HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Társalgó, (alvó-), olvasó terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Shouboushi Naraku
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 86
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Vaizard/Ex-Kapitány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
13500/25000  (13500/25000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Csüt. Máj. 21, 2009 2:52 am

Masakazu elég forróvérű volt ahhoz, hogy Naraku lemondó szavaira harciasan válaszoljon, így a shinigami végül is elérte a célját. Felállt, a helyéről, majd a negyedik tiszt felé fordult, s megszólalt.

- Most, az edzőteremben.

Válaszolta a Naraku, arcán pedig megjelent egy aprócska mosoly. Közben a jobb kezével hátranyúlt és felemelte az asztalról a könyvet, majd az oldalához szorította, jelezve hogy felőle máris indulhatnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viola Kriess
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 96
Age : 23
Registration date : 2009. Apr. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9.osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/10000  (5000/10000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Csüt. Máj. 21, 2009 2:58 am

- Hogyha valóban harcolni akartok akkor engedjétek meg, hogy megfigyeljelek titeket, nehogy egyikőtök a végén még meghaljon.- Mondtam még továbbra is csukott szemmel, majd jelezve hogy teljesen ébren vagyok egy shunpoval kettejük közt termett. Végül is egész végig csak tetettem hogy alszom, nincs az az ital ami ki tudna engem ütni.
- Akkor induljunk. - Majd ismét elővetem italomat és belekortyoltam.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ueda Tomoko
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 23
Age : 89
Registration date : 2009. Apr. 27.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Csüt. Dec. 24, 2009 6:35 am

//Karácsonyi előkészületek, avagy marketing a kilencedik osztagnak Very Happy//

*Már egy ideje azon gondolkozott, hogy mivel is tudná népszerűsíteni osztagát, hiszen az utóbbi időben nagyon kevesen csatlakoztak... Fel sem tudja fogni, miért. Vagyis megvan saját indoka: biztos a nagy dőzsölések, amiket időnként a kapitány szervez titokban! Az persze meg sem fordul a fejében, hogy neadjisten az ő keményfejűsége és vasszigora (mit vas - találóbb jelen esetben az acél!) lehet a fenti megemészthetetlen tény okozója.
Mindenesetre azonban tennie kell valamit, hogy a szörnyű tendenciát megakadályozza, reményei szerint pedig teljes mértékben visszafordítsa. Ilyentén gondolatai kíséretében agyalt azon hetek óta, hogy mit tervezzen a nemes cél érdekében. Végül aztán megszállta az ihlet - egy karácsonyi parti lenne a legmegfelelőbb PR-rendezvény! Bár azt nem igazán tudja, mi ez az ünnep, de olvasott már róla elég sokat, és tudja, hogy az emberek világában már vagy egy hónappal előtte készülnek rá... Így hát evidens, hogy a shinigamiknak is tetszeni fog - legalábbis reméli és ajánlja (és hát kinek lenne kedve szembeszegülni vele, vállalva a büntető törvénykönyv legérthetetlenebb paragrafusainak felszínre törését az ellenkezéssel?).
Talán irodájában ülve jutott eszébe ez az idea, talán máshol, a lényeg az, hogy napok óta még jobban égett a szervezkedés tüzében, mint egyébként lázba szokott jönni a rendszerezésre váró irathalmazoktól. Ráadásul nemcsak ez volt megfigyelhető rajta, hanem az is, hogy időnként csillogó boák vagy éppen fenyődíszek kandikáltak ki mappája mögül (néha pedig még szemüvegéről is aranyhaj fityegett)...
A legnagyobb vészjelzés azonban arra, hogy itt márpedig készül valami, az volt, miszerint egy-két nappal ezelőtt mindenkit kipaterolt a társalgóból, és néhány tiszten kívül senkit se engedett be a helyiségbe... Őket is csak úgy, ha fővesztés terhe mellett hallgatnak a benti dolgokról, így nem igazán szivárogtak ki a részletek. Mert hát kinek lenne mersze ujjat húzni Tomokóval, a kilencedik osztag lézerszemüvegű hadnagyával, aki még felettesével sem bánik valami kesztyűs kézzel?
A terem teljes lezárásával mintegy egyszerre azonban elárasztották Seireitei-t a saját macskakaparásával ellátott - minden bizonnyal házi készítésű, hiszen a színes papírt néhol már elhagyta a ragasztó, ahol nem vette észre Tomoko ezt a főbenjáró bűnt - meghívókártyákat a következő cirádás szöveggel:

Mélyen tisztelt Hölgyem/Uram!
Ezúton szeretném Önt és kedves ismerőseit meghívni a kilencedik osztagban megrendezésre kerülő karácsonyi ünnepségre. Kellemes zene, ételek, italok és változatos programok várják a hozzánk látogató vendégeket. Reméljük, jól fogják érezni magukat!

Ezt pedig a szokásos információk - dátum és egyebek - követik. Tomoko pedig büszkén kihúzva magát szemléli művét, a feldíszített társalgót - bár gyakorlott szem valószínűleg jónéhány kivetnivalót találhat benne. És még van egy fontos stand ácsorog a megterített asztalok mellett: mégpedig a nőegyleté. Természetesen ez a társaság a fő szponzor, ami abban nyilvánul meg, hogy gyakorlatilag minden az ő ajánlásukkal készült, és a "programok" is Seireitei legbefolyásosabb szervezetével kapcsolatosak, vagyis az ő termékeiket lehet majd megnyerni például egy tombolán... Egyértelműen látszik, hogy a Shinigami Nőegylet titkára szervezte az egész összejövetelt - már csak az kérdéses, hányan is fognak majd megjelenni...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Csüt. Dec. 24, 2009 10:46 am

santa Karácsonyi fogadás a 9. osztagnál rendeer

*A naptáramban már egy ideje pirossal bekarikázott nap is elérkezett végre. Ez a karácsony. Neeeem, nem kívánok egy kis időt eltölteni nem létező szeretteimmel. Ha lennének nekem olyanok, akkor az utóbbi heteket, sőt, hónapokat felesleges vásárlással töltöttem volna. Nem értem az embereket. Nincs logika abban, hogy szaloncukrokat aggatnak a fákra, meg egyéb "díszekkel" csúfítják azt az élőlényt, ami sokkal többet ér náluk. Azt még megértem, hogy az ajándékokat miért adják. Egyszerűen számítás. Ha adok, akkor kapni is fogok. Emberi önzőség. Azonban hogy már a gyerekek fejét is holmi képzeletbeli jézuskákkal meg télapókkal tömik, hogy aztán olyan mohóvá váljanak, mint a szüleik, már nem értem. Emberek, mennyire megvetem őket...
Mégis, amikor a nőegylet révén megtudtam, hogy a 9. osztagnál karácsonyi estet tartanak, tudtam, hogy készülni fogok rá. Na persze nem azért, hogy új barátokat szerezzek vagy valami, hanem csak hogy értékes kapcsolatokat szerezhessek. Bármikor szükségem lehet egy kapitány védelmére, vagy egy másik hadnagy tanácsára. Bár ha mindegyik kapitány olyan lezser és munkakerülő, mint az enyém, vagy annak a menyasszonya, akkor bizony csalódottan kell távoznom.
Az alkalomra egy igazán elegáns, lila színű ruhát szemelek ki; bár a kimonókkal is igencsak szemezgetek, de úgy döntök, hogy azt majd újévkor veszem csak fel. Komoly kisugárzásom legalább megmarad; én nem fogok a sok szarvasagancsot meg mikulássapkát hordó bohóc közé beszállni. Csupán az egyik ékszerem az, ami jelzésértékkel rendelkezik. A hópihéz nyaklánc remekül kiemeli gyönyörű szemeimet. Mert hogy nekem vannak a legszebb szemeim, ez azt hiszem, egyértelmű.
A könyékig érő, hálószerű, csipkés kesztyűmhöz sajnos nem dukál a hadnagyi karszalag, nem szeretek így mutatkozni. Azért egy kézitáskába elrejtem azt is, hisz hátha szükség lesz rá. Természetesen a határidőnaplómat és egyéb fontos dolgokat is magammal viszek. Mindig készülnöm kell egy váratlan helyzetre. És persze zanpakutom sem maradhat otthon. Egy igazi shinigami még egy party kedvéért sem válik meg lelkének másik felétől.
Még egy utolsó hajigazítás, elegáns kontyot varázsolok csodaszép hajamból hagyva, hogy néhány tincs lelógjon. Egy világos színű rúzzsal kiemelem ajkaimat, hogy aztán egy fehér sálat és kabátot felvéve el is indulhassak a 9. osztag felé.
2 óra 54 perc. Hamarosan 3 óra. Azonban nem engedhetem meg magamnak, hogy korábban érkezzek. Sebaj, még mindig jobb, mintha késnék. Azt a szégyent nem mosnám le magamról. S bár itt állok már az ajtó előtt, az időt addig is azzal töltöm, hogy kipipáljak néhány pontot a hetirendemben. A mai nap elintéztem a papírmunkákat - ezek részletekre bontva vannak felsorolva - , ezután megetettem a kutyám, elvittem sétálni, zuhanyoztam, megebédeltem, kiválasztottam a megfelelő ruhát, felöltöztem, sminkeltem, megcsináltam a hajam, és eljöttem a rendezvényre. Régóta megvan az a jó szokásom, hogy az egész napomat ilyen részletesen megtervezem. Ezért van az, hogy én nem fogok kicsúszni a határidőkből, mint más hadnagyok és kapitányok, akikre a papírmunkát bízzák. Érdekes, én sose kaptam idegösszeroppanást a munkától, és nem érzem úgy, hogy túl vagyok hajszolva. Ami azt illeti, inkább a tiszteket és a kapitányom kéne kicsit több munkára fogni. Bár talán jobb is, hogy a kapitányom nem dolgozik, csak szórakozik. Legalább tudom rendesen végezni a dolgomat. Nincs szükségem a beleegyezésére. Én jobban csinálom ezt, mint ő.
Még bő három perc. Egy-két shinigami vidám fejjel megy be előttem. Egyikük, valami manósapkás retardált kis senki merészeli megkérdezni, hogy miért nem megyek be én is, ha ide várok, és nem kell félnem, mert jó helyre jöttem. Felvilágosítom őt röviden arról, hogy velem ilyen hangnemben nem beszélhet, ezután egyszerűen megbüntetem őt azzal, hogy ignorálom. Sápadt képpel és vigyormentesen ront be a szobába. Idióta. Igazán megnevelhetné őt valaki. Ha pedig a közvetlen felettese nem teszi ezt, akkor majd én.
Amikor már csak fél perc van hátra, figyelem az órámon a másodperc mutatót. Még húsz másodperc... A kezem már a kilincsre tapasztom, a hideg érintését még a csipkés kesztyűmön át is érzem.
Öt másodperc... Négy... Három... Kettő... Egy...
A kilincset végül lenyomom, formás lábaim pedig teret nyernek a helyiségben. Magasztos tekintetemet a jelenlévőkre emelem, ajkaim pedig jéghideg mosolyra húzódnak. Egy fogast szemelek ki, miközben az undorító és giccses díszítést bámulom. Tényleg, nincs benne logika, semmi realitás.
A fogasnál leveszem a kabátom, mikor észreveszem, hogy az a tiszt, akit nemrégiben kioktattam az ajtó előtt, mellettem ácsorog. Azután felfelé emeli a tekintetét, és én is meglátom a fagyöngyöt. Gúnyosan mosolygok, ő pedig kicsit ideges fejjel iszkol el.
Kabát és sálmentesen mérem fel a terepet; még csak néhány shinigami lézeng itt, és egyedül egy másik hadnagy az, akit felfedezek, a női shinigami egylet asztalánál. Mivel az egylet tagja vagyok hivatalosan én is, gondoltam, üdvözlöm őt. Ha jól sejtem, akkor ő a 9. osztag hadnagya, akiről sok jót hallottam. Hasonlóképp vélekednek az ő személyéről is az osztagában, mint rólam, már ha hinni lehet a szóbeszédeknek. Ki tudja, talán még ötleteket is kaphatok tőle a tisztnevelés fortélyairól. Valahogy a büntetőmunkákban nem vagyok valami kreatív. Azt ugyan nem engedem, hogy az iratokhoz hozzányúljon akármelyikük. Még a végén elkevernék az egészet.*
- Üdvözletem, a nevem Verashu Suwun. 10.osztag hadnagya, és a nőegylet tagja. Bizonyára a 9. osztag hadnagyához van szerencsém. - *nyújtom a kezem, miután kimért lépteim Tomokohoz vezetnek. Ha a kimonot választottam volna, most meghajlással üdvözölném. De hát ha ilyen ruhában vagyok, akkor már üzletasszonyként viselkedek. Hisz természetesen nnak is tökéletesen megfelelnék. A képességeim pont az ilyen munkákra teremtettek.*
- Igazán csodálatos, hogy valakinek felmerült egy ilyen ötlete. Gratulálok a megvalósításhoz. Bár a kapitányok és egyéb vendégek is megtisztelhetnék az alkalmat azzal, hogy nem késnek. - *veszem fel az üzleti műmosolyt, amit ha én művelek, az egészen hihetőnek tűnik. Hiszen a felszínes kapcsolatok mestere vagyok. Miért is ne működne még ezen a másik hadnagyon is?*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clarie Toshihiko
Módosított lélek
Módosított lélek
avatar

Female
Aries Horse
Hozzászólások száma : 54
Age : 27
Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában
Registration date : 2009. Mar. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Pént. Dec. 25, 2009 4:09 am

santa Karácsony a 9. osztagban rendeer

A szobáját rakta rendbe, mikor a kezébe került a régen eltűntnek hitt kis kártya, melynek egyik oldalán egy naptár ékeskedett. Meg is lepődött, hisz nem gondolta volna, hogy ez a kis papír egyszer is újra megkerül. Leszedve róla a sok pókhálót, megnézte, milyen évet nyomtak rá. Mikor megbizonyosodott róla, hogy a mostani év szerint van, gondolkozni kezdett. A számolgatás végeztével, mutatóujját végighúzta a kártyán, és megállt egy pirossal kiemelt számnál. Nem volt túl biztos a dolgában, de mikor a másodszori számoláskor is ugyanaz a szám jött ki, ledöbbent. Teljesen megfeledkezett a karácsonyról!
Emlékszik, még régen, sanyarú életekor a körülötte nyüzsgő emberek sokszor megemlítették ezt az ünnepet. Nem volt benne biztos mit is jelenthet valójában, így mostoháját kérdezte róla. Sokat mesélt neki erről a bizonyos napról. Valahogy mindig is vágyott rá a lány, hogy egyszer ő is részese legyen ennek a szép ünnepnek. Viszont sosem úgy alakult az élete. Ő mindig is csak egy kísérleti alany volt. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hisz miért is bántak volna. Módosított lélek. A fajtáját sosem becsülték. Talán csak annyit köszönhetne a rengeteg kutatónak és tudósnak, hogy őt életben hagyták, bár szörnyű kísérleteket végeztek rajta. Utált ebbe még belegondolni is. Ám az élete mondjuk úgy, helyrejött. S mivel a kutatások alatt az idő is megállt felette, lesz elég ideje, hogy mindent bepótoljon, mit nem vihetett végbe.
Erre volt alkalmas a mai nap is. Érdekesnek és izgalmasnak találta ezt az ünnepet. A folyosót járva az osztag falán egy friss üzenet volt kitűzve. Egyből kiszúrta, a szép, ékes írást, így elé lépett és elolvasta.

- Karácsonyi bál?
Gondolkozott el rajta. Egyből felcsillantak szemei, s már a délutánját tervezgette. Kicsit túlságosan is előre sietett.
- Mégis mit kéne felvennem?
Igazgatta haját, idegesen. Szó mi szó, sosem volt még ilyenféle rendezvényen, így azt sem tudta, mit kell egy ilyen eseményen viselni. Talán valami ünnepélyeset? Vagy netalán valami bohókásabbat? Nem volt biztos egyik választásban sem.
A kezdés időpontja már igen közel volt, így úgy gondolta ideje lesz, hogy nekilásson a készülődésnek. Voltaképp sosem vesződött túl sokat a tollászkodással. Főleg most, hisz mióta rövidre vágta haját, még nagyon fésülnie sem kellett. Úgy döntött, most mellőzi a kimonókat. Folyton csak abban kell mindenhol megjelennie, és már kicsit unta. Azt gondolta, ha már ünnepség, csak szabad egy kicsit kényelmesebben is öltözködnie. A szekrényéhez lépett, s mikor kinyitotta az ajtaját, tanakodni kezdett. Még egy régebbi karakurai túrája alkalmából beszerzett egy pár divatos göncöt. Azt gondolta, a mai nap tökéletes lesz, hogy felavassa őket. Egy fekete, passzos pólót választott, s fölé pedig egy krémszínű dzsekit vett. Egy barnás, csíkos csőnadrágot keresett hozzá, amit egy szép bőr övvel díszített. A lábára egy fekete csizmát húzott, s megnézte magát a tükörben. Az összhatás tetszett neki, s meg volt elégedve magával. Már csak a sminkje hiányzott. Rúzsból egy természetes színt választott, viszont a szemét igen sötétre festette. Ez már csak hozzátartozott vagányabb stílusához. A világító zöld szeme pedig még jobban káprázott a sötét tónusú sminkben. A haját kicsit megigazgatta, majd összeszedte a fontosabb holmijait. Mikor úgy vélte mindennel végzett, el is indult a 9. osztag területe felé.
Mikor elért, a társalgóban már voltak páran. Kicsit megnyugodott, hogy nem ő érkezett meg legelsőnek, és persze utolsónak sem. Első körben úgy gondolta, illendő a nőegyletnek megköszönnie a bál megszervezésére fordított időt. Így el is sétált az asztalhoz, ahol az egylet tagjai tanyáztak. A pár kedves szó után szemével felmérte a terepet, reménykedve abban, hogy talál olyan zugot, hol nyugodtan tud majd dohányozni. Max kimegy a kertbe dohányozni, ha minden kötél szakad. Persze az embereket is figyelte. Örülne neki, ha valaki ismerős arc is beesne a buliba.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Matetsaku Kai
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 101
Age : 25
Tartózkodási hely : Edzőtér | Vera vagy Miyoko mellett
Registration date : 2009. Oct. 10.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15500/30000  (15500/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Szomb. Dec. 26, 2009 4:16 am

santa Karácsony a 9. osztagban rendeer


Elzárta a gázt a kész étel alatt, és beleszippantott a szűk konyhában terjeng csípős illatba. Reggelinek tökéletesen megfelelt a dolog. Bár mások még ebédre is rettegve eszik az ennyire csípős ételt - ha főz, nem spórol a fűszerekkel,- ő teljes lelki nyugalommal falatozik. Leült az asztalához, meggyújtott egy füstölőt, és belekortyolt az italába.. Erős fekete tea volt, amit még tegnap főzött. Pillantása reggelizés közben a falon függő naptárra esett, melyen bekarikázott dátum szúrt neki szemet. Karácsony. Ez a szó nem jelentett számára többet, mint örömet okozni a szeretteknek. Ő híján volt az ilyen személyeknek, így nem akarta megtartani a karácsonyt: amúgy sem vágyott rá, hogy kitépjen a földből, megöljön egy fát és mindenféle édességgel felaggassa. Ezért nem is vetett rá nagy ügyet vagy gondot az elmúlt hetekben, pedig nagyon sokan körbe-körbe rohangáltak Seireteiben a megfelelő ajándékokon gondolkozva. Halvány mosollyal az ajkán - így figyelte őket. Nem töltötte el szomorúság, sem bánat: neki nagyon is megfelelt a jelenlegi helyzet. Bár az, hogy a kedvesével karácsony előtt két héttel szakított... Nem számít, nem volt olyan az a lány... Egy bolond ámokfutó, egészségmániás. Kicsit megrázta a fejét, hogy elterelje gondolatait, majd agyába befurakszik Suwun és Vera képe. Mert igenis, mindkettő máshogyan néz ki! Az egyik kedves, szeretnivaló, a másik meg egy patkány. A szó szoros értelmében. csak valami csoda folytán ellopta egy majdnem angyal testét.
Arcán hűvös mosollyal mosogatott el, és kezdett el készülődni a 9. osztagnál tartandó ünnepségre. Már nem is emlékezett rá, hogy honnan van róla tudomása. De az elég gáz lesz, ha csak ő lesz ott egyedül, aki férfi. Először kínos lesz, de majd igyekszik felvidítani a sok magányos hölgyet. Természetesen semmi udvariatlanságot nem fog elkövetni. Ha már itt tartunk, akkor jó lesz valamit csomagolni Suwunnak is. Mostanában ő van erőfölényben. Remélte, hogy látja még Verát, mert igencsak a szívébe zárta. Nem mintha Suwunt jobban szeretné, sőt, kanyarban nincs benne ilyen érzelem. Csupán jó lesz bosszantani kicsit. Ajkán gúnyos mosollyal választott ki egy szál fekete rózsát abból a csokorból, amit születésnapjára kapott egy barátjától. Aranyos az a kislány, a legelbűvölőbb hétéves, akit valaha is látott. Kötött rá egy lila szalagot, és amikor elérkezettnek látta az időt az indulásra, megigazította mélykék, szinte fekete öltönyét, kihúzta magát, és elindult. Sötétlila ingje kiemelte a szemét, volt egy olyan érzése, hogy ezzel némiképp hergelni fogja Suwunt. De, legalábbis, egy két becsmérlő megjegyzést fog tenni magában. Neki pedig nem is lesz ennél nagyobb öröme...
Széles mosollyal indult útnak, és közben a rózsával játszott. Vigyázott rá, nehogy eltörje, vagy megsérüljön. Ennyi gesztus igazán nem okoz halált, és különben is, a Karácsony lényege: Adj, szerezz örömöt. Nem szerette azokat a kapzsi embereket, akik maguk miatt tettek mindent ilyenkor is.
Lenyomta a kilincset, és belépett. Neki túldíszített volt a hely, de azért nem rémes. Mosolyogva hajolt meg az ismertek előtt, majd nyugodt, ruganyos léptekkel odalépett a hadnagya mögé, és elé tartotta a rózsát.
- Boldog Karácsonyt, "kedves" Suwun hadnagyom. - mondta egy félmosollyal, majd pillantása a másik hölgyeményre esett. Igazán elbűvölő szigor áradt belőle, de nem tartott attól, hogy azonnal megölik, ha bemutatkozik.
- Önnek is Boldog Karácsonyt, hölgyem. Örülök, hogy megismerhetem, a nevem Matetsaku Kai. A 10. osztag 3. tisztje vagyok. - adott egy kézcsókot, egy mosolyt és meghajolt. Egyesek talán azt hiszik, hogy ez szépfiúskodás. Pedig ez csupán az illem, amit kényszeresen betartott...

______________

ChArAcTeR tHeMe SoNg
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Male
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 27
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Hétf. Dec. 28, 2009 2:36 am

// Karácsony a kilencedik osztagnál \\

Fejét kidugva a fürdő ajtaján hintázott megszeppenve. Igazán örült, hogy meghívták egy régi emberi ünnepre, de valahogy furcsállta Hino-chan ötletét. Igazán édes tőle, hogy időt nem sajnálva készített neki rénszarvas ruhát, de mégiscsak hatalmas szarvas agancsok éktelenkednek fején! A trotyakos ruhában meg nehezen tud közlekedni. Nem akarta megbántani kedvesét, ezért hallgatott a jelmez kiváltotta feszélyező érzetről. Leginkább így is az fájt neki, hogy egyedül kell mennie. Az utolsó pillanatig reménykedett elkísérik és csoda folytán felépül hadnagya a náthából, de sajnos nem így történt. Mást pedig sosem kérne fel helyettes szerepre! Vagy Hino-chan megy vele vagy senki! Ehhez makacsul ragaszkodott. Azért a táv megtétel előtt félszegen visszafordult az ajtóból. Esetlenül körbefordul, bár a hely adta szűkösség miatt elég darabosan és nehezen akart sikerülni. sikere után mutatóujjait egymáshoz ütögetve fogalmazta célra tartó kérdését. Szerette volna megint hallani nem fest röhejesen. Megszokta, hogy kinevetik, de ha az ő Aino-ja azt mondja édes ebben a ruhában, akkor ettől erőre kap és leperegnek róla a bántó szavak. Legalábbis remélte, így lesz.
-Tündéri vagy!-
-Biztooooos?-
-Még szép, hogy igen! Te vagy a leghelyesebb Rudolf!-
-Hűűűűh! Köszönööööm!-
Vetődött óriási lelkesedéssel megölelgetni lelki társát. Neki köszönhetően szörnyen boldog lett és immáron büszkén sétált ki az osztag épületéből. Menetelése során ádáz harcot vívott nyakára szerelt csengettyűjével. Valamiért idegesítette minden lépésnél hangol. Persze megválni tőle, már nem ment olyan egyszerűen. Ha húzgálta saját magát fojtogatta, ha pedig el akarta harapni a vágást két számmal hosszabb fej-törzs összekötőre lett volna szüksége. Ádáz csatája közben szép lassan befutott a parti helyszínére és a semmiből támadó fények hatására elvakultam botlott meg a küszöbben. Hasra megérkezve nyöszörgött könnyes szemekkel, majd felülve durcázott ismerőst keresne. Ebben nem járt sikerrel, de a nők körében csak akad valaki, aki megsajnálja. Villámgyorsan talpra ugorva botorkált el a tömeghez és bociszemeit latba vetve integetett, zavart hintázással.
-Szi-sziasztooook! Valaki segítene rajtaaaam?-
Lábadtak könnybe szemei és bökött szomorúan nyakörvére. Most kicsit sem érdekelte lámpaláza, csak végre meg akart szabadulni az átkozott csilingelőtől. Illetve tudta, aki megteszi az akár akarja, akár nem hatalmas ölelést fog kapni! Nobu szemeiben hős lesz ez a személy!

______________

// Devil's profile 賽を解き放て get out & follow the light

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Szer. Aug. 17, 2011 4:59 am

Új kapitány az osztagban

Néhány napja sikeresen letettem az Alkalmassági Vizsgát a főkapitány és két másik kapitány előtt, azonban hivatalosan csak ma váltam kapitánnyá. A kapitányi gyűlés, ahol megmutathattam magam a haorimban, zökkenőmentesen ment le, hiszen a többi kapitány már láthatott engem a fontosabb gyűléseken, ahova a hadnagyok is hivatalosak voltak. Egy váratlan dolog azonban mégis történt. Nem csak én egyedül lettem bemutatva kapitányként, hanem rajtam kívül még valaki, akire soha nem számítottam volna. Anao volt a 10. osztagból. Egyszer voltam vele küldetésen és láttam, hogy mire képes, de hogy ennyit fejlődjön és kinevezzék kapitánynak, arra nem számítottam. Na, de megtörtént a bemutatásunk és mehettünk az osztagunkhoz. Anaonak könnyebb volt, ő nem kapott új osztagok, mint én és nem kell nekik bemutatkoznia.
Most épp az újonnan átépített irodámban készülődök arra, hogy megmutassam magam az osztag előtt, mint az új kapitányuk. Nem mondhatom, hogy nem izgulok, mert mindig is féltem a változásoktól és ez most is így van. Bár az egy kicsit megnyugtat, hogy az új irodám, úgy van berendezve, hogy otthon érezzem magamat. Az új bőrfotelemben ülve, olyan mintha minden bajom elszállna; ebben akár még aludni is lehetne, olyan kényelmes. Viszont nem ülhetek itt sokáig, mert készülődnöm kéne, hiszen közeledik a kihirdetett időpont, amikor meg kell jelennem. Jó sokáig igazgattam a haorimat, hogy az tökéletesen álljon rajtam, mivel az első benyomás a legfontosabb. Még nem sikerült megszoknom, hogy egy köpenyt kell folyton hordanom, de majd biztos hozzászokok egy idő után és nem lesz egy púp a hátamon.
Harukitól remélhetőleg sikerült megszabadulnom egy időre és nem fogja elrontani az első benyomásomat, hiszen megbíztam, hogy felügyelje a cuccaim és az ő cuccai átszállítását. Ez el fog tartani egy ideig, szóval valószínűleg nem ér vissza a bemutatkozásomra, bár ki tudja. Így azonban egyedül kell szembenéznem az egész osztaggal és valamit mondanom is kéne, amit nem gondoltam át. Ekkor megpillantok néhány papírt az asztalomon, amit eddig nem vettem észre. Tudtommal legutóbbi látogatásomkor, amikor megnéztem a kész irodámat még nem volt itt, szóval azóta rakták ide. Egyből elszörnyedtem, hogy már most elkezdenek traktálni papírmunkával, amint azonban jobban megnéztem megtudtam, hogy csak egy új tiszt érkezéséről írnak benne, aki éppen ma érkezik. Ez egy kicsit lenyugtatott, hogy valakit magammal rángathatok, és nem csak egyedül kell kiállnom a nagy tömeg elé.
Magamhoz vettem a zanpakutoumat, amit az oldalamra raktam, majd kiléptem az ajtón. Első dolgom, hogy megkeressem azt a bizonyos újoncot. Nem lesz nehéz dolgom, hiszen az osztag tagjai tudják, hogy gyűlés van összehívva és mindenkinek ott kell lennie. Vagyis, akit meg látok a folyosón, az lesz az új tiszt. Nem is telt sok időbe, az első kanyar után már láttam is egy kóborló tisztek, aki nagyon nézelődött. Ebből azonnal tudtam, hogy megtaláltam, akit kerestem, ezért odamentem hozzá.
- Helló! Ha nem tévedek, te vagy az új tiszt az osztagban? Én lennék a kapitányod Nara Shiratori. Hozzád hasonlóan én is új vagyok ebben az osztagban. – mondom el a köszönésemet az újoncnak és próbálok vele szimpatizálni. Plusz a színészi tehetségemnek köszönhetően, úgy adtam elő az egészet, hogy nem látszott rajtam, hogy közben egy kicsit izgulok. - Na, de majd később folytatjuk a beszélgetést. Most mennünk kell az osztaggyűlésre, ahol bemutatkozok és ezt te is megteheted. Kövess! – kezdtem el haladni a gyűlés helyszíne felé. Nem volt olyan messze, így nem kellett sokat mennünk. Amint elérkeztünk a teremhez lehetett hallani bentről kisebb piszmogásokat, de amikor hozzáértem az ajtóhoz, amivel egy kisebb zajt csináltam, mindenki azonnal elhallgatott. Belépve a terembe elkezdtem a hadnagy felé ballagni, aki már kint állt a tisztek előtt. Ueda fukutaichout már ismertem, legalábbis látásból, hiszen jártam a hadnagyi gyűlésekre, csak még nem volt alkalmam vele beszélgetni.
- Jó napot Ueda fukutaichou. Örülök, hogy magával fogok dolgozni. – köszöntöm elsőnek a hadnagyot, mert gondolom így illendő, hogy majd utána szólok az osztag felé. Megálltam a hadnagy mellett szépen tiszteletteljesen és neki is kezdtem a mondandómnak az osztag felé.
- Jó napot mindenkinek. Mától én leszek az új kapitányotok, a nevem Nara Shiratori. Eddig a 6. osztag hadnagyaként szolgáltam, de előléptettek és most itt vagyok. Remélem, jól ki fogunk jönni egymással. – fejezem be a bemutatkozásomat egy meghajlással az osztag felé. – És majd elfelejtettem. Van itt még valaki, aki be szeretne mutatkozni. Frissen érkezett az Akadémiáról, az osztag egy másik új tisztje. – mutatok a tőlem nem messze álló újonc felé, hogy ő is mutatkozzon be. Ez eddig egész jól ment, remélem így is fog folytatódni.

______________



A hozzászólást Nara Shiratori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 06, 2011 7:46 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Ueda Tomoko
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 23
Age : 89
Registration date : 2009. Apr. 27.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Szomb. Szept. 03, 2011 6:50 am

//Új kapitány az osztagban//

*Igaz, igyekezett semmiféle érzelmet nem mutatni arcán (valószínűleg a művelet elég szép sikerrel zárult, hiszen lassan már mestere lesz a hadnagy az ilyesmiknek), mikor megtudta a hírt, hogy hamarosan betölti valaki a kilencedik osztag kapitányának rég megüresedett helyét. Pedig ezúttal kivételesen nehéz volt elrejtenie örömét... Neki magának sosem voltak ilyesfajta ambíciói: elsőkézből tapasztalta, mekkora felelősséggel jár valójában egy ilyen magas pozíció, ráadásul egy taichou-nak illik tudnia kiemelkedően harcolni, álljon rendelkezésére bármilyen fegyver - ez pedig, valljuk be, nem éppen Tomoko erőssége... A papírmunkával és a szabályok, előírások betartatásával semmiféle problémája nem volt sohasem, azonban csatában használható képességeit abszolút nem tartja megfelelőnek. Zanjutsuja és shunpója gyors ugyan, mivel shikai-a miatt előszeretettel zárja rövidre a párviadalokat, ám hakudáján bőven van mit fejleszteni. A kidou-ról nem is beszélve, elvégre azt még csak nem is gyakorolja, nehogy akaratlanul is felrobbantson valamit. Az irodákért és a Seireitei News Magazin nyomdájáért különösképpen kár lenne! Bár... ha - természetesen ez az egész csak puszta feltételezésen alapszik - véletlenül tönkremenne a fentebb említett helyiségek valamelyike, meg tudná oldani, hogy a Shinigami Nőegylet szponzorálásával és az osztag egészének támogatásával (melyet előbbi esetén pénzben, utóbbinál pedig pénzben és fizikai munkában számolna el) könnyedén új, jóval modernebb felszereltségű épületek vegyék át az irodák helyét...
Szóval, annak már tudatában volt, hogy hamarosan teljes lesz ismét a vezetői létszám, arról azonban nem tájékoztatták, pontosan ki is lesz Abarai Renji taichou utódja - így aztán különösen és szokatlanul izgatott, kit is választottak felettesének. Ez pedig meg is látszott rajta, ahogy a beavatási ceremóniára igyekezett, amire hivatalos volt még hadnagyként is... Meglepetése eléggé el is hatalmasodott rajta, ahogy szembesült azzal: Nara Shiratorit, egykori hadnagytársát érte ez a megtiszteltetés. Emlékei szerint nem túl gyakori ugyanis, hogy hadnagyból válik valaki egy osztag első emberévé, bár azt nem érti, miért. Azonban mindössze gratulálni volt ideje ekkor, és nem is igazán szerette volna tovább feltartani Shiratori taichou-t, hiszen láthatóan eléggé el volt foglalva a vezetőség tanácsadásával és a többi éljenzéssel.
Most azonban más a helyzet, elvégre hivatalosan is bemutatkozik új osztagának, így lesz lehetősége komolyabban beszélni vele. Jóval hamarabb elérkezett így hát a társalgóba, hogy előkészítse a termet a fogadásra. Néhány asztalt előkészített oldalt, amire tervei szerint majd az Ueshima-san által sajátkezűleg készített ételeket helyezi pár tiszt (nem kell semmilyen komolyabb vacsorára számítani, mindössze kisebb, egy-két falatnyi szendvicsfélékre kell gondolni), míg egy másik asztalon az italok foglalnak helyet. A kivételes alkalomra való tekintettel még két üveg szakét is kihelyeztek fogyasztásra! Miután elrendezett minden segítő shinigamit arra irányuló parancsokkal, mit tegyenek, még kisebb igazításokat eszközöl, hogy minden tökéletes legyen, illően a kilencedik osztag szellemiségéhez. Végül előlép, mivel közben beszállingóztak a tisztek is, és csendre inti a jelenlévőket, hogy így várják új vezetőjüket.*
- Jó napot kívánok, Shiratori taichou! Ismételten gratulálok kinevezéséhez!
*Viszonozza a köszönést, majd némán villogó szemüveggel méri fel a terepet, és jaj annak, aki irányából a legkisebb neszt is meghallani véli a hadnagy...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 27
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12200/15000  (12200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Csüt. Szept. 29, 2011 8:04 am

A szemle során bekerültem a 9. osztagba. Annyit tudtam csak, hogy a kapitány is most kezd ebben az osztagban. Amekkora pechem vagy épp szerencsém volt a nagy bámészkodásom közepette ki szólít meg a folyosón a gyűlésre menet? Hát ki más, mint a kapitány.
- Ő, igen, bocsánat. Nem ismerem még itt ki magam, de köszönöm, hogy megmutatja az utat a gyűlésre. - válaszoltam a kapitánynak, majd gyorsan észbe kaptam.
- Tsugahara Nakamura vagyok. - reméltem, hogy talál magának egy rövidítést, mert én is tudom, hogy a nevem nem a legrövidebb. Ez van, ha valakinek nem tetszik - ezt inkább nem fejezem be. Lassú léptekkel követtem a kapitányt a gyűlés helyszínére. A menet közben volt időm jól megnézni és elgondolkodni rajta. Nem láttam rajta, de biztosra vettem, hogy nagyon izgul, mert én is izgultam. Azért nem kis dolog előállni egy egész osztag előtt, ahol kitudja hány Shinigami szolgál éppen. Aztán eszembe jutott az is, hogy a Taichou-nak könnyebb, hisz ő az osztag feje, neki megadják azért a kellő tiszteletet, de én, mint tiszt nem biztos, hogy ugyanolyan mértékben megkapom. Attól függ, hogyan állnak az újoncokhoz. Némán sétáltunk végig a folyosón és végig az járt a fejemben, hogy megpróbálom minnél rövidebbre húzni a bemutatkozást. Sosem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor végre egy osztagban szolgálhatok. Épp eléggé megdolgoztattak minket az Akadémián. a hadnagy pedig velük szemben állt egy megemelt pódiumszerű valamin. A kapitány bemutatkozott az osztagnak, és elmondta, hogy reméli, hogy jól kijönnek majd, és bizalommal fordulhatnak hozzá. Aztán előhívott engem. Kicsit lámpalázas voltam, de erőt vettem magamon és előre léptem.
- Üdvözlöm fukutaichou, - fordultam a hadnagy felé, majd meghajoltasm - és üdvözlök mindenkit, Tsugahara Nakamura vagyok, és most kerültem ebbe az osztagba. Nagyon remélem, hogy jól ki jövünk és szeretnék teljes értékű tagja lenni a 9. osztagnak. - ez sablon szövegnek tűnhet, de én ezt így is gondoltam, nem véletlen kerültem ide és nem a 11. osztaghoz. Egy kicsit megremegett a lábam a nagy csönd miatt, majd lassan elindultam, hogy beálljak a tömegbe, hisz nem tartozom az osztag vezetői közé, és nincs helyem mellettük egyelőre. Ahogy haladtam lefelé a pódiumról éreztem, hogy majdnem mindenki engem néz, de akik rám figyeltek épp elég volt, hogy kellemetlenül érezzem magam.
~ Igen, itt az új srác, lehet dolgoztatni míg össze nem roppan, mert be akar vágódni, ezért mindent elvállal, hogy jó színben tűnjön fel. Egy fenét. – büszkén kihúztam magam és beálltam a többiek közé, a kapitány és a hadnagy felé fordulva.
Egyszerű tisztként érkeztem és az is leszek, addig, amíg elő nem lépek. De az még messze van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Pént. Okt. 07, 2011 11:41 pm

Új kapitány az osztagban

Amint az új tiszttel találkoztam eszembe jutottak a szép emlékek, amikor én is ugyanebben a cipőben voltam. Bár nekem gyorsan sikerült megtalálnom a megfelelő utat a hadnagyi iroda felé. Ezzel persze nem arra akarok utalni, hogy annál, aki eltéved az új osztagánál, különb vagyok. Mindenkinek mások a tulajdonságai, így egy ilyen apróságról nem tehet senki. Most már én is képes vagyok eltévedni, ha új környezetbe megyek, pedig még újoncként egész jól ment. Vera az újoncok fogadásában szerintem egészen profi volt és még gondolom most is az és én is olyan jó szeretnék lenni, mint ő. Viszont én nem fogom ölelgetni a tisztjeimet első találkozásunk alkalmából. Michiyot vehetjük kivételnek, mert őt tényleg megöleltem, de látszott rajta, hogy szüksége van egy baráti ölelésre, mondjuk ő nem is volt az osztagom tagja, szóval még sem kivétel.
- Örvendek Nakamura-san. – válaszolok a tiszt bemutatkozására. Komódosan mentem a gyűlés helyszíne felé, ahogy egy kapitányhoz illik. A szokásos semmit mondó arckifejezésemet öltöttem magamra, kivételesen nem az unalommal telit, mivel nem mondhatni, hogy izgulok. Nem szeretek nagy tömegek előtt beszédet mondani, de nem akarom elhúzni sokáig, gyorsan túl akarok esni rajta. Nem gyakoroltam el a beszédemet, csak átgondoltam, mit szeretnék megemlíteni. Már oda is érkeztünk a helyszínre és végigmegyek a termen, majd a hadnagy mellett megállok.
- Köszönöm a gratulációt. – reagálok a hadnagynak köszöntésére. Azt mondta, hogy ismételten gratulál, biztos a kapitányi gyűlésen is megtette, csak ott éppen el voltam havazva és nem figyeltem rá. Furcsa is volt, amikor mindenki elkezdett ott gratulálgatni és sorozatban köszöntem meg mindenkinek, de arra már nem tudtam figyelni, hogy éppen kihez beszélek. Vera ez alól kivételnek számított, hiszen megosztott velem néhány jó tanácsot a kapitányságról, aminek nagyon örültem.
Gyorsan belekezdtem a beszédembe, de eszembe jutott, hogy most az elején kellene esélyt adnom az újoncnak a bemutatkozásra. Nem lett valami hosszú, de igazából a fontosat megtudhatták róla. Elmondta a nevét és egy sablon szöveget mellé, az egyéb információkat magáról pedig, majd elmondja annak, aki jobban meg szeretné ismerni. Ezután egy kisebb csönd következett, mivel még vártam hátha mond még valamit, de helyette inkább beállt a többi tiszt közé. Felőlem ugyan még maradhatott volna itt mellettünk, nem történt volna semmi. Ez az első napja, ezt még meg engedhette volna magának, úgy sem lesz több ilyen esélye kivéve, ha ő lesz a hadnagy. Viszont nem akarok bele szólni, a saját akaratából tette ezt, nem kérte meg senki, ezért elfogadom a választását. Végig néztem, ahogy beáll a tisztek rengetegébe, majd folytattam a szövegelést.
- Na, akkor a változásokról. Nem tudom eddig, hogy mentek a dolgok, de be szeretnék vezetni egy-két dolgot. Minden nap lesznek közös edzések, hogy fejleszteni tudjátok a képességeiteket és a csapatmunkátokat. Én fogom vezetni ezeket az edzéseket és nyilvántartani, hogy ki vett részt rajtunk. Mivel tudom, hogy nem lehet mindenkinek jó mindegyik időpont, ezért teszek egy kis engedményt. Elég egy héten négy alkalommal részt venni és mindenki maga választhatja ki, melyik napok legyenek ezek. A pontos időpontokat, majd kitűzöm a faliújságra, de valószínű úgy lesz, hogy egyik nap reggel van, a következőn pedig este és így tovább. – itt tartottam egy kis szünetet, hogy meg tudják emészteni a helyzetet, de még nem mondtam el a legfontosabb dolgot. – De, aki szeretne többször is eljöhet az edzésekre, mint amennyire kötelező és hogy motiváljalak titeket, bevezetem a „Hónap tisztje” díjat, amit az kap meg, aki a legtöbbször jön el egy hónapban az edzésekre. Pluszba a díj mellé még kap egy ajándékot is, ami lehet eggyel több szabadnap, vagy amit éppen kitalálok. – még egy kis hatásszünetet tartok, hogy elámuldozhassanak meg ilyenek és végére tartogattam a legmotiválóbb dolgot. – Ha jól tudom, akkor a 3. tiszti pozíció jelen pillanatban üresen áll, amit majd meg szeretnék tölteni. Egy ideig figyelni foglak titeket az edzéseken, hogy megtaláljam erre a szerepre a megfelelő személyt. Itt most nem csak a szorgalmat fogom figyelembe venni, hanem a tehetséget, az erőt és a taktikusságot is. Szóval mindenkitől elvárom, hogy a legjobb formáját mutassa. Ennyit szerettem volna kezdetben elmondani, ha lesz még valami változás, a faliújságra valószínű ki lesz írva. Köszönöm a figyelmet. – fejeztem be a beszédemet, amivel együtt a gyűlés hivatalos része is le lett tudva. Láttam, hogy készültek étellel megrakott asztalokkal is, szóval ünnepelhetnek a tisztek, hogy lett megint kapitányuk.
Még visszatérve a 3. tiszti pozícióra, amit jelen helyzetemben nagyon fontosnak tartok. Meg kell találnom a megfelelő személyt, mivel szeretnék rá támaszkodni. Tudom, hogy a hadnagy nem annyira harcias típus, de az osztag ügyeiben mindent gond nélkül el tud intézni. A 3. tisztek pedig fontosabb küldetésekre is el szeretném küldeni, amikhez majdnem egy hadnagy ereje szükséges. Még lesz egy feladatom a számára, amit meg szeretnék még beszélni a hadnaggyal is. De ezt egy kicsit eltolom és a hadnagy felé fordulok, hogy érdeklődjek, mit gondol az elhangzottakról.
- Ueda-san, remélem mostantól tegeződhetünk? És meg szeretném kérdezni, hogy megfelelnek-e az említett dolgok? – fordulok a kérdésemmel hadnagyom felé. Érdekelt a véleménye, hiszen eddig ő irányította az osztagot, már ismeri a tiszteket és meg tudja mondani, hogy sikerült-e ezzel motiválnom őket. Ő ezt biztos meg tudja mondani és talán az egyéni véleményét is megtudhatom. Miután meghallgattam az asztalok felé néztem, amit már elleptek a tisztek és elkezdtem keresni Nakamura-sant. Kíváncsi voltam, hogy halad az ismerkedéssel, ezért odamentem, hogy vegyek egy szendvicset és szóba elegyedjek vele.
- Hogy tetszett a beszédem? – állok meg Nakamura-san mellett és elveszek egy szendvicset az egyik tálcáról. Miközben hallgatom a válaszát, elkezdem enni az elvett ételt és meg tudtam állapítani, hogy valószínűleg az 5. osztagból valók. Nem mintha olyan szakértő lennék ebben, hiszen soha sem rendeltem onnan kaját, de hallottam, hogy ott készítik a legfinomabb falatokat. – És elkezdtél már ismerkedni? – teszek fel még egy kérdést miután lenyeltem egy nagyobb falatot. Nem mintha olyan sok ideje lett volna ismerkedni, hiszen csak olyan 5 perce fejeztem be a szövegelést, de reménykedni még szabad és lehet, hogy amíg a hadnaggyal beszélgettem és nem figyeltem oda, sikerült néhány szót váltania.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 27
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12200/15000  (12200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Szomb. Jan. 21, 2012 12:47 am

Miután lesétálok az emlvényről, a kapitány magához ragadta a szót és köszöntötte új osztagát, majd elmondta, hogy miként fog változtatni az osztag életén és edzésén. Az ötlet tetszett és már gondolkodni kezdtem, hogy ha törik, ha szakad, én mindegyiken ott leszek, ha fejlődni akarok. Bár a túlzott edzés sem tökéletes, mégis azért, hogy erősebb legyek mindent meg kell tennem. Szimpatikus volt az új kapitány, és amígy beszélt és túl volt a bemutatkozáson és a lényeges dolgokon, elkalandoztak a gondolataim, hogy milyen lesz, ha én is kapitány leszek és hogy vajon melyik osztagot fogom vezetni. Egyáltalán jó kapitány leszek-e vagy csak valami ágról szakadt béna majom. Elhessegettem a gondolatokat, mert így mindig újabbak születnek, és épp időben. A kapitány befejezte a beszédét és mindenki szétszéledt, beszélgetni kezdtek. Néhány asztal be volt hozva, és különböző szendvicsek és italok voltak elhelyezve rajtuk. Elvettem egyet, gyorsan lenyomtam, közben bemutatkoztam egy-két tagnak, beszélgettünk egy kicsit, majd mindketten tovább álltunk. Egy újabb szendvics maradékot tuszkoltam le a torkomon, mikor megjelent a kapitány mellettem. Gyorsan lenyeltem a falatot, majd válaszoltam.
- Tetszett, remek volt és számíthat rám az edzéseken. - jelentettem ki, hisz ezt komolyan is gondoltam. Erősebbé akartam válni, és mint minden Shinigaminak nekem is a kapitányi rang, valamint a Bankai járt az eszemben. A békét csak háború árán érhetjük el, és mi most egy elég súlyos háború közepén állunk, azt hiszem, és ezt merem kijelenteni.
[i]- Sokakkal megismerkedtem, és el is beszélgettünk pár szót, köztük Uchiwa Arashi-val is.
- meséltem el. Azt hiszem ennél az osztagnál nem lesz gond.
- Azt elárulja, vagy elárulhatja, hogy pontosan mik várhatók ezeken az edzéseken? Vagy maradjon inkább meglepetés? - kérdeztem a kapitánytól, remélve, hogy osztag központúvá válik, mint ember. Hallottam olyan kapitányokról, akik ahogy megkapták a rangot elfelejtették, hogy van egy osztaguk. Eljárta a kapitányi gyűlésekre, megcsinálták a feladataikat, de az osztag némiképp el volt hanyagolva. Shiratori-kapitány ettől egyelőre nagyon távol állt, és reméltem, hogy ez így is marad. Nem szerettem volna, hogy egy ilyen jó belépővel az idő múlásával egyre jobban átforduljon, mert ezek a képesség fejlesztő közös osztag edzések remek rálátást nyitnak a hibákra és azokra a dolgokra, amiken még javítani kell.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Szomb. Márc. 31, 2012 10:34 am

Új kapitány az osztagban

Miután befejeztem a beszédemet az új osztagom előtt, egy kicsi öröm töltött el legbelül. Nem csak azért, mert így már tényleg az osztag tagja vagyok hanem, hogy így sikerült elmondanom, amit szerettem volna. Nem nagyon beszéltem még nagy tömegek előtt korábban és úgy hiszem, hogy ez jól sikerült. Egy lépéssel közelebb értem a teljes értékű kapitánnyá váláshoz. A többi már nem fog ilyen könnyen menni, még sokat kell edzenem, hogy elérjem a többi kapitány szintjét. Az új teendőimhez remélhetőleg nem lesz nehéz hozzászoknom, hiszen egy hadnagy feladatai nem annyira sokban különböznek egy kapitányétól. Bár több felelősséggel jár és most már közvetlenül fogok irányítani egy osztagot.
Egy kis kitérőt teszek Ueda-san felé, hogy áldását adja a változásaimra és egy kicsit közvetlenebb kapcsolatba kerüljek vele. Ezután egyből Nakamura-san felé vettem az irányt, hogy érdeklődjek néhány dologról meg persze egyek néhány falatot. Most már egy kicsit lenyugodhatok, mert azért izgultam, hogy fognak fogadni, de úgy tűnik egész jól vették a bemutatkozásomat.
- Ennek nagyon örülök. – röviden csak ennyit mondtam, miután megkaptam a helyzetjelentést a tényállásról. Már bizonyítékot is szereztem, hogy rendben volt a beszéden, persze benne van a pakliban, hogy csak udvariasságból mondta ezt, de most arra inkább nem gondolok. Azt viszont rosszul gondoltam, hogy még nem beszélt senkivel, bizonyára azért, mert magamból indultam ki. Én biztos meg lettem volna illetődve az ő helyében és nem kezdeményeztem volna beszélgetést senkivel. Az viszont más tészta, ha valaki odajön hozzád és ő kezdeményez, mert akkor én is beszéltem volna vele. Bár az a név nekem nem mondott nekem semmit, hiszen még nem ismerek rajta kívül egy tisztet sem, de biztos ezzel akarta bebizonyítani, hogy tényleg megismerkedett valakivel.
- Hát, még nem csináltam meg az edzéstervet, de bizonyára mindenféle gyakorlatok lesznek, főleg azokban a harci stílusokban, amikben én is jó vagyok és még valami csapatépítő tréning is biztos lesz. – válaszolok a tőlem telhető legjobban, hiszen még nem tudok pontos dolgokat mondani, én is csak találgatok. Minél előbb megpróbálom megírni az edzéstervet, hogy elkezdhessük az edzéseket. Nem kell sietnünk sehová, hiszen Aizent már legyőztük, de akkor is felkészültnek kell lennünk.
- Mesélnél valamit magadról. Mik a céljaid, mért lettél shinigami? Ilyeneket. – mondandóm közben elindultam egy félreesőbb helyre, az egyik sarokhoz közel eső székekhez, hogy ott helyet foglaljunk és nyugodtan beszélgethessünk, távol a tömegtől. Eddig is szokásom volt kikérdezni az újoncokat és ezt most is meg fogom tartani.
Egy kicsit furcsa volt leülnöm a haoriban, hiszen most van rajtam először a kapitányi gyűlés óta. Még hozzá kell szoknom, hogy mostantól mindig viselnem kell és, hogy milyen érzés is benne lenni. Egy idő múlva mondjuk, már biztos annyira hozzá fogok szokni, hogy fel sem fog tűnni, hogy rajtam van. Arra még várnom kell, de majd el fog jönni az az idő is.
- Te is kérdezhetsz, ha érdekel valami velem kapcsolatban. – adok neki engedélyt a kérdezésre, ezt csak azért, mert az edzésről is alig mert kérdezni. Pedig az nem titok, hiszen az ő értük csinálom, hogy erősebbek legyenek. Tudniuk kell, hogy miként lesznek azok, még hogyha most nem is tudtam konkrétumokat mondani.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Aries Goat
Hozzászólások száma : 21
Age : 26
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Vas. Aug. 26, 2012 5:59 am

JUUU-NIII-CHIII!!!
Dühödten koptatta Seretei utcáit, ritkán hagyta félbe a délutáni edzést, mely nem csak azért volt lényeges számára, hogy edzésben tartsa magát, hanem azért is, mert ha egyszer el akarja érni azt az álmát, hogy legyőzze a jelenlegi Kenpachit, ahhoz ez volt szükséges. Azonban, amint meglátta egyik lustálkodó osztagtársát, természetesen kihívta, igaz nem szó szerint, mivel mit ért volna a rajtaütés, ha felhívja magára a figyelmét? Csatakiáltással rontott rá és az, hogy a fickó figyelmetlenségéből megsérült az már nem az ő gondja volt. Edzőteremben különben sem lazsálni szoktak járni vagy olvasgatni – mert ez az illető ezt tette, ezért sem volt szimpatikus neki –, sokkal hasznosabban is tölthette volna ezt az idejét, mint például gyakorolhatta volna a zanjutsu technikákat, ahogy az ki van adva „napi rendszeres edzés” címszóval. De eme húzása nélkül nem fedezte volna fel abban a bizonyos értelmetlen cikkeket tartalmazó újságban bátyja, Junichi írását. Ezer közül felismerte volna, hiszen már megannyi szöveget elvett tőle, hogy megnézze, bár sosem kötötte le a figyelmét és az esetek háromnegyed részében csak azért kapta ki a kezéből, lássa, mi köti le éppen testvérét, ahelyett, hogy inkább azon fáradozna, hogy erősebb legyen. De amikor már bátyja is elkezdett komolyabban foglalkozni ilyesmivel, azt nem igen tudta lenyelni. Elnézi neki, de csak akkor, ha összeszedi magát és megtanulja megvédeni magát! Vajon foglalkozik testi erőnlétének fejlesztésével is vagy csak megint a papírokat bújja? Minden áron ki akarta deríteni, s ezért is szakította félbe a számára igencsak fontos edzést azért, hogy meglátogassa testvérét. De csak is azért méltatott erre vetemedni, mert az osztag, ahol fivére szolgált a szomszédban volt. Azonban még ez sem segített megtalálnia neki lelki békéjét, hogy nyugodtan álljon hozzá a látogatáshoz.
Így történt, hogy dühödt, nagyokat dobbantó léptekkel csörtetett be a 9. osztaghoz, aki meg merte állítani vagy szólítani, azt a fakarddal csapta le, mely nála maradt az edzés folytán. Végül, amikor a faggatását megelégelte grabancon ragadta az egyik tisztet és megrázva kérdezte meg tőle bátyja hollétét. Amint megtudta, rizsajtókat átszakítva, néha falakat áttörve, asztalokat arrább lökve és tiszteket félretaszítva tette meg az utat az épületbe, ahova eligazították.
- JUUU-NIII-CHIII!!! – kiáltja, amint meglátja az egyik ajtón való keretesztül való kiszakítása után testvérét egy asztalnál ülve. Markában szorongatott bokent feje fölé emelve rugaszkodott el az ajtóból, hogy villámtánccal megspékelt ütést mérhessen bátyjára üdvözlésképpen. Így kívánta tesztelni fivére reflexeit, semmit sem bízhatott a véletlenre, eme mód a legalkalmasabb arra, hogy lássa mennyit tett azért testvére, hogy edzésben tartsa fizikai erejét és legfőbbképpen reflexeit, ami elmaradhatatlan egy kardforgató számára.
- Cch… csak szerencséd volt! – szólt, amint bátyja kitért csapása útjából és, hogy a meglepetés erejével éljen a fakardot eldobva, oldalra fordulva kapta fel az asztalt, aminél eddig testvére ücsörgött, hogy második felvonásként, azt vághassa hozzá. - Vacak mágiát nem használhatsz! Az erődre hagyatkozhatsz csak, Junichi!!! – amint ráhajította a szoba berendezéséhez tartozó tárgyat, hogy aztán megnézhesse, miképpen is vészelte át meglepetés húzását testvére teljesen megnyugodott. A harag, ami benne lángolt a távolság megtétele miatt eltűnni látszott, egészen addig, míg nem látta, hogy fivére mozdulatlanul feküdt már lassan két perce a földön. Megelégelve ezt – mert nem tudta, hogy csupán színjátszók testvére vagy tényleg ki van ütve… nem tehet róla, nincs tisztában az orvoslással –, így először a fakarddal böködte meg párszor, hátha némi életjelet ad magáról erre. De ha ez nem működik, semmi sem tántorítja meg attól, hogy bátyja haját meghúzogatva, majd pár „gyöngébb” pofonnal térítse magához, s kioszthassa utána azzal az írással kapcsolatban meg mindennel, ami miatt ez történt vele. Meg különben is, micsoda utat kellett már megtennie, míg eljutott idáig?! Aztán csak így kifekszik? Elképesztő!

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuchiya Junichi
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Aries Monkey
Hozzászólások száma : 16
Age : 37
Tartózkodási hely : Ripityára tört asztal alatt
Registration date : 2012. Aug. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Pént. Szept. 07, 2012 3:46 am

Drága húgicám! *.*


Festői szépségűnek nem nevezhetném a tájat, mely kellemeshez szokott íriszeim elé tárult a társalgó funkcióját betöltő tágas helyiség szerepében, ámde azt se mondhatom, hogy egy megveszekedett percet se töltenék itt a világ minden kincséért sem. Jól megérdemelt kikapcsolódásra maximálisan alkalmas volt a nyugalmat árasztó pasztellszínekkel és a kényelemről gondoskodó ülőgarnitúrával, szóval a funkcióját tökéletesen ellátta, nem lehet panaszom. Lehet, hogy Ueda-chan nem örülne neki, ha itt látna szépséges, szemüveg csillogásával elrejtett szemeivel, csakhogy nekem szükségem volt arra, hogy egy kicsit kikapcsoljam az agyam ahhoz, hogy előpattanjanak az isteni szikrák az évszázad sztorijához. Hiába ismert előttem már, hogy milyen ármányos összeesküvésről is fogom lerántani a patyolat tisztának álcázott leplet, az első lépések megtétele a legnehezebb. Információgyűjtési fázisban vagyok még csak, össze kellett szednem az egymillió darabos kirakó első párezer darabkáját, melyek majd elvezetnek a többi lelőhelyére is. Tartson azonban bármeddig, a pompás végeredményért megéri, és én igenis, igenis élvezem azt a munkát minden megterhelő aspektusa ellenére *.*
Most viszont... most viszont az egyik elegáns polcról vadászott vaskos könyvvel üldögéltem a kezemben és az olvasás szenvedélyének hódoltam elmém felfrissítése érdekében. A mű címe ígéretesen hangzott, ámde így 36 nem túl izgalmas oldalt követően levonhattam a konzekvenciát, hogy egy középszerű kalandregényt tartok a mancsaim között. Peches választásom ellenére úgy voltam vele, hogy ha már nekikezdtem, akkor végig is jutok rajta, hátha találok benne olyan briliáns részeket, melyek megindítják a fantáziámat, és eljuttat A pontból B-be. Csakhogy a lármás hangzavar nem olyasmi, ami ebben túlzottan segítene, így kissé szemrehányó tekintettel pislantottam föl, mikor a zavaró zaj forrása elért a társalgóhoz és beszakadt az ajtó. Egy fiatal, szőke, dühös lány törte be, és míg más esetben ez elegendő lenne ahhoz, hogy érdeklődő figyelmemet fenntartsa, most úgy döntöttem visszamélyedek a könyvembe. Szegény 11. osztag, szép kis kártérítésnek nézhetnek elébe a fukutaichou-chant ismerve.
- Nem lehetne, hogy egyszer jó kisebbik testvér módjára ne a keresztnevemen szólíts, hanem megadd a nekem járó tiszteletet? Neutral - kérdeztem unottan egy lapozási művelet közben. Milyen jól is esne egy onii-chan vagy egy nii-nii Ayamekótól, még egészen úgy tűnne, hogy ez a bájos teremtés tényleg a testvérem, ha már ennyire eltérő a temperamentumunk. Végzetes suhintása elől egy közönyös mozdulattal hajoltam el, megelőzendő az esetleg sürgősségi ellátás szükségességét. Ha nem tudtam volna mire számítsak, talán már lehetne is hívni a yonbantait, pedig csak egy egyszerű reflexpróbának szánta.
- Megfeleltem, mester? - sandítottam fel, csakhogy a vártakkal ellentétben rémisztő látvány tárult a szemem elé. Egy fából készült asztal reppent éppen felém, és oly' közel volt, hogy elkerülésére szemernyi esélyem sem maradt. Lepörgött lelki szemeim előtt életem mozifilmje, kitágultak pupilláim és az élni akarás ösztöne által vezetve emeltem fel a kezemet benne a könyvvel. Lassított felvételként hatott, ahogy telibe talált a könnyű asztal, mely kiterített, majd átpattant felettem, így legalább nem temetett maga alá galád módon. Fájni fájt, de nem volt olyan borzalmas, mint azt elsőre hittem. Ettől függetlenül azonban maradtam a padlón és azon gondolkodtam, hogy miért, ó miért áldott meg a sors engem ezzel a gumilabdaként pattogó húggal, aki nyugalmamat napról-napra felzaklatja és megtöri? Sóhajom mélységes fáradtságomat jelezte, s tulajdonképpen csak most jutott eszembe, hogy mégis mi lehet Ayameko-chan látogatásának az oka. Egyszerűbb lett volna ugyan megkérdezni, de úgy határoztam, hogy miért is ne fejthetném meg eme titokzatos rejtélyt én magam, szóval amíg böködött azzal a fakarddal, addig ezzel foglalatoskodtam. A gond abban rejlett, hogy egy idő után megérkezett a nehéztüzérség, így fel kellett hagynom belső okfejtésemmel.
- Itetetete, ez fáj, hagyd abba! - próbáltam kétségbeesetten ellenállni annak, hogy megszabadítson az össze-vissza álló hajamtól és gazdagítson néhány kék-zöld folttal. Méltatlankodva tapogattam a fejemet, mihelyst sikerült kibirkóznom magam húgom orvtámadása alól némi csikizési kísérlettel és elhelyezkedtem törökülésben vele szemben.
- Mondd csak, Ayame-chan, micsoda, mi vett rá arra, hogy a szomszédos osztagból egészen idáig elmerészkedj és egy asztalt vágj a békésen üldögélő bátyádhoz, hm? Egyébként örülök, hogy látlak :3 - vigyorodtam el játékosan szemrehányó hangvételű mondataimat követően a szöszi lányra pillantva. Ám azért a könyvet a kezem ügyében tartottam, hogy amennyiben újra begőzölne, tudjak védekezni a kezében szorongatott fakard ellen Neutral
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Aries Goat
Hozzászólások száma : 21
Age : 26
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Vas. Szept. 09, 2012 5:04 am

JUUU-NIII-CHII!

Nem érti, hogy mi baja bátyjának a megnevezéssel, amit használ rá. Hiszen ezt a nevet adták neki szüleik, ezt kell elfogadnia. Különben is, miféle bensőségesebb megszólítást szeretne? Hiszen annál mélyebb megnevezés, mellyel fivére is rendelkezik megszólítással, nem is lehetne. A Junichiben benne van a „ni” – szótag, így teljesen fölösleges hozzátennie az alapvető bátyó megszólítást, amit oly’ sok testvérpárosnál szokott hallani, kik nem tudják megoldani ilyen egyszerűen a dolgot, ahogyan ő. Nem is érti, hogy bátyja erre, hogy nem jött még rá, hiszen eléggé egyértelmű… és még a 12. osztagot tartják a zseninek, hiszen ez a logikás kiköveztetés tőle igazán hihetetlen, és még a 11. osztagra mondják azt, hogy izomagyúak, amikor egy írni és olvasni tudó sem jött még rá erre, HÁH!
- Ne parancsolgass nekem! Abba fogom hagyni akkor, ha valami életjelet mutatsz magadról, Junichi! Mad – morogja sértődötten, amiért utasítgatni mernek neki. Csak pár pillanat elteltével koppan neki, hogy elérte azt, amit akart, amikor bátyja megkísérelte megcsikálni, melyet persze nyomban harci cselekedetnek tekintett. Nem tehet róla, ő nap, mint nap edz és egy ilyen húzást teljesen természetes, hogy fenyegetésnek hisz. Testvére egyik felé nyúló kezének csuklóját megragadva, „kicsit” megszorongatva azt, hárította el az esetleges visszacsapásokat tőle.
- Gyönge próbálkozás! Ennél többet vártam tőled, Junichi! – vágta fivére képébe kegyetlen, őszinte véleményét, miközben fennhordott orral kihúzta magát és másik kezében tartott fakardot fenyegetően tartotta testvére elé. Bár nem tudja ezzel elérni a kívánt hatást… igen sajnálatos, hogy nem tarthatják maguknál az egyszerű tiszti pozícióban lévő halálistenek is zanpakutojukat. HÖH, el kellene törölni ezt a rendeletet! Igen! Legközelebb fittyet hányva rá fogja magával vinni Sanjuushit, akármerre is megy! Arrogáns
- Miért, mi van Junichi? Már nem látogathatok el saját bátyámhoz csak úgy? >o> – szegezi neki a kérdést, miközben fölemelkedik a földről. - Békésen üldögélő, mi? Szóval ez itt a gond… – morogja orra alatt, miközben elkezd föl és alá járkálni bátyja előtt.
- Nos, okkal jöttem el hozzád, Junichi! Meg akarom tudni, hogy ez mégis mit jelentsen? Mad – torpan meg, majd dobja fivére orra elé a magazint, melyet a lustálkodó osztagtársától orrozott el az edzés ideje alatt. - Persze, hogy nem tudsz védekezni egy asztal ellen, hogyha egész nap ücsörögsz és ezeket a… könyveket bújod! >_> – néz körül a szobában, ahol pár darab kötetet is felfedez, miközben végighordozza a tekintetét a helyiségben. Némi idegesség is feltűnik arcvonásán, hiszen testvére igazán törekedhetne arra is, hogy erőnléte megfelelő legyen, hogy meg tudja védeni magát. Ha ezt megtenné, semmi baja nem lenne bátyja hobbijával, de így…
- Minimum 100 felüléssel és 80 fekvőtámasszal kellene kezdened a napot, Junichi! Halljam, mi az oka annak, hogy nem csinálod meg a napi edzést?! GRÁH! Merem remélni, hogy nem ezek a szennylapok a ludasok… >.> – dühödten vicsorítva szorít rá a fakard markolatára, miközben mérgesen dobbant egyet jobb lábával testvére előtt, hogy így sürgesse őt a válaszadással. Mindeközben sötét fellegek gyűlnek felette, mintha csak ez akarná a nem túl pozitív érzéseit tudtára adni fivérének, persze a hatás kedvéért is felbukkanhattak mindez mögötte a zárt térségben. Egy biztos, felkészült egy újabb csapásra, amennyiben testvére rossz válasszal áll elő. >_>

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuchiya Junichi
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Aries Monkey
Hozzászólások száma : 16
Age : 37
Tartózkodási hely : Ripityára tört asztal alatt
Registration date : 2012. Aug. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Kedd. Okt. 30, 2012 6:17 am

Drága húgicám! *>*


Talán-talán roppantul furcsának tűnhet egy beavatatlan kívülálló számára, hogy két egyértelműen felnőtt ember még milyen okból, indíttatásból fogva áll neki lelkesen birkózni a nemrég teremtett felfordulás kellős közepén, még úgy is, hogy esetleg tisztában van vele, tudja, hogy mi ketten vér szerinti testvérek volnánk. Hisz' kissé gyerekesnek hathat ez a fajta éretlennek látszó megmozdulás, mégis része a mindennapi életünknek. Egyikünknek sem nőtt be a feje lágya még, különösen imádni való húgocskámnak nem, de mit tagadjam? Kifejezetten élveztem a vele való játékos verekedést, amit ő azt hiszem nem biztos, hogy játékos játéknak fogott fel, de semmi vész! Örök gyerek vagyok és leszek jómagam is, enélkül az éretlen beállítottság nélkül nem az lennék, aki Surprised
- Nem rossz védekezés, nem rossz! - dicsértem meg Ayamekót, akinek vélhető vagy valós gyenge pontját végül nem sikerült megfelelően kihasználnom. Csiklandósásosságát elfedendő ügyesen ragadta meg a prédára lecsapó kezemet és applikált rá rémisztő nyomást, melyet azonban edzett acélként megerősödött bőröm, melyet nem mellesleg szertelen húgicámnak köszönhetek, meg se kottyant az erőszakos behatás Cool
- Nos, gyönge kísérletre gyönge válasz jár, ifjú 11. osztagos - vigyorodtam el gonoszul, erre bizony harapni fog, mint kiéheztetett hal a nagy Ho-ho-ho-horgász kukaccsalijára. Nem voltam rest megragadni a masszív fakardot, melynek lengetésével fenyegetni kívánt oktondi módon. Ugyan, ki ijedne meg egy ilyen aranyos, ártatlan kistestvértől aki mindig csak jót akar nekem? Néha-néha ugyan kissé fájdalmas módszert választ arra, hogy érvényre juttassa valamely meggondolatlan elgondolását, és ezt jó volna időnként mellőzni, főleg ha az anyagi kár jelentőssé válhat, ám.
Természetesen nem hittem a lánynak, így a napos nap közepén hat szilaj ló sem tudná kiráncigálni harcos osztaga spártai barakkjai közül azért, hogy különösebb ok nélkül megejtsen egy testvéri látogatást. Fontosabb számára a rendszeres tréning, mintsem csapot-papot ott hagyjon értem kvázi munkaidőben, szóval csak valami sürgetően sürgős dologról lehetett szó, ami nem várhatott a békés estéig. Sejtelmes sejtésem be is igazolódott mihelyst az osztag által produkált újság egy gyűrött példánya landolt helyes pofimban. Fáradt sóhajt engedtem ki kissé cserepes ajkaimon, és nemtörődöm módon kezdtem vakarni viszkető tarkómat, némi hatásszünetet generálva felelősségre vonása és szellemtelen-szellemes válaszom között.
- Lássuk csak, lássuk csak... Tudod, Ayameko-chan, vannak ilyen színes és kevésbé színes lapokból mesterien összefűzött papírlaphalmazok, melyeknek újság a becses neve. Éppen egy ilyet vágtál hozzám galád módon. Növelik a tájékozottságot, szórakoztatnak és engedik szárnyakra kelni a kreativitást. Valóban, ha a szárnyakra kelő micsodát asztalnak hívják, az ellen nem nyújt biztonságos védelmet, de az a helyzet, kedves húgocskám, hogy rajtad kívül az égvilágon senki sem harcol asztalokkal, s ezt a helyzetet felmérve úgy találtam a leghelyesebbnek, ha inkább randán üvöltő lidércek ellen készülök fel lelkiismeretesen - magyaráztam türelmesen, fáradt kezeimet kényelmesen letámasztva egyenes hátam mögé. Bevallom, félig-meddig gonosz voltam vele, hiszen nem voltam rest rámutatni érvelése visszásságaira, valamint tájékoztatni a nyilvánvalóról, azonban hátsó szándék fogalmazódott meg a kemény buksimban. Bosszantó szavaim mögött szövevényes terv rejtőzött, mely azt a nemes célzatot szolgálta, hogy annyira felhúzzam forrófejű húgocskámat, hogy ismételten nekem rontson.
- Ok és okozat, a szétválaszthatatlan páros, ó igen! Egyet se félj, nem ezek az irodalmi mesterművek az okai annak az okozatnak, hogy nem felelek meg Juuichibantai-centrikus elvárásaidnak, Ayameko. Nara taichou-kun heti négy darab testet átmozgató edzést ütemez be remek tisztjeinek, azaz szerény személyemnek is - lendítettem előre karjaimat, és drámai mozdulatokkal gesztikuláltam mindemellé. Szerepet játszottam, az arrogáns bátyóét, aki kíméletlenül lenézi butának vélt kistestvérét. Talán kicsit túlzásba is vittem scratch No hát sebaj, gurgulázó nevetésem egy pillanatnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy hangnemem pusztán a vicc kategóriájába fér bele, szóval feltápászkodtam a padlóról, és odaléptem a szőke lányhoz, hogy lágy érintésemmel vigasztaljam a mostoha bánásmód miatt. Selymes haját kicsit megborzolva, barátságos arccal és meleg tekintettel pislantottam le energiától duzzadó húgomra.
- No mesélj, melyik cikkem húzott így fel, imádott testvérkém? Surprised - kérdeztem félszegen mosolyogva, kezemet pedig a fején tartottam, ameddig csak engedte. Készen álltam arra, hogy hatalmas tudásomat bevessem birkózás terén (kac-kac), amennyiben agresszív reakciót adna békés megmozdulásomra. Egyszer-egyszer igazán hagyhatná magát dédelgetni :3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Aries Goat
Hozzászólások száma : 21
Age : 26
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   Szomb. Nov. 03, 2012 11:13 pm

JUUU-NIII-CHII!

Érezte, ahogy fivérének válasza hatására felmegy benne a pumpa és lassan olyan vörös lesz az arca, mint egy érett paradicsomé. Szorosan szorítja ökölbe kezeit, ahogy próbál nagy szusszanások kíséretében nyugalmat erőltetni magára, de végül ellentétest hatást ér el vele, ugyanis inkább mély levegőt vesz ahhoz, hogy még bátyja haja is meglebegjen válaszától.
- VÉDEKEZÉS?! EZ TÁMADÁS VOLT! Simán eltörhettem volna a kezedet! Felfogtad?! >.> – öklét rázva testvére felé osztja meg az ő szemszögéből a véleményét. Még, hogy nem rossz védekezés… tökéletes volt és tökéletesebb lehetett volna, ha rendesen tudta volna kivitelezni! De azért bátyjának nem kíván maradandó sérüléseket okozni. Elég, ha az ő karja megy állandóan tropára régebbi balesete óta.
- GYÖNGE?! Azt mondtad gyönge?! GRÁÁÁHH! Mad – lép közelebb fivéréhez, amiért fivére a gyakorló kardot előre gondolkodván megfogta, hogy ne lehessen rá fenyegetéssel. Okos, de nem eléggé! Közelebb menve hozzá próbál lábujjhegyen egy magasságba kerülni bátyjával, de amint megállapítja, hogy próbálkozásai reménytelenek, megragadja testvére grabancát, hogy lejjebb húzva, fogvicsorgatva támassza homlokát Junichijéhez, hogy lássa, mennyire is feldúlta az iménti megjegyzése.- Gondold csak át, Junichi! Mad – fogcsikorgatva morogja bátyja arcába, mielőtt elengedné öltözékét, hogy az említett szennylapot lengetve előtte tárja fel előtte, mi is látogatásának pontos oka. Lehet, hogy ezeket a tisztek idejét lekötő vackokat mind el kellene szállítania a 10. osztagba, ami hírhedt papíreltűntetési szokásukról? Biztosan tudnának erre is valami orvosságot, hogy testvére nehogy egész nap egy asztalnál egye a fene, ezek fölött görnyedve, hanem tulajdon fizikumával is törődjön rendesen!
- Szóval színesség, szárnyalás és lidércek, rendben… Neutral – motyogja orra alatt, elgondolkodva, közben elengedve testvére által fogott fakardot és az újsággal a kezében téve lassú léptekkel tesz egy kört fivére körül, ismételve az előbb mondottakat. Kétszer megtéve a menetet az általa szennylapnak titulált, de testvére szemszögéből szórakoztató időeltöltési tárggyal a kezében… összecsavarja, hogy azt használhassa fegyverként és hátulról kólinthassa tarkón egy jól irányzott ütéssel testvérét.
- A Juuichibantai elvárásai a legtökéletesebb a Gotei összes osztaga közül, ezt jól vésd a fejedbe JUNICHI! >.> – tört ki belőle emelt hangon a dühödt reakciója, amit megpróbált levezetni körözése során, sikertelenül. - Bár, szó mi szó… az a heti négy edzés sem rossz Nara taichoutól. – vált némileg kedvesebbé hangszíne, fejét billegetve jobbra – balra. - DE… neked a heti négy edzés mellé legalább még nyolcat kellene beiktatnod, ugye tudod, JUNICHI?! >o> – ugrik fel a levegőbe, hogy egy pörgő rúgással mérjen egy ütést testvére hátának közepébe, amennyiben még nem fordult felé, hogy tudjon ellene védekezni, mert elvégre erre számítana. Feltéve, ha fivére valóban részt vesz kapitánya heti négy darab edzésén. :<
- Mindegy is, majd felkeresem a kapitányodat és beszélek vele, ezzel kapcsolatban. Benned nem bízom, tuti, hogy ellébecolnád a pluszedzéseidet a kreatív irodalom színes szállással vagy mivel... Neutral – jelenti ki határozottan, nem is fivérének, hanem inkább csak úgy magának a jövőben kitűzött tervét, mindeközben az összecsavart újságot a vállán átvetve, mintha csak a gyakorló fakardot szorongatná kezében.
- Hogy melyik…? – morogja, lesütött szemmel, picit lefelé néző fejjel tűrve a fejsimogatást, de lassacskán némi ér kezd kitüremkedni halántékánál. Szabad kezét ökölbe szorítva próbálja visszatartani magát egy ’kedves’ „ne simogasd a fejemet” –megnyilvánulástól, de nem tart sokáig, hogy egy, testvére állára mért ütés kísérletével kísérelje el arrébb hessegetni.
- Teringettét, ne kezelj úgy, mint egy gyereket, JUNICHI! Mad – tör ki belőle, majd hangosan fújtatva nyitja ki az újságot, amint sikerült tisztes távolságot felvennie bátyjának és bök rá arra a cikkre, amin úgy feldühítette magát. - Ez, ez itt! Megint a nemesek körül legyeskedtél, mi? Mi lesz, ha megint rád rontanak, mint anno és nem végzed a megfelelő edzéseket és egy nap a halálhíredet kell hallanom, hm? FELELJ, JUNICHI! Mad – szalad ki nemes egyszerűséggel a száján a gondolatai, mire észbe kapva nyomja testvére kezébe az újságot. - Persze, nem mintha érdekelne, csak gondoltam felhívom erre ostoba tökfejedet, mielőtt otthagynád valahol a fogadat. Engem úgy bizony cseppet sem érdekelne, miért is érdekelne… egy halálistennel több vagy kevesebb, mit számít az nekem, nem igaz? ˇoˇ – karba font kézzel fordít hátat bátyjának, szavai eléggé bizonytalanul hatnak, bár próbálja megtartani haragos gőgjét beszéde közben, több – kevesebb sikerrel.


______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Társalgó, (alvó-), olvasó terem   

Vissza az elejére Go down
 

Társalgó, (alvó-), olvasó terem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 9. Osztag-