HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Edzőterem   Szer. Május 02, 2012 8:04 am

Mint minden osztagban, itt is elmaradhatatlan helység az alábbi kis edzőterem, mely lehetőséget nyújt a kutató tisztek számára is képességük fejlesztésére. Különböző technikával van felszerelve, mint például a félresikerült kidouk esetében robbanás ellenes falakkal védekeznek, illetve a sokrétegű gépezetekben merül ki ennek tartalma, mely egyes képesség fejlesztéséhez találtak fel a 12. osztag egyes kutatói. A helyszín a laboroktól egy félreeső helyen van, körbe pusztaság övezi, mely lehetőséget nyújt a szabadtéri edzésre is. A szabadtéri gyakorlóterek számozva vannak (összesen tíz darab van), melynek megnyitásához kapitányi vagy hadnagyi engedély szükséges, így előzetes egyeztetések alapján az osztag tisztjei számára is alkalmazhatóvá válik.

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Szer. Május 02, 2012 8:11 am

Globális shunpo edzés

Hónapok óta készültem erre az alkalomra, mióta az Akadémia felkért egy projekt elkészítéséhez. Sajnos még nem tökéletes, viszont a végső tesztet muszáj élesben is kipróbálnom, megfelelő vállalkozó szellemű alanyokkal méghozzá. Ez a statisztikám elkészítéséhez sajnos elengedhetetlen. Így folyamodtam egy globális shunpo edzés kitűzésére, melyre más osztagok tagjait is meginvitáltam. Mindent megtettem azért, hogy biztosan elérjen Pokollepkéim üzenete a másik osztagok vezetőségéhez, melyben megkértem őket arra, hogy legyenek szívesek értesíteni tisztjeiket erről az alkalomról. Bízok abban, hogy ha nem is sokan, de azért egy pár illető bátorkodik eljönni rá a kutatás érdekében.
Verőfényes délután fogadott a megadott időpont elérkezése előtti fél órában, biztonság kedvéért még egyszer leellenőriztem a rendszert, nehogy valami hiba csússzon be, mely balesetekhez vezetne. Persze komolyabb sérülések elkerülése végett kértem ki Yasuji taichoutól pár tisztet, kik velősen értik a dolgukat és nem csak teng – lengenek a 4. osztagban.
Amint végeztem az ellenőrzésekkel türelmesen vártam a szabadtéren megnyitott gyakorlóterepen az érdeklődőket. A kiadott időpont után 15 perccel kezdtem csak bele az edzésbe, ennyi idő alatt csak – csak mindenki ideért. Ha nem, akkor egy ejnye – bejnye kíséretében még talán bevezetem a későket is a fontosabb dolgokba, melyből lemaradnak. De bízok abban, hogy ilyesmi nem történik meg, nem szívesen tolerálom az ilyesmit. Neutral
- Khm… üdvözlök minden vállalkozó szelleműt! ^ v ^ – torok köszörűéve hívom fel magamra a figyelmet, hogy emelt hangú beszédembe belekezdve már minden társalgó illető rám koncentráljon. - Nos, mint láthatják ez nem éppen egy szokványos edzés lesz. Önök részesei lehetnek a Lélektovábbképző Akadémia számára készített végzősöknek szóló vizsgaprojekt tökéletesítésében. Mely, ha hatékony, valószínűleg eme módon lesznek kiképezve a továbbiakban az Akadémiára jelentkező újoncok is. Fontos, komoly és nehéz feladat vár mindnyájukra, ami megköveteli a legnagyobb kitartást és odafigyelést önöktől. – utolsó szavaim egyikét komolyabban kiemelem, miközben szigorú pillantást vetek a trécselő Isami-sanra. Elhiszem, hogy jól érzi magát, de ez nem jelentheti azt, hogy meggátolhat az oktatásban! >.> Röpke fenyítésem után folytatom az edzésről szóló dolgok ecsetelését. - Az edzés öt szintből áll, melyek egyértelműen egyre nehezednek és nehezednek. Így aki úgy érzi, hogy nem lenne képes tovább menni, az lőjön egy hadout a levegőbe vagy emelje magasra a kezét. Semmi esetre se kockáztasson, mert balesetveszélyes is lehet! A komolyabb sebesülések elkerülésének érdekében hívtam meg a 4. osztagos barátainkat. – itt a Yasuji taichou által küldött tisztekre mutatok, hogy lássák a résztvevők, kikhez fordulhatnak majd esetleges panaszaikkal. - Ők hivatásukhoz híven résen lesznek. De ez nem változtat azon, hogy óvatosnak kell lenniük! Gondoljanak társaikra. Ők nem azért jöttek ide, hogy egy gondolatlan illető miatt a 4. osztag barakkjában töltsék a nyarat. – fel – alá sétálgattam a tisztek előtt, miközben komoly hangnemben felhívtam őket a fontosabb dolgokra figyelmüket, mielőtt bevezetném őket az edzés lényegi részébe. Sajnos ez az egyeseknek unalmasnak hangzó szöveg elengedhetetlen volt a kezdő strófa előtt. Így amint mindenki arcán láttam, hogy tisztán érti a mondandómat, csak ezután vágtam bele a második fázisról szóló dolgok átadásába.
- Kérem, álljanak hátrább. – terelem odébb a résztvevőket, s amint mindenkit a biztonságos zónában tudtam, csak ezt követően halászok elő piszkosfehér köpenyem egyik zsebéből egy távirányítóhoz hasonlatos, koponya formájú szerkezetet és nyomok meg rajta egy gombot, melynek hatására kisebb földmozgás kíséretében kiemelkedik a talajból a „projekt”.
Egy hatalmas pályát láthatnak a vállalkozó szellemű résztvevők kibontakozni maguk előtt, melybe egy hosszú, tágas földes út vezet a vízhez, ahonnan sziklákat láthatnak a távolról kimagasodni. Utána egy újabb földrész terül el az ezt követő vizes szakasz előtt, ami ugyan kisebb részt foglal magába, nem úgy, mint ami az elején van, mégis megvan a maga távolsága. Az utolsó vizes rész után egy hatalmas falat láthatnak kimagaslani – főleg, akinek jó a szeme –, melyet lehetetlen megkerülni, azonban biztosra vehetik, hogy az a pálya vége.
- Az edzés során csakis kizárólag shunpót lehet alkalmazni, mást csak is akkor, ha mindenképp szükséges. Mint például az imént említett mágia is, csak vészhelyzet esetén használható. A csalás nem elfogadható, aki ilyesmihez folyamodik nyomós indok nélkül, azt kizárom az edzésből! Ráadásul ilyesmivel próbálkozni egytől – egyig fölösleges, ugyanis ez az egész pálya fel van szerelve kamerákkal, így nincs titok előttem. ^ v ^ Akinek van shunpójukat segítő eszköze, azok legyenek szívesek eltávolítani magukról és az edzés erejéig ide helyezni. – mutatok egy plédre, amire külön – külön kitehetik a felszerelést, azok kik rendelkeznek ilyesmivel. Az anyagon találhatnak cetliket és tollat, mellyel megjelölhetik a saját eszközét, nehogy kavarodás legyen a végén, hogy melyik pontosan kié is volt. Mivel ilyen óvodás civakodásra egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Neutral
- Álljatok sorba. Mindenki egyszerre indul meg, a vizes szakasznál viszont csakis hármasával mehettek tovább, így kisebb lesz a baleset veszély. Kéz és lábtörést! ^ v ^ - adok szabad utat a tiszteknek, hogy elmehessenek a pálya bejáratához és mindnyájan elindulhassanak. - Kicsit nosztalgikus lehet neked az első feladat, Yoriko-chan. ^ v ^ – érintem meg unokahúgom vállát, mielőtt elindulna a többiek után, s emelem fel bal mutatóujjamat ajkaim elé, ezzel jelezve, hogy örülnék, hogyha nem nagyon fecsegne az első megméretetésről a többieknek, mely némi turpisságot fog magába foglalni.
Amikor elindultak a földes úton azt gondolhatnák, hogy csupán át kell gyalogolniuk ezt az egész távot, azonban ki ilyesmit feltételez, az téved. Ugyanis többről lesz itt szó, mint egy egyszerű, kikapcsolódó kis sétáról.
- Hölgyeim és uraim. Az első feladat címe: fuss, ahogy bírsz! ^ v ^ - hallhatják hangomat visszhangozni a pályán, bár valómat nem látják. A térségen kívül szóltam a pályán belül felszerelt hangszórókon keresztül az azokkal összekötet mikrofon segítségével, miközben a kis távirányítóba szerelt képernyőn szemmel tartom a társaságot, s készítem mellé a statisztikát. Szavaim elhangzását követően ismét földmozgásnak lehetnek részesei, s hátulról, a földfal kinyílásából egy óriási sziklát láthatnak meg a földes úton tartózkodok, mely egyenest feléjük gurul. Hogyha senki sem szeretne a szikla áldozatává válni, akkor minél előbb rohanásba kezd. Akiket mégis utolér a vész, s átmegy rajtuk, az semmi fájdalmat nem érezhetnek, egyszerűen átgördül rajtuk a méretes kődarab. Az ilyen eset bekövetkeztekor jelenik meg szembe, a távolban magasló falnál egy hatalmas kivetítő, melyen a résztvevők nevei egymás alá felsorolva leleddzenek egy táblázatba foglalva, mely az öt szinthez mérten van szétosztva. A sikeres végrehajtók nevénél egy zöld színű pipa jelenik meg, míg a sikerteleneknél egyértelműen egy piros X.
A földes út végén fellélegezhet a társaság, s az általam leadott információval, mely szerint hármasával kelhetnek csak át a következő feladaton, az első három vállalkozó szellemű egyén a vízből a távolban látott sziklákat láthatja kimagaslani. Egyértelműen azon kell, hogy végigmenjenek, amiért aligátorok hátát pillanthatják meg, amint az elúszik a vízben. Persze az aligátorok, csupán a kisebb probléma lenne, az ugrabugráló píranyák, sokkalta baljóslatúbak.
- Gratulálok az első feladat sikeres végrehajtóinak! Arra kérném a társaságot, hogy lehetőleg közülük kerüljön ki az első három a második feladathoz. A sikertelenül végzettek ne csüggedjenek, még hátra van három feladat, ahol bizonyíthatnak! ^v^ Eme feladat neve: szökkenj, vagy véged! ^ v ^ – büszkén jelentem be eme feladatkör címét. Igazán találóak, amiket kitaláltam hozzájuk, ezt még ők sem vonhatják kérdőre. Teljes egészében lényegre törő és ötletes! Nemde? ^ v ^
A második feladat azonban a látható nehézség mellet, mely a két víziállat jelenlétében merül ki, még tartogat meglepetéseket a résztvevőknek. A harmadik személy, ki a vízből kimagasló sziklák egyikére lép az alatt elkezd mozogni az adott kődarab, s süllyedni kezd, mely azonnali továbblépésre kényszeríti a következőre. Ahogy haladnak a túloldal irányába ez egyre sűrűbben fordul elő, ráadásul egy idő után még a vizes felszínükkel is meg kell birkózniuk. A visszalépés itt egytől – egyig veszélyes, s aki vízbe hull… az valószínűleg a halakkal alszik…

térkép:
 
Határidő: 2012. 05.16. 2012.05.27. (elfelejtettem beleszámítani az érettségi és dolgozatok sűrűjét, ami sokaknál hátráltató tényező az írásnál, így kitoltam a határidőt, hogy legyen ideje azoknak még postolni ide, kik szeretnének még jönni)

______________

PONTOK:
 


A hozzászólást Yuko Yoshida összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 17, 2012 4:44 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 86
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10400/15000  (10400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Csüt. Május 03, 2012 11:20 am

Globális Shunpo Edzés
Elég rég volt már, hogy átkerültem a 3. osztaghoz. Már az okát se tudom, hogy tulajdonképpen miért jöttem el a 12. osztagból szóval nem lehetett valami nyomós ha nem emlékszem rá. Viszont a 3. osztagban boldogabbnak éreztem magam. Itt nem csak a bütykölésről szólt az életem. Kaptam normális küldetéseket és edzeni is normális edzőpartnerekkel tudtam nem pedig azokkal a kockafejűekkel akik inkább ültek a gép előtt és nyomkodták a billentyűzetet ahelyett, hogy kijöttem volna a virtuál világból és edzettek volna, hogy erősebbé váljanak ezáltal ha küldetésre mennek majd meg tudják édeni magukat, de nem. Ők csak azzal vannak elfoglalva, hogy huszonnégy órából huszonnégyet bütyköléssel töltsenek el. Talán ez volt az okom, hogy eljöttem tőlük.
Most is éppen egy őrjáratozásról értem vissza az osztagba és tartottam a szobám felé, hogy folytathassam az elkezdett könyvemet. Manapság elég sokat olvasok, de a könyv címét sosem tudom. Ez például valami sorozatgyilkosról szól. Nagyon jól összerakott történet tökéletes fogalmazással. Csodálom az írókat, akik ily módon tudnak fogalmazni és ilyen jó történeteket tudnak kitalálni. Lehetséges majd ha eljutok odáig, hogy több szabad időm lesz akkor én is megpróbálkozok egy rövidke történet írásával. Úgyis annyi mindenből meríthetek. Itt vannak a halálistenek, aztán a hollowk, az arrancarok. Ebből tökéletes könyvet lehetne alkotni. ~Esküszöm, hogy megcsinálom~ gondoltam majd benyitottam a szobámba és egyből a íróasztalom felé vettem az irányt. Mindig oda tettem az éppen elkezdett könyvemet. Amióta rendszeresen van feladatom rend van az asztalomon mivel nincs időm bütykölni és általában amikor visszaérek egy járőrözésből az elmémet le akarom nyugtatni ami nekem csakis olvasással megy. Azonban már egy jó ideje nem voltam edzeni és most már rám férne. A zanpumat is elég régen használtam vagyis a shikai szintet. Utoljára még a 12. osztagban amikor volt az a balhé.. az a habos izé. Meg kell hagyni nagy balhé volt, de ahogy látom sikerült eltusolni a dolgokat mert a 12. osztag még mindig működő képes és ahogy tudom a kutató részleget sem záratták be. Vagyis kitudja. Rég jártam arrafelé és elég rég hallottam a friss híreket. A számomra legfrissebb hír még mindig az, hogy Aizen elbukott. Nem szoktam újságot olvasni, és az utcákon se figyelek a pletykáló népre.
Leültem az íróasztalomhoz, de nem nyitottam ki a könyvet. Elkezdtem rajzolgatni egy kardot ami olyasmi mint egy zanpakutou, de mégsem ugyanis a hollowk erejét szívja magába és azzal élteti magát vagyis az teszi lehetővé hogy működjön. Minél több hollow van a kardba zárva annál élesebb a pengéje. Ezen már elég rég dolgozom, de eddig minden próbám kudarcba fulladt ugyanis mindig volt egy bizonyos határ, hogy milyen mennyiségű hollowt tudok belezárni, de nekem egy olyan kell aminek nincs lekorlátozva a hollowk száma. Annyi lenne a lényeg, hogy csakis a készítője lehetne képes használni, de ahhoz is lennének feltételek mert félek, hogy egyszer óvatlanul alkalmaznám egy edzésen és a végén még megsemmisül a kard aminek következtében a bezárt hollowk elszabadulnának. ~Nem értem mi is lenne a szerepe ennek a fegyvernek, de jó ötletnek tűnik a megalkotása...~ gondoltam majd abbahagytam a rajzolgatást és úgy döntöttem, hogy teszek egy sétát az osztag területén belül. Ahogy haladtam előre láttam, hogy nagyon szép délutánunk van ami örömmel töltött el. Nagyon rég volt, hogy én egyedül nyugalomban sétálgattam.
Csak mentem, mentem és mentem amikor arra lettem figyelmes, hogy több ember lélekenergiája sűrűsödik össze egy helyen. Nem tudtam mi ez, de kíváncsi voltam rá ezért elindultam abba az irányba ahonnan éreztem. Elég halvány volt, de végül megérkeztem a 12. osztaghoz. Kezdetekben megijedtem, hogy már megint valami balhé van, de aztán láttam, hogy különböző osztagok tagjai haladnak be szépen sorban. Kicsit kíváncsi lettem ezért utánuk mentem. Tudtam, hogy mi merre hány lépés a 12. osztag területén, de most az volt a lényeg, hogy megtudjam mi van itt készülőben, hogy ennyi ember jött ide, tehát követtem őket és az Edzőteremnél lyukadtunk ki. Nagyon meglepődtem mert álmomba se gondoltam volna, hogy a 12. osztagban ilyen szintű edzést is fognak majd valamikor tartani.
Egyből elfoglaltam a helyem a többi shinigami közt ugyanis kíváncsi voltam, hogy mi lehet az edzés célja. Nemsokkal a megérkezésem után az osztag hadnagya elkezdte a beszámolót, hogy tulajdonképpen miért is gyűltünk itt össze. Mint kiderült az Akadémia számára lesz kikísérletezve az edzés terv szóval most ez a sok ember úgy van itt mint pár kísérleti egér. Ha elbukik elbukik ha tovább jut tovább jut. Érdekes... Mivel felkeltette az érdeklődésemet úgy döntöttem, hogy részt veszek az edzésen. Már éppen kérdezni akartam, hogy mégis milyen formában fog lezajlani az edzés amikor a hadnagy megkért mindenkit, hogy álljanak hátrébb. Nem értettem,h ogy minek kért meg minket, de mivel mindenki hátrébb állt én is megtettem. Még pislogni se volt időm amikor a hadnagy egy távirányító segítségével megjelenítette a pályát ahol majd az edzést kell lebonyolítanunk. Kicsit megijedtem és meg is lepődtem. Tetszett a megoldás ahogyan a hadnagy előhozta a pályát. Vérbeli 12. osztagos...
Miután szemügyre vettem a pályát hallottam a hadnagy beszámolóját, hogy csakis shunpot lehet használni semmi mást. Örültem neki hiszen pont ezen gondolkoztam egy héttel ezelőtt, hogy gyorsítanom kéne egy kicsit magamon mert lassúnak bizonyultam egy hollow ellen, szóval lényeg a lényegben, hogy boldog voltam. Most kivételesen a shunpo ampu nem volt nálam így nem kellett semmit se kipakolnom a pokrócra ami csak annyit jelentett, hogy az elsők között állhattam be a sorba és várhattam a kezdésre.
Nyugodtan indultam el a földes pályán nem hajtttam túl magam addig a percig míg észre nem vettem, hogy egy nagy golyó gurul utánunk. Kicsit megijedtem, de nem érdekelt mert ekkor már nem csak futottam hanem egyszer-kétszer shunpoztam is majd mielőtt megérkeztem volna a vizes árokhoz körülnéztem, hogy hárman vagyunk e vagy sem majd végül nem érdekelt egy ugrással eltávolodtam a földes résztől és a sziklák felé vetettem magam. Ahogy földet ért a lábam még nagyon meglepetés ért ugyanis a szikla elkezdett süllyedni alattam ami arra kényszerített, hogy tovább ugorjak különben beleesek a vízbe amiben az ugrás közben zöld úszkáló valamiket láttam. Biztos voltam benne, hogy nem mohával benőtt farönkök ezért minél ügyesebben próbálkoztam az ugrásokkal, de minden ugrás egyre nehezebb volt ugyanis egyre több szikla kezdett el süllyedni alattam és egyre nedvesebb, csúszósabbak voltak azok a fránya kődarabok, de egyenlőre egész jól teljesítettem leszámítva egy két hibát amikor majdnem a mélybe zuhantam...

Spoiler:
 

______________

/_\The Catalyst/_\
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 29
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Kedd Május 08, 2012 3:48 am

Globus-unpoMichael Flatley táncos lábú edzése

Nagyon sokra tartott és semmi esetre sem kitartott egyletünk tiszteletbeli tagja igazán szemre való ötlettel állt elő. Annyira bejött, hogy eszméletlen és, ha nekem ez ennyire fekszik, akkor lazán aláfekszem mindenféle szöszmötölős tüdőtágítós, nanu-nanu kütyüs terheléses tesztnek. Nincsen kecmec, mert mi lenne a világgal és női lelkünk védelmezőivel, ha eltunyult szappanopera rajongóvá változva hanyagolnám el dicsőségesebbnél is fenségesebb egyletünk himnuszát, amit még meg se írtam, vagyis írtunk, de felvágni tudni kell és majd arra is kerítünk sort, szóval ott tartottam már én se igazán tudom, csak az a lényeg gyors léptű balett edzés lesz, amire kötelező mennem. Ki nem hagynám Bummbumm karrierjének felfelé ívelő diagram látványát. Egyértelmű elsők között dobom magam mély, vagyis reménykedem nem mély és kicsit se vízbe. Méltán rettegett hétvégi kötögető szövetkezetünk fejeként, akik cseppet se horgolnak egyeduralmi terveket, pusztán csini flancos pulcsikat az időseknek, hiszen mit érne a világ jótékonykodás nélkül! Na tehát, ott tartottam még mindig, kicsi koboldként elnyelve a pokollepke üzenetét szárnyalt ki hosszanti hajkoronám szálai közül közhírré kéne tétetni az eseményt. Nem arról volt szó, ne fordult volna meg fejemben a globus majonézként elújságolásra váró napi frisst kitűzzem a falra, épp, csak nem ment, mert beszélő m&m-s cukorkák hullottak az égből! Szabotálni se akaródzott fantörpikusan nem kék, de leleményes Masha-m plecsni gyűjtő kiscserkész előrenyomulást, egyszerűen a körülmények ártatlan áldozatává váltam.
Igazából hazudok, mint a vízfolyás, amit abszolúte nehéz volt kitalálni. Nem csűröm csavarom tovább a vizes lepedőt, keményen lecsapom az asztalra és teljes mellszéllességben kijelentem, én akartam menni! Én, én, én, én! Annyira elkapott az edzés tüze megint sikeresen lepörköltem hajacskám alsóbb szegletét. Túl közel merészkedtem székre pattant harci amazon feszítés közben a teaforraló alatt bugyogó lángokhoz és a baj már készen állt, de nem gyengusként. Egy gyors pukk, kicsike égett szimatolás, halk pánik sikoly és rögvest olimpiai fáklyaként szelhettem keresztbe az osztagot egy átkozott vödör vízért, mert nekem nincs annyi eszem, már miért lenne, tűzhely melletti csapot kinyitva folyassak rá vizet. Kész csoda még nem égtem kopaszra, mint szerencsétlen izzósor alatt roskadó Karácsonyfa, miután a színes mukik rövidzárlatot kapnak Télapó látványától.
A sztorizásban még mindig ott tartok, szívtelen, de ki nem merjétek mondani vén szatyorként némultam az edzésről. A nagy családi összeröffenésről, amiről javában késésben voltam, hála mérgezett egeres fel-alá rohangászásomnak. Persze a lehetetlen nem létezik az adidas már szépen előtte nekünk, amiért köszi a reklám szakembereknek, meg a menő csukákért is, amik közül most egy jól jött volna. A csudimudiba! Tiszta látványos beugróról csusszanok le. Kész jövendő sztárja reklámot pörgettem le fejemben, ahogy hangosan zihálva, gyöngyöződő homlokkal becsúszok a terem közepére. Végigszántom az egész terepet, túlesek a lábszár gyantázáson, padló fényezésen és havi takarításon, majd frissen, üdén, szupermodellesen felpattanok az űbermájerosan menőséges három sávos futó cipőmben, úgy, hogy elsodorjam a nem kívánatos elemeket a reflektor fényből, belekacsintok a kamerába, jön a tuti szlogen „Mindig a figyelem középpontjában! Adidas!” és csapó! Most nem lenne tiszta tutika? Én eszméletlen csípném! Kár, hogy károgi Károly szavaival élve, cseppecskét nem hoztam a szexi szupermodell külsejét. Azért, ne haragudj rám női nem. Én minden tőlem telhetőt megtettem a siker érdekében.
-JOHOOOOOOH!- Sikáltam fel a padlót vakító fényességűre, miután ajtót berúgva végigsiklottam rajta. Gondolat foszlányok meseszép világában jobban csúszott ez a cucc és nem volt bekalkulálva felfogja a lendületem, aztán ellenem fordítja és addig szekál, nemesien elszúrt egyszerűséggel orral előre elvágódok. Nem öröm a káröröm, főleg, ha velem esik meg, de semmi fővesztés, aki röhögni merészel képen lesz vágva egy serpenyővel, többiek pedig mélyedjenek gondolataikba, mennyire nem tanácsos ujjat húzni Hana-val az ázsiai szélvésszel, aki lelécelt gumicukrot kunyerálni észosztásnál! Nem mellékesen körülmények újabb áldozataként még kész csutakmarci sárkánykaként is virul az önkéntes megmérettetésen. Hajam szénaboglyaként össze meg vissza, ráeffektelve füstölgéssel. A képemen több liter víz. Szácskámból még kifelé kandikált a pánik közben félbe hagyott pilótakeksz és valamikor lecsöpögtettem az egyenruhám fagyival. Nem az én hibám minden ellenem fordult és útközben nem volt szépségszalon. Tessék elviselni a lelombozó látványom! És tudom, hogy most csak az én megtépázott női lelkemet próbálom helyre billenteni, de akkor is jól esne valaki, aki azt mondja szép vagyok…
-Háháh! Az egylet jelenti, büszkén képviselteti magát a teszten! Ki nem hagytam volna, Bummbumm! Aztán keményen tégy próbára!-
Szorítottam ökölbe fülig érő vigyorral mancsomat, minél jobb szögből és minél nyilvánvalóbban látszódjon tökös csaj vagyok, aki bírja a strapát. Nem feltétlen olyan fokozatban, amennyire Masha felvázolta a feladatot, de majd látványosan nyüszítek és hősiesen feltűröm a hakama alját! Rajtam nem fog ki, kicsike víz meg bonyolult rendszerű futkorászás, térfigyelő kamerák és most…én, hogy kerültem a való világ villába? Jogosnak látszódó kérdés, csak, hogy az a távirányító sokkal izgisebbnek látszik. Elfogadnék egyet. Benyomom a „home” gombot, aztán tessék Hetedhét ország lustája, kiemelkedik a földből én meg mehetek lazítani. Előtte, azért löknék egy „ne zavarj” vagy rokkant parkoló matricát a falra, nehogy bebírságoljon Tomoko kicsi csillagom.
-Mamika vánkosára! Zoknim hajítom el, mekkora menőséges elveszett világ. Vannak benne cuki rövid kezes t-rex-ek, vagy legalább pocakban csörgő mobilos példányok?-
Meresztettem pitiző kiskutyuska szemeket Bummbummra, hátha nem lesz szőrös szívű hadnagy és töri derékba a felfedező Kisködmön álmaimat negatívan lehúzó válasszal. Igazából tök mindegy, mert én azt mondom ott vannak őslények és kész! Ezzel gyorsan letudtam a tüntetőleges táblatartást és engedelmesen leráncigáltam magamról a shunpo-t felspannoló nitro palackomat. Hullattam rá néhány fájdalmas könnycseppet, gyászoltam kicsikét, aztán lehajtottam a többi kacat közé. Azért, tova lépdelés előtt, még bevillant a ravaszdi sunnyogás. Nem hagyhattam hátra, csak úgy, mindenféle megkülönböztető jelzés nélkül, amikor kaptam papírt és tollat! Ördögi vigyorral szépségesen pálcika vonalas csuda ovisan klassz dinócskát biggyesztettem rá, majd megszólalt, vagyis megszólalt, hiszen a tömören velős keresztnevem üvöltötte. Megkülönböztető jelzésként, pedig cukker antennává fejlődött virágocska ágaskodott feje tetején.
Dolgom végeztével ártatlan fütyörészéssel kóvályogtam a start jelzéshez. Kész verseny tempózás volt, amit nem bírtam ki kommentálás nélkül. Túl sok volt a feszültség és oldani kellett, vagy valaki szétpukkan. Kőkemény motorost alkotva brummogtam a láthatatlan kétkerekű járgányomon. Totálisan beleéve magam a szerepbe hajoltam előre és vágtam lódulásra concentrált őrült fejet, miközben csak húztam meg nyúztam a gázkart. Lehetett az átlátszó bestiám durcásan ontotta magából a kerozint, ugyanis körülöttem szép ívben keletkezett az üresjárati körsáv. Valamiért elhúzódtak közelemből. Ki érti a mai fiatalságot. Berezelnek egy kattant hadnagy nenétől. Ezen felmorranva húztam szorosabbra az obi-mat, hiszen én majd úgy, de úgy megmutatom nekik, hogy nagyon! Csak épp pont indulásnál bambultam el, szóval utolsóként ügethettem a banda után. Nem jövünk zavarba a csúnya felsüléstől, hanem adunk az érzetnek egy Duke tesós dudálással, aztán szevasz tavasz, rögtön csörtettem a többiek után földutat szelni. Még jó, hogy a Hazárd megyével pedáloztam. Ez még jobban lapult a történethez. Egész családias sétafikálásba rongyoltam, mert sikeresen addig loholtam túlhajtottam a srácokon és kénytelen voltam gatyafékesen lecsüccsenve bevárni őket. Nem akartam itten fekvőtámaszból élre kavarodni. Szépen bevártam a tömeget és könnyedén lazulva terveltem tova libbenni, csak, hogy álldogálás közben olyat láttam, de olyat, amilyet még soha! Golflabda méretű szemekkel készültem valamelyik környékemen ólálkodó élőlény nyakába ugrani.
-Szent tehén tőgye! Ezt nem fizeti az életbiztosításom!-
Gigantikus teke laszti gurigázott felénk és nem akart működni az önfeláldozó Neo szólam „állj!”. Pedig, akkora istennősen kitartottam a tenyerem. Az a rakás stresszlabda meg oda se bagózott, csak jött-jött és elkezdtem gondolkozni nem ártana indurka pindurkányit megfordulni, aztán eszemet messzire hajítva felordítani. Persze, lecsengett az egész magától. Felesleges megvárni betervezzem. Nagyon, de gyorsan visszavonulóra fogva a dolgokat téptem keresztül a pályán. Kötelező programként szirén áriát szabadon eresztve vertem fel a port egy sávban. Kívülről nézve egész pofás látvány lehetett messzi pontként felsejlő pacaként ugrabugrálok pár méterenként és a csodás üldöztető versenyemet meghintem porfelhővel. Kész szafari túra egy hőségtől becsavarodott antiloppal.
-A szívem a szívem! Öreg vagyok ehhez. Legközelebb orvosi papírokkal jövök, lélektani kínzás futással gyötörni!- Micsoda igazságot szóltam. Vághattam homlokon magam. Normál tempóban használom a shunpo-mat értelmetlen futkorászó gazella szökkengetés helyett két pihe puha lépéssel itt teremhettem volna. Nem, nekem az túl egyszerűnek, túl kézen fekvőnek, túl egyértelműnek látszódott. Az ég áldja meg a szőke nőket és alkoholtól lebutult shinigami-k lelkét, hogy nem vágtak tarkón, amikor azokért az bitang csábító gumicukrokért elcsámpáztam! Könnyebb lenne az életem, vagy sem, mert a sok ész lehúzná a fejem. Jó ez nekem, meg már tök mindegy. Inkább iszok az egészre, békét kötök a szerencsével és koccintok a társaságra, akik túljutottak az első teszten. Főkapitány áldása szálljon reánk meg házunk népére, drága szántó vető társaim!
Flaskából nyert sake-val vértezve, mindjárt lelkesebben járt át az alkohol tüze. Rögvest előkerült harcias hősnő külsőm! Elsők közé utat törve szökkentem sziklára, majd feszítettem rajta győzelmi zászlóként. A kötelező körként lemaradt szélgépek, sejtelmes zene, megvilágítás kivételesen lemaradt, de volt helyette alacsonyan repkedő piranha és mozgó talaj. Nem rossz, hatványozottan nem rossz, csak az előbbi jobban fekszik nekem lassított felvételben. Az újítás nem tuti, hanem rászedő volt. Kapásból rám erőltette a haladás kényszeresen kétbetűs irányba történő sietségét. Azért lássák ki a góré és érezzék bosszúmat, egy-két szemtelenül száját csattogtató halfilét cipő általi lecsapásra ítéltettem útközben. Nekem itten ne kóvályognak engedély nélkül a szépségesen lepörkölt hajam irányzékába! Igen, bakkecskés ugrálás alatt még arra is telt üzemanyag fűtötte fejjel lekongassam őket. Rettegjenek hatalmasságomtól és majd nem pofára esésemtől. Az izgő mozgó és néhány lépés után már trópusian tacsakos sziklákon kész rejtvény volt megállni. Úgy dülöngéltem rajtuk, mint egy harmadnapos síkvidéki részeg anyóka snowboard-ozás közben. Az egyiken még bálnaként is sikerült elnyúlni. Nagyon szívesen napoztattam volna rajta hátsómat, had legyen már egy kis nyaralás, de jött kroki a kiéhezett zsákmány vadász, aki csöpögő nyállal készült lenyisszantani lábacskámat.
-Netene! Nem adom a visszerektől mentesen tökéletlen virgácsaim!- Húztam fel a pacskeromat tempósan és kavarodtam át melltempózó egyensúly kaparászással a következő szilárd pontocskára.- Jó van, anyukám! Bekeményítünk?! Erre varrjál gombot!- Tápászkodtam fel megvadult bikaként fújatva. Most lett tele, de totálisan kicsurranva a pohárkám vattacukorral és már úgy is pipilnem kellett a sok víztől. Ideje volt felkötni a tundra bugyit, illetve oda nem nyúlkapiszkálunk, tehát feltűrni a kimono ujját! Felszívtam szivacsosan a tüdőmet telis tele a párás levegővel, aztán begyújtottam a rakétákat. Kétszer megkapartam a földet, szikla peremének ütögettem surranóm fejét, felvettem a sprinter pózt, rugóztam kettőt és elfelejtettem felkötni a hajam. Gyors filmszakadást követően, immáron csurkába kényszerített sörénnyel gyürkéztem neki a hosszas felvezetéssel még mindig tartó készülődésnek, melynek nem csak elméleti, de gyakorlati végén, egyszerűen keresztül pattantam a pálya hátralévő részén. Ennyi szerencsétlenkedés elég volt. Felbosszantottak és ha paprikás vagyok, akkor ne jöjjenek a közelembe! Vérben forgó szemekkel egyszerűen átvillámkodtam magam a túlpartra. Kész mázli, kivételesen nem csak a szám volt nagy, hanem a shunpo-m is gyors, megtehessem. Egyedül arra kellett ügyelnem, ne tartózkodjak szilárdan csúszós és sajtkukacként zsongó felületen túl sokáig. Bekapcsoltam egy tempó ritmust, aztán beintettem a szakasznak. Én nem leszek szalaggal átkötött halvacsi!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Szer. Május 16, 2012 7:34 am

A 12. osztag shunpo edzésén

Csalódottan huppanok le kedvenc irodai székembe egy nagy sóhaj kíséretében. Valahogy a ma reggeli edzés nem volt olyan, mint amilyet szerettem volna. Nem mintha valami nagy baklövést követtem volna el, csak egy apró mozzanat nem volt ínyemre. Az egyik tiszt odajött hozzám és a shunpo használattal kapcsolatban kért tanácsot nem sokkal az edzés befejezése előtt. Csak hebegtem-habogtam és nem tudtam értelmesen elmagyarázni. Értettem, hogy miről van szó, meg mit szeretne tudni, de a magyarázásban sosem voltam jó. Ráadásul örülök, hogy én magam rájövök, hogy a leghatékonyabb használni, de átadni ezt a tudást másoknak, az már egyáltalán nem megy. Végül inkább azt mondtam, hogy egy másik alkalommal válaszolok a kérdésére, hogy mentsem a menthetőt.
Aznap kedvtelenül is végeztem a papírmunkát, sokkal kedvtelenebbül, mint általában, ami valahogy máshogy szokott kedvtelen lenni, mint most. Haruki próbált segíteni, hogy felolvassa a papírokat, amit elutasítottam, hogy ez az én feladatom. És kérdezgette is, hogy mért vagyok ennyire letört, amit egyből letagadtam, hogy én nem vagyok letört, csak unom a papírmunkám. Végül inkább hazaküldtem, ne hogy ráragadjon a lehangoltságom.
Valamennyivel ezután reppent be egy pokollepke az ajtón egy üzenettel a 12. osztagtól. Shunpo edzés? Kihirdetni a tiszteknek? Unottan lefirkantottam egy papírra és kiballagtam a faliújsághoz, hogy egy rajzszöggel feltűzzem, amit persze bent hagytam az irodában. Visszavonszoltam magamat, majd megint ki és miután kitűztem, még egyszer átolvastam, hogy nem-e írtam valamit helytelenül. Ekkor ugrott be, hogy ez kell nekem. Megnézem, hogy csinálja egy tapasztaltabb shunpo használó és talán még néhány tippet is szerzek, amit, ha én is edzést akarok tartani, felhasználhatok. Egyből jobban éreztem magamat, hogy megtaláltam a problémámra a megoldást.
Ezután boldogabban fogtam ismét neki a munkának és biztos gyorsabban fejeztem be, mintha a korábbi állapotomban tettem volna. Gyorsan telt el a nap további része, és ahogy észbe kaptam, már el is érkezett az edzés napja. Csak el kellett szabadulnom Harukitól, mivel valószínűleg velem akart volna jönni. Nem akarom, hogy osztagból megtudják, hogy elmentem egy shunpo edzésre, biztos nagyot zuhannék a szemükben. Bár nagy a valószínűsége, hogy aki szeretné fejleszteni a shunpoját és el tud menni, az ott lesz, mivel én eddig nem tartottam shunpo edzést. Szóval, ha rákérdez valaki, ki kell találnom valamilyen kifogást, amit beadhatok nekik.
- El kell mennem valamit elintézni. Te addig folytasd, amit eddig csináltál. állta fel a székemtől és indultam el az ajtó felé. Szerencsémre helyeslő választ kaptam, így megnyugodtam, hogy nem fog utánam jönni vagy valami. Amint kiléptem a küszöbön túlra, már nyugodtan mehettem a 12. osztag felé.
Nem telt sok időbe, hogy a kívánt osztag épületéhez érjek, majd megtaláljam az edzés helyszínéül szolgáló gyakorlóteret. Jó ötletnek tartottam, hogy egy külső helyszínen lesz megtartva az edzés és nem a négy fal között. Bár az is igaz, hogy a shunpohoz nagy hely kell, hiszen arra való, hogy nagy távokat megtegyünk rövid idő alatt. Amint odaértem, már voltak néhányan rajtam kívül és Yoshida-sant is megpillantottam, akihez gondoltam illik odamennem.
- Jó napot, Yoshida fukutaichou. Remélem nem baj, hogy én is eljöttem. Meg akarom nézni, hogyan teljesítenek a tisztjeim, és ha már itt vagyok, akkor én is részt veszek az edzésen. köszöntöm Yoshida-sant és egy helyben kitalált fedőstoryt adok be neki, ami akár igaz is lehet.
El is kezdődött az ismertető az edzéssel kapcsolatban. Meg is tudtam, hogy Akadémiának lett kifejlesztve, így egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem lesz olyan nehéz, mint gondoltam. A bevezető további részében nem volt említésre méltó dolog, csak a végén, amikor hátrébb kellett állnunk. Naivan úgy gondoltam, hogy be akarja mutatni a feladatot, amikor is elhúzott egy valamit a ruhájából, amin megnyomott egy gombot. Tátott szájjal figyeltem, ahogy egy egész pálya emelkedik ki a földből. Hát erre egyáltalán nem számítottam, pedig tudhattam volna, hogy a 12. osztagosok nem hétköznapiak.
Segédeszközök? Nem nagyon kedvelem őket, így nem használok egyet sem. Csalásnak érzem a használatukat, mivel nem önerőből leszünk olyan gyorsak vagy erősek. Ennek ellenére nem vetem meg azokat, akik használják, az ő döntésük, abba nem szólhatok bele.
Felálltunk a start vonalhoz és már csak egy jelre vártunk, hogy neki indulhassunk. Ezután viszont elgondolkoztam, hogy még nem is tudjuk, mi a feladatunk. Viszont mivel ez egy shunpo edzés, ezért gondolom, azt kell használni ezen a nagy terepen. Egy kicsit elbambultam és lemaradtam a többiektől, de nem bánkódtam, hiszen ez nem egy verseny és nem pazarolom a lélekenergiámat feleslegesen.
Néhány perc múlva meghallom Yoshida fukutaichou hangját, ahogy közli velünk a feladat nevét. Fuss, ahogy tudsz. Ezt követően viszont egy újabb földnyílás hangjára leszek figyelmes és megfordulva meglátok magam mögött egy hatalmas szikla golyót, ami egyre közeledett felém. Egyből rákapcsoltam és szép lassan beértem a tömeget és az elsők közé törtem magamat. Tudom, hogy nem vagyok olyan lassú, csak ha nem kötelező, akkor nem adok bele mindent, most viszont nem akarok összelapulni, így sietősre veszem a dolgot. Egy 3. tiszt szintjénél is gyorsabb csak nem érek fel egy kapitány szintjére. Szépen elegánsan szlalomozok végig a tisztek között, vigyázva hogy ne lökjek fel senkit, majd megállok, amint elérem a vizes részt.
Itt egy kicsit kifújhattam magam, amíg Yoshida-sant hallgattam és megtudtam a következő feladat nevét, ami a Szökkenj vagy véged volt. Úriember módjára magam elé engedtem néhány tisztet, hiszen egyszerre csak hárman mehettek, így addig is megpihenhettem.
Végül én is útnak indultam és ugrándoztam egyik szikláról a másikra. Látszólag nem tűnt nehéznek, de amikor lenéztem megláttam néhány zöld hüllőhátat kivillanni a vízből, majd egy-két nagy fogú hal is kiugrott a vízből. Ez már tényleg nem játék, vigyáznom kell, ne hogy beleessek. Ekkor viszont lebukott a talpam alól a szikla, így gyorsan shunpoznom kellett egy másikra, hogy ne legyek hal kaja. Ezután egy ideig megint jól ment az ugrándozás, majd az egyik érkezéskor megcsúszott a lábam az egyik sziklán. Ez az én szerencsém. Shunpommal ezúttal a levegőbe érkeztem, ahonnan néhány szempillantás alatt tovább is álltam egy vélhetőleg csúszásmentes sziklára.
És ez egy Akadémiai tanulónak van. Még nekem is meggyűlik vele a bajom, nem hogy egy tanulónak. Itt valamit nagyon elszámoltak a 12. osztagosok. Ez inkább elmenne egy túlélő túrának, mint egy shunpo edzésnek.

______________



A hozzászólást Nara Shiratori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 24, 2012 7:21 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Szer. Május 16, 2012 10:59 am


Globális shunpo edzés
„Ez is egy nap, mint a többi, bár te is jól tudod. Kora reggeli kelés átkát ma is megkapod.” Dúdolgatom, miközben kómásan igyekszem a legkevesebb dolgon keresztülesni, amíg elérem a fürdőt. Már megint túl hamar felkeltettem magam, nem is értem miért csinálom ezt. Kezd vicces lenni a dolog, ez a héten már a harmadik alkalom, ezután belenézek a tükörbe, és megállapítom, hogy mégsem vicces. Egy fél órás frissítési folyamat utána használható állapotban kerülök elő. Megállok a szoba közepén és el kezdem keresni az okot, ami miatt oly korán kellett kelnem. Ez az amit a másod sorban utálok ebben a kegyetlen ébredésben. Sosem tudom, hol hagytam abba a dolgaim tegnap, és mit akartam ma csinálni. Ötlet híján kis helycsinálás után nekiállok egy még befejezetlen festményemnek. Lassan telik az idő, és még lassabban halad a festményem. A lábam folyamatosan jár és kopogtatja a padlót. Az eszem is valahol máshol jár, nem, s a műn is csak gépies kihúzásokat, hátteret és egyéb nem túl nagy koncentrációt igénylő feladatot csinálok. Hirtelen megállok, majd körbenézek, hogy miért is tettem. Rövid úton kiderül, hogy elfogyott az egyik szín. Az asztalomhoz lépek, hogy keressek egy tartalékot. Ekkor látom meg a kis hosszúkás rózsaszín ajándékdobozt. Lefut az összes szín az arcomról. Lassan, óvatosan és kissé pánikolva fordulok az órám felé. Mint egy western filmben, ahol hat fegyvert fognak az illetőre. A dobozban Tsuki születésnapi ajándéka van, egy ezüst láncra fűzött medalion. A medalionon egy rózsaszín rózsa, és ami a plusz a rózsát picit el lehet fordítani, amire a medalionon kinyílik, és láthatóvá teszi a benne lévő nagyjából 4-5 centiméteres ovális alakú képet. Ezt a képet én magam készítettem Tsukiról, egy arckép jobb oldali profilból, egy cuki mosollyal. Két héten keresztül csináltam, féltem, hogy elszúrom, azonban tökéletesre, akarom mondani cukira sikerült. Ami viszont a jelent illeti. Hallottam a 12. osztagnál rendezendő edzésről. Mivel mondhatni gyáva voltam egyedül odamenni hozzá, szóval nah, nem gyáva, szóval na. Egyszer megpróbáltam odaadni neki, de annyira zavarba jöttem, hogy másik alkalom választása mellett döntöttem. Mivel a 12. osztag edzése remélhetőleg ő is ott lesz, ha nem akkor még gondolkozhatok, hogy mikor hol adjam neki oda. Nem kellene túl sokáig húzni, úgyhogy jöhet a második számú ostobaságom. Most itt megfogadom, hogy a legközelebbi alkalommal odaadom neki! Nah igen, az ilyen fogadalmakkal már szívtam eleget. A lényeg viszont ott virított az órán. Rövid időn belül, túlságosan is érkezik az edzés kezdési időpontja. Az ajándékot beletettem a belső zsebembe, majd össze vissza rohangálni kezdtem. Mikor nagyjából elkészültem rohantam kifelé, magam mögött bevágtam az ajtómat, minek hatására lentről jött pár nem keresett szó. Nem törődtem a KRESZ-szel, egyenes vonalban szeltem az utat a tetőkön. Ahol kellett shunpoval rásegítettem magamat. Az ösztöneim súgta úton haladtam, nem is figyelve a környezetemre, majdhogynem jónak bizonyult. Egy apró részletet leszámítva. Mégpedig azt, hogy elfogyott a talaj a lábam alól. Először kapálózok a levegőben, minek hátulütője, hogy elkezdek fejjel tartani a földnek. Hamar rájövök, hogy ez így nem jó, és egy bukfencszerűséggel talppal érkezek, kezeim kétoldalt tárva, mint amikor befejeznek egy gimnasztikai gyakorlatot. A kapkodás nagy átka, a részletek hanyagolása. A földet érés ereje végigfut a testemen, s alaposan megborzongat. A lábam csak úgy zsibbad, és a bal szemem is akaratlanul összehúzom. Halkan nyökögök valamit. Körbenézek, és igyekszem megtalálni a helyemet. Beállok a többiek mellé, s bámészkodásomból a hadnagy torokköszörülése zökkent ki. Úgy tűnik igencsak sikerül kiszámolnom, még egy pillanat, és elkésem ami nem lett volna valami jó. Figyelmesen hallgatom a beszédet, néha bólogatok is. Mikor megjelenik a pálya csak pillázok, hogy ez meg... Aztán kicsivel később, mikor alaposan szemügyre vettem észbe kapok. Elindulok a pokróc felé, de félúton eszembe jut, hogy nekem nincs is ilyen eszközöm. Elindulnék vissza, de aztán eszembe jut a nagy ötlet. Gyors odalépek, egy cetlire szép cuki betűkkel ráírom: „Tsuki” hátuljára pedig: „Boldog születésnapot!”. A kis ajándékdobozt leteszem, és a dobozra kötött pink madzag alá csúsztatom a Tsuki felirattal felfele. Majd a gyorsabbikból visszamegyek a helyemre, és guggolva nézem, hogy megtalálja e, vagy a hadnagy észreveszi e. Mikor sorakozóra szólít fel minket, én is beállok, lehetőleg úgy, hogy lássam Tsukit, ha ez nem lehet, akkor előre állok. Csak shunpo, semmi más technika. Elég egyszerű szabály.
Amennyiben nincs itt Tsuki én teljes erőmből elkezdek futni, mikor mondja hogy „Fuss ahogy bírsz.” Majd ahogy odaértem a következő részhez, alaposan megnézem, és magam elé engedek valakit. „Szökkenj, vagy véged.” Frappáns nevek, legalább megkönnyítik a feladat végrehajtásának módját. Nem kell túl sokat agyalni akkor ezen sem. Az előttem lévő mozdulataiból és a tapasztaltakból kiindulva próbálom felmérni a helyzetemet, és a lehetőségeimet. Második vagyok, egy srác majdnem beelőzött, de egy shunpoval átvettem a kezdeményezést, a roppant elszánt hölgyeményt inkább meg sem próbáltam megelőzni. Ráadás illetlenség is lett volna. Az eleje egyszerűnek bizonyult, mivel láttam mire számíthatok, még ha nem sokkal azelőtt, mielőtt engem is elért. A csúszással viszont nem számoltam jól, többször is shunpo-t kellett használnom, nehogy én legyek ma az ebéd. Azonban így sikerült beérnem az előttem lévőt, ami számomra nem jó, roppantul nem jó. Azonnal tovább kellett volna ugranom, s ekkor láttam meg a kissé abszurd, de kézenfekvő megoldást. Az előttem falatozásra készülő kroki. Két legyet egy csapásra, kisegítem az előttem minden bizonnyal balszerencsés napú, vagy direkt hasra vágódó hadnagyot, és újabb elrugaszkodási pontot szerzek magamnak. A következő pillanatban a krokodil fejére léptem és innen rugaszkodtam tovább, feltéve, ha nem illúzió volt csak, mert abban az esetben egy halk cuppanással eltűnök a víz alatt, s csak másodpercek múltán kászálódom ki, ebben az esetben búsan óvatosan folytatom utamat. Ha sikerült elrugaszkodnom, akkor a hadnagynő előtt érkezem, és már megyek is tovább szép óvatosan, nehogy elbukjak itt a végén. Ámbár az utolsó pillérre érkezem meglátom magam előtt a már megérkezett hölgyet. Meglepettségemben elfelejtek koncentrálni, és filmbe illő hátassal érkezem a vízbe, ahonnan bosszúsan mászok ki
Viszont abban az esetben, ha jelen van Cuki Tsuki cukisága, akkor kicsit távolságot tartva haladok a közelében, hátha esetleg segítségre szorulna. Hisz a hadnagy-san megmondta, hogy nem veszélytelen a próba. Amennyiben a kőnél kerülne bajba, lehetőségeimhez mérten cselekszem, ha tudok, mögéje shunpozok, és időt próbálok nyerni neki a menekülésre. Azt az opciót is számon tartom, bát némileg több időt igényel, hogy kisegítem egy shunpoval, nehogy elkapja a kavics. Amennyiben átmegy rajtam a kőgolyó mélyen lesújtva pár shunpoval befejezem a részt. Ha nyugisan lepereg ez a része az edzésnek, akkor a végére kicsit elbambulok, pontosabban ő cukisága rabul ejti figyelmem, és lazán belekocogok a vízbe. Elég kínosan érint a dolog, de kikászálódom, méghozzá a gyorsabbikból. Jobb kezemet a fejem mögé emelem, kicsit vakarom vele, fejemmel lefelé nézek, és elnyomok egy viccnek szánt: „hihi”-t. Bármi történne én azonnal ugrom. Ha itt minden rendben van, megpróbálom magam elé engedni. Ha kimarad ebből a részből, akkor előre megyek 3. emberként, és próbálom véghezvinni a teszt ezen részét. Mely kissebb-nagyobb megcsúszásokkal megy is, legalábbis a vége előtti részig, mikor is hátranézek, hogy figyel-e engem, ekkor megint a kelleténél hosszabb ideig, még ha ez csak néhány másodperc is nézem, s ezalatt a vízben kötök ki. Innen gyors tempóban próbálom menteni a menthetetlent, illetve a bőrömet a húsevők elől.
Mindenesetre a vizes rész után várom a következő megmérettetéseket. Kissé lelki sérülten, illetve a vízben tartózkodó állatok kedvétől függően kisebb harapásokkal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Tsuki Leiko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 28
Registration date : 2011. Aug. 15.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Kedd Május 22, 2012 10:09 pm

Globális shunpo edzés

Yuko-néni tudom jól, hogy mennyit készült a mai edzéssel, véletlenül sikerült meglesnem, amikor szedte-vette-hordta a kellékeket, és biztosan valami csúcstechnikás futógépet épített, hiszen mi másért is hozatott volna ennyi mindent? Surprised El is mondtam Yorikonak, hogy biztosan erről van szó, és hogy ott kell lennem mindenképpen, hogy megtudjam, hogy néz ki és hogy működik és hogyan méri a sebességet, nem mintha az utóbbira ne lennének már megfelelő eszközeink, de sosem lehet tudni. Mondjuk én a feltalálást meghagyom másoknak, bár az apu a múltkor kicsit morcosnak tűnt, amikor vacsi közben szétesett az asztal, mert Yoriko-chan kivette belőle a csavarokat, ráadásul a székekbe is beleépített valamit… Vagyis azt hiszem, hogy morcos volt, ezt néha nem tudom megmondani róla, mert olyan gumifeje van, tudjátok, az a tömény, amit nyúzhatsz akárhogyan, akkor is ugyanolyan marad. Kivéve persze, ha odapörkölsz neki egy kicsit és felhevíted, de attól meg büdös szaga lesz mindennek, ezért inkább kihagyom, éppen elég ez a laborban.
Most viszont nem a laborba megyek, hanem egy olyan helyre, ami talán még a labor legeslegelzártabb területénél is titkosabb: az edzőterem! Pontosabban nem is olyan titkos, de nem sokat szoktam oda menni, mert ha kidoukat kell gyakorolni, azt mostanában az apu osztagánál szoktam, már amikor szoktam, mert nem szoktam, jobban érdekel, hogy a jövendőbeli doktori és szépségkirálynői címemmel foglalkozzak, nem érek rá buta edzésekre. Most azonban mégis ellátogatok egyre, de csak mert kíváncsi vagyok, vajon Yuko-néni milyen gépet szerelt össze, mert biztosan valami shunpogép lehet, más biztosan nem! Nagy vigyorral arcomon lépek be az osztag azon helyiségébe, ahol ezelőtt még nem nagyon voltam, pontosabban egyszer, na jó, egyszer sem, mert itt semmit sem lehet csinálni, még csak Disney Channel sincsen, így pedig mi ebben az érdekes? Forgatom máris fejem, hogy megpillantsam a gépezetet, azonban azt nem látom, legfeljebb egy messziről tónak tűnő képződményt, s kérdezem máris magamtól, ez akkor most mi? Majd kezdem el hallgatni Yuko-nénit, amint mindenféle veszélyről meg kitartásról beszél, én pedig arcomra fagyott mosollyal konstatálom, nekem nem is itt van a helyem. Egyáltalán mégis mit keresek én itt? Én nem akarom a negyedik osztagban végezni…
Annyian, de annyian vannak viszont, hogy ciki lenne meghátrálni és egyszerűen kisétálni, ráadásul pillanthatom meg a kalózok kapitányát, kit még mindig nem sikerült bűneiért bitófára küldenem, ráadásul a hercegnőnk is elrabolta! Ahogy véletlen elhalad mellettem, úgy fordítom el dölyfösen fejem egy „hmph…” hang körítésével a másik irányba, hogy jelezzem neki, még mindig pipa vagyok rá a múltkoriért. És az azelőttiért. Meg az azelőttiért is. Már nem is tudom, mióta megy ez velünk, egyszerűen valahogyan mindig összeveszünk. Én azonban okosabb vagyok nála, ráadásul szebb és cukibb is, hiába lett kapitány, az én szememben ugyanaz a gyarló kalóz marad mindörökké. >.> Megpillantok viszont egy sokkal kedvesebb arcot, és csápolok Taki-kunnak, a főtüzérségi felelősnek. Talán még emlékszik rám, mert én voltam az első, aki az egyik játék alkalmával, amikor először jelent meg Taki-kun, odamentem hozzá, hogy meghívjam a csapatomba, mert a kalózok sokkal többen vannak, mi pedig alig néhányan, ráadásul nekik ott van Hajime-kun is, nekünk meg nincs. Így azonban seregünk megerősödött, s szorítjuk a kalózokat egyre rosszabb helyzetbe, minél kijjebb a Karib szigetekről.
Nincsen shunpo erősítő szerkentyűm, mert nem találtam rózsaszínben, így én csak azért vagyok ott, mert véletlenül a tartó mellett álltam, miközben Yuko-néni beszélt, s pillantok meg egy oda nem való dolgot, de csak mert a kedvenc színemben van, és ugyebár az elég feltűnő. Eleinte nem vagyok benne biztos persze, hogy nem csak van véletlenül valakinek rózsaszín shunpo ampuja (ha így van, meg kell tudnom, hogyan szerezte, és hogy nekem miért nem lehet olyan), azonban a rakás felé hajolva csak-csak felfedezem, hogy ez valami más. Nem értem, mi lehet ez, és ki tehette ide, ráadásul a nevem is látom rajta, a határozottan ajándék-állagú dobozka pedig mintha nekem lett volna címezve. De vajon ki tehette? Talán Yuko-néninek igaza van a 10. osztaggal kapcsolatban, hogy nem lehet bennük bízni, és éppen engem próbálnak megmerényelni? Nem, nem láttam, hogy Isami-bácsi idejött volna, tehát biztosan valaki más rakhatta ide… Körbefordítom a buksim zavartan, azonban így sem tudom, mégis ki tehette ide. Amíg pedig senki nem figyel, addig csúsztatom a gyakorlótér ablakának a párkányára a dobozt, hogy majd visszajöjjek érte, ha vége az edzésnek. Majd kibontom, ha ennek vége van. Sustorgok is gyorsan odaszaladva Yoriko-chanhoz a fülébe pár szót, hogy majd figyeljen az ablakra, hátha valaki el találja csenni, ami az enyém, több szem többet lát, ugyebár.
Az első feladat egyszerűnek tűnik, de azért még bizonytalanul pislogok Yuko-nénire, mintha a pillantásommal akarnám megkérdezni tőle, hol van a szupergép? Szuperfutógépet azonban sehol sem látok, még mindig csak homokot, meg távoli falat látok. Megkezdem a shunpozást, bár nem igazán rajongok az egészért, egyesekkel ellentétben, úgyhogy pisloghatok nagyokat a hadnagy-néni felé, aki még dinoszauruszokat is követelt magának, sajnos a kutatások azonban nem haladnak olyan fénysebesen és fényesen, hogy képesek legyünk élő testeket klónozni a fosszíliákból, különben sem érdekünk. Na tehát, az Akadémián hiába voltunk Yorikoval a legjobbak között, most azért simán megelőznek, én pedig inkább olyan tempót veszek fel, ami nem fáraszt ki, s amivel biztosan sokáig bírom. Yuko-néni azt mondta, öt feladat lesz, így a legjobb lesz, ha nem pazarlom az erőmet, így pedig nem fogok olyan hamar kimerülni biztosan. Tempómon azonban mégis kétségbeesetten gyorsítok, amikor meghallok egy robajló hangot, remegő ajkakkal, hitetlenkedve fordulok hátra, éppen csak annyira, megkuksizzam, mi lehet az, s kapcsolok ezután ismét nagyobb sebességre. Meg fogok halni! Yuko néni meg akar ölni! O.O Hirtelen eresztek lélekenergiát lábaimba, annyit, hogy kezelni, mármint lábalni ezt ne tudjam, és bukok is azonnal orra, gyakorlatilag megzavar a hirtelen sebességváltozás, és nem tudom irányítani. Most tiszta kosz meg homok lett a ruhám! TTT.TTT Még nagyobb probléma azonban, hogy a szikla mögöttem van, és azt hiszem, már soha sem tudom meg, mi is van abban az ajándékcsomagban! Lehunyom szemeim a legrosszabbtól tartva, azonban az éppen csak áthalad rajtam. Talán ez nem is igazi? Csupán valami hologram lenne? Ahhoz valahogy túl valóságos, de mégis… Csak nézelődöm értetlenül, hogy akkor most mi történt, egy kijelzőn pedig máris megjelenik egy csúnya, piros színű X, hogy azt mutassa, elbuktam. Legalább rózsaszín lenne… >.> Kissé csodálkozva pillantok fel a felém nyújtott kar tulajdonosára, tisztán emlékszem, hogy Taki-kun az előbb még előttem haladt, nem értem, akkor miért jött vissza. Elfogadva a segítségét porolom le tanácstalanul és hasztalanul egyenruhámat, tiszta kosz lett meg minden, és már most elegem van az egészből...
Azonban mivel mások is futnak tovább, és mert Yuko-néni azt mondta, ezért egyelőre futok én is tovább, hogy legalább ezt a pályaszakaszt teljesítsem. A tőlem telhető leggyorsabban szaladok, mármint shunpozok előre, villámtáncom azonban azonnal megreked, amikor megpillantom a vizes szakaszt. Nem csak a víz az, ami zavar, de tisztán látom, mi minden van benne. Élő, mozgó aligátorok és piranják. Tehetetlenül állok tisztes távolban mindtől, ajkaim sírásra görbülnek, bár még nem tört el a mécses, csupán lefagyva, sápadt arccal bámulom mindet. Nem akarom, ezt nem akarom! Kezdenék máris hisztizni, már ha lenne kinek, azonban ez még várat magára egy keveset, amikor egy apró döntést érzek, egy kis lökést, hogy placcsanjak hassal előre a piranjás-aligátoros szörnyűségben. Hisztérikus zokogásba kezdek és sikongatok hevesen, csapkodok nagyokat, hogy tűnjenek innen. Ma meghalok, biztosan meghalok. Yuko-néni, utállak! TTTT_TTTT


______________


pretty in pink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Pént. Május 25, 2012 6:25 am

Kövessük Shiratori-samát egy shunpo edzésre

A helyszín Shiratori-sama szokásos reggeli edzése az edzőteremben. Már a vége felé jártunk és tökéletesen ment volna az egész edzés, ha valaki nem csinál teljesen mást, mint amit Shiratori-sama mondott. Egyből meg is kapta tőlem a magáét egy jó nagy és hosszú leszidás képében. Közben azért hátranéztem, hogy Shiratori-sama figyel-e, de éppen el volt foglalva, miközben másoknak segít. Igen, ilyen Shiratori-sama, mindig másokra gondol, és szívesen segít bárkinek, aki rászorul, ezért is csodálom őt.
Az edzés maradék része szabad foglalkozás, mindenki azt csinál, amit akar és Shiratori-samának nem kell tennie semmit, csak várnia, hátha valakinek segédkeznie kell. Én közben már előre mentem az irodába, hogy előkészítsem az iratokat, amit Shiratori-samának meg kell néznie. Már szinte rutinszerűen megy ez az egész folyamat, ami el is várható Shiratori-sama jobb kezétől.
Amikor Shiratori-sama megérkezett már a testtartásából láttam, hogy valami nincs rendben, pedig az előbb még teljesen rendben volt minden. Vajon, mi történhetett, amíg nem voltam ott? Rá is kérdeztem a dologra, de persze nem lettem okosabb a választól. Mindent megpróbáltam, amit tudtam, hogy segítsek Shiratori-samának, felajánlottam a szolgálataimat, megkérdeztem, hogy mi van vele, de egyikkel sem értem el semmi. A végén pedig haza is küldött, aminek annyira nem örültem, de amúgy is el akartam menni előbb, hogy benézzek a Nőegyletbe.
Másnap szokásomhoz híven elsőnek érkeztem meg az irodához, előtte persze észrevettem az újonnan kikerült papírdarabot a faliújságon. Nem kerülhette el semmi a figyelmemet. Viszont jelen pillanatban nem érdekelt egy shunpo edzés a 12. osztagnál. Ha edzésre szorulok shunpoból, akkor majd megkérem Shiratori-samát, hogy segítsen, de eddig még nem volt rá szükségem. Nem akarom az apró-cseprő gondjaimmal zaklatni Shiratori-samát. Most jut eszembe, hogy eddig a közös edzéseken még nem került terítékre a shunpo. Biztos még később következik Shiratori-sama edzéstervébe, ez lehet az oka.
Többet nem is foglalkoztam ezzel a témával, mivel rájöttem, mért is jöttem egy kicsivel előbb. Minél előbb kész akarok lenni a munkámmal, hogy Shiratori-sama ne aggódjon e miatt is. Beérve az irodába egyből neki is láttam és szorgalmasan végeztem a feladatomat. Reménykedtem benne, hogy még mielőtt Shiratori-sama megérkezik, befejezhetem a dolgomat, de ez nem jött össze, mivel épp most toppant be.
Amint betoppant, egyből láttam, hogy tegnaphoz képest mintha kicserélték volna és visszaváltozott a rendes Shiratori-samává, aminek különösen örültem. Belevetettük magunkat a munkába, persze én már a végén tartottam, de egyszer csak felkel Shiratori-sama a székéből.
- Hai! - közölte velem, hogy valami elintéznivalója van, én csak folytassam a rendezgetést, amire természetesen egyből boldogan beleegyeztem. Viszont ez csak a látszat volt. Amikor kilépett az ajtón, még az utolsó pár papírt szétválogattam, majd gyorsan elindultam átvinni a hadnagynak az ő részét és utána követhettem Shiratori-samát.
Még nem járt olyan messze, így meg tudtam érezni a lélekenergiáját, hiszen neki nagy van, még ha vissza is fogja. Nem rejtőzik senki elől, így még követni tudom, pedig ő képes lenne teljesen elfojtani a lélekenergiáját, hogy ne lehessen követni, hiszen ő egy kapitány.
Ahogy követem Shiratori-samát, beérünk a 12. osztag területére és egyenesen az edzőtér felé vettük az irányt. A shunpo edzésre megy? Vajon minek? Merültek fel bennem a kérdések, amikre hamarosan meg is kaptam a választ, amikor kihallgattam Shiratori-sama beszélgetését a 12. osztag hadnagyával. Meg akarja nézni, hogyan teljesítenek a tisztjei? Engem nem akar megnézni, milyen ügyes vagyok? Mérgemben még a faoszlopot is megrepesztettem, ami mögött bujkáltam, de ezután lenyugodtam. Biztos csak a rang nélküli tisztekre gondolt, hiszen tudja, hogy nekik még szükségük van jó sok edzésre. Viszont ennyivel én nem elégedtem meg, én is részt veszek az edzésen és megmutatom Shiratori-samának milyen jól használom a shunpot. Ez a lehetőséget nem hagyhatom ki.
- Shiratori-sama, Haruki is részt vesz az edzésen. - osontam Shiratori-sama mögé, amikor éppen nem figyelt, hogy meglephessem. - Haruki már végzett a feladatával és át is vitte az iratokat a hadnagynak, Shiratori-samának nem kell aggódnia. - egyből mondom is, hogy kerülök ide, amikor megmondta, hogy fejezzem be a rendezgetést. Mindenre fel vagyok készülve, hogy ne tudjon belekötni semmibe és itt maradhassak.
Lassan neki is kezdett a hadnagy az ismertetőnek az edzésről, amit figyelmesen hallgattam, mivel tudnom kellett minden információt, hogy sikeresen végigvigyem ezt az edzést. Úgy néz ki valamilyen veszélyes dolgot fogunk csinálni, hiszen még 4. osztagos tisztek is vannak itt. Nem tudom, mi lehet annyira veszélyes, hogy ennyi óvintézkedést kell tenni, ezért nem érzek félelmet, mivel csak shunporól van szó. Csak egyik helyről megyünk a másikra, abban meg mi a veszélyes? Megbotlunk egy kőben?
Nagy ámulásba fogtam, amikor előjött a földből egy hatalmas pálya, ami valószínűleg az edzéshez kell. Ez nem sokáig tartott, mert a tömegben megpillantottam Yamakida Tsukit, akinek megint biztos Shiratori-samára fáj a foga, de én nem hagyom. Ekkor belekapaszkodom Shiratori-sama karjába, nehogy elvegyék tőlem. Lehet, hogy ez az ő osztaga, de Shiratori-sama nem az övé.
El is kezdődött az edzés gyakorlati része, nem sokkal Shiratori-sama előtt mentem, hogy lássa mennyire jól shunpozok. Igazából nem tudom, mi a feladat, mivel csak annyit mondtak, hogy induljunk el, többet nem. Mivel mindenki elindult, így mi is így tettünk. Az elején nem siettem csak kisebb távokat haladtam előre nem akartam elsietni a dolgokat, hiszen öt részből áll, nem akarok teljesen kimerülni a végére.
Hamarosan hallom a feladat címét, ami után nem sokkal elsuhan mellettem Shiratori-sama. Ennyire szó szerint vette volna a címet? Amint ezen tanakodom zajokat hallok magam mögül, amire féloldalasan megfordulok. Egy hatalmas szikla gurult felém. Kapcsolnák rá shunpora, amikor is drámaian megbotlok egy kis kőben és a földön landolok. Egy kicsit fájlaltam a buksimat, ami egyenesen a földnek csapódott, de eszembe jutott milyen helyzetben is vagyok. Gyorsan felálltam és mentem tovább. Csak éppen hogy megúsztam a kilapítást, viszont még mindig nagyon közel volt hozzám a guruló szikla. Nagyon fel kellett kötnöm a gatyámat, hogy tartsam az iramot. Nagyon loholtam, hogy egy kicsit nagyobb távolság legyen köztem és a szikla között, ami csak a földes út végére sikerült.
Végül utolért Shiratori-samát az út végén kilapulás nélkül és jeleztem neki, hogy én egyszerre akarok vele indulni a következő feladatnál. Persze ezt nagy szuszogás közepette tettem, mivel nem vagyok hozzászokva ennyi shunpo használathoz. Ahogy láttam Shiratori-sama is hasonló helyzetben volt, hiszen ő is naphosszat az irodában ül, és nem futkározik valahol.
El is érkezett a mi időnk a kis pihenő után és neki láttunk a második feladatnak. Az viszont egy kicsit zavart, hogy nekünk kell kitalálni a feladat nevéből, hogy mit kell csinálnunk és nem a hadnagy mondja meg. Látom, hogy ott vannak azok a vízből kiálló sziklák és a névből ítélve azokon kell ugrálni, de akkor is. Meg azt sem értem, hogy ez hogy segít ez a shunpo használatban. Egyszerűen shunpozni egy virágos réten is tudunk, ahol nem kellene hatalmas sziklák elől menekülni, hanem nyugodtan koncentrálhatnánk a feladatra. Remélem, a végén választ kapok a kérdéseimre.
Ugrálni kezdtem Shiratori-sama mellett, de már az első ugrás után megtorpanok és majdnem elvesztem az egyensúlyomat, amikor megpillantom, mik is vannak alattunk a vízben. Így már tényleg nem lenne jó beleesni. Ugrándozok tovább, amikor is az egyik alattam lévő oszlop lesüllyed és gyorsan arrébb kellett shunpoznom egy másikra, hogy ne végezzem a vízben. A legközelebbi oszlop épp most emelkedett fel, ami jónak bizonyult landoláshoz. De tévedtem. Amint ráléptem megcsúsztam a vizes felületén és majdnem leestem, de sikerült megkapaszkodnom ugyanebben az oszlopban. Ez viszont csak néhány pillanatig volt hatásos, hiszen csúszott, de ennyi idő bőven elég volt, hogy a lábammal közre öleljem az oszlopot. Mondjuk még mindig csúsztam lefelé, de már lassabban. Gyorsan keresnem kellett egy még szárazon lévő oszlopot, amire ráállhatok. Körül is néztem és láttam egyet, egy kicsikét messzebb. Ellöktem magam az oszloptól és a levegőben láncshunpozással közlekedtem. Ahogy megjelentem valahol, már mentem is tovább, hogy megérkezzek a száraz oszlopra. A hátralévő részt is hasonlóan teszem meg, hogy elkerüljem az elcsúszást.

______________



A hozzászólást Shiranui Haruki összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 29, 2012 10:14 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atarashi Miyoko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Virgo Tiger
Hozzászólások száma : 93
Age : 18
Registration date : 2010. Aug. 09.
Hírnév : 35

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51900/65000  (51900/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Kedd Május 29, 2012 7:44 am

Shunpo edzés? Gyerekjáték *.*


A juunibantai azon osztagok egyike, melyek nem nyerték el a tiszteletemet eleddig. A sok fehér köpenyes tudós, akik egész álló nap bent kuksolnak mindenféle fortyogó főzet és meghatározhatatlan célt szolgáló szerkezet között, semmi hasznára nem válnak a Gotei 13-nak, hiszen a harcban is haszontalanok. Az egyetlen jó pont, amit fel lehetett írni nekik, az a különleges fegyver, amit a papának kitaláltak a zanpakutouja helyett, ha mindegyikük harcolna ilyesmivel, akkor talán nem sorolnám őket egy szintre a yonbantaijal. Azonban nem harcolnak, hanem csak semmittevéssel múlatják az időt a négy fal között. Nem is értem, miért olyan jó szórakozás ez Surprised Ezért is okozott meglepetéssel teli momentumokat, mikor a 12. osztagból üzenet reppent be a barakkjainkba, hogy osztagok közötti villámtánc-tréninget szerveznek, pont ők. Már csak a kíváncsiságtól is hajtva döntöttem úgy, hogy meg kell jelennem ezen az edzésen, na meg persze azért, hogy a 11. osztag hírnevét öregbíthessem kifogástalan teljesítéssel Cool
Büszkén, felemelt fejjel vonultam be a megadott időpontra és egy pillanatig sem tétováztam kimutatni, hogy megtiszteltetésnek vehetik a 12. osztagosok a megjelenésemet, ezzel emelve a tréningjük színvonalát. Kicsit csalódásként ért, hogy nem Masamune nii-san, hanem Yoshida nee-san várt minket, viszont azt örömmel tapasztaltam, hogy a Gyerekegylet jelentős része döntött úgy, hogy nem árt a shunpót gyakorolni. Úgy tűnik a játéknak álcázott harci tréningem felébresztette a fejlődés vágyát a generációnkban, így fényes jövő elé nézhet Soul Society *>* Csupán Tsuki-tan jelenléte zavart, bármilyen okosnak is hiszi magát, az én eszemen sosem fog tudni túljárni. A harctéren a galád britek vezére olyan ostoba volt, mint egy fatuskó, nem csodálnám, ha egyszer lázadás törne ki a legénysége között és megelégelnék a kontár munkáját. Riko-tan sokkal alkalmasabb lenne kapitánynak, akkor még izgalmasabbak is lennének a csatáink, hiába erősebb az ágyúnk. Kifejezetten jó érzékre vallott részemről pont a mágiaosztagos Hajime-kunt választani tüzérnek *.*
- Az erkölcs és a törvények megtestesítője nem ismeri az illemet, britek vezére? Twisted Evil - szólítottam meg Tsuki-tant, aki köszönés nélkül, puffogva ment el mellettem. Mily' udvariatlan, és még mi kalózok lennénk a gonoszok? Mon dieu! Haorimat meglebbentve fordultam el, hogy elfoglaljam a helyem és meghallgassam Yoshida nee-san mondandóját. Gyorsan meg is untam a felesleges beszédet, az Akadémiáról épp eleget hallottam ahhoz, hogy előre is unalmasnak tituláljam a feladatokat, arra pedig nem kell figyelmeztetni, hogy vigyázzak magamra, nekem ugyanis nem eshet semmi bajom egy ilyen piti edzésen Arrogáns Míg a hadnagy beszélt, majd előkészítette a pályát, addig én azzal foglalatoskodtam, hogy nyuszifüles hajpántomat igazgassam, hogy igazán Miyo-pyonosan álljanak a piros szalagok. Út, víz, sziklák, mi ebben a veszélyes? Bakabakashii >.>\"
Ettől függetlenül úgy álltam oda a földút elejéhez, hogy nyerni akarok, hiába tűnt megalázóan egyszerű futóversenynek a feladat. Noha villámtáncom nem volt elsőrangú, de kellő tudással rendelkeztem ahhoz, hogy a harcban hatásos legyek vele. Körülnézve a hozzám hasonlóan lelkes Hana nee-chant fedeztem fel, talán legádázabb ellenfelemként tekinthettem rá! Mihelyst a rajtjel elhangzott, lábaimba lélekenergiát sűrítve léptem előre, hogy a reishit apró üveggolyókként használva növeljem meg a gyorsaságom rajtuk. Kezdősebességem a hiányosnak mondható tudásom ellenére is kiváló, így az első lépést követően máris előnyre tettem szert a többiekkel szemben, legalábbis nem láttam magam előtt senkit. Jöhetett a következő lépés, ezúttal a bal lábamba koncentrálva az energiát, ami a sérülésem miatt nem működött olyan jól, és ennek megfelelően egy lassú és rövid shunpo sikerült csak vele, elégedetlen grimaszt csalva az arcomra. Ennek köszönhetően máris befogtak, Yoshida nee-san hangjára felfigyelve azonban hátranéztem egy pillanatra, a guruló szikla láttán pedig meg is állítottam a mozgásom.
- Miyo-pyon nem fog gyáván elfutni egy közönséges szikla elől! >.> - jelentettem ki, csúnya nézéssel keresve a feladat kiagyalóját. Ilyen megalázó helyzetbe nem fog keverni a hadnagy, még egy edzés keretében sem vagyok hajlandó felhúzni a nyúlcipőt! >.> Mégis hogy képzeli, hogy a 11. osztag kapitánya, Soul Society legtehetségesebb shinigamija majd elmenekül?! Zanpakutoumat előhúzva fordultam szembe a sziklával, és amint elég közel ért a kavics, egy erős rézsútos vágással aktiváltam a Kensei nevű technikámat, hogy kettéhasítsam a kődarabot... amiben semmi kár nem esett, úgy ment át rajta, mintha nem is lett volna ott o.O Ahogy a kőgolyó is úgy ment át rajtam végül, mintha nem is lett volna ott o.O Értetlenül pislogva fordultam hátra, miféle nonszensz ez? 12. osztag, egy életre kivívtad a haragomat >.> Sötét tekintettel, bosszúsan raktam el a kardom és iramodtam a többiek után, megbocsáthatatlan, hogy emiatt az arcátlan trükk miatt elbuktam a feladatot! >.> Dühömön csak az enyhített, amikor megláttam a vízben úszkáló élőlényeket, na meg persze a habozó Tsuki-tant, és feszültségem levezetésére ördögi terv fogant meg a buksimban. Utolsó villámlépésemmel pontosan a brit kapitány mögé érkeztem, mintegy "véletlenül" meglökve őt megállás közben, és aljas vigyorral figyeltem, ahogy a gravitációnak engedelmeskedve belezuhan a vízbe Twisted Evil
Nyelvet nyújtva lendültem tovább a sziklák közé, egy pillanatig sem zavartatva magam az alant úszkáló aligátorok és piranhák egyvelegétől. Sőt, egy piranhát el fogok kuncsorogni majd Yoshida nee-santól, Tsuki-tannal úgyis jóllakatom őket, biztos hálás lesz érte *>* Ismét csak lélekenergiát sűrítve a lábamba lépkedtem egyik szikla tetejéről a másikra, eltökélten haladva előre, hogy én teljesítsem a legrövidebb idő alatt ezt a feladatot Evil or Very Mad A selejtes bal bokámnak köszönhetően egyik-másik szikláról nehéz volt elegendő távolságra szökkenni, és bár a mozgó kövek okozta egyensúlyvesztést sikerült kivédenem mozgékonyságomnak és kicsiny termetemből adódó alacsony súlypontomnak köszönhetően, az első vizes kőnek csak a szélére sikerült odaérnem egy ballépést követően. Hiába kaptam a szikla széle után, nem tudtam elkapni és leestem T_T Kudarcom nem esett jól, és miközben a levegőben kormányoztam magam, csúnya pillantást vetettem használhatatlan bal lábamra, a bokám pedig meg is sajdult egy pillanatra, mikor végül megérkeztem az egyik aligátor hátára. Térdem egy pillanatra megrogyott, ám aztán leguggoltam, és megsimogattam az állatka fejét, aki volt olyan kedves, hogy landolhattam rajta. Nem értem, miért félnek tőle mások, aranyos, cuki és segítőkész, ráadásul nem is éhes, érzem rajta. Csak békésen úszkál Surprised Fel kellett azonban újra jutnom a sziklákra, így felnéztem, hogy milyen utat is válasszak, és végül megtaláltam a megfelelő kiszögelléseket, amiken az aligátor hátáról elrugaszkodva felpattoghattam, és folytathattam a shunpózást. Bár még várt rám néhány nehéz pillanat, de végül teljesítettem a pályát. Remélem legalább az élmezőnyben voltam a kis félresiklás ellenére >.>
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 14
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Csüt. Május 31, 2012 8:17 am

Kergetőzzünk a gyakorlótéren!
Avagy Yuko-nee-chan edzést tart *-*

Már egy ideje láttam, hogy Yuko-nee-chan nagyon-nagyon elfoglalt valamivel, és kérdeztem is, hogy mi ennek az oka, de mindig csak sejtelmesen mosolygott és azt mondta, majd megtudom, pont mint a legtöbb felnőtt, de Onee-chanról tudtam, hogy úgyis be fogja tartani a szavát és elmondani, mi köti le ennyire az idejét. Végül tényleg oda is jött hozzám és elmagyarázta, miben szeretné a segítségemet kérni. Értitek, ugye? Onee-chan segítséget kért, tőlem! *-* Hát persze, hogy megcsináltam neki mindent, amit kért, mert én vagyok a hologramok királynője, ha a briteké nem is, mert az most II Elisabeth, és nem is szeretnék az lenni, mert neki tuti nincs meg a megfelelő felszerelése, hogy kísérletezhessen és feltalálhasson, velem ellentétben, ráadásul nekem ott van Yuko-nee-chan és Tsuki-nee-chan is, úgyhogy én még mindig jobb vagyok, mint a brit királynő, és különben is, a Gyerekegylet angol flottájának én vagyok az elsőtisztje, úgyhogy ezzel már többszörösen is felülmúltam a jelenlegi Őfelségét, akinek nevében egyébként kergetjük Myo-chanékat. Na mindegy, a lényeg, hogy Yuko-nee-chan megkért rá, hogy csináljak meg neki egy hologramot, aminek igazából csak a mérete volt újdonság, mert videóról már csináltam mozgó hologramot, csak a jelen volt még kicsit problémás fázisban, de Taki-chan segít nekem ezekben is, szóval előbb-utóbb képes leszek a kommunikációs rendszert is megreformálni picit, közvetlenül az előtt, hogy megcsinálnám azt a hipermodern szimulációs termet, aminek az ötlete még az akadémiai évek alatt fogalmazódott meg bennem. *.* Elég is lesz a mesélésből, elég annyi hozzá, hogy természetesen megcsináltam Onee-channak a rendelt hologramot, és még a hanghatást is legyártottam hozzá, persze azt már együtt kellett megoldanunk, hogy a talaj is olyan legyen majd alatta, mintha tényleg mozogna, de én mindvégig tudtam, hogy Onee-chan megoldja, különösen, ha én is a segítségére leszek benne, mert azért két tudós mégis több, mint egy, és én bármire képes vagyok, főleg ha egyik Onee-chanom is velem van, mert természetesen Tsuki-nee-channal ugyanúgy képes vagyok mindenre, mint Yuko-nee-channal! ˘ ^ ˘
Aztán eljött a nagy nap, hogy Yuko-nee-chan találmányát teszteljük, és ez a nap ma van, úgyhogy mikor látom Onee-chant elindulni, fel is pattanok a hátára, hogy együtt mehessünk, mert Tsuki-nee-channak még valami dolga van, pedig mondta ő is, hogy jönni szeretne és meg is beszéltük, hogy itt találkozunk, úgyhogy én addig is lógok picit Yuko-nee-channal. Viszont amikor elkezdenek szállingózni a többiek, akkor én is eloldalgok, hogy megkeressem Tsuki-nee-chant és együtt várhassuk az instrukciókat, mert elvileg edzést tartunk ma, bár ahogy elhallgattam, inkább nevezném kergetőzős játéknak, vagy futkározásnak, szóval igazából megint játszani fogunk, csak ezt a többiek véresen komolyan fogják venni, ettől pedig még viccesebb lesz az egész. Azon meglepődöm, hogy Myo-chan kalózkapitány is itt van, de tudom, hogy Tsuki-nee-chan nem fog rá figyelni, nekem viszont muszáj, mert apuci nagyon dühös lenne, ha nem tenném.
- Sziamia, Myo-chan ^ v ^ - integetek neki, mert azért ő mégiscsak Myo-chan, meg amúgy is, hiába nem szereti Tsuki-nee-chan, jobb ha kedves vagyok vele, mert akkor, ha végre sikerül fogságba ejtenünk az angol királynő nevében, talán majd hajlandó lesz kényszerítős haditúszos játék nélkül is segíteni nekem egy-két kísérletben *.* Pontosabban a szimulációs rendszer készítésénél lesz majd rá szükségem, mert azért ő mégiscsak ügyesebben vagdalkozik a karddal, mint én, de neki elég lesz majd annyit tudnia, hogy kísérlet, szóval nem akarok vele gonoszkodni, hátha zsarolgatás nélkül is belemegy majd a játékba. Ezek után inkább megyek Tsuki-nee-chan után, hogy végighallgathassuk Yuko-nee-chan eligazítását és sikeresen tudjuk teljesíteni a feladatot. *w* Miközben hallgatom, lelkesen ugrándozok is egyhelyben, meg tapsikolok is halkan, mert azért mégiscsak eligazítás folyik, tehát csöndben kéne lenni, de Onee-chan tart előadást, tehát egy kis látható lelkesedést is megérdemel, én pedig nem fogom megfosztani őt ettől az örömtől. Aztán a hatásszünetben hevesen bólogatok is, hogy értettem és elmegyek a biztonságosabb zónába, mert nem akarok útban lenni, de nem kerüli el a figyelmem a koponya formájú szerkezet, amit Yuko-nee-chan vesz elő a kabátjából, hogy nyomigálja rajta a gombicokat. Azt a szerkentyűt majd el szeretném kérni tőle, hogy megnézhessem, csak jegyezzem is meg a sok-sok különböző feladat között, mert azok is biztosan csidicsudira érdekesek lesznek, én meg a végén el fogom felejteni, mit akartam elkérni Onee-chantól! T_T Ezt nem engedhetem meg, mert én vagyok a juunibantai kettő a köbön tisztje, és a hologramok királynője, mint azt már említettem! ˘ ^ ˘
Shunpot segítő eszközöm nincs, így oda sem megyek a plédhez, mert tisztára fölösleges, én meg inkább kimaradok a tolongásból, és addig csak illegek-billegek, ameddig Tsuki-nee-chan fel nem bukkan mellettem és oda nem mutat az egyik ablakra, amin egy rózsaszín, ajándéknak látszó micsoda van, én meg bólintok neki, hogy természetesen figyelni fogom, mert a főparancsnok cuccához senki nem nyúlhat, főleg most, hogy a pályán itt a kalózkapitány is, tehát nyitva kell tartani a szemünket! > . > Viszont miután az ampuk a megfelelő helyre kerültek, végre folytatódik az eligazítás, és indulnék is nagy lelkesen a többiekkel tovább, de Yuko-nee-chan megállít egy pillanatra, és eleinte csodálkozva nézek fel rá, de aztán csak bólintok és tisztelgek is neki.
– Hai-hai, Onee-chan! Biztos nagyon izgi lesz! *-* – tekintek már a pálya felé, és mikor látom, hogy Yuko-nee-chan sem szeretne többet mondani, sietve felzárkózom a többiek mellé. Az első feladatról biztosan tudom, hogy gyerekjáték lesz, csak arra kell figyelnem, hogy a többiek el ne taroljanak a nagy kergetőzésben, mert itt biza az lesz, meg tutibizti akad majd még egy-két csitt és csatt, mert ez egy olyan szakasz, de bizti-mizti nagyon jó lesz ám! *w*
Mikor végre elrajtolhatunk, azonnal nekiiramodok egy kényelmes sebességben, amit tartani fogok tudni a pálya végéig, mert nem lenne jó, ha túl korán kifulladnék és rendes bemelegítés nélkül a futás amúgy is izomgörcshöz vezethet, még akkor is, ha történetesen shunpo, márpedig én nem akarom, hogy megfájduljon a lábacskám, úgyhogy ennek megfelelően választom meg a sebességemet, persze úgy, hogy a „sziklácska” ne érhessen utol, mert az úgy nem lenne buli. Shunpozás közben nagy lelkesen nevetgélek is, hiszen ez egy nagyon muris szituáció, főleg hogy a többiek mennyire komolyan veszik és félnek ettől a kis játéktól, pedig nem kell, és én nagyon élvezem, meg aztán ezek szerint tök élethűre sikeredett, úgyhogy még annak is örülhetek, hogy a játékom ennyire ráhozta a frászt a többiekre! *-* Yuko-nee-chan biztos-miztos büszke lesz rám, csak remélem, Tsuki-nee-chan nem fog haragudni, amiért nem árulhattam el neki, de megígértem Yuko-nee-channak. T.T Mikor a pálya végére érek és nevetgélve nézek körül, észreveszem, hogy vannak olyanok is, akik X-et kaptak. Moh, ez nem jó! T.T Tsuki-nee-chan, mi történt? És Myo-chan? Nem figyelteheeem! T.T De majd elkérem a felvételeket Yuko-nee-chantól mert én biza-miza kíváncsi vagyok ám arra, mi volt ott a pályán, miközben én szórakoztam, és jó tudósként ki is fogom elégíteni a kíváncsiságomat, mert tudom, hogy ezt nálunk így szokás, és nem is számít belekontárkodásnak, mert így működnek a tudósi elmék. ˘ ^ ˘
– Áááá! Tsuki-nee-chan! O__O” – hiába Yuko-nee-chan kérése, muszáj nekem is megindulnom, mert a csúnya gaz kalózkapitány belökte Tsuki-nee-chant a vízbe, láttam én, úgyhogy ki kell húznom onnan, ameddig még lehet! Gyorsan oda is ugrok, és kirángatom egy sziklára, mert én bizony nem fogom benn hagyni a nővérkémet ebben a játékban, mert ez nem tűnik annyira veszélytelennek mint a hologram, tehát muszáj volt neki segítenem, csak ezek a kavicsocskák meg mozognak és víííí~! *-* Yuko-nee-chan ért az izgalom megteremtéséhez. - Gyere, Tsuki-nee-chan, nem olyan vészes! ^ v ^ – mosolygok rá és nyújtom a kezemet Tsuki-nee-channak, hogy felálljon és együtt elindulhassunk tovább. Ez a játék nagyon olyan, mint az ugróiskola, vagy mint az a játék, amiben át kell ugrándozni a másikat, úgyhogy ennek megfelelően ugrándozom is Tsuki-nee-chan előtt, mert így a legjobb ez a játék. Persze nem shunpozom teljesen egyenesen, mert egy játékot ki kell élvezni, így picit össze-visszásan megyek közben, de remélem, Onee-chan is élvezi. ^ ^
– Hopp-hopp-hopp, piranha hopp, egyet balra, kettőt jobbra, így lesz jó a játékocska! Hipszi-hopszi, nagyot ugrik, tam-tam-tara-ra~m! – kommentálom dallamosan az ugrándozást, egészen a túlsó partig, és szinte észre sem veszem, hogyan telik az idő, annyira jól érzem magam. - Máris vége? T_T – kérdezem csalódottan, mikor ismét a szilárd földön landolok és nézek körül a következő földes részen. Várom már, mi lesz a következő feladat, de kár, hogy ez ilyen rövid volt…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Szomb. Jún. 02, 2012 2:41 am

Globális shunpo edzés

Teljesen úrrá lett rajtam a kíváncsiság, amint volt szerencsém összefutni a hirdetéseknél a 12. osztag területén tartandó shunpo edzéssel kapcsolatos információkkal. Főleg, hogy erről az eseményről nem csak a Kidoushuunál volt szerencsém olvasni, hanem a Hachibantainál is alkalmam volt szembefutni, amikor visszavittem Okaa-sannak pár iratot, mely ismét csak ott árválkodott a szekrényben, amiben megpróbálja elrejteni a kitöltetlen lapok rengetegét. Aznap elmémbe véstem az időpontot, nehogy megfeledkezzek róla. Úgyis eléggé elhanyagolva érzem villámtáncomat, s régóta nem volt részem egy összetett shunpo edzésben sem, így ennek elmaradását legalább pótolhatnám ez által.
Így amikor eljött eme nap, jó szokásomhoz híven, időben indultam el az edzésre, nehogy modortalan módon esetleg elkéssek. Okaa-sannak is említettem már ezt az eseményt napokkal ezelőtt, hogy meg szeretnék jelenni eme edzésen és Kawashima taichou sem ellenkezet a dologgal kapcsolatban, így nem volt semmiféle hátráltató tényező, mely meghiúsítaná azt, hogy megjelenjek a 12. osztag barakkján belüli shunpo gyakorlaton.
Viszonylag az elsők között volt szerencsém odaérni, s miközben érdeklődve szemmel követtem a megjelenőket, döbbenten vettem tudomásul, hogy Otou-san is jelen van. Még levegőt is megfeledkeztem hirtelen venni és a döbbenettől nagyokat pislogva néztem irányába. Nem gondoltam volna, hogy ő is részt vesz ezen az edzésen…
Zavartan vezettem tekintetemet a talajra és igyekeztem rendezni gondolataimat, hogy Yoshida fukutaichou intelmeit mind – mind megértem és ne eresszek el semmi lényeges szót a fülem mellett, melyet az elkövetkező időben annak hiányát a végén én járnám meg. De egyszerűen képtelen voltam napirendre térni azzal kapcsolatban, hogy Otou-san is itt van.
Mély levegőt véve léptem a hadnagy utasításának megfelelően a plédhez és veszem le lábamról a pántot, mely villámtáncom hatékonyabb alkalmazásában segít, hogyha kell. Az utasítás szerint a cetlire gyors írással rá is kanyarítom nevemet, hogy ne tartoztassam fel túl soká a sort, majd azzal együtt a kihelyezett plédre rakom, s elhátrálok onnét. Tekintetemmel utána nyomban Otou-sant keresem; az előbbi kis kitérő során döntésre jutottam. Ez egy megfelelő alkalom arra, hogy bebizonyíthassam Vénvarjúnak, milyen jó is vagyok a shunpo használatában hozzá képest. Amint megpillantottam, határozott léptekkel megyek elé és ügyet sem vetve a gyerekegyletben már látott lányra, ki éppen Otou-sanon csimpaszkodik, mutatóujjammal rábökve, büszkén kihúzva magamat szólok hozzá.
- Kihívlak, Otou-san. >///>” Lássuk, melyikünk a gyorsabb! Nemleges választ nem fogadok el. – komoly pillantással néztem rá, szememben a teljes körű eltökéltség csillogott. Bízok abban, hogy nem hátrál meg és komolyan veszi a versenyt, melyre most kihívtam. Ezért válaszát meg sem várva sarkon fordulva követem Yoshida fukutaichou további mondandóját.
Meghökkenve néztem szembe a közben felbukkanó hatalmas pályára, melyen végig kell majd mennünk, s csak a terepszemle során pillantom meg a tömegben Miyoko-sant. Megtorpanva, fejemet megrázva pillantok ismét oda, ahol az imént láttam, s rá kell jönnöm, hogy ez a valóság és nem tévedek… Miyoko-san valóban jelen van! Nem hittem volna, hogy ő is részt vesz az edzésen, akárcsak Otou-san, és Miyoko-san előtt fogok gyerekes versengésre vetemedni?
Teljesen összekuszálódott gondolataimmal lépdelek a rajtvonalhoz, s indulok meg a tömeg után. Nem is foglalkozva hirtelen a feladattal, mely kezdetét vette. Egészen addig, míg földmozgásnak nem lettem tanúja, s hátrapillantva meg nem láttam a hatalmas sziklát, mely éppen irányunkba közeledik. Miféle edzés ez?!
Ösztönösen cselekedve futásnak eredtem, hátra se nézve, mikor megláttam pár méternyire előttem cikázni Otou-sant. Hirtelen megfeledkeztem a közelgő veszedelemről és Miyoko-san jelenléte sem hátráltatott a pillanat hevében tovább; nyomban gyorsabb villámtáncra kapcsolva indultam utána, s csak félúton pillantottam hátra vállam fölött, hogy lássam, milyen távolság van köztem és a szikla között. A látvány, mely elém tárult, szinte gyökereket növesztett lábaimból a köves talajba, ahogy gondolkodás nélkül megálltam, amint láttam Miyoko-san merész akcióját a közelgő sziklával szemben. Az eddigi versengés, mely fűtött, átcsapott teljes mértékű aggodalomba és további habozás nélkül siettem Miyoko-san segítségére, mielőtt azaz átkozott szikla bántani merné őt. Azonban nem bizonyultam elég gyorsnak és…
Megkövülten álltam az események előtt, a veszedelmesnek vélt szikla gond nélkül suhant át Miyoko-sanon, mintha holmi illúzió lenne csupán és nem is létezne, s rajtam is nemes egyszerűséggel vágtatott át ezután. Értetlenül pillantottam magam mögé, ahol vidáman továbbsuhant a hatalmas kő, majd lassacskán visszafordultam Miyoko-san felé. Most már nem bújhatok el előle, még ha elég kellemetlen a szituáció, amibe most belekeveredtem.
- MMiyoko-san... jól vagy? >///> – préselem ki magamból az egyetlen épkézláb mondatot, ami eszembe jutott. Bár kötve hiszem, hogy bármi baja is eshetett volna, hiszen egyikünkben sem tett kárt az iménti szikla. Zavartan néztem rá, nem tudtam, hogy mit kellene még hozzáfűznöm a dologhoz. Főleg úgy, hogy egytől – egyig leíródott Miyoko-sanról az, hogy mennyire felháborodott a szikla incidens miatt. Nem akartam tetézni haragját, így végül némán követtem Miyoko-sant, s Yoshida fukutaichou újabb beszéde során vettem csupáncsak észre a hatalmas képernyőn jelzett eredményt. Villámcsapásként tudatosult bennem, hogy hagytam elúszni egy lehetőséget arra, hogy megmutassam Vénvarjúnak, mennyire jobb vagyok nála. S, amikor odaértem a következő feladat indulási pontjához, zavartan pillantottam Otou-sanra, majd a szememben hirtelen oly’ széppé vált talajra.
- Ne mondj semmit… >///> – morogtam orrom alatt, fülig vörösödve az előbbi eseményekre visszagondolván, miközben arra vártam, hogy sorra kerüljek. Mivel az előző feladatot sikertelenül hajtottam végre, ezért nem mehettem az elsők között az utasítás szerint, így volt időm szemügyre venni a második feladat tartalmazta kihívásokat. Eleinte nem tűnt nehéznek keresztülmenni a víz felszínén kiálló köveken, míg észre nem vettem a benne békésen úszkáló hegyes fogú, veszélyes állatokat. Döbbenten néztem őket és egyre inkább őrültségnek tartottam ezt az edzést. A 12. osztag hadnagya sportot űz abból, hogy veszélyezteti shinigami társainak életét? >.>” Volt szerencsém hallani a 12. és a 10. osztag közötti ellenségeskedésről, így a feltételezésem valószínűleg nem lenne alaptalan, de ez azért mégiscsak túllő a célon…
- Miyoko-sananou… szóval… ízé… öhm… kérlek, légy óvatos. >///> – elmélkedésem során, amint láttam, hogy Miyoko-san már bele is vetné magát a feladatba, gondolkodás nélkül érintettem meg a vállát, hogy magamra vonjam figyelmét az indulás előtt. Ugyan nehezen találtam a hirtelen rajtam úrrálevő zavar miatt a szavakat, amit gondolatban sokkal, de sokkal könnyebb volt kimondani, mint a való életben. Utána nyomban visszahúzódtam inkább a sorba, ahol a többiek várakoztak. Feltett szándékom volt ugyanis Otou-sannal együtt menni, hogy bebizonyítsam az előbbi kis incidens után, hogy igenis sokkal jobb vagyok nála shunpoban.
Izgatottan vártam, hogy jómagam is sorra kerülhessek és többször vetettem aggódó pillantást Miyoko-san felé közben. Amint láttam, hogy majdnem beleesett a vízbe, némi bűntudatom támadt, hogy nem tartottam vele, hogy tudjak neki segíteni, ha valami baj történik. Még ha ő maga is meg tudja oldani egyedül a dolgokat és nem szorul külső segítségre. Mert lehet, hogy ő a 11. osztag kapitánya, attól még továbbra is egy törékeny, szép szál leány marad, ha próbálja is leplezni. >///>
Amint végre rajtunk volt a sor, az előbbi példákat látva nyomban ugrottam is az egyik kiálló kőre. Bár első ránézésre nem tűnt nehéznek a feladat, így komolyabban belevetve magam az ügybe viszont rájövök, hogy nagy tévedésben ringattam eddig magamat. Ugyanis külső szemlélőnek igaz úgy tűnik, hogy csak át kell ugrálni ezen úgy, hogy tesz mellé némi akrobatikus ugrást, csupán ebben pluszba megnehezíti a próbálkozók dolgát a csúszós felülete a köveknek, melyre még az sem volt mindegy, miképpen érkezik a halálisten. Hiszen bármikor ki lehetett billeni az egyensúlyból, ráadásul a sebesség is számított, mert volt, ami pont akkor tűnt el, mikor kinézted magadnak, vagy ha már ugrottál.
Mindezeket számba véve ugrottam a következőre, majd onnét az azután lévőre, mert éppen el kívánt tűnni talpam alól, majd az ezt követőn győzhettem megtartani ismételten az egyensúlyomat, nehogy a különböző ragadozókkal teli vízbe zuhanjak, amit nem engedhetek meg most magamnak. Hiszen így, hogy bizonyíthatnék Otou-sannak? Ráadásul Miyoko-san előtt mégsem bukhatom el a feladatot…!
Elszántan pillantok fel, s meglepetten veszem tudomásul, hogy Otou-san már jóval előrébb jár, mint az hittem. Kapkodva vezetem lélekenergiámat talpam alá, hogy sebességet nyerve ezáltal gyorsabban szelhessem a kiálló kövek felszínét, hogy beérhessem őt, azonban az egyiknél az utolsó negyedrész környékén rosszul érkeztem és megcsúszva nedves felszínén sikerült landolnom, akaratom ellenére a hideg vízben.
Sebtében másztam ki az éppen legközelebb lévő kő felszínére, mielőtt beérhetett volna a zöldhátú krokodilok egyikre, majd immáron tetőtől – talpig vizesen folytattam a feladatot, elkönyvelve a második körben is beszerzett vereséget Otou-santól. De még nincs minden veszve! Öt feladat van, eddig kettővel vezet… szóval még van esélyem!
Elszántságomból semmit sem veszítve haladok a partszakasz felé, ügyelve immáron rendesen a reiatsura, melyet a shunpohoz alkalmazok, s szemmel tartom a külső tényezőket is, melyek befolyásolják használatát. Mint például a köveken való landolás, hogy mikor kell nagyobb sebességre kapcsolnom, illetve mikor kell azt visszafognom és jobban szemügyre vennem a következő landolásra használatos vízből kiálló követ.
Mindeközben eemélem, hogy az előbbi attrakciómat nem látta se Miyoko-san, se pedig Otou-san. Félek, amúgy sem fogom kiheverni ezt egyhamar, főleg nem úgy, ha még látták is azok, kik elől leginkább rejtve hagynám a vízben való kisebb fürdőzésem okát.

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Szer. Jún. 27, 2012 8:25 pm

Globális shunpo edzés

Nagy örömömre szolgál, hogy ilyen sokan megjelentek az edzésen. Köztük szeretett Egyletünk igazán ékes tagja, kit lelkesen fogadtam, illetve Nara és Matetsaku taichou is megtisztelt jelenlétűkkel, melyre igen hálás voltam, hiszen ez a kísérlet nagyon fontos a 12. osztag, az Akadémia és természetesen számomra is. Igazán nagy örömömre szolgált az is, hogy a fiatalabb korosztály ekkora ambíciót érzett az edzésen való megjelenésen. Pedig aztán az én időmben általában mennyire szerettek elbújni a kötelesség elől a fiatalok… Rolling Eyes
Igen sok kreatív megoldás tárult szemeim elé az első feladatnál, de még így is több piros X bukkant fel a képernyőn, mint ahogy azt elképzeltem az előkészületeknél. Ráadásul nagy meglepetésemre a fiatal korosztályból kerültek ki eme szerencsétlenek, azonban virágozni láttam egy pillanatig a fiatalság bimbózó románcát; igen… mennyi öröm és mennyi kín. ^ v ^
Meghatódottságomban törlöm le szemem sarkán felbukkanó apró könnycseppet, ahogy belegondolok, hogy a kicsi Yoriko-chan sincs már mesze attól, hogy ő is belekostoljon a rózsaszínfelhős életbe. Gondolataimat igyekszem visszatéríteni a feladatra, hiszen nekem a statisztikával is foglalkoznom kell, ráadásul bejelentést is kell tennem a következő körről! Azt a mindenit, már a munka is kiesik a fejemből? Ejnye, mi van veled Yuko? O.o”
Fejemet megrázva terelem vissza figyelmemet a feladatomra, s egy fekete, koponya mintás noteszbe írom jegyzeteimet a látottakról, melyet bőszen összevetek a szemkötőm által informált dolgokkal. Figyelmemet természetesen nem kötöm le teljes egészében, hiszen szemmel kell tartanom a pályán történő eseményeket is, s amint mindenki befut a hologram kőgolyó elől, s egyesek tanúja lehettek a turpisságnak is, egy újabb nehéz feladat tárul eléjük. Bár első látásra ártalmatlannak tűnik a vízben úszkáló állatok ellenére is. Az első három vállalkozó után azonban láthatták, hogy nagyobb nehézségeket rejt egy apró, víz felszínén elszórtan fekvő köveken való sétánál. Eme pályaszakasz immáron próbára teszi az érzékeket is a gyorsaság mellett. Nem mindegy, hogy milyen gyors a reakcióidő és, hogy azt milyen pontosan képes végrehajtani. Mert lehet valaki gyors, ha nem reagál időben, illetve lehet valaki gyors, s időben is reagálhat, ha nem pontos. Szóval itt három dolgot is megéretett a résztvevőkön.
S eme feladatnál is a megoldások sokasága igazán látványos volt. Láttam a vízbe esés előtt igen kreatív megnyilvánulást megmutatkozni a kőre való visszajutáshoz, illetve voltak, akik igazán szépen végrehajtották a feladatot. A komolyabban vízbe eseteket, kik körül ott ólálkodtak a vízben úszkáló állatokról megállapíthatták, hogy nem is olyan veszedelmesek, sőt szokatlanabbak, mint elsőre. Azért a 12. osztag nem képes egy egész aligátor és píranya rajt megszelídíteni, azonban nemes egyszerűséggel tudjuk gépesíteni őket. Eme lények is azok, csupán… az eredetik mechanikai változatai, kik kitűnően alakítják szerepüket. Kisegítik a belehullottakat, amennyiben van ambíciójuk folytatni a feladatot, avagy kihozzák azokat, akik feladnák, és nem kívánnak a további próbákban részt venni.
Az újabb eredmények kikerültek a pályára, melyben némi változtatást is beleiktattam, akik majdnem vízbe estek, de ügyesen megoldották a problémát, azok karikát kaptak az X helyett, ami az egész bukását jelentené. Igaz a röpke változtatásnál hibakódok is feljöttek, melyek a táblát szemlélők is láthattak, ezért a karikák színe nem az általam beiktatni kívánt sárga, hanem rózsaszín lett. Neutral
- Gratulálok a „Szökkenj, vagy véged!” sikeres végrehajtóinak! Kötelességem megosztani önökkel, hogy elérkeztek a kedvenc pályaszakaszomhoz! ^ v ^ Eme feladatnál nem szükséges tartani a hármas párokat, de szeretném megkérni azokat, kiknél zöld pipa jelent meg a második feladat elvégzése után nevük mellett, hogy ők lépjék át először a piros szalagot. – monológomba hagyok egy kis szünetet, hogy a társaság szemügyre vehesse a pár méterre tőlük lévő vékony, piros szín szalagot, melyet megemlítettem. Ezzel elkerülve az esetleges csetlés – botlásokat, melyet a határvonal vonna maga után a figyelmetlenek körében. - Azonban némi odafigyelésre szeretném felhívni a figyelmüket. Tetszik tudni, semmi sem olyan, amilyennek látszik… ^v^ Hehehe, remélem értik, hogy értem! Amúgy a feladat neve… öhm… ejnye, semmi hangzatos cím nem jut eszembe róla, ami ne mondana hozzá túl sokat! :/ – az előbbit rosszallóan teszem hozzá, inkább magamnak címezve, mintsem a résztvevőknek, s ezután inkább nem is fűzök hozzá többet. Hatalmas letargia számomra, hogy nem tudtam kiötleni egy találó címet a feladatnak, melyen most végig kell mennie a terebélyes társaságnak! T^T
A piros szalagot átlépők az első lépéseknél semmi gyanúsat nem észlelhetnek, s ahogy haladnak egyre beljebb a homokkal fedett talajon, szinte könnyed sétának foghatják fel az egészet, végül az egyik szemfüles észre is veheti min is sétálgatnak konkrétan. A homokkal elfedett réteg alatt furcsa, lapos, fémes szerkezet kerül talpa alá, de mire reagálhatna rá, addigra egy hangos robbanásszerű hangot hallat, melyet egy zöldes füstfüggöny követ, s a következő pillanatban hasonló robbanás veszi kezdetét egy másik résztvevőnél is. Akik esetleg megtántorodnának, futóhomokkal kell szembesülniük, melyből igen nehézkes a szabadulás, ha nem reagál a shinigami időben. Mindez elárulja a feladatot: minél gyorsabban átkelni a homokos talajrészen úgy, hogy nem lépnek rá az itt – ott elbújtatott aknákra, avagy a futóhomok áldozatai lesznek.
Jókat derülők az ügyködéseken, eltart egy ideig, mire rájönnek a résztvevők, hogy a taposóaknánk nem okoznak felületi sérülést, csupán hangjával ijesztgeti az embereket, azonban lemoshatatlan anyaggal szennyezi be öltözéküket. Narancssárga ragacsos lé kerül az egyenruha azon részére, mely belekerült a földbe rejtett „bomba” hatósugarába melyre, ha minél több kerül, mintha súlyosabb lenne az öltözet azon fele és megnehezítené őket a mozgásban. Meg kell hagyni, hogy ez legagyafúrtabb ötleteim egyike… ^ v ^
- Remek, remek! Elérkezett az új pihenőzóna! – hallhatják felzendülni hangomat ismét a mikrofonból, amint mindenki átlépte a kék szalagot, mely elhatárolta a veszélyes részt a biztonságostól. - Gratulálok a sikeres végrehajtóknak! Nem szeretném lopni az idejüket, de a negyedik próba előtt használják egészséggel a jobb oldalt kihelyezett pléden lévő törlőkendőket és távolítsák el a Bénító – ragacs pro 22-öt. ^ v ^ Ruhájukból nem egészen fog kijönni, némi színelváltozás is előfordulhat, de majd a 12. osztag vállalja a speciális rendbe hozásukat kedvezményesen. És ne feledjék, hogy pénzük 4%-val a Lélektovábbképző Akadémia fejlesztését támogatja! ^v^ – mutatom be a résztvevőknek az erre kifejlesztett lemosó anyagot, mely igen, még sajnos nincs tökéletesítve, sajnos a határidőt tartani kellett, így nem minden hibát tudtunk kiküszöbölni, azonban kósza kifehéredés az anyagon könnyen kezelhető, persze csak speciális szerekkel, ami még nem áll a 4. osztag tulajdonában. Rolling Eyes
- Térjünk is rá a negyedik feladatra! A két piros X-el rendelkezők csak saját felelősségükre lépjenek a pályára! 14 éven aluliaknak pedig tilos, a kritériumoknak nem megfeleltek szíveskedjenek ott maradni a védelmi zónán és azonnal küldök egy szállítóeszközt, mely visszahozza önöket a pálya elejére, s itt egy levezető feladat várja az érintetteket. – lehet némi háborgást szül eme bejelentésem a serdűlők között, azonban kötelességem a fiatalabb korosztály védelme, s úgy gondolom, ezt a szülők is megértik, amint beszámolnak erről gyermekeik. - Nos, mint láthatják a negyedik feladat újabb kihívásokat tár önök elé. A ragasz leszedése igen fontos volt, gondolom észrevették, hogy az megnehezítette mozgásukat, de itt sebességük nagyobb felére is szükségük van. Így nem engedhettük meg, hogy az egyenruhájukon maradjon, hiszen itt fokozottabban fontos a gyorsaság és reakcióidő is az eddigieknél, s ami még inkább: azaz egyensúly. ^ v ^ – a pálya részletezésére terelve a szót, a résztvevők láthatják az újabb kihívást, melyen a legjobb tudásuk szerint kell majd perceken belül teljesíteniük.
Erős lánccal kifeszített imbolygó farönkök sorakoznak a levegőben, illetve van, amelyik masszívan áll a vízben, amit a peremről lenézők láthatnak. A vízben ismerős lényeket pillanthatnak meg, olyanokat, melyek a második feladatban is köszöntötték őket. A farönkök különböző méretűek: van, amin többen is elférnek, azonban ott szembesülniük kell az egyensúly megtartásával, ugyanis ott könnyedén kibillenhet a helyéről az, bár ezt a kihívást az imbolygó rönkök is magukban hordozzák. A nehezítést a két farönk sor közönként, éles pengéjű lengő alabárdok adják. Emellett a magasság a tériszonyos halálisteneket is megméretteti, hiszen több méternyire van a pálya a víz felszínétől. Hát igen, ez a pálya nem éppen ijedősöknek lett kitalálva.
- Ismét megkérném a jelenlévőket, hogy csak hármasával lépjenek a mezőre a saját biztonságuk érdekében és sort a három vagy két zöld pipával rendelkezők indítsák! A többieket szeretném megkérni arra, hogy addig ne induljanak el, míg a három pályára lépő át nem ér a túloldalra! Mehet, a menet? Akkor indulás! ^ v ^ – lelkesen bejelentésem követően apró kongószólam jelzi, hogy a pályára léphet az első három bátor résztvevő, kik indítani szándékozzák a sort. Kíváncsi jegyzetelésem során, azokért kik nem vehetnek részt a pályán egy személygépkocsinak tűnő terepjárót küldök értük, ami az Emberek Világában használatos gépezethez hasonlóan lett megépítve. Olyan érdekes az élő emberek technológiája, nem? Surprised
Vidám mosollyal az arcomon tartom szemmel a különböző attrakciókat… vajon lesz olyan, ki a mélybe zuhan, vagy mindnyájan ügyesen tudják teljesíteni a feladatot? ^ v ^

Elnézést a kései postért!
Határidő: 2012.07.20. – a változtatás jogát fenntartom!


eredmény táblázat:
 

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 86
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
10400/15000  (10400/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Csüt. Jún. 28, 2012 12:48 am

[Globális shunpo edzés]

Ahogy ugráltam kőröl kőre eszembe jutottak az Akadémiai évek amikor még csak zöldfülűek voltunk és nem tudtunk semmiről. Most se tudok többet csak lélekölőm nevét, az osztagomat és pár kidout, illetve úgy ahogy shunpozni. A többi egyenlőre nem érdekelt. Tulajdonképpen ide se jöttem volna el ha nem lettem volna olyan kíváncsi, hogy mi a fene folyik is itt. A kövek egyre csúszósabbak és mozgékonyabbak voltak ahogyan haladtam a pálya vége felé és sokszor majdnem a mélybe zuhantam, e az utolsó pillanatba mindig sikerült megmenekülnöm az állatoktól hemzsegő, valószínűleg hideg víztől. Hátranézve láttam pár nagyobb rendű személyt is többek között a 11. osztag kapitányát, illetve a 9. osztag kapitányát. Nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen magas rangú személyek is meg fognak jelenni ezen az edzésen.
Ami nem hagyott nyugodni, hogy én már egy ideje elvégeztem az Akdémiát, illetve már egy ideje shinigamiskodom, de ez a pálya még nekem is problémákat tud okozni. Szóval szerintem ez egy kicsit túl kemény a kezdők számára hiszen ahogy értesültem miután befejeztem az első két feladatot, hogy az egyik kapitánynak se sikerült valami fényesen. Ez meglepett hiszen neki példát kéne statuálni, de én mégis jobban végeztem el a feladatot. Jó meg kell hagyni, hogy egyszer-kétszer leizzadtam a fél életemet amikor a szikláknál tartottam és csúszkáltam mint a fene, de végül megoldottam és célba értem. Már kezdtem örülni, hogy ennyi volt az egész, de sajnos nem volt szerencsém. Utoljára őrjáratozáson mozogtam ennyit, de komolyan. Nem az én terepem a sport én inkább a tudományok meg egyéb mozgás nélküli dolgok híve vagyok. Ha kell harcban se mozgok sokat. ._.
A következő feladat egyszerűnek tűnt pont úgy mint az előzőek ezért nem bíztam el magam. A fukutájcsó közölte, hogy akik zöld pipával rendelkeznek a második pályarészen azok induljanak el először. Eleinte meg se néztem, hogy az én nevem mellé mi került, ezért nem is indultam el időben. Körülbelül háromperces késéssel felnéztem a kijelezőre és elfehéredve láttam, hogy nekem is el kellett volna indulnom. Amilyen gyorsasággal csak tudtam futottam a pályán amikor hangos csattanás és füstfelhő áldozata lettem. Be kell vallanom, hogy egy kicsit megijedtem, de nem hátrálhatok meg... kettőt léptem megint bomba...
- Fúúúúúú.... kezdek ideges lenni...- motyogtam magam elé majd megnéztem, hogy történt e valami változás rajtam és igen... valami furcsa ragacs volt található mindkét lábamon. Nem tudtam, hogy mi az, de abban biztos voltam mintha nehezebben tudnék lépni. Meg kell hagyni nem nyugtatott a dolog és ezért, hogy megkérdezzem mi a fene is került az egyenruhámra shunpom segítségével próbáltam végigszlalomozni a pályán. Éreztem néhány helyen a fémes izét a talpam alatt, de még mielőtt felrobbanhatott volna elshupoztam. Vagy legalábbis csak próbáltam ugyanis valamelyik lábamat mindig elkapta az undok ragacs.
Ólomnehézségű lábakkal értem célba. Nem tudtam, hogy mi a fene lehet az a ragacs, de egyből valami törlőalkalmatosságot kerestem amit meg is találtam pár törülköző gyanánt. Később kiderült, hogy a törülközők pont ezt a cél szolgálta. Kicsit elszégyelltem magam, hogy meg se vártam míg engedélyt ad a hadnagy, illetve közli, hogy mi is az ami a ruhánkra került. Hát nagyon örültem neki, de szerencsére úgy ahogy sikerült letakarítanom és ugyan olyan könnyen tudtam alkalmazni a lábaimat. Ez a dolog feldobott mert eleinte azt hittem, hogy valami sérülést vagy valami gyógyíthatatlan cuccos került a szervezetembe. Nos, igen... kinézem a 12. osztagból, hogy valami ehhez hasonló turpisságot is raknak a dologba.
Miközben próbáltam egy kicsit pihenni részletezésre került a negyedik pálya. Meglepett,h ogy a tizennégy éven aluliak nem indulhatnak a pályán, de meg is értettem miután tüzetesebben megvizsgáltam a farönköket és a köztük található alabárdokat. Kicsit megrettentem ráadásul kicsit irtózom is magasságtól, de ez most nem lényeges. A feladattal kell foglalkoznom az pedig nem más mint végigmenni a pályán és megmutatni, hogy a harmadik osztag mire képes.
- Egyetlen kérdésem lenne. Ezt a pályát mi akik már jó ideje befejeztük az Akadémiát alig tudjuk teljesíteni... akkor mit fognak ezzel kezdeni a teljesen zöldfülű Akadémisták? - teszem fel kérdésemet majd reményeim szerint elsőnek indulok neki a farönköknek. Ahogyan földet értem az elsőn éreztem, hogy valami nincs rendben ugyanis mintha nagyon mozgott volna a rönk. Akarva. akaratlanul lenézetem a mélybe és megszédültem... ennek köszönhetően majdnem leestem a rönkről. Csakis a vak szerencsének köszönhetem, hogy sikerült megkapaszkodnom az utolsó pillanatban a farönk szélébe. Szédelegve, de magabiztosan húztam vissza magam és megvizsgáltam a bárdokat amik nagy kihívást jelenthetnek. Megnéztem, hogy milyen ritmusban lengenek és kiszámítottam, hogy körülbelül mikor kéne elindulnom, hogy át is érjek.
Hosszas nézelődés után sikerült úgy ahogy észrevennem mikor kell indulnom ezért berogyasztottam és nagyot ugrottam. Elég lassan közeledtem a következő rönk felé ezért úgy döntöttem, hogy shunpoznom kell amilyen nagy sebességgel csak tudok. A shunpomat éppen időben alkalmaztam így a bárdnak csak a ruhám széléből sikerült lemetszenie egy kicsit. Ez ugyan így ment az utolsó akadályig ahol azonban félúton elkapott az éles bárd és megvágta a bal lábamat. Fáj és zuhantam a víz felé. Lepergett előttem a fél életem, a sikereim, a kudarcaim.
- Nem cseszhetem el majdnem a végénél! - suttogta magam elé majd még mielőtt a vízhez érhettem volna egy gyors shunpoval megmentettem magam és az utolsó rönkre érve megtöröltem a homlokomat amiről ömlött az izzadság. A szívem úgy kalapált mint valami ütve fúró és nem tudtam eldönteni, hogy mitől. Lehet, hogy a félelemtől, de az is lehet, hogy az imént az egekbe ugró adrenalin megnövekedés miatt.... na mindegy itt az ideje befejezni ezt az egészet... Azzal elrugaszkodtam a rönktől és reménykedtem benne, hogy sikeresen földet érek majd....

______________

/_\The Catalyst/_\
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Pént. Jún. 29, 2012 10:11 am

Kövessük Shiratori-samát egy shunpo edzésre

Nem vártam, hogy ennyi ismerős arcba botlok ezen az edzésen és főleg nem, hogy a Gyerekegylet több tagja is itt lesz az edzésen. Először itt van Tsuki, majd az utánfutója Yoriko és Kaminari, az ellenfél oldaláról. A mi oldalunkon pedig itt van Matetsaku taichou és Hajime-kun meg persze én. Kiegyenlített a létszám, így nem lesz semmi baj kivéve, ha el akarják tőlem venni Shiratori-samát.
- Shiratori-sama úgyis gyorsabb Hajime-kunnál. - válaszolok Shiratori-sama előtt, szúrós szemekkel nézve Hajime-kunra, hiszen ezt a feltételezést nem engedhetem el a fülem mellett. Egyértelmű, hogy Shiratori-sama a gyorsabb és már a feltételezés is sértő Shiratori-sama felé.
Ezután kezdetés vette az edzés tartalmi része, ahol az első két megmérettetésen úgy, ahogy de végig mentem. Nem mondom, hogy hú de könnyű volt, meg azt sem, hogy nem vétettem semmi hibád, de legalább túl vagyok rajtuk. Ha a többi feladat is hasonló lesz, akkor valahogy megbirkózok azokkal is.
A harmadik feladatat azoknak kellett kezdeni, akik az előző kettőt sikeresen teljesítették, vagyis nekem is. Átlépve egy piros szalagot, hátranéztem és láttam, hogy Tsukinak sem sikerült és Hajimének sem, ezért Hajime felé egy öntelt mosolyt villantottam, hogy így akarja legyőzni Shiratori-samát.
Ezúttal sem kaptunk instrukciókat és ez nagyon zavart ezúttal is, de az eddigiekből ítélve, ezen is csak át kell menni. Neki is indulok ennek a körnek és az elején nem is történik semmi érdekes, ezért el is gondolkozok, mi is lesz itt a csapda. Ártatlanul lépegetek, amikor is egyik lépésemnél egy robbanást aktiválok, amit már nem tudtam elkerülni. Amikor elült a robbanás, még akkor is zöld füstöt köhögtem fel és indulásnál egyből éreztem, hogy a lábam nehezebbé vált és meg is találtam a probléma forrását. Valami narancssárga trutyi volt a ruhámon valószínűleg a robbanásnál került oda. Nem foglalkoztam a lassító tényezővel, inkább tovább haladtam
Többször is shunpora kapcsoltam, hogy minél gyorsabban végig érjek ezen a szakaszon, de még így is többször találkoztam robbanásokkal. Viszont nem csak a robbanásoktól kellett félnem. Amikor úgy gondoltam, hogy lassan próbálok meg közlekedni és kitapogatni a bombákat, arra lettem figyelmes, hogy megyek lefelé. Vagyis hogy kezdett elnyelni a futóhomok. Valahogy sikerült egy jól időzített shunpozással megmenekülnöm, de nem sokon múlott. Ki tudja, mi történt volna, ha később veszem észre.
Az útba keveredő bombákat mindig megtaláltam, így egyre nehezebben ment a mozgás. Egyszer még el is estem a homokban és nem nehéz kitalálni, hogy hova estem. Hát persze, hogy egy bombára, ami pont alattam robbant fel és befestette a hasamat is, ha eddig nem lettem volna ennyire festékes.
Teljesen elnehezedett testtel közeledtem a cél vonalhoz, ami persze még mindig jó pár méterre volt. Már folyt rólam mindenhonnan a víz az extra súly miatt és minden lépésnél nagyokat lihegtem. Éreztem, hogy nem bírom sokáig ezt csinálni. Bár amikor először majdnem összeestem, még meg tudtam támasztani magamat a lábammal, de a másodiknál már nem. A fáradtságtól összeestem és a homokba zuhantam.
Egy ideig ott feküdtem a homokban és vártam, hogy valami csoda történjen, de nem történt semmi. Egy kicsivel később viszont egy kéz nyúlt felém. Fölnéztem és megpillantottam Shiratori-samát, aminek egyszerre örültem is meg nem is. Örültem, hogy másodszor is megment, de nem akartam, hogy ilyen állapotban lásson engem. Felé nyújtottam a kezemet és a következő pillanatban már a karjaiban vitt.
- Moushiwake arimasen, Shiratori-sama. - csak ennyit tudtam mondani, mert a következő pillanatban elvesztettem az eszméletemet egy mosollyal az arcomon, hiszen Shiratori-sama karjaiban voltam. Olyan volt mintha álmodnék vagy tényleg csoda történt.
Amikor magamhoz tértem sokkal könnyebbnek éreztem magamat, mivel magszabadítottak a ragadós izéktől a ruhámon. Egyből talpra is álltam és tele voltam energiával és alig vártam, hogy kezdődjön a következő feladat. Bár ezt a részt elszúrtam, még mindig megcsinálhatok négyet az ötből. Csak egy is idő után tűnt fel, hogy nincs körülöttem senki és mindenki egy kupacban volt pár méterrel arrébb.
Gyorsan odamentem és szerencsémre pont akkor kezdődött a következő feladat ismertetése. Amilyen izgatott voltam olyan gyorsan múlt el, amikor meghallottam, hogy nem vehetek részt ebben a feladatban. Nagyon nem örültem neki, még akkor, sem ha ez egy szabály, mert akkor ez egy nem jó szabály. Tudtam, hogy nem ellenkezhetek, így beletörődtem, de nem fogok hozzá jó pofát vágni. Én is meg tudtam volna csinálni, mint mindenki más.
Duzzogva ültem be valami szállító eszközbe, ami visszavittem azokat, akik szintén nem vehettek részt a feladat teljesítésében. Legalább engedhették volna, hogy ottmaradjak megnézni, hogy teljesít Shiratori-sama meg a többiek.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Pént. Jún. 29, 2012 11:34 pm

A 12. osztag shunpo edzésén még mindig

Bár azt hittem, hogy sikeresen megszöktem az irodámból, most mégis megjelent a hátam mögött Haruki, amitől nagyon megijedtem, és mondta, hogy ő is jött az edzésre. Már majdnem beszédre nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, mi van az iratokkal, amit rábíztam, de ő megelőzött és mielőtt megkérdeztem volna, már válaszolt is. Már nem tudtam, mit tenni, így ráhagytam a dolgot, hagy vegyen részt az edzésen.
Nem csak ő volt az egyetlen ismerős arc, megpillantottam a tömegben a két kislányt, akik részt vettek a zanpakutou edzésemen is, meg még itt volt Miyoko taichou is és legnagyobb meglepetésemre Hajime is. Ő nem csak, hogy itt volt, hanem ki is hívott egy versenyre, amin Harukival egy kicsit összekaptak, aki időközben valamiért belém kapaszkodott.
- Senkinek sem árt egy kis versenyszellem. - csak ennyit válaszoltam Hajimének és Harukinak és reménykedtem, hogy ezzel a válasszal meg lesznek elégedve. Ezzel persze csak ki akartam térni a válaszadás elől, mert ha nemet mondtam volna, annak nem örült volna Hajime, így meg veheti úgy is, hogy igent mondtam.
Neki is kezdtünk az első feladatnak, ami nekem gond nélkül ment. Bár nem akartam végig vágtázni az egész pályán, de mégis megtettem. Ezért jól el is fáradtam, de legalább nem ment át rajtam az a nagy szikla, ami mint később kiderült nem volt igazi. Az eredményjelző tábláról viszont megtudtam, hogy Hajime nem volt olyan szerencsés, mint én és ő a szikla alá került. Ezt anélkül is tudtam volna, hogy megnézem az eredményt, hiszen lerítt Hajime arcáról, hogy nem ment neki valami jól.
- Mindenkivel megesik az ilyen. - annak ellenére, hogy azt mondta, ne mondjak semmit, én mégis próbáltam vigasztalni Hajimét, miközben megborzoltam a haját. Tudom, hogy nem szereti, ha ezt csinálom, de nem tudtam megállni, a helyzet ezt kívánta.
A második megmérettetést is viszonylag könnyen végigvittem és jöhetett is a harmadik, ami az elsőhöz hasonlóan egy földes rész volt, pontosabban mondva homokos. Ezúttal sem akartam elsietni a dolgokat, de eszembe jutott, mi is történt az elsőnél, ezért hátranéztem nem-e jön egy szikla utánunk. Mondjuk persze, hogy nem számíthatok ugyanarra a csapdára, ami már egyszer volt, de akkor még megnézhettem.
Ekkor egy robbanás hangjára leszek figyelmes elölről és nem is csak egyre, egymás után nem sokkal többet is hallottam. Szóval itt ez lesz a csapda, mi? Nekivetettem magam a terepnek shunpo használatával, de persze a fejemet is használtam és arra mentem, ahol már robbant egy bomba, így remélhetőleg én nem találkozok eggyel sem. Ez logikus, hogy ahol egy bomba van, ott másik.
Egy idő után viszont beértem a tömeget és nem várhattam meg, hogy robbanjon valahol egy bomba, mivel elkezdtem süllyedni ebben a homokon állva, így magamra maradtam. Közben észrevettem a többi résztvevőn valami narancssárga ragacsot, ami a ruhájukra került, valószínűleg a robbanások miatt. Ezt nem engedhetem meg, hogy rám kerüljön. A haorim nagyon kényes anyagból van és nehéz kimosni, így nem engedhetem meg magamnak, hogy eltaláljon egy robbanás se.
Ilyen könnyen nem fog ki rajtam ez a feladat, magamban is végig tudok rajta menni, nem kell nekem másokat figyelni. Magamban mentem shunpommal a terepen és közben koncentráltam, felhasználva az eddigi tapasztalataimat. Egy kapitány már rendelkezik annyi tapasztalattal, hogy korán megérezze a bajt. Még ha nem is vagyok olyan gyors, ha korábban észreveszem, akkor több időm van elmenekülni a robbanás sugarából. Ezzel a stratégiával anélkül végig tudtam menni a pályán, hogy egy robbanás is elkapott volna. Persze meleg helyzetek voltak, de azokkal is megküzdöttem és én nyertem, ez nem kétséges.
Elérve a pálya végére ismét kifújhattam magamat, amíg bevárjuk a többi résztvevőt, akik még a pályán küszködnek. Szépen lassan érkeztek befelé a résztvevők és már Harukit is láttam néhány méterre, de ekkor hirtelen elesett és a földön maradt. Egy picit vártam, hogy hátha feláll, de ez nem történt meg és nem hagyhattam ott, hisz mégis csak a kapitánya vagyok, ezért elindultam, hogy ide hozzam. Továbbra sem lesz gondom a bombákkal, mivel figyeltem az érkezőket és a robbanásokat, így tudom hova léphetek.
Gyorsan megjártam a távot, mert nem volt olyan nagy és a kezeimbe kaptam a földön fekvőt, hogy visszavigyem. Visszaérve leraktam a kihelyezett plédre, majd megkértem néhány lányt, hogy szabadítsák meg attól a ragacstól. A cipelésénél viszont rám is ragadt egy kicsi, így az egész erőfeszítésem hiábavaló volt, de megérte, hogy ezt tettem, még ha egy kicsit piszkos is lett a haorim.
Mivel gyorsan végeztem a tisztogatással, így elsők között álltam a következő feladat elé. Az ismertetőben megtudtuk, hogy itt gyerekek egyáltalán nem vehetnek részt, tehát biztos veszélyes lesz ez a pálya a többivel ellentétben. A pályán pedig farönkök voltak kifeszítve a levegőben és köztük egy-egy nagy pengéjű fegyver ingázott. Első ránézésre nem tűnt olyan nehéznek, de amikor ráléptem az első farönkre, észleltem, hogy mennyire imbolyog, ha rajta vagyok, ezért egyből a rönk bal oldalához mentem, hiszen a közepén a legnehezebb egyenesben tartani magam.
Először az egyensúlyomat kellett megtalálnom, majd a megfelelő időzítéskor, amikor a penge elhalad előttem átshunpozni a másik rönkre. Itt is gyorsan egyensúlyba kellett hoznom magam, mivel az érkezésemkor mozgolódni kezdett a fa. Igazából, ha ráéreztem az ízére már nem nehéz, hiszen mindegyiknél ugyanazt kell csinálni, még ha nem is ugyanakkorák a farönkök. Csak egyenesbe kell hoznom a rönköt és továbbmennem a következőre. Nem olyan ördöngőség, ha a feléhez eljutottunk.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 29
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Szomb. Jún. 30, 2012 2:24 am

Globus-unpoMichael Flatley táncos lábú edzése

Milyen csodálatos látvány a fiatalság! Szívet melengető képet festenek előttem, melytől könnyeimmel küszködöm. Nem, sajnos nem a meghatódottságtól, sokkal jobban kísért a hisztérikus bömbölés, hiszen ebben a tizenéves társaságban kissé korosnak, öregnek, viseltesnek és nyugdíjas névjegykártyával felszerelt anyókának érzem sokadik x-et megélt éveimet. Kénytelen vagyok a sokkoló hírekre újabb alkohol kortyot gurítani, mielőtt szégyen szemre sarokba fordulva kezdeném számolgatni a szemem környékén gyülekező ráncos kutya redőket és terveket kieszelni, hogyan fogok plasztikai műtétre kunyerálni fagyállót vedelt bátyusomtól, vagyis inkább miféle szakavatott módszerekkel csenem el a megfelelő összeget, lehetőleg azután jöjjön rá már réges-régen tovatűntem az esthajnal csillag vezérletével, aztán valamelyik menő klinika, előkelően magánszállásos szobájában fetrenghetek nyöszörögve, hentes késsel megszállva és múmiaként bekötözve. Ez most annyira kiábrándítóan hangzott, azt hiszem maradok a ráncos kornál! Kelletlen kéretlenséggel beletörődöm a lehetetlenbe, megvénültem! Még mit nem! Én még mindig friss, üde, szépségesen fiatal nőci vagyok! Melleim se ereszkedtek le! Itt fűzném hozzá nem, nem biztonság kedvéért kukkantottam be a kimono-ba! Határozottan tagadok minden efféle gyanús sandítást, kizárólag azt ellenőriztem meg van e még a dugi édesség készletem, ami szerencsére továbbra is biztonságban lapult belső zsebeimben, így teljes nyugalommal konstatálva bombanő vagyok, pillantottam fel a kijelzőre, mégis hányadán áll a meccs, vagyis kik maradtak a főnyereményre.
Féltávhoz érve, azt kell mondanom vén csont, akkor se meszes csont! Kettőből kettő! Alap, büszkeségtől duzzadó mosollyal meghintett „jessz!” ökölrázással köszöntöttem fenomenális teljesítményem. Egyszerűen fantasztikusan mázlista vagyok idáig eljutottam. Tisztára büszke vagyok magamra, képes voltam kihúzás nélkül végigbotorkálni két szakaszon. Annyira meghatódtam saját teljesítményemen szépségkirálynőként integetve morzsoltam el könnycseppjeimet, míg Bummbumm szakavatott zseni palántám arra nem szólított vegyem tüzetesen szemügyre a vörös szalagot. Tiszta édes már előre iszik a medve bőrére, vagy inkább megadja győzelmünk halovány eséllyel járó öröm fokozatát, kapásból startnál átszakíthatjuk a bajnok szalagot. Nem maradhattam rest, ekkora ajándékot illendően kell köszönteni. Karjaimat magasba emelve, üvöltöttem levegőbe, tökéletesen hozva Rocky ferde szájra húzott tripla horogtól deformált képét és tartva fotógénnek semmi esetre se nevezhető, na meg férfiakat messzire űző ábrázatomat szaggattam le a vörös anyagot. Kingkong nagyon bennem kongot! Még arra is futotta a lelkesedésből mellkasomat döngetve höröghessek. Sikerült valami átkozott szöszt benyelnem, aztán a fulladásos gyors halál kerülgetett, de jó alaposan bokán lódítottam. Végcél előtt nincs az a gyorsfagyasztott mirelit Kaszás, aki túlvilágra hurcolhat pálya teljesítését megelőzően! Én végig, de úgy végig fogok rajta menni, mint a sicc meg az iszkiri és hoppláhopp! Na, de ennyi magyarázkodás után már nagyon érett a meggy, indulni kéne, szóval töltöttem fűtőanyagot tankba, felszívtam tüdőm lelkesedéssel, megcsapkodtam combjaimat, kétszer megkapartam a földet, fújtattam gőzerővel és egyenest előre a homokos tengerpartnak.
Nem sokon, vagyis átmeneti üzemzavaron múlt nyaralás áldásos világában érezzem magam. Egyedül az nem stimmelt a homok nem volt forró, már pedig, ha homok az homok lett volna a kiéhezett Kalahári sivatagból, akkor jajveszékelő törzsi tánccal kéne rajta pattognom, mert a hatvan fokra csavart grillcsirke programtól teljesen beizzott. Az alattam állomásozó homok, viszont nagyon nem forrongott, de még csak nem is láttam délibábos oázisokat, úgyhogy egyre gyanúsabban tekintgettem körbe, miféle csellel akarnak rászedni. Letevelegel egy arab, vagy arcon köp egy láma, esetleg újabb kavics jön meglapogatni, netán homokvihar van készülőben, csak elfelejtették közölni az időjárás jelentésben. Hát, egyik se nyert, mert akkorát robbant valami mögöttem „jönnek az oroszok!” csatakiáltással borultam előre. Művészi hattyúhalállal kiterülve szorongathassam fejem. Persze a vodka illat meg tankok csörömpölős hangja nem akaródzott közeledni, ezért feltekintve kémleltem a dínomdánom okát, csak a táptalajnak annyira megtetszett szépséges habtestem, rögtön ragaszkodni kívánt hozzá. Ráakasztotta húskampóját bokámra és kedvesen vonszolt lefelé. Hirtelen nem tudtam erre a kedvességre még is mit mondhatnék. Szívet melengetően édes volt tőle tökéletlen kedvességemre vágyik. A bibi abban ácsorgott küszöbön, jobb szeretem az oxigéndús földfelszínt, mint szuszt kipréselős sírgödröt! Emiatt fájdalmas búcsút vettem udvarlómtól, hogy az idáig remekül bevált kartempókkal megfűszerezve villámcsörtethessek arrébb. Exé fogadott cuncimókusom, azonban annyira berágott rám, elmarad a beépítős menyegző, képemre robbantott egy zöld bombát. Égnek álló hajjal, védekezően féllábra ereszkedett flamingóként pislogtam, mi történhetett, minden testrészem megvan e és mi az isten az a narancssárga trutymó a lábamon.
Épp elmélyülten vizsgáltam bigyót, amikor rájöttem szerelmes lovagom továbbra se tett le rólam. Újra megpróbált apróként elnyelni, de még szép szívósabb amazon vagyok, hagyjam mindenféle sarkon fellelhető homoknak kifogjon rajtam. Arrébb evickélve szenvedtem lábammal, ami hékás, nem gyengén elnehezedett! Szóval, piszkos trükkökkel játszadozunk! Értem már a leányzó fekvését, vagyis maradjunk a téma dörgésénél! Vannak azok a bombák, amikor rádköpnek mindenféle űrlény taknyot, ami nem elég gusztustalan, rafinériaként hátrányossá teszi a légiesen könnyed trappolásom. Nagyid fakanalát a mélyhűtő fogantyújába! Nem fognak ki rajtam! Két törpébb méretű vészmenekülő pattogás közben előhorgásztam tartaléknak szánt és nem pocsékolásra hurcolászott édesség készletemet. Agresszíven széttéptem a csokis keksz zacskóját, belemarkoltam, ráharaptam minél több példányra, fájdalmas pillantást vettem rájuk, majd levegőbe szökkenve lódultam előre shunpo-val. Földet érés előtt szétterítettem a kezemben szorongatott csokikat, cukorkákat, kekszeket, szent célként meggyőződve róla, minél nagyobb területet tisztítok meg a könnyes búcsúval kárba veszett barátaimtól.
Kicsiny társaim igen nagy hatékonysággal látták el az önfeláldozó bajtárs szerepkörét. Egymás után puffantották fel előttem a trutyis bombákat, bár néha megesett benéztem a távolságot és sikerült önkéntesen pukkannom. Ettől függetlenül azt kell mondanom nagyon királyságosan helyt álltam. Összvissz három szmötyi paca éktelenkedett lábamon, amit hakama-m heves tépázásával készültem leszaggatni. Kicsit későn jutott el detonációktól csengő fülembe ott a bekészített tisztító szer, ne nyúlj ecetes ollóhoz. Semmi tehervészfék! Legalább látszik micsoda megpróbáltatásokon küzdöttem végig magam, mekkora sikereket értem el, na meg micsoda áldozatokat hoztam a győzelem érdekében. Csapatszellemem mellett szóljon, hűséges pajtásaimról sem felejtkeztem el. Takarítás közben önkényesen elrendeltem egy perces néma csendet, mialatt könnyes szemekkel tisztelegtem a szakaszon elesett édességeim előtt.
-Fúhah! Nem iszok többet! Ez már így is tisztára instabilan meredek!- Tettem keresztbe karjaimat kapásból méghozzá azonnal, amint szemeim elé tévelyedett a függőhídnak se pont, ami épp eléggé masszív terep. - A kiskrapeknek pedig igaza van! Valld be, Bummbumm! Az az akadémiai kismiksás szöveg csak kamu volt, vagy menten megeszem a kalapom, ha adtok egyet, mert kizárt ennyire berozsdásodott nyanyóka vagyok és fejemre , frászt túlburjánzott rajtam a fiatalság!...Vagy mégse?- Gondolkozom el mélységesebbnél is alaposabban, biztosan nem e lehet igaz a hamisnak hitt tan, pedig nem vagyok annyira idős, hiszen kétszáz év mit se nyom a latba! Ugyan kérem szépen! Ide a tini mama csekkfüzettel! Ilyen kinézettel mehetnék az mtv-be botrányt gyártani. - És az én nyolc napon túl gyógyuló pszichiátriai kezelésemet ki fogja állni?!-
Dünnyögöm orrom alatt, némi barátságtalan baseball köppentéssel, hiszen az Akadémiáról csak egyetlen támogató jut eszembe. Azt a szőke Kleopátra langalétrát, sajátra szabott karszalagjából fabrikált csúzlival küldeném Föld körüli pályára, keringje körbe a Nasa műholdakat! Bevallottan kárörvendő boldogsággal foglalatoskodtam volna ezzel, mint a részeges kóválygással, de ha ezt követeli a haza, megteszem, mert én elkötelezett halálisten vagyok és ne süljek már fel, tizenévesnek kiadva sikongatok ingyen fuvar után. Nagyon erősen, nagyon ügyesen, nagyon elvetemült egylet vezérként teljesítem a küldetést. Példát mutatok az elkövetkezendő uralkodó női faj képviselőinek. Ehhez meg kellett szabadulnom icipici túlsúlyomtól, mint a becsben tartott sake-s flaskám, melyet gondosan lehelyezek egy kitüntetett pontra, hiszen visszatérek érte, aztán a maradék édesség készletem, sőt még lábbelimet is leráncigáltam, hogy messzire hajítva és mellékesen előre bocsánatot kérve az útjába kerülő áldozattól lendülhessek előre az első rönk helyett láncra, hiszen nekem mindig bonyolítani kell az életem.
Elsöprő lelkesedésemnek majd nem tova sikló pottyanás lett eredménye. Kissé jobban belengett a talaj, mint szépreményű álmaim királyfit szabadító történeteiben, ezért muszáj voltam vészhullámot érző daruként megemelni jobb lábamat. Megfeszített munkával, lassan kiegyenesedett háttal vitorláztam karjaimmal. Mire nem jó, ha az embert évtizedek óta fárasztják legyezős egyensúly gyakorlatokkal. Mit nekem kötél, cérna, farönk! Gyerekjáték ez a hawaii-i stílus, kivéve, ha három pályán vagy túl, amitől szét akar szakadni derekad, lábad, idegrendszered! Nem, kifejezetten nem a megfeszített munkától gördült le izzadtság csepp arcomon, mialatt azzal foglalatoskodtam ráérezve a kilengésre pakolhassam támaszkodó lábam elé talpamat. Azon munkálkodtam gyönyörű kötéltáncossá változva apróbb, de kellően szapora léptekkel ügessek végig a pályán. Ehhez nem kellett más, mint rátaláljak a ritmusra, kiszámoljak a rönkök függesztését, nehogy durván hasra esve pottyanjak le és teljesen egyenesbe hozzam egyensúlyomat. Igazán semmiség az egész. Tisztára, mint a reggeli kómával fűszerezett, csíkszemes terror, amikor kibotorkálsz mosdóba és rejtélyes módon ismeretlen terepnek minősül az a néhány méteres táv. Tele volt tisztességesen a liberóm, de ügyesen kanalazta összefelé minden létező nyelvnyújtásos buzdításom, amivel elérhettem teljes nyugalomban állhassak, majd tehessek néhány lépést előre, ezzel felmérve az esetleges siker kontra teljes kudarc lehetőségeit, mekkora lendületet kéne bevetnem és mekkora versenytempóval engedjem szabadon a lóerőket. Miután sok csalapálás, lábemelgetés, kevés haladás után, viszonylag betápláltam szükséges adataimat, vettem egy nagy levegőt, aztán feldobva az érmét imádkoztam, ne fej legyen, hanem írás, vagyis jussak végig a pályán ezzel a remekbe szabottan elvetemült villám kötélrohangászásommal.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atarashi Miyoko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Virgo Tiger
Hozzászólások száma : 93
Age : 18
Registration date : 2010. Aug. 09.
Hírnév : 35

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51900/65000  (51900/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Szomb. Júl. 21, 2012 6:53 am

Shunpo edzés? Gyerekjáték *.*


Elmém sötét felhőkbe burkolózva festette meg hangulatomat a második feladat teljesítése után. Mindehhez elegendő volt az eredményjelzőre pillantanom, melyen a nevem mellé még nem kanyarodott pipa, ráadásul felettébb bosszantó volt az a tény is, hogy a piros ikszek és rózsaszín körök mindegyike a Gyerekegylet tagjai mellett sorakoztak! Mihelyst mindenki megérkezett a pihenőzónába, karjaimat összefontam a mellkasom előtt, és szúrós szemmel pillantottam a kudarcot valló kalóztársamra és az ősi ellenség britekre. Különösen Hajime-kunra voltam mérges az ostobasága miatt. Csalódott frusztráltságomban az első pályán még csak lesöpörtem a kezét a vállamról és szó nélkül ott hagytam, most azonban, hogy alkalmunk van rendezni a sorainkat, úgy éreztem fel kell szólalnom és bátorságot, lelkesedést kell öntsek az ifjú generáció szívébe. Hiszen én nem csupán Seireitei legerősebb és legnevesebb osztagának kapitánya vagyok, hanem egyben ennek a csoportosulásnak a vezetője is, és mint ilyen, felelősséggel tartozom azért, mert kudarcot vallottunk!
- Minden Gyerekegylet tag figyeljen ide! - emeltem fel a kezemet és a hangomat egyszerre - Nézzetek az eredményjelzőre! Látjátok, amit Miyoko is? Nem hagyhatjuk, hogy ezek az aljas szárazföldi patkányok kifogjanak rajtunk, vén tengeri medvéken! Nem hagyhatjuk, hogy folt essen az egylet hírnevén! Vegyetek példát Riko-tanról és Haru-tanról, és ne hagyjátok felülkerekedni a gyengeségeiteket! A feladat a villámtánc alkalmazása, zárjatok ki minden zavaró körülményt, és csakis erre összpontosítsatok! Csak annyira törődjetek másokkal, hogy a hibáikból tanuljatok! A feladatok sikeres teljesítése érdekében Miyoko ezennel megtiltja, hogy egymás segítségére siessetek! Ezt különösen Hajime-kun és Taki-chan vésse az eszébe! Egy hét tömlöc jár annak, aki nem hagyja sorsára a megérdemelt kudarcot valló társát! - szónokoltam széles és határozott mozdulatokkal mutogatva és gesztikulálva, tekintetemben pedig mindeközben acélkemény szigor tükröződött. A cél érdekében kegyetlennek és könyörtelennek kellett lennie mindegyikünknek, az aggodalom gyengeséget és vereséget szül. A feladatok különben sem voltak veszélyesek, az állatkák barátságosak, az arcátlan trükkökért pedig még számolok Yukko nee-sannal >.>
Továbbra is rossz kedvemben figyeltem árgus szemekkel a következő akadály kezdővonalát átlépő triót. Égett bennem a bizonyítani vágyás tüze, én is tudok pipát szerezni! Szemrebbenés nélkül vettem tudomásul mind a robbanó hangot adó zöld füst és a sárga ragacs megjelenését, mind a homokkal küzdő halálistenek alakját, és a látottakból tanulva rugaszkodtam neki végül a feladatnak jómagam is. Ahogy eddig sem nagyon, most sem tettem meg egyetlen közönséges lépést sem, és egyből shunpómra hagyatkoztam a haladásnál, hogy minél kevesebb időt töltsek a homokos talajon tartózkodva. A süppedős felszín valamelyest megnehezítette az elrugaszkodást, így több lélekenergiát kellett koncentrálnom a talpaimba, mint az eddigi feladatoknál, az erős koncentráció mellett pedig ez igencsak megterhelőnek bizonyult. Homlokomon lassan megjelentek az első gyöngycseppek, miközben villámgyorsan mozgó íriszeimmel kutattam a homok alatt megcsillanó fémdarabok után annak érdekében, hogy elkerülhessem őket. A stratégiám egyszerű volt, egy már kitaposott úton igyekeztem végigshunpózni, minél közelebb lépve a már füstjüket kiokádó valamikhez, melyeknek helyét a sárga ragacs maradványai jelezték. Biztos voltam benne, hogy az eszközök közvetlen közelében maradva sokkal kisebb esélyem van belefutni egy még ép csapdába, és úgy tűnt, egy-két cikkcakkos manővert leszámítva igazam is lett. Ámde a hirtelen irányváltásokkal együtt azt is kockáztattam, hogy belefutok valamibe, és ennek kis híján meg is ittam a levét. Legfeljebb centikre kerülhettem el egy robbanást, ami a mellettem haladó shinigami ügyetlensége nyomán következett be, de azt hiszem sikerült elkerülnöm a mellettem placcsanó folyadék minden cseppjét. Végül immár lihegve, összeszorított fogakkal értem át a szakasz túloldalára, azonban diadalittas gesztusom jelezte, hogy nem aktiváltam egyetlen egy bummogó szerkentyűt sem, így megfeleltem saját magamnak, és az egyletnek is példát mutattam *.* Előbb térdeimre támaszkodva, majd a földre ülve adtam pihenésre a fejem, szuszogva figyelve az utolsó csoport ténykedését. Amint ők is átértek, ismét felhangzott Yukko nee-san hangja, én pedig büszkén kihúztam magam, hogy nekem bizony nem kell megtisztítanom magam a ragacstól, legalábbis nem láttam magamon egy cseppet sem belőle Surprised
Ám azt hallva, hogy a következő feladat teljesítését a hadnagy megtiltotta, azon nyomban fel is pattantam, felháborodva pillantva... szét, lévén nem tudtam behatárolni, honnan jöttek pontosan a szavak. Mi az, hogy nem mehetek végig a következő pályán?! Rápillantva egyáltalán nem tűntek veszélyesnek a rönkök, és attól sem kellett félni, hogy ha leesünk, akkor bajunk lesz, hiszen nem voltak túl magasra kifeszítve. Az állatkák lent nem bántottak, ha meg valaki képtelen úgy ütemezni a haladását, hogy a lengő alabárdok mellett elsuhanjon, az nem való shinigaminak és pont!
- Bakabakashii! Miyo-pyon végig fog menni ezen a pályán is! - jelentettem ki határozottan toppantva. Nem állt szándékomban gyáván megfutamodni egy ilyen kihívás elől holmi jelentéktelen hadnagyok szavai miatt, akinél ráadásul biztosan ügyesebben és gyorsabban végre tudnám hajtani a pályát! Haragosan pillantottam arrafelé, amerre Yukko nee-sant sejtettem, majd egy hangos puffogás kíséretében sértődötten fordítottam el a fejemet, és lassan készülődni kezdtem hozzá, hogy a farönkökre lépjek én is. Szándékomban Hajime-kun balgatag gondolkodása állított meg, és csak ennek köszönhető, hogy a továbbhaladásra jogosult három halálisten megelőzött. Morcosan pillantottam az akadékoskodó fiúra, de aztán figyelmemet lassan magára vonta a felénk közeledő jármű, és bekúszott az elmémbe valamiféle kétségbeesésszerű érzés. Mindenképpen végig akartam menni a farönkökön, és ebben az a valami meg akart akadályozni. Idegesen néztem, hogy mikor érnek már át a többiek, miközben követtem az autó mozgását is. Végül látva, hogy utóbbi hamarabb fog ideérni, mintsem ezek a semmirekellő shinigamik átkecmeregjenek, elhatároztam, hogy minden előírást megszegek a feladattal kapcsolatban. Nem a 12. osztag fogja nekem megmondani, mit tehetek, és mit nem! Mihelyst azonban nekiindultam volna, hogy felugorjak az első rönkre, hirtelen a mellettem várakozó Riko-tan rám dőlt. Kérdő pillantással kaptam oda a fejem, és egy elszundító kislány arca fogadott, aki minden testsúlyával éppen rám nehezedett. Mindent megtettem azért, hogy leszedjem magamról a karjait, elvégre vele együtt nem tudtam volna átkelni a túloldalra, de mire sikerült mindezt elérnem és Tsuki-tan karjaiba löknöm őt, már megérkeztek azok, akiknek az volt a dolga, hogy elszállítsanak minket. Nagy szemekkel, fejemet ide-oda forgatva pislogtam a juunibantai tisztjeire, akik el merték állni az utamat, és ahogy rájöttem, hogy nem fogok tudni részt venni a negyedik feladatban, úgy kámpicsorodtam el egyre jobban. Csalódott testtartással és szinte sírásra görbülő szájjal szálltam be a többiekkel együtt a terepjáróba, láttam hogy nem vagyok vele egyedül. Haru-tan arcán is ott volt, hogy meg tudta volna csinálni, akárcsak én! Grrrr....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Tsuki Leiko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 28
Registration date : 2011. Aug. 15.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Csüt. Júl. 26, 2012 1:12 am

Shunpo edzés, amiért megmondalak apunak, Yukko

Teljes hisztériában török ki, mert kijár nekem a hiszti! Utálom, utálom, utálom! Utállak, Yukko, ezt sosem felejtem el neked! TT_TT Nem akarom, hogy a gonosz piranják megegyenek, pedig vészesen közelednek felém az aligátor mellett, ebből pedig még a visszaforduló Taki-chan sem fog tudni kihúzni. Hüppögök előre is, meg hátra, szóval nagyon, mert én ezt nem bírom, s hangosan meg lányosan felsikkantok, amikor az aligátor az orrával hozzám ér. A félelemtől bénultság lesz úrrá rajtam, és még akkor is úgy remegek, mint a nyárfalevél, amikor Taki-chan is a sietségemre segít. Vagyis fordítva van, azt hiszem. Vacogva, dideregve meredek előre bénultan, pedig nem is estem olyan mélyen a vízbe, de azért hideg volt, na. Miyoko is gonosz velem, meg Yuko is gonosz volt velem, s az se nagyon foglalkoztat, hogy az aligátor csak robot volt, attól még a frászt hozta rám!
Vacogva és dideregve pillantok fel az eredményeket jelző táblára, amiben az egyetlen jó dolog az a rózsaszín kis karikácska, ami az én nevem mellett is ott van. ^^ Bár tudom, hogy azt jelenti, nem sikerült, de attól még nem baj, ha legalább ennyivel ki akarnak vigasztalni. T.T Hüppögök még egy darabig Taki-channak, és még akkor is zaklatott vagyok, amikor Yuko-chan már az új feladatot magyarázza. Mindarra nem igen figyeltem, hogy a többieknek hogyan sikerült, csak Yoriko-chanra mosolygok rá gyorsan, amikor tekintetünk találkozik, hiszen ő sokkal ügyesebb volt nálam. Nem értem, ő miért nem tudott félni, amikor olyan ijesztő volt az egész. Hiába, mi mindketten másban vagyunk jók, én még egy mesterséges lidérccel is alig boldogulok, pedig ügyesen célzok már mozgó célpontra is, csak a fele megy mellé. Pedig edzések itt is vannak és mint minden osztagban, itt is kötelezőek, mert shinigamik vagyunk, nem csak tudósok. Nincs olyan osztag, ahol ne lenne kötelező a mozgás és a rendszeres erőnléti felkészülés, az pedig más dolog, hogy mindenki mást tart fontosnak a shinigamik harcelemei közül. Miyoko lehet, hogy erős, de még a leggyengébb hadout sem tudja megidézni, pedig az aztán nem egy nagy művészet.
Miyoko lelkesítő beszéde még azt is elfeledteti velem, hogy amúgy utálom őt, meg minden. Ostoba kalóz, ahogyan a többiek is! Persze Yoriko-chant és Taki-chant kivéve. ^.^ Meg az is igaz, hogy nekem tulajdonképpen Hajime-kunnal és Haru-channal semmi bajom, Haruki pedig olyan lánynak tűnik, akivel jóban lennék, igaz, buta haja van, nem ártana neki egy hajvasaló, meg egy sampon, amitől megerősödne a haja. Neutral Már-már én is belelkesülök attól, amit Miyoko mond, pedig tudom, hogy én voltam a legügyetlenebb, ahogyan mindig, ha ilyeneket kell csinálni. Duzzogó morci fejjel nézek végig azon a néhány öreg nénin meg bácsin, többek között a 6. osztag hadnagyán és a 9. osztag kapitányán. Egy kört ők nyertek, ő bennük azonban nem ég már a fiatalság tüze, nem perzseli őket a teljesíteni akarás lángja, s nem tudják, miféle megpróbáltatások várnak ránk tengereken és óceánokon át.
- Jól szólt Miyoko kalózkapitány. Én, a brit flotta vezére ezúttal hallgatok tanácsára, és mindent megteszek erőm teljéből. Ne engedjük győzedelmeskedni az öregeket! - húzom ki magam, kijelentésem pedig egy halk tüsszentéssel zárom. Azt hiszem, meg fogok fázni. mattaku
Kicsit lelkesebben készülök fel a rajtra, s lévén az utolsók közt kell elindulnom, összpontosíthatok a feladatra. Könnyebb dolgom lesz, ha már láthatom, mit kell csinálnom a homokos pályán, sajnos Yukko-chan nem adott instrukciót ezúttal azon kívül, hogy futni kell. Az első robajra azonban azonnal visszatér páni félelmem, ahogyan színes, látványos robbantások közepette látni, az elsőként indulók merrefele futottak el. Én ezt... nem bírom megcsinálni. O.O Lábaim azonnal a földbe gyökereznek, ahogyan emésztgetem magamban, miféle galád akadálypályán kell végigvonulnom, és hogyan kell elhaláloznom. Méltatlan halál egy ilyen gyönyörű és zseni kislánynak, amilyen én vagyok! Hát hogy nyerek én szépségkirálynő választást, ha tönkreteszik a lábam?
Nincs mese viszont, indulni kell, képemről pedig szerencsére nem lehet megállapítani, hogy az eltökéltségem, vagy éppen a riadt félelmem az, ami ott tükröződik. Tétován teszem meg az első lépést, majd egyik pontról a másikra shunpozva indulok meg a pályán. Ha elég gyors vagyok, túlélhetem. Ha elég gyors vagyok, már azelőtt elhagyhatom az aknákat, mielőtt azok felrobbannának. Valamint azt a sávot kell követnem, ahol előttem már elhaladtak, hiszen ott már nagyjából felrobbanthatták a legtöbb aknát.
Villámtáncommal métereket ugrándozok egyről a kettőre, A-ból a B-be jutni azonban ennek ellenére sem olyan könnyű feladat. Egy darabig úgy tűnik, beválik, hogy a már kitaposott ösvényt követem, s némiképpen lelkesebben próbálok azzal trükközni, hogy a lehető legtávolabbi pontot választom ki arra, hogy ismételten felbukkanjak arra a pillanatra, míg erőt gyűjtök a következő távra. A pálya feléig gyakorlatilag megúszom, egy elvétett lépés s gyors ellépés azonban elég ahhoz, hogy hangos durranást halljak. Mintha valaki kilyukasztaná a dobhártyám! Pánikolva kapkodok levegőért, a könnyeim is kicsordulnak, én ezt nem akarom, nem érdekel ez az egész, nem csinálom tovább! Megszeppenten, könnyekkel nem törődve, felsikkantva gurulok tovább a robbanástól ügyetlenül, mindennek tetejébe gusztustalan, csúnya ragacs kúszik rajtam felfelé, ami még csak nem is rózsaszín!
Katt!
Hallom lábam alatt, hogy milyen rossz helyre gurultam. Nem akartam oda lépni, ám letértem a kitaposott ösvényről, most pedig az akna ott van alattam. Nem merek ellépni, nem bírok ellépni. Félelemtől reszketve szipogok hangosan, hogy valaki mentsen ki. Mert valaki kiment, ugye? Az akna pedig akkor robban, amikor ellépnek róla, nem akkor, amikor rálépnek, ezt mindenki tudja. Nem akarok még több ragacsot. Yukko néni, utállak nagyon! TT_TT
Ha valaki kimentett, csupán megszeppenten kuksolok a fal végében, míg az edzésnek vége. Hiába vagyok negyvenkilenc (nemsokára ötven) éves, és indulhatnék koromból adódóan a feladaton, ha meg tudnám csinálni, se akarnám. Pillantásom találkozik Haru-channal, aki szintén nem tudta elvégezni ezt a feladatot, pedig amúgy ügyesebb volt nálam. Tüntetőleg nem vagyok hajlandó odafigyelni az utolsó feladatra, és meg se fordul a fejemben visszatartani a kalózok galád kapitányát. Csupán Yorikot pátyolgatom, amikor készhez kapom, hogy majd hazaérvén ő pátyolgasson engem. Egészen biztos, hogy én úgy, de úúúúgy megmondom Yukko-nénit az apunak, hogy nagyon. Ezt sosem fogom elfelejteni neki. Sosem bocsájtok meg neki.


Spoiler:
 

______________


pretty in pink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 14
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Vas. Aug. 05, 2012 11:38 pm

Kergetőzzünk a gyakorlótéren!
Avagy Yuko-nee-chan edzést tart *-*

Nem tetszik ám nekem, hogy ilyen hamar vége az első két feladatocskának, mikor még nem is tudtam kijátszani magam, pedig mennyire akartam, és ez annyira risszi-rosszacska, hogy teljes letargiában kell várnom a következő játék felkonferálását, ami biztosan csudiklasszocska lesz, de attól még én örültem volna, ha picit tovább játszhatok az első kettővel is… T-T No nem baj, mert Yuko-nee-chan igen-igen kreatív, szóval egészen biztosan lesz valami, ami a következő játékban is nagyszerű lesz, még ha Myo-chan előbb szónokolni is szeretne valamit a Gyerekegyletnek. Igazából nem értem, mi a problémája, mert ez csak játék, nem kell olyan véresen komolyan venni, mint a felnőttek, és egészen biztos, hogy már így is rengeteget fejlődött, aki fejlődött, és természetesen mindenki fejlődött valamennyit, ebben tutira bizti-mizti vagyok ám! Szóval kicsit érthetetlen, miért akarja ennyire véresen felnőttesen komolyra venni ezt az egész mókázgatást Myo-chan, főleg, hogy a szavait követően Tsuki-nee-chan is egytért O.O, de biztos megvan rá az okuk, és mivel én csak pozitív példaként voltam emlegetve, nincs is okom arra, hogy komolyabban odafigyeljek Myo-chan intésére, mert tulajdonképpen minek, amikor a feladathoz való eligazítás sokkal-sokkal finti-fontosabb, és nekem bizony most úgy kell szerepelnem, hogy Yuko-nee-chan, anyuci, apuci, nagypapiék,, de még Tsuki-nee-chan is nagyon-nagyon büszkék lehessenek rám, mert természetesen ennek úgy kell lennie, hogy rám büszke lehessen a családból mindenki, még azok is, akiket nem soroltam fel, mert nem jutottak eszembe, vagy még nem ismerem őket! ˘ ^ ˘ No mindegy, elég annyit hozzá, hogy én tuti fix, hogy nagyon ügyesen fogok szerepelni a következő játékos feladatban is, még akkor is, ha Yuko-nee-chan nem tudott neki nevet adni, mert biztosan ez is nagyszerűen remek játék lesz! *.* Ennek ellenére el kell nyomnom magamban egy kisebb ásítást. Lehet, az este többet kellett volna foglalkoznom az egészséges szundikálási és energiafeltöltési mennyiséggel, mint a fejlesztéseimmel, de egyszerűen nem tehetek róla, mikor annyira szuper dolgokon dolgozom jelenleg, hogy teljesen megfeledkezem az egészséges alvásmennyiségről, mikor tudom, hogy nem kellene, csak mégis van sokkal izgalmasabb dolog az alvásnál, szóval azt hiszem, kicsit kezdek fáradni, de tudom, hogy még buzog bennem a nagy mennyiségű energia, mert bizony én ennyitől még nem fogok kidőlni, és a lehető legügyesebb leszek, amikor tovább megyek! ˘ ^ ˘
Haru-channal együtt, vagyis az ő közelében lépem át a biztonsági zónát leválasztó szalagot, hogy körülnézzek a pályán, mert biztos-miztos van itt valami trükköcske, pont ahogyan az eddigiekben is mind volt, és a robotok tuti fix, hogy nem az én részlegemből kerültek ki például, szóval itt is kell lennie valami olyan trükknek, ami az egyik részlegünkre vallana… Milyen jó, hogy ennyire együtt tudunk dolgozni egy feladatért, de az is, ha nem, és csak Yuko-nee-chan ennyire univerzálisan nagy elme! *w* Mindegy, nekem itt fontosabb dolgom van, méghozzá a feladatra koncentrálni, és a lehető legjobban teljesíteni, hogy ezzel feldobjam a leckét a kalózoknak, na meg ha már itt tartunk, ügyesebbnek kell lennem Haru-channál, mert be kell bizonyítani már az elején, hogy mi, britek, sokkal de sokkal jobbak vagyunk kalózkapitány renegát csapatánál, és erre nincs is jobb módszer, mint a játékos pályán megmutatni felsőbbrendűségünket velük szemben! ˘ ^ ˘ Ezzel a megfontolással veszek egy mély levegőt, és elrajtolok a futkározós pályán, hogy mihamarabb a végére érhessek, és ezzel egy újabb szusszanáshoz jussak a következő csudiklassz feladat előtt! Sajnos nem jutok sokáig, mikor egy robbanásra leszek figyelmes, majd nem sokkal távolabb még egyre, mire én is megtorpanok és a szandálom alá nézek. Fémes fedőlap, és ez nem sok jót sejtet, ráadásul tuti-bizti-mizti, hogy semmi köze az én részlegemhez, mert arról tudnom kellene, vagy nem? O.o Minden esetre nyelek egyet és ahogy tudok, odébb shunpozok erről a valamiről, mert ugye a tapaosóakna azt érzékeli, ha lelépnek róla, de még ezzel a zseniálisan nagy tudással sem tudom megúszni, hogy be ne terítsen a felhő, meg valami ragacs, de igyekszem nem megállni shunpozás közben, mialatt megpróbálom ruhám tiszta ujjával azt a valamit ledörzsölni a másikról, de nem megy, ráadásul belesétálok még néhány újabb ilyen aknába, és ez kezd nagyon-nagyon nem tetszikélni ám! T-T Ráadásul a sokadik ilyen bombesz-mombesz már olyan anyagot bocsát rám, aminek súlya is van, vagy csak a többivel együtt tűnik ilyen nehéznek és most észleltem, de igazából mindegy is, mert nem könnyű, és én szeretnék tőle mielőbb megszabadulni. Ugye ez nem valami büntetés, Yuko-nee-chan? T-T Mert ha az, esküszöm, nem szolgáltam rá, és inkább megbeszélném veled, mit rontottam el, mint hogy ilyen aljas és galád módon kapjam meg a szidást, mert ez így biza-miza nem tetszik, de nem ám, és egyszer biztosan megtiltatom az ilyesfajta fegyelmezést, mert ahogy elnézem, nem csak az én egészséges lelki állapotomra káros, hanem a többiekére is, még ha Haru-chant Shira-chan bácsi ki is segíti, ez akkor sem olyan hiper-szuper jó buli! T ^ T
Mikor végre beérek a pihenőzónába, már csak vonszolni tudom magam, és biztosra veszem, hogy minden tagomnak ólomsúlya van, de Onee-chan azt mondja, van mivel leszedni ezt a valamit, szóval neki is állok, hogy lemossam magamról a narancsos ragacsot, mert nem tetszik, hogy ennyire rátapadt a ruhámra, ráadásul ideje tesztelnem a legújabb fejlesztésemet is, ennek kapcsán pedig remélem, hogy Yuko-nee-chan nem fog megijedni az íróeszközéből kiröppenő hologram miatt, ami engem mutat, az asztalra tett hajcsatomba rejtett kamera segítségével. Most akkor teszteljük, mennyire jó alany Taki-chan, mert ehhez a fejlesztéshez sokat segített nekem, mint kísérleti nyuszka, de nem tudós, tehát nem tudom, mennyi mindent sikerült rendesen leírnia nekem.
– Sziamia, Yuko-nee-chan! Ez az aknázósdi gonosz volt, de már nagyon várom a következő játékot, és neked is biztosan sok munkád van a többiekkel, szóval mindent bele! Ja, és a felvételeket majd ugye elkérhetem? *w* Légyszi-légyszi~! *w* – adom át neki a hologramos kivetítős üzenetem, remélem működött és akkor megjelent a hologramom Yuko-nee-chan mellett, de ha nem, akkor csak a hangomat hallhatta, bár most már mindegy is, ideje visszatenni a csatom a helyére, és odamenni a többiekhez a következő feladat eligazításához. Megint el kell nyomnom egy ásítást, mert bármennyire is nem akartam, ez a feladatocska kicsit leszívta az energiatartalékaimat, és kellene egy pár perces újratöltés… Nini, Myo-chan! Bár nem párna, vagy a kedvenc, Yuko-nee-chantól kapott laborköpenyem, azért én megölelgetem, mert fáradt vagyok, és ilyenkor ez a legjobb módja az álom elűzésének! ^ v ^

Kicsit megdörzsölöm szemecskéimet, és körülnézek, miért is ringatózunk itt, mert mit is keresek én Tsuki-nee-chan karjaiban, na nem mintha ez rossz lenne, mert szívesebben vagyok nála, mint Myo-channál, de azért mégsem ártana tudni, hogy kerültem a járműbe a nővérkémhez… Lehet, hogy elaludtam és megvolt a pár perces újratöltésem? Ha igen, az nagyon szipcsi-szupcsi, mert akkor már bármikor tudom folytatni azt a feladatot, ami még visszavan, már ha még visszavan valami, de miért ne lenne, ugyebár? Mikor felnézek és látom Tsuki-nee-chan arcát, azonnal magamhoz ölelgetem, megfeleldkezve a jó kis nyújtózkodásról, ami ilyenkor szokásom szokott lenni, mert azért Onee-chan mégis fontosabb, és szeretném, ha mihamarabb rendbe jönne.
– Minden rendben, Tsuki-nee-chan, nem lesz semmi baj és nem történt semmi komoly, mert ez csak játék, még ha durvább is, mint kellene, de majd megnézzük a kedvenc mesénket este, és akkor sokkal-sokkal jobb színben leszel, ne aggódj! ^ v ^ – mosolygok rá, a Yuko-nee-chantól ellesett mosolyommal, mert engem ez mindig megnyugtat, ha valami baj van, és remélem, Tsuki-nee-channál is eléri majd ezt a hatást, mert szeretném, ha mihamarabb rendben lenne, hiszen mégiscsak ő az én fiatalabbik nővérkém. ^ v ^

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Hétf. Aug. 06, 2012 2:47 am

Globális shunpo edzés
Shiranui-san által hallott becsmérlő szavakat a sebességemre és esélyemre, hogy Otou-sant legyőzzem, igen rosszul érintettek. Persze szentül állítottam, hogy le tudnám győzni, hiába sérteget engem Shiranui-san, de jelenlegi pillanatban úgy érzem, valóban képtelen vagyok felvenni Otou-sannal a versenyt. S bár próbáltam meg nem történtnek venni az első bukásomat, a tábláról mégsem törölhettem le az erre utaló negatív jeleket, amik alátámasztják sikertelen végrehajtásomat a feladatnál. Ám’ még a második missziónál sem értem el olyan eredményeket, ami azt mutatná, hogy képes lennék legyőzni Otou-sant ezen az edzésen.
Lehet, hogy Shiranui-sannak volt igaza? Hogy fölösleges volt kihívnom Otou-sant, mert úgy is alulmaradok? Még a hajborzolásra sem tudtam mit reagálni, pedig egyáltalán nem szeretem Otou-san ilyesfajta közeledését. Jelen helyzetben igaz jól esett, hogy vigasztalni próbál, de akkor is! Jelenleg vetélytársak vagyunk, és úgy érzem… én fogok veszíteni… >///>”
Figyelmemet Miyoko-san beszédének hallgatására összpontosítom, elhessegetve keserű gondolataimat arról, hogy talán semmi esélyem ezen az edzésen győzedelmeskedni Otou-san fölött. Miyoko-san szónoklata nekünk, fiatalabbaknak, sokkal elszántabbá tett. Azonban mégis volt kivetnivalóm a terv ellen. Miért ne segíthetnénk társainknak, akik bajba kerülnek? >///> Még az egy hét tömlöcöt is hajlandó vagyok vállalni, hogyha megmenthetem ezzel Miyoko-san értékes életét! >///>”
- Anou… de hát… Miyoko-san – zavartan pillantok rá, azonban szigorú ábrázata csendre intett. Tekintetében látni lehetett, hogy mennyire is eltökéltek a szándékai. Különben is, igaza van! Nem hagyhatjuk, hogy a felnőttek nyerjenek! Nem hagyhatom, hogy Otou-san győzedelmeskedjen!
- Akkor is legyőzlek, Otou-san – lapos pillantást vetettem irányába. Sokkal elszántabbnak éreztem most magam, mint pár perccel ezelőtt. Nem is gondoltam volna, hogy Miyoko-san bölcs szavai ilyen erővel bírnak! Vagyis, nagyon aranyos, amikor kedvesen, mosolyogva beszél meg… szóval… anou… hol jár megint a fejem?! >///>”
Rázom meg kobakomat, hogy helyre rakhassam gondolataimat, amik ismét össze – visszacikáztak és nem arrafelé, amerre nekem kellett volna. Bátran álltam a vörös szalaghoz, készen arra, hogy átlépjem a következő feladat határát. Némán hallgattam végig Yoshida fukutaichou instrukcióit, bár nem igazán mondtak szavai nekem semmit, bár valami azt súgta a megoldás ott rejtőzik benne, csupán annyira kacifántos, hogy nem tudok rájönni, mi lehet az a bölcs intelem, amit hangoztatott a feladattal kapcsolatban.
Megvártam, míg az első három illető, ki zöld pipát szerzett az előző feladatnál, átlépje a szalagot és én is utánuk mehessek. Még egyszer utoljára végignéztem a többieken, tekintetemmel keresve Otou-sant, majd az ő irányába orientálódva kezdtem bele jómagam is a feladatba. Óvatos léptekkel haladtam előre a homokos talajon, semmi különleges nem történt, mígnem balomról egy robbanás kíséretében zöld füstréteg be nem lepte az egyik résztvevőt. Döbbenten néztem az eseményeket, s most már jómagam is szemügyre vettem rendesen az eleinte veszélytelennek látszódó homokréteget, amin éppen sétáltunk. Lábamtól pár centire fém fényes felülete villant meg a napfényben, mely arra sarkalt, hogy átlépjem, és ezúttal ügyeljek hova is lépek. De ez sem volt egyszerű feladat. Ha kicsit többet időztem egy – egy homokbuckánál, azon merengve, hogy vajon alatta egy ilyen bomba pihen, mint az előző, melynél már volt, aki áldozatául esett, akkor a homok elkezdet süppedni lábam alatt. Ugyan még nem volt részem ilyen szituációban, azonban a jelenségről már volt szerencsém hallani. Futóhomok, s ha tanítatásaim nem csalnak, akkor azokat bölcsebb dolog lenne, minél inkább elkerülni. Nyomban shunpora váltottam és nem törtem a fejemet ezúttal huzamosabb ideig a gyanús homokrétegeknél, hogy vajon robbanóeszköz lapul e meg alatta, avagy sem?
Figyelmemet arra összpontosítottam pár pillanatig, hogy körbetekintsek, ha járt úton járok, akkor kevesebb az esély arra, hogy taposóaknába lépjek. Persze ennek a pár másodpercnyi elkalandozásnak is meg lett az eredménye, jómagam is majdnem beletapostam egy ilyen robbanófegyverbe, de még időben reagáltam és nem kerültem a detonációja alá. Mivel már amúgy is Otou-san sarkába indultam meg, így átértem az ő útvonalára, melyen haladt. Kihasználva ezáltal, hogy van valaki előttem és így kevesebb az esélye annak, hogy jómagam lelem meg a homok alá rejtett veszélyes fegyvert.
Szörnyű belegondolni is, hogy ezt Akadémiai tanulók számára fejleszti ki ezt az egész pályát a 12. osztag. Ezen az edzésen kapitányok, hadnagyok is megjelentek és őket is jócskán megizzasztja a feladat, rólunk nem is beszélve, akik csupán tiszti vagy még tiszti rangon sincsenek az osztagon belül. Ijesztő!
Újabb elkalandozásomat immáron egy homok alá rejtett akna büntette meg. Fél pillanatig nem koncentráltam a terepre, abban bízva, hogy a járt út biztonságos. Nos, az eredménye a zöld füst, melyet belélegeztem légútjaimat zavarta és sűrű köhögés közepette tudtam csupán kitámolyogni a látást zavaró füstfüggönyből. Emellett valami ronda, ragacs is ruhámra tapadt. Ennek nem fog örülni Okaa-san… de nem volt elég eme gondom, de még bal lábam is, mellyel beletapostam a bombába és térdemig belepte a cseppet sem bizalomgerjesztő anyag, mintha nehezebbé vált volna. Mozgásomat ezzel hátráltatva, sokkal nehezebben tudtam emiatt villámtáncomat alkalmazni és jobban oda kellett figyelnem immáron a terepre is, nehogy megismétlődjön az előbbi eset. A 12. osztag valóban aljas, ahogy Miyoko-san mondani szokta. Ilyen trükköket bevetni egy edzésen! >.>
A pálya vége felé haladva valaki, közel mellettem ismét bombába lépett, a füst felém is elért és győztem kitámolyogni annak térségéből. Kérdő pillantást vetettem abba az irányba, ahonnan a robbanás jött, s meglepetésemre Shiranui-sant láttam ott, ki éppen győzött a többszőrös súlynehezék alatt lépéseket tenni. Rossz volt ránézni is, de Miyoko-san szavai ott csengtek fejemben, miszerint ne segítsünk egymáson, hanem tanuljunk az ő ballépéseiből. De mégis, milyen férfi lennék, hogyha nem segítenék egy bajba esett nőn? >///>” Azonban mire elhatározásra jutottam, hogy segítek neki, addigra már Otou-san is megjelent és… és… nem törődik a versennyel, amire kihívtam?! Mad
Felfújt arccal nézem, ahogy igyekszik kisegíteni Shiranui-sant a pályáról. Haragudtam rá, mert nem foglalkozott a kihívásommal és haragudtam rá azért is, mert ő előbb tudott dönteni a felől, hogy segít a bajba jutottnak. >///> Gondolataimba mélyedve észre se vettem, hogy követem, majd még inkább meglepődtem azon, amit tenni szándékozom. Miyoko-san biztosan haragudni fog rám ezért… >///>”
- Hagyd Otou-san, majd én itt maradok Shiranui-san mellett. Nekünk, a kalózoknak amúgy sem kell a felnőttek segítsége, akkor is nyerni fogunk! Anou… szóval… ízé… – zavartan néztem a földet pár pillanatig, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy most én beszélek. Végül inkább zavaromat legyűrtem a cselekvésben, Otou-san kezébe nyomtam egy olyan tisztító eszközt, ami a ragacs leszedésére volt kihelyezve, majd a saját ruhámról és Shiranui-san öltözékéről is leszedtem az undorító ragacsot. Ez után tekintetemmel a többieket kerestem, hogy lássam nekik miképpen sikerült a feladattal megbirkózni. Amint megláttam Miyoko-sant ösztönösen távolodtam el Shianui-santól, nehogy észrevegye, hogy próbáltam neki segíteni, vagyis ellenszegültem szavainak, de biztosan megérti, hogy mit tettem. Ezért hajlandó lennék vállalni a börtönbüntetést is! >///>”
Némán hallgatom végig a következő feladatokhoz való tudnivalókat és kissé lelkembe gázolva ér a dolog, miszerint a 14 évnél fiatalabbak nem vehetnek részt a pályán. Kissé haragosan tekintettem körül, pillantásommal a hadnagy beszédének forrását keresve, amiért így letekint minket, fiatalokat és nem hagyja, hogy szerencsét próbáljunk. Amúgy is, mi az, hogy ellehetetleníti az Otou-sannal folytatott versengésemet?! >///>;;;
Látva, hogy nem csak engem ért ilyen negatívan a dolog kicsit fellélegzek ugyan, de amint a pályára szegezem a tekintetemet, aztán pedig Miyoko-sanra ki vakmerően bele kíván rohanni a veszélyes feladatba, nyomban odasietek, hogy megakadályozzam balgatag lépését. Inkább felvállalok két hét börtönt, minthogy Miyoko-sannak baja essen! >///>
- Anou… várj, Miyoko-san! Yoshida fukutaichou-san azt mondta, hogy mi, fiatalok nem mehetünk. Már kapitány vagy, ráadásul a kalózoké is, neked kell példát mutatnod Taki-sannak és Shiranui-sannak meg a többieknek! – állom el útját Miyoko-sannak, ha esetleg kikerülne, megfogom kezét, hogy ne rohanjon a vesztébe. Bár kizártnak találom, hogy Miyoko-sannak ne sikerülne a feladat, de… anou… jobb félni, mint megijedni, nem? >///>
Kicsit megnyugodtam, hogy Yoriko-sananou Yoriko-chan is segített visszatartani Miyoko-sant, még ha elég érdekes módon is tette, amit tett. Lassacskán jött értünk a furcsa szerkezet, amiről Yoshida fukutaichou beszélt, ami visszavisz minket a pálya elejére. Taki-sant megkérem, hogy segítsen Yoriko-sant, khmchant… felrakni a járműre, mielőtt magunk is felülnénk rá, majd csak ez után lélegzek fel annak kapcsán, hogy sikerült Miyoko-sant megállítani. Bár – bár egy kósza vágyakozó pillantást vetek a pálya irányába, aminek végrehajtásától el lettünk tiltva. Látva, hogy Otou-san milyen remekül boldogul vele, némi irigység kezd felkerekedni bennem. Én is meg tudtam volna csinálni, akárcsak Otou-san! >///>

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Hétf. Aug. 06, 2012 4:07 am

Globális shunpo edzés

Mosolyogva konstatálom, hogy a jövő nemzedékei milyen felháborodva állnak hozzá a következő pályaszakasz végrehajtásához. Fiatalság, bolondság! Pedig, ha tudnák, hogy ezzel a teljesítménnyel is már remek eredményt értek el, akkor nem lennének ily’ módon felpaprikázva az eltiltás hallatára. Külön megkönnyebbülés volt számomra, hogy nem kellett a helyszínre mennem, hanem meg tudták beszélni maguk között a dolgokat. Örül a szívem, ahogy látom, milyen tehetségek kezébe fogjuk adni majd a Gotei 13 osztagait a jövőben! ^ v ^
Szorgoskodásom során az adatok feljegyzésével kapcsolatban, igencsak meglepett unokahúgom felbukkanása hologram változatban. Önkéntelenül is elnevettem magam, mert nem számítottam arra, hogy az íróalkalmatosságomból fog kivillanni kicsi Yoriko-chan másolata.
- Természetesen kaphatsz másolatot a felvételekről, kedves Yoriko-chan. ^ v ^ – felelem neki mosolyogva, hiszen miért ne engedném meg szeretett unokahúgomnak, hogy felhasználja a felvételeket saját kutatásaihoz? A fiatalok kreativitásánál nincs is jobb!
Persze ideutazásuk során figyelmem cseppet sem lankad, szemmel tartom a felnőttek ügyeskedését a negyedik pályaszakaszon, s erősen úgy néz ki, hogy az utolsón is. A szabályok szerint, amennyiben betartom őket – s mivel be is fogom – alig lennének csupán ketten, kik nekiugorhatnának az ötödik megmérettetésnek. De már eme statisztika alapján is látom, hogy könnyítenem kell az edzést segítő szerkezeteken, amennyiben bevezetetni kívánom eme eszközök használatát az Akadémián.
Ahogy a fiatalok megérkeztek a járművön törülközővel – Tsuki-san igényeit szem előtt tartva, kollégámmal beszereztettem egy pink színű, névre szóló változatot is – vártam azon apróságokat, kik a vizes partszakaszoknál megmártóztak a mesterségesen kialakított vízfolyásban. Illetve apró ajándékokkal vártam mindnyájukat, nehogy üres kézzel keljen távozniuk, ha már részt vettek egy ilyen becses feladaton, amiért a Lélektovábbképző Akadémia fejlesztését szolgálja.
- Remélem, a hölgyek és az urak nem neheztelnek rám nagyon, hogy nem engedélyeztem részvételüket a negyedik pályaszakaszon. Őszintén remélem, hogy megértik ezt és megelégszenek ama apró információval, mint elégtétel, hogy a felnőttek sem mehetnek tovább az ötödik megmérettetésre, mivel csupán összesen ketten lenének rá alkalmasak. Úgy vélem önök is egyetértenek, hogy megtiltjuk nekik, hogy egyáltalán próbát tehessenek, nem? ^ v ^ – mosolyogva nézek végig a kis társaságon, majd piszkosfehér kabátom belső zsebeiben keresgélve hipp – hopp meg is találom, amit kerestem. Mindnyájuk kezébe adok egy – egy zacskó koponyafejes szőlőcukrot, melyet még jómagam fejlesztettem ki hónapokkal ezelőtt, mellé pedig egy – egy fehér színű gumiszerű karpántot, melyen ama köszönetmondó szöveg van, illetve az, hogy részt vettek eme edzésen.
- Ez a karpánt kedvük szerint váltogatja a színét. Alapjáraton ama színt ölti magára, ami a kedvencük, apró csillogással fűszerezve. Azonban ha dühösek lesznek, akkor piros lesz, ha szomorúak, akkor kék… ^ v ^ Remélem, elnyeri ez az apróság a tetszésüket. Ez még régi projekt volt a Mechanikai részlegen. Sajnos nem került tömeggyártásra, így nyugodtan elmondhatják társaiknak, hogy csak önök rendelkeznek ilyen karpánttal. ^v^ – mesémet befejezve a kis ajándékról, vezetem vissza figyelmemet a felnőttek ügyeskedésére. Előre küldtem számukra is egy járműt, a Mechanikai részleg egyik tagjával, hogy vezesse ide őket. Amint ez megtörtént, a gyerekektől ugyan kicsit távolabb, de velük is váltok néhány szót.
- Hálásan köszönöm, hogy részt vettek a Lélektovábbképző Akadémia fejlesztésének eme projektjén. Úgy látom a nehézségi szinteket kissé eltúloztam. ^v^” Bölcsebbnek láttam – no, mega fiatalok is megszavazták –, hogy az ötödik pályára már ne adjak engedélyt a végrehajtásához önöknek. Mindenesetre fogadják el eme karpántot a Juunibantai ajándékaként és az Akadémia köszönete jeléül. – nyújtottam át számukra is egy – egy hasonló karpántot, mint a fiatalabbaknak. Számukra is elárulva, hogyan is funkciónál eme kardísz.
- Remélem, a legközelebbi hasonló projekt kipróbálásán is számíthatok részvételükre. S ne feledjék: cselekedetükkel a Lélektovábbképző Akadémia fejlesztésében segítenek. ^ v ^ – hajtok fejet a társaság előtt, immáron minden jelenlévőnek szólva. Ezt követően tisztelettudóan elbúcsúzom minden egyes halálistentől, ki megjelent az edzésen. A 11. osztag kapitányát vontam félre csupán egy pár pillanatra.
- Kedves Matetsaku-taichou. ^ v ^ Feltalálónk – ki szigorúan inkognitóban kíván maradni ön előtt –, de lelkes üdvözletét küldi, illetve ajándékba kívánja adni robot piranhájának egyik darabját önnek, amiért látta, hogy elnyerte a kapitány kisasszonynak a tetszését. Őszintén reméli kollegám, hogy örülni fog ennek a csekélységnek. ^ v ^ – nyújtottam át egy robot piranhát, mely szóba került, s a Mechanikai részlegben munkálkodó tiszt hozott oda nekem, ki mindvégig segített a munkálataimban. Ezután a taichoutól is elköszöntem, majd áttértem a nagytakarításra és a statisztikám elemzésére, amit eme edzés hozott magával.

táblázat & köszönet:
 

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 22
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Hétf. Aug. 06, 2012 6:08 am

Mivel külön engedélyt kaptam az edzés lezárásához, így nem is húzom tovább az időt, nyomban bele is vágok. Remélem, senkit nem zavar, hogy kisebb litániát írtam az értékeléshez. ^v^

Fukuyama Hidekazu: Meglepő, hogy itt látom önt viszont, kedves Fukuyama-san. Remélem, jól esett önnek ez az apró nosztalgia a 12. osztagban. Szép teljesítményt nyújtott, de tudom, hogy ön volt Juunibantaiosként többre is képes lett volna. ^ v ^ Jutalma: 500 lp.

Akamoto fukutaichou: Igazán megtisztelt, hogy a Nőegylet nevében képviselte a projektet, kedves Sasha! Legközelebb szeretet egyletünkre is gondolok és külön hölgyeknek tartok egy edzést, mely az igényeinknek is megfelelő. ^ v ^ Remélem jól érezte magát az edzésen. Mindenesetre remek teljesítményt nyújtott, ahogy azt nőegyletünk vezetőjétől elvárhattuk. Jutalma: 1000 lp.

Nara taichou: Nem, hogy csak a jelenlétével, de ügyességével is megtisztelt, kedves Nara taichou! Remekül teljesítette a feladatokat, ahogy az egy kapitánytól elvárt! Mindegyik pályánál külön – külön, pont megfelelő megoldást választott, igazán lenyűgözött. Nem is ecsetelem tovább, a tiszteletemet már elnyerte, kedves kapitány! ^ v ^Jutalma: 1000 lp.

Kaminari-san: Remek hőstetteket vitt véghez, kedves Kaminari-san. Már volt szerencsém hallani önről és igazán örülök, hogy megtisztelt jelenlétével az edzésemen. Remélem, hogy jól érezte magát. Igazán bátor cselekedet volt öntől, hogy több ízben is segített Tsuki-sannak. Értesítem a hadnagyait, hogy külön jutalomban részesítsék. S ne feledje, szívesen látjuk önt a 12. osztagban, bármikor ellátogathat hozzánk! ^ v ^ Jutalma: 500 lp. (Mivel sajnos nem írtál a 2. körben, így csak ennyit tudtam adni. >.<)

Tsuki-san: Igazán örülök, hogy te is eljöttél az edzésre, kedves Tsuki-san. Láttam, hogy nem igazán viseled jól a stresszt, ha szeretnéd, szívesen segítek abban, hogy egy jövőbeli veszélyes helyzetkor ne viseld ilyen rosszul a dolgokat. Esetleg egy egyéni pályának örülnél? ^ v ^ Mindenesetre ennek ellenére igazán ügyesen helyt áltál, Kawashima taichou büszke lenne rád! Jutalmad: 500 lp.

Shiranui-san: Igen szép teljesítményt láthattam öntől, kedves Shiranui-san! Viszont úgy láttam a harmadik pályánál némi gondba ütközött. Mindenesetre önnek sem árt megosztanom, hogyha nem köteleznének a szabályok, minden bizonnyal tovább engedtem volna önt a negyedik feladatra is. De sajnos azt kell tennem, amit előjáróim megírnak nekem. Remélem, vigaszdíjnak megteszi jutalma, ami: 1000 lp. ^ v ^

Matetsaku taichou: Lenyűgöző a kitartása, kedves Matetsaku taichou. Öröm látni, mily’ jó kezekbe került a 11. osztag! Ha a szabályok nem kötnének minden bizonnyal tovább engedtem volna a negyedik feladatnál, hiszen igazán remek volt a teljesítménye a harmadik próbán. Mindenesetre, azért remélem, hogy nem neheztel emiatt, hogy ez nem történhetett meg, tisztelt kapitány! ^ v ^ Jutalma: 1000 lp.

Yoriko-chan: Látom igazán élvezted az edzést, kedves Yoriko-chan. Legközelebb nézz a lábad elé, nehogy úgy járj, mint a harmadik megméretetésen. De nyugodtan fel is kereshetsz az irodámban. Ha szeretnéd, akkor megtanítom, hogyan kell megépíteni eme technológiát, illetve hatástalanítani, hogy ne kelljen óvakodnod tőle a jövőben. ^ v ^Jutalmad: 1000 lp.

Hayakawa-san: Remélem nem gond, hogy a saját karakteremet nem véleményezem. ^ v ^ (x"D) Jutalom: 1000 lp. (By: Soifon)

Az edzést Soifon sikeresnek ítélte meg.

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 25
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Pént. Aug. 10, 2012 1:02 pm


Globális shunpo edzés
Az első pálya két szóval tökéletesen kifejthető, totális felsülés. Nem tudtam, hogy min morogjak. A saját ostobaságomon, hogy a figyelmeztetéseket nem tartottam be, és ostobán megfordultam egy feladat teljesítése közepette, valamint el ne felejtsük, hogy megfordult a fejemben, hogy valóban komoly sérüléssel járó feladatot adnak nekünk, mikor vannak közöttünk nem épp arra a feladatra termettek. Egek, annyira lehangolt a dolog, hogy elbuktam, ráadásul még Tsukinál is beégtem, szóval a sok ostoba gondolat kiszorította a reakciókészségem, és már hiába nyúltam Tsuki keze után már nem tudtam elkapni. Nemigazán érdekeltek a részletek, hogy hogyan is került be a vízben, de kaminari gyorsan abba a módba váltok, melyet előbb facepalm-oltam le, s már vetülök is egyenesen a vízbe, pontosabban az aligátor két szeme közé komoly gyilkolási szándékkal. Az ugrás egy sima fejesnek mondható, ám az öklöm találkozása a robottal már más kérdés, csupán reménykedni merek abban, hogy senki sem vette észre azt a baklövést, hogy valódinak néztem. A kezemet ugyan fájlalom, de jelenleg fontosabb dolog jár a fejemben, mégpedig Tsuki kimentése! Az első terv térdénél és hátánál megtartom, majd kiviszem a csöppet hűvös vízből. Nem, ez lehetetlen több okból kifolyólag,, mi van, ha megharagszik, mert ilyen közvetlen cselekedetet merek tenni, vagy még rosszabb, ha ezek után elkönyvel egy laza erkölcsű senkinek, aki csak úgy ölbe kapja a lányokat T.T. A másodlagos akadálya, hogy nem vagyok egy szupermen, és nem tudok kirepülni vele. Marad a B terv! Már ha van, a felénk igyekvő Yorikora pillantok és azonnal beugrik.
- Yoriko-chan! Segíts kérlek, én majd bakot tartok.
Mondom majd Tsuki egyik talpa alá bakot tartok összekulcsolt kezemmel, Yoriko pedig egész egyedi módon reagálja le a kérésem. Melynek folyamán az én fejemet használja gyakorlatilag oszlopnak, amire csak úgy rálép, hogy így húzza ki Tsukit. Ezt az akciót halk bugyborékolással nyugtázom, s fejben feljegyzem, hogy Yoriko-channál óvatosan a kifejezésekkel. Ám összegezve a dolgot jól sült el, mivel könnyedén partra került. Jómagam pedig nemes egyszerűséggel kitornászom magam. Mielőtt azonban kicsavartam volna magamból a vizet odaguggoltam Tsukihoz, és minden bátorságomat összeszedve próbáltam megvigasztalni.
- Tsuki-chan nyugodj meg kérlek, nincs semmi baj! Azaz van, de minden rendben, vagy nincs de izé szóval nem kell félni, az is csak robot volt, és én is itt vagy..ok.- Az eddig is zavaros szövegembe ennél az utolsónál már totál be is vörösödtem. Ám nem hagyhattam magam legyőzni holmi zavar miatt, hisz most Tsukinak arra van szüksége, hogy megnyugodhasson, és folytatni tudja. - Tsuki admirális! Még nem adhatja fel, mutassa meg, hogy igenis ennyivel nem képesek elintézni a brit flotta kapitányát! Én hiszek ben.n..ed..- Totális K.O. Az idegrendszeremnek, s zavarom annyira elhatalmasodik, hogy a hirtelen cselekedetből nyújtott kezemet is elfelejtettem visszahúzni, így ott maradt, hogy felsegítse Tsukit. Bár az tény, hogy nagyon is örülnék neki, ha elfogadná, melyet meg is tesz. >////> - Öhm, szóval izé, akarom mondani... ELŐRE MEGYEK!
Az utóbbit már vörös fejjel mondom, s már menekülök is, mielőtt még jobban belehabarodok, akarom mondani belezavarodok. Nekiesem a második feladatrésznek, melynél vétek is egy hibát a csúszós résznél hála mindennel teli zavarodott fejemnek, bár egy ott úszkáló krokodilt ugródeszkaként használva visszajutok és valahogy csak-csak átvészelem a pályát, bár a mozdulataim elég szétszórtak voltak, melyek többször is a víz közelébe vittek. Kicsit sajnálom, hogy már a második feladatom nem sikeres, de hát mit lehet tenni, nem hagyhattam csak úgy Tsukit, akkor inkább legyek nevetség tárgya. Miyoko beszéde azonban elég erőteljes volt, és úgy tűnik Tsukit is feltöltötte, ezt jó látni. Viszont ez esetben nekem sem lehet ellene szavam, ráadásul kapitány, ezt valahogy picit csalásnak érzem. A lényeg a lényeg, hogy igazat szólt, és úgy tűnik mindenki egyetért vele, pompás. Azonban remélem, nem kerül Tsuki olyan helyzetbe, hogy segítségre szorulna, mert akkor az az egy hét fogda ide vagy oda én aztán nem fogom ott hagyni. Neutral Nos a harmadik feladat, jobb lesz, ha alaposan szemügyre veszem, mert a második feladatot kapásból elbuktam volna, ha fél szemmel nem láttam volna egyeseket teljesítés közben. Most hála égnek semmi probléma nincs, legalábbis egyelőre, s így nyugodtan tanulmányozhatom a terepet. Az első aknánál még én is majdnem hátrébb ugrottam, alaposan meglepett, de szerencsémre tudtam magam moderálni. Azt is próbáltam figyelni, hogy a használt útvonal mennyire bizonyosul hasznos megoldásnak, és a rálépés, illetve lelépéstől mennyire függenek. Majdnem teljesen a végére maradtam eddigi katasztrofális eredményeimnek köszönhetően, s így már kicsit biztosabban indultam neki a pályának, szinte már kezdtem hozzászokni a robbanásokhoz. Mivel nem sok erőt vesztegettem el eddig és a buzdító beszédnek köszönhetően szinte égtem a teljesíteni akarástól a rajt jelzésre, azonnal nekiindultam, azonban nem rögtön shunpóval. Egy a látottak alapján fejben tervezett útvonalat próbáltam követni, még akkor is, mikor először éreztem, hogy ráléptem valamire. Majdnem tovább is léptem, ám inkább ráhelyeztem a súlyomat, és erőt gyűjtöttem a lábam alá, ezt a pályát kevesebb ám a lehető leggyorsabb shunpóhasználattal kell végigvinni, bár túlságosan nem akartam megerőltetni magamat, csak éppen amennyire kell, hisz még volt feladat ezen kívül. Az első aknát sikeresen hárítottam. A hangos robbanástól azonnal megugrott az adrenalinszintem, s egyre jobban élveztem az egészet. Egész hamar sikerült átjutnom, ám ekkor jutott eszembe, hogy ha az utolsók között voltam, akkor Tsukinak sem tudok drukkolni, mivel velem együtt kellett indulnia. Rémülten pillantok hátra, hogy vajon még bírja e idegekkel. Ekkor látom, hogy rémülten a pánik szélén van és egy helyben áll. Félhangosan mondom. - Bocsánat, hogy ellenszegülök, de ezt akkor sem hagyhatom.- Majd megindulok vissza immáron már teljes sebességű shunpóval, bár alig gyorsabb, mint amivel az aknák elől menekültem. Odaúton beleakadok sajnos egybe, s mivel shunpóbol érkezve nem tudok elég gyorsan újraindulni elkapja egy robbanás a lábamat. Ahogy odaérek meglátom, miért is nem mer mozdulni, egy akna. Nah szép, picit elrózsaszíneződöm, majd átváltok vörösre utána pedig mélybordóra. - Izé, szóval bocsánat, de azt hiszem, hogy nos, esetleg talán ez a legc-c-célsz-szerúbb meg-megoldás. - Makogom, majd megpróbálom azzal egy időben rálépni az aknára, mikor a térde mögött kibillentem az egyensúlyából, és a hátánál is elkapom, így ölbe veszem, ám ehhez a manőverhez korántsem vagyok elegendő, s az akna könyörtelenül robban, ezúttal a másik lábamat elkapva. A bajos nem Tsuki pille teste volt, sokkal inkább a lábamat akadályozó robbanás, ami valamilyen módon csökkenti teljesítményem, csak azt remélem, hogy nem sérüléssel, mert akkor már kezdhetném is a harakirit, hogy magára hagytam Tsukit. Ám a várakozásomnak is megvan az eredménye, a lábaim megsüllyedtek, s nem tudok újabb erőveszteség nélkül elindulni, a nehezítő körülmények miatt még további három robbanást sikerült előidéznem, melyek elől nem voltam képes elmenekülni. Lihegve értem ki a pályáról, bár csak alig fél pályát kellett megtennem akkor sem volt túl egyszerű. Nem erőre fókuszált vagyok, hanem gyorsaságra, és egy kevéske ügyességre. Azonban az első dolgom, hogy Tsukiról távolítsam el az álnok ragacsot a megadott módszerrel. Természetesen mindaddig, amíg zavarba ejtő területre nem érek, mert akkor kicsit remegő kézzel átnyújtom neki a törülközőt. Aztán miközben magamról is elkezdem leszedni a ragacsot egy másik törülközővel még mindig ámbár már kevésbé vörös arccal megjegyzem Tsukinak
-Igazán ügyes voltál, szóval izé nos gratulálok, meg izé szóval, már itt a vége, úgyhogy nos fel a fejjel, vár az ajándékod, remélem tetszik majd.- Aztán leesik a tantusz, hogy most elárultam magam, bakker .__. Gyors megpróbálok javítani amiből egy igen átlátszó füllentés jön ki, a szemeim körtáncot járnak, meg minden.- Áh izé, szóval én csak láttam, hogy azt a rózsaszín dobozra rá volt írva a neved, vagyis nem szóval csak láttam, hogy nálad van és szülinapi ajándéknak tűnt, űh nem nem izé csak sima ajándékdoboznak.- A kezeimmel már nem tudom miféle tagadást próbáltam mutatni így egy megadom magam leguggolással együtt lesütöm a fejemet, mely már szinte füstöl. Ebből már nem vágom ki magamat gondoltam, mikor meghallottam a gépjármű vagy minek a hangját. EZAZ! Figyelemelterelés, ez talán működni fog. - Jéé megjött a jármű, ehehe.
Kis félresikerült nevetést nyomok el a végén, a fene tudja, hogy sikerült e elterelni az előbbi zavarodott beszédemről a figyelmet. Kicsit fészkelődve, de ismét a kezemet nyújtom, segítségül. Aztán a járműre szállásnál, is felsegítem, majd az alvó Yorikot is felrakom Tsuki mellé. Aztán mielőtt elindulna a kocsi lepattanok, majd Tsuki felé fordulva hatalmas vigyorral haptákba vágom magamat.
- Tsuki admirális, én a fronton maradok és minden tudásommal igyekszem dicsőségünket és hírnevünket gyarapítani! Vigyázzon magára!
Majd megfordulok, mikor elment a kocsi, és így ránézve a pályára elég gyorsan rájövök, hogy ez őrültség volt, és nekem a maradék eszem is elment. Egy nagyot nyelek a rajthoz állásnál, majd egy kicsit előreengedem a többieket, míg próbálok fókuszálni. Nem várattatom magamat sokáig, nekilendülök, s már rögtön az első rönknél feltűnik a szintbeli különbség, ahogy az érkezésemnél megindul előre, és majdnem háttal zúgok le róla, azonban még időben kapcsolok, és másik lábamat előröl vágom rá, testemet pedig lehajolás szerűen előre döntöm, ezzel hirtelen áthelyezve a súlypontomat. A felfüggesztett fadarab azonnal elindul a másik irányba, én viszont még nem indulhatok, mert kettécsapna a bárd, vagy legalábbis nagyon közel lenne, amit inkább köszönöm kihagyok. Érzem elérte a kilengésének maximumát, még egy pillanat és elzúg előttem a fegyver, aztán rögtön shunpóval el is rugaszkodom. Ezzel már könnyebben boldogulok, ami majdnem a végemet okozza. Ha azonnal indultam volna a másik fegyverrel ismerkedhettem volna meg közelről, ám ennek a habozásnak köszönhetően kis híján elvesztettem az egyensúlyomat. Na ne vicceljünk kérem! Ez már régen nem a teljesíthető kategória, ráadásul halál komoly! Az a vizes, vagy az aknás ez mellett gyerekjátszótérnek tűnik. Karjaim mozgatásával nyertem vissza még így sem stabilnak mondható egyensúlyomat, és ennek köszönhetően lecsúsztam a második lengésről is, így kis időveszteséggel indulhattam tovább. A következőre már sikerült időben és jól is érkeznem ez nem is olyan nehéz, vagyis de, ám mázlimra van egy rendszer benne, így talán még teljesíthetem. Azonnal tovább is shunpoztam, viszont egyetlen dologgal nem számoltam. Ez a farönkben az előttem által hagyott lengés volt, melytől hirtelen elvesztettem a bátorságomat, de már késő volt. Elbuktam, mert elbíztam magamat. Nem nem veszíthetek egy feladattal szemben, most az egész gyerekegyletet képviselem! Sőt leginkább Tsukiért küzdök, hogy legyőzzem ezt a kihívást, ezt az edzést, ami Tsukit annyira megviselte! Vakmerő terv jutott az eszembe, de vagy ez, vagy a víz és a vereség. Soha! Csattantam fel magamban, változtattam a testtartásomon, mellyel érkezek, s nem lábbal landoltam, hanem helyette egy rúdként tekintek rá, s két kezemmel kaptam el. Gyanítom ilyet még nem láttak, vagy gondoltak a feladatban, nem felülről, hanem alulról vettem az akadályrészt. Továbblendítve magam örömmel vettem, hogy elég nagy lendületem maradt, és lazán el fogom érni a következőt, ráadás, ha jól megy lábbal érkezem majd rá. Hm? Mintha megfeledkeztem volna valamiről. Futott át az agyamon, s már rögtön kaptam is a kezeimet a testem mellé, még pont időben, különben lehet már egy másik utat járnának a bárnak köszönhetően. Ez a közeli helyzet végképp betette nálam a pontot az i-re. Az utolsó fáról már már menekülő célzattal rúgtam el magamat, és a pálya után közvetlen hasalással érkeztem meg. A fél életem lepörgött a szemem előtt. Azonnal előkaptam a kis jegyzetfüzetem, s egy üres lapra remegő kézzel leírtam gyorsan. „ Soha, de soha többet ne jusson az eszedbe ilyen.” majd összecsaptam, és fújtam egy nagyot. Aztán felpattantam és leporoltam magamat, zavart mosollyal és Niagaraként folyó izzadsággal jegyeztem meg kicsit remegő hangon.
-N..nem i.is volt ez olyan n.nagy szám!
Húzom ki magamat, és a csípőmre vágom a karjaimat, főképp azért, hogy végre ne remegjenek. Hálát adok az égnek, hogy az utolsó feladat el lett halasztva, nagyon nem volt kedvem hozzá, és szégyennek éreztem volna ez a felbuzdulásom után megfutamodni, ám így hivatalos indokkal tisztázhattam magamat. Mire a kezdőpontra érünk már úgy ahogy megnyugodtam, és nagy örömteli mosollyal köszöntem meg a karkötőt. Majd vidáman mentem oda Tsukihoz, hogy folytassak vele egy kis beszélgetést, és esetleg a nap további részét vele tölthessem.

Köszönöm a lehetőséget, hogy így utólag még megírhattam a posztot. User és Taki egyaránt mély meghajlással zárja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   

Vissza az elejére Go down
 

Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 12. Osztag-