-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Game mode: Insane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Teshigawara Shinobu
Fullbringer
Fullbringer
Teshigawara Shinobu

nő
Virgo Horse
Hozzászólások száma : 15
Age : 33
Tartózkodási hely : Emberek Világa
Registration date : 2012. Mar. 24.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tanár/Genetikus/Technopata
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te8000/15000Game mode: Insane 29y5sib  (8000/15000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptyHétf. Ápr. 14, 2014 9:31 pm

Résztvevők:

Aoishi Shuuji
Konoe Karen
Miyake Diran
Sakamoto "Fucking" Naraku
Teshigawara Shinobu


Némiképp idegesen doboltam az ujjaimmal az íróasztalomon. Hogy is mondjam, ideges voltam és lévén senki nem tartózkodott a szobámban rajtam, Emilyn és Nic-en kívül így ezt nyugodtan kiadhattam magamból. Nem vagyok oda érte, hogyha egy olyan személy, mint aki az enyémhez hasonló képességgel rendelkezik, képtelen arra, hogy azt annak legmegfelelőbb potenciáljában használja ki. Egy kis ideje villog a képernyőmön egy ikon és a mellé tartozó üzenet. Így értesítettek arról amit már úgyis tudtam, csupán eddig azt vártam, hogy mennyire megy el messzire az illető. Úgy tűnik, hogy annyira, hogy az UIEf is felfigyelt erre és feltehetőleg én vagyok az egyetlen technopata akire rá tudják sózni ezt a feladatot.
A székemben hátradőlve játszottam kicsit a hajammal, hisz ahhoz amire készülök egy kis relaxáció és felkészülés szükséges. Talán az egyik legnagyobb vakmerőséget fogom elkövetni amit jelen helyzetben tehetek, de egy ilyen kaliberű problémát csak belülről lehet megoldani.
Végül felállok, veszek egy mély levegőt, majd a kezemet a monitorom tetejére helyezem és lehunyom a szemeimet. Mindössze pár tizedmásodperc alatt változik a testem tiszta adattá és egy pukkanással jelenek meg az olyannyira elterjed világháló egyik pontján, ami történetesen az úti célom közelében van.
~ Gyökér. - mindössze ennyi fordul meg a fejemben a magam elé könnyedén előhívható ajtó hatására. Azt el tudom hinni, hogy a saját világában való tejhatalom elvakít valakit, de hogy annyira, hogy a legapróbb védelmi mechanizmusokat sem képes felállítani annak a világnak a védelmére az már nevetséges.
A mai nap második vakmerőségét elkövetve egyszerűen behatolok az újdonsült ellenfelem világába. A várószoba nem volt valami nagy dobás, csak pár fotel meg egy számítógéphez hasonló dolog volt benn. Ez némiképp jót jelent, hisz ezek szerint még nem vette észre senki, hogy bejöttem.
- Lássuk mit rejtegetsz nekünk. - léptem a számítógép szerű dologhoz és terminálként használva kezdtem el kutakodni. Az gép szerint számon tartott "játékosok" száma négy darab volt és miután kivetítettem az őket figyelő kamerák képét kettőt még fel is ismertem belőlük. Az egyik a diákom volt, aki ha nem késett volna annyit az órákról meg arra is figyelt volna amit mondok nekik órán akkor lehet, hogy nem lenne ilyen helyzetben. A másik ismerős alakot bár csak látásból ismerem, azt tudom, hogy a rendőrségen dolgozik. Vajon ő hogyan került bele ebbe az egészbe? Ami a másik két személyt illeti, őket nem ismerem, de ahogy elnézem mind a négyen ugyan abban az időpontban kerültek be. Azt is lemerem fogadni, ahogy elnézem, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mibe keveredtek. Ugyanakkor örültem is annak, hogy engem nem "vadásztak" le úgy, mint őket. Ahogy elnézem a fogadtatásukat akár az életük végéig is ebben a világban maradnának. De ideje ez ellen tennem valamit, meg amúgy is jól jön majd egy kis segítség.
- Mindenki figyelem! Ébresztő van! - beszéltem hozzájuk miután sikerült belemásznom a szimulációs programba amiben voltak. Igaz, hogy nem láthatnak engem, meg fárasztó lesz számomra, hogyha sokat kérdezősködnek, de legalább felébrednek az "álomból" és a segítségemre lehetnek majd.
- Tudom, hogy hülyén fog hangzani, de ideje, hogy kitörjetek a szimulációból. Hogy én ki vagyok az most nem lényeges. Majd bemutatkozom mikor "személyesen" találkozunk. A legfontosabb jelenleg az, hogy kijussatok onnan ahol most vagytok. Eddig gondolom észrevettétek, hogy ami körülöttetek van, az nem normális. Amilyen gyorsan csak lehet és amilyen erősen csak sikerül húzzatok be egy jó nagyot a hozzátok legközelebb álló személynek. Meg kell törjétek a programot a legalapvetőbb szabálynál a kijutás érdekében. Hajrá. - vázoltam gyorsan a helyzetet a számukra, meg a legegyszerűbb módját annak, hogy rést tudjunk ütni ahhoz, hogy ide juthassanak hozzám. A megfigyelésüket folytattam és a "beszélgetési csatornát" is nyitva hagytam, de egy pillanatra le kellett üljek mert kicsit fárasztó volt a dolog. Nem olyan könnyű fenntartani a létezésemet ezen a helyen.


Mesélés: Számítógépen, automatán vagy bármilyen elektronikus, kijelzővel rendelkező eszközön (kivéve telefon és ilyen apróságok) raboltak el titeket. Ha menekülni próbáltatok volna is, a kijelzőn megjelent őrvény egyszerűen magába szippantott benneteket.
Viszont miután magatokhoz tértetek ez már egyáltalán nem zavart titeket. Egy hálószobában ébredtek teljesen "normálisnak" mondható ruhának, amennyiben évekkel ezelőtt lennétek és körülbelül a 40-es éveitek közepén. A különleges képességeiteket nem vagytok képesek használni, nem tudtok csúnyán beszélni és a verekedés és az agresszió is ki van zárva, de ez érdekel titeket a legkevésbé. A napi terveitekben mindössze annyi áll, hogy a kis külvárosi kertes házatok környékén intézzétek az ügyes bajos dolgokat, mint házimunka, az azelőtti nap be nem fejezett könyvelés befejezése vagy ilyesmi. Semmi hétköznap "ellenes" dolog nem jut az eszetekbe.
Ezt egészen addig végzitek míg a fejetekben, a csendes kis élettel ellentétesen, szinte kiáltásnak hangzó női hangot meghalljátok. Tulajdonképp ez az a katalizátor aminek köszönhetően végre elkezdtek gondolkodni és felmérni, hogy hová is kerültetek és hogyan. Hogy követitek-e a kiadott utasítást és megütitek a hozzátok legközelebb eső személyt, legyen az férfi, nő, gyerek vagy rendőr, az rajtatok áll. Kérdéseket is rakhattok fel, bár a hang tulajdonosának kilétét feszegető kérdésekre ugyan azt a hárító választ kapjátok, hogy "csak személyes találkozás után."
Vissza az elejére Go down
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
Sakamoto Fucking Naraku

Férfi
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 31
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te13500/26000Game mode: Insane 29y5sib  (13500/26000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptySzer. Ápr. 16, 2014 2:05 am

Anyám, ez a fos miért nem akar reagálni? Itt nyomkodom már mióta, de alig akarja felfogni, hogy menni kéne előre. Komolyan, aki kitalálta ezt a tapis kart, annak egy régit tekernék a nyakára, utána meg agyonverném egy másikkal. Persze voltam olyan hülye, hogy kapásból megvettem. Nem, persze, hogy nem vártam meg, hogy néhány normális játék is megjelenjen. Nem, elég volt nekem az a pár, most meg szívom itt a fogamat, a tervezők meg szívják le a faszomat. Inkább loptam volna el egyet, francért vagyok néha becsületes. De tuti, hogy el kell dugni, ha Szácsi meglátja még prédikálni kezd, hogy milyen erőszakos játékok ezek, és dobjam ki, meg ilyen marhaságok. Aztán meg elpanaszolja Zabagépnek, hogy mi van, ő meg tuti átjönne, és játszani akarna, és egy óvatlan pillanatban kizabálja a hűtőmet… na jó, max megissza a sörömet. Sok kaját ott most nem talál. Lehet a kajapénzt nem erre a fostalicskára kellett volna költenem. Áh, majd lejmolok valakitől, vagy leverek pár kötekedő parasztot, és elcsóróm a pénzüket.
- Ez nem igaz, oké, most hagyom abba, mielőtt belevágom a TV-be, és kibaszom az ablakon.- marha pipa vagyok, ki is kapcsolom a gépet, és rágyújtok, meg mellé kibontok még egy sört is. Kell a nyugtatás, lehet még a dokitól kapott gyógyszert is betolom az arcba. Szálljak el egy kicsit, úgyis rég lazultam le, de úgy rendesen. -De előtte rakjuk le a kart.- megyek is a géphez, amikor a TV valamit szarakodni kezd. A kép elég furán kezd mozogni, valami örvény is megjelent rajta.
- Naneszívassámá!! Nem viszem szervizbe, az tut…- eddig jutottam csak, elnyelt a TV, úgy, mint hülyegyerek a taknyot. Nem vágom, hogy mi is van, de az tuti, hogy ennek nem sok jó vége lesz. Nem akarok benne lenni a TV-ben…
Áh, egy újabb csodás reggel. Imádom hallgatni ahogyan a madarak csiripelnek, a szomszéd gyerekei vidáman kacagnak. Nincs is jobb a kertvárosnál, én mondom. Úgy pattanok ki az ágyamból, mint aki képes lenne mindenre. Megetetni minden gyereket, átsegíteni az időseket az úttesten, sőt, minden buszon felállítani mindenkit, hogy a terhes hölgyek, és az idősek leüljenek. Így lenne szép az élet. De sajnos nem tehetem, csak a saját portámon tarthatok rendet. Ám kicsiben kell kezdeni, utána következhetnek a nagy dolgok.
- De első a bőséges, és vitaminokkal teli reggeli.- vidáman fütyürészve kapom fel a narancssárga köntösömet, és megyek ki a konyhába, amin elégedetten nézek végig. Minden a helyén, minden tiszta. Elő is veszek egy tálat, tejet, és mézes müzlit. Pár perc alatt kész is a reggeli, és be is burkoltam. Jöhet a mosogatás, utána a fogmosás.
- Ez kész is. Kapjunk fel valami ruhát, a kertben is kell dolgozni valamit.- bár elsőnek levettem a pizsamámat, amit a szennyes tartóba raktam, majd este berakom a mosásba. Beágyazok, végül csak sikerül felkapnom egy szürke mackónadrágot, egy fehér pólót, persze tiszta zokni, majd kint egy sportcipőt. Előkerül a fűnyíró (természetesen környezetbarát), lombseprű, mehet a munka.
Nagyjából félóra alatt le is vágtam a füvet. Kell most egy hideg limonádé, amit az elkészítés után kint fogyasztok el. Minden szomszédomra mosolyogva köszönök rá.
- Hello Naoki. Áll még a holnapi kerti sütögetés? Remélem tudod, hogy csak is otthon termesztett zöldség jöhet szóba, meg biogáz. Na, akkor majd holnap, szeva.- boldogan kezdem el összehúzni a levágott füvet, amikor egy női hangot hallok meg, ráadásul elég hangosan. Összerezzenve nézek fel az égre. Eljött volna a Végítélet?
- Istenem, te vagy az? Tudom, hogy bűnös életet éltem. De esküszöm, hogy másnap kifizettem az a csokit, sőt, még borravalót is adtam…- alig hiszem el azt, ami történik. Arra kérne Isten, hogy üssek meg valakit? De… de azt nem tehetem. Valamiért nem helyes… de mégis, a szavai olyan furák voltak. Nem, én vagyok fura, ez az egész olyan fura.
- Miért dolgozok? Miért van rajtam ez a ruha!? Meg mi a fasz ez a kezemben!? Nyele van, dolgozni kell vele!!- elkerekedett szemekkel nézem a lombseprűt, ezt nagyon nem értem. Valakit lehet tényleg meg kéne ütni? Még szerencse, hogy most szaladt ide a szomszéd kisfia, és a kutyájuk. Hümmentek egyet, megvonom a vállaimat, és erősen rámarkolok a szerszámra. Meglendítem, és egyenesen a gyerek arcába csapok vele, a kutyát pedig spinyóval megküldöm. Át is megy a szomszédba.
- Picsába, edzeni kell a lábra, elpuhultam…- ennyi volt. Nem tudom, hogy mi történt, de már valahol máshol vagyok. Egy szobában, vagy tököm se tudja mi ez. De egy csajt már látok… jó kicsi, a haja meg elég fehér. Pedig nem néz ki vénnek. Na mindegy, lehet Ő volt az, aki dumált, ideje, hogy én is dumáljak.
- Kösz már, hogy kirángattál abból a rémálomból. Brrr, müzli, meg munka, takarítás, és még cigi sincs… tényleg, nincs egy szálad? Jah, és mi a halál, retkes, túros, ventilátorba csapott fasz volt az? Meg mi a fasz van most!?- ha van ilyen, akkor én barátságosan, meg valamennyire pipán dumáltam. Nem szeretem ám az ilyet, nagyon nem. Amikor játszanak a fejemmel, azzal csak csajok szoktak néha, meg a pia, és a fű.
Vissza az elejére Go down
Konoe Karen
Fullbringer
Fullbringer
Konoe Karen

nő
Gemini Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 38
Tartózkodási hely : Karakura város
Registration date : 2011. Jul. 23.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Bár tulaj; Szabadúszó feltaláló
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te13600/15000Game mode: Insane 29y5sib  (13600/15000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptySzomb. Ápr. 19, 2014 5:52 am

- Jól van, jól van... mindjárt megyek, csak megírom még ezt a jelentést rendben? – mondtam a labor ajtajában álló Kurisu-nak, aki összefont kezekkel és egy fakanállal állt ott és nézett rám haragosan, amiért senki nem tud enni. Nem tudom ez valami rossz amerikai szokása, hogy a családnak együtt kell ennie, de én nem értem rá, na.
- Rendben, két perc, oké? De húzz bele! – fordult sarkon, majd, szépen távozott. Egészen addig hallottam a lépteit, míg a bár ajtaját be nem csapta maga után, amire ugrottam egyet a székemben.
- Ajjaj, nincs jó kedvében… még a levegő is izzik tőle, rendesen befűtött ide… huh… – jegyeztem meg, és amit mondtam szó szerint értettem, bizony ám. Csoda hogy a fakanál nem lobbant lángba, mert nem az lett volna az első. Sőt az már vagy a 20-ik fakanál a hónapba.^^
- Oh, na ne máááár… Hééé! – kiabáltam rá a monitorra mintha csak valami idegesítő élőlény lenne. Az egész elsötétült, pont mikor már majdnem kész volt a jelentésem. Majd hirtelen egy örvény jelent meg a képernyőn, aminek láttán egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne hajoljak hozzá közelebb, annak érdekében, hogy jobban szemügyre vehessem.
Reggel kissé fáradtan keltem fel az ágyból. Megálltam a nagy hálószobai ablak előtt majd miután kihúztam a sötétítő függönyöket nyújtóztam egy nagyot a friss reggeli napfényben.
- Háááá… – ásítottam még egyet majd visszasétáltam az ágyhoz, hogy bevessem. Drágalátos férjecském már rég nem volt benne. Elég korán kelő típus volt, ami nem volt meglepő a katona léte miatt. A reggeli zuhany következett, amit jobb szeretek ugyan páros tevékenységként űzni, de sokszor ez lehetetlen volt. Mire végeztem már a gyerekek is ébren voltak és készülődtek az iskolába, így hamar a konyhába siettem a reggeli készítéshez.
- Legyetek jók, és siessetek, le ne késsétek a buszt! – indítottam is útjukra pár perccel később. Miután elmentek, neki láttam a napi takarítás, reszortomnak, amit mindig nagy örömmel tettem, hisz más elfoglaltságom nem volt. Közben felraktam az ebédet is hagy följön, mire a férjecském hazajön. Ding-dong. Szólalt meg az ajtócsengő és lám mikor ajtót nyitottam a szomszéd barátném Kurisu-chan állt ott.
- Oh, kedvesem fáradj beljebb. – tessékeltem be, majd helyet foglaltunk a teraszon felállított kerti bútorok egyikén.
Hirtelen épp mikor egy kortyot szürcsöltem a limonádémból egy hang szólított meg. Először azt hittem, hogy képzelődöm, mert mikor megkérdeztem a másik házi asszonyt ő azt válaszolta, hogy nem hallott semmit. De más furcsaság is kezdetét vette… az elmém elkezdett tisztulni. A mellettem ülő nő látványa, beszéde egyre jobban kezdett el vonzani, míg annak tudata, hogy férjnél vagyok egyre undorítóbbá és dühítőbbé vált. Nem bírtam a gondolattal hogy egy hímmel éljek együtt.
Ekkor mintha csak varázsszóra felelt volna belépett az ajtón a ˝drága férjem˝. Mikor meglátott az arcára nagy mosoly ült majd kirohant hozzám, felkapott és megcsókolt. Tekintetem ekkor a mögötte ülő lányra esett és abban a pillanatban teljesen megvilágosodtam. Ellöktem magamtól a férfit, majd ahogy csak tőlem tellett pofon vágtam, ahogy azt maga a hang is javasolta percekkel azelőtt.
A pofont követően, képszakadás, majd egy másik helyen találtam magam. Egy szobában, ahol rajtam kívül még két személy volt. Hamar felmértem a terepet.
- Nahát, egy fajtárs… Üdv, te lennél a hang tulajdonosa igaz? – lépek a lányhoz közelebb, akinek az enyémhez hasonló lélekenergiája volt. Apropó, ha már lélekenergia… tekintetem a csuklóra vetettem és megnyugodva nyugtáztam az erőszabályzóm meglétét. Majd egy kicsit vártam hátha választ kapok a lánytól, de aztán figyelmem a másik lényre összpontosult, mert ő sem hétköznapi lélekenergiával bírt.
- Oh, én szívesen adok, ha cserébe megmondod mifajta lény is vagy, mi a megnevezésed? Mert nem lehetsz esper az biztos, ahogy fullbringer sem, mint én vagy a hölgyike… szóval? – tettem fel kérdésemet a káromkodó férfinak, miközben mellkasom domborulatai közül előkerült a doboz cigaretta és az öngyújtó.

Vissza az elejére Go down
http://yuri-4-ever.gportal.hu
Miyake Diran
Ember
Ember
Miyake Diran

Aries Dog
Hozzászólások száma : 36
Age : 41
Registration date : 2010. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ügyeletes vérnyom-elrendeződés elemző, sorozatgyilkos szépfiú
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te7000/12000Game mode: Insane 29y5sib  (7000/12000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptyVas. Ápr. 20, 2014 5:02 am

Ismét egy csodálatos nap, s ismét egy csodálatos játszópartner utáni kutakodás. Mindig jól esik egy kis utánaolvasás, hogy mégis ki fekszik majd a csontfűrészem alá, s milyen bűnt követett el. Követnem kell bizonyos szabályokat, melyek előírják, hogy bizony meg kell lesnem az új barátomat a rendőrségi adatbázisban, na meg személyesen a házát is, hátha találok valami furcsaságot.
Óvatosan próbálom megbuherálni a zárat, hogy később még csak véletlenül se tűnjön fel a ház tulajának, hogy járt itt valaki. Rosszul járnék. Nagyon rosszul. Nem vagyok az a személy, aki kibírn egy igen hosszú szünetet egy kicsi zárkában másokkal összezárva. Persze az se biztos, hogy börtönbe ültetnek. Elvégre egy veszélyes szociopata szörnyeteg vagyok. Diliházban a helyem.
- Lássuk mit rejt a számítógépe - ülök le a behemóthoz, ami valószínűleg nem épp egy mai darab. Ezt már csak az igen hangos berregés, és lassú rendszer indulás is mutatja. Azért remélem nem hallja meg a szomszéd még a kerten kereszül is… ._.
A gépben számtalan hasztalan dolgot találok, s szinte már kezdem feladni a keresést, mikor megtalálom azt, amiért valójában most itt vagyok. A mappát megnyitva nem lepődök meg ami a szemem elé tárul. Jelszót kér. Bőszen kezdek el gépelgetni jelszavakat, amik esetleg megfelelhetnek, végül az egyik valami eredményt is hoz. Viszont nem olyat, amilyet én szerettem volna elérni. A monitorban valami furcsa örvény keletkezik. Egy pillanatig megdermedve ülök előle, majd hirtelen ellököm a gurulós széket a gép elől, amin eddig is ültem, ám hiába. A szerkezet menthetetlenül magába szippant, és senki nincs aki visszarántana.

A csinos sötétkék ajtómon kilépve szippantok egyet a friss reggeli levegőből. Tökéletes ez a nap, mint ahogy eddig minden eddig elmúlt nap is. Szeretem az embereket, s úgy gondolom, ők is igencsak kedvelnek engem. ^.^ Szeretet és béke honol szerény kis világunkban.
Fütyörészve töltök magamnak egy pohár kávét, majd az asztalhoz telepedve kezdek neki a napi újságnak. Kicsiny feleségem sürögve-forogva készít nekem reggelit, hogy aztán tele pocakkal indulhassak neki a ház körüli teendőkkel. Minden békés, minden nyugodt.
Szeretem reggelire a tükörtojást, és a frissen sült szalonnát, amit drága asszonykám nagyon is jól tud. Természetesen ma is ezt kapom, hiszen tápláló reggeli, aminek minden férfi örül, ha megkaphat. ^.^
Reggelim befejeztével valami furcsa hang üti meg a fülem. Egy női hang, ami valami nagyon furcsát magyaráz. Egy pillanatig nem értem, hiszen semmi furcsa nincs ebben az egészben. Vagy… várjunk csak…
- Nekem nincs feleségem… - ütközök meg a felismerésen.
Semmi kétség. Azt kell tennem, amit a hang mondott, ha ki akarok ebből az egészből szabadulni. De vajon ki akarok egyáltalán? Hiszen itt mindenki kedves mindenkivel, van feleségem, van egy szép házam. Ám azért mégiscsak van vele egy kis bökkenő. Hazugság az egész. Épp elég hazugság volt eddig az életemben, s nekem épp elég az, melyet a hobbim miatt kell mindenkivel elhitetnem. Kénytelen vagyok azt tenni, amit a női hang közölt velem, így hát felemelem a konyhakést, és az állítólagos nejemhez lépek, kedves mosollyal az arcomon. Semmit se sejt. Ám amikor a késsel elmetszem a torkát, kétségbeesett félelem tükröződik a szemében, majd rongybabaként csuklik össze.
- Ne vedd magadra, drágám. Nem illettünk össze… Neutral- mondom teljesen érzelemmentesen, majd csak azt veszem észre, hogy kezem már nem szorítja görcsösen a konyhakést. Kiszabadultam. Szabad vagyok. Vagy mégsem?
- Mi ez a hely? Kik vagytok? - kérdezem meglepetten a már jelenlévőktől. Előttük bizony lebuktam, bár azt is gondolhatják, hogy csupán csak a feszültséget vezettem le, vagy attól féltem, hogy valamikor hirtelen rám támad a saját álfeleségem, vagy nem tudom.
Vissza az elejére Go down
Aoishi Shuuji
Quincy
Quincy
Aoishi Shuuji

Férfi
Libra Dog
Hozzászólások száma : 14
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakurachou
Registration date : 2012. Dec. 23.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te23300/26000Game mode: Insane 29y5sib  (23300/26000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptyPént. Ápr. 25, 2014 11:23 pm

- Yosshi, I'm ready! - jelentettem ki, büszkén végignézve magamon a tükörben. Na nem kell semmi extrára gondolni, nem öltönyben feszítettem és a nyakkendőmet igazgattam épp, non-non. A suli egyen melegítője volt rajtam, oldalamon meg a válltáska, amiben a meccshez szükséges dolgok voltak, mint a mez, a cipő, a kulacsom, a labdám, a törülközőm a tusfürdővel, és persze az elmaradhatatlan mézbe mártott citromszeletek a félidei szünetre. Viszont a hajam... na, azt meg kellett igazítani. Nem voltam egy hiú gyerek, nem zseléztem a hajam fél órán keresztül, meg ezek, de valahogy ki kell nézzek. Elvégre a lányoknak bejön az ápoltság Wink Apropó, lányok...
- Nee-chan, ébredj! Én már indulok, nem fogsz tudni elbúcsúzni! - kiabáltam fel az emeletre. Csak mi ketten voltunk itthon, Kaa-chan dolgozik, a nagyiék meg piacon. A kora reggelek már csak ilyenek. És a látvány, ahogy az álmot dörzsöli ki a szeméből egy szál hálóingben, miközben a párnáját szorongatja... néha tényleg kételkedem benne, hogy melyikünk az idősebb, mon dieu! Nem véletlenül hiszik mindig azt, hogy én születtem előbb Fészpalm
- Mire hazaérek, legalább öltözz át ^^ - simogattam meg a buksiját, majd megöleltem és nyomtam egy puszit az arcára. És aztán feltűnően gyorsan vágtam hátraarcot, és sietősen léptem ki az ajtón, mert hát... in all seriousness, miért nem tud felöltözni? >///> Kamawanai... megráztam a fejem, és céltudatosan léptekkel lendültem előre. Távol leszek egy fél napot, csak nem abban a ruhának nem nevezhető göncben fog fogadni, mikor hazaérek. Felsóhajtottam, ideje volt az utolsó állomást is megejteni, mielőtt a suli felé venném az irányt. Ma én leszek a soros, ha győzünk, így szükségem volt az ATM nemes szolgálataira. Pénztárca elő, kártya előhúz és bedug, pin-kód, pénzfelvét... és ezen a ponton nem tudtam elszakítani az ujjam az érintőképernyőről, mintha beszippantotta volna valami o.O Kérdőn néztem körbe, hátha valami kandikamera, de kihalt volt az utca. Különben is, kora reggel nem járnak forgatócsoportok erre. Az automata pedig egyre erősebben szívott, mire észbe kaptam, már könyökömig benne volt a karom! A következő pillanatban pedig valami örvény keletkezett, és el is nyelt.

- Nee-chan, ébredj! Ki fog hűlni a reggelid! - kopogtam be nővérem szobájába. Lu-chan megint el fog késni, mein gott! Nekem meg sietnem kell, így is a számban van már a reggeli pirítós - Anya, Nee-chan nem akar felkelni! - tájékoztattam Kaa-chant a dolgok állásáról, majd újabb kopogást eszközöltem az ajtón, és csak ezután mentem le a lépcsőn, reménykedve abban, hogy anya felvált, legalább addig, amíg indulásra kész állapotba nem kerülök.
- Nagyi, segítsek délután a kertben? - szóltam fennhangon, miközben bekészítettem az ebédemet is a táskámba. Sietős mozdulatok voltak, már megint a nyakamba szakadt minden reggeli teendő. Persze szívesen csináltam, ilyenkor úgy éreztem, hogy én tartom össze a családot, és ez büszkévé tett Cool Reggelit csinálok, ébresztgetek, lecsekkolom hogy beindult-e a reggeli öntözés, ellenőrzöm, hogy anya is készen áll-e munkába menni, meg ilyesmik. Van benne kihívás, mert ennyi teendővel nem egyszerű elsőként odaérni az iskolabuszhoz! És lám, végre Nee-chan is letámolyog a lépcsőn, így sietősen leültettem az asztalhoz, és kezébe nyomtam a reggelijét.
- Mielőtt elindulsz, kérdezd meg a nagyit, hogy nem kell-e valamit venned hazafelé, oké? - adtam ki az utasítást - Bon appetit! - tettem hozzá, és azzal egy hangos kiáltással közöltem a házzal, hogy rám innentől ne számítsanak, elindultam iskolába. Rohanva tettem meg azt a pár száz métert a megállóig, muszáj volt elsőként odaérnem. Az idei évben 30-30 volt az állás a szomszéd sráccal, ebben a hónapban ez lesz a döntő menet! Egyszerre figyeltünk fel egymásra riválisommal, mindketten beleerősítettünk, de annyira, hogy már nem is tudtunk megállni, és összeszaladtunk Game mode: Insane 4079864673 Én rögtön felpattantam, és nyújtottam a kezemet felé, hogy felsegítsem.
- Ez akkor.. döntetlen? - kérdeztem bizonytalanul. Ő se tudta, ilyen még nem volt. Ahogy olyan sem, hogy ismeretlen női hang szóljon hirtelen hozzám, és furcsa dolgokat duruzsoljon a fejembe. Merthogy amikor rákérdezte, hogy tessék, még a haverom nézett hülyének, hogy kihez beszélek. Sehol senki nem volt körülöttünk... És amikor bizonygattam, hogy én hallok valamit, még ideges is lett. De ha behúzok neki, ahogy a hang kérte, akkor felfüggesztenek és búcsút inthetek a kosármeccseknek egy jó darabig :/ Wait a minute, én mióta kosarazom? Vagy mióta nem? Ez fura, szentül meg vagyok győződve róla, hogy lennie kéne nálam egy labdának. Hirtelen egészen idegennek tűnt a velem szemben hadonászó fiú, mintha nem is ismerném, és hiányérzetem támadt. Mintha egy lánynak kéne itt állnia, nem? Egy csinos, rózsaszín hajú lánynak. Ránéztem a kezemre, és ökölbe szorítottam.
- Sorry! - szólaltam meg, és meglendítettem a jobb horgot. Valami nem stimmelt, biztos voltam benne. Így hát miért is ne hallgathatnék a hangra a fejemben? Tiszta őrültségnek hangzik, tudom. Ellenben a hang is ismerős volt. Sensei...?
Vissza az elejére Go down
Yamaguchi Sora
Ember
Ember
Yamaguchi Sora

Férfi
Hozzászólások száma : 5
Registration date : 2014. Apr. 19.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te3000/12000Game mode: Insane 29y5sib  (3000/12000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptySzomb. Ápr. 26, 2014 10:00 am

Ehh még egy átlagos unalmas nap. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Az iskolát sose tudtam komolyan venni, edzésen kívül meg csak szürke lótrágya minden. Talán felugrok a városba, és keresek valami jó kis játékot magamnak. Ennél jobb ötletem úgy se fog támadni, ilyen elmeállapotban legalábbis biztos hogy nem. Mint egy zombi vánszorogtam ki a kényelmes és puha, már-már egy emberi lénynél is vonzóbb fekvő alkalmatosságból, majd a szinte meztelen testemet kényszerítettem a zuhanyrózsa alá. Mikor előbukkant a víz, mely mint édes frissesség vonta körbe a testem, egy nagyot szusszantva támaszkodtam meg a falban. Csak most tűnt fel, hogy mennyire fáradt vagyok. Nem igazán engedtem meg magamnak mostanában a pihenés kellemes bódultságát. Szerencsére a gondjaim ritkán jutnak eszembe, így nem kell a depresszió ragadós és nehéz maszlagával foglalkoznom. De talán most megengedhetem magamnak hogy pár napot csak a szórakozással töltöm. Talán este is ki kéne mozdulni. Egy nagy sóhaj hagyta el az ajkaimat, és hagytam elveszni a gondolataimat a víz monoton áramlásának.
A ruha suhogó hangja elveszett a hangfalakból áradó hangos zenében, de nem bántam. Szeretek az apróságokra figyelni, mert azok a legszórakoztatóbbak, ám most mégis azt akartam hogy a gondolataim megformálatlan gombócokként pattogjanak a zene ritmusára. Fölösleges most agyalnom bármin is. A szemüvegemet felkanyarítva megcsodáltam magam a tükörben. Elégedett voltam az eredménnyel, egészen átlagosnak tűntem. Beletúrtam a hajamba, átgondolva hogy merre is akarok menni, majd a kulcsaimat felkapva az asztalról távoztam otthonról. Az ajtót magam után becsapva egy gyors, rutinos mozdulattal kulcsra zártam, majd halkan dúdolászva útra keltem. Az élet hangosan zajlott körülöttem, és nem volt tekintettel arra, hogy én éppen magamba akarok e süppedni és szeretném hogy rólam szóljon minden. De ez így is van rendjén, milyen lenne már ha minden úgy alakulna ahogy azt én szeretném. Dögunalom lenne. Sebaj, ideje tombolni egy kicsit. Mikor megláttam a játéktermet a szemem úgy csillant fel, mint a kisgyereknek amikor egy láda cukrot tolnak a pofájába. Enyhe borzongás futott végig a gerincemen ahogy belegondoltam hogy mennyi mindennel fogok játszani a nap folyamán. Már lelkileg készültem, hogy milyen kombókat fogok betolni az összes többi gyökér ellen, amikor megláttam, hogy alig vannak odabent. A döbbenet és szomorúság kellemetlen egyvelege váltotta át az izgalmat bennem, de nem hagytam hogy ennyivel elrontsák az estémet. Beültem játszani egy kicsit az old school játékokkal, amiknél nevetségesen magasok voltak a rekordok, de minél nehezebb valamit elérni, annál jobban akarom. Fél órán át kínlódhattam azzal a szar játékkal, de egyszerűen nem sikerült megközelítenem a célt. A végén csak felidegesítettem magam, és úgy kellett koncentrálnom hogy ne zúzzam apró darabokra ezt a pokoli szerkentyűt ami direkt csak az én bosszantásomra lett feltalálva, valamint azoknak a kapzsi rohadt dögöknek akik a piacra dobták ezt a borzalmas idegölő baromságot. Dühömben kimentem a játékteremből, majd a legközelebbi bolthoz siettem hogy némi dohányáruhoz jussak. Nem szokásom, de amikor ennyire készen vannak az idegeim akkor néha megengedem magamnak. Türelmetlenül gyújtottam meg az első szálat, majd egy nagy slukk után hagytam, hogy minden feszültség távozzon a testemből a füsttel együtt. Nem igazán voltam odáig a szagáért, mégis volt benne valami kellemesen megnyugtató. Ahogy egyre jobban fogyatkozott a dohány a szálban, úgy röppent el belőlem minden felgyülemlett düh, majd mikor már úgy éreztem hogy elég volt ennyi, eltapostam a csikket és visszamentem. Leültem egy másik gép elé, megropogtattam az ujjaim, és már épp nyúlni akartam az apróért, amikor valami nagyon különös dolgot láttam meg a képernyőn. A jól megszokott játék bemutató helyett, egy örvényt láttam meg, és még annyi időm se volt reagálni erre hogy elrúgjam magam a géptől, amikor az már beszippantott magába.

Csodás napsütéses reggelre ébredtem az én tökéletes kis otthonomban. Az erő majd szétfeszítette a testemet, és ahogy felpattantam az ágyból széthúztam a függönyöket, ezzel beengedve az a finom kis meleg fényt, amelyet a Nap ontott magából. Az ablakból gyönyörűen látszódott a kert, és a környék ahol értem. Mosolyogva és egy kedves kis nótát dúdolva mentem el zuhanyozni, majd mikor kijöttem kerestem valami ruhát magamnak. Mikor mindennel kész voltam mentem le reggelizni, hiszen nem sokára munka van, és nem akarom hogy csalódást okozzak a főnökömnek vagy a feleségemnek. Óh az én drága feleségem, biztos már elkészítette az ételt ami elég erőt ad nekem a napok átvészeléséhez. Legurultam a lépcsőn a szokásos kecsességemmel, majd a fenekét megcsípve adtam egy puszit az arcára. Éppen teát önthettem magamnak, amikor ezt a szép reggelt egy hang szakította félbe. Nem tudtam merről jön, viszont ahogy meghallottam elkezdtek eltűnni ezek a boldog érzéseim, mint ahogy a zsibbadás távozik a végtagból. Rádöbbentem, hogy fogalmam sincs, hogy hol vagyok és kik vesznek körül. Nem sok ideig élvezhettem az érzelemmentes állapotot, mert ahogy felfogtam hogy mi is történhetett, a düh elkezdett fortyogni a lelkemben. Odaléptem a nőhöz, és a fejét megragadva egy gyors rántással eltörtem a nyakát. Egy hangos roppanás jelezte, hogy sikerrel jártam, de nem csodálhattam sokáig a művemet, mert a már egyszer észlelt örvény ismét magába szippantott. Mikor ismét tudatában voltam a környezetemnek vettem észre, hogy nem egyedül vagyok. Jó pár ember állt mellettem, és hangoskodtak, mintha mi sem történt volna, én pedig halkan tettem egy lépést hátrébb. Nem lehetek figyelmetlen, ezek bármikor az életemre törhetnek. A szívem vadul dobogott, és a vérem zúgásán kívül nem igen hallottam mást. Fogalmam sincs, hogy mi történik.

/Csatlakozáshoz az engedély megadva!Very Happy/
Vissza az elejére Go down
Teshigawara Shinobu
Fullbringer
Fullbringer
Teshigawara Shinobu

nő
Virgo Horse
Hozzászólások száma : 15
Age : 33
Tartózkodási hely : Emberek Világa
Registration date : 2012. Mar. 24.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Tanár/Genetikus/Technopata
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te8000/15000Game mode: Insane 29y5sib  (8000/15000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptyVas. Ápr. 27, 2014 3:18 am




A várakozás unalmasan telt. Igazán arra számítottam, hogy egy-kettőre kijut mindenki a kis álomvilágából és nem tölt el benn még fölöslegesen időt, ahogy az történt. Nem is tudom, hogy a felfogó képességükkel, vagy a megértésükkel van-e a baj.
Az első személy, aki kiszabadul az a nálam jóval magasabb, fekete hajjal és elég sok piercingel rendelkező férfi, akinek a hangomra való reakciójának következtében majdnem sikerült a virtuális asztalt lefejelnem.
- Nincs mit, és nincs. - válaszoltam röviden, de többre időm se volt, hisz a következő személy is megjelent a kis társaságunkban. Hogy ő hogyan jutott ki arra már nem szenteltem figyelmet, hisz már volt, akivel beszédbe elegyedhettem volna.
- Őrült. - fejeztem ki a véleményemet a hozzám közeledő nőről és el is hátrálok. Már nem csak azért, mert tartok tőle, hogy ha nem teszem meg betör a személyes szférámban és kénytelen leszek erőszakot alkalmazni, de már csak annak a felhozatala, hogy melyik faj képviselője vagyok, mármint az emberen kívül, igazán nagy ostobaság a részéről és csak még nagyobb lenne a részemről, ha egyetértenék. Szerencsére megérkezett a csapat újabb tagja, így a magyarázkodásba nem kellett belemenjek.
- Az én nevem Teshigawara Shinobu és az én segítségemmel jutottatok ki. - feleltem a férfi kérdésére miután a csapat további két tagja is megérkezett, bár nekik tudniuk kell, hogy ki vagyok, mert tanítom őket. - A Karakura High School-ban vagyok informatikatanár. Ez a hely pedig egy virtuális valóság. - feleltem nemes egyszerűséggel. Nem tudom, hogy számukra mennyire lehet megrázkódtató vagy sem, de nem is különösebben érdekel.
Amennyiben a többiek is bemutatkoznak, azt végighallgatom, miközben a szobát tanulmányozom. Korábban is feltűnt, hogy csak egy ajtó vezetett ide, ami ráadásul eltűnt, miután megérkeztem. Ez nem kis gyanúra ad okot.
Sajnos a rossz érzést hamarosan tények veszik át, mikor a virtuális asztalon egy elég érdekes csengőhanggal szólal meg a telefon. Még a többiek előtt veszem fel a kagylót, majd letéve az asztalra kihangosítom a készüléket.
- Gratulálok, szép munka volt. - a hang nem is a készülékből jött, hanem, mintha csak úgy mindenhonnan jött volna. Gépies hang volt és feltehetőleg férfié. - Nem igazán számítottam behatolóra, sem pedig arra, hogy a kis tesztalanyaim kimásznak a kalitkájukból. De sebaj, lesz még időnk szórakozni. Fáradjatok beljebb. - a megjelent ajtóval egyszerre éreztem azt, hogy nagy pácban vagyunk. Ezek szerint észrevette a jelenlétemet és bár szembe tudnék szállni vele egy kis virtuális párbajon belül, de a többiek érdekében okosabb lesz, ha én is rész veszek a "játékban" és majd a központi résznél veszem át az irányítást. Lévén az elsődleges feladatom ezeknek az embereknek a kijuttatása innen.
Ha más nem előz meg ebben, akkor magam sétálok az ajtóhoz és nyitom ki és az onnan beáradó adathalmaz sem lep meg, csupán az azt követő teljes sötétség. Kicsit olyan, mintha lekapcsolták volna az összes lámpát. A fény visszatértével egy versenypálya szerűségen találom magunkat. Mindegyikőnk előtt pedig egy egyszerű versenyautó áll, bár nem ez a legrosszabb dolog. Ahogy végignézek a társaságon egészen sikerül megbizonyosodnom arról, hogy az ellenfelünk szívat minket. A piercinges egyén vízvezeték szerelőnek van öltöztetve, egy eléggé elnagyolt sapkával a fején és egy csavarkulccsal a kezében. A nő, talán el lehet mondani, hogy ő járt a legjobban, egy fekete toppot viselt, fekete rövidnadrágot, valamint fekete kesztyűket. A vörösesbarna hajú férfi vele szemben viszont úgy tűnt eléggé pórul járt, hisz egy sárga színű, talán egér jelmezbe bújtatták és villám alakú farok himbálózott a hátsó feléből. Shujji hosszú, hegyes füleket kapott, zöld ruhát valamint egy kardot és egy pajzsot, meg egy nagyon találó zöld sapkát a fejére, csak nem írja rajta, hogy "későkása". Sora pedig egy narancssárga dinoszaurusz jelmezbe volt beledugva. Ami pedig engem illet... Anyám borogass. A ruha, már ha lehet ennek nevezni, fehéres kapisonyos ruhácska volt, ami nagyjából combközépig ért, középen cipzárral és a kapisonyon két macskafüllel, valamint az ujjai egy pár hatalmas mancsban végződtek. Ez utóbbiba annyi jó volt, hogy karmok rejlettek bennük. A rövid ruhán kívül zavaró tényező volt az ide-oda mozgolódó macskafarok, ami a ruhához járt ráadásnak.
Spoiler:
- Perverz. - mondtam halkan magam elé miközben egy felhozott érintőképernyőn megnyomkodva pár gombot varázsoltam egy rövidnadrágot a ruha alá, hisz jelen állapotában eléggé szellős volt. Igen, igaz, hogy én törtem be ebbe a világba, de ezt azért mégsem érdemeltem meg.
- Valakinek van még szüksége egy kis kozmetikázásra? Az öltözéket nem tudom egészen átalakítani, csak apróbb változtatásokat tudok eszközölni. - ajánlottam fel a lehetőséget mielőtt eltüntettem volna a kis interface-t. Majd amennyiben már nem volt dolgom az előttem pihenő járműbe foglaltam helyet. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek ennek a "pályának" a lényegére.
- Vigyázzatok, a pálya tele van csapdákkal. hirtelen megnyíló lyukakra, járkáló gombákra, tűzgömbökre, húsevő növényekre és tüskés páncélú teknősökre számíthatunk. - feleltem miután egy kicsit belemásztam a "játék" programjába. Változtatásokat értelmetlen lett volna eszközölnöm, hisz a program szinte másodpercenként változik és úgy, hogy közben autót kell vezetnem nehéz lett volna tartani a lépést.
- Remélhetőleg odalenn találkozunk. - indítottam be az autót a nagy piros gombbal, majd elsőként gurultam rá a kanyarokkal teli versenypályára. Igyekeztem a tőlem telhető legjobb módon kikerülni az akadályokat, habár néhol nagyon közel kerültem ahhoz, hogy első kézből tapasztaljam meg, hogy milyen egy óriási lyukban landolni, vagy fizikai kontaktust létesíteni egy tűzgolyóval.


A hozzászólást Teshigawara Shinobu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 05, 2014 4:46 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Sakamoto Fucking Naraku
Quincy
Quincy
Sakamoto Fucking Naraku

Férfi
Scorpio Monkey
Hozzászólások száma : 100
Age : 31
Tartózkodási hely : Kocsmákban megtalálsz
Registration date : 2011. Aug. 22.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Badass
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te13500/26000Game mode: Insane 29y5sib  (13500/26000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptyKedd Ápr. 29, 2014 12:35 am

Azzal semmi gondom nem volt, hogy kijutottam abból a szar életből, de hogy ilyen hülye ruhában vagyok, na az már nagyon idegesített. A felső még majdnem okés, de a nadrág… mi lesz a következő? Sérvvédő, meg mamusz, és pipa a szájba? Aki ezt kitalálta, az mehet az anyjába. De mindegy, majd megoldom valahogy, most inkább figyelek arra a csajra, aki megjelent, és a fehér hajasbabát fajtárs jelzővel illette. Szó mi szó, a nők néha tényleg olyanok, mintha egy másik faj tagjai lennének, de van rá egy nyalókám, hogy itt bizony nem arról van szó. De most én vagyok faggatva, már azért is megmondtam volna, ahogy előveszi azt a cigit, de így még bonusz is akad.
- Quincy vagyok, na most meg akkor passzold azt a cigit, meg a gyújtót.- amint megkapom, már gyújtók is rá, és dobom vissza a gyújtót, kell a fenének, nem az enyém. Inkább cigizek nyugiban, és nem is foglalkozok azzal, hogy valami fullbringer a csaj, inkább fullbige, meg a fehérke is, jó orrom van nekem az ilyenhez, a ruha alatt tuti jó kis meglepetés várhat. De nem kezdünk ki vele, ki tudott hozni abból a rémálomból, szerintem vissza is tudna rakni, inkább jó leszek most, vagy még.
Na, de ahogy látom, a létszámunk rendesen kezd szaporodni. Elsőnek egy szőke faszi, még sose láttam. Másodjára meg egy másik quincy, na Ő már valahonnan ismerős volt, csak nem tudom hova tenni. Mindegy is, és végül egy harmadik srác, még vele se találkoztam. A nemek aránya nem a legjobb, de én voltam az első kint, előjogom van. Bár velük nem fogok kötekedni… nagyon, egyikük se látszik gyászhuszárnak. S’ most már azt is tudjuk, ki is ez a fehérke. Nem csoda, hogy nem ismerős, elég rég nem járok suliba, az estibe se nagyon. Csak pár pofont kellett kilátásba helyeznem a megfelelő személyeknél, és a kettes mindig meglesz.
- Eh… csókoltatom, aki ilyen hülyeségre pazarolja ezt a virtuális világot. Rendes élet, bah, a marhája, a kurva nagy marhája.- inkább felültem az asztalra, és ott pöfékeltem tovább. Voltam már pár szar helyzetben, és ez még nem is annyira durva, meg ha kiakadok, azzal sokat nem segítek. Jobb lenne, ha szaladgálnék, mint a fejetlen csirke? Szerintem nem, de hogy nem is nagyon mutatkozok be, az is biztos. Valahogy feleslegesnek érzem. Suliba nem járok, így a tanár csajjal se találkozok, meg a fiatalabbakkal se, akik szerintem még ott koptatják a padot. Max azzal a cigis csajjal találkozhatnék, de nem az esetem, így megint csak értelmetlen a bemutatkozásom.
- Valaki csörög, kapja már fel.- nem az enyém, máséhoz nem piszkálok. Tanárka meg már kap is az alkalmon, de legalább nem magánbeszélgetés, és ki is hangosította. Bár inkább volt ez olyan, mintha egy hangszóróból jött volna, mindenfelől. Hallgatom a beszélgetést, és hát csak fel kell szólalni.
- Tesztalany ám a jó édes anyád, az! Szórakozzál a bedugott hajszárítóval egy kád vízben.- be is intettem, csak úgy a plafonnak, szerintem csak látja, hogy mi is történik itt. De hogy még menjünk is tovább? Na azt már nem. Valami hülyegyerek unatkozik, és mi lettünk a játékai. Miért az ilyeneknek vannak a legfaszább képességei? Hogy nyalná magát tökön. De ha már a tanárka elindult, akkor azt hiszem megyek utána. Elvégre Ő szedett ki minket, ami azt jelenti, hogy a legtöbb túlélési esélyünk is vele van.
Nem vágom, hogy mi történt, számok, majd feketeség, és utána egy versenypályán vagyok, és ahogy végignézek a többieken, hangosan nevetni kezdek, és mutogatni rájuk. De csak addig tart a jókedvem, még nem látom, hogy mi is van a kezemben. Rossz előjel.
- Hajajajaj, mondjátok, hogy legalább bajszom nincs…- kicsit aggodva kezdtem tapogatni az arcomat, és szerencsére semmi szőrt nem éreztem magamon. Ez megnyugtató volt.
- Igen, héj! Nekem volna, a sapkámat lehetőleg normál méretre kéne, meg egy N betűt az M helyére. Csak ennyi kéne.- ahogy nézem, elég kevés maradt a cigiből, egy utolsót szívok még bele, és pöckölöm messzire, és bedobom magamat a kocsimba.
- Mit ne mondjak, nem most volt, hogy ilyet játszottam. Mário kart. Öregem, remélem emlékszem még valamire belőle. Ja, kiegészíteném Fehérke mondandóját, ha csillagokat láttok, azt kapjátok fel, és a dobozokat se árt. Ha tényleg ez az a játék, akkor az tud segíteni.- bekapcsoltam a kocsit, és gázt adtam, majd mehet a száguldás. Kerülgetek én mindent kifele, néhány tűgolyó elég közel került, de csak le kellett hajolni, és el is van kerülve. Remélem tényleg rendesen megy a játék, és akadnak benne felvehető extrák. A teknőspáncél hasznos lenne, főleg a hármas, azzal letudok védeni három támadást is, de ha ez rendes verseny, akkor kell még egy kis rakéta is, nem kéne beelőzni.
- Jíhhháááá, kakaót a gázpedálnak!- nah, attól, hogy gyerekes, még élvezem Neutral Remélem ám a következő a God of War lesz.
Vissza az elejére Go down
Konoe Karen
Fullbringer
Fullbringer
Konoe Karen

nő
Gemini Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 38
Tartózkodási hely : Karakura város
Registration date : 2011. Jul. 23.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Bár tulaj; Szabadúszó feltaláló
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te13600/15000Game mode: Insane 29y5sib  (13600/15000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptySzomb. Május 10, 2014 2:39 am

Az mocsadék, aki ezt játszotta velem nagyon feldühített. Hogy férjhez mennyek?! Halál rá! A kezeim közt akartam szorongatni a nyakát. Ám ez az érzés valahogy hamar elpárolgott mikor a két ismeretlen egyén mellé kerültem egy kis szobában. Mindkettejük lélekenergiája különleges volt. Sőt ez egyikük egy fajtám béli cuki kiscsaj volt, kikerülve a rémálomból hamar megközelítettem.
- Ehhh… örült… – nem tagadom, néha talán úgy tűnhetek, mint aki megzakkant, főleg mikor török zúzok dühömben, de így ismeretlenül ez eléggé szíven ütött. De szerencsére az ebből fakadó lehangoltságom nem tartott sokáig, figyelmem ugyan is meglepő módon a teremben tartózkodó férfira terelődött. Na, ne tessék rosszra gondolni, az egyedüli, ami felkeltette az érdeklődésem az irányába az a szokatlan lélekenergiája, amihez hasonlót életem során még nem éreztem.
- Quincy… áh, értem… – még sosem hallottam róluk, ezért természetes hogy nagyon érdekelt, hogy mire is képes, de a helyzetünket tekintetbe véve sajnos nem engedhettem, hogy a kíváncsiságom még jobban eluralkodjék. Az viszont biztos volt, hogy miután elintéztük ennek az ostoba játéknak a kitalálóját első dolgom lesz felkutatni egy ilyen quincy-t a városban.
- Hai-hai… – s passzoltam át a férfinek az öngyújtót és a cigarettát majd miután, visszakaptam én is rágyújtottam, miközben nekidőltem a szoba egyik falának.
Rövidesen újabb tagok érkeztek. Szám szerint három… és közüllük egy mit ad isten egy újabb quincy.
~ Egyből kettő is?!... Hát ez mesés! Ezek szerint nem lesz nehéz, majd Karakurában találnom egyet… A hosszantartó kergézés úgy is olyan macerás és hamar felidegesít.~ jegyeztem meg magamnak a gondolataimban, miközben mosolyogva intettem az érkezőknek.
- Heee~… virtuális? Ez érdekesnek hangzik… – feleltem ugyan csak mosolyogva. Egy virtuális világba, hús vér élőlényeket bezárni. Ez is nagyon érdekes képességnek tűnt, és habár a használóját már kezdettől, fogva nem kedveltem, a képességét viszont annál inkább. Ezt az egész utállak dolgot, ráadásul a nemsokára beérkezett telefonhívás is megerősítette. A peircinges quincy-hez hasonlóan ez a ˝tesztalany˝ megfogalmazás nekem sem tetszett. Eléggé idegesítő volt…
~ Még hogy tesztalany… na, majd csak kapjam a kezem közé… na, majd ha én zárom a kalitkámba, meglátjuk azt túl éli e…~ – haraptam rá a füstölgő rúd végére, miközben az ujjaim ökölbe szorultak és egyenest a falnak csapódtak.
Az ajtó mely megjelent, nem igazán keltette fel a figyelmem mind addig míg Shinobu ki nem nyitotta. Meglepődve vettem észre, hogy elsötétült a világ előttem.
~ Mi a…?~ kapkodtam a fejem jobbra-ballra. A sötétség, ahogy jött úgy tova is tűnt, mi pedig egy új helyen voltunk. Versenyautók és…
- Vááá… mi a fene? – tekintettem magamra. Az öltözékem teljesen megváltozott, hadár a változás nem is volt olyan rossz sőt… - Hooo… ez egész csini… még Christinának is tetszene… oh, de még mennyire…
A többiekre nézve azonban, jobbnak láttam eltakarni a vigyorgó ajkaim és visszafogni a nevetésem, jó néhányuk ugyan is elég röhejesen nézett ki, főleg azzal a csavarkulccsal a kezében.
- Cho… chotto~ – álltam értetlenül a jármű előtt, ahogy a Shinobu-chan és a quincy férfi is elhúzta. - Remélhetőleg…?
- Áh, mooo~… hogy a fenébe indít? Talán ez… – ültem be a gépezetbe majd átvizsgálva végül benyomtam a műszerfalon éktelenkedő gombot. Az versenyjármű ekkor nagy sebességgel indult meg, melyre még egy hangos sikollyal is rásegítettem. Még az életben nem vezettem semmiféle kocsit, főleg nem olyat, ami olyan gyorsan ment, egy totál nem egyenes pályán. Így aztán görcsösen szorongatva a kormányt, amit egyszer-egyszer idegesen forgattam el majd vissza. Lassan azonban azt vettem észre hogy kezdem élvezni a dolgot, habár csak puszta mázlinak köszönhettem, hogy nem sültem ropogósra, vagy ép zuhantam egy lyukba és akkor még a pálya vége elég messze volt.

Vissza az elejére Go down
http://yuri-4-ever.gportal.hu
Miyake Diran
Ember
Ember
Miyake Diran

Aries Dog
Hozzászólások száma : 36
Age : 41
Registration date : 2010. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ügyeletes vérnyom-elrendeződés elemző, sorozatgyilkos szépfiú
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Game mode: Insane Cl0te7000/12000Game mode: Insane 29y5sib  (7000/12000)

Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane EmptyPént. Május 30, 2014 4:52 am

Ismeretlenek. Illetve nem teljesen. Egyetlen személy van, aki talán még ismerősnek is tűnhet, hiszen ha az emlékezetem nem csal, az apja a főnököm. Ezt elszúrtam. Hihetetlenül elszúrtam. Ha látott mindent, amit a szimulátorban tettünk, és azt is, hogy milyen módszerekkel szabadultunk ki, akkor nekem végem. Pláne, ha elmondja az apjának is. Voltam annyira ostoba, hogy körbe mutogattam a bennem lévő sötét szörnyeteget. Ennyit a titkaimról. Bár jobban belegondolva, mit mondhatna neki? Az apja minden bizonnyal nem tud erről az egészről. Arról, hogy a lánya különleges. Ki hinne neki, ha elmondaná, hogy hidegvérrel megöltem egy nőt, aki mellesleg nem is volt igazi. Körbe röhögnék. Még én is. Nincs olyan ember, aki legalább egy gyilkolászós játékkal ne játszott volna élete során...
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben várakoztunk a többiekre. Mert bizony, voltak többiek is, hiszen nem csak mi hárman estünk bele ebbe az igencsak tetszetős csapdába. Attól, hogy én voltam az egyetlen, aki ilyen brutális módon szabadította ki magát, kicsit kellemetlenül éreztem magam, de csak nem lesz belőle probléma. Remélem. Nagyon remélem. Máskülönben igencsak sok dolgom lesz feltakarítani magam után. Igen, önostorozom magam az ostobaságom miatt. Még mindig nem hiszem el, hogy ennyire figyelmetlen voltam. Elpuhultam.
Hirtelen egy furcsa hang jut el a fülembe. Valami hangszóróból szólhat, hiszen rajtunk kívül senki más nincs a teremben. Az lehet, aki minket ide küldött. Pontosabban inkább a játékba. Észre vehette, hogy valami nem úgy megy, ahogy azt ő szeretné, és most mérges. Szavaiból azt veszem észre, hogy talán játszani, szórakozni akarhat velünk. Mondhatom, én is szívesen játszanék vele egy elszigetelt, lefóliázott, tiszta szobában. Persze feltehetőleg azt csak én élvezném. Ugyan úgy, mint ahogy most ő élvezi a mi kínzásunkat. Szívesen találkoznék vele, s megmutatnám számára a legmulatságosabb, legcsodálatosabb dolgot széles e világban.
Többiekhez hasonlóan én is kíváncsian várom a fejeményeket, amivel az újonnan megjelenő ajtó kecsegtet. Minden porcikám bizsereg az izgatottságtól. Az ajtót kinyitva hatalmas adattömeg áramlik be a szobába, ami minket is körbe vesz, akár csak a sötétség. A kedvencem. A sötétség az én igazi lakhelyem. A váram, ahol igazán önmagam lehetek. Ám nem sokáig érezhetem magam otthon, hiszen egy újabb helyre csöppenünk. Vajon végre egy nekem tetsző játék helyszínére kerülünk, avagy megint gúnyos tréfát űz majd velünk “elrablónk”. Azonban csalódnom kell. Ellenfelünk igen gyerekes, vagy épp számunkra túlságosan is fennkölt humorrar rendelkezik, hiszen ismét valamiféle videójátékba kerülünk. Valami igen gyerekes videójátékba. Magamon végig nézve már szinte meg se lepődök azon, hogy egy citromsárga patkánynak öltöztettek. Bár… meg tudok én egyáltalán lepődni? Hiszen elvégre érzelmeim nem nagyon akadnak, csupán megjátszom őket. Mellesleg elég hitelesen. Eddig még mindenkinél bevált a színjátékom.
- Amíg nem zavar a dolgomban, addig nem érdekel. Legalább a testem minden részét fedi. - sandítok azokra az áldozatokra, akik hiányosabb öltözetet kaptak, válaszként megmentőnk kérdésére. Természetesen a hölgyekre gondoltam, akik egész mutatósakra sikerültek a jelmezükben. Az, hogy hogyan néznek ki, viszont cseppet sem zavar jelen pillantban. Az a fontos, hogy kijussak innen, és elintézzem azt, aki ezt a csúnya tréfát elköveti velünk. Abban biztos lehet, hogy én jól fogok szórakozni, miközben szerszámaim egyikével felhasítom a torkát.
Az legközelebb lévő járműbe préselem magam, majd meg is indul a játék. Shinobu információi alapján rengeteg csapdára kell figyelni, és rengeteg lehetséges ellenfélre. A gázba beletaposva próbálom lehagyni társaimat, miközben a gombákat, teknős-kacsákat, és a megnyíló lyukakat kerülgetem. Nem egy egyszerű játék, az biztos. Ez azonban nem fog hátráltatni, hogy elérjem a célom.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Game mode: Insane _
TémanyitásTárgy: Re: Game mode: Insane   Game mode: Insane Empty

Vissza az elejére Go down
 

Game mode: Insane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában-