Vicond étterem

Tárgy: Vicond étterem Szer. Jan. 02, 2013 9:07 pm

Karakura belvárosának gazdag szegletében a külföldi ízek itt is helyet kaptak, s nem meglepő, hogy a francia étteremlánc székhelyet állítot ebben a városban egy rendkívül puccos étterem formájában, mely kifejezetten a tehetősebbeket helyezi a célpiac központjába.
A belső tér díszekben gazdag – főleg barokk – stílusban lett kialakítva, aranyozott dekorációval és híres festmények másolatának arzenálja kapott helyet a falakon, de a mennyezet is előidézi a barokk kastélyok jellegzetes pontjait a különböző mitikus (angyalok, szentek) képei bárányfelhőkön a tiszta, kék égbolton.
A nyitvatartás reggel tíztől, este tízig tart. Az európai ízvilág mellett ázsiai fogásokkal is szolgálnak. Helyet előzetesen is lehet foglalni, a bérlő pénztárcájától függően, hogy mennyit szán bizonyos exkluzív helyekért. Az esti órákban híres, klasszikus zenekar lép fel és idéznek kellemes hangulatot a vendégek számára.

Tárgy: Re: Vicond étterem Vas. Jan. 13, 2013 12:23 am

Üzlet, az üzlet

Fejemet támasztom kezemmel, miközben a magam elé kiterített térképet tanulmányozom. Karakura városa. Hogy itt legyen elrejtve ősatyám ereklyéi közül egy. Lehetetlenségnek ítélem, s tartom még most is, de a kristályinga szerint igenis, itt érzékelt mozgást egy ereklye felől a tizenháromból. Nem hagyhattam figyelmen kívül ama tényt, hogy eme apró kristály igazat szól, hiszen egyik üknagyanyám is gond nélkül alkalmazta az elrejtett tárgyak keresésére, ugyan feljegyzések nem készültek tőle, miszerint egyet is fellelt volna közülük.
Felsóhajtok.
Nincs mit vesztenem, kezembe veszem a kristályinga láncát. Az asztallapra könyökölve, ügyelve arra, hogy másképpen ne érintkezzek az asztallal, lököm meg a kristályt, hogy a térkép fölött inogva megállapodjon egy ponton. Kérdőn vonom fel tekintetemet, amikor egy bevásárló teret jelölt meg a kezemben tartott inga kristálya. S nem maradt abba, a kő mozgása arról tanúskodott, hogy az adott ereklye… mozgásban van. Nyugtalanul ráncoltam homlokomat, ez nem jelenthet semmi jót.
De, akit ott, akkor találtam igazán meglepett. Nem hittem volna, hogy arrancarok kezébe jutott a kulcs, ama ereklyéhez, melyet a kristályinga is érzékelt. Szerencsére kompromisszumképes taggal találkoztam ama faj képviselője közül, így sikerült beiktatnom egy üzletet a Vicond étteremben. Csak az volt az egyetlen legkifinomultabb hely a városban, ahova érdemes elmenni. Az étteremlánc reklámjában is a legjobb borokat kínálták a vendégeknek. Egy ilyen tökéletes lehetőséget nem hagytam volna ki arra, hogy magam is tanúja legyek az ott történő kiszolgálásnak, s ételeknek, melyeket kinálnak! S amennyiben az üzletre nem méltat megjelenni az arrancar, annyiban is jól érzem magam és kellő kényelemben tervezhetem meg, miképpen torlom meg azt a hibáját, hogy elmulasztotta jelenését. ^.^
A Vicond étterem igazán hangulatos, főleg az esti órákban, mikor a hangszerek együttese tölti be a teret. A kivilágítás gyöngéd, cseppet sem szembántó, pont megfelelő, remek éjszakai hangulatot képeznek ez által. A kiszolgálásra sem lehet egy rossz szavam, nem kell sokat várni rá, s könnyedén megoldható volt, hogy egy távol eső helyre foglaljak helyet, ahol más vendégek jelenlétükkel nem fognak gondot jelenteni egy zártkörű beszélgetésben.
Éppen egy remek édességet falatoztam, mikor a várva várt személy megérkezett. Igaz, kicsit furcsa volt, hogy nem az a kisasszony volt, kivel az üzletelés időpontját és helyszínét megbeszéltem. De amennyiben az ereklye ismeretében áll és kompromisszumképes a hölgy, akkor nincs miért gyanakodnom felőle.
- Nocsak, hát eljött. Üdvözlöm. ^.^ – intek, hogy nyugodtan foglaljon helyet. Milyen szerencsés, pontosan az imént kértem egy remek évjáratú vörösbort, szerencsére a kiszolgáló még nincs messze. Szólok is a közelünkben lévő pincérnek, hogy legyen szíves még egy poharat hozni beszédpartneremnek, illetve ha igényli, valami finomsággal is szolgálja ki, hiszen én állom. - Javaslom az édességeket, igen remekek itt a sütemények. – jegyzem meg, majd miután a kérést feljegyezte a pincér, s odébbállt a következő asztalhoz. Ezt követően előredőlök a széken, majd felkönyökölök az asztallap szélére és ujjaimat egymásba fonva, azon támasztottam meg államat, majd érdeklődve figyeltem az arrancar hölgyet, kinek eme fajra utaló jelei nem voltak fellelhetők az arcán. Hazudnék, ha nem állnék a mágiájuk vagy akár eszközeik tudtában, hiszen az Insignis Reliquianak nem egy üzlete volt más fajok tagjaival is.
- Rendkívül örülök, hogy eljutott az üzenetem önhöz. Számomra igencsak kényes dolog ez az ügy. De, ne társalogjunk ismeretlenül egymással. A nevem Wilhelmina Grimm. Örülök, hogy megismerhetem, kit tisztelhetek a kisasszonyban? – bemutatkozásomat követően, meghallgatom válaszát, s ezután folytatom beszédemet. - Mint már említettem, számomra ez a kulcs igen fontos. Kifejezhetném úgy is magamat, hogy igen nagy szerep játszik benne a családi hátterem, s mint egy ilyen, magafajta hölgynek, ez rendkívül jelentős. Tetszik tudni, sok időt szentelek a múltamnak és ezért bármit képes vagyok megtenni. Ezért, ha nem bánja, először a szituációról kérdeznék, miképpen jutottak hozzá ahhoz a bizonyos kulcshoz. ^.^ – nem lepődnék meg, ha csak burkolt történetet hallanék a dologról, sőt mi több, nem is számítok arra, hogy nyíltan elmond minden egyes momentumot az ügyről. Azonban igyekszem valami körítést teremteni az ereklye köré, mielőtt konkrétan rátérnék. Ráadásul még az én pontos indítékaim is felhozatalra kell, hogy kerüljenek.
- Áh, pont a legjobbkor! Remélem nincs ellenére egy 1999-es évjáratú Tokaji aszú. Azt mondják, hogy abban az évben remek évjáratú vörösborokat állítottak elő. Ön miképpen gondolja? ^.^ – érdeklődöm tőle, miközben a pincér megérkezett a rendelésekkel. A borosüveg tartalmát a kiszolgáló maga bontotta fel előttünk, s töltött belőle mindkettőnk üvegpoharába. Persze beszéd partnerem dönthet úgy, hogy nem fogyasztja el az itókát, bár akkor egy csodás élménytől fosztja meg magát, de a választás rajta áll. Akár álom azt is, hogy ő maga válasszon másik innivalót, melyet kedve lenne elfogyasztani társalgásunk folyamán.

Tárgy: Re: Vicond étterem Szomb. Márc. 30, 2013 1:26 am

Üzlet, az üzlet

Éppen szokásos délutáni teám élvezetével voltam elfoglalva. Habár egy jó teára bármikor kapható vagyok, a délutáni szinte rituális jelentőséggel bír számomra. Ez az oka annak, hogy kevéssé szívlelem, ha ennek elfogyasztásában megzavarnak, még ama enyhítő körülményt figyelembe véve is, hogy az illető az én kedves kishúgom. ^.^ Az igazat megvallva, Flaviámnak ez az egyetlen szerencséje. A köztünk lévő „rokonság” miatt nem fogok ártani neki az ilyen kis hibái miatt, és ha elfogad egy csészével a mai teámból, akkor el is felejthetjük ezt a kis… incidenst. ^.^
Ez idő alatt kedves húgomnak van alkalma elmondani, miféle bonyodalomba keveredett. Sajnálatos módon azt mondanom, hogy meglepett, hazugság volna. ^^” Cseppet bosszantó, nyilván, de attól még az én kötelességem, hogy vigyázzak rá. És persze a meghívás, amit kapott, igazán tetszetős, nagy kár, hogy ő nem kívánja elfogadni. De sebaj, egy ilyen ajánlatot ostobaság volna visszautasítani. ^.^ S bár tudom, hogy a kis tárgyat neki adtam, majd én tárgyalok azzal a… hm… hölggyel, és amennyiben Flaviámra nézve kedvezőtlenül alakulna az üzlet, majd kárpótolom valamivel. Mi sem természetesebb, mint hogy én menjek el helyette erre a találkozónak mondott kis eseményre. ^.^
Az emberi világban kedvelt szokásom szerint a Cuerpo nevű eszközt használom, hogy elrejtsem a fajomra utaló vonásokat, és persze tökéletes megjelenést biztosítsak magamnak a Vicond étteremben, ahová kishúgom meghívása szólt. Ő persze nem volt hajlandó velem tartani, pedig egy ilyen helyen rengeteget tanulhatna stílusról és eleganciáról. ^.^ No, de lássuk idejövetelem okát. A leendő üzlettárs már a helyszín megválasztásával elnyeri szimpátiámat – egyáltalán nem vagyok túlöltözött ehhez a fényűző helyhez. Mi tagadás, kimondottan tetszésemre szolgál, hogy egy ilyen nagyszabású helyen keríthetünk sort az üzleti tárgyalásra. ^.^ Flaviácska leírása alapján a tárgyalópartnert sem esik nehezemre megtalálni, ez pedig máris sokat egyszerűsít a dolgomon. Korábban kicsit tartottam tőle, hogy kedves kishúgomnak megint elszaladt a fantáziája. ^^” Szerencsére ez a helyzet nem áll fenn, így minden különösebb akadály nélkül lépek az ifjúnak tűnő hölgy elé – a magunkfajtánál a korra vonatkozó kijelentések sosem lehetnek biztosak. ^.^
– Részemről a szerencse ^.^ – foglalok helyet a kisasszony udvarias kézjelére vele szemben. Valóban, egész szimpatikus, de sosem lehetünk elég elővigyázatosak, ugyebár? ^.^ Nem árt, ha némi egészséges gyanakvással kezelem ma esti asztaltársaságom. Mindazonáltal a süteményekre vonatkozó ajánlatával badarság volna nem élnem, így ki is választok valami könnyed édességet, hogy a pincérnek legyen egy kis dolga. ^.^ Persze a második poharat leszámítva, melynek intézéséről asztaltársaságom volt szíves helyettem gondoskodni. Hm, még a végén valóban kellemes estének nézek elébe. Na de nem volna jó ennyire elbíznom magam. Meg aztán, jobb hagyni, hogy a másik fél kezdje az üzletelést. Akkor nálam lesz a lehetőség, hogy szükség esetén feltételeket szabjak. Mily pompás gondolat! ^.^
– Örvendek, Grimm kisasszony. Az én nevem Ivela nella Sinestesia. Ha minden igaz, Flavia húgommal már volt szerencséje megismerkedni ^.^ – könnyed bemutatkozás, és az úri körökre jellemző kellemes kis csacsogás. Mi sem lehetne egyszerűbb? Kissé sajnálatos, hogy testvérem nem kívánt eljönni, hogy mindezt megtanulja, de az ő jelenléte nélkül alkudozni is könnyebb. Hiszen a jóindulat elnyerése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a lehető legjobban jöjjünk ki az üzletből. ^.^ - Nos, igazán érdekes a helyzet, melyet felvázolt, kedves Wilhelmina. Remélem, nem bánja, ha a keresztnevén szólítom? ^.^ Ami azt illeti, engem is igazán kíváncsivá tett a szóban forgó tárgy jelentőségét illetően. Így, ha nincs ellenére, örömömre szolgálna, ha mesélne róla egy keveset. ^.^ – természetesen azt nem várhatja tőlem senki, hogy egy értékes tárgyat értékén alul juttassak más birtokába. De persze ajánlatfüggő, én egyelőre nyitott vagyok mindenre. Hiszen számunkra ama kulcs nem több egy díszes kis tárgynál. Szép, persze, de voltaképpen csak esztétikai értéke van. Mi mindenképpen nyerünk rajta, de nem mindegy, pontosan mennyit is. ^.^
A kérdésre való válaszolással úgy döntök, megvárom, míg felszolgálják az italt, és persze az én rendelésem is megérkezik. A kellemes beszélgetés elengedhetetlen része a jól megválasztott ital. Szerencsére nem szükséges túlzottan megvárakoztatnom a kedves kisasszonyt, és még az ital eredete felől sem kell érdeklődnöm. Kérés nélkül is megkapom a szükséges információkat arról, mit iszom. ^.^
– Nagyszerű választás, magam sem kértem volna mást. Mindig öröm, ha valaki osztozik velem a különlegesen jó minőségű italok élvezetében ^.^ – kicsit megemelem az üvegpoharat, hogy gyönyörködjek a vörösbor színében. Aztán a kedves Wilhelmina kisasszony felé biccentek vele finoman. - A remélhetőleg kölcsönösen hasznos üzletre ^.^ – szólalok meg, mielőtt még belekortyolnék a bársonyos ízű nedűbe. Lassan ideje lesz a tárgyra térnem, azt hiszem. Legalábbis meglehetősen modortalan volna, ha nem tenném.
– A kulcsról szólva… Aligha lepem meg, ha azt mondom, egy szerencsés véletlennek köszönhetően került hozzánk. ^.^ Egy másik tárgyat kívántunk megszerezni, és a sors kegyes fintora jóvoltából úgy esett, hogy a kulcs is amellett a tárgy mellett volt ^.^ – egyelőre nincs okom megtagadni tőle az őszinte választ. Hiszen a kulcsocska úgyis nálunk van, nincs mit tenni ellene. Kizárólag a megfelelő ajánlatot, ugyebár, ami nem rajtam múlik. ^.^ Persze azt majd Flaviámmal is meg kell beszélnem, de hát van az az alku, amibe hajlandó vagyok belemenni nélküle is. Bármennyire kegyetlennek tűnjek is. ^.^ - Most, hogy ezt tudja, elmondaná, miért is oly fontos ez önnek, kedves Wilhelmina kisasszony? Persze a családi kötődést leszámítva ^.^