Megnövekedett alakjában igazán túl sok változás nem mutatkozik. Leszámítva, hogy már úgy néz ki, mint egy tizenöt éves, és nem mint egy hét éves. Hosszú, világos rózsaszín haja ugyanúgy kirikít a tömegből, bár cicás sapkáját már nem igen hordja - nem megy a fejére. Ha nem a kötelező fekete ruciban feszeng, és fészkelődik, mint akinek sajtkukac van a fenekében, akkor igyekszik olyan ruhákba bújni, amik minél lányosabbak. Persze állandó példaképét, Amaya-chant mindig szemmel tartja, és nem egyszer kér kölcsön tőle ruhát sikerrel, vagy anélkül. Maki-chan sem ússza meg, szemüveg, fülhallgató, vagy mp3 lejátszó, addig könyörög neki, és mereszti hatalmas kék szemeit, míg a fiú bele nem megy, kölcsön ad neki valami régi vackot. Habár a lány még nem igazán tudja, mire is valók ezek a szerkentyűk, igyekszik ellesni Amya-chantól és Makitól, hogy is úgy viselkedni, mint a nagyok. Mivel a nagy változás elég hirtelen esett be az életébe, így egyelőre még nem hajlandó megválni Barbie-s táskájától, immár csak Barbieval a belsejében, mert Ken valami orbitális balesetnek köszönhetően elvesztette (Ryuu kezébe adta -.-"). Kaktusz úr nélkül se, aki egyébként egy édes cicaplüss, sosem lehet látni, legjobb barátját még mindig magánál tartja.

Jellmében nem történik gyökeres változás. Bár külső szemlélő számára aranyos, vagy épp visszahúzódó lehet, aki ismeri egy kicsit is, tudja, hogy a külső máz semmi. Talán kicsit éretebb lett a változástól, de hisztijei és sárgasági-rohamai ugyanúgy megmaradnak. Addig, míg az van, amit ő szeretne, teljesen nyugodt, és kedves marad, ám ahogy valaki ellenkezik vele, vagy éppen mások akaratán kívül, de valami mégsem úgy alakul, ahogy azt ő a kicsi fejébe vette, roppant hisztis tud lenni. Eléggé irigy is, amit nem könnyű szó nélkül hagyni, nem szívesen oszt meg játékot, vagy olyan holmikat, amiket megpróbál használni, csak még nem tudja, mire is valók, sőt, a saját Anyukájára és képes megharagudni, ha az egy perccel is több időt szán az osztagra, mint rá. Na de nem maga a megtestesült ördög a kislány, csak ha kell, akkor támad, de viszont olyankor elveti a sulykot, és körmeit, fogait is beveti a jól bevált hajtépés mellett.
Ha minden rendben van, és senki sem zavarja, rettentő sokat nevet, éles hangon kacarászik gurgulázásba fulladó nevetéssel, és borul, gurul. Jó szokását megtartja, Mamit továbbra is nagyon odaadóan szereti, mindent megtenne azért, hogy soha, senki sem bánthassa. Van, hogy percekig csak ül vele szemben, két kis kezébe fogja Mitsuko arcát, és mélyen szemébe nézve gondolkozik, ki tudja, min, de ezt a műveletet rettentő komolyan tudja végezni. Egyelőre még nem igazán tudja, hogy a gyerekek, vagy a felnőttek közé tartozik-e, de szívesen van együtt kis pajtásaival. Imádja a lányos dolgokat, kedvenc színe a rózsaszín, és annak minden árnyalata. Furcsa viszonyt épített ki a kaktuszokkal, szobájában egész sor apró tüskés növényke várja, mindegyiknek külön neve van, rajongása irántuk megmagyarázhatatlan.
Apja eltűnése mélyen érintette, az is lehet, hogy gyors testi változása a nagy sokk utóhatása. Beszédhibáját, amit egyszer már kiküszöböltek nála, és amit előszeretettel alkalmazott, hogy felhívja magára figyelmet, egyre inkább elfelejti használni, főleg a sok új dolog miatt, és a nagy változás miatt, ami végbement rajta. Olykor rosszat álmodik, és ami esetleg zavaró lehet, hogy kedvenc plüssével, Kaktusz úrral ugyanúgy elbeszélget, mintha élő-lélegző ember lenne, sőt, állítása szerint a kis jószág el is mosolyodik, ha vicceseket mond neki.

Neve: 2. szint – teljes erő: Jégvirág hattyú (Seihyoujo hakuchou)
Fajtája: jég (+fény)
Shikai parancsa: Árassz fagyos fényt Jégvirág hattyú! (Shinsui shiro hadasamui hikari, Seihyoujo hakuchou!)
Shikai kinézete: A kacsa helyett egy hattyú úszkál vidáman a levegőben, a megidézett jégmadárnak már nincs szüksége arra, hogy mint valami töltő felett, úgy állomásozzon Nayoko tenyerein. Fényéek ereje megnőtt, és valamivel több kékes árnyalat vegyült belé. A kesztyűk ugyanazok maradtak, nem változtak az első szinthez képest.
Támadások:
• Ragyogás (seigetsu/ mitsuzoushu):
~ 1. lépés – Hattyúk tava (Hakuchounomizuumi): A támadás nevének elhangzása után a megidézett hattyú izzó fénnyel világítani kezd, majd mintha csak célt tévesztett volna, kedves kis gazdájának csapódik. A kislány gyakorlatilag egy ember-fényhattyú mutánsra kezd hasonlítani, ahogy a világító jégtollak beterítik teste bizonyos részeit. A föld fölött kezd lebegni, csupán pár centivel, de a súrlódás csökkenése miatt shunpoja növekedik egy keveset.
~ 2. lépés – Tollak tánca (Umou no hitosashi): A második fázisban, miután a parancsszó elhangzik, szoknyára hasonlító testéről lassan kezdenek alászállni a világító tollpihék, amiket természetesen rohanás közben gondosan maga mögött hagy, így adva esélyt magának a nagyobb erejű támadásra. A gravitációt is meghazudtoló jégtollak a levegőbeli kecses ringatózásuk közepette is képesek sebet ejteni az ellenfélen, ami nevezhető feltűnő jelenségnek is. Fájdalom nem észlelhető, a keletkezett seb is gyakorta csak felületi sérülés, karcolás, mivel a jégpihék elsődleges célja nem a sebzés, hanem a megfelelő alakzat kialakítása, és megtartása. Az ilyenkor elszenvedett sérülések látható jelekben mutatkoznak első sorban, így a seb egyre erősödő kékes-ezüst színű fénye jelzi csak az ellenfélnek, hogy valami nem stimmel. A lehullott tollak ugyancsak fénylenek, míg végül az áldozaton ejtett sebekkel azonos időben elérik maximumukat, és váratlanul előcsap a földből egy hatalmas, szikrázó jégförgeteg óriási virágba zárva ez által az áldozatot.

Spoiler: