HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Shiranui birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Shiranui birtok   Szer. Márc. 12, 2014 9:48 am

Családi titkok

Kénytelen voltam elmosolyodni szavaira, sosem gondoltam efféle dolgokat magamról, elvégre annyi mindenben messze lemaradtam másoktól. Határozott fellépésem talán elrejti ezeket, de akik közelebb kerülnek hozzám könnyedén átlátnak a páncélon, ami megóvni lenne hivatott, azonban a sok repedés miatt már egyáltalán nem véd. Változtam az évek során, úgy éreztem, hogy sikerült egy kicsit nyitottabbnak lennem másokra, de saját bőrömből kibújni képtelen vagyok, csak azok felé tudok bizalommal lenni, akiket jól ismerek, és akikben sosem kellett csalódnom.
- Szerintem te is legalább ennyire lenyűgöző vagy! ^w^ - Mosolyogtam, de belül sírni szerettem volna, főként mérgemben.
Önző vagyok, de fájt, hogy olyasmit vettek el tőlem, ami talán sokkal többet jelent, mint a család vezetése, és ami megkönnyítette volna korábban a helyzetemet. Annyi mindenben állt mellettem, és megannyi melegséggel töltötte el szívemet, ha csak az együtt töltött időre gondoltam, mégis, azt hiszem sokkal többre vágytam. Lehet az érzéseinket nem változtatta meg a tudatlanság, de a minket figyelő szemek másként értelmezték ezt. Ökölbe szorult a kezem, ahogy arra kellett gondolnom, hogy milyen másként is bántak velünk, holott semmi különbség nincs közöttünk.
- Csupán azt kell mondanod, amit belül érzel, semmivel sem többet, vagy kevesebbet. Mindig is jobban ki tudtad ezeket fejezni, mint én. ^w^
Ahogy láttam, hogy elsírja magát, összefacsarodott a szívem, nem is tudtam hirtelenjében, hogy mit kellene tennem, testem automatikusan cselekedett. Előre léptem, és egyszerűen magamhoz öleltem, haját nyugtatóan simogatva. Tudhattam volna, hogy hasonlóan fog reagálni, sokkalta érzékenyebb volt az ilyesmire, mint bárki, akit ismertem, mégis kitettem ennek az egésznek. Szégyelltem, hogy miattam kénytelen volt átélni, és magamnak is sírhatnékom támadt, de visszatartottam a könnyeket, mert képtelen lettem volna úgy megnyugtatni őt magát.
- Még, hogy jó ember… Én… - Elengedtem, és megfogtam a kezét, hogy magam után húzva visszatérjünk a sírokhoz.
Tudtam, hogy követni fog, még sem engedtem el egy pillanatra sem a kezét, csak mentem feldúlt arccal előre, ahhoz az emberhez, akinél nagyobb fájdalmakat sosem okoztak nekem. Nem zavart, hogy keresztül kellett mennünk a tömegen, rájuk sem pillantottam, emelt fővel, határozottan nyomultam előre, mit sem zavartatva magam attül, vajon most mit gondolnak. Én a Shiranui ház feje vagyok, a saját birtokomon nincs joga senkinek sem megkérdőjeleznie cselekedeteimet, csak merjen bármelyik is feltartóztatni! Kissé kifulladva értem el a frissen betemetett sírokat, és azért óvatosan hátra pillantottam, remélve nagyon nem fárasztottam ki Kikyo~chant, nem állt szándékomban. Arcomon a dühtől előtörtek a könnyek, de immár nem érdekelt, csak meg akartam mondani a magamét annak a makacs vénembernek, csak látnia kellett, tudni kellet, hogy mit dobott el magától! Magam mellé húztam Kikyo~chant.
- Látod, Otou~sama?! Ettől fosztottad meg magad, mert te lettél kevesebb az által, hogy sosem vetted a fáradtságot igazán megismerni, és megérteni a lányodat! – Kiabáltam a sírkőnek, mintha képes lenne válaszolni, de már nem is nagyon érdekelt, hogy képes-e rá, mert ha tudna is, nem lenne mentsége. – Ez a tisztaszívű, becsületes, érzékeny, és a végtelenségig kedves lány azt mondta, hogy te csodálatos ember vagy, még sem néztél rá úgy egyetlen egyszer sem, ahogy megérdemelte volna! Tudd meg, hogy ez mind a te hibád, mert gyenge voltál szeretni, és soha többé egyetlen Shiranui sem fog ebben a házban így felnőni, erre itt és most megesküszöm neked… A családunk úgy fog fennmaradni, hogy a mindennapjaink a legrosszabb időkben is boldogok legyenek, és egyikünknek sem kell majd kételkednie benne, hogy számíthat a másikra!
Remeget a hangom, de az egész testem is, az idáig visszafojtott indulattól, ami most előtört. Elengedtem Kikyo~chan kezét, és megtöröltem az arcomat, nem szerettem volna, hogy így lásson, elvégre a támaszának kellene lennem ebben a nehéz időszakban, és úgy is lesz. Komolyan gondoltam a korábbi szavaimat, ezután egyetlen pillanatig sem fogom engedni, hogy akárki, aki fontos számomra, átélje azokat a kételyeket, amiket nekem kellett, vagy mellőzöttnek gondolja, érezze magát. A vérség a legerősebb kötelék, amit a halál sem szakíthat el, elvégre a leszármazottak emlékében mindig ott élnek az elődök, de nem mindegy, hogy milyenek ezek az emlékek. Jelen pillanatban talán még a kisebb nemesi családok közé tartozik a Shiranui ház, de ha a családom elérte a névtelenségből a köznemesi rangot, akkor ezután sikerülni fog az is, hogy stabilitást, és virágzást biztosítsunk ennek a családnak. Nem vágytam arra, hogy akár főnemesi házat hozzunk később létre, csupán szerettem volna, ha nem kellene aggódniuk majd az utánam következőknek. Úgy fogom vezetni ezt a házat, hogy apám bánja még, amiért lebecsülte azokat az értékeket, amiket képviselnünk kellene, és erőnket látva irigyelje, hogy nem ő vezette fénykorába a családot.
- Igen, örülnék, ha ezután így szólítanál. – Feleltem kissé már megnyugodva, és feleszmélve a kérdésre. Hirtelenjében nem is tudtam merre kellene néznem, a kifakadás igazán nem volt rám jellemző, de mostanra sokkal könnyebbnek éreztem tőle magam, kicsit, mintha megszabadultam volna azoktól a láncoktól, amikkel lekötözött a múltam. – Igazán jó testvér vagy, Kikyo~chan. – Fogtam meg a kezét, anélkül, hogy rá emeltem volna a tekintetem, csak a sírokat figyeltem, rajtuk a friss virágokkal. – Már azelőtt, hogy tudtam volna, ez tényleg így van, szerettem volna, ha így lehetne, e tekintetben én is önző vagyok, mert vágytam arra, hogy mellettem maradj. Nem csak azért mondtam el, mert tudnod kell róla, hanem mert az én kívánságom is az volt, ne csak gyerekkori barátként találkozzunk a jövőben.
Annyi mindent meg akartam osztani vele, amik az évek során kimaradtak a levelekből, vagy csak olyan friss élmények voltak, hogy még le sem tudtam írni őket. Szerettem volna, ha megismeri Haruki~chant, akivel bizonyosan jól ki fognak jönni, hiszen mindketten olyan kedvesek, és szeretetteljesek, hogy az az én szívemet is melengeti. Emellett örültem volna, ha maga is a házban marad, és megosztja velünk a mindennapjait, és együtt étkezünk, ahogy a családban mindig is szokás volt, és amiben velünk eddig nem volt része. Olyan sok mindent szerettem volna bepótolni, hogy kicsit magam is kapzsinak éreztem a tervek sokaságát, de ennyit, úgy érzetem, megengedhetek magamnak az évek nyomasztó történései után.
- Sok minden van, amit szeretnék veled átbeszélni, és még több minden, amiről az évek alatt kicsit lemaradtunk, de ezután egy pillanatig sem kell kételkedned benne, hogy itt van a helyed, mellettem. – Néztem a szemébe mosolyogva. – Örülnék, ha húgomként visszaköltöznél a birtokra, és velünk töltenéd a mindennapjaidat, ahogy régen is tetted. Bemutatnálak a család olyan tagjainak, akiket még nem ismersz, de nem kell tőlük tartanod, ugyanolyan teljes jogú Shiranui vagy, akár csak ők vagy én. – Kedvesen megszorítottam a kezét, hogy egy kis bátorságot adjak neki. – Szeretném, ha a birtokot az otthonodnak éreznéd, minket pedig a családodnak, ahogy mindig is lenni kellett volna, és ahogy ezentúl mindig is lesz! Emellett pedig, ha van kedved kivenni a részed a család ügyes-bajos dolgaiból, abban is szívesen venném a segítséged. ^w^
Tudtam, hogy hosszú út áll még mindkettőnk előtt, de a helyzet nem ismeretlen, az érzéseink pedig, reméltem, hogy ugyanolyanok, mint gyermekkorunkban. Sok dolgot meg kell majd tanítanom neki, ezt jól tudtam, még sem riasztott el a gondolat, elvégre biztos lehettem benne, hogy a legnagyobb lelkesedéssel fogja venni ezt az akadályt is, ha úgy dönt, velünk marad. Könnyebbnek éreztem magam, és képesnek arra, hogy ezután jöjjön bármi nehézség is, átverekedjem rajta magam, elvégre olyan sokan számítanak mostanra rám, hogy nem engedhetem magamnak a kudarc esélyét sem. És nem is fogom, elvégre a család az első…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Shiranui birtok   Kedd Ápr. 22, 2014 3:37 am

Családi titkok
Naomi-nee-sama kedves szavai teljesen zavarba ejtenek. Régen halmoztak el ennyi dicsérettel és valahogy nem érzem úgy, hogy én megérdemlem ezt, hiszen nem tettem semmit amiért Naomi-nee-sama ilyeneket mondhatna nekem. Vöröslő arcomat ruhám ujjával igyekszem eltakarni, hogy ne lehessen látni az óriási színváltozást, ami végbement rajta. Ez olyan, kellemetlen Embarassed Ráadásul ez az egész olyan zavaros, tényleg nem tudom, mit kellene gondolnom. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan találkozhatok Naomi-nee-samával, amikor csak szeretnék, engedélyt se kell hozzá kérnem? Tényleg nem lenne önzőség ez tőlem? Embarassed És talán icipicit mérges voltam édesanyámra, még így is, hogy biztos vagyok benne, okkal nem mondta ezt el nekem. Lehet, hogy még nem tartott rá késznek, szóval el kell hessegetnem ezt a butaságot a fejemből, ezért nem szabadna dühösnek lennem! Különben sem szép dolog ítélkezni addig, míg nem látom át tisztán a helyzetet, már pedig én most úgy érzem, hogy semmit sem értek, vagy éppen tudok… Embarassed
- N-Naomi-nee-sama? – egy pillanatra még levegőt is megfeledkeztem venni, ahogy megragadta a kezemet és határozottan az imént megemlékezés helyszínére húzott. Dermedten néztem Takehiko-dono-sama sírkövére, megszeppenten vezetve pillantásomat Naomi-nee-samára. Picit szaporábban vettem a levegőt a sietéstől, amit egyik pillanatról a másikra tettünk meg. Ráadásul kissé kényelmetlenül, behúzott nyakkal néztem azokra, akik kérdőn pislogtak irányunkba, kik között nemrég nővérkém tört utat.
- Naomi-nee-sama – elhűlten motyogtam orrom alatt nevét. Tekintetemet ide-oda vándoroltatva nővérkém és Takehiko-dono-sama sírja között. Alsó ajkamba haraptam és úgy pislogtam Naomi-nee-samára. Összeszorult a szívem mély lelki állapotából fakadó, szomorú szavak hallatán. Ráadásul, amit szegény Takehiko-dono-samának mondott, nyugodjék békében, nem volt túl kedves és nem szeretném, ha ilyen borús gondolatokkal gondoljon a papájára… papánkra, amiért egy rossz döntést hozott az életben. Végülis felnőttem és semmiben sem szenvedtem hiányt, hiszen mindent megkaptam, ami az élethez kellett számomra és ennek nagyon boldog vagyok. S a tudat, hogy Naomi-nee-samához tényleges vérségi kapcsolat fűz még nagyobb örömmel tölt el.
- Takehiko-dono-sama… kérlek, nézd el Naomi-nee-samának ezt. Biztos vagyok benne, hogy nem úgy értette, ahogy hangzott. Azt hiszem értem, miért kellett ennek titokban maradnia, remélem azonban nem bánod, ha Naomi-nee-samát mint húga, segítem a továbbiakban céljának elérésében! – mosolyogva térdeltem le a sírkő elé. Kezeimet a szívemhez érintve, lehunyt szemmel mondva az alábbiakat. Bár igyekeztem visszatartani könnyeimet, azok mégis útjukra keltek, de mosolyogtam. Mert boldog voltam Naomi-nee-sama szavaitól a szomorú helyzet ellenére is.
Mosolyogva néztem fel Naomi-nee-samára, majd vált meglepetté arcom, ahogy megosztotta velem az enyémhez hasonló gondolatait. Zavart pírral az arcomon állok fel, döbbenten tátva el a számat. Arcomat végül kimonom ujjával takarom el, oldalra pislogva, ahogy nővérkém elmondja nekem mindezt. Lehet, nem szép dolog tőlem, hogy egy ilyen szomorú napon ilyen boldog vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok negatívan gondolni erre a napra. Egész testemet öröm járja át, ha a lelkemben keringő érzelmeket le szeretném most festeni, valószínűleg egy vihar utáni virágos mező lenne, amelyet a sötét felhők mögül előbukkanó Nap fénye melenget éppen.
- T-teljes jogú… Shiranui? Embarassed – zavarodottan néztem a földet, csupán Naomi-nee-samának köszönhettem, hogy volt annyi lelki erőm, hogy egyáltalán átgondoljam a hallottakat. Ahogy bizalomteljesen megszorította kezemet, átéreztem a támogatását, amit a gesztussal nyújtani kívánt nekem. Végül, bármennyire is küzdöttem ellene, megint elsírtam magamat, pedig szerettem volna Naomi-nee-samának segíteni ezekben a nehéz időkben.
- Annyira boldog vagyok Naomi-nee-sama! De… bárcsak olyan erős lehetnék, mint te! Mindent megteszek, hogy a legnagyobb segítséget nyújtsam neked, mint régi barát, egy testvér. Ígérem, igyekszek olyan Shiranuivá válni, akit méltóan nevezhetsz húgodnak – szedtem össze magamat. Szipogva itattam fel könnyeimet ruhám ujjával. Mosolyra húzott szájjal pislogva Naomi-nee-samára. Tekintetemben talán másodjára csillogott a komoly elhatározás, mely először a Shinigami Akadémiába való jelentkezési szándékomnál volt észrevehető, alig hat éve… Bár picit féltem, hogy vajon a család többi tagja miképpen fog reagálni erre az egészre, valahogy Naomi-nee-sama elfeledtette velem a nehéz jövőt és egyszerűen a mostra koncentráljak, eme pillanatnak éljek.

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Shiranui birtok   Kedd Ápr. 29, 2014 8:24 pm

Látogatás megakadályozása

Talán egy kicsit elhamarkodtam, hogy kijelentettem nincs itthon Naomi-neechan, mivel úgy tűnik Amatsuji-sannak van egy kis tapasztalata, állítása szerint, amivel segíthetne Naomi-neechannak. De már nem vonhatom vissza a szavamat, ha egyszer már azt mondtam, hogy nincs itt, akkor ehhez kell tartanom magamat. Lehet, hogy jó lenne, ha valaki segítene felvidítani Naomi-neechant, de már nem kérhetem meg Amatsuji-sant, meg különben is már elhatároztam, hogy finom sütit sütök neki és attól biztos jobban fogja érezni magát bármi baja is van.
- Haruki Naomi-neechan unokahúga. - húztam ki magamat, hiszen büszke voltam rá, hogy Naomi-neechan a rokonom. Elvégre ő az 1. osztag hadnagya és ez nagy szó, mert így mindenki ismeri, hogy ki is ő.
- Igen, Haruki a 9. osztag 4. tisztje. - ismételten kihúztam magam válaszadás közben, hiszen erre is büszke vagyok, elvégre Shiratori-sama osztagában vagyok a legrangosabb tiszt a hadnagy után.
- Természetesen, a Shiranui-ház kertészkedéssel foglalkozik, ezért elengedhetetlen a szép kert. - reagáltam, mivel kétség sem férhet hozzá, hogy szép a Shiranui-ház kertje, elvégre ez a feladatunk. Még ha nem is olyan nagy, mint a főnemesi házak kertje, attól még meg van olyan szép, amennyire kell.
- Igen az. - válaszoltam kicsit félve, mert nincs olyan, hogy egy Shiranui nem ismeri a virágokat, ezért egy pillanatra elgondolkoztam, hogy talán egy becsapós kérdés lehet. Amikor a petúnia jelentését mondta el virágnyelven Amatsuji-san, csak okosan bólogattam, mivel ezt én is tudtam, ez a tudás is elengedhetetlen egy Shiranui számára.
Már majdnem elkezdtem megvédeni magam, amikor ilyet mert feltételezni rólam Amatsuji-san, hogy nem tartom be az ígéreteimet, de szerencséjére időben közbevágott és visszavonta a szavát. Még a feltételezést is sértőnek találtam, hiszen ha én megígérek valamit, akkor azt be is tartom. Persze biztos történhet valami olyan, ami megakadályoz néhány dologban, de ha nincs semmi akadályozó tényező, akkor biztos, hogy megtartom, amit megígértem.
Meglepődve hallom, ahogy Amatsuji-san arra utasít, hogy bukjak le, amire csak értetlenül nézelődtem, hogy miért kéne ezt megtennem. Természetesen először hátam mögé figyeltem, nehogy valaki hátulról akarjon valaki megtámadni, de nem láttam senki. Valamennyire azért lehajoltam, hogy eleget tegyek Amatsuji-san kérésének, de nem értettem, hogy miért is jó ez nekem.
Kérdést fel sem kellett tennem, mivel zörgést kezdtem hallani az egyik fa felől, ahonnan egy fickó esett a földre és már sejtettem is, miért kellett lebuknom. Nálunk ez nem mindennapi esemény, hogy valaki az életükre törjön, hiszen mi egy békés nemesi család vagyok és nincs is annyi hatalmunk, hogy értelme legyen minket megtámadni. Akkor ez a fickó vajon Amatsuji-sant akarta megtámadni?
- Őrök! - hívtam ide a közelben lévő őröket, hogy elfogják a fáról lezuhanó fickót, bár az is igaz, hogy én is el tudtam volna bánni vele, de nem piszkolom be a kezemet. Az őrök is ugyanúgy el tudják vinni és kivallatni, hogy mi célból volt itt, én pedig megpróbálom megtudakolni Amatsuji-santól, hogy tud-e valamit arról a fickóról.
- Maga volt annak a fickónak a célpontja, Amatsuji-san? Itt ez nem sűrűn szokott előfordulni. - hozakodtam elő kérdésemmel gyanús pillantásokat vetve Amatsuji-san felé, bár szinte biztos voltam benne, de attól még fel kellett tennem ezt a kérdést. Biztosra kellett mennem, nehogy Naomi-neechan legyen veszélyben.
- Tűkkel szokott harcolni? Nehéz azt megtanulni? - többször is megköszörültem a torkomat, miközben próbáltam rávezetni, hogy megtetszett, ahogy azzal a tűvel olyan pontosan eltalálta a fán rejtőző fickót és talán én is megtanulnám, hogy is lehet ezt használni. Biztos hasznos kis fegyver lenne, ha én is meg tudnám tanulni, de ahhoz meg kéne kérnem Amatsuji-sant, hogy mutasson néhány trükköt és mindezt úgy, hogy ne tűnjön szívességnek a részéről. Most találkoztunk és máris ilyenre akarom kérni, ráadásul hazudtam neki, hogy nincs itt Naomi-neechan.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amatsuji Youko
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Male
Aquarius Hozzászólások száma : 63
Age : 504
Registration date : 2011. Jul. 14.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10000/15000  (10000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Shiranui birtok   Szer. Május 07, 2014 5:54 am

Látogatás

Bár számítottam rá, mégis apró meglepetésként ér a közeli rokonsági kapcsolat, mely az előttem álló ifjú és a hadnagyom között van. A döbbenetem maszkját mégis elrejtem, helyette helyeslően bólintok, hogy megértettem.
- Biztos nagyszerű érzés lehet Naomi rokonának lenni – mosolyodok el halványan. Lévén ez azt jelenti, hogy a kisasszony nekem is távoli rokonom, s neki is megoszthatom újonnan szerzett ismereteimet családunk eme ágáról. Persze mindent idejében, semmit sem áll szándékomban elkapkodni.
- 4. tiszt? – pillantok rá. - Lenyűgöző – utalok kora és elért sikerei közti remek teljesítményre.
- Minden bizonnyal fontos dolgokat teszel az osztagodért, és vezetőidért. Mond csak, szeretsz halálisten lenni? – kérdezem. Tapasztalatból tudom, hogy érthetünk el úgy sikereket, hogy valójában nem rajongunk a szerepkörért, melyhez éppen helyt kell állnunk. - Jómagam egykoron büszkén szolgáltam a Gotei 13-at. Ámbár most is hasonlóan érzek – vezetem a tekintetemet a kert gyönyörű látképére, ahogy régmúlt emlékek sokasága bontakoznak ki előttem. Mint egy tavaszi napfényben nyiladozó virág szirmai, a kellemes, hűvös eső után.
- Valóban? Ezt nem tudtam – vallom be őszintén. Pillantásommal immáron sokkal inkább lenyűgözve illetem a természet csodálatos felhozatalát, mely eme kertben tárul elém. Némely virágok roppantul ismerősek, sőt mintha láttam volna ehhez hasonló tüneményeket, pontosan azon família udvarában, ahol mindennapi szolgálataimat teszem.
Ám eme szolgálaimra kiélesedett érzékeim úgy tűnik, sosem lankadhatnak. Már azelőtt érzékeltem az idegen jelenlétét Tsukuyominak köszönhetően, mielőtt betettem volna a Shiranui-birtokra a lábamat. Nem voltam biztos a jelenésben, ezért vártam, s egyúttal meggyőződését adta ártó szándékának az idegen, ki követni merészelt.
- Igen, mondhatjuk azt is, hogy én voltam – hunyom le szemeimet Haruki kérdésére. - Testőr vagyok, s bár elsősorban védencemre fáj a foguk. Előfordul, gondolom a félreinformálódás miatt és ilyenkor jómagam válok prédává. Ritkán előfordul, hogy valóban engem szeretnének likvidálni, ámbár ez a ritkábbik eset. - Adom meg a lány kérdésére válaszomat. Ugyan, nem túl konkrét, lévén általában a támadók kihallgatásánál tudok meg magam is többet. - Mindenesetre, amennyiben lehetséges embereimet mielőbb átküldöm az illetőért, szeretném a büntetőeljárás előtt kikérdezni – mondom. Természetesen hivatalos úton fogok eljárni, csupán szeretném, ha nem váratlanul érné a famíliát később a Tsukimisou shinetai tagjai betoppanása.
Kérdőn vonom fel szemöldökömet, ahogy Haruki az imént, általam használt fegyverekre tereli a témát. Némán húzok ki kardvédőmről egyet a felhozatalomból.
- Erre gondolsz? – teszem fel a kérdést, megmutatva a lánynak is az apró támadóeszközt. - Igen, általában ezzel küzdök, ha a komolyabb összecsapás elkerülésére van lehetőségem – felelem meg érdeklődő kérdését. Kíváncsisága az eszközt illetően lenyűgöz, nem is meglepő, lévén Amatsuji vér folyik az ő ereiben is. Ugyan, ezt ő még nem tudja, de ebből jómagam kitűnően látom.
- Attól függ. Nehéz lehet azoknak, akik érdektelennek találják, nem törődve a hasznosságával próbálják meg elsajátítani alkalmazását. De könnyű lehet annak, aki figyelmes és minden erejét beleadó, kíváncsi tanulóként hallgatja a mentorát – halvány mosoly bontakozik ki arcom szegletében. - Ha szeretnéd, megtanítom neked. Ugyan időm annyi nincs, de az alapokat már most el tudod sajátítani. – Körülnézek, ahogy befejeztem a mondatomat. Tekintetemmel már egy nagyobb, szabad teret kerestem, azonban pillantásom elé mind szüntelen a gyönyörű kert egy-egy apró részlete került.
- Esetleg van olyan hely a birtokon, ahol tudunk gyakorolni, és senkit, semmit sem zavarunk? – érdeklődöm vendéglátómtól, amennyiben szándékát mutatta arról, hogy el szeretné sajátítani a dobótűk használatát. Mindig is lelkesedéssel töltött el a fiatalok oktatása, olyankor úgy éreztem, hogy nem hiába sajátítottam el ezt a több évszázadra visszanyúló tudást egykoron.
Amennyiben megoldható volt és át tudtunk menni egy szabadabb, nyíltabb helyhez – hogyha nem, akkor az udvar adta lehetőségeket használjuk ki –, Haruki felé tartottam az apró tűt.
- Fontos, hogy ennél a végénél fogd – mutatom meg, hogy a kisméretű fegyver melyik részére is gondolok. - Az éle ugyanis veszélyes is lehet. A dobótűk egymagukban ritkán alkalmazhatóak támadásra, általában egy speciális anyaggal vonjuk be őket, például bénító hatású növényi eredetű krémmel. Szóval, ha ennél a résznél feljebb fogod, azzal te magadban is kárt tehetsz, ha esetleg a használt anyag testen keresztül is felszívódik – tartok beszámolót a tű élének 2/3-át körbeölelő részről. Valóban, a kéznek nem sok hely marad az aprócska fegyver stabil megfogására. Jómagam picit sréhen, a mutatóujjamhoz fogom a hüvelykujjammal.
- Én általában így szoktam tartani, bár számtalan módszer van hozzá, mindenkinek más áll kézre. Ettől a tűtől nem kell tartanod. Teljesen ártalmatlan, szóval nyugodtan próbálkozz csak vele, hogy neked miképpen kényelmesebb – Adom át neki a kis fegyvert, hogy nyugodt szívvel tesztelgessen. Hogyha olyan módon kívánja megfogni, amelynél veszélyes lehet egy olyan tűnél, mely be van fedve valamilyen ártó hatóanyaggal, akkor mindenképpen felhívom rá a figyelmét, hogy ne a rossz módszer rögzüljön nála.
- Rendben. Most dobd el, próbálj meg oda célozni – melyest eltávolodtunk az udvartól, esetleg lehetőségünk van próbabábú alkalmazására, akkor arra bökök rá. Hogyha továbbra is a kertben vagyunk, akkor kénytelen kelletlen módon egy vastagabb törzzsel ellátott fára mutatok. Igyekeztem olyan kéreggel ellátott növényt választani, melynek felszínét, ha fel is sérti Haruki a tűvel, nem sokáig fog látszani a nyoma, és hamar felépül a fa az őt érő kár után.
- Semmi baj nincs azzal, ha nem sikerül – mondom. - Egyelőre azt kell kitapasztalnod, hogy mely fogási mód áll kézre. Ha stabil a tű tartása, akkor elég lökéserőt tudsz adni neki eldobásnál – magyarázom, és hagyom, hogy próbálkozzon. - Mit gondolsz, hogy a célpont eltalálása sikeres legyen, miket kell szem előtt tartanod? – érdeklődöm tőle, miután úgy gondoltam elég dobást hajtott végre ahhoz – még ha sikertelen végeredményűek is akadtak közöttük –, melyeknek köszönhetően elméletileg már rá kellett éreznie a természet viszontagságaira, az ő maga pozíciójára. Természetesen nem dől össze a világ, ha esetleg nem tudja megválaszolni kérdéseimet, bár efelől nem aggódok. Elég okosnak tűnik, és rangja is azt bizonyítja, hogy valószínűleg nem hiába érdemelte ki pozícióját ilyen fiatalon. Bízok az ügyességében.

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 5 pont Kidou: 6 pont Shunpo: 3 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Shiranui birtok   Szomb. Május 10, 2014 10:54 am

Családi titkok

Korábban nem éreztem még magam olyan határozottnak, mint ahogy apám sírja felett álltam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez amiatt volt-e, mert csupán most lettem hivatalosan is a ház feje, és ezzel éreztem azt is, hogy az odaadás mellett ez biztos kezet igényel, vagy, mert Kikyo~chan volt mellettem, akiért most már felelősséggel tartozom, akárcsak bármely Shiranuiért ebben a házban. Rajtam múlik immáron mindannyiunk jóléte, és a gondtalan mindennapok megteremtése, nem engedhettem meg magamnak ezek után, hogy kétségek gyötörjenek.
Emlékekkel töltött el a törékeny lány kedvessége, ahogy egy olyan emberrel is képes volt így bánni, aki vele szemben sosem volt ilyen tisztességes. Nem akartam megbántani azzal, hogy vitába szállok vele, szavaimat így is jobban megválogattam, mint ahogy egyébként tettem volna. Talán másként kellene emlékeznem a szüleimre, és arra gondolnom, mennyi mindent köszönhetek nekik, azonban elnehezedik a szívem, ha csak eszembe jut, hogy milyen ára van annak, hogy efféle dolgokat megtehettünk. Nemesnek lenni talán kiváltság, de legalább annyi hátránya van, mint előnye, és az utóbbi években úgy éreztem, főként a rosszabbik részével találkoztam. Felkészítettek az irányításra, arra, miként bánjak az emberekkel, de az életre nem tanítottak, nem taníthattak meg. Sokáig hittem, hogy a lelkem fel van vértezve minden csapással szemben, mégis kártyavárként omlottam össze, ahányszor egy erősebb baj söpört végig az életemen. Épp ezért valahogy csupán a mindennapokra tudok emlékezni a szüleimről… anyám szótlanságára, ahogy sokszor tudomást sem véve rólam ült férje mellett, és az apámra, aki sosem volt elégedett.
Sírni szerettem volna, nem a dühtől, hanem a bánattól, azt szerettem volna, ha kiadhatnám magamból mindazt, amik az évek alatt rágták a lelkemet, és mégsem voltam rá képes. Annyi minden történt, amiknek segítségével képes voltam kis lépésekben haladni, de ebben a pillanatban sokkal több volt bennem az elégedetlenség és csalódottság, mint a bánat.
- Úgy hiszem, nem lehet ez ellen semmilyen kifogása. – Néztem fel az égre, mintha arról leolvashatnám, mi is járt az apám fejében.
Meglepett zavara, hiszen úgy gondoltam, hogy azzal, hogy elfogadta, valóban testvérek vagyunk, érti, hogy egyúttal Shiranui is, ahogyan én. Nem szerettem volna, ha ebben egy pillanatig is kételkednie kellene, és úgy tenne, mintha csupán a ház egyik szolgálójának lenne a gyermeke, hiszen nem ez volt a helyzet! Biztosra vettem, hogy Haruki~chan örülni fog annak, hogy ismét gyarapodott a család, még ha ilyen kissé zavaros módon is, nagybátyám pedig nem gondolom, hogy a levél elolvasása után bármilyen ellenvetést is tenne a beemelés ellen.
- Így van, szeretném, ha viselnéd azt a nevet, ami a születésed pillanatától megillet. Természetesen, ha te is így akarod! – Próbáltam viszonozni mosolyát.
Megkönnyebbülést jelentett, hogy érezhettem, megérti a szándékaimat, és az önzésemet sem tartja elfogadhatatlannak. Szerettem volna, ha tényleg új korszak köszöntene be az életünkben, hogyha képesek leszünk mind arra koncentrálni, hogy a változás jó legyen és tartós, akkor biztos vagyok abban, hogy ez nem csupán a vége, de egyben a kezdete is valaminek. Kikyo~chan fejére tettem kezemet, hogy egy kicsit megnyugodjon, míg a másikkal egy hímzett zsebkendőt vettem elő, amit felé nyújtottam.
- Szerintem már csavarni lehet a ruhád ujjából a vizet! ^w^ - Nevettem rá, hogy kicsit jobb kedvre derítsem, mert bármennyire is szomorú ez a nap, azért én hittem benne, hogy a szüleim egy jobb helyen vannak már. – Kikyo~chan, senki sem várja el tőled, hogy megváltozz, én a legkevésbé.
Nem akartam hozzá tenni, hogy nem járna a legjobban azzal, ha olyanná válna, mint én. Erősnek látszani, és valóban erősnek lenni nem ugyanaz, s bár a stabilitásomra büszke voltam, a naivságot nem mondhattam magaménak. Tisztában voltam saját hibáimmal, és a gyengeségeimmel, hogy mik azok, amik hiányoznak belőlem, és megannyi tett és döntés következménye nyomta a vállamat. Meglapogattam feje tetejét.
- Már most is olyan Shiranui vagy, akit örömmel és büszkeséggel nevezek húgomnak, emiatt nem kell aggódnod. – Engedtem le kezemet, majd ismét a sírokra néztem, ironikus volt egy olyan helyen kezdetekre gondolni, ahol ennyire emlékeztetik az embert az életének végességére. – Úgy gondolom, hogy mindenki el fogja fogadni a döntésemet, immár hivatalosan is én vagyok a ház feje, azonban szeretném, ha meg is találnád a helyed ebben a családban. Amennyiben nincs ellenvetésed, örülnék, ha átvennéd a herbalisztika vezetését. Biztos vagyok benne, hogy boldogulnál vele. – Úgy gondoltam, hogy ez a feladat illene leginkább hozzá, főként, hogy a negyedik osztag tagjaként az ott szerzett ismereteket is kamatoztathatja majd. – Menjünk vissza a vendégekhez, szeretnélek bemutatni néhányuknak! ^w^ - Tartottam felé a karomat, hogy visszavezessem.
Néhányan talán csodálkozóan pislantottak felénk, de úgy éreztem a megemlékezés végére, hogy sikerült úrrá lennem mindenféle feltételezésen, nem eresztettem egy pillanatra sem a gyeplőt. Igyekeztem Kikyo~chant nem kellemetlen helyzetbe hozni, és olyan embereknek bemutatni, akik kedvesen fogadják. A család a későbbiekben úgyis sokat fog vele találkozni, így, hogy minden rokon jelen volt, sokkal egyszerűbb volt megismertetni velük a család egyik új tagját.

/Köszönöm a játékot! ^w^/

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Shiranui birtok   Pént. Május 16, 2014 9:20 am

Családi titkok


Nagyon furcsa volt, hogy ennyi érzés és gondolat elevenedett fel bennem alig pár pillanat leforgása alatt. Hirtelen értek dolgok, amikhez annyira szerettem volna igazodni, de volt, amire önkéntelenül is meglepődtem, még ha magától értetődő is volt. De egyszerűen gondolni se mertem rá, hogy én… mondjuk… Shiranui legyek. Embarassed
- É-én… – hebegem. Alsó ajkaimba haraptam, hogy könnyeimet ezzel is megpróbáljam visszatartani, de képtelen voltam rá. Feladva a küzdelmet engedtem szabadjára őket, itatva ezáltal az aprócska kis egérkéket. - É-én na-nagyon szeretném… é-és tényleg nem fo-fogok csalódást okozni, büszke le-leszel rám, me-megígérem! >///< – Lehet, túl sokat és túl nagy dolgokat ígérek, de én valóban nem szeretném, ha nővérkém esetleg szégyenkezne miattam. Azt sose bocsátanám meg magamnak! T///T
- K-köszönöm, Naomi-nee-sama Embarassed – vettem át a hímzett zsebkendőt megszeppenve. Szipogtam párat, majd óvatosan, mintha csak aranyból lenne az apró kendő, úgy nyitottam szét és itattam fel vele arcomon úszkáló könnycseppeket. Igyekeztem mosolyt csalni az arcomra, hiszen boldog voltam, de annyira szép ez az egész, alig tudom elhinni! Képtelen vagyok nem sírni T.T
- A-ahogy kívánod, N-Naomi-nee-sama Embarassed
– hebegem kedvességére. Ám szavaimat ezzel nem szeretném semmisé venni, én komolyan gondoltam, amit mondtam, nem esne jól, ha miattam valami csúf folt esne a Shiranui névre. Büszke leszek arra, hogy e nevet viselhetem és mindent megteszek azért, hogy kiérdemeljem.
- É-én a herbalisztika… v-vezető? – nézek meglepetten nővérkémre, és igyekszem feldolgozni, hogy mit mondott. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar ilyen fontos ügyet bízna rám. Még sírni is elfelejtek, helyette nagy levegőt veszek és mélyen meghajolok előtte. - É-én mindent beleadok, Naomi-nee-sama! – reagálok rá úgy, ahogy azt illik, egy ilyen kiemelkedő pillanatban, hiszen ez olyan, mintha előléptetnének! Vagy legalábbis, valami olyasmi Embarassed
- R-rendben, Naomi-nee-sama! – mosolyogtam rá, kihúzva magamat, boldogan karolva belé, hogy a vendégek irányába vezessen. Csak utána fogtam fel a helyzetet, amibe belecsöppentem. Eleinte emiatt feszélyezett a vendégsereg és szolgálók, kik életüket a Shiranui-ház tagjai ellátására, kisegítésére szentelték, s kiknek jómagam is egykoron tagja voltam. Zavarom okán igyekeztem a legapróbbra összehúzni magamat, mindemellett nem botladozni és ügyetlenkedni, nehogy nővérkémmel együtt essek el. Ez nem lett volna éppen a topaságra megfelelő alakalom… Embarassed
Mindeközben szívem hevesen dobogott mellkasomban, ahogy csak belegondoltam, hogy vajon mi várhat még rám, mint Shiranui a nővérem oldalán, ami már most olyan volt számomra, mint egy beteljesült álom. Viszont tudtam, hogy semmi se lesz egyszerű, se nekem, de főleg nővérkémnek nem, hiszen ez egy nagyon bonyolult dolog, ami a köztünk lévő rokoni szálakat illeti. Remélem, azért minden megoldódik valahogy… >///<

// Köszönöm a játékot! ^^ //


______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Shiranui birtok   Szomb. Május 17, 2014 4:04 am

Látogatás megakadályozása

Most már Amatsuji-san is belátta, hogy nem csak egy egyszerű nemes shinigami vagyok, hanem egy magas rangú tiszt, aki mellesleg Naomi-neechan rokona is. Most már ő is tudja, hogy hogyan kell felém viszonyulnia és úgy látszik, hogy tisztán látja a dolgokat, hogy nem csak azért vagyok magas pozícióban, mert nemes vagyok, hanem mert ki is érdemeltem. Valamit még mondott a Gotei-ről is, de nem nagyon értettem, olyan ködösen fogalmazott, mintha már nem lenne a tagja.
- Persze, majd Haruki szól az őröknek. - válaszoltam Amatsuji-san kérésére, a mi őreink amúgy sincsenek az ilyenekhez hozzászokva, meg nem is minket akartak ezek szerint megtámadni, hanem Amatsuji-sant. Ezért logikus, hogy ők vallassák ki, nem mi, akiknek fogalmuk sincs, mit miért csinálnak.
- Igen, arra. - válaszoltam Amatsuji-sannak, bár lehet, hogy csak költői volt a kérdés, hiszen szerintem egyértelműen utaltam a tűkre, amivel a fán csücsülő fickót leszedte. A biztonság kedvéért azért válaszoltam neki, hogy ne legyenek kételyei.
- Ha már úgyis eljött idáig és nem sikerült Naomi-neechannal találkoznia, megmutathatja, hogy kell használni azokat a tűket és akkor már nem felesleges jött el ide. - természetesen sikeresen megtaláltam a kiskaput, miért is kell megmutatnia a tűk használatát nekem úgy, hogy az neki is hasznára váljon és ne csak nekem. Így már semmi akadálya, hogy megpróbáljam ezeknek a fegyvereknek a használatát, mert lehet, hogy hasznomra lehet valamikor.
- Haruki szerint maradhatunk itt a kertben, ahol Amatsuji-san megfelelőnek találja a helyet. - nem tudom, milyen a megfelelő hely erre, ezért inkább ráhagyom Amatsuji-sanra. A házunknál nincs edzőterem, hiszen arra nincs szükségük nemeseknek, ott vannak arra az osztagoknál alkalom, hogy kiedzhessük magunkat, itthon már semmi szükség rá.
Figyelemmel követem, ahogy Amatsuji-san megmutatja nekem közelebbről is, hogy kell rendesen megfogni egy tűt. Még soha nem fogtam ilyet, ezért nem is tudtam, hogy a tű végein kívül más részen is alkalmas sebzésre. Úgy hittem, hogy ez csak szúrásra alkalmas, vagyis csak a vége veszélyes, a többi részén bárhol meg lehet fogni. Persze tudom, hogy valamilyen fémes anyagból lehet és az alapból képes megvágni, de hogy a tű legnagyobb része ki van élezve, azt nem gondoltam volna.
- Milyen növényi krém? Titkos? - tettem fel gyorsan kérdéseimet, mivel a növények megemlítése különösen felkeltette az érdeklődésemet. Lehet, hogy pont tőlünk veszik hozzá a növényeket és akár mi is el tudnánk készíteni ezt a krémet. Nagyjából tisztában vagyok vele, hogy milyen növénynek, milyen hatása van, de azért tudni akarom, hogy ők hogy és miből csinálják a krémjüket.
Átvettem a tűt Amatsuji-santól, amikor odaadta, hogy próbáljam meg eldobni, de először a kézben való elhelyezést akartam kitapasztalni. Mielőtt elkezdtem volna, a kezemből is közelebbről szemügyre vettem a tűt, mert mégis csak más, ha nem a saját kezemben van. Ha közelebbről is megnéztem a fegyver élét, elkezdtem próbálgatni, hogy is kényelmes nekem a tűt tartani.
Legelőször úgy próbáltam meg, ahogy Amatsuji-san is mutatta, de valahogy nem volt az igazi. Mozgattam a tűvel együtt a kezemet, de nem tetszett a fogása, inkább másik ujjaimat akartam használni, azok amúgy is sokkal logikusabbnak tűntek nekem, még ha nem is értek hozzá. A hüvelykujjam amúgy is alacsonyabban van a többihez képest és még kisebb is, nem is annyira egyszerű, de lehet, hogy már Amatsuji-san képzettebb és már hozzászokott.
Inkább a többi ujjammal próbáltam meg, hiszen van még három másik ujjkombináció, amit kipróbálhatok. Azok már sokkal kényelmesebbnek tűntek, nem is nagyon tudtam különbséget tenni közöttük, mindegyik kombináció ugyanolyannak tűnt. Nem csoda, hiszen egyszerre több tűt is lehet használni, ami megkönnyítheti a dolgunkat, ha egy tű használata nem lenne elég.
Még fontosnak tűnt, hogy mennyire szorítom az ujjaim közé a tűt, hiszen ha nagyon összenyomom, akár magamnak is fájdalmat okozhatok, még ha nem is annyira éles az a része a tűnek. Ha viszont túl gyengén fogom meg, akkor könnyen kieshet az ujjaim közül, ami szintén nem jó. Meg kellett találnom az arany középutat, hogy se nem szoros, se nem laza ne legyen a fogásom.
Talán egy kicsit sokat matattam a tűvel, de nem akartam csak úgy eldobni, biztosra akartam menni, hogy sikerülni fog. Amatsuji-san is megszólalt időközben, amiért sokáig el sem dobtam a tűt és úgy tűnhetett, hogy tétovázok. Nem vettem figyelembe, amit mondott, mert természetesen nekem sikeresen kellett végrehajtanom ezt a próbálkozást.
Ezekután már végre összeszedtem magam és készen voltam arra, hogy eldobjam a kezemben lévő tűt. Felidéztem magamban azt, amikor Amatsuji-san dobta el a tűt, és próbáltam eltalálni a kiszemelt fát. Lendíteni készültem a kezemet és első próbálkozásra inkább a lassabb, de biztosabb módszert próbáltam meg. Amint megvolt a lendület és a tű a megfelelő irányba állt, szétnyitottam az ujjaimat és útjára engedtem a tűt. Bár nem volt valami gyors, de ennek ellenére sikerült beleállítanom a fába.
Az első sikeres dobás után, már sokkal magabiztosabb voltam és ez a további dobásokban is meglátszott. A következő dobásoknál váltogattam melyik ujjaimmal is dobom el a tűt és bár az első sikeres után már voltak, amelyeket elhibáztam, de nem búslakodtam, hiszen most már a pontosságra figyeltem inkább, nem arra, hogy képes legyek rendesen eldobni. Sikerült, ahogy sikerült, csak gyakorlás kérdése az egész és akár én is olyan jó lehetek benne, mint Amatsuji-san.
- A környezetet. - egy kis gondolkozás után válaszoltam Amatsuji-san kérdésére. - Ha a célpont mozog, akkor könnyen kihasználhatja a tereptárgyakat a maga előnyére és akkor nehezebben lehet eltalálni. - ez a szituáció jutott eszembe, ezért meg is osztottam Amatsuji-sannal, hogy megértse, mire gondolok. Ha mi is figyeljük a környezetet, kitalálhatjuk, merre fog menekülni a célpont és megkönnyíthetjük a dolgunkat.
//Egy dobálózós Haruki kép *-*//

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Shiranui birtok   

Vissza az elejére Go down
 

Shiranui birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Nemesi és családi birtokok-