Kirino Sakura
Ember
 
Hozzászólások száma : 29
Age : 27
Tartózkodási hely : Karakura Town, Diáknegyed
Registration date : 2011. Apr. 20.
Hírnév : 1
Karakterinformáció
Rang: yousei
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
    (3050/12000)
 |  Tárgy: Kirino Sakura Szer. Okt. 31, 2012 6:26 am | |
| Jelszó: iio aua
Engedély a karakterújításra: Megvan, Shihouin Yoruichi-samától *o*
~ Adatlap
Név: Kirino Sakura
Nem: nő/lány
Kaszt: ember (negyedvér-tündér)
Szül. ideje: 1996. július 26.
Kor: 16
~ Előtörténet
Már kisgyerekkoromban is nagyon odavoltam a tündérmesékért, és azok varázslatos, és misztikus világáért. A nagypapa és a nagymama minden áldott este átjött hozzánk, és mindig egy találomra kiválasztott könyvből mesélt nekünk, azaz nekem és a húgomnak. Szép esték voltak azok, hiszen ezekből a legendákból, történetekből, és mesékből tanultam meg, hogy milyen embernek is kell lennem, és ezekből tanultam meg, hogy milyen is lesz az a nagyvilág, ahol majd élni fogok. Sok tündérről hallottam az évek során, legyen szó gonosz átkot szóró boszorkányokról, vagy kedves kis fénytündérekről. Kisgyerekkoromban még elhittem, hogy léteznek, és néha még el is képzeltem, hogy a közelemben vannak és vigyáznak rám, de mint mindenki tudja ez csak a gyermekfantázia egyik gyenge pontja volt. Lassan eljött az az időszak is, amikor már általános iskolás lettem, és a legtöbb mesét már szinte el is felejtettem, a tündérekben és a varázsvilágban pedig egyáltalán nem hittem.
Az iskolai évek egész könnyedén indultak számomra. Jó tanuló voltam, és a sportokban is jeleskedtem. A családom felmenői között tehetséges kenjutsu használók voltak, így én is örömmel kezdtem el kendozni azzal a reménnyel, hogy egyszer én is leszek olyan jó, mint amilyenek az őseim voltak. Minden reggel iskola előtt direkt azért keltem korábban, hogy lefussak egy nagy kört a városban, majd a reggeli futás után még elvégezzem az egyszemélyes kendo edzést, és végül még arra is legyen időm, hogy egy zuhanyzás után elkészüljek a sulira. Baráti társaságokat folyamatosan csak váltogattam, és néha még kerülgettem is. Néha a zene szakosokkal voltam jóban, néha a sport szakkörösökkel, de volt, hogy a matek atléták közé tartoztam. A húgomat mindig irigyeltem, hiszen neki voltak igazi barátai, és nem váltogatta naponta a barátait, mint én. Emiatt is voltam olyan jó tanuló az iskolában, mert nem kellett a barátaimmal foglalkoznom, és az egész időben a tanulásra fordítottam. Ötösöket és négyeseket hoztam haza, nagy ritkán előfordult a négyes többlet, de az is csak ritkán. A szüleim büszkék voltak rám, de én nem voltam az magamra. Inkább lettem volna egy bulizós kettes tanuló, mint egy stréber, akinek nincsenek igaz barátai, akiknek elmondhatja az összes titkát, és rá is bíznak egy csomó titkos dolgot. De ez nem az én életem, így egy kis idő után már megszoktam az egyedüllétet, és kezdtem egyre jobban teljesítményorientált lenni.
Mire eljött a tizenharmadik életévem a Karakura High Schoolban kellett folytatnom a tanulmányaimat. Reménykedtem benne, hogy az életem az iskolaváltással együtt rohamosan meg fog változni. Reményeim bebizonyosodtak, de nem úgy ahogyan azt elvártam. Amikor betöltöttem a tizennegyedik életévemet, a szobámban este a nyitott ablakon fehér apró kis bogaraknak tűnő lények repültek be. Már félálomban voltam, ezért azt hittem, hogy álmodok és nem foglalkoztam velük, de a fénylő bogarak a bőrömre, a hajamra, a ruhámra, és a fegyveremre (ami a szoba túloldalán volt) is rászálltak. Ez elég kellemetlen érzéssel árasztott el először, így egyszerre felugrottam az ágyból, de nem fejeződött be. Minél több fénylény szállt rám, annál több energiát éreztem a testemben, mígnem annyira fényes lett a testem, és az összes cuccom, hogy már nem is láttam tisztán. Erősen becsuktam a szememet, és elkezdtem tízig számolni, remélve, hogy felébredek ebből a szörnyű álomból. Amire kinyitottam a szememet, már nem voltak ott a fénylő izék, azonban a látásom valamiért jóval élesebb lett, és a végtagjaimat is sokkal könnyebben tudtam mozgatni, mint máskor. Lassan feltápászkodtam az ágyról, és elindultam a sötétben a tükör felé. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy már ott vagyok, felkapcsoltam a villanyt, és egy eléggé megdöbbentő kép jelent meg előttem. A hajam jóval hosszabb lett, és szőke. A pizsamám eltűnt, és helyette egy páncélhoz hasonlító színházi ruha volt rajtam, amit kb. a színészek hordanak. A katanám a tükör mellett volt nekitámasztva a falnak, azonban helyette egy ezüst-fehér kard ált ott, aminek a markolata arany színben pompázott. Most már tényleg nem hittem a szememnek, azonban még nem volt vége. Hirtelen tüsszentő görcsöm lett, és mivel nem tudtam visszatartani, így elsült. A tüsszentés hatására két métert repültem hátra. Legelőször nem értettem, hogy mi történt, de aztán amikor hátranéztem, csak akkor vettem észre a tündérszárnyakat, amik a tükörben nem látszottak valamiért, talán láthatatlanok tükröződő felületen. Mivel már tényleg este volt, és tényleg kikészültem már ezektől a dolgoktól, ezért már úgysem volt veszteni valóm, és az ablakom párkányára kiültem, és elkezdtem tesztelni a szárnyaimat. Elég nehéz volt megmozdítani őket, hiszen ezt úgy kellett vennem, mint egy plusz végtagot, mivel ezeket is az izmaim mozgatta. Elég furcsa volt, hogy a testem csak úgy kinövesztett magából egy szárnyat, és én még csak nem is éreztem az izmaim eltorzulását. Ez lenne a mágia, amit kiskoromban annyira hajtottam? Lehetséges. Egy tíz perc alatt sikerült megszoknom a szárnyaimat, és mivel a másodikon volt a szobám, ezért kiugrottam az ablakon, és megpróbáltam fent tartani magam. Kis bátorság azért kellett hozzá nem mondom, de végül sikerült fent tartanom magam a magasban. Gyorsan még visszarepültem a szobámban hagyott kardért, hátha szükségem lesz rá, bár már azon se lepődtem volna meg, ha démoneső lenne Karakura Townban, és meg kellene velük küzdenem, mint egy mesében a főhősnőnek.
A közeli parkba repültem le, mivel ezek után már úgysem tudtam volna sokat aludni. A városban már vaksötét volt, így senki sem láthatott meg, mert e mellé még magasan is repültem, és mit ne mondjak elég magason. Amikor megérkeztem a parkba, lassan leszálltam, legalábbis megpróbáltam, de a landolást még úgy tűnik gyakorolnom kell, mert fejjel lefelé érkeztem a földre. Amire sikerült feltápászkodnom, arra eltelt vagy két perc. Lassan körbeforgattam a fejemet, hátha meglátok valami különlegeset, de sehol nem volt semmi. Fáradtan nekitámaszkodtam a kezemmel egy kisebb fának, ami ennek hatására kidőlt, vagy legalábbis elég erősen megmozdult. Még nem voltam tisztában az erőm teljével, és ez elsőre elég nehéz volt nekem. A következő pillanatban már a hangyákat is egyből észrevettem a földön, ahogyan mellettem elsétáltak egy morzsát cipelve a hátukon. Erre én csak elmosolyodtam, bár a fejem eléggé elkezdett sajogni. Még nem szokta meg ezt a hihetetlenül erős reflexet az eddigihez képest. Elkezdtem sétálni a park közepe felé, majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a közeli országúton egy autó szélsebesen áthajtott valamin. A füleim is eléggé megerősödtek, legalábbis hallgatózás szempontjából. Gyorsan oda is siettem a hang irányába. Az országúton egy elgázolt kiskutya volt, aki elég csúnya sebet kapott az autótól. A szemem egyszerre könnybe lábadt, hisz messze volt innen a legközelebbi állatkórház, de még az ember kórház is. Könnyes szemekkel elkezdtem simogatni az ártatlan teremtményt, aki közben lassan elkezdte nyalogatni a kezemet. Ez a kedves cselekedet annyira megszorította a szívemet, hogy a következő pillanatban már azt se tudtam, hogy mit csinálok. Különös arany jelek jelentek meg körülöttem, majd a kezemet zöld aura vette körbe, és furcsa levélhez hasonlító minták kezdtek körülötte cikázni. Valami latin mondat jelent meg a fejemben, és én tudtam, hogy ezt határozottan ki kell mondanom. A mondat elkántálása után a kezem még erőteljesebben kezdett világítani, és közben a kutya belső sebei elkezdtek rohamosan gyógyulni. Eltartott egy negyed óráig, míg minden egyes szervét, és külső sebesülését össze tudtam forrasztani, és meg tudtam gyógyítani, de végül sikerült. Szerencséje volt a kutyának, hogy volt benne annyi kitartás, hogy az autóbaleset után még öt percig kibírta, hiszen egy halott állatot már nem tudtam volna meggyógyítani. Miután meggyógyult a kiskutya, az ölembe fogtam, és hazavittem.
Mire visszaértem, a nagymamám már bent állt a szobámban, és várt engem. Elmosolyodott, amikor meglátta a kutyát, és az új formámat is, de azonban a forma még igen kezdetleges volt, így amikor beléptem a szobám ablakán, az megszűnt, és én lepottyantam a földre egy újabb kis agyrázódás kíséretében, de szerencsére a kutyának nem volt semmi baja. Mivel már hajnali egy volt, így nem akart semmi komoly dolgot mondani, inkább a kezembe nyomta a gyerekkori meséim gyűjteményét, és annyit tett hozzá, hogy ez majd mindent megmagyaráz, de a többit majd holnap reggel hozzáteszi. Aznap már nem kezdtem bele a könyvbe, de szinte biztos voltam benne, hogy a tündér képességeimről, és a fajom történetéről fog szólni, amiről még annyi mindent nem tudok. Minden második generáció hordozta ezt a könyvet, így a szüleim előtt titkolnom kellett ezt a különleges adottságot, és csak a nagyszüleimnek mondhattam el az aznap este történteket. Tudom, hogy amire hivatott vagyok, az egyre gyorsabban száguld felém, és egyszer a képességemet használnom is kell olyan lények ellen, amik még a legrosszabb rémálmaimban sem szerepeltek, de megpróbáltam magamnak elhitetni, hogy ez csak egy puszta ábránd, és biztosan nem lesz semmi gond. A kiskutyát szerencsére megtarthattam, aki azóta is hű barátom, és társam. Nem egy tökéletes emberi barát amire vágytam, de ő mindig meghallgat, persze csak egy kis nasiért cserébe.. =)
~ Kinézet
Első ránézésre nem több mint egy átlagos tizenéves japán lány. Fekete haj, ami a nyakig ér le, hófehér bőr, és karakteres ázsiai arc. Ha ruhákról van szó, akkor sincs különösebben szokatlan öltözködési módja, hiszen olyan ruhákat vesz fel, ami éppen illik a hangulatához. Nincsenek különösebben kedvelt színei, és kiegészítői sem, amik gyakrabban megjelennének a ruhatárában. 163 centiméter magas, és 49 kg. Dekoltázsa (így próbálok enyhén, de céltudatosan utalni a kebleire) az egyetlen, ami különösebb felhívást kelthet a nézőközönség számára. A rokonságban minden lány ilyen jutalomban részesült az istenektől, így hát ő sem maradhatott ki. Két szép kék szeme még csak jobban dob az összhatáson, és már szinte közel jár ahhoz a szóhoz, hogy gyönyörű. Hajában általában mind a két oldalon található két-két fémcsat, amit még az édesanyjától kapott egyszer karácsonyra. Azóta is minden áldott nap a hajában hordja. Alakja karcsú, és elég soványka is, de ez nem azt jelenti, hogy nem képes megvédeni magát.
~ Jellem
Elég különleges személyiség, hiszen néha határozott, döntőképes, és bátor embernek látszik, de van, amikor egy szóval is zavarba lehet hozni, nem képes egyértelmű válaszokat adni, és gyorsan elmegy a kedve mindentől. Nem lehet rá azt mondani, hogy skizofrén, és azt se, hogy tudathasadásban szenved. Ő egyszerűen csak ilyen. Vannak gyengébb pillanatai, amikor ha meglát egy árva kis állatot, akkor összeszorul a szíve, de van olyan pillanata is, amikor előjön a szadista énje, és minden felrúgható tárgyat felborít. Belül kész harc folyik a lányban, de szerencsére van annyi tartása, hogy a gyengébb énjét ne mutassa ki a világ felé, és a barátai mellett, mindig az a határozott lány legyen, aki szeretne lenni. Ez a színjáték általában sikerül is neki, de vajon meddig? A lelki harcán kívül vannak még más előnyös tulajdonságai is, például nagyon jó tanuló, és a sportokban is jeleskedik, legfőképpen a kardforgatásban. Nagyon jó fantáziával rendelkezik, ezért szinte a legunalmasabb pillanatokból is képes egy jó napot teremteni. Fontos még megemlíteni az is, hogy szeret másokon segíteni, és mindig..mindig a jó oldalon áll.
~ Képesség(ek)
Leírás: Negyed-tündér vére miatt képes egy különleges alak felvételére, amit úgynevezett "Fäe potentia"-nak hívnak. Ez egy nagyon ritka tulajdonság, ami annyit tesz, hogy a tündér ősei után pár generációval később egy hordozó születik meg, aki képes az őseinek a képességének egy részét használni. Sakurában tört elő ez a tulajdonság, legelőször még saját tudta kívül, de hamarosan rájött, hogy valójában mire is képes. A tündér alak felvétele után a haja meghosszabbodik és szőke lesz, a szeme színe zöldre vált, a hátán zöld tündérszárnyak jelennek meg, és a ruhája is az ősi tündér viseletre változik át. A katanája ilyenkor egy tünde karddá alakul át, ami annyiban erősíti meg, hogy nehezebben lehet eltörni, és keményebb anyagokat is gond nélkül képes vele átvágni. Az átváltozás pillanatában megjelennek a lány közelében egyenként apró kis fénycsóvák, amik az ősei lelkének részecskéivel egyezik meg. A lélekdarabkák, ahogyan hozzáérnek a lány testéhez, egyre több energiát szabadítanak fel a közelében, míg végül meglesz az elegendő energia, és teljesen átváltozik. Ez is egy kisebb fényvillanás kíséretében történik. Az új alakban az ereje és a gyorsasága nagymértékben megnövekedik, és az érzékei, a reflexei is egy magasabb szintre lépnek. Érzékenyebb lesz a reiatsu, a mágia és a mentális képességek használatára, tehát gyorsabban, és könnyebben érzékeli ezeket az energiákat. (pl.: ha egy teremmel, vagy házzal arrébb valaki tűzgolyókat idéz, azt ő érezni fogja)
Képességek:
A tündéreknek három alfaja van. Élet, természet, és halál. Sakura ősei az élet és a természet fájáról származnak, így az ő képességei is erre a két elemre specializálódnak.
- A természet segítsége: A negyed-tündér lány a természet energiáit hívja segítségül, hogy meggyógyítsa szövetségeseit. A képesség aktiválásakor zöld, fényes levélhez hasonlító energia szabadul fel a kezéből, és a meggyógyítani kívánt felületet erőteljesen elkezdi regenerálni. Ez a képesség csak fizikai sebek gyógyítására képes, tehát izomszakadás, csonttörés, apró sebek, vágások, vagy egyéb külső és belső sérülések. Minél súlyosabb a sebesülés, annál hosszabb ideig tart a regeneráció. Hátránya, hogy ha például egy csonttörést szeretne beforrasztani, akkor minimum fél órát a szövetségese mellett kell lennie, és a kezét a törés felé kell tartania. Ez sok koncentrációt, és általában csendet is igényel. Ez a természeti energia általában nagyon lefárasztja, persze általában ez a sebesülés nagyságától függ, hiszen egy kis karcolást, míg öt másodperc alatt begyógyít, és semmi energiát nem vesz el Sakurától, addig egy nagyobb sebesülés fél óráig is eltarthat, és a lány nagy eséllyel összeesik a gyógyítás végbevitele után. Mivel még nagyon tapasztalatlan ezért sokszor megeshet vele, hogy csak elindítani képes a regenerációt, de a gyógyítás felénél már beájul. Sok gyakorlás után ez elkerülhetővé válik.
- A fény hatalma: Egyfajta lélek-kutász képesség. A szövetséges mentális, és szellemi sebeit képes begyógyítani vele. Ez lehet egy halálos rettegés, paranoia, vagy egy átok. A lelki sebesülés megszüntetése annyi ideig hat, amennyire gyenge volt a kötődés a személyhez. Ha a szövetséges ember már gyerekkorától rettegett a pókoktól, akkor maximálisan öt-tíz percre képes megszüntetni a félelmét, ha viszont még friss a félelem kialakulása, vagy a közeli múltban történt meg az átkozás, akkor nagy eséllyel örökre el képes tüntetni a hatást. Ősi, erős átkokat, és képességeket csak enyhíteni képes, megszüntetni száz százalékosan nem áll a hatalmában. A fény tündérek segítségével képes bele látni egy hozzá nagyon közel álló személy lelkébe, és elméjébe. Ilyenkor egy sötét emlékét, vagy a félelmének a kialakulásának a körülményeit képes újra élni a saját testével. Ehhez a passzív képességhez azonban a szövetséges beleegyezése is szükséges, azonban nehéz aktiválni, hiszen a személynek újra fel kell idéznie a legsötétebb emlékeit, hogy azt a tündér láthassa, és átélhesse. Ha ezt megteszik a gyógyítás előtt, akkor nagyobb esély van a gyógyulás lehetőségére.
~ Szeret-nem szeret
+ kendo / kenjutsu
+ tanulás / olvasás
+ zene (pop, rock, metál..bármi)
+ tündérmesék
+ csillagászat / csillagok
+ gyümölcsleves :3
- dohány / cigi
- alkohol / szaké (csak gyengébb pillanataiban)
- sár / mocsár
- túl hideg / túl meleg idő
- morbid dolgok (pl.: tűt szurkálni a bőrbe, vagy a gyertyalángot megfogni)
- pókok, kígyók >.<"
~ Felszerelés(ek)
Általában egy barna hátizsák van mindig a hátán, amiben apró dolgok vannak különleges helyzetek esetére. Első sorban mindig van nála egy kulacs víz, és egy kis ropi. Egy kis kabala nyuszi is van benne, ez Sakura számára szerencsét hoz, legalábbis szerinte. Váltóruha is található a mélyén, az esetleges esős, sáros, vagy havas pillanatokra. Egy összecsukható esernyő, egy esőkabát, és egy öngyújtó. Ha esetleg mégse lenne nála a hátizsákja, akkor a katanája biztosan megtalálható nála. Ezt általában a kendo szakkör előtt, és után szokta magánál tartani, vagy ritkábban esetleges spontán gyakorlásoknál is.
*az egy szerkesztés a színkód beillesztése volt. bocsánat. >.<"
A hozzászólást Takamachi Megumi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 31, 2012 7:05 am-kor. |
|
Összeszedett, a követelményeknek megfelelő történet részletes leírásokkal, és egy tetszetős képességgel. Mivel az engedélyed is megvan, természetesen ELFOGADOM az előtörténetet.