HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Takahashi gyártelep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Hirako Shinji
Admin
Admin
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 24
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

TémanyitásTárgy: Takahashi gyártelep   Pént. Okt. 07, 2011 8:21 am

Az egykor nagy tiszteletnek örvendő Takahashi Corp. elhagyott gyárépülete. A cég régen hídelemeket gyártott, azonban a tulajdonos váratlan halála miatt az üzlet csődbe ment és örökre bezárta kapuit. Itt-ott már omladozó építmény, amitől óva intenek minden arra járót. Úgy tartják, Takahashi-san lelke visszajár kísérteni erre a helyre.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Toyone Shin
Ember
Ember
avatar

Male
Leo Goat
Hozzászólások száma : 15
Age : 26
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ember - Egyetemista
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3500/12000  (3500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Pént. Okt. 07, 2011 9:36 am

[The First Training]

*Két nappal a korábbi parkbeli eset után, úgy döntött, hogy ideje nekikezdeni az edzéseinek, ha a fickó nem jelenik meg, akkor egyedül, de biztos volt benne, ha ő odatalál, akkor majd biztosan nem kell keresgélnie, a férfi meg fogja találni. Így aztán elindult, hogy megfelelő helyet találjon, ahol minden erejét kiélheti úgy, hogy senki nem nézi hogy mit tesz. Ilyen helyek közül nem sok jöhetett szóba, és a kevéske választékból is a legjobb lehetőséget a Gyártelep alkotta, amely elég nagy területet ölelt fel, ahhoz, hogy ha talál egy elhagyatott gyárat, akkor senki nem hallja, hogy mit ver éppen szét. A gépek zaja pedig elnyomta a többi gyárban dolgozók számára ugyanezen hangot. Zsebre dugott kézzel sétálgatott a gyárak közt, majd Takahashi gyáron állapodott meg a szeme. Sokat hallott már róla korábban, azt mondják kísértet lakta hely, ahova a régi tulajdonos szelleme visszajár kísérteni, ez nem volt túl csalogató bármely embernek is, így tökéletes helyet adott edzések számára. Shin tudta amint meglátta a gyárat, hogy tényleg ez lesz a megfelelő a harcai megvívásához, és a Reiatsu fejlesztéséhez. Nyugodt tempóval megindult a gyár főbejárata felé, ahol a kapu fenn volt akadva, így simán be lehetett jutni bármilyen hátsóbejárat keresése nélkül. Ennek azért örült, ez nagyban megkönnyítette a helyzetét. Belépve a hatalmas gyár gépei közé elsőre az az érzése támadt, hogy valaki figyeli… Úgy sejtette valószínűleg tényleg valamerre itt bujkál a régi tulaj, aki azóta sem tud nyugodni valamilyen okból. Sajnos nem tudott segíteni rajta, nem volt Shinigami így nem küldhette a Seireiteibe. Valószínűleg ha sokáig folytatódik így, akkor a férfiből hollow lesz és akkor ez a hely tényleg veszélyessé válik az emberek számára. Shin nagyon jól tudta ezt, de nem akart foglalkozni az esettel, úgy döntött, ha legközelebb Shinigamit lát, közli vele, hogy vélhetően egy elkóborolt lélek tartózkodik a gyárban és érdemes lenne segíteni neki. Az hogy az adott Shin foglalkozik-e az esettel, az már egészen már kérdés, de a lényeg, hogy ő megpróbálja.
Gondolataiba merülve nézett végig a régen oly büszkén zakatoló gépeken, amelyek sok ember számára biztosítottak használati cikkeket, de mára már megült rajtuk a por és mindenhol csak romos és rozsdásodó vashalmokként emelkedtek a fiú fölé. Egy pillanat múlva már el is tűnt előző helyéről, majd az egyik felső folyosóról tekintett le a gyárra teljességében. Mivel a fény csak homályosan volt jelen, pillanatonként szellemeket vélt felfedezni a gyártósorok közt. De végül mindig megdörzsölte a szemét és ezek a képzelgések egyik pillanatról a másikra tovaszálltak. Így kissé megzavarodva ugyan, de megvonta a vállát és nekiállt, hogy kinézze magának a megfelelő edzőhelyet. Körbenézett, majd a szeme az egyik gép tetején állapodott meg, amelynek teteje teljesen sík felület volt, emellett teljes felülete körülbelül 4 métert ölelt fel széltében és hosszában. Kifújva magát egyik pillanatról a másikra a gép tetején termett. Onnan tekintett az előző pozíciójára és megállapította, hogy körülbelül 19 méter távolságot tett meg, ami magában nem lenne sok, csak légvonalban tetszett nagynak. Elindult a gép másik oldala felé, majd onnan leugorva guggoló helyzetben ért földet… Nem tudta egyelőre, hogy milyen típusú edzést folytasson le. Sok minden gyakorolni valója lett volna, de mindegyik ugyan olyan fontosnak látszott, így nem tudott választani. De mégis kellett, tehát úgy határozott, hogy most a képességeinek fejlesztésére van szükség. Mivel az ereje a gyors mozgásából fakadt, az volt a célszerű, ha akadályfutást rendez a gyárban… Azon gondolkodott, hogy mi legyen az útvonala az egésznek. Végül arra jutott, hogy tervezgetéssel elmegy az egész napja így a gyakorlásnak neki kell állni nem elmélkedni róla. Egy mozdulattal a gyár legmagasabb pontján termett, majd onnan villám sebességgel cikázott egyik helyről a másikra, volt hogy oszlop tetején állt, majd az imént említett gép tetején. Majd egy 30 éves számítógép tetején. Könnyedén mozgott, hiszen nem voltak akadályozó tényezők az útjában, szinte szabad útja volt, ahhoz, hogy bármerre eljusson a gyáron belül. Ez így szép és jó is, csak a probléma vele, hogy nem elég hatékony és még a tetejébe gyorsan el is fárad tőle az ember. Shin jól tudta ezt, így gyorsan taktikát váltott és leállt, hogy átgondolja a dolgokat. Mivel ez az edzés mód teljesen leszívja a Reiatsuját, tartalmasabb lenne, ha esetleg mást csinálna. Egyenlőre még nem volt biztos benne, hogy mit de azért türelmesen várt, hogy kigyulladjon a fejében a villanykörte.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Pént. Okt. 07, 2011 9:30 pm

[The First Training]
Gondolataimba mélyedve üldögélek egy többemeletes lakóépület tetején, ahol nem zavar senki a néha erre tévedő galambokon kívül. A páraelszívók és a légkondicionáló szerkezetek halk zümmögése tökéletes háttérzenét biztosít tevékenységemnek. Kezemben egy igencsak megviseltnek látszó könyvecske, megsárgult lapjait feltehetőleg már csak a jóakarat tartja össze. Érdekes, azonban szövevényesnek nemigen mondható történet bontakozik ki előttem, lévén az ehhez hasonló alig száz oldalas kis zsebkönyvekben nincs idő szerteágazó cselekmény ábrázolására. Két nap telt el azóta, hogy a parkban összefutottam azzal a suhanccal. Valószínűleg már begyógyultak sérülései, hiszen ha regenerációs képességgel nem is rendelkezik, attól még megnövekedett szellemi erejének köszönhetően sejtjei hamarabb állítják csatarendbe magukat. Igazából nem tudom milyen pillanatnyi elmezavar vezérelt, amikor igent mondtam felkérésére, ám most már mindegy is. Ha szavamat nem is adtam, azért a becsület mégiscsak azt diktálja, miszerint legalább egy edzést tartsak Neki. Nagyot ásítva zárom be a nyomdaterméket, melynek kopottas borítóján már alig olvasható angol felirat díszeleg. Igencsak régen szorultam rá ilyesfajta nyelvtudásom alkalmazására, szóval éppen ideje volt felfrissíteni elhalványult emlékeimet. A legutóbbi időszakban az Ősök nyelvének tanulmányozása minden agysejtemet lekötötte, nem is csoda, hogy néha-néha japánul sem tudtam megszólalni rendesen. Elég kellemetlen szituációkat okozott, mit ne mondjak. Olvasmányom mondanivalóján töprengve egy teljesen fekete Black Devilt illesztek ajkaim közé, azután a jobb kézfejemen megjelenő lilás lángokkal be is izzítom azt. A világosszürke füst lomhán kavarog a párás levegőben, útját az ég felé kormányozva.
Ahogy Shinnek is említettem, keresnie felesleges, mivel általában szabadidőm nagy részét két tökéletesen levédett rejtekhely egyikében töltöm. Talán a vaizard-lakot képes lenne megtalálni, azonban a Fészeknek még csak a közelébe sem lenne képes férkőzni. Kénytelen-kelletlen állok fel a tető párkányára, azután szemeimet becsukva koncentrálni kezdek. A legjobb érzékelők egyike vagyok magam is, s az esper léleklenyomatát már elmentettem elmém egyik mély bugyrában előző találkozásunk alkalmával. Most nincs már dolgom, mint ráhangolódni arra a „frekvenciára” és visszakövetni az útvonalát. Csalódott grimasz kíséretében kell ráébrednem, hogy pontosan a város átellenes pontján van, a gyártelepek vonzáskörzetében. Ilyenkor milyen fasza lenne, ha tudnék hoppanálni, ám mivel sajnálatos módon nem vagyok varázsló, ezért marad a szokásos shunpós megoldás. Könnyed mozdulattal ugrom le pihenőhelyemről, miközben könyvemet megpróbálom beletuszkolni farzsebeim egyikébe. Akcióm végül sikerrel zárul, ekképp a gondolatnál is sebesebben száguldom a megadott helyszín felé, nincs lehetőség a tötyörészésre, rengetege elintéznivalóm van a mai napon ezen kívül is. Pár perc leforgása alatt már láthatóvá is válik a távolban egy rozoga gyárépület sziluettje, ami minden, csak épp nem hívogatónak mondható. Nem csodálom, hogy pont ezt a helyet választotta edzésének helyéül, épeszű ember be nem tenné egy szellemtanyára a lábát. Nem tudom igazak-e a pletykák az itt kóborló lélekkel kapcsolatban, azonban nem is érdekel túlzottan. Amennyiben találkoznék Takahashi úrral, természetesen átküldeném, ha pedig már hollowvá változott, akkor sorsa igencsak egyértelmű. Szerencsétlen flótás, nem volt egy normális utódja, aki továbbvihette volna ezt a virágzó üzletet.
Fejemet csóválva landolok a hatalmas bejárati kapu előtt, amit már régen kikezdett a kor vasfoga. A jobboldali ajtószárny felső zsanérjáról leszakadva búsan lengedez a hideg szélben, kitudja mikor enged végleg a gravitáció húzóerejének. Igazán balesetveszélyesnek számít, ráadásul nem szeretném, hogyha pont az Én fejemre szakadna rá, ebből kiindulva jobbom mutatóujjának hegyébe lélekenergiát koncentrálok, aztán becélzom a rozsdás vaspántot. A Byakurai fényes villanásként hagyja el a fentebb is említett testrészt, könnyedén égetve át az elöregedett fémet. Tompa, ám annál visszhangzóbb puffanással landol a nehéz acéllap, ami pontosan olyan anyagból készült, mint amiket a hídelemek gyártására használtak. Belépőmet valamivel stílusosabbra képzeltem el, de így már elég egyértelmű jelenlétem, felesleges lenne a további komédiázás. Kicsit elkeserítő látni a portól és a pókhálóktól szinte alaktalanná vált gépezeteket, amelyek egykor büszkén ontották magukból a szebbnél szebb vascsodákat. Eme jelenség is azt bizonyítja számomra, hogy mennyire múlandó is az emberi lét, valamint az is, amit alkot. Találomra indulok el a hatalmas csarnok belsejében, nem tudván merre találom jövetelem okát. Nyugodt léptekkel kapaszkodom fel az egyik magasabban lévő folyosóra, onnan könnyebben beláthatóvá válik az egész terület. Döntésem úgy látszik jónak bizonyul, mivel hamarosan meg is pillantom a szőkét, mialatt az ide-oda cikázik az előtte álló tereptárgyakat kerülgetve. Számomra feleslegesnek és erőpazarlónak tűnik ez a módszer, amire feltehetőleg újdonsült tanítványom is rájött, hiszen rövidesen egyhelyben maradva próbál kiötölni valami sokkalta konstruktívabbat.
- Ejnye, úgy érzem Rám itt már nincs is szükség! – szólalok meg emeltebb hangon viccelődve, majd villámtáncom segítségével egy közelebbi gépezet tetején termek. – Láthatóan összeszedted magad a korábbi sérülésedből, bizonyára a szokásos szinteden lehetsz. Nos, ne is fecséreljük az időt! Első feladatod nem más, mint valamilyen módon súlyos sérülésnek számító találatot bevinni Nekem. Nem kell aggódnod, valójában nem vagy képes megsebezni, ez csupán egy szintfelmérés. Tudni akarom, hol is állsz pontosan mind taktikailag, mind fizikailag.
Cseveghetnénk többet is, ám akkor egy társalkodónőt tudnék kitanítani, nem pedig egy harcost. Semmilyen jelét nem mutatom annak, hogy kezdőállást vennék fel vagy egyáltalán tartanék az előttünk álló megmérettetéstől. Sokkalta veszélyesebb edzésekben volt már részem, olyanokon, ahol már-már vérre menőnek gondolhatta volna az ember az összecsapásokat. Jelenleg ez a lehetőség még cáfolható, viszont nem feledkezhetek meg a benne rejlő esetleges potenciálról. Hitomi-chan sem volt semmivel erősebb egykoron, ettől függetlenül napjainkban már bármelyik kapitánynak méltó ellenfele lenne, az Espadáról nem is beszélve. Persze ehhez a fejlődéshez közel két évre volt szükség, de az eredménnyel mindenképp elégedettek lehetünk.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Toyone Shin
Ember
Ember
avatar

Male
Leo Goat
Hozzászólások száma : 15
Age : 26
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ember - Egyetemista
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3500/12000  (3500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szer. Okt. 12, 2011 6:40 am

[The First Training]

*Kiderült tehát, hogy Shinnek nincs igazán sok ereje arra, hogy fenntartsa a képességét. A pár másodperc alatt, ameddig használta a Shunpo-hoz hasonlító technikáját, egyszerűen elvesztette az ereje egyharmincad részét, amely pár másodpercért mégis csak jelentős ár. Rádöbbent, hogy talán valami hatásosabb edzésmódot kellene találni arra, hogy még több energiát teremtsen magának, avagy arra, hogy hosszabb ideig legyen képes használni a képességeit. A kettő gyakorlatilag egy és ugyanaz, így a cél közös és az edzésmódszer sem különbözik. Csak meg kell találni a megfelelő módot rá, hogy ténylegesen fejlődjön, ahelyett hogy oknélkül felemészti az energiatartalékait. Megállt pár percre az egyik gép tetején, és azon merengett, hogy pontosan mi is legyen az az eget rengető új módszer. Sajnos rá kellett jönnie, hogy mivel még soha életében nem akarta edzeni a képességeit, fogalma nem volt arról, hogy hogyan viheti őket magasabb szintre. Eddigi ellenfelei ellen elég volt azon a szinten, ahol tartott, és a harcokkal is fejlődött valamicskét, ez viszont nem lesz elég, ha az elkövetkező zivatarban is harcolni akar majd. Ezeken merengve lépdelt előre majd hátra, amikor hatalmas robajt hallva egyből sejtette, hogy ki jött meg. Ím a merengés ideje lejárt és eljött az edzés ideje. Hiszen Szecska mester… alias Sierashi Yuusuke-san megérkezett. Shin gondolta, hogy valami látványos belépőre készült, azonban megint kiszúrt valamit ami nem tetszett neki és egyszerűen felrobbantotta. Ez mondjuk egy elhagyatott gyárban nem akkora probléma, mint mondjuk egy népes utcán, avagy egy parkban, ahol szintén sok ember van. Tehát eloszlott a meglepetés ereje, amely adta volna a belépőjének hangulatát. Arra fordulva azonban nem látott semmit, mivel egy másik gép takart, amely szintén ugyan olyan állapotban volt mint a többi… Poros, rozsdás halmaz… már csak hulladékfém, ami maximum vastelepeken kereshetné a helyét. Lassan véve a levegőt várta, hogy a férfi végre kilépjen a gép takarásából és valamilyen érdekes megjegyzést odabökjön neki. Hááá… Nem sokat kellett várnia. Amint megpillantotta őt, elmondta, hogy rá itt már nincs is szükség. Erre Shin könnyeden és egyszerűen megvonta a vállát és közben mosolygott. Yuu nem is tudta, hogy mekkora nagy szüksége volt, most arra, hogy nagyobb erő birtokába jusson, mert most hogy már van Reiatsuja, mindenhol vonza a szörnyeket és ezzel a barátaira és a közeli ismerőseire is veszéllyel van. Ezeket a dolgokat folyamatosan észben tartotta, nehogy elveszítse a célját és így a hitét is az edzés szükségességének.*
- Szeva… tehát sietünk? Hogyne sietnénk… jön a háború… *Csapott a fejére, mintha tényleg elfelejtette volna a közelgő harcsorozatot. Megvakarva az állát Yuura nézett, aki azt mondta, hogy okozzon neki súlyosnak számító sebesülést. Kicsit elkerekedett a szeme, de nem a meglepetéstől, hanem azért, mert tudta, hogy úgysem képes olyan sebet okozni a férfinek ami jelentős lenne. De ennek semmi értelme most… Nem vívódhat folyamatosan önmagában. Ha Yuusuke azt mondja, hogy neki most meg kell támadnia, mert ezt követeli meg az edzés, akkor ezt követeli meg és kész.*
- Szintfelmérés… rendben… Akkor induljon az edzés. * Folytatta az értelmetlen szavak reszkírozását, de végül inkább nekiállt átgondolni, hogy vajon milyen pontok vannak az ellenfelén, amelyek úgy támadhatók, hogy ő nem veszi észre… Őszintén szólva ilyenekből egyet sem talált, ahogy érzékelte… Amennyire tudta, még azzal a gyenge érzékeléskéjével is képes volt felfogni, hogy milyen hatalmas energia árad a férfiból… Szinte elmerült az energiában, ha koncentrálni kezdett, ezért inkább a saját erejére koncentrálva próbált meg támadást indítani az ellenfele ellen. Egyik pillanatról a másikra eltűnt a helyéről, majd a következő pillanatban Yuusuke jobb térdhajlatát kísérelte meg kirúgni. Ezzel pontosan az egyensúlyából való kidöntése volt a célja, de volt egy olyan érzése, hogy ezzel biztosan nem ér célt. Pont ebből az okból a következő támadást közvetlenül szemből mérte rá… pontosan guggoló helyzetben érkezett a férfi elé, majd az állkapcsára próbált egy rúgást mérni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szer. Okt. 12, 2011 8:54 am

[The First Training]
Ugyan a belépésemet követő hangorkán jelezte érkezésemet, azért némi meglepődöttséget elvártam volna az esper részéről. Feltehetően igencsak bízott abban a lehetőségben, mely szerint ténylegesen betartom ígéretem és eljövök edzeni Őt. Ezek után a lelkiismeret bizonyára igencsak fordulta volna az oldalam, mármint ha rendelkeznék ilyesmivel és tudomásom is lenne az előbb említett dologról, aminek lássuk be, igazán kevés esélyt adhatunk. Nos, mindenesetre nem esik nehezemre napirendre térni reakciójának teljes hiánya után, sokkalta fontosabb terveim vannak a mai napra, minthogy egy ilyesfajta történés gátat szabhasson nekik. Parancsom egyértelműségének ellenére habozni látszik, amit némileg meg is értek. Lélekenergiám ugyan közel a kilenced részére van lekorlátozva, ám még ily’ módon is erősebb vagyok egy embernél vagy egy átlagos shinigaminál. Valójában kisugárzásom is biztosít egyfajta védelmet számomra, hiszen ha nem képes elegendő energiát kifejteni az ellenfél egy-egy támadással, akkor az egyszerűen hatástalan marad Velem szemben. Egyszerű fizikán alapul ez, bár feltehetőleg eme tudomány nem fogadná el a reiatsu létezését. Erő és ellenerő viszonylatában a nagyobb töltéssel rendelkező egyszerűen kioltja a másikat, ennek köszönhetően semmiféle sérülés nem érheti. Ugyanez igaz Rám is, többek között ezért nem jelentenek gondot számomra az általános, halandók által használt fegyverek. Szép nagy robbanásokat képesek előidézni a kis játékszereikkel, azonban amíg a lélektestben nem képesek kárt tenni, semmit sem érnek sem a lidércek, sem pedig a hozzám hasonlóak ellenében. Lényegében bármely létező spirituális faj könnyedén leigázhatná az embereket, viszont ehhez a legtöbben kevesen vannak vagy egész életüket ezen dimenzió megvédésének szentelték. Mindazonáltal legalább a hollowok visznek némi szint ebbe az egyhangú, jófiús bohóckodásba.
Töprengésem közepette Shin végre összeszedi magát, majd feltehetőleg szokásához híven össze-vissza makog valamit, de végül akcióba lendül. Tényleg gyorsan mozdul, egy pillanatig azt gondolnám, miszerint shunpót használ, viszont ezt fajából adódóan rögtön elvetem. Egy gyengébb lélekfalót, sőt, még halálistent is képes lenne meglepni ezzel a sebességgel, viszont a kettőnk közötti gyorsaságbeli különbség ég és föld. Egykor a Seireitei leggyorsabb kapitánya voltam, s ugyan napjainkban már feleolyan intenzitással sem használom nap, mint nap a villámlépést, a régi edzettség semmit sem vesztett egykori szintjéből. Ilyen módon szinte lassított felvételként szemlélem mozdulatát, taktikája nem is olyan botor módon arra irányul, hogy jómagam ne legyek képes tökéletesen kivitelezni saját helyváltoztató képességem. A térdhajlat a láb egyik legsebezhetőbb pontja, egyetlen tiszta találatot követően az alátámasztás önkénytelenül is megroggyan, megbicsaklik kissé, ekképp adva egy hatalmas védelmi rést, ami keresztül könnyedén lehet akár halálos találatot is bevinni. Akadémiai éveim során nagy hangsúlyt fektettek tanítóim a hakuda elsajátítására, azonban be kell valljam, miszerint szerény személyem sosem volt túlzottan oda a kézitusáért. Vívni sokkal elegánsabb, a démonmágia használata pedig majdhogynem a legkonstruktívabb pusztítási módszer, ami csak repertoáromban megtalálható. Összegzésképp kiélesedett reflexeimnek hála különösebb megerőltetés nélkül kapom fel lábam, s fordulok kissé oldalra, ennek köszönhetően a rúgást nem a gyenge inas rész, hanem a kemény sípcsont kapta meg. Mielőtt még ellentámadásra szánnám el magam, ismét eltűnik, ám ezúttal előttem jelenik meg guggoló testhelyzetben, valószínűsíthetőleg egy újabb gáncsolást tervezve. Testtartása mégis másnak tűnik, ilyen körülmények között, egy rozsdás vasgyúrógép tetején amúgy sem lehet rendes lábsöprést kivitelezni. Talpa alig néhány centiméterrel kerüli el állam, mialatt egy féllépésnyit szökkenek hátra, csakhogy könnyedébben kaphassam el kinyújtott lábát, miközben a támasztékként szolgáló másik végtagot is kirúgom a helyéről.
- Ez fájni fog! – fűzöm még hozzá vigyorogva a gondolatot, hisz’ egy könnyed taszítással elindítottam a poros padló irányába. A becsapódástól megmenekülhet, kérdés eszébe jut-e ilyesmi erőltetett, harci helyzetben. – Elsőre bíztatónak tűnik a tudásod, legalább nem teljesen üres fejjel akarsz harcossá válni. Ettől függetlenül lassú vagy, akár egy csiga és mozdulataid kiszámíthatóak. A csatatéren egy erősebb arrancar ennyi idő alatt háromszor szúrt volna le, s talán el is fogyasztotta volna a lelkedet uzsonna gyanánt. Második lecke: gyorsaság és meglepetés. Könnyedén kerülhetsz ki győztesen egy összecsapásból, ha van pár váratlan megmozdulásod. Amint gondolom már rájöttél, képességed fejlesztésére kerül először a hangsúly, ily’ módon hozunk fel elfogadható szintre. Most pedig gyere ide hozzám!
Amíg végrehajtja utasításomat, hátamról előrántom lélekölőmet, melynek fényes pengéje teljesen elüt az eloxidálódott vashulladéktól, ami ezt az egész kócerájt alkotja. Néhány szó elmormogását követően reiatsum kissé megemelkedik, midőn a jobbomban tartott díszes katana átalakul egy durva, kőből faragott pallossá. Toyone rövid ideig csodálhatja Dotonryuu első feloldását, mivel egy újabb paranccsal apró darabokra robbantom. Ezekből a felettébb éles kőszilánkokból gyúrok elmém segítségével egy-egy pár láb- és karpáncélra emlékeztető alkalmatosságot. Ennyire összetett módon még sosem alkalmaztam a sivatagi vihart, remélem ettől függetlenül elég ideig kitart majd. Nem látszanak túlságosan nehéznek, számomra nem is azok, lévén elmémmel irányítom őket, de a valóságban egyenként legalább húsz kilót nyomnak. Laza intéssel a fiúhoz csatlakoztatom őket, kőkori béklyóknak is elmennének ezek a készítmények.
- Mondanom se kell, amíg itt vagyunk, viselned kell ezeket. – bökök a súlyok felé. – Jó lenne növelni az állóképességed, aminek hála ezt a suhanást is tovább fogod tudni használni. Először is fuss néhány kört a gyár körül, azután a szemben látható üllővel fogsz közelebbi kapcsolatba kerülni. Ám mindenekelőtt hozzá kell szoknod új edzőtársaidhoz!
Biccentést követően egy villámtánccal visszaugrok a fenti folyosóra, azután kényelmesen helyet foglalok, hátamat a korlátnak támasztva. Zsebemből ismét előkerül könyvem, amit olvasgatni szándékozok egészen addig, amíg kellő könnyedséggel nem mozog lesúlyozottan is. Másrészről ez számomra is jó megpróbáltatás lesz, ekkora távolságban még sosem kellett összetartanom a sárkány pikkelyeit. Bár tökéletesen uralom zanpakutuomat, azért néhanapján jól esnek az efféle kihívások. No hajrá, addig Én fellapozom a 89. oldalt, ahol abbahagytam az olvasást.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Toyone Shin
Ember
Ember
avatar

Male
Leo Goat
Hozzászólások száma : 15
Age : 26
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ember - Egyetemista
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3500/12000  (3500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Hétf. Okt. 17, 2011 4:42 am

[The First Training]

*Mint utóbb kiderült az a felmérése egészen rózsásan sikerült, ahhoz képes amit korábban várt tőle. Tehát szerencséjére Yuusuke elégségesnek találta azt az agyi kapacitást, amivel a harci stratégiáit gondolja ki. Azonban ezzel az a hiba, hogy ő akár mennyire szeretne általában ösztönből harcolt. Ez az ösztön harc volt az, ami gondolkodásra késztette és ezek után valami ütőssel álljon elő. Ehhez természetesen meg kell teremtenie a megfelelő erőt, és csak aztán veszi a képességének hasznát. A bíztató szavakon kissé felbátorodott, nem mintha valaha is hiányában lett volna a magabiztosságban, csak most épp egy olyan területen kóvályog ahol életében nem járt és hivatalosan így is úgyis csak halála után kéne járnia. Rövid, és tömör de ütős összegzést kapott az elkövetkező tréningről, aztán megcsodálhatta amint a Zanpakuto a hátáról lekerülve aktiválódott, majd egyértelműen érezte, hogy hatalmas energiák áradnak belőle. Átváltozott, majd darabjaira hullott. Ezt Shin kicsit furcsállotta, hiszen honnan tudhatta volna, hogy mi ezzel a terv pontosan, de mint egyszerű diákja a nagy Szecska mesternek, nem akart beleszólni a mester ügyeibe. Szépen megvárta, ameddig gyűrűk keletkeznek abból a fegyverből, amelyet korábban a hátán viselt a kedves Yuusuke mester //xd//. Aztán azon vette magát észre, hogy elkerekedett a szeme, hiszen azok a hirtelen keletkezett gyűrűk már a lábán és a karján foglaltak helyet. Megvakarva a tarkóját csak ennyit mondott.*
- Not bad… * Ezek után felvetült, hogy ezekkel a cuccokkal fog futkosni föl alá, aztán egy üllővel fog edzeni. Értette a lényeget… Az állóképességét és a sebességét valószínűleg így lehet a leggyorsabban fejleszteni. Ezért aztán erőt vett magán, majd az előbbi saját fejlesztésű futkározós edzését félretéve belevetette magát az újba. Megrázta magát, megkísérelte teljesen kihúzni, de nem sikerült. Nem tudta magát teljesen kihúzni. Megvonta a vállát és megindult az ajtó felé.*
- Ha ennek vége… sokkal gyorsabb leszek, és elkenem azoknak az arrancaroknak a száját… majd egy napon…
* Minden energiáját a karjaiba és a lábaiba koncentrálta… mármint a testi erejét, és arra törekedett, hogy elsősorban ne bukjon orra a súlyoktól, másodsorban tudjon valami futás félét produkálni… Megindult tehát és először kicsit botorkálva futni kezdett. Igazság szerint inkább botorkálásnak lehetett nevezni amit művelt, de első próbálkozáshoz képest talán mégis jó volt. Kényszerítette a testét, hogy használja a Reiatsuját is a mozgáshoz, hiszen másra egyenlőre nem is tudta, a képessége csak mozgásra volt megfelelő… Nem használt sok Reiatsut, csak egy kicsit rásegített arra, hogy képes legyen irányítani a testét. Mivel még nem igazán volt kitéve ehhez hasonló terhelésnek nem is tudta, hogy hogyan kéne a testének viselkednie, de egyben biztos volt, hogyha ezt túléli akkor fejlődni fog. Gondolataiba és a küszködésben elmerülve fejezte be az első körét a gyár körül… Nem érezte magát kimerültnek, vagy folyt róla a víz, csak spontánban érezte a súlyokat a lábán. Így nekiállva a második körnek annyira nem volt vészes… természetesen ilyen sebességgel kizárt, hogy hozzászokjon, de elérte már azt, hogy nem roskadjon össze két lépés között, hogy utána a padlóról nyalogassa össze a port. Egyik lépést követte a másik, míg egy pillanatra elkapta Yuu látványát, aki könyvet olvasott…*
~… Not bad… úgy látszik valaki ilyen lazán tolja… arra is koncentrálnia kell, hogy egybentartsa ezt az izét a lábamon, ráadásul még egy könyvre is képes koncentrálni… tényleg erős lehet… jobb így hogy képez engem, mintha magamra haragítanám… akkor nem élném meg a holnapot…~ * Gondolt bele a legrosszabb eshetőségbe… de ha elvállalta a képzését az azt jelenti, hogy nem csak hogy nem bírná, még talán lehetőséget is lát benne. Vagy csak túl jó a beszélőkéje és ezért még a legerősebb emberre is rá tudja magát dumálni… Végülis ez is egy értékes képesség. De jelenleg többre megy, ha a harci képességeit fejleszti. Életben kell maradnia, ahhoz hogy képes legyen harcolni a szörnyetegek ellen, akik a városát és a barátait meg minden mást amit meg akar védeni fenyegetik. Kifújta a levegőt, és megtette a második körét, amely már nem is volt olyan nehéz. Furcsa mód a legtöbbször úgy van, hogy az ember minnél többet fut, vagy kűzd vagy akármi, annál gyorsabban fárad el, de furcsa mód, ez most rá nem volt igaz, annál könnyebbnek érezte a súlyokat minnél többet futott velük. És nem igazán képzelte hogy Yuu-san könnyített rajtuk, mert nagyon el volt merülve a könyvében. Ezek alapján, csak egy dolgot tudott levonni a dologból, hogy számára lettek a súlyok könnyebbek, tehát már a teste kezdi felvenni a ritmust a végtagjai új súlyával. Ami jó jel volt a fejlődése szempontjából, habár még közel sem kezdődött el. Futott és futott és futott és futott és futott és futott. Na jó ezt abbahagyom, mert csak a posztot nyújtom vele. Tehát lefutotta a harmadik, majd negyedik körét, és végezetül még egyet, ezek után Yuu felé tekintett majd elkiáltotta magát.*
- Yuusuke-san, ha akarsz nehezíthetsz rajtuk…
*Húzta mosolyra a száját, majd megvakarva a tarkóját várta, hogy vajon mi lesz a sorsa most.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Kedd Okt. 18, 2011 3:51 am

[The First Training]
Lévén képessége nem olyan, mint az általam oly’ sokat használt villámtánc, ennek megfelelően gyorsításához sem elég csupán képzettségét a megfelelő szintre hozni. Elméletileg ezen helyváltoztató képességét a testével, illetve pontosabban a lábába sűrített lélekenergiájával hajtja végre, így számomra egyértelműnek tűnik, hogyha fizikai erejét növeljük, akkor ezzel egyenes arányosságban a reiatsuja is növekedni fog. Az előbb felvázolt tényező ellenben visszafelé is egyenes arányosan működik, amint hatalma egyre inkább gyarapodik, szervezete annál nagyobb energiákat lesz képes mozgósítani, más szóval gyorsabban tud majd futni, méretesebbet ugrani, pusztítóbbat ütni. Könyvem pereme felett kitekintve elgondolkodva szemezek a széntől mocskos, törött ablakok egyikével. Shin stílusa egyértelműen arra utal, miszerint eddigi pályafutása során csupán a pusztakezes ökölharcot használta, mely kétségtelenül igazán destruktív lehet, ám részemről egyáltalán nem preferálom a harc ilyesfajta lebonyolítását. Némi hakudára képes vagyok oktatni, de sajnálatos módon nem mondhatom azt, hogy jómagam mesteri szinten vagyok az előbb említett diszciplínában. Egyetlen korábbi osztagomban sem várták el a verekedés felsőszintű elsajátítását, ráadásul szerény személyem is a kardvívást preferálja. Legyen akármilyen jó valaki az általa választott küzdősportban, attól még az acél így is-úgyis darabokra szabdalja. Hm, talán érdemes lenne egy kis ráhatással beszereztetni Vele egy katanát, habár ez még a jövő zenéje. Először is legyen képes lefutni ezt a kiszabott öt kört, utána haladhatunk tovább. Mivel a nehezítésként odaadott kar- és lábvédőket Dotonryuu pikkelyeiből formáztam, ezért tökéletesen tisztában vagyok vele, miszerint hol is járhat az épület körül.
Különösebb megerőltetés nélkül tartom egyben a karpereceket, azonban annyit talán észrevehet, hogyha túlzottan eltávolodik, akkor a súlyok némileg könnyebbé válnak, hisz’ összetartásukért cserébe valamilyen módon manipulálnom kell azokat. Lényegében számomra az ilyen attrakciók már annyira könnyedén mennek, mint a karikacsapás, hisz’ majd’ százharminc éve vagyok lélekölőm birtokában, ennyi idő alatt igencsak összecsiszolódtunk mi ketten. Könyvemnek is lassacskán a végére érek, igazából semmiféle izgalmat nem tartogatnak már számomra a hátralévő oldalak, nem most olvastam ezen kötetet először. Csak kedvtelésből vettem ismét elő, kicsit unalmasnak tartottam már az ősnyelven írt tekercseket, meséljenek bármilyen magasztos és epikus történetet. Másrészről fordítani sem olyan egyszer, lévén egy holt nyelvről beszélünk, ennek köszönhetően értelmezése is kihívásnak számít. Szerencsére kitűnő nyelvérzékkel áldott meg a Sors, ebből kifolyólag egyetlen külföldi dialektus elsajátítása sem jelentene gondot számomra, azonban olyan szinten lusta vagyok ilyen téren, amire feltehetőleg sehol se található megfelelő kifejezés. Halk szusszanás közepette zárom be a nyomdaterméket, azután ujjaimmal végigsimítók a megviselt borításon. Rajta kopottas, arany felirattal préselték bele a címet, valamint a kiadás évét: 1850. Nem sokkal a születésem előtt adták ki, régi életemből egy olyan emlék, ami már kezdi magát teljesen megadni az esztendők vasfogának. Feltehetőleg normál körülmények között szerénységemre is hasonló végzet várt volna, ha nem éppen shinigamivá nevel a Gondviselés. Elmélkedésemet közeledő léptek zaja zavarja meg, így hát fáradt sóhaj kíséretében tápászkodom fel amúgy nem túl kényelmes üllőhelyemről, azután szembe fordulok a fiúval.
- Így gondolod? – reagálok az Övéhez hasonlatos vigyorral, mialatt mutatóujjam apró mozdulatával megduplázom a nehezékek tömegét, aminek megfelelően már biztosan nem tud talpon maradni. – Ne aggódj, csak vicceltem! A mai napon kizárólag ezen a szinten fogsz edzeni, fokozatosan kell felépítenünk az edzéstervet, máskülönben még sérülés lehet belőle, ami pedig akár hetekre megkeserítheti az életed. Nos, amint mondottam korábban, következő feladatod a melletted található üllővel lesz kapcsolatos. Észrevételem szerint mostanra már megszoktad edzőpartnereidet, szóval nehezítsünk a feladaton. Azt várom el Tőled, hogy használd a képességed, miközben suhanás közben azt a masszív vasdarabot is magaddal viszed. Valójában ez nem tűnik túlzottan nehéz kihívásnak, mivel a ruháidat is tudod vinni, viszont most egy sokkalta sűrűbb testről van szó, ezért kíváncsi vagyok, mire mész vele.
Első hallásra tényleg nem olyan nagy megpróbáltatás ez, ám szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy pár próbálkozása kudarccal fog végződni. A rejtély megoldása ott leledzik, miszerint lélekenergiáját az egész tárgy köré kell fonnia, ekképp tudja majd megmozdítani azt. Direkt olyat választottam, amit egy normál ember képtelen lenne elmozdítani, ennélfogva számára sem lesz egyszerű, mivel reiatsuja csak nagyon minimális tekintetben rí ki átlagos társai közül. Persze ezzel már képes magára vonni a lidércek figyelmét, ámbátor azok mindenre harapnak, aminek vagy akinek lelke van. az újabb utasítás kiadásával ismételten kimerült edzős munkaköröm, ennek hála beiktathatok egy rövid cigarettaszünetet, ami igazán Rám fér már. Gyakorlott mozdulatokkal lököm a számba a dohányrudat, amit pár pillanattal később meg is gyújtok. Az édeskés füst rögtön kellemest ízként árad szét a számban, s még azután is megmaradt, miután kifújtam. Annyira nem is megerőltető ez a mesterkedés, máskülönben most otthon ülnék és a Discovery Channelt bámulnám hatalmas beleéléssel. Ott is láthatok ilyen harcművész-képzést, de élőben azért egy tökéletesen más dimenzió. Ettől függetlenül valamilyen szinten unott kifejezéssel az arcomon szemlélem próbálkozását, s ezalatt újabb próbákon töröm a fejem.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Toyone Shin
Ember
Ember
avatar

Male
Leo Goat
Hozzászólások száma : 15
Age : 26
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ember - Egyetemista
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3500/12000  (3500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szomb. Okt. 22, 2011 2:18 am

[The First Training]

* A nap első feladatát képes volt gond nélkül teljesíteni, legalábbis Yuusuke reakciójából ezt szűrte ki, hiszen már viccelődni kezdett a nagyobb súlyokkal, de aztán mégsem váltotta be az ígéreteit helyette egy újabb feladatot adott számára. Amely dolog nem volt túl nehéz, legalábbis nem tűnt olyan nehéznek elvégezni mint az valójában. Kifújta a levegőt és már a feladat megoldásán gondolkodott. Vakarta a fejét, majd előhúzott egy dobozkát a zsebéből és előhúzott belőle egy szál cigarettát. Nagyot sóhajtott, majd a súlyok ellenére előhúzta az arany bevonatú öngyújtóját, majd meggyújtotta vele a szálat, amely akkor már a szájában volt, gondolkodott rajta, hogy vajon mi legyen most. Egyenlőre úgy döntött csak nagyott slukkol, majd folytatja az edzést miután elszívta…
Bizony, a dohányzás öl, azonban ő erre azóta fittyet sem hányt, mióta a szellemek megjelentek a szemének. Ez eléggé… furcsa. Hiszen egészen addig hetente egy két szálnál többet nem szívott el, de mióta szörnyekkel harcol mint mondtam, nagyon rákapcsolt, és több mint napi egy dobozzal is szív… Lassan de biztosan el is fogyott a szál, amely ezek után egy csikként zuhant a földre, amelyre utána rálépve készült fel a gyakorlás folytatására.*
- Vágjunk bele… *Bólintott a tanító felé, majd odasétált, és megragadta a jókora vasdarabot. Jobb kezével a vállára vette, majd jobb lábát hátra helyezve próbált valami indulópozíciót felvenni, amely persze nem volt egyszerű a súlyos fémmel a vállán. Kifújta a levegőt, majd koncentrált, és használta azt ami az isteni neki adott, a képességét. Eltűnt… de a tervezett hely előtt 3 méterrel tűnt fel, majd orra esett. Felhúzta magát és tett egy 90 fokos fordulatot, majd újra a vállára vette a vasat. És rákapcsolván újra hasonló eredményre jutott. De legalább már nem hasra, hanem térdre esett. Szerencsére a vas a hátán maradt. Így nem okozott problémát újra elindulni ebből a helyzetből. Így hát felállt és újra megpróbálta. Újra és újra megpróbálta, és mindig ugyan arra az eredményre jutott.*
- Nem vágom… hogy kéne megpróbálnom? Mit kéne tennem?... *Ezeket a szavakat inkább magának intézte nem Yuusukénak. Hangosan gondolkodott, majd magában nem jöttek az ötletei, de így sem jutott semmi az eszébe és ez idegesítette. Idegesen a vállára vette a vasdarabot… Szép lassan felemelkedett, majd felnézett a mennyezetre és szép lassan levegőt vett, majd kifújta, és koncentrált, felszabadította a Reiatsuja egy részét, amely normál esetben 10-12 használatra biztosan elég lett volna ilyen távolságra… Lehunyta a szemét, majd elképzelte a helyzetét, meg azt hogy most szépen eltűnik és azon a másik ponton lesz, amely olyan távolinak tűnt ezzel a hatalmas dologgal. Így aztán fogta magát és az elképzelését megpróbálta áttenni valóságba, ez azt jelentette, hogy kiengedve a reiatsuját ”teretváltott” majd örömmel tapasztalta, hogy arra a helyre érkezett, ahova akart. Bal szemöldökét felhúzta örült magában… Majd mosolyra húzva a száját csak úgy villogtatásképp megismételte még háromszor a mutatványt. Végül egy erőteljes mozdulattal Yuusuke mellé lépett, kezében a hatalmas vastömeggel… Ha Yuu felé fordult, akkor megvonta a vállát majd a korlátra helyezte a nem túl könnyű csomagot.*
- Mondjad mi a következő, amit meg kell tennem? *Simította végig a kócos és izzadt cafatokban lógó haját mivel már a szemébe lógott. Letéve az említett dolgot szépen kihúzta magát, aztán nyugodt és kiegyensúlyozott mozdulattal ledobta ebből a magasságból, majd egy pillanat múlva alatta termett, majd elkapta azt egy lenge mozdulattal. Azért nem okozott nehézséget, mert már bemelegedtek az izmai és végre tényleg keményen tudott edzeni, ami hiányzott az életéből az utóbbi időben, mivel régen kicsit edzett, de az nem szellemi tréning volt, inkább egy egyszerű harcművészeti. Azonban az gyorsan le is mondott az ilyen táji terveiről, mert nem ment neki úgy ahogy mennie kellett volna, túl sok jó volt már és azok erősnek érezték magukat. Azonban most eléggé megszívnák ha ellene fordulnának. Ennek ellenére ő nem akart emberek ellen harcolni, sem így sem máshogy.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szomb. Okt. 22, 2011 9:26 am

[The First Training]
Homlokomat ráncolva veszem tudomásul rágyújtását, attól függetlenül, hogy Én éppen bagózok, Neki edzés közben egyáltalán nem kellene ilyeneket csinálnia. A nikotin nyugtatólag hat a szervezetre, azonban eddig semmi olyat nem csináltunk, ami idegességre adott volna okot. Valójában nem érdekel különösebben a dolog, így a korlátra könyökölve szemlélem tovább tevékenységét. Felelőtlenség a részéről efféleképpen gyengítenie fizikumát, visszagondolva sosem szoktam volna rá a dohányzásra egyáltalán, ha életem vége Damoklész kardjaként lebeg fölöttem. Vaizardságom okán különösebben nem visel meg a kátrány okozta káros mellékhatás, lélekenergiám közömbösít minden olyan dolgot, ami akár egy kicsit is pusztítani próbálná szervezetem. Ezt természetesen nem azt jelenti, miszerint immunis vagyok a mérgekre, hanem a normál, embereket fenyegető betegségek nem tudnak legyűrni. Lényegében az Ő dolga, harcolni akarom megtanítani, nem pedig életmódtanácsokat adni. Számomra az ácsorgás igencsak kezd untatóvá válni, szóval gyorsan eldöntöm magamban, hogy a következő feladatban már aktívan részt veszek, különben itt helyben elalszok és összenyálazok mindent, ami a közelembe kerül. Viszont természetesen erre csak akkor kerülhet sor, amennyiben megfelel a rászabott kihívásnak. Kondíciója megfelelőnek tűnik, nem sokan lennének képesek a testalkatával felemelni egy majd’ százkilós üllőt és utána még vígan sertepertélni körbe-körbe. Következtetésem nem volt hibás, első próbálkozása tényleg hatalmas pofára esés. Nem tudván elrejteni jókedvemet röhögök fel a lelátón, kétségtelenül vicces jelenetnek lehettem szemtanúja, egyáltalán nem fogom visszafogni magam, hogy megőrizzem az önbizalmát. Ha lámáskodik, kikacagom, ennyi!
Valótlan csalódottsággal az arcomon kell megelégednem a további eredményekkel, amik már kevésbé csalnak mosolyt az ember arcára. Látom rajta a tanácstalanságot, de szóban semmiképp nem fogok segíteni, mivel az ilyen részletekre magától kell rájönnie, kitapasztalni és próbálgatni erejét. Máskülönben is csak tippelgetni tudok képességének mibenlétét illetően, ennek megfelelően az általam kigondolta stratégia talán nem is működne. Jómagam is órákat töltöttem el annakidején az edzőtéren, mire alapszinten sikerült elsajátítanom az aprócska pengék irányításának művészetét. Mára hiába állnak elmém irányítása alatt, szinte önálló életet élnek, annyira reflexszerűvé vált koordinálásuk. Midőn a történések remek alakulását nézem, úgy érzem megfelelő döntést hoztam, amikor elvállaltam ezen szabadfoglalkozás levezénylését. Végtelen lustaságomnak tudható be azon jelenség, mely szerint csupán kiemelkedő tudással rendelkező pártfogoltakat választok magam mellé, semmi kedvem nem lenne például valakinek megtanítani a katana szabályos fogását vagy egy kidou helyes kivitelezését. Persze így bárki a szememre vetheti, hogy nem nagy szám jó alapanyagból még kiemelkedőbb eredményt csinálni, ám akik ehhez hasonlóan gondolkodnak, azok bekaphatják. Az alapvető fogásokat bárhol el lehet sajátítani, szerénységem biztosan nem fog ilyesmikre időt pazarolni. Shin nagy szerencséjére nem halálisten, hisz’ akkor egyetlen szóval zavartam volna vissza az Akadémiára, ahol minden tudást fel lehet szedni, ami csak szükséges. Ezt követően a trenírozás válik mindennél fontosabbá, különben az elmélet sosem lesz átültethető a gyakorlatba. Töprengésem közepette a fiú egészen belelendül a vasdarab dobálásába, most már figurázni is van kedve. Orrom alatt a felvágós szót dörmögve nyomom el a csikket az ablakpárkányon, azután szemmel alig követhető villámtánccal jelenek meg nem messze Tőle, balomat lazán zsebemben nyugtatva.
- A magabiztosság jó dolog, de nem szabad túlesni a ló túloldalára! – fedem meg kicsit az előbbi attrakciója miatt. – Meglepően jól haladsz, azonban ez nem ad még okot arra, hogy túlzottan elbízd magad. Rendben van, egyelőre leteheted a kis barátodat, más vizekre evezünk. Ahogyan találkozásunkkor mondtam, a harci tapasztalatnál nincs kiemelkedőbb tanítómester. Összecsapást szimulálunk, meglátjuk mire mész éles helyzetben. Mivel reiatsumat visszafogom, körülbelül egy középszerű shinigami vagy arrancar szintjén lehetek, ami teljes tudásomhoz viszonyítva elenyészőnek számít. Ennél feljebb nem fogok mozdulni, ám valamit jól jegyezz meg… Nem vagyok a barátod, nem foglak kímélni!
Szavaim talán bunkóságot sugallnak, ellenben nem szeretném, ha tévképzetekbe ringatná magát. A szövetségese vagyok, segítek kiteljesíteni a benne rejtőző potenciált, de a gyakorlatokat ettől még véresen komolyan veszem. Ennek megfelelően meg sem várva reakcióját lendülök támadásba. Kardforgató kezemet lomhán felemelve koncentrálok lélekenergiát mutató- és középsőujjam végére, azután becélzom vele a srác vállát. A fehéres sugárnyaláb vékonyan, a villámlással hasonlatos hanghatás közepette csapódik ki a fentebb említett testrészekből, megállíthatatlanul száguldva célpontja felé. Korábban Shin már láthatta ezt a támadásomat, ebből kiindulva feltehetőleg el fog mozdulni előle. Lévén bárhol megjelenthet egy bizonyos területen belül, szinte lehetetlennek látszik egy olyan pontot kipécézni, ahol vektorjaink keresztezik egymást. Igen, ténylegesen minimális esélyem lenne, amennyiben az esper sok csatát megélt veterán lenne. Tapasztalatlanságából adódóan valamelyik oldalra fog kitérni, Nekem nincs más dolgom, mint a megfelelő pillanatban mozdulni. Tervemnek megfelelően shunpó segítségével iramodok a kilőtt Byakurai után, jobb öklömet meglendítve csapásra készen suhanok előre. Amidőn levezetett tézisem igaznak bizonyul, akkor karom pontosan derékszöget fog bezárni az orrával. Csak el ne törjön, ez egy új felső, semmi kedvem kikukázni a vér miatt…

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Toyone Shin
Ember
Ember
avatar

Male
Leo Goat
Hozzászólások száma : 15
Age : 26
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ember - Egyetemista
Hovatartozás:
Lélekenergia:
3500/12000  (3500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Kedd Okt. 25, 2011 9:09 am

[The First Training]

*Most mit is mondjak erre? A helyzet úgy alakul, hogy az edzés a vége felé halad, vagyis nagyon úgy látszott, hogy a vége felé halad. Abból tudta leszűrni, hogy Yuun már látszott, hogy kezd kifogyni az ötletekből… Mivel általában akkor szokták az egyszerű harcot betenni, ha már minden mással befejezték a gyakorlást. Így is történt, úgy látszott, hogy Yuusuke féltette attól, hogy túlzásokba esik, mert az előbbi mutatvány eléggé veszélyeske volt egy olyan kezdő számára mint ő. Ezért kap is egy gyors szidást, közben pedig próbálja rögzíteni magában, hogy ne tegyen semmi olyat amivel a saját életét sodorná veszélybe, vagyis harcoljon, de ne váljanak kárára a saját tettei. Ennek a gondolatnak a megtartása egyenlőre erős falakba ütközött, hisz a fiatalság és a tapasztalatlanság szép párost alkotnak együtt. És gyakran katasztrófák, meg korai halálok okozói. Természetesen ez mind eljutott a tudatáig, de mivel mind a két tulajdonsággal bírt, nehezen tudott hozzászokni, ahhoz, hogy nem legyen olyan mint ezelőtt. De mivel felkérte Yuusukét, és nem is volt hülyeség amit mondott, hallgatnia kellett rá minden helyzetben. Komoly tekintettel végigmérte a mesterét, aki bejelentette, hogy most akkor befejezték a gyakorlatot és most harchoz készülődnek… Első pillanatban meglepte, vagy inkább furcsállotta a feladatot, hiszen tudta, hogy úgysem képes normálisan felvenni a harcot ellene. És be is jelentette, hogy nem fogja magát vissza akármennyire is van lekorlátozva az ereje. Azonban még ha hasonló szinten is volt az erejük, ez akkor is azt jelentette, hogy kitudja hány év tapasztalata áll mellette, míg ő Shin mellett örülhet ha van 1 év. De hát nincs siránkozás, ő kérte hogy ne bánjon vele kesztyűs kézzel, így mindenképp ki kellett bírnia az edzést. Felegyenesedett, majd Yuu-san szemébe nézve a stratégián gondolkodott, de nem tudta mi legyen az, ahhoz, hogy ne kapja be az első támadást. Gondolkodni már késő volt… Elkezdődött az első támadás, amelyben egy kék energiasugár jelent meg elsőként, pont ugyan olyan amilyen korábban a parkban is volt. Ez nem nyugtatta meg Shint… És gondolkodóba esett. Vajon mire számít ettől a támadástól az ellenfele, valószínűleg valamit tervez az utánra is, hogy kimozdult, ezért aztán nem tudván hogy mi fog történni, kimozdult pontosan felfelé. Majd egyik szemének sarkából látta a mögé kerülő ellenfelet, aki aztán egy ökölcsapással lerendezte a kérdést, vagyis megpróbálta egyszerűen lecsapni őt. Mivel esélytelen volt hogy kivédje a támadást, amely a fejére irányult, megpróbált egy olyan szögbe helyezkedni, amely kevésbé sérülékeny. Így a bordáira ment az ütést, mivel a képessége segítségével, nagy nehezen 30 centivel feljebb tudott kerülni. Így sem volt valami jó érzés számára a támadás, mivel ezek után nekibucskázott az egyik fémgép falának, és egy hatalmas horpadást hagyott rajta. Végigsimítva a tenyerét az ütés helyén nyugodtsággal tapasztalta, hogy se vér, se kiálló borda… Ez csak azt jelenthette, hogy tényleg hasonló szinten van az erejük. Ez szintén nyugodtsággal töltötte el, de ugyanakkora izgalommal is, hiszen már várta, hogy tényleg szemtől szemben egy kicsit bunyózhasson Yuusukével. Így most neki kellett támadnia, hisz ez a felkeléses végigsimításos dolog nem vett igénybe 2 másodpercnél többet. Így hát rövid gondolkodás után megemelte a Reiatsuját egy kissé, majd Yuusuke felé fordult, és köddé vált egy pillanat alatt. Majd a bal oldaláról támadta meg a férfit, és egy rúgást próbált bevinni neki fejre, azonban a rúgás célba érése előtti utolsó pillanatban megint csak köddé vált, majd közvetlenül a férfi felett termett és ugyanazon rúgás végét megpróbálta a már felvett lendülettel a tarkójára kifejteni. Ha ez nem sikerülne, akkor megpróbál a lehető legtávolabbra kerülni tőle, hogy legyen távolsága kivédeni a támadást, meg természetesen ideje. De mivel eléggé lassúcska volt a mozgása erre nem igazán lehetett lehetősége. Az esélyt viszont azért megpróbálta megadni magának, így keveredett el a nagy gép fémtetejére, ahol az elején álltak.*
~ Szereznem kell egy katanát… sokkal távolabbról lennék képes támadni… Na mindegy, majd kikérem a véleményét, ha kiharcoltuk magunkat.~
*Folytatta a gondolkodást, azonban figyelte, vajon honnan jöhet a következő támadás.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szer. Okt. 26, 2011 4:08 am

[The First Training]
Következtetésem részben helyes volt, habár némileg azért mégis elszámoltam az útvonalát. Ekképp következhetett be az a dolog, hogy öklöm az orra helyett a bordáival találkozott. Relatíve erős volt az ütés, legalábbis igencsak hosszú röppályát ír le miatta, mielőtt még belecsapódna az egyik gépbe. Különösebb lelkiismerete-furdalás nélkül egyenesedek fel a támadás utáni testhelyzetemből, miközben várakozóan pillantok ellenfelem irányába. Normál körülmények között természetesen nem hagynám Neki, hogy összeszedje magát, azonban valamennyire azért mégis vigyázok a testi épségére korábbi kijelentésemmel ellentétben, hiszen nem lenne túlzottan szerencsés, ha merő véletlenségből kilehelné itt a lelkét. Legnagyobb szerencséjére hollow biztos nem válna belőle, mivel gyorsan át is tudnám küldeni a Soul Societybe. Persze eme gondolatmenet egésze abszurdum, eszemben sincs kinyírni egy embert, holott már régen nem vagyok a Gotei 13 tagja, ezért kötelességeim közé sem tartozik a halandók védelme. Valami idióta berögződés miatt mégis megteszem, hétköznapjaim amúgy is unalmasan telnének, amennyiben néhanapján nem lehetne elpusztítani pár kóbor lidércet. Harci tapasztalatot Én nem tudok nyerni az ilyen összecsapásokból, de azért jó mércéje annak, hogy mennyire is vagyok elkényelmesedve. A mindent eldöntő háborúban a lehető legjobb formámat kell hoznom, máskülönben labdába se fogok tudni rúgni Aizen mellett. Beképzelt vagyok és makacs, viszont annyi eszem azért van, miszerint egyedül nem tudnék felülkerekedni az 5. osztag ex-kapitányán. Kissé meglepő módon képességeim még mindig nem végesek, ámbátor ennek feltehetően köze van a Hōgyokuval való mesterkedésnek is. Lehet, csupán egy kísérlet volt, azonban számomra felettébb jól sült el.
Elmélkedésem közepette Shinnek is sikerül összeszednie magát, feltehetőleg időközben megbizonyosodott a tényről, mely szerint csontja nem tört, de ettől függetlenül bizonyára méretes véraláfutás fog kialakulni az eltalált területen. A teleportálás egyik legidegesítőbb tulajdonsága, hogy szemmel nem lehet lekövetni a mozgást, mivel a kiindulási és megérkezési pont közötti távolságot a használó molekuláira szakadva teszi meg. Szétesik itt, s újra összeáll amott. Nem egyszerű egy ilyen képesség ellen küzdeni, főleg, ha az ember akkor találkozik vele először, amikor már élesben megy. A Daitenshiben Yukezo és Hitomi is használ teleportációt, s lévén mindkettőjük ellen küzdöttem már, ezért tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Emberfeletti reflexeimnek köszönhetően könnyedén tudok reagálni az oldalról érkező támadásra, ezért karjaimat fel is emelem a fejem védelmére, amikor hirtelen eltűnik addigi helyéről. Ismerős mozdulat, jómagam is szoktam használni, ennek fényében most már csak meg kell várnom, merről is szándékozik befejezni a rúgást. Ugyan indirekt módon, ám egy bizonyos szinten mégis csalok az összecsapásban. Kicsit zavarba ejtő módon elfelejtettem levenni Róla a Dotonryuuból készített súlyokat, ennek köszönhetően gond nélkül képes vagyok lekövetni mozgását. Könnyed szökkenéssel lököm el magam a talajtól, majd a levegőben teszek egy félszaltót hátrafelé, ily’ módon kézállásban landolhatok kinyújtott lábán, azután befejezni a forgás guggoló testhelyzetben helyezkedem el. A fizika törvényei alapján végtagja képtelen lenne megtartani és mindketten a földön kötnénk ki, ám szerény személyem valójában a levegőben keringő lélekszemcsékre talpalt rá. Innen minden további nélkül képes lennék fejbe rúgni és ezzel valószínűleg Toyone is tisztában van, hiszen hamarosan már egy másik szerkezet tetején jelenik meg újra.
- Elnézésed kérem, némileg unfair volt eddig a küzdelem! – szólalok meg emeltebb hangon, mialatt ismét lehuppanok a talajra. – Elfelejtettem az edzőpajtásaidat, amik végtelenül egyszerűvé teszik taktikád lekövetését. Igaz azt mondtam, hogy egész végig Rajtad lesznek, de ebben a gyakorlatban minimalizálják esélyeidet, ezért most visszaveszem őket.
Laza intéssel robbantom szét a sziklabéklyókat, melyek ezernyi szilánkként köröznek a fiú körül. Egy gondolattal magamhoz irányítom mindet, ezt követően egy non-verbális paranccsal ismét kard alakot formálok belőlük. Gyors suhintás, így már lélekölőm régi, katana alakjában tündököl ismét. Remek fegyver, egy kovács sem lenne képes jobbat készíteni ennél. Mondjuk valamilyen szinten ez lelkemet is dicséri, mivel abból született ugye. Most, miután a feltételek „kiegyenlítődtek”, semmi akadálya tovább folytatni az edzést. Durva lenne fegyvertelen emberre karddal támadni, így elegáns pörgetés után visszacsúsztatom a sayába. Kidout ellenben minden további nélkül alkalmazni fogok, hamarosan már ki is találok egy jó kis kombinációt, amivel reményeim szerint sikerül meglepnem. Shunpó használatával lépek kb. öt méterrel magasabbra bázisánál, miközben mindkét tenyerembe lélekenergiát koncentrálok. Egy Bakudou 04: Hainawaban akarok elrejteni egy Hadou 29: Aka Fenikkusut. Amennyiben tervem sikerül, egy vörösen izzó kötél fogja gúzsba kötni, amit ha megpróbál elszakítani, lángra kap és enyhe égési sérüléseket fog okozni. Régen kombináltam már démonmágiát, ideje volt ezt is felfrissíteni, mert különben teljesen elfelejtettem volna. Elképzelésemnek megfelelően vágódik ki jobbomból az ostorszerűen tekergő fénypászma, ami rövidesen körül is öleli a felkészületlen ifjút. Láthatott már korábban is ilyesfajta technikát használni, azonban arra bizonyára nem számított, miszerint nem csak pusztításra, hanem harcképtelenné tételre is alkalmasak. A győzelem mámora hamar kiül arcomra egy diadalittas mosoly képében, ám még mielőtt elkezdhetném ünnepeltetni magam, egyszer csak kámforrá válik, majd valamivel távolabb, kissé megpörkölődött felsőruházattal jelenik meg újra.
- Bravó, szép megoldás! - dicsérem meg egy főhajtás kíséretében, mialatt elenyészik a tüzes kúszókötél. - Remekül kiálltad a próbát, s talán már most is érezni fogod jótékony hatását. Másrészt javaslom szerezz be valami fegyvert, hosszútávon nem túl egészséges puszta kézzel püfölni Hueco Mundo gyermekeit. Most mennem kell, ha eljött az idő, ismét megkereslek. Addig is gyakorolj szorgosan és ne feledd, nincs az életnél jobb tanítómester, Én csak segédeszköz vagyok ebben a játszmában.
Könnyed intéssel köszönök el edzőpartneremtől, majd hátat fordítva indulok meg a gyárépület kijárata felé. Útközben zsebemből ismét előhalászom könyvemet és a megjelölt oldalnál olvasni kezdem. Habár szemeim a sorokat követik, gondolataim már messze szállnak. Rengeteg potenciálisan kiemelkedő harcos lézeng Karakura városában, de senki nem fogja össze ezeket az embereket egy ütőképes brigáddá. Valószínűtlennek tartom, hogy a shinigamik féltenék a munkájukat, a feltételezésekkel ellentétben nem csak ebben a koszfészekben lézeng ennyi lélekzabáló. Kiérve a borús égre emelem tekintetem, míg elmémben egymás után villannak fel a lehetséges ötletek. Már a kezdetek kezdetén is szövetségre akartam lépni az arra érdemes halandókkal, többek között ezért is vettem fel Hitomit a testvériségbe, hogy közvetítőként tudjon működni köztem és a fajtája között. Érdemes lenne vajon komolyabb lépéseket tenni? Átgondolandó, az idő eldönti mit fogok tenni, lévén a Sors útjai kifürkészhetetlenek.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szomb. Feb. 04, 2012 7:35 am

Uff!

Szóval, jöttem lezárni az edzéseteket!

Toyone Shin az edzésed lezárult, jutalmad 500 LP.

Sierashi Yuusuke, mivel ez már a második edzésed volt, így most jutalmat is kapsz annak levezetéséért, ami 1000 LP.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Hiroshi Kaito
Quincy
Quincy
avatar

Male
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 38
Age : 21
Tartózkodási hely : Csatatér
Registration date : 2009. Aug. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4900/12000  (4900/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Hétf. Ápr. 23, 2012 10:01 pm

Arra...micsoda?! Surprised
Lanven & Kaito


Már jó ideje azon gondolkozom, hogy vajon miért jó az nekem, hogy folyamatosan be vagyok drogozva mint a szemét. De sajnos mindig ugyan arra jutok.... a nagy semmiért csak úgy csinálom, hogy ne lógjak ki a baráti társasából, de ez akkora baromság. Három ember miatt teszem tönkre a életemet.... Nem látom értelmét mégis csinálom.. ezen látszik, hogy valójában mennyire is befolyásolható kis hülye vagyok... na, mindegy.. most az a lényeg, hogy kipihenjem az esti szórakozást és megvárjam, hogy kimenjen belőlem a fű hatása.... addig is meghallgatom a kedvenc drogos zenémet. Fél óra után sikerült álomra hunynom a szemeimet....
Valami zörgést hallottam a bejárati ajtó felől ezért nagy nehezen kinyitottam a szemem és kimásztam az ágyból. A fű hatása még nem últ el teljesen ezért még egy kicsit szédelegve az ajtóhoz tántorogtam, hogy megnézzem mi volt a zaj forrása. Kinyitottam az ajtót és egy pizzafutár állt velem szemben.
- Jó napot... meghoztam a pizzáját...- mondta majd nyújtotta is nagy dobozt amiben ott lapult a pizza. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy én mikor rendeltem pizzát... mert tudtommal én aludtam.... Intettem a futárnak, hogy várjon.. beszaladtam a szobába és megvizsgáltam a telefonom és láss csodát elalvás előtt rendeltem a pizzát ami ne m olyan rég volt... fél órája... O.o Hát mit ne mondjak nagyon kész lehettem ha nem emlékszem rá. Miután sikerült feldolgoznom ezt a tényt előkereste a pénztárcámat és lebattyogtam a futárhoz, aki már egy kicsit türelmetlenül toporgott a küszöbömön állva.
- Köszönöm. - mondtam majd átvettem és kifizettem a pizzát. Miután a futár átszámolta, hogy jól adtam e neki hátat fordított és elment én pedig berúgtam az ajtómat és elindultam a Tvhez, hogy nézzek valami gagyi cuccost addig amíg megeszem a pizzát...
Körülbelül fél óra alatt sikerült megennem a pizzát ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek fürdeni aztán megyek a gyártelepre újabb cuccért mert hát minden elfogyott és most nálam lesz összeülés ezért fel kell tankolnom. A fürdést gyorsan letudtam, hogy még időben odaérjek a díleremhez. Felöltöztem és nagy sebességgel kirontottam a házból és szép lassan, ráérősen elindultam a gyártelep felé. Nem tudom miért kapkodtam el ennyire a fürdést hiszen olyan ráérősen sétáltam mintha semmi dolgom nem lett volna... meghosszabbítottam a lépteimet, hogy tényleg időben odaérjek....
Amikor megérkeztem szomorúan észleltem, hogy lekéstem a díler bácsimat viszont éreztem valami érdekes, számomra ismeretlen lélekenergiát a közelemben, amiből arra következtettem,h ogy társaságom lesz.
- Bújj elő....!!! - kiáltottam és nekidőltem a falnak. Nem tudom, hogy miféle fajzat lehet aki ilyenkor erre felé járkál, de remélem nemsokára kiderül. Természetesen úgy dőltem neki a falnak, hogy ha védekezni kell minél gyorsabban meg tudjam tenni.

______________


A kép linket rejt, pontosabban az adatlapom linkjét... Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Kedd Ápr. 24, 2012 2:25 am

Arra...micsoda?! Lanven & Kaito


Az élet rövid, a halál gyors, és az élet a halál után örökkévaló. Persze csak addig, amíg bele nem tipornak a sárba. Aztán kezdődik minden előröl. Megbékéltem már a sorsommal, hogy én legyek az örök megértetlen, és nem is törekszem már arra, hogy bárkivel is megértessem magam. Talán Vex lenne az egyetlen kivétel ez alól. Túl sokat vesztettem már, és éppen ezért nem akarok fölöslegesen újabb elveszteni való kapcsolatokat, vagy éppen hamis kapcsolatokat építeni. Ez egyfajta védekezési mechanizmus, de én meg vagyok vele elégedve. Talán egyszer... De most irány az emberek világa. Be kell vásárolnom, mert már teljesen tropára mentek a ruháim. Az emberi dolgok olyan jól néznek ki, mégis annyira törékenyek, hogy az bűn. Például itt van ez a jó cipő, ha sokat sonidozok benne, akkor egyszerűen leszakad a lábamról. Most már fel kéne találni egy olyan technikát, amivel alakíthatnám a Hierrom kinézetét. Ha ez össze tudnám hozni, akkor lehet arrancari nóbeldíjat kapnék...
Na de elég legyen az agyalásból, irányba! Erőt vettem magamon, és átmentem az emberek világába. Jártam egy darabig az utcákat kirakatokat bámulva, és embereket nézve, ahogy élik mindennapi életüket mit sem sejtve arról, hogy egy náluk ezerszer hatalmasabb valami jár köztük. Végül megtaláltam amit kerestem. Egy bőrkabát, nem is akármilyen. Fekete bőrkabát mellkasán zsebekkel, és két oldalán is zsebek. Végül is egyszerű volt, de pont eltalálta az ízlésemet. A ruhadarab egy pillanat alatt eltűnt a kirakatból, és én is el sonidoztam a házak tetejére, nehogy halálra rémisszem az embereket. Érdekes, hogy ezek után még mindig foglalkozok az emberekkel. Úgy értem, nem azért nem bántom őket, hogy ne keltsek feltűnést, és ne ugorjon hatvan shinigami a fejemre, hanem mert egyszerűen képtelen vagyok védteleneket ölni. Ráadásul sokkal gyengébbek, mint én, így nem csak gyáva dolog lenne, de fölösleges is. De ha már embert eszek, akkor sem az ártatlan járókelőket fogom öldösni. Azok nem szolgáltak rá. Beteges élvezetet nyújt számomra, amikor egy bűnözőt tépek ki a testéből, és halálra rémisztem. Mindig előadom az én vagyok a Halál istene szöveget, és hogy most a büntetésedet jöttem kiosztani. Ilyenkor mind összehugyozza magát, és sírva próbál menekülni. No mindegy, lehet hogy haza fele menet megejtek egy ilyen kis játékot. De most elmegyek egy kicsit elhagyatottabb részre, és kipróbálom milyen is, ha a levegő belekap a bőrkabátomba. A Karakurai gyártelep felé vettem az irányt, és szépen lassan sétáltam. Éreztem egy furcsa lélekenergiát, de nem volt olyan erős, mint az enyém. Mindenképpen érdekes, és mindjárt fel is tűnik előttem. Végül befordulok a sarkon, és meglátok egy embert, ahogy hátát a falnak vetve vár. Tőle származna a lélekenergia? Nem hiszem, hogy veszélyt jelentene rám, úgyhogy zsebre dugott kézzel közeledek felé, és elsétálok mellette úgy, hogy közben rá sem nézek. Ha szó nélkül tovább enged, akkor vissza fordulok, és annyit kérdezek:

- Mi vagy?
Ha esetleg út közben megállított volna, vagy elém lépett volna, akkor megállok tőle tisztes távolságra, és mereven a szemébe nézve teszem fel ugyan ezt a kérdést.

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hiroshi Kaito
Quincy
Quincy
avatar

Male
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 38
Age : 21
Tartózkodási hely : Csatatér
Registration date : 2009. Aug. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4900/12000  (4900/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Kedd Ápr. 24, 2012 9:06 pm

Arra...micsoda?!
Lanven & Kaito


Fél percenként pislogtam és körbenéztem, hogy lássam megérkezett e az a furcsa lélekenergiájú személy... Vagy legalábbis reménykedtem benne, hogy meghallotta amit kiabáltam és ide jön, mert nincs kedvem a nagy semmiért itt állni... Nem szeretem az egyedüllétet. Nem tudom miért, de kiráz tőle a hideg. Na, de most ez mindegy mert ahogy pislogtam egyre közelebbről éreztem a furcsa lélekenergia gazdáját.
Lassan kezdett megenni az unalom és azon gondolkoztam, hogy vajon miért nem jött ide az valami? Nem vagyok olyan erős és a hangom se valami ijesztő szóval nem nagyon értem, hogy miért nem fedte fel előttem kilétét... ~Na, mindegy... ha nem hát nem...~ gondoltam majd elrugaszkodtam a altól és szép lassú léptekkel elindultam hazafelé amikor egy bőrdzsekis idegen sétált el előttem és éreztem, hogy a különleges lélekenergia tőle származik. Már éppen fordultam volna, hogy utánaszóljak, hogy álljon meg, de amikor megfordultam meglepődve kellett feldolgoznom azt a tényt, hogy ott áll velem szemben tisztes távolságban és feltesz egy kérdést. Még mielőtt bármit is mondhattam volna majd leesett az állam. A csávókának olyanok voltak a fülei mintha egy tündizé lenne és egy kicsit elég érdekes volt a bőrszíne is. Ilyet még nem láttam.
- Hát téged meg honnan szalajtottak Drakula utánzat?! Surprised - teszem fel a kérdésem gondolkozás nélkül amikor egyszer csak leesett, hogy kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni... na, mindegy nem tehetek róla, ilyen a természetem. >.< vettem egy nagy levegőt és kinyújtottam felé a kezem.
- Ezt a kérdést én is feltehetném neked, de mindenek előtt esünk túl a formalitásokon.... A nevem Hiroshi Kaito... Nyugodtan hívj Kaitonak.... és neked mi a becses neved? - mondtam kicsit flegma arckifejezéssel hiszen ne nagyon szoktam ismerkedni és ezért nem is nagyon tudom, hogy hogyan is kell csinálni pontosan... A baráti társaságom felének a nevét nem tudom... mindegyiket úgy, hívom, hogy faszi... ők meg arcnak hívnak szóval tök nyolc nekem ez az egész, de ne térjünk el a tárgytól ami nem más mint ez a holdkóros zombi kinézetű nem tudom micsoda. Eddig nem tűnt veszélyesnek szóval nagy szerencsém van, hogy nem kell használnom az íjamat. Tudom használni meg minden csak na, nem kenyerem az erőszak egy idegennel szemben. Surprised
- Cigit? - kérdezem majd benyúlok a zsebembe, hogy elővegyem az ott lapuló koporsószögeket. Amint kivettem egyet magamnak és meggyújtottam a dobozt amiben lapulnak a kicsikéim az ismeretlen felé nyújtom hátha elfogadja tőlem. Elég furcsa tőlem mert nem szoktam kínálgatni a cigimet, de most ha elfogadja nem halok bele egy szál hiányába... ha meg elfogy veszek újat... van rá pénzem hála a halott édesapámnak aki, hogy s mondjam jól keresett. Bár azt még a mai napig nem tudom, hogy mivel keresett ennyi pénzt, de nem is érdekel. Annyi a lényeg, hogy van pénze ráadásul a sulit is kijártam szóval majd lassan keresnem kell magamnak valami melót mert ha elfogy apám hagyatéka akkor bebasz a gebasz és azt nagyon nem szeretném. Utálok pénz nélkül lenni.
- Amúgy mi szél fújt erre? Ugye nem a passzát szél?!- teszek fel egy újabb kérdést majd egy nagy slukkot szívok a cigarettámba és szépen lassan fújom ki a füstöt mint egy ezeréves kocsi kipufogója.

______________


A kép linket rejt, pontosabban az adatlapom linkjét... Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Kedd Ápr. 24, 2012 9:38 pm

Arra...micsoda?! Lanven & Kaito


Meglátott. Végül is várható volt, ha ekkor a lélek energiája az a minimum, hogy lásson. Első kérdésén kicsit elmosolyodok, mert tudom kiről van szó. A titulus jó is lenne, de akkor le kéne vetnem a maszkom darabjait, amit nem szeretnék. Annyira megszoktam már a bőrszínem, és saját kinézetem, hogy mindig megdöbbenek, ha ilyen titulusokkal, vagy éppen meglepődésekkel illetnek. Én vagyok az egyetlen ilyen arrancar, akinek más színe van, mint az eredeti? Kíváncsi lennék. Ha igen, akkor elkönyvelhetem magam egyedi arrancarnak. Mosolyomat visszaváltom fapofára, és válaszolok neki.
- Nos, ha már ilyen udvarias emberrel van dolgom, hát legyen. - Bele tenyereltem a kezébe, és megszorítottam, de csak jó férfiasan. - A nevem Lanven Alexander Stark. Bár a kérdésemre nem válaszoltál.
Hagyok egy kis hatásszünetet. Közben megkínál cigivel, amit én nem szeretek, úgyhogy vissza utasítom. A kardja után nézelődök, de nem látok semmit. Ezek szerint nem shinigami, mert nincsen lélekölő kardja. Ha jobban belegondolok, egy shinigami már nekem esett volna, és nem hogy nem mutatkozott volna be, de még meg is kínál egy két vágással. Úgyhogy őszintén örülök, hogy nem kell tönkre tennem az új dzsekimet holmi brutális agybajos shinigami ellen. Látom a szemében, hogy nem akar válaszolni a kérdésemre, hogy mi is ő valójában, mert egy sima mezei ember nem lenne képes látni engem. Felteszi utolsó kérdését, és ezen mélyet kell sóhajtanom. Humor Herold a srác. Annyi baj legyen, még mindig pozitív dolog, hogy nem elmebeteg gyilkológép. Látom nekem kell először válaszolni neki. Hát jó legyen. Maximum meg tudja, hogy mi vagyok. Lehet, hogy nem is reagálja le olyan vészesen. Nem lesz probléma!
- Hát, habár nem szél fújt ide, hanem inkább egy Garganta. Én Las Nochesből jövök a lidércek városából, amit még valamikor Aizen újított fel. És igen, én egy lidérc vagyok, egy arrancar pontosabban. És most halljuk, te mi vagy? Mert közönséges ember ritkán képes látni, de még az is ritka, hogy életben képesek maradni a közvetlen közelemben.
Kezemet közben visszahúztam, és felkészültem arra, hogy mindjárt letámad, hiszen ha az emberek nagy többsége egy lidércel találkozik, akkor az első reakciójuk a támadás. Sosem díjaztam, remélem nem kell megtapasztalnom tőle, elvégre nem tettem semmi fenyegetőt, és ha már gentleman ként kezdtük ne fajuljon már el. Amúgy sem rajongok a harcért. Persze a jó harc vonz, de az olyan ritka.

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hiroshi Kaito
Quincy
Quincy
avatar

Male
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 38
Age : 21
Tartózkodási hely : Csatatér
Registration date : 2009. Aug. 30.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Quincy
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
4900/12000  (4900/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szer. Ápr. 25, 2012 10:39 am

Arra...micsoda?!
Lanven & Kaito



Soha életemben nem gondolkoztam azon, hogy a hollowknál vannak erősebb ellenfelek is akiket majd ha a sors úgy hozza el kell majd pusztítanom erre tessék hosszú évek után megjelent egy efféle szerzet. Mocskos hollow ivadék. Lehetséges, hogy el kéne pusztítanom, de előbb ki kell derítenem, hogy miféle célt vezérelte ide egyenes Karakurába. Ha balhézni akar megkaphatja bár ahogy a lélekenergia kisugárzásából érzékelem erősebb mint én, de az most nem lényeg. Nekem akár az életem árán is meg kell védenem az embereket. Pont úgy mint azoknak a semmire kellő shinigamiknak akik ki akarták irtani az összes Quincyt. Azon látszódik, hogy mennyire szerencsétlenek a shinigamik, hogy én itt állok, lélegzem és éppen baráti köszönésben részesítettem egy olyan pokolfajzatot mint aki előttem áll. Már most ki kéne használnom a helyzeti előnyömet, hogy nem tudja miféle szeret vagyok és így meg is tudnám lepni, ami lehetséges, hogy az ő halálához vezetne, de nem, még nem támadok. Meg kell ismernem közelebbről és majd ha úgy alakul harcolok vele. Bár az is igaz, hogy utoljára két évvel ezelőtt harcoltam és azóta nem nagyon használtam a képességeimet, de biztos vagyok benne, hogy ugyan olyan jól tudom alkalmazni az összeset mint azelőtt.
- Amint úgy érzem,hogy eljön az ideje elmondom, hogy mi vagyok... - mondtam kicsit mogorva stílusban majd szívtam egy jó nagy slukkot a cigibe és elpöcköltem majd elővettem egy másikat és meggyújtottam. Muszáj valamivel levezetni a nemréiben összegyűlt feszültséget amit eme hollow ivadéknak köszönhetek.
- Szóval egy tovább fejlődött hollow ivadék vagy... értem. Akkor már most itt és azonnal meg kéne, hogy öljelek, de nem teszem. Kíváncsi vagyok az okra, hogy miért vagy itt.. Karakurában.... Tudtommal elég jó az a Hueco Mundo... - mondom egy gúnyos mosoly kíséretében. Egy kicsit nagyon megváltozott a fickóhoz való hozzáállásom amikor kiderült, hogy egy ősi ellenség továbbfejlődött ivadéka, de nem baj... még van rá lehetősége, hogy kiküszöbölje ezt a hibát, mert most olyan jó kedvemben vagyok.
- Na, jó nem húzom az időt.. megmondom, hogy mi vagyok, de csak egy feltétellel... nem kürtölöd szét az egész világban... érted?- mondom kicsit erőszakosan majd egy szép füstfelhő kíséretében elárulom, hogy mi is vagyok. - Egy Quincy vagyok... - mondom majd egy hirenkyaku segítségével mögé kerülök aztán vissza megmutatva ezzel neki, hogy nem egy csiga lassú egyed vagyok.
- Amúgy mi a halál az a gargala vagy mi a fene?! - teszek fel neki egy kérdést. Lehet, hogy ez most hülyén hangzik meg minden, de na... tényleg nem tudom, hogy mi az... remélem elárulja, mert akkor egyre több információt tudok a fajtájáról összegyűjteni.

______________


A kép linket rejt, pontosabban az adatlapom linkjét... Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lanven Alexander Stark
Arrancar
Arrancar
avatar

Male
Hozzászólások száma : 145
Tartózkodási hely : Budapest
Registration date : 2012. Feb. 24.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang:
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
13100/15000  (13100/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szer. Ápr. 25, 2012 9:21 pm

Arra...micsoda?!
Lanven & Kaito


Még egy gyűlölködő. Érzem a hangneméből, hogy ebből bizony nem lesz békés távozás. Húzza az agyamat azzal, hogy nem árulja el mi is. Fenyegetve érzem magam, bár érzem, hogy nem túl erős, de mégis jobb ha az ember felkészül. Végül is válaszolt. Quincy, soha nem hallottam még róluk, de mégis ő meg akar ölni... Milyen ismerős hozzá állás. Pont, mint a shinigamik.
- Akár hiszed akár nem, azért vagyok itt, hogy vásároljak, illetve már meg is tettem. Éppen hazafelé készülődtem, csak te megállítottál. Te, Quincy. - Ízlelgetem a fajtája nevét. - Nos, Hueco Mundo jó hely, csak halál unalmas. Karakurában mindig történik valami, és akárhányszor erre jövök valami újat találok.
Kicsit felcsigáz, hogy nem tudom mire is képes egy Quincy. A szívem gyorsabban kezd el verni, és egyre jobban izgalomba hoz a vágy, hogy kiderítsem mit is tud. Mögém ugrott, és vissza is a helyre, ahol eddig állt. Sejtettem, hogy ő is képes ilyenre, de nem olyan gyors mint én, de mégis megközelíti az én sebességem. Felettébb zavarba ejtő, de ugyan akkor kihívást sejtet, amit szívesen fel is veszek, hiszen mindig kell egy kis kihívás, ami előre sarkalja a fajtám. Enélkül a csillapíthatatlan kihívás szomj nélkül most nem lennék arrancar, de az is könnyen meglehet, hogy valami idióta elmebeteg lidérc elnyelt volna, még gillian koromban. Utolsó kérdésén elmosolyodok, és izgatott tekintettel ránézek.
- Egyszerűbb, ha megmutatom.
Felemeltem a kezem, és hirtelen le engedtem. Az ég felettünk ketté hasadt, és végtelen sötétség tárult elénk.
- Garganta, ami biztosítja a közlekedést Hueco Mundo, és az Emberek Világa között. Tökéletes kapu, de tudod miért jó még?
Válaszát meg sem vártam, csupán a levegőbe leheltem a szót, és szavaimból tökéletesen kivehető volt, a harc iránt érzett szenvedély.
- Negacion!
A hatalmas szakadásból hirtelen kihajolt egy gillian, és már el is kapott minket a védelmező sugár, ami átkényszerítette a Quincyt is Hueco Mundoba. Magamba kuncogtam, tőle alig másfél méterre, és emelkedtünk egyenest a gargantába. Figyeltem, hogyan reagál, és mámoros jó kedvel kuncogtam magamban. A sötétség végül elnyelt minket, és a Menosok erdejében találtuk magunkat körülvéve száz meg száz kis szintű lidércel. Mindegyik felkapta a fejét a Quincy szagára, de nyugalomra intettem őket. Egyenlőre.
- Üdvözöllek a földünkön Quincy! Üdvözöl téged Hueco Mundo az örök sötétség sivataga!
Mondatom befejeztével felnevettem, és kezdődhetett is a játék életre, vagy halálra!

______________

" Minden nemzet talpköve a tiszta erkölcs" Berzsenyi Dániel
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 24
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25700/30000  (25700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szomb. Nov. 03, 2012 9:27 am

"Hulló emlékek, az utolsó nyári falevél"


*Mit is mondhatnék? Mi fedheti be gondolataimat ez idő alatt? Csak egy csepp vagyok a tengerben. Felhők közti elektromosság, amely lassan..ki alszik. Megszűnt a tomboló vihar, nincs már haragos düh. Az őszinte magánynak látszó létforma jellemez, amely lassacskán kialszik. Haladó időnkben lassan az emlékek szertefoszlanak, s új dolgokkal találkozhatunk. Tán az első hónap volt rettenetes, de megtaláltam társaimat a lelkemmel vívott csatában. Hitomi és Yuusuke segített átvészelni a kezdeti nehézségeimet, s végül tovább léphettem a szörnyű kínok labirintusából. Már nem fedi arcomat a sós patak, s nem súgja szíven a furdalást. Szabad vagyok; megtörten bár, de újra növesztettem szárnyaim. Tollaim lassan kinőttek, s újra megmutathattam, hogy van erőm versenyezni az idővel. Új erők birtokában már felvehetem a versenyt valamennyi, valamilyen erős ellenfelekkel is. Társaim védelmére kelhetek, önkénytelenül is. Hogy mi történt pontosabban ez alatt a félév alatt? Változás. Sok-sok, lelkemben gyökeret vetett változás. A bankai elérése csupán a kezdet volt, amit a resurrección követett. Azt hiszem, rengeteget küzdöttem azért, hogy végül így is társaim előtt hozzam be a lemaradásom. Szépen megerősödtem, s új célok kerültek szemeim elé. Estéimet Reivel töltve volt időm átlátni dolgokon. Rá kellett jönnöm, hogy feleslegesen kergetem azon álmaim, hogy egy nap majd Yukezo visszatér. Bár a felelősség megkövetelte keresését, de a szívem hamar feladta. Az iránta érzett szerelem vággyá alakult, a vágyaimat pedig karrierem okozója kezdte el pedzegetni. Még Yukezo iratai között bukkantam rá a kapcsolataira, s felhívtam. Nem számítottam rá, hogy egy jó módú idősödő férfinak a saját fia az ügyvezetője.
Találkozásunk alatt felkeltve figyelmét, hamar előrébb jutottam a szakmában. Bár az éjszakai látogatásai minden egyes alkalomkor kissé hátborzongató volt. Nem igazán értettem, hogyan bukkant rám mindig Karakurában; de általában érdekesek voltak ezek a találkák. Ám, azt a hatást, amit szeretett volna..nem ért el. Felszínes kedvességgé érte ki magát a helyzet, majd tovább álltam. Bár a nevem elhíresült lett, s valamennyi pénzt össze is szedtem ennek köszönhetően, de nem a karriert választottam a lelki békém kárára. Hiszen vaizard vagyok, többet jelent nekem a csendesség. Azonban az éjjeli magány, üresség, amely a főhadiszálláson rám köszöntött, valódi kínnak nézett ki. Meg kellett találnom a megfelelő elfoglaltságot arra, hogy lekössem elmém. Így aztán Hitominak sokat köszönhetek. Tanítani kezdett olyan dolgokra, amiket soha senki nem tanított meg. Megtanultam írni, olvasni, számolni..az ilyen alapvető tudni valókat, amiket már rég el kellett volna sajátítanom. Ebből pedig rohamosan érdeklődni kezdtem más dolgok iránt is. Az olvasás pedig feltépett bennem olyan elfeledett dolgokat, amiket még attól a démontól tanultam. E szavak hatására pedig a fiókom mélyéről halásztam elő azt a kis szütyőt, amibe Yukezo díszköpenyének díszét rejtettem el első találkozásunkat követően.

- Ideje, hogy véget vessek ennek. Mégis mit akarok még? Jobb lesz, ha megpróbálok megszeretni valaki mást.. *Lemondó sóhajtást vetek a szütyőre, ami a polcomról figyel egész csendesen. Megváltoztak a dolgok, s talán az lenne a legjobb, ha tényleg tovább lépnék; hiszen ő nincsen itt. Milyen érzéseket, tetteket várjak egy olyan alaktól, aki nincs is itt mellettem. Talán már nem is él... Komorrá vált tekintetem, de a tükörbe nézve újra összeszedem határozottságomat. Ezúttal egészen máshogyan is festek, mint félévvel ezelőtt. A modell lét kicsit megváltoztatott. Talán mostanra már tényleg felnőttem ahhoz, hogy lehagyjam a fiús butaságokat. Megmondtam, a szárnyaimat újra növesztettem. E szárnyak pedig sokkal erősebbek, és fehérebbek, mint voltak. Ezüstös hajamat (ami már csaknem a derekamig ér) felkötve hordom már egy ideje; testemet pedig egy élére vasalt, drága női kosztümbe illesztem alkalmanként, mint most is. Magassarkú cipőt egészen megszoktam annyira, hogy gyakori viseletem legyen, akárcsak egy-egy mutatósabb női táska. Tehát ez volna az emberi világ felé mutatott énem, amit a hideg idő miatt fehér szövetkabátba csomagolok. Soul Societyben meg attól függ.. de emberként a szépség ipar egy kirakatbabája vagyok. Noha, nem adtam csak úgy el magam; mindössze felhagytam az igénytelenséggel.
Ma éjszaka pedig kilépek végre a vaizard raktárból, s néhány perc sétálás után hívok inkább egy taxit. A cél állomásig kicsit elbeszélgetek a sofőrrel, akivel amúgy is sűrűn találkozok a kedvenc kávézómban. Kicsit furcsán érinti, hogy ilyen időben, és éjjel egy elhagyatott gyártelepre kell vinnie; viszont kedvesen egészen a folyót áthidaló hídnál tesz te. Megtehettem volna, hogy shunpoval érkezek, vagy Soul Societyből senkai kapun keresztül; de inkább emberi megoldásokra hagyatkoztam. Elköszönésem után a híd korlátjához sétálok, s csak némán figyelem a folyó gyors sodrását a hídat tartó oszlopoknál.*
- Nem élhetek tovább álmokban...Yukezo! *Veszem ki fehér kabátom zsebéből a szütyőt, amit elegáns mozdulattal engedek útjának. Had sodorja víz, had nyelje el zavaros habok könnyes sodrása. Az utolsó nyári falevél pedig éppen mostan hullhat le, az örökké zöldülő növények pedig megújulnak; az emlékeket lassan elnyeli a mélység ereje. Behunyom szemem, de nem ébredek fel. Az álom könyörtelenül csap le kapillárisom legvégéig is, a szavak pedig lelkem alsó bugyrait is elérik. Világok hangjai tüstént fagynak meg, a kerekedő szemek pedig az idegennek látszó alak felé fordulnak. A hitem visszatérni látszik; vagy mégsem? Tekintetem mégis felülkerekedik a káoszon, elhalványul a kezdeti dicsfény.*
- Yukezo? *Nem ismerek rá. Ez nem lehet Yukezo, hiszen Ő meghalt, elvileg! Talán egyedül a szemei, igen a szemei azok, amik hiába nem régi színükben tündökölnek, de kisugárzásuk még mindig a régi. Közelebb is sietek hozzá, ám kisugárzása oly' mértékben letaglóz, hogy egészen más jut eszembe. Ökölbe szorulnak kezeim.* - Megmondtam, hogyha visszatérsz...darabokra szedlek Belial! *Villámcsapásként zúdul a hídra a megemelkedett lélekenergiám, ami már sokkal nagyobb, mint az 6 hónappal ezelőtt volt. Mindkét kezem a ruhám alá rejtett lélekölőmre csúszik. De valahol mélyen érzem, hogy valami itt nincs rendjén. Látszik is, hogy habozok bevetni a zanpakutomat, helyette inkább egy rám régebben nem jellemző dologhoz nyúlok.*
- Hadou no sanjuusan, soukatsui! *Ismeretes démon mágiát idézek meg neki, ami még csak nem is hasonlít régi önmagam szintjéhez. Úgy látszik, az otthoni látogatásoknak is megvolt a maguk előnye. Ikertestvérem és apám ebben egészen jók, így kikértem megfelelő tanácsukat...annyira már nem találom hasztalannak ezt a dolgot. Viszont, ahogy megpillanthatom, hogy semmi haszna nem volt ennek az egésznek...ijedtemben használom az egyik rajtam levő eszközt, amivel akaratlanul is három méterrel odébb teleportálom a Belialnak hitt alak testét. Neki csapódom a korlátnak, ami kissé bele is remeg ebbe az egésznek. Instabilitása már most megmutatkozik, hiszen régi..nem éppen ma karbantartott korlát.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szomb. Nov. 03, 2012 11:42 pm


Jónapot!


Mikor nevemet suttogta valaki, úgy éreztem eljött az idő, hogy Yukezo visszatérjen abba a világba, ahol született. Többé kevésbé abba. A nő, aki szólított, magányosan állt a hidegben, egy gyártelepnek tűnő helyen, egy rozoga hídon. A lámpa fénye kissé darabosan adta meg amúgyis gyenge fényét, de a Hold, sajnos mindent megmutatott, amire szükségem lehetett. Ismerős volt az arca, és úgy éreztem, a nyelvem hegyén honolt a neve, de sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy egy ilyen kislány mégis mit akarhat tőlem. Ismer, hiszen a nevemen szólított. Yukezo. Ő visszahívott ebbe az unalmas világba, mely csakis arra vár, hogy én, felforgassam, és egy sokkal mulatságosabb hellyé tegyem. Igen, szórakozni jöttem, és ezt idegesítően magabiztos vigyorom is mutatta. Cipőmhöz szorítottam a botocskám végét, és rátámaszkodtam a tetején helyet foglaló golyóbisra. A hangok egyre hangosabbakká váltak a fejemben, amire csupán csak egy kis kuncogás lett a reakcióm. Mit is tehetnék? Kiabáljak ellene? Sokkal inkább azt veszem észre magamon, hogy szórakoztat a dolog. Én meghallgatom őket. Zavarna engem is, hogy ha beszélnének hozzám, és még csak meg se hallgatnának. Nincs is annál idegesítőbb dolog. De lássuk csak mit is akar tőlem ez a lány. Barátságosan mosolygok rá, de nem úgy érzem, hogy előszörre látom az arcát. Olyan sokat mondó, mintha már egyszer megfejtettem volna. Kérlek te lány, ne legyél unalmas számomra! Már bele is kezdtem volna szokásos szövegembe, hogy ujjam köré facsarjam, mikor megemlíti Belialt, és szét akar tépni. Erre csak szórakozottan válaszolok egy ennyit, vállat vonva.
- Ó… szóval már ismerjük is egymást. Akkor azt hiszem egy kicsit ki kell igazítsalak. Lord Belial. De szólíthatsz Yukezonak is, úgy látom azt jobban kedveled, hiszen szét akarsz tépni- mondom, miközben ő kieresztette bika erős reiatsuját. Felcsillan a szemem, mikor meglátom a hatalmasnak mondható üteget, ami elüt a mellkasomnál fogva. Csak nehogy a bicskája törjön bele. Ekkor egy kicsit közelebb lépnék hozzá, és egyengetném a félreértések sorozatát, amelyet rám ereszt. Démoni mágiát kezd el szavalni, amire én csak nyelek egyet. Abból nem kérek köszönöm, volt szerencsém eleget látni belőle, de csak egy aprócska tűzgömb tör felém… aprócska, azokhoz képest, amikhez hozzászoktam. Unalmas ábrázatomon megláthatja, hogy nem igazán tör a dolog.
- Kounkanteny- mondom lehangoltan, még egy ásítást is imitálok mellé. Ennél azért több kell, hogy engem megöljön. Bahh… kértelek rá, hogy ne légy unalmas a számomra, mégsem teszed meg. Najó, legyünk gyorsak. A kidouja amúgy valamerre a levegőbe elszállt, és eloszlott. Most már egy kicsit komorabban tekintek rá, még a kalapomat is megigazítom. A kesztyűmet leveszem. Ekkor eltűnök, és felbukkanok egy olyan három méterrel, el a hídról. Zuhanni kezdek, de egy két méternél megállok, ahogyan ráállok a levegőre. Elejtettem a kesztyűmet, egy csodálatos darabot. Ettől most bepöccentem egy kicsit. Lesújtóan pillantok rá, mikor visszaemelkedek a híd szintjére. Szabadjára tör Villogjunk akkor, ha ő akarta. Kezdek egy kicsit neheztelni rá. Sóhajtok egyet, és levegőbe tartom a sétapálcámat, ami visszaváltozik Paragonná.
- Miért akarsz megölni, mielőtt még egy szót is szóltam volna hozzád. Azt hiszem inkább én öllek meg, és akkor gyorsan levan a gondod, vagy inkább szót fogadsz, és leülsz? Szerintem mindkettőnknek jobb, ha megöllek. Apropó… akit én ölök meg, az a pokolra kerül. Senbankai: Raijin Paragon- morgom a szavakat felé, és kardom ekkor azonnal szétröppen, mintha semmi sem történt volna. Csupán csak a nála is hatalmasabb lélekjelenlét az, ami megmutatja, mennyire is komoly bajban van. Innentől ez már az én játszmám. Nagyon ismerős játszmám. Rámutatok a Holdra, ami elvörösödik, és bele a Villámvándor szimbóluma vésődik. Kuncogni kezdek, mikor a híd felé intek és a rozoga korlátok leszakadnak. Ha esetleg megoldja, hogy ne essen le, a háta mögött fél méter magas kis zöld, pufók démoni lények jelennek meg, rágcsálva a kezét, még a hajába is kapaszkodnak. Ha megtudják oldani, még a zanpakutouját is kilopják ruhája alól. Ott termek az orra előtt, ahogyan egyre többen jelennek meg, és próbálják lefogni. Puszta pillantásomra a beton megrepedezik, és a híd tartó elemei a lány köré csavarodnak. Következő kép, amit lát, hogy a világ tűzbe borul. A folyó, aminek a partján állunk, lávafolyammá fejlődik, és a környező terület is sűrű gomolygó füstöt kezd el ereszteni. Kezemben fényből manifesztálódik egy aranyló kard, ahogy öltözékemet is ledobom, egy hófehér szárny nő ki hátamból, a lapockámba vésve. Lüktetni kezd a Hold, és az égen furcsa lények kezdenek el röpködni. Valóban olyan érzése lehet, mintha a pokolba került volna. Az utca lámpák több része irreálisan elhajlik, egy futórózsaszerű növény nő rá. A felhők összeállnak, eltakarva a Holdat, és záporos eső kezd hullani belőle… véreső. Mindeközben közelebb lépdelek a lányhoz. Mosolyogva lépek hozzá.
- Hát hallom, hogy hívnak, én jövök. Ott hagyom a dolgaimat, mintha fontos lennél, és eljövök, erre te megtámadsz. Hát most mondd, miért is ne öljelek meg?- nézek rá vihogva, ekkor a szemébe nézek, és egy ismerős érzés fut keresztül rajtam. A hangok, most kórusként kiáltották.
~ Ne bántsd!~ elejtem a kardom, ami porcelánként tör apró darabokra, és párolog el. A fejemet kezdem el szorítani.
- De ő támadt rám! Én nem akartam őt bántani, én kedves vagyok- mondom szinte hisztérikus hangon. Nincs okom rá, hogy bántsam, ez is igaz, ekkor egy név beugrik, aki miatt ez az egész történt. Szinte magam előtt látom, hogy itthagyom ezt a világot, és csak egy név ismétlődött bennem.
- Shizune…- ejtem is ki suttogva, majd kerekre nyílik a szemem. Ez a lány lenne Shizune, aki miatt én Belialhoz kerültem. Miatta történt ez az egész, miatta kellett annyit szenvednem, minden az ő hibája. Tudom már! Ő volt az, aki Belialhoz fordult, és ő az, akire annyiszor gondoltam. Álmaimban megjelent, mint egy angyal. Abban a tudatban aludtam el, hogy ő meglátogat, és kiment az őrületből, a démoni fogságból. Minden este hozzá fohászkodtam, hogy hallgasson meg, és jöjjön el értem. Megtaláltalak Shizune. Elfásul az arcom, magam elé bambulok. Kitartom zanpakutoum hüvelyét, és minden, amit eddig látni vélt, nagyon gyorsan, felszippantódik. Kardom a helyére került, ahogyan minden más is úgy néz ki, mint ez előtt. Ismét az elegáns ruhámban vagyok, amiben érkeztem.
- Több, mint 600 évig voltam Beliallal, mire megöltem végre. Sajnos a sorsommá vált, hogy engem is Belialnak hívjanak. Félek, minden meghalt bennem, amitől még visszafordítható lenne. Elfelejtettelek… nem tudtam az emlékeimet megtartani. Itteni életem, semmivé foszlott előttem. Darabonként, lehullott, mint egy fáról a levelei, ha az ősz hűvös érintése a fülébe súgja a halál közeledtét. És most itt vagyok, és nem tudom ki vagyok. Mondd, én téged nagyon szerettelek?- a végén megtörten rápillantok, még egy mosolyt sem tudok az arcomra csalni. Miért felejtettelek el? Miért nem emlékszem régi életem teljesére? Csak apró foszlányok, képek azok, amik bennem megragadtak, és ez édes kevés, hogy beléjük kapaszkodhassak. Shizune. Csak ennyire emlékszem, hogy milyen Shizune, az nem igazán maradt meg bennem.
- Hol van a kislányom? Jól van? Ugye… nem esett semmi baja… ugye tudta, hogy az apja visszajön? Én is tudtam ám, hogy visszajövök, de azt már nem tudtam, hogy hova. Még ennek az izének a mellkasomba is… már nem emlékszem hogy került rám, csak azt tudtam, hogy fontos, hogy van, de a kislányom… ő ugye jól van? Tudod ki a kislányom?- motyogtam hozzá, teljesen életvesztetten, mintha csak ömlenének belőlem a szavak, és a megzavarodottság teljes hatása ülne rajta. Nem áll messze a valóságtól.
- Én... én azt hiszem beleőrültem ebbe az egészbe. Megöltem Belialt!- beszélek továbbra, és a végén tágra nyíltak a szemeim, és hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Gonosz mosoly, és önelégült. Röhögcsélni is kezdtem rajta. A két kezemre nézek, majd ökölbe szorítom a kezemet. Odasétálok a lányhoz. Mikor kinyitom a kezemet, egy pakli kártya volt már a kezemben. Szétterítettem, és felé tartottam, hogy húzzon egyet. Miután ez megtörtént, és megnézi, a pikk nyolcast láthatja. Én hátat fordítok neki.
- És most kérem fordítsa meg a pikk nyolcast- mondom hátra. Mikor megfordítja, egy szöveget lát rajta.

”A nevem Tamachi Yukezo
Sokan hívnak úgy, hogy Lord Belial
A kívánságok egyik démona vagyok,
egyszerű valamit, valamiért elven.
Mit tehetek érted?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 24
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25700/30000  (25700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Vas. Nov. 18, 2012 4:55 am

"Hulló emlékek, az utolsó nyári falevél"


*A világ számtalan ponton képes összekötni lelket a tudattal. Néha elég egyetlen történés, egy hang vagy szó, mely megváltoztat mindent. Noha, egy jelenlét sokkal mérvadó azoknál a semlegesnek látszó fonalaknál, amelyek behálózzák a teret. A gyomrom összeszorulni látszik, mikor megérezhetem a jelenlevő alak lélekenergiáját. Mégis súlyossága nem dönt romba. Bár arca oly' félelemet kelhető, s általa fennhangon kísért név elrettentő; a belső düh az úr. A félelem pedig nagyobb bátorságot szül, bár a nem tudás egészséges távol tartást ígér. Nos, ki is ő valójában? Hiába nézem, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ő valóban az a személy, kinek lelke leginkább vonz engem a valósághoz. Árnyéka nem sötétség, hanem fény; melyet az elhulló növény utolsó pillanatában is kíván. De ez az arc, amit mutat, nem áll közel hozzám. Megszeppenve veszem tudomásul, hogy a zuhanás karjai olykor sokkal takaróbbak, mint az egészséges talaj; ami a létfennmaradáshoz szükségeltetik. Mégis visszavetem magam a talajra, hogy szembe nézzek a jelenlegi ingatagságommal. Furcsa, de szavai szánalmas mosolyt váltanak ki belőlem.*
- Egy vaizard hova máshová kerülhetne..baka. *Lemondón sújtom szavammal, s végül felvillan előttem a lélekölő kardja. Ha van valami, amit megismerhetek, az paragon. Az egyetlen olyan lélekölő kard a világon, akit jól az eszembe véstem. Teljen el bármennyi idő is, csak arról a kardról tudhatom, hogy a gazdája csakis Tamachi Yukezo lehet. Az én Yukezom. De nem, az indulatai; tettei mind arra utalnak, hogy Yukezo mintha csak elveszett volna valahol. A puszta itt léte is mesékbe illő, ami azt illeti. Ezek szerint így értette félévvel ezelőtt, hogy megmarad Daitenshinek. Rengeteg kérdésem volna számára, de ellenséges gesztusa egyszerűen hátráltat. Még pedig aki kardot emel rám, annak cserébe kardommal válaszolok. Ám kardom ezúttal nem egy lélekölő képében nyilvánul meg; hanem maszkomban, mely szinte automatikusan materializálódik arcomon. A maszk által ábrázolt vigyor kiváltképpen jellemzi a bennem szunnyadó másik felet; azt az iróniát, amelyet szeret kinyilvánítani. Elszabaduló lélekenergiámmal vetem le magamról a kis lényeket, mikből egy párat saját kezemmel zúzok porrá. Tartok ugyan a senbankaiától, de bízok abban is; hogy a belső lidércem elég szívóssá érte ki magát ahhoz, hogy levakarjam magamról ezt a Yukezo utánzatot. Csak utánzat lehet, hiszen Yukezo sosem bántott volna. Már megismerkedésünkkor is azon volt, hog megmentsen saját magam elől. S most...Belial, Lord Belial vagy kicsoda. Ahogy erre gondolok, úgy cselekvésképtelen leszek. Levethetném magamról a híd tartó elemeit, de az ösztöneim nem engedik, hogy menekülhessek. A világ vérszínű lesz, tüzes színei csapásként hasítják az így is már meghasadó lelkem mindkét felét. Hallom elmémben a lidércem segélykiáltását, ahogyan a pokolnak látszó képtől kíván szabadulni. Mégis, a csapás kínzása alatt szemeim előtt olyasmi játszódik le, amely megvéd mindenféle kínérzettől. Belial démoni szavai erősödnek fel bennem, mik elfednek lassacskán mindenféle külső hangot. Egy természetes üresség vesz körül, s lelkem megszilárdul. Ezek csupán illúziók, amikre a kastélyából emlékszek. A tanítások, amelyek elterelik figyelmemet a fájdalomtól. Puffanást érzek, a ködös emlékek folyama pedig semmibe vész. Veszek néhány mélyebb levegőt, míg mesél nekem.*
- Nem tudhatom azt, hogy mennyire szerettél; hiszen csak annyit tehettél értem, hogy átírod a Beliallal kötött alkut. Elmentél helyettem, ahogy az mindig is megvolt írva. Én sem tudom, hogy ki vagy.. Yukezo sosem bántott volna. *Vetem oda neki kicsit könyörtelenül, összezavarodva. Már pedig ez az egész meglehetősen összezavaró jellegű. Mégis mit tehetnék most? Hogyan kéne vélekednem erről? Látható némi örömkönny szemeim sarkában, ugyanakkor a vaizardmaszkom jelenléte óvatosságot hagy maga után. Ha teljes mértékben megbíznék benne, akkor már elhagytam volna.*
- A lányod? *A maszkom magától foszlik semmivé, amely kisebb értetlenséget vált ki belőlem. Ezek szerint a lidércem nem szeretne most játszani.* - Biztonságban van, a világ legerősebb harcosai veszik körül. Ha egy haja szála is meggörbül...azt darabokra tépjük. *Kissé figyelemfelkeltőn engedem meg a hangsúlyokat. Majdnem úgy hallatszik, mintha rá is céloznék valamilyen mértékben. Túl sok még a vakfolt, így még mindig nem tudhatom, hogy ellenség, vagy barát. Ahogy maga is elmondta elfelejtett dolgokat. Mi van, ha azt is elfelejtette, hogy kiket kell utálnia, s kiket védenie?*
- Tamachi Yukezo.. *Ejtem ki nevét, mert kíváncsi vagyok, hogy mit fog erre reagálni.* - Te Daitenshi vagy, az emberiség első..a remény utolsó védvonala. *A daitenshi egy kialakult mondatával szembesítem, hátha eszébe jut valami. Lassan már kezdene meggyőzni, amikor arca megint csak torzzá válik. A mosolya idegen a számomra, akárcsak az, amit kíván tőlem. A lapra írt szövegre behunyom szemem, majd belőle kicsattanva arcon vágom az őrültet.* - Gyűlöllek..mégis hogy képzeled?! Kívánságra ösztönözni engem? Nem csak te vagy az egyetlen, aki volt a kastélyban. Nem te vagy az egyetlen, akit tanított a démon! Jobb lesz, ha megjegyzed..hogy soha, de soha nem kérek a nyomorult alkujaidból! Ha Yukezo vagy...akkor örülök neked. De, ha egy mocskos Belial kívánsz lenni...jobb, ha távol tartod magad tőlem...shinigami. *Mérgemben megfordulok, s nyomatékosabb ütemben shunpozok le a hídról a gyár területére. Az egész amúgy is ingatag volt már. S mialatt előre sétálok, addig csörögni kezd a mobilom, amit egy határozott mozdulattal földhöz vágok.* - Kellett neked elmenni..a rohadt életbe! *Káromkodok, pedig valójában magamat hibáztatom mindenért. Hiszen Belial megmondta, tudta előre. "Vajon képes leszel az utódomat megölni?" Azt hiszem, nem. Nem tudom Yukezot bántani...talán ez fog a későbbiekben megölni igazán; ki tudja.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Vas. Nov. 18, 2012 6:48 am

Jónapot!


Nem igazán emlékszem arra, hogy a halálból visszatérteket így szokás köszönteni. Sóhajtok egyet, és eltűntetem a kártyákat. Megrázom a fejemet. Ezek szerint még mindig nem jött rá a trükkre? Én Tamachi Yukezo vagyok, az egyetlen! Csak éppen kicsit változtam. Csak egy icike-picike-aprócskát. Ujjaimmal mutatom Shizune hátának, hogy mennyi is az a pici.
~Hagyd őt békén!~ kiabálnak a fejembe, megzsongatva amúgy is instabil gondolataimat. Elnevetem magam, majd megigazítgatom a kalapomat. A kis pofonja félrebillentette, a fejfedőt. Csak nem állhat olyan csálén. Sétabotommal kettőt koppintok a híd aszfaltjára. Sehol itt egy lélek, még olyan se. Miközben földhöz vágja a telefonját, én unalmas fejjel követem a mozdulatsorozatát. Szóval én tényleg beleszerettem ebbe a nőbe? Eléggé idétlen, biztos megvolt rá a jó okom. Vagy akkoriban nem csak az előnyöket kutattam a másikban? Vajon tényleg létezhet még bennem igazi szerelem? Nem hiszem. Ahogyan a lányra nézek, igazándiból nem értem, hogy miért, de olyannyira vonzó számomra. Okom nincsen rá. Vagy ez már szerelemnek minősül? Honnan a bánatból tudjam. Belial dolgai átmosták a tudatomat így másokkal kapcsolatban. Mindenki csak át akar verni, hogy a saját céljait hamarabb elérhesse. Ezért élek én. Nekem nincsenek céljaim, én csak átvágom azokat, akik átvágnak másokat. Egyszóval, bárkit. Viszont amit a Daitenshiről mondott, az már egészen közel áll hozzám. Védvonal. Reménykeltő az érkezésem. Én is így gondolom. Csak még szélesebb vigyort húzok a számra, mikor elér az agyamig létem kitűnő fontossága, amit, ezek szerint, olyannyira vártak. Színpadiasan meghajolok, és füleimben még egy kis taps is helyt kapott, bár csak az enyéimben.
~ Nem érdekelsz, te senkit sem! Tűnj el, ebből a világból!~ sipította egy nő, amire én csak egy önelégült kacajt engedtem meg. Már lassan a hídról is leér Shizune, de én még olyan jól szórakozok itt magamban, hogy minek is vágyjak a társaságára! Hiszen itt állok én magam, és csak úgy szaporáznak a jobbnál jobb, és érdekesebbnél érdekesebb mondatok. Szórakoztass még kislány, olyan mulattató vagy nekem! Talán ezért is szerettem beléd? Igen! Valószínűleg. Ekkor megcsapott egy ismerős képsorozat, egy emlék, és fájdalom. Elválásunk pillanata, amikor még egyikünk sem tudta, hogy visszajövök-e. Csak átöleltem, és úgy éreztem, hogy utoljára történik csak meg.
- Ezek szerint- szólaltam meg kikerekedett szemekkel- Másért szerettem beléd- még a mosolyom is lefagyott, ahogyan emlékek sora szállja meg tudatomat. Egy lány, akiért én pontosan meghaltam. Megforgattam a szemem. Hülyeség! Odashunpozok hozzá. És eléugrok. Komolyan néztem rá, végül egy barátságos mosoly került az arcomra. Semmi mögöttes őrület, talán hasonlíthatott a régi énemre, de mégis látható volt a különbség. Én most őszintén álltam előtte, valamiért nem vertem át. Miért verném át? Ő nem érdemli meg, hogy én becsapjam. Ő kedves volt velem, és kimentett Belial markaiból.
- Neked köszönhetem, hogy megmaradt a harci kedvem, és nem törődtem bele a rabságba, de közben megértettem a feladatot, amit a démon végzett, és valakinek csinálnia kell. Tartania kell valakinek ezt az egészet. Én örököltem ezt meg, de nem érzem magam a rabjának. Szabad akaratomból döntöttem így. Inkább én, mint egy újabb démon, akit a Pokol jelöl ki. Én legalább a feladatnak megfelelően tehetném. Beletanultam a dologba már. Bár…- itt egy kicsit megakadt a torkomban egy gombóc, ami megakadályozta, hogy beszéljek. Magam elé bambulva kuncogtam, lehangoltan- Minden egyes nap, minden egyes éjszaka, szenvedek a terhétől. Néha nem tudom eldönteni, hogy ki vagyok. Csak egy dologban vagyok biztos. Téged soha sem szeretnélek megbántani. Nem akarlak elveszíteni, ahogyan majdnem megtettem. Nem tudtam volna megbocsátani magamnak, hogy ha neked kellett volna elmenni Belialhoz. Nem hiszem, hogy ennyire kapaszkodtam volna az életembe, mint ahogy eddig tettem, de nagy árat fizettem cserébe- mosolyogtam ismét bizalom gerjesztően. Ekkor fejembe ütötte a kalapács a szöget, hogy lehet most is csak megjátszom magam. Ezt én mondtam, vagy csupán csak azt akarom, hogy magam mellett maradjon. Bele esnék egy olyan csapdába, hogy átvágom, csak azért, hogy velem legyen? Most én ki is vagyok? Ki vagyok valóban… Összehúztam a szememet, látszott rajtam, hogy nem értek valamit. El is állok tőle, teszek egy kört, közben a szám elé emelem sétabotom gömbdíszét. Gondolatomra egy új ruházat kerül rám. Shinigami egyenruha emlékeimből, a Daitenshis haorival. Tisztán emlékszem, hogy ez volt rajtam, mikor elhagytam ezt a világot. Esetlenül nézek vissza Shizunére. Kérdőn tekintettem rá, hogy hogyan is nézek ki így. Végül komoran pillantottam a ruházatomra. Megzuhantak vállaim, sóhajtottam egy mélyet.
- Nekem ez nem megy. Én már más vagyok! Nem hazudhatok senkinek- nyögöm ki lehangolóan, majd csettintésemre visszaváltott arra, amiben érkeztem. Kalapomról egy cetli lógott le. Egy bolti cetli. Éppen a szemem elé lógott le. Megfújtam, de nem tűnt el. Megfogtam, és arrébb raktam, de akkor is visszaugrott a szemem elé. Ingujjam alól egy ollót szedtem elő, és sebészi pontossággal elvágtam az apró kis műanyag tartóelemet. Leesett a cetli a földre. Én ráléptem, majd mikor elvettem onnan a lábamat, még a cetli is eltűnt.
- Na én is így gondoltam- mondom szórakozottan, majd utána Shizunére pillantottam, és ekkor leesett, hogy nem magam vagyok, és szórakozok csak úgy. Idétlenül, de ijesztően mosolyogtam rá, majd odaléptem hozzá.
- És mit gondolsz, hogy tud felmászni egy hím oroszlán felmászni egy fára? Én sosem láttam még oroszlánt fára mászni, pedig macskaféle. Még a tévében sem mutatták sosem. Szerintem nem is tud az oroszlán felmászni a fára. Ne nézzük meg?- nézek rá halál komolyan, majd fel is húzom a szemöldökömet, ha nem kapok azonnal választ. Bezony én választ várok tőle. Hümmögök egyet, bármi is legyen a végeredmény, majd leveszem a kalapomat, és egy csésze teát veszek elő belőle. Még eléggé forró volt, és alig tudtam megfogni. Megfújogattam, majd belekortyoltam.
- Hmmmm… Imádom Bharroni kaktuszokból készült teát. Olyan, mintha egy körfűrésszel kapargatnák a torkodat, és egy fejszével hasogatnák a gyomorrendszeredet, nem is beszélve a nyelőcsövedről. Hát ha azt is megemlíteném, lehet elájulnék, már csak a szó kiejtéséről is…- itt szinte az arcába hajolok- Igazándiból hasonló a borsmentához, de egy kicsit elragadtattam magam- és egy széles vigyorral díjaztam a tea bemutatót. Kihajolok az arcából, és eldobom a csészét. Furcsamód a csésze nem puffant sehol sem, mintha földet sem ért volna. Igazság szerint, nem ért földet. Felnézek az égre. Nem igazán jelent számomra semmit sem a sötétsége. Ismerős helyzetekben jártam már. Megöregedtem, és ezt inkább a tudatomon érzem, nem is a testemen.
- Amúgy mesélj rólunk. Milyenek voltunk régen. Jártunk is, vagy csak töketlen módon szenvedtünk saját enzimjeink, optimálás működésén agonizálva. Nagyon szép vagy, biztos sokan megkörnyékeztek. Miért pont én voltam melletted?- beszélek végül hozzá, közben sétabotomra támaszkodtam, és keresztbe tett lábbal álltam. Mindeközben faarccal bámultam őt. Csodás egy teremtés.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 24
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25700/30000  (25700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Vas. Nov. 18, 2012 8:04 am

"Hulló emlékek, az utolsó nyári falevél"


*Modorom kissé nyersnek tűnhet, de azt hiszem az előző félév óta most vagyok igazán önmagam. Feltehetőleg, ha az ember képébe kamerák bámulnak, az egy kicsit megváltoztatja. Engem is megváltoztatott, már nem igazán engedhetek meg magamnak balhékat, vagy bármiféle lebukásokat. Azonban olykor muszáj a világ elől elbújni, mint most is. Azt hittem, az életem majd nem fog utolérni; de tévednem kellett. Az életem elől nincs menekvésem, csak egy lehetőség áll fenn előttem: meg kell erősödnöm. Meg kell találnom újra az érveimet, amiért hajlandó vagyok kiállni. Fogalmam sincs, hogy ez mennyire sikerülhet majd Yuusuke oldalán. Annyira nem ismerem a férfit, hogy megoszthassam vele a legbelsőbb problémáim; ez nem azt jelenti mindazonáltal, hogy nem bízok meg benne. Egyszerűen nem látnám az okát annak, hogy a problémáimmal foglalkozzon, mikor neki vannak olyan tenshijei is, akiket maga választott. Meg aztán most ki tudja, hogy mi lesz; hiszen Yukezo, vagyis Belial visszatért. Nem tudom eldönteni, hogy most mi van, csak azt, hogy a telefonom földhöz vágása (annak tönkretétele) jól esett. Már haladnék is tovább kissé ziláltan, amikor a férfi újra megjelenik előttem. Ködösen emelem tekintetem rá, bár szavai megindítóak ugyan; de könnyeket nem hullajtok.*
- Már értem. *Sóhajtok egyet.* - Ebben a világban csak félév telt el; történtek dolgok ebben a félévben. A Daitenshi főhadiszállásra új helyre került a ránk hagyott pénzedből. Én pedig dolgozni kezdtem, felfutottam egy milliárdos által. Aztán ott hagytam nem rég..bár.. *Nem fejezem be a mondatom. Nem igazán akarom a tudtára adni, hogy az a férfi mai napig zaklat ilyen- olyan dolgokkal. Ezt magam is el tudom intézni, ha nagyon akarom. Egyelőre egyébként is megvagyok abból a pénzből, amit itt szerzek; vagy itt- ott beugrósként. Némileg látható lesz tekintetemből a nyugalom, mégis a hallottak felkavarnak. Megtörlöm szemeimet kicsit, mikor régi öltözetében pillanthatom meg. Ajkaim meg-megremegnek a látványra, eszembe jut a búcsú pillanata, amit kitépnék magamból, amikor újra visszavált öltözéke.*
- Érzel valamit egyáltalán irántam, vagy mindennek vége lett; ahogy átvetted Belial helyét? *Pillantok oldalra kissé komoran. Fogalmam sincs, hogy mit kívánnék jobban most. Azt, hogy szeressen; vagy inkább azt, hogy ne tegye? Az egészet nem érdemelném meg, mégis hiányzik. Hiányzik minden, ami vele kapcsolatos. Mégis hogyan segítsek neki? Ha igaz, amit mond; én kevés vagyok ahhoz, hogy segítsek neki...nem igaz? Tétovázok némelyest, ezért is ér következő reakciói ilyen hirtelen.* - Utazni szeretnél? *Egészen halkan kérdezem meg. Nagyjából akkor szokott így beszélni, ha konkrétan elszeretne vinni valahová. Vagyis várjunk..akkor mondott régebben ilyesmit. Kicsit megrázom a fejem, teljesen össze vagyok már zavarva. Leginkább a soron következő furcsa szokása miatt. Ilyesmiket csak Belial volt képes csinálni, de ezek szerint nem csak a helyét, de a képességeit is örökölte. Talán még személyiségjegyeiből is vett át, ezért tűnik nekem annyira ellenszenvesnek néha. Nem tudom mire vélni még, meg kell szoknom. Ha nem tudnám, hogy kicsit érdekes...már biztos orrba vágtam volna, amiért a képembe bámul. Tudhatná, hogy teljesen zavarba hoz vele, és nem szeretem. Szóval magam teszek néhány lépést hátra, hogy kerüljem a közelségét. Már érzem, hogy a közelsége meg tudna ölni, nagy bennem a vonzalom. A távolba tekintek kérdésére. Normális esetben nem válaszolnék ilyen kérdésekre, mert senkinek semmi köze..de ő más.*
- Szép..mondták már sokan, de ez nekem nem jelent semmit. Ha ismernél, pontosan tudnád, hogy hozzám nehéz igazán közel kerülni. Csak társak voltunk, az érzéseinkre az utolsó pillanatokban döbbentünk rá, azt hiszem. Olyanok voltunk egymásnak, mint a virág és a föld. Föld táplálja a virágot, cserébe a virág mellett sosem lesz magányos. Mi pedig magányosak voltunk..túlságosan is. *Aztán kicsit közelebb sétálok hozzá.* - Yukezo...a lányodat Tamachi Reinek hívják. *Egyre csak közeledem, míg megállok előtte.* - Ha visszatérsz..nem ártana felkeresnek Sierashi Yuusuket.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
52100/65000  (52100/65000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Vas. Nov. 18, 2012 9:39 am

Jónapot!


Ahogyan közelít felém, és az információkat adagolja, egyre inkább megijeszt. Szeretem most is? Jó kérdés. Tamachi Rei, Sierashi Yuusuke. Megkeresem őket okés, de most mit is csinálok? Fellobban bennem valami, amitől nem tudok nem a szemeibe nézni, és elmélyedni bennük kényelmesen. Még hogy érzek-e még valamit iránta? Mi ez, ha nem egy érzés? Kellemetlenül érint, hogy nem igazán emlékszem már rájuk. Hogy felejthettem el? Ez is Belial egy mocskos kis trükkje volt? Nem igazán tudom, hogy miért történt mindez. Ahogyan odalépett elém, lepillantok rá, egy igazán vonzó tekintettel. Szinte a gondolataiig kutatom a szemét, de nem igazán találhatok ott semmit, ami rám tartozna. A gondolatai csakis őt illetik meg, ez is igaz, de valahogy mindig is szerettem volna belelátni mások fejébe, éppen csak sosem sikerült. Felvonom a szemöldökömet, és mosolyogni kezdek ismét. Szélesen.
- Hát ha oly magányosak voltunk, mondd miért lennénk továbbra is azok- mondom, szinte suttogva, és előrenyúlok a kezéhez, bal kezemmel. Ha engedi, hogy megfogjam, megláthatja, hogy meggyógyult a bal karom. Fiatalabban is festek, ha jobban megnéz. Sokkal inkább az ő korához tartozom, ezzel a kinézettel. Csak én tudom, hogy a kor számomra már semmit sem jelent. Másik kezemmel csinálok egy bűvész mozdulatot, és kezemben egy kártya jelenik meg, rajta egy szöveggel. Megnézem, majd megcsóválom a fejem. Nem ezt akartam. Megforgatom a kezeim között, és egy szív király lapot tartottam. Összegyűröm a kezembe, majd egy kicsit kinyitom a kezemet, és egy tüskés növényi szár jött le. Egy rózsához hasonlított eddig. Eddig. Miután kibukkant a virág része is a kezemben, egészen másra hasonlított. Egy recés, és fenyegető színű szirmokból összeálló gyönyörűség, ami változtatta a színét. Mézédes illata beterített engem, bár lehet, hogy ezt is csak hallucinálom. Én láttam az igazi virágot is.
- Ezt egyes helyeken szerelmes kroingonnak hívják. Csak akkor állapodik meg a színe, ha egy olyan embernek adjuk át, aki szeretünk. De sajnos ezt most nem tudjuk letesztelni, mert ez csak egy másolat. De az én szememnek eddig világokat jelentett, szeretném, ha elfogadnád tőlem- mondom, és nyújtom felé. Ekkor elkezd olvadozni, iszonyat gyorsan ráfolyik a kezemre, és a kezemről a földre, majd elfüstöl. Kinyitottam a kezemet, és ijedten néztem lefelé. Elkeseredetten lebiggyesztettem az ajkamat, és a lányra néztem szomorúan.
- Úgy látszik, hogy már ajándékot sem adhatok annak, akit kedvelek- mondom, majd hirtelen óbégatni kezdenek a fejemben, és ezt nem tudom lecsitítani. A füleimhez kapok, és fájdalmasan felkiáltok. Az egész olyan hirtelen jött, hogy nem tudok mit csinálni vele. Mire magamhoz térek, már méterekkel arrébb szaladtam Shizunétól. Lerogyok a földre, és démonul káromkodok hosszú sorokat, és szitkozódom, hogy még holtában is megkeserít Belial. Még a víz is kivert, és elfehéredett az arcom. Betegesen magam elé bambultam, és halkan vihogtam esetlenségemen. Még a kalap is leesett a fejemről időközben. Felállok, leporolom magamról a port, és odasétálok a kalapomhoz. Felveszem, és a fejemre teszem, közben egy mondókával foglalom le magam.
-Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot. Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre, leesett a földre. Hej, de fényes legényke lett belőle. De hál’istennek kalap már van- zárom le mókásan, majd ismét a lányra nézek, mintha semmi sem történt volna. Én már el is felejtettem, hogy volt-e ilyen.
- És mondd csak, mit tettem érted cserébe azért, hogy megváltottad az életemet? Valamit tennem is kellett nem? És tényleg olyan gyáva voltam, hogy kimondjam mit is érzek? Ennél nevetségesebb nincs is! Én bármikor kimondom az érzéseim. Figyelj csak. Én sze…- darálom, és megakad a szó a torkomon. Látszik rajtam, ahogyan küszködök a kimondásával. Legyintek egyet, és egy jót nevetek rajta.
- Viszont! Tudni akarom azt is, hogy milyen kapcsolatod volt ezzel a szörnyeteggel. Úgy nézem, hogy ismerted Belialt, nagyon is jól. Nem kell többé tartanod tőle. Darabokra téptem. Megvolt hozzá a hatalmam, hogy megölhessem. 600 évembe tellett, de elértem. Sereget toboroztam, erőt gyűjtöttem és lerohamoztam. Utolérte a végzete. Örömmel néztem a rettegést az arcán, mikor meglátta, hogy én visszafiataladtam, és még erősebbé váltam- mondom, közben önelégülten vigyorgok az elért eredményen. Nincs is mit mondanom többet, várom, hogy megszólaljon, hiszen a hangjába is beleszerettem már.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 24
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25700/30000  (25700/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   Szomb. Dec. 15, 2012 9:25 pm

"Hulló emlékek, az utolsó nyári falevél"


*Minden annyira megváltozott. Ez a változás pedig megrémiszt részben, mert nem tudom hogyan kezelni. Yukezo annyira megváltozott. De a változása talán még fel is fogható. Viszont az nem, hogy én okoztam ezt. Úgy érzem, hatalmas fájdalom lesz úrrá rajtam, ha belegondolok abba, hogy mindezt miattam csinálta végig. Mégis miért? Miért tette?! Miért lett ennyire meggyötört miattam? Most először érzem úgy, hogy gyűlölöm azt, hogy megismertem. Ha nem ismert volna meg, akkor nem történt volna ez meg. Lehet magányos lenne, de legalább boldog. Most meg mivé tettem őt? Egy szörnyeteg lett elborult pillanataiban. Egy pszichopata, aki nem képes uralkodni magán; legalább is így tűnik most elsőre. S fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Kezdek komolyan kétségbeesni attól, hogy nem tudok mit tenni érte. De mégis miért ment az utcára aznap? Miért követte a lélekenergia lenyomatomat, és állt elém? Minden közös emlékünk könnyeket facsar szemeimbe. S akármennyire is állok előtte határozottan, jelenléte gyengeséget vált ki belőlem. Vöröslő íriszeimből gyöngypatak kezd el lefolyni arcom mentén. A sós cseppek pedig puha arcomat szárítják ki. Ahogyan szemeimbe néz, lábaim megremegnek. Természetes hidegrázás kap el, ahogyan megfogja kezemet. Kezének érintése eszembe juttatja mindazt, ami a tenger parton..vagy az Andokban történt kettőnk közt.*
- Biztos vagy abban, hogy jól választasz? *Remegő hangon szólalok fel. Nem akar magányos lenni, de én sem. De ezek után abban sem lehetek biztos, hogy olyant akar választani..aki mellett annyi veszély van. Nem mintha mellette nem lenne, hiszen Daitenshis. Itt nem is arról van szó..csak egyszerűen én vonzom a bajt. Olyan vagyok, mint egy bajmágnes. Nem is én lennék, ha nem történnének érdekes helyzetek velem. S egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy Yukezo minderre vágyna. Ő biztonságot kereshet, amit nem biztos, hogy éppen mellettem fogja megtalálni; vagy mi. Csak most veszem észre, amit eddig nem sikerült észre vennem. Külsőleg is egészen megváltozott, kivéve a szemét. A szeme, vagy is annak kifejezése megmaradt ugyanannak. Végig nézek rajta, s megállapítom, hogy a bal keze teljesen megjavult. Kissé remegő kézzel húzom fel a ruhájának ujját, hogy megbizonyosodjak róla.*
- Ez lehetetlen! Yukezo..a kezed! Meggyógyult a kezed! *Szinte majd kicsattanok, de fagyottan bámulok fel szemeibe. Legalább egyetlen pozitívum érte ebben a történetben. Meggyógyult a keze, amit mindig fájlalt. Ennek viszont örülök, hogy ezentúl nem kell oly’ mértékben gyógyszerfüggőnek lennie. Sőt, sokkal egészségesebbnek tűnik; s jobban megfigyelve..egészen érdekes.*
- Hogyan? Hogyan lettél ilyen.. *Nem tudom kimondani hirtelen, hogy nem értem miképpen lett ilyen fiatal. Teljesen megfiatalodott, szinte kicserélték. Nem mondom azt, hogy jobban tetszik..mert akkoriban sem volt semmi gond a külsejével. Yukezo sosem volt az a nem feltűnő alak, rengeteg nőt képes volt elszórakoztatni..akár egyszerre is. De most már..most már valahogy nem tudnék ilyenekre féltékeny lenni. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek érzéseim..csak éppen megváltoztak részint. Most már örülök annak is, ha mellettem áll..mindenféle kisebb apróságnak. Eleve annak örülök, hogy mégis életben van; akkor is, ha ezzel teljesen össze bír zavarni. Most is csinál egy bűvésztrükköt, amit nem tudok mire vélni. Az a növény, amit a kezébe vesz, egészen különleges. Fogalmam sem lenne arról, hogy miképpen csinálja ezt, ha nem tudnám ,hogy Belial képességeiből örökített át. Tehát erre Belial is képes volt, bizonyára. Vajon ő is adott másnak ilyen virágot? Vagy láthatóan az ő kezében is elolvadt a virág, amikor szerette volna átadni valakinek. Ám az, amit mond Yukezo..arra kicsit oldalra nézek.*
- Semmi baj, biztosan volt oka annak, hogy elolvadt a kezedben. Biztosan túlhevült..nem bírt megállapodni. *Gondterhelten sóhajtok egyet, mert csak annyit fogtam fel belőle, hogy egyszínű lesz, ha jó a választás. De ez nem csak egyszínű lett, de meg is semmisült...tehát jah, hát ez van. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék Yukezonak. Inkább teszek egy-két lépést hátrább, s kabát zsebembe mélyesztem kezeimet. Hosszasan nézek rá, meg úgy általában mindenre. Elég szokatlan helyet választottam az „egyedüllétre“. Végül is ki menne egy koszos gyártelepre azért, hogy eldobjon valami fontosat? Nekem fontos volt az a dísz, Ő rá emlékeztetett. De most már nincs is semmim, hogy rá gondolhassak. Helyette itt van, de nem tudom eldönteni, hogy pontosan ő most kicsoda. Olyan furcsán viselkedik... Szótlanul, rezzenéstelenül viselem, ahogy a földre rogy, meg felkiált. Jót tennék vele, ha oda mennék? Talán igen, s már emelném is lábamat..de meghallom a démoni szavakat. Csak onnan ismerem fel, hogy egyszer Belial is beszélt így hozzám. Maradok a helyemen, és megvárom míg visszatér. Közben letörlöm arcomról a könnyeket, és komolyan nézek fel rá.*
- Cserébe? Megmentettél Belial karmai közül. Valószínűleg arája lettem volna a kasélyában, vagy valami olyasmi. Nem neveznélek gyávának, más voltál akkoriban. Nem csak megállapodni nem mertél, de talán féltél is az érzelmektől. Amikor pedig az érzelmeidet választottad volna, Belial eljött értem. De látva téged...nekem kellett volna mennem! *Nyomatékosítom szavaim. Így még sosem néztem a szemeibe..némi elhatározást vegyítek szomorúságomba.* - Az én lelkem mondhatni így is hasított. Vaizard vagyok, shinigamiként egy lidérccel vagyok egy testben. Nem lett volna mindegy..ha egy démon megkínoz? Neked nem lett volna örök harc az életed..Yukezo! Te élhettél volna! Idővel megismertél volna valakit, aki illett volna hozzád! *Vagy talán már ismert is olyat, csak éppen nem volt ideje jobban megismerni? Ezt sosem tudhatom. Részben magam okolom az állapotáért, és ettől nem is fogok tudni elszakadni. Miattam vált ezzé..csak árnyéka már önmagának. S szavaira felhúzom szemöldököm.*
- Valóban azt hiszed, hogy Belial halott? Nézz magadba! Belial benned él tovább.. *Komoran hajtom le fejem, sajnos ezzel meg is fogom törni arcán a mosolyt.* - Persze jó látni itt..de így nem. Így sokkal jobban fáj nekem, hogy elmentél..miattam. *Visszapillantok szemeibe.* - Belialt én szabadítottam ki, úgymond. Feltörtem a pecsétet, ami akadályozta, hogy a mi időnkbe léphessen. Cserébe megszabadított a fájdalmaktól, mik akkoriban tönkre tettek. Húsz évet éltem a démonnal egy fedél alatt a kastélyában. A tanítványa voltam részben, megtanított számtalan dologra és felfogásra. De nem is ez a lényeg. Belialnak mindig is tervei voltak velem..miután rá jött, hogy valós korom ellenére rohamosan fejlődöm vaizardként. Ki tudja azt, hogy miért akar maga mellett tudni? Talán ő is éppen annyira magányos volt, mint te..vagy én! *Nézek mélyen a szemeibe, talán kicsit megértettem azt, hogy miért vitte el Yukezot. De ez nem feltétlenül fedheti az igazságot. Ismertem ugyan a démont, de kiszámíthatatlan volt akkor is. Ha kiszámítható lett volna, mindenki kibírta volna cselezni. Viszont Yukezon is kifogott. Elindulok egy irányba. Kezd ez a környezet zord lenni nekem, és túlságosan sötét. Észre sem veszem, hogy amikor elindulok egy irányba, s pislogok egyet..a szemeim egy pillanatra megváltoznak. Megjelenik benne a lidérc, majd el is tűnik. Talán a külvilágnak jelzi, hogy bizony itt van, csak éppen nem tud kitörni. Legyőztem már a lidércemet.*
- Nem te nyertél Yukezo. Belial nyert, mert benned élhet tovább. De most már meg fogod érteni azt, hogy mi mindenen mentem keresztül eddig. Érezni fogd, hogyan próbál összeroppantani egy nálad sokkal másabb érzés. Nap, mint nap küzdeni fogsz..az életedért. S ha egyszer legyőzöd, ugyan boldognak érzed majd magad..de vissza már nem léphetsz. A benned lakozó Belial örökké megváltoztat majd. Köszönöm, hogy végig csináltad és ismét megmutattad, hogy jó mentorom vagy. De, ha ezt tudtam volna...ha ezt tudtam volna..elengedtem volna a lidércem és magam közti gátat azért, hogy engem vihessen magával. Fáj látni a szenvedésed..nem tudom miképpen fogod tudni ezek után tanítani a mentoráltjaidat. Hogyan fogsz tudni hazudni arról, hogy te nem vagy egy szörnyeteg? Belial nem volt lidérc. Ő nem az a fajta, akit csak úgy el lehet zárni. *Bámulom a betont, ahogy haladok rajta előre. Nem haladok gyorsan, ezért beszélek hozzá. Leginkább csak sétálni kezdek a semmibe, az első, korai hóesésben.*
- Mit szeretnél, ki legyek ebben a történetben? *Furcsa kérdéssel szolgálok feléje, de legalább őszinte. Némileg sikerült rendeznem az érzéseimet, és gondolataimat vele kapcsolatosan..de semmiben sem vagyok biztos.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Takahashi gyártelep   

Vissza az elejére Go down
 

Takahashi gyártelep

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Iparnegyed-