HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A kapitány irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: A kapitány irodája   Szomb. Szept. 17, 2011 8:54 pm

A belső felújítások alatt ez a helyiség is nagy átalakításokon ment keresztül. Többek közt a színek voltak az egyik legfontosabbak. Mostanra a kapitányi iroda pontosan az osztag azúrkék színjében pompázik. Valójában teljesen egyszerű a berendezése, mégis mutatós. A szembe levő falat teljesen kivették, helyette üvegfal található alkalmanként függönnyel ellepve. Az üvegfalon van egy ajtó is, így néhány ülőpárnával ellátott teázásra alkalmas terasznak is helyt adott az új iroda. Bent egy íróasztal, néhány szekrény (különböző díszekkel); valamint egy puha, mutatós szőnyeg található. Egészen egyszerűnek tűnik; ám, ha a tolóajtó mögé nézünk, a hajdani szoba helyett teljesen más van. Egy kisebb könyvtár található, különböző olvasmányokkal; valamint egy rejtett panellel, ami csak a megfelelő könyv elmozgatásával aktiválható. A 12. osztag kérésére szigorúan a kapitány számára az osztag bizonyos területei bekamerázottak. Ezek csupán biztonsági intézkedés, a személyi jogokat sértő helyek teljesen mentesek ezektől. A szentély, az ebédlő, társalgó, kert, amfiteátrum, hadnagyi iroda, irattár és gyakorlóterem van ellátva ezzel. Takeo elég ritkán található itt, hiszen az ideje nagyját vagy egyéb osztagbéli tevékenységekkel tölti, vagy pedig származásának él és a Lélektovábbképző Akadémián van. A kapitányi irodát a Game&Over ikrek őrzik.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 23
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Vas. Szept. 18, 2011 6:18 am

*A napokban végre döntés született az új kapitány személyéről. Nem tudom, mi történt az előzővel, de nem is az én dolgom. Engem is csak nemrég osztottak ide. Az eddigiek alapján Ai-san kedves shinigaminak tűnik, bár be kell valljam, szégyen-szemre nem ismerem korábbról. Emiatt azonban egy percig sem zavartatom magam, elvégre lesz bőven időm megismerni kapitányomként. Ő az első olyan shinigami, akiről Chi-san sem tett semmilyen megjegyzést, amit úgy értékeltem, benne is tiszteletet ébresztett. Vagy csak érzékelte az erőbeli különbséget, és inkább meghúzta magát. Annál a nőnél sajnos ezt nem lehet tudni, ilyenekről pedig nem beszél. Az új hadnagy kilétéről viszont lövésem sincs. A taichou azt a szőke lányt emlegette, akit a múltkor láttam, mikor leadtam a papírmunkát. Kicsit furcsa helyzet, hogy harmadik tisztként eddig én láttam el a hadnagyi feladatokat, pedig nekem elvileg ez nem lenne benne a munkakörömben. Nem panaszkodhatok. Szívesen csináltam, de azért örülök, hogy lekerül a vállamról ez a felelősség. Talán végre valahára rendeződnek az osztag dolgai. Ennek őszintén örülnék.
Kagami-taichou kicsit korábban az irodájába rendelt egy délutáni időpontra. Úgy emlékszem, az új hadnagyot kívánta bemutatni. Ennek is ideje lenne, valóban. Az embernek előbb-utóbb meg kell ismernie a feletteseit.
~ Az a szőke lány elég félénknek tűnt… Én nem vagyok benne biztos, hogy alkalmas lesz. ~ hallom a fejemben a falhoz döntött zanpakutom szellemének hangját. Igen, még a szobámban meditálok, elvégre a megbeszélt időpontig még mindig van időm.
Nem véletlen lett hadnagy, Chi-san – felelek gondolatban a szellemlánynak. Ő kissé sértődött hangot hallat, és magamra hagy a gondolataimmal. Azt hiszem, legközelebb álmomban látom viszont ismét. Fél órával a megbeszélt időpont előtt sóhajtok, felfűzöm a kardom a megfelelő övemre, elvégre sosem lehet tudni, mikor adódik halaszthatatlan küldetés, amin meg kell jelennem. Ha pedig ez bekövetkezne, nem lesz időm rohangálni Chi Kiri-ért és vissza. Egyébként is jobban szeretek felkészülni a váratlan dolgokra, így aztán fegyverrel az oldalamon, de barátságos szándékkal indulok el. Még terveztem pár dolgot megcsinálni a jelenésem előtt.
Pontosan érkezem. Kopogok a kapitányi iroda ajtaján, és Ai-san engedélyével belépek. A kezemben egy tálca van, rajta három csésze, két kanna és egy kistányér. Utóbbin csokiskeksz található, a két kanna egyikében tea, a másikban kávé. Halvány mosolyt küldök kapitányom felé, és finoman meghajlok, majd a tálcát leteszem az iroda nappali részén található kisasztalra. Jómagam visszasétálok az asztalánál dolgozó taichou-hoz. Nem vagyok neki útban, de láthatom, min dolgozik. Kicsit még mindig furcsa, hogy ő ül ebben az irodában, de már kezdek hozzászokni.
- Fukutaichou-san késik? – kérdezem, a kapitányt megtörve a síri csendet az irodában. Bár ez szinte költői kérdés számba megy, mivel én pontosan jöttem, de talán a kapitány tud valamit ez ügyben, amit én még nem. Ezt sosem lehet kizárni. Látom az asztalánál ülő nőn, hogy éppen készülne válaszolni, mikor kivágódik a tolóajtó, és a ziháló szőke lány jelenik meg a szemünk előtt. Éppolyan kifejezéstelen arccal mérem végig, mint minden mást. Chi-san szavai visszhangzanak a fejemben, de még mindig ugyanaz a véleményem. Ha Kagami-taichou bízik benne, nekem teljesen megfelel, hogy a beosztottja legyek.*

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Vas. Szept. 18, 2011 6:44 am

Találka a kapitányi irodában
Nem vagyok szőke!

Egy-két, egy-két! Elkések a hétszentségit hát! Mondtam, hogy kelts fel, biztos szándékosan hagytál elaludni.
~ Csak hogy tudd, az órát te tette taccsra, nekem pedig nem kötelességem hülyéket keltegetni korán reggel. Gondoltam megvárom, míg felkelsz…~ Hát rosszul gondoltad! Most aztán megnézhetem magam, Ai-san ketté fog tépni. Ráadásul két embernek is várnia kell rám! Az a fránya vizit, de most komolyan! Egyáltalán minek van rá szükség?! E-nélkül is meg tudok ismerkedni a 3. tisztel, Ai-san pedig már ismerem!
~ Hagyd abba a fortyogást te barom! ~ Szól rám indulatosan Ribbon-chan, furcsa de ettől nem lettem nyugodtabb. Kiugrok az ágyamból, berohanok a fürdőbe, elkezdek fogat mosni, közben fél kézzel fésülködök és a szekrényemben is matatok. - Nem-nem teleszkópos a kezem. – A shunpo képességeim erre is tudom használni, s mivel az elkésést már tökélyre fejlesztettem. Felkészülve rohanok i az ajtómon.. vagy mégsem?! Ó a szentségit, találjátok ki kit felejtek odabent. Ribbon-chan rendesen szentségel, elátkozza az összes ősöm, még úgy is, hogy leggyorsabb shunpom vetem be, hogy visszatérjek hozzá. Azonnal beleteszem a hüvelyébe, mindenféle szöszölés nélkül, még az oldalamra sem erősítem fel. Fogkrémmel az arcomon hagyom el szállásom, egyenesen a kapitány irodája felé száguldva.
Az ajtó előtt meglátok egy lányt, aki vélhetőleg a 3. tiszt akar lenni. No igen, épp az orrom előtt csapja be az ajtót, még úgy is hogy én közben azt üvöltöm „NEEE!”. Az ajtó becsukódik, de oly nagy lendületet véve rohanok, hogy nem tudok megállni. Berepülök a tolóajtón, kishíján letarolva szerencsétlen 3. tisztet, ám ő idejében arrébb áll, mintha megérezte volna közeledtem. Egészen az íróasztalig repülök. A tálca a sok finomsággal felreppen, s mivel észreveszem repülés közben, minden erőmet bevetem, hogy megmenthessem. A teasüteményeket a számmal kapom el, mondván, a hasamban biztos helyen lesznek. Ám az akcióm nem jár sikerrel, ugyanis sikerül belefejelnem a teáskancsóba, mely tartalma rámborul. A földhöz vágom magam, feljajdulok.
- Ez forró!! Valaki szedje lee ááá!! – Forgolódok ide oda. Kis idő elteltével kihűl a forró tea az arcomon, melytől mindjárt jobban érzem magam. Gyorsan egy órát keresek, melyet meg is találok a kapitányom feje fölött a falon.
- Huh! Még éppen idejében! – Felkelek, mintha semmi sem történt volna, körbenézek és meglátom az ajtót, a tálcát a földön a törött csészékkel és a kancsókkal. Ekkor észreveszem a szemrehányó pillantásokat, melyeket Ai-san vet felém. Elvörösödöm, olyan kellemetlen a helyzet.
- Én..- kezdek bele bizonytalanul a tarkómat vakargatva -.. Szörnyen röstellem a dolgot, csak siettem, hogy Ai-san nehogy megharagudjon rám! – Magyarázkodok, mint valami óvodás kisgyermek, miközben felállítom a fogadásunkra odakészített két széket, melyeket ugyancsak elsodortam hevességemmel.
- Esküszöm megjavítom… - Körbenézek, a falakon lógó, antik, drága képek fenyegetően imbolyognak a szögön, amellyel felfeszítették őket, már csak az hiányozna, hogy mind leessen és tönkremenjen.
-…Mindet – Félve nézek a 3. tisztemre, vajon milyen arcot vághat az egészhez. Most aztán jól elástam magam...
~ Hülye idióta.. ~

______________

Pontozás:
 


A hozzászólást Yamasaki Shizuka összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 08, 2011 11:38 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Kedd Szept. 20, 2011 5:06 am

~ Kezdeti nehézségek ~
(Avagy minden elhatározás kérdése.)

*Kellemes Napsütötte utcák honolnak a Seireitei környékén. Rá fért már Soul Society-re egy ilyen idő, amikor a shinigami még edzése közben is gondtalannak érezheti magát. Milyen érdekes, hogy a halálistenek lelke is nagyban hasonlít az emberekére. Bár jó magam már lélekként születtem meg itt, elég misszión vettem már részt, hogy tudjam milyen hasonlóságokkal küzd eme két faj. Hátra dőlök székemben, és a nyitott ablak felé tekintek, amely felől bizonyos hangokat hallani. Némi csata kiáltás az, mely zavarja a síri csöndet, de ez voltaképpen nem zavar, ha arra gondolok az osztagom éppen a napi rutinját végzi. Ide kerültem, s kapitányi pozíciót foglaltam el immáron a Gotei életében. Ha bele gondolok, hogy mennyi mindent kellett ennek érdekében átélnem, s menyi minden eseményen vagyok túl, el kap némi melankólia. Ám az erkélyemről beszűrődő virág illat elteri az e fajta negatív érzéseket is belőlem, hogy hozzá segítsen a papír munkámhoz. Természetesen kinevezésem óta azon voltam, hogy a felhalmozott munkát, és teendőket pótoljam, illetve megkeressem az osztag számára legmegfelelőbb hadnagyot. Egy olyan hadnagy kellett nekem, akivel a későbbiekben minden további nélkül összetudok dolgozni. Nehéz vállalkozásba kezdtem abban a pillanatban, amikor Yamasaki Shizuka-t, a Nibantai Yonseki-jét kértem fel erre a feladatra. Megérzéseim valahogy még is azt sugallták, hogy a fiókomban pihenő karszalagot neki adjam. Magam sem értem; lehetséges, hogy csak másik felem "elvesztése" okán jött egy keszekusza gondolat? Hagytam neki, talán egy esélyt mindenki megérdemel. (Majdnem mindenki.) Kellemes virág illat, napfény, és csend. Csend, amihez jócskán társul a hátulütő, a magány. A kezemen pihenő arany gyűrűre pillantok, melyet még Ő tőle kaptam azon az éjszakán. A benne lévő kő, ahogyan magam elé emelem meg- meg csillan a parányi fénysugárban, ezzel felkápráztatva íriszeimet. Hetek eredménye gyanánt hónapok várása vár reám. Megígértem neki, s én nem volnék az a személy, aki megszegi szavát. Így hát abba a kissé balgatag szokásba kezdtem, hogy a felé irányuló hiányomat még több munkába fektetem. Lassacskán viszont ez is elkészül, és magam sem végezhetek el minden egyes munkát. Dolgom volna a birtokon, ezért pedig a megfelelő időpontban, tegnapi hatállyal küldtem ki a pokollepkéket üzenetemmel. Némi elkalandozó gondolatokból ragad ki az ajtóm felületén ért kopogás hangja. Ismételten tollat ragadva kezembe, az utolsó sorokat kezdem leírni, még egy komoly "Bejöhet" kifejezéssel adom a tiszt tudtára, hogy várom. Felesleges volna felpillantanom az irataim felől, amikor már úgy is tudom, hogy melyik személy az, aki ide betért hozzám. Mindössze két személyt hívattam, s ebből Shizuka az jóval zajosabb. Így Mei-nek hagyom, hogy egy kicsit kibontakozhasson. Úgy is tudja, legalább is sejtheti, hogy nincs ellenemre, ha esetlegesen leül elém, és csendben megvárja még végzek a munkával.* - Pontatlan. *Szólalok fel kérdésére komolyan a lánynak. Valójában lehetséges, hogy eltudnék vele beszélgetni erről- arról, de túlságosan fontos iratok azok, amiken éppen dolgozok. Statisztikák, éppen azok, amelyeket Chizuki taichou a fiókjában felejtett, ráadásul kicsit sem mai iratok ezek. Egyszerűen a számomra le fest egy negatív képet az ilyesfajta hozzá állás egy felelősségteljes hivatással szemben. Kapitány létére nem engedhetné meg magának, hogy az iratok ne a legnagyobb rendben legyenek. Kezemet az asztalra pihentetem, és lehunyt szemekkel kis pihentető meditálást hajtok végre, még a hadnagyra kellene várnunk. Csend uralkodik, csupán a beköszönő szél fújja fel a hajamban lévő ezüst szalagot, amelynek végén ott nyugszik a Kagami-ház címerbrossa. Ez a parányi szélcsengőre hasonlító hangzás teljesen eltompul abban a pillanatban, amikor egyre közeledő csetepaté egyenesen beront az irodába. Az első amit még csukott szemmel is észlelhetek, az a tolóajtó beszakadása, és az íróasztalomat majdnem eltaláló tiszt. Aki nem utolsó sorban végig rendezi a dolgokat eléggé látványosan. Ridegen sütöm fel szemeimet egyeneset a szemeibe pillantva. Nem is veszem a fáradtságot arra, hogy körbe nézzek, csupán a hadnagy tekintetéből igyekszem kiolvasni az esetleges válaszokat.* - Neked Kagami taichou! *Nem igazán emlékszem arra, hogy megengedtem volna a lánynak, hogy bizonyos megnevezési formákkal lásson el. No, meg ezzel a megérkezésével gyakorlatilag csak annyit sikerült nálam elérnie, hogy megtartsam a közte, és köztem lévő kezdeti távolságot. Nyugodt ridegséggel csukom le ismételten tekintetm, és intek mindkettejüknek, hogy üljenek le elém.* - A nevem Kagami Ai, a Sanbantai új kapitánya, és a Shinigami Nőegylet Alelnöke volnék. *Ekkor kihúzom az egyik fiókot, és kiveszem belőle az egyik dossziét, hogy az asztalomra csúsztathassam.* - Még Yamasaki-san eltakarítja a keletkezett károkat, addig Mei-san; találtam némi hiányosságot az aktádban, ezt kéne pótolni. *Pillantok a hadnagyra meglehetősen vészjóslóan, hogy akár neki is láthat a károk eltörléséhez. Habár az ajtómhoz nem vagyok meggyőződve arról, hogy hozzá kéne érnie, de nem fogom benne meggátolni. Addig is Mei-san elé csúsztatok egy papírt, amelyen egyetlen egy kérdés áll.* - Nem szeretem a túlzott meglepetéseket, ugyanakkor, mint az osztag kapitánya vannak kötelességeim. Első sorban feladatom biztosítani a tisztek minimum stagnáló szintjét, de jobb esetben fejlődésre is van szükség. Így hát, mond shinigami, mik volnának azok, amelyekben a legjobban teljesítettél az Akadémián? *Noha a papírra csupán a shinigami zanpakutojára vonatkozó kérdés dereng, addig én érdeklődöm kissé részletesebben is. Közben azért néha rá tekintek a hadnagyra, hogy még is mit csinál, és ha elbolondozni kívánná az ügyet, akkor szúrón adom tudtára, hogy ez nem a legalkalmasabb idő erre.* - Továbbá az is érdekelne, hogy mi volna a célod, esetlegesen mely képzettség terén szeretnél fejlődni. *Illesztek még a kérdésemhez további kiegészítéseket. Sajnos manapság eléggé nehéz megszórni, hogy végül is ki, miben jó, vagy lesz jó, de amíg az osztagom magasabb rangú tiszte marad, addig emlékezni fogok arra, hogy mik is volnának az igényei. Noha, azért tegyük hozzá, hogy a többiekről sem fogok megfelejtkezni, de nyilván valóan, az erősebb tiszteknek erősebb edzés jár. Ez egy olyan dolog a számomra, amelyet a papírmunkák mellett nem szeretnék elhanyagolni. Miután Yamasaki-san végzett hagyom, hogy helyet foglaljon, és kérdőn pillantok rá jelezve, hogy az ő válasza is érdekelne az iméntiekkel kapcsolatosan.* - Hadnagy, a mai naptól fogva te fogod intézni az osztag összes adminisztrációját, a sanseki és yonseki felügyeletével. Én már csak az aláírással, az éjjeli őrjáratok levezénylésével, és napi edzésekkel szeretnék törődni. *Mutatok egy pillanatra az asztalom egyik szélén heverő irat tömbre, ami meglehetősen vaskos. Bár ez sem oly' tömör, mint amilyen kupacokat én adminisztráltam le Nobunál nem is olyan rég.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 23
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Kedd Szept. 20, 2011 8:07 am

Kapitányi iroda
Avagy a kezdeti bonyodalmak



Az idő csupán lassan vánszorog előre. Még a kapitány válaszára sem reagálok többet halvány bólintásnál, bár ő ezt nem láthatja. Tudom, hogy a papírmunka fontosabb, hiszen nem olyan rég én láttam el hasonló feladatokat, az átmeneti időszakban. Kisvártatva lábdobogás hallatszik a folyosóról, és láss csodát, nem sokára be is repül a fukutaichou, majdnem egyenesen a nyakamba, felborogatva a találkozó kellemesebbé tételére szolgáló dolgokat. Némi forró italt még magára is borít. Csak lehunyom a szemem, és sóhajtok. Ismerős gúnykacajt hallok a fejemben, ami az oldalamon függő tokból ered. Gondolatban kap is tőlem a nevetés tulajdonosa egy rosszalló pillantást, minek következtében elhallgat, én pedig kinyitom a szemeim, és ugyanolyan kifejezéstelenül nézek a hadnagyra, mint korábban magam elé. Igyekszem szem előtt tartani, amit korábban Chi-sannak mondtam: nyilván nem véletlenül lett pont ő a hadnagyunk, tehát kötelességem megbízni benne, és minden erőmmel támogatni. Ennél többet nem áll módomban tenni.
Ai-sama szerencsére kézbe veszi az irányítást. Bemutatkozására bólintok, és halvány mosoly kúszik az arcomra. Feltűnik, hogy hadnagyunkat a vezetéknevén szólítja a taichou, míg nekem a keresztnevemet használja, azonban igyekszem átsiklani efelett az apróság fölött, és következő utasításaira koncentrálni. Na nem mintha nekem az odafigyeléshez komoly koncentrálásra volna szükségem. Amint Yamasaki-san munkába áll, én megnézem az aktámban álló hiányosságot, melyet kapitányom említett.
- Az Akadémián zanjutsuból és kidouból teljesítettem jól, a kettő közül a zanjutsut mondanám inkább az erősségemnek. Ezeken kívül shunpoból kellene fejlődnöm. A hakudámra viszont egyáltalán nem lehet alapozni, és a zanpakutom képessége miatt szerintem nem is igazán érdemes. – adom meg a feleletet az összes feltett kérdésre, legalábbis érzésem szerint mindenre válaszolok ebben a néhány mondatban. Nem túl sűrű tőlem, hogy három mondatot is beszélek egyszerre, azonban most kivételt kellett tennem, elvégre Kagami-taichou megérdemli a tisztességes, valamelyest kifejtett válaszokat. Miután ezeket sikeresen dokumentáljuk, és Yamasaki-san is végez a feladataival – bár személy szerint inkább meg sem nézem, miféle eredménye lett ügyködéseinek, jobb nem tudni alapon -, valamint kedvenc hadnagyunk visszatelepszik köreinkbe, rátérünk a következő napirendi pontra, amely a hadnagy feladatainak tisztázása lenne. Rezzenéstelenül ülök, miközben az instrukciókat hallgatom. Igen, ez volna egy hadnagy dolga. Mikor azonban az én tisztem is elhangzik, egy pillanatra összeráncolom a szemöldökömet, de vonásaim szinte azonnal rendeződnek. Ismét az eddigi, nyugodt arcomat mutatom, és bólintok.
- Hai, Kagami-taichou – válaszom hivatalos és tömör. Ha Ai-sama úgy gondolja, Yamasaki-san felügyeletre szorul, ám legyen. Ha szükséges, segítek is neki az adminisztrációban. Az viszont teljesen biztos, hogy nem fogok unatkozni akkor sem, ha épp nincs semmi dolgom. Ekkor tűnik fel, hogy én nem mutatkoztam be a hadnagyomnak, így felé fordulok, és halvány mosollyal az arcomon pótlom ezt a hiányosságot.
- A nevem Mei. Örvendek, Yamasaki-fukutaichou-san – nyújtok kezet a megrökönyödött hadnagynak. Hangom magamhoz képest kifejezetten barátságos, bár még így is alig hallatszik benne bárminemű érzelem. Reményeim szerint a következőkben minden gond nélkül tudunk majd együttműködni. Amint a kötelező bemutatkozásokon túl vagyunk, azon nyomban visszafordulok a taichou felé, és várom, mi lesz a következő utasítása. Nekem mondjuk lenne ötletem arra, mit kéne elvégezni, de nem én vagyok a kapitány.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Vas. Okt. 09, 2011 12:04 am

A rendrakás
Avagy baj, ha kidől az ajtó?

Szentséges úr isten! Lejáratom magam a kapitányom és a harmadik tisztem előtt! Most mit tegyek, ezt egyáltalán nem így terveztem. Ai-san most mérges rám, ráadásul a csatos lány is furán néz… Nem vagyok őrült! Teljesen jól vagyok >~ Befejezted a hisztirohamot? Inkább kezdenél neki a romeltakarításnak te féleszű… ~[/color] Igen! Azonnal! Gondolatmenetem befejeztével felpattanok és a képhez sietek, meg kell próbálnom helyre állítani, nem egy nagy feladat, csak vízszintbe kell tennem. Lassan nyúlok a kép felé, közben több ízben leizzadok, hisz törékeny, és én tipikus elefánt vagyok, ha porcelánboltról van szó. Óvatosan megfogom, és szép lassan a helyére illesztem. Mikor Ai-san megszólal, ijedtemben megszorítom a képet, amely az erőtől kettétörik.
- Ö… Kettő lett, maradhat? Majd óvatosan lerakom a polcra, amely fölött eddig lógott és elkezdek az ajtó felé hátrálni, mivel sejtem, hogy kapitányom mennyire nem lesz elragadtatva. Az ajtóhoz érvén, megbotlok az ajtókeretben s átesek, egy újabb lyukat hagyva magam után… Nagy huppanással érkezek a földre, s ha nem lennék a kapitányom és a 3. tisztem társaságában most biztos szentségelnék egy jót. Felülök, a fejemen a földbecsapódástól egy búb keletkezik. Felülök és ismét az íróasztal felé nézek, látom, hogy nem igazán foglalkoznak velem amitől eléggé megkönnyebbülök. Lehet, hogy észre sem fogják venni?
- Yamasaki-san mit csinál féllábbal az irodában? – Felnézek és felcsillan a szemem, pont ő kellett nekem.
- Nem féllábbal az irodában.. Egyik lábam a sírban, a másik a pokolban… - Magyarázom kedves osztagtársamnak, miközben feltápászkodok és kilépek elé. – Szükségem van a segítségedre! – Miután kedélyesen s lelkesen fogadja el, nem foglalkozom, holmi feladatismertetéssel, inkább azonnal belecsapok a lecsóba. Óvatosan meglököm, mire ő nagy sebességgel berepül kiszakítva az ajtó keretét a helyéből, majd az ablakon távozik, Ai-san feje fölött. Huhh! Ezt pont kicentiztem. Jegyzem meg magamban megnyugodva, ám tervem még nem ért véget. Most jön a tökéletes színészi játék…
- Az ajtó… AZ Ő HIBÁJA! – mutatok az ablakon kirepült tiszt felé, majd elindulok az asztal felé. Leülök a szabad helyre, a 3. tiszt jobbjára és kedvesen mosolygok rá. – Nagyon örvendek! A nevem Yamasaki Shizuka! Én leszek a hadnagyod… yoroshiku{örvendek}… - Jobb kéz helyett balomat nyújtom a lány felé, ráadásul elég koszos… Megtörlöm a mellkasomba, majd ismét felé nyújtom. Jobb kezem közben mutató és középsőujjára állva kezd el az asztalon található sütemény felé menetelni.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szer. Okt. 19, 2011 9:40 pm

~ Kezdeti nehézségek ~
(Avagy minden elhatározás kérdése.)

*Kedves nekem ez a nap, legalább is egy darabig még az lesz, azt hiszem. Hiszen hét ágra süt a nap, s végre jut majd egy kis időm Ryuuji-samaval teázni. Túl sokat dolgoztam mostanság, és még mennyi hátra van. De elsődleges feladatom most az osztagom helyre tétele volna. Ehhez viszont megfelelő mennyiségű energiát kell szereznem. Érzem, hogy a homlokom nehezebb a szokásosnál. Belegondolva, mióta Keisuke távol van, semmi mást nem tettem, csupán dolgoztam. Tán éppen itt volna az ideje, hogy valóban a szabadban töltsek néhány pillanatot. Talán, egy kis szerencsével még jut időm arra is, hogy Byakuya-t meglátogassam. Sokan nem kedvelik ezeket a nemesi összegyűléseket, nekem viszont olyan, mintha az életem része lenne. Egyáltalán nem bosszankodom miatta. Sőt, valójában egyetlen egy kikapcsolódásom e időszakban, mert ez tereli el gondolataim teljes mértékben. Sóhajtok egy nagyot, s oldalra csúsztatom a lapjaimat, hogy Mei-sant megtudjam figyelni beszéde közben. Tán tűnhetek kissé ridegnek ebben a pillanatban, de ha ilyen is volnék, az bizonyára okkal történik.
Én vagyok az új kapitány, s hát meg kéne ismernem a tisztjeimet. Még akkor is, ha bizonyos távolságot mindig meg fogok köztük tartani. Bár a harmonikus együttműködéshez nem mindig megfelelő a távolságtartás, én még sem szándékszom teljes mértékben megnyílni nekik. Van bennem egy fajta óvatosság, hogy csak éppen annyira, mint amennyire kell. Ámbár, mikor meghallom a lány szavait, hogy miben is jeleskedik némileg felcsillannak szemeim.*
- Értem, köszönöm. *Tárgyilagosan fejezem ki magam. Nem szeretnék több szót intézni mind ehhez a beszélgetéshez, legalább is egyelőre. Nem vagyok az a jellem, aki feleslegesen ontaná a szavakat másoknak, és dicsérné, hogy milyen ügyes meg egyebek. Szerintem hamarosan erre ők maguk is rá jönnek, s talán idővel el is fogadják. Ha nem teszik, akkor is én leszek a kapitányuk, ezt pedig tiszteletben kell tartaniuk. Éppen ezért hunyom be tekintetemet egy pillanatra, amikor a hadnagyom azt a képet teszi tönkre, ami nagyon fontos a számomra. A Kuchiki-ház ajándéka volt a számomra, egészen különleges történettel rendelkezik. S a roppanására a bal kezemben lévő toll el kezd repedezni. Lassan törik be, egészen lassan, míg a bukásakor egyenesen kettétörik a kezemben. Ez az egyetlen egy mozzanat, ami arról árulkodhat, hogy jelen pillanatban elég nagy düh zajlik bennem. Viszont megtanultam kontrollálni, hiába van bennem forrófejűség, melyről egész Soul Society-ben három shinigami tudna mesélni. (Ritsu, Keisuke, Noah) Elszámolok magamban tízig, míg a toll még jobban, még több darabkára törik. S mikor a fejem fölött kirepül az ablakon egy másik tisztem, abban a pillanatban úgy állok fel, hogy akkora mennyiségű lélekenergiát szabadítok fel, amennyi a környezetemben lévőket mind térdre kényszeríti. A lehető legvészjóslóbb tekintetemben pillantok Shizukára, s mire mindannyiuk lába, valamint tekintete a földet nézi, akkor hagyom abba. Egyetlen egy kéz suhintással bénítom le a hadnagyomat egy Kuyo Shibarival. Semmi idézés, se egyéb csak egy kéz suhintás, semmi több.*
- Yamasaki Shizuka Fukutaichou, a mai napi hatállyal kitiltalak az irodámból és annak közeléből is. Közölni valódat az osztag sansekije, Wang Liu Mei fogja továbbítani a számomra, valamint pokollepkével üzenhetsz. Az iratkezelésed hibátlanságával, és az irattár rendbe tételével elnyerheted bocsánatomat. Ám figyelmeztetlek shinigami, mihelyst legközelebb beteszed ide a lábad, és kárt teszel a személyes holmijaimban, megtanítom neked hogyan vigyázz a holmikra, kezdve a zanpakutod elvételével. *Hosszú, ám rezzenéstelen arccal s ridegséggel teli mondandóm után, elengedem a lányt fogságából, és Mei felé fordulok.* - Te pedig továbbra is felügyeld. S nem te végzed el helyette a munkát, hanem a dolgod, hogy addig nem engeded el, míg nem végzett. *Végén sóhajtok egyet, s visszaülök a székembe. Ma már teljesen biztos, hogy el kell látogatnom a Kuchiki-házba. Ugyanis néhány berendezésem tőlük lett származtatva, s ezeket természetesen valakinek újra be kell szereznie.* - Elmehettek! *Utóbbi szavaim már jócskán keményen hangozhatnak. Talán majd e példával megtanulják, hogy elég egy kemény kapitányt kaptak. Ha ez kell ahhoz, hogy rendesen viselkedjenek a környezetemben, akkor ez kell.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noah Senshi
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 53
Registration date : 2011. Apr. 01.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Vas. Dec. 11, 2011 5:01 am

~ Ne már, most tényleg oda akarsz menni?
~ Miért ne? Rég láttam és úgy hallom előléptették, szóval baj csak nem lehet belőle. De ha van jobb ötleted, mond.
~ Mondjuk elmehetnénk edzeni.
~ Mondom, ha jobb ._.
~
Csevegtünk békésen ahogy hosszú, mégis lassú léptekkel haladtam a 3. osztag felé, hogy meglátogassam egyik régen látott ismerősömet. Mióta a tengerparton összefutottunk, nem is láttam, de azt hallottam, mostanában, hogy előléptették, ezért gondoltam meglepem a társaságommal és egy jó kis ajándékkal, amit...
~ Bonbont vettél... rohadt kreatív ._.
~ Konyakos bonbont készíttettem neki és mindegyik aljára rá van írva, hogy "Ai" ._. ráment a fizum.
~ Miért nem alkudtál le belőle?
~ Én akartam, de ezek a 70 éves csokigyáros nénik perverzebbek mint hinnéd. T.T
Meglepő módon erre már nem válaszolt, szóval folytathatom a mesélést. *>* Szóval épp a 3. osztag felé battyogtam, egy vörös ajándéktasakkal kezemben, mely az bonbont rejtette és ezzel az idiótával az oldalamon...
~ Hé ._.
... hogy újra találkozhassak és gratulálhassak egykori ellenfelemnek. (Aki megjegyzem nem győzött le, csak épp nem volt kedvem nyerni >.< ~ Ne bánts T_T ~ )
Oda érve két fickó állt a kapuba, akik nem igazán akartak tovább menni, amíg nem mondom meg mit akarok. Hát igen, a 3. osztag és a 11. nem épp azonos alapelveket követett, így mikor kiderült honnan vagyok, csak még jobban húzták a szájukat. Végül mikor mondta, hogy Aival akarok beszélni, az egyik nagy nehezen kinyögte, hogy megkérdi a kapitányt bemehetek e hozzá...
~ De mi a francért akarnak engem ezek a kapitányhoz vinni?
~ Nemtom... lehet a kis barátnőd azóta hadnagy lett.
~ Gondolod? Surprised
~ Igen... ő erős akar lenni és tesz is érte, szóval nem lepődnék meg. Nem úgy mint egyesek...
~ Hé, ne célozgass jó? Én is... akarok... >-<
Veszett helyzetemből az épp visszaérkező fickó mentett ki, aki közölte, hogy elvezet a kapitány irodájához, én pedig boldogan követtem. Úgy jobban csak a rövid kis odaút alatt gondoltam bele, hogy lövésem sincs ki most ennek az osztagnak a kapitánya... mostanában gyorsabban váltják egymást, mint Kempachi az alsógatyát. Na mindegy, végül oda értem az elé a bizonyos ajtó elé, majd ahogy az engem eddig kísérgető lelépett, három erőteljes kopogtatással jeleztem, hogy be kívánok lépni, s eztán csak vártam az invitáló szavakat. Hamarosan egy "tessék" hangzott fel, jelezve, hogy mehetek, így benyitottam és akkor egy durván sokkoló látvány fogadott. Na jó annyira nem, de alig hittem a szememnek, mikor megláttam ott Ai-t egy nagy íróasztal mögött pár papírhalom társaságában, vállán pedig az a fehér pancso, vagy mi pihent, ami általában a kapitányokat díszíti, így természetesen azt tettem, amit ilyen helyzetben valószínűleg bárki más is tett volna. Tettem egy lépést hátra és... becsuktam az ajtót ._. Egy kis időt hagytam magamnak és megdörzsölgettem kicsit a szemeimet, majd lassan ismét benyitottam és ugyan az a látvány fogadott, csak Ai nézett rám kicsit furábban... (Biztos észre vette, hogy fodrásznál voltam *>* Cool )
- Szia Ai.. - Intettem felé, még kissé mindig hitetlen tekintettel, ahogy beljebb léptem és bezártam magam mögött az ajtót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 23
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szomb. Dec. 24, 2011 11:17 am

Baljós reggel


Később ébredek, mint az megszokott tőlem. Talán a téli idő az oka. Ilyenkor még a Nap is később tűnik fel a horizonton, és az én időérzékem is eltolódik cseppet. Általánosságban véve még sincs túl nagy kihatással a napi rutinomra ez a jelenség. Éppen ezért érzek némi bűntudatot, hogy most mindennek ellenére sikerült tovább aludnom a kelleténél. Noha kialudtam magam, ez még így sem mentség. Sóhajtva kelek ki ágyamból és pár perces készülődés után indulok utamra. Csak most tudatosul bennem, jelenleg nincs papírmunka, vagy ha van is, az elhanyagolható mennyiség. Shizuka-sanra is ráfér egy szabadnap, így inkább más elfoglaltság után kellene néznem. Kicsit ironikus, hogy nem tudom, mihez kezdjek magammal, most, hogy nincs elmaradás, és nem kell egész álló nap a papírhalom mellett ácsorognom, a hadnagyom közelében. Ilyen talán a vezetőségváltás óta nem volt, és felettébb hiányzott. Legalábbis eddig így éreztem. Most, hogy eljutottam odáig, szabadidő is akadna, inkább tehernek tűnik ez az egész, mint szabadságnak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszokom a nehezített munkakört. Ha képes lennék a spontán érzelemnyilvánításra, most minden bizonnyal megmosolyognám saját magamat is.
Végül jobb híján, kitalálom, mivel üssem el a délelőttöt, bár nem tudom, a kapitányom mennyire fogja díjazni. Összekészítek egy tálcát, teával és csészékkel, így veszem az irányt Ai-sama irodája felé. Csak remélni tudom, hogy nem én fogom felébreszteni, hiszen bármennyire szégyenletes is, nem ismertem még ki magam a pihenési szokásain. Túl sok minden történt. Néha már én magam is elveszem a részletekben, annyira egybefolyik minden. Ideje lenne a fejemben is rendet tenni az irattár és a papírmunka után. Nem is tudom, hogyan jutok el a kapitányi irodáig. Mikor észreveszem magam, lábaim már maguktól a tolóajtó elé hoztak. Nosztalgikus hangulatban emlékszem vissza arra a napra, amikor Shizuka-sant megismertem, és ő kidöntötte az ajtót… Akárcsak az eseményt követő büntetésre. Már oly távolinak tűnnek azok az idők…
Megkopogtatom a tolóajtó keretét, hogy jelezzem a bent tartózkodónak belépési szándékomat. Nem érkezik válasz, így veszem a bátorságot, hogy az ajtót elhúzva a terembe lépjek. A látvány, mely fogad cseppet sem bíztató, sokkal inkább ijesztő. Sosem gondoltam volna, hogy valaha így látom a kapitányomat, az íróasztalára borulva, remegve. Valamiért van egy olyan rossz érzésem, hogy ez nem a hidegtől van. Nyelek egyet, és közelebb lépek. A tálcát leteszem egy másik, kicsit távolabbi asztalra, és odasétálok Kagami-taichou mellé. Finoman, éppen csak hozzáérve vállára teszem a kezem.
- Taichou… Minden rendben? Tudok segíteni valamiben? – nem vagyok erős, és azt sem mondanám, hogy jó vagyok mások lelkének ápolásában. De ha van bármi, amit tehetek érte, az nekem már bőven elég. Képtelen vagyok tétlenül végignézni, ahogy szenved. Bármit, csak ezt ne. – Mindjárt visszajövök… - suttogom, szinte elhaló hangon, és odasietek a nemrég behozott tálcához. Szerencsére úrrá tudok lenni aggodalmamon, és higgadt mozdulatokkal töltök az egyik pohárba a forró teából, hogy azt odavihessem a kapitányomnak. Lerakom mellé, bár nem tudom, mennyire lehet most ínyére az iszogatás, de talán valamennyit ér majd. Ha más nem, szomjoltónak megteszi. Én nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok mellette, noha tudom, ez valószínűleg elég kevés.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szomb. Dec. 24, 2011 11:41 am

~ Baljós reggel ~


*Nem akartam azt, hogy így térjen véget. Sőt, egyáltalán nem értem, hogy hogyan történhetett meg ez. Ez csupán egy rossz álom lehet nem igaz? Elvesztettem. Elvesztettem egyetlen társamat ebben a nehéz világban. Elveszettnek érzem magam, és egyszerűen senkinek. Sem húgom, sem Ő. Most mi tévő legyek? Hogyan folytassam tovább életemet. Hogyan nézzek bele a tükörbe és lássam önmagamat, mintsem egy szörnyeteget, aki mindent tönkre tett? Megfáradt keserűséggel omlok asztalomra, hogy a sírás hatalmába kerülve remegve vészeljem át a maradék éjszakát. Alvás most aligha menne, és a nyugodt lét is. Sanyargatnom kell magam mindazért, amit elkövettem, vagy el nem követtem. Nem tudnám megkeresni a hibát, hogy melyikőnk hibázott, és hogyan, miért. De nem is számít ez, hiszen egyre esik a sor, vége van. Vége van, és bármennyire sem tudok ezzel megpróbálkozni, nincs más választásom. Nincs lehetőségem azt mondani, hogy ebbe nem nyugszom bele. Nincs hatalmam Keisukere nézve, és ha ő úgy tartja jónak, akkor ehhez kell tartanom magam. Hiszen kimondta, s ha még bizonytalanul is, de kimondta. Akkor mégis milyen ábrándokba ringatnám magam? Mit képzelhetnék ennek az egésznek a helyére? Semmit.
Hallva a tisztem érkezését, nem fáradok már azon, hogy kiegyenesedjek, és a jobbik arcomat mutassam. Kinek is próbálnék meg hazudni, önmagamnak? Hogy minden rendben van? Nem, nincs rendben semmi. Nem érdekel már, ha ezt mások látják, sem az ha gyengének látnak. Lássanak, akkor legalább mindenki megtudja, hogy igen is szenvedek, hogy érző lélekből vagyok, és a rossz dolgok nekem is megártanak. Nem akarom felvonni az álarcomat és abban a hitben létezni, hogy én mindezt könnyen kibírom. Nem, ez majdnem olyan erős dolog, mintha a húgomat elveszteném. Én ebbe úgy érzem már, hogy beleroppanok. S mikor vállamra helyezi kezét csak még erősebben még jobban. Törődés...én nem ezt akartam. Alig bírom magam hátra dönteni, és kisírt szemekkel Mei-sanra pillantani. Ezzel én egyszerűen nem vagyok képes elszámolni, nem tudom mi tévő legyek. Most nem vagyok kapitány, s ennek legnagyobb jele, hogy a haorim valahol az irodám másik felén található. Nem nyúlok a teáért, csupán hosszasan pillantok a lány felé. Egyik kezemmel pedig megszorítom a csuklóját.*
- Ne tégy érdekemben semmit se..Mei. Nem érdemlem meg...sanseki! *Egy kendőért nyúlok, hogy a megszáradt, vagy éppen arcomon ékeskedő könnyeket törölgetni kezdhessem. Sok minden kavarog a fejemben, és egyáltalán nem tudom ,hogy ezeket hogyan is tegyem rendbe. Valahogy nem is akarom helyre tenni, szeretem Őt ez egyértelmű.* - Biztosan szörnyen nézek ki...nem éppen így képzeltél el egy kapitányt...nem igaz? *Arcom törölgetése közben mondogatom neki. Igyekszem nagyokat sóhajtani, hogy visszatudjam tartani mindazt, ami az elmúlt órákban csak úgy ömlött belőlem. Ezt a módszert még Suwun Taichou tanította meg nekem. Én az ilyen kontroll gyakorlatokhoz nem igazán értek. Habár ismerem az etikettet, a sírás visszatartása az egészen más eset. Most meg egyébként is...bonyolult helyzet ez.*
- Nem sokára...úgy is megtudod...Keisuke és én... *Nem tudom kimondani, így csuklóját is elengedem. Egyik kezemmel kitámasztom homlokomat az asztalnál, nem tudok a szemeibe nézni mi alatt kimondom. Ez nem olyan dolog, amit csak úgy ki lehet mondani, mikor akarom.* - Szakítottunk... *Nagyon halkan, s meglehetősen remegőn felelem. Bár ne így lenne, akkor most egészen biztosan nem lennék itt. Akkor most is nála aludnék..karjaiban.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 23
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szomb. Dec. 24, 2011 12:31 pm

Baljós reggel


Nem, ez számomra egyszerűen lehetetlennek tűnt. Ai-samat erősnek ismertem meg, és valamiért sosem feltételeztem volna, hogy bármitől is ennyire ki tud borulni. Tisztában voltam vele mindig is, hogy ő ugyanolyan érző lélek, mint bárki más. Hisz ki tudná jobban nálam, hogy az arcon megjelenő kifejezések, vagy a szavak sokszor kifejezhetetlenül többet takarnak, mint a látszat, hogy a lélekben sokkal hevesebb viharok is dúlhatnak, mint amit a felszín látni enged? Mégis… Sosem gondoltam bele, hogy őt valaha így láthatom, ennyire összetörve. Tudom, ez mind gyermeki naivság, melynek szikráit már régóta igyekszem kiirtani magamból. Shinigamiként naivnak lenni, és mindenről a jót feltételezni manapság már nem megengedhető. Mégis, a kapitányommal való eddigi tapasztalataim alapján ezt a jelenlegi helyzetet egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam. Most mégis meg kell birkóznom a kegyetlen valósággal.
Kicsit összerezzenek kapitányom csuklómra fonódó ujjainak érintésére. Furcsán hűvösnek tűnnek, vagy csak én kezdek átváltani paranoiásba? Nem tudom. Többé már nem tudom. De meg kell nyugodnom, fel kell dolgoznom magamban mihamarabb az eseményeket. Kagami-taichou… bármennyire is tiltakozik ellene, én szeretnék segíteni rajta. Szeretném, ha legalább egy kicsit enyhülni látnám a fájdalmát. Mert látszik rajta, hogy szenved. Szeretném, ha a támasza lehetnék, de nem tudom, hogyan lehetnék az. Hiszen nem tudom, mennyire élvezem a bizalmát, annak ellenére, hogy a múltkori küldetésen kikérte a véleményemet… Akkor, mint két shinigami voltunk jelen, nem pedig mint magánszemélyek. Az utóbbi szituáció, melyben úgy érzem, jelenleg vagyunk, még ismeretlen számomra. Meg is lepődök, hogy beavat keserűségének okába. Még az előző kérdésére sem tudtam válaszolni, ettől pedig néhány pillanat erejéig teljesen ledermedek. Nem gondoltam volna… Túl sok mindenre mondom ezt, ha csak gondolatban is. Ideje lenne felkészítenem magam váratlan eshetőségekre is, hiszen az élet is mindig tartogat meglepetéseket. Mi sem bizonyítja ezt jobban a jelenlegi helyzetnél. Megpróbálok hát egy halvány mosolyt erőltetni az arcomra, ugyan erősen kétlem, hogy ez ügyben sikerrel járok, és kezemet Ai-sama vállára teszem.
- A kapitányok ugyanúgy érző lelkek, mint bárki más. Nem kell szégyenkeznie, csak mert mások is látják… - Én örülnék is neki, ha képes lennék kimutatni az érzelmeimet. Nem tudom, ez a kapitányom számára mennyire bíztató, én próbálom azt mondani, amit gondolok, úgy, hogy az számára is valamennyire nyugtatólag hasson. Nem tudom. Nem tudom, mennyire járhatok sikerrel. Különösen a másik dologgal kapcsolatban. Szerelmi ügyekben analfabéta vagyok, ezt bátran beismerem. Nincs mit szépíteni rajta. Valamiért úgy érzem, Ai-samanak most nem rám lenne szüksége, hanem valaki sokkal érettebbre. Valakire, akinek már érzelmi téren is elég tapasztalata van ahhoz, hogy kihúzhassa őt ebből a szakadékból. De egy ilyen reggelen semmiképpen sem fogom magára hagyni. Azt nem. A lehető legrosszabb, amit tehetnék, hogy egyedül hagyom, legalábbis én így érzem. Nem hiszem, hogy annyira egyedül szeretne lenni… Akkor már rég elküldött volna, és nem mondta volna el mindezt, ugye?
- Én… sajnálom… - hajtom le kicsit a fejem, és az Ai-sama vállán nyugvó kezem is kicsit megremeg. Még valamit mondanom kéne, még valamit kérdezni szeretnék… De megengedhetem én azt magamnak, hogy ennyire személyes kérdéseket tegyek fel? Azt hiszem, nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy ilyen felesleges gondolatokkal foglaljam le magam. – Mi… mi történt? – teszem fel végül a kérdést, mely inkább arra vonatkozik, miért és hogyan történt a szakítás. Nincs túl sok közöm hozzá, meg is érteném, ha azt felelné, nem az én dolgom, de valamiért úgy érzem, most nincs alkalmam ezen töprengeni. Talán neki is jobb lesz, ha kibeszéli magából… Nem tudom. Tanácstalan vagyok afelől, mit tegyek. Számomra ez idegen szituáció. Mintha bedobtak volna a mély vízbe, miközben nem tudok úszni, csak elmerülni a habok között…

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szomb. Dec. 24, 2011 11:25 pm

~ Baljós reggel ~


*Vannak olyan dolgok, amelyek még engemet is kikészítenek. Belső elhatározásom ama pillanatban vallott kudarcot, mikor beleszerettem Keisukebe. Ez a szerelem valahogyan mindenképpen hatott rám. Gyakorta vesztettem szem elől mind azokat a dolgokat, mint addig. Manapság pedig egyáltalán nem emlékszem már arra, hogy annak idején mit szerettem volna az élettől. Vajon helyén való-e ez a szenvedés? Helyes-e megosztanom az osztagom egy tisztével a személyes problémáimat? Ezzel nincsen semmi gond. Én mindig is olyan kapitány szerettem volna lenni, aki törődik az osztaga tagjaival, s nem csak a munkáról szól az egész. Noha az én törődésemet nem olyan könnyű észre venni, de talán sikerülhet. S most? Igen, szükségem van valakire, aki fogja vállamat. Aki mellettem van a bajban, és megpróbál mindezen átsegíteni. Ezért is ér kisebb meglepetésként, hogy Mei vállamra teszi kezét. Én ezt nem vártam el, pont tőle nem. Lehetséges volna, hogy éppen most kerülnék közel a tisztjeimhez? Felhajtom tekintetem és szemeibe pillantok. Erős lánynak tűnik, s az is. Volt időm megtapasztalni azon a küldetésen. Legközelebb viszont Yamasaki fukutaichou is ott lesz. Kissé ironikus, hogy a sansekivel közelebbi viszonyban állok, mint a saját hadnagyommal. Ezen kéne valamelyest változtatni, de most minderre képtelen vagyok, túlságosan is lefoglalnak a saját problémáim. Még arra sem volt időm, hogy az edzés után felkeressem a kisebb malővere miatt. Nem akarom, hogy a saját hadnagyom hagyjon ki egy ilyen edzést. Mindenképpen átfogjuk venni, és megfogja csinálni. Belátom, hogy nem a legkönnyebb hadnagy, de nem is azért választottam őt, mert könnyű eset. Több lehetőséget látok benne a hisztijei ellenére. Másrészről remek Anao fogó fegyver...nem akarok már mindig dankuzni, ha meglátom a Juubantai taichouját. Sóhajtok egyet.*
- Edzés után találkoztunk a tengerparton. Beszélgettünk..és...nem kell többet elmondanom. *Törölgetem továbbra is szemeimet. Végig az jár a fejemben, hogy hogyan enyhíthetném a fájdalmam. Vagy is nem kell, hogy enyhüljön, csak ne sírjak. Ez az egyetlen olyan dolog, amit máig takargatni szeretnék mások előtt. Természetesen ez többnyire ezekben az időszakokban nem megy egyszerűen, de megpróbálom. Túlságosan elbizonytalanodtam...még a viselkedésemet illetően is. Kilábalni egy ilyenből pedig egyáltalán nem könnyű, még nem is igazán tudom, hogy hogyan fog menni. Beleiszok a teámba, de íze keserű a számban. Nem kívánom, nem kívánok semmit. Lassan emelkedek fel a helyemről, és lassan lefejtem magamról Mei kezét.*
- Hozd a haorimat..dolgom van a 46-ok tanácsánál. *Utasítom a sansekit arra, hogy szükségem volna a haorimra. Ez egy igen bizalmas mozzanat, hogy valaki más kezeire bírom a fehér köpenyemet. Nem beszélve arról, hogy amint a hátamra kerül én ismét kapitányként, nem pedig egyébként leszek jelen. S amint hátamra is kerül komolyan pillantok a lányra.*
- Üzend meg a hadnagynak, hogy mai nap szabadságot kap. *S mielőtt még kitérnék az irodámból visszapillantok a lányra.* - Mei...köszönöm.. *Kimért biccentés keretében távozom. Nem akarok így megjelenni a 46-ok előtt, így még egy kitérőt teszek a birtokra, ahol rendbe tehetem magam.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szer. Jan. 25, 2012 7:20 am

~ Váratlan látogató ~


*Szokatlanul sok munka maradt eme napra. Viszont az energiám nagysága okán természetesen a papírmunkákat igyekszem határidőre leadni. Fokozottan figyeltem arra, hogy a napokban megfelelő időt szentelhessek alváshoz, mert tudom, hogy a félévi nagy ellenőrzés egy osztag életében fontos szerepet játszik. Éppen ezért azt szeretném elérni, hogy a lehető legjobb helyezést érhessük majd el a papírmunkák pontosságában. Tehát még az "abc" sorrendre is odafigyelve szortírozom ki a már meglévő iratokat. Rengeteg küldetés jelentése, egészségi állapot a Yonbantainak, és költségvetések halmaza. Belegondolva, mostanában a Sanbantai eég sok kiadással él, s ha így haladunk, lassacskán megint a saját zsebembe kell nyúlnom azért, hogy rendben legyenek a pénzügyi dolgok. Ezzel nem is volna gond, csak éppen nem tetszik nekem, hogy szokatlanul nagyobb rombolásokkal találkozhatok az osztag egyes területein. Fogok rá időt szánni, hogy a delikvenseket megbüntessem valamivel. Ha pedig éppen férfi tagok lennének, módom lesz rá, hogy a nőegylet "legkedvesebb" kegyeit élvezhessék három napon keresztül. De míg ezen jobban elgondolkodnék, inkább a munkára helyezem tekintetem, hogy ne rontsak el semmit.
Minden igyekezetem ellenére, azonban éppen mire végeznék, zavarnak meg, s az asztalomra felépített papír torony egyenesen a föld felé indul meg. Rideg bosszúsággal pillantok az éppen engem megzavaró shinigamira. Tekintetem cseppet sem enyhül, mikor rá eszmélek, hogy egy érdekes ismerős jött ma be hozzám. Lemondó sóhajtás keretében invitálom be egy intéssel.*
- Ugye tudod, hogy ezeket most neked kell majd sorba rendezned? Neutral *Figyelmeztetem Noaht arra, hogy egy egész napi munkám tönkre tételét jobb, ha helyre rendezi. Azért a látogatóra való tekintettel, egy kicsit közelebb helyezem a zanpakutomat. Még mindig emlékszem arra a küldetésre, és azokra az időkre is, amelyet együtt töltöttünk. Kellemes is volt, meg nem is. Vegyes érzéseket kelt bennem, ám most nyugodt maradok. Enyhítem rá irányuló pillantásomat, és egyszerűen bele iszok a jobb oldalamon elhelyezett teámba.*
- Furcsa tőled, hogy meglátogatsz...shinigami! *Csattanósabban illetem a végére, ő igazán megszokhatta már, hogy nem szeretek túlzottan bájologni. Nem igazán értem, hogy mi oka lehet egy találkozóra, de bizonyára hamarosan erre is megtudom az egyértelmű válaszokat. Feszülten döntöm oldalra a fejemet, még mindig jelezve neki, hogy az iratok a földön vannak és jobb volna, ha csinálna vele valamit.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noah Senshi
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 53
Registration date : 2011. Apr. 01.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Csüt. Feb. 02, 2012 7:37 am

Ahogy kinyitottam az ajtót, egy laza kis szellőt engedtem ezzel bejutni Ai- chan irodájába, ami egyenesen az asztalon tornyosuló papírtornyokat vette célba. Nem, nem fingottam, csak a 3. osztag huzatos. >< Ahogy elérte a papírhalmot, az lassan borulni kezdett, míg nem átbillent az íróasztal sarkán, ahonnan már a jó öreg gravitáció vette kezébe az irányítást, s csalogatta magához a fehér papírdarabokat, melyek lassan egymást körbetáncolva haladtak egyre közelebb, és közelebb a padlóhoz. Agyam eközben még mindig azon kattogott, hogy Ai most vagy tényleg kapitány lett, vagy volt valami faja kis kiárusítás, én meg lemaradtam... jellemző. Mikor laza cuccokat osztogatnak féláron, sosem vagyok ott, bezzeg mikor a csillámpónis kulacsokra van 70%-os leárazás, abba mindig belebotlok. Kezdetben még nem zavart, de már van hat ilyen kulacsom és négy limitált szériás kitűzőm (kéne mi? Cool ) de kapitányos pancsóm az egy sincs >.> Bár ahogy elnéztem az arcát a lassan földön elterülő papírok látványa után, no meg az utána érkező hirtelen parancsoló hangnemet, mellyel kijelentette, hogy valamivel fölöttem áll, még akkor is ha pont nem, bár most kicsit igen... szóval ebből arra következtettem, hogy talán mégiscsak ő lehet az új keptön, amit egy pillanatnyi gyors hidegleléssel és egy aprócska borzongással sikerült lereagálnom magamban. Ember, ez a nő már akkor durca volt, mikor velem egyenrangú (ne kössél bele, volt olyan >-> ) shinigami volt, akkor most mi lesz velem? -
- Sajnálom Ai- kapitány, de én egy másik osztag munkatársa vagyok. Ha a harmadik osztagból szeretne csicskáztatni valakit, nyomja meg a csillagot és várja meg, a kezelő jelentkezését. - Csillogtattam meg, lehengerlő telefonkezelői tudásom bár... talán ez nem volt épp a legjobb kezdés, de hát na. Ez de szép mondat volt O.o Az előbbi magasröptű gondolattal lényegében arra akartam kitérni, hogy látván az arcára kiült ábrázatot, ami ezt követően üt ki aranyosan ideges pillangópofijára, úgy éreztem valamit elronthattam, de amíg asztalához léptem, eszembe jutott... a sípszó. Mindegy, azt majd lap máskor, nem kényeztetem el.
- Tessék. - Nyújtottam ki felé az ajándéktasakot, mely eddig is kezemben pihent. - Gratulálok, az előléptetéshez... Kapitány. - Válaszoltam meg ezzel asszam utolsó kérdését is és vártam, hogy elvegye. No meg, remélem kellően éreztettem az utolsó megszólításommal, hogy csak a jeles alkalom miatt hívom így, szóval nem muszáj nagyon hozzá szoknia Ai-chan nak
~ Egyszer ki fog nyírni téged ez a nő, meglásd. - Kaptam egy megjegyzést, csak úgy lábjegyzetben, amivel most inkább nem is törődtem. Kicsit unottabb arccal ráztam meg a tasakot a lány előtt, hogy vegye át, kíváncsi voltam már, hogy tetszik e majd neki amit kap.
- Egyébként mesélj, hogy megy sorod? Surprised Már ezen a kapitányosdin kívül, úgy értem. - Kérdeztem kíváncsian, miután elvette végre az ajándékát és bontogatni kezdte gondolom. Úgy igazából annyira nem változott meg, legutóbbi találkozónk óta. Ami kicsit zavaró is, mert még mindig simán Shinigaminak szólít. Értitek... semmi "Shinigami- san", vagy egy, "de jó, hogy meglátogattál Noah *>* ". Nem baj, azért tudom, h a lelke mélyén bír ám engem... jó mélyen... elég mélyen. Valahol a sztepp tánc és a vetkőzős póker szintje közt helyezkedhetek el nála, a táplálékláncban, ami mondjuk annyira nem is jó, de lehetne rosszabb. Neutral Ugye? T_T
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szer. Feb. 15, 2012 2:26 am

~ Váratlan látogató ~

*Valóban nem számítottam arra, hogy egy nap ez is megtörténhet. pedig jobban belegondolva, az a pont is meghatározó szerepet töltött el az életemben. Hiszen azokban az időkben indultam el az úton, egyenesen a kapitányi rang irányába. manapság hiába váltunk, vagy váltottunk sok kapitányt, mégis a követelmény adott. Senki sem lehet kapitány a bankai elérése nélkül. Ez is csak egyet jelenthet, mintha a zanpakutok változnának. Régebben alig- alig sikerült, nekem is legalább hat évtized kellett a bankai eléréséhez. Most pedig viszonylag hamar kerülnek ki ezek a shinigamik. Felhúzom szemöldököm Noah kijelentésére, s vészjósló pillantásokat vetek rá.*
- Ezen a területen viszont én vagyok a rangidős. Mutass egy kis tiszteletet, és amit elrontottál tedd helyre! *Finom, mégis kemény stílusban rivallok rá. Már régebben is sikeresen provokált, talán ez még mai napig sem válzotozz. Noha annyiban biztosan, hogy most már nem használok csak egy kidout erre. Köztudott ugyanis, hogy az én kezemből kipattant kidouk jóval súlyosabbak, mint egy átlag tisztté. Így hát figyelnem kell arra, hogy mekkora is a határ. Nem akarom erre pazarolni az energiámat. Ugyan átveszem tőle az ajándékot, ami kissé meglep, de csak félre teszem. Nem szeretnék hozzá nyúlni, mert bármi is legyen az, csak elterelné a figyelmem a munkáról. Lepillantok lapjaimra, s gondterhelten konstatálom, hogy azért még mindig lenne mit elvégezni. Az asztal felett kulcsolom össze ujjaimat.*
- Ha összeszedted volna már magad, lehet te is az lennél. De hadnagyi szintet minimum megüthetnéd. Mi akadályozott meg fejlődésedben? *Valahol mélyen bennem van az, hogyha vele fejlődtem, akkor magammal kellett volna rángatnom. Akkoriban viszont a húgom miatt kicsit kiszámíthatatlan voltam. Mára már nem tennék ilyet. Ezt mutatja is, hogy nem egy illetőt mentorálok csak azért, hogy fejlődésük ne álljon meg azon a ponton. Mindazonáltal nekem sem árt az ismétlés. Hiába is történt az a baleset, még mindig Kami a kedvenc edzőpartnerem. Ő megérti szenvedélyemet a kidouk iránt, valamint néhai kapitányom is egyben. Személyesebb kapcsolatot igazából egyik kapitányommal sem sikerült kialakítani, de azt viszont tudom, hogy Kami egyben Keisuke barátja is. Bele iszok teámba, s hátradőlök inkább székembe. Fáradtan hunyom le szemeimet.*
- Sok dolog történt azóta Noah. Teljesen más vagyok, mint mikor együtt voltunk küldetésen, vagy Karakurában megvívtunk. Változnak az idők, de te változtál-e? *Nem nyitom ki szemeimet, mert tudom, hogy számomra ez egy fontos kérdés. Hiszen mindenki annyira változik, ahogy az idő csak úgy múlik. Ez a jele annak, hogy a Gotei áldozatokat követel mindenkitől. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Noah megőrizte e személyiségének főbb jegyeit.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noah Senshi
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 53
Registration date : 2011. Apr. 01.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szomb. Feb. 18, 2012 5:59 am

Válaszán csak kicsit elmosolyodtam. Már szinte el is felejtettem, milyen volt piszkálni és veszekedni vele. Óóó igen, a régi szép idők... bár az a pár pofon annyira nem. Mindegy, végül is csak így álltam vele szemben, míg meg nem érkezett következő megjegyzése és azzal együtt egy érdekes kérdés is.
- Mert össze törted a szívem. - Néztem rá könnybe lábadt szemekkel és szomorú arccal egy- két pillanatig, majd ennek jelét sem mutatva elmosolyodtam.
- Csak viccelek. - Guggoltam le íróasztala mellé és elkezdtem összekaparni a földön heverő iratokat, többé kevésbé sorrendbe rakva őket.
- Valójában fogalmam sincs. Nem érzem szükségét, hogy ilyesfajta rangokkal emelkedjek ki a tömegből. Jelenleg jól érzem magam, ahogy vagyok és szolgálom az osztagom, ahogy tőlem telik. - Szedegettem tovább a lapokat, amikből szerencsére már nem is volt olyan sok. - Nem mellesleg, most nincs semmi és senki, akiért erősnek kellene lennem, de ha lesz, megígérem neked, hogy még nálad is erősebb leszek, hogy megvédjem. - Mosolyogtam rá, ahogy felálltam a papírhalommal a kezemben, majd miután széleivel kicsit az asztalhoz vágtam a stócot, hogy az összevissza papírlapok szintbe kerüljenek egymással, finoman lehetettem azokat az asztal szélére. - Szeretne még valamit kapitány? Egy kis harapnivalót esetleg? Razz - Hmm, asszem, ha kér, akkor megkérem, hogy hozzon nekem is, mert kicsit éhes vagyok. Na, de közben láttam, hogy bele se kukkantott az ajándékomba, csak lerakta maga mellé. Hát... remélem azért majd nem felejti el kibontani, mert tök sokat szenvedtem vele, arról nem is beszélve, hogy még látni akarom az arcát, mikor kibontja. Így utólag jó is talán, hogy nem a tisztálkodási szettet választottam, mert még a végén célzásnak veszi. Mondjuk közben beszél, szóval oda is kellene figyelnem. Hát ien, tényleg régen volt már, mikor összeakadtunk egymással és megvívtunk.. bár azt a küzdelmet még mindig nem nevezném fairnek. Kellene valami szabály, hogy ellenem nem lehet Kidout használni, vagy valami. Amúgy meg a kérdésén kicsit be is sértődhettem volna... miért nem veszi észre senki, hogy tök új frizurám van? T-T
- Én ezt így sajnos nem tudom megítélni. - Kezdtem bele nyugodtan és minden szó lassan hagyta el ajkaimat. - Páran azt mondják kicsit lenyugodtam és megkomolyodtam.. pedig szerintem inkább csak unom magam. - Ezt bizonyítva a végén egy apróbb sóhaj is felszakadt mellkasomból, majd szemeimet lehunyva az ég... vagyis a plafon felé emeltem fejemet. - Te mit gondolsz? - Kérdeztem halkan, arcomon egy halvány mosollyal, ahogy vissza fordítottam felé fejemet és szemeimet ismételten a kapitányra irányítottam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Pént. Aug. 10, 2012 6:44 am

Lejelentkezés az új kapitánynál

Nem régen helyeztek át a 3. osztaghoz. Előző osztagomban sajnos nem töltöttem el sok időt, viszont amikor a dolgaimat pakoltam át egy rég látott, kedves arc talált rám, egy szépséges tündér, Sakura-chan állta el az utamat. A nyakamba borult, de hiába örültem neki, hiába volt jó újra találkozni vele, nem bírtam őszintén átölelni, hiszen a testvérét én öltem meg, így még a szemébe se néztem még. Mint kiderült ő is a 3. osztaghoz került, így miután a lakrészünkbe bepakoltunk, s a kardom szelleme újra kifaggatott, úgy két kancsó sake alatt, azután elindultunk a kapitányi irodába, hiszen most már biztosan bent kellet lennie. Természetesen a ruhám egyik belső öblébe bele rejtettem némi saket, ameddig Sakura magához vette a kardját és megigazította a ruháját és haját. Ezután belém karolva jött velem, hogy mindketten bemutatkozzunk az új osztagunk kapitányának. Nem siettünk az irodába, hiszen nem voltunk időre berendelve, viszont Sakura ki is használta a lehetőséget, s elkezdett faggatni.
- Kedves, mond csak, leszakadt volna az a baka állkapcsod, hogyha szóltál volna, vagy legalább bebüfögtél volna hozzám, mielőtt eljöttél volna a Gotei 13-ba? Vagy talán azt hitted, hogy letépném azt a baka fejedet? Hát kicsi bolondom, nem, nem rohadt volna szarrá az a bolond állkapcsod, és én sem nyiffantottalak volna ki, de azért elárulhatnád, hogy milyen a baka gondolat miatt nem látogattál meg egyszer sem?
- Gomeno, Sakura. – Válaszoltam neki szomorú hangon, s röviden. Nem bírtam neki elmondani, hogy a belsőmet emésztő szörny, s bűntudat miatt maradtam távol tőle ily sokáig, csak bocsánatot tudtam tőle kérni, mást nem tudtam neki mondani, valahogy nem bírtam. Hogyan is tudtam volna neki erről beszélni, mikor ettől még én is félek, még engem is elkeserít, nem bírtam volna azt is elviselni, hogyha őt is meggyötörné, az ő virulását is letörné ez a szörnyeteg. Így inkább csak hallgattam, hiába kérdezgetett, szidott, kérte, hogy válaszoljak miközben haladtunk a kapitányunk irodája felé, csak bocsánatot bírtam kérni, mást nem.
Ott álltunk az iroda ajtaja előtt, kellett nekem egy kis idő, ameddig összeszedtem magam. Sakura kedvesem türelmesen ölelt, s várt velem együtt. Nem kellett sok idő, hogy összeszedjem magam, de mégis kicsit soknak tűnt, de csak megbírtam emelni a balomat – azért a balomat, mivel a jobbomba Sakura volt bele karolva. Kezemet az ajtóhoz emeltem, s kopogtam.
- Taichou! Bemutatkozásra érkeztünk, s engedélyt kérünk a belépésre! – Aztán vártunk, hogy megkapjuk az engedélyt, hogy bemehessünk a kapitányi szobába. Ahogy megkaptuk az engedélyt be is mentünk.
- Ojamashimasu! – Kértem elnézést a zavarásért, miközben Sakura behúzta mögöttünk az ajtót. Aztán meghajoltunk: – Azért jöttünk, mivel az ön osztagába lettünk áthelyezve, s jöttünk, hogy az új kapitányunknak bemutatkozzunk, és válaszoljunk a tiszteletreméltó kérdéseire.
- Ahogy Yashum mondja. – Tette hozzá Sakura. Aztán csendben vártunk a kapitányasszony reakcióira, szavára. Valószínű, hogy kérdezni fog, mind az akadémiai éveinkről, mind az előző osztagainkról, és remélem, hogy olyat nem fog kérdezni, ami túl mélyre fog nyúlni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Vas. Aug. 19, 2012 4:28 am

Az új tisztek

*Napok óta csak azzal foglalom el magam, hogy az Ai okozta kimaradásokat bepótoljam. Fogalmam sem volt arról, amikor bevállaltam a kapitányságot, hogy majd ennyi munkám lesz. Pedig valójában ott lenne egy ennél sokkal kényesebb ügy, amit igazából rövidesen meg kéne oldanom. Örökösödési problémák témadtak a Kagami házban, amelynek hagyományát a lehetőségekhez mérten vagy reformálni kell, vagy megoldani. Mindenféleképpen közös megoldásra kell jutnunk Ritsuval annak ellenére, hogy ő vezeti most a házat. Megbízok a lányomban, azonban azt is tudom, hogy fiatal még az ilyen volumenű esetekre. A lelke túlságosan labilis tud lenni, ami egy ilyen helyzetben nem mindig előny. Azt hiszem, pontosan ezért vagyok itt, hogy mindezen változtatni tudjak. Még van mit eltanulnia a vezetést illetően, de ezek mellett nem befolyásolni akarom. Mindössze annyit kívánok elérni, hogy a Kagami- ház stabil lábakon álljon a jövőben. Számomra nem csupán érdek, de személyes ügy is ez egyben. Hiába nem úgy alakultak a dolgaink annak idején Ryuujival, mégis csak a férjem volt. Tisztában vagyok a tudattal, hogy számára mennyire fontos is volt a ház biztonsága. Nem véletlenül vette fel a semlegességet a házak között e főnemesi cím. Nagyot sóhajtok gondolataim alatt, majd rendezem az utolsó iratokat mára. Muszáj lesz hazatérnem, még mielőtt Tamachi Yukezo megjelenik a birtokon. Tudomásom van az őt és Ait érintő egyezségről, és hogy immáron a Tamachi- ház a Kagamik familiárisa lett. Mégsem vagyok abban biztos, hogy hosszútávon ez nekünk meg fog érni. Elvégre is régebbóta vagyok már jelen a nemesi világban, mint Ai. A tapasztalataim széleskörűbbek annál, amivel ő rendelkezik. Ő csak egy fiatal, aki megtette az első nagy lépését ebben a politikai körben. Én viszont előre látóbb vagyok, és sejtéseim szerint valahol ez a bukott nemes nem tetszik nekem. Kénytelen leszek felvenni vele a kapcsolatot, hogy átbeszéljük a dolgokat. Habár annak idején, mikor Ryuuji mellett voltam, volt szerencsém Tamachi Yukezoval találkozni, mint a Tamachi-ház örökösével. Azóta változtak a dolgok. Elárulta Soul Societyt, de végül visszatért egy Daitenshi nevezetű szervezet keze alatt. Nos, ködösek az információk a számomra, ezért kértem tőle személyes találkozót.
Már éppen igyekeznék bezárni az asztalom fiókját, amikor hirtelen a tolóajtó széthúzódik, és egy számomra ismeretlennek tűnő tisztek lépnek be az irodámba. Bár illedelmesen meghajlanak, kisugárzásom az első perctől fogva arisztokratikusnak vélhető. Komoly tekintetemmel és tiszteletreméltó testtartásommal találhatják szembe magukat. Lassan visszaülök a székembe, úgy döntök azon a néhány percen már nem fog múlni. Lehetséges, hogy kicsit késni fogok, de Ritsu majd tartja addig a frontot, vagy a szolgálóink. Intek nekik, hogy foglaljanak helyet.*
- Ha egy idegennek látszó helyre lépnek be, akkor az etikett szerint a bemutatkozást magával a névvel kezdik..shinigamik! *Kissé lesújtónak tűnhetnek szavaim, de ez valóban így van. Most még kissé szigorúnak tűnhetek, de ez bizonyára változni fog, amint nem térnek el a megszokottól. Valószínűsíthető, hogy hibáim közé sorolható a kezdeti tisztelet elvárása. Vagyis inkább ez nem így mondható, inkább csak nem kedvelem a nem gondolkodó shinigamikat. Elvégre hogyan is szeretnének bemutatkozni a nevük nélkül? Érdekes. Nagyot sóhajtok, aztán eszembe jut, hogy a hadnagy által szerencsére sikeresen maradt még egy kis tea a csészémben. Minő szerencse, így legalább kellemesen megihatom, míg kicsit ismerkedek a két shinigamival. Látszik, hogy Wang fukutaichou igazán figyelmes.* - Nos, akkor kezdetnek megoszthatják velem az eddig elért eredményeiket; valamint, hogy melyik osztagban szolgáltak eddig. Akkor továbbá azt is szeretném tudni, hogy mik a jövőre vonatkozó céljaik; illetve van-e olyan dolog, amit feltétlen megszeretnének osztani velem. Ha mindezen átesünk, akkor lehetséges, hogy a beszélgetés végeztével tiszti rangra emelhetem önöket az osztagban. *Kimért hangon beszélek végig, aztán belekortyolok a teámba. Feltétlenül kíváncsi vagyok, hogy miféle shinigamikat helyeztetnek át a 3. osztagba. Úgy vélem, mostanában mintha az osztag kezdene megerősödni. Régebben Chizuki Maya kapitány irányítása alatt mintha az a pletyka járt volna, hogy a 3. osztag kvótája igen alacsony. Ehhez képest Ai kapitánysága alatt mintha megerősödött volna. Remélem ezt a hagyomány sikerül szinten tartanom.*

Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Csüt. Aug. 23, 2012 12:47 pm

Lejelentkezés az új kapitánynál

Úgy tűnt megkopott az etika ismeretem, vagy csupán eltért a kapitányométól, akiből a nemesekre jellemző földesúri felsőbb érzetet sugároz. A bemutatkozásra való engedélykérésemet megszidással véleményezte, amiben végül is megadta az engedélyt, miközben helyet mutatott, hogy üljünk le.
- Elnézést kérek, amiért ennyire illetlennek tűnök, csupán az én tanításom szerint előbb engedélyt kértem a bemutatkozásra, hiszen, mind társadalmi, mind Goteies rangunk olyannyira messze áll egymástól, hogy én önhöz képest egy névtelen senki vagyok. Csupán plusz egy fő. Viszont, mivel abban a kegyben részesültünk, hogy megengedi, hogy beszéljünk, s bemutatkozzunk, így meg is tesszük. Az én nevem Urufu Yashuhiro.
- Az enyém Zenko Sakura.
- Nincsenek olyan nagyon kiemelkedő eredményeim, azt leszámítva, hogy az akadémián a kendoban a diákok között nem volt senki, aki felért volna a szintemhez, így azt külön, a tanárral gyakoroltam. Ezután a juuichibantaiban szolgáltam hosszú éveken át. Komolyabb horderejű küldetésekben egyszer sem vettem részt, ez talán annak is betudható volt, hogy akkoriban… tekintélyes mértékben fogyasztottam alkoholt, valamint talán túl agresszív voltam más osztagok tagjai számára. Viszont „benőtt a fejem lágya”, s mind a sake, mind a sérült termeléssel alább hagytam. Így nagyjából egy évvel ezelőtt kaptam is egy áthelyezéses kinevezést. A hetedik osztag tízedik tiszti rangjára. Csodálkoztam a kinevezésen, de nem ellenkeztem, hiszen feljebbről jövő utasítás volt. Pár napja viszont újabb áthelyezést kaptam, ide a harmadik osztagba, ezért úgy vélekedem, már, hogyha szabad, hogy az előbbi az adminisztrációs véletlen volt, főleg azért, mivel igazán el se tudtam kezdeni az ottani feladataimat. A 11. osztagos küldetéseimről még annyit szólnék, hogy főleg hollow semlegesítések voltak. – Mondtam talán kissé monoton, s enyhén alkohol bűzős hangon, s átadtam a szót Sakuranak, akinek a hangja sokkal életre valóbb, élettel telibb volt az enyémnél, ami ne csoda, hiszen ő, bár szókimondó, s az átlagnál agresszívabb, de mégis tiszta szívű, nem úgy, mint én, aki itt Seireiteiben egy szörnyet rejteget a saját bőre alatt.
- Szerencsére az akadémiát négy év alatt sikerült elvégeznem, mivel könnyen tanultam, s meg volt bennem az a ro… khm… nagyon jó tehetség, hogy könnyen sajátítottam el a technikákat. Ahogy Yashu, úgy én is a juuichibantaiban kezdtem a shinigami pályafutásomat, úgy nem régiben, nagyjából pár hónapja. Mivel a szabadidőm nagy részét Yashu felkutatásával töltöttem, így viszonylag hamar sikerült megtalálnom, s onnantól azon dolgoztam, hogy egy osztagba kerülhessek vele. Talán a feljebbvalóim tudtak Yashu áthelyezéséről, így átirányítottak ide. Bár lehet, hogy csupán a karma az, ami ide vezérelt mind kettőnket. A küldetések, feladatok, miket rám bíztak azok számomra is felkutatás és megsemmisítés volt. Panaszt nem igazán hallottam a munkavégzésemre…
- Vajon miért? – Jegyeztem meg halkan, mire Sakura oldalba bökött. – Csupán egy tervem van jelenleg, hogy shinigamiként szolgáljak, amíg halálommal le nem tudom a tartozásomat, s ebbe bele tartozik, hogy tőlem telhetően hasznára legyek az osztagomnak. Amit mindenképpen megosztanék önnel az, hogy nagyjából négy és fél évszázadja születtem az emberi világban, ahonnan úgy húsz évesen kerültem Rukongaiba. Életemben a klánom, az Urufu samurai klán minden tagja kiváló vívó volt, ahogy én is az vagyok. Ellenben reiatsu kezelésben, érzékelésben és kidou használatban felettébb ügyetlen vagyok, ez utóbbiban azért is, mivel annyira idegen számomra, hogy egyáltalán nem is kedvelem. – Azt már nem mertem, illetve nem akartam elmondani, hogy azokat sem állhatom ki, akik erre támaszkodnak, hiszen ezzel talán megsértettem volna, valamint ez csupán egyéni, az egész részéről érdektelen dolog.
- Én nekem több célom is van. Bármelyik osztagba is kerüljünk ott hasznára legyek, mind a csodás osztagomnak, mind a kedvesemnek. Emellett szeretnék ezzel a bakamonoval családot alapítani. Valamint célom, hogy helyre rázzam a „kedves” Melankólia-sant. – Itt újra belém karolt egy rövid időre. Igen ő volt Sakura, aki hozzám hasonlóan szigorú etikettet tanult születése óta, de mégis ennyire közvetlenül viselkedett. – Valamint látni szeretném, hogy a kedves kis öcskösön hogy áll az egyenruha. Talán ismerheti az öcsémet, kedves gyerek, kicsit esetlen, és hogyha minden igaz, akkor a yonbantai tisztje, a neve meg Chiruochiba Airisu. Őt Rukongaiban fogadtam öcsémmé, egy szerencsétlen kisfiú volt, aki az emberek világából érkezet szintén, ahogy én mi is, s a családjától elszakadt. Emellett szerintem fontos tudnia, hogy Yashuval a születésünk óta jegyben járunk. – Erre a mondatára kicsit, alig észrevehetően elhúztam a számat, hiszen nem érdemlem meg a hűségét, a kitartását, de nem is ellenkezhetek, hiszen akkor még jobban megbántanám.
- Azon elgondolása, hogy esetlegesen rangra emelne minket akkora megtiszteltetés, amihez kevesek vagyunk. Viszont, hogyha megengedi Taichou, és nem ítéli meg tiszteletlenségnek, akkor meg kínálnám egy kis sakeval. – Nyúltam az egyenruhám belső öblébe, s húztam elő a sakes butykosomat. Viszont ahogy előkerült, Sakura egyetlen mozdulattal a saját ruhájába rejtette. Kicsit csodálkoztam, hogy nem törte szét, de talán csak a kapitány miatt moderálta magát.
- Elnézést, de szerintem nincs itt se az ideje, se alkalma, hogy igyunk, főleg az ő számára. – Mutatott rám.
- Elnézést. – Hajtottam le a fejem. – Esetleg van más kérdése, Taichou?
Volt egy olyan érzésem, hogy ahogy kilépünk az épületből máris a fejemen fog landolni nem egy keresetlen szóval a butykosom, s teljes mértékben igaza is lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Pént. Aug. 31, 2012 9:11 pm

Az új tisztek

*Még egészen nehéz lesz hozzászoknom, hogy hivatalban is döntenem kell shinigamik, vagy lelkek felett. A főnemesi létem alatt természetesen, ahogy szüleim tudatosan neveltek, meg kellett tanulnom az irányítás mély filozófiáját. Már születésem óta Kagami Ryuuji feleségeként tartottak számon, hiszen az ő és az én szüleim kitűnő viszonyban álltak. Még kiskoromban ismertem meg Ryuujit, s talán egyszer még éreztem is iránta. Legalábbis Ritsu születése egészen biztosan nem a véletlen műve. De ami volt, az ott nagyjából el is múlt. Magányba vonultam, s mire visszajöttem, kapitánnyá váltam. A másik lányom helyét vettem át, és ezzel egy újabb kötelességnek a részese lehetek. Ahogyan pedig e két tiszt áll előttem, kissé meglepnek szavai. Sóhajtok egyet, egyenesen a szavaiba vágva.*
- Azzal nincsen gond Urufu-san és Zenko-san, hogy engedélyt kértek a belépésre. Csupán, ha bemutatkozni kívánnak, kérem a köszönést követően a nevükkel kezdjenek, különben nem fogom tudni megnevezni önöket. *Engedtem ki magamból egy kicsit a feszültséget. Az utolsó korty teámat is lenyelem ezzel, hogy aztán nyugodtabb tempóban koncentrálhassak rájuk. Összehúzom szemöldököm.* - Tán főnemesi rangban élek, és státuszom magasabban áll, mint az önöké, ettől függetlenül én magam is csak egy halálisten vagyok. Kérem, a továbbiakban mellőzzék ezeket a szavakat, hogy önök senkik. Csak azok lesznek senkik, akik pontosan erre törekednek. A meghallgatásom nem kegy, hanem elhatározás kérdése. Talán mentalitásom hasonló jellegű lehet, mint hajdanán Kuchiki Byakuya kapitánynak, azonban igyekszem törődni a beosztottjaimmal. *Kissé lehetetlennek tűnik nekem, hogy egyből ilyen képet fessek le valaki előtt. Igaz, ami igaz, hogy nem vagyok méz és máz, de rideg acél sem. Meivel is elég jó kapcsolatot sikerült kialakítanom, viszont azt nem szeretem, ha kezdetekben nem kapom meg a tiszteletet. A hadnagyomnál egyértelmű, hogy nem fogok törekedni a "Taichou" meg "Kanata-sama" kapcsolatra, de az sem lehetetlen, hogy egy sima tiszt is elnyerje a bizalmamat. Szeretném, ha sokat ezt a későbbiekben átlátnák és nem azonosítanának Aival. Ő egy naív kislány volt, aki azt hitte, ha elzárja a szívét, akkor menekülhet a fájdalmak elől. Én viszont sokkal tapasztaltabb vagyok már nála, tudom, hogy ez nem megoldás. Kellenek társak, a legjobb társak pedig a saját osztagomból kerülhetnek csak ki. Velük vagyok egész nap, ők lehetnek részei az életemnek igazán.*
- Az egyik lányom is szolgált a Juuichibantaiban, valamint a Nanabantai hadnagya is volt egy időben. Tudja, az előző kapitány Ai. Mindig is érdekesnek találtam, hogy egy shinigami, ha szereti az osztagát miért válik meg tőle. Ide- oda rendeződnek az osztagok, én pedig úgy látom, hogy valahol senki sem találja a helyét. Remélem megtalálja a motivációját ebben az osztagban Urufu-san. Viszont, ha kérhetem a bűnös dolgait hagyja az osztagon kívülre. A Sanbantai nem híres a féktelenségéről. Mi csupán akkor emeljük kardunk, ha annak komoly oka van. A halált pedig gyászként tiszteljük, hiszen minden lélek halála veszteség. Magából is több kihozható, mint az alkohol. Nem hiszem, hogy szüksége volna rá. *Sóhajtok egyet, majd az azstalom felett kulcsolom össze kezeimet.*
- Akkor ön egyáltalán nem járatos a nemesi körökben kedvesem. Talán füle nem hallja a negatív kritikákat, de a tettekben ott lehet az áskálódás. Senki sem végez hibátlan munkát, viszont én bízom magában. Remélhetőleg itt is megállja majd a helyét. *Érdekes alakoknak tűnnek nekem. S ahogyan a beszélgetés előre nyúlik, egyre jobban tudom, hogy miféle rangot fogok majd nekik szolgáltatni. Ezt viszont nem fogom egyből az orrukra kötni, előbb még ismerkedek egy kicsit. Kíváncsivá tettek.*
- Micsoda arrogancia, Urufu-san. Kitűnő vívónak vallja magát? Akkor mondja miért nem vált még eddig a Gotei Juusantai Kenpachijává? Vagy valamelyik osztag kapitányává? Balgaság elhinnie, hogy ön kitűnő vívó. Nem tartana itt, ha így volna. De azzal is tisztában kell lennie, hogyha csupán a vívást tartja szemelőt, akkor bizony hamar lecsapják egy démon mágiával. Több létrája van a mágiának, és nemmindegyik távol harci, vagy védő technika. Léteznek olyanok is, amik teljes mértékben a közelharcban segítik a használót. Érdemes átgondolnia az egészet. Balgaságnak érzem szavait, mert ha annyira jó lenne, akkor önnek kéne itt ülnie a helyemen. *Minden rosszindulat nélkül hangzanak szavaim. Inkább egy tapasztalt és érett nő szavait hallhatja, valamint még rá is mosolygok e közben. Van még mit tanulnia a halálistennek, de pont ettől lesz számomra érdekes személyiség. Elkuncogom magam Sakura-san szavaira.*
- Biztos vagyok abban, hogy ön a legjobb támasza kedvesének. Első tanácsom önhöz, hogy tanítsa meg a jövendőbelijét leszokni a legnagyobb hátrányáról. Nincs múlt, nincs az, hogy ő ez meg ez volt. Most kicsoda, és milyen szinten áll. Tudnia kell a helyét, és azt, hogy mindig van mit fejlődni. A szokásoknál kell kezdeni..magának rengeteg energiája lehet. ^^" *Rendezgetni kezdem e közben az iratokat, majd az összes egyenesen az asztalomra esik.* - Micsoda meglepetés, csak nem tudja a hírt? Airisu-san indul a legnagyobb esélyekkel, hogy átvegye Yasuji Chiyoko helyét a Yonbantaiban. Lehet, hogy nem sokára ő lesz a Yonbantai kapitánya. Érdemes meglátogatnia, de kérem tartsa titokban az értesüléseimet. Nem szeretek visszaélni azzal, ami nem rám tartozik. *Szólok kedvesen a lányhoz, aki nekem igen jó szívűnek látszik. A következő szavak, amiket pedig meghallok, kicsit elijesztenek.* - Elnézésüket kérem, de én tudom a legjobban milyen egy előre elrendeltetett házasság. Biztosan felkészültnek érzik magukat erre? Egyáltalán tényleg szeretik egymást, vagy csak azért házasodnának, mert az a helyes? Nagyon ritka, ha valaki szerelemből házasodik a tradicionális körökben. *Minő meglepő nekem, hogy a köznép közt is létezhet még ez a szokás. Nálunk nemeseknél pedig már évszázados hagyománya van ennek. Én ezt a hagyományt nagyon megsínylettem, nem szeretném, ha az osztagomban egy nő is így járna, mint én. Szeretném, ha az itt szolgáló hölgyek tényleg boldog párkapcsolatban élnének. Ez egy katonai szervezet, és nagyon is számít, hogy valós-e az, hogy haza tudsz valakihez menni egy szolgálat után, vagy csak kényszerből teszed. *Kicsit elkerekednek szemeim Urufu kisebb arcátlanságára.* - Szolgálat alatt ebben az osztagban tilos az alkohol fogyasztása, feltéve, ha nem élvezik a tagok engedélyemet. *Gondterhelten sóhajtok, aztán elgondolkodom.* - Mind a ketten yonsekik (4. tiszt) lesznek ebben az osztagban. Valójában csak Sakura-sant bíztam volna meg ezzel a tisztséggel és önt Urufu valahol a tizedik tisztségnél helyeztem volna jellemileg kiforratlansága okán, de úgy döntöttem máshogyan teszek. Magában megvan a képesség, hogy kitűnő shinigamivá válhasson, Sakura-san viszont jellemileg szilárdnak tűnik. Ketten együtt kiegészítik egymást, és erős gerincek lesznek a yonseki rangon. Tartsák viszont észben, hogyha vétenek az osztag jó híre ellen, akkor jogomban áll lefokozni magukat. Ez egy remek motiváció lesz önöknek a jövőben. Hiszen, aki magasabb rangban áll, az nagyobb fizetést is kap. A nagyobb fizetéssel pedig megalapozhatják jövőjüket a családalapításra. *Közben előkészítem az iratokat, hogy aztán feléjük nyújtva egy-egy aláírást kérjek. Ha ez megvan, egy kisebb összeget nyújtok át a fiókomból.* - Tekintsék ezt az indulásnak. Találnak egy remek szabót a Yonbantaiban. Késztessenek új uniformist maguknak ebből az összegből. Három nap múlva lássam magukon az új viseletet. Most pedig távozhatnak! *Bízom meg őket az első feladattal. Még nem tudhatják, de egy kitűnő viselet hatással lehet a szerencséjükre. Amúgy meg nem akarom, hogy az osztagom besorozott első húsz tiszte holmi lelenc módra járkáljon. Rendbe szedett osztagot szeretnék, hogy jobb közérzetem legyen.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Vas. Szept. 16, 2012 6:13 am

Látszik megkopott, hervadóban lehetett az illemtudásom, viszont Kagami-taichou felettébb türelmes és kedves, bizonyára neki sokkal több tapasztalata van ilyesmi téren, mint nekem.
- Gomeno nasai, Kagami-taichou! Igyekszem észben tartani intelmeit, valamint azon is igyekszem, hogy illemtudásomat újra virágzóvá tenni.
A kapitány szavai némi fényt gyújtottak, viszont ez még csak apró gyertyalángként hatott, de jó volt tudni, hogy ilyen odaadó, tiszteletreméltó kapitányunk van.
Mikor említette, hogy az egyik lánya szintén a juuichibantai tagja volt, felrémlett, hogy volt egy kósza pletyka, hogy Kagami Ai-taichou is abban az osztagban kezdte el a shinigami életét. Egy „Hai.”-jal és egy bólintással jelzem, hogy volt tudomásom ezekről, bár a hetedik osztagi egykori létéről csak most hallok másodszor, először akkor hallottam, mikor szóltak, hogy költözzek. Az intelmeit egy határozott bólintással veszem tudomásul.
- Csupán a munkámra nem hallottam panaszt, viszont annyira nem vagyok botfülü, se botöklü, hogy az egyéb kritikákból semmi se jutott volna el hozzám. – Felelte Sakura, mosolyogva, s közben jobb öklét megsimogatva. – Minden erőmmel, képességemmel azon leszek.
Ezután Kagami-taichou minden rosszindulat nélkül a vívó tudásomra tett kijelentésemre tért.
- Elnézését kérem, hogyha félreérthetően fogalmaztam. Csupán a mondhatni velem született tehetséget szerettem volna kiemelni. Viszont a kérdésére csupán azt a választ adhatom, hogy… – itt elakadt a hangom – vannak dolgok, amik akadályoznak. Intelmeit ismét elfogadom, s igyekszem szem előtt tartani, s megfelelni.
Bár a kapitány mosolygott, valahogy én nem voltam képes, így az arcom minden örömöt, vidámságot mellőzött. Nem úgy Sakuráé, akié mint általában tele volt élettel, sőt most vidámságot is sugárzott. Főleg, miután annak az Chiruochibáról szóló hírt meghallotta, mivel örömében majdnem fel is pattant. Érdekes névválasztás egy férfiúnak, az Airisu, bár annyira mégsem lep meg, hiszen a könyvek szerint a klánom későbbi tagjai közül nem egynek volt a neve. ~Airisu, írisz, a remény virágja. Egy esetlen gyermeknek megfelelő név, ahogy azon gyermeknek is, kitől a családja reményt vár…~
- Hát sikerült a negyedik osztaghoz kerülnie? *.* És még kapitány is lehet belőle?! *.* Mindenképpen meglátogatom, és jól megölelgetem, mert megérdemli. ^^ – Vágot Sakura Kagami-taichou szavába, aztán kínos arckifejezést felvéve visszább húzódott. – Elnézést! Csupán régen láttam már a kölyköt, és nagyon megörültem ennek a hírnek. És a kérésének természetesen eleget fogok tenni, és titokban tartom a hírt! ^^
- Nem fogjuk elsietni az esküvőt.
- Hiszen, hogyha négy és fél évszázadot tudtunk egymásra várni, nincs semmi sem, amit el kellene sietnünk! ^^
- A mi esetünk azon ritka…
- Esemény, hogy a kényszer eljegyzés…
- Szerelmet szült. Így shinigami létemre esküdve kijelenthetem, hogy szeretem Sakura-chant. -^
- És én is szeretem Yashut, annak ellenére, hogy most ilyen búsképű, attól még az én kedvesem! ^^
Itt, a végén az én arcomra is mosoly ült, bár nem sok időre, de azért lehetett látni, hogy erre is képes vagyok, s talán a hangom is pár fokkal vidámabb színt ütött meg.
A taichou reakciója a sake kínálásra nem volt meglepő. Ezzel ellentétben, hogy negyedik tiszti rangra emelt mindkettőnket, felettébb meglepő volt. Vagyis pontosabban ketten együtt vagyunk yonsekik, vagy még pontosabban Sakura a pozíciót betöltő tiszt, én meg a toldaléka. Ez így teljesen megfelelő, talán hasznára lehetek így valakinek, bárkinek.
Sakura arra a hírre, hogy együtt fogunk egy tisztséget betölteni, újfent belém karolt.
- Nagy megtiszteltetés mindkettőnk számára a kinevezés, az rohadtul biztos, Kagami-taichou! ^^
- Igyekszünk eleget tenni az elvárásoknak! – Bólintottam.
Amikor elénk nyújtotta az iratokat, amiket mind a ketten aláírtunk, bár én előtte azért bele olvastam, hogy mégis nagyjából mit írok alá. A felénk nyújtott összeget Sakura rakja el, s utána egy „Hai, arigatou!” kíséretében felálltunk, hogy távozzunk, de előtte még egy kérdést fel tettem:
- Egyáltalán nem akarok tiszteletlen lenni, és a kelleténél tovább feltartani a fontos dolgai elintézésében. Viszont úgy érzem, hogy mielőtt távoznánk, muszáj megkérdeznem: a negyedik tiszti rang pontosan milyen feladatkörrel, illetve kötelezettségekkel rendelkezik?
Válaszát tisztelettel, figyelemmel végig hallgattuk, azután egy „Ojamashimashita!” kíséretében távoztunk, hogy a yonbantai-i szabóhoz elmenjünk.

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Szer. Május 07, 2014 11:46 am

Egy erős kötelék: a barátság

Hosszú hetek teltek el mióta én és Hyozanryuu újra összekovácsolódtunk. Ugyan csak a kezdeti lépést tettük meg, mégis örömmel töltött el. Újfent nem habozik cifra szójátékaival gazdagítani mindennapjaimat, sértő megnyilvánulásaival sértegetni engemet a legváratlanabb pillanatokban. Bevallom, eleinte sokszor rezzentem össze, és döbbentem meg, de most már ismét hozzászoktam. Nem mondom azt, hogy minden visszakerült a régi kerékvágásba, mert ez nem így volt. Mások voltunk Hyozanryuu, én, de ahogy Ai-san felnyitotta a szememet az edzőtéren, azzal kellett szembesülnöm, hogy a világ köröskörül, ami körbevesz, az is… más. Senki se volt ugyanaz, mintha kihagytam volna hosszú időket mások életéből. Új arcok gazdagították a 10. osztagot, például Himmecchan gyerekei, az ikrek, akik nagy pezsgést hoztak a Juubantai életébe.
Szóval sok minden összejött, amit össze kellett szednem magamban, főleg azt, amit a Gyémántsárkánynak köszönhetően megtudtam a múltamat illetően. Mikor utána érdeklődtem Kisuke-nii-samánál ő sok mindent elmondott erről, sőt mi több, megerősítette a tényeket, amiket Hyozanryuu állított. Nehéz volt elhinnem, Keisuke-samával is szívesen beszélgettem volna erről, de nem volt az osztagban. Mostanában sokszor csinált ilyet, aztán pedig azt hallottam névrokon Naocchantől, hogy küldetésen van az Emberek Világában, tény elég soká elmaradt, ahogy belegondolok ^^” De ennél többet nem tudok róla. Surprised De mégis csak Keisuke-samáról van szó, nem aggódok érte, tud vigyázni magára! :3 Szólt volna, ha gond lenne! Surprised Gondolom… ^^”
Aaaanyira elkalandoztam, hogy észre se vettem már meg is érkeztem úti célomhoz. Igen, nagy nap volt a mai! Ai-sanhoz jöttem látogatóba, nagyon sok mondanivalóm volt számára, akadt köztük olyan is amit kifejezetten vele szerettem volna megbeszélni, mert nem igazán tudtam, hogy kihez fordulhatnék az ügyben.
Mosolyogva lóbáltam meg az őrök előtt papíromat, amit szép virágminta, Napocska, madarak díszítettek, de nem is ezek voltak rajta a lényegek, hanem az engedély, amit az írás magában tartalmazott! Én előre lejelentettem érkezésemet és még biztonság kedvéért ilyet jelentős papírt is írtam. Névrokon Naocchantől sokat tanultam az ilyen fontos-hivatalos dolgokról, és tény, időnként elkél a segítség ilyen téren, de már egész jól meggyeget az írásos dolog is. Például a nevemet már nagyon ügyesen írom le kanjival! Pedig azok nehezek. Mondjuk az őrök megállítottak, hogy gyönyörködjenek remek alkotóképességemen :3 De utána tovább is engedtek, hiszen nem volt mibe belekötniük, mindent helyesen írtam, át is olvastattam írástudókkal meg minden.
Mikor – pár útbaigazítás követően – és Shizuk hatósugarát lényegesen elkerülve, hogy megússzam ijesztő automatákkal való támadását, szóval nagy körültekintésekkel odaértem Ai-san irodájához, picit tétováztam benyitni. Persze, nem azért, mert nem voltam biztos abban, hogy ez valóban Ai-san irodája lenne, hanem az üdvözlés tekintetében. Múltkor megengedte nekem, hogy csak Ainak nevezzem. Még mindig próbálom szokni @.@ Nagyon boldog vagyok emiatt *.* Csupán furcsa! >.<
Tehát a belépés. Sok-sok változaton törtem a napokban a fejemet, mikor tűkön ülve vártam a nagy nap elérkezését! Tördelve a kezeimet, végül jobbomat emeltem kopogásra, majd visszahúztam. Inkább csak nyissak be? - Futott át a gondolataimon. Nem az-az naaagyon illetlen lenne! >.< Kopogok, szóval kopogok! És aztán? Mondjuk, üdvözölhetném! Igen, de hogy? :/ Uff, hogy üdvözlik a barátok egymást? Nekem Ai-san a legjobb barátnőm, szóval köszönthetem úgy, ahogy a legjobb barátnőmet? De az, hogyan nézne is ki? Uhh... ^^"
Föl-le járkáltam az iroda előtt, többen döbbenten haladtak el mellettem. Végül megtorpantam. Kellemetlen nevetgélés és tarkóvakargatás kíséretében néztem a mellettem elhaladókra, kedvesen integetve nekik, nehogy aggódjanak furcsa tetteim miatt. Újabb mély levegőt vettem, majd bekopogtam, és amikor megkaptam az engedélyt, feltártam az ajtót, a lendület, amivel beszáguldottam rajta villámtánccal, felhevítette a körülöttem lévő levegőt és az pedig becsapta utánam a bejáratot.
- AIII~ meglepetés!! – rikkantom és lelkesen ugrok, hogy egy naaagy ölelésben részesítsem. Pontosan erről próbáltam lebeszélni magamat napokig. ^^" De nem tudtam megállni, egyszerűen képtelen vagyok rá. TT-TT Muszáj így üdvözölnöm azokat, akiket nagyon, nagyon, nagyon szeretek, mint a legjobb barátnőmet: Ai-sant!
Óriási koppanás érte kobakomat, én pedig, mint szőnyeg terülök el tengericsillag pózban a földön. Először csillámokat szórtak a szemeim, ahogy igyekeztem összeszedni magam és felnézni, hogy mégis mi történt, és esküszöm… mintha Fuhakut láttam volna dorgálóan a fejem körül körözni! o.O
- Úhhm… áú… fhú @.@
– tápászkodok fel, picit szédelegve. Fejemet dörzsölgetve ott, ahonnan szerte-széjjel irányul némi lüktető fájdalom. Sűrű pislogások közepette próbáltam kivenni Ai-san alakját és amint sikerült, mintha a kardot láttam volna a kezében. Lehet, hogy csak tévedek. ^^” Megráztam a fejemet, hogy a kettős láttásom is mielőbb eltűnjön és helyreálljon nálam a kép.
- Ai, mi történt? O.O Az előbb esküszöm, mintha Fuhakut láttam volna – nézek körül bizonytalanul. - De biztos, hogy csak képzelődtem, hehe ^^" – vakarom meg a tarkómat. Pillantásomat Ai-sanra függesztettem picit tétováztam megszólalni, szóval először körülnéztem az irodában, régen jártam itt, jóóó régen. Szóval akadt mint csodálkoznom.
- Sokat változott – jegyzem meg, melyet követően torok köszörülve igyekszek megérinteni egy fontos témát is, ami miatt jöttem, az mellett, hogy lássam Ai-sant. De ez cseppet sem volt olyan egyszerű. - Mármint az iroda. Emlékszem, amikor újonc voltam, nem így nézett ki – mesélem. - Jajj, Ai annyira örülök, hogy itt lehetek! – mondom örömkönnyek kíséretében. - Tényleg, amúgy sikerült meglepnem téged? :3 – kíváncsiskodom.
- Képzeld, azt hittem soooha nem fogok tudni kiszabadulni a kapitányi hercehurca alól. Néha picit nehéz. Persze tudom, hogy ez a kötelezettség meg minden! Én tényleg meg akarom védeni az osztagom tagjait és meg is teszem, hogyha kell, csak a papíros dolgok! @.@ – Lelki szemeim előtt láttam a számtalan iratokat, amiket néha ki kéne tölteni, bár mire odáig jutnék, a fele gyakran eltűnik. Olyan hihetetlen! Surprised
- Jajj, amúgy gratulálok, hogy visszakaptad a kapitányi címedet! Úh, ezt kellett volna előbb mondanom, igaz? ^^” – vigyorodok el halványan szétszórtságomon. Nem vagyok erre túl büszke, de igyekszem elhagyni ezt a rossz szokásomat, lehet sikerül! De lehet, hogy reménytelen, mindazonáltal... próbálkozni azért szabad, nemde? ^^

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Csüt. Május 22, 2014 5:11 am

Guu - Barát


*Napjaim legátlagosabbikán megyek éppen keresztül. A reggeli edzési procedúrán túl már csak néhány többnyi irat az, ami maradt. Ezeket Mei és Shizuka különös odafigyeléssel pakolták le az íróasztalomba, így visszatérve már várt rám a feladat. Mondhatni rengeteg irat az, ami átnézésre vár, illetve egy összegző jelentést is át kell majd adnom Meinek, amit majd továbbít az első osztag irányába. Azon kevés osztag közé tartozunk, akik mindig időre és makulátlanul adják át a heti jelentést. Könnyítésképpen mindenna kapok egy rövid, vázlatos leírást a hadnagyoktól arról, hogy mi történt aznap. Mondjuk ilyen precizitásra nem lenne szükség, mivel házam vagyonából jócskán fektethetnék be az osztagba, s akkor nem lenne kötelességem elszámolni mindennel, hiszen nem a kiosztott pénzből lenne finanszírozva minden. Gondom se lenne a költségvetéssel, illetve a ház könyvelőire bíznék minden aprólékosabb munkát. Megkönnyítené az életem, de akkor hol maradna a kapitányi kötelességek és példa mutatás? Pontosan ezen megfontolásból nem kezdek bele ebbe a dologba, így legalább a nemesek pénze a megfelelő helyre jut, valahol még a Kagami-ház is támogatja a Goteit bizonyos tőkével. Ahogy telnek múlnak a percek olyan iratokkal is találkozom, amik még kivizsgálásra kárhoztatnak, mivel eléggé kétséges eredeztetésű a jelentés, amit leírnak benne. Az egyik jelentésben például egy halott shinigamiról írnak, már pedig én emlékszem, hogy azzal a shinigamival én tegnap találkoztam. Legfeljebb majd küldök egy pokollepkét Kaitonak, hogy vizsgálják ki az esetet. A fiókom egy másik szintjébe helyezem bele az aktát, s mire újra visszatérnék az íráshoz, egy kopogást hallok az ajtó irányából.*
- Gyere be! *Invitálom be az illetőt, akárki is legyen az. Amikor pedig meglátom, hogy ki azaz illető, aki beviharzik az ajtón, rögvest kitartom oldalra a zanpakutomat tokostul hogy az engem mért hirtelen "támadás" azon csattanjon. Természetesen azonnal megismertem Anaot, így bátorkodtam visszalepni őt. Egyáltalán nem lepődök meg azon, hogy így fogad; annál inkább az a meglepő, hogy kopogott. Némi változást érzek (az erőben x"D) irányából, de majd úgy is megadja a megfelelő információt, ismerve a gondolkodásmódját. Minek után kisebb agyrázkódással ér véget a köszönés, felhúzom szemöldökömet.*
- Ne törődj vele, csupán a szokásos fogadásom jele eme hirtelen hamariságodra. *Mit is mondhatnék? Egyel kedvesebb módszert is választhattam volna a a helyzetre, de úgy gondolom, hogy Anao sosem fog ebből a dologból kigyógyulni. Én pedig el fogom fogadni így, ha ő is elfogadja, hogy akárhányszor ezt műveli, bizony Fuhaku markolatán fog csattanni. Intek neki, hogy üljön le egész nyugodtan. Félre tolom egy kicsit az iratokat, valamint a pennát visszahelyezem a tintába.*
- Jelenleg még én sem ismerek rá. Keo átrendezte sok helyen, de majd szakítok rá időt, hogy visszarendezzem. *Egy pillanatra magm is körbe pillantok, s valóban vannak itt olyan tárgyak, amik nem hozzám tartoznak. Idővel ezeket majd visszaszolgáltatom Kohaku-baa-sannak, de csak idővel. Jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyesmikkel foglalkozzak, hiszen elmaradásban vagyok; előtte utol kellene érnem magam.*
- Nos, meglepődtem, hogy kopogtál.  Neutral  *Rezignált - beletörődött - hanglejtéssel közlöm vele a szomorú tényt, hogy csak ezzel tudott meglepni. Mindazonáltal már régen láttuk egymást, ha pedig már itt van, akkor küldök egy pokollepkét két teáért. Megpihenten dőlök hátra székemben.* - Miért nem kéred meg valamelyik tisztedet, hogy segítsen? *Rögvest ez a kérdés jut eszembe, amikor a papíros dolgokat hozza fel első témának. Szerencsére ezzel nekem sosem volt problémám.* - Ha már a kapitány és a hadnagy is alkalmatlan a papírmunka elvégzésére, akkor nem ártana körbe nézned, hátha találsz egy lelkesebb shinigamit is. Mondjuk kezdetnek nem kellene felgyújtanotok az osztagot és rommá avanzsálni a barakkokat. A papírok égetését sem tartom jó ötletnek, mivel mindig bajba kerültök emiatt a főkapitány előtt. Egyszer úgyis megunja Fujimoto-dono. *Hívom fel egy parányi dologra a figyelmét, hogy a türelem is elfogy egyszer; de ha idővel megfogják ezt a türelmet, akkor nem lesznek problémák a későbbiekben. Közben megérkezik a tea is, az egyik fiatal férfi hozza be, aki meghajlása után távozik is. Kavargatni kezdem a meleg nedűt, hogy a gyümölcstartalmán hevítsek. Még túl meleg ahhoz, hogy beleigyak.*
- Magam is meglepődtem, hogy Meiék visszakívántak. Mesélj, mi történt veled az elmúlt évben? *Különös, hogy elmúlt évről kell kérdeznem, és hogy már ilyen régóta nem léptünk kontaktba egymással. Számítok rá, hogy ez a jövőben meg fog változni.*



______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Vas. Május 25, 2014 9:47 am

Egy erős kötelék: a barátság


A hely felkínálást megköszönöm, majd leteszem magam a székre, amit Ai-san mutatott. Így az egész érzés tényleg olyan volt, mintha első kapitánylátogatásomon lennék. *.* Emlékszem, akkor még Ichimaru taichou ült abban a székben, ahol most Ai. A gondolatra elmosolyodok, majd amilyen hirtelen jött a vidámság, olyan hamar is tűnik el arcomról. Keisuke-sama sincs meg, Keo-báró-sama is eltűnt, Ichimaru taichou pedig elárulta a Goteit… most komolyan, miért nem lehet megülni egyszerűen és örülni, hogy békesség van körülöttünk?! T-T
Megtört sóhaj hagyja el ajkaimat, ahogy Ai-san kicsit érzékeny témát érint számomra, persze nem tudhatta...
- Iiigen, Keo-báró-sa… ízé Mizushima taichou érdekes ízlése van, vagyis volt – vakarom meg tarkómat, miközben újra körbejáratom a tekintetemet az irodán. Szinte rá tudnék bökni az összes szoba kiegészítőre, ami Keo-báró-samához tartozik.
- Móó, ez gonosz volt Ai, mindig szoktam kopogni T3T – felfújt pocokpofival kérem ki magamnak, majd válik arcom megdöbbenté kérdését hallva. Szívemre teszem a kezemet.
- Az egyik tisztemet? De hát nem vehetem el az idejüket! – mondom hitetlenkedve. Tüntetőleg nemet rázok a fejemmel. - Boldogulok velük, legalább gyakorolom az írást, meg vicces is. Tudod, az új papírok nem égnek el, szóval névrokon Naocchannal leszerveztem, hogy mi intézzük a már nem kellő íratok, hibásan adminisztrált papírok megsemmisítését *>* – mesélem el lelkesen, kezeimmel hevesen gesztikulálva, demonstrálva az Ördögűzés folyamatát. - Az osztag általában a 12. osztag miatt dől össze, oké, ritkán miattunk is – hadarom, majd Ai-sanra nézek szemem sarkából, tekintete magáért beszél. - Oooké, sokszor miattunk is. De hát, ha egyszer jól érzik magukat a többiek, meg aztán ott van Tankcchin is, ő élvezi a felújításokat – vonom meg a vállamat. - De mostanában origamizunk is, nézd, hattyút is tudok – veszem elő a zsebemből a picikét gyűrött állapotban lévő hattyút, ami természetesen az aljas papírok egyikéből készült, amelyiket nem lehet el Ördög űzni.
- Úh, köszönöm – nézek a tisztre, aki teát hozott, és az egyiket elém rakta le. Lelkesen nyúltam érte, hogy meg is kóstoljam, de még meleg volt. Mit meleg, forró! @.@ - Aúcs, atsui – sziszegem, de nem dobom el a hirtelen a csészét a fájdalom érzet ellenére se, hanem óvatosan visszahelyezem az asztallapra. Gondolatban fájlalva nyelvemet, és hogy rendes kortyot tudjak inni immáron belőle – bár ízt, már tuti, hogy nem fogok érezni T.T –, elkezdtem fújni a forró innivalót.
- Hogy mi is – kapom fel a fejemet a kérdésre elgondolkodva. - Azaz igazság, hogy elég sok minden – vallom be. - Hyozanryuuról ugyebár tudsz. Nos, neki köszönhetően megtudtam, hogy van családom – mosolyodom el halványan. Még fura volt kimondani is. - Halványan emlékeztem csupán, de a Gyémántsárkánnyal történtek után pár nappal Kisuke-nii-sama a féltestvérem keresett fel, és ő avatott be nagyon sok dologba. Megtudtam, hogy azért töredékes a múltam darabkái kobakomban, mert volt egy balesetem még az Akadémián, és felcserélték a személyes dokumentumaimat egy névrokonoméval, emiatt rossz hátteret kaptam kézbe, az amnézia miatt pedig nem is kételkedtem semmit ^^" Nos, Kisuke-niitől azt is volt szerencsém megtudni, hogy az ikertestvére Keisuke-sama például, és édesanyám Shimizu Miyu nemes, vagy mi – mondom. Bár talán Ai-san hallhatott a családról, ha jól emlékeztem rá, hiszen ő jártas az ilyen nemesi körökben. - Hehe, még nekem is eléggé hihetetlen – fűzöm hozzá. - Keisuke-samáról pedig semmit nem tudunk, az Emberek Világában kapott rutin küldetése óta nem hallottunk felőle, a 12. osztag nem is érzékelte a reiatsuját, kezdek aggódni. Már beküldtem a kérvényt, hogy a 10. osztag tisztjeivel hagy végezhessek kutatásokat odaát, de olyan lassan kezelik az ilyen ügyeket, még elbírálás alatt van – sóhajtok fel. - Pedig szívesen megbeszélném ezt vele.
- Ai – kezdek bele lassan. - Szeretném megkérdezni, hogy most hányadán állunk, mármint… tudom, hogy Hyozanryuuval sok borsot törtünk az orrod alá, és én is mondtam dolgokat hirtelen felindulásból, ami nem volt szép, de szeretném tudni, hogy ugye ez nem ment a barátságunk kárára – kezemet tördelve állok fel. - Tegyük fel, hogy egy óriási döntést hozol és szükséged lenne a leges legjobb barátaidra egész Seireiteiben, de csak az egyikre hagyatkozhatnál. Képes lennél megbízni bennem annyira, hogy rám bízd az életedet? – állok meg egy falikép előtt, mintha csak annak tartalmát szeretném szemügyre venni. Igazából csak Ai-san tekintetét akartam elkerülni, biztos nevetségesnek találja a kérdésemet… T-T” De nekem ez fontos, valóban tudnom kell róla.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   Hétf. Május 26, 2014 8:22 am

Guu - Barát



*Kicsit leveszem a tekintetemet Anaoról, s még egyszer végig nézek az irodáim falain. Alig két hete tértem vissza az osztagba, mégis azt látom, hogy ennyi idő alatt mennyi minden változott. A távollétemből visszatérve is érzékelhettem, hogy a munka mennyire elmaradt, demost meg mintha 180 fokos fordulatot vett volna a történet. Újra hemzsegnek a folyosókon a tisztek, újra sűrűn járt helyiség lett az irattár, újra mindennapos csörömpölésként hallom, ahogyan kardok csapnak össze oda kint. Mintha az élet megannyi hasznos eleme ismét körbe venne, s ez az egész jó érzéssel tölt el. Habár sosem voltam az a társaságközponti felfogású shinigami, most mégis azaz érzésem támadt, hogy az osztagom csak is miattam igyekszik jobban. Ennyit jelentene hát, ha az osztag kapitánya visszatér? Hibát követtem el, hogy itt hagytam őket! Megannyi mindent hagytam hátra akkor, viszont ezt a hibát soha nem fogom megbánni az életemben. Szükségem volt akkoriban a 0. osztag kiképzésére és tapasztalatára. Ebből néhányat meg is kaptam az évtizedek alatt, amit ott töltöttem, így aztán kicsit másképp sikerült folytatnom az életemet. Ez az iroda pedig, nem áll olyannyira közel hozzám, de azt hiszem egyedül képtelen lennék egy másik kapitány holmijait kivinni.*
- Közel állt hozzád Mizushima-dono, igaz? *Keverek egyet a forró teán, aminek még jócskán hűlnie kell. Nem várhatom el a tisztektől, hogy még forróságát nézve is tökéleteset tegyenek le elém. Főleg, hogy tudják, a teám nagy százalékban a kukában landolnak mert mindig elfelejtem őket meginni. Sóhajtok egyet Anao osztagos megszólalásaira. Talán elsők között voltam, akik tudomást szereztem az efféle akcióikról. Egyrészről haszontalan dolognak tartom, másrészről legalább megtanulják a gyújtogatás művészetét, aminek köszönhetően hasznos csapatmunkára tesznek szert. Csak is olyan küldetésen tudnám elképzelni a Juubantait, amelyben felgyújtanak vagy kirobbantanak egy épületet az ellenség alól, közben pedig büszkén állnak egy másik ház tetején; napszemüveget villogtatva. Vagy lehet, hogy ezt csupán azért gondolom, mert Keisuket jobban ismerem? Ezt még én sem tudnám biztosra megmondani. Mindenesetre Anaoval is volt már egy s más dolgom, s valami ilyesmit még róla is könnyedén el merek képzelni. Nem egyszerű osztag a Juubantai az tény, de igazából a szertelenségük mellett senki sem mondhatja el róluk, hogy ne tartanának össze. Anaonak nemes szíve van, csak ezt sokan összekeverik a kivételes zakkantságával, amivel még én sem tudtam mit kezdeni. De mit is kezdenék, hiszen látom rajta, hogy gyerek még valahol?!*
- Nos, ez csupán egy ötlet volt Anao. Viszont, ha képes vagy ellátni, akkor miért agonizálsz rajta? *Jogosan teszem fel a kérdést, hiszen nem igazán tudom megérteni az aggodalmát ebben az esetben. Ha el képes látni, akkor miért bajlódik önmagában azzal a ténnyel, hogy meg is teszi? Lehet, hogy ezt csak én fogom fel így, mert engem alapvetően arra neveltek, hogy amit képes vagyok ellátni, a felé vagy semlegesen vagy jó kedvvel tekintsek. A papírmunkákat csak az utóbbi időben kezdtem el nem kedvelni, de ettől függetlenül tudom, hogy ez csak átmeneti része az életemnek. Bizonyára azért van, mert sok magánéleti problémába ütköztem, amit még nem sikerült megoldanom.*
- A páratlan gyújtogatási és origami képességeiteket másra is kamatoztathatnátok. Egy papír, ami képtelen elégni, az meggyulladni is képtelen? Mert ha nem, akkor szívesen rendelnék tőletek egy csokor hajtogatott liliomot, amit ha meggyújtok, akkor gyertyaként funkcionál. Hasznos lenne és még szép is! *.* *Mosolyodom el egy pillanatra, még magam is meglepődöm az ötletemen. Végül is logikusnak látszik az egész, de nem vgyok biztos benne, hogy a papírok tényleg így működnének. Amennyiben igen, szerintem jól mutatna az irodámban egy ilyesmi. Egy égő liliomcsokor megadna egy olyan hangulatot, amit más osztagok biztosan nem alkalmaznak. Ünnepek idején pedig az egészet hasonló módon intéztetnék, leszámítva azt, hogy ügyelnénk a biztonsági eljárásra. Nem szeretném, ha a Sanbantainál egy épület kigyulladása megvalósulna. Ránk egyáltalán nem jellemző, noha meg örülök, hogy ide nem jutott be a 12. osztag eljárása a kamerázásokat illetően. Tisztán emlékszem, hogy én ilyesmibe nem egyeztem bele annak idején. Kellemetlenül érintene, ha sehol nem lehetnék egyedül, mint azon a helyen, ami az irodám alatt helyezkedik el. Arról a helyről szerencsére csak Yukezo tud. Anao történetére a családját illetően mondatni érdekesen reagálok, feltűnően sokáig hallgatok, ami aggodalomra adhatna okot. Végül beleiszok a teámba, és látványosan a mutatóujjammal körözni kezdek a csésze felületén. Ez enyhe hangot ad ki, ami a kristályszerkezetére ad bizonyosságot.*
- Souka, szóval erről van szó. S mond csak mennyit tudsz arról a családról? Vagy esetleg szeretnél- e egyáltalán a közelükbe kerülni? Segíthetek neked, amennyiben szeretnéd. Megvannak a kapcsolataim, illetve a viselkedésre és ruhaviseletre is megtaníthatlak. *Mindössze ennyit mondok neki csupán, mielőtt válaszolna a kérdésemre. Tudok egy pár dolgot természetesen arról a házról, de közvetlenül nem volt még dolgom velük. Néhány szolgálónk az ők kiképzése után került a Kagami-ház közelébe, de ennél többet aligha tudok róluk. Függetlenek, akik a hatalmak közti viaskodás mellett növik ki magukat. Sok ház tartozik nekik, csak sokan képesek eltúlozni azt, hogy mégis mennyivel. Megvenni valakinek a taníttatását az én szememben mindig is annyit jelentett, mintha csak az illetőt venném meg. Ha pedig gesakat nevelnek, nos, azt különösen eltudom ítélni. Mindenesetre van fogalmam arról, hogy milyen is anya nélkül létezni; ezért is tettem fel Anaonak a kérdést. Ha szeretne lépni a családja felé, akkor megkapja az ehhez szükséges támogatást tőlem. Magam is örülnék, ha néha nem egy ismerős kapitány ülne mellém kimonoban egy-egy tisztelet adásnál, mintsem egy idegen nemes. Anaoval sok mindenen mentünk már keresztül, így ha a családjáért nem is, valahol reménykedem egy igenlő válaszban.*
- Keisukeről jut eszembe...*Rögvest az egyik fiókomhoz nyúlok, amiből egy pergament emelek ki, és átnyújtom neki. A pergamenen egy üzenetet olvashat Keisuketől, amiben leírja, hogy elvesztette a shinigami erejét és segítséget kér, eddig nem tudott üzenni.* - Már intézkedtem az ügyében, de eltart egy darabig. A Karakura High Scoolban találod meg információim szerint, tanári állást tölt be. Nem tudom milyet, de ennyit tudtam tenni az ügy érdekében. *Felelem neki, mivel látom rajta, hogy érzékenyen érinti a helyzet. Én se lennék odáig, ha akár egyik hadnagyom is eltűnne. Bizonyára a világot átkutatnám érte és valószínűleg fizikailag belebetegednék az egészbe. Nem szeretném, ha ez vele is megtörténne.* - Az egyik tisztem futott össze vele, így küldött nekem egy üzenetet még tegnap. *Aztán megiszom a teámat, várva az ő reakcióját az egészre. Ha megint valami ölelgetésbe, vagy egyéb akcióba kezd, akkor rögvest megint csak angyalkává változtatom egy hatrudassal, hogy kontrollálja magát velem szemben. Aztán ez az egész beszélgetés valami egészen érdekes dologba csap át, amire hátra dőlök és becsukom a szememet.*
- Egyszer már megmentetted az életemet, úgy vélem, hogy ha így történne megtennéd még egyszer is. Ismerlek Anao, a gyerekes viselkedésed alatt egy nemes szívű, erős shinigami lakozik. Ki mást tekintenék társ kapitányomnak, ha nem téged? *Nyitom fel szemeimet.* - Szavaidat sose bánd, ezek kevesek voltak ahhoz, hogy megbánts velük. A kapcsolatunk nem változott semmit, ezen ne aggódj. Inkább csak engedd meg, hogy elmondjak neked valamit. *Invitálom a figyelmére, majd hangom jóval lejjebb esik az átlagnál.* - Neked egyszerűen fogom elmondani, hogy megértsd. Van egy titkom, amit nem mondhatok el másoknak, de benned megbízok, hogy képes vagy titokban tartani. Fon Kaito kapitány és Fon Seiran a bátyáim, ilyen olyan különös történeten át vezetve, de azok. *Egyelőre csak ennyit osztok meg vele, hogy érezhesse a bizalmamat, amit már amúgy is rég kiérdemelt, csak nem volt alkalmunk beszélni ilyesmikről.*





______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A kapitány irodája   

Vissza az elejére Go down
 

A kapitány irodája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 3. Osztag-