-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 66-os körzet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 31
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te0/066-os körzet 29y5sib  (0/0)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: 66-os körzet   66-os körzet EmptyPént. Nov. 11, 2011 7:06 am

Spoiler:

Sötét éjszaka burkolja be Seireiteit. A sűrű feketeség ellepi az utcákat, az osztagok főhadiszállását, és a tisztek szobáinak ablakán is bekúszik. Teljes fénytelenség uralkodik odakint, így aki most felriad legédesebb vagy épp legkopárabb álmából, valószínűleg úgy érezheti, mintha egy óriási szörnyeteg gyomrában lenne.
A városon kívül egy idegen felkacag. Hangját elnyeli az éj. Őt magát is teljesen beburkolja, csupán a reiatsuját nem fedi el semmi. De a városon belül ezt sem lehet érzékelni, kivéve egyetlen helyen. Ott azonban inkább az adatok elemzésével foglalkoznak, mintsem azonnali intézkedéssel…


Pirkadat után már nyoma sincs az elmúlt éjszaka nyomasztó jelenlétének. A városon belül viszont valami mozgásba lendül. A védelemre összpontosuló gépezet most megkapja az adatokat és készül ellentámadásba lendülni. A 12. osztag jelentése, melyben az előző éjszaka tapasztalt rendellenességet taglalják, nem rég érkezett meg a főparancsnokhoz. Ő a szemöldökét ráncolja, és azonnal értesítést küld a 2. - és 3. osztagok kapitányainak. Első sorban a személyes intézkedést preferálná, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem küldhetik tisztjeiket maguk helyett, mint ahogy azt Suwun kapitány meg is teszi az osztag harmadik tisztjének személyében.
A harmadik osztaghoz kisebb késéssel érkezik meg a küldönc, és azonnal a kapitányi irodába megy. Meghajol Kagami kapitány előtt, aztán elszavalja jelenlétének okát.
- Az elmúlt éjjel egy különösen nagy lélekenergiát észleltek a városon kívül. A Soutaichou azt kívánja, hogy a második osztaggal együttműködve kapja el a lélekenergia tulajdonosát. Annyi tisztjét viszi, amennyit jónak lát – miután az üzenetet átadja, feláll, majd egy maghajlás után távozik. Tudomást sem vesz arról a tisztről, aki a kapitányi iroda előtt állva az egészet végighallgatta, és távozta után, belép a kapitányához.

Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te51050/6500066-os körzet 29y5sib  (51050/65000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptySzomb. Nov. 12, 2011 3:16 am

*Az őszies, ámbár éjjeli fuvallat igen csak megérintette a takaró lepte vállamat, mikor éppen alváshoz készültem. Nem értettem, hogy mitől ily' rideg az éj, s miért éreztem magam veszélyeztetve. Sosem tapasztaltam ehhez foghatót, éppen ebből az okból kifolyólag rendeltem szobám ajtaja elé két éjjeli Kagami őrt, akik majd gondoskodnak a védelmemről, míg alszom. S való igaz, az álom szinte kellemetlenül hamar elnyomott. A nap közben végzett teendők a szervezetemre igen csak kiültek, nem beszélve lelki terheimről. Bűntudatom van, amiért ilyen hamar elalszom, holott forgolódnom kéne s újabb könnyeket ejteni halott kis babám után. De nem, a fizikai létem már jócskán megelégelte az alvatlanságomat, így hosszú és pihentető "világba" tévedtem, ahol lelkem sötét rétegződései elől nincs menekvés. Ott nem fogja fogni kezem valamely családtagom, s azt hiszem, nem is szeretnék már mindez elől elmenekülni. Ami számít ezúttal, hogy másnap már szeretnék rendesen munkába állni. Ki tudja, hogy mikor ellenőriztem már az iratokat és írtam alá. Nem lepődnék meg, ha éppen egy egész nagy stóc pihenne az asztalom mellett. De az is lehet, hogy Yamasaki fukutaichou által ismételten romokban hever az irodám. Holnap majd minden kiderül...
Elég hamar ér az ébredés. Ez a bosszú nekem kimondottan ki jár, nem is szerettem volna sokat aludni. Csak éppen annyit, ami után lehetővé van téve a munka. Hosszú, és kemény időszakból szeretnék végérvényesen kilábalni. Ehhez pedig arra lenne szükségem, hogy végre rendesen elvégezzem a kapitányi kötelességemet. Nem támaszkodhatok örökké Suwun taichou jó indulatára, sem Masayoshi soutaichoura. Fel kell állnom végre lelkem legnagyobb bukásából, hogy ez által valóban erősítsem a mondást. "Nem azaz erős, aki minden háborút megnyer, hanem az ki a bukás után is felbír állni". Valóban, lassan kezdem érteni, hogy miről adnak tanúbizonyságot az ilyes fajta kifejezések. De nem fogok előre menni, egyelőre megelégszem annyival, ha kibírok egy napot anélkül, hogy magamba roskadnék. Több okom is lenne rá, de egyelőre szeretném elterelni a gondjaimat gondolataimból. Majd eljön annak is az ideje, hogy számoljak az elkövetett hibákkal. Majd akkor, ha már Keisuke is itt lesz, akkor majd bele fogok nézni a tükörbe, s megnézem, hogy a két oldala éppen mit mutat. Addig is ideje vissza állítani a már jól megszokott rendet, hogy visszatérjek a főnemesi és kapitányi elkötelezettségbe. E elhatározások gyanánt a mai napi különösen körültekintően intézem a reggeli előkészületeimet. Még a reggelimet is elfogyasztom rendesen, hogy Ritsu egy kicsit jobb kedvre derülhessen. Ezúttal valóban a halálisteni egyenruhámat öltöm magamra, amely szinte új, s frissen vasalt. Szeretek igényes lenni, valójában ez pedig evidens egy főnemesi családban. Hosszú hajamat ismét félig felkötöm az ezüst szalaggal, melynek végein a bross található. nyakamba veszem a nyakláncot is, és végül a haorimat. De mielőtt a haorimat magamra ölteném, magammal szemben fordítom.* ~ A kérdés már csupán az, hogy mennyire vagyok jó kapitány? Megérdemlem e egyáltalán, hogy ekkora tisztséget foglaljak el a Gotei Juusantai kötelékében? ~ *Egy pillanat elteltével a fehér "köpenyt" magamra öltöm ezzel is bizonyítva valamit.* ~ Ha nem is volnék jó kapitány, majd teszek róla, hogy az legyek. ~ *Határozom el magamban a dolgokat, s majdan elindulok a kijárat felé, amint a zanpakutomat a hátamra öltöm. Fuhaku Yashi, társam jóban, rosszban egyaránt. Az egyetlen "lény", amelynek nem kell szavakba öltenem mindazt, amit érzek. Ő mindig tudja, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy jobb belátásra bírjon önmagammal szemben. Sóhajtok egyet, s villám léptekkel igyekszem az osztagom területére, mely nincs is olyan messze. A kapuba megállok, amint észre veszem a két őrködő shinigamit, akik rögvest köszöntenek. Egy kimért biccentéssel haladok tovább, hogy irodámba betérhessek. Sértetlen, azon kívül, hogy az asztalom szélén már ott pihennek az átnézésre való iratok. Helyet foglalok a székemben, s neki is látok a munkának. Nagyjából a felénél tarthatok, mikor egy tiszt érkezik az irodámba minden előzetes fogadási engedély nélkül. Szokványos rideg tekintetemmel mérem végig, s látva, hogy az ichibantai tagja, így intek neki, hogy üzenetét nyugodtan átadhatja. Ám amit mond, annak következménye kissé ki ül az arcomra. Régen voltam már küldetésen, és őszintén szólva mióta kapitány lettem egyen sem voltam. De most nincsen itt az ideje a kifogásoknak.
Már készülnék fel állni, mikor a sanseki belép az irodába.* - Üdvözlöm Mei-san! *Biccentek egyet kimérten, s végig nézek a lányon. Egy darabig még gondolkodok, azt követően pedig megindulok kifelé az irodából.* - Fogd a zanpakutodat, hallottad..küldetésre megyünk! *Rideg távolság tartásban csengenek szavaim, de aki ismer, az tudja már, hogy ez a gesztus is egy fajta elismerés. Nem szeretek akár kikkel küldetésre menni. Legalább is azt értendően, hogy jobb ha tudom ki milyen képességekkel rendelkezik. A hadnagynak meg bizonyára rengeteg elfoglaltsága van az osztagon belül. Ennek megerősítésére pedig megtorpanok a yonseki mögött néhány méterre, s míg elhaladunk a yonseki mellett kiadok néhány instrukciót a távollétemre vonatkozó szabályokból. Habár eddig se panaszkodhattam. Elég szépen rendbe tartották az osztagot, de azért még mindig én vagyok a kapitány, nem de bár? Intek egyet Meinek, hogy ezúttal figyeljen. Villám léptekkel kívánok haladni Észak- Rukongai irányába, azaz a kapuőr előzetes engedelmét követően. Noha pontos információt nem kaphattunk az elkövetőről, de amennyire még járatos vagyok Rukongaiban tudom, hogy ez a vidék jóval botrányosabb.* - Mit gondolsz, sanseki? *Teszem fel komolyan a kérdésemet. Voltaképpen miért is erőltetném meg magam, amikor egy olyan tisztet hoztam magammal, akiben azt hiszem, megbízhatok. Nem szeretném elnyomni ezen a küldetésen, éppen ezért inkább csak megfigyelek és hagyom kibontakozni. Egy erdős vidéken áthaladva, a fák közt néhány pillanat elmúltával fekete surranásokra leszek figyelmes. Összenézek a tisztemmel, hogy tudja, éppen mire gondolok. Lehet, hogy ilyen könnyen meg is találtuk volna? Ekkora távból elég nehéz volna megállapítani. Inkább csak megfordítom az irányomat, és igyekszem utolérni a delikvenst.*
Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

nő
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te24000/3000066-os körzet 29y5sib  (24000/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptySzomb. Nov. 12, 2011 7:55 am

Valami nyugtalanít. Egy megmagyarázhatatlan, rossz előérzet uralkodik el felettem, ahogy immár az est sötétjében a szobám felé sietek. Hosszúra nyúlt a munka a hadnagyi irodában. Még lett volna dolgom. De már egy ideje rászoktam, hogy az iratokat reggel viszem át a kapitányi irodába, és akkor rakom időrendi sorrendbe őket, hogy ha Kagami-taichou visszatér közénk, mindent a maga rendjében találjon. Tényleg igyekszem mindent úgy végezni, hogy méltó legyek a harmadik tiszt szerepére.
Elhúzom a tolóajtót szobám előtt, és az ablakhoz sétálok. Kinézek a csillagtalan éjszakába. Megdöbbentően nagyot dobban a szívem attól a mély sötétségtől, amellyel szembenézek. A rossz előérzet felerősödik, tovább nyugtalanít. Az egész környezet valami rosszat sugároz. Nem tudom, mit érzek. Félelmet? Nem, az ismeretlentől nem félek. Az csak lerombolná minden koncentrációmat. Ezt egy igazi shinigami nem engedheti meg magának. Akkor a társait is veszélyeztetné, márpedig én ezt nem fogom megkockáztatni, soha. Így sem vagyok méltó az osztagom első két tisztjéhez, Ai-samahoz különösen nem. Jobb akarok lenni, hogy egy esetleges küldetés esetén képes legyek megfelelő módon segédkezni neki, és Shizuka-sannak. Rémes ez a lemaradás, de ahogy erre a vészjós kinti tájra tekintek, csak megszilárdítom magamban az elhatározásom. Még egyszer farkasszemet nézek a kopár sötétséggel, mely még a temetőben nyugvó holtakat is képes lenne megfélemlíteni, és behúzom a függönyt. Ne is lássam, míg ki nem aludtam magam, vagy fel nem ébresztenek a hajnali Nap első sugarai!
Nehéz elalvásra nyugtalan álom következik. Mikor alig 1-2 órával lefekvésem után felriadok, igyekszem lelassítani a légzésemet és kizárni mindent, ami a szobámon túl van. Ez a módszer régebben is mindig bevált, bár már régen nem kellett ehhez folyamodnom. Már csak a függöny redői alatt betűző napfény ébreszthet fel. Azonnal felpattanok, elhúzom a függönyt, és amint meglátom az égbolt egy magasabb pontján ragyogó Napot, kapkodva készülődni kezdek, és rohanok reggelizni. Csak pár falatot eszek, hogy mielőbb rendszerezhessem és elvihessem a már elkészített papírmunkát a kapitányi irodába. Már nagyon rég nem aludtam el ennyire. Noha tudom, hogy Shizuka-san még javában alszik, az ilyesmivel már szeretek jó előre elkészülni a felébredése előtt, hogy áttanulmányozhassam az aznap ránk váró feladatokat. Ma sem szeretnék másképp tenni.
Hamar összeszedem a már elkészült iratokat, és elindulok velük a kapitányi iroda felé. Úgy gondolom, út közben is képes leszek összerakni őket, hogy a többi közé illeszthessem az eddigi rendszer szerint. Az iratokat pakolgatva állok meg kicsivel Ai-sama irodája előtt, melynek ajtaján ekkor lép be egy számomra ismeretlen tiszt. Nem tudom, melyik osztag küldhette, és hallgatózni sem akarok. Kicsit előrébb lépek, a tolóajtó elé. Itt rakom be a helyére az utolsó tévelygő papirost. Az idegen tiszt hangja azonban így is elér a fülemig. Kagami-taichou éppen csak visszatért, és máris elküldik őt egy küldetésre? Tudom, hogy erős. Volt alkalmam megtapasztalni a lélekenergiája nagyságát, de azért reménykedem benne, hogy legalább Shizuka-sant magával viszi… Azért nem tilos, hogy aggódjak a kapitányomért, igaz?
Az üzenet rövid volt, és a tiszt távozása után is egy kis ideig csak állok döbbenten az ajtó előtt, épp takarásban. Csak pár másodpercet tétovázok, aztán nyelek egyet és belépek az ajtón. Ai-sama biccentését látva megengedek magamnak egy halvány mosolyt, és épp készülök berakni a papírhalmot a már az asztalon lévő alá, amikor meghallom a folytatást. Engem visz?! Nem a fukutaichout?! Befejezem a megkezdett mozdulatsort, majd bólintok, jelezve, hogy értettem és máris megyek a zanpakutomért. A Sors iróniája, hogy épp a minap fogalmaztam meg magamban a végleges elhatározást, nem csak Shizuka-sanhoz szeretnék felérni, de Ai-samanak is méltó társa szeretnék lenni egy küldetésben…
A kapitányom a yonseki mellett érem be. Intését megértve én is azonnal villámlépésre kapcsolok, és mindent megteszek, hogy tartani tudjam Kagami-taichou tempóját. Szerencsére ez annyira nem megy nehezen, mint gondoltam. Az úti célunk egyelőre Észak-Rukongai, mely botrányos vidék hírében áll. Nem mostanában jártam erre, de amennyire emlékszem, ez sosem volt másképp.
- Ha behatoló lennék, és valamennyire már felderítettem volna a terepet, én errefelé rejtőznék… Itt talán még az is kevésbé feltűnő, ha összetűzésbe keveredik valakivel egy idegen – magamhoz képest hosszan fejtem ki véleményem a kapitánynak. Szorosan a nyomában haladok, bármerre járjon, és figyelek, hogy ha történik valami, ne legyek az útjában sem.
Az erdős részen áthaladva figyelmes leszek arra, nem vagyunk egyedül. A kapitányra nézek, aki pont ekkor fordul felém. Ebből tudom, immár kétségtelenül, hogy ő is észrevette az ismeretlent. Szinte teljesen egy időben váltunk irányt, hogy az idegent, sötét ruhás alakot tudjuk követni, és reményeink szerint be is érni. Most nem hibázhatunk. Ha tényleg akkora lélekenergiát érzékeltek az éjjel, akkor mindenki gyanús, aki Rukongai területén surrangat az erdőben. Ez a legfőbb oka, hogy üldözőbe vettünk valakit, aki meglátásom szerint ugyanannyi eséllyel lehet shinigami, mint hollow, vagy bármi más. Egy ilyen helyzetben nem lehet kockáztatni, és az ügyet a lehető legnagyobb diszkrécióval kell kezelni. Legalábbis, nekem ez a véleményem.
Lassacskán csökken az üldözött és köztünk feszülő távolság. Kezdenek kivehetővé válni az alak körvonalai. Bizonyos részletek elég feltűnőek. Ilyen a shinigamik egyenruhája, és a szőke haj. Legalább az kizárható, hogy lidérccel akadna dolgunk. Azok nem shinigami-ruhát hordanak. Csak percek kérdése, hogy utolérjük az „űzött vadat”. Kapitányomra nézek, mi legyen, de ez szükségtelen. Az idegen hirtelen megtorpan és szembefordul velünk. A magam részéről lefékezek, és alaposan végigmérem, ki áll velünk szemben. Egy biztos: nem láttam még ezelőtt, de nem hiszem, hogy ellenség. Talán óvatlanság, de épp ezért nem is teszem a kezem a kardom markolatára. Persze nem hagyom magam teljesen védtelenül: végigpörgetem magamban, milyen kidou-t használjak, ha úgy hozza a helyzet. Szerencsére sem az efféle, sem egyéb gondolatok nem ülnek ki az arcomra, így nem kell attól tartanom, hogy bármit is leolvasna rólam, mint egy-két más emberről vagy shinigamiról, akik a többiek számára olyanok, akár egy nyitott könyv.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te16500/3000066-os körzet 29y5sib  (16500/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyVas. Nov. 13, 2011 2:29 am

*Esteledőben volt már az óra, mikor a Féregbolyt átható morajlás vette uralmába. Csak a szokványos nyüzsgés, mellyel nap, mint nap találkozok. Semmi szokatlan sincs abban, hogy a félőrültek, vagy épp még ép elmével rendelkezők megpróbálják felcsapni ide lent valamivel az életüket. Ha mással nem is, azzal biztosan, hogy ellenem szerveznek különböző támadásokat. A baj csupán az, hogy ezzel nem járnak sikerrel, hanem a saját maguknak ártanak. Hiszen ígértem nekik valamit, mikor én lettem ennek a kaptárnak a parancsnoka. Ha nyugton maradnak, és lekötik magukat valamivel, akkor minden egyes tradicionális ünnepkor személyesen kezeskedem a felől, hogy üzenetüket családjainak átadhassák. Noha azért figyelni fogok arra, hogy milyen üzenetről is van szó. (Persze nem kapják meg, de motivációként megfelelő.) A külvilágról pedig egyetlen egy ártatlan információt sem kaphatnak. Ahogyan arról sem, hogy a Gobantai ex taichouja a boly legalján ücsörög majd huszonkettőezer évig. Minő hatalmas büntetés ez egy shinigaminak. De nem tudok felhozni ellene ellenérvet, megérdemelte. Olyasmit tett Soul Society ellen, amit senkinek sem szabad megbocsátania. Így hát irányomból igazán helyes döntésnek vélem, hogy a 46-ok a boly legaljára száműzte őt, hogy az örökkön átérezhető mély sötétségben lerója tartozását. A lelkét fogja felemészteni ez a hely, s majd válik oly' tébolyulttá, aki először és utoljára halálában lehet majd ismét ember. Hajtok egyet a könyvemben, amit egy fenti párkányon olvasgatok. Ide senki sem tud feljönni az onmitsukidou tagjain kívül, valamint belátható rajta a börtön legnagyobb terme. A többinél úgy sincs dolgom általában. A beosztottjaim készségesen végzik a dolgunkat, így már nekem maximum az a feladat járhat ki, hogy a verekedéseket szét szedjem, amennyiben kell. De erre elég ritkán van alkalmam, valahogy mostanában fegyelmezett lett a Féregboly is. Nem tagadom, megvannak a sajátos módszereim, s bőszen mondhatom..a Féregboly olyan "fényben" dereng, amelyben mindig is kellet, volna neki. Felemelem tekintetemet a könyvemről, mihelyst egy igen ismerős lélekenergiát érzek meg a lépcsők irányából. Ahogyan közeledik, egyre jobban támad olyan érzésem, hogy most félre kell tennem általános teendőimet, s fogadni a személyt. Így is teszek, így le shunpozok a terem közepébe, ahol egyenes utat engednek nekem a kapitányomhoz. Most végre láthatja, hogy milyen reformokkal járt az, hogy én lettem a kanritai parancsnoka. Általános biccentéssel üdvözlöm Suwun taichout, aki szinte azonnal félre hívva belekezd látogatásának okába. Komolyan pillantok rá a titkos küldetés kiadása miatt. Én azt hittem, hogy a keigun erre sokkal célszerűbb, de úgy tűnik a kapitány, még nem felejtette el, hogy magam is tagja voltam eme rétegnek. Bevallom, jó érzéssel tölt el, hogy végre egy másik testhez álló feladattal is megbíznak. Bólintok egyet a kapitányomnak, és azonnali hatállyal néma kóddal jelzem az itt- ott megbújó csapatomnak, hogy huzamosabb időre távol leszek, tartsák a frontot még visszatérek, s ha gond van, jelezzenek a kapitánynak.
Nem túlzottan hosszú készülődés után indulok el az eddigi adatok szerint, amit az onmitsukidou kémei eddig kiderítettek. Szokványos öltözékem alá számtalan kunai kést, és egyéb eszközt rejtettem, valamint a zanpukotmat sem felejtem annak ellenére, hogy használni nem igen fogom. Most az elsődleges, hogy óvatosnak kell lennem. Fel kell mérnem a támadó helyzetét, erejét, majd csapdát készíteni, és rajta ütésszerűen elfogni. Ez a folyamat cseppet sem lehet rövid intervallumú, ha éppen nem egy átlagos ellenféllel állok szemben. Hátrányom pedig van, hiszen Hahennel nem igazán jövünk ki. Egy shinigami pedig a lélekölője támogatása nélkül sokkal nehezebben boldogul egy másik lélekölő ellen. De nem panaszkodom, ha eddig elbírtam e nélkül jutni, akkor nem itt fogom elveszteni az önbizalmamat egy küldetéssel kapcsolatosan. Gyors shunpoval haladok az éjszakában át a kapuőrön keresztül. Bár hallottam, hogy a Sanbantait is ki küldik elméletileg, de bízni tudok benne azért, hogy előbb oda érek. Jó lenne hasznos információval szolgálni annak az egységnek, akiket utánam küldenek. Valamint csak remélni tudom, hogy nem személyesen a Sanbantai kapitánya jön. Félek attól, hogy befolyásolná az objektív döntésemet, és el kezdenék személyeskedni. A húgom legyen bármilyen erős is, attól tartok, hogy nem bírnám nézni harc közben. Viszont ezzel az eshetőséggel is számolnom kell, így hát fokozottan ügyelek arra, hogy megőrizzem higgadtságomat, és továbbra is a küldetésen legyen a szemem. Egy ilyen tag elfogása sosem lehet olyan egyszerű, ezért sem haladok a már megszokott úton. Egy erdős helyre tévedek be, ahol ugyan megbújhat akár az elkövető is, de számomra is számtalan előnnyel kíván. Itt most lehetek vad, és áldozat egyaránt. Megbújni a fák rengetegében egy onmitsukidousnak tulajdonképpen kutya dolog. E nélkül nem is lehet senki sem a keigun tagja. Úgy kell fedeznünk a soshireikan- donot, hogy annak ellenfele még csak egy apró rezzenést se véljen felfedezni ebből.
Haladva a kijelölt útvonalamon, (és eddig információim szerint) hamarosan fel kell fedeznem, hogy két, tőlem idegen lélekenergiát kell érzékeljek.* ~ Fenébe..észre vettek..~ Néhány másodpercig még szaporábbra veszem a shunpomat, de mikor már értelmét nem látom annak, hogy tovább menjek anélkül, hogy ki ne derítsem kik azok megfordulok, és testemet támadó állásba helyezem. Ám szemeim azonnal elkerekednek némiképp, amikor meglátom az engemet követőket. Számolnom kellett ezzel az eshetőséggel is, de reménykedtem abban, hogy nem lesz igazam. A vesémig hatol a felfedezés, hogy a húgommal állok szemtől szemben, aki egyenesen a Sanbantai kapitánya is egyben. Tekintetemet nem csak rá, de a mellette álló tisztre is helyezem. Nem akartam, hogy ide jöjjön, más részről pedig izgatottsággal is tölt el, hogy esetlegesen most akár meg is ismerhetem.* - Kagami taichou...shinigami.. *Biccentek nekik egyet a szokványos, általános stílust megtartva. Remek, most már két-három küldetésen is részt kell vennem egyszerre. Ez egyáltalán nem lesz könnyű, nagy is nem. Suwun taichou, ezért a tréfáért még megfizetsz. Neutral * - Fon Seiran, a Nibantai Sansekije! Önök jöttek a lélekenergia elfogása érdekében? *Mutatkozom be illedelmesen, s kérdezem őket arról, ami tulajdonképpen megjelenésük óta nyilván való. Engedek testtartásomból, s tekintetemmel körbe pásztázom a helyet.*
- Ha nem haragudnak meg rá, megkérem önöket, hogy utunkat kerülő utakkal tegyük meg. Úgy sejtem a célpontunk rendesen elrejtette magát. *csak reménykedni tudok, hogy eme szavakért nem fognak rám különösen megharagudni. Mindössze csak annyit akarok ezzel elérni, hogy ne kelljen letérnem a szokványos eljárástól. Ugyanakkor nem vonhatom be őket az onmitsukidou módszereiben sem. Éppen ezért lesz számomra felettébb nehézkes küldetés.*
Vissza az elejére Go down
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 31
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te0/066-os körzet 29y5sib  (0/0)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptySzer. Nov. 16, 2011 7:41 am

Miután a kiküldött tisztek sikeresen megtalálták egymást, a sors jóindulatának köszönhetően van egy kevés idejük a bemutatkozásra, és eddigi benyomásaik megosztására. Ám ahogy egy fagyos fuvallat átsüvít az erdő lombjai között, mindegyikükben felmerülhet: talán nem ez a legbiztonságosabb hely a beszélgetésre. Így aztán kénytelenek mind tovább haladni az erdőben, az egyre sűrűsödő fák között, mind csökkenő fényviszonyok mellett. Még dél sincs, ám az erdei sötétségben annyit látnak, mintha a Nap már elérte volna lebukásának pontját, és éppen csak egy utolsót pislákolna a nyugati horizonton. Innen pedig már csak sötétedik az erdő belseje… A döntés előttük áll: keresnek egy helyet, ahol letáboroznak és kitalálják, hogyan jussanak tovább, vagy nekiindulnak az ismeretlennek, bármilyen összeegyeztetett stratégia nélkül?

Rejtekhelyén a feneketlen sötétségben vagy épp másik dimenzióban egy idegen figyeli Soul Society-ben birtokba vett területeit, és csak a pillanatot várja, hogy valaki óvatlanul besétáljon oda. Akkor pedig elszórakozik majd az illetővel. Gonosz tervei már teljesen megvannak a fejében, de rugalmas ő, minden a játékszer reakciójától fog függeni…

Amennyiben hőseink tovább haladnak, egyenesen az ő birodalmába tévednek. Párszáz méter megtétele után máris észrevehetik, hogy a fény teljesen eltűnt ebből a világból. A fák egyre szárazabbak, az aljnövényzet fokozatosan ritkul. Kicsit a menosok erdejére kezd emlékeztetni, ám a kis csapat még mindig Soul Society-ben van, ezzel ők is tisztában vannak. Akkor hát miféle helyen járnak? Mi történhetett a növényekkel, az élettel? Minden olyan sivár és üres, hogy a veszély még a legártalmatlanabbnak tűnő rőzsebokor tövében is ott vibrál. A csapás, melyen haladnak, szintén nem nyújt biztonságot: ha óvatlanul lépnek, beleeshetnek egy gondosan elfedett, észrevétlen szakadékba.
Ha mégis a maradás mellett döntenek a sötét birodalom határmezsgyéjén, akkor sem lehet nyugtuk. Ellenfelük nem a türelméről híres, csak néhány órát hagy, hogy önszántukból folytassák útjukat és lépjenek be birodalmába. Ám, ha ez nem működik, megpróbál erővel becsalni benneteket: lidérc támad a fényes oldalról, emberinek tűnő sikoly hallatszik a sötétségből, melyet hollow üvöltése követ. Úgy tűnik, nincs más választás, mint belépni az ismeretlenbe, ahol az ösvény alattomos szakadékain kívül kötélcsapdák, és zuhanó ketrecek is várják hőseinket, pusztán szórakoztatás céljából.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te51050/6500066-os körzet 29y5sib  (51050/65000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyCsüt. Nov. 24, 2011 6:58 am

*Tekintetemmel hosszasan pásztázom a tájat. Tudom, tapasztaltam már annyit, hogy számítsak az ellenség ilyen szinten való felbukkanására. Mindazonáltal nem fogok elhamarkodottan dönteni. Tudnom kell azt is, hogy ezúttal nem egy harmadrangú tisztként vagyok jelen;a hátamon lévő haori túlontúl sokat árul el. Ehhez mérten kell megválogatnom a stratégiát, és arra is figyelni, hogy a mellettem lévő Mei-san is elég teret kaphasson. Számomra igen is fontos, hogy a tisztjeim teret kaphassanak a fejlődésre, és létre jöjjön valamiféle kapcsolat. Így hát a szokottnál is jobban átgondolom a helyzetünket. Elsődlegesen pedig felveszem azt a szerepet, hogy bár irányítom a küldetés menetét, mégis a döntésemhez a tanácsokat Meitől kérem. Tulajdonképpen ezt el is várom tőle, hogy szavaival, véleményével, észrevételével segítse az együttműködést. Innen nem csupán értékes szempontokkal gazdagodhatok, de azt is tudhatom, hogy a tisztem jelenleg milyen szinten áll. Mondjuk úgy, nem igazán az erő a fontos egy ilyen küldetésen. Ahol egy "behatolót" kell elfogni, ott kőkemény taktika kell. Taktikázni kell, és tőrbe csalni. Ha mindezt el lehet érni, akkor már édes mindegy, hogy a pengét forgató fél végül is milyen erős. S mivel feltehetőleg már ketten is létszám előnyben vagyunk, így hatásosabb módszereket tudunk alkalmazni. Két pár szem sokkal többet lát, sokkal jobban képes feltérképezni ezt az erdőt. Komoly pillantásommal előrehaladásunkkor még Meire is rá pillantok. Tartok a váratlan támadásoktól, s azért mégis csak felelősséget érzek a tiszteim iránt. Ugyan nem közvetlenségemről vagyok elhíresült, ettől függetlenül még az életemet is képes lennék a mellettem shunpozó sansekiért. Vannak bennem bizonyos elvek, amikért soha semmilyen körülmények közt nem tudnék hátat fordítani. Ő a társam, a jobb oldalam egy ilyen helyzetben. S ha az én jobb oldalamat betámadják, akkor a bal karommal fogok védekezni, ez ilyen egyszerű. Bólintok egyet Mei szavára azért. ha mindez az én fejemben is megfordult, legalább megerősítést kaptam róla, hogy nem csak én gondolom így. Irányt váltok egy ismeretlen tényező felfedezésekor, de mihelyst megtorpan, én rögvest ugyanígy teszek.
Rideg pillantásommal illetem az idegen shinigamit, akinek jelen pillanatban mindössze a hátát figyelhetem meg. Még én magam sem tudom, hogy hogyan kéne cselekednem, de ez majd a pillanatok előre haladtával, úgy is ki fog forrni. Döntésképtelenségemen nem fogok pánikba esni. E fajta viselkedésmód roppantúl távol áll tőlem, tehát nyugodtan véve a levegőt továbbra is, kémlelem az idegent.* - Neved, shinigami? *Színtelen hangon szólalok feléje felhúzott szemöldökkel. Szemeibe pillantva azonban furcsa érzés fog el. Valami megfoghatatlan érzet hasít lelkembe, melyre nyelek egyet. A szemei, a szemei olyan ismerősek; mintha már láttam volna valahol. Talán esetlegesen egy rég elfeledett shinigami, akivel egy osztagban szolgáltam volna? Vagy csak a képzeletem vakmerő suttogása? Harmadik megoldásként még az is megfordul a fejemben, hogy a furcsa érzésem abból fakad, hogy - még gondolni is rossz rá - Keisuke hiánya okozza mindezt. Kimérten biccentek egyet bemutatkozására. Akkor tehát a Nibantai küldöttje végül is megérkezett. Az már csak is a puszta véletlen lehet, hogy a tisztek, akivel tovább haladok majd, mindketten harmadik tisztek.* ~ Két harmadik tiszt, és egy kapitány.~ *Kicsit elharapom ajkaim szegletét erre a gondolatra. Valahogy úgy fénylik fel előttem ez az egész, hogy elég komoly küldetésnek nézhetünk elébe, ha a Gotei ilyen szintű shinigamikat küldött egy küldetésre. Habár ebbe hamarabb belegondolhattam volna, csak valahogy hiába tartom szem előtt, akkor is hajlamos vagyok megfeledkezni arról, hogy kapitány vagyok. Úgy viselkedek, mint egy kapitány, de néha- néha még mindig valami köz shinigamiként tekintek magamra, furcsa paradoxon ez. Nem válaszolok Seiran-sannak, ezt a szerepet inkább meghagyom Mei-sannak. Lehunyom szememet és sóhajtok egyet, igyekszem kiüríteni a fejemet. Túl sok probléma ért már a közel jövőben, most pedig fokozottan szükség volna rám egy ilyen helyzetben. Ha nem lenne, akkor nem küldtek volna. Nem kételkedem abban, hogy egy onmitsukidous sanseki, vagy a Sanbantai sansekije nem lenne megfelelően ütőképes, csupán egy kapitány jelenléte nem jelenthet mást, mint hogy az általunk kergetett illető rendelkezhet a bankai szinttel. Eme gondolatra, pedig muszáj összeszednem magamat. Egy bankait tudó shinigami ellen nem hinném, hogy elegendő lenne kétharmad tiszt. Ha pedig így van, akkor már sejtem, hogy miért is engem küldtek egy ilyen küldetésre. A válasz egyszerű, az én dolgom csak az, hogy segítsem őket, semmi több. Ridegen nyílnak fel szemeim.*
- Tudd a helyed..shinigami! Nem holmi tapasztalatlan újoncokkal beszélsz, a továbbiakban válogasd meg szavaid, sanseki! *Mindkettőnk büszkesége nevében szólalok fel eléggé keményen a férfihoz. Nem tudom honnan gondolta, hogy majd fejjel fogunk neki menni a falnak. Belátom, hogy nem ismer, viszont nem szórakozásból hordjuk a haorinkat. S még én hordom a fehér köpenyt az osztagomban, addig a harmadik tiszt is legalább olyan értékes lesz gondolkodásában, mint egy hadnagy. Habár Shizuka fukutaichou teljesítményére nem akarok kitérni. Neki még rengeteget kell fejlődnie, amiben keményen fogom is segíteni. Éppen ezért választottam őt hadnagyommá. Egy kiképzett shinigamival már nem nagyon tudnék mit kezdeni, nem tudnám az osztagomtól elvártakhoz "benevelni". Ám egy Shizuka-san típusú személyből komoly társat lehet faragni. Na meg résziben az is benne volt, hogy ő közelharcos beállítottságú, én magam pedig inkább távol harcos volnék. Jobban szerettem volna egy olyan társat, akivel úgy ahogy, de kiegészíthetjük egymást; persze bizonyos határokon belül. Kiráz egy pillanatra a hideg, a hűvös fuvallat okán. Körbe pillantva végül tekintetem kettejükön állapodik meg.* - Seiran-san, szeretném, ha te és Mei haladnátok egymás mellett elől. *Komolyan fordulok a shinigami felé. Nem tudom, hogy megértik e okaimat, hogy miért kérem ezt tőlük, de nem számít. Lehetséges, hogy nekem kéne elől haladnom, de úgy érzem erre semmi szükség, sincsen. Ha baj lesz, lesz rá lehetőségem, hogy pillanatok alatt a frontra lépjek; addig is hagyom őket, hogy vezessék ezt a küldetést. Számomra egyre gyanakvóbb lesz ez az egész, mikor az erdő egyre sötétebb, és sötétebb lesz. Gyanakvás, és egyben önelégedés is úrrá lesz rajtam. Óvatosnak kell lennünk, ugyanakkor lehetségesen jól érzem, hogy jó helyen járunk. Ám ahogyan a sötétség súlyos kontrasztot vet, mindkét kezemmel megragadom az elől lévőket, és visszarántom.*
- Óvatosnak kell lennünk. Cseréljünk helyet..én megyek előre. *Ellentmondást nem tűrően pillantok mindkettőre. Legyen szó bármiről, innentől kezdve joggal gondolhatom, hogy kockázatos előre küldenem őket. Ha valami támadna is, inkább én legyek elől, mint ők. Nem tudom pontosan milyen szinten állnak, és éppen ezért nem kockáztatok. Nem bízok semmit sem a véletlenre, jobb lesz, ha én haladok elől, ez mindenkinek biztonságosabb. Éppen lépnék, mikor egy lidérc tűnik fel mögöttünk.* - Byakurai! *Fordulok meg a lélekenergia érzékelésére, s semmisítem meg egy alap kidouval. Nem tudom, hogy ők felfigyeltek rá, de én már sejtem, hogy nincs más választásunk, haladnunk kell előre.* - Menjünk. *Suttogom, s előre indulok. Annyi előnye még lehet a fehér haorinak, hogy kitűnik a sötétben is valamennyire, így nem fogjuk majd egymást elhagyni, hacsak valami nem szól majd közbe. Hamarosan azonban szembesülnöm kell a többiekkel együtt, hogy a haladás nem lesz olyan egyszerű, ahogyan én azt gondolom. Az első két csapdát nem is tudtam volna kikerülni, ha nem hallottam volna a ketrecek nyikorgását.*
Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

nő
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te24000/3000066-os körzet 29y5sib  (24000/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptySzomb. Nov. 26, 2011 4:31 am

A kapitányom mellett lényegesen kevésbé tartok bármilyen veszélytől, ugyanakkor éppen az ő jelenléte miatt igyekszem minél jobban kiélesíteni az érzékeimet. Egy kapitány mégiscsak fontosabb a Gotei 13 számára, mint egy harmadik tiszt, és az elmúlt időszakot figyelembe véve szeretném, ha Kagami-taichounak nem kellene túlzottan megerőltetnie magát, és magamra tudnám vállalni a feladat rizikósabb részét. Persze, én is tudom, nem vagyok olyan szinten, hogy az ő vagy akár Shizuka-fukutaichou közelébe érjek egy küzdelemben, de talán arra még alkalmas vagyok, hogy Ai-samatól elhárítsam a veszélyeket, amiket ez a feladat rejt. Az elsődleges feladatom viszont az, hogy ne legyek az útjában és kövessem az utasításait.
Kagami-taichou kérdése után csak egy hűvösen kimért bólintással nyugtázom az idegen bemutatkozását és rangját. Meglehetősen nyugtalanító, hogy a második osztag sem egy alsóbbrendű shinigamit küldött. Bár erre számíthattam volna. Elvégre magam is hallottam, amikor az első osztagos tiszt azt mondta, a főkapitány a második és harmadik osztag kapitányainak személyes részvételét díjazná első sorban. Valamiért mégis csak most kezd tudatosulni bennem, jóval nehezebb dolgunk lesz, mint azt előre sejtettem volna.
- Wang Liu Mei, a Sanbantai sansekije – mutatkozom be jómagam is. Fon-san megjegyzését újabb hűvös pillantással honorálom. Az egy dolog, hogy engem lekezel, de a kapitányomat azért mégis túlzás ennyire tudatlannak tekinteni. Nyilván az ő kapitánya sem tűri az effajta viselkedést. Tekintetem ezt követően Ai-samara vándorol, és halvány mosoly telepszik arcomra. Eddig is tudtam, hogy verbálisan is képes vigyázni magára, de úgy tűnik, még annyira sem szorul a segítségemre, hogy egy ilyen megjegyzést elintézzek helyette. Ami azt illeti, engem nem is zavart volna, ha Ai-sama nincs most jelen. Csekély felháborodásom, melynek mindössze hűvös pillantásommal adtam hangot, csakis kizárólag kapitányom óvatlan minősítésének szólt. Az már egy másik kérdés, hogy ilyesmit azoknak szokás mondani, akik tipikusan faltörő kos módjára viselkednek küldetésekben, és mindennek nekimennek kérdezés nélkül. De ezt igyekszem nem felvenni, elvégre nem tudhatta, hogy egyikünk sem ilyen.
Az erdőn átsüvítő hűvös szellőtől kiráz a hideg. Hátam mögé pillantok. Ez a kis légmozgás figyelmeztet, hogy nem piknikezni, és egymás szavain merengeni, hanem dolgozni jöttünk. Épp az indulás gondolata fogalmazódik meg bennem, mikor Kagami-taichou kiadja az utasítását.
- Ahogy kívánja, Kagami-taichou – hajlok meg finoman kapitányom előtt, és parancsának megfelelően előrébb megyek. Nem egészen értem Ai-sama céljait ezzel, de bízom benne annyira, hogy tudjam, nem csinálna semmiféle meggondolatlanságot. Nyilván megvannak a maga tervei ezzel az egésszel, és nyilván valamiféle stratégiai meggondolás is húzódik a háttérben. – Akkor hát, Fon-san – nézek jelentőségteljesen a másik sansekire, majd útnak indulok előre. Igyekszem tempómmal igazodni mind Fon-sanhoz, mind Kagami-taichouhoz. Nem szeretném a lassúságommal hátráltatni őket a továbbiakban.
Minél beljebb hatolunk az erdőben, annál sötétebb lesz a környezet. Mintha valami különös erő elszívna minden fényt a környezetünkből. Akaratlanul is beleborzongok. Ez az alak, akinek a nyomában vagyunk… mégis micsoda? Milyen képessége van? Egyáltalán ez az egész az ő műve? És ha igen, mi a csudát akarhat Soul Society-ben? Az egyre mélyülő homályban már alig látok valamit, ám felfedezek valamit, ami mintha határvonal lenne: előtte még valami kevés fény, mögötte csak a feneketlen sötétség, amibe belefullad, aki oda lép. Alig észrevehető, nem túl látványos rész, inkább amolyan feltűnő átmenet, ami mégis ott van, és már a puszta jelenlétével fojtogatja a lelkemet, s én mégis haladok felé.
Kapitányom keze állít meg, ahogy utánam nyúl és visszaránt. Oldalra nézve látom, Fon-sannal is ugyanez a helyzet. Kissé elszégyellem magam, hogy nem gondolkodtam, és ha Kagami-taichou nem állít meg, habozás nélkül besétálok egy feltehetően jól védett területre. Ez olyan hiba, amit nem engedhetnék meg magamnak, ha valóban meg akarok felelni az osztagomnak. Nincs mentségem: elkalandoztak gondolataim abba az irányba, hogy legalább fejben megpróbáljam megfejteni lehetséges ellenfelünk gondolkodásmódját. Mondanom sem kell, ezt sikertelenül tettem, ráadásul közben veszélybe is sodortam volna mindannyiunkat, annak ellenére, hogy világosan – bár ez a szó jelen esetben enyhe paradoxon – láttam, a továbbiakban még ennyire sem lesz veszélytelen a küldetésünk, mint eddig. Ai-sama azonban nem fedd meg, csak közli, hogy innentől ő szeretne vezetni. Bólintással jelzem, tudomásul vettem szavait, és oldalra lépek, hogy magunk elé engedjem a kapitányom.
Késve érzékelem a veszélyt, de szerencsére Ai-samanak nem okoz gondot a megsemmisítése. Ez lenne az üzenet? Ha nem lépünk be a sötétség birodalmába, lidérceket kapunk a nyakunkba? Kagami-taichou is erre a következtetésre juthatott, mert nem mond semmit, csak indítványozza továbbhaladásunkat. Úgy tűnik, tényleg nincs sok választásunk, és noha aggódom frontvonalra álló kapitányomért, azért nekem is be kell látnom: tényleg ez a legjobb húzás a mi szempontunkból is. A fehér haorit könnyebb észrevenni hátulról, mint a fekete egyenruhát. Így egy halk sóhaj után követem kapitányomat a sűrű sötétségbe.
Rövid idő alatt bebizonyosodik, hogy ez a rész a vártnál is nehezebb lesz. Ha Ai-sama nem észleli időben az első két csapdát, nagy valószínűséggel én is belesétálok, vagy éppen egy már lehullott ketrec rácsainak ütközve fájlalnám most a fejem. A továbbiakban jobban oda kell figyelnem. Nem hagyhatom ennyire eltompulni az érzékeimet, mint korábban tettem. Ha a kapitánnyal bármi történne, muszáj ott lennem, hogy a segítségére lehessek. Egy ilyen helyen az lenne a legrosszabb, ha eltávolodnánk egymástól. Ezzel nagyon is tisztában vagyok, így próbálok árnyékként suhanni Ai-sama után. Néha-néha oldalra pillantok, Fon-san is hasonlóan cselekszik-e. Sosem kell csalódnom benne, mindig ott van valahol, ahol számítok rá.
Még egy-két kifeszített kötél átugrálása után sem jelenik meg semmilyen ellenfél. Ez rettentően gyanús. Mintha az ellenség direkt engedne túl közel egy bizonyos helyhez… Vagy valami másra vár? Hogy lankadjon a figyelmünk? Villámként csap belém a felismerés, hogy ez esetben én magam szolgáltatnám az okot, elvégre épp most oszlott meg a koncentrációm a kerülgetés és a gondolkodás között – a mai napon sokadszorra. Ennek ellenére nem léptem rá semmire, ami különös vagy gyanús lett volna, mégis surrogást hallok szemből, nem is egyet. Tudom, ezzel kicsit távolabbra sodródom a többiektől, mégis elugrok oldalra, hogy kikerüljem azt az azonosíthatatlan tárgyat, ami felém repült, és amiből egy-kettő feltehetőleg a többieket is célba vette. Az én reakcióm azonban hibásnak bizonyul: talpam alig éri a talajt, máris beszakad alattam. Mintha vékony álca lett volna valami mély fölött. Egyetlen szerencsém, hogy a szélére érkeztem, így pont meg tudok kapaszkodni a peremben.
- Kagami-taichou, Fon-san, vigyázzanak, hová lépnek! Úgy tűnik, üregek is vannak… - kiáltom előre a többieknek, miközben próbálom magam feltornázni a szilárd erdőtalajra. Határozottan nem így terveztem azt a korábbi kitérő ugrást. Továbbá megjegyzendő, hogy többet kellene erősítenem, és akkor esetleg nem szenvednék ennyit egy ilyen kis semmiséggel. Ha legalább a verem fala nem lenne ilyen sima és csúszós… Határozottan kijelenthetjük, nem alakulnak túl jól a dolgaim. És a helyzetet tovább rontja az üvöltés, mely a hátam mögött hangzik fel. Erre várt volna a célpont? Hogy valaki belesétáljon az egyik csapdájába, és ránk uszíthassa a lidérc cimboráit?
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te16500/3000066-os körzet 29y5sib  (16500/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptySzer. Nov. 30, 2011 5:53 am

*Ha egy ilyen küldetésre kell mennem, mindig gondosan oda figyelek a puszta részletekre is. Volt időm megtapasztalni, hogy milyen penge élen táncolni. Akkor nem segít más, csupán a puszta ész, és tettre készség. Különös bajoknál aligha van társ, aki majd hátával támaszt, hiszen mindig minden körülmények közt, mindenki a maga testét és józan eszét védi az őrület elől. S mit tehetnék én? Mit tehetek egy ilyen küldetésen? Egyet, s nem mást. Olyan jelenlétet nyújtok, amely elfogadható egy onmitsukidou tagtól. Nem becsülöm alá ezt a nő, de a húgomat sem. Mindazonáltal azt is tudom, hogy ők ketten nem járták meg azt, mit én. Sőt, rengeteg dolgot nem tudnak Soul Societyról és a mi rendszerünkről. Arról, hogy miként bánunk el a lázadókkal, és miként csaljuk őket oly' mértékben tőrbe, hogy a béklyó igen csak megszoruljon. Így hát igazából tudatosan tudom, hogy e két shinigaminak nincs elég tapasztalata. Nem láttak eleget, sőt, nem kellett soha sem olyan pszichikai hadviselést folytatniuk, mint nekünk, a Nibantai tagjainak. Így már tulajdonképpen értem, hogy a 46-ok tanácsa miért kérte fel az osztagom, Suwun- taichou által kijelölt tagját a behatoló shinigami elfogására. Ide taktika kell, kőkemény taktika. S ebben kik, ha nem mi Onmitsukidousok volnánk az egyik legjobbak? Meg is értem, hogy a 46-ok tanácsa miért rendelt el ilyen rendkívüli állapotot. Nem engedhetjük meg, hogy a régi dolgok ismétlődjenek; és őszintén szólva nem kell azt hinni, hogy jól érzem magam a kanritai parancsnokaként. Megtanultam eme szereppel együtt élni, és azt is tudom, hogy talán jobb is, hogy én nézek szembe nap, mint nap azzal a "pokollal", amit a Gotei Juusantai okoz. Azt is tudom, hogy két fajta shinigami buk a legnagyobbat. Egy, aki magas rangot ért el, és beleőrült a munkájába valamilyen oknál fogva; illetve még egy, aki ennek ellenpólusaként szolgál. Ilyen alapon pedig van okom aggódni a velem szemben állóért.
Kagami Ai, milyen régóta tudok már a létezésedről, és mily' régóta próbáltam ezt a találkozást elkerülni. Nevezhetnek önzőnek, amiért nem kerestelek fel és mondtam el, hogy létezik még egy testvéred; azonban megvolt rá a kellő erejű okom. A kettőnk világa sokban különbözik, valamint nem akartam, az egyetlen testvéremet kitenni egy lelki törésnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kutattam utána elegendőt, de mindig igyekeztem a kellő mértékű távot megtartani annak érdekében, hogy a kettőnk közti kötelék mindössze jelképes legyen. Várok valamire, még mindig várok a pillanatra, hiába áll itt előttem. Ezért pedig külön nem örülök, hogy vele kell lennem egy közös küldetésen. Valahogy tudom, hogy nehezebb lesz megtartanom az objektív szemléletemet, ha a közelemben van. Habár néha úgy tűnik, mintha Kotomi mellett sem bírnám, de azt hiszem ő már egy teljesen más asztalra, esik. Mindenesetre gondosan ügyelni fogok arra, hogy viselkedésemen semmi sem változzon. Szavára komolyan pillantok rá. Egyáltalán nem vagyok hozzászokva egy ilyen viselkedésmódhoz, s mi rosszabb a saját tiszte is követi ebben. Noha, ebben már gyakorlott vagyok, hogy hogyan kell követni a kapitányom, de ezt a helyzetet most erősen félre értelmezte. Nem, tőle nem tudok elviselni egy ilyen tipikusan főnemesi stílust. Úgy beszél, mintha már megfejtette volna ezt a küldetést, pedig nagyon jól tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz. Szúró pillantásomat, komolya szavak követik, végig rájuk pillantva.*
- Az onmitsukidou szemében ön csupán egy shinigami. Kérem, tartsa magát ehhez, és minősítések helyett a küldetéssel foglalkozzon. *Fogalmazhattam volna máshogyan is, de valahogyan a keményebb stílus volt a legkézenfoghatóbb arra, hogy kifejezzem magamat. Bár elmondhatnék neki pár dolgot, bár letörölhetném az arcáról ezt az arroganciát. Ha tudná, hogy attól függetlenül, hogy kapitány, még a törvények és a tendencia rá is vonatkozik, feltehetőleg jobban megválogatná, hogy éppen kivel beszél. Értem én, hogy egy átlag köztisztnek tűnök, - és annak is kell tűnnöm a legtöbb shinigami szemében - de én tudom, hogy a munkám egy olyan mocsokkal egyenlő, amit csak nagyon kevesen bírnak ki anélkül, hogy beleőrülnének. Csupán bólintok egyet kérdésére, de nem óhajtok rá a továbbiakban kedvesebb tekintetemmel pillantanom. "Szeretne"...utasítgatni azt szeret. De mivel ő a rangidős, és én egy olyan shinigami vagyok, aki nem szegi meg a parancsokat, így Mei-sanra pillantok, s sóhajtok egyet. Azt már egészen hamar megfigyelhetem, hogy mindhárman egy gyorsaságon lehetünk. Ez tökéletes, hiszen így nem lesz gond azzal, hogy bárki is elhúzna. A lány mellett haladok, néha pedig rá pillantok, hogy tudjam minden a legnagyobb rendben van e. Sokáig nem kell haladnunk, de az érzés, hogy a táj egyre nagyobb mélyülést vesz fel, egyszerűen gyanakvóvá avanzsál. Mire éppen megtorpannék, Ai keze már meg is tántorít engem, és a mellettem lévőt egyaránt. Feléjük fordulok.* - Mivel egy gyorsaságon mozgunk, igazából olyannak kéne elől mennie, aki járatos ilyen terepen. *Burkoltan éppen, de magamra céloztam. Tisztában vagyok azzal, hogy a lélekenergiám nincs egy kapitány szintjén, de szükségállapotok terén, szerintem sokkal tapasztaltabb vagyok, mint mindkét társam, akár egybe véve is. De már késő szólnom, a mögöttünk lévő lidérc szétporladását kell végig néznem. Sóhajtok egyet, falnak fogok menni ezen a küldetésen. Neutral Nem vagyok hozzá szokva, hogy két ilyen rendezetlen shinigamival legyek egy küldetésen. Nálunk nem szokás arrogáns viselkedésmóddal végrehajtani ilyen feladatokat, különösen nem az, hogy beáldozzuk a másikat. Gyorsan, de jól meggondoltan választjuk ki a végrehajtandó alakzatot. Én pedig nagyon nem látom értelmét, hogy egy ilyen terepen tapasztalatlan kapitány legyen a vezetőnk. Ugyan miért? Mert fehér haori van rajta? Attól még a vesztünkbe rohanunk, ha nem tudja a csapatot a kellő rutinnal vezetni. Amúgy meg ilyen sötétben teljesen mindegy, hogy milyen fehér is az a haori, ugyanúgy nem fogjuk látni. De mondhatok én itt bármit is, ha éppen nőuralom van. -.-" Elindulok mögöttük, kicsit inkább le is maradok, hogy ha gond van, akkor az ne engem érjen először. Majd megtanulják, hogy a kommunikáció hiánya bizony örök hiba.
S valóban igazam lesz, Kagami taichou alig bír kitérni ebben a sötétben. Pedig nagyon kiszámítható volt, hogy nem csupán előre kéne egy ilyen úton figyelni. Speciális mozdulatokkal térek ki az örök mozgó csapdák sokasága elől, mintha csak egy átlagos osztagedzésen volnék. Közben figyelek arra is, hogy feltérképezzem a terület jellegzetességeit. Egy hosszú úton lehetünk, és ha minden igaz, ezek a csapdák bizonyos logikai sorrendben vannak felépítve. Tehát, ha rá jövünk arra, hogy milyen szempont alapján aktiválódnak, akkor azok kikerülése már kutya játék kell, hogy legyen. Éppen szólni készülnék az előttem levőeknek, mikor Mei-san majdnem lezuhan egy óvatlan lépésének köszönhetően. Valóban jó választás volt, hogy ő ment előre. Cool Természetesen egy komoly pillantással letekintve rá, egyetlen kézzel felrántom a lányt. Megfigyelem a kapitány, és köztünk kialakult szakadékot, s karon fogva a shinigamit át shunpozok a túloldalra.*
- Ha a padló is akadály, és mindenfelől érkezik csapda, akkor egyszerűen meg kéne állnunk, hogy megfigyelhessünk, milyen céllal készültek ezek. Minden csapdának van gyengepontja, mivel a nélkül, fel sem lehet ezeket állítani. Sűrű alakzatban kéne maradnunk, hogy segíthessük egymást. *Valahogyan mégsem bírtam ki azt, hogy ne osszam meg velük a véleményemet. Csak remélni tudom, hogy ezen a küldetésen nem a rangbéli küzdelem lesz a lényeg, hanem valóban az, hogy elkapjuk ezt a behatoló ismeretlent.*
Vissza az elejére Go down
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 31
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te0/066-os körzet 29y5sib  (0/0)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptySzer. Nov. 30, 2011 9:35 am

Onmitsukidous társatok ötlete a csapdák logikájáról nem is lenne olyan rossz. Érdemes megpróbálni, csak éppen hiába való. Ellenfeletek már rég letért arról az ösvényről, mely a logikát összeköti a valósággal. Ő csak a szórakozásnak él, és bár ti nem tudjátok, kicsiny birodalma térképén találomra bökdösött rá a pontokra, ahová csapdáit szétszórta, és eme rendszer minden fajta szabályszerűséget nélkülöz. Olyasmit ezen a helyen elvétve sem találni. Ám ha más ötletetek nincs, érdemes volna ezen elindulni. Még akkor is, ha ez biztosan ugyanazzal az eredménnyel járna, mint a „fejjel a falnak” című stratégia, noha ez egyikőtök osztagának sem sajátja. Azonban, hogy erre rájöjjetek, ki is kell próbálni, mint minden lehetségesen felmerülő ötletet.

Tik-tak, az óra ketyeg. A behatolók ügyes manőverezése már kezdi untatni az idegent sötét barlangjának trónusán. Térképét előveszi, kigondol egy újabb fajtájú csapdát - ami abban áll, hogy ha beléptek a néhány méteres hatósugárba, a kristályszerű fák törzsén felrobban valami, és a növénymaradványok, - ha azok voltak egyáltalán - elétek vagy éppen rátok dőlnek. Csak csukott szemmel rábök egy pontra térképén, hogy elhelyezze új játékszerét, remélve, hogy ellenségei belesétálnak, vagy legalább némileg szétválaszthatja őket egymástól. De nem, ennyivel nem fogja beérni. Előhívja 10 gyengébb szolgáját, és kiküldi a lidérceket a „vendégek” szórakoztatására. Így szeretné érdekesebbé tenni önmaga számára a műsort, és persze ezzel próbálja terelgetni a három idegent a barlangba, de minimálisan is a csapdák felé.

Lassacskán kezdenétek rájönni, hogy a rendszer itt a rendszertelenség, ám ezt a gondolatot még egyikőtök sem meri megfogalmazni. A lidércek üvöltése felhangzik a távolban, jelezve, hogy ez a küldetés innentől újabb veszélyforrással bővült. A sötétség védelmében kicsit nehezebb ellátni az ellenfelek baját, arról nem is beszélve, hogy tíz jól összeszokott lidérc áll szemben a három, jelenleg még jóindulattal sem igazán csapatnak nevezhető shinigamival. Kénytelenek vagytok hát egymással összefogva, egymást védve küzdeni velük, miközben észre sem veszitek, hogy fogyatkozó félben lévő ellenfeleitek egy előre meghatározott irányba terelnek titeket. A fák törzsére helyezett robbanószerkezet egyszerre aktiválódik, és a véletlen különös játéka folytán mind felétek, dől. Véletlen lenne? Vagy előre kidolgozott stratégia?
Akár így, akár úgy, kénytelenek vagytok elugrani előlük, felvállalva a kockázatot, hogy ezzel elszakadtok egymástól. Ezúttal viszont mind úgy jártok, mint az imént a Sanbantai sansekije, azzal a különbséggel, hogy a talpatok alatt eleve nincs talaj, ahova érkeztek, és megkapaszkodni is túl késő. Mire észreveszitek a szilárd föld hiányát, már mind zuhantok a mély felé, nem is tudva ezzel, mennyivel közelebb kerültök célotokhoz, és hogy az a bizonyos cél is éppen így akarta…
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te51050/6500066-os körzet 29y5sib  (51050/65000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyVas. Dec. 04, 2011 7:40 am

*Egyre jobban arra törekedek, hogy minél előbb elkapjuk azt az illetőt, akit el kell, hogy kapjunk. Még nem igazán értem az események kimenetelét, de az elénk táruló akadályok cseppet sem töltenek el kellemes érzéssel. Mindazonáltal arra ad okot, hogy esetlegesen ezek a csapdák már nem most kerültek ide. Hűvös tartással előre haladva gondolkodok azon, hogy merre is kéne haladnunk. Egy ilyen terepen egyáltalán nem mindegy, hogy egy shinigami merre megy. Pláne úgy, hogy megfigyeléseim szerint ezen a helyen nem lehet talpunk alá reishit gyűjteni. E képpen a zuhanás egy rossz lépés következtében teljes mértékben adott. Kissé feszült leszek ettől a gondolattól, és tekintetem csak még jobban kiélesedik. Ha mindez igaz, akkor helyzetünk csak egyre rosszabb, ellenfelünkkel ellentétben. Hiszen ő haza pályán mozoghat, s nagyjából azt is elintézheti, hogy azaz út csak úgy beszakadjon. Noha, tudnék erre egy rendkívülien praktikus kidout alkalmazni, ám minden eshetőséget szem előtt tartva, örülnék, ha nem kellene energiát pazarolnom az összecsapás előtt. Szeretnék, hatásosan fellép ama pillanatban, ha a mögöttem lépkedő két tiszt nem bizonyul elég erősnek. Azért nem lenne rossz, ha nem kéne a zanpakutomat használnom. Habár Fuhaku Yashi és én már nagyon közel állunk egymáshoz, ez nem azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal használnom kell őt. Ahhoz túlságosan is tisztelem a zanpakutomat mindazért, amit megtanított nekem. A múltba tekintve, ha lélekölőm nem lett volna, valamint nem jutottam volna be a Lélektovábbképző Akadémiára, akkor lehetséges, hogy már nem élnék. Így hát egy időben felesküdtem arra, hogy a zanpakutomat csak olyan személyen alkalmazom, aki arra érdemes. Csak olyanon, aki képes igazán kivívni haragomat. De hogy bankait mikor alkalmaznék? Nos, erre nem igazán tudom a megfelelő választ. Fon-san szavait teljes mértékben ignorálom. Teljesen úgy viseltetik, mintha nem a küldetésre koncentrálnék. S ha valóban így volna se lenne hozzá köze, elvégre is csak egy tiszt, nem pedig mondjuk a Soutaichou-dono. Így hát teljesen elszigetelődöm attól, hogy egy Fon-féle shinigamival vitába enyelegjek. Az elsődleges célom elkapni azt a shinigamit, aki veszélyt statuál a Gotei számára. Most csak is ez lehet a fontos, az pedig, hogy eme shinigami milyen véleménnyel van rólam, nem érdekel. Megtanultam már kizárni mások véleményeit, és hozzá szoktam a negatív kritikákhoz is. Azért egy rideg pillantásommal megütöm, meg némi lélekenergiával, hogy ezúttal ugyan elnézem neki, de legközelebb hangot fogok adni nem tetszésemnek. S mikor furcsa hangot hallok mögöttem érkezően, azonnal megtorpanok. Komoly pillantásomat az éppen zuhanásra készülő Mei-sanra helyezem. Nem igazán tudom eldönteni, hogy most aggódjak érte, vagy bízzam rá, mert véleményem szerint úgy is megoldja? Inkább, csupán figyelemmel követem, ahogyan a férfi felsegíti. Hátat fordítok nekik, és a további területet pásztázva mérlegelem az esetleges lehetőségeinket. Talán tényleg ez az a pillanat, amikor nem engedhetem meg magamnak a találgatást, és bízhatom az egyszerű véletlenre a sikert. Eddig kisebb- nagyobb sikerrel rengeteg csapdát elkerültünk, de arra is felfigyelhettem, hogy ezek egyre nehezebbé, és nehezebbé váltak.*
- Valóban nem mindegy, hogy hová lépünk. *Konstatálom hangosan a tisztem szavait. Saját bőrén tapasztalta, hogy tényleg nem. Rosszallón pásztázom körbe a terepet, mi alatt Fon-san szavait hallgatom az esetleges taktikáról. Eleinte nem igazán akarom befogadni azt, amit mond, mert teljesen abszurdnak tűnik, de valamit mondtam magamnak a küldetés kezdetén. Hátul akarok maradni, hogy hagyjam kibontakozni a tisztemet, ebben a pillanatban pedig csak én vagyok a kapitány. Hosszas mérlegelés után fordulok Fon-sanhoz.* - Rendben van shinigami...lássuk beválik-e az elképzelésed. *Engedek teret a férfi elképzeléseinek, s mindkettejüket előre engedem, hogy ezt követően elől haladhassanak, vagy éppen ne. Ámbár hamar rá jöhetünk, hogy azzal, hogy egy helyben állunk, nem érünk el semmit. Különösen akkor jövök rá, amikor egy ismeretlen eredetű tárgy suhanását hallom meg, melyet a zanpakutom gyors jobb átlós helyezésével védem ki. Ekkor szúrón pillantok a shinigamira, hogy mégis mikor óhajtunk tovább haladni, mert ennek így gyakorlatilag semmi értelme. Mikor végre megindul Seiran-san, még visszarántom Meit, hogy mondhassak neki valami igazán fontosat. Lassan kezdem, megérteni azt hiszem ennek a helynek a súlyát, éppen ezért szólok feléje.* - Légy óvatos shinigami, s innentől húzd elő a zanpakutodat, bármikor szükséged lehet rá. *Sóhajtok egyet, majd elengedem a karját, hogy szabadon mozoghasson. Eléggé rossz kapitány lennék, ha nem figyelnék oda a tisztemre. Szeretném azért a távolságtartásom ellenére értékes információkkal ellátni. Majd csak akkor indulok meg, mikor megbizonyosodok róla, hogy tudom biztosítani a hátukat. Néha meg kell fordulnom haladásunk következtében, mert a repülő tárgyak, ám ezeknek a körvonalai a sötétség gyanánt egyre jobban elalszanak. Ekkor pedig reflexszerűen némaidézéssel ellövök egy Souren Sokatsuit, hogy kilőjem az esetleges csapdákat, s egy részleges fény legyen adott, mely megadhatja haladási irányunkat is. Elég hamar szembesülnöm is kell azzal, hogy ennek nem sok értelme van, hiszen a két kidou gömb hatása igen hamar szertefoszlik. Mintha lenne ezen a helyen valami, ami felborítaná a rendet. Egyáltalán nem tetszik nekem ez az egész, egyre jobban kezdem ezt hinni. S mikor ismerős üvöltéseket vélek felfedezni, abban a pillanatban közelebb húzódom a két shinigamihoz. Egyáltalán nem szándékszom őket szem elől veszteni, s ebben segít nekem a reatsu érzékelése. Még ilyen sötétben is nagyjából ki tudom találni az új "vendégek", és a két tiszt helyzetét.
Felöltődik bennem az ötlet, hogy ezúttal komolyabb eszközökhöz kell, hogy nyúljak. Ezért is észrevehetően lemaradok tőlük a terelésünk közepette, s végig húzom kezemet a hosszú nodachin.* - Tokase! *Suttogom mindössze a zanpakutom hívó szavát. Valójában, már nincs szükségem arra, hogy Fuhaku teljes nevét kimondjam, hiszen bármikor érezhetem, ha rá koncentrálom. Valamint egészen közel vagyunk már egymáshoz. A hosszú nodachinak pengéje ekkor 14 darab fényesen izzó kidou göbre bomlik, amely elegendő fényt szolgál ahhoz, hogy a látásomat segítse egy ilyen környezetben, ám ennyi egyáltalán nem elég. Ebből annyit irányítok a lidércek elé, amennyi éppen felé közeledik. Tekintetem ekkor rideggé válik, s mégis felfénylik benne némi ravaszság. Hűvös szavakkal suttogom el a parancsszót.* - Warero! *Villámtánccal sietek a többiek után, hogy a robbanások ereje engem ne érhessen. Habár ellenfélből kettejük számára is jut, hiszen nem mindegyiket én öltem meg. Vagy is mindkettőnk érdekében ajánlom, hogy azok a lidércek most semmissé váltak.
Az események kimenetelének viszont következménye, hogy talán a robbanás beindított egy újabb csapdarendszert.* - Sietnünk kell...*Mondanám tovább is, mihelyst az újabb robbanásra fák kezdenek el felénk dőlni. Ez idő alatt a shikaiom eredeti állapotába kerül, hogy használhassam abban a pillanatban, mikor szükség van rá. Megpróbálkoznék egy erőtérrel, de nem tudhatom, hogy mennyi energiára lesz szükségem az elkövetkezendő időkben. Egyébként meg már nem tudok mit tenni, mert követnem kéne a többieket, még ha véleményem szerint elég ostobán is viselkednek. Csak így elhagyni egymást egyáltalán nem helyes cselekedet, de be kell látnom, hogy erre a jelenlegi helyzetünk kényszerített rá. Magam is ugrok, s mikor a feneketlen sötétség kezd elnyelni riadtan, próbálok kapaszkodó után nyúlni.* ~ Szedd össze magad..shinigami...ha már megidéztél, méltóságteljesen viselkedj. Nyugodj meg..higgadtan többre mész. ~ *Elég ritka pillanat, hogy veszély helyzetben Fuhaku hozzám szól, de mindig tudja, hogy mikor van rá teljes mértékben szükségem. Az ismerős szavak némileg nyugtatóan hatnak a számomra. Való igaz, bután viselkedtem az imént, bár ijesztő, hogy egyre csak zuhanunk a sötétben. Amit viszont észre tudok venni, hogy a zanpakutom még mindig világít, és hogy talán ez egy szakadék lehet, illetve a többiek is itt vannak. Vagy is arra ad okot, hogy biztosan van talaj is alattunk.* - Kidout..bármilyet amivel tompítani lehet az érkezést! *Tőlem meg nem szokottan kiáltom oda mindkettejüknek ellentmondást nem tűrően. Nem tudnám mindkettejüket megvédeni, a legegyszerűbb, hogy bízok bennük annyi, hogy tudjam, megoldják majd.* - Hadou no Gojuuhachi..Tenran! *A mélység felé tartott egy kezemmel idézem meg a kidout. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán mi vérhat oda lent, de minden eshetőségre fel kell készülni.*

Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

nő
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te24000/3000066-os körzet 29y5sib  (24000/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyPént. Dec. 09, 2011 11:02 am

Felettébb kellemetlen már maga a tény is, hogy egyáltalán beleestem egy csapdába, és ezt csak fokozza, hogy valaki másnak kell kihúznia belőle. Nem is merek a szemébe nézni, hiszen a mai napon az egyetlen eredményem, hogy legalább megkapaszkodtam az üreg peremén. Ez igencsak szánalmas teljesítmény, jómagam is tisztában vagyok vele. De rángatni azért nem kéne, hiszen korábban már kiderült, hogy tudom tartani a tempóját. Ezzel nagyon is tisztában vagyok, úgyhogy a karom fogságának ellenére mindent elkövetek, hogy tartsam vele a lépést, és nem tűnjön úgy az egész, mintha ráncigálna. Az súlyosan roncsolná az önbecsülésemet, és egyébként sem vagyok hajlandó ezt az örömet megadni neki, vagy bárki másnak. Bennem is van némi büszkeség, és ez nem a belém nevelt fennhéjázás, sokkal inkább egyfajta bennem élő méltóság, amit nem lehet csak így egyszerűen sárba tiporni. Ezt pedig még egy második osztagosnak sem fogom hagyni, akármennyire is bizonyítani akarja, mennyivel jobb nálunk.
Kapitányom is levonja a konklúziót korábbi botlásomból. De jobb is így, mintha a saját bőrén tapasztalta volna az egészet. Még mindig az a véleményem, hogy inkább én, mint bárki más. Fon-sannak viszont a megoldásra is van ötlete, úgy tűnik, és bár nem igazán örülök ennek a ténynek, kénytelen vagyok elismerni, hogy egész használhatónak tűnik. Ahogy azt is be kell vallanom magamnak, akármennyire frusztráló, hogy nekem sem jutna jobb az eszembe. Tényleg ennyire silány munkát végeznék? Kagami-taichou is beleegyezik a nibantaios tiszt javaslatának követésébe, így ha lenne bármi ellenvetésem, most lenne az utolsó esélyem, hogy elmondjam. A tényállás azonban az, hogy nem tudok belekötni, és mivel ismeretlen terepen vagyunk, kénytelenek vagyunk azon elindulni, amink van. Akkor is, ha talán jobb lenne bevárni, vagy előcsalogatni az ellenfelet.
Mivel ez az egész Fon-san ötlete, jobbnak látom, ha innentől ő halad elől. Azonban az is hamar bebizonyosodik, hogy magamban tett felvetésem, mely szerint talán az ellenfél kicsalása lenne jó lépés, téves. Ez akkor derül ki, amikor kapitányom egy ismeretlen eredetű tárgyat kényszerül kivédeni. Úgy tűnik, az az arckifejezés, mellyel ezek után kapitányom illeti a második osztagost, elégnek bizonyul ahhoz, hogy elinduljon. Már magam is mennék utána, mikor kapitányom keze visszaránt.
– Értettem – felelek egy bólintással kísérve, hogy jelezzem, megértettem. Bal kezem katanám tokjára helyezem, közvetlenül zanpakutom alá, hogy egyetlen ujjal feljebb lökhessem, és jobb kezemmel könnyedén előhúzhassam a bíborszín tokból, amikor csak szükségem lehet rá. A kapitányomnak igaza van. Innentől bármikor hasznomra válhat.
Fon-sant követve egyszerre egy közelemben elröppenő kidoura leszek figyelmes. Ugyan a fénye hamar kialszik, de vállam fölött hátrapillantva még épp látom Ai-samat. Bizonyára az ő műve volt. De most nem érek rá ilyesmivel foglalkozni. A feladatunkra kell összpontosítanom. Ez a koncentráció pedig úgy tűnik elkél, hisz a felhangzó üvöltésből ítélve hívatlan látogatókat kaptunk a nyakunkba. Ez csak annyit jelent számomra, hogy kicsit zárnunk kellene az alakzatot, és sokkal kisebb térközöket hagyni egymás között, tehát a következőkben igyekszem közelebb maradni Fon-sanhoz és remélem, hátrapillantva látom, kapitányom is a felzárkózás mellett döntött. Ennek őszintén örülök.
A lidércek azonban így is beérnek minket, vagyis én inkább úgy látom, hogy bekerítenek. Mintha előre meghatározott alakzatban jöttek volna, vagy legalábbis tisztában lettek volna mind a hollétünkkel, mind az útirányunkkal. Gondolatolvasók? Fon-san tud valamit, amit mi nem? Akárhogy is, nem érek rá ilyesmiken gondolkodni. Az előre eltervezett mozdulattal gyorsan kezembe varázsolom zanpakutomat, hogy aztán tenyerem végighúzva élén elsuttogjam hívó parancsát.
- Nobiro, Chi Kiri – suttogom a támadásom parancsát, kardom hegyét az egyik lidérc maszkja felé tartva, és remélem, ennyi elég ahhoz, hogy elintézze az ellenfelet. Ezen kívül haladás közben ellövök még egy Byakurai-t egy másik célpont felé, ám ami ez után következik, arra nem számítottam. Legalábbis számomra az eddigi csapdák után merőben új, hogy ezúttal valami robban a fák törzsén. És a hatásmechanizmusából ítélve nem is az a célja az egésznek, hogy a szétszóródó törmelék nyársaljon fel minket, hanem a dőlő fák temessenek bennünket maguk alá. Ez így mégis túl egyszerűnek tűnik. Mintha pont az lenne a cél, hogy kitérjünk előle… Viszont a magam részéről képtelenségnek érzem, hogy ennyi fát egyszerre kiiktassunk, éppen ezért megpróbálok elugrani a várható becsapódás elől, lesz, ami lesz alapon. A mai napon ez már nem az első téves döntésem.
Túl későn veszem észre, hogy hiányzik a talaj a talpam alól. Mikor erre a tényre rádöbbenek, már túlzottan is késő. Nincs mit tenni. De pánikba esnem sem szabad. Kicsit korábban már átéltem hasonlót. Ha most mindenképpen zuhannom kell, hát már nem nézek annyira riadtan elébe, és talán kicsit jobban fogom viselni az egészet. Bár arra még így sem készültem fel, hogy egyre gyorsulva fogok zuhanni a feneketlennek rémlő sötétségben, azért igyekszem higgadt maradni. Csak még ki kell találnom, hogyan érjek földet… Mert a nyakamat kitörni bizony semmi kedvem nincsen. Elmerengésemből kapitányom visszhangot verő kiáltása riaszt. Ekkor veszem észre, hogy zanpakutom még mindig kivonva van kezemben. Bal kézzel azonnal megfogom kardom tokját, hogy legalább tudjam, hova kell visszahelyezni. Ezután már csak gondolkodnom kell, mit használhatnék. Az általam ismert kidouk többsége jelen esetben hasztalan. Nincs más választásom, mint egy támadó hatásút ellőni a föld felé, és reménykedni, hogy a becsapódása által láthatom a mélységet, aztán a megfelelő pillanatban megismételve az utolsó métereken lassíthatom a zuhanást. Biztos vagyok benne, hogy így is megütöm majd magam, de talán valamelyest tudom tompítani.
- Hadou no yon: Byakurai – halkan szólalok meg, kezem a föld felé tartva, vagy legalábbis a mélység gyomra felé. A becsapódás helye még így is elég távolinak tűnik, de tudom, hogy egyre gyorsabban zuhanok másodpercről másodpercre. Pusztán azok alapján, amit láttam. Megismétlem hát az idézést még egyszer, és mivel már elég közelinek tűnik a talaj, pár másodperc múlva megpróbálom harmadszor. A becsapódó fehér villám keltette kisebb robbanás tényleg lassítja a zuhanást, noha a landolás után kicsit még fájlalom hátsó felem, igyekszem minél hamarabb talpra állni. Már csak egy a bökkenő: hol vannak a többiek?
A fal mellett tapogatózva indulok el arrafelé, amerre kapitányomat sejtem, és óriási szerencsémre sikerül is megtalálnom őt néhány kanyargás után. Valahol Fon-san is a közelben lehet.
- Taichou… Úgy tűnik, a szakadékok összeköttetésben állnak. Csak találgatok, de ha ez egy összefüggő rendszer, talán érdemes lenne felderíteni… - jegyzem meg kicsit közelebb lépve Ai-samahoz. Nem tudom, mennyire használható ötlet, először minden esetre Fon-san hollétét lenne jó kideríteni, amennyiben még nem talált meg minket ő maga…
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te16500/3000066-os körzet 29y5sib  (16500/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyVas. Dec. 25, 2011 9:39 pm

*Nem könnyű, egyáltalán nem az. Egy ilyen küldetésen lenni, ahol a személyes érzelmeket rendkívülien nehéz eltenni láb alól, cseppet sem könnyű. De Onmitsukidous vagyok, ezért megfogom oldani. Hiszen nálunk szinte tradicionális szokás, hogy akár fivéreinket üssük keményen egy adott edzés keretében. S bár nem gondoljuk, ez a hozzá állás a magánéletünkre is kiüt. Nevezzen bárki is érzéketlennek, egyszerűen ebben nőttem fel. Tőlem nem azt a magatartást várták el, mint például a Suwun taichou gyermekeitől. Amennyire én tudom a nő rendkívüli szeretetben neveli a gyermekeit. De, ha betekintést nyerhetnének páran a Fon- ház szokásaiba, lehetséges, hogy meglepődnének. Rideg távolságtartás, kemény szabályok. Olyanok, amelyeket csak úgy lehet betartani, ha valaki érzelmeket tesz félre, kiűzi magából. Hiszen kis gyermekkorom óta az Onmitsukidoura neveltek.
Akkoriban még a Titkos Mozgó Alakulatra hajtottuk fejünk, de ama pillanatban, hogy beolvadt a Nibantai berkeibe, mi visszavonultunk. A házam számára a Shihouin ház védelme a legfontosabb. Veterán Onmitsukidousok sorai képezik az őrséget, kivéve engem. Én addigra már annyira beleszoktam, hogy maradni akartam. Noha nem voltam valami sikeres, hiszen ide- oda pakolgattak. Az összes szakaszt megjártam, mire idáig eljutottam, de nem bántam meg. Egyszerűen a szenvedélyemmé vált munkaköröm. E mellett viszont oda kell figyelnem, különösen most, hogy a Féregboly vezetésére kerültem. Néha olyan érzésem támad ezzel kapcsolatosan, hogy lesznek még gondjaim. Viszont azt is tudom, hogyha idáig küzdöttem, küzdök tovább. Nem állok meg a fejlődésben, és egyszerűen fejlesztem önmagam, kemény munkával. Erről az oldalról figyelve pedig megköszönhetem a kapitányomnak, hogy lehetőséget adott erre. Az edzések mit sem érnek, ha éles helyzetekben nem próbálhatom ki jelenlegi tudásomat. Elvégre is, a rabok félnek tőlem. Őket könnyedén lefegyverzem, de egy mozgó idegen, aki a sötétben rejtőzni tud, sokkal nagyobb kihívást jelent. Sokkal több veszélyt rejt önmagában, és ezért is mozdítja ki az egyén pszichikai teljesítőképességét, akár tudat alatt is. Nekem pedig pontosan erre a kizökkentésre van szükségem a fejlődés érdekében.
Oldalra pillantok társaimra, különösen a testvéremre. Nem, nem fogom megfogni a kezét ha baj lesz. Hiszen kapitány nem, de bár? Meg tudja magát védeni, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fedezhetem. Csak, mint egy átlagos tiszt, csak is úgy, mint Mei- san. Ámbár, ha most Kotomi jönne mellettem, akkor azért aggódnék. Hiába vagyunk összeszokott csapat, valahol mindig tartanék attól, hogy baja esik. Még nem igazán számoltam el magamban ezt az ügyet illetően, de nem is ez a megfelelő alkalom erre. Most éppen küldetésen vagyok, ahol egy testhez álló feladatot kaptam. Nem lesz egyszerű egy büszke kapitány, és egy mindenben egyet értő tiszt mellett. Nem tudom, nem egészen szimpatikus Mei-san viselkedése. Sokszor tűnik nekem olyannak, mint akinek nem volna saját véleménye. Noha, nálunk ezért nagy sikere lenne, de nekem mégsem tetszik. Korrekt lánynak tűnik, de lehet hogy csak engem zavar ez a viselkedése? Mindegy, most nem erre kell koncentrálnom.
Bólintással jelzek Ainak a vezetés átvételét illetően. Nem tehetett mást, hiszen eléggé jogosan léptem fel az ügyet illetően. Számomra nem akadály, hogy ő kapitány. Akkor is ki fogom fejteni a véleményem, ha éppen a Soutaichou-dono állna mellettem. De abban is biztos vagyok, hogy Masayoshi-dono ne is kezelne le mást ily mértékben. Lényeg, ami lényeg...munkaköri ártalom. Elvégre is kapitányok is vannak elzárva a Féregbolyban, nyilván hozzá vagyok szokva, hogy nincs különbségtétel.
Előre megyek, vagy legalább is hagyják, hogy így tegyek. Tekintetem előtt a terep van, s mikor érzek egy csapdaaktiválást, reflexből ugrok el egy szaltóval. Az egyik csapdánál külön jó, hogy én vagyok ott. Aktiválásakor egyszerre fej, derék, boka tájékon repül valami éles tárgy; ezeket pedig eléggé összetett mozdulatban kell kivédenem, amelynek következtében teste a lendületre forog egyet a levegőben. Az utolsó pengét pedig a saját kunai késemmel hárítom. Meg is torpanok egy pillanatra, s ekkor veszem csak észre azokat a lidérceket, melyek nekünk maradtak. Vagy is inkább fogalmazzunk úgy, míg én a csapdákkal voltam elfoglalva, addig nem vettem észre, hogy belekerültünk egy lidérctámadásba. Ez nekem pedig már nagyon nem tetszik valahogy. Mit keres erre felé ennyi lidérc? Hová ez a sötétség, és miféle lény lehet a mi ellenfelünk valójában? Rengeteg kérdés fut át gondolataimban. E közben rögvest igazodok a dolgokhoz. Érdekes, hogy mindkét shinigami egyből shikaira vált a lidércek megjelenésére. Habár a shinigamik legnagyobb fegyvere a lelkük kardja, nálam kicsit megborult a rend. Jobb vagyok hakudában, mint zanpakuto kezelésben. Hahennel egyszerűen nem jövünk ki. Így nem is nagyon erőltetem meg magam, hogy a zanpakutommal törődjek. Néha-néha el tudunk beszélgetni, de elég hamar összeveszünk ahhoz, hogy ne mutassunk ki fejlődést. Megrázom fejemet az elbambulásra, és egy tornádórúgással maszkon rúgom az egyik lidércet, amelynek szilánkokra törik a maszkja e miatt. A másik lidérc játszadozva ugrál ugyan ide- oda, de amikor megunom testhelyzetemet felbillentem és két bokával, erősen belecsimpaszkodva egy hátra rántós mozdulattal hamar a földre terítem. Ezt követően néhány sorozat ütéssel töröm szét a maszkját, hogy lélekszemcsékké oszlódjon. Egyikről sem mondom el, hogy gyengék lettek volna, de most nem volt kedvem ezzel törődni. Látni akarom azt, aki mindezt művelte. Egy kicsit fel is húzom a szemöldököm, amikor Ai arrább felrobbantja a ráeső hollowokat. Voltaképpen ezzel nem is lenne baj, de ismeretlen terepen vagyunk. Nem hiszem, hogy csak úgy robbantgatnunk kéne, amikor még azt sem tudjuk mennyire állunk stabil helyen. Csak annyit tudunk, hogy sötétség van, és már lidércek is támadtak ránk.*
- Minden rendben? *Formalitások miatt kérdezek csak rá. Igazából látom rajtuk, hogy megoldották a helyzetet. Vagy is hinném ezt, ha nem hallanék egy sorozat robbanást, amely egyszerűen fákat kezd ránk dönteni. Nagyszerű. Szinte sejtettem, hogy a robbantás nem éppen minősül jó ötletnek. Unottan pillantok oldalra, ezzel kifejezve, hogy erre most baromira szükség volt. Elindulok a többiekkel együtt, némelyik törzs még be is dől, de egy shunpo lépéssel ki lehet ezeket kerülni. Így is történik, csak hogy egyszer csak kifut a lábunk alól a talaj, és zuhanni kezdünk. Ettől én egyáltalán nem ijedek meg, viszont eléggé kellemetlen. S tetsszen akármennyire is Ainak, nagyon rossz irányba Tenranolta magát, amitől nekem repül, aztán én neki. Egy kisebb ütést érezhet, az érkezésünk pillanatában lököm el magam tőle, és egy magasabb peremre érkezel. Felettük, guggolva pillantok le a társaságra. Ez csak is Ai zanpakutojának képessége miatt lehetséges, jó, hogy világít.*
- Igaza lehet a tisztnek, de a felderítésben én nem értek egyet. Eddig mindenféle csapdába ütköztünk, majd lidércek. Szerintem az elkövető tudja, hogy a területén vagyunk. Ha keresünk egy fix helyet, előbb utóbb kicsalogatjuk. Minek pazaroljunk energiát arra, hogy csapdákat kerülgessünk, a helyett, hogy megállnánk egy helyen és várnánk? *Teszem fel kérdésemet, ami nekem éppen ésszerűnk tűnik. Nem lennék meglepődve, ha kettejüknek nem jönne be. De ha tovább is haladnánk, én a magam részéről kidolgoznék egy egyéni taktikát. Leugrok hozzájuk, hogy azért ne a semmiből beszéljek hozzájuk.*
Vissza az elejére Go down
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 31
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te0/066-os körzet 29y5sib  (0/0)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyHétf. Jan. 09, 2012 6:20 am

Ismét válaszút elé érkeztetek a két felmerülő ötlet okán. Nem ártana alaposan megfontolni, melyik megoldást választjátok: bevárni az ellenfelet, és a támadó szándékára játszani, vagy inkább elébe menni, mert talán másként úgysem kaphatjátok el? Ezt kell eldöntenetek. Bármelyik megoldás lehet éppen úgy jó, mint rossz döntések sorozatának elindítója. Azt talán mind átlátjátok, a beszélgetés végén bármit válasszatok is, közösen kell döntenetek, de hogyan is? Együtt kell-e maradnotok, avagy a további konfliktusok elkerülése végett külön úton folytatni? A szétválással csupán önnön esélyeiteket csökkentenétek, vagy pont hogy növelnétek?
Végül nem számít, hány gondolat, érv, lehetőség fordul meg fejetekben. Mielőtt bárki megszólalhatna, remegni kezd a föld. A járat, amin nem is oly rég leestetek a barlangrendszerbe, omladozásnak indul. Kisebb-nagyobb kődarabok, sziklamálladékok potyognak, akár az eső, és a talpon maradást, valamint a fentebbről hulló omladék kerülgetését a váratlan földrengés nehezíti. Egy ilyen helyzetben elkerülhetetlen, hogy legalább egy valaki ne szakadjon el a többiektől. De amilyen természeti csapás közepébe csöppentetek, még az is előfordulhat, hogy egyedül lesztek kénytelenek folytatni utatokat, magányban, társak nélkül.
Bárhogy lett végül, ellenségetek terve teljesült. Akár kettéváltatok csupán, akár külön-külön utakon kell járnotok, a cél teljesült: többé nem alkottok egyetlen csoportot, mely ugyan híján van mindenféle összhangnak, mégis erős lehetett volna, ha módot találtok rá. A kiindulási pontotokhoz vezető út végleg lezárult. Oda, az omlás miatt nem tudtok visszatérni, hogy ismét egységbe kovácsolódva dolgozzatok küldetéseteken. Ezzel a kis csavarral minden bizonnyal a csapdába is belesétáltok majd, de mivel az ösvényeteken nincs elágazás, csak egy irányba mehettek. Persze meg lehetne próbálni lerombolni a visszafelé vezető úttorlaszt, de ez esetben hamar rá kell jönnie a kísérletezőnek: csak újabb omláshoz vezet, ha folytatja tevékenységét.
A kelepce egyértelműen jelenik meg körülöttetek, mégis váratlanul csap le. Árnyak táncolnak körös-körül, melyek nem mennek közel hozzátok. Legalábbis látszólag. Titkon mégis szép lassan egyre közelebb hömpölyögnek, majd ha már elég kicsi a távolság, meghallhatjátok suttogásukat is. Eleinte nem biztos, hogy felfigyeltek rá, de mikor a szeretteitek nevét kántálja a sötétség, az már minden bizonnyal megüti a fületeket, még ha nem is akartok rá odafigyelni. Lassacskán elér hozzátok a suttogásuk is, egyre hangosabban. Lelketekbe lát, legnagyobb félelmeiteket, kételyeiteket kántálja. Elbizonytalanít, megfélemlít, vagy ridegen tűritek, alig-alig véve tudomást a dologról? Melyik lehet a helyes viselkedés? Hiszen ezek alapján ellenfeletek észrevette legsötétebb gondolataitokat.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te51050/6500066-os körzet 29y5sib  (51050/65000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyVas. Jan. 29, 2012 10:54 am

*Sötétség birodalmába képzelem magam a jelen kialakuló helyzetben. Egy olyan környezet martalékának elemeként tűnök fel, amelyből még én magam sem szabadulhatok. Lassan kezdem azt hinni, hogy feleslegesen hordom a hátamon pihenő haorit, ha magam sem tudok többet tenni, mint a mellettem lévő két shinigami. Olyan, mintha ez az egész teljesen felettünk állna, és nem lehet ellene semmit sem tenni. Cseppet sem szeretném, hogy ez így folytatódjék tovább, tenni szeretnék ellene. De hogyan? Hogyan is foghatnék el egy olyan szököttet, akinek a területén vagyunk jelenleg? Milyen döntéseket kéne ahhoz meghoznom a csapat vezetőjeként, hogy a lépések megfelelők legyenek? Komolyan meredek a sötét semmibe, és a megfelelő válaszokat keresem bennük az önmagamnak feltett kérdésekre. Tudnom kell a válaszokat ahhoz, hogy tovább mehessek. Nem szabad kifutnom az időből, mert annak végzetek következményei lehetnek. Példásan kell előállnom ahhoz, hogy első küldetésem kapitányként sikerrel záruljon. Nem szeretném, ha még egyszer előfordulna olyasmi, mint Ayame esetében. Azt az időt feltehetőleg sohasem fogom elfelejteni. Akkoriban még csak egy Yonbantaios sanseki voltam, mégis oly' küldetésen kellett részt vennem, ami sokkal erősebbé tett, mint amilyen előtte voltam. Meg kellett tanulnom a leckét ahhoz, hogy felfogja, ennél többet is elérhetek. Így hát tovább kellett mennem, tovább kellett küzdenem. Most pedig alig egy karnyújtásnyira futamodok meg attól, hogy gyors döntéseket hozzak meg. Tartok attól, ha elhamarkodnám, egy olyan csapdába futnék bele, amivel a két tiszt életét kockáztatom; ezt pedig nem engedhetem meg magunknak.
Akár megengedném, akár nem, hamarosan fel kell fognom a kialakult helyzetet, hogy választásunk egyszerűen nincsen. Lassú lefolyásként érzékelve eszmélek rá, hogy talpam alatt szinte megindult a föld, remegésével. Villámléptekkel kell kikerülnöm a felém induló törmelékeket, ám ez egyáltalán nem elég ahhoz, hogy mindet kivédhessem. Éppen ezért, ügyelve arra, hogy szigorúan csak a levegőt érintse, tenrannal söpröm félre a keletkezett akadályt, amelynek omlása rövidesen abba marad. Csak ekkor figyelek fel ama helyzetre, mi szerint Nibantaios tiszt eltűnt a látó teremből. Felhúzva egyik szemöldökömet, pillantok Meire, de láthatóan ő maga sem tudja, hogy hová keveredhetett a lemaradt tiszt. Lemondó sóhajtás kíséretében vonom le a konklúziót, hogy a lehető legrosszabb helyzetbe kerültünk. Reméltem, hogyha már valakinek le kell szakadnia, az én legyek. Kettejüknek együtt lehet akkora előnyük, mint nekem egy magam. Így két oldalról keríthettük volna be ellenfelünket a saját terepén, de úgy néz ki változnak az idők.*
- Ostoba shinigami! *Ridegen szólalok fel kissé bosszankodva Seiran-sanon. Tán ilyesmi viselkedés módot ritkán tudok statuálni, de jelen pillanatban feldühít a gondolat is, hogy egy onmitsukidous shinigami ennyire figyelmetlen legyen. Ráadásul, mint a küldetésen résztvevő kapitány, éppen annyira felelős vagyok érte is, mint saját beosztottamért. Meg kéne bíznom a shinigami képességeiben, de úgy vélem, ha nekem gondjaim akadnak, akkor mi a biztosíték arra, hogy vele másképp lesz majd? Feszülten keresem tekintetemmel az irányt, hogy megtaláljam a visszavezető utat. Még idegesebb csak abban a pillanatban leszek, amikor rá jövök, hogy a visszavezető utat az iménti kis hegyomlás egyszerűen eltorlaszolta. Szikrákat szóró pillantásommal illetem Mei-sant, mintha éppen az ő hibája volna az egész. Aztán egyszerűen kisimulnak mimikáim, ahogyan egy légvétellel leadom a felesleges energiámat, amit később másban is tudnám kamatoztatni. Lassan indulok meg egy adott irányba, hogy ne maradjunk egy helyen. Hiszen, ha egy helyben maradnánk, talán azzal csak megkönnyítenénk ellenfelünk dolgát. Ebből következne az, hogy pillanatok alatt esne szét ez az egész helyzet.
Néhány pillanatnyi sétálás után, furcsa, megmagyarázhatatlan dologra figyelek fel, ami egyáltalán nem tetszik nekem. Magam mellett tartva erősen a zanpakutomat, pillantásommal magam mögé intem Mei-sant. Jobb lesz, ha nem kockáztatok azzal, hogy előre küldöm. Szaladó árnyékok rakoncátlan hömpölygésére, rosszalló pillantást vetem a semmibe. Egy soukatsui kísérletével próbálok rá jönni, hogy élő entitásról van szó, vagy esetlegesen egy más fajta anyag csapdaszerű játékáról. Tulajdonképpen egyikre sem tudok rá jönni, hiszen olyan dolgok jutnak a fülembe, ahogyan közeledik a sötétség, amelyre kissé euforikus fagyásban lesz részem. Szokatlan érzetre rázom meg fejemet, s ekkor eszmélek fel igazán, hogy mi is történik valójában. Úgy érzem, hogy ebben a pillanatban hirtelen fordulok meg, hogy tudassam Meivel, mennünk kéne; azonban más történik.
Hideg szél fúj át a fehér aljzatú dús puszta övezetén. A távolban húzódó horizont vonala összemosódik a két lét ellentétével. Megalkotja a két örökkön-örökké egymással szemben álló színeket, s létre hoz valami újat, valami megmagyarázhatatlant. A sötétség a tiszta fehérség fölé emelkedik, elnyomva mindazt, ami a félelmet jelenti. Súlyként nehezedik a kép világomra, és a lenti fehérség lágy tapintása nyugtatja olyannyira megbolydult lelkemet. Az egeken tüzes borzongás lesz úrrá, a zavartalannak hitt belső lét most a káosz groteszk poklaként leledzik. Belső világomban ébredek fel, azon a helyen, ahová csak nekem van belépőm. Hiszen ki más érthetné meg ezeket az örökös ellentétben álló szabályszerűségeket, mint én; aki egy olyan zanpakuto birtokában áll, mint Hikari no Jigoku. Messze pillantok, hosszas távlatokba, s kétes színű angyalszárnyak tűnnek fel kékesen felfénylő szemeimben.*
- Miért hoztatok ide? Rám oda kint van szükség! *Hűvös, ámbár nyugodt aspektusban fordulok a két, egymásnak ugyan ellentétes, de ikrekként ható párosra, ami a bennem lévő éles ellentéteket tükrözik.*
- Hát nem hallod szólongatásokat Ai? Te félsz..shinigami! *Fordulnak felém vádlónak tűnhető, de mégis bölcs szavakkal. Először megfordul a fejemben, hogy rá rivalljak saját lelkem megtestesüléseire, aztán eszembe jut, hogy végül is mennyire igazuk van. Megpróbálom nyugodtan kiállni ezeket a szavakat, azoknak a szavait, akik mélyen bele látnak lelkembe, hiszen a részei, ez nem is kérdéses.*
- Elkapott. Mi mást tehetnék, mond? Nem kockáztathatom épségüket. *Fordulok immáron velük szembe, hogy kitűnő rá látást nyerhessek szavaim fogadására. Meglepetten ér az, hogy közel hajolnak hozzám, és kezüket a vállaimra helyezve, csupán suttogással illetnek.* - Tedd, amit tenned kell. Nem hiába vagy itt, tudnod kell..hogy lassan eljön azaz idő, amikor ezen a szinten már nem állhatsz meg. Légy túl végre a fájdalmaidon, és határozd el magad. De hiszen miről is beszélünk..talán nem bízol kellőképpen a zanpakutodban? *Levegő fagy belém utolsó kérdésére, de mire reagálhatnék, addigra már a külvilág fagyos sötétségének mezejében észlelem önmagam. A kikerekedő szemek határozottan erőssé, majd rideggé csapnak át. Lélekenergiám felsöprésével ragadom csuklón a legalább annyira csapdába esett shinigamit, mint ahogyan én magam is abba estem az imént. Sebesen indulok egy egy tetszőlegesen kiválasztott irányba, s mikor végre elengedem Meit, előre lépek.*
- Itt az ideje, hogy mutasd magad, te gyáva féreg! *Önmagamhoz egyáltalán nem illő szavakat hagynak el ajkaim. Ez pedig egyetlen egyet jelenthet ebben a pillanatban, elvesztettem a türelmemet. Képes voltam szavakban lesüllyedni egy olyan szintre, amire sosem gondoltam volna. Ez is csak egyet jelent, eme események nagyon is hatással vannak rám.*
Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

nő
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te24000/3000066-os körzet 29y5sib  (24000/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptySzomb. Márc. 10, 2012 6:34 am

Fon-san hangja kissé váratlanul ér, nem számítottam rá, hogy ennyire a közelben van. Pedig, ha jól meggondolom, ez olyan óvatlanság, amire egy ilyen küldetésen nem lehet bocsánat. Tapasztalhattuk korábban, mennyire fontos és nélkülözhetetlen itt az éberség, mégis, kicsit leengedtem a védelmem. Öreg hiba, amit már nem kellene elkövetnem. Egyszerűen nem lenne szabad ily felelőtlenül viselkednem. Fon-san további véleménykifejtése csak tovább erősíti ezt az érzést, noha nem igazán értek vele egyet. Én már nem szeretnék várni a további csapdákra. Ha ez egy barlangrendszer, mindenképpen be tudnak keríteni. Ha egy helyben maradunk, ez csak könnyebb lenne. De a további vitát fölöslegesnek érzem. Nem számít, mit mondok, neki is nyilván megvan a saját véleménye, és Ai-samaval is ugyanez lehet a helyzet. Azzal pedig, ha vitatkozom, nem viszem előre a küldetést. Így inkább megtartom magamnak a gondolataimat. Többre megyünk vele.
Elmém fogaskerekeinek kattogását a talpam alatt megremegő talaj és az omladozó járat darabjainak becsapódása zökkenti ki. Ismét hagytam, hogy elkalandozzak, és ismét megkaptam ékes tanúbizonyságát, mily felelőtlen is az ilyesfajta tevékenység egy küldetés alatt. Innentől kezdve jobban kell figyelnem. Nincs más választásom. Ha rendesen szeretném végigcsinálni ezt a küldetést, és nem terhére lenni a kapitányomnak, össze kell szednem magam, és többé nem engedhetem, hogy lankadjon a figyelmem. A törmeléket kerülgetve iramodom meg gondolkodás nélkül Ai-sama után. Úgy érzem, nekem a kapitányom mellett lenne a helyem. Ez eleinte inkább csak ösztönös cselekvés, maga a gondolat csak akkor materializálódik bennem, mikor már a talaj ismét szilárd a talpunk alatt. Az is csak ekkor tűnik fel, hogy harmadik társunknak teljesen nyoma veszett. Mondhatni köddé vált.
Ai-sama szavai, majd rám villanó tekintete… ennek hatására azonnal lesütöm a szemem. Talán hibás döntés volt a kapitányomat követni? Nem hiszem… nem lehetett az. De ez a kis gesztus elég volt ahhoz, hogy megszólalni se merjek. Valahogy most félek a tulajdon kapitányom szemeibe nézni, így inkább szó nélkül követem. Nem, nem gondolnám, hogy rám dühös, csak… nem tudom. Úgy érzem, most nincs szükség arra, hogy bármit is hozzáfűzzek a történtekhez. A haladás pedig… szerintem logikus döntés. Ez a hely immáron zsákutca. Itt maradni felérne egy öngyilkossággal. Néhány pillanat után attól a korábbi szándékomtól is eltekintek, hogy nem nézek fel Kagami-taichoura. A környezet, hiába figyelek rá, elengedhetetlenné teszi, hogy a bűntudatot félresöpörve próbáljam meg teljesíteni a tőlem elvártakat. A kapitányom jelzésére kicsit mögé lépek, kezemet már saját döntésemből, félig önkéntelenül siklik zanpakutoum markolatára. Az árnyakat én magam hiába nézem. Nem tudom eldönteni, miféle lények lehetnek. Kezd magas lenni nekem. Mintha ez a küldetés nem egészen az én szintem lenne… Nem! Erre gondolnom sem szabad! Teljesítenem kell, méghozzá a tőlem telhető legjobban. Ennyivel tartozom az osztagomnak, és nem utolsó sorban: a saját önbecsülésemnek és büszkeségemnek.
A kavargó árnyak mintha közelebb hömpölyögnének. Nem látványosan, nem váratlanul. De egyre közelebb táncolnak, és ki tudja, miért, de meglehetős ellenérzést táplálok irányukba. Kivehetetlen suttogásuk csak fokozza a gyanúmat feléjük. Nem túl kellemes érzés a jelenlétük. Kicsit arra emlékeztet, amilyennek gyerekként a kísérteteket képzeltem. Félelmetesnek nem mondanám őket, de a feszültséget megadják. Különösen szavaik, az a néhány mondatfoszlány, melyekből ismerős nevek csengenek fülembe. Mind-mind ismerős, fontos személy, akiket nem akarok elveszíteni. Honnan? Honnan tudhatják ezek a fekete füstös alakok, kik állnak hozzám legközelebb, és miért? Mit akarnak ezzel elérni? Talán pont azt, amit csinálok is? Hogy elkezdjek kételkedni? Mert ez az érzelem bizony megjelenik, bármennyire is küzdök ellene. És innentől mintha nem lenne többé menekvés. Azzal a csipetnyi kétellyel együtt meghallom azokat az elnyomott, elfojtott gondolatokat is, amiket még magam sem vettem tudomásul, de lelkem mélyére nézve tisztában vagyok vele, a sajátjaim. Ettől a felismeréstől szinte teljesen megdermedek. Nem tudok mit tenni ezzel. Kardom markolatán pihenő kezem kicsit megremeg. Ez határozottan nem az a mozdulat, amit akartam. Ugyanis én megszorítani szerettem volna a kardmarkolatot. De a kétségbeesés… a kétségbeesés jelenleg olyan luxus lenne, amit nem engedhetek meg magamnak.
Ujjak fonódnak a csuklómra, és ismerős lélekenergia csap fel a közelemben. Ettől azonnal magamhoz térek. Pislognom kell néhányat, hogy kitisztítsam homályos látásom. A sírás határán lettem volna? Ezt én nem tudom már megítélni. Az arcomon nincs nyoma nedves hűvösségnek, ami a könnyek után maradni szokott, tehát gyengeségem valószínűleg nem mutatkozott meg. Szégyellem magam, amiért beleestem egy ilyen csapdába, és gondolkodás nélkül követem a kapitányom, akármerre is tartson. A sebességét fel tudom venni, és hozzá igazodok. Most csak rá figyelek, nehogy még egyszer ilyesmi történhessen. Mikor elenged, megtorpanok, és hallgatom szavait. Valahogy úgy érzem, ez nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy elnézését kérjem a korábbiakért. Meg aztán… Ez most olyan helyzet, ahol félre kell tennem a személyes érzelmeimet. Nem szabad hagynom, hogy bármi eluralkodjon rajtam, például félelem, vagy harag. Feszült vagyok, mégis, próbálom megőrizni a hidegvérem, és megpróbálom megkeresni, a területen belül hol lehet magas reiatsut találni. A helyzet azonban elkeserítő. Hiába a kapitányom szavai, sehonnan nem érzek semmit. Egyre inkább elgondolkodtat, miféle hely ez. Cseppet sem tetszik. Mindenképpen nyitva kell tartanom a szemem.

A játékmester immáron nem a jól megszokott helyén ült. A haorit viselő nő szavai jócskán felkeltették érdeklődését. Eddig is valamelyest szórakozott a shinigami trión, de valahogy nem volt az igazi a játék. Úgy tűnik, végül a trükkök megtették hatásukat, és végre elkezdődhet az igazi móka és kacagás. Legalábbis számára. A halálisteneknek nem biztos, hogy annyira tetszeni fog, de ez a tény valahogy nem tűnik fontosnak neki. A barlangrendszer az ő területe volt és lesz is, tele olyan pontokkal, amik neki jelentenek előnyt, és amikről egy behatoló nem tudhat. A sötétség áldott hatásairól, és biztonságot nyújtó lepléről nem is beszélve. A shinigamik pedig… nos kételkedik benne, hogy tudnának neki újat mutatni. Elvégre, egyszer régen ő maga is közéjük tartozott, csak túlzottan korlátozottnak érezte azt a létet. A technikákat viszont nem felejtette el.
Nem nehéz eljutnia arra a pontra, ahol a két nő tartózkodik, hiszen meglepő módon egész közel jutottak privát kis trónterméhez. Gyorsan mozog, talán túlzottan is. Csak egy pillanatnak tűnik az az idő, amire kilép a teljes sötétségből a félhomályba. Ez az idő épp elég arra, hogy invitációjának jelét, egy-egy karcolást otthagyjon a nők arcán.
– A rejtőzés gyakorta elegendő tud lenni a hosszú élethez, kapitány – szólal meg az idegen a sötétség fedezékében. Az utolsó szót különös, cseppet gúnyos hangsúllyal ejti, mintha nem egészen tartaná méltónak a nőt a haori viselésére. A visszhangnak köszönhetően pedig az sem teljesen egyértelmű, honnan vetemedett kommunikációra a vendéglátó. De ez nem probléma. A kapitány mellett elrepülő Shakkahou egyértelművé teszi az idegen hollétét. Azt már nem várja meg, hogy vendégei odaérjenek hozzá, megfordul és visszamegy a központi terembe. Célzásnak szánja, hogy a két nő kövesse, és ott játszadozhasson velük a továbbiakban. Végülis, ott van elég hely bármihez, és valamivel a látási viszonyok is jobbak.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te51050/6500066-os körzet 29y5sib  (51050/65000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyVas. Márc. 11, 2012 6:53 am

*A gyávaság árnyai mögé rejtőzik eme shinigami. Küldetésünk célja pedig az áruló elfogatása a Gotei nevében. Nemes célunkra csupán az vethet árnyékot, hogy ismeretlen helyre érkeztünk, s ismeretlen az ellenfelünk is. Majdnem sikerül elvesztenem józan ítélő képességemet. Elvégre is, melyik alantasabb személy képes mások leghőbb vágyába belemártózni? Melyik személy képes az álmokat rémálmokká avanzsálni, s megnyomorítani azokat, kik egy felsőbb jót szolgálnak? Elvakultságom szótárában nem létezik az a szó, hogy megadás. Töretlenül fogok előre haladni addig, míg célomat el nem érem. Egy ilyen személynek, aki ártatlanok életét képes kioltani a hatalom nevében, bűnhődnie kell. Bár tekintetem komorrá, s talán gyászossá válik eme gondolatra, az ítéletet tudom, hogy hamar kell végre hajtani majd. Minél kevesebb a fájdalom, annál kevesebb a bűntudat is, hogy kardom egy életet oltott ki. Hiszen tisztelettel tartozom a shinigamiknak. Nem holmi arrancarról, vagy bármiféle lidérc létformáról van szó, reményeim szerint. Így még csak nem is gondolhatok arra, hogy mennyire is lenne jó már holtan látni. Valójában nem is tudom, hogy mit kéne gondolnom erről az egészről. Csak azt sajnálhatom, hogy a saját tisztemet, s egy másikat is belesodortam. El kellett volna küldenem őket addig, míg nem volt késő. De vajon, ha ezt teszem, az lett volna a jó? Jó lett volna belegázolni a büszkeségükbe, ezzel megóvni őket egy felettébb veszélyes helyzettől? Nem, ez egyáltalán nem igaz. Nem lett volna jó, hiszen ők is a Gotei Juusantai tagjai. Egy olyan szerv szerves tagjai, kik mindennap képesek akár életükkel szolgálni a rendszer érdekében. Mert az akadémia erre képez ki minket, s erre is kell letennünk halálisteni vizsgánk folytán eskünket. Így hát nem azt bánhatom, hogy nem küldtem el őket, hanem inkább azt, hogy egy ilyen helyzetben nincs időm elmondani nekik azt, ami számomra nagyon fontos. Elmondani, hogy mennyire bízom abban, hogy képesek szintet tartani velem s védeni hátam. Talán nem lehetnek olyan erősek, mint én, de cseppet sem hasztalan egyik sem. Nem vagyok tökéletes, s észben kell tartanom, hogy a hiányosságaimat csak is társak jelenlétével pótolhatom. Büszke vagyok, birtoklom az arisztokrata vér büszkeségét, de mindezek ellenére van bennem törekvés arra is, hogy a hátam mögé pillantsak. Remélem, hogy ott egy barátot, mintsem ellenséget lássak meg.
Kavargó lelkemnek a puszta várakozás egyáltalán nem tesz jót. Várni arra, hogy az ellenség előkerüljön? Ha nem lennénk ilyen helyzetben, egy cseppet sem várnék erre. Ezzel nagyjából megadjuk a nyitó momentumot az illetőnek; kockáztatva azt is, hogy ez akár végzetes is lehet. Ezért hát megszorítom a jobbomban lévő kardot, s csak várok. Várok arra, hogy mikor lesz a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy végre véget vethessek ennek a rémálomnak. Bizonyára el akar nyomni minket, de míg hátamon a fehér köpeny, arra esküszöm, hogy ezt nem hagyom megtörténni. Egy levegő vételnyi idő alatt pengéje arcomat karcolja meg, s csak a reflexemen múlik, hogy sikerült magammal együtt Meit is hátra tántorítanom. Vajon, ha nem sikerült volna ez a mozdulat még élnénk? Villanó tekintetemmel húzom ki kardom hüvelyéből. Sért ez az egész, egy shinigami pedig ne tegyen kárt a büszkeségemben. Másik kezemmel halántékomhoz nyúlok, s meleg vért söprök le a határról, ami a hajam és bőröm kört fekszik. Felesleges mozdulat, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy eme ellenfél maradandó nyomot vétett rajtam. Könnyedén ugrok el kidouja elől.*
- A te esetedben viszont gyávaságra utal..shinigami. *A lehető legnagyobb ridegséggel közlöm ezt a tényezőt. Bujdokolni, s csapdákkal ellátni ezt a helyet nem éppen a bátorságra utal. Majd, amikor egyszerűen hátat fordít nekem, hogy elinduljon egy bizonyos hely felé, megfogalmazódik bennem valami. Ez az illető még a Kuchikiknál is nagyobb arroganciával rendelkezik. Képes volna egy kapitánynak hátat fordítani? A világ legmerészebb dolga azt feltételezni, hogy egy kapitánnyal szemben ezt megengedheti magának. Így hát pillanatok alatt azon vagyok, hogy hirtelen egy villámlépéssel mellé kerülve vágjam meg oldalát. Aztán pedig bármiféle terembe is kerülünk, szinte már ösztönösen tartom fel kezemet, hogy raikouhou kidou sokaságával illessem. Fogalmam sincs, hogy ki ez a személy, s mit akarhat, de nekünk feladatunk van. Még pedig az a feladatunk, hogy elkapjuk, és rabként kezeljük. Eddigi viselkedése alapján pedig egyáltalán nem tudom ellenezni ezt a procedúrát.*
- A hozzád hasonló shinigamik megtanulhatnák már, hogy a Goteiel szembe szállni ostobaság. Mond csak, neked az Akadémia nem tanított semmit? *Némileg indulatosabban idézem meg kidoumat, mi alatt intézek hozzá néhány szót. Nem hagyhatom, hogy elmeneküljön, de egyelőre értelmét sem látom lekötni. Vagy esetlegesen sikeredett felbőszítenie? Csak akkor zökkenek ki mozdulataimból, amikor a láthatáron Seirant vélem felfedezni, aki jelet kíván adni egy meglepetés szerű támadásra. Tudatosan kezdek el koncentrálni, hogy a megfelelő helyre sodorjam az illetőt. Közben azért ügyelek arra is, hogy Meire is tudjak figyelni.*
- Mei..a shikaiod! *Kidoukkal járó hangzavarban azért remélem, hogy kivehetően hallotta meg utasításomat. Jelenleg túl nagynak találnám, ha teljes erőmmel harcolnék. Tudni akarom, hogy mire képes ez a shinigami. Talán nem véletlenül küldték volna ide Suwun kapitányt is, nem igaz? Vajon mekkora lélekenergiát érzékelt a Juunibantai? Attól tartok még nem sikerült mindenre rá jönnünk. Minden olyan egyszerűnek tűnik. Minden olyan kézzelfogható, hogy már- már csapdát érzek az egészben. Lehet, hogy nem szabadna a figyelmemet hagyni, lankadni? Zavarodott elmémet azzal próbálom kiüríteni, hogy a pontos célzásra ügyelek. Muszáj eltalálnom őt, s muszáj a földre kényszerítenem. (Seiran mind e közben az egyik falnál meghúzódva vár a megfelelő alkalomra.) Néha- néha kénytelen vagyok Meire pillantani. De azt szeretném, ha ellenfelem rám figyelne. Ezért megkísérlem néhány shakkahouval elvonni a figyelmét, valamint beszéddel.*
- Mi volt a célod ezzel az egésszel? Érdekelne, hogy egy olyan shinigami, aki elárulja a hazáját..az miért teszi? *A lehető legfontosabb kérdést teszem fel az üggyel kapcsolatosan. Ez talán egy olyan információ, amit vagy nem szabadna tudnunk, vagy nem sikerült még kideríteni. Nem is tudom, de mégis csak kapitány vagyok. Az onmitsukidou bevonása pedig mindenféleképpen gyanakvásra ad nekem okot. Talán ez éppen egy speciális ügy? Muszáj óvatosnak lennem, s hideg fejjel viseltetnem. Az én dolgom, hogy segítsek elkapni az illetőt. De azért nem árt tudni, hogy mégis miért kockáztatjuk az életünket. Egyáltalán kockázat ez? Hiszen még mindig nem tudjuk, hogy milyen erős is. Vagy ha erős, ugyan milyen képességgel bír? Túl sok a kérdés, s kevés a válasz. Az idő majd úgyis megold mindent, mint mindig; nem de bár?*

Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

nő
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te24000/3000066-os körzet 29y5sib  (24000/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyKedd Márc. 13, 2012 10:18 am

Hátat fordítani egy kapitánynak? Ugyan már, az a nő még csak gyerek. Nem lehet olyan veszélyes és még a sebessége is sétatempónak tűnt az övéhez képest. Az egyetlen kellemetlenséget csak az okozza számára, hogy mivel a két nővel immáron szemtől szemben játszik, nem tudja figyelemmel követni a férfi mozgását a rendszerben. Felettébb bosszantó. De előbb-utóbb előkerül az is, vagy a lidércek elintézik. Azokból is akad még egy-két erősebb példány a barlangban, nem kell túlzottan sokat aggódnia a harmadik shinigami miatt. Értelmetlen lenne.
– Nézőpont kérdése, kapitány – vigyorog ezúttal nyílt gúnnyal a haorit viselő személyre. A sebessége még mindig nem elég arra, hogy beérje, bár a kidouk blokkolásához már neki is szüksége van egy pajzstechnikára, de ez sem ingatja meg abban a tudatban, hogy neki van fölénye ebben a küzdelemben. Ő van hazai pályán, nem pedig a három betolakodó. Három?! Ez csak két nő. Az egyetlen férfi a csoportban elkavarodott a barlangban és ki tudja, merre járhat épp. Ezeket küldte volna Seireitei az ő elfogására? Nevetséges. Mit várnak három gyerektől? Szórakoztatta, ugyanakkor sértette is az elképzelés.
– Kedves ötlet az Akadémiával példálózni. De nem gondoltál még arra, mennyire megköti a tisztek kezét a Gotei? Unalmas állandóan csak másoknak ugrálni, mikor az erőd megvan ahhoz, hogy te is irányíthass. – válaszolt a kapitánynak ismét, védekezés közben. Ha ez minden, amire a nő képes, akkor a tisztjétől sem szükséges sokkal többet várnia. Gyerekjáték lesz elintézni őket, e felől immáron teljességgel biztos.


Kapitányom hirtelen mozdulata ismét kizökkent némileg a koncentrációmból, és először nem is tudom mire vélni a történteket. Aztán megérzem arcomon lecsorogni a forró nedvességet. Két ujjammal törlöm le arcomról és tekintem meg tulajdon véremet. Csak ekkor gondolok bele, hogy kapitányom akár az életemet is megmenthette eme tettével. Az én dolgom az lenne, hogy támogassam, ehelyett csak hátráltatom, és visszafogom a küldetésben. Eleddig legalábbis nem bizonyultam valami hasznosnak. Nekem lenne az a dolgom, hogy védjem a hátát, ehelyett csak gondot okozok, és még neki kell vigyáznia rám is. Ebből látom csak, mekkora is a szakadék köztem és a kapitány között. Erősebbnek kellene lennem, hogy segíthessem, ahogyan azt egy jó tisztnek kellene. De nem vagyok jó semmire… Mindegy, ez most nem is számít. Amint észreveszem, hogy kapitányom gondolkodás nélkül követni kezdte az ellenfelet, aki mintha csak erre várt volna, azonnal villámlépésre váltok magam is. Lépést kell tartanom Ai-sama és az ismeretlen shinigami párosával. Nem maradhatok le. Még a két termet összekötő folyosón húzom elő zanpakutoumat, és azt kezemben tartva érkezek meg kapitányom mellé. Itt megállok, és csak próbálom felmérni a terepet. A látási viszonyok határozottan jobbak, mint korábban.
Igyekszem szemmel tartani ezt a kis párharcot, ami a szemeim előtt bontakozik ki, és közben szép lassan, óvatosan és lehetőleg nem túl feltűnően odébb araszolni, hogy egy támadásra alkalmasabb pozícióba kerülhessek. Közben a szemem sarkából felfigyelek a csapatunk harmadik tagjára is, de éppen csak egy aprócska pillanatra hagyom elidőzni rajta a tekintetem. Ha túl feltűnően néznék oda, azzal leleplezném. Azt pedig még én is átlátom, hogy egy meglepetés játékos csak előnyt jelenthet nekünk, ha nem is a legnagyobbat, de valamennyit azért igen. Nekem viszont láthatóan kell játszanom, még ha próbálok is úgy keresni a lehetséges támadási pontok között, hogy az ellenfél lehetőleg ne vegyen észre. Valahogy ki kell használnom kapitányom kidouinak hatását. Még ez az alak sem lehet képes egyszerre figyelni mindenre, akármilyen arrogáns és fennhéjázó is. Nem lehet akkora előnye velünk szemben. Még ha nem is dolgoztunk korábban együtt, az erő akkor is az egységben rejlik, nem igaz? Bízom Kagami taichouban, és bíznom kell Fon-sanban is. De a legnehezebb elhinni, hogy én nem fogok az útjukba kerülni a küzdelem során, mégis el kell kérnem magamban ezt az állapotot. Meg kell találnom a hitet önmagamban a korábbi kudarcaim után, különben tényleg nem veszik majd hasznomat. Ezzel tisztában vagyok. Veszek hát néhány lassú, mély lélegzetet, hogy megőrizhessem hidegvéremet, és kitalálhassak valamit.
– Igenis! – fordulok kapitányom felé egy bólintással, és máris átdobom a pengét a bal kezembe a shikai aktiválásához. - Nemuri kara same, Chi Kiri! – kezem a szokásosnál is gyorsabban siklik végig a kardom élén, miközben vérem a parancsszavakkal együtt vörösre színezik a pengét. Szinte azonnal vissza is veszem jobbomba kedves fegyverem. Nem várhatok, most cselekednem kell, ameddig a kapitányom lefoglalja az ellenfelet a démonmágia általi támadások segítségével. Nem fogok csalódást okozni.
Villámlépéssel indulok meg a barlangterem falával párhuzamosan, hogy az ellenfél közelébe kerülhessek. A zanpakutoum támadása csak rám terelné a figyelmet, így egyelőre a zanjutsura kell hagyatkoznom, ha meg akarom lepni ezt az alakot. Ha mögüle megyek, a pajzsa elméletileg engem is meg kell, hogy védjen. Ebben kell bíznom, mert ha eltalál Ai-sama egyik kidouja… azt nem úszom meg ép bőrrel. De hátulról egy Ryoudan alkalmazása még megoldható úgy, hogy ne legyen belőle bajom később… Talán. De ehhez nagyon gyorsnak kellene lennem. Ki kell hoznom magamból a maximumot sebesség terén, ha jól akarok kijönni ebből a kis akcióból.
A terv félig megvan. A megfelelő pozícióba kerültem, innen már csak a támadás maradt. Nem szúrhatom el. A magasba emelem a kardomat, hogy lecsaphassak, amint elég közel érek a célszemélyhez. Csak egy pillanat, és nagy lendülettel megsuhintom a kardomat. Ha sikerül, ennek nyomot kell hagynia, még akkor is, ha gyengébb vagyok nála, hiszen a koponyáját céloztam. Egy elfogandó személlyel szemben nincs kegyelem.

A kapitány nőszemély értetlensége kezdte bosszantani. Nem elmondta az imént, hogy túlzottan korlátozva érezte magát? Hiszen ő különleges. Magas szintre fejlesztette fel magát, kijárna neki a móka is, és eszében sincs mások ölebeként ugrálni az elédobott koncra, pláne nem lidérceket kaszabolni. Azok a lények talán még szánalmasabbak, mint maga a Gotei, bár… tény, hogy némely értelmesebb példányt a saját szövetségesévé tudta tenni, és ezáltal irányítani őket. Nem is volt rossz szórakozás. De ez a nő az ostoba kérdéseivel… elrontja az egész játékot.
– Cél? Unaloműzés, kedves kapitány. Untam az egyhangúságot, a merevséget. Szabadságra vágytam, hát megszereztem. És mi történik, mikor visszatérek a környékre körülnézni? Három gyereket küldenek ki, hogy elkapjanak! Ez volna a szervezet, amire olyan büszke vagy? – gúnyos nevetése nem is tette kérdésessé, mi a véleménye erről az egészről, mire tartja a Goteit és az osztagait, ideértve magukat a kapitányokat. Önteltségében azonban még ő is elkövetett egy hibát. Ez közel sem nevezhető nagynak, csupán kellemetlennek. Az az átkozott nőszemély annyira elvonta a figyelmét, hogy a köddé vált tisztjét csak akkor tűnik fel neki, mikor már a háta mögött készül megtámadni. Épp az utolsó pillanatban sikerül félrepördülnie a vörös fényű katana útjából, és ennek örömére a pajzsot is megszünteti. Nem, persze, hogy nem ússza meg. A vágás a bal karján, és az őt eltaláló shakkahou közel sem érintették kellemesen, sőt, kifejezetten érzékenyen. Az a nyomorult penge… Nem olyan mély a sebe, hogy ennyire vérezzen, ráadásul még az az istenverte kidou is rajta robbant… Ez határozottan nem jött jól neki. Most úgy fog kijönni ebből a helyzetből, mintha a két nőnek lenne bármi esélye is ellene. De jó kedvét visszaszerzi, hogy az aljas, őt orvul megtámadó nőszemély sem járt jobban, bár őt csak a kapitánya shakkahouja találta telibe. Hála az utolsó pillanatban megszüntetett pajzsnak, amivel nyilván sem ő, sem a kapitánya nem számoltak.
– Látod, kapitány? Ezért nem szabad gyerekeket küldeni veszélyes feladatokra. Még a kapitányuk erejét sem képesek elviselni – nevet fel a földön fekvő lányt nézve. Ebből már teljesen egyértelmű, hogy a tiszt és a kapitány két külön szinten mozognak. Ennek persze így is kell lennie, de ez akkor is szórakoztatta. De nem ment el teljesen az esze, még mielőtt a földre került shinigami összeszedhetné magát, máris a hátához szegezi a zanpakutouját. Pont a szíve fölé. Egyetlen mozdulatába kerülne megölni. De nem teszi, helyette a haorit viselő nőre vigyorog. - És most mit fogsz csinálni, kapitány? Feláldozod a tiszted, hogy engem megtámadj?
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te51050/6500066-os körzet 29y5sib  (51050/65000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyCsüt. Márc. 15, 2012 5:09 am

Egy kard suhintásának hangja szeli át a levegő molekuláit. Érces hangja szinte dallamként visszhangzik az éterben. Mélyebb légvétel, szaporább szívverés. A pupillák pillanatok alatt beszűkülnek, s a koncentráció gyanánt az adrenalin szint megszaporodik. A távolban madárcsicsergések dallama üti fel fejét, s a fákon levő levelek hanlk zörejként ütik össze magukat. Ekkor a lány hátra feszíti egyik lábát, s megiramodik mentora irányába. Ám az idős férfi - kinek borostája még bőszen feketedik - könnyedén kivédi a fiatal kar csapását. Meghökkenve pillant a férfira, ki elárulja neki, hogy miben is vétett. Karja túl merev volt, s támadása szinte erőtlen. A figyelme lankadt, nem vette észre ellenfele méltatlan nyugalmát. A nyugodt ellenfél a legveszedelmesebb. Ekkor tanultam meg egy életre, hogyan kell nyugodtnak, s kimértnek maradnom. Köszönöm, mesterem..
*Lappangó őrület próbál e pillanatokban leigázni. Minden sóhajtás, melyet tüdőm adta funkció lehetővé tesz, nehézkesnek tűnik. Feladatom egy cseppet sem lehet könnyű egy ilyen ellenféllel szemben. Minden mit tesz, minden mit mond, számomra elfogadhatatlan. Így hát neki kellett iramodnom azért, hogy az első valódi támadás jogát elnyerhessem. Kidouk sorozatát küldöm ellenfelemre. A gyengébbik mágiával dobálózom annak érdekében, hogy ne tegyek kárt kimondottan a környezetben. Kárt tenni egy katlanban, mely a sötét lélek alkotta helyiség? Minő balgaság, gondolná egy kívülálló. Ámbár okkal nem vitelezek ki túlzott mértékű csapásokat. Tekintettel vagyok környezetemre, s társaimra egyaránt. Túl nagy a rizikó faktora annak, hogy netán eltalálom az egyik tisztet, akinek éppen sikerül áttörnie a férfi védelmén. Hajthatatlanul haladok előre, lépésről- lépésre kerülök közelebb ahhoz, hogy megtegyem végre. De ugyan itt van-e az ideje annak, hogy megidézzem? Hogy is pereg le előttem az-az emlék? Szürkén, mégis kedvesen. Hajdanán édesapám volt mesterem. Noha csak három alkalommal tudott foglalkoztatni betegsége miatt, de mindhárom alkalom örökké emlékeimbe ivódtak. Ő tanított meg higgadtnak lenni, karizmatikusnak, s mi legfontosabb: az erőt képviselni a lélekben. Az utóbbira akkor jöttem rá, amikor - egy már társammal - veszélyes küldetésre mentem. Majdnem életemmel fizettem meggondolatlanságom végett, de megtanultam a leckét. Azt hiszem, most már tudom mi a fontos, még akkor is, ha lelkem sosem lesz mérhető azokhoz, akik hasonló helyzetbe kerülnének, mint jó magam. Számomra egyszerűen nehéz kimondani azokat a szavakat, amik annyira egyszerűek lennének. Nehéz azt tennem, s úgy cselekednem. Kardommal felelősségteljesen harcolok, s gyakran az érzelmeimet vonom ki ezekből. Ridegen pillantok a shinigami irányába. Azokat az értékeket próbálja bemocskolni, amik számomra fontosak; a büszkeségemet hordozzák önmagukban. Szemeimben egyre csak süllyed, s már-már kiváltképpen nehézzé lesz ama tett, hogy megőrizzem józan ítélő képességem.*
- Azaz erő, melyről te magad beszélsz, nem shinigamihoz méltó. Egy igazi halálisten tudja, hogy otthona csak akkor maradhat fent, ha azt erős kezek irányítják. S mi volna erősebb annál, mint az otthon iránti szeretet? Noha, téves döntések megszülethetnek, emberi lelkekből vagyunk..de egy igazi halálisten a téves döntésekre is felkészül. Gyenge vagy, ha abban a hitben élsz, hogy méltó vagy a Gotei Juusantai vezetői pozíciójára. Lidércekkel szövetkezel, s kárt próbálsz tenni évszázadok óta fenntartott hagyományainkban. Csak e hagyományokkal őrizhetőek meg azok az értékek, melyektől világunk továbbra is tiszta tud maradni a gonosztól. Halálistenek születnek, s halnak is meg. Csatákban, árulásokban, a hitben. Halálistennek lenni felelősség, s őket vezetni egyenesen magát az életet jelenti. Mi kapitányok nap, mint nap életünket tudnánk adni dicső városunkért, világunkért. Mert halálistennek lenni ezt jelenti. *Lesújtón vizslatok egyenesen szemeibe, midőn hatalmat és a társadalomból való felemelkedést hirdeti. Pedig nem lehet több csak egy áruló patkánynál, aki hasonlóképpen próbál feltörni, mint hajdani elődei. Ám a világ nem változik, csupán egyre kevesebb lesz. Elfogadhatatlan számomra, hogy ebben a kevésben se vegyék észre a fontos dolgokat. Vezetőnek lenni sokkal nehezebb, mint egyszerű tisztnek. Ők lehetnek gyengék, erősek, semlegesek. Míg mi azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy megtörjünk. Most már értem, hogy apám a szigorával, keménységével mire próbált nevelni. Kapitánynak szánt, s főnemesnek..nem holmi megtört, hatalom utáni kiéhezett kutyának. Annak nevelt, aki most is vagyok; egy shinigami, akinek védenie kell hazáját. Így hát nem feledhetem el, hogy ki is vagyok. Nem feledhetem kiknek tartozom felelősséggel. Kapitány vagyok, s pont az ilyen alakoktól kell megvédenem a hagyományokat. Nem változtatok kidouimon, csupán maga az erő, amit belefektetek változik. Aztán pedig pillanatokkal később új remény épül elmémbe mihelyst megpillantom az alak mögött tisztemet. Már kezdem elhinni, hogy milyen remek munka, amikor gyakorlatilag én magam vetek véget annak. A döbbenet egy pillanatra úrrá lesz rajtam. Kardomat élesebbnek vélem magam mellett, amint Mei a földre terül, s a betolakodó kardjával majdnem lesújt.*
- Az a gyermek, kiről te beszélsz, leginkább a te testedben lakozik; ha még mindig úgy véled, hogy próbálkozásaidat a siker követi majd! *Hűvösebben szólok feléje, mint a téli hóesés. S míg Seiran hirtelen előugrik a sötétből, hogy kettős csapású hakudával állítsa meg a férfit, addig újabb emlékek kerítenek hatalmukba.*
Az éjszaka már javában leledzett, mikor útnak indult a lány. Telis-tele volt álmokkal, vágyakkal, hittel. Azonban ez a hit egy pillanat alatt leomlott, midőn lábai az ominózus épület küszöbét érintette. Mégis miféle hely lehet? Kérdezte önmagától, de tudta, hogy ha itt megáll, akkor legközelebb majd nem lesz lehetősége. Haladt, csak haladt, míg végre megtalálta...lelkének szikráját. Ott állt könyvtár közepén, s zavartalan lelke zavarttá avanzsálódott. Sötétkék íriszeit a nőébe fúrta, úgy tekintett rá, mint holmi betolakodóra. A nő megindult felé, de a lány őreit egy erőtérrel állították meg. Borzalmas titkokat fedett fel a lány előtt. Aztán a lány lelki összeroppantsága okán a nő karjaiban lelt nyugalomra. Attól a naptól fogva titokban éltem, attól a naptól fogva nemes lettem. Valami megváltozott, valami egészen más lettem. Megtanultam, igen megtanultam mi azaz igazi kötelék..
*Csak centik választhatják el a tisztem mellkasát attól, hogy az illetékes átszúrja. Mei-sant valahol mindig is különlegesnek tartottam. Az érzéketlennek tűnő érzelmes lány sokszor hasonlítani tűnt hozzám. Közel éreztem lelkét a magaméhoz, akárcsak Shizuka hadnagyomét is. Mégis úgy érzem, hogy jelen pillanatban még semmit sem tudok tenni azért, hogy megvédjem. De miért? Mi választhat el attól, hogy megtegyem? Miért állok itt úgy, mintha valami jelre várnék? Mi lehet az, ami higgadtnak tűnő lelkemet felbojgatja? Észre sem veszem, hogy valaki éppen most adja életét..értem.*
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te16500/3000066-os körzet 29y5sib  (16500/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyPént. Márc. 16, 2012 12:07 am

*Nem töltött el különösebben rossz érzéssel az, hogy külön kellett válnom tőlük. Mondhatni egy fajta megkönnyebbülésként ért az, hogy ezúttal a magam útját járhatom; s közben bízhatok abban is, hogy sikerül megtalálnunk. Már észre vettem magamon, hogy sokkal fesztelenebbül harcolok akkor, ha nincs a közelemben Hisae. Az ő jelenléte nem csak a szerint frusztrál, hogy a húgom; gyakorta még a figyelmemet is elvonja. Így viszont ismét élvezhetem ama objektivitást, amit eddig a küldetés alatt nem igen élvezhettem. El tudok vonatkoztatni olyan dolgoktól, amik esetlegesen megzavarnának a továbbiakban. A magam részéről egy pár percre muszájból állok meg, hogy rejtőzködve tervezzem el a következő lépéseimet. Egy ilyen küldetésen valójában igazán áldom a szerencsém, hogy az onmitsukidouba neveltek bele. Csak így rendelkezhetek azokkal az elgondolásokkal, tipikákkal és taktikai elemekkel, amelyeket az akadémián egyáltalán nem tanítanak. Ahogyan rejtőzködni sem tanítanak meg. Ezek úgymond titkos tanítások, amelyekre csak azok nyerhetnek betekintést, akik leteszik esküjüket az onmitsukidounak. Sosem bántam meg igazából, hogy a Fon-ház szülötte vagyok. Még akkor sem, ha azóta, már kivesztünk ebből a katonai szervből. Több fokozatot jártam meg, s több tapasztalatot szereztem ezen a téren, mint valamennyi shinigami. Most pedig a Féregboly parancsnokaként azokat a nyomorultakat is láthatom, akik örök idejüket egy börtönben fogják továbbá leélni. Keserves sors ez egy hajdani Gotei tagnak, de ez is az élet része. A bűnösöket el kell fognunk, vagy a rendszerünk káoszba torkol. Csak sajnálattal tudok tekinteni azokra a kapitányokra, hadnagyokra, magasabb tisztekre, akik valaha is a Féregbolyban kötöttek ki. Nyilván nem oktalanul lettek elzárva. Minap még annak is tanúja lehettem, amint Ai elődjét a Sanbantai ex- kapitányát zártuk el. Chizuki Maya, potenciális veszély; vaizard mivolta okán. De ő már olyan mélyre került igazából, hogy csupán felsőbb rendelettel nyerhetnék még én is hozzá látogatást.
Észveszejtő abba belegondolni, hogy mi lenne akkor, ha egyszer abba a szomorú feladatba kerülnék, hogy valaki olyat zárjak el, akit igazából kedvelek. Vagy olyat, aki közel áll hozzám? Nagyjából pontosan ezekből az okokból vagyok kicsit bunkóként elhíresült. Nehezen tudok bárkivel is megbarátkozni, mert nem csupán a hátam mögé kell néznem, de azt is észben kell tartanom, hogy bárkiből lehet áruló. Ilyen feszülten élni nap, mint nap pedig egyáltalán nem könnyű feladat. Viszont kicsi korom óta így neveltek, ezért pedig nem fogok megtörni. Megtaláltam már azokat az elfoglaltságokat, amik segítenek abban, hogy ne törjek bele munkámba. A siker mindig is motivál, a bukás úgy szintén. Ezért is érzem némiképp büszkeség kérdésének is ezt a küldetést. Ha nem tudnánk elfogni, vagy nem tudnék ennek véget vetni; az csak jobban rontaná a helyzetet. Az onmitsukidou elkötelezettje vagyok, s ekképpen nekem nem megengedett az, hogy valakit ne bírjak végre a hozzá megfelelő helyre elzárni. Ezt az erőt figyelve, ezt a lidércnyomással, sötétséggel teli erőre gondolva..talán lehet, hogy nem is szimpla elzárás mellett fognak dönteni a fejesek. Azonban ez a kérdés már nem egészen az onmitsukidou felé irányuló. Annál inkább a kidoushuu osztag shinigamijaira szokták bízni. Láttam már kivégzést, nincs benne semmiféle fennkölt, vagy tisztátalan dolog. Az illető hamar meghalt, - mindenféle fájdalom nélkül - s így jobb mindenkinek. A Gotei egy ilyen szervezet, és ezt csak azok érthetik meg, akik mélyre láthatnak, akiket igazán belenevelnek ebbe. Akiket meg megroppant, azok így jártak.
Nagy levegőket veszek, és az egyik kőhöz passzírozom hátamat. Tovább kéne haladnom, de jelenleg biztonságban vagyok. Az eddigi hangokból ítélve pedig ők szépen megtisztíthatják a környéket. Muszáj kicsit pihennem, jobban átgondolnom a helyzetet. Velük ellentétben nekem kész taktikákkal kell előállnom. Noha nem azért, mert félnék, csak éppen Hahennel nem állunk olyan jó kapcsolatba. Éppen annyira tudom használni a zanpakutom, hogy shinigami lehessek. Nem átkozom magam miatta, csak éppen néha különösen hátráltatni tud ez. Mennyivel is könnyebb lenne bankaial indítani! Hah, gondolnám én. De aztán a bankait sem olyan könnyű ám elérni.. Bele sem akarok gondolni, hogy Ainak mennyi időbe tellett elérni. Vagy éppen a kapitányomnak mennyi idő volt? Jobb lesz, ha inkább megmaradok a magam szintjén, és azt fejlesztem, amiben igazán jó vagyok. Szóval kitekintek egy rakás kő mögül, miután azért érdekes vigyor terül el arcomon. Kövek..kavicsok. Shiroichi taichoou már biztosan lebuktatott volna engem, ha ezt látja. Na de ez a küldetés nem Anao-samaról szól, hanem arról, hogy el kell fogni valakit. Ha a szükség úgy kívánná, akár likvidálni is. Tehát csendben figyelem az eseményeket, majd egy kerülő utat választva, igazából párhuzamosan haladok Meiékkel. Ha nem csillanna meg néha itt- ott annak a nőnek a zanpakutoja, nehézkesebb vala őket követni. Így hát aztán egy görög színházra hasonlító környezetben találhatom magam. Az egyik kőkorlát mögé kuporodom le, s szinte boldogan konstatálom, hogy egyenesen az ellenség háta mögé kerültem. Nem láttam őt megfelelően, ezért kicsit váratlanul ér ez a szerencsés fordulat. Lebutított kézjelekkel jelzek nekik, hogy ne fedjék fel kilétem, mert tervem van. Frusztráló, hogy nem ismerik az onmitsukidou jeleket. Pedig mennyire össze lehetne hangolni hármunkat vele. Na mindegy, így csak önmagamra támaszkodhatok. Na meg arra is, hogy remélhetőleg éppen egy szerencsés helyzetben tudok majd lecsapni. Némi felesleges szócséplés alatt letekerem az oldalamon található damilt, amit mindig egy trükkös dologra tartogatok általában. Erre a damilra kötök néhány kunai kést, hogy egy ún. láncos fegyvert hozzak létre. Nagyon egyszerű dolog ez, de hatásos tud lenni. Tapasztalataim szerint pedig igen kevesen képesek kivédeni. Visszafeszítem így derekamra, s figyelem az eseményeket. Meghökkenve veszem észre a hirtelen felbukkanó Meit az alak mögött, akire majdnem sikerül lecsapnia. Majdnem sikerül neki, csak egy kevés választja el tőle. Aztán hirtelen a földre kerülve a célszemély megfordítja az állást. A lefagyott Hisaere csak hitetlenkedő pillantásokat vetek, majd ha már éppen alkalmam van, akkor cselekszem. Pont ez a megfelelő pillanat arra, hogy leghatásosabban csapjak le. Egy shunpo "tánc" koreográfiának köszönhetően egy hátra szaltóval érek a férfi mögé, de úgy hogy gerincvonalát egy súlyos rúgással illetem. Ettől mereven csak előre tud dőlni, de reflexeimnek köszönhetően megpördülök és visszarántom, mielőtt tényleg leszúrná azt a lányt. Látára vágom ekkor.*
- Hadou Yonjuuyon Kokutan Kou! *Materializálom öklömben gyorsan a fekete lángokat, s majd a jobb felső combjának adok egy Raiouken adta viharos ütés sorozatot. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben igazán megölhetném, de nem ez a feladatom. Így a kötelességeknek adva csupán olyat adok neki, amitől megbénítom ideiglenesen. Vagy ha nem is bénul meg, akkor a mozgása nehézkessé vállik. Három képzett shinigamival szemben pedig rossz fizikai állapottal, és combcsonttöréssel nem tud neki indulni. Az utolsó ütésem porfakasztóképpen hat, majd féltérdről álló helyzetbe emelkedem. Mei-sanhoz megyek, hogy kezemet nyújtsam.* - Meg ne fázz nekem! Neutral *A nők már csak ilyenek, rájuk mindig csak vigyázni kell. Kissé viszont meggondolatlannak hathatok, mert elkerüli a figyelmemet valami, amitől kicsit még én magam is megijedek. Az állítólagos ellenfelünk szinte játszi könnyedséggel emelkedik fel, s egyenesen felénk tart. De hiszen neki fetrengeni kéne a porban, vagy nem?*

Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

nő
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te24000/3000066-os körzet 29y5sib  (24000/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyPént. Márc. 16, 2012 5:15 am

Az ismeretlen tekintete elkomorodik, ahogy a kapitányra néz. Az a nő… miért nem fog rajta semmi, amit mond, mikor direkt bántani akarja? A szavak néha jobban fájnak, mint a kard okozta sebek. Mert a test sebei begyógyulnak, de ha a lélekben kár esik, az jó ideig ott marad, és sosem heged be teljesen, ha elég mélyre sikeredett a törés. Márpedig szavaival, a maró gúnnyal, amit beléjük visz, éppen a kapitány lelkét kívánná megtörni teste helyett. Azt akarja, hogy elveszítse önuralmát, és végre végezhessen vele. Nem is lenne nehéz, hiszen eddig is ki tudta védeni a csapásait. Kivéve azt az egyet, amit a tiszt miatt volt kénytelen beengedni személyes szférájába. Még szerencse, hogy ezzel mindkettejüket meg tudta lepni.
– Mondani könnyű, kapitány. Bizonyíts! – ismét gúnyos volt, vigyorgott, de már némi indulat is vegyült szavai mögé. Aztán ismét kénytelen lefelé fordítani tekintetét. A látványon fel kell nevetnie. - Nocsak. Te máris képes vagy mozogni? – ezzel a lendülettel odébb is rúgja a lány vörös katanáját a közelből. Nem érti ezt a kölyköt. Meg akar halni, hogy ilyen fenyegetett helyzetben is a kardjáért nyúlna?! Ostoba. Ahogy a kapitánya is. Utóbbi láthatóan nincs is abban a helyzetben, hogy bármit is tegyen. Nem éri meg vele foglalkozni, innentől nyert ügye van. Legalábbis így gondolja, de aztán előkerül a trió hiányzó tagja…


Fáj mindenem. Mennyi ideig lehettem eszméletlen? Mennyi ideig voltam képtelen segíteni a kapitányomnak, és mennyire hátráltathattam ezzel a küldetést? Óvatlan voltam, hogy nem számítottam a pajzs megszűnésére… Arrogánsabbnak gondoltam ezt az alakot annál, minthogy saját épségét kockáztatva elhagyja a biztos védelmet. Elbíztam magam, és ez egy ilyen kaliberű küldetésen az életembe is kerülhetett volna. Így sem értem teljesen, miért vagyok életben még mindig. Nem a kapitányom kidouja miatt, bár tény, amiatt ez az iszonyatos fájdalom. De ezzel meg tudok birkózni. Ami nem öl meg, az megerősít. A gondom az, hogy tisztában vagyok vele, mennyire kiszolgáltatott lehettem ezzel az egésszel az ellenfélnek. Megölhetett volna. Akkor most mi van? Ezzel akarja sakkban tartani Ai-samat? Ostobaság. Shinigamiként késznek kell lenni a halálra. Ettől nem félek. Nem, mert ez a létünk velejárója. Shinigamik vagyunk, és ha szükséges, feláldozzuk magunkat egy küldetés sikeréért. Nem vagyok nélkülözhetetlen én sem. Ennek fényében pedig nem olyan nehéz tisztázni magamban a kérdést, merjek-e kockáztatni. Bár már tisztán érzékelem a hátamon egy kard hegyét, ettől nem fogok megijedni. Igaz, nem kellemes a gondolat, hogy vége lehet ennek a létnek is, de ha kell, elfogadom. Nem maradtam le semmiről.
Kinyitom hát a szemem, hogy tekintetemmel felmérjem a helyzetem, és megkeressem a zanpakutoumat. Biztos vagyok benne, hogy nem rég még a kezemben tartottam. Nem lehet tőlem olyan messze. Kivéve, ha épp azt szegezik nekem. Az felettébb ironikus felállás lenne, de akkor Chi-san már rég nyavalyogna úgyis. Kizárt, hogy ne szólna egy ilyen felállásból. Nem. A lélekölőmnek itt kell lennie valahol, csak még nem vettem észre. Aztán kék íriszeim megakadnak a fekete kötésű markolaton, ami hozzám tartozik. Megvan, alig pár centire a kezemtől. Csak észre ne vegye, hogy felé nyúlok, miközben ő a kapitányommal beszél. Beszéd? Még mit nem. Inkább kihívás, sértegetés, a másik semmibe vétele. Eddig csak ezt kaptuk ettől az alaktól, és most sem tűnik jobbnak hozzáállása. Aki pedig ennyire elbízza magát, azt nem lehet olyan nehéz kijátszani… Vagy az imént is ebbe a gondolatmenetbe buktam bele? Nem engedhetem meg magamnak, hogy még egyszer ilyesmi hibát vétsek.
Nagyon lassan mozdítom meg kezemet a zanpakutoum markolata felé. Akár sikerült megkarcolnom ezt az alakot, akár nem, a kardomnak az én kezemben a helye, nem pedig a földön. Már majdnem elérem az ujjam hegyével, amikor észreveszi. Pedig meg mertem volna rá esküdni, hogy most a kapitányommal foglalkozik, nem velem. A szavait nem kommentálom, maga is láthatja, hogy már nem vagyok teljesen használhatatlan. Azonban ahogy elrúgja tőlem a kardot, az hideg zuhanyként ér. Szinte fizikai fájdalmat jelent, hogy létezik, aki képes így bánni egy fegyverrel. Az ellenfelet, még ha gyenge is, még ha nem is ér semmit, mint lélek, tisztelni kell. Mert mindenkinek kijár a tisztelet. Aki pedig képes porig alázni és megszégyeníteni a másikat, az már minden olyasmit elvesztett, ami valaha emberivé tette. Az ilyen elkorcsosult lelkeknek nincs helyük a társadalomban. Csak szánni tudom azt, ki ilyen mélyre süllyedt, hogy az emberségnek emlékét is elfelejtette. Ez az alak már nem tartozik közénk. Ösztönlény lett, akit csak a hatalom iránti vágy mozgat. Már látom, miért küldtek ki minket, hogy elfogjuk.
Gondolataimból Fon-san megjelenése zökkent ki. Nem vártam volna, hogy pont most lépjen, de nem fogok ezen panaszkodni, hisz gyakorlatilag engem húzott ki ezzel a slamasztikából. De nem mozdulok. Nem, ameddig az ellenfél a közelemben van. A jelenlegi helyzetemben, fegyvertelenül túlzottan kiszolgáltatott lennék, és túlzottan is a társaim védelmére szorulnék. Ez valamelyest megalázó, de azt hiszem, nem most van itt az ideje annak, hogy a büszkeségemmel foglalkozzak. Amint kicsit távolabb kerülnek tőlem, megpróbálok feltápászkodni, legalább ülő pozícióba. Még mindig fáj a mozgás. Tartok tőle, ezt még egy darabig érezni is fogom. Mégsem fogok emiatt panaszkodni. Nem tehetem meg. Magam miatt is. Nem fogom megadni azt az örömet az ellenfelünknek, hogy szenvedni lásson, még ha annyira egyértelmű is a mozgásom nehézkességéből. Hozzá fogok szokni, és mire itt végzünk, már el is felejtem majd, hogy korábban fájlaltam a tagjaimat. Ez a helyes döntés, és csakis ez. Nem lehetek annyira gyenge, hogy másként cselekedjek. Még ha jelenleg teljesen meztelennek is érzem magam a zanpakutoum hiánya okán.
Egy kéz jelenik meg előttem, és felnézve a tulajdonosára, Fon-sant látom magam előtt. A segítség most jól jön, kezébe kapaszkodva könnyebben tudok felállni, és innentől már a problémám forrása, hogy talpon maradjak. Képesnek kell lennem rá, mindenképpen. Valamint arról sem feledkezem meg, hogy köszönetet mondjak a nibantaios tisztnek. Tisztában vagyok vele, most az adósa lettem. Ezt egyszer még törleszteni fogom, nem feledkezem meg róla. Ahogy arról sem, hogy épp egy csatatér kellős közepén vagyunk. Az ellenfélre nézve hátrálok egy lépést. Túl gyorsan tért vissza. Én még nem tudtam teljesen összeszedni magam. A kapitányom felé pillantok, remélem neki van valami ötlete… vagy Fon-sannak. Nem túl ideális helyzet, hogy ennyire gyorsan képes felállni ez az ellenfél, miután megtámadják. Kezd egy kicsit sok lenne belőle. Legalább a kardom a kezemben lehetne… Még ha nem is érnék vele sokat… Mit beszélek, most pont jól jönne az egyik támadása…
~ Mindkettőt tudnád használni. ~ Chi-san szavai szinte villámként hasítanak elmémbe. Ezek szerint sikerült megsebeznem az ellenfelet? Ha zanpakutoum szelleme ezt mondja, akkor elég valószínű. A második technikámhoz az ellenfél vére kell, márpedig, ha tudnám használni azt is, akkor meg kellett sebeznem. Csak egy probléma van: a zanpakutoum és köztem lévő távolság.

Meglepte a harmadik személy felbukkanása, nagyon is. Olyannyira, hogy hirtelen nem is tudott mit reagálni támadására, és csak sodródott az árral. Persze az ütéseit kivédte volna, ha időben tud kapcsolni, de még őt is megbénította egy rövid időre a belé hasító fájdalom. Rég volt már, hogy ennyire gyors egymásutánban ennyi támadást kapott, és ennyit nem sikerült kivédenie. De most már elég. Ez a három halálisten most aláírta a halálos ítéletét. Immár mindegyiküknek írhat a számlájára valamit. Pedig gondolt arra is, hogy egyiküket megpróbálja a saját oldalára állítani. De ezek után nem. Szenvedjenek, pusztuljanak mind! Kell néhány másodperc ugyan, mire képes lábra állni a férfi támadása után, de nem volt az olyan erős, hogy komolyabb kárt szenvedett volna tőle. Amit pedig mégis, azt könnyedén megoldotta egy-két varázslattal. Volt ideje megtanulni párat a démonmágia nemes tudományának tárából.
Nagy kár, hogy többé már senki nincs földön ellenfelei közül. Pedig az a helyzet neki kedvezett. Ezért is a csapat harmadik tagja okolható, aki nem csak hogy őt meg merészelte sebezni, de még a második nőt is felsegítette. Hát ez remek. Ahogy elindul a páros felé, félhangos nevetésben tör ki. Kezd egyre érdekesebb lenni ez a játék, még ha nem is ilyenre tervezte. Kardját kezében tartva figyeli mindkettejük mozdulatait. A lány hátrál, tehát fél, gyenge, és mások védelmére szorul. Vele tehát foglalkoznia sem kell, főleg így, hogy még a zanpakutouját sem szerezte vissza. A kapitánynak mondott személy meg… ő úgy látszik, még mindig sokk hatása alatt áll. Nagy kár érte, megnézte volna, miként bizonyítja állításait. De végülis, ez neki csak jó, így elég a férfival foglalkoznia. A két nő… nem jelentenek fenyegetést. Már nem. A lelki terror a kapitányon végül megtette a hatását, és ő tűnt a veszélyesebbnek, még ha amúgy nem is tartja sokra.
Váratlanul vált shunpora, és kerül a férfi mögé, hogy kardjával leszúrja. Túlzottan sokat engedett meg magának vele szemben. Most már komolyan kell vennie ezt a triót, még ha csak három mihaszna kölyök is. Miután a pengét belemártotta a shinigami húsába, még arra is van ideje, hogy viszonozza a haorit viselő nő shakkahouját. Innentől tényleg komolyan fog küzdeni ellenük.


Nem gondoltam, hogy ez az alak még mindig meg tud lepni. A sebességét képtelen vagyok követni, és csak azt veszem észre, hogy ismét itt áll a közelemben, de nem velem foglalkozik. Bizonyára nem tart rá érdemesnek. Talán igaza is van. De akkor sem fogok tétlenül állni.
– Hadou no yon: Byakurai! – idézem meg a fehér villámot az ellenfélre, és remélem, azért valami haszna lesz. Muszáj cselekednem nekem is.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te51050/6500066-os körzet 29y5sib  (51050/65000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyPént. Márc. 16, 2012 7:04 am

*Az arrogancia az, ami mindig el tud hatalmasodni valakin, ha az túlságosan elbízza magát. Eme személy, kivel szemben állunk számomra mérhetetlenül arrogánsnak tűnik. Szavai akárcsak a vízfolyás, tovahaladnak elmémben akárcsak nem lettek volna ott. Tisztában vagyok azzal, hogy bennem is vannak ilyesfajta atrocitások, azonban engem nyugtat a tény, hogy a jó oldalon állok. Csak erre tudok gondolni akkor, amikor arra kell gondolnom, hogy ki ez az alak. Szavai mégis annyira manipulatívak tudnak lenni. Kecsegtetőnek tűnik a szabadság, de lelkemet nem rendíthetem meg ilyen hamis állításokkal. Elérni egy erőt, hogy aztán azzal irányítsunk? Mégis miféle lény találhat ki ilyesmit? Hát nem az Akadémián tanult ő is?! Tökéletesen elfogadhatatlan, hogy képes hátat fordítani annak az otthonnak, melyben ő is nevelkedett. Mert a shinigamik hazája nem más, mint Soul Society. Ezért is képtelenség valamelyest az, hogy árulóvá vált. De ismerhetünk még ilyen személyeket, akik hasonlóképpen cselekedtek. A nemzetünk történelme sajnos megemlékezik ilyen személyekről is. Mint pl. Aizen és társai. Aizen Sousuke a Gotei Juusantai hajdani szégyene. Nem csupán elárult minket, de még egy- egy egész országot sikerült megreformálnia. Elítélem őt a lidércek támogatása miatt, de valahol mélyen nem is tudom...különös. Mindenesetre nekem most nem az a dolgom, hogy a történteken rágódjak. Az a feladatom, hogy megakadályozzak egy esetlegesen felmerülő lázadást.
Talán tarthatunk attól, hogy egy újabb potenciálról van szó, de lehet, hogy nem. Ám a feladatot nyilvánvalóan kimondták. Kötelességem a szerint cselekedni, ahogyan jól látom. Hirtelen zúdulnak rám a történtek, s hirtelen kell észre vennem, hogy Mei hirtelen a földre kerül. Számítottam arra, hogy majd ügyesen kieszel magának valamit, de arra viszont nem, hogy ennyire veszélyes lesz. A földre kerül a saját kidoumtól, ráadásul végig kell néznem sokkos állapotban, hogy majdnem sikeresen meg is ölik. Nem értem, hogy miért nem tudok most tenni mindezek ellenére. Hiszen kapitány vagyok, hiszen az én dolgom, hogy megvédjem őket, nem? Az én dolgom, hogy erőt ajánljak szükség esetén nem? Akkor mégis miért nem vagyok képes rá, hogy cselekedjek? Talán az alak provokációja okán lehetséges ez? Valóban, mióta provokálni kíván, azóta nem vagyok képes cselekedni. Mintha elmémet valami ködös gondolatmenet blokkolná meg attól, hogy kezemet cselekedetre emeljem. Csak elmondtam neki, hogy mit jelent szerintem shinigaminak lenni, de azt már nem, hogy miként akarok az ámokfutásának véget vetni. Komorabban pillantok Meire. Nem akartam, hogy ez legyen. Én mindig egy erős, s határozott kapitány akartam lenni. Egy olyan személy, akire felnézhetnek tisztjei, s büszkék legyenek arra, hogy kapitányuk oldalán harcolhatnak. E helyett most mit láthat? Egy megtört shinigamit, aki nem képes cselekedni, pedig kezében a kulcs a baj megoldására. Rendelkezem a megfelelő szinttel, amit egy shinigami elérhet, mégsem használom ki. Nem is tudom miért nem. Megfordulhat feltehetőleg a fejemben, hogy mióta Keisukevel vagyok, meglehetősen megváltoztam. Úgy érzem, mintha lassan elpuhulnék. Többet beszélek, mint annak idején. Sokkal lágyabb vagyok, de bármennyire se szeretném ezt, mintha lassan a részemmé lenne. Feltételes álarcom lassan lehullik, ha nem vigyázok rá. Tehát ezt tette volna velem Keisuke? Ezt tette volna velem az a gyermek, ki a hasamban fejlődött, majd halt meg? Még csak meg sem születhetett, máris meghalt..bennem. Bölcsőd, s majdan sírod is..nem igaz? Ez lettem én, egy kezdet és vég is egyben. Talán eddig személyiségemre is hatottak ezek a szavak. Belegondolva akárkivel kapcsolatba kerültem eddig valamilyen módon, azzal többé nem tudtunk puszta idegenként lenni tovább. Különös lehet, de egy találkozás tényleg sokat adhat, vagy vehet el valakitől. Elindíthat valamit, de ugyanakkor be is fejezhet valami lezáratlan. Fogalmam sincs, hogy ez a küldetés melyik részéhez kötődhet igazából, viszont remélem, hogy az utóbbihoz.
Ezért is hálás lehetek Seirannak ama pillanatban, amikor hirtelen hátulról betámadja azt az alakot. Habár nem teszek semmit - mert gondolataimba vagyok mélyedve - , akkor is tudom, hogy ennek így kellett lennie. A sors ezúttal nem akarta, hogy a tisztemet ne tudjam megvédeni. Esetlegesen új esélyt kaptam arra, hogy bizonyítsam első kapitányi küldetésemen azt, mi szerint én kapitányi pozícióra rátermett vagyok.
- Valóban rátermett lennél, ha még mindig ilyeneken gondolkodsz? - Egy világ sűrűsödik szemeim előtt, ahogyan fagyott, elkerekedő szemeim az ellenséget kémleli. Lélekenergiám vészesen felcsap, mihelyst tekintetem előtt pereg le az a kép, hogy Seiran derekát átszúrják. Lelkem lélekjelenléte ebben a krízis helyzetben átkerül vajmi sokkal megszokhatóbb környezetbe. A világ, amelyben álltam, ezúttal a kettősségben leledzik. Fehér puszta, fekete égbolt. E pusztán két ikerlélek sétál felém. Másai egymásnak, mégis ellentétek színeikben. Szárnyaik méltóságteljesen táródnak ki, ahogyan lépteik egyre közelítenek hozzám. Kimondhatatlan, azaz érzés, hogy újra látom őket. Milyen régen is volt már, hogy így éreztem volna. Most viszont Hikari tényleg ellátogat hozzám. Vagy én látogatnék el Ő hozzá? Mindenesetre pontosan előttem állnak meg, s szinte fölém tornyosulva mélyesztik tekintetüket az enyémbe. Meglepettségemre majdnem hátra esek, de megfognak, hogy zavartalanul a szemeimet nézhessék. Még mindig nem értem. - Valami közeleg Ai. Azaz érzésünk, hogy ez most komoly helyzet. Talán nem érzed magad méltónak, hogy shinigami légy? Mond csak, miért is harcolsz igazából? Miért lettél shinigami? Mit szeretnél ezúttal elérni azzal, hogy sikeres legyen küldetésed? Feltétlenül legyőzni akarod ellenfeled, vagy csupán megállítani? A te kardodat mi vezérli Ai? - A külvilágban ekkor a lélekenergiám egyre hatalmasodni kezd, amikor oda bent szinte rettegni kezdek ezektől a kérdésektől. Lehetséges, hogy ez súlyos Meinek vagy Seirannak, de eme pillanatban nem vagyok képes arra, hogy kontrolláljam. Minden, amit mond a zanpakutom, az igen csak meggondolandó dolog. Sokáig értetlenül nézek rá, s csak azt veszem el, hogy alakjuk halványodni kezd. A saját belső világomból taszítódok ki érthetetlen módon, s ekkor kiesik kezemből kardom.*
- Ban..kai! *Hangzik fel a szó, amely a legkifejezőbb tud lenni egy küzdelemből. Azt hiszem ennyi volt, s ne tovább. Bármi is legyen az ok, nekem meg kell őket védenem. Meg kell őket védenem egy ilyen személytől, akár az életem árán is. Nem vagyok hős, nem vagyok jobb attól, ha ezt megteszem. Meg kell tennem, mert erre születtem. Kapitány vagyok, a Gotei Juusantai Sanbantai kapitánya. Azé az osztagé, akik már annyit, de annyit szenvedtek az árulástól. Úgy érzem nem hagyhatom, hogy bárki ismét ezt átélhesse, azt a borzadalmat. Így hát lelkem kardja a földbe mélyed, s ruházatom megváltozik. Ezüstös öltözet, kesztyűk, s szemeim csillagként fénylenek fel. Az én világom immáron fekete- fehérré változott. A lelkemben lappangó pokoli lángok törnek elő a földből, s hátam mögé tengeri hullámként tornyosulnak.*
- Hikari no Jigoku! (Fény Pokla) *Még sosem volt alkalmam a kapitányi vizsga óta, hogy bankait idézzek. Csak nagyon kevesen ismerik azt, hogy lélekölő kardom valójában mire is képes. A shikai szintet is nagyon ritka, ha megidézem, érthető okokból. Ez viszont nem az a pillanat, hogy rejtegessem. Nem akartam, hogy idáig fajuljanak a dolgok, de nem volt más dolgom. Ezért kezemmel úgy irányítom a lángokat, hogy lángsugarakkal kerítsem be az ellenfelet. Aztán pedig egyet egyenesen rá irányítok. Akárhogyan is, most el kell kapnom. Gyorsnak képzelheti magát, de a zanpakutom...különleges.*

Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te16500/3000066-os körzet 29y5sib  (16500/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyPént. Márc. 16, 2012 7:51 am

*Azért egy valami mégis megmozgatja a fantáziámat ezzel az egésszel kapcsolatosan. Érdekelne, hogy egy ilyen alakot, mint ő: Mi is hajt igazából? Mitől vált ilyenné? Hozzá vagyok szokva, hogy igazából mindenkinek van valami kikötött célja arra, hogy gonosszá váljon s elárulja azt a rendszert, amibe született. A jótékony lázadókkal nem mindig van probléma, de ezzel azért akadna. Lefagyásom alatt azért végig gondolom ezt az egészet. Arra kell rá jönnöm, hogy valójában alig ismerjük ezt az alakot. Csak annyit tudunk, hogy el kell kapnunk? Vajmi kevés ez, mondhatom. Erre a lényeges dologra azért rá kellett volna jönnöm előbb is. Tudtam, hogy valami hiányzik ebből az egészből, s egyáltalán nem tetszik az, hogy talán későn is sikeredett. Előbb kellett volna eszembe jutnia. Még ha el is kell fognunk őt, meglett volna az esélye annak, hogy nézeteit megváltoztassuk. Nem csupán ő lehet manipulatív, de mi is élhetünk ilyen eszközökkel, ha feltétlen szükséges. Kicsit ostobának érzem magam, hogy ez eddig nem igazán jutott eszembe. vagy ne tán lemaradtam volna valamiről, ami valójában lényeges momentuma lett volna ennek az egésznek? Már lassan komolyan kezdem elveszíteni a fonalat a dolgok felett. Ami pedig még mindig érdekelne, hogy mi ez az erő, amivel kordában tartja a környéket. Mert hát azért nem mindennapi látványa a lelkek világának, hogy egy hollow erdő "lakjon" benne. Ha így is van, akkor bizony sietősen ki kell irtani ezt az egészet, míg meg nem fertőzi a környéket. Ez ismét rengeteg munka volna, már a puszta felderítése is. Talán egészen szerencse lehetett az is, hogy mi pontosan ide jutottunk. Ha nem mi, akkor ugyan ki tette volna meg? Kit küldtek volna ki helyettünk, s az sikerrel járt volna? Értetlenül állhatok csak a dolgok elébe, s rágódhatok az eseményeket, egyet már megtanultam, visszafordítani ezeket nem lehet.
Így amikor az alak hirtelen mögém kerül, cseppet sem ér váratlanul. Alakom úgy leledzik, mintha hasamat kardja eltalálta volna, ám nem ilyen fából faragtak engem. Még mindig onmitsukidous voltam, vagyok és leszek is. Ezért egy ősi fogást alkalmazva csupán az utóképem marad ott az ellenfélnek, had nyerjek ezzel egy meghökkent képet. Biztosan nem számított arra, hogy valaki ilyennel is elő tud állni. Ezt a fölényt pedig megpróbálom magamnak arányosan előnyre fordítani. Gyorsan kell cselekednem, ha nem akarom, hogy a hirtelen felcsapó lélekenergia ne temessen maga alá. Kagami taichou - a húgom - hatalmas lélekenergiával rendelkezik. Csak most lehetek tanúja annak, hogy Ebizo miben is bízott hajdanán. Apám bízott benne, ezért maradt vele. S kicsit büszkeséggel is tölt el, hogy nem is hasztalanul fektette Kanata lányába a bizalmát. Akármilyen zsémbes, szigorú és begyöpösödött alak is volt, mégis szerette a lányát. Csak reménykedek, hogy ezt valahol Ai is megérti. Valahol a szíve mélyén éreznie kell, hogy a családja igen is szereti őt. Remélem, jó közérzettel tud a tükörbe nézni, mert neki valóban nincs miért szégyenkeznie. Én kiválló shinigaminak tartom a húgomat, minden szubjektivitás nélkül is. Feltehetőleg Suwun kapitány ezért is ápolhat vele jó viszony. Pedig én aztán tudom, hogy a kapitányom megválogatja a barátait. Örömmel tölt el, hogy Ai is ezek közé tartozik.
Most viszont cselekednem kell, ha azt akarom, hogy legyen esélyem a támadásra. Elindulok egy gyors villámlépéssel az egyik irányba, de balszerencsésen ér az egész manőver. Szégyen rám nézve, hogy egy ilyen alap dolognak áldozata leszek. Először eltalál ennek a senkiházinak a shakkahouja, majd Mei byakuraia is. S most nem is tudnék mást tenni, mint hátra repülni égett mellkassal. Nos melyiket is kellett volna választanom? Lehet, hogy a katana éle sokkal jobb lett volna. Az csak egy ponton fájna, nem pedig égetné a mellkasomat. Csupa szerencse, hogy az a byakurai nem ment keresztül rajtam. Azt lehet nem éltem volna túl. Szóval ezeket mérlegelve egy hátra szaltó után szépen guggoló pozícióba rogyok le, közvetlenül Ai előtt. Egyik kezemmel előre támaszkodva veszem ziláltan a levegőt. Legalább a reatsu áramlása abba maradt, mert attól rövidesen tuti a földre kerültem volna. E helyett viszont azt kell tapasztalnom, hogy a levegőt mintha perzselné valami. Melegnek tűnik minden, s homlokomra furcsa verejtékcseppek gyöngyöződnek. Nem is kell jobban kinyitnom a szemem, hogy észrevegyem azt, mi szerint majdnem megvakulok. Túlságosan fénylik, s csak most esik le, hogy mi is történik valójában. Ai megidézte a bankaiát. Sokakkal ellentétben nem először találkozom ezzel, mert jelen lehettem a kapitányi vizsgáján, de akkor is. Kell néhány pillanat, hogy szemem hozzászokjon a fényhez. Kell ez ahhoz, hogy rendesen lássak. S most, hogy nem csak pusztít, de világít is..így több mindent megláthatok ebből a helyből. Talán erdőnek hihettük, de csak most kezdek rá jönni, hogy félig elhagyatott lakóterület ez valójában. Egy olyan hely, ahol lakhatnak akár lelkek is. A felismerés pedig egy kicsit letaglóz. Mert mi van, ha ezekben a lelkekben Ai kárt tesz a bankaiával? Mi van akkor, ha nem tud időben megállni, vagy még nem uralja rendesen? Komolyan aggódni kezdek azért, hogy nagyobb kárt okoz, mint kellene. Azért jó lenne, ha nem menne el túlságosan messzire azért, hogy megoldjon egy küldetést. Az azért kicsit veszélyes lenne, nem de bár? Nem lenne jó, ha olyan helyzetbe kerülne, amiért utólag kérdőre vonhatják. De megállítani nem igazán tudnám. Ő itt a rangidős, mi Meivel inkább csak társak lehetünk ebben. Tényleg, Mei. Azt hiszem tudom, mit kellene tennünk. Nos, ha már így alakult, akár ezt ki is lehetne használni. Ai tökéletesen megteremti azt a helyzetet, hogy be tudjuk keríteni az ellenfelet. Már csak annyi a dolgunk, hogy rá támadjunk, most már nyíltan. Akármilyen illetlennek is hathat, akkor is gyorsan oda shunpozok a lélekölőjéért. Csak imádkozhatok azért, hogy ez a zanpakuto ne mérgezzen, vagy öljön meg út közben. Tehát a markolatánál fogva emelem fel a kardot, s tovahaladok egyenesen a lány felé. Komolyan pillantva rá, nyújtom át neki.*
- Tegyük, amit tennünk kell. Lehetne itt sok mindent kérdezni, de azt hiszem, a kapitányod már eldöntötte. Kagami taichou teljes erejével harcol ezért. nem értem teljesen az indítékait, de nekünk sem kellene csak így itt állnunk. Gyere, próbáljuk bekeríteni. Nem lenne utolsó, ha nem keletkezne azért a szükségesnél nagyobb kár itt.. *Pillantok gyorsan körbe, majd ha Meinek is tökéletes, akkor szépen felfelé kezdhetünk el shunpozni. Mert hát az ellenfél jelen pillanatban egyenesen a levegőbe helyezte el magát. De ez sem tart tovább, a sebessége szinte követhetetlen. Visszatér a földre, meg aztán ott is cikázva halad egyenesen Ai irányába. Nem értem ennek mi értelme. Ha ilyen gyors, nem kellene egy csapásra elintéznie? Mi értelme húzni ezt, ha könnyedén megoldhatná? Nem kéne magunk ellen gondolkodnom. Neutral * - Nem lehetne valamit kitalálni? Le kéne fogni valamivel..ez így túl abszurd. Nem lehet eltalálni! >.> *Most először történik meg velem, hogy a rendíthetetlennek tűnő higgadtságom pillanatok alatt megrendül. Tényleg felidegesített most ez az egész. Remélem Meinek sikerül valamit kitalálnia, mert jelenleg nekem kevés eszközöm van arra, hogy megleljük a megoldást. Talán, ha valami jó kidout használna, amivel leköti..akkor esetleg rá dobhatom a kunaios damilt. Ha így cselekedne, akkor egyszerűen megindulok felé - feltehetőleg a lánnyal együtt - , hogy végre valami hasznosat is tegyünk. Már csak egy valami zavar, amire nehezen, de feleszmélek. Az alak, mintha valamit mormolni kezdett volna..*

Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

nő
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 29
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te24000/3000066-os körzet 29y5sib  (24000/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyPént. Márc. 16, 2012 11:13 am

Az események kicsit gyorsabban peregnek innentől, mint arra számított. Nem gondolta volna, hogy a lassúnak tűnő férfi képes lesz meglépni kardjának csapása elől, és eltűnik a láthatárról. Aztán felcsap a kapitány lélekenergiája, midőn felé küldi a shakkahout. Épp jókor, ez majd kicsit magához téríti a nőt, és végre meglátja, hol a helye. Nem való neki a haori, ha csak a lélekenergiájával tud felvágni. De gondolkodni sincs ideje, hiszen az a másik nőszemély pont mögötte van, és még egy mágiát is elsüt. Hát nem tanult ez a bolond a korábbi hibáiból?! Nem elég gyors. Mire kimondja a kidou nevét, ő már messze jár, és ezúttal nem fog kegyelmezni. Ha még nem is tud a többihez nyúlni, az a nő most meghal ezért! A másodperc tört része alatt terem előtte és ragadja torkon. Azonban műveletét megszakítja egy másik katana földbe szúródásának hangja és az ominózus szó. Bankai. Ezek szerint még mindig követelmény, csak ez a kapitány volt túl ostoba, hogy eddig nem használta? Megdöbben, nem számított rá, hogy most lát majd egy ilyen erős technikát, ilyen váratlanul. Hiszen az előbb még mozdulni sem volt képes! Ennek eredményeként a másik nő kicsúszik a kezei közül. De nem érdekli, most csak a kapitány nő bankai technikája foglalkoztatja. Valamit sürgősen ki kell találnia, különben rosszul jár. Talán már érzi is közeledni a véget? Érzi, hogy ez a három, minden összhangot nélkülöző egyén felülmúlja a számításait? Nem, az egyszerűen lehetetlen! Vagy mégsem?...

Ama pillanatban, midőn az ellenfél átszúrni látszik Fon-sant, komolyan megijedek. A gondolat, hogy a szemem láttára sebezzék meg komolyan az egyik társamat, most minden eddiginél hatalmasabb erővel realizálódik bennem. Maga az érzés, mely átfut rajtam, a veszteség fájdalmának hirtelen érzése egy pillanatra letaglóz, akárcsak kapitányom hirtelen felcsapó lélekenergiája. Már éreztem korábban, mennyire erős, de pont most, pont így, nem vártam. Ettől a momentumtól észbe kapva küldöm rá a fehér villámot az ellenfélre, de az kitér előle. Erre számítani lehetett, mégis, reméltem, kidoum célba talál. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha sikerül. Mennyivel könnyebb dolgunk is lehetne, ha egy picit meg tudtam sebezni. Ehelyett ismét csak bajt okoztam, hiszen a célt tévesztett kidoum a társamon landolt. Ez még a korábbinál is rosszabb, teljesen összetör. Ennyire használhatatlan lennék? Ennyire nem vagyok képes a bajtársaimra figyelni? Segítenem kellett volna, ahelyett, hogy csak újabb gondot okozok, főleg azok után, hogy Fon-san segítő kezet nyújtott a bajban. Nem ezt érdemelte volna, nem szabadott volna így lennie. Megint elrontottam.
Hideg ujjak fonódnak torkomra, elzárva a levegő útját tüdőmbe. Hátrálni sem volt időm, mielőtt elért. Ismét elszámítottam volna magam? Vagy túl sokat gondolkodtam? Akárhogy is, nem számít. Ez az eshetőség sem rosszabb, mint a korábbi kiszolgáltatott helyzetem. De a koncentrációja most gyengébb, több helyre figyel, látszik rajta. Amint szorítása gyengül, kihasználom az alkalmat, hogy odébb kerüljek tőle. Mindegy, látok-e vagy sem, nem számít, ha elbotlom. Nem szabad a közelében maradnom, el kell távolodnom tőle, különben csak veszélyt jelentek a társaimra nézve. Egy olyan akadályt, aminek nem kéne ott lennie. Ezt jobban tudom bárminél. Ha segíteni szeretnék, az első lépés, hogy ne legyek útban.
A veszélyzónától lehető legtávolabb állok meg, hogy kifújjam magam. Kicsit össze kell szednem magam, a korábbi lélekenergia mennyisége megviselt, noha a legutóbbi hasonló eset óta valamennyit fejlődtem. Ai-sama lélekenergiája akkor is sok nekem. De pont ezért szeretnék fejlődni én is. Hogy ne csak hátráltató tényező legyek, aki a kapitánya erejét sem képes elviselni – amint arra ellenfelünk korábban mintha rávilágított volna, vagy csak én hallucináltam? -, hanem egy olyan tiszt, aki társa lehet a kapitányának. Ha nem is mozog vele azonos szinten, de segíteni azért képes. Ilyenné szeretnék válni. De a mostani baklövéseim után ez lehetséges egyáltalán? Nem tudom. Én már nem tudok semmit. Az energia perzsel, és a lélekölőm még mindig a földön… Várjunk csak! Már nincs ott! Hová lett?
Rémülten nézek körbe lélekölőm után kutatva, mikor megjelenik mellettem Fon-san, kezében zanpakutoummal. Szavaira csak bólintok, miközben átveszem a kardom, és vele lépést tartva próbálom az ellenfelet követni a magaslatokba, ám ez mit sem segít. Ez az alak ismét túljár eszünkön, és a földön folytatja a kapitány felé cikázva. Kagami taichou remélem szintén észrevette a felé közelgő veszedelmet. Nem szeretnék még egy kapitányt elveszíteni. Főleg nem egy olyat, amilyen ő. Képes volt ennyi idő alatt rendbe tenni az osztagot, és ez olyasmi, amire nem sokan képesek. Vakon bízom benne, és követném bárhová, még így is, hogy a mai napon nem volt túl sok hasznom. Egyszer képes leszek segíteni is. Talán. Remélem.
Úgy hallom, Fon-san sem örül a kialakult helyzetnek. Azonban mondatai számomra is adnak egy kezdő löketet. Lekötés kéne? Hát rendben. És egy ilyen alak ellen nem fogok a gyengébb technikáimmal kísérletezni. Azonnal a legerősebbre gondolok, amit csak tudok.
- Bakudou 61: Rikujoukourou! – szavalom el azonnal a kidout, és néhány tized másodpercig feszülten várom, működőképes-e az ellenfelünkön. Az eddigi támadásaim egy kivételével mind kudarcot vallottak, és az az egy is csak félig sikerült, történetesen. Arra lenne alkalmas csak az eredménye, hogy alkalmazhatnám lélekölőm mindkét technikáját. De amint látom, hogy ellenfelünket megbénítja a hat rudas fénybörtön, immár tudom, egyetlen technika is elég lesz, hogy segítsek. Így, ebben a tudatban immár bátrabban indulok meg Fon-san oldalán az ellenfél felé.

Felfelé indul meg a lángok elől, de ez csak elterelés. Elterelés, melyet a két tiszt ügyesen be is vesz, és ő már folytathatja is útját lent a földön, egyenesen a kapitány felé, cikázva kerülgetve a lángokat. Nem fogja hagyni, hogy egy ilyen nő technikája sarokba szorítsa, és börtönbe zárja, melyből nincs menekvés. Ezt egyszerűen nem engedheti meg magának. Annyira nem erős ez a csapat, még ha úgy tűnik, némi összhangot éles helyzetben képesek megvalósítani. Nem elég jók, nem lehetnek elég jók ahhoz, hogy felérjenek hozzá. Ilyen egyszerűen nem létezhet! Nagy koncentrációjában a kapitány felé tartván meg is feledkezik a másik két shinigamiról, és ez öreg hibának bizonyul. Egy bakudou fogságába esni, méghozzá ilyen ellenfelek csapdájába?! Ez lehetetlen! Teljesen lehetetlen! Sosem lett volna szabad előfordulnia! És most, most, hogy már világosan látja közeledni vesztét, még ha csak tudat alatt is érzékeli, egy olyan technikához nyúl, amit valaki sokkal erősebbnek tartogatott. De nem, innentől nem érdekli, mivel támadják, nem érdekli, milyen sebet szerez. Elmormolja az átkát, bármibe kerüljön is. Elmormolja, annak biztos tudatában, hogy ha megölik, a kapitány sem ússza meg minden hátrány nélkül. Talán a testét megtörik majd ezek a kölykök, de a végső győzelem az övé lesz, hisz még halálával is képes lesz bevinni egy utolsó kegyelemdöfést a kapitánynak. Megteszi, mert meg kell tennie, és mert nem hagyhatja, hogy büszkeségén csorba essen, és elvei egy nő ellen szenvedjenek vereséget. Ez már egyszerűen túllépne minden olyan határt, amit meghúzott magában. És most, a vég perceiben is, egyszerűen csak arra tud gondolni, hogy a nőnek szenvednie kell azért, amit vele tesz, és amit a hozzá tartozó tisztek tesznek és tettek vele. Mert ez így korrekt. Szemet szemért, és ezt ő is meg fogja tapasztalni, de meg ám!
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te51050/6500066-os körzet 29y5sib  (51050/65000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptyPént. Márc. 16, 2012 10:50 pm

*Szemeim előtt minden leperegni látszik, amikor lélekölőmmel oly' szinten együtt harcolunk, melyre csupán a kapitány szintű shinigamik képesek. Sokat küzdöttem ezért. Váratlanul ért az, hogy a Miyokoval folytatott küzdelmem során szert tettem erre az erőre. Mégsem bántam meg, mert ha nem így lenne, most nem tudnék így küzdeni. Úgy érzem elég volt ebből az egészből. Itt az ideje, hogy végre véget vessünk az örök időkig elnyújtható "vetélkedésnek". Mindenkinek úgy a legjobb, ha végre lezárjuk a harcot. Ez a megfelelő időpont arra, hogy eldőljön, végül is hogyan végződik majd ez az eset. Így hát gondolataimmal elkezdek erőteljesebben koncentrálni a felcsapó lángokra. Muszáj higgadtnak, s éles látásúnak maradnom ahhoz, hogy ki tudjam szűrni, miképpen is kellene őt elkapni. Minden, ami mondott s tett, kártékony. Ezt a kártékony shinigamit pedig el kell kapni. Nincs már miről beszélnem neki, s nincs is mit mondanunk egymásnak. Felemelte a saját tisztemet, a torkánál fogva. Ezzel olyan érzéseket váltott ki belőlem, melyeket hamarosan meg fog tapasztalni maga is.
Szerte ágazva irányítom a bankai adta lángokat, hogy azok egyetlen nagy csapdát alkothassanak. Sokat gyakoroltam, hogy elérhessem ezt. Eleinte a bankai használata nehéz volt a számomra, bár most sem tökéletes. Rengeteget köszönhetek ezért viszont a Kuchiki-ház irányítójának. Hasonló mechanizmusú zanpakutojával folytatott edzések nagyban megsegítettek abban, hogy fel bírjam térképezni, miként is tudnám harcban hasznosítani a lélekölőmet. Cseppet sem voltak verejtékmentes edzések, de azt hiszem szerencsésnek vallhatom magam. Ha nem volnék főnemes, - vagy fogalmazzunk úgy Kuchiki barát - akkor jobbjára sosincs lehetőségem arra, hogy egy olyan képzett shinigamival edzek, mint Byakuya. Habár belegondolva, ha nincs Miyoko, lehet a bankai szinttel sem rendelkezem. A húgom adta csapdája meglehetősen kellemetlen volt. Ráadásul még mindig foglalkoztat egy-két kérdés abból a küzdelemből. Mindenképpen, ha lesz időm, meg fogom látogatni Matetsaku Miyokot.
Ekkor szemeim elé tárul valami, ami kicsit meglepve ér. Ellenségem kisvártatva egy bakudou fogságába esik, amitől hatalmas előnyre teszek szert. A lángokat egyetlen nagy sugártölcsérbe hintem, hogy az kegyetlenül csapjon le áldozatára. Bár a küldetés sikerességéért jöttünk, egy ilyen küldetés sosem lehet sikeres. Túlságosan potenciális ahhoz, hogy csak szimplán Soul Societybe vigyük. Minden erőmet belevetem ebbe a támadásba. Érzéseim szerint nem járhatok messze. Azonban minden elcsendesül. Nem hallok semmit, a csata dübörgése mintha befagyna. Két arcot pillantok meg magam előtt. E két arc komor tekintete lassan halványodni kezd. Fuhaku ajkai megmozdulnak, de hangja nem ér el hozzám. S ahogyan a képe halványodik, úgy a lélekölőm pillanatok alatt visszaváltozik, majdan szilánkokra törik. Rémült tekintetem előtt a világ lassan homályosodni kezd, s a belőlem felcsapzó lélekenergia valahová mélyre záródik. Mi történik? Mi történik most? Kérdem. De válasz már nem érkezik. Csupán a sötétség sivatagába érzem testemet omlani. De hiszen nyerésre álltunk! Akkor most mégis hogyan lehetséges ez? Testem földet ér, s a hófehér haorimat a mocskos föld szennyezi be. Annyi erőm van még, hogy csuklómat erőtlenül felemeljem. Az erőm, mintha elhagyna. Vég lenne ez, vagy pusztán a veszteség íze? Elvesztem eszméletemet.
Napsugár süt a szememre. Madarak csicsergését hallom meg kintről. Ismerős hangok beszélgetése tompán ébreszti tudatomat. Mei és Ritsu beszélgetését hallom, egyre élesebben. Ahogy pedig a tőlük származó hangokat lassacskán megértem, úgy szemeim szinte azonnal felpattannak. A környezet, melyben leledzek nagyon ismerős. Nem, ez nem a Yonbantai, ez a birtok és a szobám. Sietősen ülök fel az ágyamról, s az első kérdésem:*
- Mi történt? *Szegezem kérdésemet azonnal a tisztemhez, akinek tekintete nagyon árulkodó volna akkor, ha tudnám, hogy mi is történt igazából. Tekintetemmel azonnal a zanpakutomat keresem. Úgy érzem, mintha hiányozna. Egy űr keletkezik bennem megmagyarázhatatlanul. Hiányzik, jobban mint bármikor.* - Hol a zanpakutom Mei? *Idegességem csak egyre jobban fokozódik, ahogyan a szobára egy feszült csend kerekedik. Neki biztosan tudnia kell, hogy mi is történt. Csak percek múltán szavak helyett egy Yonbantaios jelentés kerül kezembe. Magam elé emelem, majd egyszerűen lefagyok a történtek felett.* - Hagyjatok magamra! *Rivallok rájuk, de ha nem is tennének így, én bezárkózom a fürdőszobámba. Nyerni, vagy veszteni? Meg kell találnom azokra a kérdésekre a választ, amit legutóbb Fuhaku tett fel nekem. De mindenek előtt, shinigami maradtam egyáltalán? Remélem, hogy igen.*


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
66-os körzet Cl0te16500/3000066-os körzet 29y5sib  (16500/30000)

66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet EmptySzomb. Márc. 17, 2012 6:04 am

*Az egyszerűsítés az, amelyet nem mindig lehetséges olyan könnyen leegyszerűsíteni. Leginkább azért, mert ha nagy dolgokban veszel részt, abban sosem lehetsz egyszerű; nem igaz? Így én sem lehetek egyszerű egy ilyen esemény kellős közepén. Még ha nem is onmitsukidous, aki mellett haladok, akkor is a társamnak kell gondolnom őt. Shinigamik vagyunk, s remélhetőleg az is maradunk. A kötelességet kell önmagunk elé helyeznünk. Nem szeretek másokkal bizonyos alkalmakkor közösködni, vagy úgy kimondottan érzelmeskedni. Még mindig él bennem egy eset, amit saját szememmel kellett végig néznem. Így csak annyit tehetek, hogy bizalmat szavazok Mei-sannak s megpróbálok vele a lehető legjobban együttműködni. Hallgatag lánynak tűnik, amitől nekem szimpatikusnak tűnik. Nincs benne semmi fölösleges, ami elvonhatná a figyelmét. Nem sokat tudunk egymásról, s nem is beszélgetünk. Ironikus, hogy így kell összehangoltan szerepelnünk, nem? Tehát biccentek számára egyet, mihelyst felfedezem az ellenség köré felkerült kidoura. Ismerős démon mágia. Sokak használják csatában, kevesen tudnak kitérni előle. Remek módszer arra, hogy váratlanul akarsz valakit lekötni. Ez a tiszt megéri a pozícióját a Sanbantaiban.
Csak néhány lépés, vagy inkább villámlépés, választ el minket attól, hogy véget vethessünk ennek az egész kalamajkának. Készítem a kezembe azokat a lángokat, hogy kezem csapása erőteljesebb legyen, de valami megállít ebben. Nem tudom, hogy Mei mennyire veszi észre, de egyet tudok, én észre veszem. S ez pedig egy pillanatra letaglóz. A húgom a szemeim előtt lassacskán a porba hull. De miért? Mi történhetett? Kérdezném magamtól ezt a kérdést. Ám szavak helyett a tettek mezejére lépek. Meggondolatlanság az utolsó feladattal Meit megbízni, de úgy tartom jónak, ha ő intézi el végül ezt az alakot. Nekem dolgom van, valahol máshol. Rögvest Aihoz shunpozva kapom el testét, de ő eszméletlenül ereszti el csuklóját. Szokatlan dolgot érzek, mintha az erő kezdené elhagyni. A lélekenergiája lassan szertefoszlik, ám szívverése cseppet sem csillapodik. Fagyott pillantásokkal illetem a karomban lévő nőt, s nem tudok napi rendi pontra térni a dolgok felett. Hogyan lehetséges az, hogy egy kapitány csak úgy elveszítse az erejét? Eszembe jut az a különös dolog, amit oda fentről láttam. Az alak mormolt valamit. Csak nem? Elzárta volna? Dühösen nézek a fekvő alakra, akinek teste lassacskán lélekszemcsékké foszlik széjjel. Ezek szerint Mei-san bevitte a végső csapást, ami kellett. Jól tette, tudom, hogy jól tette.
Néhány óra múlva, mi után Ait a birtokra vittük, én az osztagom barakkjai felé veszem az irányt. Tekintetem nem lehet különb, mint amit produkálni tudok a hétköznapokon. Néhányan tisztelegnek előttem, néhányuknak egy laza biccentést eresztek meg. Kollégáim beszédében nincs is semmi, ami megfoghatna. Csak megyek, mintha nem lenne jó dolgom, kezemben egy aktával. A jelentést én írtam a kapitányomnak. Majdnem sikerül is elhaladnom az irodája mellett, de szerencsére Kotomi hangja kirángat a személyes valóságomból az igaziba. Sóhajtok egyet, s bekopogok. Mindketten jelen vannak, így aztán nem is zavartatom magam. Engedélyre helyet foglalok, s az aktát a megfelelő információkat összegyűjtve tolom át az asztalon, a kapitányom elé. Rá bízom, hogy a benne leírtakat megmutatja-e a hadnagyának, én nem szólok egy szót sem. Kivételes alkalom gyanánt, sokat sejtő pillantással utasítom el Kotomi süteményét is. Ebből az egészből Suwun az egyetlen aki érthet bármit is.*
- Mára pihennék, így nem mennék le a mukenbe. Neutral *Jelentem ki a kapitányomnak, s fel állok lassan. Utamat egyenesen a Fon birtokra veszem. Otthon már bizonyára már várnak vacsorára. Ha pedig nem, annak csak egy oka lehet: Shihouinék ünnepséget tartanak. Egy cigarettával a számban sétálok egy az éjszakában. Ilyen küldetést már sokszor átéltem, de ilyen érzést még nem. Talán el kéne mondanom neki, hogy ő a húgom.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




66-os körzet _
TémanyitásTárgy: Re: 66-os körzet   66-os körzet Empty

Vissza az elejére Go down
 

66-os körzet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Rukongai-