HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Desmond
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 56
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
45000/65000  (45000/65000)

TémanyitásTárgy: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Hétf. Ápr. 30, 2012 9:34 am

Las Noches második legmagasabb tornya hajdanán a leghangosabb volt, mára a legcsendesebbé vált az Espada váltás okán. Kacskaringózó csigalépcsőkkel juthatunk el az egyik szintről a másikra, s természetesen minden fracción megkapja a maga térségét. A legalsó szinten még egy edzőterem is található, igaz, jóformán egy üres térség az egész, semmi extrával, céljának viszont megteszi, s alkalmas helyiség kisebb edzések kivitelezésére. Desmond szobája a második legfölsőbb emeleten helyezkedik el. Csupán könyvei és rajzai árulkodnak lakójának személyiségéről, már amennyire árulkodnak, hiszen igazán ő maga sem ismeri önmagát. Puritán berendezésű, az ablak pedig egy
enesen a sivatag sötétjére mered. A legfelső emelet egyfajta társalgóként üzemel (Ivela ízlésének megfelelően giccsesen bebútorozva, a plafonból egy üvegcsillár lóg alá, satöbbi), ahol a fracciónok vagy egyéb látogatók kedvükre összeülhetnek egy teára, vagy éppen Junior pátyolgatására, valamint itt lehet megvitatni Flavia aznapi lopási balhéit is, ha éppen el találja csenni Sirenia parfümjét, Ronan legóját, vagy Desmond tollát - ha már Ivela ékszereit sehogy sem sikerül neki. A szint különlegessége, hogy egy kisebb terasz/nagyobb erkély nyílik ki az éjszakai szabadba.

______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Flavia nella Sinestesia
Espada
Espada
avatar

Female
Aries Monkey
Hozzászólások száma : 75
Age : 73
Tartózkodási hely : Szükség szobája
Registration date : 2012. Apr. 22.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tres espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
20400/30000  (20400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Kedd Május 01, 2012 5:01 am

Megtaláltalak! ^o^

*Nesztelenül oson ki a második torony szobáinak egyikéből, melynek tartalma kész kincses barlang, s egytől – egyig emlékezteti őt szobájának tartalmára, annyival ellentétben, hogy talán kicsivel zsúfoltabb a sajátja, mint ezen félreeső ponton lévő kis raktárszerű helység. Mindenesetre nem azért tért be ide, hogy nosztalgiázzon vagy valami hasonló, hanem azért mert, ahogy elhaladt előtte, s a nyitott ajtón keresztül látta sokrétegű tartalmát, azok közül is a sok színes, kocka alakú tárgyakat, nyomban magáénak akart tudni belőlük párat.
Minden ügyességét latba vetve osont be így a szobába, majd gondos körülnézések közepette, kisebb válogatással egybekötve fogott meg pár színes kockát és tette zsebre azt. Ez után ismét körülesett, hogy senki, avagy semmi sem látta ezt az egészet, s amint meggyőződött arról, hogy tiszta a levegő, további halk léptekkel oldalazott el onnan.
A következő folyosón már teljes természetességgel haladt végig és gyönyörködött a falon csüngő különböző dolgokat ábrázoló, drága festményekben, melyet még anno ő hozott el Ivela-anenak, amint volt alkalma hallani nővére kívánságát. Természetesen nem habozott teljesíteni azokat, bármilyen nehézkes is volt olykor – olykor megszerezni egyes kincseket. Igazán furcsállja egyrészt emiatt az embereket, cseppet sem értette, hogy mire fel, védelmeznek ennyire egy festményt vagy egy vázát. Mi szükség van zárt ajtókra, ablakokra, mozgásérzékelőkre, üvegvitrinekre, hogyha nappal a nagy részét egyáltalán nem használják, ráadásul rendszerük nincs is kifejlesztve a láthatatlan arrancarok ellen. Ostobák! :< Bár köszönettel tartózik nekik, amiért alkalomadtán ennyire megkönnyítik a dolgát, főleg verőfényes nappal. ^o^ Az akkor ott sétafikáló emberteremtmények pedig cseppet sem zavaró tényezők számára. Mozog magától a festmény, na és? Csupán hitetlenkedő, csodálkozó ábrázatokkal szokott akkor összefutni, miközben az általuk „lebegni” látott tárgyra mutogatnak és susmorognak, majd láthatják szép lassan eltűnni azt. Igazán viccesnek tartja őket olyankor, s rendkívül jót szokott szórakozni rajtuk!
Sürgőn forgó gondolatai közepette mássza meg a tekergő lépcsőket, hogy eljusson a társalgóba, ahol minden bizonnyal megtalálhatja az espadát, hogy megmutathassa neki a fantasztikus dolgokat, amiket ezúttal talált! ^w^ Vidáman lépett be a helységbe és nézett körül, elméjében csodálva a sok – sok drága, gyönyörű berendezéseket, mely mind – mind az övé és csupán kedvességből hagyja, hogy a többiek alkalmazzák az itt található tárgyak nagyobbik felét. Igen, a nagyobbik felét, amiért azért akad egy – két dolog, mely elméletileg Ivela-aneja tulajdona, amellyel még régen lepte meg; gyakorlatilag mégis tekintheti sajátjának, mivel végül is ő maga találta az embereknél. Az pedig mellékes momentum, hogy Ivela-anenak ajándékozta. ^ o ^
Igyekezett félrehelyezni csodálását, s mikor végre méltatott körülnézni a teremben, nyomban észre is vette a segundát, kit nem habozott megközelíteni. Ugyan előtte még szarka üzemmódba kapcsolt, amiért pillantása elsőre a gyönyörű szép csillogó ékszeren akadt meg, mint oly’ sokszor az utóbbi időben. Nem tehet róla, egyszerűen tetszik neki, kell neki, meg akarja szerezni, bármi áron! Senkié és semmié sem lehet, csak is kizárólag az övé, punktum! ˇ^ˇ *
- Nézd, találtam! ^w^*lépett mellé a legnagyobb váratlansággal, majd szólította meg, hogy magára vonja figyelmét. Közben kezeiben tartva a sok színes kockákat, tollat, egy deaktivált bombát, Ivela-ane virágaira rendkívül hasonlító növényt, illetve egy igen filozófiai tartalmú könyvet, hogy jól láthatóak legyenek és így az espada is rendesen szemügyre vehesse a sok – sok kincset, melyet az elmúlt időben összeszedett. Kíváncsian várta a véleményét, s észre sem vette, hogy mindvégig követték őt, méghozzá az egyik talált tárgy tulajdonosa, amiért nem volt az egyik kiruccanásánál túlontúl óvatos. Jelenleg csupán a segundára koncentrált, így kihasználva az alkalmat, hogy ilyen közel van a fülbevalóhoz, mely annyira tetszik neki, hogy a jövőben egyszer meg kívánja majd szerezni. Bőszen vizslatva, csodálta elméjében azt. Egyszerűen képtelen volt türtőztetni magát, szinte meg sem hallja az espada reakcióját gyönyörködése közepette.
*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ronan J. Phellera
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 77
Age : 19
Tartózkodási hely : Sokfelé :o
Registration date : 2012. Apr. 06.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 97.arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
11000/15000  (11000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Kedd Május 01, 2012 9:57 am

Kezdődhet a bújócska Razz

Sleep Nincs is jobb, mint két építmény létrehozása közben szundizni egy jót a váramban, amit azért építettem az ágyam köré, hogy távol tartson mindent, ami rossz. Így sokkal nyugodtabb az álmom, és amíg egy másik világban kalandozok, senki nem tud hozzám férni. Elvégre ki az, aki belopakodik a toronyba, átjut Desmond-apun, és még arra is marad ereje, hogy áttörje a legóváramat? Ilyen személy nem létezik, sőt, olyan sem, aki képes lenne bántani Desmond-aput. Ő a legerősebb, csak azért nem ő az egyes, mert a tudós néni végzi a legeslegbonyolultabb munkákat az egész világon. Talán még Desmond-apunál is okosabb.
Miközben álmomban egy hatalmas, ezüst színű sárkány hátán lovagolok, és repülök egy hatalmas, fagyiból lévő tenger felett, hirtelen meghallom, hogy valaki a szobámban kutat. Bocsi, fagyi-tenger, majd később eszlek meg, most más dolgom van. Nem tudom, hogy ki lehet az, de először arra gondolok, hogy biztos Desmond-apu az, és mert olyan jófiú voltam, most vett nekem egy kiskutyát ajándékba, és azt akarja, hogy amikor felkelek, őt lássam meg először. Az nagyon szupi lenne, de nem fogom megvárni, elszalasztottam a Mikulást, a Jézuskát és a Húsvéti nyuszit is, Desmond-aput nem fogom. Remélem, hogy nem fog haragudni, hogy elrontom a meglepetést.
Kisebb csalódás, hogy nem Desmond-apu az, hanem Flavia-nee-chan, és nem kiskutyát hozott, hanem csak játszani akar. Mert mégis mit szeretne tőlem a nővérkém, ha nem játszani velem? Lehet, hogy megint rá lettem bízva, hogy vigyázzon rám, de remélem, hogy nem így van, már elég nagy vagyok, én már tudok vigyázni magamra, megettem már egy csomó shinigamit, hogy szép nagyra nőhessek.
Flavia-chan hirtelen illan el néhány építőkockával, amit nem tudok mire vélni, biztosan szeretne máshol játszani. De miért? Mi a baj a szobámmal? Az a baja, hogy rendetlenség van? De tavaly kiporszívóztam, ennél szebb nem is lehetne, a csokis papírokat is csak azért nem dobtam még ki, mert van közöttük, amelyiket be lehet váltani egy újabb csokira, csak nem tudom elolvasni az összes nyelvet, ahonnan vásároltam. A padlót vastagon takaró legóra pedig szükségem van a művészetemhez, meg lehet érteni, hogy nem tarthatom mindig dobozban, elvégre akkor veszítenék az építésre fordítható időből.
Mindenesetre felugrok, felkapok két kisebb műanyagdobozt, és egy kis koncentrációval megtöltöm őket építőkockákkal. Kicsit nehezek lettek, de én is arrancar vagyok, ráadásul nem is akármelyik, hanem Desmond-apu egyik fracciónja, szóval nagyon erős vagyok ám, úgyhogy elbírom. Ruhában szundiztam, úgyhogy gyorsan bebújok a szandálomba, és már indulhatok is felfelé a lépcsőn, amerre Flavia-nee is ment. Arra van Desmond-apu szobája is, ami csak egy dolgot jelenthet: CSALÁDI LEGÓZÁS! Ez tök jó, apuval még nem legóztam, így hármasban meg aztán pláne nem. Végre valaki játszik velem! Basketball
A hangok a társalgó felől jöttek, egyértelműen Flavia-nee-chan hangját hallottam, úgyhogy kicsit rá is gyorsítottam, és szinte észre sem vettem, hogy már sonidoval haladok felfelé, és egyenesen a nővérkém mögött jelentem meg. Nem vett észre, úgyhogy a két legós dobozt el is engedtem, és mielőtt leértek volna a földre, hátulról felugrottam rá, és átkaroltam a vállát. Igaz, fennáll az esélye, hogy elesünk, de Flavia biztosan meg fog tartani, elvégre nem akarná, hogy az öcsikéjének baja essen, pláne így, hogy Desmond-apu látja.
-JÁÁÁTTSZUUUNNKK!? kiált -gyorsan rájöttem, hogy már így is túl közel van a szám Flavia jobb füléhez, de még kicsit hangosabban is szólaltam meg a kelleténél ráadásnak. Remélem, hogy nem haragszik, nem akarom, hogy most ne játsszon velem, az nagyon nem lenne jó, az rossz lenne. Sad -Apu, játszol Flavia-nee-channal és velem? Lééégyszí! Flavia is hozott legót a szobámból, ő is játszani szeretne. Csak most az egyszer! ^^\" -elengedem Flavia-chant, és leülök a földre, törökülésbe. Vajon miért törökülés? Így ültek a basák? Török basa, nagy a hasa, beleférne száz kiskacsa.
Felemelem az egyik kezem, és egy kis koncentrációval egy helyre gyűjtöm az összes építőkockát. Szép nagy kupac, ebből telik több várra, repülőre, hajóra, autóra, űrhajóra, tankra vagy robot-emberre. Vajon egy nagyot, vagy több kicsit építsek? Még eldől, attól függ, mit akarnak játszani, Csillagok háborúját vagy kalózosat. Én szívesen játszok bármit. Remélem, hogy Desmond-apu tényleg játszik velünk, úgy lenne az igazi.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 56
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
45000/65000  (45000/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Szer. Júl. 25, 2012 10:34 pm

Megtaláltak...

Hosszú ideje érzi úgy, hogy üldöztetve van. Nem szeretne űzött vadként viselkedni, de úgy érzi, nem fogja tovább bírni. Egyszer csak a semmiből előkerült ez a nő, s olyan szemeket meresztett rá, melytől úgy tűnt, mintha egy alattomos, gonosz varangy lenne, ki egy különösen szaftos kis legyecskét látna Desmondban. Pedig egészen kedves is emellé, mondhatni kedveli... csupán azok a megszállott pillantások, melyeket fogalma sincs, hová tegyen. Bekerítve érzi magát, mint akit hamarosan nyársra húznak, ő pedig nem fogja tétlenül várni, hogy hirtelen troll módjára húzzanak fejére zsákot, és hurcolják el titokzatos barlangok mélyére, ahol azon tanakodnak majd felszeleteljék, ott helyben süssék meg, vagy egyszerűen üljenek rá, hátha ettől lapos lesz. Cseppet sem zavartatja őt ama tényező, hogy valódi lélekteste azért még sem olyan apró, mint egy törpéé, hogy ilyen könnyen el tudjanak bánni vele. Mindemellé pedig aránytalanul széles vállak is tartoznak, köszönvén annak a puszta kezes harcos tudásának, melyet el tudott sajátítani. Muszáj volt, zanpakutoja csak egy ostor. Ez pedig nem jó harcra, de még békére sem, így tulajdonképpen nem is használja. Az csak úgy van neki, szimplán létezik.
Mindemerről azonban jelenleg hajlamos megfeledkezni, ahogyan arról is, hogy ő a Segunda Espada. Nyilván csak röhögnének rajta Espada társai - talán Nataliet kivéve - , ha látnák, milyen elkeseredetten próbál olyan zeg-zugot keresni, ahol biztonságban elrejtőzhet a rém elől. Valahogy így cselekedett nagyon régen az a lélek is, kinek gondolatai állandósággal ott kavarognak fejében, s suttog elméjébe fertőző szavakat reményvesztettségéről és kilátástalan helyzetről. Rövidre nyúlt szenvedés után dönt úgy, felhagy azzal, hogy megpróbálkozik belepréselni magát az egyik üresen álló szekrénybe, mely egészen úgy fest, mintha csupán a közelmúltban pakolták volna ki. Az a lélek, akinek az emékeiben él, gond nélkül belefért volna, s magára csukva az ajtót talán elkerüli sorsát. Ő viszont ezekkel az átkozottul széles vállakkal és saját testalkatával képtelen bepréselni méreteit.
Talán a legjobb rejtekhely a legnyilvánvalóbb helyen lenne. Sugallja ezt számára valami ismeretlen hang, mely mégis ismerősnek hat számára. Meg aztán, nincs más választása, indul hát el a társalgóként kialakított részbe, ahol tekintetét azonnal magára vonja egy otromba festmény. Utálja a barokkot, giccsesnek tartja, de Ivela önkényesen eldöntötte, feldíszíti ezt a helyiséget. Végtére is ő nem bánja, csak saját szobájához ne nyúljon, legalább egy nyugodt kis zuga lehessen, ahol elmerülhet azon művészetekben, melyeket ő is szépnek tart. S bár tudná, honnan szerzi be ezeket a holmikat! A leginkább talán a hirtelen a semmiből a folyosókon termő, szecessziós stílusú korlátok mibenléte döbbenti meg, most azonban hosszasan időzik egy Rembradt festmény másolata alatt. Különös, semmi hibát nem észlel rajta, szinte tökéletes másolat, még a kerete is pont olyan, mint az emlékeiben, már ha bízhat emlékezetében. Megtévesztően pontos a másolat. Ettől persze még ugyanolyan otrombának tartja ezt a túlzó, túldramatizált világot, mint eddig, ácsorog inkább döbbenetében, hogy ezt mégis mikor és ki hordta ide? Legalább egyszer megkérdezhetnék az ő véleményét is, hogy mely híres festmények másolatait hozzák el.
Tanakodása elfeledteti vele, hogy neki most éppen búvóhelyet kéne szereznie az Ördög Varangya ellen, nem akar szaftos kis legyecske lenni. Ha lenne szíve, most biztosan kiugrana helyéről, amikor hirtelen nyakába ugorva visítanak vele fülébe, ám hidegvérét még a helyzet ellenére is sikerül megtartania. Talán annak köszönhető, hogy ő szó szerint hidegvérű. Szembefordul a delegációval, s dülledt szemeket mereszt a Varangyra, nem tudja, hova kapja fejét, mit csináljon, hogyan meneküljön. Junior talán még nem tudja azt sem, hogy bajban van. Naiv fiatalság... meg kell mentenie őt is! Biztosan őt akarja desszertnek a boszorkány.
- Pe-pe-pe-persze, hogy játszok veled. Neutral - rezzenéstelen arccal hátrál két lépést, titokban a menekülőutakat figyelve. A lépcsőt elzárta előle a Varangy, így az egyedüli megoldásnak az erkélyajtó ígérkezik, ami azonban zárva van. Persze Juniort sem hagyhatja itt. Nem engedheti a vérét folyni.
- Mit szeretnétek játszani? Izé, ööö... - értelem a tetőfokon, ugyebár, mint mindig, általában. Újabb pislogások, mikor Flavia elélép, s kinyújtott tenyerében mutat meg számára néhány ismeretlen, műanyag kockát. Mintha Juniornál látott volna ilyeneket... nem tudja, nem ért hozzá. Talán ha bújócskát játszanak, akkor sikerül elérnie, hogy megmeneküljenek. Igaz?
- Nagyon ügyes vagy, Flavia. - emeli karját egy buksisimire, s húzza is vissza azt attól való félelmében, még a végén leharapná karját. Még csak az kéne... fél karral hogy legyen képes Juniort is felkapni, és közben védekezni?


Spoiler:
 

______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Flavia nella Sinestesia
Espada
Espada
avatar

Female
Aries Monkey
Hozzászólások száma : 75
Age : 73
Tartózkodási hely : Szükség szobája
Registration date : 2012. Apr. 22.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tres espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
20400/30000  (20400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Kedd Aug. 07, 2012 2:18 am

Megtaláltalak! ^o^

*A dicséretnek szánt fejsimogatás a segundától egytől – egyig lepattogott róla. Túlontúl belemerült a csodálatba, s áhítatának központja nem más, mint az espada gyönyörűséges fülbevalója, mely egy kígyót ábrázol. Csillogó tekintettel mered rá, szemeivel falva az apró ékszert. Ezen elfoglaltsága volt okozója annak, hogy egytől – egyig váratlanul érte a hátbatámadás.
Kezeivel madárként csapkodva győzte megtartani az egyensúlyát, szétszórva értékes tárgyait, amit a gyűjteményébe szánt, melyeket mindeddig tenyerében tartott és büszkélkedett vele a segundának. Gyakran kereste fel az espadát emiatt, mert tudta, hogy ő értékeli munkásságát. Természetesen Ivela-aneja is, csak ő nem tartózkodott éppen a toronyban. De még sosem kellett számítania ilyenkor aljas csapásokra! Most is az őt hirtelen érő kibillentő erő, majdhogynem levette a lábáról! Nem elég, hogy kincsei a földön, s majdnem a segunda nyakába végezte – nem mintha problémát jelentett volna neki, hiszen esélye lett volna elcsenni… khm… megtalálni azt a remekművet, mely az espada fülében van –, de mégsem hagyhatta, hogy az aljas támadójának megszerezze azt az örömet, hogy sikerült feldöntenie.
Mindaddig kegyetlen, gonosz szörnyetegnek vélte a hátára csimpaszkodó alakot, mígnem hangról fel nem ismerte, mely nem is volt nehéz számára. Igazi szerenádot kapott a vékony hangból, jobb füle még most is csengett tőle. Akarata ellenére nyúlt hozzá jobb kezével, hogy megdörzsölje az áldozatul esett fülét. Tökéletes hallókájának eme pillanatban inthetett búcsút. Új fület lesz képtelen találni. Talán, ha az espada nem figyel, akkor fülestül megtalálhatná a fülbevalót és így duplán is jól járna.*
- Rendben jászunk, Roncsi-oto! ^_^*széles mosollyal az arcán bólint rá az ötletre. Hogyha játszanak, akkor lehetősége lesz több színben is találni építőkockát, amit felszabadítva biztonságba helyezhet a gyűjteményében.* - Ugye Desmond-apu is játszik velünk? ^-^*két legyet ütni egy csapásra lenne számára az igazi! Hogyha a segunda is játszik talán lesz alkalma megszerezni a fülbevalót, khmkhm… megtalálni. Ha nem más, addig is gyönyörködhet benne, hiszen nem biztos, hogy olyan nagyon le fogja kötni a színes kockákkal való játék. Nem szeret sokáig egy helyben lenni, nem az ő stílusa. Különben sem okos egy helyben állnia, egy érték félrehelyezőnek nem éppen kedvező stratégia. Persze ezt nem köti sem Roncsi-oto, sem pedig Desmond-apu orrára, hiszen miért is terhelné őket ilyesfajta információval? ^_^
Ő maga is letelepszik Roncsi-oto mellé a földre, amint egy helyre szedte a megtalált értékeket, mik szétszóródtak a fiatal arrancar váratlan felbukkanása során. Kérdő pillantást vetett közben a segundára, szemeivel azt kérdezve, hogy ő nem e ül le közéjük? Hiszen olyan gyökeret vetett lábbal állt egy helyben az espada, nem is értette, hogy miért! S vajon mire fel vág ilyen rémült arcot? Surprised*
- Desmond-apu… csak nem? °o°*őszinte meglepettséggel az arcán nézett szemeibe, ahogy felmerült benne, hogy vajon a segunda miért is vág ily’ riadt arcot. Fölkelve a földről, az espada mellé somfordálva, közel hajolva arcához, homlokráncolva pillantva rá teszi hozzá előbbi döbbenetéből származó szavakhoz a következőket.* - Desmond-apu megijedt volna Edvard Much festményétől, a Sikolytól?*halkan, szinte már – már suttogva tette fel neki a kérdést, majd a rémület fokozódását látva a segunda arcán, képtelen volt visszafojtani kacagását. Széles mosollyal az arcán ment vissza a kis arrancarhoz, fél térdre ereszkedve mellette, halkan suttogva neki valamit. Még tenyerével is takarta arcát, hogy egy pisszenést se halljon ki terveik szövögetéséből az espada. Ez most csak ő kis titkuk lesz. ^_^*
- Roncsi-oto nem szeretné meglepni valamivel Desmond-aput? Mondjuk, éptíthetne neki egy építőkockás figurát, olyat, ami a képen van ott, Desmond-apu mögött.*kacsint rá aranyos öcsként kezelt arrancarra, közben buksiját oldalra billentve a festmény irányába, amelyről beszélt. Kíváncsi, hogy belemegy e egy ilyen aprócska tréfába a pici arrancar. Akkor kihasználhatná a segunda ijedelmét és megtalálhatná a fülét.*

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 11 pont Hollow k.: 13 pont Sonido: 11 pont Resurrección: 11 pont
RÉGI PONTOZÁS:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ronan J. Phellera
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 77
Age : 19
Tartózkodási hely : Sokfelé :o
Registration date : 2012. Apr. 06.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 97.arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
11000/15000  (11000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Csüt. Szept. 06, 2012 2:16 am

Bújj, bújj, Sikoly!

Jaj de jó, mindketten játszanak velem! Ilyen még soha nem is volt, hogy egyszerre két játszótársam akadt, biztosan nagyon jó voltam, az lehet az oka. Angyalka Gyorsan neki is kell állni, mielőtt megunják, vagy aput elrángatják valahová. Apu annyira fontos, hogy szinte mindenhez szükség van rá, úgyhogy ki kell használni, hogy itthon van most velem és Flavia-neevel. Aki már le is telepedett mellém. - Építsük vááárat! kiált- tök szupi lenne, mindketten építenénk egy kis kastélyocskát, amik aztán háborúznának egymással. De mindent meg kell tennem, elvégre az ellenfeleim is ügyesek, közülük az egyik ráadásul Desmond-apu, aki nyilván mesteri szinten tud ostromolni. Apu mindenben mester. Razz
Miközben nekiálltam a váramnak, Flavcsi-nee odament apuhoz, és mondott neki valamit, amire nem figyeltem, mert azon gondolkoztam, hogy nyílvető gépet vagy katapultot kellene építenem a középső toronyba. A nyílvető hasznosabb emberek ellen, de Desmond-apu biztosan küldene ostromtornyot vagy ostromgépet, úgyhogy egy katapulttal jobban tudnék ellene védekezni. Mielőtt döntenék, Flavia-nee megkér, hogy építsek valami szépet apunak, és megmutatja, amit le kellene másolnom. Mint egy nagy művésznek, nekem kötelességem teljesíteni a megrendelést. Rolling Eyes
- Jó Surprised- mivel nem akarom az itt lévő kockákat felhasználni, és úgy sem passzolnak színben, a lélekenergiámból építem meg a nálam is magasabb sikító alakot, mindezt két perc alatt. Elvégre én Desmond-apu kisfia vagyok, nem igazán jelenthet problémát nekem az ilyesmi. Egy napon még én leszek Las Noches legnagyobb művésze, és kapok majd egy csomó pénzt meg saját medencét, ahol nem nyomkodhat le senki a víz alá. :very mad: Majd egyszer, ha nagyobb leszek, még megépítem a város élethű mását életnagyságban. Biztos mindenki ámulni fog tőle.
- Kész! Szerintem jobb is lett, mint az eredeti. Szerintetek is? De most már jáááátszuuuuunk! Vagy építsek még valamit? Megépítek ám bármit! bounce- kérdés nélkül állok neki a következő művemnek, amin nagyjából öt percig dolgozom, és ha elkészül, Desmond-aput fogja ábrázolni, velem és Flavi-neevel. Kár, hogy nem marad meg, pedig ezt is kiállítanám a szobámban valahol. Igazságtalan az élet. sírás De egyszer erősebb leszek, és akkor örökre megmarad, amit építek! agresszív


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 24
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
40550/65000  (40550/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Szer. Márc. 05, 2014 2:40 am

Vívódás


*A jól szimulált éjjel végre leszállt a poros és kietlen táncot járó Las Noches már- már halott életekkel teli városára. Az éjszaka homálya ezzel pedig különleges érzésekkel ösztönzi annak lakóit. A mai nap pedig engem is ösztökél némi magánéleti valamire. A sok csacsogás bonyolult matematikai fészekből, és átmenni egy melankolikusabb, számomra éppen eléggé megnyugtató helyre is. A sok tudományos vonatkoztatásoktól megfájdult a fejem. Picit ráuntam most az aribari kütyükre és a mosolygós napokra. Szeretnék önmagamba fásultan figyelni a legapróbb változásokra is. A démoni felem egyáltalán nem kedvez, ha kiakadok és ajtót csapkodva erőltetve meg fejem a tudás asztalán hisztizni kezdek. S a hiszti oldala felé stagnálva bizony csak- csak eszembe jut valaki. Valaki, akiről azt se tudom miért jut eszembe mostanság olyan sűrűn. Egyenesen idegesít a gondolat, hogy nem tudok Desmondra úgy tekinteni, mint egy kísérleti alanyra. Valahogy felkelti bennem, azt, amiről de jól dédegetem az álmokat, hogy nincs már emberi oldalam. Hiszen Szayel kísérlete tökéletes volt - vagy nem - ?! Így hát egy roppant kellemetlen, avagy kellemes találkozást ígér az, hogy az éjszaka kellős közepén megkockáztatom, hogy hangtalanul surranok be szobája ablakán, mintha mi sem történt volna. S látva, hogy az milyen édesen szundikál már, óvatosan befekszem mellé és csodálkozó szemekkel pásztázom hosszú perceken keresztül az arcát. Nyilvánvaló, hogy meghökkentő lesz a kelése, de tehetek is én erről? Nem bírom ki, hogy ne keltsek ilyesmi dolgokat valakiben. Egy pillanatra azért megfordul a fejemben, hogy el kéne altatnom egy szurival és elrabolni; hogy aztán nálam félre érthető helyzetben ébredhessen fel és évekig bizonygathassa magának, hogy nem történt semmi. Természetesen így is lenne, de sose vallanám be a vicc kedvéért. ^^ Megvárom, míg felkel.*
- Túl veszélyes vagy rám nézve. Már rég meg kellett volna öljelek, de nem vagyok képes rá. Miért gyűlöllek egyszerre és miért érdekelsz ennyire? Itt fekszel gyengén, én még sem érek úgy hozzád... *Suttogom, s közben elindul kezem; de nem igazán érintem meg mégsem. Lehetséges, hogy hallja ezeket a szavakat, de az is lehet, hogy alszik még. Először vagyok meggondolatlan mióta arrancar vagyok, hogy valaki mellett képtelen vagyok megfelelő szinten óvatos lenni. Ugyanakkor tartozok már ennyivel magamnak, hogy a valós gondolataimat ki merem mondani. Miféle sötét csillámos gyengeség lenne már? Úgy festene, mintha a Primera egy robotikus fruska lenne. Pedig, ha tudnák, hogy bennem több érzelem van, mint egy teáskanálban; akkor bizony meglepődnének. Ugyanakkor megint csak gyengének tartanának.*
- El kell, hogy érjelek Desmond. Te talán segíthetsz abban, hogy megtudjam veled kapcsolatban mi lenne az én utam. El kéne, hogy pusztítsalak; vagy megmentselek? S ezzel együtt magamat is, amikor csak ketten vagyunk.. *Egy pillanatra lehunyom szemem, mert elkezdem érezni Mugoi Ken nyomását; ez pedig elképesztő fájdalmat okoz a mellkasomban. A bennem élő démont egyszerűen kínozza az, ha egyáltalán bármiféle érzelmek még csak körvonalazódnak is bennem. Az érzelmek számomra fizikai fájdalmat okoznak. S végül sikerül arcára tennem kezem Desmondnak, de aztán azon kezem lassan démonikussá akar változni és felpattanok az ágyról, erősen megfogva azt a karomat. Ekkora nyomásra nem bírnám kontrollálni az a gondot?! Ez túl mutat mindenféle cukiságon. Elmúlik a hullám és kicsit szédülve dőlök neki a falnak. Egy hamis mosolyt öltök arcomra, de ezt a fajta mosolyt Desmond is ismeri; hiszen ő is tudja, milyen ha a saját gondolataitól és emlékeitől fél. Tudja, hogy mennyire kínzó az, ha valaki más akarja teste fölött elnyerni az irányítást.*
- Nem akarlak elkerülni; pedig így tűnt az elmúlt időszakban... *Az ablak felé pillantva suttogom ezt, a már biztosan felébredt Espadahoz.* - Bármit is halhattál az imént az igaz volt. De ettől még erős vagyok és bármikor... *Végül nem tudom kimondani, csak rámosolygok.*

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Szer. Ápr. 23, 2014 9:22 am

Vívódás
Hosszú ideje már, hogy ennyire kizökkentem belső nyugalmamból. Mióta szembesültem a halállal, hajtottam magamat spirituális utamon azért, hogy végleg békében nyugodjak. Mindent, mindent megtettem érte. Úgy hittem, ha saját emlékeimre tényleges rálátásom lesz, s nem kell tovább hallgatnom a többiek sikolyait, azáltal feloldozást nyerek szenvedésemben, s többé nem lesz gondom semmire sem. Úgy hittem, őszintén elhittem, hogy ez majd jó lesz nekem. Hogy ezután már nem lesz, mi zavarja lelkem.
Tévedtem.
Tévedtem, ezért pedig hatalmas árat kell fizetnem. Botor voltam, bolond, balga, ki naivitásával elhitte, hogy ezáltal jobbá válik az élete. Azt hitte, azt hittem, hogy ezentúl nyugalmam erős lesz és végtelen. De nem így lesz!
Mióta visszaérkeztem Tibetből, csupán ugyanazon dolgokon pörög elmém. Megannyiszor próbáltam kizárni a fejemből a gondolatokat, de minden hasztalan. Mintha egy felsőbb erő akarná, hogy mindenképpen foglalkozzak vele, saját akaratom ellenére. Ha pedig nem emberi életem részletein rágódok, azon morfondírozva, mely eddig hosszú évekig egyáltalán nem jutottak eszembe, akkor épp Kiyo az, aki megragadja figyelmem. Pontosabban az arcul csapás, melyet tőle kaptam. Fizikailag ugyan egyáltalán nem fájt, mégis mintha beleégett volna arcom bőrébe tenyerének lenyomata.
Már egy teljes hét eltelt, mióta visszaérkeztem. Mindezen idő alatt azonban még fracciónjaimat is elkerültem. Begubózva saját kis zugomba, saját világomba próbálom a megoldást keresni arra, hogy újra megszerezzem egyensúlyom. Túl sok az új tudásból. Nehéz ennyit egyszerre elviselni. A boldog tudatlanság nem volt elég, a valóság pedig túl reális. Mégis ki voltam Én? Milyen voltam valójában Én? Mi volt az, amiben változtam? Ugyanaz maradtam-e? Vagy ez a tanult modorosság is csupán része egy olyan lélek lenyomatának, aki egyáltalán nem lehetek én?
Álmaim visszarepítenek a múltba, felidézve egy-egy jelenetet, egy-egy reakciót, mely akkoriban történt. Holott nem a történéseken a lényeg, hanem saját, személyes fejlődésemben. Be kell valljam magamnak, hogy elbizonytalanodtam saját kilétem igazában. Most, hogy már rendelkezem a Múlttal, még inkább, mint ezelőtt bármikor. Belső káoszom pedig kívülre is kiült, mindezt pedig tökéletesen illusztrálja lakókörnyezetem drasztikus megváltozása. Ébren töltött időmet még több alkotással töltöm ugyanis el. Az egyik falhoz támasztott vásznon még meg sem száradt a festék, már szétszabdaltam azt. Nem voltam elégedett vele. Én válaszokat keresek. Vagy talán menedéket. A stabilitásomat, újra. Az a festmény nem volt elég jó ehhez. A földön pedig megannyi összegyűrt papír. A hangtálakat az ágyam lábánál felcserélték a művészeti kellékek, s félkész, soha be nem fejezésre kárhoztatott alkotások. Mind szemét. Egyik sem elég méltó. Tökéletlenek. Épp, mint én magam.
Nyugtalan álmomból hiába zavarnak meg, még hosszú percek telnek el addig, hogy meg tudjam különböztetni a valóságot az illúziótól. Minderre eddig nem volt semmi szükség. Azonban Tibet óta megváltozott valami bennem. Többet kételkedem. Túl emberinek érzem magam. Saját Pokollal büntet a Sors, éppen csak nem tudom, miért. Ezáltal azonban veszélyessé válhatok. Egy erősebb kapitány szintjével vetekszem. Jelen állapotom mellett pedig veszélyes játék ilyet a kezembe adni.
Finom illat az, ami egy pillanatra visszarepít régi nyugalmamba. Ugyan még nem tudom azonosítani az illat forrását, de valamiért megnyugtat. Mintha valami felsőbb erő érezte volna kínlódásom, s küldetett volna értem valamit, ami könnyít a vergődésen. Szavai valahova mélyre lejutnak, de még mindig nem tudom értelmezni őket.
Hirtelenmód pattannak fel szemeim, amikbe ha Natalie belepillant, pár rövid másodperc nyomán egészen kígyószerű vágásokat láthat. Pupilláim aztán viszonylag emberibb formájúra tágulnak, holott így sem veszik el annak jellegzetessége. Még így is túlzottan hasonlít Kiyoéihoz. Hogy nem vettem eddig észre?
- Veszélyes most itt lenned, Primera. – szavaimból hiányzik a régi melegség. Határozott ugyan, elmúlt a régi tétovaság, de valami hűvös költözött be a helyére. Nem hazudok. Nem akarok hazudni. Csupán önmagamnak. Nem véletlen, hogy Tibet óta nem csak Natalie, de mindenki társaságát kerülöm. Attól tartok, olyat tennék, amit nem lenne helyes. Még az én értékrendem szerint sem. Már ha nevezhetem azt a sajátomnak. Éreztem az összeköttetést, mikor Tibetben voltam, jobban, mint azelőtt. Vajon mennyit tudhat a kis kirándulásomról?
Felülök az ágyon, fejemet pedig lehajtom. Hajam ugyan most pár centivel hosszabb a megszokottnál, még így is szálegyenesen hullik alantra. Tartásom pedig ugyanolyan görnyedt, mint azelőtt. Vagy talán egy picivel rosszabb. Nem kifejezetten zavar. Jelenleg más dolgok jobban foglalkoztatnak.
- De úgy látom, te is tartogatsz meglepetéseket számomra. – újra érezhettem az illatot, s amikor kezével arcomhoz ért, rövid pillanatokra mintha minden vívódásom elillant volna. Azonban hirtelen emelkedett fel az ágyról, szorongatva egyik karját. Bármi is történjék, előlem nem tudja eltitkolni. Felvetődik bennem a kérdés. Én vajon meddig tudok előtte titkolózni? Meddig vagyok képes mindent magamba fojtani? Jutnak eszembe az Eliana felé intézett szavak. Igen, a Primeráért az életem képes lennék áldozni. Talán...talán ez egy megoldás? Talán ez lenne az, ami mindkettőnkön segít? Vagy csak gyávaság lenne meglépni ezt a lépést?
- Bármikor mi? Megölsz? – hangszínem szinte teljesen más, mint azelőtt. Gondolataimmal azonban nem tudok hazudni. Még ha szavaimmal igen. Felállok az ágyról, s kitárom az egyik ablakot. Az ablak alatt lévő ládáról felkapok valamit, amit egyelőre nem akarok megmutatni neki. Egy darabig szemlélem a kinti tájat. A Hold még mindig gyönyörű, még ha másik arcát is mutatja, amit odaát, az Emberek Világában is ismerünk.
~ Azon gondolkozom, hogy talán tényleg az lenne a legjobb. Smile ~ szavak helyett a gondolatok uralnak. Sugallmazom számára, hogy lépjen közelebb, s én is megfordulok, szembe vele. Kezem kinyújtom, kezembe rejtve egy eszközt, majd pedig, ha Natalie is kinyújtja sajátját, egy egészen apró, kígyómintával díszített tőrt rejtek kezébe. Kezét utána megfogom, s úgy irányítom, hogy a penge csúcsa pont a szívem felett helyezkedjen el. Én mindeközben türelemmel dőlök neki az ablakpárkánynak. Ha úgy dönt, akkor úgy esek halálomban apró reishi darabokra, hogy nem marad belőlem semmi, mielőtt testem földet érne a homokban.
- Ez egy különleges tőr. A legerősebb hierron is gond nélkül áthatol. Egyetlen szúrás a szívbe, aztán mindennek vége. – próbálok mosolyogni, de akárhogyan is erőltetem, nem megy. A döntést a Primera kezébe helyezem sorsom felől. Igen. Egyetlen érintéséért képes lennék önként meghalni.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 24
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
40550/65000  (40550/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Szer. Ápr. 23, 2014 10:34 am

Vívódás


*Nem lenne elég száz év sem arra, hogy tökéletesen kiismerjem a bennem megbújó démont. Sajnos ezen dolgok már a kutatások fölé helyeződnek, hiszen a gondolatokat nem tudok saját magamba iktatni. Ha arrancar akarok maradni, akkor nem kezelhetem Mugoi Kent úgy, mintha csak a részem lenne. Muszáj vagyok elnyomni, muszáj vagyok még a tudomásommal se megilletni a másik felemet; különben kihasználja és eluralkodik rajtam. Talán, talán pont ennek köszönhető, hogy a bennem rejlő egyéb tartalékokat is a lehető legjobban elrejtem. Ostobának nevezném a legtöbb arrancar; pedig ha tudnák, hogy közülünk tudásom ellenére én vagyok a legostobább! Oly emberi érzések rejlenek meg bennem, amiket csak kemény tanulmányozások után voltam képes kontroll alatt tartani. Valószínűsíthetem csupán, hogy Szayel azért hagyta meg mindezeket, hogy egy nap tökéletesen megőrülhessek. Elveszítsek minden határt, s egy tökéletes gyilkoló géppé váljak. Az erőm mostanra már jócskán meglenne hozzá, ám van még visszatartó erőm.
A veszély, amelyet a Segunda jelent számomra, visszatart. De biztos lehetek abban, hogy a megőrülésemben tart vissza? Ezt nem tudhatom addig, amíg ki nem derítem. Semmit nem feltételezhetek, amíg pontosan nem jut el hozzám az információ. Sok tudóstól különbözve nem szeretek balra haladni, ha van lehetőségem kivárni a jobb oldalt. Biztos talajon akarok állni, éppen ezért vagyok mindig türelmes. Még akkor is, ha mások egyébként roppant akaratos egy személynek gondolnak. S akik pedig az ellenállásban vannak, tudhatják, hogy tervemet a legnagyobb higgadtsággal hajtom végre. Elvégre mi volna abban szórakoztató, ha csak úgy neki rontanék a szövetségeseimmel Las noches királyának? Chh király, nem sokáig. Tehát mit is okoz nekem Desmond? Olyan talajt, amely legalább annyira ingatag, mint amennyire nem az. A vele kialakult kapcsolatomat képtelen vagyok kezelni. A veszély, amit pedig sugároz, arra szükségem van. Szükségem van arra a tényre, hogy valaki mégis csak képes belelátni lelkem legmeghatározóbb jelenlétébe, a gondolataimba. Ilyen kézzel, ami lassacskán azért vissza alakul, mégis csak mosolyogni tudok rá. Rejteni próbálom előle - de tudom-, hogy tudja mi jár a fejemben. Nem zárom ki, pont azért, mert azzal érzelmeket is kizárnák. Meg egyébként is, hazudik az, aki azt mondja, hogy az arrancaroknak nincsenek érzelmeik. Vannak, de a mi esetünket nem tudom definiálni. Számunkra rettentő nehéz, mert nem tudunk hazudni a másiknak. Nem tudjuk a felszínes dolgokért azt mondani, hogy félre az útból; mivel valahol mindketten arra vágyunk, hogy egymás útjában legyünk.*
- Nem számít. *Felelem neki, s érzékelem, hogy benne is valamiféle változás ment végbe. A szobáján csak most nézek igazán körbe, amitől kicsiny meglepettség ül ki arcomra. Desmondhoz igazán nem illik a rendetlenség, viszont sejteni tudom, hogy mitől van ez. Nyugtalan, amit megértenék, ha tudnám, hogy a róla megesett álmaim igazak. De hiszen is tudhatnám, Kiyo megemlítette Tibetet. Azonban jelenleg nem tudok erre gondolni, csupán arra, hogy szeretnék ezen az állapoton kissé túl mutatni. Nem élhetek örökké úgy, hogy valakit csupán a gondolatok útján ismerek. Olyan kimondott szavakra van szükségem, amiket eddig nem igazán osztottunk meg egymással.
- Miért, talán szeretnél valamit elmondani? *Vonom fel szemöldökömet, amikor a meglepetésekről van szó. Valójában csak most jut el hozzám az információ, hogy fogalmam sincs arról, hogy mikor is figyeli a gondolataimat Desmond. Az is előfordulhat, hogy sok olyan dologról nem is tud, amitől tartok, hogyha megtud? Nem rángathatom bele magam ebbe az illúzióba, így meg is rázom kicsit fejemet. Fél mosollyal az arcomon próbálok hozzá közel lépni, de lépteim most igencsak nehezek. Különösen azért, mert megpillantom, hogy valami van a kezében. Gyanakvóvá válok, de nem önt el a félelem. Erős vagyok ahhoz, hogy csak úgy ki lehessen végezni, egyébként meg Desmondról tudom, hogy nem akarna megölni. Különösen akkor nem, - vagy ki tudja - ha tudná, hogy testvérét nevelgetem már egy jó ideje. Kiyo számomra fontos fracción, de nem feltétlen Desmond miatt. A lány esze különösen fontos a laboromban, éppen ezért voltam képes megsérteni régebben egy másik fracciónomat az érdekében. Nem kedvelem az erőszak ilyen megnyilvánulását, de akkor szükség volt erre. Viszont Desmond gondolata, azaz átvitele megzavar.*
~ Ki tudja? Meglehet, hogy sok dolgot megoldana. ~ *Felelek neki, miközben végül csak- csak megérkezem. Arcomat az ablakon beszűrődő holdfény sápadttá festi, de az eddig ékeskedő mosolyomat is egyúttal lemossa. Emlékszem, hogy Slarin idejében sokat bámultam ezt a képet, de most nem akar szimpatikussá válni ez a látkép. Túlságosan sivár, nem pedig életteli, mint amilyennek lennie kellene. Hamarosan Desmond is felém fordul, de amit ekkor tesz, arra szemeim minden szeglete úgymond kiterül. Persze kinyújtom karom, de akkorára nyitom meglepettségemben lélektükreimet, hogy az ellentétes színeiben még jobban megnyilvánul a ledermedtség. Szíve felé tartja kezemmel a tőrt, s halálának okozójává majdnem fel is kér. Ebből a mondatból már csak a kérelem hiányzik, amire nyelnem kell egyet. Az Espadanak fogalma sincs arról, hogy ezzel milyen terhet is ró rám. Talán fogalma sem lehet arról, hogy ezzel olyat tesz velem, amikor nem bújhatok ki a döntés alól. Félelem kezd átfutni rajtam, s kezemben megremeg a tőr. Mégis melyik oldalamra kéne hallgatnom a háromból? A démonra, amely szinte ösztönösen suttogja, hogy öljem meg? Az arrancarrar, aki mindenkit elsöpört az útjából, aki veszélyt jelentett számára? Vagy arra a harmadikra, akit soha nem nyitottam még meg magam előtt sem. Valami azonban megváltozik, amelyre behunyom szemem. Eszembe jut, hogy tudós vagyok, de arrancar is. Mindig veszéllyel és újdonságokkal töltöm fel napjaimat. Mi lenne, ha megnyitnám neki? Merjem-e ezt a döntést hozni? Mire felnyitom a szemem, csak akkor veszem észre, hogy időközben a remegés hatására kiesett a tőr a kezemből.
Túl közel állok hozzá, de ahogy elmélyülök a harmadik lehetőségben, azok az ösztönös érzelmek fognak el, hogy talán nem elég közel. Csak néhány centiméterre vagyok, érzem az illatát és lényét egyaránt. Fel sem tudom fogni, hogy kezembe adta a tőrt, amivel megölhetném, de mégis én elejtettem azt. Nem, nem vagyok képes megölni őt.*
- De nem akarom, hogy meghalj! Sőt, úgy fogalmaznék inkább, hogy nem akarom, hogy eltűnj az életemből! Éppen ezért addig nem halhatsz meg, míg én élek! *Emelem fel hangomat, míg egyre jobban közeledek hozzá. Tekintetem némelyest ki is vörösödik, aztán megölelem őt. Fejemet hátra csapom, hogy feltekinthessek szemeire.* - Azt a tőrt pedig magammal viszem, még mielőtt magad ölnéd meg saját magadat.






______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   Csüt. Ápr. 24, 2014 1:37 am

Vívódás


Biztos kézzel emelem meg Natalie karját annyira, hogy a penge hegye épp a szívem felett legyen. Egy darabig még nyugodtan fogom kezét, hogy az ne remegjen meg. Ha meg kell halnom, újra, szeretnék a lehető leggyorsabban túlesni rajta. Szeretnék Natalie keze által elhalálozni... Magam sem értem ezt a perverziónak is tökéletes ideát a fejemben. Mintha nemes tett lenne a Halál... Amilyen ijesztő közelsége, éppen annyira kívánom, hogy ragadjon karmai közé. Bárhogyan is dönt Natalie – én boldog leszek. Elfogadom azt a sorsot, amit ő kíván nekem.
Arcomon apátia, közönyösen fúrom bele ismét kígyószerűvé váló íriszeim Natalie lélektükreibe. Ez legyen az utolsó dolog, melyet ebben a létformában látok. Mindig is így akarok rá emlékezni. S ugyan lelkemben ott a kétségbeesés halovány fénye, s amennyire ódzkodom a döntés pillanatától, ugyanannyira várom azt, hogy végre tovább léphessek fejlődésem következő szakaszába, akár élnem, akár halnom kell – egyedül szívem az, mely hevesebben dobog a penge alatt. S egyáltalán megszólalt... még sosem éreztem volna ezelőtt azt, hogy élek. Sosem éreztem magam ennyire élőnek. A Halált kértem fel keringőre, pusztán ezért az egyetlen, ijesztő, riasztó, szokatlan, felemelő, boldogító pillanatért. Most először, emberi éveimet is beleszámítva, most... most igazán élőnek érzem magam. Majdnem olyan, mintha Tibet kezdene emberré változtatni.
Kezét elengedem, önmagam pedig átadom a döntés pillanatának. Tökéletesen megértem azt az egyetlen momentumot, amikor eldől Natalie fejében a kérdés. Érzem a kételyeket, érzem a belső harcot, de nem avatkozok bele. Ő rá hárítottam a döntés terhét, mert az a kívánságom, hogy ez így legyen. A keze azonban azon nyomban ismét remegni kezd, hogy azt elengedem. A tőr pénzérmék csillingelését imitálva hullik a földre, hirtelen pedig olyan könnyűnek tűnik. S nem csak a tőr, de valami más is, valahol bent. A döntés megtörtént. Talán mégis van még feladatom ebben a világban. De mégis mi?
Annyi mindent elmondanék! Annyi mindent tudatni akarok vele! S annyi mindent tudni akarok róla...! Szemeim újra váltanak, pupilláim kerekre tágulnak. Egy röpke pillanat erejéig, mikor megölel, teljesen embernek érzem magam. Minden kétellyel, minden kétségbeeséssel, minden hogyan továbbal együtt. Hiszen az élet ilyen. Mindig ilyen marad. Mindig lesznek sötét dolgok, ezektől képtelenek leszünk valaha is végérvényesen megszabadulni. Ez alól a halál sem kibúvó.
- Natalie... – bárki mástól kapnék ölelést, valószínű, tehetetlenül, tétován ácsorognék, hogy akkor most mi van. Sohasem értettem ezt az emberi gesztust. Nekem kicsit nehéz az efféle emberi dolgokkal azonosulni. Hiszen jól emlékszem, most már emlékszem, hogy ez régen, emberi életemben is távol állt tőlem. Még ha máskor, máshol lenne, akkor is idegenkednék ettől. Most azonban viszonzom az érzést, már amennyire ilyesmit én viszonozni képes vagyok. Karjaimmal magamhoz szorítom, mintha nagyon meg akarnám védeni őt valami láthatatlan veszélytől, fejem pedig az övére hajtom. Még mindig csodálatos az illata.
Egészen addig maradok így, míg aztán kínosnak nem érzem. Talán fél perc múlva teljesen megzavarodva engedek a szorításból. Tétován vakarom tarkómat, majd inkább hátat fordítok neki, csak hogy ne kelljen a szemébe néznem. Nem tudom, mi ütött belém, s nem tudom, hogyan kéne viselkednem. Mit szoktak mások ilyenkor tenni? Miért vagyok megint zavarban? Az ablakon kibámulva úgy teszek, mintha valami nagyon érdekeset látnék odakint. A Hold fénye szépen megvilágítja a sivár tájat. Úgy teszek, mintha valami rendkívül édekfeszítőt látnék két homokbucka között. Holott hiába hunyorítom szemem, természetesen semmi sincs ott, még egy eltévedt lidérc, vagy egy felszálló homokszem sem.
- Egyébként már emlékszem emberi létemre. – ejtem el a megjegyzést. Csak hogy ne érezzem ilyen kínosnak a csendet. Erről persze eszembe jut valami. Lehet, nekem mániám feláldozni magam másokért. Kiyo helyett is vállaltam a büntetést, mely végül az életembe került. Ez a tudat egy kis boldogsággal tölt el, bármennyire is morbidnak hangzik. Az érzés talán egy picit még Nataliet is elkapja. Hiszen ez azt jelenti, hogy mégis van belőlem valami, ami akkor voltam, régen. Ez csodálatos.
- Nem fogom engedni, hogy meghalj. Smile – végül megmozdulok, lehajolok, és felcsapom a láda tetejét. Kiveszek belőle egy díszdobozt, mely a tőrhöz tartozik, s átnyújtom Natalienak. Kezdjen a tőrrel, amit akar. Nekem már nem kell. Az övé.
A ládában kutatva végül más ötletem is támad. Miután a díszdobozt – amin kígyók sokasága tekereg mintaként – átnyújtom, a ládából egy kis csomagot veszek elő, valamint két darab ópium pipát.
- Foglalj helyet. A vendégem vagy. Smile – mutatok a szoba egyik sarkára, ahol több, kényelmes, hatalmas babzsák foglal helyet, közvetlenül pár tucat, egymásra pakolt könyvtorony, valamint három, üres vászon között. A babzsákok felett egy polc helyezkedik el, különféle csecsebecsékkel, hamutálakkal, s tradicionális kincsekkel. Élvezem ezek gyűjtését. Flavia valahol mégis csak hatással volt rám. Smile
- Tudod, azon gondolkozom, hogy mi volt az oka annak, hogy mi találkoztunk. – megtömöm a két pipát ópiummal, s a babzsákok előtt ácsorgok. Újra úgy érzem, hogy van hová fejlődnöm. Csak azt nem tudom még, hogy pontosan milyen irányba. Megannyi lehetőségem lenne pedig. De nekem az az egy kell, amire igazán szükségem van.
- Én hiszem, hogy semmi sem ok nélkül történik. Szerintem okkal emlékszem azon lelkek emlékeire, akiket felfaltam hollow létem során. Annak is oka van, hogy Mugoi Ken részeddé vált. Ahogyan annak is, hogy össze vagyunk kötve. – a polcról leemelek egy gyufás dobozt, majd leülök az egyik párnára, és meggyújtom a pipámat.
- Kölcsönösen szükségünk van egymásra. Gondolj bele! Ha rájövünk, mi a dolgunk egymással... akkor együtt bármire képesek lehetünk! – a gyufát átadom Natalienak. Még én se nagyon tudom, hogy hiva akarok kilyukadni. Megannyi minden zakatol a fejemben, rengeteg opció. Keresem az utam. Keresem az utunk. Keresem azt, amivel mindketten a lehető legtöbbet nyerhetjük.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya   

Vissza az elejére Go down
 

Torony a vak kígyóhoz |x| Desmond Phellera lakosztálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Hueco Mundo :: Las Noches ::   :: Espadák tornyai-