-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Aznaposok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fujimoto Masayoshi
1. Osztag
1. Osztag
Fujimoto Masayoshi

Férfi
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 13
Age : 62
Tartózkodási hely : 1. osztag területe - Kapitányi iroda
Registration date : 2011. Sep. 12.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Főkapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aznaposok Cl0te100000/100000Aznaposok 29y5sib  (100000/100000)

Aznaposok _
TémanyitásTárgy: Aznaposok   Aznaposok EmptySzer. Jan. 02, 2013 1:59 pm

Aznaposok Nvtele7

*Az újesztendő mindig reménnyel tölt el, no meg persze kiváló lehetőség, hogy csinos hölgyek társaságában töltsem az estémet. Cool Idén sem kívántam másként tenni, de Naomi~san valamiért lefújta az osztag hatalmas buliját, hogy helyette szentélylátogatásra menjünk, megköszönni az évet és imádkozni egy még jobbért. Neutral Persze, hogy így is tettünk… Rolling Eyes volna, ha nem lett volna mentő ötletem erre az eshetőségre is. Természetesen nem szólhattam mindenkinek, hiszen valakinek Naomi~sannal kellett tartania, ettől függetlenül nagyon jó hangulatban búcsúztattuk el az óévet. Mélyeket szívtam az öreg pipámból, de a füstön keresztül is láttam a nevető arcokat, aztán már az újesztendőben sétáltam ki az ajtón, hogy megnézzem, egyben maradt-e az osztag a nagy forgolódásban. Az volt az a pillanat, amikor a kis csoport, akik valamilyen oknál fogva nem értesült a programváltozásról, visszaérkezett. Végighordoztam a tekintetem az arcokon, s már ott tartottam, hogy a kissé didergőket beinvitálom egy felmelegítő italra, mikor felfedeztem egy fontos hiányt. Kérdésemre, miszerint a hadnagyom merre lehet, egyetértően tudathasadással feleltek, pedig nem csupán azért érdeklődtem, mert szerettem volna elkerülni a lebukást, hanem azért is, mert ilyen időben veszélyes lenne odakint maradnia, még ha a legjobb évért is imádkozna.
Miután összeállt fejemben a kép, és rájöttem, hogy bátor hadnagyunkat csupán mi vagyunk képesek megmenteni, a Tenteikuura-t alkalmazva azokra a tisztekre koncentráltam, akik a leginkább alkalmasabbak voltak a feladat ellátására. Nem, egyáltalán nem az történt, hogy csupán a véletlenül eszembe jutóknak küldtem, gondosan kirajzolódó stratégia alapján válogattam ki a tiszteket.*
- "Azonnali gyülekező az udvaron! Minden tiszt jelenjen meg teljes felszerelésben öt percen belül!"
*Célratörő és rövid üzenet volt, de úgy tűnt hatásos is, mert az adott időpontra mindenki megjelent, persze talán kissé álmos, vagy éppen illuminált állapotban. Jómagam mélyet szippantottam ismét a pipámból, az izgalmakra való tekintettel többször is, hogy kissé fékezzem magam. Persze semmi okunk pánikolni, Naomi~san felnőtt shinigami, ráadásul hadnagy, biztosan jól van, de eltűnése akár egy merénylet része is lehet, így kötelességünk kivizsgálni az esetet, és természetesen megtalálni a talán kissé merev, de kétségtelenül kiváló munkaerőt.*
- Először is Boldog Újesztendőt kívánok mindenkinek! *Azért egy eltűnés közlése nem előzi meg a jó modort, szóval kötelességem köszönteni a tisztjeimet. ˘^˘ * - Azonban ez nem próbariadó! Szentély látogatás közben nyoma veszett Naomi~sannak. Ez kétségkívül egy rendkívül fontos ügy, meg kell találnunk, mert talán komolyabb baja esett! De senki ne essen pánikba, fő a nyugalom, biztosan megtaláljuk! *Nézek végig rajtuk, és ezzel a tekintettel ösztönzöm őket arra, hogy nehogy kétségbe essenek.* - Úti célunk a szentély, ahol utoljára látták Naomi~sant. Mindenki tartsa nyitva a szemét, nem kívánok még egy tisztet elveszíteni! *Szólítottam fel őket, majd shunpot használva indultam el a szentély felé, amit néhány órával ezelőtt meglátogattak a tisztek a hadnaggyal.
A helyben semmi gyanús nem volt, kinézetre egy shinto templomra emlékeztetett, ahogy beléptünk egy nagy fa kapun, már látszott is az apró szentély, ahol gyertyát gyújtottak az imákhoz. Nem érzékeltem semmi különös reiatsut, de Naomi~sanét sem, úgy tűnt, már nincs itt. Ettől függetlenül intettem a többieknek, hogy nézzenek szét nyomokat kutatva, és én is így tettem, elvégre nálam jobban senki sem tud megtalálni egy csinos hölgyet. Cool Körbejártam hát a helyet, amit fák vettek körül, és teljesen elhagyatottnak tűnt, ráadásul a főépületben valószínűleg évek óta egy lélek sem járt, így kérdés sem volt, hogy oda be kell néznem, hátha a merénylő ott rejtőzött el Naomi~sannal. A faajtó egy nagyobb teremre nyílt, aminek két oldalába vezetett egy-egy folyosó, a kutató tisztek felé pislantottam, nem kívántam egyedül hagyni őket, nehogy még többen elvesszenek, ezért szóltam, hogy jöjjenek velem felderíteni a helyet.*
- Odabent folytatjuk a keresést, ne maradjon le senki! *Ezzel be is léptem, és balra indultam, logikailag kikövetkeztetve, hogy arra lehet a hadnagyom, nem pedig hasra ütésszerűen elindulva egyik irányba. Reméltem, hogy a többiek is követtek, de nem fordultam hátra, jobban érdekelt, hogy hová is vezet a folyosó, és hogy vajon miért jött be erre a félelmetesnek ható helyre Naomi~san egyedül? o_O Én tudtam, hogy van valami furcsa benne, de hogy szeresse a rémtörténeteket, és a szellemjárta helyeket, az még hozzá is bizarr. Neutral *

Egy kis segítség:

Határidő: Január 18.
Vissza az elejére Go down
Amatsu Shin
1. Osztag
1. Osztag
Amatsu Shin

Férfi
Leo Hozzászólások száma : 21
Age : 183
Tartózkodási hely : Seiretei
Registration date : 2011. Jul. 06.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aznaposok Cl0te5000/15000Aznaposok 29y5sib  (5000/15000)

Aznaposok _
TémanyitásTárgy: Re: Aznaposok   Aznaposok EmptyCsüt. Jan. 03, 2013 9:33 am

Kótyagos és kissé zúgó fejjel ébredtem, arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt róla, hogy hol. Éppen ezért első dolgom volt fejben visszatekerni a dolgokat, hogy ezt sikerüljön kiderítenem...
Arra tisztán emlékszem, hogy estefele átsétáltam a harmadik osztaghoz, lévén még az Alpokban-i találkozás után sikerült egyeztetnem az ott számomra nem kissé tetsző hölggyel, egy közös szilvesztert. Igazából kicsit másmilyenre sikeredett annál, mint amit magamban elterveztem, de ezt a végkimenetelt sem nevezhetem rossznak.
Mei-chan felvetését arra, hogy szívesen körbevezet az osztag barakkjain belül valami különös késztetésből elfogadtam. Tulajdonképp arra számítottam, hogy senki sem lesz az osztag területén, lévén szilveszter van meg minden, viszont ebben is tévedtem. Egy rég látott ismerőssel találkoztam, hisz Long-san valamikor nem is olyan rég, még az első osztagban teljesített szolgálatot, így ha másképp nem is, látásból megismerem. :/ A találkozásnak köszönhetően pedig immáron vele együtt folytattuk az osztagnézést és tértünk vissza a hadnagyi irodába, lévén azt neveztük ki főhadiszállásnak. A következő évig, azaz a mostaniig, hátralevő időt beszélgetéssel töltöttük, habár többször észrevettem, hogy egy mukkot sem értek abból amit Mei-chan és Long-san beszélt. Feltehetőleg kínaiul tették, vagy milyen nyelven, bár édes mindegy, hisz nekem a az angol is kínainak számít, pedig pár szót azért megtanultam angolul az Alpokban. Cool
Az utolsó ilyennél, vagy legalábbis számomra az utolsó volt, már kényelmesen Mei-chan ölében pihentettem a fejemet és lévén semmit sem értettem abból amit beszéltek a szervezetem úgy döntött, hogy jobb lesz bealudni. persze akkor már az idénben voltunk.
~ Mei-chan! - csapott belém a felismerés és ültem fel, lévén utoljára, mikor láttam, még az ölében pihentem és az arcát csodálhattam, most pedig nincs itt. Hirtelen izgalmam hamar leapadt, mikor a tőlem nem olyan messze levő csendesen alvó lányt megláttam. Tulajdonképp azt is ekkor vettem észre, hogy valaki betakart engem, meg hogy Long-san eltűnt. Feltehetőleg visszatért a szobájába vagy valami.
~ Milyen szépen alszik. - figyeltem Mei-chan arcát kicsit fölé hajolva, mikor szörnyű fejfájást generált a fejemben a főkapitány hangja. Még ilyet, hogy az új év első napján se hagyják nyugton az emberfiát. Nem ünnepelnie kellene ilyenkor még a főkapitánynak valahol? :/
- Sajnos búcsúznom kell. Máris hív a kötelesség. De nagyon örülök, hogy együtt tudtunk szilveszterezni, kedves Mei-chan. - vázoltam fel a lánynak a helyzetet miután az arcsimogatásomnak hatására megébredt. Talán így jobb is, hisz legalább nem az van, hogy csak úgy eltűntem és itt hagytam őt egyedül.
A búcsúzása mellé mellékelt ajándék viszont kifejezetten meglepett. Az arcom csak úgy égett azon a helyen ahol az ajkai hozzá értek és azt hiszem, hogy sikerült elég rendesen el is pirulnom. Neutral Végül aztán valahogy sikerült egy játékos vigyort varázsolnom az arcomra és távozásom előtt megcsókoltam a kezét, majd igyekeztem megjelenni ott, ahol a taichou kívánta. Neki is jókor jutott eszébe mindez. Neutral
- Yo! - intettem egyszerre mindenkinek egy frissen meggyújtott cigivel a számban. Egy jó ideje nem gyújtottam rá, tegnap meg Mei-chan miatt nem is szándékoztam, ráadásul most, hogy így elrángattak kifejezetten jólesett a dohányrúd szörnyűnek ható íze. Úgy tűnik, hogy kissé elszoktam tőle, de rövid idő alatt hozzászokok majd, úgyhogy nem kell aggódnom a leszokás veszélye miatt. Neutral
- Shiranui fukutaichou tud ügyelni magára, nem? Neutral - tettem fel a logikus kérdést, miután sikerült feldolgoznom a kapott információkat, viszont kénytelen voltam észrevenni, hogy elkéstem. A taichounak már hűlt helye volt. Van egy olyan érzésem, hogy az elmúlt éjszaka annyira megártott a kapitánynak, hogy túlságosan felfújja ezt az ügyet. lehet, hogy Shiranui-san csak kiugrott vásárolni, vagy meglátogatni a családját esetleg barátait. erre mi óriási kutatóexpedíciót indítunk attól félve, hogy valaki elrabolta Seiretei falain belül. Érzem, hogy bazi nagy égés lesz ebből. ^^"
De végül is ki vagyok én, hogy ellent mondjak a kapitánynak, így hát beadva a derekamat siettem a "tetthelyre" közben leesni kívánó zampakutoumat is felkötöttem rendesen. Nem volt időm korábban megfelelően megtenni ezt.
- Ez lenne a tetthely, taichou? - talán a tetthely szót sikerült egy kicsit erős éllel kimondanom, hisz még mindig kételkedtem a merénylet ténylegességében, így hát különösebb félelem vagy bármi nélkül indultam el közvetlenül a főépület felé. Naná, pont mert egy shinto templomban fog elbújni valaki Shiranui-sannal anélkül, hogy előtte nem halna meg vagy esne fogságba a hadnagynak köszönhetően.
- Hai. - válaszoltam legyintően a mellettem elhaladó kapitány utasítására, végtére is a kezdetektől az volt a tervem, hogy ott keresgéljek. :/ Valahogy a kapitány irányválasztását sem értettem. Ha valóban nyomok után kutatunk, akkor nem lenne egyszerűbb egyszer a nagy termet felmérni? Csak bambán néztem a távolodó kapitány alakját, majd egy vállrándítással úgy döntöttem, hogy magamra veszem az itt történő szétnézésnek a feladatát. Egyszer úgyis visszavergődik ide, lévén nem hiszem, hogy van ennek a helynek hátsó kijárata. Aztán meg ha kérdi, hogy miért vagyok itt, azt mondom, hogy elakadtam vagy nem tudom. Már csak azt kell kiderítenem, hogy lehet-e cigizni ebben a shinto templomban. Elvégre tiltófeliratot sehol sem látok. Neutral
Vissza az elejére Go down
Hakusaya Tenshiko
1. Osztag
1. Osztag
Hakusaya Tenshiko

Hozzászólások száma : 9
Registration date : 2012. Dec. 09.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt; Yonsekushon - Elosztó Szekció vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aznaposok Cl0te5000/15000Aznaposok 29y5sib  (5000/15000)

Aznaposok _
TémanyitásTárgy: Re: Aznaposok   Aznaposok EmptyCsüt. Jan. 17, 2013 6:09 am

Újév, újév! Mármint, majd ma lesz este vagy, hogy van ez. Na, mindegy ez nem is annyira lényeg. A fő az, hogy az egyik tiszttől hallottam valamit, mármint nekem mondta nemrég és mondta, hogy szólja róla Tenshiko-samának is. Bár a tartalomból ítélve nem hiszem, hogy Tenshiko-t érdekelné a dolog.
- Tenshoko-sama, Tenshiko-sama…. – rontok be a Yonsekushon irodájába ahol úrnőm az asztala mögött rendezgeti az egyik papírokból álló kis stócot, melyet a beléptemkor keltett légmozgás kissé késze-kuszává tett, majd ezzel végezve újra folytatja a kérvények átfutását.
- Tenshiko-sama jó hírem van! – kezdek, neki lelkesen mondandómnak mire a lány rögtön megszólal.
- Áh, ilyen gyorsan meghoztad a 12. osztagtól a kérvényeket?
- Mit? Ja, dehogy… *legyint a kezével*… de képzelje pont oda tartottam, mikor az egyik tiszt azt mondta nekem, hogy a főkapitányúr ma egy Újévi kis összejövetelt tart… ja és azt is mondta, hogy ezt tartsuk, titokban nehogy a hadnagy megtudja! Hát nem szupi, ugye elmegyünk? – felelem teljesen felpörögve, az öröm persze annyira eltereli a figyelmem, hogy már csak a mondandóm végén veszem csak észre azt a furcsán haragosnak tűnő aurát, melyet úrnőm bocsájt ki.
- Si-on! Nem megkértelek, hogy hozd el a kérvényeket a 12. osztagtól, amilyen gyorsan csak tudod? – néz rám Tenshiko gonosz tekintetével.
- Go… gomen, de az előbb, amit mondtam… – hebegek miközben jobb szememet becsukva és ugyan ezen az oldalon található karommal a tarkómat simogatom.
- Felejts el. Nem emlékszel? Shiranui fukutaicho-val megyünk a szentélyhez. – ekkorra már szerencsére nincs az arcán a gonosz grimasz és ismét a papírkupac felé fordul, majd levesz egyet a tetejéről. Kissé letörve egy „Hai!” felszólalással fordulok sarkon, majd lassú léptekkel indulok meg az ajtó felé. Még a második lépést is épp hogy csak megteszem, mikor újra felszólal a hatodik tiszt.
- Si-on, még ma kellenek azok a papírok! – hangját ugyan az a gonosz aura kíséri, mint pár másodperccel ezelőtt, így nem is csoda, hogy letörtségem hamar semmissé válik, és mint a villám hagyom el a szobát ismételten egy „Hai!” felkiáltással. Tenshiko-sama. Ki hitte volna, hogy ilyen hamar összeszedi magát. Alig egy hete, hogy megtudta, hogy a távollétében a kisöccse elhunyt. Akkor nagyon letört volt, alig evett és az új osztagunkban sem indított valami fényesen. Most meg, már alig látni szomorúnak. Ismét az a határozott lány lett, aki mindent megtesz, hogy jól végezze a munkáját és, aki halvány pírral az arcán üti, rúgja, vagy éppen ordítja le a fejét a neki bókoló férfi osztagtársainak. Még ugyan nem teljesen önmaga, de szerencsére már túl van a gyász legrosszabb szakaszain.
Késő estére tiszta, rendezett shinigami egyen öltözékünkben, zanpakutóinkal legnagyobb sajnálatomra, a szentélyhez indulunk Shiranui fukutaicho-val, ahelyett hogy a főkapitánnyal tartanánk egy jó kis ivászatra. Sad Persze tudom, hogy ez azért van főként, mert a kis ivászat tele van férfiakkal, melyeknek közelségét úrnőm nem tudja elviselni, főleg ha még részegek is.
~ Uh, tényleg most, hogy így bele gondolok jobb is, hogy inkább itt vagyunk, a fene tudja mi történt volna, ha ott maradunk és Tenshiko-samát megkörnyékezi egy-két részeg alak, vagy épp a főkapitány. A lány biztos nem bírta volna elviselni amit Fujin-sama sem hagyott volna… juj, nem kis ramazuli lett volna ott ha Tenshiko-sama elkezdett volna csapkodni a lélekölőjével.~ megkönnyebbülve veszek egy nagy levegőt és fújóm is ki rögtön, egy elégedett „Huh” közepette mire Tenshiko-sama is felfigyel, és felém fordul.
- Mi az? – néz rám kérdően.
- Mi? Öhm, semmi, semmi. – legyezek kezemmel az arcom előtt.
- Persze, persze… ennyire nem tetszik, hogy ide jöttünk a Főkapitány iv… – gyors léptekkel és egy jól manőverezett kézmozdulattal sikerül még szerencsére időben befognom a lány száját, aki igen csak meglepődve veszi tudomásul a történteket. Eztán odahajolok közel hozzá és suttogva szólítom meg.
- Tenshiko-sama, ez titkos, a hadnagy nem tudhat róla. – teszem, szabad kezem mutató ujját kinyújtva az ajkaim elé, miközben elemelem úrnőm ajakitól a másikat.
- Oh, rendben, titok, értem. Akkor gyerünk, tovább mielőtt lemaradnánk. – feleli miközben tekintetét ismét előre szegezi és a többiek után megyünk.
A szentélyhez érve azonnal átlépünk a kapu alatt ahonnan már csak pár méter a kicsin épület. Miután elérjük, a létesítményt mindketten meggyújtunk egy-egy gyertyát, aminek személy szerint nagyon örülök, mivel már szinte megfagytam ebben a hidegben így a kicsinyke láng adta hővel próbálom felmelegíteni a kacsóimat. Szemem sarkából Tenshik-samát kémlelem, miközben a lehető leglassabban teszem le a meleget adó fényességet.
~ Tenshiko-sama… mégis hogy bírja ilyen jól? >.< Hogy-hogy nem is látni rajta annak jelét, hogy fázik. Oh…~ fordítom végül feléje tekintetem, mikor látom, hogy a lány teljesen el van merülve a gondolataiban miközben tekintete egyfolytában a tekergő gyertyalángokat veszi célba. Áhh… >-< Ilyenkor alig bírom visszafogni magam, mindig Tenshiko ajkaira tévednek a szemeim. Majd hirtelen a lány rám veti szemeit, amitől egy kicsit meglep, sőt majdhogynem kisebb frászt kapok, hogy látta, mint olyan furán nézek rá.
- Mi az? Egy kicsit elbambultál, imádkoztál már? – megkönnyebbülök a mondandója hallatán, miszerint kiderül, hogy nem figyelt fel az imént a fura arckifejezésemre, hisz biztos, hogy úgy néztem rá.
- Nem, még nem… csináljuk, együtt. – mosolygok a lányra, aki egy bólintással jelez csak vissza. A gyertyák felé fordulva, tenyereinket háromszor összecsapva, majd meghajolva tudjuk le az imát, na meg persze a végén kihagyhatatlan újévi kívánsággal az ima közben. Persze ha szeretnétek sem árulom el hogy mit kívántam, bár azt megsúgom, hogy az úrnőmmel kapcsolatos. Smile
A szentélylátogatást követően és miután letudjuk a hideg és egyben nem épp rövid utat, egyenest az osztaghoz térünk vissza, hisz az van a legközelebb, így majd ott a meleg irodában megpihenhetünk egy kicsit. Azaz csak így gondoltam, de ahogy látom ez nem így fog történni. Hogy miért is?
Alig hogy visszaérünk a Soutaicho-val találjuk szembe magunkat, akiről lerí, hogy felöntött a garatra, nem kicsit. Oda is jön hozzánk és végig mér miden kit, majd arról kérdezget, hogy hol a hadnagy?
~ Jesszusom, mennyit ivott? Biztos elég sokat, ha már a hadnagyot sem ismeri fel. – fordul meg a gondolat a fejemben, ám ezt követően nagyot is nézek mikor maga Tenshiko-sama közli, hogy fogadalma sincs róla. Mi? És tényleg, a hadnagy sehol sincs. Ekkor egy újabb hang villant át a fejemben ám ez nem a sajátom.
- Shiii~ t-taicho, nekünk miért? Hisz már itt vagyunk… – jelzem meg miután a Tenteikuurával parancsot ad a kapitány a gyülekezőre.
- Tenshiko-sama, mi is részt veszünk rajta?- teszem fel eme lényeges kérdést miközben a kapitányúr a z összegyűlt – többségiben másnapos – shinigaminak elmagyarázza az újévi első feladatunk. Tenshiko-sama vesz egy mély lélegzetet, majd kifújja.
- Természetesen, hisz a kapitány utasított rá minket. Na, meg… – fordul egyet, majd mindketten shunpoval indulunk a főkapitány után, mondandóját, így azonban csak a szentélyhez visszaérkezve fejezi be. - … nem hagyhatjuk, hogy a legerősebb shinigami részegen játszom megmentősdit. – persze ezen részt, olyan halkan mondja, hogy más ne is hallhassa meg. Miután a kapitányunk neki kezd a keresésnek, nincs mit tenni mi is neki állunk, persze Tenshiko-sama utasítására mindketten közel maradunk a férfihoz, hogy rajta tarthassuk a szemünket. Mikor a soutaicho felhívja mindenki figyelmét arra, hogy a szentélyen belül folytatjuk a keresést mi azonnal ott is vagyunk és lépünk be Fujimoto-taichot követve.

Vissza az elejére Go down
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
Kasumiouji Tetsuya

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 31
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aznaposok Cl0te5000/15000Aznaposok 29y5sib  (5000/15000)

Aznaposok _
TémanyitásTárgy: Re: Aznaposok   Aznaposok EmptyHétf. Jan. 21, 2013 2:19 am

Kinyújtózok, és ásítok egyet, és mielőtt elaludnék, felkelek az ágyról, és megmozgatom a karjaimat, és járok egyet a szoba körül. Párszor megemelem a sarokban lévő súlyzót, majd kimegyek a fürdőszobába, és engedek egy kis hideg vizet a tenyerembe, ami az arcomra fröcskölve kiűzi belőlem az álmosságot. Még legalább három órát ébren kell töltenem, nem számít, milyen korán keltem fel.
Több áthelyezési kérvénynek is ma van az elbírálási határideje, ráadásul az Akadémiának sikerült elkavarnia 24 egy hete sikeresen levizsgázott diák papírjait, és csak ma kaptuk meg őket, szerencsétlenek pedig azóta anélkül ténferegnek az Akadémiai szállásukon, hogy tudnák, melyik osztagba veszik fel őket. Persze, ahogy hallottam, nagy bulit csaptak, úgyhogy ez az egy hét szabadság nem is feltétlenül volt olyan rossz nekik, de minél hamarabb szolgálatba kell őket állítani.
A szolgálatban lévőkkel nagyjából egy vagy két óra alatt végeztem volna, de hallottam, hogy a főkapitány bulit szervez, sokan pedig Shiranui-sannal akartak menni imádkozni, különösen azok közül, akik az Emberek világában születtek, legalábbis a vallásosabbak közülük kerültek ki. Ami engem illet, otthon töltöttem volna az óév végét, de amióta Sora meghalt, menekülök otthonról, így egyszerre szerezhettem négy munkatársamnak egy szabadnapot, és úsztam meg egyúttal azt, hogy haza kelljen mennem. Az ünnepek alatt talán még fájóbb lenne látni a csonkává vált családunkat.
Visszafekszem az ágyra, és éppen beosztom az adatai alapján az ötödik osztagba való lányt, amikor egy kidou hatása alá kerülök, és a főkapitány parancsba adja a tiszteknek, hogy gyűljenek össze az udvaron, teljes felszerelésben. Természetesen azonnal teljesítem a parancsot, az oldalamra tűzöm a zanpakutom, néhány shurrikent helyezek el a ruhaujjaimban, rövid gondolkodás után pedig ezúttal nem a katanát, hanem a naginatát emelem le a falról, elvégre a legtöbb helyzetben hatékony, ahol meg nem, ott úgyis kiengedett zanpakutora van szükség.
Shunpo segítségével sietek az udvarra, ahol már az osztag összes magasabb rangú tisztje jelen van, és több alacsonyabb rangú is, némelyik az én szakaszomból, közülük bizony nem egy vállalhatatlan állapotban. Csak a hadnagyot nem látom sehol, még akkor sem, amikor a főkapitány is megjelenik, és elmagyarázza, mi a helyzet.
Az első, de az azt követő többi gondolatom is ugyanaz: most komolyan körbe kell rohangálni fél Seireiteit? Fészpalm Ráadásul, egyértelmű, hogy ez valami trükk, és a végén vagy egy rossz kocsmában fogunk kikötni, vagy valami még rosszabb helyen. Ebbe bele sem merek mélyebben gondolni. -.- Ráadásul Masayoshi-sama már most teljesen részeg, ha még egy kicsit iszik, lehet levezényel egy egész hadjáratot. Fészpalm Persze, mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, még Masayoshi-samának is, úgyhogy jobb híján vele kell maradnom, és figyelni rá.
Miközben „nyomokat keresünk”, köszönök Tenshikonak, aki valószínű szintén szolgálaton lehetett, esetleg a szentélyt látogatta meg a hadnaggyal, mert azt kétlem, hogy a buliban vett volna részt. Valamiért ő se szereti a bulikat, bár velem ellentétben valószínű nem a nyugalom hiánya a problémája vele, meg persze az öccsével történtek miatt is természetes, hogy kerüli a társaságot. Talán ő sem akart ma otthon lenni.
Természetesen semmi gyanúsat nem talál senki, Naomi-san valószínű már régen hazament, és álmában sem gondolná, hogy a főkapitány közvetve őt fogja felhasználni, hogy az első osztag tekintélyes részét elrángassa inni valahová. Biztos vagyok benne, hogy a következő nyom már nem egy szentélybe fog vezetni, hanem valami szórakozóhelyre, de amilyen állapotban Masayoshi-sama van, azon sem lepődnék meg, ha most betörnénk Naomi-san kertjébe, és ott csapnánk kerti partit. A hadnagy biztosan nagyon dühös lenne ezért, ennél talán csak jobb ötlete támad. Neutral
Vissza az elejére Go down
Amatsuji Youko
1. Osztag
1. Osztag
Amatsuji Youko

Férfi
Aquarius Hozzászólások száma : 63
Age : 511
Registration date : 2011. Jul. 14.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aznaposok Cl0te10000/15000Aznaposok 29y5sib  (10000/15000)

Aznaposok _
TémanyitásTárgy: Re: Aznaposok   Aznaposok EmptySzomb. Ápr. 20, 2013 5:43 am

Az üres poharat forgatva a kezembe meredtem magam elé, hunyorítva az erős fény okán, mely a szobámba világított éppen be a nyitott ablakon keresztül. A téli hónap ellenére a Nap csodásan ragyogott az égen, mégis csípős hideg idő uralkodott odakint. Egy olyan idő, melyet egy lélek se kíván szentélylátogatással vagy friss levegő élvezetével tölteni. Jómagam is inkább a meleg szobában való pihenést választottam, élvezve az újév első napját. Ámbár Akira megkísérelt elrángatni a szentélybe, s jómagam mégis nyíltan elhárítottam ezt az ötletét; délutánig semmiképpen sem teszem meg oda az utat és vissza. A fáradtság mely vállaimra nehezült a kevés alvás okán, illetve a fejfájás melyet a tömérdeknyi ital elfogyasztása okozott, igen rossz hangulatot kölcsönzött nekem. Némi bűntudat is felsejlett bennem, amikor kisöcsém tervéről a mai nap folyamán nem is igazán kívántam hallani.
Éppen halántékomat dörzsölgetem a belehasító fájdalom okán, mikor mindezt tetézte Masayoshi mindent túlzengő egyéni „Jó reggelt honfitársaim!” – kívánsága gondolataimban, miközben az osztag berkeihez indítványozott bennünket. Alig, hogy visszatértem ismét a Gotei 13 kötelékébe napjaim felfordultak, s újra vissza kellett rázódnom a betáblázott napi teendőkhöz, melyektől jó pár évtized után elszoktam. Furcsa volt, mégis mondhatni jó érzéssel töltött el mindez, még ha jelen pillanatban ennek jelét se mutattam a külvilág felé.
Mogorván rakom le az üres poharamat az asztalra, majd emelkedek fel ültemből, mellettem pihenő zanpakutomat mindeközben kezembe fogva. Tsukuyomit azóta részesítem ilyen kegyben, mióta megtapasztaltam azt a csodát, melyet oly’ váratlanul mutatott meg nekem. Már-már azt hittem, hogy szemem világa mindörökké sötétségben marad, mikor aprócska gondolatként felsejlett bennem a szándék a Gotei 13 kötelékébe való visszatérésre, amely persze lehetetlennek látszott sérülésem okán. Azonban apró ajándékként lepett meg Holdisten ezzel a keggyel, hogyha pengéjét a kezemben fogom, ismét láthatom magam körül a külvilágot. Ugyan a képek néhol elmosódnak, fekete-fehérek, de bízok benne, hogy a jövőben ismét erős kötelék alakul ki közöttünk, mint amely egykoron, s eme hibákat el is hagyjuk.
Kelletlenül közöltem testvéremmel, hogy a szűk körben folytatott ünnepséget – melyet szerintem nyugodtan tölthetett volna barátai, sőt mi több egy kedves hölgy társaságában – be kell rekesztenünk, amiért szólít a kötelesség. Mertem remélni, hogy Masayoshi nem fölöslegesen hívat minket, hanem konkrét indoka van arra, hogy újév napján felzargassa Seretei kisebb töredékét. Mellőztem a rohanást a könyörtelen fejhasogatásom miatt, de igyekeztem minél rövidebb úton eljutni az Ichibantai udvarába, hogy a parancsnak eleget téve tiszteletemet tegyem ott.
- Ehh… ugyan már Masayoshi mellőzd a kiabálást Rolling Eyes – szememet forgatva masszíroztam meg halántékomat, hátha ezzel sikeresen elkergethetem kínzó migrénemet. Tekintetemet mindeközben a fekete tökfedőjű fiatalra szegeztem, kinek megjegyzésére csupán helyeselni tudtam. - Az ifjoncnak igaza van, mégiscsak egy hadnagyról beszélünk mattaku – rezignált arccal bólintok rá a tiszt szavaira, sajnos név nélkül utalva rá, amiért a többség nevének nem állok még a tudatában. Sok minden változott, mióta elhagytam a Gotei 13-at, új arcok, új szabályok léptek érvénybe, melyhez még alkalmazkodnom kell, és ehhez sajnálatos mód idő kell. Be kell látnom, nem vagyok már a régi.
Mindenesetre Masayoshi eltántoríthatatlannak tűnt, tervét tűzön, vízen, de mindenképp végrehajtja, ez rá volt írva. De ki nem rohanna fejjel a falnak ittasan? Rolling Eyes Igen, meg se lepett az ügy, már az Akadémián is ugyan ilyen lezser volt. Igazán meglepő, hogy ilyen magas rangú pozíciót tölt be immáron. Mindenesetre némán fogadtam el az alábbit, hogy a főkapitány cseppet sem lebeszélhető elméjében felsejlő ötletéről, s ennek okán követtem egy némileg lassabb villámtánccal, amiért a szembeszél cseppet sem tett jót rosszullétemnek. Mikor odaértünk a hadnagy utolsó tartózkodási helyéhez, komor ábrázattal fogadtam a szentély látványát, melyet délután három óra előtt semmiképpen se kívántam megközelíteni.
- Masayoshi, a hadnagyot most elrabolták vagy egyszerűen eltűnt? Biztos nem hagyott üzenetet számodra? A lelkek többsége eme napot ugyanis ünnepléssel töltik még, nem pedig a munkával foglalkoznak – lényeges különbség van a kettő között, ugyanis ha már egy személy honlétét keressük, akkor ezek egyikén ugyan el kell indulnunk, de csak alátámasztott alapokkal. Egy nemest se kezdünk el fejvesztve kutatni, ha esetleg öt órája nem hallottunk felőle, s nem vagyunk megbizonyosodva arról, hogy nincs veszélyben. Ám’ az a testőr, aki öt órán keresztül nem kísérli figyelemmel védence lépéseit jobb, ha visszaadja tanulmányai bizonyító papírokat.
Ugyan a hadnagy legutóbbi kilétét tudjuk, ennek ellenére az sem kizárt, hogy nemes egyszerűséggel csak hazatért pihenni, miután lefolyt szűk baráti körében az ünnepség és mi mindezt fölöslegesen tesszük meg. A sűrű gondolatoktól, mely mind felsejlettek hirtelen elmémben azonban felélénkítették hasogató fejfájásomat, és egyáltalán semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy erről, illetve a továbbiakról vitázni kezdjek Masayoshival, így hát további szó nélkül, igaz kissé morogva, de követtem a folyosón.
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Férfi
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 33
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aznaposok Cl0te19000/30000Aznaposok 29y5sib  (19000/30000)

Aznaposok _
TémanyitásTárgy: Re: Aznaposok   Aznaposok EmptyPént. Aug. 16, 2013 12:09 pm

Arra sem emlékszik, amire alapjáraton kéne, hogy emlékezzen, csak az jutott el hozzá, hogy valaki üvölt, de nagyon és nagyon, méghozzá közel, de annyira mégsem. Ettől megijedt, mert, hát, hogyne ijedne meg, amikor azt sem tudja, mi történik vele, csak úgy megtörténik, szóval, feléledt, nem kis csattogással. Ötlete sincs merre, meddig, hogyan, de az biztos, hogy nagyon egy karton dobozban feküdt, vagyis egykor dobozban, mely telis tele volt burorékos fóliával, ami mozgolódására őrült pattogásba kezdett. Ettől a hangzavartól természetes, hogy azonnal, mármint némi hatásszünettel vetődött le, méghozzá az egyik épület tetejéről, egyenest bele a legközelebbi felfújható medencébe, amiben egykor forró pezsgőfürdő üzemelhetett, ugyanis, némileg még langyos hőfokon bugyborékolt a ventilátorral üzemeltett víz, melyben némileg kómás és főként illuminált állapotban, igazán hatékonyan készült megfulladni. Sokszoros csapkodással, azért sikerült túltennie magát az első sokkon, hiszen miért ne lett volna több is, úgy a vicc kedvéért.
Miután nagy nehézségek árán, sikeredett felkecmerednie a fordozódó víz tükrében észlelhette a rémisztő látképet, hogy valaki csillámpónit varázsolt hajából. Mindkét oldalt nullással ledúrták egész emberesen megnőtt haját és azt a kevés tarajat, melyet mutatóban hagytak ezerféle színes csattal és leddel szerelték fel. Ezen a ponton adott hálát a magasságos messiásnak, nem rázta agyon az áram, bár azokban a világító pöttyökben már nem igazán leledzik ilyesmi, de, hát jobb félni, mint megijedni. Nála, amúgy sem működött valami masszívan a kettő, csak a tripla látás. Annyira, hogy nagyon, de nem látta merre kacsázik, csak próbált eljutni valameddig, amit úgy hitt, ott van, ahol gondolja, talán látja. Ennél fogva, igazán merész nyolcasokat leírva imbolygott a tényleg fogalma sincsen hová, mert az udvar elég tág fogalomnak látszódott, főleg, ha azt nézi, szerény személye is szabad levegőn tartózokodott. Tehát, csak ment és bukdácsolt, míg hasra nem akart vágódni a nadrágjához varrt színes sörény parókában, vagy vakarózott a nyakára aggatott szegecses övben, amihez még súlyos lánc is tartozott. Az idegesítő anyagokat, viszont, akárhogy rángatta, nem óhajtottak tőle megszabadulni. Inkább fel is adta a műveletet, mielőtt hasra szándékozott volna esni. Sokkal bombabiztosabb megoldásnak látszódott felkanalizni a menet közben lábára akadt fémvödröt, ugyanis érzékelte, nem egészen százas a gyomrában történő kavarodás.
Némi gondolkodás után, végül megszabadult a kellemetlenkedő érzéstől és teljes épületet tartó cölöp markolással farolhatott a hirtelenjében összegyűlt tömeghez. Számára kissé, hogy szörnyen sokan voltak egyszerre, de mit lehetne ezzel tenni. Szorgalmas hunyorgásokkal próbált a sor végére jutni, ami persze, hogy nem járhatott sikerrel. Legyintett az egész felhajtásra és flitteres mellényébe dugott retro napszemüvege mögé bújva hallgatta végig a hihetetlen komoly felvezetést. Vödrét kétségbe esetten szorongatva tudatosult benne, miről lenne szó, ezen a reggel-este-hajnal-valamelyik napszak időben. Elszörnyedten jajdult fel a szörnyű híren, mert remélte, nem csak úgy véli, hogy hallja, hanem tényleg beszélnek hozzá, méghozzá közelről.
-Hötehöjeföhem…máramint, hogy az a nagyon, hogy, de igen…-
Vágta rá csuklóból a felszólaló észrevételre, amivel lényegében egyet, legalábbis azt hiszi egyet kéne értenie, mivel nem elveszett, háh, most pont az, de általában nem az a tájcsi helyettes mester, úgyhogy ha nem lenne muszáj, akkor nem indulna el, csak, hogy mire combja mellett landolt előre szegezett karja, régen bottal ütlegelhették Masato sachan nyomát. Eszméletlen, hogy követni se tudta tempóval tűnt el az épületben, ahová neki sem ártott volna csatlakoznia, tehát ütemes faltól-falig történő villám csoszogással esett be a küszöb torlaszolta helységbe, ami annyira helység sem volt, mert szentély!O-o Ezen aztán, hogy nagyon, de úgy igazán sikeredett elszégyellnie magát. Annyira, hogy rögvest az addig hurcolt vödörtől megszabadulva iparkodott kihúzni ezerfelé dőlő kókuszát és némi csuklással kísért imával bocsánatot kérni viselkedéséért. Míg a többiek azon tanakodtak, vagy tudja mifenét csináltak, mi legyen a következő lépés, addig csendes csörtetéssel elaraszolt az udvaron árválkodó kúthoz és könnyed csatakiáltással nyomta bele fejét a kimert vízbe. Művelet, nagyon lovagias frissítésnek indult, csak, annyira eredményesen megcsúszott az úton hagyott jégrétegen, majdnem közelebbi ismertséget kötött a kútban lakozó kislánnyal. Heves kalimpálással, azért sikerült kifarolnia az útvesztőből és eredményes kitérőt tenni a jegesedő víz, mindennél borzasztóban élesztő hatásának.
Nőies sikollyal akadtak össze szemei a hátborzongató élménytől és járt fél perc alatt indián esőtáncot. Nem mondhatná teljesen kitisztult előtte a látkép, de határozottan jobban észlelte a külvilág bizonyos foszlányait, így sokkal magabiztosabban vonszolta ólomsúlyokkal megáldott lábait a Masato sachan által megrohamozott folyosóra. Immáron arra is gyülekeztek energiái, próbálkozzon bekapcsolódni a fejtegetésbe, még, ha nem sikerült túl combosan ez a halálra ítélt kísérlete.
-Éne, hogy is fel helyen, ébredtem…azis, hogy lehet, megvan, csak mi nem vagyunk, mármint hisszük nincs, mert ott van ahol nem hisszük, hogy van.-
Három kirajzolódó ponttal feje fölött elmezte az elhangzott mondatot, de jobbnak vélte, ha nem fűz hozzá semmilyen megjegyzést és úgy hagyja, ahogy van. Az már igazán csak, elhanyagolható kellemetlenség volt, mindezek tetejében izomból lefejelte a méretéhez képest jóval alacsonyabban elhelyezett ajtófélfát…
Vissza az elejére Go down
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Férfi
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 52
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aznaposok Cl0te13400/15000Aznaposok 29y5sib  (13400/15000)

Aznaposok _
TémanyitásTárgy: Re: Aznaposok   Aznaposok EmptySzomb. Jan. 04, 2014 10:25 am

~ ^ ~ Különleges engedéllyel a Névadó is csatlaozik! ~ ^ ~


„El kell mesélnem nektek valamit, méghozzá a tavalyi szilveszteremet. Otthon tököltem el az egészet magányban a „testvérem” halálát gyászolván. Na perszeee, be is vettétek!? Ez a napló telve van jobbnál jobb bulájok leírásával. Megszámlálhatatlan mennyiségű sör és különböző tömények kellettek, ahhoz, hogy a teleportálásom előtt még eme csodás történeteket ide be tudjam vésni! Azonban előző év szilveszterkor oly gyorsan teleportáltam, hogy esélyem sem volt azt az emberfeletti ivászattal eltöltött, több mint 36 órát, bele tudjam kapirgálni a lapokba.  Idén viszont minden másképp lesz, hisz már húsvétkor kifundáltam az egészet! Magammal viszem ezt a kötetet, és minden cselekedetemet leírom benne. Persze nem olyan részletesen, mint egy kalandregényt, inkább, mint egy egyszerű élménybeszámolót.”
Itt abbahagytam a körmölést, majd elindultam a kocsmába, ám mielőtt rendeltem volna még vissza kellett szaladnom egy apróságért, utána pedig elindultam egy másik szórakozóhely felé. Megrendeltem a hirtelen megkívánt italokat és folytattam.
„Elindultam hazulról, majd megérkeztem a kiszemelt italozóba. Mikor épp közeledett felém a pincérnő, már eldöntöttem, hogy mivel fogok kezdeni. Három sörre, egy duplajeges whiskey colára, valamint egy vodka-narancslikőrre éheztem, vagyis szomjaztam abban a pillanatban. Mikor azonban tollamat kerestem észleltem a hiányt és otthagyva csapot-papot indultam meg a lakhelyem felé. Majd miután az asztalomról felszedtem a tollaimat, amikből a biztonság kedvéért hármat is elhoztam, majd hihetetlen sebességgel iszkoltam határozottan egy másik ívó irányába. Az incidens elvette a kedvem az előző helytől, helyette így egy másikat vettem célkeresztembe. Az imént rendeltem a fent említettek helyett hat sört két tequilát és egy sörkoktélt, felrázva, de nem felverve! Viszont tisztázták, hogy nincs sört helyette, viszont tudnak hozni gyümölcsöset. Én viszont nem akartam leégetni magamat üdítővel ebben az új környezetben, így helyette kértem még egy sört, a pohárra pedig díszítésként egy citromot, s esernyőcskét is kértem!”
Miután elfogyasztottam a rendelésemet ismét a papírlapok felé emelkedtem.
„A whiskeyből nem éreztem semmit, biztos vagyok benne, hogy valami silány minőségűt használnak. A sörök nem voltak rosszak, de hát végül is egy sörről beszélünk, azt nem lehet elrontani, ugyanakkor nekik még a feledhetetlen élményből is sikerült letörniük egy darabkát. Ami pedig a díszeket illeti.  Az esernyőcske piros volt a citrom pedig már két hete száradhat rajtuk!”
A tapasztalatokat levonva egy szál szivar, mivel a kedvenc ünnepemre kénytelen voltam beszerezni néhány efféle csoda rudat, kellemes társaságában fizettem ki a gyér italokat, majd távoztam. Szemügyre vettem a cégért, hogy tudjam, hova nem kell többé jönnöm!
„ A fentebb említettek okán, érthető okokból kifolyólag enyhén kifakadva battyoght5am a pulthoz és egyenlítettem ki a számlát. Rá akartam kérdezni, hogy esetleg íz garanciájuk van-e, viszont nem néztem ki a helyből, hogy megkockáztatnának ekkora rizikót. Helyette inkább a frissen beszerzett kubaimba beleszívva olvastam el a ’Fehér Fali Róka’ feliratot és jegyeztem le ide, mihamarabb, hozzátéve, hogy felkerült a rossz kocsmák listájára!”
Céltalanul indultam meg az ismeretlen körzetben, mígnem egy halk, mondhatni, hogy nem is élő pubhoz értem. Amint beléptem, megértettem a kihaltság egyértelmű okát!
„Az idegen utakat róva bukkantam rá egy kifejezetten borzalmas helyre. Amíg beléptem nem is sejtettem, hogy efféle környezetben fogom magam találni. A pulton, a székeken, sőt, még a kihelyezett játékgépeken is „Száz Kisegér” uralkodott! Azt hittem, hogy a klub nevét átvitt értelemben kezelni, azonban életemben nem tévedtem ekkorát! Mintha, csak eltévedtem volna, úgy húztam vissza fejecskémet rögtön, nem törődve a pultos üdvözlésével! Nem hittem volna, hogy valaha is, be fog kerülni egyetlen hely is a kerülendő italozók listájába, ehhez képest, most rögtön kettőt kellett feljegyeznem!”
Tovább haladtam, majd nem sokkal az előző után, megtaláltam a következőt. Szerencsére ennek már nem volt, olyan rémisztő neve, sőt a közösség is kellemesnek tűnt. Rögtön helyet foglaltam, és böngészni kezdtem az itallapot. Rendeltem, majd pedig, tudjátok …
„Betértem a „Szomjas Tuba” elnevezésű cégér alatt található helységbe, ahol kifinomult ízlésről tettek tanulságot a benn lévők. Sokan beszélgettek a kellemes enyhe popzene kíséretében, miközben szivarokat fogyasztottak. Egyetlen másodpercbe se telt eljutnom a pultig, hisz minden útba kerülő hölgy vagy úr, még azelőtt félreállt, hogy szóltam volna nekik. Rögtön rendeltem is négy sört, majd amint megittam, távoztam. A következőket tudom megjegyezni a hellyel kapcsolatban:
- A sör remek, életemben nem ittam, ilyen remekül kombinált nedűt!
- A közösség hihetetlenül kellemes, hihetetlenül nyugodt és egyértelműen illemtudók!
- Túl drága!
- Túl könnyed a stílus, nem ártana egy kis fű, hogy élvezzem a helyet.
Hármas a hetes listán, ami azt jelenti, hogy még visszatérek ide, de nem sűrűn!”

Miután az igényeimet nem kielégítő prűd környezetet hanyagoltam, egy csapattal futottam össze. Persze nem rögtön, előtte még rengeteg magamban elrejtett töményt és sört ittam meg, így már kivételesen jól éreztem magam.
„Rengetegen vallják, hogy egy zárt helyiségben, remek társasággal közel sem ugyanolyan berúgni, mint a szabad ég alatt, a hold kellemetes társaságában, ami most épp a napról tükröződött reám! Mivel nem hagyhatok ki semmit a magamnak szánt irományomból, megosztom az egész történetet! Megunva az összejönni nem akaró próbálkozásom a tökéletes helyszín felkutatására, egy üveg Jägermeisterrel, Vodka Citrussal, kettő feledhetetlen Jack Danielssel, valamint elfeledett számú sör után teljesen önkívületi állapotban dőltem le egy árokba.”
A lyukból kikelve egy csoportot észleltem magam előtt. Valamiféle szektás öltözékben kerestek valamiféle italt! Szerencsére könnyedén dobtam félre a sikertelen küldetésem, s csatlakoztam a sokkal több izgalommal és sikerrel kecsegtető kalandba!
„A fennebb említett után egy idegen emberekből álló banda haladt el mellettem. Ha jól hallottam, márpedig, ilyenekben semmiképp sem tévedek, valamiféle Naomit keresnek, miközben többük hozzám hasonló állapotban dőlöngélt! Emberfeletti logikámmal rögtön rájöttem, hogy valamiféle végső italt kerestek egyértelműen fogyasztás céljából. Az urak hölgyek valamiért mégis enyhén unszimpatikusnak tűntek, minden bizonnyal a valahonnét ismerős ruházatuk okán!”
A csapat egy templomhoz vezetett, amelynek belsejébe nem igazán akaródzott belépnem hitetlen lelkemmel, azonban a piáért mindent elvem sikeresen uralkodott el rajtam. Az első helységben nem fedeztünk fel semmit, ezért bentebb törtettünk.
„Bármilyen italról is legyen szó, véleményem szerint megbocsátanak nekem ízlelőbimbóim, s a végső ital, hogy előtte még egynéhány sört legurítok a szomjhalál ellenszereként. Ahogy közeledtünk valami hatalmas felé, azt hittem, egy orbitális partiba visznek inni, ahol az az említett Naomi fogyasztható. Ahogy viszont közelebb értünk, észleltem a csapdát, egy templomba tartott a bagázs. Mivel továbbra is hallottam elhangozni a nevet, így bizalmam nőtt irányukba, én pedig lelki küzdelmem után követtem őket. Ezelőtt még sosem jártam efféle teremben. Teljesen kihalt volt, ráadásul még piát sem találtam sehol. Azonban nem bennem volt a hiba, hisz senki más sem talált még egy ócska tequilát sem! Más lehetőség vagy nyom híján, úgy véltük jobb lesz bentebb nyomulni!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Aznaposok _
TémanyitásTárgy: Re: Aznaposok   Aznaposok Empty

Vissza az elejére Go down
 

Aznaposok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 1. Osztag-