HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Gyakorlótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Vas. Ápr. 22, 2012 3:19 am

A 12. osztagig is eljött a híre, hogy Nara-taichou zanpakuto edzést tart. Nem lenne rossz, ha egy kicsit összeszedném magam a zanpakutom terén. Kenshiko nem éppen az a beszédes fajta. Ritkán kommunikálunk és akkor se sokat. A harcok folyamán mindig követeli, hogy használjam őt. Én kicsit ellenkezek vele van, hogy tisztább körülmények között is lehet védekezni egy adott lidérccel. De, ha keveset foglalkozom zanpakutommal, akkor sosem leszek vele elég hatékony. Akkor pedig el is mehetek akár az alvégbe egy komolyabb ellenféllel szemben. Így fogtam magam és elindultam az edzésre, hogy még időben oda érjek. Szerencsére találkoztam egy másik shinigamival, különben eltévedtem volna. De rendes volt és útbaigazított. Sietve haladtam végig a 9. osztag kapitánysági épületén, hogy megtaláljam a Gyakorlóteret. Valami véletlen folytán, pont jó irányba kanyarodtam és feltárult előttem a gyakorlótérre vezető ajtó. Először benéztem és abban a pillanatban visszaléptem. Az edzésen jelen volt Kamioka Rosa-sama is. Ez egy olyan sokk hatás volt számomra, hogy majdnem úgy döntöttem mégsem megyek be. Ekkor azonban valami különös dologra lettem figyelmes. Mélyről jövő vadállatias morgás csapta meg fülemet.
~ Félsz Shinrou? Félsz attól a nőtől? Csalódnom kell benned. ~
Kenshiko harci helyzeten kívül még sosem beszélt hozzám, alaposan meglepődöm. A hátamat a falnak vetem és durcásan ellenkezem.
- Meg a nagy fenét. Mit képzelsz rólam? Azt hiszed, hogy meghátrálok?
~ Akkor bizonyítsd be! Tétovázás nélkül használj engem. Használj a céljaid érdekében. Nélkülem ugyan mire mész? Én vagyok az eszköz a kezedben. Általam nyered el céljaid és jutalmad nagy lesz. ~
- Te miről beszélsz?
~ Majd megtudod, ha elég erős leszel. Most pedig fogd magad és sétálj be, csináld végig az edzést. ~
- Rendben.
Azzal fogom magam és bemegyek. Amint Rosa-sama felém pillant, mélyen meghajolok. A családfőnek meg kell adni a tiszteletet. A többiek felé is egy kisebb biccentést küldök és a Taichounak be is mutatkozom.
- Kamioka Shinrou vagyok, a 12. osztag tisztje.
Ezután kifejtésre kerül a feladat. Tehát a shikai képességeinket kell használni és rá kell támadnunk a kapitányra. Ez nem hangzik rosszul. Nem túl nehéz a feladat, így diskurzusba is kezdek Kenshikoval.
- Mi legyen a terv?
~ Terv. Minek ide terv, ő egy kapitány. Te nem vagy olyan szinten, hogy egyáltalán megüsd. Még sérülést sem tudnál okozni rajta. A terv tehát egyszerű. Elé shunpozol és egy fentről lefelé irányuló támadást indítasz ellene. Minden más próbálkozás fölösleges lenne. Valószínűleg gyorsabb nálad. ~
- Ez a terv? A frontális támadás?
~ Kuss! Baka! Igen a frontális támadás, ha nem tudnád, én kimondottan arra vagyok specializálva. Tehát kuss és tedd, amit mondok. ~
- Hai Kenshiko-sama.
Válaszolom neki kicsit viccelődve. Szóval ez a terv, egyszerűen csak támadjak rá szemből a kapitányra. Abban igaza van a zanpakutomnak, hogy különben sincs rá esély, hogy megsebezzem, szóval.... végig nézem, amíg a többiek befejezik a támadásaikat. Vannak itt azért érdekes támadások. Amikor rám kerül a sor, bekapcsolom az izomnövelőt. Ezzel még azért rásegíthetek a dolgokra. Érzem ahogy az erő áramlik jobb kezembe.
- Kirikiazame Kenshiko! [ Tépd szét Kardfogú Tigris! ]
A shikai alak felébresztése után, a zanpakutom pengéjén megjelenik a fogazás. Innentől kezdve nincsen több dolgom. Felkészülök a támadásra. Amikor Kenshiko megszólal.
~ A támadásod ne fejezd be. Ne legyen azért ilyen könnyű a dolga. Mielőtt befejezed a támadásod szemben használd az Utsusemit és shunpozz mögé. Meglepheted. No persze nem olyan mértékben, hogy védtelenné váljon ... de több a semminél. ~
- Hová lett a frontális támadás?
~ Kuss, tedd a dolgod! A dolgod pedig az, hogy úgy támadsz ahogy mondom. Akkor semmi baj nem lesz. ~
Rendben hiszek neki. Elvégre ő mégis csak jobban tudja, mint én. Tehát felveszek egy támadó állást. Két kézre fogom kardomat és a fejem fölé emelem, ami arról árulkodik, föntről lefelé kívánok támadni. Elindulok a kapitány felé és amikor támadó távolságba értem, elindítom a támadást. Mielőtt azonban a kardom egyáltalán védekezésre késztetné a kapitányt, használom az Utsusemi, hogy hátrahagyjak egy másolatot magamból. Shunpommal kapitányom mögé érkezem és egy oldal irányú vágás indítok a háta felé.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 19
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16300/30000  (16300/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Vas. Ápr. 22, 2012 10:08 am

Családi kidou edzés
(Nem kis meglepetésekkel o.O)

Igazából nem gondoltam sosem, hogy a házasság olyan fontos dolog lenne… mármint persze, hogy fontos, de nem kell elsietni és végülis mi még csak egy éve vagyunk együtt Shiratorival. Bár azért a kapcsolatunk megélt egyet s mást az igaz, végülis nagyon sok párnak csak a házasság után lesznek gyerekei, nekünk meg teljesen véletlenül bepottyantak az életünkbe. Szóval tényleg nem gondoltam, hogy annyira erőltetnünk kéne, pláne hogy mindig én kezdeményeztem eddig. Én vallottam be először, hogy tetszik nekem, pedig érdekes, mennyire furcsának tartottam az elején, mikor az a bizonyos küldetésen találkoztunk. Ha akkor én nem lettem volna ott, talán még mindig egyedül rónám unalmas mindennapjaimat, a Nibantai rokusekijeként. Nagyon szerettem az első osztagomat és kicsit sajnálom, hogy már nem találkozom olyan sokat Verával és Kotomi-channal, ráadásul időközben Rosa-chan is hadnagy lett, bár Miyako-chan nagyon aranyos kislány, igazán örülök, hogy találkozhattam vele *.* Ahogy néztem, az anyjára ütött…
Hoppá, eltértem a tárgytól ^^” Szóval elég izgatott voltam, mert a Majomkirállyal való találkozásunk után kicsit átgondoltam ezt a házasság vagy legalábbis eljegyzés dolgot és úgy döntöttem, hogy ha nem is kezdeményezek (mert milyen már, ha a nő kéri meg a férfi kezét?), valamiféle utalást mégis tehetnék, hogy jelezzem kedvesemnek, készen állok rá. Mindig ujjamon hordtam a jegygyűrűt, melyet halálom előtt nem sokkal kaptam, mégiscsak fontos volt nekem, az az egyetlen dolog, ami visszamaradt az életemből. Most viszont úgy döntöttem, ha nem is örökre, de egy időre ideje megválnom tőle, szóval mikor elmentem, hogy kérjek egy kis segítséget Shiratoritól a kidoukkal kapcsolatban, átadtam neki az ékszert is, hogy adja vissza, mikor jónak látja. Kicsit igazából arra számítottam, hogy azonnal vagy legalábbis hamar megkapom egy „Hozzám jössz?” kérdés kíséretében, úgyhogy kicsit aggódni kezdtem, mi van, ha ő nem akarja ezt?
Mindezek ellenére eljött a rettegett edzés ideje. Nem is értem, miért kértem, hogy tanítson, mikor egyáltalán nem érdekelnek a kidouk. Most komolyan, mire jók? >.> Egy csomó nálam besül vagy nem úgy viselkedik, ahogy kéne neki, az öklömben jobban megbízhatok, mint ezekben az instabil, furcsa és érthetetlen mágiákban. Mármint persze, én is tanultam az Akadémián alap varázslatokat, meg hogy mi-hogyan működik, tudom hogy köze van a lélekenergiához, de az elmélet sosem fért a fejembe. Biztos hülye volt a tanár vagy fene tudja :/
Nagy hévvel rontottam be kis lakásomba, de eléggé meglepődtem, hogy nem egyedül vagyok. Lélekenergia-érzékelésem nem kitűnő, de azért a saját édes, csodálatos, kawaii kisfiamat csak megismerem *.* Gyanakvó tekintettel közelítettem a konyha felé, ahol Hajime elég sokat szokott lenni, ha én sütök, annak reményében, hátha kap valami finomságot, de még sosem találtam rá egyedül a tűzhely közelében. Megégeti vagy leforrázza magát vagy valami rosszabb o.O El fogom tiltani, nem mondja, hogy kijár éjszakánkét, ráadásul egyedül ügyködik a konyhában, úgy érzem, kezdünk eltávolodni egymástól, de én nem akarom, hogy felnőjön és olyan tinédzser legyen, aki titkolózik az anyja előtt T_T
- Csak hazaugrottam kicsit rendbe szedni magam drágám, tudod kidou edzésre megyek. Kidouk >.> – szúrtam a végére azért egy rosszalló dünnyögést, miután mosolyogva ecseteltem kis drágámnak a helyzetet.
A konyhaszekrényben a villák közt kutakodva találtam rá végül egy pár fülbevalóra, lila színű ékkővel a közepén, olyan szép *.* Tudtam, hogy legutóbb valahol itt hagytam el és hát nagyon nem akarom kicsípni magam, de mégiscsak Shiratorihoz megyek, szépnek kell lennem, pláne ha esetleg megtörténik az, amit úgy várok már, akkor meg pláne nem lehetek ronda, mert egy romantikus pillanatot az teljesen elronthat és én nem akarom, mert az olyan csodás és örökké emlékezni fogunk rá *.* Túlpörögtem @.@
- Persze édesem, gyere csak nyugodtan! De ugye tudod, hogy még egy hétig szobafogságban vagy és tízkor takarodó? Neutral
Talán túl szigorú vagyok vele, de tényleg nem akarom, hogy züllött felnőtt legyen belőle, olyan, mint én voltam. Én is megkomolyodtam, de ahhoz meg kellett halnom! Mármint persze azt sem szeretném, hogy megutáljon, mert túl szigorú vagyok, de egyszerűen aggódom érte, mert egyáltalán nem járja, hogy titokban kiszökik éjszaka, még akkor sem, ha edzésre megy, nagyon is jól tudja, hogy ha megkérdezi, elengedem >.> Maximum elmegyek vele és odakísérem, meg megvárom, mert későn van, de hát az ő korában még biztosan nem kínos az anyukájával mutatkoznia, ugye?
- Hát apád. Talán másra számítottál? – pillantottam ki a szekrényemből drágámra, megállva a ruhák közötti válogatásban.
Végülis úgy döntöttem, maradok az egyenruhámnál, abból újat lehet igényelni, ha kárt teszek benne valami véletlen balesettel, ami biztos, hogy lesz, mert ugyebár amilyen kapcsolatban én állok a démonmágiákkal, azt még távoli barátságnak sem nevezhetem :/ Egy-kettőt persze tudok, mert az alap varázslatokat még anno megtanultam, meg persze képeztem is magam, hogy hadnagy létemre ne maradjak le annyira a többi shinigamitól, de azt nem mondhatnám, hogy annyira megszerettem ezt a harcmodort.
Egész úton rendületlenül szorítottam Hajime kezét és még véletlenül sem engedtem elkóborolni magam mellől, míg a 9. osztag szabad gyakorlóterére nem értünk. Nem nagyon értettem, miért pont ez lett a helyszín, itt azért eléggé közveszélyes vagyok az elszabadult mágiáimmal, de Shiratorira bíztam a dolgot, mégiscsak ő itt a sensei, én meg a tanítvány.
- Ragaszkodtam hozzá, hogy velem jöjjön, remélem nem baj ^^ Tudod, mióta volt az a kis kiszökős incidens, eléggé aggódom érte és most még szabadnapot is kapott. Kicsit féltem – sóhajtottam fel gondterhelten, aztán lopva rámosolyogtam Hajimére.
Tudtam, hogy nem túl jó a kapcsolata az apjával, de titkon reméltem, hogy ezek a közös programok valamit javítanak rajta. Beárulni sem szerettem volna, hiszen hallottam már tőle, hogy nagy álma egyszer lekörözni Shiratorit, ahhoz pedig tanulnia is kell és tudom, hogy az apja nagyon jó tanár.
- Nem szeretem a kidoukat. Egyszerűbb csak lecsapni az ellenséget és továbbállni, mit kell ennyit bonyolítani? :/ Bocsánat na, nem nyavalygok, én kértem, hogy segíts. De komolyan, nem csak annyiból áll az egész, hogy felégetsz valakit egy Haiennel vagy kivédesz egy támadást egy Enkosennel? Tudom én, mikor kell használni… jó, nem mindet halkultam el inkább és néztem családom két férfiújára bocsánatkérően.
Tisztában vagyok vele, hogy nekik ez fontos és szeretnének minél magasabb szintet elérni, meg nekem se lenne rossz, ha ragadna rám valami tőlük, csak tényleg nem értem, már a kezdetektől tudtam, hogy ez nem egészen illik hozzám. Azért próbálkozni persze szabad, pláne ha közben együtt lehetek a családommal *.*
- Egyébként mit csináltál te a konyhában? Ha éhes vagy, kenj egy vajas kenyeret vagy szólj nekem, a végén még megégeted magad, kisfiam – sandítottam rá drágaságomra gyanakvóan.


Spoiler:
 

______________


Spoiler:
 
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Hétf. Ápr. 30, 2012 5:41 am

Zanpakutou edzés

Amikor láttam, hogy egyre többen szállingóznak be a gyakorlóterepre, egyre boldogabb voltam és már tudtam, hogy volt értelme megszervezni ezt az edzést. Annak pedig különösen örültem, hogy néhányan még személyesen oda is jöttek hozzám köszönni és bemutatkozni. A legtöbbjüknek közülük csak bólintottam és azzal köszöntem meg, hogy idefáradtak elém, de néhányukhoz, akiket vagy már ismertem vagy éppen olyanom volt, pár szót is szóltam. De közben egész végig olyan érzésem volt, mintha elfelejtettem volna valamit.
- Sziasztok, ti is az edzésre jöttetek? – jött oda hozzám két kislány, akik kedvéért leguggoltam, hogy megsimogassam a buksijukat. És ezt annak ellenére tettem, hogy csókolommal köszöntek és lebácsiztak. Tudom, hogy nekik bárki, aki idősebb náluk már bácsinak számít, de akkor sem vagyok öreg.
- Á, semmiség. – reagálok az elém lépő 4. osztagosnak, de ezúttal nem hatódok meg, mint az előző ilyen közös edzésen. Már úgymond hozzászoktam és nem tudnak ilyennel levenni a lábamról, de azért szép gesztus volt tőle.
- Mi már találkoztunk, nem? Őő… Takanashi-san? – ismerősnek tűnt a következő tiszt, aki elém került és egy kis gondolkozás után eszembe is jutott, hogy honnan. Azon az edzésen találkoztunk, amit Haruki tartott nekem, hogy egy kicsit fejlesszek a hakudámon. Arra emlékeztem, hogy 2. osztagos, de a nevében nem voltam teljesen biztos.
Ekkor le is esett, hogy mit felejtettem el. Nem szóltam Harukinak, hogy edzést akarok tartani a mai napon. Ez a problémám viszont gyorsan megoldódott, mert hallottam a távolból a kiabálását és odanézve láttam, hogy éppen erre szalad. Tehát magától is rájött, hogy edzést akarok tartani.
- Szia Kira. Neked nem Haiiro volt a vezetékneved, vagy ennyire rossz a memóriám? – köszöntöm egy régi ismerősömet, aki már megint hozzá akarta rakni a nevemhez a chant, de szerencsére idejében kijavította magát és így már nincs problémám vele. – Mikor váltottál osztagot? Arra biztosan emlékszem, hogy a 11. osztagba tartoztál. – intézek hozzá még egy kérdést az osztagával kapcsolatban, hiszen nem tudtam, hogy Vera keze alatt szolgál.
Kiadom a feladatot, majd elkezdek körbejárni, hogy aki rászorul a segítségemre, annak tudjak segíteni, de sajnos nem volt rám senki sem kíváncsi. Ettől pedig nagyon elszomorodtam, mert én azért vagyok itt, hogy segítsek. De elhatároztam, hogy mindenkinek belekötök a támadásába, mert nem akartak segítséget kérni.
El is kezdődött a bemutató és az első próbálkozó Haruki volt. Nagyjából ismertem, hogy mire képes, így nem ért meglepetésként az indás támadása. Miközben közelített hozzám, a kezemmel, egy kecses mozdulattal leválasztottam a körpengét a kardomról és készenlétbe állítottam. Ha most nem lesz rá szükségem, hát majd a következőnél biztos. Megállapítottam, hogy két irányból fog jönni a támadás, ezért a körpengét a jobb oldalamra irányítottam és egy kicsit megnövesztettem, hogy Haruki ostora pont beleakadjon. Közben a felém közeledő inda felé tartom a kardomat, majd amikor elérte a pengét, megfagyasztottam a levegőt és egy kisebb körlapot hoztam létre, amibe beleragadt az inda. Haruki éppen rúgni készül, amire én meglegyintem a kezemet és jobbra irányítom a körpengét eltérítve a rúgást. Kis meglepetésemre a jéglap fölöl újabb indák támadtak, amiket egy kardsuhintással intéztem el.
A rózsaszín hajú kislány következett, aki egy pár perces tétovázás után, a quincyk fegyverére emlékeztető zanpakutoujával egy nyilat küld felém. Először valami turpisságra gondolok, de egyszerűen a kardom lapjával hárítom a támadást, mert látszatra nem tűnt olyan erősnek, hogy ne tudnám megtenni. Láttam, ahogy szétpattan a pengémen a nyíl, de nem gyönyörködtem benne sokáig, még vártam, hogy támadjon tovább, de ennyivel abba is hagyta. Csak ezután vettem észre, hogy eddigi hófehér kardom immáron a rózsaszínben tündököl, amit valószínűleg a nyílnak köszönhetek.
Ezután a 4. osztagos fiú következett, aki egy energia nyalábot indított a lábam felé, vagyis én úgy láttam, hogy arra felé tart, ezért egy lépést hátra léptem. Porfelhő kerekedett, amit gyorsan el is oszlattam a körpengéből kiáramló havas szellővel, majd ismét megnöveltem és aktiváltam a védelmi technikámat, amivel kivédtem az érkező támadásokat.
A kislány páros másik tagja volt a soron következő, aki pálcává alakult zanpakutoujával két ezüstgolyót küldött rám. Mivel nem tudtam, mire képesek, ezért megpróbáltam őket elkerülni, ha a közelembe jöttek; akár shunpo használattal is, annak ellenére, hogy egy helyben szerettem volna maradni és onnan kivédeni minden támadást. Lassan visszahívta a golyókat és ezúttal szikrázó gömböket eresztett rám. Ezekről legalább már tudtam, mire lehetnek képesek a szikrákból, így körpengémből jégdarabkás széllel akartam eltéríteni őket. Amikor viszont egy-egy jégdarab hozzáért egy gömbhöz azok nagyobb szikrázások közepette eltűntek. Szép lassan az összessel ugyanezt tettem, de végig figyeltem, hogy senki se kapjon a jeges szellőmből. A szikrák és a jegem találkozása gyönyörű szép összhatást keltett, mert a jégen visszaverődő fény nem mindennapi látvánnyal kecsegtetett.
- Ne nevettesd ki magadat. Álmomban is kiszabadulok egy ilyen alacsony szintű kidouból. – szólom le a Saival megbénító Takanashit, de ennek ellenére hagyom, hogy a technika kifejtse a hatását. Kezeim hátra kötöződtek, pedig már aktiválás közben egy kis lélekenergia kiengedéssel meg tudtam volna szüntetni a kidout, hiszen a kidouk a specialitásaim. A következő pillanatban előttem terem a 2. osztagos, és ahogy láttam nem tart magánál kardot, tehát puszta kézzel fog támadni, ezért körpengémet megnövelve, magam elé irányítottam és a védekező technikámmal hárítottam a támadást, aztán pedig kiszabadultam a bakudouból.
- Nem szükséges bocsánatot kérned. Mondtam, hogy bármilyen technikát lehet használni. – szólok a meghajoló Takanashi-kunnak, de egyelőre csak ennyit mondtam, mert még természetesen lesz hozzáfűznivalóm. Most viszont feltartanánk a sort és majd mindenki utána kapja meg a kritikát.
Ezúttal Kira készült támadni, először farkasait idézte meg, akik két oldalon megálltak néhány méterre tőlem. Egyelőre nem támadtak rám, ezért én is vártam, hogy mire készülhet. Lassan el is indult a támadás és mivel már láttam ezt a technikát használat közben, így nyugodt szívvel vágtam le a két farkast. Az egyiket a kardommal, a másikat a körpengével és már egyből készültem a valódi támadásra, mert egyértelmű volt, hogy nem ez az. Érkezett is két hosszú árnyék nyaláb vagy micsoda és már egyből tudtam, hogy ugyanazt a stratégiát használom, mint Harukinál. Amint elég közel értek az árnyékok, megfagyasztottam egy vékony jéglapot, amiben benne voltak az érkező árnyékok, így az első rohamot hatástalanítottam is. Ezután felülről érkezett még kettő, amiket hagytam, hogy átmenjenek a körpengén, így jéggé változzanak, majd kardommal darabokra törjem őket.
A következő Rosa fukutaichou volt, aki kardja aktiválása után, még jó pár technika nevét is kimondta, mert nem lehet ilyen hosszú a kardja neve. Ezek közül az egyik egy klón technika volt, hiszen láttam egy másolat megtestesülését. Még egy technika következett, aminek hatására nagy fényesség lett és reflexből becsuktam a szememet. Viszont tudtam, hogy ez egy elterelés, ezért lélekenergia érzékelésemmel bemértem a kétfelől érkező támadás helyét. Egyből felállítottam mindkét oldalon a védelmemet, először a körpenge védekező technikáját, másodszor pedig egy átlagosnál vastagabb jéglapot. Érkeztek is a támadások, először a jéglap repedésének hangját hallom meg egy pillanatra, de utána egy fülsiketítő hang elnyom minden mást. Gyorsan kapcsoltam és a Kuro Shitsui nevű kidout használtam némán, hogy elvegyem a saját hallásomat. De így is nagyon megzavart ez a hang és majdnem abbamaradt a körpenge védekező technikája, de az utolsó pillanatban sikerült megtartanom a technikát. Azt viszont tudtam, hogy a jégréteg nem fog kitartani, hiszen elsősorban nem védekezésre való, ezért gyorsan felugrottam, hogy elkerüljem a jégen áttörő hadnagy ütését, végül pedig visszaadtam a hallásomat.
Ezután egy vörös hajú fiú jelent meg előttem és nem is egyedül érkezett, már ott állt mellette egy klón is. Valami fekete folyadékból álló hullámokat indított felém, amik elé sorban egy-egy jéglapot készítettem. Már az elsőnél észrevettem, hogy elolvadt a jegem, tehát nem egyszerű folyadékról van szó. Megpróbáltam elkerülni az érintkezést és a jéglapokkal, annak ellenére, hogy gyorsan eltűntek, sikerült lelassítanom a hullámokat. Egy idő után már a sokadik hullámot hárítottam és vártam, hogy mikor lesz már vége. Egyszer csak abba maradt, de nem sokára a földön lévő folyadék körém gyűlt és bezárt egy gömbbe. Gyorsan kapcsoltam és használtam a Toge Mizu Tatet és körbevontam magam a talajból kinyert vízzel, mielőtt még hozzám ért volna ez a fekete lötty. A tüskéket persze lehagytam, mert csak időnyerésre kellett ez a kidou és nem mellesleg nem akartam, hogy kilógjon a fekete folyadékból és mindenki meglássa, hogy kidout használtam, pedig nem akartam. Kiengedek magamból egy nagyobb adag lélekenergiát, amivel megfagyasztom az egész vízgömböt, majd egy vágással darabokra töröm az egészet.
Kamioka-san lép elém, nem a hadnagy, hanem egy tiszt, aki egy cikcakkos pengéjű karddal közeledik felém. Amikor már elég közel ért hozzám, készülök, hogy kardommal ellökjem magamtól. Ez meg is történt, de néhány pillanat után semmivé foszlott és a hátam mögül éreztem meg a lélekenergiáját, ezért körpengémet odairányítottam, hogy hárítsa a támadását. Nem vártam el, hogy sokáig ki bírja tartani az érkező kardot, ezért egy gyors forgás után, a körpengével együtt eltaszítottam magamtól a kardommal.
~ Ez elég furcsa volt, azt mondta, hogy 12. osztagos. Elvártam volna, hogy kidou típusú zanpakutouja legyen, ez pedig egy egyszerű erőre alapuló volt a látványból ítélve. Lehet, hogy még rejteget valamilyen képességet? ~ gondolkodtam magamban az imént látott kard támadásáról.
Miután mindenki végzett a bemutatójával, kifújtam magam, mert ez még nekem is sok volt. Nem gondoltam, hogy ennyire kimerülök. Közelebb mentem a tömeghez és akkor nekikezdtem a hegyi beszédnek, amiben elmondom szerintem, mivel javíthatnának a támadásukon.
- Először is, mindenki szép munkát végzett. Most pedig adok néhány tanácsot. Haruki támadása nem mondható rossznak, ha hasonló szintű ellenfél ellen harcol, de egy erősebbnek a két irányból érkező támadás nem okoz nagy gondot. Kira is hasonlóan két támadást indított, de nem volt eléggé hatásos a kombináció. Talán, ha egyszerre indítottad volna a farkasaidat és a szalagokat magadtól és ezek mögé rejted el a következőt, akkor hatásosabb lett volna. 4. osztagos, a porfelhő nem a legjobb ötlet, mert nem csak az ellenfél látását zavarod meg, hanem a sajátodat is. És könnyen ellened lehet fordítni, mivel a levegőben voltál, amikor a por keletkezett, ezzel az ellenfél tudja, hova érkezel le és akár a hátad mögé kerülhet. A halványzöld hajú kislánynak csak annyit mondok, hogy valamilyen eltereléssel hatásosabb lett volna a támadásod. Takanashi-san ha tényleg úgy harcol, ahogy mondta, akkor javaslom, hogy jobban gondolja meg a kidou választását és egy kicsit edzeni sem ártana rá. Rosa fukutaichounak csak annyit tudok mondani, hogy egy hadnagyhoz hű támadást mutatott be. Vörös hajú fiú, egy idő után monotonná vált a támadásod, amit elkerülhettél volna azzal, hogy shunpoval helyet változtatsz, és több oldalról támadsz. Az utolsó támadásod viszont elég hatásos lehet, ha sikeresen véghezviszed. Kamioka-san, az Utsusemit általában támadások elkerülésére használják, nem elterelésre, de te tudod. A támadásod pedig túl egyértelmű volt, használhattál volna valamilyen kidout. – mondtam el mindenkinek a véleményemet egyenként és mindig az adott személy felé fordultam, mivel nem tudtam mindenkinek a nevét.
- Az edzés további részében pedig párban fogtok dolgozni és a feladat ugyanez lesz, csak most egyikőtök lesz a támadó, másikatok pedig a védekező. – miután kiadtam az utolsó feladatot odamentem a rózsaszín hajú kislányhoz, akiről még eddig nem mondtam semmit. – Te leszel az én párom, jó? – guggolok le a lány elé és rámosolygok. – Mivel nem akarsz megsebesíteni másokat, ezért kapsz egy segédeszközt. – egy kicsit arrébb megyek a többiektől, hogy ne zavarjuk őket. – Várj itt egy kicsit. – gyorsan elshunpozok, hogy hozzak egy edzőbábut, amit remélem már meg mer támadni és nem feleslegesen hozom ki az épületből. Néhány perc alatt meg is teszem az utat, bár visszafelé lassabb vagyok, hiszen cipelnem kell a nehéz edzőbábut. – Itt is vagyok. Most már megmutathatod, hogy mit tudsz. – helyezem el a megfelelő helyre a bábut, majd átadom a helyet a kislánynak, hogy most tegye meg azt, amit az előbb kellett volna.
- Elérkeztünk az edzés végéhez, remélem hasznosan telt az itt eltöltött időtök. Köszönöm, hogy eljöttetek. – búcsúztatom el a tiszteket, aki eljöttek az edzésemre. Nagyon fárasztó lett számomra ez az edzés, mivel a vártnál többen jöttek el. Ennek egyben örülök is meg nem is, mivel ennek köszönhetően ma már biztos nem csinálom meg a papírmunkát. De hogyha a résztvevőknek hasznos volt ez az edzés, akkor talán megérte a fáradozásom.

Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Kamioka Shinrou
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 126
Registration date : 2012. Apr. 16.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai, fukutaichou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
28700/30000  (28700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Hétf. Ápr. 30, 2012 11:16 am

Nem volt számomra meglepő, hogy a Taichou kitért a támadásom elől. Most őszintén melyikünknek lett volna esélye a Taichou ellen? Egyedül Rosa-samának, de úgy tűnik, ő is alul maradt. Figyelmesen hallgatom végig, hogy mit tanácsol a taichou. Igen, az Utsusemi a támadások elkerülésére van, ezzel nem mondott túlzottan új dolgot. Vártam, hogy zanpakutoval kapcsolatban mond még valamit. Bármit. De nem, nem így történt, ehelyett azt mondja, hogy használjak legközelebb kidout. Arra az esetre gondolok, amikor megküzdöttem azzal az arrancarral. Kidout használtam. Könnyebben ment, de végül zanpakutommal győztem le. Szeme láttára ült ki arcomra a csalódottság. Ennyi? Ennyi volt? Közölte, hogy legközelebb bonyolítsam meg a támadásomat kidouval? Ez most komoly? Nem hiszem el, nem hiszem el, hogy beharangozza a nagy edzést és végül, csak ennyit mond?!
- Hai, Taichou. Legközelebb ügyesebb leszek.
Ezután elmondja, hogy most álljunk párba és egyikünk támad, a másik pedig védekezik. Szépen kiszúrta a szemünket a semmivel. Ostoba, szabadszülött.
~ Shinrou. Megsértettétek a büszkeségét. Emlékszel? A legelején azt kérte tőletek, hogy kérjétek a segítségét. Egyikőtök sem kérte meg őt. Megsértődött. Úgy sérült meg, hogy észre sem vettétek. Sérülése pedig sokkal hatalmasabb, mint beismerné. ~
Mondja Kenshiko, nekem pedig igazat kell adnom neki. Még egy kapitányt is meg lehet ütni, anélkül, hogy azt bárki látná vagy hallaná.
- Mikortól lettél ilyen jó emberismerő Kenshiko?
Kérdeztem tőle halkan, magam elé motyogva. Lélekölőm azonban nem habozott válaszolni.
~ Keveset tudsz még rólam és az is felületes. Inkább válassz egy ellenfelet és gyakorold a támadást. Ne feledd, nem elég tudni, hogy mit fogsz tenni. Akarni is kell. Akarnod kell használnod engem, akarnod kell, hogy felfaljam ellenfeleid. ~
- Rendben, ha ez kell ahhoz, hogy megismerjelek... felfalatom veled, minden ellenségem.
Rövid beszélgetésünk után, az edzésen résztvevők közül ellenfelet kell választanom. Végig nézek a jelenlévők között és végül választásom arra a fiúra esik, aki valami fekete hullámokkal vagy mivel támadta a Taichout. Elé lépek és rövid biccentés után bemutatkozok neki.
- Üdv, a nevem Kamioka Shinrou.
Miután bemutatkozott, a neve ismerős. Rövid gondolkodás után kezemet nyújtom.
- Úgy hallottam, hogy klánod, a Kamioka-ház testőrsége számára készít fegyvereket. Ezek szerint barátok vagyunk.
Kézfogás után, folytatom a beszédet.
- Hallottad a Taichout. Az egyikünknek kell lennie a támadónak a másiknak a védekezőnek. Légy a védekező, én leszek a támadó. Legyünk túl az edzésen.
Újabb udvarias meghajlás. Remélhetőleg belemegy az edzés eme befejezésébe és hajlandó lesz védekezni. Mit is mondott Kenshiko? Akarnom kell használni őt, akarnom kell ellenfeleimet legyőzni. Zanpakutomat, amely közben visszaalakult alapformájába, arcom elé emelem.
- Kirikiazame Kenshiko!
Kardomon megjelenik a fogazás én pedig felkészülök a támadásra. Hogyan is mondta a taichou, használjak valamilyen kidout? Rendben használok. Belekezdek az idézésbe.
- Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt.
Az idézés után a kidou nevét is kimondom.
- Bakudou 61: Rikujoukourou!
Remélhetőleg sikerül a fénybörtönnel lefogni ellenfelemet. Ezután shunpomat teljesen kihasználom, a kellő energiát fektetem belé, hogy a lehető legnagyobb sebességre gyorsulhassak. Amíg egy egyszerű lélek egyet lép, addig én ötöt. Amikor oda érek edző partnerem mellé, feloldom a fénybörtönt. És kimondom a shunpo technika nevét.
- Kanashibari. [ Paralízis ]
Egy erőteljes vágást indítók a fegyverforgató vállöve ellen, majd két lépéssel ellenfelem háta mögé lépek, talán tudja követni mozgásom gyorsaságát, hogy védekezhessen. Fentről lefelé ívelő vágással célzom meg bal vállövét és végül egy alacsony vízszintes vágással a térdhajlatait, hogy az inakat és izomrostokat próbáljam átvágni. Ha kardom akár egyetlen egyszer is megízleli ellenfelem húsát Kenshiko fogai felpörögnek és a taichou alaposan meglepődhet, hogy mire buzdítja ifjabb társait.
~ Akarom Kenshiko! Akarom, hogy felfald ellenségeimet!! Tégy erősebbé és ismerjük meg egymást. ~
Egy pillanatra, talán úgy érzem, hogy lélekenergiám megugrik. De talán a harc lehetősége az, ami átjárja lelkem. Óh igen, sikerült megértenem Kenshikot.

______________

The Knowledge is power, Hide it well! - A tudás hatalom, jól rejtsd el!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kasumiouji Tetsuya
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 118
Age : 25
Registration date : 2012. Mar. 16.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Kedd Május 01, 2012 1:07 am

Zanpakuto edzés

Egy gyengébb víz-típusú kard nem győzhet egy erősebb jég-típusúval szemben, amikor a kapitány először használta a zanpakutoját, már sejtettem, hogy ha akarja, akkor a támadásaim már akkor megfagyasztja, amikor még csak összegyűjtöm hozzá a vizet, nyilván csak azért nem tette, mert nem akart diszkriminálni azért, mert egy természeténél fogva gyengébb elemet uralok. A víz gyenge a jéggel szemben.
Figyelmesen hallgatom a kapitány szavait, különösen azokat, amiket nekem intézett, de megvárom, hogy befejezze, mielőtt válaszolok.
-Igaza van, taichou, de én sajnos nem tudok shunpot használni, legalábbis harc közben. Ez nem éppen előnyös bejelentés ennyi ember előtt, de nem számít, azért hanyagoltam el a shunpot, hogy legyen időm a többi képességem csiszolására. Ha azzal vesztegetem az időm, hogy a shunpot gyakorlom, vagy egyáltalán nem tudnék kidout használni, vagy nem lennék ilyen jó vívó. Persze fiatal vagyok még, úgyhogy nem késtem le semmiről, simán tudom még pótolni a shunpo hiányát, ha egyszer úgy gondolom. Otthon biztosan segítenének is ebben.
A párkeresésen elgondolkodok pár másodpercig, elvégre Kamioka-san itt az egyetlen ismerősöm, de őt nem akarom most zavarni, különben is ég és föld a képességeink közötti különbség, úgyhogy kellemetlen lenne. Éppen elkezdek válogatni a többi jelentkező közül, amikor egyikük elém lép, és megoldja a problémám. Meglep, amikor bemutatkozik nekem, ezek szerint a férfi Kamioka hadnagy rokona.

-Én Hakusaya Shinichi vagyok, az ötödik osztag hatodik tisztje, örülök, hogy megismerhetem, Kamioka-san-valamivel mélyebbre hajlok, mint ő, bár nem lényeges a különbség, ezzel csak megadom a tiszteletet a származásának. Azt, hogy melyik osztagban van, nem tudtam meg, de azt kétlem, hogy magasabb katonai rangban lenne, mint én, úgyhogy a nemesi származását nem nézve azonos társadalmi csoporthoz tartozunk. Persze ő Rosa rokona, úgyhogy valószínű nem fogja fitogtatni a társadalmi fölényét, a hadnagy legalábbis nagyon közvetlen volt.
Meglep, hogy ismeri a nevem, ezek szerint ő is érintett a családi testőrség kapcsán, legalábbis nem hiszem, hogy a klánjukon belül mindenki tudna minden részletet.
-Igen, a Kamioka-ház testőrsége egy ideje tőlünk rendeli a fegyvereit. Én is részt veszek a készítésükben, de a fontosabb ügyeket apám intézi. Öhm... igen. Természetesen elfogadom a kézfogást, azzal nincs is baj, hogy találtam egy új barátot, de meglep, hogy azért vagyunk barátok, mert üzleti kapcsolatban állnak egymással a családfőink.
Bólintok, elvégre ha ő támad, akkor lehetőségem lesz a zanpakutom mellett a zanjutsum is használni, amit a kapitány ellen nem tettem meg. Amúgy is nagy probléma lenne belőle, ha véletlenül megsebezném, bár a Kuronamit önmagában könnyű védeni, a Desumari pedig nem okoz sérülést, ha időben feloldom. Az ő kardja elég brutális, talán tervezni sem lehetett volna ennél jobb vágóélt. Örülök is neki, hogy ez csak edzés, különben nagyon súlyos sérüléseket okozna, de így azért valószínű nem fog teljes erőből támadni.
Becsukom a szemem egy másodpercre, hogy összehangolódjak Kurosaméval. Ő ugyan nem igazán használható védekezésre, de ez mégiscsak zanpakuto edzés, úgyhogy használni fogom őt is. A kardom lelke meg is súgja, hogyan tudnék a leghatékonyabban védekezni: ha összegyűjtenék egy Kuronamit a kard pengéje körül, de nem lőném el, akkor a kardom valamival vastagabb lenne, és jobban védené a támadásokat.
-Shokuse minanomono, Kurosame!-a kardomból azonnal elkezdem szivárogtatni a belső világomban felgyülemlett vizet, és a penge köré gyűjtöm, hasonlóan a korábban Nara taichora lőtt vízhez és az elolvadt jéghez. Elég tekintélyes mennyiségű vizet sikerült összegyűjtenem a penge körül, amit majd tudok pajzsként használni, ráadásul könnyebben megérzem, ha shunpot használ.
Amikor meghallom, hogy elkezdett idézni, ráadásul tudom is, hogy mit, gyorsan rájövök, hogy ennyi nem lesz elég, úgyhogy gyorsan döntök, a bal kezemet a jobb oldalamra emelem, miközben reiatsut gyűjtök egy kidouhoz.
-El escudo. A hatrudas fénybörtön hat rúdja teljesen megakadályoz a mozgásban, csak úgy lehet kiszabadulni belőle, ha erőt fejtünk ki, igazán jó védekezést pedig csak magasabb szintű bakudokkal lehet ellene bemutatni. Viszont ha a hat rúd egyikét megállítjuk, a kidou nem tökéletes.
A jobb karom mozgásképes marad, úgyhogy gyorsan szétzúzom vele azt a rudat, amelyik elölről kapott el, ezzel pedig meg is törtem a kidout. Shinrou már meg is támadott, a kardjával pedig nem egészen úgy vágott felém, mintha szándékában állt volna megállítani a pengét az utolsó pillanatban. A kardommal sikerül megállítanom a támadást, a pengén kívül a körülötte lévő vízbe is belevág, ami össze-vissza fröccsen. Ahogy azt vártam, ezt csak a támadássorozat első része volt, ráadásul kimondta egy technika nevét is a támadás előtt, úgyhogy rögtön mögém shunpozik, nekem pedig már nincs időm rendesen védekezni ellene. A támadás nélküli védekezésben nem vagyok jó.
Érzem, ahogy a kard belekap a vállamba, ami önmagában nem is lenne baj, elvégre ez nem súlyos sérülés, a fájdalmat ki is bírnám, amíg vissza nem támadok, de hirtelen a kard mintha elkezdene rágni, a penge pedig elindul még mélyebbre, miközben megszabadít engem jó pár deciliternyi véremtől. Reflexszerűen fordulok meg a tengelyem körül, aminek köszönhetően a kard kiszakad a vállamból, megakadályozva, hogy még mélyebbre menjen. Még éppen időben sikerült ahhoz, hogy védjem a lábaim felé irányuló támadást a kardommal.

-Kuronami!-a fekete hullámmal megerősített kardvágásom valószínű ellöki tőlem Shinrout, lehet, hogy meg is sebzi, de őszintén szólva nem érdekel, amit velem csinált, már sokkal több annál, amit egy edzésen meg lehet tenni egy bajtárs ellen. Térdre is rogyok a támadásom ellövése után, ha ez egy rendes harc lenne, akkor egészen biztosan belehalnék. Nagyon fáj, nem is tudom abbahagyni a remegést, a levegőt is sűrűbben veszem, szinte kapkodom. Nagy nehezen feltornászom magam fél térdre, és megmarkolom a kardom mindkét kezemmel.
Kurosame szinte üvölt, hogy öljem meg ezt a shinigamit, aki ok nélkül támadt ránk, de tudom, hogy nem tehetem meg. Néhány másodperc múlva visszatolom a kardod a hüvelyébe, egyszersmind el is zárom ezzel a mozdulattal. Nem számítottam ennyire gyors és brutális fellépésre, ráadásul ok nélkül. Korábban még a barátjának is nevezett, valószínű azért, hogy azt hihessem, hogy visszafogja magát. Azonban akármennyire aljas, nem támadhatok rá, akármennyire is a vérét akarja Kurosame, én parancsolok neki, nem fordítva. Ezt jó lenne végre tisztáznom a zanpakutommal is, akkor talán jobban ki tudnám használni a képességeit, ha nem akarná megmondani nekem, hogy mit csináljak. Például nem engedhetek ész nélkül a haragjának.
A jobb kezem a vállamhoz emelem, és megpróbálom valamennyire ellátni a sérülésem a gyógyító kidoum segítségével, ha mást nem, legalább a vérzést elállíthatom, mielőtt teljesen elfogyna. A vérveszteségtől már így is szédülök és homályosan látok. Veszek néhány mély levegőt, ami egy kicsit segít.
-Miért nem állítottad meg a kardodat? Én magam is dühös vagyok rá, nem csak Kurosame, de ostobaság lenne nekiugrani, nagyon súlyos következményekkel járna, ha véletlenül megölném. Most amúgy sem lenne esélyem ellene.
Az mindenesetre egyértelművé vált, hogy Kurosame alkalmatlan védekezésre, úgyhogy muszáj lesz olyan kidoukat is megtanulnom, amelyek segítenek az ilyen támadások kivédésében. Viszont a Kuronami hosszútávú megtartása elég hasznos stratégia lett volna, ha támadáshoz használom, úgyhogy a technikámnak sikerült egy új irányú felhasználását elsajátítanom, ami később hasznos lehet.
Hirtelen esek össze a vérveszteségtől, és veszítem el az eszméletem, hogy legközelebb a negyedik osztag egyik kórtermében ébredjek fel. Szerencsére nem maradandó sérülés, de azért remélem, hogy nem fogja megúszni a felelősségre vonást. Vajon miért sebzett meg ilyen súlyosan?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Genki Takashi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Male
Scorpio Buffalo
Hozzászólások száma : 192
Age : 31
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: Nibantai, yonseki, A Névtelen Egység parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
25700/30000  (25700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szer. Május 09, 2012 1:13 am

Egyáltalán nem lepett meg, hogy a taichou kivédte a támadásaimat. Azon mondjuk meglepődöm, hogy nem tudja megnevezni a nevemet és következetesen teljesen máshogy hív. De mindenkinek vannak rigolyái, neki biztos ez heppje, hogy képtelen megjegyezni a neveket. Nos, örüljön magának, én biztosan nem fogom felhívni arra a figyelmét, ennyi jelenlévő előtt, hogy képtelen a nevemen szólítani. Végig hallgatom a mondandóját és bólintok egyet. No persze, egyáltalán nem számítottam arra, hogy egy ilyen alacsony szintű kidou hatásos lenne ellene. Pláne nem egy olyan képességű shinigami használatában, amilyen én vagyok. Rendben, haladjunk a következő feladat felé. Párba kell állnunk és az egyikünk támad a másik védekezik. Körülnézek, hogy ki lehetne alkalmas arra, hogy támadjak, ő pedig védekezzen. Kamioka fukutaichoura pillantok és ruganyos léptekkel megindulok felé. Amikor oda érek, meghajolok és megszólalok.
- Lenne erre a gyakorlatra a társam? Megtisztelne, ha elfogadná a kérésem. Nekem problémásabb lenne egy hadnagy támadását kivédenem, hiszen nincs még akkor harci tapasztalatom, hogy képes legyek kivitelezni egy pontos védekezést. Ezért szeretném, hogy ön védekezzen a támadásom ellen.
Mondom, miközben felemelkedem a meghajlásból. Amennyiben elfogadja a kérésem és erre látok esélyt, akkor egy újabb, immáron kisebb meghajlással megköszönöm, majd kissé messzebb shunpozok, hogy felkészülhessek a támadásra. Aprócska terpeszbe állok, bal kezemet kissé előre nyújtom, majd jobbomat is úgy igazítom, hogy a Hét Lépés Csendjét könnyedén tudjam kivitelezni. Semmiféle trükközést nem viszek bele, nem támadok kidouval. A hadnagy egyébként is gyorsabb nálam, szóval egyszerűen végrehajtom a támadást és kész. Nem bonyolítom túl. Heiwa is egyetért velem, hogy teljesen fölösleges bármiféle dolgot bele vinni. Zanpakuto használatról van szó, nem kidouról. Ettől függetlenül a támadásomat igyekszem a lehető legalaposabban végrehajtani. A hadnagy elé shunpozok.
- Nanatsu Hitoashi no Shijima!
Mondom ki a támadás nevét és hét ütést indítok a hadnagy felé. Kettőt a csípőjének irányába, kettőt a vállaira, kettő ütést a mellkasára és egyet a fejére. A kivitelezett támadás után, egyszerűen megállok. Hova erőltetnék bármit is tovább? A hadnagy egyébként is védekezik, tehát innentől kezdve nem nagyon támad vissza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Pént. Május 18, 2012 3:54 am

Családi kidou edzés

Végre megérkeztek az edző partnereim, és ahogy vártam, Hajime nem a legkedvesebben válaszolt ártatlan kérdésemre. Még mindig kihasználja a gyengeségemet, ami a korom emlegetésében rejlik és egy szemrebbenés nélkül teszi ezt. Nem nagyon örülök neki, de már megszokhattam tőle ezt a bánásmódot.
Tasu egy kicsit túlreagálja ezt a kiszökős dolgot, csak egy edzésre ment el, amin véletlenül én is ott voltam és figyeltem rá. Akkor lenne jogos az aggodalma, ha az éjszakai életbe vetette volna bele magát, aminek én sem örültem volna, de szerencsére ez még nem történt meg, tudtommal.
- Nem kellene ennyire aggódnod Hajime miatt, erős gyerek, a mi génjeinket örökölte és tud magára vigyázni. És persze, hogy nem bánom, hogy itt van, bármikor jöhet, amikor szeretne. reagálok Tasu mondandójára és próbálok Hajime oldalára állni, hátha ezzel szerzek nála néhány jó pontot. De persze nem ezért csináltam, csak elmondtam a véleményemet.
Ezután beavattam őket az edzéstervembe, amit elsősorban Tasunak állítottam össze. Annak viszont különösen örültem, hogy elnyertem vele Hajime tetszését. Tasuról pedig tudtam, hogy nem különösen kedveli a kidoukat, de nem oldhat meg mindent az öklével és erre vannak ott a kidouk.
- Nem csak támadó és védekező szituációk vannak, a kidoukat bármikor máskor is lehet használni. Mi van, ha megkötöznek és puszta erővel nem tudsz kiszabadulni? Vagy ha valamiért nem tudod használni a kezeidet? Tudom, hogy ott van a lábad is, de nem rúghatsz mindig. próbálom rávezetni Tasut, hogy milyen hasznosak is a kidouk, ha tudjuk őket megfelelően használni. Hajime meg remélem helyesel, hogy jókat mondok. Annak kifejezetten örülnék.
- Lehet, hogy érdeklődni kezdett a sütés-főzés iránt, elvégre mindketten szeretjük csinálni. válaszolok a Tasu által feltett, nem nekem szóló kérdésre, mivel nem tudtam megállni, hogy ne mondjam ki.
- Na, visszatérve a kidou edzéshez. Kezdem az elméleti résszel. Ezt nem mindenki tudja, de van több kidou is, amit máshogy is lehet használni, mint ahogy mindenki használja, és ahogy az Akadémián megtanították. Ilyen például a Shakkahou, amit majdnem mindenki előszeretettel használ. mondtam el az elméletet, ami talán egy kicsit rövid lett, de mindegy, mert a gyakorlat fontosabb. Így néz ki normál megidézésnél a tenyeremben demonstrálom a Shakkahou alkalmazását, de nem lövöm el, hanem egyből meg is szüntetem. - és amit meg akarok mutatni az pedig így. mutatok mutatóujjammal az ég felé, amire megidézek egy ovális alakú Skakkahout, ami távolról úgy nézhet ki, mint egy kis lángocska.
- Kérdezhetitek, hogy ez mire jó. Korábban említettem, hogy megkötözésből kiszabadulni, hát ez való arra. Hajime összekötöznéd a kezeimet? fordulok oda Hajiméhez egy kéréssel, amit biztos örömmel megtesz nekem. Összekulcsolom a kezeimet, amit aztán Hajime felé nyújtok. Közös küldetésünkön láttam tőle, hogy képes a Hourinra, így gondolom, azt fogja használni rajtam, hiszen az tökéletes erre a feladatra.
Amikor meg lettek kötözve a kezeim, úgy kezdem el mozgatni a jobb mutató ujjamat, hogy az minél közelebb legyen a kötélhez. Ekkor pedig úgy teszek, mint az előbb, a kis lángocskámmal szépen átégetem a kötelet, ezzel demonstrálva kis módszerem hatékonyságát.
- Most ti jöttök. adom át nekik a terepet, de persze még elmondom, hogy kell csinál, mert eddig csak látták, én hogy csinálom. Amíg a normál Shakkahounál az egész tenyérbe koncentráljátok a lélekenergiátokat, addig ennél a módszernél le kell csökkentenetek a mutatóujjatokra. mondtam el az instrukcióimat a feladattal kapcsolatban és néztem, hogy boldogulnak vele. Hajime miatt nem aggódtam biztos voltam benne, hogy képes lesz rá sec perc alatt, mivel ez nem olyan nehéz feladat. Tasura viszont figyelnem kell, nehogy magára robbantsa a mágiát.
- Hajime tanultad már a Koujutsu Eishou használatát? szólok Hajiméhez, amikor befejezte a feladatot Tasu előtt. Amíg néztem őket volt időm kigondolni, mit taníthatnék Hajimének. Reménykedtem benne, hogy az utóidézést még nem tanulta meg mondjuk Kawashima taichoutól.

Spoiler:
 

______________



A hozzászólást Nara Shiratori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 24, 2012 7:21 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Yamakida Tsuki Leiko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 28
Registration date : 2011. Aug. 15.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szomb. Május 19, 2012 12:01 am

Zanpakuto gyakorlat

Érzem, hogy valamit nem jól csináltam, tisztára felsültem meg minden, de egyszerűen még soha, de soha de soha nem támadtam mozgó és lélegző célpontra, még hollowokat is csak a laborban láttam, bár nem szokták szeretni, ha arrafelé kóricálunk Yoriko-channal valamiért, sosem engedik meg, hogy azt csináljuk, amit akarunk, még mindig úgy kezelnek minket, mint egy akadémistást. >.> Tehát, az Akadémián legfeljebb mozgó bábukon gyakoroltam, a vizsgán meg szó sem volt arról, hogy igazi és élő… bárkire is rá kellett volna támadnom, kivéve a hakudát és a zanjutsut, amiből nem is értem el valami jó eredményt… ^^” Annyit azonban elértem, hogy édibédi rózsaszín legyen a taichou zanpakutoja, máris sokkal szebb, szerintem minden kardnak rózsaszínnek kell lennie. Surprised Majd egyszer meglepem Yoriko-chant leszedhetetlen, rózsaszín, virágos matricákkal is, ha esetleg ki szeretné csinosítani a sajátját. ^.^
Kicsit izgatott leszek mégis, amikor Shira-bácsi elkezdi az összefoglalóját, és hiába tudom, hogy rosszul szerepeltem, attól még nem bírom kivárni, míg végre én következem és meghallhatom, amit nekem tud tanácsolni. Ekkorra újra szorosan Yoriko-chan mellé kerülök, a nagy izgalomban még a kezét is megfogom, biztosan ő is annyira várja, hogy hallja a nevét, ahogyan én. S habár a neve nem hangzik el, csak a hajszíne, én se a nevem, se a színem nem hallom, s ahogyan Shira-bácsi teljesen megfeledkezik rólam, ismétlem, rólam, úgy hullik darabokra minden reményem aziránt, hogy jól szerepeljek. Ennyire borzalmas lettem volna? TTT_TTT Kétségbeesve nézek körbe, remélve, talán csak véletlenül felejtett el engem, de nem, ugyanis máris a következő feladatba és annak magyarázatába fog bele, eddig rózsaszín fényben sütkérező csillagom bukottan, kiégett meteoritként hullik alá a föld felé és csapódik be, hogy mindent elvegyen, ami valaha örömöt okozott nekem. Viszlát, Montana, ó, ég veled, mikrobiológia!
Ha már így alakult, fájdalmasan pillantok rá Yorikora, természetesen nekem nem lehet más a párom, mert mi ketten elválaszthatatlanok vagyunk, mint az oxidáció és a redukció kapcsolata egymással! *>* Váratlanul azonban megjelenik Shira-bácsi, hogy azt mondja, majd ő lesz az én párom, én pedig kétségbeesetten pislogok, hogy akkor most mi lesz, és akkor Yoriko nem is lehet a párom? De talán ez nem is olyan rossz dolog, lehet, hogy Shira-bácsi még sem felejtett el, csak… csak annyira rossz voltam, hogy… nagyon. Irigylem kicsit Haruki-chant, igaz, csúnya a haja, látszik, hogy nem azt a sampont használja, amit én, de ő olyan jól csinálta, pedig nem lehet idősebb nálam kinézetre, legfeljebb csak egy-két évvel.
- Hai, Shira-bácsi. – nem tűnhetek túl lelkesnek, mert egyáltalán nem vagyok az. Megint úgy érzem magam, mint az Akadémián, mint amikor nem tudtam valamit megcsinálni, amit mások igen, és nekem külön kellett gyakorolnom. Vele tartok a gyakorlótér egy távolabbi részére, és kicsit feszülten várakozok, hogy visszatérjen egy edzőbábuval. Jól ismerem, ilyenen nagyon sokat gyakoroltam, vagyis ami azt illeti, az esetek nagy részében csak ilyennel gyakorlok. Nem tudom, hogy Shira-bácsi honnan érzett rá arra, hogy miért nem tudtam támadni, de az apu tanulhatna tőle, akkor nem rontana el mindent folyton, amikor nem kéne. ¬_¬
Amikor Shira-bácsi azt jelzi, hogy már támadhatok, biccentek neki, majd felveszek egy fél-terpeszt úgy, hogy a bal lábam van elöl, a jobb lábam pedig hátul, és felkészülök a gyakorlatra. Bal kezem elöl tartom, a jobb kezem pedig hátul, s így fogom le szabályos tartással az íjam. Ügyelek arra, hogy a könyököm ne görbítsem be, ugyanis azzal túl sok erőt pazarolnék a húr meghúzásába, ehelyett egyenesen, a gerincemhez képest merőlegesen tartom. Egy fehér színű, fényből álló nyíl teremtődik meg elsőként, s gond nélkül indítom meg a célpont felé azzal, hogy elengedem a húrt. A nyíl egyenesen a bábu szívét találja el, vagyis azt a helyet, ahol lenne a szíve, ha volna neki olyan, de ugyebár nincsen. Surprised A gyorsaságra fektetem egyelőre a hangsúlyt, és idézek meg újabb nyilakat. Tulajdonképpen ha shikaiban nem lennék képes bánni az íjjal és a nyíllal, nem is engedtek volna át zanjutsuból. ._. Néhány sima, fehér fényből álló nyíl után végül megidézek egy rózsaszínt, igaz, a bábun hatása nem lesz, leszámítva, hogy szép színe lesz egy darabig. A nyíl eltalálja azt, legalábbis, ami megmaradt belőle, s festi át olyan szépre, hogy már sajnálom is, hogy tönkretettem. Surprised Nem túl strapabíróak ezek a gyakorlóbábuk, ideje lenne riasztani Yoriko-chan szakaszát a feltalálókkal – én reishi-elemző vagyok - , hogy ideje kitalálni valamit, amivel jobban és élethűbben lehet szimulálni akár egy szimpla gyakorlatozást is.
Nem tudom, sikerült-e tanulnom ebből, de talán nem lettem olyan rossz… Foglalkozok inkább Yoriko-channal és keresem meg, miután a gyakorlatozásnak vége van. Még ma ki kell derítenünk, mit kísérletezgettek a hátunk mögött és miből kellett minket kihagyni annyira, hogy még nézni sem engedik. Még hogy nem nekünk való…

______________


pretty in pink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chiruochiba Airisu
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 202
Age : 111
Tartózkodási hely : Talpa és haja között.
Registration date : 2012. Feb. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
17600/30000  (17600/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szomb. Május 19, 2012 2:11 am

Zanpakutou edzés

Véletlenül a másik kislány elé kerültem a technikák bemutatása közben. Magam sem tudom, hogy hogyan, de szerencsére a kislány nem kezdett el hisztizni ezen, biztos már elég nagylánynak tartja magát az ilyesmikhez, ezért is megérdemli, hogy valamit kapjon majd az Okashi édesség boltból. Utánam ő jött, s úgy láttam, mintha szórakoztatná, s nem is venné komolyan, akárha játszana.
Az edzéshez csatlakozott még Genki-san is, akivel még az első napjaimban… ismerkedtem meg, a biccentésére vissza biccentettem. Valamint egy Haruki nevű harmadik kislány is, meg egy fiatal fiú, aki nem sokkal idősebbnek néz ki, mint amennyinek Ta..ki. ~Hogy mennyi gyerek!~
Ahogyan Ginyuusjin megmondta, a kapitányt még véletlenül se sikerült elérnem, de ezen ki csodálkozna? Nem?
Bár mindenki kikapcsolta a shikaiát a támadás sorozatuk után, de én Ginyuusijin kérésére nem oldottam fel a shikaiunkat, mivel szerinte csak előnyöm származhat belőle, illetve, ha véletlenül valaki megsérül, akkor a gyógyító technikánkkal rögtön segíteni tudunk. Mindenki olyan támadásokat hajtott végre, hogy én a felétől biztos kidőltem volna. Kamioka-fukutaichonak támadása így is, hogy nem én, vagyis mi voltunk a célpontok, mondhatni túl hatásos lett, mert egy technikájának köszönhetően vakító fényességtől nem láttunk semmit, aztán nem sokkal majd megsüketültünk valami sikoltásoktól. @.@ Elő jött a szerencsétlenségem, s elvesztettem a koncentrációt a shikaiom felett, így a lant a fejem mögül eltűnt, s a kard újra a hüvelyében volt. Arra már nem emlékszem, hogy én tettem-e a kardot a helyére, vagy magától került oda. A hadnagy technikája annyira hatásos volt, hogy a zanpakutou szellemem valamiért nem hordott le, amiért csak úgy elraktam a shikait. Miután mindenki végzett Nara-taichounak volt mindenkihez pár szava, mint ahogy hozzám is. Szerinte nem volt jó ötlet a porfelhős dolog, és ezt teljesen érthető indokokkal magyarázta meg. Intő szavai után meghajoltam felé megköszönésképpen. Nem szóltam, mert nem akartam senkit sem zavarni. A végén elmondta a következő feladatunkat: párokba állva egyikünk védje ki a másikunk támadásait. o.O Egy kicsit hezitáltam, hogy kit kérjek meg rá, hogy álljon velem párba, mire kardom egyszerűen közölte velem:
- A zöldhajú kislányt kérd meg. De aztán nehogy bántsad!
~ Még szép, hogy nem fogom bántani. >.> ~ Odaléptem mosolyogva a kislányhoz, s leguggoltam mellé.
- Yo, látom Nara-taichou lesz a barátnődnek a párja. – Itt vártam egy kicsit, hátha mondani akar valamit, aztán folytattam az én mondandómat, ez alatt a kis szünet alatt Ginyuusijin közölte velem, hogy mostantól egy darabig nem fogja újra befogni a fülemet. – Engem Chiruochiba Airisunak hívnak, és téged?
A kölcsönös bemutatkozás után, ha ő kérdezné meg, hogy leszek-e a párja az edzés következő részében, akkor igent felelek neki, ha nem kérdezi meg, akkor én kérdezem meg tőle:
- Lenne kedved velem folytatni az edzést? – Hogyha bele egyezik, hogy a következő, s egyben záró feladatot közösen végezzük, akkor mosolyogva, meghajolva megköszönöm neki. – Kicsit távolodjunk el egymástól, jó? Így kényelmesen shikaiozhatunk.
Úgy négy lépést tettem meg, aztán a Hadou 50: Rei no kuront alkalmazva csináltam egy klónt magamból, aztán mind kettem aktíváltuk a shikaiom:
- Ohisama wa nemurikomu. / A nap mélyen alszik. || Otsukisama wa warau. / A hold mosolyog. || Biwa wa kurayami o uchihorobosu! / A lant elpusztítja a sötétséget! – Ezután én odaszóltam a kislányhoz, bár nem szerettem hazudni, de ez a kis igazságferdítés még belel fért, hiszen nem is ferdítettem rajta nagyok. – A klónom engem fog védeni, amíg én egy támadással a reiatsud mértékét fogom módosítani, te próbálj meg megállítani! – Ezután én aktiváltam a Tamashii kakyoku / Lélek dallam technikámat, s ekkor a klónom a Namida kakyoku / Könny dallam technikámat. Körülöttem egy 4.5 méteren belül mindenki érezhette, hogy lassacskán kezd a lélekenergiája helyreállni, illetve, az esetleges sérülései gyógyulni. A klónom közben a kishölgy támadásait próbálta semlegesíteni az energia nyalábokkal. És mindeközben lehetett hallani a Tamashii kakyoku megnyugtató dallamait, valamint a Namida kakyoku szomorú dallamait. A klónom, ha kel a testével is megvéd, s hogyha egy ilyen védés után eltűnik, a technikámat abba hagyom, s mosolyogva kijelentem:
- Ön győzött, kisasszony! Sikerült legyőznie, köszönöm a lehetőséget. Hogyha nem veszi sértésnek, akkor így az edzés fáradalmait kipihenendő el meghívhatom egy fagylaltra önt és a kis barátnőjét az Okashi édességboltba?
Távozás előtt mindenképp újra kifejezem a köszönetemet Nara-taichou felé, ezért az eseményért, és hogy lehetősége volt bárkinek részt vennie.

______________

Lélekdonor 2.0:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 24
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15800/30000  (15800/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Kedd Május 22, 2012 6:50 am

Zanpu edzés Nara-channal


Még az utolsó pillanatban, de sikerül javítanom a megszólításon. Nem tudom miért mindig Nara-chant akarok mondani, talán mert ehhez a névhez nekem valamiért ez passzol, mármint szerintem. Lényeg az, hogy végül mielőtt még kimondanám azt a végződést gyorsan cserélek mire a férfi kedvesen vissza is köszön, sőt még beszédbe is elegyedik velem.
- De-de az volt, de most már Chikanatsu. – válaszolom, a nevemre vonatkozó kérdésre majd folytatom is a következővel. - Pfuu, nem is tudom nem lehetett olyan rég, pár hete. – vakarom meg a tarkóm vigyorogva. Nem igazán számoltam az áthelyezésem óta eltelt időt így a kapitánynak muszáj lesz ennyivel beérnie. - Én meg arra emlékeztem, hogy te meg hadnagy voltál szóval utólag is gratulálok kinevezésedhez. – fejezem be végül a párbeszédünket egy gratulációval a kinevezéséért, majd én is a többiek közé sétáltam.
Míg belső világomban voltam odakint megkezdődtek a harcok és már sok vége is lett így mire visszatérek már csak Genki-san van előttem. Miközben ő belekezd a Narával folytatott harcba, bekapcsolom a látásom elősegítő eszközöm, mert hát hiába a fejlett érzékelésem attól még ne tudom megmondani, hogy milyen tárgyak is vannak körülöttem. Ekképp a harcra nem is figyelek, így mire feleszmélek már én következem.
A farkasaimnak rögtön parancsot is adok, miután megidézem őket. Míg előkészültem csak vártak a támadási parancsra, mindaddig, míg jelet nem adok nekik. Ekkor aztán rátámadtak a taichora ám az hihetetlenül könnyen levágta mindkettőt. Az egyik a kardja áldozata lett a másikkal pedig egy körpenge végzett így azok szépen el is tűntek. Mindeközben persze nem álldogáltam tétlenül. Az árnyékomból előtűnő szalagok egyenest a férfi felé tartanak ám a támadás nem ér célba. A megjelenő jégtábla, ami magába fagyasztotta a fekete nyalábokat teljesen semlegesítették akciómat. Ám még nincs semmi veszve hisz egy másik támadást is elindítottam, amik az elsők kudarca után rögtön felülről csapnak le, mint a sasok a zsákmányra. Sajnos azonban ezek a „sasok” most zsákmány nélkül maradnak ugyan is támadásuk ugyan azon körpengén keresztül történik, mint ami az egyik farkasommal végzett és nem várt meglepetésként ér az mikor eme két szalag áthaladva a karikán megfagynak így a kapitánynak már csak egyszerűen szét kell törnie.
~ Áhhh*ásít*, hát a stratégiád most nem igazán jött be, én mondtam, hogy túl átlátszó vagy csak nem adtál bele mindent?…Na, te csak ne szövegelj és miért nem mondtál te valami értelmeset akkor ha? Amúgy meg beleadtam, majdnem mindent, de sebaj, majd ha legközelebb szembekerülök vele már 110% adok majd bele… Persze, persze.~ utóbbihoz inkább már nem is szólok, hozzá inkább meghajolok Shiratori előtt majd a shikai megszüntetése közben távozok a harctéttől, hogy más is sorra kerüljön. Míg az utánam következők harcát figyelem szöget is üt a fejembe, hogy mi lenne, ha majd a közeljövőben kihívnám egy párbajra Nara-chant? Érdekes és gondolom, izgalmas küzdelem lenne egy kapitány ellen küzdeni, főleg ha rá tudnám venni, hogy a Bankai-t is használja. Rég volt már, hogy olyan ellenféllel harcoltam, aki képes volt a Bankai-t használni. Sőt az még izgalmasabb lenne, ha már addigra én is tudnám a Bankai-t használni.
A gyakorlat befejeződik így miután a kapitány kifújja, magát elkezdi mondani az észrevételeit a támadásokról és elmondja, hogy lehetnének hatásosabbak.
- Hai, értettem. – válaszolok az okításra. Azt hiszem ezt én magam is észrevehettem volna, vagy lehet, hogy észre is vettem? Na, mindegy majd legközelebb figyelek ezekre.
A vélemény nyilvánítása után a Shiratori-san egy bejelentést tesz. Párban kell harcolnunk. Na, ez jól hangzik így hamar végig is nézem az itt lévőket és ellenfelet próbálok keresni. Azonban nem megy az olyan könnyen. A legtöbbjüket nem is láttam harcolni így fogalmam sincs ki mire képes és így elég nehéz a válasz. Az elmélkedés hogy kit válasszak, azonban túl hosszúra sikeredik, így mire eldöntöm, hogy Kamioka fukutaichot hívom ki, az a galád Takashi megelőz benne. Mire jobban megnézem, látom, hogy már csak egy kislány van szabadon, így hát oda sétálok hozzá.
- Szia… mm… Haruki-chan, ugye? – gondolkozom le kicsit, hogy hívják. - Úgy tűnik már csak mi maradtunk pár nélkül szóval, leszel a párom? – mosolygok feléje kedvesen.
- Nos, mit szeretnél, támadni vagy védekezni? – hagyom hagy válasszon ő, és miután dönt, elhelyezkedem tőle körülbelül öt méterre. Kardommal ismét a föld felé mutatok.
- Rendben, akkor én támadok. Kagero, Kageookami! Hanto shiro! - idézem meg a shikait és egyben a farkasokat, amik az árnyékomból másznak elő és a két oldalamon álnak meg. - Itt jövök! – kiáltok, fel még egyszer majd a farkasaimmal egyszerre indulunk meg, majd mikor közel érünk, a kislányhoz én lelassítok és miközben a két farkas vicsorogva ráront a lányra én mögé shunpozok úgy 10 méter távolságba. Kardomat a magasba emelek, és miközben suhintok, egyet a penge kicsusszan a keresztvasból maga után húzva egy hosszú fekete láncot, így mire eléri Harukit már a lánc tíz méter hosszú. A csapás után még egyszer visszarántom, majd ostorszerűen újra lecsapok vele. Természetesen figyelek arra, ha esetleg egyik támadásom betalál, ne okozzon neki nagy sérülést.
Végül visszahúzom, a láncot a penge visszakerül, a helyére majd megszüntetem a shikait és meghajolok.
- Ügyes voltál, köszön a segítséget kishölgy. Nara taichou, köszönöm az edzést. – hajolok meg feléje is elköszönésképp majd távozom a gyakorlótérről és visszaindulok az osztagomhoz.

______________

Adatlap
Új külső
Spoiler:
 

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://swordartonline.lifeme.net/
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szer. Május 23, 2012 5:17 am

Shiratori-sama Zanpakutou Edzése

Nem hittem, hogy valamelyik támadásom is eltalálja Shiratori-samát, hiszen ő mégis csak egy kapitány és könnyedén kivéd minden támadást, amit feléje intéznek, de ettől még megpróbáltam mindent, ami tőlem telhető volt. Viszont én hátránnyal indultam a többiekkel szemben, hiszen Shiratori-sama már ismerte a kardomat, mivel máskor is segít nekem az edzésben nem csak most, azért nagyon kreatívnak kell lennem, ha meg akarom lepni.
Támadásaimat végül mindet kivédte és ahelyett, hogy megleptem volna, én lepődtem meg, amikor Shiratori-sama körpengéje, amire ráakasztottam az ostorom, hirtelen elindult balra, így teljesen eltérített célomtól. Amikor pedig lendületemnek köszönhetően himbálóztam, egyszer csak leakadt az ostorom és a hátsó felemre huppantam, ami nem a legkellemesebb érzés volt. Fájó hátsóval ballagtam vissza a tömegbe és néztem végig a többiek próbálkozásait.
El is érkezett az értékelés ideje és természetesen engem értékelt először Shiratori-sama. Nem mondott rólam rosszakat, csak egy kis megjegyzés volt a végén. Azt mondta, hogy nem volt rossz, tehát ha nem rossz, akkor jó volt, nem? Biztos nem akarta, így kimondani kerek-perec, hogy én voltam a legjobb (a hadnagy után), így csak burkoltam próbált nekem üzenni, amit mivel ügyes vagyok megfejtettem. A többiek értékelését is végighallgattam és persze még ezután is biztos voltam benne, hogy én voltam a legügyesebb (a hadnagy után).
Shiratori-sama ismertette az edzés további részét, amiben párokban fogjuk ugyanazt csinálni, mint az előbb. Egyből elkezdtem gondolkozni, hogy ő valószínűleg nem vesz részt ebben a páros dologban pedig én az ő párja akartam lenni. Ekkor viszont eszembe jutott, mikor is kell részt vennie. Ha páratlanul vagyunk. Gyorsan neki is láttam a számolásnak, hogy megtudjam lehetek-e Shiratori-sama párja. Legnagyobb örömömre tényleg páratlanul voltunk és már rohantam is Shiratori-samához, hogy jelentkezzek a párja szerepére. Már kiabáltam volna a nevét, amikor meglátom, hogy odamegy Yamakida Tsukihoz és éppen most mondja neki, hogy ő lesz a párja. Ebben a pillanatban megfagytam futás közben, majd a földre zuhantam elkeseredésemben. Eddig is ellenségnek tekintettem, de most már biztos, hogy nem ússza meg szárazon, hogy ellopta tőlem Shiratori-samát.
Rögvest egy ördögi terv formálódott a fejemben, hogyha ő elveszi tőlem Shiratori-samát, akkor én meg elveszem a legjobb barátnőjét, Yoshida Yorikot. Ördögien mosolyogtam magam elé, miközben egymáshoz dörzsöltem a két kezemet, majd indultam volna, hogy végrehajtsam a tervemet, de már valaki megelőzött. Amint odanéztem, már szerzett magának egy párt. Ez nem ér, így már nem tudok bosszút állni.
- Igen, Haruki és megengedi, hogy a párja legyél. jött oda hozzám egy fehér hajú lány és felajánlotta, hogy legyünk párok. Minél már tényleg nem maradt más pár nélkül, így nem volt más választásom, mint elfogadni a jelenlegi helyzetet. Nem voltam olyan állapotban, hogy ellenkezzek, az egész világ összejátszott ellenem és ez nem tetszett.
- Haruki vállalja a védekezést. válaszolok egy kissé leverten a felém idézett, kétopciós kérdésre. Vonakodva állok be a helyemre és elég lazán tartottam a kardot a kezemben. Elgondolkozva a helyzeten, rájövök, hogy miért is vagyok itt. Egy zanpakutou edzésre jöttem és nem fogom hagyni, hogy bezavarjanak a hátráltató tényezők. Kizárom őket a fejemből egy időre, hogy a feladatra koncentráljak. Shiratori-sama feladatáról van szó és lehet, hogy közbe minket is figyel, és nem okozhatok neki csalódást. Erősen megmarkolom a kardomat és egyenesen előre néztem, határozott tekintettel.
- Haero, Haru no Nanakusa! aktiválom a kardomat a szemben lévő lánnyal egy időben, majd egyből egy félkört rajzoltam vele magam elé a földben. Nem fog meglepetésként érinteni a képessége, hiszen láttam, ahogy Shiratori-sama ellen harcolt. Már hallom is a csatakiáltását, amire megindul felém két farkassal az oldalán, de ő egy idő után leszakad a fenevadaktól. Két vicsorgó állat állt előttem, akik éppen támadásra készültek. Nem féltem tőlük, Shiratori-sama is könnyedén legyőzte őket, remélem nekem se lesz velünk sok gondom.
Amint felém ugranak egy-egy vastagabb inda nő ki a földből, pajzsként funkcionálnak és visszaverődnek róluk a farkasok. Nem becsültem le őket, hogy ennyitől elpusztulnának, de éppen mással kellett foglalkoznom, mivel lánccsörgésre figyeltem fel a hátam mögött. Még gyorsan odacsaptam egyet a farkasoknak, hogy ne most támadjanak újra, majd félig hátrafordultam és vártam a megfelelő alkalomra, hogy kivédjem a támadást. Látom, hogy a felém néző vége egy penge, így nem lenne célszerű egy indával fejvesztve neki menni, mert lehet, hogy elég erő van abban a pengében, hogy átvágja az indáimat. Amikor már elég közel ért csak akkor növesztek ki egy indát és pont a penge lapjára célzok vele és úgy térítem el magam felől.
Ennyivel viszont nem volt vége a menetnek, nem sokkal később már érkezett is vissza, amire én egy indával megragadom az egyik farkast és a láncos penge felé dobom. Így el is láttam az egyik farkas baját, a gazdája segítségével. Egy fát növesztek magam mellé, amibe belecsapódhat a penge és így felfoghatja a támadást. Amikor a másik farkas támadásba lendül, három inda végéra csomót kötök és azokkal csapom agyon az időközben nyüszítő állatot.
Kihúzom a fából gyakorlópartnerem kardját, ami jó mélyen belefúródott, pedig ez egy lélekenergiából létrehozott fa, ami strapabíróbb, mint egy normál fa. Amikor meghajol előttem én is hasonlóan teszek, hiszen az illem, így követeli meg. Visszateszem a kardomat a hüvelyébe és átgondolva nem is volt rossz ez a felállás. Remélem Shiratori-sama látta, hogy milyen ügyes voltam. Látszott, hogy visszafogta magát ellenem, hiszen nem is használta azt az árnyékcsápos technikáját. Mondjuk nem is az volt a feladat, hogy földbe tiporjuk az ellenfelet.
- Haruki is köszöni a segítséget az edzésben. köszönök el a távozó fehérhajú lánytól, aki ennyit megérdemlett, hiszen nem kislányozott le. A kishölgy az még elfogadható megszólítási mód. Mindegy is, szaladtam Shiratori-samához, hogy kérdezősködjek tőle.
- Haruki, hogy teljesített az edzésem? néztem fel kapitányomra nagy kerek szemekkel és vártam, hogy mit fog válaszolni kérdésemre. Amikor mondta, hogy ügyes voltam és megsimogatta a fejemet, egy nagy mosolyt öltöttem magamra és boldogan ballagtam vissza az irodába.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 14
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
13500/15000  (13500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Pént. Május 25, 2012 10:34 am

Zanpakutou edzés Shira-bácsi módra *-*

Miután végeztem a gyakorlatocskázással, ami nem is volt annyira gyakorlatocska, mint játék és nagyon jó kis mókázgatás, vissza is megyek a sorba, méghozzá egyetlen Tsuki-nee-chanom mellé, mert bár itt van Haru-chan is, de egy brithez mégsem mehetek oda beszélgetni a zanpus játék közben, mert nem lenne hű a brit királyi flotta legcsudiklasszabb hajójának elsőtisztjéhez! > < Úgyhogy én bizony ott maradok Onee-chan mellett, és az egyik megfigyelő kamera képét nézegetem, ami a laborba van szerelve, ilyen kis mikrokamera, amit nem rég csináltam, és most van az éles tesztelése, amire persze nem kerítettem volna sort, ha nem lenne tökéletesen biztos a működése, de azért időnként rá kell nézni a kicsi kütyümön, hogy működik-e még, mert a nagyobbakról tudom, hogy működnek, de lehet, azokat észrevették már, pedig azok sem nagyok, csak nagyobbak a mikroméreteknél, szóval… na. Belezavarodtam. @.@ Kezdek olyan lenni, mint a felnőttek, akik mindig mindenből túlbonyolított bonyolultságos egyszerűséget csinálnak, mert amiket túlbonyolítanak, azok rendszerint a legegyszerűbb dolgok, és az előbbi gondolatmenetem kísértetiesen hasonlított az övékhez, márpedig én még nem akarok felnőni, mert így vagyok tökéletes és pont. ._.
Na de minden kis kütyüellenőrzésem közepette azért én odafigyelek ám a többiekre is, főleg, mikor a Fuku-chan néni jön, mert akkor nem lehet nem odafigyelni a különböző audiovizuális hatások miatt, amik ugyan kissé bántják az érzékszerveimet, de ha bajuk lesz, Yuko-nee-chan és Tsuki-nee-chan biztosan segítenek majd kivizsgálni és kijavítani, és akkor jobb leszek, mint új koromban. ˘^˘ De ez a mondás is kicsit olyan érdekes, mert hogy lehetnék jobb, mint új koromban, mikor tök más vagyok egy kisbabához képest, ráadásul okosabb is, mint akkor, tehát már jobb vagyok, mint új koromban, de ez a mondás is a felnőttek találmánya, nekik meg nem mindig tanácsos megmondani, ha hibáznak, mert nem szeretnek szembesülni a bolondosságos butaságaikkal és nyelvbotlásaikkal, amikre olyan büszkék, merthogy híres mondások, pedig nincs is semmi értelmük. A lényeg a lényegtelenséges gondolatok között, hogy én igenis odafigyelek a többiekre is, mert okos és aranyos nagylány vagyok, meg aztán juunibantaios tudós is, tehát a megfigyelés a munkám része, és én szeretem a munkámat tökéletesen precizitásosságosan végezni.
– De az elterelés nem lett volna fair, Shira-chan bácsi, márpedig egy szép játék mindig fair… T^T – motyogom, kissé nyafogósra sikeredetten, amikor megkapom az értékelést. Egy lidércecskével természetesen jobban eljátszanék, és ott használnám az eltereléses csalásozást is, de Shira-chan bácsi ellen nem, mert kapitány, és mégiscsak volt olyan kedves, hogy játszik velünk, amikor tudom, hogy sok a papírmunka a vezetőségben, mert Yuko-nee-chan előtt is mindig ott tornyosul a papírhegy, és hiába mondtam neki, hogy rendet rakok, az volt a válasz, hogy nem akar engem ilyen apróságokkal fárasztani.
Mikor meghallom, mi lesz a kövi feladatocska, azonnal megrángatom picit Onee-chan ruhaujját, mert az elektron párja mindig a proton, és mivel én vagyok a villámzanpus, nyilvánvaló, hogy ő a proton a képletben, úgyhogy nekem vele kell lennem. > < Nagy kár, hogy Shira-chan bácsi nem így gondolja, így nekem csak Haru-chan marad olyan, akit ismerek legalább látásból. Már épp meg is fogan bennem a gondolat, miszerint most azonnal odashunpozok hozzá, és felszólítom a brit királyi flotta nevében, hogy legyen a párom, és akkor elnézem egy-két bűnért a kalózkodásért, mikor elém toppan az a bácsi, aki az első feladatnál is előttem volt. °o°
– Ühüm, mert Tsuki-nee-chan olyan ügyes, hogy Shira-chan bácsi személyesen segít neki! – vágom rá azonnal büszkén a kijelentésére, pedig igazából nem tudom, hogy tényleg ezért nyúlta-e le tőlem Shira-chan bácsi a nővérkémet, de minden bizonnyal ennek kell állnia a háttérben. - Yoshida Yoriko, kettő a köbön tiszt a Juunibantaiban – húzom ki magam elégedetten és kezet nyújtok Ri-channak, mert apucitól így tanultam az illendő bemutatkozást, és nem akarom, hogy rosszat halljon tőlem bárkitől is.
– Nagyon szívesen, Ri-chan! ^ . ^ – bólintok lelkesen a felkérésre, és megyek is picit távolabb, ahogyan a bácsi kéri, bár nem tudom, miért hajolgat, de biztosan arra gondolhatott, hogyha nagy leszek, majd biztosan olyan szép leszek, mint a disneys hercegnők, ezért megérdemlek ennyi tiszteletet. Persze Onee-chan lesz a szépségkirálynő, mert én a ranglétrán való előrehaladásommal fogok foglalkozni, de mindkettőnk esze és szépsége messzeföldön híres lesz, pláne Gotei-n belül. ˘ ^ ˘
Mikor megfordulok és észreveszem, hogy osztódott, azonnal durcis pocokpofit vágok és úgy nézek rá.
Ri-chan ez így csalás…>.> – mondanám én tovább is, de nem tudom, mert közben belevág a közepébe in medias resben és elmondja, mit fog csinálni. Tehát ezzel kárpótol a csalásért, hogy elmondja nekem a stratégiáját? °o° Hát mégiscsak tisztességesen játszik, ami jó, mert én csalókkal nem játszom, így viszont Ri-chan megérdemli, hogy rendes legyek vele, és megcsináljam, amit kér, tehát legyőzzem a klónocskát. *w* Bár a pontos megfogalmazás kidouklón lenne, mert a technológia sajnos még nálunk sem tart ott, hogy tökéletesen klónozzunk, legalábbis Tsuki-nee-chan ezt mondta, márpedig ebben ő a szakértő, tehát én hiszek neki, meg ezt a kis hibát Ri-channak is elnézem, mert nyilván nem tudja, hogy az a klón nem tökéletes, én meg nem akarom elrontani az örömét, legalábbis most nem. Bár attól azért picit félek, hogy az a nagy zeneszerszám Ri-chan fejére fog esni, ha sokáig megy ez az egész, sőt, a gravitáció törvényei és Newton szerint is már le kellett volna pottyannia, úgyhogy majd igyekszem mihamarabb kiütni azt a lélekklónt, nehogy baja essen Risu-channak a zeneszerszám lepottyanása miatt, mert az mégsem lenne jó, ha úgy járna, mint Newton mester az almával, mivel egy lant jóval nagyobbat üt és sokkal veszélyesebb, ha lecsapsz vele valakit, amit ki is számolhatunk már csak a kettő lendületének összehasonlításával is.
– Yuugi shiro, Tsuin Fueari! – szólítom is meg azonnal a zanpakutoimat és váltom át az ikertőröket varázspálcákká, hogy azokkal játsszak. Azonnal el is kezdem mindkettőt pörgetni vertikálisan, közben a madzagokat fokozatosan hosszabbítva, hogy a gömböcskéim megfelelő lendületre tehessenek szert, és kellőképpen felgyorsuljanak, és így tudjam őket nekilendíteni a klón felé. De mivel most nem Shira-chan bácsi ellen játszok, és Ri-chanból amúgy is kettő van, megengedhetem magamnak, hogy mozogjak, is a shunpomat igénybe véve támadások közben folyamatosan helyet változtatok, hogy nehezebb legyen a játék, és így izgalmasabb is, és mivel ez már nyerésre menő játék, én akarok lenni a győztes is. > < Mikor már kezdek fáradni, egy picit, meg unni is ezt a játékot, egy váratlan pillanatban visszahívom a gömbjeimet a pálcákra, de nem állok meg, hanem aktiválom is a tündérkéim gyönyörű támadását, ami korábban olyan szépen lett kivédve Shira-chan bácsi által. *w*
- Kyuugi wo asobe, Tsuin Fueari! – és ezzel meg is jelennek a gömbvillámok, amiket most mind-mind egy irányba terelek, méghozzá az igazi Ri-chan felé, mert úgyis azt mondta, hogy a lélekklón megvédi, és ha jól csinálta, akkor nem kell aggódnom érte, ha pedig nem, akkor biztos segít majd rajta valaki, ugye? °o°” Na mindegy, a lényeg annyi, hogy az összes szép kicsi gömbvillámomat az igazi Ri-chan felé irányítom, és remélem, hogy a lélekklón kivédi, mert nem lenne jó, ha nem, bár akkor is nyernék, csak az úgy nem lenne az igazi, mert csalással, így meg igen és… hát na. ._. Szerencsére viszont nem kell gondolkodnom azon, mi lenne, ha nem lenne kivédve, mert a klón beugrik, és megrázogatják a villámocskák, ami biztosan nem kellemes, de ez van, úgyhogy ezek után kedvesen mosolygok Ri-chanra.
– Ühüm, én győztem, Ri-chan. ^ . ^ – bólogatok lelkesen, és a csinos kis pofikám csak még jobban felragyog, mikor meghallom, mi is a nyereményem. – Az nagyon-nagyon csudiklassz lenne! *w* Szólok is Tsuki-nee-channak, meg elköszönöm Shira-chan bácsitól és mehetünk is! *-* – teszem el gyorsan a deaktivált zanpakutoumat, és rohanok el azonnal Onee-chanért, hogy elmeséljem, mit nyertem a játszótársamtól és megkérdezzem tőle, neki hogy ment. Aztán ha ezt megbeszéltük, odashunpozok a játékmesterhez és picit megrángatom a szép fehér köpenyét, hogy felém forduljon, és meg tudjam ölelgetni.
– Köszönjük az órát, Shira-chan bácsi, nagyon-nagyon élveztük, Onee-channal! *-* – még rámosolygok Shira-chan bácsira aztán kézen fogom Onee-chant, hogy megkeressük Ri-chant és együtt elmenjünk az édességboltba. *w*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szomb. Jún. 02, 2012 2:44 am

Családi kidou edzés
Megengedtem magamnak egy apró, megkönnyebbült sóhajt, amint hallom, hogy Okaa-san nem leplez le Otou-san előtt, miszerint jómagam szerettem volna vele tartani az edzésre. Még ha a felhozott érv kissé nagyon is bántja lelkemet. Utólag megbántam, amit tettem, de féltem, hogyha megkérdeztem Okaa-sant arról, hogy elmehetnék e Kagami-sama által tartott edzésre, akkor nemet válaszol és annyira érdekelt az edzés, hogy egyszerűen képtelen voltam megállni, hogy az éj leple alatt „kiszökjek” a családi házból. Bár aggódnia felesleges lett volna, értek a szép szóból és tudom mi a szobafogság, természetesen nem hagytam volna el a házat, ha véletlenül nem tudom meg, hogy Okaa-san kidou edzésre megy. Maximum folytattam volna a gyakorlást a sütés elsajátítása terén, még ha egyre lehetetlenebbnek is érzem azt, hogy valaha is megtanulom egy rendes édesség elkészítését.
Meglepetten kapom fel a fejemet a talaj szemlélése során, amint meghallom, hogy Otou-san a védelmemre kell. A dicséretre, akaratom ellenére is hízik a májam és büszkén húzom ki magamat és egy bólintással jelzem Otou-san szavainak helyességét. De amint tudatosul bennem, hogy mit is csinálok, zavartan terelem vissza pillantásomat inkább a földre és igyekszem úgy tenni, mintha az elmúlt pár percben azt se tudnám, hogy mi történt a hiteles letagadás érdekében, amennyiben valamelyikük rákérdez az utóbbi tettemre.
Otou-san kidou gyakorláshoz felhozott ötlete igazán megtetszett már hallásból is, bár Okaa-san kevésbé lelkesült az ötletért. Tudom, hogy eléggé hadilábon áll a mágiával, pedig szerintem igazán csodálatos képzettségi ág a halálistenek számára. Bár utálata a kidou iránt halvány elképzelésem sincs, hogy vajon honnét származhat.
- Pontosan. Igaza van Otou-sannak. Ráadásul bármikor meglepheted vele az ellenfeledet és még a pusztakezes harci jártasságoddal is vegyítheted! – határozottan pillantok Okaa-sanra, miközben igyekszem rásegíteni meggyőzésére, hogy próbáljon meg változtatni hozzáállásán a mágia irányába. A pillanat hevében még versengő oldalamat is félrehelyeztem Otou-san irányából, hátha kettőnk szava többet ér. Bármennyire is tudom, hogy Okaa-san a hakuda híve, akárcsak Shizune onee-san, attól még nem oldhat meg mindent pofozkodással! Nem is igazán hölgyhöz méltó...
A jócskán csak nem helyzethez illő kérdés hallatán, torkomon akadnak a szavak, s még légzésem is alábbhagy. Zavartan pillantok oldalra, miközben egy lépést hátratántorodok. Váratlanul ért kérdése és nem éppen tartanám helyénvalónak, hogy megosszam szüleimmel, min is mesterkedek a konyhában már jó ideje. A végén faggatóznának arról, hogy miért is teszem azt, amit konkrétan és akkor el kellene mondanom nekik Miyoko-sanról is a dolgokat…
- Semmit! >///> - bököm ki magamból végül, fülig pirulva a gondolataim hatására, bár kissé hangosabbra sikerülve tagadásom az alábbi témát illetően. - D - de tényleg… semmit. – hebegem, immáron visszafogottabban és megkönnyebbülve veszem tudomásul a kidou témához való visszatérést. Hiszen így nem kell megmagyaráznom semmit és Miyoko-sanról sem lesz szükség, hogy meséljek. Lehet, hogy Otou-san sejtette a szándékos témaváltást Okaa-santól, hogy nem hagyta magát komolyabban elkalandozni?
Fejemet megrázva igyekszem visszatéríteni gondolataimat teljes egészében az edzésre. Figyelmemet Otou-sanra összpontosítottam és bármennyire is fúrta a csőrömet, hogy attól kell tanulnom, kit a jövőben le szeretnék előzni, mégis némán végighallgattam a beszámolót arról, hogy mit is fogunk most gyakorolni.
A Shakkahou közötti különbségnek a megvalósítása első ránézésre gyerekjátéknak tűnik. Bár még egyszer sem próbáltam így alkalmazni eme kidout, s csak így látva jövök rá, hogy hasznossága mennyire is sokrétegű. Hiszen ezt a mágiát számtalan módon láttam már felbukkanni életem folyamán, s nem csak gyakorlatban, de még a kidoukról szóló tekercsekben is gyakran találkoztam már vele, mint apró példa.
- Bakudou 09.: Hourin. – egy bólintás kíséretében engedelmeskedek kérésének, hogy teljes legyen a demonstráció. Tenyeremet széttárva mondom ki az alábbi mágia parancsát, s a narancsszín kidou kötél már száguld is abba az irányba, mely felé utasítom neki. Egy szempillantás alatt már össze is van kötözve Otou-san kezei. Igyekeztem a legszebb Hourint megidézni Okaa-san előtt, remélem elnyeri a tetszését. Büszkén kihúzva magamat tartom a kidou végét markomban, érdeklő pillantással várva a továbbiakat.
A bemutató Vénvarjútól, ahogy az apró lángra zsugorított Shakkahouval átégeti kidoumat igazán lenyűgözött. Már alig vártam, hogy átvegyük a terepet, s Okaa-sannal próbálkozhassunk a mágia lekicsinyítésével. Az instrukció szerint igyekszem végrehajtani a feladatot.
- Hadou no 31.: Shakkahou… - motyogom orrom alatt, de kellőképpen tisztán ahhoz, hogy nehogy az legyen a baj, hogy a bűvös szavak kiejtésének helytelensége miatt nem sikerül az apró feladat végrehajtása, majd ezt követően igyekszem megidézni a mágiát az előbb látott módon. Egyértelmű, hogy míg eddig egy telitett labdára koncentráltam, most arra kell utasítanom reiatsumat, hogy a telitett labda minél nagyobb méretekre való öltése helyett most összemenjen. Első próbálkozásomra ugyan sikerült apró méretűvé összezsugorítanom a Shakkahout úgy, hogy nem lőttem el, de ujjam hegyére már nem sikerült fölparancsolnom.
Mély lélegzetvétel kíséretében nyelem le az első nekifutásban szerzett sikertelenségemet, majd utána ismét nekiugrok a feladatnak. Lehunyt szemmel koncentrálok a kicsinyitett labdára, melyet mutatóujjam hegyére képzelek, mintha csak holmi fáklyatartót varázsolnék ujjamból. Megakadályozom, hogy az idézett kidou támadási funkcióját betöltve kiröppenjen markomból és pusztító funkcióját betöltve tönkretegyen valamit. Ezt követően lélegzetvisszafojtva nyitom ki szememet, hogy kezemre pillantva láthassam a várva várt eredményt…
Elégedetten húzom ki magamat és harmadik próbálkozásra is büszkén vállalkozom, hogy ne csak óvatos lépésekkel tudjam megvalósítani a Shakkahou eme formáját, hanem rendesen, nyitott szemmel is. Elmémben eljátszom az előbbi gondolatokat, az összezsugorított labda fölhelyezését az átmenetileg kihelyezett fáklyatartóra, azaz mutatóujjamra. Így amint harmadjára is sikerült örömmel mutattam meg Vénvarjúnak, hogy milyen könnyedén teljesítettem az általa kiszabott feladatot.
- A Koujutsu Eishout? – lepődök meg a kérdésén. Volt már alkalmam olvasni eme mágia megidézésről, csupán annyi mindent megkövetelt annak helyes kivitelezése, hogy önállóan meg se mertem próbálni annak gyakorlását, s amikor Kagami-samatól kérdeztem róla, általa még csak nemleges választ kaptam ahhoz, hogy próbálkozzak vele. - Nem, csupán olvastam róla. Amikor kérdezősködtem utána, azt mondták, hogy még nem állok készen annak elsajátításához. – bizonytalanul pillantottam Otou-san irányába, csak nem úgy gondolja, hogy készen állok az Utóidézés elsajátítására? Némi remény csillan meg szememben, már csupán a gondolatra, hogy lehetőségem nyílik megtanulni a Koujutsu Eishout, melyre már oly’ régóta vártam. Azt a hasznos kidou idézést, mely egy mágiahasználó számára elengedhetetlen a repertoárjában.


______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
avatar

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 23
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16400/30000  (16400/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Pént. Júl. 20, 2012 3:26 am

~~§Zanpakutou edzés§~~
Shiratori taichou módra

~Nem ééé~r. Mindenkinek elemezte a hibáit míg én csak egy dicséretet kaptam. T-T ~ szomorkodtam magamban és sóhajtottam nagyot a kapitány szavait követve. Az igaz, hogy hadnagy vagyok meg minden, de én vagyok az egyik leggyengébb a hadnagyok közül, így igazán elhalmozhatna kritikákkal, hogy legalább tudjam, hogy mit kell javítanom magamon.
~ Nyugodj már le. Az itt jelenlévők között te vagy a második legerősebb személy. Szokj hozzá. - közölte Hotaru ellenvetést nem tűrő hangon és bár nem válaszoltam, de ez így akkor sem ér. Miért vagyok én kivétel? T-T
Egyik lábamról a másikra álldogálva vártam, hogy hogy fog folytatódni ez a dolog, meg, hogy ki az aki velem párba mer állni. Ez a dolog sem ér, hogy mindenki fél tőlem. T-T Nem vagyok sem ijesztő sem pedig olyan nagyon erős, hogy félni lehessen tőlem. Nara-kun taichoutól sokkal inkább lehetne félni, mert ő erős, de én tőlem nincs amiért, mert én gyenge vagyok. ._.
- Persze, enyém a megtiszteltetés. - mosolyogtam a hozzám lépő tisztnek, habár fogalmam sem volt arról, hogy hogyan nézhet ki, de a hangja alapján férfi volt, az illatát pedig perpillanat úgysem tudtam volna beazonosítani. Túl sok olyan illat van, aminek a nevét sem tudom, vagy azt, hogy a természetben miféle állat vagy növény bocsájthatja ki. Talán nem ártana tenni egy kis látogatást a tizenkettedik osztagban, hogy az ismereteimet kibővítsem. Végül is ők azok akiknek van bőven szürkeállomány a fejükben. ._.
- Terasu, Tsuin tsu hoshi no tasogare. - mondtam ki a parancsszót aminek következtében ismételten aktiváltam a shikai formáját a kardomnak és felvettem egy könnyed alapállást. Persze most az volt a lényeg, hogy csak védekezzek, ami, hogy is mondjam, roppant nehéz és unalmas művelet. Igazán nehéz megállni azt, hogy ne üssek vissza, vagy ne használjam ki az ellenfelem által meghagyott nyitott támadási felületet. Ugyan ilyen könnyű támadási felületet nyújtott akkor is, mikor shunpot követve előttem megjelent.
- Ez így túl könnyű. Bunri ni naru. - csúszott is a számon a valóságot jelző mondat, majd azt követően az egyik shikai technika alkalmazásához szükséges parancsszó is. Ez után pedig következett számomra a lassított felvétel. Nekem mindössze csak három ütést kellett kivédenem, hisz a maradék négy darabot a korábban létrehozott klón vállalta magára, így elég hamar sikerült pontot tennem a védekezési rész végére, valamint még mielőtt eltávolodhatott volna a férfi vagy valami egy gyors mozdulattal állítottam meg a jobb kezemet az arca előtt. Ez csak egy amolyan megijesztés vagy figyelmeztetés akart lenni, azt hiszem. ._.
- Soha se gondold azt, hogy minden a terv szerint megy. Ez egy fontos szabály. - közöltem immáron elzárt shikai és egy mosoly mellett, majd leengedtem a kezem. Őszintén szólva fogalmam sincs arról, hogy miként értékelheti Nara taichou azt, hogy egyszerűen csak védekeznem kellett. Azt még pusztán hakuda használatával is meg tudtam volna tenni különösebb nehézség nélkül. De hát végül is ez az ő edzése és bizonyára, tudja jól, hogy mit csinál, meg végtére is egy kapitány, meg minden. Azért remélem, hogy most már végre egy kiadós kritikát kapok tőle, legalább a hakuda használatomra, ha másra nem is. >_>
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 27
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Pént. Júl. 20, 2012 8:31 am

Hakusaya Shinichi: igyekeztél színvonalas reagokat írni, minél részletesebben kifejteni a dolgokat, és még egy súlyos sérülést is bevállaltál. Mindez 1000 LP jutalmat jelent számodra.

Chirouchiba Airisu: Shinichihez hasonlóan te is próbáltad kihozni magadból és a helyzetből a legtöbbet, jutalmad 1000 LP.

Yoshida Yoriko: Szépen, hosszan kifejtetted az edzést, jutalmad neked is 1000 LP.

Yamakida Tsuki: Hosszú postokat írtál ugyan, de az edzés részt kifejthetted volna jobban is. Jutalmad csupán 500 LP.

Chikanatsu Kira: Az edzéssel jól foglalkoztál, nem is tudok sokat mondani még, jutalmad 500 LP.

Kamioka Rosa: Az első postodban szépen felvezetted a gyakorlatot, bő, hosszú leírásokat olvashattunk tőled, ám ez a második postodra sajnos nem igaz, így csak 500 LP-t tudok adni.

Kamioka Shinrou:
Nem fűzök hozzá sokat, az edzést teljesítetted, jutalmad 500 LP.

Shiranui Haruki:
Alaposan kifejtetted a karaktered támadásait, és azt, hogyan fejlődik, jutalmad 1000 LP.

Genki Takashi:
A postjaid hossza a többiekéhez képest igen rövid, ami még nem lenne baj, de arányaiba véve nem tudtál annyit foglalkozni az edzés érdemi részével. Jutalmad így csupán 500 LP.

Nara Shiratori: ez a második sikeres edzésed, és akárcsak az előzőt, ezt is élvezetesnek találtam. Jutalmad tehát 1000 LP, ebből 1 pontot kidoura, egy pontot pedig zanpakutora kell tenned.

A szerzett pontokat mindenki másnak zanpakutora kell tennie.

Az értékelés Yumichika segítségével történt.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
avatar

Female
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 19
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16300/30000  (16300/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Kedd Szept. 18, 2012 12:30 am

Családi kidou edzés

Jön megint a szokásos papolás, hogy persze, a kidouk milyen hasznosak, meg jók meg aranyosak, elismerem, aki szereti őket használni, annak biztos jól viselkednek és nem is mondom, hogy nincs szükségem rájuk, mert például a haien pont jó arra, hogy ha nem találom az öngyújtóm, akkor beizzítsam vele a cigarettám, amit persze igyekszem mellőzni, mikor a családommal vagyok, mert tudom én, idegesítő, meg káros szokás, de néha olyan jól esik… főleg ha épp semmi nincs a közelben, amit ketté tudok törni ^-^ Viszont megértem, hogy a fiam végre egyetértsen az apjával, ami már önmagában is csoda, nem hogy azért, mert az én javamat szeretnék, úgy szeretem az én kis családomat! *.* Nem ártana figyelnem, ami azt illeti, mert Shiratori magyaráz és ha lemaradok, csalódást okozok neki és ő az utolsó ember, akivel ezt meg akarom tenni.
- Hogy beszélsz anyáddal? – pirítottam rá Hajimére morcos arccal, mikor kelleténél kicsit hangosabban kezdi el tagadni a dolgokat. Titkolózik! T^T Na majd kikérdezem a kis csibészt, ha hazaértünk, úgyis nagy tapasztalatom van benne, hogy rávegyem az embereket, válaszoljanak a kérdéseimre~ persze fájdalommentesen, végülis mégiscsak a fiacskámról van szó!
Nosztalgikus érzés lesz, mikor hazaérünk ráirányítani a lámpát, mint a detektívfilmekben szokás és kérdéseket feltenni a drágámnak, egy zacskó sütivel a kezemben. Igaz, én sosem vallattam ki senkit, de az egésznek olyan… Nibantaios feelingje lenne. Mindig izgatottan szorult össze a gyomrom, mikor küldetésre vagy csak apróbb feladatra került a sor, egyszer, emlékszem mentettem macskát is, még régen, nagyon-nagyon régen. Ah mindegy, úgysem tudok haragudni Hajimére öt percnél tovább, akkor is csak azért volt ez a rekordom, mert mindent szétszórt a konyhában és a villák és egyéb evőeszközök egészen a… annyira elképesztően édes volt, ahogy pislogott fel rám a kék szemecskéjébe omló fekete hajával és ott állt a mosdóban, a kádban valami felismerhetetlen trutyival, azt hajtogatva: tészta, tészta! Azt hiszem, akkor határoztam el, hogy bizony én megtanítom sütni, de azt tényleg, sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar önállósítja magát, mégiscsak olyan fiatal, nem nőhet fel ilyen hamar, nem és kész! T.T
- Hm? Shakkahou? Azt ismerem – bólintottam kissé szórakozottan, de annyiban azért reménykedtem, viszonylag sikerült felvennem a fonalat. Érdeklődve pislogtam a teljesen normál kinézetű labdára, amit még én is meg tudok csinálni, csak nekem mindig kirepül a kezemből, miután megidéztem… bár nem tudom, minek kéne tartogatni, ha egyszer arra való, hogy lőjön vele az ember :/
Csillogó, csodálkozó szemekkel pislogtam a lángocskára, mint gyerek a bohóc csinálta kutyusra, ilyesmiről még nem is hallottam, hát még láttam, nekem ez nagy, pusztító fegyver és kész, el sem tudtam képzelni, hogy lehet odagyömöszölni az ujjam végére. Az még nagyobb értetlenséget csalt arcomra, hogy Shiratori fogta és megkötöztette magát, de Hajime persze megtette készséggel, örültem, hogy így együtt tudnak működni. Reméltem, hogy idővel javul a kapcsolatunk, mert ha már a lányom így eltűnt az életünkből, legalább mi hárman tartsunk össze. Azt akartam, hogy igazi család legyünk, igyekeztem ezért mindent megtenni, amit csak lehetett, de féltem, hogy előbb-utóbb elveszítem őket is. Shizune is az én hibám volt… csak nem tudom, mit rontottam el és hol. Ha visszamehetnék… Úgysem lenne értelme, minden megtörténne ugyanúgy vagy vége lenne a világnak. Mindenhol így van, a múlton változtatni veszélyes. De ha meg lehetne…
- Ez mind szép és jó és ügyes kis trükk, de kétlem, hogy meg tudnám csinálni ._. Fogalmam sincs, hogy a fenébe… akarom mondani hogyan csináljak apró lángot egy ilyen nagy és… szóval egy tenyérnyi labdából? Még a sima Shakkahout is szokásom magamra robbantani, nem még a bonyolítottat ^^” – rágcsáltam alsó ajkam tanácstalanul, de azért kicsit hátráltam, hogy felkészüljek.
Shiratori magyarázata alapján próbáltam először elképzelni az egészet, ami úgy nagyjából ment is, nagy labda tenyérben, kis labda ujjhegyen. Szép lesz… Kinyitva a szemem, Hajimére pislogtam, mert ő biztos ügyesebben csinálja, mint én és tényleg, neki sokkal könnyedebben ment. Összeszedtem magam, kinyújtottam magam előtt a kezem és tenyerembe koncentráltam a reiatsum, ahogy a normál Shakkahounál szokás.
- Hadou no Sanjuuichi: Shakkahou – mondtam ki a szavakat tisztán és érthetően, ahogy pedig megjelent a tenyeremben az izzó, vörös labda, ki is repült onnan, bármennyire is megpróbáltam ott tartani… hopp. Aggódva pislogtam a becsapódás helyszínére, de mivel közel s távol nem volt senki rajtunk kívül, szerencsére nem volt gond. Fél szemmel elnéztem párom felé, figyel-e, de hát biztos figyel. A fenébe, nem lehetek béna, nem lehetek bénaaaa~ >.< Újra elkántáltam orrom alatt a kidou nevét, megjelent tenyeremben a gömb, ujjaimat kicsit begörbítettem, mintha labdát akarnék megtartani közöttük.
- Itt maradsz, nem mész sehová, jó kidou, maradsz – szuggeráltam elszántan a mágiát, a taszítás, ami pedig kilökte volna tenyeremből, lassan enyhült és megszűnt. Lelkesen emeltem fejem fölé a kezeim, hogy megmutassam kis családomnak, haladok én is! A lendülettel a varázslat úgy repült ki kezeim közül, mintha csak direkt dobtam volna el, én meg elvesztve az egyensúlyom, ügyetlenül fenékre puffantam.
- Ittete… Nehéz! Ez idő alatt legalább ötször megöltek volna, hülye kidouk >.> – morogtam kelletlenül, inkább a földön maradva. Egyre kevésbé volt kedvem ehhez az egészhez, mindig csak elbénázom, tudtam én, hogy nem volt jó ötlet! Sértetten fontam össze mellkasom előtt a kezeim, én aztán nem csinálom tovább, maradok inkább a „barbár” módszereimnél, eddig is elboldogultam velük, ezután is menni fog! Egy kis kántálás még sosem oldott meg semmit.
Elveszetten pislogtam Shiratori felé, aki épp kisfiunkkal beszélgetett, de láttam, ahogy odanéztem, ő is rám pillantott, szóval figyelt. Ha azzal megyek oda hozzá, hogy nem megy, biztos mérges lesz rám. Vera is mérges lenne! T^T Heh… nem fog ki rajtam egy kis lángocska, akkor is megcsinálom >-> Inkább a földön maradva fordítottam tenyerem az ég felé és idéztem meg újfent a mágiát, igyekezve valamivel kevesebb lélekenergiát belevinni, mint szoktam. Nem pusztítani akarok, csak ezt a szép, kicsi lángocskát először a kezemben, aztán jöhet az ujjam. Nyelvemet kidugva koncentráltam, egyfolytában bámulva a tenyerem, a gömb lassan, nagyon lassan kezdett összehúzódni, mikor nagyjából a felére csökkent, nekem meg már nagyon fogyatkozóban volt a türelmem, gondoltam meggyorsítom a dolgot egy kicsit. Nagyobb mennyiségű reiatsut vontam ki belőle egyszerre, de nem egészen az történt, amire számítottam – ahelyett, hogy kisebb lett volna, egyszerűen csak szétfoszlott.
- Baaaaaah! – adtam hangot artikulálatlan morgás formájában idegességemnek, mielőtt két kiterpesztett lábam közt előre dőlve, a földnek vágtam a fejem. Érdekel is engem, hogy nagyközönség előtt szenvedek, ők ügyesebbek nálam, viseljék el >-> Pár percig pihentem így, homlokomat a földnek ütögetve gyengén, de az sem segített túl sokat, meg aztán nem akartam Shiratori idejét rabolni azzal, hogy ilyen szerencsétlen és javíthatatlan vagyok. Egy gondterhelt sóhaj után kiegyenesedtem és megint tenyerem közé gyűjtöttem a kidouhoz szükséges reiatsut, de most eleve a szokásosnál jóval kevesebbet.
- Hadou no Sanjuuichi: Shakkahou – mormogtam tisztán, a kis gömb megjelent a tenyeremen és ott rezgett, utasításra várva. Elképzeltem az öngyújtóm lángját, valahogy akkorának kellett lennie és szúrós szemmel figyeltem, ahogy egyre apróbbá zsugorodik. Néha, mikor megingott és éreztem, hogy majdnem újra szétoszlik, visszavezettem a tenyerembe egy kicsit, de az aprólékos munkának meglett az eredménye… ott volt a tenyeremben az a kicsi, öngyújtónyi lángocska, ami… az ujjamon kéne, hogy legyen. Nem lehet olyan nehéz, ha már idáig eljutottam @.@ Megpróbáltam mozgatni a kezemben a mini-kidout, de hamar rájöttem, ezzel nem annyira kéne próbálkoznom, mert ahányszor megpróbáltam az ujjaim felé terelgetni, erősen megremegett. Megszüntettem a mágiát és családom két férfiújára pillantottam, látták-e a mutatványom, mert ügyes voltam! Végre nem bénáztam el! *.*
Lelkesen széttártam az ujjaim és szuggerálni kezdtem a mutatóujjam, hogy most bizony odakerül az az apró láng, akár akar, akár nem >.> Megidéztem a kidout, elképzeltem, mekkora volt az előbb és összepréselt szájjal koncentráltam, egy kicsit előredőlve, megjelent a kis vörös gömb, egy… kicsit nagyobb változatban, mint terveztem és volt egy olyan nagyon erős gyanúm, ha nem szüntetem meg most, az arcomba robban O.o Elirányítottam inkább az ujjam a gyakorlótér másik vége felé, ahol nem volt senki és elengedtem a kidout, ami hát… hehe ^^"
- Bocsánat, nem akartam – pislogtam bűnbánóan egyetlenemre, bár igazából annyira nem lettem volna meglepve, ha ahelyett, hogy mérges, inkább kinevet Fészpalm
Akkor is meg fogom csinálni, ha belegebedek! Kicsi láng ujjvégre, csak nem kell bele sok lélekenergia, meg ne akarjam ellőni, ennyi az egész. „Hadou no Sanjuuichi: Shakkahou” mormogtam újfent és bele sem mertem gondolni, a mai nap folyamán vagy csak az elmúlt fél vagy egy órában hányszor idéztem meg ezt a kidout. Fellobbant a vörös gömb az ujjam hegyén, valamivel nagyobban, mint eleve gondoltam, de most semmi nem zavarhat meg, kordában tudom tartani! Elszántan kicsinyítettem le az így sem túl nagy labdácskát egy gyújtónyi lángig, lassan és biztosan, nehogy megint rám támadjon vagy megszűnjön, amikor nem is akarom. Kicsit döbbenten pislogtam végül a mutatóujjamon lobogó mágiára, ami az enyém, én csináltam és egészen olyan volt, mint Shiratorié, csak… csak az enyém! *.* Közelebb hajoltam, hogy jobban megvizsgáljam, mikor pedig megbizonyosodtam róla, hogy tényleg akkora, amekkorának lennie kell és stabil is, meg minden, boldogan pattantam fel, hogy megmutassam Hajimének és a „senseinek” is, akik időközben biztonságosabb távolságba húzódtak tőlem. Megértem :/
- Nézzétek! Megcsináltam, itt van! – nyomtam az ujjam lelkesen Shiratori orra alá, de azon akkor már nem volt semmi, maximum levegő. – Hoppá… De megcsináltam, ott volt, esküszöm! T.T – Ilyenkor azért kételkedem benne, hogy huszonhárom éves, két gyerekes anya vagyok… inkább ötéves gyerek Fészpalm

______________


Spoiler:
 
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szomb. Szept. 22, 2012 3:10 am

Egy különleges kidou edzés

Miután hallottam Vera edzéséről, egyből tudtam, hogy el akarok rá menni, de egy küldetés közbejött, így lemaradtam róla. A szóbeszédekből megtudtam, hogy nagy sikerese volt a táncolásnak álcázott edzésnek. Bár én nem különösebben vagyok jó hakudában és táncolni is csak nagyon alap dolgokat tudok, de biztos nagyon muris lehetett. Ezért is jutottam arra, hogy nekem is össze kell hoznom valami hasonlót. És mi lehetne ehhez jobb eszköz, mint a kidou. Egy kidou edzést nem nehéz esztétikus elemekkel ötvözni, hiszen valakinek egy hadou robbanása is lehet esztétikus talán.
A szervezési időszak nem tartott sokáig, mivel tudtam, hogy mit akarok. Csak úgy egymás után jöttek a jobbnál jobb ötletek, amik közül gyorsan ki is választottam azokat, amelyekre szükségem van. Már csak ki kellett tűzni az időpontot a faliújságra és szétküldeni a pokollepkéket az osztagokhoz.
El is érkezett a várva várt nap, amikor is reggeltől kezdve össze-vissza rohangáltam az edzés miatt. Azt azért tudni kell, hogy nálam a reggel 10 órától kezdődik, azelőtt még hajnal van, szóval nem volt azért annyira sok rohangászás. De azt nem tudom, hogy nekem mért kellett össze-vissza szaladgálnom, talán valamiért izgultam, pedig már korábban is tartottam közös edzéseket. Vagy háromszor megnéztem, hogy minden rendben van-e a gyakorlótéren, pedig nem is kell semmilyen segédeszköz, amit ellenőrizhetnék.
Már a kitűzött időpont előtt jóval előbb megjelentem a gyakorlótéren, hogy még egyszer átgondoljam, mit hogyan akarok csinálni. Időközben lassan meg is érkeztek az első tisztek, így már nem volt sok hátra az edzés kezdetéig. Persze még azért várnom kellett, mert a szorgalmasabbak mindig korábban érkeznek az ilyen eseményekre.
- Üdvözlök mindenkit ezen az edzésen. - kezdek bele a szokásos nyitó beszédembe, amikor már elég sokan összegyűltünk. - A felhívásban olvashattátok, hogy egy nem átlagos kidou edzésre invitállak benneteket. De mit is rejt ez a nem mindennapi edzés? Tehetitek fel a kérdést. Hát igazából csak annyit tesz, hogy most nem fogok semmilyen újdonságot mondani nektek, csak egy feladatot kaptok, amit egy kis kísérletezgetés, próbálkozás után mindenki meg tud oldani remélhetőleg. - egy kis szünetet tartok és reménykedek benne, hogy már ezzel felkeltettem a jelenlévők érdeklődését és várják már, hogy mi fog most történni.
- Mutatok is egy példát a teljesítendő feladatra. - az elején egy kicsit titokzatos akartam lenni, hogy ne legyen annyira szájbarágós a feladat és akár maguk is kitalálhassák, hogy mit kell csinálniuk. Egy kicsit arrébb álltam a tömegtől, majd szánt szándékkal néma idézést használva kezdtem el kidoukat használni.
Először is létrehoztam egy lélekklónt, akivel pár méter távolságban szembe álltam, majd meghajoltam előtte, csak a formalitás kedvéért és igazából mostantól kezdődött az igazi bemutató. Az első támadó mágiám, amit használtam a Shakkahou volt, amit a klónom a Sekivel visszaütött nekem, amire én ugyanazt a kidout aktiváltam, mint ő. Ezzel kialakult egy kis labda adogatás, amit egy-két visszaütés után egy Haiennel nehezítettem. A két labdát az újonnan felvillanó kék kispajzzsal egyre gyorsabban kellett ütögetnem. Ez azonban csak a kezdet volt, egy adott pillanatban mindketten följebb lőttük a kidoukat, hogy azok egy kicsit föntebb repüljenek egymásnak. Közben viszont két oldalról újabb kidou indult el a találkozási pont felé. Mindkét oldalról a Kohaku Koutetsu lélekpengéi indultak el, és ahogy ezek találkoztak a robbanással, apró lélekszemcsékre estek szét, amik deformálták a robbanást. Egy robbanásból lassan több kicsi keletkezett és olyanok lehettek, mint az Emberek Világában használt tűzijáték, ha információim helyesek.
- Valami ilyet kéne nektek is bemutatni. - szólalok meg miután elült a robbanás és elcsendesedett minden. - Most nem az a lényeg, hogy minél erősebb kidoukat használjunk vagy, hogy minél nagyobb robbanást csináljunk, hanem hogy látványos legyen. - adtam még néhány jó tanácsot a jelenlévőknek és már majdnem intettem, hogy kezdhetik a felkészülést, de még időben eszembe jutott valami, amit nem mondtam el.
- Megint feltehettek nekem egy kérdést, hogy mire is jó ez nektek? Mire is tudjátok használni? Erre a választ pont a próbálkozások közben találjátok meg. Ahogy megpróbáltok kombinálni egy-egy kidout, megtudjátok hogyan is viselkednek egymással. Ilyenkor több számotokra is tetsző kombinációt is megtalálhattok, amit a későbbiekben akár egy harcban is kamatoztathattok. - már előre átgondoltam, mit is kérdezhetnek az edzéssel kapcsolatban és mielőtt ezt megtennék én már rég válaszoltam nekik a bevezetőben.
- Akkor kezdhetitek is az előadásotok összeállítását. Nem kell elsietni, van bőven időtök, csak akkor kezdjük el a bemutatókat, ha mindenki készen van. Sok sikert. - engedem át a terepet a résztvevőknek, én pedig behúzódok az egyik sarokba, hogy onnan figyeljem az eseményeket. Ha bármi baj történne, akkor egyből segítőkezet nyújtanék, de remélem, erre nem kerül sor.
Amint lement az összes bemutató, megköszöntem a részvételt, megvártam, amíg mindenki elhagyta a gyakorlóteret, majd én is így tettem. Visszatértem az irodámba, kifújtam magamat és elkönyveltem magamnak, hogy ez egy újabb sikeres edzés volt.

______________



A hozzászólást Nara Shiratori összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 25, 2012 9:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Csüt. Szept. 27, 2012 9:50 am

Családi kidou edzés

Miután elmagyaráztam Tasunak és Hajimének, hogy mi is lesz a feladatuk, egyből láttam Tasu arcán, hogy nem tudja, hogy is fogjon neki ehhez. Ismerem, hogy milyen szinten van és hogy hadilábon áll a kidouk használatával, de én akkor is megpróbálom rávezetni őt a megoldásra. Utána már csak rajta múlik, hogy van-e elég kitartás benne ahhoz, hogy véghezvigye azt, amit akar.
- Nem olyan nehéz, mint amennyire neked tűnik. Megmutatom lépésről lépésre. A nagy labda is az elején egy kis lángból indul ki, csak meg kell tartani ebben az állapotban. - kezdek el magyarázni Tasunak, Hajimét pedig hagyom hagy oldja meg egyedül, úgyis képes rá. Mondandóm közben mutattam is a tenyerem közepén megjelenő kis lángot demonstrációként. - Ha ez már meg van, akkor csak a létrehozás helyét kell megváltoztatni és kész is van. Ha ezt a lépést csinálod, akkor szerintem csukd össze a többi ujjadat, hogy csak egyre koncentrálj. Amúgy nem olyan nehéz. - a mutatóujjon megjelenő lángot is megmutattam, majd a mondandóm végén egy kicsit szemét voltam és kérkedtem vele, hogy nekem, milyen könnyen megy az az egész. Ezt pedig úgy csináltam, hogy a mutató ujjam mellé a többi ujjamat is kinyitottam és azokon is megidéztem a kis lángot.
Ezután hagytam, hogy egyedül próbálkozzon, addig odamentem Hajiméhez, aki közben már az utolsó simításokat hajtotta végre a technikán. Nem is vártam tőle kevesebbet, tudtam, hogy gyorsan rá fog érezni az ízére. Ezért is jutott eszembe számára egy bónusz feladat.
- Nem olyan nehéz csak fel kell cserélni a kidou használat lépéseit. Először kimondod a kidou nevét, majd elsütöd, végül pedig elmondod az idézést. Megmutatom. Hadou 31, Shakkahou! - mondandóm után ellőttem egy kisebb és lassabb tűzlabdát a gyakorlótér másik oldala felé. - Kunrinsha yo! Chiniku no kamen, bansh, habataki, hito no na o kansu mono yo! Shnetsu to sran, umihedate sakamaki minami e to ho o susume yo! - az idézés közben szemmel látható volt, ahogy az aprócska tűzgolyó szépen többszörösére növekszik, majd a föld falba csapódik.
- Az egyetlen nehéz benne, hogy míg normál esetben magunkban összpontosítjuk a lélekenergiát idézés közben, addig utóidézésnél a már ellőtt kidoura kell koncentrálnunk. Ezt az idézési formát elsősorban bakudouknál szokás alkalmazni, hadouknál nem nagyon. Én csak azért mutattam be egy hadoun, mert így sokkal szemléletesebb volt. Most próbáld meg te! - mesélem el Hajimének az utóidézés lényegét és, hogy azt min lehet használni. Az elmondottakból már gondolom ő is kitalálta, hogy miért nem eredményes egy hadoun alkalmazni utóidézést. Mielőtt még be tudnánk fejezni az idézést, addigra az útjára indított hadou vagy célba ért, vagy éppen kikerülték és a semmiért fecséreltem az időmet az idézésre.
Miközben Hajimének magyaráztam, néha figyeltem Tasura is, hogy halad a feladattal és amint befejeztem az utóidézés ismertetését Tasu már érkezett is, hogy sikerült megcsinálnia. Egy apró mosollyal és egy kis tapssal jutalmaztam Tasut, hogy elégedett legyen a teljesítményével.
- Na, most hogy mindketten kész vagytok, elmondom ennek a feladatnak az elméleti részét. A lélekenergiánk folyamatosan ide-oda áramlik a testünkben és egy-egy kidou használatánál ezt sűrítjük össze. A normál Shakkahounál a tenyerünk közepén van ez a pont, amibe összesűrűsödik a lélekenergia és innen indul ki a mágia. Azért ebből a pontból, mert itt a legkényelmesebb számunkra. Mi viszont ezt a pontot áthelyeztük az ujjunk végére, így egy kicsit megnehezítettük a dolgunkat. Az ujjunk végére csak egy irányból jöhet a lélekenergia, így egy kicsit tovább tart, lehet ti is észrevettétek. - mondandóm közben egy kis szünetet tartottam, hogy átgondolhassák az eddig hallottakat, de egy kis idő után folytattam is. - Ezzel a módszerrel most legyengítettük a technikát, de ennek a fordítottját is megtehetjük, vagyis fel is erősíthetünk egy-egy technikát. Például ezt. Hadou 1, Shou! - ugyanazt a pózt veszem fel, mintha egy normális Shakkahout akarnék ellőni, de a tűzlabda helyett egy kéz alakú lökéshullám hagyja el a tenyeremet, ami nyomot is hagy a gyakorlótér egyik földfalán, hogy jobban látható legyen mi is történt az imént.
- A lehetőségek korlátlanok, csak a kreativitásunk, meg talán a lélekenergiánk szab határokat neki. Próbálkozzatok! - ezúttal szabad kezet adtam nekik, azzal a mágiával próbálják ki ezt a módszer, amivel akarják. Igazából én sem próbáltam ki ezt olyan sok technikával, főleg csak azokkal, amiket most megmutattam, mivel ezek tetszettek meg.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szomb. Okt. 06, 2012 9:31 pm

Családi kidou edzés
Szememben ragyogó izgatott fénnyel vártam, hogy Otou-san bevezessen a Koujutsu Eishou megfelelő használatába. Bár tudom, hogy ez olyan, mintha csalnék ezzel, hogy az ő segítségét kapom egy mágiával kapcsolatos dolog elsajátításában. Olyan, mintha elvesztené értelmét azon törekedésem, hogy valaha is túlszárnyalom őt. Vagy egy ilyen apró támogatás még megengedhető? Hiszen ő csak a kezdő lépéseket mutatja meg, a többit már nekem kell tökéletesre fejlesztenem, ami biztos nem lesz egyszerű, már az elmondottak alapján sem éppen hangzik könnyű feladatnak. Mivel mi a biztosítás arra, hogy végig tudod mondani a kidou idézését, miután ellőtted? Valóban bizonytalan a mágiahasználat eme része. Most már nem csodálkozom azon, hogy anno azt mondták nekem még nem lennék képes elsajátítani ezt a tudást. De, most!
Otou-san demonstrációját végig szemmel tartom, minden egyes mozzanatot igyekszek jól megfigyelni, nehogy ebből származzon később problémám mikor jómagam szeretnék kísérletet tenni ezzel az idézési formával.
- Értem… – bólintás kíséretében jelzem Otou-sannak, hogy az általa bemutatottak és magyarázatot bőven elegendőnek érzem ahhoz, hogy jómagam is megpróbáljam az utóidézést. Ráadásul fény is derült ama kérdésemre, hogy mi értelme van az idézés eme módjának, hiszen ha ellövünk egy kidout és már azelőtt kifejti a hatását, mielőtt végigmondanák hozzá az idézést, annak semmi értelme. Azonban bakudouknál tényleg hatásosan hangzik ez a módszer. Lehet, hogy valójában erre fejlesztették ki a nagy kidouhasználók annakidején?
Egy céltábla előtt helyezkedem el úgy, hogy több méteres távolság legyen közöttünk, majd a shakkahoura kezdtek koncentrálni, melyen ki akarom próbálni ezt az idézési módot. Otou-san nem hiába mutatta be ezen a kidoun az utóidézést, a legjobb az, ha magam is ezen gyakorlom, hogy láthassam a változást, aztán amint megfelelőnek érzem, akkor áttérek egy másikra, egy védekező technikára.
A tűzlabda ellövését követően máris belekezdek az idézés kántálásába, azonban azt kell tapasztalnom, hogy semmi hatással nem vagyok a kilőtt mágiára. A szavam elakad az első négy – öt szónál és egy rosszalló fintor kúszik arcomra. Nem, mintha a kezdők szerencséjében reménykedtem, hogy mellém áll, de azért első nekirugaszkodásnak kissé jobb teljesítést szerettem volna nyújtani ennél. De legalább tudom, hogy hol rontottam el, nem koncentráltam megfelelően az előtt shakkahoura, hanem úgy álltam neki az idézetnek, mintha most kívánnám összeszedni hozzá az energiámat, hogy egy erősebb tűzlabdát lőhessek el.
Mély sóhaj keretein belül hallgatom végig, ahogy a rosszul kilőtt shakkahou becsapódik a célkeresztbe, ezután ismét kinyújtom jobbomat és megpróbálok az előtt tűzlabdára koncentrálni és ezután kezdek neki az idézetnek, azonban ezzel is ugyanúgy járok, mint az előzővel. Ez így nem lesz jó, ha csak a kilőtt labdára próbálok összpontosítani. Képtelenség így megcsinálni, valahogy át kell vezetnem…
Kisebb töprengés követően jut eszembe egy megfelelő „átvezetés”, miképpen a már ellőtt tűzlabdára tudok összpontosítani és nem a vakvilágba kezdem el mondani az idézetet. Csupán bele kell élnem magamat, mint az előbb a shakkahou lángformára való lekicsinyítésénél. Itt is hasonló elven el tudok indulni, mint például, hogy a nagy energiából egy kicsi leválik, de az a kisebb rész összekötetésben van a nagyobbal, mondjuk egy apró, láthatatlan fonál segítségével. Én erre a fonalra koncentrálok, ami összeköt az energia kis részével, vagyis a shakkahouval és elvezetem hozzá a nagyobb energiából, vagyis tőlem a fonalon keresztül azt, amivel felerősíthetem, miközben végigmondom az idézését.
Ennek alapján lövök el újra egy tűzlabdát, mely úgymond összeköttetésben van velem, majd elkezdem mondani hozzá az idézetet, mely némi erősítést küld a kilőtt shakkahouhoz a láthatatlan fonalon keresztül, ami összeköt engem a mágiával. Szememmel végig a kidou útját követem, miközben elmémben eme fantáziaképpel játszadozom, hogy némileg kisegítsen, mely úgy tűnik hatásos, amiért a kidou a becsapódás előtt nagyobb alakot ölt a levegőben és sokkal több kárt okoz, mint a felerősítetlen verziói, melyeket sikertelenül engedtem szabadjára.
A feladattal ez után a siker után újrapróbálkoztam, tesztelni akartam, hogy itt is fenn áll a lehetősége annak, hogy a kidou a levegőben robbanjon fel, amiért túl sok energiát koncentrálok belé, illetve látni kívántam a különbséget, ha később kezdem el az idézését, illetve előbb. Először persze az első felmerülő kíváncsiságomat akartam kielégíteni azt, hogy mi történik akkor, ha túl sok energiát vezetek bele.
Az előtt labda idézésem során egyre csak nőtt és nőtt a levegőben, miután előttem és koncentráltam rá, sejtelmeim beigazolódni látszottak, ahogy minél több lélekenergiát pumpáltam a szabadon engedett mágiába annál instabilabbá vált és végül a levegőben robbant fel és nem csapódott be a célzott helyre. Viszont ezzel azt is felfedezhettem, hogy itt sokkal hamarabb fejti ki ingatag hatását, feltehetőleg azért, mert még nem vagyok jártas az utóidézés alkalmazásában, vagyis kiküszöbölhető probléma lehet?
Mikor az idézés később és előbb kezdésével kísérleteztem rájöttem, hogy valójában sokkal hamarabb kezdve, megfelelő energia koncentrálásával az előtt tűzlabda irányába, akkora kárt is képes lenne okozni, mint az anno tanultak alapján alkalmaznám a tűzlabdába rejtett, még egy tűzlabda módszerét. De ahogy ezzel próbálkoztam szembesülnöm kellett azzal, hogy sokkal nehezebb a feladat, mint azt hittem. Nehéz pontosan megfelelő időben elkezdeni az idézést, hogy ilyen hatásokat eszközöljek, mint a „lehet kicsi, attól még szólhat nagyot” – dolog. Szóval ez sokkal több gyakorlatot igényel, mint az első egy – két próbálkozás, értem.
Felsóhajtok, majd merengeni kezdek azon, hogy melyik tudásomban lévő bakudoun lenne célszerű kipróbálni az utóidézést. A Horuin nem éppen tűnik jó ötletnek első próbálkozáshoz használni, mivel annak végét fognom kell, és ha rosszul sül el a kísérletem vele, akkor bennem is kárt tehet, így esik a választásom a Gekire, egy bénító kidoura.
Jobb kezemet ökölbe szorítom, csak a mutató és középsőujjam néznek felfelé, összezárva, majd a „Bakudou 09: Geki” – megidézését követően kezdek el koncentrálni rá és mormolni hozzá az idézetet, azonban csüggedten tapasztalom, hogy az elképzelt képjáték nélkül nem sikerül felerősítenem a mágiát. Lehet, hogy bölcsebb lenne szép lassan elhagyni azt a víziót?
Mély sóhajt követően állok neki elölről a Geki kidouval való utóidézés próbálgatására. Ismét elképzelem, hogy összeköttetésben vagyok a mágiával egy láthatatlan fonal segítségével, s ez a kötél segít eljutatni az idézet során összpontosított energiát a Gekibe, hogy sokkal nagyobb legyen az ereje, amit kifejt. A Geki végül a levegőben egyre élénkebb vörös színben ragyog fel, miközben átöleli a célkeresztet, majd eltűnik róla, hiszen nem konkrét élőlényt kellett lebénítania, így nincs is igazán értelme fennmaradnia. Még párszor elpróbáltam ezen a módon az idézést, majd amint úgy véltem egészen megfelelő sebességben megy, és nem ejtek benne kisebb – nagyobb hibákat, mint például túl sok energiát koncentrálok bele, mely miatt már elvesztem felette a kontrolt, Otou-san és Okaa-san elé sétálok.
- Nekem azt hiszem, megy… megmutathatom? Okaa-san, hogy boldogulsz? – érdeklődöm tőle, szégyellem magam, de nem a gyakorlását figyeltem, hanem csak a sajátomra összpontosítottam. Bár biztos vagyok benne, hogy Okaa-sannak is sikerült a feladat, hiszen nagyon ügyes. Majd amennyiben Otou-san meg szeretné nézni, hogy mire jutottam örömmel demonstrálom miképpen sikerült elsajátítanom két kidoun is az utóidézést, melynek segítségével más mágiákon is minden bizonnyal tudom alkalmazni a megidézés eme módját.

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chiruochiba Airisu
4. Osztag
4. Osztag
avatar

Male
Aries Horse
Hozzászólások száma : 202
Age : 111
Tartózkodási hely : Talpa és haja között.
Registration date : 2012. Feb. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
17600/30000  (17600/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Pént. Okt. 26, 2012 5:32 am



Hozzánk is megérkezet Nara-taichou által küldött pokollepke, miszerint „A 9. osztag gyakorlóterén egy nem mindennapi edzés lesz.”. A faliújságunkra ki is függesztettem egy ívet, amin továbbítottam a tisztjeimhez, hogy miféle edzés lesz Nara-taichou által megtartva az osztaga gyakorló terén.
~ Airi, te elmész újra edzést venni tőle?
~Hogyha az időm megengedi, akkor feltétlenül. Biztosan megint egy érdekes edzés lesz. Nara-taichou szerintem ezen a téren igazán kreatív. Tudod, reméltem, hogy esetleg több osztagtársam is részt fog venni az edzésen. Hiszen attól, hogy gyógyítók vagyunk egyáltalán nem baj, hogyha a értünk a zanjutsuhoz, vagy a hakudához, mivel sajnos vannak olyan helyzetek, amikor kénytelenek vagyunk harcolni, hogyha másért nem is, akkor azért, hogy ameddig a többiek menekülnek, feltarthassuk azt, aki ártani akar nekik. Valamint a hakuda az erősíti a testet, valamint ügyesebbé is tesz, és ezek is fontosak, hiszen a sérültet el kell bírnunk, hogyha szállítani kell. A shunpo sem elhanyagolható, hiszen azzal gyorsan változtathatunk helyet, így a sérült társunkhoz hamarabb elérhetünk. A zanpakutou edzés is szintén hasznos, hogy veletek, kedves zanpakutou lelkeinkkel minél jobb kapcsolatunk legyen, valamint hogyha erősödik a kapcsolatunk, annál erősebbek lehetünk.~
~Jól beszélsz, Kölyök.

Még mielőtt az edzés napja eljött volna inkognitóban, vagyis a kapitányi haorim nélkül el shunpoztam Chiyo-chanhoz, hogy kölcsönkérjem tőle az egyik tengu-geta párt. Mivel az volt a tervem, hogyha megyek, akkor azt is magammal viszem Nara-taichou edzésére. Cool Hiszen az üzenetben az állt, hogy nem mindennapi edzés lesz ez, szóval, hogyha olyan edzés lesz, akkor akár még hasznomra is lehet. ^^
Mire elérkezett az edzés napja azt a napomat sikerült szabadnak megtennem, az iroda ajtajára, valamint a faliújságra is kifüggesztettem, hogy hol leszek elérhető, hogyha valami sürgős okból kifolyólag keresne valaki, vagy szükség lenne rám. Sikerült elsőnek érkeznem az edzésre, csupán a kapitány volt ott.
- Konichiwa! Kellemes időnk van! ^^ – Köszöntem oda neki mosollyal és egy megfelelő meghajlással. Lassan meg is érkezett mindenki, aki csak el tudott jönni. Volt valami Nara-taichouban, ahogy az edzéseit tartotta, valami lelkesítő, csodálatos, tiszteletteljes, de mégis személyhez szóló. Bár lehet, hogy csupán én gondoltam így ezeket. Most a feladatról csak annyit mondott, hogy kísérletezgetéses lesz. A részletesebb elmagyarázása helyett meg egy bemutatót tartott. Viszonylag egyszerű technikákkal sikerült egy olyan szép és látványos bemutatót tartania, hogy hű! *>*
~És nekünk is valami látványosat kell összehozni? o.O?! Talán van olyan kidoum, amivel tudok valamit alkotni… ^^~
Ahogy kimondta, hogy elkezdhetjük az összeállítást a műsorunknak el kezdtem gondolkozni, hogy milyen kidou technikákat is ismerek. Velsoroltam az összest magamban, aztán elkezdtem szanálni, hogy melyikek lehetnek jók, és mik nem. A gyógyító technikáimat rögtön ki is zártam, hiszen azok most nem lennének jók. Támadó technikák közül csupán a shakkahout és a shout ismertem, így ezek közül talán csak a shakkahou az, amit fel tudnék használni. A védő technikák közül, ami látványosak, és használható lehet, az a El Escudo, Enkosen, Fushibi, valamint a Tsuriboshi, bár ez utóbbit ki kell zárnom, mivel nem megfelelő a hely, hogy megidézzem. Valamint akár egy-két lélekklón segítségét is igénybe vehetném. Így egy gyors áttekintés után már meg is voltak a technikák, amiknek a segítségével valami látványos dolgot össze is rakhatnék.
~De hogyan csináljam? Hogyan, hogyan? Esetleg én is használjak egy lélekklónt, aki mondjuk, rám támad én meg valami ügyes módon védekezek? De akár gyorsan egy egyszerűbb koreográfiát is összehozhatnék... Még az emberi világban, a korházban láttam a televízióban, vagy miben, a pihenőjükben egy érdekes dolgot, valami hullámos dolgok vibráltak…~ S így a fejemben meg is született egy talán szép, vagy legalábbis érdekes előadás. ^^
A többiektől kicsit arrébb húzódtam, és elkezdtem kisebb méretben próbálgatni, hogy milyen ritmusban lenne jó, hogy az aktiválás-utóidézés-megszüntetés-újaktiválás…-t használnom. Nagyjából az ötödik próba bizonyult megfelelően. Ezután leguggoltam, s a földön dobolva próbáltam kitalálni, hogy milyen ritmusban küldjék majd a shakkahoukat a klónjaim.
Mikor megvolt a fejemben az egész, csupán arra vártunk, hogy mindenki felkészüljön, kitalálja, vagyis műsorra kész legyen. Elhatároztam, hogy utolsónak fogom zárni a műsort, így az egész edzésnek olyan keretet adva, hogy egy kapitány kezdte, s egy másik zárja. ^^
Mindenki előadását megtapsoltam, hiszen mind szép volt, és ötletes. reméltem, hogy az enyém is meg fogja állni a helyét köztük. ^^
Kisétáltam a tér közepére, ami az előadás helyszíne volt, azután megidéztem kettő lélekklónt, gyorsan tudattam velük a tervemet, aztán a két oldalamon eltávolodtak tőlem. Ameddig ők elsétáltak a helyükre, én felvettem a gonosz lábbeliket, pár pillanat kellett, hogy újra megtaláljam bennük az egyensúlyomat. Mikor megvolt, akkor aktiváltam egy fushibit. ~Egy, kettő~
- Bakudou 12: Fushibi! Bakudou 12: Fushibi! – Erősítetem meg az elsőt, azután a kettős idézés használatával egy másikat is megidéztem. ~Egy.~ Meg is szüntettem őket, de aztán rögtön ezt még vagy nyolcszor megismételtem. Így pulzáltatva a kidout. Ahogy az utolsót is deaktiváltam, a lélekklónjaim küldték is felém az előre meghatározott ritmusban a shakkahoukat. A jobb oldalamra hamarabb érkezőt El Escudoval, míg a balomra később érkezőket Enkosennel hárítottam. A kidouk hárítása folyamán keletkező robbanások olyan hanghatást kívántak kelteni, mintha szívdobogás lenne. Ezt nagyjából fél percig folytattuk, aztán az utoljára általuk kilőtt kidoukat nem hárítottam, hanem egy shunpoval kitértem előlük, bár ennek a vége az eredménye az utolsó egy robbanás mellett az lett, hogy a jobb bokámat meghúztam, mivel annyira még nem megy ezekben a járás, viszont a lényeg, hogy talpon maradtam, s a robbanás után a klóntechnikát is megszüntettem.
- Köszönöm a figyelmet, remélem önöknek is tetszett. ^^’ – Hajoltam meg feléjük, aztán meg visszacseréltem a lábbelimet a rendesre, ami némi plusz öröm érzetet adott. ^^
Nara-taichounak is külön megköszöntem a lehetőséget, hogy egy ilyen érdekes, és egyben szórakoztató edzést sikerült tartania, miután ő megköszönte, hogy eljöttünk, aztán már mentem is vissza az osztagomhoz, hogy közel legyek hozzájuk. ^^

______________

Lélekdonor 2.0:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amaya Ureshii
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Female
Gemini Rooster
Hozzászólások száma : 129
Age : 24
Tartózkodási hely : Taichou vagy hadnagy környékén
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18300/30000  (18300/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Pént. Okt. 26, 2012 9:01 am

♪ ♫ Egy különleges kidou edzés ♪ ♫

Kiwi chan nagyon kedvesen becsúsztatott rövidke üzenetet az ajtóm alatt. Mostanság kicsit sokat sírtam neki levél formájában mennyire unatkozom és mennyire szeretnék valamilyen szociális felhajtásban részt venni. Persze, egészséges fiatalként kereshettem volna magam a bajt. Bibi annyiban rejlett, nem rám vallott volna. Izgalmasabbnak bizonyult a legújabb shojo manga paneljei között szörfözni és bánatomban legalább öt kötetre duzzasztani saját kiadványomat. Lassan tényleg felgyűlik annyi, piacra dobhatnám. Kutyát nem érdekelné! Épp elég mangaka rohangászik világszerte, majd pont egy névtelen, személyazonosság nélküli, titokzatos, lila hajú tini lányka fogja megkapni a bizalmat. Valahogy kétlem. Marad az ön szórakoztatás csodálatos élvezete, mialatt epres shake-kel és csibe burgerrel heti viszonylatban megosztom nagyszabású terveimet, épp mivel fogom megkeseríteni főhősnőm tragikusan komikus életét. Mármint szeretném, mert most élem a totális válság korszakát. Hiába gubbasztom, gürcölök, nézek csöpögős dorama-kat, nincs semmi ötletem! Ebbe a fergetes semmittevésbe, pedig szép apránként kezdtem belefulladni. Nem hiába csaptam le kapitányom kedves célzására.
Kissé nehezemre esett elhagyni főhadiszállásom és felkeresni a civilizációt. Nagyjából úgy éreztem magam, mint Mimi-Siku Párizsban. Nem mintha, körös kislány ne lett volna találóbb. Szobámhoz mérten erős fénytől erősen hunyorogtam ne essek fel saját lábamban. Hajam szétziláltan, szalmabálaként éktelenkedett fejem. Arcom sápadt volt a virrasztástól és gigantikus fekete kráterek költöztek szemem alá. Mozgásom se számított gyengének. Hosszas csoszogással közelítettem meg Kiwi chan üzenetében szereplő osztag edzőtermét. Legalább nem tévesztettem el. Gyerekként annyit rohangásztam az épületekben csukott szemmel eltalálok mindenhová. Éreztem lesz még értelme a sok bújócskának! Nem pont, ebben az értelemben, de kicsiként mindenki máshogy gondolkozik. Az a fő, egyben megérkeztem a kilencedik osztaghoz.
- Annyeonghasey~o!- Mosolyt kényszerítve arcomra hajoltam meg előbb a haori-t viselő férfi, majd a többi bátor jelentkező előtt. Észre se vettem sok papír felett görnyedéstől, nyelvet sikerült tévesztenem. Természetesen karattyoltam koreaiul. Igaz én se tudtam valami acélosan. Nagyjából abból éltem, amit a kedvenc déli sztárjaimtól összeszedtem. El lehet képzelni mennyire fájdalmasan konyhai szabotázs lehetett. Nekem tökéletesen megfelelt és mivel senki se kérte számon milyen bolygóról jöttem, minden idegszálammal Nara kapitány szavaira fókuszáltam. Fejem felett bőszen villogó kurzorral meredtem rá, mégis mire célzott a semmi újdonság, de még is érdekes kidou edzés alatt. Izgatta fantáziámat, mire gondolhatott. Érdeklődve figyeltem mit fog mutatni.
Váratlanul ért a labdázgatás és tűzijáték, de igazán látványos volt. Részemről megért egy elismerő tapsot. Nem csak szép, de nehéz kivitelezést mutatott be. Tízből egyértelműen tízes! Ilyen szintű kidou adogatáshoz igen nagy koncentráció és jártasság kellett. Rendben kapitány, ettől még nagyra értékeltem nem csak átlagos, tessék-lássék összecsapott technikával szúrta ki a szemünket. Azt viszont felettébb sajnáltam nem segített hozzá, én mivel kápráztassam el egyszemélyes zsűrinket. Eleve kiégett kreatív oldalam, így óriási durranással nem szolgálhattam. Hosszabb ideig tartott kitalálnom mit csináljak, mint megvalósítanom! Sokáig üldögéltem az egyik sarokban. Kedvenc k-pop zenéimet hallgatva meditáltam a feladaton. Szemeimet behunyva pörgettem végig, ugyan milyen démonmágiákat ismerek és azokat hogyan tudnám minél kreatívabban felhasználni. Egyértelműen a látványra utaztam. Nagyszerű, ám egyszerű megoldáson törtem fejem.
Megoldást követően hamar összekészítettem a kellékeket. Csendes magányomban tettem néhány gyenge kidou próbálkozást. Kisebb gömböcöket idéztem, nehogy besüljön a szerkezet. Nem szerettem volna megkockáztatni elrontok valamit és lehet hívni a katasztrófa védelmet. Kizárólag ezután vettem mély levegőt, bemutassam rövidke műsoromat. Tenyereimet összecsapva köszöntöttem a jelenlévőket barátságosabb béke jelzéssel, mielőtt felcsendült volna kísérő zeném. Ha már szabad garázdálkodni, Amaya stílusban teszem. Zene felcsendültével azonos időben útjára eresztettem első megidézett technikámat. Rögtön rakurai shikon-nal nyitottam, amit aprócska soukatsui-val fűszereztem meg. Cseles fondorlattal élve, emberbaráti fokon gyenge villámaimat szerpentinként fodroztam karjaim körkörös mozgatásával, így a szétterülő fényjelenségek nem csak szanaszét repülő szalagok voltak, de a végükből kipattanó apró kék gömbök még édesen szét is pukkantak. Egész pofás parti nyitány kerekedett belőle. Ha pedig szülinap van, meglepetés sem hiányozhat. Villámok elülte előtt megidéztem klónomat, aki vállamról elrugaszkodva ugrott egyenest fölém. Külső szemmel hasonlíthatott egy broadway előadásra. A tornász mindenféle fényhatás közepette levegőbe emelkedik. Minden lelkesedéssel állíthatom, ez volt a célom. Erre törekedtem, szóval próbáltam rákontrázni. Klónom két méter magasba jutva fordult át. Fejjel lefelé nézve készítette elő a nagynak szánt finálét. Némán előhívva egy byakurai-t célzott rám. Minden erőmmel próbáltam nem elrontani az időzítést. Rögtön shakkahou-ba tuszkoltam a kezemben lapító lila színű papír lapocskákat és az ő támadását néhány másodperccel megelőzve lőttem el gömbömet. Gyatra számításaim szerint valahol félúton kéne találkozniuk. A randevú eredményeként byakuray-nak tőrként kéne átszúrnia a gömb felszínét, ami ettől lufiként durran ki és repül szanaszét a nevemet fémjelzendőn lila konfetti.
Körülbelül ennyit terveztem. Látványos pukkanás, eltűnik a klónom, én pedig kedvesen meghajlok. Más teendőm igazából nem volt, mint erősen szuggerálni a technikáimat, sikeredjenek. Tekintve ennyit idézgettem, viszonylag rövid időn belül, kellőképp lefárasztatottam magam, ne tudjak újabb életmentő technikákhoz nyúlni.

______________

♪ ♫ ~ Boom Boom ~ ♫ ♪
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szer. Dec. 26, 2012 1:48 am

Shiratori-sama különleges kidou edzése
Nem mintha nem lenne minden edzése különleges

Amint hallottam Shiratori-samától, hogy egy újabb közös edzést tervez, ahova más osztagokból is jöhetnek tisztek, már tudtam, hogy nekem is ott a helyem. Nem csak azért, mert Shiratori-sama minden edzésén ott vagyok, hanem azért is, mert így megmutathatom másoknak is, hogy milyen jó is Shiratori-sama legjobb tanítványa. Ők is majd észrevehetik, hogy milyen ügyesek lennének, ha őket is Shiratori-sama tanítaná. Nem mintha azt szeretném, hogy osztagot váltsanak és Shiratori-sama körül legyeskedjenek, csak egyszerűen hencegni akarok.
Shiratori-samához hasonlóan én is korábban a gyakorlótérhez mentem, de persze Shiratori-samának kell először odaérnie, hiszen ő tartja az edzést. Ezért én inkább csak lesben álltam, mert nem akartam túl korán megérkezni, de túlkésőn sem. Szóval egyszerűbben mondva először akartam odamenni, de nem sokkal a második előtt. Így amint megláttam valakit, aki erre felé tartott, egyből elindultam én is, hogy megtartsam az első helyemet. Azonban valami hiba került a tervembe és valaki már előttem megérkezett. Talán akkor történhetett, amikor pár pillanatra elkalandoztam és elképzeltem Shiratori-sama reakcióját arra, hogy én érkeztem meg elsőnek. Na, mindegy.
Mint általában Shiratori-sama edzésein, most is figyelmesen hallgatom Shiratori-samát, mert mindig olyan érthetően mondja el a feladatot, így mindig élvezet hallgatni. Most viszont egy kicsit másképp volt ahelyett, hogy elmondta volna, mit is kell csinálnunk, inkább megmutatta. Csillogó szemekkel néztem végig Shiratori-sama bemutatóját, ami természetesen nagyon jól sikerült, nem is vártam mást Shiratori-samától. Mondhatni tökéletes gyakorlatot mutatott be, nem terelte el semmi sem a figyelmemet a gyönyörű kidou áradatról. Az eleje lassan indult, de az csak azért lehetett, hogy kiéheztessen minket, hogy többet akarjunk, amit később persze meg is kaptunk, minden kétséget kizáróan.
Végre elérkezett a mi időnk is, vagyis pontosabban mondva, az én időm, hogy megmutassam, mit is tudok. Egyből neki is kezdtem a bemutatóm összerakásához, de persze csak fejben, mert ha itt mindenki előtt próbálkozok, akkor nem lesz olyan szép, amikor rám kerül a sor, mert már egy részét korábban is látták. És még azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy akár valaki le is nyúlhat tőlem egy-két ötletet, ha látnak gyakorolni. Tehát biztos, hogy nem fogom elpróbálni, egyből majd élesben próbálom ki és úgy is minden rendben lesz, hiszen én vagyok Shiratori-sama elsőszámú tanítványa.
Első dolgom természetesen az volt, hogy kitaláljam, mit is szeretnék csinálni, ami nem volt olyan nehéz. Valami nagyot és csodálatra méltót akartam, amiből látszik, hogy ezt Haruki csinálta. Ki is választottam egy fő kidout, ami köré építem a többit, ez pedig a Tenran lett. Elég nagy, hogy mindenki észrevegye és csodálhassa majd a végeredményt. Ezután átgondoltam, mit is használhatnák mellé. Többet azonnal kizártam, mivel egyáltalán nem volt kivitelezhető a használata vagy, mert több hasonló típusú kidou közül egy is elég volt. És végül összeállt valami a fejemben, ami teljes mértékben elnyerte a tetszésemet és nem volt semmi kedvem rajta változtatni, hiszen pont megfelelő volt.
Amint mindennel megvoltam, többször át is gondoltam, mit hogy fogok csinálni, és minden alkalommal elámultam a saját zsenialításomon, ezért elégedetten figyeltem a többi jelenlévő próbálkozásait. Bár azért figyeltem, hogy minden rendben menjen a többinél is, nem akartam, hogy romba döntsék Shiratori-sama tökéletes edzését. A felhívásból mondjuk gondolhatták, hogy nem bénáknak van ez az edzés, hanem inkább a haladóknak.
El is érkezett a bemutatók ideje és természetesen nekem kellett elsőnek mennem, mert megtehetem. Bár próbáltak páran megelőzni, de nem hagytam magam, mert Shiratori-sama elsőszámú tanítványának kell kezdenie a műsort és kész, nincs ellenvetés.
Szépen ki is mentem a tér közepére, hogy nekikezdhessek az előadásomnak, egy kis mosollyal az arcomon húztam elő a kardomat hüvelyéből, mivel szükségem volt rá. A kevésbé tájékozottak most azon gondolkozhatnak, hogy nekem minek van szükségem egy kidou bemutatóhoz a kardomra, amire egyszerű a válasz. A Tenranhoz szükségem van a kardom megpörgetésére, amit ezúttal egy kecses mozdulattal teszek meg a fejem fölött.
- Hadou 58, Tenran! - néhány másodperces pörgetés után megállítom a kezemmel a pörgő kardomat, amire egy egyre nagyobb átmérőjű forgószél keletkezik fölöttem. Ezután gyorsan kellett cselekednek, mivel nem tudom az örökkévalóságig fenntartani ezt a kidou. - Bakudou 63, Sajou Sabaku! Hadou 11, Tsuzuri Raiden! - a kezemet energia szalagok kezdik elhagyni, amiket úgy irányítok, hogy rátekeredjenek a forgószélre és úgymond feldíszítsék azt. Viszont még mielőtt az összes szalag elhagyta volna a kezemet, elektromosságot vezettem beléje, hogy szikrázó látvány adjon végeredményül. - Bakudou 29, Shinkirou! - az utolsó kidoum pedig megadja az egész műsornak a Harukis jelleget, hiszen a forgószélhez jó néhány levelet adok hozzá. Ezek azonban lassan lángra kapnak az elektromosság miatt és kisebb parázsló levélként hullnak a földre, kitűnő befejezést adva az előadásomnak.
Amint végeztem a gyakorlattal meghajoltam a közönség előtt és visszamentem a tömegbe. Végignéztem a többiek próbálkozásait is, de egyértelműen nem volt egyik sem olyan jó, mint Shiratori-samáé vagy az enyém. Talán volt egy-kettő, ami nem volt annyira rossz, de azokról inkább ne beszéljünk.
Mikor mindenki végzett vége is lett az edzésnek és vissza is indultam az irodába, még Shiratori-sama előtt, mert ő biztos a végén akar majd eljönni. Addig én beérek az irodába és ott várom be. El is kezdtem készíteni egy kis teát, mert biztos elfáradt Shiratori-sama a sok nézésbe és le akar majd ülni, meginni egy teát. Nem támadom le egyből, hogy én voltam-e a legjobb, hanem majd megpróbálom kipuhatolózni, hogy ő ne jöjjön rá.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ayasegawa Yumichika
Globális moderátor
Globális moderátor
avatar

Male
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 122
Age : 25
Registration date : 2012. Jan. 06.
Hírnév : 6

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Csüt. Dec. 27, 2012 9:47 am

Üdv! Jöttem elbírálni az edzést.

Chiruochiba Airisu: Egy kapitányhoz hű előadást láthattunk tőled, ami valóban jó keretet adott az edzésnek a koncepcióddal, hogy egyik kapitány kezdi, a másik meg befejezi. Jutalmad 1000 LP.

Amaya Ureshii: Kreativitásnak nem szabott semmi sem határt, szépen kifejtetted a bemutatódat a legnagyobb aprólékosséggal és meglett munkádnak gyümölcse. Jutalmad 1000 LP.

Shiranui Haruki: Kitettél magadért, ámbár mit is várhatna az ember Shiratori-sama első számú tanítványától, igaz-e? ^.^ Szépen kivitelezett bemutatót tartottál, ahogy azt magadban konstatáltad is. Jutalmad 1000 LP.

Nara Shiratori: Érdekes módját találtad ki a kidouk gyakorlásának, sokkalta izgalmasabb volt, mint mondjuk céltáblákra lövöldözni. A következő edzésednél te is kapsz jutalmat.
Az értékelés Shinji segítségével készült.

Az edzést LEZÁROM.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Szer. Aug. 28, 2013 10:10 am

Családi kidou edzés

Ahogy néztem Tasut és Hajimét, amint a gyakorlataimat hajtják végre, eltöltött az öröm, hogy ilyen tehetséges családom van. És akkor Shizunéról még nem is beszéltem, neki is szívesen segítenék, de most nem tudok. Mindegy most erre inkább nem gondolok, jelenleg az itt lévőkkel kell foglalkoznom, bár szerintem nélkülem is tudnának boldogulni, ha nagyon odaraknák magukat, de jobban örülök, ha segítséget kérnek tőlem. Főleg Hajime esetében, mert ő nem szokott segítséget kérni.
- Gyerünk Tasu, meg tudod csinálni. - egy kis bíztatás senkinek sem árt, főleg Tasu esetében igaz ez, hiszen nála talán jobb a hatása a bíztatásnak. Hajimét nem igényel ilyeneket, ő enélkül is meg tudja csinálni, amit akar és most, hogy így nézem, talán már készen is van a rá kiszabott feladattal.
- Addig megmutathatod, mit sikerült kihoznod a feladatból Hajime. - mondtam Hajimének, utalva arra, hogy amúgy is várnunk kellene Tasura, így pedig hasznosan töltjük el azt az időt. Bár nem tudom, hogy Hajime be akarja-e várni Tasut és neki is bemutatni, mit sikerült alkotnia. Ha ez a helyzet, akkor gondolom mondani fogja, és akkor várhatunk mondjuk.
Amint mindketten bemutatták, hogy mit sikerült kihozniuk az edzésből, lezártnak tekintettem a mai napot, vagyis nem teljesen, mert még vannak terveim Tasuval és az sem baj, hogy Hajime is itt van. Legalább első kézből fogja megtudni a nagy hírt.
- Na, akkor ennyi volt. Remélem, segítettem. Ha bármi kérdésetek van, máskor is nyugodtan forduljatok hozzám, szívesen segítek. - zártam le az edzést és vártam, hogy el akarjanak menni, de annak ellenére, hogy nem az edzés volt a fő műsorszám, még felajánlottam további szolgálataimat, hiszen a családomnak mindig szívesen segítek.
Én most egy kicsit úgy teszek, mintha maradni akarnék, mert maradni is akarok. Amint azonban Tasu hátat fordít nekem és egy kis távolság keletkezik közöttünk, megszólalok. - Tasu. - a nevén szólítom, hogy megforduljon és láthassa, hogy előtte térdelek és gondolom ebből már ő is tudja, hogy mi következik most. Csak elképzelni tudom, hogy is fog rám nézni, amíg ide nem fordul, de akkor is tudom, hogy boldog lesz.
- Hayakawa Tasumi leszel a feleségem? - mondandóm közben a ruhámból egy kis dobozkát vettem elő, mivel a Tasutól kapott gyűrűhelyeztem bele, hogy abban mutassam neki. Szépen lassan nyitottam ki a dobozt és került elő belőle a Tasu által már jól ismert gyűrű. A doboz kinyitása után, közelebb nyújtottam Tasuhoz, hogy ismét megcsodálhassa. Ezután már nem volt más dolgom, mint várni a válaszára.

Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   Vas. Szept. 01, 2013 11:23 pm

Családi kidou edzés

Okaa-san a negatív hozzáállása ellenére nagyon jól boldogul szerintem a feladattal. Mármint… nem követtem ugyan szemmel, hogy miképpen haladt Otou-san által kiosztott gyakorlattal, de mielőtt félre orientálódtam volna, hogy ismerkedjek az utóidézés módjával, akkor nem igazán nyerte el tetszését a dolog. Pedig nem is olyan nehéz, ahogy azt állítja, és még mindig kitartóan próbálkozik, ami engem igazán lenyűgöz. Bár meg is lepődtem volna, ha Okaa-san olyan hamar feladná, mindig mindent végigcsinál, legyen bármilyen nehéz is, s örülök, hogy ezt az adottságot megörököltem tőle.
- Rendben – szívesen megvártam volna, míg Okaa-san végez, de semmiképpen sem akartam, hogy félbehagyja a gyakorlatot, és ez által kizökkentsem a kerékvágásból. Viszont szerettem volna a bemutatón túl esni, nem mintha lámpalázas lennék vagy valami ilyesmi, hanem csak, hát… csak. >///> Ezért úgy álltam, hogy Okaa-sant ne zavarjam, de Otou-san tisztán láthassa a kidout, amit utóidézéssel fogok ellátni.
- Kipróbáltam a Koujutsu Eishou – t a Shakkahou mellett más kidoun is. Ha nem baj, akkor inkább azon mutatnám be – mondtam Otou-sannak, mielőtt belekezdtem volna, hogy ne érje meglepetéskén az, hogy nem a tűzlabdát fogom használni a bemutatóhoz, melyben láthatja mennyire sikerült elsajátítanom az utóidézés módját. Ráadásul így, hogy a demonstráció alatt a Geki kidout használom fel, mellyel teljesen önállóan gyakoroltam, segítség nélkül, kicsit úgy érzem, hogy közelebb kerültem célomhoz: Otou-san felülmúlásához. Ténybe tény még mérföldek választanak el attól, hogy tényleg komolyan beérjem Otou-sant, de akkor is. >///>
- Bakudou 09.: Geki! – húzom ki magamat, megadva a tisztességes tartást a mágia számára, amit megidézni kívánok. A vörös fénycsóva előre tartott jobb kezemből távozik. Szinte már ösztönösen láttam a halvány láthatatlan fonalat, mely összeköt engem a mágiával, melyen keresztül pumpálom a kidouba a reiatsut, míg el nem éri a becsapódási pontját, addig erősödjön. A vörös színű energia egyre inkább felragyogott a levegőben, s kicsit növekedett is, míg el nem érte a gyakorló bábut, melyet körbevett, majd alig pár másodperc múlva el is oszlott körülötte. Nem akartam az energiámat arra pazarolni, hogy fölöslegesen fenntartsam a kidout egy élettelen tárgy körül. A gyakorlat végrehajtása során ügyeltem arra is, hogy mennyi energiát fektetek bele, ugyan bemutató volt, de a határokat pedzegettem már, ahogy a láthatatlan kötélen át árasztottam bele a reiatsumat, ezzel bemutatva Otou-sannak, mire jutottam ezen idő alatt, melyet a gyakorlásra fordítottam.
A végén elégedetten felsóhajtottam, s letöröltem a homlokomról a verejtéket, nem volt egyszerű elsajátítani és ennyiszer próbálkozni egy ilyen nagy mentális koncentrációt igénylő technikát... fárasztó volt. >///> Azonban én elégedett voltam ezzel az eredménnyel, amit ez idő alatt sikerült elérnem, lévén az utóidézéssel most kísérleteztem először, s rosszabbul is mehetett volna ennél. Ezt követően Otou-sanra pillantottam, várva a véleményét és az esetleges javító kritikákat.
- O-Otou-san… K-köszönöm, hogy megtanítottad nekem, ezt a mágiaidézést…. >///> – míg Okaa-san gyakorol, ezzel töröm meg a kínos csendet, ami közénk telepedett. Mivel meg szerettem volna várni, míg Okaa-san is bemutatja, hogy mire jutott a feladattal. Azonban a köszönöm része a mondanivalómnak rendkívül halkra sikeredett, de nem érdekelt, hogy Otou-san értette, avagy sem, így is elég ciki volt… >///>”
- Akkor, ha nem gond, én hazamennék – mondom, miután Okaa-san bemutatta a gyakorlatot, hogy mire jutott vele és Otou-san is kijelentette, hogy a gyakorlat mára véget ért. Kissé éhesnek éreztem magam a sok energia használat után, meg aztán míg Okaa-sanék nincsenek otthon addig talán gyakorolhatom a sütés rejtelmeit, ami cseppet sem olyan egyszerű, mint egy kidou elsajátítása. - majd találkozunk otthon. – amennyiben nem marasztalnak el is indulok a nyílt terepről kivezető lépcső irányába, hogy hazainduljak. Egyedül, mivel Okaa-sanék még beszélgettek valamiről, nem kérdezősködtem inkább, hiszen az ő dolguk mit csinálnak.

// Nem lett valami jó zárópost :SDe nagyon szépen köszönöm az edzést! *-* //

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Gyakorlótér   

Vissza az elejére Go down
 

Gyakorlótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 9. Osztag-