HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Fürdő   Szomb. Szept. 17, 2011 8:30 am

Fürdő
Amire Kagami-taichou osztagedzései után mindenkinek szüksége van…
A fürdő, melyben meleg víz csordogál, hogy a tisztek kiáztathassák fáradt izomzatukat a megterhelő edzések és küldetések után eddig is kedvelt része volt az osztag főhadiszállásának. Ai-sama érkezése után ez is felújításra került, hogy méltó legyen az osztaghoz. A fürdő a hagyományos japán fajtákra hajaz: öltöző, ahol mindenki leveheti egyenruháját, és kiléphet a szabadba. A medence alját szépen kiépített kőtalapzat borítja, az elején lévő lépcsőnél kis fedett rész található rossz idő esetére. A medence közepén fehér kőlámpás található, hogy éjszaka egy kis fényt csempésszen a fürdőző tisztek körébe. A megnyugtató, harmonikus fürdő tökéletesen alkalmas pihenésre is, nem csupán az izmok lazítására, csak aztán el ne aludjanak a vízben, mert ha a kapitány ott talál valakire szunya közben, akkor jaj az illetőnek!
Mivel az osztag koedukált, a fürdő két részre van választva, a férfiak és a nők részére, melyek egymás tükörképei, és teljesen el vannak egymástól választva egy fallal, ezzel megakadályozva a látens perverzeknek a leselkedést.


a fürdő egyik fele (természetesen a másik ugyanilyen ^^)

______________

『想像フォレスト』を歌ってみた【バル】
Adatlap      ll      Wiki
Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Fürdő   Csüt. Jan. 10, 2013 11:02 am

Zanjutsu edzés Mizushima-taichou-tól
Jó helyen vagyunk?

Álmatlan volt több éjszakán, vagyis az összes, az az éjszaka óta. Viszont most nem a zanpakutoum volt az álmatlanságom fő okozója, hanem a kedvesem, Sakura. Hosszú évtizedekig nem láttam, s mikor találkozhattam volna vele már bajos voltam és még a bátyját, a barátomat is megöltem, én a saját kezemmel, a saját kardommal. Ez mardosott annyira, hogy a sake is alig bírt segíteni, ez volt az, ami hosszú évekig mart belülről, s mikor szín vallottam annak, kinek joga van ítéletet mondani bűnöm ismeretében, kinek joga van pálcát törni felettem, a jegyesem, a szerelmem, kit bántani sose akarnék, megbocsájtott, és még el sem hagyott. Azóta is rendíthetetlenül mellettem áll, velem tart tovább. És ez. Ez volt az, amit nem értettem. Ez volt az, amit nem tudtam felfogni. Ez volt az, ami álmatlan éjszakákat okozott. Viszont a hűség, s a becsületem tán még meglévő darabkái mind Sakura-chanhez, mind a Gotei 13-hoz, mind Seireiteihez, a Lelkek Királyához kötött. S a feladataim, munkám, kötelességem ellátásában akadályoz az, hogy álmatlanságban szenvedek. Akár a Yonbantaihoz is fordulhatnék segítségért, de úgy éreztem, hogyha csak álomba kényszerülnék, az nem segítene. Beszélnem kellett valakivel, tanácsot kellett kérnem valakitől. Kedvesemet ezzel nem akartam terhelni, Unsonotoutokunt sem találtam megfelelőnek, hiszen ő fiatalabb, nekem kellene őt segítenem, és nem fordítva, hadnagyaimat nem ismertem eléggé jól, így végül a kapitányomra gondoltam, aki a Kanata-taichou vissza, vagyis az Akadémiára vonulása után érkezet. Az egykori hadnagyom, hadnagyunk, a tizenegyedik osztag egykori hadnagya, Mizushima Takeo-san.
Már besötétedett, mikor végre úgy határoztam, hogy meglátogatom a kapitányt, hogy tanácsot kérje tőle. A kardom magammal vittem, nem tudom, hogy miért, de az övembe tűztem induláskor, ami elegendően csendesre sikerült, mivel Sakura kedvesemet nem ébresztettem fel.
Először az irodájában kerestem, hátha még ott dolgozik, de odáig sem jutottam el, mivel valamiért, valahogyan hamarabb sikerült véletlenül a kapitányomra akadnom, bár majdnem el is kerültem.
- Konbanwa, Mizushima-taichou. – Hajoltam meg felé, ahogy elhaladt előttem, s már indultam is tovább, de úgy a harmadik-negyedik lépés után megálltam. ~Hiszen én pont őt keresem.~ Sarkon fordultam, s utána mentem. – Taichou! Urufu Yashuhiro vagyok. – Mutatkoztam be röviden, miután fejemet meghajtottam feléje, miközben haladtunk tovább. – Zavarhatom önt? A tanácsára lenne szükségem. A magánéletem egy részletéhez kérnék tanácsot. Ez a részlet zavart kelt bennem, ami viszont a munkám kárára is mehet. Ezt viszont nem engedhetem, meg, nem lehetek a Gotei 13, a Sanbantai szégyenfoltja. Ezért éreztem úgy, hogy segítséghez kell fordulnom, és önre gondoltam, mivel ezzel a problémámmal kedvesemet és Airisu sokad unokaöcsémet nem zavarhatom, és arra gondoltam, hogy esetleg ön tud segíteni nekem. Újra tudjak aludni, hogy újra kipihenten tudjak a feladataimhoz hozzálátni, hogy a kardom, hogyha kell akkor tényleg hasznos lehessen a kezemben. – Hangom nem csak a megszokott, jókedv nélküliséggel volt tele, hanem fáradtsággal is. Már túl sok éjjel nem tudtam kipihenni magam, és ez már kezdett meglátszani is rajtam, már nem tudtam eléggé tartani magam. ~Csupán napok kérdése, hogy mikor fáradok el annyira, hogy még a szörnyet, ami valahol bennem él továbbra is megfékezni tudjam. Hogyha előjön, akkor jobb esetben rangom elvesztem és újra a tizenegyedik osztag tisztje leszek, rosszabb esetben Sakura becsületét is elveszítem, Airisu fejére is bajt hozok és kivégeznek.~ A rossz gondolatokat egy fejrázással próbáltam elkergetni, ami bár nem sikerült, de legalább elhalványodott, így nem akadályozhatott. Ekkor már a fürdőben voltunk.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Fürdő   Pént. Jan. 11, 2013 10:23 pm

A süvítő kard
- Zanjutsu edzés -

*Gyönyörű volt, s nem is gondolhatnék rá másképpen. Ha midnez hónapokkal ezelőtt történik, aligha hiszem el, de már egészen kezdek hozzászokni ahhoz, hogy immáron nem a magányba burkolózva élek. Újra szabadnak mondhatom magam, e lét pedig új vizekre evez, azt hiszem. Naomi támogatása sokat jelent a számomra, talán nincs is más teremtés a földön, aki ennyire el tudná terelni figyelmemet a keserű igazságról. Nem sokára, utolsó szülőmtől is búcsút kell majd vennem; az óra pedig ketyeg. Akkor nem lesz majd senki más, nem lesz, csupán én leszek ki gondoskodhat a családról. De nem csupán a család az, amiről gondoskodnom kell. Talán, ideje végre úgy viselkednem, mint egy valódi kapitány. Ideje végre kicsit kiegyenesednem, s részben hasonló arculatot adni jelenlétemnek, mint amikor nemesi gyűlések középpontjában érezhetem magam. Végül is igaza van az öregnek, ez egyáltalán nem az a szint, mint mikor hadnagyi teendőket láttam el. Már nem csupán egyetlen egy személyért kell részben felelnem; hanem jobb esetben is két- háromszáz katonáért kell cselekednem; s mindazért miben ők hisznek. A legrosszabb pedig az lehet, amikor azzal kell szembesülnöd, hogy ő mindannyian benned hisznek. Akkor a dolgok oly’ nehézzé válnak, hogy gyermekies hazugságokba temetkezel. Mert nem menekülhetek a felelősség elől. Ezt a fajta felelősséget talán én ismerhetem a legjobban. Elvégre is; hogyan lehet valaki egyszerre kapitány és főnemesi háza feje is egyben? Nehezen. A napok mind egybe folynak, s egy olyan színfoltért, mint Naomi..mi csupán rimánkodhatunk. Éppen ezért most kell megragadnom a dolgokat, hogy ne legyen lehetőségem elgyengülni ebben a stagnáló folyamatban. Muszáj valamiféle hitet magamhoz vennem azért, hogy ne csupán ácsorogjak, hanem folytathassam megkezdett munkámat. Immáron néhány hete kapitányként vagyok itt, ebben pedig kedvesen keze is benne van részben. Ezzel pedig úgy vélem, hogy a Sanbantai élete gyökeresen meg fog változni.
Sóhajtok egyet, s hátamat döntöm a terasz oszlopának. Nincs itt senki, egyedül maradtam gondolataimmal. Egyedül mindazokkal a kételyekkel, mikkel magamnak kell szembe néznem. A hátamra lágyan leomló haorik mind egy- egy dolgot jelképeznek. Ki kell végre mennem az esőre. Beleszívok már megkezdett cigarettámban, a füst kifújára pedig lágyan omló füstjátékot idéz elő. A teliholdat figyelve merengek el a tenni valókon, de valaki megzavar az éjjeli sziesztámban. Egy shinigami, akivel már nem egy alkalommal volt dolgom. Először a holtakkal kapcsolatos küldetésen, majd Hayato keresésénél. Lassan kezdem úgy érezni, hogy mindez nem a puszta véletln műve. Valamiért okkal hihetem, hogy Urufu Yashuhiro keresztezi az életem. Sóhajtok egyet, majd biccentek felbukkanására. Visszatérő szavaira sejtelmes mosoly fut végig, egyébként melankolikusan festő arcomon. A bárgyú mosoly ellenében viszont lecsukom szemem, mintha csak nem kívánnám látni mndazt, mi a sansekit kínozza. Ismét kifújom a füstöt, ámbár ez alkalommal a „tejútrendszer“ elérheti a tiszt orrát is.*
- Nem értelek. Teljesen kétségbeesettnek tűnsz, s mégis velem osztod meg a problémád; nem pedig Airisuval? *Felelem nyugodt hangon, ami értetlenségemet tükrözi. Voltaképpen, kiváltképpen érdekes, hogy pont hozzám fordul ilyen ügyekkel kapcsolatban. Kezdem komolyan nem érteni a shinigamikat. Nekik mind családjuk van, mégis a családjuk tudják a legkevesebbet. De hiszen én is ilyen vagyok; nem de bár? Felemelkedem az oszlopba kapaszkodva, így - nem sok különbséggel - fölé magasodhatok. Tán nem is éppen véletlen az, hogy felálltam és az oszlopnak dőlök. Intek neki, hogy jöjjön csak közelebb, nem bántom én. Sóhajtok egyet.*
- Nos, akkor nincs mit tenni. Kénytelen leszel elmesélni, hogy ugyan miért válnál szégyenfolttá? *Gyenge mosoly fut végig az arcomon. Itt mindenki annyira önbizalom hiányos.. Tiszta rettentő már, hogy engem is megfertőz ez a kerge baj! >.> Eldobom a cigarettámat, és a gyengén hullámzó fürdőnek a vízfelületét kezdem el bámulni. * - Ami azt illeti, te még mindig jobban ide illessz. Nézz rám; szerinted a Juuichibantai ex- hadnagya képes lesz a Sanbantai mentalitásával harcolni? Túl nagy nekem ez a fordulat, mégis miért hisztek bennem annyian? *Egy ideje rágódom már ezen, hogy sokak teljesen másképpen viselkednek velem, mint én azt megérdemelném..de talán ez mellékes dolog. Sokkal inkább fontosabb dolog az, hogy törődni akarok a feladattal, amire „kényszerítettek“. Hazudnék, ha azt mondanám nem akartam. Akartam, csak nem ebben az osztagban; így még én sem találhatom a helyem. Főleg, minek után elterjedt a hír, hogy Kagami Ai visszatért, aki felemelte a Sanbantait a vesztőből. Ironikus, de most voltaképpen hasonló a feladatom hajdani hadnagyságom idejéből. Túl kell szárnyalnom, hogy engem ismerjenek el; nem pedig azt a csöppke árnyékot, mit Kagami Aiból vethetek rájuk. Neh, sokkal egyszerűbb lenne a dolog..ha még mindig hadnagy volnék. Szívesen változtam volna mondjuk Kenpachivá, amiért évszázadokon át küzdöttem. Erre kibasztak velem, és a Sanbantai kapitánya lettem! @.@ Nesze neked eskü, nem igazán tudom hogyan tarthatnám be így szavam. Egyre többen vetik belém hitüket, s jelenleg olyan érzésem támadt, mintha csak elárultam volna Miyokot.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Fürdő   Vas. Jan. 13, 2013 11:04 am

Zanjutsu edzés Mizushima-taichou-tól: "A süvítő kard"
Jó helyen vagyunk?

A cigarettafüst, mit a kapitány kifújt az orrom előtt is gomolygott, s a likaiba is bele kúszott, de nem zavart. Az ilyesmi az én orromat sosem irritálta.
- Egyszeri az ok, mi miatt nem Airisuhoz fordultam. Ő a fiatalabb, ő az ifjabb, s nekem, a vénebbnek köl az ifjút segí’nem, és nem ő neki engemet. Valamint önt, hogyha szabad így mondám, hogy régebb óta ismerhetem. A 11. osztag hadnagyaként az én hadnagyom is volt egykoron, s mostan a kapitányom. Így úgy érzem, megbízhatom önben.
Intésére közelebb léptem hozzá, úgy nagyjából egy, másfél karnyújtásnyira. Ennél közelebb nem kívántam, nem mertem közelebb lépni.
- Ami önt illeti. – Próbáltam valami biztatóbb hanggal szólni Mizushima-sanhoz, kinek úgy látszott szintén megvannak a maga gondjai, mit átérezni részben áttudtam, de csak azért, mivel tenmagam szintén 11. osztagos múlttal rendelkezik, nem kicsi a különbség a 11. és bármely más osztag között. – Életem régen volt, s rövid, csupán húsz telet láthattam. Viszont annyit kérem higgyen el nekem, hogy az hogy ez a kérdés egyáltalán föl merült kendben, hiszem, hogy méltó lesz… Nem. Már most méltó a haorira. Bár ok nélkül itt nem rántanak kardot, viszont a 11. osztagbéli tapasztalat jól segítséget tehet, tán a tisztek felkészítésére, hogyha eljön a kardrántás oka, akkoron biz ez csak hasznukra lesz. Bár lehet, hogy elfogult vagyok, lévén tenmagam is egykoron a juuichibantai tisztje volt, viszont én imigyen látom. Egyszer biza tán minden sanbantai tiszt bizalmát elnyeri, addig meg tán csak rettegnek a tizenegyedik osztag egykori hadnagyátó’. – Mielőtt folytattam volna vettem egy mély levegőt. – Ami, viszont engem illet, mi más lenne egy szörnyeteg, mint szégyenfolt? – Válaszoltam fáradt hanggal kérdésére egy kérdéssel. ~Való igaz, az a bunkó, agresszív alak, kivé válok sok minden csak nem dicsfénybe való, büszkeség. Rémes belegondolni, hogy akkor, ott a barlangban Shiranui-sanra is tán képes lettem volna rátámadni.~De, hogyha mégis megmarad önuralmam, akkoron fáradt, elgyengült leszek. Sőt tán már most is majdnem az vagyok. Kérem, nézze! – Azzal a kardomat tokostul előre nyújtottam, de nem a kapitány, hanem a víz felé. Kezem enyhén remegett, s vele együtt a kard is, ami ahelyett, hogy a vízszin’ét követve mutatott volna előre egyenesen, inkább bánatosan a víz túlsó oldalán lévő felé mutatott enyhén lehajolva. – Őszintén, egyenesen megvallom, hogy félek. – Leengedtem a zanpakutoumat magam mellé. Tényleg féltem megrémiszt az, akivé feldühödött állapotomba válok. ~Félek attól, hogy akkora szégyent hozok a fejemre, hogy nem halhatok tisztes halált, sőt még kedvesemre, Sakurára, a családom nevére, Airisura is árnyékot vethetek, mit nem kívántam. Félek, mivel fáradok, mert nyugvást nem lelek, s így tán könnyebben haragodhatom meg.~ - Félek. - Súgtam magam elé.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Fürdő   Szomb. Feb. 02, 2013 2:14 am

Suttogó kardok
- Zanjutsu edzés -

*Kicsit felível szemöldököm, miként tudatosul bennem, hogy pont azaz Airisu gyerek a sansekim rokona, akivel még mindig ott az én kis elintézetlen ügyem. No, de ezt biztosan nem fogom annyiban hagyni, s majd egyszer meglátogatom a Yonbantainál. Csak egy ártatlan párbajra hívom majd ki; ugyan mi baja eshet? Rolling Eyes Egyébként megfogalmazni sem tudom, hogy miért akarok vele annyira harcolni. Lehetséges, hogy ez a hadnagyságom idejéből megmaradt ösztön, melynek csupán akkor lesz vége, ha beteljesítem azt. Mindenesetre ez egy remek információ, hogy akad az osztagomban olyasvalaki, aki még mindig a kard útját szeretné járni; függetlenül attól, hogy nem kimondottan a megfelelő osztagba került ehhez. Tehát nem vagyok egyedül, s ez némiképp jobb érzéssel tölt el. Most már tudomásom szerint hárman vagyunk, akik abból az osztagból kerültek ki. Feltehetőleg hármunkat mind ugyanazok a kételyek gyötörhetnek néha- néha. Így egy kicsit könnyebb lesz segítenem rajta, hogy némileg átláthatom jobban a problémáját. Türelmesen várom, hogy egy kicsit megnyíljon előttem, hiszen időnk mint a tenger. Egyébként sem vagyok jelenleg fáradt még.*
- No, azért nem akarom, hogy féljenek tőlem. Csak elfogadják a változást, amit erre az osztagra hozok majd. nem szándékom hagyni senkinek sem, hogy a helyemre lépjen. Immáron vége a kapitányi rang kiingásoknak! *Jelentem ki szilárdan, hogy azért kétszáznyolcvan évnyi kemény út során haza érkezve nem akarok új útra tévedni. Itthon vagyok, most már csak be kell rendezkednem és tenni a dolgom. Ez persze nem lesz könnyű, de ezentúl nagyobb bizalmat kell megszavaznom azoknak a szolgáknak, akik segítenek házam ügyeiben. Nélkülük feltehetőleg nem bírnék két hivatalban is megfelelni. Nem célom a maximalizmus itt; mert akkor mire valóak lennének a hadnagyok? A lényeg, hogy végre csillapodjanak a kedélyek, mert rendezni szeretném az életem. Jobb is volna már erre koncentrálni komolyan, mert még a végén kifutok az időből. Muter tényleg beteg, s az a baj, hogy nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni. Egyszerűen nem gyógyíthatom meg; már pedig, ha ő nincs, akkor apám elvesztésével járó fájdalmaim újra felszakadnak. Nem tudom, hogy valaha képes leszek-e akkor újra a tükörbe nézni. jelenlegi egyetlen fényem ez az osztag, amely eltereli figyelmemet a kegyetlen valóságról. Létezünk, majdan az időnk lejártával elmúlunk. Én se vagyok már annyira fiatal, de idős sem vagyok. Igyekszem néha azért már méltó komolyságot festeni ebbe a történetbe. Elég csak végignéznem a sansekin, s máris mosoly kerül az arcomra. Egy mosoly, ami majd mélyen a lelkébe ivódik majd, mert egyszerűen képtelenség.*
- A halálisten legnagyobb kételye a megfelelés kényszere. Azaz a tudat, hogyha nem felel meg, akkor céljai lassan elmosódnak tekintete előtt, s az álmok nem maradnak mások..mint puszta önhitegetés. *Sóhajtok egyet, majd eldobom a cigicsikket, amit majd az egyik takarító úgyis feltakarít holnap. Nem törődöm ilyesfajta apróságokkal, vagyis jelen pillanatban nem fogok. Sokkal jobban érdekel inkább az, amit a férfin érzékelek. Bizony, ez a megingás a gyengeség első intelme, amit rendszerint csak egy erős lélek tud kiküszöbölni.* - Nem gondolnám, hogy különb vagy bármelyikünknél. Tudod a szörnyetegeknek nincs szükségük társra, hogy életben tudjanak maradni. Te most ide jöttél, hogy segítséget kérj abban; miként is urald a harci vágyad, remélve, hogy megkapod ezt. *Átshunpozok a másik oldalára, úgy, hogy tenyerem kardja élét akadályozza annak kilengésében. Egy egyszerű mozdulat, ettől mégis egy kis biztonságot szerezhet magának. Talán gondolhatja úgy is, hogyha nem akadályozza meg a remegést, akkor képes felsérteni a bőröm. Természetesen én pont úgy érintem ezt a kardot, hogy ez lehetetlen mozdulat lenne tőle.*
- Minden félelemnek két oldala van. Tőled félnek, vagy te félsz. De ahhoz, hogy eltudd érni, hogy tőled féljenek..ahhoz neked is félned kell, különben nem lesz okod miért félelmet kelteni másokban. Meg kell tanulnod a félelmedet másra irányítani, viszont mivel belátásom szerint még nem vagy képes rá; ezért a tetteidet kell kontrollálnod. * Pillantok vissza rá meglehetősen komolyan, majd elengedem a pengéjét. Aztán átugrom a terasz korlátját, s intek neki, hogy kövessen.* - Van olyan személy az életedben, akiért bármit megtennél? Mert, ha van ilyen, máris van motivációd túltenni magad ezen az állapoton. Félelem nélkül nem lehetnél érző lény, így nem eltüntetni kell ezt, hanem felülkerekedni azon. Erre a zanjutsu egy tökéletes lehetőség. Megtanítja, hogy a tetteidnek következménye van, de óva int is, hogyha félsz..nem leszel képes cselekedni. Mutatok neked valamit, ami segíthet a problémád leküzdésében. Kicsit megacélozza a lelked és segít a koncentrációs képességed fejlesztésében. Amennyiben sikeresen elsajátítod ezt az egyszerű dolgot, már is félúton leszel a suttogó kardok ösvényén. *Lassan levetem az engemet fedő haorit, majd a másikat is. Ezt követően az uniformisom felső részét is levetem, minek árán felsőtestem a „közszem“ részévé válhat. Jól kidolgozott, ugyanakkor hegektől nem mentes, ami a rengeteg harcot jelképezi. A legnagyobb heg pedig a mellkasomon található egy átlós irányban. Az apám műve volt, amikor még a 11. osztag rangosaként tanított kardforgatásra.*


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Fürdő   Kedd Feb. 19, 2013 9:37 am

Zanjutsu edzés Mizushima-taichou-tól: "A suttogó kardok"
Jó helyen vagyunk?

Egy bólintással, meg valamelyest nyugodtabb szívvel, vagyis a „szívem” azon részével, ami az osztagom dolgaival foglalkozik ebben a pillanatban, s majd mindig, vettem tudomásul, hogy Mizushima-taichou marad a taichou, s nem is rövid ideig.
- Álmok… - Súgtam magam elé oly halkan, hogy én is alig hallottam. Mióta az akadémiát elvégeztem csupán kettő dolog vezetett. Az egyik a feledés, hogy felejtsem a bűneim, azt, ami gyötör, így a harc, mikor gondolkodnom nem kell csak cselekednem, és az alkohol, mi eltompít, megszállottjává váltam. A tizenegyedik osztag tökéletes otthont nyújtott ehhez. Viszont egyszerre vagy megenyhült e kettő dolog, vagy ezektől elgyengültem, s rövid időn belül a harmadik osztaghoz kerültem. Ekkor az addigi világom megbolydult, hiszen Sakura-chan újra feltűnt az életemben, viszont ahhoz, hogy úgy viselkedjek, mint egykoron, már túlkésőn. Ellenben ahhoz, hogy még érezhessek, újra álmodozhassak pont időben bukkant fel. Így az ő hatására felmerült bennem családom újra egyesítése, valamint a félelem, hogy a szörny, mi bennem ott lapul valahol a zanpakutou lelkem környékén, mi képes, s átveszi az uralmat felettem, újra előjön, s őt bántja, őt bántom. Sakura kedvesemet nem akarom bántani, ezért jöttem segítségért Mizushima Takeohoz. A zavar, mit Sakura keltett bennem, a megbocsájtás feletti értetlenségem és a félelem, mi miatt nem kérdeztem rá a kedvesemnél, hogy miért bocsájtott meg, álmatlanságot hozott rám. Az álmatlanság fáradságot, a fáradság meg ingerlékenységhez vezet, az ingerlékenység meg a szörnyhöz, akivé válhatok.
- Most nem vagyok szörny. Viszont túlzottan fel dühödten azzá leszek…, de nem akarok. – Válaszolom a taichonak, miután a kezét a kardom éléhez tette, s én azt gyors koncentráció után stabilabban, már nem is remegve tartom a kardot, mivel még véletlenül sem kívántam megsebesíteni.
- Te, félsz… - súgta a farkas a lelkem mélyén gúnyosan, megvetően, szomorúan, s igaza volt, tényleg félek. ~Félelmet másra irányítani?~ Kardom enyhén lejjebb „hullott” miután a kezét elvette róla, ezt követően gyorsan visszacsúsztattam a helyére.
- Hai. – Mondtam kurtán, s követtem a terasz korlátján keresztül.
- Van. – Feleltem kérdésére, hogy van-e számomra fontos személy, s gondoltam közben elsősorban Sakurara, másodlagosan Airisu-kunra, harmadlagosan Kuchiki-kunra, valamint minden shinigamira.
- Még akkor is képes leszek felülkerekedni rajta, hogyha tenmagam, vagyis a bennem rejlő szörny, mi miatt… Akirat… – vettem egy mély levegőt – megöltem? S a zavar, amit Sakura-chan megbocsátása okozott, oda kezdett el vezetni, hogy könnyen… előjöjjön belőlem? – Kérdeztem őszinte kíváncsisággal, s őszinte reménnyel, hogy igent fog mondani, hogy ez így is tud ezen, rajtam segíteni. Úgy két-háromlépésnyi távolságra álltam tőle ,s figyeltem, vártam.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Fürdő   Szomb. Márc. 30, 2013 1:51 am

Suttogó kardok
- Zanjutsu edzés -

*Kételyek, s mindig csak a kételyek. Miért érzem azt, hogy az osztagom túlságosan sok pátyolgatást igényel meg? Mindenki olyan bizonytalan; amit nem is csodálok, hisz annyi vezetőségi ingadozás volt itt, ami nem egészséges. Mindenesetre most már merem remélni, hogy a kapitányság itt megáll jó néhány évszázadra. Nem szándékszom visszalépni, ha már felküzdöttem magam idáig. Habár a kapitányságomért nem én erősködtem, hanem a vezetőség. Én Kenpachi akartam lenni, de talán még leszek is egy nap. Nem vetem el a Miyokoval való versengést, hiszen az ígéretemet nem ártana betartani. Viszont nem is hinném, hogy Miyokoból egy hamar főkapitány válna. Túl fiatal még hozzá; sőt kapitánynak is eléggé fiatal. Csodába menő, hogy egyáltalán hadnagynak megengedett volt. De most Urufura kell koncentrálnom, mert neki kell segítenem. Története mind szomorú, és megható..de én akkor is ki akarom hozni ebből az "áldásos állapotából". Ahogy elengedem kardját, úgy kihúzom jó magam is a zanpakuto pengéimet. Határozott, ámbár laza kardtartásomból egy képzettebb halálisten egyből leszűrné, hogy zanjutsu mesteri szinten állok. Nem tagadom, a Juuichibantai hadnagyi rangokba emelkedő shinigamijai mind legendásak kardforgatói képességükről. Ez alól én sem lehetek kivétel, de én tudásomat igyekszem átadni legújabb osztagom számára is.*
- A kardforgatást fel lehet fogni művészetként is. Minden művészetnek megvan a maga mondandója, ahogyan annak is..miképpen forgatod a pengét kezeid között. Ha határozatlan vagy, az árulkodhat félelemről. Ha túl határozott, akkor túlságosan magabiztosnak képzeled magad. Létezik egy régi út, amit még apámtól sajátítottam el. Apám egy legendás shinigami volt a 11. osztagban, akit sokan tiszteltek tanításai miatt. A harcművészet szellemi értékeit is egyaránt oktatta, s értette. *Kicsit megforgatom kardjaimat, hogy izmaim mozgásba lendüljenek. Nem árt, ha kinyújtom karjaimat még mielőtt bármit is oktatni kívánnék. Nem nagy dolgok ezek, amiket meg fogok vele osztani; viszont segítik a lelki problémája helyre állításában.*
- Ahogy forgatsz egy kardot, a pengéje megszeli a levegőt; vagy egyéb matérát. Ahogy ütközik a felület a penge megremeg. Ha belevágod egy fába a kardod, a kardod üzenetet ad át neked. A vágás visszacsapó ereje bizonyára fájdalmat okoz a tenyerednek, tehát a kardod is fájni kezd. Ha ellenséged lecsap rád, s te védekezel az ő ereje megremegteti kezed..tehát a kardod is fél. Az imént kardod remegett, megfogtam s már nem remegett, de nem a félelem hiánya miatt. A kardod a kezeid meghosszabbítása egy keményebb formában. A kezed a részed, a kezed az érzelmeid része..így a kardod is a te lelkedet jelképezi. *E szavak számomra is nagy jelentőséggel bírnak, hiszen rengeteget tanultam mindazért, hogy egyszer átadhassam valakinek. Igazából ezek olyan dolgok, amiket mindenki tud, csak éppen nem ilyen nyilvánvalóan.*
- Felesleges azon gyötörnöd magad, ami a múltban történt. A látható dolgok elvakítanak, s nem láttatják veled azokat a dolgokat, mik jelenleg nem láthatóak a számodra. Ideje, hogy megacélozzuk a lelked. Erre igazából egészen biztosan csak a zanjutsu mesterek képesek, de idővel te magad is megtanulhatod. *Ekkor letépek egy darabot az uniformisomból és bekötöm vele szemeimet. Abszurd mozdulat, de pontosan tudom, hogy mit teszek.* - Most pedig támadj rám teljes erőddel. Ne tartson vissza a gondolat, hogy árthatsz nekem, ez parancs! *Veszek egy nagy levegőt, s megszorítom némelyest wakizashijaim markolatait. Mikor már úgy látszana, hogy sikerül bevinnie a támadást, az utolsó pillanatban villámszerűen ugrik fel kardom irányításom által, és keresztezi a pengéjét. Majd a másik kezemben levő pengével már ellentámadást is intézek, tehát ha nem vigyáz könnyen szerezhet egy vágott sérülést.*
- Kard suhintásnak hangja van, akárcsak a lépéseidnek. Kard csapásának mondandója, akárcsak szavaidnak. Vakon harcolni annyit tesz, mint lecsendesíteni gondolataidat és bízni önmagad ítélő képességében. Ha nem teszed meg, meghalsz. Ha nem bízol önmagadban, elveszted..hiszen csak is magadra számíthatsz. Itt a térdig érő vízben jobban hallod majd a lépéseimet; most pedig kösd be szemeidet. Megtanítalak, hogy lelked sötét felében hogyan teremthetsz fényt. Megtanítalak látni a sötétben, s majd akkor egy magad lábalsz ki lelked zuhatagából. *Közben jobbra- balra teszek lépéseket. Kedvemre való ez az edzés, már régen oktattam bárkit is zanjutsura. Feltehetőleg a kapitányságom alatt ez meg fog változni. Egyre többen fordulnak felém olyan tekintettel, hogy tanítanom kellene. Ez érthető is, hiszen nem csupán a Sanbantai kapitánya is vagyok; de házam a Lélektovábbképző Akadémia vezetője.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15100/30000  (15100/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Fürdő   Vas. Márc. 31, 2013 2:16 am

Zanjutsu edzés Mizushima-taichou-tól: "A suttogó kardok"
Jó helyen vagyunk.

Kérdésem ott ragadt a levegőben, talán a víz hullámait követve megtört a falakon, s eltűntek. Kardjait előhúzta, nem értettem, mit kíván velük tenni, de azt tudtam, éreztem, hogy a pengéink táncolni fognak. Újra előhúztam a zanpakutoum pengéjét, miközben hallgattam, amit mondott. Valahonnan, még a Sanbantai előtti életemben minthogyha már hallottam volna e, vagy hozzá hasonlatos szavakat, így rég, túl rég látott ismerősként köszöntek rám szavai, miszerint a kardforgatást művészetként is fel lehet fogni.
- Megtisztelő. – Mondtam, s enyhén meg is hajoltam felé.
Amiket ezután mondott, azok olyan dolgok voltak, amik nem csupán érthető ismeretek a kardforgatásról, hanem olyan, hogy az ember azt gondolná, hogy ”hát persze, ez egyszerű, ezt eddig is tudtam”, viszont úgy tűnik mégis ki kell mondani, hogy ezek a dolgok tudatosuljanak. Mint aki először fog kardot a kezében, mint aki először hallja e szavakat, kardom megemeltem, karom kinyújtottam.
- Kard a kar hosszabbítása… – Motyogtam magam elé, s néztem, hogy a zanpakutoum hogyan teszi hosszabbá karomat.
Hasonló tanácsod ad, mint Kagami Kanata-sama, viszont Mizushima-sama nem a múlt feledésére, hanem arra kér, hogy a múlt felett ne gyötrődjek. ~”Ami megtörtént, az megtörtént. Az elmúlt időn változtatni nem lehet, de bennük jó tanítót találhatunk, hogy azokat a hibákat, miket egyszer elkövettük, azokat többé ne kövessük el. Ez jól jegyezd meg ifjú Yashuhiro.”~ Hallottam hirtelen valamiért egy, a múlt fátyolos, ködös forgatagából szóló, ismerős férfihangot. Nem tudtam hirtelen kihez, hova társítani, és nem is értetem, hogy miért pont most tőrt elő az emlék, talán a kapitány szavai hatására?
~Takarva a láthatatlan látható dolgok?~ Hirtelen nem értettem, hogy mit ért ez alatt, talán az emlék feltörés miatt lemaradhattam valami fontosról? Szavait odafigyelve hallgattam, hátha rájövök, hogy mire is akart utalni. S csak akkor támad némi sejtésem, mikor beköti a szemét. ~Vakharc? Erre akart utalni akkor is?~ Sokat nincs időm ezen rágódni, mivel érkezik a parancs, hogy támadjam meg.
Egyáltalán nem akartam megtámadni, főleg nem teljes erővel, viszont hogyha nem követem az utasításait, azzal megsérthetem, s talán az a tudás, amit meg akar velem osztani örökre elzáródik előlem, amiért nem voltam hajlandó a sensei utasításait követni. Vettem egy mély levegőt, s gyorsan felmértem a helyzetet. ~Vízben állunk, a mozgásom kicsit lassabb és nem csendes, kettő kardja van, s valószínű, hogy a vak harcban is képzett, hiszen hogyha nem lenne az, akkor nem kérné, hogy támadjak teljes erőmmel.~ Úgy éreztem, hogy ez a gondolatmenet egy-két pillanat alatt játszódott le bennem, viszont igazából lehet, hogy ennél lassabb voltam, s talán a kapitány türelmi határát feszítgettem.
Kardom megfordítom, hogy mikor vágnék, akkor ne az élével vágjak, hanem a belső felével. Nem azért csináltam ezt, mert szánalmat éreztem iránta, sem azért, hogy lekezelő legyek vele, egyszerűen féltem, vagy inkább csak tartottam attól, hogy akár véletlenül is kárt tehetek benne, bár erre igazából esély se volt. Léptem egyet hátra, s aztán azzal a gyorsasággal, amivel ebben a vízben tudtam haladni megindultam a baloldala felé, hogy a vállát támadjam meg. Már majdnem sikeres volt a támadásom, mikor kardjával megállította az enyémet, valamint valami csúszósabbra léptem, s megállíthatatlanul zuhantam bele a vízbe. Hogyha nincs az a rossz lépésem, az a balszerencsém, hogyha az olyan környezetben is oly szilárdan meg tudtam volna vetni a lábom, akkor a negyedik osztagra lett volna szükség. Viszont szerencse a szerencsétlenségemben, Mizushima-taichou kardja csupán a levegőt szelte át, s engöm nem. Kisvártatva, kicsit távolabb végre újra víz fölé kerültem egy mély, felszabaduló lélegzetvétel kíséretében.
Amennyire tudtam szavait próbáltam eszembe vésni, bár mikor azt kérte, hogy a szemeimet kössem be, talán fél pillanatra olyasmi arckifejezésem lehetett, hogy „Ugye most csak szórakozi?”, hiszen a jobbomra vak vagyok. Kardomról a vizet egy suhintással leráztam, a tokjából kiborítottam, s a csurom vizes övembe tűztem, míg a szemfedőmet, ami a nem szép látványt nyújtó vak szemem és környékét takarta, áttettem a látó, bal szememre.
Sötétség borult rám. Kitapintottam a kardom helyét, előhúztam. Most a saya az övemben maradt, s a katanat két kézzel fogva magam elé emeltem. Mivel nem láttam, így csupán az idáig juttató mozdulatok, valamint a megfeszülő izmok alapján sejthettem, hogy jól vettem fel az alap állást.
- Biztos, ezt akarod? Te képtelen vagy rá, inkább enged át neki, a másik énednek a helyet, ő biztos sikerrel járna. – Morogta lelkem mélyéről a farkas.
~Hallgass, bolhafészek!~ Rivalltam rá, s próbáltam a sötétségben kavargó gondolataimat elcsendesíteni, amit sikerült csak hamar, viszont a kavargó érzésük még mindig ott lapult bennem.
- Eltakartam a látó szemem. – Szóltam a kapitánynak, s fülem hegyeztem, hogy halljam, hogy merről fog közelíteni. Egyedül éreztem magam, hosszú ideje először újra egyedül éreztem magam. Valamiért tudtam, hogy a lelkemben megbúvó farkasra nem számíthatok. Látásom már teljesen oda veszett. ~”Akkor majd vakon harcolok, kit érdekel?”~ Rémlett vissza a saját hangom, amíg lát az ember addig nem tudja felfogni a vakság magányát. Én már felfogtam, viszont nem törődhettem vele, hiszen fülelnem kellett, hogy halljam a víz csobbanását, hogyha Mizushima-sama felém jön, halljam a kardja suhogását, hogyha felém csap.
Fülemre, a hallásomra kezdtem koncentrálni, s mikor közeledését véltem hallani távolodni próbáltam. Csak remélni tudtam, hogy képes leszek meghallani a kardja suhogását, s képes leszek kitérni előle, vagy kardom segítségével kivezetni.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Fürdő   

Vissza az elejére Go down
 

Fürdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 3. Osztag-