HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Halálisten, de akkor miért halandó?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lucas Miridien
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Hozzászólások száma : 11
Registration date : 2012. Dec. 02.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Insignis Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
7200/15000  (7200/15000)

TémanyitásTéma: Halálisten, de akkor miért halandó?    Szer. Dec. 05, 2012 10:40 pm

Milyen különös dolgok vannak a Nap alatt. Kezdjük mindjárt azon érdekességgel, amit tapasztaltam. Karakurában időnként lelkek rohangálnak, csak úgy, amíg egy lidérc fel nem falja őket, vagy még jobb, amíg rá nem akadok egyre. Olyan érdekesek azok, amelyek egy adott épülethez vagy helyhez vannak láncolva. Muris az agyukat csesztetni, dühíteni őket. Legújabb szórakozásom is ez volt, a karakurai vasútállomáson ragadt egy ilyen lélek. A jövőben már felszívta volna magába valamelyik démon vagy tudom is én, miféle borzalom történt volna vele. Így viszont, csak én húzom az agyát, vicces hallgatni, ahogy próbálkozik. Még az állomástól sem tud elszakadni. Aztán olyas valami történik, amire nem számítottam. Megjelenik egy fekete ruhás alak, csak úgy pusztán a semmiből és a kardjával homlokon csapja a lelket, akivel éppen szórakozni támadt kedvem, majd egyszerűen menne is tovább. Na persze, meg ahogyan a kisnyúl megálmodta. Hogy gondolja, hogy csak úgy lenyúlja a játszópajtásom? Az egyenruhás alak után lépek és a puszta hecc kedvéért Ecstasyval utána csapok. Hoppá... most komolyan micsoda alak már az ilyen, lenyúlja a játszópajtim, de arra nem figyel, hogy valaki hátba támadja. Igen csúnya sebet ejtettem az illető hátán és most előttem fetreng a földön. Fölé állok és lenézek rá.
- Te meg ki vagy?
Vértől bugyborékolva közli, a nevét, valamint azt, hogy ő egy shinigami. Shinigami? Ez? Ilyen könnyedén beadja a kulcsot, hát ez elég szánalmas. Ő nevezi magát még katonának?
- Állj fel katona. A gyengeség nem megtűrhető egy sereg soraiban. Nem tudsz felállni, hát milyen katona vagy?
Kérdezem tőle, majd acélbetétes bakancsommal rálépek a nyakára. No nem úgy, hogy megfulladjon, abban nincsen semmi szórakozás. Éppen csak annyira, hogy ne kapjon rendesen levegőt és elkezdjen rettegni a közelgő haláltól.
- Tudod, igazán kedvelem az ilyesmit. A gyengék kipurgálása a sorainkból, egykor a feladatom volt. Te ugyan nem tartozol a sorainkhoz, így meg kellene öljelek. De tudod mit? Megengedem neked, hogy betekintést nyerj, mit jelent erős katonának lenni.
Azzal lehajolok a súlyosan sérült férfi mellé és hüvelykujjamat a homlokára helyezem. Ezzel aktiválva a Lélekkorbács nevű képességemet és szegény shinigami elé tárni a legborzasztóbb eseményeket, amelyeket halandó képes felfogni ép ésszel. Hát úgy tűnik nem tetszik neki, amit lát, mert visítozni és vergődni kezd, amitől csak jobban vérzik és még jobban fáj minden tagja. Legalábbis remélem, hogy nem az élvezettől vonaglik. Ekkor azonban valami különösen dologra leszek szemfüles. Határozottan nem csak a pajtim és én vagyunk jelen. Pedig jelen pillanatban elég kihalt ez a vasútállomás. Balra nézve egy másik shinigami szerűséget is megpillantok. A lábam alatt vonagló társa tovább nyüszög és vonaglik. Leveszem az ujjamat a homlokáról és felegyenesedek. Majd miután az újonnan felbukkant shinire pillantok megkérdezem tőle.
- Na nézzenek oda, micsoda egy áhítatos nap. Egy napon két istenivadék is felüti a fejét. Ugye nem akarsz belekeveredni?
Kérdezem tőle olyan hangom, amivel azt próbálom a tudtára hozni, hogy maradjon csak ki az egészből. felőlem végignézheti, ha szereti az ilyesmit. Amennyiben beleszól a dolgomba, akkor kénytelen leszek komolyabb eszközökhöz folyamodni. Mint amilyen a bal kezemen látható Négyek Ökle. Ecstasyt is illő lenne lassan megetetni. Biztosan unatkozik. Szóval tovább folytatom a lábaim alatt vergődő sötét egyenruhás fickó szórakoztatását. Könnyedén visszahelyezem a homlokára a hüvelykujjamat. Szerencsétlen pára vergődése tovább folytatódik, pedig én határozottan úgy emlékszem, hogy kellemes emlékeim voltak. Legalábbis élveztem, amit csináltam, ahogyan most is. A gyengéknek pusztulniuk kell.Lássuk be én csak jót teszek eme shini osztagával. Kipurgálom soraikból a gyengéket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 129
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8200/15000  (8200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Hétf. Dec. 10, 2012 3:10 am

Meglepetten fogadom a fekete pillangót, mely sürgős címszóval ellátott üzenettel reppen elém. Államat vakargatva hallgatom végig a rendkívül fontos szöveget, s elmerengek azon, mégis miért pont eme egységből választott ki egyszemélyes felmentő sereget pár tiszt hirtelen eltűnéséért a vezetőség. Nem jelentkeztek oké, de mi van akkor, hogyha csak a vétel rossz, hm? Legközelebb mi lesz, riadoztatják a Gotei 13 összes kapitányát vagy mi? Ja, igaz is, előbb a hadnagyokat, csak utána a haorisokat, logikus.
Felsóhajtok, majd miután felöltöttem magamra az egyenruhámat, a megszokott módon a derekamra, vízszintesen rögzítettem Senichiyát, hogy minden eshetőségre számítva térhessek át az Emberek Világába, hogy felkeressem a tiszteket, kik újfent úgy gondolták, hogy a lejelentkezés luxus a felsőbb köröknek. Csak tudnám, milyen lényeges ügyben is járnak el, amiért ilyen fontos a hollétük. ._.
Felsóhajtok, majd az áttértem az Ichibantai barakkjaiba, ahova mennem kellett a pille üzenete szerint, hogy a megfelelő koordinátákra tudjanak átküldeni a dangaion vezető úton keresztül, ahol az utolsó értesítést kapták a tisztektől. S midőn meglepő Rolling Eyes, hogy nem láttak el több információval sem a lepke által megadottakon kívül, hanem békésen hagytak az ügyet illetően a homályban tapogatózni.
A dangai némileg késő esti órát, s egy kihaltnak tűnő városrészlet egyik útszakaszát tárta elém. Kérdőn hordoztam végig tekintetemet a helyszínen, ahogy kilépek az emberek lakta környezetbe, majd nem teketóriázva túl soká, lehunyt szemmel koncentráltam a környéken lévő halálistenek reiatsujának az érzékelésére. Amennyiben még a közelben vannak, ily módon megtalálhatom őket, lehetőleg elég hamar. Ez ügyben sejtelmem be is bizonyosodott pár perc múltán, amint halvány shinigami jelentétet érzékeltem nem messze magamtól.
Villámtánccal gyorsítottam a sebességemen, miközben elindultam abba az irányba, mintha csak attól féltem volna, hogy nyomukat vesztem mire odaérek. Bár ez lehetetlenségnek bizonyult, mégis csak engem, a nagy Ryouichit küldték utánuk. Cool
Utam egy kihalt vonatállomásra vezetett, s a helyzet cseppet sem volt kecsegtető, mi elém tárult. Mint csak egy rossz tragédia úgy kínozta egy nagy melák a halálisten társamat, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb módja. Komor pillantással illetem válasz gyanánt kérdését, amiért az egész szituáció teljesen felkavarja lelkemet és azon régi eseményt látom felvillanni magam előtt, mit annyira szeretnék elfeledni. Ökölbeszorított kézzel igyekszek nyugalmat erőltetni magamra, hogy ne elhamarkodottan cselekedjek, de a halálisten fájdalommal teli üvöltése, mely bezengi a kihalt környéket, elmémbe is beleivódik. Egyszerűen azon kapom magamat, hogy eszem helyett szívem szerint cselekszem, feltehetőleg rosszul állva a dolgokhoz. Elhamarkodottan, ami az én álmaimnak teljesen ellentmondanak. De képtelen vagyok mindezt elereszteni fülem mellett és hátat fordítani saját társaimnak!
- Bocs, de nem hagytál lehetőséget arra, hogy ne keveredjek bele a „játékodba”. Esküm kötelez, és emiatt ez az ’istenivadék’ most elintéz téged. Fordulj fel, te nyavalyás sarlatán! – köpöm neki a szavakat, mindeközben alap karate pózba felállva előtte. Kimérten fürkészem az illetőt, egy védtelen pontot keresve testén, melyet megcélozhatok, amennyiben nem hagyja félbe társam kínzását. Nem tudom ki ő, mi ő, lélekenergiája nem hasonlít lidércére vagy fejlettebb verziójukra. Fogalmam sincs, mivel állok szemben. Azonban az ügy további kérdéseket is felvett bennem, hova lett a többi halálisten, akiknek a keresésére úgyszólván indulnom kellett? Merem remélni, hogy nem késve érkeztem, hogy csak ő maradt meg a csapatból, mert az végzetes hiba a fickótól és sajnos meg kell torolnom.

______________


P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Miridien
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Hozzászólások száma : 11
Registration date : 2012. Dec. 02.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Insignis Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
7200/15000  (7200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Hétf. Dec. 10, 2012 4:07 am

Az újonnan felbukkant istenivadék elég goromba módon közli velem, hogy szándékában áll elpusztítani. Fejemet oldalra döntöm, ahogy a szenvedő társáról felpillantok. Hüvelykujjamat leveszem a szenvedő fél homlokáról és és szélesen elmosolyodom. Mielőtt megszólalnék, egyszerűen felállok és előhúzom a hüvelyéből Ecstasyt. Ha egy pici esze is van az istenivadéknak, azonnal rájön, hogy karddal nem stimmel valamit. Hasonló az ő zanpakutojukhoz. A különbség az, hogy egy nagyon öreg démonhölgy esszenciája nyugszik eme pengében. Akit szándékomban áll felébreszteni. Erre pedig a legjobb módszer, ha vérrel itatom és lélekkel etetem.
- Igen komoly szándékról tettél tanúbizonyságot, istenivadék. Kihívásodra méltó módon szándékozom felelni.
Erősen olyan érzésem van, hogy kötődik valamilyen szinten az előttem fekvőhöz. Talán csak a bajtársa. Az ellenfél lelki megnyomorítása azonban bevált szokás volt nálunk. Erre pedig jelenleg az a legjobb módszer, ha kivégezzük azt, aki iránt aggódik. Ezzel haragot, fájdalmat és szenvedést plántálhatunk a lelkébe. Közelebb sodorva őt a káosz isteneihez, hogy lelkük megvilágosodjon és elfogadják az isteni ajándékot.
- Vért a vér Istenének!
Jelentem ki határozottan és az előttem vonagló halálistent Ecstasyval torkon szúrom. Lassú halál, de Khorne szereti a vérontást. Khorne, talán, majd kedvezőn pillant eme csatára. Minél több vér folyik, ő annál boldogabb, lényegtelen számára, hogy kié az a vér. Fegyveremet megforgatom a kezemben és felkészülök az összecsapásra.
- Ő volt az első istenivadék, akit kivégeztem. Szeretnél második lenni?
A kérdésem után rohamtempóban megindulok az ellenfelem felé, hogy Ecstasyval egy fentről lefelé ívelő csapással indítsak. Balomat eközben nagyjából, annyira emelem fel, hogy amennyiben a balomra indítana ellentámadást, úgy a Négyek öklével legyen lehetőségem hárítani. Sajnos elég nehéz használni eme ereklyét, de ha visszarázódok, akkor nem lesz ellenfelem. Amikor lesújtok kardommal és feltételezem, hogy eltalálom, elkiáltom magam.
- Kiteregetem a beleidet, nem vagyok sarlatán! Az Ezer Gyermek Rendház, 5. századának vagyok az első számú varázslója. A nevem, Lucas Miridien.
Mutatkozom be, elvégre illendő a másik fél számára közölni, hogy ki fogja az Immatérium poklára küldeni, hogy Shaalensh egy démonhölgye játszadozzon a lelkével, örökkön örökké és még azon is túl. Igen kedves jövőt szánok eme istenivadéknak, úgy tervezem, hogy általa fogom felébreszteni Ecstasy-t. Biztosan nyűgös már az a szajha, hogy olyan régen kortyolt vért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 129
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8200/15000  (8200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Hétf. Dec. 10, 2012 6:59 am

Meredten figyelem a fickót; legalább egyvalamit elértem, sikerült felkeltenem figyelmét, már ez is valami! Azonban némi meglepettség csillan szememben, ahogy meglátom fegyvert, melyet magához vett. Olyan, mint egy zanpakuto, de hát csak rá kell nézni, leír róla, hogy semmi köze a halálistenekhez! De akkor mi lehet? Arrancar biztos nem, azok a fehér stylet preferálják, a fickó meg sötét, mint a feketelyuk.
~ Ugyan öcsi, nem kell méltónak lenned… szeretem, ha az ellenfeleim botor módon elfelejtenek mindent beleadni egy harcba, az úgy sokkal szórakoztatóbb! ~
Gondolataimat elhessegetvén, alapállásomat megtartva indultam meg oldalirányba, mint holmi sas körözve a zsákmánya felett. Pontot kutattam testén, melyet védtelenül hagy és remek célpontnak minősül első ütésemhez úgy, hogy nem esik baja halálisten társamnak. Láttam már elég shinigamit meghalni és nem szeretném, ha az idegen gyarapítaná ezt a számot.
- „Vért a vér Istenének”?! – ismétlem el a hallottakat, megtorpanva oldal irányba való menetelésemben. Elmém egy pillanatra megszűnik, mintha csak kikapcsolnák addig, míg lelki szemeim előtt felkúszik az a vérrel áztatott kép a múltamból… ahol a legjobb barátom a karjaim között hunyt el. NEM! Nem hagyhatom, hogy ilyen emlékek ködösítsék el tisztánlátásomat! Immáron a Nibantaiban szolgálok, a Névtelen egység tagjaként, ha itt megbukom, az osztagba tartozásomhoz való rátermettségemet veszítem el!
Ahogy a lelkem meginog, a külvilágban is majdnem elvesztem hidegvéremet. Ilyenkor áldom egyenruhám felépítését, hogy arcom némileg takarva van, s csak szememet látni. Bár abból sem vagyok képes elrejteni a fellángoló gyűlöletet, melyet a sarlatán cselekedete szít bennem.
- Pff… attól is ezt kérdezted, akit az előbb megöltél? Mert akkor tudod a válaszomat! – vagyis, egyszerűen és határozottan kimondott nem. Sültbolondnak néz ez teljesen?!
Az, hogy ily’ hirtelen elkapott a hév meg is lett az ára. Késve vettem tudomásul, hogy az anonim idegen már támadásba is lendült. Homlokráncolva a felpörgetett eseményekre igyekeztem meg jobb oldalra 180°-os félkört leírva, félretáncolva kitérni a karddal mért csapásától, mely így bal vállamtól, majdnem egészen a jobb lapockám aljáig felsértette hátamat a pengéje. A fájdalommal nem törődve kihasználtam, hogy mozgásban vagyok, s elvetődve balirányba egy tigrisugrással igyekszem meg holdpontján meglepni.
A bukfencből kézenállást veszek fel, hogy egy rúgást mérhessek a fickó irányába kinyújtott jobb lábammal. A magasságbeli különbség okán valahol deréktájon érheti a csapásom, amennyiben nem neszeli meg előre tervemet.
- Persze, persze, én meg a Gotei 13 őrosztagának, a Nibantai századának vagyok a tagja, ráadásul Shihouin vagyok! Ja, hopsz, hiszen ez igaz is… Rolling Eyes – hagyja el ajkamat egy kisebb kárörvendő kacaj. A francba, fáj a hátam, ez egyszerűen elviselhetetlen, pedig Shizukától nagyobbakat kaptam annakidején! Azt hiszem, mellőznöm kellene most a poénokat, míg nem intézzük el ezt az ügyet egyszer, s mindenkorra. Fogalmam sincs mi ő, de már a kíváncsiság fúrja az oldalamat, hazudott e vajon, amikor arról beszélt, hogy ez a halálisten volt az első áldozata? Ehh… nem szeretek ilyen álvarázslókkal dumcsizni, mégis honnan tudhatnám, hogy mikor szól igazat?

______________


P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Miridien
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Hozzászólások száma : 11
Registration date : 2012. Dec. 02.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Insignis Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
7200/15000  (7200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Pént. Dec. 14, 2012 5:20 am

- Miért kérdeztem volna tőle bármit is? Szó nélkül elvette a szórakozásomat és utána hátat fordított nekem. Az istenivadékot, a gőg vitte a bukás útjára.
Fejtem ki ama álláspontomat, hogy amennyiben lett volna annyi esze, hogy nem fordít nekem hátat és talán sejteni próbálja, hogy látom, akkor most nem lennénk itt, ebben a helyzetben. Ugyanakkor gyengének bizonyult, így kénytelen voltam átszúrni a nyakát. Jó áldozat volt, egy isteni származásúnak titulált valakinek a vére, olyan felajánlás a káosz isteneknek, amelyet szívesen fogadnak. Támadásom elől, ügyesen próbál kitérni, ugyanakkor elszámolja magát és ennek köszönhetően sikerül egy fájdalmasnak tűnő vágást ejtenem a hátán. A küzdőstílusa hasonlít egy Elda Sikoltó Boszorka harcstílusához. Ők is hasonló kitérő manővereket használnak és többnyire a közelharcban jeleskednek. Mekkora szerencse, hogy még én sem vagyok annyira béna a harcban. Ennek ellenére hiába figyelek, ellenfelem zseniális és bravúros kontrával vág vissza és eltalálja a hasamat. A kifejtett erőtől és a hirtelen jött rúgástól hátra kell lépne kettőt. A fájdalmon kívül, szerencsére komolyabb sérülést nem okoz, de azért fájdalmas egy rúgás volt. Horus Szeme szerencsére segített azért abban, hogy ne tudja kipréselni belőlem a levegőt a rúgásával.
- Muhahahahaha!
Kacagok fel a fájdalomra, amely átjárja a testem, de leginkább a hasamnál érzem a lüktetést. Még megpróbálom elkapni ellenfelem lábát a Négyek öklével, de szerencséjére túl lassú vagyok még vele ahhoz, hogy megtudjam ragadni a lábát. Pedig akkor megszorongattam volna egy kicsit. Így azonban egy csöppet elvétettem balommal. Szavaira, csak bólogatok.
- Nocsak, legalább ismeretes a sereg, amelynek jót teszek azzal, hogy kipurgálom soraiból az olyan puhány alakokat, mint te.
Utána ledobom magamról felsőmet, hogy láthassa Horus Szemét. A vöröslő szem, amely a mellvértem közepén foglal helyet, időnként vonaglik, pislog, nézelődik. Abban reménykedem, hogy ilyen páncélt még nem láthatott és talán lesz pár pillanatnyi előnyöm, amíg elcsodálkozik, hogy Ecstasyval egy újabb csapást mérhessek rá. Akár sikerül pár pillanat előnyt szereznem magamnak, akár nem egy erőteljesebb ugrással termek mellette és a Négyek öklével próbálom megütni. Az acélkarmokkal szeretném végig szántani a mellkasát, egy fentről lefelé és jobbról balra irányuló csapással. A tervem az, hogy a találattól függetlenül, támadok Ecstasyval is. Az irány hasonló, a különbség az lehet, hogy amennyiben sikerül eltalálnom úgy az őt elöntő élvezet és gyönyör érzet adhat újabb pillanatnyi előnyöket arra, hogy kardommal komolyabban megsebesítsem. Legalábbis remélem, hogy eltalálom ellenfelemet. Látom, hogy van nála is kard, amit egyelőre nem használ. talán jobb is, amíg nem veszi elő. Addig én úgyis előnyben vagyok vele szemben. ^^ Akár sikeres a támadásom, akár nem, megszólalok.
- Táncoslábú Istenivadék, mégis kik azok a Shihouinok? Valami elit egység?
Kérdezem tőle, miközben kihúzom magam, hogy magasságomat kihasználva, még félelmetesebbnek tűnjek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 129
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8200/15000  (8200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Szomb. Dec. 15, 2012 1:17 am

Lesújtó pillantással illetem sarlatán uraságot, ki igencsak nagyra tartja magát. Vissza kellene vennie, ez itt nem béna szappanopera a TV-ből, ez a valóvilág, ahol nem feltétlen végeznek ki egy véletlen kimondott szó, vagy tett miatt. :/ Különben is, mi ő? A helyi lélekrendőrség, hogy így ítélkezik a halálistenek felett?
- Biztos lehetsz benne, hogy nem fordított volna hátat neked, ha tudja, hogy látod! – közlöm neki a tényeket, hogy ne tudatlanul érje elkövetkező támadásaim. Hogyha az erőszak helyett a békés utat választotta volna, akkor nem került volna ilyen helyzetbe, hogy kötelező jelleggel likvidáljam a Gotei 13 ellen ellenséges fellépést tevő személyét, vagy ejtsem fogságba, hogy aztán, mint a „fajunk ellen veszélyes bűnt elkövető” – címszóval ítélkezzen felette Sereteiben a vezetőség. Neutral
Rúgásom utáni hahotája során húzom vissza lábamat, mellyel a rúgást mértem rá, ezután hátra bukfenccel kerültem távolabb tőle, majd egy felfelé irányuló ugrással álltam talpra pár lépésnyire tőle, majd távolodtam még távolabb pár hátrafelé szökkenéssel mellőle. Terpeszállásban álltam meg végül nagyjából két méteres távolságra személyétől, rogyasztott térdekkel. Jobbom volt hátul, lábfejem kifelé nézett, míg ballábfejem egyenesen előre a sarlatán irányába. Törzsem oldalra, jobb irányba fordítottam, vállaim voltak kicsit átlósan elmozdulva, bal karom könyöknél meg volt hajlítva, alkarom felfelé, az ég felé tartottam, nyújtott tenyérrel, míg jobb karom is szintén könyöknél meghajlítva, s alkaromat kicsit lefelé fordítva mellkasom előtt volt, tenyerem nyitva, ujjaim karomszerűen behajlítva, mintha csak egy nagy tigris támadó mancsa lenne. Fejemet is egyenesen az álvarázsló irányába fordítottam, fehér fogaimat megvillantva felé, mérgesen vicsorogva rá.
- Sajnálom, azonban el kell, hogy szomorítsalak, Óz a nagy béna varázsló! De nem éppen puhány alakkal futottál most össze. – felkészülten várom következő lépését, legalábbis azt hiszem, hogy fel vagyok készülve, mert rá kell jönnöm, ez a fickó még rengeteg meglepetést tartogathat, mert tuti, hogy nem ez a harmadik szem volt nála az aduász! ._.”
Döbbenten nézek az önálló életet élő, mellkasán elhelyezkedő szemre. Mégis mi ez a fickó?! Mert most már bizonyos, hogy nem valami lidérc alfaj. Ha csak nem modernizálták magukat annyira, hogy több szemmel felszerelve magukat, nagyobb ügyességre tegyenek szert egy küzdelem folyamán.
- Mi a fene vagy te? – szökik ki számon a gondolataimat megformáló kérdés a meghökkenés hatására. Azonban hamar össze kell szednem magamat, ugyanis ellenfelem nyomban támadásba lendült és nem kívánom megtapasztalni azt a szenvedést, amiben társam is a végét lelte. Az álvarázsló öklét, a karmokat formáló jobb kezem előrenyújtásával, ökölbeszorított tenyerére fonom rá, hogy ütésének lendületét megállítsam. Bár ennek okán apró centiket csúszok hátrább, de ez nem szakítja félbe mozdulatsoromat, elég stabil állást vettem fel ahhoz, hogy ne veszítsem el emiatt az egyensúlyomat. A másik karomat használtam támadásra – legalábbis kíséreltem meg –, az ütésre használt karját a könyökhajlatánál ragadtam meg, hogy a két kezemmel, mellyel lefogtam most támadó kezét, azt egy csavarással törjem ki a helyéről. De tervem meghiúsulni látszott a számomra váratlanul ért lépése okán. A fegyver, mellyel az imént is támadott és megsebesített, amellyel megölte a shinigamit, most felém irányította egy, az öklével mért hasonló csapással. Jobbomat időben el tudtam kapni a fegyver útjából, mielőtt mínusz egy alkarral kellene szembenéznem a sarlatánnal, de így mellkasomat szántotta fel egy vágással. A fájdalomtól megszédültem, azonban semmiképpen sem kívántam még egyszer megtapasztalni a fegyver újabb csapását, bal kezemmel elengedtem karját, jobbomat pedig fegyverforgató kezére érintettem és hangosan elmondva a „Bakudou 09.: Geki” – technika parancsszavát. Apró reiatsu lökettel irányítottam felé a kidout, amelyet, ha sikerült bevetnem vörös fény kezdi beborítani egész valóját, ami pár pillanatra megbénítja minden mozdítható porcikáját. Mindezt azért, hogy a jobb irányba való lendületes vetülésem során ne érjen újabb támadás. Bár tudom, ha nem értem el hatásos sikereket, akkor valószínűleg most bal oldalam bármely pontja komoly célpont lehetett a fegyvere számára, ha nem sikerült időben lendülnöm, hogy kitérjek csapása elől.
Az oldalra való kivetülésből két tigris bukfenccet ültettem bele, hogy az utolsónál talpra álljak és egy fordulattal felé forduljak, gondolkodás nélkül, védelmi állást felvéve. Talpra állásom során tenyeremet a mellkasomon lévő sebhez érintem, nem éppen apró vágás, sajnos mélyebb a seb egy karcolásnál. Véráztatta ruhámra fintorogva ejtek apró szitkokat, majd a „mágusra” nézek.
- Nem tudod kik azok a Shihouinok? Höh… mifelénk azok nagyszerű nemesek, ostoba sarlatán! – húzom ki magamat, mely felelőtlen mozdulatnak minősült a két sebbel magamon. Mellkasomnál és hátamnál is húzódott a bőr, melyet felszakított azzal a fegyverrel. Tudnám, ha varázsló, akkor mi a fenének karddal és pusztakézzel támad? Tudtommal az ő fajtája talárt viselnek és varázspálcával szórják az ártó igéiket! >.>”
- Igazából jól megleptél öregem, semmi „Avadakadavra” vagy „Huss és pöcc”! Biztos, hogy varázsló vagy? – homlokráncolva teszem fel neki a költői kérdést, hogy míg a válasz megadásával van elfoglalva egy meglepetés támadást indítsak felé, mielőtt békává változtatna. Rolling Eyes
Futva indulok meg felé, halkan, de érthetően elmotyogva a „Bakudou 12.: Fushibi” – kidou nevű technikát, hogy a cirkuszba illő akrobata mutatványom során kifüggeszthessem a láthatatlan mágiahálót. Miután ezt megtettem úgy kísérlem csapdába ejteni, hogy míg felé futok, hirtelenjében helyzetet változtatok és az állomás tetőrészére felugorva szaladok tovább, aztán egy kisebb tereptárgyra szökkenek le, hogy onnan hátába kerülve rugaszkodjak fel, ahol gyors pörgésbe kezdek, majd ezt a lendületet felhasználva kísérlem megrúgni a sarlatánt hátulról a Kuchinuki, vagyis a Dugóhúzó nevezetű praktikus technikával. Ezzel egyenesen a most kiveszített mágia csapdába lökve, ami ha hozzáragad, megbéníthatja a mozgását, ha így történik, bár bízom benne, hogy sikerrel járok, bár a bukás is benne van a pakliban… előtte termek és egy félfordulattal véve lendületet mérek rúgást egyenest a mellkasán ide – oda nézelődő szembe, annak reményében, ha azt hatástalanítom, helyzeti előnybe kerülök.

______________


P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Miridien
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Hozzászólások száma : 11
Registration date : 2012. Dec. 02.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Insignis Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
7200/15000  (7200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Szomb. Dec. 15, 2012 3:12 am

Újabb kéjes kacagás hagyja el számat, amikor sikerül megvágnom kardommal ellenfelemet. Élvezettel hallom a vér halk sercegését, ahogyan kifröccsen a pengém nyomán. Milyen csodálatos hang, szint zene füleimnek. Mégis csak sikerült meglepetést okoznom neki a Szemmel. Szegény, ha tudná, hogy ez csak arra van, hogy páncélom ellenálló legyen az istenivadékok támadásainak is. Az egyszerű halandók pedig azt se látják, hogy ki-mi vagyok. Kérdésére elröhögöm magamat. ^^ Ez annyira vicces, pedig most mondtam neki az előbb, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Szegénykém, milyen ostoba, hogy még az információkat sem tudja kiszűrni. Kezdek rájönni, hogy ez egy igen ostoba istenivadék. Mondjuk tény és való, hogy a varázslata lebénított és csak pillanatokkal később volt alkalmam megtörni, amikor már ügyesen elosont a támadási körömből. Ügyes, kimondottan szépen mozog. Nehogy levágjam a lábát, mert olyan sokat szökdécsel.
- Nemesek lennétek? Hmm, ez érdekes információ. Hasznos lesz megjegyeznem.
Válaszolom, majd a következő kérdésére csak elröhögöm magamat. Micsoda ostobaságokat kérdez. Nem is válaszolok számára, inkább követem a mozgását. Mit össze nem ugrál. Miközben ő mozog én felkészülök arra, hogy egy ideális pillanatban támadhassak. A dugóhúzós támadása hirtelen ér, így a rúgás okozta lendületnek köszönhetően hátra is tántorodok. Igen kellemetlen, hogy valami ragadós szmötyit helyezett el, hogy csapdába csaljon. Sikerrel jár. Bele is ragadtam abba a vacakba, mintha valami pókháló lenne. Aztán ellenfelem következő támadása abszolút meglep. A mellkasom közepébe az ereklyét rúgja meg. Hát van ennek bármennyi esze is? határozottan sikerült megtévesztenem, azt hiszi, hogy a szemből nyerem az erőmet. Micsoda ostoba. Az csak egy ereklye. Viszont újabb rúgásának köszönhetően, a lendülettől átszakad a technika, amivel fogságban tartott. Pár lépéssel hátrébb lépek, közben balomban már elég energiát gyűjtöttem. Köpök egy véreset, majd felpillantok ellenfelemre.
- Ügyes vagy! Dögölj meg! Törvényszegés!
Azzal szabadjára engedem a káosz erőit, az energia gömböt útjára engedem. S amennyiben eltalálja, kellemetlen kis utazásban lehet része. Némi égési séróülésen kívül a levegőbe emeli, majd magasról a földre ejti. Zúzódjon csak szét minden csontja, vagy én fogom összeroncsolni őt. Amennyiben eltalálom, nem tétlenkedek. Rohamtempóban indulok meg ellenfelem felé, hogy amikor éppen esik lefelé a földre, legyen időm a Négyek öklével megütni. Három métert nem olyan nehéz megtenni, így reménykedem, hogy sikerül megcsapdosnom, egy kicsit. Biztosan jobban fog tőle kinézni, egy kis arcátépítés sosem árt ezeknek a istenivadékoknak. Ha pedig sikerrel járok, akkor válaszolok a kérdésére.
- Mondtam már neked, ostoba. Lucas Miridien vagyok, az Ezer Gyermek rendházának varázslója.
Sikertelenség esetén, derékmagasságban tartom a Négyek öklét, Ecstasyt pedig csapásra készen tartva, felkészülök a következő "pengeváltásra". Kezdem kiismerni ellenfelem taktikáját. Sokat mozog és leginkább pusztakézzel harcol, megtámogatva egy kevéske varázslattal. feltehetően karddal is tud harcolni, csak azt úgy tűnik, hogy tartogatja valamire. Jó lesz vigyázni vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 129
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8200/15000  (8200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Szomb. Márc. 02, 2013 9:16 am

Most komolyan elmerengek azon, hogy tényleg egy Merlin ivadék áll-e előttem, avagy csak egy béna utánzat próbál beetetni az aprócska bűvész trükkjeivel, hogy ő igenis a világ legnagyobb varázslója Óz főhatalmassága előtt, azonban Volt, de holt után. :/
- Ne, ne jegyezd meg, végül is a harcban teljesen lényegtelen a rang, nem? – vonom meg a vállamat, nem törődöm módjára. Nem sikerült azt az eget rengető hatást elérnem, mit legtöbbször Soul Societyben, ha a családnevemet hangoztatom. Meg már nem is veszem túl komolyan a szavait. Nincs miért, hisz azt is mondta, hogy varázsló, mégis karddal csapkod, bár az a harmadik szem. Brr, ha csak rám néz vele, már a hideg futkos tőle a hátamon.
Szerencsére taktikázásom nem volt fölösleges, sikerült belecsalnom a mágia hálójába a Kuchinuki bevetése során, azonban az ezután indított rúgásommal, melyet arra az önálló életet élő szemre mértem át is szakajtottam vele, szóval több, mint lényegtelen volt hirtelen előnyöm. De ha valóban ez ereje forrása, akkor minden bizonnyal valami hihetetlenül nagy varázslatosság fog történni fény kavalkád és energia kitörések keretein belül. Ha pedig tévedek, mindezt fölöslegesen hajtottam végre, hisz elmulasztottam a lehetőséget egy halálos csapás bevitelére. A várva várt hatás viszont elmarad, elhúzott szájjal húzom vissza lábamat, hogy egy könnyed hátra szaltóval kerüljek hátrább tőle, gondosan elkerülve az általam kifeszített mágiát. Nem távolítom el, hiszen még jól is jöhet a későbbiekben, ezzel ellenben szitkok áradata hagyja el az ajkaimat.
Dicsérete és halálra ítélése egy mondatban egyszerűen levesz a lábamról, teljesen lenyűgöz eme szavaival, s már éppen szarkasztikusan köszönetet nyilvánítanék, ahogy azt Iijima is tanította egykoron: minden jókívánságot meg kell hálálni egy nemesnek a maga módján. Azonban tervem meghiúsul azáltal, hogy valami furcsa energiagömböt küld felém. Nem számítottam tőle varázslatra azok után, hogy csak fegyverrel és puszta kézzel állt ki eddig ellenem, így roppantul fájdalmas élményben lehet részem. Komolyan… legközelebb inkább élményutazást kérek az Antarktiszra, még az is ezerszer jobb ennél.
Összeszorított fogaimmal akadályozom meg, hogy fájdalmamnak hangot adjak, hogy ne okozzak örömöt számára azáltal, hogy kimutatom szenvedéseimet. Mikor is hirtelen kiszökik a talpam alól a föld, döbbenten, tehetetlenül nézek körbe, hisz az én erősségem nem a levegőben, hanem a földön található. Ha fordítva lenne már rég szárnyakat növesztettem volna, és madárhangon csipogva köröznék fölötte, hogy idegesítsem vele. A gravitációnak viszont képtelen vagyok ellentmondani, hisz nem vagyok Tapsi Hapsi, hogy diadalmaskodjak felette. Már várom, hogy nyekkenve érkezek a talajra, szétterülve akár a leejtett tojás. Annak is kemény a bürke, mégis szétloccsanna egy ekkora zuhanástól; ez az én formám, már egy tojássárgájához hasonlítom magamat… >.>’’
De a várva várt loccsanás elmaradni látszott, Senichiya hangja rángatott ki a veszett félhomályból, s figyelmeztetett az ütésre, melyet éppen készültek formás arcomra bevinni, azonban roppantul késeinek tűnt a pillanat, mire érzékeltem a külvilág rezgéseit. Jobb arcféltekém csúnyán megjárta az ütést, s ha nem lenne rajtam ennyi réteg ruha, talán maradandó sérülést is kaptam volna, így csupán egy – két fogamnak mondhattam búcsút. Egytől – egyik éreztem, ahogy a számban összegyűlt a kesernyés vér, s a fogaim kézitusát vívnak a bent maradásért.
Földre zuhanva, arcom elől letépve a fekete anyagot köpök egy véreset, majd szaggatott lélegzetvétellel pillantok föl rá. Szemeimben a „dögölj meg” – és egyéb varrációi olvashatóak ki belőle. Arcomra mindezek ellenére egy kárörvendő mosoly kúszik, ahogy elhúzom kezemet a fegyvere előtt.
- Kuukanten’i. – hálát adok az égnek, hogy annakidején párszor megjártam a Kidoushuu könyvtárát, ugyanis eme mágiával képes vagyok dolgok helyzetét megváltoztatni, s ezt teszem most is. Fegyverét a kifüggesztett kidou háló felé helyezem át, melyhez roppantul nehéz lesz számára hozzáférni, amennyiben vissza szeretné kapni a fegyverét. Feltéve, ha tervemet nem hiúsítja meg valami aljas tervvel, hogy ne tudjam harci eszközének jelenlegi helyzetét megváltoztatni. S míg remélhetőleg ezzel foglalkozik és elkerül rólam a figyelme, odébb kerülhetek tőle villámtánc segítségével.
- Levágtam oké, Ezer Gyermek gyengusz varázslója, blablabla… igyekszem memorizálni öregem. De ehh, tudod, hogy kiverted a hatos rágófogamat és most piszkosul fáj? – masszírozgatom arcomat, ahova imént a pofont kaptam, mindeközben azon merengve, hogy vajon miféle rendház lehet ez az általa emlegetett furcsa hely. Valami szerzetesrend lehet az biztos, már csak a nevéből ítélve. De béna, nem irigylem. :/
Beszédemet berekesztve határozott szemekkel veszek fel egy stabil állást, terpeszállásban, megrogyasztott térdekkel, kezeimet mellkasommal egy vonalban tartva.
- Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt – kezdek bele a mágia idézésébe, jobb kezemen a mutató-és középsőujjamat az ég felé tartva. - Bakudou 61.: Rikujoukourou! – hat fénylő sáv indul meg a sarlatán irányába, mely remélhetőleg derék magasságban megköti őt, meggátolva ez által bárminemű mozgásban. Amennyiben sikerrel járok, legalább láthat pár igazi varázslatot. Kihasználom a lehetőséget, s villámtáncot véve igénybe közelítem meg, hogy mielőbb odaérhessek hozzá, s hátulról indított előrefordulás keretébe beleiktatott, nyújtott jobb lábbal mérek rúgást a veszélyesebbik karjára, hogyha pontosan el tudom találni, akkor remélhetőleg eltörjem a vállcsontját, ezáltal ellehetetlenítve ama karja mozgását, s így többé nem tud bevinni ilyen durva ütéseket a képembe, mint az előbb. Ezután visszahúzom, s a letámasztott bal lábammal elrugaszkodom a talajtól, hogy egy spirális forgásba kezdve rúgjam képen ez által visszaadva iménti ütését, amit a gyönyörű, nőhódító arcomra mért. Persze könnyedén fennállhat a veszély, hogy mindeközben a mágia megszűnik, avagy a sarlatán hatástalanítja. Azonban meguntam a játszadozást, ha nem abban a szemben van az ereje forrása, akkor más gyenge pontot kell keresnem rajta. Ütései erősek, s a fegyverrel veszélyes, nehezen veszem fel a küzdelmet puszta kézzel egy ekkora karddal, ezért mielőbb véget kell vetnem ennek az egésznek, megbosszulva halott társaimat.


______________


P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Miridien
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Hozzászólások száma : 11
Registration date : 2012. Dec. 02.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Insignis Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
7200/15000  (7200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Szomb. Márc. 02, 2013 11:31 am

Mily gyönyörűséges hallani a hangot, amikor ellenfelemet képen törlöm. Abszolút elégedett vagyok magammal, most már csak jól meg kellene kínoznom, hogy ő is élvezze a harcot. Ne csak ilyen tessék lássék módon ugráljon. Amikor kiköpi oldalra a szájába összegyűlt vért, ismét felröhögök.
- Ki fogom teregetni a beleidet. Meglátod nem is olyan rossz áldozatként befejezni az életed.
Mondom s azzal felkészülök egy újabb támadásra. Úgy határozok, hogy kardomat fogom használni. Ecstasyra ráfér már a vérfürdő. Amikor is a kis béka valamit kántál s ezzel kivéve kezemből a kardomat. Ügyes volt, meg kell mondjam, hogy teljes mértékben ügyes kis megmozdulás volt, de azt ne várja, hogy ez le fog lombozni. A kardom felé pillantok, majd ellenfelem felé. A fickó közelebb van hozzám, mint a kardom, így amikor belekezd valami dumába könnyedén azon kaphatja magát, hogy teljes erőmből megindulok .. de nem a kardomat akarom visszaszerezni, hanem őt letaposni. Amennyiben sikerül meglepnem és tényleg arra számított, hogy a kardomért fogok menni, akkor van esélyem arra, hogy az utolsó métert egy nagy ugrással tegyem meg és üres jobbom hüvelykjét a homlokához érintsem. Ha ez sikerül, azonnal aktiválódik másik képességem, a Lélekkorbács. Amennyiben bevált tervem, úgy egy vízió kezdi kitölteni elméjét, mely ugyan rövid ideig tart, de bőven elegendőnek kell ahhoz lennie, hogy rosszullét törjön rá. Én magam ugyan nem tudom meghatározni, hogy a víziók során mit lásson és érezzen, de kellően borzalmasnak kell lennie. A másik shinigamit ezzel ütöttem ki egy rövidke időre. Amennyiben sikerül a Lélekkorbáccsal megkínoznom áldozatomat, megpróbálom mindkét kezemmel felkapni, amíg tart nála a roham, majd minden erőmet összeszedni és bevágni a közelben található oszlop melletti kukába. Oda való és ott a helye.
- Alábecsülsz, istenivadék!
Kiáltom, hogy nagyon jól hallja, majd ismét összeszedem minden erőmet és a shinigamit tartalmazó kukát röppályára állítom egy rúgással. Éppen annyira rúgok bele, hogy elguruljon egy darabig. Az majd jót tesz neki, feltehetően átgondolja az életét és rájön, hogy most nagyon rossz ellenfélre akadt. A természetem se túl jó és nyűgös is vagyok. ha pedig mindez idáig sikerült eljutnom és ellenfelem még mindig a kukában tengeti idejét, vagy legalábbis megpróbál előmászni, két kezemet egymáshoz érintem és elkezdek energiát gyűjteni, egy újabb támadáshoz, hogy amikor előmászott a kukából, meglephessem egy újabb Törvényszegéssel. Minek kószálnak az ilyen alakok, nem értem. Maradhatnának inkább otthon. Amikor megpillantom a fickót, hogy mászik elő a kukából, akkor a varázslatommal megpróbálom ismételten reptetni egy kicsit.
- Szűnj már meg, amíg a kardomért megyek. Utána örömmel megnyúzlak.
Mondom s elindulok a kardomért, hogy végre magamhoz vehessem. Amikor azonban végre a markolatát a kezemben érezhetném, valami fényes vacak a derekam körül összezáródik és nem enged mozdulnom. Kihasználta volna, hogy hátat fordítottam neki és ilyen hamar képes lenne feltápászkodni ennyi ütés után? Reflexből lendítem hátra balomat, remélve, hogy egy újabb pofont tudok kiosztani neki, de ekkorra már sikeresen hátba rúgott, amit nem nagyon díjazok, főleg, hogy erőteljes rándulást érzek bal vállamban. Na tessék nem elég, hogy még mindig nincs nálam a kardom, még rugdosnak is.
- Bolhapötty, miért nem kopsz le?
Kérdezem, majd megerőltetem magamat, hogy végre elérjem a kardomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 129
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8200/15000  (8200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Szomb. Márc. 09, 2013 5:36 am

Valamiért nem foglalnék állást amellett, hogy belső szerveimmel játszadozzon, mint holmi kisóvodás a játszóházban. S ama felfogásában is volt némi kivetnivalóm, hogy áldozatként valóban jó-e elbúcsúzni a világból, avagy sem. Nem nagyon akartam kipróbálni, és ha mindenképp tesztelni kellene, akkor inkább a sarlatán legyen a próbaalany, mintsem én. Nagy szerencséje, hogy minket, halálisteneket nem a mészárlásra oktattak annakidején az akadémián. Rolling Eyes
Yepp, sikerült meglepnem ezzel a furfangos mágiával, melyet még a Kidoushuu könyvtárában olvastam, majd a tekercsben lejegyzettek alapján több hónapos gyakorlást követően sikerült is elsajátítanom a fortélyát. Persze annakidején teljesen más indítatásból gyarapítottam vele tudásomat, mint a harc. Anno szórakoztató volt egyes ételeket úgy közelebb hozni magamhoz, hogy ne kelljen fölkelni értük, vagy éppen fizetés nélkül el lehetett slisszolni pár pohár sakéval a standtól. A régi szép idők, háh, milyen szórakoztató visszaemlékezni! Csak az idő nem éppen alkalmas a nosztalgiázásra és nem a felhőtlen égre gondolok most, hanem a csatamezőre, amire sikerült keverednem. Nem mintha az én hibám lenne, dehogy is! Ezúttal kérem szépen tartottam a hátamat, a sarlatán kezdeményezett, ő emelt kezet társaimra, ha nem tette volna, akkor nem állnának így a dolgok, de azáltal, hogy shinigamik életét vette el, kiérdemelte a Gotei 13 ellensége címet. Szóval vagy én ölöm meg, vagy a törvény, lényegtelen… a fő az, hogy likvidálásra kerüljön fenyegető személye.
Sajnos nem sikerült kellőképpen megfagyasztanom azáltal, hogy távolabbi pontra helyeztem a fegyverét, s a számított hatás is elmaradt. Reménykedtem abban, hogy elsősorban a kard visszaszerzésével fog foglalatoskodni, cseppet sem számítottam arra, fittyet hányva annak helyzetére, mint őrült, faltörő kos módjára felém csörtet.
- Mi a… – meghökkenve önteném szavakba meglepettségemet, melynek végigmondásában egyik pillanatról a másikra előttem felbukkanása szakított félbe. S nem volt elég időm elhajolni keze útjából. Földbegyökerezett lábbakkal ugyan, de kitartóan nézek a szemébe. Igaz, egész valóm megrázkódott ettől az egésztől, talán félelem volt az, mely átsuhant rajtam az imént, de kitartó bátorságommal, vagy inkább vakmerőségemmel sikerült eme érzést elnyomnom magamban és a fickóra koncentrálnom. Elmém kusza gondolatokkal volt tele, mely lassan ama kérdésre irányult, hogy mit akarhat ezzel elérni a sarlatán. Bőszen reménykedtem abban, hogy nem egy varázs trükköt akar felfedni sértegetéseim okán előttem, mellyel porszemekké változtathatná az agyamat…
Megborzongtam. Éreztem a hideg verejtékek lefolyni bal arcféltekémen. Szinte hallottam hevesen dobogó szívemet, mikor elmémben cikázó gondolataim régi, lezártnak vélt emlékképekkel teltek meg. Csaknem saját bőrömön érzem a hideg, csípős levegőt, mely akkor, azon a napon uralkodott, orrom a vér szagával telítődött, s annak a halálistennek az arcra… rémként kísért, de ami még inkább nehéz súlyt helyezett mellkasomra az barátom, már-már testvéremként kezelt Gorou haldokló arca volt, mely lelki szemeim elé szökött… ahogy teste lassan kihűlt karjaimban, s apró lélekszemcsékké válik kezemben. A múlt kísértő árnya, melyről úgy tudtam már rég túlléptem rajta, és mégsem… a rémálom képei ismét felszínre törtek. Az én hibám, csak az enyém, miattam halt meg, haltak meg mind, mindenki!
A kísértethang egyre ismételte és ismételte az alábbi mondatot, amely mellé társította egykori bajtársaim és legjobb barátom vérben ázott testét az őrült halálisten kacajával, ki mindezt okozta… de aki nevetett nem az a személy volt, ki ellen megküzdöttem Senichiyával, majd pedig a 2. osztag markaiban a legveszedelmesebb fogolytáborába vitték, nem. Én álltam fölöttük és én, egyedül az én hangom zengte be a havas tájat, nevettem savanyú sorsukon, mert én vígan tovább élhettem.
Míg ezen szörnyű látomások kínoznak testem uralma kicsúszik a kezemből, tehetetlenül zuhantam a földre, fájóan ordítva fel tehetetlenül egyes képek láttán, melyet nem akarok most látni. Kétségbeesetten vonaglok a fájó emlékek okán és könyörgök, könyörgök, hogy végre vége legyen.
~ Mit művelsz, Kisgazdám? ~ Senichiya barátságos hangja rekeszti be a víziókat, amelyek akaratom ellenére mutatták meg magukat. Elakadt lélegzettel eszméltem fel zanpakutom szellemének kérdésére, s mindezzel ismét saját testem uralma alatt néztem fel, mintha eddig egy szemellenző mögül néztem volna a világot. Letöröltem volna szemembe gyűlt gyöngeséget jelző könnyeket arcomról, de mozgásteremet igencsak akadályozta egy fémedény, egy… egy szemeteskuka. Lassacskán sikerült minden képkockát a helyére helyeznem, hogy rájöjjek, miképpen kerültem egyik helyről a másikra és miért pont… ide. :/ Annyi szent, hogy nem magamtól vágódtam bele. |-(
- Bakudou 39.: Enkosen! – éppen rászántam magam, hogy kievickéljek a fémburkolatból, jó pajzs lett volna belőle, ha eleganciámhoz némileg jobban passzolt volna a szeméttároló. De ahogy kidugtam onnan a fejemet és a sarlatán újabb avadákádávrájával kellett volna szembenéznem, rögtön belesajdult nemrégiben megpörkölt mellkasom, mely nyomban reakcióra késztetett egy alapvető védekező technikával, mely egy jelenlegi, vagy akár volt Kidoushuu tag számára olyan, mint a lélegzetvétel. A nemrégiben égési sérüléseket okozó technikája egyszerűen szertefoszlott a pajzson, amelyet idéztem, s így sikerült kikászálódnom a szeméttárolóból.
- Azért az alábecsülésről társaloghatnánk ifjú Harry Potter. – zsörtölődök, hisz lehetne rajta jót vitázni, ki is alázott meg most kit. Fájlalom mindkét karomat a horzsolásoktól, ami a fémedény pereme okozott, ahogy megkísérelt egy nálam százszor kisebb átmérőjű és magasságú ízéhozéba besuvasztani. Azért én sem vagyok olyan szemét, hogy zsáknak is elmenjek, hagyjuk meg azt annak, aki a gyűrűt hordozza a filmben.
Figyelmemet nem kerülte el próbálkozása a kard megszerzéséért, ezért nyomban akcióba is kezdtem, hogy tervét meghiúsíthassam, vagy legalább minimálisan akadályozzam. Számomra most már az is nagy öröm lett volna, ha fölidegesítem azáltal, hogy nem jön össze számára az, amit eltervezett. Ha túlontúl felidegesítem, akkor meggondolatlan lépéseket is tehet, melyet kihasználva ellene fordíthatok.
- Hm… hát nem is tudom, egy vadidegen háromszemű pasas megöli a társaimat, aztán rám támad, vagyis vétkez a Gotei 13 ellen, azaz ellenség? Hát nem is tudom, miért nem kopok le… :/ – vonom meg a vállamat, amint ismét a talajon álltam, ámbár meggondolatlan volt tőlem eme mozdulat, ugyanis mellkasomon tátongó seb, illetve a hátamon húzódó is szinkronban nyomban sajogni kezdett. Lehet, hogy égési és „aprócska” vágási sérülések, de húzódik tőle minden porcikám és ez egyszerűen elviselhetetlen.
A rikujoukourou hamarabb feladta magát, mint amire számítottam. A sarlatán könnyedén visszaszerezte a fegyverét, jómagam pedig tervek híján csupán egy egyszerű védekező állást vettem fel. De még ez is nagy segítségemre lehet az elkövetkezőkben, hiszen így, hogy megint nála a fegyver ismét nagy fölényekhez jutott. Ráadásul eszem ágában sincs ismét közel engedni magamhoz, furcsa dolgot csinált az előbb is, amikor hozzámért, és nem akarom, hogy az megismétlődjön.
Amikor az esély adott volt egy csalafinta fél vigyorral az arcomon ötlik eszembe egy apró csel, amibe talán bele tudom rángatni. Futva indulok meg felé, kezemet magam elé tartva, elsuttogva a Kuukanten’i parancsát, hogy fegyverét ismét eltűntessem kezéből, s újból egy tőle távoli pontban kifüggesztett hálórészbe jelenjen meg, s mikor annak újbóli helyváltoztatásával foglalkozik, egy másik mágiát vetek be.
- Bakudou 26.: Kyokkou. – a Görbült fény elrejti nem csak egész valómat, hanem a reiatsumat is, így ha sikerült figyelmét elvonnom, akkor most minden bizonnyal nagy meglepetésben részesíthetem, hiszen halványlila elképzelése sem lehet arról, hol is tartózkodom éppen, avagy hová tűntem… - Kuukanten’i. – suttogom, ahogy háta mögött fedem fel magamat, hogy ezúttal a másik karjára mérjek egy erőteljes rúgást, bebiztosítva magamat arra az eshetőségre, hogyha nem sikerülne, akkor meglephessem a fölöttünk materializálódó karddal, mely a gravitációnak engedelmeskedve kezd el lefelé zuhanni pontosan felénk. Veszélyes ugyan, de én tudok hollétéről, így ha nem jönne össze, akkor jómagam tudom, hogy el kell távolodnom ebből a pontból, de ő remélhetőleg meg nem…

______________


P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lucas Miridien
Insignis Reliquia
Insignis Reliquia
avatar

Hozzászólások száma : 11
Registration date : 2012. Dec. 02.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Insignis Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
7200/15000  (7200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Szomb. Márc. 09, 2013 1:48 pm

Ez a fickó abszolút őrült. Fogalmam sincs miféle Harry Potterhez beszél, de kezdem unni az idióta fejét, szóval úgy vélem tökéletes befejezése lesz eme küzdelmünknek, ha majd végre letéphetem a kobakját. Érdekes ivóedényt ehetne farigcsálni belőle, vagy, ha más nem, a Koponya Tolvaj biztosan értékelné, mint trófeát. Végre sikerül a kardomhoz ismételten hozzájutni, azonban nem örülhetek neki annyira. Túlzott lelkesedésem, hogy Ecstasy ismételten kezemben lehet, megbosszulja magát. Ahelyett, hogy végre nyugodtan felszeletelhetném és császárszalonnát csinálhatnék belőle, valami ocsmány trükkel, ismételten kiszedi a kezemből. Hát, ez így más egyáltalán nem vicces, talán valami kegyetlenebb módszerhez kellene folyamodnom, ami rávilágítja sötét elméjét az igazságra, hogy ezt a küzdelmet bizony benyalta, mint a Karmazsin Öklök, a Rynn ellen folyó ork inváziót. Az volt ám az igazán nagy hoppon maradás, amikor a hamis császár bolondjai azt hitték, hogy a primitív orkok ellen olyan egyszerűen megtudják védeni városukat. Bah! Az ostobák. Na valami hasonló győzelmet kellene nekem is produkálnom és végre kicsinálni ezt a pattogó bolhabuszt, mert unom a fejét. Akkor nem lenne többet kedve ilyen ostobaságokat beszélni. Még, hogy Harry Potter. Meg mit nem, adok én neki. Újabb rohamra indulok, ismételten felé, hogy ezúttal a Négyek Öklével szorongassam meg egy kicsit, azt a szöcske törékeny testét. Ez a marha valószínűleg, arra számol, hogy én biztosan a kardom után fogok menni. Legalábbis ez a mániája, hogy egyfolytában elszedi tőlem. Egyszer nyugton maradhatna már végre a seggén, hogy tisztességesen kiszoríthassam belőle a szuszt. Ez akkora marha, hogy fut felém. Hát akkor örüljön, mert megnyert magának. Nekem pedig, már igen csak kedvem szottyanna elropogtatni a csontjait. Amikor kedvező közelségbe érünk egymással, akkor jobbommal egy hatalmas ütést indítok meg, egyenesen az arca felé. Túl sokat pofázik, kevesebb foggal, talán majd elhallgat és nem szólal meg többet. Szóval roppant öklömmel az arcát célzom meg, s remélem, hogy eltalálom. Ha pedig sikerül beverni a képét, akkor megint röhögve indulok meg a kardomért. Ennyit már tudhatna, ha egyszer elszedi a kardomat, akkor mindig beverem érte a képét. Bárhogy is legyen, ha sikerült pofán vernem, egy darabig biztosan elszórakozik a fogaival, hogy legalább kettő maradjon a két szélén. Amikor azonban ismét kezemben és végre magaménak tudhatnám kardomat, az ismét eltűnik. A fene vigye el, unom ezt a csákót. Felé fordulok és éppen mondanék valamit, de ... erre eltűnt.
- Mi a fene? Te most komolyan bújócskázol, ahelyett, hogy rendesen megverekednél?
Kérdezem tőle, bár abszolút fölösleges, ugyanis jobb vállamat egy igen kemény rúgás éri. Ettől én még nem fogom felnyalni a padlót. Lassan megfordulok és balomat kinyújtom felé, hogy karmos ujjaim egyikével rábökhessek a pici pötty mellkasára.
- Azt hiszed ennyi ....
A mondatot nem tudom befejezni, ugyanis fentről érkezik Ecstasy és pengéje átjárja a húst a lapockáim között. Megakad a csigolyák között, majd átszakítja a gerincvelőt és tökéletesen függőleges irányban átjárja tüdőmet. persze erről már mit sem tudok. Hatalmas testem csendesen dől el, hogy hangos toccsanás közepette vérszökőút induljon testemből és káosz fertőzte bűzös véremmel összeszennyezzem eme szép kis helyecske talaját. Itt sem fognak már az idén búzát vetni, de gaz se fog nőni a síromon, az már biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    Vas. Márc. 10, 2013 6:01 am

Üdv!

Jeleztétek, hogy vége, így LEZÁROM a küzdőteret, harcotok 200 LP-t és 2500 ryou-t hozott a konyhára Neutral

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Halálisten, de akkor miért halandó?    

Vissza az elejére Go down
 

Halálisten, de akkor miért halandó?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-