HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Villám;Játék

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Gabriela Escamilla
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 60
Tartózkodási hely : Huecu Mundo
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 60. arrancar; Natalie-sama fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7100/15000  (7100/15000)

TémanyitásTárgy: Villám;Játék   Kedd Szept. 25, 2012 4:18 am

- Hm… Tch… – húzom a szám sétálgatva Las Noches falai között. Minden irányba amerre csak nézek arrancarok vannak. Milyen undorító és dühítő hogy ez a hely tele van ilyen hitvány kis férgekkel. Mind ki kéne irtani persze Natalie-sama kivételével őt nem bántanám semmiképp. És ez a Seth vagy kicsoda… Ott pöffeszkedik a trónon pedig nem is oda való bár még nem találkoztam vele bizton állíthatom, hogy Natalie-sama sokkal inkább oda illene. Na de mindegy is a kérdés inkább az, hogy most mégis hová indultam. Itt járom a folyosókat, de minek?
- Áh, Megvan, shuu~! – kiltok fel hangosan mikor eszembe ötlik, hogy mit is keresek a folyosón. Épp bújócskázom Mumival aki jól elbújt. Remélem azért nem falta még fel egy arrancar sem mert ha igen vele is játszom egyet, de akkor azt nem fogja megköszönni.
Persze Mumit nem kel féltenem mivel képes változtatni a térfogatát biztos nehézkes lesz a lenyelése vagy az is lehet, hogy majd szépen odapasszírozza, az ellenfelét a folyosó falához ki tudja. Viszont így belegondolva lehet, hogy nem kellett volna, nála hagynom az ernyőm az lehet, hogy akadályozhatja a menekülésben. Vagy akár el is hagyhatja… huh, még szerencse, hogy a legyezőt magamhoz vettem mielőtt még elbújt volna.
Na, szóval Las Noches egyik folyosóján sétálok mikor az egyik nyitott ajtó irányából zajt hallok. Jobban mondva csörömpölést mintha valaki dúlna-fúlna. Lélekenergiát is érzek. Kettőt. Az egyik semmi kétség Mumi-é míg a másik egy arrancaré (ki másé is lehetne). Az ajtóhoz osonok és óvatosan félszemmel lesek be mintha csak vadásznék. Amikor bepillantok, a düh kap, el hirtelen mikor meglátom amint a hollowom a szoba egyik sarkában remeg a félelemtől előtte pedig egy hím hollowivadék kezében az ernyőmmel. Mivel épp nyolc éves külsőmben vagyok, hamar leváltom azt és tizennyolc év körülire váltok. A férfi elég dühösnek tűnik még így hátulról is így azt hiszem a legjobb módszer (férfiaknál), ha nőiességem használom ki. Sonidommal kerülök Mumi elé és kecsesen dőlök rá, míg kér, karommal a férfi nyakát karolom át lágyan. Szempilláimat megrebegtetem és felveszem #1 csábító arcomat.
- Hé, mond csak... mit ártott neked ez a szegény pára, shuu~? Mi lenne, ha inkább velem foglalkoznál, shuuu~… – húzom jobb kezem mutatóujját végig ellenfelem nyakától egyenesen a mellkasáig, amihez aztán csatlakozik a bal is. Tenyereim rásimulnak a magas férfi felsőtestéhez, amire aztán jobb orcám kerül. Végül felnézek a férfira és bal kezemmel végig simítom az arrancar jobb bicepszére. - Mmmm… milyen izmos itt valaki, shuu~…
Iszonyat nagy színészi képességeim vannak, hogy a merő undort, melyet a férfi közelsége okoz, teljesen el tudom nyomni. Már többször is alakalmaztam ezt a technikát ás szinte mindig bevált nemtől függetlenül, bár a hímeknél jóval nagyobb sikere volt persze ők nem tudták, hogy külsőm ellenére én ugyanúgy férfi vagyok.


______________

Adatlap
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmano Angelo
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Scorpio Dragon
Hozzászólások száma : 49
Age : 28
Registration date : 2011. Sep. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
5800/15000  (5800/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Villám;Játék   Szomb. Szept. 29, 2012 12:52 am

Élem a megszokott, sivár, unalmas életem és egyre inkább érzem magamon, hogy bekebelez a téboly. Bár még nem vészes, sőt kifejezetten kedvemre való bár nem tudod, hogy ha bárki tudna erről kellemesnek találná a társaságom ha épp elveszítem a maradék józanságomat is. Általában akkor hatalmasodik el rajtam az őrület, ha egyedül vagyok, vagy ha egyedül maradok, de hisz ez képtelenség. Én sosem vagyok egyedül. Hisz mindig van velem valami vagy esetleg valaki, aki több mint egy képzelgés. Talán kiütközött volna rajtam, hogy mások vérét ittam? Vagy talán csak bele őrültem, hogy már régóta nem tudtam ilyen csodálatos italhoz juttatni szervezetem. Talán hangokat hallok talán én suttogok de az is lehetséges, hogy mind ezt csupán csak képzelem és minden eddigi tettem végül elnyeri méltó jutalmát.
- Megérdemlem én ezt? Hisz semmi rosszat nem tettem, csak eltávolítottam pár felesleges létformát erről a világról. Ez olyan rossz dolog lenne, hogy ezzel kell sújtani engem? – E - közben fel sem tűnk, hogy ezt fennhangon mondtam, közben csak fogom a fejemet, és kidülledt szemekkel nézek a tenyeremre ami vérzik. Mi történhetett vele? Esetleg van bent valaki, aki ártott nekem, amíg tudatomon kívül voltam? Körülnéztem, és senkit nem láttam, de ez nem nyugtatott meg. A szemem sarkából mindig mocorgás tűnt fel, de amikor odanéztem semmit nem találtam, ami megmozdulhatott volna. Ezen sajnos már meg sem lepődtem. Valahogy immár szokványossá vált számomra, hogy a legapróbb árnyékra is gyanakodtam. Féltem tőle, hogy valaki arra kényszerít, hogy újra visszamenjek abba a komor és unalmas világba, ami kint várna. Így legalább olyan vicces minden! Meg nyalom a tenyeremen lévő sebet, amit még mindig nem tudom mi okozott. Így legalább nem kell felsebeznem magamat, hogy végre ihassak egy pici vért. Más már megtette helyettem vagy talán emlékemen kívül én voltam ez is? Lehetséges, különben miért vannak ott fogak nyomai. Nem is érdekel, ki okozta ezt a sebet. Hálás vagyok neki. Amint megízlelem a vérem ízét, elkezdek nevetni. Nem, ez már ördögibb, mint egy nevetés. Sőt kifejezetten hátborzongató, még számomra is. Majd a nevetés után felteszek magamnak egy kérdést.
- Megőrültem volna? – már az sem az épelméjűségemre utal, hogy magamnak teszem fel a kérdéseimet.
- Én megőrülni? Ugyan egy ilyen tökéletes elme nem képes az őrületre amilyen az enyém. Vagy talán még is? Már az sem túl biztató, hogy magammal beszélek. – közben fel sem tűnik, hogy a szobámban tényleg mocorog valami. Egy hollow. Talán háziállatként tartják vagy nem tudom de minden esetre amikor észre vettem perifériás látásomból már azt hittem csak fantáziálok megint és amikor odafordulok nem lesz ott semmi. Ezúttal máshogy történt. Az a kis nyavalyás elkezdett a szobámban őrjöngeni vagy nem tudom mit művelt, de össze visszalökdösött mindent. Én persze először csak néztem, hogy ezt csak képzelem vagy tényleg megtörténik mindez? Amikor végül azt a tálat is leborítja, amiben a pillecukrokat tartom, végül elszakad a cérna. Nem érdekel, hogy ez a valóság e vagy még sem akkor is eltüntetem a föld színéről, ha maga az isten az! Elkezdek közeledni felé immár teljesen gyilkos szándékkal. Még oda sem érek de, egy Oni Dekopin-t azonnal megindítok a kis görcs felé. Még is mit képzel, hogy bánta azokat a becses dolgokat, amik számomra többet jelentenek a világon mindennél. Neki löki a falnak és a nyamvadék remegve a sarokba, menekül. Már épp készülnék elővenni a kardomat és méltó büntetést adni a tetteiért, de egy nő hirtelen előttem terem.
Mi lenne, ha inkább velem foglalkoznál, shuuu. – szól hozzám a hölgy. Enyhén meglepődök rajta. Közben a keze a mellkasomat simogatja végül megfogja a bicepszemet.
- Mmmm… milyen izmos itt valaki, shuu. – azzal elmosolyodok és felveszem a legcukibb formámat.
- Ugyan én csak meg akarom paskolni a fejét. Hisz olyan édes. – mondom csillogó szemekkel. Bár a fény, ami a szememből árad az öldöklésre való vágy

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gabriela Escamilla
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 60
Tartózkodási hely : Huecu Mundo
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 60. arrancar; Natalie-sama fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7100/15000  (7100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Villám;Játék   Szomb. Szept. 29, 2012 3:21 am

- Oh, szóval csak erről van szó, shuu~?- simogatom a férfi bicepszét továbbra is miközben csábító tekintetem a férfi tekintetét fürkészi. Furcsa, de a szokványos elbájolt férfihanghoz gyilkos vágyat sugárzó szemek párosulnak. Sajnos nem engedhetem meg a férfinak, hogy „megpaskolhassa” egyetlen barátomat ezen az undormányos helyen mely tele van arrancarok tömkelegével – kivéve Natalie-sama, aki egyáltalán nem undorító.
- Sajnos azonban… Mumi nem szereti, ha simogatják, shuu… – folytatom, a férfi bájolását ám már kezdek a tűréshatárom végéhez érni. Ennél fogva használni kezdem az Estambre képességem és a férfi számára egyáltalán nem érzékelhető lélekenergia fonalakat engedek ki a bal kezem ujjvégeiből. Az öt szál reiatsu fonal először szépen a férfi négy végtagja köré tekeredik majd az utolsó megmaradt a dereka köré. Eztán már csak megnövelem a hosszukat és mindeközben csábos hangon folytatom előző mondandóm.
-… és tudod, én sem szeretné, ha egy olyan kis féreg nyúlna hozzá, mint te! - mondandóm felétől már elhagyom, a csábos stílust helyét pedig a düh veszi át mind hangomon, mind az arcomon. A lélekenergia fonalak ekkor láthatóvá és érzékelhetővé válnak a férfi számára, főként mert ekkor rászorulnak, a már említett testrészeire majd egy gondolattal úgy rendelkezem, hogy a fonalak hátra felé rántsák a férfit egyenest nekicsapva a szoba másik falának. Ha ez sikerül bal kezem előre nyújtva széttárt újjakkal az arrancar felé mutatok és a fonalak hosszúságát olyannyira visszaveszem, hogy megfeszüljön, majd úgy rendelkezem, hogy a fonalak vágjanak, így ha nem elég erős a hierroja(fegyveres harc -><- hierro) könnyen sebet ejthetek rajta illetve fájdalmat okozhatok neki.
- Tudod, ti férfiak folyton csak hazudtok (ahogy én is^^) ráadásként, ha nem lenne elég még arrancar is, vagy ami még elviselhetetlenebbé tesz, shuu~. Kezet emeltél az én kis kedvencemre ezért hát most viseld a büntetést, shuu~! – hangosra sikeredett dühös szavaim közben előkapom a jobb kezemmel a kis tőrként megszemélyesült lélekölőt és a férfi felé mutatok vele.
- Bara Bombardeo, shuu~! – azzal barák sorozatát indítom meg a férfi felé. - Nos ha már itt vagyok, akkor nem játszol velem, shuu~? – szólalok meg a robbanások sorozata közben szavaim után egy kacajjal.Isteni a látvány, porfelhő és füst keveréke melyek mélyén, ha minden igaz egy hollowivadék épp most kínlódik a fájdalomtól melyet a vörös izzó gömbök okoznak számára. Oh, fájdalom mily örömteli érzés, ha az ember nem maga viseli el hanem az ellenfele.
Ha a férfi eddig nem tudott kiszabadulni a fonalaim fogásából arra lehet figyelmes, hogy láthatatlanná érzékelhetetlenné válik a számára és az általuk érzett szorító érzés is elmúlik, csak a sebek maradnak meg, már ha sikerült megsebeznem. A láthatatlan fonalakat pedig magam köré mozgatom, hogy egy kalitkaformát felvéve pajzsként szolgálhassanak, ha esetleg szükségem lesz rájuk. Ha ellenfelem kiszabadult, akkor szintén így járok el annyi különbséggel, hogy így minimális mennyiségű lélekenergiát veszítek.


______________

Adatlap
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Carmano Angelo
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Scorpio Dragon
Hozzászólások száma : 49
Age : 28
Registration date : 2011. Sep. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
5800/15000  (5800/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Villám;Játék   Kedd Okt. 16, 2012 9:17 pm

- Jé látszik a szemeden, hogy te meg akarsz ölni engem. – azzal egy gondtalan vigyort eresztek meg felé. – Helyes, hisz nekem sem volt más szándékom veled persze csak a kis férged után. Ő előbbre való, mint egy alantos nőszemély, hisz megsértette a magán szférámat a kis nyamvadék. Bitóra való az ilyen szánalmas söpredék. - ezúttal nem finomkodok, és arcom tükrözi érzelmeimet. Tekintetem gyilkolni kész és harag tükröződik benne. Még mielőtt Természetesen élesen figyelek minden apró neszre. Pupillám minden egyes mozzanatra megrándul és trükkre készen vár, hisz az ilyen ”hölgyemények” csak aljas technikákkal élnek és ez elszomorító. Bár én sem vagyok az a becsületes típus, de ez férfiaktól igen is menő. Lányoktól inkább szánalmas. Csak azt bizonyítják vele, hogy többre nem képesek. Az én közelharcos technikáim pedig kifejezetten ennek az ellentettjét bizonygatja. Ekkor megérzek hirtelen egy furcsa dolgot. Vékony fonalak jelentek meg rajtam és azonnal rántanak is el és igyekeznek neki vágni egy keménynek ígérkező falnak. Reflexből megkapaszkodok a fonalakban és kezdem a kiindulási pont felé húzni magam így csökkenteni a lendületből adódó erőt. Ha bár vékonynak látszom de, ruha alatt ugyebár ott feszülnek a szálkás izmok, amik sajnos nem kicsi testem szintén nem kicsi tömegét adják főleg, hogy közelítek a 2 méter felé így hát a lendületem nem csekély. Bár seggemmel tudtam tompítani a földre érkezést azért nem volt kifejezetten kellemes a dolog. Ugyan nem volt méltó arra, hogy hangját adjam fájdalmamnak. Közben a kötés megszorult és ruhámon keresztülhatolva bőrömbe vágtak. Ez inkább csak mámorral és kéjjel töltött el, mint szenvedéssel. Végül a sorozat befejezéseként barák sorozata vett célba. Na ettől azért már tartottam. Egy aprócska terv kezdett körvonalazódni bennem, amikor elért hozzám az első bara. Az első robbanás hatalmas porfelhőt kavart. Először próbáltam eltépni a fonalakat. Talán csak kifáradtam vagy egyáltalán nem vagyok képes eltépni ezeket, a fonalakat de minden esetre nem sikerült. Ugyan nem szívesen de használni kényszerültem a Joshu Migite technikámat, amivel gyorsan előkaptam a kardomat és megpróbálkoztam elvágni a fonalakat. Szerencsémre ezúttal sikerrel jártam. Iszonyatos kínok közepette de sikeresen letéptem magamról a köteleket és eldőltem. Fekve kevésbé nyújtok nagyobb célpontot és a porfelhőtől nem is lehet biztos benne, hogy fekve vagyok. Azt reméltem, hogy az ellenfelem abba a hibába esik, hogy a barák számlájára írja fel a fonalak elszakadását, és mint egy tetszhalott tudom közel csábítani magamhoz. Közben ugyebár reménykedtem abban is, hogy így legalább ki tudom pihenni eme megpróbáltatások, okozta fájdalmakat. Tervem itt véget is ért és csak remélhettem, hogy siker koronázza majd. Bár sajnos rögtönzött és nem is túl tökéletes talán működni fog. Közben érzem, hogy a fonalak visszahúzódnak. Most ugrik a majom a vízbe. Ha észreveszi, hogy egy részt levágtam róluk végem lehet, hisz ha észreveszi a dolgot egyből támadhat rám és most ugye bár nem tudok egykönnyen menekülni. Talán barákta meg elkerülném, ha sikerül elrúgnom magam a faltól, de ha ezúttal gyorsabb támadás érkezik, azt kénytelen leszek becumizni. Ilyenkor adok hálát, hogy az arrancarok nem képesek a byakurai használatára, hisz azzal könnyedén át lehetne bökni a buksimat és hát akkor valószínűleg meghalnék akármennyire is szerencsés egy félnótás vagyok. Valahogy büszke vagyok magamra, hogy én eredeti alakomban sokkal de sokkal többet tudok, mint eddig bármelyik shinigami is mutatott a hülye kis varázslataikból. Egyszerűen felpezsdült a vérem, amikor rájöttem ha át alakulok valószínűleg meg gyepálom a picikét. Ugyan nem felejtettem el a kis vakarcsot de ez a némber, aki a védelmezője annak a kis nem is tudom minek előbbre valóvá vált. Olyan opció is meg elevenedett bennem, hogy túszként használhatnám a disznót. Akkor patt helyzetben lenne a kis aranyos senkiházi…

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gabriela Escamilla
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 60
Tartózkodási hely : Huecu Mundo
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 60. arrancar; Natalie-sama fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
7100/15000  (7100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Villám;Játék   Szomb. Okt. 27, 2012 1:17 am

- Hogy én alattomos? Lehetséges. Nő? Ugyan már, hát nem látsz a szemedtől… – kezdek bele mondandómba ám mindaddig, míg a férfit a falnak nem kenem nem is mondok többet. Csak elmosolyodom a férfi szánalmas próbálkozásán, ahogy a fonalaimat elkapva akarja enyhíteni a fájdalmát. Megtehetném, hogy az általa megragadott szálakat meghosszabbítsam, de aztán inkább nem teszem, mert már fölösleges lenne. A férfi nekivágódik, a falnak én pedig folytatom a be nem fejezett mondandóm. -… én férfi vagyok. – a szöveg elhangzása után szorulnak rá a fonalak a férfi testére oly erővel, hogy húsába mélyednek és ezzel remélhetőleg nagy fájdalmat okoznak számára. Hangot nem ad ki, ugyan de azért arcának rezdüléséből látszik, hogy megérezte, de ez számomra még nem elég. Így miután sebeket vágtak a fonalaim a kezembe juttatott tőrömmel vágok egyet a levegőbe és az hollow mágia nevét kiejtve záporozni kezdenek a nagy sebességgel mozgó bara lövedékek. A becsapódásuk hatalmas port kavarnak. Talán nem ez volt a legjobb döntés ilyen kis helyen, de sebaj, már amúgy is késő megbánni a dolgot. Ráadásul, mint mondani szokás minden rosszban van valami jó, de arról hogy mostani döntésemben mi a jó majd egy kicsivel később.
A férfi érezhetően kiszabadult a fogásomból. Ez fura ránézésre sem mondtam volna, meg hogy ki tud szabadulni belőle, de hát ez van. Valószínűleg túlbecsültem az erőm és ez lehet az oka. Érzem, hogy veszítettem egy kicsiny lélekenergiát tehát ez azt jelenti, hogy levágta vagy leszakította. A fonalak parancsomra visszahúzódnak és megalkotják a láthatatlan kalitkát körülöttem. A kalitka rácsozása elég aprócska, hogy egyetlen penge se legyen képes áthatolni rajta azonban a sok kis négyzet sokasága elég ahhoz, hogy ha majd érzékelhető formát ölt kilássak közöttük.
Ezt követően jobb mutató és középső ujjamból is növesztek egy-egy fonalat és a kalitkából kivezetve kinyújtom őket, hogy egyenesen a porfelhő felé mutassanak majd a végétől számított két méteres hosszúságban behajlítom, őket derékszögbe melyeket aztán forgatni kezdek nagy sebességgel. A propellerként funkcionáló fonalak elkezdik terelni a porfelhőt. És hogy hova? Na, itt jön képbe az a rosszban is van valami jó szöveg ugyan is a bara zuhatag melyet nemrég használtam lyukat ütött a falon. Egy elég méretes 3x3 méteres lyukat melyen a rejtekhelyként szolgáló felhő azonnal távozik is.
- Hát itt bujkáltál, te kis mihaszna. Netán ennyire tartanál tőlem? Mily megtisztelő ez. – válaszoltam miközben a jobb kezemet a férfi felé nyújtom és az összes újamból megindítom a reiatsu fonalakat melyek nyilakként szelik a levegőt, hogy találat esetén bele állhassanak a férfi testébe és esetleg át is szúrják azt. Azon fonalak pedig melyek elkerülik az arrancar testét hirtelen megállnak, majd irányt váltva támadnak ismét a férfiara. Mindezen támadásaim még azonban semmik ugyan is hogy még jobban megizzasszam a hollow ivadékot még barákat is kilövök, felé ám ezeket már inkább csak arra használom, hogy szépen a lyuk felé tereljem a férfit, már ha nem arra vette az útirányt. Jó lenne kijutni ebből a szűk szobából hisz odakinn a napfényes Las Noches belső területe. Ha férfi végre kint van én is követem, de közben a fonalakkal való támadást nem fejezem be mindaddig, míg nem támad meg ekkor ugyan is a magam köré bont kalitkát teszem szilárddá és próbálom meg hárítani a támadást.


______________

Adatlap
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hirako Shinji
Admin
Admin
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 24
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

TémanyitásTárgy: Re: Villám;Játék   Szomb. Feb. 09, 2013 10:58 pm

A küzdőteret LEZÁROM! Gabriela Escamilla 500 ryouval gazdagodik, míg Carmano Angelo nem kap jutalmat, lévén miatta állt le a játék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Villám;Játék   

Vissza az elejére Go down
 

Villám;Játék

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-