Szokásos cselekvéseteket űzitek, legalábbis mióta mindennapi teendővé vált az, hogy időnként összeültök meccset nézni a televízió előtt. Ezúttal Vayuolos gazdáját boldogítjátok őrjöngő jelenlétetekkel. S mondhatni épp „normálisan” zajlik minden, lassan este kilencet üt az óra, már az utolsó percek zajlanak a nagy mérkőzésben. Pillanatokon múlik, hogy kiderüljön a végleges eredmény. De túl jó lenne minden, hogyha megtudnátok és békésen új meccs után néznétek ezután… Így e nyugodt perceiteket megzavarja egy igazán furcsa jelenség. Hirtelen a kis bőrfotel melyen békésen szurkoltatok, ki-ki saját csapatának az hátravágódik, s a földön egy kisebb kör jelenik meg, melybe mindkettőtök belezuhan szaké és esetleges nassolni való nélkül. Egyik furcsa jelenség után jön a másik: egy csúszdán száguldhattok végig, mely felér egy vidámparki hullámvasút rendszerrel, sejtésetek sem lehet, mennyi időt töltötök ebben a labirintusban körözve különböző földalatti helyeken végigmenve (mint a metró, vagy a Japán tenger kisebb részei, igazi víz alatti kilátás) mire végre láthatjátok a „keringő” végét. A talajból ítélve cseppet sem kecsegtető landolás vár rátok, de az ütközés, ahogy kipottyantok, elmarad.
Egy ventilátorszerű szerkezet felett „lebegve” tudhatjátok magatokat épségben, s mikor még csak feldolgoznátok ezt az egész utazást, a lábatok alatt forgó propeller gyorsabban kezd körözni ez által kisebb szélörvényt keltve, mely elég erővel rendelkezett ahhoz, hogy fellőhessen benneteket a következő megállótokhoz. Egy fekete, rendkívül kényelmes bőrkanapén landolhattok egy sötétebb szobában. Az ülőhely melletti kis állólámpa ad számotokra némi világítást a koromfeketeségben. Előttetek egy üvegasztal és egy félfalnyit elfoglaló hatalmas kivetítőt láthattok az apró lámpafénynek hála. Bizonyára szemlélődésetek során elmerengtek azon, hogy hova is kerültetek, s mielőtt bármiféle cselekvésbe kezdhetnétek a sarokban elhelyezkedő íróasztaltól, melynek csak apró részeit láthatjátok, amiért a sötétségbe burkolózik, egy ismerős hangot hallhatok felcsendülni.
- Ne nyomd meg a piros gombot! – hallhatjátok a figyelmeztetést, s ha jobban szemügyre veszítek az asztalt valóban egy vöröslő gomb helyezkedik el annak jobb sarkában. - Üdvözöllek benneteket. Lenne egy megbízásom számotokra. Bele is kezdenék, hogyha nincs ellenetekre. – fűzte hozzá illendően köszönését, majd máris a lényegre térve kezdett bele a fontos téma megbeszélésébe. – A feladat röviden: menj el, keresd meg, hárítsd el, védd meg! A Kristálytánc ez évi licit programján bemutatózott, legújabb főattrakciójáról van szó. – ahogy belekezdet a beszédbe, már is aktiválódott az óriási képernyő előttetek, melyen egy gyönyörű szép nyaklánc körözött, ezáltal több oldalról is megtekinthettétek, szinte olyan volt a kép, mintha valóban itt lenne előttetek, de mégsem, hiszen megfoghatatlan számotokra. – 191 karátnyi kolumbiai smaragdból és 16 karátnyi csepp alakú rózsagyémántból készült nyaklánc. Értéke felülmúlhatatlan, pontos ára nincsen, de a kezdőtőke hárommillió dollár! Tudom, ez mind szép és jó, viszont nem ez a fő probléma, hanem… - a képernyő egy homályos fotót fedett fel előtettek. Egyértelmű, hogy nem a kijelző hibásodott meg, de a pixelekből még így is kivehető, hogy három furcsán öltözködő illetőről van szó, mellette pedig egy igencsak unszimpatikus öltönyös, telt testű, kopasz fejű idősödő férfi fotója jelenik meg. – Oono Hideyoshi, mániája a becses ékszerek megszerzése piszkos úton. Sejtésünk szerint bizonyos szervezet embereit kéri fel erre a "feladatra". Gyanúsítottainkról, mint látjátok nincsen pontos személyazonosságuk. Ami biztos, hogy Ikebukoroban vannak, hárman és nők! Őket kell megkeresnetek és elhárítani bármely megoldással. A lényeg, hogy nem szerezhetik meg a nyakláncot, bármi történjék is! Várom a kérdéseteket ügynökeim. – hangja mindvégig egyazon monotonsággal szólt, miközben átadta a fontos tudnivalókat. Persze tisztában volt azzal, hogy kérdések megválaszolása nélkül nem léphet tovább, ezért is fejezte be az információk átadását itt. Nem árt számotokra némi feldolgozó idő is alapon.

*Oh yeah, az ilyen szombat estéket szeretem! Szaké, meccs, szaké, Pocky, szaké, szárított hal, szaké. És Rawri... Ez utóbbi tényezőt mondjuk szívesen kiiktatnám néha - ha még nem az ellenfél csapatnak drukkolna! Nem is értem, mit lehet szeretni azon a csapat balféken. Bár azt valószínűnek tartom, hogy csakis azért viseltetik ellenérzéssel a fiúk iránt, mert történetesen egy tigris a kabalaállatuk... Cöh, biztos féltékeny azért, mert jónéhány csapat figurája a macskafélék közül kerül ki, ezzel szemben kutyával nem igazán találkozni! Legfeljebb farkassal, azok meg nagyon is sok dologban különböznek a bolhás korcsoktól. Kezdjük például ott, hogy viszonylag értelmesek.
De a fenébe is, miért döntetlen még mindig az a rohadt állás?! Pedig már csak néhány perc van hátra a meccsből, igyekezzetek már... Mondjuk én vagyok a hülye, amiért bármit is vártam egy csapat embertől. ¬.¬ Na, de már kialakítottak egy helyzetet is - úgy tűnik, csak szidni kell őket és máris megtanulnak játszani Legalább viszonylag nyugodtan tudom nézni a mérkőzést, ugyanis, fogjuk rá, szabadnapos vagyok, elvégre megfigyelésem alanya valahova elhúzott, anélkül, hogy beszámolt volna úticéljáról. Mivel hétvége van, valószínűsíteném, hogy randija van valami pasival, ám arról a karótnyelt Hitomiról van szó, tehát minden bizonnyal valami éjjel-nappal nyitva tartó barkácsüzletet keres valamelyik kísérletéhez. Hm, talán most lenne a megfelelő alkalom feltörni a számítógépét... Két bökkenő van csupán: nincs nálam a megfelelő felszerelésem, illetve kezdem úgy érezni, hogy túl sokat ittam. Az nem kecsegtet ugyanis sok jóval, hogy hirtelen megduplázódott az egy főre eső plüsskutyák száma...*
- Rawri... Kergesd el a másik Rawrit, egy is sok belőletek...
*Morgok a kék-piros fogtömegnek enyhén nehezedő nyelvvel, miközben forgolódok egy sort, kényelmesebb pozitúrát keresve a meccs befejezéséhez. És igen! Ebben a szent pillanatban ismét gólhelyzetet teremtett magának a csapatom! A másodperc töredéke alatt pattanok fel és az idegesítő plüsskutyára tehenkedve tapadok a képernyőre, amikor...
Elnyel a föld. Pontosabban szólva, váratlan hátracsapódik a fekete bőrfotel (amin olyan ízlésesen elrendezem mindig világos szőrszálaimat), és csak arra leszek figyelmes, hogy a sötétségbe zuhanok, valami csövön keresztül... Ennyit azért még nem ittam, hogy hallucináljak! Ráadásul, hogy is mondjam, kissé, khm, émelyítő ez a hevenyészett szabadeséssel kevert hullámvasút, különösen az elfogyasztott szakémennyiség után - legalábbis erről árulkodik intenzíven kavargó gyomrom. Illetve még arról, hogy nem sokáig bírja a megpróbáltatásokat már...
Épp kezdenék megnyugodni belső szerveimmel együtt, amikor földet - vagyis inkább levegőt - érünk. Szemem sarkából pont látok valami propellerszerűséget, ami lebegve tart minket... Hogy én erre nem gondoltam! Pedig simán enyhíthettem volna megpróbáltatásaimal egy kis ellenszéllel >.> Szerencsémre azonban nem sokáig kell kibírnom az állatkínzó bánásmódot, nemsokára ugyanis egy felettébb kényelmes bőrkanapéra kerülök. Bandzsítva lesek körbe a koromsötét helyiségben, azonban legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudom beazonosítani, hol a fenében lehetünk éppen... Amíg meg nem hallok egy ismerős hangot.*
- Scorpi...?
*A kérdést befejezni már nincs időm, ugyanis egy nagy csuklást követően érzem, hogy egyre nagyobb erőbedobással készül lázadni az elfogyasztott mennyiség gyomromban; azt hiszem, ők is köszönni akarnak főnökünknek udvariasságból... Szerencsére még sikerül visszafojtanom a megmozdulást, bár nem tudom, meddig. Mindenesetre igyekszem nagyon érdeklődő fejjel végighallgatni újabb feladatunk leírását, azonban igen kevés infó marad meg a beszámolóból. A képeket meg nem is látom rendesen, túl homályosak ahhoz... És még mindig két nyakláncot látok, ellenfeleink pedig mintha nyolcan lennének >.> Az maradt meg egyedül, hogy Ikebukuróban kell megakadályozniuk a bűntényt, innentől kezdve nekem nincs kérdésem. Majd Rawri felteszi őket, én most úgyse vagyok beszélgetős kedvemben-állapotomban...*

Munkáltatótok legszívesebben zokogna rendkívül minimális érdeklődéseteken a feladat iránt, illetve az igen fontos misszióhoz felhozott kérdéseiteken. Hogyha nem faarc ábrázatára és hidegvérűségre lenne kiképezve, talán meg is tette volna.
- Nem, csak a helyettese. Ő mobilról beszélt hozzátok, éppen Hawaiion nyaral és üdvözletét küldi nektek. – adta tudtára Vayuolosnak személyazonosságát, mely szerint nem ő az említett „Scorpi”. Ezt követően lezseren nyugtázta a további használhatatlan kérdést. - Majd megtudjátok az ismétlésből. – felelete során intet az ajtóban álló két szép szál teremtésnek, hogy intézkedjenek arról, amiért már jó pár perce idehívatta őket.
A jelzésre azonnal cselekednek és bukósisakot helyeznek fejetekre, meg egy – egy adóvevőt adnak mancsotokba, illetve RawR!-nak egy lőfegyvert, míg Vayuolosnak egy kulcsot, mely minden bizonnyal egy gépjármű tartozéka. A nagy felkészülésből megtudhatjátok az ügy mérhetetlen fontosságát, hogy mennyire bíznak feladatotok sikerében.
- Az adóvevőn keresztül léphettek kapcsolatba velünk, avagy egymással, ha valami probléma adódna a missziótok során. Előre is szólok: az utazás kicsit rázós lesz, a kutatóinknak még nem sikerült tökéletesítenie a rendszert. – lépdelt elő a sötét sarokból, hogy megnyomja az asztalon virító piros gombot, mielőtt bármiféle beleszólásotok lehetne cselekedetébe. A gomb hatására az épület teteje feltárul, majd a dívány, melyben heverésztetek beljebb süpped, löketet véve, ez által kilövellve a helyéről, veletek együtt. Így kanapéstul átutazva Karakurából egészen Ikebukuroig.
A levegőben való utazásotok során szemtanúi lehettek a város gyönyörű esti kivilágításának; hogyha lenéztek, akkor magányosan sétálgató emberek csodálkozó tekintetét láthatjátok visszapillantani magatokra; nem is beszélve a veletek szemberepülő madárrajról, avagy a helikopterről, mely kis híján eltérített titeket úti célotoktól. Emellett megannyi színes csoda is elétek tárulhat a túlzott alkoholfogyasztásotok következményeképp.
Az igen eseménydúsra sikeredett utazásotok során végül egy szélesebb sikátor belsejében sikerül landolnotok. Kiesve az igen érdekes „járműből” a szeméttárolók között landolva. RawR látszólag újabb barátra tett szert egy madár képében, kinek felkeltette érdeklődését és nem kerülte el kanapétokat bajtársaival karöltve, hanem inkább csatlakozott hozzátok. Érdekeltségét feléd csipkelődésével fejezi ki, hogy minél hamarabb összeszedd magadat. A kukák tengere között pedig kóbormacskák kíváncsi tekintetei szegődnek rátok, mely lassacskán átcsap éhező, világító szemekbe, mintha csak titeket néztek volna ki vacsorájuknak, avagy csak a madarat akarják?
Mindenesetre itt vagytok egy ismeretlen helyen: Ikebukoroban, térkép nélkül, s ketyeg az időtök a három személy megtalálása és elkapását illetően. Talán nem árt berekeszteni a lustálkodást és körbeszimatolnotok a terepen, mielőtt a munkátok kolosszális sikertelenségben végződik, vagy ami még rosszabb... lemaradtok a meccs ismétléséről!