HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Amfiteátrum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Feb. 21, 2012 11:15 am

Tehetség az osztagban
[Zanpakuto edzés]

*Egy halálistennek rengeteg dolga van attól a pillanattól kezdve, hogy a Gotei Juusantainak esküd fel, s felvételt nyer egy osztagba. Néhányunknak több, néhányunknak kevesebb; mégis, akik felfelé törekednek azt veheti észre, hogy ez csak egyre több lesz. Ahogy egyre feljebb lépsz fel a ranglétrán, arra döbbenhetsz rá, hogy a teljesítési szint egyre csak emelkedik. S ha visszaugrassz, jó esélyed van rá, hogy visszalépegess a lépcsőfokokon. Erre abban a pillanatban jöttem rá, amikor éles kanyarokat tettem a Gotei berkein belül. Elvégre is mekkora az esélye, hogy egy Juuichibantaios majd Yonbantaios legyen? A Yonbantaiból viszont a Kidoushuu tagja lettem, később pedig a Nanabantai hadnagya. Akárhogyan is nézem, a néhai 11. osztagos shinigamiból Soul Society egyik kidou mestere lett. De mindez nem elég, hiszen most itt állok teljes valómban. Itt egy amfiteátrum közepén, kezemben a kardommal, amely lelkem egy részét képezi. Egy olyan mély kapcsolatot jelképez, amely csak azoknak adatik meg, kik shinigamivá érik magukat. Különös mozdulatoknak tűnik szemembe, amiket éppen végre hajtok, de ezek kellenek számomra ahhoz, hogy szinten tudjam tartani magamat. Elvégre is egy kapitány dolga nem csupán annyi, hogy bankait idéz, legpusztítóbb kidoukat süti el, villámlépéseket alkalmaz; hanem kultúránk legfontosabb jelképét a kardot is művelnie kell. Valamilyen szinten ez az én szenvedélyem is, csak éppen én mégis egyedi módon teszem ezt. Ilyenek például azok a berögzült szokásaim, hogy ritkán tartom két kézben a nodachim markolatát, vagy éppen függőleges vágást sosem hajtok végre. Az utóbbit egészen barbarisztikusnak tartom, ami azt illeti.
Percek óta nem teszek mást, csak szüntelenül ismételgetem ugyanazt a vívási koreográfiát, mire a semmiből rántást érzek a haorim egyik feléről. Emberi reflexeim pedig arra sarkallnak, hogy pengémet az elkövetőre irányítsam egészen addig, míg fel nem fedezem magát az elkövetőt. Elhűlten pillantok némiképpen az apró termetű halálistenre. Pillanatokig próbálom feldolgozni a tényt, hogy Masamune taichou lánya valóban az én osztagomban szolgál. Noha semmi esetre sem a félelemről van szó, mindössze maga a tény, hogy egy gyermek szolgál az osztagomban, máris különös érzésekkel tölt el. Szívemet kapargató érzés az egész, s jelen pillanatban még nem is tudom hová tenni ezt a tényezőt. Mindig törekedtem a példamutatásra, de egy gyermek teljesen más eset. Főleg azok után, hogy az a dolog történt ott. Még mindig fájdalommal lelkemben tekintek vissza a múlt árnyaira. Viszont muszáj volt túl tennem magam rajta, így hát lehunyom szemeimet.*
- Kamioka Miyako tiszt. Veszélyes dolog egy kapitányt megzavarni edzése közben, ha nincs rá nyomós indokod. Mond shinigami, neked mi okod van személyem megzavarására? *Komoly hangon szólalok fel, míg fegyveremet a helyére teszem. Nem szívesen folytatnám egy kis gyerek társaságában, de azért csak remélem, hogy nem mindenféle piti kibúvókat talál fel erre. Nem valószínű, hogy legközelebb könnyen túl tenném magam azon, ha megzavarnak egy edzésem közben. Voltaképpen ezt régebben sem szerettem, tán ezek a szokásaim sosem változnak majd meg.*
- Indokod bizonyára az volna, hogy zanpakuto edzést szeretnél venni kapitányodtól, igazam van? *Nyitom fel szemeimet, hogy vészjóslóan pillanthassak a lányra. Egy fajta fenyegetésként is érheti, hogy most aztán nincs más választása. Habár nem is értem miért jött bennem, azaz érzés, hogy foglalkoznom kellene vele. Elvégre is immáron a Sanbantai két hadnaggyal is rendelkezik, így nem nekem kell külön időt szentelnem a tisztjeim kiképzésére. Több időm magam a papírmunkára, valamint saját magam edzésére és magánéletére. Ha jobban belegondolok még így is van egy órám, míg elindulhatok a birtok felé. Esetleg ezt az időt még a Masamune lányra is szentelhetném; miért is ne? Hátrébb lépek tőle.*
- Miyako, idézd meg a shikaiod. Látni szeretném mire képes a lélekölő kardod; rendben van? *Utasítom rá a lányt. Kapitány lévén talán ez nem is olyan nagy kérés egy beosztottamtól. Köztudott ugyanis, hogy a tisztek legjava áhítozik az iránt, hogy egyszer a kapitánya megdicsérje a zanpakutoja végett. Ezt onnan tudom, hogy egy koron bármennyire is furcsa lehet, én is voltam egyszerű civil tiszt. Emlékszem, mikor Kai taichou bankaiát volt szerencsém megpillantani néhány percre, a csata hevében. Csodálattal töltött el a kapitányom erejének látványa, csak azt sajnálom, hogy ennek fénye mára már ködve veszett. Így jár az, aki nem ragad meg egy bizonyos szinten. Mert az évek edzései megmutatják, hogy te magad is képes lehetsz rá. S mikor már eléred, akkor pedig nem is tűnik olyan fényesnek, mint amilyen akkor a te szemeidben volt. Természetesen nem fogok most ennek a lánynak bankait idézni csak azért. Fuhaku kissé veszélyes e tekintetben.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Badru Sawalha
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Hozzászólások száma : 19
Tartózkodási hely : Bárhol, leginkább Ivelánál :P
Registration date : 2011. Apr. 25.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Dzsinn
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szer. Feb. 22, 2012 6:39 am

~/ Játékos találka Ai-chan taichounénivel *,...,* /~
[Zanpakuto edzés]

Ai-chan taichounéni... ijesztő.O.O Egész sok pillanatba beletelik, míg felfogom, hogy hozzám szólt, onnan tudom, hogy sok pillanat, hogy a két kezemen nem tudom megszámolni, és szinte azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak. Ráadásul a teljes nevemen szólított. Lehet, hogy valami nagyon-nagyon-nagyon rosszat tettem? T_T De hát én egy ügyes és jó kislány vagyok, ezt még a nagypapi is megmondta, pedig sok virágcserepet és vázát összetörtem már. Még a mami is megdorgált miatta, de a nagypapi csak mosolygott, pedig szereti a vázákat és virágcserepeket.
- Én... vagyis Miyako... vagyis én... - kezdtem el hebegni-habogni szipogva, hisz azt sem tudtam, hogy most én én vagyok-e vagy csak magamról beszélek. Pedig én én vagyok, csak Ai-chan néni nagyon megijesztett és ezért nem tudtam hogy, hogy is válaszoljak erre a dologra.
~ Mondj nemet. - szólalt meg az öreg kardbácsi, miután a taichounéni elmondta, hogy miért is vagyok én itt. Őszintén szólva nem is tudtam róla, hogy én azért vagyok itt, hogy zanpakutou edzésen vegyek részt a nénivel. Úgy tudtam, hogy eltévedtem, de ezek szerint akkor mégsem. Surprised
- Igen. Nem eltévedtem, hanem zanpakutou edzést szeretnék Ai-chan taichounénitől. - feleltem szinte automatikusan, így az sem tűnt fel, hogy én tulajdonképp valóban eltévedtem, csupán azt mondtam amit a taichounéni hallani akart. Vagy mondatott velem? Nem tudom. Ugyanakkor ismét sikerült megijednem, hisz a taichounéni arrébb lépdelt és én megint egyedül maradtam. Nagyon félelmetes dolog az, ha valaki egyedül marad. Mindenfajta mumus meg szörnyeteg támadhatja meg, pláne ha olyan nagylány mint amilyen én vagyok.
- Mutassam meg a shikai-t? - lepődtem meg a taichou által kért dolgon. Nem azért mert nem tudtam volna megcsinálni, hisz én már ügyes shinigami vagyok és képes vagyok egy ilyen alapvető dologra, meg a papi is mindig mondta, hogy ügyes kislány vagyok, mikor megmutattam neki, de kicsikét furcsa volt így, hogy pont a taichounéninek kell megmutatni.
- Sekai ga tojite sono , Gōsutokingu! - ejtettem ki gépiesen a szavakat, miután mindkét kardocskámat előhúztam és összeérintettem őket. Pillanatok alatt változtak át egy másik fegyverré, ami mint mindig, most is érdekfeszítőnek tűnt számomra.
~ Miya-chan. - szólalt meg egy számomra ismeretlen hang a fejemben aminek hatására megijedtem. Női hang volt, valamint kicsit erőszakos, de mégis kedves volt.
~ Átkozott luvnya. - a kardbácsi válasza erre viszont sokkalta jobban megijesztett. Soha, de soha nem hallottam őt így beszélni és nagyon is olyan volt, mintha egyrészt nekem mondta volna. Habár nem tudtam, hogy mit jelenthet a második szó amit mondott, de azt éreztem, hogy semmi jobbat. Ráadásul a kezemben tartott fegyver is furcsán kezdett el viselkedni, majd mikor megvágta a kezemet el is engedtem és hátrébb másztam tőle.
- Megvágta a kezem. - mondtam az ijedtség és a sírás közös határán. Féltem a fegyvertől és úgy éreztem, mintha nem is az én részem lenne, egy idegen. Egy szörnyeteg. - Soha nem csinált ilyet. Ez fáj. - végül már nem bírtam tovább, hisz a vágás eléggé mély volt és nagyon fájt. A könnyeim eleredtek és sérült kezemet magamhoz szorítva igyekeztem elhátrálni a közben levegőbe emelkedő kardtól. Féltem tőle. Nem volt az enyém, vagyis már semmiképp. De miért? Miért lett a kedves bácsi ellenséges? Miért támadott rám? Hisz a részem, nem? T_T
- Légy átkozott, shinigami. Miért kellett beleköpnöd a levesembe? - szemecskéim elkerekedtek mikor megláttam, hogy a fegyver jelenlegi forgatója nem más, mint a kardbácsi. Sem megmukkanni, sem sírni nem tudtam a félelemtől. Mindössze ijedten néztem Ai-chan taichounénit, hisz ő egy hős és erős meg bizonyára meg tud védeni. De miért történik ez? Nem értem. T_T
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Hétf. Márc. 26, 2012 3:15 am

Tehetség az osztagban
[Zanpakuto edzés]


*Természetesen nem az volt a célom, hogy megijesszem ezt a lányt. Mindössze annyit akartam elérni ezzel az egésszel, hogy a rideg oldalammal rendre utasítsam. Szeretelen viselkedése cseppet sem helyén való, s hozzá téve még fiatal is. Csak ebben a korban tanulhatja meg, hogy hogyan kell fegyelmezettebben viselkednie. Egy kapitány lábai elé nem illendő csak így beesni. Akármennyire tűnhetek ettől rendkívülien szigorúnak, én csak a tiszteim javát akarom, nem többet. Annyit várok el, amit én magam is adni tudok. Ezen az osztagon van egy fekete folt, amit nekem kell helyre hoznom. Ez csak úgy lehetséges, ha virágzani kezd az osztag. Bár a történelem nem hazudik, azonban az emberek hajlamosak felejteni. Ha csak jót, vagy jobbat lehet hallani a Sanbantairól, akkor lassacskán majd senki nem fog emlékezni a kapitányok árulására. Maya eltűnését én másnak nem is tudom vélni, még ha nem is tudom igazából, hogy mi az igazi oka a leváltásának.* - Helyes. *Bólintok egyet a lánynak arra, hogy ismétli a zanpakuto edzéssel kapcsolatos, úgy mond választási lehetőséget. Egy kis edzés neki különösen nem árt, nekem pedig időm most van rengeteg. A munkámmal mára már végeztem, így jut idő egy sokkal különlegesebb dologra. Hajdanán én is voltam fiatal, s valahol nekem is el kellett sajátítanom az alapokat. Ezeket az alapokat pedig nem árt, ha tovább tudjuk adni valaki olyas valakinek, akinek szüksége van rá. A laza tartásából a lánynak ítélve pedig, neki lenne még mit tanulnia. Ezért, mikor megidézi a zanpakutoját, már mennék is oda, hogy kiigazítsam a kardját, amikor egy különös eset áll fenn. A lányt szinte azonnal megvágja a saját zanpakutoja, ami folytán az egyenesen a földre esik. Ha nem lennék egy kimért természet, akkor most eléggé ostobán kerekednék a dolgok ellenében.*
- Menj onnan Miyako. *Teljesen komoly hangon utasítom a lányt, mihelyst meglátom, hogy a kard felemelkedik a levegőbe. S mint a férfi megjelenik a kard mellett, én magam a lányt magam mögé utasítom. Rideg tekintetemmel, kissé értetlenül állok a dolgok felett, holott igazából volt már részem hasonló dologban. El sem tudom hinni, hogy milyen gyakori mostanában a zanpakutokkal a gond. Nem is olyan régen tanúja lehettem, amint Miyoko zanpakutojával is gondok akadtak, de hogy a saját osztagomban ez előfordulhat, arra igazán nem számítottam. Így az egyre érdekesebbé váló helyzetre kicsit óvatosabbá leszek.*
- Tehát a lehető legjobb edzést választottam a számodra. Miért nem szóltál, hogy nem tudod kellő képpen kordába tartani a zanpakutodat? *Pillantok le a lányra, akit azért mégis magam mellé terelek. Ez egy remek lecke lesz a számára, amennyiben kellő információt tudod szerezni az egész fennálló helyzetről. Mint kapitánya, azonnal közbe léphetnék, és darabokra zúzhatnám a zanpakutoját; de nem vagyok ennyire brutális. Valamint, most fosszam meg őt tőle? Meg aztán, ha visszaregenerálódik, abban a pillanatban ugyanez a veszély fenyegetheti. Inkább azt kéne neki megtanítanom, hogyan győzheti le a fennálló problémát. Most kimondottan kapitány szintű tudásra van szükség. Nem csodálom akkor, hogy ilyen kis szertelen. A saját zanpakutoja ronthatja meg folyamatosan.*
- Üdvözlöm, Gōsutokingu. *Biccentek egyet a zanpakuto szellemnek ítélt férfit. Jelenleg még nem tudom beazonosítani, hogy ez nem a valódi zanpakuto szellem. Nem hallottam eddig a hangját, ami így is van rendjén. Csak a zanpakuto tulajdonosnak van joga arra, hogy azt hallhassa. Így jelenleg csak gyanakodni tudok a fennálló helyzetre.* - Miyako. Hívd magadhoz a zanpakutodat. Tudnom kell, hogy az a szellem ott a te igazi zanpakuto szellemed-e. *Ha nem lett volna már ehhez hasonló helyzetem, akkor nem tudnám, hogy ilyesmi lehetséges. Akkor ezek szerint feltehetőleg van a Goteiben még egy különleges eset, amivel nem árt foglalkozni. Egyre jobban kezd azaz érzésem lenni, hogy foglalkozni kell ezzel az üggyel. Kicsit azért előre haladok a dolgokkal kapcsolatosan.*
- Ha ő nem az igazi zanpakuto szellemed, akkor le kell győznöd ahhoz, hogy az igazit megszerezhesd. Egy valódi zanpakuto szellem így nem materializálódik azért, hogy a tulajdonosára támadhasson. Nevezd meg magad! *Szólítom fel az illetőt, akire villanó tekintetemet szegezem.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szer. Márc. 28, 2012 6:42 am

Ismerjük meg az „ellenséget”,
avagy kidou edzés (Takinak)
A mai gyönyörű napon nagyon örültem, hogy Kagami-sama kis időt tudott szakítani rám, hogy gyakorolhassam vele a kidouk oly’ sokrétegű rejtelmeit, viszont annál nehezebb volt számomra otthagyni délelőtt Miyoko-sanék társaságát emiatt. Mióta belerángattak ebbe a gyerekháborúba, az időm is megcsappant ezzel együtt. Nem mintha bánnám, mivel így több időt tölthetek Miyoko-sannal… miket beszélek?! >///> Természetesen nem miatta egyeztem bele! De, amikor megkérdezte, olyan aranyosan nézett rám… nem, inkább végig sem mondom! >///>” Szedd össze magad Hajime, ez nem az ábrándozások ideje, koncentrálj! >///> FúhhhNeutral Nem lesz ez így jó… ha Kagami-sama meglátja, hogy mennyire szétszórt vagyok, akkor lehet, hogy nem is lesz hajlandó új kidou használatát megtanítani nekem. T///T”
Kicsikét feszülten lépdelek be az Amfiteátrumba, ahol ezúttal, meglepő módon egy árva lélek sem volt. Kissé megdöbbentett, hiszen csak úgy hemzseg itt általában az osztag nagyobbik része. De nem, most senki sincs itt. Tanácstalanul álltam a dolog előtt, azonban ez sem tartott vissza túl sokáig attól, hogy Kagami-sama megérkezése előtt – mivel szokásomhoz híven ismét hamarabb értem ide a megbeszélt időpontnál ._.” – gyakoroljam a kidouhoz kellő koncentrációt, a gyengébb mágiák megidézését, illetve a még Otou-santól tanult trükköt egy kidou felerősítésével kapcsolatban.
Némán egyenes tartással állva, kitartott kézzel koncentráltam markomba egy Shakkahout, s mintha csak ebbe belegyúrnék egy kisebb tűzlabdát, teszem erősebbé ez által a mágiát és csak eme procedúra végrehajtása után engedem szabadjára az energiával teletömött mágiát. A művelet meglepő módon sikerült, ez volt az első alkalom, hogy ilyen gördülékenyen meg tudtam csinálni kezdésnek, s nem kellett előtte próbákat tennem evvel, hogy rendesen menjen, s nehogy veszélyeztessem mások testi épségét.
Büszke elégedettség lett rajtam úrrá, miközben megfordult a fejemben, hogy ezzel egy lépéssel ismét közelebb kerültem Otou-san leelőzéséhez, még egy halovány mosolyt is megengedtem magamnak. Viszont hamar rájövök, hogy ezt ugyan nem kellett volna, mivel már nem vagyok egyedül, de az idegen lélekenergiát későn vettem észre. Azonnal a reiatsu tulajdonosának irányába kaptam tekintetemet, s a látottak alapján rögtön tudatosul elmémben, hogy az ismeretlennek vélt lélekenergia, nem is oly’ idegen számomra. Sőt, annál inkább „ismerős”, pontosabban szólva ellenség._.
- A brit flotta főtüzére… Neutral – nevezem meg, pontos név hiányában a beosztásával a látogatót, mintha csak esküdt ellenségek lennénk. Ehh… mintha ettől az egylettől kezdeném elveszíteni azt a kevés felnőttségre utaló jelet, melyet sikerült elérnem kismillió küzdés árán… >///>” Meg kell próbálnom elkülöníteni a játékot a valóságtól, mert ez így nagyon nincs rendjén! >///> - Khmanou… bocsáss meg, de a Gyerekegyleten kívül még nem volt alkalmam beszélni veled, így sajnos az eredeti nevedet sem tudom. – kicsit zavarodott ábrázattal vakarom meg tarkómat, tekintetemmel is hol erre – hol arra nézek apró idegességemben, miközben igyekszem megmagyarázni előbbi megszólalásomat számára. Gondolataimban közben folyamatosan azon reménykedek, hogy Miyoko-san nem fog megharagudni rám amiatt, amiért kapcsolatba lépek a brit flottával.
- Mit keresel a sanbantai edzőtermében? Itt hamarosan mágiaedzés lesz, nem bölcs dolog megfelelő alapok nélkül ilyenkor itt tartózkodni. – adom tudtára a tényeket, s bele se gondolok eközben, hogy talán a már ismert „Viharmadár” megnevezése az egyletben, a valós körülmények között is mennyire illik rá.

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szer. Márc. 28, 2012 12:50 pm


Ismerjük meg az „ellenséget”,
avagy kidou edzés (Takinak)
A mai nap sajnos nem tudtam menni a gyerekegyletbe, mivel papírokkal kellett futkároznom. Igencsak sajnáltam, hogy pont most kell. Szívesen játszom velük, hisz mindig jót szórakozunk. A legjobb az egészben, hogy láthatom Tsuki-t. Hamarosan végzek, és mehetek játszani a többiekkel, a végére talán még visszaérek. A kapitánynál végeztem, aki még megkért, hogy kézbesítsek egy üzenetet, mert sürgős dolga akadt, és nem tud elmenni a megbeszélt edzésre Hajime-vel. Nemigazán rémlik a neve, de természetesen elfogadom a kérést. Elvileg az Anfiteátrumban kellene találkozniuk, így odamegyek. Való igaz, nem sürgetem magamat, és mikor odaérek látom már van itt valaki, és egy kidoura készül, ha jól látom. Egy igazán szép shakkahou-t lő el. Féloldalról látom, így sokat nem tudok kivenni a reakciójából, bár nagyjából látom. Aztán észrevesz, és köszönt, meglehetősen közönyösen.
- Üdvözletem.
Köszönök vissza, bár név híján csupán ennyivel, én nem kívánkozom őt is tüzérként megemlíteni, hisz nem tudom hogyan fogadná. Engem különösebben nem zavar, mert legalább nem idegenként kezel. Valamint, ha így gyerekegyletes rangomon hív, talán azt is jelentheti, hogy barátságos köszöntést akart, aminek kifejezetten örülnék, de mivel bizonytalanságom beleszól, így pozitív köszöntésként kezelem. Aztán folytatta egy megjegyzéssel, ami nyilvánvaló volt számomra is, de nem fogtam fel eddig.
- Oh, tényleg, izé. Kaminari Taka vagyok, de szólíts csak Taki-nak. Örvendek.- Mondom a végén egy apró meghajlással megtoldva. A neve teljesen passzol a becenevéhez, hisz szó szerinti fordításban villám sólyom. Majd folytatta egy számomra először meglepő dologgal, aztán leesik a tantusz. Biztosan ő az, akivel a kapitányom edzett volna.- A harmadik osztagban szolgálok, és van egy üzenet Hajime-kun számára a kapitányomtól, miszerint sajnos sürgős dolga akadt, és nem tud jönni edzeni. Esetleg, ha nem gond eltekinthetnénk tőle, hogy a gyerekegyletben ellenségek vagyunk. Ez esetben szívesen állnék be én edzőpartneredként. Persze csak ha nem akadályoználak. Bár nem vagyok a legjobb kidou-ban, de azért tudok pár dolgot.
Remek, talán sikerült megtalálni a megfelelő szavakat, és hangsúlyt. Remélem nem szúrtam el semmit. Pompás lenne az is, ha edzhetnék vele, hisz rám férne. Talán zavart láttam az arcán az imént, de lehet, hogy csupán azt nem értette mit keresek én itt, és még miért nincs itt a taicho. Azonban a lényeg, hogy itt a lehetőség ismét egy ismerősre, és talán barátra szert tenni! Buta lennék veszni hagyni csak úgy egy ilyen lehetőséget. Mint az utóbbi időben kiderült megy ez nekem, bár még mindig szükséges fejlődnöm.


______________

Pontok
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Márc. 29, 2012 5:27 am

Ismerjük meg az „ellenséget”,
avagy kidou edzés (Takinak)
Zavarodott állapotomat lassacskán sikerül legyőznöm és sikeresen visszanyerve önuralmamat állhatok szembe a helyzettel. Bár a meglepetések áradata megjelenésével még nem ért véget. Miközben bemutatkozott és a tisztesség nagyobbik formuláját is megláthattam nála igazán megdöbbentett. Nem számítottam erre, hiszen a korunkbeliek között kevesen ismerik a tisztelet fogalmát vagy csak igen sajátosan tudják kifejezni mások irányába a megbecsülésüket. S harmadik dolog, ami igazán meglep az Taki-san által hozott hír, melytől kicsit savanyú képet vágok. Persze megértem, hiszen Kagami-sama kapitány és a főnemesi ház egyik tagja is, rengeteg fontosabb dolga lehet azon kívül, hogy most éppen velem foglalkozzon. Így nem haragszom rá azért, amiért nem tudott ezúttal eljönni. Majd máskor remélhetőleg sikerül egy röpke mágiagyakorlást összehoznunk. Szeretek tőle tanulni és szeretnék is továbbra a jövőben, hogy jómagam is a mester kidou használók közé tartozhassak egyszer!
- Értem… köszönöm, hogy elmondtad. – hajolok meg köszönetem jeléül, majd már éppen távozóra fogtam volna a dolgot, mikor újabb döbbenetes dologgal áll elő. A Gyerekegylettel kapcsolatban érthető kérése, ezen már én is morfondíroztam, még ha nehezen is megy kivitelezése, viszont igyekszem törekedni rá. De, hogy vele edzek? Egy ilyen kérést mégsem utasíthatnék vissza, hiszen leírt róla, hogy mindent belead, hogy a megfelelő tisztelettel tegye fel kérését. Ráadásul viselkedése is felettébb lenyűgöz, ezért sem szeretnék nemleges válasszal előállni. Azonban, ha Miyoko-san megtudja… >///>”
- ÖööanouTaki-sanöhm… végül is, lehet róla szó. – sokat merengek azon, hogy vajon mit lenne célszerű felelnem. Hiszen, Kagami-sama, a kapitánya ezerszer jobb tanár, mint én. Ráadásul nekem súlyos tétjeim vannak ezzel. Persze, Miyoko-santól már most gondolatban előre bocsánatot kérek, ha ez a szituáció valaha is a fülébe jut. >///> De valami oknál folytán nem volt szívem elutasítani kérését. Kissé merengve nézek rá, miközben azon gondolkodom, hogy vajon Miyoko-san miképpen fog reagálni erre, s már a legrosszabbak is felötlöttek bennem mire sikerült rávennem magam arra, hogy a valósággal foglalkozzak, s ne a fantáziavilágomban éljek.
- Khm… Taki-san, azt mondtad, hogy nem erősséged a mágia. De szeretném megtudni a szintedet. Idézés nélkül lőj rá arra a céltáblára egy kidout. – mutattam a nem is oly’ messze lévő, erre a célra kifejlesztett tábla irányába. Hasonlóval már találkozhatott az Akadémián, már amennyire utána olvastam az ott történő tanítási procedúráknak, mindenesetre információim szerint ilyesmiket alkalmaznak ott is a mágiák gyakorlása során. - Bármelyik hadout igénybe veheted a célra, amelyet ismersz. – osztom meg vele a plusz információt, amiért kissé habozni láttam a feladattal kapcsolatban. Mindenesetre érdeklődve figyeltem meg a kidou teljesítményét, melyet alkalmazott. A károkból, amit okozott hamar megtudhattam, hogy nagyjából milyen szinten is van, s így világossá vált számomra, miképpen érthette mondandóját. Viszont Taki-san nem úgy nézett ki, mint aki nem lenne fogékony az új dolgokra. Sőt, könnyedén fejlődhet a mágiákkal kapcsolatos tudása, hogyha elegendőt gyakorol hozzá.
- Mondd csak Taki-san, új vagy még az osztagban? Mit gondolsz a kidoukról? – teszem fel a kérdéseket, melyekre a válaszai igazán érdekelnek. Kagami-sama tisztjei minden bizonnyal fejlettek lehetnek mágiában, amennyire legalábbis ismerem őt… gondolom, hogy rendszeresen tart képzést az osztagának. Taki-sannak viszont van még bőven van tanulni valója, mely persze nem az ő hibája. Nekem is van még mit tanulnom. Igenis van, amiről még nem hallottam, de érdekel, tudni akarok róla. De ahhoz, hogy a shinigami könnyedén szert tehessen a mágia rejtelmeinek megismerésében információkra, szükség van bizonyos dolgokra hozzá.
- Kidou használata közben mindig húzd ki magad. Ennyi tiszteletet minimum nyújtani kell a Démonmágia sokrétegű irányába. – mondom, miközben berekesztem gondolataimat, s odasétálva mellé jobban szemügyre vesszem testtartását. - És a tenyered. A kezedet nem tartod megfelelően. – prezentálom a megfelelő módját, ahogy állnia kellene a mágiaidézéshez alkalmazott kéznek. - Mert, ha így tartod, bármikor balesetet okozhatsz egy nem megfelelően kordában tartott kidouval. S nem csak a körülötted tartózkodókban, hanem magadban is. – tenyerem állását a rosszba helyezem, melyet Taki-san is használt. Talán csak a szerencséjén múlott, hogy még nem esett semmi bántódása, amiért eddig így alkalmazta a mágiákat. De jobb később, mint soha észrevenni, s minél előbb kiküszöbölni a problémát!

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Márc. 29, 2012 7:06 pm


Ismerjük meg az „ellenséget”,
avagy kidou edzés (Takinak)
Meglehetősen nehezen indul a dolog. Talán tényleg nem a legjobb ötlet így az ellenséggel edzeni még ha az az egyleten belül érvényes. Bár csak nem ronthattam annyira el a dolgot, hisz úgy tűnik, hogy gondolkozik rajta. Egy kicsit határozatlanul, de belemegy a dologba, majd bámul engem, s nemigazán folytatja, amire pedig számítottam, hirtelen nekem sem jut eszembe semmi értelmes, így még várok, hátha csak keresi a megfelelő szavakat. Hisz a beszédén egyértelműen érezhető, hogy igen komoly személyisége van. Legalábbis ha jól sejtem, ebben sajnos nem lehetek teljesen biztos, hisz még nemigazán próbálkoztam ilyesmivel. Mármint, hogy megfejtsem valaki személyiségét csupán a beszédéből. Ehhez még elég kevés tapasztalatom van a szociális kapcsolatok terén. Mire ezt mind végiggondoltam folytatja is. Lőjek a táblára, ez elég egyszerű feladat, de vajon mit vár el? Minek is gondolkozom, hisz támadó mágiát várhat, abból pedig egy van amivel távolra tudok lőni. A bátorításra egyértelművé válik a dolog. Jobb kezemet előrenyújtom, majd mutatóujjamat előrenyújtva nevezem meg a technikát.
- Juugeki Byakurai!
Vöröslő villám távozik a kezemből, és a céltábla közepétől egy kicsit jobba fel szépen átlyukasztja azt. Igyekeztem gyakorló lövéshez megfelelő erőt belevinni. Hát tudásomat nagyjából jól tükrözően sikerült végrehajtani. Bár nem látok túl sok elégedettséget az arcán, de úgy tűnik nincs is túl rossz véleménnyel rólam. Majd kérdéseket tesz fel, úgy tűnik igencsak érti a dolgát. Valamint a beszédén nem érzek semmi megvetést, vagy lenézést. Inkább egyfajta hűvösség, melyet nem tudok hova rakni. Kis megfontolás után válaszolok, mely alig vett igénybe pár pillanatot.
- Igen nemrégiben végeztem el az akadémiát. Nemsokkal utána jelentkeztem a gyerekegyletbe is. Igazán csodálatos tud lenni a démonmágia, a sokrétűsége, és a kihasználási lehetősége is nagyszerű. Személy szerint szívesen kombinálom őket a közelharccal, vagy épp a shikaiommal, néha megesik, hogy magában kidou-val harcolok, de ez a ritkább.
Ezután odasétál, majd elkezd magyarázni. Igyekszem a lehető legpontosabban követni az utasításait. Az elején még sokmindennen járt a fejem, de most már teljesen a gyakorlásra koncentrálok. Felveszem végül a helyes testtartást, s várom a következő útmutatásokat. Mondani nem mondok semmit, csak ránézek, hogy lássa készen állok.

______________

Pontok
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Vas. Ápr. 08, 2012 8:59 am

Ismerjük meg az „ellenséget”,
avagy kidou edzés (Takinak)
Elégedetten veszem tudomásul, hogy figyelmét teljes egészében az edzésre koncentrálja és ügyel arra, hogy még véletlenül se ejtsen hibát. Tudom milyen érzés az, mikor a shinigami törekszik arra, hogy a legjobb oldalát mutassa a mentor irányába. Tekintetében lévő elszántság csillogását látva pedig szinte magamra ismerek, mikor kezdőként a Kidoushuuban Kagami-samatól kértem segítséget.
Feleletével kapcsolatban, bár nem mutatom, mégis elégedett vagyok. Féltem, nehezebb lett volna úgy a dolgom az edzés során, hogyha negatív véleménnyel lett volna a mágiáról. Viszont szerencsére ilyenről szó sincs, így gond nélkül zakatol elmémben szüntelen az eddig összes elsajátított tudásom a kidoukkal kapcsolatban. Mindenképpen számára hasznos információkkal szeretném ellátni, amire a jövőben építkezhet is. Akárcsak úgy, ahogy Kagami-sama kezdte velem a mágia órákat.
Gondolataimba berekesztve ellenőrzőm le, hogy a testtartásával minden rendben van e, majd csak ezt követően folytatom mondanivalómat.
- Rendben, így jó lesz. Mindig ügyelj a testtartásra! A megfelelő állása a kéznek, segíthet a reiatsu áramlásában, amit a mágiához szeretnél felhasználni, illetve becsapódási irányát is könnyebben befolyásolhatod. Az előbb például lehetőséged lett volna a céltábla közepét is betalálni, hogyha ezzel az alap beállással indítasz. De mivel nem így tetted, egy kicsit jobbra húzott. Gondolom ezt te is érezted... Próbáld meg most, így ellőni a Tüzes fehér villámot. – léptem hátrább pár lépést, hogy szabad teret adjak számára a kidou alkalmazásához. Amint előtte remélhetőleg ő maga is érzékelte a változásokat a helyes testtartással. Bár tény, hogy kelleni fog neki egy kis idő mire hozzászokik. Ez nem olyan dolog, ami egyik napról a másikra rögzülne.
- Bizonyára tudod, hogy a lélekenergia és annak megfelelő irányítása mennyire is fontos a kidou használatnál. Gondolom tapasztaltál már olyat az Akadémián, hogy egy mágia elszabadult a kezedben. Ez azért volt, mert nem koncentráltál megfelelően a kidou idézés során a reiatsu áramlására. Sokan ott rontják el, hogy minden figyelmüket a mágia megfelelő idézésére, a cél bemérésére korlátozzák le. Ezt nem szabad! Ugyanis figyelmünknek ki kell terjednie a lélekenergiára is, hiszen azaz alapja minden kidounak. Ha a reiatsu irányítása el van hanyagolva a mágia erőssége, gyorsasága sem lesz az eredeti, amit valójában kivitelezni lehetne vele. – az elméleti részt könnyű átadni a tanoncnak, viszont kérdéses, hogy vajon meg is érti e belőle a lényeget? Akárcsak az Emberek Világában, Soul Societyben is egyaránt gyakori, hogy az itt élők 99%-a vizuális. Hogyha nem látják a szövegrész mellé a hozzá tartozó demonstrációt, sokkalta nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy a fogalmat rosszul értelmezik. Kisebb szusszanással helyezkedtem el ennek fényében egy gyakorlásra alkalmazható céltáblával szembe, hogy megmutassam Taki-sannak, hogyan is értem az általam mondottakat.
- Figyelj, mert csak egyszer mutatom meg. A rossz, reiatsu áramlását elhanyagoló mágiaalkalmazást fogom bemutatni először, utána pedig annak helyes megvalósítását. – szegeztem neki a legfőbb tudnivalókat, mielőtt nekiálltam volna a röpke bemutatónak. Csak akkor vágtam bele az egészbe, amint láttam, hogy teljes figyelmével koncentrál, s várja a demonstrációt tőlem. - Hadou no yon: Byakurai. - először, mint ahogy elmondtam, egy olyan Byakurait kezdtem megidézni, melynél elhanyagoltam figyelmemet a reiatsu tökéletes áramlásáról és csak a kidou létrehozására és annak megfelelő találatára összpontosítottam. Mikor még csak a bűvös szavakat mondtam ki már akkor látni lehetet, hogy az idézett mágia nem tökéletes, furcsán pulzált, mint ami bármelyik pillanatban széteshet, ráadásul a céltáblánál való becsapódása sem volt tökéletes hiába törekedtem arra, hogy az legyen, csupán csak súrolta annak szélét, s inkább a falban tett kárt, mintsem az erre kihelyezett célkeresztben.
Ez után a műveletet még egyszer megismétlem, amikor már ügyelek a lélekenergia áramlására is a kidou idézésre, s annak irányítása során. S a különbség hatalmas, hiszen a céltáblában is elfogadhatóbb találatot eredményezett. A Byakurai sem úgy nézett ki, mely a bármikor széthullik, vagy egyszerűen berobban, kárt téve a környező dolgokban.
- Ugyebár érzékelhető volt a különbség? – tettem fel a költői kérdést, miközben Taki-san irányába fordultam. - Persze a lélekenergia áramlása sem minden. Igaz, hogy a megfelelően kezelt reiatsutól függhet a kidou erőssége is, viszont az sem mindegy, hogy mennyi lélekenergiát használsz fel az adott mágiához. Ez olyan dolog, amire rá kell érezni, ami biztosan nem fog elsőre menni. Mindenkinél más és más, hogy mennyi reiatsu az, amit még elbír az idézett kidouja. Azonban veszélyes is, hiszen ha túlzásba viszed, akkor hasonlóan járhatsz, mint a nem megfelelően megidézett mágia esetében, dekoncentrálttá válik és a legrosszabb… robbanás lesz a végeredmény. Ha bátortalanul, keveset irányítasz bele, ez esetben már akkor széteshet a kidou, mikor még el sem lőtted. – megálltam a beszédben, s kék íriszemet a szemeibe fúrom, hogy kiolvashassam belőle, vajon érti a súlyát annak, amit át szeretnék neki adni? Tisztán emlékszem, hogy jómagam is féltem ennél a gyakorlatnál, mégis bátran belevetettem magam a mélyvízbe. A kezdeti rizikók sem fogtak ki rajtam, hiába robbant be a kezemben, avagy hullt szét markomban a kidou, emelt fővel újra és újra próbáltam azt. Se a sérüléseim, se semmi nem tántoríthatott el a siker elérésétől.
- Tudom, hogy ijesztően hangzik. De a következmények ellenében, viszont nagyon is hasznos ezt elsajátítani a mágiához. Ezen alapkő tudatában könnyebbé válik a kidou alkalmazása, s idézés nélkül is elég erős lesz, még ha nem is annyira, mint a hozzájáró varázsszavakkal. Azonban érezni lehet a különbséget egy egyszerűen megidézett mágia és egy rendesen, lélekenergia áramlására odafigyelt, s az által felerősített kidou között. Mit gondolsz, elég bátor vagy ahhoz, hogy megpróbáld? – komolyságom tetőzött, mely arcomra is látványosan kiült. Feleletétől függően mutatom csak meg a gyakorlatát ennek, mielőtt átadnám számára a terepet. Elismerősen bólintottam válaszára, majd figyelésre ösztökéltem, sokkal nagyobb összpontosításra a bemutatóra, mint az előbb, hiszen eme gyakorlatnál hibát véteni nem kis következményekkel jár.
A Byakurai, amin bemutatóztam, szokványos idézése, s megfelelően áramoltatott reiatsu mellett lett ellőve. De ha teljes odafigyeléssel végigkövette a mágiám létrehozását, akkor láthatta, hogy lélekenergiát sűrítek a kidouba, mely ettől sokkalta nagyobb erővel tért ki tenyeremből, majd csapódott a céltáblába, s feltűnően nagyobb nyomott hagyott rajta elődeinél.
- Fontos, hogy érzelmeidet söpörd félre a gyakorlásnál. Ne félj, ne gondolj semmire és senkire! Csak a kidoura… a reiatsura. Hunyd le a szemed, úgy könnyebben összpontosítasz. – lassan lépdelve sétálom körül, miközben mondom, mit kell tennie ahhoz, hogy eredményeket is elérhessen. Annál nehezebb feladat szerintem nincs, mint kiüríteni az elmét. Élénken élnek tudatomban a megpróbáltatások eme feladat kapcsán… volt, amikor Miyoko-san bájos arca lebegett fel előttem vagy éppen a gyávaságom élénkült meg, avagy esetleges sikertelenségeim ötlöttek fel bennem, amely sötét fellegeket hívott körém és tetőzték sikertelenségemet. Kellemetlen volt, egyszerűen nehéz kivitelezni, de hogyha sikerül neki, az már egy nagy lépés az elérni kívánt célhoz.
- Hogyha úgy érzed, hogy a mágia bizonytalan, akár robbanás is történhet, inkább enged el, s hátrálj, mielőtt benned esne kár. Ne kockáztass, az elvakult balgaságnak itt nincs most helye! – álltam meg tőle jó pár lépésnyire. Nem akartam zavarni a koncentrációban, viszont túl messze sem szerettem volna állni. Látnom kell, amit tesz, hogy építő kritikákkal kisegítsem, ez pedig csak így lehetséges.
Míg a koncentrálással foglalatoskodik, addig egy Pokollepkét idéztem meg, s kértem meg a 4. osztagot – bár nem túl nagy lelkesedéssel –, hogy küldjenek ide egy tisztet, hogyha baleset történne, akkor azonnali ellátásban legyen része Taki-sannak. Sajnos jómagam gyógyító technika hiányában nem tudnám ezt a szerepet is betölteni. Amúgy is csak a gyöngék alkalmaznak ilyen kidoukat… persze vannak kivételek ez alól, mint Okaa-san, vagy Kagami-sama.

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 24
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
18000/30000  (18000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szomb. Máj. 19, 2012 3:05 pm


Ismerjük meg az „ellenséget”,
avagy kidou edzés (Takinak)
Türelmesen vártam, amíg gondolkozott, hisz mindenkinek szüksége van gondolkozásra. Az tény, hogy jóval tapasztaltabb nálam, legalábbis démonmágia terén biztos. A többiről ugyan nem tudok sokat, inkább meg sem próbálok tippelni most erre kell koncentrálnom. Átfutott az agyamon, hogy talán a magyarázandó dolgot próbálja leegyszerűsíteni, talán szólhatnék neki, hogy általában a magyarázatokat elsőre is megértem, még ha kicsit kacifántosak is. Azonban a hallgatni arany mondás diadalmaskodott. Eléggé odafigyel a beszédstílusra is, nem valószínű, hogy jó fényt vetne rám, ha megpróbálnék beledumálni az okításába. Elvégre én kértem fel, illene nyugton maradnom. Nem sokkal azután hogy lefuttattam a gondolatmenetem bele is kezd. Türelmesen végighallgatom, és próbálom megérteni. Ez nem is olyan nehéz, jobban belegondolva mindig is így kellett volna csinálni. Nah akkor mindenki csatára fel! Csak vicceltem.
-Rendben van, megpróbálom. - Mondom, majd felveszem a helyes testtartást. Összegyűjtöm az erőmet, és koncentrálok a kidou megidézére. -Juugeki Byakurai!
Vöröses fehéren felizzik az ujjam, s a kelleténél nagyobb izzásba kezd. Mire észbe kaptam már késő volt, a varázslat úgy ahogy van felrobbant ezzel megégetve ujjamat. Még később is látszott egy-egy áthúzás a hajamon, mely jelezte feszültségem a szó több értelmében is. Sűrűn rázogatom kezemet jobbra-balra, hogy valamit kezdjek fájó ujjammal. Kissé bosszús vagyok magamra, hisz rendesen elmagyarázta a dolgot, én meg még is elszúrom. Remélem nem fog leszúrni, kissé aggódom is, nehogy Tsuki visszahallja a bénázásomat. Habár ez miatt talán kevésbé kell aggódnom ahogy azt az első reakcióból levettem tartja magát a kalóz mivoltához, s a britt flotta kapitányával nem hiszem hogy csevejbe elegyedne pont rólam. Kicsit értetlen fejet vágok gondolkozás közben, amit nem feltétlen nem tudásnak szántam, csak amolyan reflex. Talán pont erre válaszolva, vagy amúgy is tervezte mondani nem tudom, de folytatta az okítást. Én sűrűn bólogatok, és magamban megjegyzem, hogy nos nem csak az akadémián, hanem itt is részem volt ebben az élményben. Magamban raktározom a dolgokat. A reiatsu áramlás, ezzel összehangolása. Szóval ilyen dolgokra is oda kell figyelni. Teljes tévhitben éltem ezidáig, azt hittem a reiatsu mennyiségnek csak ahhoz van köze, hogy mekkora legyen a kidou ereje, holott nem csak a mennyiséget, de az áramlását is kordában kell tartani. Elég komplikáltan hangzik, azonban így már kiindulási alap van, csak rá kell érezni és csinálni. Nah, azért ne tűnjek passzívnak ideje kérdezni. Igaz sejtem a választ, de menjünk biztosra sosem árt egy kis plusz.
- Értem. Pontosan mennyire van befolyása ennek a kidoura és hogy kell elképzelni az áramlást? Egy belső rezgés esetleg? Mennyi köze van a reiatsu áramlásnak a belefektetett erőhöz?
Áh! Rögtön be is mutatja. Ez még jobb, mint amire számítottam. Alaposan kielemzem a beállását, és próbálom figyelni mennyi erőt fektet bele, hogy mondja ki stb. Azta, legutóbb ilyen elfuserált villámot az akadémia első felében csináltam. Azonban most már kezdem érteni, miért volt az, hogy pulzált esetenként a mágiám. Ez viszont szét is akart esni rajta, látszott, hogy a jó isten lelke tartja egybe. Isten, de furcsa ez egy shinigami szájából. Majd egy jól megidézett s kordában tartott támadást hajt végre. Azért itt látni, hogy nem kezdőről van szó. Messze jobb, mint az én kis mezei bűvészmutatványom, az előbbit meg sem próbálom hasonlítani hozzá. Minden esetre már kezdem kapiskálni miről is van itt szó. Egy valószínűleg költői kérdéssel kezdte, hisz csak az nem látta a különbséget, aki nem akarta. Meg is akartam jegyezni, hogy igen láttam. Ismét egy kis interakciót próbáltam mutatni, azonban gyors ütemben letettem róla, mikor folytatta mondandóját. Áhá! Szóval erről van szó. Olyan, mint a libikóka. Nincs két egyforma ember, nem mindegy hol ülsz, és hogy milyen erővel lököd el magad. Meg kell találni az adott kidou-hoz a megfelelő áramlást és ehhez igazítani a belé fektetett erőt. Azért robbantam fel az imént, mivel túl sok erőt adtam bele csupán a megidézésre koncentrálva, egyszóval túltöltöttem egy lekicsinyített kapacitású akkumulátort. Hoppá, majdnem túlontúl belemerültem az elmélkedésbe. Erre a mondandója folytatása figyelmeztetett. Szóval ezzel a módszerrel lehet majd elérni azt, hogy igézés nélkül is képes legyek aktiválni egy kidout. Belegondolva ettől még fényévekre vagyok a jelenlegi tudásommal. De már rendelkezem egy alappal, amin kiépíthetem a saját stílusomat. Ez nagy segítség, hisz sosem akartam a tömegúton haladni. A nagyon általános módszerek nem a leghatékonyabbak, csupán mindenki számára elérhetőek. Azonban minden egyéni dolog egy alapra épül, mely nagyon is általános. Vagy legalábbis az alapötlet, a mechanizmusa az. Nos ezt megértettem, és még fel is hív, hogy van e elég bátorságom kipróbálni? Ha nem mondta volna is egyenesen repültem volna, ez olyan, mint amikor egy gyerek új játékszert kap.
-Természetesen!- Állítom határozottan. Végighallgatom a megpróbáltatásom előtti utolsó instrukciókat.
A céltábla elé állok, lehunyom a szememet. Mély lélegzetvételek közepette keresem a megfelelő beállást, amint az imént tanított nekem. Nem gondolni semmire és senkire, csak az erő létezik. Miután ezzel végeztem próbálok ráérezni egy belső hangra, megkeresem a reiatsum folyamát, és azt módszeresen megcsapolom ügyelek rá, hogy a lehető legtisztábban húzzam ki belőle az erőt. Még két mély lélegzet s megtalálom a megfelelő erőt is, mely passzol hozzám, masszív mégsem erőszakosan nagy energiát merítek, s egy képzelt közepesen vastag mellékágon vezetem ki magamból az erőt az ujjam felé. Kinyitom szemem, teljesen üresen néz előre hideg és érzelemmentes. Most már az idézésre is koncentrálok. Hangom tompa, s tekintetemhez hasonlóan üres. Egy biztos ezt nem most hozta össze, valahogy félelmetes összképet fest róla. Aki ismeri és beszélgetett vele nem valószínű, hogy valaha is sejtette ezen létező arcát.
- Juugeki Byakurai!
A kidou szinte tökéletes mivoltában vágódik ki és tart egyenesen a halálra ítélt céltábla felé. Ezúttal látható különbség van az először megidézett mágiámhoz képest is. A célt középen találja el, s szó szerint lerobbantja. A kidou ereje a vártnál sokkalta nagyobb lett. Talán túlságosan is gyorsan tanul, vagy itt valami más is történt. Egy biztos erre nem lett volna képes az imént elhangzottak nélkül. Ezt egy tapasztalt szem azonnal kiszúrhatja. A befogadó és alkalmazkodóképessége párosul egyfajta kreatívsággal, veszélyes egy kombináció meg kell hagyni. Viszont ami mosolyra fakaszthatja, hogy a kis lábujjamtól a fejem búbjáig végigfut egy hidegrázás,. Komolyságra ad okot, hogy kezemmel sorosan markolom a másik vállam és izzadságcsepp gördül végig arcomon. Tekintetemben zavartság párosul valami félelem szerűvel. Aztán észhez térek, és új érzelmek veszik át a rivaldafényt arcomon. Kicsit saját magam is ledöbbentettem, az a fajta kifejezés ült ki orcámra, mely akkor szokott, mikor valaki valami félelmeteset mindazonáltal izgalmasat fedezett fel. Feléje fordulva nem tudtam megszólalni, helyette inkább egy féloldalas vigyorral jeleztem „na ez a nem semmi”. Elégedettséggel, örömmel, izgalommal, vegyes érzelmek kerülgettek, s ez látszódhatott is. Azonban nem tudtam kiverni a fejemből a feltört emlékeket. Az a végtelen üresség és elzártság, melybe az akadémián elzártam magam és annak okai mind rám zúdultak. Egy biztos, ezt a mai nap folyamán képtelen leszek megismételni, s a későbbiekben is még rengeteg edzés kell, hogy harcan is bevethető legyen az, amit az imént létrehoztam. Megemberelem magam, egy nagy levegő után elengedem karomat, kihúzom magamat, és felveszem a szokásos mosolyomat. Lehunyom szememet, mert abban biztos látszódna, hogy csupán egy álarc az, amit most viselek, no meg amolyan bónuszként növeli mosolyomat és gyerekes kinézetem. Hangom csak remegne, így inkább azt várom, hogy ő szólaljon meg.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szomb. Jún. 02, 2012 2:48 am

Ismerjük meg az „ellenséget”,
avagy kidou edzés (Takinak)
Taki-san bátran áll ki, hogy véghezvigye a mágiát az elmondottak alapján. Mondjuk, igazán megdöbbentett volna, hogyha meghátrál mindazok után, amiket megosztottam vele. Férfi mivoltunk miatt, azonban ilyesmit nem engedhetünk meg magunknak, mint a holmi megfutamodás. Mi mindig, mindenhol szembenézünk az elénk táruló feladattal, még ha az a halálba vezet is! Ezt jelenti igazi shinigaminak lenni.
Feleletére elismerő pillantással illetem, mielőtt odébbállok, hogy ne zavarjam jelenlétemmel a kidouhoz való koncentrálásában. Fél szememet rajta tartottam még akkor is, mikor fekete pillangót megidézve üzentem a Yonbantai vezetőségének, hogy legyenek szívesek egy gyógyító tisztet küldeni ide az esetleges balesetek során szerzett sebesülések ellátásának az érdekében. Bár már így is összeszedett némi sérülést, igaz nem akkora mértékűt, hogy bele lehessen halni. Annak ellátása nem volt sürgős, ezért sem szakítottam félbe a kért oktatást. Főleg, hogy valamiért úgy sejtem, hogy nem is örült volna annak. Amúgy is jelét adta volna, ha képtelen lett volna tovább folytatni az edzést. De mivel ez nem történt meg, így bizton állítottam, hogy ama seb ellátása bőven ráér.
Az üzenetet hordozó fekete pillangót újtára engedve igyekszem figyelmemet most Taki-sanra és próbálkozásaira vezetni, mélyen magamban abban bízva, hogy a megidézett pokollepke nem Yoriko-san markaiban fog kikötni félúton, hogy alávesse azt kutatásainak.
Elábrándozott gondolataimra ráparancsolva terelem azt is az előttem lévő eseményekre, s tartom szemmel végre immáron Taki-san igyekezetét a mágia helyes használatához. Első próbálkozása a Juugeki Byakuraiial erősen úgy tűnik, hogy osztatlan sikert arat. Igyekezett tartani a helyes testtartást, melyet az edzés elején megmutattam neki, s megfelelően is koncentrált a kidoura, s nem csak arra törekedett, hogy hova csapódjon be a mágia… illetve, hogy az mekkora mértékben pusztítsa el az ilyen alkalmakra kifüggesztett céltáblát.
Meglepettségem az azonnali siker láttán arcomra is kiül, nem is próbálom elrejteni eme arckifejezésemet, nem látok rá okot takargatni az igazságot, még ha gyakran is teszem ezt, ha valami olyan titokról van szó, amit nem igazán szeretném, hogy más megtudjon. Mint például Miyoko-san esetében a kidoukról szóló tekercs. Váratlan felbukkanására és a bősz érdeklődésére egyáltalán nem számítottam. S mint a 11. osztag kapitányságát betöltő Miyokko-san, biztos voltam benne, hogy ő sem éppen kedveli a mágiát, akárcsak Matetsaku-san keresztapám. Persze, hogy nem akartam azt, hogy megtudja, miről olvasok éppen és… akármennyire is szörnyű, hazudtam is neki, hogy véletlenül se jöjjön rá! De arcom túl sok mindent elárult akkor, így biztos vagyok, hogy most is kitűnően leolvasható a döbbenet, melyet most Taki-san sikere csalt orcámra.
Már éppen beszédre nyitnám a számat, mikor a dicsérő szavak torkomon akadnak. Belegondolva, hogy én… most éppen a brit flotta egyik tagjának segédkezem, ráadásul még gratulációt is adnék neki sikeres kidou idézése miatt, micsoda felháborodást szülhetne ez vajon Miyoko-sannál? Valamiért nem akarom tudni…
- G – gratulálok! >///>” – préseltem ki végül magamból az elismerő szavakat. Kockára téve Miyoko-san belém fektetett bizalmát. Remélem, nem fog a fülébe jutni eme esemény. Nem szeretném, hogy emiatt haragudjon rám. Súlyomat egyik lábamról a másikra helyezem, miközben azon töröm a fejemet, hogy mit kellene még hozzáfűznöm az adott dologhoz, mikor meglátom az Amfiteátrum kapujában belépni a 4. osztagos gyógyító tisztet, kiért nemrégiben küldtem a pokollepkével az üzenetet.
- Öhmanou… szóval… jobb lesz, ha még gyakorlod ezt még. De csak óvatosan. Bár, ha az alábbi módon csinálod a többit is, mint ezt, akkor nem kell félned attól, hogy nem sikerülne. Mindenesetre ő a Yonbantai tagja, azért hívattam ide, hogyha megsérülnél, akkor ellásson. – bökök fejemmel a 4. osztagos tiszt irányába, majd pár újabb próbálkozását követően, ami egészen gördülékenyen megy, végül elindulok az Amfiteátrumból kivezető úton, mintha csak attól félnék, hogy Miyoko-san bármelyik pillanatban felbukkanhat, s leleplezésre kerülne Taki-sannak tartott privát mágia edzetésem.
- Volna még valami, Taki-san... – torpanok meg, szemem sarkából visszanézve rá, hogy magamra vonjam figyelmét. - Lehetőleg erről az edzésről ne beszélj senkinek. >///>” – kötöm orrára a dolgot, hogy megakadályozzam azt, hogy valaha is Miyoko-san fülébe jusson a dolog. A 4. osztagos tiszttől nem tartok, tudtommal Miyoko-san sem igazán szívleli a Yonbantai tagjait. Mondjuk ezt igazán megértem.
Figyelmeztetésszerű „kérésem” elhangzása után folytattam utamat a kijárat felé. Már éppen időszerű volna hazatérnem, mielőtt Okaa-san aggódni kezdene hollétem felől, sajnos valamiért folyton túlreagálja e felől a dolgot.

// Köszönöm a játékot! Remélem nem gond, hogy zárót írtam, de nem láttam értelmét tovább húzni a dolgot. >o< //

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Hétf. Jún. 04, 2012 4:28 am

Kaminari Taka: Köszönhetően az alapos magyarázatnak, gyorsan sikerült megértened, hogy a reiatsu-áramlásodat hogyan kontrolláld jobban, és ügyesen kivitelezted a feladatot. 500 LP és egy kidou-pont képében csapódott le a fejlődésed.

Hayakawa Yuki Hajime: Sikeres az edzésed, magyarázatod kellően alapos volt, a demonstráció pedig hatásos. Legközelebb jutalmat is kaphatsz.

LEZÁROM az edzést, gratulálok mindkettőtöknek.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hamada Izanagi
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Leo Monkey
Hozzászólások száma : 34
Age : 24
Tartózkodási hely : 16. századi japán
Registration date : 2012. Aug. 15.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Hétf. Aug. 20, 2012 8:58 pm

Az új shinigami bemutatkozása!!
Ismerkedés a 3. osztag kapitányával remélhetőleg

Otthon üldögélek és néztem a többieket, ahogy ide oda rohangálnak. Vagyis nem teljesen, mivel a fegyvereimet tisztogattam, élezgettem és gyakoroltam velük. ~Kard lelke legyen velem.~ Ez volt az a mondat, amit minden edzés, vagy csata előtt elmondtam magamba, ezt követte, hogy a földre téve a fegyvert meghajoltam előtte, persze ezt harc előtt nem tehettem meg, de gyakorlásnál annál inkább. Katanákkal edzettem magam, nunchaku kellett az ügyességem fejlesztésére, amit mindennap csináltam, végül is hiába vagyok szamuráj, minden fegyverhez értenem kéne, mivel az ellenségem bármilyen fegyverrel támadhat. A fakardot is azért használom, hogy esetleg, ha valakivel gyakorlok, akkor ne éles fegyverekkel küzdjünk, bár ez is komoly sérüléseket tud okozni, ha az ember okosan használja akkor egy kis fájdalmon kívül az ember nagyobb kárt nem tud kárt okozni a másiknak. Bot, a késeket, a senbonokat, sait és a fukiyát persze nem használtam élő személyen, így csináltam egy céltáblát, vagyis igazából már több tízet, amit az évek alatt elhasználtam, de ez nem is lényeg. Mikor a célbadobást, célbalövést és a fegyverforgatással végeztem még egy kis sai és ninjato gyakorlat volt hátra és mára végeztem is. Mire minden fegyvert újra átgyakoroltam már ebéd idő lehetett, így ideje volt enni valamit. ~Csináljunk valami érdekesebbet, ha már ezt befejeztem~ Gyorsan kerestem valami ehetőt, majd miután ezzel is végeztem, úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a faluban. Mivel mindenki rohant, így hiába köszöntem bárkinek, csak egy gyors válaszon kívül nem nagyon sikerült semmit kapnom. Így csak bandukoltam az osztagom területén, ahova végre beosztottak. Igazából mindig érdekelt a nagy, fallal körül vett építmény, ami az osztagom területének közepén található. Elég sokáig kérdezősködtem, mire megtudtam, hogy az lenne az amfiteátrum, ahol gyakorolni lehet. Nem tudom mért, de eddig nem nagyon jártam ott, pedig tökéletes helyszín lenne a gyakorlás helyszínének. Ahogy így járkáltam cél nélkül, úgy döntöttem, hogy ma mégis elmegyek oda. ~Ideje megismerni a társaim képességeit és még jól is jöhet az efféle tudás. Hátha sikerül kifejlesztenem valamiből egy saját technikát is.~ Ezen morfondírozva elindultam arra. Annak ellenére, hogy elég közelinek tűnt, sokat kellett gyalogolnom, hogy végre odaérjek. Belépve az arénába hatalmas helyiség fogadott. Volt itt mindenféle gyakorlási lehetőség. Első dolgom volt, hogy ha van egyáltalán ilyen, hogy a gondnokot keressem meg, hogy esetleg lenne rá mód, hogy a fegyvereimet esetleg idehozzam, ha gyakorolni szeretnék. Nem tudom, hogy megengedi-e, de remélem. Miután ezzel kész voltam, elkezdtem körbejárni hátha felfedezek valamit, amin esetleg én is gyakorolhatnék. Ekkor megláttam egy lányt, aki egy fehér haorit hordott. Nem tudtam, hogy honnan, de valamire emlékeztett. ~Hol láttam már ezt a haorit? Valahonnan ismerős, de nem tudom honnan.~ Aztán hirtelen eszembe jutott. ~FTényleg, hogy ennyire hülye legyek. Hiszen az akadémián is tanultam, hogy a kapitányok ilyet hordanak. Az akadémia.~ Emlékeztem vissza első éveimre.~ 20 évet töltöttem az iskola falai között, hogy lehetek ilyen szerencsétlen.~ Visszanézve elég szerencsétlen voltam kezdőként, ami azóta se változott, hiszen még a kardomat se tudom normálisan használni, mivel olyan típusú, hogy nem szeretem azt használni. Egyenlőre nem tudtam, hogy odamenjek-e, de aztán megigazítottam a fehér kimonómat, ami a halálisten kötelező tartozéka, majd felhajtottam a szalmakalapom és megráztam a csuklómon lévő karkötőt és elindultam a lány felé.
- Szia! Te lennél a 3. osztag kapitánya?


A hozzászólást Hamada Izanagi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 23, 2012 7:43 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Aug. 21, 2012 8:35 pm

~ Osztagedzés ~


*Midőn hajnal tájt lehetett, az egyik szolgáló húzta szét a tolóajtómat a birtokon levő szobámban. Lassan, csendesen közlekedve húzta szét az ominózus méretű ablakom sötétítőjét, hogy ezt követve éppen nyíló szemeim a napfelkeltében vesszenek el. Évtizedek óta nem volt részem ilyen látványban, s még mindig lenyűgöz, hogy mai napig nem felejtették el, mennyire is szeretek ily' brutális kelésben részt venni. Nem mindenki szereti, ha a narancsosodó égbolt, valamint az élénken világító korong egyenesen a szemébe süt. Mindenesetre én mindig is kedveltem az efféle bizarr eseményeket. Hozzá téve még azt is természetesen, hogy mióta kapitányként állom meg a helyem, valamilyen módon kötelességemnek érzem a helyes kelési időpontot. Korábban kell kelnem, mint az osztagom, hogy időben munkába állhassak. Noha, nem kell messzire mennem; hiszen maga az osztag egyenesen a Kagami birtok mellett található. Valójában fel sem fogom, hogy Ai miért nem járt haza a birtokra. ^^" Túlságosan közel van a két épület..ennyire munkamániás lett volna? Lassan felülök az ágyamon, és némi gyümölcslé társaságában élvezem a nap felkelését. Amint nem tölt el elég élvezettel, máris felemelkedek, hogy megtegyem első lépéseimet a munka felé. Kezdetnek a szokványos készületek után bejelentem a hadnagyaimnak érkezésemet. Tehát feltehetőleg mire megérkezek a reggelim és a kedvenc teám lesz az asztalomon. Tegnap a birtokról elküldtem egy szakácsot a 3. osztagba, hogy a hadnagyoknak, valamint személyesen nekem dolgozzon. Vannak dolgok, amikről nem tudok leszokni; túlságosan régóta élek arisztokratikus körökben. Egyszerűen nem mindegy kinek a főztjét eszem. Kíváncsi lennék a nőegylet megalapítójának a főztjére mondjuk, elég sokan dicsérik. Elméletileg a Mizushima-ház tagja, így talán egy kis egyezkedéssel elérhetem, hogy a desszerteket tőle rendeljem meg. Némi bíbelődés után végre sikerül elindulnom, oldalamon a zanpakutommal és a díszkatanámmal. Szép napnak tűnik a mai, s hogy kellőképpen fokozzam, jövetelemet kicsit egyedien teszem meg. Lassan kivonom a wakizashimat, s a penge tompa felén húzom végig két ujjamat.*
- Daljáték, hercegnő! *Egy átmenetet képezve a shikaiban, elősztör aranyló huzallá, majdan aranyporrá hullik szét a kard. Egy fajta, szinte alig látható aranyesőnek tűnik az egész, amiben megérkezek. Hidenka ezen képességében rejlik a természetből nyerhető hangok komponálása. Egy úgymond halkan kezdődö, majd meglepő lágy és nyugtató dal hangja egyre jobban lesz hallható közeledtemmel. Mikor pedig beérek az amfiteátrumba, sokan szinte egyértelműnek vélik, hogy a hang felőlem jön. Hatása egészen nyugtató jellegű, így aki éppen az edzés alatt már- már súrolta józanságának elveszítését, az ismét visszaugrik a normál állapotba. Sokan, tekintetüket felém szegezik. Mei máris megindul felém, én pedig csak egy kimért biccentésemmel üdvözlöm őt. Némi szóváltásunk után egy alak lép elém meglehetősen modortalan köszönésével. Szinte érezhető a szikrákat szóró szemek, amikkel illetem.*
- Tudd a helyed, shinigami! Sosem engedtem meg a számodra, hogy ily' közvetlen stílusoddal mérj. Én a kapitányod vagyok, nem pedig a barátod. *Szúrós, rideg ábrázatom viszont enyhül az orrolás után némelyest. Veszek egy mély levegőt, és megkérem Meit, hogy vezese le az osztagedzést, míg én az ujonccal leszek elfoglalva.*
- Minden shinigami, aki fehér haorit hord, hátán az osztag számával...mind kapitányok a Gotei Juusantaiban. Mindegyik kapitány bankai szintű shinigami, valamint Soul Society legtiszteletreméltóbb shinigamijai közé tartoznak. Ezt azért mondom el neked, hogy később ne keveredj hasonlóan kínos helyzetbe. Mi kapitányok büszkék vagyunk a rangunk elérésére, s mivel rengeteg munkánk van benne...elvárjuk a tiszteletet. Így neked az én nevem Taichou, valamint nem tegezheted csak úgy le a felettesed. *Fújom végül ki magam s intek neki, hogy kövessen. Ugyan nem vezetem az edzést, de kíváncsi vagyok a tagok teljesítményére. Így aztán a sétálás alatt folytatom a további beszélgetésünket.* - Mi a neved shinigami? *No igen, valóban kezdhette volna illedelmesebben, vagy valami. Mindenesetre egyelőre nem teszem meg az előítéleteimet. Muszáj valahogy összeszednem ezt az osztagot, nem engedhetem meg, hogy bárdolatlan bugyuta barbárok legyenek. Ha már főnemes a kapitányuk, akkor kemény illemet fogok beléjük verni. Nem szeretnék panaszokat visszahallani ugyanis, az egy fajta negatívum lenne a munkámmal szemben.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hamada Izanagi
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Male
Leo Monkey
Hozzászólások száma : 34
Age : 24
Tartózkodási hely : 16. századi japán
Registration date : 2012. Aug. 15.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Aug. 23, 2012 8:30 am

Az új shinigami bemutatkozása!!
Ismerkedés a 3. osztag kapitányával remélhetőleg

Köszöntem a kapitányomnak, mire a válasz egy szúrós tekintet volt és egy leszúrás. Nem nagyon vettem róla tudomást, nem azért, mert bunkó vagyok, hanem mert bennem is élt a nemesi büszkeség, ami a kapitányokban is, így nem tudott érdekelni, ha megsértem őket, hiába lennék csak egy egyszerű katona, mégis csak nemes vagyok, szerintem simán kezelhetem magam velük egyenrangúaknak. és ezt el is mondom.
- Bocsánatot kérek a hangnemért, de nézze el nekem, emberként nemesi család sarja vagyok, így még nem szoktam meg, hogy a daimyón kívül felettem állt valaki.
Aztán jött a kioktatás, hogy a fehér haoris egyének lennének a kapitányok, akik büszkék a munkájukra. ~Nagy ügy, én is az voltam.~ A tiszteletet persze hajlandó vagyiok megadni, ha ők is tisztelnek annyira, hogy végre adnak valami normális feladatot. A szídás egy gyerekkori emléket idéz a fejembe.
- Nem igaz, hogy már megint nem tudjátok megfogni a fakardot. Izanagi! Mi a legfontosabb 3 alapelv, amit a szamuráj követ?
- Nem tudom, uram
- Nem tudja? Nem tudja? Fiam, akkor a büntetésed 300 fekvőtámasz és a következő héten nem akarlak látni a dojo közelében
- Igen uram.
Az időleges eltiltások a dojo látogatásától szinte mindennaposok voltak. És ez csak a kisebb büntetések közé tartozott, ugyanis akár, ha olyan volt a bűnöd, volt, hogy a társaknak megparancsolták, hogy addig üssék, amíg el nem ájul. Többször láttam és vettem részt ilyenbe. Az ájult tanonc fölött a mester ilyenkor csak annyit mondott. ha nem én voltam, ami eddig egyszer, ha megtörtént, "Izanagi menj, hozz orvost, aki elviszi és szólj a szüleinek is!." A társaim elmesélték, hogy még 3 másik srácot küldött el aznap a sensei és megint egy gyereket ájultra vertek. Ilyenkor hálát az úrnak, hogy engem csak eltiltottak. Nem tudom, mért voltam oda ezért, hogy ilyen dolgok mindennap megtörténtek. Engem ezzel együtt már háromszor küldtek már így ki. Persze apa ilyenkor jól elvert, hogy nem tettem azt, amit a mester mondott és még össze is verekedtem egy edzőtársammal. Ilyenkor persze csak azt tudtam mondani, hogy de hát Dant, aki a legjobb barátom, is elküldték. Erre persze a válasz: "Engem nem érdekel Dan" és újabb verés következett. Máskor meg, ha Dan valamit jobban csinált mint én, akkor meg a kérdés így hangzott: "Ha Dan megtudta csinálni, akkor te mért nem?

Látom, hogy int, hogy kövessem. Nem tudom, hogy hova megyünk, de követem. Közben megkérdezi, hogy hívnak, amire persze válaszolok.
- A nevem Hamada Izanagi, Hamada klán 22. generációjának legfiatalabb tagja és feje voltam, amíg 22 éves koromba el nem hunytam.
Remélem a válasz egy kicsit megenyhíti a kapitányom és megbocsát azért, hogy letegeztem. De ki tudja. Igaz, hogy az csak volt, de 700 év kevés, hogy letörje egy szamuráj becsületét, még ha meg is próbálkoztak vele, ehhez még kevesek voltak. Nem vagyok én bunkó, csak büszkeségem nem hagyja, hogy közkatonaként bánjanak velem.


//Gomen a rövidségért, de most csak ezt tudtam//

______________

Képzettségek:
Spoiler:
 


előtörténet, adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Hétf. Szept. 03, 2012 5:57 am

~ Osztagedzés ~


*Noha nem ő volna az első olyan egyén, akinek szüksége lenne némi viselkedésre ebben az osztagban. Sajnos úgy néz ki, hogy számomra nehezebb lesz kivívni a tiszteletet, mint ahogyan lányom tette. Azonban arról is meg vagyok győződve, hogy az idő majd mindent megold. Nem akarok zsarnokságot fogadni, és nem törődőmként csupán parancsokkal törődni. Az igaz, hogy vannak követelmények, és napi feladatok..de ezek mellett remélem békesség is jut bőven ennek az osztagnak. Hallottam magam is arról az árulásnak látszó dologról, ami Ichimaru Gint illeti. Büszke vagyok Aira, hogy az újabb 3. osztagot érintő veszteség (Chizuki kapitány) után szépen felemelte az osztagot. Az én dolgom csupán annyi, hogy ne csupán a működéssel foglalkozzak, hanem a shinigamik lelkével. Furcsa, de én sosem tudtam csak úgy elfordulni valakitől. Hidenka, a zanpakutom túlságosan is érzelmes, ahogy én is. Így tehát lehet szigorúnak tűnhetek, de nem áll módomban vasemberként élni. Furcsán pillantok az alakra, akiről megtudom a nevét, valamint azt is, hogy régen mi volt.*
- Tudja az, hogy emberként ki volt, az Soul Societyre nem tartozik. Talán az emberek világában évszázadokkal ezelőtt nemes lehetett, itt nem az. Szokjon hozzá! Wink *Kacsintok egyet kissé kárörvendően Izanagi-sanra. Az pedig, hogyha valaki emberként kezdi, s majd ide jön, szinte lehetetlen, hogy nemessé váljon. Nagyon ritka, vagy talán még egészen lehetetlen is, hogy egy ember születésűből váljon nemes. Én olyat még igazából nem is láttam, pedig nem vagyok már annyira fiatal. Láttam én sok mindent, ahogyan az emberek világában is sokat éltem. Tudom, hogy az, amiről bezsél évszázadokkal ezelőtt lehetett. Ma már az a szó, hogy szamurájklán..igazából nem létezik. Vagy ha igen, akkor nagyon rejtve lehet. Lassan sétálok előre a sorok közt, amíg tekintetemmel néha a gyakorlatozókra, néha pedig a mellettem sétáló tisztre pillantok.*
- Lenne egy feladatom a számára katona! *Torpanok meg egy pillanatra, s tekintetemet körbe vezetem. Lágy kisugárzással, de nem mosolyogva osztom meg vele legújabb feladatát.* - A yonbantainak a 3. osztag alatti csatornázásnál meggyűlt a baja. Eddig gondolkodtam azon, hogy kit küldjek le, de úgy látom maga derék shinigami. Mit szólna hozzá, ha segítene esetleg nekik? Persze ezt ne tekintse kérdésnek, hiszen önmagában ez egy parancs lenne. Smile *Végül elmosolyodom, aztán éppen csak megindulnék előre, amikor visszafordulok.* - Ja és Izanagi-san, kérem a zanpakutoját. Tudja ott nem lesz rá szüksége egy tisztító felszerelésen kívül! Surprised *Nyújtom ki kezem az irányába, hiszen a lélekölőjét valóban el akarom kobzani. Még az hiányozna, hogy dühében ártana egy jóra való tisztnek. Hiába is ők a takarítók, attól még nem kezelném őket kidobható rongynak.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Badru Sawalha
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Hozzászólások száma : 19
Tartózkodási hely : Bárhol, leginkább Ivelánál :P
Registration date : 2011. Apr. 25.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Dzsinn
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Szept. 04, 2012 2:01 am

~/ Játékos találka Ai-chan taichounénivel *,...,* /~
[Zanpakuto edzés]

Egyáltalán nem értem a helyzetet. A mami és Mako nagypapa is mindig azt mondta, hogy a kardszellem az hozzám tartozik és sohasem bántana, ezzel ellentétben viszont most megtámadott. De miért támadott meg? Semmi olyasmit nem tettem ami miatt oka lett volna erre, csupán előhívtam ahogy Ai-chan taichou kérte, ez miért lenne hiba? T-T
A rám mért támadást követően és Ai-chan taichounéni parancsát követve másztam egészen a néniig, hisz ő biztosan meg tud védeni ettől a... ettől a...
~ Ez egy féreg, Miyako-chan. Egy parazita. - hallottam ismét a néni hangját a fejemben, de egyrészt fogalmam sem volt arról, hogy ki ez a néni aki a fejemben beszél és, hogy miről és miért beszél így. Illetve azt hiszem, hogy tudom, hogy kiről beszél így, csak még nem tudom elfogadni a tényt.
- Soha sem volt problémám vele, de ez már nem ugyan az a bácsi akit én ismerek. Félek tőle. - néztem a szemeim sarkában megjelenő könnycseppeken keresztül a taichou nénire. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy így teljesen egyedül szembeszálljak egy olyan erős ellenféllel, mint a kardbácsi, főleg úgy, hogy nincs semmi amivel harcolhatnék ellene.
~ Ne add fel a remény, Miyako-chan. itt vagyok én. használj engem, hisz ez a rendeltetésem. -csilingelt a fejemben a néni hangja újra és újra és valami világító valamit is megláttam magam előtt. Először azt hittem, hogy talán pillangó, bár fogalmam sincs arról, hogy egy pillangó mit keres egy ilyen veszélyes helyen, hisz bármikor meghalhat. ToT Viszont nem pillangó volt, legalábbis miután rászállt a tenyeremre már nem az volt, inkább valami olyasminek tűnt, mintha egy szirom lenne. Egy szépséges szirmocska
- Én? Harcolni a kardbácsi ellen? T-T - néztem ijedten ismét a taichounénire. Viszont a néni arcán láttam, hogy nekem bizony muszáj lesz harcolnom, még akkor is, hogy ha fogalmam sincs, hogyan tehetném és hogy egyetlen szirmocska miként segíthet nekem egy egész emberke ellen.
- Meghalsz. - hallottam a kardbácsi gonosz hangját és láttam, hogy felém fut. ha eddig nem is, de most nagyon sikerült megijednem és mindössze annyit csináltam, hogy felé dobtam a szirmocskát, hisz az a néni a fejemben azt mondta, hogy használjam őt és ő biztos, hogy a szirom volt, vagy a lepke aki közben eltűnt vagy szirmocskává változott.
Szemeimet összeszorítva számítottam a legrosszabbra és azt hittem, hogy fájni fog és én nem akarom, hogy fájjon mert az olyan rossz. T-T Még egy csattanást is hallottam, viszont fájdalmat nem éreztem. Kinyitva a szemeimet azt láttam, hogy az általam eldobott sziromhoz hasonlatos más szirmocskák is megjelentek és megállították a kardbácsi támadását előttem. Két kezemet a számra tapasztva fojtottam saját magamba a sikítást. Ijesztő volt ezt a dolgot látni.
~ Ne félj Miyako-chan, nincs okod a félelemre. Mondtam, hogy bízz bennem, hisz én hozzád tartozom, ahogy te énhozzám. - jelent meg immáron a néni. Sohasem láttam, még hozzá fogható dolgot. Olyan... olyan szép volt, mint amilyen a mami szokott lenni, habár a maminak nincsenek sötét angyalkaszárnyai meg nem öltözik így és az egyik lába nem átlátszó...
~ Átlátszó a lábad. ._. - mondtam a néninek azt a lábát vizslatva amelyiket nem látom, vagyis nem egészen csak kicsit. Közben pedig azt is észrevettem, hogy semmi sem mozog. A kardbácsi sem és Ai-chan taichounéni sem. Csak én és ez a szép angyalkaszárnyas néni.
~ Hosszú történet, majd egyszer elmesélem, de most nincs ennek itt az ideje. Sőt, sok időnk sincs. - folytatta a néni miközben közelebb sétált hozzám. Én pedig... nem csináltam semmit. nem féltem a nénitől, sokkal másabb volt, mint Ai-chan taichou néni, vagy a kardbácsi. leginkább olyan volt, mint amikor a mami jön közel hozzám, olyan... jó.
~ Ki vagy te? - kérdeztem a nénitől csodálkozó szemekkel, hisz olyan szép volt meg minden. *-*
~ Az vagyok aki egyszer nem tudott megvédeni téged, viszont most mindenképp megteszem. A nevem Akai Bara, feltételezem kiválóan hallod a nevem most már. - guggolt le elém a néni és megsimogatta az arcomat. Kicsit olyan volt, mintha a mami simogatta volna meg. Hasonlít ez a néni a mamira...
~ Nem értem. Miért támadott meg a kardbácsi engem? - kérdeztem a nénitől, hisz ő bizonyára tudja a választ a kérdésemre, vagyis remélem, hogy tudja, mert én teljes mértékben össze-vissza vagyok zavarodva.
~ Az akit eddig a kardod szellemeként ismertél egy parazita. Sajnos nem voltam elég erős, hogy ellenálljak neki, így könnyedén befészkelte magát beléd. ~ válaszolta egy mély sóhaj keretében, de ez engem csak még jobban összezavart. Elképzeltem, hogy egy akkora valaki, mint a kardbácsi belém mászott.
~ Fúj... ToT ~ adtam hangot az érzéseimnek az elképzelt képet követően, ami valamiért mosolyt csalt a néni arcára.
~ Tudod mit? Együtt szépen elűzzük ezt az undorító férget, jó? - kérdezte nevetve, amin nekem is nevetnem kellett és egy bólintással el is intéztük az ügyet. Ugyanakkor a következő pillanatban már minden újra elindult. A kardbácsi egy ugrást követően hátrált meg, a szirmokból pedig egy kard lett. Egy igazán szép kard. Ráadásul a kezembe véve meglepődtem rajta, hogy mennyire könnyű. A kardbácsi kardjai mindig olyan nehezek voltak, de ez mos olyan könnyű. Ugyanakkor most már csak egy dolog volt hátra.
- Mit kell most csináljak, Ai-chan taichounéni? ._. - sétáltam oda a taichounénihez és meghuzigáltam kicsit a ruháját, hogy rám figyeljen. biztos van valami jó ötlete vagy valami, mert nekem fogalmam sincs, hogy most mit kell csinálni. Ha a kardbácsi egy gyakorlóbábú lenne akkor biztosan tudnám, hogy mit kell csinálni vele, hisz a gyakorló bábúkkal lehet amit kezdeni. De mit lehet kezdeni a kardbácsival? Nem értem. ._.


//Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott >
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szomb. Okt. 06, 2012 1:07 am

Tehetség az osztagban
[Zanpakuto edzés]
(Kagami Ai)

*Láttam már ilyet. Oly' ismerős számomra ez a helyzet, mintha csak tegnap történt volna. Hosszú éveken át figyeltem a Seireiteit húgom biztonságáért; de mióta kapitány lettem, furcsa dolgok történnek velem. Olyan dolgok, titkok birtokába kerülök nap, mint nap, amellyek hagynak némi kivetni valót maguk után. Vajon az én elrendeltetésem mi volna? Megőrizni a titkokat, és segíteni a nyomorultakon? Miért érzem úgy, hogy sokan az én személyiségemet választják arra, hogy megoldjam a problémájukat?
Ám ő csupán egy kislány, akinek a szülei nem jöttek rá a hibára. Éppen annyira kislány, mint Matetsaku Miyoko, aki hasonló gondokkal küszköd. Most mégis ugyanazzal a problémával kell szembe néznem. Ha az én gyermekem megszületett volna, ő neki is ilyen gondokkal kellett volna szembe néznie; nem! Az én gyermekemet senki nem mételyezhette volna meg, s ha rajtam múlik sem Miyakot, de Miyokot sem fogja soha semmi elragadni csak úgy. Másoknak amúgy sem mondanék el egy olyan titkot, amit rám bíztak. Bizalmas ügyként fogom ezt is kezelni, s talál a halálom órájáig megőrzöm majd. Az életem amúgy is vakvágányra futott, de most először hasznosnak érzem magam annyira, hogy beváltsam felém intézett elvárásokat. Megvárom a mgfelelő pillanatot, majd Miyakora pillantok egészen komolyan.*
- Itt az ideje, hogy megszilárdítsd a lelked Miyako. Többé nem lehetsz az a naiv, és szende kislány. Gyenge shinigami az, aki nem tudja kordában tartani a zanpakutoját, vagy legyőzni annak mérgét. Ha erős shinigamivá akarsz válni, muszáj az akaratodat az ellenségre kényszerítened. *Gyengéden lököm magam elé. Nyilván való tény, hogy nem fogom hagyni meghalni, de helyette sem szándékszom megvívni ezt a csatát. Ez egy remek alkalom arra, hogy mindenkori tudásomból egy cseppet örökítsek erre a lányra.*
- Az első lépés kitűzni a célt, amiért képes vagy rálépni az ösvényre. El kell döntened, hogy miért harcolsz. Lehetnek ennek családi, globális vagy önmagamért való variációi. Ha úgy döntesz harcolni akarsz, akkor tudnod kell, hogy mindig lesznek ellenségeid. Mindig lesz valaki, aki majd szívesen hátba döfne. De sosem szabad meghátrálni, és hagyni az ellenség akaratának. A büszkeségeddel megtarthatod tartásod, de a túlzott büszkeség arroganciához vezet. Tiszteld azt, aki veled szemben áll; de csak akkor, ha ismered. Ha nem ismered, ne add át neved neki. Nem fáj annyira a halál, ha nem tudod kiölt meg téged. Valamint, ha nem hal meg legalább nem fogsz örök célpontként szemei előtt lebegni; mint egy név, aminek hallatán forró láva önti el ereid. *Hűvös pillantásomat a lányéba mélyesztem, míg nyugodt stílusban tanítom őt.*
- Ezúttal az ellenséged olyan, aki ismer téged. De valóban így van ez? Hiszen láthatóan a lelkednek van egy másik fele is, amit nem ismerhet. Hiszen ott a kardod, a lelked valós egy darabja. Muszáj megbíznod benne, ha nincs más fegyvered. Mert akárhogyan is, nekünk shinigamiknak a kardunk jelenti az őszinte támpontot. Ha együtt küzdötök, ő nem fog elárulni. De ha szabotálod, és makacskodsz; biztos lehetsz benne, hogy ellened fog fordulni. Ideje felnőnöd egy kicsit. *Ezúttal kicsit érzéketlen stílusba váltok. De sok mentorálás alatt rá kellett jönnöm, hogy nem mindig az a hatásos, ha nem vagyok kegyetlen egy tanítvánnyal. Neki pedig pont ez a sokk kell ahhoz, hogy elsajátítsa az új elé kerülő lehetőségeket. Mintha csak most szerezné meg a zanpakutoját.*
- Ez a világ, amelybe a szüleid küldtek; nem csupa süti és hab a tortán. A Gotei Juusantai egy katonai szervezet, ahol a gyengék elbuknak, a folyamatosan fejlődők, meg feljebb sétálnak a lépcsőn. Bármikor meghalhatsz, és a szüleid is meghalhatnak. Nincs biztosítás arra, hogy kinek mikor jár le az ideje. A véleményem szerint korai volt előképzettség nélkül ide küldeni téged, de ha bízol bennem, segítek, hogy megálld majd a helyed. Ugyanis elvárom a Sanbantai tagjaitól, hogy munkájukat a lehető legjobban végezzék. Az én szememben pedig szégyen egy olyan shinigami a Gotei Juusantaiban, aki nem képes arra, hogy legyőzze a belső démonát! *Tekintetem hirtelen vészjóslóvá válnak, de hiába tűnhetek félelmetesnek, nem az a szándékom, hogy elijesszem. Egy belső terrort okozva töröm át az ártatlan lelkét védő falakat. Kicsit emlékeztet Miyokora, azzal a különbséggel, hogy Miyoko egyáltalán nem az a szende kislány, mint akinek mutatja néha magát. Én pontosan tudom, hogy milyen is valójában; de azt is tudom, hogy valahol mélyen ő egyáltalán nem akarja ezt. Neki is kellene egy személy, aki segít neki legyőzni a belső démonát. Nem biztos, hogy nekem erre valaha is lesz időm. Speciálisabb jelleg, talán évekbe is kerülhet.*
- A shinigami legfőbb fegyvere az előtte lebegő célt elérni segítő zanpakuto. A lelked kardja a lelked ereje gyakorlatilag. Ha a lelked nem elég erős, akkor a zanpakutod sem fog semmit sem érni. Ahhoz, hogy megerősítsd a lelked, muszáj legyőznöd az ellenségeddel szembeni félelmed. Mégis mitől félsz? Sérüléstől? Ugyan, a sebek begyógyulnak. A haláltól? Aki a Goteit szolgálja, az nem félhet a haláltól. Félsz a kudarctól? Hát tégy azért, hogy ne valj kudarcot. Indulj végre, shinigami! Emeld fel lelked kardját, és hagyd, hogy lelked legyőzze az előtted álló veszedelmeket! *Utasítom végre a lányt, hiszen tudnia kell;emlékeznie kell mit is jelent shinigaminak lenni. A szülei biztosan megtanították, még ha a rossz dolgokkal eddig nem is állt szembe. Most egy kis megindításra volt szüksége ahhoz, hogy rá jöjjön, az a kard lesz az igazi, amivel szemben áll.*
- Mialatt kardod a levegőben süvít, kérdezd meg tőle;hogy veled tart-e. Tudd meg, vagy emlékezz nevére. A név a legfontosabb, ha nem tudod a kardod nevét, akkor el vagy veszve. Ha megvan a neve, zúdítsd shikaiod ellenségedre. Ám jól vigyázz, tisztelned kell a zanpakutodat. Csak akkor ölheted meg, ha ő hagyja , hogy vele öld meg. Minden zanpakutonak joga van ahhoz, hogy eldöntse kit gyilkolhatnak meg vele. Természetesen léteznek olyan shinigamik, akik terror uralmuk alatt tartják kardjaik; de a jó shinigami nem csupán kardként, de lélekként gondol lélekölőjére. Akárcsak egy testvér, akivel ápolnod kell kapcsolatod. Ha pedig elég jó vagy, később bankai használó is válhat belőled. *Hagyom abba végül a magyarázást. Valahol hátul leszek tanúja annak, miképpen győzi majd le Miyako az ellenségét. Vesztesége esetén természetesen egy hatásos kidouval semmisítem meg az ellenfelét; de a legvégén természetesen a zanpakutom shikai képességével gyógyítom meg.*

Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Aries Goat
Hozzászólások száma : 21
Age : 26
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Okt. 18, 2012 6:22 am

WANG LIU MEEEI!

Idegesen dobogtatta jobb kézujjait a tataminon, míg a baljában azt a szennylapot szorongatta, amit ki nem áll, és olvasott el belőle valami hihetetlenül nagy őrültséget, amit persze ki más írt volna, hanem a vérszerinti bátyja?! Mad Elképesztő, hogy testvére mire nem képes a kötelező edzés ellógása során! De ami még inkább idegesíti, hogy ilyesmi leköti egy 11. osztagos tiszt figyelmét! Ismét ugyan az a nyámnyila Jinsei akadt útjába kardgyakorlatok során, aki nem figyelt fel időben a bokennal mért csapására, mert éppen ezt az ízét olvasta… mit keresnek az ilyenek itt egyáltalán?! -___-’’
- GRÁÁH! Elég volt, Junichi megetettem most ezt veled, ha olyan silányul teljesítesz, mint legutóbb! Mad – dühöngve pattant fel ültéből, miközben a jobbjával megragadta maga mellé helyezett gyakorlókard nyelét és egy fenyegető mozdulatot tett az újság tulajdonosa felé. - Figyelj, kölyök! Ezt elvittem, ha a főnökök kérdezik hová spuriztam, te szépen elmondod nekik, hogy dolgom akadt, fogtad?! HÁÁHH?! Mad – kissé heves vérmérsékletével szólt az imént kiütött osztagtársához, miközben az éppen kezdte összeszedni magát. Célja az volt vele, hogy kába állapotába is eljussanak hozzá szavai és mindent felfogjon belőle. Bár némileg szégyelli magát, hogy ismét kihagy egy edzést, de majd bepótolja a következő gyakorlaton a mai nap során. De most mindenképpen javítania kell Junichi világnézetén! >_>
A szomszéd osztagba való átjutás számára már pofonegyszerű, szokásához híven mindent eltarol, ami, vagy aki az útjába kerül, hogy minél előbb odaérhessen bátyjához, de hiába nézte meg azon helyeken, ahol általában mindig megtalálta, most egyiknél sem volt ott. Morogva fogadta ezt a fejleményt, s már – már azon morfondírozott, hogy talán testvére fülébe juthatott az, hogy szándékában áll felkeresni őt és móresre tanítani, amiért edzés helyett újfent ismét csak az írásra vesztegeti az idejét! Hogyan érthetné meg vele, hogy ha túl sokat ül puhány lesz és akkor hogyan is fogja megvédeni magát?! Ő nem lesz mindig mellette, hogy segítsen! Csak neki akar jót ezzel, igen, ez az igazság! Csak és kizárólag jót akar neki!>_>
Ezekkel a gondolatokkal ragad meg egy tisztet, hogy megtudja bátyja honlétét, amit csak nagyjából kapott meg a 3. osztag tájékáról. Morogva szorított rá kezében tartott fakardra, ami az indulás óta nála van. Biztos volt benne, hogy újabb történések után szaglászik azon a környéken, mindig is kedvelte a nagyfejesekről szóló témákat, nem is egyszer került emiatt bajba. Most is biztosan az új kapitány után szimatolt, na, majd jól fejbe kólintja, hogyha a hírek mellett nem figyel a környezetére! >_>
Elindult a megadott osztag irányába, jó pár útbaigazítás keretein belül, nem igen szokása a 11. osztag területéről túlontúl messze menni, és nem azért mert félne vagy valami ilyesmi, hanem csak a szerencsés tizenegyeseknél érzi jól magát és nem látja értelmét sokszor eltávolodni onnan. Különben is, ha a 4. osztag felé merészkedett, akkor ott mindig félelemben van tartva annak a cápafogúnak köszönhetően. >_>”
Mérgelődve lép be a 3. osztag területére, ahol valaki nagyon fel kívánta tartani, de a bokennal sikerült meggyőznie, hogy nem állhat most az útjába. Különben is, mit érdekli őt, hogy miért jött?! Mad Elég neki tudnia, a végén megint csak hűlt nyomát találná bátyjának, amit nem igen szeretne. Sasszemekkel figyelte a környéket, amikor látott megmozdulni egy roppantul gyanús alakot nem messze tőle, aki távolról úgy nézett ki, mint testvére. Hogy a hasonlóságról meggyőződjön üldözőbe vette csatakiáltás keretein belül az illetőt, csak később ötlött fel benne, hogy talán nem ártott volna először meggyőződni a dolgokról, hogy valóban a bátyja-e az, vagy sem.
Egészen egy hatalmas létesítményig követte a fickót, akiről nem tudta, hogy most akkor a testvére az, avagy nem, ekkora távolságból közöttük képtelen volt megállapítani. De nem is számított neki semmit, amint az épületbe belépve meglátott egy régi ismerőst. Széles vigyor kúszott arcára, a boken markolatára rászorított, hogy minél stabilabban tartsa azt, majd magasra emelve jobb kezében fogott gyakorlófegyvert indult meg felé…
- WANG LIU MEEEI! – kiáltás hangzott fel tőle a csapás bevitele előtt. Vajon még mindig a régi? Az akadémiát úgy végezték el, hogy a tudásuk nagyjából megegyezett, majd utána Soul Societyben többször is összefutottak, de akkor már leginkább alul maradt az összeütközésükben, pedig ő is igazán odaadóan gyakorolt nap, mint nap. Hihetetlen is ez számára, de nem adja fel soha, amíg él! Egyszer ő fog győzedelmeskedni! Mad

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Pént. Nov. 02, 2012 8:19 am

Egy régi ismerős
Avagy edzés Tsuchiya Ayamekoval

A mai nap azon ritka alkalmak egyike, mikor a papírmunka terhe nem rám hárul. Mióta sikerült megegyeznünk Shizuka-channal, hogy felváltva vállaljuk magunkra azt a munkakört, sokkal több szabadidővel büszkélkedhetem, legalábbis osztagon belül. Egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy eljön ez a nap, még akkor sem, ha akkoriban csupán sansekiként voltam jelen az osztag életében. Érdekes, mennyi minden történhet ilyen rövid idő alatt, mikor az ezt megelőző nyolcvanból alig tudnék érdekes dolgokat megemlíteni. Rövidke szabadidőmet kihasználva indulok el az osztag amfiteátruma felé, ahol általában az edzéseket tartjuk. Kimondottan megkedveltem a létesítményt, és nem csak azért, mert ott fejlődtem a legtöbbet. A tágas tér akkor is alkalmas gyakorlásra, ha a shinigami egymagában, minden társaság nélkül keresi fel, akár csak azért is, hogy kettesben maradhasson a gondolataival. Nem egyszer jártam már itt, éppen efféle céllal. Talán furcsán hangzik, de néha kimondottan kellemes időtöltés egyedül gondolkodni ezen a nyitott, különös gonddal épített gyakorlópályán. Mára azonban nem csupán csendes elmélkedést tervezek.
Ahogy belépek az amfiteátrumba, első dolgom körülnézni. Ez már amolyan rituálévá vált, a tér körbetekintése szinte elengedhetetlen része annak, ha idejövök. Immár nem is marad más dolgom, mint eltávolodni az épület bejáratától, és keresni magamnak egy szimpatikus területet, mely elég helyet kínál, hogy a kíváncsi szemektől távol átismételjem azt a könnyűnek tűnő egyensúlygyakorlatot, amit hadnagytársam mutatott nemrég. Ami azt illeti, még mindig nem sikerült tökéletesen elsajátítanom – legnagyobb sajnálatomra. Pedig nagyban megkönnyíti a dolgom a saját gyakorlataimban is… vagyis megkönnyítené, ha végre egyszer sikerülne rátalálnom a nyitjára. Önmagában véve már egész jól megy, ám abban a pillanatban, hogy akár csak egyik karomat is megmozdítom, vagy előveszem zanpakutomat sayájából, a testem súlypontja is elmozdul, és sosem találom meg idejében az egyensúlyt azelőtt, hogy elbillennék valamelyik oldalra. Ez igazán kellemetlen kudarc számomra, éppen ezért töltöm szabadidőmet azzal, hogy megpróbálom kiköszörülni a csorbát, hogy egy ilyen régi kifejezéssel éljek. Feltett szándékom, hogy elsajátítom a mozgásformát, méghozzá az oldalamon lógó katanát és hüvelyét is felhasználva hozzá, eszközökként.
Eme elhatározásomnak eleget téve kezdek bele fáradhatatlanul. A cél nem más, mint ma végre valahára a végére jutni, és tökéletesíteni az oly fájdalmasan könnyűnek látszó mozdulatsort. Ahogy az már szokássá vált, először segédeszközök használata nélkül hajtom végre a gyakorlatot – ez tölti be a bemelegítés funkcióját már egy ideje. És most, hogy ezzel megvolnék, elérkeztem a nehezebb részhez. Lassan, már-már rituálisnak nevezhető mozdulatokkal húzom elő zanpakutomat a kardhüvelyből, majd a kardhüvelyt a rögzítésére szolgáló szalagból. Egyiket az egyik, másikat a másik kezemben tartva próbálom elvégezni a némiképp átalakított gyakorlatsort. Csekély módosításokra szükség van benne, hogy fegyverrel is el lehessen végezni. A mozdulatok emiatt szélesebbek, távolabb haladnak a shinigami testétől, hogy a sérülésveszély ténylegesen kiküszöbölhető legyen. És ez az a pont, ahol egy ide nem illő, artikulálatlan hang csapja meg fülemet. Sajnos túlzottan is jól ismerem. Elég egy pillantás, hogy tudjam, a kard és a hüvely kettőséből jelenleg a hüvely is elég. Így hát zanpakutomat villámgyorsan az amfiteátrum talajába döföm, míg a mélyvörös színű sayával hárítom a boken csapását.
– Én is örvendek a viszontlátásnak, Tsuchiya Ayameko-san – halvány mosoly dereng fel ajkaimon, ahogy hajdani osztálytársamra nézek. Mit sem változott. Ugyanazok a fölösleges mozdulatok, ugyanaz a hibás tartás, és ugyanaz a könnyedén ellene fordítható lendületesség. Hát semmit nem tanítanak neki a juuichibantaiban? Könnyed mozdulattal pördülök odébb, miközben a sayával elütöm a bokent. Ez egy értelmetlen és nevetséges összecsapás. A következő nekilendülésénél minden nehézség nélkül ütöm ki a lány kezéből a gyakorlókardot, mely épp elég messzire repül ahhoz, hogy a kardhüvelyemet Ayameko-san nyakához emeljem – mint egyéb esetekkor a zanpakutomat. Egy hosszú percen át szigorú, hűvös tekintettel méregetem. - Hát sosem tanulsz a hibáidból, Ayameko-san? – teszem fel a nagy kérdést, sokkalta enyhültebb arckifejezéssel, már-már szórakozottan. Ugyanaz a véget nem érő, ismétlődő játék. Mert ezt aligha tudom játéknál többként szemlélni. Bár mi tagadás, lassan már kezd unalmassá válni. Sosincs semmi új, csak a fejvesztett hadakozás. Ez talán jó stratégia volt számára az Akadémián, de egy gyakorlottabb, higgadtabb fegyverforgatóval szemben mit sem fog érni. Ha így folytatja, nagyon hamar elvész majd a tehetsége. Pedig abból aztán kijutott neki, ezt annak idején a saját bőrömön tapasztaltam. Talán épp ezért felfoghatatlan számomra, hogy tudásunk ennyire eltávolodott az évtizedek folyamán. Talán pont ez az oka, hogy fáj látnom a lemaradását, és nem vetek véget gyermeteg rivalizálási kísérleteinek. Pedig megtehetném. Módomban állna. Mégsem vagyok rá képes, mert valahol mélyen érdekel a fejlődése.
Sóhajtva lépek oda földbe szúrt zanpakutomhoz, hogy e méltatlan helyből kiemelve visszahelyezzem sayájába. Kénytelen vagyok egy mély levegőt venni, hogy ismét átgondoljam a bennem felsejlő ötletet. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó stratégia, de valakinek ideje kimondani.
– Ha így folytatod a hadonászást, nem fogsz fejlődni, Ayameko-san. De ha szeretnéd, megmutathatok neked egy technikát, amivel kicsit előrébb juthatsz. Jómagam már többször is használtam. Talán te is kedved lelnéd benne, ha végre nem csak ész nélkül csapkodnál, hanem célja is lenne a mozdulataidnak – fordulok ismét hajdani osztálytársam felé, halovány mosollyal az arcomon. Én remélem, hogy elfogadja a segítséget. Azonban, még ha így is lesz, tudom, hogy látszólag dúlva-fúlva fogja megtenni. De hát, ő már csak ilyen.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Aries Goat
Hozzászólások száma : 21
Age : 26
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szomb. Nov. 03, 2012 11:12 pm

WANG LIU MEEEI!

Fülig érő vigyorral, harci mámortól csillogó szemekkel néz a rég nem látott ismerősére. Valóban, tudása aligha változott, ez a védekezésén is jól látta. Azonban kissé rossznéven vette, hogy csupán egy fegyvermarkolattal lett hárítva csapása, amibe minden erejét igyekezett beleadni, hogy megfelelő üdvözlésnek lehessen elkönyvelni.
- Hehehe, én úgy szintén, ezt véd ki, Wang Liu Mei! – fogvillantó vigyorral, húzza vissza a gyakorlókardot, hogy egy újabb csapást mérhessen rá, ezt vízszintesen indítva, váll irányába. Azonban újabb kellemetlen élményben lehet része, amivel ritkán találkozott a Juuichibantai berkein belül. A gyakorlásra szolgáltató fakard könnyedén csúszott ki markaiból, mintha csak nem is egy zanpakuto tokjával lett volna hárítva az egyszerű fegyver. Hallotta, ahogy a levegő süvít a pörgő fakard körül, majd az becsapódik pár méterrel odébb tőle a terem talajába.
Lélegzetvisszafojtva állt és szemezett az arcához közel elhelyezkedő saya végével, miközben kínos csend telepedett közéjük. Régi emlékkép kúszott lelki szemei elé, ami hasonló pillanatot ábrázolt, csupán csak a fegyvernemek voltak másak. Akkor mindkettőjük saját Lélekölőkardját használták a röpke „küzdelemhez”. A feszült helyzet azonban nem fogott rajta sokat, s arcáról lelohasztott vigyora hamar visszatért képére.
- Grh… még mindig jó vagy, Wang Liu Mei. – lép hátrább, kezdett a nyaka kissé elgémberedni, ahogy igyekezett minél távolabb tartani torkát a fegyvernek avanzsált kardtok végétől. Nem mintha komolyabb sérülést ejthetett volna rajta, csupán a berögzültség, a berögzültség volt az, mi dolgozott benne. Nap, mint nap gyakorol, szégyen lett volna nem megfelelően és időben reagálnia egy ilyen húzásra. Lassan lépdel a fakardért, mely az imént lett kiütve a kezéből, azon merengve, hogy miképpen fogalmazza meg azt, hogy nem is marad tovább, mert fontosabb dolga van? Azonban rég látott ismerőse tett egy olyan megjegyzést, ami fölött nem tudott csak úgy eltekinteni. Haragosan sarkon fordulva néz szembe volt osztálytársával, közben szabad kezét ökölbe szorítva, rázva felé.
- MILYEN HIBA?! Mad – tör ki belőle, halántékán egy ér türemkedik ki, ahogy egy lapáttal rá lett rakva fél pillanatig elfelejtett mérgére egy újabb adag dolog, amiért dühönghet. Nincs jó napja eleve bátyja mesterkedése miatt, de most még az önbecsülése is meg lett sértve, hát ez egyáltalán nem tetszik neki! Idegesen szorít rá az ismét fakardot tartó kezével a gyakorló fegyver markolatára.
- Hmpf – ereszti le fenyegetőző kezét maga mellé és tekint kicsit oldalasan a földre. Nem tetszik neki, ahogy küzdő stílusát a kezdők által folytatott ostoba hadonászással lett egy lapra téve. Igenis sokban különbözik attól a rétegtől! Arrogáns Bár igencsak felkelti az érdeklődését az említett dolog, amivel elméletileg finomíthat harcstílusán.
Szeme sarkából méri végig volt akadémiai osztálytársát, miközben azon mereng, hogy beadja e a derekát, avagy sem? Hiszen mégis csak más célból jött ide, azonban elmulasztani egy olyan délutáni edzést, ahol új mozdulatokat tanulhat… Nos, az nem éppen az ő stílusa. A bátyja ráér, ha nem más, majd odahaza fogja megvitatni vele nyers véleményét arról a bizonyos szennylapról.
- Grh… végül is, ártani nem árthat. Mutasd, Wang Liu Mei! – fordítja arcát a megszólított felé, majd pár lépéssel közelebb megy, ha esetleg bemutató lesz tartva neki, láthassa rendesen, viszont ahogy előrelép öltözéke belső felébe rejtett magazin kipottyan a terem talajára, pontosan ott nyílva ki, ahol fivérének cikke található. - Félre ne értsd, egyáltalán nem olvasok ilyen szánalmas szennylapokat, Wang Liu Mei. >.>” – dúlva – fúlva rázza le róla a földet, miközben fölveszi, hogy összecsavarva rakhassa el ismét biztosabb helyre. Cseppet sem szándékozik most ezzel foglalkozni, csak így alakult a helyzet. Másra akar koncentrálni, bár igen fúrja az oldalát az, hogy jól kioktassa erről bátyját, de most későbbre kell ezt halasztania.

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Pént. Nov. 09, 2012 11:01 am

Egy régi ismerős
Avagy edzés Tsuchiya Ayamekoval

Dicséretére röpke mosoly suhan át az arcomon. Igyekszem folyamatosan tanulni valami újat, ha már a shinigamiknak ezt a képzettségi ágát kedvelem leginkább. Ayameko-santól pedig az elismerés sokkal többet jelent, mint egy kívülállótól. Ő látta, honnan indultam, mellettem volt kezdő éveimben. Ha jól emlékszem, akkoriban az jelentett kihívást mindkettőnknek, hogy túlszárnyaljuk a másikat – vagy legalább ne engedjük, hogy túlzottan helyben hagyjon. Változó is volt összecsapásaink kimenetele az edzéseken. Röpke nosztalgikus hangulatom azonban hamar elszáll, ha összehasonlítom kardforgatásunk akkori minőségét a mostanival. Azt hiszem, minden álszerénység nélkül állíthatom, az én stílusom már letisztultabb, tudástáram több mindennel bővítettem. Ayameko-sannál ellenben ezt nem látom. Nem érzek semmi változást, csupán az esetleges suhintás, csapás erejében és irányaiban. Épp eme aggasztó észrevétel késztet rá, hogy szót emeljek hajdani osztálytársam harcstílusa ellen.
– Tartásbeli hibák, többek között. Sok fölös energiát viszel bele egy csapásba, mert a keresztvashoz túl közel tartod a markolatot. Arról nem is beszélve, hogy egy hasonlóan lendületes blokkolásnál így a csuklód is megrándulhat. Talán már tapasztaltad is – sóhajtok fel, heves kitörését hallva. Persze nem tudhatom, miféle indokokból megy olykor-olykor a yonbantai területére, de biztosan nem azért, mert udvarol valakinek. Az igencsak abszurd feltételezés lenne. Legalábbis eddig nincs tudomásom róla, hogy különösebben érdekelné bármi egyéb, mint a Kenpachi cím megszerzése. Minden esetre nem ért váratlanul, hogy felháborította korábbi feltételezésem a hibáiról. Még akkor is, ha azok nem éppen feltételezések, hanem igen-igen komoly észrevételek. Sajnos ezek fölött nem tudok már átsiklani, a komolyabb technikákhoz elengedhetetlen a tökéletes tartás, így ezekre nekem is oda kellett figyelnem, valahányszor valami új elsajátításába kezdtem. Minden mozdulatnak megvannak a maga kihívásai. Ugyanakkor a legnagyszerűbb támadás sem ér fikarcnyit sem, ha nem tudják, mikor, hol, és hogyan érdemes használni.
Ez alapján végiggondolva talán kicsit tartanom kellene attól, hogy Ayameko-sannak komolyan megtanítsak egy kicsit koordináltabb mozdulatot, amit küzdelemben használhat. Tulajdonképpen a Ryoudanra gondolok. Nem túl nagy ördöngösség, de ha felelőtlenül használná, igen komoly károkat okozhatna a környezetének. Sóhajtok. Ha elfogadja az ajánlatomat, megtanítom neki. Bűntudatom lenne, ha nem tenném. Némiképp oldalra billentem a fejem, ahogy megszólítását hallva felé fordulok. Mutassam? Nézni akarja, vagy megtanulni? Mert cseppet sem mindegy. Bár ahogy őt ismerem, bizonyára utóbbiról van szó, csupán érdekes stílusban fogalmazza meg kívánságait. Az újság megjelenésére csupán felvonom szemöldököm.
– Akkor mi okból tartod magadnál, ha számodra közömbös? – teszem fel a helyzetünk szempontjából abszolút lényegtelen kérdést. A választ még megvárom, majd előhúzom zanpakutomat a sayából, melybe csupán nem rég helyeztem vissza. Ayameko-santól elfordulok, hogy véletlen se tehessek kárt benne. Felveszem az alapállást, és gondosan ügyelve a részletekre, megfogom a katana markolatát, épp megfelelő távolságra tartva kezeimet egymástól és a keresztvastól. Ez után felemelem a kardot a fejem fölé, majd lesújtok vele magam elé, ahogy azt annak idején megtanultam, és figyelem, ahogy a kicsapódó reiatsu követi a kardpenge vonalát előre. Kis rögtönzött bemutatóm végeztével lehunyom a szemeim egy pillanatra és elteszem lélekölőkardom jól megérdemelt helyére. Csak ekkor fordulok ismét hajdani osztálytársnőm felé. - Ez a technika a Ryoudan. Talán magad is észrevetted, hogy alapjában véve a kendora épül. Emlékszel még, nemde? Annak idején, az Akadémián, tanultuk az alapokat – szavaimat követően elindulok az építmény lelátójának peremén. Kell itt lennie valahol egy felszereléseket tároló helyiségnek, és nekem több mindenre is szükségem lesz onnét. Intek Ayameko-sannak is, hogy jöjjön velem és segítsen. A fizikai ereje ilyen esetekben kimondottan hasznos. Végül két facölöppel a kezében irányítom vissza az arénába, jó magam pedig egy madzagot és egy közönséges katanát szállítok – van egy olyan rossz érzésem, hogy az a boken, ami hajdani osztálytársam birtokában van, már nem lesz túl hosszú életű. ^^”
A küzdőtérre visszaérve a katanát leteszem a lelátók mellé, hogy ne legyen útban, majd Ayameko-san segítségével elhelyezem a cölöpöket (inkább egyszerű, nem túl vastag fa rudak) a téren: mindkettőt leszúrva, egymástól 2-3 méter távolságban. A madzagot már egyedül is fel tudom rájuk helyezni: a két rúd közé, viszonylag magasra – már amilyen magasra én felérek – feszítem ki. Eztán eltávolodunk a célponttól.
– Mutasd csak, hogy tartod azt a bokent? – szólítom meg a lányt, és miután látom, pontosan hol is a hiba, odalépek mellé, és kiigazítom kezeit, hogy ott fogja a markolatot, ahol kell. - Legközelebb így tartsd a zanpakutodat is. Sokkal nagyobb lendületet tudsz így adni a pengének, kevesebb energia befektetésével. Mindemellett pedig nagyobb ívet is lesz képes bejárni – magyarázom meg a javítás okait, hogy ő is értse célját, nehogy a fájdalomtűrésére hivatkozva később visszatérjen a hibás tartáshoz. - A Ryoudan tulajdonképpen egy egyszerű lesújtás, amibe lélekenergiát is viszel. Nagyon fontos az időzítés, a kontroll, és a célzás. Eddig érthető? – kérdem, közben csuklóit fogom, hogy vezessem karjait az első próba során. Lassan mutatom meg neki, hogy érezze a mozdulat minden részletét, és közben felhívom a figyelmét arra is, mi mindenre kell közben odafigyelnie. Szeretném, ha hamar sikerülne elsajátítania. Ez után távolabb lépek tőle. - Egyelőre csináld meg néhányszor lassan, ameddig memorizálod, utána majd mondom a továbbiakat – természetesen egyelőre magán a mozdulaton van a hangsúly, nem a teljes technikán. Ha az alapot nem sajátítja el, akkor nincs értelme megtanítani neki a továbbiakat. Miközben Ayameko-san utasításomat követve gyakorol, én folyamatosan figyelem, és szólok, amint hibát észlelek, hogy ki tudja javítani.
Midőn ezt a gyakorlatozást elegendőnek ítélem, intek hajdani osztálytársamnak, álljon meg, nem szükséges tovább memorizálnia. Ismét odalépek hozzá és a fa rudak közé kifeszített madzagra vezetem pillantásom.
– A következő feladat, hogy elsajátítsd, hogyan tudod a megfelelő lélekenergia-mennyiséget belevinni a csapásba. Ha innen, ebből a távolságból képes vagy a reiatsud segítségével átvágni azt a madzagot, akkor sikerült elsajátítanod. Ezt nem tudom irányítani, és ezzel segíteni. Érezned kell, mi az a mennyiség, amit már elvezet a fegyvered, és már képes átvágni a célpontod. Csak annyit tudok javasolni, hogy emlékezz, mit tanultál az Akadémián a kidou alapjairól – szólalok mag szigorú tekintettel arcomon. A reiatsu kezelése gyakran esetenként változó, ezért nem is nagyon szeretnék személyes tippeket adni, mert nem biztos, hogy nála is működne. Azonban egy idő után már én sem tudom nézni, ahogy Ayameko-san eredménytelenül próbálkozik, és felidézem magamban hajdani kapitányom szavait. - Talán segít, ha megpróbálsz elképzelni egy fekete gömböt, lehetőleg minél sötétebbet. Aztán képzeletben ugorj bele a gömbbe. Próbáld elképzelni, hogy te is a része vagy - egy kis szünetet tartok, és figyelem az esetleges változásokat hajdani osztálytársam aurájában. - Figyelj, és koncentrálj az energia áramlására… – ez már inkább személyes tanács. Számomra mindig magától értetődő volt, hogy odafigyelek a környezetem energiájára, valamint a sajátomra. Bízom benne, hogy ez a tanács Ayameko-san számára is hasznosnak bizonyul majd. Jobb ötletem egyelőre nincs, marad hát a reménykedés. Ám megannyi kísérlet után a méterekkel odébb kifeszített madzag még mindig érintetlen, s midőn a pislákoló reménység, hogy segíthetek egy régi ismerősnek már kezdene szertefoszlani, megpillantom a földön ama orgánumot, melyet korábban olyan heves utálattal gyűrte vissza ruhájába. Legalábbis gondolom, nem rajong érte, ha már a feltételezésen felhúzta magát, hogy olvassa. Ettől támad is egy ötletem. Odalépek hát, hogy kezembe vegyem és belelapozzak.
– Tarts egy kis szünetet, Ayameko-san – szólok a lányhoz, és amint biztonságosnak ítélem az útvonalat, odashunpozok a célpontnak használt tárgyhoz. Célom nem több, mint felfüggeszteni a közepére az újságot, pontosan azzal a felével a jelenleg pihenő lány felé, amelynél érkezésekor is kinyílt. Eztán visszatérek hozzá és az oda került magazinra mutatok. - Próbáld meg úgy, hogy arra célzol, és azt próbálod ketté hasítani – egy halvány, bátorításnak szánt mosoly is megjelenik ajkaimon. Valami azt súgja, most már nem lehet komolyabb probléma. Legalábbis, ha a boken kibírja. Ha nem, akkor ott a gyakorló katana, amivel hajdani osztálytársam nyugodtan folytathatja a gyakorlást. Igazság szerint ha a bokennel már megy neki, szeretném megcsináltatni vele egyszer a katanával is, hogy biztosan sikerüljön majd, ha úgy hozná a sors, szüksége van rá.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Aries Goat
Hozzászólások száma : 21
Age : 26
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Vas. Nov. 11, 2012 3:34 am

WANG LIU MEEEI!

Jelét, hogy zokon veszi hibái hangoztatását, sértődött arcáról lehetett leolvasni. Fennhordott orral hallgatta végig, miközben érzi a halántékán kitüremkedő ér erőteljes lüktetését. Fújtatva nyel le minden egyes szót. Lehet, nem is azzal van a gondja, hogy becsmérlik, hanem az bántja tulajdonképpen, hogy valaki ilyen könnyedén felfedezi a hibáit, s nem rest azt szóvá tenni?
- FOGALMAM SINCS Mad, hogy miről beszélsz! A 11. osztagosok nem holmi puhány tisztecskék! Mi tűrjük a fájdalmat! Nem mintha bármi baj is lenne a kezemmel! >.> – visszaszólása után, akarata ellenére vetett egy lapos pillantást jobb csuklójára, ahogy egy tompa fájdalom nyíllal bele. Rögtön eszébe jutnak ama pillanatok a 4. osztag berkeiben, ahol a cápamosolyú Amatsuji rakja rendbe sérült kezét beleegyezése nélkül. Olyankor mindig ráébred, hogy az ott szolgáló halálistenek bármily’ gyöngék is, ahhoz kitűnően értenek, hogyan is hatástalanítsanak egy olyan erővel rendelkező személyt, mint például egy 11. osztagos, ki sebesülten is azt állítja, hogy kutyabaja sincs.
- MERT! Mad MERT… mert jó hátsón akarom billenteni az íróját! >.> – veti át bokenjét a vállán, miközben válaszolt volt osztálytársa kérdésére. Hogy kerülhetett ilyen helyzetbe? Gyűlöli, ezt a szennylapot! Rémes, milyen rosszat tud hozni ez a nyavalyás lapköteg magával…
Mérgelődve nézte volt osztálytársa mesterkedését, figyelemmel követte, ahogy ő előveszi nem is oly’ rég helyére tett zanpakutoját és felveszi az alapállást ahhoz, amit meg kíván neki mutatni. Ha nem ismerné tehetségét, minden bizonnyal meg se nézné az alábbiakat. Kíváncsisága azonban jócskán fel lett keltve, ezért tett is arról, hogy a lehető legtürelmesebben nézze végig. Gondolataiból mindvégig igyekezett kizárni az előbbi kellemetlen pillanatsorozat képeit és csak figyelni.
Lenyűgözve szemléli a pusztító hatást, amit volt osztálytársa tett egy egyszerű kardcsapással. Ilyet jómaga még nem látott pályafutása során, pedig napi edzések folyamán rengeteg dolgot átélt már, sok mindennel találkozott és még annyit is láthatott. Bár külön okítást nem igazán fogadott el másoktól. Feltéve, ha nem a kapitány vagy a hadnagy tett szóvá újdonsült dolgokat, de azokat sem mindig követte. Jómaga egyedül kíván feljebb kerülni a ranglétrán, s egyszer igenis letaszítja a jelenlegi Kenpachit a kapitányi székből. De volt osztálytársától, vagyis… talán nevezhető barátnak? Mindegy is számára, tőle azért szívesen elfogad segítséget. Anno együtt kezdték az akadémiát, s ha két külön úton is haladtak tovább az erőösszemérésük nem maradt el és valóban siralmas jelenlegi teljesítménye, ezt be kell látnia – ahogy Wang Liu Mei is hangoztatta neki. De most gyökerestül változtatni fog ezen! Neutral
- Hogy is felejthetném el? – apró mosoly bontakozik ki arcán, ahogy lehunyt szemmel visszagondol az első akadémiai edzésekre. De gondolatai hátsófelében a Ryoudan technika nevét emésztgette, amit immáron az előbb látottakkal kötött össze. Ahogy belegondol, micsoda erőt szerezhet ezzel, mekkora pusztítást lehet végrehajtani egyszerűen elégedettség tölti el! S jó döntésnek vélte az előbbit, hogy itt maradt ahelyett, hogy folytatta volna bátyja felkutatását.
- Hova megyünk? Neutral – felvont szemöldökkel hangoztatja nem értését afelől, hogy most miért hagyják el a terepet a gyakorlás helyett. Trappolva követte és morogva hozta ki utána a raktárból a két facölöpöt, amire Wang Liu Mei rámutatott, hogy kelleni fog a gyakorlathoz. Bár ő maga nem is érti, hogy mi szükség van ezekre… a 11. osztagban a komolyabb mozdulatos gyakorlásához kitömött, emberszerű bábokat használnak elsődlegesen vagy bambusz rudakat, nem pedig ilyen faeszközöket.
- Itt jó? >.> – kérdezi nem éppen repdesve az örömtől, hogy őt érte ama megtiszteltetés, hogy kihozza a raktárból ezeket a szerszámokat. Egy általa kiváltott ponton állt meg, hogy végre megszabadulhasson az egyik tehertől. Nem mintha nehezére esne cipelni ezeket, de azért ő sem bírja a végletekig. A fegyveres harcban nem kell több kilókat emelgetni! Neutral Viszont a tereptárgyak felkapkodásával már egészen jól megedződött ahhoz, hogy ilyesmiket cipelnie kisebb távokon ne essen nehezére.
- GRÁHH… miért érdekel az téged? Úgy tartom, ahogy jól esik! Mad – zsörtölődve húzza elé a fakardot, amit oldalára függesztett addig, ameddig kihozta a vékony fagerendákat Wang Liu Mei kérésére, vagyis állítása szerint csupán csak érdeklődésből, hogy meg tudja mire is fognak ezek kelleni. S bár mérgelődött ezen, mégis megmutatta volt osztálytársának miképpen tartja a fakardot. Már rég elszokott attól, hogy két kézzel tartson egy fegyvert, egy kézzel, sokkal jobban kézre állt neki, mondjuk néha ily módon mért csapásai bizonytalanok voltak, mintha stabilan két kézzel tartaná, de így a szabad kezével is tudott akciózni, amikor kellett és emiatt nem érezte rosszabbnak a dolgot.
Az, hogy Wang Liu Mei sokkal feljebb fogadta meg vele a markolatot kicsit meglepődött, kényelmesebben simult bele a kezébe a gyakorlófegyver, nem úgy, mint az imént. Persze ezt nem hangoztatta volt osztálytársának, elég volt, hogy jómaga érezte a különbséget a két tartás között. Mondjuk némileg szokatlannak tűnt számára, a csuklója nemtetszését nyilvánította efelől, de ne legyen a 11. osztag tagja, hogyha ennyi fájdalmat sem tud kibírni. Eszébe is ötlött mindjárt, hogy miért is abban a helytelen pozícióban tartotta általában a kardot. De azt nem tudta, hogy ennyi minden számít a helyes tartástól! Felismerése közben csupán morgott, nem nyilatkozott gondolataiban forgó dolgokról Wang Liu Meinek. Túl nagy folt esett volna a már így is bemocskosodott büszkeségén.
- Persze, hogy érthető nem vagyok ostoba, Wang Liu Mei! >.> – kiált fel, miközben dobbant jobb lábával, mindezen fellépése ellenére elméjében ismétli az előbb hallott három szót: időzítés, kontroll, célzás – ezektől függ a technika sikere, amelyet elsajátítani kíván.
Feszülten cselekedett úgy, ahogy volt osztálytársa kezei vezették mozdulatát. Nem tűnt számára nehéznek, sőt mi több egyszerűnek ítélte, mindennapi fogások egyikének tartotta. A gyakorlatok során nemegyszer feltűnt ehhez hasonló mozdulatsor is, amihez kötni tudta de… egyszerűen elviselhetetlen volt számára, hogy Wang Liu Mei hol a testtartását kritizálta, hol pedig ismét a gyakorlófegyver markolatának megfogásába kötött bele. Fogvicsorogva törekedett arra, hogy ne hangoztasson rosszmájú visszaszólásokat, melyek nyelve hegyén ücsörögtek. Egyszerűen megkönnyebbült, amikor volt osztálytársa levette róla a szemét, hogy egymaga ismételje ezt a mozdulatsort. De nem értette miért van erre szükség, mintha csak az első évesek tagja lenne az akadémián… -_-’’
- Muszáj mindenbe belekötnöd, Wang Liu Mei?! Mad – tört ki belőle, miután hatszor – hétszer elismételte a mozdulatsort és mindegyik menetben felütötte ismét a fejét valami, ami rossz volt a kivitelezésében. Rotációban váltogatta magát a rossz tartása, helytelen lendítése vagy a rosszul megfogott markolat. Volt osztálytársa megjegyzését dühöngve nyelte le. Persze, hogy meg tudja csinálni… a legjobb harcosok osztagának a tagja, ez neki gyerekjáték! Csak egyszerűen képtelen koncentrálni, ha folyton beleszólnak abba, amit csinál! >.>
- Jól van, ha ennyire okosnak hiszed magad most, akkor mutasd meg még egyszer! Mad Légy szíves>.>” – a végét kissé halkan tette hozzá, orra alatt morogva, miközben abbahagyta a mozdulatot, melytől már minden karizma kezdett égni az erőlködéstől. Háborogva nézte meg volt osztálytársa által elismételt mozdulatsort, komolyabb odafigyelést téve azokra a pontokra, amit ő maga állítólag folyton elront. Ez után visszafordult, hogy folytassa a gyakorlást. Egyenes hát, megfelelő rászorítás a markolatra – nem túl szorosan, mert azzal csak visszafogja a fegyver erejét –, aztán feje fölött indítva lendíti meg a gyakorlófegyvert; a mozdulatot maga előtt való suhintással lezárva. Fél pillanatot várt a zárásnál. Mondhatni „türelmesen” várta a rosszmájú megjegyzéseket Wang Liu Meitől, amiket végül nem kapott meg. Furcsállta, ezért újból és újból elismételte a mozdulatot. Ötödikre már megelégelte, hogy a volt osztálytársa nem szól semmit, idegesen fordult felé, szabad kezét ökölbe szorítva, rázva irányába.
- MONDJ MÁR VALAMIT?! Mad – förmedt rá, összeszűkült szemekkel nézve rá, dobbantva jobb lábával, hogy megfélemlítésével pár szót csikarhasson ki Wang Liu Meiből. Annyira nem reménytelen a helyzete, hogy már egy szót sem érdemelne! Dühe azonban fél pillanat alatt meghökkenésbe csapott át, ahogy volt osztálytársa megelégelte a mozdulatsor gyakorlását és inkább áttérítette a következő lépésre.
~ MICSODA?! Mad ~ Idegességét igyekezte lenyelni és a két farúd közötti vékony huzalt figyelte, miközben hallgatta volt osztálytársa magyarázatát. Nem vélte nehéznek. Végül is csak reiatsu irányítás, mi nehéz van abban? A kidou óra elmélet alapjait viszont egyáltalán nem volt kedve felidézni, de még beszélni sem akart róla. Minden erejével azon volt, hogy elfelejtse ama órákat, cseppet sem ment neki, gyűlölte is, ráadásul fölösleges is volt az egész. Ha erővel nem tudja megvédeni a halálisten magát, és csak az abrakadabrára támaszkodik valaki az a halál fia. Nem lehet azzal harcot nyerni, régebben is mivel vívták a csatákat? Fegyverekkel! Vagyis eme tudás nélkül egy shinigami is el van veszve, hiába erőlködnek egyesek a csiribucsiribá elsajátításával. Neutral
Kihívóan nézett a madzagra, biztos volt abban, hogy el tudja majd vágni, mint kés a vajat… rákoncentrált, s lesújtott az előbb begyakorolt mozdulattal, kisebb csatakiáltásával ötvözve azt. Azonban kék szín reiryokuja, csak teste körül lángolt fel, komolyabban mozgósítani lélekerejét már nem is tudta, még a kardra sem volt képes átterjeszteni. Így csak gyönge szél szállt végig a termen, ahogy lesújtott a fakarddal. Felvont szemöldökkel reagált a helyzetre és nem volt rest újra és újra megpróbálni. Harmadik sikertelen kísérlete során, azonban nem fogott bele a negyedikbe. A madzag halk pendülését lehetett hallani a kínos csendben, amit természetesen végül jómaga tört meg.
- GRÁÁH! Mad – suhint párat idegesen, komolyabb összpontosítás nélkül a fakarddal a levegőbe, mint holmi őrült, ki nem tudja, hogyan kell bánni egy gyakorlókarddal. Kezd betelni nála a pohár, mégis hogyan foghat ki rajta egy ilyen feladat?! Dühösen nézte a két oszlop közé kifeszített zsinórt, majd morogva hallgatta meg Wang Liu Mei tanácsát.
- Mi a fészkes dangai elképzelés ez?! >.>” – görcsösen szorított rá a fakard markolatára és gondolkodott el a felhozott példán, annak ellenére, hogy nem nyerte el tetszését. Neki ez az érzős dolog meghaladja a képességét. A mágiával pontosan emiatt nem foglalkozott komolyabban... meg mégis ez a feketegömbbe való beugrás és részesévé válása, őrültség… Neutral
Lehunyta a szemét és az ötlet szerint kicsikét visszakozva, de egy fekete gömböt képzelt maga elé, miközben meglendítette feje fölött a fakardot, egyenes tartás, pontos fogás – nem túl szorosan – és a megfelelő ívben való lesújtás. Érezte reiryokuja áramlását teste körül, amit gondolatban átvezetett a kardra… erre összpontosított és ugrott a feketegömbbe, aztán kinyitotta a szemét és… semmi. =__=”
- GRÁÁÁÁH!!! Mad – erős késztetést érzett arra, hogy odamenjen az oszlopokhoz és csapkodni kezdje azokat a bokennel, míg állnak. Attól talán jobban érezné magát! De nem adta fel ilyen könnyedén, az előbbi gondolatai alapján próbálta megismételni a mozdulatot, hátha sikerrel jár. De annyira sűrű elméletet állított fel magában, hogy szinte reménytelennek látszott mindet lépésről – lépésre teljesíteni számára. Erőlködése a siker elérésével kapcsolatban azonban cseppet sem csappant meg, igyekezett végrehajtani, biztos volt benne, hogy nem fogna ki rajta egy ilyen könnyed feladat, ez tartotta még talpon. Pedig már izmai mind – mind lángoltak, ruháját pedig teljesen kezdte átáztatni izzadtsága. Szaporábban vette a levegőt, minél többször és többször suhintott a gyakorló fegyverrel.
- SZÜNETET?! Mad Most viccelsz, Wang Liu Mei?! A 11. osztag tagjai nem ismerik ezt a szót, ha edzésről van szó! >.> – hangoztatta rosszalló véleményét két nagy levegővétel között. Pihenésről egy szót sem akart hallani. Szemöldök ráncolva figyelte, hogy volt osztálytársa tulajdonképpen mit is mesterkedik. Amikor meglátja a kezében a szennylapot, amit a gyakorlás előtt ejtett el. Döbbenten kapott öltözéke azon feléhez, ahova elrejtette akkor. Meglepetten tapasztalta hiányát, szóval ebből meggyőződött arról, hogy valamikor, mikor nem erre koncentrált, elhagyhatta. :/
Lángoló pillantásokat vetett a madzag irányába, ahova Wang Liu Mei felfüggesztette a szennylapot ama oldalon, melyet bátyja által írt cikk ékeskedett. Roppant negatív ötletekkel képes előállni volt osztálytársa, de ez most tetszik neki.
Elszánt, foga fehérjét megmutató fél vigyor bontakozott ki arcán, miközben felvette az alapállást, ügyelve az egyenes hátra. Gondolni sem akarta a fekete gömbre, akkora negatív érzelmet keltett benne a szennylap felakasztott látványa, hogy egyszerűen gondolataiban arra jutott csak hely, hogy az „elintézem” – szót hajtogassa. Amint volt osztálytársa odébb állt a két cölöp közötti résztől, rajt készen feje fölé emeltre a fegyvert. Kék színben tündöklő reiryokuja kezdett fellángolni körülötte, lendületet véve suhintott a fakarddal, s mozdulata során látszott, ahogy a kék lángok átterjednek a gyakorlófegyverre, nagyobb széllöketet generálva maga körül, melynek hatósugarában lévők – feltéve, ha bárki is lett volna itt rajtuk kívül – minden bizonnyal elterültek volna. Azonban ez elmaradt, ehelyett a gyakorlófegyver tört apró kis darabokra, mielőtt lesújthatott volna a végzetes csapással. Hangos reccsenésével visszhangot vert az egész teremben.
Elsötétült arccal szegezte tekintetét a talajra, baljóslatú gondolataival. Mérge sokkal, de sokkal nagyobb volt akkor, amikor már hangot sem nyilvánított neki. Persze kevesen ismerték ahhoz, hogy ezt tudják róla. Általában sosem jött ki ennyire a sodrából, vagy csak nagyon ritkán, mint például most is.
- GRRRMadWang Liu Mei által odanyújtott katanát kissé ingerülten kapta ki a kezéből, miután eldobta a fakard maradványait. Ha csak belegondol, hogy ez pályafutása során már a hatodik eset, hogy ez történik vele, azért nem kezeli olyan rémesen a dolgot. Ilyenkor mindig eszébe jutott, hogy milyen felháborító az a rendszabálya a Gotei 13-nak, ami kimondja: csak a vezetői pozícióban lévők viselhetik maguknál a zanpakutojukat. GRH… legközelebb tényleg fittyet hányva rá fogja magával hozni Sanjuushit. Mondhat akárki bármit! Elege van abból, hogy ezek a fakardot ilyen egyszer használatosak! >.>
Összeszűkült, lángoló szemekkel nézett a szennylap irányába. Wang Liu Mei által mutatott megfelelő tartással szorította meg a markolatot, de éppen annyira, hogy jó legyen, és ne rontson ezzel a technika kivitelezésén. Mély levegőt vett, kihúzta magát, s a feje fölé emelte a kardot, az előző szituációhoz hasonlatosan lélekenergiája fellángolt körülötte, majd miközben suhintott a katanával a kék szín erő áterjedt a fegyverre is, hogy aztán a megcélzott dolgot, azt a magazint találhassa el és pusztítsa el ezzel az erővel, amit a fegyver segítségével hozott létre. Sikere elégedett kacajt váltott ki belőle.
- HÁH! Wang Liu Mei, most már egy rossz szavad sem lehet! – pillantott felé, majd kicsit balra fordulva felkészült egy ismételt bevetésére, vajon sikerül neki még egyszer? Célja az volt, hogy eltegye az útból a két cölöpöt is és kérkedjen az általa elsajátított technikával. Első sikere mondhatni teljesen elvakította elméjét, teljesen meg volt elégedve magával, s határozottan állította, hogy legközelebb már méltó ellenfele lesz volt osztálytársának.


Spoiler:
 

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Nov. 13, 2012 7:52 am

Üdv!

Tsuchiya Ayameko: Egy hozzád hasonló agyatlan barbárhoz tökéletesen illő technikát tanultál meg, Tsuchiya Neutral A cölöpöknél azonban kudarcot vallottál, gyakorolnod kell ezt még. Próbáld meg esetleg a kapitányodon legközelebb Neutral
Nagyon tetszett az edzésposzt tartalma és stílusa is, többször is megnevettettél. Örömmel adom át neked a jogot a Ryoudan technika használatához.

Wang Liu Mei: Kreatív és ötletes edzést vezettél le, az újság felhasználásért jár a pluszpont is. Talán végre elindítottad Ayamekot a fejlődés útján. Jutalmad az általad tanított technika ára, azaz 2000 ryou.

LEZÁROM az edzést.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Aries Goat
Hozzászólások száma : 21
Age : 26
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Dec. 27, 2012 9:06 am

WANG LIU MEEEI! 2.

Piszkosul elege van ebből a sok idiótából, akik útját állják a fejlődésben. Sok dolga van még, hogy ő legyen a Kenpachi, de azzal, hogy feltartoztatják, sosem jut el odáig. Dühödten húzta elő sakabatóját melyre, mint oly sokszor, jó kedélyűen reagáltak. Érthető is, legnagyobb harcosok osztagában egy fordítva élezett karddal hadonászni nem éppen a legjobb, persze ő tökéletesen képes alkalmazni így is fegyverét, de ha nekik ez kell, hát legyen! Megmutatja Sanjuushi valós erejét, ha ezt akarják.
Könnyedén oldotta fel shikai alakját fegyverének, hogy vívótőr külsejével tündökölhessen az ostobák előtt, jómaga pedig fekete öltözékben, s rögtön le is sújtott vele az első halálistenre, aki feltartoztatta az edzésben. Ő volt itt előbb, szóval teljesen fer, amit most csinál. Különben is, egy harcos mindig álljon készen, ha nem védekezett időben, arról nem ő tehet, miért lett akkor shinigami? Maximum Amatsujinak csinál egy kis plusz munkát…
Idegesen csapott a fegyverrel, harc közben – még ha csak gyakorlatnak mondható is a szituáció, mert ha komolyan venné, ott öldöklés lenne, s nem csak pár karcolás – miért jut eszébe a cápafogú 4. osztagos? Alapállásba áll vissza végül a karddal, s döbbenten dermed meg a hang hallatán, mely nevét tartalmazta, némi éllel. Fölismerte, szinte azonnal, jól tudta, hogy egykori akadémista társa az, ki megszólította.
- Wang Liu Mei! – fordult irányába, felvont szemöldökkel, s morogva hallgatta végig a rövid és tömör szavakat tőle. Miért kéne megjelennie a 3. osztagban a holnapi nap folyamán?! Mégis mit gondol, mi okból kellene teljesítenie a parancsot? Rendben, mégis hadnagy, de nem tudta hova tenni ezt a hirtelen kitörést egykori akadémista társától. De ő nem elrontója semmi jónak, ha ezt akarja, hát legyen. Elmegy, de nem azért, mert ő kérte, hanem azért, mert érdekli, mit akarhat tőle.

Másnap dühödten kélt útra, mint sokszor, most is az edzését kellett félbeszakítania, hogy elmehessen a 3. osztaghoz. Nem szerette berekeszteni a napi gyakorlatát, mert ezzel csak magának állított akadályt, lehetetlenebbnél lehetetlenebb ábrándozássá vált ennek okán a Kenpachi rang, melyet megszerezni kívánt már réges-rég óta, mióta kitanulta a halálistenséget és jómaga is a Gotei 13 egyik védelmi osztag tagjává vált. De mit volt mit tenni, ha a kíváncsiság fűtötte éppen, ráadásul a parancs, az parancs, teljesítenie is kellett, persze ez volt a legapróbb indoka arra, hogy útnak induljon Seretei városában.
A 3. osztagig az utat szokásához híven tette meg, aki útjába állt félrelökte, ha kellett áttiport falakon, zöldesen, csak minél inkább lerövidítse az útját, mivel a legrövidebb utnak mindig is az egyenest ítélte meg. Ebből kifolyólag miért is kerülgetne bármit, ha van könnyebbik megoldás? Neutral
- Wang Liu Mei. Elmondod végre, hogy mit akarsz? >.> – áll meg az amfiteátrum ajtajában, amint megérkezett oda, vállán átvetve zanpakutoját. Sajnos mióta kettétörte bokenjét, azóta nem pótolta annak hiányát és így saját lélekölőkardját hordta magával, bármerre is ment.
Lábával idegesen dobogtatta a földet, türelmetlenül várta volt akadémista társa válaszát, s közben végighordozta a tekintetét a furcsa szerkezeten, ami az edzőterem szélén helyezkedett el. Villámokat szóró tekintettel mérte végig közben az eszköz mellett álldogáló, feltűnően tipikus 12. osztagost, ki éppen állítgatott valamit, azon a valamin. Elfintorodva, morgott valami érthetetlen összefüggéstelen szóáradatot, melyben az okos tojások munkáját igyekezte minél inkább nagyobb fényességű becsmérlésben feltüntetni. Sose szimpatizált velük, rosszabbak voltak a 4. osztagosoknál, beszippantotta őket a technológia, pfúj.
- Nos?! Mad – ingerülten lépett közelebb, mielőbb tudni akarta, miért kellett idejönnie, teljesen jogosan járt el a tegnapi nap folyamán, nem lenne szükséges hadnagyi szidalmazásban részt vennie, különben is azt az ő feletteseinek kellene végrehajtania, nem pedig volt akadémista társának. Emiatt úgy véli, más oka lehet annak, hogy ideparancsolta, de akkor mégis micsoda?!

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 21
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12900/15000  (12900/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Dec. 27, 2012 9:08 am

WANG LIU MEEEI! 2.
– beugró post –

Sokat gondolkodtam Yoriko-chan és Tsuin Fueari esetén, mely pár hónappal ezelőtt történt. Ugyan régi téma, de jómagam tudós lévén újabb és újabb megoldásokat szövök, újabb ötleteket találok ki, s helyezem mindezt bele találmányaimba. Újdonsült prototípusom ennek a továbbfejlesztett változata, ha a számításaim pontosak, ezzel az eszközzel lehetőséget nyújtok halálistenek számára egy másik shinigami belső lélekvilágba való belépésre. Igen, eddigi elméletek szerint a halálistenek, csak saját lelkük világába tudnak belépni, de ha mindent jól csináltam én meg tudom vétózni ezt és új elméletet állíthatok fel ezzel kapcsolatban. Csupán tesztalanyokra volt szükségem és szerencsére mindez megadatott volt Wang Liu Mei a 3. osztag hadnagya és Tsuchiya Ayameko a 11. osztag tisztjének közreműködésével.
Úgy hozta a sors, hogy fültanúja voltam az apró kis szóváltásnak, melyet kettőjük között zajlott le a kardforgatás tekintetében, s kapva kaptam az alkalmon, hogy Wang fukutaichou-san segítségét kérjem ez ügyben. Persze felvázoltam előtte, hogy ezzel az ő hasznukat is szolgálhatom, hiszen a shikaiban lévő küzdelem problémája származhat akár a zanpakuto lélekkel való kritikusabb kapcsolatban is, mely így könnyedén javítható lehet. Igaz, fennállhatnak bizonyos következmények, de azok apróságok, nem nagy dolgok, mint a végtagvesztés és társai, hanem nem tudhatjuk, miképpen reagál erre egy belső világ. A kutatással ezt is felmérném természetesen. ^ v ^
- Áh, megérkezett Tsuchiya-san? Remek. Kezdhetjük akkor, Wang fukutaichou-san? ^v^ - cseppet sem lepődök meg a Juuichibantai tiszt meglepettségén, hiszen ő csak most lesz beavatva, de remélem nem lesz ellenére a kísérlet, hiszen ezzel is csak az ő hasznát szolgálnám. Amúgy is fájdalommentes, cseppet sem veszélyes, legalábbis igyekeztem minél baleset mentesebb eszközt létrehozni, ami valljuk be tőlem szokatlan a robbanófegyverek irányába mutatott érdeklődésemmel.
Így amennyiben Tsuchiya-san nem hátrál meg és Wang fukutaichou-sannal megbeszélték a dolgokat intek, hogy üljenek le a kényelmes ülőalkalmatosságra, ilyen – olyan méretű és anyagú párnákra.
- Vegyék fel az alap Jinzen állást. Az elengedhetetlen ehhez a kísérlethez. – miközben ezt megteszik, jómagam kábeleket rögzítek testükre és zanpakutojukra, melyek a gépezettel lesznek kapcsolatban. - Ennek segítségével mérem életjeleiket, agytevékenységüket, pulzusukat. – vezetem végig ujjammal, hogy a testüktől menő kábelek hol végződnek, majd a másikra mutatok, melyet a lélekölőkardjukra helyeztem el. - Ezzel pedig zanpakutojuk interferenciáját, de azt már eme műszerrel. – mutatok rá a kisebb eszközre, amelyben végződik a drót. Igen, a két dolog külön van, mégis együtt egészítik ki egymást.
- Khm… mielőtt elkezdenénk meg kell osztanom önökkel valamit, egy lényeges információt. Ha ez után is biztosak abban, hogy végrehajtják ezt – külön kiemelem: nem kötelező, még nyugodtan visszaléphetnek –, akkor fejet hajtok önök előtt. Nos, amint belépnek, ha minden igaz Tsuchiya-san belső világába, onnan nem tudom önöket kihozni, maguktól kell boldogulniuk, egymásra vannak utalva, amennyiben ki kívánnak jönni, a kulcsot magukban kell keresniük, mert nem nálam van. Nos, amennyiben készen állnak, hunyják le a szemüket, s koncentráljanak, mint az alap meditációnál is szokás. ^v^ – komoly pillantással nézek rájuk, s vártam döntésüket, feltéve ha még ezután sem tántorodtak el a kísérletben való részvételtől. Jelzésükre bekapcsolom a műszereket, s türelmesen vártam a fejleményeket. Sok sikert az utazásukban, Wang fukutaichou-san, Tsuchiya-san. ^ v ^

______________

PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   

Vissza az elejére Go down
 

Amfiteátrum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 3. Osztag-