-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Égett lapok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Férfi
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 93
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te10400/15000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (10400/15000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 07, 2013 10:24 am

Iszonyatosan reménykedtem abban, hogy sikerült megvédenem azok után a társaimat, hogy rájuk szabadítottam a gyilkos növényt. A nadrágom nem akarta az igazat mert az a mocsok kis gnóm, aki itt rejtőzött ezidáig elvette a kötőféket amivel fenntartottam, de szerencsére nem esett le, illetve nem estem pofára miatta.
A csapat tökéletes összhanggal hárította a növényinváziót és ennek örültem. Nem csak annak, hogy még élünk hanem annak is, hogy ilyen jól összhangba tudtunk kerülni annak ellenére, hogy ez a csapat valószínűleg most van együtt először. Éppen visszatornáztam a nadrágomat amikor az a félnótás megölelt és azt hajtogatta, hogy mekkora szerencsénk van. Hát azért ebben igaza volt, de nem csak annak köszönhetjük hanem a képzettségünknek is. Mondjuk én nem vagyok egy hű de tehetséges vagy tápos csirke, de azért van pár dolog amivel én is meg tudok birkózni. Szerencsére a számomra még mindig idegen létformának titulált egyén elengedett és egy pillanatra úgy tűnt mintha a sok kérdéstől zavarba jött volna. Megvakarta a fejét, majd egy bogárra emlékeztető valamit pöckölt el. Egyből felfordult a gyomrom eme képsorok láttán Őt viszont nem zavarta hogy élőlények mászkáltak a hajában... ~Igénytelen fráter ~ gondoltam miközben azt hallgattam, hogy valami átjáróról beszél meg úgy emleget minket mint valami vándor...
A nagy szónoklat közben párat hátralépett s még mielőtt szólhattam volna neki, hogy nem kéne már megtörtént a sokak számára nagy baj. A férfi a semmibe zuhant, elnyelte a mélység. Végül mivel van valami emberség bennem úgy döntöttem, hogy megpróbálom megmenteni, azonban az egész mindenség ahol álltunk elindult a sötétség felé, mindannyian a semmibe zuhantunk. Shunpom segítségével megpróbáltam valami biztonságos helyre kerülni, de nem sikerült, valami furcsa húzó erő nem engedte a technika használatát. Teljesen kétségbe estem. Nem akartam még meghalni, túl fiatal vagyok még a halálhoz. A nagy pánikból egy hangos brekegés térít magamhoz. Körbenéztem, de nem láttam semmit csak a sötétséget. Már ismét át akarta venni a z elmém felett az uralmat a pánik, de ekkor fény gyúlt szemeim előtt és egy füves területen értem földet... teszem hozzá tetőtől talpig nyálkásan. Megdörzsöltem a szemeimet majd körbenéztem. Éppen láttam ahogyan az idegenvezetőn nyálkátlanítja a bakancsát... nem akartam látni a lyukas zokniját, de most már mindegy. Feltápászkodtam s jobban szemügyre vettem a helyet ahova kerültem, illetve kerültünk.
Tovább indultunk, de ez a terep már nem tetszett annyira, mint az előző amit láttunk. Mocsár és láp volt mindenfelé, ahová néztem. A gyönyörű virágoknak nyoma sem volt... kár... habár örülök is neki, mert a végén még ismét csábításba kerülök és letépek ismételten egy virágot... Ami a legjobban idegesített a sziszegés, amit hallottam, illetve a köd, amitől az orrom hegyéig se láttam. Próbáltam követni a társaimat és reménykedtem benne, hogy jó felé megyek, azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy egyedül maradtam... egyedül az ürességben.
A félelem mázsás súlyként szakadt a nyakamba. Térdre is rogytam. A homály kavargott és ismerős alakok jelentek meg előttem és ismerős alakokat láttam kibontakozni. A legelső apám volt.
- Fiam.. miért hagytál cserben minket? - kérdezte én pedig halálra rémültem és iszonyatosan nagy lelkifurkám lett a dolog miatt. Apám és a családom meghalt, nem tudtam őket megmenteni, későn értem haza... a ház pedig porig égett. A telefonomat pedig kikapcsoltam mert szórakozni mentem... miattam történt. Ha nem a szórakozást választottam volna nem lenne ez...
- Sajnálom, tényleg! - ordítottam amikor a saját kezem és kardom ellenem fordult. Éreztem a hideg acélt ahogyan a torkomhoz ért. Olyan hideg volt, hogy szinte már égetett. Ez volt a büntetésem... de miért hiszen.. azután csakis azért éltem, hogy bár már nem élnek mégis büszkék lehessenek rám. Balom könnyedén a jobb csuklómra fonódott és elkezdődött a nagy harc.. saját magammal.
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te40600/45000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (40600/45000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 07, 2013 11:08 am

Amikor megjegyzést tettem Sierashi-san tetteivel kapcsolatban, nem azért tettem, mert haragudnék rá vagy valami, csak egy egyszerű megjegyzés volt. Viszont van valami, amit mond, hogy az eső, majd megteszi helyettünk a tűzoltást, azonban ez még nem biztos, hogy tényleg eső lesz. A vihar nem feltétlen jár esővel, az erősen fújó szelet önmagában is viharnak nevezzük. És még ha tényleg esni is fog az eső, azt nem tudhatjuk, hogy addigra nem fog leégni az egész erdő. Persze mindenki véthet apró hibákat, de majd én segítek nekik, elvégre ezért vagyok itt.
Ahogy vártam bolondozó idegenvezetőnktől nem nagyon kaptunk konkrét válaszokat kérdéseinkre. A valami olyasmit és a réges régótát nem tudom pontosan értelmezni, hiszen ki lehet olyasmi, mint egy halálisten. És a réges régótát sem tudom behatárolni, mivel egy emberi szemmel nézve, pár évvel ezelőtt is régen volt, nekünk viszont az nem tűnik olyan soknak, hiszen sokkal tovább élünk, mint az emberek.
Miután megmenekültünk a vérengző növényektől, máris újabb veszélyes helyzet elé néztünk. Egy szakadék közelébe értünk, ahol Remaerd kimutatta megmenekülése miatti örömét egy-egy öleléssel, amit egy csúnya jutalmaztam. Én nem voltam elragadtatva attól, hogy megmenekültünk, hiszen ennél veszélyesebb helyzetek is jöhetnek. Ez más veszélyes kalandhoz képest semmiség volt, így nincs értelme nagyon örülni. Nem is lett volna rá időnk, hiszen idegenvezetőnk szépen lebukfencezett a szakadékba, majd mi is utána estünk. Nyugodt maradtam és egyből készen voltam megidézni egy Tsuriboshit, hogy felfogja az esésünket, de egy kisebb kődarab fejbetalált és egy kicsit megszédültem, így a kidoumból nem lett semmi.
Amikor végre összeszedem magam, már teljes sötétségben találom magamat és bizonyos időközönként egy béka hangját hallom. Mielőtt még elkezdtem volna valami kiutat, vagy a többieket keresni, fény gyúlt a sötétségben és ismét normális környezetben találtam magamat a többiekkel együtt. Az is kiderült, hogy az a nagy sötétség egy hatalmas béka szájában volt, így csupa nyálasak lettünk. Egyből neki is láttam, hogy a legtöbb nyálat eltávolítsam magamról, a haorimmal kezdve.
- Mindenki meg van? - tettem fel kérdésemet a csapatnak, hiszen nem lenne jó, ha valakit elhagynánk útközben, az pedig még jobban nem, ha a békában hagynánk. Éppen végeztem a haorim nyálkátlanításával, amikor is végignéztem a társaságon és szerencsére mindenki meg volt.
Amint rendbe szedtük magunkat, tovább is indultunk, de ezúttal egy mocsaras területen mentünk. Rossz előérzetem támadt, hogy egyre beljebb kerülünk ebben a világban, ami egyáltalán nem tetszett. Vezetőnk viszont csak egy egyszerű bolondnak tűnik, aki megőrült a magányban. Ahogy gondolataimba merültem a mocsárba egyre mélyebbre mentünk és a köd is egyre sűrűbb lett. Egy idő után már nem láttam senkit se a csapatból a köd miatt, egyedül voltam.
Próbáltam megkeresni valakit a ködben, hogy ne legyek egyedül, de hiába. Egyszer csak emlékképek jelentek meg előttem, amikre ugyan nem nagyon emlékeztem, csak valami derengett róluk, hogy ezek tényleg megtörténtek. Akárhova fordultam mindenhol ezek a képek voltam, nem tudtam tőlük megszabadulni. Egyre közelebb és közelebb kerültek hozzám, amikor is elkezdtem szaladni valamerre. Egy árnyra leszek figyelmes a ködben, így egy kicsit megnyugodtam, hogy megtaláltam valakit és nem leszek egyedül, de az árny nem a csapatból valakihez tartozott.
- Nii-san? - lepődök meg, amikor bátyámat vélem felfedezni a ködben, akinek halottnak kéne lennie. Nagy meglepődésemben mást nem is nagyon tudtam mondani, pedig sok kérdésem lett volna itt létével kapcsolatban.
- Nem érdemled meg az életet. Megölted a saját bátyádat és ezért az életeddel kell, hogy fizess. - vágta a fejemhez a bűneimet, amiben egy kicsit sem hazudott. Igaza volt, valóban bűnös vagyok, és nem érdemlem meg, hogy éljek, amikor elvettem mások életét. Készen voltam rá, hogy kioltsam a sajátomat, előhúztam a kardomat és kész voltam, hogy leszúrjam magamat. Viszont az utolsó pillanatban megállítottam a kezemet.
- Sajnálom, de még nem tehetem. Vannak számomra fontosak, akiket meg kell védenem és ezt a feladatot nem hagyhatom félbe. Tudom, hogy nem törölhetem el a bűneimet és egyszer majd megfizetek értük, de az nem most lesz. - mondtam el saját kis monológomat teljes határozottsággal az arcomon, mikor szeretteimre gondoltam. Hogy megpróbáljak véget vetni ennek a nagy ködnek, kieresztettem egy adagot halványkék színű lélekenergiámból, ami talán eltaszítja tőlem az összes emlékképet, köztük bátyámét is, akinek immáron mosoly volt az arcán és nem harag.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te24700/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (24700/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 07, 2013 11:44 pm

Hála halált megvető bátorságomnak, meg persze az akadémián gondosan ellesett, meg másik Sierashi~sannal tökéletesített kardforgató tudásomnak, Kazuma~sant is sikeresen megmentettem a gyökerektől. Cool Mondjuk mi sem természetesebb egy Juubantai tiszt számára. Ráadásul az egyik tiszt, hm… mi is volt a neve? >w< Próbáltam felidézni, de a növénykeresztelés közben olyan sok másik nevet kellett megjegyeznem, nehéz volt visszapörgetni. Neutral Áhm, Fukuyama~san! Tudtam, hogy emlékeztet valamire… Szóval ő nem csupán a gazokkal küzdött meg, és ahogy próbálta magán tartani ruházatának alsóbbik felét, elmosolyodtam, mert Nacchanék jutottak eszembe, ahogy minden reggel egy nagy küzdelemnek induló párbajban, a tiszthez hasonlatosan öltözködtek. Náluk még azért megbocsátható volt, és végülis azért voltam, hogy a bonyolult obiszaurusszal megküzdve iskolaképessé varázsoljam őket.
Én is nagyon örültem, hogy nem lettem biohumusza a talajnak, és jó alaposan visszaölelgettem Remaerd~sant, de semmi bóhocosat nem csinált, nem dudált, nem rázott, és vizet sem sprickolt egy kis virágból, pedig az csuda vicces ám. *w* Bár az is elég kedves volt tőle, hogy ilyen feltörő örömmel konstatálta megmenekülésünk. Surprised De akkor is hiányoztak a bohócos dolgok! T.T Ráadásul nem fojtóorchidea, hanem KaMa Gáncsikusz! ˘^˘ Ezt aztán illene tudnia, hiszen elég régóta itt van. Neutral
A kérdésemre pedig egyáltalán nem válaszolt, minő illetlenség ám ez! Mondjuk meg kell hagyni nagyon kedves versikét mondott, lehet, hogy nem is szomorú bohóc, hanem művészbohóc, de énekelni nem énekelt még, plusz nem is dudált, szóval ezt nem lehet biztosra tudni. Mi előtt azonban ennek jobban utána járhatnék, egyszerűen elesik egy KaMa Gáncsikuszban, aminek a neve így már több mint találó, és ezentúl kénytelen lesz ő is így nevezni, mert specialitásának esett áldozatául. Minket persze nem kívánt otthagyni egyedül, ezért az egész talajt vitte magával. o_O Mondjuk itt bizonyosodott be számomra, hogy a rajzfilmekben azért van egy kevés túlzás, mert én annak ellenére is erősen zuhantam lefelé, hogy nem pillantottam le, pedig amíg nem néz le, minden mesehős tud a levegőben járni! Arrogáns Kétségbe azért nem estem, hanem belekapaszkodtam a mellettem potyogó Kazuma~sanba, aki valószínűleg repülni is tud, hiszen a Juunibantaiban biztosan rengeteg a sugárzás, meg ehhez hasonló dolgok, amitől szupererejűvé deformálódnak az emberek. Surprised De aztán mégsem kezdett el repülni, de biztosan csak nem akart lebukni előttünk, pedig én tuti nem árultam volna el senkinek, mert a titkokat meg kell őrizni! >w< Azért én nagyon kapaszkodtam Kazuma~sanba, hátha mégis meggondolja magát, és repülni kezd, de csak sötétség vett körül, és zuhantunk, ami sosem akart véget érni. @_@ Vagyis de, brekkentet egyet valaki, és mivel nem én voltam, és Kazuma~san sem, mert figyeltem ám, nem tűnt brekkentősnek, így csakis egy mumus lehetett. Bár így már világossá vált a sötétség is, sőt szó szerint! O_O Egyszerűen kibucskáztunk egy hatalmas varangy szájából, egyenesen valami zöldes fűre, ahova egy jó adag nyálkát le is kentem magamról. Remaerd~san épp a csizmájából öntötte kifelé ugyanezt a trutyit, én pedig egyszerűen benyúltam egy újabb adag zsebkendőért, amivel szinte a tökéletességig sikerült megtisztogatnom magam, meg az idegenvezetőnknek is adtam. Szegényke, a mai nap már másodszor lett nyálkás, bár a béka legalább nem letüsszentette. Surprised
Miután mindenki nagyjából rendbe szedte magát, ismét elindultunk, bár én továbbra sem értettem, hogy miért egyre beljebb és beljebb megyünk, mikor egyrészt fogalmunk sincs, mi van ott, másrészt a kijárat egészen más merre van. De Nara~taichou azért biztosan tudja, hogy merre is vezet minket, szóval nincs ok az aggodalomra… azt hiszem… Surprised remélem. Neutral Cuppogva követem a többieket, Kazuma~sanba pedig bele is kapaszkodtam, mert repülni sem tud, ráadásul a ködben biztosan nem lát semmit abban az okuláréban, szóval helyette is nekem kellett néznem mindenki hátát. Ez sikerült is egy darabig, de aztán a sötét növényzet teljesen megtévesztett, és Katsu Masaru~san helyett egy vékonyabb fácska körvonala felé kanyarodtam, mert nagyon hasonlított rá! Ha Katsuo Masaru~san fa lett volna, bizonyosan így nézett volna ki, nem is kétséges!
- Ne aggódjon Kazuma~san, a többiek biztosan nem hagynak itt minket, csak menjünk egyenesen előre! – Fordultam a Juunibantai tisztje felé, nehogy pánikba essen, mert ha előre megyünk, valahova csak elérkezünk. Surprised
Kicsit azért megijedtem, hogy most aztán eltévedtünk a végtelen mocsárban, és mi is olyan sokáig itt leszünk, mint Remaerd~san, de ezt nem mutathattam Kazuma~san felé, mert nekem bátornak kell lennem. Vagyis Shiroichi~taichou szerint nekünk kell megvédenünk másokat, szóval bátor is vagyok, holmi mumuslidércek nem fognak ki rajtam, egy kis sáros erdő pedig végképpen nem! ˘w˘
Aztán kuncogásra lettem figyelmes, és mintha a ködben valami árny mozdult volna meg. Egy pillanatig felcsillant bennem a remény, hogy végre ráakadtunk a többiekre, de a hang női volt, és a bohóc egyáltalán nem így nevetett a legutóbb, szóval ez valószínűleg valami mumusféle lehet. Összehúzott szemmel figyeltem, és próbáltam figyelni a zajokra, de az állandó sziszegő hang inkább csak összezavart, mint segített.
- Liliana… - Lehelte valaki a fülembe, éreztem, ahogy a lehelete felborzolja a tarkómon a hajszálakat, de mire megfordultam, m á semmi sem volt ott, csak a kacagás.
Fogalmam sem volt, hogy kire gondolhatott, vagy kit hívhatott, ahogy gondolkozni próbáltam, még a fejem is begörcsölt, Kazuma~sanra sem voltam képes figyelni, egyre csak azt a furcsa suttogást hallottam mindenfelől, mintha csak hívna valakit. De kit? >w< Aztán megjelent, nekem háttal állt. Furcsa ruhát viselt, aminek a szoknyarésze hatalmasan fodrozódott, de kormos is volt, és itt-ott darabok hiányoztak belőle. Szőke hajának hasonló árnyalata volt, mint az enyémnek, csak néhány őszes csík is belevegyült. Hajdanán biztosan szépen készített frizurát viselt, de most szénaboglya tornyozódott annak a helyén. Aztán olyan hirtelenséggel fordult meg, mintha eddig nem is háttal állt volna, hanem szembe. A bőrén is felfedezhetőek voltak a koromnyomok, feje a baloldalra teljesen félre volt bucskázva, mintha nem is bírná onnan megmozdítani, egészen ijesztően nézett ki, mint valami lidércálom főgonosza! O_O Csak egyet pislantottam, és máris előttem állt, így kénytelen voltam hátrébb lépni, de már felém nyúlt a keze…
- Nahát, de megnőttél! Mért nőttél meg? – Hideg ujja egy kormos csíkot húzott az arcomra, de egyáltalán nem értettem, miért kérdez ilyesmit, hiszen természetes dolog megnőni. SurprisedOlyan kicsike voltál, és tiszta… megőriztem a tisztaságod, mért rontottad el? – Éreztem, ahogy az ujjai az arcomról a torkomra fonódnak, de képtelen voltam mozdulni, vagy bármit is tenni.
Emlékek cikáztak keresztül a fejemen, egy hatalmas ház, aminek minden ajtaja egyforma… különös ruhákat viselő emberek, de senki sem mosolyog, mindenki egyhangúan sétál a helyiségek között. Aztán feltűnt egy nő, aki hasonlított az előttem állóra, de sokkalta élettel telibb volt, és egyenes háttal, elszántan tartott valahová. Aztán megállt egy kislány mellett, megsimogatta a fejét, és öltöztetni kezdte, hosszú haját fésülte, közben pedig mesélt.
Könnyek csordultak végig az arcomon keresztezve a koromcsíkot, amit a nő… az anyám húzott az arcomra. Keze szorítása ismerősen tehetetlenné tett, éreztem, ahogy az utolsó leheletek kúsznak ki a tüdőmből a semmibe, és egyre fájóbb lesz a hiányuk. Nem értettem, hogy miért teszi ezt… újra… de mintha olyan érzés borított volna el belülről, hogy megérdemlem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt az okáról.
Aztán újabb emlékképek úsztak el a szemem előtt, ahogy Nacchan és Natchan kissé sárosan, mégis nevetve keresztül szaladnak a nappalin, miközben Suzzucchan a leckéjével kapcsolatban újabb kérdést tesz fel. Aztán megérkezik Takashi~kun és mind a hárman a nyakába ugranak, és ő rájuk mosolyog, én pedig átölelem mindannyiukat, és átjár a melegség…
Ezzel olyan hidegnek éreztem az ismerősidegen ujjakat, mintha csak jégcsapok lettek volna. Ráfontam a saját kezem, és egyszerűen megpróbáltam lebontani a görcsösen ragaszkodó ujjakat. Tudtam, legbelül tudtam, hogy nem lehet most vége, nekem még be kell bizonyítanom, hogy sokkalta jobb anya vagyok, és leszek, mint ami nekem jutott. Meg kell védenem a gyermekeimet, de nem olyan őrült módon, ahogy az enyém tette, és sosem hagyhatom, hogy effélét átéljenek… Soha…
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 07, 2013 11:46 pm

Határidő: február 18.

A kétely és a félelem hullámai váltakozva csaptak át a csapat tagjain. Mindannyian érezték, valami nincs itt rendjén, mindazonáltal találtak igazságot abban, amit a homályos árnyképek suttogtak fülükbe. Az összes akaraterejükre szükségük volt ahhoz, hogy ellenálljanak a kísértésnek, mely minduntalan ott duruzsolt a fülükben, vegyék el saját életüket és tegyenek végre pontot szomorú históriájuk végére, mintegy megkoronázásaként gyarló tetteiknek. A láp átka ellenben nem mindenkinél fejtett ki ugyanolyan hatást, némelyek könnyebben, mások nehezebben birkóztak meg a sugallattal. Remaerd vidáman szökdécselve közeledett a csoportosuláshoz, akik egy helyben állva kifejezéstelen arccal meredtek előre, csupán lehunyt szemhéjuk alatt ide-oda mozgó szemgolyóikból lehetett következtetni arra, még életben vannak. A növényzet bosszúja végül elérte őket, vérvörös indák tekeredtek testükre, amelyeknek hegyes vége a bőrük alá hatolt. A fa törzsén – amihez a nyúlványok tartoztak – egy arc terpeszkedett, aminek vonásai a lehető legnagyobb kínról és ijedtségről árulkodtak. A kalapos figura tudta nagyon jól, miszerint vendégei éppen min mennek keresztül, fehérre mázolt képén ennek köszönhetően futott végig bosszús fintor, ami tökéletesen elütött eddigi viselkedésétől. A kapitány felől nagyobb lélekenergia-löket szabadult fel, a halványkék aura sötét árnyékot vetett a bohóc orcára. Nara feleslegesen erőlködött, hisz’ a testébe jutó nedvtől mély álomszerű hallucinációkba merült, a többiekkel együtt. A kalapos férfi közelebb sétált hozzá, és feljebb húzta jobb karján a kosode és a haori ujját. A hollóra emlékeztető karperec felett elhúzva tenyerét a 9. osztag vezetőjének bőréről lehullott az illúzió, s felfedte igazi, égési sérülésektől tarkított valóját.

- Kölcsönkenyér visszajár, nem felejtem el, amit tettél pajtás! - nevetgélt fojtott hangon, mialatt tenyere zöldes színben felizzott, begyógyítva ezáltal Shiratori sérüléseit. – Már nincs sok hátra, s a memoár hamvaiból egy új könyv születik, egy jobb, egy erősebb, egy példátlan! Botorság volt tőletek azt képzelni, hogy tényleg el tudtátok pusztítani Dreamert, muhahaha!

Figyelme ezt követően a küldetés további résztvevői felé fordult, a sárgán világító íriszekben pedig elismeréssel vegyes megvetés tükröződött. Úgy látszik a Gotei Juusantai nem bízta újoncokra a Juunibantaiban történt eset kivizsgálását, mind erősek voltak, erősebbek, mint ahogy arra számítani lehetett. Ezen a helyen ellenben semmit sem ért ez, a szálakat egyes egyedül az álmodó mozgatta, ő döntötte el mi a képzelet és mi a valóság ezen a helyen. Ennek megfelelően húzott elő nadrágjának zsebéből egy valószínűtlenül hatalmas ollót, mely kétségtelenül nem férhetett el igazából tarsolyában. Módszeresen kezdte ritkítani az ágakat, akárcsak egy jó kertész, habár néha-néha vészes közelségbe került a szerszám hegye egyik-másik halálisten arcához. Miután a vegetáció eleresztette a shinigamikat, azok arccal előre zuhantak az ingovány zavaros vízébe, amitől rövid úton mind magukhoz tértek, némi iszapot köpködve kapkodhattak az éltető oxigén után. Hálás pillantásokkal tartoztak a bennszülöttnek, de amikor az arcára néztek, valamiféle kellemetlen szorongás töltötte el őket, hasonló ahhoz, midőn beléptek a ködös mocsárba. Remaerd továbbra is mosolygott, azonban ez egyre inkább hasonlított izgatottságtól túlfűtött vicsorra, semmint a jókedv manifesztációjára. Ellenállást nem tűrő hangon szólította fel a kompániát a sietségre, aztán a sor elején szökdécselve, immáron biztonságos úton haladva kivezette őket a rémálmok völgyéből. Bizalmatok feltehetően igencsak megrendült idegenvezetőtökben, a kezdeti szimpátia – ha volt egyáltalán ilyen – kezdett teljesen szertefoszlani. Kazuma-san még mindig a sikolyfa által okozott sokk hatása alatt volt, szemüvege némileg félrecsúszott orrán, gondosan lesimított haja most csapzottan, nedvesen tapadt fejbőréhez. Senkinek nem beszélt arról, amit látott, mindenesetre észrevehetően kellemetlenül érintette a dolog.

Rövidesen ismét szilárd talajt érezhettek a lábuk alatt, miközben egy távolról is jól látható, gigászi kapu felé közeledtek, ami leginkább úgy nézett ki, mintha valaki egy nagy adag olvadt fagylalttal leöntötte volna. Közepén vaskos kopogtató foglalt helyet, amit egyikük rendeltetésének megfelelően használni is kezdett. A változás rohamos hirtelenséggel következett be, a fantáziavilág egyszerűen elpárolgott, átadva helyét egy gyéren megvilágított csarnoknak, ahol a kopogtató helyén már egy nyitópanel volt látható. A mennyezet irányába nézve immáron csak a csupasz falrésszel szemezhettek a kíváncsiskodók, a belső felhők tovatűntek. A félnótás elsőként szaladt be a szétnyíló kapun, pillanatok alatt sikerült Őt szem elől veszíteni. Úgy tűnt, az akció végre elérkezett valódi helyszínéhez. Mielőtt azonban bármit tehettek volna, velőtrázó ordítás érkezett a következő helyiségből, mellyel egyidejűleg a Kyuubantai irányítója levegő után kapkodva térdre rogyott, érezte, ahogy valami elszipolyozza reiatsuját. Pihenésre ellenben nem sok idő maradt, hisz’ a járatból eddig sosem látott bestia dugta elő egy, majd többi fejét is. Majdhogynem játszi könnyedséggel tépte le a zsilipajtó egyik felét, amit utána brutális erővel hajított kiszemelt áldozatai felé.
Vissza az elejére Go down
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Férfi
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 93
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te10400/15000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (10400/15000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptySzomb. Feb. 09, 2013 4:22 am

Saját kezemet szorongattam és küzdöttem azért, hogy ne szúrjam át a saját torkomat. Pedig részben úgy éreztem, hogy helyes lenne és pontot tehetnék ennek az egésznek a végére, de egy hang mégis azt súgta, hogy Nekem még nincs itt a vég, még élnem kell és segítenem kell másokon, azzal tudnám jóvátenni azon rossz dolgokat amiért most öngyilkosságot hajtanék végre. Sok személy arca jelent meg szemeim előtt és Ők is arra biztattak. Kezdtem egyre jobban kétségbe esni...
Nem tudom pontosan, hogy mi is történhetett velem mert én semmit sem láttam, csak az arcokat... Fájdalom hatolt a végtagjaimba majd éreztem, hogy gyengülök. Az arcok most még közelebb kerültek és egyre hangosabbak voltak. Jobbom pedig egyre erősebben tolta előre a jéghideg acélt, míg balom töretlenül ellenkezett.
- Meg kell halnod, Hidekazu... - hallottam a volt legjobb barátom hangját. Szemeim tágra nyíltak, óriási könnycseppek gördültek végig az arcomon.. hát még Ő is a halálomat akarja... Bár megértem hiszen azért halt meg, mert engem mentett meg még annak idején egy rablás során.. S végül nem az én szívemben landolt a vadásztőr hanem az övében.
- Miattad haltam meg... most rajtad a sor... - mondta miközben egyre közelebb ért. Kilépett a homályból és megláttam. A tőr még mindig a mellkasában volt, vérzett, de mégis beszélt hozzám, közeledett...
Azonban még mielőtt bármit is tehettem volna valami az arcomhoz ért majd előredőltem a zavaros lápba. Levegő után kapkodva térdeltem fel. Köhögésem következménye az lett, hogy sűrű valamit köptem ki, ami valószínűleg a láp volt. Zavarodottan néztem fel, hogy mi is történhetett. Ekkor láttam meg Remardúrt amint a többieket szabadítja ki egy túlméretezett ollóval. Érdekesnek tűnt ez az egész. Mindenki a növény csapdájába meg a lép csúnya csapdájába esett, de Ő nem... s semmi baja nincsen...
- K..köszönöm. - nyögtem ki nagy nehezen a kalapos ifjúnak, aki egyre gyanúsabb volt számomra. Ahogy ránéztem széles mosoly, sőt inkább vicsor terült el az arcán. Sikerült megrémisztenie, de végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom Veled addig amíg ki nem derül, hogy valami köze van az odaát történt dolgokhoz vagy a most történtekhez. Miután mindenki magához tért és lábra tudott állni Remerdár felszólított minket, hogy folytassuk az utunkat.
Ahogy haladtunk előre eszembe jutott, hogy kezdetekben azért indultunk el mert valami vihart emlegetett... de már elég régóta talpaltunk és egy esőcsepp sem esett le, illetve szél se fújt, sőt még villámok se cikáztak az égen indulásunk óta. Vagy legalábbis én nem vettem észre. Helyette megtámadott minket egy növény... estünk egy szakadékba, furcsa rémképeket láttunk és, ami a legrosszabb egy igazán furcsa alakot követtünk, akiről kevesebbet tudtam mint például a társaimról.
- Remrerd.. mondd hol van az emlegetett vihar? - kérdeztem rá gyanúsan abban reménykedve, hogy kapok valami épkézláb választ.
A válaszra várva kémleltem a terepet amikor észrevettem, hogy szilárd talajon állok. Örültem hiszen végre nem bokáig gyalogoltam a sz*rban. Növényeket kerestem, de nem láttam semmi. Csak egy nagyon nagy kaput láttam amihez rohamosan közeledtünk. Mikor odaértünk egy szép nagy, vaskos kopogtatót pillantottam meg. Úgy döntöttem, hogy udvarias leszek... odaléptem és rendeltetésének megfelelően használatba vettem. Ami ezután történt enyhe szívinfarktust idézett elő nálam. A kapu eltűnt, de helyette egy csarnokban álltunk. Nem nagyon értettem, hogy ez minek köszönhető. Ráadásul a kopogtató helyén egy nyitópanel jelent meg.
Rerdermán kapásból beszaladt a kapun én pedig utána, de szem elől veszítettem. Ez tette rá a pontot az I re tuti, hogy Ő állhat minden mögött. Ha mellettünk állna nem hagyna itt minket egy ilyen hátborzongató helyen. Éppen tovább akartam keresni a kis mitugrászt amikor dobhártyaszaggató, szellemkergető ordítás járta át a csontjaimat. Az ordítás után Shiratori-sama térdre rogyott én pedig egy shunpo segítségével mellette teremtem.
- Minden rendben van kapi... - nem tudtam befejezni a kérdésemet, ugyanis megpillantottam a túlméretezett blökit. Vagyis blökiket mert több feje volt egynél....
- Hű de randa egy teremtés vagy a halálisten áldjon meg! O.o – morogtam az orrom alatt. Ami ezután jött nos.. kicsit meglepett. Játszi könnyedséggel letépte az ajtót és felénk hajította. Nem gondoltam volna, hogy érti amit mondok.. most biztos a lelkébe gázoltam...
Ha Shiratori-sama nem tud talpra állni megragadom a kezét és egy Utsusemi segítségével eltűntünk. Ha talpra tud állni akkor ezt nélküle teszem meg. Az utókép pedig azért kellett, hogy az a büdös korcs azt higgye, hogy sikerrel járt. Bár ennyi fejjel és orral kétlem, hogy nem tudna minket kiszagolni vagy észrevenni.
- Bunkó vagy Bugsy! - ordítottam oda a kutyának majd a felháborodásomat megtoldottam egy „Hadou 04: Byakuray „-al Ha talál ha nem a többiekhez fordulok, akik remélhetőleg ugyan ott vannak mint én.
- Valakinek valami terv egy ekkora döggel szemben? -kérdezősködtem.
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te18700/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyPént. Feb. 15, 2013 4:41 am

- Miért? Mit tettem? Vagy mit nem tettem? Mit kellett volna tennem? Fogalmam sincsen…
Teljesen össze voltam zavarodva. Halovány gőzfürdőből elcsaklizott színezett lila gőzöm nem volt arról, hogy még is mi a frászt kellett volna tennem. Engedjek a susogós késztető árnyaknak, hogy véget vessek az életemnek, amikor még harminc tavaszt sem láttam? Vagy hallgassak a másik felemre, ami arra késztet, hogy maradjak a nagyon is élő, gondolkozó halottak között, meghagyva saját szívemet dobogni. Kaptam egy okot, hogy gondolkozzak egy kicsit, mert addig is el lesz vonva a figyelmem. Nem tudtam ugyanis, hogy a Shinigamik élők-e, avagy halottak? Ezek szerint van élet a halál után bizonyos értelemben. De mi lesz a második halál után? Hollowok leszünk? Meglehet… és azután, miután levágtak? Csak lebegni fogunk az ürességben, megváltásra várva?
Megráztam a fejem. Ez az okfejtés nem vallott rám. Bár okos sem voltam túlzottan: kaptam okot, hogy kizárjam az öngyilkosságra késztető gondolataimat, és kiszakítottam magamat. De lehet, hogy valami át akarta venni a irányítást ily módon. Kiderülni nem fog már. Viszont mivel nagyon gonoszok voltak, és öngyilkosságra akartak vinni engem, úgy döntöttem megviccelem őket, akár értékelnék a viccet, akár nem, akár még inkább azt akarnák, hogy tűnjek el az élőktől, ne zaklassam már őket az ízetlen tréfáimmal. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit fognak szólni, amikor rájönnek, hogy ez csak egy vicc volt, én meg a képükbe fogok röhögni Razz. Na azt megemlegetik, bizony, holtukig fogják emlegetni. De várjunk csak… Ők vagy eleve csak az én fejemben léteztek, vagy már meg is haltak. Teljesen lényegtelen, létezésük végéig kísérteni fogja őket, hogy a kicsi Minácska csúnyán megtréfálta őket, aztán rájönnek, hogy nem kellett volna gúnyt űzni a kisgyerekből, aki már nem is olyan kicsi, jóval a többiek feje fölé nőtt.
Tréfám kezdetét vette azzal az apró, kicsike, még is jelentőségteljes mozdulattal, miszerint idegőrlően lassan a nyakam felé irányítottam az zanpakutoum pengéjét, és lassan közelítettem a nyakamhoz.
- Mit csinálsz?
Kérdezte a zanpakutoum szelleme.
- Nyugi, csak kicsit megtrollkodjuk őket.
Bele is nyugodott, mert nem zargatott, én pedig folytattam a penge idegőrlően lassú utaztatását a fejemet tartó izomcsoportosulás felé. Nehéz volt megállni, hogy nem gyorsítsam fel a kezem mozgását. Nem maradtak el az „Állj, állj! Mi történik? Segítség! Ne csináljátok! Hagyjátok abba!” és ezekhez hasonló felkiáltások. Nem voltam egy nagy színész, se drámázó, ez mégis sikerült viszonylag hihetőre. Mikor már majdnem odaért, az árnyak extázisban üvöltötték, hogy szúrjam le magam. Amikor szinte hozzáért a nyurga nyakamhoz, elrántottam, bár kicsit nehezemre esett. Miközben figyeltem arra, hogy ne szúrjam le magam, feléjük fordultam, és ezeket kiabáltam:
- Na most mi van? Nem ilyen egyszerű ám egyetlen shinigamit sem így térdre kényszeríteni, vagy öngyilkosságra sarkallni! Nálam se sikerült, és még további öt nem kevésbé harcedzett shinigamival néztek szembe! Nem fogtok sikerrel járni! Muhahaaa! Twisted Evil
A nevetésem kicsit félelmetesebbre sikeredett, mint gondoltam volna: Még én is egy kicsit megijedtem magamtól.
Hirtelen a feltételezett tényleges valóságban találtam magam, az iszapban, de nem is annyira a sárral törődtem, ami kijött belőlem, hanem- színtiszta optimizmussal eltöltve- azzal, hogy együtt volt a csapat, és nem kell ordítanunk, hogy „Marco!” várva a viszonzásul jövő „Polo!”-ra. Hálás tekintettel tekintve a láp lámájára, megállapítottam, hogy nem igazán a kezdeti jókedv sugárzott róla, hanem egy vicsor, amit valószínűleg az idézett elő, hogy nem sokára megtörténik, amit vár, és nem tudja többé egy egyszerű mosollyal megjeleníteni jókedvét, hanem egy szélesebb szájformát kell használnia. Mindenesetre engem félelem táplálta, egyáltalán nem jól eső bizsergéssel töltött el. Először még vakon megbíztam benne, sőt, egyszer még az életemet is majdnem feláldoztam, csak hogy megmentsem. Még is, valahogy más volt, bár kétségem egyre jobban kezdett szertefoszlani, miszerint ő az itt létünk miértjének kulcsa. Különben miért tudott volna kivezetni a mocsárból? Mert hogy ki is vezetett, hacsak nem egy új illúzióba keveredtünk. Hamarosan egy hatalmas kaput láttunk meg, bár csak azután bizonyosodott meg, hogy hosszan gyalogoltunk csak azért, hogy odaérhessünk. Ott Kazu használta a kopogtatót, ami ott volt a kopogtatásra, majd ez az illúzió is szertefoszlott, hogy egy félhomályos csarnokban találjuk magunkat, és az ajtón egy nyitópanelt lássunk. A kapu szétnyílt, Remaerd pedig gyorsan beslisszolt, szemünk elől veszejtve magát. Velőtrázó vonyítás rázta meg a termet, majd Shiratori-sama összeesett. A járatban pedig egy Cerberus dugta elő a fejét. Kazu-sannak segítve Shiratori-samát elvittük a helyszínről a hozzánk vágott ajtó elől. Majd feljebb Shunpo segítségével feljebb kerülve felmértem a helyzetet:
Egy háromfejű kutya támadta a csapatot, miközben talán valaki kilapult az ajtó alatt. Gyorsan lementem, nehogy idejekorán egyedüli célpontként találjon meg. Remaerdért nem volt időm aggódni, mert ki kellett találnom valamit. Legszívesebben hozzá vágtam volna az ajtót, de tisztában voltam a korlátaimmal. Shiratori-sama mellé érve gondolkoztam valamin, ami talán segíthet.

Vissza az elejére Go down
Sierashi Katsuo
7. Osztag
7. Osztag
Sierashi Katsuo

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 94
Age : 14
Tartózkodási hely : Menj a füst után
Registration date : 2009. Nov. 22.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te25000/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (25000/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyVas. Feb. 17, 2013 8:28 am

Tallér - talány - megfejtésével sem kerültem közelebb a végcélhoz. Faládák – fák – tetejét kémlelve bukdácsoltam a kiálló gyökerekben, mert azt hitték elvonhatják figyelmem. Orromnál tovább nem láttam a sűrű tejföltől – ködtől -, ami nem jelentette azt, semmi másra sem konzultáltam – koncentráltam -. Arra kísérletet sem tettem növények törzsét jelölgessem. Jobban lefoglalt összeszűkült szemekkel pásztázzam az ismeretlent, minél gyorsabban észrevehessem Yoda-t, amint felém pattog, vagy kitérhessek Bádogkaszni nekem szegeződő vörös foszforeszkáló rúdja elől. Filmben veszélyesnek látszódott, de játékboltokban tett kitérők meggyőztek róla az egész szemről szegett – szemenszedett - hazugság! Azok a kardok tényleg világítanak, viszont műanyagból vannak és egyáltalán nem alkalmasak vágásra, csak gyurmátlan – gyanútlan – járókelők, illetve olcsó utánzatom fejbe kólintására. Arra ott vannak a baseballütők! Az a végső követelményem – következtetésem - nem vagyok hajlandó több esélyt adni az elvileg saját kezűleg összeszerelt fegyvereknek. Engem többet nem vernek át velük! Külsőmet eltulajdonító klónom nyugodtan beszerezhet magának egyet, nekem olcsó utánzatok nem kellenek. Mondjuk, jelenlegi helyzetben venném némi hasznát. Útjelző bogárként – bolyaként – világíthatna kezemben, merre menjek. Az ellen sincs kifogásom valaki más mutassa az utat, úgyhogy arra vokálozom – voksolok -, jöhetne gyorsabban az engem meglepő ellenségem.
Kezdtem teljesen elveszni a sok körülöttem lemezelő – lebzselő - ismerős arc társaságában. Fejemben zubogó – zsongó – hangok nem nyújtottak kellemes társaságot. Olyan őrültségekről beszéltek végezzek magammal, szúrjam le magam Raion-nal, mert nem érdemlem meg élhessek. Erre kénytelen voltam háborodottan felhorkanni. Addig ki nem purcanok, míg rá nem lelek a zöld ráncos manóra. Tanácsokat akarok tőle hallani és néhány idegesítő hang, rossz emlékek, régen eltemetett játékaim nem fognak eltántorítani. Teljesen már eset, ha két méteres, fekete bőrkabátot viselő, tar kopasz férfi állja utamat. Be kell vallanom kissé földet verdeste állam, miután semmiből felbecsülhetetlen ajándékként nekimentem Morpheus mester hátának. Hatalmasra táguló szemekkel pislogtam rá, ugyan honnan kerülhetett elém, amikor teljesen más dolgot kerestem. Persze a rémuszokban – rébuszokban – beszélő férfi rögtön rázendített kiselőadást tartani a Mátrixról, igazságról, álomvilágról, amiben élek. Sokat hallott sorok voltak és nem állhattam meg, ne sóhajtsak fel csalódottan. Azonnal időt kérve támaszkodtam Raion-ra, ugorjuk át az unalmas részeket, sokkal testhez állóbb témáról csevegjünk. Agancsokra – aggodalomra – okot adva mosolyodott el, ahogy könnyedén felvázolta öljem meg magam, hogy újjászülethessek egy olyan világban, ahol én leszek a kiválasztott. Nagyon izgalmasan hangzott, kivéve azt a részt öngyászos – öngyilkos – legyek. Kicsit sem tetszett az ötlet, ezért egyezkedni kezdtem. Küldjön rám pár száz Smith ügynököt a izgalom kedvéért, vagy részesítsen fájdalmas puszta kezes edzésben. Abban úgy sem jegyeskedem – jeleskedem -.
Hatalmas erőket mozgósítva győzködtem, amikor egyszer csak eltűnt orrom elől. Köddé vált a szó szoros értelmében. Még jó, hogy fejemet kapkodva eredtem nyomába, de megint jöttek azok az átkozott gyökerek. Keresztülvágódtam egy méretesebb példányban, legurultam valami nyálkás, leveles, mohácsos – mohás – lejtőn, egyenest bele egy óriási tócsába. Hideg víz jótékony hatásától, pillanatok alatt találtam magam koszos iszapban. Kézzel-lábbal kalimpálva eveztem levegő után. Képzeletben mélyebbnek hittem a feneketlen tavat. Meggyőződésem volt bele fogok furakodni - fulladni - a valóságban csuklómat csapkodó iszapba. Cseppet kínos esetnek bizonyult piknikem – pánikom -. Nem tehetek róla, én is érzéki -érző - lény vagyok. Örültem nem forog veszélyben életem és többszöri kísérlettel kievickélhettem az agyagos trutymóból. Átkozott ragadós anyag nem eresztett. Hosszas küzdelmembe telt fejem búbjáig sarasan partot érni, ahol kiterülve éleztem – élveztem – az átmeneti nyugalmat.
Fejemet oldalra fordítva kutattam Kancsó chan és Kazu san után. Fel kellett dolgoznom a szörnyű igazságot nem találkoztam Morpheus-szal és nem lettem az új kiválasztott. Nem állíthatom ne fájt volna, növény vert át, de arról sem felejtkezhettem el vigyáznom kell rájuk. Feladva kényelmes pihenésemet lépdeltem közelebb, barátilag hátba csaphassam egyik döbbenetből másikba eső vezetőnket. Ettől még jobban beterítette az iszap és valamerre leesett szemüvege, amit sikerült kihalásznom a sárból.
-Egészséges iszappakolás, Kazu san.-Lerázva róla a föld nagy részét nyújtottam át szemüvegét kedves mosollyal. –Minden rendben, Kancsó chan?-
Nyújtottam kezemet, mert anya úgy nevelt, mindig legyek illetékes – illedelmes -. Nyissam ki az ajtót, engedjem előre, segítsek a bajba jutott hölgyeken, ami alól Panaló teljes körű felemelést – felmentést - kapott. Nem hozhattam rá szenet – szégyent – és addig sem törtem azon a fejem, rájöjjek, mitől lett furcsább Rémverda. Valami határozottan nem stimulált – stimmelt – vele. Egyre inkább gonosz terveket szövő koboldra hasonlított. Többieknek viszont nem akadt kiveretni – kivetni – valója. Ellenkezés nélkül követték. Vállat vonva eredtem utánuk, egészen addig, Rémverda hatalmas kapunál megtoppant. Szemöldökömet gyantázva – gyanakodva – húztam fel, milyen édesség gyárat készülünk bevenni. Értetlenül vakargattam fejemet, miközben virágbolond társunk kopogtatására üres csarnokká változott a dzsungel. Messzire hallatszó homlokcsapással vettem tudomásul órákon keresztül sétálgattunk átlagos teremben. Ennél rosszabb már csak az lenne, Fuji kapesz megnézetné velünk felvételről, hogyan kergettünk képzeletbeli tárgyakat.
-Kabumm!- Tártam szét karjaimat a potya öngólon. Nem lehetett mit tenni, csúnyán felsültünk. Sorozat, pedig folytatódott. Hangos üvöltéssel rontott ránk Cerberus, akinek gazdája Vincent örlésem – ötletem – sincs merre maradhatott el. Számat tátva hallattam kedvenc hoppárémat, ahogy a zsilipajtó egyre nagyobb árnyékot vetett ránk és még Nara taichou is kidőlt. Többiek végre valahára hasznossá tették magukat. Bedobták a közösbe vezetőnk arrébb húzgálását. Élmentő – életmentő – csoportosulásba nem kellettem, önkényesen – önkéntesen – beálltam dögöt lefoglaló munkásnak. Taichou remek ötletet adott, mivel támadjak. Eszembe jutott legutóbbi gyorstalpaló rap-er képződésemen – képzésemen -. Beletelt néhány másodpercbe, mire előszedtem a kerti slaggal megtöltött Jerry-t, aki messzire köpi a vizet és hozzáeszkábáltam a sakálhód – shakkahou - mágnes – mágia – szövegét. Ettől függetlenül totálisan megérte. Közelebb shunpo-zva daráltam el az idézést és imádkoztam ne szúrjam el a dupla vagy semmi menetet. Néhány méterre behúzva a kéziféket fejeztem be a tűzgolyóba másik tűgolyó gyűjtését és engedtem rá sugárban a démon labdát.
-Napalmot a háromfejű farkasra!- Forró vízre nem telt, de van egy halovány érdemem – érzetem, ettől is garantáltan mérges lesz. Előzékeny akcióm után hátrasandítva tekintek a többiekre, hátha mutatnak némi aktivitást. –Nem azért, hogy türelmetlenkedjek…ROHAMOZHATNÁTOK!-
Emelem meg hangomat, minél jobban eljusson hozzájuk, örülnék némi erősítésnek. Semmi kifogásom az ellen csodálattal bámulják teljesítményem, de most sokkal hasznosabb lenne gyorsan túljutni a kutyulin, mielőtt rosszabbul lesz Nara taichou és végleg szem elől veszítjük Rémverdát.
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te40600/45000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (40600/45000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyVas. Feb. 17, 2013 11:21 pm

Ahogy terveztem az emlékképek lassan, egyesével elkezdtek beleolvadni a ködbe és lélekenergia hullámom miatt a köd is lassan elkezdett eltávolodni tőlem. Ez egy ideig rendben is volt, de egyszer csak a köd által uralt terület nem csökkent tovább, bárhogy próbáltam felhasználni lélekenergiámat. A másik furcsaság pedig az volt, hogy bár a legtöbb emlékkép eltűnt, bátyám még mindig itt volt. Egy ideig csak farkasszemet néztünk egymással, amikor is megpillantottam a kezében a zanpakutouját, amivel felém lökött egy tűzgolyót. Tudtam, hogy ez csak egy illúzió, hiszen előző harcunkban már megfejtettem zanpakutoujának típusát, így eszem ágában sem volt elkerülni.
- Hogyan? - ámuldoztam el, amikor is támadása sikeres volt és ruhám egy részét leégette rólam és a testemen is égési sérülések jelentek meg. Bár azt én is éreztem, hogy nem fáj annyira, mintha valódi lenne, de azért nem volt fájdalommentes. Egy kicsit összezavarodtam, hiszen tisztában voltam vele, hogy Nii-san nem lehet itt, mivel meghalt a saját kezem álltam. Ennek ellenére a támadása valamilyen oknál fog részben működött annak ellenére, hogy ez az egész csak a fejemben van. Talán van valami szabály, hogy egy illúzióban az illúzió valódi lesz, vagy mi?
Választ nem kaptam a kérdésemre, így megpróbáltam inkább eltűntetni az illúziót a Yuueki Kodoku nevű technikámmal, ami hatástalanítja majd a köd miatt kialakuló hallucinációt. Viszont nem történt semmi azután sem, hogy aktiváltam a kidout, tehát nem egy egyszerű illúzió technikával állok szemben.
Meg akartam közelebbről is nézni, hogy bátyám valóban csak egy test nélküli illúzió, ehhez pedig közel kellett kerülnöm hozz. El is indultam, de valamiért elvesztettem az egyensúlyomat és fejjel előre elestem. Sár került a számba, amit azonnal ki is köptem, de valami megváltozott.
Az illúziónak vége lett és a többiekhez közel találtam magamat, aki valószínű hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Egyből az égési sérüléseket kerestem magamon, de nem volt semmi, a ruhám is teljesen épp volt. Remaerd mentett meg minket egy hatalmas ollóval a kezében, ami arra kellett, hogy levágja rólunk egy növény indáit, aminek darabkáit a lábamnál véltem felfedezni. Meg akartam neki köszönni a segítségét, de az arckifejezése miatt elment tőle a kedvem. Én azt vettem ki belőle, hogy nem kedvességből mentett meg minket, hanem a saját szórakoztatására.
Tovább kellett indulnunk Remaerd utasítására, bár egyáltalán nem tetszett ez az egész. Volt egy olyan érzésem, hogy ha visszafordulnánk, nem találnánk meg a kiutat és itt ragadnánk örökre. Nem volt más választásunk, mint követni az idegenvezetőnket, aki biztos, hogy nem fog semmilyen jóval kecsegtetni.
Egy kis séta után végre nem a mocsárban lépdeltünk, hanem rendes földön. Ekkor már megpillanthattunk a távolban egy nagy kapuszerűséget, ami valószínű következő célunk lesz. Egy-kettőre meg is érkeztünk, majd Fukuyama-san bekopogtatott rajta, aminek következtében a jelenlegi helyszín helyét egy másik vette át. Egy csarnokban találtuk magunkat és az eddig zárt kapu is kinyílt előttünk. Elsőként Remaerd rohant be rajta, amitől elfogott a deja vu, mintha valami hasonlót már láttam volna és annak nem volt jó vége, így egyből Remaerd után akartam sietni.
Cselekedetem több akadályba is ütközött, először is egy fülsiketítő ordítás képében, majd testem is feladta egy pillanatra a szolgálatot, ezért térdre rogytam. Minden olyan hirtelen történt, de nem pánikoltam be, egyből rájöttem problémám forrására. Lélekenergiám valamilyen módon megcsappant és testem meggyengült a hirtelen történt lélekenergia veszteség miatt.
A másik problémával is kellett foglalkozni, ami egy háromfejű kutya képében közeledett hozzánk. A csapat két tagja azonnal segítségemre sietett, amit vissza akartam utasítani, elvégre egy kapitány vagyok, nem hagyhatom, hogy gyengének lássanak a tisztek. Végül azonban beadtam a derekamat, mivel még gyengének éreztem magamat. Amint elkerültük a kutya támadását, erőt vettem magamon és egyedül lábra álltam, még nem voltam 100%-os, de láttam a tanácstalanságot egy-két tiszt szemében, így iránymutatást kellett adnom nekik.
- Ne tétlenkedjetek, irány harcolni. - kezdek bele határozott szónoklásomba. - Nagy termete miatt meglehet, hogy lassabb nálatok, ezért próbáljátok meg ezt kihasználni. Próbáljatok összedolgozni, de vigyázzatok a három fejére, mert így nagyobb a látómezője, akár 360°-ban is képes látni. - adok tanácsokat is, mit hogy tegyenek, bár csak egy gyors megfigyelést végeztem és elmondtam a véleményemet. - Én közben itt maradok és felhúzok egy pajzsot, meg próbálok néhány okosságot mondani, ha eszembe jut még. Ha bárki megsérülne súlyosabban, azonnal jöjjön ide. Kazuma-san is itt marad, nincs olyan állapotban, hogy harcoljon. - fejeztem be mondandómat és remélem, hogy nem lesz senkinek ellenvetése, hogy Kazuma-san is itt marad. Már azóta észrevettem, hogy rémült arckifejezése van, amióta kijöttünk a mocsárból, meg amúgy sem tűnik olyan harciasnak. Ha viszont tud gyógyítani, az nagy segítség lenne, hiszen ketten gyorsabban végzünk.
Amint a csapat elindult a kutyussal játszadozni fel is húztam egy Nankant Kazuma-san és magam köré. Remélem, el tudnak majd bánni a kutyával egymaguk is, de ha szükséges, akkor én is beszállhatok. Már egyre jobban kezdek stabilizálódni, bár erőm jócskán megcsappant, valamit azért tudok kezdeni magammal.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te24700/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (24700/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptySzer. Feb. 20, 2013 1:51 am

Nem tudtam volna megmondani, hogy milyen érzések is kavarogtak bennem, miközben próbáltam szabadulni a szorításból, valahogy az egész egy ismert ismeretlen szituáció volt, amitől lehetetlennek tűnt menekülni. Az arc, ami szembe nézett velem, fájóan hasonlított rám, és már-már úgy tűnt számomra is, mintha én lennék, mintha önmagamat próbálnám kitörölni a valóságból.
- Ne küzdj gyermekem, ennek így kell történnie… - Suttogta, s a zanpakutomért nyúlt, de ahelyett, hogy nekem szegezte volna, a kezembe adta. – Most pedig tedd meg, legyél bátor! Az én kicsi lányom vagy, a tündérkém, nem igaz? – A hangja rekedtes volt, recsegett, és néha úgy éreztem nem is a szájából jön, hanem a fejemben visszhangzik. – Nem szeretnéd, ha olyat tennél velük, amit én veled, ugye? Pedig a vérem vagy, olyan, akár én, és olyan leszel, amilyen akkor voltam… Emlékszel még milyen erősen szorítottalak? Úgy fogsz tenni te is… Szépen egymás után, amíg már mindegyikük halványan és tisztán fog a lepedőbe simulni… - Nem akartam hallani, rá akartam ordítani, hogy hagyja abba, hogy sose tennék ilyet, de képtelen voltam, ahogy az arcába néztem, már nem ő állt ott, hanem én.
Ugyanaz a régi ruha volt rajta, és kormos volt, de magamra ismertem, sokkal tisztábban, mint a nőre, aki eddig gyötört. Őrült mosoly futott végig az arcon, végig futattam az ujjaimat sajátomon, és úgy éreztem, az enyém is olyan grimaszra áll, ami még inkább megrémített, majd a katanát tartó kezemre fonta sajátját, és a mellkasomnak szegezte. Abban a pillanatban úgy éreztem, meg kell tennem, hogy nincs más lehetőségem arra, hogy megmentsem a gyermekeimet, csak az, ha önmagamtól is megóvom őket, hiszen ki tudja, hogy igaza van-e a nőnek. Akkor azt gondoltam, hogy nem kockáztathatom meg azt, hogy az esélye is felmerüljön annak, hogy esetleg képes lennék bántani őket, azt nem bírnám elviselni. Közelebb húztam Karasut, s magamban bocsánatot kértem tőle, már éreztem, ahogy a húsomba nyomódik a hideg penge, amikor víz ért az arcomhoz.
Előre engedtem a kezeimet, amik a mocsár hűvös iszapjába markoltak, és felnyomtam magam, hogy levegőhöz jussak, szemeim a többieken akadtak meg. Szóval semmi sem volt valós, csupán hallucináltunk. A növény esete ismerős volt, emlékeimben felrémlett a barlang, ahol több mint egy éve jártam, és egy hasonló növény fojtogatott, miközben tévképek sorát vetítette le előttem. Ráadásul nem is az volt a legnagyobb veszély, hanem a számtalan arrancar, akik elől alig bírtam elmenekülni, mikor végre elengedett minket az a mumusrágta gaz. >w>
A rám meredő Remaerd~san tekintetét egyáltalán nem értettem, meg már nem is volt mókás, vagy szomorú, sőt bohócos sem, de inkább Kazuma~sanra pillantottam, aki úgy tűnt még nálam is rosszabb állapotban van, így próbáltam egy mosolyt küldeni felé, mert attól nekem is mindig jobb kedvem lesz, bár most ez sem használt, valahogy még mindig ott bujkált bennem az érzés, hogy nem így kellene lennie. Végül Katsuo Masaru~san mentette meg a helyzetet, bár már megint szegény Kazuma~san kárára. Elfogadtam a kezet, és felálltam, de még kicsit ingatagon, a fejemet is megráztam, hogy mostmár tényleg kitisztuljon, majd egy zsebkendővel segítettem megtisztítani a Juunibantai tisztjének pápaszemét, hogy lásson is valamit.
- Jól vagyok, persze ^o^”” – próbáltam ismét egy mosolyt erőltetni az arcomra, hiszen nem szabad egy gyereknek aggódnia a felnőttekért, azt pont fordítva kell. – Neked sincs semmi bajod? Surprised – Mértem is végig, de látszólag makkegészséges volt, amit nem értettem, hogy mért makk, és mért nem mondjuk eper, amit mindenki szeret, és sokkal szebb is, mint egy makk.
Remaerd~san valamiért nagyon sietett közben valahova, pedig nem láttam már viharra utaló jeleket, és Kazuma~sannak is jót tett volna egy kis pihenő, ahogy kinézett, de erre lehetőség sem volt. Mivel mindenki zokszó nélkül követte tovább a már nem bohócot, így karon ragadtam a tudósok gyöngyét, és húztam utánuk, nehogy lemaradjon, és megint leindázza egy csúf mumusgaz. Valahogy ki is keveredtünk a mocsárból, bár most sem éreztem sokkalta biztonságosabbnak az egész helyet, már régen vissza kellett volna mennünk oda, ahonnan érkeztünk, és itt hagyni a bohócos figurát, mert nem válaszolt a kérdésekre, szóval gyanús. >.> Ráadásul úgy tűnt, hogy Fukuyama~san nem csak a virágokat szaggatja előszeretettel, de kényszert érez minden dolog összefogdosásához. Csupán ez lehetett a magyarázata annak, hogy egy ismeretlen ajtó kopogtatóján nemes egyszerűséggel bezörgetett, holott ki tudja micsoda rémségeket zárhattak el oda. Lehet ott élnek a hatalmas mumsuistenségek, akik mindannyiunkat addig fognak most kínozni, amíg össze nem aszunk. Megcsóváltam a fejem, főként, mert Remaerd~san egyszerűen beszaladt a nyíló ajtón, ami nagyobb butaság ám, mint a kopogtatás volt, bár annyira nem sajnáltam, hogy a mókásból félelmetessé változó eltűnt, kicsit azt hiszem meg is könnyebbültem. Ez persze csak addig tartott, amíg meg nem hallottam azt a velőt rázó ordítást, ami a másik oldalról érkezett, és ami megint csak túlontúl ismerős volt. Mikor legutóbb egy hasonlót hallottam, akkor egy dimenzióhasadáson keresztül egy pokolkutya dugta át a gonosz buksiját, és meg akart enni minket. Ez természetesen most sem történhetett másként, csakhogy ennek a mumsufajzatnak egyből három feje volt… Hol nevelik az efféle gonosz lényeket? Még szörnynek is ocsmány volt. .__.
Ráadásul udvariatlan dolog, hogy alig érkezik meg, és máris tárgyakat vagdos hozzánk, holott be sem mutatkozott, vagy ilyesmi. Kazuma~sanba kapaszkodtam, mert úgy tűnt képtelen mozdulni is, és egy shunpo mozdulattal a többiekhez vetődtem vele együtt a nagydarab vasajtó elől. Egy pillanatra sem estem kétségbe, elvégre nem először találom magam szembe egy ekkora lénnyel, és úgy tűnt, hogy a tapasztalatom majd segíthet is. Jó, lényegesen több kobakja volt ennek az ocsmányságnak, de ez nem számít, ugyanúgy csak a méretére képes támaszkodni, ami egyben a legnagyobb hátránya is.
- Nara~taichounak igaza van, méretéből adódóan valószínűleg sokkalta lassabb nálunk. Ezen felül a látót tere is leszűkül, hiába a sok fej, ha elég közel megyünk, képtelen látni minket, saját teste takarja ki előle a látást! – Jól emlékeztem, hogy Chiyo~sannal sem tudott mit kezdeni a másik bestia, amikor az felszántotta az alhasát, valószínűleg ennek a lénynek is gyengébb arra az ellenállása. Ráadásul fémeket viselt a testén, ami nekem pont kapóra jött, könnyedén legyőzhetjük egy megfelelő taktikával. – Rendben, én lefoglalom a fejeit, addig a lábait kikerülve mindenki próbáljon minél közelebb férkőzni, valószínűleg a hasa tájékán sebezhetőbb. Hiába a nagy méret, ha sikerül megsebezni, onnantól kezdve vége van.
Tudtam, hogy nem az én tisztem kiosztani a feladatokat, de nem úgy tűnt, mintha bárki másnak lett volna terve, ráadásul az esztelen rohamozás sem lett volna megoldás. Ismételten előhúztam a zanpakutomat, mélyen beszívtam a levegőt, majd elszántan felpillantottam a lényre. Egyetlen mumusivadék sem választhat el attól, hogy este haza menjek mesét olvasni a gyerekeimnek, egy hatalmas kutya pedig végképp nem.
- Koiwo shiro, Sabishī Karasu! – Hívtam elő a shikait, s azt hiszem csupán a pillanatnyi harag miatt, de a lélekenergiám is teljesen kicsapott, azonban ez nem számított, elvégre a többieknek is fel kellett készülniük a legrosszabbra.
Lendületet vettem a földről, és egyetlen mozdulattal felugrottam, előre vetülve a szörny felé. Egy pillanatig sem feltételeztem, hogy majd csendben és egy helyben megvárja, míg elérek hozzá, így egy Tűzlabdacsot indítottam az egyik feje felé, addig is lefoglalva, míg a többi elől igyekeztem shunpoval kitérni, hogy elérhessem a nyakát. A tervem igen egyszerű volt, a testét borító fémet céloztam inkább, mintsem magát a dögöt, mert nem is megsebesíteni kívántam, hanem az Atsui Kisu technikával elterelni a figyelmét. Hiszen ha ráolvasztom a fémeket, képtelen lesz a fájdalmon túl másra is koncentrálni, a többiek pedig egy nagyobb támadással bevihetik a végső döfést. Reméltem, hogy legalább addig képes leszek elterelni a figyelmét, ameddig a többiek összeszedik magukat, és egy közös támadást kiviteleznek, nincs több esélyünk, annyira csak nem együgyű a lény, hogy többször is elsüthessük ugyanazt a taktikát…
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyPént. Feb. 22, 2013 9:18 pm

Határidő: március 5.

A hatalmas kapuszárny süvítve szelte át a csarnokot, látva ezen jelenséget, vélhetően senkinek sem lett volna kétsége afelől, azonnali halállal járhat egy találat. Gyilkos pontossággal csapódott be azon a helyen, ahol néhány másodperccel korábban még a shinigamik tanyáztak, azonban shunpojuk segítségével képesek voltak még időben félrevetődni a veszedelem útjából, ezért kizárólag a 3. osztagos által hátrahagyott utókép bánta kárát az akciónak. A bestia haragos, elnyújtott ugatás és vonyítás keverékével válaszolt erre, vérben forgó szemeiben egyértelműen a pokol tüze lobogott. Vajon milyen megfontolásból őriztek egy ilyen veszélyes lényt a Juunibantai főépülete alatt? Sajnálatos módon nem maradt senki, aki válaszokat szolgáltathatott volna, Kazuma-san továbbra is önkívületi állapotban remegett Kagehime óvó „szárnyai” alatt, idegei úgy tűnik felmondták a szolgálatot teljesen. Pontosan az ilyen esetek elkerülése végett jelentkezett a tudósosztagba, sosem gondolta, hogy hasonló szituációnak akár csak a közelébe is kerülhet. Legszívesebben elfutott volna, azonban feszültséggel teli pillantásával hamar levonta a következtetést, egyedül minden bizonnyal nem éli túl a visszafelé vezető utat, ebből adódóan kizárólag reménykedni tudott a kompánia többi tagjának harci erejében. A Hidekazu által megidézett fehér villám fényességet hozva, pillanatok alatt tette meg a halálisten és célpontja közötti tetemes távolságot, ám mielőtt még eltalálhatná annak fejét, a cerberus nemes egyszerűséggel hajtja le méretes fejeit, aminek köszönhetően a hadou eredménytelenül csapódik a hátát borító páncéllemezekbe. A Katsuo által megidézett Shakkahou hasonló sorsra jutott, habár a megerősített dupla idézés végett kialakult robbanásban a fenevad egyik koponyája tetemes mennyiségű szőrtől szabadult meg.

A Juubantai sansekije által elindított tűzlabdacsot nemes egyszerűséggel kapta be gigászi pofájával, csupán az orrlyukaiból kiáramló füst jelezte a támadás megtörténtét. Igazán bosszantották az apró bolhák, amik ide-oda szaladgáltak lábai alatt, legszívesebben agyontaposta volna mindegyiket, ám ehhez túlzottan gyorsan mozogtak, képtelenségnek tűnt méretét figyelembe véve. Megfeszítette izmoktól duzzadó végtagjait, majd nagyságát meghazudtoló fürgeséggel ugrott előre, mellső lábával Rosuit, míg farkával a túl közel merészkedő Tsugaharát sodorta el, akik ennek köszönhetően közelebbi ismeretségbe kerülhettek egy-egy tartóoszloppal, melynek csapódva néhány percig akár az eszméletüket is elveszíthették, a szőke üstökök alól vörös csík szivárgott. Az entitás megpördült a levegőben, aztán karmait a helyiség padlózatába vágva fékezte le magát, mélyen felszántva ezáltal azt. Smaragdszín ragyogás futott végig gerince vonalán, kitátott szájaiból egyszerre vágódott ki az elviselhetetlen forróságot árasztó pokoltűz, ami könnyedén megolvasztotta még az acélt is, súlyos sérüléseket okozva ezáltal azoknak, akik képtelenek voltak időben reagálni a jelenségre. A Shiratori által felhúzott Nankan kissé megremegett ugyan, de kibírta a rohamot, a bent tartózkodó Seiji legnagyobb örömére. A Kyuubantai kapitányának sürgősen gondolkodnia kellett egy megfelelő stratégián, hiszen amennyiben ez így megy tovább, percek alatt felőrlik csapatát. Némi megfigyeléssel egyértelműen levonhatóvá vált a következtetés, mely szerint a páncéllemezekkel borított felületek tökéletesen sebezhetetlenek. Talán személyesen kellene közbelépnie? Kellemetlen előérzet uralkodott el a kapitányon a félszárnyú zsilipajtó felé tekintve, az igazi veszély onnan sugárzott.

Remaerd eközben fürgén szökellve hatolt még mélyebbre az objektum szívébe, csilingelő nevetése közepette aktiválta a régóta porosodó tartályokat, amelyek kísérteties fénnyel izzottak fel, hátborzongató megvilágítást adva a „színpadnak”, ami az utolsó felvonás helyszíneként szolgál majd. Minden a terveinek megfelelően alakult eddig, habár igen tetemes rizikófaktort vállalt azáltal, miszerint a csapatra uszította a megelevenedett fantázialényt. Nara túlzottan nagy erőre tett szert utolsó találkozásuk óta, emiatt torzulhatott el Dreamer alakja is, ámbátor ezen esemény pont kapóra jött számára, könnyedebben manipulálhatta a Véres Memoár elpusztítóját így, hogy valamilyen szinten hasonlított rá, legalábbis lélekenergiájuk lenyomatát tekintve. Igazán szerencsésnek mondhatta magát, kapitánytól kapitányhoz vándorolt, eközben egyre erősebb és erősebb lett!
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te18700/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyHétf. Márc. 04, 2013 5:19 am

Ó, hogy a fene esne ebbe a rusnya páncélos sütőtökevő kutyába.. bár lehet hogy nem is szereti. Akkor még inkább egye meg, és haljon bele, ne hozzánk vágja ezeket a szegény ajtókat, nem csináltak semmi rosszat, talán csak bezárták pár száz vagy pár ezer évre. Kit érdekel? Senkinek nem ártottak vele, bár ez a kis aranyos, úgy tűnik, hogy zokon vette, mert nagyon ki akart minket lapítani. De nem sikerült neki! Hehe Razz.
- Rossz kutya! Marad! Mondom rossz! Meg sem mozdul, mert morcos leszek és jön a fűzfavessző! Mondom marad!
Próbáltam így időt nyerni magamnak, amint láttam, hogy a falhoz csapta a rajtam kívüli másik két aranyhajút, Hime~chant és Nakamura~sant. Shunpo segítségével hozzájuk mentem volna, és Shiratori~sama mellé vittem volna őket, hogy biztonságban legyenek. Mikor a második körömmel is végezhettem volna, még épp elkaphattam volna a tekintetemmel, hogy egy smaragdzöld színű fény végigfut a kutya gerincoszlopának helyén, és egy pokoli hőséget árasztó tűzzel elemészteni próbált minket. De a mentésre nem volt időm, ezért a pajzs mögött maradtam. Tanácsosnak láttam innen nem elmozdulni, mert tudtam, hogy kint keserves kínokban lett volna részem. A pajzs viszont beleremegett csak, és láttam, ennek Seiji-sannál nem sok mindenki örül jobban, ha igen, nem mutatták.
- Hogy a rücskös páncélú aranyrögös háromfejű Hádész kutyájába lehetne elpusztítani ezt a bestiát? Fel fog falni…. Csak vicceltem, legyőzzük valahogy.
Mondtam, egyrészt hogy oldjam a feszültséget, másrészt magamat is meg kellett nyugtatnom. Őszintén reméltem, hogy a kapitány nem veszi zokon ezt a kis tréfát. Miután úgy vettem észre, hogy több támadás nem jön, megszólaltam:
- Nem vagyok egy nagy taktikai géniusz, de azt észrevettem, hogy ha elölről vagy hátulról próbálkozunk megsebezni, akkor a „jutalmunk” az lesz, mint két társunké- böktem Nakamura~san és Hime~chan felé- Tehát azt javaslom, hogy oldalról kerüljünk be alá, és kezdjük el a hasát támadni. Nem tudom, hogy az mennyire páncélozott, de egy ekkora dögnek csak kell lennie egy gyengepontjának. A másik ötletem az lenne, hogy egy erősebb támadó kidout küldünk a….khm…. fenekébe, persze távolról, az csak nincs kipáncélozva. Csak ötletek, de talán beválhatnak, és akkor nem kell további veszteségeket szenvednünk, sőt, megkockáztatom, hogy a botját is megvagdoshatnánk, ha kan. Annál nagyobb kín nem sok férfinak lehet. Na jó, megint egy lapos vicc, de talán beválhat.
Mondtam, és néztem, hogy a többiek mit tesznek. Valószínű volt, hogy egyedül megyek először én, úgyhogy kértem a többieket:
- Ha már ilyen szíves-örömest előreengedtek, lennétek oly szívesek, és elterelnétek a kutyus figyelmét, örömmel venném Smile . jól van, csak gúnyolódtam. De tényleg kérlek szépen titeket, hogy pár tűzlabdával örvendeztessétek már meg szegény, hagy hozza vissza, és meg beigyekszem alá, és elkezdem vagdosni.
Kicsit kivártam, amíg mindenki megemésztette, amit mondtam, aztán nekiindultam. Kicsit még cikáztam a lábai körül, amennyire gyorsan csak tudtam, sőt, megörvendeztettem néhány utóképpel is. Aztán alá érve előhívtam a zanpakutoumat:
- Hitto Zengo, Rairyuu!
aztán a hüvelyéből előrántva a kardot nekikezdtem. Először felugorva mélyen be akartam döfni a kardomat, majd a hasának támasztva a lábaimat kihúztam azt, majd a mogyoróágat vettem célba, majd újra elrugaszkodva fel akartam metszeni a hasát. Egy utolsó támadásként a nyílt sebre egy Hadou 33: Soukatsuit keményen odalőttem. Sőt, úgy gondoltam, hogy még két Hakuda technikával megtoldom, amit még két szúrás fog megtoldani. A hasa két oldalára céloztam, az első az Ashige technikát kapta, és miután a spiccbe rakott lábam betalálhatott, a másik az Oni Dekopin áldozatául eshetett, és persze egész akció alatt figyeltem, hogy azok az undok mancsok még a legvéletlenebb esetben se találjanak el confused .

Vissza az elejére Go down
Sierashi Katsuo
7. Osztag
7. Osztag
Sierashi Katsuo

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 94
Age : 14
Tartózkodási hely : Menj a füst után
Registration date : 2009. Nov. 22.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te25000/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (25000/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyHétf. Márc. 04, 2013 6:40 am

Mélységesen egyet kellett értenem Nara taichou és Kancsó chan felvetésével. Fejemet helyeslően mozgattam, hogy valóban, ideje lenne nagyméretű ellenfelünket megtisztítani – megtisztítani – figyelmünkkel. Érzelgősen – érzékenyen – érintett csak úgy lepattant róla a nehezen megtanult és főként összekántált varázslabdám. Tudná, mennyi munkámba került nem hajigálná ennyire könnyedén. Értékesíthetné – értékelhetné – egy kicsiny karcolással, fájdalmas üvöltéssel, aprócska vágással, halovány égési sérüléssel a próbálkozásomat, mert ez az ingyen frizbi – frizura - igazítás nem valami hatalmas teljesítmény. Persze semmi sem megy ennyire egyszerűen, ami kissé elszomorít. Csalódottan kellett felhördülnöm nem vált be a varázsló tanoncgyakorlás, de különösebben nem bántam. Úgy se vagyok benne terheléses – tehetséges – és azelőtt derült ki semmi értelme ezzel frászolni – fárasztani – magunkat, mielőtt lemerültünk volna az erőlködésben. Remélhetőleg erről a többieknek is sikerült meggyőződnie, vagyis még se. Nem kételkedtem benne, van, akit ez sem győz meg egy technika hatástalanságáról. Szellemes megjegyzésekre mást nem tudok, csak homlokomat csapkodva felsóhajtani. Igazán nem lehetek a móka elrontója, csak kissé kínzás – kínos - lenne, tovább próbálkozik vele, amikor tök egyértelműen látszik, semmi érdeme – értelme – mágikus fényhatásokkal sorozni. Mondjuk, azaz elnyelős művészet – művelet – nagyon hatásos mutatvány volt. Eszembe se jutna falra festeni a tájképet, hogy azt az dolgot majd visszaköpi ránk jól nevelt sárkányként, attól még biztos, ami biztos arrébb sasszéztam nehogy engem találjon szembe a visszakézből érkező szeretetcsomag. Neki csodálatosan áll a középen felnyírt hajkorona, néhány pillanatra elgondolkoztam a váltáson, de inkább anya szakszerű kezeire bíznám, akinél csodálatosabb gépcsöves – lépcsőzetes -, bár szerintem csak egyszerűen ferde hajat senki sem tud vágni.
Bölcsen elkönyvelve ezt az igazságot húztam elő Raion-t. Ideje volt beszállnom, vagyis csatlakoznom legjobb osztagunk tagjához. Ki másnak jutna eszébe cselekedni, mint egy vérbeli tizedikesnek. Most érzem igazán, tökéletes helyen vagyok és nem maradhatok hátra, még a végén szamárpadra ültetnének. Szenet – szégyent – meghagyom másnak, gyorsan bólintottam, mert több időm nem maradt. Következő pillanatban arra kellett oldalra kapni fejemet Kancsó chan-t oszlop felé repteti a hatalmas dög és nem hagyhatom cserépben – cserben – karba tett kezekkel nézem végig, baja esik. Megígértem anyának vigyázok a lányokra, bár Kancsó chan már nem az, de sokan várják haza és én se örülnék, ha anyáról rossz híreket kapnék. Bele se gondoltam mi lesz, egyedül azt láttam lángoló osztag társam repül, amire azonnal reagálok. Begyújtottam a villámtánc rakétákat időben nyakon csíphessem, pontosan az oszlop felülete előtt.
Semmi sem sikerülhet úgy, mint a mesékben, vagyis, hogy karjaimban landol az elveszett hercegnő. Mindkettőnknél túl nagy volt a lendület és semmi esetre se tartottunk egyező irányba. Kereszteltük – kereszteztük – egymás útját, amiből két lehetőségem volt, pofára esek Kancsó chan-nal együtt, vagy az óvodában eltöltött tornaórákon szerzett tapaszaimat – tapasztalataimat – bevetve oldom meg a feladatot. Nem kérdéses az utóbbira adtam le a vokálomat – voksomat -, hiszen sokat játszottam talajgyakorlat közben kommandóst. Előre láttam haszna lesz gyakorolni a levegőben indított baseball elkapást, amiből tigris bukfenccel érek földet. Akkoriban nem kísértettem – kíséreltem – meg másokat cipelni közben, de nem létezhet lehetetlen. Tökéletesen begyűjtöttem a levegőben közlekedő madárkát. Lendület szépen sodort egy ideig. Békésen elkorcsolyáztam a szomszédos falig, kedvesen lekoccoljam a vakolatot, ami volt kedves kisebb darabokban fejemre hullani. Felszálló portól és fájdalomtól elég cifra tüsszentést sikerült publikálni – produkálni -. Egyetlen viaszom – vigaszom – nem hallatszott a férfiasan elfojtott szisszeszenésen. Talán lesz másik zsepi Kancsó chan-nál. Ennyi járt, ha már nem ejtettem le hapcizás közben, plusz megmentettem egy kellemetlen ütközettől.
-Nem pont így terveztem…-Csóváltam meg lemondóan fejemet, ahogy földre helyeztem nehezékemet.-Elkapás, azért meg lett! Tehetséges labdajátékos lennék.- Húztam ki magam büszke vigyorral.-Mit gondolsz, Kancsó chan…Kombinált támadás a középső mellkasára? Valami kapcsolat csak van közöttük és ott mintha nem lenne olyan erős a páncél…vagy!-Csettintek a levegőben lángoló öltetemtől vezekelve – vezérelve -. Valahogy a hátsó felet érintő beavatkozás nem nyerte el tetszésemet. Homlokomat dörzsölgetem a fájdalomtól, valakinek ténylegesen jut ideje ezzel foglalkozni, éremi – érdemi – hozzászólás helyett. Választásom lenne, már pedig van, akkor más mellett döntök.
-Virágcserkész magját megetetjük vele, nyert ügyünk van. Varázslasztikat csibe burgerként falja. Egyikbe bele lehetne csempészni, kicsirázik és vége. Gyors mozgásra harap, igaz? Akkor mindenki cikázzon össze-vissza, ahogy az előbb és idegesítse gyenge támadásokkal. Miután vérszemet kapott, mehetne a varázslasztiba burkolt mag, had falja fel. Többiek? Ellenvetés? Nincs? Csináljuk!-
Dobtam vállamra Raion-t hátra pillantva a szanaszét széledő és kissé tanácstalan tömegre. Kíváncsian vártam a véleményüket, mit gondolnak az ötlettől, majd ha beleegyeznek, ki milyen szerepet vállalna el. Részemről minden jöhet. Vállalom a lóti-futi szerepet, de az idézéssel sem lesznek túlzott problémáim, bár lehet, jobban járna mindenki, ha Merlin hókuszkópban járatosabb – jártasabb- vállalná fel. Vészmegoldásként körbe tudom az egész termet tekerni a hálómmal. Mindössze néhány figyelmetlen percre van szükségem, teljesen körbe fonhassam a góliát testét, aztán megpiríthassam saját pecsenyéjében.
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te40600/45000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (40600/45000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyKedd Márc. 05, 2013 9:18 am

Pajzsom mögül karba tett kezekkel figyeltem az eseményeket és bíztam benne, hogy a csapat le tudja gyűrni ezt a kis akadályt, ami előttünk áll. Próbáltam valami terven is gondolkozni, miközben néztem a csapat tagjainak próbálkozásait, amik sajnos nem jártak sikerrel. Épp ellenkezőleg, ők szereztek sérüléseket, míg a kutya szinte sértetlen volt. Ebből viszont sikerült leszűrnöm, hogy ellenfelünk teste nagy részét nehéz megsebesíteni és a szájába indított tűz alapú támadások hatástalanok. Az utóbbira pontos indokot is kaptam, amikor a kutyus tüzet kezdett okádni. Ebből már mindenki rájöhetett, miért váltak füstté Rosui-san tűzgolyói. Természetesen meg sem ijedtem a támadástól a pajzsomon belül, hiszen tudtam, hogy egy ilyen gyengécske tüzet könnyedén kibír, elvégre én készítettem.
Valami azonban nem hagyott nyugodni, egy kicsit zavartan néztem körbe, hol is vagyunk most. Valahogy tudtam, hogy valami sokkal rosszabb vár még ránk és ez a kutya, ahhoz képest semmi. Így a kutyát nem különösebben tekintettem veszélyforrásnak, az igazán vészes szituáció csak ez után fog még következni. És azt is sejtem, hogy ki szervezte meg ezt az egészet, a céljait viszont még nekem is homály fedi.
- Én is beszállok. - jelentem ki határozottan a csapatnak, amint kijöttem a pajzs mögül és kész voltam, hogy aktivizáljam magam, mivel nem akartam tovább húzni az időt. Sajnos nem figyeltem, hogy mi történt, miközben nézelődtem és elbambultam, így nem hallottam, mit beszéltek a többiek, de nem baj önállósítom magamat.
Különben is azt akarom, hagy érvényesítsék magukat, én csak besegítek egy kicsit, semmi több. Így legalább közelebbről láthatom a képességeiket és jobban össze tudok rakni egy stratégiát a további harcokhoz, már ha továbbra is egy ellenféllel lesz dolgunk. Az is meglehet, hogy külön utakon kell járnunk és a saját ellenfeleinkkel megküzdeni. Bár annyira nem dolgoztak együtt, hogy szét kelljen minket választani. Ellenfelünk részéről akkor lenne logikus szétválasztani minket, ha kitűnő lenne a csapatmunkánk, ami itt nem található meg. Ebben az állapotunkban meg van az esélye, hogy inkább hátráltatjuk egymást.
Kijelentésem után egy könnyed mozdulattal, némaidézést használva megidéztem egy Soukatsuit elterelés gyanánt, amit egyenesen a pofájába küldtem. Ezután shunpot használva a bestia egyik elülső lábánál teremtem és egy Hyouga Seirannal próbáltam a földhöz fagyasztani a lábát. Úgy mond ez is csak egy kis időnyeréshez kellett, mert a főfogás csak most következett. Már út közben elkezdtem mormolni a következő kidoum idézését, hogy az teljes pompájában tündököljön.
- Bakudou 63, Sajou Sabaku! - mindkét kezemből idéztem egy-egyet a sárga láncszerű kidouból, egyikkel az első két lábát szerettem volna összekötni, a másikkal pedig a hátsó kettőt. Közben láttam, hogy a többiek is ténykednek, így talán elég lesz, ha csak a bénításban segédkezek. Vagyis leszámítva azt, hogy a kardomat beleszúrtam még a végén a kutya oldalába, ami éppen a közelben volt.
Nem hagytam a kardomat sokáig az állatban, gyorsan kihúztam és arrébb shunpoztam, mivel vagy elkezd haldoklani vagy szenvedni, vagy éppen kiszabadul a bakudoumból és őrjöngeni kezd. Az a lényeg, hogy mozogni fog és nem akarok akkor a közelében maradni, mert eltalálhat a nagy testével vagy a mancsaival.
- Nakamura-san rendben van? - mentem oda saját tisztemhez, hogy megérdeklődjem, jól van-e, mivel láttam, hogy a kutya elsodorta a farkával és az nem lehetett kellemes érzés. Még nem sok lélekenergiát használt, így nem lenne nehéz meggyógyítani a sérüléseit, ha egy kicsit súlyosak lennének is.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te24700/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (24700/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptySzer. Márc. 06, 2013 1:50 am

Egyáltalán nem kalkuláltam a támadásomba hibalehetőséget, hiszen különösen bíztam gyorsaságomban, ráadásul kutyalétére elég furcsa szögben volt képes mozdítani mellső lábát. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy talán ez az utolsó lehetőségem, hogy közelebb kerüljek a hatalmas mumusfajzathoz, így nem is haboztam, Karasut egyenesen belevájtam az engem elsodró lábba. Persze nem kívántam ott hagyni, így erősen kapaszkodtam belé, és amint távolodni kezdtem, ki is húztam, mert jól emlékeztem még, hogy Chiyo~chan kardjával is mit tett az a másik bestia. Csak remélni mertem, hogy ez az állat nem sárga trutyit vérez, mert azt legutóbb is szinte lehetetlenség volt kimosni az egyenruhámból. >w> Valószínűleg az ütés okozta kisebb elbágyadásom magyarázta a tényt, miszerint a legnagyobb harc közepette éppen a mosáson gondolkoztam, de a levegőben, a falhoz közeledve valahogy természetesnek hatott, nem is nagyon foglalkoztatott más, pedig talán még megállni is képes lettem volna. Amikor azonban megéreztem Katsuo Masaru~san fogását, rájöttem, hogy hol is vagyok, és miért. Nem igazán értettem azokat az akrobatikus mozdulatokat, amiket még a levegőben hajtott végre, bár hasonlítottak a Shiroichi~taichou által egyszer megtanított bukfencre, bár azt egyedül kellett csinálni, nem pedig ketten, meg persze nem is a levegőben. A kis bizonytalanságból, meg persze méreteinkből adódó különbség miatt, hiszen én felnőtt vagyok, természetesen nagyobb, érzékeltem, hogy ebből baj lesz, nem is kicsi, hiszen a Juniibantai falai elég kemények, nem lenne jó teljes sebességgel belefúródni. A fiú kezében sok mindent nem tudtam tenni a lassítás érdekében, azonban az ütközést megpróbálhattam tompítani, éppen ezért elnyúlva mellette kinyújtottam jobb karomat, majd az időhiány miatt csupán kevéske reiatsut koncentrálva ellőttem egy hadout.
- Hadou 01: Shou! – Kiáltottam, és mivel a falat nem tudtam ellökni, az ellentétes erőhatások miatt mi magunk mozdultunk a másik irányba, ezáltal persze csúnyán földet érve, de azért mégsem lapultunk ki a falon. – Én sem… ^_^” – Motyogtam zavartan mosolyogva, majd a kissé megrongált falról a Katsuo Masaru~san hajába hullottat egyszerűen lesöpörtem. - Köszönöm szépen! Surprised
Újabb zsebkendőt halásztam elő, és már majdnem megnyaltam a csücskét, hogy az arcára ragadt kosztól megszabadítsam, ahogy Nacchanéknál is szoktam, mikor rájöttem, hogy egyrészt ezzel nagyon zavarba hoznám a többiek előtt, másrészt egy harc közepén vagyunk, így csak átnyújtottam neki, miközben az ötleteit vettem számításba. Egy kombinált támadás valóban sokkalta hatásosabb lenne, elvégre kétszer akkora erővel lennénk képesek alkalmazni, mint amennyivel egyedül vagyunk képesek, így valószínűleg végre megsebezhetnénk. Ha pedig megsebezzük, akkor Fukuyama~san valóban bele tudna helyezni néhány magot. Közben Nara~taichou is nekiállt, hogy lekötözze a behemót mumusivadékot, így keresve sem találhattunk volna jobb időpontot a támadásra.
- Katsuo Masaru~san! Egy támadást is be tudnál vonni villámokkal? – Fordultam hátra a fiú felé, és reméltem, hogy rábólint. – Vond be az enyémet, én pedig amögött haladva megpróbálom elérni azt az izét, ezzel is időt nyerve, hogy valahogy Fukuyama~san magjait a lénybe juttathassa!
Így az ő támadása egyben tartaná az én technikámat, amit hiába nyelne el ez a bestia, ha szorosan a támadás mögött maradok, elérhetem a fejét, vagy a mellkasát, attól függően merre célzunk, és akkor képes leszek megsebezni, hiszen a lábait még nem tudja most használni. Elszántan gyűjtöttem össze a reiatsumat, hogy egy eddig sohasem látott méretű labdacsba sűrítsem, ami mögött kényelmesen elshunpozhatok. Jól tudtam, hogy ez veszélyes lesz, hiszen én magam sem vagyok immunis a támadásokkal szemben, de nem éreztem, hogy baj lehetne belőle, tudtam, hogy képes leszek megcsinálni. Amint úgy éreztem, hogy megfelelő mennyiségű energiát gyűjtöttem össze, ismét a fiúra néztem.
- Most! >w< - Azzal a lendülettel suhintottam is a pengével a lény felé, de meg sem vártam, hogy a támadás elérje, rögvest neki indultam.
Azt hiszem meg sem fordult a fejemben, hogy akár Katsuo Masaru~san, vagy bárki hibázhat a csapatból, hiszen shinigamikként az a feladatunk, hogy megvédjük a lelkeket, az embereket, és Seireiteit, meg persze egymást. Surprised Mi sem mutatta ezt jobban, minthogy annak ellenére is képesek voltunk együtt harcolni, hogy nem igazán ismertük egymást. Persze én ismertem Katsuo Masaru~sant, de az más, elvégre egy osztagban szolgáltunk. ^w^ Tehát teljes bizalommal a többiek felé, szorosan a kombinált támadás mögött haladtam, persze iszonyatosan melegem volt, de ez nem érdekelt abban a pillanatban, hiszen sok minden múlt azon, hogy sikerül-e a manőver. Amint a lény megpróbálta volna elnyelni a támadást, annak árnyékából kiemelkedtem, és nemes egyszerűséggel a sebezhetőnek tűnő szemei felé vettem az irányt, elvégre azok csak nem páncélozottak. Eközben a többieknek bőven volt idejük arra, hogy akár alá kerüljenek, akár Fukuyama~sannak, vagy Nara~taichounak segítve végre valahára legyűrjük a bestiát. Amennyiben sikerült megsebeznem a lény szemét, nem hagyom el a fejét, még ha meg is próbálna lerázni, kardom a bőrébe fúrva kapaszkodnék meg, hogy aztán akár a másik szeméig, vagy a következő fejig jussak, folyamatosan ostrom alatt tartva, hogy képtelen legyen másra figyelni. Sőt, ha azt is képes lennék elérni, hogy egy újabb tűzcsóvát indítson, ezúttal úgy, hogy saját magát is lefújja, az lenne a leg ideálisabb, hiszen ilyen hőfoknak még ő maga sem tudna ellenállni. Persze az elől egy pillanat alatt elmenekülnék, hiszen jómagam nem kívántam ropogósra sülni, és egy leégetett fejnél jobban nem is bírnám elterelni a figyelmét, vagy megsebezni. Reméltem, hogy közben a többiek sem tétlenkednek, és várják tátott szájjal, hogy majd csak lesz valami, mert nem véletlen voltunk ott többen, a létszámfölényünket illene kihasználnunk. Neutral
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Férfi
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 93
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te10400/15000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (10400/15000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptySzer. Márc. 06, 2013 7:21 am

A zsilip ajtó amit még a bestia tépett le játszi könnyedséggel, halál pontosan ott csapódott be ahol még pár másodperccel ezelőtt álltunk. Az általam kreált „klón” egyből megsemmisült az őt ért hatástól, de nem bántam. Bolyhoska ezt egy hangos morgással reagálta le, ami valószínűleg jelent pillanatban agy idegességet jelenthetett vagy örömöt, hogy megölt egyet közülünk.
- Kazuma-san... mióta tartanak ilyesmi lényeket idelent?! - kérdezem elképedve miután észleltem, hogy az általam indított támadás, ami tulajdonképpen elterelés volt, hogy nyerjünk egy kis időt a tanácskozásra nem ért semmit.... kár pedig már reménykedtem benne, hogy legalább az egyik szemét eltalálom, de mégsem...
Láttam a hogyan a többiek is akcióba lendülnek.. első sorban távolsági támadásokat, démonmágiát alkalmaztak, ami mind szép és jó lett volna ha nem csak szőrtől szabadította volna meg az egyik a bestiát... Azt is láttam, hogy a többiek megindultak én azonban egy helyben maradtam, mert meg kell, hogy mondjam megrémültem egy kicsit. A lény eddig mindenféle támadást hárított... nem tudtuk megsebezni, csak egy kicsit szőrtelenítettük, de ennek köszönhetően még idegesebb lett mint volt. ~Ezért nem szeretem a kutyákat...~ gondoltam amikor láttam, hogy a társaim támadásai kudarcba fulladtak ugyan úgy mint az előzőek, de most két társamat elsodorta a kutya gigászi lába, illetve farka... hangos csattanással értek cél és láttam, hogy kicsit elpilledtek és ez nem tetszett... valami terv kell!
Ahogy ez eszembe jutott annyit láttam, hogy Nara taichou elhalad mellettem és támadásba lendült. Most végre láthattam, hogy miként is ténykedik veszélyhelyzetben egy kapitány. Úgy idézte a kidoukat mintha csak a zsebeiből vette volna elő őket majd a kardot is beleszúrta ha jól láttam... aztán a tisztjéhez sietett. Miután jobban megnéztem mit is csinált a kapitány láttam, hogy megpróbálta a bestiát a földhöz szegezni... ez tökéletes alkalom volt arra, hogy együttes erővel lecsaphassunk..
Azonban még mielőtt felvethettem volna az ötletemet Kagehime-chan és Katsuo-san már felvetették... s mondhatni, hogy a főszerepet én játszottam a shikai képességemmel, ami még mindig aktiválva volt... Csak bólintottam amikor megkérdeztek róla... az volt most a lényeg, hogy minél hamarabb elintézzük a lényt és tovább mehessünk. Végignéztem amint a két társam összhangcsapást mérnek az ellenfélre és amikor úgy éreztem, hogy itt az ideje a támadásnak a kardomat magam elé tartottam és egy kört írtam le vele.
- Banroze Rakka!* - mondtam aminek következtében ha minden jól sikerül a lény körül megjelennek a rózsaszirmok amik körbe körbe mozognak. Ezt a képességemet még senki sem látta, életemben először alkalmaztam éles helyzetben, eddig csak gyakoroltam. Amennyiben sikerül a shikai képesség megidézésem beléptem a szirmok közé és beolvadtam. Elkezdtem körbe-körbe mozogni, keringtem a bestia körül és a gyenge pontját vagy olyan helyet kerestem ahol meg tudnám sebezni.... s ekkor eszembe jutott az időkorlátja a szirmoknak ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom minden sebezhető helyen megvágni olyan mélyen amennyire csak tudom.
Az első támadásom a három fejet tartó nyakak voltak. Tudtam, hogy veszélyes, de nem érdekelt... ha skerült akkor egy éles kanyart vettem és a mellkasát egy hatalmas X sebhellyel díszíteném... Ha minden jól megy és sikerült a támadásom a kutyulitól két méterre érek földet lerázom a kardomról a mocskos vért és elhagyja a számat a mindent eldöntő parancs.
- Kaika Shiro! - ha tényleg minden a terv szerint haladt és sikerült elég mélységben megsebeznem a lényt minden sebéből hatalmas ágak kezdenek el kihajtani ezzel tágítják, szakítják a kis vágásokat, talán még meg is öli a lényt...


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyHétf. Márc. 11, 2013 1:02 am

Határidő: március 21.

Kazuma-san szinte hisztérikus elánnal rázta meg fejét Hidekazu kérdését hallva. Szerencsétlennek fogalma sem volt róla, hogy mi is történik pontosan körülötte, azonban egyértelműnek tűnt remegéséből és rémült arckifejezéséből, miszerint bárhol szívesebben lenne ebben a pillanatban, mint egy kétes erősségű kidou-fal mögött. Félelme természetesen alaptalan maradt, lévén a kapitány által megidézett pajzs képes volt feltartóztatni a lángokat, így azok nem tehettek kárt bennük. Verejtékező homlokáról minduntalan szemeibe csöpögött a sós nedv, ennek megfelelően némileg késve vette észre, ahogy a haoris alak eltűnik mellőle, s beleveti magát a harc forgatagába. Halk nyüszítés hagyta el torkát, miközben tehetetlenül figyelte a csapat próbálkozásait. Hirtelen ötlettől vezérelve, négykézláb igyekezett átszelni rejtekhelye, illetve a megcsonkított bejárat közötti távolságot, bele sem gondolva abba a lehetőségbe, sokkal nagyobb szörnyűség várhatja a túloldalon. Az utolsó pár métert egy esetlen villámtánccal tette meg, megbotolva a lépés közben szinte bezuhant a védelmet nyújtó árnyékok közé. Remegő kezekkel húzta elő nevetségesen rövid wakazashiját, amit két kézzel markolva, minden eshetőségre készen tartott maga elé, habár használatának sikerességében igazából önmaga is kételkedett. Csupán remélni merte, társai sikerrel járnak, máskülönben Ő minden bizonnyal idelent pusztul. Hangos zihálása kizárt mindenféle zajt a háttérben, így nem is vette észre a mögötte duruzsoló gépek zaját. A tartályokban lévő folyadék hátborzongató fénye émelyítő megvilágítást szolgáltatott a teremnek, szinte horrorfilmbe illő helyszínt jelenítve meg ezáltal, így amennyiben a Juunibantai tisztje valamilyen oknál fogva megfordult volna, abban a minutumban szörnyet hal rémületében.

A tudós kálváriája közepette a kompániára sokkalta nagyobb veszély leselkedett! Mindannyian tisztában voltak vele, a létszámukból adódó előnyt leredukálja az ismeretség hiánya, illetve a sikeres összedolgozás kétes lehetősége. Úgy tűnt, teljes fejetlenség uralkodott el a shinigamik között, mindenki egymaga szerette volna felvállalni a csali szerepét és egymással nagyrészt nem is törődve kezdtek akcióba. Minashaku megkérdőjelezhető tervezetére kizárólag megrökönyödött pillantások érkeztek válaszként, azonban a Rokubantai rokusekijét ez nem zavarta abban, hogy egyedül lendüljön támadásba. A kézenfekvő gyengepontok – ilyen a szem és az orr – helyett inkább a bestia nemi szervét akarta célba venni, láthatóan igyekezett állatorvosi ambícióit érvényre juttatni, melyekről vélhetőleg maga sem tudta egészen idáig, léteznek. Az ivartalanítási procedúra kezdetét vette, ellenben érthető okból kifolyólag a páciens ennek nem túlzottan örült. Hitetlenkedő, aztán fájdalomtól átitatott vonyítás keverékével vetette hasra magát, majd némi hempergőzéssel igyekezte elűzni támadóját. Az Oni Dekopin használatának köszönhetően a lény nem nyomta agyon a férfit, ellenben vergődése közepette közelsége miatt elkerülhetetlen módon találkozott az ide-oda csapkodó farokkal, ami ahogy korábban Tsugaharát, most a másik szőkét is telibe találta. A cerberus tekintete vérben forgott, midőn feltápászkodott és megrázta magát, észrevehetően kellemetlenül érintette az iménti kis közjáték, vére forrón csöpögött a talajra, amibe rögtön lyukat is mart, úgy izzott, akár a magma. Haragosan kapott egyik fejével a Soukatsui, míg másikkal a közelítő Kagehime felé. Ugyan látómezeje majdhogynem 360°-ban biztosított számára tájékozódást, a több felől érkező rohamra egyszerűen nem volt képes megfelelően reagálni.

A Hyouga Seiran nem jelentett túl nagy akadályt a bestia számára, testhőmérséklete annyira magas volt, egyszerűen megolvasztotta a semmiből előidézet jég-fergeteget, ám a sárgásan fénylő láncoktól nem tudott ilyen könnyedén megszabadulni, főleg mivel a fejét környékező nővel is foglalkoznia kellett, illetve a semmiből előtűnő rózsaszirmok viharával. Ez már egyértelműen túl sok volt számára, képtelen lévén arrébb lépni, megvakultan és vérző sebekkel vágódott el oldalra, mialatt sebesüléseiből a tervezetnek megfelelően karvastagságú ágak bújtak elő. Ahogy a súlyos test nekitántorodott az oldalfalat támasztó egyik főgerendának, az megbicsaklott a hirtelen jött erőhatástól, fémes sikoly kíséretében hajlott meg, észrevehetően az összeomlás szélére taszítva ezáltal a csarnokot. A 9. osztag tisztje a gyógyítás ellenére is aléltnak tűnt, feltehetőleg beletelik majd néhány percbe, mire ismét bevethető lesz. Nem lévén más kiút, mindannyian a félőrültként kalimpáló Seiji felé vették az irányt, mialatt mögöttük egyre-másra csapódtak a földbe kisebb-nagyobb betondarabok. Látszólag elmúlt a veszély, így némileg kifújhatták magukat, fejüket forgatva körülnézhettek a kísérteties helyiségben. A tartályokban emberszerű alakok úszkáltak, közelebbről megnézve azonban rá kellett jönniük, nincs ok az aggodalomra, egyszerű póttestekkel van dolguk. A laboratórium közepén egy emelvény magasodott, valószínűleg központi szerepet tölt be valamilyen szerkezetben. Némán fésülik át a terepet, eltűnt idegenvezetőjük után kutatva. Shiratori csuklóján eközben elviselhetetlen viszketés vett erőt, úgy érzi, legszívesebben letépné a saját karját, amin a hollószerű karperec található. Amennyiben úgy döntött, megszabadul a viszketős ékszertől, könnyedén megtehettte, semmiféle ellenállást nem mutatott, nehézségek nélkül helyezhette el a pódiumon, hiszen már nincs rá szüksége, nem fontos, visszaemlékezni sem tud, mikor vehette egyáltalán.

- Hahó, jöjjenek ide! – hallatszott a labor másik oldaláról Kazuma-san remegős hangja, aki kezeiben gyűrött, kormos lapokat szorongatott. – Nézzék!

Kutatási napló – 178. nap, 0024: Siker! Az alany (Azashiro S.) megfelelően reagált a kísérletekre, a teória bebizonyosodott. Képesek voltunk leválasztani a lélekrészletet és egy lelketlen vázba átültetni azt. Hihetetlen áttörés, innentől kezdve a zanpakutōk tulajdonosuk elhalálozását követően is hadra foghatók, ekképp a Seireitei hadereje messzemenően…”


A szöveg itt véget ért, valaki vagy valami megrongálta a jelentés további részét. A 12. osztag tisztje teljesen elhalványodott a dokumentum olvasása közben, elméjében rögtön felszínre tört a Spearhead-kísérletsorozat emléke, aminek köszönhetően képesek voltak létrehozni az úgynevezett módosított lelkeket. Ez a hely egy mellékzönge helyszíneként szolgált, ahol kizárólag félig mesterséges módon igyekeztek egy lelket valami élettelen tárolóba helyezni. A nyúlánk alak megtántorodott, a papírok kihullottak ujjai közül, Ő pedig öklendezve támaszkodott a háta mögött lévő vezérlőpanel fősíkjára. Szerencsétlen mozdulatával aktiválhatta az elavult számítógéprendszert, hisz’ átható sípolás futott végig a termen, s egy elégedett kacaj is felhangzott a sötétből…
Vissza az elejére Go down
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Férfi
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 93
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te10400/15000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (10400/15000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptySzer. Márc. 20, 2013 9:05 am

A bestia vére forró és ragacsos volt, nagy nehézség árán tudtam csak lekalimpálni a kardomról az akcióm után. Minashaku az előtte szerencsétlenül járt két társunkhoz csatlakozott... elég érdekes tervvel rukkolt el, és valamennyit sikerült is megvalósítania, de akkor is... körbemetélni egy kutyát... o.O
A dög tántorogni kezdett, mindennek nekiment ami körülötte volt, a tőlünk szerzett sebeiből szivárgott a vére és a shikai technikáimnak köszönhetően nekem is sikerült elérnem amit szerettem volna A parancsszó elhangzása után egy perccel karvastagságú ágak kezdtek el kibújni a sebekből ezzel szakítva tovább Őket. Büszke voltam magamra, hogy sikerrel jártam, de nem bíztam el magam mert tudtam, hogy ez még nem a hab volt a tortán... valami még várt ránk... valami ennél is rosszabb.
Az épület darabjai úgy záporoztak ránk mint az eső ezért minél gyorsabban el kellett onnan tűnnünk. Minashaku segítségére siettem és ha elfogadja a segítő jobbomat átkarolom és Vele együtt indulok meg a 12. osztagos shinigami után... egyenesen be azon az ajtón ahonnan a szörnyűség valószínűleg várt ránk. Ahogy védettebb helyre kerültünk és Minashaku tényleg hagyta, hogy segítsek neki akkor most elengedem és a tartályok felé veszem az utat... emberi testek úsztak benne vagyis első ránézésre annak tűntek, de amikor közelebb értem megnyugodtam, ugyanis csak póttestek voltak, tehát semmi morbid nem folyik itt... vagyis... ki tudja mit csinálnak itt ha egy ekkor kutyus őrizte....
A nagy bámészkodásban Kazuma-san zavart meg, aki magához hívott bennünket. Nem értettem, hogy mit kell megnézni addig a percig míg oda nem értem és meg nem láttam a kezében szorongatott poros, illetve kormos lapokat. Mondjuk ez nem volt elegendő magyarázat, de ami azután következett... na eléggé kiakasztott...
- Na álljunk csak meg egy percre.... azt hiszem fontos dolgokról kell itt elbeszélgetnünk.... lehet, hogy valamit elfelejtett velünk közölni amikor kérdezősködtünk, hogy mi lehet errefelé vagy volt e valami oka az illetőnek arra, hogy megrongálja azt a nyamvadt gépet az osztagukban.... azt hiszem itt a bizonyíték... - böktem a lap felé amit elég csúnyán megrongált valaki. Azonban még mielőtt választ kaphattam volna bármire is Kazuma-san öklendezni kezdett, a papírok kiestek a kezeiből és nekitántorodott a háta mögött található poros, mocskos, ócskának tűnő vezérlőpanelra ezzel beindítva valamit amit sípolás és egy hangos kacagás kísért...
- Hát ez iszonyatosan jó.... bújj elő röhögő mester! - szólítom fel az illetőt, aki valószínűleg nem messze tartózkodik tőlünk és az is lehet, hogy Remrdur vagy ki a halál az... hiszen az a kis mocsok elég szépen elsétált, otthagyott minket a szarban... csak kerüljön a kezeim közé... szép cseresznyefát növesztek a torkából..... vagy legalábbis valami hasonló durva dolgot mert ez elég csúnya húzás volt tőle, hiszen meg is halhattunk volna....
- Remélem azért minden rendben Surprised - fordulok a szerencsétlen Kazuma-san felé... haragudtam is rá, de sajnáltam is szegényt... ezalatt a rövid idő alatt szerintem több vért és agressziót látott mint egész shinigami pályafutása alatt...nem egyszerű az ilyen dolgokat feldolgozni... engem is kísértenek néha rémálmok... Ha nem kapnék választ odalépek mellé és egy határozott mozdulattal hátba vágom hátha az segít rajta... ha nem akkor egy bocsánatkérő mosolyt eresztek meg felé ha segített akkor megveregetem a vállát majd ismét a terepet pásztáztam a hang tulajdonosát keresve.
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te40600/45000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (40600/45000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyCsüt. Márc. 21, 2013 12:25 am

Ahogy vártam, a Hyouga Seiran nem jelentett valami nagy gondot a kutyusnak, de a célnak tökéletesen megfelelő volt, hiszen nyertem vele annyi időt, hogy összekössem a négy lábát. Arra viszont nem számítottam, hogy a kutya teste ennyire forró lesz és megolvassza a jegemet.
A távolságtartásom, vagyis Nakamura-san mellé shunpozás, jó döntés volt a részemről, mivel időközben a csapat többi tagja sem ült tétlenül és a lekötözött fenevadat megrohamozták támadásaikkal, aki így már nem bírta tovább a harcot. Ez azonban azzal járt, hogy nekivágódott egy oszlopnak, ami eddig egyben tartotta a termet, ezért elkezdett beomlani minden.
Segítő kezet nyújtottam Nakamura-sannak, ha szüksége volt rá, bár nem tudom milyen súlyosak a sérülései, mivel nem vagyok orvos. Elkezdtem egy kijáratot keresni, amikor megpillantottam az integető Kazuma-sant, így arra felé indultam meg. Szerencsénk volt, még időben el tudtuk hagyni azt a termet, mielőtt ránk omlott volna. Valamilyen laborban találtuk magunkat, pedig már azt hittem, hogy elhagytuk a 12. osztag területét. Ezek szerint tévedtem.
- Nézzünk szét, mi van itt. - javaslom a csapatnak, hogy közelebbről is szemügyre vegyük ezt a labort, nehogy ez is egy csapda legyen. Az első dolog, amire felfigyeltem az emberkísérletekhez használt tartályok voltak, jobban szemügyre véve viszont rájöttem, hogy csak póttestek voltak. Úgy tűnik, már nem használják ezt a labort, ami nem is csoda, hiszen egy dzsungelen kell átverekedni magunkat, hogy ide jussunk.
A nézelődés közepette visszatért a korábbi viszkető érzés a csuklómba, csak éppen sokkal erősebben. Nem akartam, hogy a többiek valamit is észrevegyenek ebből, elvégre egy kapitány ne mutasson gyengeséget a tisztek előtt. Ezért elfordulva a csapattól kezdtem el vakargatni a csuklómat, azonban ez sem volt elég. Végül megszabadultam a karomon lévő karperectől, amit nem emlékszem honnan szereztem, hiszen nem is szeretem az ékszereket.
Magán problémámból Kazuma-san hangja zökkent ki, aki úgy tűnik talált valamit. Nem is csoda elvégre egy 12. osztagosról van szó, biztos ismeri a laborok felépítését. A kezemben lévő karperecet, ekkor egy közelben lévő emelvényre raktam le, hogy ne kelljen szorongatnom.
- Azashiro? - lepődök meg az ismerős név hallatán, akivel egy küldetésen találkoztam, de nem szeretek rá visszaemlékezni, mivel a Főkapitánynak be kellett avatkozni és utána ledorgált minket. De akkor is Akiyama taichou volt a hibás.
- Zanpakutouk hadra fogása? - egyik meghökkentő dolog után következett a másik. Megpróbáltak a zanpakutou lelkeknek fizikai testet adni a módisított lelkekhez hasonlóan és sikerrel is jártak? Mi mindent ki nem tud találni a 12. osztag.
- Várjon Fukuyama-san. Kazuma-san erről nem tudhatott, ha erre akart célozni. A papíron az állt, hogy sikeres volt a kísérlet, de akkor mi miért nem tudunk róla? Legalább a kapitányokat értesítették volna erről, ha csak nem a kísérletet titkosították valamiért. Nem így van Kazuma-san? - fejtem ki véleményeket az információval kapcsolatban, hiszen logikusnak tűnik, hogy egy ilyen nagy áttörést nem titkolnak el nyomós indok nélkül. Ha nem is egész Soul Societynek híresztelik el, a kapitányoknak biztosan elmondanák. Az olvasottakból nekem ez tűnik egyértelműnek.
- Jól van Kazuma-san? - a régi papír cetli olvasása után Kazuma-sannak elváltozott az arcszíne és látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Később ki is ejtette a papírt a kezéből és öklendezni kezdett az egyik gépnek támaszkodva. Ez nem éppen volt a legjobb ötlet, mivel véletlenül bekapcsolt valami riasztót és elkezdett sípolni az egész szoba.
Nem ez volt az egyetlen problémánk, mivel a sípolás közepette ki lehetett venni valaki nevetését a nagy ricsajból. Még nem láttam előtűnni senkit sem a sötétből, de nem lankadt a figyelmem, készen voltam az újabb ellenfélre. Az az egy biztos, hogy nem békés szándékkal nevetett így.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te18700/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyPént. Márc. 22, 2013 8:05 am

Hát, a gyengepont az gyengepont, akárhol van. Így sikerült bőre alá juttatnom kardom pengéjét, mikor elkezdtem érvényre juttatni állatorvosi készségeimet, illetve tapasztalataimat, bár igenis eléggé megijedtem, hogy vannak nekem olyanjaim. Mindenesetre csak az első műveletig jutottam el, mikor is kétségbeesett farkasok teliholdi védjegyét hallatva hasra vetette magát, így arra jutottam az alatt a három másodperc alatt, hogy bölcs dolog lenne, ha icike picike pockot pocakon pöckölő Hakuda technikámat előrehoznám, és megvédeném reszelt aranyalmával koronázott, kevéske szürkeállománnyal kitöltött burámat a kilapulástól. Ez sikerült is, de a fene ette csodakutyus nem hagyta ennyiben, és azzal a testrészével, ami egy szinonimában azonos hangsoron osztozik azzal, amitől nemrég még meg akartam szabadítani, úgy csapkodott, hogy kénytelen voltam eltalálódni, utána pedig a falhoz csapódni. Én nem akartam, de ha eltalálnak ekkora erővel, a játékszabály, hogy nekicsapódjak valaminek. Ha én alkotnám meg a harcot, akkor csak belém csapódna az a szutyok, elterülnék, aztán állnék is fel. De, mivel nem ez a lelkek harcánál a szabály, ezért repültem. Miközben madár-effektust követtem, elszáguldottam egy fénylő kidou-lánc mellett, amit a kyuubantai kapitánya idézett, hogy lekösse a bestiát. Felkenődtem a falra, majd onnan, tiszta rajzfilmes effektussal, az oszlophoz ragadva csusszantam le. Gyorsan felpattantam, pár gyors és egyszerű mozdulatsorral, valamint tapogatással ellenőriztem csontjaim épségét, majd indultam volna a többiek segítségére, de láttam, hogy én már megtettem a magamét. A többiek úgy támadtak, hogy én magam is csak kapkodtam utánuk a fejemet, hogy most mi történt, és merre vannak. Kicsit fentebbról még megnéztem, hogy mekkora vér placcsanást hagytam magam után a bestia alatt. Hát bizony semmit, ugyanis ahol vérnek kellett volna lennie, ott a kifolyás helyét csak egy betonba mart lyuk jelezte. Lejjebb érkezve a támadásokra összpontosítottam. Istenigazából elkezdtem szégyellni magam. Mindenki más úgy csinálta, amit, mintha már évek óta együtt dolgoznának. Én pedig csak egy mély sebet szereztem neki a hasán. Haszontalannak éreztem magamat, de nem először. De, mint ezt sem első alkalommal, Rairyuu olvasott a gondolataimban, és gyengéden megrázott, figyelmeztetve, hogy én is érek valamit. Egy hatalmas gyökér vagyok, bizarr, vagy egyenesen emészthetetlen tervekkel, de Soul Societynek az ilyenekre is szüksége van. Unalmas is lenne csupa komoly, fontoskodó alakkal kitöltve a Lelkek Birodalma… Sőt, az ilyenek szerintem kifejezetten idegesítőek és tenyérbe mászóak.
Miközben így elméláztam, a többiek végeztek már, És arra eszméltem, hogy egy nagy, fekete cucc, amiből fák, vagy valami hasonló cuccok álltak ki, rám akartak dőlni, vagyis ez volt a hipotézisem, amíg nem döngött egy jó nagyot a másik oldalon. Olyan nagy volt, hogy optikai csalódásba rángatott, pedig engem nem olyan könnyű becsapni >.>. Mindenesetre a döngetésből származó földrengés földre kerített engem, ezért gondolhatta úgy Kazu~san, hogy szükségem lehet segítségre. Segítő jobbját természetesen elfogadtam, mielőtt tudatosult bennem, hogy tudok járni, de utána ennek hangot is adtam:
- Kazu~san, tudok jár….
A „ni” szócskát már a villámtánc elnyelte. Pár kavics a fejemre esett azért, de nem volt vészes. Így is, ha Kazu~san nem segít, valószínűleg ott maradok. A fogammal együtt. Tehát a fogam ottmarad, otthagyom a fogamat, vagyis kilapítanak a nagyobb kavicsok. Miután megmentőm megmentésem után otthagyott, és elkezdett kutakodni, én is követtem a példáját. Keresgélésünk közepette tartályokra bukkantunk, bár észrevettem egy idő után, hogy csak póttestek. A félhomályból pedig félős idegenvezetőnk recsegős- ropogós-remegős hangja invitált minket saját magához, hogy felolvasson pár perzselt papirost, amik meglehetősen meg voltak gyűrve. Felolvasása után kicsiny világítás szelte át szürkeállományom sötétségét, és eszembe jutott egy könyvtári kutatás, ahol meglehetősen sok galibát okoztam. Hírből tudtam, hogy a jelen lévő kapitány szintén harcolt a Kazuma~san által említett szörnyszülöttel, így mellé mentem, használva a lélekrészecskéket meglovagoló technikámat, és megkérdeztem:
- Nara~taichou! Ön mit tud arról, amit Kazuma~san az imént felolvasott? Nem gondolnám, hogy pontosak az értesüléseim arról a bizonyos esetről, és lehet, hogy összefüggésben vannak a dolgok! Bár arról én nem tudtam, ha egyáltalán volt ilyen, hogy zanpakutou-kat fogtak hadra. Ez mindenképpen törvénysértés! Szerintem ezért nem közölték velünk a híreket.
Kérdésemből átmentem az ő feltett kérdésének a válaszadására, amennyire tudtam.
Ezután nem sokkal öklendezés hangjaira lettem figyelmes, majd gépek búgására. Kazuma~san aktiválhatott valamit, amint ráborult a főpanelre, és kísérteties kacajt hallottam a sötétből. Felkaptam egy nagyobb követ, ama cselekvést követve pedig elhajítottam a hang feltételezett forrásának irányába.
- Nem tudom, hogy gondoltad, hogy ezt a csapatot legyőzheted. Talán a csapatmunkában gyakorlatlanok vagyunk, mint azt észrevehetted, de le fogunk győzni. Mert mindig a jók győznek, szóval álmodhatsz a győzelmedről!
Fakadtam ki dühösen.

Vissza az elejére Go down
Sierashi Katsuo
7. Osztag
7. Osztag
Sierashi Katsuo

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 94
Age : 14
Tartózkodási hely : Menj a füst után
Registration date : 2009. Nov. 22.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te25000/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (25000/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyPént. Márc. 22, 2013 10:22 am

Kezemben landoló zsebkendőt kissé hirtelenkedve - hitetlenkedve - vettem el. Nem tűnt fel csöpögne orrom, de ha Kancsó chan úgy látta szükségem van rá, akkor legyen. Vállat rágtam -rántok - az eseten, aztán könnyedén megtöröltem szagló szerverem – szervem -. Használt textúrával – textillel – hirtelen nincs ötletem, mit kezdhetnék. Tanácstalan tekintettel fordultam körbe tengerem – tengelyem – körül, hátha találok szemetest. Rossz szokás és anyát dicsérő nevelés, legszélesebb – legszélsőségesebb – helyzetekben is illattudó – illemtudó – polgárként viselkedem. Logaritmusosan - logikusan – végiggondolva, elég nagy szamárság, kihalt csarnokban raknának le hasonló gyűjteményt – gyűjtőt -, de egyetlen kíséretet – kísérletet – tehettem az ügy érdekében. Az nem rajtam múlt sikertelen engedménnyel –eredménnyel – zárult. Minden tőlem telhetőt megtettem, szóval elérkezettnek láttam az időt elegáns mozdulattal gyűrjem össze és hajítsam hátam mögé. Biztosan akad néhány takarító robot a közelben, majd ők elintézik a többit. Nekem fontosabb dolgom akadt, segédkezet nyúlhattam – nyújthattam – Kancsó chan-nak. Kedélyesen – kedvesen – arra kért, erősítsem fel támadását. Rajtam ilyen apróság nem múlhatott, tehát határozottan bólintottam felé. Kihúztam markából – markolatából - jó kegyelműen – kedvűen – morgó oroszlánom és szabadon eresztettem erejét.
Raion shikai alakban igazán gyorsan tud pókhálót szőni, ami kissé szoknyás – szokatlan -. Nem olyan régen láttam silány másolatom mesekönyvében, melyhez semmilyen kapocsom – kapcsolatom – nem fűződik, ezeket teljesen máshogy kinéző, sok lábas, szőrös bigyók készítik. Legkevésbé sem hasonlítanak Raion-hoz, így cseppecskét érdemtelenül – értelmetlenül – álltam a dolgok előtt, hogy tett szert ilyen képtelenségre – képességre -. Kétséget kizáróan egyedi, ezért semmi okom panaszkodni, élesen elkülönböződöm – elkülönülök – más halálistenektől. Lényegében büszke vagyok rá, meg szívesen vetem be, ha a szűkösség – szükség – kívánja, mint most.
Kancsó chan vezényszavára, inazuma ito támadásom engedtem útjára. Villámot kért, ezért azzal szolgáltam hosszas idézés helyett. Varázslásban nem vagyok biztonságos – biztos – még, ha közel is áll fajban – fajtában – saját képletességemhez – képességemhez -. Kíséretet – kísérletezést – meghagytam más alkalomra és arra törekedtem, semmi esetre se hagyjam cserépben – cserben – osztag társamat. Hajszálpontosan kivártam a start jelvényt – jelzést –, majd újabb ütközetre készülve helyeztem magam elé Raion-t. Nem tudhattam előre mi fog történni azon kívül, amit rákmanó mutatott. Meg se lepődtem teljes kurucot – kudarcot – vallott kellemetlen területeket rohamozó szerencsétlenkedése. Lemondó sóhajjal könyököltem – könyveltem – el, beleesett a saját maga főzött levesbe. Játszótéren is minden gyerek tisztában van vele, ne kezdjen ki méretben sokkal nagyobb sózsákokkal, vagy ügyesen alkosson, elkerülve a súlyos ütéseket.
Azt kapta, ami járt neki, bár reméltem nem esett komolyabb bántódása. Rendelkezhet némi túlérvelési – túlélési – öszvérrel – ösztönnel -, kikecmeregjen szorultságából, úgyhogy ráhagytam a szenvedést és erősen konzerváltam –koncentráltam – a védő szerepemre. Jobb volt minden eshetőségre felkészülni, ha nem válna be Nara taichou fagyasztó kötése, Kancsó chan fejet támadó kaszabolása, esetleg viráglopó terve sem működne. Szerencsére nem volt szűkösség – szükség – mentő mellényre. Kezdeti sikertelenség ellenére, virágosnak sikerült elérnie jó néhány vágás keletkezzen testén, amikbe később kiderült magokat is pakolt. Szembesülve a virágos kertté váló kutyával, hatalmas szemekkel tátottam el számat. Csendesen nyomtattam – nyomatékosítottam – magamban, bölcsőbb – bölcsebb – nem összefonnom a bajuszt vele. Nem szeretném hasonló formulában – formában – végezni, pedig eddigi három évem során egyszer se fordult meg fejemben, veszélyesek lennének a virágosok. Többet nem hiszem el otromba klónom szavait. Ezek a lények nem ártalmatlanok, hanem igen gyilkos képességeik vannak.
Magokkal mészárló és mellékesen hihetetlen mélységeket szánó – szántó – gondolataimból terem összeomlása ébresztett fel. Kénytelen voltam felhorkanva sietősre venni lépteimet, nehogy egy-két fejemen landoló vakolat, festék, vagy jelentéktelen törmeléken túl valami súlyosabb találhasson el. Egyenest a biztonságosnak látszódó szoba felé vettem az irányt. Váratlan forgalmon – fordulaton – pontosan ott találjuk Kazu san-t, lassan körbe forgattam szemeimet, valahogy nem vártam tőle mást. Azért annak örültem kicsattanó egészségnek özvegyült – örvendett – és ennek örömére széles mosollyal csaptam volna hátba, ha közben nem old kereket. Nem sokkal ezután minden jó kedélyem – kedvem – arcomra fagyott. Tekintetem a tartályokra, vagyis azok tartalmára tévedt, amitől ijedtemben hátra szökkenve karoltam bele Kancsó chan-ba. Szorosan hozzá lapulva meredtem – mertem - feltenni kérdésem.
-A-az?!-Nyeltem halmosat – hatalmasat - összeszedhessem minden bátorságom, még se lehettem nyálas – nyámnyila -.-Predátor barlangba kerültünk, Kancsó chan? Igazi bőr gyűjtemény lenne, vagy micsodák ezek?-
Kíváncsiságtól vezényelten – vezérelve – közelebb sétáltam az egyikhez. Hosszasan elemeztem a folyóban – folyadékban – úszó valamit, mert sosem láttam még hasonlót, ahogy arra sem kaptam választ, miért csődített oda Kazu san papírlapokhoz. Azt hittem, szeretné osztagunkhoz híven, kezelésbe vennénk őket, de Nara taichou felhördülése arra adott következtetni, más lesz a tészta –téma -. Valamilyen hadról, lélekölőkről, meg eltitkolt kísértetről – kísérletről – beszélt. Sok mindenre rájöhettem volna, ha pontosan tudom, mi van a lapon, de továbbra sem találtam időt elsajátíthassam az olvasás művészetét. Csendesen hagytam magam sodródni az árral és az elhangzó morzsákra építkezve jutottam arra a következtetésre, csak a vezetőséget hagyták ki.
-Jelvények – jelek – szerint tizenkettesek mindent tudtak.-Emeltem meg karja alatt, nehogy előre boruljon.-Ennyire ne vegye szívére, Kazu san! Még szükségünk van a segítségére. Szedje össze magát és mesélje el mi ez az egészet! Nem esszük meg…-
Állítottam talpára, hátha sikerül megtartania egyenlőtlen súlyát – egyensúlyát – magától is. Engem lekötött a háttérben felerősödő nevetés, meg a gép által kiadott sípoló hang. Néhány másodpercig nem zavart, de utána már örültem volna, valaki lekapcsolja. Rossz előérzékem – előérzetem – támadt vele kapcsosan – kapcsolatban -. Sok filmben történt hasonló esemény és általában egyetlen dologgal végződött, beindult az önmegsemmisítő...
Vissza az elejére Go down
Rosui Kagehime
10. Osztag
10. Osztag
Rosui Kagehime

nő
Aquarius Monkey
Hozzászólások száma : 164
Age : 32
Registration date : 2012. Feb. 16.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag 3. tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te24700/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (24700/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyVas. Márc. 24, 2013 3:14 pm

Nem is volt kétséges, hogy támadásunk ezúttal nem csupán célba talál, de tökéletes fedezéknek mutatkozott számomra, amíg elértem a lényt. Nem hiába, azért mégis csak a Juubantai tagjai volnánk, nem is elégedtünk volna meg kevesebbel, mint hogy harcképtelenné tegyük a hatalmas mumsufajzatot! Cool Tulajdonképpen nem is szabadott volna ennyi ideig elbíbelődnünk a dologgal, de nyilvánvalóan még nem találkozott más ekkora kutyával, és így nem volt teljesen tiszta számukra, mit is kellene tenni. Ezt mutatta az is, hogy Raimaru~san nem is kicsit eltévesztette az irányt. O_O Hatalmasra tágult szemekkel voltam kénytelen a szőke férfi felé pislogni, aki valami lehetetlen helyen hadonászott a kardjával, nem csoda, hogy az óriás mumusrémnek ez nem tetszett. :/ Azonban kisebb döbbenetemben sem állhattam meg, hiszen túl közel voltam abban a pillanatban a lény szájához, de így is sikerült még kiviteleznem a vágásokat, és ezzel legalább egy fejet hatástalanítanom, amikor Fukuyama~san érkezett. Még néhány pillanatig ott tartózkodtam a bestia fején, de csak azért, mert fogalmam sem volt, vajon milyen hatása lenne annak, ha áthaladnék a szirmokon, így inkább megvártam, amíg helyem maradt elférni mellettük. Jobb félni, mint megijedni alapon… Végülis maga a szörnyűséges mumusöleb sem bírta a gyűrődést, és több sebből vérezve dőlt el szép lassan. Valahogy emlékeztetett a kép arra a másik, bár annak nem sav csöpögött a sebeiből, hanem sárga trutyi, de egyik alá sem álltam volna szívesen, így még szerencsére a dőlés előtt érkeztem Katsuo Masaru~san mellé.
Csillogó szemekkel figyeltem a növények kihajtását, hiába ezek ellen egyetlen mumusnak sem lehet esélye! ˘^˘ Amint hazaérek, biztosan elmesélem majd Shiroichi~taichounak, hogy micsoda csodákat láttam, és hogy minden bizonnyal Hayate testvérei legyőzték a leghatalmasabb mumust, amit valaha láttam. Surprised Mert legutóbb ő hozott mumusűzőnövényt az osztagba, így a most alkalmazottak sem lehetnek mások, mint annak valamilyen rokonai! *w* Nem is csoda, hogy úgy szerettem a virágokat és növényeket, annak ellenére, hogy a KaMa Gáncsikusz nem volt éppen egy kedves fajta, de azért most mégis ezeknek a lágy- és fás szárú szépségeknek köszöntük az életünket! Vagy valami ilyesmi. Surprised
Persze a hatalmas csarnok nem viselte túl jól, hogy az igencsak monumentális méretekkel rendelkező szörny egyszerűen összeesett. Éreztem a talpam alatt a föld remegését, ahogy a súlyos test végig terült a padlón, tehetetlenül zuhanva az egyik oszlopra, ami egyszerűen elhajlott. Ha nem lett volna teljesen felesleges, megjegyeztem volna, hogy ez a mozzanat bizonyítja, hogy ideje lenne leadnia néhány kilót, de bizonyosan süket fülekre találtak volna jó tanácsaim. Pedig Suzzucchannal való terhesség után rengeteg módszert tanultam, amivel visszanyertem teljes mértékben az eredeti alakomat, ami nem is volt rossz teljesítmény! Nem volt időm tovább gondolkozni, hacsak nem kívántam volna a törmelékek alatt tengődni hátra lévő életemben, és bizony nem kívántam, elvégre este vacsorát kellene főznöm. Surprised Egy gyors shunpoval vetültem a többiek után, nehogy matricává minősítsenek át a nagyobb törmelék darabok, leporoltam magamról az útközben összeszedett vakolat porát, így nem igazán figyeltem, hová is kerültünk. Csak akkor pislantottam fel, amikor Katsuo Masaru~sant éreztem meg, aki szorosan belém kapaszkodott, s mintha nyugtalanságot véltem volna felfedezni hangjában. Kedvesen rámosolyogtam, hogy jelezzem, nincs semmi baj, mert a szörnyet már legyőztük, és közben meglapogattam a feje búbját.
- Biztos vagyok benne, hogy ez nem valamiféle Predátor búvóhelye, hiszen ilyen lényről még sosem hallottam Seireiteiben. Valószínűleg csak a mumusok fészkét fedeztük fel, de majd Keisuke~sama legeredményesebb módszereivel mind egy szálig elűzzük őket! *o* - Mondtam lelkesen.
Ezután persze még inkább letaglóztak a körülöttünk felfedezett lények, amik annyira emlékeztettek az emberekre, de egyáltalán nem voltak azok. Aztán rájöttem az egyértelmű megoldásra, ezek bizonyosan élethű jelmezek a mumusok számára! Igen, így lehet! Nem másra készítették, minthogy felhúzva ezeket átverjenek minket, embernek tűnjenek, és mikor már megbízunk bennük, mindenféle gonoszságot műveljenek. Micsoda egy aljas húzás… bár el kellett ismernem, én biztosan bedőltem volna, mert egy ember alakú mumust sem láttam ezidáig, de mostantól kétszer jobban fogok figyelni, az biztos! >w<
Aztán megkönnyebbülten hallottam meg Kazuma~san hangját, és ifjú osztagtársammal szinte repültem felé, nem is láttam, mikor kóborolt el ennyire. Surprised De a lényeg az, hogy jól van, szóval most nem fogom számon kérni, hogy milyen dolog, csak úgy otthagyni engem, egyedül! T^T A férfiak mind körülötte magasodva olvasgatták a lapot, és bár nem voltam éppen alacsony, felettük mégis képtelen voltam átlátni, így Katsuo Masaru~san vállába kapaszkodva kicsit feljebb toltam magam, hogy néhány szót fel is fogjak belőle. Mondjuk ettől sem lettem sokkalta okosabb, hiszen tipikus Juuniibantais szakszöveg volt, egyáltalán nem kedves, vagy éppen olvasmányos, csak tudósos, de én olyat sosem szerettem olvasni, mert elálmosítja az embert. De úgy tűnt, még a tizenkettedig osztag minden tisztje sem volt erre felkészülve, hiszen szegény Kazuma~san is rosszul lett! Együttérzően simogattam meg a hátát, próbálva tartani benne a lelket, és csak reméltem, hogy hányni nem fog. Hallottam, ahogy bekapcsoltak a gépek, de abban a pillanatban jobban foglalkoztatott szegény Kazuma~san, akinek még csak egy kis keserű kanalast sem tudtam adni, mert nem volt éppen nálam. Aztán hallottam, hogy minden bizonnyal az állbohóc Remaerd~san felkacag, ami nem szép dolog, hiszen bárki lehet rosszul, efféle helyzetben, és illetlenség ilyenkor kárörvendeni. Ha majd előjön, jól meg is mondom neki, hogy ezt nem szabad, és inkább keressen neki egy vödröt, mert ilyen helyzetben ezt kell tenni! Közben körbepislogtam, hogy felfedezem-e valahol a nevetgélős, nembohócbohócot, mert ő bizonyára tudott volna adni egy kis B6 vitamint Kazuma~san számára, elvégre ő volt itt otthon. Surprised
Vissza az elejére Go down
http://dragonmaster.hungarianforum.com/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 30
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyHétf. Márc. 25, 2013 3:09 am

Határidő: március 31.

A visszhangzó kacaj egyáltalán nem csillapodott a fenyegetőzések hatására sem, sőt, mintha egyre erőteljesebben szállt volna a poros laboratórium falai között. Egyszerre volt ott mindenhol, mégse volt sehol, az egész egy groteszk álomhoz vált hasonlatossá, melynek egy-egy rémképével az idevezető út alatt is találkozhattak a csapat tagjai. Kazuma-san rosszulléte múlandónak tűnt, rövidesen megnyugodott, csupán a mellkasából feltörő, zaklatott és rekedt sóhajtások utaltak arra, miszerint valami még sincs rendjén. Az ismételt vádaskodást csupán egy rémült nyikkanással konstatálta, egyértelműnek látszott reakcióiból, miszerint semmiféle tudomása nem lehetett az itt zajló dolgokról, hiszen huszadrangú tisztként olyan elenyészendő információkat bíznak csak rá, mint a lombikok kitakarításának megfelelő módszerei. Vannak ellenben információk, amik nagyrészt mindenki által ismertek az egész Seireiteiben.

- A módosított lelkek készítését betiltották, túlzottan embertelennek találták a módszert. – osztotta meg mindenkivel a valószínűleg tudvalevő információt. – Azonban egykoron rengeteg kutatás folyt eme területen, a lehetőségekhez mérten a legerősebb katonákat próbálták létrehozni, melyek képesek elbánni a lidércekkel különösebb gond nélkül. Száz vagy akár több éve történt kutatásról beszélünk, higgyen Nekem Nara taichō, fogalmam sem lehetett az itt folyó dolgokról! – sietve törölte meg patakzó homlokát, miközben arcszíne leginkább a megsavanyodott tejére emlékeztetett. – Ha a kapitány úr sem tudott róla, akkor minden bizonnyal felsőbb szinteken titkosították az adatokat! Lényegében ugyanez az eljárás az összes ehhez hasonló esetben, amikor feleslegesnek nyilvánítanak valamilyen találmányt. Nem értem miért nem rombolták le ezt a helyet!

Az ok talán egyszerűbb, mint bárki is gondolná, feltehetőleg az osztagon belül is lehetnek olyasfajta feladatkörök, melyekről egymás között sem szabad beszélni, elég a Nibantaira gondolni, ahol ez a legészrevehetőbben kiütközik a Titkos Mozgó Alakulat bevonásának köszönhetően. Valakinek talán érdekei fűződtek ide, esetleg az itt tárolt tudást veszni hagyni egyenesen őrültségnek érezte, s úgy döntött, megmásítja a kiadott parancsot. Mióta Aizen Sōsuke és pribékjei elárulták Soul Societyt, egyre-másra törtek a felszínre a hasonlóan kétes ügyek a feledés homályából. Amennyiben egyesek ismerik a Tiszta Lelkek Városának történetét némileg behatóbban, kicsit sem lepődnek meg az ilyesfajta elveszett kutatási eredmények létezésén. Nyomott csend szállt a teremre, kizárólag a nevetés elhaló zaja, valamint az idősödő számítógépek duruzsolása törte meg a csendet. Hirtelen mozdult meg az emelvény, amire korábban Shiratori letette karperecét, egy ibolyaszín pompázó búra ereszkedett alá, lefedve a tárgyat ezáltal. Fúvókák süvítése vágott át a laboron, egy másodperce mindenkire a frászt hozva ennek hála. A levegő hamarosan lélekenergiától lett terhes, a kisugárzás nehéz ólomsúlyokként, fojtogatóan telepedett a jelenlévők vállaira, mint az őszi eső egy sötét éjszakán. Egyidejűleg az összes tartály tartalma szinte forrni kezdett, az émelyítő villódzás valószínűleg epilepsziás rohamot váltott volna ki bárkiből, hogyha nem takarják el szemüket a bántó fényjelenség végett. Rövidesen csörömpölés hallatszott, ami leginkább egy ablak betöréséhez volt hasonlatos, aztán pedig egy hangos sikoltás. Midőn a szerkezet elvégezte feladatát, s a shinigamik szeme hozzászokott a visszatérő félhomályhoz, új jelenet tárult szemeik elé.

- Üdvözletem, rég láttuk egymást! – kacsintott bohókásan Remaerd, kinek anyaszült meztelen testéről patakokban folyt alá az ismeretlen rendeltetésű matéria, amiben a gigaiok úsztak. Maga előtt tartotta a halálra vált tudóst, nyakához szorítva annak nevetségesen rövid wakazashiját. – Egy óvatlan mozdulat, s pajtásotok meghal! Elismerésem, könnyedebben vettétek az akadályokat, mint ahogy arra számítottam! Meglepő, igen-igen, ez a legjobb szó! Habár nem egyszer igen kevésen múlott, lélekölőitek nélkül bizonyára már halottak lennétek. Kihasználtok minket, holott igazából Mi szolgáltatjuk az igazi erőt, tetves halálistenek! – felindultan köpött ki oldalra, vonásain immáron egyértelműen a téboly kifejezése tükröződött. - Nem ismersz meg, Kapitány-san? Valóban, külsőm némileg megváltozott, mióta utoljára jártál az égett lapok között... Ám ne félj, találkozni fogunk még... Igen... Hamarabb, mint gondolnád!

Utolsó felkiáltásával egyidejűleg nemes egyszerűséggel átvágta a megrettent férfi torkát, aztán pedig a magatehetetlenül rángatózó testet a csoportosulásra lökte, mialatt egy szempillantásnyi ideig eltűnt addigi helyéről, majd megjelent az egyetlen kijáratként funkcionáló, tépett zsilipkapuban. Alakjára füstszerűen materializálódott a korábban is látott ruha, s miután hetykén megbökte kalapjának karimáját, egy villanás kíséretében tovatűnt, akárcsak az álom a felriadó ember szeméből.
Vissza az elejére Go down
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Férfi
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 93
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te10400/15000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (10400/15000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyHétf. Márc. 25, 2013 4:44 am

Miután megveregettem szegény Kazuma-san meg is sajnáltam. Lehetséges, hogy nem kellett volna, de semmi más nem jutott akkor és ott az eszembe amivel segíthettem volna rajta... Azonban láttam rajta, hogy jobban van és ezt az én beavatkozásomnak tudtam be, még akkor is ha nem én voltam az, aki segített rajta. A kacagás idegesítő volt. Visszhangzott az egész istenverte laborban és nem tudtam, hogy honnan jöhet pontosan mert akkor biztosan odaküldtem volna egy byakurait a biztonság kedvéért.
- Igaza van Nara Taichou... bocsánatot kell kérnem amiért így magára támadtam anélkül, hogy végig gondoltam volna a helyzetet. - mondtam a kilencedik őrosztag kapitányának, illetve Kazuma-sannak. Ezért is magamat emésztettem. Szegény védtelen emberre támadtam rá és tényleg nem gondoltam végig ezt az egészet... hamarabb járt a szám minthogy gondolkodtam volna... francba ez nem vall rám... meg hát annak idején én is a tizenkettesek tagja voltam és én se tudtam ilyesféle kísérletekről... szóval... hagyjuk...
Hallottam ahogyan Kazuma-san beszámol a módosított lelkekről és a betiltott gyártásukról. Az ok az volt, hogy embertelenek. Nos, ebben egyek kell értenem bár pontosan én magam sem tudom, hogy hogyan készültek azok a bizonyos modsoulok, illetve azt se tudtam, hogy is nézhetnek ki... Ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen hiányos a tudásom... ha hazaérek biztosan pótolni fogom a hiányosságaimat. Nem szeretem ha valamit nem tudok. Nem kell minden titkosított anyag... nekem elég ha tudom a kinézetük, illetve, hogy pontosan mit is tudnak. Abban biztos voltam, hogy nem gyengék ha azért lettek gyártva, hogy felvegyék a harcot a gonosszal...
A nevetés kezdett halkulni és átvette a helyét a porosodó gépek alapzaja. Nem gondoltam volna, hogy ezek még képesek a működésre. Meg kéne vizsgálni, hogy miféleképpen is vannak összerakva. Azonban erre most nem volt időm, ugyanis az emelvény megmozdult és ibolya színű burok jelent meg rajta. A csendet fúvókák hangja törte meg. Be kell vallanom megijedtem. Teljesen tanácstalan voltam. Éppen a burokhoz akartam indulni, hogy megvizsgáljam az érdekes jelenség okát amikor hatalmas lélekenergiát érzékeltem amik ólomsúlyként ereszkedtem a vállaimra. A rémület még jobban úrrá lett a testem felett. Térdre rogytam a végtagjaim remegni kezdtek, nehézkesen kaptam levegőt. A szemeim eközben a tartályokat pásztázták majd maikor már fájtak a látványtól inkább eltakartam Őket... ezt követően csörömpölés hallatszott. Kezdetekben azt hittem, hogy megint Kazuma-san alkotott valamit ezért kinyitottam a szemeimet, hogy megnézzem mi is történt valójában. A látvány ami fogadott nem volt hétköznapi. Remaerd állt velünk szemben tök pucéran, s valami érdekes folyadék folyt a testéről... Ami azonban egyből kicsapta a biztosítékot az előtte térdelő Kazuma-san akinek a torkához az a mocsok a saját fegyverét szorítottam.
- Te mocskos kis szemétláda! - ordítottam oda neki. A testem még nehézkesen mozgott az előbbi nagy lélekenergia kisugárzástól, a végtagjaim még mindig remegtek ezért nem tudtam megtámadni, hogy megpróbáljam Kazuma-sant kimenekíteni a karmai közül... Hallottam ahogyan megfenyeget minket... az izmaim megfeszültek az öklöm pedig kezdett fehéredni. ~Aljas kis szarrágó~ gondoltam. Azt mondta, hogy a lélekölőnk miatt sehol se lennénk. Ebben részben van csak igaza hiszen a lélekölők meg nélkülünk nem létezhetnének hiszen a lelkünk egy bizonyos része.
- Azonban a lélekölők se lennének sehol, ha mi nem lennénk... Szerintem Te is tudod nagyon jól, hogy a zanpaktouk a lelkünk egy bizonyos része! - mondtam remegő hangon. Egyre idegesebb voltam... láttam rajta, hogy egyre jobban kezd megkattanni. A következő mondatát a csapatunkat vezető kapitánynak intézte... a szemeim a kétszeresére nyíltak az államat pedig úgy kellett elkapnom, hogy ne koppanjon a padlón.
- A kapitány ismeri ezt az elmebeteg cirkuszi mutatványost?! - vontam kérdőre a kapitányt azonban még mielőtt bármit is tehettünk volna az eszement elvágta Kazuma-san torkát és felénk dobta.
- NEEEEE!!! - ordítottam majd a testért ugrottam, hogy elkapjam. Miután a kezeimben tudtam szerencsétlen párát két lehetőségem volt. Vagy hagyom meghalni vagy megmentjük... csak az volt a baj, hogy én nem ismertem semmiféle gyógyító kidout... Annyira el voltam foglalva haldokló társunkkal, hogy csak fél szemmel láttam ahogyan a gonosztevő testén megjelenik a ruha és elmenekül....
- Valaki tud gyógyítani?! - ordítottam a többieknek annak ellenére, hogy ott voltak tőlem egy karnyújtásnyira... Láttam ahogyan Kazuma- san felhasított torkából folyika vér, hallottam, hogy küzd az életéért, éreztem ahogyan a ruhámat átáztatja az Ő vére és én nem tudok rajta segíteni....
- Tartson ki! Rendbe fog jönni, gondoskodunk magáról csak ne adja fel! Ne merje becsukni a szemét... könyörgöm! - ordítottam le a halálán lévő shinigamit. Tudtam, hogy ez nem sokat jelent perpillanat, de ennél többet én nem nagyon tehettem.... Letéptem a ruhámból egy hosszú csíkot, hogy bekössem a sebét, talán az valamennyire segít rajta míg valaki normális ellátásban nem részesíti.
- Meg akarom ölni azt a mocskos kis tetűt! Nara taicho maga honnan ismeri? - morogtam magamban majd ismét feltettem egy kérdést a csapat vezetőjének. Közben pedig megpróbáltam tartani a lelket Kazuma-sanban.
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te18700/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (18700/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptySzer. Márc. 27, 2013 9:33 am

- Még a kavicsom se talált el, kárörvendezni viszont nem ér! Hozzád vágok én egy akkora ajtót mint hozzánk a házőrző buksid! Vagy külön méretre vágok egy személyre szabott koporsót, aztán tüzes szögeket ütök bele, rád gyújtom, és savval oltom el a tüzet, te szemetes zsák! A memóriád, és az emlékeid is pusztuljanak el, mi se emlékezzünk rád! Átkozott mocskos fazék! A hajnal virradjon elsorvadt testedre, amiből a keselyűk lakmároznak éppen! Döglegyek hordják szét élettelen porhüvelyed, miközben hiénák ropogtatják megmaradt csontodat! Létezésed utolsó morzsáit is hordja el a szél! Ha most mindenhol ott vagy, mégis sehol, és nevetésed hangzik fel mindenhonnan, akkor holnap a nap úgy találjon rád, hogy csak a halálsikolyod visszhangzik vissza mindenhol! Mutasd magad, te groteszk, rémálomba illő, gonosz szörnyeteg, te szentségtelen teremtmény, akit egy őrült hozott létre unalmában!
Fakadtam ki dühösen újfent, olyan szavakat használva, amiket nem is tudtam, hogy tudok. Így megtudtam, hogy két dolog is vagyok titokban: állatorvos és idegen szavak szótára. Kazuma~san kezdett jobban lenni, azonban állapota visszaesett, amint meghallotta Kazu~san vádaskodását, ahogy korábban az enyémet is. Ezt csupán már csak egy rémült hang konstatálta részéről, aminek hallatán önkéntelenül is elkezdtem keresni a macskát ezen az elhagyatott helyen. Persze nem találtam, és hagytam tudatosulni magamban a gondolatot, hogy régebbi idegenvezetőnk adja ki magából ezeket a hangokat. Ugyanazon személy, aki az előbb házimacskára emlékeztető, jajveszékelést helyettesítő hangokat, elmondta azt, amit Hatarétől nagyjából már tudtam. A férfi kétségbeesetten bizonygatta, hogy ő bizony nem tudott erről semmit. Okom nem volt rá, hogy ne tegyem, és egyszer már alaptalanul megvádolta, nem szeretném még egyszer ugyanezt megtenni, anélkül, hogy többet tudnék a dolgokról. Azért füleltem, mert néhány dolog lehetett akár új is számomra, kis társam nem feltétlenül mondott el mindent. De örültem volna most neki! Mennyi minden kiegészítő információt tudna most adni! Az egy sokkal másabb kérdés, hogy a kapitány vagy valaki azon nyomban ledöfné. A beszámolót követően kis ideig mindenki csöndben maradt, én pedig elgondolkodtam a küldetésben véghezvitt cselekedeteimen.
~ Ejnye-ejnye, de bolond is vagyok én! Alaptalanul vádaskodom, életeket teszek kockára, habár leginkább az enyémet, Cerberusokat ivartalanítok… Teljesen meghülyültem. Egyáltalán mit csinálok itt?~
Tettem fel magamnak a kérdést.
Kis idő múlva a terem közepén lévő emelvény megmozdult, és kertészi eszményeim is felszínre törtek, és szakmai hozzáértést tettetve megállapítottam, hogy a rá boruló búra a kertek füvek között lapuló növényének, az ibolyának színében pompázik. Apró fúvókák magukból kiadott levegője egy pillanatra a frászt hozta rám, majd a tartályok forrni-fényleni kezdtek, ami ellen ösztönösen szemem elé helyeztem kezemet. Csörömpölés és sikoly után meggyőztem magam, hogy már nem lesz bajom, amint elveszem kezemet látószervem elől. A szememnek különösebb baja nem lett, viszont felfordult a gyomrom, ahogy a korábban idegenvezetői szerepünket betöltő cirkuszi szórakoztatómesternek öltözött elmebeteg fogta a még korábbi idegenvezetőnket, aki viszont halálra volt rémülve, ahogy saját wakizashiját szorították nyakához. Az előbbi személy úgy nézett ki, mintha megsavanyodott pudingot izzadna, és most érkezett volna egy száz kilométeres, megállás nélküli futásból. Tébolyodott szónoklatát követve utolsó szóként elvágta szerencsétlen Kazuma~san torkát. A kezem szinte együtt mozdult az övével, hiszen belül már tudtam, Kazuma~sannak már lőttek. De a kardom már csak az üres levegőt sújtotta, Kazu~san pedig úgy szorongatta Kazuma~sant mintha a kedvese lenne. Remaerd pedig az ajtóban, kalapját felbökve eltűnt, mintha ott se lett volna, és már kezdtem azt hinni, hogy utoljára látjuk, a nemrégiben elszórt szavaim pedig érvényt nyernek, ha nincsenek azok a szavak, amik fél perce hangoztak el, és amik azóta is visszhangként konganak fülemben. Már hiába követtem az ajtóba is, hiába suhintottam arra, ahol még az előbb volt, hiába ordítottam, hogy jöjjön vissza, és hiába ordítottam rá válogatott sértéseket olyan szavakból, amik teljesen kulturáltak, de még is trágárkodással érnek fel, minden hiába. Tehetetlenségemben jobb híján a padlózat szenvedte el dühöm kiadását. Eléggé fájt, de hagytam valamit az utókornak: öklöm nyomát még sokáig fogja őrizni az a hely.

Vissza az elejére Go down
Sierashi Katsuo
7. Osztag
7. Osztag
Sierashi Katsuo

Férfi
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 94
Age : 14
Tartózkodási hely : Menj a füst után
Registration date : 2009. Nov. 22.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Égett lapok - Page 2 Cl0te25000/30000Égett lapok - Page 2 29y5sib  (25000/30000)

Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 EmptyPént. Márc. 29, 2013 6:15 am

Mutatóujjammal piszkáltam fülemet, hátha szabadulok az őrült nevetgéléstől. Valahogy nem nyerte el a tetszésemet, ebben a közérzetben – környezetben -, ahol mindenféle predátor van elrakva befőttes üvegbe. Kedvelem a szennyezéses – szenvedélyes – gyűjtőket, hiszen magam is szorgalmasan veszem el klónom karmai közül a kocsikat és digimon kártyákat, de ez a szinteres – szintű – hobós – hóbort – már nekem sok nekem. Komoly késztetést érzek rá, javaslatot tegyek a terem minél gyorsabb elhagyására. Hideg futkorászott hátamon, ami kétlem azért lenne, mert közvetlen a szellőző mellett sikerült megállnom. Egyszerűen nem szinonima – szimpatikus – ez a sötét sípoló, kacagással teli bigyó, melynek hangot adva morranok egyet. Attól sem lett kellemesebb Kazu san teljesen ismeretlen dolgokról beszélt. Szinte semmit sem hallottam még a módosult lelkekről és kísértetekről – kísérletekről -, vagy azok betiltásáról. Nekem nem mondtak túl sok mindent. Egyetlen információ szösszenet, amin jogosan kaphattam fel a vizet, ügyesen félre lettünk vezetve. Tisztán emlékszem a generátornál tartott ékezet – értekezlet – alatt, Kazu san szikla szilárdan állította itt aztán semmi nem volt. Szép kis hazaság – hazugság-! Továbbra se hiszek a felnőttek szavában, mindig ferdítenek…
-Feleslegesnek?-Vonom fel kérdőn szemöldököm, értetlenségem tiszta megnyilvánulásaként. Némileg közelebb hajolok Kancsó chan-hoz, hátha sikerül tőle minél feltűnés mentesebben megtudnom, mi történhetett errefelé. Lehető leghalkabban tettem fel kérdéseimet, nehogy mindenki fülébe eljuthasson, rajtam kívül eső okok miatt hiányos tudománnyal – tudással – rendelkezem. Nem emlékszem ezt tanították volna az Akadémián, vagy akkor véletlen nem lehettem bent órán, amikor erről folytathattak felvilágosítást.-Mi lett a módosult lelkekkel? Miért kellett volna lerombolni?-
Válaszra várakozva ráncoltam homlokomat, mert erősen élt bennem a gyufa – gyanú -, még mindig titkolnak előlünk valamit. Érlelődött bennem az elhatározás újabb kérdéseket szegezek Kazu san-nak, de mielőtt bármit tehettem volna hangos puffanással kapcsoltak be a közelben valamilyen plüss állattal eltömődött porszívót. Borzas – borzasztó – hangja volt és ijedtemben sikeresen ráharaptam nyelvemre. Mérgesen zsömlézve – zsörtölődtem – szerencsétlen ballépésemen, amikor nagy erejű lélekenergia szögezett padlónak. Nem sok alkalmam volt ekkora lökettel találkozni, ezért kissé szíven ütött a hirtelen felmerülő probléma. Néhány pillanatra keresztbe álló szemekkel szorult belém minden létező levegőm. Azt sem tudtam hol vagyok, nem, hogy mozgásba lendüljek. Felmentést követően mással se foglalkoztam, csak azzal fél kezemmel szemeimet takartam, másikkal mellkasom dörzsölgettem újfent oxigárdonyt – oxigént – tuszkoljak bele. Zoknin – zokon – esett a dolog, hát még a bugyogással kísért fényjelenség. Ötlésem – ötletem – sem volt, mi folyik körülöttem, amin kicsit sem javított Rémverda lila anyagtól tocsogós teste, vagy a száján kiejtett szavak. Régen elvesztettem a fonalat, miről van szó, de azon mélységesen felháborúztam – felháborodtam -Kazu san életével fenyegetőzik. Nagyot nyelve emelte kezem, nehogy valami őrölést – őrültséget – csináljon, mert mi se fogunk kapkodni.
-Lélekölő? Hogy jön ide? Nem módosult lelkekről volt szó?! Most…lélekölővel kereszteztek módosult lelkeket, vagy mi folyik itt?!-
Nézek rá az egyetlen magas rangú halálistenre, nem mintha azt hinném, bármiről lenne tájékoztatva, csak az a fránya berögződés, ha választ remélsz. Gondoltam nem fog tudni semmit mondani, ettől függetlenül óriási méretűre kerekedtek szemeim, előbb azon Rémverda régen látott ismerősként kezeli a kapitányt, majd azon dermedtem kővé, milyen egyszerűen elvágták Kazu san torkát. El sem akartam hinni, amit látok, hiszen semmit se tett ellene, vagy ellenünk. Ártatlan tudós volt és nem fogtam fel, miért kellett bántani. Egyszerűen nem tudtam mit tegyek, csak néztem, ahogy Kazu san vérzik, viráglopó próbál segítséget kérni és mindenki fel-alá rohangászik. Nem értettem…az egészet nem értettem...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Égett lapok - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Égett lapok   Égett lapok - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Égett lapok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Küldetések Soul Societyben :: Lezárt küldetések-