HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Amfiteátrum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTéma: Amfiteátrum   Szomb. Szept. 17, 2011 9:06 am

Amfiteátrum
Most nem A Disney Herkulesre kell gondolni

A kapitány erős kidouira, a hadnagy pusztító erejére és a 3. távtámadásaira való tekintettel, szükség van egy helyre, ahol az erősebb támadásokat is gyakorolni lehet. Az egyszerű edzőterem azonnal összeomlik, amint Ai-san (*>*) egy erősebb támadást használ. Annak pedig semmit értelme, hogy edzés közben az osztag tagjai visszafogják az erejüket.
Hosszas tárgyalás után – Ai-san mondta, Shizuk-chan bólogatott és Nihao-chan lemondóan sóhajtott – végül beruháztak, Ai vagyonának segítségével megépülhetett az Amfiteátrum, ahol bárki kiélheti elfojtott agresszióját.
Ugyan nem olyan méretű, mint római társa, mégis hatalmas kolosszusként tűnik ki Soul Society sűrű utcái között. Vastag, kőből készül falai, masszívan ágaskodnak a bent tartózkodó föle. Néhány sor ülőhely található csak a szélén, hisz ide az ember nem nézelődni, hanem edzeni jár.

Nyugodtan használhatja bárki az osztagból, de érdemes meghagyni a nagyobb kaliberű embereknek, mert nem lenne vicces, ha a sima edzőtermet bombáznák széjjel. (Persze ha vállaljátok a kockázatot, hogy megsül a popsitok akkor áldásom rá, de ne veszekedjetek ^^)


Falak felhúzása előtt (képzeljétek hozzá a falakat ><)

______________

『想像フォレスト』を歌ってみた【バル】
Adatlap      ll      Wiki
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Vas. Szept. 18, 2011 5:52 am

Edzés az Amfiban
Avagy, példa arra, hogy ne ismerkedjünk

Szép napra virradt.
~ Dél van te idióta..~ Ó igaz is, ez az első napom, így megengedett a továbbalvás. A mai napot szánhatom ismerkedésre, körülnézésre és felderítésre. Kár hogy a fele már elment, no mindegy, így is jól elleszek. ~ Oké-oké csak kászálódj már ki abból az ágyból barom -.-’’~ Nagy nehezen eleget teszek Ribbon-chan kérésének. Úgy érzem túlaludtam magam. Kótyagosan kelek fel, elcsoszogok a szekrényemig és kiveszem belőle legújabb egyenruhám. Büszkén nézek végig a kreálmányomon, és lelkesen felöltöm magamra. Egy rövid ideig még elszöszölök a kézvédőm felerősítésével, mígnem rájövök, nem lesz rá szükségem, hiszen ez egy szabadnap.
~ Kit érdekel? Már felraktad, maradhat, zavarni nem zavar. Csak mozdulj már meg és nézzünk körbe!! Idióta ~ Ugyan hozzáteszi az „idióta” szót, engem nem tud átverni, nagyon is izgatott, sőt tűkön ül! Nem csodálom, én is az vagyok, alig várom, hogy körbenézhessek.
Rövid szöszölés után útnak indulok. Kinyitom a csapóajtót és kilépek az irodámba. Kinézek az ablakon, ahonnan egyenes kilátás nyílik az Amfiteátrumra. Már tegnap, ideérkezésemkor is szemeztem vele, most pedig időm is van, hogy körülnézzek. Nem is kell több, azonnal elindulok. Útközben van szerencsém találkozni néhány tisztemmel. Amint látótérbe kerülök, azonnal feszes vigyázba vágják magukat és illedelmesen köszöntenek. Én pedig nem győzöm hangsúlyozni: „Hagyjuk az illedelmességi formulákat, egy oldalon állunk, egyenrangú felek vagyunk.”. Persze ezek után is épp oly mereven viselkednek. Megértem mit érezhetnek, én is pont ilyen voltam, csak még sokkal rémülősebb. Megjegyzem most is az vagyok…
Az amfiteátrum robosztus kapuja előtt állok, tekintetemmel végigmérem az egész épületet. A fejemet egészen hátra kell hajtanom, s még így sem látom a tetejét. Teszek néhány lépést befelé, útközben a falakat is jól megbámulom. Jó vastagok, ideálisak Ai-san kidouinak, okosan alakíttatta ki. Nem mellesleg az én ütéseimet is kiállná.
Belépve a méretes edzőszíntérre észreveszem, nem vagyok egyedül. Nem messze tőlem, egy lány gyakorlatozik. Mivel nem gyakorolni jöttem, egyszerűen csak helyet foglalok az erre kijelölt peremen, és figyelni kezdem a lelkes újoncot. Nem kell sokáig figyelnem, hogy észrevegyem, alapvető hiányosságait. A zanjutsuját gyakorolja, ez eddig rendben van, ehhez nem tudnék hozzászólni, de vegyíti shunpoval, amely már hagy kívánnivalót maga után. Egy darabig elnézegetem, de egyre jobban kezdi fúrni az oldalam.
~Menj oda és oktasd ki rendesen!! ~ Áhh, azért annyira nem vagyok profi, hogy kioktat…. ÁÁ nézd mit csinál ezt nem hiszem el! Botladozik itt nekem és így a shunpoja fele olyan gyors, mint eddig.
Ezt már végképp nem hagyhatom szó nélkül. Komótosan felkelek helyemről, egy gyorsabb shunpoval elé kerülök és az ép lecsapni készülő kardja elé tartom a karom. Még szerencse, hogy nem vettem le, és még a legújabb csecse-becsém is magammal hoztam, kíváncsi vagyok, mit tud ez a shunpo ampu és hogy jobb e mint az eddigi bőrruhám. A kard hatalmas csörrenés közepette találkozik a karvédőmmel. Kicsit meg is lepődök, nem hittem volna, hogy ekkora erőt visz be egy egyszerű edzésbe.
- Szia! – kezdek bele kedvesen mosolyogva, remélem, nem dühödik fel, hogy csakígy közbelépek. – Csak erre jártam és láttam, hogy gyakorolsz. A kardhasználatodról nem tudok nyiladozni, de a shunpod rettenetes.. – A vége felé kezdek elbizonytalanodni, magamra sem ismerek. Eddig ezt csak elképzelni tudtam, de megtenni sosem mertem volna. Pedig nem is vagyok felidegesedve meg semmi…
~ Na ezt nevezem! Végre növesztettél magadnak egy kis gerincet! De még mindig idióta vagy! ~ Hátrébb lépek egyet idegesen, egyértelműen látszik rajtam, hogy kicsit kellemetlenül érzem magam… Ránézek az előttem álló lányra és várok egy kicsit, hátha mond valamit.

______________

『想像フォレスト』を歌ってみた【バル】
Adatlap      ll      Wiki
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Vas. Szept. 18, 2011 8:35 am

Amfiteátrumi edzés
Avagy egy megszakító tényező


Reggel korán kelek, mint mindig, és megindulok az amfiteátrum felé. A bemelegítést egy teljes délelőttösre tervezem, csak utána akarok nekiállni Chi technikáinak gyakorlásának. Bár egyedül ez rám is kicsit veszélyes, mindenképpen fejlesztenem kell ezeket is. Illetve ez főként a kettes számú támadó technikámra igaz. Ez az a fajta technika, amit barátok ellen még edzés közben sem szívesen használnék… Ezért edzek egyedül, és pont emiatt kiabálja le Chi-san mindig a fejemet. Néha tényleg nem tudom róla, hogy a zanpakutom szelleme, vagy a soha nem létezett nővérem. Aggódik értem, értem én, hiszen együtt élünk már több, mint 80 éve, de attól még igenis fejleszteni kell. Nem tehetem meg, hogy egy erős támadást csupán a veszély miatt hagyjak elkallódni, mikor alighanem erősebb technika, mint a másik. Ezt sokadszorra tisztázom magammal a stadion felé menet. Különösen Chi-sannak szól, aki még mindig morgolódik, amiért edzés közben az én véremet kell használnia minden egyes alkalommal. De akkor sem fog rávenni, hogy az osztagtársaimat szadizzam, csak hogy nekem jobb legyen.
Mire idáig eljutok a gondolatfuttatásban, el is érek az amfiteátrumunkig, és nekilátok a bemelegítésnek. Először csak simán kard nélkül, utána karddal. Egyre tempósabban mozgok, és igyekszem erőt és lendületet belevinni a suhintásaimba és forgásaimba. A gyorsaság lassú fokozása a legjobb edzés, mert így sokáig tudom húzni a dolgot, és a hosszú edzés az erőnlétemet is javítja. Ezért szeretek így edzeni. Szépen sorban haladok végig kedvenc mozdulataimon, mint egyenes sújtás, vagy fordulatból vágás.
Dél körül közönséget is kapok egy osztagtársam személyében. Ahogy elnézem, ő lenne a hadnagy, elvégre a kapitány Ai-sama, a jövevényről pedig a felszerelése miatt kétlem, hogy újonc lenne. Nem nagyon foglalkozom vele, inkább a kardforgatás művészetére koncentrálok. 90 éve még nem gondoltam volna, hogy ezt egyszer ennyire szeretni fogom. Igaz, akkor még ember voltam, és csupán 17 éves. Mennyi minden történt azóta, belegondolni sem merek.
~ Az a lány még mindig minket bámul… Pedig van rajtam ruha! ~ Chi-san és az ilyen megjegyzései… Ilyenkor örülök, hogy a mimikám teljesen használhatatlan, hála a szüleim nevelésének, mert most biztosan kikerekedtek volna a szemeim. Így viszont rezzenéstelenül gyakorlatozom tovább. De azért Chi-sant sem hagyom megjegyzés nélkül:
Nem mintha rajtam kívül bárki láthatná, mit viselsz…
Azért érzem kardom rezdülésein, hogy feszültséggel tölti el a közönség jelenléte. A kommentárom persze hidegen hagyja. Nem értem, akkor a másik shinigami miért foglalkoztatja ennyire…
~ Kérj már el a véréből az edzéshez! Naaaa~! Had kóstoljam meeeeg!~ – hát ez is kiderült. Gondolatban sóhajtok.
El lehet felejteni - közlöm zanpakutom szellemével hűvösen, de a kérése egy kicsit sokkolt. Ezért aztán még annyira sem figyelek a csapásaim céljára, mint eddig. Ez különösen akkor tűnik fel, mikor az egyik (megjegyzem, kicsit visszafogottabb) csapásom az osztagtársam karvédőjén csattan. Beszélni kezd, és én rezzenéstelen arccal visszahúzom a kardomat. Elrakom, és kissé ráncolom a szemöldököm. Kisvártatva kisimulnak vonásaim, ismét a kifejezéstelen ábrázat kerül uralomra, és oldalra billentem a fejem. Ezzel szoktam ugyanis jelezni, hogy gondolkodom.
– Te értesz a shunpohoz? - ennyit kérdezek. Ez nálam már egy célzás arra, mutassa meg, hogyan kell jól csinálni.
~Kisss ssszemmtelennn …~ sziszegi Chi-san a tokból. Ez persze a hanglejtése alapján nem nekem szól. Nyugvásra intem, és figyelem a kétcopfos tisztet. Nekem nem ellenszenves, és szerintem előbb-utóbb Chi-san is hozzászokik majd.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Szept. 20, 2011 8:21 am

Shunpo?
Miért érdekel?

Shunpo… Shunpoo… Mély összpontosításom kiül az arcomra. Még mindig félig térdelek, félig állok a lány előtt. A homlokom erősen ráncolom, mintha gondolkodnék. Aztán hírtelen eltűnők a látóteréből és mögötte tűnök fel. Csak úgy viccből, gondolom ez a legjobb bizonyíték rá, hogy egész jól megy.
- Igen konyítok valamennyicskét hozzá.. - Mondom tettetett nemtörődömséggel és eleresztek egy műkacajt is. Amit művelek már-már idegesítően valószerűtlen. Nem is értem mi a fenének produkálom magam, azt hiszem talán az a tudat nyugtat meg, hogy nem egy felettesemmel kell beszélnem. Bár kicsit szíven üt, hogy nem barátkozik, sőt nem is mosolyog. Ezért tovább shunpozok ide-oda, hátha akkor kicsit megnevettetem. Viccesebbnél viccesebb pózokba állok be. Vagyis gondolom, hogy vicces, mikor a milói Vénuszt utánozom kacsókkal, miközben bugyuta hangon nevetek.
~ Megint csak a szégyen… ~ Nyoo~ Csak meg szeretném nevettetni, szerintem ez egyáltalán nem szégyenletes! A lány felé nézek, akinek az arcizmai már mióta megláttam nem mozdultak. Komolyan kőből van. Még teszek egy próbát. Ismét odashunpozom mellé és megbököm a mutatóujjammal az arcát, miközben egy „putty” hangot adok ki. Persze visszafogom magam, bár nem tudom, hogy az „óvatos”, mint fogalom egyezik-e a szótárunkban. Miután vidítási kísérletem épp az ellenkezőjét éri el, inkább komolyabbra fordítom a szót.
- Hát, még senki sem tudott utolérni, mikor menekülök…-
~ Remek ennyit a komolyságról… Idióta ~ Oké, én úgy értettem a „komolyat”, hogy „őszinte” és ez az igazság, ügyesen menekülök. Sőt ügyesen érem utol azt, akit akarok… ~ Persze… kivéve, ha az illető egy shunpomester igaz? Az a bizonyos… ~ A „bizonyos” szóra felcsillan a szeme, és gyorsan körbenézek, hátha itt van „az a bizonyos”, de mivel a mai napon nem tisztel meg a jelenlétével, inkább tovább foglalkozom a fiatal lánnyal.
- Valójában, azt hiszem, egész jól megy. Persze nem úgy értem, hogy nem fejlődhetek innen tovább, csak az a véleményem, hogy egészen gyors vagyok, lévén ez az egyik specialitásom. – Kicsit titokzatosnak tűnhetek - vagy idiótának, amiért össze-vissza hadoválok -, pedig nem titkolok én semmit, csak semmi sem váltotta ki belőlem a hakudás képességeim használatát. Bár abból már igazán tudhatna tippelni, hogy fél kézzel védtem egy támadását.
- Ha szeretnéd…- kezdek bele kicsit habozva. Szívesen felajánlanám a segítségem, de még sosem mondtam ilyet senkinek, sőt bátorságom sem volt. Valamilyen oknál fogva, ez a lány nagyon szimpatikus nekem. [color=#FF7F00]– Segíthetek, hogy egy kicsit gyorsabban menjen. – Mondandóm befejeztével kíváncsian billentem oldalra a fejem, ezzel is jelezve, várom a választ. Arra számítok, hogy nem fog ilyen egyszerűen belemenni a dologba, vagy inkább arra, hogy elküld a fenébe? Nem is tudom!
~ Egy barom vagy.. Gyáva, bátortalan és most már feltűnési viszketegségben is szenvedsz, gratulálok.. ~ Ribbon-chan arroganciája mindig be tudja aranyozni a napom. Köszönjük Ribbon-chan… Ekkor eszembe jut valami. Még eddig be se mutatkoztunk egymásnak.
- Jajj nekem! Még csak be sem mutatkoztunk egymásnak! A nevem Yamasaki Shizuka. Téged hogy hívnak? – Látszik az arckifejezésemen, hogy nem tűrök meg semmilyen elutasítást, vagy titkolózást. Igazán kíváncsi vagyok egy folyton faarcot vágó lányra, főleg ha a beosztottam.

//Bocs a rossz minőségű posztért. Ha gondolod, feljelenthetsz a fogyasztóvédelemnél...//

______________

『想像フォレスト』を歌ってみた【バル】
Adatlap      ll      Wiki
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szer. Szept. 21, 2011 9:51 am

Shunpo
Edzés, vagy nem edzés?



Mit ne mondjak, kicsit meglepett a hirtelen felbukkanás a kardom útjában, ezért is tettem el, amint észbe kaptam. És minél többet látok belőle, annál furcsábbnak tűnik ez a lány. Furcsának és… irigylésre méltónak. Mindig is féltékeny voltam azokra, akik önfeledten képesek szórakozni és kimutatni minden egyes gondolatukat. Amikor ilyen emberekbe, lelkekbe, vagy akár shinigamikba botlok, mindig elgondolkodom, mennyi minden maradt ki az életemből. Beszélek négy nyelven az anyanyelvemmel együtt. Na és? Használom ezek közül a japánon kívül bármelyiket is? Egyiket sem. Sőt, lovaglásnak, táncnak, társalgásnak vagy etikettnek sem veszem semmi hasznát. A rám erőltetett tudás listázása mindig keserűséggel tölt el, talán ezért nem mosolyodom el, amikor a gyorsaságáról méltán felismerhető leányzó nevettetni próbál. Pedig szórakoztató, amit csinál. Kár, hogy a saját létem hiányosságait juttatja az eszembe. Biztosan nem szándékos, és a magam részéről így is jól érzem magam, de az ilyen pillanatokban sokkal jobban érzem, lemaradtam valamiről, ami már sosem lehet az enyém. Bizonyos életben beidegződött viselkedésformákon már nem tudok változtatni. Próbáltam. Csaknem kilencven éve próbálkozom vele, de nem tudok kitörni a neveltetés láncaiból. Úgy tűnik, ez volna az én keresztem.
Elkalandozásomban nem veszem észre, mikor döntött úgy, hogy elém balettozik. Mikor ismét tudomást veszek a körülöttem zajló eseményekről, már előttem áll és az arcomat böködi. Erre csak lehunyom a szemeim egy pillanatra, arcomon halvány, csaknem észrevehetetlen mosoly vibrál. Ismét megszólal. Rá emelem kék szemeimet, melyekből állítólag közelről kiolvashatók a mélyebben rejlő érzelmek. Legalábbis hajdani mesterem még életemben mindig ezt mondta. A shinigami mondandójára viszont vigyorogni lenne kedvem, ám sajnálatomra csak egy kicsit erőteljesebb, azonban még mindig halovány mosolyra futja a mimikámból.
Valamire felkapja a fejét, és mintha kicsit aggódva nézne körbe. Lehet, hogy az ő zanpakutojának a szelleme sem képes befogni a száját?
~ Ezt most kikérem magamnak! ~
Nem úgy értettem… - Sóhajtok és tovább hallgatom a beszédét, noha magamban már réges-rég eldöntöttem, mit fogok neki mondani. Nem baj, had beszéljen csak, én szívesen hallgatom. A legkönnyebben az emberek (jelen esetben shinigami) beszédéből, történeteiből tudom megismerni a másikat. Látom rajta, mélységesen zavarban van a közlendője miatt. Szórakoztat, hogy a tempója alapján mennyivel erősebb, mégis mennyire könnyen zavarba lehet hozni, ha ismeretlen helyzetbe dobják. Biztosan nem az ő stílusa, hogy kioktasson másokat. Általában a magabiztosságot szeretem, de ez nálam nem jelenti azt, hogy az önbizalomnak arroganciába kell átcsapnia. Kifejezetten szimpatikus, ahogy ilyen kis esetlenül próbálja felajánlani a segítségét valamiben, amiben látványosan ő a jobb, és feltételezem, nem az elfogadó válaszra számít.
- Szólíts Meinek, Shizuka-san – nyújtok neki kezet immár ténylegesen észlelhető, apró mosollyal az arcomon. Hangomban is kedves bíztatás cseng, szinte várom, hogy folytassa. Miután kezet rázunk, és a bemutatkozáson is túl vagyunk, úgy látom, ismét nekem kellene mondanom valamit. Igen, azt is nagyon jól tudom, mit.
- Örülnék, ha segítenél a shunpo gyakorlásában, Shizuka-san – még korábban ajánlotta fel azt hiszem. Talán már el is felejtette, hogy mondta. Nem tudom, pontosan hogyan tudna segíteni. Versenyfutásban olyan három és félszer gyorsabb nálam, szinte lehetetlen volna utolérnem. Számára az én mozgásom olyan lehet, mint a lassított felvétel, akármennyire erőltetném is meg magam. Ez kissé frusztráló tényező, de valahogy majd megoldjuk. Kicsit hátrébb lépek, és ameddig eldönti, mihez kezdjen a kialakult helyzettel – mert láthatóan meglepte az elfogadó válasz – shunpozok néhány kört az amfiteátrumban. Nem sebesség-edzésre készültem, így kicsit más izmaimat sem ártana rendesen bemelegítenem. Ezzel tisztában vagyok.
~ Most komolyan: shunpo-edzést vennél tőle, de a vérét nem vagy képes elkérni egy zanjutsu-edzéshez?! Mei-chan, hogy teheted ezt velem? Tudod, hogy utálom a te véredet használnihiiii! ~
Oh, és dráma, dráma, dráma. Olyan megnyerően tudja előadni az elhagyott, kétségbeesett, magára maradó fiatal nőt, aki mindezek mellett még gyenge is egy férfiak által kizsákmányolt világban, hogy néha komolyan elgondolkodom rajta, színésznőnek kellett volna mennie, nem pedig szellemnek. Ezért az alakításáért mindenképpen Oscar-díjat érdemelne.
Nem zanjutsu-edzés lesz, Chi-san. Változott a program. – válaszolok neki, mikor már gondolataimban sem érződik a mosolygás. Nem válaszol, talán már rájött arra, hogy ezúttal fölöslegesen adta elő élete legnagyszerűbb alakítását, és én is visszashunpozhatok – Shizuka-san számára inkább csigázok – a frissen kinevezett shunpo-edzőm elé. Talán már kitalálta ő is, mit szeretne velem végigcsináltatni.
- Szóval? Hogy tudnánk javítani a dolgon? – meglepően hosszan fogalmazom meg kérdésemet, miközben ismételten kifejezéstelenül nézek rá, karbatett kézzel. Ezt már én is észreveszem magamon, így megeresztek felé egy bátorító mosolyt, jelezve: nem harapok, nyugodtan ugráltathat. Készen állok a feladatra, bármi is legyen az. Tudom, hogy képes leszek végrehajtani, legfeljebb lassabban, mint azt ő szeretné.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Shiro

avatar

Female
Hozzászólások száma : 22
Tartózkodási hely : Nobu-nii-chan nyakán, vagy egy bokorban mögötte *.*
Registration date : 2011. Mar. 13.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Yonseki
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Vas. Okt. 02, 2011 6:15 am

Kidou edzés egy kapitánnyal


Tekintetem az órára téved készülődés közben. Van még időm bőven a találkozóig, azonban belülről idegesség mardossa belsőmet. Még egy pár nappal ezelőtt kértem fel Kagami Ait, a 3. osztag kapitányát, hogy segítsen felfejlesztenem kidou-ismereteim és képességeim, hisz’ annak ellenére, hogy a kardforgatás mellett fő fegyveremnek tartom, sajnálatos módon a kutatás mellett elhanyagoltam az ilyen téren való gyakorlást. Bár nem voltam benne biztos, hogy Ai-sama felkarol, lévén főnemes, ráadásul kapitány is, minden bizonnyal rengeteg fontosabb elfoglaltsága is akad, mint hogy engem eddzen, hiszen még az osztaga tagja sem vagyok. Mégis, előző nap megkaptam az értesítést egy küldönc személyében, hogy szíves kérésemnek eleget téve elvállalja egy alkalommal tanításomat és meginvitál a 3. osztag amfiteátrumába, mely nemrég épült fel, hogy ott gyakoroljunk. Megadta a pontos időt is, így azzal szerény személyemnek nem kellett bajlódnia, hogy kiválasszam a megfelelő időt és helyet. Tulajdon képpen erősen kételkedem benne, hogy egyáltalán eszembe jutott volna-e ez a lehetőség, ha nem támadnak meg orvul egy héttel ezelőtt. Bár rám nem jellemző, akkor megrémültem és csak testőreim éberségén múlott, hogy az áruló katanája nem végezte a szívemben. Már éppen megkötöm itthoni kimonom obiját, mikor a rizspapír ajtó hirtelen kicsapódik és egy veszekedő, igen feldúlt páros lép be rajta.
- De értse meg, hogy sürgős az üzenet! – ordibál az egyik, amelyik nem rémlik sem a palotából, sem a környékéről. A másik a titkárnőm.
- Elég legyen! Mi ez a felfordulás? – emelem fel hangomat, bár kelletlenül, hogy leállítsam a veszekedőket.
- Elnézést a zavarásért Asari-sama, de Kagami-samának sürgős elintézni valója akadt a megbeszélt időpontban, így áttette mára az edzést, ha magának megfelel! – hajol meg a hírhozó és még mindig görnyedve, egyszerre darálja az egész mondandóját.
Tekintetem egy pillanatra a semmibe réved, ahogy átgondolom a mai teendőimet. Valójában igen elfoglalt vagyok mostanság, főleg azzal, hogy kiderítsem, ki küldte rám a bérgyilkost (a testőreim sajnos nem értik az „elfogni” szót ilyen esetekben Rolling Eyes), azonban talán szabaddá tudom tenni egy pár órámat, hisz’ nem mindennapim esemény, hogy képességeimet egy kapitány segítségével csiszolhassam. Amúgy sem ártana semmit a két családnak, ha esetleg szorosabb baráti kapcsolatban kerülnének vagy legalább szövetségesi szinten tekinthetnének egymásra. Persze, csak míg érdekeink úgy kívánják. Egyetlen intéssel kiküldöm a két és betolakodót levetem a ruháimat, hogy átöltözzek egy gyakorláshoz kényelmesebb viseletbe. Bár szabadnapom van, így nem kell bemennem a Juunibantaihoz dolgozni, a szokásos shinigami egyenruhát öltöm magamra, ezt találom ruhatáramban a legmegfelelőbb viseletnek. Nemesi haorimat is magamra veszem, s már teljesen elkészülve kötöm az oldalamra Rensa Suiyouseit, hogy utána kilépjek a folyosóra. Mind a küldönc, mind gyönyörűséges titkárnőm eltűnt, így azt nem tudom megkérdezni, hogy a találkozó időpontja változott-e avagy nem. Kaoru-chant csak nemrég vettem fel, de több okból tökéletes titkárnőnek bizonyul. Előszeretettel hord rövid, de még ízlésesnek számító ruhákat és rendkívül jó végzi a rá kiosztott papírmunkát. No nem minta én nem csinálnám meg a kötelező munkát, bár inkább foglalkozom a kísérleteimmel, mint a jelentésekkel, kiadásokkal és a többi rendkívül fontos iratmunkával, mely a család vezetésével rám hárult, de szerencsére Kaoru-chan nagyon szívesen besegít nekem, amikor éppen nem akad semmi fontosabb dolga. Bár kevés emberről vélekedem így, de ez a lány egy valódi kincs, főleg ebben a világban, ahol szinte senkiben nem bízhatunk meg. A nemesek legtöbb esetben saját és családjuk érdekei szerint cselekszenek, képesek hátba döfni egy másik klánt. Apám még kiskoromban mesélt róla, hogy nem egyszer megtették a mi őseink is, de reméltem, hogy én nem kényszerülök ilyesmit elkövetni senki érdekében. Azonban, hogy én lettem a családfő, kénytelen vagyok megacélozni idegeimet és szívemet és úgy cselekedni, ahogy látóköröm és céljaim megkívánják.
Mindeközben kilépek a birtok kapuján és nyomomban két testőrrel elindulok a 3. osztag irányába. Az élet nélkülem is folytatódik tovább, míg elvagyok, Ouya biztosan megint morog, hogy helyettesítenie kell, annak ellenére, hogy most elviekben szabadnapom van, így hódolnom kéne általános otthoni ügyleteimnek, például a kutatásaim miatt elmarasztalt kiadások és számlák átnézése, hogy hogy áll a család pénzügyileg. Nem szeretném, ha az én figyelmetlenségem miatt adósodnánk el és mennénk teljesen tönkre.
Az osztag bejáratánál a shinigamik kissé gyanakvóan figyelik érkezésem, hisz’ lévén ez egy privát edzés, minden bizonnyal Kagami-sama nem újságolta el mindenkinek. A korábban kapott útmutatást követve veszem úti célom az Amfiteátrum irányába, hogy oda belépve egyenesen szembetaláljam magam a senseiel. Meglepetten megtorpanok az ajtóban és illedelmesen meghajolok a nő előtt.
- Konnichiwa Kagami Ai-sama. Remélem, nem várakoztattam meg. Igazán boldog vagyok, hogy meghívott ide, s hogy egyenesen egy ilyen nagy tudású személy segítségével csiszolhatom szerény tudásom a démonmágiák terén. – szavaim valós tisztelettől csengnek, bár való igaz, kissé megpróbálok hízelegni neki.
- Kérem, ne fogja vissza magát és ne tartsa vissza a tudat, hogy képességeim egyelőre nem ütik meg azt a szintet, melyet elvárnék magamtól. – várakozón pillantok Kagami-sama felé, gyomromban kissé ideges szorítással.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Okt. 11, 2011 6:11 am

Shunpo edzés másképp



Szívélyes üdvözlésemtől nem háborodik fel, ez mindenképpen egy jó pont. Bíztatva mosolygok rá, mikor a neve után érdeklők. Nem hittem volna, hogy elárulja, ha a helyében lennék, már megpróbálnám kinyírni magam… Izé mármint a velem szemben álló felet.
~ Oké értem… most komolyan magadnak magyarázol? -.- ~ Amint kimondja a nevét, én máris elfelejtem. Jellemző, Ribbon-chan nevét is nehezemre esett megjegyeznem, pedig ő mégiscsak a kardom… Ahelyett, hogy a nevével foglalkoznék, inkább a következő gondolatára figyelek. Szememben hírtelen lelkesen felcsillan valami. Jipíí! Nem is hittem volna, hogy megkér erre, most olyan büszke vagyok magamra, végre valaki, aki felnéz rám, akinek bebizonyíthatom, érdemes vagyok a hadnagyságra.
~ Azért ne ess túlzásba… még sosem tanítottál semmit és azt gyanítom, nem fog menni… ~ Köszönöm szépen a bíztatást, ezt inkább meg sem hallom. Megköszörülöm a torkom, hogy hivatalosabbnak hangozzak, de azt hiszem, ellenkező nevetséges hatást érek el…
- Nagyon szívesen segítek! – Nem mélázok sokat, máris elfogadom, azonban Ribbon-chan előbbi megnyilvánulása igaznak bizonyul, ugyanis, mikor ifjú tanítványom felteszi azt a bizonyos „hogyan” kérdést, elnémulok. Gondolkodóba esek, mégis hogy tudnék segíteni, közben nagyokat hümmögök, talán egy kicsit elripacskodva a dolgot.
~ Mondjuk légy őszinte és mond azt „Wakannai!” Az pond méltó lenne hozzád… Idióta.. ~ Nem! Ez most nem történhet meg, itt az idő, hogy bebizonyítsam érdemességemet, most nem adhatom fel, holmi ostoba „nem tudom” indokkal. Ki fogom találni a tökéletes taktikát.
- Nos az a véleményem, hogy a legjobb az lenne ha… amennyibe, esetleg, talán, biztos, hogy valószínű… - Hogy hiteles legyen alakításom, nagyokat bólogatok és ujjaim hajlítgatásával számolást szimulálok. – Igen azt gondolom, ez a legjobb terv, bár ez egy igen veszélyes módszer… - Titokzatoskodásom valószínűleg felkelti a lány érdeklődését… - Nincs más választásom, ezt kell tennem…- Mély levegőt veszek, s egy kicsit magamban tarom, így is növelve a feszültséget, ám valójában tanácstalanságom próbálom palástolni. Mikor már kezdek lilulni, a lány gyanakodni kezdhet, nem tarthatom vissza tovább a levegőm, mondanom kell valamit. - Tehát, a feladatod, hogy amilyen gyorsan csak tudsz, szaladj el a hadnagyi irodáig és lopd el a hadnagyi asztalról a süteményt, majd hozd el nekem. – Büszkén bólintok, hogy ki tudtam találni ezt a zseniális tervet, így nem csak a sebessége nő, de az én hasam is tele lesz. Amennyiben vacillálni kezd, megnyugtatom, ha elég gyors akkor a hadnagy semmit sem fog észrevenni.
Amin visszaér a sütivel s átnyújtja nekem, készségesen befalom, miközben teli szájjal folytatom a beszédet.
- Nem volt rossz, nem volt rossz. Ez a feladat csak arra volt jó, hogy felmérjem mennyire is vagy gyors, mikor nyomás alá kerülsz. Most el fogjuk kezdeni a rendes edzést. – szerencsére, a sütemény befalásától jobban mozog az agyam, így fejemben már össze is állítom, mi legyen a következő lépés. Ki is kérem Ribbon-chan véleményét.
~ Szerinted melyik lenne a jobb? Ha legközelebb egy tortát vagy egy svédasztalt hozatok? Már így is gyanakszik, hogy ennek a gyakorlatnak ránézve semmi értelme, sem volt, szóval én nem próbálnám meg újra… -.- ~ az utolsó falat süteményt ügyesen félrenyelem, így egy kis köhögés után tudom csak tovább folytatni.
- Valószínűnek tartom, hogy az állóképességed a gyenge. Nem vagy elég kitartó, ezért most egy másik edzésformát találok ki… - Ismét tartok egy kis szünetet, majd egy mély levegővétel után folytatom. – Mondjuk fuss 50 kört a futópályán. Ettől biztos nőni fog az állóképességed, s ezzel együtt a sebességed is. – Valószínűleg a lány ismét kétkedve néz felém, ám most sejtheti, ebből nem akarok hasznot húzni, így végül remélhetőleg neki kezd.
A 20. kör környékére, már majdnem belehalok az unalomba. Szerencse, hogy nem 100 kört tűztem ki célul, mert abba beleőrülnék. De ezt már így sem bírom sokáig. Érzem, ahogy szép lassan beleőrülök a sütielvonásba, így meg kell gyorsítanom a folyamatot. Odashunpozok a lányhoz, aki láthatóan még mindig kételkedik a hozzáértésemben. Hogy kicsit motiváljam megelőzöm és hátrafele lépkedek előtte, persze azért nem csiga tempóban, de ez még elég lassú, még hozzá képest is.
- Ha nem próbálkozol eléggé, sosem fejlődsz… - mondom komolyan, majd mutatóujjammal megbököm az arcát és folyatom… - Meg vagy! Most te vagy a fogó!- Most már, biztos kellőképp felidegesítettem, hogy minden erejét beleadja a kergetésembe, hogy tovább növeljem a „lelkesedését”, futás helyett inkább akrobatikus mozdulatokkal térek ki, egy hátra szaltó, majd lemegyek hídba, hogy elkerüljem a kezét, mellyel el akar kapni. S ha ez még mindig nem lenne elég, időnként kicsit elé shunpozok és különböző provokatív mozdulatokkal ösztönzöm a továbbhaladásra.
Az idő így máris gyorsabban telik, s kedves tanítványom haladni kezd. Ezt honorálom is néhány elismerő szóval, persze nem puhulhatok el teljesen, hisz akkor oda a feszültség és vége a szórakozásomnak. Mikor végzünk az 50 körrel, még ráhúzok néhányat, majd megállítom a lányt, nem szeretném, hogy feldobja a talpát itt nekem, aztán meg magyarázkodhatnék Ai-sannak.
- Egész jól haladunk, mintha egy kicsit gyorsabb lennél, de sajnos ez még mindig elenyésző, ahhoz képest amire képes lennél. – Ismét elmélkedni kezdek, hogy tudnám még hatékonyabbá tenni a játékot, miközben elmélkedek, esély nyílik rá, hogy elkapjon. Ha nem kap el, egyszerűen csak abbahagyom ezt a játékot. Ha mégis, akkor össze tudom kötni a következő edzéssel.
- Most én vagyok a fogó! – Szólok lelkesen, s nyomatékosításképpen ökölbe szorítom a kezem és felugrok, majd egy lefele irányított ütést indítok meg a lány felé. Ha nem kapcsol elég gyorsan, akkor eltérítem az öklöm és mellé csapódok be, ha mégis akkor céltudatosan csapódok hűlt helyére, az öklömmel, ezzel egy kisebb krátert hagyva a földben. Valószínűleg így komolyan vesz.
Innentől megkezdődik egy menekülős játék. Óvatosan, lassítva a tempómon és gyengébb ütésekkel, de támadom a lányt, így ösztönözve a minél gyorsabb elkerülésre. Hogy egy kicsit nehezítsek a dolgon, a sebességemet percről percre növelem egy kicsit, így fejlesztve a képességeit.
~ Ez az kapd szét! Ne fogd vissza magad, győzd le, taposd el, pusztííííts! ~ Azt hiszem, egy kicsit keveset harcoltam mostanában, ugyanis Ribbon-chanból előtört a harcos amazon.

Az edzés késődélutánig tart, mikor is, már én fekszek ki fáradtan az amfiteátrum közepére, lihegve és megizzadva. Megütögetem a földet mellettem, ezzel jelezve a lánynak: „ülj le nyugodtan”. Miután kicsit kifújom magam felülök és összegzem a mai napon történteket.
- Azt hiszem, elfáradtunk mind a ketten. Nem hittem volna, hogy ez ilyen soká fog tartani. Remélem sikerült segítenem. – Remélhetőleg ő is megköszöni, hogy a szabadnapom rá áldoztam. Érzem, ahogy az erő elhagyja a testem, arcom beesetté válik, a melleim lelapulnak és egy hullára kezdek hasonlítani. Csak egy szót tudok hajtogatni, azt is inkább hörögve. – Süüü~tiii~… Süüü~tiiii~ - s közben az ég felé nyúlkálok. Ha nem kapok sütiellátást, rövid úton elhalálozok. Remélem a kedves lány hoz nekem egy adaggal… vagy öttel… Amennyiben hoz, új erőre kapok, s bőröm visszanyeri szépségét. Felülök és hálásan megrázom a kezét.
- Köszönöm! Megmentetted az életem.. kedves… - Elfelejtettem volna a nevét? Mintha valami kínai lett volna… - Köszönöm Nihao-chan S egy kedves mosollyal fordulok a lány felé. Úgy érzem ez egy csodálatos barátság kezdete.

______________

『想像フォレスト』を歌ってみた【バル】
Adatlap      ll      Wiki
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Okt. 11, 2011 7:47 am

Shunpo edzés másképp



Talán bátorító mosolyom az oka, talán meglelte a hangját, minden esetre osztagtársam kitörő lelkesedéssel vállalja el, hogy edzést tart nekem shunpora. Igen ám, és itt jön a látványos bökkenő. Ezek szerint ő sem tudja, hogyan kellene edzeni rá valakit. Pedig, akinek ilyen sebessége van, mint neki, arról azt gondolná az ember, hogy a saját, vagy a mások által neki tartott gyakorlatok kicsit az emlékezetébe vésődtek, és tovább tudja adni tudását másoknak is. Jelen esetben nekem, a lassú csigának.
Hümmögését kissé viccesnek találom, de elég modortalan lenne kinevetni, mikor kedvesen felajánlotta a segítségét. Szerencsére én ilyesmire amúgy is fizikailag képtelen vagyok, így csak látványosan mosolygok, ami akár a nyitottság jele is lehet, így nem keltve túl nagy pánikot újdonsült edzőmben. Még ilyet. Már ez is erős érzelemnyilvánítás tőlem.
Aztán elkezdi magyarázni, ködösítgetni az edzéstervet. Kissé felvonom a szemöldököm. Miért van az a gyanúm, hogy még az égvilágon semmit sem talált ki, és csak azért kezdett el beszélni, hogy húzza az időt? Vajon miért? Miközben ez végigfut a fejemen, Shizuka-san úgy dönt megpróbálja légvétel nélkül elmondani a terveit, vagy csak szimplán megakadt valami a légcsövén, azért kezd kissé kékülni a feje… Aztán nagy nehezen kiböki a dédelgetett, titkolt haditervet, ami inkább merényletnek tűnik a hadnagy ellen. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne betörni egy felettes irodájába… Habár ezzel a tervvel ismét gyanakvásra késztet, de ezt az elméletemet egyelőre elsöpröm az elmém egyik hátsó sarkába. Ráér az még, hogy elővegyem és leporolgassam, valamint bocsánatot kérjek tőle, amikor már bebizonyítottam, hogy így van. Addig meg menjen csak a többi lim-lom gondolat közé. Ott a helye. Álljon meg a menet! Azt mondta, lopjak el egy süteményt?!
Lehunyom a szemeimet és sóhajtok. Hogyan hozzam el úgy azt a süteményt, hogy nem eszem meg én magam? Minden esetre nem vacillálok, és inkább elhúzok gyorsan a hadnagyi iroda felé, be a szobába, és körülnézés nélkül elmarom az asztalon lévő sütit. Mivel azonban az iroda meglehetősen üres, ez újabb pont a nemrég lomtárba küldött gyanú mellett. Oké, tényleg kezdem úgy érezni, hogy magával a hadnaggyal akadtam össze így délelőtt az amfiteátrumban… Mire idáig eljutok, már ismét az edzésre kijelölt helyen vagyok, és Shizuka-san felé nyújtom az annyira vágyott sütijét. Hmm… Mégsem vagyok éhes. De az az édesség gusztusos volt… Majd ha végeztünk én is eszek egyet a saját tartalékaimból… Ah, csorog a nyálam. Na jó, térjünk szépen vissza az amfiteátrumba, elvégre nem szórakozni jöttünk ide. (Ezt nem viccnek szántam.)
Szőke edzőm ismételten fulladozásba fog, a mai nap során másodszor. Komolyan elgondolkodom, ez vajon a hobbija lehet-e vagy csak egyszerű, véletlen egybeesés? Sóhajtok, és felnézve rá hallgatom következő fenomenális edzés-ötletét. Körözgetés… Erre miért nem gondoltam? Várjunk csak, gondoltam. De biztos igaza lehet, így rövid, néhány másodperces gondolkodás utána megadom magam.
– Megyek – bólintok, és minden erőmmel neki kezdek a körözgetésnek. Tényleg mindent beleadok, bár az tény, hogy ennyit még nem futottam teljes sebességgel. Fárasztó, de ez csak jót jelenthet. Remélhetőleg. Felettébb bosszantó lenne edzés közben végkimerűlni.
A monoton futkározás közben hirtelen felbukkan előttem, ráadásul hátrafelé futva. Mi a csoda? Ennyire unalmas lenne számára a felügyelet? A szavai minden esetre ezt igazolják, de abban nincs igaza, hogy nem próbálkozom… Nincs időm vitatkozni, ugyanis kitalálta, hogy fogócskázzak vele. Micsoda ötlet! De ha már itt tartunk, most végre kiélhetem a kisgyerekkori elnyomott vágyaimat. Hát legyen, fogócskázzunk csak szépen. Kifejezetten élvezem, semmi agresszió nincs benne. Az akrobatikája kifejezetten szórakoztató, minél többet akarok látni belőle, így a tőlem telhető legnagyobb sebességgel rohangálok utána, annak ellenére, hogy tudom, nem fogja hagyni magát. De ez így is nagyszerű játék. A provokatív mozdulataival tudom, hogy csak növelni akarja a feszültséget. Nekem inkább az élvezet-faktort növeli, és már nem is érzem úgy, mintha csak egy kislány lenne, aki nem tudja, hogyan kell edzeni. Félreértés ne essék, tudom, hogy nem tud a hagyományos értelemben vett edzést tartani, de nem is kell. Így legalább mindketten szórakozunk, és észre sem veszem, mennyire kezdek fáradni. Az időnként elhangzó dicséretek azért persze emlékeztetnek, hogy nem bohóckodni jöttünk ide, hanem edzeni, de attól még hatékonynak tűnik a módszer. Bár megjegyzem, néha kedvem lenne előkapni Chi-sant, hogy a tokkal kupán csapjam. Aztán ha igaz a sejtésem, és valóban ő a hadnagy, utána meg is kapnám a magamét. De vicces lenne.
Nem számolom a köröket, így váratlanul ér, hogy Shizuka-san megállít. Máris elértük volna az 50-et? A megjegyzése nem tudom, mennyire jogos, én nem látom át ennyire a dolgot. De az elkalandozása alkalmat ad, hogy shunpoval mögé kerüljek és finoman a vállára üssek, jelezve, hogy elkaptam. Erre lelkesen jelenti a fordított felállást. Hmm… miért is ne? Akkor most én menekülhetek a menekülésben soha el nem kapott edző elől – ha már így mesélte még a kezdés előtt.
Az ugrással és az ütéssel meglep, de szerencsére még időben félreugrok, és a krátert látva azonnal menekülésbe kezdek. Hiszen ez lenne a játék lényege. A következő, mellettem elsuhanó ütés után elgondolkodom azon, nem lenne-e esetleg célszerűbb, ha hátrafelé ugrándoznék, és akkor esetleg a támadómra is jobban tudnék figyelni… Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Változtatok hát eddigi technikámon, és Shizuka-sannal szembe fordulva igyekszem elkerülni az ütéseit, amennyire csak tőlem és a sebességemtől telik. Látom rajta, hogy visszafogja magát, de igen ügyesen, elvégre még így is tartani tud egy kicsivel fölöttem lévő szintet. Nem esik át a ló túlfelére. Ezt tényleg nagyra értékelem.
~ Még egy ütés és én lecsapom! ~ meg is feledkeztem magányos perceim zajforrásáról… Nagy kár, hogy ez nem egy olyan fél órával korábban jutott az eszébe, mert akkor még hajlottam is volna az ötletre. Most azonban nem.
Ugyan, ugyan. Most én vagyok az üldözött.
~ Te tényleg nevetsz ezen?! ~ valóban. Észre sem vettem, hogy nevetve válaszoltam neki, és az edzés közben is egy állandósult, felszabadult mosoly ragyog az arcomon. Ezt tenné hát egy jó társaság?

Késő délutánra jár, és még mindig folytatjuk. Pontosabban eddig tartott az edzés, hiszen Shizuka-san kidől, pont az amfiteátrum közepén. Lenyűgöző, hogy pontosan oda tudta magát ehhez betájolni. Csak mikor odamegyek és lehajolok hozzá veszem észre, hogy én magam is alig állok a lábamon. Lihegek, és már sajog minden porcikám. Elfáradtam, és fel sem tűnt, egészen addig, míg meg nem álltunk. Igen, az a megállás nem kellett volna. Ennek ellenére még most is kifejezetten élvezem.
- Köszönöm a segítséget, Shizuka-san – válaszolok neki mosolyogva. Igaza van, tényleg mind a ketten kimerültünk. Váratlan meglepetésként ér, hogy az energikus edző hirtelen a mumifikálódás jeleit mutatja. Még eme oszlásnak indult állapotában is képes egyetlen szót hörögni. Összefut a nyál a számban, ha az édességre gondolok. Mooh, hát már csak vacsorára jutok hozzá a sajátomhoz? Nem baj, igazán megérdemel a mai munkájáért annyit, hogy a saját dugikészletemből szolgáljak neki egy kis finomsággal, így elshunpozok a szobámig, és előkeresem a kiválasztott darabot (teli tálat), majd sietek is vissza mai edzőtársamhoz, vagyis edzőmhöz. Ez látványosan segít tragikus állapotán, és visszanyerve kicsattanó erejét megrázza a kezem. Csak mosolygok rá. A köszönetnyilvánítás kicsit megdöccen, mikor a nevemhez érkeznénk, de úgy látom, kitalál valami mást. Ezen tényleg felnevetek, halk, csilingelő nevetéssel.
- Tudod, hogy a „nihao” kínaiul egy üdvözlés? – kérdezem tőle visszanyerve picit a komolyságom, továbbra is az arcomon lappangó mosollyal. De azt hiszem, én már így ragadok meg benne. Ugyan teszek egy kísérletet elismételve a valódi nevemet, de ha nem jegyzi meg, az sem zavar. A becézés a barátok sajátja, nem?
Végül sikerül feltámogatnunk egymást az amfiteátrum talajáról, és egymás mellett, időnként dölöngélve visszamasírozunk a szállásra. Az egész napos edzés után azt hiszem, mindkettőnknek dukál egy alapos fürdés.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Okt. 11, 2011 9:40 am

Üdv! Az edzés végeztével jöjjön az értékelés.

Wang Lui Mei: Szorgalmas és alázatos munkád állóképességed növekedését eredményezte, és ezáltal képessé váltál kicsit jobban használni a villámtáncodat. Jutalmad 500 LP, az ebből származó 1 pontot shunpo képzettségedre kell tenned.

Yamasaki Shizuka: A kezdeti nehézségek után végül feltaláltad magad és képes voltál eredményes edzést tartani új osztagtársad számára. Jutalmad egyelőre csak egy sütemény, ám ha még egy edzést sikerrel levezetsz, te is kaphatsz LP-jutalmat.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Okt. 20, 2011 12:46 am

~ Egy Nemes edzetése ~
(Avagy szívesség és kötelesség egyaránt)


*A horizontvonalon nem búsul se Nap, se Hold. Nem szennyezi az időt se komorság, sem kicsattanó öröm. Éppen ugyanolyan e nap, mint a többi. Nem különbözik a halálistenek által felállított monotonitástól. Minden egyes nap, ébredéssel kezdődik, s folytatódik a kötelességek elvégzésével. Legalább is egy felelősség teljes shinigami ezt teszi nap, mint nap. Ez alól pedig én magam sem vagyok kivétel. Számtalanszor volt lehetőségem végig nézni, hogy mivel jár az, hogy ha valaki teljesen elhagyja magát, így e példákból tanulva tudom, hogy mit kell tennem. Némileg ugyanakkor nehéz, mert fokozott felelősséggel kell szembe néznem. Kezdve azzal, hogy a Gotei Juusantai, Sanbantai taichouja vagyok; s ezt minden egyes nap elmondom magamnak, hogy emlékezzek minderre. Emlékezzek arra, hogy főnemességem mellett egy kapitány személye vagyok. A tizenhárom shinigami egyike, akik a Seireitei-ért felelnek. Valamint főnemességem okán a politika sem kivételez nekem. Bár korruptív világot élünk, még sem gondolom azt, hogy nem lehet megélni. Van mikor nehéz, van, mikor úgy gondolom, hogy Keisuke hiánya elviselhetetlen, de kibírom. Mert megígértem neki, hogy megvárom, s azt is elhatároztam, hogy mire visszatér sokkal jobb, leszek. Sokkal többet fogok elviselni érte, és mindazokért a személyekért, kik fontosak a számomra. Nem vagyok az-az Ai, aki elfelejti, hogy miken ment keresztül. Hány csatán, és megmérettetésen vagyok már túl, és állandó társam is akad ebben, Shiroichi Anao személyében. Az egyetlen személy, aki megmutatta a számomra, hogy milyen is egy igazi barátság, s ezt nem feledem. Nélküle azt hiszem kapitány sem volnék; noha nem a bankai elérése miatt, hanem a nyelvjárása végett.
Eleinte nem is örültem ennek, de már igazán megszoktam sőt, el sem akarom hagyni ezt a pozíciót. Így legalább lehetőség nyílik igazán nagy tetteket véghez vinni, amik hozzá járulnak a Kagami-ház hírnevéhez, valamint ahhoz, hogy megismerjem önmagam. Efféle gondolatokkal álltam meg az Amfiteátrum impozáns épületében. Milyen hatalmas, s milyen hasznos is. Nem bántam meg, hogy rengeteg pénzt adtam ki, ennek megépítésére. Tudtam, hogy kell valami, valami hely, ahol az osztagom fejlesztheti magát kénye, kedve szerint. Bár vannak kötelező jellegű edzések, de annak örülök a legjobban, ha ezt valaki magán úton is űzi. Egészen más, hogy ha kötelességből edzel, vagy hogy ha ezt azért teszed, mert önmagadat szeretnéd fejleszteni. Mindannyiunk, akkor vagyunk a leghatásosabbak, ha a lélek küzd, nem pedig a test. Ezért is mondhatom magamat szerencsésnek, mert a kötelességek ellenére én magam is el akarok érni dolgokat. Így hát, eme nap kiválasztásakor, nem csupán nemesi elkötelezettségből hívtam meg az Asari-ház vezetőjét az általa kért edzésre, hanem valójában én magam is kíváncsi voltam, hogy mire lehet képes ez a shinigami.
Kissé szokatlan öltözetben várom a nőt. Egy fekete kimonot öltöttem magamra, s annak tetejére vettem a hófehér, szinte újszerű haorimat. Félig felkötött hosszú hajamat egyetlen egy, derékig leérő ezüst szalag tartja, melynek végén a Kagami Főnemesi- ház brossal megoldott jele díszeleg. A nyakamban pedig a nyaklánc látszik, szintén jelző értékűen. A külsőségek, s az a nyugodt, hűvös, ámbár kimért tartásom lehet legnagyobb jele annak, hogy alaposan felkészültem erre a találkozóra. Mikor megérkezik a nő, csak egy egyszerű biccentéssel méltányolom szavait. Nem volt szükséges ez az egész hivatalos forma. Szavai hízelgőek, de cseppet sem vélekedem úgy róla, mintha őszinték lennének. A nemesek megtanulták már, hogyan forgassák szavaikat úgy, hogy az másnak is tetsszen. Viszont a Byakuya-val töltött délutáni teázások számomra ilyen téren hasznosak voltak. Megtanított átlátni a felesleges szavakon, s az etikettben is segített. Voltaképpen hálás lehetek a Kuchiki-háznak, és saját családomnak egyaránt. Így nem is szégyenkezem amiatt, hogy egyetlen egy szóval sem viszonzom kedvesnek látszó köszönését. Elhivatottan térek a tárgyra, szinte azonnal.* - Elküldtem mindenkit, hogy az edzés nyugodtabb környezetben történhessen. Meg kell jegyeznem Asari-san, hogy mind e mellett rengeteg a dolgom. Most tudtam időt szakítani, de ez sem tarthat örökké. Ezért azonnal bele kezdenék az edzetésedbe. Nem lesz könnyű, de a szintedhez igazítom. *Várok egy pillanatig, hogy reakció időt hagyhassak neki. Való igaz, hogy kíváncsi vagyok, de nem felejthetem el, hogy dolgom is van ez mellett. Talán ő érti is, hiszen ha annyira nem is, mint én, de mégis nemes. Nekünk meg ugyebár kevés időnk jut a szívességek meg tételére. Közben szembe fordulva vele végig nézek rajta. A magam szintjével igyekszem felmérni a lélekenergia szintjét, hogy tudhassam, milyen fokozatú edzésre is volna szüksége. Azért nem mindegy, hogy egy kapitánynak, vagy egy egyszerű tisztnek tartok edzést. Nem csak lélekenergia, de a képzettségi szint is teljesen más fokon leledzik.*
- Kezdetnek felteszek számodra egy rövid kérdést, shinigami. Mi a kidou? *Számtalanszor találkoztam már azzal az egyedi hibával, hogy valaki nem tudta rendesen megfogalmazni mindazt, amit az akadémián tanult. Örök hiba, mert ha az elmélet nem megy, akkor miért is várnánk el, hogy az gyakorlatban meg tökéletesen működjön? Így hát türelmesen megvárom Asari-san szavait a kidout illetően, és válaszától függően cselekszek a továbbiakban. Ha megadja a várt választ, akkor mindössze egy bólintással jelzem, ha nem, akkor ugyanúgy állok meg helyemen, mint eddig. Hiszen a mai edzés úgy is egytől egyig a kidouról fog szólni. Előzetesen is elmondhattam volna neki, de akkor azt hiszem, nem lenne fokozott eme edzés.*
- A mai edzés nem fog másról szólni, mint a kidouk kisülésének gyorsításáról. Ez egy alapvető dolog, amire ha valaki rá edz, egészen meglepheti az ellenfelét. *Ekkor mellé lépek egy villámlépéssel, hogy megmutathassam neki miről is beszélek. Nem szeretek úgy edzést tartani, hogy ledarálom az elméletet, aztán gyakorlat meg elmarad. Ez kidouk terén nagyon fontos, hogy az elmélet megmaradjon a gyakorlat mellett 50-50 % részarányban. Elmélet nélkül nem megy a gyakorlat, de valahogyan fordítva is így van, szerintem. * - Ez egy olyan edzés, amely hozzá segít a démon mágia hat fokozatának, egy-egy lépcsőjének elkülönítéséhez, s később megtételéhez. Megmutatom a számodra ezt a hat fokozatot, ez után bemutatod a számomra, hogy mely szinten állsz jelen pillanatban. *Nem tudom, hogy ebből mégis mennyit ért, de mihelyst megmutatom neki, meg fogja érteni, hogy éppen mire is gondolok. Jobbnak találok egy ilyen edzést véghez vinni. Így tudhatom meg, mekkora szinten áll, mennyire kell edzetnem, és számára is fontos. Láthatja, hogy mely fokokat érhet el, végig motiváló jelleggel.*
- Hat, különböző módon fogok megidézni egy soukatsuit, egyenesen a szemközti falba. Megkérlek rá, hogy állj hátrébb, de itt is maradhatsz saját felelősségedre. *Komoly lejtésben hangozhatnak szavaim. Tisztában vagyok azzal, hogy a különböző idézések más- más erőszintet hozhatnak ki egy kidouból. Ha a lány pedig nem áll az esetek magaslatán, előfordulhat, hogy a lélekenergiám kivetülése némileg rá is hathat, annak ellenére, hogy a falat célzom meg. Tehát két ujjamat összeérintem magam előtt, s bele kezdek a mormolásba.* - Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok, ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou no Sanjuusan Soukatsui! *Sarlószerű kékláng csapódik ki a kezemből. De mint más arra számítana, hogy ez egy kisebb kidou volna, tévednie kell. A hosszabb idézés, sokkal nagyobb előkészülettel, és sűrítéssel jár; így a kidouk is erősebbé válnak egy kidou mester kezében. Persze ezt egy átlagos kidou használónak nem feltétlen kell tudnia, ezt inkább csak magamnak jegyzem meg. Ahogy kérte a lány, nem egészen fogtam vissza magam, de folytatom tovább. Második alkalommal elhagyom a szöveget, csak a számot és az idézést mondom el. Ezt követően már ugyanezt kétszer egymás után rögtön megteszem. S ahogy a fokozat követi egymást, utóidézést hajtok végre; csak az idézést szavalom el; shakkahouval keverem a soukatsuit, míg a legvégén egyszerű suhintással minden előzetes nélkül megidézem a kidout. Egy nagy levegő vétel után fordulok a shinigami felé.*
- Ez a démon mágia hat fokozata. Soul Societyben az a shinigami, aki minden szó nélkül képes egy kidou elsütésére, az kidou mesternek számít. *Felelem egész komolyan a számára. Kicsit lekezelő stílusban is tűnhet, pedig leginkább a komolyságot szeretném statuálni mindazzal, hogy keményen elmondom neki az esetleges instrukciókat.* - Mindezt azonban nem mindenki képes elérni. Valamint az iméntikhez van egy kis hozzáfűzni valóm. Bár a különböző idézések egyre nagyobb gyorsaságot engednek meg, de a kidouk erejükből is vesztenek mind ez alatt, bizonyos szinteken. Attól, hogy néma idézéssel idézek meg egy kidout, nem biztos, hogy erősebb is. *Kicsit távolabb állok tőle, hogy a további dolgokban jelenlétem ne zavarja meg az övét. Tovább is mondhattam volna a számára, de azt hiszem, egyelőre így is túl sokat beszéltem neki. Nem vagyok biztos benne, hogy egyből egy kapitány szintű edzést kellene a számára tartanom, így inkább végre belekezdek a gyakorlat levezetésébe.* - Mint te is észre vehetted, ha jobb oldali falra tekintesz, céltáblákat láthatsz. Ezeket, a táblákat az Akadémián szokták segédeszközként használni. Nagyjából megint csak ugyanaz lesz a feladatod, mint az Akadémián, némileg tovább fejlesztett változatban. Még nem tudom milyen szinten állsz a kidoukkal, de megfogom tudni, amint elsütöd az első kidoudat. *Kicsit oldalra söpröm a hajamat e közben, mert a szél sikeresen felfújta. Nem szeretem, ha nem tudok más szemébe nézni, mi közben hozzá beszélek. Egyrészt nem illendő, más részről zavaró, ha nem láthatod a másik tekintetét. Sok mindent le lehet szűrni abból, mint például azt is, hogy mennyire is érti a szavaimat jelen esetben.*
- A feladat a következő: Ezek a táblák nagyjából húsz méterre lehetnek tőled, és tőlem egyaránt. Sétálj oda úgy, hogy velük szemben légy. S az imént, általam megmutatott módon vezesd fel a saját démon mágia fokozatod. Nyilván csak addig tudod felvezetni, amíg a jelenlegi szinted engedi; de én úgy gondolom, hogy egy Juunibantai tag számára az első két szint menni fog. Szöveg, szám, idézés; szám, idézés. *Legvégére raktam a legtömörebb mondatot, ami egyértelműen elmagyarázza, hogy mi is a feladata. Azt nem mondtam meg neki, hogy milyen kidouval kellene megcéloznia ezeket, a táblákat, hiszen én magam sem tudhatom, hogy éppen milyen kidoukat ismer. Ezt teljes egészében rá bízom, én csupán figyelni fogom a feladata elvégzésében. Egy teljesen alapedzés ez, de segít számára a szintek felismerésében, valamint a gyors helyzetváltásban. Míg ő ezt végre hajtja, addig utasítom rá, hogy ismételgesse.* - Többszöri megismétlés segít a gyors helyzetváltoztatásokban. Valójában megtévesztő lehet, ha ellenfeled ellen játszadozol ezzel. Például megbénítod egy alap kidouval, és hosszan megidézed a kidoudat, ezáltal elhitetve képzetlenséged. Persze ellenfélfüggő, de alapesetben ezt lehet leszűrni. Aztán, ahogy halad előre a csata, úgy váltasz taktikát. Eléggé kellemetlen, például egy mesternél, hogy sosem tudhatod éppen idézett e meg kidout. Hiszen, ha egy láthatatlan technikát szó nélkül idézel meg.. az kissé kellemetlen lehet másnak. *Húzom el némelyest ajkaimat. Ilyenben nekem már sokszor volt részem, hogy ezzel leptem meg bizonyos arrancarokat. Bele gondolva, bármikor ismét megtenném, ha találkoznék, egyel.* - Amire már te is rá jöttél, hogy a fokozatokon, a kidouk előkészítése sem egy szintű. Sokkal nagyobb szintet érhetsz el a rendes kimondásokkal, de annál hatástalanabb is. Tudod egy harcban az idő, hogy mennyi időd van egy sikeres támadásra nagyban hozzájárul a technika választásában. Így én azt ajánlom neked, hogy a teljes idézések előtt használj egy bakudout. *Közben azért intek neki, hogy nem kell továbbra figyelnie rám, csak nyugodtan csinálja teljes monotonitással a céltáblák eltalálását. Úgy húszpercnyi némaságomból térek ki végül, mikor meglátom a shinigami fáradalmait végre.*
- Ha ezt gyakorlod egyre többször, gyorsabban fogsz tudni kidout idézni. De jól vigyázz, a magasabb szintek eléréséhez további elméleti tudásokra van szükség. Ennyi volt mára Asari Chinami-san. *Fejezem be végül az edzést. Elvégre csak egy teljesen átlagos kidou edzést kellett tartanom, amelyre utólagosan én magam is rá jöhettem. Semmi más nem árulta el ezt számomra, mint a szintjeinek felsorakoztatása. Az első két ment neki, utána mintha megállt volna ebben. Tehát ez pedig annyi leszűrni valót hagy nekem, hogy további négy szintre lenne szüksége ahhoz, hogy kidou mesterré válhasson. Ez még igen csak hosszadalmas procedúra lesz, de talán majd egyszer ebben is segíthetek neki. Addig is csak remélni lehet, hogy nem csupán oda figyelt szavaimra, de rögzítette is őket. Ebbe nem én vagyok az, aki beleszólhat, hanem csak is maga. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mennyire használja fel tanításaimat. Bár őszintén remélve, ha már arra kért, hogy edzessem, azt nem csupán azért kérte, hogy valamivel elüsse az idejét.* - Nekem most pedig mennem kell. További kellemes napot! *Biccentek neki egyet kimérten, majd magára hagyva indulok meg a kijárat felé. Nem tiltottam meg neki, hogy itt maradhasson, ha ne tán még gyakorolni szeretne. Az ő szintjén igazából ez sosem árt.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Shiro

avatar

Female
Hozzászólások száma : 22
Tartózkodási hely : Nobu-nii-chan nyakán, vagy egy bokorban mögötte *.*
Registration date : 2011. Mar. 13.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Yonseki
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Vas. Okt. 30, 2011 5:09 am

Kidou edzés egy kapitánnyal
Arigatou Kagami Ai-sama


Más esetben meglepett volna, hogy nem köszön vissza valaki, tán nemesi mivoltomból adódóan, de most tökéletesen értettem Kagami-sama távolságtartását. Nem volt udvariatlan, közel sem, egy főnemes higgye csak magát felsőbbrendűnek, viselkedjen úgy és nézzen is ki úgy. Bár csak látásból ismertem egyelőre, valamint pár futó szóból, elégedett voltam azzal a teljesítménnyel, amit ezen szintjén nyújt. Hogy szerepet játszik-e jelenlétemben vagy ez a valódi énje nem tudhatom, de nem is akarom kideríteni, számomra ez lényegtelen információ. Elmém egy része máshol járt, azonban igyekeztem a legtöbb figyelemmel adózni Kagami-samának, hisz nem azért jöttem, hogy a drága időmet úgy költsem el, hogy nem tanultam semmit. Tudtam, hogy ő képes nekem segíteni, ezért jöttem hozzá, meg persze kíváncsi is voltam, mire képes, kihívni azonban nem lett volna ésszerű döntés. Amint megszólalt, kiűztem a fejemből minden zavaró gondolatot és rá összpontosítottam, hogy pontosan, szó szerint rögzíthessem emlékezetemben ezen edzés minden pillanatát és az ő összes kimondott szavát.
- Őszinte köszönettel tartozom, hogy időt szakít rám. Én sem fecsérlem felesleges, ostoba hajbókolásra egyikünk idejét sem, nekem is van még dolgom bőven. Egyszer jöjjön el hozzám egy teára, akkor majd lesz időnk a formalitásokra is. – mosolyodtam el.
A mosolyban nem volt önteltség, inkább a tőlem oly’ ritkán látott vidámság fedezhető fel benne, hiszen tényleg szívesen látnám nálunk egy délutáni teaszertartáson, mikor mindketten tudunk időt szakítani rá. Kár, hogy ez csak nagyon ritka alkalom, bizonyosan neki jóval több munkája van, mint nekem, a főnemeseknek sokkal több döntést kell meghozniuk és egyben jóval nagyobb horderejűeket is.
Amint a kérdés elhagyta a száját, egy kissé elgondolkoztam, elmém felidézte, mit tanultam az Akadémián a kidoukról és milyen kiegészítő információkat szereztem a Juunibantaiban ezekről. Egy perc sem telhetett el és én már magabiztos, vélhetően pontos válaszra nyitottam a szám.
- A kidou, más néven démonmágia a shinigami lélekenergiájának koncentrációjából keletkezik, tulajdonképpen lélekenergiájának kivetülése valamilyen formában. Két alága van a hadou és a bakudou. A hadou lényegében támadó technika, minél magasabb számú a besorolása, annál erősebb és pusztítóbb. A bakudou védekező és lefogó technika. – mondtam és hangomban kis lelkesedés is csendült, hiszen bár régen, az Akadémián nem foglalkoztam ezen ágával a harcnak, mára már szinte az életem, az én részem lett, így mindig is imádtam róla beszélni, megosztani a véleményem másokkal és meghallgatni, hogy gondolja ezt egy szintén hozzáértő személy.
Büszkeség is volt bennem, büszke voltam magamra a megfogalmazást illetően és hogy sikerült úgy elmondanom minden lényeges információt úgy, hogy nem kevertem bele olyan szakszavakat, melyeket csak hosszas magyarázás után értene meg Kagami-sama, én pedig nem akartam erre fecsérelni egyikünk idejét sem, hisz most tanítvány voltam, nem mester. Tekintetemben egyetlen pillanatra meglepettség villant fel, ahogy hirtelenjében mellettem termett, de gyorsan összeszedtem magam. Nincs mitől félnem, hisz jelenlegi szintemen nem jelentek rá veszélyt, talán soha nem is fogok. A legutóbbi támadás óta fel-felvillan bennem az erős paranoia, de igyekszem úgy elnyomni, amennyire csak tőlem telik. A régi fájdalmat is sikerült elzárnom, ez nem lehet nehezebb.
Szótlanul bólintottam, nem akartam belezavarni a magyarázatba, csak jelezni, megértettem és tökéletesen fel is fogtam, mit mondott. Természetesen, mint olyan személy, aki sokat foglalkozik a kidoukkal, tisztában voltam azzal, mi a hat szint és magamat is be tudtam helyezni úgy, ahogy, a néhai gyakorlásaim alkalmával, így nem volt gondom a megértéssel. Természetesen sokkal megbízhatóbb az a vélemény, amit egy mester állapít meg szerény személyemről, mint az, amit saját magamról állítok fel, így hát engedelmesen hátráltam pár lépést, hogy ne zavarjam és nekem is biztosítva legyen a testi épségem egyelőre. Bár Kagami-sama nem látta, ahogy kilőtte a kidout, szememben csodálat tükröződött a kapitány irányába. Gyönyörű, önálló, erős nő, s bár talán ez számomra nem volt a legelőnyösebb, hisz mindig is a családom érdekeit kell majd néznem, felnéztem Ai-samára és példaképként tekintettem rá ettől a pillanattól. Minden megvolt benne, ami belőlem hiányzott, főként az a hihetetlen, valóban felsőbbrendűséget keltő kisugárzás, amelyről, mint az Asari-ház vezetője, én mindig is álmodtam.
Figyelmesen követtem végig a mozdulatait, minden rezdülését és sorba vettem az idézési formákat, végigkövettem figyelmemmel minden egyes kilőtt soukatsuit. Mikor mind a hatot végigvette, már kissé káprázott a szemem a fényvillanásoktól, így szorgosan pislogtam, majd újra teljes figyelmemet szenteltem Kagami-samának. Milyen szép lenne esküvői kimonóban… mellettem… Nem, ilyenről ábrándoznom sem szabad, pláne ilyen helyzetben! Oda kell figyelnem, különben nem tanulok semmit.
- Értettem. Korábbi gyakorlásaim alkalmával igyekeztem felmérni valós szintemet, de igen nehéznek bizonyult figyelni a pontos idézés végrehajtására és arra, mikor kell befejeznem az edzést, hogy ne csússzak el a munkámmal. Arról nem is beszélve, hogy nem ritkán a családom tagjai megzavarnak és a gyakorlóterem fala helyett majdnem őket találom el… – bár nem magyarázkodni akartam, tán úgy hangzott, pedig csak jelezni kívántam, hogy még mindig figyelek rá, hisz mióta elkezdett magyarázni, még ha hagyott is nekem reakcióidőt, én nem akartam megzavarni őt, így semmiféle visszajelzést nem adtam arról, hogy megértettem és emlékezetembe véstem a tanításait.
Mostantól csak félig koncentráltam Ai-samára, ahogy odalépdeltem, szembe a céltáblákkal. Szemmel nézve valójában nem voltak olyan messze, legalábbis számomra. Tekintetem Kagami-samáról most a táblákra vándorolt, immár véglegesen. Két ujjamat összeérintettem, koncentrálni kezdtem, elmémbe idéztem a nem is olyan rég hallott idézés szavait.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok, ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou no Sanjuusan Soukatsui! – gondoltam, úgy a legelőnyösebb, ha már egyszer ismerem ugyanazt a démonmágiát, amellyel Ai-sama is bemutatta nekem a hat szintet, én is azt használom gyakorlásképp, hiszen így sokkal kézzelfoghatóbb a viszonyítási alap.
Természetesen még nem is reménykedtem benne, hogy a céltábla irányába indított támadásom ereje akár meg is közelíti a nő erejét, de azért igyekeztem minden lelkesedésemet és tudásomat beleadni a lövésekbe, melyekkel megállás nélkül bombáztam egyetlen célpontomat. Felváltva használtam az idézés, szám, név és a csak szám, név változatokat, a magasabb szintek, melyeket Kagami-sama mutatott, sehogy sem akartak sikerülni, így maradtam ennél a kettőnél.
Húsz perc múlva már jóval kimerültebben hagytam abba a folyamatos támadást, jelenlegi mesterem utasítására. Kezem kissé remegett, sajnos ritkán volt részem ilyen intenzív gyakorlatozásban, pedig pontosan tudtam, hogy szükséges ezen a szinten minél többet edzeni. Szembefordultam a nővel és meghajoltam.
- Köszönöm a rendkívül tanulságos edzést, Kagami Ai-sama. Önnek is kellemes napot kívánok és egyszer várom arra a közös teázásra! – szóltam még a már elsiető kapitány után.
Mikor becsukódott mögötte az ajtó, átsétáltam egy másik céltábla elé, ugyanakkora távolságban, szilárdan megvetettem a lábam és letöröltem az izzadtságot a homlokomról. Mikor újra teljesen felkészültnek éreztem magam, jobb kezem két ujját összeérintettem és koncentráltam, remélve, hogy senki nem zavar meg, hisz Ai-sama egyetlen szóval sem utalt rá, hogy nem maradhatok tovább. Természetesen a kárt, ha esetleg gyakorlás közben okoznék, megtérítem majd.
- Hadou no Sanjuusan Soukatsui! – mondtam ki a számot és a nevet, ahogy még az Akadémián tanultuk.
Volt még időm gyakorolni, a számlák és egyéb papírmunka elvégzését kivételesen holnapra halasztottam, bár tudtam, így valószínűleg következő nap nagyon nehéz dolgom lesz és sok is, ami az adminisztrációt illeti, de nem csak ész, erő is kell ahhoz, hogy megvédjem a családom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Nov. 01, 2011 7:57 am

Üdv! Edzés-értékelés következik ^^

Asari Chiami: A folytonos gyakorlás egy olyan tréner kezei alatt, mint Kagami Ai, gyerekjáték kéne legyen. Ám mivel figyelmed el-elkalandozott, ezért a célt csak több gyakorlással tudtad elérni, mint amire számítottál. Ettől függetlenül sikerült elérned a kidouid kisülési sebességének növelését, köszönhetően annak, hogy az edzést folytattad mentorod távozása után is. Kidoud egy ponttal javult, ami 500 LP növekedést jelent a lélekenergiádban.

Kagami Ai: Bokros teendőid ellenére mindent megtettél Chinami fejlődése érdekében, nem a te hibád hogy az esküvőtökre gondolt a démonmágia helyett. Az edzést sikeresnek nyilvánítom, és mivel ez volt a második ilyen, ezért 1000 LP jutalomban részesülsz kimagasló munkád jutalmaként. Mivel mindkét edzésed kidou volt, így ezt a két pontot kidoura kell tenned.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51050/65000  (51050/65000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Vas. Dec. 11, 2011 1:16 am

Speciális edzés
(Reatsu kezelés)

*Mai napon nem nyugodhatok, nem, egészen addig nem, míg véghez nem viszem a kitűzött tervemet. Noha nem vagyok oly' idős shinigami, mint például Masayoshi soutaichou, de láttam már éppen eleget. Ahhoz láttam, hogy kapitányként ülhessek székemben, és azon gondolkozzak, hogy vajon hogyan fog végződni, azaz edzés, melyre a szükség állapot gyanánt szántam rá magam. Tisztában vagyok azzal, hogy a halálistenek legtöbbjének a démon mágia fokozott nehézséget jelent. Ám azt is tudom, hogy eme küzdőstílusnak van egy másik fele is, amelynek voltaképpen csak összeköttetése van mindössze a kidouval. Sokat gondolkodtam ezen, éjszakáztam rajta párat, hogy elgondolkozzak dolgokon. Annyi shinigamit edzettem már, s még ha némelyikhez nem is kerültem közel, valahogyan most már kezdem észre venni azt, vannak olyanok, kik bíznak bennem. Legfőképpen az iménti gondolatomra a saját osztagom tagjai jutnak eszembe. Ennek így kell lennie, fel kell állnom, hogy ha annyira nem is.. néhány perc erejéig leereszkedjek melléjük.
Valami ilyesmi gondolatok forognak elmémben, amikor a Sanbantai Amfiteátrumába lépek be, ahol már többen is várnak az egyértelműen meg nem jelölt edzés okán. Mikor ki küldtem minden osztaghoz a kapitányok számára, hogy mit tervezek, nem mondtam meg azt, milyen edzésre invitálom az általuk megengedett shinigamikat. Nyilván való tény, hogy csak azok lehetnek itt, akiket a kapitányuk értesített erről. S abban is biztos vagyok, hogy ebbe a rétegbe is azok tartozhatnak, akiket képesek a fejlődésük érdekében elküldeni egy csöppnyi fejlődés gyanánt. Egész áldott nap erre az edzésre készültem. Szokatlan üveggömböket cipeltettem a kör alakú impozáns épületünkbe, s arra vártam, hogy beesteledjék. Noha szokatlan lehet némelyiküknek, hogy éjszaka fogunk majd bele egy adott dologba, de amint rá jönnek, hogy miről is van szó, némelyest talán érteni fogják. Általános shinigami uniformisban, valamint a haorimban jelenek meg. Tartásom és tekintetem keménységet ír le, egyáltalán nem különböztetem meg az ismerősöket, vagy azokat, akik közel állnak tőlem, azoktól, akiket esetlegesen nem ismernék. Az osztagom tehetős része részt vesz ezen az edzésen, de mivel a Gotei Juusantai minden osztagából jöttek ide illetők, így ez a hatalmas edzőterem szépen megtelik lassan shinigamikkal. Tekintetemmel végig pásztázok a suttogó egyéneken, s egy kimért biccentésemmel üdvözlöm a jelenlévőket.*
- Rendezett sorokat, és egyenletes távolságot tartva álljon meg mindenki. A soron következő elhangzottakhoz szükséges lesz, hogy mindenkinek egyenlő nagyságú tere legyen, különben baleset veszélyes a dolog. Viszont, ha valaki ne talán lesérülne, gondoskodtam arról, hogy néhány Yonbantai-os rögvest itt legyen, hogy segítsen. *Mutatok a tőlem nem messze lévő három gyógyítóra, akiket Yasuji taichoutól kértem kölcsön az edzés érdekében. Tisztában vagyok azzal, hogy ez az edzés kissé összetett, és egyáltalán nem balesetmentes, de értelmét látom a kockáztatásnak. Az egész edzés alatt végig törekedni fogok arra, hogy mindenki önmagához mérten a maximumot érhesse el. Éppen eleget láttam Seireitei támadásánál, s bizony levontam egy- két fontos következtetést is az arrancarokkal folytatott küzdelmeim során. Éppen itt volna az ideje, hogy a nem szokványos tapasztalataimat átadjam mindazok számára, akik azt megérdemlik. Természetesen bizonyára lesznek olyanok is, akik nem fogadják majd be kellőképpen mindazt, amit tanítani szeretnék, de remélem az itt lévő shinigamik közül ez egy kisebb kört alkot majd. Közelebb sétálok, pontosabban be a sorok közepébe, hogy a felcsendülő hangom egyenletesen oszlathasson el a teremben, mindenkihez eljusson az, amit mondani szeretnék.*
- Mindenkit köszöntök egy speciális edzésen, melyre külön engedélyt kértem az ahhoz megfelelő személyeknél. Még mielőtt mindenki megtudná, hogy miről is van szó, jó volna, ha tisztáznánk néhány szabályt előre. Ezek a szabályok fogják segíteni azt, hogy ez az edzés a lehető legnagyobb rendben zajlódjon. Első szabály, ne zavard a másikat edzés közben, mert baleset veszélyes. Második szabály, tarts be a távolságot a társaid mellett, mert szintén baleset veszélyes. Harmadik szabály, ha valaki nem tud valamit, vagy nem megy, az időben jelezze, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az edzés baleset veszélyes. *Persze, mivel mind egytől egyig shinigamik, így ehhez már bizonyára hozzá szokhattak. Mindenesetre nem árt, hogy előre közlöm, mindenféle kertelést nélkülözve. Még megvárom, hogy mindenki elhelyezkedhessen, s a teremre csend boruljon. Csak ekkor kezdek bele a dolog lényegesebb részébe.*
- Mindenki megtanulta az Akadémiáról, hogy aki shinigamivá szeretne válni, annak el kell sajátítania az öt alapvető küzdőstílus alapjait. A hakudát, zanjutsut, kidout, shunpot, zanpakuto használatot. De volna itt más is, amely az Akadémiai tanulmányok legalapvetőbb gyökere. Ebből indul ki minden, s ez volna az a dolog, melyet talán a lehető legnehezebb fejleszteni. De mivel erre épül leginkább az egyik küzdőstílus a kidou, így a shinigamik nagy százalékának nehezére esik a különböző kidouk elsajátítása. Valaki megtudná mondani, hogy mi a legalapvetőbb követelmény, hogy valaki shinigamivá válhasson a Lélektovábbképző Akadémián? *Idő közben sétálni kezdek a sorok közt, s mindenkinek a tekintetébe belefúrom a sajátomat, valamint itt- ott rendezek ezen az elhelyezkedésen. Nem szokásom a katonás soroknak a követelménye, de ez esetben most szükséges. Inkább fogom keményebbre a dolgokat, mintsem baj történjen egy ilyen edzésen. Magát a választ pillanatok alatt egy olyan személytől kapom meg, aki igen közel áll hozzám. Keisukere pillantok, kicsit engedékenyebb pillantással és egy bólintással köszönöm meg válaszát.*
- Valóban a lélekenergia. Tehát, ha valaki nem fejleszti a lélekenergiáját kellőképpen, az egyszerűen nem lesz képes fejlődni a kidou ágazatán. Valójában pedig a lélekenergia, nem csak fegyverként, de rengeteg helyzetben pajzsként is szolgálhat a számunkra. Tételezzük fel, hogy lekötnek minket egy kidouval. Mei-san..egy hat rudast idézz rám. *Félig meddig parancsolóan, másrészt inkább kérőn pillantok a lányra. Tisztában vagyok azzal, hogy számára elvi kérdés az, hogy a kapitányát lekösse-e egy ilyen kidouval, de jelen esetben én kértem meg rá, ha úgy vesszük. Más esetben egyébként is pillanatok alatt leszedném magamról ezt a kidout.* - A lélekenergia megnövelésével, kicsapásával a bakudou módszerek a kidoun belül kivédhetők, amennyiben az áldozat lélekenergiája nagyobb, mint a támadó-é. Legalább is, bizonyára többen ebben a hitben élnek. *Ekkor dekoncentráltan csapom ki a lélekenergiámat a kidouval szemben, amely hiába tűnhet hatalmasnak, mégis a kidout még csak meg sem roppantja. Érdekesen pillantok a meghökkent shinigamikra, s majd a lélekenergiám kaotikus mozgását irányítani kezdem a magam módszerével, amely szépen, a maga módszerével egy rendes aurát képez körülöttem. Világoszöld, ezüstös színű reatsu, amely egy pillanat alatt megsemmisíti a kidou jelenlétét a testen.* - Téved az, aki azt gondolja, hogy a lélekenergia nagyságától függ a kidouk megszüntetése. Minden azon múlik, hogy a shinigamivá válás során, ki mennyire fejleszti a reatsu kezelését. Egy dekoncentrált, kontrollálatlan, de hatalmas lélekenergia még csak meg sem sebzi a fogva tartó kidout. Egyszerűen elcsúszik a felületén, mert annyira hatalmas, és egyben ingatag, mintha észre sem vennék egymást. Ám egy jól irányított, kellően szabályzott lélekenergia már teljesen más. A testfelületéhez illesztett auraszerű lélekenergia már képes semlegesíteni a lekötést. Minden csupán akarat kérdése. De példának okáért a hadou nevezetű technikák alapja is ebben rejlik. Ha valaki kellőképpen tudja kicsapni a lélekenergiáját, úgy erősítheti a hadouk csattanását. S mondok újat. *Megállok egy pillanatra immáron az első sor előtt, úgy középtájon.* - Egy jó reatsu kezelőnek a kidoui még gyorsabbak is, mint azé, aki ezen ágazaton bajlódik, megáll a fejlődésben. Nem célom, hogy ezen az esti órán kidou mestereket faragjak belőletek, csak felhívnám mindenki figyelmét, hogy a lélekenergia teszi ki majdnem mindennek az alapját. A kidouk szemszögéből pedig alapvető, hogy valaki remek reatsu kezelővé válhasson ahhoz, hogy különböző fokozatokat elérhessen. *Körbe nézek mindenkin. Már most nagyjából megtudom mondani, hogy kik azok, akik egyáltalán felfogták azt, hogy miről is beszéltem az imént. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik csalódottak lettek, mert azt hitték, hogy ma egy kidout fognak elsajátítani, vagy fejleszteni, de ez van. Véleményem szerint ideje a problémákat a gyökerüknél megragadni; erre akkor jöttem rá, amikor Kamival edzettem. Talán ezzel az estével majd hozzá segíthetek mindenkit ahhoz, hogy egy kicsit közelebb kerülhessen a démon mágiákhoz, valamint ahhoz, hogy a reatsu kezelés igen is fontos. Gyakorlatilag az összes küzdőstílushoz köze van, aki kellő kreativitással rendelkezik, az úgy is rá jön, hogy bizony ez így van.* - A sorra következő gyakorlat segít abban, hogy gyakoroljátok egy kicsit a reatsu kezelést, ami lehetséges, hogy egy jelenlegi problémátok megoldásában is segíthet. Ott talál mindenki magának egy ököl nagyságú üveggömböt. Mindenki vegyen magának egyet, majd térjen vissza a helyére, hogy megmutathassam mi lesz a következő lépés. *Kicsit hátrébb megyek, hogy én magam is a kezembe vegyek egy ilyen segédeszközt, amelyet még 12. osztagtól rendeltem meg erre az alkalomra. Számítok arra, hogy ez eltart majd néhány percig, mire berendezik magukat, így jut időm félre hívni egy kicsit Suwun taichout, hogy válthassak vele pár szót.* - Figyelj jól oda a következő gyakorlatnál. Segíti a shunko technikád. *Direkt közelebb hajolok hozzá, hogy más ne hallhassa ezt, hiszen ez egy nagyon személyes dolog. Ezért is hívtam félre, ne hogy más előtt kelljen ezt mondanom. Különben sem vagyok az a fajta, aki kiadja más titkait, pedig lenne bőven, viszont ez a természetemmel ellentétesen áll. Végül, ahogyan mindenki elhelyezkedett, akkor bele is kezdek abba, hogy bemutassam számukra a gyakorlatot.*
- Ha jobban megnézitek a gömböket, egyik sem egy átlagos üveggömb. Speciális kristályból készültek, a gömbnek a neve pedig lélekgömb. A közepe tartalmazza azt a kristályszilánkot, amely Soul Society falát képezi. A maradék üveges anyag nem más, mint egy elvezető anyag, segédlet. Megkérnék egy hakudában jeleskedő egyént, hogy tegye a földre a gömbjét, és próbálja eltörni. *Kissé meghökkentő kérés lehet ugyan, de ennek is megvan a maga jelentősége. S amint mindenki érzékelheti a vállalkozó szellemű egyén által, hogy a gömböt lehetetlen eltörni, csak akkor lépek egyet előre, hogy érezni lehessen a pillanat fontosságát.* - Ez a kristály képes eloszlatni a lélekenergiát a felületén, így puszta reatsuval nem lehet áttörni. De mint tudjuk, ebben a világban minden a reatsun alapszik. Tehát a feladat a következő, mindenki próbálja megtölteni ezt a gömböt lélekenergiával. Egyszerű feladatnak tűnhet, ám a konkrét feladat nehéz lesz. Megmutatom. *Két kezem közé tartom ekkor a gömböt, s reatsut kezdek el áramoltatni a gömbbe, hasonló színűt, mint amilyen reatsut nem is olyan rég felengedtem. A gömb élénken fellizzik, s először csupán egy erőteljesebb reatsu pajzsot képez a gömb felületén, ám érdekességképpen, akármekkorát is áramoltathatok belé, voltaképpen ebből semmit sem érzékelni. Szóval nem lehet tudni, hogy éppen mennyi lélekenergiát pazarlok a gömb megtelítéséért. Aztán ez a pajzs fokozatosan terebélyesedik, míg aztán körülöttem egy gömb alakú teljes pajzsot képez, egészen addig, míg a kezemben lévő gömb izzik.* - A kristály lehetővé teszi, hogy koncentráció alapján puszta erővel ez a pajzs áttörhetetlen legyen. Viszont fokozott koncentrációt igényel, ami azt illeti. Ha nem tartjuk fent egyenletesen a reatsu áramoltatását a gömbben, akkor egyrészt nem sikerül ez a technika, más részt, ha sikerül, egyszerűen felrobban. Ezért kellett megfelelő távolságban állnotok egymástól, hogy ne zavarjátok a másik terét. Tisztában vagyok azzal, hogy lesz olyan, akinek beletörik majd a bicskája ebbe a technikába, ahhoz fog majd szólni néhány instrukcióm. Azért edzünk éjszaka, hogy mindenki tökéletesen láthassa a saját és másik reatsuját. Esetlegesen lehet lesni mástól, de ez egy egyéni megküzdés. Próbáljátok meg kizárni a külvilágot, mert ha nem tudtok koncentrálni arra, hogy egyenletes töltés a gömbbe, valamint aztán a pajzsba, annak baleset lesz a vége. Meghalni egy ilyen robbanásban nem lehet, viszont kellemetlen felületi égésekkel járhat. *Állok hátrább, s végül intek mindenkinek, hogy bele foghat a feladatba. Addig én a sorokat járom, s ha valaki éppen nem fogja meg úgy a gömböt, ahogyan kéne, akkor annak kiigazítom a kezében. Vagy esetlegesen megállok, és figyelem a próbálkozók, mégis hogyan haladnak. Egyeseket különböző megküzdési tanácsokkal látom el, hogy használják a képzeletüket ehhez az edzéshez. Aztán végül számomra ismerős lélekenergiával rendelkező egyénhez lépek. Név szerint pont Keisukehez és egy ismeretlen eredetű szőke lányhoz, akin láttam, hogy bajlódik. Keisukeről tudom, hogy ezek a dolgok nehézkesek a számára, vagy inkább a figyelem, nehezen igazodok ki ezen. A másik lányt nem ismerem fel.*
- Számotokra megmutatok egy egyéni megküzdési technikát. Képzeljetek el egy hatalmas sötét gömböt, mialatt feltöltitek a gömböt. Minél sötétebb, és minél tompább, annál jobb. Aztán képzeljétek el, hogy egyszerűen beleugrotok ebbe a gömbbe, részévé váltok ennek a gömbnek. Nagyjából ez az alapja minden démon mágiának. *Mi közben ellátom őket ezzel a tanáccsal, úgy tekintek rájuk, hogy tudják, közben csinálniuk kellene, amit éppen kérek. Ha kellőképpen bele tudják élni magukat, sikerülni fog nekik. Csak hogy mivel kénytelen vagyok elfordulni egy keletkező baleset miatt, ezt sajnos nem láthatom, hogy tudjam mennyire volt hatásosak szavaim. Az egyik halálisten nem figyelt oda kellőképpen a koncentrációra, és egyszerűen felsült a technikába. Komolyan pillantok rá, míg a Yonbantai tisztjei ellátják sérüléseit.* - Ha megvan a pajzsgömb, attól még koncentrálni kell. A dekoncentráltság robbanáshoz vezethet. Olyan ez, mint egy rosszul megidézett kidou. *Szembe fordulok a gyakorlókkal s megidézek egy kiváló kidout, amit gyakran használok egy-egy tanításom alatt. A rakurai tama villámló gömbje jelenik meg jobb kezemben, s koncentráltból dekontráltat csinálok, melyre egy nagy pukkanás kíséretében semmivé foszlik a mágia.*
- Ugyanez történik, csak némileg nagyobb hatókörben. Mindenki addig gyakorol, míg szeretne, valamint energiájából telik. Ha valaki kimerülten lát neki ennek a feladatnak, az szintén robbanáshoz vezethet, mert nem tudja fenntartani a megfelelő szintet, egyenletesen. *Ismét sétálni kezdek a sorok között, s várok egészen addig, míg legalább a társaság háromnegyed részének nem sikerül ez a kissé bonyolult, ám rendkívülien egyszerű dolog. Egyébként sem várhatom el, hogy mindenkinek sikerüljön, azonban volna itt néhány személy, akiknél nem egészen van így. Ilyen például Anao, kicsit többet is megyek oda hozzá, hogy segíthessek. Gyakorlatilag mindenkihez oda megyek legalább kétszer, akiknek nem sikerül a technika, azonban akikről tudom, hogy egyébként is nehezükre van ez az egész, azoknál többször is megfordulok. Akárhogyan is, egyetlen célom az, hogy vagy így, vagy úgy előre lépést érjek el mindenkinél. Ha jó tanácsokat tudok adni, akkor az edzés is sikeresebb lesz. Igyekszem mindenkinek a kielégítő válaszokat megadni ahhoz, hogy fejlődhessen.* - Nyugalom hadnagy, ne siess! Türelmesen próbáld, s ne törődj társaiddal most. *Shizuka-sanhoz szólok, mikor elhaladok éppen mellette, mert észre veszem, hogy kicsit zavart az edzés alatt. Talán Anao miatt lehet, de jó lenne, ha ezúttal leküzdené ezeket a negatív energiákat. Nagyjából egy óra elteltével határozottan megállok, és a plafonba lőtt byakurai-al jelzem, hogy figyeljenek.*
- Akik egyértelmű eredményt értek el, azok álljanak elém félkör alakban, akik nem, azok továbbra is gyakoroljanak hátul, ha szeretnének. Akik távoznának, azok tegyék le a gömböket vissza a helyükre. *Adok ki némi utasítást, mert ennek az edzésnek bizony itt még mindig nincs vége. Még mindig lehet növelni a hatékonyságát, s ameddig azt látom, hogy van energiájuk a dolgokra, addig megadom a lehetőséget arra, hogy gyakoroljanak. Csak remélni tudom, hogy egy nap mindenki eljut majd arra a fokozatra, hogy a lélekenergiáját mesterien aknázza ki, és felismerje azt, hogy remek alapot kaptunk, mi halálistenek.* - A következő feladat nehéz lesz. Kétfős csoportokba rendeződjetek, egyetlen egy gömbbel. Suwun taichou, ha kérhetem?! *Intek a nőnek, hogy ha beleegyezik, akkor segítségét kérném a feladat bemutatására. Ez egy kicsit magasabb szintű feladat, mint az előbbi, de lesz még ennél is kacifántosabb. Azonban egyelőre a kétfős csoportosulásnak sikerüljön, aztán fogom fokozni. Meg kell tartani a fokokat, ahhoz, hogy jól sikerüljön. Amennyiben a kapitány mellém áll, megkérem, hogy egyik kezével ő, míg a másikkal én fogom a gömböt, másik oldalt. Ez nem csupán reatsu terén, de a tartás gyanánt is kicsit nehézkesebb feladat, azt hiszem nekünk ez nem fog gondot jelenteni.* - Az imént megtanultátok, hogyan idézhettek egy szimpla reatsu sűrítményből egy gömböt a kristály segítségével. Most megtanuljátok, hogyan idézzétek meg ezt a gömböt ketten. A titok nyitja, hogy ugyanúgy reatsut áramoltattok a lélekgömbbe, viszont kikötéssel. Mind a kettőtöknek egyenlő nagyságú, és egyenletes lefolyású áramoltatást kell levezetnie. Ha égető, vagy kissé rázó érzést éreztek kezetek felületén, az azt jelenti, hogy a másik kezdi túlzásba vinni. Ilyenkor szóljatok rá a másikra, hogy fogja vissza magát, vagy ti magatok igazodjatok ehhez az áramoltatáshoz, amennyiben bírjátok. Mindenkit megkérek arra, hogy kevés lélekenergiával próbáljon meg dolgozni, mert kell az energia a harmadik fok meglépéséhez. *Bólintok egyet Suwun taichounak, hogy lássunk neki a töltésnek. Eleinte hol én, hol ő érezheti a rázást, de néhány pillanat alatt mindketten rá jövünk, hogy hol az a pont, amin mindketten párhuzamosan tudunk dolgozni. Csak ekkor válik a kettőnket körbe vevő gömb stabilizálttá. Megint bólintok, hogy ennyi elég is volt. S mivel neki alapjáraton sikerült így a feladat, igazából rá bízom, hogy azért beáll-e valaki mellé, avagy sem. Nem szabom meg a párokat, s az időkorlát most nem tart tovább gyakorlatilag fél órán át. A végén, akitől nem látom az igyekezetet, ahhoz oda lépek, s egyszerűen kivezetem a sorból.*
- Azok, akiket most kivezettem a sorból, azok még nem lesznek képesek elérni a harmadik fokozatot. A harmadik foka ennek az edzésnek jóval veszélyesebb. Csak azok vehetnek részt benne, akiken látom, hogy képesek lennének meglépni ezt a fokozatot. Mivel a dekoncentráltság gyanánt előfordulhat egy nagyobb robbanás, ezért személyesen kezeskedem a biztonságotokról. Mindenki, aki elém áll, arra helyezek egy támadásra érzékeny automatikusan aktiválódó kidou pajzsot. *Noha igen, vannak olyanok kik kissé feszültté válhatnak, hallva a dolgokat, de ha elég merészek ahhoz, hogy megpróbálják, azzal elérhetik a legnagyobb fejlődést ebben az edzésben. De én már tudom, hogy maga a technika elérése ezzel a segédeszközzel még mindig csak egy foka a dolgoknak, hiába szedtem három lépésbe. Ez a dolog már sokkal nehezebb lesz, így a pajszok felhelyezése után magamhoz intem a személyeket.* - Ahány fő itt áll, annyitoknak kell egyetlen egy gömböt megtölteni. Jól figyeljetek most arra, amit mondok! Ez már rendkívülien nehéz lesz, hiszen több személynek kell párhuzamosan, monotonon dolgozni. A veszély elkerülése végett, senki ne legyen önző. Ez nem erő bemutató, hanem arra kell törekedni, hogy akik itt állnak, egyenlő reatsu mennyiséggel dolgozzon. *S még mielőtt felügyelném a haladásukat, a kiállított shinigamikhoz lépek, hogy néhány szóval illessem őket.* - Az edzésnek itt még nincs vége. Nektek sikerült legalább az első fokot elérni. A feladatotok az, hogy a hátul gyakorlóknak próbáljátok átadni azt a tudást, amit itt és most elértetek, illetve gyakoroljatok együtt. Ha valami nem sikerül, nem szabad feladni, próbálkozni kell. *Nyugodt hangommal illetem őket, s még utoljára rájuk pillantok mielőtt a hátul gyakorlókhoz mennének. Ezt mindig is fontosnak tartottam, hogy egy edzés nem ér véget. Az is feladat, ha amit tanultál, azt átadd másnak. Talán egy edzés folyamán ez lehet a legnehezebb, megtanulni valamit, majd ezt tovább adni. Visszamegyek a nagyobb csoporthoz, de figyelmemet megpróbálom kettéosztani, hogy baj esetén egyből tudjak reagálni. Kisebb indulatos szavakat vélek felfedezni, erre azonnal reagálok.* - Nyugodjatok le! *Fenyegető pillantásomat vetem a két delikvensre, majd megenyhítem ezt komoly aspektusúra.* - Figyeld társaid, és figyeld magad! Mindenki fokozatosan csökkentse a lélekenergiáját annak a személynek a szintjére, aki a legalacsonyabban áll. A legalacsonyabb pedig figyeljen arra, hogy egyenletesen áramoltasson a gömbbe. *Hátrább állva figyelem őket, s ugyan percek telnek el, mire elérik a megfelelő szintet, de amiért a második fokozaton átmentek, a harmadik fokozat is végül sikerül nekik.*
- Nem indult zökkenőmentesen, viszont ennek így kell lennie. Akik itt állnak, azok mind különböző shinigamik. Az ellentéteknek, és különbségeknek mindig nehéz először összedolgozniuk. Ezért egy ilyen edzés nem csupán a reatsu irányítását edzeti, hanem az összedolgozó képességeket is. Egy olyan háborúban, mint az Aizen alatti Seireitei megszállás volt, pedig nagyon fontos a csapat munka. De egyébként bármilyen helyzetben nagyon fontos az, hogy valami elérésénél, igen is tudjunk társainkra figyelni, és összedolgozni velük. Mert magatok láthattátok, hogy mi történik akkor, ha nem csak önmagatokra, de a mellettetek állóra sem tudtok figyelni. Akkor egyszerűen a gömb felrobban, jelen esetben pedig a rendezett sorok kaotikussá válnak, a kaotikusság pedig valaminek az elvesztéséhez vezethet. *A technikájuk befejezése után fordulok hozzájuk ezzel a monológgal, hogy az itt tanultakat mélyítsem bennük. Ezek a mondatok kellenek ahhoz, hogy felismerjék azt, valójában mit csináltak, itt az előbb, hogy ez az edzés nem csak azt edzette, hanem áttétes céllal is szolgált. Kifordulok a nagyjához.*
- Mindenkinek köszönöm a részt vételét. Helyezzétek vissza a gömböket a helyükhöz, ennyi volt mára. *Kimért biccentésemmel köszönök el a távozóktól, s egy pokollepkét küldök a 12. osztaghoz, hogy megköszönjem az eszközök kölcsönvételét, valamint jelezzem, hogy a tisztjeim valamennyije, majd biztonságban visszaszállítja ezeket másnap reggel. A magam részéről csupán figyelem a távozó shinigamik sokaságát, s ha úgy adódik, egyedül maradok a teremben még egy pár percig, hogy hagyjam emlékeimbe ivódni ezt az edzést.*


Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
24000/30000  (24000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Hétf. Dec. 12, 2011 7:49 am

Kagami-taichou edzése
Reiatsu kezelés


Már vártam, hogy végre eljöjjön ez az időpont. Azóta vártam rá, hogy Kagami-taichou kihirdette mára az edzést. Ugyan az edzés témájával kapcsolatban csak találgatni tudok, ismerem már annyira a kapitányom, hogy tudjam: mindenképpen hasznos lesz, bármit is mutasson. Ezt a gondolatot pedig erősíti bennem a tény, hogy az Amfiteátrumba lépve nem csak saját osztagom tagjait fedezem fel, hanem sok más shinigamit is. Még így is az előre megszabott időpont előtt érkeztem, és noha kicsit feszélyez, hogy máris ennyi más érdeklődő vesz körbe, azért valamelyest büszkeséggel is eltölt. Büszkeséggel, hogy a kapitányom edzésére ennyien eljöttek. A most következő órákban azonban minden mást félretéve kell majd koncentrálnom a feladataimra. Nem hozhatok szégyent az osztagomra, és nem utolsó sorban szeretnék jól teljesíteni a kapitányom előtt.
Nem kell sokat várni Ai-sama érkezésére. Miután az utasítását követve szabályosan elhelyezkedünk – én az egyik középső sor szélén -, rá is tér a szabályokra. Halványan bólintok, inkább csak magamnak. A koncentrálás talán még nem fog nehézséget okozni, a megfelelő tér betartását is teljesen jogosnak érzem… Talán a magyarázatok is érthetőek lesznek, nem hiszem, hogy ez problémás lenne. Legalábbis nagyon remélem. Még egy kicsit odébb húzódok a sorban mellettem állótól, hogy biztos legyek az ideális távolságban, aztán tekintetemet kapitányomra fókuszálom, és érdeklődve hallgatom minden egyes szavát. Kérdésén elgondolkodom, és bár magamtól is eszembe jut a – szerintem – jó válasz, az alig pár pillanattal korábban már el is hangzik egy számomra is ismerős tiszt szájából. Nem egészen az, mint amire én gondoltam, de tényleg ez a helyes felelet, és erre magam is rájövök, amint felfogom a szavak értelmét. Ami engem illet, nem vagyok túlzottan meglepve, hogy pont Keisuke-san mondta ki. Már tapasztalhattam, hogy több esze van, mint azt a shinigami néha gondolná róla. De nincs sok időm ezen elmélkedni, hiszen Ai-sama tovább magyaráz, én pedig egyetlen szaváról sem szeretnék lemaradni.
Még szerencse, hogy ennyire koncentrálok, mert még így is váratlanul ér kapitányom felszólítása. Kicsit össze is rezzenek és nyelek egyet. Szeretem azt a kidout használni, ha szorult helyzetbe kerülök, de… azért mégis más, ha a kapitányomra kell idéznem. Azt azonban tudomásul kell vennem: erre most ő maga kért, ennek pedig nyilvánvalóan jó oka van, így veszek egy mély levegőt, és miután arcomról letöröltem azt a halványan észrevehető döbbenetet, felemelem a kezem.
- Bakudou 61: Rikujoukourou – idézem meg a kért kidout kapitányom köré, ezután pedig leengedett kezekkel várom a folytatást. Természetesen arra számítok, hogy kapitányom pillanatok alatt eltünteti bakudoumat, így kicsit meglep, mikor látom a hibás módszer szemléltetését. Nem esem kétségbe, látom, hogy a kapitányom lélekenergiája rendeződik, és mikor a kidou megsemmisül egyenesen megkönnyebbülést érzek. Nem azért, mert kételkedtem volna a kapitányom képességeiben. Csak rossz érzéssel töltött el mindvégig, hogy ráidéztem egy kidout. Éppen emiatt jelent számomra felszabadulást az a pillanat, amikor a fényrudak megszűnnek. Ezt követően nincs is más dolgom, mint figyelni a magyarázatra. Ebben már elhangzik a mai edzés témája is. Szerintem igen hasznos egy kis reiatsukezeléses tréning, és ahogy hallom, segédeszköz is kell, már a kíváncsiságom is felébred. Az elsők közt érkezem a gömbökhöz, és amint megszereztem magamnak egyet, már megyek is vissza a helyemre.
Miközben Kagami-taichou felvázolja, miből készült ez a kis segédeszköz, magam is megszemlélem, hogy érthetőbb legyen. Ezt követően már inkább a szemléltetésekkel kell foglalkoznom. Minél többet látok a törhetetlen lélekgömb használatából, annál jobban várom, hogy kipróbálhassam én is. Persze, tisztában vagyok vele, előbb az instrukciókat fogom hallani, de egy ilyen látványos gyakorlatnál ez is sokkalta érdekesebbnek tűnik, mint mondjuk egy shunpo edzésnél. Igyekszem minden részletet az eszembe vésni, különös tekintettel a várható veszélyekre. Nos, várható volt, hogy ilyen is lesz.
Kapitányom intésére tekintetem visszavándorol a gömbre. Még egyszer felidézem magamban a szemléltetés emlékképeit, és az instrukció minden egyes szavát. A feladat végzése közben nem hiszem, hogy lesz elég időm mindent átpörgetni magamban, így tanácsosabb előre felkészülni a dologra. Mikor úgy gondolom, mentálisan kellőképpen felkészültem a gyakorlat elvégzésébe, hozzá is fogok a fizikai megvalósításhoz. Lélekenergiámat igyekszem először a tenyerembe, majd onnan a kezemben lévő gömbbe áramoltatni, minél alacsonyabb mennyiségben, mert úgy vélem, így könnyebben, és tovább leszek képes fenntartani. A feladat végzése közben jövök rá, hogy ez a gyakorlat nehezebb, mint amilyennek kívülről látszott. Nagyon kell koncentrálnom, hogy a reiatsum áramlása a gömbbe egyenletes legyen, és ne legyenek benne kisebb-nagyobb hullámok, hanem megmaradjon a kezdeti szinten. Azt hiszem, egész jól megy. A lélekenergiám hatására felizzó gömb körüli pajzs szépen lassan tágulni kezd. Nem mondhatnám, hogy gyors, de érzéseim szerint kellőképpen stabil tempóban, míg végül teljesen körülvesz. Ugyan örülök, hogy idáig sikerrel eljutottam, de eddigi kidouval kapcsolatos tapasztalataim azt mutatják, hogy ennyitől még nem szüntethetek meg minden fajta koncentrációt. Nem, nem. Továbbra is nagyon ügyelek, hogy a koncentrációm ne szűnjön meg. Inkább én magam próbálom odafigyelve megszűntetni a kezemben lévő gömb izzását, ezzel eltüntetve a körülöttem lévő pajzsot.
Épp nekiállnék elismételni az iméntieket, mikor egy robbanás tereli el a figyelmemet. Pont jókor. Ha csak egy pillanattal később robban, akkor én magam is erre az eredményre juthattam volna. Ai-sama igencsak jó tanárnak bizonyul, hiszen azonnal elmagyarázza és szemlélteti is a hiba okát. Így már értem… és sokkal világosabb a dekoncentráció eredménye is. Újabb ok, hogy pontosan kövessem a kapitányom utasításait. A gondolataimból azonban most ki kell zárnom minden ilyen és ehhez hasonló gondolatot. Csak a feladat szemléltetésére és a hozzájuk kapott instrukciókra kell gondolnom, és akkor biztos vagyok benne, hogy menni fog másodszorra is.
Újból nekiállok hát a feladatnak, lélekenergiámat alacsony fokon áramoltatom a gömbbe. Másodszorra már nem okoz annyi problémát fenntartani az állandó mértéket, így ezúttal már csak a folyamatos és egységes koncentrációra kell odafigyelnem, ahogy a pajzs tágul és felveszi állandó térfogatát körülöttem. Ismét megszüntetem a gömb izzását, vele a pajzsot, és kezdem elölről az egészet. Addig gyakorlom a technikát, ameddig Kagami-taichou Byakuraia fel nem hívja a figyelmemet arra, hogy újabb magyarázat következik. Az utasításra odamegyek a kapitányomhoz, és elhelyezkedek a félkörben, hogy figyelemmel kísérhessem az újabb szemléltetést. Mielőtt azonban ez megtörténne, utasítást kapunk kétfős csoportok alkotására. Azonnal nézelődni kezdek, kivel is kellene együtt dolgoznom, de nem kell sokáig gondolkodnom. A megoldás személyesen áll elém, Keisuke-san személyében. Halványan elmosolyodom. Könnyebb úgy együtt dolgozni valakivel, hogy valamennyire ismerem. Ez egyértelmű. Miután az egyik gömböt a helyére vittem, már csak az marad, hogy figyelemmel kövessem Ai-sama szemléltetését és a hozzá fűzött magyarázatot. Finom, alig látható bólintással nyugtázom, hogy megértettem a feladatot, majd szembefordulok önjelölt társammal, hogy neki kezdjünk a gyakorlásnak.
Mikor sikerül kényelmes fogást találnunk a lélekgömbön, finom bólintással jelzem Keisuke-sannak, hogy kezdhetjük áramoltatni a lélekenergiát. A magam részéről alacsony szinten kezdem, hiszen Ai-sama az imént említette, hogy a feladatnak van egy harmadik szintje is. Szinte azonnal érezni kezdem az égető érzést a gömb felől.
- Keisuke-san, kevesebb lélekenergiával… így nagyon hamar kifárad… - figyelmeztetem, nehogy baleset történjen. Én is emelek kicsit a saját lélekenergiámon, hogy könnyebb legyen alkalmazkodnia. Mégsem várhatom el tőle, hogy egyes egyedül próbáljon meg alkalmazkodni. Kis idő után sikerül elérnie azt a szintet, hogy már ne érezzem forrónak a lélekgömböt. Sajnos ez csak néhány másodpercig tart, így kénytelen vagyok megint rászólni… Pedig ha megtartotta volna azon a szinten, nem lenne semmi baj.
- Keisuke-san, megint túlzol… Vegyél vissza egy kicsit. Az előbb jó volt. – teszem hozzá kis bíztatásnak. Sajnos így sem válik be, túl sokat vesz vissza, legalábbis mintha most én engednék bele túl sok lélekenergiát, úgyhogy egy kicsit vissza is veszek szép fokozatosan. Van egy pillanat, amikor mintha egyensúly lenne, de sajnos ez hamar elszáll, és hiába tartom a sajátomat az egyensúlyhelyzet szintjén, partnerem lélekenergiája megint egy kicsit magasabb a kelleténél. - Keisuke-san, koncentrálj… Próbáld megtartani az áramoltatást a jelenlegi szinten, és majd én igazodok… – Ekkor azonban partnerem megszünteti a lélekenergiája áramoltatását, és kénytelen vagyok én is így tenni, hiszen elég kellemetlen lenne, ha pont most robbanna rám. Sóhajtok, és elkapom a távozni készülő shinigami karját szabad kezemmel. – Várj! Nem olyan vészes ez. Hidd el, menni fog, csak koncentrálni kell. Pont, mint az előbb, mikor egyedül csináltad. Csak tartsd viszonylag alacsonyan a lélekenergiádat, és igyekezz egyenletesen áramoltatni… - kicsit elgondolkodom, hogyan lenne egyszerűbb megmutatni neki a ráérzést, majd halványan elmosolyodom, mikor megtalálom az isteni szikrát. Csak egy kicsit el kell hátrálnom, hogy lássa. - Nézd… alacsony lélekenergia… és végig ugyanaz a szint - mutatom be egyszer egyedül az egyéni feladatot. Mindent pontosan ugyanúgy csinálok, mint mikor egyedül gyakoroltam, majd megszüntetem az erőteret, és odanyújtom a lélekgömböt a hadnagynak. - Tessék. Most próbáld meg egyszer egyedül, végig alacsonyan tartott lélekenergiával – mosolygok rá a fiúra, és megvárom, míg lenyugszik és megcsinálja egyedül a pajzsot a megfelelő lélekenergia-mennyiséggel. Persze előbb gondosan elhátrálok egy bizonyos távolságon kívülre. Mikor látom, hogy megy neki, bólintok, odamegyek hozzá és fél kézzel megfogom a göböt. - Rendben. Amikor ketten csináljuk, semmi mást nem kell változtatni, csak össze kell egyeztetni a lélekenergia-kibocsátás szintjét. Vagy ez így túl bonyolult? – gondolkodom el egy picit, majd megrázom a fejem. - Próbáljuk meg megint. Biztos vagyok benne, hogy menni fog. Próbálj egy viszonylag alacsony szintet tartani, és majd én igazodom – mosolygok rá a hadnagyra, majd jelzem, hogy kezdhetjük is. Kisvártatva megint jelentkezik az a rázó, égető érzés, de ezúttal már nem olyan mértékben, mint korábban. - Jó lesz, tartsd ezen a szinten – szólok Keisuke-sannak, mielőtt még elkezdene csapongani, és szép lassan fokozva a saját lélekenergiám kibocsátásának mértékét kiegyenlítem a kettőnk közti különbségeket. Az égető-rázó érzés végre megszűnik, és a pajzs is stabilizálódik. Aprót sóhajtok, hogy sikerült. Pár percig megtartjuk ezt az állapotot, majd jelzek a hadnagynak, hogy megszüntetheti a lélekenergiájának kibocsátását, és magam is így teszek ugyanebben a pillanatban. – Látod? Mondtam, hogy menni fog - mosolygok Keisuke-sanra bíztatásom kifejezése végett. Nagy nehezen ráveszem, hogy próbáljuk meg még egyszer, ameddig van rá időnk. A magam részéről én megpróbálnám harmadszor is, de erre már nem kerül sor időhiány miatt. Őszinte sajnálatomra, ugyanis szívesen elpróbáltam volna még egyszer. Nagyon jó gyakorlatnak éreztem. De nincs mit tenni.
Ugyan nem tudom, hogy bizonyos társaim miért lesznek kivezetve a sorból, a következőkben ezt is megtudom Ai-sama magyarázatából. Nyelek egyet, de azért elé állok, ahogy többen mások. A pajzsok felhelyezése után érzem, sokkal fontosabb rész következik, mint az eddigiek, és sokkal veszélyesebb, így minden lehetséges idegszálammal összpontosítok a kapitányom által elmondottakra. Nem hozhatok rá szégyent.
Odalépek hát ahhoz a gömbhöz, amit most közösen fogunk használni, és ráteszem a kezemet. Mikor ezt mind megtettük, valaki elszámol háromig, hogy egyszerre kezdjünk neki a feladatnak. Szinte automatikusan irányítom a lélekgömbbe ugyanazt a mennyiséget, stabilan, amit korábban Keisuke-sannál is használni tudtam. Bele sem gondolok, hogy eredetileg ennél jóval kevesebb is elég volt, hiszen korábbi partneremhez ezzel a mennyiséggel tudtam igazodni. Érzem, hogy valami nem stimmel. A helyenként elhangzó egy-egy figyelmeztetés is erre utal, noha azok hangsúlyosabban másnak szólnak. Még így sem én bocsátom ki a legnagyobb lélekenergiát, valahol a középmezőnyben vagyok ezen a téren, de nem tudom, kihez kellene most alkalmazkodnom. Ez már sokkal nehezebb, mint a páros munka volt. Ráadásul mindenki mást mond. A magam részéről az előzetes utasításnak megfelelően inkább csökkenteném a lélekenergiámat, de a többiek szavai összezavarnak. Kezdem elveszíteni köztük a fonalat, főleg, hogy a koncentrációm tekintélyes hányadát az egységes lélekenergia áramoltatásra fordítom. Mikor a többiek már kezdenek ingerültebbek lenni, Kagami-taichou is közbeszól, így végre nekem is könnyebb eldöntenem, melyik irányba húzzak. Ezek szerint jól sejtettem, merre kéne elvinnem a tulajdon lélekenergia kibocsátásom. Szépen lassan kezdem csökkenteni a gömbbe vitt energiát, igyekszem ezt minél egyenletesebb fokozatokban tenni. Ezt pedig úgy tudom csak elérni, ha folyamatosan csökkentem egy leheletnyit. Ugyan ez nem a leggyorsabb módszer, de szerintem a lehető legstabilabb, pláne ha az enyémet még ilyen változatos nagyságú energiák veszik közre. Végül elérem azt a szintet a lélekenergiámban, ahol már csak azt a két-három magas lélekenergiát érzem, amelyek a közösen beállított szintnél magasabban áramlanak. Azt hiszem, most már biztonságosan megússzuk ezt a mai estét. Már nem kell sok, hogy a rendszer teljesen stabilizálódjon. Érzem, hogy mindenki lélekenergia áramoltatása egy szinten van. Ez már mindenképpen jó jel.
Egy ideig fenntartjuk a pajzsot, majd valaki szól, most már ideje lenne megszűntetni. Ez ismét számolásra történik. Csak ekkor, a pajzs megszűnése után veszem észre, mennyire kimerített ez a néhány gyakorlat. Ám ezt az érzést Ai-sama szónoklata feledteti is velem, és a beszéd végére már fel sem figyelek a bennem lévő fáradtságra. Azt hiszem, sikerült megértenem, a mai edzés lényegét. Kapitányom elköszönésé után még odalépek elé, a tőlem megszokott, halvány mosollyal.
– Köszönöm a tanítást, Kagami-taichou – hajlok meg finoman a nő előtt, ezzel jelezve hálámat és tiszteletemet, majd elindulok a távozók után. Kifelé menet összeszedem a hadnagyomat, és vele együtt indulok vissza az osztag épülete felé.

______________



Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
avatar

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 22
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
20700/30000  (20700/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szomb. Dec. 17, 2011 10:57 am

Kagami-sama féle speciális edzés
Roppantul nagy meglepetésként ért Kawashima-taichou üzenete a koradélután folyamán, mely szerint a Sanbantai területén edzés várható Kagami-sama jóvoltából. Igencsak meglepett a hír, hiszen személyesen Kagami-sama nem szólt nekem erről, de cseppet sem bántam, hogy ezúton tudtam meg. A lényeg, hogy eljutott hozzám az információ, hisz rengeteg dolog van még a mágia terén, melyet elsajátíthatok. Vagyis… el kell sajátítanom! Neutral
Ugyan szótlanul távoztam otthonról, hiszen estefelé volt kitűzve az edzés időpontja, melyre nem biztos, hogy Okaa-san elengedett volna. Persze csak akkor fenyegetett volna ez a veszély, hogyha elmondom neki az esti programomat, viszont egyszerűen képtelen vagyok megosztani vele, hogy én már nagyfiú vagyok! >.> Meg nem is merem… lehet, hogy utána nem készítene nekem süteményeket, azt pedig nem szeretném, hogy megtörténjen. ._.
Elindulván a 3. osztag barakkja felé, ugyan kicsit sietős léptekkel, mert enyhén késve sikerült csupán elindulnom. S még most is mardos a bűntudat, hogy szótlanul jöttem el otthonról. Ha nem bukok le, minden bizonnyal Okaa-san papírmunkájának elvégzésével fogom ledolgozni ezt! ._.
Utam során mindemellett, azon kezdek merengeni, hogy vajon Kagami-sama miért ilyen későre tervezte az edzést? Persze válasz lehetőségeképp felmerült bennem a kapitányi pozíciója és nemesi rangja, mely jóval elfoglaltabbá teheti. Néha még szégyellem is magam, amiért olykor – olykor idejét rabolom egy kisebb kidou gyakorlás miatt....
Gondolataimba révedve, a sietősebb menetelést villámtánccal biztosítva, nem figyeltem fel érkezésem során az osztag meg lehetősen egyedi edzőtermének ajtaján éppen belépő személyre, kibe ennek örömére sikerült ennek hála beleütköznöm. Oly’ váratlanul ért elméleti síkomból való kizökkenés, hogy roppant rosszalló arckifejezést öltött rám. S nehézkesen ugyan, de megtartva egyensúlyomat, igen rossz ábrázattal tekintettem rá, majd emelt hangon szólítottam meg.
- Jobban is oda figyelhetnél! (>.>) Anoukhm - zavartan hőkölök hátra a szőke hölgyemény láttán, majd idegességemben a talajon próbálok keresni egy pontot, melyet nézhetek az átmeneti meglepettségem során. – Vagyis, akarom mondani… elnézést! >///> - segítem fel, hogy ezt követően kitérhessek előle és sietős léptekkel eltávolodjak mellőle a meglehetősen furcsa érzés miatt, mely felkerekedett bennem. Egyszerűen nem tudtam hova tenni, ilyet még nem is tudom hol éreztem, vagyis nem is éreztem még hasonlót, vagyis igen, vagy nem is tudom… fráh! >///>”
Összezavarodva rázom meg fejemet, hogy elkergessem a furcsa gondolataimat fejemből és a melléjük előhozakodó Miyoko-san arcát is, sajnos ez nem megfelelő alkalom, hogy róla álmodozzak, vagyis khm… mindegy, a lényeg, hogy nem tökéletes ez a momentum aprócska fantáziálásokra. Neutral Sietősen állok be a sor szélére és csak remélni tudom, hogy nem késtem le túl sok mindenről, így is igen kellemetlenül érzem magam, amiért nem sikerült pontosan érkeznem Kagami-sama edzésére. Ahogy elmutat pár shinigami irányába nyomban leesik, hogy talán 4. osztag tagjairól lehetnek szó, legalábbis ezt merem feltételezni a látottakból, mely a kései becsatlakozáskor tárult elém. Némán hallgatom végig Kagami-sama által hangoztatott tudnivalókat, s már a bizonyos szabályok, melyek fokozott figyelmet igényelnek, illetve lehetőleg betartásukat is megköveteli mindenkitől az edzés folyamán, egyre inkább felkeltette érdeklődésemet, hogy vajon mit fog ezúttal mutatni a Sanbantai taichouja? Méghozzá ennyi shinigaminak!
Döbbenten vezetem végig tekintetemet a népes társaságon, s nem kis meglepettséggel tapasztalom, hogy nem egy ismerős arcot látok magam előtt kibontakozni. De nem időzök sokat a felfedezésen, igyekszem figyelmemet visszaterelni Kagami-sama beszédére, nehogy lemaradjak valamiről. Igencsak rossz lenne beszédje után kérdezősködni, hogy mit, miképp kell tenni, miután így is faragatlan módon sikerült elkésnem. Az akadémiáról feltett kérdésre már kíváncsian várom a választ, megannyi könyvet, tekercset olvastam el ezzel kapcsolatban, mégis képtelen vagyok erre feleletet nyilvánítani. Érdeklődve figyelek fel a válaszra, melyet egy látásból ismert Fukutaichoutól hallhattam felhangozni. Még Vénvarjú edzésén sikerült összefutnom vele, amikor majdnem eltaláltam egy Shakkahouval, persze nem szándékosan. ._.” Nem hittem volna, hogy ennyi mindent tud a témával kapcsolatban, legalábbis nem néztem volna ki belőle. Újabb tanulság, hogy ne mindig higgyek a látottaknak! Surprised
A lélekenergiáról szóló prezentáció pedig egytől – egyik lenyűgöző volt, no meg tanulságos is a szememben, a változást az irányított és irányítatlan reiatsu terén hamar sikerült kiszűrnöm a magyarázat mellett. Bár eddig nem hittem volna, hogy nem a magasabb lélekenergiától függ az, hogy a kidout megsemmisítsük. Cseppet sem gondoltam arra, hogy netalántán a koncentrációtól, a reiatsu megfelelő irányítása is szerepet játszik benne. Sőt, nagyobb mértékben talán ez is felel ezért, mintsem maga a mennyisége!
Megtapintva a lényeget a mondandóban ugyan kissé lecsüggeszt, hogy nem egy adott mágiát fogunk elsajátítani, avagy egy már meglévőt továbbfejleszteni, hanem csupán a reiatsu kezeléshez tekintünk vissza és merülünk bele jobban. A maga módján ezt is jónak ítélem, sőt már kezd jobban is érdekelni a téma! Kellőképpen elkergeti figyelmem azon felét, mely az újabb kidou elsajátításáról áhítozott. Szemembe lassacskán kiülő izgatottságot a témával kapcsolatban igyekeztem kellőképpen palástolni, s nyugodtságomat megtartani, mely minden bizonnyal alapkövetelmény lehet az edzés során.
E közben a megadott irányba menve veszem kezembe az egyik érdekes üveggömböt a sok közül, miután sorra kerültem, majd kérdőn vettem szemügyre, miután visszatértem az előbbi helyemre. Kíváncsian forgattam a markomban és már vártam a hozzá tartozó magyarázatot, hogy vajon miért is lesz szükségünk rá a gyakorlat során. A magyarázat mellett ismét szemügyre veszem ezt az úgy nevezett „lélekgömböt”, mely roppant érdekes eszközként könyvelek el elmémben. Már csak azért is, mert a pusztakezes harcmodort űző egyén merész vállalkozása sem aratott nagy sikert ezzel szemben, szinte meg sem kottyant az üvegnek a rá mért fizikális csapás.
Teljes figyelmemmel szemlélem végig a bemutatót a feladattal kapcsolatban, mely valóban könnyűnek látszik, de az elmondottakra alapozva nem szabad ennek elkönyvelnem, hiába tűnik annak, aminek. Ugyan a felől nem aggódtam, hogy nekem sikerülne, vagyis addig nem merült fel bennem semmi erre utaló kétség, míg az esetleges következményeket meg nem osztotta velünk Kagami-sama. De ennek ellenére is bátran álltam neki a feladatnak.
Rendesen kezeimbe véve a gömböt, igyekeztem az előbb látottak alapján reiatsumat áramoltatni belé. S ugyan az imént lett bemutatva, hogy lehetséges, mégis hihetetlen számomra, mely szerint be kellene telíteni az egész üveggömböt lélekenergiával. Vajon mennyi reiatsut fog felemészteni?
Homlokomat ráncolva, igyekszem korrigálni lélekenergiám áramoltatását a gömbbe, amiért túlontúl soknak éreztem adagolását, miközben a magamban előhozakodó kérdésekkel foglalatoskodtam. Figyelmemet ugyan igyekeztem a lélekgömbre terelni, nem tudtam megállni, hogy ne tegyek apró, sunyi pillantásokat mások irányába, többek között Verashu Suwun keresztanyámat kiemelve mindközül, ki nem messze állt tőlem. Egészen jól ment számára a feladat, vagyis jómagam így láttam, ezért nem haboztam ellesni tőle egy – két elemet, s alkalmazni azt.
Mély levegőt véve próbáltam kicsit nagyobbra venni az áramoltatást, de kellő képen ügyelve arra, hogy ne túlozzam el, nem kívánok hasonlóképpen járni, mint ahogy az imént az egyik résztvevőnek sikerült. Ugyan csupán a robbanást hallhattam, melyre majdnem megszakítottam koncentrálásomat a gömbről, de szerencsére elég önuralmat tudtam erőltetni magamra, hogy ez nehogy megtörténjen, s hasonlóan járjak, mint az edzőtársam. :<
Fél füllel hallgatom végig Kagami-sama mondandóját, s ugyan demonstrációjára nem ügyelek, nagyjából így is magam elé tudom képzelni azt, melyet mutatott, illetve kirajzolódni látszott előttem mondanivalójának lényege. Akárcsak Otou-san által mutatott kidou. Arra is, ha nem ügyeltünk rá tovább, miután elegendő energiát pumpáltunk bele, az is felrobbant. Szóval, ez sem lesz másképp, hogyha meg van a pajzsunk, s nincs rá kellőképpen koncentrálva! Surprised
Lassan az említett pajzs kezdett felbukkanni körülöttem, majd lassacskán kezdte körbevenni valómat. Mégis ez láttán volt egy kérdés, melyre a válasz igazán érdekelt, s tudtam, hogyha nem teszem fel, addig semmiképpen sem sikerülhet a feladat végigcsinálása.
- Kagami-sama – szólítom meg a taichout, megszüntetve reiatsum áramoltatását a gömbbe. – Honnan tudhatom, hogy elértem határaimat és nem lenne bölcs dolog továbbmenni a gyakorlatban, különben baleseteket okozhatok csupán? – érdeklődöm, melyre amint megkapom a választ, ismét nekiállok a feladatnak, immáron erre is ügyelve, mely remélem, nem történik meg azért. A lélekgömbbe az előzőhöz hasonlóan kezdem reiatsumat áramoltatni, nagyjából tudva, mely pont is a megfelelő, így lassan megszületik körülöttem a fehéres szín pajzs teljes valója, ezt követően továbbra is koncentrálok rá, nem hagyom, hogy megszűnjön, vagy esetleges robbanás történjen, amiért nem összpontosítok rá megfelelően. Meglehetősen szépnek tituláltam a kezemben izzó gömb látványát, s addig csodáltam, míg úgy nem éreztem, hogy elég lesz elsőre, majd amint kipihegtem magam még egyszer nekiálltam a feladatnak, hogy lássam, valóban megy és nem csupán a kezdők szerencséje kedvezett.
A fehér villám felhívva figyelmemet vezetem Kagami-samara tekintetemet és hallgatom végig mondandóját, mely szerint nem haboztam cselekedni. Azon nyomban csatlakoztam a kialakuló félkör alakzatot kitevő shinigamikhoz. Még mit nem hazamenni! >.> Egyre inkább érdekelt az edzés további része, s már tűkön ültem a kíváncsiságtól, amikor újabb prezentáció volt kilátásban. S éppen ekkor fedeztem fel a nem messze tőlem álló Verashu Suwun keresztanyámat, kit bátorkodtam volna megszólítani, hogyha nem lenne számára probléma, akkor a kétfős csoportnál lehetne-e ő velem, viszont Kagami-sama gyorsabb volt, így kérdésem tovább keringett az éterben. ._.
Megfordulva, a balomon álló legközelebbi személynek tettem volna fel így hát ezt a kérdést, csupán nem kis meglepettség ült ki az arcomra, amint észrevettem, hogy ő az a lány, akibe sikeresen beleütköztem az érkezésem során. Üres, bal tenyeremet arcom elé kapva próbáltam elrejteni átmeneti zavaromban előmerészkedő vörös pírcsíkot és abban reménykedtem közben magamban kisebb, rajtam úrrá levő pánik során, hogy nem vesz észre. Persze gyerekes remélés volt mindez, össze is rezzentem, amikor hirtelen megszólított, pedig számíthattam volna rá. Idegesen kaptam el arcom elől kezemet és néztem hol rá, hol pedig a terem padlózatára.
- Mi, hogy mi ketten? Látsz mást, aki nincs még párban?! >.> Vagyis, anou… akarom mondani, persze. >///>” – felelem beleegyezve, immáron eldobva magamtól a lehetséges kiutat a meneküléssel kapcsolatban. Hogy fogok így koncentrálni? Nem tudok összpontosítani, hogyha rá nézek. >///>” – Majd én visszaviszem! – kapom ki markából a lélekgömböt, hogy elvihessem helyére, ahogy a többi kettes csoport egyik tagja is teszi, s mint férfi persze, hogy meghoztam ezt az áldozatot! Csupán csak akkor gondoltam végig, hogy egy gömb is elegendő lett volna ehhez, mikor az egyiket visszahelyeztem a helyére, a többi mellé. Fészpalm Erős késztetést éreztem tenyerem homlokomra csapásához, csupán elhalasztottam, amiért visszaértem a gyakorlásnál kiválasztott partneremhez.
- Ne mondj semmit. >///> - préselem ki magamból zavartan, az előbbi kellemetlen esemény miatt, majd inkább a markába nyomom a lélekgömböt, melyet magamnál tartottam a gyakorlathoz. Ezután igyekeztem Kagami-sama magyarázatára és prezentációjára figyelmi, melyet Verashu Suwun keresztanyámmal visz végbe.
A feladat, maga leírás alapján sem könnyű, de a helyzetemet tekintve kétszer nehezebb lesz kivitelezni, mint amennyit eredetileg megkövetel. Nagy levegőt véve a bemutató után, miután átadták nekünk a terepet, fordulok a lányhoz. Kissé zaklatottan ugyan, amiért mással kell összedolgoznom, ráadásul erre a „másra”, amint ránézek rögtön megmagyarázhatatlan érzés fog el… >///> De sikeresen szeretném teljesíteni a feladatot! M-Miyoko-san is biztos kinevetne, hogyha egy lány miatt nem tudnám megfelelően megcsinálni mindezt! >///>”
- Mehet? Neutral – kérdezem zavarodottságom minden jelét legyűrve, miután megfogtam a gömböt jómagam is, a kisebb fejrázás után, mellyel megpróbáltam elzargatni a zavaró tényezőket, jelen helyzetben össze – visszaszáguldó Miyoko-sanról szóló gondolataimat elmémben. Amint helyeselő feleletet kaptam elkezdtem reiatsumat áramoltatni a gömbbe, viszont amilyen jól indult a dolog és éppen kibontakozni látszott a pajzs furcsa égető, olykor rázó érzést véltem felfedezni tenyeremnél, mely igen váratlanul ért, így nem sikerült elrejtenem fájdalmat jelző kisebb grimaszt arcomról. S rögtön bevillant az előbbi Kagami-sama által hangzódott magyarázat, mely ez arra utalt, hogy a partner kezdi túlzásba vinni a reiatsu áramoltatását.
- Mit csinálsz? Így csak elront…>.> Anou, ez így nem lesz megfelelő, próbáld meg kicsit visszavenni a reiatsudat. >///> - a bemutató során felhozott két véglettel élve rászóltam partneremre, illetve megpróbáltam igazodni az általa használt energia mennyiséghez. S mikor megfelelő lett volna végre, éreztem, hogy ezúttal nálam nem stimmel valami, melyet fejemhez is kaptam rögvest. – Mintha neked olyan jól menne! >.> Ízé… elnézést. >///>” – nem tehetek róla, hogy elbambultam! >///>ˇ Mert… olyan aranyos, mégis Miyoko-san… anou… vajon normális az, hogy egy fiúnak két lány is tetszik? @///@” Ismét az előbbi rázó élményben részesülve figyelek fel arra, hogy a partnerem reiatsuja megint nem megfelelően áramlik a gömbbe. – Ne változtasd ennyiszer, próbáld meg egy szinten tartani, amit úgy érzed, hogy bírsz. Én pedig ahhoz igazodom majd. – merészkedem elő az ötlettel, amiért egyszeriben nem tudtam mit kezdeni a hol alacsonyan, hol pedig magasabban gömbbe áramló lélekenergiával. Képtelenségnek találtam igazodni hozzá, de azért mindent megteszek ennek érdekében. Midőn kellemetlen, hogy már a második fokozat is ilyen megerőltető és teljességben kivitelezhetetlennek tűnik. >.>” Eleinte törekedtem arra, hogy igazodjak a reiatsuhoz, melyet a gömbbe áramoltat, melyről figyelmem azon nyomban semmisé válik, ahogy tekintetem ismét megakad rajta, majd váratlanul Miyoko-san arca is felbukkan lelki szemeim előtt. Pfáh, ez olyan idegesítő! >///>”
- Elnézést, ez az én hibám volt. Mindenkivel megesik, nem? >.> - préselem ki magamból a szavakat, amint beismerem, hogy a létrejönni látszó pajzs ezúttal miattam volt stabilizálatlan, mielőtt szóvá tehette volna. Ismét igyekeztem összpontosítani és hozzá mérten igazodni, de megint éreztem a furcsa imbolygását az áramoltatásban, a vele járó égető, rázó érzéssel karöltve, melynek kiegyenlítésére hiába törekedtem, reménytelen feladatnak látszott. E mellett fáradtnak is tűnt a lány, vagyis én úgy láttam. Nem tudom, hogy valóban az volt e, de végül Kagami-sama hozta meg a végítéletet, s mindkettőnket kivezetett a sorból, ezzel alátámasztva, nekünk nem sikerülne a harmadik lépés. Igyekeztem elfogadni döntését, és mérlegelni, hogy ezzel csak el kívánja kerülni az esetleges baleseteket, mely egy balkéz okozhat… csak valamiért mégis nehézkes volt elfogadni… T-T”
A marcangoló bűntudat vízében figyeltem fel az elszontyolodott lányra, ki hasonlóan el volt keseredve, mint én, melyet persze igyekeztem minden erőmmel leplezni. De valamiért nem tudtam nézni, hogy ilyen szomorú arcot vág egy… lány. Neutral Késztetést éreztem felvidítására, csupán fogalmam sem volt arról, hogy mivel lenne célszerű. >///>”
- Öhmanou, figyelj csak, ha nem megy, nem megy. Vagyis ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem menne, mert gyakorlásokkal ez kiküszöbölhető, csak ha most nem ment… szóval, azt akarom mondani, hogy ha most nem is ment, attól még legközelebb biztosan sikerül! >///>” – próbálom keresni a megfelelő szavakat, miközben megfogom a vállát, és a végén már jómagam is belezavarodok saját mondandómba, mely miatt csupán reménykedni tudok, hogy azért sikerült megértenie. - De… anou, esetleg, ha elég erőt gyűjtöttél, szívesen segítek gyakorolni az első fokozatot. Neutral - merészkedek elő az ötlettel. Bár ha nem is most azt sem bánnám, mivel kicsit fáradtnak érzem én is magamat, viszont szívesen segítenék neki, hogyha arról van szó. – Persze, csak ha szeretnéd! >///> Nem kötelezlek rá, igaz senkit nem lehet kötelezni semmire, csak anou… nem szeretném, hogy emiatt rosszul érezd magad, meg… meg szívesen segítenék is, ha gondolod és igényt tartasz rá. >///>” – zavartan torpanok meg és nézek hol a boltozatra, hol pedig a terem talajára egy pontot keresve a térségben, melyet figyelhetek. De bárhová is próbáltam eltéríteni figyelmem, folyton visszavezetődött rá. Válaszát megkapva egy kicsit összetörve éreztem magam, de ennek ellenére egy bólintással jeleztem, hogy felfogtam feleletét és próbáltam semmiféle gorombasággal visszavágni és arra feltételezni a negatív hozzáállását, hogy túlságosan is rosszul érintette a sikertelenség. Elköszönve tőle, sarkon fordulva távolodtam el a terem egy távolabbi pontjára, ahol végre fellélegezhettem, azon merengve, hogy vajon mit ronthattam el az imént? ._.”
Szinte észre se vettem, hogy a harmadik fokozaton ügyködő halálistenek is már mind végeztek a feladattal, s már a pakolási stádiumnál tartanak. Túlontúl belemélyedtem ebbe a furcsa helyzetbe gondolataimban, amibe belecsöppentem, eléggé idegen volt a helyzet számomra. Meg akartam kérdezni valakit erről, hogy most normális az, hogy az elutasítás ellenére is tetszik ez a lány, meg… meg Miyoko-san is, szóval… anou._. Okaa-sant mégsem zargathatom ezzel, mert ő mégis csak egy nő, ő nem értené meg. Kagami-sama úgy szint… Onee-san meg biztos kinevetne a levélben és fennáll nála is Okaa-sannal felhozott érv. Otou-san meg, őt talán… bwá, őt mégsem kérdezhetem erről! >.>”
Idegesen ráztam meg fejemet, majd elindulva az edzőterem kijárata felé próbáltam némi friss levegőhöz jutásra alapozni cselekedetemet, hogy akkor talán megjön az ihletem és rájövök, kit tudnák zargatni ezzel kapcsolatban, amikor megpillantottam kifelé menet a Juubantai fukutaichout. Kicsit habozva néztem felé, de ő tűnt a legmegfelelőbb „áldozatnak” kérdéseim, érzéseim megmagyarázására. Így bizonytalan léptekkel megközelítve leszegett fejjel vettem felé az irányt.
- Anou… elnézést a zavarásért, de… - körülnézek, hogy senki nem figyel e, majd megbizonyosodva arról, hogy nem, csak akkor folytatom mondandóm. – Szóval… lehetne egy kérdésem, mint… férfi, a férfitól? De, ne nevessen ki! >///> Nos, anouöhm - mély levegőt véve, próbálom kerek perec megfogalmazni mondandóm és kibökni végre magamból a lényeget. Nem húzva tovább a kellemetlen helyzetet. - Normális az, hogyha egy fiúnak két lány is tetszik? >//////> - idegesen vezettem tekintetemet a földre, kezeimet ökölbe szorítva tartottam magam mellet, amiért éreztem, hogy arcomat kezdi belepni a vörös szín kavalkád, zavaromat pedig sehogy sem tudom elrejteni a hadnagy elől. Nem hittem volna, hogy valaha is ilyesmit fogok kívánni, de most roppantul örülnék annak, ha rendelkeznék némi strucc adottsággal és fejemet, az efféle helyzetekkor, a földbe tudhassam mélyeszteni.

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atarashi Miyoko
11. Osztag
11. Osztag
avatar

Female
Virgo Tiger
Hozzászólások száma : 93
Age : 18
Registration date : 2010. Aug. 09.
Hírnév : 35

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
51900/65000  (51900/65000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Hétf. Dec. 19, 2011 10:04 am

Le reiatsu edzés Mikoto-sama módra~


Éber szemekkel feküdtem az ágyamban, és rendületlenül bámultam a csillagokkal teli plafont. Már leereszkedett az éjszaka, sötét leplet borítva a tájra, így mint minden nap ebben az időpontban, már a fekhelyemen tartózkodtam. Legutoljára a párbajomra készülvén szöktem ki éjszaka itthonról, és most is ezt a tervet forraltam magamban. Ezúttal azonban nem élet-halál harcra készültem, most másfajta tréning lebegett a szemem előtt. Az a rejtélyes edzés érdekelt, amelyet Ai senpai hirdetett ki ma estére. Mikor harcoltam vele, nem mutatott különösebben magas szintű ismeretet semmiben sem a démonmágia használatán kívül, így feltételezésem szerint ez az osztagokat összefogó tréning is kidoukkal kapcsolatos lesz, vagyis számomra talán hasztalan. A körülötte lebegő titkolózás azonban felkeltette az érdeklődésemet és a kíváncsiságomat, látnom kellett, mit tervez a sanbantai taichou. Hátha valami olyasmi, amiből én is hasznot tudok húzni és erősebbé válhatok.
Szerencsére ezúttal nem kellett alantas trükkökhöz folyamodnom távollétem elrejtésére, mivel a maminak valami dolga volt és elment itthonról, a papa pedig nem szokott alvás közben zavarni. Arra az esetre azonban, ha Ai senpai edzésének témája mégis a kidou lenne, el kellett rejtenem a kilétemet. A juuichibantai kapitányaként nem tűnhettem fel ilyen jellegű tréningeken, az osztag elveit sértette volna, még ha az ősi mágiahasználatra vonatkozó íratlan szabályokat már jóformán senki sem tartotta be. Én ragaszkodni kívántam a hagyományokhoz, legalábbis azokhoz, amik elnyerték a tetszésemet. Büszke vagyok arra, hogy a démonmágia ismerete nélkül is félelmetes ellenfél vagyok bárki számára, pusztán egyéb képzettségeimre támaszkodva. Inkognitóm megőrzése érdekében viszont más alakot kellett öltenem. A Majokko által adományozott képességet csak elvétve használhatom, mivel megterhelő a szervezetemnek az idősebb formájában létezni, de most jó szolgálatot tett. Rövid fényjelenséggel járó átváltozásomat ezúttal némi ijedtségemre sérült bokám megfájdulása kísérte. Noha mankómtól megszabadulhattam végre, Chiyoko nee-san szerint nem terhelhetem még intenzíven a bokámat, és ezek szerint ebbe ennek a képességnek a használata is beletartozik -.- A fájdalom ugyan pár perc alatt elmúlt, de lehet nem ártana óvatosnak lennem...
Természetesen uniformisom nem maradhatott, egyedi külseje tüstént felismerhetővé tenne. A papáék hálószobájába lopakodva nemsokára megtaláltam a mami régi egyenruháit, azt választottam ki, melynek a belsejébe a 6. osztag jelképe volt varrva. Az öltözék tökéletesen illett rám, így már csak egy hajdíszt kellett feltűznöm és indulhattam is. A választásom végül a Karakurában szerzett piros masnikra esett, lévén azt nem a mami vette nekem, és nem is szoktam hordani. Mondhatni ehhez a rejtélyes alakhoz használtam csak őket. Furcsa volt úgy belenézni a tükörbe, hogy mintha nem is magamat láttam volna viszont, de nem is volt teljesen idegen számomra a külsőm, hiszen minden kétséget kizáróan emlékeztettem a mamira. Ettől függetlenül szokatlan volt így látni magam, de ez nem is én voltam, hanem Matsukuchi Mikoto-sama, a 6. osztag tagja Twisted Evil
Késésben voltam, így megszaporáztam a lépteimet Seireitei utcáin, miközben a 3. osztag barakkjai felé vettem az irányt. Akárcsak karakurai kirándulásom alkalmával, ahol Anikit figyeltem meg titokban, most is szokatlanul sok szempár meredt rám, ahogy elegánsan végigsiklottam az egyszerű, fehér falak között. Józan ésszel arra gondolnék, hogy az én koromban egy haoriban feltűnve az egyszerű shinigamik között jóval nagyobb figyelmet keltek, mint így, egy közönséges lányként, de mégis sokkal több figyelmet kaptam valamilyen általam nem ismert okból. A miértre megkeresni a választ azonban nem volt időm, sietnem kellett. Csupán útbaigazítást kértem egy-egy alkalommal, amíg meg nem találtam az amfiteátrumot. A bejáraton befordulva azonban beleütköztem valakibe, amitől hátratántorodva kis híján hanyatt estem, de végül sikerült megtartanom az egyensúlyomat, és szigorú tekintettel néztem fel a figyelmetlen halálistenre... aki nem más volt, mint Hajime-kun?! o.O"
- Mi... Mikoto-sama figyeljen oda?? Hmpf, egyértelműen a te hibád volt, figyelj oda jobban! Mon dieu! Arrogáns
Feleltem gőgösen, majd belibbentem az épületbe, aranyszínű hajamat egy üstökös ragyogóan fénylő csóvájaként magam után vonva. Meglepetésemben kis híján megbotlott a nyelvem, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar ismerősbe botlok... És míg hátrasandítva ezen morogtam, kis híján felbuktam egy újabb alakban, csak kiváló reflexeimnek köszönhetően sikerült félretáncolnom az ütközés elől. A rám meredő lila íriszek szinte megfagyasztottak, nem azért, mert metsző tekintettel találkoztam volna, hanem mert olyasvalakihez tartoztak ezek a meleg és barátságos szemek, akivel semmiképpen sem szerettem volna összefutni O.O
- Ma... khm... Madame Suwun, megtisztelő, hogy Mikoto együtt dolgozhat ma... önnel. J-je suis désolé a figyelmetlenségért, nem fog többet előfordulni.
Hajoltam meg a mami előtt ijedten, imádkozva, hogy ne ismerjen fel. Reakciójából úgy tűnt, hogy mellém pártolt a szerencse, de ennek ellenére nem haboztam minél távolabb kerülni tőle. Ha van valaki, aki rájöhet a kis titkomra, az csakis ő lehet. Tulajdonképpen ez nem olyasmi, amit meg kellene tartanom előtte, de ha felfedezi hogy itt vagyok, az azt is jelenti, hogy tudni fogja, szófogadatlan voltam :/
Megkönnyebbült sóhajjal álltam be végül a sorba, és Ai senpai felé fordítottam a figyelmemet. Mint mindig, most is sugárzott belőle az a kemény, elegáns tartás, ami olyan imponáló volt nekem, és amiért felnézek rá, mióta megismertem kicsit jobban is. Fegyelmezetten, utasításait betartva helyezkedtem el, a veszélytől viszont nem tartottam. Bármi is lesz a feladat, meg fogom csinálni hiba nélkül, elvégre Soul Society történelmének legnagyobb tehetsége vagyok. Előttem nincs leküzdhetetlen akadály! Önbizalmam jeléül halvány mosoly rajzolódott ki az arcomra, miközben hallgattam a kapitányt. Az akadémia az én életemből kimaradt, mindenre a mami, a papa és Majokko tanított meg, amit tudok, és egy cseppet se bánom, hogy nem kellett a sok tehetségtelen shinigami-jelölt között éveket végigszenvednem. Sokkal gyorsabban tanultam meg így mindent, amire szükségem volt ahhoz, hogy kiváló halálisten válhasson belőlem, és egyetlen felesleges részlettel sem terhelték meg az elmémet. A kérdésre viszont nem tudtam válaszolni, hiszen nem ismerem a feltételeket az Akadémiára való bekerüléshez Neutral
- Csak egy idióta próbálna így kiszabadulni egy bakudouból...
Dünnyögtem az orrom alatt a bemutatót figyelve, miközben egyszer-egyszer hátrasöpörtem a hajamat, a hosszúsága most jobban zavart, mint eddig bármikor, furcsa módon. Aki olyannyira sem képes irányítani a lélekenergiáját, hogy össze tudjon roppantani egy bakudout, az talán még shunpót sem tud rendesen használni, igaz egy ilyen szintű valami széttöréséhez már komolyabb nyomásra van szükség, nehéz reiatsu kell hozzá. De ha az nincs meg, ott van még a nyers erő vagy a kidou semlegesítése is, csakhogy nekem ezekhez nincsenek meg a képességeim, így marad a reiatsum nyomásának a felhasználása, ahogy a papa tanította Surprised Nem voltam biztos azonban abban, hogy mennyire fog tudni segíteni a senpai által beharangozott gyakorlat, hiszen én nem használtam démonmágiát, márpedig a monológja felépítése alapján arra koncentrál, ahogy vártam. Akárhogy is, ahogy mindenki, én is magamhoz vettem egy kristálygömböt, és mikor visszafordultam, észrevettem a földön egy tárgyat, amin megcsillant a fény egy bizonyos szögből nézve. Talán tíz méterre lehetett tőlem, így végül némi hezitálás után úgy döntöttem, hogy nem törődök vele, nem nézem meg közelebbről. Volt most jobb dolgom is. Például az, hogy találgassak, mit sugdolózott Ai senpai a mami fülébe ._.
A gömböt nem sokáig forgattam, vizsgálgattam a kezemben, inkább arra figyeltem, hogy távolságot tartsak azoktól, akiket ismerek, mint például Hajime vagy a mami. Azonban valahogy mellém keveredett a 10. osztag hadnagya, legalábbis némi meglepett pislogás után erre a következtetésre jutottam. Vicces volt arra gondolni, hogy ő ezt az alakomat ismeri, a bennem rejlő kapitányt viszont nem Surprised
- Ohisashiburi, sensei. Remélem sikerrel zárták a küldetésüket Wink
Kacsintottam rá mosolyogva az áltanár hadnagyra, akivel áldiákként találkoztam Aniki ellenőrzése közben. Félig ott lebuktam, mivel túl jól teljesítettem az óráján és rájött, hogy shinigami vagyok én is :/ Mindegy, az a fontos, hogy nem tudja, valójában ki vagyok. Így, hogy mellette kellett gyakorolnom, megpróbáltam némi életvidámságot csalni az arcomra, hogy ne essek ki a szándékosan kétarcú szerepemből annyira. Lassan azonban nehezedtek a szemhéjaim, mintha súlyt raktak volna rá. Ilyenkor már aludni szoktam =.=
Megráztam fejem, és inkább Senpai szavaira koncentráltam. A feladat valóban pofonegyszerűnek hangzott, különösen egy olyan talentum számára, mint én vagyok Cool Még ha nem is úgy tanultam meg kezelni a lélekenergiámat, mint bárki más a jelenlévők között, lehetetlennek tartottam, hogy pont nekem ne sikerülne a feladat durcás Magabiztosan mosolyogva bólogattam, aztán fújtam egy nagyot és rákoncentráltam a gömbre. Két kezem közé helyeztem úgy, hogy a tenyereimmel és az ujjaimmal a lehető legnagyobb felületen érintkezzek a golyóbissal, majd a kezeimbe koncentráltam a lélekenergiámat, ahogy ezt az egyetlen általam ismert kidounál meg szoktam tenni. Az üveg felizzott, mint Ai senpainak is, lilás-aranyszínű reiatsu áramlása jelent meg a gömb felületén. A lélekenergiám többet változott, mint gondoltam, nem hittem volna, hogy a színe is más lesz. A kavargó jelenség lenyűgöző volt, mintha egy színes üveggolyó gurult volna a kezeim között, változatos felszínével. Ám nekem a pajzs csak a lélekgömb felülete körül alakult ki, hosszú percek után sem akarta kitágulni, hiába koncentráltam. Néha mintha kicsit vibrált és lüktetett volna, de ezek a pillanatnyi kitágulások alig-alig voltak észrevehetőek. Mit csinálhattam rosszul? Folyamatosan áramoltattam a lélekenergiát, ahogy sanbantai-san mondta, mégse alakult ki a pajzs körülöttem.
- Talán Miyoko túl kevés reiatsut használ...
Mormogtam magam elé, de aztán rögtön abba is hagytam a feladatot, és felkaptam a fejem, amint rájöttem, hogy a saját nevem csúszott ki a számon -.-" Mindenki nagyban összpontosított körülöttem, látszólag senki sem vette észre a botlásomat. Helyes... Becsuktam a szememet, és néhány mély lélegzetvételt követően tértem vissza a feladathoz, ezúttal több lélekenergiát irányítva a gömbbe. Az eredmény azonban ugyanaz volt, a sikertelenség pedig egyszerre kezdett bosszantani és untatni, lassan de biztosan szökött el a kedvem a légkörbe, és rám tört a fáradtság is újból.
- Aaaargh, miért ilyen nehéz ez a primitív feladat? -.-"""""
Mérgelődtem jól hallhatóan, talán földhöz is vágom az eszközt, ha nem jövök rá, hogy körülöttem tucatnyian vannak. Nem, még így, inkognitóban sem tagadhatom meg önmagam, büszkén, felemelt fejjel kell viselkednem Arrogáns Kicsit megszeppenve láttam, hogy Ai senpai közeledik felém, azaz felénk, ugyanis a hadnagy nii-sannak sem sikerült a feladat. Talán kigúnyolhatnám, hogy hadnagy létére ennél jobbnak kéne lennie, de ehhez nem volt merszem úgy, hogy én meg kapitány vagyok valójában, nem csak egy egyszerű tiszt :/
- Merci beaucoup, Kagami-sensei.
Hajoltam meg tiszteletteljesen a kéretlen segítség hallatán, hiszen bár nem szerettem volna belátni, de valóban nem ment a feladat teljesítése T_T A maminak és Hajime-kunnak már sikerült, kicsit irigyen pillantottam rájuk. Különösen utóbbira, a mamira inkább büszke voltam Cool Újabb sóhaj csúszott ki az ajkaim között, majd miután a hajamat ismét megigazítottam, újra megpróbáltam feltölteni a golyót, ezúttal úgy, ahogy a tanács szólt. Lehunytam a szemeimet is, hogy könnyebben el tudjam képzelni, bár így nem csodálhattam meg az üveggömb felszínén kialakuló jelenséget és még álmos is lettem =.= Beletellett egy kis időbe, amíg megfelelő szintre tudtam fokozni a koncentrációmat, de végül sikerült felráznom magamat és elképzelnem a sötét gömböt, mely mint a csillagtalan éjszaka, olyan sötét volt. Folytattam a reiatsu áramoltatását, bár nem tudtam mikor kéne "vetődni", így akkor tettem meg, amikor jónak láttam. Hunyorogva nyitottam ki a szememet, tekintetem pedig felcsillant, mikor megláttam, hogy körülöttem is ott van a pajzs.
- Yatta! - Kiáltottam fel örömömben, de ezzel egy időben a pajzs is repedezni kezdett o.O Halvány fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem, így inkább megszüntettem a reiatsu áramlását, mielőtt komolyabb baj történhetett volna... A koncentrációt fenn kell tartanom, a koncentrációt... de nyitott szemmel ez nem volt olyan egyszerű, így hát amíg Ai senpai hagyta, addig tovább gyakoroltam. Legalább sikerült, a mami biztos büszke lenne rám, ha tudná, hogy itt vagyok *.* De mi hasznom származik belőle, hogy fel tudom tölteni ezt a gömböt? scratch
Nem voltam valami boldog attól, hogy az edzésnek még nincs vége, ugyanis már most fáradt és álmos voltam. Észre sem vettem, hogy Hajime-kun mellé keveredtem, amíg a senpai magyarázott, de ha már itt volt és a feladat csapatmunkát kívánt, akkor jobb, ha inkább egy ismerőssel dolgozom együtt. Kukuku... úgysem fog felismerni, ő biztosan nem Twisted Evil
- Mikoto-sama ad egy esélyt arra, hogy jóvá tedd a korábbi figyelmetlenségedet, petit gamin. Leszel Mikoto-sama... párja? Hogy hívnak?
Fordultam Hajiméhez félig magabiztosan, félig bizonytalanul. Kicsit kavarogtak bennem az érzések, nem akartam vele durván bánni, azonban az általam hozott karakter arroganciáját is tartanom kellett. Igyekeztem máshogy viselkedni, mint általában, némi affektálással és a papától tanult francia belekeverésével változtattam a beszédstílusomon, mintha egy finom és nagyképű nemes lennék.
- Pfff, hálásnak kellene lenned, hogy Mikoto-sama egyáltalán hozzád szól :/ Oi, mit csinálsz? o.O
Néztem kissé meglepetten, ahogy kikapta a gömböt a kezemből és vitte el... minek cipeli el mindkettőt? Elég lett volna, ha a sajátját visszateszi, és azt használjuk, ami nálam van. Eddig is furcsán viselkedett Hajime-kun, hiszen már azt sem értettem, miért nem mert rám nézni, de most még ostobaságokat is csinál. Vajon betegen jött el? Talán meg kéne kérnem azokat a végtelenül gyáva 4. osztagosokat, hogy nézzék meg őt. Ha beteg lesz, kit fogok képen talpalni? :/
Az új feladat maga olyasminek hangzott, amiről nem igazán tudtam megint csak, hogy kéne hozzákezdeni. Most csak egy fél gömbbe kéne beugranom, mivel ketten csináljuk? Kicsit fintorogtam a szavak hallatán, de aztán hamarosan büszke mosoly ült ki az arcomra, hiszen a mami hibátlanul végrehajtotta a műveletet Ai-senpaijal karöltve *.* Igazán boldog vagyok, hogy összebarátkoztak, inkább vele, mint Kotomi nee-channal :/
- Mikoto ajánlja, hogy ne rontsd el Arrogáns C'est parti!
Sóhajtottam fel mélyen, és újfent áramoltatni kezdtem a lélekenergiámat a gömbbe. A fénylő üvegtárgy körül hamar megjelent az energiamező, amely most kettőnk reiatsujának keveredéséből született, és így talán még látványosabb volt. Furcsa érzés telepedett rám, ahogy megéreztem az összekevert életesszenciát, mintha azonos hullámhosszon rezonált volna. Most először tapasztaltam ilyet, bár még sose volt összekeveredve a lélekenergiám senkiével.
- Nem tehetek róla, hogy képtelen vagy felemelkedni Mikoto-sama szintjéhez durcás
Mordultam fel kijavított figyelmeztetéséhez. Valamiért újra csúnya módon kezdett hozzá a mondókájához, és csak akkor vált udvariasabbá, amikor rám nézett. Háh, biztos fenyegető a jelenlétem a számára! Twisted Evil De miért beszélne hozzám úgy, ahogy az elején? Még ha nem is jött rá, hogy ki vagyok, illik így beszélni egy lánnyal? Nem így ismertem meg Hajime-kunt :/ Visszafogtam a reiatsumat, amíg nem jelezte, hogy jó lesz, aztán megpróbáltam azt a szintet tartani, bár egyre nehezebben ment az összpontosítás. Lassan szívesebben lettek volna a szemhéjaim lehunyt helyzetben, az álmosság ólomnehézsége immár végelegesen bekúszott az elmémbe kiált Kicsit segített, amikor a sanbantai-san által előre jelzett jelenséget tapasztaltam a kezemen, de ez egyben azt is jelentette, hogy Hajime-kun figyelme elkalandozott :/
- Most te vagy a ludas, hová emeled a reiatsud? Mattaku >.>\"
Szóltam rá türelmetlenül, jó lett volna minél hamarabb véget vetni a próbának. Már egyre jobban haza akartam menni, és a sikertelenség csak még inkább arra ösztökélt, hogy hagyjam itt az edzést. De nem okozhattam csalódást, elsősorban magamnak. Meg kellett tudnom csinálni, kapitány vagyok, és Soul Society történelmének legnagyobb tehetsége! Egy ilyen semmiség nem foghat ki rajtam! De nem ment, sehogy se >.> Kezdtem nyűgös lenni, ahogy a szemeim le-lecsukódtak, a figyelmem elkalandozott, nem tudtam egyenletes szinten tartani a lélekenergiámat. Leesett abban a pillanatban, amikor elbóbiskoltam, amikor meg felriadtam, túl magasra emeltem. Tudtam, hogy az én hibám, hogy nem sikerül megcsinálni, ami csak még jobban bosszantott. Ráadásul Hajime-kun is egyre idegesebbé vált T_T Bocsánat, Hajime-kun T_T Egyetlen pillanat volt csak, amikor úgy tűnt, hogy végre összeszedem magam annyira, hogy elég ideig egyensúlyban tartsam a lélekenergiám, de ekkor meg a fiú rontott, tisztán éreztem az égető érzést a kezemben T_T Innentől kezdve egyre rosszabb volt, és végül Ai senpai mellénk lépett, és véget vetett kettőnk közös munkájának. Nem tudtam megcsinálni egy ilyen közönséges feladatot :/ Végtelenül elkeseredve ültem le a földre, felhúztam a térdeimet, és körülöleltem őket a karjaimmal. Kudarcot vallottam T_T
- Mikoto-samának nincs szüksége a segítségedre! Egyedül is megy az első fokozat, ennek is sikerülnie kellett volna!
Csattantam fel haragosan, miközben magamban újra bocsánatot kértem Hajimétől. Majd... majd jóváteszem a mai viselkedésem valamivel... valahogy. Irigykedve néztem a harmadik szinttel küzdőket egy ideig, eszem ágában sem volt az első szintnél megbukó tehetségtelen gyengékkel foglalkozni. Végül aztán felkeltem, és kissé imbolyogva inkább hazaindultam. Hamarabb haza kellett érnem, mint a mami, hogy ne fedezhesse fel a szökésemet. Remélem a szekrényében nem fogja felfedezni ennek az egy egyenruhának a hiányát, ahhoz már nem éreztem az energiát, hogy el is pakoljam. Különben sem tudtam, hogy kell összehajtogatni az uniformist, arra viszont büszke voltam, hogy már egyedül is fel tudom venni Cool Csak a mai teljesítményemre nem vagyok büszke...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hiraikotsu Omote
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Male
Sagittarius Snake
Hozzászólások száma : 108
Age : 27
Tartózkodási hely : Seireitei
Registration date : 2009. Jan. 22.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7600/15000  (7600/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Hétf. Dec. 19, 2011 10:05 am

Kagami Taicho – Reiatsu edzés

Egy igazán különleges naphoz érkeztem. Shinigami életem első edzésén veszek ma részt, amit a 3. osztag kapitánya vezet majd le. Az az igazság, hogy valójában nem is vagyok meghívva erre az eseményre, hanem az utcán összeszedett információkból raktam össze mindent, de a legtöbb információt a kérdezősködéseimnek köszönhetően szereztem. Az egész napomat azzal töltöm, hogy felkészüljek az edzésre és ne csináljak majd magamból bohócot. Bár valószínűleg össze fogok hozni valamilyen szerencsétlenséget...
A megadott időben, Shinigami egyenruhában jelenek meg az adott helyen. Már eléggé sok érdeklődő gyűlt össze, ezért kissé feszélyezve érzem magam. Nem vagyok még hozzászokva a tömeghez. Bár, ha minden igaz, akkor azt sem tudják, hogy ki vagyok. Még az is lehet, hogy kérdezősködni sem fognak felőlem. Elvégre a 6. osztag emberei között gyakran láthattak már korábban is, mint magányos farkas...
Hamarosan elkezdődik az edzés: a kapitány, Kagami Ai, megkér minket, hogy a kívánsága szerint álljunk fel. Egyenletes távolságú, rendezett sorokat kér, amit nemsokára meg is kap. A baleset veszélyre kissé felhúzom a szemöldököm. Nagyon kíváncsivá tesz azzal, hogy veszélyes ez az edzés. Már nagyon érdekel, hogy mit kell majd csinálnunk... Szerencsére viszont vannak itt gyógyítók is, akik majd ellátnak, ha megsérülnék. Remélem azért ilyesmire nem kerül majd sor.
Ezután elhangzik a köszöntés, amiben megismerjük a szabályokat. Az első az, hogy ne zavarjam a másikat. Ezzel nem lesz gondom, úgy sem ismerek senkit, meg hát, nem bízok még az itteniekben annyira, hogy piszkáljam őket. A következő szabály, hogy tartsam a távot. Ez is meglesz. Az utolsó szabály pedig, hogy szóljunk, ha valamit nem értünk. Azt hiszem nem lesz itt olyan sok probléma velem.
Gyorsan elhelyezkedek, úgy, ahogy azt utasításban kaptuk, majd várom a fejleményeket. Ezután a nagyon alap dolgokról hallunk egy kisebb beszédet, majd a kapitány egy kérdést intéz felénk. Természetesen tudom rá a választ, de inkább meghúzódok a háttérben és megvárom, míg valaki más válaszol rá. Közben a kapitány mászkál közöttünk, igazítgatja a sort. Amikor oda ér hozzám, mélyen a szemembe néz, mire zavarba jövök, talán még el is pirulok egy kicsit. Jobb lenne már, ha a lényegre térnénk és edzenénk!
Szerencsére már is sor kerül a lényegesebb dologra. Azonnal kapunk egy kisebb beszámolót a lélekenergiáról. Úgy hiszem, nagyon jó, hogy megjelentem itt, ugyanis számos hasznos információval lettem most gazdagabb. Ráadásul olyan dologra is fény derült, amit eddig tévesen tudtam.
Végül történik egy kisebb akció is: a kapitány megkéri a segédjét, hogy használjon rajta egy fogva tartó technikát. A lány engedelmeskedik és végre hajtja az adott támadást. Ezután a kapitány szabadjára engedi a lélekenergiáit, azonban nem történik semmi.
- Mi a fene? - lep meg a dolog.
Majd hamarosan megkapom a választ, amint a nő látványosan megszabadul az őt fogva tartó technikától. Figyelmesen hallgatom a nő magyarázatát és próbálok minden információt elraktározni az agyamban. Ezekre a későbbiekben szükségem lesz! Végül rátérünk a gyakorlatra.
Követem a többieket és én is elveszek egy üveggömböt, majd vissza sétálok vele a helyemre. Alaposabban is szemügyre veszem a tárgyat, ami a kezemben van, majd próbálom kideríteni, miért is lesz rá szükségem. Hamar feltűnik, hogy ez nem csak egy átlagos üveggömb, hanem valami más.
~ Hmm, csak nem a jövőbe fogunk nézni vele? Mint azok a csaló jósok... ~
A kapitány ezután folytatja a beszámolót és kiderül mit tartok a kezemben. Ez egy lélekgömb. Nagyon érdekes. Miközben vizsgálgatom, majdnem kiesik a kezemből, de szerencsére még időben elkapom, így nem töröm el. Ezután felszólít egy hakudás egyént, hogy próbálja eltörni, azonban nem sikerül neki. Hamarosan már az okát is tudom. Végül megkapjuk a feladatot. Töltsük fel! Figyelmesen végignézem, ahogy a kapitány a bemutatóját tartja, majd egyszerűen leülök a földre.
Törökülést veszek fel, majd a kezeim közé veszem a gömböt, épp úgy, ahogy láttam. Pár pillanatra becsukom a szemem, csak hogy teljesen kizárjak mindent, majd amint ezzel megvagyok, a gömbre nézek és megpróbálkozok a reiatsu-m áramoltatásával.
Első próbálkozásomra a gömb felizzik, majd azonnal kialszik a fénye. Úgy hiszem, ez így elsőre nem is volt rossz. Éppen ezért, most megpróbálom kicsit másképp. Az előbb hirtelen koncentráltam a gömbbe nagyobb mennyiségű reiatsu-t, most viszont fokozatosan próbálom megtenni ugyanezt. Először csak minimális reiatsu-t küldök a gömbbe, majd szépen lassan megnövelem a méretét. Pár perc múlva a gömb halványan, vörös színnel felragyog. A siker láttán még tovább növelem a Reaiatsu mértékét, míg nem komolyabban világítani nem kezd a lélekgömb a kezemben. Ezután történik valami, amitől kissé megijedek. Éppen ezért megszüntetem az áramlást, így nem történik semmilyen káros dolog rám nézve.
Egy izzadtság csepp folyik le a homlokomról. Kissé kifáradtam, ezért úgy döntök, hogy pihenek egy keveset. Amíg erőt gyűjtök, addig megfigyelem, hogy állnak a többiek. Még arra is odafigyelek, hogy a kapitány hogy magyarázza el ezt az egészet valakinek. Eltűnődök rajta egy kicsit, majd felállok, hogy ezúttal már én is állva mérettessek meg. Amint talpon vagyok, egy kisebb robbanás riaszt meg. Azonnal a hang irányába tekintek és megrémülök a látványtól. Az egyik shinigami okozta a robbanást. Azt hiszem rosszul próbálkozhatott...
Nyelek egy nagyot, majd újra kizárom a világot és hozzá látok a feladathoz. Csak szépen lassan, mint eddig. Megadom a kezdő „löketet”, majd fokozatosan növelem a reiatsu-t. Ezúttal már sokkal hamarabb elérem az izzó ragyogást. Elképzelem, hogy egy sokkal nagyobb gömbben vagyok, majd fokozom a reiatsu-t. Így nemsokára egy halvány kupola vesz körül. Még több energiát adok a gömbbe, egészen addig, amíg a korábban látott, fényes pajzs nem vesz körbe. Amint ez meg van, elégedetten felsóhajtok, majd térdre rogyok. Egyszerűen túl sok erőt vett ki belőlem ez a dolog.
Ekkor meghallom, hogy ha kimerülünk, jobb ha pihenünk kicsit, mert akkor „bumm” lesz a vége. Éppen ezért nem látok neki azonnal, hogy újra megalkossam a pajzsot. Inkább pihenek és a többieket figyelem. Ezúttal már nem látok senkinél sem robbanást, viszont mindenkin tapasztalható a kimerültség. Mondjuk ez nem is csoda, ilyen feladat után.
Amint jobban vagyok, újra neki látok a feladatnak. Ekkor már sokkal hamarabb létrejön a pajzs. Már csak fenn kell tartani. Mivel elég sokáig megmaradt a gömb körülöttem, tovább mehetek a következő fázisba.
Néhányan ekkor elhagyják a termet, de azért egész szép számban maradtunk még. Ezúttal már párokba rendeződünk. Én egy nálam fiatalabbnak tűnő lányhoz kerülök. Figyelmesen végig hallgatom az instrukciókat, majd hozzá kezdünk a második fázishoz.
Kezdetben ugyanannyi reiatsu-t áramoltatunk a gömbbe, talán én egy picivel kevesebbet, mivel enyhe bizsergés ütötte meg a tenyeremet. Ezután fokozatosan növeljük a reiatsu mértékét. Van amikor Ő, van amikor én viszem túlzásba, de szerencsére mindig időben figyelmeztetjük a másikat, így nem történik semmi baj. Végül egész hamar túl esünk ezen a feladaton is. Így hát tovább mehetünk a harmadikra.
Kissé megijeszt a kapitány figyelmeztetése, éppen ezért kissé hezitálok, hogy be merjem-e vállalni ezt. Azonban úgy döntök, maradok és megpróbálkozok ezzel is. Nem vallhatok kudarcot! Eddig sem történt semmi baj velem, ezután sem fog!
Határozottan állok oda a kapitány elé, majd megkapom a védelmet tőle. Ezután hozzá látunk az utolsó feladathoz. Ezúttal már közösen kell, hogy létre hozzuk a pajzsot. Letörlöm a homlokomról az izzadtság cseppeket, majd oda állok a közös gömbhöz.
Pár pillanat múlva elkezdődik az egész művelet. Mindannyian kevéske reiatsu-t koncentrálunk a gömbbe. Személy szerint, én azonnal érzek egy kisebb csípést, éppen ezért megnövelem az energiáimat. Sajnos a gyakorlat végéig én vagyok a leggyengébb láncszem, mindig nekem kell felzárkóznom a többiekhez. Viszont ők nem vették ezt rossz néven és gyakran megsegítettek azzal, hogy ők is visszább vettek a reiatsu-ból. Pár perc múlva viszont egészen ráhangolódunk egymásra, így megszületik a teljesen stabil pajzs.
Nagyon örülök, hogy sikerült eljutnom nekem is az utolsó fázisig és azt sikeresen teljesítettem. Azonban a tartalékaimnak nem ez a véleménye.
- Azt hiszem én már nem bírom túl sokáig! - szólalok meg halkan.
Így végül rövid számolás után óvatosan megszüntetjük a pajzsot. A gyengeségtől majdnem térdre rogyok, ezért az egyik gyógyító oda jön hozzám, csak hogy megbizonyosodjon, minden rendben van velem. Megnyugtatom, hogy jól vagyok, csak egy kicsit kimerültem. Felajánlja a segítségét, amit elutasítok, majd a kapitányhoz sétálok. Büszke mosoly terpeszkedik az arcomra. Büszke vagyok a mai teljesítményem miatt. Nagyon örülök, hogy itt lehettem és elsajátíthattam valami újat.
- Nagyon szépen köszönöm a tanítását, Kagami Taichou! - hajolok meg tiszteletteljesen a nő előtt.
Ezután a helyére rakom a lélekgömböt, amit kaptam, majd távozok a többiekkel együtt. Az edzésnek hála nagyon elfáradtam, így otthon már nem lesz gondom az elalvással. Nem mintha amúgy gondjaim lennének ilyesmivel... Ha aludni akarok, akkor alszok! Ott, ahol tudok... de ez már egy másik történet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 70
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
23400/30000  (23400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Kedd. Dec. 20, 2011 4:00 am

Ai-chan, nem megy ¬_¬
- Reiatsu kezelés -

Nem éppen egy ilyen alkalmat képzeltem el a következő találkozásunknak, gyakorlatilag alig tudunk egymásra időt szakítani, amióta visszajöttem. Azt hittem, majd ha vége a karakurai missziónak, akkor végül úgy folytatódik minden, mintha mi sem történt volna. Túlságosan elbíztam magam, és azt hiszem, ennek érezhető jelei is vannak. Na nem mintha hajlandó lennék egy ilyen apróság miatt feladni mindazt, amiért egyszer már megküzdöttem, nem beszélve arról, hogy Ainak valószínű, most van a legnagyobb szüksége rám. Aznap, amikor újra találkoztunk, és amikor elmondott mindent, ami történt, elhatároztam, hogy többé nem hagyom magára, még egy-egy hosszú misszió miatt sem.
Persze akárhogyan is erőlködöm, valamiért és valahogyan nem igazán akarja értékelni, hogy a tél idejére jégpályát akarok csinálni a 10. osztagból. >.> Pedig tök hangulatos lenne, meg minden, még egy fenyőfát és fényeket is beszereznénk! Surprised Egy évben egyszer ugyanis még mi, a 10. osztag is tudunk jó gyerekek lenni. Cool Persze más kérdés, hogy rendszerint soha senki sem tudja, hogy én szoktam beöltözni Mikulásnak. Cool Mert nem tudják… ugye? >.>
Elég szép számmal érkeztünk az amfiteátrumba, bár kissé feszélyez, hogy az edzés témáját sehogy sem tudtam kihúzni Ai-chanból. Viszont mivel személyesen is célozgatott rá, hogy látogassak el, így megadtam magam, na nem mintha bármikor is kihagynék egy ilyen… ööö… randinak nem nevezhető edzést. Neutral Meg aztán hülye lettem volna nemet mondani, amikor azokkal a szemekkel nézett rám. >.> Titkon persze reménykedek abban, hogy a nagyságos asszonynak lesz majd egy kis ideje, ha vége az egésznek, azonban kissé sikerült elhűlnöm, amint meglátom, mekkora tömeg látogatott el. Azt hiszem, nehezen fogom tudni elviselni ezt az egész kapitányosdit, nekem ő akkor is Ai-chan, és valahol azt hiszem, sérti is a büszkeségem, hogy hát azért mégis csak, mert amíg ő, addig én, szóval értitek, de ha nem értitek, az se baj. |-( Én értem, úgyhogy ez bőven elég, sőt, még több is, mint aminek kéne lennie, szóval marad a csendes morgolódás az egész miatt, mert azért értitek, na. >.>
Naonaot persze sikeresen megpillantom tőlem néhány méterre, amint a harmadik osztag hadnagya készülne a torkának esni (O.O), és ugyanez talán fordítva, a fene tudja, nem értem őket, nők. Még időben elrángatom Naonaot a haorijánál fogva, mielőtt annál nagyobb feltűnést keltene, mint általában, és jó alaposan hátba lapogatom üdvözlésem jeléül, mert már olyan régóta nem találkoztunk, hogy csak na. Cool
- Naonao, te is itt? *>* Na gyere csak velem, majd együtt kiokoskodjuk, hogy éljük túl az edzést. Surprised – rángatom magammal arrébb, még egy kavicsot is a kezébe nyomok üdvözlésem jeléül. Na meg aztán, lazásan fél éve nem találkoztunk, mert cseszett engem meglátogatni Karakurában. ._. Bezzeg Keonak volt látogatója, ez nem ér. ._. Biztosan el is felejtette, hogy ki vagyok. >.> Na persze, páratlan személyemet nem lehet elfelejteni, na meg hát én vagyok Naonao legkedvencebb hadnagya (ajánlom, hogy így legyen), volna hát szíve elfelejteni engem? Na ugye, hogy nem! Surprised Persze, tudom, tudom, mi, a 10. osztag nem éppen az eszünkről vagyunk híresek, de na. Surprised Várom tehát a boldog nyakba ugrást, hiszen azért nekem is hiányzott Nao-chan, nem kicsit, hanem nagyon, na meg mégis csak olyan, mintha a tulajdon húgom lenne, vagy mi a franc, még ha amúgy cseppet sem hasonlít az igazi húgomra. Valami miatt mégis úgy kezdtem el kezelni, mint ahogyan annak idején őt is, noha ezt soha meg nem mondanám neki, sőt, lehetőleg azt is titokban akarom tartani, hogy egyáltalán van egy testvérem. Minden más lenne, ha lélekként született volna újjá vagy valami, így viszont egyszerűen nem érdekel, mi van vele. Csak pusztuljon meg… Cserébe leszek olyan kedves és úgy teszek, mintha soha nem is létezett volna.
Önbizalomtól túltelten biccentek Hisaének; persze ez nem az a helyzet, amikor éppen nyugodtan odamehetnék hozzá, meg minden, mégis csak egy edzésen vagyok, na meg nem is szeretném kiteregetni a magánéletünket, az csak rá és rám tartozik, de azt hiszem, ennyi külön figyelmet azért szentelhetünk egymásnak. Bár nem tudom, nekem még mindig olyan ijesztő rajta ez a fehér lepel. :/ Ennél már talán csak az volt sokkolóbb, amikor NaoNao kapta el a fehér járványt, na akkor aztán leesett az állam. ._. Bár ja, Ai nem csak egy gyönyörű és erős nő, hanem erős is, talán nem kéne ennyire csodálkoznom azon, hogy kapitány lett belőle, csak… Azért mégis csak. Nem tudom, mit tudnék megadni számára, amije már nincsen meg. Gazdag is, főnemes is, ráadásul már kapitány is, én meg egy rangban alatta álló, csóró hadnagy vagyok, akinek élete legnagyobb missziója az volt, hogy tanár bácsit kellett játszania a karakurai középiskolában. Mondjuk piszkosul élveztem, az igaz, de attól még elég para, hogy a barátnőmhöz képest hol állok… Egyszerűen nem érzem úgy, hogy Ainak tényleg szüksége lenne rám, hisz mégis mit adhatok meg neki? Biztonságot? Ugyan…
Nem lep meg, amikor megtudom az edzés célját. Igaz, sosem láttam Ait harcolni, azt tudom róla, hogy szereti a kidoukat, meg a konyakos bonbont, meg a lasagnét, meg még tudnék sorolni pár dolgot, na de mindegy is. Surprised Az Akadémia említésére nosztalgikus emlékek fognak el, szerettem oda járni. Talán az volt életem, mármint shinigami életem sorsfordító pontja, hiszen számomra a halálistenség nem csak egyszerű kötelesség, hanem cél. Nekem célom jó shinigamivá válni, hogy védelmezhessem az embereket. Sokan persze elég trehánynak tartanak, ami amúgy nem teljesen igaz, mármint igaznak igaz, csak én nem azért lettem halálisten, hogy aktákat tologassak, hanem hogy védelmezzem az Emberek Világát, és hogy úgymond jóvá tegyem azokat a… szóval nem voltam jó ember, és úgy éreztem, hogy valamivel ki kell javítanom tetteimet, na. >.> Ai-chan kérdésére persze egyből beugrik egy megfelelő válasz, amin még én magam is meglepődök, hiszen nem vagyok az a típus, aki remekelne az ilyen elméleti dolgokból, de jelenleg valahogy adja magát a dolog.
- A lélekenergia. – válaszolom magamhoz mérten talán kicsit bátortalanul. Háromszor próbálkoztam az Akadémián, mert nem volt elég lélekenergiám, vagyis volt, éhséget éreztem az első pillanattól kezdve, hogy Soul Societybe kerültem, de valahogy nem volt elég. Persze végül rájöttem, hogyan növelhetném reiatsum mértékét és hogyan fejlődhetek még többet, azóta pedig hadnaggyá is kineveztek, igaz, ez inkább a szaké, nem pedig a magas lélekenergia számlájára írható fel.
Egy vékonyka hangot hallok hirtelen magam mellett, ahogyan Ai-chant figyelem, amikor bemutatja, hogyan tud kiszabadulni egy kidouból, oldalra pillantva pedig felfedezem Miko-chant, akit még a karakurai misszióm alatt ismertem meg. Emlékszem rá, egy darabig nagyon próbált úgy tenni, mintha egy átlag diák lenne, csak hát kicsit túlképzett volt a labdajátékokhoz és a többi tesiórás elfoglaltsághoz, meg aztán végül csak elárulta magát, hogy egy álruhás shinigami. :/ Na persze én szívesen láttam őt is, mint úgy általában mindenki mást is, bár egy kicsit arrogáns a kiscsaj, de azért aranyos. Surprised
- Egyet se félj, Miko-chan, előttünk, hadnagyok előtt nincs lehetetlen. Wink Bokád rendben van, ugye? – kacsintok vissza, és kicsit ki is húzom magam. Nem vagyok tudatában annak, hogy Mikoto tulajdonképpen egy álruhás kapitány, szóval ha tudnám, most bizonyára durván és erősen fészpalmolnék magamon, amiért ilyen ostobaságot mondtam. Fészpalm Arra még emlékszem, hogy az egyik lábával volt valami gond, így amikor csak lehetett, mindenképpen kíméltem, még ha ő ellenkezett is az ellen, hogy kipróbálhassa a magasugrást és társait.
Ai bemutatja a másik gyakorlatot is, amit nekünk el kell végeznünk, így miután megkapom a saját gömbömet, máris neki is állok a gyakorlásnak. Ha jól értem, „csupán” temérdeknyi reiatsut kell beleömlesztenem a gömbbe. Enyhe terpeszbe állok, szememmel pedig a gömb felületét vizsgálom. Hallottam már erről a cuccról, amennyire én tudom, a Tiszta Lelkek Városának falait is ebből készítik, de ilyen formában még nem találkoztam vele. Egy nagyot sóhajtok, mielőtt nekiállok, s hirtelen bele is árasztok egy nagy löketnyi, erős reiatsut, minek hatására a gömb sötétkékes színben felizzik… majd egyszerűen elnyeli mindazt az energiát, amit belé áramoltattam.
Egy homlokráncolás közepette figyelem a gömböt, amin semmiféle elváltozást nem látok, csupán abban vagyok biztos, hogy elég mókásan néz ki rajta a tükröződésem, bizonyos szögből például olyan, mintha hatalmas krumpliorrom lenne. .____. Eöeee, nem ez a feladat, hiába szórakoztatóbb a saját béna tükröződésemre bambulni, de legalább máris érthetőbb, mit szeretnek a jósnők annyira ezekben a gömbökben.
Újra próbálkozom inkább azon gondolkozva, hogy mit is mondott Ai-chan. Jaja, rémlik, valami olyasmi a lényeg, hogy folyamatosan kell áramoltatni belé a reiatsut, eddig azt hiszem, ez vili. Surprised Időnként persze kicsit nehéz követni Ai magyarázatait, mindig is nehezen birkóztam az ilyenekkel, na meg nekem inkább erősségem a fizikai harc, mint a démonmágia, de azért próbálkozom, na meg elég gáz lenne, ha hadnagyként felsülnék.
A baj lehet, a koncentrációmmal van, elég egy pisszenés, és máris felemelem a fejem, de én már csak egyszerűen ilyen vagyok, azt hiszem. Amikor belekezdek újra a reiatsu áramoltatásába, végül figyelek arra is, hogy folyamatosan megtöltsem azt, azonban képtelen vagyok azt egyenesen tartani. Próbálok egy bizonyos szintet megtartani, természetesen ismét elrontom a feladatot azzal, hogy egyszerre próbálok nagyon sokat beletuszkolni. Viszont most nem is ez az, ami igazán megadja a felsülésem okát, hanem az, hogy ezt nem tartom folyamatosan tartani. Ebből az következik, hogy a gömbbe irányzott lélekenergia szintje jóformán gyakorlatilag ugrál. Van egy nem túl stabil, magas szintje, ami két-három másodpercenként hirtelen leugrik, majd vissza. Körülbelül úgy kell elképzelni, mintha a tenger hullámai lennének, minden tetőpont után érkezik egy mélypont is. Ennek pedig meg is lesz az ára, hiszen valószínű, én vagyok az első, akinek sikerül egy kisebb robbanást keltenie ezzel. |-(
- Semmi gond, jól vagyok. ¬_¬ – tápászkodok fel a földről; a robbanás csak kisebb égési sérüléseket okozott, de nincs komolyabb bajom. A gömböt is sikerült a földre ejtenem, s egy kínos vigyor kíséretében tápászkodok fel ismét, hogy újra nekiálljak. Azt hiszem, ezzel sikerült elárulnom magam, miszerint nem igazán mennek ezek a feladatok, és ahogyan újra és újra, végül egyre kétségbeesettebben állok neki a feladatnak, egyre inkább feszültté válik arckifejezésem is, hiába próbálom azt némi könnyed, humoros lazasággal álcázni.
Hosszú próbálkozások után végül rájövök, hogy koncentrációmat az segíti a legjobban, ha behunyom a szemeimet és úgy gyakorlok tovább. Becsukom hát szemeimet és újra vizualizálni próbálom az egészet. A külső zaj egyszerűen zavaró, bár próbálom mindenképpen kizárni azt és egyszerűen a reiatsura koncentrálni. Nem könnyű úgy, hogy közben még azon is görcsölök, nehogy valami hülye pofát vágjak lehunyt szemekkel, márpedig valamiért olyan érzésem van, hogy minimum úgy festek, mintha épp a vécén ülnék vagy nem is tudom. ._. Maga a tudat az, ami újra és újra kirángat az egészből, akármennyire is próbálkozom, sose jön úgy össze, ahogyan én azt szeretném, hogy összejöjjön. Báááár egy idő után már lehet, hogy kezd működni, vagyis én azt hiszem, hogy megtörtént az első sikerélmény, bár az is lehet, hogy csak én képzelem azt, hogy sikerül, és annyira el akarom hinni, hogy meg tudom csinálni, hogy szimplán beképzelem azt. Neutral
Végül valamiért az jut eszembe, hogy megnyitok egy csapot, hiszen a víz folyása olyankor pont olyan egyenletes, mint amilyennek a kidou áramoltatásnak kellene lennie, és azt hiszem, ez még a tengerhullámos izéhez is pontosan passzol, sőt. Surprised Egyre inkább úgy érzem, hogy a sok szenvedés ellenére végül kezdek jó úton járni. Még így is nagyon sok reiatsut emészt fel ez az egész, viszont ahogyan áramoltatom azt befele a gömbbe, úgy kezd képződni is körülöttem az a burok is, amire szükségem van arra, hogy a feladatot többé-kevésbé teljesítettnek tudjam. A legjobb az egészből, hogy annyira belemerülök az egészbe, hogy még csak fel sem fogom azt, hogy sikerrel jártam, pedig ha tudnám, akkor most aztán marhára büszke lehetnék önmagamra meg minden. Cool Elég hát egyszer kinyitni a szemem egy távoli robbanás hangjára, hogy azonnal meg is szűnjön az erőtér, még mielőtt ráeszmélnék arra (ismét), hogy mekkora király vagyok, a hirtelen megszüntetés meg persze ismét egy kisebb robbanással jár. Azt hiszem, hadnagy létemre én leszek az, aki a legtöbb sérüléssel fogja befejezni ezt az edzést, ezt már előre látom. |-(
Talán nem lett a legprofibb az eredmény, de végül ebből csak-csak ráeszmélek, hogy legalább egy kicsit haladtam a feladatban. Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy tovább léphessek a második szintre, amihez csupán egy megfelelő párt kell keresnem. Cool Először persze végignézem, amit Hisae csinál a második osztag kapitányával, ehhez pedig egy olyan párra lesz szükségem, akinek biztosan jobban megy ez a reiatsu kezelős izé, mint nekem. ._. És hát ki más lenne a legtökéletesebb a feladatra, ha nem Naonao? ***>*** Fordulnék is egyből oldalra, hogy elcsípjem erre a röpke pillanatra, azonban elkéstem, túl késő, mostanra már a második osztag kapitánya az, aki kedvesen felajánlja neki, hogy segít neki. Miko-chan is láthatóan jól rátalált Hajime-kunra, vagy éppen egymásra, végtére is egy korosztály, nem lennék meglepve, ha már ismernék egymást, úgyhogy tekintetem körbevetve megkeresem az első olyan személyt, akit azért ismerek is, meg biztosan jobban megy neki ez az egész, mint nekem. Ha meg már Mei-chan ilyen szép hatrudast bravúrozott, talán vele nem fogok annyit szerencsétlenkedni, mint amit amúgy egymagam csinálnék.
- Nos, Mei-chan? *>* Eddig hogy ment? Cool – puhatolózok a lány elé lépve, aki bele is egyezik abba, hogy együtt gyakoroljunk. Ha szerencsém van, talán nem vette észre, hogy nemrégiben még elég… szerencsétlenül végződtek a kísérleteim, de végül azért valami hasonlót sikerült belőle kihozni, mint amit Ai-chan is mutatott, szóval talán annyira nem reményvesztett a helyzet. Talán. Neutral Bár egy kicsit már fáradtnak érzem magam az egészhez, kellett nekem annyi reiatsut felhasználnom. Naná, hogy kellett, ez még csak nem is kérdés, de nem is tudnám ezt másképp csinálni, mert nem és kész. Megnehezíti a dolgom, hogy még csak mértékegységet sem ismerünk a reiatsuhoz, pedig mekkora királyság lenne már! Surprised Hiszen még a cukrot meg a szakét is mértékegységekben mérjük, amit meg nem, azt meg darabokban, a reiatsunál miért nincs így? >.> Pedig sokkal egyszerűbb lenne az egész gyakorlat, ha azt mondanák nekünk, hogy mondjuk három isami reiatsut áramoltassunk a gömbbe! Surprised Na persze, az nem kérdés, hogy mivel én találtam ki, ezért rólam is kell elnevezni, és még jól is hangzik, hogy isami. Cool Már csak az a kérdés, hogy mennyi legyen egy isami, mennyi legyen egy egység, és mi lesz a mértékegység váltószáma? Meg honnan tudok én ilyeneket? =.=
Sikeresen megállapítom, hogy nekem a tizenkettedik osztagban a helyem, csupán Naonao meg ne tudja, de ha addigra nem felejtem el, holnap már kérvényezem is az új mértékegység bevezetését a tizenkettedik osztagnál. Cinkes lesz úgy, hogy onnét mindenki utál, meg én is utálom őket, szóval kölcsönös a szeretet, bár talán a még cinkesebb inkább az, hogy már fogalmam sincs, miért is van ez így, inkább az általunk elkezdett hagyományokat tartogatjuk életben ezzel. De hogy minek, az egy újabb jó kérdés, minden esetre teóriám tesztelésének az ideje itt van, szóval amikor megkezdjük a gyakorlatot Mei-channal, meg is próbálom behatárolni, mennyi is az az egy isami reiatsu, amit belerakok a gömbbe. Na persze, ebből egyből az lesz, hogy ismét túl sok, amire Mei-chan fel is hívja a figyelmem. Egy vigyor kíséretében biccentek, hogy legközelebb óvatos leszek, és szóljon máskor is, ha valamit rosszul csinálok. Hiába, a kidou mindig is a gyengeségem volt, és engem aztán hiába próbáltak azzal vigasztalni párszor, hogy megy ez nekem, csak hamar feladom, ha én egyszerűen azt érzem, hogy nem megy, akkor nem megy, és nem is erőltetem tovább. ¬_¬
Próbálom egy kicsit csökkenteni a reiatsut, ebből viszont az lesz, hogy megint hirtelen leugrik, majd ismét a magasba szökik. Pedig én tényleg, de tényleg igyekeztem arra a csapos dologra koncentrálni, mert az úgy tűnik, hogy használt nálam, de eh, ehelyett újra a hullámok meg a tenger… Kezdem emiatt elveszíteni a lelkesedésem, de egyelőre még kitartok, hiszen még csak most kezdtünk bele a feladatba.
Összeráncolom a homlokomat és minden koncentrációmat a reiatsu megfelelő szintjének megtalálására összpontosítom. Elég nagy nehézségeket okoz nekem, de próbálok nem foglalkozni azzal, hogy éppen biztosan nagyon hülye képet vágok, mert azzal ismételten csak elrontanám a feladatot. Úgy tűnik, ez működik, hiszen többé-kevésbé sikerül megtalálni a megfelelő szintet, amihez Mei-chan is kellően igazodni tud. Még mindig elég sok reiatsuval dolgozunk ekképpen, viszont azért lényegesen kevesebbet használunk mind a ketten, mint első próbálkozásra. Ez azért is fura, mert amikor egyénileg dolgoztam, akkor pont jó volt az a mérték, amit először használtam a páros gyakorlatunk közben.
Kettőnk reiatsuja érdekes színt kezd el felvenni a gömb felületén, azonban amikor úgy érzem, hogy ez a kavarodás nem akar elég gyorsan végbefolyni, ismét megemelem önkéntelenül is a beléáramoltatott lélekenergia mennyiségét, hogy ezáltal a sikerünk sebessége is megnövekedjen. Na persze, ezzel tulajdonképpen csak hátráltatom ezt az egészet, de nem tehetek róla, ösztönből jött. |-(
- Rendben, Mei-chan… – próbálok kicsit visszavenni újra reiatsum mennyiségéből. Ugyan most sikerül egy kellően alacsony szinten tartani azt – mindent megteszek azért, hogy a lehető leginkább visszafogjam reiatsumat, bármilyen szokatlan is ez számomra - , ezúttal Mei-chan azt közli velem, hogy ez meg szimplán túl alacsony.
- Jól van, akkor csináld egyedül. >.> – befejezem hirtelen a reiatsu áramoltatását, mert nekem ebből elegem van. Tudom, hogy ez nem fog menni nekem, mert nem és kész. Minek egyáltalán erőlködni? Egy nagy hülyeség az egész. Eddig is minden ment nekem anélkül, hogy ezt a buziságot megtanultam volna. >___> Morogva fordítok hátat Mei-channak, hogy szépen elegánsan itt hagyjam ezt az egészet, hiszen kár erőlködnöm. Ha túl nagy reiatsut teszek bele, akkor az a baj, ha túl keveset, akkor meg az, nem nekem való ez az egész, ezt eddig is tudtam, mindig is tudnom kellett volna. Lehet, talán nem is csoda, hogy háromszor is próbálkoznom kellett a Lélektovábbképző Akadémián, ezek után valahogy nem vagyok rajta meglepve. Persze máris elfelejtettem Ai beszédét arról a koncentrálatlan reiatsu dologról, ha pedig emlékeznék rá, akkor talán eszembe jutna, hogy tulajdonképpen nekem csak ez az egy a problémám, de eeehh… Fogok is én itt vergődve picsogni, nem megy és kész.
Már épp készülnék is elhúzni, mikor Mei-chan visszatart, én pedig feszült, morcos ábrázattal pillantok vissza rá. Láthatóan sikerült kicsit felidegesítenem magam az egészen, úgy érzem, hogy bármit csinálok, az sosem lesz jó, viszont csakis Mei kedvéért még egyszer, utoljára hajlandó vagyok nekiállni ennek az egész hercehurcának. Na meg én kértem meg arra, hogy legyen a párom a feladatban, szóval lehet, bunkóság is lenne csak úgy itt hagyni, bár ha felforr az agyvizem, akkor éppenséggel baszottul nem szoktak az ilyen dolgok érdekelni. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy Mei-chan ilyen türelmes, nekem biztosan nem lenne türelmem önmagamhoz, és látszik rajtam, hogy bármit szívesebben csinálnék ennél. De ha már megígértem…
Próbálom megfigyelni azt, amit Mei-chan csinál, és hallgatom hozzá a magyarázatát. Valami olyasmi lenne a lényeg, hogy maga a szint lenne ugyanaz, és végig stabil, szóval azt hiszem, nekem is ezt kellene elsajátítanom, igaz? Hát, próba szerencse… Bár még mindig tartom magam ahhoz, hogy ha legalább közös mértékegységünk lenne, akkor nem kéne így bénázni meg minden, elég nehezen érzékelem ugyanis mások reiatsuját, ez mindig is problémát szokott okozni nekem.
Ismételten nekiállok a feladatnak, egy sóhaj kíséretében próbálok leadni magamból egy kis feszültséget. Lélekenergiámból is érezhető, hogy azért kicsit megviselt vagyok az egész miatt, meg nekem efféle dolgokban amúgy is mindig elég kevés a sikerélményem, de azt hiszem, azzal, ha még mindig csak morgolódok, többet ártok magamnak, mint amennyit segítek.
Próbálok egy viszonylag alacsony, ám inkább közepes szintet eltalálni, ismételten elképzelem azt a csapos dolgot, ahogyan egyenletesen folyik alá a vízsugár. Hamarosan el is kezd materializálódni körülöttünk egy burok, és bár kicsit zavar, hogy ilyen lassan megy végbe, kitartóan próbálom egyszerűen megtartani a lélekenergia szintjét. Mei-chan megerősítése többet jelent jelen pillanatban számomra, mint egy óriási sajtburger, mert innen legalább tudom, hogy nem csesztem el semmit, erre pedig egy kínos vigyort is megejtek számára köszönetképpen. Holnap mindenképpen meg kell lepnem valamivel, mondjuk viszek neki valami finomságot Unohana büféjéből, amiért képes volt elviselni, jobb tanárom azt hiszem, nem is lehetne. Végül ki is teljesedik körülöttünk a burok, amit ugyan néhány másodpercnél tovább nem tartunk fent, azt hiszem, ennyi bőven elég volt mindkettőnk számára. Így is túlszárnyaltam önmagamat, és nem vagyok benne biztos, hogy ha még egyszer nekiállnék a feladatnak, akkor sikerülne is.
- Köszönöm, Mei-chan! – borulok a nyakába és lepem meg egy baráti öleléssel; szerintem nincs fogalma arról, hogy ez mennyit jelent számomra, aztán lehet, mégis, meg aztán nem tökmindegy? Surprised Sikerült! Cool Igaz, mostanra azt is érzékelem, hogy ez a feladat sokkal, de sokkal több energiát vett el tőlem, mint az előző. Mármint maga az, hogy folyamatosan figyelni az egészre, kész terror volt jóformán. @_@ Viszont megcsináltam, és ez a lényeg. Cool Remélem, Ai-chan azért nem látta az ölelést, nehogy félreértse nekem, vagy valami. >.>
Úgy érzem, most már csak egy kis pihenésre lenne szükségem, mindenképpen ki kell fújnom magam, mielőtt újra elkezdeném az első gyakorlatot, hiszen Ai-chan felhívta a figyelmünket, hogy akiknek még gondjuk van a reiatsu kezelésével, azok még gyakoroljanak kicsit. Addig is inkább kicsit hátrébb sétálok, hiszen amíg Ai, Mei-chan, Suwun taichou, meg azok, akiknek jól ment a feladat, közösen kezdenek el egyetlen gömböt reiatsuval feltölteni, addig lesz egy kis időm venni néhány mély levegőt. Kezemben persze már ismét egy másik gömb van, de azzal nem ártok még senkinek, hogy mielőtt újra egyénileg gyakorolnék, kicsit pihenek is, nem?
A földre pillantva meglátok egy furcsa, ezüstös csillanást, a látvány pedig egy pillanat alatt elfeledteti velem azt, hogy éppen hol vagyok, ki vagyok, miért vagyok itt, és hogy mi az, amit csinálnom kéne. Lehajolok a földre, és két kő közé szorulva megtalálom azt a gyűrűt, ami miatt már hetek óta idegeskedtem, amiért sikeresen elvesztettem. Hiszen ezen a helyen történt meg az… Szóval ja, el lettem utasítva. Persze ez hétpecsétes titok, talán csak Mei-chan az egyedüli, aki tud arról, hogy azt terveztem, hogy megkérem Hisae kezét, de az életben nem mindig sikerül az, amit eltervez az ember. Meg persze, nekem halvány fogalmam sem volt arról, hogy mi folyik Soul Societyben és mi minden történt Aival, amíg én Karakurában voltam misszión. ^^” Lehajolok a földre, és gyorsan, mielőtt bárki más meglátna, zsebre vágom a gyűrűt, amit még én vettem Ai-channak, és ami újratalálkozásunk alkalmával elveszett valahol itt, vagyis pontosan itt, az amfiteátrumban.
Remélem, senki sem látta, mit csinálok, ez ugyanis az én kis titkom, meg persze Ai-chané, és jobb is, ha senki nem tud róla. Az edzés hátralévő ideje alatt egyénileg próbálkozom ugyanazzal a gyakorlattal, amit elsőként is végeztünk, reiatsum pedig minden megerőltetés ellenére elég nehezen apad, pedig már dolgozok a feladatokon egy jó ideje. Bár a gyűrű megtalálása által ért sokk miatt inkább az érdeklődésemet veszítem el, különösen, miután rájövök néhány próbálkozás után, hogy tulajdonképpen nekem már remekül megy a feladat, így végül a magam részéről befejezettnek tartom az edzést. Visszateszem a megfelelő helyre a gömböt, meg segítek Ai-channak a pakolásban, hogy minél kevesebb gondja legyen, majd az Amfi bejárata felé tartok, hiszen arra gondoltam, hogy megvárnám, míg Ai is végez, és esetleg elmehetnénk sétálni vagy valami, bár nem tudom, ő mennyire fáradt, én azért még elég fittnek érzem magam, csupán reiatsum az, amit nagyrészt sikerült elhasználnom a sok feladatban. Egy ismerős hangot hallok magam mellett, és amikor rájöttem, hogy az „anou” nekem szólt, nem éppen zavartan fordulok a srác felé. Arcomra kisfiús vigyor tapad, amikor meghallom, hogy férfi dolgokról szeretne beszélgetni, természetesen nem is kereshetett volna jobb személyt nálam a dologról. A problémáját pedig mélyen átérzem, hiszen jómagam is keveredtem már efféle helyzetekbe, szóval biztos vagyok benne, hogy tudnék ám mit segíteni neki.
- Egyet se félj, kérdezz bátran. Cool – csapok olyan férfiasan a hátára egyet biztosítva őt ezzel arról, hogy jó helyre jött, jó embert kérdezett. - Hajime-kun, igaz? – kérdezek rá nevére, hiszen abban nem vagyok biztos. Shiratori-taichou kidou edzéséről még emlékszem a nevére, legalábbis remélem, hogy nem tévesztem el, de névmemóriám szerencsére elég jó, nem okoz problémát, hogy megjegyezzem mások nevét.
- Várj egy pillanatot, egy perc múlva visszajövök. Nem vagy éhes? Meghívlak egy burgerre, és közben beszélgetünk, mit szólsz? Cool – közlöm vele laza tervem, na meg persze, mivel már olyan korban van, ezért egy korty szakét is megkóstoltathatok vele. Persze csak óvatosan, egy korty még nem árt meg úgy sem, na meg aztán az olyan idős kölyköket, mint amilyen ő is, már a szüleik is folyton kóstoltatják mindenfélével, hogy szokták. Nálam legalábbis így volt, azt hiszem. Emlékszem, először nagyon utáltam. Rolling Eyes
Gyorsan odaszaladok Ai-chanhoz, és miután meggyőződök róla, hogy mindenki elment és senki sem figyel, egy apró puszit nyomok az arcára.
- Remek volt az edzés. – köszönöm meg neki, majd megfogom a nehéz, gömböket tartalmazó dobozt, hogy a megfelelő helyre vigyem. Tudom, hogy azt mondta, hogy majd holnap visszaviteti őket a tizenkettedik osztaghoz, de azért itt még sem maradhat. Végül miután megkapom Ai instrukcióit, hogy addig is hova tegyem őket, el is viszem őket oda, ahova kéri.
- Fáradt vagy már? Megkértek egy kis apróságra, úgy másfél óra és szabad vagyok. Gondoltam, sétálhatnánk egyet. Surprised – próbálok kicsikarni belőle egy találkozót, hiszen néha még neki is lazítania kell. Meg aztán mostanság amúgy is alig van időnk egymásra, és ebből őszintén szólva már kezd elegem lenni kicsit. ^^”
Végezetül visszamegyek Hajime-kunhoz, üdvözlésem jeléül ezúttal a vállára csapok rá, próbálván jelezni ezzel számára, hogy bízhat bennem, megoldjuk ám a kis problémáját. Cool
- Mikoto-chan az egyik, ugye? Szerintem összeilletek. szemöldökrángatás – kezdek bele végül a magyarázásba, és szépen lassan Kenpachi ivója felé terelem őt. Még burgert is adnak ott mostanság, bár nem egy meki vagy egy Flamoland, azért még ehető, meg legalább laktató. Meg aztán Hajime-kun ezáltal egy lépéssel közelebb is kerül majd a férfivá váláshoz, bár a nehezebb része még hátravan. Na persze, én képzem ki, előtte nem lesz lehetetlen, ezt ígérem. napozik

______________


MUST. HAVE.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szer. Dec. 21, 2011 4:53 am

Ai-shahahahaan TT~TT
Olyan vidáman indultam útra a 10. osztagtól, amint megkaptam a hírt, hogy még szólni is elfelejtettem a többieknek nagy kutyafuttában való távozásomkor a csodálatos hírről, mely szerint Ai-san valami menő edzést szeretne tartani. *o* Kezemben fogott íratok, melyek csoportos elkárhoztatásra lettek ítélve, egyszerre röppentek a nagy Ördögűző lángokba, Keisuke-sama székébe helyezett PONPON-tól is csak sietve köszöntem el. Remélem, rábízhatom az asztalon felsorakoztatott Kavicsokat és a tűzet is, nehogy valami csúfos balesetet okozzon, avagy éppen terjedése miatt elolvadjon az első hó, mert ugye azt nem szabad hagyni, mert ha nincs hó, akkor nem csúszik a szán, azaz nem jön a Víg-hóhóhó-Mikulás és nem kapunk ajándékot! 0-(°o°)-0 Jajj, ne még a levelet sem írtuk meg Rihihihicchaaaaan! TToTT Jajj, de most nem jó, nem jó, most Ai-shaaanhoz kell mennem! Igen! Nem késhetek, mert, mert az mégis milyen lenne mámo! Surprised
Nagy villámos, villámtánccal kéltem útra, nehogy esélyt adjak a késésnek, hogy aztán valóban megtörténjen a szörnyűséges faragatlanság, amit el kívánok kerülni. Persze nem szándékosan csak, csak véletlenül, de nem hagyhatom, szóval, na… nagy hősi piruettel, fehér lepelre a hátamon gondosan ügyelve, nehogy elessek miatta, térek be a tízedik után kedvenc osztagom területére… a harmadikhoz! *-* S annyira örültem, hogy szinte Micchan lányom által látott járt táncba kezdtem, amit nem is tudom miképp nevezett, míg egy szörnyen veszedelmes gépezett árnyéka rám nem vetült, majd lassacskán el nem állta utamat, hangos csörömpöléssel becsapódva a talajba előttem. Döbbenten hőköltem hátra a nagy meglepetés hatására, hogy ez az ízé, ami anno fogalmam sincs, hogy mi lehetett talán egy automata… honnan, merről érkezhetett. Csak akkor tudatosult bennem a szörnyű rémtett elkövetője, amint meghallom a magas C-ben való Torzon ordítást jobbról. Tátott szájjal meredek oda és elsőre fel sem fogom, hogy egy GodzilShizuk csörtet irányomba. °o°
- Siisososososihihi… Shizuk-chan, háh’ nem talált bíbíbíbí! Razz – öltöm ki nyelvemet, indiántánc mód rázva magamat előtte, majd tovább is illantam inkább az óriási Colosseumba, mielőtt elkaphatna engemet és komolyabb bajom eshetne. ._. De nem futhattam sokáig, mert szegény Meicchant mégsem tarolhattam volna le. Egy apró köszönést persze elejtettem neki, mielőtt sarkon fordultam volna, hogy a felbőszült bika módon felém közelítő Shizuk-channak valami rögtönzött piros anyagot tartsak célkeresztnek útjába, nehogy komolyabban beüsse magát. Csupán arra nem számítottam, hogy Shizuk-chan ilyen rosszul lát és a kelme helyett engem spéciz ki céltáblának. O.o” Már teljesen kivert a víz és földbe is gyökerezett lábam a nagy ijedelmemben történő márványszoborrá válásom során, hisz nem hittem volna egyszer sem, hogy második életem végét valaha is így fogom meglelni… GodzilShizuk földbetaposásával. °-°” Még temetkezésre sem kell költeni és még nem is úgy hunyok el úgy, ahogy mindig is akartam, mert… mert én meghalni esőben akarok, nem így!! T^T
Lassan valami ebédnél szokásos imát ütök össze Ördögűző nótámmal, amikor rám ragyog a szerencse a vitéz Simán Csak Keisuke-sama képében és megment GodzilShizuk buldózer eltaposásától. Kész mintha tündérmese kellős közepére csöppentem volna! *o*
- Igeeeeeen én itt! Nohát, Simán Csak Keisuke-sama hol voltál? Ezer éve nem láttalak vagyis… azért nem volt olyan sok idő az, még tisztán emlékszem, legutóbb még pulykásszenyát ettem veled, mikor is volt az? Pár napja, de naaa! Maaaah Kavics!!! *______* - azon nyomban elhallgatva ölelem be a szeretett gyűjteményembe érkező új tagot, s elkönyvelem szerencsehozó diktátornak, majd rögvest elrakom, nehogy elhagyjam, vagy valami baja essen, esetleg valami rémségesebb. Még jól fog jönni az edzésnél, mert Keisuke-sama szerint, ahogy az előbb mondta nem lehet majd túlélni, de ezt nem értem miért állítja. Surprised Ai-sant nem úgy ismerem, mint aki gyilkolással fenyegetné azokat, kiknek nem sikerül valami. Nyohoho merre múltattál az elmúlt napokban, Keisuke-sama? >3< Részletes beszámolót akarok úgy bizony! Jajj, tényleg Simán Csak Keisuke-samaaaa még nem írtunk levelet Víg-hóhó-Mikulásnak!!! T3T Meg… meg… mumusok ólálkodnak az osztagban. – teszem hozzá nagyon halkan a szörnyetegekről való információt. Annyi minden történt ebben a pár napban, amiről nem tud Simán Csak Keisuke-sama, hogy muszáj megosztanom vele mielőtt nagyon, de nagyon lemarad róla. Missziót is próbáltunk indítani ellenük, vagyis akartam volna, de olyan szörnyűségesen ijesztőek voltak, hogy egyszerűen nem mertem ellenük szegülni, de majd Simán Csak Keisuke-sama megmutatja azoknak az álnok mumusoknak, hogy hol is van a helyük! Ugye? *<* Hehehe, reszkessetek mumusssssooook! Twisted Evil
- Meg képzeld, képzeld, a Férfiegyletnek sikerült szereznem új helyet! Cool – teszem fel 3D-s napszemcsimet, lelkesen közölve a nagyszerű hírt, mielőtt Ai-san kis figyelmet kérne és nagy rendezett tornasort követelt volna tőlünk. Vagy valami olyasmit. Surprised
A balesetről szólván, kicsit ijedten nyelek egyet, talán már most oda kellene költöznöm a Yonbantaios tisztekhez, mielőtt bármibe is belekezdenék, mert ha már így kezdődik a dolog, annak a vége biztosan nem lesz rózsás… ._.” De annyira érdekelt, hogy konkrétan miről is fog szólni ez az egész, hogy azon nyomban elvetettem ezt a gondolatomat és próbáltam minden egyes figyelmemmel összpontosítani Ai-san mondanivalóira. Viszont már a szabályok beadták nálam a kulcsot, így nem tudom, miképp fog mindez sikerülni. @.@ Én úgy tudtam, hogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket, nemhogy betartsuk!
Figyelmem nagyon kezdett lappangani és talán nem is hallottam volna a lényeget, hogy egy kérdéssel nem állt volna elő Ai-san, melyre választ persze tőlem nem kaphat, mert hol emlékszem én már arra. O.O” De Simán Csak Keisuke-sama sziporkázott tudásával, höh… mindig is tudtam, hogy egy zseni, de most végképp tanúbizonyosságot tett nálam! Cool
Lelkesen tapsikolva a sikeres válasza hallatán ütöm meg öklömmel karját, amolyan jutalom képen, hogy érezze milyen okosat is mondott, miután Ai-san helyeselt a felelet illetően. Viszont ismét figyelésre ösztökéltem magamat, amiért kezdett Ai-san beszéde érdekesebb vizekre evezni… főleg, hogy tuti lemaradtam, mert most Meicchan miért támadta meg ezzel a fénylő kidouval Ai-sant?! °O°
Lassacskán kezdem kapizsgálni az okát, ahogy rákoncentrálok a magyarázatra és igyekszem minden agytekervényemmel feldolgozni azt, mielőtt homályban kellene tapogatóznom. Talán túlontúl túladagolva a tömérdeknyi adat miatt elmémben, kezdtem részegesen dülöngélve megközelíteni a gyakorlathoz szükséges gömböcskéket, hogy egyet markomba véve egyrészt megfigyelhessem azt, másrészt teljesítsem Ai-san utasítását.
Visszaállván a sorba néztem meg jobbról is – balról is a gömböcöt arra várva, hogy megmutassa esetleg a jövőt, de csak a túloldalt álló Shizuk-chan elmosódott, kicsit torzított képét láttam csak kirajzolódni benne, melyre akaratlanul is… felnevettem. Aztán nyomban el is hallgattam, hogy ne zavarjam Ai-san mondandóját, mert közben beszélni kezdett, viszont addig a bizonyos szóig, nem igen figyeltem rá rendesen. Annál inkább elfoglalt éppen a gömböcske mustrálása, de hogy Kavicsból készült... *o* Kavics van benne… *-*Kavics… drágaság, az enyém leszel… *.*
Csillogó szemmel szuggeráltam a belsejében lévő szilánkot, amit nem igen láttam, de most, hogy tudtam: ott van; így megpróbáltam tekintetemmel megfélemlíteni, hogy kiadja magából a nagy Kavics a kis Kavicsot, de nem történt semmi. Nyohh! T.T Ráadásul az előbb láthattam, hogy erővel nem szerezhetem meg, de akkor hogyan? T^T
Tehetetlenül, fél szemmel vizslattam Ai-san bűvészkedését a gömbbel, amit aztán kiderül, hogy nekünk is meg kellene csinálni. De most sokkalta inkább lefoglalt az, hogy megszerezhessem belőle a Kavicsot. Amint megkapjuk a terepet, máris elrejtett Keisuke-samatól kapott Kaviccsal próbálom meg áttörni a gömböt a másik Kavicsért, mivel Ai-san azt mondta, hogy erővel nem lehet… de azt nem, hogy Kavicserővel sem! Surprised Ütöm, kopogtatom, csapkodom rá a Kavicsot, még az sem kottyan meg neki… ez nem éééérrrrrrr! T3T
- Ide a Kaviccsaaaaaaaal! Mad – rázom markomban a gömböt, hátha olyannyira elszédül, hogy kiesik belőle a kis Kavics, mert nem létezik, hogy nekem, aki lassan szobrot állít a hatalmas Kavicsoknak, annyira szereti őket, nem adná oda. :< De ekkor Ai-san parancsol megálljt törekvéseimnek és gömbtörési próbálkozásaimnak, rendesen markomba helyezve a Kavicsgömböcöt és elmondja, hogyha kiveszem belőle a Kavicsot, akkor… akkor megölöm a gömbKavicsot. °o°… Majdnem megöltem gömbKavicsot, mohohoho! TT3TT De hát én… én nem akartam!
- Nem akartam bántani nagy Kavicsot, miképp kérhetek tőled bocsánatot?! T^T Áh, megcsinálom azt, amit Ai-san is, akkor nem fogsz haragudni ugye? T.T – nézek rá nagy bocsánatkérő szemekkel, de csak hallgat… hallgat… várjunk! Hallgatás, beleegyezés! *o* Megcsinálnom, nem nagy ügy! ˇoˇ Mert, miért is ne sikerülne? Csak annyi a dolgom, hogy belevezetem a lélekenergiámat és… kyááá színes Kavics! *o*
Gyönyörködve vizslatom a színessé váló gömböcöt, mely egyre inkább felveszi a reiatsum színét, aminek hatására bátorkodom kicsit többet vezetni bele, hátha még színesebb lesz. Viszont azon nyomban megszűnik mindez, amint nem is olyan messze tőlem hatalmas robbanásra figyelek fel, amely nem más miatt, mint a túlzások hatására született. Legalábbis, ahogy Ai-san mondta, vagyis valami ilyesmit mondott, hogyha jól értettem. Én nem akarom bántatni a Kavicsot! °o°”
- Ai-shaaaaaaan én, nem akarom, hogy fájjon a nagy Kavicsnak! TToTT – panaszolom el neki, hogy miért is nem csinálom a feladatot, pedig szeretnék örömet okozni Kavicsnak, hogy szép színes legyen és minden, de így egyszerűen nem merem! T3T De Ai-san olyan okos, hogy megmagyarázta ez nem fog fájni a Kavicsnak. Ez azt jelenti, hogy nem fog haragudni, hogyha véletlenül úgy járok, mint halálisten társam az előbb? *<* Jaj, hát akkor csinálom is! *>*
Nagy elragadtatva álltam neki a Kavics színesítésére ismét, de amint tele lett elkezdett valami kijönni belőle… úristen, beteg a Kavics! °o°” Idegesen néztem körül, mely lélekenergiám imbolygásához vezetett, de muszáj volt magyarázatot találnom a furcsa viselkedésére, de testvérei is hasonlóképpen cselekedtek, így nem is volt már annyira ijesztő! Sőt, ha jobban visszagondolok, mintha Ai-san Kavicsa is csinált volna valami ilyesmit… scratch Kicsit féltem a körém képződő valamitől, mely a lassú megjelenésén is látszott, hogy tartok tőle, de hogyha a Kavicsnak ez jó, hagynom kellett kibontakozni. ._.
- Hah! Sikerült, Kavics most már boldog lehetsz! *o* - szólalok fel lelkesen, óriási cicamosollyal arcomon nézve, hogy milyen szép színes, de ebben a pillanatban, ahogy ezt kimondtam megszűnt az egész, nem is értem miért… Moooooooooooooooo…. Ai-shaaaaaaaaaaaaaaan! TTT^TTT – rogyok térdre tehetetlenül. Most biztos azt hiszik majd, hogy füllentettem, pedig megcsináltam, hogy Kavics is boldog legyen, de most eltűnt és nincs itt és… és… T-T Tátogva mutogatok a Kavicsra meg próbálom megmutatni neki azt a valamit, amit csináltam vele, amiért nem sikerült egyszerűen szavakba szednem a történteket. Szerencsére Ai-san rájött, hogy mégis mi problémám van és magyarázott valami olyasmiről, hogy koncentrálni kell utána, meg mit tudom is én, hogy mit. .___. Nekem ez kínai volt, de tényleg! O.o
Nagyot szusszanva próbáltam ismét nekiállni a feladatnak, elkötelezve magamat a felől, hogy most koncentrálni fogok akkor, amikor kell, de mikor fog kelleni? @.@ ~ Awww… színes Kavics! *3* ~ Teljes mámorba esve a színességét látván merülök el a Kavics szépségében észre se véve, hogy lassan megint meg van az a bigyó körülöttem. Nem tehetek róla, Kavics olyan szép színesen! *<* De majdhogynem elejtem a gömböcöt a villám láttán, ami azt hittem kintről jött, de kiderült, hogy csak Ai-san akart elnyerni némi figyelmet. Pedig már megijedtem, hogy vihar lesz… télen. O.o”
Odaszökkenve a félkör alakzat sorába néztem meg jobban vajon kiknek sikerült a feladat. Mondjuk, én nem tudom, hogy nekem sikerült e, bár szó mi szó, az én Kavicsom volt a legszebb színes gömböcske a világon! *o* Azért remélem ez is ideszámít, szóval merészkedtem azok közé verekedni magamat, akiknek sikerült, persze a verekedést is csak képletesen értem. Ai-san beszédére felfigyelve néztem mit is csinál a KaviccsalSuwun tájcsóval! °o° Ssss—suwun tájcsó… itt?! O.O
Ijedten remegve álltam egy helyben, próbálván lábaimnak megálljt parancsolni a hakamám alatt, nehogy leíródjon rólam a hirtelen rajtam úrrá levő félelem. Még mindig nem sikerült beszereznem a cseresznyefát, ami miatt 1000%, hogy még mindig haragszik rám Suwun tájcsó, és most itt van, teljes valójában tutututuuti, hogy számon fogja kérni rajtam… T-T Kellett nekem kidönteni azt a fát! Miket beszélek nem is én voltam, hanem az, akinek a neve „T”-vel kezdődik és „O”-ra végződik. Úgy bizony! N- neee, tessék, már jön is ide Suwun tájcsómimimimimi, várjunk csak… fe- fe- fefelém?! ÁÁÁ!!! O_____o
Ijedten kuporodtam le a földre, szinte éreztem, hogy Suwun tájcsó tekintetétől egyre apróbb és apróbb leszek, olyan hangya méretű nagyjából, vagy talán még kisebb. Majd előre – hátra dülöngélésbe kezdve motyogtam bocsánatkérésemet meg, hogy ne haragudjon rám, de a cseresznyefát még mindig nem tudtam beszerezni… el is mesélem neki, hogy utamba álltak a gonosz marslakócskák egyszer, máskor pedig meteorit esőtől kellett menekülnöm, harmadszor meg egy rémségesen veszedelmes Godzilla rabolta el Ai-sant és ezért nem sikerült még pótolnom a hiányt, de rajta vagyok az ügyön. Remélem, hogy elnézni nekem és nem fog haragudni… nagyon! TwT
- Mi, hogy mi ketten, de én… énénSimán Csak Keisuke-samaaaKeisuke-samaaaa T>T~~~ - próbálok kibújni a gyakorlás megkövetelő feladat alól, mely szerint párban kell összedolgozni, de Keisuke-sama galád módon Meicchant választotta. Ez nem ér! T.T Utálllaak Keisuke-samaaaT-T
Fülem, farkam behúznám, ha valami négylábú szőrős állat lennék nagy rémületemben, amiért Suwun tájcsóval kellene összedolgoznom. Nem is figyeltem oda, hogy pontosan mi is lesz a feladat! Hogy fogok én így örömet okozni a Kavicsnak? T-T”
- S- suwun tájcsóé- én nem figyeltem oda, eléggé… Ai-san mondott valamit és nem tudom, pontosan, hogy mit jajjT~T – próbálom elmondani, hogy voltaképpen az egész feladatról szóló ízé blablát teljesen elbambultam. Vagyis nem elbambultam, hanem orbitálisan fontos dolgokon gondolkodtam (!!!). Alamuszin vártam hát miféle kegyetlen mozzanatot fog tenni emiatt, lecsap, vagy esetleg elkerget innét, de nem… még rosszabb húzáshoz folyamodott… az a… az a rémisztő mosoly és elmondta! Elismételte, de azaz ijesztő, farkas – róka vigyor az arcán. o_____o
- Kö- kö- kö- kö- köszönöm Su-su-suwun tájcsó! ._. – nagyot nyelve remegve fogtam meg a részben látottak alapján a gömböt és az előbb elismételt magyarázat szerint megpróbáltam reiatsut irányítani bele, ahogy az előbb is tettem egyedül, amikor olyan szép színes lett tőle a Kavics. De most kétszeresen színes lett és úristen, Kaviiiics! T-T Neeee, Kavics, megint beteg, nézd! T-T – majdhogynem elengedve hagyom abba lélekenergiám áramoltatását, hirtelen minden olyan nehéznek bizonyult. Az előbb sikerült, most biztosan nem, hiszen milyen színt vett föl, mondjuk szebb volt, de akkor is, miiiiért?! T-T – Nem csinálom Su-su-suuwun tájcsó, úgysem sikerül! Az előbb is olyan furi színe volt, nem látta? ToT – préselem ki magamból szipogva, szegény Kavicsot tönkre tettem, mert valamit rosszul csináltam. Nem is értek én ehhez, egyáltalán minek vagyok itt? Nem fog sikerülni! T-T
- Mi, tényleg?! O________o – majdhogynem leesik az állam, mikor megtudom, hogy a Kavicsnál teljesen természetes, hogy ilyen színes lesz, mint egy szivárvány ennél a feladatnál. – Ezt előbb is mondhattad volna! >p> - morgom, majd nagyot szusszanva ismét nekiálltam reiatsut áramoltatni bele, de most meg rázott, meg égetett és áucsiii. T3T - Kavicsnak nem tetszik! Vagy ami még rosszabb haragszik rám, bánt! TwT – megy el az előbbi lelkesedésem egy szempillantás alatt. El is engedtem a gömböcöt, nehogy ismét megrázzon. A Kavics megharagudott rám, miért? NyohhT-T
- Nekem ez nem fog sikerülni… T-T””” – ismerem be hatalmas letargiában a földet kémlelve. Miket beszélek, ez már akkor egyértelmű volt mikor furcsán színeződött, csak most lett alátámasztva Kavics haragja által a dolog. Szemem sarkából felnézve Suwun tájcsóra ismét azt a róka-farkas, farkas-róka tekintetét láttam azzal a mosollyal, mely mintha azt parancsolta volna, most azonnal teljesítsem a feladatot vagy különben… különben jajj. confused De amit hozzácsatolt szavakat, mintha új erőt adott volna, büszkén húztam ki magamat miattuk. Még jó, hogy! Nekem biztos sikerül, ne legyek a 10. osztag fehér leplese, hogyha nem tudom megcsinálni! Cool
Újból nekiálltam lélekenergiát irányítani a Kavicsba, nem zavartatva magam, hogy megráz vagy éget, csak akkor kezdtem komolyabban törődni vele mikor Suwun tájcsó azt mondta, hogy vegyek vissza az energiámból. Nem értem miért… mikor egyedül csináltam ez pont jó volt, most meg nem? Hogy kell visszavenni? T-T
- Így? – kérdezem bátortalanul, de most sokkal erősebben éreztem a rázást tenyeremnél, mely egyértelművé tette, hogy rosszul próbálkozom. Nem igaz! Nem sikerül! T-T Kérdőn figyeltem végig Suwun tájcsó bemutatóját a felől, hogy miképpen kell visszavenni a reiatsuból, mely nem is olyan könnyű, mint ahogy azt mondják. De naaaaaaagy összpontosítva, mikor már arra gondoltam, hogy csak egy citromos süteményt próbálok, centire pontosan kettészelné… akkor sikerült egy aprócskát visszavennem az energiából. De nincs is annyi citromos sütemény a világon, mely elegendő lenne a reiatsum visszafogására! Mad Nem fog menni, nem fog menni, gráh, nem, erről szó sem lehet! Sikerülni fog! ˇoˇ
Annyira, de annyira akartam, hogy menjen, hogy sikerült ezúttal annyira visszavennem az energiámat, hogy szinte az áramoltatás is abbamaradt a részemről a gömböcbe. Aprócska szégyenjelek kúsztak kobakom mellé, majd nyomban javítani próbáltam a kellemetlen helyzeten, mely a mostani állapot fordítottja lett. @.@
- Ne segíts, menni fog!! >.> - erőlködve az állapot kiegyenlítésén már sokkagyára eljátszva az iménti dolgot, újra és újra próbálkozva, hogy a Kavics egyenlő színekben úszhasson. De hol ráz, hol nem ráz, hanem éget, hol pedig kevés, hol pedig sok. Elegem van… T-T MohhhT-T – kapom ki Suwun tájcsó kezéből a gömböt, hogy megrázva kezemben megpróbáljam helyrepofozni, mert biztosan elromlott! De semmi változást nem láttok, így nincs mit tenni… idegesen próbálom megharapni, mely roppant őrült ötlet volt, mert majdhogynem beletört szerencsétlen szemfogam, vagyis… visszanyomva Suwun tájcsó kezébe az erős keblű Kavicsot, tenyeremet számhoz tapasztva kezdtem nyüszítve fájlalni fogamat. Nem akarok fogatlan lenni!!! TwT
- Ghonohssssz khavics! >.> - mérgesen mértem végig a gömböcöt. Szívem szerint most úgy, de úgy megmutatnám neki, csak Suwun tájcsó farkas-róka, róka-farkas tekintetét nem hagyhattam annyiban, mikor ismételt nekifutásra buzdít. Minek? Nem fog menni… T-T” Igaz, egy foggal több vagy kevesebb mit számít nem? Végül is, több linzer marad így a karácsonyi partin…
Lesújtva álltam neki, lehunyt szemmel ismételten a feladatnak, melynek eredménye nem lesz különb az előző próbálkozásoknál, ki sem nyitom inkább a szememet, még akkor sem mikor megráz vagy valami. Reménytelen! T-T Hatalmas meglepetésemre csak egyszer vagy talán kétszer, esetleg háromszor éreztem azt az égető, rázós érzést többször nem is, már kezdtem azt feltételezni, hogy nem is küldök a Kavicsba reiatsut, melytől szép színessé válhat. Legalábbis nem hittem volna el, hogyha Suwun tájcsó nem hívta volna fel a figyelmemet a körénk húzódó ízére, ami most is itt van körülöttünk, mint amikor ott egyedül… szóval… waaa °o°
Tátott szájjal, mint valami halacska az akváriumban úgy hebegtem – habogtam a megdöbbentő sikeren, pedig esküdni mertem volna, hogy nem fog sikerülni, vagyis miket beszélek! Naná, hogy sikerült, ez teljesen természetes, még jó, hogy! Hehehe. Cool Vidáman vágtam magam egyenesbe a siker láttán és inkább abba is hagytam a reiatsu áramoltatást a Kavicsba mielőtt tönkreteszem a nagy sikerélményt, majd már szóltam is volna nagy fellengzősen, de Suwun tájcsó róka-farkas, farkas-róka mosolya… ._.
- Ööööök- köszönöm, Su- su- suwun – tájcsó! ._. – hajolok meg előtte nagy remegve, még az ötletet is elvetve, hogy esetleg lelkesen hátba lapogatom. Nem baj, majd Simán Csak Keisuke-samanak elmondom, hogy sikerült és akkor nyugodtan hízhat a májam. *o* Nyomban indultam is volna a nagy örömhír hangoztatására, de Suwun tájcsó megakadályozta e helyett a…
- Van még egy feladat?! O.O - a Kavicsot éppen, hogy nem dobom el, ahogy hallom Ai-san által ecsetelni a következő felvonást. Ai-san nem kínoztál még minket eleget?! T3T” Kicsit zaklatottan mentem oda a Kavicshoz, ami most főszerepet kapott előttünk, majd fogtam meg azt. Olyan ijesztő, hogy ennyi emberrel kell majd összedolgozni, nem fog menni. .___. Suwun tájcsónál is csak szerencsém volt, sőt álmodtam, hogy sikerült… bizonytalanul áramoltatva a gömböcbe energiámat, majdhogynem gyorshalált haltam Ai-san figyelmeztetését hallva, még ha konkrétan nem is nekem szólt, de teljesen olyan volt, mintha csak gondolataimba látva szólalt volna fel. °o°
Elmerengve oly’ ködösnek tűnő mondandóján próbálom elképzelni, hogy ez valamiféle csoportos játék, ahol a kisebbeket kell segíteni, ahogy Ai-san is mondta, becsukott szemmel meg még érezhettem is, hogy a konkrét gyönge láncszem merre is áll. Nem akartam, hogy miattam ne sikerüljön a többieknek, avagy neki, így azon nyomban próbáltam visszavenni reiatsumat, amit irányítok a Kavicsba, minél inkább igazodva a többiekhez, használva a citromos sütemény pontos szeletelését lelki szemeimnek példa gyanánt. Lassacskán pedig ismét olyan szép színes lett a Kavics*w*… meg szép fokozatosan kezdet összejönni az a bigyó körénk, ami Suwun tájcsónál is végül csak – csak sikerült meg, amikor egyedül próbálkoztam! *o*
- Woooawww! *-* - gyönyörködtem meg benne vigyázva, hogy ne szüntessem, emeljem vagy csökkentsem a reiatsumat, hanem ezen a szinten tartsam, mielőtt tönkre tenném az egész gyakorlatot, majd amint Ai-san mondta, hogy elég lesz, csak akkor hagytam abba energiám Kavicsba való áramoltatását. Még akkor is a színes burok és Kavics látványán járt fejem, amikor már rég vége volt a feladatnak, de egyszerűen olyan szééép volt! *w*
- A~ Ai-shaaaaaaan~ - reppenek mellé nagy csillogó szemekkel vizslatva rá. – Olyan jó volt ez a gyakorlat, majd csinálsz egyszer majd még egyszer egy ilyet, hm? *o*[/color] - igyekszem megállni, hogy ne részesítsem valami nagy szeretetteljes ölelésben, mert tudom, hogy nem szereti. Majd kicsit ijedten kapok fejemhez, hiszen PONPON-t otthagytam egyedül a tűz mellett, már biztosan vár! O.o
Sietős léptekkel indultam el kifelé az edzőteremből, miután elköszöntem Ai-santól, ugyan nem igen eset le az edzés lényege, de azt hiszem, már tudom, hogy kell megálljt parancsolni a lélekenergiámnak! *-* PONPON is büszke lesz majd rám! Ugye? *<*

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 147
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40600/45000  (40600/45000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szer. Dec. 21, 2011 11:54 am

Speciális edzés a 3. osztagban


Éppen szabadságomról értem vissza Soul Societyba egy mosollyal az arcomon, mivel végre igazán ki tudtam kapcsolódni az Emberek Világába és nem kellett a munkával foglalkoznom. Shizunével se futottam össze, így miatta sem kellett aggódnom, amúgy se lett volna tanácsos találkoznom vele, hiszen ő egy körözött bűnözőnek számít a Lelkek Világa számára. A végén még számon kérnék rajtam és ezzel lebuktatnám őt. Szóval csak magammal kellett foglalkoznom és egyedül nézelődhettem a városban, leszámítva persze a körülöttem lévő pár száz embert. Elhatároztam, hogy megismerkedem az Emberek Világában fellelhető újdonságokkal. Hallottam Harukitól, hogy mennyi sok dologról mesélt, amiről én még nem is hallottam. Tehát ezt felfoghatom egy tanulmányi kirándulásnak, ahol kibővítem az információimat.
Hosszas nézelődés és felderítés után eljutottam egy hatalmas bevásárló központba, ahol az újfajta élelmiszereket szerettem volna meglesni, és ha felkelti valami az érdeklődésem, talán meg is venni. Hosszú percekig róttam a sorokat, közben pedig ámuldoztam, hogy mi minden van itt. Egyszer csak megszólított egy hölgy, aki valami termék mintával akart megkínálni. Nem tudtam, mit akar azzal elérni, hogy ingyen adogassa a termékeket, de első pillanattól gyanús volt nekem. Valószínűleg meg akar mérgezni, mi más haszna lenne belőle. Közelebbről megnéztem a terméket, meg is szagoltam, de nem éreztem benne semmilyen mérget, ezért megkóstoltam ezt az epres tejnek nevezett izét. Nem tartozott a tej a kedvenc italaim közé, de az epret kifejezetten kedveltem. Ahogy lenyeltem az első kortyot, olyan érzés volt, mintha a legfinomabb nedű csorgott volna le a torkomon. Nem bírtam megállni, hogy ne vegyek belőle, még többet akartam, ezért több kartonnal a kezemben hagytam el az üzletet. Hamarosan véget is a szabadságom és boldogan mentem hazafelé, egy új hóbortot felszedve.
Visszaérve szerencsémre nem várt sok munka az asztalomon, hiszen előre gondolkoztam és szétosztottam a feladataimat Tomoko és Haruki között. A hadnagy kapta azokat az iratokat, amiket nem kellett feltétlenül a kapitánynak aláírnia, a többit pedig Haruki olvasta át helyettem és válogatta szét a rendesen megírt és csak aláírásra váró papírok kupacra és a hibás papírok kupacra. Az utóbbit mondjuk, nekem is el kell olvasnom, hogy tudjam, miről van szó, de valószínűleg kevés ilyen van. Kivételesen örömmel álltam neki az aláírás osztogatásnak, ami még engem is meglepett.
Munka közben ráakadok egy üzenetre, hogy a 3. osztag egy edzést tart, amire más osztagok tagjai is elmehetnek. Olyan ismerősnek tűnt az üzenet, hiszen én is valami hasonlót küldtem szét nemrégiben. Ellopták az ötletemet, de jelen pillanatban nem tudtam senkire sem haragudni, mivel jó napom volt. Még akkor sem gurultam be, amikor az egyik tiszt azzal állt elém, hogy betörte az edzőterem ajtaját és nagyon sajnálja. Legyintéssel jeleztem, hogy mindenkivel megesik, amin még ő is meglepődött.
- Nincs kedved elmenni erre az edzésre? – mutatom fel a papírost, amin az üzenet van, Haruki felé, aki nem nagyon lelkesedett az ötletemért. Ha jól tudom Kagami taichou is előszeretettel használ kidoukat, hozzám hasonlóan, szóval biztos tud egy-két trükköt mutatni. Most, hogy ez eszembe jutott, eddig fel se tűnt, hogy nem nevezte meg milyen edzésre hívja meg a tiszteket. Ezt egy kicsit furcsának találtam és azt is, hogy este tartja, bár ez nem különösebben zavar. Este amúgy is valamiért jobban tudok koncentrálni. – És ha én is elmegyek? – határoztam el magam, hogy megnézem magamnak, mit lehet a 3. osztagnál tanulni. Lehet hasznos lesz még számomra és elleshetek néhány dolgot, amivel még jobban tökéletesíthetem a technikáimat.
Egy másik jó oldala van annak, hogy este tartják az edzést, hiszen így el tudtam jönni. Csak most nemrég érkeztem vissza, de máris indulhatok, miután megírtam a papírokat. Hát, igen, egy kapitány élete elég zsúfolt. Már kezdtek gyülekezni a tisztek a 3. osztagnál, amikor megérkeztünk valami körkörös épületbe. Több ismerős arcra is felfigyeltem köztük Verára is, akinek vidám integetések áradatával köszöntem a távolból. Hamarosan kezdetét is vette az edzés Kagami taichou bevezetőjével. Még alig kezdett bele, amikor néhány késő belépett a terembe köztük Hajime is. Nem ismertem Hajimére, ő nem szokott csak úgy elkésni. Legalábbis az én edzésemen időben ott volt, talán ezzel utalni akar valamire. Na, szóval a jó hosszú bevezetőben, megtudhattuk a szabályokat, amiket én anélkül is betartanék, hogy megemlítette volna, de mindegy. Ezután következett a lélekenergiáról való beszélgetés, amit egy kicsit untam, mert én már régóta tudtam, de persze nem mondtam meg a kapitány által feltett kérdésre a választ, hagy villogjon valaki más.
Amikor azonban megemlíti Ai-san, hogy a hatalmas kontrollálatlan reiatsuval nem lehet bakudoukat megsemmisíteni, már közbe akartam szólni, de mégsem tettem. Jelenleg én itt egy diák vagyok, és nem lehetek okosabb a tanárnál, azzal leégetném őt. Talán majd később megemlítem, ha nem lesz jelen senki, hogy nem teljesen értek egyet vele. Bár ha most nem mondom valószínűleg elfejtem, szóval teljesen mindegy. Tudomásom szerint az egyik régebbi Kenpachi, aki fogalmam sincs hányadik volt, hatalmas lélekerővel rendelkezett és nem volt képes irányítani azt, ezért a 12. osztag lélekenergia elszívó szemkötőjét viselte folyton, hogy kordában tudja tartani. Szerintem rajta nem tudott volna senki sem egy bakudout elhelyezni, ami megmaradt volna rajta néhány másodpercnél tovább a szemkötője nélkül. A lélekerő elnevezésből is látszik, hogy erőt fejt ki a környezetésre és nyomás alatt tartja, akármilyen kontrollálatlan is. Talán jobb lesz, ha meghagyok mindenkit ebben a hitben, így legalább a jelenlévők arra fognak törekedni, hogy kontrolált legyen a lélekenergiájuk.
Na, végre kezd is rátérni a feladatra a 3. osztag kapitánya, vagyis csak megkér, hogy vegyünk magunkhoz egy üveggömböt. Nem siettem el a dolgokat, megvártam, amikor már kevesebben tolongottak a kijelölt helyen és csak akkor indultam el. Csak sajnos feleslegesen, mert félúton meglátom, hogy Haruki nekem is hozott egyet, ezért fordulhattam is vissza. A kis bemutató, hogy kézzel nem lehet eltörni, nem különösebben hatott meg. Azt mondta, hogy elvezeti a lélekenergiát akkor, ha el akarom törni, egyszerűen falhoz vagy földhöz vágnám és biztosan több darabra esne.
Amikor a feladat bemutatója következett különösen figyeltem, mivel végre akartam hajtani a gyakorlatot és a másolásban jó vagyok. Mindent memorizáltam és tudtam mi a teendő. Kezeim közé vettem a gömböt és elkezdtem belevezetni a lélekenergiámat először szép lassan. Legelsőre csak egy próbát akartam csinálni, hogy működik ez a micsoda. Megnéztem mennyi időbe telik megtölteni a gömböt, és hogy mennyit emészt el a pajzs fenntartása. Könnyen kiszámoltam a pajzs eldeformálódásából, mennyi az ideális mennyiség. Miután a próbakörrel megvoltam, jöhetett az éles menet. Úgy tettem, mint az előbb csak most folyamatosan áramoltattam a feltételezett megfelelő mennyiséget és létre is jött a gömbpajzs körülöttem. Most pedig jöhet a környezet kizárása, amit fekve és csukott szemmel a legjobb kivitelezni. Bár a hátamnak nem tesz jót ilyen félkör alakú pózban feküdni, de így a legkényelmesebb, sőt tudok koncentrálni és megtartani a gömböt is ilyen állapotban. Csak nehogy elaludjak közben. Többször majdnem megtörtént, de egy-egy robbanás mindig észhez térített és így lecsökkentette a robbanások számát eggyel.
Vége volt az gyakorlatra kitűzött időnek, ezért abbahagytam az áramoltatást, de előtte feltápászkodtam a gömb aljából, nehogy piszkos legyen a tiszta fehér haorim. Felálltunk a sikeresen teljesítőkkel együtt Ai-san elé, majd jött a második forduló. Itt párokba kellett állni és úgy kellett elvégezni a gyakorlatot. Nem kellett nagyon partnert keresnem, mert Haruki már a karomon lógott és boci szemeket meresztett rám, jelezve, hogy ő akar lenni. Nekem mindegy volt kivel vagyok párban, szóval jó volt ez így. Megnéztük a bemutatót, majd nekiláthattunk a feladat elvégzésének.
- Kezd el áramoltatni a lélekenergiádat, majd én is csatlakozok. – adom ki az utasítást Harukinak, majd figyeltem mennyit tölt a gömbbe. Nem akartam, hogy feleslegesen elhasználja a lélekenergiáját, ha kevesebb is elég hozzá. Gondolom, ha többet töltünk bele, akkor is elnyeli, és nem töltődik túl vagy valami, azt gondolom megemlítette volna Ai-san. Tehát elkezdtem tölteni a lélekenergiámat az eddigiekhez hasonlóan és érezhettem a rázó érzést, szóval többet tölt Haruki bele, mint én. – Túl sokat töltesz bele, kevesebb is elég lesz. – tanácsolom a lélekenergia lecsökkentését, majd folytatom a koncentrálást. Még mindig érzem haloványan a bizsergő érzést a kezemen, de most én vittem feljebb a lélekenergiámat, mert nem volt nagy a különbség. Ezután már jól ment egy darabig, de egyszer csak zavart éreztem a lélekerőben és láttam, hogy Haruki nem teljesen figyel a gömbre. – Koncentrálj a feladatra! – szólok rá egy kicsit nagyobb hangon, amitől egy csöppet megijedt, majd ismét kezdett odafigyelt. Most megint egy ideig jól ment, majd hol nagyobb, hol kisebb mennyiségű lélekenergiát áramoltatott. Ekkor én egy nagyobb adagot töltöttem bele, hogy megrázza a kezét és érezze, hogy rosszul csinálja. Végül visszavettem a normál áramoltatásra a lélekenergiámat és folyamatosan figyeltem Harukit, amitől ő úgy érezte, hogy neki is figyelnie kell engem. Ezzel viszont sikerült megtartanunk az összhangot és nem csak néhány pillanatig maradt meg a rendes gömbpajzs.
Miután megvoltunk a második fokozattal, mehettem is az utolsó lépcsőfokra a végső megpróbáltatáshoz. Ebben a lépésben már mindenkinek egy gömböt kellett megtölteni, ami tényleg nehéznek hangzott. Kettőnek is nehéz, hiszen ha egyik elrontja, az egész elromlik, ha többen vagyunk még rosszabb lesz a helyzet, mindenkinek a teljes odafigyelésére szüksége lesz. Elkezdve a gyakorlatot észrevettem, hogy mindenki különböző mennyiséget tölt a gömbbe és nem tudták eldönteni kihez kell alkalmazkodni. Valamikor majd észbe kapnak, kihez hasonulnak a legtöbben és ők is úgy tesznek. Én kinéztem magamnak valakit középen és hasonló mennyiségre váltottam. Nem sokkal ezután Ai-san szólt, hogy a legkisebbhez igazodjunk, ezért mindenki így tett a siker érdekében. Lecsökkentettem a lélekenergiám áramlását és bevártam a többieket. Ez hamarosan meg is történt és nem éreztem rázó érzést a kezemben, lassan teljesen stabilizálódott a pajzsunk és ezzel sikeresen teljesítettük a feladatot.
A pajzs megszűnte után kifújtam magam, mivel egy kicsit még én is megizzadtam ebbe a nagy koncentrációba. Nem merültem ki teljesen, de a lélekenergiám harmadát biztos felhasználtam. Valamennyit biztos fejlődtem ezen az edzésen, így nem hiába jöttem el. Most már viszont véget ért és ideje indulni. Visszaraktam a helyére a gömbömet, majd a kijárat felé vettem az utamat. Most biztos jól fog esni egy kiadós alvás egy hosszú nap után.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Szer. Dec. 21, 2011 11:57 am

A 3. osztag edzésén Shiratori-samával

Ma érkezik vissza Shiratori-sama a szabadságáról, ezért mindennek tökéletesnek kell lennie. Már tegnap szétszortíroztam a papírokat, de ügyeltem, hogy keveset kelljen Shiratori-samának elolvasnia, ezért folyton rohangáltam a hadnagyhoz, hogy megmondja megfelelő-e egy-egy irat. Nem akartam, hogy egyből egy csomót dolgozzon, amint megérkezik, első napra az is elég, hogy alá kell írnia egy rakás papírt. Ma pedig szépen kitakarítom az irodát, hogy egy porszem se legyen sehol. A tisztogatásomat azonban félbeszakítja egy lepke érkezése, üzenettel egy edzésről a 3. osztagban. Azt viszont nem említi, hogy milyen edzésről van szó, ennek ellenére leírom egy cetlire, hogy Shiratori-sama megkapja az üzenetet. Hogy szúrhatták el ennyire, hogy nem üzenik meg, miről szól ez az edzés. Ha Shiratori-sama megkérdezi mért nem írtam oda, mindent ráfogok a 3. osztagra és meg van oldva a dolog. Amúgy sem szerettem volna elmenni, hiszen engem csak Shiratori-sama taníthat, mivel ő a legjobb.
Amikor már ragyogott az egész iroda, Shiratori-sama hamarosan meg is érkezett és különösen vidámnak tűnt. Talán talált magának valakit ahelyett a Tasumi helyett, aki sokkal hozzáillőbb, de ez nem tartozik rám, inkább hagyom hagy fújja ki magát a fáradt utazó. Most az lesz a legjobb, ha kiviszem a szemetet és majd utána biztos mindent elmond, hogy mi történt vele.
- Hát, ööö… - támadott le Shiratori-sama egyből egy kérdéssel a 3. osztag edzéséről, amire nem nagyon volt kedvem elmenni. Nem mondtam ki konkrétan, hogy nem akarok elmenni, de tisztán ki lehetett venni a reakciómból. Ha viszont megparancsolja nekem, akkor természetesen részt veszek rajta, de cseppet se fogom élvezni. – Persze, hogy Haruki is el akar menni! – reagáltam hatalmas mosollyal az arcomon, hiszen ha Shiratori-sama is jön, akkor már más a helyzet. Legalább, így a holnapi edzés előtt megmutathatom neki, hogy mennyit fejlődtem, amíg nem volt itt.
Amint odaértünk a 3. osztag épületéhez, kihúztam magam és szorosan Shiratori-sama mögött mentem, hogy lássák én vele jöttem. Valami nagy kerek terembe mentünk, ahol már jó páran voltak. Amint beléptünk Shiratori-sama elkezdett integetni Suwun taichounak, amit annyira nem néztem jó szemmel, de inkább nem foglalkoztam vele. Elindultam keresni magunknak egy helyet, ahol az edzés alatt állhatunk. Hamarosan meg is érkezett Kagami taichou és megkövetelte tőlünk a katonás fegyelmet. Még szabályokat is állított, amitől nem maradhattam annyira közel Shiratori-samához. Na, de inkább figyelek, nem akarok lemaradni egyetlen egy szóról szem, hiszen most bizonyítani fogok Shiratori-samának.
Természetesen a shinigamivá válás feltételét én is tudtam, de azt már nem, hogy ezt mért kellett megkérdezni, hiszen ezt mindenki tudja. Vagy csak siker élményt akart szerezni valakinek? Először katonákként kezel minket, most meg halálisten tanoncokként? Ki érti ezt? Aztán meg jön ez a ragyogó bemutató, amivel biztos azt akarta bemutatni, hogy neki mennyi lélekenergiája van. De engem nem tud átverni, Shiratori-samának biztos több van és fél kézzel le tudná győzni Kagami taichout.
Végre elérkezett az idő a gyakorlathoz is, amiben megmutathatom, mire vagyok képes. Egy ideig álltam és vártam, hogy Shiratori-sama is elinduljon a segédeszközökért, de valamiért ő nem akart menni. Lehet, hogy azt akarja, én hozzak neki is. Biztos ez lehet az oka, ezért gyorsan előre futottam és átverekedtem magam a tömegen és magamhoz vettem a két gömböt, majd diadalittasan visszafordultam. Útközben Shiratori-sama kezébe nyomtam a gömbjét és nem vártam köszönetet, hiszen nem volt nagy fáradság. Visszaálltam a helyemre és meghallgattam az instrukciókat a gömböt illetően, majd amikor Kagami taichou jelzett, nekikezdtem a feladatnak. Vagyis, hogy nekikezdtem volna, ha nem fogalmazódott volna meg számtalan kérdés a fejemben. Például, hogy mennyi lélekenergiát kell beletöltenem, vagy honnan tudom, hogy jól csinálom a feladatot. Shiratori-samát nem kérdezhettem meg, mivel neki akarok bizonyítani, hogy mennyire ügyes vagyok. Mást sem kérdezhetek meg, mivel azt is meglátná, szóval magamra maradtam. Nincs más választásom, mint próbálkozni.
Nem akartam túl kevés lélekenergiát használni, de túl sokat sem, tehát találomra a kettő között próbálkozok és elkezdem megtölteni a gömböt. Remélem nem fog olyan sok időbe telni, mivel nem vagyok a legtürelmesebb. Csak vártam és vártam, hogy történjen valami, de nem történt semmi. Talán túl kevés a lélekenergia, megpróbálom egy nagyobb adaggal, úgy már biztos jó lesz. Nem kellett sokat várnom és elkezdett zölden világítani a gömb, amit jó jelnek vettem, hogy jól csinálom, ezért lelkesebben folytattam. Lassan elkezdett keletkezni a pajzs, viszont amikor erre megörültem, felhagytam a koncentrációval és visszaugrott. Nem baj, legalább már tudom, hogy kell csinálni. Ugyanazt csináltam, mint az előbb és megint növekedni kezdett a pajzs. Most egész végig odafigyeltem és sikerült olyan nagyra csinálnom, hogy beleférjek. Gondoltam, hogy megtartom még egy kicsit, majd elkönyvelem a kész feladatot. Egy közeli robbanás azonban megzavart és egy pillanatra felhagytam a koncentrációval, aminek következtében elkezdett megrekedni a gömbpajzs. Mivel féltem, hogy föl fog robbanni, ezért teljes erőmmel koncentráltam, hogy megakadályozzam. Egy idő után sikerült is beforrasztani a repedést és ezután már minden rendben ment. Leszámítva persze a mennyezetbe lőtt Byakurait, amit Kagami taichou figyelem felhívásnak szánt, és amitől majdnem megint felrobbantam.
Miután vége volt az első feladatnak egy kicsit elfáradtam, de büszke voltam magamra, hiszen sikerült megcsinálnom. Beálltam azok közé, akik hozzám hasonlóan teljesítették a gyakorlatot, majd vártam a következőre. Amint megtudtam, hogy páros munkáról volt szó, egyből rácsimpaszkodtam Shiratori-sama karjára és néztem rá az elbűvölő szemeimmel, aminek nem tud senki sem ellenállni. Figyelmesen végignéztem a feladatot Suwun taichou és Kagami taichou prezentációjában, majd hozzá is kezdhettünk mi is.
- Igenis. – válaszoltam Shiratori-sama parancsára, hogy kezdhetem az áramoltatást. Mivel nem akartam neki csalódást okozni, ezért nagyon koncentráltam és úgy áramoltattam a lélekenergiámat, mint az előbb, hiszen akkor sikerült. Ha mindent pont ugyanúgy csinálok, mint amikor sikerült remélhetőleg most is fog. Hai! – fogadom az újabb üzenetet, hogy túl sok lélekenergiát használok, ezért visszavettem valamennyivel. Shiratori-sama biztos tudja, hogy mi a jó, ezért minden kérdés nélkül hallgatok rá. Amint koncentráltam és a gömböt figyeltem, eszembe jutott, hogy az üveg alatt Shiratori-sama és az én lélekenergiám egymással keveredik és eggyé válik. Ez jól érzéssel töltött el és egy kicsit elkalandoztam a gondolataimban, amitől nem egyenletesen adagoltam az energiámat. – Haruki sajnálja. – kérek bocsánatot Shiratori-samától, hogy elrontom neki a feladatot. A kósza gondolatok azonban később vissza akartak jönni, de gyorsan sikerült elhessegetnem. Viszont kezdtem érezni, hogy kezdek kimerülni és nem tudom tartani a jelenlegi iramot, ezért hol lecsökkent, hol pedig próbáltam visszatornázni a lélekenergia áramlásom nagyságát. Nemsokára bizsergő érzést éreztem a kezemen, ezért Shiratori-samára néztem, amikor is láttam, hogy ő is engem néz. Nem tudtam, hogy mit csináljak ezért továbbra is csak néztem, biztos farkasszemezni akar velem. Erősen koncentráltam, hogy ne csukjam be a szememet és időközben nem vettem észre, hogy sikerült normálisan megcsinálni a pajzsot.
A második feladat után éreztem, hogy már tényleg ki vagyok fáradva, ezért önként mentem arrébb, ezzel kihagyva a harmadik lépést. Biztos Shiratori-sama is értékelni fogja, hogy ismerem a saját korlátaimat. Ott úgyis csak a nagyok vannak én biztos kilógtam volna a sorból és csak hátráltattam volna őket. Valahova szépen leülök, ahonnan jól látom a harmadik gyakorlatot és kipihenem magam közben. A végső feladat úgy tűnik az, hogy mindenkinek egy gömböt kell megtöltenie, ami tényleg nehéznek hangzik. Nem is hiányzok onnan, most inkább arra koncentrálok, hogy egy kicsit visszatöltődjön a lélekenergiám és talán később még megpróbálom egyszer létrehozni a gömbpajzsot egyedül, egy kis levezető gyakorlatnak.
Amint láttam, hogy Shiratori-sama készül elhagyni a termet gyorsan utána futottam, hogy ne hagyjon itt. Tényleg kimerítő volt ez az edzés és biztos megérte eljönni. Én pedig magamtól biztos nem jöttem volna el, ezt is Shiratori-samának köszönhetem. Remélem ő is egyetért abban, hogy jól megoldottam a feladatokat, mert az jelent nekem a legtöbbet.
- Ugye, ügyes volt Haruki az edzésen? – tettem fel a kérdésemet, amint utolértem, amire ő csak megsimogatta a fejemet és egy apró mosollyal az arcán rám nézett. Ezt egyből tudtam, hogy igent jelent, ezért egy hatalmas mosolyt mutattam neki, hogy megmutassam vettem az üzenetet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Dec. 22, 2011 8:37 am

Edzések edzése
Ha a hisztiroham erősebb az elhatározásnál

Felnézek az égre. A nap még nem bújt el éji rejtekébe, s halovány sugarai, még simogatják arcom, mikor az égre nézek. Ai-san a lelkemre kötötte, nem késhetek, mivel ez a harmadik osztag számára egy igen fontos nap. Kíváncsi vagyok, miféle edzést eszelhetett ki a kapitány. Tekintve, hogy Ai-san igen komoly és vaskezű, egyértelműen valami nehéz és fárasztó edzést ötölhetett ki, melytől még a kapitányok is vért hörögnének. Egész nap azt az átkozott jelentést írtam előző küldetésünkből, alig pihentem valamicskét, ráadásul úgy hallottam a tizedik osztag is tiszteletét teszi. Kezemet a kardom markolatának végére támasztom. Eddig sem foglalkoztam vele, hogy szabad e magamnál tartanom. Miért pont most álljak neki?
Úgy sejtem a legnagyobb riválisom is tiszteletét teszi mag, hiszen a kis pondró a tizedik osztag kapitánya. Még most is elcsodálkozom rajta, hogy tölthet be egy ilyen magas pozíciót. Ha csak bele gondolok, nyílik a bicska a zsebemben…
Halkan lopakodok az amfiteátrum méretes kapuja felé, hogy lecsekkolhassam kik is teszik tiszteletüket az osztagunknál. Szerencsre időben vagyok és Ai-san még nem érkezett meg, így még van időm elvégezni egy merényletet, melyet természetesen nem önös érdekek, sokkal inkább Soul Societyhoz való hűségem és szertetem ihlet, hiszen nem tűrhetem, hogy egy ilyen kis törpe rontsa a hírnevünket. Még szerencse, hogy reggel elrejtettem egy automatát a zsebembe, hogy meglephessen ezen csodálatos nap megrontóját. Már fölém magasodik a hatalmas építmény, ám mielőtt belépnék, meglátom azt az izét, ahogy haorijában a kapu felé trappol. Nem hagyhatok ki egy ekkora lehetőséget. Még szerencse, hogy nem teljes sebességével halad, így akár még meg is lephetem. Tudtam, hogy az a szökőkút még jó szolgálatot fog nekem tenni, mikor megláttam, már tudtam, hogy nekünk közös jövőnk van. A szökőkút felé settenkedem és valamilyen csoda folytán nem baltázom el, és sikerül rejtőznöm a víz alatt.
~ Ki kell várnod s megfelelő pillanatot, nem lehetsz heves ahogy tanítottam… ~ ööö melyikre gondolsz? Az „oson, szimat, fél”-re? ~ Nem te barom! Lapul, vár, ugrik és elharapja a torkát! Idióta… -.- ~ Fenébe a türelemmel! Én most ütöm le!!! Hatalmas csatakiáltással összekötve, eldobom az automatát. S közben, a már jól ismer Toldi idézetet szavalom. „ Repül a nehéz kő ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg..” ~ Mellé…. Szóltam hogy várj még te szerencsétlen…~ Jó oké, bocs… De legalább megrémítettem, ez már fél siker. Legalábbis erre tudok következtetni az összefüggéstelen beszédéből, ám ekkor végre összeszedi magát, és ó milyen meglepetés! Cukkolni kezd. Na majd én megmutatom! Üvöltve rohanok utána, ökölbeszorított kezem pedig fenyegetően magam elé emelem! Háhh! Michi-chan pont jókor libben be a képbe, Tökéletes alkalmat teremt, hogy eltöröljem ezt a semmirekellőt a föld színéről! Magasra ugrok és egy ikkotsut intézek fölülről az lant lévőkre, ám ekkor megjelenik, valaki más, akit ugyancsak nem szívlelek. Hát persze hogy a tizedik osztag hadnagyának épp most kell megmentenie. Kirántja alólam, és így tökéletes és halálpontos ütésem a földet találja. A nagy erő-felszabadulás és lélekenergia következtében, a föld az öklöm körül harminc centis körben felrepül, majd tehetetlenül zuhan vissza. Mire összeszedem magam, már messze járnak. Szerencsére Michi-chan is arrébb libben addigra, így neki sem esik bántódása. Egyet tehetek csupán, evil monkey nézéssel, bosszút esküszök. Mikor megfordulnék, hogy összeszedjem az automata romjait, nem messze tőlem meglátom Ai-sant, aki valószínűleg ugyanarra tart, mint én. Nem lenne jó, ha bevárna, végén még megosztana velem néhány hibát a jelentésemben. Jobb ezt elkerülni… inkább sebesen elfoglalom a helyemet az Amfiteátrumban.
Nem messze tőlem megpillantom Nihaochant, már éppen inteni szeretnék, hangosan üdvözölni és a sütikészlet felöl érdeklődni, ám ekkor Ai-san toppan be. Sokan – köztük én is – csodálva nézünk rá. Nem is csoda, mikor megjelenik valami megmagyarázhatatlan kisugárzásával mindenkit rendre parancsol, és még a legidiótábbak is érzik, hogy ki a főnök. Ha Ai-san jelen lett volna, mikor azzal a Quincyvel találkoztam, nem fajult volna odáig a helyzet...
Érdeklődő tekintettel hallgatom, ahogy kapitányom ránk parancsol, hogy rendezetten álljunk fel. Azonnal beállok a sorba, nehogy rám kelljen szólni. Talán, ha rendesen viselkedek, külön ki fog emelni. Lehet, hogy megkér valamire. Amint ismerteti a tényleges feladatot, néma csend ereszkedik az amfiteátrumra. Csupa fül vagyok, ám mégsem fogok fel túl sok mindent. Leginkább kapitányom ajnározásával vagyok elfoglalva. Örülök, hogy a hadnagya lehetek, nála nem sok jobb shinigamit ismerek… mármint nem is ismerek csak alig néhányat… Mikor Ai-san feltesz egy kérdést, azonnal válaszolni szeretnék, szóra nyitom a számat, ám ekkor döbbenek rá, tulajdonképpen nem is tudom a választ. Mélyen elgondolkodok, ám mire rájönnék, a pondró szolgája elmondja helyettem… Sértődött fejjel pillantok rá, ám arcom azonnal Ai-sanra kapom, mikor igazat ad neki. Semmi baj, lesz még lehetőségem megcsillogtatni a tudásomat! Csak nem szabad csüggednem! Yoshi jön a következő parancs! Nihaochannak… T^T De hiszen én is tudok hatrudast, bár inkább örülnöm kéne ennek, hiszen így legalább nem kell bántanom a kapitányom, nem mintha bármi esélyem is lenne rá… Rendben van, következő kihívás! Elámulva tekintek kapitányomra, aki egy kis erőlködés nélkül is hatástalanná tett egy ilyen erős bakudou… nekem sokat kéne vele bajlódnom. A hakuda emlegetésére felkapom a fejem, hallatlan, hogy Ai-san is többet tud a témáról nálam. Még sosem figyeltem oda arra, hogy mennyi lélekenergiát fektetek bele, de mostantól nagyobb figyelmet fordítok erre is! Mire feleszmélek elcsodálkozásomból, már a legtöbb üveggömböt elhappolják előlem, utolsók között vonszolom oda termetes hátsó felem, hogy elvegyek egyet közülük, míg én a lemaradást próbálom behozni, Ai-san folytatja. Ismét egy kérésként megfogalmazott parancs következik. Kapitányom egy hakudást kér fel, hogy próbálja meg összetörni. Remek! Végre, itt az én időm! Legalábbis ezt gondolom, ám mire odaérek a helyemre, addigra ismét lecsúszok a remeklésről. Szúrós szemekkel nézek az illetőre, aki elhappolta előlem a dicsőséget, és még csak összetörnie sem sikerült! Ha én lettem volna ott, minden erőmet bevetettem volna, hogy bebizonyíthassam, milyen erős is vagyok! Lemondóan sóhajtok…
~ Semmi gond lesz még alkalmad mindenkit kenterbe vágni! ~ Különös, mintha vigasztalni akarna! Igaz, hogy kicsit csalódott vagyok, de ez mind az én hibám! Nem szabad elcsüggednem, nem hozhatok szégyent Ai-sanra és magamra sem! Miután tekintetemmel megkéseltem azt, aki megelőzött, érdeklődve emelem tekintetem Ai-sanra. Tényleg nem hangzik nehéznek a feladat, de mivel ismerem már annyira a kapitányom, teljesen biztos vagyok benne, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű. Kíváncsvá tesz a feladat. Vajon sikerül helyt állnom, és megfelelően teljesítenem a feladatot? Mély levegőt veszek, és két kézzel fogom a gömböt, ahogy Ai-san mutatta. Becsukom a szemem és megpróbálom megtelíteni az üveggömböt.
~ Semmi gond, lazíts, végy mély levegőt és ne is gondolj arra, hogy mások hogy haladnak! Ne zavartasson az sem, hogy Anao biztos jobban teljesít nálad, vagy hogy, Ai-san szégyenkezni fog miattad. Ne érdekeljen, hogy a saját fejedre is szégyent hozol. Csak foglalkozz nyugodtan a saját dolgoddal… ~ Nos lehet, hogy most meglepőt fogok mondani, de ez NEM SEGÍT RAJTAM! Felkapom a vizet, de bizony hogy fel, de még mennyire! Szép narancssárga lélekenergiám zavarossá válik, és érzem, hogy a kezemben lévő gömb egyszerre melegedni kezd. Azonnal abbahagyom a lélekenergia áramoltatását, hiszen nem szeretnék a levegőbe repülni. Zavartan nézek körbe. Olyan érzés, mintha a baklövésem miatt mindenki engem nézne. Fellélegzek mikor látom, hogy a többieknek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy velem foglalkozzanak.
Ismét nekifutok, és megint, megint. Nem sikerül! Egyre dühösebb leszek, már alig tudom irányítani a lélekenergiám. Látom, hogy még az ügyetlenebbek is hogy haladnak előrébb, míg én már ezen a szinten vesztegelek egy jó ideje! Reggelig is maradhatnék, az sem számítana semmit! Legszívesebben földhöz vágnám ezt az idióta gömböt!
Dühöngésem közben észreveszem, hogy Ai-san a sorokk között kezd lépdelni és mindenkit kijavítani. Nem szeretném, hogy mérges legyen rám! T^T! Szép lassan settenkedek az ellenkező irányba, hogy Ai-san nehogy észrevegyen. Remek, eddig működik, a pondró alattvalójához lép, én kárörvendően nézek arra. Háh! Ezt neked! Nem mintha én jobban állnék, még ott sem tartok ahol ő. Sajnos kétségbeesett menekülési kísérletem nem jön össze. Ai-san meglát és menten rám is szól. Nem is törődök a társaimma!
~ Nyugi, ne húzd fel magad… nem kell ilyen idegesnek lenni… ~ Ideges? ÉN?! IDEGES?! Na jó… talán egy kicsit! Elvörösödve nézek kapitányomra. Kedves tőle, hogy bátorítani akar, szinte meghatódom! Talán nekem is van esélyem, hogy sikerüljön? Nem egy halva született ötlet, hogy részt veszek ezen?
Megpróbálok lenyugodni, sikerül Ribbon-chan becsmérlő szavait kizárni a fejemből. Koncentrálni kezdek a gömbre. Elképzelek magam körül egy szép egyenletes átlátszó narancssárga gömböt. Gyönyörűen néz ki, bárcsak képes is lennék rá. Meg csinálom, meg kell csinálnom! A nagy koncentrálásban kicsit ráncolom a szemöldököm. Érzem, ahogy valami szép lassan körülvesz. Kinyitom a szemem és hatalmas mosoly rajzolódik ki az arcomra. Végre sikerült! Megcsináltam! Ez olyan szuper! Ai-san nééézd!!! Figyu! De Ai-san már nincs itt… végül is nem várhatom el tőle, hogy csak rám figyeljen! Mindegy, majd ha ismét erre jár elmesélem neki. Tovább koncentrálok a gömbre, és egész sokáig sikerül fenntartanom. Abbahagyom, megvárom, míg a lélekenergia-pajzs visszahúzódik, majd ismét megpróbálom. Most már sokkal gyorsabban tudok pajzsot képezni! Ettől valamennyire fellelkesülök. Fél füllel figyelek csak oda kapitányomra. Máris a következő szintre akarja emelni az edzést, ebből is látszik, hogy mennyire le vagyok maradva a többiekhez képest. Nem érzem még biztosnak a tudásomat, de azt hiszem, fél füllel azért hallgathatom a feladatot. Szép lassan oldalazni kezdek a félkör felé. Érdeklődve hallgatom végig az utasításokat és a bemutatót. Olyan csodálatosak a kapitányok. Nem hinném, hogy Verashu-taicho e lett volna avatva és mégis ilyen könnyen veszi a akadályt. Elképesztő… Fellelkesülve indulok meg, hogy egy párt keressek magamnak! Mást nem is tudnék elképzelni! Boldogan sietek Nihaochan felé, s már távolról szeretnék felordítani, hogy „Stipistop”, ám mielőtt egy hang is kijöhetne a számon, látom, hogy a tizedik osztag hadnagya Mei-chan elé áll. A mosoly lehervad az arcomról és szikrázó tekintettel nézek feléjük. Ezt nem hiszem el! Na jó nekem ebből elegem van! Sarkon fordulok és a gömbömet a többi földön lévő közé hajítom.
- Elegem van! Leléptem! – jelentem be, nem mintha bárki is észrevenné, mindenki olyan elfoglalt! Shunpom segítségével pedig azonnal eltűnök, mint a kámfor. A szobámba érkezek meg. Duzzogva ülök le az ágyam mellé a sarokba. Magzatpózba kuporodva, a fejemet a térdemre hajtva duzzogok. Már magamtól is rájöttem, hogy elhamarkodott lépés volt ezt tenni. Ezzel hoztam csak szégyent igazán a fejemre, de nem mehetek vissza azt mondva, hogy „bocs, de meggondoltam magam”! Ai-san ezért tuti mérges rám, ráadásul, úgy viselkedtem, mintha a többiek hibája lett volna, hogy leléptem, de legyünk őszinték.. Gyáván elfutottam, nem sikerült megoldani a problémát és én a rövidebb utat választottam! Nem érdemlem meg a hadnagy rangot, egy gyenge kis senki vagyok. Ráadásul túl érzékeny, hisztis, befolyásolható, buta, és ügyetlen. Ahelyett, hogy öregbíteném az osztagunk jóhírnevét, inkább csak rombolom azt!
Mire felnézek, már besütnek ablakomon a hajnali nap első sugarai. Nemsokára felelősséget kell vállalnom a tettemért, nemsokára magyarázatot kell adnom a hevességemre. Nem akarok felelősséget vállalni, nem akarok sem Ai-san sem Nihaochan szemébe nézni.
~ Túlzol! Senkit sem érdekel, hogy leléptél! A te választásod volt odamenni és a te döntésed volt az is mikor eljöttél! Nincs joguk ezért megbüntetni! Szedd össze magad, légy férfi.. vagyis izé! Mindegy a lényeg az, hogy ne bujkálj! Állj eléjük és mond el nekik, hogy seggarcok! ~
- De ezt te nem értheted! Nem tettek semmit! Egyszerűen csak az zavart, hogy nem én vagyok a világ közepe! Olyan önző vagyok! Mire erre rájöttem, már késő volt! Egy felelőtlen tuskó vagyok! Legjobb lenne ha elásnám magam! -
~ Rendben! Akkor fogj egy ásót és hagyd abba a sajnáltatás! Dugulj be és csináld, ha van hozzá elég bátorságod, és ha nincs, úgy hagyj engem békén a saját pici lelkeddel! ~ Néma csend telepszik a szobámra, reggel hat körül járhat. Máris ennyi az idő? Mikor hisztizek, fel sem tűnik mennyi idő telt el…
Kidugom az orromat az ajtón, szerencsére nem látok senkit se közel se távol. Halkan lopakodok az Amfiteátrum felé, útközben meg-megállok és körbenézek, nehogy összetalálkozzak bárkivel is. Mikor odaérek, már nem látok senkit, ám a gömböket még nem vitték el! Remek! Odasietek és elveszek egy gömböt, majd gyorsan eliszkolok, amin a tizenkettedik osztag megjelenik. Miután gömbjeikkel együtt távoznak, enyém lesz az egész hely. Végre nyugodtan gyakorolhatok, senki sem fog zavarni. Behunyom a szemem, eggyéválok a gömbbel és kezdetét veszi a valódi gyakorlás.

Spoiler:
 

______________

『想像フォレスト』を歌ってみた【バル】
Adatlap      ll      Wiki
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Dec. 22, 2011 10:36 am

• Speciális edzés •

Kagami-san meghívását örömmel fogadtam az általa „speciális edzésként” megfogalmazott alkalomra; egyszer már hatalmas segítséget nyújtott számomra shunkom tökéletesítésében, kiváló tanárnak tartom, tehát már az első pillanatban eldöntetett számomra, hogy részt veszek rajta. Természetesen kevés aggodalom is vegyült viseltetésembe, hiszen néhány hónapra kénytelen vagyok mindenféle veszélyesebb gyakorlatot elhanyagolni, még a hakuda edzéseim is feketelistára kerültek, hiszen nem végezhetek semmi olyat, ami esetleg árthat az érkező kicsinek. Miyoko esetében annak idején eleinte ezt elmulasztottam, természetesen csak addig, amíg meg nem tudtam, hogy állapotos vagyok, azonban csakúgy, mint akkor, most is azonnal felhagytam mindenféle veszélyes tevékenységgel, ami shinigami létemből fakadhat. Mindez némi problémát is szül egyben, hiszen kapitányként és az Onmitsukidou főparancsnokaként megannyi felelősség és kötelesség hárul rám, valamint most mindezeket még hadnagyomra sem tudom rábízni a közelmúlt eseményei miatt. Ugyan hagytam neki némi időt, azonban mostanra már mindenképpen elvárom tőle, hogy szedje kicsit össze magát, de vannak bizonyos feladatok, amiktől muszáj volt eltiltanom őt. Az Onmitsukidou második legmagasabb rangú tisztjeként ugyan az ő feladata lenne Sierashi Yuusuke után nyomozni, azonban személyes kötelékei miatt kénytelen voltam megszabni nem csak neki, hanem saját magamnak is a határokat. Ám valóban beszélhetünk-e határokról, miközben nekem egyéb módszereim adódtak az árulóval kapcsolatban? A helyzet túlságosan adta magát, és már csak egyetlen, apró elem hiányzik arra, hogy tervem sikert, a Daitenshi élete pedig új fordulópontot vegyen, mindez pedig anélkül, hogy bárki is sejtené, ki mozgatja hátulról a szálakat. Azonban még idő kell, idő és lehetőség. S persze még több idő, hogy kellőképp átgondoljam a következő lépésem.
Gondoskodtam arról, hogy Miyoko már ágyba kerüljön, mielőtt elindulok. Már kezdem megszokni a helyzetet, hogy Kai helyett már Miyo-chancsi az, aki a tizenegyedik osztagot irányítja, s látszólag Kai is feldolgozta a sokkot, ami érte. Bizonyára nehéz lehet számára, hogy elvesztette shinigami erejét, még ha nem is mondja ki soha, a trauma hatása így is érződik, de ha kapitányként már nem is, családapaként nekem és Miyokonak is szükségünk van rá, nem beszélve a hamarosan érkező Chieről sem, úgyhogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy élete elfogadhatóbbá váljék. Az otthoni feladatok java része ezáltal viszont ráhárul, nekem egyszerűen nincs arra időm, hogy megtegyem azt, ami anyaként kötelességem lenne. Na meg, elég alacsonyra nőttem, így sehogy sem tudnám Kai segítsége nélkül elrejteni Miyoko karácsonyi ajándékát az egyik legmagasabb szekrény mélyén, néhány selyemfüggönybe belebugyolálva, hogy Miyoko semmiképpen se kapjon gyanút róla.
Miután elköszöntem családomtól, és persze Macskától, és magamra vettem az osztagom rangjelzésével ellátott, fehér haorimat, kedélyesen indulok el Kagami-san osztagának irányába. Aggódok miatta, hogy nem találom meg egyből a megfelelő helyszínt, hiszen ezelőtt nem sok dolgom volt a harmadik osztag területén, bár ha a tízedik osztagban sikerült annak idején eltájékozódnom, talán nem okoz akkora problémát. Gondolnám először, azonban itt-ott csak sikerül rossz sarkokon befordulni, így ha még sikerült is időben odaérnem, kissé nagyobb kerülővel tettem meg mindezt, mint amire eredetileg számítottam. T^T Az a néhány ismerős arc azért hamar feledteti velem a kisebb eltévedés okozta pánikot, Nara-san heves integetésére például azonnal egy viruló mosollyal és egy visszaintéssel válaszolok. A mellette haladó kislányt ugyan nem ismerem, de egészen tüneményes, ahogyan követi a kapitányt. Erről jut eszembe, valamelyik nap mindenképpen fel kéne keresnem Nara-sant, régebben jóval többet tudtunk találkozni, igaz, akkor még hadnagyként dolgoztam a tízedik osztagnál. Hmm, talán nem sértődne meg, ha egyik nap betoppannék az irodájába némi csokis süteménnyel, esetleg tiramisuval, amiket már nem bírok megenni. Surprised
Egy ismeretlen tiszt ütközik nekem, aki valamiért egészen ismerősnek tűnik, pedig biztos vagyok benne, hogy nem ismerem. Egyenruháján azonnal megpillantom a hatodik osztag jelzését, úgyhogy arra a következtetésre jutok, hogy bizonyára egy osztagtársam lehetett. Lila szemei akár Miyokoéi is lehetnének… Különös, azonban nem tulajdonítok neki több jelentőséget. Kedves mosolyommal érintem meg vállát, hogy biztosítsam afelől, semmi gond nem történt.
- Ugyan, nem történt semmi, kedvesem. ^^ Sok sikert a feladathoz. – válaszolok neki, megajándékozva őt egy mosollyal; kicsit túlbuzgónak tűnik, vagyis inkább zavartnak és feszültnek, de remélem, azért elboldogul. Hogy miért van mégis olyan furcsa érzésem a franciául beszélő lánnyal kapcsolatban, arra sehogy sem tudok rájönni, azonban ez most nem is a megfelelő alkalom, hogy ilyeneken gondolkozzak.
Valahol elöl foglalok helyet, szemem sarkából pedig sikerül megpillantanom Shiroichi-taichout is. Nem tetszik az, amit a hadnagyával együtt művel a volt osztagommal, de amíg nem tesznek semmi törvénybeütközőt, addig sajnos én sem tehetek semmit ellene. Teljesen romba döntöttek mindent, amit én kemény munkával felépítettem, nem csodálom, hogy annak idején Nara-san is el szeretett volna onnan menni. Kétséget kizáróan szívesen láttam volna osztagomban, azonban képzettségei nem voltak megfelelőek az Onmitsukidou soraiba, ezért is intéztem el neki némi közbenjárással egy hadnagyi pozíciót a hatodik osztagban. Azóta már kapitányként számíthat a Gotei rá, s azon kevesek közé tartozik, akiket személy szerint is alkalmasnak találok. Ellenben ez Shiroichi-taichouról nem mondható el; kapitánynak lenni nem csak azt jelenti, hogy képes vagy villantani egy bankait, ez sokkal több annál. Persze, aztán ott van Miyoko… Nem, egyáltalán nem örülök annak, hogy ilyen nehézséget akarnak az én lányom vállára tenni, de ismerem a Gotei törvényeit, más módszert kell hát keresnem, hogy Miyoko addig maradhasson gyerek, ameddig csak lehet. S mi más is lenne erre a következő legmegfelelőbb alkalom, ha nem a karácsony? ^.^
- Szép estét, Shiroichi-taichou. ^^ – köszönök rá a kapitányra, és érdeklődöm kedvesen hogyléte, valamint a beígért cseresznyefák hogyléte felől. Valamikor talán személyesen kéne megvizsgálnom, hogy valóban úgy van-e az, amit mond, ahogyan, hiszen miután tönkretette a kedvenc fámat, elvárom, hogy legalább ültessen a helyére néhányat. Kíváncsi vagyok, a Gotei egyik legszebb kertjét mikor teszi tönkre, ha nem tette már tönkre ezelőtt. Túl sok szép és jó emlék köt ahhoz a helyhez, például a sétáink Watanabe ex-taichouval, vagy az, amikor Macska először és utoljára kergetett meg egy macskát, na meg persze a találkozgatásaink Kai-al, amikor ő még egyszerű harmadik tiszt volt nálunk, vagyis náluk. Jóformán az egész shinigami-fiatalságom jobban köt oda, mint a hatodik osztaghoz, élveztem a hadnagyságot, még a reggeli, unalmas, monoton edzéseket is élveztem, nem beszélve arról a sok kedves arcról, akit akkoriban ismertem meg ott. Ezek a huligánok azonban mindent tönkretettek, ami valaha is kedves volt nekem ott, és ezt nem fogom olyan egyszerűen elfelejteni nekik. ^^ Isami fukutaichou iránt is kétes érzéseim vannak, bár ez inkább személyeskedés, hiszen nekem az a feladatom, hogy kiálljak Kagami-san mellett, annak a szegény lánynak pedig igencsak sok problémája van. Ha őt szereti, természetesen nincs jogom megbélyegezni, na meg tulajdonképpen nem is ismerem, de talán önkéntelenül is sokat rontott a szememben azáltal, hogy nem volt ott Ai mellett, amikor szüksége volt rá. Másrészről viszont hiába tűnhetek önzőnek emiatt, de valahol örülök, hogy így történt minden, hiszen így megismerhettem Ait, és talán az egyik legbizalmasabb barátnőmre találtam benne, amiért köszönettel tartozom a sors felé. Ugyan sok jószívű shinigamit ismerek, kevesen vannak, akik tényleg közel állnak hozzám. Ez lehet, inkább az én hibám, elég nehezen találok olyan barátokra, akikre tényleg barátként tudok gondolni, hiába próbálkozom. Ennyire nehéz lenne engem elviselni? T^T
Kagami-san bele is kezd a mai edzés témájának ismertetésébe, s valamiért nem kifejezetten lep meg, hogy konkrétan a reiatsu kezeléséről lenne szó. Hasznos, kétségtelenül hasznos, egy olyan anyag, amit nem lehet elégszer átvenni. Önmagam kapitányhoz méltóan megfelelő szintű reiatsu kezelőnek tartom, s nem csak a kidoukban jeleskedek, mindig is nagy hangsúlyt fektettem a démonmágia fejlesztésére, valamint ahogyan azt Kagami-san is elmondja, ez jóformán az alapja, a táptalaja mindannak, amit ismerünk. Persze nem szükségeltetik nagy lélekenergia ahhoz, hogy valaki kellőképpen képzett legyen a zanjutsu és a hakuda művészetében, de nálunk, shinigamiknál édeskevés az, hogy megfelelő harci felkészültséged legyen. Időnként mosolyogva bólogatok, ahogyan a magyarázatot hallgatom, tulajdonképpen mindezeket már az Akadémián megtanulhatta mindenki, valamint a saját tapasztalatok is kellően hozzáadódnak a dologhoz. Jómagam a shunko használata miatt rengeteget kísérleteztem az utóbbi másfél évben a reiatsu kezelésével, ennek köszönhetően pedig elődeimhez méltóan viselhetem az Onmitsukidou főkapitányának rangját.
Érdeklődve figyelem a mutatványt, ahogyan Kagami-taichou bemutatja, hogyan nem lehet kiszabadulni egy bakudouból. Nagy újdonságot nem tapasztalok, hiszen hanki nevezetű technikám is egy ehhez hasonló mechanizmusra épül fel, azzal a kivétellel persze, hogy a megfelelő energianagyságot, de nem többet és nem is kevesebbet is fel kell használnom egy-egy kidou megszüntetésére, hogy akkor már az energia típusáról ne is beszéljek.
A feladatot egyszerűnek, és egyben briliánsnak találom. Kagami-taichou külön hívja fel rá a figyelmem, hogy mindenképpen figyeljek a gyakorlatra, hiszen segíthet nekem a későbbiekben, mindezt pedig egy mosollyal és egy biccenéssel köszönöm meg neki. Magam is egy gömbért megyek, hogy belekezdhessek a feladatba, s miután az előírásoknak, vagyis inkább Kagami-taichou utasításainak megfelelően megtartom a kellő távolságot a körülöttem lévőktől, azonnal bele is kezdek a gömb lélekenergiával való megtöltésébe. Elég mókás elnézegetni az értetlenkedő fejeket, valaha talán nekem is nagy fejtörést okozott volna, azonban ezt mostanra már nem engedhetem meg magamnak.
Fél-terpeszbe állok, és kényelmesen fogom meg a gömböt kezeimben, szemeimet pedig nyugalmasan lehunyom, hogy elképzelhessem magam előtt, ahogyan reiatsut áramoltatok a gömbbe. Lélekenergiám szemeimhez hasonlóan lila színű, ez zanpakutom képességéből, az illúziókból adódik. Ugyan lélekölő kardom méreg formájában juttatja el a megfelelő hatóanyagokat a célpontok szervezetébe, ugyanakkor hatása egyértelműen inkább az illúziókhoz kötődik, valamint reiatsum színe is inkább erre utal. Na persze, kevesen vannak, akik ismerik kardom képességét, s ez így is van jól. Veszélyes zanpakuto, és nem csak a környezetre, hanem önmagamra is. Régebben, amikor még képtelen voltam zanpakutomat megfelelően irányítani, igencsak kellemetlen hatásokkal ütközött vissza rám, és néha még most is előfordul sajnos, ha Kagami elvadul. Nem könnyű kordában tartani egy ilyen rosszindulatú, tébolyult zanpakuto lelket, de valamiért meg tudom érteni, miért éppen ő lelkem másik fele. S persze ott van ama elhanyagolhatatlan, eltörölhetetlen tényező is, hogy tulajdonképpen Erast is ő nemzette. Mégis ki másé lenne a legveszélyesebb zanpakutom, ha nem az enyém? Hiszen lelkem egy darabjából képes volt egy arrancart nemzeni. Ez már elég lenne ahhoz, hogy veszélyesnek ítéljenek, éppen ezért jobb is, ha a lehető legkevesebben tudnak arról, mire is vagyok képes vele. Vagy éppen ő mire képes, az én engedélyem vagy kérésem nélkül is.
Lehunyt szemekkel az ilyen feladatok mindig is jobban mentek, na persze, nekem ez már egyszerű gyerekjátéknak számít. Csupán így könnyebb kizárni a külvilágot, s én magam egyszerűen a kidou részese lehetek, amit épp alkalmazni próbálok. Most ugyan csak egyszerű reiatsut kezdek el áramoltatni, minek hatására lilás színben feldereng kezem, hogy megtöltsem vele a gömböt, de attól még ugyanolyan fontos számomra, hogy elképzeljem a folyamatot. Mivel pedig zanpakutom képességeinél is elengedhetetlen számomra a képzelőerő, a vizualizáció mesterének számítok, tehát annál is egyszerűbb számomra a feladat.
Valami olyasmit képzelek el, hogy a testem különböző pontjaimról elkezd gyülemleni a lélekenergia. Egy meditációs, úgynevezett „főgyökér” technikát veszek alapul, kicsit módosítva saját változatomra. Elképzelem, ahogy a reiatsu apró, világító pontokként gyülekeznek gerincem egyetlen pontjára. Persze ennek valódi látható jele nincsen, csupán a vizualizáció része ez is. Megpróbálom minél élet-hűbben elképzelni a folyamatot, majd amikor elég gyűlt össze, ugyanezt az energiát visszavezetem a kezembe, onnan pedig a gömböt ölelem körül vele. Persze mindeközben nem hagyom abba a reiatsu különböző pontokról való áramoltatását a gerincem ugyanazon pontjára, ahonnan azt továbbítom a kezembe, azonban ezáltal a lélekenergia áramoltatását tökéletesen egyenletesnek vélem, hisz azonnal érkezik az utánpótlás. A gömböt először csak körülölelem reiatsum burkával, azonban az hamarosan szívni kezdi azt, s ahogyan folyamatosan, kényelmesen áramoltatom bele az energiát, egyre inkább megtelítődik vele. Ösztönösen jön a szint egyenletesen való tartása, jóformán semmiféle problémába nem ütközök, s mikor úgy érzem, biztonságosan fenn tudom tartani a hamarosan képződő burkot, kinyitom a szemem, hogy megfigyeljem, másoknak hogyan is megy. Itt-ott egy-két robbanást hallok, de bízok benne, Kagami-taichou kellőképpen tudja kezelni a helyzetet, na meg önmagam semmiképpen sem féltem egy ilyen feladattól. Egészen élvezem, ahogyan alacsonyan tartott reiatsumat beleáramoltatom a gömbbe, na meg, a lila amúgy is a kedvenc színem, így amíg a többiek a feladattal szenvednek, én egy kicsit vidámabb dalt kezdek el dúdolgatni önmagam szórakoztatására. Remélem, nem zavarok vele senkit, bár a sok erőlködő fejet elnézve – amiket meg is mosolygok kedélyes dudorászásom közben – azt hiszem, mindenki jobban el van foglalva a saját gondjával. Yamasaki-san különösen ingerültnek tűnik, pedig szerintem jó érzéke lenne hozzá, csupán gyakorlás kérdése. Egy pillanatra összenézek Nara taichouval is, és megmosolygom sikerét, nem is vártam el mást tőle. Minden bizonnyal ő nálam magasabb szintű kidou használó, és talán kevesebb időre is volt szüksége hozzá, mint nekem.
Reiatsum áramlását megszüntetem, amikor arra van szükség, és persze amikor felszólítanak rá. Nem teljesen értem, Kagami taichou miért éppen engem szemel ki a következő feladatra, de nem kéretem magam, biztonságos helyre teszem a gömböt és kiállok a kapitánnyal a nézőközönség elé. Nem érzem magam feszélyezettnek emiatt, a különböző, Onmitsukidouban használt gyakorlatok miatt hozzá kellett szoknom, hisz sok felállás szól arról, hogy engem „rejtegessenek” a kíváncsi szemek elől, hogy ezáltal meglepetést okozzak az ellenfélnek. Szóval hozzá vagyok szokva, ha ily módon úgymond szerepelnem kell.
Ezt a feladatot egy fokkal nehezebbnek tartom, hiszen itt a másik lélekenergiájához is idomulni kell. Amikor úgy érzem, készen állok, biccentek Ai-sannak, hogy kezdhetjük, s pontosan egyszerre kezdjük el lélekenergiánkkal feltölteni a gömböt. Először persze az enyém viszonyul túl nagynak, nem elég finomnak partnereméhez képest, azonban némi koncentráció után már kezdek ráérezni a dologra. Amikor Kagami taichou megemeli reiatsuját, hogy a sajátját az enyémhez igazítsa – úgy érzem, jobb lenne, ha inkább hagynám, hogy ő igazodjon - , én azon igyekszem, hogy stabilan, folyamatosan tartsam azt. Viszont még ezek után sem érzem tökéletesnek, így a legvégén egy kicsit csökkentek az áramláson, hogy meglegyen a kifogástalan összhang és harmónia kettőnk reiatsuja között. Bámulatos, milyen kreativitásra késztette Ait ez a gömb és az ehhez fűződő gyakorlatok.
Még nem érzem fáradtnak magam, így úgy döntök, hogy megkeresek valakit, akinek talán nehezen megy ez a feladat, s ki is szemelem Shiroichi-taichout következő partneremként. Vérszomjasan kedves mosolyommal billegek oda hozzá; elégedetten konstatálom, hogy megvan a kellő bűntudata a cseresznyefát illetően, s amíg a gyakorlatot végezzük, talán beszélgethetünk is erről-arról. ^.^
- Ugyan, ugyan, Shitoichi-kun, marslakók nem léteznek. Mert nem léteznek, ugye? ^.^ – villan valami furcsa szikra szemeimben, ahogyan már fel is állítom őt a földről – hiszen előzőleg körülbelül borsónyi méretűre próbált összekuporodni - , hogy belekezdhessünk a feladatba.
- Vagy talán azt állítja, hogy Godzilla és a marslakócskák tényleg léteznek? Valamint nem emlékszem semmiféle meteorhullásra, Shiroichi-kun. Talán csak nem túl sok tévét tetszik nézni? ^.^ – fogom meg a gömböt mindeközben, és kellő távolságba terelem magunkat másoktól. A kun jelzőt ha jól emlékszem, valamelyik tisztje aggatta rá, én pedig… azt hiszem, gonosz vagyok, de jól esik ezzel kínozni azt, aki tönkretette a kedvenc cseresznyefámat. ^^
- Pedig kapitányként illene kellő koncentrációval megtisztelnie kapitány társát, kolléga. ^^ – intem csendre, hiszen ehhez a gyakorlathoz pont erre a koncentrációra van szükség, ami látszólag Shiroichi taichounak nincsen meg. Kedélyesen elismétlem számára a feladat lényegét, ellátva őt minden fontos instrukcióval, amit Kagami taichou is megadott nekünk az előbb, hogy minél hamarabb belekezdhessünk.
Nagy nehezen sikerül rávennem őt, hogy végre kezdjük el a feladatot, azonban túl sokat foglalkozik jelentéktelen dolgokkal. A gömb a lila mellett egy másik színt is kezd felvenni, azonban ez láthatóan annyira megrémítette Shiroichi taichout, hogy figyelmeztetés nélkül abbahagyta reiatsujának áramoltatását. Ha nem észlelem ezt időben, akkor egy robbanást okozott volna, és ezzel lehet, hogy olyan veszélybe sodort volna engem, ami akár megszületendő gyermekem életébe is kerülhetett volna. Tehát részemről itt az ideje komolyabban venni Shiroichi taichou oktatását, kis híján olyan balesetet okozott, ami elől nem biztos, hogy időben meg tudom védeni magam.
- Shiroichi-kun…………….. ^.^ – villantok rá széles, vérfagyasztó mosolyt, felhívva rá a figyelmét, hogy most, most sikerült felidegesítenie. - Ha felrobbanunk, azt soha, de soha nem felejtem el Önnek… Csak hogy tudja, mire számítson, ha még egyszer elrontja. ^^ – magyarázom el neki ezután néhány szóban, hogy ennél a gömbnél az a természetes, ha ilyen színe lesz. Pocakomból nem sok látszik, azonban már vannak látható jelei, így ha van elég esze, akkor talán képes lehet arra, megtudja, hogy miért is kell halál komolyan vennie ezt a feladatot, valamint a fenyegetésemet is.
További provokációival nem sokat foglalkozok, válaszok helyett inkább csak megvillantom neki újra és újra ugyanazt a mosolyt. Próbálom alacsony szinten tartani reiatsumat, s amint úgy érzem, Shiroichi tachou eltúlozza, azonnal jelzek neki, hogy kevesebbet. Lélekenergiája folyton ingadozik, ami nem jó, azonban amíg nem szünteti meg teljesen, vagy nem csökkenti drasztikusan, többé-kevésbé stabilan tudom tartani a körénk képződő energiamezőt.
- Ugyan, még alig próbáltad meg… A gondolataid túlságosan kuszák. Hunyd le egy kicsit a szemed, rendben? – próbálok másfajta megoldást kínálni a problémára. A kapitány rengeteg lélekenergiával rendelkezik, azonban képtelen megfelelően kontrollálni azt. Túl zilált, itt-ott pedig mintha amolyan foltokat is éreznék reiatsujában. Talán ha többet meditálna, és többet gyakorolná a reiatsu kezelését, akkor sokkal kontrolláltabbá válna.
Figyelmeztetésem ellenére újra megszünteti a reiatsu áramoltatását, anélkül, hogy előtte szólna, így én magam is így teszek. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy Nara taichou után őt fogom meglátogatni. Éppen csak egy egészen más indoktól vezérelve. Smile
Harmadik próbálkozásunk közben elmagyarázom neki, hogy mi az, amit meg kéne próbálnia elképzelni. Elmondom neki a főgyökér technika lényegét, legalábbis azt a részét, amit neki tudnia kell, és úgy veszem észre, hogy ez végre kezd sikerülni. Van egy pont, amikor úgy érzem, hogy sikerül megtalálnia a tökéletes összhangot, legalábbis pontosan egyenletesen áramoltatja a reiatsut a gömbbe, én pedig egyszerűen ehhez igazodok, azonban nagyjából egy perc után csavarok a dolgon kicsit – mosolyogva megemelem saját lélekenergiám. Kíváncsi vagyok, mit tesz, hiszen nem figyelmeztettem rá, erre pedig ha túl későn eszmél, egy apró, szikrázó érzés figyelmeztetheti. Ha viszont sikerül felismernie, mit tettem, akkor ő maga is meg kell, hogy emelje saját reiatsuját, amire csodák csodájára sor is kerül. Kellőképpen igazodik saját lélekenergiámhoz, pedig lehet, tudatában sincs ennek. Elégedetten billentem oldalra fejem, s néhány perc múltán jelzek neki, hogy befejeztük a gyakorlatot.
Amikor meghallom, hogy harmadik feladat is van, gondolkodás nélkül odaviszem Shiroichi taichout a csoporthoz, hogy akkor is ezt csinálja, ha a fene fenét eszik. Mégis, amikor úgy érzem, hogy készen állok a feladatra, kicsit megszédülök, és egyedül Ainak köszönetem azt, hogy sikerül megtartanom egyensúlyom azáltal, hogy időben elkap. Bocsánatkérően nézek rá, valamint a többiekre is. Igazán nem szeretném kihagyni ezt a feladatot, de elfáradtam, ami azt hiszem, várandósan érthető is. Azt hiszem, mindenképpen kénytelen vagyok kihagyni a harmadik feladatot, és nem azért, mert nem lennék rá képes, hanem mert nem szabad jelenleg túlerőltetnem magam.
- Azt hiszem, nem érzem jól magam. ^^” – mentegetőzök, és bújok ki ezáltal önkéntelenül is a feladat alól. Jobb lenne nem kockáztatni, hogy valami baj történjen, azt hiszem, így néhány mély levegővételt veszek, és az egyik falnak dőlök pár percre, hogy összeszedjem magam. Csak messziről nézem végig, amint a többiek bemutatják a harmadik fokozatot, és amikor úgy érzem, egész jól vagyok, inkább azokhoz megyek oda, akiknek gondjaik voltak az első feladattal is, hogy segíthessem őket. Így az edzés hátralévő részén inkább ezzel foglalatoskodok.
Mikor Ai befejezettnek tartja az edzést, elbúcsúzom tőle, és biztosítom őt róla, hogy jól vagyok, bár tény, talán valóban jobb lenne, ha kísérőm akadna, mondjuk Kai, esetleg Kai, de akár Kai is megteszi… Viszont erre most nincs módom, a friss levegő pedig a hideg ellenére mégis csak jót tesz, kellően kitisztítja a fejem. Ha én magam annyi újat nem is tanultam, talán sikerült másoknak segítenem valamennyit, ami azt hiszem, így is egy szép teljesítmény.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Csüt. Dec. 22, 2011 11:36 am

Üdvözletem, kedves játékosok!

Wang Liu Mei: Igazán nem panaszkodhatsz a teljesítményedre, nagyszerűen megbirkóztál a feladattal, és még Keisukéhez is volt elég türelmed a második feladat alkalmával. Büszke lehet rád a kapitányod, 1000 LP-vel fejlődtél a tréningnek köszönhetően.

Hayakawa Yuki Hajime: Már az első feladat is talán kicsit nehezebben ment a vártnál, partnered viszont alaposan megnehezítette a dolgod a következőnél. Olyannyira, hogy bár képes lehettél volna rá, mégsem tudtál részt venni az utolsó, közös gyakorlatban. Mindez ma csak 500 LP-re volt elegendő, talán ha érzéseid nem befolyásolnak ennyire, lehetett volna eredményesebb is az edzés.

Matetsaku Miyoko (alias Matsukuchi Mikoto-sama): Jelentősebb előzetes képzettség nélkül eljutottál a 2. szintig, így semmi okod nincs arra, hogy csalódott legyél. A tehetséged így is megmutatkozik, lélekenergiád pedig 500 LP-vel lett nagyobb az edzés következtében.

Hiraikotsu Omote: Alaposan kifárasztott a feladat, lehet a 3. szintet már nem is kellett volna megpróbálnod. Mindenesetre erőn felüli teljesítményed jutalmául 500 LP-vel növekedett a lélekenergiád.

Keisuke Isami: Bár most nem láttál alacsonyan szálló sajtburgereket, így is sokat szenvedtél az edzésen, míg megtaláltad a megfelelő módszert. Bár a 3. szintre nem jutottál el, Mei-chan segítsége árán legalább a második feladat sikerült. Megérte kínozni önmagad, 1000 isami LP-vel gazdagodtál.

Shiroichi Anao: Fárasztó vagy kapitány létedre, ráadásul ilyen kidou-tudással szenvedtél egy ilyen, alapvetően egyszerű feladat felett. Egy szerencséd van, hogy S-s-s-ssssuwun taichou addig nyúzott, amíg nem sikerült. 500 LP üti a markodat.

Nara Shiratori: Számodra ez a feladat pofonegyszerűnek bizonyult, ami a szintedet ismerve nem meglepő. Még arra is volt energiád, hogy Harukival törődj, és végül 500 LP-s növekménnyel térhettél haza, hogy végre lepihenhess.

Shiranui Haruki: Jobb párt nem is találhattál volna Shiratori-samánál, instrukciói a kissé nehezen induló első szint után a második feladaton is átjuttattak. Bölcsen felismerted azonban, hogy a 3. szinthez már nem elegendő a tudásod, de így is fejlődtél 500 LP-vel.

Yamasaki Shizuka: Türelmetlenséggel és idegeskedéssel nem sokra jutsz, és ez ma is bebizonyosodott. Idejekorán feladtad az edzést, és hiába mentél vissza utána, egyedül csak az első feladatot tudtad gyakorolni, ami egyébként is ment. Ráadásul ez a gyakorlásod is félbeszakadt, amikor az Amfiteátrum kapuját bezárják, te pedig bent maradsz a kijutás lehetősége nélkül. Meg kell várnod, amíg valaki arra nem téved és felfigyel rád végre. Az edzésed sajnos sikertelen, nem fejlődtél.
(Megj: Az edzés lényegi részét máskor sokkal jobban fejtsd ki, nem foglalkoztál vele túl sokat, és nem szemléltetted sem a folyamatokat, sem nem mutattál semmilyen fejlődést a próbálkozásaid során)

Verashu Suwun: Tapasztalt és képzett kapitányként te is könnyedén oldod meg a feladatokat, élénk fantáziád és képzelőerőd különösen egyszerűvé teszi a dolgod. Neked is jut arra erőd, hogy a párodat helyes irányba tereld, noha talán pont ez az extra erőfeszítés nem engedte meg, hogy a harmadik szinthez is maradjon elég energiád. Azonban így is, hiába volt a feladat egyszerű, és hiába nem mutatott számodra sok újdonságot, a gyakorlás 1000 LP javulást eredményez a lélekenergiádban.

Kagami Ai: Ismét bebizonyítottad, hogy remek mentor vagy. Hibátlanul levezetted ezt a nagy volumenű edzést, személyes tanácsaid pedig többnyire segítettek a tanulóknak. Az edzésed sikeres, és mivel ez volt a második alkalom, így 1000 LP jutalomban is részesülsz.


A szerzett pontokat kidou képzettségre tegyétek, kivétel Matetsaku Miyokót, akinek szüksége van még egy pontra ahhoz, hogy felvehesse a diszciplínát. Az edzést LEZÁROM, köszönet Szayelnek az értékelésben nyújtott segítségért.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Badru Sawalha
Különleges karakter
Különleges karakter
avatar

Male
Hozzászólások száma : 19
Tartózkodási hely : Bárhol, leginkább Ivelánál :P
Registration date : 2011. Apr. 25.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Dzsinn
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7000/15000  (7000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   Vas. Feb. 12, 2012 11:12 am

~/ Játékos találka Ai-chan taichounénivel *,...,* /~

Katica. Kicsi, piros és hat pontos katica. Ráadásul itt van mellettem. Viszont én nem nyúlhatok hozzá. Mert én most épp szépen vagyok felöltözve, és az egy katica, én pedig jó kislány vagyok, és még mindig ott a katica, és szót kell fogadjak...
- Áháá~lj meehee~g! T_T - kergettem körbe körbe az osztag kertjében a kicsiny kis bogarat, mintha csak az életem függne tőle. Mert hát az is függ, mivel ez egy igencsak szép katica és meg akarok barátkozni vele és odaadni Rei-channak, ha majd az utazásából hazaér, meg biztos, hogy Miyoko-chan is össze akar barátkozni vele. Mondjuk az se lenne rossz ötlet ha annak a Yoriko nevű lánynak vinném el először aki a papi osztagában van, hogy csináljon sok katicát és akkor mindenikünknek jutna több is mint egy katica.
- Félre. >.> - gáncsoltam el mindenkit aki közém és a katica közé állt. Viszont mire észrevettem, már nem az osztag kertjében voltam, hanem egy teljesen más és idegen helyen. Hatalmas falakkal körbevett hely volt és ijesztő. Nem is értem, hogy az az aranyos kis katica, hogy mert ide berepülni.
Ijedten sétálgattam követve az orromat, mert úgy gondoltam, hogy az egy olyan biztos pont, aminek hatására bizonyos, hogy nem tudok eltévedni majd és megtalálom a kijáratot. Szóval az orromat követve, egyszer csak különös zajra lettem figyelmes. Igazán meglepődtem, hisz olyan személyt vettem észre, akire nem számítottam egy ilyen ijesztő helyen. Ai-chan taichounénit és épp bizonyára harcolt az itt lévő szörnyetegek ellen, hisz a kardját a kezében tartotta. Mindig is tudtam, hogy a 3. osztag taichouja egy igazi hősnéni, persze nem olyan nagy hős, mint a mami vagy a papi, de határozottan egy hős.
- Odamegyek. - határoztam el magam, persze mondani könnyebb volt, mint cselekedni, hisz olyan ijesztő volt ez az egész hely, meg minden. T_T
- Szerintem menjünk vissza. - szólalt meg hirtelen a fejemben a zanpubácsi hangja. Először megijedtem és körbe-körbe nézelődtem ijesztően, hogy ki az aki itt van és milyen veszélyt jelent számomra, de aztán sikerült felfognom, hogy ki az aki velem beszélget.
- De hát ott van, Ai-chan taichounéni. Ő megvéd és biztos, hogy sokkal jobban tudja, hogy merre van a kijárat, mint én. ._. - válaszoltam kicsi kezeimmel hadonászva.
- Akkor is mennünk kell. nem hiszem, hogy tanácsos most őt zavarni. - tartott ki továbbra is elképzelése mellett az idős hang, viszont valami furcsát véltem felfedezni a hangjában.
- Te félsz Ai-chan nénitől. Na nem baj, majd ha odamegyünk meglátod, hogy milyen kedves és aranyos meg minden. - indultam el a lépcső irányában futva, habár kissé furán éreztem volna magam, mintha figyelnének meg suttognának nekem, de biztos, hogy csak az ijedtség miatt volt.
- De... lépcső. - figyelmeztetett a bácsika, viszont már késő volt, hisz én is észrevettem a lépcsőt és sikeresen megbotolva le is höngörőztem rajta egyenesen addig, amíg neki nem gurultam a taichou lábának.
- Csókolom Ai-chan taichounéni! ._. - rángattam meg kissé félve a haoriját, közben persze mindenfelé figyeltem, mert ha Ai-chan néni itt harcol akkor biztosan vannak itt szörnyek, meg démonok meg kislányokat evő mumusok is.
- Azt hiszem eltévedtem. - engedtem el a nő ruhadarabját, majd a sálammal kezdtem el játszadozni szégyenemben, hisz milyen dolog, hogy én, a mami lánya eltévedek, hisz a mami oylan ügyes és olyan hamar megtalálja a kiutat meg minden, még bekötött szemmel is. Én pedig egyből eltévedtem, mert egy szörny kihasználta az édes kis katicák iránt érzett gyengeségemet és idecsalogatott. De szerencsére itt van a nagy és erős Ai-chan taichounéni és ő majd megvéd engem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Amfiteátrum   

Vissza az elejére Go down
 

Amfiteátrum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 3. Osztag-