HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Himeko és Rin háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nara Tsubame
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Scorpio Dragon
Hozzászólások száma : 20
Age : 16
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2012. Dec. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: nincs
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5500/12000  (5500/12000)

TémanyitásTéma: Himeko és Rin háza   Szomb. Dec. 29, 2012 4:39 am

Rin szülei mikor meghallották tervét a továbbtanulással kapcsolatban, ami nevezetesen Karakurában lenne, gondolkodás nélkül vettek neki egy öt személynek is elegendő rezidenciát, hogy saját bevetését csak önmaga eltartására kelljen használnia. A ház Karakura külvárosban foglal helyet, távol a nyüzsgő belvárostól. Mérete miatt gond nélkül fogadta unokahúgát (Himeji Himekot) lakótársnak, így most ketten élnek a házban.
Külsőre is igen nagy épület, két emelet magas, nagy délre és keletre néző ablakokkal gazdagítva, így az épület előtti növények teljesen érthető okokból lelhetőek fel; a folytonos napfényt valamivel szűrni kellett. A háznak van egy kisebb, belső udvara, ami tavasszal és nyáron színekben gazdag a kinti növények által.
A belső terek európai stílusban lettek nagyrészt kialakítva, s napközben elég világosak. A nappali – előtér egyben van, ez a helyiség alkalmas vendégek fogadására, vagy idilli hangulatot biztosít akár tanuláshoz, olvasáshoz, családi beszélgetésekhez is egyaránt. A földszinten helyet kapott még egy konyha és egy kisebb vendégszoba és a fürdőszoba. Az emeleten van Himeko és Rin szobája, két másik vendégszobával együtt, amik általában használaton kívül vannak alkalmazásuk híján, eddig csak nagyobb ünnepekkor vagy olykor – olykor beeső rokonok, barátok által volt használva.

Rin szobája egyértelműen kedvelt rózsaszín színében tündököl, ahol az ágyán, íróasztalán, ruhásszekrényén és könyvespolcán kívül, természetesen helyet kapott régi plüss teknős gyűjteménye, ami minden hónap bővül új darabokkal, ha nem más teknős formájú, mintás apróságait gazdagítja. Szobája rendezett, amennyiben nem valami eseményre készül, mert olyankor ruhásszekrényének tartalma a szoba minden pontján megtalálható, csak az eredeti helyén nem.
Himeko szobája sokkal funkcionálisabb: kevés plüsst tart, a nagy helyet inkább a tankönyvei és az egyetemi prospektusok foglalják el, na meg az egyéb iskolai papírok. Íróasztalán továbbá található egy ritkán használt, kisebb számítógép, de főként kézzel ír, így a polcokat szinte betemetik a befűzhető lapok, illetve a használni kívánt jegyzetfüzetek. A sok kapkodás miatt a rend csaknem ismeretlen fogalom, ráadásul Rin divathóbortja miatt a szekrények is zsúfolásig vannak a majdan hordható ruhadarabokkal. Általában rendetlenség uralkodik a birodalmában, de az ünnepek, különleges eseményekre való tekintettel mindig rendet varázsol benne.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Tsubame
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Scorpio Dragon
Hozzászólások száma : 20
Age : 16
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2012. Dec. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: nincs
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5500/12000  (5500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Himeko és Rin háza   Vas. Jan. 13, 2013 1:05 am

Karácsonyi bevásárlás

Áh, igen, a karácsonyi szünetet tökéletes időpontnak ítélte egy kiadós reggeli elkészítésére az általa Meko-channak nevezett unokahúgának, kivel eme házat megosztja. Rendkívül örül, hogy végre nem kell futtában reggeliznie fiatalabbik rokonának, hanem békésen, nyugodtan meg tudja enni a kifejezetten számára elkészített specialitását a mosolygós rántottáját, csipetnyi extra hozzávalóval megfűszerezve, mint a sültsaláta és szójaszósszal megöntött paradicsom. Már annyira, de annyira érdekli szeretett unokahúga véleménye az új receptjéről, hogy szinte tűkön ül, nem képes egy helyben megmaradni. De most is ott lappang benne az a kellemetlen előérzet, mintha elfedkezett volna valamiről… Surprised
Elgondolkodva emelte ajkaihoz kedvenc rózsaszín, teknősmintás bögréjét és kortyolt bele a reggeli koffein adagjába, mely elmaradhatatlan a megfelelő működéséhez. Persze mindezt kellő kényelemben hajtotta végre, helyet foglalt a teríték melletti széken. Mindeközben gondolatai el-elkalandozta, azon töprengett, hogy mi is mehetett ki a fejéből, amikor a megszokott korareggeli hangokat hallotta felcsendülni az emeletről
Puffanások, csattanások, ajtó nyitódása, végül pedig a lépcsőn való dübörgés.
Széles mosollyal az arcán emelkedek fel ültéből és lépkedett derűsen a konyhaajtóba, hogy megtekinthesse unokahúgocskája egyben leért-e az alsó szintre. Olyan érdekesnek tartotta mindig is a napi reggeli edzést, melyet tisztes rendszerességgel hajtott végre! Igazán büszke is rá, hogy fiatal kora lévén ennyire ügyel a reggeli mozgásra. Rin persze ehhez megfelelően igyekszik segíteni, ama formában, hogy mindig biztosítja unokahúgának a tökéletes étrendet, betartatva vele a fő étkezéseket. ^-^
- Meko-chaaan~ :3 kész a reggeli. Mosolygós rántottát készítettem neked. ^_^ Mit kérsz hozzá teát, tejet, kakaót? – érdeklődi tőle boldogan, miközben sarkon fordulva visszalépdelt a konyhába és a megszólított válasza szerint kezdte elkészíteni a kért italt, amit kész állapotban elé is helyezett röpke másodperc alatt az asztalra.
- Jajj, Meko-chaaan~, fontos terveim vannak mára és kifejezetten elvárom, hogy velem tarts! Tudom, hogy szüneted van meg minden és biztos vannak terveid, de ez nagyon fontos lenne, szóval légyszi~ gyere velem... ^-^ – kisebb szünetet tart, s közben az asztal fölött közelebb hajolt a fiatal lányhoz. - A karácsonyi bevásárlásra. :3 – eme megjegyzését követően rendesen kihúzva magát dőlt vissza hátra a székében, majd a számoláshoz segítségül hívta vékonyka ujjait is, nehogy megfeledkezzen fontos dolgokról, amit megosztani kíván még unokahúgával. - Kell venni a rokonoknak ajándékokat, nem egy adag ételt, sütemény hozzávalót, mert idén hozzánk jönnek ám’ karácsonyozni anyuék. Meg olyan szép fákat árulnak a közelünkben lévő bevásárlóközpont parkolójában! És képzeld, házhoz szállítást is vállalnak, hát nem remek? – összecsapja a kezeit és oldalra billenti a fejét, ahogy elképzelte a kis házukat karácsonyi dekorációban pompázni. Rin teljesen természetesnek találta, hogy ezerszer szebb lesz a már most sárga fényekben díszelgő épületnél a szomszédban. Valóban, nem lehet időben elkezdeni a díszítést. A város már rég ki van világítva, ünnepi zene szól mindenütt, egytől – egyig megjött már a karácsonyi hangulata, melyet már több hete igyekszik elnyomni, hogy a megfelelő pillanatban kirobbanhasson belőle, s ez a pillanat úgy vélte, most jött el. Éppen itt az ideje, hogy belevágják a fejszéjüket a nagy dolgokba! ^_^
- Jobb karácsonyt szervezünk, mint Masa-nii! Ugye még emlékszel mi volt nála múltévben? És még ő szokott pattogni a rend kapcsán. :/ – sértődötten gondol a múlt évi ünnepre, miközben eszébe jut a testvére megjegyzése a házukra, mikor a vizsgákkal a nyakunkon kis káosz uralkodott a lakásban. Azóta pedig fivérének szokásává vált a legváratlanabb időközönként beugrani hozzájuk a hogylétük felől érdeklődni, pedig tudja ám’ aljas szándékát! Csak azért jön, hogy ránézzen, nem egy szemétdombon élnek, igyon a kávéjukból és élősködjön rajtuk pár órácskát. Hát most őszintén kérdezi: hát nem egy aljas, számító alak a bátyja? ˇ-ˇ
- Na, itt az ideje összekapnunk magunkat. Úgy öltözz, hogy nincs meleg, reggel kivittem a szemetet, és brr >o<, azt hittem menten odafagyok a szemetesládához. – borzong meg, ahogy a kora reggeli hűvös időre gondol, egy láthatatlan kabátot össze is húz magán a színészi előadását fokozva. Elméje a reggeli pillanatra terelődött, mikor rózsaszín köténykében felelőtlenül, kabát nélkül kiment a teli szemetes zacskóval, a reggeli csípős levegő szinte megszédítette, majdnem odafagyott a szeméttárolóhoz! Aztán miket szórakoztak volna rajta a szomszédok, bele se mer gondolni.
Miután felhívta unokahúga figyelmét a hűvös időre jómaga is felkelt a székéből, hiszen már nem volt maradása, a mosogatást majd a házi manók elintézik, ha pedig nem az is Shuichi hibája lesz, ez egyértelmű. Felment az emeletre, egyenesen kis odújába, a szobájába, hogy az időre való tekintettel, de alkalomhoz illően kicsípje magát. Persze ezzel a ruhásszekrénye egész tartalmának a kiszedésével járt, amit így könnyebben tudott átturkálni valami öltözékért, amiről úgy ítélte, fel lehet húzni, de hát hihetetlen, hogy nincs ruhája, és ami van az mind használhatatlan! :/
- Meko-chan, kérlek szólj rám, hogy ruhát is vegyünk! Hihetetlen, hogy soha sincs alkalomhoz illő ruhám… :/ – orra alatt mormogva válogatott ki végül egy szép – természetesen rózsaszín – garbós pulóvert és farmernadrágot hozzá, majd térdig érő csizmát vett föl melléjük, aztán sikeresen előásott egy múlttéli kosztümkabátot is melléjük. Haját befonta és nem egy vallási imát elszavalt neki, hogy maradjon egyben a bevásárlás erejéig, mert kellemetlen lenne, ha az akció közepén egy zilált bokor képét venné fel. Bár tudja, hogyha frissen mosva kényes kedvében van és a szófogadás halvány fogalmát sem ismeri, de ez egyszer tényleg tehet neki egy aprócska szívességet. ^-^
- Meko-chaan~ :3 kész vagy? – szól fel unokahúgának már az ajtóban állva, várakozva rá. Azért még utoljára átnézte, hogy a teknőspáncél mintájú kistáskájában mindent eltett e, pénztárcát, Ceppyt. - Remek, akkor indulhatunk is. ^_^ – nyitott ajtót, amint unokahúga is indulásra készen odaért a bejárathoz. - Első megállónk az állatmenhely, örökbe kell fogadnunk egy kutyát. – osztja meg unokahúgával úti céljukat, miközben bezárta az ajtót és előrelátóan ellenőrizte azt még kétszer. Biztosra akart menni, az ünnepekkor nagy a betörési arány, az újságban írtak is róla, szóval jobbnak vélte félni, mint megijedni! ^_^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Himeji Himeko
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Leo Dog
Hozzászólások száma : 7
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2012. Dec. 23.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTéma: Re: Himeko és Rin háza   Kedd. Júl. 09, 2013 5:10 am

Karácsonyi bevásárlás~ ^_^

Végre téli szünet. Áldásos időszak, végre lesz is ideje elfogyasztani a reggelijét, kipihenni magát… Igen, ez egy nap, de akkor mit csinál a többin? Hiszen neki a pörgés a lételeme, muszáj csinálnia valamit, és ha nem csinálhat semmit, végig fogja unni az egész szünidőt… Ami nem éppen előnyös dolog, tekintve, hogy ezt az időt inkább szórakozásra kellene fordítania. Csak annyira lekötötte az iskolai élet szervezése, hogy a szünidőre egészen eddig nem is volt ideje gondolni. Persze, még mindig reménykedhet benne, hogy kedves kedvenc unokanővére és lakótársa kitalál neki valami jó programot, de hova fog vezetni, ha mindig mindenben csak rá támaszkodik, ami a saját életével kapcsolatos? Kész káosz és katasztrófa. T.T
Nyújtózkodik egyet a puha ágyneműk között, aztán szépen erőt vesz magán és felül, hogy úgy is megismételje a mozdulatot. Ekkor már kinyithatja a szemét, és pár másodpercnyi tanácstalan pislogás után tudatosul is benne, miért nem lát. Hiszen még nem vette fel a szemüvegét. Hülyén is nézne ki, ha abban aludt volna. Tekintve, mennyire ügyetlen, már vagy tucatszor összetörte volna, ha szokása lenne szemüveggel a kobakján aludni. Így az ágyon megfordul, hogy oda mászhasson, amerre feltehetően a szemüvegét hagyta, mert annak sajnos még nem talált állandó éjszakai pihenőhelyet, így minden reggelt tapogatózással kezdhet, hogy ne csak színes, elmosódott pacákat lásson. Ugyanis az okuláréja nélkül csupáncsak ennyit látott a világból. Ezért is pánikolt be nagyon, ha véletlenül lerepült a buksijáról egy-egy esés alkalmával. Mire sikerül kitapintania a szemüvege körvonalait, le is esik az ágyról – immár a látásmankóval a kezében, amit jó magasra tart, nehogy valami baja essen. Ezt követően azért már egy kicsit simább a készülődés, és mivel nem kell rohannia, legalább az emeleten nem huppan többször a földre. Ezen felbátorodva gyorsan felkap egy pulcsit, hogy majd lépcsőzés közben felvegye, a hűvös időre való tekintettel. Csak természetesen ez nem egészen úgy működik, mint ahogy ő elképzelte, aminek következtében szépen le is bucskázik a lépcsőn. De legalább a szemüvege ép, és a pulcsit is többé-kevésbé felvette. A véglegesítés ráér akkor, mikor már kedvenc Rin-chanja is ott van vele. ^w^
– Jól hangzik, és ööö… Kakaót! ^w^ - válaszol szélesen mosolyogva unokanővérének, miközben feltápászkodik, és kicsit megdörzsölgeti sajgó tagjait. Szerencsére már annyira hozzászokott az ütődésekhez, hogy egy-két lila folt meg sem kottyan neki, és legalább most elfogyaszthatja a neki készített reggelit. *-* Végre, már olyan régóta nem sikerült ezt összehozni, hiszen Rin-chan sosem szólt neki, hogy keljen időben. ^^” Vidáman sétálgat be a konyhába és telepszik le a neki kikészített terítékhez, majd jó étvágyat kíván, mielőtt hozzálátna a Rin-féle specialitásnak. Mindig is szerette unokatestvérkéje főztjét és sosem értette, másoknak ugyan mi bajuk lehet vele, hiszen nővérkéje kifogástalanul jó szakács. Mikor nővérkéje szónokolni kezd, kicsit gyanakodva néz rá, aztán csak vidáman összecsapja a tenyereit. - Persze, nagyon szívesen, Nee-chan! *3* Úgysem tudtam már mit kitalálni magamnak, biztosan nagyon izgalmas lesz! ^w^ – örvendezik vidáman, így legalább nem kell azon aggódnia, hogy nem lesz programja a szünetre. Még szerencséje, hogy van neki egy nővérkéje, aki mindig szervez valamit, akkor is ha ő elfelejt. Hát kinek van még ilyen mázlija rajta kívül? *3*  - De igen, nagyon jól hangzik ^3^ – bólogat nővérkéje mesélésére és mélyen egyetért vele, hogy jobbnak kell lenniük unokabátyjánál, már ami a vendéglátást illeti, bár szerinte ez nem lesz nehéz feladat, hiszen ketten vannak lányok, és egy fiút csak túlszárnyalnak az ilyen nőies feladatokban. ˘^˘
– Hai, Nee-chan! ^w^ – mosolyog nővérére a reggeli után, és gyorsan berakja a használt holmit a mosogatóba. Amint Rin-chan elhagyja a konyhát, el is mosogat, mert ha unokanővérére hagyná, sosem lenne megoldva, és akkor nézhetnének, ha Masa-chan megjelenik a rendrakási mániájával, pedig aztán neki igazán semmi joga megszólni őket, mégis mindig azt az egy alkalmat hallják vissza, amikor az egész ház vegyesen volt tele a tételeikkel, és mindenhonnan egy-két papírlapnyi tanulnivaló kukucskált, nem is beszélve a tanulócetlikről, amiket kiragasztgattak a ház minden pontjára. – Hai! ^^” – kiabál fel zavart mosollyal, amikor meghallja az emeletről lakótársnője panaszkodását a ruhákról. Neki nincs mit felvennie, Himekonak viszont már lassan egy külön szoba kell, hogy a Rin-chantól megörökölt, még mindig csinos és divatos holmikat tartani tudja valahol. @_@ Miután a mosogatással végzett, ő is gyorsan felszalad, hogy emberi öltözetbe bújjon. Erre a célra a farmer, és egy egyszerű, csinos póló pulcsival és kabáttal tökéletesen megfelel, a téli csizmáról nem is beszélve.
– Kutyát? O.O– kérdezi meghökkenve, már lefelé jövet, és ez elég is, hogy megcsússzon és leszánkázzon a lépcsőn, csak éppen szánkó nélkül, mondhatni gatyaféken. Gyorsan fölpattant, és megdörzsölte kicsit fájó testtáját, majd szaladt is ki az ajtón, hogy ott várja be Rin-chan ajtózárási hadműveletét. - Hogy-hogy lesz kutyánk? Ezt elfelejtetted említeni, Nee-chan. T-T – közölte picit szemrehányóan, de azért az ebnek örült volna ő is, persze, mert miért ne? Tök jó dolog, hogy nem csak ketten lesznek abban a nagy házban, csak nem tudta, mióta van ez tervben. - Anyukádék megengedték? – kérdezte még lakótársnőjét, miközben elindult vele a megfelelő tömegközlekedési megálló felé, hogy minél gyorsabban odajuthassanak az állatmenhelyre. Ugyan a kérdései nem egészen ezt tükrözték, már nagyon várta a blöki érkezését. *-*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Himeko és Rin háza   

Vissza az elejére Go down
 

Himeko és Rin háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Lakások, házak-