HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Összeomlás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Összeomlás    Vas. Szept. 02, 2012 7:29 am

… rendszer bekapcsolása…
… fájlok megnyitása…
… program indítása…
… adatok betöltése…
… töltés… töltés…
… töltés kész…


*Hatalmas robbanás rázza meg egész Sereteit. Sötét színű füst száll fel a Juunibantai területéről. Lángnyelv cikázik a laborépület oldalán. Utasítások kiabálása harsogja túl az egész teret. Kívülállók csak a hangokból tudhatják, hogy nincs valami rendjén az osztagban. A 12. osztag lezárul a külvilág előtt…*


Pár napja már annak, hogy Yoriko-chan hivatalos vizsgán keresztül megkapta a 12. osztag vezetői pozícióját. Éppen emiatt is hívtam magamhoz, hogy ezzel kapcsolatban szót válthassunk, bár még elképzelésem sem volt arról, hogy miképpen fogalmazzam meg neki azt, hogy le kívánom adni rangomat, hogy egy sokkal tapasztaltabb léphessen helyembe. Azonban elképzelésem sem volt arról, hogy kedves Yoriko-chan vajon miképpen fogadná ezt… pozitívan – negatívan? Nagylány már, biztosan megérhetné, de mégis, hogy osszam meg vele eme szándékomat úgy, hogy ne bántsam meg, s ne érezze úgy, hogy azért teszem, mert ő tölti be most Masamune taichou helyét. Oh, nehéz ügy, nehéz ügy…
Gondolataimba belemélyedve ültem asztalomnál Tsuin Fueari és Yoriko-chan eredményeit mustrálva, melyek aznap születtek, mikor unokahúgom sikeresen megszerezte Belső Világában a bankait. Halántékomat masszíroztam a gondokkal teli elmélkedésem mellett, amikor az ajtóban felbukkant kedves unokahúgom. Újdonsült öltözékében a haoriban igazi nagylánnyá varázsolja. Apró mosoly fut át arcomon, közben felállok, hogy illendően köszönthessem kapitányomat.
- Üdvözlöm, Yoriko-chan taichou. ^v^ – kedves mosolyommal elárulom, hogy a félig önözés és félig tegezés szándékos köszönésem során. Ezután az iratokkal a kezemben lépek ki íróasztalom mögül és nyújtom át neki. - Az eredmények a kísérlettel kapcsolatban, ahogy ígértem. Összehasonlítottam az én eredményeimmel, látszik is rajta a különbség. – osztom meg vele, közben kíváncsian várom, hogy mit reagál rá.
- Nos, kedves Yoriko-chan taichou. Elmondtad már szüleidnek kinevezésedet? – érdeklődöm, miközben visszasétálok az asztalomhoz, hogy rendbe szedjek pár darab iratot. Unokahúgom meglepődhet talán a kísérteties renden. Jómagam már előre készülődök arra, hogy elhagyjam eme szobát, hogy utódóm vehesse majd át. Hiányozni fog, annyi szent. De visszavenni régi asztalomat sokkal üdítőbb érzés lesz, mint itt lenni, legalábbis így érzem. Igaz, szerettem csinálni a hadnagysággal járó dolgokat, de már fölöslegesnek érzem eme rangot cipelnem. Elég csak a körülményekre gondolom, amiért megkaptam a hadnagyi karszalagot, s tudom, hogy előbb utóbb mindenképp el kellett, hogy jöjjön ez a pillanat. Jómagam úgy látom, hogy most jött el, azaz idő…
- És mond csak Yoriko-chan, hogy érzed eddig magad új pozíciódban? Könnyű, nehéz? Elboldogulsz? Hallottam pár újításodról, többségük roppantul praktikus, már alig várom, hogy használatba vehessem őket. Az érintőképernyős monitorok meg csodásan hangzanak! ^v^ – áradozok, miközben elteszem a kupacba szedet iratokat az asztal fiókjába. Mély sóhaj hagyja el mindeközben ajkaimat, nem húzhatom az időt fecsegéssel, el kell mondanom neki!
- Yoriko-chan… én… – helyezem kezeimet az asztalom lapjára, hogy súlyomat megtartva, a barna asztallapot nézve kezdhessek bele a nehezen megfogalmazható szavakba. 12. osztagos létemre mégis van, amit nem tudok megtenni egykönnyen… De ahogy belefognák abba, hogy megosszam Yoriko-channal döntésemet, hatalmas robbanás rázza meg az egész épületet. Döbbenten rohanok a számítógéphez, hogy azon keresztül nézhessem meg a labor vizuális térképét, s láthassam, honnan származódik a detonáció.
- Ez a Mechanikai központ részlege. Valami túlhevítette a fűtőrendszert… – mondtam, miközben aggódva pötyögtem a billentyűzeten a különböző kódokat, hogy kapcsolatot létesíthessek az egyik ottani számítógéppel, s lehetőleg azon keresztül megtudhassuk mi történt ott pontosan. - Itt Yoshida fukutaichou, hallanak odalent? Vétel. – recsegés fogadott, mint válasz, ezért pár gomb lenyomása után újra próbálkoztam. Feltételeztem, hogy odaát sem hallanak rendesen mindent abból, amit az imént mondtam. - Itt Yoshida fukutaichou, ha vannak, túlélők jelentkezzenek. Mi történt? – hangok szűrődtek át a recsegések között, beletartott pár pillanatig mire tisztítani tudtam az adást, hogy érthető szavakat is kihalljunk belőle nem csak szótagokat, de még szerencsére nem maradtunk le sok mindenről.
- Itt … tiszt… nem tudjuk mi történt. A fűtőrendszer hirtelen bekapcsolt és valami okból kifolyólag fölmelegedett. Minden olyan gyorsan történt…
- Sebesültek száma? Ott vannak már a karbantartók? – kérdeztem, miközben kiszáradt torokkal figyeltem a labor kék színű vázlatrajzát, melyen ezúttal vörösen fénylett a meghibásodott rész.
- Halálos baleset nem történt, azonban többen is súlyosan megsérültek, ellátásra szorulnak, számuk nagyjából nyolc. A karbantartók valami gondba ütköztek. A tűzriasztó lezárta a szintet, nem tudnak átjutni a páncélajtón!
- Értem. Intézkedek, tartsanak ki és addig valahogy lássák el a sérülteket. – újabb pötyögésbe kezdve igyekeztem a karbantartókat elérni, sikertelenül. Ugyanis a rendszer, amikor éppen számítógépes kapcsolatlétesítést nyitottam volna velük hirtelen újraindult. - Szentségit… – morogtam összeszorított fogaim között a cseppet sem fiatalkorú társaságába illő szót, amikor a bekapcsolást jelző kép fénylett fel a hirtelen elsötétült monitor után. A rajtam hirtelen úrrá levő agresszió hatására rácsaptam a billentyűzetre.
- Rómeó, mi történt? – kérdezem a számítógép rendszerétől, amint ismét bekapcsolva üzemelt előttem. Hangomban hallani lehetett, ahogy erőlködve lecsitítottam a bennem dühöngő „démont”, hogy tisztán láthassam az elkövetkező dolgokat.
- Valami újraindításra kényszerített, asszonyom. – felelte, a monitoron lévő kép meg – megrándulva közben egy fehéres csíkozás kíséretében. Összeszűkült szemekkel néztem az eseményt a gép válaszadása során, majd kiadtam a további utasításokat neki.
- Futass le egy gyors vírusellenőrzést, közben csatlakozz a szemvédőmhöz. – ezután Yoriko-chan felé fordultam, kinek arcán láttam, hogy ő sem örül túlzottan a kialakult helyzetnek. - A robbanás színhelye pontosan alattunk van. Szerintem le kellene menünk, hogy segítséget nyújtsunk a karbantartóknak és ezúton üzenjünk a 4. osztagnak, ha esetleg még nem tették volna meg, hogy küldjenek nekünk egy gyógyításban képzett csoportot. Odalent aztán utánajárhatunk a fűtőrendszer túlhevülésének pontos okának. Sajnos Rómeót most nem tudjuk használni, fogalmam sincs mi üthetett a rendszerébe… – aggódó pillantást vetettem a számítógépre, ökölbe szorított kézzel, halkabbra véve utoljára hangoztatott szavaimat, s vártam Yoriko-chan döntését, hiszen ez már az ő osztaga, ő a kapitány, az ő választása szerint kell cselekednem. Jómagam csak tanácsot adok neki, amit nem feltétlenül kell követnie.


adatok:
 

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 15
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Összeomlás    Vas. Szept. 23, 2012 8:27 am

Furcsa egy játék ez a kapitánykodás. Igazából pár napja még nem is sejtigéltem, hogy a fehér haorival mi minden zúdulhat pici nyakacskámba. O.o Jó sok munka van ám ezzel az osztaggal, de már az első napomon megígértem magamnak, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni értük, és a lehető legnagyobb mértékben elősegítem ám a fejlődést, mert arra nekünk nagyon szükségünk van ám, erre még a Modern technológia részleg vezetőjekét jivi-jövigéltem rá, és akkor is sokkoló volt, tehát a szükséges papírokat már ki is töltigéltem bizonyos eszközök lecserélésével meg fejlesztgetésével kapcsolatban. Sok mindennek van szüksége a midi-modernizációra, és ezeket sajna nem lehet egyik napikáról a másikra bevezetni, mert hogy nézne már az ki, meg különben is menjünk csak szép sorjában és csak a tökéletes dolgokat vezessük már be, mert a hibás eszközökkel nem leszigélünk előrébb, sőt. Gyorsan megigazítom az új, virág alakú ruhadíszemet, ami egyébként pont olyan, mint a hajdísz virágai, amit még télen adtam Yuko-nee-channak ajándékba, és már suhanok is az említett nővérkémhez, hiszen megígér-migérgettem neki, hogy amint tudok, megyek az irodájába, merthogy beszélgetni akar velem, meg izé-hozé, amúgy is sok felé áll most az én csinos kis kobakom, úgyhogy még jót is fog tenni, ha Nee-chan fukuval beszélgetek.
– Ej-ej, Onee-chan, nem kell ilyen távolságtartónak lenni magunk közt. ^ v ^ – mosolygok rá nővérkémre, mikor belépek az irodájába és üdvözöl, mert sziki-szokigálnom kell még ezt a kapitánynak szólítós dolgot, pláne családtagoktól, és különben is, már az nagyon fura, ha a régi részlegem tagjai kapitánynak hívnak, meg izé. Azért én nem változtam meg, nem kell folyton hivataloskodni, legyünk már egy kicsit barátságosabb légkörben! > . < Bólintva veszem át tőle a dokumentumokat, és hümmigélgetve kezdem átfutni az adatok halmazát és a levont konzekvenciákat. Mielőtt azonban komolyabban belemerülhetnék, Yuko-nee-chan kérdése riaszt meg. Azonnal fel is kapigálom a fejem és zavartan heherészve pribi-próbálnék kitérni a komoly válasz elől, de attól tartok, nem menekülhetek el előle, pedig most szíves-mívesen elszublimálnék, és csak az új irodácskámban szublimálnék visszácska. T-T
– Még nem igazán volt rá ali-mali-alkalmam, de tervezem ám, Onee-chan, csak egyelőre még nekem is szoknom kell, tudod, hogy megy ez, nem könnyű ügy, pláne apucival, mert nála nem lehet tudni, mit reagál, emlékszel, mikor az osztaghoz kerültem, akkor is felváltva repült volna át a plafonon mérgében meg örömében… ^ ^” – nevetgélek zavaromban, egyik kezemmel a tarkómat dörzsölgetve, és nagyon-nagyon igyekez-migyekezgetek ám nyugalmat varázsolni magamra, csak ez most annyira nehéz. T-T Eddig-meddig nagypapiék elől is sikerült valahogy elrijti-rejtigélnem a haorit, de nem húzhatom már sokáig, úgyhogy nagyon-nagyon sietnem kell az egész helyzet megszokásával, mert nem lehetek ám rosszabb Myo-channál, már csak a flotta érdekében sem! > . < Amint sikerül lenyili-nyeldigélnem ezt a hatalmas-matalmas megrázkódtatást, azonnal fel is tünedezik a szokatlan rend a nővérkém irodájában. - Onee-chan – kezdeném el, hogy rákérdezzek, de Yuko-nee-chan ismét gyorsabb nálam, de legalább a hivatali megszólítást már sikerül mellőzni, úgyhogy egy kis örömöm van.
– Ühm, szeretném, ha minden részleg fejlesztései használatba kerülnének, legalább osztagon belül. Sokkal murisabb olyasmit fejleszteni, amit tényleg használunk is, nem igaz? ^ w ^ – válaszolok büszkén, és közben megint visszatérek az adatsor tanulmányozásába. Sajna megint meg kell szakítgálnom ezt a tevékenységet, és csodálkozva nővérkémre nézni nevem hallatán, persze reménykedem benne, hogy ezúttal sikerül kiböknie, amit szeretne, mert látom ám rajta, hogy nagyon-nagyon pribi-próbálkozik valamivel, csak még nem jött össze neki, és most emiatt zavarban van. Kicsit oldalra billentem a kobakom, hogy jelezzem, érdeklődve hallgatom, ami egyébként általánosnak mondható, hiszen én mindig figyi-migyizek rá, szóval nem értem, miért kéne ehhez külön jel, de azért megteszem, és igyekszem rendesen figyelni rá, csak megint közbejön valami, nevezetesen egy robbanás, aminek a rengésétől én térdre esek, és az iratokat a födre téve támaszkodom meg a kezecskéimen, hogy ne hasaljak el, mert azért az már mégis csak ciki-miki lenne, meg nem is tudom, egyszerűen csak nem illene hozzám, mert annál én azért sokkal-sokkal ügyi-mügyibb nagylány vagyok. > . <
Amint a remegés elmúlik, felveszem a dokumentumokat és én is felállok, mert én vagyok a kapitány és bizony-mizony emelt fővel fogom kezelni innentől a helyzetet, mert ki tegye, ha nem én? ˘ ^ ˘ Úgy döntök, egyelőre csak hallgatom Yuko-nee-chan ügyintézését, és leteszem a dokumentumokat az asztalára, majd odalépek mögé. Az érkező hírek nem éppen bizalomgerjesztők, ráadásul a több sérültnek sem örülök. Összehúzott szemekkel, egyik kezecskémmel államat megtámasztgatva figyelem a kijelzőt és hallgatom a párbeszédet a Mechanikai részleg egy tagja és nővérem között.
– Eeeeeeh? Nincs biztonsági, külön aksiról működő átjáró biztosítva a részlegeknek? – kérdezem döbbenten hallgatva, hogy a karbantartók nem tudnak be-, a részleg tagjai pedig kijutni a baleset helyszínéről. Ez így nem jó, nagyon nem. Miféle biztonsági előírásokkal működünk mi, hm? Egyáltalán van nekünk olyanunk? O.o” Nagyon kellene, hogy legyen, úgyhogy ezt a hiányosságot azonnal pótolni kell, amint ennek az ügynek a végére jártunk, mert tuti-bizti-mizti, hogy én ezt személyesen fogom kivizsgálni, különben nem nevezhetem magam kapitánynak! > . < Elégnek is ítélném a szócséplést, de magam is tudom, hogy ami információ megszerezhető a detonáció körülményeiről kívülről, azt ildomos is megszerezni innen, így továbbra sem tehetek mást, mint várhatom a nővérkém lekérdezésének eredményeit. Persze mindeközben azt is feljegyzem magamnak, hogy a részlegek közötti kommunikációs rendszert is záros határidőn belül fejleszteni kell, hogy ilyen alkalmak esetén ne sérülhessen, mert mégiscsak hasznosabb, ha nem tudják elvágni a külvilágtól az efféle események helyszínét.
Egyáltalán nem tetszik, hogy még Com-chan is összeomlik itt hirtelen, és ebből arra következtetek, hogy itt tényleg sikerült valamit nagyon-nagyon extrán elrinti-rontigálni.
– Nem, Yuko-nee-chan, itt most a legfontosabb a tisztek biztonsága. – rázom meg finoman a buksimat és igen-igen türelmesen meg persze nyugodtan magyarázom a nővérkémnek a döntéseimet meg azok okait. - Az osztag minden tagja készüljön fel az evakuálásra: a projektjeik legfontosabb részleteit mentsék el a rendszerbe, ameddig még tehetik. 30 percet kapnak rá, az alatt hagyják el az osztag területét. A karbantartók is, természetesen pánik nélkül és fegyelmezetten. A yonbantaiba pedig küldjenek pokollepkét, hogy a mai nap folyamán sebesülteket viszünk hozzájuk. – amint kiadom az utasításaimat, megfordulok és elindulok a hadnagyi iroda ajtaja felé. Nem tudom, Onee-chan mit szól a megváltozott viselkedésemhez, ilyen komoly nagylánynak még nemigen láthatott sem ő, sem más. - Gyere, Onee-chan fuku, járjunk a végére ennek az incidensnek. ^ v ^ – a kapitánysággal bizony felelősség jár. Egy ilyen helyzet pedig megkívánja a felelősségteljes viselkedést, a haorit meg én viselem, tehát itt az ideje, hogy egyszer kapitányként viselkedjek, nem igaz? ^ w ^ Még akkor is, ha bájosan mosolygok a nővérkémre, egy ilyen szituációban nem felejthetem el a pozíciómat. A hadnagyi irodából kilépve lassan, kimérten indulok meg a Mechanikai részleg felé, nehogy beleütközzem a dolgukat végző tisztekbe, és egyúttal lehetőséget hagyva nekik, hogy kérdezősködhessenek, ha szeretnének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Összeomlás    Csüt. Okt. 18, 2012 6:36 am

Szomorúan hallom, hogy kedves unokahúgom még nem konzultál szüleivel a kinevezését illetően. Szerintem ez nem olyan dolog, amit húznia kellene, hiszen Shinju-san reakciója annál kiszámíthatatlanabb minél később osztja meg velük ezt az információt. Kitűnő példának számít az akadémia kijárása után való osztagba való csatlakozása is. Lehet, hogy pár évig sikerült eltitkolnia, de az akkori reakciója is fenomenális volt. Mi történne akkor, ha megtudná, hogy édeslánya jelenleg a kapitányi pozíciót tölti be az osztagban? Tisztában vagyok vele, hogy ama részlegre a pletykák mennyire nem jutnak el, nem engedhetik meg maguknak, hogy komolyabban foglalkozzanak a külvilág részleteivel, egy apró figyelmetlenség egy ott történő kísérlet során is hatalmas katasztrófával végződhet.
- Már hogyne emlékeznék? ^ v ^ – mosolyogva pillantok Yoriko-chanra. - De tudod, hogy nem bölcs dolog sokáig halogatni, ugye, kedves Yoriko-chan taichou? Egy kapitány jobb, ha békés viszonyban van a beosztottjaival, hiszen a munka akkor virágzik, nemde bár? ^v^ – teszem fel amolyan költői kérdés formájában, hogy elgondolkozzon azon, hogy miért is nem éppen jó dolog, ha ilyen fontos dolgokat elhallgat a szüleitől. Lehet, hogy eleinte kicsit kiszámíthatatlanul reagálnának, vagyis hát Shinju-san minden bizonnyal, de Natsue-san biztosan megértené, és nem kezelné olyan rosszul, mint ahogy azt Yoriko-chan véli.
A fejlesztésekkel kapcsolatban helyeselni tudtam csak, úgy vélem, hogy a 12. osztag Yoriko-chan keze alatt minden bizonnyal virágozni fog. Masamune taichou is rengeteg tervvel állt elő, csupán keveset tudott végrehajtani belőlük. Eltűnése pedig mélypontra taszította az osztagot, egy hadnagy sajnos félember a kapitány nélkül. Az osztag kevésbé tud fejlődni a két vezető halálisten nélkül főleg, ha egy shinigamira hárul az osztag vezetése. Sajnálatos módon kevés ideje akad olyasmiken gondolkodni, mint az osztag technikáinak újítása, sokkalta inkább örül, hogy némileg el tud szakadni a kötelesség alól, ezt tapasztalatból tudom mondani. Lehet, hogy a rangom leadása részben erre is visszavezethető? Elfáradtam volna? Nem, csak Yoriko-channak szeretnék jót ezzel.
A békés beszélgetés, amit terveztem unokahúgommal cseppet sem így terveztem, minden a fejetetejére állt és elképzelni sem tudom az okát, hogy mitől. Szervezett munka mellett nem történhetett ilyesmi. A fűtőrendszer túlhevülésének oka egyelőre megmagyarázhatatlan a szememben, illetve Rómeó hibás működése is érthetetlen számomra. A két hiba miért járna együtt, vagy talán a robbanás zavarhatta meg processzorát?
Yoriko-chan a hallottak alapján is rájöhet, hogy valóban az osztag eléggé felkészületlen ilyen helyzetekkel kapcsolatban, ezt már magam is észrevettem. Pályázatom nélkül robbanófegyverek tesztelésére kialakított hely sem volt nagyon sokáig az osztagban. A menekülés és védelemmel kapcsolatos rendszerkialakítások elmaradottsága számomra már annyira nem is meglepő, mint unokahúgom számára.
- Valójában a tűzelhárító ajtókat kézi vertikálisan is ki lehet nyitni. Furcsa, hogy a karbantartók nem boldogulnak az üggyel. ^v^” – mondom elgondolkodva, az ok sokkal több lehet egyszerű ügyetlenkedésnél. Mindkét oldalon van elhelyezve számítógéppanel, s a karbantartók saját kóddal rendelkeznek kifejezetten ilyen esetekre, mellyel fel tudják bírálni az ajtó önműködését.
- De ha csak az osztag azon szintjére merül ki a probléma, nem feltétlenül hiszem, hogy az egész létesítményben riadót szükséges kiadni. Ha csak a fűtőrendszer hibásodott meg az nem feltétlen terjed ki az összes részlegre. Meggondolandó lenne… – kicsit meglepetten ér Yoriko-chan felülbírálása tanácsomat illetően, bár valóban elgondolkodtató az ok, amiért erre vetemedne. Az ellenérvem hangoztatását berekesztem, s egy sóhaj keretein belül bólintok és teszek utasítása szerint, immáron ő viseli a haorit, s mint sejtelmeim beigazolódni látszanak, valóban megérdemelte ennek viselését. A tisztek biztonságát helyezte előtérbe.
A számítógépen keresztül adom ki a Yoriko-chan által kiadott utasításokat a teljes épület kiüresítését illetően, ezt követően egy bólintás keretein belül indulok el Yoriko-chan után. Amint kiléptünk az irodából rendezetten távozó tisztek igyekeztek az imént a hangszóróval kiadott parancs szerint cselekedni.
- Menjünk a lépcsőt, a lift most biztosan használat alatt áll a távozó tisztek által. – mondom a tippet, majd a lépcső felé veszem az irányt, amennyiben unokahúgom beleegyezik a kerülési útvonalba. Az alsó szintre érkezvén láthattuk a karbantartók ügyködését a tűzajtóval kapcsolatban. A karbantartó csapat vezetője nyomban odasietett mellénk jelentésével.
- Fejlemény? – teszem fel rögtön a kérdést, arcom aggodalommal teli. Egyáltalán nem tetszik, hogy a direkt eme gondok megoldásában úszó tisztek képtelenek megoldani egy ilyen feladatot.
- Nincs. Egyszerűen nem tudjuk felülírni a kódot, már hárman is próbáltuk, de mindegyiket elutasítja. - egy bólintással jeleztem, hogy megértettem, majd Yoriko-chanra tekintettem, ki perpillanat kapitányként volt jelen közöttünk. A biztonsági kódokat illetően nem tudom, miképpen áll, hogy megadta e már a sajátját, vagy ismeri e azt, amit Masamune-taichou használt annakidején, de ha valóban reménytelen a felülíró kódokat alkalmazni, akkor más megoldásra van szükségünk.
- Yoriko-chan taichou, ha megengeded... A számítógépemmel talán csatlakozni tudok a rendszerhez és felül tudom bírálni a parancsot. Azt hiszem nincs is szükségem többre, mint… 10 perc. ^v^ - igaz, a vírusellenőrzése mellett talán lassabb lesz a művelet, mint alapjáraton az lenne, de egy próbát megér, ha ezzel képesek vagyunk bejutni a részleg azon felére, mely el van zárva a külvilágtól. Unokahúgom beleegyezését követően kapcsolódtam a szemkötőmön keresztül a számítógépemhez, majd megpróbáltam feltörni a tűzvédelmi rendszer eme részét, hogy ez az ajtót felnyithassuk. Az erre szolgáló panelnál ügyködve, valóban számításaim helyesek voltak bő tíz perc alatt sikerült eljutnom addig, hogy feltárjam a tűz miatt működésbe lépő ajtót. Az utolsó parancsot adtam ki a gépnek, amikor az áramellátás ismét ingadozni kezdet, lekapcsolódott minden, majd amikor ismét újra működésbe lépett az ajtó is kinyílt.
Értetlenül álltam az iménti helyzet előtt, hiszen nem kértem a rendszer újraindítását, hanem önállóan tette azt, amit. De immáron láthattuk a tűzajtó mögötti katasztrófát. Az ép tisztek igyekeztek eloltani a tűzet, sérültek feküdtek a padlón, valószínűleg ők voltak azok, kik a legközelebb voltak a fűtőrendszer robbanásához. A tiszt kivel a számítógépen keresztül beszéltünk szintén kissé megviselt volt. Bal karján jókora égési sérülés volt látható, ráadásul úgy lógott teste mellett, mintha kiugrott volna a válla. Arcáról leírt, hogy fájdalmai vannak.
- Kapitány, hadnagy. – bólintott felénk üdvözlésképpen. - Velem ne foglalkozzanak, fontosabb lenne, hogy ezt megnézzék. – fordult a falba épített számítógép felé, ahol elindított egy felvételt, amin az épület egy folyosóképe volt látható. Több laborköpenyes tiszt állt értetlenül egy sötét sarok előtt, ahol valamit/valakit felszólítottak, hogy jöjjön ki, de az nem válaszolt, csupán kábelszerű indák csapódtak ki onnét és rántották be őket a feketeségbe. Még védekezni sem volt esélyük. A kép ekkor félbeszakadt és a monitor elsötétült. - Pillanatokkal ezelőtt kézbesítették a Modern technológia részlegétől ezeket a feltételeket. Illetve a Fegyverfejlesztés részlegének vezetője is üzent önöknek. Azt mondták, hogy Yoshida fukutaichou 623-as számú kísérletei… eltűntek. – meglepetten kaptam fel a fejemet és néztem homlokráncolva a tisztre. Nagyon is jól tudtam, hogy miféle tudományos kísérletet rejt maga mögött ez a háromszámú kód. Eltűnődve néztem magam elé egy találomra kiválasztott pontra, amikor a gépen újabb hívás bejövetelét lehetet kapcsolni. A cselekvés Yoriko-chanra maradt, mivel jócskán csak sikerült leakadnom azon, hogy a 623-as számú projektem önállósította magát.
- A Titkosított részleg visszajelzést kér! – hallhat Yoriko egy igencsak ismerős hangot a számítógépből felszólalni, édesapja beszélt a vonal túloldaláról. Az ott sürgölődő tiszt jelzett vissza, ezzel jóváhagyva, hogy leadja az értesítéseit. - Kérem, továbbítsák a kapitánynak. A 12. osztag vezetőségének utasítása szerint kezdtünk evakuálni, de a számítógépek furcsán viselkednek, nem tudjuk menteni a projekteket, illetve… a részlegből egyetlen kivezető utat furcsa lények zárták el, képtelenek vagyunk elhagyni a teret. Aki eddig megpróbálta nem élte túl. Az egyik kísérlet… – tompa mély zúgás követte beszámolóját a halálisten próbálta a hangot felerősíteni a sávot kiszélesíteni, hátha ismét kapcsolatba tudnak lépni a Titkosított részleggel, de nem sikerült neki. Lehajtott fejjel kért bocsánatot a sikertelen próbálkozásai miatt a kapitánytól, így nem tudták meg mi történt azzal a bizonyos kísérlettel.
- Beszélnünk kell, Yoriko-chan taichou. – szóltam vontatottan, majd intettem, hogy kövessen, amiért négyszemközt kívántam konzultálni unokahúgommal. - Attól tartok, hogy Shinju-sanék a részlegükön a 623-as projektem fogságába kerültek. – gondterhelt arccal tettem jobbomat Yoriko-chan vállára. - A felelősség teljes körűen az enyém, szeretnék engedélyt kérni arra, hogy rendbe hozhassam. – képtelenségnek tartom, hogy mások az ismeretek hiányában képesek lennének boldogulni a kísérletemmel, mivel mondhatni jómagam vagyok a szülőanyja, ezért én ismerem a gyengepontjait. Bízok abban, hogy ezt unokahúgom is megérti, hiszen nagy gond nehezedik most a vállára a fűtőrendszer meghibásodása miatt. Lehet, hogy mindez az én projektemmel függ össze?

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Összeomlás    Szomb. Feb. 16, 2013 8:48 am

Amikor ezek, a fehér falak magukba fogadták, visszatért belé a béke, bár körülötte tökéletes káosz uralkodott. A mennyei boldogság kitöltötte fájós testét. Azonnal úgy érezte, nincs szüksége haorira ahhoz, hogy itthon érezze magát. Csak a jó öreg köpeny. A papír illatú régi szobája, és a halomnyi kutatási anyag. Csak ennyit szeretne az élettől, és azt, hogy újra itt legyen egy kicsit. Mérhetetlenül örül. Még a fertőtlenítők csípős kórházszagát is szerette. Az unott kutatók arcát, a komoly vitákat és az unalmas fejtegetéseket. Mindent. Ez a labor, ahol önmaga lehet. A lombikok, a berendezések, a számítógépe. Úgy vágyakozott ezek után, mintha valami régi szeretők lennének. De arra is nagyon megkatpa a kedvet, hogy lássa a többieket.
*Itthon vagyok! Végre!* Gondolta, ahogy berúgott egy csapóajtót, hogy gyorsabban haladhasson. A laborban, mint a hangyabolyban a dolgozó, annyi tudós rohangál fel-alá, mint megannyi megkergült kísérleti patkány. Ám egy ismerős régi alak rongyol végig a folyosókon. Igen Very Happy. Egy jó régi ismerős. A néhai kapitány lélekszakadva ugrál át a riadt embereken és hihetetlen ügyességgel kerülgeti a vele szemben rohangálókat. Kész csoda, de senkit nem lök fel, és még az aktákat se veri ki a tisztek kezéből. Amikor ráeszmélnek az emberek, hogy kicsoda rohant el mellettük, többen hitetlenkedve, tátott szájjal néznek utána. Páran éljenzésben törnek ki.
- A ... a a... a kapitáááány ! O.O- visszhangozza az egyik tiszt mikor Raiden felszökken a folyosó oldalára és pár lépéssel tovább lendülve túljut rajta.
- Már Neeem!- hangzik a felelt tőle, miközben vigyorog, és hátra se néz. A haja úgy lobog mögötte, mint egy győzelmi zászló, végül eltűnik a szem elől. Yoriko chan és Yuko chan mellett, az egyik tiszt, szemüvege majdnem lecsúszik a meglepettségtől, ahogy ezt a kis közjátékot meglátja a képernyőn.
- A... a. a. Hát még is él ? O.O Yoshida fukutaichou!- hördül fel és izgatottan a képernyő felé mutogat szavakat se találva. Szeme teljesen kidülled, látszik rajta, hogy nem hisz a szemének. A következő pillanatban, egy magas vörös hajú fickó tűnik fel a lányok mellett. Tiszteleg, majd vigyorog. Lesüt az arcáról, hogy szívesen jött, és szeret itt lenni. Türkiz tekintete csak úgy ragyog az örömtől.
- Na mi van.. ennyire hiányoztam ?- kérdezi, majd Yuko chant gonoszul elkapja fél kezével. Raiden majdnem a két métert is eléri magasságban, így könnyedén begyömöszöli a hadnagyot. Illetve már ő is ex hadnagy, de most mellékes. Hangja baljóslatúan kedves. Akkor szokott ilyen nagyon kedves lenni, ha büntetést oszt ki.
- Yuko chaaan ^^.- jó szorosan kapta el szegény lányt, moccanni se tud, és bizony kiszabadulni se, és orvul megcsiklandozza a lány tarkóját és oldalát.
- Örülök, hogy látlak ^^, de ez a bünti a kertem...khm, az osztag kertjének felrobbantása miatt. - javítja ki magát, majd mikor a lányka kinevetgélte és kuncogta magát elengedi.
- Sajnálom Yoriko chan, de ez még kijárt neki. - néz gonoszul a piromániás lánykára, majd a kapitányra.
- Odalenn elég nagy a felfordulás. Elintézzem?- ajánlkozik könnyeden az ex kapitány. Yuko chan már ismeri annyira, hogy tudja az "elintézni" annyit jelent Raidennél, hogy brutális módon leverni, bármi is okozza a veszélyt. Ami egy friss és talán értékes berendezés esetében nem túl szerencsés minden esetben. No meg azt sem árt tudni, hogy az ex kapitány közelharcban finoman szólva durván tolja az ipart, de most még is, kedves, szelíd mosolygós, mint régen. Mintha el sem ment volna, csak a haori hiányzik róla, és a ruhája egy kicsit ütött kopott. A fején friss sérülések nyomai, ahogy a teste minden pontján kék-zöld foltok, de ügyet sem vesz rájuk. Pedig látszólag is az orvosiban kellene pihennie ilyen súlyos sérülésekkel. Yoriko chanhoz odalép, lehajol hozzá, kicsit közelebb, mint ahogy a normális embernek kellemes. Raiden régen is könnyen zavarba hozott ezzel bárkit. Gyakorlatilag semmibe veszi az intim szférát, és megfeledkezik a fél kar távolságtól. Komor, szigorú tekintettel fürkészi a kapitánylányt. Mintha azt próbálná eldönteni, valóban megfelelő utód a kapitányi poszton. De végül elmosolyodik és hogy kizökkentse Yoriko chant a zavartságból, jól összeborzolja a frizuráját, mint egy rég látott nagybácsi, vagy egy gonosz bátyus.
- Gratulálok a kinevezésedhez ^^! Neked sokkal jobban áll a haori ^^! Jó itthon lenni.- sóhajt megkönnyebbülten, majd a képernyőre mered.
- Yuko, igaz hogy ez a te találmányod? Ugye nem fog felrobbanni?- kérdezi álcázott morcossággal, bujkáló mosoly mögött Raiden. Az szeme nagyon nevet. Látszik rajt, hogy bár biztos mindene fáj, még is rég lehetett ilyen boldog.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 15
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Összeomlás    Kedd Feb. 26, 2013 11:29 am

Kissé elgindi-gondolkodom azon, amit nővérkém emleget a biztonsági ajtókról, bár akkor is elavultnak tűnik ez az egész kézi vezérléses dilgi-dolgocska, de hát ha egyszer így működik a rendszer, akkor jelenleg nem sokat tudok tenni ellene, akkor sem, ha szeretnék, minden esetre a fejlesztési listácskára nyugodtan felvehigélhetem, mert biza-miza ez is fontos, ha már az új biztonsági protokoll kidolgozásánál tartok, ami egyre inkább tuti-bizti, hogy a kis inci-mincidens végére már-már a tökéletesítés határait fogja súrolni, mert persze egy biztonsági protokoll tökéletes sosem lehet, mivelhogy minden-mindenre nem lehet felkészülni, de próbálkozni lehet. ^ v ^ Onee-chanra viszont most először ismeretségünk során kénytelen vagyok csúnya-szigorúan nézni, nem azért, mert butaságot mond, vagy mert nem tisztelem, csak hát na, nem hiszem, hogy jelen pillanatban helyénvaló lenne felülbírálni a döntéseimet, mégiscsak nekem kell felelnem a tisztek biztonságáért, és ennek kell eleget tennem mindenek előtt, mert ha egy valami meghibásodott, nem tudhatjuk, mi következik be még, és emiatt teljesen felesleges a tisztek épségét kockáztatni, meg aztán jobb félni, mint megijedni, ahogy a szólás tartja, és valóban, inkább evakuáljunk feleslegesen, mint később győzzük menteni a sérülteket – na de ezt épp Onee-channak magyarázzam és pont most? O.o Nem hinném, hogy ez a megfelelő pillanat, így el is mosolyodom, amikor Yuko-nee-chan befejezi a bírálást, és a parancs kiadása közben-után nyugodtabban lépek a folyosóra, hogy eljussak az inci-mincidens pontos fellelhetőségi helyére, mert nekem bizony-mizony most ott a helyem, az események közepében, és bólintok is a mellettem haladó rokonom ajánlására, mert a lépcső tényleg jobb megoldásnak tűnik most, mint a lift, és így gyorsabban is lejutunk, és nem akadályozunk senki-menkit a haladgatásában, tehát sokszorosan helyes a döntés. ^ w ^
Odalent a megfelelő szinten már lehet is látni a nagy dilemmázást a kedvenc kis karbantartóink részéről, ami alapvetően nem jelent túl sok jót, mert Yuko-nee-channak igaza van, felül kéne tudniuk írni az automatikusságot, bár ez csak egy újabb példa a rendszer gyengeségére, ami egyértelműen bizonyítja, hogy gyökeres vilti-változtatásokra van szükség-mükség, ha továbbra is működni akarunk, márpedig azt ennél jóval szervezettebben és biztonságosabban kelligél ám. Rámosolygok a jelenlévő tisztecskékre, hiszen sokkal-mokkal viccesebb, ha a többiek csak a kislányt látják, nem pedig a komolyságot, mert én nem szeretném senki játékát elrontani azzal, hogy megmutatom, mennyire nem járnak előttem semmiben, sőt, úgyhogy most is hagyom, hogy Onee-chan beszélgessen a karbantartók jelenlévő vezetőjével.
– Oksi-moksi, Yuko-nee-chan ^ v ^ – adom beleegyezésemet a nővérkém javaslatára, a tőle tanult mosollyal az arcomon, bár szerintem meg tudnám hackelni a rendszert gyorsabban is, mint tíz percecske, hiszen-miszen már milliószor csináltam ilyesmit, és tuti-bizti, hogy most is menne ám, de akkor is jobb, ha hagyok egy kis teret Onee-channak, én meg egyelőre csak figyi-migyizek, mert azt is kelligél néha, különösen ilyen súlyos helyzeteknél. A rendszer újraindul-mindulgatása határozottan nem tetszik, és nagyon-nagyon rossz előjelnek tűnik, meg izé-hozé, szóval nem jó, és gyanúskás a dolog, de legalább a tűzajtó kinyílt, bár a látványról talán lemondanék, ha egy kicsit is gyengébb idegzetű vagyok. T – T De szerencsére nem vagyok olyan ijedős, úgyhogy könnyedén shunpozok beljebb a sebesültek közé, mert meg akarom nézni a károkat a saját szememmel, és egyszerűen képtelen lennék csak álldogálni, nekem biza-miza tudnom kell, mi történt itt pontosan. > . <
– Héj, Kuro-chan, nézz utána gyorsan a rendszer robbanása előtti utolsó adatoknak, és részletes jelentést szeretnék róla, lehetőleg 5 percecskén belül, ha nem gindi-gond ^ v ^ – szólítok meg egy fekete hajú, épnek látszó tisztet még rohangálás közben, vagyis nem is rohangálás, mert én mindig suhanok vagy lebegek, mielőtt még visszaszállingózok Onee-chanomhoz, és a felé közeledő tisztecskéhez, akivel a hangja alapján beszélgettünk nem olyan rég az irodai gépecskén keresztül. Nem tűnik túlzottan rózsás-mózsásnak az ő állapota sem, de legalább nem eszméletlen és már ez is több a semminél, meg hát jelenleg azzal kell beérnünk, ami van, és ami nem tűnik annyira rosszacskának, meg aztán ő azt mondja, nézzünk meg egy felvételt a számítógépen, ami biztosan fontos-montos méghozzá nagyon, különben nem lenne szükséges ilyesmit csinálni. Leplezetlen megrökönyödéssel nézem végig a felvételt és hallgatom végig a magyarázatot róla, ami igencsak hézagos, ennél azért jobban kellene tudnunk, mi zajlik körülöttünk a tulajdon laborunkban, legalábbis szerintem, mert ez így elég killi-kellemetlen és nem nagyon szeretnék az ismeretlenbe fejest ugrani, még ha ez a szókép megintcsak egy felnőttes bolondság is, mert szó szerint nyilván nem fogok fejest ugrálni sehol, legalábbis az erre alkalmas vízfelület fölötti részen kívül. > . > Minden esetecskére legszívesebben már most a nővérkémhez fordulnék, hogy kérdőre vonjam afelől, milyen kísérletecskéje is tűnt el a helyéről, mert egy kísérlet azért már mégsem lehet önjáró, és nagyon-nagyon nem tetszigél nekem, hogy az osztagon belül ennyire ne legyen rendben valami, de a gépecske jelzése miatt úgy néz ki, ezt kénytelen leszigélek még egy kis ideig elhalasztani.
– Engedélyezze a hívást, és maradjon a gép mellett ^ v ^ – fordulok az egyik ott ácsorgó tisztecskéhez, ha már úgyis itt van, akár hasznossá is teheti magát, nekem meg annyival több időm jut gondolkodni ezen az egészen, de a hívó fél hangja és a hangsúly elég hozzá, hogy elfelejtsek minden egyebet és csak egy irányba figyeljek, na és persze még a kezecskéim is ökölbe szoruljanak akaratlanul. A vonal megszakadásakor egyetlen pillanat erejéig el is vesztem az irányítást a lélekenergiám felett, de gyorsan visszanyerem az önuralmam, hiszen most nem engedhetek meg magamnak ilyen heves érzelmi kitöréseket, bármennyire is szeretném, meg aztán amúgy sem érnék el vele semmit, csak hátráltatnám a problémamegoldást, az pedig jelenleg megengedhetetlen. A tiszt mentegetőzésére megrázom a fejem, jelezve hogy semmi baj, nem az ő hibája, mert tényleg nem az, egyszerűen csak van egy kiküszöbölendő hibánk, amit meg kell oldani mihamarabb, és ahogy elhallgatom, minél kisebb létszámú, elit csapattal, mert mindenki másnak túlzottan is veszélyes. Így hát egy bólintás után már követem is Onee-chant, hogy elbeszélgessek vele, bár szerintem ő nem egészen arra gondol, amire én, és ebben sajnos igazam is lesz, ahogy végighallgatom a mondandóját. A kezecskéjét nagyon himi-hamar leemelem a vállamról, és komoly, szigorú arccal nézek rá, ahogy válaszolok.
Onee-chan, a kapitánynak ugyanúgy felelőssége minden, ami az osztagon belül történik. És senkinek nem fogom hagyni, hogy egyedül vigye el a balhét. Veled tartok, akármiről is van szó. És… – mondanám tovább is, de a váratlan fordulatok csak nem akarnak megszűnni, és már lassan én is kezdigélem elveszteni a fonalacskát, mert… mert… Rai-chan van itt! O_O” És-és-és-és… ez most mégis hogy van meg mi van meg juj, és de jó! * w * Nem nagyon bírom ki nevetgélés nélkül ahogy nézem, mit művel a volt kapitányom Onee-channal, aztán persze csak hallgatom, meg persze igaza van, ha valaki büntit érdemel, akkor kapja csak meg visszamenőleg is, bár ez elég érdekes módszer, de tény, hogy hatásosnak tűnik, úgyhogy majd én is ki fogom próbálni azon, akiről tudom, hogy csikis és nem követett el főbenjáró bűnt. ^ w ^
Kell egy pár pillanat, mire sikerül a kis buksim rendszerének feldolgozni, hogy a régi kapitányom most már velem foglalkozik meg minden és még ide is hajol hozzám, meg megdicsér, és ez tényleg nagyon-nagyon sokat jelent ám, szóval gondolkodás nélkül ugrom a nyakába és nem érdekel, mennyire kóci-mócizta össze a hajamat, amúgy sem olyan rendezett, hogy ez bajt jelentsen.
Rai-cha~n! Mi is örülünk, hogy látunk, meg minden, és sajnos-majnos tényleg elég nagy a fili-felfordulás, de azért csak kimászunk belőle valahogy, meg különben is, szeretném ám látni én is, mi folyik ott és… – erről eszembe jut, hogy elmulasztottam kiadigálni néhány kisebb utasítást, így elengedem Rai-chant és picit ellépek tőle és megköszörülöm a torkom, hogy teljes mértékben a tisztekhez fordulhassak. - Akik még itt vannak, haladéktalanul hagyják el az osztag területét. Akinek nincs fizikai sérülése, segítsen kivinni a többieket, és lehetőleg akik jártasak a bakudouban figyeljenek oda, ha esetleg újabb támadás történne, mert úgy látszik, a rendszer pici-micit instabil. Ennyi. ^ v ^ – fejezem be az instrukciók osztogatását a nővérkémtől eltanult mosollyal, és amint megkezdődik az evakuáció folytatása visszafordulok Onee-chanhoz és Rai-chanhoz, mert ha Yuko-nee-chan azt hitte, megússza migyi-magyarázkodás nélkül, akkor nagyon-nagyon nagyot tévedett.
– És most, Onee-chan, lennél szíves elmondani mindent a 623-as kísérletről, mielőtt odamegyünk a Titkosított részleghez? ^ v ^ – nem nagyon hallhatta még tőlem ő sem ezt a fajta hangsúlyt, úgyhogy nagyon rimi-remélem, nem fog tovább ellenkezné és tényleg megoszt velünk minden adatot. Közben pedig végre sikerül kézhez kapnom a korábban kért adatsort is, így azt is tanulmányozhatom, miközben Yuko-nee-chan magyarázatára figyi-migyizek, mert persze én tudok ám egyszerre több helyre is összpontosítani. ^ w ^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Összeomlás    Szer. Ápr. 10, 2013 5:47 am

Roppantul nem örülök a kialakult helyzetnek, bár unokahúgom elkötelezettsége a rangjának irányába lenyűgöző, még ha ezzel meg is hiúsítja tervemet. Eszem ágában sincs bajba keverni mindazok tudatában, hogy az egész felfordulás mögött a 623-as projekt áll.
Mély sóhaj hagyja el ajkaimat, s megrökönyödve nézek Yoriko-chan határozottságtól csillogó szemeibe. A szigorú tekintet ellenére képtelen vagyok kapitányként kezelni unokahúgomat. Lehunyom szemeimet, ezáltal feladva a farkasszemezést vele, beismerve a vereséget, mely tényleges elhatározást szült bennem a rangommal kapcsolatban. Mindenképpen le kell adnom, ha ennek vége, mert így érzelmileg komolyan kompromittálva vagyok, s képtelen vagyok a kötelezettségeim rendes teljesítésére.
Éppen azon voltam, hogy egy megfelelő ellenérvet mondjak arra, miért nem kívánom, hogy ő is velem tartson eme helyzetben, mikor is az egyik tiszt elhűlten próbálja felhívni a helyiségben lévők figyelmét az érkezett személyre. Nem igazán koncentráltam rá, emiatt váratlan fogadtatásként ért egykori kapitányom belépője mindenféle bejelentés, magyarázat nélkül.
Elhűlten pislogok, szóhoz sem tudok jutni a meglepettségtől, s az általa kiosztott igazán érdekes de Masamune ex-taichou jellemét kitűnően tükröző büntetést is megmosolygom a vállamra nehezedő gondok ellenére, még ha az oka több mint egy évvel ezelőtt történt. S rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy mégis hol volt ennyi ideig Masamune ex-taichou és miért nem adott magáról életjelet, miért nem hallottunk felőle? Komolyan aggódtam érte, hogy így csapot-papot fogta magát és rejtélyes módon nyoma veszett. És mi okozta a sérüléseit, a mostani helyzet vagy máshonnan származnak? Unokahúgom örömét nem akartam megtörni ilyen kérdésekkel, ezért inkább későbbre raktároztam el ezeket, egy jobb, megfelelőbb időpontba.
A nekem szegezett kérdéseket egy megrökönyödött sóhajjal fogadom, elég kevés az idő ahhoz, hogy most részletes magyarázkodásba kezdjek Masamune ex-taichounak arról, hogy sok változáson mentem keresztül az utóbbi időben, ráadásul nem is eme a veszélyes helyzetben kéne megbeszélni ilyen apróságokat, inkább egy forró jázmintea és mézes sütemény mellett egy kellemes, s gondnélküli délutánon.
- A 623-as kísérletem a Titkosított Részlegen nem más, mint a cyborgjaim, melyek még kísérleti fázisban vannak. Egy újfajta operációs rendszert kívántam tesztelni rajtuk, mely teljesen humanoid gondolkodásmódot kölcsönözne nekik, nem csak „testileg” azonosulnának a homo sapiens-sel. Azonban a telepítésüket elnapoltam, elméletben csak üresen kongó mozdulatlan gépvázaknak kellene lenniük, nem értem, hogy okozhatják ezek a gondot a Titkosított Részlegnél – osztom meg velük a szóba került projektemről a fontosabb információkat. - Szóval nem Masamune ex-taichou a robotok nem robbanhatnak, nem úgy vannak kiépítve. ^ v ^ És szerintem a finomabb oldaláról kellene megközelíteni a dolgot. – utalok arra, hogy a komolyan ex-kapitányi bevetés lehet, hogy kicsit eltúlzott reakció lenne ebben a helyzetben, ahol a számítógépek sem működnek rendesen és éppenséggel evakuálás folyik. De sokkal inkább látok pozitív kimenetelt eme ügyben, hogy az osztag egykori vezetője is itt van – kitudja milyen kísérteties módon kivitelezve a felbukkanását eme felfordulásban.
- Ennél konkrétabb információt sajnos nem szolgálhatok az adott projektről, Yoriko-chan taichou – zárom le ismertetőmet, majd érdeklődve vártam unokahúgom tervét, mely a Titkosított részleg megközelítéséről szól.

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 23
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

TémanyitásTárgy: Re: Összeomlás    Szer. Ápr. 10, 2013 5:51 am

Utatok a Titkosított részleg felé vezet, ami a nyugati szárny alagsorában található, mely fölött az osztag raktárhelysége van kialakítva az esetleges veszély elkerülése végett. Azonban a tény, miszerint ti az épület túl felében vagytok, ez cseppet sem könnyíti meg a dolgotokat. A lépcsőház minden részlegen át van vezetve, így az áthaladás cseppet sem egyszerű számotokra, amiért a liftaknák jelen pillanatban az evakuáló tisztek foglalják el a gyorsabb haladás érdekében.
Első megállótok a biológia és kémia területén kutatók laborjaihoz vezet. Meglepve fogadhatjátok a laborok közti folyosón haladva, betekintve az elzárt helyiségek áttetsző ablakán, hogy a magától is működő berendezések szünet nélkül dolgoznak emberi felügyelet nélkül. Nagyobb meglepetést okozhat azonban az a labor, amelyben tisztek eszméletüket vesztve hevernek a földön, azonban se káros anyag kiszabadulását jelző riasztó nem szól, illetve a rendszer szükséges óvintézkedéseket sem tett meg, bármi is az oka az odabent történteknek, mert minden bizonnyal nem jókedvűkből aludtak el az emberek. A halálistenek többsége az ajtó közelében hever, feltételezhető, hogy az evakuálás parancsát követve kívántak távozni a laborjukból, mielőtt az adott baj beüthetett volna.
Amennyiben be szeretnétek menni az adott laborba az ajtó melletti panel megnehezítheti a dolgotokat. A hivatalos jelszó kérvényekre egyáltalán nem reagál, bármilyen felülírással is kísérleteztek. Sajnos a felrobbantása, kisütése, kikapcsolása sem megoldás, ugyanis ha valamiféle erőszakos módon kívánjátok a zavaró szerkezetet eltávolítani az útból, fémfal csapódik le körbe a laborra, amelyen egy nagyobb számítógépes panel képernyője (az ajtó előbbi helyén) egy kék alapon fehér kiírást mutat nektek. Számítógépes tapasztalatokkal rendelkezők már-már gondolhatnák, hogy valószínűleg a rendszer mondta fel a szolgálatot kék halál keretein belül, azonban ha a monitorra írtakat jobban megfigyelitek, az alábbit láthatjátok rajta az ilyenkor szokványos szöveg helyet:

1H6C7N8O1P51S63SE4

5B1Si43Ge23As35Sb15Te28Po4

2He1Ne01Ar83Kr65Xe48Rn61Uuo18

9F1Cl73Br55I38At51Uus17
Biztosan érdekesnek találhatjátok az alábbi, rejtvénynek látszó kiírást, melynek megfejtése a pontozott vonalra kell, hogy kerüljön. Beírása némi programozói tudást igényel, de feltételezhető, hogy ebben szakértő is akad köztetek, hisz nem hiába foglalhatjátok/foglalhattátok el a 12. osztag vezetői pozícióját.
Spoiler:
 

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 28
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTárgy: Re: Összeomlás    Kedd Jan. 28, 2014 10:06 pm

Jutalmatok 500 ryou.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Összeomlás    

Vissza az elejére Go down
 

Összeomlás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 12. Osztag-