HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Pént. Okt. 26, 2012 9:01 am

Bankai megszerzésére engedély: Szayel Aporro Granznak köszönhető
Sakai Kotomi vendégszereplése: A menedzserének köszönhető
Helyszín: Kamioka birtok

A nap még tulajdonképp fel sem bukkant a horizont vonala alól a birtokon található nyílt edzőpályán már edzések hangja volt hallható. Kiáltások és a fémek találkozásának hangjai.
- Ma túlórázni fogtok, Chise-chan. - közöltem a nővel, mialatt épp pengéinket egymásnak feszítve próbáltuk elnyomni egymást. - Ugyanakkor az őrséget is meg kell kettőzni, legfőképpen az edzőterem körül. - tűntem el shunpot használva, majd a lány mellett megjelenve sújtottam le az egyik pengémmel.
- Értettem. Esetleg megkérdezhetem, hogy miért szükséges? - válaszolt, mialatt egyik kardjával védte a támadásomat.
- Egy nagy kaliberű edzést szándékozom végezni és csupán a biztonság kedvéért szükséges. Na meg persze, hogy akárki ne használhassa ki ezt a lehetőséget a családom elleni támadásra. Épp elég problémát jelentett a múltkori dolog. - löktem el a lány kardját a másik pengémmel és mielőtt védekezhetett volna az egyik pengém hegye már a nyakánál pihent.
- Délutánig van időd elkészülni. Köszönöm az edzést. - léptem hátra a testőrparancsnoktól, majd egy meghajlással is kifejeztem a köszönetemet, végül a kardjaimat visszasüllyesztettem a hüvelyükbe.
A délelőtt további részét, miután a futárt elküldtem a meghívóval Sakai Kotomi részére, hisz ő volt a legmegfelelőbb akit idehívhattam, hogy segítségemre legyen délután, mentális felkészüléssel, valamint a kislányommal való foglalkozással töltöttem. A mai nap, ha minden a tervek szerint megy, akkor nagy nap lesz az életemben. Már jó ideje töltöm a szabadidőmet azzal, hogy egy bizonyos szintet elérjek, viszont ez idáig a zanpakutouim lelkei még nem engedtek belépést arra a szintre. Feltehetőleg nem álltam készen rá. Most pedig csak reménykedhetem, hogy elértem ezt a bizonyos szintet és kivívatom lélekölőm elismerését és bizalmát.
Mielőtt még a vendégem megérkezett volna szántam időt arra, hogy felkészüljek az edzésre. Ezt természetesen legelőször fizikálisan tettem meg, egy kellemes fürdővel, valamint a célra megfelelő ruházat felöltésével. Egy, a második osztagtisztjei által használt, ruhát öltöttem magamra. A szememet most nem takartam el semmiféle kendővel, mindössze a hajamat fogtam össze egyetlen copfba, hogy ne legyen zavaró, ha esetleg harcra kerülne a sor vagy valami.
- Köszönöm szépen, hogy eljöttél. Örülök, hogy hozzád fordulhattam segítségért. Kérlek, fáradj beljebb. - fogadtam egy ölelés kíséretében az elém vezetett hadnagyot az edzőterem épülete előtt, majd bekísértem a helyiségbe. A terem teljesen üres volt, mindössze a fenn kialakított páholyrészen állt a testőrparancsnok, aki némán, egy biccentéssel köszönt a vendégnek.
- Nagy vonalakban leírtam a levélben, hogy miért hívtalak ide. Nincs miért titkoljam tovább, hogy a zanpakutoum által elérhető következő szintet szeretném megszerezni. A jelenléted, valamint a fokozott őrség azért szükséges, hogy ha esetleg valami balul sülne el, vagy nem tudnám megfelelően irányítani az így szerzett erőt. - magyaráztam el mind a hadnagynak, mind pedig a testőrparancsnoknak a helyzetet miközben törökülésbe ülve a kivont kardjaimat az ölembe helyeztem és világtalan szemeimet lehunytam.

Nem kellet sokat várnom, hogy érezzem azt, amint kirántanak a saját testemből és immáron a hatalmas bálterem kellős közepén találjam magamat. Megengedtem azt a luxust, hogy kiélvezve azt, hogy ezen a helyen még mindig képes vagyok látni, nyugodtan körbenézzek.
- Hát itt vagyunk. - lépett mellém a másik személyiségem. Arca nem tükrözött semmiféle érzelmet, de hangjából kihallatszott némi kis izgatottság.
- Úgy van. Itt vagytok mind a ketten. - szólalt meg egy teljesen ismeretlen hang. Egy pillanat alatt lett teljesen sötét az egész teremben, majd mindenfelé fáklyák lobbantak lángra és előttünk egy ismeretlen alak állt. Egész valójából hatalmas erő és magabiztosság áradt, mintha azt testesítené meg, amivel én nem rendelkezem.
- Ki vagy te? - érdeklődtem kissé gyanakodva. Nem éreztem úgy, hogy veszélyt jelentene ránk nézve ez a személy, de az, hogy sohasem láttam ugyanakkor bizalommal sem töltött el.
- Eddig Iker esthajnalcsillag néven ismerhettetek. Hogy ezután hogyan fogtok nevezni, az csak rajtatok áll. - Fonta össze a kezeit maga előtt.
- Mit kell tennem? - tértem rá a lényeges kérdésre, hisz minden más kérdés nyugodtan ráér később is, hisz biztos, hogy nem most először találkozom ezzel az entitással.

Mindeközben a testem a valóságban önálló életre kelt. Felemelve jobb kezemet a levegőbe az ölemben fekvő két kard magától a levegőbe emelkedett, majd a két kard nagy erővel összekapcsolódott a véggomboknál, egyúttal egy gyengébb lökéshullámot előidézve. Jobb kezem elegánsan ért hozzá az így egybeforrt markolathoz, aminek hatására kisebb széllökés és fényhatás kíséretben először a két kard alakult át, egy hosszú lándzsává, melynek a végén egy apró karika és hosszan mindenfelé fehér fém szárnyak és fehér vagy lila színű szárnymotívumok keletkeztek. Ezt követően a testem is, a fegyverhez hasonlóan széllökés és fényhatás kíséretében borult páncélba. Lila-ezüstszín páncél borította be az egész testemet. A hátamon egy lila színű palást jelent meg, melyen a családi ház címere volt mintaként felhelyezve fehér színnel, valamint egy kisebb, lila tollakkal ellátott szárny is megjelent a hátamon. A vállaimon egy-egy madárfejhez hasonló fej jelent meg. A fejemet teljes egészében sisak fedte melyen az öt apró lyuk, mindössze a levegő szabad beáramlásáért olt felelős.
- Örvendek a találkozásnak, Sakai Kotomi fukutaichou. - hajoltam meg, viszont a hangom határozottan nem hasonlított a sajátomra. Sokkalta mélyebb volt és több visszhang is követte, mintha a terem maga visszhangzott volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Szomb. Okt. 27, 2012 2:23 am

Az eset óta Kojiro-kunnal egy hangyányival lehangoltabb voltam a kelleténél. Rosszul éreztem magam amiatt, amit tennem kellett, ugyanakkor sokat gondolkoztam azon, hogy ő valóban olyan-e, amilyennek hittem, és csak az a furcsa jelenség tett be neki, vagy tényleg így érez velem, az osztaggal és a Gotei 13-mal kapcsolatban. Kei-chan szerencsére sokat segített abban, hogy a bennem felgyülemlett feszültség ne törhessen ki és elcsendesedjenek a hullámok a fejemben. Pusztán azzal, hogy vele lehettem, máris sokkal kiegyensúlyozottabbnak éreztem magamat, bohóckodás közben megfeledkezhettem a gondjaimról és átadhattam magam a pillanat örömének. Nekem most csak erre volt szükségem a boldoguláshoz, semmi másra. Remélhetőleg ennek köszönhetően csak keveset vett észre a férfi a gondterheltségemből, és azt a karmolást is csak a hevességünknek fogja betudni, mintsem a figyelmetlenségemnek Ha viszont nem menő napszemcsis hősömmel voltam együtt, sajnos kijött az ingerlékenységem. Azt hiszem Takeo-kuntól is bocsánatot kellene kérnem az összezörrenés miatt, ami a minap történt...
Úgy döntöttem az lenne a legjobb, ha kicsit kikapcsolódnék a saját magam módszereivel is, szóval kénytelen voltam a taichout megkérni, hogy biztosítson nekem egy szabadnapot, hogy kicsit kiszellőztethessem a fejemet. Szerencsére megértő volt, mint mindig, így azzal a feltétellel, hogy a kora reggeli osztagedzést azért instruálom, a nap hátralévő részére elengedett. A délelőttöt így tölthettem kedvenc tevékenységeim egyikével, aaa... sütéssel Egészen elvetemült ötlettel álltam elő, az volt a tervem, hogy az egyik osztag főépülete előtt fogok sütit osztogatni, és az örömteli, mosolygós arcok erejéből merítek erőt. A sors a 6. osztagnak kedvezett, így miután engedélyt kértem az akciómra Misty-chantól, felvettem valami cuki és dekoratív ruhát - ami nem a dinós pólóm volt Neutral - és asztalt bontottam a helyszínen. Úgy éreztem magam, mint az út szélén limonádét áruló kislányok, annyi különbséggel, hogy nekem nem volt copfba kötve a hajam, nem volt társaságom és ingyen adtam az édességet. Amint híre ment az osztagban annak, hogy mit csinálok, egyre többen fordultak meg kicsiny és szerény standom előtt. Ajándék volt számomra minden mosoly, amit viszonozhattam, és még az egyik tiszt flörtölési kísérletét is sikerült úgy leráznom, hogy nem sértődött meg senki. Az egyetlen galiba akkor adódott, amikor egy szőke fiú aktivált shikaijal esett be, szinte megőrülve követelve tőlem a sütijét. Kicsit megilletődötten kellett közölnöm vele, hogy először is, kérni szépen illik és nem karddal hadonászva, másodszor pedig éppen az utolsó kettőt vitte el Hana-chan hadnagytársam a lányának. Kábé úgy viselkedett, mint egy 12 éves kölyök, szóval gonosz voltam és úgy határoztam, nem fogom kárpótolni, amiért lekéste a jótékonysági rendezvényemet Neutral Az a mázlija, hogy nem húzott fel, elég boldogságenergiát nyertem ahhoz ebben a másfél órában, hogy egyetlen incidens ne tudja elrontani a jókedvem. 'ttaku >.>\"
A Nibantai területére visszaérkezve meglepetésemre egy üzenet várt Sacchantól. Egy segítségkérő meghívó a Kamioka-birtokra, amit persze eszem ágában sem volt visszautasítani még akkor sem, ha nem pont így terveztem a továbbiakat. Bankai... egyre több ismerősöm éri el ezt a szintet, hercegem próbálkozása után ott volt Chiki-chan, és most már Sacchan is erre készül? Elmosolyodtam. Egész sokan bízzák rám eme titkukat, az enyémről bezzeg még csak Veracchi és Kei-chan tudott. Jól esett, hogy megbíznak bennem, hiszen saját magamból kiindulva én is csak a legfontosabb ismerőseimnek tártam fel ezt a titkot. Magamra öltöttem hát harci egyenruhámat, mely azért kapta ezt a titulust, mert volt annyira kihívó a szabása, hogy a kellemetlenségek elkerülése érdekében csak különleges alkalmakkor, edzések és küldetések idejére vettem fel, normál szolgálatnál maradtam a hagyományos, régi uniformisomnál, melynek csak a dekoltázsa figyelemfelkeltő. Zanpakutoumat az oldalamra, három nem túl régen beszerzett rövid kardomat pedig hátamra kötöttem, így lassan el is indulhattam.
Némi segítségre szükségem volt, mivel nem jártam még arrafelé, de az 5. osztagnál készségesen útba igazítottak. Kicsit feszültté váltam, mikor megpillantottam a kúria főbejáratát, mindig is kényelmetlenül éreztem magam az ilyen helyeken. A luxusfürdőt már megszoktam ugyan, de amit alkalmanként a Mizushima-birtokon műveltem, azt legszívesebben letagadnám Neutral Tiszteletteljesen meghajoltam az engem fogadó testőrség előtt, és hagytam, hogy bekísérjenek. Valamelyest megkönnyebbültem, látva hogy egy egyszerűnek tűnő épület felé haladunk és nem valami fényűző palotában vár az egykori 4. tisztünk. Egyébként is mintha visszafogottabb lett volna a hely, mint Takeo-kun... palotája.
- Ugyan, én köszönöm, hogy megtisztelsz a bizalmaddal, Sacchan Surprised Boldogan segítek ^^ - viszonoztam a lány ölelését, aki az épület előtt fogadott. Egy edzőterembe vezetett be, ahol csak egy nő tartózkodott rajtunk kívül. Biccentését egy kissé tétova visszaintéssel viszonoztam. Ismerős volt valahonnan scratch
- Bármilyen próbát is állított eléd a lélekölőd szelleme, sok sikert kívánok! Nem lesz könnyű, ennek látatlanban is megmondhatója vagyok. Vigyázz magadra! - feleltem, miután bólintottam Sacchan szavaira. Elég rosszul hangzott, amit mondott, örültem neki, hogy elhoztam az összes felszerelésemet, bár nagyon nem volt szimpatikus az ötlet, hogy esetleg megálljt kell parancsolnom valamilyen ámokfutásnak. Bőven elég ilyenből volt már részem. Kicsit távolabb álltam meg a törökülésbe helyezkedő lánytól, kezemet pedig az ütőm markolatára tettem. Fel voltam arra is készülve, hogy eltöltök itt egy-két órát tétlenül, a munkám sokszor tartalmazott ilyen elemeket. Különösen mostanában, hiszen ha a Daitenshi egy tagja Seireiteibe érkezett, nekem személyesen kellett rejtekből kísérnem őket, lévén a kapitányon kívül más nem nagyon lehetne az ellenfelük :/
Az események azonban felpörögtek alig néhány perc alatt. A felemelkedő kardok láttán azonnal a testőrre pillantottam, aki ugyanúgy készenlétben állt, mint én magam. Fegyelmezett volt, kézmozdulatából pedig rá is ébredtem, miért. Szolgált a 2. osztagban. Tüstént visszajeleztem neki, hogy nem szükséges közbelépnie, egyelőre maradjon készenlétben. Nem kételkedtem a képességeiben, de Sacchan erős és nem szerettem volna kockáztatni más testi épségét. Mindeközben végbement az átalakulás is, a széllökések ellen muszáj volt karommal ellentartanom. Kellemesen csiklandozták a bőrömet, hajam zászlóként lobogott hátam mögött. A páncélos alakot megpillantva kezeim a zanpakutoumról inkább a hátamon lévő kardok felé sodródtak, bár kissé feszültté váltam. Most először terveztem először használni harcstílusomat élesben, de nem hittem, hogy egy páncélos ellen sok hasznosat tudna nyújtani a lélekölőm.
- Nem Sacchan vagy és nem is Hocchan. Kit tisztelhetek benned? - kérdeztem, habár a választ voltaképpen sejtettem. Rejtőzött a lány lelkében még egy lélek, bár picit másféle megjelenésére számítottam, semmint arra, hogy a hadnagy testét fogja irányítani. Minden esetre ez a forma nem lehetett más, csak a bankaia, legalábbis shikaira abszolút nem hasonlított, szóval... talán nem vontam le rossz következtetést Razz A következő pillanatban azonban megugrottam, mivel teljesen váratlanul valaki hozzám simult hátulról, és közvetlen közelről a fülembe súgott.
- Most komolyan így akarod felvenni a versenyt ezzel, kis butus? :3 Menthetetlen vagy :/ - lehelte a fülembe Mayoi Neko szavait, majd szemtelen módon beleharapott a fülcimpámba, mielőtt eltáncolt volna előlem. Zanpakutoum lelkének önkényes megjelenése nem ígért sok jót. Értetlenül pillantottam rá.
- Remélem látod, mivel állsz szemben. Mielőtt megkérdenéd, elnyávogom neked a nyilvánvalót, hogy a pici agyad is felfogja. Kivételesen segíteni vagyok itt, nem a véredet szívni. Ugyanis ez nem csak az ő edzése lesz, hanem a tied is, kicsi lány. Szóval hagyd azokat a piszkavasakat és szedd elő a nehéztüzérséget, különben nagyon megjárod :3 - folytatta a karjait keresztbe fonva a mellei alatt, majd leült törökülésbe és nyalogatni kezdte a kézfejét.
- Nem kell kioktatnod, tudom mit csinálok. Meg akarom próbálni így is - feleltem dacosan, majd egy gyors mozdulattal előrántottam kardjaimat, melyek két szaltót tettek meg a levegőben, mielőtt kettő kikötött a jobb, egy meg a bal kezemben.
- Idióta. Aztán majd ne hisztizz, ha esetleg nem felelek a hívásodra Rolling Eyes - méltatlankodott, majd elheveredett a fal mellett féloldalasan, felkönyökölt, és unott arcát a tenyerére támasztva pillantott ránk lustán. Nem lepett volna meg az sem, ha rámozdul a testőrre, láttam a tekintetén, hogy kíváncsian pillantott fel rá... Visszafordítva a tekintetemet lecsúszott egy vízcsepp a homlokomon zavaromban a kis közjáték miatt, de aztán vettem egy mély levegőt és a páncélos alakra összpontosítottam, felvéve a harcstílusom alapállását. Nem a két szép szememért voltam az egyik legerősebb hadnagy, bíztam magamban és a képességeimben.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Pént. Nov. 09, 2012 8:38 am

Hosszú csend követte a kérdésemet. Bizonyára pszichológiai hadviselésnek szánta a zanpakutoum ezen, valódi, alakja. Már készültem volna szóvá tenni, mikor megmozdította a kezét, aminek hatására megremegett a föld, majd különböző kardok emelkedtek ki a földből mindenfelé.
- Ellened kell harcolnunk? - tettem fel a kérdést, miután az egyik kardot kihúztam a földből. Súlyosabb volt, mint az én zanpakutouim, de mégsem esett volna nehezemre a forgatása.
- Nem. Most egymás ellen kell harcolnotok. Csak egyikőtöknek biztosíthatom a bankai kezelését, a másik csak a szigorú engedélyemmel válhat esetleg a bankait irányító személyiség segítőjévé. A harc addig megy, míg valamelyikőtök át nem döf egy kardot a másik mellkasán. - fonta össze ismét a karjait a páncélos alak. Hotaruval csak álltunk egymással szemben csodálkozva. Miért kell harcolnunk egymással? Hisz olyanok vagyunk, mint az élet és a halál. Egyikünk sem létezhet a másik nélkül. Végül azt hiszem mind a kettőnknek ugyan az a gondolat született meg a fejében.
- Győzzön a jobbik! - kiáltottuk egyszerre egy közös bólintás után, majd elkezdődött az összecsapás. Egymás után törtek össze a fegyverek egy-egy erősebb csapást követve, viszont egyikünk sem szólalt meg. Csupán vívtuk a harcot az irányításért. olyan volt, mint bármelyik hétköznapi harcunk, csupán egy kicsit komolyabb köntösbe öltöztetve.

~@/"~@/"~@/"

A bemutatkozást követve a testemet irányító zanpakutou szellem a hosszú dárdát pörgette mialatt a hadnagy és a zanpakutouja beszélgettek. Nem kívánta megzavarni a csevelyt, hisz tudta, hogy nem elterelésre szolgál a dolog.
- Talán hallgatnod kellene a zanpakutoudra, ifjú hadnagy. - szólalt meg, de a fegyver pörgetését továbbra sem hagyta abba. - Amúgy a feltevésed jó. Nem vagyok egyike sem az ikerpárnak, de a nevemet hiába közölném most veled, nem hallhatnád meg. Egyelőre még ők sem hallhatják meg. - lassult le a fegyver pörgése a kezében, mintha csak valaki magát az időt lassította volna le, majd shunpot használva tűnt el és rövid időn belül kicsivel a hadnagy fejének magassága felett jelent meg előtte pár lépéssel és a lándzsa egyenesen a nő feje irányába indult el.
- Előre szólok, hogy az én képességeim nem egyeznek meg, az általam használt test képességeivel. Igaz, hogy megölni nem tudnálak több okból kifolyólag sem, viszont számomra az egyetlen határ ennek a testnek az épsége, viszont a maximumot így is ki tudom hozni belőle. - közölte érzelem nélküli hangon, majd bal kezével elengedte a fegyvert és az immáron szabad kézben egy az előbbihez hasonló lándzsa jelent meg, amit szintén elindított a lány felé.
A támadás végbemenetelét meg sem várva tűnt el ismét shunpot használva és a kiindulási helyén jelent meg újból. Mindössze egy annyi ideig tartózkodott ott, míg a lándzsák egy-egy kétélű harci fejszévé nem alakultak át, majd helyváltoztatást használva indított meg egy támadást a hadnagy fejére a levegőből, teljes erőből. Mind a védés, mind pedig a hárítás esetén a felhasznált erő hatására egy kisebb mélyedés keletkezik a padlón, hisz ennek a támadásnak a lényege csupán az, hogy megmutassa, mekkora hatalomnak parancsol ő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Szomb. Nov. 10, 2012 3:35 am

Többé-kevésbé megerősítette a feltételezésemet a páncélos alak válasza, úgy sejtettem, hogy Sacchan zanpakutoujának a tudata jöhetett felszínre, és az irányította a testét. Nem hallottam még ilyesmiről, de elképzelhetőnek tartottam. Nála pláne. Minden jel erre utalt, az átalakulás, az erő, amit a puszta aurája sugárzott, az ismeretlen hang és a szavak, melyeket nekem szánt. Megjegyzésére azonban kínos nevetés csúszott ki az ajkaimon. Összeálltak a véleményem ellen, viszont el nem tántoríthattak tőle. Nem engedtem magam meggyőzni, addig nem, amíg nem tapasztalom meg, képes vagyok-e megállítani Neko segítsége nélkül, vagy sem. Nem az a típus vagyok, aki feltétlenül a kardja erejére támaszkodik, és a macskalány sem erőlteti rám azt, csupán segíti, kiegészíti a harcstílusom. Puszta technikában és erőben egyike kéne legyek a legjobbaknak Soul Societyben, csak nem fog ki rajtam egy zanpakutou
- Milyen próbának kell megfelelnie Sacchannak? - kérdeztem tőle. Arcomon és hangomon is látszódott, érződött a komoly koncentráció immár, minden mozdulatát árgus szemekkel figyeltem a lovagnak. Lassított a lándzsája pörgésén, ez számomra azt jelentette, hogy alighanem bármelyik pillanatban támadhat. Végül igazam is lett, eltűnt a szemeim elől. Sacchan is gyors volt, hát a zanpakutouját sem tudtam követni, szóval tippelnem kellett, honnan fog érkezni a támadás. Feszült figyelmem a hátam mögé koncentrálódott, ahogy kissé elfordítottam a fejem, és előre mozdítottam a súlypontomat. Rosszul tettem. Szemem sarkában pillantottam meg újra a páncélost, előttem és felettem volt. Összeszorított fogakkal állítottam meg mozgásom lendületét és toltam vissza a súlypontom hátrafelé, hogy elugorhassak a felém meginduló dárda elől, de úgy éreztem nem leszek elég gyors. Csupán egy erős széllökést és az anyag szakadását éreztem, miközben hátrébb szökkentem, ám az előbbi nem a fegyver felől érkezett, hanem onnan, ahol a lélekölőm szelleme tartózkodott. Szoknyámon így is hasadás keletkezett, combomon pedig vékony vércsík indult el lefelé ott, ahol a fegyver megsebezte a lábamat. Reflexből dobtam el a páncélos felé az egyik pengémet úgy, mintha dobókés lenne, majd a második kardommal egy erős, határozott suhintással ütöttem félre a második felém tartó fegyvert. Gyors, ösztönös mozdulatok voltak ezek, minimális gondolkodást igényeltek mindössze. A harc hevében fel se fogtam, mi történik körülöttem, csak akkor, miután meghallottam a kardomat földet érni néhány méterrel odébb. Fémes csattanása nyilvánvalóvá tette, hogy nem értem célt, és ekkor már volt alkalmam rápillantani Nekóra is, aki az imént kisegített. Integetése meglehetősen bosszantó volt, mintha csak azt mondta volna vele, hogy nélküle semmire se mennék Rolling Eyes
Megcsóváltam a fejem, és újra az ellenfelemre összpontosítottam, aki ismét támadott. Ezúttal csatabárdok voltak a kezében, de meglepődni nem volt rajta időm. Már a suhintás sebességéből is érződött, hogy erős lesz, így mindkét kezemben lévő kardomat felhasználtam a blokkolásra. Meginogtam a becsapódás erejétől, éreztem, ahogy a lábaim alatt változik a talaj. Nehéz volt megtartani, remegtek a pengék a kezemben ugyanúgy, ahogy a karjaim is a megerőltetéstől. Egy kiáltás szökött ki a számon, és mindent beleadva löktem el magamtól a páncélost. Csakis annak köszönhettem, hogy a súlyos fegyverrel egy kézzel nem lehet akkora erőt belevinni egy csapásba, mint kettővel. Lenyűgöző volt az ereje, bár Neko ennél többet tud. Valószínűleg nem adott ki magából mindent, szóval nem okozott végül is komoly gondot tartani vele az iramot, elvégre az én izmaimba is szorult némi erő
- Nem kell figyelmeztetned, nagyjából sejtem, mire kell számítanom. Habár, ha találgatnom kéne, mivel nem a saját testedben vagy, így a teljes potenciálodat sem tudod kihasználni, ugye? - kérdeztem elmosolyodva néhány vállkörzést közben. Korlátolva van annyira, amennyit Sacchan teste elbír, az ő izomzata azonban nem olyan fejlett, mint az enyém. Csak nem lehet nálam annyival erősebb, még ha ki is használja az izmai maximális teljesítőképességét, amit normál esetben nem engedne a szervezet a nagyfokú megerőltetés miatt. Magabiztosabb lettem, menni fog ez!
- Lássuk mit tudsz, ha védekezned kell! Egyébként milyen belső világa van Sacchannak? Surprised - érdeklődtem, de rögtön utána elkomolyodtam, és előreszökkenve támadásba lendültem. Nem használtam shunpót, csak a puszta fizikai gyorsaságomat, valószínűleg amúgy is tudna követni. A koncentrálásban szinte transzba estem, kizártam minden gondolatot és csak a mozdulataimra összpontosítottam. Leejtettem az egyik pengémet, és egy alacsony félköríves rúgás közben a lábfejemmel szedtem fel, hogy a térde felé tereljem, majd felfelé löktem a kardot, és egy villámgyors pördülést követően fordított fogásban ragadtam meg a kezemmel és egy ütésszerű mozdulatot indítottam meg a sisak felé, melybe a lehető legtöbb erőt vittem bele, hogy átvághassam a rövidkarddal a páncélt. Ezzel egy időben a másik kezemben lévő karddal a mellkasa felé szúrtam, térdemet pedig a gyomrába szándékoztam mélyíteni, bár tartottam tőle, hogy nekem fog inkább fájni Razz Egyensúlyom persze megingott eközben, de a lendületemet kihasználva hátradőltem, és miközben a padlón lévő lábammal felszökkentem, ezúttal a balomban lévő kardot engedtem el, hogy egy hátra szaltó közben tereljem egy lentről felfelé tartó suhintásra. Egy apró lábmozdulat, és szinte elrúgtam a hátam mögé a pengét, mely nagy ívben repült a levegőbe. Mihelyst a szaltó után földre értem, elkaptam a leeső kardot, és még egyet hátraszökkentem az ellentámadást várva. Próbáltam a lehető legtöbb nyers erőt belevinni az összes suhintásomba és ütésembe, ami önmagában elég volt ahhoz, hogy valakit keresztülrepítsen néhány épületen, miközben bíztam abban, hogy nem hagyok neki elég időt kontrázni a támadássorom közben. Csak utána, vagyis... most ^^

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Vas. Dec. 02, 2012 10:29 am

Láttam az elszántságot, a vágyat, a győzni akarást és a bizalmat ellenfelem szemeiben. És az enyémben sem lehetett ez másképp. Tulajdonképp a saját tükörképemmel harcoltam, még akkor is, ha a harcstílusunk sokban különbözött. Tulajdonképp mind a ketten ugyan azokra az alapokra építkezünk csupán Hotaru stílusa sokkal vadabb, állatiasabb és ösztönösebb. Az enyémbe az emberi életem alatt szerzett tánctudás és az akadémiai évek alatt szerzett vívó és közelharci harcmodor ötvöződik, de még így is egyenlőek vagyunk. Tökéletesen kiegyensúlyozzuk egymást. A harc nem fizikális módon fog eldőlni. Az lesz a vesztes aki hamarabb elismeri a másikat dominánsabbnak. Tulajdonképp ezt akár szóban is elintézhettük volna, viszont másik személyiségemet ismerve, kétlem, hogy a végkimenetel ne ugyan ez lett volna. Nem is meglepő, hisz a zanpakutoum jobban ismer minket, mint mi magunkat.

~@/"~@/"~@/"

Az utolsó támadását követve, egyszerűen hagyta, hogy a hadnagy ellökje magától és ugyanakkor, mikor kellően távol kerül tőle, a két csatabárd az őket alkotó tollakra bomlott szét. Tisztában volt vele, hogy a lány támadásának az ideje jött el. Egészen addig mozdulatlanul figyelte a támadót, míg az pár lépésig közeledett hozzá. Először bal alkarját emelte maga elé, mintha csak azzal akarná védeni a támadásokat, ám az első találat előtt egy scutum* állt össze a tollakból. Hangos döngéssel jelezte a padlóval való találkozást akárcsak az első három támadás sikertelenségét. Az ezt követő támadásokat, a védekezés közben jobb kezében összeállt vívótőrrel védte ki. Nem esett különösebben nehezére, hisz csupán annyi dolga volt, hogy kivárja a megfelelő pillanatot és a fegyver hegyével szúrást indítson a támadó penge ellen, ezzel eltérítve azt. Az egyetlen támadás ami ellen nem védekezett az a gyomra irányába induló rúgás volt. Úgy vélte tökéletes lesz azt beengednie ahhoz, hogy demonstrálja a páncél erősségét. Az azt követő támadásokat pedig már ismét a pajzzsal védte ki.
- Részben igazad van és nincs. Valóban nem tudom a teljes potenciálomat kihasználni ebben az alakban. Gondolom mondanom sem kell, hogy amit látsz, az nem az én kinézetem. Közel sem. A lánnyal való fúzió eredménye, így mondhatni, csak részben az enyém. Amiben tévedsz viszont az, hogy nem függök a lány fizikai adottságaitól. Csupán addig kellett igénybe vennem a testét, amíg a páncél létrejött. Azt követően a tudatom egy része a páncélt keltette életre, így nem függök Rosa fizikális gyengeségeitől. - szólalt meg végül, miután a hadnagy eltávolodott a közeléből. Ugyanakkor egy csettintés következtében az addigi méretes pajzs összébb zsugorodott egy immár hagyományos pajzs méretűvé és alakúvá. Egy pillanatra függőleges irányba tartotta maga előtt a vívótőrt, mintha csak jelezni akarná ellenfelének, hogy támad, majd shunpot használva ismét eltűnt.
- Rosa és Hotaru feladata roppant egyszerű. Harcolnak. Aki győz, azé lesz a bankai és a test feletti uralom. - jelent meg Kotomi előtt, majd gyors egymásutánban sorozta meg a vívótőrrel a lány testét. Direkt olyan pontokra célzott, ahol nem tud nagy belső sérülést okozni, viszont lévén egyszerre akár több szúrás is érheti ellenfelét, így azok sem lesznek épp olyan kellemesek.
- Ami a belső világot illeti. Képzelj el egy akkora báltermet, mintha ezt a termet kilencszer egymás mellé tennéd és a magassága az két ekkora helység egymásra téve. - felelte a következő kérdésre, mikor egy pillanatra abba hagyta a tőrrel való döfködéseket és immáron a pajzzsal indított egy erőteljes támadást a hadnagy felé. Viszont az erre való ellentámadást meg sem várva tűnt el és jelent meg ott, ahonnan elindult.
- Figyelemre méltóak a képességeid, ifjú hadnagy. Lenyűgözően forgatod a kardjaidat. De képesek mindentől megvédeni? - kivételesen, mintha egy kis öröm is hallatszott volna a hangjából. A pajzs és a vívótőr egyszerre tűnt el, majd helyettük, mindkét kezében egy-egy kasza jelent meg. Alig, hogy létrejöttek, rögvest pörgetni kezdte őket nagy sebességgel, aminek következtében a két fegyver felszakította a padlót ott, ahol elérte. Különösebb figyelmeztetés nélkül tűt el a páncélos ismét, a hadnagyhoz való közeledését pedig csupán a padlón megjelenő egyre hosszabb, a kaszák által hagyott, barázda jelezte. Ez egészen szinte a lányig ért el, ahol azonban a páncéllal egyetemben a lány két oldaláról a felé tartó kaszák jelentek meg, immáron vízszintesen haladva felé, pörgés nélkül. Természetesen, amennyiben nem képes megfelelően, vagy egyáltalán védeni azokat, még azelőtt megállnak, hogy a testét elérnék és tulajdonosukkal egyetemben visszatérnek a kiindulási helyre. Végtére is a páncélos nem kívánja különösebben súlyos sérüléssel gazdagítani a hadnagyot.


//* A római legionáriusok által használt pajzs.//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Hétf. Dec. 03, 2012 2:05 am

Egy ilyen összetett és magas fokú koncentrációt igénylő támadásnál nem engedhettem meg magamnak a gondolkodást. Ösztönből, belső sugallatok alapján cselekedhettem csak, különben kiesek az összpontosításból és elveszítem az elsöprő mennyiségű támadásom hordozta előnyöm. Évek óta csiszolom ezt a stílust, mostanra már eljutottam arra a szintre, hogy szűk 2-3 másodperc alatt tucatnyi vágást tudnék bevinni a legkülönbözőbb testfelületekre. Viszont a gyengéi így is megvannak a módszeremnek, ami egy pillanat alatt ki is ütközött, ahogy az egyik pengém felett elveszítettem az uralmat. Mindez annak volt köszönhető, hogy a páncélos alak közbe tudott piszkálni a fegyverével, és mivel nem tartom, markolom stabilan a kardjaimat, így egy ilyen beleszúrás, eltérítés megmentése jelenleg még meghaladja a képességeimet. Az elkerülése azonban nem. Csakhogy a lélekölő bizonyította, hogy akárcsak a saját zanpakutoum, ő is nagyon magas szinten műveli azt, amire képes. Soul Society romba dőlne, ha egyszer a zanakutouk ellenünk fordulnának. Azt hiszem még azelőtt el kéne sajátítanom a saját bankaiomat
Kombinációm befejezésével szemügyre vehettem az eredményt, és a tapasztalatok meglehetősen lesújtó következtetések levonására juttattak. A háromból már csak egy kard volt a kezemben, a támadásaim pedig még csak meg se karcolták a lovagot, mindet hárította. Plusz a térdem sajgott egy kicsit attól, hogy belerúgtam a kemény páncélba Neutral Talán szét tudnám törni egy koncentrált erejű, alaposan előkészített rúgással, de olyasmit a stílusom közben lehetetlen volt végrehajtani. Ellenben azt hiszem nagyjából sikerült rájönnöm a bankai működésére Surprised Az időnként látott tollakból pajzsokat és a legkülönfélébb fegyvereket tudja megidézni, ha ezt egyszer Sacchan tökéletesen elsajátítja, és megszerzi a hozzá szükséges fegyverkezelési tudást is, azt hiszem nagyon-nagyon félelmetes ellenfél lesz bárki számára.
- Azt hiszem nem akarok találkozni veled egy sötét sikátorban, mikor teljes erődben vagy Razz - jegyeztem meg játékosan, elismerve az erejét. Ám egyetlen megmaradt kardommal máris felvettem egy defenzív állást, súlypontomat pedig a hátsó lábamra helyeztem, miközben térdeimet behajlítottam és hátrébb csúsztattam azt. Egy halvány mosoly valahogy rákerült az arcomra, de nem kedvességet jelzett, hanem inkább a kihívás okozta öröm mutatkozott meg benne. Vágytam már valakire, aki ellen fel tudom mérni, mire is vagyok valójában képes, edzéseken legfeljebb félgőzzel harcolhattam még akkor is, ha Veracchi volt az ellenfelem. És ami azt illeti, vele sem harcoltam már jó ideje köszönhetően a Chie-channal való elfoglaltságának. Mondjuk... mikor is váltam ennyire harcos kedvűvé? scratch 'ttaku... Lehet kicsit túlteng bennem a bizonyítási vágy ^^"
Szúrásai hihetetlen gyorsasággal jöttek egymás után, de mivel ugyanabból a szögből érkeztek, így ruganyosságomat kihasználva el tudtam táncolni a többségük elől. Egészen akrobatikus mozdulatokat vetettem be, amikor pedig kellett, kardommal térítettem el a csapásokat. Kíváncsi lettem, hogy vajon egy ilyen szintű harcot lehet-e szemmel követni, de értelemszerűen nem volt időm arra, hogy a két kibicünk egyikére is rápillantsak, ahogy arra sem, hogy törődjek a bekapott találatokkal. Volt néhány, éreztem a szúró fájdalmat és a vér kiserkenését, azonban az ilyen szintű sérülések már rég nem zökkentettek ki. A lélek pillanatnyi megtorpanása viszont egyértelmű jel volt, hogy valami nagyobb dolog következik, így azonnal stabilitást nyertem, és amint felfedeztem, hogy a pajzzsal akarnak ütést mérni rám, a megfelelő ellenmozdulattal csillapítottam a becsapódás erejét, és félretoltam az eszközt. Volt annyival lassabb a támadás, hogy én is fel tudtam készülni rá, kezemben pedig elegendő erő lakozott, hogy ellensúlyozzam a lovagét.
- Oh, akkor egy csomó hely van ott harcolni Surprised Kit tartasz esélyesebbnek? - érdeklődtem kíváncsian, miután eltávolodott tőlem. Nem hallatszott a hangomon fáradtság, és nem is lihegtem, szép is lenne, ha ennyivel ki lehetne zsigerelni. Dicséretét egy biccentéssel és egy kedélyes mosollyal fogadtam, azt hiszem elégedett lehettem. Egyértelműen gyengébb voltam, de képes voltam felvenni a harcot egy ilyen erejű valamivel, még ha az nem is érte el teljes hatalmát, és nem is akart nekem ártani. Látszott azért a szúrásain, hogy elkerüli a veszélyesebb pontokat, talán azért is kaptam be néhány találatot, mert azokra figyeltem inkább.
- Ehhehe, azt hiszem elég volt a szórakozásból... ^^" - jegyeztem meg, látva hogy a lovag mit produkál a kaszákkal. Egyáltalán lehetséges emberi szinten ilyet művelni két ilyen fegyverrel? O.O Mint valami cséphadaró... 'ttaku... Volt időm rápillantani az unott fejjel minket néző, és farkát lustán mozgató saját zanpautou-lelkemre, de azt is láttam emellett, hogy hegyezte a fülét. Tehát várja, mikor nyúlok már hozzá, helyes
- Saa, ikimashou... - jegyeztem meg magamnak, majd pengémet visszacsatoltam a hátamra, és kivontam lélekölőmet az őt rejtő, hüvelyként szolgáló ütőből. Keresztben magam elé tartottam kinyújtott kezekkel, egyikkel a markolatot fogva, másikkal pedig a pengét érintve tenyeremmel. Becsuktam a szemem, és lelkem legmélyére koncentrálva felszabadítottam teljes lélekenergiámat.
- Bankai! Kyuushou Suteneko - hívtam magamhoz kardom erejét szokatlanul kedves, csalogató hangon. Azt már megtanultam, hogy ha artikulálatlanul üvöltözöm a nevét, arra nem hallgat, meg amúgy is idiótának érezném magamat úgy Neutral A körülöttem keletkezett szélörvény a magasba tört, átszakítva a terem mennyezetét, és mikor kitejesedett, szinte szétrobbant körülöttem, felfedve bankaiom formáját. Nem volt merőben eltérő az eddigiektől külsőm, csupán két karpenge és a bőrpáncélzat jelezte, hogy átalakuláson mentem keresztül, na meg persze besűrűsödött reiatsum. Mikor elült a szél és felpattant a szemem, abban a pillanatban jelent meg két oldalam mellett a két felém tartó kasza. Egy gyors pillantás balra, egy jobbra, és máris a rugóimba koncentráltam az erőmet, hogy felugorva szökjek meg a csapdából. A padló összetört a nyomástól, amit kifejtettem rá, de a kár egészen csekély volt ahhoz képest, amit a másik bankai okozott. Pár méteres magasságba jutva kezdtem meg zuhanásomat, melynek végén egy, az eddigieknél jóval erősebb félköríves rúgást ejtettem meg a jobb lábammal. Technikám jónak bizonyult, sikerült kicsalogatnom a pengét, mely a bokámnál volt elrejtve, így bizakodhattam benne, hogy sikerül végre legalább megkarcolnom azt a páncélt a szélburokkal élesített fegyverrel. Bal lábammal értem földet, és azonnal szökkentem is előre, erőteljes, ostorszerű mozdulattal a páncélos mellkasa felé döfve bal karpengémmel, majd jöhetett egy újabb rúgás az oldala felé, ezúttal penge nélkül, puszta hakudával. Elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy átüssem a pajzsát, ha megidézi, elvégre ez a bankai saját képességeim felturbózása mellett a másik fegyverének tönkretételéről szól. Habár egy másik bankai ellen azt hiszem annyira nem lehet hatékony

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Hétf. Dec. 03, 2012 7:31 am

Az utolsó kör. Ezt már éreztük mind a ketten. Kezeimben csak úgy izzott a kard, miközben egyre közelebb értem jelenleg ellenfelemként számon tartott másik személyiségem irányába. Az idő, egyik pillanatról a másikra hihetetlen mértékben lelassult. Talán egy kis időre meg is állt.
- Emlékszel arra, amikor először megismertél? - hallottam Hotaru hangját, viszont sem ő, sem pedig a szája nem mozgott.
- Hogyne emlékeznék. Sohasem tudnám elfelejteni. - válaszoltam értetlenkedve. Nem igazán tudtam, hogy mit akar ezzel most.
- Nagyszerű. Anélkül bíztál bennem, hogy ismertél volna. Kérlek, erre emlékezz mindig. - jött a válasz, majd szempillantás alatt begyorsult az idő kereke. Mire rájöttem arra, hogy mire is gondolt ezekkel a szavakkal már késő volt. A kezeit éreztem a sajátomon, amivel azt a kardot szorongattam, melynek a pengéje a tükörmásom mellkasába hatolt, majd éreztem, amint a teste az enyémnek dől.
- Miért tetted? - kérdeztem, miközben szemeim könnybe lábadtak. Tulajdonképp talán a bankai szint elérését is feladtam volna csak azért, hogy ő ne tűnjön el.
- Baka. Tudhatnád jól, hogy nem szabadulhatsz meg tőlem ilyen könnyen. Én mindig veled leszek, húgom. - válaszolta még azelőtt, hogy a teste egyszerűen eltűnt volna a kardokkal együtt. Az egész teremre néma síri csend telepedett.
- Elvégeztem a próbát. - fordultam a zanpakutoum szelleme felé, aki mindössze biccentett egyet, majd minden elsötétült előttem.

~@/"~@/"~@/"

A páncélos némán nézte végig, ahogy ellenfele kiszabadul a kaszák kereszttüzéből, talán, mintha teste jelezte is, hogy így sokkal megfelelőbb számára, mint úgy, hogy meg kelljen állítania őket.
- Azt kérded, hogy kit tartok esélyesebbnek? Mindkettőnek ugyan akkora esélye van győzni. Egyenlőek. Egyik sem jobb a másiknál, sőt, tökéletesen kiegészíti egyik a másikat. Csak erre ritkán figyelnek oda. - felelte a zanpakutou, miközben a kaszák széthullottak az őket alkotó tollakra. A felé érkező támadások elől különösebb nehézség nélkül kerülte el, úgy, mintha azok direkt mellé mentek volna. Ezzel mintegy azt akarva bebizonyítani, hogy a testét is képes fegyverként használni. Az utolsó támadást pedig egyszerűen azzal állította meg, hogy megfogta a lány lábát.
- Úgy vélem, hogy a velem való kis edzésed véget ért, ifjú hadnagy. Ideje átadnom a stafétát annak, akit jobban ismersz nálam. Azért remélem, hogy még lesz valamikor alkalmunk egy hasonló párbajhoz, lehetőleg olyan körülmények között, ahol senkinek sem eshet baja. - shunpot használva jelent meg pár lépéssel odébb, majd a sisak lyukain átszűrődő fényes vörös fény jelezte a távozását. A páncél egy kis ideig mozdulatlanul állt, egészen addig, amíg sikeresen visszanyertem az eszméletemet és a testem feletti irányítást. Kivételesen kellemes volt visszatérni a teljes sötétségbe. Viszont először féltérdre rogyva és kezeimmel a földön támaszkodva kellett megszoknom a páncél nem épp kicsi súlyát.
- Hotaru. - szólaltam meg először attól félve, hogy talán ténylegesen elveszíthetem azt, aki valóban olyan számomra, mintha az ikertestvérem lenne, még ha ugyan azon a testen is osztozunk.
- Nem kell rinyálnod, itt vagyok. - jött létre egy pontos másolat a páncélból mellettem, aki voltaképp segített is felállni.
- Bocsánat, hogy megvárattunk, Kotomi-san. Remélem nem unatkoztál. - mosolyodtam el a páncél alatt, bár kétlem, hogy ez látható lett volna bárki számára is. Majd az engem felsegítő lányoz fordultam. - Nem azt mondta, hogy az egyikünk végérvényesen megszűnik létezni?
- Ne gondold, hogy ilyen könnyen megszabadulhatsz tőlem. Különben is, hogy nézne ki, ha a Tsuin tsu hoshi no tasogare no kishi(Iker esthajnalcsillag lovagjai), ha csak egyedül lennél? - csapott hátba jó erősen, úgy, hogy az egész páncél beleremegett, viszont ezzel egyetemben egy kis ideig a teremben levő minden tárgynak és személynek láttam a körvonalait.
- Valóban. Yozora ni kagayakase... (Világítsd be a sötét égboltot...) - fordultam partnerem felé, aki rögvest be is fejezte helyettem a banka teljes használatára feljogosító mondatot. - ...Tsuin tsu hoshi no tasogare no kishi(Iker esthajnalcsillag lovagjai).
- Remélem nem zavart ez a kis beszélgetés. Úgy gondolom, hogy most már, mindketten készen állunk egy kis gyakorlásra, már ha ez nem okoz problémát. - fordultam Kotomi irányába, majd Hotaruval egyszerre hajoltunk meg, mintegy jelezve, hogy valóban készen állunk a harc folytatására. Mindkettőnk kezében egyszerre jelent meg, a zanpakutou szellem által korábban használt dárda a tollakból, majd nem kis repedést hagyva a padló, shunpot használva támadtuk meg a hadnagyot két oldalról. Különösebb beszélgetés vagy egyeztetésre nemvolt szükség. ösztönösen tudtuk, hogy a másik személyiség mit fog lépni és hogyan fog támadni. Mintha egyszerre lettünk volna két személy. Azt hiszem, hogy ez volt a lényege a zanpakutou által felállított próbának. Hogy egyek legyük és mégis különbek. Hogy anélkül megértsük egymást hogy akár egyetlen gondolatot fölöslegesen pazarolni kellene rá. Hogy ha valaki harcol velünk, akkor azt higgye, hogy ugyan azzal az egy személlyel harcol szinte végig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Kedd Dec. 04, 2012 3:59 am

Annak ellenére, hogy erőm megugrott, a páncélos most talán még könnyedebben hárította a támadásaimat, mint az imént. Nem tudtam nem észrevenni, hogy erőmet az enyémhez igazította, pont annyival felettem maradva, hogy megtartsa előnyét. Lenyűgöző volt látni és tapasztalni, mennyire más szinten vannak a zanpakutou-lelkek tőlünk, halálistenektől ebben a formájukban, és egyben frusztráló is, hiszen megmutatta, mennyire messze vagyok még attól, hogy tökéletesen elsajátítsam a képességeimet. Alig néhány hónapja gyakorolhatok még csak ezzel az erővel a kezemben, és hiába fejlődtem rengeteget, még nagyon hosszú út áll előttem így is, míg tényleg ura leszek a lélekölőm adta segítségnek. Ennek ellenére az érzés elképesztő, és nagyon szorítottam Sacchannak és Hocchannak, hogy ők is tapasztalhassák azt, amit most én. Biztos furcsa lehetett most nekik egymással harcolni, mikor olyan jól megvannak... vagyis, eto... Jó, ebbe azt hiszem nem gondoltam úgy igazán bele, úgy beszélek róla-róluk, mintha teljesen természetes lenne az egész. A lovagnak igaza van, ők ugyanannak a léleknek a részei és együtt alkotnak egy egészet. Kicsit olyanok, mintha Hitomin és én egy testbe lennénk zárva, hiszen mi is annyira különbözünk, mégis remekül megértjük egymást. Belefájdul a szívem, ha arra kell gondolnom, hogy az élet elválasztott minket egymástól, mikor azelőtt mindent együtt csináltunk.
Halvány, keserédes mosoly húzódott az arcomra, töprengésemből csak az ellenfelem hangja rázott fel. Egy pillanatra értetlenül néztem rá, de aztán leesett, hogy ezek szerint Sacchan kiállta a próbát, és földöntúli öröm váltotta fel a kérdő tekintetemet. Sikerült neki! *.*
- Hai! Yoroshiku onegaishimasu! - válaszoltam a lovagnak tiszteletteljesen, és mélyen meghajoltam, mintha valamiféle tanárom lett volna, vagy ilyesmi. Efféle érzések sosem ébredtek fel bennem Nekoval kapcsolatban, bevallom talán kicsit irigy is voltam a lányra, hogy ilyen kellemes társasága van a belső világában. Mi bezzeg... mint tűz és víz... >.>\" Aggódva mozdultam Sacchan felé, mikor térdre rogyott, de mire odaérhettem volna, már megjelent mellette még valaki. Meg is torpantam, és próbáltam kitalálni hogy mi történik éppen, a két hang páncél alól feltörő visszhangos beszélgetése azonban segített rájönnöm, hogy a két lélek két testbe került... és valóban ők voltak azok.
- Volt társaságom, amíg ti harcoltatok - mosolyodtam el, feszült izmaim pedig ellazultak, látva hogy nincs semmi probléma. Türelmesen megvártam, míg befejezik a beszélgetést, addig pedig vetettem egy pillantást a testőrre, aki ugyanúgy, rezzenéstelenül állt ott, ahol eddig is. Reménykedtem benne, hogy az eddigi harc nem jelentett számára komoly megterhelést, a reiatsu nyomását nem lehet könnyű elviselni, még ha az enyém nem is volt olyan eszeveszettül nagy.
- Ugyan, megtiszteltetésnek érzem, hogy láthatom az első lépéseiteket ebben a formában. Bárcsak én is fel tudnám ajánlani ugyanezt, de sajnos nem te vagy az első, aki így lát ^^ Még körülbelül... tíz percig tudom fenntartani a bankaiom, addig állok rendelkezésedre Wink - válaszoltam szabadkozására, majd fújtattam egyet. A limitem jelenleg 13 perc volt, utána teljesen elveszítettem az irányításomat az erőm felett. Már most is éreztem némi fáradtságot pusztán attól, hogy ebben a formában voltam. Nagyon megterhelő ez az erőszint :/ Kei-chan arcát igyekeztem kiverni most a fejemből, lévén az a tudat, hogy ő látta először a zanpakutoum teljes feloldását, eszembe juttatta őt. Most viszont az volt a feladatom, hogy segítsem a képességei gyakorlásában a lányt... illetve lányokat. Ahogy megindultak felém, végre eljutott az agyamig, hogy kettő ellenfelem lesz, és nem csak egy, ez viszont rögtön ki is söpört minden felesleges gondolatot a fejemből. Súlypontomat azon oldalam felé toltam el, ahonnan Sacchan érkezett, majd mikor elég közel értek hozzám, egy egyszerű oldallépéssel akadályoztam meg, hogy egyszerre vessék rám magukat. A dárda megnehezítette a dolgomat, lévén nekem erősen közelharci fegyverem volt, de egyelőre csak a védekezésre összpontosítottam és arra, hogy külön kelljen foglalkoznom velük. Egy hárítást követően azonban váratlan hang ütötte meg a fülemet.
- Nem tanultál... semmit az égegyadta világon, szánalmas... - váratlanul Suteneko jelent meg köztem és Hocchan között. Észre sem vettem, hogy ő is átalakult bankai-alakjába, bár ez csak az én figyelmetlenségem lehetett Viszont amit csinált, az kicsit kiverte nálam a biztosítékot, mivel ellenfelem támadásába közbelépve nemes egyszerűséggel egy felfelé tartó karpengés csapással kettészelte Hocchan dárdáját. Egy méretes ugrással kerültem odébb, hogy Sacchan véletlenül ne tudjon megütni, de mire felháborodhattam volna, jött is a magyarázat.
- Ezt te is meg tudnád tenni ezen szint ellen! Még mindig túlságosan a mozdulataidra koncentrálsz! Szakadj már el a hakudától, könyörgöm! Nem pusztakézzel harcolsz, hanem a zanpakutouddal, hát ne ignoráld a képességeimet és figyelj a szélburok élességére és áramlására is! Így sose fogsz megtanulni használni, vágod?! Különben meg ne fogd vissza magad, azzal neki sem segítesz >.> - Suteneko kikelt magából, én meg köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Ránéztem az egyik karpengémre, mintha nem értettem volna, mit mondott, pedig folyton ezt sulykolta. Csakhogy ezt a levegőt áramoltatni sokkal nehezebb volt, mint shikaiban, és olyan érzésem volt, mintha kidout vagy shunpót kellett volna használnom, abszolút nem ment jól :/ Így aztán persze, hogy arra támaszkodok, amit tudok :/ Ettől függetlenül bűnbánóan néztem félre, hiszen valamiben nagyon is igaza volt. Így nem segítek Sacchannak.
- Gomen' Folytassuk - kértem elnézést csendesen, majd sóhajtottam egy nagyot, és egy kicsivel nagyobb elhatározással szökkentem előre. Tartottam attól, hogy kárt tehetek a lányokban, éreztem, láttam Sacchn és Hocchan mozdulatain, mennyire nehezükre esett kezelni az erejüket. Teljesen más volt a mozgásuk, mint az imént a lélekölőjük szellemének. Sokkal bizonytalanabb, lassabb volt az egész, nekem meg már volt gyakorlatom az enyém használatában. Megpróbálkoztam egy térddel végrehajtott rúgással Hocchan combjának irányába, viszont csalódást keltő módon a technikám vagy az erőm nem volt elég ahhoz, hogy előcsússzon a térdvédőmben rejtőző fémpenge. Vagy talán azért, mert közben már arra figyeltem, hogy a hadnagy domináns énjét is megkínáljam, egy rúgással, akrobatikus, félköríves mozdulattal indítva a válla felé egy erőteljes csapást. Habár a teljes erőmet ebbe sem fektettem bele. Éreztem is Suteneko fürkésző pillantását rajtam, szúrós tekintettel méregetett minket immár ismét az oldalvonalról.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Hétf. Jan. 07, 2013 12:00 pm

A különleges páncélt még mindig súlyosnak éreztem. Lévén tudatom, még így is szoros összeköttetésben áll másik személyiségem tudatával, tisztában voltam azzal, hogy számára is megterhelő a dolog, pedig ő egy teljesen üres páncélt irányít. A lényeg az, hogy még sok gyakorlás áll előttünk ahhoz, hogy megfelelően tudjuk bevetni ezt, a kellő gyakorlat után, igazán erős fegyvert. Ez azt jelenti, hogy keményebb edzésprogramot kell összeállítanom magamnak, arról nem is beszélve, hogy minél hamarabb, minél széleskörűbb ismeretre kell szert tegyek különböző fegyverekről, mind elméleti, mind pedig gyakorlati téren.
- Én kétlem, hogy jelen helyzetben képesek lennénk tíz percig húzni. Ha tippelnem kellene két-három perc múlva, ha korábban nem zárom el, magától ér véget ez az állapot. - válaszoltam kissé ziháltan. Azt hiszem, hogy sok idő el fog telni azzal, hogy megszokjam ezt a páncélt. A mellkasomat összenyomó lélekenergiát féken tartani eléggé nehéz dolog. El sem akarom képzelni azt, hogy ha a páncél közvetlenül a testemet borítaná miféle nyomást kellene kibírnom. ^^"
Végül mégis sikerült harcba bocsátkoznunk, habár ahhoz képest ami a fejemben volt, a mozdulataim eléggé lomhák voltak. A mozgásom közel sem állt ahhoz a teljesítményhez, amit normál esetben, vagy shikaiban produkálni tudnék. A shunpot még csak alapból meg sem próbálom alkalmazni, lévén ahhoz egyszer meg kellene tanulnom megfelelően irányítani a lélekenergiámat.
Hotaru figyelmeztetésére tértem vissza. nem egészen jó ötlet harc közben elmerengeni, viszont lévén ez egy edzésforma dolog, meg lévén az általam jelenleg kezelt állapotról volt szó a gondolataimban, így úgy érzem, hogy helyénvaló volt. Másik személyiségem figyelmeztetése kimerült abban, hogy a hirtelen felbukkant személy jelenlétéről szólt, viszont a támadást nem hagyta félbe. Az okával is tisztában voltam, hisz az őt ért sérülések nem számítanak olyan vészesnek, lévén ő csupán egy üres páncélnak parancsol, így sérülést nem szenvedhet el, viszont az is igaz, hogy jelenlegi szintemen, hogy ha teljesen széttörik az ő páncélját, akkor nem lennék képes újrakreálni azt. Egyelőre az is eredmény, ha egy fegyvert létre tudok hozni. ^^"
Szerencsére a hirtelen megjelenő zanpakutou szellem elvonta valamennyire az "ellenfelem" figyelmét, viszont így is könnyedén kitért a támadásom elől, ami nem volt meglepő a gyorsaságomat nézve.
Egy kis pihenő következett. Kifejezetten örültem ennek, hisz így legalább egy kicsit kifújhattam magam, amíg Kotomi a zanpakutoujával tartott diskurzust. Éreztem, hogy pillanatról pillanatra egyre inkább megterhel mind fizikálisan, mind pedig mentálisan a frissen szerzett bankai fenntartása. Határozottan éreztem, hogy hamarosan elérem azt a pontot ahonnan már automatikusan szertefoszlik a bankai, azért, hogy ne használja fel az összes lélekenergiát a testemből.
Csak egy intéssel jeleztem a bocsánatkérésre, hogy semmi baj, majd másik énemmel ismét támadásba lendültünk. Hamar megbizonyosodtam arról, hogy ez volt az utolsó támadásunk. Kotomi mind a kettőnk támadását kivédte és az általa szerzett találat helyéből, mind az én, mind pedig Hotaru páncélján repedések szaladtak végig mindenfelé. Ez volt a jel, hisz pár pillanat múlva Hotaru páncélja egyszerűen köddé vált és a helyén mindössze az egyik zanpakutoum pihent, majd nem sokkal később a testemet borító páncél is erre a sorsra jutott.
Habár nem volt rajtam a páncél, mégis ismét térdre rogyva támaszkodtam a földön, lévén rengeteg energiát kivett belőlem ez a technika. Egyszerűen túl sok ez még nekem így egyszerre. Arról nem is beszélve, hogy azt kellett tapasztalnom, hogy immáron a teljes sötétség világában élek, hisz most már még csak összekavarodott színeket sem láttam a világból.
- Kamioka-sama, minden rendben? - hallottam a testőrgárda parancsnokának aggódó hangját, amint egy pillanat alatt mellettem termett és a kezemet a vállán áttéve és megtartva a derekamnál akadályozta meg, hogy egyszerűen előre essek, mint egy krumplis zsák.
- Igen, semmi bajom, Chise-chan. - válaszoltam egy fáradt mosolyt kiültetve az arcomra. most az sem zavart, hogy a lányt ilyen közvetlenül szólítottam meg, habár ezt általában csak akkor szoktam megtenni mikor magunk között vagyunk. - Köszönöm. - folytattam, miután a segítségével talpra állhattam. Egyetlen pillanatra sem szándékoztam elengedni, hisz szinte semmi erőt nem éreztem a lábaimban.
- Azt hiszem, hogy eddig bírtam. De végül is a célt sikeresen teljesítettem, úgy gondolom. Nagyon szépen köszönöm a segítséget, Kotomi-chan. Viszont egy annyi kérésem még lenne, hogy lehetőleg az, hogy ennek az erőnek a birtokában vagyok, maradjon titok. Nem igazán akarom addig nyilvánosságra hozni, míg nem vagyok képes megfelelően uralni. A nagy erő nagy felelősséggel jár. - mondtam immáron kedves mosollyal az arcomon, habár ebben is volt némi fáradtság. Sokat kivett belőlem ez a dolog. - Ugyanakkor engedd meg, hogy meghívjalak egy kis teára. Végtére is rég volt, hogy egy jót beszélgettünk. - kacsintottam hadnagytársamra. Az engem támogató lány egy füttyszóval jelezte az edzőterem ajtajának másik felén álló őröknek, hogy nyissák ki az ajtót, majd egy néma jelzéssel azt is kiadta az egyik őrnek parancsba, hogy a padlón pihenő zanpakutoimat szedje össze és hozza utánunk.
Ezt követően az utunk a birtok főépületébe vezetett azon belül is, egész pontosan, a teázóba, ahol hamarosan egy kellemes tea mellett társaloghattam Kotomival. ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Kedd Jan. 08, 2013 5:32 am

Sacchan hangján hallatszott, hogy máris mennyire fáradt, pedig még éppen csak az imént került vissza a tudata a páncélba. Két-három perc olyan kevésnek tűnik, és egyszerre soknak is. Bevallom, nekem halvány lila gőzöm nem volt eleinte, meddig vagyok képes fenntartani ezt az állapotot, az első alkalommal derült ki, hogy az alsó limitem tíz perc körül van. Mondjuk az én bankaiom relatíve kicsi, éppen ezért talán egy fokkal könnyebb fenntartani, de nagy területre nem is lennék képes koncentrálni a lélekenergiámat, ebben ugyanis szimplán béna vagyok. Viszont hadnagytársam meg tudta saccolni, és ha így belegondolok, a bankaiának potenciálja nagyobb volt, mint az enyém. Suteneko erejének forrása inkább az én képzettségeimben rejlik, mondhatni felerősíti azt, nekem viszont úgy tűnt, hogy Sacchan esetében a zanpakutou lelke kap nagyobb hangsúlyt kettejük együttműködésében.
Miután Suteneko lehordott, azt hiszem tényleg sikerült egy fokkal komolyabban vennem a küzdelmet, de ez csak annyiban mutatkozott meg, hogy berepedt és megsüllyedt a padló alattam, mikor előreszökkentem. Mire odaértem, már arra figyeltem, hogy ne tegyek benne kárt, igazából bármennyire is igaza volt a macskának, épp az imént demonstrálta, hogy szét lehetne vágni a páncélját, habár ezt még én magam sem hittem el. És mindennek ellenére egy rúgás ide, egy oda, és mindkét páncél megrepedt, majd köddé vált. Egy kicsit megijedtem tőle, de gyorsan koppant, hogy a limitjét érte el a lány, és nem az én ütéseim voltak túl erősek. Hátraugrottam és amolyan tornamutatványosan, egyenes testtel fogtam talajt, ellépés nélkül. Fújtattam egy nagyot, majd elengedtem jómagam is a bankait, kezembe kerülő wakizashimat pedig visszasegítettem a tokjába. Elöntötte a testemet a fáradtság, kicsit elcsigázottan, lihegve pillantottam fel.
- Sacchan! Jól vagy? - kérdeztem ijedten, mikor megláttam az összeesni készülő barátnőmet, és azonnal oda is ugrottam. A testőrrel együtt segítettem talpra, és összenéztem vele. Látszott a szemében az aggodalom, de egy mosollyal megnyugtattam, hogy bízhat a nemes szavaiban, ez ilyenkor normális.
- Természetesen, én sem verem nagy dobra. Eddig csak Kei-chan látta és te, valamint a kapitányom tud róla, hogy elértem a szintet, látni viszont nem látta még. Gratulálok, ha edzőpartnerre van szükséged, bármikor a rendelkezésedre állok Surprised - mosolyogtam rá Sacchanra is - A meghívást pedig örömmel elfogadom ^^ - tettem hozzá, és Chise-channal karöltve kitámogattam a hadnagyot az edzőteremből, hogy minél előbb pihenhessünk. Lett néhány kisebb sebem és zúzódásom, de ezek olyasmik, amiknek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani, Neko már több súlyosabb sérülést is ejtett rajtam edzés közben. Apropó, tekintetemmel gyorsan megkerestem a macskalányt, hátha még nem szívódott fel, és valóban. Karba tett kézzel vizslatott minket, és mikor ránéztem, határozottan megindult és elénk került.
- Tönkretettem pár tollad. Azokat már nem fogod tudni használni. Gondoltam jobb, ha tudod. És bocs Rolling Eyes - pillantott Rosára, majd engem is megajándékozott egy megvető pillantással, mielőtt köddé vált volna. Bocsánatot kérni még nem hallottam, ezek szerint csak velem ilyen utálatos Neutral Felsóhajtottam, és inkább az ölembe kaptam hadnagytársamat, majd biccentettem a testőr-channak, hogy hagyja csak rám nyugodtan, és egyszerűen csak az utat mutassa. Majd a tea felfrissít mindannyiunkat :3

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hirako Shinji
Admin
Admin
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 24
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   Kedd Jan. 08, 2013 8:24 am

A küzdőteret LEZÁROM! Kamioka Rosa sikeresen elsajátította bankaiját, Sakai Kotomi pedig 200 LP-vel és 2500 ryouval gazdagodik fáradozásai okán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi   

Vissza az elejére Go down
 

Bankai Pályázat - Kamioka Rosa vs. Sakai Kotomi

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-