-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A gróf markában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: A gróf markában   A gróf markában EmptySzomb. Okt. 08, 2011 4:31 am

Spoiler:

Melankolikus órák vették valamelyest kezdetüket. Az edző terem felől megannyi edzés zaja csapódik fel e terem falai közé. Homályos fénybe boruló terem ez, mindössze két gyertya fénye világítja ki valamelyest. Valamint a kandalló tüzel meglehetősen nyugodt pattogásban. S a kandalló előtt található fotel elé térdel le hirtelen egy idegen, kinek arcát vöröses köpeny fedi el. Fejét mély alázattal hajtja le az öltönyben ülő vámpír előtt.
- Uram, minden készen áll az akcióhoz. Az indulásomról szeretném kérdezni Ön?
A fotelben ülő idegennek vörösen csillannak fel szemeiben, a kandallóban lobogó tűz tükörképe. Ajkai ravaszul felizzanak s kelletlenül egy aprón villantja meg hegyes szemfogait. A tűz, amely valójában a kandallóban lobog, legalább annyira az ő lelki világát is bitorolja. Ez a hír valóságosan megbűvölte az idegen és annak ura tekintetét.
- Akkor hát végre öcsém elnyeri méltó helyét. Menj Victor, és senkit se hagyj életben. Most bízok benned, újonc!
A vörös köpenyes alak ajkainak szegletén egy vércsepp bukik ki, s zúdul le az új padló szőnyegre. Lelke mélyéről feltört a célszemély irányába táplált gyűlölet. Holtan akarja látni azt a nőt, holtan, hogy bizonyíthasson urának, még mielőtt Samhain volna. Így hát, ahogyan ura fel áll, hogy gyűrűjét megcsókoltassa alattvalójával, az távozik is. Nem akar ő örök időre kárhozottként gyűrűt csókolgatni. Hamarosan, ha tervei szerint haladnak a dolgok már nem kell ezt tennie.


*Ismét éjjel. Ismét eljött hát ez a napszak. Ezúttal kimondottan vártam már, hogy az égen álló hatalmas Napkorona lehunyja végre szemét, és helyét átadja a Holdnak. Mióta Viclynnek szolgálok, nem szeretem bizonyos okokból kifolyólag a nappalt. Tisztában vagyok vele, hogy hátráltatja szemét azaz erős fény, s jobb ez így. Ilyenkor legalább gondtalanul dönthet úgy, hogy elhagyja a főhadiszállást, ha éppen dolga akad. Igazat nagyon privátban megvallva nem szeretem, ha elmegy. Ilyenkor egyrészt mindig egyedül hagynak, másrészről folyvást az állapotáért aggódom. Szó se essék arról, hogy nem bíznék meg a képességeiben, ám bármilyen sérülést összeszedhet, és nem szeretném, ha fájna neki valami. Ezért is döntöttem úgy, hogy a mai napon, míg távol van gondosan oda figyelek az előkészületekre. A fürdővizét a lehető legjobban készítem el, alapos odafigyeléssel. Precízen hajtom össze a törölközőt, és vetem be ágyát, hogy ha megérkezik, minden a legnagyobb rendben legyen. Ételt is készítek a számára, illetve kijegyzetelek néhány olyan könyvoldalnak a számát, amit feltétlenül meg kéne néznie. Sajnos feltehetőleg én már nem leszek itt, amikor ő megérkezik. De ennek ellenére sem szeretném, hogy bármiben is hiányosságot érezne.
Attól függetlenül, hogy nekem küldetésre kell mennem, még nem jelenti azt, hogy kötelességeimet nem kell ellátnom, s ezt magam is tudom. Nem szeretném, hogy a rám bízott feladat csak egy ócska kifogás legyen halasztásomra. Nem akarok visszaesni arra a szintre, hogy egy kicsit sem vagyok hasznos legalább egy valakinek a számára. Tudom, így sem leszek azon a szinten, mint a szervezet alap tagjai, de legalább, mint szolgáló megállom a helyem, és ez számít. Feladataim ellenére sem szabad elfelejtenem, hogy hol is az én helyem. Szóval csak szép lassan készítem elő a dolgokat, hogy véletlenül se felejtsek ki bármit is. Nem szeretném magamra haragítani Senger Viclynt. Félek attól a tekintetétől, amelyet Rinaaya-ra szokott mereszteni. Olyankor mindig kiráz a hideg, és legszívesebben elbújnék Nocturn mögött. Olyan könnyedén kiállja azt a tekintetet, pedig olyan gyilkos tekintet. Nem tudom megmagyarázni, hogy milyen is, de ijesztő. Erre a gondolatra véletlen le is estek egy kanalat, amit azonnal átmosok, és megnézem nem e esett bántódása. Szerencsére nem, nagyot sóhajtok. Ha kiderülne, hogy véletlen megrongáltam Viclyn egyik evőeszközét... Megrázom picit fejem, hogy a rossz előjeleket elhessegessem, és csak körbe nézek még utoljára, mielőtt távoznék. Jobb lesz, ha minél előbb felkerekedek, mert túl későn se volna éppen tanácsos elindulni. A névtelen IR tag világosan közölte, hogy nem szabad meglátniuk másoknak, amikor távozom. Nem igazán tudom, hogyan fogom végre hajtani ezt, de valahogy csak megoldom. Ám kissé bizarr, hogy még Nocturnnek sem szólhatok az esetről. Végül is nem tűnt egy mogorva alaknak, amikor üdvözölt. Sőt, egész jól elbeszélgettünk néhány történelmi dologról, amikor elárulta az egyik ereklyének a hollétét. Bár azt nem sejtem, hogy mire is kellhet neki, de talán tudok én majd segíteni neki. Segítség, mióta is várok én erre, hogy végre ténylegesen hasznos lehessek bárki számára is. Kicsit boldogabb lettem attól, hogy végre a szervezet egy tagja az én segítségemet várja egy ereklye megszerzésében. Valahogyan jó érzéssel töltött el, akkor is, ha ettől függetlenül nem is tudom, hogyan is fogom megszerezni. Nem sok tapasztalatom van a harcok irányában, de remélhetőleg nem lesz olyan nehéz.
Sietve szaladok át a szobámba, hogy tényleg senki sem láthasson meg, majd a ruhás szekrényemhez lépek, hogy tetőtől talpig feketébe öltözzek. Van egy elméletem azzal kapcsolatban, ha teljesen be tudom magamat burkolni feketébe, akkor senkinek sem fog feltűnni, hogy én közlekedtem a főbejáratom. A mellék kijárat túl kockázatos volna. Arra bizonyára Nocturn felfigyelne, elvégre is ő mutatta meg nekem még évekkel ezelőtt. Így a feketeség reményében indulok el lefelé a hatalmas lépcsőn, át a nappali csarnokon, keresztül a lejáróhoz. Megérkezve elkap a sötétség miatt egy kisebb didergés. Jobban arcomba húzom a köpenyem, hogy véletlenül se vegyenek rólam tudomást. Olyan nehéz ismét idekint lennem, ráadásul most illegálisan is vagyok itt. Remélem, vissza tudok jönni, mielőtt rá jönnének, hogy felügyelet hiányában hagytam el az Insignis Reliquia területét. Csak ebben tudok reménykedni, na meg abban is, hogy ezúttal nem kell semmiféle baljós ösvényre keverednem. A múltkori eset, ahová Nocturn vitt, félelmetes volt. Nem szeretnék újra átélni ilyesmit, ezért is kezdem el a lábaimat szedni, és a folyópart mentén szaladni. Az idegen férfi valamiféle térképet is adott nekem, s ezt kezdem el bontogatni, hogy megtudjam jó irányba, haladok e. Egy kis gyűrött pergamen az egész, mégis gondosan ügyeltem rá, hogy ne essen baja a ruhám alatt. Micsoda szerencse, hogy az éjszaka fénytelensége nem jelent számomra különösebb gondot. Ellentétben a hő látásommal, amelynek köszönhetően megannyi nyomot látok meg a lapon. Sőt, a rajzot sem tudom kivenni mind addig, míg meg nem szüntetem ezt a látásmódot. Kimondottan előnyös tud lenni, ha valaki láthatja így is az éjjelt, vagy nappalt, de valamikor pedig kimondottan hátrányos, ha többet látsz, mint kéne. Szépen megállok, hogy a Hold felé irányítsam a lapot, s megnézhessem az irányt. Oldalra billentett fejjel végül csak kibogarászom a rajzon, hogy jó irányt követek. No, meg észre sem vettem azt az "aprócska" hibámat se. Csupán csak magam elől el kell emelnem a térképet, és máris egy kertnek a kapuját pillantom meg, amelynek közepén egy hatalmas épületegyüttes áll. Csak nem megérkeztem volna?
Óvatosan merészkedem körbe, s jól oda figyelek, hogy mit is csinálok. Talán emberek is lehetnek a közelbe, csak remélni tudom, hogy egy ilyen elhagyatott helyre senki sem olyan őrült, hogy ide merészkedjen. Noha rajtam kívül, de én okkal jöttem ide. Meg nem is szeretném az életemet kockára tenni, csak jó lenne megszerezni a tárgyat, hogy végre valahára én is érjek valamit. Lehet valami nagyon jó személlyel találkoztam a könyvtárba, akinek ha teljesítek, akkor ki tudja mi lesz. Jó lenne Viclynt meglepni valamivel. Valami egyedivel, aminek úgy is örülne, hogy nem mutatja ki. Lehet nem is egy ereklyét kéne innen elvinnem? De várjunk, ha nem a kértet hozom el, akkor az már azt jelentené, hogy tolvaj vagyok nem? >.> De nekem nem szabad tolvajnak lennem, nem kaptam meg rá, az engedélyem. Sajnálom, pedig meg akartam volna lepni, de úgy néz ki, még sem tehetem. Sóhajtok egy hatalmasat, és lehajtott fejjel sétálok be, hogy felmérhessem a terepet. Csak éppen valamennyit megyek előre, s máris megpillantok a bejáratnál néhány fekvő alakot. Rögvest hátra hőkölök, és bebújok egy vastagabb törzsű fa mögé, hátha nem láttak még meg. Csak néhány percig figyelem a mozdulatlan alakokat, az éjszaka árnyában; majd a látásom okán rá kell jönnöm, hogy mind halott. Kesernyés arccal sétálok melléjük, és komoran pillantok a tárva maradt ajtóra.* ~ Vajon a gyilkos itt lehet még? ~
*Hajolok le az egyik áldozathoz, és remegő kézzel irányítom szemét lehunyásra. Vajon mennyit élhetett, és milyen élete lehetett? Talán ártott, és ezért ölték volna meg, vagy esetleg valami más oka lehetett? A belém nyilaló kis félelmek hatására néhány kérdés felötlődik bennem, aztán abban a pillanatban, hogy fel állok rossz érzés lesz rajtam úrrá. Mi van, ha más is eljött már az ereklyéért? Elsápadok erre a gondolatra. Én nem akarom az első magánküldetésemet elbukni! Végre megkértek valamire, teljesítenem kell. Teljesíteni akarok, hogy meg tudjam lepni majd Viclynt valamivel. Persze majd azt kell hazudnom, hogy valaki más is volt velem. Nem volna jó megtudnia másnak gondolom, hogy egyedül mentem el bárhová is. Nekem nem szabadna, de ez állt a megbízásban. Azért, hogy hasznos lehessek, muszáj volt kockáztatnom. Egy kisebb, de számomra mégis hallható zajt vélek felfedezni a benti sötétségből. Akaratlanul is hátra lépek egyet, s ökölbe szorítom kezem.* ~ Tovább kell menned! Örök életedre csak félni fogsz? Nem, meg tudom csinálni.. azt hiszem.~ *Igyekszem önmagamat biztatóan cselekedetre sarkallni. Hatalmas sóhajtással befutok a kastélyba és rögtön háttal, a legnagyobb csendben húzom meg magam a falnál. Vörösen izzó szemeim egy emberi külsejű alakot pillantanak meg. Bebújok az egyik oszlop mögé.* - Te ölted meg az őröket? Ki vagy te? *Teszem fel számára kérdésemet, bár cseppet sem határozottan. Bár lehetnék ilyenkor olyan, mint Viclyn. Ő olyan magabiztosan tudja venni az akadályokat. Én még az illető elé sem merek állni jelen pillanatban.*
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyVas. Okt. 09, 2011 12:53 am

Halk, sűrű koppanások az ablakon. Már órák óta esik az eső, bár az esik enyhe kifejezés, zuhog. Igen, azt mondanám, hogy zuhog. Kitekintve az üvegen keresztül alig lehet látni valamit a vastag víz függönytől. A bűn városa ez, és mégis, kevesen vannak az utcán, elvétve lehet látni pár lovas kocsit. Nem irigylem a hajcsárt, bőrig ázni csak azért, hogy egy elhízott, gazdag alakot elszállítson a kedvtelésének a színhelyére. Hiába vannak már automobilok, van, aki ragaszkodik a közlekedésnek ehhez a módjához. Lassan, lemondóan rázom meg a fejemet, ilyen az élet. Vannak, akik jó helyre született, de nem használja ki a forrásait, és csak az élvezetnek él. Mások, kik szegényebb sorsra kárhoztattak, pedig egyik napról a másikra élnek. Furán vannak elrendezve a dolgok, de nem az én tisztem ezt elrendezni. Inkább visszafordulok az asztalomhoz, amin már hegyekben állnak a lezáratlan ügyek papírjai. Megannyi megoldatlan bűn, amik csak arra várnak, hogy valaki lezárja őket, és megnyugvást adjon a családoknak, akik veszteséget szenvedtek el, néhány gonosztevő miatt. Gyilkosok, rablók, erőszaktevők, mind-mind olyan valakik, akik nélkül jobb lenne az élet. Fáradtan dörzsölöm meg a halántékomat. Két nap alatt aludtam pár órát, még átöltözni se volt időm. Ugyanaz a fehér ing és félig kikötött nyakkendő, fekete vászonnadrág volt rajtam. De ideje végre dolgozni és nem panaszkodni. Már megszoktam a kétnapos füstöt, ami az íródámban állt. Lassan vágni is lehetne. Az elején még csípte a szememet, de meg lehet szokni, és szerencsére csak az egyik szemmel voltak problémák. Egy régi ügy miatt elvesztettem a jobb látószervemet. Tűpárbajba keveredtem néhány maffia taggal, és a fedezékemül szolgáló ládát eltalálták, egy szilánk pedig pont a szememben landolt. Az eset óta sokáig alig volt ügyfelem, de szerencsére ismét sikerült feltornáznom magamat a csúcsra, és tovább védhetem a várost. De elég a múltidézésből, vár a munka. A kényelmesnek nem mondható székembe ülők, ami halk recsegéssel adta a tudtomra, hogy lassan meg fogja magát adni. Az asztalomon pihenő, félig üres whiskysüvegért nyúltam és töltöttem belőle a poharamba. Kezembe vettem az italomat és lassan, körkörösen mozgatni kezdtem, apró kis hullámokat keltve az alkoholban. A szabad kezemmel találomra felvettem egy aktát és olvasni kezdtem, miközben kortyolgattam az aranynedűt. Egy újabb gyilkosság, gyanúsított nincs, az áldozat egy prostituált. A jelek szerint átvágták a torkát, és megerőszakolták. Idegesen rándul a szemem sarka. Ismerős az elkövetés, így végeztek a második feleségemmel is. Tehát ismét lecsapott az a szemét. Hanyagul visszadobtam az asztalra a lapokat és hátradőltem a székben. Bámulni kezdtem a szürke, repedezett plafont. Annyi év után, ismét lecsapott. De mi lehet az oka, miért pont most, és egy utcalányt? Lehet, hogy valaki csak másolja az eredeti elkövetőt? Vagy talán egy őrülttel állok szemben? Bonyolult ügy, és lehet ismét csak zsákutcába, fogok jutni. A gondolat miatt, hogy ez megtörténhet, elönt a harag, a falhoz vágom a poharat, ami hangos csattanással darabokra tört, a drága whisky pedig lassan folyt le a tapétáról. Ideje felkeresni pár ismerőst. Tomeo (Takeo, aki nem értené), igen, ő megfelelő lesz. Egy gazdag polgára a városnak, akit rajtakaptam, hogy illegális drogokkal üzlettel. Bár nem okoz olyan nagy kárt senkinek vele, enyhe narkotikumokkal üzletel csak, és azt is csak azért, mert nem tud mit kezdeni a szabadidejével. Egy igazi playboy, de pont, kapóra jön nekem. Van pár ismerőse a megfelelő körökben, hozzá nyugodtan fordulhatok információkért. Sajnos nem mehetek a rendőrfőnökhöz. Vera lehet, nem tudna segíteni ebben, sajnos ez egy kicsit személyes ügy, és inkább külsősöket alkalmazok benne. A fogashoz lépek és leveszem róla a zakómat, a kalapomat és a kabátomat, irány a város luxus negyede…..
Lassan nyílnak fel a szemhéjaim, igen érdekes egy álom volt. Ismét a kedvenc korszakomban voltam, megvolt minden, ami ebben az életemben is, csak kicsit máshogyan. Hm, lehet túl sok krimit, olvasok, és azért kergetnek ezek a fantáziaképek. De nem zavar, sőt, kifejezetten élvezem, hogy „normális” életbe menekülhetek, ebből az őrültekházából. Sikertelen öngyilkossági kísérlet, és a pótszem helyett valami egészen mást kaptam. Semmi hasznát nem vettem eddig, csak van és kész. Hiába piszkálom egy fadarabbal, nem reagál semmire. Bele kell törődnöm, hogy ez egy rejtély. Hm, egy talány, lehetséges, hogy játszhatok egy kicsit nyomozósat? Azt tudom, hogyan is fest ez a „szem” tehát csak az archívumban kell utánanéznem, és kérdezősködnöm. Talán még is csak van haszna, eltudom ütni az időmet. S megírhatom a saját krimimet. Hm, de mit kellene címnek adnom? A „Szem titka” nem, ez túl nyers, a szem szó nem szerepelhet benne. Vagy talán… az „Ördög szeme” igen, ez lehet kifejezőbb, titokzatosabb, igen, ez remek lesz. Akkor kezdhetek is az anyaggyűjtéshez. Csakhogy, a reggeli rutint ne hagyjuk ki. A Nap még mindig pihen, de ez nem ok arra, hogy végigfeküdjem a reggelt. Első utam a fürdőbe vezet, ahol is le zuhanyzók, fogatomosok, és természetesen megszárítom magamat. Amikor ezzel megvoltam, jöhet a felöltözés, és az ágyazás. Túl sokat feküdtem és álmodoztam, a macskáim magukat nem etetik meg, és én se magamat. Egy rántotta nekem, konzerv nekik, mindenki boldog. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mivel is töltsem a napom hátralévő részét? Kizárásos alapon nem marad más, csak az olvasás. Ideje elkezdeni azt a könyvet, amit Mistytől kaptam…. Ez a név, ha rágondolok, a szívem hevesebben ver, az agyamban kusza gondolatok kavarognak… lehet romlott tojást eszek egy ideje? Azt nem hiszem, valami más lesz az oka, amire rá kell majd kérdeznem valakitől. Eh, nem akartam, de a szóba jöhető személyek az három, a kapitányom, a hadnagyom, és Takeo. Takeot nem gondolom megfelelőnek, mert ami az álmomban volt, az tényleg igaz. Falja a nőket, a hadnagyom… hát, nos, inkább nem. Marad a kapitányom, hiszen neki van gyereke és férje is, talán ő jó lesz. Tudhat valamit ezekről a dolgokról. De ezt későbbre halasztom, elsőnek a könyv. Nagyon jól eltalálta az ízlésemet Misty… megint az a fura dolog, mindegy. Helyet foglalok a fotelemben, és olvasni kezdek. Ismerős lehet az érzés mindenkinek, hogy amikor egy jó könyvet fognak a kezükbe, valósággal magába szívja az olvasott. Remek történet, nagyszerű cselekmény, és jó karakterek, ez kell egy krimibe, és Sherlockban ez mind megtalálható. Pont ezért, amikor az órámra pillantok, nem nagyon lep meg a dolog, hogy már este van. Belehelyezem a könyvjelzőt, oda ahol járok, és elteszem a regényt. Holnap is lesz nap, és nem akarom azonnal befejezni. Helyette inkább valami mást kell találnom, amivel lefoglalhatom magamat. Lassan viszem körbe a tekintetemet a lakásomon, és megakad a szemem valamin, egy legyezőn, amin az Oda ház címere található. Milyen rég volt már, hogy beszéltem vele, nevettünk és ittunk. Kár hogy meghalt, és nem találkoztam vele itt. Bánatosan mosolyogva megrázom a fejemet, nem, erre ne is gondoljak, ő már a megérdemelt pihenését tölti. De valamit mégis tehetek, elmehetek a kastélyba, amit rólam neveztek el. Volt már vagy kétszáz éve, hogy ott jártam. Múltidézésnek tökéletes lesz. Az indulás előtt magamhoz veszem mindazt, amire szükségem lehet. Egy üveg szakét, a pipámat, gyufát, dohányt, és a zanpaktoumat. Kész vagyok az indulásra, már csak egy kaput kell nyitni és mehetek is. Az osztagom átjáróját használom erre a célra, a rangomnak köszönhetően pedig nem is kérdezősködnek arról, hogy mi járatban is vagyok. Rövid volt az út és hamar meg is érkeztem.
A kertben állók, és csak nézem a hatalmas épületet, hm, a nevemet viseli, és, talán akik látogatni jöttek ezt az épületet, azt se tudják kiről is, nevezték el. De ez így helyes, nem voltam olyan fontos személy, hogy írjanak rólam a könyvekben. Ezt is kicsit túlzásnak tartom, hogy Nobunaga ezt tette. Tenni viszont ellene nem tehetek semmit. Elfogadom, feldolgozom, és megnézem magamnak a helyet. Lassan már minden személy elhagyta a kastélyt, csak az őrség maradt itt. Mivel nem vagyok pót testben, így nem is vesznek észre, ahogy körbejárom az épületet és bemegyek. Lassan visznek a lábaim, fel az emeletre, ki az erkélyre. A tájban kezdek el gyönyörködni, a Hold gyéren világítja be a tájat, igazán impozáns látvány. Megérdemel egy pipázást (nem kell félre érteni Very Happy ), megtömöm a pipámat dohánnyal, majd meggyújtom, halkan felsercen a dohány, majd elégedetten kezdem el szívni. Káros szenvedély, de ennyit megengedhetek magamnak.
- Nobunaga, emlékszel? A sok hódításra, a mészárlásokra? A világ szemében egy hadúr voltál, miközben nem volt más vágyad, csak békét hozni Japánra. Mennyien félre ismertek téged…
Elakad a szavam, szánalmas, hogy lélekként akarok beszélni egy másik halottal. Inkább ideje lesz menni. A kijárat felé tartok, amikor meglepetésemre, egy női hang, kérdőre von. Nem egészen értem az egészet, megölni az őröket, hogyan láthat? Valaki betört volna, és végzet pár ártatlan személlyel? S mivel ezt tőlem kérdezték, a hang pedig nem volt éppen magabiztos, így arra kell következtetnem, hogy nem a kérdező lehet a tettes. Arra fordítom a tekintettem, amerről az érdeklődőt sejtem, legalábbis a hangja alapján tájékozódok, mert a sötétben az egy szememmel nem látok a legjobban. A hangom pedig mondhatni a szokásos, nyugodt, kiegyensúlyozott, semmit mondó.
- Nem, nem én voltam, aki megölte az őrséget. A nevem pedig Kojiro Kuroda, megtudhatnám az ön nevét is? S esetleg előjöhetne, nem szeretek egy oszlopnak beszélni, ígérem, hogy nem fogok ártani magának. Talán együtt rájöhetünk ki is volt a gyilkos. – igen, érdekel a dolog, mert ezt nem tartom elfogadhatónak, hogy az egyetlen olyan helyen, ami bizonyítja az emberi életemet. Ott ártatlanokat ölnek meg, ez feldühít. S abban se lehetek biztos, hogy ez a nő, nem akar-e csapdába csalni. Rá is figyelnem kell. Hm, talán a regény egy újabb fejezete van készülőben?



Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyVas. Okt. 09, 2011 3:48 am

Árnyak közt megbújva várta, hogy eljöjjön a megfelelő alkalom. Az emeleten megbújva figyelte a párost, ahogyan öntudatlanul teszik be lábukat a "gonosz" házába. Ajkai közt előbújt hegyes szemfogai. Ez az éjjel Victor estje lesz. Eljött az ideje, hogy lemészárolhasson két útban lévőt. Bár a shinigami nem sokban volt számára torlasz tényező. De miért is hagyná életben majd az egyetlen szemtanút? Zsebéből húzta elő óráját, s sárgás szemekkel pillantott,az alig valamicskét mutató órára. Lelkét az elképzelt vér megborzongatta. Talán ez az agyi képzet nem hagyta leginkább nyugton. Hogyan fog ő ma ezen az éjjelen végezni a betolakodókkal? Milyen eszközöket használ majd fel terve véghez vitelében? Kilép az oszlop takarásából, s óráját beletartja a Hold fényébe, hogy ezüstös csillanását lentről is megláthassák. Csak egy gyémántszerű villanás, és a kastély ablaki bezáródnak, végül pedig az ajtó is elemi erővel csapódik be. Félhomály uralkodik a sötétlő teremben, még félelmetesebb hatást keltve ezzel. Mi volt ez az egész? De Victor nem válaszol mind ezekre a kérdésekre. Hagyja, hogy ketten megpróbálják felfedezni rejtélyét. Az egyik folyosónak az ajtaja tárul ki a következő pillanatban. Szinte egy egész portömeget csap ki magából eme mozdulatra, jelezvén, hogy régen vagy talán soha sem nyitották még fel. De vajon hová vezethet? Egy kellemes dallam árassza el a terepet. Fülnek szinte bódító hatású lehet. Victor, milyen órát tartasz te voltaképpen kezeidben?

*Betévedtem hát az éjjeli kastélyba, hogy megtalálhassam a feladatom célját. De őröket holtan látva kissé megijedtem attól, hogy mi van akkor, ha a tettes már megszerezte előttem? Valamit tennem kell az ügy érdekében, ha nem akarok szégyenbe maradni a cél érdekében. Muszáj lesz vissza szereznem abban az esetben, hogy ha esetlegesen elvitték volna ezt a tetthelyről. Megannyi kérdések kálváriára zúdul rám eme pillanatban, s menedékemet mindössze egy oszlop védelmében lelem. Szeretném, hogy ha bátran tudnék a dolgok élére állni. Talán ez az egyetlen lehetőségem, hogy bizonyítsak. Ha ez a hajó elmegy, tán több lehetőségem sem lesz már. Az idegen pedig nem volt oly' kegyes, hogy megmondja voltaképpen mit is kéne keresnem azért, hogy sikeres lehessek. Gondolom, azt szerette volna, ha magam jövök rá erre a létfontosságú kérdésre. Miért is jöttem én erre a helyszínre? Már nem is vagyok abban oly' biztos, hogy a puszta ereklye felkutatásának érdekében jöttem. Persze ezt is számon tartom, de van valami, ami nyugtalanít. Mit követhettek el a kint meghalt egyének? Rá támadtak esetleg valakire, és ezért történt az egész? Számomra egyre jobban zavaróbbak a tényezők, s egyre jobban nem tudok saját gondolataimban sem düllőre jutni.
S egy oszlop mögött meghúzva igyekszem jelenlétemet a lehető legjobban elrejteni. Ha az itt lévő volt a tettes, akkor jobb lesz, ha vigyázok. Noha, az éjszaka sötétségében, megannyi veszélynek kitéve, még mindig én indulok némi előnnyel, feltéve, ha az itt lévő nem lát a sötétben, és nem tud nesztelenül járni. De ezek az előnyeim nem is jutnak eszembe ebben a pillanatban. Csak is azzal tudok törődni, hogy mi tévő is legyek. Én csak egy egyszerű ereklyéért jöttem, gondolom, s máris belekeveredtem egy olyan ügybe, amelyhez semmi közöm. Nem szeretnék áldozattá válni. Nekem a halálhoz túlontúl sok elintézni valóm van. Meg kell próbálnom vigyázni Viclynre, és vigyázni a szervezet sebesültjeire. Meg kell találnom azt is, hogy ki voltam egy koron. Csak is azért, hogy majd azon a napon, ha mindenre emlékszek újra Viclyn szemeibe nézhessek. Tudni akarom, hogy akkor is ugyanúgy vélekednék a világról, vagy csak komoran pillantanék a jelenbe. Tudnom kell, hogy torz voltam e egy koron, vagy fényes tollú főnix madár. Szerencsét kívánok, szerencsét ahhoz, hogy túléljem ezt a borzadalmat. Ha nem is nyugodt léptekkel, de haza kéne mennem. Legalább azért, hogy még egyszer rá nézhessek, mi előtt végleg távozom. De miket is gondolok én. Nem kell egyből a halálon járnia a fejemnek. Sokkal inkább azon kéne járnia, hogy ki találjam, ki lehet a mocorgás tulajdonosa, és miért jött ide. "Rövid" válaszadására hátamat még jobban az oszlopnak szegezem. Nyugodtan hangoztak szavai s nevét is milyen könnyen elárulta. Miért ilyen óvatlan velem szemben? Lehetséges, hogy hazudik, és valójában rejtekemből azért szeretne előhívni, hogy megölhessem. Ki ráz a hideg, ezen gondolatokra. Túl sokat gondolkodom, de nem is tehetek nagyon mást. Ijesztő, ez az egész eset, s nem nagyon tudom, hogyan is reagálhatnék erre. Feltehetőleg már kitalálta a rejtekem, de ha nem válaszolok, esetlegesen el is bizonytalanodhat, és akkor pedig, ha ő a gyilkos még nem fog megtámadni. Legalább is ebben az egyben hihetek. Hit, milyen könnyedén játszom per pillanat ezzel, mikor súlyos jelentést hordoz maga mögött. Tudom nagyon jól, hogy ez tesz engem ehhez a világhoz igen vakká, de nem tehetek róla. Nem tudok a dolgokhoz máshogyan viszonyulni. Csak reménykedni merek abban, hogy ami rossz, az valójában jó. Ennek megfordítottjával nem igen szeretnék találkozni, csalódottá tenne, s megtörté. Megtörtség, magány, szomorúság... Ezek azok a dolgok, amiken nem szeretnék még egyszer részt venni. Tudnom kell jelenlegi helyzetem, és azt is meddig mehetek el. Csak meg kell próbálnom megvédenem magamat, s pozitív irányokba terelni ezeket, a dolgokat. Csak nem lehet olyan nehéz, mint gondolnám. Ameddig nem próbálom ki, addig nem is tudhatom, hogy mire is vagyok valójában képes. Ám félek attól, hogy elnyom a lét, a sík, s a gazság. De lépnem kell, csak egyetlen egy lépés, s néhány nyugodtnak tűnő szó. Erre én is képes lehetek. Csak egyetlen egy lépés árán lehetőségem lehet megtudni ezen események folyását. Megteszem ezt a nesztelen lépést, de a szemközti falon egy ezüstös csillanást pillantok meg. Penge? Kard? Ajkaimhoz kapom kezem riadtan, s úgy pillantok annak irányába, mintha halálom előtti pillanat zúdult volna rám hirtelen. Aztán ablakok csapódásának erőteljes hangzása veri fel adrenalin szintemet. Száznyolcvan fokos fordulatot megtéve kezdek el futni ki tudja milyen irányba. Szívem az egeket érve dobban meg, s sikítok fel, amint egy olyan ablak mellett futok el, amely éppen készül becsapódni. Engedjenek ki, én nem akartam semmi rossza tenni. Én csak egy buta ereklyéért jöttem a segítségem elismeréséért. S most, hogy rosszkor voltam rossz helyen egy ilyen szörnyűségen kell részt vennem. Önön botorságom okán azt sem veszem észre, hogy az ajtó becsapódásának pillanatában az előbb felszólaló alakba futok bele. Csak a fejem koppanását a vállán érzem meg, s erre már felsikítva ugrok hátra valami nagyon gyenge védekező állásban.
Szapora légzésen közli a velem szemben állóval, hogy lehető legjobban sikerült megijednem a történtektől. Arcomat bár még mindig a sötét lepel fedi, annyit ez alól látok, hogy megállapíthassam lényének lényegét. Egy emberrel futottam volna össze? De az oldalán lévő kard ismét elárulja, hogy több vala ő, mint egyszerű halandó. Nyelek egyet.* - Kojiro-sama? *Éppen olyan bizonytalankodva kérdezem meg nevét, hogy biztos lehessek ő volt e itt az előbb. Micsoda név ez, érdekes a hangzása, s ha a velem szemben álló is ő volna, akkor maga az illető is. Ki merészkedne ilyen órákban egy ilyen ódon kastély termébe? Eléggé megszokott dolog, hogy én vagyok ilyen balga, de hogy egy ember ezt megtegye? Számomra teljesen szokatlan. Nem tudok úgy tekinteni rájuk, hogy buták lennének. Felépítették valahogyan ezt a világot nem? Mégis csak ők építették fel, még akkor is, hogy ha éppen eléggé ijesztő is egyben a maga páratlan szépségével.* - Ha maga a gyilkos, akkor nem szabad elárulnom a nevemet Kojiro-sama! *Illetlenül kezdem el bizonygatni neki álláspontomat. Meglátszik, hogy nem túlzottan vagyok a taktika mestere. Tudatlanságom elfedésére oda sem figyelek. Egyre viszont már megtanítottak a szervezetben, akkor is, ha teljes mértékben ezt nem tudom át venni: Az emberekben sosem szabad megbízni. Nem tudom, hogy egész pontosan hogyan is értették, de igyekszem én ennek betartásával. Megkísérlek egyetlen egy lépést előre tenni. Erre való pillanatválasztásom viszont meglehetősen rossz. Egy ajtó csapódik ki az egyik szabadra tárt folyosón. Ezt is csak onnan tudom, hogy reflexszerűen emelem arra tekintetem, hogy érzékeljem az esetet. Vörös pillantásomon keresztül abban a furcsa jelenségben van részem, hogy semmilyen hő képet nem látok meg azon az ajtón. Érdekeltségemet annyira felkelti ez a látvány, hogy lábaim önkénytelenül lépnek egymás után, s oldalra billentett fejjel vonz magához az ajtó.* - Miféle hely ez? *Suttogom, de nem mennek ám a dolgok ily' könnyen. Azért eszembe jut, hogy van itt más is rajtam kívül.* - Biztos nem te vagy a gyilkos Kojiro- sama? *Noha arra számítanék, hogy ő, de talán annyira nem is lehet rossz, ha eddig nem bántott. Egy kellemes zene hang csapódik ki a feneketlen sötétnek tűnő helység irányából. Szinte bódítóan nyugtató hatású lehetne, ha füleim nem félnének éppen eléggé ettől. Félre állok, s kérdőn pillantok az emberre.* - Ön biztos erősebb nálam. Kérem, előre menne? *Sütöm le tekintetem kicsit félénken. Amúgy, biztos, hogy nekem kéne döntenem arról, hogy mit is kell tenni egy ilyen esetben?*
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyVas. Okt. 09, 2011 6:55 am

Victor továbbra is mosolyogva figyelte rejtekéből a két alakot. Régen nem szórakozott már ilyen jól. A shinigami, és a félvér is jó irányba haladt. Ismét mosolyogva pillantott az órájára, és a gondolat, ami keresztül cikázott az elméjén, egy halk nevetést csikart ki belőle. A két „nyomozó”, a sötétben haladt tovább. A zenét felváltja a halk kaparászás, mintha egy táblát valaki az ujjaival akarna eltüntetni. Illiamenak, és Kojironak úgy tűnhet, mintha valami a hátukhoz ért volna, a következő pillanatban pedig mintha Illiame haját emelte volna fel a „szél”. A kaparászás abbamaradt, keserves gyereksírás jött a helyébe, akik folyamatosan az anyjukat emlegetik, hírtellen eltűnik a sötétség, helyébe megjelenik a fény. Bár marad volna a világtalanság, mert a falakból rothadó kezek nyúlnak ki, cafatokban lóg rajtuk a megzöldült, rothadó hús, sárgás csontjaik is kilátsszanak, dögszag terjed a levegőben kérlelhetetlenül befurakodva az orrlyukakba. Talán jobb lesz sietősen elhagyni ezt a helyet, amire ott a lehetőség, a folyosó végi ajtó. Ahogy közeledtek felé, egyre több kéz jelen meg, a sírás egyre csak erősödik, lassan elviselhetetlen lesz. De, amint magatok mögött hagyjátok a helyet, egy nagyjából olyan teremben találjátok magatokat, mint az előző. A gyereksírás és a szag eltűnik, helyette pedig: Hangos sikítás és egy felakasztott férfi teste hullik elétek, hangos reccsenéssel törik el a nyaka, a szemei kikaparva, a szájából férgek másznak elő. Illiamenek feltűnhet valami, Kojiro hátán öt friss vérző seb. Aki látszólag erről mit se tud. Leginkább egy karomlásra hasonlít, Illiamanek pedig az is feltűnhet, hogy a körmei alatt vér van, és bőrdarab, talán pont Kojiroé. Victor te szörnyeteg, mit akarsz elhitetni velük? Továbbra is csak nézed őket, ajkadon az a kegyetlen mosoly, élvezed a játékot, igaz?




Érdekesen alakulnak a dolgok, mindig olyan érdekesen. Régen jártam erre, és amikor ismét idetévedek, akkor eljön a Halál. Rozsdás kaszájával learassa az élet búzáját, porba hullnak az ártatlan emberek, árvákat és özvegyeket hagyva maguk után. Más esetben ez nem háborítana fel, de ezt a helyet megbecsteleníteni? Feléleszti azt, ami oly sokáig volt bennem eltemetve, talán már a létezéséről is elfelejtkeztem. Harag, düh, a bosszú utáni vágy, hogyan mondják ezt az emberek? Vérszagot kaptam, igen, ez a jó kifejezés, elöntötte az agyamat ez a rossz érzés, kosza gondolat, addig nem akarok elmenni, míg nem fogom az élettelen testét látni annak, aki ezért a felelős. Más helyzetben nem érdekelnek az ártatlanok halála, ez az élet rendje, megszületünk, felnövünk, jó esetben megöregszünk, és utána befejezzük az életet. De nem itt, itt nem szabad, ez a hely a nevemet viseli, élet kioltását véghezvinni tilos. Túl sok vér tapad már a nevemhez, ezt a helyet nem szennyezheti vér. A tudat, hogy talán az én nevem okozta, elviselhetetlen. S egy valaki van, aki talán magyarázatot, adhatna nekem a kérdéseimre, de ő rejtőzködik. Mi oka lehet rá, mi lehetett annak az oka, hogy idejött? Egy kevésbé híres kastélyba? Vagy eddig is itt élt volna, elbújva a fürkésző szemek elől? S mégis, engem pedig lát, tehát lehetséges, hogy egy shinigami, vagy quincy, talán arrancar, végső esetben egy ember. De ő nem lehet a gyilkos, a hangja túlságosan is rémült, saját magától nem tette volna meg ezt a szörnyűséget. Emlékeztet valakire, akit régen ismerten, hasonló volt ő is. De a neve az illetőnek a homályba tűnt. Kezd az egész egyre homályosabb lenni, talán pont az volt az ok, hogy én idejöttem. Lehetséges, hogy ennek a valaminek a hibája az egész? Ami a jobb szemem helyén van? Önkénytelenül érintem meg a vásznon keresztül Ez a kis valami, amiről nem tudok beszélni senkinek. Hiába is akarnám, a nyelvem mindig megbicsaklik. Bár kinek is mondhatnám el? A kapitánynak? Hiszen a rangja miatt lehet csak nagyobb bajba kerülnék, pont ez a helyzet Kotomi-sanal és Takeoval is. Magam maradtam ezzel is, mint megannyi mással. Itt állok, a sötétségben, egy idegen valamivel a fejemben, valamerre holttestek, és egy rémült nővel, aki engem faggat. A szerencse kereke sajnos arra mutat, hogy ezt szívtam.
De mi történik? Csapódás, az ablakok hangzavart keltve zárulnak le, zavartan kapkodom a fejemet a hangok irányába, végül egy zajforrás felé nézek. Sikoltás, és a kérdező rohan felém. Támadni akarna, vagy csak a rémület sarkalta erre? Ostobán, nyitott védelemmel felém szaladni. Könnyedén meg tudnám ölni, és meg is tenném, ha a sikolya nem a félelemtől csengett volna. S végül lezárult minden, talán az ajtó hangja, vagy a vállamnak csapódó fej csattanása volt hangosabb? Ez már titok marad, olyan titok, ami nem is érdekel. Helyette jobban furdalja az oldalamat az, hogy miért zártak be minket? Minta kísérleti patkányok olyanok vagyunk mi ketten. De ha ez csak egy kísérlet, akkor miért pont itt, és velünk? De mi van, ha nem is mi vagyunk a cél? Hanem egy olyan ostoba emberi műsor az egész. Ahova bezárnak pár semmirekellőt, és eljátsszák, hogy minden titokban történik, és rajtuk kívül csak a nézők tudhatnak mindent. Szánalom, hogy sokan ezt szeretik, nézik, és élvezik, pedig mindenki. akinek van egy kis esze, az tudja, hogy az egész megvan rendezve, elvan döntve ki megy be, és ki nyeri meg. De ez kell a népnek, szerencse, hogy SS-ben nem sok lehetőség van erre, hogy ezt lássuk, elég volt számomra egyszer megtekinteni egy adás. Utána nagyjából egy egész hétig más te csináltam, csak amolyan támadó kobraállásban méregettem mindent, és hajtottam a nőkre. Aizen, ha győzni akarsz, akkor ilyen ostobaságokkal bombáz minket, garantáltan tied a nyerés. Hm, habár ha ez tényleg egy játék, és itt lesz majd megrendezve, akkor lehetséges, hogy egy fokkal értelmesebb lesz, egy horror show, azt még meg is nézném. Úgy valahogyan, ahogy immár az előttem lévő alakot, aki fekete „lepelbe” van burkolva. Más nem árulkodik, csak a vörösen világító szemei. Nem láttam még olyan shinigamit, aki ilyen látószervvel lett volna megáldva, de embert se, lehetséges, hogy tényleg egy hollow az? Végignézek rajta, és a beállása hagy némi kivetnivalót, de nem is akarok vele harcolni. Ellazítom a testemet, elernyednek az izmaim, és nyugalmat erőltetek magamra. Próbálok a hangomból is nyugalmat árasztani.
- Igen, én vagyok az, de nyugodtan nevezzen csak Kojironak. Nincs szükség a samázásra, csak Kojiro, semmi más. - *igaz, ezt nem csak azért mondtam, hogy nyugtassam, hanem mert sose szerettem, ha az irányomba ilyen jelzőket raktak. Tudom ez a szokás, de vannak olyanok, amiket el lehet hagyni. Természetesen én azért odaszoktam bigyeszteni*. – Ha én lennék a gyilkos, akkor már maga se élne. Nem igaz? Meg tudtam volna ölni, amikor felém szaladt, és el tudtam volna hagyni ezt a helye, nem? – *bár erre lehet olyan magyarázat is, hogy kivárok a megfelelő alkalomra, de ha jobban megnézi az arcomat, akkor láthatja, hogy hasonlóan tanácstalan vagyok, mint ő. Amikor emeli a lábát a lépésre, akkor viszont a figyelmem is élénkül, az hogy nem ő volt a tettes, nem jelenti azt, hogy valami ostoba elgondolás miatt, nem akar majd nekem támadni. Márpedig most szükségem van az erőmre, és a fizikai állapotom fenntartására. Ha a végére akarok járni ennek az ügynek, nem engedhetek meg sérüléseket. S nyílik egy ajtó, érdekes, talán mégsem egy ostoba show ez az egész, hanem miattunk van. Bár lehetséges, hogy miatta vagy miattam, akkor pedig az egyikünk rosszkor volt rossz helyen. Hasonlóan reagálok, mint ő, a tekintetemet az ajtóra irányítom, és pár pillanatig el is időzik rajta, majd ismét visszanézek erre a nőre, aki elindult az ajtó felé. Lépek utána, nem lenne jó elhagyni a másikat, ketten talán több esélyünk van arra, hogy kiderítsünk valamit. *
- Ez a hely egy kastély, a neve Kuroda, nagyjából 440 év körül van. Oda Nobunaga építette egy barátja emlékére, és azért tudott megmaradni ilyen állapotban, mert hiába a Sengoku korszakban épült, a harcok szele elkerülte. –* nem nehéz erről beszélnem, ha már rólam kapta a nevét, akkor csak illik pár dolgot tudnom róla. Most veszem észre, a pipám lassan eloltódik, ezt, pedig ha lehetséges elkerülőm, ezért pár erőset szívok bele, hogy a parázs ismét életre keljen.* - Igen, biztosra veheted, hogy nem én vagyok. Ha emlékszik milyen sérülések voltak a testeken, akkor le is tudja ellenőrizni ezt. Mint látja, van egy kardom, esetleg vágás volt a testeken? Akkor nézze meg a pengéjét. –* kihúzom a zanpaktoumat a tokjából és mutatom felé a pengét, amin vérnek semmi nyoma. El akarom tenni, de elfelejtkezek róla, amikor egy melankolikus dallam éri el a fülemet, és a jelek szerint nem csak az enyémet. Igazán kellemes ez a zene. Egy pillanatra el is felejtkezek erről az egészről, de a hölgy szavai kíméletlenül visszarántanak a valóságba. Barátságosan elmosolyodok, szimpatikus kezd lenni számomra a jelenlegi, kéretlen partnerem.* - Természetesen, előre megyek, kérés nélkül is megtettem volna. Még ha erősebb vagy gyengébb is vagyok, mint maga. –* egy férfinak soha se szabad hagynia, hogy egy nő veszélynek tegye ki magát, ebben a helyzetben pedig, igencsak megkívánja a helyzet, hogy előre menjek. Besorolok elé, és az indulás előtt hátraszólok.* – Ha lehetséges maradjon mögöttem, ne távolodjunk el egymástól, külön-külön kevesebb az esélyünk a kijutásra. – *a túlélés első fontos lépése, soha ne szakadj le a többiektől. Ezt valamiért nem tudják megérteni azok a fiatalok, akik horror filmekben szerepelnek. Mint abból se tanulnak, hogy a szőke és nagymellű ostoba nők, hamar halnak, ellenben a fekete hajú, szűz nők, mindig ők maradnak életben. Ostoba szabályok ezek, az elemlámpa pont akkor merül ki, amikor egyedül vannak a sötét erdőben, vagy ha valami fura hangot hallanak, akkor mindig csak a nő megy le megnézni, lenge ruhában. Esetleg még az is, ha egy stoppost vesznek fel a gépjárművel, aki ha egy fiatal férfi, akkor vámpír, ha egy öregember, akkor őrült tudós, ha egy nő, akkor a barátai nem messze várnak rád, egy középkorú férfi, akkor biztos, hogy sorozatgyilkos.
Elég rendesen eltértem a tárgytól, pontosabban attól, hogy megkezdem a sétát a folyóson, bár sajnos a látásom elég rossz, túl sötét van. Ezért is intézek egy kérést a velem tartó felé.*
- Elnézést, hogy ezzel zargatom, de nem lenne a szemem? Sajnos mivel én, csak egyel rendelkezek, így nem a legjobb a látásom, kitudna ebben segíteni valahogyan? -* szemről jut eszembe, amióta találkoztam vele, furán viselkedik a másik „szemem. Eddig ilyet nem csinált, nem tudom elmondani, hogy pontosan mi is történik, csak azt tudom, hogy nagyon szokatlan érzés. Mintha belepréselné magát a fejembe, még mélyebbre, mint eddig volt. Talán jelezni akarna nekem valamit?

Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyKedd Okt. 11, 2011 12:01 am

*Félelem járja körbe ezt a helyet. Homály fedi a tudatot, amely megmondhatná, hogy mi végre is történnek ezek a dolgok. A józan ész megszűnik létezni, és helyébe egy adrenalintól túlfűtött állapot veszi át a helyét. Félelem szennyezi a szívet, s ádázul sújtja a lépteket, melyeket mindketten megteszünk. Félelmetes borzongás kezd rajtam úrrá lenni. Nem is tudom mikor volt legutoljára ilyenben részem. Valójában talán nem is volt, hiszen nem sokat voltam eddig távol a szervezettől. S most félek, minden porcikámba belé nyilall a félelem legmagasabb szikrái. Mivel érdemelhették ki? S miért zárt be engem, vagy minket ez a kastély? Bár szavai nyugalmasan hangoznak fel, én mégis összerezzenek hangfekvésére. Nem tudok feléje oly' nyugodtan pillantani, mint ő, felém teszi. Vajon látja- e, hogy hogyan nézek is ki valójában? Ha tudná, biztosan nem tekintene így rám. Komoran pillantok magam elé, amint ez az érzés eszembe jut. Fátyol alá kell rejtenem valómat, hogy ne féljenek tőlem. Majdnem ugyanaz az érzés, mint hogy nem emlékszem múltamra. Csak a múlt, éppen előlem, rejtegeti önmagát. Lehetséges, hogy éppen azért, hogy ne féljek tőle? Bonyolult, és ennek felderítése meghaladja parányi képességeimet. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy kiderítsem, segítséget pedig nem merek kérni. Ahogyan most se tudom eldönteni, hogy egyszerűen féljek, vagy valóságosan rettegjek. Én nem akarok meghalni. Én még élni akarok, hogy Viclynnek továbbra is tudjam biztosítani azt a luxust, amit igazán megérdemel. Bár itt lenne, akkor nem félnék ennyire. Akkor talán nem csak a rosszat látnám ebben az esetben, hanem a sötétségben felderülő hő spektrumokat szivárványoknak látnám. Nyugtató volna, de hiánya okán erre még csak gondolni sem tudok.* -Kojiro? *Félénken bár, de érdeklődőn kérdezem vissza nevét, hogy megbizonyosodjak annak helyes megjegyzéséről. Nem szeretném olyan névvel ellátni, amelynek esetlegesen nem örülne. Illetlenség valakit úgy nevezni, ahogyan valójában nem is hívják. No, meg talán kis szerencsével, ha rendes nevén szólítom, talán nem öl meg. Bizonytalanul lépek egyet, mert nem tudom, hogy szabad e egyáltalán lépnem. Elharapom ajkaim szegletét az elém tárt eszmefuttatásra. Jobban belegondolva teljesen igaza van. Milyen ostoba is vagyok, előbb is gondolhattam volna erre. Csak hogy a félelem elzárta az utat a józan ítélőképességem felé. Balga vagyok, hozzá szokhattam volna már. Vörös szemeimmel bocsánatkérően pillantok felé. Nem tudom, mennyire lát a sötétben, de talán érzékelni tudja, hogy mennyire sajnálom a feltételezést is, hogy gyilkosnak neveztem. Remélem, megbocsátja nekem ezt a botlásomat, és nem haragszik meg rám végleg. Csak remélni tudom, hogy nem bántottam meg kérdésemmel. Nem csodálkoznék, ha úgy döntene, hogy szavaimat megtorolná egy penge általi sebzéssel. Az oldalán lévő fegyver eléggé veszélyesnek tűnik, ahogyan letekintek rá. Furcsa kisugárzására fel is figyelek, mintha nem átlagos kard volna. Habár ilyet nekem nem szabadna feltételeznem róla, hiszen nem is értek az ilyenekhez. S ha Viclyn ezt megtudná, hogy kardokról gyártok hamis nézeteket, azt hiszem, örökre magamra haragítanám.
Megpróbálom elemelni tekintetem a kardjáról. Kicsit feszélyez a kard jelenléte. Hiszen ezzel bármikor lecsaphat rám, és én még csak bocsánatot sem tudok kérni, hogy útban voltam neki. Erősnek tűnik, legalább is ha kardot hord magánál biztosan az lehet. Csak úgy nem hordanak az emberek maguknál ilyen fegyvereket. Vajon ő is annyi veszélyen túl van már, mint az Insignis Reliquia tagjai? Vajon ő is megismerte már azokat az ádáz sújtásokat, amelyek komorrá, és boldogtalanná teszik az egyéneket? Ha karddal jár biztosan így volt. Biztosan ezért jár karddal csak is ez lehet a magyarázat. Vagy inkább próbálok abban hinni, hogy nem engem akar megölni. Kicsit reszketve fonom össze magam előtt karjaimat, és oldalra billentett fejjel hallgatom a kastélyról szóló történetet. De furcsa, a kastélynak éppen olyan neve van, mint az előttem állónak. Már szinte azon járnak ajkaim, hogy mikor ér a végére, hogy kérdezhessek. Noha, tán nem fogja értékelni túl buzgóságomat, de mindig is szerettem, ha történeteket mesélnek nekem. Annyira, hogy teljesen ki tudok szakadni ebből a félelmi körből, és csak arra tudok gondolni, hogy ez a történet roppantul izgalmas lehet.*
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de ki volt az a Oda Nobunaga? Rólad nevezték el a kastélyt? *Pillantok rá érdeklődve. Talán nem zavarja, hogy rá kérdezek. Buta dolog, de én tényleg nem tudom, hogy kiről beszél. Viszont azt nem tudom megállni, hogy ne tekintsek körbe a helyen, amint felelevenítem gondolatban, hogy több, mint négyszáz éves kastélyról beszélünk. Ahhoz képest tényleg nagyon szép. Legalább is az alapján, amit a hőképek gyanánt lefest. A színek vonulatai gyanánt tudom csak megállapítani a szegleteket, meg úgy összerakni a képet, hogy világosban körülbelül hogyan is nézhet ki. Annyira elkalandozok, hogy hiába hallom a bizonygatását afelől, hogy nem ő a gyilkos a tekintetem éppen elhalad mellőle. Csak akkor pillantok rá, amikor már kardját tartja felém. Erre pedig félőn ugrok hátra azonnal, hátamat beverve az ajtóba. Fájdalmasan szisszenek fel.* - Én..én nem láttam. Kérlek, ne bánts! Nem akartalak gyilkosnak nevezni. *Sütöm le tekintetemet, majd a növekvő hallgatagság miatt kissé megnyugszom, és előre lépek. Nyugalom, nos egy ilyen helyen egyáltalán nem lehet teljes mértékben megnyugodni. Csak úgy lehet tenni, mintha nyugodtak lennénk. Vagy is nekem ezt tanította Nocturn. Természetesen ez az én képességeimet meghaladta, de az elméletet végül is megtanultam. Ennek ellenére a rengeteg taníttatás miatt igyekszem kamatoztatni, és hasznára válni a szervezetnek kisebb sikerrel. S pontosan ezért is jöttem ide, hátha most tehetek valami olyasmit, amitől kaphatok egy kis "köszönömöt". Olyan rég hallottam már ezt a szót.. Viszont a jelenlegi helyzetet nézve nem lennék meglepődve, ha már most elbuktam volna a dolgot. Hasznavehetetlen vagyok. Lesütöm tekintetemet, s bólintok egyet Kurodának, valamiféle köszönetképpen, hogy előre megy. *
- Te ismered ezt a helyet? *Egyre jobban letaglóz a zene hallgatása. Az én füleimnek a lágy, és bódító dallam inkább hat félelmetesnek, mintsem nyugtatónak. Annyira fülbemászó, hogy inkább megijeszt. Nem maradok le Kurodától, mert ez volt a kérése. De most úgy belekapaszkodnék, hátha kicsit meg tudok nyugodni, és hasznosabb is tudok lenni a számára. Viszont nem igazán megy. Ő nem az a személy, akinek jelenléte meg tudna teljesen nyugtatni. Persze ez nem az ő hibája, hanem az én aberráltságom egy formája, hogy csak egyetlen egy személy jelenléte tud teljes mértékben megnyugtatni. Fogjuk rá, hogy ez jó dolog, de szerintem azért még sem. Ki tudja mennyi illetőt bántottam már meg azzal, hogy féltem mellette, esetlegesen mögötte járni. S itt szó sincs arról, hogy azt hinném Kuroda a gyilkos. Biztosan erősebb nálam, és biztosan meg tudja magát védeni, de nekem csak egy fajta erő tudja megidézni biztonságom. Megint sóhajtok egy súlyosat, míg Kuroda hátát bámulom. Minő meggondolatlanság. A lábaim elé sem néztem, csak a hátának hő képét követtem mind ez idáig. Felkapom fejem, amint tudatja velem, hogy baj van a szemével. Lehetséges, hogy felcsillant volna a szerencse?* - Egyel, rendelkezel? Megsérültél? *Kérdezek rá aggódón. S tekintetemet talán először emelem fel szem magasságában. Abban a furcsa dologban lesz ekkor részem, hogy az egyik szeme helyéről, még hátulról nézve is furcsa színek leledznek. Ilyet soha életemben nem láttam. (Már amennyire emlékszem az eddigi életemre.) Valóságosan hátra riaszt a képe, s hátra lépek egyet, ám "bámulatos" képességeimnek köszönhetően sikeresen hanyatt vágódom valamiben. Ekkor lecsúszik fejemről a csuklyám, és ebben a homályban, vagy éppen teljes sötétségben lévő teremben, teljesen láthatóvá válik arcom. Ijedten pillantok Kurodára, mivel nem tudhatom egész pontosan mennyit lát, és ha lát is, hogy mit fog rám reagálni. Fehér hajszálaimat gondolom teljes mértékben tudja észlelni, de hogy a többiből mennyit észlel... Butaságokat gondolok, biztosan látja az arcomat is, és már is sikerült mindent elrontanom. Rögvest fölkelek, hogy legalább ezzel enyhíthessem látványomat, s vissza is húzom csuklyámat.* - Elnézést kérek, csak a szemed.. Ilyet sosem láttam még.. *Felelem kelletlenül, és megbánón. Nem kellett volna ennek sem nyílt szavakat adnom, jobb lett volna tán, ha nem vagyok olyan bátor, hogy rá nézzek. Akkor gondot sem okoztam volna, és őt sem bántom meg.
S tovahaladva néhány méter után megjelennek eme teremnek veszedelmei. Ha eddig nem voltam éppen eléggé megijedve, akkor most majd ez teljesen felfokozza ijedtségemet. A zene egy kaparászásra vált, melytől sokkot kapva szorítom össze ujjaimat, hogy ha másban nem is, ön magamba talán bele tudjak kapaszkodni. Gyenge vigasz, de nincs itt más, akire úgy tudnék támaszkodni, hogy meg tudjak nyugodni. Egy érintést érzek hátamon, és hajamat felemeli valami. Erre véletlenségből neki megyek Kurodának.* - Bocsánat! *De hiába is pillantok körbe, egyelőre nem sokat érzékelek abból, ami körbe vesz minket. Mindössze csak annyit tudok mondani neki, hogy egyenesen előre, hiszen valóban nem látok se folyosó végét, se kanyarulatot. Olyan, mintha egy végtelen hosszú termen haladnánk végig. Csak, hogy ennek a teremnek a teljes berendezése is meglehetősen hiányos. Félelmetes ez a hely! Olyan groteszk világot vázol fel szemeim előtt, amitől olyan sokkos állapotba kerülök, hogy félő, egyetlen egy érintésre is képes lennék elájulni ilyen helyzetben. Ki könnyező szemekkel szólítgatom magamban Viclynt. Rá kell gondolnom, csak ő adhat erőt nekem egy ilyen helyzetben. Miért kell ilyeneket átélnünk? Ez egyszerűen rémisztő. Nem tudom, hogy merre felé is kapaszkodjak, hogy mit tegyek azért, hogy ne tehet, hanem haszon legyek kettőnk számára. Nem tudok úgy elhaladni a sikítások, és húscafatok mellett, hogy ne gondoljak a halálra. De ez a halál nem olyan, mint amilyenre klasszikus értelemben gondolni lehetne. Ez sokkal kínzóbb, és nehezebb, mint az átlagos. Bár az átlagosról sem tudom, hogy milyen.* - Az ajtó! *Szinte remegve mondom Kurodának, hogy az ajtó.. Noha ő is biztosan látja. Ebben a helyzetben pedig engemet a fény, és ez a látvány.. Leírhatatlan.* - Nee! *Sikítok fel, amint átérünk a következő terembe, ahol halott test hull elénk. Sikításom közben még Kurodát is hátra rántom, hogy ne hogy rá hulljon az a test véletlenül. Eltakarom kezemet, és szakadatlan sírásba kezdek. Ostoba vagyok, de félek, nagyon félek. Nem bírom ezt a közeget, nem bírok megnyugodni, és nem bírom feldolgozni a látottakat. Lelkemet mardossa a megannyi borzadalom, és robbantja össze szívemet percről- percre. Csak egy pillanatra nézek fel, de ekkor is mit pillantok meg? Vérző hát, és a kezemen lévő vér.* - Én...én..nem akartam. Én nem.. a hátad.. sajnálom.. én nem... *Zilált sírásban kezdek el hátrálni, s bármit is tegyen, ez nekem túl sok. Túl sok ez a kín, ez a szenvedés, és ez a sikítás, amely őrült kínok közé kezdi lelkemet sodorni. Ki kerülöm társamat, és rohanni kezdek. Nem számít hová, nem számít mi végre, csak jussak ki innen. Könyörgöm, csak jussak ki innen!*
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyCsüt. Okt. 13, 2011 5:31 am

Victor nagyon élvezi az egészet, jókat nevet a két szerencsétlenen. A kis meglepetése is elérte a kellő hatást, egyiküknél biztosan is. Hiába akarnak kijutni, egy ajtó se mozdul se ablak, itt ragadtak. Mozdul a felkötött test, felpattannak a szemei, mozogni kezd az ajka, s sírontúli hangon szólal meg.
- Kellemes szórakozást nyújtótok nekem, most nézzük meg, hogy mi van a fejetekben is. Válaszoljatok a kérdésemre, és tovább mehettek. Szelídíthető-e egy Szilmarin? Gondolkozzatok csak, időtök mint a tenger, és ha nem jól feleltek… akkor örökre itt maradtok mindketten.
Egy utolsó hangos nevetés hagyja még el az ajkát a felakasztott testnek, majd pórrá válva eltűnik. Lehet gondolkozni a válaszon, és ha jót add valaki, akkor a baloldali ajtó kitárul, és haladhatnak tovább.





*Nem tudom, hogy lehet ilyen félelmetes? Szinte árad a félelem ebből a hölgyből, és nem tudok ezzel a dologgal mit kezdeni. Igaz, hogy nem vagyok egy társasági személy, tudom jól, hogy inkább kerülök mindenkit, de azt is tudom, hogy ha mégis beszélek valakivel, nem szeretem azt, ha félnek tőlem. Nincs zord külsőm, a hangom se azt súgalja, hogy ölni akarok, legalábbis nem az alkalmi partneremet. Talán az lehet az oka, hogy kötés van a szememen? Segítene, ha elmondanám miért is, hordom ezt az egyszerű kis anyagot? Nem, nem hiszem, a történetem annyira lenne jó csak, hogy még inkább elrémisszem a személyemtől. Miből gondolom ezt? Ha elmondom neki, hogyan haltak meg, akiket szerettem, és a szemem miért is hiányzik a helyéről, arra következtethet, hogy egy megkeseredett (rendben ez igaz), lélektelen valaki vagyok, aki csak ölni akar. Márpedig ez nem igaz, egy valakinek akarom csak az életfonalát elvágni, annak, aki ezt csinálja. Utána visszasüllyedek az önvádba, és élem tovább az „életemet”. Habár ez mégse annyira helyes így, ebben a gondolatmenetben hiba van. Hiszen ott van Misty, a nő, aki iránt kezdek valamit érezni, a lelkem virága ismét kezd kivirágozni. Talán van még reményem a boldog életre is, csakhogy ezen lehetőleg ne most kezdjek el gondolkozni. Feladatom van itt, a bosszú és a legfontosabb, ezt a nőt, aki velem van, épségben kijuttassam innen. Felelősséggel tartozok érte, lehet csak belekeveredett az egészbe, és ezért, az életét meg kell védenem, még ha a sajátom ezért veszélybe fog kerülni. *
- Igen, a nevem tényleg Kojiro. És a magáé? –* egy barátságos, meleg mosolyt küldök felé, bár egy valami kezd zavarni, mert addig rendben van, hogy nem egyszer kérdezett rá a nevemre, de az nem a legjobb, hogy még mindig nem tudom az ő nevét. Nem szeretném úgy nevezni, hogy Nő, vagy Asszony. Degradáló lenne ránézve és az összes többi nőre. Hiszek az egyenjogúságban, ha nem így lenne, akkor azt se lennék képes elfogadni, hogy a hadnagyom és a kapitányom is egy vaginával rendelkező személy. Hoppá, ez se volt a legjobb kifejezés, mert nem csak ezt látom bennük. Nem úgy, mint Takeo, aki burokban született és az anyját leszámítva, megugrana minden nőt. De ő már csak ilyen, ezt ellehet nézni neki.
Mire gondolhat most ez a csuklyás nő? Miért nézi ennyire a zanpaktoumat? Nem látott még ilyet? Sőt, szerintem azt se tudja mi is az a shinigami, tehát ez három dolgot zár ki, nem lehet arrancar, shinigami, és még talán quincy se. Kizárásosan marad az ember, de akkor miért rejtegeti az arcát? Régi sérülés, vagy rondának tartaná magát? Hm, nők és az ő hiúságuk, a külső szépség csak egy állapot, a valódi abból adódik, akik vagyunk. Viszont most valami olyat csinált, ami igazán meglepett. A kérdése újabb kérdéseket vet fel a személyét illetően. Nem tudja kicsoda Nobunaga? Tehát akkor vagy nagyon fiatal, és ezt nem tanulta még, vagy nem is erről a világból, vagy legalábbis nem erről a részéről jött. Viszont róla kérdezett, szívemnek kedves ez a téma, ezért boldogan mesélek neki. Kiveszem az ajkaim közül a pipámat és eloltom benne az éppen pislákoló dohányt, eleget szívtam már. A hangomból pedig kicsendül az izgatottság és az öröm, amiért erről beszélhetek. *
- Oda Nobunaga? A Sengoku korszakának egyik legkiemelkedőbb daimjója volt. Bér egyesek szerint a korszak máskor ért véget, de én úgy tartom, hogy az 1568-as Kiotói bevonulásáig tartott. De engedelmével folytatnám tovább. 1534. június 23.-án született meg. A viselkedése miatt nevezték Ovari no ócuke-nek, (Ovari bolondja). Olyan valaki volt, aki könnyedén vehette volna körbe magát a legnemesebb személyekkel is. De mégse ezt tette, szívesen barátkozott a köznéppel is. Így lehetett az, hogy engem is abba a kegybe részesített, hogy a barátomnak nevezhettem, és egy idő után én is egy tábornokai egyike lehettem. Nem megyek bele az egész életének a történetébe. 1582-ben halt meg, egy tábornoka volt az, aki végül a halálát okozta, elárulta és seppukura kényszeríttette. –* sajnos így is kicsit sokat mondtam, mármint sokat beszéltem. S mist pedig leginkább a bánat hallatszik ki a beszédemből.*- Igen… ezt a kastélyt rólam nevezték el. A halálom után kapta meg a nevemet. Bár feleslegesnek tartottam, de tenni nem tehettem ellene. - *fáradtan vakarom meg a tarkómat, majd a szemkötésem alá is benyúlok, mert viszket a szemhéjam, és leellenőrizem, hogy megvan-e még a „szemem”. Van egy ilyen rossz szokásom, hogy többször is megnézek mindent, hogy felhúztam az órát, vagy tényleg elzártam a vízet, és ehhez hasonlóak
Halk sóhaj, megint sikerült ráhoznom a frászt. Lemondóan rázom meg a fejemet, és közben elrakom a kardomat. Az a kis esélyem, ami volt arra, hogy elérjem azt, hogy megnyugodjon, most szállt el végleg. Minden mozzanatomban talál valamit, amitől megrémül, és ha így halad tovább, akkor csak magában tesz kárt. Most még csak beverte a hátát, de megeshet az is, hogy valami kiálló hegyes tárgyba fog beleszaladni. Bár nem csodálom, hogy a rettegés beleköltözött a lelkébe. Becsapódó ablakok és ajtók, és ez a zene, aminek a forrását nem ismerjük. Túl sok minden utal arra, hogy valaki ki akarja élvezni a vergődésünket, azt, hogy csapdában vagyunk. Beismerem, engem is kerülget a félelem.*
- Semmi baj, komolyan semmi, nem akarok magának ártani. Csak azt mutattam meg, hogy a pengén nincs vér. Bár mindegy, mivel nem emlékszel a sérülésekre. Mindegy, lényegtelen ez a kis közjáték. Találjuk meg inkább a kijáratott. -* tovább próbálkozok a nyugtatásával, annyit erőltettek a hangomba, amennyi csak tőlem telik. Elindulok hát előre, de valami nem hagy nyugodni, pontosabban, hagyna, de az, hogy gyengének gondolja magát, az zavar.*
- Maga nem gyenge. Attól nem lesz valaki erős, hogy mire is képes a testével, egy erős test nem jelent semmit, a lélek adja az igazi hatalmat. Maga erősebb, mint én, elismeri a félelmét, és azt is, hogy talán a teste gyengébb, de a lelke jóval erősebb, mint az enyém. -*bár ez nem jelenti azt, hogy most a hátsójába fogok rúgni, és előre zavarni. Inkább tényleg csak mögöttem, jöjjön.*
- Igen, ismerem valamennyire. Ha már rólam nevezték el, illik is tudnom róla valamicskét. Bár ez a második alkalom, hogy itt járok. -*szégyen vagy se, de így igaz. Más személyek, lehet minden szabadidejüket, ott töltenék, amit róluk neveztek el. De én nem, számomra emlék a múltból, amit felejtenék is, másfelől pedig büszkévé is tesz. A megtiszteltetés, amiért a történelem egy kis darabja viseli azt, amin hívni szoktak (nem a Kurcsi, bár néha azt is emlegetik).*
- Igen, csak egy szemem van. Régi történet, és ne haragudj meg, ne gondolj semmi rosszra, de nem szeretnék róla beszélni. -* elkomorodok, mert azért nem ismerem még annyira, hogy beszéljek a múltamról, és egy korábbi gondolatmenetem miatt, nem is tartom valami jó ötletnek. Folytatnám tovább a sétát, ha valami kis zaj nem ütné meg a fülemet. A puffanás hangja, megtorpanok, és hátranézek. Amennyire ki tudom venni, szegény hölgy a fenekére esett. Ami feltűnt, az a haja színe. Érdekes, Ichimarunak lenne egy lánya? Na jó, ezt én se gondoltam teljesen komolyan. Léptem volna segíteni, de megelőzött és felpattant. Amit pedig mond…. azért pedig felvonom a szemöldökömet. Érdekes, mire gondolhatott? Melyik szememre? Az igazira, vagy talán a „másikra”? De ez hogy lehet, hogy lehetséges, hogy látja azt, amit senkinek se tudtam megmutatni? Érdekes, az ember elméletem is lehet ki fog esni? De akkor mi más lehetne? Más fajta lényekről nem tudok, nem ember, nem quincy, nem hollow, és nem shinigami, akkor mégis mi lehet? Bár csak akkor van értelme ezen gondolkoznom, ha tényleg látta, és nem pedig a normálisra gondolt. Akkor viszont pedig azt kell gondolnom, hogy egy hercegnő, akit hét lakat alatt tartottak egy toronyba? Érdekes, egyre több a kérdőjel a kiléte felől, milyen kár, hogy nem láttam az arcát, és ismét eltakarta.*
- Milyet? Olíva zöldet? Nem túl ritka ez a szemszín, az öné nem éppen mindennapi. -*a vörös szem, véleményem szerint még ritkább, mint például a szürke.
Csöndesen haladunk tovább, mikor előtörnek a rémek. A látvány, és a hang miatt erőt vessz rajtam is a félelem. Felkúszik a gerincemen át és belehatol az elmémbe, ahol eluralkodik minden más érzésem felett. Túl kellemetlen, a hangok, a zene valahogyan elfogadhatóbb. Érintés a hátamon, és majdnem kiugrok a bőrömből a rémület miatt, hátrahagyva a csontvázamat, de csak összerezzenek. Külsőleg más jelet nem igen adok, de itt van bennem is, ami szegény hölgyben is megtalálható.*
- Se…semmi baj. -*s amiket eddig tapasztaltam, az mind eltörpül, amellett amit most látok. Rothadó kezek a falból, förtelmes bűz, és a hangok. Gombóc a torkomban, félelem a testemben, és ha így haladok, akkor valami barna is lesz a nadrágomban. Próbálom elhessegetni ezt az érzést, s kicsit talán sikerül is nyugalmat erőltetnem magamra. Végre feltűnik a kijárat is. Egyre csak szaporázom a lépteimet, el akarom hagyni ezt a helyet, elfelejteni ezeket, a képeket és a hangokat.
Hiába is jutottunk ki épségben, újabb rémületkeltő dolog történik, egy test hull alá, kötéllel a nyakán, és a sikoltás se tesz nagyon sok jót az idegeimnek. Ha nem rántanának hátra, talán telibe is talál a test. Szerencsére viszont ez nem történt meg, szükségem van egy kis időre, hogy összeszedjem a lelkierőmet. *
- Köszönöm.
*Megköszöntem neki azt, amit csinált velem, értem. De nem tudom mi lelte, miért emlegeti a hátamat, és miért tört elő belőle a zokogás. Vaktában kezd el rohanni, én pedig tétován nyúlok hátamhoz. Valami nedvességet érzek, és már fájdalmat is. Mi történhetett? Mindegy, ezen ráérek gondolkodni. A menekülő partnerem után indulok, shounpt használva érem utol és a vállára rakom a kezemet, és szembefordítom magammal, majd megölelem. Talán használ valamit.*
- Kérem, nyugodjon meg. Szükségem van most magára, a hátamat nem tudom ellátni egyedül, ha megkérném, akkor bekötözné? Használhatja a ruhámat is erre a célra. -*elengedem, majd neki kezdek levetni a felsőmet, és csíkokra tépem. Majd felé nyújtom az anyagot, leülök a földre és várok.*
- Nem tudom, mi történhetett, és a hátamra is bizonyára van magyarázat, de abban is biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani, és együtt képesek leszünk kitalálni, ki állhat minden mögött, ha ő megvan, akkor a kijutás se lesz nehéz. -*bár tényleg így lenne, de úgy érzem, hogy nem lesz ennyire egyszerű.*
Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyVas. Okt. 16, 2011 9:08 pm

*Nem jut eszembe a szó, mely azt sugallná számomra, hogy nyugodjak meg. Nem dereng a kép, mely karjával felemelne. Nem ismerem a nyugalmat egy ilyen helyen. Megannyi borzadály, s kilátástalan helyzet. Ó, mond miért tornyosult fölém a sötét éj? Miért testesül meg oly' hatalmas impozáns épületként, s nyom maga alá, mint a végzet? A kárhozat talán most is körbe vesz, s én eszeveszettül próbálok szabadulni előle. Utam a sekélyes, de angolnákkal teli vízre vezetett, igaz? Álmom tehát most készül valóra válni, anélkül, hogy én tudnék róla. Keserves suttogásokkal tölti meg lelkem, és taszít bús tébolyba. Mit is tehetnék én? Én csupán egy porszem vagyok a porcelánon, amely parányi szikraként ékeskedik. Természetesen csak mindaddig, míg valaki egy egyszerű mozdulatával le nem sepri. Milyen boldog lehet az, aki jelen esetben is ezt teszi..
Küzdeni akarok, küzdeni az életemért. De mégis hogyan kéne tennem? Hogyan érhetem el azt az állapotot, amit Viclyn mellett érzek? Én túlontúl gyenge vagyok ahhoz, hogy megállíthassam az események folyását. Nem vagyok oly' bátor, hogy elmém a józanság mezsgyéjén táncoljon, és a zeneszó ösztökéljen. Az a tánc meg sem születhet; igazam van? Nincs, hiszen nekem sosincs igazam. Ámbár találgathatok, de méltó arra, hogy igaz volnék, az számomra lehetetlen. Ily' módon csak annyit tehetek, hogy megpróbálhatom elviselni az élet körforgását. Élet után mindig halál következik, s a megannyi jót követi a hasonló mértékű rossz is. Ez számomra a büntetés. A sors büntet mindazokért a jó érzésekért, melyeket a főhadiszálláson éreztem abban a szobában. Az irónia bűvös játékában kell nekem is kivennem a részem, és hallgatnom a túlvilági sikolyokat. Ezek pedig egyre jobban mételyezik meg elmémet, és karmaival a mély sötét felé tovasodornak. Miket is gondolok most, már most is a mélabús sötétben rohanok. Tekintetem előtt hiába a szürke falak, akkor is csak azok hő kivetültét vagyok képes érzékelni. Rideg, kék szín jellemzi őket. Mindegyik rideg, mint az árva hóvirág kint a havon. Mintha egy téli táj venne körbe egy szilárd formában, amelyben mi, mint egyének szolgálunk exoterm folyamatként. Egyértelműen mi lehetünk csak azok; hogy miért? A hideg is legalább olyan viszonyban áll a meleggel, mint az éjjel a nappallal. Elveszik egymástól azt, ami jár nekik, s borult formában visszaadják, amint elértéktelenedik számukra. A haszoni világ mindenhol leledzik, és a szív az, melyet mindenki büntet. Ugyanakkor a szív is az, mi életben tartja az egyént. Megöl, feltámaszt, életben tart és elenyész. S mivé válik ugyan az elme? Mit írnak le azok a szavak, amiket nem mondunk ki, és tudat alatt merünk csak bevallani önmagunknak? Ezt a világot lassan nem látom sehogy, csak egy sötét kockának. Vagyok én, aki a kocka közepén áll, és szépen lassan nyomorít össze az egyre szűkülni látszó falak. Tehát ezt jelenti az a világ, amiben élek; ugye? Ezt jelent élni, és én még csak meg sem tapasztalhattam igazán. Nem éltem évszázadokat kint a megannyi idegen közt, s fölém tornyosuló házak rengetegében (ahol mindig oly' törpének érzem magam, mint egy porszem). De itt, és most felnyílnak szemeim. Meglátom a gonoszság pókhálóját. Azt a borzalmas villanásokat, amelyekről már annyit hallottam, de nem tudtam hinni e szavaknak. Talán még sem vesztem el, tán még sem tudott a sötétség elnyomni. Bár reszkető lelkem nem találja a kiutat, szívem e pillanatban egyért rimánkodik: "Csak éljem túl, s megpróbálom megköszönni azzal, hogy más napra majd nem emlékezek mind erre!" Milyen könnyed szavak ezek egy olyantól, mint én. Senki sem fog nekem hinni, ám én meg fogom tenni. Csalóka szavak csak azt tudják velem elhitetni, hogy igen, az élet engem csak megtűr a maga poklában. Viszont a pokolban is van szépség; nem? Még ebben a helyzetben is megláthatom a szépséget. Láthatom az igazságot, hogy, aki elrontott valamit, azt meg kell büntetni. Viselnem kell e terheket, s meg kell állnom a rohanásban.
Így teszek abban a pillanatban, mikor egy kéz érinti meg vállamat, és ránt vissza. Riadt lelkem viszont nem nyugszik az ismerős ölelésre. Amint észlelem, hogy mit is tett e pillanatban, rögvest ellököm magamtól, és rémült tekintetemmel pillantok szemeibe. A szín, amelyet most is látok bal(?) szeménél, továbbra is csak megijeszt. Ő volna a halál, ami eljött értem, hogy megbüntessen hibáimért? Azon kezdek el gondolkodni, hogy mit is tehettem, amiért magamra haragíthattam. Biztos nagyon rosszat, ha így reagált. Valahogy e történések leginkább a rosszat láttatják velem. Már a kedves szavakhoz is a képzeletem rémtársításokat tesz. Az itt történő rossz sokkal jobban fertőzi a józan eszemet, mint arra én bármikor is gondolnék. Ellene ugyan, nem tehetek, de talán néhány pillanatra, mikor megrázom kissé fejemet, tudok figyelni. Egy kicsit még menni fog, viszont nekem ez az egész rossz volt, nagyon rossz volt.* - Ano..nincs szükség kötözésre... *Lesütött tekintetemmel remegve közlöm. Való igaz, gyógyító volnék. De vajon hogyan is venné a halál, ha én megpróbálnám meggyógyítani? Némán figyelem, ahogyan miszlikbe aprítja a felsőjét. Szíve joga, nekem ebbe nem szabad bele szólnom. Inkább csak engedelmeskedek, addig se látom a falakat szennyező sikolyokat. Nem jutnak eszembe a rémséges, vérrel és hússal teli torz lények. Míg őt kötözöm, addig van időm azokra a pillanatokra gondolni, amelyek egy kicsit megnyugtatnak. Noha, annyira biztosan nem, mint ő tudna, de elegendően ahhoz, hogy visszaszerezzem egy kicsit a gondolkodásomat.* - Bocsánat a sérülésért.. *Percek múltával szólalok fel félénk aspektusban. Bizonyára nagyon megharagudhatott rám, de mégsem fogom tudni kibékíteni, amennyiben így volna. Nem, mert mire elkezdeném gyógyítani ismét egy olyan groteszk alak. Vagy legalább is újra észre veszem őt lógva. Szavaira pedig ismét sikoltva ugrok hátra, ismét elesve saját lábaimban. "Ejnye már Illiame, szedd össze magad!" Mélyen búgó hangot hallok meg az esésem után. Egy leteremtő, ám általam jól ismert hang. Nocturn? Hogyan lehet? Te itt, és hogyan? Fényes aurával jelenik meg tekintetem előtt, és kezét nyújtja felém bárgyú mosolyával. Viszont mire a szörnyeteg elporladna, a hallucinációm is megszűnik. Bár való igaz, hogy kezével visszarántott a jelenbe, csak most kezdem igazán felfogni helyzetem. Ha nem sikerül megnyugodnom, és nem tudom összeszedni magam, akkor meg fogok halni. Megéri félnem? Megéri azért félnem, hogy meghalljak, és többé ne lássam Viclyn arcát? Fel állok, és kérdőn pillantok Kurodára.*
- Mit jelent az, hogy Szilmarin? *Kérdezem tőle egészen halkan. Valóban nincs tudomásom arról, hogy mit is jelölhet meg. Különben sem szabad nekem erre válaszolnom, mert azzal mindent elrontanék. Inkább megpróbálom ki tudakolni, hogy mit is jelenthet. Jobban járna, ha ő válaszolna erre a kérdésre, nem? Én, feltehetőleg csak mindent elrontanék...*
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyPént. Okt. 21, 2011 12:37 am

*Sötétség, körbeölel Minket a homály, mi elrejti a hibánkat, és megóvja az elmének a Világ mocskától. De mégis, nem lenne jó néha kilépni a fényre? Érezni a Nap melegét az arcunkon, együtt nevetni másokkal, egyszerűen csak élvezni az életet. Túl régóta élek már az árnyak közt, és van egy olyan érzésem, hogy a velem lévő hölgy is így van ezzel. Hiszen mi más lenne a magyarázata, hogy minden neszre ijedt őzként menekülne a biztonságot nyújtó odúba, vagy arra, hogy mindenért bocsánatot kér? Mást nem tudok elképzelni, csak azt, hogy elzárva élt a másoktól, csak néhány személlyel létesített bárminemű kapcsolatot, aminek a mostani jelleme a következménye. Nem gyanúsítom azzal, hogy a hátamon lévő sebeket Ö okozta, van rá más magyarázat is, ha csak nem olyan Valaki ez a nő, hogy a saját tudta nélkül cselekszik, mert akkor talán nem volt a legjobb ötlet felkínálni Neki a hátamat. Talán kötözés helyett egy kést találok majd benne. Hiszen a nyugtatónak szánt ölelésemre a reagálása elutasító volt. Az lesz a legjobb, ha nem próbálkozok többet ezzel, csak ártok vele, és jelenleg több szükségem van egy olyan társra, Aki képes gondolkodni, és cselekedni, csak együtt juthatunk ki. Elérnek a szavai, de miért ne lenne szükségem kötözésre? Hiszen vérzek, és nem ismerek semmi gyógyító technikát, hacsak…. hacsak Ö nem. Hm, ez talán közelebb juttatna a személyének, vagy a fajának a kiderítéséhez. Viszont akkor most teljesen feleslegesen téptem szét a felsőmet, ez remek. Mindegy, majd szerzek mást is, feltéve, ha élve kijutok majd innen. Hozzákezd ellátni a sebeimet, vagyis csak a kötözéshez, talán ezután következik a gyógyítás.
- Semmi baj, bizonyára csak egy baleset volt, és köszönöm a segítségét.
*Mondanék többet is, de nincs rá szükség, ezzel a pár szóval elmondtam mindent. Habár talán azt se ártana hozzátennem, hogy ha van rá lehetőség, akkor kerülje a fülembe síkoltást, mert nem akarok fél süket is lenni a félvakságom mellé. Alig értettem ki a kérdést. Remek, az eszünket teszik próbára. Sose tartottam magamat túlontúl okos személynek. Nem is volt rá nagy szükségem, mindig is voltak olyan személyek, Akik gondolkodtak helyettem, nekem csak a parancsokat kellet végrehajtanom, és nagyritkán vezetnem egy osztagot. Azt is megadott parancs szerint. Talán ha valami egyszerűbb példa lenne, nem pedig egy olyan, ami egy általam nem ismert lényről tesz fel kérdést. Soha, mégcsak soha nem is hallottam a Szilmarin nevet. Így az Én válaszadás jogom is igazán kétségbe vonható. Ahogy pedig hallom, a társam is igencsak tanácstalan. Ez olyan rossz, nem tudom a nevét, adok neki sajátot, legalább lesz mit mondanom. Hmm… de mi lehet a megfelelő a számára, gondolkodjunk ezen egy darabon. Talán van, ami segíthet most. A ruhámból megmaradt cafatokért nyúlok, és előbányászom a pipámat, a dohányt, és a gyufát. Ez általában segít, ha gondolkoznom kell. Tehát röviden, elkezdek pipázni, és egyszerűen beugrik. Nigror, igen, ez alkalmas név lesz a számára, valamiért érzem, hogy így kell neveznem (meg más nem is jut az eszembe).*
- Nos, kedves Nigror, remélem nem baj, hogy így nevezem? A nevét még mindig nem árulta el, és hogy ne Asszonynak vagy Nőnek nevezzem, kénytelen voltam egy sajátot kitalálni. –* közöltem vele a dolgot, a szokásos nyugalommal a hangomban.* – Nem tudom, fogalmam sincsen arról mi is, lehet az a Szilmarin. Ezért addig itt fogunk maradni, míg nem találjuk ki a választ. Bár hogyan szólt a kérdés? Szelídíthető-e egy Szilmarin? Tehát a kérdés miatt, egy állatra kell gondolnunk. A kérdés mibenléte miatt, pedig két lehetséges válasz van: igen, nem. Ezek közül kell majd választanunk. Esélyünk a helyes válaszra 50-50%. Ezt mérlegelve, és hogy sajnálatosan az ilyen dolgokban Nekem nincs szerencsém, szeretném, ha Ön választana kedves Nigror.
*Túl hosszadalmas volt a beszédem, a torkom már a pipafüstért kiált. Ezért is cselekszek úgy, hogy ismét az ajkaim közzé veszem a pipaszárat és folytatom a káros szenvedélyemet. Jelenleg egy kis csendre vágyom, átgondolni mindazt, ami történt azóta, hogy itt vagyunk.
Kezdetnek meghaltak az örök, utána találkoztam Nigror-al, és minden kijáratnak használható dolog lezárult, egy különös dallam kezdet el szólni, megnyílt az egyik út előttünk, amin haladva pedig elég rémisztő élményben volt részünk. Hadd ne kelljen ismét emlékeznem rá, és most idekerültünk. Ahol pedig egy újabb kérdés várt kettőnkre, amire a választ nem tudjuk. Viszont a választás lehetőségét átadtam Nigrornak. Röviden ennyi történt, lassan pedig itt volna az ideje, hogy kellemetlen házigazdánk is megjelenjen, hogy kérdőre tudjuk vonni az itt történtekért. Ez mind nagyon csodás, és remek elképzelés, viszont a siker esélye igen csekély, mert ha a talányra rosszul felelünk többel is, beköthetjük, mint az Én hátam, az életünk a tét.
Talán tényleg nem volt a legjobb ötletem a felsőmet felszeletelni, nem csak azért, mert fázni fogok, hanem mert látszik a tetoválásom is. Eh, Takeo többet nem fogok Veled alkoholt fogyasztani, a végén a farpofáimat is egy testékszerrel fogod összefogatni, és akkor pedig a WC-zés igen kellemetlen procedúra lesz, nem beszélve az ülésről. De miért jön elő ilyen gyakran az Ő személye az életemben? Hiszen Ő egy felelőtlen, gondtalan, életvidám alak. Lassan fel kellene kelnem, mert kezd zsibbadni a lábam. Gyógyítástól függetlenül megteszem, vagy ellátott Nigror, vagy nem. Elkezdem körbejárni a termet ahol vagyunk, hátha támad valami ötletem a Szilmarinal kapcsolatban (ha még mindig nincs rá válasz), de rá kell jönnöm, ez nem így megy.*
- Esetleg elárulná azt, hogy hogyan is került ide? Elnézést amiért társalgást próbálok kezdeményezni, talán így elviselhetőbb ez a helyzet. Nem így gondolja? És lehetne még egy, mondhatni személyes kérdésem? Miért fél Tőlem? Szinte süt Magából a rettegés, tettem valamit, amiért kiérdemeltem ezt, vagy esetleg az rémiszti meg, hogy nincsen szemem? -*Lehetséges volna? Pedig nem is véres, semmi olyan motívum nincs rajta ami elrettentő lehetne, egy szimpla fehér gézdarab ami takar egy kis részt az arcomból.*

Vissza az elejére Go down
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te6500/15000A gróf markában 29y5sib  (6500/15000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptySzer. Nov. 02, 2011 6:20 am

Rég volt már, hogy lecsaphatott egy izgalmasnak tűnő küldetésre, már vagy két napja szinte ki sem mozdulhatott. S persze amint összeforrt az utolsó csontja is, máris megragadta az első alkalmat, hogy elűzze unalmát. Hiszen a nőstény sem tartózkodik a mai nap a szervezetben… Nincs, ki finom fürdőt csináljon neki, persze saját magán kívül, de azt nem tudja annyira élvezni, hiszen munka van benne. Így hát Nocturn amint célozgatni kezdett a maga szokásos, idegesítően körmönfont módján, egyből követelni kezdte, hogy térjen a lényegre, mert hogy ő már indulna. Nem szereti, még mindig nem, amikor Nocturn ilyen rejtelmes… Nem ér vele semmit, ő pedig az egyenes, nyílt válaszok híve, hiszen azzal jut csak igazán előre. Ám mindezt csak azután sikerült belőle kihúznia, miután a mágus elvitte őt egy kellemes sétára a Katedrális kertjébe. Oda, ahol néhány hete azzal a növénnyel volt az a bizonyos balesete, melynek során Illiame megmentő hadműveletére volt szüksége, hogy túlélje annak mérgező, andalító pollenjét. Szerencsére tanult a leckéből… Bár még mindig inkább ez, mint Mélysötét sikoltozó gombái, melyek hangjába garantáltan belebolondul a drow.
Unja már, hogy Nocturn képtelen két-három mondatban összefoglalni, mit akar. Máskor alig látja el őt elegendő információval, most azonban még annak a kicsinek is örülne. Éppen csak felgyógyult, de már menni akar. Nem az a típus, aki hosszú távot kibírna egyhelyben az ülepén. Szemei idegesen rángnak, amikor Nocturn újra és újra inkább az élet szépségeiről, a virágokról, meg az éppen meghódított hölgyeményekről beszél, akik csak most csatlakoztak a szervezethez. Végül Vicnek egy végzetes fegyverhez kellett nyúlnia. Kénytelen volt őt Berthával és barátnőivel fenyegetni ahhoz, hogy végre szóra bírja Nocturnt. Sokáig tartott ugyan, de megtalálta gyengepontját, amit garantáltan és gátlástalanul ki is fog használni.
Megkapja a számára szükséges információkat; szokás szerint egy újabb ereklyét kell elhoznia, azonban reménykedik benne, hogy ennek kivételesen haszna is lesz. De ha nem lesz… az se baj. Csak hadd lejtsen egy újabb táncot a halállal. Hiányzik neki a veszély és az adneralin. Így miután még mágikus kesztyűjét is magára ölti – ki tudja, szükség lesz-e rá - , valamint kellően felfegyverkezik, nem is pazarolja tovább idejét. A sötét éjszakába veti magát, az est köpenye pedig békében fátyolozza el őt a kíváncsi tekintetek elől. Viszonylag hamar elérkezik a megadott helyszínre, s pont, ahogyan figyelmeztették előre, valamilyen erőtér zárja azt le. A mágus szokásától eltérően képes volt végre rendesen felkészülni azzal, hogy megadta a bejutás kulcsát. Bizonyára sokat jelenthet neki az az ereklye, amit el kell hoznia. Nem beszélve arról, talán nem egyedül ő pályázik rá, akadhatnak mások is. Azonban bízik pengéiben, s persze bízik önmagában. Nem is lehetne másképp.
Miután az erőtéren egyfajta ajtót vág, az ódon kastély felé suhan, mintha egyszerűen ő és a levegő egyek lennének. Talán nincs is másként. Ugyan érzi, hogy mágikusan felerősített lábbelijéből lassacskán kopni kezd a varázs, még ki akarja használni annak bűbáját, mielőtt valami új módszert szerez gyorsaságának szinten tartására. A lépcső ugyan kicsit elhanyagoltnak, már-már rozogának tűnik, ám elég stabil, hogy megtartsa súlyát. Azonban érzi a levegőben a halál szagát. Érzi, hogy nemrégiben itt vért ontottak. Érzi, hogy maga a kaszás, ki megelőzte őt, hogy begyűjtse ezen nyomorultak elkárhozott lelkeit.
Csak akkor pillantja meg az ajtónál az őrök hulláját, amikor már felért a lépcsőn. Cipőjével finoman arrébb mozdítja az egyik fejét, egyrészt, hogy megvizsgálja, van-e még benne az élet szikrájából, másrészt pedig, hogy elállítsa az útból anélkül, hogy komolyabban hozzá kéne érnie. Túlságosan takarja az ajtót. Így is kénytelen átlépni az egyik belógó kart.
A sötétség számára kifejezetten ideális, ám irritálja, nem láthat hőlátással se semmit. Pedig ez általában mindig működik, hisz így tudott csak kibotorkálni a Mélysötétből is. A levegőbe beleszimatolva ismét megcsapja orrát a rothadás szaga, amibe valamiféle zeneszó keveredik. Ha tudná, mi az, már egészen rettegne, azonban túl sokat tapasztalt már a maga majdnem négyezer ciklusával ahhoz, hogy efféle dolgok rémisszék meg. Maga is ismeri az emberi világ néhány apró vackát, ennek pedig még a neve is rémlik számára. Egy apró doboz, ami zenét hallat, egészen egyszerű az egész. Hihetetlen, mivel nem képesek ezek a földi halandók helyettesíteni az igazi bárdokat. Nem csoda, mára legfeljebb az utcán talál belőlük alamizsnáért kuncsorogni. Kár, igazán kár, pedig ő tényleg szereti a zenét, még ha ezt nem is veri nagydobra. Bármennyire is tiltakozik, a hárfaszó mindig elandalítja. Emlékszik még arra, amikor egyszer tönkre kellett tennie egy nimfa előadását. Muszáj volt, nem volt más választása. Egyszerűen megpuhította, ellágyította, gyengévé változtatta. Ezt pedig ő nem engedheti meg magának.
Nem törődve az esetleges veszélyekkel, ám fokozott óvatossággal botorkál a következő terem felé. Felkészült arra, hogy esetleg másokkal is találkozhat, bár kétségtelen, valami kifejezetten élőre gondolt ez alatt, nem holmi miszlikbe tépett testekre. Csak orrát húzza el egy fintorgó grimasz erejéig. Undorító. Látott már rosszabbat is, így nem sokkol le. Ő maga viszont igyekszik mindig tisztán, a lehető legkevesebb vérrel dolgozni, hogy kímélje a takarító személyzetet. Egyszerűen stílustalanság nem így tenni. Még a barbárokban is több méltóság van.
A szomszéd szobából kiszűrődő zajokat tisztán hallja, még a holttestekről lecseppenő vér sem képes elvonni figyelmét. Ajkai némán rebegik Illiame nevét, hiszen felismeri azt, nem tévesztheti azt össze máséval. Emellett egy másik, tőle idegen férfihangot is érzékel. Túl emberi ahhoz, hogy elfé legyen, nem elég ezüstös, nem elég magasztos s fennkölt, ebből pedig könnyűszerrel következtet arra, hogy ez a valaki csakis halandó lehet. Valaki, aki merészel nevet adni az Ő tulajdonának, pedig csak neki van joga névvel illetni a valaha névtelen nőstényt.
- Illiame. – csapódik ki az ajtó. Nem érdekli, ha véletlenül megrémíti a másik kettőt. Azonban Illiame a tulajdona. Nem engedheti, hogy bárki más felvállalja szerepét. Egyáltalán nem érti, ő hogy kerül ide, hacsak nem Nocturn sóhajtozott ismét valami drámára. Köszöni, neki erre nincs szüksége… Ha nem lenne olyan fontos az az ereklye, bizonyára karon ragadná a nőstényt és elmenne innen. Bár valóban fontos-e az a kegytárgy? Végül is, ha már idáig elvánszorgott, nem most adja fel.
Csuklyáját lebontja fejéről, hogy láthatóvá váljék hófehér hajzuhataga, s kemény, szögletes arcvonásai rubinszín szemeivel egyetemben. Sötét pillantásával végigméri az Illiamet névvel illető szerencsétlent. Hah! Még egyszer meghallja azt a nevet, s másik szemétől is megfosztja, ezt garantálja. Vézna, ráadásul bűzlik az emberek szagától. Illiame pedig gyógyító… Többet is látott már egy-egy elvesztett szemgolyónál. Nem rémítheti meg egy ilyen közönséges sérülés. Mindez semmi ahhoz képest, amit ő maga szenvedett el az Abyss legmélyebb bugyraiban…
- Cöhh. Neutral Ő az enyém. – veti oda a halandónak; észreveszi Illiamen a kötéseket, valamint azt is, hogy a halandó ruhájából itt-ott hiányzik egy-két cafat. Gonosz szemei összeszűkülnek ennek láttán. Valami olyan önti el, ami még soha. Méreg? Féltékenység? Lényegtelen… Ám szemmel tartja a nyavalyást. Nem fogja engedni, hogy bárki más is hozzáérjen ahhoz, ami az ő tulajdona.
- Kelj már fel a földről, te ostoba. Mit tanítottam én neked? – utasítja a nőstényt arra, hogy ne viselkedjen ilyen szerencsétlenen. Nem azért van itt, hogy megvédje őt. Fogják azt az ereklyét és mennek. A halandóval láthatóan nem akar többet foglalkozni annál, amennyit feltétlenül muszáj. Karjait keresztbe fonja, s így várja, hogy a félvér feltápászkodjon. Hiszen félig drow. Nem csúszhat a mocsokban.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptySzer. Nov. 02, 2011 9:56 am

*Megrémiszt, mi itt feltárul szemeim előtt. Lesz e valaha innen ki út? Teljesíteni fogom, eme rám kiszabott küldetést, vagy a sötétség végleg el fog nyelni? Nem tudom, már semmiben sem vagyok oly' biztos, mint ezekben a rémségekben. Mégis mi vezetett el idáig...Ki tud ily' gonoszságokat művelni csak azért, hogy fogságban tarthasson? Roppantson szét; miért nem roppant már szét? Miért nem nyel el, és emészt fel? Lelkem összes rétegei azt kívánják, hogy vége legyen ezeknek a borzalmaknak. Reszketek, s valóságos félelmet érzek a történtekre irányulóan. Nem tudom, mi várhat még, csak azt tudom, hogy én ehhez gyenge vagyok. Nem tudom, hogy társam hogyan viszonyulhat ezekhez, de bizonyára sokkal erősebb, mint én magam. Kissé ostobának is érzem magam, hogy össze- vissza, rémüldözök az eseményeken, de nem tehetek róla. Én nem tudom azt megszokni, hogy hullákat látok minden felé. Bár gyógyító vagyok, de számomra sosem volt természetes az ilyesmi. Nem volt meg bennem soha az a bátorság, ami hozzá segített volna ahhoz, hogy biztonsággal járjam az utamat. Félek a környezetemtől, és tudom, hogy csupán egy személy mellett érezhetem magam teljes biztonságban. Viszont, eme személy most nincsen itt, így meg kell próbálnom a magam lábán megállni. Kuroda-sant nem szeretném azzal terhelni, hogy hátráltatom. Bocsánatkérőn pillantok rá, mihelyst sikerül újra két lábra helyeznem magamat. Nem tudom, hogy mit kellene felelnem arra, hogy megköszöni az ellátást, így csupán bólintok egyet. Tényleg sajnálom, mert nem tudom, hogy most ez jót jelent, vagy sem. Nocturn még nem egészen tanította meg nekem, hogy egyes esetekben hogyan, kell viselkednem. Azt mondta nekem, hogy vannak dolgok, amiket magamnak kell megtapasztalnom, és hogy ezeket nem lehet csak úgy megtanítani. Én nem kételkedem benne, biztosan tapasztaltabb már nálam. Viclyntől nem merek tanácsot kérni, mert félek attól, hogy már az első kiejtett betűnél elrontanám. E helyett tán ha hallgatok, az a legbölcsebb megoldás. Érdeklődve kémlelem társamat, hogy szemeimmel megpróbáljam kitudakolni, hogy végül is hogyan vannak a sérülései. Sajnos nem engedte meg nekem, hogy mágiával gyógyítsam meg, így csupán bekötöztem minden tudásommal, ahogyan kérte. Nekem nem szabad eltérnem mindattól, amit megengednek nekem, mert azzal csak magamra haragítanám környezetem. Most a fő az, hogy ha haszonnal nem is járok, hátráltatni ne is hátráltassak. Valami füstölgő tárgyat vesz elő, amit a szájába tesz. >.> Ettől kissé megijedek, és kiverem a szájából ezt, ami lehet, hogy úgy fog tűnni a megnevezésemért kapta pedig, nem azért, hanem teljesen másért.*
- Nem..nem szabad..egészségtelen. *Aggódva pillantok rá. Nem szabad ilyesmikkel ártani a szervezetének. Vagy lehet, hogy elvetettem volna asúlykot, amiért próbáltam beleszólni abba, hogy mit tegyen? Már késő bánat, hiszen megtettem, s hátrébb is lépek komoran a padlót bámulva. Minden csupa vér egyszerűen, ettől nem tudok rendesen gondolkodni. Folyton attól félek, hogy ezek a vércseppek összesűrűsödnek valami démoni alakká, s megölnek. Kiráz a hideg, ha erre kell gondolnom. Egyszerűen nem tudok megnyugodni egy ilyen helyzetben, s ettől igazán szánalmasan érzem magamat. Félénken bólintok egyet az észrevételére, s kérlelőn pillantok rá. Hogyan is dönthetnék én? Én nem vagyok alkalmas arra, hogy ilyen létfontosságú kérdésekben dönthessek, nem? Lepillantok kezeimre, de ekkor kis híján hanyatt esek a rémülettől.* - Elnézést..kaphatnék...*Félelemtől beszélni sem tudok, így inkább beszéd helyett elmutogatom, félénken, hogy a kezemre szeretnék egy kis ruhadarabot kérni. Ha megengedi, akkor csak tényleg annyit szerzek róla magamnak, amennyivel betudom a kezeimet kötözni. Csak most vettem észre, hogy csupa seb mindkét kezem, de magamnak ezeket nem tudom begyógyítani még. Nem vagyok akkora nagy gyógyító, hogy erre képes legyek. Másnak bármikor eltudom látni a sérüléseit, de a sajátom az más dolog. Ha magamat próbálom gyógyítani gyakran eltúlzom, és csak nagyobb kárt okozok, mint gyógyítást. Éppen ezért már próbálkozni sem merek ezzel, inkább bekötözöm a kezeimet, ha Kuroda-san megengedi. Nem is tarthat sokáig, sietek, hogy ne hátráltassam a szerencsétlenkedésemben. Ezután megszeppenve nézem őt kérdésére. Vagy is..mire válaszolnék neki mindig újat tesz fel, ettől még jobban belém folytja a szót.*
- Sétáltam..és..ami..nem..nem..a szeme...csupán.... *Ostoba dadogásba kezdek ennyi kérdésre. Restellem, de az eseményen fejében nem tudtam megjegyezni a pontos kérdéseket. Azt se tudom jelen esetben, hogy hogyan, és mit szabad ezekre válaszolnom. Vajon elmondhatom-e neki, hogy miért is vagyok itt tulajdonképpen? Még ez a belső kérdés sem jut eszembe, de igyekszem magam összeszedni, hogy válaszolni tudjak. Nem illendő csak úgy megválaszolatlanul hagyni a kérdéseket nem? Még védekezőn is feltettem a kezemet. Fogalmam sincs igazából már, hogy mitől félek jobban. A sok vértől, vagy a szeme helyén lévő furcsa tárgytól? Egy biztos, a pillanat, mikor valaki a nevemen szólít, akkorát esek a félelemtől, hogy majdnem beverem a fejemet. Fájdalmasan szisszenek fel elsőre. Ennél inkább, annál jobban meg is ijedek Viclyn látványára. Viclyn, itt? Viclyn nem szabad ide jönnöd, bajba fogsz esni. Már, mint...Viclyn itt? Hosszasan pislogok rá érthetetlenül. Nem számítottam arra, hogy itt lesz. Ijedten meredek Kurodára is. Fogalmam sincs, hogy most mit gondoljak, de arcomon az előbbiekhez képest némi nyugalom íródhat le rémültségem ellenére is. Megérkezett az, aki mellett biztonságban érezhetném magam, feltéve, ha nem látnám azt a tűzt a tekintetében, ami egyenesen belém ivódik. Az a harag, amivel ő hozzá, majd hozzám szól egyszerűen, letaglóz. Sokáig moccani sem merek, mert attól félek, hogy rosszul tenném, ami miatt még jobban magamra haragítanám.
A végtelenségig nem lehet ezt folytatni, hatalmas levegőt veszek, hogy ezt követően fel álljak. Pontosan kettejük közé állok be, de fogalmam sincs, hogy melyikükre helyezzem a tekintetemet. Bocsánatkérően pillantok Kurodára, maiért nem mondtam el neki a nevemet, bár ezt gondolom nem tudhatja vagy mi. Mindenesetre félénken fordulok Viclynhez.* - Viclyn..nem tudod, hogy szelídíthető e egy szilmarin? *Pillantok az ajtó felé, bár csak kinyílna. Mondjuk, ha Viclyn felfeszítené, tutira kinyílni nem? Én ebben nem akarok döntőszerepű lenni. Félő, hogy mindent elrontanék, ha megpróbálnám át venni ezt a szerepet. Teszek egy lépést előre, de majdnem megbotlok az egyik hulla kezében. Rémülten pillantok rá, ám az éjszakában valami fel fénylik. A kezénél valami fénylő tárgyat pillantok meg melyre, elharapom ajkaim szegletét.* - Egy...kulcs... *Hozzá sem merek nyúlni. Inkább beszaladok Viclyn mögé, mert az a lehető legbiztonságosabb hely szerintem. Viclyn erős meg minden, és meg is nyugtat. Aligha volna jobb hely, mint a háta mögött nem?* - Fáj? *Mutatok a szememre, s egyértelműen Kuroda felé intézem egészen halkan a kérdésemet. Még mindig nem békéltem meg azzal a mű szemmel Neutral *
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyCsüt. Nov. 03, 2011 5:13 am

Pipáznék tovább, segít lenyugodni és gondolkozni. De pont ezt a tevékenységet akadályozta meg Nigror, azzal hogy kiüti az ajkaim közül a pipámat. Habár lehet a neve miatt kaptam, bár amit mond, nos, az másra utal teljesen. Rendes, hogy aggódik a fizikai állapotom miatt, de teljesen felesleges is.
- Nyugalom, a dohány káros hatása Rajtam nem működik. Ha így lenne, akkor már jelentkeztek volna a tünetek. Több mint 400 éve élek vele, és eddig semmit nem tapasztaltam. De köszönöm az aggódását, hiába is hasztalan, de jól eset.
Ismeretlen vagyok a számára, és mégis fontosnak tartja, hogyan is vagyok. Ez egy olyan tulajdonság, ami manapság igazán ritka. Becsülendő, megőrizendő, és hasznos. S pont ezért kell vele óvatosan is bánnia vele. Nehogy kihasználják, mert talán olyan káros hatással lenne ez Rá, ami még inkább belesüllyeszti abba a mocsárba, amibe most is kapálózik. A pillantását pedig, nehezen de valami biztatóval próbálom viszonozni. Ismerjük be, a jelenlegi helyzetet tekintve, elég rossz lehet a Rólam kialakult kép. Amit nem is csodálok, gyilkosság volt, Engem talált itt, kardom is van, és még a szemem is hiányzik, tehát lehetek a rossz. De nem vagyok, ahogy biztos vagyok abban is, hogy Ő se az. Érte nyúlok a pipámért, és leporolom, majd ismét elteszem. Legyen, ahogyan szeretné, nem fogom mérgezni magamat a jelenlétében. Hm, bárcsak hoztam volna egy kis sakét, az talán segítene Nigrornak megnyugodnia. A kérdésére pedig kérdő arckifejezésem a válasz. Mit szeretne, pipázni? Ha nekem nem lehet, akkor neki se szabad. De utána csak leesik, hogy mit is szeretne, a keze megsérült, igazán szólhatott volna, mert akkor Én láttam volna el a kezét. Felényújtok a ruhám maradékából egy keveset, ami elég lesz a kezeire, utána pedig ellépek a közeléből. Ami most következett, az meglepett, nem tudom hogy mit is csinált, de határozottan hasznos, a sérülések, amiket ismeretlen módon szereztem gyógyulásnak indultak, ezért pedig igazán hálás vagyok Nigrornak. Feltettem pár ártatlan kérdést, igazán nem akartam, hogy elvesszen a válaszok tengerében, de Belőlem is kibujt a kíváncsiság. Habár a válaszok, amiket kaptam, nos, nem voltak éppen a hasznomra, nem túl sok információt tudtam meg. Egy dolgot leszámítva, hogy mégiscsak látja a „szememet”. Érdekes, talán valamit megtudhatok majd Tőle, ha ennek az egésznek végre vége lesz.
Erre viszont nem számítottam, egy harmadik fél, lassan a kardom markolatára siklik a kezem. Mert talán az a személy érkezett meg, Aki miatt mindez történt. Bár ezt nem hiszem, mivel Nigror érdekesen pillant a megérkezett férfira. Hm, talán ismerné, és az Illiame pedig egy név lenne, Nigror neve? Remélem így van, mert „felengedem” a védelmemet, és ismét a testem mellett pihennek a karjaim. Oldalra döntött fejjel szemlélem a megérkezett személyt, vagyis inkább a színét, érdekes. Nem láttam még ilyet, bár a fülei is gyanúsak számomra, nem nehéz rájönni, hogy nem Shinigami, és ember, pontosabban, olyan faj tagja, amivel ez idáig találkoztam volna. De a hangnem, amit megüt, az igazán nem elfogadható a szememben. Viszont megtanultam, hogy ne szóljak bele Mások dolgába, plusz, olyan dolgokat is okozhatok ezzel, aminek a végkimenetele nem megjósolható. A reakcióm, csak egy lenéző pillants a férfi felé, semmi más. Inkább figyelem ahogy Illiame elindul a Viclyn nevezetű felé, majd pedig megbotlik valakiben, vagyis nem is olyan régen, még valaki volt. Most csak egy élettelen test, és semmi más. De nem gondolhatok erre, mert csak elöntene a harag, és nem lennék képes tisztán gondolkozni, és figyelni a dolgokra. Mint arra is, hogy Illiame kötődik a férfihoz, amaz pedig, egy tárgynak tekinti, vagy legalábbis valami háziállatnak. Ezt abból gondolom, ahogyan beszél Vele. Lehet, hogy a bőrének a színe a szívét mutatná? Akkor igazán kellemetlen személyiség lehet, és beképzelt is szerintem. Remélem nem fogok többé vele találkozni, viszont ami lényeges. Talán tudja a kérdésre a választ, és mehetünk tovább. Viszont, most hogyan tovább? Hárman lettünk, és az ajtó még mindig nem nyílt ki, Én pedig szeretnék tovább menni, megtalálni a betolakodót.
Ill-re nézek, és jobbra-ballra rázom a fejemet. Jelzem, hogy nem fáj, bár még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy látja. S sajnos a „szemem” se akar megnyugodni, mert elég izgága kezd lenni. Remélem nem fog semmi kellemetlen történni. Habár, ami a „szemmel” kapcsolatos, az minden csak kellemetlen lehet, mivel nem tudok róla semmit.
- És most? – intézem a kérdést mindkettejük felé.


Vissza az elejére Go down
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te6500/15000A gróf markában 29y5sib  (6500/15000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptySzomb. Nov. 05, 2011 4:16 am

Borzalom… Nocturn megint olyan helyzetbe keveri, amihez neki semmi köze. Persze, valamennyi mégis csak van, hisz hiába tartja hétpecsétes titoknak azt, ami közte és Illiame között van, hiszen nem szívesen kérkedik gyengepontjával, azonban talán ez a fő oka annak, amiért nem akar a nősténnyel efféle közös missziókon találkozni. Egyszerűen nem és kész. Túl sebezhetőnek tartja magát. Hisz bármennyire is tiltakozik önnön érzései ellen, tűnjön bármily ridegnek, attól még ott vannak azok a vágyak, remények, ködös merengések, melyek megkeserítik évszázadokon át biztos tudatát. Nem akar gyengévé válni, ilyen egyszerű. Egyszer, igen, egyszer a legjobb lenne eldobnia őt magától. Sajnos hiába próbál megrendíthetetlennek tűnni, sajnos eljöhet az idő, amikor ő már nem az a vaskos, rideg, megdönthetetlen torony, amit hiába ostromolnak, akkor is kitart. Azonban nem akarja ezt megvárni. Igen, egyszer cselekednie kell. Egyszer meg kell őt ölnie, hogy örökké nyugodt maradhasson.
Azt, ami köztük van, mások számára egyszerűen nem érthető, felfoghatatlan. Soha senki sem fogja megérteni, hogyan éreznek, de ez talán így a legjobb. Tűnjön csak szörnyetegnek… Annál inkább fognak tartani tőle, ez pedig ki másnak lenne a legjobb, ha nem neki? Igen, rettegjenek csak tőle… Vagy legalábbis ne merjék őt megközelíteni. Szemei a sötétben vörösen kezdenek el világítani, a fény hiánya ugyanis rákényszeríti őt arra ismét, hogy hőlátását használja. A hőkép pedig tisztán megmutatja számára, hogy a halandóval, vagyis a szemével valami nem stimmel. Betudja azt egy egyszerű műszemnek, számtalanszor látott már ilyet. Őt igazán nem lepik meg az efféle dolgok.
- Cöhh. – húzza el száját egy fintorra. A nőstény mögé bújik ahelyett, magyarázatot adna ittlétére. Nem érti Nocturnt, miért küldi a lányt efféle küldetésekre. Pedig tudja ő is, hogy idegzete egyszerűen nem bírja a stresszt, nem neki való. Mondhatni, gyengeelméjű. Egyszerűen nem alkalmas egy komolyabb misszió elvégzésére. Túl jól ismeri őt, túl sokat látta őt pánikolni. Talán jó lenne egyszer megvétóznia Nocturn eme döntéseit. Nem tud vele egyetérteni, semmi haszna… Nem érti, miért erőlteti.
- Mi az Abyss az a szilmarin? – kérdezi vissza, s mivel más nem teszi meg, ő maga indul az egyetlen ajtó felé. Kesztyűs keze hozzáér a kilincshez ugyan, de az zárva marad. Testének tömegét használva valószínűleg könnyedén áttörhetné az ellenállást, azonban még emlékszik Illiame valami elejtett megjegyzésére. Egy kulcs. Miért ne? Miért is ne?
- Illiame. A kulcsot. Nyisd ki. – utasítja „tulajdonát”, hogy ha már talált egy kulcsot, akkor használja is. Látszólag nem érez semmiféle empátiát, amiért Illiame ilyen helyzetben van. Végül is drownak született… Nincs szüksége effélékre.
Türelmesen várja meg, míg Illiame remegő kezeivel kinyitja az ajtót. A zár hangosan kattan, majd előrelépve veszi át az irányítást. Igaz, talán nem kellett volna; mintha az ajtó nem csak a mögötte lévő zajt, de a fényt is elnyelte volna. Terebélyes terembe érkeznek, a tetőről lógó csillárok pedig kellően elárasztják a helyiséget mesterséges fénnyel. Kicsit meg is emeli saját kezét szemei elé, hogy szűrjön valamennyit a kínzó sugarakból, s beletelik pár másodpercbe, mire látása megszokja a világosságot. Finom zeneszó hangzik, amire megannyi pár, férfiak és nők keringőznek, visszahozva a reneszánsz korszak stílusát. Olyan ide nem illő, olyan morbid és groteszk hatást gyakorol az egész. Formális, ünnepi, báli ruháik mellé maszkot is viselnek mindannyian, melyekkel arcukat takarják. Egy igazi maszkabál.
Illiamere, majd a halandóra pillantva megállapítja, hogy ők sem tudnak semmit erről az egészről. Nem érti, mibe csöppentek, de felkészülten tesz meg néhány lépést a bálterem fényesre csiszolt márványpadlóján. A tömegből egy álarcot viselő, zakós egyén vágtat feléjük, ám a tömeg – talán százan is lehetnek – nem hagyja abba a táncot. Bár kétségtelen a pillantásokból és suttogásokból, hogy észrevették őket. Reagálnak rájuk, csupán nem tesznek semmit, ami fenyegető lenne.
- Üdvözlöm Önöket! Végre megérkeztek. – hajol meg a trió előtt a maszkos egyén. – Az esetleges káoszért elnézésüket… Vadászok. Mindig megpróbálják. Hadd mutatkozzam be, Lord Obroski, szívélyes szolgálatukra. Kérem, várjanak türelemmel, s szórakozzanak jól, míg a sheriff megérkezik. Megkínálhatom Önöket esetleg egy kis… Ó, majd elfelejtettem, mi nem táplálkozunk. – süti el rémesen rémtelen poénját az álarcos illető, miközben beljebb tessékeli a valószínűleg semmit sem értő shinigamit, félvért és drowt.

Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptySzomb. Nov. 05, 2011 6:16 am

*Viclyn jelenléte csak megerősítette bennem a tudatot, hogy esetlegesen tényleg lehet kiút ebből a pokolból. Oly' sötét még mindig minden. Olyan elátkozottnak tűnik ez a hely, mely fokozatosan fertőzi az elmémet. A falakból áradó vér illata örökösen kínozza elmémet. Lelkem nem nyugodhat ezen a kaotikusan mély helyen. A hullák borzalmas jelenléte nem hagy nyugodni. Még midig úgy érzem, hogy ami itt történt, akár nekem is szólhatna. Akár engem is gyűlölhetnek annyira, hogy ezt tegyék mindazért, mert mertem lábamat betenni egy ilyen helyre. Ezt kellett tennem, érzem, hogy ezt. De megérte azért, hogy ezek a lelkek szívszorongató halálukat leljék? Komoran pillantok fel társaimra, elsődlegesen Viclynre. Bocsánatkérőn pillantok rá, bár tudom, hogy ez mit sem ér. Nem fog nekem megbocsátani, amit meg is értek. Igyekszem magam összeszedni. Tulajdonképpen ez kéne ahhoz, hogy hasznossá tudjam magam tenni. Eléggé reszketve hajolok le az élettelen testhez, hogy a kulcsot kivehessem a kezéből. Szemeim valóságosan bekönnyeznek az hideg érintésére. Miért kell nekem egy holttesthez hozzáérnem? Ez annyira...szomorú.
Persze megpróbálok igyekezni, hogy Senger Viclynt, és Kurodát ne tartsam fel menetelében. Óvatosan illesztgetem le a tárgyról az idegen ujját, majd egy gyors, s felettébb reszkető mozdulattal lefejtem róla. nem szeretném megsérteni a halott testét, de nagyon ijesztő ilyen közel lenni hozzá. Szerencsére a többiek elég bátrak ahhoz, hogy egész jól elsétáljanak mellette. Bizonyára, csupán én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy félek tőle. Sajnos ő már nem mozdul meg, bennem pedig, nincsen meg azaz erő, hogy újra megmozdítsam. Úgy értve, hogy nem tudom feltámasztani. Komoran kémlelem még végig, s majd fel állok.* - Nos..én...nem tudom, mi lehet az.. *Mily meglepő válasszal állok elő. Gyakorlatilag hozzá is lehetne szokni, hogy én az ilyenekről nem tudok semmit. Még csak olvasni sem olvastam róla. Valószínűleg, mikor visszamegyek - ha visszamegyek - a főhadiszállásra, az első dolgom lesz, hogy megnézzem a jelentését. Nem szeretnék tudatlan maradni ebben az esetben. Lehet, hogy legközelebb is találkozok ezzel a kérdéssel, akkor pedig szeretnék hasznos lenni a többiek számára. Ezzel az elhatározással félénken lépek előre Viclyn utasítására. Kétszer is pislognom kell, mire a hő látásomat használatba tudom venni az ajtó kulcslyukának felfedezésére. Zavarosak a gondolataim. Érzem, hogy most már biztonságban lehetek, de zavarban érzem magam. Megint Viclynre, és egy emberszerű férfira kell hagyatkoznom. Haszontalannak érzem magam, amiért nem lehetek a segítségükre. Talán, ha megtudnék birkózni a bennem tengő félelemmel, menne. Menne, csak éppen meddig? Megrázom a fejemet, s erőszakosan illesztem kezemmel a kulcsot a zárba. Elsőre nem is sikerül elmozdítanom, segítségkérőn pillantok Kuroda felé.
A nem reagálása gyanánt merem feltételezni, hogy nem szabad megkérnem a segítségre. Nyelek egyet, és megpróbálom ismételten, melyre már csak-csak megkattan az a zár. Behunyom szemeimet, s magamban elszavalok egy igen mély köszönetet erre. Egy zárat még ki tudtam nyitni, valamit tudok. Egy kicsit jobb érzésem lesz erre, de mindez hamar el is száll, amint Viclyn majdnem elsodor. Bánatosan pillantok a padlóra, azonban inkább Kurodára pillantok. A halott látványa még mindig hatással van rám. Talán nem haragszik meg, ha a sebeit nézem a halott helyett.
Már az ajtó nyitásakor hunyorítani kezdek a fényre. A hő látásomnak mindez majdnem egy átmeneti vaksággal járt. El sem tudom képzelni, hogy Viclynnek akkor milyen ártalommal járhatott. Ő azért élt Menzoberranzanban, amelyről csupán a történetei alapján tudhatok. Egy végtelenségig elnyúló, nemesi barlangrendszer. El sem tudom képzelni, hogy ez voltaképpen hogyan is nézhet ki. Tán egy magamfajtának nem is szabadna ilyenen ábrándozni, különösen egy küldetés kellős közepén, amiről Viclynnek még mesélni sem tudtam. Nem kéne ilyesmikkel terhelnem, ezért csendben követem. A sorra következő látvány pedig egyenesen ledöbbent. Az előbb még egy holttestekkel teli teremben, vérben sétálva voltunk; most pedig egy gyönyörű ruhákba öltözött pároknál. A kellemes zene felismerésre talál. Pontosan erre a zenére tértünk le Kurodával, félénken a gondolataimba írt személyre is pillantok. Biztosan ő is érti, hogy mire is célozta ezzel a tekintetemmel. Habár nem tudom, hogy mennyire szabad vele bármilyen úton is kommunikálnom. Viclyn nem igazán szereti, ha a jelenlétében bárki mással is törődök. Meg kell próbálnom valahogyan azt a bizonyos köztes állapotot tartanom annak érdekében, hogy senkit se haragítsak magamra. Megszeppenő figyelemmel kísérem végig az üdvözletünket. Ami leginkább megüti a fülemet, azaz a mondatrésze, amikor a táplálkozásról ejt szót. Elsápadok.*
- De, akkor..megfognak..halni.. *Kényszeresen bújok be az mögé, aki éppen közelebb van. Először sikerül éppen Kuroda hátát megtalálnom, de miként megijedek tőle, azonnal Viclyn mögé bújok be. Én, én nem tudom miféle lények lehetnek ezek, de aki nem táplálkozik, és nem hal meg...az tutira megakar engem ölni. Vagy akkor fogja megtenni, ha az útjába esek. Viclyn és Kuroda erős, ők megtudják magukat védeni, meg legyőznek mindenkit. Én, ha szabad maradok hátul, ne hogy ártsak a jelenlétemmel. Talán ezért se veszem észre, hogy két hölgy válik ki a sorokból. Bájos, szépen felöltözött nők. Ha látnám őket a takarásból, bizonyára bántana. Bántana a tudat, hogy sokkal szebbek, és szebben felöltözöttek egy ilyen eseményre. Fogalmam sincs, hogy hol lehet, azaz az ereklye, amiért elküldtek, de ha a megszerzéséhez szép öltözet kell, akkor én elbuktam. Ismét haszontalan lettem, igaz? T_T Ráadásul a két nő megáll az előttem lévők előtt.* - A férfiak jöjjenek táncolni, a sheriff szeretne beszélni a hölggyel! *Kellemes, szinte csengő hangon szólalnak fel. Nem hasonlítható elfhez, de különleges hangjuk némiképp csalogató lehet Viclynék számára. Elkerekednek szemeim, mikor "hölgyet" említenek. Tehát észre vették, hogy megbújtam Viclyn mögött? >.> Teljesen elsápadok. Fogalmam sincs, hogy mit akarnak, és miért. Miért éppen velem szeretne beszélgetni? Ami pedig fő, miért akarják, hogy Viclyn táncoljon? O.o Azt hiszem, kezd megfájdulni a fejem...*
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyVas. Nov. 06, 2011 3:04 am

Hárman vagyunk ezen a rémes helyen, talán jó is hogy az Én nevemet kapta. Mindkettőnknek jobb, ha nem foglalkoznak velünk, és egyedül hagynak minket. Talán akkor ez a pár ártatlan ember se vesztette volna az életét. Testekről jut eszembe, itt is van egy másik, akinél elméletileg egy kulcs van, legalábbis a hölgy szavai szerint. A férfi pedig, utasítja szegényt, hogy vegye el, és nyissa ki az ajtót. Igazán kellemetlen lehet ez a fajta ledominálás. De nem az Én dolgom, megeshet, hogy a férfi fajtájának ez a sajátossága. A nők az alacsonyabb szinten vannak, mint a férfiak. S ha ez így van, akkor tényleg semmi jogom nincs ebbe beleszólni. Elkapom Illiame pillantását, de, ki tudja hogyan is reagálna rá a Viclyn nevű, ezért is inkább maradok a helyemen, és csak akkor indulok tovább, amikor az ajtó kinyílt. Alig láthatóan rázom meg a fejemet a férfi miatt. Igazán tiszteletlenül viselkedik szegény Ill-el. Haladunk tovább, míg egy igazán tágas helyiségbe érkezünk, hm, ez lehetett ahol az ünnepségeket tarthatták akkor, amikor laktak is itt. Elég erős a fény, ezért is hunyorítanom kell egy kicsit, hogy a szemem szokja a fényt. Hm, érdekes zene, ismerős, talán azért, mert ezt hallottam nem is olyan régen? Igen, és elkapom Illiame pillantását is, amire csak egy aprót bólintok, hogy igen, ez volt az. Nézem a táncoló tömeget, hm, nem ismerem ezt a fajta mozgást. Habár nagyjából semmilyen táncot se ismerek. Talán egy bál lenne? De akkor miért ölték meg az embereket? Tiltott bál, érdekes egy gondolat. S egy alak is elénk járul. Arra rá kell jönnöm, hogy, az ilyenek nem nagyon foglalkoznak a külsővel. Mármint minden olyan könyvben, amit olvastam, nem viszik túlzásba a dolgokat. Vagy csuklyát, vagy maszkot viseltek. Mindegy is, lényegtelen. A meghajlást viszonozom, mivel ez így illik, annak ellenére is, hogy talán pont ők azok, akik ezt a Mesék a kriptából showt elkövették. Igen, ismerem azt a TV műsort, és tetszik is. Viszont azt már nem, hogy ezek a személyek nem táplálkoznak, tehát itt se emberekről lehet beszélni, és az a sheriff érkezésének az emlegetése se igazán szimpatikus a számomra. Illiame, egy már-már megszokott dolgot cselekszik, védelmet keres, egyszer az Én hátam mögött, és utána Viclyn a pajzs. Majd pedig két hölgy indul el felénk, gyanakodva nézek végig rajtuk, de ami igaz, a hangjuk igazán kellemes. De hiába a táncba hívás, ezzel a lehetőséggel nem élhetek.
- Köszönöm a felkérést, de el kell utasítanom.
Próbáltam annyira udvariasan közölni ezt, amennyire csak tudtam, utána pedig elválók a két társamtól, és nekidőltem a falnak, a karjaimat a mellkasom előtt fontam össze, és próbálok valamit kitalálni, hogy kik is lehetnek a táncosok, ki az a sherif, mit akarhat Illiame-től, és hogyan is kellene kikeveredni ebből az egészből? Habár jobb nem teljesen leengedni a védelmemet, hátha készülnek valamire, és akkor legalább valami reagálást is tudjak produkálni. Kivárásra játszunk most inkább. Habár, néha a legjobb védekezés a támadás. Mégis csak jó lesz táncolni, hiába fogok megszégyenülni a hiányos tánctudásom miatt. De néha áldozatokat kell hozni, és legalább csak a kevés méltóságomat vesztem el, nem a szememet.
- Elnézést. – megszólítom az egyik hölgyet, miközben feléjük tartok. – Ha van re még lehetőség, szívesen táncolnék az egyikükkel. Viszont ha volna rá lehetőség, vezetne a táncban? Sajnálom, de nem ismerem ezt az ágazatát a táncnak. – felé nyújtom a karomat, és ha már bent vagyunk a tömegben, na meg valami táncféleséget is produkálok, ideje kérdezni. – Szabadna tudnom, hogy kikhez van szerencsém, mi dolguk itt, és milyen vadászról van szó ? Oh, mielőtt elfelejtem, nincs véletlenül valami közük a gyilkoláshoz? Remélem nincs, nem szívesen végeznék magukkal, azért amiért számomra ezt a fontos helyet meggyalázták. – fenyegetően villan az egyetlen szemem, és a hangomból is kiérezhető a komoly szándék. – Még valami, remélem a hölgynek, Illiamenek nem lesz bántódása, mert sajnos akkor is erőszakhoz kell folyamodnom. És elnézést, amiért a lábára léptem, ahogy mondtam, nem tudok táncolni. – sikeresen el is pirultam, amiért nagyjából laposra tapostam már a partnerem lábfejét.

Vissza az elejére Go down
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te6500/15000A gróf markában 29y5sib  (6500/15000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptySzer. Nov. 23, 2011 1:22 pm

Érdekesnek találja, roppant érdekesnek, hogy odakint nem látta jelét ennek a bálnak. S mi több, csupán holt őrök porhüvelyei figyelmeztették őt arra, nem lehet egyedül ezen szellemkastély falai közt. S most, most már csak zene van, s kellemesnek ígért társaság, ahogyan az igéző, s egyben buja pillantásokat feléjük vető hölgyemények táncolni kérik őket. Nem mintha Viclynre egyébiránt hatással lennének az efféle nőstények. Hiszen bőrük sem elég sötét, még ha testük hidegétől és szívük némaságától el is tekintene, ez neki egyszerűen kevés. Számára pedig nem elég holmi mély dekoltázs ahhoz, hogy izgalomba jöhessen. Mégis, valamiért mégis beleegyezik a kért táncba. Önmaga sem érti, miért, de ez talán nem is olyan dolog, amit értenie kell. Pedig nem szívesen hagyja magára a nőstényt. Hisz bármennyire is viselkedik vele nyilvánosan úgy, mint egy szolgával, mint egy alávaló haszonállattal – tulajdonképpen ő elegendő gyengéd érzelmet táplál iránta, sőt, többet is, mint amennyit megenged magának. Csupán ő másként nem tudja kifejezni szeretetét. Hangozzék bármilyen elvetemülten kifacsartnak, groteszknek, morbidnak és torznak, ő minél inkább bántja a lányt, annál inkább szereti. Minél inkább megalázza, annál inkább ragaszkodik hozzá. Csak ezt… Csak ezt más nem értheti. Ezt csak ő és a nőstény értheti, senki más. Mert mások sosem kaphatnak betekintést abba, ami köztük folyik.
Most mégis egy idegennel táncol. Pedig mennyivel jobb lenne Illiame-mel táncolni… Mint ahogyan azt a bálon is tették. Mindegy is, majd elfelejti. Lépései precízek, ismeri ezt a táncot, és az összes többet is. Látott elég halandót efféle ünnepségeken, s megfigyelte táncukat, ő pedig a mozgásban jó, egy ilyen egyszerű lépéssorozatot nem tud eltéveszteni, legfeljebb szándékosan. Már-már meg is irigyelhetnék táncpartnerét, amiért Viclyn az, aki irányítja őt, ez kétségtelen. Arca mégis szenvtelen, bár kérdéses, nem tud, vagy nem akar bármiféle értelmes, esetleg mosolygós arckifejezést ölteni. Hisz ő meg a mosoly mindig is hadilábon álltak… A legutóbb még Illiame is jóformán megijedt gyilkos vicsornak tűnő gesztusától, amikor ő tényleg jót akart.
Minden esetre továbbra sem feledkezik meg arról, hogy szemmel tartsa a lányt, s az Obroskiként bemutatkozó vámpírt. Egy sheriffet is emlegetett, ő, Viclyn pedig eleget olvasott a vámpírokról ahhoz, hogy tudja, ki ő. Hiszen neki fel kell készülnie Dimitrura, ha meg akarja őt ölni. Csak természetes, hogy ezt a megfelelő tudással kezdi. Mert Dimitru a vámpírok egyik császára, ellene enélkül még neki, a fegyvermesternek sem lehet esélye.
Tehát most is készül, ám ezúttal a váratlan meglepetésekre. Ő mindig vezetni szokott, nem bír nem irányítani, tehát nem okoz gondot úgy lépnie, hogy az esetek többségében partnere mutasson hátat Illiamenek és Obroskinak, míg ő maga a szeme sarkából ugyan, de megfelelő kilátást kaphat rájuk, ha esetleg lépnie, cselekednie kell.

A hölgyemény kacéran mosolyogva csimpaszkodik bele a shinigami karjába. Nem bánná, ha legalább öltözete illendő lenne az eseményhez, ezzel az uniformissal egyáltalán nem illik az alkalomhoz, azonban elnézve fekete hajú testvérét és annak sötét bőrű lovagját talán még mindig ő az, aki jobban járt. Szőke haját hátraveti, majd egy néma biccentéssel adja Kojiro tudtára, hogy ne aggódjon, majd ő vezeti a táncot. Inkább ez, mintsem azzal a feketével kelljen táncolnia. Bár az európai vonásokkal rendelkező hölgyemény számára mind a ketten egzotikumnak számítanak, valamiért mégis inkább az ázsiai, ám emberi külsejű az, aki inkább izgatja őt.
Hamarosan megtudja, tévedett. Rosszul választott, s néhány perc után már egyre nehezebben titkolja azt, hogy igenis, őt tulajdonképpen roppantul zavarja az, hogy folyton folyvást a lábára lépnek. Ez a shinigami még csak megpörgetni sem tudta őt, de szenvtelen arccal tűri tovább, hisz nem eshet ki szerepéből. Igéző szemeivel buja pillantásokat vet a férfira, bár tekintete néha elkalandozik nyaki ütőerére.
- Ugyan, kedvesem, miért olyan fontos számodra ez a hely? – táncolás közben egyik kezét megemeli, s végigsimít hideg kezével Kojiro állán. – A vadászok miatt ne aggódj, nem zavarnak meg minket. Inkább mesélj magadról. Jó embernek tűnsz, ha annyira védeni szeretnéd őt. – kedveskedik a shinigaminak. Szemei időnként furcsa fénytől csillognak, valódi éke ennek a bálnak, természetesen testvérével együtt. Minden esetre egy szót sem szól arra, hogy újra és újra eltapossák, hiszen az nem vallana rá, ha elveszítené türelmét.

Obroski kedélyesen int Illiamenek, hogy üljön le mellé egy fotelbe. A kényelmes ülőalkalmatosság közvetlenül egy trón mellett foglal helyet, amit általában bizonyára a sheriff foglal el. A kellemes zeneszó ugyan elég hangos ahhoz, hogy őket ne hallják, azonban arra tökéletesen elegendő, hogy ők kellőképpen hallják egymást. Obroski egy szomszédos fotelbe ül le, lábait kicsit keresztbeteszi s elmerengve néz végig a tömegen. A legtöbb vámpír a hagyományoknak megfelelően maszkot is visel; nem olyan túlzóak ugyan, mint amit a velencei karneválon látni, s amit a turistáknak adnak el jó áron, ám megvan a maguk barokkos, giccses stílusa. Olyan igazi európaiak. Bár a maszk mögött nem látszik, a látszat ellenére a jelenlévők legtöbbje ázsiai etnikumú. Még sem ők, hanem a testvérpár az, akik a leginkább kitűnnek a tömegből. Vajon igéző szépségük teszi? Vagy szokatlan külsejű táncpartnereik? Elég ellentétesnek festenek, hiszen a szőke szépség shinigami táncpartnere láthatóan sok fejfájást okoz neki, még ha türelmesen igyekszik is úgy tenni, mintha nem botladoznának és mintha nem készültek volna néha-néha már a tömeg közepén hasra esni Kojiro két ballábasságának köszönhetően, ellentétben a drow-val, aki már-már elképesztően csodálatosan vezeti a fekete hajú szépséget, s kétségtelen, bárki megirigyelne egy ilyen partnert, aki ily könnyedén, lazán, mégis határozottan képes irányítani a másikat.
- Csodálatos, nem de bár? – töri meg a közöttük beálló csendet Obroski. Ugyan a sheriff az, akinek végleg közölnie kell a helyzetet és az elképzeléseiket, neki is megvan a maga feladata. Elő kell készítenie a terepet arra, hogy a félvér mindenképpen beleegyezzen az alkuba. Ő azon vámpírok közé tartozik, aki igenis, hisz a Próféciában, mint ahogyan a jelenlévők közül mindenki. S persze ott van Dimitru, és azok, akik inkább hozzá hűségesek. Botor, szánalmas alakok, akik nem képesek észrevenni az intő jeleket, arroganciájuk miatt inkább félresöprik azokat, s úgy tesznek, mintha sérthetetlenek lennének. Pedig erről szó sincs. Dimitru az erőszak pártfogója, ám ők, ők hisznek abban, hogy másként is megszabadulhatnak egy ekkora veszélyforrástól. Hiszen itt harccal nem nyerhetnek, ha a Próféciák igazak. Márpedig azok sosem hazudnak.
- A sheriff arra kért, ezt adjam át Önnek. – vesz elő belső zsebéből egy apró dobozt, ami a leginkább egy szemüvegtokra hasonlít. Ha Illiame elfogadja és kinyitja, a Próféciát, vagyis annak másolatát kaphatja kezébe. A latin nyelvet ismeri, így nem okozhat gondot neki felolvasni a rá vonatkozó tartalmát, és azt, hogy miért is irányították őt el ide. S talán így könnyebb lesz majd a sheriffel is tárgyalni, ha már tudja, mi is az oka az egésznek.
Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyVas. Nov. 27, 2011 1:07 am

*Kellemes meleg járja át ezt a termet. Kellemes fényekkel, és zenével fűszerezi a hangulatot, amely jelen esetben nem képes rám hatni. Nyugtalanság vizeibe evez félénk lelkem, mikor meglátom, hogy Viclyn elmegy azzal a nővel. S ahogyan észre vehetem, Kuroda-san sem tesz másként. Egyedül hagynak egy ekkora teremben, és egyedül a sok keringőző pár között. Szemeimet ide-oda vezetem, de egyszerűen nem találom a helyemet. Egy adott pillanatban, még neki is megyek az egyiküknek, de sűrű bocsánatkéréseim közepette áll meg mellettem egy alak, aki miatt elhallgat a pár. Egy határozott kiállású vámpír, ki miatt félénk hátralépésemmel nyilvánítom ki, iránta érzett félelmemet. Egy ilyen hatalmas hely nem lehet az otthonom, csupán a félelmem forrása. Félek, hogy mi fog itt félni, s ami leginkább aggaszt az- az, ami jelen esetben a szemeim elé tárul. Komoran sütöm le szürke tekintetemet a padló irányába, ahogyan szívemet szorongató látvány kell elviselnem. Érzem a nyomást, érzem azt a fájdalmat, ami ki akar törni belőlem. Csak egy tánc, csak egy ártatlan tánc, nekem mégis fáj. Mégis fáj, hogy azzal a nővel sokkal szívesebben teszi azt meg, és egyszerűen magamra hagyott. A magány egy ilyen helyen, megannyi vámpír közt..félelemmel tölt el. Legalább akkora félelemmel, mint a legutóbbi termekben, ahol hullák sokaságának lehettem tanúja. Láttam azokat a hullákat, láttam a fognyomokat rajta. Jól tudom, hogy azokat a sebeket ők tették, csupán ezt nekem nem szabad szóvá tennem. Mindegy is már igazából, hogy mit szeretnék, vagy kellene tennem, ha a két támaszom elpártolt tőlem. De legfőképpen az a támasz, aki miatt képes voltam összeszedni magamat. Buta voltam, hogy azt hittem, majd Viclyn felbukkanásával helyre jönnek a dolgok. Így csupán annyit tehetek, hogy követem ezt a furcsa nevezetű urat, és leülök vele szemben.
Én magam is kifordulok a fotelomban, hogy tekintetem az itt táncoló közönségre pillanthasson. Csak lassan merem tekintetemet rájuk szegezni. Azokra az alakokra szegezni, akik bizonyára minden egyes porcikájukkal gyűlölnek engem, amiért hibát követtem el. Jó lenne tudni az okát, hogy helyre hozhassam, de bizonyára erre már igen csak késő van. Kojiro-sanra pillantok, és abban reménykedem, hogy remélhetőleg jól érzi magát. Nem szeretném, ha egy ilyen csodálatos teremben, egy olyan szép nő társaságában nem érezné jól magát. Az a nő igazán kitesz magáért, látszik rajta. S ha ezt a vonalat követem, akkor tekintetem előbb utóbb Viclynékre is rátéved. Lábai úgy mozognak, mintha valóban szeretné vezetni azt a nőt, akárcsak a keze, amely minden mozdulatával a hölgy épségéért felel. Elszorul torkom eme látványra, és a szívem élesen fájó dobbanásokba kezd. Látni egy más nőt a karjaiban, mi közben tekintete és az enyém találkozik, mintha egy világ halna el bennem. Kivörösödő szemem sarkából egy könnycsepp gurul le arcom szegletén, mi alatt fagyott pillantásommal kémlelem Őt. Tökéletes, mint mindig, de talán csak most értettem meg igazán. Most értettem meg, hogy Viclynt, ha akarnám sem mondhatnám magaménak. Ő azt tesz, amit csak akar, s ezen én magam sem változtathatok. Nem mondhatom meg neki, hogy amit tesz, az nekem nagyon fáj. Jobban fáj, hogy ha bántana, vagy ha mindenki előtt megalázna. Mert ha ezt tenné, legalább foglalkozna velem, akkor legalább nem hagyna magamra, nem zuhannék vissza ugyanoda, ahonnan indultam. Forogni kezd velem a világ, csupán a vámpír kérdése miatt él bennem ismét a szorító jelen.* - De, az. *Szűken felelem, s tekintetem a padlóra irányul. Fájni kezd, nagyon fájni kezd, de a lelkem törése miatt nem tudok vele törődni. Félénken pillantok rá az úrra, és bólintásom keretében veszek át tőle egy tárgyat. Az üveg csillanása miatt, kinyitásában egy pillanatra megtorpanok, nem tudom, hogy mennyire volna szabad nekem egy ilyesmit kinyitnom. De, amint az üveg tükörképében éppen csak egy kicsit megpillantom a táncoló párt, elharapom ajkaim szegletét. Lassan nyitom ki, s ugyanilyen lassúsággal kezdek neki a felolvasásnak.*
-Vult conducere in genus nostrum ad ruinam. Tenebris bibendumrufi oculos alba capillos facilisis manus Turcorum et .. nostrum esse unum diem. Tunc ignitus ulciscendi dolor tum calores et malum. Malum erit qui in tenebris et in campum ire non verentur. Et erit in morte concarnatio vampires. Timete eum, et multo magis si ... *Ajkaim, ahogyan kerekítik e szavakat, fokozatosan belé remegnek. Szemeim világa, kontrasztosan sötétülnek el, s mint a villám úgy csap belém a mély katarzis. Fel állok a félelemtől, ami miatt az üvegtárgy a padlóra esik, és szilánkokra törik pillanatok alatt. Tudtam, mindig is tudtam, hogy nem lehettem jó a múltamban, de hogy a jövőm is erre lenne megírva, összeránt bennem mindent. Hajam arcomba sodródik és pillantásom ez alatt a földön heverő szilánkokat, kezdik kémlelni. Szaggatott tükörképemben készülök társra találni; de milyen társra? Milyen társ vagyok én, aki veszélyeztet egy fajt, és családokat öl majd meg? Ki vagyok én egyáltalán? Úgy érzem, hogy ebben a pillanatban a cseppnyi reményemet is elvesztettem, hogy kijussak erről a helyről. Ha el is megyek, ezek a szavak már az elmémbe ivódtak, amik örökre ide láncolnak majd. Most már tükörbe nézhetek, nem reménykedhetek a felől, hogy majd én más leszek, és sokkal hasznosabb a számukra. Nem reménykedhetek abban, hogy majd nem teszek olyasmit, amivel más nő karjaiba sodorhatom egyetlen volt társamat. Arrébb rúgom a szilánkokat, és a fejem fájlalása miatt dühös fájdalommal pillantok a küldönc szemeibe. Ám mire megszólalhatnék kivágódik a terem nagy ajtaja, mely küszöbén megjelenik maga a sheriff. Furcsa hatás lehet, hogy a keringőzés meg sem áll. Mintha a párok pontosan tudnák, hogy ezt el is várják tőlük. Kisugárzása eléggé erőteljes, de mi lényegesebb, lassú, kimért léptekkel halad felénk, mire még a mellettem lévő is letérdel. Én magam továbbra az a földet bámulom.* - Mit szeretne, Sheriff úr? *Suttogom ajkaim alatt.*
Mindez idő alatt a Viclynnel táncoló hölgy hosszasan kémlelni kezdi a drow arcát. Leginkább arra kíváncsian, hogy éppen mit forgathat a fejében a harcos. Csak remélni tudja, hogy most nem kezd bele valamiféle őrjöngésbe, mert igazából neki most éppen az a dolga, hogy ezt megakadályozza. Észre veszi, hogy elég sokszor a mögöttük lévő félvért bámulja, így hát nem igazán fél rá kérdezni a nyilván valóra.* - Ön szereti azt a hölgyet? *Teszi fel lágy, búgó hangján a kérdését, s majd közelebb hajol a vezetőjéhez, hogy még véletlenül se hallhassák meg mások a szavát.* - Nem kell aggódnia, nem sokára minden rendben lesz. Mi csak táncoljunk, és figyeljük az eseményeket. *Kicsit érdekes szavak lehetnek ezek egy maszkarás vámpírtól, mintha kételkedne az események lefolyásában. Ám kétségtelen, hogy jól begyakorolt már erre az eseményre. Alig láthatóan összenéz a terem másik felében lévő, árnyak közt megbújó fekete alakkal, aki olyan jelentéktelen szolgának tűnik, hogy senki sem volna hajlandó idejét rá fecsérelni. A sheriff megérkezésekor Viclyn szemeibe pillant.* - Maguk bizonyára sokat jelentenek a sheriffnek. Nem szokása személyesen megjelenni a civileknek. Főleg, ha azok nem vámpírok. Miben utaznak? *Érdeklődik, közben a háttérben már javában zajlik a szervezkedés. Csak néhány perc, néhány apró perc, és kezdődik majd az a bizonyos támadás, ami majd megakadályozza azt az egyezményt. Még hogy békét kötni a gyilkossal? Ez haza árulásnak minősül, s ennek ez a két féreg is az áldozata lesz. De nem baj, ők csak táncoljanak nyugodtan...*

*Ő lesz az, ki fajunk bukását idézi majd elő. Sötét bőre, vörös szeme, fehér haja..s a tőrökön forgó keze ítéli majd el létezésünk egy nap. Fűti majd a bosszú, fűti majd a kín, s gonosz lesz. Gonosz lesz, aki nem fél majd az árnyak mezején járni. Ő lesz majd, a megtestesült halála a vámpíroknak. Féljétek őt, s majd ő jobban fél benneteket...

Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptySzer. Dec. 07, 2011 9:19 am

Nem szeretek táncolni, és bánom már, hogy hagytam magamat rábeszélni, de sajnos jól meg tudom magamat győzni, utána pedig megiszom a levét. Bár, most inkább a partnerem az, akinek némi gondja támadhat. Lehet az arca olyan sima, mint a márvány, nem találkoztam olyan nővel, aki elviselné, ha ennyiszer taposnak a lábára. Beismerem, néha már szándékosan csináltam, mivel kíváncsi voltam a reakcióra, és kiábrándító. Vagy műlába van a hölgynek, vagy pedig már kiölték az idegeket a lábfejéből. S az is zavaró számomra, ahogyan megérinti az államat, amire a reakcióm az, hogy elkapom a hölgy jeges kezét, hátrább lépek majd elengedem, most nincs bocsánatkérés, és a tekintetéről még nem is tettem említést. Más helyzetben belepirulnék, viszont most kellően megfelelő a harag mennyisége, így csak fapofával viszonzom a pillantásait, habár azt nem értem, hogy mi érdekes lehet a nyakamon? Nem mostam volna meg, vagy valami ételmaradék maradt volna rajta? Mert hogy nem fújtam be magamat semmivel, amitől az angyalok is bűnbe esnek, az is igaz.
Nézzük a tényeket, fehér bőr, kellemes megjelenés, hideg kezek, elkalandozó tekintet, hiába lépek a lábra, nem reagál látványosan, régi ruhák, báli hangulat, és vadászok. A képletet nem lenne annyira nehéz megfejteni, bárki láthatja, hogy itt most élőholt őzekkel találkoztam, akik emberré változtak, és a vadászoktól menekülnek. S tudom, hogy ez mennyire ostobaság, csak sajnos néha egy gyengébb minőségű krimi is a kezeim közzé kerül, amiben hasonló ostobaságok vannak leírva. Az egyik ilyenből idéztem most.
Természetesen más az elképzelésem, de az elég abszurd. Hm, bár az is az, ami vagyok, tehát nyitottabbnak kell lennem a természetfeletti dolgok iránt. Csak akkor sincs ínyemre a dolog, hogy az éjszaka teremtményei fészkelték be magukat ide, és az se, hogy elfelejtettem válaszolni a kérdésekre. Igaz, nem is fogok úgy, ahogyan remélte.
Megállok és elengedem a hölgyet, kissé oldalra döntött fejjel nézek rá, majd körbe. A tekintettemmel a sötétebb árnyalatú férfit keresem, aki láthatólag megfelelően kezeli a helyzetet. S ideje végre felelnem arra is, hogy miért nem járom tovább az ördög táncát.
- Nos, az ok nem igazán tartozik magukra, és így önre se. Elégedjen meg azzal, hogy nem igazán élvezem azt a tényt, hogy ezen a helyen ártatlanok vére folyt. Feltehetőleg maguk miatt. – közöltem az első válaszomat, nyugodt és kimért hangon, jöhet a következő. – Én inkább az önök személye miatt érzek némi aggodalmat, és megeshet, hogy tényleg jó ember vagyok, ezért se folytatom kegyed kínzását a táncnak nevezett valamivel, amit próbálnék művelni. S mivel nem kaptam megfelelő válaszokat, gondolom nincs is birtokában ezen információknak. Engedelmével.
Hátrálni kezdek, és inkább nem mutatom neki a hátamat. Netalán a végén valami nem odavaló fog odakerülni, és azt nem igazán szeretném. Talán ezért is tartom kézügyben a lélekölőmet, és amint kiértem a táncolók közül, a mi hölgyünket keresem az egyetlen szememmel, és ha megtaláltam, a társaságától függetlenül odasétálok és megszólítom, nem foglalkozva a kezében lévő papírral, és a férfival se.

- Talán jó lenne, ha elhagynánk ezt a helyet, a saját érdekünkben.

Vissza az elejére Go down
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te6500/15000A gróf markában 29y5sib  (6500/15000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyCsüt. Dec. 08, 2011 2:20 pm

Ő már csak ilyen szenvtelen egyén marad. Tudatában van annak, hogy nem szabad bíznia ezekben az alakokban, bárhogyan is bájologjanak nekik, ezt pedig nem is rejti véka alá azáltal, egyszerűen elegánsan ignorálja a vámpír hölgyemény kérdését. Nem fog belőle semmit kihúzni, különösen nem Illiameről. Viszonyuk hétpecsétes titok, minden áron igyekszik azt eltitkolni az Insignis Reliquia tagjai elől. Még csak az kéne, kihasználják esetleges pillanatnyi gyengeségeit és gyengéd érzelmeit, amit iránta táplál, cöhh! Nem akar megkockáztatni semmit, ami ezzel kapcsolatos, ezzel pedig nem csak önmagát, hanem Illiamet is védelmezi a maga módján. Na meg persze ott van az a nem elhanyagolható tényező, hogy Viclyn egyszerűen képtelen ahhoz, hogy érzelmeit tisztázza. Még önmaga sem fogadta el, hogy ő és Illiame viszonyt ápolnak, nem tudja feldolgozni, hogy ő még sem az érzéketlen gyilkos, akinek megpróbál tűnni, s képes arra, hogy érezzen. Kínozza a dolog, folyamatosan gyötrődik, hiszen miatta gyengévé vált. Mégis mit kezdjen vele egy olyan férfi, akinek sohasem jutott ki ezelőtt a gyengédség bármely formulájából? Hiszen ők, drowk nem ismerik a szerelmet, vagyis eddig azt hitte ő is, hogy nem, erre most, most meglátta azzal a magát halálistennek tituláló, ám istentelen egyénnel és egyből olyan méreg kapta el, ami ezelőtt ismeretlen volt számára. Az illető legalább hallgatag egyén, ha megszólalna, biztosan kivágná a nyelvét, amiért merészel az ő tulajdona mellett mutatkozni. Mi van, ha elcsábítja őt előle? Hah… Azt nem hagyhatja!
Szemeit a táncpartnerének íriszeibe fúrja. Van benne valami, ami nem tetszik neki, azonban mégis csak egy élőholtról van szó. Rajtuk semmi sem tetszik Viclynnek. Ő maga amúgy is egy mogorva, hallgatag személy, így tökéletesen természetesnek tűnik az, hogy egyszerűen nem válaszol.
- Nem vagyok kereskedő. – válaszolja személytelenül, cseppnyi szarkazmussal körítve. Ostoba nőszemély, amiért ilyen ostobát kérdez. Mindezek ellenére úgy folytatja a táncot, ahogy eddig is. Hamarosan különbözőségük ellenére – vagy éppen pont azért – a táncparkett ékévé, centrumává válnak. Hiába, Viclyn túl határozott, túl domináns egyén ahhoz, hogy ez másként lehessen. Bár válasza némiképp füllentés is egyben, hiszen azért mégis csak van valami, amivel kereskedik. Életekkel, és persze halállal. Nem más ő, mint emberéletek kereskedője. Aki jól megfizeti, s ha a munka is érdekes, gyakorlatilag bárkit megöl, akit csak kérnek. Eddig minden misszióját teljesítette, természetesen. Ezért is van még életben.
A sheriff egy gáláns kézcsókkal üdvözli Illiamet, s kedélyesen int a halálistennek, hogy foglaljon csak helyet. Harcra itt semmi szükség! Neki jobb ötlete támadt. Minden vágya, hogy elkerülje a konfliktusokat, ezért is hívta össze ezt a bált ezen az éjszakán. Látja a félvéren, hogy kissé kiakadt a Prófécián – azonban ők csak annak egyik felét mutatták meg számára. A belső zsebéből húz elő egy másikat, odaadja egyik emberének, aki felolvassa azt Illiame, Kojiro és a sheriff számára.
- Ám lépjen frigyre helytartótokkal, s nem kell félnetek többé. A nász nem csak békét, erős szövetséget is hoz. Hívjátok össze a Maszkabált, s végezzétek el a szertartást. S ha ő, kitől mindenki retteg, s ő, ki népetekből bátran emelkedik fel, együtt hálnak a bál éjszakáján, a szövetség szentesül, a Sors, így a Prófécia is megfordul. Szövetségest nyertek és örök erőt lelhettek. – olvassa fel a tartalmát. A közelben állóak közül többen összesúgnak, vélhetően már tudtak a Prófécia ezen részéről. Végül a sheriff letérdel Illiame elé, egyik kezét sajátjába veszi, szemeit pedig Illiamébe fúrja.
- Jöjj hát velem, lépjünk frigyre, s egyúttal szövetségre. Nem kell többé félned se neked, se nekünk, mindannyian jól járunk. Hozzám jössz feleségül? – teszi fel egyszerűen a kérdést, amire azonban már feszült csend telepedik az egész bálteremre, csak a zene az, ami szakadatlan szól továbbra is. A vámpírok hada álarcuk mögé bújva, mosolyogva várja Illiametől a választ.
Viclyn döbbenten hagyja abba a táncot, s egyszerűen ledobja magáról a fekete hajú nőt, mintha csak egy különösen undorító bogár mászott volna rá. Egyet előre lép Illiame irányába és kétségbeesve hagyja el ajkait egyetlen szó.
- Nem…
Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyHétf. Dec. 12, 2011 9:46 pm

*Tudd meg, hogy ki vagy valójában. Ez a leges legnagyobb cél számomra az Insignis Reliquiaban, s ettől is félek a legjobban. Hajt a kíváncsiság, mégis annyi veszteség érhet. Annyi mindent veszthetek el, ha valóban elérem azt az állapotot, mi által emlékezhetek. Fáj a fejem, de még mennyire fáj. Ugyan, szabad-e szólnom mindezért? Szabad azt mondanom, hogy itt és most felállok, és menekülni kezdek? Menekülni a múlt, jelen, jövő elől. Számomra tán az utóbbi nem is létezik. Sosem tudhatom, hogy milyen is lehettem egy koron. S most a prófécia olyan vádakkal lát el, melyen nem vagyok képes átnézni. Gyilkos, én belőlem? Gyilkossá kéne válnom? Gyilkos voltam egy koron? Hiszen látom, látom azt a tartást önmagamtól az ő szemükben, mint ami bennem is lejátszódik, mihelyst rájuk pillantok. Mit kéne tennem? Ki mondja majd meg nekem, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel, úgy, hogy a fej fájásom ne csapjon át egy dühös, agresszív attitűddé? Nem akarok olyan lenni, mint amit oda kint láttam. Ez a világ számomra idegen, nem tudom otthon érezni magam benne és azt sem tudom még, hogyan tehetném otthonommá. Tudni is akarom meg nem is. Tudni úgy, hogy esetleg nem emlékszem vissza, de történetet olvasok róla? Akkor talán eldönthetném, hogy mit szeretnék. Körbe pillantok a társaságon, mikor a sheriff felénk haladva elfoglalja végül helyét. S mit tehetnék én? Lehajtom fejem, s legnagyobb meglepetésemre oly' mértékben elszégyellem magam mindazért, hogy tehetségtelen, ostoba módon nem tudok mit tenni, hogy magamnak is meghökkentő.
Egy pont adja nékem a biztonságot, amelyet a padlón kémlelek. Sajnálkozva pillantok oldalra Kuroda-sanra, és egy kisebb fejrázással jelzem neki, hogy nekünk nem szabad elhagynunk ezt a helyet. Túlságosan nagy bűnt követtem el, vagy majd elfogok ahhoz, hogy elmehessek innét. Most még a halál is jobb lenne annál, mintsem szembesüljek a puszta tényekkel. Én gyógyítónak vagyok jó, s mindig is ezt akartam. Meggyógyítani a szenvedőket, és hozzá segíteni a boldogsághoz azt, aki boldogtalan. Talán nem vagyok e világba illő, de ha már eltűrnek maguk mellett, nekem csak is ez lehet a célom. Csak is azért lehetek, hogy másnak jó legyen, s ez által kis férő helyet kaphassak. Nem sokat, csak éppen annyit, hogy élhessek, s annak a férfinak az arcát kémlelhessem meditálása közepén, akit a legjobban szeretek. De ezek az álmok mostanra keveseknek tűnnek, s a kinti Hold fénye sem lehet annyira fényes. Kaotikus helyzetbe kerültem, s pontosan ilyen zavaros szavakat kell végig hallgatnom egy illető szájából, kire még csak pillantani sem merek. Így tehát sulykos nehezékként avanzsálódik az a pont is, és hirtelen kapom fel tekintetemet az olvasóra. Rémült fájdalommal lépnék hátrább, ám egy rideg kéz érintése megállít ebben.
Keze fagyos, akár a befagyott téli tó. Tekintete viszont vérszomjas szörnyeteg képét idézi fel bennem. Elkapnám tekintetemet, ha lenne bennem akkora bátorság. Hirtelen történt minden, és hirtelen vált még bonyodalmasabbá ez a helyzet. S hiába hallani a mocorgást, valamint azt, hogy összesúgnak sok felé, valahogyan Viclyn szavai nem jutnak el hozzám. Lehajtom fejem, s becsukom szememet. Elhaltan állok meg, kezemet sem én tartom, hanem az a hideg kéz. Erős fájdalom járja körbe a szívemet, elmémet egyaránt. Miért? Miért nem hagynak már békén? Miért kell rossz dolgokat megtudnom, és olyan döntések elé kerülnöm, amely ellen nem tudok mit tenni? Halok meg, egyre csak halnak meg a jó érzéseim. Fejemből mintha ebben a pillanatokban a jó emlékek kiszállnának, és helyüket átvenné a csupa rossz, és félelem. Reszketni kezdek, kezdem, elveszteni a tudatom e miatt a kaotikusság miatt. Táncoló párok, suttogások, hangok. Nem, nem..olyanná fogok válni. Igen, megint olyan leszek, mint Baltazaar korszakában, egy rettegő senkiházi. Ugye milyen gyorsan hathat egyetlen mondat, szó avagy hang? A mostaniaknak pedig hatalmas súlyuk van, olyan súly, amit én már nem bírok el. Gyenge vagyok, nagyon gyenge. Szinte összeszakadok a félelemtől, mikor kirántom kezemet a vámpír kezéből, és könnyes arcommal hátrálok meg. De csak két lépést bírok megtenni, hiszen elég csak rá pillantanom. Szinte torkom szakadtából sikítok fel, s kezemmel betemetve arcomat térdre kényszerülök, mi alatt falhoz repítem mindazokat, akik jelen esetben a közvetlen közelembe kerülnek. Az egyikük éppen rossz helyre csapódik, s testét egy éles faldíszítés szúrja át. S én csak, én csak...nekem nagyon fáj. Félek, rettegek, mindentől, minden olyantól, aki a közelembe jön. Én védekezni akarok, én csak, élni akarok. Féktelen zokogásba kezdek, s érzem, hogy mágiámra testem felforrósodik. Lassan én magam nem leszek képes elviselni azt a hőt, ami a fájdalmamból fakad. Úgy fogom arcom, fejem, mindenem egyaránt, mintha a rettegés és a fájdalom elől próbálnék menekülni. S e közben a lélekenergiám is felszabadul, amely amint megcsap néhány gyenge berendezést, azok törését okozza.*
Mindenki számára meghökkentő szöveg lehetett ez, s az akit ért, kellőképpen meg is rázott. Már a halálisten is szembesülhetett azzal, hogy a félvér nő gyenge pszichikailag. Habár ennek okát ő maga nem igazán tudhatja, még így is érzékelhető a fájdalom. Senki nem sikolt fel csak úgy, s rogy a padlóra, hogy majd felszabaduljon lélekenergiája pusztán azért, mert megkérik a kezét. Nem, ez annál többről szól, s mikor jól látható alakzatba fordulnak a vámpírok, lassan Kuroda felfedezheti ezt a cselszövést. Viclyn számára pedig maga a mondat is megrázó élményű, nem hogy az, hogy tekintete előtt játszódik le Illiame fájdalmának nagyobb vetülete. Drow létére pillanatok alatt felbírja ő maga is fogni, hogy nem a véletlenség jellemzi ezt a küldetést. Először Illiame, majd ő jött ide, s a halálisten is bizonyos okokból kifolyólag került a szolgája mellé. Ha jobban képes lenne átforgatni elméjében az eseményeket, arra is rá jöhet, hogy ez nem Nocturn módszere. Annyira ismerheti már, hogy nem adja csak úgy ki a keze alól egy értéket. Tehát ebből jöhet a feltételezés, mi szerint Illiame egyáltalán nem Nocturn szavai miatt lehet itt. Ebbe a képbe egyetlen egy illető nem fér bele, s az a halálisten. Néhányan megpróbálnak közel kerülni Illiamehez, de a rettegése gyanánt, hogy valaki esetleg hozzá ér, elsodorja azt. Az emeleti erkélyen ama esemény kezd el kibontakozni, mi által ezt a termet lassan vámpírok zárják közre, s villanó tekintetüket nem csupán a behatolókra, de fajtársaikra is emelik.
- Nem ebben egyeztünk meg Victor. Azt mondtad, hogy ide csalod, s mi majd megöljük. Elárultad vámpír urunk, és fajunkat egyaránt. Mi pedig megvetjük az árulókat. Bajt hoztál a fejünkre, tudattad a próféciát az idegenekkel. A mi dolgunk lesz eme probléma kiküszöbölése. Öljétek meg azt a hármat, s majd a sheriffet és annak alattvalóit. - Egy idősebb vámpír úrnő állt a csapata éllére, és e monológgal indít fenti csapataival támadást a terem minden egyes tartózkodójára. Hárman szinte egyből fogukat fenik a halálistenre, köztük egy nő is, aki kardot rántva sérti fel a férfi arcát. Viclyn valamennyire rosszabb helyzetbe kerül azzal, hogy a környezetére nem csupán a belháború, de a személyes is jellemző lesz. Tehát mindenki támad mindenkit alapon kezd el működni ez a kisebb csatatér.
- Chh...inkább menekülnétek, és hagynátok hátra a nőt. Neki már úgy is annyi, ha nem a vámpírjaim által, akkor a fájdalomba fog meghalni. Vagy tudjátok mit, nektek már úgy is mindegy. Öljétek meg mind! Haláluk legyen a bizonyíték, hogy mekkora hűséget tanúsítunk urunk iránt! Vesszen az összes nyomorult, aki képes volt elárulni Őt!
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyKedd Dec. 13, 2011 5:43 am

Tehát a kedves hölgy, azaz Illiame szerint nem szükséges elmenni. Ezzel nagyon nem értek egyet. Maradásunk sincsen tovább, ez a hely kezd egyre kényelmetlenebb lenni. Meghívás nélkül érkeztünk a bálra, nem túl vendégszerető volt a fogadtatás, és még táncolnom is kellett, ez mind-mind rossz előjel volt, nem beszélve az eddig elszenvedett dolgokról, és az a prófécia vagy micsoda, az se vált ki belőlem sok jót, legalábbis az, amit érthető nyelven fogalmaztak meg, azt még én is értettem. Hm, akkor talán a bál nem más, mint egy előre hozott lagzi, akkor pedig tényleg nem igazán a megfelelő öltözetben jelentem meg, és nászajándék nélkül. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit is felel a megkért hölgy, igen, vagy nem? De a férfi adja meg a választ, egy határozott nem, egyet kell értenem vele, jómagam is közbeléptem volna. Egy nász ne legyen felszentelve ártatlan emberek vérével, és főleg ne itt, lehet nem az enyém ez a hely, de a nevemet viseli, és szeretném eldönteni, hogy ki méltó arra, hogy itt házasodjon, és ezek a vámpírok… nem méltóak rá.
Lassan nyúlok a kardom markolatához, nem lesz ennek jó vége, nagyon nem. Érzem a csontjaimban, és a „szemem” is nyugtalankodik. S talán az is elég intő jel, ahogyan Illiame viselkedik. Sikoltás, és előtörő erő, stressz helyzetben nem pont a legjobban reagál. Hm, lesz munkája annak, aki rendbe akarja rakni ezt a helyet. Élettelen testek, széttört berendezési tárgyak, és érdekesen viselkedő vámpírok, igen, a helyzet igazán problémás kezd lenni.
Kicsit elhatárolódok a többiektől, nagyon nem lesz ennek jó vége. Az a monológ, amit az idős nő mond, nos, nem sok jót ígér. Ha nem csalnak az emlékeim, a vámpírok kifejezetten nem szeretik a napfényt, tehát ki kell jutnunk, és remélni, hogy már felkelt az a hatalmas tűzlabda, és túlfogjuk élni.
Kellemetlen, már támadnak is rám, arcomon egy kisebb vágás, ismételten hátrálok, most telt be a pohár. Megszentségtelenítik ezt a helyet, idegösszeroppanást okoztak egy ártatlan nőnek, és most már meg is akarnak ölni? Nem csak engem, hanem mindhármunkat, és egymást is, hogy valami úrnak bizonyítsák a hűségüket? Ezt még én is szánalmasnak tartom, úgy marakodnak, mint a kutyák, és min? Hármunkon, olyanok lehetünk a szemükben, mint a hús, szánalmas, és idegesítő. De legalább egymással vannak elfoglalva, talán itt van a lehetőség arra is, hogy elszökjünk, csak utat kell vágni. Nekem csak a három támadómmal kell végeznem, és talán a sötétebb bőrű férfi, Viclyn is észreveszi a kínálkozó lehetőséget, és karon ragadja a párját, mert a leánykérésnél elárulta magát, hogy valami érzelmet táplál is a nő felé. De ez nem az én dolgom, valójában a jelen helyzetben másodlagos tényező.
Előrántom a kardomat, és kimondva a megfelelő szavakat, aktíválom a shikai alakját, jöhet a támadás.
- Shinotsuke, Ryuunamida /Zuhogjatok, sárkánykönnyek.– elhangzott a támadás neve, és a penge darabokra esik, több ezer kis kék tükre emlékeztető darabra. Ez talán megfelelő lesz a támadásra, egy találta még nem túl fájdalmas, de ha már pár száz darab talál, akkor egy gyengébb személy könnyedén életét veszti. Négy részre bontom a könnyeket, ebből három adag a támadóim felé iramodik meg, azzal a céllal, hogy beborítva a testüket kioltsa az életüket, ha nem is tűz, de okoz égési sérülést, és ha kis szerencsém van, ki is gyulladnak, a negyedik pedig a hátam mögött helyezkedik el, védve az esetleges támadásoktól. Nem a legegyszerűbb felidegesíteni, de most ezeknek a szörnyeknek sikerült…


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te6500/15000A gróf markában 29y5sib  (6500/15000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyCsüt. Dec. 15, 2011 8:01 am

Felháborítónak tartja, egyáltalán merészel az Ő tulajdonától ilyet követelni. Nyilvánvaló, nem engedheti holmi vámpíruraknak, hogy hozzáérjenek ahhoz, ami az övé. Mert Illiamet a sajátjának tekinti, hisz megannyiszor tudtára adta számára ezt már, s ezt látszólag a lány is elfogadta. Nem lesz hajlandó átadni őt valaki másnak, Illiame csakis, de csakis őt szolgálhatja… és csakis őt szeretheti. Nem fogja engedni, hogy elvegyék tőle a szeretőjét.
Tudja, hogy kissé elárulta magát reakciójával, hiszen a lehető legkevésbé akarta, hogy fény derüljön arra, ami talán nyilvánvaló is. Legalábbis ő azt gondolja, nyilvánvaló, annak ellenére, nyilvánosan nem épp lovagian viselkedik azzal a nővel, aki képes volt vizet fakasztani sziklává dermedt szívéből. Úgy taszította hát el táncpartnerét, mintha csak egy különösen értéktelen, ám nehéz zsákot kellett volna elcipelnie az egyik helyről a másikra, s boldogan szabadul meg terhétől, mely eddig vállait súlytotta. Nem fogható Illiame terhéhez, hiszen az a lány olyan könnyű, mintha csak egy tollpárna lenne. Néha mégis súlyosabb, mint egy teljes vért, mely tetőtől talpig befed, hogy aztán mozdulni is alig tudj benne.
Most ismét nehézzé válik a teher, újra előjön hisztériája, melyet ő maga kétségtelenül rosszul visel. Ő nem tud az a megértő, nyúlszívű, kedves alak lenni, aki majd odamegy hozzá, megöleli és megnyugtatja, hogy nincs semmi baj, már a gondolattól is felfordul a gyomra. Ő inkább az a típus, aki inkább csak tovább kínozza, hogy megmutassa, mennyire nem érdekli a szenvedése, és hogy inkább álljon talpra, váljék vissza azzá az erős nővé, akit ő látni akar benne. Holott nem arról van szó, hogy nem érdekli, azonban mégis mit tudna tenni ellene? Oldja meg, szedje össze magát! Ő majd segít neki azáltal, hogy nem fogja engedni, bárki is egy karcolást ejtsen rajta.
Közelebb lép Illiame és a halálisten felé, ám mire időben odaérne, ármányra derül fény. Olyan dologba keveredtek ők hárman, amihez tulajdonképpen semmi közük. Vagyis voltaképpen Illiamenek van hozzá köze, és mivel neki is, ezért Viclynnek is, azonban ezen Victor állítólagos árulása igazán nem rájuk tartozik.
Pillantásával mintha ölni készülne, ahogyan a vámpírok nagyasszonyanyját vizslatja, a pokolba kívánja őt e pillanatban, sőt, talán még annál is rosszabb helyre. Kezét már a hozzá legközelebb eső fegyverén, egyik kedvenc pisztolyán pihenteti, hisz nyilvánvalóan hamarosan szüksége lesz rá. Nem kell tudnia, mivel fejezi be a nő beszédét, így is tudni fogja, hogy harc készül kibontakozni. Na meg aztán… pont ő ne tudná? Ő, akinek vérében kering maga a háború esszenciája? Ugyan…
- Cöhh. – köp ki oldalra; nem szokása elmenekülni és meghunyászkodni, legfeljebb, ha már tényleg nincs más választása. Na meg, azért van itt, hogy ne öljék meg Illiamet, nem igaz? Meg se várja tehát, amíg a nőszemény befejezi monológját, karjában sebesen ott terem egyik pisztolya, azonban nem a nőre, se nem támadóira céloz. Az egyik csillárt szemeli ki célpontjául, s egy hangos durranás után el is szakítja azt a plafontól. Azonnal hátrébb siklik, mielőtt ő magának is baja esne, s akik későn észlelik a bajt – bizonyára nagy tömegre lehet számítani - , azokat a csillár maga alá temeti. Testük lángra kap, és pillanatok alatt elporladnak, na meg hogy ne legyen egyszerűbb dolguk, a csillár okozta baleset nem csak az alatta már hamvakként pihenő, lelketlen testeket gyújtja lángra. Talán öngyilkos akciónak tűnhet, azonban sokan vannak, nekik pedig több esélyük van elmenekülni, hisz köztudott tény, hogy a vámpírok rettegnek a tűztől.
Pillantása a shinigamira vetül, aki egészen jól harcol ahhoz képest, hogy egy kis halandó az ő szemében. A leginkább azonban mágikus kardja érdekli. Látott már hasonlókat halálisteneken, azonban neki csupán egyszerű kardoknak tűnt mind, s lévén sosem küzdött meg eggyel sem, így nem tudja, hogy mindegyik kard „mágikus” képességekkel rendelkezik. Tetszik neki, be kell szereznie egyet… Neutral Máris tudja, mi a következő ereklye, amit majd követelni fog Nocturntól. Neki kell egy ilyen és kész. Reméli, akad egy ehhez hasonló a legközelebbi vocanton, elsőként kell lecsapnia rá.
- Hol szerezted azt a kardot, shinigami? – kérdezi Kojirotól, szinte teljes ámulatban, amiért ilyen remek trükköt volt képes villantani. Igazán tetszik neki ez a kard, kiváló kovácsa lehetett. Ha épp nem szövetségesként tekintene rá, már bizonyára azon gondolkozna, hogy ölje meg, hogy elvehesse tőle.
A potenciális támadók száma csökkent ugyan, ám így is elegen vannak, akik a drow ellenfeleiként lépnek fel. Azonban csak töredékük képes arra, amire Viclyn is, hiszen hiába éltek meg pár száz évet, harci tapasztalatuk nem olyan magas, mint neki, ezen pedig emberfeletti gyorsaságuk sem segít. A csillár remélhetőleg kellő káoszt okoz, hamarosan pedig az egész ház lángba fog borulni; Viclynt nem érdeklik a károk, s ha tudná, hogy a shinigaminak mennyit jelent ez a kúria, az sem érdekelné, hiszen így könnyebben és hamarabb érhetik el céljukat, ami a puszta túlélés. Egy hosszú kardot választ a további támadásokra, s hiába gyorsabbak nála a vámpírok, nem elég ügyesek ahhoz, hogy meg tudják sebezni. Egy néhány méter átmérőjű sötétségfelhőt is teremt, amiben ő maga könnyedén mozog, azonban a vámpírok nem látnak át rajta. Igyekszik úgy formálni azt, hogy a shinigami látómezőjére ne terjedjen ki a burok, csupán a vámpírok látását veszi el vele így. Ha minden igaz, ekképpen könnyűszerrel irthatja ki összes támadóját. Azonban tudja, hogy ő most kénytelen lesz minden egyes vámpírral végezni, hiszen később komplikációkba ütközhet, ha nem így tesz. Ki tudja, Dimitru mit forralhat ellene.
Illiame tehetetlenül próbálja kivonni magát az események sorából, idegzete túl gyenge, túlságosan instabil, s nem veszi észre, vagyis nem tudja észrevenni, hogy ebben a helyzetben mindennél fontosabb, hogy megőrizze hidegvérét. Ő nem képes rá, jóformán ösztönös védekező mechanizmusa az, ami helyette cselekedik. Azonban Viclynen és Kojiron kívül is akadnak a teremben olyanok, akik meg tudják ezt tenni helyette.
Victor először rémülten pillant a szét-szétrobbanó berendezési tárgyakra, főleg üvegek, és jól érzékeli, miszerint ezt nem a csillár leesése okozza. Tudja jól, hogy saját életét kockáztatja azáltal, hogy odamegy a nőhöz, és nem azért, mert esetleg társai okozhatnak számára bármiféle sérüléseket, hiszen gond nélkül pusztítja el őket jóformán anélkül, hogy hozzájuk érne. Hiszen mégis csak ő a sheriff…
Viszont számára úgyis mindegy. Ez az egy lehetősége van, és tudja, ha nem sikerül megkötnie a szerződést a lánnyal, akkor így is-úgyis meg fog halni. Akkor már nem mindegy neki, hogy a félvér öli őt meg, vagy saját fajtársai?
Ahogyan Victor Illiame felé közeledik, a lány különös, hipnotizáló nyugodtságot érez. Csak egyszer kapta el ugyan tekintetét, de valamiért olyan áhítatot érez, olyan csodálatot, amit eddig legfeljebb Viclyn volt képes kiváltani belőle. Néhány másodpercig csak figyeli a furcsán csillogó tekintetet, s ennyi elég ahhoz, hogy szinte el is feledje, ki is az a Viclyn. Furcsa nyugalom és biztonságérzet tölt el, magad sem érted, miért, amikor pedig Victor felkap a kezeibe – lábaid túlságosan remegnek ahhoz, hogy járni tudj - , ki tudja, milyen megfontolásból, de hagyod neki. Igen, ő biztosan tudja ebből az őrületből a kiutat, biztosan tudja, hogyan kerülsz biztonságba. Az egyik ablakon át távozik veled, miközben mindenki más a harccal van elfoglalva, még kapóra is jött neki, hogy a drow megidézte azt a sötétséggömböt. Ki tudja, hová vihet…
Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyVas. Dec. 25, 2011 1:18 am

*Az események forgatagában néha előfordul, hogy elveszítjük fejünket. Néha felszínre tör olyasmi, aminek bár ne ott lenne a helye, ahol. De ha mégis van kiváltó ok, akkor ellene nem sokat lehet lenni. Legalább is az én helyzetemben ez majdnem lehetetlen tényező. Csupán egyetlen egy személy van a világon, aki komoly hatással van rám, komolyan képes megtörni ezt. De a sors mindig ironikusan lép fel az ilyen esetekkel kapcsolatosan. Viclyn nem tenné meg, hogy fellépjen. S én magam ezt nem is várhatom el tőle. Nekem nem szabad ilyesmikben reménykednem, mert ama pillanatban teherré válnék. A teher pedig sosem jó. Fájdalmam pedig egyre csak nő, egyre jobban tompul el elmém, és minden kivehetetlenné válik. Nem akartam, hogy ez legyen vége. Nem akartam, hogy fájjon. Én csak azt akartam, hogy végre hasznos lehessek. Csak elindultam a kastély felé, hogy majd megpróbálom megszerezni a titokzatos felkérőnek a rendelését. Végre olyan személy akartam lenni a szervezet életében, aki hasznos. Aztán megjelentek a vámpírok, és a sok borzasztó dolog. Ez pedig egyre jobban elkeserít. Nem vagyok én senki, és semmi. Viclynnek is folyvást gondot okozok, és mindig megharagszik rám. Jelen pillanatban pedig egy fájó semminek érzem magam semmi többnek.
Lassan folynak össze az események elmémben, lassan sötétedig el minden. A hangok is egyre halkabbak, és csak a fájdalom marad számomra, semmi más. E közben a környezetemben felszabaduló lélekenergia ingataggá változik, mintha határaimat súrolnám. Én ezt belülről nehezen állapíthatom meg. Egy adott pillanatban pedig egy hatalmas csattanást hallok. Mintha a csillár szakadt volna le a harc hevében. Eme csattanásra összerezzenve emelem fel tekintetemet, és tekintetem előtt borít be a tűz mindent. Nem sok mindent hallok, csak fájdalomtól eltorzult sikoltásokat, pengék csattanását. Mintha ez a harc már kezdene a hatáskörük alól kiveszni. Mintha szépen lassan minden veszne. Rémülten pillantok minden felé, hiszen nem látom Viclynt. Azonban a shinigamit sem látom a lángoktól. Akkor hol lehet? Hol lehetnek ők? Hol van Viclyn? Az nem lehet, hogy Ő..ő nagyon erős. Ha terhére is vagyok biztos vagyok benne, hogy mindez nem állíthatja meg. Fejemhez kapom kezeimet, és előre hátra dülöngélni kezdek.
Egy adott pillanat történése miatt tekintetem egy ismerős szempárba fúródik. Olyan ez, mint mikor egy sötét alagút végén meglátod a fényt, és nem tudod elvenni róla a tekinteted, mert vágysz felé. Vágy újra a fényen lenni. Az egyre mélyülő vágyódás gyanánt pedig azt is elfelejtem, hogy nekem ezt nem szabad. Furcsa bizsergés lesz rajtam úrrá, mely egyszerre mossa ki fejemből a fejfájást, és egyszerre igéz meg újra. Tökéletes, s szívem hevesen megdobban. Az a szempár, amit látok, az a lény, aki előttem áll...egyszerűen csodálatos. De az ő szemei nem vörösek, az ő szemei jégkékek, akárcsak az enyéim. Tükröt látok a tükör előtt, szépséget a szépségben. Minden elhomályosul elmémben, s olyan érzésem van, mintha Ő jött volna értem. Ugyanaz az érzés, még erősebb is ..lehetséges. Lábaim erőteljesen megremegnek, mihelyst karjaiba vesz. Nem bírok állni, nem bírok nem szemeire pillantani. Halántékomat mellkasára döntöm, és csak is szemeibe pillantok. Kezeimmel átfogom nyakát...ugye nekem szabad ilyet? Ugye nekem szabad nyugtalan nyugodtságban lennem az ő karjaiban? Szabad-e remegni lábaimnak, ahogyan bőrömhöz ér? A körénk keletkező sötétség mit sem tompít ezen. Csupán arra eszmélek, hogy pillanatokkal később a teremben lévő hatalmas ablak törésére a kertben landolok a sheriff karjaiban. Behunyom egy pillanatra szemeimet, és zavaros dolgok ütik meg elmémet, amint viszont karjaiban tartva ismét szemeibe pillantok, ismét kitisztultnak hiszem elmémet.*
- Megmentettél...pedig...mindent elrontottam...*Epekedve pillantok szemeibe egyszerűen olyan csodálatos áhítatot kelt bennem. Kissé csalódott leszek, mikor letesz és szembe fordít magával. De két kezemet megfogva így sem enged el. Csupán hosszasan pillanthatok szemeibe. Ettől pedig nyugodt leszek, már- már olyan nyugodt, mint aki elfelejtett mindent. Minden olyan értékes pillanatot, mit Viclynnel éltem át. Mindent, ami a kastélyban történt. Egy hűvös szél csap át ekkor a kerten, néhány falevelet sodorva cipőmhöz. Oldalra billentem fejemet, és nagyra nyílt, csillogó szemekkel fürkészem arcát. Egyik remegő kezem pedig arcára simul. Ezüstösen csengő hangommal szólalok fel.*
- Köszönöm...Victor... *Teljes hipnotizálás alatt állva, sajnos egyszerűen mindent elfelejtek, s úgy érzem ez egy édes álom. De vajon hogyan cselekednék, ha tudnám, hogy mindez csupán egy becsapás része? Mit tennék ama pillanatban, ha lelepleződne ez a csalás? Akkor talán érezhetném azt az érzést, amit ilyenkor szokás? Én ezt nem tudhatom, még nem.*
A terembe egyre nagyobb káosz kezd keletkezni. Ahogyan a csillár leesik a helyéről, és tűz üti fel fejét, úgy a tömeg egyre elsodróbbá kezd változni. Mindössze egyetlen egy kis kör alakul ki, ahol éppen a shinigami és drow társa harcol azokkal, akik még így sem adják fel. Hát ennyire hűségesek volnának urukhoz? Dimitru valóban ennyire markában tartaná a királynékat? Ők nem adják fel, és egyre változatosabb módszerekkel igyekeznek közel kerülni a két férfihoz. Néhányuknak sikerül is karcolásokkal ékesíteni a két harcolót, de Kuroda zanpakutoja hamar elsöpri ezeket. Bámulatos eszköz a zanpakuto mindazok számára, akik nem értenek ehhez. Meglepetésként érő támadási lehetőséget az ennek ugyan, de egyben újabb rizikófaktor is egyben. Hiszen hiába a nagy sötétség a hatalmas csörrenést, amely az ablak betörését okozta, azt mindenki meghallja. Ez az éles hang pedig újabb káoszt okoz, ehhez pedig elegendő egyetlen hiba. Ezt a hibát pedig a shinigami véti el, így a külső falon egy akkora lyuk keletkezik, melyen rengetegen távozhatnak a tűz elől. Ez a sokaság pedig szépen kitereli a két férfit is a helyszínről, egyenesen a kertbe. Hűvös éjszaka alatt állhatnak egy kihaltnak tűnő terepen, nem sokkal több, mint tíz ellenséges vámpírral. Ám a helyett, hogy ezek a vámpírok rájuk figyelnének, egy éppen kibontakozó dologra reagálnak. Nem, ezek az élők bizony nem Dimitru korcsai. Sokkal inkább azon személy követői, akinek módszerei sokkal szabadosabbak. Körbe véve a sheriffet egy hatalmas körben letérdelnek elé, mit sem törődve a hátul mögött rejtőzködő veszélyekkel. Vagy éppen azzal, hogy a kastélyban az a terem még mindig ég.
- A királyné és küldöttei meghaltak odabent. - Lép elő az egyik szolga Victorhoz, aki éppen az előtte álló félvérrel van elfoglalva. A helyzet ellenére kikezdhetetlen, hogy tetszik neki a nő. Most tekintetét mégis a szolgára szegezi, és idegen nyelven utasítja arra, hogy vonuljanak vissza. S míg a vámpírok még utoljára fenyegetően pillantanak az idegenekre, addig Victor végig simít Illiame arcán. Hosszasan a szemeibe pillant, és egyszerűen nem hagyja, hogy markaiból kikerüljön. De a lány ebből semmit sem észlel. Voltaképpen ezzel csupán a drowot provokálja, hiszen felfedezte benne azt az érzést, amit a félvér iránt érez. Ez alatt egyik kezével eldob valamit, aminek hatását igazából csak akkor lehet észlelni, amikor Kuroda megkötözve rogy a földre.
- A vacsorát sajnos nem szabad futni hagyni...nem igaz, kedvesem? - Ravaszul csillanó szemeivel mosolyog rá a félvérre.
Vissza az elejére Go down
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
Kojiro Kuroda

Férfi
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 36
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te15900/30000A gróf markában 29y5sib  (15900/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptySzer. Dec. 28, 2011 9:28 am

Zűrzavar és káosz uralkodik, termékeny talajra talált az ellentét, és ezért kialakultak a térfelek is. Három táborra szakadtunk, Én, a Viclyn nevezetű és Illiame, aki valójában a harcból nem veszi ki a részét, hiszen a saját démonaival küzd, és ezért nem nagyon irigyelem ezért. S végül ott vannak a vámpírok, két táborra szakadtak ők is. Ez pedig számunkra hasznos, oszd meg és uralkodj. Már csak jól kell kihasználni a helyzetet, és akkor a túlélési esélyeink is megnőnek.
Moroghatnék azért, hogy a sötétbőrű férfi megszabadítja a plafont a csillártól, de nem teszem, mert így is, túlságosan is fényűző volt ide, és nem is az eredeti volt. Így csak a hasznunkra volt az egész. Fellobbanó lángok, elporladó vámpírok, már is kevesebb néhány ellenséggel. S remélhetőleg Én is tevékenyen kiveszem a részemet az egészből. Használom a kardom képességét, és egymásután gyilkolom le a rám támadó vámpírokat. Egy pillanatra lankad csak a figyelmem, amikor kaptam egy kérdést. Kicsit meglep a dolog, hogy érdeklődnek a kardom iránt. De természetesen ez nem akkora probléma, így válaszolhatok is akár.
- A lelkem részét képezi, mint minden más shinigaminak. Belőlünk született, és segít minket a harcokban. – azt nem hiszem, hogy mondanom kellene, hogy halálunk utána már használhatatlan mások számára, és ilyesmik, talán egy békésebb helyen, és időben mesélnék neki a shinigamik kardjáról, de nem most. S most ennyi volt a társalgás, foglalkozok a vámpírokkal. Mert már így is sikerült néhány kisebb sérülést okozniuk.
Kipillantva oldalra feltűnik, hogy a férfi szövetségesem valahogyan sötétségbe burkolta magát, mint egy burok. Érdekes, és sajátos egy képesség, a közelharcban elég hasznos is lehet. Sajnos ez a pillanatnyi nem odafigyelésem az oka annak, hogy valahogyan sikerült egy kisebb lyukat ütnöm az épület falán. Lesz munka rendesen mire az egészet kijavítják, és remélem a tűz nem terjed annyira gyorsan, hogy az egész kastélyt lángba borítsa, remélem hamarosan megérkeznek azok, akiknek a dolga a lángok idomítása, eloltása.
Sajnálatos, de lassan kiszorítottak minket az éjszakába, ahogy elnézem az eget, még nem mostanában fog a Nap felkelni. Bár a pirkadatnak is tudnék örülni. S most mi legyen, maradtak még páran, de már nem olyan nagy a számbeli főlény, velük már csak eltudnunk bánni. Viszont támadás helyett valami mást tesznek a bent lévő vámpírral kezdenek foglalkozni, és Illiameval, aki a jelek szerint már lenyugodott, és nem is nagyon idegenkedik a férfitól. Érdekes fejlemény. Ahogy az is, hogy valahogy sikerült megközöznie, nagyon nem tetszenek a dolgok jelenlegi fordulatai. Szerencsére erre is van megoldás, nem mutattam még meg mindet, amit tud a kardom. Összpontosítok és a könnyek ismét a helyükön vannak, megformálva ismét a pengét.
- Idake, Ryuushia/Öleld, sárkánynyelv/.- a fém ismét megváltozik, a helyébe egy villám kerül, ideje kiszabadulni, mielőtt a vámpírok egy pohár víznek néznek, és kortyolnak belőlem. Elsőnek vékonyabbá teszem a villámot, majd megnyújtom, és ráirányítom a fogvatartó kötélre, remélhetőleg sikerül átvágnom és ismét szabad leszek. Ha ez megtörtént, akkor pedig ismét a két lábon termek, és folytatom a harcot. Sajnos viszont lehet túl jól sikerült, mert nagyobbra nővesztettem a „pengét” mint kellett volna, így a szememet fedő kötést is átvágtam, ami lehull rólam. Felfedve a „szememet” azok számára, akik képesek látni. A fekete „golyót” amin egy vörös, pentagramma van.
- Viclyn, menj a nődért, és intézd el a sheriffet, a többi vámpírral majd foglalkozok. – közöltem egy javaslatot, normális, nyugodt hangon. Nem tudom hogy hallgat-e Rám, de Én elkezdem a támadást. De ezért némileg közelebb kellett mennem, hogy megfelelő legyen a távolság a harchoz. Pár lépés előre, és kész. Felemelem a kardot tartó karomat, és a villámot ismét pengeszélességre vastagítóm, a maximális méretűre nyújtom. Az első célpontom az a vámpír, aki velem szemben helyezkedik el, egy lefejezéssel próbálkozok, és így tovább, a lényeg, hogy csonkítsam az ellenfelet, és Viclyn fedezésével is próbálkozok, feltéve ha elindult Ill-ért. Ha nem, nos, akkor is az ellenség ritkítása a célom. Talán így is sikereket érhetünk el. Igazán felkelhetne már az a nagy tűzgolyó, nem sértődnék meg, akkor már minden bizonnyal mi lennénk azok, akik győztesen, és élve kerülnének ki ebből a csetepatéból. Csak utána mit fogok mondani a feletteseimnek? Mi történt itt, mit kerestem erre és kikell harcoltam? Eh, azt hiszem az lesz a bonyolultabb része az egésznek.
Vissza az elejére Go down
Ueshima Kohaku
2. Osztag
2. Osztag
Ueshima Kohaku

Férfi
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 106
Age : 34
Registration date : 2010. Oct. 30.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te6500/15000A gróf markában 29y5sib  (6500/15000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyVas. Jan. 15, 2012 10:52 am

Nem érzi úgy, ezek a halállal halhatatlanságot nyert halandók bármiféle kegyelemben részesülhetnének. Mindannyian megérdemlik azt a véget, amit ő kiszabott rájuk, amit elhozott számukra, amiket önmaguknak szabtak, hiszen bűnük olyan nyilvánvaló, mint ahogyan szánalmas halandóságuk is. Rosszkor rossz helyen végeztek rossz tetteket mindannyian. Valamint elkövettek egy végzetes hibát; beengedték Viclynt is szinte gondolkozás nélkül, amikor pont az lett volna a céljuk, hogy elvegyék tőle azt, ami az övé. Márpedig Illiamet testben és lélekben egyaránt tulajdonának tartja; félreértés ne essék, ő már rég nem egy ifjú ficsúr, ki csupán testi vágyak kiontása végett képes maga mellett tartani egy nőstényt. Ő képes lemondani róla, akár évszázadokra is, megszokta. S az, hogy akkor miért is van pontosan szüksége Illiamere? Eme kérdésre a választ homály fedi, legalábbis előtte. Egy kívülálló számára viszont bizonyára már világos lehet, hogy számára Illiame az egyetlen olyan menedék, aki mellett néhanapján szökő évente egyszer képes magát egészen… másnak érezni, mint aki. Vagy éppen olyankor igazán önmaga? Hiába hessegeti el gondolatai nem is olyan túlzsúfolt menetéből eme fel-felbukkanó gondolatokat, azok csak ideiglenesen kallódnak el, hogy újra kibillenthessék a drowt biztosnak hitt tudatából és egyensúlyából. Most sem engedik, hogy racionálisan cselekedjen. Ezek a lények az Ő Illiamét akarják, az Ő szolgáját, az Ő húsát, az Ő lelkét, az Ő mindenét. Ő pedig mindezt képtelen hagyni, még ha tudja is, hogy nem Illiame az oka annak, hogy ő erre a helyre érkezett. A parancs úgy szólt, a tekercsért jöjjön. De ebben a szentségtelen pillanatban jobban érdekli őt, hogy egyenletesen vágja át a torkát mindenkinek, aki képes a közelébe férkőzni, és hogy nyilakkal fúrja át a már ki tudja, mióta nem dobogó szívét azoknak, akik távolabb állnak tőle, és a tűz martalékává sem váltak.
Érdeklődve hallgatja végig a zanpakutoról a dolgot. Csodálatos, mesés! Fejben már azt számolgatja, vajon mennyibe is kerülhet egy ilyen; szándékában áll megvásárolni tőle azt, bármekkora legyen is az ára. A pénzzel úgy sincsen gondja, hiszen sokan képesek rengeteget fizetni azért, hogy eltüntessenek egy-két bizonyos, számukra kényelmetlen személyt az útjukból. Viclyn pedig precíz és tud titkot tartani, nem csoda hát, hogy elég nagy híre van már az alvilágban. Igaz, azt pontosan nem tudják, hogy ő kicsoda, de amíg képes titkot tartani, addig tőle sem várják el, hogy felfedje saját kilétének titkát.
A shinigamit egy – Viclyn által néhányszor már személyesen tapasztalt – mágiával megidézett kötéllel fékezik meg, aki ismét zanpakutojának segítségét használja, hogy kiszabaduljon belőle. Roppantul érdekesnek találja, hogy ebbe nem sérül bele a shinigami, hiszen ha jól látja – és ki ne látná azt a vakító világosságot, mely szó szerint belerikít rendkívülien érzékeny szemeibe? - , a penge villámokból tevődik össze, az elektromosságot pedig fékezni nem lehet. Vagy netán ez az ára annak, hogy a lelkedet kettészakítod? Mert ha jól értette, erről van szó, ahhoz, hogy zanpakutod legyen, csupán lelked kell kettéhasítanod, ezáltal belőled születik, nem igaz? Lényegtelen… Ő már eldöntötte. Kell neki egy és kész. Mindent megadna azért, hogy megkaparinthassa azt a kardot.
Bármennyire is tetszik neki, figyelme azonnal egy teljesen más dologra összpontosul, amikor felfedezi hiányát. Már a csillagokkal borított ég alatt állnak, amikor a körben álló vámpírokat figyelheti, akik mintha szándékosan eltakarnának tőlük valamit. Pár pillanatig jóformán a shinigami „menj a nődért” utasítását sem érti meg, azonban amikor felfedezi, mi történt, vagy mi történhetett, olyan végtelennek tűnő harag önti el, mint talán még soha. Mestere ugyan érzelmeinek elrejtésében, legyen az pozitív, vagy éppen negatív, kellemes, vagy fájdalmas, azonban most maga a felismerés elég ahhoz, hogy olyannyira kiszakadjon általános apátiájából, hogy láttán menten megretten néhány előtte bohóckodó ellenfél. Teste egészen megremeg a haragtól, amit érez, legszívesebben pedig dühödten felordítaná a nőstény nevét. Nem, nem viselné el, ha elvennék tőle, ha többé nem lehetne az övé. Önmaga sem tudja, miért, de kétségbe van esve. Mi van, ha elkésett, mi van, ha már semmit nem tehet? Mi lesz az ő gyógyulásával, mi lesz az ő jójával? Mi lesz vele nélküle? Illiamet már természetesen annak a személynek veszi, aki azért van, hogy neki jobb legyen, s nem tagadja, hajlamos elfelejteni, hogy ez nem mindig volt így. Egy kívülálló meg nem értheti, mi folyik kettejük között, sőt, a leggyakrabban még ő maga sem érti. Rengeteget vívódott saját magával, hogy el tudja őt fogadni, s voltak idők, amikor szinte már örömmel, s teljesen önként dobta oda a nőstényt egy olyannak, aki talán jobb lett volna neki, aki mellett nem kell szenvednie. Mindig is tudta, hogy mellette nem lesz jó neki, s ezért, csakis ezért tartotta magát annyira távol tőle. De mégis úgy alakult, hogy megszerezte, dacolásaik ellenére azonban nem hajlandó róla lemondani, többé nem. Igaz, hogy önmagát egy szörnyetegnek tartja, talán az is, de amikor ott van neki Illiame, és csakis ő, akkor néha könnyebb neki. Ez már éppen elég indok ahhoz, hogy foggal-körömmel harcoljon, ragaszkodjon és kapaszkodjon érte. Nem veszítheti el.
- Ő az enyém. – jelenti ki tettetett hűvösséggel, valójában viszont könnyen felfedezhető feszültségéből, hogy rendkívül dühös, ez pedig egyáltalán nem jó, tekintve, hogy harcolni készül. Az érzelmek az ellenségei, hiszen befolyásolhatóvá teszik. Ezért is alakított önmagán úgy, hogy ne legyen képes érezni. Legalábbis elhitette önmagával, hogy már nem érez. Most mégis itt áll ebben a döntő pillanatban, és mégis hevesebben ver eddig összeaszalódottnak hitt, öreg szíve, ahogyan azt látja, hogy Victor hozzáér a szolgájához. Hozzáér az egyetlen kincséhez.
- Cöhh... Ha nem engeded el, megöllek. – hazudik a sheriffnek; akkor is megölné, ha elengedné, csupán kevésbé fájdalmas módszert választana. Kardok helyett a baziliszkusz méreggel átitatott ikerpengéket veszi elő, hiszen azt tökéletesnek véli kellő fájdalomokozásra. Azonban nem támad, még nem. Hajlandó még egy utolsó esélyt adni Victornak, hogy meggondolja magát. Mindazonáltal hálát ad az Abyssnak, hogy az Insignis egyetlen tagja sem tartózkodik itt, hiszen viszonya a szolgával csak az ő és Illiame titka. S persze Nocturn is tud róla, amiért ilyen minden lében kanál…
Vissza az elejére Go down
Lilibelle Illusen
Különleges karakter
Különleges karakter
Lilibelle Illusen

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 95
Age : 31
Registration date : 2011. Jul. 01.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Circus Sodalis
Hovatartozás: Insignis Reliquia
Lélekenergia:
A gróf markában Cl0te20700/30000A gróf markában 29y5sib  (20700/30000)

A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában EmptyKedd Jan. 17, 2012 8:07 am

*Olybá tűnik, mint egy mesebeli világ melyben, teljes biztonságban érezhetem magam. Szemei valósággal megigéznek, és nem hagynak szöknöm. E pillanatban elmém tompítása okán Viclyn valótlan személynek tűnik, akire nem is emlékszem teljesen. Vagy csupán Victor iránti hipnotikus vágyaim zárták el Őt máshová? A férfi az életemben most nem létezik. S ha magamnál lennék, mély depresszió követné ezt. Hiszen én Viclyn nélkül elég nehezen tudom már magamat elképzelni. Ő az, aki értékessé tesz. Akiről alig tud valaki valamit, én mégis többet látok lélektükreiben, mint bárki más. Tudom milyen is ő valójában, tudom minden apró rezdülését. Tudom szavai mögötti őszinteséget, s azt is tudom, hogy önön botorságom oka az esetleges félre értéseknek. De most nem tudom világom, nem tudok semmit. Csak annyi jár a fejemben, hogy egy olyan világba csöppentem, amelyben egy védelmező karban remegek meg. S mit is tehetnék én, ha éppen jól érzem magam? Hiába is próbálnám tudatom ébreszteni, hogy ezek az érzések hamisak, nem sikerülne. Közel állok hozzá, s csak lélektükreibe pillantok. Olyan dolgokat látok meg, amit másban még sosem láttam. A megtörtség mögött élet lakozik, kárhozattal ellentétben az ő szemei némileg pozitívak. Mintha annyira nem is volna boldogtalan, de fél. Mégis mitől fél ő? Tekintetemet elfordítom, és Viclynék felé fordulok. Ekkor Viclyn karját hasamra illeszti, és közel húzva magához pillant a többiekre úgy, ahogyan én teszem. Így, hogy nem látom, szemeit kétes érzések lesznek rajtam úrrá. Olyan érzések, mintha egyszerre két illetőt szeretnék. Nem értem, hogy mi történik, nem tudom, hogy mégis mi ez.
Előttem Ő, előttem az egyetlen, s mögöttem az, akitől felszabadult vagyok. Mégis mi történik? Minden olyan kaotikusnak hat. Minden olyan felettem állónak tűnik. Most akkor melyikük az, aki? Melyiküket látom igazán magamban? Rémülten pillantok Viclynre, valamint fel Victorra is. Egyik kezem szinte önkénytelenül csúszik ajkaimra, amint megpillantom Kuroda-san tettét. A zanpakutojának képessége sebesen csap át a környezeten, és sebzi meg Victor szolgáit. Azonban ők még nem adják fel, hiába veszít a kard képessége ellen az egyik ilyen szolga. Szervezetten próbálnak fellépni a shinigami ellen, bekerítve őt. Az egyiküknek ugyan sikerül elérnie karját, és kicsit beleharapni a karjába, de rögvest eltávolodik, amint majdnem eltalálja a shikai támadás. S eme pillanatban szívemet mintha facsarnák. Fáj, de miért fáj nekem az ő haláluk? Miért fáj? Ellököm magamtól a vámpírt, és halántékomra teszem kezemet. Összeszorítom szemeimet, és felkiáltok.*
- Ne öld meg őket, kérlek! Kérlek Kuroda-san, ne öld meg őket! *Magam sem értem ezeket a szavakat. Talán a tudatom egy része kezdene kitisztulni? Igen, látom magam előtt a próféciát. Látom magam előtt a sötét jövőt melyben, ha minden igaz, vadászni fogok. Nem, én nem bírom végig nézni, ahogyan brutálisan megölnek valakit. Mocskosan, és fájdalmasan. Nem bírok ama tudattal, hogy egy nap gyilkossá fogok válni. A vámpírok egyik legnagyobb gyilkosává. Mocskos leszek, és keserű. Egyedül leszek, magányosan, és nem lesz ott senki, hogy megvédjen...önmagamtól. Akkor pedig mit tegyek? Forduljak meg, és mondjak igent? Forduljak meg és mentsem a jövőmet? De milyen áron? Elhagyjam Őt? Azt már nem! Mégis miért hagynám el Viclynt? Egy külső személy tán erre is tudná a választ. De én nem, én nem tudom erre a választ. Még pedig azért nem, mert én ismerem őt, azt hiszem. Tudom, hogy nincs miért elhagynom őt. S így inkább szenvedek, inkább kúszok a sárban, ha kell, de nekem szükségem van Viclynre. Szükségem van arra a személyre, aki meg tud engem védeni. Aki mellett egy kicsit én lehetek én. Aki néha szépnek tud tartani ilyen bőrszínnel is, és akit meggyógyíthatok, gondoskodhatok rajta. Tudom, hogy ez igazán nem sok mindazért, amit ő értem tesz, de ez minden, amit adhatok cserébe a biztonságomért. Néhány lépést igyekszem előre tenni, azonban hamar gátra találok.*
- Meglátjuk, hogy kié is lesz valójában. Inkább megölöm, de kudarcot nem vallok, drow! *Szólal fel a sheriff hangosabban, s két pengével kezeiben szorít magához jó erősen. Ijedten szisszenek fel a hideg penge karcolásán, amit nyakamon okoz. A másik pedig hasi tájékomra illeszkedik e pillanatban. A vámpír hideg arcát az enyémhez simítja, s halkan súg a fülembe. Kiráz tőle a hideg.* - Nem kell félned Illiame, nem fog fájni. Mindezt azért teszem, hogy megmentsem a fajtám, hogy megmentselek téged. Gyere velem kedvesem, majd a túlvilágon megejtjük nászunk. *Utóbbi mondatát hangosabban szavalja, mintha azt akarná, hogy mások is meghallhassák. Mindez idő alatt pedig Kurodát ketten úgy megrohamozzák, hogy a lendülettől felkapva az erdőbe sodorják. Csupán fájdalmas felordításból lehet hallani az ott keletkező harcról. De én még mindig hiszem, hogy ő egy erős shinigami. Aggódva pillantok utána, hiába vagyok megrémülve. Remélem, hogy épségben haza jut arról a harcról. Én pedig felpillantok Victorra, de ekkor gyengén ugyan, ám megmártja hasamban a pengét, ezzel jelezve, hogy nem viccel. Fájdalmasan nyögök fel egyet, és erősebben veszem a levegőt. Zilált könnyek lepik el arcomat.*
- Én..én nem akarok veled menni. Ez fáj! *Ekkor hátra rántják fejemet úgy, hogy két szemem az övével ütközzön. A pengéje pedig még mindig a nyakamon pihen.* - Elhallgass! Meguntam a várakozást Illiame, ha kell erővel, viszlek el. Nem leszel az övé, te az enyém leszel, mert a prófécia is ezt akarja! *Már a tartása is fájdalomként érint, és próbálok felsikoltani, de nem tudok, ajkaival szorítja vissza sikoltásom. Kiszabadítva kezemet pedig próbálom magamat szabadítani, de nem megy. Szinte levegőt sem tudok venni, s az egyik penge, amely hasamnál van szinte milliméteresen, lassan kezd mélyedni. Őszinte rémület lep el, hogy nem tudok mit tenni. Nem tudok szabadulni ettől a szörnyetegtől. Bárhogyan ütöm, ő egyre erősebben tart, s levegőt is alig kapok.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A gróf markában _
TémanyitásTárgy: Re: A gróf markában   A gróf markában Empty

Vissza az elejére Go down
 

A gróf markában

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-