HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Clarie Toshihiko
Módosított lélek
Módosított lélek
avatar

Female
Aries Horse
Hozzászólások száma : 54
Age : 27
Tartózkodási hely : 5. osztag | Eiji nyomában
Registration date : 2009. Mar. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Módosított Lélek; 3. osztag, 4. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTárgy: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Pént. Május 27, 2011 7:48 am

歡迎!
(Huānyíng!)
---
Üdvözöljük!


"Köszöntjük Önöket ezen a varázslatokkal teli kínai piacon! Tessék beljebb kerülni, itt mindent megtalál, mi szem-szájnak ingere! Minden nagyon olcsó, és friss! Áruinkat Kínából importáljuk, kifogásolhatatlanok! Ázsiai csodafüvek, friss haláru, és parfümök, ruhák, lábbelik tömkelege közül válogathat!
Érdemes jól körbenézni, hiszen ki szemfüles kincset talál!"



(részlet, Kínai negyed, Lóng-piac környéke)

______________

Spoiler:
 


A hozzászólást Clarie Toshihiko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 09, 2012 7:08 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Hétf. Jún. 13, 2011 8:13 am

Dalospacsirta arrived, hon!

Ugly chibi-k, gigászi szemeivel meredtem Jus-ra, micsoda cool'n'hick eleganciával lódul meg a stairs irányába. First, azt hittem ez a victory édes szele, but rá kellett döbbennem, csak dirty trick áldozata lettem. Rám hagyta. No-no-no! Hate ezt a mentalitást, bár genius tehetségem támasztja alá, hogy run a konfliktus elől. ~Shit!~ Akkor se liked. Szívesen ketté törtem volna umbrella-m shining szőke fején, de sajnáltam a purple esőfogómat. Ráadásul, ha utána mennék miss családi büszkeségem. Úgy tűnne, mintha hunt him, követném, vagy horrible perverz lennék és így kívánnék healthy ifjoncok testét látni. Kiábrándító! Ezért maradtam a hall-ban. Relaxed hintázva várakoztam gumicsizmámban. Próbáltam eldönteni kinek és what készítsek. Volt time-om efféle dolgokon thinking. Amúgy se szerettem kész goods-okat venni. Abban nothing kihívás volt. Jobban szerettem handmade lomokat kitalálni. Unfortunetly nem mindig volt időm all munkát megcsinálni, but szándék a fontos! Már azt is know, mit készítek blonde birkának! Cintányéros monkey pulóvert. Nem vagyok teljesen bad, úgyhogy az afternoon-t, majd arra fordítom kilessem, milyen kiegészítőket és color-öket kedvel. Ha present-ről van szó, figyelek a personal vonásokra. Elvégre nem magamnak készítek surprise-t! Ott van bro! Ha cruel lennék, kinyomnám a szemét egy man képző tanfolyammal. Viszont én begun egyedi gitártokját. Hope nem veszi észre felforgattam egész bedroom-ját zenés ereklyék és information után kutatva. Egy super kawaii dalszöveg idézetekkel, meg music mütyürökkel teleragasztott wallscroll-t akarok rá készíteni. Dunno, még hogy oldom meg levehető coat legyen a bőr felületről, de kitalálom.
Mialatt készítettem a plan-ek tucatjait, szépen befutott sulky Jus. Elégedetten smile eredményen. Még egy ügyes volt kiss-t is levegőbe eresztettem, mert szófogadó boy-ként viselkedett. A hat hisztin, viszont nem bírtam dűlőre jutni. Szinte attack, mert rá mertem bökni highly placed fején lévő ürességre. Mást se did, csak sűrűn pislogtam és legyintettem fingers-eimmel, ne vegye hearts-ra ezt a mizériát. Amúgy is white flag-et lengettem. Részemről elvégzett volt a job azzal, felment szobácskájába ruhát change-elni. Emiatt little angry pocok fejjel kibattyogtam az ajtón. Nose alatt magyarázva alakítottam az angel hercegnőt, na meg kapásból opposite irányba fordultunk. Me, mint kiderült az üzletsorok felé, míg ő a station-re walking. ~JESUS!~ Erre mondják, rossz omen!
-Értem. Le ne nyeld már head-em! Csak igyekszem save egészséged! Öhm...wrong irányba megyek? Áh, I see!-
Put mutatóujjam szám elé, hogy quickly végigpörgethessem miféle üzletek lehetnek arra. Elvégre voltak ötleteim, what szeretnék gyártani. Lucky velünk van belefutunk leárazásba, vagy új inspiration-t kapok a window-ban kiállított tárgyaktól. Ráadásul ott volt a Jus project! Sok mindent ki kellet derítenem a style-járól. Akkor ez decided! ~Yatta!~ Csillantak fel sweety ragyogásban szemeim, hogy secpec megoldottam a dilemma-t. Túl perfect vagyok! Becsábítom a shop-okba és carefully kérdezgetem mindenféléről. A ruha anyagoknál for example felmérhetem a fav színét. Supa-dupa tehetség vagyok. Az meg egyenesen terv elleni matchpoint, piacot hozta szóba. Imádtam! Életem minden moments-ét ott tölteném. Telis-tele van colorful, funny, interesting, hihetetlen, különleges és furcsa dolgokkal. Legszívesebben a nyakába jump, mert felajánlotta. A market maga a decora-k mekkája! Saint hely, ahová sűrű áhítattal lépnek. Vagyis, issue: nyomás direct az állomásra!
-JUPÍÍÍ!~♥ Read gondolataimban? Love azt a place-t! Ott nem találunk present-et, akkor nowhere! BUT! Ne pick at rajtam!-
Vertem arms-on, némi false sértettséggel arcomon. Like a felvetését, viszont az a fej shaking kérdés bántotta pride-om. Azonban én true hős vagyok. Hamar túltettem magam az incident-en. In quite maradni, úgy se bírtam. Szóval puhatolózni kezdtem family után. Okey édesapja már nincs velük, but nem tudom vannak e testvérei, vagy az új husband-nek vannak e children, meg neki van e girlfriend! Ezek important tények. Help szeretnék a vásárlásban. Úgy viszont deadend, ha nothing se tudok kiknek és what keressek. Az meg primal szempont, sose tudhatod hol és mire bukkansz. Már csak only question. Where kellene menni? Mindketten other irányban vagyunk. Ráadásul én started sétálni orrom után. Kénytelen voltam stop és turn back, miután rájöttem dunno hová tartok.
-Piac mellett van egy kakkoi dry goods bolt! Oda had to mennem! And you? Hány ajándékot kéne buy? Van idea? Melyik a shortest út a train-hez?-
Beautifully irányba lőttek, úgyhogy nem volt más working, mint sétálni and beszélgetni. Hope megtudhatok valami morzsát hobbies-ról, vagy sports mániáról. Hiszen boys szeretni szokták a különböző sportokat. Az athletics igazán szemet gyönyörködtető vision, de nem kifejezetten kedvelem őket. Túl sok a violence. Somebody állandóan being injured, mert rosszul step vagy kap egy csúnya punch-ot. Biztosan insane lennék, ha egy hozzátartózom hospitalized valami ismeretlen stupid miatt. Főként egy game miatt. Nem understand mi a great abban, hogy szórakozás közben sérülsz meg. Ezt a tired monológot Jus-al is megosztottam, legnagyobb loser-ként. Napvilágra került igazi sportsmen, aki rengeteget mozog. Embarassing! Majd elsüllyedtem shameless-ben. Nem szoktam pink-ként pink színre váltani, de most csúnyán blushed. Annyira még mouth is nyitva maradt és hatalmas eyes-okat szegeztem Jus-ra, hátha viccelt.
-Karate? Skating? Are you kidding me?!-
Sóhajtottam fel a fluster-től, persze worst időben. Ekkor arrived egy vonat és óriási crowd özönlött a peronra, ahol suddenly befékeztem. A shorty fejemet, pedig nem volt hard work sodorni. Ki se láttam a people masszából, csak left to right löktek maguk között. Fájdalmas flipper ball ütközet volt. Jus blonde fejét, pedig nem see, ami kész unpleasent meglepetés, mivel usual centi fölé magasodott. ~Pisses me off!~ Borzalmas, mennyire bejött a bad előjel! Máris képtelen trouble-ba kavarodtam és nem találom a knight-om fehér horse-on. Ráadásul kezdtem scary lenni. A haladási sebesség nem slow down. Elesek, képesek through lépni rajtam.
-Ááá~h! Help me~! Még nem akarok die!-
Kalimpáltam karjaimmal előbb az air-ben, hátha fejek above magasodik. Not igazán vált be, úgyhogy magam elé pakoltam. Egy pretty és kétségbe esett szépség csak felkelti somebody figyelmét és segít annyival catch a kezemet. Esetleg behind állva tereli el a gang-et. Felőlem más creative megoldást is tehet, csak come,come, come! Hurry, mert bedarál az alive zúzda!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justin Awesome
Ember
Ember
avatar

Male
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
8500/12000  (8500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Kedd Jún. 21, 2011 10:52 am

Dalospacsirta fogadtatása


Elindulva törtem agyamat, mit is kéne vennem. Halvány lila gőzöm sem volt, csak kisebb pacák vívtak mezőkön áthidaló nagy csatákat. Úgy nagyjából azért megvolt, mit is akartam adni húginak, vagy mondjuk anyának, de hogy nevelőfateromnak mit toljak a képébe, azt nem hogy én nem, de még maga a Télapó sem tudta volna kimazsolázni a tömérdek betűhalmaz közül. Éppen ezért mély elmélkedésbe fogtam –balszerencsémre-, aztán egész út közben a mellettem csacsogó szivárvány-felhő nem hagyott intenzív észjárást gyakorolni. Csak nagyokat sóhajtottam, hiszen nem akartam felemelni a hangomat. Nálam jól bevált a hagyományos, tízig számolj el dolog, ami sokaknál nem segít. Igen, ez itt egy reklám volt, helló!
-Oké, én is körbelesek, hátha találok valami olyan vackot, amire lehet tökre nem is lenne szükségem, de nagyon megcsipázom! Na ez az, amin épp ropogtatom az agysejtjeimet, csak marhára nem jutok semmire… Tesókának kéne valami japán kacatot venni, egy legyezőt, vagy valami festett ernyőt, a fene sem tudja… aztán muternak meg valami csomagot, amiben sok apró kütyü van, tudod, azok a szépítő kencék, hogy tudjon naphosszat a tükör előtt dekkolni. A nevelőmnek meg, hát… gőzöm sincsen. A pipákra rá van kattanva az öreg, szerinted mennyibe fájnak azok a kézzel faragott cuccok?
Mutogattam közben erőteljesen kezeimmel. Oké, béna szokásom keményen mutogatni, és artikulálni, főleg akkor, ha olyan szót akarok használni, amit vagy ritkán, vagy esetleg még sohasem ejtettem ki a számon. Évek ide vagy oda, ez a japán nyelv akkora lúzerség, mint ide a Jupiter távolsága! Egyszerűen ezek az apró lényeg lehet nem is emberek, hogy így kenik-fejik ezt a nyelvet, idegen nincs, aki ezt perfekt megtanulja! Ha igen akkor, kalapom híján, de megeszem a bal zoknimat. De előtte egy hétig áztatom az uborkalében! Így tehát a pipa szó (fapipa=Shinrin dani „森林ダニ”) is sok bosszúságot okozott nekem. Nem elég, hogy béna szóösszetételnek is találtam, de tökre nem bírtam úgy megkettőzni a betűket, ahogyan azt kellett volna. Ha pedig nem beszélsz olyan gyorsan, mint egy japán, akkor tuti biztos, hogy a fejedbe vágnak egy fogpiszkálót, puszta kedvességből. Én nem bízok bennük, olyan sumákok, olyan bizalmatlanul sárgák, és olyan szűk a szemük, mintha folyton csak azt sugallnák, hogy „szemmel tartalak!”. Tehát semmi okom sincsen arra, hogy bizalommal forduljak segítségért. Hiába a bájvigyor, vagy a kedves csevegés… átlátok rajtuk. Egy esélyem van, hogy félig én is olyan vagyok, mint ők. Bár ezért is kívülállónak hihetnek, de tudjátok mit? Higgyenek is! :<
Mindeközben azonban oltári nagy csönd sikeredett Pinku-chan és köztem, így tehát jól hallható volt, ahogyan a holló krákog a sírok tetején, ezért szükségesnek találtam, hogy túltegyem magamat azon a dilemmán, hogy Keiko ismét ki fog röhögni, amiért ilyen szarul beszélek japánul. Így aztán bele is vágtam egy kis témázásba. Már magam sem tudom pontosan, hogyan is lyukadtunk ki végül a sportoknál, gondolom szabadidős tevékenységeim is szóba jöhettek, de kicsit muszájnak éreztem, hogy megosszan Pinku-chan-nal azt a tényt, hogy feketeövet rejtegetek a szekrényemben, pontosan a gördeszkám mellett.
-Ez ilyen meglepő? Nem becsülsz alá egy kicsikét?!
Vigyorodtam el, aprócska idegösszehúzódás következtében, majd bosszúm jeléül megpöccintettem az orrát, csak hogy tudja, ne nyilvánuljon meg rólam ilyen módon. Bárhogy is akarta ezt kivitelezni, én totál félreértettem, de hát viselje ennek súlyát. A peronok mellett álltunk, várva, hogy megérkezzen a megfelelő vonat, amely elvisz minket egyenesen a Lóng-piacra. Őszintén megvallva még nem sokszor jártam azon a környéken, tehát így vagy úgy, de biztos vagyok abban valamikor el fogunk ott tévedni. Keiko-ban már nem bízhatok, mivel ő már az utunk elején bebizonyította számomra, hogy nem túl profi, mint GPS, ezért magamra maradtam. És bármennyire is ösztöneimre hallgatva mindig kimászok a slamasztikából, de a szembevágós, törpesereg kiszlalomozása is kemény fizikai erővel járt. Egyik pillanatról a másikra történt, hogy Pinku-chan olyan szinten eltűnt a tsunami-erejű tömeg között, hogy még a rózsaszínen virító burája sem segített azon, hogy megleljen. Megeshet, hogy magasabb voltam az átlagnál, de a sárgák-támadása rosszabb volt, mintha egy horrorfilmben kéne menekülnöm Ollókezű Edward elől. Végül aztán sasszememnek hála, egy a tömeg kellős közepén kalimpáló, túl virágos, túl csipkés, és túl rózsaszín Keiko-t is megleltem. Nagyot sóhajtva vágtam át magamat az egyre ritkábban menetelő hangyacsapaton, majd hirtelen mozdulattal megragadtam felfelé nyúló csuklóját. Azzal a hévvel a peron közelébe akartam magammal vinni, majd aztán rájöttem, amilyen mázlink van, biztosan kicsúszik tenyerem közül. Csak egy pár pillanat elmúlta után jutott el agyamig, milyen kis törékeny, és karcsú csuklója van, így próbáltam gyengébben, és óvatosabban is kezeim közt tartani. Mivel nem jutottunk volna túl sokra, mintha egy begőzölt fruska ráncigálná a babáját át a homokozón, ezért bevártam Pinku-chant, mögé soroltam, és derekánál fogva igyekeztem vele együtt kievickélni a sok-sok törpe közül.
Nagyot szusszantam, ahogy végre teljesen eloszlott a tömeg, majd egy elfuserált vékony hangon „yatta~!”-t kiáltottam, egy ugrás közepette. Hirtelen aztán Keiko-ra tévedt pillantásom, aki nem egyszerűen vágott furcsa, számomra még szokatlan képet, ezért sikeresen zavarba jöttem. Kényszeresen keresgetve a szavakat jutott el az is tudatomig, hogy lehet, az akasztotta ki, hogy egy olyan ponton érintettem meg, amivel már simán feljelenthetne szexuális zaklatással, ezért ezt is számításba véve még jobban vörösödni kezdtem, és hangosan hümmögtem és nyögdöstem, és hiába vártam, hogy a jó szavak csak úgy kiessenek nagy fejemből. Nyomorék helyzetemen már csak az érkező vonat zaja szépíthetett. Ahogy elégedett sóhajt engedtem volna szabadon, egyből bent is ragadt, ahogy megpillantottam azt a förmedvényt, melyet még akár járműnek is mernek egyesek nevezni. Magam sem tudtam volna, most ez szándékos kínzás, vagy tényleg ennyire űber-cuki napom lett hirtelenjében. Egy volt a lényeg, hogy legalább volt micsoda, ami mindkettőnk figyelmét más lápokra tudta téríteni.
Csak az nyugtatott, hogy a vonat belseje normálisan nézett ki. Olyan… hétköznapi vonatbelsőre hajazott. Nem volt túl nagy tömeg, sőt, talán rajtunk kívül a kocsiban egy idős öreg pár utazott még. Az út közben pedig volt időm jobban is szemügyre vennem őket. A bácsi újságot olvasott, a néni meg hevesen trécselt neki, hogy a szomszéd asszony milyen kegyetlenül penderítette ki a házból a macskájukat. Micsoda hírek. Bár ugyan az idősek miről is beszélhetnének? Arról csak nem, hogy milyen cuki volt az a pasi a megállóban vagy ilyenek.
-Mondd csak, Pinku-chan! Mit terveztél karácsony este? Nincs kedved velem elsétálni a városban valamerre? Iizé, ez így cinkesen jön ki, de mi Amerikában sem tulajdonítottunk túl nagy feneket ennek az egésznek, és úgy is az lenne mint minden nap… szóval, na a lényeg az, hogy szétnézünk aznap este?
Mondandóm felénél ugrott be, hogy a japánok nem úgy ünneplik ezt az egészet, mint alapjáraton, hanem a szerelmes pároknak van minden megrendezve. Mondjuk belegondolva, lehet, ha a családdal tölteném el a napot (ami abból fog állni, hogy délelőtt átadjuk az ajándékokat, majd mindenki visszatér a saját dolgához), akkor fix, hogy ismét eszembe jut Matsu, és az, hogy itt hagyott. Szóval mindenféleképpen kell valaki, aki eltereli róla a figyelmemet. És íme vala két legyet üthetek egy csapásra. Nem is fogok kínlódni, és közben pedig Keiko-t is jobban megismerhetem…

______________

Képzettségek:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Csüt. Jún. 30, 2011 2:47 am

Dalospacsirta arrived, hon!

Család jewellery dobozkájaként a leglehetetlenebb moments-ekben is, teljesen más vidékeken flying. Gross-ként, oda se hederítettem a rabid hordára, csak azon daydreaming, milyen lehetne knight-om. Abban first körben kiegyeztem tall, izmos, cseppet se asian férfi. Valahogy az alacsony ferde eyes-úak nem jöttek be. Cold wind rázott ki, amikor szemem elé tárult mennyire girlish-ek. Nekem egy guy ismerje a shower fogalmát, de ne legyen trendy-bb nálam és adjon make up tanácsokat! Legyen stinky, szeresse a sports, mert akkor van min jarring! A lovey-dovey enyelgések úgy se vonzanak. Boring csillámlás az egész. Abban nincs semmi izgalom all day repeat így meg úgy szeretik each other. Blőeh! Gyomorforgató! Sokkal jobban oda vagyok a latin temperamentumért. Amikor egymás fejéhez throw a tányérokat, mert nem tudják eldönteni ki végezze a washing up-ot. Szinte burning a levegő közöttük! Igazi tüzes southern család! Minden desire-öm lenne egy ilyet kihorgászni! A fate, viszont nem sodor utamba véletlen east-re tévedt spanish macsókat. Gyakorlatilag overseas-et se. Pedig come már egy. Kezdek tired lenni a helybeliek diamond öveinek csillogásától. Így megy tovább died belőlem a kawai-ság. Savior-t! Most azonnal somebody-t...de ne Jus-t! Nem ér kipukkasztani vágyaim szappan bubble-ját...
Megemésztve reality keserű piruláját, mereszthettem nagy szemeket lifeguard-omra. Az a felszabadult roar valahogy nem illett hozzá. Az eddigi képhez nem passzolt childish kitörése. Átfutott agyamon maybe, esetleg, tényleg nagyon kicsit azért happy, körbe tapogathatott without pofon, de a fürkészően értelmetlen pislogásomra, még értelmetlenebb red color-ral válaszolt. Ebből nyilvánvaló volt nem willfully markolászott. Különben meg tiszta kawai teddy bear, when gátlások nélkül viselkedik. Often lazíthatna a gyeplőn. Így more zabálni valóbb! Úgy elolvaszt nem tudok rá angry és mérges hamster rúgás helyett, csak szerelmetesen köszöngettem a help-et. A big fan bemutatótól, azért megmenekültem. Befutott a next vonat. Leárnyékolta a szövegelésem és yellow állatkára terelte figyelmem. Szőrös thunder puszedlire, aki kapásból elő rángatta csillogó szemeim.
-Thankie~♥ ! Nice job, testőrkém! Nagy leszek meghálá...VHUHAA~! PIKACHUU! Mamikám, mennyire cute! Erről muszáj picture-t csinálnom!-
Kislányosan pucsítva kotorásztam handbag alján. Arrafelé kellett lennie few days óta befejezett iphone-omnak. Végre find rá megfelelő díszeket, amiket sikerült cookies shop és lolita abszurd mixeként felragasztanom. Az egész egy creamy gyönyör volt! Imádtam! Ráadásul eszembe jutott a camera lencséjének hagyjak rést, szóval meg tudtam csinálni dreams fotóját! Szívesen stand volna mellé, de Jus intenzíven morgott get on a vonatra. Ezért sebzett bird-ként beszökkentem a vagonba, hogy a first üres sit-re lecsaphassak. Kellett a peaceful terep, mert tovább szerettem volna send a kincset bro-nak. Pokemon train létezéséről a bigest rajongónak kötelező volt tudnia. Hátha neki sikerül közös memories-t gyártani. Én meg lefoglaltam magam a writing-al. Addig se be silence. Nem mintha after nyugton maradtam volna. One of my csattal játszadozva dudorásztam, vagy bámultam a kitett advertisment-eket. Just háta mögött, pont egy agresszív monkey volt. Cintányérokat fogott hands-ben és komolyan úgy festett, akármelyik pillanatban strike. Szinte láttam, ahogy blood-ban forgó szemekkel összeüti blondie fejét. Ezen heves snicker-ben törtem ki. Hiába takargattam fingers-eimmell, egész térben echoing. Quickly le akartam állni, nehogy megsértődjön Jus, vagy komplett insane-nek nézzen, de ahelyett elnémultam volna huge "nani?!" hagyta el számat. Elkerekedő szemekkel pislantottam fel, mert nem tudtam jól hear, amit hallottam. Úgy akartam megerősítést nyerni angel ártatlansággal poke-oltam szét, miközben a körülöttünk lévő idős couple döbbenten figyelte mi lelt minket. Az embarassing helyzettől hamarosan beavatott kicsiny thiniking-ébe. Invating Karácsony este, de nem úgy! Persze, hogy no úgy! Én se jutottam this következtetés. Na jó, egyetlen másodpercre átsuhant mind-omon.
-Értem! Mi se ordinary módon ünnepeljük. Only bro és én vagyok. Beülünk television elé pizsamában. Egész nap cry, nassolás, plüss hugging. A Christmas arról szól, mennyire miss a szüleinket. Hmmm...szerintem this year kihagyom! Lil változatosság! Áll az alku! HANDSHAKING!-
Cath a kezét, hogy jó alaposan megrázhassam. A depressed gubbasztásnál, csak better lehetett, ha valakivel flangálok a romantikus light-ban úszó utcákon. Csöppet heartbreaking lesz egymás kezét szorongató, happy párokat látni, de ki tudja! Ha elcsíp minket luckystar, rábukkanunk a saját választottunkra. Izmos lemon termesztő dél-amerikai! Remélem memorizáltad fortune! Pontosan ilyet kérek Karakura roads-aira! Nincs raktáron, akármilyen oversea megteszi. Ha pedig minden empty, jöhet valami kosaras japán guy is, majd somehow kibékülök az ázsiai vonásaival. Megoldjuk! Nem lesz itt problem! Till meg bomlasztjuk a rendet! Összeáll halálos duónk, hogy szenvedést és unpleasent-öt hozzon békés párok életébe!
-Szinglik előre!~♥ Tegyük tönkre a szerelmesek night-ját! A JusKo páros nightmare-é varázsolja a főteret! MUHAHA! Ja! Izé! Ugye good vettem le, hogy egyedül vagy?-
Gross-i hero-ként felmászva az ülés tetejére feszítettem. Elkapott a warrior láz! Rettenthetetlen szuperwomen-ként kürtöltem világgá egyedül vagyok és élvezem. Illetve, feltett szándékomban állt pepper-t törni mások orra alá. A pride-tól volt merszem ezt a ciki dolgot meghúzni, igazi Szabadság statue-ként magasodtam a végtelenbe. Képzeletbeli wind fújta köpenyem, background-ban felcsendült a caramell dansen himnuszom és semmi sem rombolhatta cool pillanatom. Kivéve a befékező train-t. Bájosan forget a kapaszkodásról, így a stop erővel arányosan borultam az ácsorgó Jus-ra. Teljes strike! Úgy letaroltam, mint bowling golyó a bábukat. Pár pillanatra Tom elől körbe-körbe running Jerry-t képzeltem be. Mire meg back a földi síkra, újra start a vonat. ~Holy shit!~ Moving szerelvényen maga a hell felállni. Percekig azzal szerencsétlenkedtem two legs-re álljak, megtámaszkodjak és help Jus-nak. Nem really szorult rá. Easier talpra ugrott, as egy rúgólábú nikkelbolha. Ennyit a great erőlködésemről.
A journey további részében inkább lapítottam és két arms-al kapaszkodtam. Nem akartam az idős párt tovább mulattatni show-val. A mi megállónk, úgyis vészesen closer volt. Mire elzsibbadtam a jóval magasabb handrail szorításától, már totyoghattam friss air-re. A freedom-tól óriásit nyújtózkodtam. Hihetetlen jól esett elengedhettem a stupid fogantyút. Plusz a látképembe, végre belekúszott a market felirata. Azonnal átjárt az extasy. Szinte lebegve tapadtam a curtain-re, hogy bekukucskálhassak. Idő előtt information-t akartam szerezni. Felkészültem szerettem volna neki vágni a tour-nak. Persze a kéz telescope-pal vételezett dolgokról, azonnal tudósítottam.
-JUPÍÍÍÍ!~♥ MEGJÖTTÜNK! Mekkora hive! Úgy see rengetegen vannak! Nyau~h! Megint el fogok lost-olni. What csináljunk? Van nálam handcuff! Joki~ng!-
Böktem back irányzékba, abban hope nem idegen embereket zaklatok, hanem Jus tartózkodik near me. Kissé scary lenne, ha fogatlan perverznek magyaráznám poénosan magamhoz bilincselem...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justin Awesome
Ember
Ember
avatar

Male
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
8500/12000  (8500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Hétf. Júl. 04, 2011 3:55 am

Dalospacsirta fogadtatása


-Azért most ez nagyon előttem van. És a probléma az, hogy Kei-ből tökre kinézem, plüsst szorongatva, becsavart hajjal, arcpakolással rágja a körmét két nyűgés közepette...
Meredtem előre, ahogy egyre több furcsa, de mégis szórakoztató kép bukott fel a mélyből. Kissé letaglózó, ahogy a velem szemben kuporodó zenésztárs képe nyüszít felé, miközben literszámra dönti le a szemfacsaróbbnál szemfacsaróbb ramen-es bödegéket. Mellé társul még az állat mintás pizsama, meg mondjuk egy yetiláb mamusz. Tökéletesen hátborzongató látvány! Nem is értem, hogy bírja ki ezt a retinaégető vackokat magára aggatni. Az tuti biztos ott haljak meg menten, ha egyszer kávésbögrével a kezében, szájában bagóval, egy ilyen hacukát viselve nyitna nekem ajtót. Szappannal kéne kivakerálnom szexuálisan zaklatott szemeimet! Hacsak nem egyből kiégne, és kokszos kocsány maradványokból kéne az orvosoknak életet lehelni. Aztán gyűjtenének nekem is, mint Izaurának, csak engem nem kiszabadítani kell, hanem szemműtét alá vágódnom. Yup, ez viccnek se utolsó, de inkább hagyom a bús viharvágott tehenészekre, ott a ganyészagos kupacok között!
-Szinglik éjszakára... fasza muli.
Hümmögök egy sort a további mondókára. Ismét ugyan az a nóta. Matsu rohadtul itt hagyott, naná minden percben eszembe juttatják! A tököm tele van! Na meg aztán az egész karácsonyi cécó. Hánynom kell. Kissé idegesen járattam lábamat, mert azért baromságokat oda-oda vágva nem akartam Keikonak. Valszeg nem is neki címezném, hanem inkább ez olyan gugyesz téma lenne, amit csak csiccsentős pillanatomban tudnék kiimádkozni magamból. Lehet ez lesz ebből a fakéreg mocsok karácsonyi ámokfutásból. Jól berúgok, aztán hepajozva végig vágtatok a sétálóutcákon. A párok rémisztgetése meg most már nem is hangzik túl eszement gondolatnak. Gatyaszaggatósan beszaratnék néhány turbékoló kismadarat, az már hót ziher! Olyan bokor mögött stírölős, a sötétből előugrós, trollkodós estére gondoltam. Azt nagyon tudnám csipázni, sőt! Pinku-channal egy valag képet gyártanánk. Hm, ez nem is olyan rossz, mint ahogy először gondoltam.
-Amúgy... ja... mondhatni. Ma lépett odébb a csajom.
Fakadt ki végül belőlem. Mi a szarnak titkolózzak? Amúgy sincs ebben semmi különös. Mások azért mennek szét, mert megutálják egymást. Mi legalább nem ilyen cifra dolgok miatt. Bár mit tereljem, így is retkesül rossz érzés volt, meg nagyon bánt. De az ő életéről volt szó, szal mennyi beleugatási jogom van ahhoz, hogyan képzelte el az egészet? Neki ez volt az álma, nekem meg, hogy híres zenésszé váljak. Tiszta sor. Csak azért mégis. Belegondolni, hogy rohadtul nincs mellettem... szívás az élet. Nekem ezek a 'valamit-valamiért' dolgok nagyon nem feküdtek. Ha valami elérek ebben a szakadt világban, valami mástól meg kell válnom. Megnyertem életem első díját extrém gördeszkázás kategóriában, erre mit basz hozzám az ég, nesze fogd meg jól a nagy semmit, mert a faterod lelépett és fortyogó lócitromban hagyta az egész családot. Most is, megalakulóban van az együttes, erre Matsu viszi az összes cókmókját, hogy külföldön tudjon tanulni. Mindegy, nem is kattogtatom rajta a fogaskerekeimet tovább, mert ebből az egész maszlagból végül csak annyi kaparódzna ki, hogy kurvára utálom, hogy itt hagyott ő is. Sok sérelem ért az életben, ez csak tetőzte. Legszívesebben most a hátam mögött lévő képkeretet vertem volna szét addig, míg véresre duzzad fel öklöm. De higgadtan akartam megnyilvánulni, ezért csak nagyot sóhajtottam, és a padlóval szemeztem. Hátha lecsillapodik mérgem is.
Lassan le is kellett szállni, ezért felrugaszkodva helyemről totyogtunk az ajtó elé. A vonat olyan rohadt hirtelen fékezett be, hogy Pinku-chan a szó szoros értelmében rám vetődött, és így kettecskén a földön kötöttünk ki. Nem kell mondanom, hogy keményen kínos volt a szitu, de hát mi a gyászt csináljunk? Én is kellőképp elvesztettem az egyensúlyomat, ez van. Kijárna egy alapos verés a masinisztának. Szíves örömest nyomtam volna le a torkán a pokémonos plakátot, ami a vonat oldalán ékeskedett... Miután végül sikerült feltápászkodnunk, gyorsan kivágódtunk a járműből.
-Te mégis milyen fétis klubba jársz, hogy van nálad bilincs?! Izgató meg minden, de ezt ejtsük meg más környezetben...
Vakargattam értelmet nem ismerő képpel tarkómat. Jó, persze ez csak egy szutyok vicc volt. Bár megnézném magamnak, hogy állna a rózsaszín, zebra mintás latex-cucc Pinku-chanon... Semmi ötletem nem volt, hol kezdjük a bevásárlást, majd eszembe jutott az üzlet, amit a csajszi magyarázott nekem nem olyan régen. Ezért ráhagyatkozva követtem, mint valami kidobóember, és figyeltem minden sunyi tekintetű kis sárgarépát. Eszükbe se jusson a gondolat, elragadják Pinku-chant, különben állba rúgom valamelyikőjüket!

______________

Képzettségek:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Kedd Júl. 05, 2011 7:27 am

Dalospacsirta arrived, hon!

Szánt szándékkal, angyalba skin-be bújt ördögként tettem úgy, nem heard mit mondott. Véletlen lost nagy hangzavarban, hogy azt said, dobta a girlfriend-je. Micsoda horrible dolog! Heartless perszóna! Elhajítani egy ilyen super pasast! Hát, look rá alaposan! Tall, szőke, izmos, sportol, kellő kép bunkó és nem töpszlin nyálas asian! What hiányzott neki? Don't jár kozmetikushoz? Kiakasztó! Annak a némbernek szívesen show, milyen egy igazi strawberry mintás boxerral bevitt Gross-i jobb horog. Leendő együttes társam feelings-eivel, csak ne playing semmilyen persona! Ő az ütem szíve soul-ja! Ha padlóra fall nem tudunk zenélni! Ráadásul, hogy look már ki szegény? Pocsékul! Heartbreaking-et kapok a puszta látványától, főleg a background tartalmat zsebre téve. Én tuti önsajnálatba zuhanva burkolóznék blanket alá. Jus, meg jön velem market-re. Micsoda man! Komolyan fogom az iphone-t, csinálok picture és felteszem a példaképek wall-ra! Egyszer felnövök, or férfivá változom, tuti rá szeretnék hasonlítani! Addig meg family becsületemre esküszöm felvidítom! Szerzek neki good day, vagyis fél, vagyis negyed afternoont. Sok érdekes meg beautiful dolog van ezen a piacon. Mókázunk lil és máris elfelejti azt a romlott nőszemélyt.
-Arra célozgatsz, ilyen back lőállásból, nincs velem something rendben? MAYBE! Vigyázz, cauz berángatlak egy sikátorba kikötözlek és megkorbácsollak!-
Pörgettem meg csodálatos, of course, hogy szőrös bilincsemet, mialatt lovely puszit dobtam felé. Tudja csak, nem fear minden szavamat megtenni. Kifejezetten nem vagyok az erőszak híve, de everything ki lehet próbálni. Kinőttem már abból Kei a pokemon figurákkal adjon felvilágosítást, majd illustration-t az egyes szex pózokról. Poor bro. Néha nem veszi észre már grow up. De, ettől szeretni való és ettől az én stupid testvérkém. Nála better senki sem mutatja be Charmander hogyan udvarolja körbe Jigglypuff-ot! Különleges talent-je van a bábozáshoz! Tényleg! Estére szerintem megkérem nyomjunk valami stuffed toy való világot. Régebben many times szórakoztunk ezzel. Kezd miss, megint közösen csináljunk programot. Now, viszont nézelődés! Karon ragadom nyurga Bécit, sugárzok némi rózsaszín fog-ot és beszökdécselek a dry goods boltba. ~ Heaven! ~ Csak, ennyi fogalmazódott meg my mind. Amerre look, mindenhonnan szépséges színek, anyagok, jövőbeli dresses köszöntek rám. Hívogattak és hívogattak, annyira, random megfogtam néhányat és ábrándozva hug magamhoz. Kötelező volt pár percre imagine mi mindent varrnék ennyi hozzávalóból. Milyen gyönyörű dream teljesülne vele! Persze, nem szabadott túlságosan eltévelyednem a fantasy-ban. Inkább kóstolgattam Jus kedvest, mihez milyen face-t vág.
-Tetszik? And this? Vagy that? Ennek fantastic színe van! Annak perfect a tapintása! Mit thinking? HUA! MUMMY!-
Wink rá ártatlan pillantással, nehogy mérgesen széttépjen three havi fizetésnek megfelelő textilt. Úgyis tudhatná free belőlük, csak angel lelkesedésem mellékhatása rácsavartam a fél shop-ot. Különben meg total egyedi kavalkádot tekertem rá. Nagyon jól ellensúlyozta az angry tekintetét. Ezen kapásból kuncogva képzeltem el a csipke monster múmia betörését. Ha elég bad lennék, megvalósítanám, de helyette megszállt az ihlet. Unfortunetly ilyenkor transzba esve paskolok, mert végig pörgetem az egész munkafolyamatot. Szóval, kicsikét bamba arccal felvertem Jus chest-ét, mielőtt vulkánként üvöltöttem happy szavakat. Levegőbe pattanva emeltem égnek arms-aimat. Little praclijaimat, amiben a Jus-t fogva tartó anyag végét tartottam. Így az önfeledt "finally"-val egy időben szegény blondie-t is megreptettem. Kipenderítettem, mint felcsavart carpet-ból az atkákat! Ő meg just pörgött és pörgött. Kész spinning top volt! Azt hittem never áll le. Try elfogni, blokkolni, fékezni, but csak azt értem el beborult a visszahelyezésre váró anyagok közé. Most mit say? Sorry! Igen, egyértelműen ezt.
-Sajnálom! Nagyon hurt? Catch a kezem, kihúzlak! Viszoo~nt!♥ Find, amit kerestem! What a kedvenc színed?-
Mosolyogtam szánom bánom eyes-t meresztve rá. Nem akartam, csak végre megszállt every decora-k istene! Egyértelműen know mit szeretnék neki készíteni. Reméltem nem hate meg teljesen and annyival könnyebbséget ad, milyen color legyen. Ha más nem choose én! Nekem mindegy. Úgy is megkapja a surprise, mert kedves srác, musician és dobta az idióta barátnője. That's why megérdemli! Ráadásul én noble vagyok! Well, ellentmondást nem tűrve állítottam magam elé. Szétpakoltam karjait, aztán orromra csúsztattam tudós glasses-om. Ideje volt megvizsgálni az alanyt! Sűrűn morfondírozva nézegettem right-ról, balról, front-ról, hátulról. Körbe jártam all szögből. Alaposan szemügyre vettem, ahogy egy jó doctor teszi. Persze a nyúlkapiszkát nem vittem túlzásba. Végén misunderstanding minek fogdosom. Illetve félre érthette, mert rögvest devilish csillantak fel szemeim, when észrevételeztem, mintha, lehet tévedek, de úgy tűnt csikis lenne.
-NYU~AAH! CSIKIS VAGY!♥ Jól feel it? Oh-ho! Micsoda weapon!-
Vonogattam childish örömmel szemöldököm. Egyértelműen jeleztem ezzel az informátion-nal még csúnyán vissza fogok élni. Not most! Before be kellett saccolnom, miből hány métert buy. Nem hit hasra. Lehet divatba jött a köldök villantós retro felső, de nem look good Jus-nak. Olyan incredible cuccot szeretnék készíteni, amit szívesen venne fel. Nem lesz rajta pötty, se cookies, se plüss animal. I swear teljesen hétköznapi lesz. Már, ha nem moving ennyit! Addig ficánkolt start belezavarodni a számolásba. Ezért easily tarkón ütöttem és illedelmes nevelőjeként, kevéske házisárkány fújtatással megkértem viselkedjen.
-Khm! Stay nyugodtan! Had lássam your size!... AAAAND...DONE!~♥-
Clap össze diadalittasan tenyereim. Mindent tudtam, amire need volt. Már, csak az hiányzott quickly egyeztessek az eladóval, szatyorba tuszkoljam new szerzeményeim és felhőtlen boldogságomban be ne mutassak egy művész előadást. Annyira ellepett a victory íze nekifutásban felkommandóztam Jus hátára. Magam se tudom, hogy jutottam ekkora magaslatokba és milyen magic tartott fenn, de megcsináltam. Az újabb sikertől szikrázó rainbow nyöszörgést produkáltam. Fent voltam a world tetején. Never jártam, ilyen high-ban! Interesting kaland! Ha választhatok még little nem szállnék le. Mondjuk, amíg bored leszek tőle.
-Straight előre a vásári forgatagba, dear friend!-
Csaptam lovak, vagyis blondie magas fejére. Hope nem hajít le a kilátóból. Nem szeretném hit a csinos popókámat. How ülnék akkor? Nem lehet buy pink ülőpárnát, or miként name azokat az úszógumira emlékeztető things-eket...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justin Awesome
Ember
Ember
avatar

Male
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
8500/12000  (8500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Csüt. Júl. 07, 2011 1:30 am

Dalospacsirta fogadtatása


Lehet lassan tartanom kéne azt a bitang három lépés távolságot. A végén tényleg korbácsolásra kerül a sor, bár néhány nyom elfér a hátamon, de egyáltalán nem szexi. Na meg aztán nem olyan férfiak közé tartozok, akik élvezik a fájdalmat. Inkább akkor kényeztessenek a csajok, mintsem ütlegeljenek agyba-főbe. A rózsaszín szőrös csoda pedig még inkább visszarettentett, meg aztán milyen búbánat verte dolog az, hogy sikátorban?! Akkor fizessünk ki egy motelt, vagy bármi mást, csak legyen csótánymentes, anti-patkánybacis ágy a közelben! Kissé elkalandozó perverz gondolataim között úszkálva, nem messze a vattacukor felhőkkel határol rózsamezőktől másztam Pinku-chan után. Bevallom, még sosem voltam méteráruban, ezért sikerült felkelteni az érdeklődésemet. Mondjuk nincs is rajosabb dolog, mikor egyedi szerkóban feszít az ember. Főleg ha azt egy meszelős nagy színpadon teheti, szétégve a több száz wattos izzóktól.
Éppen ezért csodálkozva tértem be én is az üzletbe, s míg Pinku-chan exasytól túlfűtve rohangált ide-oda, addig én lassan körbeszaglásztam. Rengeteg furcsa, csillogó, bársony, illetve flitteres anyaggal találtam szembe magamat. Nem vagyok túl vizuális fajta, de egy-egy anyagból simán el tudtam volna képzelni a fellépőruhámat. Igen, kissé nagyon rá vagyok állva a témára. De szinte száz százalékig biztos vagyok abban, hogy már az első fellépésünkön fel fognak minket fedezni! Pinku-chan hangja mindenkit el fog kápráztatni, ehhez nem fér kétség! Aztán pár perc eltelte után végül én is kezdtem egyre jobb kedvre derülni, majd a hadjáratból visszatérő rózsaszín ködfelhő egy rakat ronggyal felszerelkezve be is támadt. Hirtelenjében nem is tudtam mit reagáljak, ezért kitartóan tartottam karjaimat, hátha végül elfogynak a textilek. De nem így lett. Hanem csak azt értem el ezzel, jól betekerjenek. Egy apró rés volt amin csak fényt láthattam, és azon kellett még megoldanom a levegővételt is. Lassan már kezdett erős légszomjam is lenni, de még épp idejében rántott egy nagyot Pinku-chan az egyik anyagon, minek következtében olyan erővel forogtam saját tengelyem körül, hogy durvább volt, mintha három órán keresztül a sergőn kempeltem volna. Már-már kezdett intenzíven hányingerem is támadni, de próbáltam magamban tartani azt a kis chipset, meg forrócsokit, amit még Pónipaci nyomott az orrom alá. Lassan el is vesztettem egyensúlyomat, és jóízűen lehuppantam az anyagok közé. Jó darabig vagy három-négy össze-vissza rohangászó Pinku-chant láttam, majd miután visszaállt rendes járásába agyam minden egyes megkergetett idegszála, próbáltam lereagálni mindazt, amit ugye üresen hagytam.
Még hogy milyen színt szeretek? Fogalmam sem volt arról, melyik is az, amit nagyon de nagyon komálnék. Ez elég sok mindentől függött. Ha ruhákat kerítettem magamnak, olyanokat próbáltam az üzletekben összekaparni, amik inkább sötétebb színűek voltak. De sokat befolyásolta a ruhán levő minta is. Hiszen van citromsárga pulóverem is, amin fekete-szürke koponyák vannak nyomtatva, pedig a sárga elég szemkiverős szín.
- Ha választanom kéne, akkor fekete, szürke, fehér, esetleg türkizkék...
Vakargatom meg állam végét, mintha bőszen gondolkodnék. De, tényleg gondolkodtam. Biztos voltam benne, hogy Pinku-chan valami überszuper dolgot hozna össze. Na de ácsi, most jut el agyamig a gondolat. Ruhát varr nekem?! Mi a franc, azért ez baromi nagy ajándék, kábé meg sem érdemlem! Viszont hiába is tiltakoznék óvatosan, csitt a nevem, ezért nagyokat sóhajtok. Majd aztán következett egy olyan dolog ami nem csak kínos volt, hanem eléggé zavart is; a méretlevétel. Na ja, erről a kis apróságról meg el is felejtkeztem. Képben sem voltam, hogyan is működik az, hogy hogyan kell egyénre szabni egy ruhát, tehát nem volt semmi beleszólásom a témát illetően. Próbáltam tűrni az egész cécót. Felfelé hegyezett fejjel igyekeztem minden zavaromat kilehelni magamból, egyenest a mennyezet felé, mikor Pinku-chan egy olyan érzékeny helyen érintett meg, amitől reflexszerűen összerándultam.
- Már hogy lennék csikis, te bolond!
Rivalltam rá kínomban, aztán már nem volt retkes megállás! Olyan sorozást kaptam, hogy csak vinnyogni tudtam, mint egy pisis hároméves. Hiába akartam takargatni magamat, Mézeskrémes csak bökdösött megállás nélkül. Ugyan vissza akartam támadni, mert milyen dolog már, hogy hagyom, legyőzzön egy lány, de nem jártam túl fényes eredménnyel. A könnyeim patakokban hullottak, ez épp elég megalázó volt. Majd a játék úgy ért véget, hogy jól tarkón vágtak, mire hirtelen egyenesbe vágtam magamat. Kinek hiányzik, hogy nagyobbat kapjak? A hóembernek ott Etiópiában talán...
- Mikor leszel már kész?
Morgolódtam, majd egy kis idő múlva végre ellazulhattam. Nagyobb stresszt okozott, mint mikor nagyi meglátogat minket. Pedig az sem túl remek időtöltés, főleg ha hozza a titkos sült brokkoli receptjét... A megpróbáltatások után aztán együtt kiválasztottuk az anyagokat. Vagyis én inkább csak figyeltem, miket varázsol össze. Remélem nagyon faszányos kis arisztokratikus hatású metálcuccot hoz nekem össze, amit majd megspékelek egy hozzá illő kalappal! Szinte már látom magam előtt, ahogy a színpadra felvonulunk, és én ott fogok villogni abban a csodás uniformisban! A bevásárlás után aztán mikor volt időm szóhoz jutni, tarkómra kulcsolt kezekkel néztem fel az égre:
- Tudod, Mézeskalács, ha jó cuccot hozol össze, ígérem... hogy abban a szerelésben fogok fellépni életünk legelső közös koncertjén...
Vigyorodtam el, majd megborzoltam a haját egy kacsintás kíséretében. A nagy jókedv megteremtése után aztán a nyakamba is ugrott, majd fülig érő vigyorommal úgy határoztam, nem hagyom, hogy lemásszon rólam. Karjaim közé véve lábait tartottam a hátamon, majd egy jól irányzott csatakiáltással megspékelve robogtunk előre a piac felé.
- Öveket becsatolni, az első kajáldáig meg sem állunk!

______________

Képzettségek:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Kedd Júl. 19, 2011 2:27 am

Dalospacsirta arrived, hon!

Meglepve pislogtam az above elszálló airplan gépre. Innen closer-nek tűnt, mint few centivel lentebbről. Nem értem, hogy nem fear Jus leviszi egy kósza helikopter a head-ét! Mi happened, ha vörös lenne vízszintes white csíkozással? Kifutó pálya bójának hinnék? JESUS! Fairly rémisztően hangzik, ne akarjam látni. Hosszanti sávot cut a hajába egy giant, zúgó, fújtató machine. Kész horrorisztikus movie scene lenne. And az a rikító color! Valahogy nem tudom imagine matador vörössel. Egyáltalán más high árnyalattal sem. Nem mintha a blonde ne világítana ködös late night órákban, de Jus attól Jus, hogy szőke! Furcsa kijelentés, mert today láttam first time és mégis határozottan állítom. Valamiféle tudatmódosítóan határozott kijelentésekre sarkalló drog lehetett abban a hot chocolate-ban! MY GOSH! Biztosan, így lesz, mert sose szoktam ilyen weird szavakat használni. Gimme back a marcipános muffin gondolataim! Rossz hatással van rám a magaslati air! Túlságosan ritka a levegő és idegen ideas kúsztak a fejembe. ~ HELP ME! Elvisz az oxigén hiány! ~ Nem hiába sápadoztam napfény fosztott sunflower-ként. Kész danger zone magasnak lenni! Főleg, baceause kikerülhetetlen vágyat feel, utána járjak, which hajszín állhatna még jól Jus-nak. Muszáj megtudnom, vagy menten lepattog bánatában a pink színezőm! Plus, remek móka parókákat felpróbálni. Én would like a shongoku-t! Kiskorom óta liked olyan fazont, de mummy sose engedte! Azt mondta nincs monkey farkincám és gravitation se létezik, ami égnek tartaná. Pedig felajánlottam, hogy lógok fejjel lefelé a tree-ről, míg bro ráken egy tubus extra tartós hairgel-t.
-Captain! Kacatos kikötő balra! Please dobja le a vasmacskát! Van egy perfect ötletem before kajolnánk! Try fel some funny parókát!-
Feeling-re adva helyeztem csinos kézfejem szemem elé, mintha jéghegyet keresve kémlelném a horizontot. Kívánt célom látómezőbe úszásával, pedig könnyedén megpaskolva Jus shoulder-ét mutattam irányába. Ha már I'm a matróz, tegyek is úgy! Fail! Nem rajongott a plan-emért, ezért kénytelen kelletlen lázadásra szántam magam. Lepattanva back-éről, cseppet megszédültem. Tényleg, volt ebben a ritkább levegőben valami. Minimum úgy éreztem magam, after vidámparkban leszálltam a változó magasságban körbe-körbe forgó játékról. Arról nem beszélve a cucc, amin ülhettem, legalább egy horse lehetett. Piszkosul fájtak belülről a tigh-jaim. Now, akkor egy csillámló felületű Pegazus formájú játékon üldögélve flew? Dunno, de inkább koncentráltam rendbe szedjem tagjaimat és odatoljam Jus-t a small bódéhoz. Volt ám ott everything! Sok-sok csillogó, fóliás, ezer színben pompázó, curly, egyenes, hullámos, devil szarvas, alufólia paper-ös, műanyag wig tenger! A menő kinézethez meg két marokra sem elegendő hat választék és azok a tollas, szőrös, flancos scarf-ok. Teljesen fallen in love lettem! Itt aztán minden volt, mi szem szájnak ingere, ha farsangra készül a falu fool-ja! Kapásból rajongói scream-mel vetődtem bele a biggest kupacba. Kiráncigáltam a rainbow összes színében megtalálható parókákat és szép sorjában próbálgatni kezdtem őket a mirror előtt. Valami hihetetlen great kombóra törekedtem, ezért nyelvemet kidugva és legs-eimet emelgetve kutakodtam, próbáltam és forgattam fel az egész kicsike bódét. Kemény work-öm, viszont meghozta gyümölcsét! Olyan összeállítást sikerült kreálnom, ami true jelmeztervezői elismerést érdemelt. Én voltam Maya a bee egyéni megvilágításban! A félhosszú sárga-fekete papír hajzuhatag, gigantikus cow mintás kerettel spékelt sunglasses, rugós állatka hajráf, citromsárga tollait hullató sál, melyet mesteri eleganciával lendítettem neck köré, hogy a felrepülő szöszöktől hapcizva ejtsem el wings-eimet. Hát, repülni már nem tudtam, de a purple-yellow csíkos térzokni és Holdjárásra alkalmas lakkozott csótány roppantó kárpótolt! Walking nem nagyon lehetett benne, mert gyengének bizonyultam megemeléséhez, viszont ten centivel minimum taller lettem!
-Tadaa~♥! What gondolsz? Wonderful nem igaz? Mézeskalács look-ot nem tudtam csinálni...de now! Your turn! Gyerünk, gyerünk! Surprise me valami szexivel! Úgy se ismernek fel!-
Tártam szét karjaimat és tipegtem körbe, hogy everywhere láthassa művészi kreációmat. Aztán, naná attack him öltözzön be. Ne legyek már alone. Lazítson és enjoy a marháskodást! Vagy, csak szerintem funny, de akkor is küzdje le a lámpalázát! Enough kicsikét, mondjuk kalapot és napszemüveget felvennie. Nem ragaszkodom giant beöltözéshez. Csak pindurkányit! Nézzen rá a kérlelő szemecskéimre, amik heartly azt mondják "vedd fel és mulass!". Esetleg, ne fenyegetésnek vegye angel mosollyal a fejére próbálok biggyeszteni egy red leopárd mintás western kalapot. Lehetne Jockey, or Bobby Ewing a Dallas-ból! There are fehér meg göndör paróka dögivel.
-Segítsek, cowboy?-
Kacsintok rá playfully, tovább kotorászva a dolgok között. Ekkor jutott my mind-ba tulajdonképpen what szerettem volna megnézni. A piros haricolor! Derült égből villámcsapásként ért a felismerés, amitől weird hangot produkálva kaptam szájfényt már csak nyomokban tartalmazó lips-eimhez. Immediatly tettek mezejére kellett lépnem. Gross-i power-emet latba vetve cselekedtem és kezembe ragadtam az összes vörös fejtakarót. Lehető legtüneményesebb girly beállásommal rápislogtam Jus-ra, aztán felé tartottam őket. Lollipop-ot kérlelő gyerek hangon felvetettem hatalmas kérésem és szempilláimat rebegtetve wait, mit reagál.
-RED! Muszáj látnom, please~! Meg akarok győződni róla not your típus! Aztán kreálunk super jelmezt neked and csinálhatok közös picture-t? Nem show senkinek, but ezt kötelező megörökíteni!-

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justin Awesome
Ember
Ember
avatar

Male
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
8500/12000  (8500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Csüt. Júl. 28, 2011 3:39 am

Dalospacsirta fogadtatása


Előre vágtatva, hátamon a csomaggal érkeztünk egy -ismét- igen zsúfolt placcra, majd hirtelen Eperfagyi úgy gondolta meghúzza a vészféket, melynek nem túl nagy lelkesedéssel kellett engedelmeskednem. Még hogy én aggassak magamra minden furcsa, csillogó vackot? Ez elég kínos, nem? Paróka? Talán valami problémája van a tejföl burámmal... nagyon furcsa. Mindegy, végtére is nem volt semmi beleszólásom a témába, csak lestem mint disznó az üres moslékos tálra, és hirtelen azon kaptam gyámoltalan testemet, hogy retikülöm már messze jár tőlem. Ezért csak sóhajtani tudtam, reménykedve abban ha már kitértem a malac családra, elviszi a leheletem a pecójukat melegebb éghajlatra, mondjuk Kaliforniába, vagy esetleg Afrikába.
Utánaloholva érkeztem a csetresz árushoz, aki olyan kajánul vigyorgott Pinku-chan irányába, hogy legszívesebben egy laza mozdulattal betörtem volna a képét. Félreértés ne essék, csak egyszerűen kezdtem hirtelen undorodni az ázsiai férfiaktól, hiszen... vágjuk a fejünket az agyagos lapcsánkába! Milyen hadirokkant elmehuszár képes a nyálát csorgatni rajzolt meztelen nyolcévesekre? Most körülbelül egy ilyen kép fogalmazódott meg szőke elmémben, ráadásul az a nyominger pofájú ipse is tök olyan beállítottságúnak néz ki, mint azok a pedofilok. Ahogy meg a tenyerét dörzsölgette, szinte száz, hogy nem a pénzt kérné az a szerencsétlen nyomoronc. Najó, talán csak az egész habos tortát bebeszélem magamnak, de akkor is, könyörgöm! Mondom én, hogy ezeknek még a szemük sem áll jól! Vajon mitől lett hirtelen ilyen ázsiai-iszonyom?
Lecsökkentve minden nemű érintkezést, mely már egyelő volt a nullával, a rozzant aszalt szilva képét figyelmen kívül hagyva próbáltam jó fejet vágni Pinku-chan irányába. Annyira nem volt ínyemre a felhozatal, főleg, hogy vetkőznöm is kellett volna. Az még hagyján is lenne, ha nem mínuszok repkedtek volna. Garantáltan befagy majd a végbélnyílásom ebben az időben félmeztelenül! De mindenek előtt meg kellett várnom, milyen maskarát ölt magára Pinku-chan. Fél szemmel az ijesztő fószert koslattam, másik szememmel meg rá-rápillantottam a fülkére. Hirtelen kirontott onnan egy olyan valami, aminek nevet sem tudtam volna kitalálni, és rendesen beszaratott! Túlzásokba nem akartam esni, de előre rettegtem, és már lazítottam a sálamon, vajon milyen csodát akar rajtam látni csóri csaj. A kérésére azért kattintottam róla pár képet, mert meg akarta örökíteni. Mivel hajthatatlan volt, nem az a lovagi feladatom fejet hajtsak óhajának? Ismételten nagyot sóhajtva, már lassan azon kezdtem el gondolkodni, überelem-e a hétmázsás rokonaimat Amerikából, akik már a második lépénél tornádókat lehelnek ki zsíros testükből. Na, de senkit sem akarok megsérteni!
-Félig- rábíztam magamat Eperkrémre, aki a lelkemre aggatta, fel kell vennem egy vörös műanyag Én kicsi pónim lófarkat, hogy tudja, nagyon nem áll jól nekem. Most már ha belevágtam, akkor megadom a módját, a bitang életbe is! Szóval cowboy-jelmezre esett első körben a választás, ennek megfelelően gyűjtöttem be a ruhadarabokat, aztán az asztal szélére ledobtam a kupacot. Ezen a területen nem sok ember lófrált, és egyébként sem hatott volna meg a dolog, éppen ezért úgy határoztam igenis vagyok olyan betyárosan lusta dög, hogy ne sétáljak el a függönyig, ami elvileg öltözőként üzemelhetett. Szóval cipzározni kezdtem a bundát, amit még Pinku-chan szelektált ki nekem. Ledobtam a kabátomat, a sálamat, a kesztyűt, majd aztán jöhetett a pulcsi, és az ingem. Ahogy gombolkodni kezdtem, unott arccal mozgolódtam, hogy minél gyorsabban váltsak magamon textilt, mert baszom hideg volt. Egy fincsi taknyos szendvics nem hiányzik savanyú életemből. Nem zavartatva magamat mutogattam kis ideig kockás hasfalamat, amin már szerintem tudtam volna amőbázni, aztán a szürke, kockás mintájú inget felhúztam, majd egy rojtos bőrmellényt passzintottam a tetejére. Ezek után jöhetett, hogy a fejemre nyomtam a vörös parókát, és a búravédő cowboy kalapot.
- Kár, hogy nem hagytam a képemet borostásan, tökre hoznám a fílingjét... áh, meg kéne egy szál gyufa a fogaim közé!
Csettintettem elkeseredetten, aztán életre kényszerítettem a kilaposodott EKG-jű aranyhalat. Hamar gyártsunk képeket, különben a tököm lefagy, az meg legfőképp nekem lenne gáz! Pózolás... na ezzel a dologgal igazán meg fogok szenvedni. Rohadtul nem tudom hogyan kell állni, vagy mozdulni, bennem nincs meg az a páva-szellem, mint a legtöbb előadóban. Jól van, egy dobostól kéne többet várni? Mindig a háttérben nyomulok, az valahogy sokkal... kúlabb. Szóval csak vágtam a fejeket. Hol grimaszoltam, hol összehúztam a szemöldököm, hol pedig bandzsítottam. Alkottunk egy albumra való mennyiségű retardált képet, azok közül egy normálisabb csak lesz. Mikor végeztünk, azért még a poén kedvéért felé akartam próbálni néhány parókát. A vetkőzés-öltözés merényletet ismét elkövetve bőszen guberáltam.
- Egyik vágyam, hogy egy színes melírt pingáltassak a fészkembe, csak nem vagyok olyan merész...

______________

Képzettségek:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Vas. Aug. 14, 2011 7:46 am

Dalospacsirta arrived, hon!

Micsoda youthful lelkesedéssel vetette bele magát a clothing-ba, Jus! Állam a padlót verte, laza sztriptíz performance-ától. Némileg elgondolkoztam, adnék neki rudat, other műsort is similar lelkesedéssel vállalna e be. Azonban better láttam, maradni girlish ártatlanságom mögött és hatalmas zavarban lévő eyes-al bujdokolni, vagy épp kapkodni levetett ruhái alatt and után. Hatalmas kupac takarásában try láthatatlanná tenni elismerő fintoraimat. Decora-ként nem illett frilly eprecske személyiségemhez önkéntes pucérokat watching, így kénytelen voltam cselezni. Befelé fordított legs-el, szende lányként szorongattam az idegen clothes darabokat, miközben egy-egy figyelmetlenebb moments-ban megörökítettem dobolásra alkalmas hasfalát és megnyerően checked alsónadrágját. Ha pedig lebukás fenyegetett, mereven down nézve rebegettem szempilláimat, or igazgattam élére felhalmozódott anyagaimat. Last esetben, még arra is hajlandó voltam csücsörítve swing előre-hátra, mintha teljesen más land-en járva waiting a kínos helyzet elültére. Nőből vagyok! Kenyerem az acting és melyik normal nem társamnak ne lenne ínyére a hasonló felépítésű férfi body? I think nem létezik! Vagy, ők másik team-ben játszanak. Ebbe nem megyek bele, because felbosszantom magam. Gyakran azt hiszik, aki little cuki ruhában van, szívesen flörtöl meg bújik össze más girls-zel. Tiresome általánosítások! Hate them!
-VHOA! I like it! Nagyon handsome vagy, babe~♥!-
Szorítottam össze lovely a még mindig szorongatott Jus ruhákat. Úgy like a szívdöglesztő préri vadász jelmezében, tisztára szívecskéket éterbe küldözgetve szédelegtem a kawaii animals-el tömködött background előtt. Happiness-re, kapásból visszatámadással reagáltam. Face-en vakuzva Jus-t made sztár portrét. Lesz még more is! That volt a bemelegítés, melyet elégedetten kacsintva jeleztem, hogy perfect-re sikerült. Meg se stop, míg error-t nem sign ki az iphone! Attól, meg egyenesen boldogságos eperszirup river-en úszkált vattacukor ladikom, önmagától adott tippeket, mivel javíthatnánk costume-én. Természetes, készségesen próbáltam számára useful lenni a megvalósításban. Jus hands-ébe dobva levetett ruháit, kaptam searching praclijaim közé epres táskámat, hogy mexikói kaktusz figurám stomach-át felnyitva állíthassam rendelkezésre rainbow minden színében megtalálható eyeliner-eim.
-Oh, hon~♪ ! Azon könnyen help! Akár limegreen borostád is lehet, ha szeretnéd! Choose bátran!-
Smiling hosszú, rózsaszín tincsemet tekergetve, míg eldöntötte mihez kezdjen. Unfortunetly nemet mondott. Kénytelen voltam put back kaktusz urat. Várnia kellett az alkalomra, hogy tartalmát world-re eresztve csodálhasson megannyi színes make up-ot. Helyette, jöhettek a pictures. Végre eljött a legeslegjobb part-ja a beöltözésnek. Jus, elég passzív volt, de én everything beleadtam. Voltam boci szemeivel bee fejdíszét birizgáló kislány, flying méhecske, Jus-ra szálló vagy épp őt attack állatka. Felfújt pufifej, sweetie mosolygó emberke, cowboy arcát mutatóujjával birizgáló terrorist és persze az átlagos kawaii beállású peace jel villantás sem maradhatott el. Még szerettem volna egy olyat is, hogy párbajozunk, vagy legalább puffantson le, hogy hattyú death-ét játszhassak. Valamiért nem ment bele, ráadásul kezdett belilulni a lips-e és tisztán hallottam kocognak a tooth. Emiatt megesett rajta a heart-om. Hagytam brilliant terveimet, meg azt is visszaöltözzön. Azért, ne legyek kukkolással megvádolva, pultra dőlve nézegettem végig a készített sztár photos-okat. Boldogan viháncolva emelgettem leg-em, egy-két short megjegyzés kíséretében. Nekem nagyon tetszett a result. And, Jus! Ő egészen más counrtyside-on járt. Felvett néhány interesting parókát és tett egy fantáziámat beindító word-öt. A melír szerintem fantastic tervnek ígérkezett. Szakításra mi más lehetne better gyógyír, mint a változás? Én szerettem hajszínt, or fazont váltani egy-egy csalódás után. Little megújulsz és felfrissülsz tőle.
-Hohoo~♥! Jól heard? MELÍR? Azt easily megoldhatjuk! Van két hands-em, sok hajfestékem és egy remek scissor-om! Mit szólnál egy refresh-hez?~♪-
Drawing kicsike köröket az iphone maci szegéllyel díszített kijelzőjére. Annyira belemélyedtem lassan lerajzoltam egy imaginary frizkót Jus-nak. Engem felpörgetett az idea. Illetve szívesen segédkeztem volna a big tervben, kipróbáljon valami újat, szokatlant és meglepőt. Mi másra volna a youthful? Szerintem a kísérletezés nagyon important ebben a korban. Nem tudhatjuk mi áll good, vagy mit szeretnénk truly, míg ki nem próbáljuk. Én se kedveltem ever a szoknyákat. Vennem kellett egyet és felvenni, hogy rájöjjek, love őket és imádok bennük street-en sétálni.
-Semmi extreme, I swear! Olyan lesz, amilyet szeretnél! Ha not jön be visszafestjük. Well? Mit say?~♪-
Igazítottam meg a head-ére tett parókát, gigantikus boci szemekkel. Zavart, hogy nem volt perfectly a helyére illesztve. Úgy jobban meg lehetett csodálni a végeredményt, ami elég disgusting volt. Cseppet se Jus esete a gyűrű göndör, méregzöld hair. Inkább adtam neki egy hihetetlen hosszú, dark blue példányt. Ebben már sokkal jrocker palántásabban festett. Annyira megnyerő volt, kicsi sminkkel könnyedén eladhattam volna valamelyik band tagjának. Úgy se látszik különösebben abban a black sminkben, nem teljesen ázsiai. Szerintem ettől csak még jobban legs-ei elé borulnának. Vagyis, megeresztettem egy pretty kacsintást és tovább kutakodtam. Ha már punk-osabb vonalat képviselt, akkor mellkasához nyomtam egy tépett, na meg fantáziámat foglalkoztató red parókát. Minden erőmmel küszködtem ne nyilvánítsak véleményt a moments-ig, felkerül a piros lobonc, de valami előre megsúgta nem lesz nyerő. Megérzéseimmel egyezve, embarassing haraptam számra, mikor megláttam benne. Horrible! Letéptem volna róla, but visszafogva escape-ért kiáltó nyöszörgésemet állítottam felfelé a fokozatosra nyírt szálakat.
-Nem valami winner párosítás ez a red, de a fazon lovely~♥! Never gondolkoztál rajta, kicsikét fokozatosabbra szedd elől és back hagyd longer-ra? Or tegyél bele color átmenetet? Wait! Lerajzolom!-
Kaptam kezembe hasznosságát bizonyító iphone-om, hogy nem a most beautiful kézügyességemmel, de nagyjából látható plan-t készíthessek Jus frizkójáról. Nem mondott semmit a melírozásra, viszont a paróka próbától megszállt az inspiration és would liket to néhány tippet adni. Ha sometime mégis kedve támadna újítani legyen miből kiindulni. Az első tervben hátrafelé sötétedhetne a haja, vagy az aljára mehetne another color. Egyszerűbb style-ban meg néhány strip féloldalra, esetleg csak egy bigger tincs lehetne elütő színű és akkor az lehetne hangsúlyosan longer, mint az átlag hosszúság. Hirtelen ennyire futotta lendületből, amit nagy sigh-al zártam le. Jus legnagyobb relieved-ére. Láthatóan közel-távol fonalat vesztett what mutogatok neki. Szerettem volna, ha érti, ezért mutatóujjammal mouth bökdösve pislogtam körbe. Eredményesen! Decora-k god-a segítségemre sietett! Megláttam egy kis shop-ot, tele fodrász holmikkal. Aranyszabály ilyen helyekről never vásárolj, but rengeteg ötletet adhattak a festékes dobozok.
-Sorry~♪! Caught a lelkesedés! Valamelyik like? Look! Ott egy hairdresser kellékes bódé! Lessünk be! Ezek nem good termékek, de van many doboz és color, amin mutogathatok. Hátha, plan támad~♥!-
Ragadtam kézen, hogy right now oda hurcolhassam. A shop assistant torokköszörülése szerencsére eszembe juttatta, még méhecske jelmezben vagyok. Ártatlan "hoppá!" kíséretében hátra robogtam changing és teljes decora szélességben kivágódva indítottam menetre piac scout hajónkat. Kürtöt utánozva felbőgtem és Jus-t cipelve átbattyogtam a hairdyer-el, kefékkel, hajdíszekkel teletömött kirakodóhoz. Nagy volt a csábítás elvesszek a csatok, gumik és fejpántok világában, azonban Jus hair color-a nagyobb figyelmet érdemelt. Fejemet elfordítva, egyenesen a narrow térbe zsúfolt festékekhez battyogtam. Állam megint a padlót verte, micsoda színskála jelent meg eyes előtt. Annyira túlvilágian wonderful volt, könnyesen csillogó szemekkel csaptam össze tenyereimet.
-Hjaaa~híí! Here aztán van választék~♪!-
Csaptam hátba cheering Jus-t, hogy ne legyen félénk. Take off mindent, ami megtetszik neki. Örültem volna, tiny elereszti magát. Semmi reason nem volt szégyenlősnek lenni. Ezen a helyen nobody se szólja le.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justin Awesome
Ember
Ember
avatar

Male
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
8500/12000  (8500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Kedd Aug. 30, 2011 12:47 am

Dalospacsirta fogadtatása


Kissé gyökérnek éreztem magam, hogy már a sokadik műanyag vackot húzom a tök fejemre, de hát legyen egy szép napja Pinku-channak is! Bármennyire is taszítónak véltem a vörös gubanc csodát, csak bevállaltam, aztán piszkálhattam folyamatosan szemem előtt, hogy végre valamit kikukkerolhassak az előttem zajló eseményekből. A melír ötletét kipottyantva jéggé fagyott ajkaim közül hamarosan kaptam is a reagálásokat Mézeskalácstól, aki olyan hurrikán szégyenítő bárdforgató erővel csapott le a témára, hogy kettőt pislogni sem tudtam. Csak verte, ütötte a szerencsétlen mobiltelefont, én pedig egyszerűen a szüzesség szent törvényeivel felvértezve ácsingóztam mellette, mint aki először lát meztelen női testet. Lényegében halvány Hupikék Törpike pukim sem volt arról, miféle hajat kéne magamnak gyártatni, de lassan úgy gondoltam ezt a nyűgömet is megoldja helyettem Pinku-chan. A sokadik paróka próba után két csípőriszálás között végül úgy döntöttem hogy elég tetvet gyűjtöttem össze, s állhattam tovább titáni bájaimmal.
Nyűgömet végül a közelben virító, csillogó, szemetkiverő neonokkal díszített apró üzlet váltotta meg, mely Pinku-chan elmondásai szerint egy fodrászkellékes vagy mi a búbánatos rongygörcs nevét viselte. Mindenesetre egy próbát megérő módon csapongtunk az utcán, hogy újult erőket véve belülről is tanulmányozhassuk az épületet és remekre szabott „portékáit”. Nem mondhatnám, hogy túl sokat lézengek ilyen placcokon, de van egy olyan érzésem, Pinku-chan elég sok számomra furcsa helyre el fog még cipelni az idők múlásával, de hát nem számít! Minden nap tanul valamit az ember, vagy lát valami újat... hátha lesz olyan is, ami egy kicsit is meg fog fogni.
A betonbunkert nem mondhatnám túlzottan királynak, sőt, elég egyszerű volt. Valahogy tökre máshogy képzeltem, bár jelen helyzetemben az csoda, ha még repülő szivárványpónikat nem látok szárnyalni két csillár között. Erről jutott eszembe a gondolat: nem fáj már a fejem! Milyen bazi nagy megváltás, talán már épkézláb mondatra is képes leszek a nap végére. Azért ha aludni készülök jobban teszem, ha nyugtatót veszek be. Van egy olyan sovány vékony sanda botladozó gyanúm nagyon képtelen leszek az alvási technikákra. De hát ez ugye megint csak az én nyomorom, több agysejtet nem is akarok rápocsékolni. Éppen ezért mihelyst illően köszöntem oldalra is fordultam, ahol egy pár újság volt kitéve. Óvatosan egyet a kezembe véve kezdtem el lapozgatni annak reményében, nem csak fotózásokra készült extrém szar frizkók lesznek feltornyosulva a hasábok szélén. Lehet jobban is jártam volna, ha az egészet hátulról kezdem el lapozni, mivel olyan újságot horgásztam ki, ahol több női kakadudísz villogott, mint férfi. Bár hozzá kell fűzzem nem egyszer hittem a férfiak képeinél, hogy még mindig nőket látod, de hát a fene sem tud kiigazodni a japán sztenderdeken. Minek kell egyáltalán egy egészséges férfinek begöndöríteni a haját? Ez olyan, mintha a média teljesen ki akarná iktatni a férfi nemet. Nem ellenzem sem a sminket, vagy a fodrászhoz járogatást, de könyörgöm oda annak a fenti valakinek, aki minden egyes tehenet arra késztet kínkeserves kérődzésbe kezdjen... na ne már. Ne már! Egy ürge ne akarja már magát csajruhába szuszakolni! Ettől komolyan mondom herótom lesz...
Ha pedig már stílusoknál tartok, lassan megszületni látszódott fejemben az új hajam képe, és a harmadik magazint is átnyálazva végül rábökhettem egy nekem tetsző kócfészekre. Pont azokban a percekben vert hátba túláradó szeretetét kimutatva Pinku-chan, mire azt éreztem hamarosan kirobog belső énemből levegőszűrő páros szervem.
- Hát, szerintem ez barón néz ki... valami ilyesmi hosszú az én hajam is...
Töprengek el egy pillanatra, ahogy egyik kezemmel piszkálgatni kezdem vállamra eső tincseimet, melyeket olyan intenzíven akarnék szemügyre venni, hogy leginkább már szemem akar kiguvadni.
- Mondjuk nekem rohadtul nem lenne kedvem minden nap így belőni, de gondolom nem gáz, ha csak hagyom lógni... eh, marhára nem vágom ezeket a cuccokat...
Csóválom fejemet a teljes sötétségben előre-hátra evezve, annak reményében majd valaki pofán dob egy zseblámpával, hátha kitalálok a trágyából. Mindezek után aztán jobbnak láttam, ha átadom az újságot Pinku-channak, saját praclijában is jobban szemügyre tudja venni a frizkó vágásának csínját-bínját. Valahogy ebben a helyzetben sokkal biztonságosabbnak éreztem, ha egy szakember vágja formára a bundámat, de na... ha már Kei is rámerte bízni a fejét, lehet lassan belemegyek ebbe a játékba is. Már csak azt kellett eldöntenem, milyen melírt is akarnék én a platinaszőke csibecsodámba. Éppen ezért battyogtam arrébb, s egy idő után a nagy kutakodás kellős közepén vetkőzésre szántam magamat, mert úgy éreztem, egyre jobban befűtöttek a kis szalonban. Vagy csak megint elkapott valami halluzhatnék, amit nem tudok mi másnak betudni, mint a sok gyógyszernek. Lehet van abban valami, hogy ezek a cuccok rossz hatással vannak a szervezetre... de kit érdekel?! Ráiszok egy kis Pepsit, aztán már nincsen para!
Az egyik polcon végül rátaláltam két olyan dobozra, amin a feltüntetett színek valóban elég kúlosan néztek ki. Már csak azt kellett elképzelnem, hogy vajon hogy állna az én hajamban. Hajfestegetés terén még szűzies zavarban méregettem hol egyik dobozt, hol pedig a másikat. Hirtelen hátrafordultam teljes kétségbeesésemben, és magam mellé intettem Pici Muffint:
- Döntésképtelen vagyok... ez a halványlila vagy a méregzöld lenne a jobb? El sem tudom képzelni a fejemen, meg azt sem kapartam még össze, mi hogy melyik részre festessem ezt? Egyáltalán az ilyen vacak meddig marad benne a hajamban? Nem fognak full homárnak nézni?
Dörzsöltem meg tarkómat összeszorított szemekkel a teljes tudatlanság jelével, s vártam, hátha végre képen töröl Keiko, hogy az egészet már csak túldramatizálom.

______________

Képzettségek:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Keiko Gross
Bounto
Bounto
avatar

Female
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 61
Age : 26
Tartózkodási hely : Kei nyomában*.*
Registration date : 2009. Sep. 25.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Devil Smile énekese
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
6500/12000  (6500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Pént. Szept. 30, 2011 4:21 am

Dalospacsirta arrived, hon!

Nem sok mindent tudtam arról a „baró” hear-ről, tekintve Jus fölém tornyosuló back mögött szobroztam, ezért kénytelen voltam arms-ába kapaszkodva from the left side becserkészni a magazint. Számat eltátva erőlködtem, erőlködtem és erőlködtem front törve, amikor váratlan fordulatként arcomban landoltak a colorful lapok. Valószínűleg nem így gondolhatta az átadást, legalábbis hope, mindenesetre sértett csücsörítéssel rántottam egyet a kívánt page-en. Az immáron really kilapult hasábokra meredve vettem szemügyre a hajacskát. Egyelőre, gondolati síkon imagine el Jus fejecskéjén, minek hála ártatlan tündérként bökdösve lips hümmögtem. Pár újság fordítás után már egész clear képet nyertem a plan-ről, így képzeletfölde igazán cogency látványát elhagyva, áttelepültem a physical valóság vattacukortól mentes mezejére. Bájos smile-al leendő páciensre vetettem rainbow testemet. Lábujjhegyre pipisikedve feltoltam divatot kiszimatoló glasses-om, majd komoly businesswoman-ként pöckölgetve, méricskélve és igazgatva tincseit győződtem meg róla, apró changes-szel tényleg kivitelezhető lenne választottja. Aggódnia sem kellett a beállításával, különben se állna good, ha órákat szöszmötölne a mirror előtt. Az édipofijához egyszerűen not correspond a csicsás foglalkozás. Emiatt nagylelkűen kacsintva lóbáltam meg a magazine-t. Következhetett a glamorous magyarázatom.
-Nem gond, dear!~♪ Ha nem comb ennyire előre, akkor is bőven látszik a gradation. A lil seprű top-ját megborzolod zselével, máris égnek áll. Majd show you, babe! ~♥ Secpec, bele fogsz rázódni!–
Intettem megmentő superwomen-ként felé, szinte fénylő lámpaként lightning az önkéntes, nagyszerű, utánozhatatlan és mindenekelőtt segítőkész aurában. Kisujjamban volt fodrászkodás és ruhászkodás all csínja bínja! Nem mondhattam és akarni se akartam no-t egy bajba jutott human-nek. Amúgy se létezett gyönyörűbb elfoglaltság, mint számomra known terepre bevezetni a szépészet túlszponzorált world-jében botorkáló turistákat. Manapság nem árt sasszemekkel look around, mert hihetetlen easily átvernek egy-egy rózsaszín plüss szívecskének kedves névvel, márkával, vagy ígérettel. Dirty fools! Néhanap szívesen beolvasnék nekik, ne play ártatlan, elsősorban ladies lelkekkel. Erre a moments-ra, azonban még várnia kell frustrated hölgyek ezrének, because nem bírok a színekért ácsingózó érzékeimnek nemet mondani és kötelező kawaii scream-el rávetődnöm megannyi gyönyörűséget rejtegető dobozkára. Ha már itt jártunk, nekem se ártott volna decide, tegyek e more színt hajacskámba vagy not. Ezzel nem sodorhattam válaszképtelenségbe csatokkal díszített head-emet. Kapásból tudtam a solution-t! Póthajakhoz szökdécselve markoltam fel mindenféle longed és mintás zacskót, elképesztő short-ra zárva dilemmámat. Elvégre why kéne festenem, ha ki is egészíthetem. A sok pink festés, amúgy is megviseli. Végén, kénytelen leszek simple, de nagyszerű séma color-ra váltani, míg feléled a kicsikém. Forgattam meg szipogva longest tincsemet, mialatt sikerült észrevételeznem drága Jus segélykérően felém intett vészjelzéseit. Tündérien elmosolyodva mellé jumping, hogy rájöhessek problémájára, ami nem volt akkora, de annál lovely-bb. Absolutely meghatott, magától válogat melír árnyalatot. Annyira feldobott hands-eimet szám elé húzva nyöszörögtem és hullámoztam egyszerre. Szinte feel, ki akar belőlem törni a happiness visongás. Persze, nem engedtem neki, ezért kevéske pain után, ártatlanul sigh tértem át a tanácsadás rögös útjára. Index finger-rel ritmust ütögetve államra pislogtam two választottjára. Seriously merengtem, hogyan kéne neki bemutatni a dolgokat. Ekkor villant be, what szorongatok hónom alatt. Naná, a póthajak! Directly felcsillanó lelkesedéssel kezdtem közöttük turkálni, hogy a két színt felmutatva vigyoroghassak victory babérkoszorú alatt. A big tettnek with még nem szakadt vége. Kihúzva a plastic-ból tűztem fel Jus head-ének két oldalra a szuperságos tincseket. Ebben az állapotban picikét funny nézett ki a white csillag mintás pótlékokkal…
-IIIIIJ! Something like that!~♪ Ha engem ask méregzöld, or turkizkék! Rajta van, hon! Két-három weeks és bárhová, de szerintem this fazonhoz tetején kéne some tincset kihúzni, vagy az aljába, esetleg ahead a frufru részbe. Vagy lehetne rétegezni, mintha hajszálak végei lennének colorful. Minek néznének, babe?-
Pislantottam fel értetlenül, mintha cseppet se understand, miről beszél. Nekem nem jelentett egyet ferde hajlamokkal, ha somebody-nak szivárványos hajzuhatagja volt, méghozzá precíz mozdulatokkal beállítva. Az már jobban megingatta hitemet, ha furcsán gesztikulált és decora-kat megszégyenítő faktorral shining. Erről eszembe jutott, milyen régen see epres fiúkat. Manapság egybe se botlottam Shibuya station közelében. Tragedy! Kész lucky, most örömteli dolog van kilátásban.
-Then? Lesz átalakítás, ne? ~♥-
Shaking a festékes dobozokat sziporkázó lelkesedéssel. Úgy tűnt yeah, szóval meg se várva what say, elpattogtam a kellékekhez. Vettem new festő ecseteket és biztonság kedvéért kesztyűt, because sose lehet know, mit hagynak ki a dobozból. Paid a hajtincseimet, sűrűn bökdösve a Jus hajában ékeskedő maradék kettőre, majd szerzeményeimmel visszatáncolva vártam a giant nem is tudom mit. Maybe a megerősítő életjelet. Részemről, finally mehettünk. Alattomos szende girl-ként visszatettem a hajfestékeket és fütyörészve rebegtettem szempilláimat, akar e még something else. Plus, mihez kezdjünk. Hirtelen nem volt idea mit kéne csinálni. Derengett, mintha azt javasolta volna eat valamit, de engem jobban érdekeltek a szemközti plushes. All time velük szemezve fecsegtem Jus-nak. Azt hiszem nem is incidence akasztottam rá becenevet.
-Majd rendes shop-ban veszünk színezőt. Maybe én is csatlakozom. Nem ártana pihentetnem a hair-em. DOUBLE COMBO! JUPÍÍ! De~h, most merre, dear bear?-

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Justin Awesome
Ember
Ember
avatar

Male
Hozzászólások száma : 106
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2008. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: Ember, Dobos (Devil Smile), Pincér (Trinity Nightclub)
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
8500/12000  (8500/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Szer. Nov. 09, 2011 12:44 am

Dalospacsirta fogadtatása

Nagy terhek kezték el gumikalapáccsal szétbaszni agyam kérgesebb területeit, és hirtelenjében azt sem fogtam, mit is akarok vala kezdeni pocok fészkemmel. Enyhe vernyogással hátam mögött hagyva eddigi segítőmet, lassan tudatmódosítószerek használata nélkül döntésre csorgattam szürkeállományomat. Egy csettintés aztán loholtam is Pinku-chan után, akár a kidobóember után a hónaljszaga. Verejtékemlegető üde gondolataim szertefoszlása végén aztán a boltból kipöckölve magunkat gyújthattam ismét rakétát, mit is kezdjünk testünkkel a továbbiakban. A hideg levegő megcsapta után aztán meg szortyoghattam, mint az unikornis, miután felszívja a tündérport. Ezért Pinokiószégyenítő benga szaglószervemet mozgásra késztettem, és bőszen dörzsölhettem. Még szerencse hogy a végjátékban hozzájutottam egy papírzsebkendőhöz. Aztán tértenm a felismerés nyakkitörősen kátyús útjára, talán annyira nem volt jó ötlet betalálni Pinku-chan táskájában lapuló rózsaszín, virágmintás puha fecnit, hisz úgy árasztotta az magából a kölniszagot, hogy Bumburnyák Buddha is legurult volna a díszpárnájáról, ha ezt megérzi! Igaz, nincsen semmi gáz a hívőkkel, csak engem ne akarjanak megváltoztatni. Ha meg valakinek ez nem igazán kóser akkor szedje a cölöpjeit és rágja föl a betont a showhivatal előtt. Mivel más bejelölhető pont nem leledzett tekervényes ravaszságom oldaltáskájában meghúzódva, ezért kénytelen-kelletlen csaptam föl trombitásnak, miközben orbitálisakat tüsszentettem. Úgy tűnik, mint más egyéb szagokat, a durván édesecetezett kalácspiskótákat sem tűröm magam körül, úgy egy méternél közelebb. Mindegy, válságban ez is megteszi az embernek.
Kitombolásom után pedig arra esett szerény és esetleg beletörődött gondolatom, kocogjunk át a szemközti üzletbe, mert hát miért is ne? Annak reményében, hogy a halom plüss látványa utáni sokkot feldolgozva talán találhatok más ajándéktárgyakat is, nagy lendülettel téptem ki a szorult helyzetében lévő ajtókilincset. Nem zavartatva magamat egy hangos köszönés után (mert természetesen full rendes srác vagyok) kezdtem marokdözsölősen válogatni. Azaz, egyelőre csak körbelestem. Milyen kár, hogy nem hoztam a távcsövemet... de még milyen kár. Fogalmam sem volt róla, vajon mire föl ez a fene nagy jókedvem, talán csak mert letudtam egy problémát, vagy még mindig dolgoznak a bogyók a szervezetemben? A fene sem tudta, csak mentem előre, hátra, balra, jobbra, majd aztán az egyik sarokban felfigyeltem egy csinosan díszített dobozra. ~Tessék, ismét meg vagyok lőve! - gondoltam egyből magamban, hiszen a szöveg itt is kerek-perec kanjikkal íródott. Használati utasítás vagy egyéb megjegyzés naná, ismét kanjikkal írva. Hogy az a retardált vén hintaló! Hirtelen majdnem ki is szaladt belőlem egy szépre szabott hangos megnyílvánulás, melynek fő témája a gyártó cég főfejesének életvitele, illetve édesanyja szüzessége elvesztésének főbb okai! Még szerencse, hogy angolul kezdtem bele, így csak nem szűrik le egyből a levest. Maximum azt gondolhatták, hogy megszállt Karácsony szelleme, vagy mi a rák.
Mindegy, elég faszásan nézett ki az a doboz, ráadásul csak másodjára esett le, hogy valami tusfürdőszerű tubusok is villognak benne, szóval anyunak tökéletes ajándék lesz. Húginak meg beszerzek egy mosómedvés plüssöt, mert az olyan japános, aztán már csak nevelőfater és a fapipája maradt hátra. Azt pedig majd megjárom az utcánkban lévő antikváriumosnál. Az öreg úgy is kapó a régi cuccokra, hátha csipázni fog egy kézzel faragott pipát, vagy valami ilyesmi. Hónom alá kapva a terheket csatoltam be az öveket és repesztettem előre, ahol Pinku-chan rózsaszín ködfelőkbe burkolózva előszeretettel válogatott. Kapva a lehetőségen lassú léptekkel nyikorogtam felé, majd hirtelen elindultam, és mellé ugorva egy jót hújjogtam, annak reményében, hátha a frászt hozom rá. Macskaijesztegetés vádjával aztán pedig kapom a fekete levest rózsaszín ellenfelemtől, de ugyan mit számít? Megérte látni és végignézni a csajszi reakcióját. Legalább volt okom miért pukkadozni. Már azt vártam, hogy futásnak eredhessek, de kicsit cinkül hatott volna, hogy a moslék 23 éves fejemmel itt elkezdek fogócskázni, mint a dedóban. Vagyis azzal nem volt bajom, csak lehet az üzlet tulajdonosa nem díjazta volna, ha hatalmas Teddy-macikkal sorozom meg a cimbimet. Így ezért könnyeimet törülgetve álltam a pénztár elé, és fizettem. Valahogy nem volt túl sok kedvem többet időzni a boltokban, ezt meghagyom a Földön élő összes nőnek. Jobban izgatta fantáziámat az utcákon terjengő és csábosan mutogató kajaillat.
- *Kabayaki-t akarok enni! Vagy **yakitori-t! Áh, mindegy nekem, csak hús legyen, mert kiakadok, hogy nevelőfaterom mindig rizzsel töm minket...
Fogtam homlokomat, és a rizs gondolatától a hideg futkározott hátamon. Több rizst fogyasztottam el az elmúlt egy hónapban, mint a rizstermelő földművesek, az pedig elég ciki.
- Rizst ettem reggelire, ebédre rizs volt zöldséggel, a vacsora körete rizs volt... nevelőfater rizspálinkát hozott haza, anya rizsfelfújtat csinált délután... rizzsel van kitömve húgi plüssnyula... annyira, de annyira... kiakadok...
Vágtam be hadarásom kellős közepén pont olyan fejet, mint azon a Sikoly elnevezésű festményen az a fura űrlény... jó vágom, hogy az ember lenne, de az számomra megmarad földönkívülinek. Hát mert nem olyan fejet vág?
- Szóval nem, Pinku-chan, nem akadályozhatsz meg abban, hogy értelmes, amerikai férfinak való kaját ehessek! Különben tényleg sírva fakadok!
Falatkaparva ügettem hát egyre előrébb, magam mögött ráncigálva bajtársamat. Addig nem volt megállás míg egy rendes, higiénikus, jófej-faszi-forgatta húsosstandhoz nem értünk.
- Apropó, hánykor talizzunk este? Na és hol és... benne vagy egy kis iszogatásban? A város szélén van egy irtó király ramen-es kifőzde, ahol az italok... hát kurva finomak!
Pillantottam hátra, aztán hüvelykujjammal mutogattam, hogy “everything is allright!”.


*: édes szójaszószban grillezett hal, a legjobb az angolna
**: grillezett csirkenyársak

______________

Képzettségek:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yokoshima Kaori
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Apr. 26.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
3700/12000  (3700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Szer. Nov. 30, 2011 8:58 am

Újabb találkozás egy shinigamival… Vagy még sem?


Tömeg, jelentősen zavaró hangzavar. Azt hiszem, ez jellemezhetné a helyszínt, amely felé az irányt veszem bevásárlási célból. Hamar mellkasom köré is tekerem a sarashim majd föléje a hófehér kabátom. Még utoljára elrejtem bábom ballonkabátjába a két katanám majd indulok is. A lépcsőn lefelé menet még összefutok a főbérlőmmel, aki a lelkemre köti, hogy most már a hétvégén fizessem be az e havi lakbért, mert különben nem leszünk jóban. Hm… mintha eddig jóban lettünk volna. Csak azért engedem, hogy a vállamat veregesse vagy, hogy frissen fésült hajamat összekócolja, mert sehol máshol nem találni ilyen jó állapotban lévő lakást ilyen olcsón. Hátat fordítva az öregúrnak törlöm le arcomról a kedvéért felerőltetett mosolyt majd robosztus társammal megindulok a már említett célterület felé, amely nem más, mint Karakura egyetlen kínai piaca. Igaz nem nagyon szeretem az ilyen helyeket, de ez van ott az étel sokkal olcsóbb, mint bárhól a városban márpedig nekem most pont erre van, szükségem mivel le vagyok égve és a fizetés még messze van. Ezen kívül pedig nagy a tömeg, amit ugyan nem szeretek, de most épp kapóra jön.
Igen, igen még alig tíz tizenöt perce vagyok csak úton, de máris észreveszem, hogy követ valaki. Ej, talán még sem kellett volna kinyírnom azt a fickót, aki legutóbb követett. Pedig azt hittem nem marad semmi nyom utánam erre tessék… De most nem követem el ugyan azt a hibát… egy ideig. Ha a piacon nem tudom lerázni majd legfeljebb becsalom az egyik sikátorba és végzek vele, de most biztosra megyek, és szépen elporlasztom. Igaz egy kicsit túlzás lenne, ha csak e miatt az egy ember miatt felhasználnám az erőm nagy részét főleg, hogy nem régiben jöttem rá, hogy ebben a városban bármikor feltűnhet egy olyan furcsa szerzet, mint azok a shini… öh… shinigamik… igen ez az shinigamik. Na, meg persze azok a furcsa és nagy és ronda maszkos szörnyek, huh… hogy is hívják őket? Áh… lidérc… ha jól emlékszem.
Meg is nehezítik az életem az fix. Az utóbbi időben főként a halálistenek. Jó persze én is hibás vagyok, mert félreértettem a helyzetet, de na, hát kívülállóként és először látva shinigamit honnan kellett volna tudnom, hogy épp abba a Soul Societybe küldte azt az ártatlan kislányt… vagyis csak a lelkét. Ráadásul a folyamat legelejéről le is maradtam így már csak az eltünedező kicsi lányt láttam.
- Nem, nem kell több! – próbálom a tömeg zsivaját átkiabálni, hogy az egyik árussal beszéljem, meg a hús árát ám nagyon úgy tűnik, hogy nem tud, japánul vagy csak addig nem akar tudni, amíg nem, veszek többet. – Mondom, nem kell több! Csak az árát akarom tudni!
Végül nem tehettem mást, mint, hogy a tervezett csirkemellen kívül még egy zacskó csirke szárnyat és még legalább tíz darab felszeletelt lazacot is vettem… Pedig nem is szeretem a halat. Hát ez nagyon gáz, de mégis akkor miért vettem meg?
Ohó, teljesen ki is ment a fejemből a fickó, aki követ. Szemem sarkából hátra pillantok és nem is kell sokat keresgélnem, hogy megtaláljam. Okos meg kell, hogy mondjam. Tudja jól, hogy nem tanácsos húsz méternél közelebb jönnie hozzám. Utam során még kétszer nézek hátra bízva abban, hogy a férfi figyelme megoszlik, és talán közelebb jön. Ám az én figyelmem hamarabb elterelődik csak úgy, mint a körülöttem lévők egy részének is. Figyelemelterelést pedig nem más okozza, mint egy igazán gyönyörű lány, amint éppen leborít egy nagy halom gyümölcsöt az egyik asztalról. Lassan lentről felfelé haladva mértem fel a lányt és meg kell, hogy mondjam egyre jobban tetszett a látvány mindaddig, amíg el nem értem a mellekig ahol is észrevettem egy nem hétköznapi dolgot. Egy lyuk, pont olyan, vagyis olyasmi, mint a lidérceknél.
- Mōhitotsu?! {Már megint} – fűztem hozzá egy halkabb felkiáltást is felfedezésemhez. Már megint egy olyan shinigami? De várjunk, annak a másik kettőnek nem is volt olyan lyuk a testén. De mit keres erre egy ilyen hisz nincs is erre egy maszkos szörnyeteg se.
Végül elhatározom magam és közelebb sétálok a lányhoz.
- Hé, te Shinigami-san! Csak nem azért jöttél te is, hogy engem szekírozz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Szomb. Dec. 03, 2011 10:18 am

Shinigami lennék? Hah, nem talált, pancser!


Bármennyire izgalmas is a világra szóló barmok, a laborom, és Natalie-sama társasága, azért néha még Las Noches is unalmassá válik. Na és persze el ne feledkezzünk arról az aprócska tényről, hogy miután az az egoista barom, aki annak idején irányított minket, végleg eltűnt, már senki és semmi nem áll annak útjába, hogy azt tegyük, amit akarunk. A magam részéről kifejezetten üdítőnek tartom, hogy nem kell egy olyan ostoba kénye-kedve szerint ugrándoznom, akinek az egyetlen érdeme, hogy némelyikünknek visszaadta az emberi mivoltát. Kár, hogy főleg a tökkelütöttebb felének, bár végülis ebben is megvan a logika: aki hülye, azt könnyű irányítani. Pech, nekem eszem is van, és gyűlöltem Aizen alatt szolgálni. Kész áldás, hogy kipurcant végre az a rohadék.
Na és mit lehet csinálni, ha az arrancar unatkozik odahaza Las Nochesben, és nincs kedve mindenféle mezei hollow-t kergetni a sivatagban, csak azért, hogy szórakoztassa magát? Hát persze, hogy átruccan az emberek világába egy kicsit. A Gargantával Karakura városán kívülre érkezem meg, és jó alaposan körülnézek a kis mezőn. Az emberek nem fognak látni, hacsak nincs annyi lélekenergiájuk, hogy akár vacsinak is jók lennének, úgyhogy nyugodt lélekkel kigáncsolhatok valakit, vagy egy-egy mozdulatom számukra megmagyarázhatatlan eredményével pánikot kelthetek. Az ostoba halandók félelme igazán pompázatos látvány már lelki szemeimnek is, nem kell valóban megcsinálnom, hogy a képzeletemben élő kép vigyort csaljon az arcomra. Remek kis délutánnak ígérkezik.
Nyugodtan sétálok be a városba, végigmegyek hosszú utcáin, be a kínai negyedbe. Hihetetlen, hogy ilyen még Japánban is van, nem csak Amerikában. Hah, nevetséges. Itt nem is különül el annyira, legalábbis az emberekről sokkal nehezebb megmondani, melyik rasszhoz tartoznak. Persze a nyelvi és kulturális eltérések így is nyilvánvalóvá teszik a dolgot, meg a feliratok is máshogy néznek ki, de akkor sem annyira feltűnő egy ilyen negyed, mint mondjuk San Franciscoban, és akkor csak ráböktem egy nagyobb városra Amerika térképén. Micsoda idétlen gyülekezet. Árulnak itt mindenfélét, jóval olcsóbban, mint máshol kérnének érte. Kész csoda, hogy ezek nem mennek tönkre… Bár ahogy elnézem, ezekben akármi lehet, és nem csak az, amit a felirat hirdet. És most el lehet mondani mindenféle paranoiás libának, akkor sem bízom az ostoba halandók termékeiben, különösen az olcsóbb fajtákban nem. Egyszerűen kiszámíthatatlan, melyikben van valami hiba és melyik az, amelyik csak egy-két nap múlva lesz az, vagy okoz valamit, ha ételről van szó. Itt van ez a tál gyümölcs is a mellettem lévő asztalon, az alján a túlérett, már-már rothadozó banánnal.
Gonoszan elmosolyodom, és ahogy elhaladok a pult mellett, kezemmel kinyúlok és leborítom a förtelmes dolgokat tartalmazó tálacskát. Ezt neked, te bárkit átverni kész kupec! Amúgy is fel akartam rúgni valamit. Hát ez most nem rúgás lett, hanem borogatás, de nekem ebben a formában is jól esik. Felkacagok a csodálkozó emberek láttán, akik csak néznek, de képtelenek látni bármit is, pedig itt állok az orruk előtt. Miután kigyönyörködtem magam az egyetlen mozdulatommal okozott reakciókban, tovább indulok, sokkal vidámabban. Már elmondhatom, hogy tartalmas napom volt.
Az utcán egy lány mintha felém lépne, de ez minden bizonnyal véletlen, hiszen az emberek engem ugyan nem láthatnak. Túl gyengék hozzá. De megszólít, legalábbis azt hiszem, nekem szólt, mivel shinigamit én ugyan nem érzek a környéken. Hah, milyen ostoba. Ezzel életed utolsó hibáját követted el, picikém! Vagy ki tudja… talán egyes leszek, és hagylak elmenni. De csak, ha szerencséd van!
- Eszed tokja shinigami, te ostoba ember! Ne hasonlítgass azokhoz a szánalmas barmokhoz! – hallatszik első reakcióm, kifejezetten a megszólításának. Kezeimet is ökölbe szorítom, és mintha egy erecske is lüktetne a halántékomon. Ha tudná ez a kis idióta, mennyire szívesen látnám most vérbe fagyva, kicsavarodott végtagokkal egy sikátorban… Azt hiszem nem lenne ilyen bátor, hogy még számon is kérjen. – Szekírozni viszont éppenséggel szekírozhatlak, ha nagyon akarod. De kétlem, hogy te azt élveznéd – húzom ajkaimat ördögi mosolyra. Talán ebből még ő is képes lesz levágni, hogy enyhén szólva is szadista játék lenne. De persze, aki képes összekeverni egy shinigamit egy arrancarral, annak vagy alig van lélekenergiája, vagy még hollow-t sem látott. Elvégre az övékre emlékeztető lyukacska vigyorog az én szegycsontom tetején is, meglehetősen jól látható helyen, alig valamivel a nyakam alatt. Mégis mit képzel magáról ez az ember? Komolyan van annyira naiv, hogy azt higgye, nem eshet baja, csak mert nem rombolok és tombolok tökkelütött módjára? Ha így van, akkor nagyon téved. Ahogy abban is, hogy az emberek csak úgy elmennek mellette, ha magában beszél. Ezen csak gonoszan mosolygok, hadd vegye észre magától. Nem az én dolgom erre figyelmeztetni. Nekem így csak szórakoztatóbb. Különösen, ha a végén elráncigálják emiatt egy pszichiátriára. De szép is lenne!
- Egyébként meg mi a jó büdös francért macerálna téged egy shinigami? Nekik állítólag az a dolguk, hogy védjék a magadfajta bugyuta halandókat. Meg az ennivaló kis lelkeiteket. Vagy talán tévednék? – nézek rá ravasz tekintettel. Nem viszonyulhat túl jól a shinigamikhoz, ami számomra egyet jelent: nincs olyan ismerőse köztük, akitől időben segítséget kérhetne, ha ki akarnám tekergetni a nyakacskáját, vagy felvagdosni az ereit. Még nem döntöttem el, mit kezdjek vele, de a rossz indítása miatt, pechjére, már nem fogok békésen elsétálni mellette. Ha más nem, egy sebhelyet kapni fog emlékeztetőül, hogy vigyázzon a nyelvére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yokoshima Kaori
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Apr. 26.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
3700/12000  (3700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Hétf. Dec. 05, 2011 6:14 am

Újabb találkozás egy shinigamival… Vagy még sem?



A lánc felnevet mikor a sok járókelő néz, tanácstalanul mivel sehogy sem tudnak rájönni, hogy miként is borulhatott le. Nos, minden esetre megközelítem a shinigamit, hogy kérdőre vonjam. Hogy miért pont engem találnak meg ezek is, pedig nem is tettem semmit. Aztán mikor megkapom a választ kérdésemre… hát nem épp erre a válaszra vártam. Teljes meglepődéssel szólalok meg ismét.
- Mi van? Hát akkor meg mi a fene vagy? – majd ez után kicsit késve de… - Hé, minek neveztél? – förmedek rá az „ostoba ember” kifejezés végett. Bár én kevésbé tűnök olyan idegesnek e miatt, mint a lány, aki felől mintha színtiszta gyilkos szándékot érzek. Amitől persze a mögöttem álló ballonkabátba burkolt bábomat közelebb hozom magamhoz, ha esetleg a szándék átmenne cselekedetté.
- Köszönöm, de inkább kihagynám, kislány. – válaszolok az ördögi vigyorral kísért szövegére.
Majd tekintetem hamar a körülöttem lévőkre téved, akik furcsán néznek rám.
- M… mi van? Nem láttak még fehér embert, hah? – Förmedek rá a körülöttem lévőkre. Még is mit néznek így hisz csak egy másik ˝embertársammal˝ beszélgetek. Majd ekkor kapcsolok. ~ Az átlagos emberek nem látják a hollowokat tehát… mivel ennek a lánynak is van olyan lyuk a mellkasán és azt mondja, hogy nem shinigami akkor ez azt jelenti, hogy őt sem látják! ~ Mind e közben hümmögve bólogatok így is helyeselve a gondolatmenetemet.
De ha ez így van már pedig igen, elég hülyének nézhettem ki az elmúlt pár percben. Ez pedig nem igazán jó főleg a kis magánkopó miatt. Na, de viszont a lány folytatja mondókáját, én meg nem is tudom, de azt hiszem a mi kis beszélgetésünk még érdekessé is válhat. Ám mielőtt még válaszolhatnék neki előbb a sok sutyorgó és furán néző tömeggel kell valamit kezdenem, és erre már van is egy jó ötletem csak nehogy aztán a beszéd partnerem ezt valamiféle fenyegetésnek vegye.
Ningyou szájából négy füstbombát csempészek ki észrevétlenül telekinézisemmel, melyek a tömeg fölé emelkedve négyfelé szélednek majd egy-egy közeli standnál a földre pottyanva aktiválódnak. A füst hamar szétterjed ám engem és a lányt nem borít be köszönhetően nekem. Az emberek kiabálva szétszélednek, így már nem kell attól félnem, hogy hülyének néznek, mert a levegővel beszélek.
- Nos, bocsáss, meg amiért megvárakoztattalak. Először is leszögezném, hogy nem vagyok bugyuta halandó és nem igazán vannak ínyemre ezek a sértő megjegyzések. Másodszor meg a franc tudja, hogy miért nyaggatnak azok az idióták. – az érzékeim még mindig gonosz szándékot vesznek, a lány felől pedig egyáltalán nem tűnik veszélyesnek. – Harmadszor pedig a nevedet még nem is tudom, Márpedig ha már így beszédbe elegyedtünk illene bemutatkoznunk egymásnak. Engem Yo… vagyis Nakata Sachikonak hívnak. – na, szép már megint majdnem elszóltam magam. Mégis minek csinálok álpapírokat, ha állandóan a valódi nevemmel akarok bemutatkozni főleg most, hogy itt lohol mögöttem apám egyik csicskása… és ugyan kétlem, hogy egy kis füsttől beijedt volna szóval biztos, hogy itt rejtőzködik valahol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Pént. Dec. 09, 2011 5:25 am

Shinigami lennék? Hah, nem talált, pancser!

Tényleg ostoba… Tudatlan, tájékozatlan kislány, aki azt hiszi, körülötte forog a világ. Legalábbis én erre tudok következtetni abból, hogy mindjárt azt hitte, miatta vagyok itt. Hogy is ne?! Majd pont egy ilyen kis senki miatt mozdulok ki Las Nochesből, a laboromból, mikor ott sokkal kényelmesebb? Ugyan már! Egy ember miatt a kisujjamat sem mozdítanám meg, akármit képzeljen is magáról. Az, hogy mindketten itt vagyunk, puszta véletlen, bár legalább ez jelenthet némi extra szórakozást a mai napra. Pláne, ahogy késve reagál a – szerinte – sértésre, ezzel engem kuncogásra késztetve. Komolyan szánalmas. Ráadásul még mindig nem figyelt fel a köré csoportosult bámészkodókra. Csak idő kérdése, mikor hívják az elmegyógyintézetet. Hah, micsoda nagyszerű ötlet!
Azért valami mégis történik: egy ballonkabátos figura közelebb jön hozzá, de mivel nem emel rá kezet vagy fogja le, feltételezem, együtt vannak. Eh, hát ez pech.
- Na mégis mit gondolsz? – mutatok a fajomat firtató kérdésre a szegycsontom tetején lévő lyukra. Ha ebből nem vágja le az idiótája, hogy hollow-féle vagyok, akkor semmiből. A kislányos mondatára csak vállat vonok, és igyekszem nem felhúzni magam egy ilyen semmirekellő életforma tudatlan megnyilvánulásain. Anélkül is tudom, hogy okosabb vagyok nála, hogy az orrára kötném, jóval idősebb vagyok a látszatnál. A „kislány” megszólítás még előnyömre is válhat. Ez csak annyit jelent, alábecsül, ami kifejezetten jó lesz, ha véletlenül úgy döntenék, mégis megölöm.
Na fene, végre észreveszi, hogy bámulják. Visszafojtom a nevetésem, ahogy elnézem a kis műsort, amit itt előad. Nagyon szórakoztató, tényleg. Ha másért nem, hát miatta megérte eljönni az emberek világába. Haláli a csaj. Halál… nem, még nem ölöm meg, egyelőre élvezem az előadását.
Azokat a golyókat igazából észre sem venném, ha a hülyéje nem fölfelé röptetné. Nem tudom, ki az a fazon e mögött a lány mögött, de nem valami eszes, annyi biztos. Így nem csak én figyelek fel a ténykedésére, de minden bizonnyal bárki más is, aki szemléli, és nem csak az oldalról bámészkodók. De gáz. Ez nagyon-nagyon béna… Hah, nem csodálom, hogy nem figyeltünk még fel rá. Biztos csak nemrég engedték ki a zárt osztályról, mert túl nyíltan használta a képességeit. A mindent beterítő füstöt csak méregetem egy kicsit, hátha érdekes, de nem. Említésre sem méltó. Közönséges füstbomba volt. Hogy honnan tudom? Nem hallottam, hogy bárki összeesne mérgező gáz miatt. Pedig én azt használtam volna… Mondjuk példának okáért klórgázt. Az milyen jó lett volna! *.* Fel is jegyzem magamnak. Klórgázos füstbombát ki kell majd próbálni!
Hah, hallom nincs túl jó véleménnyel a shinigamikról, de elég merész húzás a részéről, hogy egy arrancarnak be merészel szólogatni. Nem tudja ez a kis gyökér, hogy veszélyesebbek és erősebbek vagyunk egy átlagos hollownál? Na jó, igaz, az sem valószínű az eddigiek alapján, hogy közönséges lidérccel találkozott volna. Béééna. Unott ábrázattal hallgatom. Nagyon próbál modorosnak tűnni. A bemutatkozása meg… ehh, lerí róla, hogy kamu az egész. Könyörgöm, a saját nevét csak nem téveszti el, még egy ekkora tökfilkó sem. Nagyon, nagyon gáz, amit művel. Kicsit a szám elé emelem a kezem, hogy ne lássa azt a kaján vigyort az arcomon. Ha a neve tényleg Nakata Sachiko, akkor én vagyok Hófehérke, egyenesen a Grimm-meséből.
- Attól, hogy bemutatkozol, még nem biztos, hogy én hajlandó leszek neked elmondani az én nevem. Egyébként is, vagy irtó szenilis vagy a nevedet illetően, vagy kamuzol. Tehát elégedj meg azzal, hogy arrancar vagyok, és pont – válaszolom tekintetemben azzal a tipikus „hülyének nézel?” kérdéssel. Azért mindennek van egy határa, és ő bizony elég közel van ahhoz, hogy átlépje. Legyen boldog, hogy egyáltalán a fajtámat meghatároztam neki, ha már magától képtelen ilyesmire. Hihetetlen, komolyan. Miért is vagyok még itt? Ja persze, a ballonkabátos figura érdekes, úgyhogy vele kapcsolatban volna miről diskurálnom. Kifejezetten csak szakmailag.
- Amúgy a köpenyes haverod technikája érdekes, bár kissé gyenge ezzel a fajta füsttel. Pontosan hogyan működik? – ez még egész hasznos lehetne Las Nochesnek, ha kideríteném, hogy valami spéci technika, szóval ezért még megéri egy kicsit elviselni ezt a libát. Ha hasznosnak bizonyul, amit mond, egy haja szála sem fog görbülni. Talán. Ha a diskurzus végére is jó kedvemben leszek, és nem bosszant fel a kis pondró.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yokoshima Kaori
Ember
Ember
avatar

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Apr. 26.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
3700/12000  (3700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Pént. Dec. 23, 2011 6:59 am

Újabb találkozás egy shinigamival… Vagy még sem?


Hát ez a csaj kezd egy kicsit unszimpatikussá válni. Szépnek szép meg minden, de a stílusa, ahogy beszél, olyan érzetet kelt mintha lenézne. Még az igen csak egyszerű kérdésemre sem ad normális választ csak a testén elhelyezkedő lyukra mutat.
- Most nekem kéne kitalálnom? Netán nehezedre esik normálisan válaszolni? – de most komolyan, megkönnyíthette volna a dolgomat, ha elmondja mi is ő. Amúgy meg honnét kéne tudnom, hogy mi is ő? Az világos hogy valami lidérc féle, de nem tűnik annak. Mármint azok az izék nem igazán voltak ilyen gyönyörűségesek. Bár ki tudja, lehet, hogy több példányban „gyártják” őket.
- Hát, ha már találgatnom kell, azt mondanám, hogy hollow vagy. Ha igaz, akkor fogadd elismerésem nem gondoltam volna, hogy azok közt a rusnya dögök közt ilyen szépségek is vannak, mint te. – hm… talán az a dicséret már nem kellett volna oda… de mit tehetnék, ilyen vagyok.
Ám, hogy a mi kis beszélgetésünk még inkább bonyolódjon, észre kell vennem, hogy mindenki körülöttem engem bámul bambán. A tömeg nem sokat reagál, mikor rájuk ordítok azzal a szándékkal, hogy így majd mindenki megy majd a maga dolgára ám ez nem éppen így történ. Ezen megnyilvánulásom ugyanis nem okozott valami nagy sikert. Nos így hát át kell térnem a ˝B˝ tervre rögtönzött kifüstölést jelent a nézelődők számára. A terv gyors kidolgozása végett persze nem vettem számításba azt, hogy ha golyók felfelé repülnek az egy kicsit feltűnő jelenség lehet, ám üsse, kő ennyi még belefér. Végül is az ijedt és menekülő tömeget nem épp az fogja majd utólag érdekelni, hogy pár kisebb tárgyat lebegni láttak. ~ Hogy bepánikoltak egy kis füsttől, nevetséges. ~ Nézem, a rohanó emberek áradatát közben pedig ügyelek, hogy a füst ne kerüljön közém és beszédpartnerem közé. Eleinte aggódtam, hogy kis akcióm talán fenyegetésnek véli, ám úgy tűnik feleslegesen aggódtam.
Bemutatkozásomat persze pont úgy reagálja le, mint ahogy én azt elképzeltem. Persze hogy máshogy is reagálhatott volna, ha vagyok olyan béna, hogy a saját álnevemet is mely nem kevés pénzembe került nem tudom végre megjegyezni és azzal bemutatkozni. Ám hibámat következő feleletemben megpróbálom magyarázni persze nem épp, lesz igaz, de hangnememmel és határozottságommal próbálom elhitetni vele, hogy ezért adtam meg másik nevet.
- Én ugyan nem vagyok szenilis. Kamuzok? Meg lehet, de értelmét nem láttam megmondani a saját nevem egy olyan személynek, aki maga sem mondja el a sajátját.
Persze legközelebb e hibámat úgy sem fogom újra megismételni mivel biztos, hogy addig nem mozdulok ki otthonról, amíg nem leszek képes bemutatkozni az álnevemmel. Majd hogy ezt fejemben lebeszélem, magammal ˝kérdőjeles fejjel˝ nézek, a lányra mikor egy általam nem ismert megnevezést említ meg magával kapcsolatban.
- Ar… rancar? Szóval ez lenne a fajod megnevezése? És mond csak ez miben tér el a hollowoktól? – kérdem, bár van egy sejtésem, hogy választ ugyan nem fogok rá kapni. Pedig tényleg érdekel. Ám úgy tűnik őt is érdekel valami méghozzá a Társam képessége? Milyen társam? Ja, hogy a bábumé?
- Huh… még is miért mondanám el, hogy mi a képessége, ha így tennék biztos, hogy a későbbiekben már bármiféle akadály nélkül megpróbálhatnál ölni hisz tudni fogod, mire számíts. Viszont míg nem tudod, mire képes addig jobb ha vigyáznol. – Úgy ám azt a gyilkos szándékot biztos nem véletlen érzem felőle. Ez lesz az én biztosítékom, ha esetleg tényleg megpróbálna ölni. Bár ezt inkább nem szeretném mivel ereje érezhetően nagyobb, mint az enyém így nem sokat tehetnék az erőmmel talán pár karcolást vagy mélyebb vágást tudnák ejteni vagy épp ejtetni rajta Ningyouval.
- És őt is hiába faggatod ugyan is nem fog beszélni. – világosítom fel az arrancart, és milyen igazam is van. Hisz ningyoum nem képes beszélni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
avatar

Female
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
14000/15000  (14000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Hétf. Jan. 02, 2012 12:22 am

Shinigami lennék? Hah, nem talált, pancser!


Bosszantó kis halandó. Az ég adta egy világon semmi hasznát nem veszem. Tudom is én, miért álltam egyáltalán szóba vele…?! Talán azért, mert az olyan elmezakkant pondrókat, akik gondolkodás nélkül egy mások számára láthatatlan lény után szólnak egy zsúfolt piacon, ildomos lenne kiismerni, nehogy valami fatális véletlen folytán elszalasszak egy könnyű prédát. Hiszen a szintkülönbség egyértelmű. Elég lenne mögé teleportálnom, hiszen bőven a megfelelő távolságon felül van, és mire észbe kapna, már rég leszúrtam volna egyik legyezőmmel. Miért nem teszem hát meg, mikor módomban állna? Egyszerű: nem lenne semmi hasznom belőle. A saját hibáit sem képes rendesen kimenteni, és tudatlanságait nemhogy elfedné, egyenesen ő maga hívja fel rájuk a figyelmemet. De ezek sem olyan dolgok, amiken szórakoznék, inkább szánalmasnak találnám, ha hajlandó lennék tudomást venni olyan piti dolgokról, mint a szánalom. Így viszont egyszerűen csak unalmas. Még csak fel sem tud bosszantani az ostobaságával, azt a határt már réges rég átlépte, és nemes egyszerűséggel áthuppant annak a bizonyos lónak a túlfelére. Ideje lenne kitalálnom valami méltó reakciót a közlendőjére, aztán nyitni egy gargantát és visszamenni Las Nochesbe. Értelmesebb dolgaim is vannak, mint egy közönséges kis ember liba felvilágosítása. Ásítok egyet, jelt adva ezzel annak a ténynek, mennyire untatott egészen eddig. Már a haverja technikáját is visszajátszottam a fejemben, és semmi érdemlegeset nem találtam benne, ami miatt egyáltalán foglalkoznom kellene vele. Ha kicsit szórakoztatott volna, most talán kigondolnám, hogyan tegyem el láb alól, de nem… még ennyire sem érdemes. Ha ilyen feltűnően viselkedik, előbb-utóbb úgyis megoldja magának, nem kell ehhez az én segítségem. És akkor a hollowk kegyelmezzenek a lelkének.
- Nos, kezdjük ott, hogy a bemutatkozósdi a TE ötleted volt, és te kezdted, így elég ócska kifogás azzal menteni magad, hogy én nem mondtam el a sajátomat. Tündérkém: azért nem mutatkoztam be, mert átláttam a kamudon. Ez az egész kifogásgyártás elég szánalmasan működik a részedről, dolgozz még rajta, mielőtt legközelebb találkoznál valakivel – hangomat áthatja a maró gúny. Igaz, hogy nem szórakoztam, sőt unatkoztam, de a kritikám hanglejtésével is igyekszem éreztetni vele, menyire alattam áll bármilyen téren is. És akkor most térjünk rá a fajmeghatározási kioktatására, elvégre nem hagyhatom a jelenlegi tudatlan szintjén. A végén még összekever mindent, és majd rám hivatkozik, hogy mindenféle zagyvaságokat mondtam neki… na azt már nem! - Ha már így megkérdezted: a közönséges hollow folyamatosan fejlődik. Ha egy elég fejlett lidércnek sikerül eltávolítania a maszkját, ezáltal jelentős erőnövekedést ér el, arrancar lesz, többnyire emberi alakkal. De persze ne egy egyszerű közlidércre gondolj, amilyenekkel itt találkozhatsz. Sokkal fejlettebb, erősebb nagyobb lényekre. Azok nem jönnek az emberi világba. - nem érdekel, ha nem sokat értett ebből, voltaképpen nincs túl sok köze hozzá. Annyit talán képes volt leszűrni mondandómból, hogy egy arrancar sokkal erősebb egy közönséges lidércnél és emberi alakja van. Tulajdonképpen több dolgom nincs is vele. Hát akkor… Nemes egyszerűséggel mögé teleportálok, és egy jól irányzott, lendületes rúgással küldöm el a ballonkabátos egyént az egyik út széli bódéba. Még csak arra sem veszem a fáradtságot, hogy bármilyen technikát alkalmazzak. Egyszerűen a fizikai erőmre és a meglepetésre építettem. Ezután felfelé, a magasba veszem az irányt, és kis koncentrálás után nyitok magamnak egy átjárót Hueco Mundoba.
– Ég veled, ember – köszönök el minden tőlem telhető gúnyt ebbe a mondatba sűrítve, mielőtt visszatérek a saját hazámba.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hakuun Reno
Ember
Ember
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 13
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura Town, meg még egy pár hely a nagyvilágban :D
Registration date : 2012. Apr. 25.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Kedd Május 08, 2012 10:46 am

Baráti összekoccanás – Remélem, nem horpadt be a lökhárítód! Wink

Kayo szerintem bekattant. Komolyan, nem tudom, hogy menstruál-e, de mikor kitalálta, hogy menjek motorozni filmben… ha apa ezt tudná, forogna a sírjában. Jó, hogy nem nyalják körbe a seggem, meg törölgetik a bukósisakom popsitörlővel, hogy szépen csillogjon. Ott halnék meg, főleg, ha akármelyik versenytársam tudomást szerezne a dologról. Csak tudnám, mikor léptem elő kaszkadőri posztra… Ááá, mindenesetre kiidegel ez a spiné, de lemondani nem lehet a dolgot, mert akkor meg hepaj lesz, szóval így is úgy is csuhajja!
Miután pedig megoldottam, amit meg kellett, és végül is telefonon szépen lediskuráltam, hogy vagy a saját járgányomon fogok gurulni, vagy sehogy, egyszóval szépen eldíváskodtam a VB-címeimmel, meg hasonlók, és vágtam a pofákat a szutyoknak, amit kézzel-lábbal se nagyon lehet kezelni, nemhogy a ”fogalmam sincs, mire való” pálcikájával. Hát igen, Kayo viselje a következményeket, hátha megtanulja, hogy többet ilyet soha. Nem azért lettem motoros, hogy nyálcsorgató macsóként cikcakkozzak Rikoltóval, meg úgy csináljak, mint aki hű de pánikban menekül.
Mikor első nap mentem, mondták, hogy el kéne olvasnom valami pár száz oldalas fecnit, én meg átlapoztam ilyen pörgetős módszerrel. Elkezdtem és már vége is volt, életem legjobb izéje, de komolyan. Nem állt szándékomban egy írásjelet, de még felet se kiolvasni belőle, nehogy már azt higgyék, valami krix-krax guru vagyok, aki csak úgy bemagol nekik mindenfélét… max a mákmagot, de abból akkor jó sokat adjanak.
De nem csak ilyen borzalmas önkínzásra akartak rávenni, mint ez a könyvmolykodás, amitől majdnem sarokban rívó imosönális kölyök lettem, de még arra is megkértek, gyakoroljak már egyet az utasnak álcázott kaszkadőrrel. Nem lett volna ez probléma, de a csóka nem rajongó volt, és miközben azt próbálgatta, hogyan kell majd élőben elaktolnia a mikéntjét, majdnem összetörtem szeretett motorom. Áldottam az eget, hogy volt annyi eszem, nem Sellyvel furikázok félőrült majmokat, de ez nem azt jelentette, hogy Rikoltót bármikor veszni hagytam volna. Ilyen ökörség senkinek még csak eszébe se jusson! Ő is tudja, hogy Selly szexi, és azért szeretem csak minimálisan jobban, Rikó meg pasi, és hát nem vagyok belangyulva.
Na, figyeljetek. Képzeljétek, mire jöttem rá a második nap végén! Hogy itt nem csak kanjimániások, meg pszichopaták vannak, de egész formás kis fangirlök is a női fajtából, nem a kislányból. Gyerekkel nem kezdek, nem bírom a hisztijüket. A friss, ropogós tyúkhúst szeretem én, hiába olyan porhanyós a pipihusi. Nem is egy személyt láttam, akik mind asszimiláltak a tömegben, miközben jóféle statiszták voltak ehhez a menő eksönfilmhez. Kezdtem nem bánni, hogy néhány idióta miatt el kellett szenvednem néhány nő társaságát. Még az is megfordult a fejemben, hogy megköszönöm Kayonak, de szerencse, hogy csak megfordult, és azonnal robogott is ki onnan, gáz lett volna, ha annyira behülyülök, hogy feladjam magamat. A végén még azt merné hinni a nővérkém, hogy ő a főnök, és több ilyen szutymorgásba is belerángathat.
De végre egy kis pihenő! Azt hittem, már sosem áll le a mögöttem utazó parádés majom a gyilkolászásommal. Nem tudom, melyik diliházból szerválták az ipsét, de nem bántam volna, ha hazaküldik, mielőtt baja nem esik Rikónak, mert esküszöm, akkor ő is ketté fog törni, akár a ropi. Kicsit megzavarodott lelki békém meg még inkább összezuttyant magával, mikor turmixgépes áldás löttyent rám. Nem tudtam, mi a hóhérnak kell itt a piacon forgatnunk, mikor egy csomó ember simán kinyúlna, ha átmennék rajtuk a mocival, és nem olyan egyszerű ám kerülgetni a sok lézengő jó nőt, mikor egy nemszázas erőszakol meg hátulról. Ugyanakkor a lényeg épp egy dögös nőstényállaton volt, mert annyira lefoglalt, jól megnézzem, hogy nem vettem észre, éppen szépen elgázoltam egy másikat.
Na, nem kell rosszra gondolni, csak két lábon gurultam, nem keréken, de így is sikerült nekimasíroznom. Ha meg nem lett volna elég a dolog, akkor a trutymót, amit a valakitől kaptam, aki szemüveges volt és nagyon strébernek nézett ki, jól magamra is öntöttem. El lehet képzelni halálos nyugalommal, hogy pont úgy néztem ki, mint aki egyszerre találkozott Vukkal és fosta össze magát valami rejtélyes oknál fogva elölről. Hihetetlen volt, hogy pont elém tud keveredni egy… Ollálááá, nem is rossz nő, kivéve, hogy ő is az életemre tör. Nem hagyhattam szó nélkül, hogy megpróbált szándékosan fellökni, micsoda mákom van, hogy ekkora benga állat vagyok, legalább nem könnyű ledönteni a talapzatomról.
- Gyors kérdés… - húztam el a számat egy kicsit, hogy veszélysebb legyen a kinézetem, ne olyan szokásosan jó pasi image-dzsel osszam már az észt. – Komolyan normális vagy?! Ne mondd, hogy nem látsz a szemedtől, mert nekem például nem sok kedvem van itt lenni, lecsulázni a ruhámat meg pláne nem. – morogtam, és durcásan felfújtam a fejemet, mint egy béka, jó, hogy el nem durrantam. De amíg magamban puffogtam, csak megnéztem az ellenséget, és egész gyorsan született egy mentőötletem, mit is lehetne kezdeni. – Ne, ne idegeskedj, megbocsátok, ha ezen túl minden nap szerzel nekem ilyen lötyit. Egész finom volt. – vigyorogtam rá, amiből kb. egy fehér suhanást láthatott, meg egy puffanást hallhatott. Valaki nagyon kedvesen a képembe nyomta a fehér igazságot, hogy takarítsam le magamról a csulát, mielőtt rám köt a cucc. Miután szép fényesre csuszatoltam a fejem, egy további szívdöglesztő vigyorral feltettem a lenni vagy nem lenni kérdést. – Na, áll az alku, őőőő… hogy is hívnak?


______________

Előtörénet||Adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 29
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Szomb. Május 12, 2012 7:08 am

Baráti összekoccanás – Kapnál defektet, taplógomba!

Szegény kicsiny Főnököm teljes letargiába borult, amiből töménytelen mennyiségű konyak meggyes bonbon se volt képes kiráncigálni. Pedig nálam mindig bevált, de hát nem lehetünk egyformák. Hősiesen megettem helyette a maradékot, hogy erőt sugárzó bárgyú mosollyal biztassam, ne adja fel a harcot. Lényeg, hogy nem jártam sikerrel, csak másnappal, ami tarthatatlannál is rémisztőbb jövőképpel kecsegetett. Mi lesz az örök boldogságra vágyó nyuszi párocskákkal, ha nem üzemel az önzetlenül vagy épp önző mód összeboronáló rendszerünk? És velem? Mi lesz, ha alkoholistává válok? Bele se merek gondolni micsoda szerelmi káosz és érzelmi válság ütné fel fejét Lelkek valamint Emberek világában. A pszichodokik csettintésre megtömnék zsebeiket, viszont oda lenne a szivárványos, habos-babos, rózsaszín vattacukros, nyalifali csöpögés, amit nevezzünk álombélin lehetetlen párkapcsolatnak! Szegény gyerkőcök majd rájönnek két hét lepergésével nem fenékig tejfel, ha mindenfelé szagos zoknik meg széthagyok sörös dobozok lézengenek. Na, de ezt most senki se hallotta, mert nem magunk ellen tüntetek, hanem épp helyre kívánom hozni a felbecsülhetetlen értékű kárt, mely mindannyiunk szívében keletkezett. Tehát, csakis a keselyű rágta testemen keresztül nyúlhatnak gyárunk pár hónapja lehelyezett tégláihoz! Inkább ne várjuk meg ezt a szörnyűséget! Valahogy nem szeretném szanaszét tépkedjenek, ha lehet előbb földeljenek el, de a lényegen nem változtat! Életem teszem kockára rendbe hozzam a dolgokat! Gaznál is gazabb kis tüzeskedő rosszaság tette nem teheti tönkre boldogságot szállító cégünk felfelé ívelő karrierjét! Itt nem a pénzről, hatalomról, ingyen kosztról, na jó, kicsit arról is, mert nem szeretek főzni, szóval nem másról, mint a lelki társak jövőjéről fecsegek percek óta! A kis komisz alávaló sajtfaló rettentő viccesnek találta, belepiszkítson szerelem istenének kegyességéből felhúzott templomunk szerkezetébe, még is az isteni erőm tüzétől forrva megoldást eszeltem ki. A gyár épségéhez szükséges tonnás vagyont, mennyei sugallatra kapásból tudtam honnan szerezzem be. Megbízva néhány hűséges egylettársunk szent küldetésünk részleteivel, éjfekete kommandós egyenruhát öltöttünk és benyomultunk a Kuchiki kuriába.
Bosszantásig imádott bátyuskám egy hátsó épületben tárolta a kacat néven futó csilivili holmijait, amikre nem tartott fene nagyra pöndörödött bajsza igényt, úgyhogy felhatalmaztam jótékonyságból kiváló családtagságom egy plecsnivel, aztán uzsgyi! Haszontalan lomokat bezsákolva szeleltem át a kínai ócskaságok telephelyére. Utólag belegondolva, lehet szebb húzás lett volna zaciba vágni a cuccot, de így hamarabb tenyerelhetek lóvére. Meg egész életemben arra vágytam vásári kofaként csócsálhassak szotyit és üvöltözhessek teli torokból vevő csalogató baromságokat. Kész mekka az én csudálatosan elfajzott szépségemnek. Már, csak azt érteném mi ez a hatalmas felfordulás, ami itt motoszkál. Gyorsba a kövi árushoz is oldalaztam szigorú naprázás közben, ugyan miféle látványosság van készülőben, amikor lámpát kapcsoltak sötétségbe burkolózott kobakokban, filmet forgatnak! Ez aztán a menőséges felhajtás! Rögtön szemet meresztve csüngtem fel a stílusos lámpaoszlopra első kézből csekkolhassam a helyi hírességet, aki piac környékére merészkedett, de Bruce Willis helyett, csak egy „olcsón add az életed” díjcsomagos szőke langaléta lézengett a lezárt szakaszon. Ebből a görögien magas sacc magasságból egész kosaras féle fajta férfi állatnak látszódott, amit egy ég felé hunyorítással jeleztem Cupido-nak, ne most jusson eszébe kísértésekbe ejteni. Majd, ha a Himalájára ugrik ejtőernyővel, visszatérhetünk a témára, addig hagyjon melózni, mert csomó holmitól kellett megszabadulnom.
Úgy, de úgy szabadultam volna, igazából amennyit ki tudtam csikarni valakiből, annyiért vihette a drága rongyokat. Van még ahonnan ez jött. Nem bántam beletapostam bátyuska hajdíszébe. Legalább lesz nyomósan velős indoka új csicsákat készíttetni. Én meg majd bőszen hallgatok, semmit se tudok az eltűnt vacakokról. Tiszta okoskán ügyefogyi vagyok. Kérek majd egy hatalmas buksi paskolgatást ajándékba, ami hatványozottan nem az előbbi leárazott szőke tengeralattjárótól érkezik. Az a sárgaságot kapott hisztigép úgy támadott le, elbambulni se tudtam a kellemetlen csudálattól. Elegánsan kiköptem a napra héját és meresztettem rá szúrós szemeket, vagyis beletelt újabb súlyos másodpercbe mire megtaláltam a fejét. Ez a létra biza magasra tette a mércét, de rajtam nem fog ki, mert nagyon ügyesen emeltem akadásig a fejecskémet, telibe pisloghassam a csicsergő pofikáját. Azt a sunyi szőke ábrázatát, amiből csak úgy áradt a raplizás. Ezek a mai sztárok. Azt hiszik meghatnak ezzel a magasról érkező ordítozással. Csúnyácskán eltévesztette a repülős csatlakozást, mert nem kapirgálja kicsodát merészkedik kóstolgatni. Engem most senki és semmi piszkos pólója el nem téríthet mennyei feladatomtól. A colostok, pedig mindjárt megtanulja a leckét, ne piszkálja a kőkemény melósokat.
Szépen elléptem mellőle, had járassa tovább kicsinyke szácskáját, megfogtam a büfénél sorakozó műanyag székek közül egy tetszetős példányt, odahúztam és jó ízes buktaként levágtam az orra elé. Felmásztam rá, belebámultam a továbbra is szünetmentesen karattyoló arcába, megfogta a felsőjénél fogva, aztán közel rántva magamhoz köszörültem meg a torkomat. Ha azt hiszi, csak neki megy az ordítozás, mindjárt megtapasztalhatja a Hana féle szuperszónik dobhártya repesztő hangerőt!
-Ájjá…Ájjá…ÁJJÁ LE!- Ráztam meg a pólójánál fogva, érezze egy durvásan mérges nő vérmérsékletét. Meg tegyen sürgősen lakatot a bécsi kapuként szelelő boci hátsó pofikájára, amivel kivételesen nem fog meghatni, pedig egész megnyerően férfias és tökéletes volt. – Ide figyelj, szőke, de durcásan neveletlen herceg! Hordj a gatyádban tolató radart, vagy pakolászd parkolópályára a felhőt karcoló nózidat és rögtön észre veszed az útakadályokat! Nőkkel, pedig sose merészkedj, így beszélni, vagy akkora keresztapát gyártok belőled, hetedhét világra szóló műtárgyként fognak múzeumba állítani!-
Királyságos telibe ordítottam az arcát, még fullextrás vicsorgást is megeresztettem hozzá. A pokoli lángokban égő szemeket kivételesen nem dugtam konnektorba. Legközelebb is kell valamit tartogatni, ha vissza merészelné tolni az úri hátsóját. Bár meredek lejtőként ajánlom az önéletrajzának kristálynál tisztábban értse a KRESZ-es felvezetőmet. Kész motoros nyelven toltam, hogy a kétkerekűn száguldozó színész feje is képes legyen megcsócsálni. Még se menne, teszünk róla. Nem marad trutyiban a haza!
-Azért lásd nagylelkűségem, végtelen kedvességem és emberségem, megajándékozlak egy csudaklassz rikító pink pólóval!- Kászálódtam le a magaslati levegőből, ami tiszta beszédültetős. Nem vágom, hogy bírják ezek a felhőkarcolók. Nekem ennyi sokk volt a légvédelmi oktatásból. Na, de mindegy, mert ottan tartottam, de teljes mellbedobással, szomszédos pultról felkaptam egy nőiesen nagymamácska méretű felsőt, leöntöttem fél liter ásványvízzel, összecsomóztam, kifacsartam a felesleget és csatakosan tocsogós felsőt, menőséges rögbi sztárként lepasszoltam langaléta arcának. -Ház ajándéka!-
Sétafikáltam arrébb elégedett vigyorral, had puffogjon magának sztárcsemetécske. Remélhetőleg vette a lapot és szépen lelécel, vagy kaphat még vackokat az arcába. Akad néhány garantáltan súlyos tárgy a standomon. Milyen remek előre látó jós tehetségként megemlítettem. Akár lendíthettem volna a másfél kila kenyeret beaprító bronz kupát a homlokához, de erős voltam és kitartottam. Ebből pénzt kell gyűjtenem. Nem pocsékolhattam el fogpaszta reklámból hátra maradt sztárocskára.
-Jó vicc, mókamiki! Majd pont neked mondom el! Ha kicsi sake-s flaskák potyognak az égből, talán, hangsúlyozom talán, elgondolkozom rajta megmondjam. Most pedig arrébb pakolnád a hegyomlás méreteid?! Elállod a napfényt a vásárlóim elől!-
Markoltam bele a szotyiba ingerülten. Ideje lett volna két lépéssel átvergődnie a messzi forgatás helyszínére. Nekem még dolgom volt, kérem szépen és nem szeretném csúnyábban kikérni, vagy kegyetlenül fájdalmas ponton találom rúgni, ha továbbra is befoglalja a standom előtti teret, hogy messzire rémiszthesse ártatlan vevőimet.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hakuun Reno
Ember
Ember
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 13
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura Town, meg még egy pár hely a nagyvilágban :D
Registration date : 2012. Apr. 25.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Kedd Júl. 03, 2012 6:23 am

Baráti összekoccanás – Remélem, nem horpadt be a lökhárítód! Wink

Ilyen paprikás Piroskát én még nem láttam, bár volt is olyan öreg, elmenjen zsörtölődő nagyinak. Helyesebben tette volna, ha odébb kelleti a tolató berendezését, mert éppen pont most a legkevésbé rá volt szükségem. Nyugtatólövedéket Godzillának! Pányváztam is ki szépen a neonos transzpanrenseket, erre találják az állatkertből elszabadult bazári majmot, mégse hiányolta senki. Ha enyém lett volna, tuti én se jövök érte, szóval megértem én a helyzetet, de mégis csak egy természeti csapást szabadítani védtelen emberekre nem pofátlanság?
A megrázó igazság rendesen pofán talált, vizesen tapadva fejemre hirdette a végveszedelmet. Elpattant az acélcérna, vagy valami, jobban is teszi, ha kiugrik belőle, hátha kicsit gyorsabb lesz. Eszembe nincs egérutat adni neki, úgyis vége lesz, mint a ropinak, derékba törik rövid karrierje a vérmaminak! Vörös vadállatfejjel markoltam le arcomról a pink pukit, és ledobva a földre jól megtapostam. Kell ez még nekem, hogy egy sehonnai bitang némber előbb tángáljon gatyán, mint hogy önként mutassam neki hátsóm, aztán elszeleljek.
- Banya, akárhonnan szalajtottak is, fogd a kis cókmókod, aztán caplass arrébb pár sarokkal. Nem szívesen látjuk errefelé a béna mutatványosokat, nem mutatnak jól a kamerában. ._. – álltam fölé karbatett kézzel, meg a jó öreg pókerfésszel. Majd azt hitte, hogy morogva torokra ugrom, vagy mi? Elég volt a Hulk-üvöltés, és egy csapkorászás, hogy lássa, kivel is van dolga. Majd jó, hogy nem tartom már meg a kutyanyálas mami-pólóját. Így is elég csípős paprikás napom volt, erre egy ilyen elmeroggyantak házából szabadult szerencsecsomag még eljátssza nekem a primadonnát. Lehet, elhiszi magáról, hogy ő Hamucipőcske, vagy hasonló mesebeli tündérbogyó, nem tom már, miket is néztünk Junnal.
Szándékoztam is eldöcögni a hátam közepére se kívánt helyre, hogy újra meg újra eliszkolósat játsszak a partimacákkal a nyomomban, de aztán mégis meggondoltam magam. Viccesebb volt Ordas mamát prüntyögtetni, mint két kömö per órával pöfékeltetni a nemes kétkerekű gépállatot. Minden egyes fékcsikorgás fájdalmas metszést ejtett olajos szívemen. Éppen ezért hát, hogy ne én legyek modern paripák könyörtelen gyilkosa, bevállalom, hogy kockára teszem saját idegeimet, és addig nyúzom a szenya banyát, míg bocsánatot nem kér tőlem. Terep előkészítve, Ren-akcióterv sebességbe téve, vigyázat, becsapódás! szemöldökrángatás
- Még egy lehetőség. – tenyereltem az asztalkájára. – Én békeszerető ember vagyok. – Látszik, igaz? Naná, hogy látszik! x”D – Adok neked egy utcsó esélyt, Hercegnő. Itt és most, míg dílerkedsz, nagyon ráérsz, látom én. Nyugodtan megejtheted a bocsánatkérésed, és akkor nem kell erőlködnöd levélírással. – Vázoltam neki a szitut, ne törje a kis buksiát feleslegesen. Láthatja, micsoda rokonszenves pali vagyok. Hiába pattangtam meg egy forgatásról, nem használom ki a helyzeti előnyöm vele szemben, egy szóval nem mondtam, hogy milyen fasza gyerek vagyok. Van két kicsi szeme, majdcsak felméri a terepet egyedül is. – Na de várjáá’, mielőtt még itt bepöccinted a motort, aztán detonálva kiadod magadból a frankót, pislogjál párat, nehogy felforrjon a hűtővized. Tudod, ha kiszárad a rendszer, aztán a Jézuska se fogja helyreimádkozni. Smile – Nem akartam én, hogy kidőljön nekem oxigénhiányban, vagy valami, ha elkezd itt hápogni, varázsigét kántálni, vagy akármit, amit a fehérzubbonyos nőcskék szoktak hátrakötözött kézzel. Eddig megy ez, mint a biciklizés. Már csak az kell, hogy Primadonna is úgy döntsön, ahogy nekem jó, mert ha nem, a végén még fogom magam, és emberraboltatom magam. Eleget szívóztak már velem motoros üldözés címszó alatti szutymorgással.
- Vázolom a helyzetet. Wink Tulajdonképpen nem tudom, mi olyan érdekes benned, lehet, az őrült szemöldökrángásod, vagy a gonosz banya arcberendezésed vonz ennyire, lényeg a lényegben, hogy épp kétoldali munkaundorban szenvedek, és kell valami alibi. Na most, a te dolgod annyi, hogy tovább csinálod a hepajt, én meg élek, mint hal a vízben. – nem szólhat egy rossz szót sem, totálisan szépen és érthetően adtam tudomására, hogy szigorú lustasági kapcsolat lehet csak közöttünk, ez neki is jó, nekem is jó. Mindkettőnknek haszna származik belőle, tehát a későbbiekben nem fogadom el a garancialevelet, ha reklamálni támadna kedve. – Hercegnő, csapkodj még egy kicsit, hátha ránk hívják a zsernyákokat. – adtam ki az utasítást, aztán hadd szóljon, tépjed a húrokat, ereszd el a hajam, rock & roll! x”D – Valami nem tetszik, diszkréten ide csipogd, majd utána megdirektáljuk a jelenetet. ._.


Sorry for partyrockin':
 

______________

Előtörénet||Adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
avatar

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 29
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
33500/45000  (33500/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Szomb. Júl. 14, 2012 7:51 am

Baráti összekoccanás – Kapnál defektet, taplógomba!

Ez a két méteres, hibásan karton dobozva csomagolt korinthoszi oszlop nagyon el van ám tájolódva. Ne aggódjon! Csettintésre megoldom a problémáját irányba álljon a súlyosan környezetre káros hatással járó önérzete! Úgy meg fogom reptetni a föld küröli pályára állított hódon túlra, csak elkerekedő szemekkel fogja tátani száját Hold pajtás és semmi perc alatt ledob húsz kiló felesleget! Nézzenek már oda meg vissza az akciós terméklistán! Honnan meri venni a bátorságos tapaszt banyának hívjon?! Engem, csak ne szólongasson bibircsókos vén asszonykának! Elhiszem nyúzott a fejem és nyomokban ráncokat tartalmazok, de fejelje már be az antik kerámia edényt! Így kétszáz év felett ez már belefér! Sőt, tisztára ultra mega dögös bögyös vagyok ennyi x-el a hátam mögött! A szépen kerekedő mellesleg jó benyomást keltő dekoltázsommal sincsenek problémák, szóval menjen a sunyiba kölest zabolázni! Az életem tele van stresszes helyzetekkel, amihez labdát se kaptam levezethessem! Mit tudhatna erről egy robusztus felépítésű kokszos medve sajt, aki foghegyről odarittyentett észrevételként nagyon szexin festett, de sajnos nem kosarazik, ezért nincs mentség a tettére! Elkényeztetett plakát fiúka, akitől kiráz a hideglelés! Mit tudhatna egy ilyen banyázó őstulok, akire oltárira berágtam arról, mekkora beterhelő meló a gyár körüli probléma, Kupida üzemelés szünetelése, szerelmes párok sorsának kétes jövője és a lebukás veszélye, bátyus valamelyik besúgója jelenti embereknek árulom a család féltve őrzötten szemetesbe hajigált kincseit, pedig a kutyának se kellenének.
-Ba-ba-ba….-Rángatózott intenzíven a szemöldököm, mialatt teljes mértékben lefagyva változtam hóemberré. Éreztem összes szál hajam égnek áll a sértéstől és fejembe kúszik összes létező mérgem. Kész csoda nem változtam másodpercek töredéke alatt vérszomjas behemóttá. Bár kell hozzá a talicska kereke, hogy lecsapjam muslicának ezt az elvetemült sárgaságot kapott mormotát. –BANYA?! – Fordultam felé gyilkosul felcsillanó szemekkel, érezze bűne súlyosságát, mielőtt karomat lendítve benyúltam volna szoknyám alá, hogy kikaphassam fogyasztó által garantáltan tesztelt tefal serpenyőmet. - Tudod kit hívj ráncos, rusnya, idős nyanyókának, te-te…TE elfuserált reklám cölöp!-
Lóbáltam meg kezem, hogy minél nagyobb erővel csaphassak le barátságtalan csatakiáltással, erre a beképzelt, pökhendi, nagyszájú, citromot nyelt úttorlaszra. Az már cseppet se érdekelt talált van sem, menekül vagy sem. Lényeg, hagyjon békén, vagy tényleg dühbe jövök, aztán senki se állít le! Úgy beleszállok a hátába járókerettel is ütheti a nyugdíjas rumba lecke ritmusát! Azt a szép motort úgy se bántom, mert meg se érdemli ez a tuskó és túlságosan gyönyörűséges zakkant fuvarozója miatt szenvedjen el harci tapaszokat. Bőven sok nem akar közelemből elaraszolni ez az unatkozó pernahajder! Én nem tudom mit élvez ennyire, de a beteges vágyait élje ki valamelyik bőrszerkóba öltözött domina hölgyikével! Nem kenyerem ez a fajta játék, de ha ez kell nem szenvedek tovább finomkodással! Durván szereti, olyan csendülő élményt kap élete végéig emlegetheti! Majd ölbe tett praclikkal nézem végig rátehénkedik a drága portékákkal kirakott standomra és még jó pofizva arcon tol egy behódolási kérvénnyel! Na még mit nem! Olyan kőkemény nőegyleti amazonként könyököltem elé, emberfeletti nyugalmat erőltetve magamra, komolyan azt hittem belülről durranok szét. Igyekeztem békésen számolgatni a bárányokat és nem láncfűrésszel feldarabolni őket, míg városi macsó gyerek felsorolta mit, merre és hogyan szeretné magát tálalni egy svédasztalon rózsával szájában. Az hiányzik még nekem! Menjen, aztán kéresse magát valamelyik üdítő reklámos kispicsának, azok ezer százalékos életbiztosításra elalélnának a szövegétől.
-Befejezted? – Emeltem meg szemöldököm kérdőn, hátha akad még feleslegesen szétszóródó zsannamannája. A tücsökciripelésből kiindulva arra méltóztattam következtetni ennyi volt az űberbrutális bagzó macska udvarlása, úgyhogy jöhettem én! - Nyisd ki szépen a fülikéd Dumbó, mert egyszer, de kizárólag egyszer mondom el!- Köszörültem meg torkomat kellő hanghatás kedvéért jó alaposan telibe kajabálhassam dobhártyáját. Maximális siker érdekében még fülét is megrakodtam, nehogy kritika érje a ház oldalát nem tettem meg mindent, maradandó halláskárosodást szenvedjen. –KÉR TŐLED BOCSÁNATOT A HÓHÉR KICSORBULT FEJSZÉJE! És most tolass arrébb, amíg jó kedvemben vagyok és kereszteletlen apává nem avatlak, ha még van mit. Sose lehet tudni! Meg se lepődnék, ha kiderülne a sors azért ajándékozott meg ekkora langalétra méretekkel más hiányosságod ne tűnjön fel gyanútlan áldozataidnak!-
Pöcköltem körmömet teljesen ártatlan fejjel, hiszen én nem mondtam semmi sértőt, csak az igazságot, ha ettől be kíván pöcceni azaz ő baja, de kell sikítok, aztán majd persze neki hiszik el egy rémülten ziháló nő bántalmazta. MUHAHA! Túlságosan jó vagyok ez vitathatatlan! Ahogy azi, ennyire tökéletes pasas nem létezik külsőre, valami ezer százalék sántít benne, női nózival pedig rögtön kipattintod, melyik területen lehet tőrt döfni a mennyekben lebegő egoizmusába. Én pedig nem félek a haláltól, mert eleve halott vagyok, másrészt ez a tulok meg nem öl, mert előbb töröm le bajuszát, mint nyikkanna kettőt. Bár azt úgy megnézném mit szól, amikor kimászok póttestből és ott marad karjai között az élettelen tetemem. Valahogy érzem, jót röhögnék a pánik rohamján, lehet ki fogom próbálni, csak úgy, mert unatkozom és csak úgy, mert nagyon kezd felbosszantani.
-Na figyúka, zsáner macsó! Az ajánlatom a következő: Megfordulsz, bepöccinted a motorod, becsukod szemed, elszámolsz húszig, gyújtást adsz, meghúzod a gázkart, elkezdesz tötymörögni és soha többet nem látjuk egymást!- Csaptam az asztalra témát lezárva, hátha veszi végre az útilaput. Átsuhant kuksimon, amíg számolgat elszelelek a motorjával, de nem lenne valami hasznos körözést akasztani fejemre és a végén még szerencse csillagomat ismerve újra találkoznék ezzel a hencegő herceggel. –Csinos motor. Ezres yamaha?- Bukkant elő a nem kívánatos szövegelésem, amikor jobban szemügyre támadt kedvem venni a nem túl messzi távlatokban magányosan árválkodó fekete járművet. – Ne nézz! Konyítok hozzájuk valamicskét a semmin és nem túl sok közötti orbitálisan nagy intervallumban aprócskányit. Tök szépek, karizmatikus formájuk van, némelyik a darazsakra emlékeztet, főleg a yamaha-k! A hangjuk meg! Aaa~h! Fület cirógatóan édes a mélyen búgó hangjuk, libabőrös frászt kapok a sebességtől amikre képesek és most kezdek kicsit fanatikusan viselkedni?- Vakartam meg fejemet némileg elgondolkozva, most épp miről kezdtem zagyválni plusz mire akartam ezzel célozni, hiszen eddig hatalmas erőkkel ügyködtem rajta megszabaduljak töketlenül tökéletes tökfej főnök zaklatásától.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hakuun Reno
Ember
Ember
avatar

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 13
Age : 31
Tartózkodási hely : Karakura Town, meg még egy pár hely a nagyvilágban :D
Registration date : 2012. Apr. 25.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
4000/12000  (4000/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Vas. Szept. 02, 2012 9:20 am

Baráti összekoccanás – Remélem, nem horpadt be a lökhárítód! Wink

Egész jól nyomta a műsort Primadonna. Azért rászóltam volna, nehogy túlpörgesse a rendszert, de hát vártam a zsernyákokat, hátha valaki meginvitálja őket egy kis bulira. Meg egyébként is, azért nem akartam én megdicsérni, eléggé ki volt magától a nyanyuska így is, itt da-da-da-dadogott, hogy lebanyáztam. Mit mondjak, nem kicsit volt kiakadva, hogy így meglátszik rajta a kor. Elismerem, vannak emberek, akik nem bírják az öregedést. Bezzeg én! Totálisan elégedett vagyok a tizenkilenc évemmel. Ha túllépném a második x-et, valszeg egyből belehalnék. De persze ilyen katasztrófa nem fog megtörténni, nehogy már világra szóló temetést keljen rendezni nekem.
Próbáltam kitalálni, mégis honnan szedi a levegőt a szünet nélküli beszédhez, de csak mondta-mondta, én meg már csak átlestem a háta mögé, magnóról megy-e a felvétel, vagy ilyesmi. Nagy meglepetésemre, se magnó, se hang-ikertesó, vagy akármilyen pokémon sem volt mögötte. Ezt a pechet, pedig milyen állat lett volna már, ha valami régi lemezlejátszóról nyomja a műsort. Háton veregettem volna, de e helyett csak nyelveltem neki egy sort.
- Hékás, szerintem jobban teszed, ha behúzod a kéziféket, nehogy nekem túlpörögj, aztán lerobbanjon a fejed. Surprised - Azért nem zavart egy cseppet sem, hogy nem hallgat a tanácsomra, mert csak jót szórakoztam az elszabadult nősténypilótán. Megállíthatatlanul nyomatta a műsort, úgy darálta mondanivalóját, hogy ő bizony nem egy vakermókus, és nem azért van itt, nyaralgasson agyra-főre, csak úgy pattogtak utána a kavicsok a képzelet hosszú és rögös útján.
- Hakuun Renot várjuk a forgatás helyszínére. - épp mikor Primadonna élete történetében elért volna az enyémhez, hát nem elnyekeregte magát a direktori megafon, hogy Princess szövegeléséről úgy nagyon lazán lemaradtam. Pedig olyan szépen néztem rá, mintha értettem volna, miről nyomta a sódert, meg kevert betont. Nem akartam se elmenni, se visszamenni a forgatásra, a sok embert nem elgázolva száguldást szimulálni nagyon nem az én üzemem volt. Bezzeg a bőbeszédű bazári nőcivel való társalgás sokkal izgalmasabbnak mutatkozott. Bár ő is szövegelt róla, hogy menjek valamerre, de akart a hóhér elmenni, ha már sikerült kifognom egy ekkora tömegből egy vicces kedvű aranyhalat, nem hagyhatom elúszni. Meg aztán, hogy még a motorokról is megosztotta velem tudását, már csumára biztos voltam benne, hogy sokkal értelmesebb, mint amilyennek úgy az első tíz pillantásra tűnt.
Mielőtt én is szabadon ereszthettem volna két keréken száguldó gondolataimat egy bukósisakkal, toronymagasan vezetve a tömeg fölött kettővel arrébb megláttam egy kisgyereket. Kicsit ijedten nézelődött a nagyvilágba, mintha keresett volna valamit, vagy inkább valakit. Nem tartott túl sokáig, mire leesett a tantusz, és nagy erővel megkongatta a szőke fejem. Elveszett a nép között a kis lurkó, és most épp nem találja a szüleit, vagy az anyukáját, vagy akárkijét. Azonnal feltámadt vadállati védelmezőösztönöm, és kettőt lépve már ott is voltam a hangosan síró kicsi mellett. Leguggoltam elé azon a rettentően hatalmas helyen, amit az emberek képesek voltak hagyni. A jó ég nem gondolta volna, hogy ez a kacatvásár ilyen népszerű a nagyvilágon innen és túl! Komolyan, ha egyéb napokon is ennyien flangálnak itt, és nem csak az ájdiot statiszták miatt veszett el szegény kissrác. Óvatos mosollyal szólítottam meg a kispajtást, mi is a nagy harci helyzet.
- Szia... - Vágtam be valami roppant értelmes fejet. - Reno-chan vagyok. Téged hogy hívnak? – talán a sokk tett rá a törpénél még egy lapáttal, de egy perc megszeppent, levegőtlen, néma csend után olyan riadt fejjel nézett rám, mintha csak azt mondtam volna neki, hogy az anyukája már soha többé nem jön vissza. Apám, ez a Bambi retek szomorú mesefilm volt, az hétszentség. – Hé, kishaver, hol vannak a szüleid? Nem láttad, merre mentek? - kérdezgettem, hátha tud majd valami használhatót mondani. Olyan aranyos volt, ahogy megcsóválta kicsi fejét, és dörzsölgette könnyes szemeit, majd megszakadt a szívem. Csak szipogott, és sóhajtozott, kis játékautójával a kezében. - Mit szólnál, ha felvennélek, hátha a magasból meglátod az anyukádat?
Nem nagyon vártam meg a választ, gondoltam, ha nagyon nem tetszik neki, úgyis reklamál majd egy sort, meg tépi a hajam, vagy ilyesmi. Felkaptam hát, és alig néztem szét, hátha látok egy aggodalmaskodó anyukát, apukát, vagy nagymamát, akik egy minimanót keresnek, mikor megpillantottam előbbi szájkarate ellenfelem. Megindultam a banya felé, segítsen már nekem megoldani ezt a rejtélyes rejtélyt. Ha mást nem, majd kihasználjuk a hatalmas száját, meg körberepülhet párat a seprűjén.
- Bocs, hogy faképnél hagytalak, Primadonna. A kissrác elveszett, szóval arra gondoltam, rikkanthatnál párat az ügy érdekében. – vázoltam neki a helyzetet, berreghesssen egy keveset magában, mielőtt kikiáltja a nagyvilágba, van eladó gyerek. - Hiába kérdezgettem, nem igazán mondott semmit. Pedig a nevét jó lenne tudni. Esetleg… Megpróbálhatnánk közös erővel. - Remélem, nagyon tudja értékelni, hogy coprodukcióba ajánlom magam. De a kicsiért megteszem. Beáldozom összes büszkeségem, csak megtaláljuk kiscsákó őseit, ne kelljen árválkodni. - Asszem, most tiéd a pálya. Dobd be magad, Dráma Queen. Wink - adtam alá a versenymotort, izzítsa már be tekervényes agyát, és mindenféle vényköteles gyógyszer nélkül cseverésszen el ugyanolyan normális emberekkel, vagy emberpalántákkal, mint én.


______________

Előtörénet||Adatlap
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sayuki Kaguya
Shinigami
Shinigami
avatar

Female
Hozzászólások száma : 39
Registration date : 2010. Dec. 13.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   Pént. Márc. 15, 2013 10:50 am

[Őrláng]

Éjjel, mikor csak a csillagok figyelnek, mikor a lámpák sárga fénye pimaszul elűzi a sötétséget, terhes félhomályba zárja a kihalt piactér bádog és lepelfedeles sikátorait. Műanyag zacskók éteri zörgése és libegése tölti meg a levegőt. Megannyi apró cafat. Fényes pultokon csusszan a holdfény. A közeli folyó ködöt kerget a bódék lábai elé. A szél pihen, egy magas pózna tetején az égő zizegve küzd, majd végképp feladja és egy kis pukkanással kialszik.
Sikoltó nyüszítés, mély hörgés, egy asztal dörrenve felborult. Recsegve csusszan a betonon, majd megállapodik. Egy másik egyenest a szemközti falnak csapódik és behorpad a téglafalakon. Egy hollow dühöng a piac szívében. Néhány rohadt gyümölcs teteme fölött őrjöng, maszkos pofáját tátja az ég felé és bömböl akár egy megsebzett oroszlán.
A sötét dalnak viszont az utolsó strófáihoz ért, bár még nem tud róla.
Először csak halk kopogás. Egy régi szandál talpának klappolása üti meg érzékeit. Kék hajtincsek követik a múltbéli tünemény apró mozdulatait. Még nem látja, még nem érzi. Majd egy meggyvörös selyemernyő virít fel az egyik fénypászma határmezsgyéjén. A fehér szirmok rajta megindulnak körbe, ahogy megpördül. A lidérc a színes folt felé rántja a fejét. Lomhán beleszippant a levegőbe, miközben egy lepeltetőbe mélyeszti a karmait. Az ernyő előre mozdult és alóla egy izzó kék tekintet kukucskált ki. Egyáltalán nem tűnt rémültnek, sőt mosolygott. A hollow megszimatolta az emberi kisugárzást és magukra hagyta a tehetetlen asztalokat. Állkapcsait széttátotta a jövevény felé és förtelmesen rámordult. A lány ravasz tekintettel körbe nézett.
- Nocsak nocsak... végre megvagy.- mondta a szörnynek, míg az felé kezdett el vánszorogni. Kaguya összecsukta szép ernyőjét, ellökte magát és a magas lámpapózna tetejére állította.
- Gisou owari desu- lélegzett és lassan a fényes lélekrészecskék lehullottak róla, mint a virágok a hanamachi idején. Felszínre tört igazi kisugárzása. Háta felé nyúlt és kihúzta a kardját.
- Ne aggódj nem lesz hosszú. - mondta a szörnynek, de igazából inkább csak udvariasságból beszélt. Jól tudta, a lény egy szavát se fogja fel. Bőven benne van a mínuszos rátában, nem értelmes, csupán egy fájdalmaktól elvakult állat, talán még annál is kevesebb.
A lány egy pillanatra eltűnt és a következőben már a megvadult lélek orra előtt termett. De csupán egy pillanatra, mikor a nehéz hatalmas kezek lesújtottak. Csupán egy képmást találtak el, a valóságban a lány már fölé került. Gyorsan és kíméletesen akart végezni vele. A Chigiri szóba se jöhetett, nem azért ért ide, hogy ezzel Ő változtassa rommá a piacot a hollow helyett. Ookami-san ott füstölgött mellette és forgatta a szemeit.
-Most játszunk vagy nem ?- kérdezte a farkas szellem mellette.
- Hülye kérdés...- Válaszolta neki Kaguya-chan. Két ujját ajkai közé vette és úgy ízesen elfüttyentette magát. A kardja erre is hallgatott, a parancsszó mellett. A kard meghosszabbodott, és mindkét fele élesen kékben ragyogott, beburkolták a lángok. Fél kezére acélkarmok és pántok telepedtek. Mindkét kezével ráfogott a kardra, ami mellett majdhogynem eltörpült. Markolattal együtt talán pár centivel meg is haladta forgatóját. Egy gyakorlott vágással lemetszette a lény bal karját, majd megint eltűnt az eredeti helyéről. A kíséret panaszosan felordított.
- Mindjárt vége.- mondta közben.
- Bakudo rokujuuichi, Rikujoukourou - zengte lelkesen a lányka. Lágy könnyedséggel, ahogy a nád hajlik úgy lépett. A rémet hat rúd közé fogta. Így már nem tudott több kárt tenni a környezetében. Végül egyetlen jól irányzott vágással kettészelte a jelenést. A lélekszilánkjai felkúsztak a csillagok közé. A lány eltette a kardot, elslisszant az ernyőjéért. Megigazította kimonóját, elsimogatta a haoriját. Minden rendben.
- Gisou. - suttogta halkan, mikor kék kincseit is visszarendezte és megigazította kis halálfejes csatjával. A teste egyetlen pillanatra megszilárdult, és a következőben, pedig látszott a hajnali hűvös ködben, ahogy kilélegez. Egész lénye mintha egy régi japán falfestményből lépett volna le, talán csak modern frizurájától eltekintve. Kicsit összedörzsölte a kezeit, de megállt a mozdulat közben. Valami nincs rendben. Úgy érezte figyelik egy ismeretlen személy közelségére lett figyelmes. Körbenézett a téren, de senkit nem látott. Ezért megállt és várt egy pár percet, majd morcosan felemelte a hangját.
- Tudom hogy itt vagy... gyere elő...!- szólította fel az árnyékok közt lapulót, miközben ernyőjét dédelgette.

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)   

Vissza az elejére Go down
 

Lóng-piac (騰龍墟-Téng lóng xū)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town ::   :: Iparnegyed-