HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/ 551
Share | 
 

 Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Karasu Vex
Espada
Espada


Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma: 479
Age: 27
Tartózkodási hely: Itt is, meg amott is.
Registration date: 2010. Aug. 12.
Hírnév: 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Szer. Jún. 01, 2011 3:48 am

Takeuchi Ryounosuke mai programját egy apró kis fekete lepke zavarta meg. Nem lehet nehéz rájönni, hogy miért is kereste fel a rovar Ryounosuket. Egy üzenetet hozott neki, az üzenet tartalma a következő.
Ezennel megbízom egy tárgy átszállításával Karakurába, és ott a kijelölt helyre való eljuttatásával, természetesen megkell védenie a tárgyat. A küldetésére egy társat kap, és természetesen azonnal indul a feladata. Vételezze fel amire szüksége van, majd induljon el a Lélektovábbképző Akadémiára. A bejáratánál fog találkozni a társával, és azzal a személlyel aki átadja a további információkat. A Pokollepke három másodpercen belül megsemisíti magát. 3-2-1
S a lepke sisteregve elég. Miután Ryounosuke megérkezett a kijelölt helyre, már ott vár rá valaki. A Shinigami csak két dologban térhet el az átlagtól, hogy nincsen haja, a másik pedig, az arcának a bal oldala megvan égve. Unott arccal néz rád, oldalra köp egyet majd int hogy kövesd. Egészen az Akadémia egy félreeső részéhez. Ahol pedig a társad vár már rád, a szájából egy cigi lóg ki, és elég álmodozóan tekint maga elé, a Zanpaktouját pedig a bal oldalán hordja. Az éget arcú felétek fordul és beszélni kezd, a hangján is érződik, hogy a háta közepére kívánja ezt az egészet.
- Na, tehát elkell vinnetek egy kis semmiséget. A cucc neve, ne, ne kezdjetek örülni, semmi kábítószer. Egy kis doboz az egész, nem nagyobb mint egy dobókocka. A neve Bukken, annyira képes, hogy 1 kilométeres körzetben 1 óránként képes 2szer teleportálni a viselőjét. Nem nagy valami, de a nagyok azt akarják hogy vigyétek át és egy Múzeumba adjátok el. Ennyi az egész.
A zsebében kezd kotorászni, és odadobja a társadnak a kockát, aki a zsebébe rakja. Tényleg nem valami nagy, de a külseje már inkább érdekesebb.
- Ja, még valami, ha meghalnátok, akkor sincs semmi baj, elég erős pajzsokkal látták el, sokáig tartana mire megtudnák szerezni.
Ennyit tesz még hozzá vigyorogva, majd nyit egy Senkai kaput és az utatokra enged benneteket. Az út közben végül megszólal a társad is. A beszéde elég közvetlen és a nyugodt.
- Szevasz, a nevem Knives, a 2. osztag tagja vagyok. És Te? Jó dolog ez a küldetés, végre megmutathatom mire is vagyok képes. Bár nem hiszem hogy nagy baj lenne majd. Ez a kis vacak jól van védve, nem lesz itt gond. A pajzsok megtöréséhez is erős cuccok kellenek. Az meg nem sok van ott ahova megyünk.
Megérkezve Karakurába egy erdős területen találjátok magatokat. A Nap éppen lemenni készül, a fák koronáját lassú szél borzolja, az idő pedig kellemes. A közelben megéreztek egy idegen lélekenergiát, nem shinigami ezt már tudhatjátok, majd halk csorgásra is felfigyelhettek. Knives a zaj forrása felé néz, a keze a kardjának a markolatán van. Kicsit idegesnek tűnik.
- Készülj, lehet mégis társaságunk lesz, fedezd a hátam.
Itt a lehetőség számodra Ryounosuke hogy cselekedj.

Vex/Én Very Happy /

Haj, a francba már, minek kellet nekem ma is felkelni? Pontosabban mi a fenének kellet nekem átjönni ide és piálni? Ja tudom már, volt valami koncert amire elmentem egy póttestben és sikeresen szétcsaptam magamat. De erre emlékszem, és arra is, hogy megismerkedtem pár emberrel akik a koncert után elhívtak egy házibuliba. Arra is emlékszem, hogy ott sikeresen folytattam a piálást, sör, bor, vodka, minden amit ellehet képzelni, töltöttem magamba ahogy csak tudtam, sőt, a végén már egy pohárba öntöttem az egészet, és úgy vedeltem. De még erre is emlékszem, arra is, hogy két nővel elmentem szobára, ahol pedig 18-as dolgok történtek. Ezt viszont jobb lenne elfelejteni. Már csak Adora miatt is jó lenne, igaz nem tudom hányadán állok vele, de akkor is, ezt már majdnem megcsalásnak érzem. De vissza az emlékezéshez, a buli ment tovább, folyt a pia, mentek a cigik, és jöttek a nők. A rohadt életbe, arra nem emlékszem csak, hogy hogyan is kerültem ide és hol a fenébe is vagyok, meg milyen nap van ma? Mert alapból éjszaka volt, amikor átjöttem a koncertre, és most pedig a napnyugta van, ergo 24 órának elkellet telnie. S még valami, hogy lehet az, hogy nem a póttestemben vagyok és az hova a fenébe tűnt?
Nagy nehezen feltápászkodok és fájó fejjel nézek körbe. Egy erdő, remek, egy erdő ahol kezd este lenni és a szél is fúj. Gondolom lassan jön majd a farkas és megérdeklődi mit is viszek a kosárkámban? Lesz pár rossz hírem a számára. Nincs kosaram, ezért nem is viszek semmit, a másik pedig, hogy a kaszám a hátában fog majd kikötni, a bőre pedig jó lesz majd a szobámnak a falára dísznek.
Lassan kezdek el sétálni és a tájat bámulom. Tényleg elég horrorfilm a mostani helyzetem, csak hát jelenleg Én vagyok az akitől az embereknek félnie kéne. Nem pedig nekem valami kis szörnyecskétől. Hiszem mi az ember? Egy állat csak, semmi más, magát a csúcskategóriás lénynek nevezi, a tápláléklánc tetején foglal helyet. De ha találkozik egy magasabb létformával akkor azonnal gyenge lesz, képes a megalázkodásra, könyörögni is akár az életükért. Ennyi az egész, az emberek tényleg állatok, csak éppen nem a legjobbak, hanem a legrosszabbak. A sarokba szorítót egér is megtámadja inkább a macskát, és küzd az életéért. Eh, miket nem gondolok, úgy vélekedek lassan mint a többi egós majom, akik azt hiszik, hogy erősebbek valakinél, és már keménykedhetnek is. Mint pár Arrancar akit ismerek, vagy inkább Espada. Inkább maradok azon a véleményemen, hogy az emberekben is megvan valami, valami ami miatt kiemelkednek az átlagból, és van amiben felénk, Arrancarok és beképzelt Shinigamik felé is emelkednek.
Hirtelen egy feszítő érzés kerített hatalmába, érzem, hogy a hólyagom lassan szétrobban. Kapkodok a nadrágomhoz és szaladok egy fához, amit nemes egyszerűséggel oldalba pisantok. Milyen jó amikor felszabadulnak az elnyomót dolgok, és szabadon engedek mindent. Haj, ez most nagyon is olyan érzés. Annyira belemerülök ebbe, hogy eltelik egy kis idő, mire észreveszem, hogy shinigamik vannak a közelben, ez a fajta lélekjelenlét ismerős, mármint nem a személy, hanem a kisugárzás. Remek, és mindjárt kettő is, ennyit arról, hogy nyugodtan végezetem a dolgomat. Mennék tovább, hogy a fenébe ne mennék. Csak hát van egy kis akadály, az pedig nem más, mint a szerszám még nem hagyta abba az aranyzuhanyt. Eh, ciki halál lenne, kezemben a cerka, letolt gatyával, chh, de kellemetlen lenne.
- Na, gyerünk már, na fiú, csináld már, gyorsabban. Ha jól csinálod lehet kapsz majd „húsikát”. – suttogok halkan a fránya szervemnek. Közben felnézek, hátha megláttok valamit, közelednek e a Shinigamik, vagy talán valami mást csinálnak?



Spoiler:
 

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeuchi Ryounosuke
3. Osztag
3. Osztag


Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma: 21
Age: 21
Registration date: 2011. May. 10.
Hírnév: 1

Karakterinformáció
Rang: Tiszt - Kagu - Evil Serpent
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Pént. Jún. 24, 2011 1:07 am

Joggal lehet kérdezni, hogy egy átlagos shinigaminak miben tér el az egyik napja a másiktól. Természetesen semmiben. De én nem vagyok átalagos shinigami és az én napom most sokban eltér a saját mércém szerinti megszokottól, hisz bárki feltehetné azt a nagy kérdést, hogy: "Mit keres egy olyan személy az edzőteremben, aki ráadásul gyűlöli a harcokat?" Roppant egyszerű okom van erre, aminek a gyökere valahol a pár nappal ezelőtti múltamban keresendő, egész pontosan abban az időintervallumban amikor egy volt kapitánnyal, név szerint Sierashi Yuusukével hozott össze a sors. Már akkor éreztem, hogy bármennyire is van ellenemre, szükségem lesz arra, hogy zanpakutoumat használva kelljen feljebb tornásszam magam, hisz különböző oldalon állunk, és úgy biztos semmi érdekes nem lenne esetleges későbbi találkozásunkban, hogyha én sokkal gyengébb vagyok nála. Épp ezért van szükségem a fejlődésre, és szerencsére a legjobb mentort is sikerült beszerveznem a segítségemre.
- Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmi üti meg a fülemet. Csak nem lettél beteg, Takeuchi Ryounosuke? Vagy esetleg megbomlott az elméd? - sziszegte zanpakutoum szelleme, miközben lassan és kimérten sétált körbe körülöttem.
- Nem azért kértem a segítségedet, hogy a cukkolásod hallgassam. Remélem kibírod ezt a kevés időt úgy, hogy közben nem szólalsz meg. - válaszoltam miközben kivontam a kardomat és felkészültem a könyörtelen összecsapásra. Ez azonban elmaradt a kis váratlan állatnak köszönhetően, aki mindenképp rám akarta erőltetni az üzenetét. Engedve neki vettem át az üzenetet. Különösebben csupán két dolog lepett meg az egészben. Az egyik a nyilvánvaló kérdés volt, hogy "Miért pont engem választottak?", a második dolog pedig az volt, hogy a kis lény elporladt. Valami komoly dolog lehet, hogyha ennyire titkosítják. Épp zanpakutoum lelkének akartam volna valami jó dumát beadni az okról amiért elmarad a beígért edzés, de meglepetésemre már nem volt sehol, vagyis a kardon kívül sehol.
A megjelölt helyre könnyedén eljutottam, bármiféle akadály nélkül, viszont az ott talált személy nem épp azok közé tartozott, akivel akárcsak egy ötperces ivászatot, vagy egy szál cigarettát megosztottam volna. Ugyan ez elmondható volt az útitársammá kinevezett személyről is, sőt, talán ő sokkal taszítóbb volt számomra, mint a kopasz alak.
- Rendben. Induljunk. - válaszoltam tömören és ridegen. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy valami nagyot pofázzak, vagy esetleg kötözködjek. Ez vonatkozott arra is, amikor a másik fazonnak elindult a mondókája. - Ryou, 3. osztag. - csupán ennyi volt a válaszom.
Az átjutás zökkenőmentes volt, akárcsak az érkezés. Míg a másik tiszt locsogását hallgattam volt időm tisztázni magamban a szándékaimat, valamint a tökéletes haditervet. Egyszóval mindenképp meg akarom szerezni azt az ereklyét, aztán persze bármilyen maszlagot be lehet majd adni SSben, hisz ha ügyesen dolgozom akkor semmiféle nyomra nem fognak tudni bukkanni.
- Persze. - közlöm vele, miután hátat fordítva nekem felszólít arra, hogy fedezzem. Ez részben módosítást igényel a tervemben, hisz nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar előnyös helyzetbe kerülök. Szépen lassan kivontam a kardomat, majd bármi nemű ellenérzés vagy kétkedés nélkül döftem azt bele a második osztagosba, természetesen úgy, hogy az létfontosságú szerveket érjen és gyors halált okozzon.
- Sajnálom, barátom, sajnos az utamban voltál. Remélem nem leszel túlságosan pipa rám ezért. - vigyorodok el, majd a zsebéből egy könnyed mozdulattal még a tárgyat is kicsempészem, majd a sorsára hagyom és kihúzva belőle lélekölőmet egyetlen rántással eltávolítom arról a vért.
- Szép munka volt, Takeuchi Ryounosuke. És most mit fogsz kezdeni? Visszamész, hogy közöld velük, hogy hoppá, meghalt a hírójuk? - nevetett Doku, miközben én igyekeztem valami épkézláb ötletet összetákolni. Mindössze egy kis sakés üveg, a teleportáló kütyü és a kardom volt nálam. Ebből elég nehéz gazdálkodni. Már épp készülnék valami hülyeséget kitalálni, mikor egy ismerős lélekenergiára leszek figyelmes. Egy hollow és nem is a kisebb fajtából.
hamar összeáll a fejemben a megfelelő lépések sorozata és rögvest el is indulok az irányába. Meglepetésemre nem egy tökkelütött ösztönlényt találok, hanem egy sokkalta emberibb személyt, de a lélekenergia egyértelműen belőle árad. Különösebb ellenvetés nélkül lendülök támadásba. Csupán egy szúrást akarok bevinni neki. A mélység nem számít, hisz azután úgyis az agyát fogom célba venni, de azt már nem fegyverrel, hanem emberi szóval.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada


Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma: 479
Age: 27
Tartózkodási hely: Itt is, meg amott is.
Registration date: 2010. Aug. 12.
Hírnév: 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Szomb. Júl. 02, 2011 2:39 am

[Mesélés]

Jól használtad ki a lehetőséget Ryounosuke, Knives nem számított arra, hogy az alkalmi társa fogja hátba szúrni. Nyikkanni se volt sok ideje, élettelenül terült el a talajon és alatta vértócsa kezdet megjelenni. S a tárgyat is sikerült megszerezned, csak a gond vele az, hogy nem tudod jelenleg használni. Hiszen a védelem még mindig ép rajta, ezt jelzi az a halvány arany derengés is körülötte. De emlékezhetsz rá, hogy Knives mondta, hogy kevés olyan tárgy van ott ahova mentek, ami képes megtörni a védelmet. Ebből leszűrheted azt, hogy talán akad valami, ami a hasznodra lehet. Érzékeled Karasut is, és nem habozol, amint megpillantod már támadsz is, és a támadósodat siker koronázta.

[Vex]

Igazán kellemetlen, hogy pont pisálás közben találnak meg az ellenségeink. Remélem nem az a természetvédő fajták lesznek, akik majd le akarják vágni a farkamat, mert egy nemes fára ürítettem az aranyzuhanyt ahelyett, hogy az erre alkalmas ülőalkalmatosságot használjam, vagy ássak egy gödröt és utána kaparjam be. Hm, ez érdekes, eltűnt az egyik jelenlét, most az vagy hazament, esetleg direkt csinálta, hogy meglepjenek majd, ami meg lehetetlen, hogy meghalt, mert idegen erőt nem éreztem, azt meg nem hiszem, hogy a társa volt az, aki megölte. Ez ostobaság, hiszen egy seregben szolgálnak, ezt inkább rólunk feltételezik, de elég alaptalanul ezt hozzá tenném a dolgokhoz. Mi se vagyunk egy vérengző banda, sőt, még képesek vagyunk társasági életre is. Állítom, hogy gyakoribb az úgy mond kannibalizmus a shinigamiknál, mint nálunk. Oké, a mi fajtánkban egy olyan személyről tudok, akiből kinézem azt, hogy szó szerint is megenné a másikat. De Erasról sok mindent ellehet képzelni, lehet, megenné még magát is ha tehetné. Bár azt megnézném, hogy a fejével mihez is kezdene? Hiszen azt nem tudná teljesen megenni, ha életben maradna persze a többi testrész fogyasztása után. Hm, komolyan találkoznom kell már azzal a különccel, és írni róla egy tanulmányt. Vinnék a könyvet, mint a cukrot, a pénz meg csak dőlne, nem is tudnék majd mit kezdeni vele, de szép is lenne. Ehelyett nem Erassal találkozok, hanem egy shinigamival, aki már támad is. Khm, lehet tényleg valami nagy természetbuzival találkoztam? Az alkohol okozta tompultságom mait, és mert azzal voltam elfoglalva, hogy visszategyem azt, amit a kezemben tartok. Ami akkora mint egy libagége, és a nők köldökéig ér a vége. Sikeresen bekaptam egy szúrást a bal vállamra, nem volt túl komoly, sőt, olyasmi volt, mint egy injekciós tű lett volna. Hátra sonidoztam és gyanakodva méregettem az előttem lévő tagot, természetesen Orgot már elő is vettem, felkészülve az újabb támadásra. De az továbbra is zavart, hogy nem érzem a társa jelenlétét, kár hogy hátul nincs szemem. Így most két frontra is figyelnem kéne, csak előtte megtesszük amit meg kell. Gyanakvással és kis érdeklődéssel a hangomban tettem fel tehát a kérdéseimet, az arcomon pedig egyenlőre a közöny volt.

- Helló, nem lett volna illendő ha elsőnek bemutatkozol nekem? Ha már kiakarod oltani az életemet, legalább mond meg, hogy mit is adtak azonosítónak a kivitelezőid? Az Én becsületes nevem Karasu Vex, és jó lenne továbbá az is, ha a társad is előjönne, nem szeretném ha hátulról jönne és akasztana be. Neeeem fogok majd magamtól lehajolni, és széthúzni a farpofámat, hogy behatoljatok.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeuchi Ryounosuke
3. Osztag
3. Osztag


Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma: 21
Age: 21
Registration date: 2011. May. 10.
Hírnév: 1

Karakterinformáció
Rang: Tiszt - Kagu - Evil Serpent
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Vas. Júl. 03, 2011 7:24 am

Bár valahol kételkedtem abban, hogy sikerülni fog ez a roppant megfontolatlan csel, a végeredményben mégis kellemesen csalódtam. A kardom pengéje szinte úgy hatolt bele a vállába, mint kés a vajba, majd ugyan azzal a mozdulattal ki is jött.
Természetesen az áldozatom azon nyomban hátrált. Idegességéből feltételeztem, hogy úgy gondolja, hogy az a másik shinigami még mindig él. Mialatt pedig a monológját hallgattam azalatt a kardomat visszatettem az őt megillető helyére.
- Bocs, de csak egy tökkelütött barom vagy aki épp kapóra jön a terveimhez. - válaszoltam váll rándítva miközben felé fordultam. Majd a ruhám rejtekéből előhúztam a sakés üveget. - Mielőtt bármit is megpróbálnál engedd meg, hogy figyelmeztesselek. A kardom mérgezett. A sebbe, amit az előbb okoztam neked, egy eléggé játékos mérget juttattam ami két féle képpen tudja aktiválni magát. Az első opció az az általam kiadott parancs, vagyis csak egy szavamba kerül és olyan kínokat fogsz átélni, hogy azt kívánod majd, hogy a halálod rövid legyen. A második dolog ami aktiválja az az, hogyha én az életemet veszteném, szóval ha megölsz meghalsz. - magyaráztam egyetemi professzorokat is meghazudtoló előadásban. Amiatt nem kellett aggódjak, hogy elhiszi-e, hisz ha kell, akkor bebizonyítom neki a dolgot a "társam" példáját felhozva. Ha ennyire tudtam volna, hogy a mai napon két ilyen alacsony intelligenciájú személlyel hoz össze a sors, akkor legalább egy keresztrejtvényt, vagy egy újságot hoztam volna magammal, hogy legyen valami értelmes is az egészben.
- Amúgy ha tetszik ha nem segíteni fogsz, mert gondolom nem akarod eldobni az életed, mert abban az esetben nyugodtan belefuthatsz egy kardba, mit bánom én. Ha viszont élni akarsz, akkor melegen ajánlom, hogy a segítségemre legyél és kétségek nélkül teljesítsd a parancsaimat, különben én fogom a vesztedet okozni. Valamint, hogyha segítesz, akkor átadom neked ezt az üveget, ami az ellenszert tartalmazza. - emeltem fel az említett tárgyat, majd azzal a mozdulattal vissza is helyeztem a ruhám egyik tartó részébe.
- Amúgy ha ennyire érdekel, akkor szólíts csak Knivesnak. Nem valami hű de nagy név, de ha már ezt adták a szüleim akkor ezzel kell élnem, nem? - váltottam át kissé nyugodtabb és vidámabb hangnemre, hogy ha másért nem is, de legalább azért bízzon bennem, mert tudatában van a nevemnek. Persze azt nem tudja, hogy ezen név tulajdonosa már eddig apró kicsi lélekrészecskékre bomlott és hogy a későbbiekben, minden amit a saját személyemmel kapcsolatban fogok mondani, mind-mind hazugság lesz. Ez viszont már nem érdekel sem engem, sem senki mást.
- Amúgy amit kérek az roppant egyszerű. Segítened kell nekem bejutni egy múzeumba, majd onnan elhozni valamit. Nem olyan nagy dolog az életedért cserében, nem igaz? - húzódik egy gúnyos vigyorra a szám, majd egy kis trükközés és fa mögött eltűnés után még a póttestembe is átvedlek, ezzel tovább erősítve az inkognitóm.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada


Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma: 479
Age: 27
Tartózkodási hely: Itt is, meg amott is.
Registration date: 2010. Aug. 12.
Hírnév: 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Hétf. Júl. 04, 2011 1:15 am

Elhúztam a számat a szavai miatt. Sikerült megint egy olyan shinigamival találkoznom, aki az intelligenciámat kérdőjelezi meg. Ezek a sztereotípiák, azért mert szteroidhuszárnak látszok nem vagyok az. Rendben van, aláírom a dolgot, izmos vagyok ez nem vitás. De azért van eszem is, csak éppen nem használom valami gyakran. Jelenleg viszont használom, mégpedig arra, hogy próbálom kitalálni merről is érkezhet a társa. Aj, miért nem olvastam több könyvet? Mindig csak megragadtam az újságoknál is a napi képregénynél. Szeretem Garfildet, na meg a nap lányait is, csinosak. Csak megint elkalandoztak a gondolataim a kialakult helyzetről. Bár megint csak a sakés üveg ragadta meg a figyelmemet, de azért a szavai is eljutnak hozzám. A végén már csak felemelem a kezemet és szájmozgást imitálok vele. Amikor pedig végre megszólalok, a hangom elég nyugodt és megfontolt.
- Blablabla. Fenyegetsz meg miegymás, de egyszerűbb lett volna ha megkérsz rá, hogy hallgassalak végig. Mivel nem érzem a társad jelenlétét és a mostani szavaid után azt kell gondolnom, hogy megölted. Ami pedig szerintem nem a legkedvesebb dolog, de mivel nem vagy az Én fajtám tagja, hanem az úgy nevezett ellenség, ezért elnézem a dolgot. S mivel ha jól értettem, amit mondtál, meg nem ölhetlek, mert nekem is annyi, és mivel nem vagyok egy szuicid alkat ezért nyugodtan végig hallgatom, amit közölni kívánsz velem. Mert azt hiszem, nem ok nélkül közölted velem ezt a tényt. Ha meg akartál volna ölni, akkor már megtetted volna. Tehát célod van velem. Mond el mi, utána pedig mérlegelni nem fogok, el kell fogadnom a dolgot. De ha arra kérsz, hogy meztelenül ugassak, mint egy kutya, nos, akkor inkább ölj meg most. – közöltem vele a dolgot, majd várom, hogy folytassa a kis előadását. Addig is még beszél a vállamat kezdem el nézni, nem túl mély a seb, de a ruhám szerencsésen tönkrement, már megint. Haj de remek, nincs már alkalmam úgy találkozni senkivel, hogy ne kelljen majd cserélni. Hogy csesznék meg. Megpöccintem a sebemet, majd ismeretlen társamra emelem a tekintetemet. Amin leginkább a kíváncsiság játszik. Ahogy gondoltam, jelenleg szüksége van rám, remek, egy shinigami csicskása leszek. Megesik néha, ha szopni kell, akkor nincs mese, minden csepp nyálamat bele kell adni a dologba, ha élni akarok.
- Ahogy mondod, ha tetszik ha nem, segíteni fogok neked. Bár nem vagyok valami boldog, de legyen. Tegyük, meg amit megkövetel a haza. De ajánlom, hogy megtedd amit mondtál, mert előbb fogom használni az erő felszabadítást, mint te a mérgedet, és akkor volt nincs méreg a szervezetembe. Neked pedig volt nincs fejed. Remélem érthető a dolog? – na meg az is érthető lehet neki a monológomból, hogy igen csak hajlok a dologra és segíteni akarok neki. Legalább nem fogok unatkozni a mai nap folyamán. Egy ideje csak rágta a lelkemet az unalom férge, de lehet most befog gubózni, majd lepkeként eltakarodik a francba. Visszateszem Orgot a hátamra pengével az ég felé, majd a shinigami elé sonidozok, és kezet nyújtok.
- Ahogy már mondtam az Én nevem Karasu Vex. Örvendek Knives, és nem annyira rossz név, hallottam már rosszabbat is. – érdekes egy shinigami, ha már biztosabb vagyok a dolgokban, akkor talán nem is lenne rossz ha jelezném Rinyabanyának, hogy mibe is botlottam bele.
- Hm, nem voltam eddig múzeumban, nem lesz baj, ha elsőnek körbenézek bent? Utána meg megszerezzük amit akarsz. Tényleg, pontosan mi is az, amit majd keresni kell? – annyira tényleg nem hangzik annyira nagydolognak. Hm, igaza lehet, ideje akkor nekem is egy testbe kerülni. Szerencse hogy ez a kis vacak Narutos karóra valami másra is alkalmas. Egy forgatás a lapján balra majd jobbra és már nekem is megvan a testem. Külső ugyan az, a ruha meg egyszerű, farmer, egy sportcipő és egy szürke póló.
- Akkor mehetünk? Tényleg, tudod merre kell menni?

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Takeuchi Ryounosuke
3. Osztag
3. Osztag


Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma: 21
Age: 21
Registration date: 2011. May. 10.
Hírnév: 1

Karakterinformáció
Rang: Tiszt - Kagu - Evil Serpent
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Vas. Júl. 10, 2011 3:54 am

A férfit hallgatva szépen lassan eljutok egy fantasztikus végkövetkeztetésre. Valóban fölösleges volt ezt a színjátékot leművelnem a vérrel, meg miegymás, hisz eléggé bolond, hogy a kérésemre megcsináljon bármit. Furcsa dolog mindez egy hozzá hasonlótól.
- Való igaz, hogy egyszerűbb lett volna ha megkérlek, viszont a kettőnk közötti eltérést figyelembe véve, vagyis azt, hogy te hollow én pedig shinigami vagyok, ez sokkal biztosabb mód volt, hisz nem tudhattam, hogy ilyen megalkuvó vagy. Emellett pedig jó a következtetésed, a társam halott. Rögvest azután végeztem vele, hogy megérkeztünk. Azt viszont kétlem, hogy érdekelne téged az, hogy ez kedves vagy nem kedves dolog, hisz a te fajtád nem igazán ezen érzelmek kihasználója. - szólaltam meg én is a kis szünetben, amit hagyott, közben elővettem a kis tárgyat, amit kaptunk. Feltehetőleg nem valami nagydolog megtörni rajta a védelmet, csupán egy erre specializálódott tárgy szükséges mindenképp, ami feltehetőleg a végcélnál található. A bejutás és zavarkeltés nem lesz nehéz, pláne, hogy ez a férfi itt van. Gondolom, ha máshoz nem, legalább a romboláshoz ért.
- Elmagyarázom a helyzetet. A célunk egy közelben lévő múzeum. Feltehetőleg különböző kacatok mellett a számomra fontos dolgot is tartják. Az eredeti küldetésem az, hogy ezt a kockát... - mutattam fel az említett tárgyat. - ...el kell juttatnom oda. A tervbe sajnos azonnali hatállyal változtatást iktattam be, vagyis a tárgy az én tulajdonomban fog maradni. Amiért mi mégis odamegyünk, az egy olyan dolog, amivel az ezen a tárgyon lévő védelmet ki lehet iktatni és ezzel a tárgy használhatóvá válik. A te dolgod roppant egyszerű lesz és még nem is olyan megerőltető, hisz csupán a lehető legnagyobb zűrzavart kell keltened. Az hogy hányan halnak meg, mi megy tönkre, mennyi marad az egész helyből engem nem érdekel. Ebben szabad kezet kapsz. A céltárgy megszerzése után és azután, hogy kiiktattam a varázslatot a küldetésnek vége. - magyarázom neki, majd miután befejeztem a kockát elhelyezem a zsebem retekében. Szerencsére én cseppet sem leszek feltűnő jelenség, hisz jelen testben semmivel sem térek el, az emberektől, így bejutni is könnyedén bejutok, valamint bent sem lesznek különösebb nehézségeim. Meg amúgy is, ha szükséges akkor bárkit eltehetek láb alól.
Egy intéssel jelzem a hollownak, hogy indulhatunk, majd, hogy mutassam az utat természetesen én megyek elől. Persze a gondolataim itt nem állnak meg és a fejemben lassan szövögetődik a terv, hogy hogy is oldjam meg a bejutást, míg a "társam" elvégzi a piszkos munkát.
- Ja és jut eszembe, tévedsz a méreggel kapcsolatban. Nem mágia vagy lélekenergia alapú méregről van szó. A kardom nem volt aktiválva, így ennek a ténye fel sem merül. Szóval ha reiatsu szabadonengedéssel ölsz meg, akkor is meghalsz, a méreg attól nem fog eltűnni, sőt épp ellenkezőleg, gyorsabban szétterjed majd. - szólalok meg közben, hisz ha már belekezdtem akkor mindenképp szeretném fenntartani az illúziót. - Amúgy a nézelődéssel kapcsolatban, részemről azt csinálsz amit akarsz, csupán ne hátráltass. A többi rajtad múlik. - vontam meg a vállamat, majd zsebre dugott kézzel folytattam az utat. Remélem nem olyan hülye, mint amilyennek mutatja magát, mert hanem rém kellemetlen lesz az a nem tudom hány méter a múzeumig, hogyha minden hülyeséget fog kérdezni, vagy minden lepkét megemlít amit meglát.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada


Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma: 479
Age: 27
Tartózkodási hely: Itt is, meg amott is.
Registration date: 2010. Aug. 12.
Hírnév: 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Hétf. Júl. 11, 2011 2:34 am

Mesélés

Megérkeztek a Múzeumba, ami külsőleg nem tér el egy megszokott átlagos Múzeumtól. Lassan záróra van, a vendégek is már inkább kifelé haladnak, de ha gyorsak vagytok akkor még beérhettek. Dönthettek merre is mentek tovább. Három folyosó van, a középső a Sengoku korszakkal foglalkozik, a baloldali leginkább misztikus tárgyakkal, a jobb pedig festmény kiállítás.

- Komolyan, miért jönne folyton ezzel? Mi van akkor ha hollow vagyok? Semmi érdekes, elméletileg ellenségek vagyunk, ez elismerem. De csak elméletileg, gyakorlatilag meg ellehet dönteni a találkozás alkalmával, hogy harcba bocsátkozunk-e vagy se. Másrészt meg, az a fajta vagyok, aki elsőnek köszön és megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Nem célom a ritkítás, de mivel azért szeretek odaszúrni a shinigamiknak, ezért nagy eséllyel segítettem volna. A társad meg nyugodjon békében, és gondolom nem érdekel, de azért nem volt a legszebb dolog megölni. De ez már a Te gondod lesz, mivel is magyarázod ki a dolgot. Az érzelmekről csak annyit, hogy ebben tévedsz. Köztünk is megvannak az eltérő személyek. Mint köztetek vagy az emberek közt. Van, Aki érzelgős és már akkor a maga alá csinál, ha lát valami aranyosat meg ilyenek. – bár nem hiszem, hogy azt kéne magyaráznom, hogy hogyan éljük meg a mindennapi érzelmi behatásokat. Inkább azzal kell törődnöm, hogy megússzam ezt az egészet élve. Utána majd megyek a Mooounikába meg a társaihoz, hogy elmondjam, mi nyomja a kicsiny szívemet. Most pedig figyeljük Knivest. Valami elővesz, lehet valami személyes tárgya. Hm, ilyen hamar haladna a kapcsolatunk? Már megmutatja a kedvencét is? A végén lehet, elvisz vacsorázni, ami nem is lenne annyira rossz, mert piszok éhes vagyok. Lehetne majd egy kis borocska is, utána pedig rosszacskák lennénk. Borogatnánk kukákat, vagy belecsinálnánk, és kikötnénk a legvégén a rendőrségen. Ezen elmosolyodok, mert nem olyannak tűnik, mint Aki barátkozni akarna, nem hogy velem, de a sajátjaival se. Ismét egy kis fejtágítást eszközöl, komolyan azt hiszi, hogy hülye vagyok. Addig jó Nekem, majd lesz, meglepi, ha kiderül, hogy mégse egy sült krumpli szintjén állok, hanem már egy cserepes virágot is elérek.
- Hm, tehát nem leszünk mások csak rablók. Erről van szó, ha jól értem a dolgot. Megéri az a kis dobókocka? Gondolom, nem lehet hétköznapi kis vacak, ha érte megölted a társadat is, és ahogy mondottad, egy érzelmekkel nem foglalkozó személlyel is összeállsz. De persze nem úgy, mint két kicsi lego. De számíthatsz rám, okozok elég jó kis galibát majd. – az menni fog, persze az eredeti testemben kell akkor majd lennem. De pár Cero itt, néhány Bara ott és akkor az Egyiptomi múmia is felpattan és menti a WC papírral betekert testét.
De milyen már ez a férfi..... Mi is az a szó? Rátarti? Lehetséges, hogy az lenne a megfelelő kifejezés? Na, de a lényeg, hogy már is parancsolgat. Miért van az, hogy általában olyanokkal találkozok, Akiknek lételeme a parancsolgatás? Ott van Adora, na meg Ravcsi, Rinabanya is és nehogy elfelejtsem, van egy Espadám, tehát ha kell, akkor megyek hozzá is. Hoppá, tényleg lehet, ezt nem is lenne rossz közölnöm Rinabanyával. Egy Shinigami aki lehet jó alapanyaga lesz majd valamihez. Hogyan is kell? Gondolatban is beszélhetek vele? Hm, remélem, nem a rögzítő veszi majd fel.
~Khm, próba, 1-2-2-2-1. Rinaaya, itt Vex beszél. Találkoztam egy Shinigamival, simán megölte a társát és valamit elakar lopni egy Múzeumból. Talán nem lenne hülyeség, ha majd felkeresnéd. Nekem Knives néven mutatkozott be. De dögöljek meg, ha ez az igazi neve. Na ennyit akartam, ha elér akkor elért, ha nem akkor majd még kereslek. Puszi a hasadra.
Ezt letudtam, most már nyugodtan mehetünk tovább. Jelenleg a méreggel kapcsolatban ad magyarázatot. Hm, valami érdekeset közölt, talán ezt nem kellet volna. Erre rá is kérdezek.
- Most valamit nem értek teljesen. Ha jól tudom, a kardotok csak akkor fejti ki a speciális képességét, ha aktiválod. Anélkül pedig csak egy darab fém. Vagy nem? Mert ha igazam van, akkor megint csak nem hasznos a mérged. Tehát csak beakartál szívatni, jól gondolom? De nyugi, nem izgat annyira a dolog, mondtam, hogy segítek. És akkor majd nézek pár dolgot, hátha lesz valami hasznos Nekem is.
El is kussoltam, és addig nem is szólaltam meg, míg nem érkeztünk meg a múzeumhoz. Ami külsőre tényleg olyan mint amit a neve is sugall. Unalmas és száraz hely, ahova magamtól nem mennék be. Ahogy látom a népek már kezdenek menni, hm talán záróra? Az lehetséges hogy még jobb számunkra.
- Knives, akkor szerintem mennyünk be, húzzunk át lélektestbe, és kezdjük a keresést. Vélemény? Vagy legyek csak Én abba, és kezdjem a rombolást?


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada


Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma: 479
Age: 27
Tartózkodási hely: Itt is, meg amott is.
Registration date: 2010. Aug. 12.
Hírnév: 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Szer. Máj. 09, 2012 2:13 am

A küldetés folytatása más résztvevőkkel: Eliana del Barros, Flavia nella Sinestesia, Sukkecu Eiji, Dei Laez, Tsugahara Nakamura, Karasu Vex.
Felügyeli Soifon

Előzmény:

Takeuchi Ryounosuke és Karasu Vex kényszerszövetségre léptek. Vex az életét féltette, ezért vállalta el, hogy segít a shinigaminak, míg Ryounosuke a zanpaktouja segítségével bírta re erre Vexszet. Egy ereklyét kellett volna elszállítania Ryounosukenak a Karakurai múzeumba, de úgy gondolta, hogy nála jobb helyen lenne. De egy igen erős mágia védte a tárgyat, így szüksége volt Vexszre, hogy megszerezze a szükséges felszerelést, a mágia megtöréséhez. Jó úton haladtak a siker felé. Ám ekkor a tárgy izzani kezdet, kitépte magát a shinigami zsebéből, pörögni kezdet a levegőben, majd vörös fény tört elő belőle, ami különvált hat irányba, egy Vex felé, a többi pedig, ki tudja merre. Egyre erősebb volt a fény, már nem látattok semmit, és végül… eltűnt a fény, az ereklye is, és ti is, a küldetésről minden emléketek kitörlődött…

Napjainkban.

A hat kiválasztott élte az életét, mindenki a napi teendőével volt elfoglalva. Mit sem tudva a közelgő dolgokról, egészen addig, míg az idő megállt körülöttük, a vízfolyás megállt, a bogarak a levegőben megdermedtek, a szél se fújt már. Arra lehetek figyelmesek, hogy a levegő vibrálni kezd körülöttetek. Már csak elmosódót folt volt az egész, és amikor minden kitisztult… egy teljesen más helyen találtátok magatokat, mind egy helyen vagytok, az egyenruhátokban és nálatok volt a zanpaktoutok, vagy a fegyveretek, legalábbis Eiji esetében. Tágas, kör alakú csarnokban, a falon végig égő fáklyák sorakoztak, körülöttetek hat oszlop, amik egy kört alkottak, szemben veletek három ajtó volt, mindhármon egy ábra volt. A baloldalin egy "x", középsőn egy "kör" volt, és végül a jobboldalin egy "kérdőjel". Ennyi időtök volt nézelődni, mögületek nevetés hallható, eszelős, elmebeteg nevetés, ami nem valami sok jót ígér. A nevetés már mellőletek jön, majd előröl, a másik oldalatokról, és újra mögületek, rájöhetek, hogy az oszlopok tetején van az illető, akinek ilyen jó a kedve. Majd elhalkul az egész, a nevetés helyébe kaparászás jön, és végül előtettek valami a talajba csapódik. Nagy mennyiségű port vert fel, a koránt sem kellemes érkezés, amikor végre elül, egy érdekes helyzetben lévő személyt láthatok. A feje nem látszik ki a földből, csak a lábai kalimpálnak a levegőben, és látszólag, a kezei segítségével akar valahogy kiszabadulni. Némi nehézség árán, de sikerült neki, egyelőre csak a hátát mutatja nektek, kínzó lassúsággal fordítja felétek az arcát. De már sejthetitek, hogy mivel is álltok szemben, a ruhájából, hegyes orrú cipőjéből, és a csilingelő sapkájából. Végre szembefordul veletek, és már láthatjátok a bohócot, ki ránézésre, talán két méter magas lehet. Csak meredten néz rátok, ajkán beteges vigyor, hol ide, hol odanéz. S ismét kitör belőle a nevetés, majd ahogy jött, úgy maradt abba is. Hosszú, vörös körmével természetellenesen nagy orrát vakargatja. Míg tetvészkedik a másik kezében egy jogar jelenik meg, amit a szája elé emel, és beleszól. Mintha csak egy mikrofon lenne, a hangja mindenfelől érkezik, visszapattan a falakról, tényleg olyan, mintha ott lenne mindenűt.
- ÜDV MINDENKINEK!!! A JÁTÉK ISMÉT KEZDŐDIK!!! IME, EZ A HAT BÁTOR VERSENYZŐ, KIK IDE ÉRKEZTEK A HÍVÁSRA!! LÁSSUK HÁT, IDEJE A SZABÁLYOKAT ISMERTETNI… ha nem gond, abba hagyom a kiabálást, a végén fájni fog tőle a torkom. Tehát. – széttárja a karjait, és egy helyben rugózik a lábain, a sapkáján a kis réz koponyák pedig halkan csilingelni kezdenek. – Ti kerültetek ide, az okot ne kérdezzétek, mert nem tudom, meg nem is érdekel, lényeg a szórakozás. Adva van három ajtó, mindegyiken csak ketten mehetnek át… - eltűnik a szemetek elől, és Eliana lába között feküdve jelen meg ismét.-… igen, az okosabbak már rájöhettek, hogy párban mentek, de mielőtt eldől, kik is lesznek társak, párok, egyik fél, másik fél, tyúk-tojás, elmondom gyorsan, amit érdemes tudni. – ismét eltűnt, most pedig Tsugahara bal vállán állva jelent meg, Tsugaharanak olyan, mintha nem is állna ott a bohóc, nem lehet érezni a súlyát. - Mind-mind "életekkel" fogtok rendelkezni, nézzetek csak fel. – bökdös a levegőbe a jogra végével. Ha felnéztek, láthatjátok, hogy egy kijelző jelent meg a fejetek felett. Egy zöld sávot láthattok, ami 15 részre van felbontva, a sáv előtt pedig egy kettest. – A csíkok az "életerőtöket" mutatja, tehát csak óvatosan vele, a másik szám pedig… hát a tényleges "életeteket". – immár Flavia nyakéban ül, neki se nagyon tűnt fel, hogy ott van a bohóc, legalábbis míg nem szólalt meg, és takarta volna el Flavia szemeit. – Ha az elfogyna… game over gyerekek. De ne féljetek, lesz esélyetek szerezni hozzá, de majd megtudjátok mire is gondoltam. Most tudjátok meg, mitől féljetek, lesznek dolgok, amik megtámadhatnak, és szüretelhetik a kis csíkjaitokat, tehát le kell győzni őket, majd megtudtok róluk is dolgokat, ha találkoztok velük. Addig is… pssszt erről. – újabb helycsere, Vex fején áll tovább, tényleg olyan, mintha nem is lenne súlya. – Továbbá, kezdetnek kétszáz arannyal lesztek gazdagabbak… hogyan szerezhettek többet? Jöjjetek rá magatok… - egy új ábra jelen meg az életcsík alatt, egy kis bőrtasak, ráírva az, hogy „kétszáz”, a bohóc pedig… már Eiji hajával játszik. Ha nem figyel oda a férfi, hamar be lesz fonva a sörénye. – Tehát, kérném, hogy mondjatok egy számot, Eiji, Flavia, és Eliana, igen, tudom a neveket, akkor a számokat. 1-3 közt, természetesen, amit már mondtak, azt nem szabad megismételni, a számok után pedig… az ott látható…- színpadiasan az ajtók felé mutat, immár Dei vállának dőlve. – Jelekből kérnék egyet… és utána irány át azon az ajtón, amit kértetek… más oda be nem mehet, és most…
A csarnok teteje felé néz, és újra kitört belőle a nevetés, majd megmerevedik, kecsesen meghajol, és görnyedten hátrálni kezd, igen gyorsan, fel a falra, majd lassan eltűnik az árnyak közt .
- KEZDŐDHET A JÁTÉK!!!!!! WÁHÁHÁHÁHÁHÁ… - itt az ideje a számot mondani.



Spoiler:
 

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar


Female
Hozzászólások száma: 304
Tartózkodási hely: Las Noches
Registration date: 2010. May. 22.
Hírnév: 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Szer. Máj. 09, 2012 4:27 am

Felkelek, ugyan úgy indul ez a nap is, mint a többi. Kikecmergés az ágyból, mellé helyiség meglátogatása, majd reggeli, és a reggeli után irány a fürdőszoba fogat mosni. Folyik a víz, nagyban mosom a fogamat, egyszer csak nem hallom, hogy a víz folyna. Lenézek, látom a vizet, aztán vissza a tükörre. De ugyan ilyen villámcsapás szerűen csap belém ismét a gondolat és nézek vissza. A víz megállt. Ezen annyira elcsodálkozom, hogy majdhogynem a fogkefe kiesik a számból. Megvizsgáltam közelebbről. Olyan mintha folyna a víz, csak valaki képet csinált volna róla, és a kép megelevenedett. Belenyúltam a vízbe a vízcseppek szétesik az a rész, ahova belenyúltam, de oda tolhatom, ahova akarom. Gyorsan fogom magam és kirohanok a szobából. Elrohanok egy kicsit forgalmasabb helyre, ahol látom, hogy Arrancar társaim ott vannak, de mintha lefagytak volna. Most nem jegyesek meg semmi, csak olyan mintha őket is megállították volna egy pillanatra. Ez biztos nem én csináltam. De akkor én miért nem fagytam le velük együtt? Ekkor hirtelen egy kicsit gonoszabb ötlet kúszott a fejembe, miszerint össze kellene őket firkálni, vagy olyan helyzetbe hozni őket, hogy az vagy fájjon vagy kellemetlen legyen. Valakit rajzszögbe léptetni, valakiről lehúzni a gatyát, valakinek a szendvicsét kicserélni valami másra, meg hasonlók. De elkomolyodtam, mert nem tréfa dolog ez. Felnézek az órára, a másodpercmutató meg sem akar mozdulni. Valami nem stimmel. Egyszer csak elkezd homályosulni körülöttem minden. Mire ismét kitisztul, egy teljesen más helyen vagyok. Körbenézek magamon, és teljes harci díszben készen állok. A falon fáklyák világítanak, körül hat oszlop, mely a teremnek megfelelően körbe vannak rendezve. Szemben velem pedig 3 ajtó van melyen különféle jelek vannak. Mások is vannak rajtam kívül ezen a furcsa helyen. Egy ember kivételével a többit még látásból sem ismerem. Bár ez az én esetemben egy megszokott dolog. Pedig rajtam kívül még három Arrancar van a teremben. Az egyik személy pedig biztosan Shinigami, ugyanis egyenruhát visel.
De nincs időm túlzottan megnézni társaimat vagy feltenni a nagy kérdést miszerint mi a fene folyik itt, és mit keresek itt, ugyanis egy nevetésre leszünk figyelmesek. A hang egyszer innen, máskor meg onnan lehet hallani, nem is sikerül azonnal be is azonosítani, hogy a forrás hol is lehet. Felnézek, hátha ott van a jókedvű. Kaparós hang, majd előttünk nagy port kavarva valami megérkezik. Mikor letisztul a por, akkor láthatjuk valamennyire, hogy mivel, vagy inkább kivel állunk szemben. Persze a látványtól egy kicsit előre buktam egy „ne már” kifejezéssel az arcomon, és egy nagy vízcseppel a fejem hátulján. A furcsa szerzet belefúródott a földbe. Lábával kapálódzik, és kezével próbálja magát kiszabadítani. Fejemhez csapok, majd lassan elkezdem lefelé húzni, hogy ilyen nincs, majd kicsit komolyabbra véve elindulok felé, de ekkor már sikerült kiszabadítania. Szép lassan fordítja felénk a fejét. Ekkor már biztos voltam benne, hogy egy furcsa bohóccal állunk szemben. Aránytalan nagy orra, hegyes cipője és sipkája, amin koponya alakú csengők vannak, egyértelmű jelek. De mielőtt bárki őt is megszólítaná, hogy ugyan mondja már el, hogy ki ő, vagy mi mit keresünk itt, akkor elkezdi mondandóját. Kezébe pálca kerül, és mint mikrofont használva belekezd.
- ÜDV MINDENKINEK!!! A JÁTÉK ISMÉT KEZDŐDIK!!! IME, EZ A HAT BÁTOR VERSENYZŐ, KIK IDE ÉRKEZTEK A HÍVÁSRA!! LÁSSUK HÁT, IDEJE A SZABÁLYOKAT ISMERTETNI… ha nem gond, abba hagyom a kiabálást, a végén fájni fog tőle a torkom. Tehát. – széttárja a karjait, és egy helyben rugózik a lábain, a sapkáján a kis réz koponyák pedig halkan csilingelni kezdenek.
~ Ez most valami vicc ugye? – hang megint mindenfelől jön, de ez már kevésbé lep meg – De mi az, hogy ismét. Én most vagyok itt először. Nekem ilyet ne mondjon. Egyébként sem láttam még őt. A másik, hogy nem vagyok versenyző, és engem nem hívott ide az égvilágon se senki.
– Ti kerültetek ide, az okot ne kérdezzétek, mert nem tudom, meg nem is érdekel, lényeg a szórakozás. Adva van három ajtó, mindegyiken csak ketten mehetnek át…
~ Na de jó itt van ez a valaki, de nem tudja és nem is érdekli a miért. … Az ajtó meg van, de mi az, hogy csak párosan mehetünk át? Valakivel párt kell alkotnom?
Eltűnik a szemünk elől, és csak arra leszek figyelmes, hogy a mondandóját egészen közel folytatja. Lenézek, és arra leszek figyelmes, hogy alattam fekszik. Na több se kellet nekem. Jól elvörösödtem, és amilyen gyorsan csak tudtam félreléptem. Milyen egy perverz alak. Így a szoknyám alá benézni…
-… igen, az okosabbak már rájöhettek, hogy párban mentek, de mielőtt eldől, kik is lesznek társak, párok, egyik fél, másik fél, tyúk-tojás, elmondom gyorsan, amit érdemes tudni.
Eltűnik ismét és a Shinigami bal vállán jelenik meg. Ebből leszűröm, hogy feltehetően ez az egyik képessége, hogy képes a portálásra. Látszólag nincs nagy súlya, mert a Shinigami is csak akkor veszi csak észre, mikor megszólal
- Mind-mind "életekkel" fogtok rendelkezni, nézzetek csak fel. – bökdös a levegőbe a jogra végével.
Felnézek, és egy kijelző van a fejem felett. Egy zöld sáv, ami 15 részre van osztva és előtte egy kettes van. Hirtelen egy játék jutott eszembe, melynél ugyan úgy a feje fölött van jelezve az életjel. Viszont a többiekre nézve ugyan az a helyzet, és mindenki ugyan annyi élettel indul.
– A csíkok az "életerőtöket" mutatja, tehát csak óvatosan vele, a másik szám pedig… hát a tényleges "életeteket". – Kerül a komisz a másik Arrancar lány nyakába.
~ Akkor 3x15 kockányi életerővel rendelkezem. Ennek igazságosságát, vagy inkább szerencsésségét majd akkor állapítom meg, hogy hogyan fog majd fogyni az életerőm. De várjunk… Mitől fogy fogyni? És Lehet életet szerezni? Ment a videó játékban? És mi van akkor ha teljesen lenullázom magam?
– Ha az elfogyna… game over gyerekek. De ne féljetek, lesz esélyetek szerezni hozzá, de majd megtudjátok mire is gondoltam. Most tudjátok meg, mitől féljetek, lesznek dolgok, amik megtámadhatnak, és szüretelhetik a kis csíkjaitokat, tehát le kell győzni őket, majd megtudtok róluk is dolgokat, ha találkoztok velük. Addig is… pssszt erről. – „ismerős” fején van.
~ Dolgok?...Amik megtámadnak? … - elképzeltem magamat, mint egy régi kétdimenziós játék hőz (pixeles) hogy haladok előre, felugrok egy magasabb levő kis álványra, majd ismét le, a fejemmel széttörök egy felettem levő dobozt, amiből egy szív jön le, és belemenve nő a kis elétem, ami a fejem felett van… tovább menve meg jön egy sárkány, és őt kell legyőznöm. – De mégis milyen szörnyek? – gondolat menet folytatásaként a sárkány fúj egy nagy tűzet, melynek hála lefogy az életem, és kis szenes figura eldől, x lesz a szeme helyett, a sárkány mosolyog egyet a képernyőbe, és egy nagy GAME OVER felirat jelzi, hogy vége. – Nem lenne jó. Túl valóságos ez a játék…
– Továbbá, kezdetnek kétszáz arannyal lesztek gazdagabbak… hogyan szerezhettek többet? Jöjjetek rá magatok… - egy új ábra jelen meg az életcsík alatt, egy kis bőrtasak, ráírva az, hogy „kétszáz”, a bohóc pedig a hosszú hajú személy haját fonogatja.
– Tehát, kérném, hogy mondjatok egy számot, Eiji, Flavia, és Eliana, igen, tudom a neveket, akkor a számokat. 1-3 közt, természetesen, amit már mondtak, azt nem szabad megismételni, a számok után pedig… az ott látható…- színpadiasan az ajtók felé mutat, az Arrancar fiúnak dőlve.
~ Ez a kis mitugrász tudja a nevemet. Persze szinte azonnal fele is, hogy igen ő ilyen okos. Gondolom a gyors fej oda kapás, és a furcsa nézésem miatt is folytatta egyből.
A csarnok teteje felé néz, és újra kitört belőle a nevetés, majd megmerevedik, kecsesen meghajol, és görnyedten hátrálni kezd, igen gyorsan, fel a falra, majd lassan eltűnik az árnyak közt .
- KEZDŐDHET A JÁTÉK!!!!!! WÁHÁHÁHÁHÁHÁ…
Három szám, három ajtó, és három személy, aki választhat. Ez így összegződött, majd hirtelen elkiáltom magam.
- KETTŐ KÖR!
Persze furcsa tekintetek áldozata lettem, hogy mi az, hogy már most így választottam meg, hogy mi a jó eget kiabálok, mikor társaim nincsennek is olyan messze.
- Gyorsan mondtam egy számot és egy ajtót, ugyanis az első három közül választhat… Magam sem tudom, hogy mit keresek itt vagy mibe is keveredtem bele, de egyet azt hiszem sejtek. Ez a kis bohóc többet tud, mint mondja, és szerintem, ha nem megyünk bele a játékába, akkor nem megyünk haza. Már nagyon furán kezdődik ez a nap… és félek, hogy lesz ettől még rosszabb is. Én biztosan nem akarok eljutni GAME OVER-ig… Hatan vagyunk, párokba osztva az három csapat. Én azt sem tartom kizártnak, hogy ez képes lenne egymás ellen uszítani minket. – kicsit rosszallóan néztem a Shinigamira, ugyanis őt szívesen kicsinálnám, csak azért mert az ami.
~ Magyarul nincs is nagyon értelme már most szívhez szóló barátságokat kötni, hisz lehet, hogy amint meg vannak a párok egymás ellen kell dolgoznunk. A másik, hogy nem vagyok az a nagy kössünk örök barátságokat típus. Csak azért, mert bekerültünk egy szituációba.
- Egy biztos nem tetszik nekem ez a dolog… Jó lenne, ha valaki magyarázatot adna, hogy mi folyik itt… De míg nem kezdünk el a játékszabályok szerint játszani, akkor ki sem fogunk jutunk, meg többet se fogunk tudunk. … Ja egyébként Eliana vagyok.
Őszintén nem tudom mi ütött belém. Mintha mélyen talán lázba hozott a játék. De hisz azt sem tudom, miért megy. Mi is lehet a fődíj. Kivel kell majd együtt dolgoznom a jelenlevők közül. De azt biztosan tudom, hogy most hogy választottam ajtót, és számot át kell lépnem az ajtón.
- Na én megyek… Remélem nem ugrik elő semmi az ajtó mögül…
Határozottan odamegyek a kör szimbólumos ajtóhoz, de félve nyúlok a kilincshez, és óvatosan lassan nyomom lefelé. Majd lassan nyitom ki. Fogalmam sincs mi van mögötte, vagy mi lesz ha átlépek rajta. De egy biztos így akartam választani. A kérdőjeles ajtó kevésbé volt szimpatikus. Csak abban bízhatok, hogy a régi tippelési érzékemet nem hagytam el az idők során.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Flavia nella Sinestesia
Espada
Espada


Female
Aries Monkey
Hozzászólások száma: 75
Age: 70
Tartózkodási hely: Szükség szobája
Registration date: 2012. Apr. 23.
Hírnév: 13

Karakterinformáció
Rang: Tres espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
20400/30000  (20400/30000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Csüt. Máj. 10, 2012 1:31 am

*Szokásához híven járta Las Nochest újabb dolgok felfedezésének reményében, ugyanis meg akarta lepni nővérét, amiért már régóta nem látta azt a gyönyörű, mégis halálos előadást tőle. Azt gondolta, ha ismét pár arrancart visz elé, akik finom falatnak számítanak körükben, akkor lesz szerencséje ismét végignézni ama eseményt. Annyira törtetett ezért, hogy nem is tekintett körül rendesen, hogy mégis kivel, avagy kikkel kezd ki. Lehetett azt kétszer, háromszor, négyszer erősebb nála, ügyet sem vetett rá, ment az egyik illetőről a másikra, míg az egyik kis csoportosulás nyakon nem csípte általuk „gaztettnek” nevezett cselekedete során. Pedig ő igenis ártatlan, mivel ő sosem lopna senkitől, csakis kizárólag találja a dolgokat! T^T
Végül is nem panaszkodott ez miatt túlontúl sokáig, hiszen elérte azt, amit akart! *^* Nyomban nővére felé vette az irányt, hogy ismételten szemtanúja lehessen a régebben oly’ sokszor látott előadásnak. Már alig várta, hogy odaérjen, s nem csak a látottakért, hanem a vészesen a sarkában loholó társaság miatt is és már éppen kezdett kifulladni a nagy rohanásban – pedig azt hitte, hogy Roncsi-otoval folytatott fogócskázások során egészen megedződött. ._.” Majd amikor ismét nyakon csípték volna, már akkor mindenre felkészülten várta, hogy megragadják, azonban ez nem történt meg és az üvöltő zsörtölődések hangja is mind – mind elnémult a háta mögött.
Kérdőn fordult meg, hogy lássa, vajon mi is történt? S ami elé tárult igazán meglepte. Csodálkozva nézte a különböző pozíciókban megdermedt testeket, igaz fogalma sem volt arról, hogy ki, avagy mi okozhatta ezt, azonban nagyon megtetszettek neki így és nyomban kincses barlangjának rejtekébe akarta vinni őket. De amíg azon töprengett, hogyan is vihetné őket oda, lassacskán feltűnt neki, hogy a körülötte minden olyan furcsán el van mosódva, mint amikor egy meleg nyári napon a távolba néz. Értetlenkedve állt szembe az eseményekkel, s számára a hirtelen helyszínváltozás egy csettintésre történt.
Kérdőn döntötte oldalra fejét majd, amikor megpillantotta a kérdőjel mintás ajtót, nyomban úgy érezte, hogy a kobakja felett hasonló jelek tornyosulnak. Ezt követően az idegeneket is szemügyre vette, akik látszólag szintúgy rendkívül tanácstalanok, akárcsak ő. Azonban tekintete megakad a dús hajzuhatagú illetőn, annyira megtetszet neki a frizura, hogy magával akarta vinni, haza a kincses barlangjába, amennyiben megtudja, hogy hol is kötött ki. Még azzal sem igen törődött, hogy az ellenség tagja, számára csak a kék frizura volt érdekelt, s ezt szarka módon villogó tekintete is kitűnően alátámasztotta. Viszont bármennyire is akart volna, nem volt lehetősége felé sompolyogni, amiért furcsa, igen jó kedélyű hang tulajdonosa hívta fel magára figyelmét. Tanácstalanul nézet körül, avagy épp arra, amikor amerre erősebben hallotta a nevetést, de egyszer sem volt sikere meglátnia az idegent, míg egyszer csak a nagy puffanással le nem zárult a hahota.
A látottakra meglepetten pislogott, majd döbbenetét egy jóízű kacagás váltja fel, egyszerűen képtelen volt visszatartani, avagy egy kicsit is együtt érezni az imént látott szerencsétlenkedés után. Még a könnyei is kicsordultak a nevetéstől, győzte őket letörölni arcáról, csupán akkor hagyta abba a vidám megnyilvánulását, mikor az idegen feléjük fordult. Sok mindenre magyarázatot adott számára a külseje, vagyis egy valamire biztosan, méghozzá arra, hogy valószínűleg azért ilyen nevetséges, mert ő egy bohóc! *^*
Büszkén húzta ki magát a magában tett megállapítás miatt, szíve szerint hangosan is mondaná, azonban nincs itt Desmond, akinek legfőbbképpen megosztaná ezt az információt, mivel tudja róla, hogy mindig dicséretet kap tőle az ilyen okos dolgok hangoztatásáért, viszont személye hiányában ez nem lehetséges. T^T*
- Játék?*füle tövét vakarta, miközben megismételte a számára leginkább hasznosnak ítélt dolgot az információáradatból. Sajnálta, hogy nincs itt vele Roncsi-oto, mert minden bizonnyal jót szórakozna itt, ahol a feladat a játék és a szórakozás, ráadásul abban is biztos volt, hogy még a bohóc is elnyerné fogadott öcsikéjének a tetszését. Azonban hamar berekeszti eme dolgon való bánkódását, nehogy lemaradjon valamiről a játékszabályt illetően, mert valami ahhoz hasonlót szövegel az idegen, vicces figura. Csodálva nézte azt, amikor hol itt – hol ott bukkant fel, nem győzte követni a tekintetével és szíve szerint nyomban el tanulná ennek a hirtelen helycserének a csínját – bínyját. *
- Ne, én látni akarom! >3>*forgolódott, amiért szemei el lettek takarva és szemmel kívánta követni továbbra is az idegen itt – ott való felbukkanását. Meg sem fordult a fejében, hogy talán ő volt az, ki eltakarta előle a külvilágot. Ráadásul ott tornyosult fejében az összes dolog, amit egy huzamra mondott az illető és győzte megjegyezni őket, mert ki tudja, mennyire lehet hasznára mindez. Most kezdte igazán bánni, hogy Roncsi-oto nincs itt. Biztos volt benne, hogy mindezt értette volna és elmagyarázná neki, ha megkérné, ugyanis addig ő is eljutott, hogy játékkal kapcsolatos szabályok mindezek, csupán egyes kifejezések homály számára. Bár nagy hasonlatokat látott Roncsi-oto egyik játéka és a hallottak között, csak haloványan tudja felidézni annak a képét. *
- Hé, várj!*nyúlna felé, azonban késve reagál az illető távozására, amiért annyira belemerült abba, hogy felidézze gondolatai mélyéről ama játék képét, mely eszébe jutott, hogy teljesen megfeledkezett a külvilágról. Csalódottan engedi le kezét, s pillant fajtársa irányába, ki mint a villám, nyomban lecsapott egy számra és egy mintás ajtóra. Hirtelen köpni – nyelni sem tudott és habozott a választásnál, majd végül játékként fogta fel az egészet, ha már a bohóc elmondása szerint úgy is szórakozni vannak itt. *
- Egy, kettő, három~ vajon ki is lesz a párrrom~?*Roncsi-ototól hallott mondókát átköltve, dalolva lépdelt a kérdőjeles ajtó elé. Mikor felbukkantak itt, az ragadta meg legelőször a tekintetét, így természetes, hogy ahhoz mendegélt óriási kíváncsiságával karöltve. * - Na, de Elcsi-chan Surprised nem kellene ilyen gonoszul felfogni ezt az egészet! Surprised Az előbbi Bohóc úr is megmondta, hogy ez csak játék! ^w^*széles vigyorral az arcán fejti ki erről a saját véleményét, s lesz olyan modortalan, hogy még nevét se árulja el a többieknek a túlfűtött kíváncsisága miatt, melyet az ajtó mögötti dolgok keltenek fel benne. Úgy véli, ha mindezt végigcsinálja, akkor találkozhat ismét a bohóccal és láthatja tőle az előbbi meglepően gyors felbukkanás és eltűnést, majd másutt feltűnést, melynek trükkjét szeretné megszerezni magának, mert egyszerűen tetszik neki és kész! :< S ezért mindent meg is tesz!
Nagy vakmerően még a kérdőjeles ajtón túlra is belép, nem is sejtve miféle veszedelmek várhatnak rá odaát. Sőt, mit veszedelmek? Nála a játék békés és vicces képként él, hiszen Roncsi-otoval való szórakozás sem szokott elfajulni, úgy véli, hogy az itteni kiruccanás sem lesz egy délutáni legózásnál különb. Surprised *

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 11 pont Hollow k.: 13 pont Sonido: 11 pont Resurrección: 11 pont
RÉGI PONTOZÁS:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sukkecu Eiji
Különleges karakter
Különleges karakter


Male
Taurus Monkey
Hozzászólások száma: 89
Age: 22
Tartózkodási hely: Idegszanatórium
Registration date: 2009. Feb. 27.
Hírnév: 6

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag, 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
16000/30000  (16000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Csüt. Máj. 10, 2012 10:51 pm

Settenkedve sertepertélt hűtő és garantáltan nem fűtő generátora, hasában élvezetet gerjesztő szentélyénél. Balsejtelmes morgásokkal bíbelődve meredt fehér fegyence formáira. Nyála cseppekben nyúladozva csöpögött. Ajkai rikító folyadékra révedve fortyogott reszketésben. Pupillái kitágultan poroszkáltak keserédes pillanat köpenyében. Ujjai görcsbe görbülve ugrásra gerjedve unatkoztak. Minden része magasztosan rikoltozott. Tarthatatlan elemózsia veszteségben tengődött! Akarta, szerette, kívánta, vágyta, golyóvá görbülve gurigázott kicsiny, apró, leheletnyi, néhány kósza nektarin könnyecske önkéntes nyelvére özönlését. Földre vetődve forgolódott verejtékes fájdalma virulásától. Fel-alá, jobbra-balra, alatta-fölötte, keresztül-kasul hempergőzve hisztériázott hitványságát hessegető, ínséget inába ingáztató, gyönyört gyújtó gyönyörűsége szomját csillapító szerepére. Utolsókat rúgó elítéltként esdekelve rugaszkodott útonállójának. Ajtaját feszegetve könyörgött ajkát fényesítő kegyelem adásáért. Bőrét megcsapó jeges szellőtől, bódultan megrázkódva jajdult szentélyére. Rendezett oszlopokban révedeztek oktondi riadalmát oszlató ritkaságok oltára. Vörösen viruló meggyecskéi mosolyogtak éhségtől élettelen tekintete tükörképében. Megannyi átlátszó köntösbe bújtatott, mennyel kecsegtető boldogság meredezett elérhető távolság eszményi tasakjában. Kéjesen kacsintva csábították csacska mód csillapíthatatlan modorát. Feltárulkozva ajánlották fel alakjuk éhsége dacosan éktelenkedő durvaságának. Szisszenve szenvedhettek fogai fürge tépésétől. Remegve reszkethettek szája szorgos nyelésétől. Mohón itta mulandó idegpályáik minőségi zamatát.
Hangos böffentéssel hallatta békés hangulata bekövetkeztét. Szemét szemtelenül forgatva feküdt jéggel jutalmazott felület fedelére. Érdektelen értelemmel terpeszkedett élvezete édenében. Pultra pattanva ölelte keble ölére kedves pajtását. Szerelmes szenvedélyben szédelegve szorongatta szeretetét szolgáló szolgáját. Karjaival átfonva búgott kegyeltjére ábrándos balgasággal. Oda se figyelt oldalánál felejtett bögre billegésére, kattogó óra kattanásának oktalan kihagyására. Világosan villanó tekintete tanácstalanságát, alattomosan ablakon bezúgó baseball labda lendítette gyanakvó gyönyörbe. Repülő golyó rendíthetetlenül gördülő repte lassulva elhaló légi bemutatóval esett leállásba. Semmiben lebegve settenkedett konyhába szegletébe. Szokatlan történéstől szorgosan támadt fel kíváncsi kínlódása. Fürge nyúlként nyúlt volna váratlan vendégért, azonban akaratlan kapkodásával vitathatatlanul sodorta vesztébe billegő bögréjét. Lábával földre lökte fülesét. Pohara makacs pereme megelőzte pazar merényletét.
Átlátszó talpakon álldogálva dermedt meg. Balgatag bolondságát bújtatva dobta dobozok takarásába tasakját, hogy hűvös tekintettel tapogatózhasson jelenség jelentésért. Porcelán peremét lassan lökve pillantott látkép panorámájára. Gyanús gyanakvással méregette menedékét. Fülét hegyezve forgolódott hátha felderítheti hamis fülemülék hangját. Üdítő váratlanra, testét tulajdonító varázslat ütötte veszteglésbe, tébolyult vigyorral üdvözölte. Csacska csarnok csalogató látványától lelkesen tapsolva tekintett körbe. Kalandra éhes kegyencként érlelődik kacagás élénken kaparászó torkában. Tudatlanság talajától borzongató izgalom borsózik inaiban. Gyönyörű gyötrelemként futkorászik félelemre ácsingózó ábrándozása. Tenyerét dörzsölő tétlenség diadalában kósza pillantást vet kóválygó párjai vázára. Izgalomtól izgága intést intéz irányukba. Beavatás barangolásán sürgetően beszerezte baráti békességet sugárzó köszöntés ködös sablonját.
-Eszelős eszed elrettentően eredeti~♫-
Oszlop oldalára csimpaszkodva csacsog röhögést rekesztett bombaként becsapódó fura fazonjuknak. Kíváncsi kaparással közelebb kószált jobban láthassa jöttment lelencük jellemét. Ismeretlen idegenként pislog páratlan vendéglátójuk viseletére. Sose látott hozzá hasonlóan sejtelmes lényt. Érdeklődve követte érdekes külsejét, különösen élesen kolompoló eszközét. Talpánál zenélő tartozék zaja tetszését zabolázta. Engedelmeskedve kényszerének előre szökkenve kapott szenvedélye ereklyéért. Időben karmába illesztve kegyencét vigyoroghatott koponyásan incselkedő vigaszával. Bohókás beszédet tartó társuk messzire mendegélve folytatta fura szócséplését. Játék jutalom nélküli járulékáról, életek számszerűségéről élcelődött, kettős ténfergésről kezeskedett. Mind mellékes mondóka. Fájdalmas fújtatással feledhető feladvány. Körülötte tornyosuló küldöttektől titkolja kavargó tehetetlenségét. Érdeklődést erőltetve évődő arcára követő ágról ágra keveredő kísérőjük alakját. Csengőjét rázva csillapítja rendíthetetlen unalmát.
-Tikk-takk, tikk-takk, boom~♫- Hangoló szerzeményét heves szorításba helyezve némítja el. Vérében lüktető vágyakozás lelkendezik, mikor léphet verseny vermébe, mikor kezdődhet keserves kínlódás, mikor buknak el bajtársai. Előre bizseregnek erei torokból felszakadó jajdulások tengerének felszabadító jelenségére. Lelkendezés viharában vesztegelve sem felejtkezik meg lendületesen vállánál veszteglő sündörgőjéről. Hátra sandítva halmozza el haj fonóját sejtelmes mosollyal.
-Merészelem mondani, maradék martaléka maradéktalanul magam menedéke!-
Kenődik fel kíváncsiskodó kedéllyel „x”-et mutató fa keretre. Választottja egyes eredménnyel villogó edénye erdejében vigasztalhatatlanul egyetlen eshetőség várta. Megkapaszkodva félfa menedékében lendítette lábát kilincs kincses bányát bújtató metszetére. Türelmetlen mozdulattal tehénkedve masszív testére lendítette be töredelmesen mozduló lényét. Fenyítésével fokozatosan felfedte feledésbe fordított fondorlatát. Kínálkozó kutatást küldve kíváncsian ködös kuckóját kukkoló kegyeltjének.

______________

Linkin Park - 1stp klosr ×Right now, that's right, this instant die die die×
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dei Laez
Arrancar
Arrancar


Male
Hozzászólások száma: 80
Registration date: 2012. Mar. 14.
Hírnév: 7

Karakterinformáció
Rang: 85. arrancar
Hovatartozás: ...
Lélekenergia:
11150/15000  (11150/15000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Pént. Máj. 11, 2012 5:35 am

Újabb napra ébredtem, bár Hueco Mundoban nehezen lehetett megállapítani a nappalok és éjszakák váltakozásait, minden egybe mosódott, csak azért éltünk, hogy erősebbek legyünk és elérjük céljainkat. Nemcsak én voltam ébren, hanem még jó sok arrancar is, akik mind a hétköznapi teendőiket tették. Las Nochesben sétáltam éppen, mikor egyszer csak minden megállt körülöttem. Egy árva mozdulat sem hagyott el senkit, mindenki mintha kővé dermedt volna. Ahhoz, hogy meggyőződjek arról, hogy ez nem csak egy álom, leadtam magamnak egy pofont, de még mindig nem történt semmi. Kezdtem volna menni előre, de a levegő vibrálni kezdett és éreztem, hogy elhomályosul látásom. Kezdtem azt hinni, hogy olyan hamar meghaltam, hogy szervezetemnek ideje nem volt felfogni. Lehet, hogy egy nálam sokkal erősebb dolog végzett velem. Hamarosan minden kitisztult, de ezúttal egy teljesen más helyen ébredtem. Észre vettem, hogy nem csak egyedül voltam. Rajtam kívül még öt lélek volt itt a közelemben. Egy óriási helyen voltunk, és a falakon régimódi fáklyák lógtak. Körülöttünk oszlopok, előttünk pedig három ajtó. Az első ajtó fölött egy egyes és egy "x" állt, a második ajtó fölött egy kettes és egy kör, a harmadik ajtó felett pedig egy kérdőjel és egy hármas. Egyszer csak egy nevetés hallatszott, majd megint és megint, különböző irányokból. Hirtelen abba maradt és valami elénk zuhant. A port felkavarva érkezett, majd mikor eltűnt a por egy pár láb jelent meg előttünk. Úgy látszik valaki bele ragadt a földbe és próbált kiszabadulni. Miután sikerült neki háttal állt nekünk, végül lassan megfordult. Egy közel két méter magas bohócot pillantottunk meg előttünk. Felnevetett, majd festett körmével vakarta meg az orrát. A másik, még szabad kezében egy jogar jelent meg, amit hangosbemondóként használ és egyszerre mindenhonnan szólalt meg.
- ÜDV MINDENKINEK!!! A JÁTÉK ISMÉT KEZDŐDIK!!! IME, EZ A HAT BÁTOR VERSENYZŐ, KIK IDE ÉRKEZTEK A HÍVÁSRA!! LÁSSUK HÁT, IDEJE A SZABÁLYOKAT ISMERTETNI… ha nem gond, abba hagyom a kiabálást, a végén fájni fog tőle a torkom. Tehát.
Széttárta karjait, majd folytatta.
Ti kerültetek ide, az okot ne kérdezzétek, mert nem tudom, meg nem is érdekel, lényeg a szórakozás. Adva van három ajtó, mindegyiken csak ketten mehetnek át…
Kezdett érdekes lenni a dolog. Párban kellett menni... vajon az erőssel éri meg vagy a gyengével? Talán egymással küzdünk, vagy egymás ellen? Nem tudhattam és az idő teltével egyre inkább csak nőttek és nőttek bennem a kérdések. Egyszer csak az egyik körülöttem lévő lélek, pontosabban egy nő lábai között jelent meg a földön fekve.
-… igen, az okosabbak már rájöhettek, hogy párban mentek, de mielőtt eldől, kik is lesznek társak, párok, egyik fél, másik fél, tyúk-tojás, elmondom gyorsan, amit érdemes tudni.
Ekkor egy másik lélek, pontosabban egy shinigami vállán jelent meg a bohóc. Örültem, hogy elmondja, hogy mégis mit érdemes tudni és nem kellett tudatlanokként a dolgok közepébe vágni.
- Mind-mind "életekkel" fogtok rendelkezni, nézzetek csak fel.
Mutatott az égbe jogarával, mire felpillantottam és egy különös dolgot vettem észre a fejem fölött. Egy kettes szám volt, mellette pedig egy zöld csík, amit mikor átszámoltam, kiderítettem, hogy tizenöt részre osztottak. Nem tudhattam, hogy megbízhatok-e ebben a dologban. Nem tudhattam, hogy ez valóság vagy álom, sőt abban sem lehettem biztos, hogy ez nem egy illúzió. Lehet, hogy a legkönnyebb módszer az lenne, ha mindannyian a bohócnak támadnánk... de ha ez egy álom lenne már rég megtennénk, hiszen gondolataim irányítanának minket. Úgy látszott, hogy ez a valóság, de nem lehettem abban biztos, hogy mekkora részben is az. Vajon a kettes jelentette az életet vagy a zöld csík? Újabb kérdések sora jelent meg előttem. Ekkor a bohóc egy másik női tag nyakába ült és folytatta.
A csíkok az "életerőtöket" mutatja, tehát csak óvatosan vele, a másik szám pedig… hát a tényleges "életeteket".
Kezdtem az egészet bolondságnak, idétlennek vélni, de sajnos nem tehettem meg, hogy kipróbáljam. Ahhoz túl valósnak is tűnt az egész. Éreztem, hogy van valami a dolgok mögött, valami igazán gonosz, de nem fejeztem ki ezt mások számára és csak hallgattam tovább a bohócot, aki ezúttal egy férfi arrancar fején állt.
Ha az elfogyna… game over gyerekek. De ne féljetek, lesz esélyetek szerezni hozzá, de majd megtudjátok mire is gondoltam. Most tudjátok meg, mitől féljetek, lesznek dolgok, amik megtámadhatnak, és szüretelhetik a kis csíkjaitokat, tehát le kell győzni őket, majd megtudtok róluk is dolgokat, ha találkoztok velük. Addig is… pssszt erről.
Kezdett érdekesnek tűnni a dolog, de mégis elítéltem az efféle játékokat. Persze tisztelném a játszási vágyát, ha tudnám, hogy erősebb nálam, de most még nem lehetek benne biztos. Nem bízhattam semmiben és senkiben. Egyedül magamban bízhattam és abban, hogy ezek a bizonyos dolgok nem fosztanak meg életemtől, hogy továbbra is fenntarthassam siralmas kis életem. Továbbra is szenvedhessek. A bohóc ezután egy férfi hajával játszadozva szólalt meg.
Továbbá, kezdetnek kétszáz arannyal lesztek gazdagabbak… hogyan szerezhettek többet? Jöjjetek rá magatok…
Nem értettem az arany részt. Mégis minek nekünk arany? Mire jó? Egyre több kérdés és kérdés lépett fel bennem. Mikor a bohóc egyet megválaszolt, három újat keltett bennem, egyre csak rosszabb és rosszabb lett a helyzet, egyre csak homályosabb. A bohóc ezúttal vállamnak dőlt, de nem éreztem súlyát. Különös volt, de nem méltattam szóra magamat, csak elfogadtam a tényt.
Tehát, kérném, hogy mondjatok egy számot, Eiji, Flavia, és Eliana, igen, tudom a neveket, akkor a számokat. 1-3 közt, természetesen, amit már mondtak, azt nem szabad megismételni, a számok után pedig… az ott látható… jelekből kérnék egyet… és utána irány át azon az ajtón, amit kértetek… más oda be nem mehet, és most…
Nevetgélt, meghajolt majd távozott a bohóc.
- KEZDŐDHET A JÁTÉK!!!!!! WÁHÁHÁHÁHÁHÁ…
Először egy nő választott, aki azonnal, kiabálva lestoppolta magának a kettes számú ajtót, mégpedig a körrel rendelkezőt. Ezután egy másik női személy szólalt meg, aki az elsőt "Elcsi"-nek szólította, szóval kikövetkeztethettem, hogy az "Elcsi" elnevezés Eliziana helyett volt és, hogy a tag, aki megszólalt Flavia. Ezek mellett rájöhettem, hogy ismerik egymást. Flavia a harmadikat, a kérdőjelet választotta magának, bár eléggé szokatlanul tette. Harmadiknak egy férfi lépett elő, aki kizárólagosan Eiji lehetett. Ő az első ajtót, az "x"-et választotta.

______________

Adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://swordartonline.lifeme.net/
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag


Male
Aquarius Horse
Hozzászólások száma: 77
Age: 24
Registration date: 2011. Sep. 28.
Hírnév: 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
12200/15000  (12200/15000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Vas. Máj. 13, 2012 10:58 am

Papírmunka! Hogy én mennyire rühellem a papírmunkát. De komolyan, az első dolgom lenne fellógatni azt, aki kitalálta ezt az egészet. Statisztikák, könyvelés, jelentés. Egy halom szemét az egész. Rettentő korán keltem, és mivel egész nap ez várt rám, így nem igen volt éppenséggel jó kedvem. Tény, én is ludas vagyok, hogy nem csináltam meg hamarabb, mikor kellett volna, de ha nem lenne, egyáltalán nem kéne csinálni. Nem értem, hogy ezt hogy bírják a kapitányok. Én egy sima jelentéstől kikészülök, nem hogy ezt csináljam egy egész osztagra kiterjedően. Épp egy újabb sikertelen, kudarcba fulladt próbálkozást söprök le az asztalról, a mellé elhelyezett szemetes kosárba. Újabb adag papír és minden kezdődhet elölről. A második oldal közepe táján veszem észre, hogy megint nem jó. Remek, söprés. Ahogy a papírokat letarolom az asztalról, mostmár kissé dühösen a szoba közepe felé, azok félúton megállnak a levegőben.
~ Hát ez meg? – felállok, hogy odasétáljak és megnézzem mi történt. Mázli, hogy tudok úgy ülni, hogy az oldalamon a Zanpakutom, ugyanis az első lapot elérve nem történik semmi. Némileg odébb úszik, aztán ismét megáll, ám hamarosan változik a környezet és egy ismeretlen helyen találom magam több másik személy társaságában. Összesen öten vagyunk, ebből három Arrancar, egy pedig egy számomra még ismeretlen valaki.
~ Tökéletes időzítés. Legalább lesz kin levezetni a feszültséget és megbosszulni a papír munkát. Már eleve az egyik méregetni kezd, ám nem tart sokáig a dolog, mert nevetésre leszünk figyelmesek. Igen, nyilván nem csak én hallottam. Először mögülem, majd szemből, oldalról és ismét a hátam mögül. Ki ez a diplomás idióta, aki ennyire élvezi az életét? Nem kell sokáig várnunk, ugyanis nemsokár egy bohóc kinézetű „lény” terem előttünk.
- Na ne már! – kiáltok fel hirtelen, nem törődve azzal, hogy ötöd magam vagyok. Ez egy vicc, tuti biztos. A fejemet rá, hogy odahaza alszom szépen, és ez egy sajátosan morbid rémálom. A csávókám ide-oda pattog-puffog, mint valami cirkuszi majom, és egyik pillanatban még ott van, a másikban pedig az én vállamon. Ahogy bekerül a látóterembe, megpróbálom elkapni a grabancát és földhöz vágni, ám nem sikerül, mert ismét helyet változtat. Annyiban hagyom a dolgot, itt nem lenne jó egymásnak esni, többek között azért is, mert ha az oszlopok meggyengülnek, az épület tuti, hogy ránk omlik, ez nem kérdés. Lehet, hogy később is lesz lehetőségünk elintézni egymást. A bohóc kijelöl három ember, akiknek az ajtók közül kell választania, amiket az imént mutogatott végig. Az egyiken egy „x” a másikon egy „o” a harmadik pedig egy „?” látható. A kérdés már csak az, hogy számot miért kell utána mondani? Végül is mindegy, majd kiderül, bár lehet, hogy tök fölösleges. Eiji, Flavia és Eliana. Ők választanak, így akkor a sorsunk az ő kezükben van ebben a beteges játékban. Nagy nehezen megtudom, hogy melyikük Eliana, nyilván akkor a másik Flavia, aki megszólította, így Eiji a harmadik. Eddig minden oké. Mielőtt elindulnánk kapunk egy csíkot és egy erszényt, amiben a „pénzünk” van. A zöld csík az életerőnk, a szám a mennyiség. Hát ez remek, mintha a Shiranui-féle hepaj folytatása lenne. Már akkor is utáltam ezt a dolgot, de az ember nem válogathat. Ez van. Nagyot sóhajtok és kénytelen vagyok belemenni a játékba. Ahogy mind a hárman választottak már ajtót, megvárom, hogy tulajdonképpen miként is kellene felosztani a csapatokat.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada


Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma: 479
Age: 27
Tartózkodási hely: Itt is, meg amott is.
Registration date: 2010. Aug. 12.
Hírnév: 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Hétf. Máj. 14, 2012 11:06 pm

Gond egy szál se, egész jól elvagyok magamnak, naphosszat csak üldögélek, piálok, és egyéb férfias dolgokat csinálok. Tehát lazulok, most is csak fekszek, és nyüstölöm a PS3-at. Mondom, férfias dolgok ezek. Természetesen közben a sört is pusztítom, mert az alkohol mindenki ellensége, és aki az ellenségtől megfutamodik, az gyáva. Utolsó pálya, utolsó ellenség, már nincs mese, csak egy ütés, és én fogok nyerni, végre kijátszottam ezt is, csak a háromszöget kell megnyomni… Nyomkodom én, csak hát nem reagál, megállt a játék, és egy pillanatra a szívem is. A boldog vigyorom, vidám arckifejezésem fokozatosan kezd átalakulni ideges, elmebeteg kifejezésé. Egyre erősebben szorítom a kart, halk reccsenés, és két darabba tört. De ennyi nekem nem volt elég, karlendítés, és repülnek a maradékok, nem is figyelem, nyúlok a sörömért, kell valami a feszültség ellen. S mégis, nem sikerül, nem jön semmi ebből a rohadt üvegből. Már megittam volna? A szememhez emelem, és csak nézem a belsejét, de ez még telivan, hiába rázom, semmi. Ami még fura, nem hallok semmi csattanást, semmit. Felnézek a TV-re, és a kar maradékai ott vannak a levegőben… elég WTF fejet vágtam. Most mi van? Nézem a sört, nézem a levegőt. Nem tudom mi volt az, amit lenyeltem, de tuti akarom még belőle. Még a levegő is vibrál, fodrozódik, tuti elmegyek Natihoz, dobjon meg valami hasonlóval. Már azt hallucinálóm, hogy valami csarnokban vagyok, többedmagammal, azta kurva, ez nem képzelgés… Minek képzelnék shinigamit, három másik arrancart, és egy kékhajú valakik? Itt valami nem bűzlik, és tuti nem én, két napja fürödtem.
Majd végre valaki más is életjelet add magáról. Az mindegy, hogy csak olyan röhögés, amitől olyan helyen is feláll a szőr, ahol egyébként nincs. Kapkodom a fejemet, hogy hátha elkaphatom a hang gazdáját, de semmi, csak azt érem el, hogy a végén görcsben lesz a nyakam, inkább figyelem a többieket… sokkal okosabb nem lettem ettől se. S következik a puffanás, por, meg ami csak kell, és mikor végre elül az egész… a látványtól elkerekedik a szemem, majd kitör belőlem a röhögés. Tisztára olyan, mintha valami vígjátékban lennénk, már is derűsebben kezdem látni az egészet. Legalábbis addig, míg az ügyeletes „rajtanevetünk” teljes pompájában nem mutatkozik meg. Mondtam már, hogy utálom a bohócokat? Nem? Akkor most mondom, marhára utálom mindet. A fehér arcukkal, a nagy piros orrukkal, és az idétlen vicceikkel, eh… Ez meg itt valami játékról kezd el magyarázni… ne már. Ilyet se gyakran mondok, de inkább lennék Eras társaságában, mint egy bohóccal. Persze próbálom nem kimutatni az egészet, harapom a szám belsejét, másra akarok figyelni, például arra a három ajtóra, azok se sok jót ígérnek. Az se, hogy már megint máshonnan hallatszik ennek a vigyorinak a hangja… oké, legalább a nőket szereti, ez jó jel lehet, de nem mondom ki hangosan, még meg orról rám. Nyugika, nézzük, mit csinál, és mit magyaráz. Páros játék lesz, az még talán nem is baj, lesz, aki megvéd, ha felbukkan ez a szemét. Most meg merre van? Aha, ott a shinigamin… mivan? Életek? Nézek a levegőbe, és piszkálni kezdem a megjelent ábrát, de semmi, ez kezd egy rossz álomra hasonlítani. Az anyát, megint máshol van, gyors a szemétláda. Megint dumál… egész közel hozzám, mintha belőlem beszélne… anyád, ez rajtam van!! Oldalra ugrok, készen arra, hogy még a levegőben kettévágjam… de már megint valakit a társaságával zargat. Legalább nem az én hajamat piszkálja. Már az se érdekel, hogy valami aranyat emleget, takarodna el a fenébe, és mindenki boldog lenne. De neeeem, most is három nevet mond, akiknek egy számot, és ábrát kell mondania. Gondok lesznek még itt… csak már nélküle, mert elment végre. Ideje kicsit gondolkozni, ami menne is, ha páran nem vágnák rá, hogy akkor mi a szám, és az ábra. Eh, inkább csak legyintek egyet, és úgy döntök, hogy rágyújtok. Gyújtanék, ha lenne nálam cigi… ez a nap már nem lehet ennél rosszabb.
- Haj, az én nevem Karasu, Elianahoz hasonlóan fogalmam sincs, hogy mi ez az egész, mit keresünk itt, és ki az a marha idegesítő bohóc. De lehetőleg hamar fejezzük ezt be, és lépjünk le. – hallatszódhat a hangomból, hogy nem vagyok a nyugalom mintapéldánya. Nem úgy, mint az a kicsi arrancar… hm, még nem láttam. Habár a többit se még, pech, így legyen csapatjáték, hogy senki se ismer senkit? Kíváncsi vagyok, hogy mennyire hamar érjük el a Game Overt?



Mesélés:

Az említett személyek választottak, számot, és ábrát is. A levegőben megjelent, aranybetűkel kiírva a három kimondott szám, és mellettük pedig egy-egy név. 1:Dei, 2: Tsugahara, 3: Vex. Nem okozhat gondot rájönni arra, hogy a számok egy játékost jelöltek, így magatok választottátok ki a partnereteket.
Ismerős röhögés töri meg az egész hangulatot, ismét itt a bohóc, de csak most a hangját hallatja.
- Naaaaaagyon jó, mindenki ez nagyon jóóóóó!!! Hát, íme a párok. A kis szoknyás szépség, Eliana párja nem más, mint Tsugahara, éljen az ifjú pár. ÁHAHAHAHAHAHAHA!!!!!! – gúnyos nevetés visszhangzik mindenfelől. – A kis enyveskezű párja nem más, mint a colos albínó, kik remélhetőleg elviselik majd egymást. Falvia és Vex egy párban, két szerelmes pár, mindig egyűtt hááál… - immár énekel az ostoba, jól múlat, ez már nem kérdés, csak sajnos rajtatok, és nem veletek. – Már csak két személy marad, így kizárásos alapon lesznek párban. A selymes hajú Eiji, és a holtpofa Dei. Gratulálok mindenkinek, az ajtókat már elfoglaltátok, hát örvendjetek, és éljétek túl. Ja, és mind párnak, minkét tagjának át kell mennie a következő ajtón, ha az egyik ott marad, akkor az egy mínusz élet, és kezdhetitek elölről.
Tsugahara, Vex, Dei, hiába akarnátok másfele menni, valami erő a párotokhoz vonz benneteket. Hiába akarnátok odébbállni, a lábatok nem mozdul, legalábbis míg nem mentettek be az ajtótokon. Utána már szabadon tudtok mozogni, de vissza nem tudtok menni, mert eltűnt az ajtó, csak a fal maradt.

Eliana és Tsugahara:

Ti mentetek be a körrel ellátott ajtón. Egy hosszú folyóson találjátok magatokat, látszólag van vagy húsz méter hosszú. Alig léptek előre párat, a hátatok mögül hangos puffanásra figyelhettek fel. Ha hátranéztek, láthattok egy hatalmas labdát, majd kétszer akkora, mint ti, mellette se nagyon tudtok elmenni, egy út lehetséges, előre, mivel a labda nem marad egyhelyben. Lassan elindul felétek, és ha nem kezdtek szaladni, akkor hamar palacsinta lesz belőletek. Ha a futás mellett döntöttetek, akkor a labda mindig a nyomotokba lesz egy-két méterrel. Húsz méter után lesz egy kanyar balra, majd tíz méter után jobbra, ez a szakasz a leghosszabb harminc méter, a végén két választás, jobb vagy bal, ott a kijárat. De ha rossz a választás… -1 élet. De az utatokat más is akadályozza, a falból véletlenszerűen megjelenő dárdák, amik felnyársalnak, ha nem vigyáztok, de a karcolás is egy csíkba kerül.

//Mivel részemről nem lenne igazságos, ha én írnám le, mikor-hol jönnek elő a dárdák, így rátok bízom, hogy sérültök, vagy se Smile //

Flavia és Vex:

Szerencsésen választottál Flavia. A kérdőjel nem más, mint a szerencsés út. Nincs harc, semmi csapda, bekerültetek a Pihenőbe. Ami leginkább egy sötét űrre emlékeztet, egyetlen fényforrást egy lámpa adja, ami gyérül meg világit egy pultot. A pult előtt hat bárszék, a pult mögött pedig a bohóc mosogatja a poharakat, míg egy darab az orrán van. S amint meglát benneteket, felderül az arca. S a lendülettől, amivel felétek nézet, a pohár is lerepült az orráról.
- Gyertek csak, gyertek, szerencsések voltatok, nem vesztetek semmit, és még 100 arannyal is gazdagodtatok. Itt vagytok a pihenőben, ahol költhetitek a pénzetek. Mondom is mire. – köröket rajzol a jogarával a levegőbe, és fehér fénnyel megjelent az árlista.

Az árak:
+ 1 élet: 500 arany (három helyet négy élettel rendelkezik, aki megveszi)
+ EÜcsomag150 arany (3 csíkot tölt)
+sebesség/erő: 100 arany(egy körre +hármat kap a használója a gyorsaságára, az erő pedig a fizikai erejét növeli meg, tiszta Hercules lesz tőle)
+ életcsík 200 arany (15 helyett 16 lesz, és így tovább)

- Akartok venni valamit? Ha nem, akkor kérdezettek, és talán felelek is. Majd elfelejtettem, szívfájdalom, de míg a többiek nem érnek ide, addig nem mehetek ti se tovább. De ha akarjátok… van TV-m is, lassan kezdi a kedvenc vígjátékomat.
Ha nincs kérdésetek, és nem vesztek semmit, a bohóc előtt megjelenik egy TV, ő pedig ugrik egyet, és a levegőben ülve nézni kezdi a képernyőt, amit ha ti is megnéztek. Nincs benne semmi, még üveg se, csak a doboz, amiben, egy mókuskerékben egy emberarcú patkány fut körbe és körbe. Persze ha kérdeztek, válaszol nektek, csak közben az orra alatt morog.

//Na igen, ez volt a szerencsés ajtó, +100 arany, mert a szoba "teljesítve"//

Eiji és Dei:

Tietek maradt az x-el ellátott ajtó, amin ha átléptek, egy 15*15-ös teremben találjátok magatokat, szemben veletek ott az ajtó, de alig léptek párat. Hangos visítás töri meg a terem egyhangú csendjét. Valahonnan homok kezd el gyűlni 5 pontra, és egyre csak nőni kezdenek, míg elérik a másfél métert. Az egész testük homokból áll, testüket fekete köpeny fedi, és fegyverként kaszát használnak. Egyszerre rugaszkodnak el, és támadnak rátok. Három Eijire, kettő pedig Deire. Az Eijire támadok a következőképpen kezdenek hozzá. Egy balról akarja rövidebbre vágni Eiji haját, csak sajnos ebbe Eiji feje is beletartozik, a második a lábaidat szeretné megvágni, míg a harmadik hátulról támad rád. Dei, neked annyiból szerencséd van, hogy csak ketten támadtak rád, mindketten szemből, és az a céljuk, hogy levágják a karjaidat. Nincs mese, harcolnotok kell az életetekért. Ahogy egyet megöltök, úgy jön a helyébe egy másik, de csak 5 jön erősítésnek, ennyi, se több, se kevesebb.

Kaszások:

Élet: 3 vágást bírnak, 1 zanputámadást, kidout stb.
Gyorsaság: 5
Sebzés: 1


//Itt se szólok bele jobban a harcba, rátok bízom, hogy sérültök, vagy se//
Spoiler:
 

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar


Female
Hozzászólások száma: 304
Tartózkodási hely: Las Noches
Registration date: 2010. May. 22.
Hírnév: 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
25900/30000  (25900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/    Kedd. Máj. 15, 2012 6:26 am

Hárman választhattunk 3 ajtót és 3 számot. Flavia a kérdőjeles ajtót és a hármast választotta. Rajtam kívül még lány, ő van, és kizárásos alapon csak ő lehet a név tulajdonosa. A kék hajú férfi, akiről nem tudom eldönteni, hogy hova tartozik az nem lehet más, mint Eiji. Neki persze a maradék maradt az egyes, és az X-es ajtó. Tudatosult bennem, hogy az ajtót a számoknak megfelelően választottuk. Lehet, hogy túl kiszámítható volt? Amikor választottam, erre nem is gondoltam. De egy biztos, hogy közülük egyik sem lesz a párom.
- Na, de Elcsi-chan – széles mosoly - nem kellene ilyen gonoszul felfogni ezt az egészet! Az előbbi Bohóc úr is megmondta, hogy ez csak játék!
Így se becéztek még. De nem akartam Flavia-t lelombozni, miszerint tartok attól, hogy nem egy barátságos menet lesz. Félek, hogy az életünkkel fogunk játszani, és ha átlépünk az ajtókon, akkor onnantól kezdve nincs vissza út.
- Haj, az én nevem Karasu, Elianahoz hasonlóan fogalmam sincs, hogy mi ez az egész, mit keresünk itt, és ki az a marha idegesítő bohóc. De lehetőleg hamar fejezzük ezt be, és lépjünk le.
Akkor más se tud tőlem többet, de legalább biztató, hogy más is támogatja az álláspontomat.
Miután mindenki választott, a levegőben megjelentek az arany számok, és mellettük három név. Mivel nem igazán mondanak nekem sokat a nevek, így egyből nem tudtam kivenni, hogy kit is takar a kettes szám.
~ Tsugahara … Ő lesz a párom?
Ismét röhögés, de most már ismert a tulajdonosa. De ebből is kivehető, hogy meg vannak a párok, most már átmehetünk az ajtókon, és kezdetét veheti a rém játék.
- Naaaaaagyon jó, mindenki ez nagyon jóóóóó!!! – Ezt cáfolom, már az, hogy itt vagyok - Hát, íme a párok. A kis szoknyás szépség, Eliana párja nem más, mint Tsugahara, éljen az ifjú pár. ÁHAHAHAHAHAHAHA!!!!!!- gúnyos nevetés.
Az ütő megállt bennem, mikor a Shinigami indult meg felém.
~ MIIIIiiii?! A sors most csak viccelődik velem. Pont én kapom ki az egyetlen Shinigami-t? Meg mi az, hogy az ifjú pár?! Most ugye csak viccel. Ha a kezem közé kaparintom a mócsingot, akkor kinyúvasztom ezért a besorolásért. Miért pont engem versz Shinigamival?
Kívülről csak az látszott, hogy nagyon mérgelődök magamban, be van csukva a szemem és erősen össze van szorítva az öklöm, és ha most valaki megszólít, azt azon nyomban agyon ütöm.
– A kis enyveskezű párja nem más, mint a colos albínó, kik remélhetőleg elviselik majd egymást. Falvia és Vex egy párban, két szerelmes pár, mindig egyűtt hááál…
Nem csak én lettem szerelmes párrá kikiáltva, de ez cseppet sem nyugtat meg. De mégis nagy különbség van egy szerelmes pár és egy „éljen az ifjú pár” között. De hogy jobb ha nem énekel a bohóc, az szent.
– Már csak két személy marad, így kizárásos alapon lesznek párban. A selymes hajú Eiji, és a holtpofa Dei. Gratulálok mindenkinek, az ajtókat már elfoglaltátok, hát örvendjetek, és éljétek túl. Ja, és mind párnak, minkét tagjának át kell mennie a következő ajtón, ha az egyik ott marad, akkor az egy mínusz élet, és kezdhetitek elölről.
Megvolnának a beosztások. Gondolom hiába szeretnék párt cserélni, akkor sem lehetséges. Ez a játékszabály, bár lehet, hogy egy próbát megérne. Feltenni a kezem, hogy „ki akar velem cserélni?”. Arrancar társaimba biztos vagyok, hogy senki, de talán Eiji... Az örvendjetek és éljétek túl továbbra se túl biztató. A szabály, miszerint a következő ajtón a páros mindkét tagjának át kell mennie, az nem feltétlen jó. Abban reménykedtem, hogy útközben elhagyom a páromat. Felkenem a falra, vagy saját magam teszem el láb alól, vagy hagyom ott az egyik csapdában. De ez már nem lehetséges. Muszáj kijönnöm vele, különben itt hagyjuk a fogunkat. Nincs mit tenni. Gyilkos szemmel nézek fel Tsugahara-ra.
- Akkor gyere. De ha hátrálni mersz, akkor magam nyírlak ki…. Azt nem mondta a bohóc, hogy élve kell átmenni az ajtón.
Tudom csupa szív vagyok…. Bár ha azt nézzük, akkor Genni-vel is jól kijövök, lehet, hogy neki is kéne egy kis esélyt adnom? Nem kellene azért megfolyatnom egyből egy kanál vízbe, mert Shinigami? Hát most megint egy csónakban evezek az ellenséggel. Nincs mit tenni. Ha nem egyszerre evezünk, akkor GAME OVER.
Együtt mentünk át az ajtón. Egy hosszú folyosó van előttünk. Látszólag nincs semmi különleges benne. Bár élek a gyanúperrel, hogy nem ennyire egyszerű a feladatunk, hogy csak átmegyünk. Ha most lenne nálam valami kő vagy valami hasonló, akkor előre dobnám. Ha van valami csapda, akkor az indítsa el, és ne mi. De mivel se nálam, se a földön nincs semmi, ezért ez nem lehetséges. A Shinigami-nál meg megint biztos vagyok, hogy hasonló a felállás. Bár ha már itt járunk, akkor őt magát is előre lökhetem, vagy udvariasan előre engedni, hogy ő sétáljon bele, és ne én. De mivel csak nem vagyok ennyire szívtelen, ezért óvatosan kezdtem el előre haladni. Figyelve, hogy ne lépjek rá semmire. De alig haladtunk valamit előre egy hatalmas nagy puffanást hallok mögülünk. Persze erre mindketten megtorpantunk.
- Mond, hogy nem léptél rá egy csapdára....
Szép lassan nézek, és egyben fordulok is hátra. Ekkor látom meg, hogy mi puffant ekkorát. Mögöttünk egy hatalmas nagy labda. De nem az a kicsi, hanem egy tőlem kétszer akkora. Az egyértelműen látszik, hogy mellette nem férünk el. Ha ez a valami megindul, akkor egy lehetőség van futni. Ugyanis ha ez utolér, akkor összelapít. De ennek a helynek ez a kulcsa. Nem is kell sokat várni, és a labda elindul.
- Nem mondod – mondtam lemondóan – FUTÁS!! ÁÁÁÁÁ!!!! – Fordultam meg azon nyomban, és mint a golyó elkezdtem szaladni.
Komolyan mondom, mint az Indiana Jones filmben, hogy jön a nagy golyó. De akkor hogy is menekült meg? Gyorsabban szaladt, mint a golyó. Ezzel egyenlőre nincs baj, de egyszer csak hallok valami furcsa hangot, ezért hirtelen megtorpantam. Még tiszta mázli, mert egy dárda ugrott elő a bal oldali falból, és ha nem így cselekszek, akkor biztosan felnyársal. Kör-golyó, és most dárdák? Nem vagyok egyébként is megáldva egy Shinigami-val? De nincs idő erre, gyorsan kikerülöm a dárdát és futok tovább. Jobbról-balról jönnek elő dárdák, és nincs bennük se ritmus se rendszer. Csak a szerencséden múlik, hogy megúszod, vagy felnyársal. Ha lassan futsz az se jó, ha túl gyorsan az sem. Egyik kiálló alatt átbújok, a másokat rálépve ugrom át. Nincs túl sok idő. Sem gondolkodni, sem próbálni rendszer találni, ugyanis egy hosszabb megállás azt jelenti, hogy palacsintává lapít a golyó. Szinte már nyakamba érzem.... Nem is merek hátra nézni. Már a hangtól tiszta idegbeteg vagyok. Valamibe elesek. Amint földet érek, egy lándzsa közvetlenül előttem jön ki a falból. Csak máknak köszönhetem, hogy nem nyársalta át a fejemet.
- Ez egyáltalán nem vicces!!!
Amilyen gyorsan csak tudok, feltápászkodok, és futok tovább. Hol a fenekemet, hol a hasamat húzom be, hol előre, hol hátra hallok, hol nagyot ugrok, mint a gátfutók. De egyszer csak villámcsapásként ér a felismerés, miszerint mi nem Indiana Jones-ok vagyunk, hanem olyan személyek, akik tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ha lenne valami lefogó mágiája a Shinigaminak…
- Nincs valami mágiád, hogy megfogd a labdát? … - kiáltok át másik sporttársamnak – Ha le tudnád fogni, akkor lehetne annyi időm, hogy egy Cero-val hazavágjam…! De nem biztos, hogy bejön! … KANYAR!... GYORSABBAN!!
Az a baj, hogy az a megoldás, miszerint menedéket vájunk a falba, és ott meghúzódunk, amíg a golyó elmegy, az nem jó, mert lehet, hogy a végén pont a labda zárná el a kivezető utat. De az se biztos, hogy a Cero-tól megadja magát. Jó lenne tudni, hogy vajon ez megléphető-e? Az én lefogó technikám az biztos nem jó. Ha jó lenne, akkor nem is támaszkodnék rá. Megcsinálnám, majd elégedetten mosolyognék, hogy látod így kell ezt. De sajnos nem így van.
Jobb és egy bal kanyar után elértünk a végjátékhoz a folyosó végén ott egy elágazás. Jobb vagy bal ajtó. De hogy ezt kiszúrtam, ára volt. Az egyik lándzsa megsértette a lábamat. Nem vészes, de azért mégis…
- JOBB VAGY BAL!!! GYORSAN!!!
Kiabáltam, hogy ne én legyek a hibás, ha rossz ajtón megyünk be. A másik, hogy ha ki is választunk ajtót, akkor se biztos, hogy egyből kinyílik, és lehet, hogy felkenődünk az ajtóra, és a labda összelapít. Még gyorsabban kezdtem el szaladni, hogy legyen idő kinyitni, és áthaladni rajta. Nincs messze a cél.
- MELYIK!!!???
Én igazándiból nem tudok dönteni, de ha azt nézzük, hogy a jobb az mindig jobb, akkor arra szavaznék, de mivel arra jobban számítanak, hogy azt választjuk ezért a bal szimpatikusabban hangozna. De vajon melyik? … Akkor legyen a Bal ajtó, vagy mégis a jobb?
- BAL?!
Továbbra is, nem győzök kitérni a dárdák és lándzsák elől, de mindeközben elég gyorsan szaladni, hogy még véletlenül se essek áldozatul a labdának, de fel se akarok nyársalódni egy éles hegyre. Már egyre inkább úgy érzem, hogy nem a legszerencsésebb ajtót választottam.
Tanácstalan vagyok, és biztos ami biztos megkérdezem melyik legyen, hogy ő melyiket mondja biztosabbra. Elértük az ajtókat. Nincs idő mit mondani, nincs idő tovább gondolkodni. Megragadtam a bal ajtó kilincsét, és kinyitottam, majd jóformán átestem az ajtó másik oldalára. Társam is átért, és nagy puffanás jelezte, hogy a golyó is megérkezett. Nagy levegőt fújtam ki, hogy a labda nem lapított ki minket, és átértünk a következő helyre.
- Legközelebb hozok egy kalapot és egy ostort, vagy helyetted Indit kérem társnak...
Tápászkodok fel egyben a földről, és nézek körbe, hogy már megint hova keveredtünk.


Spoiler:
 


A hozzászólást Eliana del Barros összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Máj. 16, 2012 9:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Az elveszett ereklyék fosztogatói /sajnos Tia Carrere nem lesz vendégszereplő/

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- ::  ::  :: -