-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Hegy mélyén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyCsüt. Márc. 06, 2014 8:53 pm


Engedély: van
Résztvevők:
Kitetsu Raiden
Aikawa Chiyo
Felügyeli: Neliel Tu Oderschvank



Mesélés:
Lidércek tűntek fel a Kóbor Lelkek városában, és hogy a szerencsétlenséget megakadályozzák, megelőzzék. Mivel a hírek nem túl nagy számú lidérc-csapatról beszéltek, de nem volt pontos adat, hogy hányan is lehetnek, így két shinigamit indítanak útra, hogy felderítsék és likvidálják a lidérceket, illetőleg, hogy fedezhessék egymást esetlegesen a harcokban, ha erre szükség lenne. Takasasa kerülete volt a fentebb nevezett hely. A város kapunál van a találkozó a két shinigaminak. Pokollepkén megy az értesítés az osztagokhoz, hogy melyik két shinigami lett a feladatra kiválasztva. Így esett a sor Raiden~sanra és Chiyo~ra. A városkapunál találkoznak, és onnan már közösen folytatják az útjukat. Az úton nem ütköznek semmi különösebb akadályban, ám mikor arra a helyre érnek, ahonnan a bejelentés érkezett, kiderül, hogy a lidércek még nem a faluban, de már elég közel portyáznak a falu határához. Létszámot a falubeliek se tudtak mondani, pontosabban kérdezősködésünkre, mindenki más számot mondott, ami egy újabb probléma lehetőségét vetette fel. Lehet, hogy újabb lidércek születnek folyamatosan?





Aikawa Chiyo:
Jól esőn nyújtogattam ki a tagjaimat a futonomon. Az edzés és a hidegzuhany után kifejezetten élveztem csöndbeburkolt heverészésemet, illetőleg a pihenést. Ám az ajtóm elől hirtelen atomjaira robbant a csend. Egy igen csak jól ismert, és felettébb kellemetlen hang volt az okozó.
- Aikawa Chiyo! Szolgálatra jelentkezzen öt perc múlva! - Ennyit a kellemes napomról...
Kissé morcosan szedelőzködtem össze, és nem a rám váró feladatok miatt voltam morcos, hanem mert újfent egy helyiségbe kellett azzal az alakkal lennem, aki a legkevésbé se illet az osztagunkhoz...
Felettébb stílusosan, lábbal nyitottam be az ajtaján, majd kérdés és köszönés nélkül lecsüccsentem az egyik székére. Felettébb jó kapcsolatot ápoltunk mi ketten. Kapcsolatunk a kölcsönös kedvességen és megértésen alapult. Kezdve rögtön azzal, hogy ő aktakukac volt, míg én nagyon nem. Folytatva, hogy nem egyszer már nyaggatott holmi jelentések meg miegymások miatt, amik csak emelték dicsfényét a szememben. Utálok jelentéseket körmölni... Ennek ellenére megtévesztő hangnemünk már-már barátságos gondolatokat takartak. Cool
-  Minek köszönhetem, hogy már-már pestisédes hangodra ébredhettem? - vakartam elő legelbűvölőbb modoromat.
- Aikawa! Nem kell, hogy bókoljon! Lidérceket jelentettek a Kóbor Lelkek városában. Szóval emelje fel a  seggét és induljon el a helyszínre. Cél, a lidércek teljes kiirtása. Egy társat kap, a város kapunál találkoznak. Csirkét és minden egyéb haszontalan dolgot hagyjon otthon. És ne felejtse el, hogy majd erről jelentést is kell körmölnie, már ha tud írni! Ha nem, akkor rajzolja le. Esetleg fel is énekelheti, pont nem izgat. Szóval elmegy a küldetésre, majd jelentés. Csirkéket idő közben állatmenhelynek adja be. Minden tiszta?
- Igazából egy kérdésem még volna. Pontosabban kettő. Az első, hogy ugye nem 11. osztagos vagy... - fejrázására megkönnyebbülten folytattam - A második, hogy milyen korban éltél, ha még a csirkéket se ismered fel? - erre már nem vártam meg a választ nevetve kilibbentem a teremből.
Természetesen Suza~chan és Kasai~chan is velem jöttek. Hikaru~chan valószínűleg csak azért maradt, mert nem igazán tudott az osztagon kívül lépni. Így is a kapuig kísért minket, ahol egy érzékeny búcsú után Suza~chan át is vette a vezetést. Mondanom sem kell, rekord idő alatt értem el a város széli kapuhoz, ahol is egy különös, ám ismerősnek tűnő alak fogadott. Nem kellett túl sok idő, hogy tényleg felismerjem, és akkor megkönnyebbülten, és kissé talán boldogan üdvözöltem a társamat.
- Raiden~san - hajoltam meg felé egy mosoly kíséretében - örülök, hogy újra találkoztunk, még ha ilyen keretek között is. Megtiszteltetés... - hajtottam meg újra a fejem.
Kasai~san kíváncsian pislogott ki a hajam közül. Őszintén örültem egykori ivó társam jelenlétének, és megtisztelve is éreztem magam, hisz az ember nem minden nap mehet küldetésre egy kováccsal. Ez az egyik olyan szakma, ami már önmagában képes tiszteletet ébreszteni bennem. Ám Raiden~san végig kedves volt velem, mikor beszélgettünk, ráadásul egy idősebb ember élettapasztalatával is rendelkezett. - Szeretném megkérdni Raiden~san, ha ezt lehet, hogy inkább ön vezessen. Az én tájékozódási készségem igen csak sok kívánni valót hagy maga után. - tettem hozzá, mire Suza~chan tapintatosan visszavonulót fújt, egészen a vállamig.
Egy jó darabig hangtalanul mentem a társam mellett. Nem igazán tudtam mit mondani hirtelen, és úgy emlékeztem, hogy ő is inkább a szűkszavúbb fajta volt.
Nem így, mikor elértük a falut. Hatalmas bambusz erdőn kellett előbb átverekednünk magunkat. De csak odaértünk! Cool A falu lakói egyszerre féltek tőlünk, és megkönnyebbültek, hogy láthattak. Nekem legalább is ez volt az érzésem. Így kérdezősködni kezdtem a lidércekről, hisz minél többet megtudhatunk róluk, annál jobbak az esélyeink.
~Nem azt mondták, hogy itt vannak? ~ érdeklődte le végül Ezüstke a nyilvánvalót.
~Jobb, ha nem az itt élőkön lakomáznak, nem gondolod? ~ próbáltam lehűteni a kezdődő méltatlankodását.
~ De lásd be Édes, eleddig elég sokféle infót kaptunk... ~ úgy tűnt, hogy ha ő egyszer belekezd a felháborodásba, akkor nem hagyja egykönnyen annyiba a dolgot.
~ Minél többet tudsz az ellenfeledről...
~ ...és minél többen vannak... ~
fejezte be helyettem pimasz mód a mondatot. Picit megvakargattam a markolatát, hogy addig se aggodalmaskodjon a Drága. Embarassed Erre veszély ide vagy oda, elkezdett dorombolni. Már-már alig meglepve pislogtam a kitsuném hüvelyére.


spoiler:
Vissza az elejére Go down
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Férfi
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 32
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te6500/15000Hegy mélyén 29y5sib  (6500/15000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyPént. Márc. 07, 2014 8:26 am

Ismét egy rossz éjszakát tudott maga mögött Raiden, ahogy ültéből feltápászkodott, miután megunta a semmittevést.
Jókorát ásított, és próbált nem arra gondolni, hogy az a nap is hamar el fog telni, és akkor ismét jöhet egy újabb rossz álmokkal, virrasztással teli éjszaka, immár a sokadik a sorban.
Nekikezdett felöltözni – már amennyire ezt tudta a pár napja sajgó oldalától – és épp az övébe tűzte két kardját, mikor látta hogy egy pokollepke száll be a nyitott ablakon. felemelte balját, és hagyta hogy az apró jószág a kinyújtott mutatóujján telepedjen meg, és átadja üzenetét.
Korábbi ismereteire hivatkoztak, és szólították szolgálatba, ezúttal egy felderítés-és-likvidálás típusú misszióra.
Színtelen hangon hümmögött, aztán kissé meglibbentette a kezét, hogy a lepke lerepülhessen róla, aztán megfordulva kilépett a szobájából, belecsúsztatta lábait a lemezelt talpú getáiba, és elindult az üzenetben megjelölt hely felé.
Út közbe elmélázva gondolt arra a falura, ahova épp tartott. Takasasa... mintha egy élettel ezelőtt lett volna, hogy neki, és pár alkalmi társának be kellett lopózniuk egy ellenségesnek mondott erődbe. Már majdnem bent voltak, mikor az akciót hirtelen lefújták. És ott voltak, hárman – talán négyen? – álruhás shinigamik, egy lázadónak mondott csoportosulás kellős közepén.
Raiden olykor még a mai napig is el-elgondolkozik, hogy hogyan kerülhettek ki onnan ép bőrrel. Sokáig tartott az út a kerületig, amin Raiden végig töprengett. Legfőképp azon az imbolygó, nehézen megfogható dolgon, amit mások csak „jövő”-ként neveztek.
A szürke shinigami nem tudta, mihez kezdjen, főképp akkor, ha véget ér ez a kiküldetése. Az aggódás ugyan messze elkerülte, de képtelen volt megnevezni, még magának is egy célt, amiért érdemes lett volna a Gotei-ben maradnia, vagy egyáltalán kovácsként dolgoznia.
Az élete üres volt, még egy roninéhoz képest is. Minden amiért érdemes volt felkelnie minden áldott nap, ottmaradt egy másik kerületben, messze a Rukongaiban...
Hirtelen arra eszmélt, hogy az út, egy kisebb domb tetejére vitte, ahonnan le tudott nézni a völgyben húzódó, bambuszerdővel körbevett kerületre. Az ugyanolyan lerobbant, romos, lakói ugyanolyan szegényesnek látszottak, mint amire Raiden emlékezett.
Hagyta egy kicsit, hogy körbejárja az a kevéske szellő, ami mintha szintén a régi emlékeit hordta volna magával. Pár percig csak állt, és mélázott, aztán elhagyta a dombtetőt, és leereszkedett a város – vagy falu? – kapujához. Ott nekidőlt az egyik oszlopnak, és karjait keresztbe téve várt.
Múltak a percek, és az említett másik fő sehol sem volt, így Raiden kicsit előrement, szétnézni.Már az első pár méteren megadott volna bármit, hogy ismét az a szakadt, köpenyes, görbe vénember legyen, mint annak előtte. Szinte mindenki kivétel nélkül megbámulta, mint valami cirkuszi torzszülöttet.
Pár merészebb alak oda is mondta neki a magáét, bár az is csak felesleges szájkoptatás volt. Raiden szokásos kőarca meg se rezdült, szemei ellenben jóval szaporábban jártak.
Persze nem felejtkezett meg a másik shinigamiról, így egy két háznyi nagyságú kört tett csak meg, aztán visszatért a kapuhoz. Ismét csak várt, és várt. Aztán talán negyed óra múlva meglátott egy furcsa madarat látott átröppenni a dombon. Talán öt-nyolc perc múlva pedig egy másik, kisebb, fekete-vörös alak is feltűnt.
A feketéből ítélve shinigami lehetett, így Raiden abbahagyta a faluba vezető út vizslatását, és visszafordította tekintetét a helység felé, rövid időn belül pedig hallotta is ahogy a kirendelt társa lépteinek zaja egyre hangosabb lesz, majd megáll mellette.
Egy pillantás erejéig méltatta, és alig hallva amaz beszédét, biccentett egyet, aztán fölegyenesedett, és ismét felindult a faluba.
A korábbi szellő most kissé furcsán kavargott, Raiden pedig amennyire ki tudta venni, nem jó híreket hozott.
Lépteit automatikusan a régi erőd – mára már csak annak romjai – felé irányította. Ahogy korábbi sétájánál oda-odapillantott, a nagy épület már régóta lakatlan volt, egy része leomlott, és a még álló épülettömeg is ojbá tűnt, hamarosan a porba hullik.
- Itt nincsenek lidércek – szólalt meg Raiden. – Csak portyázni járnak be a határba.
Nem nézett se oldalra, se hátra, hogy megnézze, nem-e maradt le a társa, aki valószínűleg ismerhette őt, de a fordítottja már csöppet sem lehetett valós.
A falusiak ugyan valamelyest megszokták a látványát, de most újra megbámulták, ha nem is őt, de a másik shinigami által alkotott párosukat mindenképp. Takasasában azóta is ritkaságszámba ment a Gotei-ből valót látni, pláne egyből kettőt.
Már az erődhöz tartó kaptató tetején volt, és épp beért a még mindig félig nyitva lévő kapun, mikor ismét megszólalt.
- A falusiak... furcsák – hátra sem pillantva haladt tovább. – Sokan motyognak az erődről meg lidércekről.
Pár percig csöndben volt, de aztán újra felrémlett neki valami.
- Vannak akik köveket hordanak a nyakukban. Egy vöröset, egy kéket. Azt mondják ezek megvédik őket a lidércektől.
Választ, vagy észrevételt nem várva sétált tovább, egészen az egykori toborzó iroda félig beszakadt romjáig.
- És azt mondják, hogy itt lehet az egyik fészkük.  
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptySzomb. Márc. 08, 2014 10:43 am


Mesélés
Kiderül, hogy a falu lidércmentes övezet, ám annyiféle információ kerül a birtokotokba, hogy nem igazán lehet belőle valós tudást szerezni. A tények, amiknek a birtokába jutottatok a következők: A lidércek ugyebár nem a faluban tartózkodnak. Vannak akik furcsa kövekkel próbálnak védekezni ellenük, és hogy lidércek néha a falu szélén portyáznak. Illetőleg suttogás megy arról is, hogy a közelben levő romos erődben van az ún. fészkük, bár ez még egyáltalán nem biztos, de azért  elindultok arra fele. Azonban még mielőtt az épületromba ténylegesen is bemennétek, észrevesztek egy ismerős lélekenergiát. Egy lidércét, ami az erődtől nem messze lévő hegy felől érkezik, így nincs mit tenni, követnetek kell. Ahogy közelebb értek, észre veszitek, (Raiden, hogy előzőleg mikor itt jártál tudtál~e róluk, ezt majd leírod, ha gondolod) szóval bányabejáratokat vesztek észre a hegy oldalán, ám ami jobban felkelti a figyelmeteket, egy lidércet láttok az egyik ilyen bejáratba eltűnni.
Smile:

sorrend:
Vissza az elejére Go down
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Férfi
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 32
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te6500/15000Hegy mélyén 29y5sib  (6500/15000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyPént. Márc. 14, 2014 11:50 am

Raiden keze már a rozoga ajtón volt, mikor a falut belengő szellő egy rövid szélrohamba váltott.
Érezte, hogy valaki, vagy valami a közelben van, és pár pillanattal később már a jellegzetes reiatsu is feltűnt neki.
Hátrébb lépett, és lassan megindult a hajdani épület romos bal oldala felé. Csak intett a társának, aztán közelebb húzta a wakizashiját, és a markolatot fogva meggyorsította lépteit.
Ahogy odaért a még épen álló falrész végéhez, kissé kihajolt, és a baljós reiatsu vélhető forrása felé nézett.
Egy-pár percig csendben figyelt, aztán végül fán dobbanó léptek zajára lett figyelmes. A reiatsu erősödött, és lassan, de biztosan az azt kibocsátó alak is feltűnt.
Raiden biccentett magában, hogy legalább még ismeri ezt a fajta reiatsut. És annak tulajdonosait.
Egy lidérc mászott ki az egyik törmelékhalmaz alól, jóllehet olyan fajta, amit a szürke shinigami még nem nagyon látott.
Vézna volt, szálkás alakjához pipaszár lábak kapcsolódtak, a teste pedig még a szokásosakhoz képest is sápadtabb volt, mintha egész addigi életében a föld alatt lett volna.
Raiden rosszat sejtve vonta össze a szemöldökét, és egy pár centire kihúzta a wakizashit a hüvelyéből. lassan arrébb lépett, hátha sikerül közelebb kerülnie mit sem sejtő ellenfeléhez. De elkésett.
A lidérc sem volt bolond, ahogy a shinigami esetében, úgy ő is megérezte az elütő reiatsut, és ösztönösen a forrás felé fordította koponyához hasonlatos pofáját. Pont Raidenre.
Volt talán egy századmásodperc, ameddig mindkettő mozdulatlanul bámult a másikra, aztán a lidérc megrándult, tett pár tétova lépést hátrafelé, és se szó se beszéd, megpördülve elrohant.
Az ősz férfi se volt rest, nyomba utána rohant, bele se gondolva, hogy hol van a társa. Futott, ahogy bírt, s bár hosszabb lábai miatt nagyobb távot volt képes megtenni, a lidérc is volt ugyanolyan gyors, mint ő maga.
Raiden pedig csak futott, és futott, és már csak akkor jött rá, hogy maga mögött hagyta az erődöt, és nagyrészt a falut is, mikor már elfogyott a getái alól a fű, és helyét átvette a törmelékkő.
Hátrafordult, és látta, ahogy mögötte áll a vörös hajú shinigami, de ahogy visszafordult, vette észre, hogy egy jókora hegyvonulat lábánál áll, és a lidérc épp egy nagyobb lyukon kecmereg be. Nem  várakozott sokáig, ment is tovább, már amennyire ezt meg lehet tenni egy hegyoldalban, getákkal.
Csak mikor már pár méter távolságba ért, látta hogy a lyuk, amin a lidérc beügetett, nem általa vájt volt. Egy régi tárna bejárata előtt állt.
- Bizonyára itt lehetnek – mondta, még kissé fújtatva a hirtelen üldözés után, mintegy magának, és a társának . – Nem lenne tanácsos csak úgy berohanni. Évek óta itt élhetnek, ismerhetnek minden rést. Azt ajánlom, ha ismer valamilyen kidout, füstölje ki vele őket, Aztán a kijáratnál lenyakazzuk az összeset.  
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyHétf. Márc. 24, 2014 10:14 am

Elindultunk egy furcsa rom felé. Helyesbítek, Raiden elindult, én meg őt követtem. Olyan magabiztosan közlekedett, mintha már járt volna itt, vagy mintha valami hívta volna. Még jó, hogy már mi is szellemek voltunk, másképp komolyan félnem kellett volna, különböző ilyes természetű dolgoktól. Rolling Eyes Szóval mentem vele, mert még a végén, ha a faluba maradok, kapát csinálnának Gin~chanból, és köveket akasztanak a nyakamba... :pale:A gondolatra is kivert a hideg veríték ettől a lehetőségtől, de nem csak engem, Gin~chant is. Szóval szó nélkül caplattam Raiden~san mellett, bízva abba, hogy ő tudja mit csinál, és ami még fontosabb, hogy ő tudja, hogy MERRE is tart. Nekem ugyanis fogalmam sem volt. És jelen esetben Suza~chan se segített. Némán ácsorgott a vállamon. Nem csoda, nem volt pontos helyünk, ahova mennünk kellett. Csak annyit tudtunk, hogy túl lelkes csontipofa vadászat lesz. Arról nem volt szó, hogy előtte kergetőzünk, meg fogócskázunk is egyet... :O.O:Lehet akkor kicsit jobban meg kellett volna gondolni, hogy ilyen tájékozódási készségek mellett biztos jó választás voltam~e. Bár jobban belegondolva, Raiden~san jó választás volt, szóval reméltem, hogy nem lesz baj. Már majdnem bementünk a kastélymaradványba, mikor Raiden~san megtorpant. Én is megéreztem az okát. Egy kedves valamire való csontipofa energiája volt. Szinte már hívogatóan csábítgatott minket, hisz ezért jöttünk, vagyis értük, vagy mi a szösz. Mentem is utána. Ahogy elnéztem Raiden~sant se kellett noszogatni. Jó iramba ő is utána eredt a lidércnek. Nesze neked megbűvölt hangulat. De mindegy is volt. Mentem vele, hisz nem véletelen küldtek minket párosával... Valószínűleg azért, hogy tudjuk fedezni egymást, ha valami történne. Mégis csak könnyebb úgy küzdeni, ha a hátunkat egy bajtárs hátának vethetjük, mintha onnan is csontipofa támadástól kéne tartanunk.
A lényeg lényege lényegébe végül is a következő volt. A csontipofa tünemény egy pofásan formás kis hegyhez vezetett bennünket. Igazán lelkes és szorgos idegenvezetőnek bizonyult, ám Raiden~san sem most kezdte pályafutását, és ahogy kiderült, lidérckergető futásait sem. Ahelyett, hogy utána mászott volna, mint ahogy azt, valljuk be, én gondolkodás nélkül tettem volna, ő megtorpant, és miután leellenőrzött, hogy meg vagyok~é, elgondolkodott a további teendőkön. Kissé ügyetlenül tébláboltam mellette, hisz nem voltam én ilyenekhez szokva... Általánosan elfogadott tény az osztagunkban, hogy amennyiben látjuk az ellenfelet, illik azt megtámadni, és ha gyáván el akar iszkolni, akkor általában utána is megyünk. De ha gondolkodni kell, akkor gondolkodni kell. Végülis nem egyszerűsítheti le mindenki ilyentén a dolgokat.  De ki kell ábrándítanom szegény társamat.
- Sajnálom, nem tudok kidouzni. Tizenegyedik osztagos vagyok, vagyis én inkább azt javaslom, hogy menjünk be, és a szembe jövőket ott is le lehet kaszabolni... - - kócoltam bele a hajamba, a Gin~chantól eltanult módon. - ... a lampionomat fel tudom még ajánlani, ha esetlegesen valóban bemegyünk utánuk... - tettem hozzá. De mivel elhatároztam, hogy Rai~san fog vezetni, mert egy kardkovács tiszteletre méltó ember, így most is vártam, hogy majd ő eldönti, mit is szeretne tovább lépni.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptySzer. Márc. 26, 2014 4:40 am

Mesélés:
Noha a régi vár romjai felé indultatok el eredetileg, egy lidérc és a magából eregetett lélekenergia mégis eltérített a szándékaitoktól. Szóval üldözőbe veszitek a lidércet, ám amikor egy hegybe nyíló bejáratba eltűnik, megtorpantok, hogy kövessétek, vagy se. Raiden ötletére, hogy Chiyo füstölje ki valami kidou~val kiderül, hogy a lány nincs birtokába ilyesminek, ám van neki egy lampionja, amivel világíthat, ha mégis utánuk mennétek. A választást Raidenre bízza, mint rangidősre.

Ha úgy döntötök, hogy megfogadod Chiyo tanácsát, és mégis utána mentek a lidérceknek a bejáraton keresztül:

Egy sötét járatba kerültetek, ahol csak Chiyo lampionjának derengő fehéres tüze ad valami kis imbolygó fényt. Ennek hála, árnyékaitok megnőnek, furcsa mozgással követnek benneteket, még jobban fokozva az ismeretlen helyekkel együtt járó alap feszültségeteket. A járat, amibe besétáltatok, elejébe még viszonylag tágnak tűnik, rajtatok kívül még ketten kényelmesen elférnének mellettetek, ám minél jobban haladtok be, annál jobban szűkül a járat. Kézzel fogható bizonyítékát is lelitek, hogy a járatot emberkéz alkotta, fa oszlopokkal támasztották sűrű rendszerességgel a plafont, hogy nehogy beszakadjon, esetetekbe nehogy a fejetekre omoljon. Ahogy haladtok egyre hűvösebb a levegő is. Enyhe szellőt is éreztek, ami elég furcsán hathat egy sötét és viszonylag szűk járatba, a hegyben. Mindent betölt a nedves föld illata. Tisztán érzitek magatok előtt az eddig is követett lélekenergiát, egyre erősebben, ámde most már érzitek, hogy másik lélekenergia is keveredik bele. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy noha előttetek vannak az eddig követett lidérc, és annak a társa, de nem vettek még észre talán benneteket, itt meg tudjátok egymással vitatni, hogy miként és hogyan legyenek a dolgok, ha eléritek őket. Ha úgy döntötök, hogy mentek tovább feléjük, elsőként két lidérc válik ki előttetek a sötétből. Igaz a színük nem túlzottan rejtő szín, nem csak a maszkjuk, de egész testük fehéresen villog. Amint meglátnak benneteket, az egyikük felüvölt, amitől kellemetlen érzés párosul nálatok a veszély érzetével. Főleg, mikor választ is kapnak a lidércek mélyebbről. Több válasz üvöltés is érkezik.

Amennyiben úgy döntötök, hogy nem mentek be a járatba a lidérc nyomába:

Egyelőre feszülten vártok a bánya bejáratánál. Mivel olyan kidout nem igazán ismertek, amivel ki lehetne a lidérceket füstölni a bányából, megpróbálhattok tüzet csiholni, esetleg náddal együtt füstöltetni, ám hiába dobáljátok be a járatba, furcsa mód, mintha bentről jönne ki a levegő, és nem fordítva, így a füstöt mindig vissza fújja rátok. Raiden, ha volt is nálad tűzgyújtó eszköz, bent a faluba vagy kizsebeltek, vagy kilyukadt a zsebed, vagy otthon felejtetted, szóval csak a régi, hagyományos módszereket használhatjátok a tűzcsiholáshoz. Ám a próbálkozásotok hiábavalónak bizonyul, egy fia lidérc se jön elő a járaton, egy ici-pici sem. Ellenben, még mielőtt túlságosan belemelegedhetnétek a füstfürdőbe, egyszerre csak megéreztek egy lidérc lélekenergiát, ám nem a jó irányból. A füstbe, mögületek pár lidérc közelített meg benneteket hangtalan. Két választásotok van. Az első, felveszitek velük a harcot. Két megtermett, sáskát formáló, furcsán fehér lidérc támad rátok meglepően agresszívan a füstből.  
A másik, hogy bemenekültök a járatba, ahova egyelőre úgy tűnik, hogy nem követnek benneteket, ám így se lélegezhettek fel, hisz meghalljátok a bejárat előtt, hogy felüvöltöttek, mintegy figyelmeztetve a társaikat. Ez esetbe csapdába estetek, hisz vissza nem mehettek, csak előre, ahol pedig a fentebb leírtak lépnek érvénybe.

Vissza az elejére Go down
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Férfi
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 32
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te6500/15000Hegy mélyén 29y5sib  (6500/15000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyPént. Ápr. 04, 2014 9:13 am

Ahogy Raiden ott állt a tárna bejáratánál és hallgatta a mellette álló shinigami szavait, úgy csökkent benne annak az esélynek a gondolata, hogy egyszerűen letudhatják a dolgot.
Lehunyta szemeit, vett egy nagy levegőt, és próbált arra gondolni, hogy hogyan vehetné hasznát alkalmi társának abban a helyzetben. Percek múltak így el, szeme sarkából pedig mintha látta volna amaz már-már tanácstalan arcát.
Mint oly régen, úgy most is rá hárult, hogy döntést hozzon. Csupán azért, mert ő volt az idősebb. Elhessegette a gondolatot, és fújt egyet, egy pillanatra még azt is látta ahogy a tüdejében maradt kevéske kékest füst egy része az orrán át tovaszáll.
Gondolatok kergették még mindig egymást a fejében, hol az idő miatt sürgetve, hol a biztonság miatt marasztalva őt. Cseppet sem volt ínyére, hogy ilyen szűk, és ismeretlen terepen harcoljon. Nem mintha nem lett volna már ilyesmire alkalom.
Ismét lehunyta szemeit, de akkor már más tárult elé mint szemhéja sötétje. Az ismerős rukongai-i falu képe köszöntötte. De ahogy gondolatai, úgy ez a táj sem volt olyan, mint amilyennek megszokta. Baljós szellő fújt végig az utcákon, olykor nagyobb széllökésekben, még jobban kiemelve a hely ürességét.
Ami azonban még szokatlanabb volt, hogy fiatal hasonmását sehol nem találta. Valamelyest ugyan érezte a jelenlétét, mintha messziről hozta volna a szél odáig a vacsora illatát, de magának a kardszellemnek nyoma sem volt. Akárcsak a másik shinigami, gondolta Raiden. Teljesen magára maradt a döntéssel.
Csendesen sétált az egyik kihalt utcán, csakhogy a falu szélén lévő domb másik oldalán lévő völgybe érjen, ahol ott várta a kohója. Kövei időtlennek tűntek, tapintásuk semmihez nem volt fogható, de még annak közelsége sem tudott tanácsot adni a szürke shinigaminak.
Raiden arca lassan elsötétedett, a szellő pedig előbb széllé, majd erősen tépkedő viharrá erősödött. Az örökké szürke ég gomolyogni kezdett, felhői megsötétedtek és hamarosan a mennydörgések mély dörgései is felhallatszottak. A világ, ez a belső világ viharos lett, mert a gazdája elméje is az lett.
Raiden tudta jól, hogy csak egy egyszerű döntésről van szó, de a mostani eset valahogy átlökte egy határon. Még elszökése előtti időkben is folyton rá hárult a küldetések egyes döntéseinek nem épp egyszerűen viselhető súlya.
Sokáig állt ott, és várt valami jelre, miközben a kohót bámulta, körülötte a világ pedig egyre viharosabb lett. Aztán mélyről. Mélyebbről mint gondolta. Valami felkúszott hozzá. Nem tört fel, mint valami gejzír, nem robbant ki mint egy vulkán, csak lassan, haloványan sejlett fel, mint egy kósza, lusta füstcsík.
Kinyitotta szemeit, és immár ismét a tárna sötéten ásító bejáratát látta mara előtt. Kőarca megfeszült, és ismét fújva egyet, elindult befelé. De azt már nem látta, hogy a szokásos kék füst helyett most valami zöldes, páraszerű anyag maradt lélegzete nyomán.
Ahogy átlépte a küszöböt, lassan kihúzta a wakizashiját, a lidérc egyre erősödő reiatsuját követve, és engedte, hogy társa bevilágítsa a járatot felajánlott lámpásával. Még saját magán is furcsállta kissé, hogy milyen eltökéltséggel, és látszólag teljes semlegességgel halad előre.
Pár méter után oldalra pillantott, és a saját, és társa remegő árnyalakján kívül észrevett még valamit. Egyszéles gerenda állt immár belesimulva a kőfalba. Abba a kőbe, amin immár látta, hogy lelkek által volt kivésve. Csak egy pillanatra érintette meg a falat, és érezte, hogy az alig nyirkos. De még mielőtt az ujja hegye hozzáért a kőhöz, alig lengedező szellő fújta arcába hajának pár szálát.
Hátranézett, és látta hogy a bejárat még viszonylag közel van. A gond azonban nem ez volt. A szellő, a járat belseje felől jött. Lassan visszafordította a fejét, elhúzta ujjait a falról, és tovább indult.
Sokáig sétált a sötét, szemlátomást egyre keskenyedő járatban, minden lépéssel érezve az erősödő lidérc reiatsut.
Nem számolta, hogy hányadik kanyar után, ráeszmélt hogy pontosan előtte van az üldözött lidérc. Hátraintett, hogy amaz álljon meg, aztán ahogy jött, szépen vissza is ment a fordulón túlra. Ott ismét intett a másik shinigaminak, hogy tegyen le a lámpást a kanyarban.
Aztán kihúzta a nodachiját is, és a kőfalnak vetve hátát társának szólt.
- Remélem a tizenegyesek tudnak ilyen helyen is harcolni – ahogy megszólalt már hallotta ahogy a sarkon túl felüvölt a lidérc, és a reiatsuból ítélve a párja, amihez egy fél pillanattal később az egész járatot betöltő rikoltás-hangzavar társult.
- Csak ön után – mondta egy szál mosoly nélkül, intve zanpakutouját tartó jobbjával.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyKedd Ápr. 15, 2014 12:40 am

Rai~san, a bölcs emberekhez méltóan megfontolta a tanácsom, majd meg is fogadta azt. Vagyis elhatároztuk, hogy bemegyünk. Valami zseniális, hogy Kasai~chan milyen aranyos volt. Amíg én elő készítettem a lampiont, ő a ruhám ujján belülről végig szaladt, majd a tenyeremen keresztül, az ujjam végén jelent meg, mintha valami mágia lett volna, és elfoglalta az őt igenis megillető helyet. Ezzel a trükkel, mintha tökéletes kidout alkottunk volna, meg, holott csak ő bújt el. Ám szemmel láthatóan Rai~sant nem különösebben érdekelte a rejtélyes kis tüzecském, ami kifejezetten meg is nyugtatott. Nem szerettem, ha túl sokat legyeskedtek Kasai~chan körül. Ám úgy tűnt, társam még csak nem is rám figyelt. Persze azért sosem árt az óvatosság. Pár pillanatig behunyt szemmel mélylélegzett, addig én a pipámat kotortam elő és a fogaim közé haraptam. Lássuk be, egy szűk, sötét járatba készültünk, ahova lidérc mászott be, és ahol egy van, ott kitudja mennyi, legalább Kemuri is hasznosíthatta magát. Nem kellett se megtömnöm a pipát, se meggyújtanom. Kellemesen magam köré pöfékeltem a füstöt. Így léptünk be a járatba. Pár lépésig még láttunk is, majd teljesen korom sötét lett. Az idő is egyre hidegebb lett, ahogy mind beljebb haladtunk. A korom sötétben, csak Kasai~chan fehéres lángja világított, ám így se láttunk túl messze magunk elé. A nedves föld szaga mellett valami undorító szag is terjengett a levegőbe, és bele ette magát az orromba, de attól tartottam, a hajamba, a ruhámba, Kasai~chanba, meg a bőrömbe is beeszi magát ez a szag. Aztán rájöttem, hogy az itt terjengő tömény lidérc-szag volt ellenszenvem forrása! Róka lélekkel a föld szaga kifejezetten közel állt hozzám, kedveltem, szerettem, de így még attól is elment a kedvem. Az egyetlen enyhítés Kemuri~san jelentett, ugyanis valamelyst elnyomta a csontipofák nem kevéssé áporodott bűzét. És még csak nem is rongált minket, lévén a lidércekre speciálódott, ott vetette be áldásosan romboló lényének valamennyi szépségét. Viszont mivel már érzékelte ő is az előttünk tanyázó ellent, de mivel még nem érkeztünk elég közel, hogy használjam is őt, hát kellemesen körülöttünk tanyázott. Nem zártam el, lévén nem akadályozott engem személy szerint semmibe, és reméltem, hogy Raiden~san se olyanfajta, ki egy kis füst miatt egyből az egészségéért sápítozna. Vezénylést követően, megtorpantam, aprót suttogtam Kasai~channak, aki apróra összehúzta magát, és midőn leraktam a lampionom, a fordulat előtt, a kinyújtott ujjamra ugorva, a ruhám egyik rejtekébe megbújt. Vörösen lobbanva vette tudomásul a fizikai kontaktust, majd kicsit dörgölőzött, és észrevétlenre lényegült, nem mozdulva. Én magam eközben komoly dilemmán törtem a fejem.
~ Életke, mit javasolsz, stratégaként? ~ hízelegtem a Rókának, lévén komolyan érdekelt a véleménye. Érzékelhette a hangulatom, a komolykás, játékos izgalmat, mit megéltem, mondhatni rá is ráragadt.
~Akkor hogy is van ez? Te a szamuráj, én meg a jobb kezed? ~ gonoszkodott vissza, utalva a régi idők szamuráj-úr viszonyára.
~ Mindig is ronin voltam,de hisz te is tudod ezt! Szóval?~ morrantottam vissza, mert egyre szélesedő jókedve és a témaválasztása nem sok jót sejtetett.
~ Ilyen helyekre az ostor kiváló fegyver! ~ válaszolta sejtelmes mosollyal. Nem kellett kétszer mondania. Tisztában voltam vele, hogy mire gondolt, ámbár egyszer még komolyan szó szerint fogom venni az ilyen galádkodó megjegyzéseit! Némán, hangtalanul oldottam fel a kardom. Csak egy pillantással nyugtáztam Rai~san csipkelődő megjegyzését, majd ha már ilyen udvarias volt, valóban előre is mentem. A kardot tartó kezem nem látszott, erre kifejezetten ügyeltem. Majd mikor elég közel kerültünk a lidércekhez, szabadon engedtem Kemurit, és szinte egy időben , kivonva a pengém, gondolatba közöltem vele óhajom, Táncoló pengére vágytam. A pengém engedelmesen omlott egy anyag puhaságával le, ámbár éles széleivel nem találkoztam volna szívesen. A kis füst körbe kedveskedte az üvöltöző lidércet, ámbár aladdigra már lehet befejezte, de ez nem zavarta meg a kicsiny szíve nyugalmát a szentemnek, lévén nem volt szíve. Nekem csak arra az egy pillanatra volt szükségem, míg a lidérc megzavarodott az őt fojtogató füsttől, ugrottam is, hogy végezzek vele. A pengémet rácsavartam a fejére, és a maszkkal együtt elvágtam. A másik páciensnek a kardom markolatával zúztam egyet a maszkjára, ami ettől azonban nem semmisült meg. Így aztán önző tizenegyedikeshez méltóan a maszkja mögött döftem be az immár újfent normál nagamaki pengém, éllel a maszk fele, majd magam fele rántottam Gin~chant. Ha ellenfelek voltak előttem, nem szerettem osztozkodni! Cool
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyCsüt. Ápr. 24, 2014 7:13 am

Mesélés:
Úgy döntöttetek, hogy bementek az alagút-szerűségbe, és nem kellett olyan sokat haladnotok, két lidércbe ütköztök. A lidérceket halljátok, hogy felüvöltenek, sőt még a "válasz" is elér hozzátok. Raiden lovagiasságodnak hála, Chiyo a két lidérccel végzett, ám az nyilvánvalóvá válik előttetek, hogy még jó páran vannak előttetek. Ha felvetődne a gondolat, hogy még visszafordulhattok, lidércenergiát érezhettek magatok mögül.
Ahogy haladtok tovább, egy ponton a járat kiszélesedik, és négy felé válik. A két szélső járat elkanyarodik élesen jobbra és balra. A két középső járat, látszólag egymással párhuzamosan haladtak, ám a jobb oldali enyhén jobbra kanyarodott.
Rajtatok áll, merre indultok

Bal oldali járat: Amennyibe erre mentek tovább, a tárna itt fa oszlopokkal alá van támogatva, deszkákból "plafon" is van építve, biztosítva, nehogy beszakadjon a járat.  Ahogy mentek tovább, észrevehetitek, hogy keskeny sínek vannak a földön, és egy üres bánya-kocsi is az utatokba téved. Amennyiben ezen is átvergőditek magatokat (Netalán ezzel akarjátok folytatni az utat, működőképes) Korom sötét van, Chiyo lampionjának a fénye árasztja az összes fényt. Hideg van, és enyhe szemből jövő légmozgást érezhettek. Jó húsz percnyi sietős sétányi utat tettek meg, mikor a járat megint kiszélesedik, és pár tároló edénybe olyan köveket találtok, mint amilyenek a falusiak nyakába is volt akasztva. Ha közelebbről megszemlélitek őket, láthatjátok, hogy kvarc és szilikátféleségek. Halmokba álltak. Jónéhány szerszám hevert szétszórva a földön, azt az érzést kelthetve bennetek, hogy sietve távoztak a helyszínről.

Jobb oldali járat: Ez a járat, mintha frissen lett volna kivájva. Nem voltak se sínek, de oszlopok, se semmi ilyesmi. A falakon, és a plafonon a padlóval egyetembe látszódnak  a vésés nyomai. Ahogy haladtok beljebb, hűvös van, és sötét, a kőkemény padló dong a geták alatt. Pár száz métert haladtok befele, mikor is lidércüvöltés üti meg a fületek. Fogalmatok sincs, hányan lehetnek előttetek, azt se tudjátok, hogy mögöttetek érzékeltek vajon követtek~e téged. Rajtatok áll, mit tesztek.

A középső bal járat: Ez a járat félig van csak kész, mondhatni. A fa oszlopok már meg vannak, és a sínsort is elkezdték lerakni. Ámde a plafon még nincs kideszkázva. Ahogy mentek befele, az a kellemetlen érzésetek támad, mintha látatlanul, a sötétben körülöttetek nagy jövés-menés folyna. Hideg dolgok, néhol nedves hideg dolgok suhannak el a lábszáratoknál. Néha hideg lé is csöpör rátok, mintha fölöttetek függeszkedne valami.

A középső jobb oldali folyosó- Hasonló állapotba van, mint jobb oldali szomszédja, annyi különbséggel, hogy kb. 300 méter után nem tudtok tovább menni, lévén csak addig tart egyelőre a járat.
Vissza az elejére Go down
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Férfi
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 32
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te6500/15000Hegy mélyén 29y5sib  (6500/15000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyPént. Május 02, 2014 9:46 am

Ahogy társa elhaladt mellette, Raiden vissza is csúsztatta nodachiját annak hüvelyébe. Számára immár felesleges volt, hogy zanpakutou-ja a kezében legyen, a tizenegyedik osztagos úgy is gondoskodott az előttük lévő lidérc párról.
A Wakizashiját azonban nem tette el. Nem volt bolond, tisztába volt vele hogy számára idegen terepen van, így nem akart teljesen védtelen maradni. Másrészről pedig érezte is, hogy nem csak az a két lidérc kószált a tárnákban. Az egész bánya hemzseghetett tőlük.
Hátrapillantott, aztán odasétált társához, biccentett egyet, és szó nélkül továbbhaladt. Valahogy azonban erősödni kezdett benne az a balsejtelem, amit már a hegybe való belépés óta érzett.
Sokáig menetelt a másik shinigami által tartott lámpás gyér fényénél, miközben a falakat, a tartóoszlopokat, a plafont járatta szemeivel. Fel nem tudta fogni miért ástak ilyen mélyre a rukongai-i lelkek. És minek. sehol nem látta nyomát se vasnak se nemesfémnek, drágakőnek. Mi célból vájták hát ki ezt a temérdek tárnát?
A fejében feltóduló kérdésekhez azonban nem válasz, de egy másik rejtvény társult. Ahogy ugyanis oldalra lépett, a lámpás fénye egy útelágazódásra vetült. A járat ráadásul nem kettő, vagy három, de egyből négy részre vált szét.
Ahogy a bejáratnál, úgy most is gondolta Raiden, hogy társa megint rá hárítja a helyes ösvény kiválasztását.
Percekig töprengett hogy mi vezethetne arra hogy megtudja, melyik a keresett út. Még külön-külön be is nézett a járatokba, de semmi jelet nem látott, vagy tapintott ki. Egy újabb tíz percnek kellett eltelnie, mire rájött, hogy a megoldás egyszerűbb, mint gondolta volna. Ismét végiglátogatta a járatokat, ezúttal pár lépéssel beljebb haladva, aztán lehunyta szemeit, és vett egy mély levegőt. A jobb szélső járat – ahol kezdte – szinte friss – és befejezetlen – munkának látszott. Csak megrázta kissé a fejét, és eggyel arrébb ment. A következőnél is hasonlóan tett.
Az az utáni már biztatónak látszott, de pár pillanattal később ugyanúgy otthagyta, mint a másik kettőt. Az utolsó járathoz ért. pár lépéssel még beljebb is haladt, mint a többinél, és ahogy azelőtt, lehunyta a szemeit, és mély lélegzetet vett.
Pár másodpercig állt ott, aztán intett társának, és tovább indult a járatban. Nemcsak annak kiépítettsége biztosította róla, hogy egy gyakran használt tárnában van, de egy leheletnyi szellőt, és frissebb levegőt vélt észrevenni.
Ismét egy több percnyi eseménytelen útszakasz következett, közben pedig nem történt azon kívül semmi érdemleges, hogy Raiden immár erősebben érezte, hogy szemből valamiféle szellő jön.
Eztán talán húsz percet, ha rászámolt, a járat előtte pedig ugrásszerűen megnőtt. egy kisebb terembe érkezett, és amennyire a derengő félhomályba kivette, jókora felfordulás maradékára sikerült bukkanniuk. Csákányok eltörve, kicsorbulva, megrozsdásodva. Eldobva. Több csille púpozottan megrakva törmelék kövekkel, mások az oldalukra borulva hevertek, és várták hogy lassan eméssze fel őket a rozsda.
Gyászos képet mutatott a tárna. Halkan hátraszólt a másik shinigaminak, hogy tegye le a lámpását, majd még mindig wakizashival a kezében, lassan körbejárta a termet. Egy-két asztal pár szék, tán egy fél tucat összeeszkábált polc, rogyásig rakva öblös, színtelen agyag, és kerámia edényekkel.
Odalépett az egyikhez. Azt vastagon megülte a por, de ami érdekesebb volt, az az edényben szintén púpozottan felhalmozott törmelék, ami a lámpás gyengécske fényében itt-ott skarlát-, és azúrfényben csillant meg.
Kiszedett pár követ, és a tenyerén a fény felé tartotta. Rögtön felismerte a vörös-kék csillogásukban a falusiaknál látott amuletteket. Felkapta a fejét, és a csillék felé pillantott. Már hozzászoktak szemei a fényviszonyokhoz, így észre is vette a tűpontnyi csillogásokat. A teremben minden edény, foszladozó zsák és csille, azokkal a kövekkel volt telerakva.
Töprengve mozgatta tenyerét, és bámulta ahogy a fény játszik a két kristályon. Ami egy szimpla lidércvadászatnak indult, számára immár egy fura rejtéllyé vált. Kiszedett még pár követ, így összesen nyolc volt a markába.
Hakamája egyik szegletéből elővett egy régen használt, üres kis zsákocskát, majd a köveket beleejtve összehúzta a szemlátomást hadak útját megjárt darab száját, gondosan görcsre fűzte, és visszatette a bal oldalához.
Még egyszer szétnézett, aztán társa felé fordult, hogy szóljon, ideje tovább indulni.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptySzomb. Május 03, 2014 9:32 am

A csontipofákkal végeztem, Rai~san visszavette a vezetést. Nem bántam a dolgot. Rangidős, ami alapból nem szokott túlságosan mellbe vágni, lévén nem szoktam magam izgatni miatta, de ráadásképp még kardkovácsi is! Na ez már izgatta a kicsiny fantáziám, elegáns természetességgel. Szóval lelkesen battyogtam utána, tartva Kasai~chan lampionját, lehetőleg úgy, hogy mindenfele világoljon. Közbe visszafogtam magam, nem ijesztegettem meg hátulról, mert még a végén vissza kézből lecsap... Pedig eszembe jutott, ott volt a kísértés erősen! És még csak nem is tehettem róla. A csontipofák, és a tudat, hogy még mennyi várhat ránk, felpörgettek. Így hát erőltetett nyugalommal, könnyed, hangtalan léptekkel mentem a férfi után. A Róka jókedve átragadt rám, majd visszaragasztottam rá, és ez hatványozódott, egyre jobban, míg a végén már fogalmunk sem volt, ki ki miatt vigyorog, de mind a ketten lelkesen voltunk, mint valami bakfis az első bevetésén. Talán azért is érezhettük magunkat ilyen otthonosan a föld alatt, hisz a rókák alapból nem idegenkednek az ilyesminémű járatoktól. Midőn az elágazáshoz értünk, az ösztönünk, a zsigereink a jobb oldali folyosóra vonzott volna minket, ám Rai~san szép bölcsen valamennyit átvizsgált, és a végén ... nem arra indultunk.
Ebben a járatba föld és a fa szaga keveredett. Előttünk egy kis kocsi hevert síneken, ám Rai~san úgy verekedte át magát rajta, hogy közbe meg se látta.
~Tényleg kicsi fénye lehet Kasai~channak... ~ döbögtem magamban, ám a Róka tiszta szívből kinevetett, szóval én sem értetlenkedtem túl sokáig.  Újfent leküzdöttem az iránti kísértésem, hogy most a kocsiba ülve ijesszek rá az általam túl komolynak érzett társamra. Inkább, nem kevés önfegyelemmel mentem utána, és noha belülről majd szét vetett a jó kedv, mindez kívülről a legkevésbé se látszódott. Ám Kasai~chan előtt így is lebuktam. Lelkesedésemet megérezve, sápadt-fehéres fénye mind sűrűbben lobbant vörösesen. Kezdtük Ezüstkével rá is átragasztani jókedvünk, kimondatlanul, kimutatlanul is. Hiába, érzékeny volt a Drága mindig is mireánk...
Mikor intett Rai~san, hogy tegyem le a lámpám, hát letettem a lampiont. Kasai~chan lelkesen bújt a ruhámba, hozzám dörgölőzött, Ezüstke meg úgy döntött, hogy alá szinkronizálja, hát dorombolni kezdett.  Nem sokon múlt, hogy nem nevettem el magam. Újfent önuralmat gyakoroltam, és látszólagos komolyságomon nem esett csorba.
Mögötte beléptem a helyiségbe, és egyből ledöbbentem. Az eszközök szana-szét hevertek, szemmel láthatóan kibányászott kövek voltak mindenbe teletöltve. Követve Raiden~san példáját én is elraktam belőlük egy párat... jó párat. A kristályoknak kinéző kövek egyből megragadták szépérzékem, és szinte gondolkodás nélkül ugrottak be az ötletek, mire is lehetne őket használni. Végül csak nem bírtam ki. A kövek elmélyült gyűjt vizsgálata közbe a társam intésére kaptam csak fel a fejem. Szólt, hogy indulnunk kéne. Annyi baj legyen. Gyorsan felé lépkedtem és felmutattam pár követ.
- Mire valók? - kérdeztem, remélve, hogy kibővíti a tőle hallottak az ötlettáram.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptySzomb. Május 03, 2014 10:00 am

Mesélés:
Mentek tovább. A tárnából kivezető folyosó felett egy emlék tábla hirdeti a következő kis versikét:
"Ember, ki készségesen
áldozta fel járását és légzését
a bányaisten uránszínű oltárán.
A bányaisten szeretete
itt anyagot jelent, ott glóriát,
Az idő gúnyos munkájával
bajlódó bányász
végül a vájárok karába
bocsáttatik, ahol
négykézláb, érces hangon
zengheti a bányaisten
fekete dicséretét mindörökké."

A járat, ami vezet bennetek tovább, szintúgy szellős, legalábbis érzitek a légmozgást. Hasonlóképp ki is van építve, mint a korábbi járat volt. A lábaitok alatt érezhetitek a síneket, néhol, főleg kanyarokba (kettőt kanyarodik veletek a folyosó) vigyáznotok kell, nehogy elbukjatok.
Ahogy haladtok előre, egyre kellemetlenebb érzés vesz erőt rajtatok. Az ok felettébb egyszerű.  Egyre erősebben érzitek jó pár lidérc lélekenergiáját. Vissza is fordulhatnátok, ám nagy rá az esély, hogy visszafelé se várna rátok más, így haladtok tovább. Tájékozódás szempontjából elsősorban még mindig Chiyo lampionjára vagytok utalva, illetve a azt is felhasználhatjátok, hogy a geták tompa kopogását miként verik vissza a falak.
Ahogy haladtok előre, a járat újra kiszélesedik. Itt is megcsodálhatnátok az elhagyott szerszámokat, ám valami más köti le a figyelmeteket. Egy csoport lidérc néz veletek farkas szemet, legalábbis meredten titeket figyelnek, az biztos. Lehetnek olyan öten-hatan. A formáik hasonlítanak, még ha nem pont ugyanolyanok, akkor is. Leginkább sáskák, és bogarak juthatnak róluk az eszetekbe. Hatalmasra nőtt bogarak... A gyér fény mellett is látjátok, hogy ezeknek is különös piszkos fehér, furcsán világos a színük. Már nem tudjátok a fényforrást eltenni, túl hirtelen értetek a föld alatti bánya-terembe. Nincs más választás. Vagy harcoltok, vagy menekültök.

Amennyiben harcoltok:
Vissza az elejére Go down
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Férfi
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 32
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te6500/15000Hegy mélyén 29y5sib  (6500/15000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyVas. Jún. 29, 2014 12:18 pm

- Azt mondtam tegye LE a lámpást, ne EL – mondta volna Raiden, de mit volt mit tenni.
Még mindig hallotta társa matatását, hátrafordulva azonban valamelyest látta hogy amaz ott van előtte és a félhomályban szinte az arcába tolja tele markát, a fura kövekkel.
A kérdéssel mit sem törődve megfogta a feléje nyújtott keze, és megfordította azt.
- Nem fosztogatni jöttünk ide, magának pedig nem kéne lesúlyozódni – hallatszott a hangja egybevegyülve a pattogó kövek zajával. – Ha pedig befejezte, vegye elő a lámpását és haladjunk végre tovább.
Visszafordulni értelmetlen lett volna, így azon az egyetlen járaton indult el, ami onnan tovább vitt.
Egy ideig csak a csillék kerülgetése törte meg az egyhangú menetelést, de Raiden tán úgy húsz méter után látott valamit felcsillanni a tárna egyik falán.
Odasétált, és a gyenge fényben egy fémtáblát vélt felfedezni a falra erősítve. Az írás rajta porlepte, és kopott volt, de valamelyet még olvasható.
Raiden kissé meghajtotta fejét.
- Sejtettem hogy valami nincs rendjén – hangja üresen csengett a folyosón. – Ez nem bánya. Ez egy sírbolt.
Egy-két percig még állt ott némán, mit sem törődve társával, majd folytatta útját, immár a táblán olvasottakon töprengve. A kevés fénybe szerencsére nem látszódott, de a szürke shinigami homlokán elmélyültek a ráncok.
Bányaisten? Emlékeiben rémlett még a kósza rukongai-i pletyka foszlánya, miszerint lelkek egy csoportja bevette magát a hegyekbe, és egy Kőatyának nevezett szellemet, vagy istenséget tiszteltek. Ezen a helyen járna? Végig itt volt az orruk előtt egy darab a Lelkek Világának történelme előtti időkből, ők pedig szimplán elsétáltak mellette nap nap után?
Elgondolkozva nyúlt a kis erszényért, és a viharvert anyagon keresztül is ki tudta tapintani az apró köveket. Talán a kevés levegő, a bezártság, vagy a fáradtság játszott vele, de mintha érzett volna egyiken-másikon gyenge melegséget, vagy hűvösséget.
Annyira lekötötte, hogy a táblán említett Bányaistent valahogy összekösse az emlegetett Kőatyával, hogy csak akkor kapta fel a fejét, mikor már le se tagadhatta volna: az egész tárnát ellepte a lidércek reiatsu-ja.
Ugyancsak akkor vette észre, hogy a járat, amiben már ki tudja mennyi ideje menetelnek, ismét növekedésnek indult. Raiden immár óvatosabban lépkedett, egyszer-kétszer sikerült is elkerülnie, hogy belerúgjon egy előtte heverő korhadt ásónyélbe, vagy rozsdamarta csákányfejbe.
Ahogy azonban sokasodni kezdtek a földön hagyott eszközök, felemelte a tekintetét, nem éppen jót sejtve.
Szerencséje is volt. Máskülönben belesétált volna az előbbihez hasonló terembe. Csakhogy itt nem edények, és fura kövek fogadták őket.
Talán egy fél tucat lidércre vetült a lámpást fénye. Mindegyik szempárt magán érezte, úgy gondolta hogy így már nincs értelme sem elrejtőzni, sem visszafordulni.
Két lépést tett a terembe, és hátraszólt a társának.
- Tegye le a lámpást, és ügyeljen rá, hogy minél nagyobb területet bevilágítson vele – közbe már húzta elő a nodachiját. – Felezni fogunk.
Laza terpeszbe állt, kezeiben már ott volt két kardja, szemeivel minduntalan a sápadt lidérceket figyelte. Azok elkezdtek közelíteni feléje.
Közben már érezte, hogy társa ott van mögötte. Jobbnak vélt még egy dolgot megjegyezni, még mielőtt kitör a harc.
- Láttam hogy harcol. Vegye figyelembe hogy most én is itt vagyok – még épp idejében kapcsolt, jobbja felől ugyanis előre tört az egyik lidérc.
Suhant a zanpakutou, ellenfele fejét pedig vízszintesen vágta félbe.
- Ez nem sírbolt. Ez rosszabb annál.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyPént. Júl. 04, 2014 5:34 am

Kíváncsiskodásom nem vette jó néven, holott, láttam, hogy maga is rakott el a kövekből. Viszont mikor közölte, hogy nem fosztogatni jöttünk ide, csodálkozásom döbbenetre váltott. Kasai~chant magunk elé tartva, mentem a férfi mellé, majd séta közben halkan megszólaltam, már csak hogy ne ragadjunk bele a félreértésekbe.
- Fosztogatni sose egyedül fosztogatott senki. Csapatban lehet elsősorban művelni eme nemtelen tevékenységet. Minél marcónább küllemű alakokat kell ilyenre összetoborozni. A lehető legalja népet. Sebhelyes, csúnya, hegyomlás méretűek szoktak lenni, azok a fajták, akik pénzért se jutnak nőhöz, mert inkább éhezik a szerencsétlen, semhogy ezt a fajt az ágyába engedje!. Nos egy rakás ilyet egy csapatba gyűjtve el kell indulni a célállomás felé. Hatásosabb, ha az ember, lovakra ülteti ezt a szedett-vedett csürhét, hisz az még jobban magasítja az amúgy se csekély tömegüket, ami ugyebár tekintélyt parancsol, mert ilyen az élet törvénye. Szóval be kell robogni a faluba, a csőcseléket törvényszerűen elkapja a kurjongatási inger, amit helyben ki is elégítenek, ami növeli a helyiek amúgy se elhanyagolható feszültségét! Az így megalapozott hangulatba ki kell hirdetni a követelést, ami természetesen teljesíthetetlen. És mivel a szerencsétlenek nem is tudják teljesíteni, így kezdetét veheti a móka. Persze az más tészta, hogy ők menekülni próbálnak. Az összeverbuvált hordát nem is kell különösebben bíztatni, maguktól is betörnek a házakba, összetörik a mozdítható dolgok jelentős részét, szimplán azért, mert viccesnek találják a pusztítást, és ha netalán valaki ellenkezni akarna, védeni az élete munkáját, a legnagyobb élvezettel kínozzák meg, ölik meg, esetleg erőszakolják meg a családja női tagjait, nem egyszer egyszerre többen is, lévén ritkán jutnak asszonyhoz, és ha jutnak, se mindig élőhöz... Ha végig dúlták az egész falut, és akit életbe hagytak, az is inkább áhítozik a halál után, nos, ekkor lesznek olyan kegyesek, hogy teljesítsék az utolsó óhajt, és felgyújtják az egész helyet, így a testileg-lelkileg tönkre tett személy, élve bent ég. Nos, felénk ez volt a fosztogatás, mikor még éltem, és semmi ilyet nem csináltam az előbb! - tudattam vele a tényeket. Csak néhány követ kérdeztem meg, mire valók...
A táblácskát én is elolvastam, és a megjegyzésére, miszerint ez nem bánya, hanem sír, csodálkozva pillantottam körbe. Lássuk be, nem voltak még olyan hú de sok bányába, talán csak azért tűnt nekem ez mégis egynek! Ezen aztán Rai~san el is gondolkodott annyira, hogy hiába is beszéltem volna hozzá. Szóval magamba fordulva, szép csendbe mentem mellette, erőst gondolkodva, mivel is bosszanthattam fel, mikor megéreztem a lélekenergiát. Ekkor jöttem rá a dolog nyitjára. Valószínűleg azért durcás, mert megöltem az ő lidércét! Szóval amikor beléptünk a terembe, el is döntöttem, hogy kárpótolom, Egy szó, mint száz, Kasai~chan a kezembe lobogott, és fehéres derengésbe vonta a területet, én meg elhúzódtam a másik sarokba, nehogy akadályozzam a férfit. Csak azokat a lidérceket öltem meg, amik túl közel jöttek. Ha már túl szégyenlős volt Raiden~san, hogy ezt nyíltan elmondja, kénytelen voltam én észre venni, hogy küzdeni akart titkoltan, és mivel ettől korábban megfosztottam, ezért volt ilyen rossz a kedve!
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyHétf. Júl. 07, 2014 6:57 am

Raiden úgy döntött, hogy a küzdelem lesz a logikus lépés a részetekről, és Chiyo igazi 11. osztagosként azt hitte, hogy Raiden megsértődött rá, amiért korábban mind a két lidérccel végzett. Szóval úgy döntött, hogy most igyekszik Raiden kedvére tenni, így a sarokba húzódott, és csak egy kis gyér, ezüstös homálykát biztosít nekik Kasai~chan. Chiyo a homályba húzódva figyeli az eseményeket. Raiden viszont meglepő vehemenciával vágja le az első lidércét. Ám annak a helyére rögvest egy másik tolakszik. Folyamatosan eléd gyülekeznek, és szép lassan úgy érzékelitek, hogy elsődleges céljuk, hogy távol tartsanak benneteket valamitől. A jéghideg falakról a pislákoló láng hatására furcsa szörnyalakokként verődnek vissza az amúgy se túl esztétikus lidércek. Általában a mancsukat használják fegyverként, és szemmel láthatóan ösztönből cselekednek, nem tudatos harcművészek. Egy-két lidérc Chiyora is rátámad, de mivel nem mozdul a sarokból, őt lényegesen kevesebb lidérc zaklatja, többnyire békén hagyják. Egy szó, mint száz, a lidérceknél inkább a számbeli fölényük lehet probléma, semhogy az erejük, vagy a képességeik. A visszafordulás is problémákat okoz, lévén immár tisztán érzitek, mögöttetek is vannak jómadarak. Vigyáznotok kell, hátba ne támadjanak benneteket, ám ha mégis beérnének, semmiképp se érjen benneteket felkészületlenül, ugyanis ha beérnek, támadnak, minden kétséget kizáróan!
Vissza az elejére Go down
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Férfi
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 32
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te6500/15000Hegy mélyén 29y5sib  (6500/15000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyCsüt. Júl. 17, 2014 10:13 am

- Mi...?
Talán ennyi, ha kifért Raiden száján, mielőtt fejbe nem csapta egy lidérc mancs.
Lehet öregsége miatt, de úgy érezte, hogy a háta mögött ott a társa. Ahogy azonban megütötte a fülét a benti lidércek egyikének sziszegése, hátrapillantva vette észre, hogy a vörös shinigami helyett egy másik dög tátja felé pofáját.
Az előtte lévőnek elég volt ennyi idő, és már lendült is mellső lába Raiden feje felé.
A szürke shinigami megtántorodott az ütéstől, és az amúgy sem rózsás kedve végleg pocsékra fordult. Félhomály, lidércek (talán egy tucat), a társa pedig sehol.
Szemei majd’ szikrát hánytak ahogy visszafordult, és a pofonért a lidérc két lábát vette. A dög hasra vágódott, de vinnyogni se volt ideje, Raiden nodachija már landolt is a fejében, majd egy nagyobb rántást követően a lidérc két darabra esett.
Közben a szürke shinigami már érezte hogy mögötte kettő, talán három is van már a bányalakókból. Ismét lendült a kard, és egy hideg, ívelt villanást követően, a Raiden mögött lévő lidércek immár fejük nagy részét vesztve hullottak a kőre.
Kettő maradt a terembe, de a férfi már érezte hogy a bejárat felől jönnek még. Ahogy odapillantott, vette észre hogy alkalmi társa nem messze a járattól üldögél, kezeiben a lámpása furcsa lángjával szórakozva.
Minthogy annyira nem volt érdeke hogy bármit is szóljon, inkább csak a földre köpött, és visszafordította figyelmét a két megmaradt lidérc felé.
Későn. az egyik már elrugaszkodott, Raidennek pedig már nem volt ideje reagálni. Az ütés, valamint a lidérc teljes súlya a mellkasát érte, ő pedig hanyatt esett.
Bal csuklóját csúnyán az egyenetlen kőpadlónak ütötte, de ami rosszabbnak hatott  a mellkasa alól kiinduló, villanásnyi testet bénító fájdalomnál, az a barlang miatt eltorzult fémes csattanás volt.
Bal keze immár az üres levegőt markolta. A wakizashija kiesett a kezéből, bele a homályba.
Rekedt volt a hang, amin morrant egyet, és szerencséje volt hogy a kevés fény miatt társa nem láthatja az arcát. Vagy az a gyér zöld füstöt, amit a szürke shinigami akkor fújt ki, és vett észre, miközben magához térve feltápászkodott.
Gyorsan a tarkójához kapott, és furcsa elégtétellel nyugtázta, hogy ujjai immár valamilyen folyadéktól csatakos hajába futnak. Vérre gondolt, és arra, hogy az esés következtében felhorzsolhatta a fejét.
Elhessegette a kósza gondolatot, hogy lehet agyrázkódást is szenvedhetett, zanpakutou-jára pedig még annyira sem hallgatott, aki szerint minden bizonnyal betört a feje.
Nyers hangon intette csöndre a nodachit, és gyors lépésekkel a két megmaradt lidérc felé indult. Az előző, valószínűleg elbízta magát, ugyanis ismét ugrott, de Raiden most már figyelt.
Még röptében volt a dög, mikor feléje döfött, a zanpakutou pedig a gyomránál talált utat.
A lendület miatt a lidérc felnyársalódott a kardra, a szürke shinigami pedig fél kezével megfogta annak fejét, jobbjával pedig felfelé vágott. Szinte érezte ahogy megcsapja a lidérc pofájából feltörő rothadt levegővel kevert halálsikoly.
Mikor az utolsó rángása is elmúlt, Raiden szimplán oldalra lökte a bomlani kezdő tetemet. Az utolsó úgy tűnik értelmesebb lehetett a társainál.
Legalábbis erre lehetett volna gondolni, mikor az üres szemgödrök találkoztak a megcsillanó acélszín szempárral, és a lidérc menekülőre fogta.
Úgy tűnt azonban hogy egyik lába valahogy eltört, talán a dulakodás közben, vagy egy termetesebb társa léphetett rá. Minden esetre ez volt az oka hogy csak vinnyogva, lassabb tempóval tudott csak az egyik árnyékos szikla mögé igyekezni.
Raiden azonban már ott volt, és egy nagyobb suhintással, kardja markolatának végével, rácsapott az iszkoló lidérc hátára.
A szürke shinigami tisztán hallotta ahogy annak eltörik a gerince, majd megfogta azt a tarkójánál, és egy rántással eltörte a nyakát.
A dög teste elernyedt, és bomlani kezdett, a férfi csak kinyitotta kezét, és hagyta hogy a gravitáció tegye a dolgát.
Vett még két mély lélegzetet, majd szokásos kőarcával visszafordult, egy suhintással lecsapta a nodachin maradt vért, ismét a földre köpött, aztán a kard visszakerült annak hüvelyébe, Raiden pedig a következőt intézte üldögélő társának, miközben afelé a homályos sarok felé indult, ahova a wakizashit vélte beesni:
- A többit magára bízom.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Hegy mélyén Cl0te31700/45000Hegy mélyén 29y5sib  (31700/45000)

Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén EmptyPént. Júl. 25, 2014 10:25 am

Raiden~san úgy tűnt tényleg emiatt orrolt meg rám. Szóval kissé izgatottan, talán reszketve vártuk Kasai~channal, hogy mi is sorra kerülhessünk. De nem akartuk elrontani a szórakozását. Már csak jó nevelésből sem. Csendben ácsingóztam a sarokban, lelkesen simogatva a fehéresen ijedező lángocskámat, aki erre néha vörösesen rápöffent, de nem különösebben látszott a különbség.
Kíváncsian figyeltem a férfi furcsa mozdulatait. Jó pár gondolat felötlött a fejemben, nem egy a Rókától származott, de hangtalanul figyeltem az eseményeket. Úgy tűnt, nem is volt rám szükség. Egész bele melegedett a küzdelembe. Ha nem lett volna olyan homály, talán azt is láttam volna, hogy kipirul, vagy nem tudom. Így azonban csak annyit láttam, hogy hirtelen a földre került. Ugrottam volna, hogy segítsek, ám nem tartott rá igényt. Inkább még dühösebben kezdett bele a lidércirtásba, immár puszta kézzel. Biztos jó edzés volt, még sosem próbáltam. Lehet, majd alkalom adtán szerét ejtem. Viszont külsős szemlélőként, hogy ne unatkozzak, pár összefüggésre jöttem rá. És egy erőteljes csípés után bárki hajlandó lenne beismerni, hogy közös csapat munka volt. Ez alól én se vagyok kivétel, így vérző ujjal ismétlem. Szóval közösen érzékeltünk valami különöset.
- Figyeled az irányukat? - érdeklődte le Suza~chan tőle szokatlan halkan. Elkezdtem lesni a csontipofák mozgását. A stratéga bennem inkább Gin~chan volt, szóval az ő kedvéért is hegyeztem a szemeim. Meg dobáltam is őket. Kivételesen szó szerint. Amíg Raiden a lidércekkel foglalatoskodott, két szemet idéztem meg az ujjam hegyére, és óvatosan előre küldtem. Suzaku csivitelése szöget ütött a fejünkbe, és bogarat ültetett a fülünkbe. Még szerencse, hogy a hangját csak mi hallhattuk... Mire Raiden~san nekünk hagyományozta a maradékot, a szemecskéimnek már híre-hamva se volt. Ideje volt tovább indulni. Viszont a lidércek pont azt a vonalat igyekeztek elzárni előlünk, ami előre vitt volna. Óvatosan vontam ki a pengém, és parancs nélkül az ajkaimhoz nyomtam. A hideg fém az érintésemre felvette eredeti alakját. Újfent nem kellett kérnem, hogy szalag módjára omoljon le, megtette szimpla óhajomra. Megkezdődhetett furcsa, földalatti táncom.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Hegy mélyén _
TémanyitásTárgy: Re: Hegy mélyén   Hegy mélyén Empty

Vissza az elejére Go down
 

Hegy mélyén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Küldetések Soul Societyben-