HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Vex vs. Räv

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Vex vs. Räv   Kedd. Dec. 20, 2011 6:16 am

Ki hitte volna, hogy engem, Räv la Luz-t, valaha is felzaklat egy olyan kis alattomos mitugrász semmit nem érő szavai, melyet még most is hallok elmémben visszhangozni csendes pillanataimban? Volt annyi szerencsém, hogy az óta nem is találkoztam vele. Persze mikor is futhattunk volna össze? Én nem lógattam minden egyes nap a lábamat, hanem tettem is valamit Las Nochesért, no meg Espada-samaért! ˇ-ˇ Most, így visszagondolva már nem is zavar, hogy akkor magamra vállaltam a felsőbbrendű számsorosok közötti egyikének a szerepét, csak ne lenne az a sok naplopó idióta, kiknek nincs jobb dolguk, mint az espadákat zaklatni ostoba erőfitogtatásukkal! |-( Naná, azt hiszik, hogy ezzel megoldhatják a Las Nochesben uralkodó kolosszális zűrzavart. Midőn idióták, nem látják meg a kulisszák mögötti helyzetet?! |-( Ostoba, idióta mind! >.> Csak arra képesek, hogy felforgassák Espada-sama, Pappi, avagy Sleryrrlyn'dreskel-sama békés napját, másra nem igazán. Neutral
Rosszallóan morogva haladtam előre Hueco Moundo kietlen sivatagában, olykor – olykor lábammal felkotorva a homokot a nagy előrecsörtetésem során, hogy végignézzem a fizikai erőmmel teremtett „homokesőt”. Próbáltam figyelmemet kellemes témákra evezni elmémben, minthogy Pappit mivel lepjem meg, avagy Espada-samanak miféle italt vigyek legközelebb, hisz nagyon szereti őket… de még ez sem segített elkergetni a gondolataimban sürgölődő – forgolódó őrületet! >.>” Mintha ismételten hallani véltem volna a kihívó szavakat a jó pár hónapja történt misszióból... ._.”
Kehh… ennyi gondolkodástól megfájdul a fejem. Sőt, ami még rosszabb éhes is leszek tőle! >.> Korgó gyomrom felé vetve egy futó pillantást, kezdem pásztázni a hosszan nyúló homokos térséget, valami finom falatot keresvén tekintetemmel. Ugyan Hueco Mundo sivataga eléggé kihalt, viszont elvétve lelni egy – két gyönge, életképtelen hollowot, kik képesek feláldozni létüket a jobbért. :< S tán’ ennek fényében, vagy az éhségtől kopogó, sas szememnek hála sikerült kiszúrnom egy nem is olyan távol leledző finomságot. Igaz, nem lesz egy hétfogásos húsból álló vacsora, de több mint a semmi! Különben sem tudhatom, mennyi időt fogok eltölteni még ezen a kihalt helyen, nem is ártana vissza, haza menni… végre. De előbb... kaja! Twisted Evil
Sonidom segítségével fokozom mozgási sebességemet, s mikor kellő közelségbe értem hátamon pihenő Lucifert azon nyomban lekaptam és máris indítottam a lesből, rajtaütéses támadásomat vacsorám irányába. Életét könnyed mozdulattal elvéve, kezdtem jóízű falatozásba. Nem is kellett sokat futkosni érte, cseppet sem volt megerőltető elvenni apró, hitvány életét, hogy terítetlen asztalomon kössön ki végezetül. Jobb is lesz így neki! Neutral Befejezvén vacsorámat, legalábbis nagyon remélem, hogy az volt – időérzékemet eme Holddal bevilágított térség teljesen szétzilálja – figyeltem fel egy ismerős lélekenergiára. Kezemről lenyalva a vért néztem szemem sarkából az adott irányba, ahol lassan léptek hangját is sikerült kiszűrnöm, s a domb alján már nem is volt nehéz kiszúrnom az anno velem egy csónakban utazó „fracción társamat”. Kehh… ezzel elrontani az étkezés utáni pillanatokat! Mad
Morogva forgattam meg jobbomban tartott Lucifert, hogy átvehessem bal kezembe, melyben kétség kívül inkább kézre állt, mint a másikban. Indulásra készen állva vártam a megfelelő pillanatot, a lecsapásra. Luciferrel bemértem volt „szeretett” társamat, a kis naplopó mihasznát, majd amint belesétált a célkeresztbe, elrugaszkodtam eddigi helyemről, hogy sonidoval megspékelve egy fentről – lefelé irányuló íves csapást mérhessek fejére. Szinte mindig ezzel a mozzanattal traktáltam neki üdvözlés gyanánt, így nem volt számomra kétség, hogy nemes egyszerűséggel fogja hárítani kirohanásomat. De vajon számítani fog e, ebből a szituációból kialakuló közelséget kihasználó mozzanatomra, egy képbe Cerora? szemöldökrángatás
- Hello, gyáva… naplopó… - ejtem el vicsorítva sértegetésemet, megmutatván fogam fehérjét, mielőtt megismerkedhetne közelebbről a lángvörös Cerommal.

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Csüt. Dec. 22, 2011 5:51 am

Unottan sétáltam Las Noches egyhangú falai közt. Minden csupa fehér volt, semmi stílus, semmi kép, vagy akármi, még egy hányás se volt a falakon. Nem tudom, ki lehet az, aki ezt tisztán tartja, de tiszteletem neki. Nem kis munka lehet, hogy minden egyes nap tisztára nyalni a talajt, a plafont és a falakat. De eltértem a témától, hiszen az egyhangúságról beszéltem éppen, vagyis elmélkedtem, mindegy is. Na, a lényeg az, hogy azért a ruháink se éppen a nagy eltérésről híresek. Oké, talán annyiban lehetnek mások, hogy máshogyan vesszük fel, és a kinézetén változtatunk, de a szín az marad olyan mint volt. Fehér, a halál színe, lehetne inkább vörös, igen, a bátorság, hősiesség színe, illene is hozzánk. Csak Aizen ezt akarta, de már elment, és nincs egy divatdiktátor arrancar se a környéken, még Belez-se, pedig ő meleg, azok pedig tudtommal értenek a divathoz. Itt lenne neki a lehetőség, hogy végre egy kis változást hozzon a siralmasan unalmas életünkbe. Ez van, sajnos ezt kell szeretni, marad a fehérség, bár azért én kicsit változtattam. Igen, már egy fehér, bokáig érő kabátom van, amit természetesen nem gombolok be, alatta pedig csak egy fehér póló, és szerintem már is eltérek az átlagtól.
De ez csak mellé beszélés, hiszen oka van annak, hogy most mászkálok, keresek valakit. Rävot, beígértem neki egy harcot, és szeretném ezt meg is tartani. Letörni a szarvait, és megmutatni azt, hogy hiába egyjegyű számot szerzet. Számomra akkor se lesz még a felettesem, ki kell érdemelnie, és még nem sikerült neki. Tudom, kinek kéne az én elismerésem? Senkinek, de ezzel azt is elérik, hogy ha segíteni kéne neki, akkor leszarom, és engedem azt, hogy letépjék a fejét. Oké, egy kis bánatot fogok érezni, de ennyi az egész. Úgy viselkedek másokkal, ahogyan velem is viselkedik, és ha az negatív, akkor én se leszek pozitív.
Csak megint merre vagyok? A francba, a sok hülyeség miatt, amin gondolkozni szoktam, megint eltévedtem, és kijutottam a sivatagba, na mindegy, ha már itt vagyok, járok egyet. Jó lesz egy kis emlékidézés, a régi időkre, amikor csak egy sima kis mezei hollow voltam. Most pedig, már egy mezei arrancar vagyok, van ám eltérés, jó nagy. Van Orgom, volt kutyám, és van egy buzi haverom, sőt, valamiért meleg gondolataim is vannak. Igazi átlagos valaki vagyok. S ennyi volt az ostobaság, egy ismerős jelenlétet érzek. Végigszalad a testemen az izgalom, végre megvan, zabáltathatok vele egy kis homokot. Tudom, már Espada, de nem érdekel, ha bele is döglök, fogok neki tanítani valami fontosat, és akkor már nem hiába éltem, de szerencsére nem hiszem, hogy végem lesz. Elég erős vagyok, szerintem egyenlő félként fogunk harcolni.
Lassan kezdek el felé sétálni, várom a találkozást, ha lenne lelke Orgonak, akkor szerintem most örömében visítana, hogy végre megkóstolhatja Räv húsát és vérét. Alig várom már, csendüljön a csontok zaja, a szakadó inak zenéje, igen, ma végre megteszem. Nincs Aizen, nincs senki, aki ezért elverje a seggemet, csak Räv és én.
Megállok és várom a támadást, nem is kell csalódnom, mint mindig, most is hamar cselekedett, és ismét csak a fejemet akarja megnyesni. Előkapom Orgot, és a markolatrészével hárítok, ami azért se nehéz, mert szép hosszú. Ördögi és enyhén elmebeteg mosoly jelent meg az arcomon. A hangom arról tanúskodik, hogy nagyon vártam már erre a percre.
- Szia, te kis sündisznó… egy puszinak azért jobban örültem volna, de így is jó…- egyenesen a szemeibe nézek, és amikor feltűnik, hogy mire is készül, már majdnem kitértem a Cero elől. De végül maradtam, kíváncsi vagyok arra, hogy mire is képes. Jött a Cero és ellepte a testemet, felkavarva a homokot körülöttem. Nem az volt, amire számítottam, azt gondoltam, hogy jobban fog fájni, de tévedtem. Kellemetlen volt, de nem vészes, sőt, szinte gyenge volt. Amikor elült a homokvihar továbbra is mosolyogtam, és Rävot figyeltem, persze, csak ha már nem volt a közelemben, ha még mindig az előző helyzetben volt, akkor én taszítom el magamtól. Enyhén megvoltam perzselve pár helyen, és a ruhám felsőrésze is megéget, de elhanyagolható volt. Miközben beszéltem, nekikezdtem a ruhám porolásának is.
- Ennyit tudsz? Pedig reménykedtem abban, hogy kihívás leszel. Hiszen Espada vagy, de a jelek szerint, majdnem mindenki kaphat egy számot, nincs jelentősége. Akkor most én következek? – gúnyolódottam rajta, majd elkezdtem kifejteni a lélekerőmet, ezzel is érzékeltetve, hogy nem lesz egyszerű dolga. megfeszítettem a lábaimat, majd elrugaszkodtam a homokból, ismételten felkavarva egy kisebb mennyiséget, amit szépen ott is hagytam. Most én lendültem támadásba, Orgot a jobbommal fogtam, oldalra kitartva, és amit már vágás távolságba értem, neki is kezdtem a cséplő mozdulatoknak. Suhintottam jobbról, majd csavartam egyet Orgon, és a pengéi ismételten Räv felé néztek, és visszakézből újra vágni készültem. Nagyjából ezt ismételtem folyamatosan, nyomás alatt akartam tartani Rävot, várni, hogy legyen egy rés, amit kihasználva megsebezhetem.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Szer. Dec. 28, 2011 7:12 am

Kehh, hogy oda ne rohanjak, még sérteget is ez a kis mihaszna semmittevő! Már roppantul érdekel, hogy mit fog tenni furfangos, bár aljas húzásom ellen. Egyre türelmetlenebbül vártam, hogy a felkavart sivatag homokja leülepedjen és láthassam a meglepetés támadásom okozta eredményeket. De vörös Ceromat – mintha csak provokálni akarna >.> – kiállta rezzenéstelenül, el sem mozdult helyéről az ostobája! Rendkívül ideges vicsorítással sandítottam rá, hátha nézésemtől olyan apróra összemegy, hogy még egy hangya is kinevetné mérete láttán. Höh, akkor csupán egy lépésen múlna és eltehetném az utamból. Bár akkor lehet, nem szórakozhatnék most olyan jót rajta. :/
Szövegelésére unottan húzom el számat, s hátrább sonidozva Lucifert megpörgetve bal markomban ütöm le rosszkedvűen markolata végét a homokba. Cseppet sem nyerte el tetszésemet az elém tárult látvány, dumája pedig egyre inkább felvitte bennem a pumpát. Bár tudatában vagyok annak, hogy ezek a csiribi – csiribá képességek nem mennek nekem túlzottan, de az mellékes. |-(
- Kehh… remélem ezt az aratóeszközt is úgy tudod forgatni, amennyit fölöslegesen mellé tudsz beszélni, naplopó. – húztam ki magamat gúnyolódva, letekintően vicsorítva képébe, majd egy pörgetés kíséretében, vízszintesen magam elé tartom Lucifert. Lélekenergiájának megmutatása szánalomra méltó, bár ugyan kicsit megrogytam tőle, de nem okozott talpon maradni előtte, minden erőmmel arra koncentráltam, hogy ez semmiképp ne történjen meg. Készenlétben álltam, s vártam fellengzősen bejelentett támadását, melyről azt hittem még megvárat mire valaminek mondható támadásba lendült.
Első csapását könnyedén hárítottam, Luciferen fémes csengő hangot hallatva haladt végig az idióta, pondró hárompengéjű fegyvernek sem nevezhető, támadásra használt aratója. Ennek visszaküldése pedig cseppet sem volt meglepő, magam is szoktam hasonló mozzanatokat tenni Luciferrel, igaz csapásának ereje kicsit hátrább tántorít az egyeletlen, homokos talajon, de nem okozott gondot megtartani egyensúlyomat. A sorozatszerűen jövő támadások kissé megnehezítik a dolgomat, de mindebből arcomra előhozakodó zavart sikerül elrejtenem örömömből származódó ördögi hahotámmal, melyet eme harc izgalma okoz. Nem igen ismertem erejét, de meg kell hagyni, lehet talán alá is becsültem a fránya, pondró, semmittevőt! |-(
Gondolatmenetemből kirángat az átmeneti figyelmetlenségem okozta, ügyetlen lépésem rovására beszerzett, jobb oldalamat érő vízszintes vágás. Ha nem lett volna elég felsőm aljának megritkítása, akkor a háromból, két penge sikeres végigszánkózása oldalamon már csak tetézte a dolgot. Az egyik felületi sebet okozott, csupán felsértette bőrömet, de a másik már komolyabb nyomokat hagyott maga után. Talán, ha nem lettek volna ott a bordáim, mostanra egy tüdővel kevesebbel rendelkezhetnék, így viszont csontrepesztő élményben kellet csak részt vennem. Reflexből hátráltam sonidoval, amint az aratóeszközre hasonlító fegyverét újabb csapásra penderítette volna a naplopó, mihaszna! Mad
Fájdalomtól lüktető, vérző oldalamról próbáltam ügyet sem vetni, de a belőle sugárzó kín nagyobbnak bizonyult. Ideges vicsorítással, elborult elmét sugárzó, vöröslő tekintetemmel vizslattam felé, azt mustráltam, hogy vajon hol, mi, merre lehet a gyengepontja testén, hiszen az mindenkinek van! Szuggeráltam hátha meglátom, meglelem, ugyan reménytelen egy próbálkozás, mégis megtettem. Lassú léptekkel indultam el közben, félkört írva körülötte, több méteres távolságba, nem kívántam fegyverhasználati közelségbe kerülni vele, míg nem tudom legyűrni elmémben sajgó oldalam jelenlétét.
Muszáj volt, hogy ne mutassak szenvedést, melyet a seb okozta fájdalom hívott volna elő, mert nem csak az általam annyira magasztalt Espada-sama vagy Pappi nevét mocskolnám be ezzel, hanem legfőbbképpen, mely nagyobb problémát jelentene nekem: az önbecsületem eltörlése lenne, melyet nem engedhetek meg. Espada társaimra is szégyent hoznék ezzel, s még ha nem is erőnléti célok miatt csatlakoztam a számsorosok közé, avagy a példamutatás okáért, annyi tartás mégis van bennem, hogy ne hagyjam lealacsonyítani nevünket. Igaz, eme küzdelemnek van háttere, mégis volt „fracción társam” jelenlegi cselekedete nem tér el azon arrancarokétól, kik elvadulva próbálják elvenni a fölöttük állók helyét. Kellemetlen beismerni, hogy a lenyalt hajú távozása okozta zűrzavart egyre nehezebben lehet elviselni. Szörnyű, hogy a mi fajtánknak is szüksége van egy vezetőre, ki utat mutat… utálom, hogy aligha térünk el olykor – olykor, bizonyos esetekben esküdt ellenségeinktől! Mad
- Kehh, többet tudsz, mint azt hittem, de nem eleget! Egy ilyen túlméretezett buzogánnyal még egy félkarú tanulatlan is tudna bánni. Arrogáns – balomban tartva Lucifert böktem a naplopó felé, hogy értse sértő célzásomat pontosan neki szántam. Ezt követően elrugaszkodtam, s koncentrálva Lucifer pengéjére vontam körré perzselő tűzet, hogy ne csak egyszerű, vágási sebeket, hanem égető érzést is párosíthassak esetleges sikeres csapásaim mellé.
Első rohamomat szemtől – szembe gyomrára összpontosítottam szúrás képében. Amennyiben ezt hárította, egy csavarással térítem el Lucifer útját, majd a levegőbe rugaszkodva, fölötte átlendülve, Luciferrel felé kaszálva próbálok meg felületi vágásokat mérni testére, s a landolás során – mely remélhetőleg konkrétan háta mögött lesz – az éppen kézre álló karját egy fentről – lefelé irányuló függőleges vágással kívánom megajándékozni. Eme akrobatikus mozzanatokat akkor is végrehajtom, hogyha a szúrás képében tett első felvonás sikerekben övezett lesz.

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Kedd. Jan. 10, 2012 6:17 am

Egy ennyire gyenge cero, pedig reménykedtem, hogy egy kis kihívást azért fog jelenteni Räv, de rá kell jönnöm, hogy az energiaalapú támadásai nem túlságosan veszélyesek a testi épségemre, talán a közelharcban majd jeleskedik. Orgora tett megjegyzésén pedig csak nevetek, gúnyosan, és provokálóan.
- Nem kell félned, az aratómmal le fogom vágni az életed búzáját, de legalábbis megnyesem egy kicsit.
Visszonzom a viccsorát, és adtam egy kis lélekenergia koktélt is. Érzékeltetni szerettem volna, hogy azért nem kell lebecsülnie. Talán rájön, hogy azért nem látott dolgozni eddig, mert egy naplopó voltam, hanem mert a saját fejlesztésemmel voltam elfoglalva. Ezzel is szolgálva Las Nochest és a fajtánkat, és ha ezért el kellett hagynom az espadámat, hát megtettem. Magamtól akarok erőt szerezni, és ne mondják azt, hogy másnak köszönhetem az egészet. Akarom, igen akarom, hogy elismerjenek, fogadjanak el, és tudják a nevemet is akkor, ha a 87-es arrancart említik. S ezért neheztelek Rävra, és sok más személyre. Gyengébbek, mint én, és mégis többre vitték az életben. Miért? Räv még csak nem is viselkedik úgy, ahogy a rangjához illene, ez zavar benne a legjobban. Le fogom törni a szarvait, és talán egy alapos verés majd megtanítja arra, hogy foglalkozzon mással is, ne csak Tuival.
De túl sokáig drámáztam, ideje egy akciófilmet csinálni ebből a találkozásból. Én támadtam, és nem sok rendszert vittem az egészbe, nagyjából tényleg csak csapkodtam összevissza, de ha ezzel nyomás alatt tudom tartani, akkor már megérte, és ha néhány kisebb sérülést be tudok vinni, akkor már boldogabb leszek. De Räv is elég vidámnak tűnik, legalábbis a nevetésére más okot nem tudok. Bár hasonlóan viselkedek én is, csak nem nevetek, hanem vigyorgok. Ami csak szélesebb lesz, amikor eléri a fülemet az a csodás kis hangocska, és jelek. A szövet szakadása, és a kis akadály, amit az váltott ki, hogy bevittem egy vágást. Röhögni kezdek, amikor elhátrál, nem is megyek utána, csak állok és boldogan csillogó szemekkel nézem az oldalát, majd Orgo pengéjét.
Lassan az ajkamhoz emelem, és a találatot bevitt pengékről lassan lenyalom Räv vérét. Szép lassan, és majdnem tapintható a kéj, és élvezet, amit közben érzek. Utána pedig oldalra kiköpöm a véres nyálat.
- Hm, nem is rossz, kellemes a zamata.
Oldalra csapok Orgoval, lerázva róla a maradék vért. Sajnos maradni fog rajta némi, de azt majd valahogyan letakarítom. Egy kis vizes rongy, és némi tisztítószer csodákra képes. De addig is tuti kapok majd még néhány cseppet, és remélem majd Räv is beszennyezi a sajátját a véremmel. Nem vicces, ha csak én aprítok. Ezért is figyelem, ahogyan körözni kezd körülöttem. Vajon mit akarhat? Azt akarja elérni, hogy megszédüljek? Ahhoz kicsit gyorsabban kéne mozognia. Így csak azt érheti el, hogy görcs áll a nyakamba. A nevetséges kis gúnyolódásán pedig tényleg nevetni kezdek.
- A buzogánynak nem ilyen az alakja, bár nem is vártam mást tőled, mint hogy keverd a dolgokat. Nem lepődnék meg, ha a sajátodat meg egy fogpiszkálónak néznéd. Még ha tényleg olyan is az alakja. – tessék, én is tudom illetni a másik fegyverét, és azt is teszem. Továbbra is vidám vagyok, és vigyorgok. Akkor is, amikor egy kicsit villogni kezd a képességével. Remélem ezzel el is fog valamit érni.
Nem volt valami okos támadás, szemből a gyomromra, Orgoval hárítom, pontosabban az egyik pengéjét helyeztem a szúrás útvonalának az útjába. Ez nem volt nehéz, de nocsak, folytatja. Felettem szeretne átugrani, ameddig képes vagyok, követem a tekintetemmel. Hiszen nem tudom kicsavarni a nyakamat. Pár kisebb felületi vágást igaz elszenvedtem, de ez csak olyan volt, mint a bolhacsípés. Zavaró, de nem számos. Ellenben azzal, amit utána csinált. Az már fájt, és égetett is, nem annyira fájdalmas az igaz, de felettébb kellemetlen volt. Sikerült a bal vállamat megvágnia, és „kicsit” még lentebb is. Ha nem lenne ilyen a hierrom, akkor elég esélyes lett volna az, hogy egy kézzel megrövidít. Nincs idő most foglalkozni a karomban lévő fájdalomról, és a perzselt hús szagával se. Egy lépést előre teszek, és amennyire ebből a helyzetből lehetséges, kitartott Orgoval Räv felé fordulok, közben pedig guggolni is kezdek. Azzal a céllal, hogy a gyomrát akarom felhasítani. Ha jó a gondolatmenetem, nem volt valami gyors ez a támadásom. De nem is ez volt a célom vele, hanem hogy hátráljon, én pedig a szabad balomat használva a láncomat felé lőjem. Megcélozva a bal vállát, kart-karért. Ami ha sikerül, vagy megszúrja, jó esetben pedig keresztül is döfi. Természetesen az is lehetséges, hogy nem hátrált, hanem másfelé tért ki. Akkor csak feleslegesen ellőttem egy láncot, megesik néha. Viszont mindkét esetben egy dolog igaz, hogy nem guggolok tovább, inkább felállok.
- Csalódást okozol. Akkora szád volt mindig, és tessék. Ezzel a Naplopóval se tudsz elbánni? Hajhaj Räv, nem csak kicsi vagy, de gyenge is, és te akartál Tui első fraccionja lenni? Szánalmas... – nem titok, provokálni akarom, hogy valamit elhamarkodjon, és teret adjon egy újabb sikeres támadásnak.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Vas. Jan. 22, 2012 1:55 am

Meglepetten pislogok, ahogy látom általa a vérem megízlelését aratógépének pengéjéről. Kacajára ügyet sem vetettem, nemes egyszerűséggel eleresztettem fülem mellett, mintha csak süket lennék. Egyáltalán nem foglalkoztat a kis pondró jókedve, mely a sikere hozott neki. Teszek róla, hogy lefagyjon majd a vigyor a képéről, kehh… én fogok nevetni a végén, erről biztosíthatom! >.>
Viszont éppen a meghökkentő eseményeknél tartottam, nehogy már olyan gyönge legyen, hogy nem képes húsért vadászni, a sivatagban ólálkodó kis mihasznák véréért, hogy az enyémmel próbál jól lakni, mint egy kehely fagylalttal? Döbbenten pislogok párat, még fájó bordáimról is tökéletesen eltereli eme mozzanata figyelmemet, s nem bírom megállni eszeveszett röhögés nélkül.
- Háháhá, köszönöm a dicséretedet, félnótás! Remélem jól laktál és elég lesz a harc végéig, hehehe… nem örülnék annak, hogyha még párszor megcsapolnál. Tudod, ez inkább azoknak a „vempájöröknek” a dolga. Bár, amilyen műveletlen vagy, biztos nem hallottál még róluk. Neutral – fellengzősen legyintek szabad kezemmel, hogy ezzel semmisnek tekinthessem a felhozott témát, s inkább koncentráljunk a küzdelemre, mintsem másra. Viszont visszaszólását sértésemre, nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Felmordulva, égnek emelt orral viselem el Lucifer irányába tett sértését… kehh, még hogy fogpiszkáló… kíváncsi vagyok, hogy akkor is ezzel fogja illetni majd, amikor párszor keresztülhalad a testén, a csontjain, a belső szervein! >_>
- Nahát, észrevetted a mondatomba tett szándékos nyelvbotlást? Le vagyok nyűgözve. |-( – nem kis gúnnyal a hangomban, némi szemforgatással vágok vissza mondandójára. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen én kezdtem az egész sértés áradatot, kellett neki visszafeleselnie?! Viselje a következményeit! Lucifert nem lehet csak úgy sértegetni, mert igenis ő egy tökéletes fegyver, tökéletesebb bármely másiknál! ˇ___ˇ Ha kell, nyomban prezentálom! Különben is, sikerült a fölös párcsevejjel elég erőt gyűjtenem egy rögtönzött rohamhoz.
Prezentációm első löketét nem számoltam biztos sikernek, viszont további felét már annál inkább! Bemutatózni akartam mindenképp Lucifer csodás hatalmát, hogy nem csak egy kis nyavalyás fogpiszkáló, ahogy ezt a lökött, naplopó állítja. Még saját lángjaimmal is megspékeltem, hogy lássa, Lucifer több egy egyszerű lándzsánál, maga a lángok ura, a pokol tűzének alkalmazója, s a lenti világ lángjai igen égetőek ám’… Twisted Evil
Őrülten vigyorgok sikeremre, a kifröccsent vér látványa okozott mámoros hatás szinte elszédít. Az, hogy hallhatom Lucifer érintkezését az égetett hússal. Az, hogy láthatom Lucifert belemélyedni a pipogya karjába, majdnem megfosztva végtagjától, egyszerűen kellemes örömmel tölt el. Bizonyíthattam Lucifer hatékonyságát, s az én erőmet, az együttes megtorlásunkkal.
Érzékeim tökéletesen kiélesedtek a siker mámora mellett, látom mozdulását, hogy készül valamire, s én várok, felkészülten. Az oly’ gyorsan történő események sem tántorítanak meg, szemmel követem azt, hogy aratóját meglendíti, s fordulatból sújt le rám. Helyből felrugaszkodom a levegőbe, miközben reishit gyűjtök a talpam alá, mellyel megkönnyíthetem a levegőben való tartózkodásomat, nehogy a gravitáció hamarabb legyen úrrá rajtam, mint kellene. S ezt a helyzetet ki is használom egy képen talpalásra, úgy néztem, hogy nagyjából láb magasságban van, főleg így, hogy leguggolt. Tökéletes célpont.
Cseppet sem zavar a gondolat, hogy talán nem is fájt neki túlzottan. Mindenesetre, amint letudta meglepetését, azt a furcsa láncot, melyet most, hogy láthattam, legközelebb minden bizonnyal elővigyázatosabb leszek vele szemben és számításba veszem annak jelenlétét is, mert igaz, így csupán karcolt, de komolyabb ismerkedést nem szeretnék vele tenni. Ez után elkezdek engedni a gravitációnak, s hátrafelé dőlve, egy levegőben tett fordulattal a talajra érkezem fél térddel, bal kezemmel kitámasztva magamat, nehogy eldőljek.
- Kehh… ne ítélj ilyen hamar, még csak be se melegítettem, lusta mihaszna! >.> Espada-sama régen volt, továbbra is tisztelem, de nem vagyok már a fracciónja, téves állításokat hozol fel. Neutral Régen szép képek voltak azok, és ha jól emlékszem nyertem is! Te megfutamodtál a köztünk lévő háborúból, lemondtál Espada-sama szolgálatáról! De most így: espadaként, többet tudok tenni neki, amikor szüksége van rá és többet tudok tenni Las Noches békéjéért! Amit eddig csak a nézőtérről tudtam figyelni, tétlenül. Fráh… de minek is beszélek, te úgysem érted meg! Készülj! – idegesen fordítom markomba Lucifert úgy, hogy szúrásra alkalmas legyen, majd fölegyenesedve, szemből, többszöri döféseket intézek felé, a Kensei technikával megspékelve őket. Így a távolság közöttünk cseppet sem számottevő, bőven elég, hogy a levegőbe teszem le eme szúrásokat, akkor is elérik a semmirekellő naplopót. Még sebességemet is belevegyítem ezekbe a távvágásokba, hogy minél többel sújthassak le rá. Mondhatni támadásom összefüggéstelené válik, kiszámíthatatlanná a rajtam úrrá levő méregtől, mely az előbbi provokációja váltott ki belőlem. Hiába tudom, hogy ezzel az ő malmára hajtom a vizet, egyszerűen képtelen vagyok megfékezni az indulataimat. De ő akarta, szenvedjen hát! >.> Csupán sebemet nem számítottam bele heves vérmérsékletem leadásába… kezdek fáradni. Csudába! Mad

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Csüt. Feb. 02, 2012 5:53 am

- Kóstolónak, megfelelt, hihihi… és garantálom, csapra verlek, mint a boroshordókat. Fészpalm Igazad van, tényleg műveletlen vagyok, pont, mint a termőföld. Nem tudom mik is azok a „vempájörök”, csak vámpírokról hallottam, és olvastam. Na mindegy, lehet ez egy kis gond, de a lényeg megmarad, kivéreztetlek, mint egy disznót. – hanyagul megvontam a vállamat. Oké, nem fogom bedarálni, hiszen csak espada, hiába is rejtély számomra, hogyan is lehetséges. Csak jól megverem és ennyi, talán tanul belőle valamit, vagy ha nem, hát, legalább jól éreztem magamat. Kis mozgás a sivatagban, nem is kell más, ja de, egy korsó sör még jó is lenne, de beérem majd a cigivel, ha levertem Rävot.
- Szándékosan? Gyenge kis magyarázat a részedről, de mit is várhatok egy olyan kis seggdugasztól, mint Te!?- visszakérdeztem, és persze hogy hasonló gúnnyal a hangomban, mint ahogyan Räv tette. De ne legyen már besértődve, hiszen csak csúfoltam a zanpaktouját, ahogyan ezt csinálta, Ő is az enyémmel. Ja, erre mondják azt, hogy verekszik, de ha visszaütnek, akkor már baj van, meg a kurva anyját annak, akinek volt pofája lázadni. Marhára tudom ezt utálni, ha verekedni kezd, akkor viselje el azt is, hogy néha a fasz rossz végre is kerülhet.
Na, most jött egy kis ellentámadás, mint ne mondjak, nem is volt annyira rossz. Oké, ezt nem fogok Rävnak elmondani, a végén még azt hiszi… igen, pontosan azt, és nem lenne olyan jó az. Enyhén kellemetlen érzés volt a vágás, és az égetés is. Kikérem magamnak, nem vagyok hús, hogy sütögetni kelljen, ha be akar kapni valamit, ami a részem, hát tudok neki ajánlani valamit. De azt is, csak azután, hogy kivertem a fogait. Addig is, be kell érje azzal, hogy Orgo fog a testébe hatolni. Lesz az is olyan jó, persze hogy lesz, Neki fájni fog, Én élvezni fogom. De erre várni kell még egy kicsit, ugyanis a fordulatból vágás nem várt akadályokba ütközött, egy aprócska kis talpacska találkozott az arcommal. Remélem nem lépet bele semmi dögbe, vagy szarba. Oké, egyesek szerint az arcom szar, így lehet nekik, ez felérne azzal, de nem Nekem, így most csak annyi van, hogy a lánccal nem sikerült elkapnom, és nem lesz a csalim, ha horgászni megyek, helyette csak kicsit karcolta. Majd legközelebb. De most kicsit dörzsölöm az orromat.
- Hát nem volt olyan rossz mozdulat, sőt, kicsit még fájt is, de szerencsére nem vérzik. Nincs nálam zsebkendő, nem tudtam volna, elállítani a vérzést. Chhh… ha még nem is melegítettél be, és már is kaptál egy szép vágást az oldaladba, akkor mi lesz, ha komolyan fogod venni? Egy kar mínusz, vagy engeded azt, hogy levágjam a fejed? – hangosan nevetni kezdek Rävon. – Mit nyertél? Semmit, elmentem Tuitól, mert nem volt rá szükségem, meghagytam számodra. Szerintem belehaltál volna, ha mással is foglalkozott volna, tudod, ritka egy szánalmas lény vagy. Háborút emlegetsz, miközben annyit érsz, mint puskagolyó ellen az integetés. Räv, annyira álomvilágban élsz, hogy az nem igaz. Arrancar vagy, és valami hiba miatt, espada is. De nem látok mást, csak egy másik Naplopót. Nem hallottam, hogy mondták volna: Ez a Räv mennyi hasznos dolgot csinált, mióta espada. Látod, nem vagy más, csak Tui kis szolgája. A szar, az szar marad, hiába más a csomagolása. Én kész vagyok, gyere csak. – intettem a szabad kezemmel, és ahogy elnézem, már valamit csinál. Bár… mit akarhat? Hiába bökdös, onnan nem talál el… Fenéket nem, most érzem, hogy kaptam egy vágást a vállamra. Tehát ezt csinálja, van egy támadása, amivel a távolságot hanyagolni tudja. Nem is annyira rossz, de ilyennel Én is rendelkezek, vagy legalábbis valami hasonlóval. De most inkább a védekezésre figyelek, a szúrásait kell néznem, mert ha így haladok, megjárhatóm. Hm, nem hiszem, hogy végtelen távolságokat is áttud vele hidalni. Hm, már van is egy tervem, megtapasztalja, hogy milyen is egy cero ereje. Egy-két-há, és hátraugrás, és megint, és megint. Több méter már a távolság, és Én pedig, több, kisebb sebből is vérzek, hát most boldog lehet, de csak egy kicsit.
- Claro de luna. – nem szeretném, hogy meglássa, ezért is lent, a bokája mögé idézem meg, azt a kis huncutságot, és megpróbálom elkapni vele a lábát. S ha ez sikerült, akkor elég ideig lefoglalja majd, menekülni nem tud, így a cerom is elkészülhet. Bum-bum és bum, kész, csak nem a talajról küldőm a szeretetcsomagot. Pár méterrel fentebbről, a levegőből, megcélzom Rävot, és így mindegy ha eldől valamerre, elég esélyes a találat… a kék, erőteljes cero elindult a célpont felé.


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Szer. Feb. 22, 2012 7:06 am

Kehh… hasonlatai egyszerűen felháborítóak! Még, hogy egy disznót… rágalom! Ilyen sértést még én sem nyelek le egykönnyen! Egy valami biztos. Most intézte el, hogy az elmémben eddig megismert személyek névlistájánál, a saját neve mellé odakerüljön egy jókora feketepont! Mad
Unott, aprócska morgással nyelem le újabb visszaszólását, melyre már csak szánakozva tudom forgatni rá szememet. Egy apró oda-vissza szócsata még belefér, de ez már túlütött mindenen. Inkább nem feleseltem vissza. Persze nem a szópárbajt adom fel ezzel, csak véget akartam vetni ennek minél előbb, mielőtt örökre leakadnánk ennél a témánál. Mondhat nekem bárki, bármit, de cseppet sincs ínyemre a végtelenségig vele vitatkozni, van ennél ezerszer jobb dolgom is. Különben is… okos enged, szamár szenved! ˇ.ˇ A mi esetünkben, pedig ő egy jókora szamár. Arrogáns
- Ne hízelegj, ne hízelegj, mert a végén megesik rajtad a szívem. |-( Oh, miket is beszélek? Hiszen nekünk nincs is szívünk! Twisted Evil – dühöm mellett felcsapódó némi öröm jókora ellentétet szül az eddig mutatott ideges temperamentumomban. Szavaimban felfedezett röpke szójátékot elvetemült kacajommal kísérem, hogy láthassa, milyen jót szórakozok azon, hogy kiforgassam mondandóit. Zsebkendős beszédére fittyet hányva kacarászok még egy kicsit az előbbieken, s csak szép lassan vezetem vissza jelenlegi szövegelésére figyelmemet, melyek számomra csupán üres, nagyképű szavak. Koncentrációm felé emiatt hamar elveszik, s elmémben a kis pohárkák sebesebben telítődnek vízzel. Nem lassan és biztosan, hanem gyorsan, minél hamarabb eléri azt, hogy elvesszen minden csepp türelmem irányába. Krákogó nevetésszerűségére bal fülemet piszkálom, ezzel jelezve, hogy bármit mondott, amin ilyen jól elszórakozik, az hozzám nem jutott el. Egyszerűen elpattogott mellettem. Rolling Eyes
- Oh, igazán? Hát akkor így utólag enged meg, hogy hagyj, mondjak köszönetet azért, amiért átadtad nekem Espada-sama teljes bizalmát. Kár, hogy távozásod felért egy szánalmasan menekülő vadéval, ki oly’ alamuszi és tehetetlen volt, hogy képtelen volt alkalmazkodni másokhoz! – szánalmas, még tőlem is, hogy volt alkalom, mikor megfordult fejemben távozása és felmerült bennem a kérdés, hogy pontosan „miért”? Még úgy is, hogy jelen voltam akkor, mikor kijelentette ezt. Rémlik, hogy Espada-samaról vitáztunk akkor is, és mintha csak fel kívánta volna adni a szópárbajt… ezzel a kijelentéssel vetett véget az agresszív véleménycserénknek. De mit volt, mit tenni… elhagyta Espada-samat, az espadák espádáját. Feladta, menekült! Most meg nem hajlandó beismerni. S z á n a l m a s!
- Miért is mondogatnának ilyesmit? Elvakítja őket Aizen elvesztése, a célok hiánya, emiatt folyamat egymás torkának esnek és porig alázzák azt a kevés békét is, ami még maradt Las Nochesban! Véget kell vetni ennek, mielőtt az arrancarokat nem a shinigamik, hanem saját maguk pusztítják el! espadaként viszont lehetőség van beleszólni ebbe. Meg lehet akadályozni a fölös vérontást! A tres espada elbukása egy lehetőség volt számomra, amivel éltem. – így utólag örülök is, hogy a fejembe vettem, hiába gyűlölőm szívemből úgy amúgy a felelősséget. Inkább, mintsem megkapta volna egy olyan elködösült elméjű, ki csak a rendbontáshoz ért. Mondhatnak bármit, ítélhetnek akárhogy… az arrancarlét számomra egy második élet, s nem akarom, hogy belháborúban pusztuljunk el. Szívesebben mennék felfegyverkezve halálistenek ellen, mintsem saját „testvérem” vérét ontsam!
Igaz, neki próbálhatom megmagyarázni, nem érti meg, úgy sem fogja fel! Fölösleges időpocsékolás próbálkozni vele! Ez a naplopó is csak a harcból, a vér látványából ért, akár a többi! Én már csak tudom… hisz születésünkkel jár! Így megadom neki a csatát, mely mindezek megértését megköveteli.
Távolról indítani támadásomat jó ötletnek bizonyult, teljes egészében váratlanul érte Luciferrel való kombinált támadásom egy általam ismert technikával. Mint egy szabad préda úgy állt egy helyben, mire sikerült felfognia, mi is folyik itt valójában, s lassacskán tudta rávenni magát a védekezésre. Milyen kár, pedig még szórakoztam volna egy keveset védtelen álldogálásán. :/ Mindenesetre, amíg nem jön rá a képesség gyengepontjára, addig nekem van esélyem, még úgy is, ha fáradok sérülésem miatt. Na tessék, a túl sok beszéd visszaüt… kehh. >.>”
Amint távolodni látom, igyekszem fizikai energiámat visszafogni és kevesebb szúrást leírni a levegőben, miközben halad kifelé a technika hatósugara alól. Fölöslegesen nem pazarolom erőmet, spórolnom kell vele. Bármennyire sem szeretem ezt bevallani, de az én energiakészletem sem tart ki örökké. Hátrálását tekintve különben is csak egy dologra tudok gondolni, valószínűleg eszébe juthatott egy apró, furfangos ötlet! Ennek örülök, kezdtem unni, hogy csak én mutogatok képességemből. Neutral
Érzékeimet kezdtem hegyezni, s már teljesen abbahagytam támadásomat. Most inkább a védekezésre összpontosítottam, mivel nem tudhatom, hogy mivel kell majd szembenéznem. Lucifert felkészülten szorongattam kezemben; biztos fogás, mivel könnyedén tudom így elmozdítani közeli támadás esetén, hogy védekezésre alkalmazzam, avagy más csel esetében is jól jön jelenlegi pozíciója, csupán ki kell várnom lépését. Csak tudnám, hogy mi tart neki ennyi ideig! Roppantul idegesítő, mégis… hogy képzeli azt, hogy megvárakoztat?! >.>
- Mire vársz még, Naplopó? Lassan már a Nap is feljön, mire méltatsz csi…! – kezdek bele nyers provokációmba, melyek muszáj félbehagynom, amiért felfedezem az ismerős, színes holdsarlóformát felém közelíteni, pontosabban szólva egyenest lábam ügyébe. Fel se tűnt az aljas csele ez idáig! S figyelmetlenségből hagytam magam ilyen könnyedén csapdába ejteni! Mad
Dühödten veszem tudomásul sonidommal tett kerülési kísérlet sikertelenségét, amiért addigra már elérte lábaimat a Naplopó által küldött holdsarló, s összefogva két járásra való végtagomat végül a rögtönzött menekülésemből, egy látványos esés lett. -.-’’
Partra vetett halként vergődve a homokban, morogva próbálok megválni fogva tartóimtól. De hiába kísérlem meg az erővel való eltávolításukat, hamar be kell látnom, hogy ennek így semmi értelme és más úton kell megközelítenem az ügyet. Ráadásul igen kezdett meleggé válni a helyzet. A közelgő cero rám vetülő árnyéka kitűnően megmutatta ezt. Hiába látványos a kék, gömb alakú energia, melyet felém küldött, átlagos arrancar fogás ez, melyet már én is megejtettem csatározásunk során. Valami újdonságra számítottam a támadását tekintve, nem pedig egy ilyen mindennapos fogásra. |-(
Végül a döntésemet meg kellett sürgetnem az idő vészes ketyegése miatt, így hanyatt fordultam a homokban és kezemben továbbra is szorongatott Lucifert magam elé tartva kezdtem el szélsebesen pörgetni. Ha nem is az egészet, de legalább a cero nagy részét felfoghatom vele, vagyis annyi biztos, hogy a közvetlen érintkezést elkerülhetem vele. Erőlködésem a hárításban is meglátszott, igen nehézkesen tudtam visszatartani a nagymennyiségű energiát, melynek hatására még azt is éreztem, hogy a testemet érő égető érzés mellett a homoktenger körülöttem kezd besüppedni. Már alig vártam, hogy a cero semmissé váljon végre, hogy abbahagyhassam a kissé megerőltető mutatványt. Az emiatt kialakuló szapora lélegzetvételemet is igyekszem visszafogni. Ennyitől nem fáradhattam el! Mad
Pillanatokig még csak fekszem a cero által kreált jókora kráterben, mire sikerül elnyomnom a testemen megperzselődött részek okozta fájdalmat és eléggé kipihentem magam ahhoz, hogy folytathassam a küzdelmet. Persze, hogy nem örökké tartó sziesztázásba kezdtem! Igyekeztem minél előbb véget vetni a rögtönzött pihenő benyújtásának.
Amint úgy éreztem, hogy ismét üzemképes vagyok, lélekenergiámat megemelve gyengítem meg a lábamat még mindig fogságban tartó holdsarlót, s Luciferrel szelem ketté azt, hogy utána egy látványos mozdulattal keljek fel. Pontosabban szólva két lábamat égnek tartva vettem löketett velük, hogy felhúzattassam velük magamat álló helyzetbe. Éppen ideje volt kivenni a maguk részét a csatározásban, hogyha már a cero során semmi hasznukat nem vehettem. >.>
Amennyiben mihaszna naplopó megkönnyítette a dolgomat és közelebb merészkedett akkor itt helyben, ha nem, akkor elindulok felé, szép lassan, kezemben Lucifert oldalra kitartva pörgetem a jobb kezemben, s időnként kezet cserélve átveszem a balba és azzal folytatom ugyanezt. Egyre gyorsabb rotációban forgatva kezemben Lucifert, mígnem már puszta szemmel is eléggé nehézkessé válik követése. Amint elé értem – amennyiben továbbra is a levegőben tartózkodik reishit gyűjtve a talpa alá megy fel oda – szembe vele folytatom a mutatványt, majd egy kiszámíthatatlan pillanatban, mikor az egyik kezemből raknám át a másikba Lucifert… nem cserét írok le vele, hanem feldobom a levegőbe. S, ha van olyan szerencsém, hogy utánanéz, akkor kihasználom az eltereléssel nyert pillanatot és felszökkenve – vele egy magasságba – maszkom fejemen kiálló részével fejelem képen.
Rögtönzött csapásom sikeressége, avagy sikertelensége ellenére is Naplopó jobb vállát alkalmazva indulórajtként fogom meg azt jobbommal és fordulok át felette, hogy hátába kerülve egy levegőben leírt fordulattal mérjek egy erőteljes rúgást egyenesen háta közepébe. Hogy ne legyen túl nyers még sonidoval is meggyorsítom csapásomat, ezzel kicsit erőteljesebbé téve ütésemet.
Ezt követően helyváltoztatómmal kerülök el mellőle arra a pontra, ahova Lucifernek kell visszaérkeznie. S mintha csak ki lett volna számolva, pont ebben a pillanatban ért abba a magasságba, hogy jobbommal könnyedén elkaphassam, és védekező állást vehessek fel vele, hogy felkészülten várjam Naplopó következő lépését minderre.

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Vas. Márc. 04, 2012 5:11 am

- Tényleg, nincs szívünk, de ha Neked lenne, akkor az biztosan arany lenne, a közepén pedig, friss, meleg fossal. – már megint a szív téma, ha nincsen, akkor hogyan vérezhetünk? Ez biológiailag nem felfogható, nem is vagyok annyira okos, hogy megértsem ezt az egészet. Bár… a tudósaink se tűnnek annyira zseninek, hogy erre tudjanak válaszolni. Feleslegesnek tartom azt is, hogy rákérdezek, mert a végén kapnék valami hülye elméletet, a pillangókról, meg a tököm se tudja mikről. Inkább most figyelek erre a „harcra”.
Magamban mérgesen fújok, amiért elengedi a füle mellett azt, amiket mondok. Ejnye, azért illene figyelni, és válaszolni is, hiába is utáljuk egymást, mint a szart, azért minimális tiszteletet mutathatna azzal, hogy figyel. Amit pedig most mond, arra csak legyintek egyet, és ásítok, jelezve, hogy nagyjából annyira érdekel ez, mint Rävot az Én dumám. Csak én azért kommentálom.
- Haj, istenem, már ha van olyan. Elmondjam a fő okot, amiért elhagytam Tuit? Oké, az egyik fő okot. Mert gyenge, igen, gyengébb, mint Én, nem szolgálok olyanokat, akiknek az ereje nem nagyobb az enyémnél. Arrancar vagyok, az erőt tisztelem, az erőseket, ezért nem foglak Téged soha. Az alkalmazkodásról pedig… hát Te voltál az, aki állandóan Tui seggében voltál. Komolyan, annyira mélyen benne volt a nyelved, hogy azt hittem már Tui száján fog a vége megjelenni. Persze gondolom, most fogsz majd valamit mondani, hogy nem is így van meg miegymás. Hát tudod mit? Mondjad, élj csak a saját kis világodban, azt gondolva, hogy nem Nekem van igazam. – közöltem a véleményemet, enyhén monoton, unott hangnemben. Nem fogja megérteni, hogy mik az okok, mik voltak a kérdések. De ezen talán meglepődnék, ha nem ismerném valamennyire Rävot, de sajnos ismerem. S tudom, hogy olyan, mint egy gyerek, hiába mondják neki hogy „A”, csak azt hajtja, hogy „B”.
- És érthetetlen, hogy lehetsz pont TE espada? Gyenge vagy, csak Tuival foglalkozol, nem teremtesz békét sehol, célt se kaptak még a tres espadatól. Akkor mire fel vagy ennyire büszke? Arra, hogy kaptál egy új számot? Ne nevettess… habár, lehet értem, hogy miért vagy espada, mert az egész egy szánalmas banda. Talán egy vagy két espada van, akire azt mondanám, hogy megérdemli a rangját, de Te nem vagy benne, ebben a kettőben. – hanyagul megvontam a vállamat, és végre folytatódhatott az egész, amiért ide jöttünk, a harcunk, amiben most Räv volt a kezdeményező. Egy olyan támadással, aminek ha nem jövök rá a trükkjére, akkor több sérülésem is lenne. De így megúsztam pár kisebb vágással, igaz, nem kellemes, de ha nem öntenek rá sót, akkor nem fogok sírni a fájdalomtól. Valami értelmest lépést kell kitalálnom, amivel okozhatok egy kisebb meglepetést a számára, és gyorsan, ha lehet, mert elég türelmetlen ez a Räv. Nem lennék a pasija, elképzelem, ahogyan éppen hegesztik, erre rákiáltana szerencsétlen pasira, hogy: MIRE VÁRSZ MÁR!!?? VAGY VEDD KI, VAGY HAGYD BENT, DE EZT A HÚZAVONÁT MÁR NEM BÍROM!!!
Igen, szerencsétlen alak, na, de tényleg ne legyek már ennyire lusta, szépen megbéklyóztam a lábát, és következhet a második lépés. Tudom, nem valami eredeti, de szerintem pont hasznos volt. Orgot a vállamon pihentettem, és vigyorogva nézem, ahogyan ellepi Rävot a ceromat, gondolom, hogy nem fog meghalni, de legalább most megtudja, hogy milyennek is kéne lennie, egy erősebb ceronak. Nem pedig olyan kis légypiszok, mint amit Tőle kaptam. Kavarog a homok, elenyészik a támadásom, és ott van Räv, fekszik a kráterben… hát nézd meg, van képe napozni? Nem szégyelli magát?
- HÉÉÉ, felkelni álomszuszék!! – na, azért nem kellett volna ennyire látványosan, nem szükséges megtisztelnie ilyen viselkedéssel, oké, jól esik meg minden, de ezzel nem nyerheti el a bizalmamat, és a szimpátiámat. Egy rekesz sör, és már is haverok leszünk. De neeem, most is mit csinál? Pörgeti a fogpiszkálóját, majd feljön a levegőbe, és még mindig pörgeti, sőt, a levegőbe fel is dobja… Én pedig vagyok annyira hülye, hogy utánanéztem, és amikor észbe kapok… már késő, egyenesen az arcba kapok egy kellemetlen fejelést. Tuti hogy az orrom betört, és ha ez nem lenne elég, sebesen indulok a talaj felé, köszönhetően a hátamba kapott ütés miatt. Már most tudom, marhára fog fájni az érkezés, ezen a homok se fog valami sokat tompítani. Nem hát, a szám teliment homokkal, a bőrömet felhorzsolta, fáj a rohadt életbe, ez tényleg egy fájdalmas találat volt Räv részéről… lehet, kicsit komolyabban kellene vennem az egészet? Szerintem igen, és most Én játszom a fájdalmas halált, fekszek, csak fekszek, majd hirtelen felpattanok, és a tenyerembe temetem az orromat.
- Bazdbazdbazdbazd!!! Ez rohadtul fáj, fájfájfáj, remélem most boldog vagy?! – mutogatok Rävra. – Nézd meg! – elveszem a kezemet, és látszódik a szép lila orrom, amiből vér szivárog. – Sikerült felbasznod az agyamat, hát viseld a következményeket! – ha még a levegőben van, akkor ismét felmegyek Én is, ha már a talajon… na, az csak nekem jó.
Jobbommal erősen rámarkolok Orgora, a baltenyeremből pedig ismételten előbújik a lánc. Rámarkolok a kunai után nem sokkal, és folyamatosan engedem kifelé a láncszemeket. Amikor már úgy érzem, hogy a megfelelő hossz kint van, akkor a mellkasomhoz szorítom, majd oldalra kicsaptam vele, és amikor Räval szemben volt a kunai hegye, akkor engedtem el, így indult el ismét felé. Nem csak egy szimpla találat volt a tervemben, valójában, mint ostor, úgy akartam használni a láncot. Gondolom, hogy elkerüli az elsőt, ezért hát, amikor a kíván helyre ért a kunai, rámarkoltam a lánc végére, majd oldalra húztam, majd vissza, ívesen felfelé, lefelé… összevissza. Hogy lefoglaljam addig, míg elég közel érek ahhoz, hogy Orgoval folytassam a támadássorozatot. Mégpedig úgy, hogy a fejem felett kezdtem pörgetni, majd lecsúsztattam a markomat a végére, és lesújtok, egyenesen a jobb vállára, a vágyam csak annyi, hogy használhatatlanná tegyem a karját. S ha csak nem úgy hárítja, hogy ismételten összeakadnak a fegyvereink, akkor pedig, csavarok egyet Orgon, hogy a három penge ismételten Rävfelé nézzen, és ívesen felrántom, ha talál, akkor pedig a mellkasa fogja megjárni. Szerencsés helyzetben a karja, és a mellkasa is csúnyán fog festeni, szerencsétlen esetben… kapok valamit megint az arcba.


Spoiler:
 

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Vas. Ápr. 08, 2012 8:57 am

Ostoba feltételezéseire ásítanom kell az unalomtól. Ilyen szöveget az óvódások vágnak egymás fejéhez, de még itt Las Nochesban gyerekméretben és elmével megragadt arrancarok sem süllyednek le erre a szinte, amit most ez az idióta naplopó produkál velem szemben. Untat, ráadásul hihetetlenül idegesítő is. Olyannyira, hogy szövege Espada-samaról jócskán csak felpaprikázott. Mégis, mit gondolt ez, ki ő, hogy így beszélhet róla? Egy espadáról! Még, hogy erősebb, kehh… na, persze! Mad Hiszem, ha látom! >.>
Céljaimat, törekvéseimet, amit espadaként akarok végrehajtani, már látom, hallom, hogy fölösleges volt elmondanom ennek a tudatlan fráternek. Nem tud ő semmit, nem ért ő semmihez! Csak a szövegeléshez, a gyerekes beszólásokhoz, máshoz nem nagyon… viszont, amilyen mértékben leminősíti az espadát, kehh… arcátlan! Mad Ez olyan, amit nem engedhetek meg csak úgy neki! Ha már az espadák elvesztik azt a kevés tekintélyt is, ami kijár nekik, Las Noches végleg elbukik, egy szempillantás alatt véget ér a rendszer, ami eddig volt. S ezzel voltaképpen ingyen győzelmet vágunk a halálistenek markába… nem hagyhatjuk! Már csak az espadák büszkeségéért is meg kell mutatnom, hogy hol is van a helye pontosan ennek a tökkel ütöttnek! >_>
Okításom ezzel kapcsolatban pedig ki hitte volna, hogy a forró szituációt követően ilyen könnyedén kivitelezni tudom? Arcomon elégedett vigyor bontakozott ki, miközben elmémben visszajátszódik az előbbi pillanatok eseményei. A bamba képe mindent megért, amit a nem számított lépéseimre vágott, ahogy nemes egyszerűséggel behúztam a csőbe… egyszerűen büszkeséggel töltött el sikerem. Azonban jól tudtam, hogy ezzel még nincs vége. Biztos vagyok abban, hogy meg fogja torolni, amiért ilyen aljas lépésekre vetemedtem, viszont addig is úszkálok a siker adta örömáradatban.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire mihaszna, semmittevő. ˇwˇ – széles mosollyal az arcomon nézek irányába. Tekintetemben némi letekintést fűszerezve és, hogy még jobban húzzam idegeit, szabad kezemet csípőmre támasztom, s magasztosan kihúzom magamat. Természetesen tekintetemet nem vezetem le róla, még csak az kéne, hogy meglepjen valamivel, miközben nem rá koncentrálok, azt átadjam neki a vezetést. Kehh, még mit nem! >.>
Szemmel követem, ahogy sértegetéseit fröcsögve hozzám vágja, majd visszatér ismét a levegőbe, hogy szemtől szembe állhasson velem. Kár, pedig olyan jól esett, hogy ezúttal én nézhettem le rá. :/ Bár azt sem tagadom, hogy majd megesz a kíváncsiság, hogy megtudjam, vajon milyen újdonsággal fog fellépni ellenem. Remélem legalábbis, hogy most nem egy szokványos csapást akar rám mérni az igen nagyszabású dumája után. Neutral
Mesterkedését szinte nyomban észreveszem, s azonnal védekező pozíciót veszek fel, magam elé tartva Lucifert úgy, hogy könnyedén tudjam forgatni bármely irányba, amikor kell. Figyelmem kiélesedik, s a hallásomra támaszkodom leginkább, a hangokból hamarabb tudok reagálni, hiszen a szem hazudik, mivel az később érzékeli a külvilágba történteket, eme hiba becsúszását pedig most nem engedhetem meg magamnak.
A mellkasom irányába indított csapását Luciferrel lököm arrébb, így csak felsőmet érinti annak hegye, egy kisebb csíkban, mikor oldalra rántja azt, melynek szakadása könnyedén javítható lesz a jövőben. Azonban vállamra mért csapására nem tudtam időben reagálni, hiába ért el a fém halk csilingelő hangja, amint elsüvített mellettem. Addigra már túl késő volt ahhoz, hogy lépni tudjak. A kín, mely olyan váratlansággal végigfutott testemen, egyszerűen nem tudtam megállni, hogy egy kisebb fájdalmas sikolyt el ne ejtsek. Térdre rogyok, s szapora légvételemet igyekszem visszaállítani a normál tempóba és elnyomni a keserves fájdalmat, mely csak úgy lüktet bal vállam irányából. Alig van erőm még arra is, hogy fenntartsam magam a levegőben, az erőlködés még az arcomra is kiül.
A rendszertelen szinte követhetetlen vágásait alig tudom hova tenni, elsők közül több is eltalált, kisebb vágásokat ejtve öltözékemen, ruhám által nem takart testfelületeimen. S hiába nem voltak olyan mélyek és fájdalmasak, mint amit vállamra kaptam, ezt sem tűrtem sokáig. Sonidoval hátráltam előlük, amennyire vállamból sugárzó fájdalom engedte, persze nem kellett sok idő mire rájöttem, hogy mi is a célja ezzel. Láttam, ahogy egyre közelebb és közelebb jön felém, bár az, hogy pontosan mire készül az továbbra is rejtély volt számomra. Egy viszont biztos volt, semmi kedvem sincs megvárni! Így, engedtem a talpam alá gyűjtött reishiből, mely még ott tartott a levegőben, hogy így a földre ereszkedhessek. Mondhatni pont időben tettem ezt, mivel arató fegyverével ekkor csapott volna le rám és csúnya mínuszokba kerültem volna azzal, hogyha tisztán betalál. Lépésemnek köszönhetően viszont csak alig éreztem hegyét, mely súrolta a jobb vállamat.
Míg egyedül tartózkodtam a homokos talajon, s sikerült eléggé visszaszorítanom a fájdalmat, mely balomban lüktetett szüntelen, egy kisebb próbát teszek vele, hogy mekkora megerőltetést bír ki. Az eredmény nem túl kecsegtető. De hogyha nem veszek róla tudomást, még elbajlódhatok vele egy darabig.
- Kehh… jössz nekem egy új karral, piperkőc! – köptem a szavakat felé, s meg se vártam, hogy ő maga is lejöjjön a földre, rögtön ugrottam vissza irányába. Elrugaszkodásom során máris tűzet generáltam két kezemre, abból is az, amiben a fegyvert tartottam volt a legfontosabb, mert arról Lucifer pengéjére vezettem a perzselő lángokat. Amint vele szemben voltam szúrásokat végeztem mellkasa felé, majd váratlanul visszahúztam Lucifert, hátam mögött átvettem balomba és megpörgetésével úgy helyeztem, hogy a vége legyen elől, mellyel egy erős ütést igyekeztem mérni hasának irányába. Sajnos a csapásba nem tudtam akkora erőt belefektetni, mint amilyet szerettem volna a sérülés miatt, mely ott tátongott vállamon. Még az arcom is eltorzult a bele nyílalt fájdalom hatására. Azonban ez nem hátráltatott meg attól, hogy végigcsináljam azt, amit akarok. Találatoktól függetlenül veszem vissza jobbomba Lucifert, a végénél fogva, s hosszát kihasználva szúrtam vele fel, az előbbi ütés pontjának az irányába.
De ezzel még nem vetettem véget támadásaimnak, amennyiben a vége sikeres találattal zárult számból a Cero lángvörös fénye derengett fel, majd lőttem el közvetlenül így felé. Kihasználva azt, hogy viszonylag közel voltunk egymáshoz. Hogy érezze, milyen kellemes is az, amikor a Cero által okozott égési sérüléseket kell elviselni percről-percre.

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Hétf. Ápr. 23, 2012 5:13 am

Ilyen nincs, és még tényleg boldog, amiért sikerült az orromba némi kárt tennie. Hihetetlen, hihetetlen és dühítő. Ezért még csúnyán el fogom verni, az se érdekel már, ha itt fogja kilehelni a lelkét. Ha az a hatalmas, és erős espada egyik tagját ÉN is le tudom győzni, egy sima arrancar, akkor kellett nekik beválasztani Rävot. Márpedig győzni fogok, nem, azért mert rosszabbul bánok a szavakkal, vagy kevesebben kedvelnek, vagy talán senki se, nem valami olcsó eszméért, vagy az akaraterő miatt, nem, egyszerűen azért fogok, mert erősebb vagyok. Lehet akármekkora szónok, a társaság krémje, de pár hangzatos szó, vagy gesztus helyett más kell a győzelemhez. Még a legaprólékosabb csapdából is ki lehet kerülni a nyers erővel. Már majdnem rossz ezt mondani, de Rävnak itt nincs esélye… még nincs. S ez örömmel tölt el, azért is mert nem kedvelem, és mert a rendszernek is bemutathatok, egy feljebb valómat fogom leverni, mondjon akárki-akármit, ez egy marhajó érzés tud lenni. Arcon köpni valakit, aki eddig csak parancsolt.
- Most éppen teszek valamit, leamortizállak, és ez valahogy nagyon jó érzés. – időközben néhány szitkot is a fejéhez vágtam, és érezhetném miatta rosszul is magam, de nem teszem. Mivel a kapcsolatunk nem olyan, hogy bocsánatot kérjünk egymástól, így marad a fizikai erőszak, és a szóbeli szidások.
Majd szépen ismét egy magasságban vagyunk, még nem fogom túlbonyolítani a dolgokat, felesleges. Räv nem olyan ellenfél, aki ellen sok észre van szükségem és szép, látványos mozdulatokra. Elég ellene a nyers, brutális erő is. Ahogy az most is megmutatja magát. Egyszerűség volt, csak könnyed egyszerűség, és már is szerzett egy igazán mutatós sérülést, azt a kart már nem fogja valami sokat használni. Legalábbis fájdalom nélkül tényleg nem, erre útalt a fájdalmas sikolya, amire egy hangos nevetés volt a válaszom. Egyre jobb és jobb kedvem lett, sikerült egy elég komoly sebet okoznom neki, és még közelebb is kerültem hozzá, hamarosan pár végtaggal kevesebb lesz…
… Lett volna, ha nem kezdi el a menekülést, na mindegy, lesz még erre elég sok alkalmam, addig is ideje újra egy szinten lennem vele. Orgot a vállamon pihentetem, és leereszkedek az égből, arcomon egy vidám mosollyal.
- Ne problémáz ezen, lesz még nagyobb gondod is, és ha annyira zavar, majd kukázok neked egyet. – átlósan emeltem magam elé Orgot, felkészülve, vagy legalábbis próbáltam felkészülni az ellentámadásra. Nem igazán kedvelem azt, amikor tüzes lesz ez a lány. Nem kifejezetten fájdalmas, inkább zavaró érzés, ha megéget, viszket, felhólyagzik, gyeh, nem jó. S legalább most csak bökdösne, én pedig hárítom, amit csak tudok, néhány eltalál, de a hierrom elég vastag, hogy ne okozzon annyira kellemetlen sérülést. Vérezni vérzik, de nem akadályoz meg a harcban, és a védekezésben, amihez Orgot használom, vele ütöm félre Räv kis fogpiszkálóját. Egészen addig, míg nem volt rest ezt beszüntetni, és a végével megkínálni a gyomromat… Ha ettem volna valamit, akkor most szerintem hánytam volna, de ehelyett csak fájdalmas grimaszba torzult az arcom, és minden levegő kitódult belőlem. De nem volt elég erős, így nem görnyedtem össze, valamennyire tudtam figyelni, de a légszomjnak köszönhetően nem volt a legjobb a reakcióm. Sikerült a gyomromba döfnie. Szinte azonnal megtelt a szám meleg, fémes ízű vérrel, s kaptam a ráadást, egy Cero, már megint. Szép támadás, nem mondom, csak éppen elfelejtett valamit, a fegyverét visszahúzni, a szabad karommal, azaz a balommal kinyúltam, és megragadtam a zanpaktouját, ezt már egy darabig nem fogja kihúzni belőlem. Tökéletesen megérte a sérülés és a Cero, így Räv most már az enyém. Fájdalom ide, égés oda, amúgy is, nem olyan fájdalmas a Ceroja, kellemetlenebb, mint gondoltam, csak sérültem már valamennyit, de még mindig nem fog kiütni. Igaz, a felső ruházatomnak annyi, eltűnt rólam, csak a fegyverét tartó bal karomon lévő ujjból maradt meg némi, attól is meg fogok szabadulni. De most jöhet az ellentámadás, várok, várok, hogy a Ceroja végre elenyésszen. Igaz, kicsit megégtem, és fáj is, viszont az elégtétel, amit most fogok érezni, kárpótol mindenért. Eszelős vigyorral az arcomon, és elmebeteg szemekkel nézek Rävra, rászorítok a dárdájára.
- Akkor, most én jövök? – feltettem egy költői kérdést, enyhén elmebeteg hangon. Majd, egy Cerot kezdtem képezni, egyre nagyobb lett a gömb, majd végül elengedtem, egyenesen Rävra lőttem, és ha csak nem döntött úgy, hogy hagyja a fegyverét a fenébe, akkor igen csak fájdalmas érzésben lesz része. Ha elengedné, és bennem hagyja, hát a Cero akkor is elindul, csak éppen felemelem a tekintetemet, ha van rá időm, és elküldöm a nagyvilágba a támadásomat. De nem aprózom el, megmutatom az eltérést, az erőink közt. Az, hogy egyjegyű lett a száma, nem jelenti, hogy erősebb is lett hirtelen mindenkinél.


Spoiler:
 

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Kedd. Máj. 01, 2012 5:08 am

Nem hittem volna, hogy ennyire megjárom azt, amikor a dühödt reakciójára kuncogtam egy aprót, amiért túlontúl szórakoztatónak véltem ahhoz, hogy képes lettem volna visszatartani ezt. S felvágós szövegére csupán annyit tudtam volna mondani, hogy hajrá, mindent bele, érdeklődve várom próbálkozásodat, csak már hangos szavakkal sem voltam képes illetni ezt az idegesítően vicces pondrót, így arra sem igazán méltattam, hogy válaszoljak kirohanására. Jót derültem rajta magamban, s a széles vigyor arcomon ezt könnyedén alátámasztotta, másról pedig nem is kellett tudnia. Azonban mosolyom nyomban lefagyott képemről, amikor bal vállamba vágódott az éles penge, így használhatatlanná téve azt. Még a menekülésig is lealacsonyodtam, mely hatalmas szégyenfoltot hagyott büszkeségemen, azonban az ilyen vészjósló helyzetben ki nem cselekedett volna hasonlóan, mint én? Nevezhettem volna a védekezés elegáns megoldásának is, de képtelen voltam pozitívan felfogni ezt jelen helyzetben.
Hogy lekössem magamat és elvonjam erről figyelmemet, inkább szitkozódásokba és a naplopó mihaszna újabb megrohamozásába vágtam bele, nehogy azt higgye, hogy ilyen könnyű falat vagyok. Egy siránkozó, könnyen kiüthető egyén… még mit nem! Csak az hiányzik, hogy ilyen megalázó gondolatok terjengjenek rólam üres fejében! Mad
Ugyan Luciferrel tett szúrásaim nem arattak túl nagy sikert, azonban a meglepetésütésem annál inkább hatásos volt. Jót derültem magamban az arcára kiülő szenvedést látva, egészen addig, míg sajgó bal vállam közbe nem avatkozott az átmeneti örömem megszüntetésébe. Viszont fájdalmamat muszáj volt legyőznöm és tovább vinni a támadássorozatom, mivel nem itt félúton akartam berekeszteni az egészet. A testemben azon pontján lüktető kínzó fájdalom ellenére folytattam és igyekeztem nem túl nagy jelét adni annak, hogy igenis megsínylem én is ezt az egészet. Igyekeztem erősnek, erősebbnek mutatni magamat nála. S annak ellenére, hogy előző ütésemmel nem olyan hatásokat értem el, mint amilyet akartam, szúrásom Lucifer pengéjével még így is hibátlanul siklott át testén. Ráadásul lángvörös Cerom ismét közvetlenül csattant rajta. Igaz azt hittem, hogy jobban megviseli, de csalódnom kellett ez ügyben.
Kárörvendésem hamar elszállt, amikor piszkos kezével hozzámerészelt érni Luciferhez. Vigyorom nyomban fogam fehérjét megmutató vicsorításba csapott át ez miatt. Ingerültségem vállamba hasító fájdalommal keveredett, s ült ki arcomra. Kérdésére egy velős nemet köptem volna képébe, azonban a Ceroja kezdeti fényét láttán a szavaim bennem ragadtak. Az előbbi ilyen atrocitását még el tudtam kerülni és azt is csupán húzósan. Azonban most egytől – egyig kiszolgáltatott állapotban vagyok jelen. Lucifert pedig nem hagynám itt, ennek az eszelős balfácán markaiban. Lehorgasztott fejjel vacilláltam magamban, döntenem kellett gyorsan és ez nehéz volt, nagyon, nagyon nehéz számomra, mivel sosem fordult még meg a fejemben, hogy valaha is kiengedjem kezeimből erőm forrását. Azonban ragaszkodásom eltűnni látszott, s úgy nézett ki, hogy a menekülés érdekében elengedem Lucifert, viszont ahogy gyengíteni kezdtem a szorításon nyomban meggondoltam magam és inkább erőteljesebben rámarkoltam, mintsem elengedtem volna, hogy egy erős rántást tudjak kivitelezni, ezzel eltávolítva testéből Lucifert és ismét csak az én markomban legyen. Ugyan mire sikerült ismét csak saját kezeim között tudnom Lucifert, addigra már a Cero vészesen közel volt hozzám, s energiája nem, hogy csak megégetett és kellemetlenebbnél – kellemetlenebb, illetve fájdalmas érzésben részesített, de még el is taszított a sivatag homokdűnéi felé. A Cero elenyészése során levegőért kapkodva, Lucifert a hegyénél talajba szúrva magam előtt támaszkodtam rajta jobb kezem segítségével, amiért balom alig akart megmozdulni a fájdalomtól, melyet most már testem összes pontján is éreztem. Égési sérülések borítottak mindenütt, melyből rubin vérem szivárgott. Ruháim megtépázódtak, megégtek, koszosak lettek az egész szituációtól. Lábaim már alig – alig tartottak meg, s erőtlenül rogytam volna össze, ha a súlyomat nem tudtam volna Luciferre helyezni. Talán csak a csodának tudhatom be, hogy még élek.
Pihegve emeltem fáradt tekintetemet a naplopó semmirekellőre, majd kínzó fájdalmaimmal ragadtam meg másik kezemmel is Lucifer nyelét. Pillantásom határozott fényben úszott, s ezt követően félig térdre rogyva a Lucifer mögött, koncentráltam még felhasználható energiámat ressurreciónom feloldására.
- Inotte, Lucifer! – a bűvös szavak elhangzását követően Lucifert tűzörvény kíséretében formálódik át egy háromágú szigonnyá markomban, míg jómagam felépülök sérüléseimből, emellett eddigi külsőmet egy némileg idősebb kiadásom veszi át. Csontkiállásaim vörös hajzuhatagomon megvastagodnak, s megnőnek, egy erőteljes szarv képét felvéve; füleim pedig látványosan meghosszabbodnak, ahogy azt gondosan összefogódó hajam nem takarja. Hátamra generálódó hatalmas szárnyakat azonnal megmozdítom, ahogy felbukkannak, kisebb szélt generálva ezzel magam előtt, miközben felemelkedek segítségükkel a magasba.
- Fuego de Procela… - halkan suttogom a parancsot, miközben rideg pillantást vetek a tétlenkedő mihasznára. Parancsommal egyidejűleg egy vörösen izzó pentagrama jelenik meg a homok felszínén, közvetlen a pipogya alatt, hatalmas sugarat foglalva magába, több mint tíz métert. Majd a kört körbeölelő égből lángoló golyók kezdenek el potyogni megszámolhatatlannak tűnő mennyiségben, s ha menekülni is próbál a folyamatosan hulló meteoritszerű lánglabdák megnehezítik dolgát. Gúnyosan mosolygok a kialakuló helyzet láttán, s kíváncsian várom a fejleményeket. Rég volt már az, hogy valaki képes volt olyannyira felvinni bennem a pumpát, hogy még ressurreciónom feloldásáig is elmenjek... mindenesetre neki most sikerült! >.>


______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Csüt. Máj. 03, 2012 5:31 am

Minden harcban van egy szünet az első és a második csapás között. Egy csendes pillanat, egy szinte nyugodt időszak, amikor az érintettek kezdik felfogni, hogy mi is történt, és mindenki úgy érzi: tudja mi lesz a következő lépés. Néhányan felkészülnek a menekülésre. Néhányan felkészülnek, hogy visszaüssenek. De senki nem mozdul. Még nem. Ez egy tökéletes pillanat. Az az időtöredék, amikor a feldobott labda eléri a röppálya legmagasabb pontját. Az akció már megkezdődött, és egy dermedt pillanatig mindenki mozgásba lendül, de még mindenki nyugodt.
Aztán vannak olyan megveszekedett örültek, akik nem hagyják, hogy a dolgok nyugodtak is maradjanak. És a labda elindul lefelé, lesújt a második csapás, és valamennyien belevetjük magunkat az örvénybe.
Ebbe az örvénybe keveredtünk most bele, én és Räv. Kezdetektől kezdve ellenszenvvel viseltetünk egymással. Én a partnerséget erőltettem volna, míg ő csak egy valakivel akart foglalkozni. Természetes volt, hogy a kettőnk közt lévő utálat, undor szikráiból végül fellobban az agresszió lángja, ami egy harcban fog kioltódni. Talán egyikünk életével, vagy mindketten itt fogunk pusztulni, egyik se lehetetlen. Most, itt ezen a helyen elrendezzük nézeteltéréseinket, talán utána meg tanuljuk tisztelni a másikat, de ezt nagyon is kétlem, ez az összecsapás, csak azt a célt szolgálja, hogy megmutassuk a másiknak azt, hogy hol is van a helye. Ezért áldozatokat is kell hoznunk. Én már megtettem.
Több szúrt sérülésem van, és közvetlen találatot szenvedtem el egy Cerotól. De végül is… azt kell mondanom, piszkosul megérte az egész. Sikerült elérnem ellenfelem fegyverét, és amint észrevettem, ez nem nyerte el a tetszését. Már-már ördögi volt az a kis vicsorgás, amit irányomba tanúsított, és a bánatosan lehajtott fej… Igen, csodás kétségbeesést érzek felőle, tudja, hogy ha itt hagyja nekem a fegyverét, azzal hátrányban lesz, de ha nem, akkor egy igen erőteljes találatot fog elszenvedni az én Ceromtól.
Nocsak, érdekes fejlemény, mintha enyhülne a szorítása… nem végül csak nem, erősebb rántás, és már-már kiszakad a testemből a lándzsája, inkább elengedem. A támadásom már kész van, nem érdekel a sérülésemből szivárgó vér, a fájdalom se ködösíti el a látásom, ezt látnom kell, ahogyan elnyeli Rävot a támadásom, a teste eltűnik a fényben, mennyivel fájdalmasabb élményben lehet része, mint nekem volt. Elszállt messzire, ruhája és büszkesége megtépve, testén sebek éktelenkednek, végre tudja, hogy komolyan kell, hogy vegyen.
Szabad kezem tenyerét a hasamon éktelenkedő sebemre helyezem, érzem, ahogy a meleg vér megérinti a bőrömet. Torz mosolyra görbül az ajkam, felemelem a kezemet, és végigsimítók az arcom baloldalán, végig a hajamon, majd kitör belőlem a hangos nevetés. Tekintetem az ég felé néz, véres bal orcával, és hajjal. Micsoda érzés, micsoda remek érzés. Fájdalom, harc, az öröm, hogy kiélhetem magamat. Nem tudhat erről semmit az, ki csak olvass erről.
Könyvet vagy újságot olvassa könnyű megérteni a harcokat. Feketén-fehéren leírva olyan távolinak és akadémikusnak tűnik! Még a filmtudósításoknak és a képriportoknak is van egy hűvös, távolságtartó jellege, ami megakadályoz mindenkit abban, hogy felfogja: milyen is egy kurvára igazi harc. A könyv nem más, mint a józanész szűrője. Békésen élnek, és nem tudják, milyen is lehet az, amikor egy hideg penge belehatol a testedbe, érezni, ahogyan a vér távolodik belőled. Gyenge markodból egyre inkább elillan az élet, ekkor viszont már rájössz valamire. Ölsz, vagy megölnek, ilyenkor a háttérbe sétál a józanész, és már mással se foglalkozol, csak az életben maradással, és az őrülettel. Ahogyan most Räv is teszi.
Eldobta a lenézős, öntelt, és beképzelt viselkedést, helyébe az élet utáni vágy tört a felszínre.
Ressurection… elég rendesen megszenvedhette a támadásomat, ha ehhez kellett folyamodnia. Nem mozdultam, vártam arra, hogy mit is fog tenni, és közben azt vizslattam, hogyan is néz ki így. Mondhatni már elfogadható, de a szárnyakat nem értem, anélkül is tudunk repülni.
- Végre.
Ennyit mondtam, inkább lenéztem a talajra, és megláttam a jelet, majd fel az égre, és az érkező kis gömböket figyeltem, végül Rävra.
- Hehe. – lehunytam a szememet, hagytam, hogy eltaláljanak. Átjárta a fájdalom a testemet, az égési sérülések, fájt, nagyon fájt, már nem álltam, feküdtem, és hagytam továbbra is, hogy bombázzanak. Végül, amikor végre eláll az egész tűzeső, talán egy percig feküdhettem mozdulatlanul. A nadrágomból se sok maradt, mondhatni egy rövidnadrág. Teli voltam égési sérüléssel, volt ahol a hús, vagy már a csont is látszót. Lassan, remegve mozdultak a végtagjaim. Hatalmas fájdalmat átélve sikerült felállnom, immár az egész arcom vér volt. Mégse fájdalom volt az arcomon… hanem az élvezet játszott rajta. Emeltem Orgot, végighúztam a tenyeremen… Egy dolgot viszont megfogadok, soha a jó büdös életbe nem fogom még egyszer ezt kivárni, hogy egy ilyen támadás telibe kapjon, csoda hogy nem haltam bele.
- Digiéralo, Orgo. – a sötét, fekete por örvényleni kezd a testem körül, mint egy bogárraj, ellepi azt, és mikor végre eltűnik, én is látható leszek, az „igazi” alakomban. Az egész testem fekete, a maszkom darabjai pedig csontkitüremkedések formájában jelennek meg a testemen. Orgo is új formájában van, hatalmas, több mint két méteres pengéje egy üvöltő emberi koponyából indul ki, maga a koponya is tud meglepetést okozni, a markolta egy emberi gerincre hasonlít leginkább, aminek a hossza, egy méter nyolcvan centi.
- Akkor, ideje komolyan venni ezt az egészet, nem? – költői kérdés volt csak, talán nem is hallotta meg. Lényegtelen. Gyors egymásutánban hatot csapok a levegőben, miközben kimondom az Abdominal-t. A támadásom neve, hat, sarló alakú, vörös energia indult el Räv irányába. Egy-egy a karjai fel, kettő a mellkasa felé, és a maradék kettő pedig a lábait célozta meg. Nem álltam meg ennyinél, sonidoval indultam meg felé, mondhatni az előző támadásom csak egy kis foglaló volt, míg odaérek. Utána pedig Orgot használom, a markolat középső részére ráfogva nyolcasokat írok le vele a levegőben, természetesen Rävor célozva meg, min a hegyével, és a markolat végével is, nem feltétlen tiszta a találat. Majd az egészet abbahagyva, hirtelen ragadom meg Orgot, csavarok rajta egyet, a végén ráfogva, hogy nagyobb erőt tudjak beleadni, a koponya alatti résszel Räv bal vállára akarok le sújtani.


Spoiler:
 

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Vas. Máj. 06, 2012 1:24 am

Elvesztettem az értelmet, amiért leálltam küzdeni ezzel a pipogya fráterrel. Gondoltam egy – két ütésből majd megtanulja, hogy hol is a helye, azonban tévednem kellett. Ereje hatalmas, de nem találtam lehetetlennek felvenni ellene a harcot. S bár a pengetáncunk lényege már eltűnt számomra az életben maradás csírája továbbra is ott volt bennem, illetve a büszkeségem, melyet nem hagyhatok csak úgy összeomlani egy rámenős alak őrült csapkodásai által.
S bármennyire is egy naplopó mihasznának tartom őt, képes volt kicsikarni belőlem egy lépést, melynek már idejét sem tudom, hogy mikor vetemedtem. Helyesbítve tudom, csupán akkor sem maradt életben az, ki látta Lucifer valós erejét. Kevesek előtt fedtem fel erőm eme felét, szóval megtisztelve érezheti magát ez az idióta pondró. Sajnos nem jellemző harcaimra, hogy oly’ hamar Lucifer feloldott erejére támaszkodjak, ő zárt formájában is szintúgy erős, s nem kell már a küzdelem elején ennek köszönhetően arra vetemednem, hogy felvegyem régi alakomat, melyképpen jártam Hueco Mundo kietlen sivatagát régebben, éveken át. Küzdve az életben maradásért, a táplálékért, az erőért… mindenért, ami éppen most vagyok.
Gúnyos vigyorom, fogaimat megmutató vicsorítássá ment át egy szempillantás alatt, miképpen láttam, hogy erőtlenül hagyja magát eltalálni tűzgömbjeimmel. Nem hittem volna, hogy ennyire ostoba, hogy még a meneküléssel sem próbálkozik meg. Több mint negyven ilyen golyó zuhant alá, s még ez sem az összes volt, csupán jómagam rekesztettem be hatalmamat kihasználva eme csapásomat, amiért valami más volt. Valami nem volt tökéletes pusztító erejű támadásomban. Volt benne valami, ami nem volt rendjén, amiért képes volt túlélni, ilyen kiszolgáltatott állapotban legerőteljesebb ütésemet. Hiszen egy tűzesőt nem szokás ilyen könnyedén átvészelni, de ez a pondró képes volt felkelni utána, mintha mi sem történt volna, avagy csupán egy kis nyári zápornak lett volna kitéve. Mad
Idegesen repültem hol jobbra – hol pedig balra hátamon pihenő szárnyak segítségével. Ez a megmagyarázhatatlan ügy roppantul idegesített. Ráadásul ezzel elveszítettem előnyömet is, mivel amint sikerült lábra állnia, melyről azt hittem képtelenség lesz számára, s nyomban vissza is terül a homokba, mégis… felkelt és aktiválta arató fegyverét, hogy új formát öltsön előttem ő is. Megmutatva nekem már régebben is látott resurrección alakját.
- Ostobább vagy, mint hittem, hogyha csak most kezded komolyan venni a dolgokat. – komoran hunyom lesz szemeimet; a hosszabb szövegem során észreveheti a változást a hangomban, mintha valamiféle túlvilági hangon visszhangozna, s sokkalta mélyebb hanglejtésű annál, mint amit resurrección kívüli alakomban azt megszokhatott. Nem bírtam, nem megállni, hogy hozzáintézzem eme letekintő szavaimat, még ha csak úgy, magának is tette fel ezt a kérdést. Hallásom élesebb másokénál, így akár a motyogásokat is úgy vagyok képes meghallani, mintha csak rendes hangon társalogna valakivel.
Felkészülten vártam a fejleményeket, amint kimondta támadásának nevét. A hat vörös fényű sarló, egytől – egyig emlékeztetett a Claro de luna technikára, azonban semmi kedvem nem volt megvárni, hogy az vagy egy ehhez hasonlatos bármi is eltaláljon engem. Megfogadtam az első Cero után, melyet benyeltem, hogy nem fogom hagyni, hogy ilyesmi még egyszer eltaláljon, s ez így is lesz.
Mintha teljes egészében természetes lenne számomra, hogy a levegőben vagyok, s szárnyakkal repülök, úgy szlalomoztam el a fénylő sarlók elől, melyek felém tartottak. Nemes egyszerűséggel kerültem ki az összest, semmi nehézség nem volt számomra ennek kivitelezése során. Nagyot kellett csalódnom emiatt, amiért ez a mihaszna, ki képes volt rábírni arra, hogy aktiváljam resurrecciónomat, ilyesfajta semmiséggel volt képes fellépni ellenem első lépése gyanánt.
Sonidoval való felbukkanása előttem cseppet sem lepett meg, gondolataimban már kezdett egyértelművé válni, amint elnéztem irányába, s nem volt eddigi helyén, hogy eme csapásai nem a fő attrakciója volt, hanem csupán kezdő, bemelegítő lépés lesz egy nagyobb volumenű támadáshoz.
Hűvös pillantással néztem rá, amint belekezdett az immáron egy pengéjű, érdekes formájú kaszájával a támadásba. Sajnos az aratóeszköz, az aratóeszköz marad. Hol jómagam röppentem odébb egy – egy ütéstől, hol pedig Lucifer új formájával, a szigonnyal ütöttem odébb rám mért csapásait. Könnyed pörgésekkel kerülgetve minden egyes támadását, mintha csak az én birodalmam lenne a szabad levegős környezet. Lassacskán pedig kezdtem unni, s már arra vártam, hogy mikor változtat ezen, hogy aztán újabb meglepetéssel állhassak elő. Hirtelen cseréjét a támadásban nem tudtam tökéletesen szemmel követni, s meg is lett ennek a maga ára. Kemény ütése, melyet vállamra mért, betalált. Éreztem, ahogy karom nagyobb reccsenés kíséretében feladja a szolgálatot. Talán rosszabbul is járhattam volna, hogyha hierrom nem védené testemet, de szerencsére így egy töréssel megúsztam.
A fájdalom egészen haloványan jut el hozzám, azonban jól tudom, milyen ára lesz ennek, amint a bennem keringő adrenalinom lecsökken. Azonban míg ilyen nyílt helyzetben vagyunk, még jómagam sem vagyok olyan esetlen, hogy ne használnám ki. A szigonyt, jobb kezemben hagyom lejjebb csusszanni markomban, hogy a felénél szorítva szúrjak vele pontosan az előttem álló mihaszna fegyvert fogó karjának irányába, hogy ő maga rántsa el vállamtól az aratóeszközét. Ezt követően spiccbe tartott jobb lábamat fellendítve mérek állára egy erőteljes rúgást, közben egy hátra szaltót kivitelezve szárnyaim segítségével. A szaltó hatására feljebb magasodtam a pondrónál, majd onnan a fegyvertartó karjába próbálom döfni Lucifert, hogy aztán annak segítségével egy fölkört leírva átröppenjek háta mögé és onnan kinyújtott bal lábammal mérjek háta közepére egy nagyobb erejű rúgást a lendületet kihasználva.
Amennyiben a szúrást nem tudtam kivitelezni hátába repülés opciót megtartva, onnantól indítok meg egy Claro de Luna-t lábai irányába, hogy megszüntessem reishijét, melynek segítségével a levegőben állt, s hidegvérrel hagyom lezuhanni a homokba, utána küldve egy vörös Cerot, nehogy túlontúl békés repülésben részesítsem.
Ezek után fejemet jobbra és balra is megmozdítva kiroppantom, s hagyom, hogy a fájdalom, mely bal vállamban lüktet, egyre inkább felélénküljön. De nem ordítok a kíntól, mely testemben kering miatta, hanem evvel ellentétben őrült kacajba kezdek, ezzel nyomva el a keserves fájdalmat.


Spoiler:
 

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Csüt. Máj. 17, 2012 12:04 am

Mindkettőnk megmutatta a végső formáját, azt az alakot, amiből továbbfejlődtünk azzá a lényé, amit úgy neveznek, hogy arrancar. Az egyik leggyűlöltebb létforma, legalábbis azok számára, akik tudnak rólunk. Utálatosnak, elpusztítandónak tartanak minket. Üres lelkeknek, akiket csak az evés érdekel, tévedés. Van lelkünk, érzelmünk, szeretünk, könnyezünk, érezzük a bánatot, a kínt egy társunk elvesztése miatt. Igen, olyanok vagyunk, mint a shinigamik, vagy az emberek. Gyakran akartam ezt elmagyarázni másoknak, süket fülekre találtam, berögzült, elfajzott eszméket követve akarták elválasztani a fejemet, a testemtől. Minő hatalmas balgaság, a békés együtt élés reménye már rég elveszett a ködben, helyébe maradt a harc, gyűlölködés, ellenszenvek továbbizzása. Bár bennem még mindig ott él a remény a békés időkre, de mélyen eltemetve, lezárva egy ládában, és valahol a lelkemben lévő sötétség alá temetve. Átadtam magam a hollow énemnek, annak, amit az ösztönei irányítanak, ha egy shinigamival találkozik szembe, vagy harcolni kell. Ez mozog most bennem is.
Szemben állók Räval, az egyik espadával, és szánalmasnak tartom, hogy erősebb vagyok nála. Ennek a tudatában kiálltam ellene, és már rájöhetett Ő is. Mégis, tovább folytatja a harcot, hasztalanul. Talán valami ostoba eszme hajtja, vagy az irántam érzet gyűlölet, esetleg bizonyítani akar Tuinak? Ostobaság, vörös kobakja alatt nincs elég ész, hogy felismerjen valamit. Nem egy személy iránt kell hűségesnek lennünk, nem is egy gondolathoz, hanem Hueco Moundohoz, a hazánkhoz, ahol újjá születtünk, meg tanultunk ismét élni, a társainkhoz, akikkel egyűt kell boldogulnunk, harcolnunk, nem csak egy espadához. Persze jó az, ha valaki iránt több odaadást tanúsítunk, de ne az a személy lebegjen a szemei előtt. Persze lehet nem nekem kéne ezen gondolkozni, hiszen három személy is van, akinek a szolgálatába szegődtem. De az okaim megvannak, Rinapin.nál az életben maradás, és utána a megerősödés, hogy megvonjam tőle az élet luxusát, de főként, az erő, hogy jobban tudjam védeni HM-et. Ott van Fred, nála csak az erő a lényeg, és ugyanabból az okból, a harmadik pedig Seth. Új vezér, erős, alkalmasnak tartom erre a tisztségre, főleg, mert merte vállalni, és nem csak a szája járt. Ezért is ingerel Räv személyisége, megvolna az esélye a változtatásra, és mégis, még mindig az espadájának tekinti Tuit. Nem veszi komolyan a feladatát. Úgy érzem, ezt az ellentétet már nem fogjuk leküzdeni sose. Lényegtelen, hogy ki fog most nyerni, bár nagy eséllyel én, a szikra örökké pattogni fog köztünk.
S nem lepett meg, hogy elkerülte a támadásaimat, arra éppen elég volt, hogy a közelébe kerüljek, és ostromoljam a védelmét. Jól forgatja a fegyverét, majd ha nagy lesz, forgatja más „fegyverét” is. Addig is, megkapja a magáét, egy törést, a bal vállába. Hallatszik a reccsenés, micsoda csodás muzsika, a fájdalom szimfóniája, sokáig nem tudnám hallgatni, de éppen ez a csodás benne. Néhány pillanatig bekúszik az elmébe, ahol euforikus érzést kelet az arra fogékonyakban. Mint bennem, és szerintem Räv is így van ezzel, habár ha rajtad játsszák ezt a zenét… az más érzéseket válthat ki. Viszont a tervem további része is sikerülni látszik, egy komolyabb sérülés nem probléma.
Nem térek ki a szúrása elől, ellenkezőleg, még mozdulok is előre. S hogy elfojtsam a fájdalmas nyögést, kiáltás, ráharapok az ajkamra, de oly erősen, hogy vér csordul ki. A lándzsája hegye keresztülszaladt a bőrömön, az inakon, és a vége kibukkan a vállamon. Ennyinél nem állók meg, teljesen felnyársalom magamat, és a szabad kezemmel átkarolom Räv testét, hiába lett nagyobb, az én méreteimet még nem múlja felül, de ha mégis, az csak jót jelent. S ha sikerült, akkor erősen szorítom magamhoz, és a ruhájába markolok. Nem hagyom megszökni. A sérülés miatt pedig, még a kaszámat is elejtem, a karomnak most annyi.
- Ez fájt… de neked se lesz kellemesebb. -*vigyorogva mondtam ezeket, a szavakat, és a szememben tükröződik, hogy semmi jóra nem készülök.
Lélekerőt gyűjtök a talpam alá, és az ég felé kezdek száguldani, amikor pedig elég magasra érünk, nagyjából egy-két kilométerre, akkor megfordulok a levegőben, majd a talaj felé kezdem meg a száguldást. A bal szememet lehunytam, sajnos fájdalmas az, ha az arrancar vállában még ott van valaki más lélekölője. De megéri a fájdalmat, ha sikerül az, amit elterveztem. Ívelten haladunk a talaj felé, én felül, Räv alattam, egyre csak közeledik a talaj… és amikor már alig választ el minket néhány méter… Elengedem Rävot, és mivel nem hiszem, hogy el fogja engedni a fegyverét, így a reménybeli becsapódáskor azt is kitépi a testemből, és hogy ne érkezzek mellé, irányt váltok. Egyenesen folytatom a repülést. De a fájdalom elég nagy, így nem messze tőle, én is talajt fogok, végiggurulok a homokon. A sebem telimegy vele, a testemen több horzsolás lesz, de nem hiszem, hogy rosszabb helyzetben vagyok, mint Aka Mazoku (remélem jól írtam le, nézzétek el, ha nem ^^”).
Lassan felállók, és megnézem a sérülésemet. Nem túl szép látvány, a behatolás még nem volt akkora gond, de ahogy „kiszakadt” belőlem… az már nem volt jó érzés, roncsolódott a hús, az inak, és az izmok, egy darabig nem fogom tudni használni, csak lóg magának, a többi már nem annyira fontos, ellenben Orgoval. Nem messze vittem fel a levegőbe Rävot, így ott kell lennie valahol, a közelben. Sonidozva kezdek neki a keresésnek, és aránylag hamar meg is találtam. Eh… most nem lesz jó, ha Räv folytatni akarja, akkor a balomat kell használnom… szerencsére van még pár meglepetésem, így akkora hátrányba nem kerültem. De így is lesz pár kellemetlen helyzet… eh, minek vállaltam be ezt a hülyeséget? Majd elnézek arra, ahol Rävnak kéne lennie.
- Hahó, élsz még!? -*inkább érdeklődő volt a hangom, mintsem gúnyos.


Spoiler:
 

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Kedd. Jún. 26, 2012 4:02 am

Bár ball vállam súlyos törési sérüléseket szenvedett, mégsem tántorított meg a cselekvéstől. Sőt, egyre inkább nagyobb késztetést éreztem arra, hogy tegyek valamit, méghozzá minél hamarabb, s ne hagyjak esélyt arra, hogy elfusson ellenségem.
A helyzetet kihasználva lendítettem fegyverfogó karjának irányába az új külsővel megáldott Lucifert. Igaz, nem így képzeltem el visszatámadásom kivitelezését, mivel cseppet sem számítottam arra, hogy szinte belerohan Luciferrel mért szúrásomba. Gyanakodva hunyorítok felé, eme húzása nem az első, élénk képként lebben fel előttem a nem is oly’ rég tett hasonló cselekedete. Gyomrom hirtelen összerándul, mintha csak lenyeltem volna egy óriási labdát, s most kezdene kihatni rám az, hogy annak nem ott van a helye. Őrült húzásából nem akarok kérni többet, de már nincs esélyem megtántorodni. A fájdalom balomban hirtelen érződni kezd számomra, elviselhetetlenül lüktet, szivárog belőle a meleg vér, beáztatva hófehér ruhámat és érzem, hogy még meg se bírom mozdítani, egyszerűen használhatatlan.
Az eddig adrenalin, mely fűtött arra, hogy bosszúból eltörjem kezét, lábát, most elillant tőlem, helyet adva a kínzó fájdalomnak, melyet jelen pillanatban mindenütt éreztem testemben. Ellenkezés legkisebb jelét se adom, mikor ruhámnál fogva megragad engem. Elszúrtam egy csodás lehetőséget és átadtam neki a terepet, viselnem kell a következményeit, ha már erőm sincs arra, hogy esetleg védekezzek ellene.
- Kehh – préselem ki magamból sértődötten az alábbi szavakat, amiért nem tudtam kétségbe vonni azt, hogy fájni fog e, amit éppen tervezget, hogy véghezvigye. Annál azért erősebb fából faragtak, hogy egy – két ütés földre terítsen. Igaz nem tudtam hangot adni kétségeimnek a fájdalom miatt, azonban nem voltam olyannyira kába, hogy ne érzékeljem a körülöttem történő eseményeket. A hirtelen emelkedést a süvítő szél árulta el, mely fülemen keresztül hallhattam, s lángként lobogott utánam hosszú hajzuhatagom. De vajon mire készül?
A felfelé száguldás után következő zuhanás. A hirtelen irányváltoztatás hatására enyhén megszédülök, talán a sebem miatt, melytől már fel is léphetett némi vérveszteség, avagy a hirtelen fordulat is lehet az oka. S most sincs elképzelésem arra, hogy pontosa mit akarhat ebből kihozni. Azonban abban biztos vagyok, hogy semmi jóra nem számíthatok.
Lassacskán, a homoktenger felé haladva pedig kezdem sejteni, hogy mire is készül... és valóban nem éppen kecsegtető, mely éppen reám vár. A talaj vészesen közelített, s mikor elengedet, görcsösen szorítottam Lucifer nyelét, hogy ne hagyjam eltávolodni magam mellől, így az is jött velem, további zuhanórepülésben a homokos talaj felé.
A talaj és a köztem lévő távolságot tekintve szinte lehetetlen volt, hogy szárnyaim segítségével elég lendületet vegyek ahhoz, hogy ismét az égbe röppenhessek, így tehetetlenül száguldottam lefelé, szárnyaimat végül arra használva, hogy némileg tompítsam az esést. Így nem törtem ki a nyakamat a landolásnál, hanem csupán egy kisebb krátert ütöttem a homok közepébe, ahol becsapódtam. Fejemet is sikerült behúznom, s hátamon landolnom, helyesbítve szárnyaimon, melyekkel körbeöleltem magamat, így megelőzve a további csonttörést. Elég volt számomra elviselni a vállamban lüktető kínzó fájdalmat, nem hiányzott mellé még egy – két törött csont.
Fogaimat összeszorítva, sziszegve adom jelét annak, hogy a vállamban lévő fájdalom mennyire is kellemetlen. Lassan kezdek mocorogni is, hogy összeszedjem magam és felállhassak a földről, hogy megmutathassam mennyire is őrült módszer ez az ellenfél likvidálásához, s felvágjak egy hatásosabb kivitelezéssel. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy ő maga is megjárta az iménti összecsapást. A karjába mélyesztett Lucifer egytől –egyig elárulja, ugyanis pengéje csöpög a vértől, s egyik végén még egy apró hús darab is ott fityeg. Egyértelmű, hogy ő maga is jókorán megsínylette a találkozót.
Hangját hallva összerezzenek, s válaszra se méltattam. Belém nyílalt azon felismerés, hogyha most csendben meghúzom magamat, akkor talán előnyömre tudom fordítani a helyzetet, amint sikerült felülkerekednem fájdalmamon. Oldalra fordítom fejemet, s éppen csak annyi rést nyitok szárnyaimmal, hogy egy Cerot kényelmesen ellőhessek a hang irányába.
A piros szín Cero nyomban becsapódott a homokba, amint útnak indítottam, ezzel felkavarva a homoktengert. Reményeim szerint éppen annyira, hogy betemessem a naplopó mihasznát alá. Majd amint a Cerot előttem, szárnyaim segítségével felröppenek a talajtól, majd zuhanórepülésben, jobbomban szorongatott Luciferre perzselő lángokat vezetek, és úgy indulok meg a talaj felé szélsebességgel. Amint elég közel értem a földhöz, úgy egy méter magasságban megállok felette, egy helyben állva a levegőben, szárnyaim sűrű csapkodásának segítségével, s egy jól irányzott mozdulattal a földbe vájom a hárompengéjű szigonyt.
- Hojas de Fuego… – suttogom a bűvös szavakat, melynek hatására a földből, konkrétan a célpontnak kiszemelt pondró alatt, tűzből lévő pengék sokasága ágaskodik ki a homokból, olyan formájúak, mint a resurrecciónom előtti Lucifer külsejének a pengéi. Egyre több és több bukkan föl, nem hagyva utat a menekülésre egyik irányba sem. Gunyoros kacaj hagyja el ajkaimat, s nevetésemet a vállamba nyilalló fájdalom rekesztette be. Vállam irányába sandítok, s csak így, komolyabban szemügyre véve látom, hogy mennyire természetellenesen áll bal karom.

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Kedd. Júl. 10, 2012 5:14 am

Nem is olyan ritka alkalmak egyike, amikor erőfölényben van, de mégis elég rossz állapotba kerül. Ostobaság, bizonyítási vágy, vakmerőség, és figyelmetlenség. Ezeknek köszönheti most az egészet, hogy jobbját már nem képes használni, így arra kényszerül, hogy esetlenebb balját vegye igénybe. S nem csak ez az egy sérülése van, több szúrt, vágott seb, a vére is igazán megcsappant, ezért a harc esetleges folytatásában így határozottan hátrányba fog kerülni. Nem is hátrányba, inkább közelebb a vereséghez, jóval közelebb. Ám nem ér rá ezen keseregni, hisz ellenfele. Räv, kivel a kapcsolata nem annyira felhőtlen, sokkalta inkább kölcsönösen utálják egymást. Bár Vexnél az utálat háttérbe szorul azon érzés miatt, amit úgy neveznek: Idegesítő. Igen, idegesíti Räv viselkedése, túlságosan nagy rajongása egy másik espada iránt, felelőtlensége, és beképzeltsége. Nem jobb másoknál, mégis, alacsony termete
ellenére, lenézi a legtöbbeket. Ebből a viselkedésből van elege Vexnek. Ha mást nem tisztel, hát tisztelje az erejét. Fogadja el, hogy vannak olyan személyek, akikkel szemben inkább a meghunyászkodás a célravezető. Részben ezért is fogadta el új vezérüket Vex. Erősebb, nem sok értelme lett volna lázadni, inkább a biztos életet választja, mint a kétesélyes életben maradást. Viszont nagyon eltért a lényegtől, miszerint egy Cero sikeresen felkavarta az állóvíz helyett a homokot, ezzel akadályozva az érzékelést. Nem tehet mást, kihasználja az időt, és Orgo egy új képességét használja.
Homokba helyezi a zanpaktouját, bár nem helyezi, hanem heggyel beleállítja, és a koponya szájába dugja a balját.
- Modificación/Változás.- a koponya fogai Vex alkarjába mélyednek, Orgo markolata lélekszemcsékké változik, és elszáll a levegőben. Így már egyek lettek, a karja meghosszabbodása, bár nem lesz tökéletes, lévén nem balkezes Vex, de több mint a semmi. S már nem kell más, csak hogy eltakarodjon végre a homok. Amikor végre már képes látni, fel kell ismernie Räv sziluettjét, ami egyre inkább felölti a valós formáját. Tehát még van elég ereje a folytatáshoz? Legyen hát, a harc még nem dőlt el, és a helyzet mostani állása szerint, Vex is lehet a vesztes. Ám ahelyett hogy támadna, inkább a levegőben maradt, talán a tűzesőt akarja megismételni? Kurvára reméli Vex, hogy nem, most nem feltétlen élné túl, sőt, igazán esélyes lenne, hogy belepusztulna. Nem, ez valami más lesz, hisz a szigonyát a homokba dugja. Halvány fogalma sincs arról Vexnek, hogy most mire is készülhet a vörös törpe? Nem tart sokáig, míg rájön, éles, szúró fájdalom a talpában, majd a combját hasítja végig valami. Meglepett arccal néz lefelé, és nem túl boldog a látottaktól. Egymás utána, több helyről is dárdahegyek bukkannak elő, amiknek nem igen lehet más célja, mint az, hogy Vexből egy tűpárnát csináljanak, és még ez a nevetés is ráadásban. Ugyan próbálja kerülni, de nem a legkönnyebb, sajgó talppal, és akármerre is lép, újabbak jelenek meg. A talajon nincs biztonság, ideje akkor a levegőben megnézni, sőt, ha oda is követnék, akkor a legjobb az lesz, ha Räv közelében lesz. Ezt is teszi, fel a levegőbe, majd sonidozva közeledik Räv felé. Ajkán kegyetlen vigyor, szemei a harc hevétől csillognak. Kitartva balkarját, aminek már Orgo is a része. Amikor elég közel ért, lehetőleg vágás távolságba, akkor kezdi az ellencsapásokat. Elsőnek csak szurkál Orgoval, torzó környékén, és minden támadásnál ismétel egy technikája nevét.
- Mordedura- szeretne már pontot tenni az ügy végére, de legalábbis okozni egy kis meglepetés Rävnak azzal, hogy nem lesz ura a mozgásának. Apró kis szurkálódásai után magasabb fokozatra kapcsol.
- Elismerem, nem vagy egy egyszerű eset. Előre sajnálom azt, aki beakar majd jutni a bugyidba. Bár biztos, hogy Tuinak tartogatod magad. – mondta vigyorogva, persze, hogy provokálni akarja Rävot, hogy ismét hibázzon, így adva esélyt Vexnek egy sikeres vágásra. S kezdi is.
Lent, baloldalról egy felfelé ívelt vágással indít, (természetesen itt is használja a képességét) fel egészen jobb mellkasig, ahol pedig megáll a karja, egyet csavar rajta, majd balra húzza, egészen Räv válláig. Itt se áll meg, most már lefelé vág egy íveltet, utána pedig ismételten vízszintben balra. Vágásainak a vonala leginkább egy homokórára hasonlít. Így már reméli, hogy sikeres lesz a támadása.
Habár a sérülése miatt, és a vérveszteségének köszönhetően már a mozgása is lassabb, darabosabb. A vére, ami a testére ragadt, kezd maszatolódni, köszönhetően a verejtéknek, ami Vex testén csorog végig. Elég sokat kivett belőle ez a harc. Nem olyan egyszerű ez, mint gondolta. Találkoznak, beleveri a talajba Rävot, majd hazamegy, és iszik pár sört, böffent párat, és részegen elalszik, miközben valami marhaság megy a TV-ben. Nem, ehelyett már lassan a fogát csikorgatja, hogy legalább győztesen kerüljön ki az egészből. Nem csak azért, hogy tisztázzák Räval a helyzetüket, és a kettejük konfliktusát. Oh, nem csak ez a szar oka van, nem, ott van az is, hogy megmutassa azoknak az arrancaroknak, akik nem rendelkeznek egyjegyű számmal, hogy le lehet győzni egy espadát. Megmutatni, hogy rég nem az Las Noches elitje, ami régen volt. Manapság valami más számít, nem az, hogy képességeikkel, erejükkel, szeretetükkel védjék otthonukat. Valami más számít…. De mi?

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Kikyo
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Female
Capricorn Dragon
Hozzászólások száma : 93
Age : 88
Tartózkodási hely : Seretei, Shiranui-ház birtoka
Registration date : 2011. Apr. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Szer. Júl. 11, 2012 5:37 am

Törött bal karomat mustrálva, csak lassacskán vezetem vissza tekintetemet az események irányába, s hamar nagy meglepetés tárul elém. Az időmet rabló naplopó fegyvere megváltozott, helyesbítve immáron karjáról mosolyog vissza rám az a nyavalyás arató eszköz. Nem foglalkozva a változással, inkább támadásom eredményére igyekszem összpontosítani figyelmemet, abban reménykedve, hogy nem lesz komolyabb dolgom a módosított karjával.
Idegfeszítő pillanatokon belül végül felbukkannak a bűvös szavaim által megidézett lángoló pengék a homokból, közvetlenül a naplopó mihaszna talpa alatt. Remélem, hogy nagyobb hasznát érem el, mint a Ceronak, mely szinte semmiféle sebet nem ejtett rajta. Mert lehet, hogy csak vaktában lőttem ki a helyszín adta lehetőségek kihasználására, hogy saját oldalamra állítsam egy röpke ideig a homoktengert, de lám’ nem értem vele el nagyobb hatást, csupán némi homokesőt, pedig reménykedtem benne, hogy több lesz holmi elterelésnél és beszerez egy – két kósza sérülést a vörös szín Ceromtól is.
Mogorván vicsorítva, szemmel tartva az eseményeket nézem, hogy miképpen oldja meg eme helyzetet, amelybe most belekevertem. Egy biztos, nem mindennapi esemény egyike a lángoló pengék kicsapódása a talajból, s ez tanúsítja esetlenségem is, ahogy próbál hol erre – hol arra kitérni a következő és következő felbukkanó tűzpenge útjából. Viszont eddigi próbálkozásai mind meghiúsulnak, pillanatokig úgy tűnik, hogy nem képes menekülni a szorult helyzetből, amit teremtettem, azonban mielőtt a lángoló lándzsapengék végezhetnének vele, rájön a megoldásra.
Összeszűkült szemekkel tartom magam elé Lucifert, készen állva a védekezésre, ahogy látom elrugaszkodni a földtől, majd felém közeledni a mihaszna semmittevőt. Íme, a bizonyíték arra, hogy nem csak az előadást néztem, hanem résen voltam, hogy aztán az esetleges fordulatokat készen fogadjam, mint például most.
A tűzpengék felbukkanása abbamarad, ahogy célpontjukat már nem érzik a homok sima felszínén mozogni. Bár ehhez nekem is volt némi közbeszólásom, hiszen már jómagam sem koncentráltam arra, hogy még több és még több lángoló penge jelenjen meg, hogy megkeserítse a munkáját kerülő arrancar, volt fraccióntársam dolgát.
Aratófegyverével tett csapásait Luciferrel hárítom, szememet pontosan rajta tartva kezének mozdulásán, fegyverének irányának haladásán, nehogy egy apró karcolást is ejtsen rajtam, s még így, fél kézzel is viszonylag könnyűnek tűnik az egész. A dühödt csapásai semmit nem érnek ellenem, s azzal, hogy valami furcsa szavakat mormol egy – egy támadásánál, az cseppet sem teszi biztatóvá a helyzetet. Fokozatosabban ügyelek arra, hogy elkerüljem fegyverét, amiért fülsüketítő hanggal szól bennem a bajt előrejelző vészharang, mely még jobb odafigyelésre sarkal.
Óvodás szintű provokálására megvető pillantással illetem. Az se éri meg, hogy szavakkal illessem ezt a megszólalását, e helyett inkább tetteim beszélnek. Pengéjének mozgásának irányát Luciferrel követem, amit egy tüzes lángcsóva kísér. Tökéletes szinkronban mozogva megakadályozom bármely támadásának betalálását, hiszen zavaró pajzsként követi saját fegyverem, s az azt díszítő láng a mihasznáét. Azonban balomban lüktető fájdalom arra figyelmeztet, hogy nem lenne túlontúl bölcs dolog tovább húznom az időt, hogyha túl kívánom érni ezt az egész csetepatét, mely már igen súlyosan elfajult.
Lehunyom szememet, s úgy szedem össze minden erőmet, s koncentrálok, hogy sikeresen végrehajthassam azt, amit akarok. Légzésem felgyorsul, ahogy összpontosításomat Lucifer mögött hagyó lángot önálló mozgásra bírom, s egyre összetettebben formálom meg azt. Lassacskán pedig egy perzselő tűzfüggöny elevenedik meg közöttünk, amely mindkettőnket meghátrálásra kényszeríti, amennyiben a különböző vágási sebek mellé nem kívánunk jó pár égési sérülést is beszerezni.
Jómagam nyomban kihasználom az alkalmat, szememet kinyitva szárnyaim segítségével emelkedek a magasba, s pontosan a naplopó mögé ereszkedem le, jó pár méterre tőle. Szaporábban veszem közben a levegőt az előbbi tűzzel játszadozásom miatt, mely felemésztette minden apró lángot, melyet uralmam alá tudtam hajtani. Gyomromba maró éhség pedig tudatja velem, hogy mennyire is szükségem lenne energiám újratöltésére, lehetőleg minél előbb.
- Kehh… ennél azért többre vártam. – lefitymálóan hangoztatom a mihasznának szavaimat, s húzom ki magamat, fennhordott orral, miközben még ép vállamra vetem Lucifert, s szemem sarkából felé nézek. - Keress fel akkor, amikor ennél többet is fel tudsz mutatni, naplopó. – hátat fordítva, szárnyaimnak parancsolva, repülve indulok meg Las Noches felé. Kétséges, hogy a hatalmas fehér falakig, melyek elzárják az erőtlen hollowok elől a mesterséges Nap világát, kibírja addig resurrecciónom, azonban nem fogom megvárni, hogy előtte vegyem fel újra eredeti alakomat. Így is túl sokat látott, s még annál is többet tett. Azonban csalódtam, nem erre vártam, többet, többet hittem róla, mint holmi őrült vagdosást és sértegetést. Úgy véltem, hogy a mi harcunk komoly. De tévedtem. Nem ellenem küzdőt, nem azért, hogy megmutassa ki az erősebb kettőnk közül, valami másért. S bármi is legyen az, engem jobb, ha nem kever bele… mert én nem kérek belőle.

// Köszönöm a játékot! >.< Remélem, megteszi záró postnak. ^.^ //

______________

Zanjutsu: 1 pont Hakuda: 1 pont Kidou: 11 pont Shunpo: 2 pont Zanpakuto: 4 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 29
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Csüt. Júl. 12, 2012 5:20 am

A végjáték, itt van a végjáték. Az elkövetkező percek fogják eldönteni, hogy ki lesz az, aki porba hullik, és ki lesz az, aki a győzelem mámorával fogja nézni a másik agóniáját? S elmondhatja, hogy legyőzte, igen legyőzte, kiderült ki az erősebb, ki az, aki méltán nevezheti magát erősebb arrancarnak?
Nem, egy találatot se sikerült szereznie. Ráfoghatja a satnya baljára, hogy csapásai nem értek célt. Így sajnos nem érte el a kívánt hatást, hogy Räv mozgás koordinációja megzavarodjon, és ne legyen képes tovább folytatni a harcot, és ki legyen szolgáltatva Vexnek. Ki így pontot tehet kettejük helyzetére. Persze nem ölte volna meg, akármennyire is kellemetlen ezt elismernie, de Räv is erős. Ha másért nem is, ezért megérdemelte a rangját, még ha nem szárnyalja túl Vex erejét. S akad pár jó támadása ennek az espadának is. Mint ez a tűzfalra hasonlító apróság. Bár sejti Vex, hogy ez inkább manipulálás, de így is veszélyes lehet. Ezért hátraugrik, nem akar több sérülést szerezni, habár az égés talán használna, kiégetni pár vágást, de inkább ezt rábízza majd a gyengélkedőn lévő arrancarokra. Tudják a dolgukat, sokszor összevarrták már a 87-est, ez se okozna nagy gondot a számukra.
Vár, és vár, hogy mi lesz a továbbiakban, sajnos, hogy az adrenalin némileg csökkenni kezd a testében, így érzi, hogy szinte kiabál minden testrésze. Üvöltik, hogy elég, és hagyja abba az egészet, mert már nem sokáig fogják bírni. Több szúrt seb, törött bordák, és átszúrt talp, nagyon nem jó. Sok sebtapasz fog kelleni, de legalább egy egész guriga kötszer. Biztos abban is, hogy ellenfele sincs jó állapotban, sőt, talán rosszabban is. Bár beszélni még azért tud. Lassan fordul szembe Räval, fejét enyhén balra dönti, és kifejezéstelen tekintettel mered rá, majd egy véreset köp. Majd amikor megszólal, a hangjából szinte süt az elégedetlenség, és a lenézés.
- Ezt én mondhatnám. A nagy Räv la Luzt ennyire megalázták, hogy erőtlen okokat felsorolva hátráljon ki a harcból… Lehet mihaszna naplopó vagyok, de legalább nem gyáva, mint Te! Aki így szégyent hozott Tuira… Szánalmas vagy, reméltem, hogy ebből a harcból tanulsz végre valamit, de csalódnom kellett.- megvonta az, úgy ahogy épségben lévő vállát.- Nem foglak felkeresni. Elvesztetted az érdeklődésemet. Nem pocsékolok rád több időt, nem éri meg. Menj csak Gyáva, tudjuk mindketten, győztem. Szánalmasan megfutamodtál. Ostoba kis arrancar. - egy darabig még figyeli, ahogy elrepül Räv, majd leereszkedik a talajra. Egy percig csak néma csendben áll, majd a fájdalom miatt eltorzul az arca, és egy lábon ugrálni kezd.
- A francbafrancbafrancba. Homok ment a sebembe, homok ment a sebembe, és kurvára nagyon fáj.- úgy dönt, hogy megszünteti a resurrecciónt, felesleges több erőt pocsékolnia. Orgo is lehullt a karjáról, és a környezet lélekszemcséiből újraépült a markolata, és visszaváltozott az eredeti alakjába.
Lenyúlt érte Vex, majd a kezében fogva visszaindul Lasba, csak sajnos nem Vegasba. Ott majd ellátják a sérüléseit, és reméli, nem fog ismét találkozni Räval. Eddig csak idegesítette, és némileg utálta. Mostantól már inkább szánja szegény arrancart. Nem tudja mit is akarhat bizonyítani másoknak, de ez a gyáva megfutamodás nem illik egy espadához se… tényleg csak az ereje miatt lehetséges, hogy megkapta a rangot. Viszont ezzel többé nem foglalkozik Vex, számára megszűnt létezni a vörös ördög. Élje tovább szánalmas életét, és ne szakadjon ki soha Tui seggéből. Pedig még sokra is vihette volna, kivirágzott volna. Csodás virág a sivatagban, és nem csak egy kaktusz maradna. Nem úgy, mint a legtöbb arrancar, kik már csak száraz korok. S azon kevesek, akiknek végre sikerült szirmokat növeszteni, azok magasan élnek, lenézhetik a többieket, az olyanokat, mint Vex. De Räv nem, csak tetoválása lett, és egy száma. Előlépet fogyóeszközzé, és talán hamarosan előlép valaki, valaki, aki leváltja a rangjáról. Akkor csengjenek a fülében Vex szavai.
Lassan sikerül végre visszaérnie, az eddigi utat pedig a levegőben volt kénytelen megtenni. Mivel nem akarta, hogy a talpa még inkább fájjon, így is lesz elég dolga a dokiknak, mire szalonképessé varázsolják Vexet. Bár a véleménye szerint elég lenne egy jó fürdés, és egy üveg pia, minden rendbe is jönne…


//Én is köszi Smile //

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hirako Shinji
Admin
Admin
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 23
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   Csüt. Júl. 12, 2012 7:09 am

Üdvözlet!
Mivel jeleztétek, hogy véget ért a harc, így a küzdőteret LEZÁROM! Jutalmatok 300 LP és 2500 ryou.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Vex vs. Räv   

Vissza az elejére Go down
 

Vex vs. Räv

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-