HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Egy kis magánakció

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Egy kis magánakció   Pént. Okt. 07, 2011 6:06 am

Merénylet a juubantai hadnagya ellen
Avagy egy elmebeteg ötlet gyakorlati megvalósítása


Pár órával ezelőtt…
Szokás szerint Shizuka-san irodájában ücsörögtem. Fél szemmel hadnagyomat figyeltem, hogy végzi-e a munkáját, és időnként hoztam neki ellátást innivaló és étel terén, nehogy mumifikálódjon itt nekem. Még csak az hiányozna. Időnként így is belenéztem a papírmunkába, hogy rendben haladjon, és ne legyen benne nyoma az időnkénti energiahiányos irkálásnak. De java részt kényelmesen ültem valahol és nem kontárkodtam bele Shizuka-fukutaichou dolgába.
Egyszer csak elnyúlt az asztalán és elkezdett beszélni. Mivel a Keisuke nevű shinigaminak semmi köze nem volt a papírmunkához, feltételeztem, hogy ez inkább arról szól, mi jár a fejében. Szinte láttam felvillanni szőke buksija fölött a villanykörtét, mikor hirtelen kiegyenesedett és ellátott egy feladattal. Nem tudom, szerintem nem volt túl jó ötlet… De végülis ő a hadnagy, én pedig csak a harmadik tiszt, úgyhogy megcsinálom, amit kell. Reméltem, Ai-sama nem fog lenyakazni minket ezért a dilis ötletért – mert lehet, hogy az ötlet Shizuka-sané, de a végrehajtást én fogom csinálni. Vagy még jobb: egyáltalán nem jön rá a dologra.
És most itt tartunk…
Ismét az emberek világában vagyok. Nem hiszem el, most mentem vissza! Nyugi kislány, higgadj le, csak egy küzdelmet kell lerendezned, aztán mehetsz is szépen haza, hogy kipihend az elmúlt időszak fáradalmait és lemosd magadról az emberi világ porát. Ah, milyen szép kis önnyugtató beszéd. Sóhajtva nézek körül Karakura fölött. Csak nem rég mentem el innen, és tessék, megint rohangálhatok egy hülye ötlet miatt… Nem hiszem el, hogy nem lenne jobb dolgom. De Shizuka-san azt mondta, Ai-samaért kéne… Csuda vigye el! Ha akarnék, még visszafordulhatnék. Nem csináltam semmit. De fogok.
Lássuk csak… Meg kéne keresni azt a shinigamit. Mit is mondott Shizuka? A juubantai… fukutaichouját? Nyelek egyet. Miért nekem kell nekiugranom annak a szerencsétlen hadnagynak? Ehhe, ez nagyon rossz ötlet! Nyugi! Csak lezavarok egy küzdelmet és már sprintelek is vissza a harmadik osztaghoz. Mély levegőt veszek, és elindulok felkajtatni azt a szerencsétlen áldozatjelöltet, akinek a megtámadására utasítást kaptam a fukutaichoutól. Bár ez érdekes lesz, elvégre nem áruló, munkát végez, és ráadásul bajtárs is… De hát én is felsőbb utasítást kaptam. Remélem, nem fog megharagudni érte… annyira.
~ Magas lélekenergia tőled délnyugatra ~ jelenti Chi-san a kardtokból. Még jó, hogy kettőnk közül ő most jobban figyel… Várjunk csak! Ugye ezt nem azért teszi, mert reménykedik némi vámpírkodásban?! De, őt ismerve valószínűleg ez a legnyomósabb ok a háttérben. Hát végtére is mindig leteremtem, ha valaki más vérével akar edzeni, nem csoda ezért mostani reménykedése, hogy nem csak az én vérem kerül ma bele. Bár ehhez az is kellene, hogy használatba vegyem a shikai-formát. Ne szaladjunk ennyire előre. A Chi-san által meghatározott irányba fordulok.
Valóban, nem is oly soká shinigami-egyenruhás alakra figyelek fel. Shunpoval közelítem meg, és tőle néhány méternyire megállok a levegőben.
- Keisuke Isami-sanhoz van szerencsém? – kérdezem az ismeretlent érzelemmentes hangnemben, kifejezéstelen arccal. Hiába, nem vagyok otthon más osztagok arcképpel ellátott névjegyzékében… Remélhetőleg ő az, és nem kell tovább rohangálnom Karakurában, és még ma mehetek is haza… De szép is lenne!

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Vas. Okt. 09, 2011 4:37 am

Két hónap el azóta, hogy Ai-chantól búcsút vettem a Kingyo-s randevúnkkor. Persze ez a búcsú nem örök, hiszen egy szupertitkos küldetés miatt rendeltek csak ki Karakurába, ám ettől még nem lesz sokkal könnyebb a helyzet. Persze, tudom én, hogy el is utasíthattam volna a missziót, azonban úgy érzem, hogy el kellett vállalnom, hisz nem olyan könnyű megfelelő személyt találni erre a feladatra. Saját magamat pedig alkalmasnak találom rá, ennek eredménye többek között az is, hogy még nem téptek szét, alig néhány diák utál, ők is csak azért, mert lusták futni, de oda se neki. Surprised Első sorban pedig még mindig shinigami vagyok. Jó, tudom én, hogy nem éppen egy mintapéldány, de én tényleg igyekszem mindig a legjobb formámat hozni, becsszó. Surprised
Hangosan sóhajtva sétálok hát Karakura utcáin. Néhány kisebb hollow támadást leszámítva eddig semmi komoly nem történt, amit magam sem értek. Bevallom őszintén, ennél akciódúsabb feladatra számítottam, nem mintha nem foglalna le így is ez a tanári meló. Ötven éve még kiröhögtem volna magam, ha valaki azt mondja, ide jutok, de egészen megkedveltem ezt az életet. A diákokkal együtt bujkálni a mosdóban, ha épp rá akarok gyújtani, de nem lehet, vagy épp a dohányzó tanárokkal parázni, hogy mi van, ha meglátnak, tiszta buli, de komolyan. Surprised Igaz, egyáltalán nem veszem komolyan a küldetés eme részét, de egyszerűen olyan szórakoztató volt azt látni, ahogyan a srácok ereiben megfagy a vér, ahogyan belépek hozzájuk, majd kétkedve pillantanak egymásra, miután tüzet kérek tőlük, hogy na. :/ Az élet meg azért van, hogy élvezzük, vagy mifene.
Lélekenergia érzékelésem szokás szerint elzárom, egyszerűen azóta idegesít, amióta tudom, hogy van ilyen. Pedig Ai szerint nem lennék olyan rossz kidouban, ha többet foglalkoznék vele, csak hát munka van vele, azt meg nem szeretem. :/ Amúgy is egyszerűen magas nekem ez az egész reiatsu érzékelősdi, sosem akartam vele többet foglalkozni a kelletténél. Így hát észre sem veszem, hogy épp megfigyelés alatt állok, amikor nekem kéne tulajdonképpen megfigyelnem. Épp a kedvenc gyorséttermem felé mentem volna, hogy a napi sajtburesz-kóla-sült krumpli menümet vigyem haza, amikor nevemen szólítanak. Az egész annyira váratlanul ér, hogy egy egészen röpke pillanatra ugrok is egyet ijedtemben, majd maradék önbecsülésem összeszedve fordulok hátra, hogy tarkómat vakargatva pillantsak a shinigamira. Nem ismerem, biztosan nem az osztagom tagja, akkor biztosan felismerném, de számomra teljesen ismeretlen a lány. Bár bizonyára nyomós indoka van arra, hogy eljöjjön ide. Bizonyára megtudtak valamit a nagyokosok odaát, Soul Societyben, és valami hasznos információval szolgáltatnának nekem. Már épp ideje volt, ha már itt tartunk. :/ S még csodálkozni, hogy nem jutottam előrébb az ügyben. :/
- Igen, én vagyok, ööö… – vakargatom kissé feszülten tarkómat, ettől pedig kicsit olyan tanácstalannak tűnhetek, de oda se neki. Ööö-zésemből talán egyértelmű, hogy a lány nevére szeretnék kilyukadni, hiszen jó lenne tudni, hogyan szólíthatom, bármiféle információval jött el idáig.
Mégis megejtek felé egy millió dolláros vigyort, tudjátok, olyat, amit a választási plakátokon meg a valóvilla műsorvezetőjén lehet látni, próbálván ezzel oldani a hangulatot. Kezeimet ekkor már leeresztem, s zsebembe rakom azokat. Mivel a póttestemben vagyok, így a hivatalos munkaruhámat hordom. A hűvös időre való tekintettel ez egy sportos melegítőből áll, bár a felsőm cipzárja szét van húzva, hogy a snassz, fehér-kék mintás pólóm is kilátszódjon. A nyakam vonalán talán egy pillanatra láthatóvá válik az a nyaklánc, amit Ai-chantól kaptam még szülinapomra, ám ezt pólóm alá rejtem, hiszen senkinek semmi köze hozzá
- Valami hír Soul Societyből? Esetleg a küldetésemmel kapcsolatban? Ami a jelentést illeti, még nem igazán történt semmi néhány kisebb hollow támadást illetően, úgyhogy nem tudom, mit várnak el tőlem. Keo épp nincs velem, ő ma korábban végzett. – kezdek bele a magyarázatba, miközben szórakozottan rúgok arrébb egy földre hajított energiaitalos üveget, s remélem, a kiscsaj azért tényleg ad nekünk némi támpontot. Minden esetre még tényleg nem tudok sokat mondani a küldetésemről, úgyhogy remélem, nem azért jött, hogy eredményeket lásson. Viszont mindenki ép és egészséges, ennek bőven elégnek kéne lennie, vagy nem?

______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Vas. Okt. 09, 2011 9:11 am

Merénylet a juubantai hadnagya ellen
Avagy egy elmebeteg ötlet gyakorlati megvalósítása


Mikor megszólítom a póttestben lévő hadnagyot és az ugrik is egyet, komolyan elgondolkodom azon, miért is kéne nekem megtámadnom. Egyáltalán, hogyan lett belőle hadnagy? Mindegy. Számomra a legnagyobb talány, hogy hogyan képes elviselni a póttestet. Én nem bírom, de a legtöbb shinigami igen. De akkor is… már a látványától kellemetlen érzés fog el. Szerencsére ez nem mutatkozik az arcomon.
Közelebb lépek hozzá, immár a talajon. A válasza alapján igen, ő az, akit kerestem. Micsoda mázli. Kicsit zavartnak tűnik. Hirtelen nem tudom, mire lehet kíváncsi, mi az, amit tudni szeretne. A zavart vigyorgása alapján ezt még ő sem tudja eldönteni. Kellemetlen. Nem szeretnék csak így rátámadni. Előtte mondanom kéne valamit, nem? Megmagyarázni, hogy miért támadja meg a tulajdon bajtársa. Nem jó ez így… Ráadásul küldetést teljesít, méghozzá a szavai alapján igen fontosat, ha így áhítozik az információ után. Nagy kár, hogy nem összekötő vagy hírközlő vagyok, és úgy alapjáraton nem tudok semmit a feladatáról. Már-már sajnálom, hiszen annyira lelkes. Becsukom a szemem, sóhajtok, és jobb kezemmel kicsit feldobom az arcom melletti hajtincset. Sikerült erőt vennem magamon. Ismét a hadnagy szemébe nézek.
- Elnézést a modortalanságért, a nevem Mei. – mutatkozom be első körben, aztán kis hatásszünetet tartok, hogy emésztgesse és megjegyezhesse. Bár nem hiszem, hogy egy keresztnevet túlzottan nehéz volna megjegyezni. Hát akkor jöjjön a fekete leves. Ideje elmondani neki, mi vár rá ezek után. - Őszintén sajnálom, Keisuke-san, de semmi közöm a küldetéséhez – kezemet közben kardom markolatára csúsztatom, és kihúzom hüvelyéből. Tényleg meg akarom tenni? Nem, a kérdés itt az, visszafordulhatok-e még? Ahhoz már túlzottan késő, elvégre itt vagyok a juubantai hadnagyával szemben. Egyértelműen nincs más választásom, mint végigvinni a feladatomat. Rászegezem a kardom a hadnagyra.
– Engem a sanbantai hadnagya küldött, teljesen más okokból. Kérem, vegye le ezt az emberi vázat. Nem szeretnék póttestben lévő ellenfélre támadni. - Közlésem meglehetősen érzelemmentes. Ezúttal ez a cél. Nem szeretnék kiesni a jelenlegi szerepemből. Ez egy feladat. Nem küldetés, de a felettesem parancsait teljesítem. Nincs ebben semmi rossz, igaz? Ő is megtenné, ha utasítanák, nem? Minden esetre az előző szavaimmal nyíltan elvágtam magam attól, hogy bárminemű balhé nélkül visszaforduljak. Már csak egyetlen járható út áll előttem, hogy ne sértsem meg a büszkeségem: küzdeni, erőmhöz mérten a legjobban, és elérni, hogy ő is megmutassa, mit tud. Hiszen az utóbbi az, amiért jöttem. Egy hadnagyot pedig én sem vehetek félvállról. Immár ez az egyetlen esélyem.
Hogy az egyértelművé tett kihívást nyomatékosítsam, mögé shunpozok, és a nyakához érintem a katanám élét. Nyílt fenyegetés. Neki sincs választása. Vagy elfogadja a küzdelem gondolatát, és elhagyja ezt a nyomorult vázat, vagy kénytelen lesz kitalálni egy jó magyarázatot arra, miért lett hirtelen véres az öltözete. És a vérről én magam fogok gondoskodni. Ideje tényleg komolyan venni, ha már eddig eljöttem, hogy felkajtassam. Hát rajta. Ha tényleg hadnagynak nevezi magát, játszadozva helyre kéne tennie engem. Minden esetre ez érdekes lesz. Jelenleg azonban a legnagyobb bajom, hogy vámpír-természetű kardommal megtartsam azt a tisztes 1-2 mm távolságot a fukutaichou nyakától.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Szomb. Okt. 22, 2011 9:40 am

Sejtettem, hogy hamarosan megérkezik az információs hálózat valamelyik tagja; nem igazán értem az ilyeneket, egyszerűen meghagyom ezt azoknak, akik értenek is hozzá, így inkább csak azt teszem, ami a dolgom, elfogadom a lány segítségét. Helyesnek tűnik, bár kicsit talán feszült. Nem is tudom, miért van ez az érzésem vele kapcsolatban, pedig érzelmi intelligenciám nem sok van, de valamiért csak ez a benyomásom róla és kész. Remélem, ennyiért még nem lincselnek meg.
- Ööööhm… Nem kell semmiért sem elnézést kérned, de igazán. Surprised – válaszolom már-már reflexszerűen, miközben elraktározom nevét. Jómagam az egyik oszlopnak dőlve fújom ki a füstöt, és pörgetem meg cigarettámat ujjaim között. Majd érdekesen, már-már kifejezetten bambán pislogok a lányra, amikor azt mondja, hogy nem a küldetésem miatt jött. Neeeem? Hát akkor mégis minek keresett fel? Első gondolatom valamiért Ai-chanra terelődött, s önkéntelenül is a medálomhoz nyúlok, amit még tőle kaptam. Természetesen mindig magamon hordom. Persze nem mutogatom senkinek, hiszen az az igazság, hogy valahol kicsit cikinek érzem az egészet annak ellenére, hogy amúgy tényleg tetszik a kulcs formájú kis nyakék, de végtére is senkinek semmi köze hozzá, hogy én mit hordok a nyakamban, éppen ezért inkább nem is mutogatom azt.
Szóval, mikor a lány azt mondja, hogy nem a küldetésem miatt jön, egyből a legrosszabbra gondolok. Mi van, ha történt valami? Végtére is Ai is hadnagy, és tökéletesen tisztában vagyok azzal, miféle veszélyfaktorral járnak a hadnagyok küldetései. Tisztában vagyok vele, hogy bár bohóckodásnak tűnik az, amit csinálok, valójában egyáltalán nem az, sőt, akár bele is halhatok. Nem tartom kizártnak, hogy Aira is valami hasonló missziót tukmáltak rá. Bármiért is jött ez a Mei, remélem, hogy nem valami szörnyű hírt jött közölni. Nem engedhetem, hogy Hisae megsérüljön, vagy valami még rosszabb történjen vele.
Egy pillanatra annyira megrémülök a szemem előtt lepörgő, képzelt lehetőségektől, hogy teljesen ki is szakadok a világból, így csak bambán pislogok, amikor a lány kezében a kardját látom meg. Bevágok szépen egy kifejezésekkel és érzelmekkel teli WTF fejet, hogy mégis mi baja van és minek rántott kardot. Ejj-ejj, ennél óvatosabb is lehetne, még a végén kiböki véletlenül a szemem. Bár lehet, jól állna nekem egy kúlos harci seb az arcom egyik felén. Cool Csak nem biztos, hogy Ai-channak is tetszene, ráadásul ciki lenne azt mondani, hogy egy csajtól kaptam, hazudni meg nem szeretek, maximum a papírok ügyében, de az más, az megengedett.
- Na és mi közöm van neki a sanbantaihoz? :/ Jó, persze, röpke egy-két évig az osztag tagja voltam meg minden, de… Jól vagy, Mei-chan, minden rendben? – hátrálok egyetlen egy lépést, ezáltal az oszlop mellé állva, döbbenetemben pedig még a mostanra már leégett cigarettámat is elejtem. Szerintem ez a bige teljesen zakkant. O.O
- Na figyelj, Mei-chan, én nem tudom, hogy ki mit mondott neked, de én igazán nem szeretnélek bántani. Szerintem egy nagyon aranyos lány vagy… Szép a kardod, mondtam már? Jó éles. Neutral – vakargatom idegesen a tarkómat remélve, hogy ezzel majd mindent szépen és remekül és fantasztikusan megoldottam. Én tényleg nem értem ezt az egészet. o.O’’’’ Pengéjének csupán egy-két milliméterre van szüksége ahhoz, hogy nyakamat érje, és bár legfeljebb a póttestem sérülne meg, én magam nem, a fájdalmat attól még sajnos megérzem, és ez nem az a jól eső izomláz, amit az erősítő gyakorlatok után tapasztalok.
A kezemben tartott holmijaim a földre ejtem, miközben kezeimet feltéve jelzem számára, hogy ne pánikoljon, nem akarom bántani. Nem lennék rá képes, de tényleg. Egészen biztos vagyok benne, hogy szegény lány teljesen buggyant, talán segítségre lenne szüksége, meg egy jó pszichológusra. Kár, hogy utóbbiból egyet sem ismerek. Áh, csak miért pont engem talált meg… Tényleg nem értem.
- Várj egy pillanatot… Kell az a cucc… tudod, póttest meg minden… Ehhehe. ^^’ – kezdek el kutakodni zsebeimben, azonban itt a kis probléma: sehol sem találom! Idegesen fordítom ki nadrágom és kardigánom zsebét is azért az apró tárgyért, amivel kiszakadhatok a póttestemből. Mellékes apróság, hogy a zanpakuto vége is alkalmas rá, de neeeem, Simán Csak Keisuke-sama sosem figyelt oda az elméleti órákon, így természetesen eszembe se jutna megkérni erre Mei-chant. Feszülten intek neki, hogy várja már meg legyen szíves, míg a többi holmimat is átkutatom, így már a táskámból repkednek kifelé a papírok, a pénztárcám, néhány lufi, pár DVD, kártyapaklik, meg ugyebár a sajtburesz csomagolások. De maga az a kis vacak? Sehol. Ilyen az én szerencsém. Úgyhogy nézhetek rá Mei-chanra vikunyapillantásomat bevetve, hátha akkor nem akar megölni. Neutral


______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Kedd. Okt. 25, 2011 6:24 am

Sejtettem én, hogy nem túl sok mondandóm közben is sikerült elkalandoznia, vagy csak szimplán képtelen kombinálni az „utasítás” és a „rá szegezett katana” közti összefüggés ügyében. Nekem mondjuk nyilvánvaló, de az én vagyok. Meg amúgy is, én kaptam a parancsot, szóval nem olyan bonyolult tisztában lennem a dolgaimmal. Mellesleg a pontos okot én sem értem teljesen, de ahhoz, hogy egy parancsot teljesítsek nem is kell. Az nem a tiszt dolga, hogy a pontos okokat tudja. Így legalább nem adhatom ki Shizuka-sant a juubantai hadnagyának. Mert van egy olyan rossz sejtésem, hogy erre kényszerülnék előbb-utóbb, ha mindent tudnék.
Így is van egy olyan érzésem, hogy többször kell majd elismételnem magam neki az ittlétem okát illetően… Magyarázkodás, mentegetőzés, mikor még azt sem tudja, pontosan miért támadom meg… Hjaj, na majd akkor elmondom ezt is. De stop! Mi az, hogy aranyos lány, meg minden?! Kikérem magamnak, nem vagyok kölyök! Oké kislány, nyugalom, inkább nézd csak, mit művel az áldozatjelölt, hátha kisül még ebből valami érdekes is. Nem kell azonnal a torkának ugrani. Nem akar bántani, mi? Pedig kénytelen lesz, mert teázgatás közben sajnos nem tudom a feladatomat végezni. Na jó, sajnálom meg minden, és nekem sem fűlik a harchoz a fogam, és nem is szeretek bajtársra kardot szegezni, de ha egyszer ez a parancs, akkor teljesíteni fogom. Igen, már eljutottam erre a pontra, meg már amúgy is rég letértem arról az ösvényről, ami még alkalmas lehetett volna a visszafordulásra.
Mikor kézfeltartással jelzi, hogy nincs benne ártó szándék, visszahúzom a kardomat magam mellé, és úgy figyelem a kis kutatóakcióját a lélekcukorka után. Na ez is az egyik oka, hogy utálom azt a vacak póttestet hordani… Túl sok macerával jár. Na mindegy… Elég néhány percig néznem a szerencsétlenkedését, hogy elkezdjek gondolkodni, miért is kellene tőle tartani, vagy félteni tőle bárkit is? Nem éppen olyan alkat, akitől bármilyen formában ijedezni kellene… De még mindig nem én vagyok a hadnagy, hogy ezt megítéljem.
Hátrafordulására sóhajtok egyet, és a zanpakutomat használva kilököm a póttestből. Ezt igazából nem nagyon akartam alkalmazni, nehogy véletlenül elvigyék a testét a hullaházba életműködés hiányában, de ha nincs más megoldás… Na jó, essünk túl rajta.
- Mielőtt még bármilyen ostobaság megfordulna a fejében, elmondom körülírások nélkül is: a Sanbantai hadnagya megbízott a harci erejének felmérésével. Leegyszerűsítve: meg kell küzdenem önnel, és ez alapján jelentenem. Ez nekem is kellemetlen, úgyhogy remélem, megérti – teszem még hozzá, valami együttérzésnek is nevezhető érzelmi lenyomattal a hangomban. De miért van az az érzésem, hogy néhány hülyeség máris eszébe jutott velem kapcsolatban? Áh, inkább nem akarom tudni. Csak legyen már vége és mehessek haza! – Akkor hát essünk túl rajta – ezzel nekilendülök, hogy bevigyek egy kezdő csapást, melyet remélhetőleg hárít is. Persze amennyiben nem, úgy centikkel a becsapódás előtt magamtól is megállítom a pengét, de az úgy azt jelentené, hogy nem vesz komolyan… Ezzel mondjuk engem is meg lehetne vádolni, elvégre shikait sem használok ellene, amiért Chi-san némiképp fel is van háborodva. Hiába mondom neki évek óta, hogy bajtársak ellen nem szeretem az erejét használni, mert túlzottan oda kell figyelnem a mennyiségekre, és ez a plusz faktor küzdelem közben, még ha csak edzésről is van szó, nem a legideálisabb állapot. De persze, ha a hadnagy megmutatja az igazi erejét, nekem is használnom kell majd a saját képességeim mindegyikét, ideértve a vérhez kötődőeket is. Szerintem az a fajta küzdelem illene igazán egy hadnagyhoz, hogy megmutassa, kettőnk közül ki is az erősebb. Akkor az én jelentésem is pontosabb lehetne, és egyikünk büszkesége sem szenvedne csorbát. Oh, mennyi feltételes mód!

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Vas. Okt. 30, 2011 7:24 am

Nem tehetek róla, tényleg sehol sem találom! Surprised Se a zsebemben se a táskámban nincs, sőt, még az üres cigisdobozaimat is nekiállok egyenként átkutatni, hátha mégis csak megvan valahol. Egy időben rossz szokásom volt ugyanis, hogy az öngyújtó mellett a gikont is a cigis dobozokba süllyesztem, mert így mindig kéznél van, de tulajdonképpen amióta egy remek kis tárcát használok, azóta nagyjából elszoktam ettől az egyszerű, s általam praktikusnak titulált módszertől. Eddig mindig bevált, sőt, most bizonyára az okozza ezt a kínos helyzetet, hogy ennyi évtized után eltértem ettől a szokásos módszertől. Hiába, a rutin már csak rutin marad… Nehéz tőle elszakadni. Ettől azonban még nem fogom megtalálni azt a nyomorék lélekcukorkát, hogy gebedne belé. Pedig a nőegylet nem kis pénzzel lehúzott csak azért, hogy enyém lehessen Alfred, a legtutibb gikonkan. Persze a csajoknak mind Chappy kell, de szerintem ő unalmas, sőt, gáz, hiszen mennyire trúbb már egy koponya! Surprised Tisztára, mintha minden nap Hello Queen lenne. Cool
Éppen a táskám legrejtettebb zugait kutatom át, tudjátok, azokat az apró, kicsi zsebeket, amikbe az ember a koszos zsepijét vagy a csokipapírját tömi – bár én nagy szerencsémre egy száz yenest találtam benne, amit máris elsüllyesztek a zsebembe, tisztára gazdag vagyok Cool - , amikor hirtelen egy lökést érzek, vagy nem is tudom, minek nevezzem, ugyanis a testem nem lökődik arrébb, csupán a lelkem. Épp időben reagálok ahhoz, hogy ne essek komolyat, kezemmel kitámasztom magam, hiszen ez már ösztönből jön, esni egyszerűen tudni kell, az első dolog, amit bármiféle harcművészet gyakorlójának megtanítanak. Hiába is gyűlöltem én, amikor annak idején ugyanazt a mozdulatsort, ugyanazt az esést kellett gyakorlatilag hónapokon át gyakorolni, az évek múltán rájöttem, hogy mesterem mégis csak tanított nekem valami hasznosat, hiszen ez a mozdulat az, ami megannyiszor megmentett a megaláztatástól. Ellenben a póttestemet már semmi sem fogja vissza, és sajnos látom magamat, mármint a póttestemet, amint a szemeim előtt taknyol el, szépen felhorzsolva az egész arcát. Talán az orra is eltört. Csórikám… Még szerencse, hogy ez az esés senkinek se fájt, legfeljebb nekem fog, miután visszamentem. Elég drága egy ilyet megjavíttatni, szóval ajánlom, hogy Kawaii Pszichopata-chan finanszírozza az ellátásom! >.>
- Még mindig nem értem, Mei-chan. Surprised – tápászkodok fel a földről és porolom le magam, úgy mellékesen a legnagyobb lazasággal, mintha pár perce nem épp az én nyakamhoz tartotta volna azt a szép kis kardot. Nem tehetek róla, nem bírom komolyan venni. Nők… Rolling Eyes Teljesen biztos, hogy nincs az az Isten, amiért én komolyan kezet emeljek rá, nőt elvből nem ütök meg, még edzések alkalmával is elég finom vagyok velük, és inkább hagyom, hogy elverjenek. Kivéve persze a lidérceket, de az… az más. Mindenki tudja, hisz ezt tanultuk az akadémián is.
- Jaaaaaa! Surprised Szóval AZ a felmérés! – csapom magam homlokon a felismeréstől. Talán valamikor Tomocchan említett egy ilyesmit, hogy időnként szokás letesztelni a hadnagyok erejét, de igazából már ebben sem vagyok biztos, csak hát Mei-channak biztosan igaza van. Nem tehetek róla, sosem olvastam el a szabályozós könyvet, sőt, általában soha semmit sem olvasok, legfeljebb az instant kaják hátoldalán lévő utasításokat, de néha még azt is kihagyom lesz, ami lesz alapon. Már csak azt nem értem, hogy miért pont egy sima tisztet küldtek. Jó, tudom, nem vagyok olyan szuperságosan erős, legalábbis én egyáltalán nem tartom magam annak, csak igyekszem magam szinten tartani, de azért mégis csak. Most hazudhatnék, hogy azért kaptam meg a hadnagyi karszalagot, mert mindenféle hőstettet hajtottam végre, valamint bizonyítottam a kapitányom – az előző kapitányom – előtt, hogy mekkora jó már, ahogyan forgatom a kardot, de az a helyzet, hogy ez nem igaz, csak arra kaptam a karszalagot, hogy egyszer megvigasztaltam Sukét egy kocsmában. :/ Ja, és ha már témánál vagyunk, miért pont a 3. osztag? Surprised Nem tudtam, hogy ők felelnek az ilyen felmérésekért… Nekem ilyet sosem kellett csinálnom annak idején. Surprised Még ha egy 10. osztagos, esetleg egy elsős lenne, az még érthető lenne, de áh, inkább hagyjuk, bele fogok zavarodni az egészbe. Nem szeretek túl sokat gondolkozni, mindig valamit elrontok a végére.
- Nem is tudtam, hogy az osztagnak új hadnagya van. Surprised Na és Chizuki taichou jól van? Majd add át az üdvözletem neki, szerintem még emlékszik rám. – válaszolom kedélyesen jelezvén neki, hogy semmi gond nincs azzal, amit csinál, én megértem, blablabla. Bár ez a hirtelenség… Legalább szóltak volna és én magam megyek el egy edzőterembe ahelyett, hogy azt kockáztatnám, hogy az emberek hullának higgyék a póttestemet. Nem beszélve arról, hogy mivel hadnagy vagyok, egy pecsét is elzárja erőm jelentős részét, így ez a nagy erőfelmérősdi sem lesz pontos. Érthető mondjuk, miért van rá szükség, nehogy kárt tegyek szegény emberekben Karakurában, de azért na, ha az erőmet akarják felmérni, így nem fog működni, vagy de? Surprised
Persze teljes lazaságom ellenére azért tudom, mikor kell reagálni egy támadásra. Egyik pillanatban még csak tarkómat vakargatva agyalok azon, hogy mi is ez az egész, mi értelme van és miért nem hagynak békében dolgozni, a másikban viszont néhány pillanatra látszólag eltűnik általános szórakozottságom. Úgy sincsen más választásom… De bántani akkor sem fogom szegény kislányt. Egyrészt, mert lány, másrészt, mert túl aranyos. :/ Zanpakutomat azért előhúzom sayájából, törzsemet pedig hatvan fokosan elfordítom, ahogyan kezem is lendül, hogy blokkoljam csapását. Igyekszem a lehető legkevesebb fájdalommal lezárni ezt az egész bohóckodást, egyszerűen a magyarázat ellenére sem látom benne a logikát. Márpedig ha én nem látok valamiben logikát, ott valami nagy baj van.
A pengék fémes csattanással ütköznek, s ha jól csinálom műveletem, a lendülettől Mei kardja megremeg, s egészen csuklójáig hasít némi fájdalom. Ha véletlenül úgy érezné, túlerőltette a csuklóját, akkor remélhetőleg nem akar továbbra is Tomocchan-féle felmérőket játszani pont velem és pont itt. Bízok sikeremben, igaz, mindez azon is múlik, hogy ő maga hogyan fogja kardját.
- Nem bánom, de akkor sem értem, mi értelme. Küldetésen vagyok, Mei-chan, nem ért volna rá, míg visszamegyek Soul Societybe? – sóhajtok egyet és túrok bele a hajamba megadóan. Fejemet kicsit lefelé szegem, majd végül, miután alaposan összekócolom tincseimet, vigyorogva pillantok vissza rá. – Hát akkor sok sikert a felmérésedhez, Mei-chan. – húzom végig még mindig összeérő kardjainkat úgy, hogy egy kicsit forgatok is rajta, így Mei kardját kicsit hátratántoríthatom. Klasszikus, gyakran használt blokkolási mód, gyakorlatilag a legfontosabb hárítási elem kenjutsuban. Ezután hátrébb shunpozok kicsit, kezdetként pedig a kensei nevű technikával csapok a levegőbe kettőt. A vágások hangsebességgel haladnak Mei felé, ám szándékosan úgy indítottam meg mindkettőt, hogy csupán a lány mellett haladjanak el, s még véletlenül se hasítsák fel bőrét. Mondtam már, nem fogok egy ilyen aranyos lányt bántani. :/ Remélem, azért megkapom azt a jelentést, kíváncsi vagyok, milyen jókat ír rólam. Cool


______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Vas. Okt. 30, 2011 11:21 am

Miután feltápászkodik, megjelenik az arcán az a felvilágosult ábrázat. Ennek ellenére szerintem még mindig nem fogta fel. Ebben meg is erősít a mellébeszélése. Igazság szerint engem is meglep. Létezik ilyesmi felmérés? Oo Hát ez pech. De várjunk csak, szerintem egy ilyet a 12. osztag végezne, nem a 3. … Hova kombinál ez az alak már megint? Komolyan nem tudom felfogni, mi járhat a fejében, de gyanítom ahhoz kicsit más kromoszómapárral kéne rendelkezzem, hogy az ilyen „felsőbbrendű” okfejtések eljuthassanak az elmémig. És egyébként is, akkor valószínűleg egy vele rangban megegyező tisztet küldtek volna tesztelni, mondjuk a Juuniibantai hadnagyát, nem pedig a harmadik osztag egy számára kérdőjeles számú tisztjét. Ehhh… biztos csak én vagyok túl ostoba, hogy logikát találjak a gondolatmenetében. Nem feltételezném egy hadnagyról - különösen nem azok alapján, amiket Shizuka-san hadoválásából kivettem Oo -, hogy kellőképpen ostoba lenne egy ilyen csúfondáros félreértéshez. Nem, az lehetetlen… ugye? Valamiért már ebben is kezdek kételkedni.
- Ez tulajdonképpen magán felmérés a 3. osztag számára – felelem halkan, kissé oldalra billentve a fejem. A fukutaichou-san meg nekiáll nosztalgiázni! Mi van, ő is járt a harmadik osztagnál tisztként?! Most már komolyan nem tudom hova tenni ezt az alakot. Miért kezd el ilyeneken gondolkodni, mikor nyíltan kijelentettem, hogy küzdeni fogunk?! Nem érdekel, támadok. Szerencsére azért teljesíti a hadnagytól elvárható szintet, tehát ügyesen blokkolja a csapásomat. A pengék ütközésének zaja ugyanolyan kellemetlen, mint mindig, ha komoly küzdelemről van szó. Bajtárs ellen különösen utálatos egy muzsika ez, melyet a legjobb lenne most azonnal kizárni a fejemből. Szép is lenne, eltüntetni minden hangot, minden kérdést, és csak a feladatomra koncentrálni, hogy ne legyen semmivel sem gondom, hogy tényleg magabiztosan támadhassak, ha már ezért küldtek ide. Lehetetlent kérek, igaz? A zajokat, melyek egy küzdelem természetes velejárói nem lehet csak úgy elsöpörni egyetlen kézmozdulattal.
A blokkolása kevés fájdalommal jár, de mivel a zanjutsu az erősségeim közé tartozik, ez nem olyasmi, amitől eldobnám a kardom, és nem is vagyok annyira kezdő, hogy pocsék tartással még növeljek is a tulajdon ártalmamon.
- Nem lehet túl jó az összeköttetése. A Sanbantai teljes vezetőségét leváltották. Chizuki-taichouról pedig semmi hír – felelem egy korábbi kérdésére, csak hogy legalább némi információval szolgálhassak neki. Ha már az illető neki is egy korábbi kapitánya, ennyit megérdemel. A magam részéről azonban Ai-sama vezetése alatt nem érzékelem olyan tragikusnak a hirtelen váltást. Igaz, elég szigorú kapitány, de szerintem egy jó kapitánynak határokat kell szabnia a tisztjeinek. Nagyon is tisztelem őt ezért.
A blokkolása ugyan meglep, de előzetesen valami ilyesmit vártam volna tőle. Csak az elmúlt néhány perc beszélgetése ébresztette bennem a gyanút, hogy nem várhatok el tőle túl sokat. Hát jó, ha mégis támaszthatok felé elvárásokat, akkor úgy fogok játszani én is. Mire végiggondolom, már ott áll a távolban, és felém küld két támadást. A célzásban nem vagyok biztos, ám amint becsapódik, megbizonyosodhatok róla, szándékosan elvétette. Pedig ezzel alaposan legyengíthetett volna, ha komolyan veszi. Még mindig komolytalan. Olyan, mint egy gyerek, aki csak játszadozni akar, és az életben nem bántaná a társát. Jelen helyzetben viszont vagy ez, vagy bármennyire is gyenge hakudás vagyok, megrugdosom.
- Hadou no yon: Byakurai – vele ellentétben én rá célzok, nem pedig mellé. Nem értem ezt az alakot. A helyében én próbálnám hamar lezárni a küzdelmet és elpáholni az ismeretlen tisztet, mielőtt a póttestemet elviszi az a mentő, amit feltételezhetően a környékbeliek már kihívtak hozzá… Nem húznám azzal az időt, hogy jaj istenem, most ártok-e egy másik osztag tisztjének vagy sem. Ah, még élek nem fogom megérteni a gondolkodásmódját, legalábbis most így látom. Fel nem foghatom, ugyan mit láttak Keisuke-sanban, hogy hadnagy lett, ha még engem sem tud komolyan venni. Igaz, én sem szeretek edzés céljából ártani a bajtársaimnak, de tisztában vagyok a kötelességeimmel. És ha valaki azt adja parancsba, hogy támadjak, akkor támadni is fogok.
- Egyébként én sem értem, miért most kell, de a parancs az parancs – ismét visszamenőlegesen válaszolok, már shunpozás közben. Nem ártana jobban odafigyelnem arra, mit is mondanak nekem. Persze ez csak félig igaz, mert Shizuka-san magyarázott valamit, de abból nem sokat lehetett érteni. Mindegy.
Igyekszem a közelébe kerülni, hogy egyelőre felmérjem, mekkora a kettőnk közti szintkülönbség a vívás terén. Nem akarok más technikát használni, még akkor sem, ha Chi-san közben ezt szajkózza. Nem és kész! Bár abban egyet kell értenem vele, hogy shikait sem használni egy hadnagy ellen elég visszatetsző lehet az önbizalmam terén. Vagyis ezzel olyan képet festhetek le előtte, mintha lenézném a képességeit, pedig erről szó sincs. De talán ezzel sikerül felhúznom annyira, hogy hamar ellássa a bajom… Ehh, nem hiszem el, hogy ezen szurkolok! Voltaképpen, ha ő nem, akkor majd én komolyan veszem a dolgot.
Nagyjából ennyit pörgetek le a fejemben az alatt a röpke pillanat alatt, amíg odaérek a hadnagy mellé, hogy egy kardcsapással ismét blokkolásra kényszerítsem. Ám ezúttal akkor sem fogom megállítani a pengém, ha nem óhajtja kivédeni. Innentől már nincs kegyelem.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Szer. Nov. 16, 2011 2:44 am

Nem értem. Egyszerűen nem. Amikor én voltam a 3. osztag tagja, nem utasítottak arra, hogy legyek már olyan kedves és zaklassak be néhány hadnagyot a szupertitkos küldetéseik közepette, de ehh… Sajnos hiába gondolkozok a titok nyitján, mert annyit érzek belőle egyértelműen, hogy valami nem jó, valami egyszerűen csak nem az, de tudjátok, hogy megy ez. Minél többet gondolkozol rajta, annál rosszabb lesz, annál több dolgot keversz bele valószínűleg totál feleslegesen, annál kuszábbak lesznek a szálak, és annál jobban fáj a fejed. Az én fejem meg már igencsak fáj, hiba volt ennyire megerőltetni az agyam, de egyszerűen úgy érzem, hogy valami sántít az egészben. Bár… Mei-chan azt mondja, a sanbantai új vezetőséget kapott, tehát biztosan felvettek valami új profilt vagy mit. Fene érti ezt a munkakörös izé-bizét, de valahol már nem is érdekel. Egyszerűen akkor sem tudom felfogni, miért kell nekem egy ilyen aranyos cukipofit bántanom. :/ Fenébe is, inkább hagyom, hogy ő bántson, nem lehetek szemét. Neutral Bár a kardot jól forgatja, hiszen gond nélkül kivédte a cselemet, pedig igazán szép lett volna, ha hagyja magát, és akkor most fájó kézzel ugyan, de komoly sérülések nélkül mehetne haza jelentésezni. Cool Tudom, reménytelen a helyzet, de próbálkozni azért még szabad. Neutral Na meg ha sikerült kivédenie támadásomat, lehet, arra sincs szükségem, hogy hagyjam magam, mert anélkül is legyőzne? Mindegy is, én már döntöttem, nem szóltak nekem erről az egészről előre, na meg a szupertitkos küldetésemet végzem, vagyis hagyjanak békén ezekkel az ostoba felmérésekkel. Neutral Köztudott tény egyébként is, hogy nem az erőm miatt válogattak be hadnagynak, hanem mert olyan kurva jó fej vagyok, és mert hajlandó voltam fizetni pár kört Kenpachi ivójában még az előző kapitánynak. Régi szép idők. Rolling Eyes
- Bocsánat, Mei-chan, tudod, már két hónapja Karakurában vagyok kénytelen élni minimális kommunikációval Seireitei felé, remélem, elnézed nekem. :/ – térek ki a kidou elől – ebből a távolságból ez nem okoz olyan nagy gondot. Mei-chan velem ellentétben véresen komolyan gondolja az egészet, kis híján eltalált vele! o.O Eh, nők. :/
Hangnemem kicsit ironikussá vált, miközben egy védekező formát veszek fel, amíg a shunpozo Mei-chant várom. Még gyerekkoromban tanultam, a kenjutsu alapjai közé tartozik, és mindig segítségemre van. Lábaim shunpo használata nélkül is kellően gyorsan mozognak, hiszen nem feltétlenül van szükség rá, hogy megfelelő gyorsasággal tudj mozogni. Ebben a védekező formában pedig mindennél fontosabb a gyorsaság, és a megfelelő lábmozgás. Mei-chan mozdulata elől így könnyedén térhetek el, egyúttal nekem is van lehetőségem arra, hogy amíg kissé lehajtott gerinccel, ám ezáltal szinte puskagolyóként kilőve magam Mei-chan nyitva hagyott oldalát vágjam meg. De nem teszem meg. Éppen csak elhúzom mellette kardomat jelezve, hogy egy komoly ellenfél ellen talán most vesztett volna – persze ha nem fordítja ki törzsét a megfelelő időben és a megfelelő szögben, hogy védekezhessen - , de egyébiránt még egyenruháját sem vagyok hajlandó felsérteni. Csak nem és kész. Nem fogok bántani egy kiscsajt. Lehet, sértő lehet számára, hogy nem veszem komolyan, pedig tulajdonképpen nem is erről van szó, én csak szimplán nem vagyok olyan, hogy nőt megüssek. Persze az arrancarok kivételek, de hiszen ők az ellenségeink, szerintem el lehet nézni nekem. Vagy nem?
- Na és kikből áll az új vezetőség? Ha szabad kérdeznem. Surprised – fordulok meg precízen, mindeközben kardomat a másik kezembe egyensúlyozom, hiszen jobb kézzel valamivel jobban mennek a kidouk. Tulajdonképpen most sem támadni készülök, kidoukkal nem is merek, inkább az ellentámadásra várok. Törzsem a sejtésem szerinti irányba fordítom, és a Bakudou 8: Seki szavak elmormolása után idézek meg egy egyszerű körpajzsot. Ha számításaim helyesek, akkor a következő csapását kivédheti, már ha nem kalkuláltam félre, honnan is indítaná a következő meglepetés akcióját.


______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Szer. Nov. 23, 2011 8:51 am

Ha a kommunikációja Soul Society-vel valóban gyér – amiről már magam is megbizonyosodhattam, tehát ebbe inkább nem kötök bele -, akkor tényleg nem tudhatta, milyen változások mentek végbe odahaza. De akkor az osztagával sem kommunikál… Sőt, mi több (ennek égbekiáltó bűn mivoltát pedig a Shizuka-santól hallottakra alapozom), Ai-samaról sem hallott semmit, és Ai-sama sem tudhat róla semmit… Ez még úgy is elég kellemetlen tényező, hogy csak bizonytalan alapokból tudok gondolkodni. Meg amúgy is… Küldetést csak szoktak rendszeresen jelenteni, más nem a főkapitánynak, vagy tévednék? Akkor legalább annyi információnk nekünk is lenne róla, él-e, hal-e vagy valami. Kómás beteg, lebukott, elkapták, etc. Valami. De nem tudunk róla semmit. Ha Shizuka-san nem kezd el beszélni róla, én a létezéséről sem értesülök…
A kidoum elől persze könnyedén kitér. Őszintén szólva ennyiben azért mertem reménykedni. Mégsem lehet annyira ostoba, hogy álló céltáblát csináljon magából. Shunpoval közeledem, és ki is nézem magamnak a pontot, amire lecsapni készülök. Tulajdon naivitásom ékes példája, hogy könnyedén ki tud térni ez elől is. Nem számítottam rá, hogy megteszi, pláne az előzőek után, de korábbi tapasztalataim alapján most van itt az ideje odébbállni, vagy legalább pár méterrel arrébb kerülni. Ugyan nem tudom, mire készül, de kardom pengéjét reflexszerűen húzom azonnal függőlegesbe az oldalam mellé. Ellenfelem kardja finom csengéssel ütközik neki. Ebből már látom: nem volt erő a támadásában, védekezés nélkül is megúsztam volna. Ami megint csak elég szánalmas, ha az ember harmadik tisztként harcol egy hadnagy ellen. És ez nem a tiszt számára lekicsinylő, sokkal inkább a magasabb rangúnak hátrány, ha ennyire nem veszi komolyan a másikat.
A sikeres – ám fölösleges – védekezés után kicsit eltávolodom tőle. Esélyt sem akarok adni arra, hogy hakudát használjon, bár ahogy elnézem, erre amúgy sem fog sor kerülni. Sőt, még az is lehet, hogy simán elszórakoztatjuk egymást shikai nélkül is… Sóhajtok. A kérdésén elgondolkodom. Mintha odahaza elhangzott volna egy olyan mondat, hogy ha kérdezik, ki küldött, mondjam azt: titok. De tulajdonképpen nem ez volt az érdeklődés tárgya, legalábbis közvetlenül nem, szóval… A csudába, rábízom a véletlenre!
- Ha érdekel, védd ki a következő 2 támadásom, és elmondom – minden névért egy támadás. Szerintem korrekt ajánlat, és nem is arra kérem, hogy nyerjen meg egy olyan küzdelmet, amit már a megkezdése pillanatában látványosan feladott. Lépek egyet oldalra. Lássuk csak… Most talán egy hátulról érkező támadás lenne a várt, legalábbis egy abszolút nem gondolkodó ellenfélnél valami ilyesmivel próbálkoznék. De egyes logikátlanságok ellenére van egy olyan érzésem, vele szemben ez nem jönne be. Annál azért ügyesebb trükk fog kelleni. Legyen kidou? Nem, az túl egyértelmű lenne, és akkor egy nevet már át kell adnom ígéretem szerint. Akkor mi legyen?
Végül shunpoval indulok meg, és úgy teszek, mintha hátulról akarnék lecsapni. Az igazi támadást viszont csak akkor indítom meg, mikor már majdnem megkerültem, így a karcsapás csaknem szemből éri. Eredménytől függetlenül ismét eltávolodom, hogy onnan szemrevételezhessem ügyködésem eredményét. Nem akar győzni, biztosra veszem, hogy nem fog utánam jönni és támadni. Nem állok meg egy pillanatra sem, az időt gondolkodásra használom. Nem kell sokat töprengenem, a következő támadás szemből indítom, és a jobb válla fölül csapok le a hadnagyra. Nem áll szándékomban megölni akkor sem, ha nem óhajt védekezni. Azért mégiscsak hadnagy, vigyáznom kell rá… már amennyire…

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Csüt. Nov. 24, 2011 9:07 am

Mwahahaha, majd én úgyis kihúzom belőle, hogy kit tisztelhetek új kollégámként. Cool Bevallom, nem kifejezetten az új kapitány érdekel, a legtöbben amúgy is elszálltak kicsit maguktól, Kamin kívül nincs is nagyon olyan, akivel eljárogatnék szakézni, meg persze ott van NaoNao, de még nem igazán sikerült megemésztenem a tényt, kavicskapitányt csináltak belőle. Meg tulajdonképpen nem is kapitányként tekintek rá, ami biztos tök nagy bunkóság tőlem, mert nem vagyok képes kimutatni felé feltétlen tiszteletemet, csak éppen szarom le az egészet, nekem ő NaoNao és kész, mit kell ezen magyarázni? Surprised Nem hiába mi vagyunk a legcsaládiasabb osztag, legalábbis én már az első pillanattól kezdve azon igyekeztem, hogy minél jobb kapcsolatot alakítsak ki az osztagom tagjaival, mert hát egységben az erő vagy mi, és hogy akarunk mi egységet, ha nem csak az edzéseken szenvedünk közösen, hanem akkor is, amikor valakit azért küldenek az első osztagból, hogy leellenőrizze munkánk? Képesek vagyunk akkor is megjelenni a másikkal nyilvánosan, ha előző nap totálisan beégette magát, mert mondjuk részegen bekommandózott a 12. osztagba egy szál alsógatyában, meg ilyenek, ami már az abszolút összetartás jele. Mondom én, hogy a hétvégi póker partik megfelelően összekovácsolják a közösséget. Cool
Na, de nem csak a társaság motorja vagyok, hanem hadnagy is, és azt hiszem, emiatt kérték meg szegény Mei-chant, hogy nézze már meg, mit tudok. Vagyis azt hiszem, valami ilyesmiről van szó… Mindegy is, kúlosságom tudatában biztos vagyok benne, nem sülhetek fel, én nem ismerhetem ezt a fogalmat vagy tizenhárom éves koromtól fogva, bár tulajdonképpen már akkor király voltam, amikor megszülettem, hiszen máris két meztelen nővel feküdtem egy ágyban. Cool
- Nem bánom, Mei-chan. – adom meg magam a kis üzletre, és elfogadom ajánlatát. Bár nem teljesen korrekt, ami azt illeti. Nyugodtan a szemembe is mondhatná, ha egyszerűen nem akarja elárulni, kik ők, de eh, nők. ._. Nem is értem, minek akarom őket megérteni.
Lehet, kicsit hülyének ítél el, és talán igaza is van, azonban gyermekkorom óta tanulom a harcművészeteket, ugyanúgy a pusztakezes, ahogyan a fegyveres harcot is, így nem tartok attól, hogy komoly bajom eshetne, sőt, kifejezetten biztos vagyok a győzelmemben. Az első támadás hátulról érkezne, ám van egy olyan röpke megérzésem, hogy ez csak álca, csupán a csapda része. Persze ha hátulról csapna le rám, azzal sem okozna nekem sok fejfájást, sőt. Kifejezetten számítok az ilyen támadásokra, most azonban ösztöneimre hallgatva mégis egy másik irányba, majdnem szembe indul meg pengém, hogy katanám pengéjének oldalával hárítsam a támadást – ugyanis mindig ezzel a laposabb, szélesebb felülettel kell hárítani, bár ezt a kezdők általában nem szokták tudni. Fellélegeznék, hogy az elsőnek vége, vagyis egy nevet már bezsebelhetek a kettőből, ám ekkor az orrom előtt olyan látvány fogad, amit nem tudok mire vélni. Vagyis tudok, de… Komolyan. Nem, nem, nem! Ez nem lehet igaz!
Pedig sajnos igaz. Egy suhancot látok az orrom előtt, aki a testemet vizslatja, mármint a póttestemet. Zsebeimben kutakodva halássza ki a lélekmobilomat, cigarettámat és öngyújtómat ahelyett, hogy inkább tisztességes karakurai polgárként egy mentőt hívna szerencsétlen ájult énemnek. Talán fel se fogja, hogy kicsit „hulla vagyok. ._. Kezei ezután már kiborult aktatáskám felé nyúlnak, és egyből ki is szemeli pénztárcámat, amiben az összes vagyonomat tartom. Teljesen megfeledkezek a harcról, bambán, tehetetlenül, felháborodva teszek meg egy lépést előre, hogy megakadályozzam. Akkora sokk ért, hogy jóformán kiment a fejemből Mei-chan meg a Trimágus Tusája, minek következtében jobb karomon egy néhány centi mély vágás keletkezik. Értetlenül pislogok hol Mei-chanra, hol a sebemre, hol a tolvajra, aki már épp a pénztárcám tartalmában turkál. Még az Ai-chanos képemet is kihalászta, amit ezután a földre hajít, mintha csak egy piszkos papír zsebkendő lenne. ._.
- Lenyúlja a fizetésem!!4!!!!négy!4!!!!gyöktizenhat Mad – akadok ki a helyzetre és nézek rá Mei-chanra úgy, mint aki nem tudja, mit csináljon. Neheeeem, nem fogom hagyni, hogy ellopja a pénzem. >.> Kardomat eddig leengedve tartottam, most azonban kissé megemelem és elsuttogom shikai-om hívószavát. Természetesen shinigamiként nem fogok rátámadni egy emberre, éppen csak ki akarom gáncsolni egy árnyékkal meg visszalopni tőle azt, ami az enyém.
- Figyelj a testemre egy pillanatra, Mei-chan, van egy kis elintéznivalóm. Neutral – iramodok meg a tolvaj után, néhány árnyék pedig szürreális módon kezd el mozogni, hogy kigáncsolják a galád tolvajt. Neeeem, az én tanári fizumat aztán senki sem lophatja el. ¬_¬


______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Kedd. Nov. 29, 2011 6:29 am

Szerencsére elfogadja a kis üzletet. Na nem mintha túl sok választása lenne, de ez legalább annyit tesz, hogy motivációt adtam neki. Meg is indulok az első támadással. Nem tudom, mire számítsak. A trükközésem része, hogy úgy teszek, mintha hátulról akarnám megsebezni, így meg is lep, mikor pengéink összekoccannak. Azt hittem, hátrafelé fog hárítani, mint a legtöbben hasonló helyzetben tennék. Meg kell hagyni, azért mégiscsak jó ellenfél. Ezen a ponton fordul meg először a fejemben, hogy még oktató jellegű is lehet ez a kis csetepaté, vagyis, hogy tanulhatok belőle. Ezzel egy név az övé, így már nem kell azt mondanom Shizuka-sannak, hogy az engedélye nélkül kifecsegtem, végülis küzdelemben vettek rá, hogy eláruljam egyikük személyazonosságát. Amennyiben ez lenne minden, fel is fogom neki ajánlani, hogy választhat. Úgy igazságos.
A második támadásomat is megindítom felé. Látványosan elszelelt belőle minden koncentráció, így minden gond nélkül vágom meg a karját. Sajna már a lendületből és erőből sem tudtam visszavenni, úgyhogy csak remélni tudom, hogy nem tettem komolyabb kárt benne… Azért Ai-sama biztosan mérges lenne… Az értetlenkedését követve jómagam is megfordulok. Hát ez igazán kellemetlen helyzet. Engem csak a kiáltozása zavar össze. Milyen négy? Miféle gyöktizenhat? Nem számtan óra van, vagy mi, hanem egy küzdelem közepe. Sóhajtok. Mégsem fogok normális időben hazaérni…
Oldalra nézve Keisuke-san felém irányuló tanácstalan pillantásával szembesülök, majd döntése után csak pillogok utána. Hát ennyit a könnyű feladatvégzésről, Keisuke-san egyedül is elszórakozik az emberekkel… Mit is mondott? Vigyázzak a póttestére. Sóhajtok. Hát ha tényleg így akarja. Odalépek az élettelenül hasmánt elterült vázhoz, és letelepszem a hátára. Na így legalább elmozdítgatni nem fogják. Közben felfigyelek a képre, ami a földre került. Elég kinyújtanom a kezem és lehajolnom érte, hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Sok-sok éve először döbbenten tátom el a számat. Kagami-taichou… Azt hiszem, az alkuról is lemondhatok. Nem fogom eltitkolni előle, ha kíváncsi rá… Bár ha nem akarja tudni, akkor is el kellene mondanom neki, nem? Elvégre nyilván nem véletlen őrizgeti Ai-sama fényképét, tehát jól vettem ki valamit Shizuka-san zagyválásából.
Mikor Keisuke-san elégedetten visszatér, a szemébe sem nézve nyújtom át neki a képet, mely egyébként jogos tulajdona. Ezután felnézek rá, érzelemmentes tekintettel, és várom, mit szeretne csinálni. Vagy lehet, nem fér hozzá a póttestéhez, amit én éppen ülőpárnának használok, csak nem mer szólni miatta? Hoppá… Gyorsan felállok, és úgy várom meg, bármit is szeretne tenni.
- Egyet védtél, de a második talált – mondom ki a mindkettőnk számára jól ismert tényállást, majd kis szünet után folytatom is. – Mivel a második esetben elterelték a figyelmed, hajlandó vagyok ezt is a te javadra írni. Így már csak azt kell eldöntened, a fukutaichou-san, vagy A… a kapitányom nevét szeretnéd-e előbb megtudni – halványan elmosolyodom a végén, bíztatásképpen. Pedig a korábbi kis bakim is ezzel akarom leplezni, elvégre most majdnem elkotyogtam kérés nélkül is Ai-sama nevét…
Közben azért támadóállásba helyezkedem és felemelem a kardomat.
- Még egy kérdés: a teszt előtt vagy után szeretnéd megtudni? – dallamosan, szinte kedvesen szavalom a célzást, miszerint ennek a küzdelemnek még koránt sincs vége. Nem sokat láttam a képességeiből, és ami azt illeti, érdekelne, mi mindent láthatnék még tőle. Elvégre abból is tanul a shinigami, ha addig ismeretlen harcstílussal találkozik egy küzdelemben. Nekem pedig ez az ismeret egy-két órával többet bármikor megér. Így az osztagomnak is nagyobb hasznára lehetek.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Szer. Nov. 30, 2011 10:57 am

Fúúúúú. >.> Reagálom arra a suhancra, aki merészelt nem mentőt hívni, hanem inkább szépen kirabolni szegény, élettelen póttestemet. Mert mi az, hogy csak úgy kirabol, ha?! ¬_¬ Nem érdekelnek a következmények, de azért következetesen csak úgy gáncsolom ki néhány megremegő, szilárd anyaggá váló árnyékkal, hogy a fejét ne verje be. Bár ha beverné, az sem érdekelne. Na meg különben is, mi az, hogy pont az én tárcám kell ennek a kölyöknek? Ráadásul az arcára is emlékszem testnevelés óráról, az egyik felsőbb évfolyamba jár a kis görcs, én meg leszek olyan kedves, hogy úgy leizzasztom a következő órán, hogy élete végéig emlegetni fogja. Neutral
Zsebre vágom az elorzott pénztárcámat, és faképnél hagyom a tolvajt. Lehet, kicsit túlreagáltam a dolgot, de szarom leeee, az én holmijaim között csak ne matasson idegen. Minden vagyonom ebben a nyamvadt pénztárcában van, lehet, még a lakbért sem tudtam volna kifizetni, ha nem állítom meg időben, és akkor még szót sem ejtette arról a szupertitkos kis tervemről is, amivel Ai-channak készülök. >.> Bár arról még nem beszélek, egyrészt, mert tartok tőle, hogy Keo pofán röhögne, másrészt pedig még én is ideges vagyok, ha erre a dologra gondolni. Hol maradt a kúlságom és a hidegvérem? Eh, és mindent egy nő miatt… :/ Bár valamiért még sem bánom, hiszen Ai tökéletes nekem, én is tökéletes vagyok neki, így hát mi másról is kell itt beszélni? Surprised
- Visszajöttem. Köszönöm, Mei-chan. |-( – guggolok le szerencsétlenül járt póttestem mellé, és a fejemet csóválom tehetetlenségemben. A tárcámat a táskám egy legbelső, rejtett zsebébe rakom, ahova máskor a piszkos papírzsepiket szoktam betömködni, talán ott nem találja meg senki. A többi holmim csak bevágom a táskába, amúgy sem szoktam rendet rakni, pláne nem így. Végezetül a közeli fák és épületek árnyékait közelebb „húzom” póttestemhez shikai-om segítségével, hogy takarjanak valamit gigaiomból. Így kellőképpen rejtve marad az esetleges kíváncsi szemek elől, bár remélem, nem túl feltűnő, hogy a környéken az épületek, fák és oszlopok árnyéka elég természetellenes. :/ Meg ezzel Mei-channak is elárultam valamennyit önkéntelenül is képességemből, de oda se neki. Surprised
- Á, teljesen bebuktam a másodikat! Surprised Inkább kezdjük újra, és ha ismét kivédem, majd akkor elárulod nekem, na, hogy tetszik? Surprised – forgatom meg zanpakutomat kezemben természetesen. Arra már bizonyára rájött magától is, hogy az árnyékokhoz van köze annak, amire a kardom képes, de még nem mutattam meg igazából sokat neki belőle. Na persze, ami késik, az nem múlik. Elvigyorodok arra, amikor Mei-chan megint azt a tesztet említi, bár én a magam részéről már kifejezetten unom, hogy ezt a tesztelősdit kell csinálnom, mert nem és kész, oké? :/
- Döntöttem, Mei-chan, a hadnagy nevét akarom előbb megtudni. Surprised De előbb – találj meg. *>* – suhintok egyet zanpakutommal a levegőbe, mire tömény sötétségbe borul az egész környék. Igeeeeen, jól gondolod, bújócskázunk. *<* Cool A tömény, füstszerű, végtelen feketeség teljesen beteríti az egész környéket, én pedig… én pedig már itt sem vagyok. Surprised A legfontosabb különbég köztem és Mei-chan között az, hogy én tökéletesen átlátok a sötéten. Nem tudom, miért, de látok. Talán zanpakutom akarja, hogy lássak, nem tudom.
A kezembe veszek néhány kavicsot és magasan a levegőbe shunpozok, hogy egy kavicsot (bocsáss meg, Kavicskapitány, szent cél és a trollság érdekében teszem, majd veszek PonPonKavicsnak PonPonKavics-Eledelt), dobjak Mei-chantól néhány méterre, csupán azért, hogy azt higgye, ott vagyok. Ha a cselt beveszi, akkor biztosan megfordul majd, mert azt hiszi, a hallására támaszkodhat, és hogy majd biztos ott mászok a háta mögött, pedig nem, valójában több méterrel valahol felette egyensúlyozok a levegőben. Időnként újra és újra eljátszom vele ezt a trükköt, ha beveszi. Hisz nem csak a látását, hanem ezáltal a hallását is elvettem. Hogy mennyire jó játék is ez a bújócska. Cool


______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Pént. Dec. 02, 2011 6:50 am

Keisuke-san válaszára csak vállat vonok. Már eldöntöttem, hogy el fogom mondani neki a kapitányom nevét is, eredménytől függetlenül – legalábbis egyértelmű célzást teszek majd rá-, de mivel végre látok benne némi motivációt, ezt a kis apróságot nyugodtan megtarthatom magamnak. A korábbi üldözőcskéjében már elkezdhettem megfigyelni a hadnagy zanpakutouját. Igen érdekes fegyver, ha jól láttam, valami árnyékféle képessége lehet. Nem szabad alábecsülnöm, mert ha beleesek ebbe a hibába, nagyon megjárhatom. A magam részéről felveszem az alapállást. Egyelőre még nem váltok shikaira. Majd ráér akkor, ha valamelyik képességére szükségem lesz.
Második válaszát is rezzenéstelenül fogadom. Ugyan némiképp azért tartottam tőle, hogy Shizuka-san személyazonosságát szeretné először tudni, de számítottam rá, nem ért váratlanul. Valószínűleg én is a zaklatásomra vonatkozó parancs kiagyalójának nevére volnék kíváncsi első körben. Bár már nem vagyok biztos benne, hogy említettem, a parancs nem a kapitányomtól származik, de ez most azt hiszem, nyugodtan megmaradhat részletkérdésnek. Különben is csak a küzdelem végén kell közölnöm vele a főnökeim nevét, addig pedig a jól sejtem – legnagyobb sajnálatomra -, még sok időnek kell eltelnie.
Mintha mondókájához hozzátett volna még valamit, de a „találj meg” felszólítás csak megkésve jut el a tudatomig. Addigra már a sötétség is teljesen beburkol. A látásom úgy tűnik, teljesen fölöslegessé vált, elvégre ebben a különös fekete ködben csukott szemmel majdnem jobban látok, mintha nyitva tartanám őket. Behunyom hát szemeimet, és minden idegszálammal a hangokra koncentrálok. Hallani csak hallok valamit egy ilyen képződményben is, nem? Meg remélhetőleg érezni is érezném, ha hozzám érne véletlenül, mert nem lát rendesen... Bár a saját technikája neki csak nem okoz hátrányt. Az elég… kellemetlen lenne számára. Kétlem, hogy a zanpakutou képessége keresztbe tenne a mesterének, így feltételeznem kell, hogy ha nem is tökéletesen, de mindenképpen jobban lát, mint én.
Valami koppan a közelben, és a következő pillanatban már lendül is arrafelé a katanám. A penge nem ütközik akadályba, tehát valószínűleg nem volt ott senki. Vagy már eltűnt, mire reagáltam, vagy nem is volt. Ismét nyomasztó csend, és nekem nem marad más, mint a figyelmes fülelés. Igyekszem meghallani minden aprócska zajt. Újabb koppanás, másik irányból. Azonnal arra rántom a kardom, melynek pengéje így egy szép félkörívet leírva halad keresztül… ismét a nagy semmin. Ez most szórakozik velem? Sóhajtok, és laza tartást veszek fel, kardomat áthelyezem a baj kezembe, jobb tenyerem a penge élének markolat felőli végére helyezem, és lehunyt szemmel figyelek ismét. Mi lenne, ha…? Talán működne. Stratégiát váltok. Többé nem a zajokra koncentrálok, hanem a környezetemben áramló lélekenergiára. Egy sűrűbb forrást keresek, Keisuke-sant, pontosabban az ő hollétét. Egy kis időbe telik, de megtalálom valahol néhány méteres magasságban, a közelemben.
Hát jó, ha így akarunk játszani, akkor én is trükközni fogok. Jobb tenyeremet végighúzom kardom élén, miközben magam elé suttogom a hívó parancsot, majd visszaveszem Chi-sant a jobb kezembe. Azzal ügyesebben forgatom. Csukott szemmel figyelek Keisuke-san lélekenergiájára, és kardom hegyét arra felé fordítom, amerre ő van, mintha csak egy iránytű lenne.
- Nobiro, Chi Kiri – suttogom a következő parancsot, mire a vérvörös penge hihetetlen sebességgel indul meg a hadnagy irányába. Nem lövedék, egyszerű nyúlás. Szabad kezemmel felveszek egy ezzel a vonallal párhuzamos tartást, hogy a második támadásom is az ő irányába haladhasson, illetve egy kicsit mellé, hogy ha abba az irányba tér ki a kardom elől, ez telibe találja. Meg kell adni magamnak az esélyeket. – Hadou no yon: Byakurai – arról nem volt szó, hogy csak egyszer fogok támadni. Az alku arról szólt, hogy a következő támadásomat, vagyis jelen esetben a shikai támadást ki kell védenie. De sosem ígértem, hogy azzal befejeztük. Ha tényleg szeretném megismerni a képességeit, és tanulni a küzdelemből, akkor nem érhetem be gyermeteg játszadozással. Sajnálom, Keisuke-san, de ez van.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Kedd. Jan. 10, 2012 1:09 am

Nem mondom, hogy ideges vagyok, mert nem vagyok ideges. >.> Na jó, csak egy kicsit, de ki ne lenne az, ha éppen kirabolják, ráadásul a szeme előtt, lélektestben ácsorogva a gigai fölött? Én igazán nem akartam bántani, és annál többet nem is kapott, mint amennyi még belefér a shinigami etikumba vagy mibe, mert hát mi embereket nem bánthatunk, védelmeznünk kéne őket, vagy mi, ezért is vállaltam el ezt a küldetést Karakurában, aminek köszönhetően most itt vagyok, tehát az a suhanc még csak annyit se kapott, mint amennyit megérdemelt volna, hogy rohadna le a keze. Neutral
A trükköm a magam részéről zseniálisnak tartom, hisz mi más is lennék én magam, ha nem zseniális? Cool Az önbizalmam a helyén van, nem is kéne ennek másként lennie, és ha kéznél lenne a férfiegyletes egyennapszemüvegem, már biztosan azt villogtatnám, mert csak úgy miért is ne, azonban mi értelme ebben a fene nagy fekete ködben napszemüveget viselni? Lélekenergiám nem fojtom el, tulajdonképpen azt sem tudom, hogy azt hogyan is kell, és tudom, hogy emiatt kicsit hátrányban lehetek, azonban mindezt néhány kaviccsal ellensúlyozom. Egészen szórakoztató megtrollkodni az egész helyzetet azzal, hogy jóformán végig valahol Mei-chan feje fölött álldogálok a levegőben, mint akinek semmi jobb dolga nincsen, és időnként egy-egy kavicsot dobok Mei mellé valahová, hogy azt higgye, én vagyok az, aki épp elsuhant mellette. Ugyan az én látásom sem tökéletes ebben a fekete árnyködben, azonban pont elég ahhoz, hogy tökéletesen eligazodjak, és képes lehessek teljes erőmből harcolni. Ugyanakkor szemeim is viszonylag gyorsan idomulnak az új viszonyokhoz, bár néhány másodpercig még nekem is pislognom kell, míg hozzászokok. Zanpakutom elfojtott nevetéséből ítélve őt is pont annyira szórakoztatja a kis tréfa, mint engem, nem hiába ő lelkem másik fele, mindig is jól megértettük egymást. Még ezek után mondja nekem, hogy nőjek fel végre hozzá. >.>
A harmadik kavicsot dobom épp el egy teljesen random irányba azt várván, hogy Mei-chan ismét ugorjon egyet, mert mekkora jó móka már az egész. Felfigyelek ugyan a megváltozott tartásra, azonban úgy vélem, hogy ezzel épp egy másik irányba próbál felkészülni, hogy lecsaphasson, azt várván, hogy én leszek ott. Tévedtem, vagyis csak félig, mert én kifejezetten arra számítottam, hogy a háta mögé, esetleg jobb oldalra fog célozni, ehelyett pontosan sikerül megtalálnia „rejtekhelyemet” önmaga fölött néhány méterrel. A támadás okozta meglepetés olyan váratlanul él, hogy csak akkor veszem észre, hogy baj van, amikor a lány pengéje már megkóstolt belőlem egy darabot. Oldalamon egy néhány centis vágás éktelenkedik, az égető, csípős fájdalom figyelmeztet arra, hogy elcsesztem. Ugyanakkor éppen eléggé észhez térek ahhoz, hogy a kidou útjából. Mindeközben bal kezemmel a vágást markolom, felszakadt uniformisomon egy egész nagy vértócsa keveredik. Mei-chan kicsit túl komolyan veszi ezt az egészet, és látom rajta, hogy ő tényleg nem viccből csinálja az egészet, de én akkor sem leszek hajlandó arra, hogy komolyan küzdjek ellene.
Felszisszenek a fájdalomra, de igyekszem jó képet vágni hozzá; megszüntetem a sötétségfelhőt, az egész az árnyékomba folyik, majd megszemlélem a sebet, amit én kaptam. Szép, tiszta vágás, és elég mély is, ráadásul fáj, de ezt nem fogom Mei-chan orra alá kötni.
- Yare-yare… Figyelmetlen voltam. :/ Moroude gokusotsu. – fejezem be a sebbel való babrálást, majd egyszerűen csettintek egyet zanpakuto támadásom kimondása után. Ennek hatására Mei árnyéka – ami eddig a háta mögött volt – elé kerül, a fényekkel teljesen természetellenes módon. Azt is megfigyelheti, hogy az árnyéka teljesen más pózban áll és mozog, mint amiben ő van, mert hát kell egy kis fun, az sosem árt. Az árnyék tesz egy olyan pukedliző mozdulatot, mint ahogyan a királylányok meg hercegnőkisasszonyok szokták, majd végül különös módon egészen kiemelkedik az aszfalttól, egészen háromdimenziós hatást kölcsönözve neki ezáltal. Mei-chan saját árnyéka lesz most az ellenfele, miközben én hawaiididzsizek alig pár méterrel tőle, az árnyék pedig szinte szó szerint életre kel. Minden áron azon van, hogy elgáncsolja Mei-chant, egyszerűen megfogja a bokáit és megpróbálja elérni, hogy egyszerűen elessen. Különös módon az árnyék nem csak tapintható, hanem rendkívül hideg is, mintha fagyból állna az egész. Kicsit groteszk lehet a látvány, de engem szórakoztat. Tudom, hogy utálni fog emiatt, de na, akkor sem várhatja el tőlem, hogy megüssem.

______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Pént. Jan. 13, 2012 6:05 am

Az árnyék, mely elveszi a látásomat, még nem adna okot semmi komolyra. Saját pályán természetes, hogy nagy előnnyel indulna ellenem, de a szórakoztatására intézett ámítás-sorozat azokkal a valamikkel, amik a földön koppannak, azért már kicsit soknak minősülnek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ha nem a hangokra figyelek, hamar megtalálhatom. Az eredmény már magáért beszél, a felé irányított shikai támadás és az azt követő fehér villám már elég nagy támadási erőt képvisel. Engem azért küldtek, hogy felmérjem, mire képes, így kénytelen vagyok komolyan venni őt, még ha nem is kifejezetten kedvemre való a játék. A kidou elsütése után megfordul a fejemben, ez már lehet, hogy sok volt. Különösen, mikor hallom a fejemben Chi-san visszafojtott kuncogását. Ezek szerint eltaláltam? Uram isten, remélem, nem nyársalta fel ez a kis vámpír! Vagyis… Bocsánat, Chi-san, nem úgy gondoltam, csak tudod, néha elég vérszomjas vagy… – reagálok azonnal zanpakutoum lelkének ideges szusszanására. Azt hiszem, ezzel sikerült némiképp kiengesztelni a nőszemélyt, de igenis vegye tudomásul, nem szeretem a képességeit shinigamik ellen használni, főleg ha csak egy egyszerű edzésről, vagy teszem azt felmérési gyakorlatról van szó… bár a jelenlegi esetet nyugodtan lehet küzdelemnek nevezni.
Mikor a technikát megszünteti, nem is kell odanéznem, hogy tudjam, sok vért vesztett. Kardom szokásosnál élénkebb színe bőven elég bizonyíték erre. Szinte kizárt, hogy csak egy aprócska karcolás lenne, annál ez súlyosabbnak tűnik. De nem olyan súlyos, mint lehetett volna… Innentől kezdve viszont nem árt, ha kímélem egy kicsit, mert azért megölni nem akarom… Főleg így, hogy még csak komolyan sem vesz. Látszik rajta, nem akar küzdeni, és legalább annyira utálja ezt az egészet, mint én. Csakhogy vele ellentétben nekem van egy parancsom, amit teljesítenem kell, akár tetszik, akár nem. De azért túlzásba sem kellene vinni. Mikor megszólal, felnézek a fiúra. Az oldalán éktelenkedő, sötétebb folt és a sérült egyenruha igazolni látszanak félelmemet. Én esküszöm, nem akartam. Kardot tartó kezem kicsit bele is remeg a látványba, és hogy ilyen könnyedén kezeli… pedig fájhat neki. És vele ellentétben én tudom, a sebe nem fog olyan könnyen begyógyulni, mintha valaki más okozta volna neki azt a sérülést. Chi-san alapképessége miatt az a seb még egy darabig vérezni fog. Én ezt nem akartam! Egy karcolás, éppen csak ennyi kellett volna, hogy azért figyelmeztesse, nem egy vidámparkban van! Túllőttem a célon, nem is kevéssel.
Nincs több időm ezen emészteni magam, a talajon történő dolgok jobban lekötnek. Különösen a pukedliző árnyék. Ismerem a mozdulatot, régebben gyakran nekem is el kellett ismételnem, de ebbe belegondolni sem szeretek. Nem is kell, van más, amire figyelhetek, például az árnyék megelevenedése. Keisuke-san, ez nem ér… Ráadásul hideg! De stop, miért érzem én ezt és a húzást a bokámon. Ahogy lepillantok a lábfejem felé, egy pillanatra átfut a visszahőkölés az arcomon, aztán eltűnik, ahogy ez a legtöbb érzelmemre jellemző. Na de most mit kezdjek ezzel a… valamivel? Láthatóan az a célja, hogy engem elrántson, vagy legalább ellökjön, és bár még tartom az egyensúlyom, ha nem csinálok valamit, ez sikerülni fog neki. Tudom, hogy semmi értelme, de megpróbálom félbe vágni a kardommal. Természetesen semmit sem használ, de akkor most hogy a csudában fogok én megszabadulni ettől az izétől?
~ Kezdetnek higgadj le, és próbálkozz valami kidouval… ~ Milyen igaz. Nem gondoltam volna, hogy a vámpíros megjegyzésem után hozzám fog ma még szólni, de kifejezetten örülök Chi-san megjegyzésének. Megpróbálom megtalálni az egyensúlyom, majd a shikait megszüntetve elteszem a kardom az oldalamon függő hüvelyébe. Nincs rá szükségem. Ha egy lidérc ellen küzdenék, nyilván nem játszanám ezt el, de Keisuke-san ellen? Semmi értelme tartalékolni a másik támadásomra, úgysem fogom használni. Már így is elég sérülést okoztam neki.
– Hadou 04: Byakurai - a különös teremtmény egyik kezére célzok, és rögtön ezután felugrok, hátha ezzel egy kicsit megszabadulhatok tőle. Remélhetőleg sikerül is, ellenkező esetben elesek. Ha a próbálkozásom helyes, ellövök még egy kidout, ezúttal Keisuke-sanra: - Bakudou 01: Sai – Ha a technikám sikeres, és a fiú kezeit hátraköti a kidou, odashunpozok mellé, és kicsit lehajolok, hogy megszemlélhessem az általam okozott sérülést, vagy legalábbis a vérfoltot, amit eredményezett. Ez tényleg nem úgy sikerült, ahogy terveztem… Miután kellő mennyiséget szörnyülködtem, felnézek Keisuke-sanra, hogy lássam, mennyire kellemetlen neki ez a kis bakudou. Egy ilyen egyszerű kidouból azért ki kell tudnia törni, ha még nem tette meg eddig is, és egyáltalán használt…

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Pént. Jan. 13, 2012 6:51 am

Körülbelül úgy ácsorgok pár méterre Mei előtt, mintha semmi jobb dolgom nem lenne és nem most nyársalt volna fel picikét a zanpakutojával. Bízok benne, hogy előbb vagy utóbb eláll a seb vérzése, és minimum egy adag fertőtlenítőre és jó sok kötszerre szükségem lesz, de tulajdonképpen nem olyan vészes. Na meg, ott van ama tényező is, miszerint a póttest regenerál valamelyest, úgyhogy tulajdonképpen elég lenne várakoznom benne egy-két napot, hogy teljesen eltűnjön szerencsére. Bár kissé aggaszt a tény, hogy a seb vérzése nem igazán akar elállni, de csontot és fontos szervet nem ért, csupán húsom lett megszabdalva egy cseppet. Fájdalmas, igen, de annyira nem, hogy ne tudjak koncentrálni. Nem kevés erőfeszítésbe kerül, hogy ne mutassam ennek jelét, és néha nem bírom ki, hogy fel ne szisszenjek, de semmi különös indokot nem adok arra, hogy Mei esetleg pánikba essen. Nem akarom, hogy aggódjon miattam, különben is, az én hibám, hogy egyáltalán nem vettem komolyan, de nekem ez így jó, és tulajdonképpen nem bánom az egészet.
Vigasztal viszont, hogy cserébe nem kicsit szórakoztat Mei-chan és az árnyéka. Szerintem illik hozzá a pukedlizés, nem is tudom, miért pont ez jutott az eszembe, egyszerűen bevillant és kész. Vigyorogva szemlélem a kibontakozó eseményeket, nem bírom ki, hogy ne mosolyogjam meg, amikor megpróbálja átvágni az árnyékot a kardjával. Persze az mit sem ér, hiszen ezt a sötétséget átvágni nem lehet, hiszen lényegébe véve csak egy árnyék az egész. Természetesen nem engedném, hogy baja essen, ha sikerülne kibillentenem Mei-chant az egyensúlyából, tennék róla, hogy az árny gyengéden el is kapja őt, mielőtt még földet érne. Erre azonban nincs szükség, amikor meglátom, hogy Mei egy kidout kezd el megidézni, amivel sikeresen el is éri, hogy az árnyékot megtörje. Nem sérül ugyan, de ahol a fény éri, ott feloszlik, és így megszűnik a hatás, amit eredetileg szántam neki.
Szándékosan nem teszek semmit a lekötő mágia ellen, holott el tudtam volna érni, hogy ne találhasson el. Egyúttal Mei-chan árnyékát is visszaterelem a normális helyzetébe, aki egy nagyon elegánsan meghajló mozdulat után táncol vissza a helyére, a lány mögé, valamint magam mögé árnyakból egy kényelmes kis fotelt varázsolok. Miután a végtagjaimat összeköti a mágia, olyan teljes nyugalommal ülök le az árnyékokból összeeszkábált és három dimenzióssá változtatott fotelre, mintha nem éppen most győztek volna le, vagy tudom is én. Nem érdekel ez a harc, én nem fogok egy olyan shinigamit bántalmazni, mint Mei. Edzéseken is mindig kímélem a nőket, ami azt hiszem, teljesen természetes. Vannak, akiknek ez nem szokott tetszeni, de ez van, ezt kell szeretni.
- Gratulálok, Mei-chan, legyőztél. Surprised – vágom be az ártatlan vikunyapofi képemet, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre, csak éppen fél bevallani. Felfigyelhet arra is, hogy mindeközben nekem árnyékom nincsen, ahogyan összekulcsolt kezemben lévő zanpakutom, és a közvetlen környezetemben lévő tárgyak – villanyoszlop, épületek, fák – sem vetnek árnyékot. Mindet magamhoz hívtam, saját kényelmem érdekében. Cool
- Na és akkor, az üzleti rész. Azt ígérted, a hadnagy nevét megtudhatom. szemöldökrángatás Eloldoznál? Surprised – ücsörgök továbbra is az ülőalkalmatosságon; amikor a sérülésemet akarja megnézni, néhány árny vegyül oda, hogy eltakarja előle. Nem kell neki látnia, majd rendbe jövök magamtól is, remélem. Surprised Minden esetre bízok benne, hogy nem vészes. Annyira.

//Köszönöm a játékot, Mei-chan. Surprised *megcirógatja a haját* xD//

______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   Pént. Jan. 13, 2012 7:32 am

Üdv!

Meglehetősen komikus harcotoknak a jutalma is meglett. 800 LP és 1500 ryou üti a markotokat. Gratulálok, a küzdőteret LEZÁROM.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Egy kis magánakció   

Vissza az elejére Go down
 

Egy kis magánakció

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-