonyosan nem kell majd reggeli teáznom, mert ez annak lehet csak az utó hatása! :/
Persze semmi sem maradhatott úgy, hogy szép kényelmesen utazgassunk valamerre, hiszen az olyan egyszerű lenne, meg nem is zavarna ám össze bennünket… Nem is vettem észre, hogy mi történik, csupán arra lettem figyelmes, hogy egyik pillanatról a másikra harmonikává kíván változni a szerelvény, velünk együtt, de az én testem ezt nagyon nem tudta abban a percben értékelni. Az összenyomódó, hangos recsegéssel törő berendezési tárgyakkal kezdtek végtagjaim vegyülni, ahogy nekiütköztünk valaminek, az érzésből gondolom egész Japánnak. Neutral Még látom a potyogó bőröndöket is, a fel-felcsapódó lángokat, és kezd gyanús lenni, hogy nem maradhat ez ennyiben, valami ismét történni fog, mielőtt ténylegesen feldobom a talpam.
Nem kellett csalódnom, mert az elsötétülés után nem estem lélekszemcsékre, és tűntem tova Soul Societyben elúszva, hanem egy sötét helyen ébredtem, mellettem a többiekkel. Igen zavaros volt a fejem, amit meg is ráztam, majd körbepillantottam. Egyik-másik a falat verte, de nem úgy tűnt, mintha az engedni akarna, ráadásul a hangja sem volt túl kellemes, így reméltem az értelmetlen toporzékolás után inkább megpróbálunk kiötleni valamit.
- Kicsit zavaros még a helyzet, de az még inkább, hogy Chicchanon kívül egyikőtök nevét sem tudom, pedig ilyen szorult helyzetben legalább ne kelljen „teznem”. – Nevettem kicsit, hogy oldjam a feszültséget, mert úgy tűnt, azért nincs mindenki a toppon összeszedettségben. – Az én nevem Mizushima Shuuichi, de hívhattok nyugodtan Shuunak. Cool – Mutatkoztam be, megkezdve a sort, mit sem törődve azzal, hogy talán nem ez a legnagyobb problémánk.
Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ha egyedül lettem volna, talán gondolhattam volna emberrablásra, de Chicchanról bizonyosan tudtam, hogy nem nemes, még ha a többiekben nem is lehettem teljesen biztos. A földönkívüliekben nem hittem, az arrancarok bizonyosan kétszer meggondolják, hogy a Juuishibantai két erős tisztjével kezdjenek-e kekeckedni, szóval maradt a… nem is tudtam, mi maradhatott. Boszorkány, varázsló, LSD? o_O Ötleteimről lemondóan hallgattam inkább a többiek bemutatkozását, és csak remélni mertem, hogy bárki is szórakozik velünk, előbb-utóbb megunja, hogy csak dobál minket, és ad valami instrukciót. Surprised Vagy ha más nem, legkésőbb estére feltűnik Yo~channak, hogy milyen csend van a házban, és akkor bizonyosan a keresésemre indul, és az egész testőrséget megkapja a nyakába, aki szórakozni merészelt velem! :/

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 34
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Kedd Márc. 18, 2014 1:42 am

Légüres, visszhangzó térben akad időtök szót váltani egymással. Zavartalanul értekezhettek, hiszen a külvilágból nem szűrődik be semmilyen zaj. Akár tábortüzet is rakhatnátok, ha nem kéne attól tartani, megfulladtok a teljesen zárt térben felgyülemlő füsttől. A kocka ugyanis, hermetikusan zárt. Egyetlen rés, repedés, szellőző nyílás sincs rajta. Eszetekbe juthat, hogy jutott így levegő utánpótláshoz. Félő, hamar nem találtok ki, elfogy az oxigén és kellemetlen halál vár rátok.
Mielőtt belemélyedhetnétek a pánik, netán kijutás lehetőségeinek számba vételébe, hatalmas puffanás járja be a teret. Mire felemelnétek fejetek, besaccolhassátok a felfordulás centrumát egy dossziéval találjátok szembe magatok. Terem kellős közepén pihen. Honnan és merről érkezett, fogalmatok sincs. Hanghatás kíséretében egyszer csak oda került. Megközelíthetitek, megfoghatjátok, ki is nyithatjátok. Nem védi semmi, ahogy el sem tűnik. Valóságosnak látszódik. A viseltes kartonpapír enyhén bolyhos az ujjaitok alatt. A lapok finom, egyenletes felületűek, éles, sercegő hangot adnak ki, amint meggyűritek. Biztonságosnak látszik, nincs benne egyéb, csak iratok, fényképek, fekete zacskóban apróbb tárgyak, mint egy harmonika, golyóstoll, lóherés nyaklánc, kitűző, öngyújtó, kulcstartó, biztosító tű. Rögtön az első oldalon vörös, dőlt betűkkel utasítás van a dosszié oldalára írva:
„Vegyetek magatokhoz egy zacskót! Ne mutassátok meg senkinek tartalmát! Egyedül a tasak birtoklója tudhatja, mit rejt a tasak!”
Szöveg alatt nyíl mutat a következő teendőre. Első lapon újabb utasítások szerepelnek:
„Vigyétek magatokkal a dossziét!
Keressétek a zöld hajú démont!
Öt percetek van! Utána elölről kezdődik a játék!
Ne kérdezzetek!
Ne beszélgessetek az emberekkel!
Ne olvassatok bele a dosszié tartalmába!”

Azután végigolvastátok és mindenki kezébe vett egy fekete zacskót halk morajlással elkezd átalakulni a tér. Kicsiny kockákra esik szét a bádogkaszni. Mindegyik kocka egymást követően fordul át, így újabb teret adva nektek. Újfent a külvárosban találjátok magatokat. Emberek sétálnak el mellettetek teljes békességben. Titeket fogadó első kép elevenedik meg előtettek. Minden ugyanolyan. Még a helybeliek feje felett visszafelé pörgő számok is stimmelnek. Egyetlen változás, hogy az emberek furcsán tekintenek rátok. Megakad rajtatok tekintetük, némelyikük gyanakvóan húzza össze szemöldökét. Bámészkodni, még sincs időtök. Öt percetek van megkeresni a démont, ha engedelmeskedtek az utasításnak. Rajtatok áll hol és merre keresitek. Az egyetlen jelenlévő, aki már nyomára akadt a lénynek az a csapat legszeszélyesebb tagja. Talán, segítségetekre lehet.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Csüt. Ápr. 03, 2014 6:32 am

Olyan tudatlan volt az a shinigami férfi, és a viselkedése több volt, mint irritáló, kifejezetten zavaró.
- Nem feltétlen, a tudatalattia valószínűleg akkor is teremtene némi ismerős arcvonást, ami alapján rájöhet arra, hogy ismer minket. De mint mondtam, még nem találkoztunk.- bár nem hiszi, hogy ezzel meggyőzte a férfit, ahhoz túlságosan is ostobának látszik. Ilyenek azok, kik nem elsők, kik nem sárkányok, csak apró férgek.
- Bocsássa meg tudatlanságomat, de nem ismerem a Simset. De ha abban is mások életével játszanak, nos, akkor talán igen.- következett némi közjáték, hogy eljussanak a konténerhez. Ahol a halántékához emelte a jobbját, és a mutató, középső ujjának kombinációjával dörzsölgetni kezdte azt. Reagálva a vörös nőstény viselkedésére, és arra a hangzavarra, amit ezzel keltet. Nem nagyon érti, hogy miért kell ilyen agresszívan reagálni a kialakult helyzetre. Nem fogták még fel, hogy aki képes a tér ilyen szintű manipulálására, az az illető nem fogja egy olyan kockába zárni a társaságukat, amiből némi ütés, és rúgás árán ki lehet szabadulni. Már-már fáj a feje az ilyen tudatlanságtól, ami jelenleg körbeveszi a személyét. Minél előbb túl kell ezen a feladaton esnie, hogy levetve ruháit, elégesse azokat, és alaposan megtisztálkodjon. Így lemossa a szennyet, ami itt ráragadt, utána némi meditálásra lesz szüksége, hogy az elméjéből kiűzze ezeket az emlékeket. Ám addig is szükséges eljátszania a társulást, és a csapatjátékot. Ha egyűt vannak, akkor több az esélye a túlélésre, és a feláldozhatók létszáma is elfogadható lesz.
- Jelenleg ebben a fémdobozban, de hogy mögötte mi is van, nos, arra nem sok ötletem van. De van egy olyan sejtésem, hogy hamarosan meg fogjuk tudni, csak kis türelemmel kell lennünk. Nem szükséges ütlegelnünk a falat, nem fog leomlani.- pedig egy leomló fal csodás látvány. Főleg, amikor több ezer, apró, kis démoni lény ront át a résen, levágva mindenkit, aki elébük kerül, legyen az öreg, fiatal, gyerek, kutya, vagy bármi egyéb. Egy egész várost átfestenek vérrel, hogy a gazdájukat elégedetté tegyék, a falak pedig csak tovább omlanak. A hang, ahogy elválik egymástól a szikla, ropogva, majd hangosan csattanjon a véres, mocskos talajon. Csodás, egyszerűen csodás.
- Egyetértek, egyszerűbb így az egész. Az én nevem Earl. Örvendek Mr. Mizushima.- nem nagyon fogja tegezni, nem látja helyénvalónak, nem barátok, nem ismerik egymást, a tegezés pedig már túl bizalmaskodó, nem helyénvaló. S’ az se kell elfelejteni, hogy Earlnek nincsenek barátai.
Egy puffanás, és a helyiség közepén egy dosszié található. Tehát a vendéglátójuk elkezdte, akármit is tervezett, elkezdte. Nem vár sokáig, odamegy az ajándékhoz, a kezébe veszi, végigsimít rajta, kinyitja, és meglátja a csomagokat, meg a többit. Egyenként veszi ki a zacskókat, és rakja le a földre, hogy utána elolvassa mi is áll az első lapon. Nem túl biztató, de amikor átfutotta, elmondja a saját szavaival, miközben odadobja a dossziét a Mizushima nevezetű rovarnak.
- Fel kell venni egy ilyen zacskót, tilos megmutatni a másiknak. Mindenki csak azt tudhatja, hogy a sajátjában mi van. Ne olvassuk el mi is van a dossziéba írva, de vigyük magunkkal, amit remélem, hogy Mr. Mizushima megtesz. Továbbá egy zöld hajú démont kell megtalálnunk. Mi mást? Öt perc összesen, ne kérdezzünk, és az emberekkel ne beszéljünk. Tehát az a véleményem, hogy ez a játék némi csapatmunkát igényel.- felvesz a talajról egy zacskót, aminek a tartalma egy öngyújtó, már csak a többieknek kell, és amint ezzel megvannak, visszakerülnek a városba. Ahol most nem testek vannak, hanem emberek, nincs víz, szárasság van, és páran a kis társaságukat nézik. Elég nagy az esély, hogy ha Earl is egy egyszerű féreg lenne, akkor így cselekedne, de szerencsére nem volt az.
- Nos, ha kérhetnék egy kis figyelmet. Ne kezdjünk most azonnal a keresésbe. Mivel csak öt percünk van, így nem fog menni elsőre, a játék pedig elölről fog kezdődni. Tehát ha el is bukunk egyszer, újra próbálhatjuk, így szedve össze minél több tudást, ami elősegítheti a győzelmünket. Azt javaslom, hogy elsőnek kérdezzük meg azt a személyt, akivel elsőnek itt találkoztam. Mégpedig őt.- mutatott arra a férfira, aki a szökőkútban volt és fel is teszi a kérdését.
- Nos, uram. Esetleg tud valami arról, hogy ki lehet az a démon, akinek a nyomára kellene akadnunk?- kérdezte barátságos, és udvarias hangnemben. Pedig ezek a férgek nem érdemlik meg az ilyen beszédet.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 25
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Vas. Ápr. 06, 2014 12:27 am

Megnyugtató, ha nem csak én nem ismerek olyan dolgokat, amikről itt magyaráztak. De igyekeztem bölcs maradni, szóval inkább mélyen hallgattam. Inkább egy fél vigyorral megköszöntem az adott, és már általam is kikövetkeztetett választ. Elvégre legalább megpróbált válaszolni, és hát a szándék is értékelendő ugyebár... Cool
Viszont ez már kevésbé volt értékelendő, és vigyorgásra se túlzottan  adott okot, hogy még mindig nem volt ötlentünk, hogy miként is keveredhetnénk ki ebből az egész... finoman szólva is egy jó nagy adag, katymaszos slamasztikára hajazó helyzetből. Ekkor akadt meg a leheletét törölgető alakon a szemem. Lássuk csak. Mikor már ide értünk, ő már javában a csobogóban pancsikolt. Vagyis vasveretes logika, hamarabb itt volt, mint mi. Ami ugyebár azt is jelentheti, még ha nem is feltétlen így van, hogy többet tud az itt folyó dolgokról. És ha nem is feltétlen így van, elég valószínű, sőt tőlem tuti többet tud, lévén nekem fogalmam sem volt a dolgokról. Csendesen oda ültem nem túl messze, mellé. Kezdtem kiakadni a helyzettől, szóval muszáj volt megnyugodnom. Török ülésbe csüccsentem a padlóra, és behunytam a szemeim. A többi érzékem persze egyből magasabb fokozatra kapcsolt, ahogy elsötétült minden. Csukott szemekkel, igyekeztem összehangolni a légzésemet a szívdobogásommal. Emellett nem hagytam, hogy az agyam a kijuthatatlan kotla dolgon pörögjön. Rühelltem, ha bezárnak, főleg ha ilyenténképp, de most nem hagyhattam, hogy ez elhatalmasodjon rajtam. Gin~chan is extra komolyan vette ez irányú kötelezettségeit, és mesélni kezdett nekem, valami eszement történetet. Elejébe inkább bosszantott a dolog, de a Róka úgy tűnt ismert, mert a végére tényleg sikerült oldania a hangulatom. Az arcomon ezekből semmi nem látszott. Akárki is játszadozott velünk, valószínűnek tartottam, hogy valamiképp lát is minket, vagyis nem akartam megadni neki azt az örömet, hogy láthassa, hogy kiakadok. Látatlanba se kedveltem túlságosan, sőt...  kifejezetten ellenszenvessé nőtte ki a lénye magát  a szememben. Jobban becsültem az olyan alakokat, akik szemtől-szembe rendezték a dolgaikat, és nem így, a háttérből irányítgatva, szívatva a szegény embereket, játszadozva velük. A régi nemességet juttatta az eszembe, és ez egyből növelte iránta az ellenszenvem. Bár az is lehet, többen voltak. El is döntöttem, hogy akkor kollektíven rühellem őket.
~ Biztos, hogy ez a legjobb, amit tehetsz? ~ érdeklődte le a Róka, és mint mindig, most is a lényeget pedzegette a mondandójával ~ Szerintem Édes, ennek, vagy ezeknek az alakoknak édes mindegy, hogy te milyen érzülettel viseltetsz irányukba. Ugyanolyan nyugodtan alszanak éjjel akkor is, ha te majd megveszel a gyűlölettől irányukba. Nekik nem ártasz vele, ellenben magadnak, nos az már egy másik történet. Saját idődet, kedvedet, miegymást, tökéletesen meg tudod mérgezni ezzel, ami megint csak az ő malmukra hajtja a vizet. ~ elgondolkodtató volt, amit mondott. És igazat kellett, hogy adjak Gingitsunénak ilyen téren. Alapvetően hisztis alak volt, de ha komolyan kellett, számíthattam rá. Szóval kiürítettem a fejem, és emlékezetembe idéztem a halál jól ismert tömény és nehéz szagát. Amint elég sűrűn magam köré varázsoltam a képzeletem segítségével, újfent megtörtént ami már annyiszor. Jéghidegség kúszott fel a gerincemen, és mintha az ereim innen tovább vitték volna az egész testembe. Nem csak a fejem hűlt le, de az érzéseim is. Mintha el tűntek volna kicsit belőlem. Egy hatalmas puffanásra tértem magamhoz. Csak a szemeim pattantak ki, én magam meg se mozdultam. Nem is kellett, mozdultak helyettem mások. Egy papírhalom volt középen, előttünk. Önkéntes jelentkezők elolvasták hangosan, mit is kell tudnunk, majd én is kaptam egy csomagot. Egy nyaklánc volt benne, lóherével medalionnak rajta. Egyből el is kezdődött a terefere, eszmecsere, szóval ha már ott voltunk, én is feltettem az engem foglalkoztató kérdést.
- Ki ez a zöld hajú démon, és miért kell megkeresnünk? Ha miatta vagyunk itt, nincs ellenemre a dolog, de amúgy semmi bajom a démonokkal, szóval őszintén érdekelne, mire is kell ez a démon... - azt már nem tettem hozzá, hogy bennem él több mint száz démon, szóval nem hogy bajom nincs velük, de a bensőmben tanyázókat egyenesen kedvelem is... De hát nem kell mindenkinek mindent tudnia. Embarassed

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Hétf. Ápr. 14, 2014 11:51 am

Halk kuncogás hagyja el száját az egyik csuhás férfi mondókájára, biztosan az álmában vannak. Felettébb szórakoztatónak tartja az ötletet, mások fejében jelenhetne meg, hogy kéretlen vendégként mérgezze békés álmait. Szívesen kipróbálná, azonban tisztában van vele, szó sincs ilyesmiről. Egyetlen dolog piszkít bele csendes mókájába, sehol sem látja Révész Klérészt. Azonnal elszomorodik képe a felismeréstől. Fancsali ábrázattal fordul körbe, hátha felbukkan a kockában, azonban nem látja szeretett nutellás palacsintáját. Átmenetileg kénytelen beletörődni fájó hiányába.
Bánatát némileg csillapítja újdonsült társasága, akik beszélgetésükkel annyira lekötik figyelmét, ne próbálkozzon szíve szirtjének szirénét felkutatni. Eszébe sem jutna félbe szakítani helyzetet feltáró diskurzusuk, vagy a falat tesztelő nőszeméllyel közölni, időpocsékolás, amit csinál. Fülig érő mosollyal követi minden mozdulatuk, míg az egyikük fel nem veti, ideje lenne bemutatkozni. Ebben némi problémát vél felfedezni, így elmélyülten kocogtatja homlokának öklét. Hosszasan hümment, hiszen kemény feladat eldönteni, melyik nevét ossza meg a nagyérdeművel. Persze, ennek semmi értelme, hiszen akármit mondhat, valószínűleg fogalmuk sem lenne arról, kicsoda és honnan jöhetett. A szörnyű dilemma inkább szolgált saját szórakoztatásáról, mint az elővigyázatosságról. Szeretett bolondozni és mivel üdítő ütőere üdve – Akane - megengedte azt tegyen, amihez úri kedve szottyan, meg sem próbált normálisan viselkedni. Helyzet sem követelte meg érett felnőttként legyen a csapat hasznára.
-Esendően szívélyes színezettel szolgáltatom szokatlan személyem szemük engedelmébe! Sukkecu Eiji!~♫-
Hajol meg színpadiasan, amikor úgy érzi elért hozzá a sor vége. Még sem vághat mások szavába, még, ha vonzó ajánlatnak is tűnt. Szépen kivárta, míg némi csendszünet áll be és akkor közölte bosszantóan hullámzó hangsúllyal kicsoda. Ezután figyelmét a szoba közepére pottyanó dosszié köti le. Felcsillanó szemekkel mered rá és bök irányába. Tigris bukfenccel vetődik közelebb az irományt felemelő férfihez. Elé guggolva bámul rá, miközben gyermeki izgalommal rugózik. Szája elé tartott ököllel szuggerálja, mintha azért könyörögne, mondja el az esti mesét, vagy belehal az izgalomba. Ennek hangot adva néhány türelmetlen nyösszenéssel borul hátára. Földön hempergőzve hisztizik, mikor következik be a nagy csoda. Abban a pillanatban teljesül kérése, tehát a férfi röviden felvázolja mivel állnak szemben, csodálattal vegyes áhítattal tekint rá. Azon nyomban hasra fordul, hogy immár felkönyökölve és lábát lóbálja, fektében hallgassa a mesét.
Sok értelmét nem látja a történetnek, de nem különösebben foglalkoztatja a szomorú igazság, valaki dróton akarja rángatni. Szíves örömest beleegyezik a kiszolgáltatott szerepébe, hiszen mókát remél. Arra vágyik, elűzzék unalmát és ne jusson eszébe barackos fánkja miatt aggódni. Nem szeretné elrontani a szórakozást, mindenkit megöl és felgyújtja az egész helyet.
Belemegy a játékba, tehát megjátszott boldogsággal nyújtja ki a földre szórt zacskók felé karját. Sűrűn mozgatja felettük ujjait. Elmond néhány vicces kiszámolót, melyiket válassza, majd mohón felmarkolja a győztest. Azaz övé, immáron senki és semmi sem foszthatja meg tőle, hacsak úgy nem dönt, átadja neki.
Szem előtt tartva a titokzatosságot összegömbölyödik ültében, hogy a legkörültekintőbben leshessen bele. A fura ezüst lógót, amiről sokadik nekifutásra derítette ki kulcstartó, vidáman dúdolva rejtette felsője belső zsebébe. Büszkén paskolta biztonságba helyezett kincsét, ám sikerét nem sokáig élvezhette. Hamarosan kérdések záporoztak felé. Tökéletesen értette tartalmuk, még is fonalat vesztetve pislogott az előtte álló csapatra. Úgy tett, mintha fogalma sem lenne miről beszélnek. Rengeteg kérdőjellel feje fölött billentette egyik oldalról másikra fejét. Mély elmélkedést produkált, miközben annyi fordult meg fejében, milyen csodálatos lenne nyaki artériából kispriccelő vérrel beszínezni a szoba belsejét, mely mélységes bánatára köddé vált ábránd maradt. Újfent az unalmas kertvárosban találhatta magát. Egyáltalán nem szívlelte a varázslatos képet csírájában elfojtó történést. Sértődötten csapott levegőbe, miközben eszébe jutott, válasszal lenne adós.
-Vesztére tudatlan tulok vagyo~k!-Tárja szét karját, hiszen eszébe sem jutna kifejteni véleményét. Nem tartozik másra a démon kiléte, annak ellenére a kellemetlenkedő üzenet már elárulta ezt az apró részletet. Ideje sem akadt rendesen a démon nyomára bukkanni. Mire sarkába ért vége lett a vetítésnek. Eltűnt orra elől és mérgében úgy döntött inkább megöl néhány közelében bóklászó embert. Azért ne vívja ki újdonsült barátai mérgét pár fordulatot követően a belváros irányába emeli mutatóujját. Távolban égig nyúló felhőkarcolókra hívja fel a társaság figyelmét.
-Arra araszolt az álnok ármánykodó!♥-
Dob szívet az említett irányba, mielőtt megakad tekintete a démonokról meglehetősen szimpatikusan beszélő vörös hajú lányon. Haja színe rögvest őszinte rajongást vált ki elfajzott lelkéből. Azon nyomban mellkasához kap. Térdre borul és úgy csúszik közelebb a nőszemélyhez. Félszegen nyúl kézfejéért, amire lehelet finom csókot hint.
-Epekedve esdeklek piros nedűtől pirosló nemességed padlóján! Mond, te drága lény, mily tortúrával döngölnéd létem pusztulásba?♥-
Vigyorog eszelős bolondként, hátha kap némi ízelítőt a várva várt fájdalomból. Igazából nem érdekli, mit válaszol, mert eldöntötte szolgálni fogja. Teljesíti kívánságát, bármit várjon tőle. Hóbortos lelke úgy sem tudn szabadulni a vörös színtől. Ha meglát bármit, ami kedvenc itókájára emlékezteti, agyatlan bolondként megy utána.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mizushima Shuuichi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Kedd Ápr. 22, 2014 2:43 pm

Nem akartam ismét kijavítani a férfit, bizonyosan kevesebbet tud nálam az álmokról, és az agyról, de jobb a békesség, ha már egy ideig kényszerű csapatnak lettünk ítélve. Mindig is fontosnak tartottam, hogy az ember képes legyen átlátni a dolgokat, és megfontoltan cselekedni, meg persze okos enged, és egyéb bölcsességek, amiket Yo~chan is szokott szajkózni! Surprised Meg persze kiderült már az is, hogy kisebb gondunk is nagyobb annál, minthogy én kikkel álmodom, mert akkor most nem is álmodok, mint ahogy felhomályosítottak!
- Valóban, bár néhány pixelfigura nem nevezhető éppen személynek! – Gondolkodtam el, mert mikor divatba jött, magam is eljátszottam vele.
Megcsináltam ám az egész Mizushima családot! *.* Ott volt még anyu is, meg apu, és Hiro~nii, meg persze Yo~chan és Akira~chan, még Keo~chan is. Bár Akira~chan kórházban dolgozott és mindig depressziósan jött haza, ami nem értettem, mert ő szeretett a Yonbantaiban dolgozni, szóval élveznie kellett volna. :/ Lehetséges, hogy én állítottam be valamit rosszul, de azért nagyon vicces kis játékok voltak, még ha nem is pótolhatták azt az űrt, amit akkoriban éreztem, hogy nem lehetek velük.
Örültem, hogy végül az ötletemnek hála a többiek is vették a fáradtságot, hogy bemutatkozzanak, elvégre ez valóban egy ésszerű ötlet volt! Bár a Mr. Mizushimát túlzásnak éreztem, még ha a neve alapján külföldinek is tűnt, plusz én főnemes lennék, de ezt meg nem tudhatja, ha külföldi. Erős talányok ezek, én mondom! Főként, hogy közben teljesen máson kellene, hogy törjem a fejemet. @_@
- Nahát, ezt olyan viccesen mondta! Van egy sorozat, aminek majdnem az a címe, ahogy bemutatkozott! – Nevettem el magam, kicsit oldódva, mert egyébként egy igen szórakoztató sorozat volt, mindig valami vicces csattanó volt benne! – Milyen nemzetiségű egyébként? Nagyon jól beszéli a nyelvünket, csak a Mr. Mizushima buktatta le! Egyébként nem szükséges ilyen formálisan megszólítania! >_<
Én is rátértem a magázódásra, ha már ilyen tisztelettudó volt, nem akartam ám megbántani, lehet, hogy valami sejkség hercege és ezért ilyen távolságtartó! Surprised Bár nem tűnt arabnak. o_O Egyszer találkoztam az egyik koncert után egy maharadzsával, és ő volt még hasonlóan kimért, bár megdicsérte az előadásomat, szóval sikernek könyveltem el. Cool
Nem gondoltam volna, hogy a kandi kamerás figyelésen kívül a fejekbe is beleláthat az itt tartónk, de úgy tűnt mégis csak belehallgatózott a gondolataimba, mert tényleg kaptunk némi instrukciót, még ha az nem is volt túlzottan értelmes, és tényleges magyarázat semmire. Az egyetlen nyomunkat sem nézhettük meg, pedig biztosan lett volna benne valami használható, amivel kikeveredhettünk volna ebből a… bármiből is, ahol voltunk. Persze azért engedelmesen felvettem egy zacskót, bár közel sem őrizgettem annyira, mint furcsa barátunk, már ha lehetett Eiji~kunt annak nevezni. Surprised Mondjuk nem tudtam volna megmondani, hogy azzal járunk-e jobban, ha velünk van, vagy azzal, ha ellenünk. :/ A zacskóban talált biztosító tűt azonnal hasznosítottam is, és az amúgy rakoncátlan egyenruhámat rögzítettem vele középen, hogy ne jöjjön folyton-folyvást szét, és láss csodát, működött! *.* A biztosítótű ki sem látszott, szóval még a szabályokat sem szegtem meg, de ha ezt a trükköt előbb tudom, úgy indultam volna neki dolgozni!
Egyet is értettem Earl~kunnal, meg nem is, mert a szemembe ő is legalább annyira gyanús volt, mint Eiji~kun, végtére is nem ismertem egyiküket sem! A legmegbízhatóbb tag tehát Chicchan maradt, elvégre az osztagom tagja, rossz ember nem lehet. Cool Bár ebben az is közrejátszhat, hogy shinigami, és nem ember… Rolling Eyes Persze semmi újat nem tudtunk meg tőle, mondjuk, ha adu lenne a kezemben, én sem árulnám el idegeneknek. :/
- Nem lehet tudni Chicchan, hogy miért kell megkeresnünk, de ez a cél jobb a semminél, legalább haladunk kicsit a dobozban ücsörgés helyett! ^_^ - Legalábbis biztosan több értelme van annak, hogy megpróbáljuk követni a szabályokat, mint ellenszegülni, mert a csalókat megbünteti ám az admin! SurprisedHogyan tudunk meg többet, ha nem kérdezhetünk rá senkitől? - Vakartam meg a fejem, mert ez elég gonosz dolog volt, lévén információt úgy a legkönnyebb szerezni, ha beszélgetésbe elegyedünk másokkal!
Persze időnk, nos, az nem nagyon volt, mert megint előkerült a kertváros, de legalább most nem néztem át rajtam! *^* Nem a furcsálló tekintet volt, amit vártam volna tőlük, de ez Yo~chan rosszalló nézéséhez képest semmi volt, így nem is zavartattam magam tőlük, biztosan csak a velünk játszadozó szeretne elérni ezzel valamit, de rajtam bizony nem fog ki. Cool Arra pillantottam, amerre Eiji~kun mutatott, és talán nem is mondott rosszat, hiszen ebbe a kisvárosi környezetbe nem nagyon illettek be az ott álló épületek, ésszerű lett volna tehát ott megkezdeni a keresgélést. De vajon eljutunk-e addig öt perc alatt?
Aztán csak pislogtam, hogy értékes időnket mivel üti agyon a gyanúsak között is gyanús férfiú ifjú tisztem felé. Kis atyai érzés zúgott át rajtam, elvégre Chicchan mégis csak a tisztem, és Miyoko~taichouchan biztosan azt várná el tőlem, hogy mint olyan vigyázzak rá. Nem, mintha bármelyik Juuichibantais védelemre szorulna, de jelen esetben indokolt közbeavatkozásom! ˘o˘ Sokáig nem is kell gondolkoznom, miként bírjam rá arra, hogy tartsa az illő távolságot, hisz mint olyan, ő tudja merre is kell menni, lévén ő látta azt a démont, vagy micsodát. Elhúztam tőle Chicchant, nehogy tényleg megkapja a neki járó verést, mert annak nem lett volna jó vége, és lehet jótékony álomba ringott volna egyetlen ütéstől, de nekünk még szükségünk volt rá.
- Chicchan nem pusztít el jelenleg senkit, majd megfontolja, ha kijutottunk innen! ˘_˘ - Mondtam ellentmondást nem tűrően, mert azért a lánynak még én voltam a felettese, és ez még itt is jelent valamit… - Eiji~kun, inkább mutassa az utat a démon felé, hogy ez mielőbb bekövetkezhessen! Surprised – Próbáltam a másikra is hatni, remélve, hogy ez használni fog, és elindulhatunk végre.
A magam részéről ideiglenesen osztagtársam testőréül szegődtem, bár nem az ő védelmében, sokkal inkább újdonsült GPSünk miatt, nem lett volna jó, ha egy ilyen baklövés miatt itt ragadnánk. Megvártam, hogy elinduljon Eiji~kun, elvégre neki kellett diktálnia a tempót, hiszen Chicchannal mi ismertük a villámtánc titkát, de hogy erre a két férfi képes lehet-e, arról nem sok fogalmam volt, vagyis inkább a semmivel egyenlő. Egyre távolabbi reménynek tetszett, hogy csak elaludtam a padlón a sok munka miatt, pedig mostmár annak is jobban örültem volna, ha Yo~chan „kedves” ébresztőjére kellene felkelnem…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 34
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Kedd Május 06, 2014 1:23 am

Earl kezdeményezésére mindenki a szeszélyes démontól próbál információt szerezni. A beszámíthatatlan ötödik osztagosnak azonban eszében sincs ténylegesen segíteni. Nagy adag közönnyel bök a felhőkarcoló irányába, ezzel viszonylagosan behatárolva a csapat feladatául kapott démon keresési helyét.
A csapat érthető módon démon felkutatása mellett dönt. Elindulnak az elnagyolt terület felé, remélhetőleg a szórakozott ötödik osztagos vezetésével. A démon egyenesen a tőrként égbe nyúló épülethez masírozik. Elérve a fekete üveggel végigrakott felhőkarcolót, azonban balra mutat. Hatalmas építményt körbe vevő négy, nyolc és tízemeletes társas házak felé fordul. Célja, hogy mindenki elkerülje a gigantikus építmény előtt gyülekező rohamosztagos rendőröket. Ha még se sikerülne, a piros-kék villogók mögött sorakozó kommandósok kérdés nélkül tüzet nyitnak a csapatra.
Kompánia előtt ott a lehetőség, bevessék magukat a sokkal alacsonyabb épületek közé. Emellett teszik le voksuk sem lesz jussuk békés városnézés. Az épületek között lavírozva nem ússzák meg a tetőkön elbújó mesterlövészek és őket biztosító rendőrök golyózáporát. Azonban futás közben feltűnhet egyre több házak mögött, mellett megbújó sikátor fedi fel magát. Igazi útvesztő labirintus öleli körbe a gócpontként szolgáló fekete erődöt. Ügyesen tekeregnek az épületek között, hamar menedéket találhatnak valamelyik nyitva hagyott pinceablak formájában, hacsak maguk nem ütnek bejáratot.
Bármelyik épületbe bemászhatnak, akár rajtuk keresztül is közlekedhetnek. A tégla tákolámonyok másfél méteres távolságban vannak egymástól. Némi ügyességgel könnyen át lehet ugrani egyikből a másikba. Néhány között erős drótkötelek vannak kifeszítve, melyeken szintén lehet menekülni. Viszont a helybeli lakosok továbbra sem barátságosak. Legtöbben szúrós szemekkel lesnek ki lakásaikból, azonban megeshet egy-két merészebb civil sodrófával, késekkel, székekkel, berendezési tárgyakkal rontanak a behatolókra. Mindent megtesznek, ne legyen egyszerű dolguk.
Menekülés közben az idő egyre fogy. Az épületekben, vagy azok között rohangászva, akár együtt, akár szétválva bolyonganak, miközben a zöld hajú démonnak se híre, se hamva.

Dámdám!:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Pént. Május 09, 2014 3:43 am

Hatalmas nyomást érzett a halántékánál. Leginkább úgy lehet leírni, mint a fájdalom az ostobaságtól. Earl számára nagy mentális kínokat okoztak a társai, legalábbis ami a hímeket illeti. A nőstény még tűrhető volt, nem tett fel semmi ostoba kérdést, és nem is fárasztotta a sárkányt azzal, hogy beszélgetést kezdeményez. Sőt! Megemlíti azt is, hogy a felvett neve egy sorozatban is megtalálható, mint cím. Körültekintőbben kellett volna megnevezést választania. Pedig csak egy átlagos nevet keresett, amivel nem fog feltűnést kelteni, de a sajnálatos véletleneknek köszönhetőnek ezt a célját nem sikerült elérnie.
- Nocsak, nem mondja? Ez esetben utána fogok járni ennek a… mit is mondott? Sorozatnak- tökéletesen megjátszott érdeklődés volt a hangjában, ajkán pedig egy halvány mosoly. Ami akkor is megmaradt, amikor a nemzetiségéről érdeklődtek.
- Nos, Mr. Mizushima, ha nem okoz hatalmas kellemetlenséget, akkor szeretném továbbra is ezt a formális megszólítást alkalmazni. Azokban a körökben, ahol megfordulok, megkövetelik ezt a viselkedést. Kérdésére pedig visszatérve, Amerikai vagyok, némi indián vérrel. Ön pedig Japán felmenőkkel rendelkezik, ha nem tévedek. Érdekes, nem gondoltam volna, hogy Soul Society polgárai és katonái közt is megtalálhatóak a különböző rasszok.- barátságosan érdeklődik, pedig legszívesebben letépné a férfi fejét, és egy karóra tűzné, ám erre jelenleg nem túl sok esélyt lát. S’ azt a tényt sem szabad elhanyagolnia, hogy jelenleg egymásra vannak utalva. A több mindig jobb, legalábbis akkor, ha valakiket fel kell áldozni, vagy éppen feltartásra is alkalmasak lehetnek.
Sajnálatosan az Eiji nevezetű személy nem tudott mindenben segíteni, ám abban igen, hogy merre is kell haladniuk. Nem is foglalkozik a továbbiakban a többiek perbeszédével. Kivárja, még elcsendesednek végre, és elindul a társaságuk, követve Eijit. S’ miután megtettek némi távolságot, már mutogatni is kezd egy másik irányba. Láthatólag okkal is, mivel az emberi rendfenntartó erők megjelentek, és tüzelésbe kezdtek. Nem hangzott el semmi felszólítás a megadásra, még csak figyelmeztető lövést se adtak le. Mélységesen felháborítja Earlt ez a fajta viselkedés. Úgy döntött, hogy ideje levezetni a felgyülemlett feszültség egy részét. Amit a társaság okozott, az ostoba kérdések, és a helyzet, amibe belekényszerült. Nem különösebben foglalkoztatta, hogy az alkalmi parterei közül valaki is vele tart, vagy se.
A kommandósok felé fordult, és kimért lépéssekkel indult meg feléjük. Sétálás közben elkezdte felhajtogatni a zakója ujját, könyékig, majd így tett az ingjével is. Nem szeretné a keletnél jobban tönkretenni. Sajnálatosan egy rendőr az arcát találta el. Némileg hátra, és oldalra dőlt a feje, az arcán semmilyen érzelem nem látszott, csak lassan visszahelyezte az eredeti állapotba a fejét. Majd megidézte a dárdákat, mind az öt darab, fekete, két méter hosszú dárdát. Mindegyiket a kommandósokra küldte, és ha jól látta, két darab egyszerre nyársalt fel két-két rendőrt, a maradék három pedig egyet-egyet. Gyorsítani kezdett a lépésein, miközben megidézte a fedett testrészeire a pikkelyeit, az arcán, nyakán, és az alkarjaira nem. Természetesen az érzékei közül a hallását erősítette meg, arra még szüksége lehet. Majd gyorsított a léptein, amik végül futásba teljesedtek ki. Kerülgette a lövedékeket, mert nem szerette volna, ha a ruhája még több kárt szenvedne el. S’ mikor megérkezett a kommandósokhoz átváltoztatta a belső szerveit, hogy képes legyen tüzet okádni, és a feketetüzes poklot szabadította rá a rendőrökre. Pillanatok alatt elégtek, és csak a megfeketedett csontjaik maradtak hátra. Maradt még néhány rovar, akik talán már rájöttek arra, hogy hatalmas ostobaság volt rátámadni a sárkányra, aki visszaalakította a belsőségeit, és immár az egész karját átváltoztatta. Megrogyasztotta a térdeit, majd egy nagyobb ugrással két férfi előtt termet. Az egyiknek elkapta a nyakát, és egy rántással kitépte a nyelőcsövét, nem csak a vér spriccelt ki, hanem némi hányadék is. A jelek szerint az eddig látottak nem voltak túl kedvezőek a gyengébb gyomrúakra. Még mielőtt lőhetett volna a társa, és elérhette volna a hányadék, Ear elkapta a fegyvere csövét, és az ég felé tolta fel, majd közelebb lépet a féreghez, beledöfte a kezét a gyomrába és kitépte a beleit, amiket a biztonsági szerv egy másik tagjának az arcába dobta.Elterelve a figyelmét, még odaért hozzá, és lentről, felfelé szúrt a karmaival, átdöfve az állát, begörbítette az ujjait, majd egy rántással letépte a férfi álkapcsát.
- Mocskos lett a karom. Mélységes undorral tölt el ez a testváladék.- meghallotta, ahogy egy ravaszt meghúztak, a lövedék elől pedig oldalra lépet. Ránézet a féregre, majd kihasználva emberfeletti gyorsaságát már ott is termett mellette. Megragadta a karját, és egy rántással kitépte a helyéről, és elvette a fegyverét, aminek a csövét, a mellette álló férfinak a nyakán döfte keresztül. A férfi szörtyögő hörgése arról árulkodott, hogy nem kifejezetten élvezte ezt, de nem is az volt a fontos, hogy élvezze, hanem az, hogy belehaljon. Ahogy látta, volt még egy a közelében, bár ez az alakon már nem nagyon látszott, hogy bármit is akarna csinálni, de a biztonság kedvéért Earl végigkarmolta az arcát, vagy inkább végighasította, és ezáltal már ez az alak se okozott több fejfájást. Remélhetőleg már szabad, vagy éppen szabadabb az útja a felhőkarcolóig, bár ha valaki ismét az útját állná, vagy megpróbálna rálőni, nos, természetesen végez vele, a lehető legfájdalmasabb módszerrel.
- Ez kellemetlen. Túl mocskos a kezem ahhoz, hogy megigazítsam a ruhámat, nem beszélve arról, hogy a szégyen megöl, amiért ilyen gyűrőt lett. Mit nem adnék egy csapért, ahol megmosakodhatnék, és egy vasalóért, ahol rendbe szedhetném a ruházatomat.- fájdalmasan sóhajtott egy hatalmasat. Egyre zavaróbb ez az egész, túl káros a megjelenésére az egész. Hiába szüntette be a pikkelyeket, és a hallását, és tért vissza a teljes emberi alakjába, a vér még mindig megmaradt, és a gyűrődések is.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 89
Age : 25
Tartózkodási hely : Idegszanatórium
Registration date : 2009. Feb. 26.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szomb. Május 10, 2014 7:11 am

Arcára kiülő döbbenettel veszi tudomásul a hosszú hajú férfi félbe merészeli szakítani művészi jelenetét. Szívét szaggató fájdalommal kap mellkasához, micsoda kín érte azzal, visszautasítják szolgalelkű szándékát. Egyenesen sértő a hölgy mellé lépett férfi önkényesen dönt sorsáról, miközben kérdését a mennyei színekben pompázó tüneménynek címezte. Ám, legyen! A kegyetlen visszautasításukat elfogadja, bár a férfit örömmel tépné apró cafatokra. Boldogan tépné ki nyelvét, metszené fel gyomrát és gyújtaná fel átkos testét, megtapasztalja a pokol perzselő dühét. Átjárta a féktelen düh, amiért ellene hangolta piros pipacsát. Vér után ácsingózó karja remegett az elégtételért, hisz immár semmi sem gátolta képességei használatában. Azonban akaratának eleget téve meghajolt. Engedelmes kutyaként, lassú léptekkel hátrált, minél távolabb kerülhessen tőlük. Egyelőre visszafogta indulatait és meghagyta az átkozott pióca életét.
-Ahogy alantasan osonó alkalmatlanságod óhajtja~♫-
Néhány méterről még kósza pillantást vet paradicsomban daloló fülemüléjére, hátha megkönyörül alázatos személyének. Nem tenné, sincs miért kétségbe esnie. Tartani fogja szeszélyes indulatait a kiszabott feltételhez. Addig nem teszi fel újra ajánlatát, míg véget nem ér a küldetés. Lényegében örült az ultimátumnak. Talált némi motivációt, hogy az értelmetlen ténfergésen kívül, ténylegesen a feladat teljesítésére összpontosítson. A csapat hálás lehetett a fekete listájára került férfinek…
-Gyorsan végzek, visszatérhessünk gyalázatos valóm gyámolító válaszodra~♥!-
Eszelős mosollyal harapott rá saját mutatóujjára. Az előttük álló teendőnél sokkal jobban lázba hozta, vajon rabszolgája lehet egy újabb vörös hajú ábrándnak, avagy visszautasítását kénytelen lesz gigája kitépésével jutalmazni. Szétvetette az izgatottság, mit fog neki mondani, de emlékezett a férfi kényszerű utasítására is. Alkunak eleget téve, erőt vett magán. Nem engedett utat a benne tomboló érzelmeknek.
Önfeledt röhögéssel fogadta az ereiben kavargó őrületet. Régen volt szerencséje szemtől szembe kerülni saját veszettségével. Boldoggá tette a nosztalgikus érzés, melyet annyiszor tapasztalt a Pokol kapuján belül. Rajta múlt volna, még jobban elmerül a kellemes emlékek között, azonban félre tette önző szándékát. Sebes léptekkel indult az égig szökő épülethez. Egyenesen a bejáratnál tolongó kommandósok karjaiba rohant. Eszébe sem jutott lassítani, míg látó közelbe nem ért hozzájuk. Nyilvánvalóan legkisebb mértékben sem volt célja biztonságban elvinni mellettük a csapatot. Tudatosan magukra vonta a rendfenntartók figyelmét és az utolsó pillanatban váltott irányt. Hirtelen lendülettel fordult jobbra, bevethesse magát a téglaépület árnyékába.
Legkisebb mértékben sem érdekelte a többi érkezővel mi történt. Elmeháborodott kuncogással kukucskált a kommandósok felé sétáló férfi után. Az elé táruló látvány mélyen megérintette öldöklésre szomjazó lelkét. Egész testében beleborzongott a fröccsenő vér, repkedő belsőségek, felcsapó lángok bűbájos panorámájába. Feltüzelte pusztításra teremtett lelkét, micsoda profi mozdulatokkal oltják ki a szánalmas emberi életet. Több, még több rombolásra, szenvedésre, sikolyra, halálra vágyott. Képtelen volt tovább féken tartani indulatait. Elrugaszkodott az épület falától, ahol szembe került az első váratlan meglepetéssel. Fentről lövések érkeztek, melyek egyáltalán nem rendítették meg elhatározásában. Széles vigyorral idézte meg sárgás tüzgömbjét. Megbabonázottan tartotta arca elé kicsike lángnyelvekkel körbe ölelt tenyerét. Idejét sem tudta, mikor engedhette szabadon démoni erejét. Féktelen öröm járta át, végre használhatta képességeit.
-Meg…fogtok…HALNI!~♥-
Üvöltötte a tetőn állomásozó embereknek, ahogy útjára eresztette hűséges társát öt kicsiny tűzgömb formájában. A szemre apró bombák hatalmas robbanással csapódtak az épületbe. Ennyivel, azonban nem elégedhetett meg, hiszen sokkal több pusztítás várt még rá a többi téglafal tetején. Bele sem gondolt mit tesz, vagy mit lenne ésszerű cselekedni, előhúzta fegyverét. A kezében tartott lélekölő azonnal reagált érintésére. A démonfejjel díszített kard pillanatok alatt vette fel eredeti alakját. Hat méter hosszúságú ostorrá változott. Vígan tekergőzött gazdája mellett, aki örömmel indult teljesítse fegyvere kívánságát, hogy kioltsa vele minél több ártatlan életét.
A tűzlépcsőt igénybe véve szökkent fel az épület tetejére, onnan indíthasson támadást. Szisztematikusan, egyik tetőről a másikra ugorva csapott oda fegyverével. Az ostorba vezette a tenyerében gyűjtött tüzet, így még hatékonyabbá téve a fájdalom okozását. Nem érdekelte kit öl meg, kit hagy életben. Végtelen szenvedést akart maga körül tapasztalni. Azt akarta, halálért könyörgő kórus csengjen füleiben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 25
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szomb. Május 10, 2014 9:01 am

Nem kevéssé megütközve lestem a hadnagyomat, mikor helyettem válaszolt! Holott mindenki tudja, vagy aki nem, az is sejtheti, hogy már bő kétszáz éve nagylány vagyok annyira, hogy képes legyek elcseverészni, főleg ha engem is érdeklő témákról van szó! Ráadásképp beszélgető partnerem jelen esetben, a maga kissé furcsa nemében, kifejezetten úriemberként viselkedett. Így hát Mizushima~sanra pillogtam elmarasztalón. Még Shiontól se tűrtem el sosem, hogy helyettem beszéljen, így mástól se fogom! Ám mielőtt rendett tehettem volna hadnagyom körébe, Eiji~san már el is hátrált. Micsoda világ... Még egy kósza pillantást küldtem felé, ám rövid időn belül elterelték a figyelmem. Döbbent csodálattal lestem, hogy mit művelt Earl nevű társunk. Mit tehettem volna? Némán, és kissé talán csillogó szemekkel adóztam már-már művészi pusztításának. Ha eleddig nem is kattant volna át teljességgel a kapcsoló a fejemben, ez elég volt. Főleg, mikor Eiji~san is rákontrázott. Végig száguldott az ereimen a jeges érzet. Kérés nélkül váltott a kardom shikai alakra, miközben elővéve, vérvörös szemekkel indultam el jómagam is az épület felé. Az áldozatokkal ellentétben, harctéren nevelt gyomromnak kicsit se volt zavaró a körülöttem fékevesztetten tomboló halál. Szép, könnyed léptekkel indultam el befelé. Nem különösebben zaklatott a körülöttem támadt fejtelen zűrzavar és kavarodás. Egész addig a légynek se ártottam, amíg az első alak belém nem kötött. Villámtánccal tértem ki a lövedéke elől, majd pont az orra előtt jelentem meg. Elkaptam a fegyvert tartó kezét, és egy kézzel tartva kényszerítettem, hogy a vérvörös, embertelen szemeimbe nézzen. Nem csak azért voltak embertelenek, mert semmi emberi érzelem nem tükröződött bennük, de azért is, mert lelkiállapotomnak megfelelően hasított volt a szembogaram. Hidegen, és kissé talán sötéten rámosolyogtam. Egy-két pillanatig hagytam a szerencsétlen párájának, hogy kiélvezze a látványt, lévén ez volt neki az utolsó, majd a pengém a torkánál tartva mellé léptem. Ám nem volt idő, se alkalom a gáláns mozdulatokra. Ugyanazzal a rántással, amivel elmetszettem a torkát, egy másik alaknak az orrába könyököltem, majd őt is a pengémbe részeltettem. Az akciózsaruknak, úgy tűnt lovagiasságot is oktattak a zsaru-akadémián, mert  valamennyien a magányos, elveszett hölgyet akarták jótékony gondjaikba venni. Szóval ideje volt táncba lendülnöm, már csak hálából is lelkes jóakaratukért.
~ A könyvben amit olvastunk nem ilyenek voltak... ~ futott át az agyamon.
~ Én se ilyen voltam Édes! ~ büszkélkedett Ezüstke, miközben tette a dolgát. Nem válaszoltam, lévén épp el voltam foglalva, hogy a közelembe siető alaknak az ágyékába lépjek, majd mikor összegörnyedt, az állába rántsam a térdem, végül a vállát fél kézzel megragadva, átperdüljek felette, miközben a másik kezemben a pengémmel elmetsszem a torkát. A mögém siető egyedeket így pár percig elvakította a társuk kifröccsenő vére. Nem bántam a dolgot, hogy egy kis nyugalomra számolhattam a részükről. Pont ezért, hátra se tekintve megadtam a kegyelem döfést az áldozatomnak, pontosan a szívébe találva. De csak nem akartak elfogyni felőlem. Úgy sejtem, valamiért abba a tévhitbe ringathatták magukat, hogy az őket ostromlók közül csakis a nő lehet a leggyengébb láncszem. Ez se tett jót amúgy is fagyos hangulatomnak.  Ahogy a vért leakartam csapni a nagamakim pengéjéről, újfent akadályba ütköztem. Hát adtam a pengémre pár tíz kilót, éreztem, hogy az szinte félbe vágta a férfit előttem. Nem volt sem időm, sem hangulatom foglalkozni vele. Ideje volt megtanítanom a bagázsnak, hogy tiszteljék az ember vagy shinigami pengéjét. Az egyikük a mocskos kezével akart Gingitsune pengéjéhez érni, levágtam a karját, majd a torkát.
De már torkig voltam ezekkel az alakokkal. Unalmasak és egyhangúak voltak, míg én ott forgolódtam, táncoltam közöttük. Hajolgattam-ugráltam el a felém küldött lövegek elől. Még gondolnom se kellett nagyon, Gin~chan tudta mire vágyom ilyenkor. A pengém szalagként omlott le a markolatról. Sarokperdüléssel kezdtem kűröm újabb részét. Közben persze magam körül forgatva a szalagom. Négy ember kezdett volna fejetlen menekülésbe, ám kissé elkéstek vele, útközben elvesztették becses fejük. Én pedig már perdültem is tovább, ám most a levegőben, szaltóval is rásegítve a haladásomra. Már nem figyeltem, hogy kiket, vagy hány egyedet ölök meg. Csak haladtam tovább, a fülembe csengő zenére járva a haláltáncom. Ezzel a harcmodorral pusztán annyi volt a probléma, hogy igen sok vérrel járt, amit nem mindig sikerült teljesen elkerülni. Már azon kezdtem el morfondírozni, hogy le kellene vetnem a göncöt, mikor egy eltévedt kósza lélek hátba akart lőni. Bosszantó, ha az ember lányát még rendesen vetkőzni se hagyják, mikor épp arra támad ingerenciája! Villámlépéssel tűntem el a lövedéke elől, majd a vállain megjelenve a koponyájába állítottam a pengém, végül könnyed mozdulattal kirántottam, lecsaptam a vért a pengéről, majd a térdre csukló halott válláról lelibbenve indultam meg az épület felé.

______________


spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mizushima Shuuichi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Szomb. Május 17, 2014 5:43 am

Elgondolkoztatott a kérdés, mert amíg az Emberek Világába nem kerültem, nem is igazán foglalkoztatott, vajon megismerhetőek-e a különböző országokból valóak. Surprised Ott pedig rá kellett jönnöm, hogy megannyi kultúra van, ráadásul annyi féle nyelv, amit egy egész élet alatt sem lehetne megtanulni! Bár szerencsére az éneklés miatt a japán mellett újabb hármat sikerült elsajátítanom a rajongók, és a menedzserem nem kis örömére. Hiába, ha az ember felé elvárások vannak, akkor kénytelen teljesíteni. Rolling Eyes
Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy végül senki sem fog megölni idő előtt senkit, legalábbis nem a csapatból, már, ha nevezhettem annak négyfőnyi kis társaságunkat. Mosolyt erőltettem arcomra Eiji~kun felé, elvégre engem csupa jó szándék vezérelt, és csak az életét féltettem, mert botor dolog magunktól kérni bármilyen erőszakos dolgot egy tizenegyedik osztagostól. Főként, ha az a valaki nem sokkal ezelőtt akart összeverni egy acéldobozt. Nem szerencsés dolog az, én mondom!
- Várjunk csak, te most burkoltan sértegettél? >.> - Motyogtam, majd összehúzott szemmel a férfi felé pislogtam, mert nem teljesen volt világos, hogy mit is akart mondani.
Aztán elengedtem egy sóhajjal a dolgot, elvégre bizonyosan mindenki feszült az itteni események miatt, nem lenne jó emiatt egymás torkának esni, és főként nem lenne jó, ha az én torkomnak esne valaki. Neutral Követtem a megiramodó Eiji~kunt abba az irányba, amerre korábban is mutatott, a hatalmas épület New York-ra emlékeztetett, bár ott talán magasabb felhőkarcolók is magasodtak, amik csillogva nyújtózkodtak a felhők fölé. Megnyugtatott az is, hogy a többiek sem maradtak le, hanem velünk együtt indultak el, egészen addig, amíg fel nem fedeztem a rendőrség ismerős fényeit, majd az épület előtti emelt módszeres barikádot is. Az első lövedékek elől szinte automatikusan húzódtam a lakóépületek takarásába, ahonnan haragos tekintetek vetültek rám, mintha valakinek a gyerekét éppen a szemük láttára löktem volna fel, pedig ilyesmiről szó sem volt, nagyon körültekintően vetődtem arrébb! ˘_˘
Aztán a nagy zajra úgy döntöttem, ismét kikandikálok, nehogy lemaradjak az eseményekről, elvégre a Juuichibantai hadnagya lennék, vagy mi’ fene! Talán nem kellett volna ennyire lelkesnek lennem, mert a szemem elé táruló látvány eléggé elkomorított. Magam is érzékeltem, hogy a rend éber őrei nem látnak minket szívesen, azonban a többiek pusztítása olyannyira visszazökkentett a valóságba, ahogy szinte élvezettel fürdőztek az ellenfelek vérében, hogy a korábbi mosoly mintha ráfagyott volna az arcomra. Ismét rá kellett ébrednem, hogy a Gotei Juusantai egy katonai erő, amivel nem lehet viccelni, és a tagjainak egyetlen dolga, hogy parancsra öljenek. Ezt olyan könnyedén felejtettem el az elmúlt kétszáz évben, mintha csak menekültem volna ezen tény, vagy az árulás, és minden fajta nemesi intrika elől. Talán valóban ez is volt a helyzet, nem szívesen emlékeztem olyasmikre, amik közben barátokat veszítettem, vagy a családomat érte fájdalom, az ilyen dolgokat jobb nem feleleveníteni.
Mély sóhajjal fújtam ki a levegőt, majd villámtánccal lendültem előre, hogy ne maradjak én sem senkinek adósa, bár sokkalta gyengédebb módszert igyekeztem alkalmazni, mint a többiek. Nem nyúltam zanpakutoum felé, jól tudtam, hogy pusztakézzel sokkal könnyebben fogok szót érteni ellenfeleimmel. A legalacsonyabb házat választottam lendület vételhez, és szép lassan emelkedtem az utca felé, a tetőket használva arra, hogy minél előrébb jussak. Az ott megbúvó orvlövészek voltak célpontjaim, akiket szinte nesztelenül közelítettem meg, majd néhány mozdulattal tettem hátulról harcképtelenné, mialatt azzal foglalatoskodtak, hogy a frontális támadásért felelős társaimat tegyék harcképtelenné. A többiek is igazán figyelhettek volna arra, hogy nem csak a földön kuporognak efféle fegyveresek, hanem bizony fentről is rájuk fenik a fogukat.
Dolgom végeztével szökkentem tovább a következő épületre, hogy azt is megtisztítsam a szemfüles strázsáktól, nem kell nekik ennyire sasolniuk, egyedül is megoldjuk a közlekedést. Az ott hasalók már sokkal éberebbek voltak, így észrevették közeledésemet, ám esélyük sem maradt arra, hogy fegyverüket ellenem fordítsák, egy egyszerű Oni Dekopinnal söpörtem le őket rejtekhelyükről. Számomra nem volt vészes ez a magasság, elvégre a talpam alatt összegyűjtött reishivel bármikor lassíthattam a zuhanás sebességét, de abban kételkedtem, hogy ezt az itteniek is meg tudták volna tenni, és ezt a felvetést tompa puffanásuknak hangja is igazolta.
Nem időztem ott sem sokáig, mert úgy tűnt, mintha kicsit lassabban haladnék társaimnál, így a soron következő tetőn tartózkodókat vettem kezelésbe. Minden egyes harcképtelenné tett ellenfélnél kezdtem érezni, mennyire nem hiányzott az, hogy másokra kezet emeljek, pedig ez nem elkerülhető a jelen körülmények között sem. Nem sajnáltam őket, elvégre nem csupán meg akartak minket állítani, hanem valószínűleg mindenfajta lelkiismeret furdalás nélkül végeztek is volna velünk. Inkább csak a fásultság, ami ismét erőt vett rajtam, akárcsak sok-sok évvel ezelőtt, önkéntelen száműzetésem előtt.
Az utolsó delikvenst is félredobtam, immár a többieket is ki tudtam venni szabad szemmel, legalábbis, ami Chicchant, és Earlt illette, Eiji~kunt idő közben szem elől tévesztettem. :/ Amíg korábban a rendőrök lepték el a terepet, most inkább csak a kisebb-nagyobb darabjaik borították az aszfaltot, s mintha még a lakók is visszább húzódtak volna az embertelen pusztítást láttán. Nemes egyszerűséggel ugrottam le az épület tetejéről, ami csak néhány méterre volt osztagom tisztjétől, és az amerikaitól. Talpra érkezésemet egy kis reishivel tompítottam, így nem kellett attól tartanom, hogy a térdem a medencémig csúszik, és ezentúl esetlegesen törpeként kell élnem az életem. Nem, mintha gondom lett volna velük, de szerettem a jelenlegi magasságomat.
- Chicchan, van egy kis… khm… Neutral - Egy fehér zsebkendőt nyújtottam felé, hogy megtörölhesse arcát, amit enyhén szólva is összekent a rend őreinek vére. – Sajnálom Earl~san, nincs több zsebkendőm, viszont az ilyen épületekben általában minden emeleten van mosdó. – Biccentettem fejemmel a felhőkarcoló felé, hátha ezzel rávehetem, hogy induljunk neki, és ne ácsorogjunk itt napestig, míg megérkezik az erősítés, vagy lejár az időnk, nem szerettem volna még egyszer nekifutni ennek a borzalmas körnek. – Nos, itt fogunk várni, vagy elindulunk, és megnézzük, mit tartogat még ez a hely? – Tettem fel hangosan is a kérdést.
Nem volt különösebben rossz a gyomrom, de nem esett jól, hogy térdig kellett gázolnom más emberek belsőségeiben, valahogy visszás volt, és abszurd az egész helyzet. Főként, hogy csak most lett számomra is gyanús, nem csak, hogy láttak minket ezek a rendőrök, holott rajtam bizonyosan nem volt gigai, de még a fegyvereik is fogtak rajtunk, ami több mint furcsa! Kezdett egyre rosszabb érzésem lenni a helytől, mintha csak egy groteszk álom lett volna, amiből nem tudtam, miként is lehetne felébredni.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Abarai Renji
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 394
Age : 34
Tartózkodási hely : Pont ott!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 40

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Csüt. Május 22, 2014 11:58 pm

Csapat egyöntetűen a harcot választja, de magányos farkasokként veszik fel a kesztyűt. Mindenki saját szakállára cselekszik. Earl kegyelmet nem ismerve tépi szét a felhőkarcolót eltorlaszoló rendőröket. Mellé csatlakozik Chiyo, aki kecses táncmozdulatokkal és kardcsapásokkal ritkítja tovább a felhozatalt. Velük szemben Eiji és Shuuichi a tetőkön meghúzódó lövészeket hatástalanítják.
A mészárlásnak, érthető módon hamar vége szakad. Az átlagos emberek nem okoznak fejtörést a társaságnak. Fekete épületbe jutás rutin feladatnak minősül. Shuuichi javaslatára, - Eiji kivételével, aki később csatlakozik hozzájuk- mindenki beleegyezik az előttük tornyosuló üvegkupola feltérképezésébe.
Megindulnak a lépcsőkkel kihangsúlyozott bejárathoz. Az ajtó látszólag teljesen belesimul az üveglap falba. Nics rajta kilincs vagy fogó. Az egész tökéletesen sima, összefüggő, sík felület képvisel. Modern kinézetéhez mérten, fotocellás ajtóval rendelkezik. Társaság számára egyértelmű a teendő: közelebb lépnek, magától kinyílik. Ez az egyszerű módszer eredménytelennek bizonyul. Mozgás ellenére az ajtó meg sem moccan. Bejutás legkönnyebb formája, betörni az üveget!
A vandálkodás akadály nélkül megtehető. Átlagos az anyag minősége, gyerekjáték rést ütni rajta. Törés folyamatában, viszont furcsa jelenségnek lehetnek szemtanúi. Erőkifejtéstől az üveg nem megszokott módon csattan szét. A kemény anyag hirtelen ruganyos masszává változik. Hatalmas hullám keletkezik az erőkifejtés helyén, amitől az egész felület viharos tengerként fodrozódik. Szökőárként halad üveglapról üveglapra, míg eléri az épület sarokpontjait. A nyomás elviselhetetlen erejűvé válik. Időzített bombaként robban ki az egész fal, ezzel mindent beterítve a szanaszét repkedő üvegszilánkokkal.
A szükségesnél nagyobb rés immáron előállt a csapat részére. Kényelmesen besétálhatnak a külsőhöz igazodó, koromfekete folyosóra. Falak mögé nem lehet belátni, csak önmaguk visszatükröződő képével találkoznak szembe. Fényt a félméterenként, kétoldalra felhelyezett neoncsövek szolgáltatnak. A folyosó másfél méter széles és két méter magas, ami emlékeztetheti őket az kiindulópontnak számító kockára. Ahhoz hasonlóan zárt helység. Ellentétben a kockával, ebből egyenes út vezet a kijárathoz. Végén sokkal világosabb tér található. Az élettelen közegbe némi emberi jelenlétet csempész a személyzet által széthagyott felmosó vödör, takarító és szobalány kocsi benne törölközőkkel, ágynemü huzatokkal és vasalóval (kellemes szépülést, Earl Wink ).
Felfordulásból kikövetkeztethető, sietősen távoztak. Vélhetően számítottak a csapat érkezésére és kiürítették az épületet. Valaki, vagy valakik egy lépéssel előttük járnak. Akárhogy legyen, továbbhaladnak. Elérnek a csarnok méretű terembe. Valószínűleg ez az épület valós előtere. Több tíz méter magas, fényárban úszó helység. Igazi törpéknek érezhetik magukat. Életnek azonban továbbra sincs jele. Minden tökéletesen kihalt.
Továbbmenetelésük vérfagyasztó kacagás zavarja meg. Forrása megállapíthatatlan. Az erős visszhangtól képtelenség rájönni, honnan érkezik. Keresgélni, amúgy is felesleges. Hamarosan fekete köd kezd el egyetlen pontra gyülekezni. Velük szemben megállapodó anyagból mindössze egy fej emelkedik ki. Oszlásnak indult arcával, néhol lógó bőrével, hiányos, elsárgult fogsorával és jócskán megritkult hajával szemléli a táraságot, már amennyire észleli. Bal szemén szürkehályog, míg a jobb teljesen véreres. Valószínűleg nem sokat láthat. Kezdetben némán lebeg a csapat előtt. Nem válaszol kérdésekre. Nem támad.
-Raug mond, megállít titeket. Vermo engedelmes Raug-nak. Vermo megállít titeket! Vermo megöl titeket!-
Széles mosolyától leesik bal füle. Hirtelen a csapat mögé tekint, ahonna érkezőben segítsége. A kompánia mögöttük hangos csoszogással és nyöszörgéssel az előbb kivégzett rendőrök sorakoznak fel. Mindegyikük esetlenül, szaggatott mozgással közeledik. Igazi zombi temető látványát keltik lyukas gyomrukkal, vagy kezükben tartott testrészeikkel. Megölésük látszólag nem bonyolultabb, mint emberi alakjukban. Ebben az esetben, még fegyver sincs náluk. Puszta kézzel rontanak nektek. Ütnek, rúgnak, és alkalom adtán harapnak is. Némi jó hír, ugyanúgy fog rajtuk a penge, ütés és lélekenergia alapú technika. Átmenetileg, eredményesen meg lehet tőlük szabadulni. Ugyanis testük szétesik, de mindig újraformálódik. Különböző végtagjaik teljesen véletlenszerűen egyesülnek. Szüntelen újra élednek és folytatják értelmetlen támadásaik.
Zombikért kétséget kizáróan a ködben lapuló férfi tehető felelőssé. Hatástalanításával, valószínűleg az élőhalottak is eltűnnek. Megtámadása, azonban nem egyszerű feladat. A bábjait mindig úgy navigálja, többszörös sorfal válassza el az ellenségtől. Ha pedig át is jutnak a védelmi vonalon, légnemű teste védi a fizikai támadásoktól. Abban a pillanatban elbújik köd bunkerében áthalad rajta minden fajtájú képesség.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Male
Hozzászólások száma : 43
Registration date : 2012. Jan. 07.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Sárkány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   Pént. Május 23, 2014 4:01 am

Undorral, lenézéssel az arcán nézett végig az élettelen testeken, legalábbis azokon, mik még emlékeztettek egy emberi testre. A legtöbbje már cafatokban, darabokban hevertek a szélrózsa minden irányában. Talán köszöntetett kellene mondania a kéretlen segítségének, mivel időt spóroltak meg azzal, hogy becsatlakoztak ebbe a kis harcnak aligha nevezhető bemelegítésbe. De csak talán. Nem fogják ilyen szavak elhagyni az ajkát, főleg nem ilyen alantas lények felé. Nem kérte őket, hogy a segítségére siessenek, és nem is lett volna rájuk szüksége, ám a legrosszabb, hogy figyelmetlenségük miatt fennállt annak a veszélye, hogy összemocskolják Earlt ruháját, esetleg megvágják azt. Ostoba kis népség, nem tudnak másra gondolni, csak is a saját szükségleteikre, nem foglalkozva azzal, hogy náluk vannak magasabb rendű lények, amilyen Earl is. Hiába nem mondta el nekik, hogy ki is a társaságuk, már a kisugárzásából érezniük kellene, ám még erre se képesek.
- Sajnálatosan hallom Mr. Mizushima. De ha igaza van, és feltehetőleg az van, akkor ne késlekedjünk tovább. Nem szeretném a keletnél tovább magamon tudni ezt a szennyeződést, még ha csak egy álom, vagy illúzió, akkor is kellemetlen érzés.- mondta barátságos, ámde megjátszott hangon. Szerencsére az évezredek folyamán már tökéjre fejlesztette ezt a képességét. Nem létezik olyan személy, aki képes lenne átlátni az álcáján, természetesen kivéve a testvérei, és a még életben lévő sarjai. Mindenki más, aki előtt felfedte a személyiségét, azok a személyek már nem élnek. Ahogy a világ se, ahol satnya létüket eltöltötték. Habár, ha belegondol… egy féreggel, akivel megküzdött, talán az a személy jelenthet némi fenyegetést, bár az emlékei szerint nem mutatkozott be neki, és nem is mondott semmi olyat, ami miatt aggódnia kellene. Igen, nem több, mint egy féreg, akinek sikerült túlélnie a találkozásukat, köszönhetően annak, hogy még nincs minden erejének a birtokában Earl. Bár a jelenlegi körülmények közt erre nem túl hamar kerülhet sor, csendesen kell tevékenykednie, alkukkal, ármánnyal kell elérnie a célját, hogy elkerülje a számára veszélyes elemeket, legalábbis azt, hogy felfedjék.
Rövid sétájuk végén megérkeztek a felhőkarcolóhoz és annak bejáratához, ami sajnálatosan nem a rendeltetésének megfelelően működik.
- Kellemetlen. A jelek szerint meghibásodhatót a bejáratot vezérlő rendszer. Ha megkérhetek valakit, lenne olyan kedves, és ütne egy lyukat valahol, ahol betudunk jutni?- az fel se merült benne, hogy ezt megtegye. A ruhája láthatná a kárát, és az is előfordulhat, hogy valamiféle csapdával is találkozhatnak, ez esetben még jobb, ha valaki a társaságból fogja ezt megtenni. Biztos, ami biztos, még hátrébb is lép, sőt, beáll valaki mögé is, ezzel is csökkentve a károsodás lehetőségét.
Az ütés után, látva a következményeket, már sejtette, hogy mi is fog történni. Nem tartja elégnek, hogy az egyik társát használja pajzsnak, inkább távolabb siet.
- A helyükben eltávolodnék az épülettől.- nem bánja, ha megsérülnek a férgek, de sajnálatosan még szüksége lehet rájuk, így kénytelen segíteni őket, és azt is, hogy elkerüljék a sérüléseket, amik akadályozhatják a társaságot a továbbiakban. Bár a szétroppanó majd kirobbanó üvegszilánkok nem tartoztak ebbe a kategóriába, de fő az óvatosság.
- Ahogy látom, szabad a továbbhaladás.- természetesen nem megy be elsőnek. Hölgyeké az elsőbbség, és még mindig lehetnek valamiféle csapdák. Persze ez szembe megy az előző elhatározásával, de a saját biztonságát még mindig előrébb helyezi másokénál. Ám semmi ilyesmi nem történik, nyugodttan haladhatnak tovább a folyosón, még végül egy némileg színesebb, világosabb térhez érkeznek. Earl szemei pedig azonnal megakadnak az ott felejtett takarító kocsin. Végre szerencsésnek mondhatja magát, ahogy látja, még egy mosdó is található.
- Kérem, haladjanak nyugodtan tovább. Nekem van egy kis elintézni valóm. Hamarosan indulok önök után.- nem különösebben foglalkoztatja a többiek véleménye, részéről bemegy a férfimosdóba hogy ott megszabaduljon a lassan a karjára száradó vértől, és egyéb ocsmányságtól. S’ mikor végre tiszta a keze, akkor visszamegy a szobalány kocsijához, hogy felhasználja a szerencsésen ottfelejtett törölközőket, és végül következhet a fő mutatvány. Bekapcsolja a vasalót, és hagyja, hogy egy kicsit bemelegedjen, majd elsőnek leveszi a zakóját, majd az ingjét, nadrágját. Óvatosan leteríti őket a szobalány kocsira, és vasalásba kezd, elsőnek az ingjét. Szépen minden ráncot kiszed belőle, és amint megfelelőnek gondolja, visszaveszi, majd következik a zakója, amivel azért óvatosabban bánik. De amint azzal is kész, ismét felveszi. Közben pedig eléri őt is az a kacagás. Nem foglalkozik vele, mivel még hátravan a nadrágja, amit azzal is késza többiek után indul, már ha nem várták meg.
Egyre közelebb kerül a többiekhez, és mikor beéri őket, szemtanúja lett az élőholtaknak, és annak a füstlénynek is. Egy kis ideig még nem csatlakozik be a kialakult harcba. Jobbnak látja, ha csak figyel, és így szerez némi információt.
- Elég primitív mágia. Nekromancia alapfok, ha nem tévedek? Ahogy látom, ha meghal az idéző, akkor a testeknek is vége, ez lehet az oka, hogy védi magát a támadásoktól. Legyen kedves Mr. Mizushima, védjen meg, még végzek ezzel a lénnyel, tartsa távol tőlem a testeket. Ne zavarjanak meg a koncentrálásban.- kérte meg barátságos hangot megütve, még ha nem is igazi volt. S’ ha tényleg így tesz az említett féreg, akkor belekezd a mágiába. A tűz illúziója megfelelőnek látszik erre a célra. Nem szükséges a fizikai kontaktus, lényegében elhiteti azzal a füstlénnyel, hogy ég, és ha a féreg elég ideig ellátja a feladatát, és távol tartja a testeket Earltől, akkor így a füstlény elhiteti saját magával, hogy halálra ég, végül pedig megpusztul.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Időkapszula   

Vissza az elejére Go down
 

Időkapszula

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Küldetések Soul Societyben-