-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Heinrich Haydn Pályázata(i)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Heinrich Haydn
Különleges karakter
Különleges karakter
Heinrich Haydn

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Jun. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Író
Hovatartozás: Mazoku Szindikátus
Lélekenergia:
Heinrich Haydn Pályázata(i) Cl0te7500/15000Heinrich Haydn Pályázata(i) 29y5sib  (7500/15000)

Heinrich Haydn Pályázata(i) _
TémanyitásTárgy: Heinrich Haydn Pályázata(i)   Heinrich Haydn Pályázata(i) EmptyKedd Jan. 08, 2013 4:21 am

Különleges Karakter Pályázat


Spoiler:

A romlás patakjában



„A fán pedig elpattant a szikra, s e parányi kincs tüzet fakasztott. A tűz felért a mennyekig, majdan megpörkölte az angyalok szárnyait. Elfeketedett mind, letaszították őket. A bukottak pedig bosszút fogadtak a szikrának.“
Mélyeszted-e még kardod az ártatlanok húsába? Hiszen ők nem tehetnek semmiről. De te köpenyeddel oda állsz, s megvillantod előttük a kegyetlenség kegyességét. Villanó kardodat beleásod személyes igazságuk szívébe, hogy a romlás patakja lassacskán kiapadjék. Aztán tovább állsz, s hagyod, hogy megsemmisüljön hátad mögött. Hangját nem hallhatod, mégis szól; viszi tovább az üzenetet. Lidércek rágják le megfáradt karokról az utolsó életeszenciát, a fák tövében pedig eltemettettik a halott. Szikrát fakasztottál a semmiből, megölted az ártatlanokat. Élvezted; ó, mond élvezted érezni keserűségüket? Eltűnt pár ember, na és! Te, családot öltél meg, s cseppnyi megbánás sem volt szemeidben. Az arrogancia, kevélység uralkodott el lelked felett; tán ma sem lehetsz más mindannál, mit teszel. Gyilkos vagy, mégis hősnek kiáltod ki magad. Nem vagy jobb a koldusnál; nem vagy több annál a patkánynál, amely most is élelemért koldul; de húst rág fogai közt! Már régen megtébolyultál, kedves barátom!
De ne félj, majd én elhozom azt a sápadt fényt, amelyre te magad is vágyhatsz. Nyilván nem számítasz rá. Nyilván nem tudhatod, hogy valahol még él az alvó sárkány. Mert a hüllő él, s csendben fejlődik; minduntalan. Figyelmedet már oly’ sokszor kelthette volna fel; de te balgatag voltál, és nem vetted észre. Ő pedig mindvégig figyelt téged, messziről. Most is figyel téged, s tudja, hogy meggyengültél. Ó, hogyne tudná, hogy gyenge vagy?! A gyilkos királyfi hamarosan halálát leli a Nagyúr és ama zsoldosai által. Immáron megdöntetik a hősnek kikiáltott gonosz, majdan a hazugságok igazsággá fordulnak át. De te csak várj csendesen, légy ugyanolyan vak, mint eddig is. Féld a gonoszt, mert létezik! Féld a macska létezését, mert ő képes levadászni a patkányt! Habár a macskák még lerágni való csontokat sem hagynak..
Becsukom könyvem, s lerakom tintával áztatott hattyútollam. Mára már eleget írtam a régmúlt történeteiről. Ideje kicsit a jelenbe lépni, s kitekinteni az üvegen át. Hisz, ha megteszem, magam is láthatom a földalatti város színeit. Sötét, és állandóslagos. Kevély, és egyben nyomorult is. Ha kilépek az utcán sem láthatok többet, mint a nyomorult szenvedést, mit az Úr bocsájt alattvalóira. De nini, ama távolságában feltűnik egy katedrális, a mennyek székháza. A város legszebb és egyben legmocskosabb helye is. Én csak úgy nevezném, a kárhozat palotája. Tekinteteket vonzó impozáns építmény, az irányító hazája. Nos, talán megérné kopottas köpenyben, a valószínűtlen álca alatt látogatást tenni az ördögnek. Lassan emelkedem fel székemből, s fátyolozott tekintettel vizslatom a háttámlára pihentetett anyagot. Amennyiben macskává kell válni, hogy elkapjuk a patkány; ím legyen. Felveszem a köpenyt, s megindulok ebből a nyomorult porfészekből a gazdagság irányába. Átkelek macskaköves úton, s ismét kardomat vájom az egyik útszéli „ragadozóba“. S akárhányszor mennék itt végig, ugyanígy cselekednék. A változás szelét a mai éjjelre vártam, írásaim immáron életre kelnek. Talpam alatt lassan, érdemtelenül fogynak el a lejárt utak. Köpenyem pedig a némaság állásával marad mozdulatlanul alakomban. Nincs itt szél, amely megváltoztatná a dolgokat. Hiszen a szél már régen jelen van, csak eddig aludt, eddig még nem látta értelmét szólni.
Egy fok, két fok; s én pedig közeledem. Minden fok egy döntés, egy új gondolat mezsgyéje. Ahogyan az egyik perem a másik végletébe ér; úgy minden alkalommal a közeledés új, nem létező érzelmeket szül. A félelem nem létezik a szótáramban. Legyen az úr bármennyire erős, hatalommal bíró birodalmi lovag; vára csupán addig fénylő, míg koldusai azzá teszik. Várurak, hölgyek nélkül az udvar sem több annál, mint ahonnan én érkezem. Egy megüresedett, kihalt temető; melyre már csak a gondnok vigyáz. De ő is csak addig vigyázhat, míg Phlegethón folyamán el nem jut Tartarosba; a letaszítottak börtönébe. De minő csodálatos is ez a katedrális, nem de bár? Parancsoló, ugyanakkor védelmező is. Hmm, aki nem birtokol elég erőt, az meg úgyis meghajlik a sötét rend előtt. Elérem végre az utolsó lépcsőfokot, s felpillantok az őrökre. Lemondóan sóhajtok az alkotó ízlésére, hiszen annyira kiszámítható. Vélem tudni azt, mire azok ottan képesek. De talán az is lehet, hogy az angyal - és társa - csupán csak egy ostoba szobor, amely egy katedrálison ékeskedni próbál. Nyomorult mitológiák, s mégis mennyiszer kerül elő az emberi alantasságban is. Nem ér engem egy cseppnyi átok, avagy áldás sem. Legalább annyi jogom van ide belépni, mint hozzám egyáltalán nem hasonlító zsoldosoknak. Ezenfelül egy ideje már a város gyökeres lakójának gondolhatom magam; sikerült meglátni az itteni kultúrában rejlő lehetőségeket.
Gyakorta suhan át kezem a lerágott lapokon, értelmi nyelvezetet tanulván; vagy egyéb lehetőségeket keresve a macskává váláshoz. Munkám viszont hiába való, ha az akaratom olybá tűnik nem elég ezen kristályok megmozgatására. Megállok a csarnok közepén, és a természetellenes mennyezetre pillantok. Jelenleg Tolkien egyik művébe is érezhetném magam; mint egy feslett Galadriel, aki tévútra tért. Nevetséges belegondolni az alkotó halandóságának ostobaságába, mi szerint az odaát valóban létezett; az író pedig nem tudott hiteléről. Most pedig megérinteném az egyik kristályt, de eszembe jut eljövetelemnek célja. Ideje a jobb oldalt található folyosót választani. Lassú lépteim következményeként, pedig a tanácsteremben találhatom magam. Ürességgel nézem végig az asztal materializálódását, s nyugalommal várom a kiváló árny kirajzolódását. Ez eltarthat akár percekig is, de az is lehet, hogy csupán érzékeim azok, mik meghazudtolnak.
- Üdvözlégy uram! - Mélyen hajlok meg Fredonn előtt, ki mostan is legalább ugyanabban a tartásában jelenik meg. Addig úgysem szólalok meg, míg szóra nem int a vaskéz. Majd csak akkor emelkedem meg némelyest, s szavaimat tettekbe is váltom. Csupán lehúzom karomról karperecem, s tenyeremben tartva kezdek bele a szentbeszédbe. A helytartó tudtára adom az író tollának motiváltságát, valamint kérelmét a gazdától. Néha napján egy koldus is járhat sikerrel, s a király megjutalmazza. A kakas pedig felüvölt a napnyugtától, mert a katedrális fényei meginganak az ős erejétől. A cirádás betűk, cirádás szavakká váltak; a szavakból pedig egy mágikus lenyomat kerül létem szívéhez. S létem második szíve belecsordul a történésekbe, édes fájdalom uralkodik el rajtam. E tárgy, e úr alkotta változás zavara mély bódulatba repít. Megköszönve tettet, újra a macskaköves utra tévedek. A fényes penge viszont elhalad a patkány mellett, mától nincs értelme koptatni az éhezőt. Ideje vacsorázni; vacsorázni az emberek vérében.


Konklúzió


Miként a karakter átlépett végre a regényei képzeteiből a való világba, úgy új felfogással gazdagodott. Ugyan elméjét továbbra is a sötét bosszú szennyezi, - amit Sierashi Yuusuke ellen esküdött - mégis hajlandóságot mutat az ugyan magányos, de normális életre. Már kevésbé, meggondoltabban intézi pszichopata megnyilvánulásait. A vér utáni vágya viszont csillapíthatatlan. Továbbra is élvezi látni a halált mindazok szemeiben, kiket gonddal választ ki e színdarabra. Mert művészetként gondol a gyilkolásra. Egy megismételhetetlen pillanatra, amikor képes fájdalmat érezni szívében. Ugyanis Heinrich beleőrült abba a napba, amikor családját a szeme láttára gyilkolták meg. Sok érzés mélyen elmerült benne, s ezeket voltaképpen felébreszteni már igen nehéz. Ezért is lehetséges az, hogynem hétköznapi külseje, és hírneve ellenére egyedülálló. Sokak számára a felszínes hazugságok kívánatosak, ám ezek mind nem ismerik a felszín alatti gonoszt. Ő képes már jól elrejteni önmagát, éppen ezért lett irodalom tanár a Karakura High Schoolban. Csupán találgatni lehet, hogy miféle játék miatt kezdett el ott tanítani; mikor egy megátalkodott gyilkos. Ez a későbbiekben jelentőségteljes lesz.
Addig is ezúttal valami olyasmihez folyamodott, mi alapesetben nem megegyező az elveivel. Hátat fordított a bounto lét szabályainak, s Fredonn hatalmával felülkerekedett ezen. Az ős, további szolgálataiért cserébe voltaképpen ereklyehasználót csinált; egy szimpla bountoból. Varázspecsétet hintett a bábra, ezzel megszüntetve a haláluk közti természetes összeköttetést. A katedrális árnyait felhasználva, a báb halála ettől a pillanattól kezdve nem összeköthető a használó halálával. Noha, minden egyes halálozáskor a katedrális egy árnya hal meg Heinrich helyett; attól még a használó elpusztítható maradt a bábjától függetlenül. Fredonn természetesen a maga érdekében egy kiskaput helyezett el a bábon, hogy ő ellen ne használhassák. A bábpecsét pedig magát a használót is megváltoztatta. Az összeköttetés szétzilálása változásokat hozott a lélekenergiájában. Hasonlatos a bountok lélekenergiájához, mégis ennél sokkal fejlettebb. Kénytelen volt újra tanulni a bábja megidézését, ugyanis azzal akadt némi problémája.


Képzettségek


Minek után a karakter különleges karakterré vált, így a bounto képességei mellett kialakult egy úgynevezett ereklye használat képesség. A bábhasználat ugyanúgy megmarad; viszont az ereklyehasználat szoros összeköttetésben áll első soron az ő bábjának használatában. Az egyéb helyváltoztató képességként továbbra is a bountok által használt tarento suu jelölhető meg, valamint a reiatsu kezelés továbbra is adott. Így tehát gyakorlatilag egy bővítésen kívül semmi más nem érzékelhető.
Ereklyehasználat


Jelenleg ez a képzettség még a bábba pecsételt árnyak számát jelöli meg. [Később a szerzett ereklyékre is értendő] Minden pontnál + kétszer ölhető meg úgy a báb, hogy Heinrich ezt ne érzékelhesse (ilyenkor a katedrális egyik árnya hal meg helyette) ; ám a báb az ötvenedik halálával végleg eltűnik. Ekkor gyakorlatilag Heinrich bábja ugyan végleg megsemmisül, de a pecsét feldarabolásával a használó még nem hal meg (Többé nem támasztható fel a báb a régi rituáléval). Ha a használót viszont megölik, a báb is él ugyanúgy tovább. E kiváltság pedig kemény következménnyel jár. A báb bármikor használója ellen fordulhat, valamint engedelmességét Dämon esetében nehéz megőrizni. Ezért Heinrichnek az ereklyék használatának mesterévé kell válnia. Ugyanis minél magasabb szinten műveli, a bábja és esetleg más megszerzendő ereklyék engedelmesebbek.


Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Heinrich Haydn Pályázata(i) _
TémanyitásTárgy: Re: Heinrich Haydn Pályázata(i)   Heinrich Haydn Pályázata(i) EmptyKedd Jan. 08, 2013 4:39 am

A pályázatot elfogadom, a változásokat jelentsd be a pontozósdiban!
Vissza az elejére Go down
 

Heinrich Haydn Pályázata(i)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Szabályzat és egyéb dolgok ::   :: Fórum élet :: Pályázatok-