HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Hétf. Ápr. 30, 2012 3:15 am

Manapság annyi furcsa dolog történik itt Las Nochesben. Na jó most hazudtam. A dögunalmon kívül semmi nincs, tehát tök fölösleges megint itt töltenem egy értelmetlen napot. Ki is megyek Hueco Munod pusztájára, és keresek pár játszótársat. A felszínen hiába kerestem, hiszen az egész egy rohadt nagy sivatag. Túlságosan szokatlan lenne, ha élet lenne a felszínen. Ellenben a sivatag alatt, vagy tízezresével nyüzsögnek a kis lidércecskék. Tisztára úgy érzem magam, mintha egy hangyaboly felett állnék. Lehet, hogy a Menosok Erdejében járatok is megtalálhatóak? Mekkora poén lenne, ha üreges lenne a sivatag alja. Úgy értem az erdő alatt. Tök poén lenne ezeket feltérképezni. Felvidít a gondolat, de tudom, hogy ez nem valószínű, de ha mégis így van, akkor biztos nem valami egyértelmű helyen van. Tehát nem fogom megtalálni, mert vagyok annyira lusta, hogy ne sétáljak fel, s alá egész nap gödröket, és barlangokat keresve. Azért lemegyek, mert a játszótársak attól még lent vannak. Hátha rá tudom őket venni arra, hogy ássanak nekem egy durva alagút rendszert. Bár a homokban ásni nem kifizetődő dolog. Le is ugrok egy általam kreált lyukba, és pár másodperc zuhanás után földet is érek. Lidérceknek viszont nyomuk sincs. Lehet, hogy elmenekültek, amikor megérezték a lélekenergiámat? Vagy csak bújócskáznak. Ki kell deríteni! Sonidomat próbára tévő sebességgel indulok meg, és keresek bármilyen életformát. Nem kell sokat cikáznom ebben az erdőnek nevezett labirintusban, mire találok pár kisebb lidércet. Még csupán pici fejletlen senkiházik, de annál jobb. Négy darab testvér ha jól látom. Mind a négy a megszólalásik hasonlít a másikra, és leginkább kiskutyákra hasonlítanak azt leszámítva, hogy lidércmaszkjuk van.
-Vajon ti mik lehettetek mikor még éltetek? Vajon csak az emberek vállnak ilyen lelkekké, vagy az állatok lelkeiből is lehetnek lidércek? Ezt majd egyszer ki kell próbálnom.
Ők csak pislognak rám, mintha életükbe nem láttak volna arrancart, de hát mit is beszélek... még életükben nem láttak arrancart. Mielőtt még ijedtükben elfuthatnának, elkapom mindet, és egy szoros ölelés keretében szorongatom meg mind. Le is rakom a csipetcsapatot, mert láthatóan a lelküket is kifosták. Nem a szorítás erejétől, csupán attól, hogy egy náluk jóval erősebb valaki nyomizza őket. Felfogták, hogy nem tudnak elmenekülni, de azt nem, hogy mit is akarok tőlük. Kis ösztönlények, de azért minimálisan tisztában vannak magukkal. Órákat kergettem őket, és játszadoztam velük, miután meguntam a csesztetésüket, és gondoltam megjutalmazom őket. Idehoztam hát nekik fejenként kettő velük egyszintű lidércet, és mondhatni megetettem őket. Sajnos ebben a világban csak erre futja, de az emberek világa túl veszélyes ilyen kis semmiségeknek. Miután végeztek látni rajtuk, hogy felszabadultabbak.
- Mit szólnátok, ha szórakoznánk egy kicsit az Emberek Világában?
Kérdeztem tőlük, habár a kérdés költői volt, mert nekik biza nem volt beleszólásuk, de nem ám *.*!
Gargantát nyitottam, és már hónom alatt a négy kis vakarccsal meg is indultam az Emberek Világába. Egy hatalmas hegy tetejére érkeztünk, ami már már teljes sík terep volt. Fák szegélyezték a szélét, és a közepén egy tó állt. A tó körül virágok pompáztak szebbnél szebb színekben, és a hatalmasra nyúló fenyőfák belelógtak a tükörképbe, amit a tó nyújtott. A kis lidérceket letettem a lábamhoz, és vártam vajon mit is tesznek. Végül is bátortalanul, de sétálgattak. Természetesen nem idegen nekik a világ, de azért még is csak ismeretlen a hely. Hamar feltalálták magukat, és öröm volt nézni, hogy a lidércek nem feltétlen ösztönlény vadállatok. Szerintem az ilyen kis lidércek csupán úgy viselkednek, mint egy ragadozó. Eljátszanak egymással egy finom ebéd után, aztán kipihenik, amíg megemésztik. Ha ebből a szempontból nézem olyanok, mint az én igazi valóm. Egy magányos nagymacska, aki ha éhes vadászik, ha társaságra vágyik keres. Ők most például olyanok, mint egy kis falka farkas. Hamar megfekszik a gyomrukat a hirtelen jött reiatsu mennyiség, és akaratomat rájuk testálom, hogy heveredjenek már ugyan le. Lélekenergia tömeget nem igazán érzek, úgyhogy hátra dőlök, és élvezem a napfényt, ahogy merőlegesen süt az arcomba, és a vízpára édes illatát, ahogy keveredik a virágokéval. A szél gyengén fújdogált, és lágyan hajlottak meg a tehetetlen virágok. A fák kecsesen ringatóztak, és minden csöndes volt. A kis lidérceket sem kellet sokáig győzködni, már feküdtek is, és álmodtak. Vajon mit álmodhatnak? Én furcsábbnál furcsább dolgokat szoktam, de ők biztos nem ilyenek, mint én. Az lenne a legszebb, ha megfagyna ez a pillanat, és így maradna örökre. Minden mozgott, mégis minden állt. Nyugodt voltam. Lehunytam a szemem, és elaludtam. Álmodtam egy árnyat, aki csendesen szált alá a sötét éjszakából, és ugyan úgy mészárolta le az embereket. Csendesen, mint az éjszaka. Nőket, gyerekeket, egyaránt nem kímélt. Mikor hozzám ért, megpillantottam testét, és macskaszemet néztem saját magammal.

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Csüt. Május 03, 2012 8:56 am

Lementem az emberek világába, hosszú idő óta először. Egy aprócska küldetés volt, néhány lelket kellett átküldeni a lelkek világába. Gyorsan megkerestem a célpontjaimat, majd végeztem is velük Smile Miután sikeresen átküldtem őket, úgy döntöttem, hogy még csodásan sok időm van, hogy egy kicsit élvezzem is az emberek világát. Hihetetlenül csodás tájakon barangoltam, terveztem megnézni a naplementét, ami valamiért sokkal színpompásabb, mint odahaza, és mind ezt úgy élvezhettem, hogy senki észre se vett! Persze nem én lettem volna, ha a vándorlás közben tudom, hogy hol a csudában is vagyok. Úgy elkeveredtem, ahogy még valószínűleg az életemben sem. Igaz mentségemre fölhozhatom, hogy mióta meghaltam, rengeteget változott a világ. Alig találtam meg Shion sírját, de azért hosszas keresgélés után meg lett. Jócskán túl élt az öregfiú. Mint kiderült, jó darabig emésztette magát, de azért csak sikerült behálóznia egy asszonyt, és született is három lurkója. Persze amikor ezt megtudtam, először totálisan ledöbbentem... hogy annak a hibbant idiótának családja legyen... de végül is miért is ne? ott álltam a sír előtt, és tiszteletem jeléül meghajoltam, majd néhány sötét karmazsin szín rózsát helyeztem rá a sírjára. Nem mintha nem tudnám megkeresni a lelkek világában, de be kellett vallanom magamnak, hogy gyáva voltam hozzá. Sokszor figyeltem távolból, de túl sok fájdalmat okoztam neki, amíg élt, és túl sok fájdalmat okozott volna ő a halála után. Így aztán bölcsen kerültem, és inkább csak a sírjához jártam ki. Igazából már csak én tudtam, hogy hol van a sír, ugyanis egy hatalmas házat húztak a tetejére. Persze nem okozott gondot, hogy lemenjek a ház legalsó szintjére. Akkor se szívbajoskodtam volna, ha nem vagyok shinigami. Ott álltam a hőn szeretett férfi végső nyughelye fölött, és fogalmam se volt arról, hogy mi a fenét keresek én itt. Ilyen mazochista is én lehetek csak, hogy végre van egy kis szabad időm, és ilyen hülyeségekre szerencsétlenkedek! Már rég meghalt, és nem is úgy van, hogy nem láthatom, ha akarom. 'Csak azért is fogok szórakozni' - határoztam el magam. Dühösen döntöttem úgy, hogy ideje indulnom. Vissza mentem, ki az épületből, ki az egész városból. Most még úgy se akartam elviselni az embereket, hogy ők nem láthattak engem. Kicsit sem vágytam társaságra. Mire kitisztult a fejem, már rég eltűntek a városok, és az emberek is egyaránt. Egy csodás kis tisztást vettem észre a lábam alatt, tóval meg mindennel. Pont kiváló hely lett volna lazítani. Csodás virágok nyíltak szanaszét, a tavacskának a felszínét szellő fodrozta, halkan megcsobogtatva a vizet. Komolyan, mintha ezernyi tündér énekelt volna. A végtelenségig el lehetett volna nézegetni ezt a csodás képet. Az egyetlen zavaró tényező, ami bele mocskolt az idilli hangulatba, az a három lidérc, meg az arrancar, akik békésen pihengéltek a tó partján. A lidérckék cuki kis levágni való kutyusuknak néztek ki, de a gazdijuk, nos ő már egy kissé már tészta volt. Hófehér, rövid haja, és azok a maszk darabok a fülénél, sok mindennek hatott, csak cukinak nem. Jól lakottnak tűntek, ráadásul tiszták voltak. Nem érződött ember reiatsu maradvány egyikről sem. Amint elég közel kerültem, az arrancarnak kipattantak a szemei, és egyenesen az én szemeimbe pillantott...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Csüt. Május 03, 2012 11:23 am

Kipattant a szemem a rémálomtól, és leizzadva, zihálva kaptam a szívemhez. Nem tetszett, amit láttam. Mit hogy nem tetszett, egyenesen undorító volt, és egyben hihetetlenül félelmetes azzal a félmosollyal az arcán, amitől olyan elvetemült kifejezést nyert ábrázata, mintha egy esztelen gyilkológéppé vált volna. Pedig azt jól tudtam, hogy ilyen nem leszek soha! Vagy mégis? Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor még most kivégzem magam. Az nem én voltam! Ezzel nyugtattam magam, de valahol legbelül tudtam, hogy ez is a lelkem egy része, amit elfolytok, és elzárva tartok.
Ahogy felugrottam a rémálmomból, a kis lidércek is teljesen zaklatottá váltak. Először azt hittem, hogy miattam, de aztán én is megértettem, miért is vicsorítanak az égbolt felé. Szemem végig kúszott az égbolton, és megdöbbenve láttam, hogy bizony már megy le a nap. Vér vörösre színezte az égboltot a nap. Végül felettem láttam meg azt a személyt, akit lehet, hogy ma nem akartam volna szívesen látni. Mégis ösztöneim elsőre nem a menekülést diktálták. Valahogy szimpatizáltam a lélekenergiájával. Nem volt erős, de nem is volt gyenge. Egyértelműen nem volt olyan nagy, mint az enyém, de mégis erőteljes. Arcom vízszintesbe állt, és figyelte a vörös égbolton tündöklő shinigamit. Egyből megakadt a szemem vörös haján, és rögtön egy mondás jutott eszembe. " Őt megcsókolta a tűz". Ritka az ilyen teremtés. Alakját elrejtette az egyenruha, de egyértelműen látszott, hogy nem egy hízékony teremtés. Valószínűleg őt is hasonló képen meglepte a jelenlétem, mint engem az övé, ezért nem teszek hirtelen mozdulatokat. Nem akarom, hogy idő előtt elmérgesedjen a hangulat. Szépen lassan ráérősen felállok, és zsebreteszem a kezem, miközben felé fordulok. Las Nochesi egyenruhámban vagyok, bár ki tudja miért. Lusta voltam átöltözni, valószínűleg ez lehet az oka. Végül is mindegy. Kicsit hanyagabb testtartást vettem fel, és egyenesen a szemébe néztem. Próbáltam kibogarászni, hogy vajon mit fog tenni most, hogy egy arrancar áll előtte. Sosem voltam jó az ilyenekben, úgyhogy nem is erőltetem túl. Egy félmosollyal jelzem, hogy én bizony nem fogok neki esni csak úgy, majd hátrafordulok a mögöttem bujdosó kis lidércekhez. Leguggolok, és feltépem a teret a lábuk alatt, majd egy fejsimogatással búcsúzom talán önkényesen magammal rángatott kisállataimtól. Közben figyelemmel kísérem a shinigami mozgását, a lélekérzékelésem segítségével. Ha rajtam múlik oda megy, ahova akar, de ha túl közel jönne, gyanút fogok, és vissza kapom a fejem. Ha mégsem merészkedne rögtön olyan közel, akkor csak simán felállok, és újból felé fordulok. Kezemet a hátam mögé teszem, és a másik kezemet pedig behajlítva a gyomromhoz, majd meghajolok üdvözlés képen. Ma úgy is olyan játékos kedvemben vagyok. Újból a szemébe nézek, és egy pillanatra sem veszem el a tekintetem az övéből. Miután újra felegyenesedtem, be is mutatkozom.

- Üdvözöllek kedves shinigami! A nevem Lanven Alexander Stark! Az viszont, hogy örülök e a találkozásnak, az elválásunk végén fog kiderülni.
Várok egy kicsit, majd újból rákezdem.
- Szóval? Munka hajtott ide, vagy csak a szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy megtisztelsz a jelenléteddel?
Szavaim kicsit gúnyosan csenghetnek neki, de igazából ez inkább túlzásba vitt udvariasság. Éppen azért, hogy elkerüljem a fejes ugrást a harcba. Nem feltétlen akarok harcolni, és nem is azért, mert most nem vagyok hangulatomban, hanem inkább azért, mert nem szívesen emelek kezet egy nőre. Ez mindig is a gyengém volt. Kíváncsian várom, hogy mit reagál a shinigami. Egy ilyen szépségnek biztosan kell hogy legyen modora.

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Pént. Május 11, 2012 8:23 am

Az arrancar óvatosan föl kelt, végig mért, majd elmosolyodott! Még nem sose láttam arrancart úgy mosolyogni, hogy nem fröcsögött közben a gúnytól. Már maga ez a tény is meglepett. Hát még mikor láttam, hogy a vele lévő kis kutya féléknek átjárót nyit, és szinte már gyengédnek mondható mozdulatokkal vissza küldi őket haza... Ez sem túl szokványos cselekedet tőle, lássuk be. Őszintén szólva inkább valami olyat vártam volna el tőle, hogy a kis jószágokat oda löki csalinak, hogy amíg őket ölöm, nekem támadjon, vagy nem is tudom... Vagy csak simán kifigyelje, hogy miként támadok rájuk. Szóval meglepett, nem is akár mennyire. Ez a meglepettség csak fokozódott, mikor miután bezárta a házi állatai mögött az átjárót, visszafordult, és olyan elegánsan hajolt meg, amilyet még nem sokat láttam. A szemeimbe nézett közbe, ami megint csak furcsán hatott. Végre megszólalt. A hangja mély volt, és kellemes.
- Üdvözöllek kedves shinigami! A nevem Lanven Alexander Stark! Az viszont, hogy örülök e a találkozásnak, az elválásunk végén fog kiderülni. Szóval? Munka hajtott ide, vagy csak a szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy megtisztelsz a jelenléteddel?
Újabb meglepetés. Egy arrancar, aki még emlékszik vagy még inkább, aki ismeri a jómodort!!! Kissé talán kiülhetett az arcomra a döbbenet, nem tudom, de igyekeztem uralkodni magamon.
- Aikawa Chiyo - hajoltam meg én is felé. Persze le nem vettem volna róla a szemem. Meglepett az igaz, de nem ismertem, így nem bíztam benne. - Mellesleg nem éreztem rajtatok emberi lélekenergiát. Vagyis nem lakomáztatok. És ha így volt, miért lennék itt munka ügyben? - hajtottam kissé csodálkozva oldalra a buksim. Értettem a gondolat menetét addig, hogy a lidércek, meg az ő fajtája is embereket esznek, ezért a halálistenekkel nem puszipajtások. De ha nem esznek embereket? Fogalmam sem volt, hogy olyankor mi a teendő. Pár lépéssel közelebb lépegettem. Láttam rajta, hogy ő sem bízik bennem, de nem bántam.
- Ne haragudj, csak még nem találkoztam élőben arrancarral - mosolyodtam el kissé zavartan - Igaz holttal sem, ne úgy értsd! Volna egy kérdésem. Ha nem emberekkel táplálkozol, akkor mivel? Már csak gondolom neked is fönt kell tartanod magad valamivel! - bukott ki belőlem a kíváncsiság. (Ha válaszol, akkor a válasza után, ha nem, akkor várok egy kicsit, és utána, mint egy folytatásképp)
- Ha megkérhetlek, hogy védd magad! - nem volt bennem semmi gyilkolási szándék, de tényleg érdekelt ez a fura szerzet,ezért miután meghajoltam egy picit, fölvettem az alapállást, és vártam, hogy ő is ezt tegye. Mintha hitetlen értetlenkedést véltem volna felfedezni a szemeiben, de az is lehet, hogy csak a lemenő nap játéka csalta meg a szemem. Minden esetre, mivel nem bántani akartam a fiút, csak megismerni, nem nyúltam a kardomhoz. Helyette pici terpeszállásba álltam, hogy nehezebb legyen kibillenteni az egyensúlyomból, a kezeimben az izmok önkéntelenül is megfeszültek, bár látszólag lazán lógtak a testem mellett. Azt, hogy lelkesen megnyaltam a szám szélét az előttem álló élvezetek tudatában, már észre sem vettem.
Ha elfogadja a kihívásom, és rám támad, akkor igyekszem kivédeni, ha nem, akkor kénytelen leszek én kezdeményezni, és neki ugrani, természetesen pusztakézzel Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Szomb. Május 12, 2012 2:09 am

Nézzenek oda. A drága először beszél, aztán akar csak támadni. Meglepő... Shinigamiknál ez általában felcserélve szokott lenni. Éppen ezért is méltattam válaszra, még mielőtt harcolásra került volna a sor. Felegyenesedtem, és tekintetem a tájra kúszott. Oldalra fordultam, és mély melankóliával telt hangon szóltam hozzá.
- A shinigamik általában munka miatt botlanak belém, és az első reakció a támadás. Éppen ezért vagy te különleges.
Kis hatásszünetet tartok, és visszanézek már komolyabb tekintettel, de még mindig ugyan azzal a melankóliával:
- Honnan veszed, hogy nem eszek embereket? Azért, mert nem éreztél emberi lélekenergiát, attól még ehettem embereket. Ha bár való igaz, ráhibáztál. Nem eszek embereket. Bár már nem tudom, hogy miért nem teszem. Az igazság az, hogy már semmi sem köti meg a kezeim. De minek is tartok neked monológot, a legutóbbi ember akibe megpróbáltam egy kis együttérzést verni, az pont leszarta, hogy én hogy érzek. Éppen ezért nem akarok megint feleslegesen beszélni.
Szava ezek után nem volt meglepő, és szinte biztos voltam benne, hogy most kicsit begurult. Bár arcán nem látszott, csupán az izgatottság. Harci kedve, mint egy durva aura lengte körül, és látszott rajta, hogy megfeledkezett önmagáról, amikor megnyalta a szája szélét. Először azt hittem, hogy biztos morzsás volt, de ez biztosan nem lehetett, hiszen nem evett, amikor megjött.
Én nem fogok egy nálam gyengébb nőre támadni, az egyszer biztos. Már csak az, hogy nőre támadjak, az etikettem ellen szól. El is határoztam magam, hogy én bizony nem támadok. Sajnos ő nem várt sokáig, és már is nekem támadott. Láthatóan lassabb volt, mint én, és tökéletesen tisztában voltam a támadásával. Most mit csináljak? Nem üthetem meg. És ha túl közel állok, még a végén lever nekem egy két maflást. Ha csak arra hagyatkozok, amit érzek, és látok. akkor nem lesz nehéz kitérni előle, viszont ha már közel van, onnantól nem tudok elég gyorsan eltűnni előle, és akkor nem marad más, mint a közelharc. Áh meg is van!
A lány támadott, és ütése gyomorszájra irányult. Ha ölelkezni akart volna, akkor igazi romantikus képet alkottunk volna a virágos mezőn egy tóval a háttérben, de sajnos nem azt akarta. Én viszont nem voltam rest, nem vártam meg, míg célba talál, és soindomat használva felkaptam egy hosszú szálú virágot, és az ütése mellé sonidoztam úgy, hogy a keze a bal oldalamon legyen. A virág végül is egy vad lila írisz volt, és számba vettem. Elkaptam a kezét, és megpörgettem, majd még mielőtt rámarkolhatott volna a kezemre, vagy éppen megüthetett volna, hátrébb sonidoztam.

- Micsoda kár, hogy inkább harcolsz, mint sem táncolsz. Pedig biztosan jól szórakoznánk.
Elmosolyodtam, mint akit teljesen hidegen hagy, hogy éppen le akarják verni a képéről a vigyort. Igazából hidegen is hagyott. Nem éreztem, hogy nekem feltétlenül harcolnom kéne vele, viszont azt sokkal inkább, hogy táncolni akarok. Valószínűleg tovább támad majd, és csak felidegesítettem azzal, hogy nem vettem komolyan. Éppen ezért elugrálok a támadásai elől, és próbálom tartani a távolságot kettőnk között. Ha lehetőséget ad rá, megint játszok vele egy kicsit, ha nem akkor nem. Egy pár perc után megunom ezt a fajta játékot, és a következő ütésbe egyenesen beleszaladok. Hierrom felfogja a nagyját, viszont érzem, hogy azért az ütésének ereje nagyobb annál, mintsem hogy csak a Hierrom elég legyen a felfogásához. Minden esetre nem hat meg különösebben. Mindegy hova támad, végül is nem fontos, leszámítva a hajlatra ><. Ha oda irányulna a támadása, akkor a mókus törvényre hagyatkozok. Ha mégsem, akkor megfogom a kezét, és magamhoz húzom, olyan közel, hogy ne tudjon támadni közvetlen semmiféle képen, majd egy erősebb lökéssel bele próbálom lökni a vízbe. Ha esetleg meg akarna kapaszkodni bennem, hogy ne sikerüljön a mutatvány, akkor rásegítek, és akkor biza együtt úszunk. A pillanatnyi szünetet kihasználva beszélek:
- Nem szeretek nők ellen harcolni, főleg nem nálam gyengébb nők ellen. Inkább beszélgessünk! Ha nem a munka hozott ide, akkor mégis mi?

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Csüt. Május 24, 2012 3:39 am

A támadásom lepergett róla, mint vajazott falról a festék. Sokkal gyorsabb volt, mint én, ám ahelyett, hogy megsorozott volna, fölkapott egy virágot, és a kezemet elkapva megpörgetett.
- Micsoda kár, hogy inkább harcolsz, mint sem táncolsz. Pedig biztosan jól szórakoznánk. - mondta.
'Biztos, hogy arrancar?' - tettem föl magamnak a kérdést. Egyre jobban kezdtem kételkedni. Egy vad íriszt tartott a kezében.
- Sajnálom, de én csak tradicionális táncot tanultam, még amikor éltem. Tudod, legyezővel meg mindennel. Bár egyszer néhány órát gésáktól is vettem! - tettem hozzá elgondolkodva. - De szigorúan a munkához kellett! Be kellett jutnunk egy bordélyházba és Shi... - észbe kaptam, hogy megint bele merültem a múlt kellemes tengerébe. - Szóval csak tradicionális táncokat ismerek. Szép kimonók, legyezők... - itt megint észbe kaptam. Igaz ugyan, hogy kivédte az első támadásom, de miért adnám föl? Még nem ismertem meg... - A páros táncok nem az én világom!
A mozdulatai szépek voltak, mondhatni kecsesek, mégis úgy éreztem, hogy ő bizony nem élvezi őket.
- Talán komolyan gondoltad a táncolós dolgot? - tettem föl kissé csodálkozva a kérdést, miután a következő ütésem elől is hasonló módon tért ki. - Bocsi, de sajna velem nem igazán fog menni! Mint mondtam, nem ismerek társas táncokat. Mellesleg szép virágot választottál! Azt tartják róla, hogy az illatával a befejezetlenség és az elkülönülés érzése feloldódik! Helyette inkább a természettel való egység, egyensúly érzése fog kialakulni. Hasznos kis virág, és mellette gyönyörű is! - Lelkesen mosolyogtam még mindig.
'Vajon minden arrancar olyan, mint ő? Mert ha igen, akkor baromira átejtettek minket! Eddig legalábbis sokkal kedvesebb volt, mint az eddigi edzőtársaim...' - Persze ennek egyelőre nem mertem hangot is adni. Ehelyett inkább csak mosolyogva meghajoltam egy aprót, és mellé ugrottam. Naná, hogy folyamatosan eltáncolt előlem, de alapjáraton kitartó vagyok. Úgy tűnt, ő unta meg előbb ezt a játékot. Mikor megelégelte a fogócskát, hagyta magát eltalálni. Az első ütésem látszólag a mellkasának indult, de még pont időben sikerült megváltoztatnom az öklöm irányát, és egy alulról irányzott ütéssel az állát eltalálnom. Egészen pontosan az álla hegyét, ahol is reményeim szerint sikerült elég erővel ütnöm, hogy eltaláljak egy ideget, ami pár percre lezsibbasztja a testét. (Ha nem voltam elég erős hozzá, akkor a következő ütésemmel a szegycsontját célozom meg. Ha elég erős voltam, akkor megvárom míg kiáll a zsibbadás a testéből, és csak miután megtudakoltam, hogy már rendben van-e, célzom az öklömmel a szegycsontját.) Akárhogy is, a következő ütésemet már nem várta meg. Elkapta a karom, és magához rántott, olyan közel, hogy még csak véletlenül se tudjak a karommal támadni.
- Most ha nagyon gonosz hangulatban lennék, és nem ismerkedés céljából támadtam volna rád, akkor bizony mogyitörés lenne! - mozdítom meg figyelmeztetőleg az egyik térdem. Úgy tűnt elérthette a kedves fenyegetésemet, ugyanis velem együtt a tavacskába vetette magát. Mos komolyan, ilyenkor mit lehet tenni?
- Ezt miért csináltad? - kérdeztem kissé értetlenül.
- Nem szeretek nők ellen harcolni, főleg nem nálam gyengébb nők ellen. Inkább beszélgessünk! Ha nem a munka hozott ide, akkor mégis mi?
Kimásztam a vízből, majd levettem a felsőm, és igyekeztem kicsavarni, akárcsak a hajamat. Eközben ő tapintatosan elfordult. Csak miután visszavettem a "már csak nedves, de nem csöpögős" felsőt, válaszoltam neki.
- Igazából... nem igazán tudom. Csak egy kissé elbarangoltam. Mondhatjuk azt is, hogy eltévedtem, mint általában. - kissé elhúztam a szám, majd kénytelen voltam elnevetni magam az arcán. Pislogott rám értetlenül, miközben a víz csöpögött le folyamatosan az állán. - Nem olyan rossz ez. Mivel sose tudom, hogy hol vagyok, mindig minden az újdonság varázsával hat rám. Szóval eltévedtem, és véletlenül keveredtem erre a kies kis vidékre. Aztán megláttalak benneteket. Talán az keltette föl a figyelmemet, hogy emberi vér vagy lélekenergia nyomát még csak nyomokban sem éreztem rajtatok, vagy a környéken. Ráadásul amikor megláttál, visszaterelted a kutyuslidérckéket oda, ahonnan jöttetek. Nem ilyesmiket tanítottak rólatok, szóval gondoltam, igazán izgalmas lenne megismerkednünk! Ennyi a történetem. Igyekeztem rövidre fogni, remélem nem voltam nagyon unalmas! És most ha nem haragszol, folytatnám. Még sok minden van, amire kíváncsi vagyok veled kapcsolatban! - mondtam mosolyogva, miközben felé ugrottam. A térdemmel az állát céloztam meg. (Ha sikerül eltalálnom, akkor két kézzel a vállaira támaszkodva föllököm magam, és szaltózva mögötte érek földet, ahol is már földet érésem pillanatában egy rúgással megcélzom a tarkóját. Arra már rájöttem ugyanis, hogy nem kell óvatoskodnom, elég erős az ellenfelem, hogy inkább rá koncentráljak, mint arra, hogy mennyire fogjam vissza magam Smile )
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Csüt. Május 24, 2012 6:05 am

- A tánc önkifejezési forma, csakúgy, mint a legtöbb művészet. Nem kell ismerned tánc koreográfiákat ahhoz, hogy táncolj.
Gyorsan elkaptam tekintetem, mielőtt elkezdett volna vetkőzni. Teljesen elvörösödtem. Nem vagyok én ehhez hozzá szokva. Mondjuk bámulhatnám, de az teljesen lerombolná az eddig felépített képet magamról. Amúgy sem vagyok az a fajta. Nekem sokkal fontosabbak az érzelmek, mint sem a test. Amikor vissza vette a ruháit, én is vissza fordultam.
- Rég nem éreztem már vizet... Ritka ez Hueco Mundoban. A természetet becsülni kell, és tisztelni!
Meghallgatom tartalmas mondandóját, és megemésztem magamban az információ áradatot. Nagyon közvetlen. Őszinte teremtés, és nem fél beszélni az életéről más idegen léleknek, és ha még nem lennék arrancar, akkor meg se lepődnék. Viszont az vagyok. Az ellensége. Az a lélek, aki elvesztette szívét, és így lelkének egy részét is. A shinigamik szerint az ilyeneket le kell mészárolni. Kegyetlenül meg kell őket ölni, és véletlenül sem leállni velük beszélgetni.
- Roppant közvetlen vagy... Miért? Én egy arrancar vagyok! A te fajtád gyűlöli, és megveti az én fajtámat, pedig nem sokban különbözünk. A legtöbb shinigami, már shikaiban tetszelegne, és a szent küldetéséről papolna nekem, hogy lidérceket kell ölnie. A legtöbben ezt teszik.
Kicsit elfordítom a fejem, a föld felé, és úgy folytatom.
- Bizonygatják, hogy gonoszak vagyunk, és járvány a föld színén. Porba tiporják minden jó szándékunkat, ami a hosszú szenvedésünk után megmaradt bennünk. Nem csoda, hogy a legtöbb arrancar gyűlöli a shinigamikat. Amit láttál, az csupán játék volt. Kellett egy kis társaság, és mi sem jobb egy pár kis lidércnél, akik még nem ébredtek öntudatukra. Nekik is kedveskedtem azzal, hogy pár órára megmentettem őket Hueco Mundo bűnös körforgásától: Egyél, vagy téged esznek!
Mélyet sóhajtok, mint akinek már régóta fáj a szíve, és folytatom.
- Ne érts félre, ez nem önsajnálat. Vállalom a sorsom, és küzdök ellene. Csupán az a furcsa, hogy te Aikawa Chiyo nem akarsz megölni, vagy leplezed ezen szándékodat. A kíváncsiság viszont veszélyes dolog.
Felkapom fejem, és ő már lendül is felém. Láttam a mozdulatot, de nem mozdultam el. Legyen hát, ha bunyózni akar, akkor ismerkedjünk úgy, mint a férfiak.
Térdével az államra célzott, és én álltam a támadását. A fejem hátrahajlott, de végül is ez sem hatott meg túlságosan. Kicsit fájt, de még bírom. Tartásom biztosítja, hogy nem borulok fel, viszont két kezével átlöki magát mögém, és onnan indít egy újabb rúgást a tarkómra. Fordulásból elkapom a lábát, és annál fogva kezdem pörgetni. A kellő sebességnél felugrok, és vízszintes mozgást függőlegesbe fordítva, elengedem a lábát a fejem fölött, majd utána ugrok. Amikor már úgy tűnik, hogy vissza nyeri az önkontrollját, akkor én támadok. A levegőben egy gyomorra irányított támadást intézek felé, majd ha sikerül, ha nem, tovább folytatom véletlenszerű támadásokkal. Nem túl erősekkel, csak az a cél, hogy eltereljem a figyelmét. Folyamatosan védekezésre kényszerítem, és nem engedek neki támadási lehetőséget. Akármikor megpróbálja, akkor sonidóval mögé kerülök, és onnan támadom. Van olyan jó ökölharcos, mint én, szóval nem számítok sikerre. Éppen ezért, az utolsó ütésemmel egy trükköt vitelezek ki. Az ütést a mellkasa előtt állítom meg. Nem vagyok túl közel hozzá, és szinte esélytelen, hogy így megüssem, viszont nem is ez a lényeg. Kezem körül energiát gerjesztek, és egy barával kínálom meg a hölgyikét, majd még eggyel a másik kézből. Számítok rá, hogy nem veszi jó néven, ezért rögtön védekezésre térek át, és vissza térek a földre.

- Elég legyen a barbár ismerkedési formákból. Semmi hangulatom, és főképp türelmem nincs ehhez. Ha harcolni akarsz, akkor komolyan harcoljunk, vagy ne harcoljunk! Én részemről nem akarlak bántani, bár sokat szenvedtem már a shinigamiktól tudom, hogy te nem az a fajta vagy.
Valahogy olyan furcsa érzések kavarognak bennem. Fáj a lelkem, a szívem helye, majd kiszakad a helyéről, közben még is izgatott vagyok, és kíváncsi. Végre egy shinigami, aki nem azért jött, hogy megöljön, de mi van, ha ez csak álca? Mi van, ha Airisu kiadta a titkaim, és most őt küldték, hogy játssza meg magát, és öljön meg? Lehet már az sem érdekelne. Fura... Úgy érzem, mintha nem lenne értelme az életemnek. Nem tartozok sehova. Nincs otthonom, nincs senkim. Akkor, miért küzdök? Vajon miért?
Lesütöttem tekintetemet, és vártam a támadást. Most bármivel támadhat, nem támadok vissza, és hagyom, had üssön. Akár meg is sebezhet a pengéjével, már az sem érdekelne. Feladtam volna?

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Szer. Május 30, 2012 4:45 am

Sose mondták nekünk, hogy ilyen mély érzések rejtezhetnek egy arrancarban. Vagy csak kiválóan játssza el? Eddig nagyon nem úgy tűnt, de még igazából nem ismertem annyira, hogy eldöntsem. Az állának irányított térdelésem a legnagyobb döbbenetemre betalált. Pedig korábban már volt szerencsém megtapasztalni, hogy gyorsabb mint én. Most mégis hagyta... nincs rá jobb szó, hagyta magát megrúgni, majd utána azt is tűrte, hogy átlendüljek a feje fölött és csak akkor mozdult, mikor a tarkója fele rúgtam. Akkor azonban elkapta a lábam és elkezdett pörgetni. Amikor már egybe folyt körülöttem a világ, édesen elengedett. Repültem néhány métert, mire sikerült végre megállnom a repüléssel, és a világ is megállt körülöttem. Pihenni így sem volt időm. Már ott volt mellettem, és most ő támadott a gyomromra. Az elsőt még úgy ahogy sikerült hárítanom, de nem hagyta annyiba. Folyamatosan támadott, így aztán ha csak nem akartam hagyni, hogy laposra verjenek, kénytelen voltam védeni magam.
"Nagyon jó! - gondoltam magamban - Támad, de eddig egyszer sem húzta elő a pengéjét, pedig azzal könnyen végezhetne velem! Eddig azt bizonyította, hogy nem akar megölni, de vajon miért nem? Shinigami vagyok, és ő maga mondta, hogy gyűlölik, a magamfajtákat. Akkor miért nem öl meg?"
Direkt nem vettem elő Gingitsunét, hisz kíváncsi voltam, hogy ő előrántja e a sajátját, ha nem muszáj, és ha előhúzza, akkor mi okból. Felettébb élveztem, hogy mert ő is támadni, ám nem éreztem felőle azt a vérszomjat, amit vártam volna. Mintha nem is akarna megölni! A folyamatos ökölharcban egyszer csak túl messzire került és mégis felém sújtott. Elfogott a veszélyérzet, de már nem volt időm kitérni. a kezeit két energiagömb hagyta el, ami ha nem is vitt végbe nagy pusztítást, elég durván ellökött. A sebesség, ahogy a mellkasomnak ütközött, nem volt normális. Pár pillanatig kihagyott a légzésem, de gyorsan, pár perc alatt összeszedtem magam. Mire újra normálisan vettem, és ami fontos kaptam levegőt, addigra az arrancar már a földön álldogált, mint aki jól végezte dolgát.
"Csak nem gondolja azt, hogy ennyi elég volt hozzám?" - lepődtem meg. Az eddigi ütéseiből nem hittem volna, hogy ennyire lebecsül!
Mikor azonban megszólalt, elvetettem ezt az ötletet.
- Elég legyen a barbár ismerkedési formákból. Semmi hangulatom, és főképp türelmem nincs ehhez. Ha harcolni akarsz, akkor komolyan harcoljunk, vagy ne harcoljunk! Én részemről nem akarlak bántani, bár sokat szenvedtem már a shinigamiktól tudom, hogy te nem az a fajta vagy!
Csak állt mozdulatlan, és épp kezdett rosszul esni, hogy ő beszélt komoly harcról, és közben ő nem vesz komolyan, de
amint leértem mellé, egyik meglepetésből a másikba estem. Be voltak a szemei hunyva, és olyan fájdalmas arckifejezés trónolt az arcán, amivel ha komolyan bántani akartam volna, se tudtam volna. Így meg, hogy inkább csak ismerkedtem, főleg nem!
- Veled meg mi történt? - kérdeztem kissé csodálkozással vegyes aggodalommal. Elsősorban nem az arrancart láttam benne, hanem egy harcost, aki kiérdemelte eddig a tiszteletemet annyira, hogy aggódjak érte legalább egy kicsit. - Fáj valamid, vagy más a baj? Sajnos mágiában annyira nem vagyok otthon, vagyis nem sajnos, de szóval érted..., mindenesetre gyógyító mágiát nem ismerek... egyáltalán neked használna a mi gyógyító mágiánk... mármint mégis mi a baj? - kérdeztem zavartan és nagyon hadarva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Szomb. Jún. 02, 2012 6:39 am

A mély melankólia teljesen belopta magát a szívembe. Egyszerűen képtelen voltam kiűzni onnét. Akárhányszor feltettem magamnak a kérdést: Miért élek?, soha nem jött rá válasz. Nem tudtam megválaszolni. Próbáltam felidézni magamban a dolgokat, amik egy ember, vagy bármilyen lényt életre ösztönöznek, de nekem egyik sem volt. Se otthon, se barátok, se család, se nemes úr, kiért az életemet áldoznám, semmi. Egyszerűen egy nincstelen senki voltam, aki érzései viharában eltévedt, és úgy néz ki azok fojtják most meg.
Vártam mi történik.
Csupán egy hangot hallottam, és meglepett. Nem hangra számítottam, főleg nem kérdésekre. Azt hittem, végre befejezi hitvány életem egy harcos, és végre nyugovóra térhetek. Talán ebben reménykedtem, és túlélési ösztönöm, már szinte eltűnt a mély agonizációban. Sosem hittem volna, hogy majd pont egy shinigami teszi fel azt a kérdést, amit már nagyon régóta vágyok hallani.

- "mi a baj?"
Talán idejét se tudom, mikor hallottam utoljára ilyen törődő szavakat. Törődés. Igen! Ez azon érzések egyike, amiket több mint ezer éve nem éreztem. Talán Vex volt az, aki először éreztetett ily hosszú idő után érzéseket bennem, de egy nőtől származó e féle érzelmek sokkal nagyobb hatást keltenek. Hiába intett óvva a shinigamiktól, most nem tudom egyszerűen megőrizni hidegvéremet, és gyűlöletet sem tudok táplálni iránta. Nem tud komolyan bántani, és ez nem ijeszti el. Nem akar megölni, nem gyalázza önérzetemet a porba, és ami a legfontosabb, érdeklem. Ha nem is úgy, mint shinigamit az arrancar, de úgy mint egyik harcos a másikat. Ránézek, és nem tudom nevessek e, vagy sírjak. Érzéseimet nem tudom visszafogni. Egyszerűen áttörik azt a gátat, amit már egy millennium ostromol. Szemem könnybe lábad, és elkapom tekintetem. Minden lélekjelenlétemre szükségem van, hogy ne folyjon patakokban a könny szememből. Testem teljes egészében reszketni kezd. Reszketéstől torzult hangon mondom neki.
- Miért? Miért törődsz velem? Én csak egy utolsó senki vagyok, akit senki nem hajlandó megérteni, de még a fáradtságot is sajnálják megkérdezni " hogy vagy?". Miért pont te, aki az ellenségem táborából származol próbálsz megvigasztalni? Vagy éppen megtudni, hogy mi a bajom? Ha nagyon akarod tudni... Elmondom. Végül is mit veszthetek nem? Az élet iránti vágyam már elvesztettem.
Veszek egy mély levegőt, és nyugtatni próbálom magam. Leülök hát a földre, hogy ezzel is kíméljem izmaimat, mik nem a fáradtságtól, de lelki fájdalmamtól szinte már képtelenek fent tartani testem álló helyzetét. Ülve folytatom, és szinte csak magam elé mondom. Próbálom kerülni a szemkontaktust. Éppen elég fájdalom a tudat, hogy egy nő így lát, és nem akarok a szemébe nézni, és látni azt a tömény megvetést, amit feltehetően felém áraszt.
- Több mint ezer éve volt már, hogy boldogan éltem. Lidérc lettem, egy másik lidércnek köszönhetően. Az ösztönök hajtottak, és ezért éltem túl a korai lidérc státuszomat. Adjuchasként, fejlett lidércként már szinte elfelejtettem ki is vagyok. Csupán személyiségem kis darabja maradt meg, és ezzel próbáltam navigálni, és életben maradni. Majd egy shinigami világított rá lényemre, és én el akartam dobni magamtól az életet, hogy ne ártsak többet senkinek. De ez nem így történt. Arrancar lettem, és pacifizmust fogadtam a nőnek. Ezért a saját fajtám szinte szóba sem áll velem, és nem találom a sok vérszomjas, és őrült arrancar között a helyem. Nem tartozom oda, és nem is értem, miért léptem be Las Nochesbe. Talán azt reméltem, hogy egy magamfajta senki, talán kaphat egy kis törődést, és megértést. Persze mondanom sem kell, hogy rossz ajtón kopogtatok, és most itt vagyok. A bánatom osztom meg egy ellenséges shinigamival, és ha ezt egy arrancar tudná... Szánalmas nem? Nyugodtan mond meg... Nem önsajnálat ez, csupán a tényállások. Nem várom el, hogy megértsd. Te nem mentél át olyan szörnyűségeken, hogy tudd milyen az, amikor hiányzik az egyik feled, és amíg nem kerekedsz felül ösztöneiden, addig halomra mészárlod a lelkeket, és lassan elveszíted önmagad.
Kicsit megnyugodtam, hogy kiadhattam magamból a dolgokat, és most már nem küszködtem a könnyeimmel. Sokkal inkább újra elöntött az érzés. Szánalmas vagyok. Itt nyavalygok, ahelyett, hogy valami értelmet találnék az életnek. Megvetem már szinte saját magamat. De nem találok kiutat.

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Hétf. Jún. 11, 2012 11:35 pm

Komolyan zavarba jöttem. Először azt hittem, hogy egy sérült alakkal kezdtem ki, ami magában elég szégyenletes lenne. Pár pillanatig olyan hitetlenkedés futott végig az arcán, amit nem igazán tudtam hova tenni, majd megszólalt.
- Miért? Miért törődsz velem? Én csak egy utolsó senki vagyok, akit senki nem hajlandó megérteni, de még a fáradtságot is sajnálják megkérdezni " hogy vagy?". Miért pont te, aki az ellenségem táborából származol próbálsz megvigasztalni? Vagy éppen megtudni, hogy mi a bajom? Ha nagyon akarod tudni... Elmondom. Végül is mit veszthetek nem? Az élet iránti vágyam már elvesztettem. Több mint ezer éve volt már, hogy boldogan éltem. Lidérc lettem, egy másik lidércnek köszönhetően. Az ösztönök hajtottak, és ezért éltem túl a korai lidérc státuszomat. Adjuchasként, fejlett lidércként már szinte elfelejtettem ki is vagyok. Csupán személyiségem kis darabja maradt meg, és ezzel próbáltam navigálni, és életben maradni. Majd egy shinigami világított rá lényemre, és én el akartam dobni magamtól az életet, hogy ne ártsak többet senkinek. De ez nem így történt. Arrancar lettem, és pacifizmust fogadtam a nőnek. Ezért a saját fajtám szinte szóba sem áll velem, és nem találom a sok vérszomjas, és őrült arrancar között a helyem. Nem tartozom oda, és nem is értem, miért léptem be Las Nochesbe. Talán azt reméltem, hogy egy magamfajta senki, talán kaphat egy kis törődést, és megértést. Persze mondanom sem kell, hogy rossz ajtón kopogtatok, és most itt vagyok. A bánatom osztom meg egy ellenséges shinigamival, és ha ezt egy arrancar tudná... Szánalmas nem? Nyugodtan mond meg... Nem önsajnálat ez, csupán a tényállások. Nem várom el, hogy megértsd. Te nem mentél át olyan szörnyűségeken, hogy tudd milyen az, amikor hiányzik az egyik feled, és amíg nem kerekedsz felül ösztöneiden, addig halomra mészárlod a lelkeket, és lassan elveszíted önmagad.
"Ne aggódj, a shinigamik se lennének túl lelkesek, ha ezt tudnák!" - gondoltam magamban, de ezt inkább nem osztottam meg vele. Helyette fölkeltem mellőle, és előhúztam a kardom. Nem fogtam két marokra a markolatát, egyik kezemen a pengéje pihent a drágának, a másikkal a markolatát fogtam, miközben visszaültem mellé.
- Szánalmas? Melyik része lenne szánalmas az eddig elmondottaknak? - kérdeztem kissé elgondolkodva, miközben a térdeimre fektettem a katanám, és míg az egyik kezemmel nem engedtem el a markolatát, a másik kezemmel gyengéden végig simítottam a jéghideg fémet. - Talán az, hogy emberként nem tudtál mit tenni egy lidérc támadás ellen? Vagy az, hogy dolgozott benned a túlélés öntudatlanul? Esetleg az, hogy tartottad magad az ígéreteidhez? Vagy az, hogy megértésre vágytál? - eddig ő nem mert az én szemembe nézni, most én fixíroztam kitartóan Gingitsunét - Ha nem találkozok egy halálistennel a halálom után, helyesebben, ha nem jön oda hozzám, valószínűleg én magamtól lidérccé válok. - egy félmosollyal pislantottam föl az égre - Nekem még lidérc se kellett volna hozzá! Megoldottam volna magam. Nem tudom mennyi ideig őrjöngtem, de így utólag visszagondolva nem sokon múlt. - hirtelen fölpattantam, és elé álltam - Nem tudom, hogy te ezer évvel ezelőtt milyen életet éltél, de azt megmutathatom, hogy én miként éltem emberként! - a félmosoly immár széles vigyorként trónolt az arcomon, miközben a kardomat visszacsúsztattam a hüvelyébe. - A népem úgy tartja, hogy azok a harcosok, akik hűségesek, tartják magukat az adott szavukhoz, akik képesek az önuralomra, akikben benne van az együttérzés, ami emberré tesz, azokat a harcosokat tiszteljük - itt egy kicsit meghajoltam - akár közülünk való, akár az ellenfél táborából. Egy harcos ezek nélkül csak egy szörnyeteg, ám egy szörnyeteg ezekkel a legigazabb emberré válhat! - a szemébe néztem - én ezt nem találom szánalmasnak! Az olyanokat, akik hazugok, aljasak, alattomosak, nos az olyanokat megvetem! Szánalmasnak találom őket, akárcsak a gyávákat. De sajnálom, téged nem tudlak se gyávának, se alattomosnak. Amikor az előbb megtámadtalak, a harcban tiszteletet mutattál az ellenfeled iránt, és gyáva sem voltál. - Előhúztam a katanám, és a fény felé fordítottam - Élj azért, mert vagy valaki, s mihelyt nem vagy az, élj azért, hogy légy valaki. - Felé fordultam, miközben a kardom felé irányítottam. - Én úgy látom, hogy vagy valaki, ha ezt te még nem érzed, akkor keresd meg magad! - visszadugtam a kardom újfent a hüvelyébe. - ha megengeded, segíthetek a lelkemmel!
(Ha bele egyezik, akkor támadó állásba állok, és megvárom, míg ő is így tesz, majd elindítom az első támadásomat. A bal kezemmel kicsit előre tolom a pengém, pár centire kitolva ezzel a hüvelyből, miközben a jobb kezem már a markolaton van. Amikor úgy látom, hogy az ellenfelem már felkészült, kissé fölerősítve a sebességem lélekenergiával, előre lépek, és amint megfelelő távolságban vagyok, kirántom a kardom, vágva is egyet vele. Nem hiszem, hogy betalál, de itt elsősorban az a célom, hogy magát megismerje, hasonlóan, ahogy én megismertem őt. " Amikor még éltem, az ilyen támadásokat ritkán tudták kivédeni. Azóta nem sokszor próbáltam. Azért ezt alkalmaztam, oly hosszú idő óta először, mert ez elsősorban inkább csak megakadályozni akarja az ellenfél támadását, nem pedig megölni a másikat. Jelen pillanatban ilyennek látlak!"
Ha nem egyezik bele, akkor kénytelen vagyok folytatni a korábbi támadásaimat. Hátha ő is ezáltal magáévá teszi azokat, amiket eddig elmondtam neki.)


A hozzászólást Aikawa Chiyo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 08, 2012 8:03 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Vas. Jún. 17, 2012 9:16 pm

Szégyenletes, hogy a shinigamik között ilyen kevés a jó lelkű, és kedves ember. Ő az első, aki elsősorban nem meg akar ölni. A legtöbb shinigami ezek szerint elfeledte már azt. amit Chiyo még mindig tud, és mondhatni e szerint él. Az én népemnél nem voltak ilyenek. A társadalmi hierarchiánk egyszerű volt, és megkötések nélkül működött. Nem voltak ott ilyen szilárd, és nagyra becsült elvek, mint amiket itt felvonultattak előttem. Ha bár a tisztesség, és az erkölcs mindenkiben gyökeret vert, voltak egyesek, akikben ez elfelejtett kicsírázni. Manapság már a legtöbb emberben nem is ver gyökeret ilyen nemes eszme, és ha mégis megteszi, olyan nyomorultul hervad el, mint a kamélia, az illat nélküli világ. Egyszerre tölt el örömmel, bánattal, és csalódottsággal ez a beszélgetés. Magamban is csalódok, hiszen majdnem letértem a helyes útról. Feláll, és én is követem a példáját. Az ellenfelem még mindig, bár ne lenne az. Egy ilyen beszélgetés után nincs kedvem, még hogy kedvem... Lelkem nincs harcolni ellene. Az ő népénél ez biztos más, de nálunk a harc általában halállal, vagy sebesülésekkel végződik, és nem szeretném bántani azt, aki öt perce megölhetett volna, de nem tette, és inkább segített. De ha nagyon akarja, akkor játszhatok kicsit vele. Kardjára teszi a kezét, és egy elég gyors mozdulattal támad. Amint kardjának markolatára teszi a kezét, én is felkészülök a ikrek forgatására. Amint látom, hogy kardja kisiklik a hüvelyből, megindul a két másik penge is. Elég gyors, és az ív amit le ír elég erősen árulkodik arról, hogy ezt nem állítom meg egyszerűen, sokkal egyszerűbb ellépni előle. Hátrébb lépek a lépést kicsit sonidoval megspékelve, és most már tűzben égő tekintettel nézek az ellenfelem szemébe. A két ikerrel játszadozok, pörgetem őket, és bravúros mozdulatokat teszek, persze félreértés ne essék, ezt a saját szórakozásomra teszem.
- Szép mozdulat. Legyen hát. Lelket öntöttél belém, és 180 fokos fordulattal viselkedtél a többi shinigamihoz képest. Köszönöm neked, és cserébe most mindent bele adok, és nem fogom vissza magam. Készülj arra, hogy nagyon gyors tempót fogok diktálni! Remélem készen állsz, mert akkor jövök!
Mondanom befejeztével megállítom a tenyeremben hirtelen a pengéket, és úgy fogom őket, hogy azok hegye hátrafelé nézzenek. Hátra vetettem a kezeim, és megindultam. Előre hajolva lábaimmal a leggyorsabban sonidoztam felé. Frontális támadásnak indult, nem volt mind meglepődni, maximum a sebességünk közötti hatalmas különbségen. A kardja acélos csókot nyomott a két pengével, ahogy egymásnak simultak. Egy kicsit méregetem az erőviszonyokat, és megállapítom, hogy annyiban nem különbözünk. Mivel érzem, hogy nem fogom visszanyomni, és földre kényszeríteni ezzel a két kis pengével, helyzetet váltok. Elsonidozok úgy, hogy kifordulok a támadásból, és a támadás most a vállára irányul. Mondhatni forgok a támadás közben. A nap iker éri el először, ha nem tud kitérni, vagy valahogy védekezni. Sajnos számára nem megváltás, ha megpróbál elugrani, mert sokkal gyorsabb vagyok nála, legalábbis azt hiszem. Ha a vágás betalál, megpróbálom nem túl mélyre irányítani.

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Szomb. Júl. 28, 2012 5:51 am

- Szép mozdulat. Legyen hát. Lelket öntöttél belém, és 180 fokos fordulattal viselkedtél a többi shinigamihoz képest. Köszönöm neked, és cserébe most mindent bele adok, és nem fogom vissza magam. Készülj arra, hogy nagyon gyors tempót fogok diktálni! Remélem készen állsz, mert akkor jövök!
Két tőrrel támadt egyszerre. Elölről, nagyon kiszámítható mozdulattal. A pengéink megkóstolták egymást, majd eltűnt előlem.
- Táncolj a Hold fényében Ezüstróka! - mondtam, amilyen gyorsan csak tudtam, miközben megpördültem a tengelyem körül, hisz fogalmam sem volt, hogy merről fog érni a következő támadás. Valószínűleg, ha tudom, hogy honnan kapom az áldást, más lett volna a helyzet, így azonban nemes egyszerűséggel hasított bele a pengéje a felkaromba. Nem szántott bele mélyen, épp csak annyira, hogy felszisszenjek. Pár másodperc múlva egy vékony, vörös csík jelent meg, a korábbi csípős érzés helyén.
"Bocsi!" - hallottam a róka kissé zavart hangját a fejemben. Amúgy se voltam ideges, inkább csak az adrenalin tombolt az ereimben, de most furcsa mód kitisztult minden. Behunytam a szemeim, hisz azt már kitapasztaltam, hogy sokkal gyorsabb mint én. - " Jól vagy?"
"Alig ért hozzám!" - válaszoltam neki, még mindig lehunyt szemekkel. A Nap pont a hátam mögül sütött. Éreztem a simogató sugarainak a melegét a bőrömön. Teljesen lecsendesítettem a gondolataimat, és figyeltem. Nagyon szépen, nesztelenül, és nagyon gyorsan mozgott az ellenfelem. Ez mind előny egy küzdelemben, de a gyorsaságnak van egy olyan hátulütője, hogy felkavarja a levegőt maga körül. Minél gyorsabb valaki, annál jobban érződik ez a levegőn. Két marokra fogtam a nagamakimat, miközben gyengéden lehunyt szemekkel figyeltem a légzésemet és azt a kört magam körül, ameddig elért a pengém. Már egy ideje lélekenergiaként érzékeltem a környezetemet, nem pedig a fizikális mivoltában.
(Ilyen állapotban, ha újra támad az ellenfelem, akkor már képes leszek rá reagálni. Ha azonban kedves, adok-kapok meccset szeretne, akkor várok még egy darabig, majd ha úgy ítélem, hogy már igazán eleget tettem az udvariasság minden kritériumának, shunpóval, amilyen gyorsan csak tudok mellé ugrok, miközben Gingitsune útmutatásaira figyelve kezdek suttogásba.
-"Táncoló penge!" - a hangomat magam is alig hallom. Nem igazán vagyok biztos benne, hogy mit is fogok kapni, ám az eredmény leírhatatlanul jó érzéssel tölt el. A penge olyan hajlékony lesz, mint egy szalag, ám nem veszít semmit az élességéből. Egy aprócska mozdulattal életre keltem, és mint egy kígyó kezd el tekeregni körülöttem.
- Ez nagyon tetszik! Very Happy - jelentem ki hihetetlen lelkesedéssel, miközben persze az ellenfelemen tartom a fél szememet és figyelek, hogy minden gyanús lélegzetvételre reagálni tudjak.)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Hétf. Aug. 20, 2012 10:41 pm

A támadás sikerült. Habár nem használtam a képességem ezúttal. Tiszta mérkőzés lesz. Csak cikáztam körülötte, talán túl sok ideje is ahhoz, hogy hatékonyan tudjak támadni. Legyen hát. Nyújtok neki egy kis meglepetést. Éppen jobbra kerültem meg amikor éles csikorgással húztam végig a két pengét egymáson. Ha meg is látott, csak annyit láthatott, hogy eszeveszett mosolyba torzul az arcom. Igen a testem már kezdte megadni magát az adrenalin löketnek. Kezdtem élvezni. Már megint. Csak el ne szaladjon velem a ló.
- Chapucheria!
Ordítottam szinte már nevetve. Hirtelen négy felé indultam meg. Én ugyan arra folytattam, a 3 klón pedig az égtájak többi irányában. Kíváncsi voltam, hogyan tud reagálni erre. Ennyi figyelés után nem hagyhatok neki időt, hogy feleszméljen, és felfedezze hogy én vagyok az igazi. Tehát egyszerre indultam meg felé, mind a négy klónnal, és a 4 égtáj irányából sújtottam felé. Viszont ő sem volt rest. Megindította valamilyen képességet, mire a fegyvere mint kígyó kezdett el tekeregni körülötte. Most már késő volt bármit tenni. A támadás elindult, nincs megállás. Ha megsebesülök se. Én ugyan Délről érkeztem felé, ami pont a háta volt, mint azt a stílusom is diktálja. Mindig onnan kell támadnom, amit nem lát. A három klón eltűnt a támadás pillanatában, és csak én maradtam. Egy pillanatig vártam, hogy vér fröccsenjen az arcomba, aztán éreztem, hogy egyre nehezebben tudom tartani a pengém, és valami határozottan, mintha markolná. A kígyó szerű valami, nem csak hogy körbefonta a pengém, de meg is tartotta, és ha ez nem lett volna elég, még el se szakadt. Ott álltam a háta mögött, és vártam mikor vesz észre. Teljesen védtelen voltam. Alig telt el eddig pár másodperc. Bele gabalyodva a fegyverébe rostokoltam mögötte, és már a mosoly közel sem volt olyan széles mint eddig. A másik pengével is támadni készültem hátha ki tudom szabadítani a csapdába esettet. Talán át kellett volna gondolni a támadást, de most nem érdekelt. Nehezen tudtam gondolkodni. Éreztem, hogy a fejembe száll az adrenalin, és az ismerős vérszomj, ami az egész lényemet övezi kezd újra a felszínre törni. Mint annyiszor most is sikerül elfojtani, de ez nem tarthat sokáig, szóval muszáj lesz gyorsan pontot tenni a mérkőzés végére, mert még olyat teszek, amit nem akarok. Ugyan akkor arra is kíváncsi voltam mi jön most. Minden izmomat megfeszítettem, és vártam a rúgást, ütést, vagy bármit, amivel támad. Természetesen a szalagszerű pengéjétől nem tudom megvédeni magam megfeszített izmokkal, de az ütéseket tompíthatom. Egy örökké valóságnak tűnt ez a pár másodperc. Vajon tartja magát a megbeszéltekhez, vagy olyat kapok tőle, amit nem feledek el?

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 26
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
31700/45000  (31700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Csüt. Aug. 23, 2012 12:23 am

- Ez nagyon tetszik! - jelentem ki hihetetlen lelkesedéssel.
Azt nem tudom pontosan, hogy Gingitsune lelkesedése ragadt-e át rám, vagy fordítva. Amint mozdítottam a kardom nyelét, a penge is mozdult, csak nagyon nem arrafelé, amerre megszoktam.
~ Bízol bennem Drága? ~ kérdezte Ezüstke.
~ Nagyon úgy tűnik! ~ válaszoltam.
~ Akkor hagyd, hogy segítsek! Csináld amit mondok!~ mondta. Naná, hogy szó nélkül bele egyeztem. ~ A következő a szabály. Mivel már mozgásban van, amerre mozdítod a nyelét, maga a penge először mindig az ellenkező irányba fog indulni! Próbáld csak meg! ~ noszogatott, és mint aki semmit se hallott az egész korábbi nagymonológjából, lelkesen lendítettem előre Gingitsunét, a penge pedig még lelkesebben indította el a tiszteletkörét hátrafele. Elméletileg arra számoltunk. Ezüstke is, jómagamról (inkább) nem is beszélve, hogy a tisztelet kör után enged a fémszalag a csábításnak és előre is lendül, de az bizony hátul megakadt! Meglepődve pillantottam hátra, és láttam meg, hogy Lanven belegabalyodott a drágámba. Az egyik kezére teljesen rátekeredett a pengém, megakadályozva a szabad mozgásban. A másik pengéjével próbált kiszabadulni, de nem sikerült neki.
~ Azt hiszem ezt nem így terveztem! ~ nyeltem egy nagyot.
~ˇNem így tervezted? Harc közben egy ilyen akár az életedbe is kerülhet, de ezt komolyan magyaráznom kell Drága?
~ Körbe akartam magam körül lendítni és így sikerült.
~ Ez most tényleg a véletlen műve volt! ~ tudtam, hogy elmosolyodott, de valahogy kényelmetlenül kezdtem érezni magam a mosolya ellenére... vagy talán pont amiatt ~ Ez tudod, hogy mit jelent?
~ Még több edzés igaz?~ kérdeztem sóhajtva.
~ Könyörtelen leszek veled egészen addig, míg a mesterévé nem válsz a szalagnak! Persze mindezt a te érdekedben teszem, de készülj fel jó néhány fájdalmas gyakorlásra mostantól! ~ mosolyodott el a válasz közben még jobban a róka.
Eközben óvatosan megfordultam, hisz attól tartottam, hogy komolyabb sérülést okozok rajta, ha hirtelen vagy erősen megrángatom a kardom nyelét. (Ha véletlen a másik tőrével nem csak kiszabadulni próbálna, hanem rám is támadni, akkor a nagamaki hüvelyével próbálom hárítani a támadást) Szép lassan odasétáltam elé. Óvatosan, hisz ilyen helyzetben már szégyen lett volna fölöslegesen megsebezni, majd a mutatóujjamat a homlokához tartottam.
- Meg vagy! - közöltem mosolyogva, miközben a kardom visszaalakult a rendes katana formájába, kiszabadítva őt. Persze amint szabad lett ellenfelem mind a két keze, visszaugrottam, hisz nem tudtam, hogy belefeledkezett-e a harcba annyira, hogy újra rám támadjon!
~ Ezzel jobb ha otthon nem dicsekszünk el!~ mondta Gingitsune, és valamiért nagyon egyet is tudtam vele érteni. Nem tudtam, mi lenne a következménye, ha kiderülne, hogy nem csak beszélgettem egy arrancarral, de még csak meg sem öltem amikor lehetőségem adódott rá... többször is. Szóval elraktároztam ezt a kalandot a szigorúan titkos információk közé a fejembe.
Alap állást vettem föl, hogy hogyha nekem ugrana, tudjak védekezni. Úgy tűnt kezdte élvezni ő is a harcot, nem csak én, ami tényleg jó érzéssel töltött el, de azért sose árt ugye az óvatosság.
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Csüt. Aug. 23, 2012 2:34 am

Valami jeges érzés söpört végig rajtam, és éreztem, hogy zsibbadni kezd a karom, a lábam, és az egész testem. Szépen lassan kúszott fel, mintha nyakig süllyednék a jéghideg indulatokban. A kezem még mindig bele volt gabalyodva a hajlékony pengébe. A zsibbadás végig szaladt, és láttam, ahogy saját kezemben megfeszülnek az izmok, és olyan erővel markolják a fegyvert, hogy kifehéredik az ujjam.
- Oh ne... ne ne ne... Ne most...
Mondtam olyan halkan, ahogy csak tudtam. Éreztem, hogy az érzés az államat nyaldossa, és lassan eléri az ajkaimat. Eszetlen vigyorra húzódott a szám. Akkora vigyor volt, ami már ijesztően nagy volt. A szemei kétségbe esve ugráltak jobbra, majd balra. Egy pillanatra elragadott az érzés. Chiyo kiszabadított a fogságból, és elhátrált, majd alapállást vett fel. Minden erőmmel magamat kerestem, és próbáltam megállítani ezt szörnyeteget, aki előkészül törni. Az orromon sipítva ugrált ki be a levegő. Próbáltam egyenletesen lélegezni. Egyre súlyosabban nehezedett az érzés az agyamra. Mozdulatlanul minden izmommal megfeszülve álltam, és csak a kétségbe esett szemrángásom látszott.
Ekkor felnevetett, és széttárta a kezeit, majd még őrültebb hahotázásba kezdett. Akkorára nyitott a száját, hogy az már embertelennek tűnt. Mintha egy démon ugrott volna elő. Hirtelen teljes csönd lett, és leszegte a fejét.
- Nem fogsz előbújni! Nem most! Takarodj vissza, oda ahonnan jöttél! Ha szükségem lesz rád, majd hívlak! Vagy is soha!
A jeges zsibbadás kezdett alábbhagyni. Szépen lassan tűnt el az egész testemből. Ma én győztem. De ki tudja megint így lesz e? Nem hívtam elő, magától tört a felszínre. Ha valamitől hát ettől féltem. Végig futott a hideg a hátamon, majd engedtem a görcsös szorításon. Vissza tettem a pengéket a helyükre.
- Sajnálom, most mennem kell Chiyo. Remélem még találkozunk, de félek soha többet nem küzdhetek veled, ha meg akarom őrizni az épp eszemet.
Ezzel meg is nyitottam egy gargantát. A fekete szakadás vissza vitt oda, ahová soha nem vágytam. Las Nochesbe, és most már tudtam, mit kell tennem. Itt volt az ideje. Az a hely tette ezzé, és most meg kell tanulnom uralkodni a második felemen, különben én is olyan eszetlen gyilkossá válok, mint a többi lidérc.

// köszi a játékot ^^//

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 28
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   Szomb. Aug. 25, 2012 7:34 pm

A küzdőteret lezárom, jutalmatok 300 LP és 2500 ryou.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?   

Vissza az elejére Go down
 

Chiyo Vs Lanven, vissza alapállsába?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-