HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Mizushima birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Mizushima birtok   Vas. Máj. 29, 2011 9:19 am

Spoiler:
 


Köztudott, hogy a Seretei szélén találhatók hatalmas, impozáns épületek is melyek egyes nemesek birtokában vannak. Ezek közül a birtok területek közt is fel lelhető a Mizushima- ház birtoka, amely különlegességében igen csak kitűnő a többitől. A szokványos elrendezés itt egyáltalán nincs meg. Nem lepé körbe a birtokot hatalmas kőfal csupán egy fehér és közepes, azon sem az látszódik, hogy kifejezetten a védelemre orientálódott volna. Amolyan látványosság kedvéért lett felhúzva még évszázadokkal ezelőtt, hogy a bámészkodók elől elrejthessék a lényeget. A fal mögött található hatalmas birtokot körben egy hatalmas árok szeli el vízzel feltöltve, ezzel magyarázva, hogy még is mivel szándékszik megvédeni a birtok ura földjét. A kapuban a nap java részében több őr is áll, illetve ezek bizonyos időközönként váltják egymást pihenés képp. A kapu mögött mindössze egyetlen egy hatalmas híd az mely átvezethet a vízi akadályon, azonban vész esetén a szerkezet felrobbanthatja magát védelmi szempontból kifolyólag. A hídon áthaladva csodálatos látványban részesülhetünk. Kis törpe cserjék, gondosan nyírt bokrok indulnak el a macskaköves út mentén. E mögé nézve pedig virágbokrokat s gondosra nyírt pázsitot fedezhetünk fel. A szabad tér bizonyos látó szögig hatalmas, de javarészt azért az őrség közül mindig megtalálható itt valaki, hiszen állandó járőrözés megy a területeken. A jó néhány méteres úton végig haladva egy centrizált környezetbe jutunk, ahol eldönthetjük, hogy még is merre szeretnék tovább menni. A kör alakú környezetet szintén bokron vonják körbe illetve annak közepén egy kör alakú szökőkút foglal helyet. A szökőkút úgy lett megalkotva, hogy annak tükör tiszta vizében az aljzat egészén a család címere legyen fellelhető aranyozott díszítésben. Négy további út adott s táblák jelzik az út irányt.
Ha nyugatnak indulunk tovább az út stílusában nem változik igazán, csupán csak annyi, hogy egy kisebb erdőbe tévedünk, mely egyenesen a szolgálók és őrség szállásához vezet. Szórtan elhelyezkedő épületekről van szó, ugyan nem oly' nívós mint a birtok urának rezidenciája, de kényelmet és lakhatóságot azért megadja. Igazi természetes és gondozott környezetről van szó, ha valaki ismeri a járást akkor számost helységekhez is eljuthat. Ilyen pl. a kis erdőben lévő piknikező, ahol általában a pihenő idős személyzet megtalálható.
Kelet felé haladva az út teljesen átalakul. Különböző virág ágyások díszítik az út mentén a gyepet s ezeknek színe valahogy érezhetően előrehaladva fakul. Egy bizonyos idő után a család korábbi tagjainak mellszobra is kibújik a sima környezetből ezzel megadva önmaguknak némi sugallatként a végtiszteletet. A családi kriptához érkezhetünk, amelyben nincs is semmi különleges. Szépen mívelt munka, de mint eddig is a birtokban a művészet nem a maga csicsájában, hanem különlegességében van.
A harmadik út tulajdonképpen összeköttetésben áll ezzel a hellyel is. A kripta mögött egy kicsit kacskaringósabb út indul el, még egy nagyobb kanyar következtében hatalmas kertben nem találjuk magunkat. Itt szinte teljesen biztos, hogy a nap 24 órájában dolgozók művelődnek. Egyszerű gyógynövényes, Soul Society legkülönlegesebb gyógynövényeit tartalmazva.
Az északi út pedig egyértelműen a rezidenciához vezet. Az ide vezető úton azért már látszik, hogy gondosabban felépített. Cseresznyefa sorok és az aljzatban orchideák vezetnek előre tavasszal egy kész csodát biztosítva. Ha valaki nem akadt le ezen a dolgon hirtelen a növényzet megakadására lehet figyelmes. Néhány istállón átlátva végül egy betonplaccon túl láthatóvá válik a hatalmas épület. Már a kisugárzásából is csak az erő és a határozottság uralkodik, ez jellemezte mindig is a Mizushimák szarkazmusát. Sötét színek, de jól megmunkált külső borítás.
Két osztható az egész épület. A házhoz néhány lépcső fok után érhetünk. Körbe érve az egész épületet fedett tiszta terasz kezdi meg elárulva magát a szabadabb életfelfogásról. Belépve a házba meleg, de sötét színek uralkodnak. Egy tégla alakú terem, amelynek fehér falain aranykeretes képek sorakoznak, neves festők művei árulkodnak a családdal történt történelemről. Egy- egy ilyen mű, külön történeteket mesél el s minden évben egy más festmény kerül ki a falra. Innen ki indulva csupán három út vezet a ház különböző helységeihez. Előre egy hatalmas, míves lépcsőzet vezet a szobák irányába. Itt először egy körponti nappalihoz hasonló helyiség foglal helyet minden luxust és kényelmet kielégítően. Ebből indul ki egy kisebb folyosó ahonnan öt további szoba és fürdőszoba foglal helyet. A folyosó végi szoba a leghatalmasabb s könnyen kitalálható, hogy a ház uráé. De az előtéri helység egy másik kisebb folyosót is rejt magában, ez fogja közre a család többi tagjainak szobáit.
Vissza menve a ház földszintjére a további folyosók egyike az étkezőhöz, konyhához és könyvtárhoz vezet. Az utóbbi rengeteg értékes könyvet és a család birtokában lévő tárgyat is tartalmaz. Általában ez a helység jelképesen a családfejének irodája is.
A harmadik és egyben utolsó folyosó nem máshoz vezet, mint a labor, aminek személyzete igen csak kevés. Itt végzik a kellő felkészültséget és különféle mérgeket, amiknek alapanyaga a gyógynövényesből hozott növények. A rezidencia mögött egy kisebb út vezet a saját, hatalmas méreteket öltött senkai kapuhoz. A Mizushima- ház birtoka a 12. osztag barakkjai szélén és az Akadémia közé eső terület.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 29
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Vas. Jún. 19, 2011 7:06 am

Spanlátogatás és egy „ártalmatlan” nővényke lepasszolása. A csempészés még mindig él.


Egy apró kis dobozt szorongatok a kezemben. Párperce már vizsgálgatom és két dolog ragadta meg az egy szememet, az első, akinek jött, a második, az idézet, ami rajta van.
Kézen foglak téged, téged és téged. Megtehetem, még így is tartani tudom a levegőt. Gyűlöllek téged, téged és téged. Nélküled semmi vagyok, nélküled értelmetlen vagyok, nélküled erőtlen vagyok. Ha ezt nem értem, csak küzdök, és sosem békélek. Ha értem, magamhoz ölelem a mindenséget. S a mindenség által egész leszek, vagy a terhe összeroppant és elpusztulok.
Komoly gondolatok ezek, és talán Nálam okosabb személyeknek találták ki. Számomra nem mondanak sokat. Talán csak annyit, hogy tanuljam meg elfogadni a sorsomat, ne ellenkezek kézzel-lábbal ellene. Öleljem magamhoz, fogjam kézen és köszöntsem, mint egy testvért. Számomra ezeknek a szavaknak ez a jelentése. S ha elutasítom, akkor végül saját magamnak köszönhetem a halálom. Bár lehet csak egy jó reklámfogás az egész. Erre tudok gondolni, mivel nem máson olvastam ezt az egészet, mint egy csomagon, ami Takeonak jött. Nem annyira nehéz rájönnöm mi is van benne, mit rejt a kis huncut csomagolás. Azt hiszem, szerencsésebb lenne, ha ezt most Én vinném el az ügyfélnek. Leminősítem magamat egy egyszerű postássá, aki mindig kétszer csengett és egyszer nyomja meg az asszonyt. Pff, honnan jött ez a gondolat? Az első lehetőség hogy túl sok ponyvaregényt olvasok, a második pedig esetlegesen az új…… ismer....barátom mait van. De lehet, nem kellene ez ellen lázadnom, hiszen csak ki akar szedni a csigaházamból és ezt talán díjaznom kellene. Csak szeretem az Én kis meszes házamat, pedig Takeo próbálkozik mindennel. Már csak énekelnie kellene. Kojirobiga gyereki, ég a házad ideki. Ha nem jössz ki bemegyek. Zanpaktoumal kiverlek. Hm, azt hiszem ha ezt megcsinálná igen érdekesen néznék rá. Talán meggondolnám azt is, hogy elég épelméjű és nem itta el az eszét. Eh, ezt felelőtlenség volt részemről kijelenteni. Hiszen Én voltam az, akinek egy átbulizott éjszaka után tetoválás (<---link)került fel a mellkasomra.
Ez a dolog, ez az igazán érdekes eset után jöttem rá arra, hogy hiába is iszok sok szakét. Az emberi alkoholok igazán erősek, pontosabban azok, amiket eddig nem fogyasztottam. De azt tudom, pár sör elég volt, és karaokéztam, táncoltam, a pulton táncoltam, sőt, a pultos a számba töltötte az alkoholt. Talán ez volt az, ami megadta az áldott felejtésnek a kezdő löketet és talán egy másik alkohol. Volt valami Abszint nevezetű, a hatása nagyjából megegyezett egy Rakurai Tamaval. Alig ihattam belőle őt-hat, felest, és nem tudtam magamról semmit. Csak amikor felkeltem éles fájdalom a mellkasomban, és selymes érzés a combomon, mellettem két igazán csinos nő, és nem volt rajtam semmi ruha harmadjára egy igazi hamisítatlan fejfájás. Belenéztem a tűkőrbe néztem és nem tetszett, amit láttam. Rúzs a számon, a szemkötőmre egy szem volt festve és a mellkasomon valami kellemetlen dolog volt rajzolva, és a lábamon harisnya O.o. Khm, nyugodtan mondhattam szerintem, hogy „A KURVA ÉLETBE”!!!! Annyira zavarban voltam, hogy majdnem pucéran hagytam ott a nőket. Szerencsére annyi eszem volt, hogy visszafordultam és nem okoztam a kint lévőknek szívrohamot. Megmostam az arcomat és letéptem ami nem volt rám való, utána magamra kaptam a ruhát és spuri a francba. A folyóson ismerős hangokat hallottam bekopogtam és nem törődve a következményekkel benyitottam. Bár ne tettem volna, majdnem oda lett a másik szemem is. Amit láttam az rémes volt, Takeo puccsitott velem szemben. Hamar hátrálni kezdtem és valami át is estem sikeresen. Kiabáltam Neki, hogy öltözzön fel, de nagyon gyorsan és húzzunk haza. Azt még láttam, hogy neki se lehetett rossz az éjszakára, mert hat lábat láttam kikandikálni a takaró alól. Akárhogyan is számoltam az három nő, vagy valami igazán érdekes mutáns. Annyit elismerek, hogy nagyon gyorsan öltözött Takeo. Lehet van már gyakorlata benne? Kitudja mennyi házas shinigamitól kellett már lelépnie, mert hazaért a férje? Bár ez nem érdekel most, a lényeg hogy egy nyomorult kapu felé mentünk. Persze közöltem vele, hogy érdekelne honnan kaptam ezt a tetoválást, de csak sejtelmesen mosolygott, Én pedig nem firtattam tovább a dolgot. Inkább hogy tereljem a témát az estéről beszélgetni kezdtem vele (tudom, durva, de Én kezdtem vele és nem fordítva). Hazaérve pedig szépen mentem aludni egy igazit.
Érdekes, de az emlékek miatt mosolyogtam, sőt, nevetve vettem a kezembe a csomagot, raktam a számba a pipámat, és indultam meg Takeo birtokára. Persze a kötelező uniformis és szemkendő, egy dolog volt más rajtam, a zanpaktom markolatának a végén egy kis amulett lógott egy láncon. Az utam nem volt túl eseménydús, meleg volt, tömeg, és zaj, nem a kedvenceim de az ügyfelekért mindent. Megérkezve a „kis” lakására lassan végignéztem a pulipintyon, meg kell jegyeznem nem ocsmány. De most nem turistaként vagyok itt, hanem fontos dolgom van. Egy küldemény, egy csomag, amit ha nem tudok átadni, akkor kivágom a másik szememet is. A bejáratnák természetesen őrségbe botlottam, de miután elmondtam a jövetelem célját és természetesen azt is, hogy mi a nevem meg a beosztásom, máris bejutottam. Egy teraszra vezettek és közölték, hogy tájékoztassák Takeot. Biccentettem, jelezve hogy felfogtam ezt, és várok, míg megérkezik. Addig is nyugodtan pipáztam és a honom alatt, pedig a fontos küldemény lapult.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Male
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 27
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Vas. Jún. 19, 2011 8:57 am

|| Spanolás (?O.O), ártatlan "növényke" lepasszolás és virágzó csempészet ||

Délután három óra, szépen süt a napocska és Nobu legbékésebb álmaiban buborékot fújkálva alszik kanapéján szétterülve. Egész hajnalban vastüdőre pöfékelve légszervét nyúzta, nyúzta, végén már csak nézte gitárját. Akkora gyárteljesítményt zavart le, kaszával lehetett aratni a füst veteményest és tejföl ködnek lehetett hallucinálni a Mild seven végtermékét. Ez volt! Továbbra is kitartóan próbált zenét szerezni, kevesebb, mint több sikerrel. Állandóan elgondolkozott valamilyen hülyeségen. Például miből készül a lila hajfesték. Fontos kérdés, hiszen havonta kent belőle fejére és most rájött, tulajdonképpen nem tudja mi minden lehetett benne. Ott volt flakonon a sok vegyület meg fura szó, de azok honnan jöttek?O.o Sose lehetsz biztos a leírtak mennyire igazak! Kitalálhatták őket és megeshetett a valóságban Milka tehén farmon állítják elő. Van külön csokira meg színező anyagokra specializálódott szekció. Hiszen nem magától lila a tehén? Kell lennie kiindulási pontnak, mint filmekben az anyakirálynő! Lehet ebben az esetben is erről volt szó. Teremtődött nagyon-nagyon, oltári régen egy torz kinézetű lila boci, aki mellékesen jégbe fagyott, majd megtalálták az emberek és sok tudós életre keltette. Aztán meg akarták fejteni a rejtélyét, de félúton elrabolták a csoki gyártó cég kémei, hogy hasznot húzhassanak belőle. Annyira bejött nekik, hogy óriásira duzzadt az ipar és terjeszkedtek mindenfelé. Így született az ötlet, miként nyernek lila hajfestéket mutáns boci génállományából!
Nos, eme leleményes fejtegetés körülbelül itt szakadt félbe, mert Nobu szó szerint bealudt a saját hülyeségén. Álmában, azért még folytatta a remekbe szabott történet bonyolítását és megspékelte ufókkal, űrben repkedő mechákkal és világbékére törtető harcosokkal, mert kitört a világra szóló hajfesték háború. Mindenki mutáns bocit akarta és nemzettségre, származásra, nemre való tekintet nélkül, halomra gyilkolták egymást. Forrongott az egész Föld. Ebbe a konfliktusba csöppent bele azaz anti gárda, akik brutálisat pusztító stukkerjaikkal megérkeztek, hogy rendet tegyenek. Persze ők is harcoltak, de egyik agyabugyáló felet se támogatták. Mindegyiket kaszálták lefelé. Erőszakkal léptek fel az erőszak ellen. Tiszta káosz volt az egész, meg árulás árulás hátán. Szinte beleizzadt annyi minden történt egyszerre. Ráadásul valami magas hangon szavakat ismétlő labda is állandóan követte. Nagyon aranyos volt tőle, micsoda lelkesedéssel követte. Őszintén szólva aranyosnak találta, csak, amikor rákezdett villódzva sipítozni! Attól menthetetlenül megfájdult feje! Meg ki ne érezné kínosan magát, ha egy beazonosíthatatlan valamicsoda üvöltözik neki, gyakran olyasmiről, amiről nem kéne. Szívesen megtartotta volna magának az olyan információkat, mint kabala boxere van rajta, vagy kedveli a kapitányt. Nagyon kínos volt, de nem bánthatta a sárga izét. Inkább begyűjtötte és lángvörös fejjel lelécelt. Fárasztó és nehéz élete volt, ráadásul nem göngyölítette fel a nagy rejtélyt! Mire eljutott csatáktól megfáradtan hallhassa mutáns boci rejtélyét, hatalmas csörgés csattogás, majd puffanás. Két út volt előtte. Szokásához híven pocakot vakarva helyzetet vált, vagy megerőlteti csipás szemeit és feltekint.
Kivételes alkalmak egyikeként utóbbit választva tápászkodott fel. Csíkra szűkült bagolylesőkkel próbált fókuszálni maga elé, bár egyenlőre világát se tudta. Valahol megrekedt a lila tehén és harcok színterén, mert határozottan érezte fülsüketítő decibelen üvöltenek neki. Kapásból az juttatta eszébe, ahogy egyik álombeli társa okoskodott neki. Szóval, bugyuta mosollyal legyintgetett a levegőben. Nem nem elzavarni igyekezett, hanem tisztelegni! Elvégre katona volt, vagy mi szösz. Persze megmozdulását kissé fájdalmasan jutalmazták. Valamit, határozottan hozzá hajítottak. Összehajtogatott papírra emlékeztette, de az jobban megmaradt emlékezetében lendülettel együtt szőnyegre borult. Még magyaráztak neki valamilyen meghívásról meg egy báróról. Őszintén szólva nem sok mindent fogott fel a történésekből. Nyugodalmasan elvegetált a földön heverészve, míg jött bevált hideg zuhany barátja. Betörői búcsú ajándékként nyakon öntötték. Szó, mi szó maximálisan bevált. Nőies sikollyal pattant fel, hogy egyensúlyát vesztve zakózhasson ki a nyitott ablakon, egyenes röppályán landolva a virágos kertben. Fájdalmassal sóhajjal köszönt a növényeknek, aztán visszamászott szobájába, hogy szembesülhessen ripityára tört ajtajával, meg egy kicsit elázott papírral.
Szemügyre véve a szétfolyt betűket kissé fura grimasz suhant át arcán. Még se volt alaptalan az álma! Azon a papíron, legalább egy csillagpukkantó anyahajó robbantott ábrája volt felvázolva. Igaz, kivehető szavak szerint Mizushika, Mizamisha, Miza valamicsoda birtok térképe volt, de az ő fejében kész bonyodalomnak tűnt. Hát, még akkor miféle pánik uralkodott el rajta, miután karton cigivel feltankolva nekivágott a végtelennek! Nem utasította vissza a meghívást, így mennie kellett. Viszont sose volt erőssége a tájékozódás. Azt se tudta merre induljon Seiretei utcáin. Tanácstalanul poroszkált az utcákon, miközben szájából cigi lógott és ki se látszott a papír bújásából. Olyannyira egy vétlen pillanatban közelebb hajolt áldozatához, amiből másodpercek alatt lángoló fáklya lett. Azonnal el akarta oltani! Épp, csak annyi volt a gond, nem sikerült. Hiába rázta, taposta, temette be homokkal. Szinte teljesen megsemmisült a balesetben. Mentőöv nélkül, pedig még elveszettebben botorkált. Csupán két-három órájába került, mire talált valakit, aki készségesen elvezette a birtokhoz. Olyan hálás volt, mint még soha! Végre megtalálta! Azonban nem látott bejáratot. Valószínűleg rossz oldalon lehetett, esetleg nem látta a fától az erdőt, mert magasságának köszönhetően némi nyújtózkodással bekukkanthatott a fal mögé. Sok szép zöldet látott, meg egy több emeletes épületet. Nagyon pazarul festett már ilyen kicsike szögből is. Viszont a kaput továbbra se látta. Semmi kedve nem volt megkerülni egy ekkora birtokot, ezért vett egy hatalmas levegőt, felszívta magát bátorsággal és hoplá, máris kikötött egy vízes(O.O) árokban. Kissé elszámolta magasság, egyensúly, riadalom tényezőket. Szinte a felugrási lendülettel együtt csobbant bele a vízbe. Fürdője hangjára kisebb riadalom támadt. Mindenhonnan üvöltözést hallott valamiféle behatolóról. Nem volt az, vagyis az volt! Eredetileg nem volt, de a meghívója hamvasztásával azzá vált. JÉJZUSOM! Bele se mert gondolni mit fognak vele csinálni, ha elkapják. Mivel magyarázná ki? Semmivel! Szóval, felcsatolta a shunpo cipőt és bekommandózott a fák közé. Ha megpróbál szép lassan araszolni, csak kijut valahová. Legalábbis remélte. Nem volt kedve bújócskázni és még nagyobb bajba keveredni az őrséggel, netán ház tulajdonosokkal. Abban se volt biztos jó helyen jár! Erősen szeretett volna hazajutni, mielőtt beperelik magánlak sértésért!

______________

// Devil's profile 賽を解き放て get out & follow the light

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Vas. Jún. 19, 2011 10:20 am

Spanolás, szállítmány, behatolás...mi lesz még itt Rolling Eyes ...elő a jointokkal Cool

*Gyönyörűséges nap van éppen felkelőben ismét. A kinti kanárik jellegzetes csiripelésbe kezdenek, amint a nap sejtelmes karokkal nyúlnak a természet felé. Gyenge szél honol a birtokon néha át fújva minden egyes általam feleslegesnek tartott virágon. Magamtól tutkóra nem vetnék ilyen tetves pink virágokat, de hogy menőek legyünk megengedtem a kertészeimnek, mert állítólag más nemesek is jöhetnek és akkor nekem menőzni kell ilyen csicsásokkal. >.> Már csak az kéne, hogy egy limonádé bódét állítsak a sövényes mellé, hogy "limonádét tessék, limonádét tessék" s addig kínálgasson valaki, még el nem érnek a pecómhoz...ehm...hagyjuk már. O.o Mindenesetre az illat legalább idáig is eltalál csak, hogy az én utam most egészen másfelé vezet. Éppenséggel Alice csodaországában utazom, ami abból áll, hogy tulajdonképpen jointtal a számban sikerült elaludnom. Már van benne tapasztalatom, így hát nem üt meg az a veszély, hogy esetlegesen leégessem a göncömet. Habár a kuro montsukimat majd úgy is át szövetem valami kúlos punk pulcsira mert én tuti nem fogok selyem vattaként mászkálni a gyűléseken. Milyen már? Sok selyem franccal beülni egy terembe még én is buzinak érzem magam, pedig alapvetően nyitott vagyok. Ez mutatja az is, hogy kiváltképp sokat járok Karakurába, főleg mióta saját senkai kapum van. (wehehehe) S még a "cigim" ég, addig én egy rémségesen dárkos temetőben találhatom magam. Sötét fellegek, (jó hogy nem villámlik...tuti eltalálna >.>) murvával felszórt talaj és rengeteg sírkő. Mind- mind olyan érzést nyom belém, mintha valami horror filmbe keveredtem volna, amelyben én játszom a dracula grófot és zombikat fogok kiszívni. Alap sztorinak nem is lenne rossz, de vajon a zombikban milyen vér csörgedezhet? Ezt mindenképp vizsgálni fogom, de mind ezek előtt megindulok a saját lelkem világában túristaként. Mindig eltévedek s azt teljesen kilátástalannak találom, hogy megfogom találni benne a saját zanpakuto szellemeimet, de fő, hogy megpróbáltam. Furcsa, de egyben király, hogy a belső tudatom (vagy mi) szájában is benne van a joint, így legalább ez a séta sem telik unalmasnak. Itt- ott fel is ugrok néhány már berepedt márványra, hátha a 2,5 méteres magasságból meglátok valami jelet mi megmutatja, hogy merre bujkálnak az én szörnyikéim. Semmi esélyem sincs erre. Mekkora szar már...a saját zanpakuto szellemeim elvárják tőlem, hogy a saját lelkem világában megkeressem őket, mikor arra nem vagyok képes, hogy kettőt lépjek a dangaiban. scratch Már a tudattól is rosszul leszek, hogy futnom kell a dangaiban. :/ Valamit diskurálnom kell majd a pápaszemes taichou-val ez ügyben, de mindezek előtt meg kéne találni ezt a két suttyom barom arcút. Azért valljuk be, milyen dolog már...van elég lóvém, sok mindent kiperkálhatok, de a zanpakutommal még mindig nem megy az a hatalmas spanolás. Legalább is nem ugranak rám, mint valami félőrült, hogy "Keo-báró-sama" *.*. Életem legjobb napja lenne, ha megtennék, de ezek? ehh.... Haladok tovább ebben a sci-fi világban s a belső sugallatok egyértelműek kezdenek lenni a számomra. Valamin nagyon ügyködhetnek, ami miatt nincs idejük leállni velem beszélgetni. Minő nagy hiba, hogy nem tudok beszélni velük. T_T Ultra vénásan kérem a drogot....nesze...sóhajtok egyet, s mint abban a nagy hájp filmben kimondom a kulcs mondatot, mi szerint "velem van az erő" és akkor visszatérek a magam létsíkjába. Nagyjából ez is történik, csak, hogy inkább azt reagálom le, hogy a jointomat vették ki a számból arcátlan és gyík módon. Egyből reagálok rá és kék íriszeimmel bambán pislákolok az engem körülvevő őrökre. Először fel sem fogom, hogy egyáltalán mi történik, de aztán valamit csak kapizsgálni kezdek. Pontosabban az esik le, hogy ezek a csírafejűek az én birodalmamba mertek belépni.*
- Hogy szakadna rátok egy millió szárított mariska...tipli a szobámból vagy ezer fekvő támaszt parancsolok meg....ugye nem nyúltatok egy origamimhoz sem? és a köpő csövem? meg a sakém? >.> *Túl áradó energiám gyanánt felhuppanok az ágyamról és odébb söpörve a csürhét kapkodni kezdek a személyes, igen értékes dolgaim után. Szerencsére semmi bajuk, csupán a jointomat lopták el a kis kunyulós banda. Istenem... el kell tiltanom most már őket a veteményesből, mert ennyi gyomrot nem etetek azért, hogy stikába herdálják a lóvémat. O.o * - Báró úr...he? *Fordulok feléjük, még lomhán beteszem magam a bőrfotelembe, mint egy igazi báró fazon és rágyújtok jó feelingesen egy szivarra. Közben azt kezdem el munstrálni, hogy épp milyen göncöt vettem fel reggel, mert, hogy már nem reggel van feltehetőleg az is tuti. Laza farmer, zokni és tornacsuka...csuka?* ~ csukába aludtam baszki...merre van muter? >.> ~ *Közben pedig csak mondogatják és mondják nekem az információkat, még szemeimmel keresem muterom képét. Szerencsére sehol sem látom, ez pedig azt jelenti, hogy egyedül vagyok a birtokon ezekkel. szemöldökrángatás Váhá, akkor jöhet a haverok buli fanta...* - Keo- báró- samaaaaaaa....meghívtuk a Nanajuubantai taichout... anyátok O.o *Dörren be az ajtón a két főszolgám, de ha ez még nem elég, akkor Kurodának pont most kellett megérkeznie a birtokra, ahogyan hallom a többitől. Azonnal kipattanok a székemből és sikeresen fel is borítom véletlen az egész kócerájt (íróasztalt). Elhúzott ajkakkal nem kicsit kimutatva savanyú véleményemet Overék ötletére.*
- Fricibá szakálára már...cseszett szolgák...miért éppen egy keptönt? he?! őröket a veteményeshez...a közelébe sem mehet!
*Tekintetemmel gyilkolni tudnám jelen pillanatban a két szolgámal, de ez még semmi. Hirtelen az új sérómat is tépkedni kezdem valamelyes, szerencsére egy hajszáll se jön ki. Akkor lehet már ordítanék... Szépen megindulok kifelé a szobámból úgy ahogy vagyok még ha félig fel sem vagyok öltözve és egy rakad tatoo díszíti felső testem. Kit érdekel ez most, ha mindjárt ugrik az üzlet két szedercsíra miatt? Valami azért fejen talál egy pillanatra. Miért megyek én ki, mikor ezek még bent vannak?*
- Húzás a szobámból...és le a jointokkal! *Szólok rá mindenkire majd megindulok kifelé. Út közbe a rejtett helyemnél megállok egy sima cigit kicsórva a festmény mögül. Számba teszem és a zsebembe való kotorászás után előkerül a gyújtóm is, amellyel sikeresen beizzítom a kicsikét. Tovább slattyogok és percek múltán, (mert ugye a gigászi legénylakás :roll) meg is érkezek a teraszra, ahol az én ninja haverom már kellemesen elfoglalta magát. Mögé állok és egy tockost lecsaparintva üdvözlöm.*
- Szeva KUR-ODA! ezt tedd le oda és húzzunk...tini ninja harci teknőst kell játszanunk, mert az egyik oroszlán király éppenséggel betéved a barlangba....nanajuubantai tachou... *Azért még az ő nyelvére is lefordítom hátha nem érti, amit közölni akarok vele. Amúgy meg a párkányra mutattam, oda a kutya se nyúl vagy rácsapok a kezére úgy is. Én magam meg el is indulok a pajta felé, mert semmi kedvem sincsen gyalogolni egy ilyen sivatagban. Meg kell hagyni, ez a birtok ki vagy 6 dangait, ha nem többet. >.> Egy kis beton placc után intek egyet és két lovat elénk is raknak. Kurodának adom a feketét, ne hogy már ő legyen a fehér lovon. Nekem jobban áll a szőke hercegezés. Razz Pláne, hogy az új style-omat most láthatja először. Egy mana szedés után felülök a pacikára és a magam részéről rárántok úgy illedelmesen arra a kantárra, hogy indula mandula. Még jó, hogy a kis nyamvadáj megindul a dzsungelbe...:facepaml: * - Gyíííhááá...szakadjáá..héjjhóáááá állj már le te gömbőőőc! *Briliáns szövegelésemmel csak annyit tudok elérni, hogy a cigi kiesik a számból az állatra, aki megindul, mintha izzó vassal kergetnék. Hátra is nézek, de nem sok mindent látok egy rakat fán kívül. Jó sokáig fent is marad ez az állapot még nem egy őzikét pillantok meg a messziségben, aki épp felénk tart. Őzike itt? >.>* ~ baszki..ez a keptön..~ - Áljj...állj már ... *Oldalba rúgom a lovat és ennek következtében ágaskodik egyet én pedig seggre ülök a földön.* - Ahoy...szép napunk van ugye? *Hatalmas vigyort színlelve igyekszem felkelni a földről még mielőtt valami bogár megkedvelné az "én" lakot. Fájt, de így jár az, aki fehér lóra akar ülni...*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 29
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Kedd. Jún. 21, 2011 2:35 am

Spanlátogatás és egy „ártalmatlan” nővényke lepasszolása. A csempészés még mindig él. S érdekes látogató. Remélem nem lesz fejlecsapás.


Mekkora ez a ház, háznak nem is nevezném, inkább egy amolyan fél palota lenne. Lényeg a lényeg, marha nagy és kész. Jól felvitte az isten a dolgát Takeonak, nemes és mégis úgy viselkedik, mint egy gondatlan punk. S milyen jól is teszi, legalább nem az a karót nyelt valaki. Mint olyan sokan, akik azt gondolják, hogy a régi felmenői közt akadt valaki, aki jó helyre rakta a farkát és kész is. Már nem vörös a vére, hanem kék. Hm, jó is lenne tintának az olyan vér. De vajon mire alapozzák egyesek, hogy többet érnek? Talán rózsa illatút szarnak? Vagy lehet, azt hiszik, hogy előjogaik vannak, egy fenéket. Ha lehet így mondani, mi nemestelenek vagyunk többen, így ha baj van, szerintem mi leszünk azok, akik számítanak. A „királyi” sarjak meg rohadjanak meg a vagyonuk alatt.
De elkalandoztam megint, hiszen most csak, mint postás vagyok itt, egy csomagot kell lepasszolnom és ennyi. Khm, bár így lenne, valamiért egy olyan sejtésem van, hogy van esély arra, hogy egy új tetoválást fogok kapni. Remélem azért most valami értelmest fog rám aggatni. Eddig se voltam olyan nagyon tömegbe járós, főleg nem oda ahol félmeztelenül kell, meg jeleni. De ezek után? Chh, nem szívesen mutatnám, meg hogy egy vigyorgó ördög szivarozik a mellkasomon. Huhuhuuu de fájt, amikor már józan voltam, viszketett, mint a veszet fene és éget is, használati útmutatást elfelejtett rávarrni az alkalmi mester. Lett volna helyem a másik oldalon, hogy mivel kenegessem, és ne vakarjam, mert csak rosszabb lesz. Tényleg olyan volt, mintha egy aranyér lett volna ott, legszívesebben fogtam volna egy téglát és ledörzsöltem volna. Olyan érzékeny volt a bimbóm is. És ez egy kicsit meleg megfogalmazás volt. Úgy érzem, hogy vadulok, és ezt Takeonak köszönhetem. Lehet kiengedte a szelemet a palackból? A végén majd Ő nem akar eljönni velem bulizni, lemosom a táncparkettről és talán fel is ébredek, mert bilibe lóg a kezem. Ez lehetetlen a véleményem szerint, nem leszek én partiarc, talán annyi, hogy nem a legeldugottabb sarokban fogom iszogatni a vízecskét, hanem a pultnál ülve teázni fogok. Vagy könyökölni és nézni egy cserepes virágot. Pont mint most. Egész érdekesnek látom ezt a nővényt, kicsi, sárga, és büdös, mint a Kínaiak. Éppen ezért nem tudom mit is keres itt? De nagyon nem is tudom tovább vizsgálni, mert kapok egy „ütést” a fejemre, amitől nem csak a pipámat köptem ki, hanem lesodortam ezt a valamit is. Ijedten nézek pipa és a cserép után, eh, ezt baszhatom. Csitt-csat-kracs és tört is darabokra a cserép, a virág meg, hm, a végtelen trágyamezőkön ereszt gyökeret és a hasonlóan járt társaival lehet végre. A félig megrágott spárgával, vagy a rokkant testhiányos fűvel, aminek a nagy részét szerintem Takeo küldött át.

- Tudnám, miért választod külön a nevemet? – enyhén barátságos hangnemben kérdezek rá, erre eddig nem sikerült rájönnöm. Akármennyi személyt kérdeztem meg, mind csak sejtelmesen vigyorgott, bár volt, aki azt akarta, hogy menjek be vele, de minek? – Egy teknős ninja O.o? Az hogy lehet? Nem olyan nagy, és négykézláb jár, na meg lassú is. Te már megint dézsmáltad az árut? ezt egy árnyalatnyit halkabban kérdezem. De én vagyok a hülye, amiért belementem ebbe az egészbe Fészpalm . Ha ez kiderül a legkevesebb, hogy a Féregbolyba megyek, Takeot meg elveri az anyja, hehehe, Én járnék jól. – De ha jól értem, akkor most szar került a pudingba? Még a szemgödrömben is szar van? Nem is tudom mitől kéne tartani, az ítélettől vagy a muterodtól? most is inkább kicsit behúzom a nyakamat, nehogy előbukkanjon és egy sodrófával tértisen minket jó belátásra. Leteszem a csomagot, ami biztos nem egy barbibabát rejt, pedig ahogy elnézem Takeo lett most Ken. – Amúgy mit keres itt egy kapitány? – felteszek egy igen lényeges kérdést, miközben valahova megyünk. Nem győzők csodálkozni, mekkora ez a hely. Legutoljára akkor láttam ekkorát, amikor elégették a testemet. Aucs, rossz rágondolni arra a napra. Igazán rossz érzés, ha az embert leszúrják. Nyerítésre leszek figyelmes és két lovat kerítenek nekünk. Egy fekete és fehér, miért érzem azt, hogy nem csak a nevem miatt kaptam én a sötétebbet? De remélem csak színben az, és a fejében minden rendben van. Régen volt már balszerencsém rossz hátashoz. A harc közepén érezte meg a tüzelő kancát, természetes hogy rövidtávon lerepültem róla. Majdnem meghaltam azért, hogy két állat egymásnak essen. De ahogy elnézem ez a veszély nem áll fent most. Végignézek Takeon és mosolyogva rázom meg a fejemet.
- Tudod, azért ennyire nem kéne sok gyerekmesét olvasnod. A herceg fehér lovon nem divat, olvastam egy könyvet, abban már Mustang volt a menő vagy micsoda. Eh ezek a szavak. – Takeo megindul, hm, szegény pára, mármint a lo, mi a fene lett vele? Parazsat nyomtak az ülepébe? S mi lelte az enyémet? Alig tudtam felülni rá, már vágtatott a másik után. Erősen fogom a kantárt és kicsit zavart arccal nézek magam elé. Ez így nagyon nem lesz jó, közeledik a fás rész, és Takeo is már a földön csücsül. Kétségbeesve rántok egyet a kantáron amire egy satufék a válasz, Én pedig a lendülettől előre repülök egyenesen a fák közé. Visítva húzok el Keo, a lo és a kapitány mellet, majd hangos nyekkenéssel landolok pár bokorközt.
- Amióta ismerlek lett egy tetoválásom, istentelen fejfájás, és most ez, de mégis, kurvajól érzem magamat veled. – közöltem ezt nevetve majd elég nehezen feltápászkodok és kibotorkálok a többiekhez, közben sepergettem magamról a leveleket és a hasonló oda nem illő dolgokat, csak egy valami lehet zavaró, hogy egy ág, szépen befurakodott a kötésemen át a szemüregembe, és a végén pedig egy pók hintázik a hálóján. Lehet azért nem vettem észre, mert nem érint jelenleg semmit se bent? Lehet.
- Kellemes napot kapitány. Elnézést az előzőért, lehet rossz abrakot kaptak az állatok. „Valamivel” összekeverhették. meghajolok és reccsen egy szépet a hátam. Eh, ez fáj, azt hiszem egy csontkovács kellene.


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Male
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 27
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19000/30000  (19000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Csüt. Jún. 23, 2011 3:37 am

|| Spanolás lóhalálában, csempészés fű alatt és megijesztek mindenkit?O.O ||

Lapos kúszással kotort fától fáig, hátha megúszhatja nagy baklövését. Elvégre egyetlen szemfüles egyednek se bökhette ki látómezőjét, majd két méteres, fehérnek már nem, de szürkének határozottan nevezhető paca, tele moszatokkal oson és még arra is van ideje, kósza gallyakat felszedve kísérletezzen a környezetbe olvadás bonyolult műveletével. Annyira határozottan sikeres mutatvány volt, mint Tom Cruise-t agyonsminkelni a Mission Impossible harmadik részére, vagy azonosulni az álmában alakított szerepével. Már Milka tehén fantáziálása színterén is hüledezve fogadta, képes lenne navigálni egy kütyükkel teleaggatott gép monstrumot, hiszen a bejáratára se bukkanna rá kútfőből! Kivéve, ha szerelnének rá csipogós riasztót, esetleg lenne menő órája, mint Michael Knight-nak. Vagy az már ósdinak számított? Fogalma sem volt, főleg azok után meglátta lábait. Sötét hakama-ján kicsiny élősködő piócák piknikeztek. Ott pislogott kéttucatnyi kiéhezett vérfogyasztó szerény személye, még szerényebb készletén. Ettől minden energiáját féltő személy sokkot kapott volna. Hát, még Nobu! Röpke bemelegítésnek sikító frászban tört ki. Megeshet néhány pillanatra egész Seiretei békessége dugába dőlt. Ám, lélekjelenlétének hála, mielőtt transzparensekkel kövezte volna ki rejtekhelyét, befogta áriát továbbító szervét. Tartott némi első felvonást megelőző, fürkésző szünetet, majd belelendült személyre szabott tánc koreográfiájába. A gallyakkal tisztító sámánlegyezést imitált, míg lábai minimum úgy pattogtak, mintha géppuskával lőnék az ütemet. Nem akart vérszívó eledel lenni! Ezért bármire hajlandó volt. Még arra is, beizzítva a második fázist vetődjön hasra és hempergőzzön a fűben.
A gurigázás annyira jól sikerült, potyautasaitól nem szabadult meg, de ráakadt a birtok, talán egyetlen lankás lejtőjére. Egész addig fel se figyelt kicsiny problémájára, vagyis arra, rövidesen hosszú és fákkal övezett halálmenetben lesz része, míg át nem bukfencezett azon a bizonyos startgépet jelentő tetőponton. Az addig könnyedén szabályozott forgásból, hirtelen lavina lett és Nobu, hamarosan centrifugális kiképzésben részesültnek tekinthette magát. Immáron semmi akadálya nem volt, mehessen az űrbe mechákkal harcolni! Tökéletesen teljesítette a gyomor és észvesztéssel járó edzés programot. Arról nem beszélve, jócskán meghaladta a gyalogos közlekedés, emelkedőről lefelé történő sebességhatárát. Megengedett 10 km/h helyett, legalább hússzal rongyolt végig az alig hat méteres távon. Igazi rekord lehetett volna, ha nem állja útját semmiből felbukkanó fatörzs. A hatalmas csapódást követően percekre kinyúlt. Bár, ő meg merne esküdni nem volt eszméletlen, csak madárkákat és csillagokat kergetett körbe, körbe és körbe.
Kicsiny vidámparki körhinta kitérője után, arra eszmélt valaki elrepül mellette, és még valaki lepottyan elé. Érdekes jelenség volt alacsonyan szálló személyeket látni, de éles eszével máris tudta a megoldást. Nagyon gonosz aura lebegte körbe a lejtőt. Megbújt benne egy ártó szellem, aki elhasaltatott minden környezetébe tévedőt. Sorra szedte az áldozatait! Sötétben megbújva lecsapott rájuk! Kész horror! Remélte nincs több meglepetés a birtokon. Ki tudja, miféle elátkozott terepre invitálták! El se tudta olvasni a meghívót! Lehet azért kellett jönnie, szerencsét próbáljon. Ő lenne az egyik bátor hős, akinek valamit kell itt csinálnia, mert abban azért kételkedik hercegnőmentés az elsődleges cél. Na, de akkor micsoda? Hányan lehetnek? Ki a megbízó? Egyáltalán hol van? Normális, ilyen tündérmesékről elmélkedni? Az utolsó kérdést inkább hagyta. Remélte átmeneti mellékhatása esetleges agyrázkódásának! Inkább fejét vakarászva megpróbált rákoncentrálni az előbb beeső párosra. Hirtelen azt se tudta, melyikükre figyeljen, vagy kinek válaszoljon. Pillanatig bambán járatta tekintetét.
-Hehello! Ihinkább fájdalmas…de-dedede nem törtem be! Ne-ne-nem kell bántani! Esküszöm nem kémkedek, vagy akarok lopni!-
Ütött be az a bizonyos felismerés, ami azt írta ki Nobu homlokára „behatoló”. Legalábbis kicsiny képzeletében. Nem volt mivel igazolnia mit keres a birtok eldugott szegletében, meghitten ölelgetve egy fát. Ölelgetve?O.O Ja, hogy nem ártana eleresztenie! Annyira beleélte magát a verebek üldözésébe, valószínűleg békésen átkarolta a növényzetet. Végén, tényleg azt hiszik zakkant tolvaj, vagy környezetbarát. Ezért iparkodott lehető leggyorsabban felkászálódni és mentegetőzve csalapálni orra előtt. Tényleg nem akart semmi galibát. Eltévedt vándor, aki felgyújtotta a meghívóját, beleesett egy vizes árokba és tele lett piócákkal. Apropó élősködők. Lekerültek már róla?O.O” Kukkantott le félszegen lábaira. Szerencsére egy-két végletekig kitartó turista csüngött rajta, amit kisebb feltűnő lábrázással sikeresen leakasztott magáról. Ráadásul még arra is fény derült, tudják kicsoda. Kicsit meglepődött rajta. Honnan tudhatták volna? Ezek szerint, várták és utána néztek? Furcsa! Nagyon furcsa volt, amitől érdekes hablaty tört elő torkából.
-Hüm? Ti-meg-hogy-én…tudjátok, hogy én…meg, hogy kapitány, meg, hogy ti itt és…jövök? VHOA! Akkor ti!...ööö…ti-öööh…Kik is vagytok?-
Össze-vissza mutogatva zagyvált, miközben egyre jobban elképedt. Végig azon izgult elkapják, megkínozzák, csúnyán helyben hagyják. Most, meg úgy állt szénája elé jöttek, hogy üdvözölhessék. Igazán jól esett kicsiny lelkének ez a kedvesség. Szinte úszott a boldog szemcsillogásban, míg bökdösni nem kezdte látómezőjét a pókkal díszített faág. Nagyon horror kellék, de nem hitte gyárilag kiegészítő alkatrész, szóval kisebb dilemma után saját szeménél mutogatva a megfejtést próbálta jelezni észrevételét.
-Ahanooo…van…van egy kis ihizé…szóval, ág a szem…szeme…itt-itt!-
Bökdösött lendületesen, csodálatosan elmozdítva szivárványhártyáján pihenő kontaktlencséjét. Művészeket megszégyenítő ecsetvonásától, majd bepislantott fájdalmában. Színes lencséje keresztbe fordulva szúrta, piszkálta, irritálta szemgolyóját. Ha képes lett volna koncentrálni, helyre teszi, de úgy fájt, toporzékoló vergődésen kívül mást se bírt tenni, csak nyöszörögni. Fél perc alatt literszámú könnye távozott, de legalább rájött a nap rejtvényére! Ezért volt egész nap furcsa érzete! Elfelejtette őket kivenni, mielőtt tegnap este lefeküdt, majd délben, mikor kimászott ágyából, már nem emlékezett szemén hagyta. Tehát, emiatt pirosodtak be szemei! Örömteli hír! Kivéve, továbbra is meg akart pusztulni. Annyira kínozta segítségért mutogatva vonaglott. Lekötelezték volna, ha megmentik, mielőtt betársul a félszeműek társaságába. Nem volt baja a szemkötőkkel, de inkább nem fizetett volna elő sajátra. Nem passzolt a stílusához…

______________

// Devil's profile 賽を解き放て get out & follow the light

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Vas. Okt. 23, 2011 5:31 am

Józanság kontra őrület, avagy hogyan eddzen két inkompatibilis személyiség?

Mostanában máson sem jár az eszem, minthogy valamivel folyamatosan elfoglaljam magam. Talán családi szokás, vagy nem is tudom, de azt hiszem most már pontosan tudom, hogy Hitomi miért temetkezett bele a munkájába és miért vált annyira zárkózottá, miután szétszakadt a családunk. Engem annyira nem viselt meg a dolog, hiszen rengeteg új dologra kellett éppen rácsodálkoznom, itt Soul Societyben, és hát nem igazán értem rá aggódni. Azonban mostanra már megszoktam az új környezetem, legalábbis többé-kevésbé, és mióta szakítottunk Naracchival, egyre többször kalandoznak el a gondolataim olyan irányba, ami a legkevésbé sem tetszik. Hisz' mit értem el eddig a halálomban? Van egy rangos pozícióm, tehetséges és képzett shinigaminak számítok, az egyik, ha nem a legerősebb hadnagynak. Azonban túl engedékeny vagyok és emiatt nem kapom meg a kellő tiszteletet sem, nem úgy mint mondjuk Vera taichou. Van néhány barátom, de a többségükkel már alig-alig találkozom, mióta elhagyták a 2. osztagot. Van egy húgom, aki önálló életet él tőlem távol, és aki nyilvánvalóan titkokat tart előttem, pedig régen nem volt olyasmi, amit nem beszélhettünk volna meg. Vannak céljaim, de messze vagyok attól, hogy megvalósíthassam őket. És ezeken a félig üres-félig tele dolgokon kívül? Semmi. A szívem magányos, a napjaim üresek és unalmasak, robotként végzem a rám kiszabott feladatokat, csakhogy ne kelljen gondolkoznom. Már az is megfordult a fejemben, hogy nem kéne palástolnom a problémáimat végre, és meg kéne mutatnom azt, hogy segítségre van szükségem. Csak hát a büszkeségem visszatart még ettől, és az egyetlen lény, aki ismeri az észjárásomat, nem épp a legjobb tanácsadó. Nyavalyás macska...
A mai napom legkiemelkedőbb eseménye egyértelműen az volt, hogy kaptam egy meghívást. Eleinte fogalmam sem volt róla, hogy mi az istenért invitálnának meg egy Mizushima-birtok nevű helyre, aztán szép lassan elkezdtek csöpögni az információk az agyamba: először is az jutott eszembe, hogy az egy nemesi, mi több, főnemesi ház, ami őszintén szólva egy kicsit megijesztett, hiszen vajon mit is akarhatnak tőlem a főnemesek? Hát semmi jót, minden bizonnyal. De aztán az is beugrott nagy nehezen, hogy ki is az a bizonyos Mizushima Takeo, és ezek után némileg fészpalmolva vettem tudomásul a saját hülyeségem. Kellemes emlékek derengtek fel róla, itt-ott kissé homályosan, egyértelműsítve, hogy egyáltalán nem kell tartanom ettől a meghívástól, bármi is legyen a célja. Arra mindenképp jó volt, hogy elfoglaljam magam, különösen ha a fiú okai között szerepel egy... khm... mindegy, mint említettem ködösek az emlékeim Neutral No de attól függetlenül is úgy érzem, hogy adósa vagyok, hiszen arra kristálytisztán emlékszem, hogy mennyire korrektül megpróbált nekem segíteni, amikor Lulu csúnyán cserbenhagyott. Lehet, hogy az erőfeszítései végül semmivé fognak foszlani kettőnk hibájából, de akkor is, ott és akkor megoldott egy elég komoly problémát valahogy, szóval bármit is kér, én meg fogom tenni neki. Volt róla elképzelésem, hogy egy főnemesi ház feje mi mindent is kérhet az Omnitsukidou hadnagyától, és úgy sejtettem, nem éppen valami tiszta dologra számíthatok, de nem érdekelt, meg fogom tenni. Ennyit megért nekem a barátsága.
Ettől függetlenül kissé idegesen toppantam be a birtok főbejárata elé, elvégre még soha nem jártam ilyen helyen. Már a luxus gyógyfürdő is sok volt a szerényebb körülményekhez szokott személyemnek, el se tudtam képzelni, mi várhat itt rám, ha egyszer átlépek ezen a kapun. Az őrség készséggel, akadékoskodás nélkül beengedett, nyilván már tudták, hogy jönni fogok. A kíséret kissé feszélyezett, így nem igazán tudtam odafigyelni a kertre, aminek a látványa elém tárult a hídon való átkelés után. Pedig biztos szép volt, csak hát nem tudtam úgy értékelni, hogy olyan érzésem volt, mintha éppen a kivégzésemre vezettek volna ^^" A rezidencia látványa viszont már annál inkább lenyűgözött, olyan volt, mintha egy középkori japán kastélyt láthattam volna teljes pompájában. Egészen lélegzetelállító volt már az előtér is, teljesen bizonyosan tudtam, hogy félni fogok bármihez is hozzáérni, még ha csak egy korlátról is van szó. Keo-kun látványa már-már üdítő volt ezek között a számomra nyomasztó körülmények között, végre egy ismerős arc, akiben meg tudtam bízni. Csupán abban reménykedtem, hogy azt a szívességet nem azért tette meg nekem, mert arra számított, hogy majd most kihasználhatja és kérhet valami törvényekbe ütköző dolgot. Bár nem is tudom, miért is gondolok ilyesmikre, a srác csak nem olyan elvetemült, hogy ilyesmit tegyen o.O
- Anou... konnichiwa~ Eljöttem, ahogy kérte... kérted, és hát legyen bármi is, amit kérni akar... akarsz tőlem, azt meg fogom tenni. Így döntöttem. Szóval mit szeretne... szeretnél, ami miatt meghív... tál?
Köszöntöttem a nemest, miközben erőteljesen küszködtem a zavarommal, amit ennek a helynek a szépsége és... hogy is mondjam... hivatalossága okozott. Nem igazán tudtam kiverni a fejemből, hogy ez itt egy arisztokrata rezidencia, és hogy ilyen helyeken dőlnek el a Soul Societyt érintő legfontosabb kérdések. Hát nem az én világom volt, az tény.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Hétf. Okt. 31, 2011 3:14 am

Józanság, na meg az őrület..hogyan tegyük le a jointot? Neutral


*Irtó lapos volt a kelés. Valami eszeveszett debil galamb járt hulla-hulát az ablakom előtt, és mint hogy ha direkt rá játszott volna arra, hogy "Keo keljél már fel bazdmeg"! Pfűű a nyomi galamb pörköltjét. Ha megtalálom, az első dolgom lesz hozzá vágni a zanpakutomat. Ezt edd meg nyominger, és hagyjál békén aludni hajnalok- hajnalán, azaz délelőtt. Egyáltalán nem volt kedvem kiszállni az ágyból, még úgy sem, hogy voltaképpen négy óra múlva egy nagyobb gyűlésen kéne részt vennem. Pedig fel kéne kelni, mert semmi pénzért nem hagynám ki azt a képet, amikor a Kuchiki-ház feje elsápad a pillanatkor, mihelyst ripityára törik a kedvenc csészéje. Bocsánat, direkt le fogom ejteni a porcelánt, csak azért, hogy ezt láthassam. Nincs nagyobb élvezet, amikor a nemeseket szekálhatom úgy, hogy közben szerintem észre sem veszik. Más részt én vagyok a nagy Keo-báró-sama, még szép, hogy nekem mindig mindent megbocsátanak. Cool Kell nekik a támogatásom, tudom én, csak túl gyíkok, hogy ezt bevallják. Megfordulok, hogy tekintetem a plafonon állapodjon meg. Mekkora király már az új mennyezetem. >.< Raiden gyerekkel beszereltettem egy cannabiz alakú, szivárványszínű plafon lámpát. De ilyen laposat, és hatalmasat. Még a látványa sem unalmas, bár eszembe juttat valamit. Még pedig azt, hogy ma még nem is szívtam! >.> Ez nem jó dolog ám, de nagyon nem. E nélkül hogyan fogom megtalálni mára az ihletemet? Nem lesz, mi hajtson a pillanatban, amikor kell. Súlyos vétek, azonnal fel kell ülnöm, és rá kell gyújtanom egy jointra. Surprised Még a végén túl kevés lesz a hajtóerő, és átmegyek sznobba. >_> Na, nem azt már nem, hol a készletem? Pattanok fel rögvest az ágyamról, hogy kutakodhassak a szobámban. Persze muter már megint elpakolt mindent, és semmit sem találok. Kész, ennyi, elég volt. Ki fogok mindenkit tiltani a szobámból, akinek eszébe jut hozzá nyúlni a holmijaimhoz. Ezt nem lehet elviselni; hová lett a joint készletem? T_T hangosan morgolódni kezdek obszcén szavakat kántálva a szekrényeim körül. Lassan az egész házat kezdi bezengni a morgolódásom, amit legalább olyan változatosan teszek, mint a plafonomon lévő lámpa. Erre bezzeg már mindenki reagál. K Höhö, tök hamar elő kerül a készletem az ikreknek köszönhetően. *>* Kis nyomik, elcsórták, hogy szívjanak. Azt már nem! Nélkülem eme helyen senki sem szívhat. Keo-báró-sama háza szent! Szóval, aki szívni akar, annak előbb meg kell kínálnia, és majd én eldöntöm, hogy az anyag, amit szív, az jó vagy szar. Gagyi anyaggal senki ne füstölje a kérómat, vagy beverem a képét. Sértés is volt egy Mizushima rezidenciába kritikán aluli szert hozni, na.
A számba kerülő füves pipára természetesen megnyugszom annyira, hogy hosszasan elnyúlok a kedvenc bőrfotelemben, és egy kávét rendelek magamhoz. Amint mind a kettőben részesülök, kezdetét veheti a munka. Minél több origamit kell hajtogatnom az iratokból, hogy majd ha megjön az elő küldönc, szívbajt kaphasson. Szegény mezei gyík, na majd pont a széfben lévő papírokból fogok origamit hajtogatni mi? Ezek begyújtósak, vagy éppen joint papírok. Mikor éppen mire van szükségem. Ha nem találom meg, a papírjaimat megteszi ez is. Bár múltkor sikerült felgyújtanom egy íróasztalt, mert rossz papírt választottam a műveletre. Azóta inkább meg maradok azoknál a típusoknál, amiket ismerek. Hiba volt a szakikét használni, sikerült bosszút állniuk. Értem én, hogy infláció van, de ez engem hol érint? Én csak ki küldöm a dillereimet, hogy szedjék már be a pénzt, azt hello. Én jól járok, ők pedig nem. S még hosszasan taglalom az élet hatalmas, fűvel teli körforgásait, addig egy kopogásra leszek figyelmes.* - Csokit, vagy semmit! szemöldökrángatás *Szórakoztatom el szívélyesen a komor”nyikk”omat. Fejet rázogatva lép be, hogy itt van a nappalimban az onmitsukidou hadnagya. Először furcsán nézek rá, mert elsőre azt gondolom, hogy: Csessze meg, lebuktunk! Neutral Aztán jön a kemény igazság, hogy voltaképpen mintha én hívtam volna meg ide. Nem igazán emlékszem, hogy mikor is, de valami rémlik ezt illetően. Csodás, még fel sem öltöztem. Azt hiszem erre már nincsen is idő, vagy mi. Bemegyek a fürdőbe, hogy meg mosakodjak, meg valamit kezdjek a hajammal, aztán úgy döntök, hogy nem is zavartatom magam. A fekete alsónadrágomban egy pipámmal a számban, papucsban indulok meg lefelé. Az már teljesen mellékes, hogy itt- ott tetoválások..nekem tökéletes testem van. Cool Szóval néhány percet bizonyára vár rám a kislány, miután szépen besétálok az adott helyre. – Na hát, mi csoda meglepetés. Surprised Integetek Kotominak, aki kis híján még a nem létező aranyfogát is kicsócsálja. Miattam, vagy éppen a ház miatt..mindegy. Letámaszkodom az egyik polcféleségre, melynek másik felén lévő antik váza megbillen. A váza csak billen, billen, és billen egészen addig, míg a földön nem végzik.* – Csak a macska volt! nagy főnök *Kiabálom muternak a konyha felé, aki szerintem most szerencsétlen dögnek sós sütit fog adni bosszúként. Jó hát na, nyilván nem fogom elmondani, hogy nem érdekelt a vázája, hanem sokkal jobban érdekelt a saját kényelmem. Elnevetem magam Kotomi-chan szövegelésére. Komolyan vicces, amilyen édesen nem tudja eldönteni, hogy hogyan viszonyuljon hozzám.* - Azért hívtalak/tam, mert szerettem volna, ha lazít/tunk..egy kicsit a kertben, és esetleg…Rolling Eyes *Veszem át szánt szándékkal a stílusát, hogy szembesítsem vele. Szerintem teljesen reális, hogy megmutatom neki az előbb mégis hogyan beszélt. Természetesen gonoszan elvigyorodom, és intek neki, hogy kövessen a kertbe. Számomra már semmi érdekes nincs benne, de egy olyan személy számára, aki nincs hozzászokva a főnemesi élethez, annak szemet csesztetően szépséges látványban lehet része.* - Mondtam már, hogy én lettem a Juuichibantai másod ninjája? Surprised *Szívogatom el a pipámat, míg az ikrek beállítanak mögöttünk, hogy megkérdezzék van e valamire szükség. Természetesen most is egy - két perces jelenet után, amikor végre eléggé összevesznek azon, hogy ki kérdezze meg mindezt.* - A zanpakutomat.. *Felelem hanyagul, és a kezükbe adom a pipámat, de úgy, hogy a kicsikémnek semmi baja se eshessen.* - Hát..gondolom a hadnagyok szoktak valahogy edzeni vagy valami…már rég voltam tagja a Juuichibantainak..azt hiszem felejtettem. Neutral
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Szomb. Nov. 19, 2011 9:38 am

Józanság kontra őrület, avagy spéci edzés egy bolondnak Neutral


Szegény fejem azt sem tudtam hol áll ebben az ingerdús környezetben. Épp elég volt a luxusfürdőt megszokni, jó pár alkalom kellett hozzá, hogy el tudjak lazulni teljesen, és elérhessem azt a hatást, amire az a hely való :/ Erre most itt van egy főnemesi család birtoka, ami körülbelül úgy néz ki, mint egy milliárdos színész otthona, és ebbe invitáltak meg engem. Még jó, hogy Keo-kun cseppet sem emlékeztet egy nemesre, nem is tudom mi lenne vele akkor. Így is beégettem magam ezzel az össze-vissza hebegéssel-habogással, és lányos zavaromban még az öltözékébe, azaz annak hiányába is belepirultam, pedig ez igazán nem jellemző rám >.>\" És mindezt azok után, hogy halálra rémített a váza eltörésével, ami megint csak egy kisebb vagyont érhetett... mondjuk amíg nem én töröm el és nem nekem kell fizetnem érte, addig annyira nem zavar, csak hát szép váza volt ^^"
- Nem ér kigúnyolni, baka >.>
Toppantottam egyet és sértődötten el is fordultam félig, úgy lestem lopva vissza rá. Mindenesetre kíváncsi voltam már, hogy mit akar tőlem, ráadásul a kertben, így ha vonakodva is, de végül felzárkóztam mellé, és követtem. Megpróbáltam inkább a berendezésben és a festményekben meg szobrokban gyönyörködni idegeskedés helyett. Így, hogy nem volt rendesen Keo felöltözve, arról sem lehetett szó, hogy őt bámuljam séta közben, pedig volt mit Rolling Eyes Mihelyst kiértünk a szabadba, valamelyest oldódott a feszültségem, hiszen egy nagyon szépen kialakított kert közepébe csöppentem, és a természet közepén nem kavarogtak bennem olyan érzések, mint bent, vagy mint mikor őrök kísértek :/
- Nem, nem tudtam róla, de gratulálok. Akkor kollégák vagyunk, mi? Surprised
Szólt a költői kérdésem. Hangomban talán hallatszott némi meglepetés, de meg tudom érteni a döntést, hiszen a bohókás felszín alatt egy érett személyiség rejtőzik. Igazából akkor esett le az állam, amikor rájöttem, hogy 11. osztagot hallottam o.O" Ha Keo-kunra gondolok, akkor nem éppen egy vadorzó harcmániás izomagyú jut eszembe, noha az újonnan kinevezett kapitányra sem illik éppen ez a leírás. Lehet, hogy búcsút lehet inteni lassan a sztereotípiáknak? scratch
- Nos, nemigen, de ha már idehívtál, akkor megnézhetem, mit tehetek érted. Gondolom leginkább a vívótechnikád szeretnéd fejleszteni, ott az a fontos. Jó helyre jöttél Wink
Kacsintottam rá, bár annak a két fura figurának a jelenete kicsit kizökkentett a gondolkodásomból, szóval meg kellett ráznom a fejem, hogy visszatereljem a megfelelő kerékvágásba. Az államat simogatva gondolkodtam el egy kicsit azon, hogy mégis hogy kéne hozzákezdenünk, mivel nem tartottam valószínűnek, hogy bármiféle védőfelszerelést vagy eszközt találok itt. Kicsit zavaró, hogy rendszeresen anélkül hívnak meg edzeni, hogy nem biztosítanak megfelelő felszerelést, de végső soron nem végzetes a probléma.
- Rendben, azt hiszem megtanítok neked egy-két iaidou katát, amit szükség esetén egyedül is tudsz gyakorolni. Mivel formagyakorlatról van szó, ezért ennek értelemszerűen az a célja, hogy az alapvető mozdulatok és kombinációk rögzüljenek az izommemóriádban, és gondolkodás nélkül is végre tudd őket hajtani. Harc közben a gondolkodás az ellenséged, de talán ezt már nem kell mondanom. Figyelj, megmutatom.
Közöltem némi töprengés után, majd megragadtam a kardhüvelyként szolgáló baseball ütőmet úgy, mintha egy valódi tok lenne, és óvatos mozdulattal kivontam a katanámat. Ezt három gyors fej fölül indított vertikális vágás követte, melyek közben apró lépésekkel haladtam előre, mindig úgy, hogy a jobb lábam legyen elöl és a bal hátul. A mozdulatsort egy oldalról indított vízszintes keresztvágás követte, majd egy újabb fej fölüli csapás zárta le, mielőtt visszatoltam volna a pengét a helyére (videó). Bár csak alapvágások vannak benne, a mozdulatsor maga viszonylag komplex, de mivel már nem az akadémián vagyunk, ezért úgy gondoltam belefér egy ilyen. Igen, gondoltam én, de ahogy hozzáfogtam a magyarázásba, Keo-kun meg folytatta a marháskodást, kicsit felment bennem a pumpa. Idehív, hogy segítsek edzeni, aztán meg nem veszi komolyan, amit mondok és mutatok neki... na ez az, amit nagyon nem bírok elviselni......
- 'ttaku... Na idefigyelj, ha folyamatosan dumálsz közben, akkor sosem fogsz fejlődni! Nem tudsz a mozdulataidra koncentrálni és az optimális légzést is felborítja!
Oktattam ki tőlem szokatlanul hűvös, rideg hangon. Felbosszantott elég rendesen, de csak azért sem fogom feladni, noha legszívesebben faképnél hagytam volna, aztán csináljon, amit akar. Potyára viszont nem akartam eljönni ide, szóval ha törik, ha szakad, én most tanítani fogok neki valamit Mad Ingerült mozdulattal intettem neki, hogy kövessen. Ha a hagyományos módszer nem működik, akkor majd máshogy fogom motiválni! Egy olyan helyet kerestem a kertben, ami elég tág az edzés folytatásához, de el is van rejtve a kíváncsi szemek elől, majd - meglepő vagy sem - megszabadultam a lábbelimtől, a felsőmtől és a szoknyámtól is, csupán fehérnemű takarta a bájaimat. Legalább passzolt az öltözetünk Neutral Na de nem ez volt a lényeg.
- Kihívlak egy párbajra, fiatalúr! Ebben a párbajban precizitásra, koncentrációra és a kreativitásra lesz szükséged. A feladatod egyszerűségében rejlik a nehézsége. Át kell játszanod a védelmem és el kell vágnod két zsinórt. Ezt, meg ezt. - Húztam meg a melltartóm és a bugyim madzagját, mutatva hogy mire is gondolok. - Te támadsz, én csak védekezek. Figyelmeztetlek, komolyan fogom venni a küzdelmet, tehát ha dumálsz közben és marháskodsz, akkor nem fog menni. Hogy tét is legyen, ha sikerül megcsinálnod, kérhetsz tőlem bármit, teljesítem, ha viszont nem jön össze, akkor én leszek az, aki kíván. 30 perced van a feladat teljesítésére. Ja, és ne aggódj amiatt, hogy megvágsz, figyelni fogok, hogy ne érhesd el a bőrömet.
Tettem hozzá magabiztosan. Hangsúlyommal nyilvánvalóvá tettem, hogy ha én nyerek, akkor abban nem lesz számára semmi öröm. Azonban számára két jutalom is rejlik a feladatban, az egyik az én meztelenségem, a másik pedig a szívesség, amit megteszek neki. Ugyanakkor két nehézségi szintje van a párharcnak, hiszen először két célpont közül is választhat, és ha az egyik ruhadarabtól megszabadít, akkor egyrészt már tudni fogom, mit fog támadni, másrészt kellő figyelemelterelést is kap. De előbb azt kell kitalálnia, hogy hogyan fogja kicselezni a védelmemet, ami már önmagában sem lesz egyszerű. Közönséges támadásokkal és céltalan vagdalkozással nem fogja tudni elérni a fehérneműmet, ha ezzel próbálkozik, akkor előbb-utóbb rá fog ébredni, hogy csak az idejét pazarolja. Szúrós tekintettel vettem fel egy laza, védekező jellegű alapállást. A talpamat a pázsit simogatta, a bőrömet pedig a nap melege. Elmosolyodtam, és támadásra ösztökélve intettem Keo-kunnak. Ami pedig a gátlásokat illeti? Ugyan, mi az? Surprised


Spoiler:
 

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Szomb. Nov. 26, 2011 2:43 pm

Józanság, na meg az őrület..hogyan tegyük le a jointot?


*Nem nagyon vágesz, hogy hogyan is kellett volna Koto-chant meghívni egy ilyen dologra. Most elővehettem volna a szokásos nyaljuk "ki egymás seggét" nemesek módjára, de semmi ingerenciám nem volt rá. Ez a nap egy kellemesen szar nap, amit valamivel mindenképpen fel kell dobni valamivel, mi előtt még beüt a szar. Még redvás gyűlésre is mennem kell ezután. Hogy én mennyire utálok már főnemes lenni. Neutral Lóvét akarok, nem kisgöncsölt a nyakamba. Sok nyeszlett ajkúval bájolkodni nap, mint nap. Nem nekem való foglalkozás, ha legalább szeretnék a füvet, de még azt sem. Karótnyelt baszás banda az egész. Morcosan veszem magamhoz a zanpakutomat, és intek az ikreknek, hogy jobb lesz ha elkotródnak. Nincs kedvem most a speciálisan agyon hájpolt edzésembe, beleköpnének egy jó turhásat. Nekem most nyugalom és Kotomi kell. Fogalmam sincs amúgy, hogy a csaj mennyire is képzett, de nyomingerekhez kell, hogy kondiban tartsam magam. Nem fogok túlzásokba esni, de valamit majd kihozok a dologból. Ha mást nem, akkor az a kapitányi iroda sűrűn fog romokban állni. Lehet, azt fogom hazudni, hogy Miyo pöttömkapitány tehet mindenről, vagy hasonló fedő sztori. Surprised kacsintok egyet a csajra, hogy lássa, tényleg sors bigyuszkák vagyunk. Na de most nem diskurálni vagyunk itt. Ezúton tényleg szeretném komolyan venni ezt az izét. Már az ikreknek is kiadtam, hogy ha esetleg el balfaszoskodnám, akkor lökjenek már meg egy kis szorítással, hogy érezzem a törődést. Igaz, muter agyfaszt kap majd, ha pici fiacskája holtan fetreng a földön, de se baj. A célért mindenre képes vagyok, még arra is, hogy hulahopp karikával kardozzak itt, mint egy félszemű őrült. Ásítok egyet, és nyújtózkodni kezdek, hogy az elaludt izmaim kilazuljanak valamelyest. Mindegy is már, hogy halálcsávó vagyok, és majd a Yonbantai kilegóz, ha esetleg Koto-chan vérmes kezével rám baszarintana; azért nem árt nyújtani.*
- Remek, de aztán valami über fasza harci hörcsögöt csinálj belőlem, vagy rád szabadítom a helyi kaki szippantókat! Cool *Nem hiszem, hogy tudná értelmezni a 46-ok tanácsának efajta becézését. Viszont nekem baromira jól esik "kaki szippantónak" nevezni őkegyelme, nyüves társaságot. Vicces, hogy ezek mutertól kaksiznak be. Sosem értettem, hogy hogyan ülhetnek ott abban a székben, és hozhatják meg a hülye döntéseiket, de inkább nem pazarlom rá a tisztasági időmet. Már rég füveznem kéne a szobámban, erre edzek. A kezemben lévő kardok is azt akarják, hogy most a hugyos üggyel legyek elfoglalva, nem pedig a szarossal. Koto-chanra kezdek el bőszen koncentrállni, ne hogy bemorogjon rám.*
- Jajdou? Surprised *Pillantok rá kíváncsian, és közben alig bírom visszatartani a röhögésemet. Mégis milyen tírpák képes ekkora marha nevet adni egy vívásnak. Ez azért röhejes, azért remélem, hogy maga a küzdőstílus nem abból fog állni, hogy jajgatás közben állok neki kaszabolni egy szák szénát. Ámbár a pajta felé pillantva, az a zsák szalma biztosan bendőre találna.* - Mahahaha...izomcsávesz izomból izmosat vág! Cool *De még mennyire. Koto-chan kalimpálását eltanulva majd olyan faszányosan fogok fogakat ropogtatni, hogy az ellenfél félve menekül majd a fogászatra műprotézis után. Érdeklődve nézem végig minden egyes mozdulatát, ami engem egyre inkább egy idióta őrült ősemberre kezd el emlékeztetni. Most már mehetek végre bálnát ölni a szaharában, és levághatom a helyi burgonya termést is. Surprised Tehát, ha megtanulom hörgő hörcsögként ezeket a mozdulatokat, akkor én leszek az übercool csávó. Naná, hogy érdekel mit kell tennem.* - Gyerünk Koto-chan..öld meg azt a kecskét! Ne kíméld, valamit enni kőő vacsorára. De nem jó, ez nem elég Ötzikés Neutral *Undok módon húzom fel orromat, melyre helyről kézről egy morgást hallok. Ehh, nem is tudtam, hogy Koto-chan ilyen vérmókus. Na jó, ideje neki látni azoknak a mozdulatoknak, mert már jobbról-, balról hallom azokat a bizonyos szavakat, hogy:" Állj már neki Mizushimácska, vagy tökön leszel rugdalva!" Micsoda szar világ már ez, a nők fognak tönkre tenni, az már fix. Neutral Első sorban azon kezdek el gondolkodni, hogy hogyan oldjam meg ezt a cseszett két kezes technikát. A helyi góré a tanúm rá, hogy én két egykezes vagyok more. Mit akarsz te nekem egy kétkezes technikát tanítani? Mondjuk ettől függetlenül még nem, árthat. Mondjuk, ha valamelyik féleszű kinyomja a kezemből az egyik pengémet, neki láthatok a zöldségszeletelésnek, arra mondjuk jó. Így hát ebbe bele gondolva, briliáns elmém okán csupán az egyik wakizashit használom arra, hogy rá erőszakolva a két kezemet neki lássak a mozdulatnak. Lesz itt sírás meg rívás, de le vagytok szarva. Nekem most fontosabb az edzés, mint a zanpakutom nyígása. Egyenletes mozdulatokat veszek fel, hogy elsősorban lássam mennyire tírpákul tudom elvégezni. Hülyeség, nem lehet elbaszni egy ilyen alapmozdulatot. Legalább is a hét vicce volna, hogy egy háromszáz éves pöcs, aki a Juuichibantai hadnagya, elbasz egy ilyet. Legalább kellőképpen bemozgatja az izmaimat, mikor levágok a tujánkból egy ágat az egyik csapásomkor. Szegény kertészem, előre sejtem, hogy két hétig itt fog bőgni, amiért valaki elrontotta a remekművét. Légzéssel néha meggyűlik azért a bajom, mert már rég füveztem önmagamhoz képest, de azért a tuja levágásából ítélve még mindig fasza gyerek vagyok. Cool Csak ezt követően veszem észre az előttem már majdnem mezítelenül álló Koto-chant.*
- Na de Koto-chan..ide kint nem koktélozhatunk.Surprised *Végig pillantok a "bombuszon", s kaján vigyor lesz rajtam úrrá, mihelyst párbajra hív.* - Óó tudok én egy nagyon izzasztó küzdőstílust. szemöldökrángatás *Aminél bizony nagyon komolyan tudom venni, és nem csupán egy tuját vágnék el. Unottan forgatom meg szemeimet a megjegyzésére. Chh..miért van az, hogy ha egy nő a tanár, akkor "figyelj a légzésedre" meg ilyesmi faszság? S ha nekem így esik jól levegőt venni? Kezdek az edzésre egyre passzívvá változni. Csak hogy, csak hogy az a tét, amit fel ajánl. Hát melyik baromarcú tudna egy ilyennek ellenállni? Csöcsös, bögyös törpillát meg kell szabadítani a fogva tartó pehely ruhadarabtól, ez a szent cél. *-* Ráadásul még teljesít is nekem valamit, höh, királyság. Ezt kegyetlenül ki fogom használni, mert csak és jól esik.* - 30 perc? Ennyi idő alatt még koktélozni is jut időnk Koto-chan. Neutral *Hunyorítva konstatálom, hogy úgy is nyerni fogok, mert a katicabogár most kilenc pettyet fog növeszteni. S a kilenc petty pedig kiteszi a "Mizushima" szót. Hagyjuk már, mohón megmarkolom a pengét, és a tanult zöldségszeleteléssel látok neki a mozdulatnak. Jobb irányba húzom el a rövid pengét, amit a sajátjának vízszintes állása gátol meg. Ugyanezt bal irányba is elvégzem, ezúton már gyorsabban, hogy ne vépézzen már egy nő. Így egy pár perc múltán, már bassza meg az isten okán, szépen felülről kívánom lecsapni azt a nyeszlett zsinórt, hogy szakadjon már el.* - Koto-chan..ott egy fű! *Az első eszembe jutó mondattal próbálom elterelni a figyelmét, de úgy sem fog nekije menni. Wtf fejem után megunom, és egy erős facepalm után oldalról betámadom. Ám az arcomról felterülő mosolyom után már érezheti, hogy ebbe a dologba egy tehetős rágógumit tettem.*
- Muter, itt áll a kertben egy meztelen csaj, mehet a sütőbeee! *Kajabálom felfelé, mert úgy is tudom, hogy erre már nem fog tudni, mit reagálni a kicsike. De arra sem, amire éppen készülök. A kardom már egyre jobban közeledik hozzá, és az ő kardja már szinte keresztezi is az övét, mikor hirtelen a másik kezemmel kirántom a tokomban lévő ikerpengém másik felét, hogy a madzagot végén csak elhasítsam már, mert miért ne? Ciki, hogy a védelmét az ellenkező irányba kényszerítettem azáltal, hogy gecimódon nem mondtam el neki, hogy dupla kezes vagyok, köszi puszi, szia. Mahahaha Koto-chan, most már két kézzel egy- egy pengével is remek répapucolóvá váltam. Cool Elnevetem magam, és hátrább állok.* - Muter nincs is itthon. Rolling Eyes *Ásítva rikoltok az ikrek után, hogy kérek egy jointot. persze jó pofán is vágom az egyiket, aki rá mer nézni erre a begyes bigére. Ezt a látványt, most csak én élvezhetem és kész, aztán hozzá vágom a ruháit.* - Na, öltözz fel még mielőtt hüvelygombát nem kapsz! Surprised

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 27
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Kedd. Nov. 29, 2011 5:52 am

Sakai Kotomi: Türelemmel és női agyafúrtsággal kezelted tanítványod kicsapongó stílusát, s mivel ez az edzés is kellően részletesre sikeredett, akárcsak az előző, így jutalmad egy mosogatószivacs, valamint 1000 P, melyek közül egyet hakudára, egyet pedig fegyverhasználatra kell költened. Gratulálok a sikeres edzéshez! Remélem, a mosogatással is hamarabb készen leszel, mintsem Kohaku-dono hazaérne.

Mizushima Takeo: Nem vetted elég komolyan az edzést, legalábbis látszólag, ám mégis sikerült megtanulnod azt a fogást, amit Kotomi tanítani akart neked, így könnyűszerrel vágod el a testét nem igazán takaró madzagokat. Jutalmad egy kívánság Kotomitól - amit a mosogatásra használsz fel - , valamint 500 LP, amit fegyverhasználatra kell költened.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kohaku
Shinigami
Shinigami
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : Konyha, pince
Registration date : 2010. Jul. 13.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Démonmágia oktató
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Kedd. Jan. 03, 2012 2:46 am

Találkozás aranyoskámmal Neutral

Szimpatikus neki a lány; abból, amit elmond magáról, szorgosnak, jólelkűnek tűnik, ezek pedig olyan értékek, amiket Kohaku igencsak tisztel. Máig sajnálja, a lánya nem képes néha úgy viselkedni, ahogyan ő azt megköveteli, az okát pedig igazán nem érti, hiszen kemény, de korrekt és szeretetben gazdag neveltetésben van része, még akkor is, ha édesapja, Ebisu már hosszú ideje halálát lelte. Kohaku azonban kitart családja mellett, de mit kap cserébe? Asuka lánya jobban félti mostanság a körmét és képtelen túltenni magát a tinédzser hisztijein, nemrég még vacsorázni sem akart lejönni hozzájuk, csak mert összeveszett egy társával az Akadémián. Persze efféle szentségtelenséget Kohaku-sama még a saját gyermekeinek sem enged meg, ha otthon vannak, akkor kötelesek minden este pontosan hat órakor az ebédlőben várni a készételt, és punktum. Az efféle családi események olyan értékek, amikről nem szabad olyan könnyedén lemondani.
- Igazán nincs mit, aranyoskám. – nyittatja a kapuőrökkel tágasra a kaput, hogy bekísérje a birtokra a lányt. Komótos léptekkel halad a terasz felé, tekintete pedig hosszasan elidőzik a birtokot igazán egzotikussá varázsoló pávák látványában. Egyeseknek talán túl giccses lehet, fia pedig nemrégiben azzal fenyegette őt, hogy berakja a sütőbe az egyiket, csupán mert kicsit megtépázta az egyik ültetvényt, aztán kapott is a pofájára egyet ezért a kijelentésért. Neutral Vagyis hát kapott volna, ha nem táncol el előle vigyorogva, ráadásként még a büntető mosogatást is ellébecolta. Biztos benne, szándékosan törte el az összes tányért, ráadásul az egyik kedvenc kínai vázájának is annyi, pedig igen sokat alkudozott ám érte.
- Jól van, aranyoskám. – egyezik bele Haruki ajánlatába; nem meri megjegyezni, hogy egyetlen egy ételt leszámítva fogalma sincs róla, mi is lenne Takeo kedvence, de azt csakis a szülinapjakor hajlandó elkészíteni, soha máskor, különben megunja, és többé nem lesz haszna. Neutral Elveszne a varázs, na meg élvezi is, hogy van olyan étel, amit fia gyakran megkövetel. Tehát marad Asuka kedvence, tonkatsut esznek majd rizzsel, miso levessel és előételként némi tsukemonoval. Mindenhez megvan a megfelelő alapanyaguk is, valamint a Pince foglyai is előkészítették számukra azt, amire szükségük lehet. - Nem csípnek, nem bántanak. – teszi le a bevásárló kosarát a teraszára, és engedi meg Harukit körülnézni. Biztosan sok érdekes dolgot talál, keményen igyekeznek rendben tartani az udvarhelyiséget, amit megörököltek, bár emlékei szerint családjának kertje talán még ennél is impozánsabb volt. Ő maga viszont eldobta mindazt csupán azért, hogy hű lehessen önmagához, ezt pedig egyáltalán nem bánja.
Amíg Haruki körbenéz a kertben, ő maga a kóbormacskák számára kikészített tálkákkal foglalatoskodik, hogy megtisztítsa őket egy kerti csapnál, majd friss vizet öntsön nekik. Majd estefelé úgyis visszajön azért, hogy némi maradékot adjon nekik; nem bírja ki, hogy ezáltal ne adjon nekik egy kis „otthont” az elveszett macskáknak, szereti őket, és a páváit sem bántják szerencsére. Aztán az meg mit érdekli őt, hogy Takeo fia seprűvel kergeti meg „azokat a rohadt dögöket”, csak mert elették előle a sütijét? Neutral
Néhány perc múltán jelez Harukinak, hogy ő a maga részéről már szeretne bemenni, nem szívesen hagyná egyedül a lányt egy ilyen számára idegen környezetben. Még Kohakuval is előfordult már néha, hogy egyszerűen eltévedt a birtokon, hisz tulajdonképpen nincs olyan sok ideje, hogy beköltöztek ide. Időnként most is sikerül eltévesztenie az irányt, például elsőre máris egy rossz sarkon fordult be a konyhát keresve. Persze büszkesége túl nagy ahhoz, hogy segítséget vagy útbaigazítást kérjen az egyik merev testtartású birtokőrtől, hiszen náluk még olyanok is vannak, igaz, Kohaku csak naplopónak hívja őket, és nem is győzi újra és újra hangosan hangoztatni véleményét róluk, még most, Haruki jelenlétében is. Egyáltalán nem érti, minek van nekik rájuk szükségük. Mennének inkább a pincébe, hogy tönkretegyék a könnycsatornájukat.
Egy alapos kézmosás után áll neki a főzésnek, amint megtalálta végül a helyes irányt; igaz, ez eltartott egy darabig, hiszen észre sem vette, hogy volt, amikor körbe-körbe mentek az épület egyik szakaszában, mire végül rájött arra, hogy nem balra, hanem jobbra kell fordulni, de végül meglelték a helyes irányt, ez pedig talán bőven elég neki.
- Hogy tetszett a birtok? Szerintem szörnyű, amióta Takeo tönkretette azokkal a koszos ültetvényekkel. – morgolódik hangosan, mintha ő maga akarna válaszolni a kérdésre. -Megtennéd, hogy azt idehozod nekem, aranyoskám? – kéri meg Harukit, hogy hozzon oda neki valamit az egyik asztalról, így pedig bele is tud kezdeni kedvenc elfoglaltságába. A főzés terén megszokott rigolyái ismételten kijönnek, hiszen minden egyes húsdarabot igyekszik úgy szeletelni, hogy pontosan egyformák legyenek. Amíg pedig felteteti Harukival a rizst főni – rizst mindenki tud főzni alapon bízik benne, hogy meg tudja csinálni - , ő maga a hússzeleteket forgatja meg a lisztben, tojásban és kenyérmorzsában, végtére is egy európaiaktól átvett étel japánosított verzióját készíti.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/t1837-a-pince
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Pént. Jan. 20, 2012 11:50 am

Látogatás Kohaku-dononál

Mikor beléptünk a Mizushima birtokra érezhettem a különbséget egy egyszerű nemesi család és a négy nagy nemesi ház között. A Shiranui család birtoka, ehhez képest egy porszemre hasonlít. Nagy csodálkozások közepette haladtam Kohaku-dono mögött és ámuldoztam, hogy a birtokon milyen szép a kert.
Vendéglátóm kérdésére, hogy mivel vendégeljen meg, kis szünet után megadtam a választ és ráhagytam az étel választás jogát, nem akartam teher lenni. Kohaku-dono egyből belegyezett a javaslatomba, de azt nem mondta hozzá, hogy végül is, mi lesz az a fenséges eledel, amit elkészít. Biztos idővel ezt is meg fogom tudni, de most jobban érdekeltek a birtokon fellelhető növények.
Engedélyt is kértem, hogy jobban szemügyre tudjam venni a növényzetet, amit Kohaku-dono kedvesen megadott és azt is megosztotta velem, hogy nem fognak rám támadni a pávák. Így nyugodtan kezdtem el felfedező utamat a Mizushima kertben.
Bár szeretem az állatokat is, de a növények mindig is jobban érdekeltek, így az örökzöldekhez mentem először. Nagyon szépen rendben volt tartva a kert, biztos jó kertészük van. Vagy lehet, hogy Kohaku-dono gondoskodik a növényekről? A főzés mellett nem hiszem, hogy lenne ideje ilyesmikre, de ha ráérne, biztos foglalkozna velük.
Közben észrevettem, hogy Kohaku-dono mivel foglalatoskodik, miközben én szétnézek. Valamilyen tálkákat tisztogatott meg, amiből arra tudok következtetni, hogy állatbarát és így biztos igaz rá a mondás, miszerint a kemény szív érző lelket takar. Én épp a pávákhoz mentem közelebb, hogy megsimogassam őket, bár egy kicsit még így is féltem, hogy tudtam nem csípnek, amikor Kohaku-dono intett, hogy be szeretne menni. Gyorsan befejeztem a pávák babusgatását és odarohantam hozzá, hogy ne várakoztassam meg.
Egy kíváncsi mosollyal léptem be a házba, hiszen nem csak az épület belseje érdekelt, hanem az is, hogy mivel fog megvendégelni Kohaku-dono. Nem csalódtam a belső térben sem, az is méltó volt egy nemesi házhoz. Mikor a konyha felé tartottunk észrevettem, hogy mintha már elmentünk volna az egyik folyosón, de azzal nyugtattam magam, hogy egy ilyen nagy házban biztos van több ugyanolyan. Viszont, amikor még egyszer feltűnt, már összeállt a kép, hogy körbe-körbe megyünk. Ezt Kohaku-dono is észrevette és miután egy őrt lehordott a sárga földig, lassan meg is találtuk a konyhát.
- Haruki szerint szép és rendezett az udvar és tényleg nem a legszebbek az ültetvények. – válaszoltam Kohaku-dono kérdésére, hogy milyennek találom a birtokot. Mivel úgy tette fel a kérdést, hogy egyből elmondta, neki mi nem tetszik, ezért a mondandóm végén egyetértettem vele. Bár engem nem különösebben zavartak az ágyások, lehet, hogy azért, mert nem lakok itt.
Miután megmostuk a kezünket neki is láthattunk a főzésnek. Első feladatom volt, hogy odavigyek valamit Kohaku-dononak a másik pultról, majd végignézhettem, ahogy a hússzeleteket vagdosta fel. Tátott szájjal figyeltem, ahogy precízen minden szelet egyforma nagyságú lett. Ez nem tartott olyan sokáig, mert kaptam is a következő feladatomat. Meg kellett főznöm a rizst, ami nem volt olyan nehéz feladat. Csak rizsre és vízre volt szükségem hozz. A rizst gyorsan megtaláltam, már csak engednem kellett egy lábasba vizet és rakhattam is fel főni.
- Még segíthet valamit Haruki? – kérdeztem Kohaku-donotól, aki éppen a húsokat panírozta. A rizzsel nincs sok gond, hiszen csak várni kell, hogy kész legyen, nincs vele sok gond és közben mást is csinálhatok, ha kapok más feladatot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kohaku
Shinigami
Shinigami
avatar

Female
Hozzászólások száma : 45
Tartózkodási hely : Konyha, pince
Registration date : 2010. Jul. 13.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Démonmágia oktató
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Csüt. Máj. 03, 2012 7:36 am

Találkozás aranyoskámmal Neutral

Egyszerűen nem szereti azokat az ültetvényeket, a szaguktól is rosszul van. Habár ő maga néha-néha, inkább ünnepnapokon rágyújt egy kis pipadohányra, ezek az alkalmak tényleg elég ritkák, nem szeretné ugyanis mérgezni magát. S bár tudja, hát hogyne tudná, hogy fiának eme szokásának más célja van, pusztán és csakis emiatt támogatja őt mindebben, hiszen anyaként ez is a dolga, hogy mindig kitartson sarja mellett, bármi is történjen. Az ő családjuk pedig már sok rossz dolog érte, kezdve talán Ebisu elvesztésével, de melyik családban nincsenek tragédiák? Az ebéd pedig egy fontos családi elem, amikor összegyűlhetnek, ő pedig nem hajlandó abból engedni, hogy étkezésekkor ne együtt üljenek az asztalnál.
A főzésben még egy olyan profinak is mindig elkél a segítség, mint amilyen ő maga, legalábbis pár részlettől eltekintve hagyja, hogy Haruki mindvégig segítsen is neki, így hamarabb is végezhetnek. Csupán pár apró mozzanat akad, amikor Kohaku nem hajlandó engedni, hogy Haruki beleszóljon, mert az ételnek pontosan úgy kell kinéznie, és olyan ízűnek kell lennie, amilyennek ő akarja, mindazonáltal ha ezekkel végzett, ismét szívesen fogadja a segítséget. Így aztán közösen hamar végeznek, s amíg a gyerekek megérkeznek, Kohaku úgy gondolja, nyugodtan megvendégelheti Shitsuki-sant is. Miután pedig kézmosásra ítéli őt – még mindig nem biztos a nevében, egyszerűen tényleg ilyen rossz a névmemóriája, s mivel nem nagyon mernek visszaszólni neki, ha meg is jegyzi valakinek a nevét végre, szinte teljesen biztos, hogy tévesen teszi azt - , meg is terít az asztalon, igaz, csak egy személyre, ő ugyanis majd csak jó két óra múlva fog megebédelni, ha már a gyermekei is hazaértek. A levest tálalja először, s végül a tonkatsuval és a rizzsel is megkínálja a lányt, míg ő maga elmossa azokat a főzőedényeket, melyekre mára már nem lesz szüksége. Ajánlja, mármint reméli, hogy Harukinak ízleni fog minden, amit közösen elkészítettek, a maga részéről pedig élvezte a főzést, hiszen mindig élvezetesebb, ha nem egyedül, hanem többekkel együtt csinálod azt. A konyhában és azon kívül is mindig jól jön egy-két segítő kéz, természetesen sosem tagadja meg a segítséget, kivéve, ha attól az átkozott Hanzotól (Hanbei) jön az. Igaz, már őt is elküldte egyszer a földekre kapálni, hát hogyne küldte volna el! Hogy aztán forró levest öntsön a vén kujon nyakába. Neutral
- Hát köszönöm szépen a segítséget, aranyoskám. Kérsz még? Éhes vagy még? – kérdez rá, miután látja, hogy Haruki tányérja kiürült, bár elég nagy adagot kapott, legfeljebb egy jó étvágyú férfiú az, aki kérne még repetát emellé. Eltakarítja a díszes és felettébb értékesnek tűnő, már-már giccsesen csicsás tányérokat is az asztalról.
Lévén már minden fontos dologgal végzett, úgy gondolja, Harukit sem kéne itt tartania, hiszen elszaladt az idő így is. Amíg kikíséri, így is sikerül legalább kétszer eltévedniük a kúriában, legalábbis Kohaku biztosan eltéved kifelé menet, jobban mondva nem találja meg egyről a kettőre a helyes utat. A régi házukat sokkal jobban szereti, ez hiába szebb, de nem ismeri ki magát eléggé egyszerűen. Végül elbúcsúzik a lánytól üdvözletét küldve a kapitányának – nem mintha egyáltalán ismerné – őt. Hajh, bár minden korabeli fiatal ilyen segítőkész lenne. Bárcsak így lenne… Neutral

//Bocsánat, hogy ilyen sokáig kellett megint rám várni. T.T Zárót írtam, ha nem baj, és köszönöm a játékot. *.*//

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net/t1837-a-pince
Shiranui Haruki
9. Osztag
9. Osztag
avatar

Female
Taurus Dragon
Hozzászólások száma : 105
Age : 17
Tartózkodási hely : Shiratori-sama mellett
Registration date : 2011. Jun. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
19200/30000  (19200/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Pént. Máj. 25, 2012 10:23 am

Kohaku-dononál tett látogatásom vége

A főzés Kohaku-donoval együtt viszonylag zökkenőmentesen ment. Szerencsére nem rontottam el semmit, pedig biztos sikerült volna, ha Kohaku-dono nincs a közelben. Valószínűleg ez szerencsét hozott, vagy lehet, hogy a jó környezet teszi. Annak ellenére, hogy eddig nem nagyon volt alkalmam belemerülni a főzés művészetébe, jól sült el ez az egész. Persze Kohaku-dononak köszönhetem az egészet, ő biztos tudja, hogy egy ilyen kezdő, mint én, mivel tud megbirkózni és csak azokat a feladatokat bízta rám.
Volt is néhány mozzanat, amikor Kohaku-dono kikapta a kezemben lévő dolgokat, hogy majd ő megcsinálja. Ilyen eset volt például, amikor sózni akartam. Ezekért nem haragudtam, tudom magamról, hogy még kezdő vagyok és nem örültem volna, hogy elrontok valamit.
Végül aztán mindennel gyorsan készlettünk és nem adódott semmi problémánk. Gondolok ilyenkor az étel odaégetésére, amit Kohaku-dono közelében meg sem mernék említeni, hiszen ő olyat soha sem tenne. Ő tökéletes és ez nem fér bele a tökéletességébe.
Ezután Kohaku-dono rám parancsolt, hogy mossam meg a kezemet, addig ő megterített az asztalnál. Csak egy személyre tálalt, tehát ő még nem szándékozik enni. Az étkészlet, ami előttem volt nagyon szép volt és már-már sajnáltam összepiszkolni. Úgy érzem, mintha valami ünnepségen lennék, ahol a legszebb tányérokat szokták kipakolni a vendégek elé. Nem gondoltam, hogy ők mindennap ilyen tányérokban esznek, még ha nemesek is.
Először a leves került elém, aminek már az illatától is összefolyt a nyál a számban, az íze meg fenséges volt. A második fogás is hasonlóan jól nézett ki és az íze is pompás volt. Olyan érzés, mintha király lennék és a legfinomabb étkeket rakják elém. Közben odanéztem Kohaku-donora, aki éppen piszkos edényeket mosogatta. Szívesen segítettem volna neki, de most az volt a feladatom, hogy eltüntessem a tányérom tartalmát. Az igazat megvallva már a levessel majd hogy nem jól laktam, a második fogás pedig egy nagyobb adag volt, amit mindenképpen meg kellett ennem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ott hagyok valamit a tányéromon, mert az azt jelentené, hogy nem ízlett. Ha addig élek is, akkor is lenyomom ezt az egész tányér ételt a torkomon.
A végén kiderült, hogy még sem volt olyan nagy adag ez az egész, de azt már nem mondom, hogy kérek még egy tányérral, így is nagyon tele lettem. Ittam egy nagy pohár vizet, amivel leöblítettem az egész ebédet, majd egy nagy lélegzetvétellel jeleztem Kohaku-dononak, hogy végeztem az evéssel.
- Haruki köszöni szépen az ételt, nagyon finom volt és ennyi bőven elég volt. Haruki szívesen segített Kohaku-dononak és elhatározta, hogy el fog járni minden alkalommal a nőegyletben tartott főzőtanfolyamára. - jelentettem ki szándékaimat, hogy meg szeretnék tanulni rendesen főzni. Biztos Kohaku-dono is örülni fog, hogy lesz még egy tanítványa, akinek átadhatja a tudását.
Egyszer minden jónak véget ér, hát a Kohaku-dononál tett látogatásommal is ez a helyzet. Elindultunk a kijárat felé, ahova csak kisebb kitérők árán tudtunk elérni, de végül csak meg lett. Még egyszer megköszöntem a vendéglátást egy meghajlással, majd elköszönés után boldogan vittem Kohaku-dono üdvüzletét Shiratori-samának.

/Én is köszönöm a játékot, nagyon élveztem./

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Pént. Okt. 12, 2012 11:01 am

Cseresznyeág


Homlokomról a verejtéket letörölve, elégedetten egyenesedtem fel, hogy megszemléljem egész napos munkám gyümölcsét. A sövény sérült ágai gondosan le voltak metszve, a lehajlóakat pedig rafinéria tartotta a többihez. Az így is kissé hézagos bokrok tövében pedig frissen ültetett csemeték zöldültek, néhány hét múlva már nyoma sem lesz az itt történteknek. Kissé elgondolkozva pillantottam a hatalmas ház felé, ami most csendesen magasodott ki a körülötte lévő táj közül. Azóta nem találkoztam Mizushima~donoval, de nem is bántam, nem tudtam volna nyugodt maradni a közelében. Ezt pedig azzal magyaráztam, hogy olyan szélsőséges reakciókat váltott ki belőlem, ráadásul őszintéket, amikre az utóbbi években nem volt példa. Megtanultam, hogy miként tartsam magamban őket, hiszen sosem lehet tudni, hogy ki fog legközelebb elárulni, senkiben sem bízhattam meg teljes mértékben.
Egy sóhaj kíséretében tettem le a szerszámokat és a munkálatokhoz használt kesztyűt egy kis vödörbe, amit majd az egyik kertész összegyűjt. A kertészkedéshez viselt yukatamnak az ujja, és a hossza is rövid volt, csupán a térdemet fedte, de praktikussága miatt szívesen hordtam, hiszen így nem piszkoltam be. Aki most látna, nem gondolná, hogy egy nemesi ház vezetője vagyok, vagy azt, hogy egy osztag hadnagya, inkább néztem ki úgy, mint a Shiranuik egyszerű kertészei. A mai nap az is voltam, hiszen édesapám felszólítására érkeztem a Mizushima birtokra, hogy érdeklődjek Mizushima~dono hogyléte felől, azonban egyszerűen képtelen voltam arra, hogy valóban meglátogassam. Inkább a szabadban segédkeztem a helyreállító munkálatokban, ezzel is kicsit megnyugtatva magam a szabad levegőn. A kert csodálatos volt, amit akkor éjjel nem volt alkalmam tüzetesebben megszemlélni, de ezt a mulasztásomat most pótolhattam. Egy előre kikészített falavórban megmostam a kezem, majd dolgom végeztével útra indultam a hatalmas kertben. Utam valahogy arra az ösvényre vezetett felderítés közben, ahol végig szaladtunk a temetőbe menet, de akkor nem foglalkoztam a kecsesen magasodó cseresznyefákkal. Megálltam mellettük, és sokáig szemléltem a könnyű szél által simogatott ágakat.
A lehullott szirmok arra emlékeztettek, hogy az utóbbi időben sokak halálát néztem végig. Olyanokét, akiket személyesen nem ismertem, elmúlásuk mégis fájdalmas emlékként hasított belém. Felnéztem az ágakra, amik szépen zöldelltek, de mégis hiányérzetem támadt, valami hiányzott. Elpillantottam a temető irányába, biztosra vettem, hogy azóta már pótolták az elpusztított sírkövet. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve közelebb léptem, és egy virágos ágat leszedtem. Azzal együtt indultam a temető irányába, elhaladtam a szépen gondozott sírkövek mellett, senki sem dolgozott ebben az irányban, így senkinek sem tűnt fel, hogy mire is készülök. Azt hiszem csak megnyugvást kerestem, hogy Takashi~san egy sokkal jobb helyen van. Annak ellenére, hogy az életünkre tört, valahogy mégis inkább sajnálatot éreztem iránta, nem pedig haragot. Elhaladtam a hatalmas emlék mellett, ahol Mizushima~dono karjai között lelte halálát, immár másodszor, a kegyhelyet szépen rendbe tettették. Tovább haladtam, nem ez a hely volt a végső célom. Aztán kicsit távolabb megtaláltam, a felirat is ezt erősítette meg. Mizushima Takashi.
Óvatosan helyeztem le az ágat, s bár tudtam, hogy hamarosan el fog hervadni, lévén vizet nem hoztam számára, valahol belül mégis úgy éreztem, Takashi~san megkönnyebbült ennyitől is. Reméltem, hogy érezte, nem neheztelek rá a történtek miatt. A vizsgán történtek óta tudom, hogy ez is sokat számít, és így lehet az én szívem is könnyebb lesz.
-
Nyugodj békében – Simítottam végig a hideg kövön, talán csak azért, hogy tudjam, én magam még e világon vagyok.
Nem tehettem ellene semmit, de mint azon az estén, könnyeim maguktól törtek utat, és hangtalanul végig csorogtak arcomon. Hogy mit sirattam? Nem tudtam volna erre a kérdésre válaszolni, az utóbbi idő rengeteg történése egyszerűen előtört, már nem bírtam bent tartani. Évekig tartott, amíg a tökéletes képet felépítettem, amit mindenki felé látni engedtem, de most nem volt a közelben senki, legalábbis nem vettem észre, hogy követtek volna. Olyan végleges az elmúlás, és sosem lehet kitörölni a szívekből, különösen, ha olyan szomorú, mint egy testvér, vagy gyermek halála. Emlékeztem rá, hogy régen mennyit sírtam, szinte el sem álltak a könnyeim, aztán, amikor úgy határoztam, hogy erős leszek, és én védek meg mindenkit, akkor úgy éreztem, többé nem fogok sírni. Lehet, hogy át kellene gondolnom, mit is jelent erősnek lenni, mert ha még több halált kell végignéznem, abba lehet, hogy belerokkanok.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Szomb. Nov. 17, 2012 8:21 am

*Megváltozott, nem igaz? Megváltozott minden, ami körbe ér. Alulról indult minden, de ami egyszer a növés útjára lép, annak fel is kell jutnia. Szépen lassan, apró lépcsőkön át haladva, társaknak köszönhetően érhetett csak el addig. A cseresznyefa ága végül kiterebélyesedett, s valós céljainak megvalósításáért a virágok hamarosan nyílásnak indultak. Kapitánnyá váltam, mindenki legnagyobb büszkeségére. A hátamon ékeskedő haori jelképezi rangomat, nem csupán a politikai viszonyokban; de a katonai szervezetben is. Mesésen ironikusnak hat, ha arra gondolok, hogy mindez egyáltalán nem betervezett mozdulat volt. Én csupán élni akartam, boldogan. Olyan volt, mintha minden az ölembe hullt volna a kínok és poklok között. De most már nincs kiút, vállalnom kell az ezzel járó felelősséget is. Többé nem szórakozhatok kedvemre, mert egy világ szeme tekint rám; példát kell mutatnom, ahogyan egyszer az öregem is mondta. Kissé borongós gondolatok ölelnek körül, ahogyan a kertben levő sétám a temető felé vezet. Sokáig csak csendben sétálok a szép időben, s sok minden gondolatfoszlány megszületik. Még csak most vettem át a Kagamik presztízsét, mégis rengeteg változáson ment keresztül az osztag. Magát a békét igyekeztem nem megbolygatni, de megerősítést kellett szolgáltatnom az osztagnak. Új épületet húzattam a régieket pedig felújíttattam, ahogyan azt illik. Mostanra pedig annyira ellep ez a mizéria, hogy alig jut időm saját magamra. Réginek találom a pillanatot mikor utoljára sétáltam ily' csendesen a birtokon. Habár nem hoztam magammal semmit, csak szimplán magamat; hogy beszélgethessek kicsit az én jó régi barátommal. Csak a legnagyobb meglepetésemre fordulhat elő, hogy már általam azért hiányolt személyt pillanthatok meg sírjánál. Aljasul meg is bújok az egyik nagyobb sírbolt mögött, hogy megfigyelhessem; illetve meg ne zavarjam tevékenységében. Kicsit elkomorodok, amikor könnyek patakzását láthatom tekintetében. Erre nincs is igazán jó szó, megjelenek előtte. Csupán a fehér haorim leplét láthatja, szinte ellenállhatatlanul törlöm le hátulról arcáról a fájdalmának külső jeleit.*
- Nem is értem, hogy egy ilyen csinos lányka, mint te..miért hullajt könnyeket..pláne Takeshi sírja fölött. Ha itt lenne, jól seggbe lennél rúgva, amiért siratni mered. A Mizushimák tiszteletlenségnek tartják a sírok feletti könnyeket; ideájuk, hogy a holtakat nem siratni kell, hanem boldogan emlékezni vissza rájuk. De te nem is miatta sírsz Naomi..nem igaz? *Bátorkodom megölelni, mert ez mindenkinek jól esik egy rossz pillanatban. Egyszerűen gyűlölöm így látni bármelyik nőt is; különösen őt. Nem tudom megmagyarázni egészen pontosan, hogy mi az oka annak, hogy Naomi sírása zavar, de tudom, hogy jól van ez így.*
- Egyszer elmesélhetnéd nekem, hogy mi bátnja ennyire a lelked. Te már tudod minden titkomat, és segítettél nekem. Te miért nem hagyod nekem, hogy meghallgassalak? Tán nem tetszik megbízni benne, nagyságos asszony? *Játékos mosoly jelenik meg ábrázatomon, aztán eltávolodom tőle. Ezzel aztán eléggé kizökkenthettem, de úgysem tántorodom meg attól, hogy megtudjam a titkát. Egy kicsit azért felsóhajtok, amint megpillanthatom ezt követően tekintetét.*
- Rendben, van egy ötletem mára. Körbe vezetlek a birtok azon felén, amit még nem láttál.. te pedig közbe, ha szeretnéd; elmesélheted a problémádat. Semmit nem veszítesz vele, én egy senki vagyok az életedben Naomi. Nem vagyok sem a férjed, sem a kérőd. A családod dolgaiba sincs beleszólásom, csupán néhányan ellenszolgáltatásért dolgoztok nekem. Kívülálló vagyok, aki egyáltalán nem az a fecsegős fajta; főleg mivel te is titokban tartod az én dolgaimat. Nem igaz? Wink *Kacsintok rá, majd lelkesen elkapom a kezét. Muszáj valamivel feldobnom, de igazából nem is tudom, hogy mivel tegyem. Ő, ha jobban belegondolok, nem is tudom mi az a hely a birtokon, ahol eddig nem volt. Hát ez roppant ciki lesz! Szóval elkapom a kezét és sietősen elvezetem valami istenháta mögötti helyre. Egyáltalán mióta van ezen a birtokon erdő? O.o Nem igazán emlékszem rá, hogy lett volna. (x"D) Szóval addig- addig fogom bevezetni valami fogalmam sincs milyen helyre, míg valami totál semleges helyre meg nem érkezünk. Na, de én tudtam ám, hogy ez itt van! Cool Van a birtokfal, előtte a vizesárok, s a vizesárok partjain kövek meg kagylók. Ki is találom hamar a programot.*
- Húú, de rég dobáltam kacsázva kavicsokat a vízbe. Még a faterral műveltük, amikor vártuk az ebédet. Nekem mindig azt mondta: "Nincs is jobb annál; amikor két alak csak úgy dobálgat a semmibe". Apám értett ahhoz, hogy tök átlag dolgokat dobja fel valamivel. Például minden egyes kavics eldobálásánál az volt a feladat, hogy megszabaduljunk az aznapi terhektől. Sok mindent megbeszélhettem vele, s ha elhiszed nagyon is hiányzik. Azóta nem is dobáltam kavicsokat a vízbe, amúgy is mindig ő győzött ebben. *Kis szünetet tartva mosolyogva beszélek egy olyan dologról, amit még soha senkinek nem mondtam el.* - Apám halála óta sok mindent nem csinálok már. Sokszor látom, hogy a családom szenved attól, hogy nem osztom meg velük fájdalmam. Neked hála megváltozott az életünk. Elfelejtettem azt, amire apám tanított; hogy egy család osztozik jóban és rosszban egyaránt. Ha a környezetedben senki nem tud a fájdalmadról, nem is lesz ki csillapítsa azt. Ettől pedig a környezeted is szenvedni fog.. a szenvedés pedig sok baj előidézője. Szóval köszönöm, hogy segítettél! *Kacsintok rá, majd elhajítom az első követ; mivel én már kiadtam magamból most egy dolgot.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Vas. Nov. 18, 2012 1:12 am

Cseresznyeág


Egyszerűen megszólalni sem bírtam a meglepetésre, ahogy felfedeztem a fehér, elmosódott anyagot, már tudtam, hogy megint lelepleződtem. Tehettem volna úgy, mintha felháborodnék azon, hogy megint csak így meglepett, de ha őszinte akarok lenni, abban a pillanatban megkönnyebbültem, hogy már nem vagyok egyedül a kínzó gondolatokkal. Nem tiltakoztam akkor sem, amikor ruhájának ujjával egyszerűen letörölte a könnyeimet, és már-már megszokottnak hatott, hogy megszid valamiért, így csak mosolyogni próbáltam, ami egyszerűen nem ment. Ajkaim megremegtek, és a könnyek, mintha képtelenek lettek volna elállni, továbbra is végig csorogtak arcomon. Ahogy átölelt, egy pillanatra megdermedtem, hiszen nem lett volna helyén való az, amit tettem, de akkor már nem volt más választásom, az oly ismerős kezekbe kapaszkodva próbáltam megállni.
-
Csak had maradjak így egy kicsit… - Suttogtam a sírástól kissé visszafojtott hangon.
Valóban nem Takashit sirattam, nem mintha nem érintett volna meg a halála, de az nem önmagában volt fájdalmas. Felszínre hozott sok mást, amik az évek során mélyen meglapultak bennem, olyan emlékeket, amiktől képtelen voltam szabadulni, a rémálmaim egyszeriben még valóságosabbak, még sötétebbek voltak, és nem tehettem ellenük semmit. Nem tudtam semmi másba kapaszkodni, ami valóságos lett volna, csak abba a karba, ami most tartott. Vajon mért? Nem szolgáltam rá arra, hogy hálát, vagy gondoskodhatnékot érezzen irántam, mégis törődött velem, és a fájdalmammal. Mért akarja minden áron meglátni, hogy ki is vagyok valójában? Mért nem elég számára is az a Shiranui Naomi, aki mindenki másnak eddig megfelelt?
Ahogy arrébb lépett, és megszűnt a támasz, egyszeriben ismét egyedül éreztem magam, mintha már nem találnám a helyem. Megtöröltem a szemeimet, és megfordulva ránéztem. Mosolya ismerős volt, mégsem olyan gondtalan, mint amit megszokhattam már tőle. Nem értettem, hogy miért is törődik velem ennyire, nem vagyok én senkije, senki fontos, akit óvnia kellene, mégis ezt teszi, minduntalan.
-
Nem vagyok biztos benne, hogy képes lennél ugyanígy nézni rám, ha tudnál rólam mindent. – Sütöttem le a tekintetem.
Ezek szerint a nemesek nem meséltek neki semmit. Egyszerre könnyebbültem meg, és éreztem azt, hogy talán így még nehezebb. Egyrészt ha elérkezettnek látom az idejét, így tőlem tud meg mindent, másrészt viszont sokkalta nehézkesebb beszélnem róla úgy, hogy nem tud semmit. Hiszen lánynak hív, pedig asszony vagyok, feleség voltam, egy szörnyeteg játékszere, aki úgy rángatott, ahogy neki tetszett, ez pedig mások életébe került. Olyanokéba, akiket szerettem, és akiket nem lehet már visszahozni, soha. Az ő családjukban talán tiszteletlenségnek tartja a könnyeket, én azonban nem is ismerek mást, csak a fájdalmat, és a szigort, amiben felnőttem, nincs mibe kapaszkodnom Haruki~chan mosolyán kívül.
Egyszeriben tiltakozni sem maradt időm az ötlete ellen, csak azon kaptam magam, hogy megyek vele együtt, miközben keze az enyémet tartja. Hogy senki lenne az életemben? Valahogy nem tudtam így gondolni rá, elvégre minduntalan felbukkan, és valami olyasmit szabadít fel bennem, amit csak a betegségem előtt tapasztaltam. Mellette, ha nevetek, ha sírok, az mind őszinte, nem csak a felszínnek szóló reakciók. Nehezen tudnék úgy gondolni rá, mint egy senkire, akivel könnyedén megoszthatom a problémáimat, mert nem számít a véleménye, hiszen igenis számított! Akármennyire tagadtam, tiltakoztam volna ellene, egyszerűen így volt, ezért nem mertem közelebb engedni, és elmondani neki mindent, mert a megvetését, azt hogy másként nézett volna rám, képtelen lettem volna elviselni.
Ahogy megállt, és a családjáról mesélt, az kicsit feledtette velem az előbbi borús gondolatokat, nem tudtam volna neki mit felelni. Magam is felveszek egy laposabb követ, és megpróbálom úgy eldobni, ahogy Keo teszi, de egy hatalmas buggyanás kíséretében egyszerűen alámerül. Hiába, még sosem csináltam hasonlót sem, nem tudom, mit kellene tennem, így egyszerűen csak beszélni kezdek, miközben guggolva egy megfelelőbb kő után kutatok.
-
Az én apám sosem engedte, hogy a szabadban játsszak, igazából arra sem emlékszem, hogy játszottam volna valaha. – Feleltem elgondolkodva. – Egészen kicsi korom óta arra az egy dologra készítettek fel, miként is kell viselkedni, hogyan üljek, beszéljek, mosolyogjak. Ha valamit jól csináltam, az természetes volt, elvégre az volt a feladatom, de ha elrontottam valamit, borzasztó büntetést róttak ki rám. Emlékszem, hogy egyszer úgy ültem le, hogy meggyűrődött a ruhám, és édesapám ezt észrevette. Órákig kellett utána mozdulatlanul ülnöm büntetésből. Még csak hét éves voltam… – A vízre szegeztem a tekintetem, és próbáltam nem arra a napra gondolni, vagy bármelyik másikra. Nem volt nevetéssel teli a gyermekkorom, de sokkal rosszabb is lehetett volna, ezt jól tudom. – Az én szüleim még élnek, azonban soha nem lesz olyan viszonyunk, mint amilyen a tietek volt az apáddal, sajnálom, hogy elvesztetted.
Felemelkedtem, és ismét megpróbáltam eldobni a követ, azonban megint csak egy nagy csobbanással elmerült, hiába nem megy ez nekem. Talán nem tudok megszabadulni azoktól a béklyóktól, amik cselekvőképtelenné tesznek, és ezért vagyok képtelen beszélni is egyes dolgokról. Hakusaya~sannal könnyebb dolgom volt, neki csak támogatásra volt szüksége, de Keonak már nincs rám, hiszen minden megoldódott körülötte, immár kapitány. Miben is kellene rám számítania?
-
Nem tettem semmi olyat, amit nem tett volna meg más is a helyemben – Néztem rá komolyan. – De örülök, hogy segíthettem, valóban eléggé megijesztetted őket... Ahogy engem is.
Amikor egyszerűen erőtlenné vált a karomban, egy pillanatig azt hittem, hogy vége, hogy nincs tovább. Szerencsére nem így történt, de később már gondolni sem mertem azokra az érzésekre, amik akkor megfogalmazódtak bennem, mert borzasztóan megrémisztettek.
-
Gondolod, hogy azzal védek meg másokat, ha megosztom velük azt, ami bánt, akkor is, ha talán azzal még nagyobb fájdalmat okozok? Hogy tudnám vállalni a felelősséget valamiért, ami talán sokkalta többet árt másnak, mint nekem használ? Hogy éred el azt, hogy miközben azt érzem, menekülnöm kellene előled, képtelen vagyok megmozdulni? – Komolyan a szemeibe néztem, és próbáltam keresni a válaszokat. Tudnom kellett, valamibe kapaszkodnom kellett egyszerűen, mert már minden összezavarodott.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Pént. Dec. 21, 2012 8:41 am


*Valamiképpen megtudom érteni Naomit, hogy fél attól, hogy a vélemények változnának az igazság függvényében. Azonban elfogadni nem tudom ezt az álláspontot. Pontosan a magam esetéből ítélve tudom eldönteni, hogy sokkal jobb érzés, ha magunk környezetében nincsenek hazugságok. Sokáig féltem attól, hogy bárkivel megosszam a lélekölőmmel kapcsolatos fenntartásaimat, Naominak mégis szembesülnie kellett ezzel. Tán véleménye változhatott is, de azt hiszem, sosem kellett volna attól rettegnek, hogy meggyűlöl majd. Aki szeret, az bizonyára azért szeret, mint akik vagyunk. Vagy valami ilyesmi...nem nagyon értek ezekhez a lányos dolgokhoz. ._. Mindenesetre fura ezt így hallgatni Naomi szájából. Höh, még, hogy én másképpen vélekednék róla? >.> Kizárt! Sajnos azt sem tudom még pontosan, hogy mi az, amit véleményemként üthetnék be, de nem tudnék megharagudni rá; mert esetleg hibát követett el a múltjában. Ostobaság lenne elítélni valakit a múlt miatt, a helyett, hogy a jelent vagy éppen a jövőt tartanánk szem előtt. Balgatag egyén az, aki múlt alapján ítél, mintha csak egy örök pecsétet nyomna rá arra, akit akár még kedvelhetne is. Biztos vagyok benne, hogy számtalan ismerőseim közül egy olyan sincs, aki ekképpen tenne. Megrovó pillantásommal illetem a lányt, minek után aprócska követ úgy dobja be a tóba, mintha egy értéktelen kegytárgy lenne.*
- Az csak természetes, hogy nem néznék így rád. Sokkal szebben tudnék nézni, ha ismerném azt, aki éppen te magad vagy. Tök rossz ám, csupán találgatásokból megélni. Ez olyan mintha eléd raknának egy ajándékot, de nem bonthatod ki. Én ki akarlak bontani, jó? >.> *Kapok fel egy kavicsot, s sokkal kimértebb mozdulattal dobom be a vízbe. Ez nem dobás, olyan, mintha csupán a víz felett repülne el, s a súrlódás erejének köszönhetően csattanásaival elodázna a víztükrének felszínén. Sokáig él bennem az a mondat, amit mond, de nyilvánvaló tény, hogy ennyivel nem fogom beérni. Engem komolyan érdekel, hogy mi az, ami ennyire bántja. Mitől lehet valaki ennyire megkeseredett? Nem szeretem az ilyesmit. Olyan, mintha a hátad közepébe tűket szurkálnának, és nem tudsz tőle szabadulni. Folyvást azon kattan az agyad, hogy miképpen szabadulj..de nem teheted, mert a béklyók hozzád kötik. E béklyóktól nem tudsz szabadulni, de érzed, hogy ott vannak. Sajnos Naomi sem szabadulhat már a puszta gondolattól sem, hogy van aki még törődik vele. S tán előttem még nem tiszta a kép, hogy miért akarom ennyire megszabadítani a fájdalmaitól, ettől függetlenül tudom, hogy képes lehetek rá. Nem fogom hagyni, akkor sem, ha nem akarja. Elég sejtetős mosoly fut végig arcomon, amikor a nő játékról beszél, hogy ő még sosem csinálta ezt.*
- Hát, nem tudom éppen mit csinálsz..ha éppen nem játszol. Rolling Eyes *Cukkolom kicsit fel, direkt. Ne hogy már úgy gondolja, hogy ez le fog hangolni. Pontosan tudom, hogy az igazi nemesi neveltetésű vérbelieknek az olyasmi, mint nekem, nem adatott meg. Szigorú tradíciók szerint nevelkednek, a főnemeseknek pedig talán még nála is rosszabb a helyzetük. Magam is így nevelkedtem volna a Shihouin házban, amennyiben nem lettünk volna kitagadva. De sebaj, gyorsan elsajátítottam mindent itt a Mizushima házban, amire csak szükségem lehet. Mindenesetre érdekes más által hallani azt, ami a nemesek körében köztudott tény, hogy a neveltetés szigorú struktúra szerint zajlik. Bár hallgathatnám őt némileg elszörnyülködve, mégis talán a mosoly mondandója egésze alatt sem kúszik le arcomról. Csak akkor, amikor eldobja azt a követ, és az apám miatt sajnálkozik. Felsóhajtok, s feltekintek a birtokot védő nagy falra.*
- Úgy gondolod apád helytelenül viselkedett veled? *Teszem fel kicsit másképpen csengő véleményemet, majd magam mögött tartva kezeimet nézelődök tovább.* - Tudod a nemesek világa iszonyúan nehéz. A származás nem csupán név, és rang..hanem felelősség és elvárás is. Mégis hogyan állnád meg most a helyed benne, ha nem kaptál volna ahhoz méltó neveltetést? S akkor gondolom abba nem gondoltál még bele, hogy pl. Kagami Ritsu min mehetett keresztül. *Kicsit elgondolkodtató beszélgetésbe kezdek Naomival, hogy egy kicsit visszalendítsem a melankóliából.*
- Kagami Ritsu egy fiatal lány, és már egy főnemesi háznak a feje. Rettentően nehéz feladat, és ezt tudták a szüleit. Annak a lánynak jobban nem volt választása, mint te magadnak egész életedben. A nemesség áldozatot követel, ugyanakkor, ha ezt az áldozatot kibírod..sokkalda nagyobb tetteket vihetsz véghez, mint bárki más az egész Lelkek világában. *Valóban, s ezzel nekem is tisztában kell lennem. Mint a Mizushimák feje, sok mindennel kell tisztában lennem..a nemességem sosem hagyhatom az isten háta mögött, csak azért, mert pihenni akarok. Rám ezt hagyta az élet, de nem panaszkodhatom emiatt, és nem is akarok; megtanultam ezzel élni.*
- Ne feledd, hogy a szülő és gyermek kapcsolata kettőn áll. De, ha annyira bánt a dolog..esetleg meghívhattok egy vacsorára tapogatózni. Segíthetek változtatni azon, hogy jobb családi körülményeid legyenek. Wink *Minden további nélkül ajánlom fel segítségemet az üggyel kapcsolatosan. Végül is nem valami jó lehet, ha állandó szabályok léteznek a szülők, és gyermekeik irányában.* - De meg akartam már kérdezni. Hogy, amikor esetleg ezt másnak is elmeséled..akkor belegondolsz-e abba, hogy vajon te is ilyen leszel- e majd a gyermekeiddel? Ha sokáig a sérelmeiddel leszel elfoglalva, akkor családod sem lesz, mert egy idő után mindenki megunja a folyamatos panaszkodást. Jobban teszed, ha belekeményedsz. Szépen kifejezve magam, majd én foglak belekeményíteni, ha szükséges. *Incselkedve fenyegetem meg, puszta játékból. Sosem bántanám, csak nem akarom, hogy mindig ilyesmiken járjon az esze, amikor valaki éppen meg szeretné ismerni. Folyamatos gátakat épít magaköré, amivel egyszer akár mindenkit elveszíthet.*
- Ó, hát a segítség az nem mindenkinek magától értendő dolog. Habár rengeteg azon shinigamik száma, akiket barátomnak mondhatok el..elhiheted, hogy többek inkább az ősöm miatt segítettek volna. *Utalok vissza Kohakura, hogy inkább miatta kaptam volna segítséget, mint úgy önmagamért. Anyám sokkal híresebb személy a Seireiteien belül, mint én. Ám nem is bánom, hisz ezzel tudom, hogy sosem fogja feladni a harcot a betegsége ellen. A lány pedig elém áll egy egészen furcsa érzetű mondattal. Van valami, ami ekkor lejátszódik bennem. Egy roppant ismerős érzés, aminek már sokszor álltam ellent; de miért? Az ő irányában nincs is mitől félnem, csak éppen Naomi annyira más. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt dolgom nővel..de olyannal, mint ő, még sosem. Belemászott a magánéletembe, ráadásul a titkomat is tudja. Sőt mi több, képes vagyok vele úgy beszélgetni, hogy közbe nem valami hülyeségen jár az eszem. ._. Más vagyok akkor, ha ő ott van...aminek csak egy lehet az oka. S amilyen szemekkel a szemeimbe vizslat, kész vagyok. Azt hiszem, nekem tetszik Naomi. Már, mint nem úgy simán tetszik, hanem másképpen. @.@ Lehunyom szemem, s veszek egy jó nagy levegőt. Höhö, ilyen helyzetben sem voltam még. Közelebb lépek hozzá, s picit lehajolok hozzá, hogy ne kelljen hangosan mondanom, sokkal jobban esik suttogni, miközben közel vagyok hozzá.*
- Megkérdezted már őket, hogy ők mit szeretnének? Magukba folytani a szenvedésed észrevételét..vagy éppen beszélni róla? Úgy gondolod, hogyha nem beszélsz róla, akkor majd megnyugszik a lelked..vagy az ő lelkük? Buta nő vagy, ha még azt sem tudod...hogy aki szeret téged, annak roppant fáj az, hogy még csak segíteni sem hagyod, hogy segítsen. *Aztán végig pillantok arcán, s elsöprök egy tincset az arcából. Gyengéden nyúlok le egyik kezéért, amibe bizsergetően simítok bele egy kis virágszirmot, melyet már régóta magamnál rejtegetek a számára.*
- Folyvást gátakat emelsz magadköré, hogy mások ne hogy megismerjenek. Ez a nemesek körében talán megállja a helyét, de aki szeret téged, az egyenesen utálja ezt a viselkedésed. Ez nem felelősségvállalás, vagy ártás..ez a színtiszta igazság Naomi. Hazugságban élni olyan, mintha erről a virágról azt állítanám, hogy csupán egy koszos kavics, amit a vízbe kell dobni. Szeretnél csodaszép virág lenni, és szirmaiddal a vízen úszni? Ha szeretnél, muszáj a tavaszi fénnyel kinyílnod; különben egy koszos kavics maradsz, amely a víz alá merülve napról- napra kevesebb. Majd a végén puszta porszemmé morzsolódik. A könnyek vára nem mentség, hanem a döntés, hogy inkább a betegségedet választod a normális élet helyett. *Talán a betegsége nem is bebizonyított tényező. Az is lehet, hogy lelki alapon jelentkezik nála. Mindazonáltal el tudom ítélni mindazokat, akik Naomin mindeddig nem akartak változtatni. Ez nem gonoszság, miért is lenne az? Sosem lesz gonoszság valakit megszabadítani a fájdalmaitól. Végig húzom egyik kezem az egyik tincsén, majd eltávolodom tőle. Bár hiányt érzek a távolsága okán, de egy sértett nőt nem akarok még jobban megsérteni. Csak is akkor kezdenék vele, ha tudnám, hogy a fájdalmai nem határozzák meg cselekedeteit. Engem arra tanított az anyám, hogy tiszteljem a nőket, kiknek meg szeretnék nyílni. Naomit pedig tisztelni akarom, és kész.*
- Bizonyára azért érezheted így, mert talán eddig nem találkoztál még olyannal, aki olyat mond neked, amit nem szeretnél. Én nem bántalak egyetlen szavammal sem, s titkon te is tudod, hogy törődöm veled. Meg ne merd kérdezni, hogy nem tudod miért? Ha megtennéd, még el kellene küldjelek egy másik nőhöz, hogy felvilágosítson valamiről. Rolling Eyes *Na igen, az egy kicsit cink lenne, ha nem tudná, hogy nekem tetszik. (x“D)*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Pént. Jan. 04, 2013 8:09 am

Cseresznyeág


Nem igazán értem a szavait, pedig próbálkozom, de valahogy mégis mintha mindig valami falba ütköznék, amit én magam állítottam. Mi az, hogy ki akar engem bontani? Mért mond pont most ilyesmit, mikor próbálom megérteni a dolgokat, amikor már-már tisztáznám a kapcsolatunkat magamban. El kellett gondolkoznom azon, hogy ki is vagyok én, hogy mit szeretne látni. Nem sok mindent tudnék felmutatni neki, csak egy rangot, amit születésemmel máris megkaptam, egy rossz döntést, és egy még rosszabb házasságot, gyengeséget, és mérhetetlen bánatot. A könnyek és a sötétség között olyan kevés mosoly van, s valahogy hiába is szeretnék már kijutni a fényre, Ryū szelleme és emléke minduntalan visszaránt, és a bűntudat mélységes mocsarába taszít, ahol hiába vergődöm, csak még mélyebbre süllyedek. Sosem gondoltam azt, hogy mások hibátlanok lennének, éppen ezért sem érintkeztem a felszínen túl másokkal, elég volt az is, de ő más. Egyre inkább befúrja magát, és nem tudok mit tenni, én is minduntalan közelebb kerülök hozzá, ami megrémiszt, és melenget egyszerre.
-
És mit gondolsz, mit találsz a csomagolás alatt? Nem mindig azt kapjuk, amit várunk… - Figyeltem a víz fodrozódását.
Igen, nem voltam az, akinek látott, vagyis nem teljesen. Rám nyomta már a bélyegét a számtalan halál, amit láttam, sőt sokszor újra is éltem, és egyszerűen ilyenné tettek, befedtek, mint egy viaszréteg, ami alatt képtelenség lélegezni, de ha valaki megpróbálja lefejteni, az fáj. Lassan egyenesedtem fel, és próbáltam nem viszonozni a mosolyát. Nem azért, mert nem szerettem volna viszonozni, hanem mert nem lett volna őszinte, de most az akartam lenni. Lehet, hogy butaság lesz, amit megint elkövetek, és talán majd megbánom, és sokkal jobban fog fájni, mint eddig bármikor, de azt hiszem, ezúttal kockáztathatok. De még bátorságot kellett gyűjtenem, mert ez nem olyan téma volt, amit egyik pillanatról a másikra el lehet mondani, csak szépen sorban, éppen ezért meg is könnyebbültem, hogy másra terelődött kicsit a figyelem.
-
Valóban? – Mosolyogtam zavartan. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen játszani. Surprised
Tényleg nem igazán éreztem azt a kitörő örömöt, amit sokszor láttam, és mai napig látok a gyermekek arcán. Lehet, hogy velem van a baj, és egyszerűen képtelen vagyok olyan jól szórakozni, ahogy ők szoktak. Újabb követ vettem fel, és nagy lendülettel el is dobtam, ettől azonban kicsit megcsúsztam, és ha nem kezdtem volna őrült kapálózásba, talán bele is estem volna a vízbe, ami az adott körülmények között nem lett volna túl előnyös. .__. Aztán, ahogy visszanyertem az egyensúlyom, ismét neki szenteltem a figyelmem. Aztán megráztam a fejem.
-
Egyáltalán nem gondolom azt, hogy helytelen volt tőle az, ahogy nevelt, elvégre felelősségteljes felnőtt nő lettem. Azonban az illem, és a bírtok vezetésének tanítása nem egyenlő a családi élettel… - Nem néztem rá, jól tudtam, hogy a mi családunk közel sem akkora, mint egy főnemesé, így talán a felelősségünk is kisebb, ettől függetlenül nem dőlhettem hátra élvezni a semmittevést. Aki akar, mindig talál munkát, sosincs megállás. – Ha nekem lesz gyermekem, biztosan nem így fog felnőni, sosem kell attól tartania, hogy nem szeretem eléggé…
Későn döbbentem rá, hogy talán egy fél mondattal többet árultam el az érzéseimről, mint valaha is szerettem volna, de már nem volt mit tenni. Reménykedhettem volna abban, hogy nem figyel fel rá, de jól tudtam, hogy nem fog így történni, elég volt csak máshogy pillantanom, azonnal rájött, hogy titkolok valamit, akkor egy ilyen egyértelmű megjegyzés egyenesen ordít számára.
Felnéztem rá, tudtam, hogy nekem is tennem kellene a dolgok ellen, de már annyira beletörődtem a jelenlegi állásba, hogy sokszor azt gondoltam, tehetnék bármit, ez már így marad. Néma étkezések, bólintva köszönések, és az egyetlen téma a családi ügyek mibenléte, a problémák kezelése. De hogy magam is ilyen lennék? Nem hiszem, hogy képes lennék ekként viselkedni a saját véremmel, még Haruki~channal sem szoktam, már őt is szinte lányomnak tekintem. A gondolat pedig, hogy lássa, milyen is a családom valójába, kissé megrémített.
-
Nem beszéltem még mással a családomról… - Néztem vissza a vízre. Valóban nem került még sosem elő ez a téma, mert nem akartam róla beszélni, ő pedig egyszerűen, mindenfajta szándékosság nélkül a felszínre hozta. – Mondd csak, ha választhattál volna, akkor is szeretnél főnemes lenni?
Én magam nem tudtam volna megválaszolni ezt a kérdést, mert rengeteg dolog szólt mellette, és ellene is. De végső soron attól vagyok az, aki, mert annak születtem aminek, és így neveltek, ha nem így lenne, talán nem harcoltam volna azért, hogy shinigami lehessek, és sosem ismertem volna meg Keot. Valószínűleg sokkal nyugodtabb, és kevésbé zavartak lennének a mindennapjaim, de azt hiszem, hiányozna. Még Fujimoto~soutaichou is… egy kicsit. Neutral
-
A jóság, és segítőszándék mindenkiben ott van, még ha nagyon mélyre is temeti. Ne becsüld le magad, miattad vannak sokan melletted, én legalábbis biztosan…
Nem számított már, hogy hogyan is érti a dolgokat, azt hiszem, kezdtem megérteni, hogy miért is van mellettem, és hogy miért vesz észre olyan dolgokat, amit senki más. Csak vártam a válaszát, és figyeltem miként reagál. Tudnom kellett, hogy miként vélekedik ezekről a dolgokról, hogy ő is érzi-e, vagy csak én gondolom bele ezeket a dolgokat… Ahogy lehunyta a szemét, egy pillanatig azt hittem, hogy tévedtem, és azt mondja, hogy menjek el, de ehelyett még közelebb lépet, meleg lehelete szinte csiklandozta az arcomat, és az, hogy suttogott azt az érzetet keltette, hogy sokkal komolyabban gondolja a dolgokat, mint amik eddig elhangoztak.
-
Úgy beszélsz, mintha annyian lennének, pedig… Nem beszélhetek ilyesmiről Haruki~channal, ő még csak egy gyerek! Boldognak kell lennie, az én feladatom megóvni és vigasztalni őt, nem pedig fordítva! – Ahogy hozzámért, belém fulladt a szó, és egy pillanatig csak ijedten néztem vissza rá. Mit kellene tennem, hogy ez a zavar elmúljon a közelében? Lenézek a sziromra, amit a tenyerembe simít. – Mégis miket kellene építenek, ha bárki, akit szerettem vagy elárult, vagy meghalt? Hogyan tudnék úszni, amikor folyton lerántanak az emlékek, és képtelen vagyok velük szemben megtartani magam? Annyira fáj, hogy minden kiúszik a kezeim közül, és képtelen vagyok megtartani azokat, akik fontosak számomra!
Nem akartam sírni, annyira nem szerettem volna, mert már így is többször látott gyengének, mint bárki más, mégis vészesen megremegtek ajkaim, de aztán néhány mély levegővel sikerült összeszednem magam. Csak néztem rá pillanatokig, és azt hiszem kicsit segített, hogy elhátrált. Nem zavart a közelsége, de most inkább arra volt szükségem, hogy összeszedhessem a gondolataimat, erre pedig képtelen voltam a közvetlen közelében, amikor hozzámért. A szavai pedig villámcsapásként értek, és csak álltam, nagy szemeket meresztve. Jól tudtam, hogy törődik velem, bár a módszerei néha egészen furcsák voltak, de tényleg sosem bántott, mégis így kifejeznie az érzéseit. Letaglózó volt.
-
Ne… nem kell engem senkihez sem küldeni… >w> - Néztem oldalra, majd kerestem egy nagyobb sziklát, és leültem. Mély sóhajjal kezdtem bele a mondandómba, de közben azt éreztem, hogy egy hatalmas gombóc ugrál a torkomban. – Sokkal könnyebb lenne úgy, ha hallottad volna a pletykákat, de azt hiszem úgy a legtisztességesebb, ha én magam mesélem el, hogy miért is vannak ezek a falak. Jó néhány éve férjhez mentem egy Saito Ryūnosuke nevű nemeshez, mondhatnám, hogy a szüleim kényszerítettek, de egy idő után megszerettem őt, magam is úgy találtam, hogy a házasságunk működhet, akkoriban fejeztem be az akadémiát. – Nem bírtam ránézni, inkább a folyót néztem, ahogy egyre csak halad, anélkül, hogy sejtené, mi is vár majd rá. – Aztán nem sokkal később teherbe is estem, nagyon örültem, szinte madarat lehetett volna fogatni velem. Naphosszat tervezgettem, hogy miket fogunk csinálni, ha egyszer megszületik, hogy mit tanítok majd neki, és hogy sosem kell hiányt szenvednie semmiből. De sosem pillanthattam már meg, nem láthattam nevetni, vagy sírni, nem tarthattam a karomban… - Kicsordultak a könnyeim, ahogy az emlékek összeszorították szívemet. Nem lenne szabad hagyni, hogy bárki átélje a szerette halálát, mert ennél fájóbb kín nem létezik. – Egy délután összeestem, és napokig nem tértem magamhoz. Mikor kinyitottam a szemem, az első gondolatom ő volt, de az anyám sírva közölte, hogy elvetéltem. Élni sem volt kedvem, egyserűen csak azt akartam, hogy hagyjanak meghalni, mintha azzal visszahozhattam volna, de nem hagyták, hogy ilyen könnyen elmeneküljek a dolgok elől, erőnek erejével tartották bennem a lelket. – Nem nyúltam az arcomhoz, nem töröltem le a könnyeket, hagytam, hogy szépen végigcsorogva a ruhámon száradjanak fel. – Ezután éveket töltöttem ágyban, képtelenül szinte mozdulni is, ezalatt a férjem egyetlen egyszer sem látogatott meg, azt hittem, hogy gyűlöl azért, hogy elvesztettem a gyermekünket, mert én is gyűlöltem magam. Végül, mikor már azt hittem, nincs tovább, megismertem Haruki~chant, és teljesen megváltoztak a mindennapjaim, már volt értelme reggelente felnyitnom a szemem. Aztán Ryū még ezt is megpróbálta elvenni tőlem. – Már a puszta emlékre is ökölbeszorult a kezem. Szerencséje volt, hogy nem került a közelembe, miután felépültem, mert biztos lehet benne, hogy nem úszná meg élve. – Hatalomvágya már az őrülettel volt határos, Haruki~chan szüleivel már jóval azelőtt végzett, és akkor megpróbálta a nagybátyámat is megölni, majd pedig az ő segítségére érkező tiszteket is, többek között Haruki~chant. – Elernyedtek az izmaim, és csak figyeltem magam elé, arra gondolva, hogy talán éppen most jön el az a pillanat, hogy elmegy, és többé nem is látom. – Végül nem sikerült neki, és az Onmitsukidou letartóztatta őt is, és az embereit, de egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy tehetetlen voltam, miközben veszélyben volt, ráadásul azért, mert én rossz emberben bíztam meg. – Megremegett a hangom, és ekkor néztem rá percek óta először, bár én éveknek éreztem az eltelt időt. – Szóval ez az én passióm, a keresztem, amit sosem vethetek le, mert nem csak én viselem a következményeit...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Pént. Jan. 04, 2013 10:24 am



*Sokszor gondolkodtam már azon, hogy milyen lesz ama pillanat; amikor tudatosul bennem egy nő iránti szándék. Túlságosan hozzászoktam már, hogy nekem a nők csak szimpla barátok, vagy játékok. S most, hogy találkoztam eggyel, aki még érdekel is..olyan, mintha nem én lennék. Csak éppen most kell rájönnöm arra, hogy Naomi valami olyasmit vált ki belőlem, melyre csak ritkán vagyok képes. Máskor valami hülyeséggel vegyíteném tele a beszélgetést, de mióta ismerem; képes vagyok a komoly megmozdulásokra, melyeket csak a nemesi dolgokkal kapcsolatosan ismertem. Amit pedig az elmúlt időszakban tett értem, az egyenesen felforgatta az életemet. Így aztán miért hagynám cserben? Hiszen megoldotta éppen azt a problémámat, mely mindez idáig börtönbe zárt. Kiszabadított a zanpakutom által alkotott börtönből, s ő hatására mára már én és Keisueki olyanok vagyunk, mint két barát..nem pedig ellenség. Így aztán nem tudom nézni, ahogyan ez a lány szenved. Valahogyan kiakarom ebből rángatni, mert most már kezdem megérteni azt, hogy miért érdekel engem ennek a nőnek a sorsa. Ugyan, miért titkolóznék előtte? Miért futamodnék meg az érzéseim elől? Most kell megtudnom ki ő valójában, vagy különben késő lesz; s csak akkor nem marad megint más, mint a csalódás keserű íze. Abban egyet kell értenem, hogy nem ilyen egy család; viszont ez egy éppen olyan dolog, melyre nem is igen akarok válaszolni. Változni fog, idővel. Bízok abban, hogy a szüleivel való beszélgetésem majd megváltoztatja a dolgokat.*
- Miből gondolod, hogy lesz családod valaha is, ha így viselkedsz? Miből gondolod, hogy bármelyik férfi szerelmes lesz beléd, hogyha nem nyílsz meg előtte? *Kemény kérdések ezek, s nagyjából a lelki világába készülök vele belegázolni; de ezúttal fittyet hányok a tiszteletre. Nekem annál többet jelent ez a nő, hogy azon gondolkodjak mi a helyes, mikor róla van szó. Én nem akarom a viselkedésemet ezúttal behatározni azért, hogy ne sértsem meg. Én már eldöntöttem, hogy őszinte leszek hozzá, és megmondom neki..bármilyen is legyen az a vélemény. Hazugságokból kár várat építeni, éppen ezért az igazság az, amit tudni akarok. Bármi is legyen az, bárhogyan is nézzen ki; még azért sem tudnék rá haragudni, ha esetleg nem volna nemes, csak kamuzott volna. Az sem érdekelne, csak azért, mert látnám az arcán végre a megkönnyebbülés sugarát. Annyit sírt már előttem, ideje végre mosolyogva is látnom; nem csak búval baszott hangulatban. Kérdésére furcsán emelem fel szemöldököm.*
- Ugyan már Naomi! Akár választok, akár nem; a vérem szerint egyébként is főnemes vagyok. Mellesleg nem döntenék másképpen, még pedig azért nem, mert én a családom miatt csinálom. Noha, nem kényszerítenek rá; de sosem voltam az a fajta, aki csak úgy ott hagyja a családját. Szeretem, ha a dolgok a rendjén vannak. Így, aki nálunk boldogtalan, és nem árulja el a másiknak; az bizony sokszor kap a muter sodrófájától. Kíváncsi leszek arra, hogy te mikor kapod az első nyaklevesed! Rolling Eyes *Túl sok a negatív gondolat;túl sokszor érzem, hogy elutasítja a boldogságot, amellyel élhetne. Inkább elfedi jól a bajokat, csakhogy kiegyensúlyozottnak lássák. Én inkább kíváncsi vagyok ezekre a dolgokra, mintsem ezen letargiázzak, hogy most mi van. Zsebre vágott kézzel hallgatom végig, s perdül le tekintetem előtt; ahogy elbőgi magát. Sokáig meg sem moccanok, és arcomról szinte semmi nem íródik le. Aztán egy széles mosolyt pillanthat meg.*
- Áhá, szóval te vagy az a lány, akivel jól kicseszett a férje. scratch *Vakarom meg a tarkómat, aztán sóhajtok egyet. Természetesen hallottam az ügyről, csak a nevet nem jegyeztem meg; amit próbáltak a fejembe vésni. Visszaemelem tekintetemet könnyes arcára, és valami igazán hátborzongató érzés uralkodik el rajtam. Aztán egyszerűen közel lépek hozzá, hogy egyik kezemet vállára; másikkal pedig arcát emeljem, hogy lássam szemeit.*
- Ejnye már, most miért akadtál ki ennyire? Csak nem hitted, hogy ezért majd téged kövezlek meg? Most mit tehetsz te arról, hogy volt egy rohadék férjed, aki ilyen csúnyán elbánt veled? Azért viszont jár egy intés, amiért magadat marcangolod a dolgokért. Nézz körül, olyan szép ez a birtok! Muszáj neked itt sírdogálnod azért, mert a férjed nem vette észre, hogy mennyire gyönyörű volt a felesége? Nem becsült meg, hagyd el az emlékét. *Aztán lenézek ajkaira, és még jobban elmosolyodom, míg közeledek felé.* - Én akkor is szeretni foglak Naomi, ha mindenki hülyeséget magyaráz majd rólad. Olyan kis buta vagy, hogy el is hiszed..rosszabb vagy sokaknál. Szép vagy; kívül, belül egyaránt. Szabad ellopnom a nemes hölgy sós ízű szájacskáját? Surprised *Lassacskán derekánál fogva húzom magamhoz, s valami olyasmit teszek vele, amit már rég meg kellett volna tennem. Ráébreszteni őt arra, hogy jelenleg pontosan olyasvalakit próbált becsapni; aki már rég elhitte, hogy ő nem csupán gyönyörű..de nemes is. Egy ilyen virág pedig lehet, hogy van olyan súlyos, mint egy kavics; de az én tavam felszínén oly’ könnyed, akárcsak a frissen lehullt virágszirom.
Belemerülök ebbe a pillanatba, s egyáltalán nem maradok zavart; amikor elengedem. Inkább udvariasan távolodom el tőle, majd kezemet nyújtom irányába.* - Nem kell többé magányosnak, betegnek lenned; ha nem akarod. Nekem mi okom lenne rá, hogy eláruljalak? Legfeljebb az önmarcangolásodat árulnám el; mert azt nem viselem el. Különben is, mióta érdekel engem az, hogy mit mondanak mások? Persze, ez rád nem értendő. Surprised *Várom válaszát, mert hát egyértelmű; hogy a döntése egy igazi fordulópont lesz a mi kapcsolatunkban.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Pént. Jan. 04, 2013 12:57 pm

Cseresznyeág


El kellett gondolkoznom a szavain, pedig előtte sosem tettem, nem is mertem feltételezni, hogy valaha is szeretni fogok még, hogy akarnék szeretni. Azt pedig számításba se vettem, hogy más így érezhet irántam, hiszen olyan vastagokra építettem a falakat, hogy azt hittem, sosem lesz olyan, aki nem ijed meg tőle. Keo pedig egyenesen alámászott, aminek még ijesztőbbnek kellene lennie, de valahogy nem félelmet éreztem, hanem inkább reményt, hogy van még esély arra, hogy változzanak ezek az érzések. Bátor akartam lenni, hogy ne csak magam, de másokat is megvédhessek, miközben Mimoza jól tudta eddig is, hogy egyetlen dologra vágytam igazán, hogy valakire támaszkodhassak, hogy valaki megmentsen engem. Nem az erő az, ami boldoggá tesz, vagy elégedettséggel tölt el, hanem az, hogy akiket szeretek, körülvesznek, és mosolyognak, mindig csak mosolyognak…
Nem érzem támadónak, vagy éppen korholónak azt, amit mond, mert jól mondta előtte, sosem bántott meg, és ezúttal sem fog. Úgy hiszem, csupán ki akar piszkálni a kényelmes csigaházamból, ami védelmezőn ölel körbe, de ugyanakkor börtönbe zár. Nem gondoltam bele, hogy élhetnék nélküle is, hogy talán többet kellene fektetnem a kapcsolatokba azon túl, amit az illem megkíván.
-
Azt hiszem sosem hittem el igazán, hogy valaki képes lenne szeretni… - Feleltem bánatos mosollyal.
Ryūra sem haragudtam azért, mert megjátszotta a szerelmét, pedig gyűlölhetném ezért épp úgy, ahogy megannyi más dologért, de ez eszembe sem jutott, azt hiszem mindig is úgy véltem, meg sem érdemlem mások szeretetét. Annyi mindent tisztábban látok, mikor vele beszélgetek, annak ellenére, hogy közben úgy érzem, legszívesebben menekülőre fognám. Nem tőle, hanem sokkal inkább magam elől, hiszen annyi ideig tudtam önmagam előtt is titkolni, letagadni a dolgokat, hogy már az vált valóssággá, nem pedig a tények, amiket mindenki szinte az arcomba üvölt, én pedig nem hiszem el.
-
Nem hinném, hogy az édesanyád kezet emelne rám Surprised – Lepődöm meg kissé szavain.
Mondjuk nem is azon, amit a családjáról mondott, hiszen mikor ott jártam, jól láthattam, hogy a szívén viseli a sorsukat, és számára ők az elsők. Nem csoda, hogy ragaszkodnak hozzá, és aggódtak érte, elvégre én sem szeretnék egy ilyen embert elveszíteni, s hasonlóképpen éltem volna meg, ha Haruki~channal történik valami… De ilyesmi már nem fordulhat elő, amikor nem én vigyázok rá a birtokon, Nara~taichou ügyel rá, akivel bár nem igazán sikerült még beszélnem, mégis megbíztam a képességeiben, elvégre kapitány volt.
A vallomásom után nem értettem a mosolyát, és a megjegyzést, valahogy nem volt odavaló… Felálltam, mert egy pillanatig túlontúl csábítónak tűnt a gondolat, hogy teljesen elnyúljak, és ahogy annak idején sem szerettem volna, most se kelljek fel. Közeledésére, majdnem el is hátráltam, mert nem tudtam, hogy igazán mire is számíthatnék tőle, de ebben megakadályozott a sziklás talaj. Behunytam a szemem, ahogy felém emelte a kezét, de nem is igazán tudtam, hogy miért, nem tartottam attól, hogy bántana, sosem emelne kezet csakúgy egy nőre, jól tudtam, a mozdulat mégis olyan bensőséges volt, hogy muszáj voltam behunyni a szemem. Arra azonban kénytelen voltam felnézni, miket mondott, látnom kellett, hogy őszinték-e, vagy csak vigasztalni próbál, de azt hiszem minden ott volt, mindent láttam, pont, mint akkor, amikor majdnem meghalt. Gyönyörű? Sosem néztem magam mások szemével, a megjelenésem mindennapos rutin volt csupán, nem pedig a külcsínem hangsúlyozása.
-
Nem őt siratom, képtelen lennék arra, hogy sajnáljam… - Suttogtam, mert valóban így éreztem. Nem érdemelt volna még annyi helyet sem a szívemben, hogy igazán gyűlöljem.
És csak néztem rá, ahogy egyre közeledett, én pedig nem mozdultam, nem húzódtam el, teljesen megdermedtem, és csak néztem… Azt hiszem az a pillanat volt a leghosszabb, amíg visszatartottam a lélegzetem, ő pedig egyre csak csökkentette a kettőnk közötti távolságot, amíg az el nem fogyott, és végre fellélegezhettem. Belekapaszkodtam a haoriba, hogy el ne essek, vagy fel ne oldódjak abban a csodában, ami azt hiszem abban a néhány másodpercben megmentett mindentől, amitől egészen eddig menekültem. Nincs már miért félnem, nem történhet semmi rossz, mert van kibe kapaszkodnom, akinek erős karja akkor is meg fog tartani, ha kicsúszik a lábam alól a talaj. Biztonságot, és melegséget éreztem a karjában, amit annyira vágytam, és mégsem találhattam meg egyedül. Aztán rádöbbentem, hogy mit is mondott, hogy ez az egész nem csak egyetlen percről szól, hogy sokkalta több annál, minthogy két megsebzett lélek találkozik egy ponton.
Ahogy arrébb lép egyből érzem hiányát, és úgy érzem, abba a karba kell menekülnöm, történjen bármi ezután, még sem mozdulok egy kínzóan hosszúnak tűnő pillanatig. Persze nem azon gondolkoztam, hogy elfogadjam-e a felém nyújtott kezet, sokkal inkább egy korábbi megjegyzése késztetett mosolyra. Közelebb léptem, és a karjába kapaszkodva néztem fel rá.
-
Úgy tűnik, mégis van valaki, aki mégis képes volt megszeretni! – Nevettem fel rá, és megtöröltem az arcom. – Mit gondolsz, akarod az én számból is hallani, vagy már kicsókoltad minden gondolatom? Wink

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
avatar

Male
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 24
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
9000/15000  (9000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Vas. Márc. 31, 2013 2:22 am


*Mi tagadás, egy ideje már ott lógott a levegőben ama alattomosan genya hormonzuhatag. Pedig megfogadtam magamnak, hogy soha senkit nem fogok közel engedni magam pontosan azért, mert a titkom az egy nagy titok no. >.> Ez a nő viszont úgy berobbant ide, mint az ültetvényem, amelyet már hónapok óta ők gondoznak.* ~ Virágzik az üzlet! ~ *Érdekesen vigyorgok rá, amikor a válaszadási lehetőségeimet kellene latolgatnom. Valahogyan elkanyarodtam egy teljesen már téma irányába; még jó, hogy Mimi nem gondolatolvadó, mert akkor a fogaimat söprögethetném fel a földről. Habár, legalább gyémántberakású műsorral jöhetnék elő, ami azért meggondolandó. Lassan hajolok hozzá közel, hogy már- már el tudja hinni a következő jelenetemet; majd hirtelen felcsapok egy blantot.*
- Cigit? Surprised *Pont az orra előtt tartom, hogy az édes aromát körülszaglászhassa. Az én cuccom nem holmi kis pitiáner, mínuszban levő ThC tartalom. Igazi menő manó fejbebaszó orvosság mindazok számára, kik elérhetik boldogságos bódulatos hatását. Sajnos én nem ezen személyek közé sorolandó gyártmány vagyok. Neutral Feltehetőleg a gyerekcsináló iparág éppen inflációba ment át, és anyám full beszívva intézett engem a világra. Igen, csak is ez lehet az oka, hogy kibaszottul immunis vagyok minden ilyesmire! T.T Méltatlankodok csak úgy szimplán magamban, majd még körözök a cigivel előtte egyet, aztán begyújtom az áldást.*
- De nagyon lazán le is közölheted. Vagy egyszerűen dobsz egy puszikát Keokád puszulójára! Surprised *Fogalmam sincs honnan jött ez a legújabb kifejezési mód, amit talán a lehető legtöbb módon félre lehet értelmezni. Mindenesetre slukkolok pár édes mennyországot az óblantusomból, majd átnyújtom mintára. Kíváncsi vagyok, hogy Mimi-chan mennyire bevállalós ilyen értelemben. Bár nincsenek ilyen elvárásaim vele szemben, de azért megnézném Ő cukiságát egy ilyen hadművelet közben.
Lassan lepislantok oldalamra, melyen két zanpakutom sötétedik. Sosem mondhatnám ,hogy ékeskedik, vagy fénylik..mert cigányok. A szó szoros értelmében! Hát milyen dolog már az, hogy lopják tőlem az élvezeteket? Basszus..a vérem egy élő drogfolyó, megspékelve három évszázadnyi zöldövezettel. Soul Society kánaánja lenne, ha éppen nem egy hústározóban kéne állandó körforgást folytatnia, mellesleg eredménytelenül. ._. Körbe pillantok, majd kikapom Mimi kezéből az óblantust.*
- Mimi, én be akarok szívni; de nem tudok! T.T Nem hat rám a saját drogjaim már..segítesz nekem? Valami meditatív szétesek állapotot kellene tudnom imitálni. Nagyon unalmasak a nemesi gyűlések, fel kellene dobnom őket saját magamnak saját belső világommal. Nagyon menő temetőből áll ám a belső világom. *>* Marihuana levelek vannak a fűszálak tetején, amolyan virágfélének. *-* *Kezdek áradozni még pár percig a belső világom agyszüleményeiről. Ha még itten van az én világomban, akkor remélem sikerül valamit kieszelnünk. Ő amúgy is egy nagyon okos csajszi, biztosan kitalál valamit nekem. Ha más nem, majd megkergetjük Shishi-bát egy fésűvel, hogy segítsen. A főkapitány amúgy sem hiszem, hogy a fésülködéséről lenne híres. Rolling Eyes Amennyit itt tanyázik néha, meg mikor fater is élt még...hát vannak emlékeim Shishi-báról.
Közben beleszívok megint az óblantusba, s megízlelem egy kicsit. Lassan el is fog fogyni, így ha beleszívott Mimi - vagy sem - oda hajolok hozzá. Lassacskán, ne hogy észre vegye..majd lekapom. De úgy, hogy az utolsó slukkomat egyszerű szájátvitellel érzékelje. Aztán szépen magamhoz ölelem, s államat feje búbjára teszem.* - Mimi-chan, ugye tudsz csokisan csokis sütit sütni? *>* *A csoki jelentése itt teljesen más értelmet kap, de muter tudja, hogy az a kedvenc sütim. Utálom is, hogy mindig rohadék fekete macskának adja (Yoruichinek x"D)! >.> Az a dögje nem is tudom mióta nem járt már erre, de a fél konyhát felzabálja, ha betéved. Valami macskairtószerrel szórnám fel a környéket, csak sajnos az kárt tenne az én szent növényeim között. Nem beszélve muterom idióta pávájairól, akik tuti megmurdelnének tőle. Még sokáig ölelgetem csak úgy Mimit, aztán elengedem, hogy kapjon némi levegőt is.*
- No, szerinted csapathatunk egy zanpu edzést? Jah és csittelj erről..kapitány vagyok már! Kárt tenne a menőségemnek, ha kiderülne, hogy egy hadnagy oktat ki! O.O De én tudom, hogy okos vagy, meg szép, meg feleségjelölt. Surprised *Elköhögöm magam.* - Akarom mondani a barátnőm vagy, bizony- bizony. *Heves bólogatásokba feledkezek, majd előveszem a kardokat. Valamit szerintem ki fog tudni találni nekem így hirtelen. Egyébként is kell ez, mert nem akarok most ilyen közegben a rózsaszín- tengerbe esni. Azokat hagyjuk meg hálószoba jeleneteknek, amiket már bizony, hogy várom. szemöldökrángatás *


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Female
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 101
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
21000/30000  (21000/30000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Vas. Márc. 31, 2013 10:29 am

Cseresznyeág


Kicsit hátrébb húzódom, ahogy megint előrébb dől, mintha félnék, hogy ismét megcsókol… és féltem is kicsit, azt hiszem. Olyan új volt ez az egész, hiába könnyebbültem meg, hogy már tudja az igazat, akkor is ott lebegett a fejem felett valami, amitől képtelen voltam szabadulni. Lehet, hogy mindig ilyen leszek. Határozott vagyok a munkámban, és szigorral fordulok az alárendeltjeim felé, a magánéletemben azonban sokszor ijedek, és rettenek meg, vagy török össze kissé. Meg lepődöm a kérdésén, efféle dolgot biztosan nem látott tőlem, csupán egyszer szívtam meg a főkapitány pipáját, de azt is csak muszájból, mert addig nem volt hajlandó aláírni a jelentéseket. Nem találtam rossznak, csupán feleslegesnek, hiszen hiányérzetem nem volt, de nem ítéltem el azt, aki élt eme szokással.
-
Nem, köszönöm. – Emeltem fel kezeimet, hogy ezzel is jelezzem tartásomat a dologtól.
A következő megjegyzésére pedig olyan pír öntötte el az arcom, mintha ismét tizenhat lettem volna. Nem hiszem el, hogy ez az alak élvezi, amit csinál, de csak várjon! Visszakapja ezt még kamatostul! ˘w˘ Megvártam, hogy beleszívjon a cigarettájába, majd közelebb léptem hozzá, most jól jött a kettőnk közötti magasság különbség, hiszen így volt okom, hogy ismét belé kapaszkodjak. Lassan emelkedtem fel, közelítve a szájához, s mikor már érezhette majdhogynem a leheletem, egyszerűen a füléhez hajoltam.
-
Talán majd máskor! ^.^ - Azért engem sem kellett félteni, ha tréfálkozásról volt szó.
Néhány pillanatig figyeltem a felém tartott füstölő rudacskát, majd egy halkabb sóhajjal elvettem, és szívtam belőle, letüdőztem, és benntartottam, ahogy a főkapitány is kérte. Nem értettem, hogy ez miért is jó nekik, de ha Keo ettől boldogabb, nem nagydolog ez a részemről. Néhány másodperc múlva kifújtam a fehér füstöt, és egyszerűen visszaadtam neki, kissé felvont szemöldökkel. Tudtam, hogy nem számított rá, hogy ilyesmire is képes vagyok, tehát minimum két pont jár nekem merészségből. Cool
Kicsit elcsodálkoztam a problémájára. Aztán a szám elé tettem a kezem, és hangosan kacagni kezdtem. Nem hiszem el, hogy egy ilyen alak, az, aki megmentett engem, már többször is, hogy ennek a férfinak tényleg ez a legnagyobb gondja, miközben az enyéimet sorban oldja meg. Akár megsértődött, akár nem, én képtelen voltam abbahagyni a nevetést, már-már a könnyem is kicsordult. Olyan lelkesen beszélt, akár egy gyerek, én pedig nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és egyszerűen megkócoltam a haját. Vagyis összekócoltam volna, ha felérem, de meddő próbálkozásnak bizonyult. Mindegy, legalább egy jót nevettem.
-
Szóval szeretnéd, ha kalauzolnálak a lelked rengetegében? – Mosolyogtam rá.
Végülis nem kért olyan dolgot, amit ne lehetne teljesíteni, hiszen Shinichi~sant is rendszeresen szoktam segíteni a zanpakutojával kapcsolatos problémákban, tehát ez sem jelenthet gondot. Ami viszont igen, hogy már csak azt veszem észre, hogy Keo vészesen közelít, így csodálkozó arccal már nem tudok menekülni előle, bár igazán talán nem is akartam. Rolling Eyes Azonban a szájából nyomuló füst sokkalta szédítőbb, mint amit magam szívtam le. Kissé ingatag lábaim miatt belekapaszkodtam, ahogy magához ölelt, majd a mellkasára hajtottam a fejem. Jól esett így lenni egy kicsit, nem törődve semmivel és senkivel. Aztán eljutott hozzám a kérdése, ami kicsit meglepett. Eddigi életemben sosem szorultam rá, hogy a saját kezemmel készítsek ételt, így fogalmam sem volt, hogy mire gondolhat, de bizonyára finom lehet, ha ennyire lelkesül érte.
-
Sajnálatos módon nem tudok főzni. ^.^ - Motyogtam a mellkasába, de nem gondoltam, hogy ez akkora probléma lenne, sok mindenki nem tud. Bár még mindig megtanulhatok, csupán más dolgokra fektettem ezidáig a hangsúlyt. – Nincs akadálya, és ez nem szégyen, elvégre mégis csak a főkapitány jobb kezétől tanulsz! Wink – Kacsintottam rá, majd egy pillanatra megfagytam.
A feleség szót utoljára Ryuu használta, és azt sem éppen szép értelemben. De megráztam a fejem, hiszen Keo is kijavította magát, bár nem emlékeztem, hogy ilyesmibe beleegyeztem volna. Mondjuk nem is tiltakoztam, ilyetén pedig mindegy is volt. Valami biztosan lesz, a dolgok sosem maradnak ugyanúgy. Mély levegőt vettem, majd a folyóra néztem, csábítóan csillant meg rajta a napfény, bár nem tűnt túl melegnek, ami mondjuk nem is baj, kell, hogy egy kicsit lehűtsön.
-
Rendben, de a kardokra most nem lesz szükség, nyugodtan tedd le a ruháidra!
Tudtam, hogy nem fogja érteni, miről is beszélek, így hátat fordítva először kibújtam a zóromból, majd levettem a zoknimat, végül pedig megoltottam az obim, és összehajtogatva a kupac tetejére tettem, majd ezt követte a rövid yukatám. Libabőrös lettem a hűvös szellőtől, de nem törődtem vele, hátra sem pillantva egyszerűen a vízbe gyalogoltam, élvezve, ahogy a hideg nedvesség hozzám simul. Csak akkor fordultam meg, amikor már teljesen eltakart a víz.
-
Gyere be! ^.^ - Intettem neki, várva arra, hogy ugyanúgy alsóneműben kövessen.
Amint beljebb haladt, egy jó adag vizet locsoltam rá, had érezze a törődést. Neutral Nem tehettem róla, élveztem, hogy ezúttal kicsit nálam van az előny. Persze valószínűleg vízicsatába fullad majd az egész dolog, amit termetéből adóadóan megnyerhet, de ettől még nem adom könnyen a bőröm! ˘w˘ Végül átöleltem, hogy lenyugodjunk kicsit.
-
Úgy gondoltam, itt sokkal könnyebb lesz ellazulni, és koncentrálni. Állj csak meg nyugodtan, és hagyd, hogy a víz simogasson, érezd a hullámok lökéseit. – Kezdtem bele duruzsoló hangon, miközben körülötte úsztam, meg-megérintve. – A transzállapotnak a lényege, hogy képes legyél kizárni a külvilágot, ez esetben engem. Nem érdekelhet, hányszor és hol érintelek meg, végig arra kell koncentrálnod, hogy nyugodt maradj, és sikeresen elmerülj a világodban.
Talán nem ez a legkönnyebb gyakorlat, mégis úgy gondoltam, hogy talán jobb ezzel kezdeni. Először ellazítom, aztán újra és újra elérjük a transzállapotot, hogy egyre könnyebben menjen neki. A végén lehet már úgy is menni fog, hogy észre sem veszi.
-
Érzed a hullámokat? Lényegülj bele, te magad is csak víz vagy, ami sodródik a kövek között, hullámozva addig, míg el nem éri a célját. Nem érdekel semmi és senki, hiszen nem állhatnak az utadba, nem zabolázhatnak meg, nem törhetnek meg… Merülj el ebben, és szép lassan ringatózz befelé, egyre mélyebbre és mélyebbre…
Közben meg-megérintettem, végig simítottam rajta, persze szigorúan edzői szándékkal! Bár ezt már magam sem nagyon hittem a végére…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mizushima Shuuichi
1. Osztag
1. Osztag
avatar

Hozzászólások száma : 21
Registration date : 2013. Mar. 29.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag hadnagya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
8000/15000  (8000/15000)

TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   Pént. Jún. 21, 2013 3:32 am



Mély sóhajjal álltam meg a robosztus sírkővel szemben, Masa~kuntól szinte egyenesen ide érkeztem, furcsa volt így viszontlátni apám nevét. Nem sírtam, és nem azért, mert ne mart volna mélyen szívembe a fájdalom azért, mert el sem búcsúzhattam tőle, hanem azért, mert a Mizushimák nem a halált gyászolják, hanem az életet ünneplik. Jól emlékszem anyám halálára, bár nagyon fiatal voltam még akkor, mégis megértettem, hogy apám nem érzéketlensége miatt nem sír. Erősnek kellett maradnia miattunk, és arra akart emlékezni, hogy anyám milyen szép és kedves asszony volt életében, nem pedig arra, hogy hamarosan Soul Society részévé bomlik szét törékeny teste. Így tettem hát én is, és azokra a pillanatokra emlékeztem sírja mellett, amikor még gyerekkoromban a bátyámat és engem tanítgatott arra, hogy egyszer talán majd mi vezetjük az egész birtokot, és vele együtt az Akadémiára is gondot kell fordítanunk. Megmosolyogtatott az emlék, hiszen akkoriban úgy gondoltuk, Takeshi veszi majd át, és nekünk felesleges ilyesmit tanulnunk… Sosem gondoltam arra, hogy fiatalon veszítjük el, és ez talán nagybátyámat viselte meg a legjobban, ám ennek ellenére sem hagyta, hogy a család hanyatlásnak induljon. Hiroshi vette át Takeshi helyét, de aztán olyan sok minden történt, amiről eddig nem is tudtam.
Nem bántam az Emberek Világában töltött éveket, hiszen rengeteg dolgot tanultam, és éltem át. Sikereket értem el, olyanokat, amiket talán itthon soha. Persze hiányoztak a többiek, és sajnáltam, hogy olyan sok dologról maradtam le, valamint hogy a kapitány után nekem is magára kellett hagynom az osztagot, azonban nem tehettem másként. Leültem a sírkővel szemben a földre, nem is törődve azzal, hogy a ruhám talán koszos lesz, hiszen olyan sok mesélnivalóm volt számukra, valahogy úgy éreztem, biztosan szeretnék ők is hallani, velem mi történt ennyi idő alatt.
- Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, míg ideértem. – Kezdtem bele a monológba, tudván, hogy válasz úgy sem érkezik. – Képzeljétek megnősültem! :3 Igaz, hogy csupán egy darab kedvéért, és a színpadon, de mindig azt mondogattátok, hogy nincs olyan félkegyelmű, aki hozzám jönne! – Nevettem el magam, visszanyelve a könnyeket, elvégre felnőtt férfi vagyok, nem sírhatok. – Masa~kunból főkapitány lett, biztosan nem tőlem halljátok először, de titeket is meglepett, nem? Én azt hittem először, hogy csak viccelődik velem, de nem csak lopta azt a haorit. Surprised
Oldalra fordítottam a fejem, és az elvirágzott cseresznyefákat figyeltem, miközben megköszörültem a torkomat. Olyan hosszú évek múltak el, még sem tudtam semmit sem mondani, amitől könnyebbnek éreztem volna a szívem, egy hang sem jött már ki a torkomon. Miről kellene mesélnem? Az ottani életemről, emlékekről, emberekről, akiket ismertem? Semmi sem hasonlítható ahhoz, amit itthon kihagytam, semmi sem pótolhatja azt, hogy a családommal töltött pillanatokról le kellett mondanom. Bármennyit is jelentett számomra az, hogy megvalósíthattam a legvadabb álmaimat is, ez még sem az, ami igazán fontos volt számomra. Szerettem volna itt lenni az utolsó pillanatig, fogni Hiroshi vállát apánk halálakor, Yo~chan kezét Hiroshi elvesztése után, és Keo~channak segíteni, hogy ne érezze magát egyedül. Itt akartam lenni mindenkivel, itthon.
- Sokat jelentetek számomra, már nem is tudom, mit mondhatnék… túl sok minden kavarog még a fejemben, és félek attól, mi lesz, ha viszont látok mindenkit. Kétszáz év hosszú idő, és sokat változtak itt a dolgok, de én közel sem annyit. – Mosolyodtam el szomorkásan, és egy a földről felemelt kavicsot messzire hajítottam. – Szerintetek mindenki halálra rémül, ha csak úgy megjelenek? :/

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Mizushima birtok   

Vissza az elejére Go down
 

Mizushima birtok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Nemesi és családi birtokok-