HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Hakusaya birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Hakusaya birtok   Kedd. Máj. 22, 2012 5:16 am

A Tisztalelkek városában, változatlan helyen áll már évszázadok óta a Hakusaya család birtoka. A kovácsolásból, fegyvergyártásból élő család viszonylag nagy telket tudhat magáénak, több épület is helyet foglal a fallal körbekerített udvaron, melyeket kis, kövezett utak kötnek össze. A család majdnem minden tagja külön épületben él, de valójában ezek egy házhoz tartoznak, a lakóépületek mérete nem haladja meg egy nagyobb házét összeadva sem.

A családfő lakrésze:


A mindenkori családfő, illetve felesége és fiatalabb gyermekeik ebben a házban élnek, illetve ez az egész birtok központi épülete. Több hálószoba található itt, illetve egy dolgozószoba, egy konyha, egy mosdó és a közös étkező, amit a család összes tagja használ, az étkezések közösek.

Jelenlegi lakók: Hakusaya Kanajiro (ex-shinigami, családfő-NJK), Nagata Yukihime (ex-shinigami, a családfő felesége-NJK)

Shinichi lakrésze:


Egy kis hálószoba, mosdó és nappali tartozik csak hozzá, az egész nem sokkal nagyobb, mint egy önálló szoba.

Jelenlegi lakó: Hakusaya Shinichi (shinigami, a családfő elsőszülött fia)

Higen lakrésze:
Egy kis hálószoba, mosdó és nappali tartozik csak hozzá, az egész nem sokkal nagyobb, mint egy önálló szoba.

Jelenlegi lakó: Hakusaya Higen (shinigami, a családfő másodszülött fia)

Betöltetlen lakrészek:
Két, az előző kettőhöz hasonló lakrész áll üresen, a családfőnek ugyanis csak két gyermeke született, a testvérei pedig már meghaltak.

A kovácsműhely:
A legfontosabb része talán az egész uradalomnak, itt készül a család megélhetését biztosító tárgyak legjava, a fegyverek, páncélok mind itt öltenek alakot. Az udvar hátsó részében van, idegeneknek szigorúan tilos a közelébe mennie, így akadályozandó meg, hogy az évszázados készítési titkokat más is megszerezhesse. Tartozik hozzá két raktárépület is.

A szolgák házai:
A szolgák maguk is laza rokoni kapcsolatban állnak a Hakusaya családdal, azoknak a leszármazottai, akik évszázadokkal ezelőtt nem örököltek, és nem sikerült önállóan boldogulniuk sem. Számuk soha nem lépi túl a 10-et (jelenleg 6 fő), a munkájukért cserébe a család a bevétel felét szétosztja közöttük, élelmezi őket, illetve ha valaki alkalmasnak bizonyul rá, fizetik az akadémiai tanulmányait is. Mindegyikükkel aláíratnak egy szerződést, mely szerint senkinek nem beszélhetnek a munkájukról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Pént. Máj. 25, 2012 11:42 pm

Meglepetés parti

A mai nagy nap lesz a családunk életében, de talán a történetében is meghatározó fejezetként fog fennmaradni. A kisöcsém kevesebb, mint öt év alatt fejezte be az akadémiai tanulmányait, ami eddig senkinek nem sikerült a családunkban, még a legtehetségesebb családtagoknak is legalább ennyi időbe telt. Könnyen lehet, hogy erősebb lesz minden más ősünknél, ha pedig így lesz, akkor akár nemesi rangra is emelheti a Hakusaya klánt. Lehetséges, hogy végül nem én fogom örökölni a családfői posztot, hiába bírok kiemelkedő képességekkel és hiába vagyok tehetséges, valószínű így is le fog körözni engem. Ha így lesz, akkor átadom neki a vezetést.
A sikeres vizsgáit fogjuk megünnepelni egy családi ünnepséggel, amit előtte természetesen a legnagyobb titokban tartunk, bár mivel néhány hónappal korábban nekem is rendeztek hasonló ünnepséget, valószínű nem fog annyira meglepődni, mint én. Neki éppen ezért nem az első munkanapja után rendeztük meg az ünnepséget, hanem kicsivel később, nagyjából két héttel a szolgálatba lépése után.
Készültünk tűzijátékkal, tortával és mindennel, ami egy jó házibulihoz kell. A mai napra a család mellékháza is szabadnapot kapott, hogy részt tudjanak venni az ünnepségen. Ők is a Hakusaya család tagjai, nekik is ugyanúgy ott van a helyük az ünnepségen, mint nekem, anyának vagy apának. Számukra is nagy esemény, hogy egy új shinigami került a családba, ráadásul ennyire fiatalon, mint amilyen Higen.
Anya és apa vettek nekem ajándékot még régebben, úgyhogy én is készítettem Higennek egy kis fémszobrot a kovácsműhelyben. A fél méteres szárnyfesztávolsággal rendelkező sárkány véleményem szerint egészen jól sikerült, bár sajnos nem vagyok olyan jó az ilyesmiben, a fegyverkészítés sokkalta jobban megy, mint a művészkedés. Remélem, hogy azért tetszeni fog neki.
Az étkező nagyon szépen fel lett díszítve, a rizspapírból készült lámpa fénye gyönyörűen bevilágítja az egész szobát. Az asztal is nagyon szépen, rengeteg ennivalóval lett ékesítve, anya szinte egész nap főzött, hogy minden elkészüljön. Már csak egy zenekar kellene, és akár már étteremnek is elmenne a házunk, leszámítva persze, hogy így tízen is nagyon szűkösen fogunk csak elférni itt bent.
Leteszem a sárkányt arra az asztalra, ami az ajándékoknak van fenntartva, és helyet foglalok apa mellett az étkező asztalnál. Már mindenki itt van, már csak Higenre várunk, akinek nemsokára meg is érezzük közeledni a lélekenergiáját. Ha először a szobájába megy, akkor is megvárjuk, hogy idejöjjön, és belépjen. Nem fogjuk elrontani a bulit azzal, hogy valaki iderángatja őt, mert akkor rá fog jönni, hogy mi a helyzet.

-MEGLEPETÉS!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hakusaya Higen
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 25
Registration date : 2012. May. 16.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Szomb. Máj. 26, 2012 9:26 pm

Meglepetés parti

A mai nap elég korán keltem, nem igazán láttam értelmét tovább az ágyban maradni, bár kényelmesebben érezném, ha azt tettem volna. Egész reggel a szobámban henyéltem. A földön, a hátamon feküdtem és úgy próbáltam rajzolgatni a füzetembe. A lábaim az ágyon voltak, a hátam a padlón, a fejemmel együtt. Kényelmetlen pozíció volt, de az unalom ezt hozta ki belőlem. Sajnos az osztagomban nem történt semmi, így igazán lófráló életet élhettem, mi csak henyélésből és sétákból, esetleg beszélgetésekből, vagy a ritkábbik esetben, harcokból áll, de csak ha ellenfél talál rám. Igazán régen volt már, hogy összeült az egész család, sőt emlékszem is, hogy Shinichi shinigamivá avatását követően történt az a kellemes pillanat. Igazán boldog lehetek, hiszen jómódú családom van és minden megadatik nekem. Láttam már shinigamikat, kiknek nem, és az eléggé elszomorított. Azok a lelkek, akiknek nincsenek szeretteik, mindig kicsit gonoszok, és én azt nem szeretem. Mire elkészült a rajzom, rájöttem, hogy nem igazán tudok szépen rajzolni, ezért kitéptem és a kukába dobtam a kezdetleges művet, mit akár egy nyolc éves is simán lekörözne.
Felvettem a shinigami öltözékem, bepakoltam a táskámba, azt is magamra vettem és készülődtem a távozásra, hogy valami izgalmas is történjen velem a mai nap, hiszen nem szándékoztam egész nap a szobámban lenni. Még távozás előtt elakartam köszönni szüleimtől, hogy ne keressenek a szobámban, ezért az étkező felé vettem az irányt, ahol, ilyen órákban megtalálhatom a családot, méghozzá étkezés közben.
Mikor azonban benyitottam a szobába, nem minden volt úgy, ahogy eddig. Az egész család az asztalnál volt, nem csak a szüleim és bátyó. Ezek mellett az asztal terítve volt mindenféle finomsággal és egy tortával a közepén. Csillogó szemekkel tekintettem fel, mire azt hallottam, hogy:
- MEGLEPETÉS!
Oda sétáltam a család tagjaihoz, a férfi és fiú tagokkal kezet fogtam, a nőkkel pedig három puszi cuppant el, miközben mindegyik mondott nekem valami szépet. Már majdnem sírtam a végére, annyira boldog voltam, de mivel úgy kellett kezelnem a szituációt, mint egy fiú, ezért feltűnésmentesen letöröltem már gyülemlő könnyeimet és széles mosollyal csak álltam ott, tehetetlenül, mivel igazán nem számítottam erre a meglepetés bulira. Boldogságomat alig lehetett szavakban kifejezni. Vártam, hogy a család csináljon valamit, mert nekem halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy mit tegyek.

______________

Adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Pént. Jún. 15, 2012 10:54 am

Meglepetés parti

Ahogy az várható volt, Higen eléggé zavarba jött az összejövetelnek köszönhetően. Ahhoz képest, hogy talán ő a legtehetségesebb shinigami a család történetében, nagyon visszahúzódó volt mindig, talán még hozzám képest is. Nem tudom, hogy kitől örökölte, egyik szülőnk sem ilyen, talán a nagyszülők öröksége, talán csak az az oka, hogy anya elkényeztette. Ez ugyanakkor kevéssé hihető, hiszen alig több, mint négy év alatt végzett az akadémiával.
-Nagyon büszkék vagyunk rád, fiam-szólalt meg apánk öblös hangján, és jó erősen hátba vágta Higent, szinte már olyan erővel, hogy azt egy hollow sem köszönte volna meg.
-Vigyázz, agyonütöd szegény gyereket-lökte arrébb anya mosolyogva apát, és jó erősen átölelte őt, ezután pedig összekócolta a haját- még annál is jobban, mint amennyire addig volt. -Tényleg büszkék vagyunk rád mindannyian, kicsim.
Ezután én következtem a sorban.
-Én is büszke vagyok rád, öcsi. Egy mosollyal az arcomon vállon veregettem Higent, és tovább engedtem őt a tágabb család tagjaihoz, akik mind egy-egy "gratulálok" kíséretében megszorították a kezét vagy adtak neki egy puszit nemtől függően.
-Először eszünk, azután megnézheted, milyen ajándékokat kaptál, rendben, kicsim? Apa és anya helyet szorított maguk között, ahová leültették a kisebbik fiukat, ezután pedig nekiálltunk enni. Ahogy az lenni szokott az ilyen alkalmakkor, az első két percben mindenki megeszi az előételt, és gyakorlatilag teljes csöndben folyik az étkezés, a beszélgetés csak jóval később indul be.
Kivételesen Nikoja néni mindenkinek töltött egy kevés szakét a poharába, természetesen a korához mért arányban. Tenshiko-chan majdnem el is kezdett hisztériázni, hogy márpedig ő ugyanannyit akar, mint a többi felnőtt nő, de Shanto egy pillantásával elhallgattatta, hogy ne keltsen feszültséget egy ilyen alkalomkor. Ezután a család talán második legtekintélyesebb tagja felemelkedett a helyéről.
-Igyunk mind Higen egészségére és sikereire!-a megemelt poharat mindenki viszonozta, és mindenki kiürítette a tartalmát. Most még az ikrek is abbahagyták a hülyéskedést, amit ilyen pohárköszöntők alkalmával csinálni szoktak, ez tényleg egy rendkívül ünnepélyes esemény. Higen akár még kapitány is lehet egyszer, ha így folytatja, az pedig valószínű nemesi sorba emelné a Hakusaya családot is. Ennyit talán még a két idiótának is sikerült felfognia, ha már semmi mást nem jegyeznek meg az akadémián.
Ezután elkezdődött a főfogás elpusztítása, a vacsora pedig jó hangulatú beszélgetéssel folyt tovább...


/Bocs, hogy megvárattalak, az NJK-k elfogadását kellett megvárnom, és időm sem volt sok. A beszélgetést a vacsoránál addig húzzuk, ameddig gondolod, utána rátérünk az este folytatására Very Happy/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hakusaya Higen
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 25
Registration date : 2012. May. 16.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Szomb. Jún. 23, 2012 5:30 am

Óh, isteni nektár, különösen finom volt ez a tiszta víz, mit az égbe emeltem. Nem is értettem, hogy a többiek hogyan tudnak mindenféle színes, ízesített löttyöt inni. Főleg az, hogy az alkohol roncsolja az agyat. A főfogás különösen finom volt, már megszoktam, hogy ilyen alkalmakkor nagyon finomakat eszek. Azóta is bogarásztam ki a maradékot a fogaim közül. Őszintén szólva vettem volna még, de sajnos teljesen elfogyott. Maradt még néhány fogás, apróbb dolgok, mikből lehetett csipegetni, mielőtt a tortába kezdenénk. Még elfogyasztottam néhányat a finomabbnál finomabb dolgokból, majd teljesen felfújtam a számat és csukva próbáltam kiengedni a sok levegőt rajta, jelezvén, hogy én bizony tele vagyok. A levegő kiadása néhány különleges hangot adott, de a család tagjai már valószínűleg megszokták, hogy így jelzem az állapotomat étkezésnél. Kissé figyelemfelkeltő tudom, de minden alkalommal próbálom minél halkabban csinálni. Ezt a szokást még nagyon kis koromban vettem magamra és kötelezően csinálom, nem tudom megállítani, valószínűleg mindig is így lesz. Még volt egy kevés idő, míg mindenkinek újra lesz hely a hasában anélkül, hogy budira kelljen menni, így egy beszélgetésbe kezdett a család. Én magam Shinichi bátyó felé fordultam, és egy kérdést tettem fel neki.
- Bátyó, mondd, történt azóta veled valami érdekes?
Közelebb hajoltam hozzá és ruhám már szinte az asztalt súrolta. A következő mondanivalómat halkabban és rejtélyesebb hangnemben mondtam, mintha valami titokról lenne szó.
- Harcoltál már élesben, egyedül? Talán öltél már hollowokat?
Igazán érdekelt, és ha bátyám igennel válaszolna, akkor megkérném őt, hogy mondja el milyen érzés volt harcolni, mi történt. Szinte mindenre kíváncsi voltam, ami az ilyen harcokkal kapcsolatban volt, hiszen, őszintén szólva igazán be voltam rezelve a küzdelmektől. Féltem még abba is belegondolni, hogy esetleg egy harc közben fogok elesni, féltem a sebektől... fontos volt nekem, hogy a bátyám adjon erőt.
A beszélgetések után, mikor már kezdett csöndbe borulni a szoba és a hangulat is kezdett lejjebb esni, elérkezett a torta ideje. Az ikrek izgatottan egymásra néztek, majd egy pacsit nyomtak le. A tortát hamarosan szét is osztották és mindenki sok jókedvvel fogott bele ebbe a kifejezetten finom étekbe. El sem lehet képzelni, hogy én mennyire imádom a tortákat, szinte jobban, mint a cukorkákat, főleg ha családi, az mindig finomabb. Az érzés, mi szerint tele voltam, egy pillanat vagy még annyi idő alatt se, eltűnt, méghozzá abban a minutumban, mikor a torta a tányéromra került. Szájam széléről szinte már csöpögött a nyál, mikor magamhoz vettem az evőeszközöket és a torta evésébe kezdtem.

______________

Adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Pént. Jún. 29, 2012 3:36 am

Meglepett Higen kérdése, elvégre szerintem nem éppen vacsoratéma a hollowok gyilkolása, legalábbis a kultúrált közösségekben nem, a 11.osztagból még azt is kinézném, hogy megeszik őket. Neutral Ettől függetlenül nem akartam leszidni őt azért, hogy érdeklődik a későbbi feladata iránt, valószínű ideges, talán egy kicsit fél is a rá váró harcoktól. Egy egyszerű hollow ritkán okozhat problémát egy képzett shinigaminak, de ha véletlenül elveszítené a lélekjelenlétét bevetés közben, abból baj is lehet. Ha valaki hallotta is a kérdést, nem foglalkozott vele, úgyhogy csendesen válaszolok rá.
-Igen, öltem már hollowot, de egy átlagos hollow nem igazán jelent kihívást. A legtöbben inkább megpróbálnak elmenekülni, mintsem leálljanak harcolni, de találkoztam olyannal is, aki megpróbált. Ha odafigyelsz, amikor bevetésen vagy, nem valószínű, hogy bajod lenne, ha pedig erősebb hollow lélekenergiát, vagy rendellenességet érzékelsz, azonnal értesíted a központot, és küldenek segítséget. A legtöbb shinigami azért szokott meghalni, mert nem kér erősítést a Goteitől, ha fejlett hollowval, esetleg arrancarral találkozik, ezért van nagyon magas halálozása a harcmániásoknak. Valószínű az a 11.osztagos tiszt is meghalt, akivel annak idején harcoltam. -A legkomolyabb harcomat egy másik shinigamival vívtam meg, vesztettem ellene, de ott sem voltam életveszélyben. Ha vigyázol, te sem fogsz bajba kerülni, öcsi. Időközben elkészült a desszert, a tortából az utolsók között vettem egy szeletet, és hallgattam a beszélgetést. Tenshiko éppen arról beszélt, hogyan mentette meg egy társa életét egy bevetésen, és hogy valószínű elő fogják ezért léptetni. Szegény még mindig rang nélküli tiszt a 3.osztagban, pedig ha kicsit komolyabban venné a munkáját sokra vihetné.
A desszert elfogyasztása közben apa megint számon kérte Sobato és Yubato akadémiai teljesítményét, ami természetesen megint elég siralmas volt, de nem lettek lehordva, hogy ne legyen feszültség. Sora-kun megpróbálta egy halk "elnézést" elmondásával magára hívni a figyelmet, de utána azonnal lesütötte a szemét, és evett tovább. Anya és Nikoja néni közben arról kezdtek el beszélgetni, hogy milyen kimonókat lenne érdemes venni, és pontosan hol.
A torta időközben elfogyott, semmi nem maradt a vacsorából. Apa megvárta, amíg Sora tányérjáról, aki úgy eszik, mint egy madár, szintén eltűnnek az utolsó falatok, majd Higenhez fordult. -Na fiam, megnézed, miket kaptál tőlünk ajándékba?-az asztalon a jelenlévők számával nagyjából megegyező, csomagolt tárgy állt, várva, hogy az új tulajdonosuk megcsodálja őket. Mindössze én nem csomagoltam be az ajándékomat, csak az utolsó percekben lettem készen vele.


/A következő posztban leírom, kitől mit kaptál, csak azt írd le, hogy kinek a nevével ellátott csomagokat nyitod ki. Addig meglepetés Smile/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hakusaya Higen
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 25
Registration date : 2012. May. 16.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7500/15000  (7500/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Kedd. Júl. 10, 2012 1:03 am

Miután végeztünk az étkezéssel eljött az ideje annak, hogy kinyissam az ajándékokat. Őszintén szólva mindvégig ez volt az a dolog, amire vártam, hiszen nincs olyan gyerek, ki nem örülne az ajándékoknak.
Először Sobato és Yubato ajándékához vettem az irányt, érdekelt, hogy mit adtak nekem. Miután láttam az ajándékot megköszöntem a kedvességet, majd a következő ajándék felé vettem az irányt, ami Soráé volt. Övét is kíváncsian nyitottam ki, majd megköszöntem az ajándékot. Mondhatjuk, hogy elkapott az ajándék láz. Igazán kíváncsivá tettek ezek a dolgok, miket a család adott nekem. Izgatott voltam egyszerre és kíváncsi, hogy mégis mit kapok tőlük. Ez egy különleges, mégis nagyon jó érzés volt és minden egyes ajándéknak örültem, mindegy mi volt az. A lényeg a szándékuk volt és az nemes. Szóval a következő Tensikoé volt, amit úgyszintén megköszöntem, mint minden egyes ajándékot. Ezután következett Nikojáé, amire szintén ment a köszönet. Nagyon örültem a fejemnek, ennyi ajándékot még sosem kaptam életemben. Nem tudtam, hogy mit fogok kezdeni ennyi dologgal. Gondolkoztam azon, hogy szépen kirakom őket a szobámban a polcokra, esetleg a hátizsákomba rakom magamhoz a felszereléseim közé. Tovább is mentem a többi ajándékhoz, mikből először Santoét nyitottam ki, mire ment a köszönet is. Már éreztem, hogy mosolyomat nem lehetne levakarni, akár egy zanpakutoval sem. Mintha mágnesek vonzották volna fel az arcomat, nem tudtam megállítani a folytonos mosolygást. Lehet, hogy idétlennek tűntem, de ennyire még sosem voltam boldog. A következő ajándék anyué volt, mit szintén megköszöntem. Azután következett apu ajándéka. Kíváncsi voltam, hogy apu mit ad nekem, máig nem ismertem annyira, hogy akár sejtésem is legyen róla. Miután megláttam az ajándékot, szintén köszönetet mondtam. Végül, a legjobbat a végére hagyva pillantottam meg Shinichi bátyó ajándékát. Igazán örültem neki és szintén egy köszönettel díjaztam. Igazán sok ajándékot kaptam, nem győztem mit csinálni velük, úgysem férne el mind a kezembe. A hátizsákomban meg persze szokásosan kevés hely volt, így csak néztem az ajándékokat és örültem nekik. Visszafordultam a családhoz, majd karjaimat széttárva egy nagy, családias ölelést akartam megkezdeni. Persze közben egy pillanatra sem múlt el a mosoly az arcomról. Igazán nem tudtam mit kezdeni magammal és jó ötletnek is tűnt ez a csoportos ölelés, azért kezdeményeztem. Reméltem, hogy szavak nélkül is megérti a család, hogy mit szeretnék ezzel a kartárással.

______________

Adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Vas. Júl. 22, 2012 11:59 am

Az ikrek ajándéka rendkívül meglepő lehetett Higen számára, amikor kinyitotta a sárga dobozt, egy nagy, masnival átkötött barna varangyos béka ugrott elő belőle, egyenesen Higen fejére, majd elfoglalta helyét az asztalon. A két ördögfattya nevető görcsöt kapott a fiatalabb rokon reakciójától, még a Shantotól kapott tarkón csapás sem vette el a jókedvüket. Mivel ők is a család része, ezért mégsem zavartuk ki őket, az ajándékozás többi részét a háttérből figyelhették.
Sora ajándéka már jóval hasznosabb volt ennél, és mivel nem volt becsomagolva, azonnal látni lehetett, hogy ez nem ugratás. Surprised Az ajándék egy Seireiteit ábrázoló rajz volt, a perspektíva alapján Kelet-Rukongaiban készíthette, és a naplementét ábrázolta, de a kidolgozottsága alapján nem egy nap alatt készítette el. –Sajnálom, nekem… nem jutott más az eszembe, hogy… mit is adhatnék- Sora szokása szerint lesütötte a szemeit a mondandója végén.
Tenshiko ajándékában két tárgyat találhattál, az egyik egy egyszerű, fekete legyező volt, a másik pedig egy súlyra érezhetően tele levő, egy literes fa palack. – A vizet közvetlenül egy hurrikán még le nem hullott esőjéből szereztem egy bevetésen- a víz jóval tisztább annál, amit az öcsém megszokhatott, az íze is teljesen másként hatott számára, ha megkóstolta.
Nikoja ajándéka kevésbé volt különleges, mint gyermekeié, legalábbis ő nem saját készítésű ajándékkal állt elő, egy sárga kimonót ajándékozott, rajta vörös, fekete mintákkal, melyek első ránézésre fák voltak. Neki nem volt ideje ajándék készítésére, ellentétben a Hakusaya család fiatalabb generációival.
Shanto ajándéka egy zöld tokkal ellátott katana volt, melyet büszkén nyújtott át neked. Kicsit hosszabb volt a zanpakutodnál, és annak ellenére, hogy nem lakott benne a lelked egy része, majdnem olyan jól érezted, mint a saját kardodat. – Tudom, hogy nem túl jó vívó, Higen úrfi, de remélem, azért tetszik a kard. Ez itt az egyik legjobb munka, amit eddigi életem során kiadtam a kezeim közül, és szerénytelenség nélkül mondhatom, ez nem kis szó.
Anyu ajándéka tűnt a legnagyobbnak ránézésre is, legalább két méter hosszú, egy négyzetméter átmérőjű, becsomagolt doboz volt, de mivel több lyuk volt rajta, már sejtettem, hogy valamilyen állatkát vett Higennek. Amikor az öcsém kinyitotta a dobozt, egy összegömbölyödve alvó, fehér perzsa macskát találhatott benne. – Remélem, örülsz neki, kicsim. Nagy felelősség egy kisállatról gondoskodni, de bizonyítottad, hogy nem vagy már gyerek, úgyhogy rád merem bízni. Bánj vele jól!- a macska kinyitotta nagy, kék szemeit, és egy nyávogással köszöntötte újdonsült gazdáját. Yubato elkezdett valamit mondani arról, hogy ők is háziállatot adtak, de Shanto újfent belé fojtotta a szót.
Apu ajándéka nem volt túl nagy, de amikor az öcsém megpróbálta felemelni, szinte megmozdítani sem bírta, amikor pedig kinyitotta, legalább egy mázsányi súlyzót, ugrókötelet és egy kényelmesnek mondható edzőruhát talált benne, olyasmit, amit én is hordok edzésnél. – Lassan ideje nekiállni, és használni őket, Higen fiam, ha nem akarsz puhány maradni felnőtt korodra- apa sikeresen kivívta anya rosszalló pillantását, de ő nem törődve vele odasétált az öcsémhez, és vállon veregette. - Nem szabad elhanyagolni a hagyományos módjait a harcnak, Shinichi bátyád is igyekszik pótolni a kidou-beli hiányosságait, neked sem szabad azt hinned, hogy elég néhány hókuszpókuszt ismerned, és már nem eshet bajod. A legmegbízhatóbb barátod mindig a két karod lesz.
Higen végül elért az én ajándékomhoz, a fémből kovácsolt sárkányszoborhoz, ami a saját véleményem szerint nem éppen a legjobb, főleg nem a leghasznosabb ajándék, de azért rámosolyogtam Higenre, amikor fogadtam a köszönetét.
– Remélem, tetszik, Nii-chan!- a nagy ölelésbe félig-meddig szálltak csak be, anya, apa, Sora, Nikoja-néni, a többiek, köztük én is megoldottuk egy hajborzolással a nagy ölelkezést. Ez a testi kontaktus nekem már túlzottan közeli lett volna. Neutral
- Menjünk ki az udvarra, fiam, látni szeretném a zanpakutodat- mondta apa, hűen követve annak a napnak a történéseit, amikor én álltam Higen helyén a legújabb shinigamiként.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Samanuske
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 108
Age : 105
Tartózkodási hely : Kuchiki tanya, vagy az osztagnál, esetleg kocsma.
Registration date : 2012. Aug. 23.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag, 20. tisztje - Állatorvoslási Osztály vezetője. _@_/"
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Szer. Dec. 19, 2012 11:27 pm

Beszerző körút.

- Kiskarácsony, nagykarácsony, a ruhámat az ivás után lerókázom. Ám az nem baj, mert van nálam sajt. Na, ennek se volt sok értelme.- leteszi a ceruzát, összehajtja a papírt, és kidobja. Az írás nem Samanuskénak találták ki, főleg, mert elég macskakaparás az, amit írásnak nevez. Lehet ezért is engedték át az Akadémián, ne kelljen tovább olvasni a dolgozatait, és minél előbb megszabadulni Tőle. Ennek csak örülhetett Samanuske, nem volt több évismétlés, vizsgák, csak azt sajnálhatja, ha most menne vissza leskelődni, akkor nagyon érdekesen néznének Rá. Ám, ha vissza nem is megy, valahova el kell mennie. Nem kis munkába került, mire kiderítette, hogy merre is van a kovácsolos család. Annak ellenére, hogy nem szeret kardoskodni, most mégis rendelni akar egyet. Bár nem saját használatra, hanem karácsonyra, egy kedves ismerősnek ajándékba. Ha már 11. osztagos, biztos örülni fog egy kardnak. Csak sajnos Samanuske nem tudja, hogy milyen az ízlése Chiyonak, bár harcmánia, lehet egy nagy kell, aprít, vág, szeletel, pecsétel, meg valami különlegesség is legyen benne. Olyan ajándék, amire szívesen néznek, vagy használják, és nem arra, hogy Samanuske fején verjék szét, és akkor lehetőleg csinosnak is kell lennie, ha már egy nőnek szeretné adni. De ezt már rábízza az alkotóra.
- Ideje indulni. Ikichi!- a kis maki pedig hamar a helyére mászik, fel Samanuske vállára, és már indulnak is. Zsebben elég pénz, bár az árat nem tudja, ezért elrakott olyan 5.000-et, az csak elég lesz a költségekre, az anyagra, és minden másra.
Útközben párszor meg kellett kérdeznie, merre is van az arra? Túl rossz a tájékozódása, ha valahol nem volt kétszer, akkor oda csak nehezen talál vissza. Ez kifejezetten akkor rossz, amikor részegen kell haza találnia, akkor elég gyakran ébred máshol. Többnyire az utcán, padokon, kukában, vagy éppen egy kutyaólban. De nem ma! Ma józan, és az utat is tudja.
Meg is érkezik a birtokra, kopogtat, de semmi, még egyszer kopog, megint semmi. Megvonja a vállát, és benyit, elsőnek csak a fejét dugja be, és körbekémlel, majd Ikichi is bedugja a fejét, de semmi. Innen már majdnem simán mehetne tovább, csak valakit találnia kell, aki segíteni tud, hogy merre találja meg a kovácsot. Kérdezget azoktól, akikkel találkozik, kapott is útbaigazítást, és a fejét se szedték le, amiért csak úgy bejött, ez jó jel, ahogy az is, hogy rendben odaért a megfelelő házhoz. Kopog, Ikichi is kopog, majd okulva a bejáratnál történtekből, benyit.
- Jó napot, van itt valaki?- bár talán, ha körbenézett volna, akkor nem lenne szükség erre a kérdésre. Ám már mindegy, talán ezzel nem égeti le annyira magát, ha meg igen, csak kitudja vágni magát ebből a helyzetből. A végén még rossz minőséget kap, mert csak így benyitott, és tiszteletlen volt. Oda lenne a karácsonyi meglepetés, pedig a karácsony fontos ünnep, ajándékozás, meg a szeretet, és ilyen jó dolgok összese. Bár Samanuske nem vár el viszonzást, adni szeret, és nem kapni. Bár egy üveg sakét nem utasítana éppenséggel vissza, de ezt nem mondja majd meg, úgy a jó, ha nem számít rá, és mégis kapni fog valamit, igaz, ölelésnek is pont annyira tudna örülni, mint minden másnak, vagy a boldog mosoly látványa, amit okoz az ajándékával.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hakusaya Tenshiko
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 9
Registration date : 2012. Dec. 09.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt; Yonsekushon - Elosztó Szekció vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Kedd. Jan. 01, 2013 5:18 am

Újra otthon – Egy váratlan és gyászos hír


A küldetésünknek végre vége. Két hónap, távol a családtól és minden nap hollowok tucatjaival néztünk szembe. Nem volt egy könnyű feladat azt meg kell hagyni. Viszont mind tudtuk, hogy ha vége a feladatnak mind visszatérhetünk, és újra láthatjuk a szeretteinket, a barátainkat. Tenshiko-samával is így van. Így hát amint leadtuk a jelentést a hadnagynál egyből el is indulunk haza a Hakusaya birtokra.
- Tenshiko-sama, már biztos alig várja, hogy újra láthassa a családtagjait? És mond, csak szeretnéd, hogy előkészítsem a fürdőt? Vagy még vársz vele? Bár mit ne mondjak ez a két hónap… – szagolom meg a ruházatom. Bár a küldetés alatt volt elég vizünk a mosdáshoz is, de azért kellemesebb lenne egy fürdőben megtenni azt. A küldetés alatt amúgy sem volt valami meleg a víz nem úgy, mint itthon.
- Igen, már várom, végül is már tényleg elég régen találkoztam velük. Ráadásul elköszönni sem tudtam rendesen olyan hirtelen jött a küldetés. – hallgatom, úrnőm szavait amint közeledünk az épület felé. Már a kapunál járunk, mikor villámléptekre váltom lassú sétámat és a főépület ajtaja előtt állok meg, majd, mikor Ttenshiko-sama már csak négy-öt lépésre van, kinyitom az ajtót és meghajolok.
- Okaerinasai, Tenshiko-sama! – üdvözlöm a lányt mosolyogva mire ő is elmosolyodik.
- Tadaima, Sion. – miközben felegyenesedem Tenshiko-sama beljebb lép az épületbe ahol már a szülei és Hakusaya Shinichi is várja. Ez meglepő és nem csak számomra, jó igaz hogy ő is családtag és hogy mondhatni jó a viszonyuk, de hogy itt köszöntse Tenshiko-samát az egy nem várt fordulat számomra.
- Tadaima, Oto-san, Oka-san! – hajol meg enyhén és méltóság teljesen a lány, mint egy igazi hercegnő. Ki hinné róla, hogy ˝hercegnő˝ létére kovácsmunkát is végez. Én persze nem segíthetek be neki hisz az apja szigorúan megtiltotta, de sokszor vittem neki ebédet és tízórait így olyankor láthattam, milyen kemény munkát is végez. Persze olyan sokat azért nem láthattam a folyamatból hisz az, mint oly sokat hallottam szuper titkos, ˝top secret˝ dolog, de azért pár gyönyörűen kivitelezett kalapácsütést megleshettem Very Happy
Oh, de még mielőtt bárki is azt hinné, hogy én egy neveletlen leányzó lennék, megemlíteném, hogy a hercegnővel egy időben én is meghajolok köszöntésképp a jelenlévők előtt. Miután felegyenesedünk Tenshiko-sama folytatja is a beszédet.
- A küldetésünknek vége, ha nem bánnátok, lepihennénk, de előtte vennénk egy fürdőt. – feleli a leány, majd indulna is (én meg persze szorosan követném) ám ekkor az apja megköszörüli a torkát ezzel jelezve, hogy még ne menjen sehová, mivel mondandója van. Tenshiko apjára tekint, de tekintete hamar átszökell anyjára, akinek tekintete szomorúságot tükrözött, majd visszanézett apjára, aki ugyan próbálta elrejteni, de az ő tekintete is hasonló volt az anyjáéhoz.
- Tenshiko, valamit el kell mondanunk… – már sejthető hogy itt valami nagydologról lesz szó így komoly tekintettel várja apja mondandóját.
- …Sora, sajnos… – az anya hirtelen sírva fakad így az apa abba hagyja egy kis időre a mondatot, hogy megnyugtassa feleségét, majd visszafordul a lány felé, akinek már inkább kétségbeesett az arckifejezése, mint sem komoly.
- M-mi történt Sorával? – halva Tenshiko-sama zaklatott hangvételű kérdését közelebb lépek hozzá és a vállaira teszem a kezeimet, valahogy sejtem mit akar mondani az apa, ahogy azt szerintem Tenshiko is.
- Sora… meghalt… – bukkan fel egy könycsepp az apa szemében is, majd újra nyugtatni kezdi feleségét és közben arra vár, hogy lánya, hogy fogadja a hírt.
- Nem… nem az… az nem… – Tenshiko-sam térdei megrogynak a hír hallatán és a padlóra mereszti tekintetét.
- Tenshiko… – térdelek le mellé, hogy megnyugtassam, de ekkor a lány hirtelen feláll és eleinte gyors léptekkel indul el a szobája felé azonban ez később futásba megy át. Persze magam se tétlenkedek hisz pont most nem szabad egyedül hagynom így csak gyorsan meghajolok a szülők előtt, majd a lány után eredek.
Tenshiko-samára végül Sora szobájának ajtaja előtt találok rá. Könnyek tömkelege záporozik a szemeiből, miként ott térdel a zárt ajtó előtt.
- Tenshiko… – lépek közelebb hozzá majd letérdelek mellé és egy öleléssel vígasztalom. - Tenshiko... mond nem lenne kedved feljönni a tetőre? Ma olyan szép felhők repkednek az égen... bocsáss meg tudom ez most...
- Nem... ez jó ötlet... menjünk... - szorítja meg bal kezem, mikközben könnyes szemeivel rámpillant.
- Rendben, akkor menjünk. Shunpoval megyünk úgyhogy nehogy lemaradj... - mosolygok rá miközben felállunk, majd a magam shunpo sebességével meg sem állunk a tetőig. Felérve aztán letérdelek, majd Tenshiko fejét a térdeimre fektetem miután ő ís lefekszik.


______________

Adatlap
Pontozás:
 


A hozzászólást Hakusaya Tenshiko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 23, 2013 4:29 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Szer. Feb. 06, 2013 10:47 am

Fájdalmas hazatérés

Vettem egy mély levegőt, a torkomat megint az a szorítás fogta el, amit akkor éreztem, amikor Sora szülei elé álltam. Ezúttal meg kell ismételni ugyanezt nemsokára, Tenshiko hazatért a küldetéséről, én pedig úgy éreztem, ott kell lennem, amikor a lány értesül az öccse haláláról. Ez talán még rosszabb lesz, én csak a részleteket ismertettem minél kegyesebben velük, ők már értesültek a szörnyű hírről, de Tenshiko még biztosan nem hallott róla, elvégre, az Emberek világában küldetést végzők nem kapnak meg ilyen híreket. Befolyásolhatná a sikerüket, még ha csak lidércek elpusztítása is az.
Vettem egy nagy levegőt, és felkeltem az ágyról. Megigazítottam a kékszínű hétköznapi ruházatot magamon, amihez egy fehér öv tartozott, kezembe vettem Sora régi zanpakutoját, és elindultam Shanto-san és Nikoja-san háza felé, ami alig tíz méterre volt az enyémtől. Talán mégis némi vigaszt fog nyújtani neki, hogy Sora egy része túlélte.
Viszonylag gyorsan rájövök, hogy elkéstem, Tenshiko és a barátja már visszatértek, és bár nem vagyok túl jó a reiatsu érzékelésben még mindig, olyan, mintha fájdalmat árasztana, mintha már tudná. Rövid időn belül ki is szúrom a két lányt a tetőn, Tenshiko mintha sírna, úgyhogy egészen biztos, elkéstem. Ettől függetlenül úgy döntök, muszáj beszélnem a lánnyal nekem is.
A tetőre shunpozok, nagyjából öt méterre tőlük állok meg, hogy ne ijedjenek meg. Tenshiko különösen utálja a férfiak jelenlétét a közelükben, és bár én kivétel lehetek, mint családtag, mégsem akarok túl közel menni hozzá. Remélhetőleg egyszer leküzdi ezt a fóbiáját is, különben nehéz lesz neki párt találnia magának. Sora halála még egy lelki sérülés, de erre talán tudok orvosságot adni, hogy ha nem is gyógyul meg teljesen soha, legalább a fájdalmát enyhíteni tudjam. Tény, én sem leszek már soha ugyanaz, mint előtte voltam, ezt tőle sem várhatom el.
- Sion, magunkra tudnál hagyni egy kicsit? Beszélni szeretnék Tenshikoval- jól lehet, a lány az unokatestvérem legközelebbi barátja, és bizonyára erős támaszt fog nyújtani neki az elkövetkező nehéz időkben, most négyszemközt akarok szót váltani vele, nem csak, mert mások elöl titkolandó dolgokat akarok megbeszélni vele, hanem mert kényelmetlen lenne egy harmadik fél, még ha csendben is marad. Persze, ha Tenshiko ragaszkodik a lány közelségéhez, nem küldöm el. Ha nincs Naomi-san, én elutasítom mindenki segítségét, fontos dolog, hogy Tenshiko ilyen gyorsan elfogadja. Akár így, akár úgy, helyet foglalok a lány mellett, nagyjából egy méterre. Messze, Soul Society távolabbi utcáiba fúródik a tekintetem, ahogy megszólalok.
- Ott voltam Sora mellett aznap. Egy arrancar támadta meg az Akadémistákat, én pedig gyenge voltam, nem tudtam megvédeni őket, elpusztította a zanpakutomat, az én életem is csak a hadnagyom mentette meg- akármennyire próbálom kizárni, újra látom, hallom, érzem a rinocérosz-szerű arrancart. Látom a legyilkolt akadémisták szörnyű, megcsonkított holttesteit, hallom a zanpakutom sikolyát. A fájdalmat, amit a tenyeremen megsebző, maradandó égési sérülés váltott ki, amivel a zanpakutom rávett, hogy eltaszítsam őt, és így megmeneküljek, nem csak emlékként élem át, egy másodpercre újra megérzem, az ujjaim ökölbe rándulnak. Ez a fantomfájdalom talán örökké megmarad. És látom a fiú tekintetét, ahogy kihuny a fény belőle. - Szeretném, ha tudnád, az öcséd nem szenvedett, fel sem fogta, mi történt- a rinocérosz szarva azonnal megsemmisítette Sora szívét, talán egy másodpercig sem kellett átélnie a testét átszakító támadás fájdalmát.
Néhány másodpercig csak ültem szótlanul a lány mellett, és vártam, mit válaszolt. Vártam, hogy megüssön, ha akar, üvöltsön velem, hogy minden az én hibám volt, lelkiekben felkészültem rá. A harag megszabadítja a fájdalmától, elvezeti a fölös energiákat, úgyhogy egyetlen mozdulattal vagy szóval sem védekeztem, bármit is tett. Ha így tett, megvártam, hogy befejezze, mielőtt folytattam.
- Sora nem halt meg teljesen. Rám hagyta a zanpakutoját, már sikerült kapcsolatba lépnem vele. A teste megsemmisült, de a tudata teljesen ép maradt- bár az, hogy egybeolvadt a zanpakutojával, bizonyára megváltoztatta, Sora még mindig ugyanaz volt, mint régen, ha nem is teljesen a saját alakjában mutatkozott előttem.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Szomb. Márc. 23, 2013 9:34 am

Karácsonyi ajándék

Párszor megforgattam a kész kardot, ami ugyan nem volt túl szép, de az egyensúlya hibátlan volt, tökéletes arra, hogy a Kamioka ház egyik testőre viselje. A vágópróbát kihagytam, az éllel nem szokott probléma lenni, a karom pedig eléggé elfáradt a munkában, csak becsúsztattam a fegyvert a tokjába, és letettem a többire.
Úgy döntöttem, lepihenek, mivel éjjeli műszakban leszek, úgyhogy elköszöntem apától és Higentől, és visszamentem a lakrészembe. Kezdek gyógyulni az emlékekből, már nem jut eszembe minden egyes kard elkészítésekor, hogy Sora segédkezett nekem benne, amikor Higen éppen szolgálatban volt.
Elég komoly izomlázam volt a munka után, és legszívesebben azonnal ledőltem volna aludni, annyira elfáradtam, de azért megerőltettem magam, leküzdöttem magamról a koszos ruhákat, és beálltam a zuhanyzó alá. A víz érintése annyira kellemesen hatott, hogy csak nehezen vettem rá magam arra, hogy végül kimásszak alóla, de így is legalább kétszer annyi időt töltöttem a zuhanyzással, mint amennyit terveztem.
Miközben megtörölközöm, elgondolkozom rajta, hogy mennyivel könnyebb lenne Sorával kommunikálni, ha elmehetnék a tengerhez, de sajnos most nem mehetek be a vízbe, percek alatt halálra fagynék, ráadásul időm sincs rá, még arra sem volt, hogy a közös fürdőt használjam.
Pár percre rá, hogy felvettem az egyenruhám, és ledőlök az ágyba, valaki kopogtat, és visszahoz a félálomból. Éppen csak felkelek, hogy ajtót nyissak, amikor az ajtó kinyílik, ami eléggé meglep. Anya, apa és Higen is megvárják, hogy engedélyt adjak a belépésre, ha most megsértik a magánszférámat, biztos valami sürgős mondanivalójuk van.
Összehúzom a szemem, ahogy a belépőre pillantok, akit még soha nem láttam, és teszek egy lépést az ágyam felé, melynek végében egy tartón a zanpakutom helyezkedik el. Nem feltételezek ártó szándékot, de ez a minimum reakció, ha már bejött a szobámba, hogy felkészülök a védekezésre, csak ezután jut eszembe, hogy a nyitott kimonómat megigazítsam, és összekössem az övemmel.
– Segíthetek valamiben?- nem teszem szóvá, hogy gyakorlatilag rám törte az ajtót, és nem mutatkozott be, a legtöbb Rukongaiból jött shinigami nem ismeri az alapvető viselkedési formákat. Persze, az ő érdekében remélem, hogy nem az én beosztottam, akkor kénytelen lesz megtanulni pár szabályt, például nem megyünk be valahová, amíg nem kapjuk meg rá az engedélyt, különösen nem, ha az valakinek az otthona.


/Bocsi, elfelejtettem ezt a játékot!/

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hakusaya Tenshiko
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 9
Registration date : 2012. Dec. 09.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt; Yonsekushon - Elosztó Szekció vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   Kedd. Márc. 26, 2013 5:51 am

Újra otthon – Egy váratlan és gyászos hír



Mattaku, ez a nap pedig olyan jól indult erre most… Persze nem hibáztatok én senkit vagy ilyesmi, hisz Sora nem tehet róla, hogy a halál őt választotta következő követőjének. Miközben ott fekszik, a lány az ölemben szemei sarkából könnycseppek távoznak. Jobb alkarját a homlokára fekteti nem messze a szemeitől és úgy tekint fel az égre. Tudtam, hogy ez jó ötlet lesz. Legyen bármi baja, ha a felhőket kémleli azok hamar tova fognak szállni és nem kínozzák hetekig, mint másokat. Bár nem tudom, hogy ez most is teljességgel be fog válni, de azért bízzunk benne. Mármint eddig még bevált… na persze nem azt akarom, hogy temesse el az érzéseit, mert az még problémát okozhat a későbbiekben, egyszerűen csak oly régen láttam már ilyen állapotban, és ahogy akkor most is meg fádul a szívem. Legszívesebben most rögtön elmennék és megkeresném a tettest, hogy aztán jól ellássam a baját, pont, mint ahogy az akkor is tettem azzal a perverz rohadékkal… Áh, miket is beszélek, hisz végül én kerültem a földre és Tenshiko-sama volt az, aki megmentett.
Szerencsénkre a felhők ma kiváltképp bolyhosak és szépek, már ha mondhatni rájuk ilyet. Tenshiko kezd lenyugodni, bár szemeiből még mindig le-legördül egy könnycsepp, de már biztos, hogy némiképp lenyugodott és remélem, így is marad… Ám, a felénk közelítő lélekenergia sajnos ad egy olyan sejtést, hogy nem, így lesz.
- Shinichi-san… – biccentek a fejemmel a megérkező férfiú felé. - Tenshiko-sama… – szólok, fordulok vissza az ölemben pihenő lány felé mikor a fiú a távozásra kér fel.
- Semmi baj… – jegyzi meg röviden, majd felül, lá lábait felhúzza, majd karjaival átkulcsolja őket.
- Rendben, de nem megyek messzire, csak szólj, ha szükséged van rám. – felelem, majd shunpom által odébb állok, ám nem túl messze. Pontosabban a háztető alatt állok meg a hosszú teraszon, helyet foglalva, míg kardom az ölembe fektetem, így nem nyújt kényelmetlenséget ülés közben. Nem vagyok túlságosan távol így még a beszélgetésüket is tisztán hallom, így nem is hiszek a fülemnek, mikor a shinigami belekezd mondandójába.
- Egy arrancar? – teszi fel a kérdést halkan, szinte nuku érzelemmel, mintha nem is igazán figyelne, miközben arcát a térdeibe temeti. A Tenshiko szinte, sőt nem is, ő egyáltalán nem önmaga. Ez elszomorító, hisz olyan erős jellemnek ismertem meg. Sad Ám nincs idő szomorkodni, fentebb ugyan is mocorgást hallok és a hangerő is kezd emelkedni.
- Sora… él? NE NEVETTES! Mégis, hogy élhetne! - úgy tűnik mesterem meg sem hallotta a fiú utolsó mondandóját, ami pedig még aggasztóbb, hogy hirtelen mintha a szél elkezdett volna feltámadni. Gyorsan fel is pattanok a helyemről és az udvarra futok, ahonnan rálátok a tetőn tartózkodókra.
- Tenshiko… – pillantom meg a lányt kezében a kiengedett lélekölője ével. - Shimatta… – jegyzem meg majd oda shunpozom egyenest a lány mögé. Két kezemmel megragadom a csuklóit, majd lent tartom őket.
- Tenshiko, nyugodj meg. Kérlek, hívd vissza Fujin-samát… – szerencsére a lány engedelmeskedik így a legyezők hamar eltűnnek, a kard pedig a lány jobb kezében jelenik meg, amit rögtön el is veszek tőle.
- Sajnálom, de kérem legyen tapintatosabb Shinichi-san.


______________

Adatlap
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Hakusaya birtok   

Vissza az elejére Go down
 

Hakusaya birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Nemesi és családi birtokok-