-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Ellenség a láthatáron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te51050/65000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (51050/65000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 6:05 am

*Hajnal van. Gyenge fuvallat csap át a komor s kihalt utcákon, hogy borzongásba takarja a dús aljzatot. Tán az álmok sodrása süvítene át ezen a környéken vagy akad más is ebben a korai órákban? Egy lágy, de sistergő hangot is hoz magával, mintha azt sugallaná, hogy "ébresztő, ébresztő" hamarosan itt a reggel, a megújulás az új erő ideje. Fel kell készülni rá...De hiszen nincs is itt semmi, csupán néhány virágzó cseresznyefa és míves padok. A fű is gyér ezen a városfélen, minden oly' kihalt. Nincsen itt semmi, amivel ezek a látens rejtett szavak elérhetnének. Nincs madár vagy bárminemű vad, ki eme téren hajtotta volna fejét álomra. Ez csak egy kihalt játszótér, ahol a nappalokon gyermekek tízei fordulnak meg általános ön ön szórakoztatásuk végett. Álom lehet csupán a levegőbe beképzelt sejtés, hogy ez lehet az üzenete. Nincsen itt semmi és senki rajtam kívül. Nincsen itt játszó gyermek, vagy felnőtt de egy árva lélek sem, aki valami színt hozna nekem ezekben az utolsó órákban. Csak a szokványos körömet teszem meg, ami a munkámat illeti. Karakurába jöttem hollowokra vadászni. Mindenki számára unalmasnak tűnő küldetés, a magam részéről pedig nem így van. Nem reszortom a kötelességeim ellen panasz, másrészt meg hozzám illő feladat. Gyűlölöm az összes romlott lelket, amely mások felzabálásából szerzi meg mindazt mi valójában nem is járt ki neki. Ez volna a természet csalfa játéka? Sokan évekig küzdenek a hatalomért, ha van ilyen ambíciójuk vagy valaminek a megvédéséért (ami ugye ugyanazt jelenti, hiszen ehhez erő is kell), valakik meg csak puszta zabálás, mások általi ártásokból szerzik ezt meg? Sok időm volt elgondolkodni azon, hogy mit is gondolok azokról az alja népről. Nem pozitív irányzatú elme szülemények jöttek ki belőle. Határozottan elutasítom a hollowok létezését, de csak egy egyszerű ok miatt. Mindenféle képpen fel lehetne vázolni, hogy miért is nem és, hogy miért is gyűlölöm őket, de legutóbbi kalandom rá segített arra, hogy valójában mit is gondolok. Sportszerűtlenek. Nem tagadom, hogy talán odaát ők is edzenek (legalább is az arrancarok), még is lelkeket zabálnak fel egy nagyobb erő érdekében. Hol van itt a küzdés és hol van itt az a spiritusz, aminek okán el lehetne őket ismerni? Zabálnak, hátba szúrnak és nem utolsó sorban primitívek. A véleményem nem fog változni, éppen ezért tudok olyan nyugodtan állni egy füves terep kellős közepén várva arra, hogy egynek felkeltsem a figyelmét. Karakurában számos idegen, nem shinigami eredetű lélek megfordul. Nem találom kizártnak, hogy egy hollow számára majd én fogom az ételt jelenteni. Amilyen tudatlan tud némelyik lenni, még képes és tápláléknak gondol én pedig akkor csapok le rá kardommal. Minél többet ölök meg, annál kevesebb más lelket fognak felzabálni még akkor is, ha ezek az arányok sosem fognak a mi mérlegünkre billenni teljes mértékben. Megölsz egy hollowot, születik új. Ugyanonnan indulsz, ha nem éppen még hátrébb kerülsz, mint voltál. Ciklikusan billennek ezek a mérlegek és harcolhatsz bármeddig ellenük, sosem fognak megszűnni csak ha esetlegesen ne történne ilyen katasztrófa. Jobb esetben a világnak ekkor lenne vége. Soha meg nem álló csata ez és én ezt nem is bánom, még úgy sem, hogy nap mint nap kockázat elé tehetem életem. Ki tudja? Lehet egy nap ezzel még halálomat is lelem. Valahogy nem tudok erre úgy gondolni, hogy nem akarok harcolni mert...hülyeség. Harcolni akarok az elveimért és büszkeségem megvédése érdekében. Nem vétózom meg ezeket a küldetéseket hiszen tudom, hogy csak akkor lehetek olyan erős amik majd más utakat nyitnak meg előttem. Más járható utakat mik majd életem java részét befolyásolhatják. Furcsa, mert nincsenek hatalmas terveim a jövőmet illetően. Kilátástalannak tartom, csak teszem a dolgom és jobbá válok, ami a képességeimet illeti. A húgom jelenleg az egyetlen lélek akinek számottevő szerepe van az egészben. Bizonyítani akarok neki s hogy miért is? Nem tudnám meg magyarázni. Olyan ez, mint egy belső késztetés, egy hang, amely azt suttogná folyvást, hogy mennyj előre és meg ne állj. Lelki ismeretem szólal fel mindig, a vak pedig ösztönösen hajszolja ugyebár. Balgatagul viselkedek még én magam is, de ez a viselkedés áll hozzám legközelebb ez vagyok én. Nem kéne itt lennem vagy is nem lenne kötelező ilyenben részt vennem, de így döntöttem. Elfogadtam ezt a kiruccanási lehetőséget, és ha már itt vagyok igyekszem a tőlem jelenlegi legjobb teljesítményt nyújtani. Behunyt szemmel tekintek magamba, amolyan relaxálás céljából. A csend s nyugalom miatt választottam ezt a környéket, ugyanakkor itt is nagy az esélye egy hollow támadásának, ha éppen éjjel sétálgatnak erre felé.
Mondhatni néhány órája már így vagyok, de végül csak érzékelek egy nem ismert reatsut. Kósza lélek az, mely nem végezte még be kényszeresen dolgát itt. Nem zavartatom magam most miatta várok egy kicsit, mert különösnek találom, hogy egyke létére egy ilyen környéken nem támadták még meg. Behunyt szemmel rezzenéstelenül foglalom el ismételten a meglévő helyemet. Hagyom, hogy az ide oda szálló hajam oda irányítsa a szél, ahová jónak látja. Nem zavar semmi, hiszen várok valamire. Felhasználom csalinak ezt a lelket, hátha valami értelmeset is művelhetek nem csak álldogálni egy helyben egész éjjel. Úgy érkezik meg a "nem kívánt" személy, hogy kérdés sincs ismerem-e. Ridegen nyitom ki szemeimet és nem húzom az időt. Már egyszer megküzdöttem Karasu Vex-el ismerem a technikáinak egy bizonyos részét s az, hogy megjelent csak annyit ér el, hogy ne tudjam vissza fogni magamat. Általában higgadt és kimért tudok maradni, de ő tipikusan az- az arrancar, aki nekem több mint puszta szimpla egyszeri ellenfél. Gyűlölöm, a szó legsúlyosabb értelmében. Kardomat nem rántom ki, azonban egy shunpo után már indul is kezemből a kezdő kidou. Egy vörös tűzgömb indul meg feléje régi erejéhez képest legalább 5-6x erősebben, jelezve, hogy azért változtak az erő viszonyok mióta utoljára találkoztunk.*
- Hadou no sanjuuichi Shakkahou!
*Utó idézéssel erősítem sajt kidoumat s majd kirántom nodachimat a helyéről. Higgadtság és tétovázás egy ilyen ellenfél ellen? Ugyan mire is kéne várnom? Láttam már a resurrection-ját s ő is látta két shikai technikámat. Azt meg nem hinném, hogy egy két kidout nem ismerne... Más a helyzet mint legutóbb, majd most kiderül, hogy még is ki hagy ezúttal kit helyben. Felugrok a levegőbe, egy shunpo segítségével felülről csapok le rá kardommal, hogy fizikailag erősítsem testsúlyommal a zanjutsum.*
- Milyen kár, hogy ezúttal szabotálja valaki a terveid..
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te43000/45000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (43000/45000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 7:48 am

-Mond, o lovag ki vagy Te? Miért vagy ily nemes és bátor? Miért kockáztatod az életedet értem? Hiszen nem ismersz, nem tudod ki vagyok, és ki is atyám, de mégis véded a becsületemet, hogy megments a férjemtől.
Mondta a szőke hajú nő, bár inkább hajadon. Kinek testén a ruhája néhány helyen szakadt volt és koszos, az arca olyan volt mint amit angyalok faragtak. S ha ennél is szebb lenne, már el kéne csúfítani, telt idomok, kecses derék, tehát az a fajta nő akit ha meglát egy férfi akkor csorog a nyála és hiába nem tesitanár, lent erős nyújtásba kezd. De a lovag se volt különb. Magas, sudár alkat, szőke haj és minimum térdígérő szerszám, na meg az elengedhetetlen hatvannégy fog. Az a fajta férfi akinek általában megölik a barátját, vagy rokonát, esetleg egy ismerősének a kiskutyáját, amitől hatalmas erőre kap és maga lerendez egy egész sereget. Miközben már vagy százszor megtudták volna ölni. A páncélján megcsillan a napfény, a haját borzolja a szél. Tehát mindketten tökéletesek, egyedül a táj volt ocsmány. Kiszáradt fák, zord környezet. A távolból döngő lépések zaja érte el őket. A nő összerezzent, de a lovag rendületlenül állt, és a haja még mindig tart. Kitudja mit is használ, talán a lonyálat ken a fejére? Ez most örök titok marad. A távolban kezd már sötét foltként látszani a sárkány, ami egyre csak közelit és a végén kirajzolódik az egész. Hatalmas volt, a bőrlebenyes szárnyai egyenként akkorák voltak mint egy jól megtermett fenyő, a fejéből két szarv nőt ki, a szájában tör nagyságú fogak sorakoztak, a testét fekete pikkely fedte be, négykézláb közlekedett de az elöl lévő lábait karként is tudná használni, a farkán végig tüskék sorakoztak. Rémisztő látványt nyújtott. A rabnő felsikoltott félelmében, de a hős csak állt és várta a támadást. Ami nem is késet sokáig, a szörny hatalmasra tartotta a pofáját és tüzet okádott a megmentőre. Aki hanyagul levette a hátáról a pajzsát és védekezzőleg tartotta a teste és a tűz közzé. Azt gondolta hogy az igazság majd megvédi, és a szent erő, amivel felvértezte magát. Csak lehet a sárkánynak elfelejtettek szólni erről, mert úgy elégette a férfit ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Nem maradt más csak az elszenesedett csontjai. A sárkány a nőre emelte a gyűlölettől izzó tekintetét.
- Asszony, nem meg mondtam hogy utálom a konzervet. Máskor ne ilyet csábíts ide. – mondta mély rekedtes hangján az óriásgyík. A nő pedig félelmében reszketett és bólogatót.
Ez volt az a pillanat amikor a TV szikrázni kezdet és kiéget egy nem odavaló tárgy miatt. Ami Orgo volt, kicsit idegesen ülök a kanapén, szinte szikrákat szór a szemem.
- Ezt a marhaságot, ki a fene csinálta!? Kinek az elmebeteg fejéből pattant ki!? De komolyan, és most annyi a rohadt tévémnek is.
Morogtam egy sort, rühelem amikor az ilyen szar olcsó ZS-kategóriás filmeknek nem undorítóan ocsmány és nyálas vége van. Nem, itt valaki alkotni akart valamit, és ez lett belőle, és most mehetek venni egy új zajládát. Összekapom magamat és Orgot is eltávolítom a drubadur ládából. Irány Karakura.
Nyitok egy Gargantát és indulok is. Nem tervezem hogy fizetek érte lopni fogok. Mert ma ilyen kis „vad” vagyok. Elvadulhatok úgy érzem, három valakit szolgálok, nem tudom kinek volt ennyi eddig, de azt hiszem a rekordot Én tartom. Megérkezve a városban csalódottan veszem észre, hogy bizony nincsenek sokan, pontosabban még csak most kezd ébredezni a város. Az égen lévő istenek szeme ébredezni kezd, álmosan halad egyre feljebb és feljebb. Míg végül néhány óra múlva ismét álmosan hunyja le a szemét, átadva testvérének a szerepet, aki az éjszakai műszakért a felelős. Röviden, hajnal van.
Sebbaj, addig is eltudom majd tölteni valahogyan az időmet. A szél ami nagyjából annyit jelent most, mint ha bab után engedném ki magamból, nem számottevő. Talán még egy Ördögszekeret se tudna elfújni. De ahhoz elég, hogy a zord is kihalt várost még érdekesebbé tegye. Nem érek rá sajnos ezzel foglalkozni, vár rám egy bolt ahol megszerezhetem amit akarok. Csak nem tudom pontosan merre is kellene mennem. Talán ebben lehet segítségemre az a lélek akit most láttam meg. Nem vagyok éhes, és végső esetben folyamodok ahhoz, hogy elfogyasszak, egy már meghalt személyt. Odamegyek hozzá és diszkréten megszeretném kérdezni merre is kell mennem. Amikor egy ismerős reiatsut érzek meg. Nem lehet ilyen pechem, vagy mégis? Igen lehet, mert a hátamba kapok egy találatot, a ruhámnak annyi, ezért vér fog folyni. Az már nem is érdekel hogy valamennyire fáj a hátam, elenyésző a fájdalom, mert Orgo felfogta egy részét. A lélek eltűnt, Én pedig egyedül maradtam egy elmebeteg Shinigamival, aki szerintem valami keresztes lovagnak képzeli magát. Csak nehogy a sárkány lángja eleméssze. Amilyen gyorsan csak tudok hátranyúlok a Zanpaktoumért és még éppen időben emelem a fejem felé. Kivédve így a támadását, igaz kicsit kénytelen voltam hátra görnyedni. Igen, megint az örült fodrász, Kagami Ai. Hogy eddig miért nem jutott eszembe a neve? Rejtély, de már tudom és ez a lényeg.
- Tervem? Milyen tervem? O.o Te összeesküvést látsz mindenhol? Komolyan, kezeltesd magad. Eh, inkább nem is magyarázkodok.- megcsavarom a testemet, pontosabban kifordítom, azaz lépek oldalra, leírva egy kört, így vele szemben leszek és közben a két Zanpaktout is egy szintre hozni, így kerülnek a pengéik egymással szembe, megpróbálom ellökni Ait. Méghozzá úgy hogy közben csapok egyet Orgoval.
- Remélem boldog vagy? Most sikerült a ruhámat szétgányolnod. Tudod a hajamat ha lehet hagyd békén azért, és megígérem, hogy nem leszel kevesebb te se a séróddal. Áll az alku?– nem vártam választ, tőle nem. Inkább cselekedtem, elrugaszkodtam a talajtól és felé Sonidoztam, több egymás után indított csapással támadok rá. Ami úgy tűnhet hogy csak vagdalkozok, de nem, folyamatos nyomás alatt akarom tartani.

Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te51050/65000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (51050/65000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 9:27 am

*Mámoros virág illatot érzek megindulásomkor a levegőben. Hasonló érzés ez, mint amit a Kagami birtokon tapasztalhatok. Nagyon úgy néz ki, hogy még így sem járok eleget Karakurában, ha ilyen apróságok meg tudnak lepni. Nem hittem volna, hogy a cseresznyefa virágai majd olyasmi illatot ontanak magukból, mely számomra ismerős lehet. Általános eltéréseket már felfedeztem a két világ közt, de az ilyen apróságok, hogy a kettő közt nincs is akkora különbség (a növényzetet illetően) valahogy kimaradt. Talán nem ügyeltem eddig az idáig terjedő részletekre, de az is lehet, hogy ezek a késői virágzású fák sokkal szembetűnőbbek voltak nekem most, mint azok amelyek tavasszal mutatják meg szépségeiket. Kissé nem megszokott most nekem, hogy ilyenekre is figyelek, mikor éppen Vexet célzom be egy kard általi támadásomhoz. Még is, ahogyan "hasítok" a levegőben sokkal szembetűnőbb a virágok illata, hogy azonnal le vonom ezt a következtetést még ha egyébként semmi értelme sincs ennek. Végül is ki az, aki egy ilyen alap szituációnál majd a környezet és környezetre figyel? Nem a környezet a célom, hanem egy arrancar. Ezért ki is zárom magamból ezt, hogy kellő képpen oda figyelhessek. Gyors mozdulattal célzom be felülről őt, s súlyommal feszítem hátra, hogy esélye csekélyebb legyen a vissza támadásra ebben a pozitúrában. A kezdés csak is az enyém lehet. Legutóbbi alkalomkor is én kezdtem, ámbár ő fejezte be. Ma ismét én kezdek, de ezúttal én is akarom befejezni, hogy a kör teljesen teljes legyen. Szemeim ravaszul csillannak fel a sápadt fényű hajnalban.*
- A kanibálok sokkal undorítóbbak!
*Sokat mondó hangsúllyal fejezem ki magamat. Jól érthető benne az ellenszenvem, amit nyíltan áramoltatok felé. Nem fogok neki hazudni azzal, hogy esetleg megjátszom magamat ahogy azt elég sok idióta megteszi. Nem lennék képes egy ilyenhez vigyorogni és tenni a hülyét, majd úgy lecsapni. Akit gyűlölök annak ezt szeretem egyértelműen a tudtára adni. Nincs is ezzel semmi baj. Talán csak annyi, hogy ilyenkor a jellemem kissé más kontrasztokat vesz fel. Kicsit mintha hirtelenebb lennék, ám ha ismernék Fuhaku jellemét egyből megértenék, hogy ez még semmi hozzá képest.* ~ Ugye kinyírod?! Már megint itt ez a fakó képű...nyíírd ki AI!..~ *Számomra szokványossá vált reakciója természetesen most sem maradhatott el. Kötelezően kezdett el ordibálni ezzel megint okozva nekem egy kis fej fájást. Vajon megélem-e, hogy egy nap majd nem fog ennyit üvöltözni mihelyst megküzdök valakivel? Néha már nagyon idegesítő, hogy nem tudok egy nyugodt harcot sem levezetni. Nem lennének ezek a zavaró tényezőim, ha hozzá tudnék teljes mértékben szokni, azonban hozzá lehet ehhez egyáltalán szokni? Aligha. Elég sanszos nekem, hogy más shinigami is hasonló cipőben járhat hozzám hasonlóan a zanpakutokat illetően. Még az is lehet, hogy valójában a zanpakutok java része pontosan ilyen. Még egy darabig Vexre ehezedem, de ez a művelet megszakad mert ugyebár időtlen időkig nem maradhatnak így a dolgok. Szokványos védekező támadó stílust veszi fel az arrancar, nincs is benne semmi különleges. Hátrébb ugrok, hogy legyen terem a támadásra, hiszen az én nodachim pengéje fél méterrel hosszabb egy átlagos katana hosszúságától. Még ha Vexnek kaszája van, akkor sem kell neki elegendő tér a hatékonysághoz velem ellentétben. A tervem már az lenne, hogy oda shunpozok hozzá és valami taktikus támadással vágom le az egyik kezét, viszont tervemet abban az időben szabotálja mihelyst sonidoval megindul felém. Nem örülök ennek, határozottan nem, hiszen láthatóan a gyorsasága egy ilyen általános csatározásban jóval hatékonyabb mint az enyém. Olyan nem lehet, hogy erre nem találnék ki valamit...innen-onnan védekezek. Előnyben részesülök, mert több penge segít nekem a védekezésben, azonban ez sem tarthat időtlen időkig. Nyomást tud rajtam gyakorolni a gyorsasága végett, de ez nem jelenti azt, hogy ebből nem fogok tudni kitörni. Fejben már keresem is a megfelelő kidout ennek kiküszöbölésére még pengéimmel egyenlőre csak védem magamat. Rossz kidoushuu tiszt lennék, ha nem jutna eszembe egy hasznos kis mágia. Mikor nem számít rá sokkal arrébb shunpozok és a dachimat forgatni kezdem, hogy amint sonidoba kezd egy szép kis forgószéllel találja szembe magát.*
- Hadou no gojuuhachi Tenran!
*Elég nagy bajban lennék feltehetőleg, ha nem ismernék bizonyos kidoukat a hátrányaim javítására. Nem lehetek mindenben kiváló, de az, hogy egy arrancar legyűrjön gyorsaságban azért fusztrál s ez ki is ül a tekintetemre. Undorral pillantok az arrancarra. Bár lett volna múltkor lehetőségem arra, hogy megöljem. Rezzenéstelenül megtettem volna csak éppen nem úgy jöttek össze a dolgok ahogyan tervezve lett. Így szokott lenni, mindig jön valami váratlan. Ennek ellenére a józan ész logikáját még nem fogom kizárni. Minden esélyem meg van arra, hogy ezúttal eltöröljem a föld felszínéről ezt a degeneráltat, feltéve ha okosan forgatom a rejtett tartalékaimat melyből nincs is olyan kevés...*
- Talán... *Még, hogy egyértelmű választ mer tőlem várni? Soha nem fogom megadni neki azt az alapvető tiszteletet, hogy a másik félnek értelmesen válaszolok, nem pedig rébuszokba szövöm át mondandómat. Ámbár csak van elég esze, hogy rá jöjjön nem szándékszom haj nélkül innen távozni. Elég nagy tehetség kellene hozzá, hogy azt higgye ez nem így van. Még nem fejeztem be a támadási sorozatomat. A forgó szelet követően más is küldök rá egy pusztító kék tüzet.*
- Hadou no sanjuusan Sokatsui! *Sokak által kedvelt kidou ez. Nem a kedvencem, de a sakktáblán sem lövik ki elsőre a királynőt, nem de bár?*
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te43000/45000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (43000/45000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 11:39 am

Nagy ez a város, nagy ez a világ is, és mégis pont egy olyan valakit kapok ki ellenségnek, akik finoman fogalmazva is, ignorálja a személyemet. Mivel szolgálhattam rá erre a nagyfokú gyűlöletre? Talán megöltem valakit, akit szeretett, vagy meghúztam esetleg a haját? Nem tudom, fogalmam sincsen, csak azt érzem, hogy megakar ölni. A véremet akarja, és teljesen értelmetlen ok miatt. Csak azért mert Hollow vagyok egy Arrancar, aki elméletileg az ellensége. S minket neveznek gonosznak, barbárnak? Amikor csak azért küzdünk, hogy életben maradjunk. Neki pedig elég annyi ok a fajtám irtására, hogy lelkeket eszünk? De mivel különbek a Shinigamik? Hiszen esznek húst, az talán nem egy élőlény volt? Nem voltak gondolatai, érzései, esetleg kölykei? S csak azzal tudják magyarázni a teteiket, amikor elfogyasztják, hogy ez a természet rendje. Az erősebb megeszi a gyengébbet, akkor ezen a vonalon elindulva mi is csak a természetes folyamatot folytatjuk. Táplálkozunk az életért, ennyi az egész.
S ezért is hárítottam ennek az örültnek a támadását. Hátrányban vagyok jelenleg, mert az első csapást bevitte, és a jelek szerint a másodikat is befogja. Csak hogy ezt nem hagyom annyiban. Nem tanult volna a legutóbbiból? Esztelenül rám támadtt és mi lett a végeredménye? Súlyos sebekkel tarkítva a földön fetrengve szenvedett. Én pedig nyugodtan itt hagytam, csak nehogy megint így járjon az ostoba. Bár nem szokásom a hidegvérű gyilkolás, de ez esetben kivételt tehetek majd vele. Megelőzve a bajokat. A szavain csak forgattam a szemeimet és egy „chh” hangot adtam ki.
- Bocsi, de a kannibálok a saját fajtájukat eszik meg. Én pedig nem szoktam olyat csinálni, az emberi és a ti lelketek pedig nem Hollow, ezért hát ez nem kannibalizmus… szívi. Természetes kiválasztódás csak, az erősebb megeszi a gyengébbet.
Hogyan is mondják? Tusé vagy valami ilyesmi. Beleset a saját hülyeségébe, vagy Én a saját tudatlanságomba, mert nem biztos, hogy jól mondtam el mi is az a kannibalizmus. Mindegy, nem érdekel, hogy Ai kifog-e oktatni. Bár olyan beképzeltnek tűnik az irányomba, hogy talán arra se tart méltónak. Hánynom kell az ilyenektől, önön felsőbbrendűségük miatt azt hiszik többre képesek, valami nagyobbra születtek. Nem, a kurva életbe is, nem, ugyanolyanok mint mások, nincs joguk ahhoz, amit tesznek. Főleg az ilyen ostoba kis csitriknek, letöröm a szarvait, és a saját szemébe fogom majd döfni. Megvakítom és akkor talán tényleg látni fogja a valóságot. Legyen valaki Hollow vagy Shinigami, képesek arra, hogy ne gyilkolják halomra a másikat. Mint Anao és Én, „ellenségek” vagyunk, de mégis remekül megvagyunk egymással. Nem kiabáljuk a másikra azt, hogy „lincslincs”.
A pengéink különválnak és támadásba lendülök, nem titkolom, darabokban akarom látni. Az arcomon lévő kifejezés is ezt mondja „utállak”. Ez mindent elárul, ha azt hiszi, neki van joga a gyűlölködéshez egyedül, akkor téved. Folyamatos csapássokkal szorítom hátra, nem akarok neki esélyt adni arra, hogy visszatámadjon rám. Okozhat meglepetést mert érzem rajta hogy erősebb lett, az első támadása is a kidouja is fájdalmasabb volt mint a legutóbb. De a karddal való harcban mintha gyengébb lenne, ezt kell kihasználnom és közelharcra kell kényszerítenem. Egy újabb de erősebb csapást szeretnék bevinni, de elshunpozik előle. Remek, most akkor mehetek megint közzel hozzá. Miért nem akar csak itt maradni velem szemben és megdögleni? Sonidoznék a közelébe de amikor a kardját forgatni kezdi rosszat sejtek, és inkább a védekezésre koncentrálok.
- Blanco carbúnculo/ Fehér rubin. – mondom ki a technika nevét, aminek a hatására körülöttem egy pajzsszerűség jelen meg. Ami kívülről vörös ugyan, de hogy a belseje miért fehér, azt nem tudom. Gondolom ez csak egy esztétikai hatás. S hogy fokozzam a védelmemet Orgot is magamelé emelem, így talán már képes leszek a védekezésre. S mivel a távolságot tartom, ha jól gondolom, akkor a forgószele nem ér el.
- Ostoba szuka. – sziszegem a fogaim közt a szitkot. S szerintem jól gondoltam, a kis szele nem árt, ellenben az a kis kék tüzecske már megteszi a hatását. A pajzsom felfogja a támadást, de egyúttal el is emésztődik a védelmem, volt nincs védelem. Így is átjutott valamennyi a tűzből és kicsit megpörkölte a bőrömet. Remek, vehetek Bepantent. De ha azt hiszi csak Ö képes mágiázni, akkor téved. A bal tenyeremet felé nyújtom, és használok egy újabb támadást.
- Tsuru Hankei/Bénító Sugár. – ez a kis lapos, téglalap alakú kék sugár majd megteszi a hatását. Nem támadásra szolgál, ahhoz túl gyors. Nem ez ha eltalálja akkor egészen egy percig teljesen lebénítja majd. Hasznos kis találmány. Ha sikerül a bénításom akkor pedig Orgot a földbe állítva mindkét kezemmel Barákat indítok meg felé. Kóstolgassuk csak egymást, ennek így kell lennie. Bár ha nem tudtam megbénítani, nos, akkor is a Barákat használom. Amint az utolsó kis gömb is elhagyja a kezemet ismét kézbe veszem a Zanpaktoumat és Sonidoval közelitek felé, csak nem egyenesen hanem cikázva. Amikor közel érek hozzá egy bal fentről indított lefelé haladó íves vágással akarok sebet ejteni rajta. Természetesen a menekülésre is készen van a tervem már Twisted Evil .
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te51050/65000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (51050/65000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyCsüt. Jún. 02, 2011 5:39 pm

*Belső nyugtalanság fedi fel magát lelkemben. Lassan jön s valahogy pillanatról pillanatra erősebb lesz, ahogyan a következő támadásaimat tervezgetem. Már legalább 5 lépéssel előre tudom, hogy miket fogok bevetni az arrancar ellen, ha esetleg nem sikerülne a soron következő technikám. De ez nem elég, egyáltalán nem elég, ha nyerni akarok. Szemmel láthatóan tapasztalhatom, hogy nem csak én, de ez a degenerált is erősebb lett, ami okozhat némi gondot is...számolnom kell vele. Éppen ezért leszek most jóval megfontoltabb, azonban utálatom felé nézve nyugtalanságot okoz bennem. Nehéz a reális ész talaján maradni mihelyst olyannal találkozol, akit teljes szívedből gyűlölsz, pedig ezt általánosan nehezen lehetne kivívni. Utálat és gyűlölet közt is van különbség, az első sokkal gyengébb és általánosabb jelző egy arrancarra nézve. A gyűlöletemnek azonban már van oka.
Elhúzom számat az arrancar válaszát illetően. Nem vártam tőle egyáltalán, hogy kommentálja szavaimat. Sőt, úgy néz ki még mindig szeret annyit magyarázni, mint legutóbb. Ez a tulajdonsága még mindig idegesít engem, hogy folyvást kioktatni akar. Inkább ne tenné meg, eléggé hülyeségeket mond vagy csak nem ismeri az arrancar társait?*
- Inkább meg sem szólaltál volna arrancar! Kicsi hollow megeszi a másik hollowot majd Menos lesz a menos tovább zabál, belőle lesz az adjuchas az adjuchas tovább zabál és.... te is tudod. Ergo így sem nevezed a fajtád kannibálnak? ..sakk...
*Szúró pillantásokat vetek rá. Valóban hülyeségeket hordott össze, de azért kissé furcsa, hogy ezt nekem shinigami létemre kell elmondanom. Nem az én dolgom lenne kioktatni őt hollow biológiából, de nagyon úgy néz ki, hogy még is szükség volt rá, hátha így tisztábban látja ezeket. Badarság, soha sem fogja beismerni, hogy igazam van. El kéne ezt tőle várnom? Semmiképp, így vagy úgy az én szándékaim teljességgel nyitottak. Bár az, hogy mit fogok lépni az- azért nem. Rossz csatáros lennék, ha már az elején nyílt lapokkal játszanék. Forgó széllel támadok feléje, hogy a felém közeledő támadását ne hagyjam célba érni. Egyáltalán nem akarok vele közelharcban megküzdeni. Sokkal egyszerűbbnek vélem, ha távolról hasítom ketté Vexet. Nem vagyok abban olyan biztos, hogy keresztül tudék a hierroján vágni kardommal. Nem tudom milyen erős hierroval rendelkezik, de azt legutóbb sem volt könnyű nekem lepattintani helyéről. Most már azért annyi előnnyel indulok, hogy ezt ismerem és nem indítok olyan támadásokat, amiknek gyakorlatilag semmi értelme nem lenne. Nem tartom valószínűleg, hogy sikerülne pontosan ezért hagyatkozom a kidoura. Annak használatában már egészen jártas vagyok, láthatóan pedig ellenfelem elmarad belőle vagy csak nem mutatja be milyen technikákat tud. Óvatos maradok vele szemben, viszont kegyetlen. Csak legyen egyetlen egy alkalmam, nem félek majd kihasználni. Ellenfelemet nem vesztem szem előtt. Halványan s majd erősebben dereng fel a forgószélben egy arrancar technika. Valamiféle pajzsszerűség lehet abból kiindulva, hogy képes volt vele felfogni a támadásom. Nem is baj, ha hamar végeznék vele akkor az meglehetősen rossz fényt vetne rám. Ilyen alak győzött volna el legutóbb? Ennek csak örülhetek, hogy egy ilyen technikát képes volt kivédeni, legalább most látom, hogy azért ő is rendelkezhet olyasmivel, mint a kidou. Sokatsuival indítok, hogy ezt a védelmét kostolgassam, kíváncsi vagyok, hogy vajon képes- e felfogni egy sokatsuimat. Amint felé küldöm, már világos is lesz számomra, hogy nem lehet egy túlzottan erős technika, ha nem volt képes felfogni egy sokatsuit sem. Még is csak csalódnom kellene? Természetesen, egy ilyen semmire kellőtől nem kéne olyanokat elvárnom, amire nem is képesek. Shunpozni kezdek még úgy is, hogy tudom nála nem leszek gyorsabb. Arra viszont jó, hogy ha valamiféle más technikába kezd az ne találjon be olyan könnyen. Ennek segédletére elhelyezek a testem bizonyos részén egy Rokkakabe-t, hogy ha azt támadás éri, akkor automatikusan aktiválódjon a kidou pajzsom. Megtorpanok egy pillanatra, hogy lássam mihez is kezd Vex. Ekkor egy ismeretlen sugár indul meg felém, ami elől van okom nem kitérni. Gyorsan halad felém és gyorsan célba is ér. Egy nagyon enyhe kaján ívelésre húzom ajkaim szegletét, miként a hatszögű pajzsom blokkolja az ő technikáját. Nem tudom milyen technika is lehetett pontosan, de azt ár igen, hogy a barrákat teljességgel feltudom ismerni. Nincs más választásom, shunpoznom kell, hogy kikerüljem őket. Azért akad egy kettő, melynek sikerül eltalálnia ennek köszönhetően pedig a yukatám ujja egy az egészében le ég. Párat képes voltam egy egyszerű hankival hatástalanítani, de csak mert már ismerem Vex barráit. Éppen csak egy pillanatra nem figyelek és már is bal fentről villan felém a kaszája én pedig feltekintek rá. Gyorsan s hirtelen ért támadása egy pillanatra lesokkol. Gyorsan jött és még kellő időben reagálni sem tudtam rá, ön ön balgaságomból most pedig gyorsnak kell lennem. Hat rudas fénybörtön hasznosságát vetem be ellene, hogy kaszájának pengéje centikkel állhasson meg fejemtől.*
- Bakudou rokjuuichi Rikujoukourou!

*Sárga fénylapok jelentek meg a levegőben, hogy hat fogja majd közre a támadót. Ez egy erőteljes bénító technika, amelyet sokan kedvelünk használni, ha arra kerülne a sor. Ennek technikának viszont van egy hátránya, hogy a lélekenergia felszabadításával ki lehet belőle jönni. Tsztában vagyok ezzel, így már is kihasználom a köztünk lévő távolságot, hogy teljesen a közelébe férkőzzek. Egy shunpoval termek még közelebb hozzá. Először a csuklójára helyezek, egy tejou-t s másodperc eltérésével el rejtem magamat egy meimen kamennel.*
- Tejou..Bakudou nanajuu Meimei Kamen... *Suttogom s ezt követően arrébb megyek. Egyenlőre nem csinálok semmit, mert ha beválik tervem, akkor egy gyönyörű szép robbanásban vehetem ki részem a nézők között.*
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te43000/45000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (43000/45000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyPént. Jún. 03, 2011 3:20 am

-Nehéz a nevem szólítani? Várj, had találjam ki, annyira alantasnak gondolsz, hogy nem vagyok méltó arra, hogy a nevemet a szádra vedd. Igazam van? Nem vagy Te semmi más, csak ez ostoba beképzelt shinigami. Aki úgy viselkedik, mint a lángoló seggű Trójai Heléna. Pattogsz és az életlen vacak kis zanpaktouddal hadonászol. Nőj fel a világhoz, és akkor talán megtanulsz tovább látni az orrod hegyénél. És természetes kiválasztódás, a fajok közt is vannak alfajok, megesszük a fejlődésünk érdekében a kisebbeket, így leszünk erősebbek, fejlődünk. Szóval ne beszélj olyan dolgokról, amikhez nem értesz. Inkább az ocsmány arcoddal csinálj valamit. Nálunk ez szükséges, enni kell, tehát nem kannibalizmus, szóval… matt… te kurva.
Jó is lenne ha egy ilyen ostoba valaki akar kioktatni arról, hogy hogyan is keletkezünk. Amit a könyvekben olvasot annyit tudhat, meg a nevét. Beképzelt nagyon beképzelt, ha lenne szívem, akkor teljes szívemből utálnám, de így csak lélekben érezhetek iránta gyűlöletet. Ami pedig meg van. Nem fog hiányozni senkinek Ai ha megöltem, sőt, szerintem kitüntetést is fogok kapni miatta. Szégyen minden shinigamira egy ilyen…. valaki. Nem is beszélve arról, hogy fodrásznak is gyenge. Egy foltot vágott csak le a hajamból, ami miatt még szarul is néztem ki. El kell venni az engedélyét, az ollóját kettétörni és felakasztani a hajszárítójának a kábelére. A hajsprayt pedig a torkára dugni és had fúja.
Nagyon nem akarja azt, hogy szemtől szemben találkozzanak a pengéink, és szikrákat hányva okozunk egymásnak sérüléseket. Inkább távolságot akar tartani és kidoukkal támad rám. Mint ez a kis nyári szellő, csak hát én se vagyok rest, mint a nyest akinek azt mondják adj egy nyelvest (Nyest, ne légy rest, adj egy nyelvest). Pajzsot használok, hm, ez a második alkalom hogy ezt használtam. A szelet ugyan felfogta, de a második támadása már sikeresen eltüntette, kaptam is egy kis barnulást. A szép egészséges fehér színemnek annyi, dik. Viszonzom neki ezt a szívességet egy bénító sugárral, csak valamiért nem tért ki előle. Beképzelt szuka, ennyire nagyra tartja magát? Ezek szerint igen, mert hagyta magát eltalálni. Chh, tehát ezért? Valami védelmet rakhatott magára, mert a találat után egy pajzs derengett fel. Mindegy, a barák talán megteszik a dolgukat, akad, ami eltalálja de számottevő sérülést nem okozott, volt amit levédet és olyan is volt ami csak egyszerűen mellé ment. De ahhoz elég volt hogy megpróbáljam kettévágni, a közelébe vagyok és leakarok sújtani, de megmozdult a szája. Ez nem sok jót jelenthet, de szerencsére készültem a védekezésre. Oldalra nyújtom ki a karomat és a tenyeremből előbukkan a láncra erősített kunai, és nagy sebességgel elhagyja a kezemet. Beleáll egy épületnek a falába, igaz hogy végül csak sikerült elkapnia a számomra már ismerős kidouval, csak mást most nem tud tenni velem. A lánc megfeszül, milyen jó hogy nem csak támadásra tudom használni. A falhoz húzom vele magamat, csak sajnos ebben az állapotban nem tudok sok mindent lépni. Elég nagy erővel csapódók a falnak utána pedig le a betonra. Nyikkanok egy szépet a találkozáskor, ami a testem és a közt történik amin sétálni szoktak az emberek. Már csak ettől a vacak valamitől kell magszabadulóm ami gúzsbakőt. Nézem a karjaimat, jé, ilyen még nem volt eddig rajtam. Kit kis valami a kézfejemen. De mikor került rá? Gondolkozni kezdek, és bevillannak az emlékképek. Mielőtt sikerült elhúznom a közeléből megérintette a csuklóimat. Chh, fenébe és nem tudom mégis mik kerültek a kezemre. Szabadulnom is kell, és közben aggaszt ez a két bilincsszerű valami. Eléggé kiszolgáltatott helyzetbe vagyok, ezért is keresem a tekintetemmel Ait, csak hát nem látóm sehol. Ez szopás, lesből akarna támadni? Az eddigi észrevételeim szerint nem a leggyorsabb és nem is a legjobb zanpaktou használó. A kidouk terén járatos szerintem. Mindegy, gyorsan kell cselekednem, mivel nem tudok erő felszabadítást használni, mert a karjaim foglaltak, ezért a lélekerőmet fejtem ki. Bár ne tettem volna, faszrahúztak de alaposan. Felizzik a két bilincs, és egy igazán szép robbanás következik be. Mindent beborítanak a lángok és én pedig fájdalmamban ordítok. Leéget rólam a felsőm és a nadrágom is átment rövidnadrágba. A testem elég csúnyán összeéget, ideje komolyabb dolgokat is használni. Körbeölel a füst pontosabban szép nagy füst van mindenhol. Alig tudok megállni a lábaimon, a fájdalom keresztüljárta a testemet, remegve emelem a kezemet Orgohoz, végighúzom a tenyeremet a legfelső pengéjén és kimondom amit ki kell mondani. Az erő felszabadítás megkezdődőt. Pár pillanat és már nincsenek rajtam sebek, hanem a vudupap kinézetet öltöttem magamra. Nem aprózta el, ezért Én se fogom. A levegőbe emelkedek és a terepet pásztázom. Nincs sehol. Talán ha nem cseszi fel sikeresen az agyamat, ezt nem tenném meg.

- Búj elő….. SHINIGAMI!!!! – üvöltőm gyűlölettel teli hangon az arcomon is látszik, hogy leginkább egy karót dugnék fel neki. Hogy nyomatékot adjak a szavaimnak egy lakóházat veszek célba. Sajnálatos hogy ezt kell tennem, de egy cerot lövök el, egyenesen a házacskára. Sajnos laknak benne, erről tanúskodik az, hogy fény gyulladt az egyik ablakban. A lövést már megakadályozni nem tudja, maximum levédeni. De talán ezt is tervezem, mert ha előbújik akkor Én következek. Ahogy meglátóm a maximális gyorsaságomat kihasználva előtte termek és a kaszám végével gyomorszájon próbálom vágni, elég erősen hogy kettégörnyedjen utána az arcába térdelek, ez pedig arra elég, hogy kiegyenesedjen és akkor már egy fejelést is kap az arcba, és jöhet a vége, elsonidozok tőle és egy Abdominalt lövök rá.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te51050/65000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (51050/65000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptySzomb. Jún. 04, 2011 3:22 am

*Külsőleg komolyságot és kimértséget kezdek el sugároztatni. Ostoba, ha azt hiszi ilyen szavakkal feltudna húzni teljes mértékben. Jókat derülök a szavakon, amelyeknek háttere még mindig nem olyan mint kellene lenniük. Komolyan ilyen hülye lenne, hogy nem tud fogalom és fogalom közti különbséget tenni? Ennyire nem lehet valaki...végül is csak arrancar. Nem várhatom el tőle, hogy majd előrukkol nekem olyasmivel, amit még esetlegesen el is tudok ismerni neki. Soha nem fog ilyesmit mutatni, származása pedig számomra örök el nem fogadott tény. Undorító mihaszna lény, akinek semmi dolga sincs a zabáláson és pusztításon kívül. Semmi értelme sincs létezésének, csupán annyi, hogy tönkre tegye azt, mit valaki éveken keresztül épített. Nem tartom nagyra és soha nem is fogom. Oly' szavakkal amik pedig elhagyják száját...bizonyára a szülei sosem nevelték meg igazán.*
- Legalább nekem nem kellett sok száz más léleknek az arcát megzabálnom h ilyen arcom legyen!
*Természetesen nem fogom szó nélkül hagyni a sértegetését, de legalább elég tételként szolgál nekem, hogy sikerült felhúznom a kicsiny kis agyát. Érdekes azért mindenesetre, hogy ennek az arrancarnak milyen durva stílusa van, mikor éppen valami olyasmit mondanak neki, ami nem tetszik. Persze mindenkit képes kihozni a sodrából olyasmi dolgok, amik esetleg sértően hathatnak, de valaki tudja ezeket kontrolállni valaki meg nem képes erre. Nem érdekel, hogy mit mond. Bár azt gondolhatja, hogy most fölényben van, én ezt így nem merném a helyébe elhinni. Pontosan ez a fajta idegessége vezeti majd ezt a megmérettetést az én mérlegemre. Mindenki tudja, hogy aki szívébe engedi a dühöt, az hibázni fog. Ezért fogom magamat is vissza tudatosan, mert nem szeretnék egyetlen egy hibát sem megengedi saját magamnak. Tudom, hogy hatalmas fába sikerült belevágnom magamat, azonban nem gondolom, hogy teljességgel lehetetlenségnek tűnik az egész. Már a múlt alkalommal sem volt az, elég szépen sikerült megsebesítenem még úgy is, hogy a végén ő nyert. Ilyen alapon, hogy most már azért tapasztaltabb vagyok a vele folytatott küzdelemben, sokkal nagyobb eséllyel indulok. Gyűlölöm, de bosszúból is teszem, amit teszek. Ezúttal nem akarok semmiféle lehetőséget elszalasztani s még ő a gyorsaságával, a közelharcban akar hátra utasítani, addig nekem még mindig úgy érzem, hogy tárházam sokkal sokszínűbb. Nem tudom, hogy még is mit hisz, de rosszul teszi, ha a kidoukat alábecsüli. Pontosan ezért rejtettem el magam, hogy láthassam még is mit kezd egy olyan helyzetben, melyben most én vagyok ki kutyaszorítóba terelte. Lezárni egy hatrudassal majd tudván, hogy abból lélekenergia kiszabadításával lehet kiszabadulni rá helyeztem egy bilincset, ami pontosan akkor robban majd fel ha ő felszabadítja ezt...szemét húzás volt tőlem, viszont talán ez egy elvárt teljesítmény a kidoushuu osztag egy tisztjétől. Ez a mi igazi küzdő stílusunk. Mágiákat vetünk be harcainkkal és ha megfelelő szinten vagyunk benne különböző módon kombináljuk. Ravasznak kell lenni ahhoz, hogy harci hátrányaidat a puszta mágiával hellyettesíteni tudd. Szeretem a démon mágiát. Még az akadémián feltudtam ismerni az előnyeit, hogy mennyi lehetőség akad benne ugyanakkor tudtam, hogy olyan primitív küzdőstílusban, mint a hakuda sosem leszek jó, így hát erre edzettem magam. S most itt vagyok. A 11. osztagból kidoushuu osztagos lettem. Ha ezt valaki nekem évtizedekkel ezelőtt mondja feltehetőleg körbe röhögtem volna, hogy még is miből gondolja, hogy én valaha is ebben az osztagban fogok megfordulni. A sors gyakorta tud kacifántos fordulatokat felvenni azt hiszem, erre már magamnak is rá kellett jönnöm.
Hátrébb shunpozok, hogy jobb és távolibb szemszögből figyelhessem az eseményeket. Végül is nem áll szándékomban, hogy a vélhető robbanás sebzését én is élvezzem, ezt meghagyom a velem majdnem szemben lévő arrancarnak. Had hasítson bőrébe, had nyelje el teste a pusztítás fájdalmát s érezze, hogy még is mit evett meg tulajdonképpen. Ily' barbár módon vágyott az életre? Ám tessék érezze, hogy még is milyen ez az élet, amit magának okozott. Sohasem fogom tudni bár megérteni az ő életüket, de nem is akarom, hiszen nem is ismerem el. Legalább majd ezzel a kidouval valamennyit visszafizetek azoknak, akik áldozatául este mióta lélegző lény lett belőle. Végig nézem, ajkaim pedig apró ravasz ívekre magasodik, ahogyan hallom a robbanás okozta fájdalmát. Bizonyára erre nem számított a kis söpredék, de őszintén remélni tudom csak így előre, hogy ezzel véglegesen sikerült kitörölnöm az éterből. Sikerült? Meg kell lepődnöm, ahogyan a kormos füst lassan párolog el a levegőben. Először azon kezdek el gondolkodni, hogy vajon ezt látnák e azok az emberek, akik itt haladnának el mellettünk? Körbe nézek, de aligha látok itt rajtunk kívül mást, ezért megnyugszom s figyelek továbbra is erre degeneráltra. Sajnos egyértelművé válik, hogy valójában nem is halt meg (amire mellesleg számítottam). Keresztül húzta tervemet ezért is maradok mozdulatlan egy pillanatra, hogy kieszeljem az ez utáni tervemet.*
~ Öld meg, meg van a kellő erőd most hozzá... Nem, gyorsabb nálam csak egy re...~ *Resurreción,...csak épp, hogy gondolatban kellett kimondanom ez a félkegyelmű már is hozzá nyúl s egész egyszerűen az eddig keletkezett sebei begyógyulnak. Gondterhelten sóhajtok egyet, szúrón pedig azt figyelem még is mihez kezd most. Hangjából leszűröm, hogy nagyon ideges lehet ennek pedig kiváltképp örülök. Meg kell lepődnöm, mert kezét már tartja is egy irányba és a vörös sugár körvonalazódik ujjai előtt. Képes lenne egy lakóházat megtámadni? Nem hagyhatom puszta kötelességből sem. Shinigami vagyok és az emberek védelme is kötelességeim közé tartozik még akkor is ha saját testi épségemet kockáztatom ezzel. A keletkezendő cero elé shunpozok és dachimat magam elé tartom majd forgatni kezdem. Talán éppen abban a pillanatban idézem meg a forgó szelek, mikor az ő céroja már közel jár.*
- Hadou no gojuuhachi Tenran!
*Suttogom s talán itt van az a pillanat, amelynél szándékosan és fél szándékosan is felfedem igazi kilétemet. Nem figyelek kellőképp a meimen kamen-emre ezzel vizuálisan megjelenek a szemei előtt, másrészt pedig a forgó szelet, mely elnyeli a cerot az is éppen eléggé feltűnő. Hirtelen nagyon tanácstalan kezdek lenni az ügyet illetően, nem azért mert felakarom adni, hanem mert egész pontosan nem akarom még a zanpakutomat bevetni egy harcban. Bizonytalanságomnak az árát pillanatok alatt meg is kapom. Szemmel nem tudom követni, olyan gyorsan kerül elém a semmiből Vex s én reflexből magam elé kapom a shurikenemet. Szerencsére a vágást sikerül kivédenem, de az ütésekre már nincs időm. Fokozottan nagy ütéseket kapok a fejemre, ami miatt nem csak vérezni kezd mert mondhatni betört, hanem olyan agyrázkódást kapok tőle, amiért percekig nem látok semmit és a hallásom is kikapcsol valamiért. Nem érzékelek semmit csupán, hogy a körülöttem forgó világ nagyon gyorssá vált és egyensúlyom...nos csak úgy vagyok. Égető érzés minden fele. Kósza foltok jelennek meg majd percekkel később szemeim előtt még az abdominalt benyelve ellep a füst. Fuhaku teljes bizonyossággal ránt be saját lelkem világába.
Jól ismert környezet ez már nekem. Füves puszta és a hatalmas összegyűlt káosz felhőz sora. Azonnal megértem, hogy miért is hívott ide pont, amikor egy csata kellős közepén vagyok. Lesérültem, elég komolyan ezzel pedig a belső világom is olyanná csapott át, amit a zanpakutom egyáltalán nem szeret. Állok a pusztán és az egeket kémlelem. Fogalmam sincs, hogyan vagyok képes állni ilyen állapotban, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy lehajtott fejjel térdelek Karakura egyik játszóterén alig élve.* ~ Figyelj most rám Kagami lány..engem nem érdekel mit teszel és hogyan, de elfelejtetted már, hogy még is miért és hogyan indultál meg azon a bizonyos úton? Nem gondolod, hogy merész volt nem bevetni engem egy csatában? Még is mikor döntötted te azt el, hogy egyedül küzdesz és nem hagyod, hogy melletted legyek? Mikor váltál ilyen önzővé mond!~ *Számos kérdése hallatán nem az eget kezdem el kémlelni, hanem tekintetemet inkább a szárnyas fekete lóra helyezem. Meglep, de annyira, hogy hirtelen válaszolni sem tudok.* ~ Igazából... nincs itt semmiféle igazából! szedd össze magad shinigami, többet vártam el egy olyan lánytól mint te vagy...soha se becsüld le ellenfeled, és ne engedd meg magadnak, hogy ennyi idő után kizárj az életedből különben nem fogom neked megadni azt, amire vágysz....~ *Egyáltalán nem ismerős nekem ez a stílus melyet Fuhaku Yashi enged meg magának velem szemben, olyanniyra meg is lep, hogy szavak helyett inkább csak bólintok egyet neki. Elhagyom lelkem világát, hogy a valóságba térjek vissza, de még ott én cselekednék, addig lelkem világában ezúton egy érdekes szituáció zajlik le. A fekete ló egy pillanatra ketté vál s helyén két egymás negatívja, angyal kinézetű férfi jelenik meg.* ~ Biztos vagy benne, hogy ez kellett Yashi?... Te lehet behódoltál a shinigamidnak, de én nem. Többet várok el tőle, sokkal többet mert képes rá. Talán majd egy nap így is láthat minket...azon napon pedig megtanulhatja a bankai-t is. Feltéve, ha valaha is el jön az a nap..~ *A két zanpakuto szellem ismét össze olvad. Ebből a beszélgetésből én semmit sem érzékeltem, csupán néhágy levegő vétel után kardomat a földbe szúrom magam előtt.*
- Tokase...Saijin wo mamore...Fuhaku Yashi!
*Nagy nehezen kimondva eme szavakat belátom zanpakutom igazát s megidézem a shikai formát. Ugyan nem sok ideig, hisz saját sérüléseimet gyógyítom be vele, de arra pont megfelelő, hogy tudjam folytatni a harcot. Pillanatok alatt végbe megy rajtam a változás és a kardom is vissza regenerál a helyére. Horzsolások mellett a szám szélén kibuggyanó vér marad meg. Fel állok, hiszen újra látok és hallok. Letörlöm ajkaim széléről ezt a nem oda illő kis jelenséget.*
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka! Minden teremtmény, szárnyak suhogása! Te, ki az Ember nevét hordozod, faragj iker lótuszt egy fényét vesztett kék lángon, és várj, míg a lángoló tűz eléri a távoli mennyországot... Hadou no nanajuusan Souren Sokatsui!
*Ugye milyen szép is, ha valaki egy ilyen méretű támadás után is feltud állni? Valakik képesek rá még úgy is, hogy nincs e fajta képessége a zanpakutojának, mint nekem. Nincs akkora lelki erőm egyedül, hogy képes lennék rá. Talán most majd, hogy magam is észlelem a zanpakutom gyógyító ereje nélkül nem lettem volna képes rá talán vissza találok az eredeti utamra. Végül is nem a zanpakutom a lelkem egy értékes darabkája?*

Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te43000/45000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (43000/45000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptySzomb. Jún. 04, 2011 7:04 am

- Emberként is ilyen volt az arcom, ennek semmi köze a lelkekhez… te deszkalady ocsmányság.
Haj, miért vetemedek erre, miért alacsonyodok le az Ő szintjére? A külsőmre tett sértéseire Én is hasonlóan reagálok, ezt pedig nem szabad. Nem lesz meg az a tudat, hogy jobb vagyok, mint Ő, mert igen is az vagyok. Nem gyűlölőm az egész faját, nem, korántsem. Én csak is ezt az egy shinigamit utálom. Nincs oka a támadásra, nincs oka a harcra, mégis megakar ölni. Amit pedig teszek az csak is a jogos önvédelem, és ha ebbe belehalna? Legyen, kit érdekel? Egyel több vagy kevesebb gyűlölködő személy eben az óriási pocsolyában? Amiben mi is csak amőbák vagyunk, az mit számít, ha eggyel kevesebb alantas lény? Semmit, hálás is lehet a világ, az arrancar társadalom, ha ezt a valakit eltörlöm a Föld felszínéről. Őt, aki arra is képes volt, hogy kihozza belőlem a haragot. Amit pedig mélyen eltemetve hordok, nem szeretek ideges lenni, se utálkozó. De a picsába is, Neki sikerült, amikor utoljára akkor lehettem ennyire pipa, amikor részegen belehánytam a kádba és utána a mosógépbe is került. Akkor is saját magamra voltam inkább mérges. Mert minek iszik az, aki nem bírja? Pontosan, nem kellet volna végigkóstolnom mindent és csinálni egy Hófehérke és a hét törpét. Ami abból áll, hogy szépen kiteszünk hét feles poharat, mindegyikbe egy bizonyos fajta töményt. Erősödő sorrendbe, egy nyolcadik sima pohárba pedig tejet rakunk. Gondolom nem szükséges részleteznem a továbbiakat? Ettől volt a hányás, sajnos és olyan másnaposság is amit nem lehet elképzelni se. Na, erre az Aira nagyjából annyira vagyok most dühős mint akkor magamra, tehát jobb ha lassan menekülőre fogja a dolgot. Mert ha esélyem lesz rá, egyenként fogom levágni a végtagjait és a haját is kitépem végül itt fogom hagyni a testét gyengébb hollowok táplálékának. Ha már annyira nem tetszik neki ahogyan mi élünk, akkor nyugodtan elvállalhatja azt a szerepet, hogy segít egy gyűlölt lénynek fejlődni. Legyen a részese egy új életnek, épüljön bele egy új személyiségbe, és talán az utálata átalakul majd, és a sajátjai ellen fogja fordítani. S ha lehetséges, hogy megmarad egy szikrája a jellemének, vagy a szelleme talán ráeszmél a sorsára, micsoda elégtétel lenne. Pont mint egy történet amit olvastam régen. Egy lovagról szólt, aki elvakultan ölte a nekromancereket, míg azok megelégelték ezt. Elfogták a hőst és a saját képükre formálták. Tökéletese és kielégítő cselekedet, így kell mindenkivel. Talán megtanulják hogy mire is vezet ez a fene nagy ignorálás egy másik létforma ellen. Mégis, jelenleg sikerült csapdába ejtenie egy kidouval, ez igazán kellemetlen a számomra. Ezt a támadást már ismertem, szerettem volna elkerülni innen, igaz sikeres is volt részben. Eltávolodtam Tőle csak nem figyeltem meg minden részletet. Két bilincs került az alkaromra és ezt sajnos nem ismerem, így nem is tudom hogyan lehet hatástalanítani. Orgot se tudom használni, ezért folyamodtam ahhoz, hogy kifejtsem a lélekenergiámat. Ami hatalmas hibának bizonyult, mert sajnos egy hatalmas robbanás következet be. Végigjárta a testemet a fájdalom, az éget hús szaga, pokoli egy kín, az már biztos. Szerencsének mondhatom magamat, hogy sikeresen túléltem, de ebben a formában a harcot elfelejthettem. Használnom kell a resurreciónt, különben biztosan hogy sültcsirke leszek majd. Amikor ezzel is megvagyok igencsak felvagyok már paprikázva. Ezért is folyamodok olyanhoz amit ritkán teszek, vagy inkább soha. Egyszerű embereket akarok megölni, ezzel csalogatva elő ezt a szukát. Egy Cero erre alkalmas is, és ahogy gondoltam. Hajlandó megvédeni az ártatlanokat. Miközben lehet abban a házban olyanok élnek akik verik a gyerekeiket vagy vérfertőző kapcsolatban élnek. Néha eltudok ámulni azon mennyire is ocsmány néhány ember, de mégis, lenyűgözőek is egyben. Elértem amit akartam, előkerült Ai, ezt pedig ki is használom, vérbenforgó szemekkel lendülök támadásba. A csapásomat hárította, de ez mindegy, mert a lényeg a lényeg. Az ütéseim eltalálták, most kap egy kis arcpakolást, és olyan sebeket amit a smink se takar el egy darabig. Utána pedig egy kicsit hátrálok és egy Abdominalt is rálövök, ez is megadta neki ami kell. A találat után szinte hisztérikusan kezdek nevetni. Igen, megkapta ami jár neki, ostoba kurva, most megeszi amit főzött. A mosolyom is elég, nos, elborult. Várom hogy végre eltűnjön a füst. Végre, végre ismét látom ezt a nyomorultat. Aktíválta a zanpaktouját, remek, már ismerem mire képes, ezért is fogom kerülni majd, de nem most. Mozgatni kezdi az ajkait, és annyira távol se vagyok, ezért most nem is hagyom befejezni. De előbb.
- Claro de luna/Holdfény. mögötte jelen meg a kis kék sarló és a lábaira irányítom, így ha elkaptam akkor a mozgásának annyi, pont addig még nekem kell. Ismét csak Sonidot használok, egyenesen mögé, bevihetnék egy csapást, csak nem fogok. Mást találtam ki ellene. Felé nyújtom a bal karomat
- Estrella fugaz/Hullócsillag. – ez majd megvicceli egy kicsit. Lefog szokni arról, hogy mindig csak kidout használjon. Estrella után ismét csak egy Sonido és srégen mögötte vagyok a levegőben. Nem aprózom el, Orgo szájából lövöm rá a Cerot. S hogy meglegyen a kellő hatás egy-egy barát is ellövök, egyet jobbra egyet balra.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te51050/65000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (51050/65000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptySzomb. Jún. 04, 2011 8:00 am

*Még hogy egy ilyen nyomorul arrancar tegyen el láb alól? Még is minek hisz ez engem, hogy majd hagyni fogom? Soha, egy ilyen alantas lény nem mocskolhat be még élek. S még egy cseppnyi levegőm is marad küzdeni fogok ellene legyen akármilyen erős is. Magát a faját se szeretem, de ő kiváltképp más mint a többi. Ő egész egyszerűen megtestesíti azt, amit gyűlölök. Ez az érzés pedig a szívemig, elmémig, lelkemig hatol és nem hagy nyugodni még holtan nem látom. Fokozott gyűlölöm egyre csak nagyobb magaslatokat vesz fel. Nem értem, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy valójában miért is gyűlölöm, de határozottan meg vagyok róla győződve, hogy az amit mutat gyűlölök és kész. Elég nehéz ezt még saját magamnak is elmagyarázni. Szerencsére a zanpakutom az jól érti. Hogyne értené, mikor lelkem egy becses darabkája ki most is remekül helyt állt? Felfedte tekintetem olyan irányokba, amelyeket mintha már egészen elfelejtettem volna. Nem emlékeztem az egyik legfontosabb elvemre, amit még évtizedek előtt fogadtam meg önmagamnak, amint Fuhaku kiragadott az önön magányomból. Azt akartam, hogy soha se hagyjuk el egymást és történjék bármi is mellettem álljon, ha esetleg olyan helyzetbe kerülök. Most pedig alig pár hét óta egy csapásra mintha elfelejtettem volna, hogy van nekem. Csalódtam volna a legutóbbi harcomnál képességében vagy esetleg a miatt lehet, hogy megismertem új shinigamikat? Magam sem tudom erre egyértelműen a választ, de azt igen, hogy nagyon is igaza volt abban, hogy ez nem éppen volt korrekt és tőlem elvárt viselkedés. Kicsit meglepett az iménti találkozásunkkor szavai. Nem gondoltam volna, hogy ilyen...ilyen rideg is tud lenni. Néha úgy érzem, valóban rejlik benne olyasmi mi engem is jellemez vagy esetlegesen egy egészen más zanpakuto szellem állna előttem. Nem értem, de nem is akarom mert az a fontos, hogy a szavai eljutottak hozzám. Vele akarok lenni és vele akarok harcolni, mert tudom, hogy nélküle nem jutottam volna el idáig. Tartozom neki annyival, hogy nem odázom el erejét és néha azért félre teszem a kidout. Néha igazán nem árt, ha egy csatában is edzetem őt, mert a végén olyasmiket is elfogok felejteni melyet azért előtte tudtam. Erősen kezdek elgondolkozni ezeken, hogy még is mikor használjam a zanpakutomat. 60 éve először gondolkodok ezen, ami azért valljuk be kissé érdekes. Nem vagyok már fiatal és meg vannak a tapasztalataim, még is most azon kezdek el agyalni pillanatok erejéig, hogy még is mikor van az a bizonyos idili pillanat, mikor ez zanpakunak meg kell idézni a shikai-át? Végül is kidoushuu osztagos vagyok, tehát sokáig képes vagyok a lélekenergiám függvényében kidoukat használni. Ha ügyes vagyok akár ezzel meg is nyerhetek egy csatát anélkül, hogy bevetném a zanpakutomat. Azonban itt most pont azon lenne a hangsúly, hogy használnom kéne többször. Nem viszem ezt a gondolatomat túlzottan tovább, hiszen neki látok egy idézésnek. S hogy miért is idézéssel hajtom végre ezt a démon mágiát? Egyszerű. Mindössze annyi okom van rá, hogy nem akarok most annyi reatsut bele vinni. Kicsit kihentetni akarom magam, azonban sikerült annyira felhúznom ezt a szerencsétlent, hogy ne legyen időm pihenni. Valamit kezdenem kell magammal, semmit érő technikát pedig nem akarok bevetni, marad ez. Már a vége felé tartok mihelyst Vex eltűnik a szemem elől. Azonnal felismerem, hogy itt gondok lesznek, ezért abba is hagyom az idézést, de már valami meg is köti lábaimat. Kicsit patt helyzetbe kerülök, de hála gyors reflexemnek a másik technikájára reflektálni tudok.*
- Hadou no gojuu Rei no kuron!
*Be is hunyom szememet úgy idézem meg a lélekklónomat, amellyel egész egyszerűen elrúgatom magam vagy másfél méterre, hogy a sort követő támadások sora őt érjék. Nem szép látvány az, hogy a saját klónomat kell látnom, amint elpusztítják, ez viszont kellett ahhoz, hogy magamat védjem. Kis szerencsével ez a valami, ami megfékezi mozgásom, hatása el is múlik én pedig fel állok. További horzsolásokat szereztem, de ez igazán semmiség ahhoz képest ami érhetett volna az előbb. Nincs sok időm, ezért gyorsan eszelem ki a következő lépésem. Egy maradt egyenlőre hátra, meg kell idéznem ismét a zanpakutomat.*
- Tokase Fuhaku Yashi! Warero..warero..warero..!
*Most el jött az ideje, hogy én tartsam őt nyomás alatt. Felé kezdem el irányítani a 14 darab gömbömet, ezúttal azonban csak egyenként robbantgatom fel kettőt pedig végig magam körül forgatom, hogy ha esetleg gond lenne, akkor tudjam őket aktiválni. Ennyivel viszont nem áll meg a kör, túl egyszerű lenne. Forgatni kezdem a láncomat és azon a shurikent, miképpen pedig van rá alkalmam ezt elhajítva felé próbálom megsebesíteni a hierroját. Ezek mind időhúzásra jók, még egész pontosan ki nem találom, hogy mit is akarok...*
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te43000/45000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (43000/45000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptySzomb. Jún. 04, 2011 10:08 am

Valahogy sejtettem azt, hogy nem fog maradéktalanul működni az, amit elterveztem, hát mindegy. Ha nem vevő az ilyen dolgokra, akkor majd marad a nyers és brutális fizikai megoldás. Beledöngölöm a talajba és kivégzem. Mert milyen már hogy egy klónnal volt pofája saját magát elrúgni? Feláldozza? Hagyja, hogy a Cero és a Barák tépjék darabokra a testét? Nem valami kedves gazda az már biztos, nem lennék a barátja, az tuti. Tökéletesen megfelel számomra, mint ellenség, de csak az semmi más. Egy egyszerű ellenség. Nem nevezném főellenségnek se. Hiszen ha az lenne, akkor élvezném a harcot vele, várnám a folytatást, sőt, általában a legnagyobb ellenségek megértik egymást, talán kedvelik is a másikat. De Ő és Én? Nem csak megvetést érzek iránta, nem várok semmi harcot se, egyszerűen a létezését akarom eltörölni. Bűn a shinigamikra, bűn az arrancarokra, egyszerűen szenvedést okoz mindenkinek. Az arcára is szinte rávan írva, hogy többnek hiszi magát, arrogáns…. nemes. Gyűlölöm a nemeseket, többnek gondolják magukat annál, amik valójában. Olyan dolgokat követelnek, meg amikhez ténylegesen semmi joguk, szánni való népségek. Megeshet, hogy lassan átveszi az utálatom szerepét a szánalom? Amiért ilyen életet kell élnie, ch. Lehet, de még azt is megtagadnám tőle, hogy az élettelen kihűlt testét lehugyozzam, azzal felmelegítve azt. Mi is lenne Aira illő? Talán az, hogy „Mentes vagyok minden előítélettől. Egyformán gyűlölők mindenkit”, de ez is jó lehet „Vannak emberek, akik nem tudnak szeretni úgy, hogy más irányba ne gyűlölködjenek”. Valamelyik csak jó lesz rá, illeni fog, és ez a pár mondat ténylegesen leírja ezt a shinigamit. Aki képes volt arra is rávenni, hogy ártatlanokra támadjak. Kell vajon más ok ahhoz, hogy utáljam?
Pfff, ahogy látom ismét a kis fogpiszkálójához nyúlt, csak hát már ismerem a támadásait, tehát sokra ne fog vele menni. Távolságot kell tartanom jelenleg és kész, erősebb vagyok, tovább bírom használni a képességeimet. Erre kell alapoznom, és folyamatos mozgásban kell lennem. Lássunk is hozzá a dolgokhoz. Nagyjából olyan tíz méterre távoldók el tőle. Még a támadásaim hatótávjában marad, ez pedig nekem tökéletes. Hiba jönnek a kis gömbjei, folyamatos Snidozással kerülöm el őket, az pedig túl egyszerű lenne, ha csak egy irányba tenném meg. Helyette inkább összevissza csinálom, ösztönösen. Néha kétszer balra, néha jobbra vagy felváltva, esetleg előre és hátra is. Éppen csak annyi időre állok meg, hogy egy-egy Abdominalt vagy Barát lőjek rá. Egy esetben maradok meg egy helyen, amikor a kunais láncomat küldöm a válla felé. Kezem már unni ezt a folyamatos kis kerülgetést. Unalmas mintha egy vurstliban lennék, és próbálkozok az agyaggalambok lelövésével, ami persze nem sikerül. Bár a galamb most Én vagyok, szerény személyem került a puska másik végére. Ezért hogy valami izgalmat is vigyek a dologba, az elkerüléseim közbe beiktatok egy kis közeledést is. Végül abbahagyom ezt az egészet, és támadok normálisan. Egy szép méretre igazítást akarok, pontosabban a fejét akarom lecsapni a helyéről, jobbról lendítem Orgot és két kézre fogom. Megvan az esély arra, hogy védeni fogja, de hát megesik néha. Ha a zanpaktoujával hárít, akkor egyszerűen egy erős rúgást indítok meg a sípcsontjára, ha pedig kidouval? Nos, távolodás, amint már igébe kezd, vagy már majdnem kimondta eltűnnők a közeléből. Nem jó ez így, nagyon nem. Bekell adni neki valamit, mert kezd elegem lenni abból, hogy szerintem az életébe egy csak egy faszt fogadott magába. Báááár ahogy elnézem, még azt se hiszem. Rettegne tőle szerintem, azt gondolná, mert van rajta egy lyuk, hogy hollow és már vágná is le. Nem irigylem a gazdáját szegénynek. Pedig Ő csak isten csodás mézes köcsögébe akarta mártani a pálcáját, és mibe került? Igaz hogy milyen kegyetlen a világ? De nagyon eltértem a témától, lassan XXX lesz és, khm, kiskorúak is lehetnek a közelben (Egyre nagyobb bennem az érzés, hogy valaki irányít, egy felsőbb hatalom, mintha minden gondolatomat leírná, csak azért lehetek ilyen marha). Na, de vissza a jelenbe, ideje taktikázni is egy kicsit. Igaz egyszer védte, de talán most nem lesz ekkora szerencséje. Megállok a levegőben és azonnal a kék Cerommal támadok rá, ami a szememből indul meg. Szinte még célba se ért, de megint támadok egy Tsuru Hankeit lövök a nagy erejű sugár után, mondhatni egymásba ágyazva haladnak. Bár egy kis pontosítás nem árt, ha ismét egy pajzsot használt, akkor remélem a Cero elég lesz annak az eloszlatására és a bénítás talál, más esetben, ha csak kitérne, akkor amint meglátom, akkor küldöm el a Tsuru Hankeit. Ha sikerült a bénítás egészen 1 percem lesz cselekedni. Sonidoval megyek közel hozzá, és a harapást használom, aminek a következménye, hogy egy darabig nem fog sikerülni neki a mozgás, ahogyan szeretné. Teljes mozgászavar. De ha a bénítást benyeltem, és nem használt, akkor nem marad más, mint hogy lerohanom és cséphadaróként vagdalkozok.
- Nem keféltetnéd meg magad végre? Talán kimene belőled a frusztráltásg és ez a nagy világutálat.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te51050/65000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (51050/65000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptySzomb. Jún. 04, 2011 10:33 pm

* Az elmúlt néhány percben gondolataim kissé szerte felé cikázni kezdtek. Nem tudom igazán eldönteni, hogy merre felé kéne haladnom most. Döntés elé kerültem, egy olyan döntés elé, amelyet igen nehéz lesz meghoznom ebben a nyomasztó helyzetben. Gondolkodnom kell és rögtön meghozni a döntéseket. Nem hibázhatok, hiszen a velem szemben lévő fél nem könnyű ellenfél, viszont nem megtörhetetlen. Ez mutatja az is, hogy a kidouim nagyon is hatásosak ellene, ha kellőképp használom fel a legmegfelelőbb kombinációval. Szerencse, hogy rajtam van az ampum is, melyet a taichomtól kaptam nem oly' régen. Hasznát veszem, még ha olyan nagy mértékben nem is növeli meg a reatsu áramoltatási készségeimet. De e nélkül a kis kiegészítő nélkül nem lettem volna képes ismét vissza nyerni az irányításom a kidouim felett. A legutóbbi harcunkkor ugyanis sikerült a két fontos pontomnál beszerezni egy olyan sérülést, amely roncsolta az ehhez szükséges pontokat. Így hát evidens volt, hogy egy shakkahout sem tudok rendesen megidézni, mikor a Hadou-k közt egy igazán alap ige. Napokig szenvedtem vele, edzettem keményen, hogy tökéletes legyen, de nem sikerült, egyedül nem. Akkor jött a kidoushuu osztag kapitánya és segített rajtam. Kicsit edzettünk s majd kaptam tőle egy értékes kis tárgyat. Ezzel edzve pedig villámgyorsan ment a tanulás. Néhány nap alatt vissza szereztem az eredeti állapotomat, még néhány nap után pedig látható démon mágiában való jártasságot szereztem. Most már érdemileg is több eszköz van a kezemmel, amivel majd megtaníthatom ezt az arrancart, hogyan is mondják azt, hogy "fogja be és harcoljon ne pedig magyarázzon egyfolytában". Ez az arrancar rosszabb a többinél. Folyvást csak magyaráz, ha nem tetszik neki valami. Talán nem voltak szülei, akik megtaníthatták volna, hogy elég hülyén viselkedik? Ezzel csak azt éri el, hogy még alább süllyedjen a szememben. (Nem mintha már nagyon le tudna még süllyedni.) Nem hagyom abba a folyamatos támadásokat. Nem szokásom ugyan ezek a hirtelen mozdulatos támadások és kényszeres sarokba szorítások hada, de Vex ezt kényszeríti ki belőlem. Én szeretem csendesen és határozottan végezni az ilyeneket. Egyszerűen lefogatni egy börtönnel és lecsapni egy hadou-val. De ez itt egyáltalán nem lenne hatásos, lévén, hogy a gyorsasága túl haladja az enyémet. Nem kérdéses, hogy a zanpakutomat kell használnom addig, még ki nem fárad. Örökké nem fog tudni sonidozni és mi shinigamik sem tudunk folytonosan shunpozni. Ezért vagyok valamennyire előnyben, hisz én nem is használtam. Talán ha húsz villámlépést tettem meg egész harcunk alatt, még ő...nos, jóval többet. hamarosan számítani fogok rá, hogy elfárad majd és a mozgása lassulni fog, ha pedig ez eljön, akkor egy kis előnyhöz fogok jutni, addig is védekező taktikával támadok. Meg kell várnom ezt a pillanatot. Valami egészen másba kezd, amivel nehezíteni kezdi a dolgomat. Jobbra balra cikázásokat a gömbjeim nem tudják olyan mértékben követni.* ~ Nem fogom hagyni~ *Ekkor taktikusabban egy irányba kezdenek el haladni a gömbjeim közül három s ezek akkor robbannak fel, mikor az ő térfelükre mennek. (Tehát hármon kívül 9 cikázik mindenfelé.) Ez a technika nem tűnik elég hatásosnak közeledik elég gyorsan. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy a kaszája jobbról megindul a fejem felé. Valami eszembe jut. Egy nem olyan rég tanult stílus, s hogy mennyire igaza van. Amatsu hadnagy egy védése jutott az eszembe ebben a pillanatban. Lekuporodom és alulról felütöm a kaszájának nyelés majd egész egyszerűen egy szikrázó villámost gömb jelenik meg a kezemben, amellyel megindítom kezemet a mellkasa felé.*
- Hadou rokujuunana Rakurai tama!
*Ám elég gyors ahhoz, hogy kitérjen ebből a támadásomból, nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem találtam el egy kis mértékben is. Nem tudom, egy biztos, hogy ha igazak a megérzéseim ezzel most sikerült őt egy kicsit meglepnem. Bizonyára nem számított arra, hogy képes vagyok az utóidézésre is és nem kell előre mondanom az egészet. Noha igen, sikerült a kidou terén megerősödnöm valamelyest. Ezzel mint már sejteni is lehetett, még nem végeztünk. Azonnal körvonalazódik szemből egy cero a keze körül. Most már valami egészen bonyolultabba kezdek. Először is a hátamra helyezek egy Rokkakabe-t majd oda szövök egy Fushibit. Ezt követően egy egyszerű Tenrannal védem ki a ceroval kevert technikáját. Nehéz volt mindezt ennyi idő alatt végre hajtani, ezért is jelennek meg testemen a fáradjág első jelei. Homlokomon néhány verejtékcsepp csúszik le. A következő támadásának meg egész egyszerűen hátat fordítok, hogy a pajzsom azon nyomban aktiválódhasson. Kezdek fáradni, de még úgy is bírni fogom és bírnom is kell. Egy ilyen arrancar nem foghat ki rajtam. El shunpozok a fushibi másik felére és ráküldök egy souren sokatsuit, most már természetesen idézés nélkül utó idézés segítségével, hogy erősítsem mágiám.*
- Hadou nanajuusan Souren Soukatsui! *Az meg, hogy ez alatt megindult felém, mint egy félőrült és magyaráz, nos...nem igazán érdekel...*

Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te43000/45000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (43000/45000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyVas. Jún. 05, 2011 8:09 am

Hajaj, de kellemetlen ez a helyzet. Kóstolgatjuk csak egymást, mást nem is csinálunk. Bök egyet Ai és bökök egyet Én is. Tisztára mintha egy közösségi oldalon lennénk. Teljesen értelmetlen cselekvés, mégis mindenki rávan kattanva. De megfogadtam, hogy soha, többet soha nem fogok senkire se visszabökni. Egyszerűen értelmetlen, kapok érte valamit esetleg, vagy egy titulusom lesz? Aszongya, az lesz kiírva majd, hogy „Itt van az, aki a legtöbbet bökdösött”vagy a tetszik vagy mi az, like, azt hiszem így kell mondani vagy gondolni. Na igen, azért járhatna a „Like machine, Like king”. A nép pedig zabálná, mindenki rávetülne és nyomná ezerrel. Mint azokat az alkalmazásokat, ki a fenét érdekel, hogy milyen csillámpóni vagyok? Nagyfaszú és kész, komolyan már. Erre van szüksége a Világnak? Akkor gratulálok azoknak, akik egésznap függenek rajta. Nekem erre semmi szükségem sincsen. Hogy honnan ismerem ezt a dolgot? Nem meglepő ha azt mondom, hogy felén is voltak páran, akik már beszéltek róla és megnéztem magamnak Én is, regisztráltam is, és utána töröltem is a profilomat. Maradok szabad, élek az informatika rabsága nélkül. Bár volt ami megragadta a fantáziámat. Egy bizonyos FRPG nevű dolog, az interneten keresztül lehet játszani, írni a cselekvést és miegymás. Az jó lehet, és mivel arrancar vagyok, biztosan olyan oldalt keresnék ahol egyszerű halandót, embert alakítanék. Jó is lenne elmenekülni ebből a fárasztó életből a képzeletbe, Fantáziaföldre. De szép is lenne, de nem, sajnos nem, ehelyett itt kell harcolnom egy shinigamival. Aki biztosan közösségi oldal rab, kinézem belőle, alig várja, hogy végre rákattanjon a hálóra és adjon az érzésnek. Lehet erre megy ki az a nagy hajtás? Ezért akar bedarálni? Csak van egy nagyon rossz hírem a számára, nem fog menni. Amivel kitudom cselezni a kidoukban való jártasságát az a gyorsaságom lesz. Valahogyan úgy ahogyan most is teszem a kis gömbjeivel. Emlékszem még a múltkorira, amikor buuumbuum volt. Rámtapasztotta a gömbjeit, és KABUUM. Robbantam egy olyan szépet, öröm volt azt nézni és érezni is. Nem kívánom senkinek, vagyis Ainak igen, de neki azt is, hogy egy szálkás széklábat dugjanak fel. Mert sajnos sikeresen elkerülte a támadásaimat, nekem pedig cselezni kellett, pontosan ahogyan ezt a shinigami is csinálta. Okos, nagyon okos, csak azért ne vegyen ennyire könnyen. A kis gömböcei közül néhány engem akar robbantani, pontosabban cikáznak, és három marad egyhelyben. Csalogatásra, pontosabban terelgetésre nem alkalmasak, mert túlzottan kiszámíthatatlanul mozgok. Egészen könnyű, szinte mesteri amit teszek. Megállók és egy Barát lövök el a három golyócskára, reményeim szerint szétfogja feszíteni majd az energia a kis mocskokat és bekövetkezik a számomra oly kedves hang és effekt, a robbanás. Nem törődve jelenleg velük, egyenesen Ai felé kezdtem el haladni, egy rövid vágást akarok bevinni, egyszerűt és pontosat, lecsapni a fejét. Más vágyam most nincs, csak látni ahogyan elválik a feje a testétől és a nyakából pedig a vér mint a pezsgő, úgy törjön felszínre. Terítsen be mindent, és eltekintek attól mennyire is ocsmány szokás az, ha az ellenfél vérét nyelem le, megteszem, meg fogom inni Ai vérét. De ezen törekvésem, hogy szomjamat oltsam, sajnos várnom kell vele. Mivel igencsak sikeresen eltudta hárítani a támadásomat és már vissza is akar támadni egy újabb kidouval. Nem unja még? Mindig csak puffogtat itt, a pengéink pedig egymásra szomjaznak, érezni akarják a másikat, szikrákat szórva akarnak kereszteződni. Elkerültem a támadását, bár sikeresen megperzselte a mellkasomat, jó hogy nem szőrős, mert akkor hamar perzselés lett volna, és az büdös. Jöhet a folytatása a darabunknak. Egy Ceroba rejtett bénítást akartam kivitelezni, de valami sajnálatos okból kifolyólag ez nem sikerült. Kidoukidoukidou…… rühelem ezeket, valaki csak ezek mögé mer harcolni? Ez nem harc, ez csak egy kis bűvészkedés, semmi más. Hiába is, ezt a csatát már szerintem így fogjuk befejezni. Az fog nyerni aki tovább bírja állva. Én a folyamatos elkerüléseket, vagy pedig Ő a sok démonmágiát. Egyikőnk kifog dőlni, de az biztos, hogy a Sonido kevesebb energiát emészt fel mit amiket Ai csinál. Berserker módba kapcsolok és megpróbálom bedarálni. Belerohantam egy támadásba, vagy még se? Hiszen a salapálásom védekezésre is megfelel, vagy legalábbis csökkenteni tudom a támadása erejét. Ezért hát amikor elér ez a valami, nem a teljes robbanást kapom meg. Fáj ez is, nagyon is rossz érzés, de nem torpanok meg. Fűt a harci kedv és hajt a harag. Töretlenül és valamennyire megégett bőrrel rohamozom tovább ezt a shinigamit. Bár ez se teljesen célravezető, ezért amikor rájövök, hogy ezzel nem sokra megyek ismét csak eltávolodok a közeléből, fel a levegőbe.
- Komolyan? Ez jó így? Én támadok, hárítasz, Te visszavágsz Én szintén elkerülöm. Így nem megyünk sokra egymással. Bár nekem mindegy, feldarabollak akkor is, csak gondoltam megkérdezlek. Mehet tovább? – felesleges a kérdés, abból kiindulva amit eddig tapasztaltam a válasza úgy is csak az lenne, hogy „igen”. Két suhintás Orgoval, és egy-egy Abdominal indul el felé megtámogatva pár Barával is, számszerint 5-tel. S felkészülve vártam az ellenlépéseket. Kezdek fáradni, a levegőt is nehezebben veszem már és a verejték is kezd már gyöngyözni a homlokomon, meg úgy az egész testemen is. Lesz egy szép izomlázam holnap, ez már biztos.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te51050/65000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (51050/65000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyHétf. Jún. 06, 2011 5:24 am

*A tüdőmig hatol, felemészt, ellep. Lappangó kitörések folyamata mételyezi elmém. Szokatlan váltakozások, ciklikus folyamat. Felzabál majd újjáéleszt. Nincs menekvés, nincs fájdalom és kín. Egyöntetűségnek látszik minden még is lakozik benne fekete, fehér. Váltakoznak. Elengednek, felemésztenek. Miért ilyen a fáradtság? Szervezettől függő. Ki jobban viseli, ki nehezebben, elszántság kérdése az egész, hogy még is mennyit szándékszol feláldozni. Harcolsz a végtelenségig s észre sem veszed, hogy közben mennyire leterhelődtél vagy feladod még mielőtt késő lenne. Azt szokás mondani erre, hogy hősök azokból születnek, akik nem figyelik önön energia bevitelüket, végig csinálják az utolsó cseppig. Megéri ugyan annak lenni? Mennyiben kifizetődő és mivel jár valaki vele jól? Tapasztalatot, erőt szerez? Ha erősebb lesz sokunknál, ugyan nem fog- e veszélyt jelenteni? Nem- e fog egyszer társai ellen fordulni, kik mindvégig ő mellette álltak és támogatták céljaik elérésében? Noha ezeken az illetőkön kívül a világ mozgatórugói aligha forognak ki saját tengelyükből. Ádáz, ármánykodó hatalom pedig csak egyre és egyre nyomasztja a tehetetleneket. Egy lény, egy csoport, ők azok kik áldozatot hoznak egy felsőbb hatalom ellen. Az ilyeneket tisztelni kell és elismerni, de elbagatizálni a rájuk irányított büszkeséget semmiképp. Megéri, mind azoknak, akik képesek az önzetlenségre. Arra, hogy mit sem törődve saját érdekekkel legyőzzék ezt a hatalmat, ilyenek az igazi hősök. Ezt nem szabad és talán nem is lehet megjátszani, mert mindig lesz egy kanyar, ahol már kibukik ez a dolog. Aizen Sousuke, gotei juusantai gobantai ex taicho. Az ő személyének ténye meglehetősen elbizonytalanítja a Goteit. Ám én kis tisztként nem tudom a részleteket, még is annyit még mi is tudunk, hogy a volt 5. osztag kapitánya árulást hajtott végre Soul Society ellen, nem is akármilyet. Ez pedig teljes bizonyossággal megbocsájthatatlan. Nincs olyan szervezet, amely az árulást megbírná bocsájtani, főleg akkor nem, ha azzal egyenesen magát a szervezetet támadja. Arrancarokhoz...pont olyanokhoz, mint ők? Segít azokon talán, mint a velem szemben lévő? Azokhoz megy, akik évezredek óta az ellenségeink, okkal nem csak humbukból. Még is milyen shinigami az ilyen? Undorító. Meglehet, hogy a nézőpontok nem egyeznek, de ez még mindig nem azt jelenti, hogy a saját barátod áruld el annak érdekében, hogy neked jobb legyen. Vexre kell, hogy pillantsak. Eltűnik szemeim előtt s felugrik a levegőbe. Hátrébb lépek kettőt kicsit bizonytalan, de komoly tekintettel arcomon. Még mindig nehezen tudom ezeket a dolgokat megérteni az információk hiányában. De legalább akarom tudni.*
- Kell e egyáltalán valamerre mennünk is a másikkal? ...egy magadfajta söpredék nem fog feldarabolni!
*Már majdnem teljesen más irányba vittem a dolgokat, de szerencsére az utolsó pillanatban vissza fogtam magamat. Nem kellenek ide a számára üresnek tünő szavak. Lényegtelen hűhó mellyel csak áltatnám magam. Egy arrancar sosem fogja megérteni a shinigami és egy shinigami sem fogja az arracart. Ha pedig ennyi ideje tart ez a dolog, akkor az csak azt mutathatja, hogy változtatni nem akartunk ezen, hanem elfogadtunk egy rég kitört háborút és ösztönösen gyűlöljük egymást. Lehet, hogy én is és még sokunk bedőlt ennek, de elég nagy a valószínűsége, hogy ezzel mindannyian egyetértünk, akik hasonlóképp vallanak mint én. Arrancarok, ennek a világnak? Az kell, hogy gonosz lelkek szülessenek és ártatlan lelkeket zabáljanak? Hol van itt a megbocsájtás, amit bárki elnyerhet a lélektemetést követően? Mi csak rányomunk egy fénylő pecsétet utat adva a felemelkedésnek, lehetőséget adva, hogy amit elrontottak majd egy nap jóvá tehetik. Addig is Rukongai megfelelő nyughely lesz minden lélek számára. E mellett arrancarok..hollowok..én belátom, hogy nem mindegyik lélek tisztulhat meg és nyerheti el a reinkarnálódásra adott lehetőséget.. de az, hogy táplálékként végezze mert rosszkor volt rossz helyen, mi meg nem lehetünk mindenütt ot...nos, aljas és számító népség. Nem fogadom el egyszerűen és kész. Nincs már más választásom. Kivonom kardom hülyejéből, mert eszembe jut Kami-taicho szavai az Akadémián. Zanpakuto...lényeges szó..és penge. Ezzel védem ki Vex támadását. Fuhakum pengéje és az ő kaszája végre erejük teljében érintkeznek karcolódó, szinte fülbemászó hangban. Vajon a kardom érzi e annak a másiknak az érzéseit? S én tudnám e, hogy a másik mit érez? Bolond gondolatok kezdenek el fejemben keringeni és hogy ezeknek ne adjak teret tekintetem ridegebbé válik. Már- már kényszeresen akarom tagadni, hogy érdekel ez az arrancar. Fegyvereink azonban hamar ellökődnek egymástól s újabb támadás sorozat veszi kezdetét. A felém meginduló sugarak ellenében megidézek magam elé egy kör alakú kidou pajzsot.*
- Bakudou hachi Seki!
*Egy egyszerű védelmi technika mellyel tisztában vagyok, hogy nem sokáig fogja bírni. Igazából a rokkakaben kívül egyenlőre ez az a pajzs, amit ismerek még is a kettő között óriási a különbség. Meglátszik, hiszen arra a technikára már nincs annyi lélekenergiám, mint kezdetekben. Nem tudnám szerintem idézés nélkül végre hajtani, ezért nem is próbálkozok vele. A soron következő sugarakat kivédi, de az első bara már tükördarabkákra töri a védekezésemet. Nincs mese, el kell kezdenem shunpozni, ha ezt egy darabban akarom véghez vinni. Kerülgetni kezdek mindenfelé, ahol esélyt látok, hogy a barák nem fognak földet érni. Tévednem kell, kettő úgy el talál, hogy a vállaimból vér bukik ki. Nem vigyáztam kellőképp, de legalább ha jól számoltam kettőt kibírtam. Nem állok meg mivel felismerem a helyzetemet, hogy nem is szabad megállnom.* ~ Ai...mennyj be a városba...micsoda?!...hallgass rám egy kicsit..a sűrűjébe eltudsz rejtőzködni...akkor már inkább az erdő..~
- Bakudou nanajuu Meimei Kamen!
*Vizuálisan rejtem el magamat ismételten Vex elől. Nincs más lehetőségem, muszáj volt erre kidouznom mert már tudom, hogy gyorsaságom nem vetekedhet jelen pillanatban az arrancaréval. Gyűlölöm ezt a helyzetet, de el kell fogadnom, hogy bele kell vetnem magam a sűrű fák ködmezejébe, hogy felkészülhessek a továbbiakra. Shunpoval indulok meg a nem mesze lévő Karakurai erdőbe. Belépve nem választok ki magamnak útirány, csak megyek amerre látok majd amint jónak érzem megállok egy fa mögött, hogy kifújhassam magamat.* ~ Hogyan tovább?...most pihenj shinigami és várd meg még ő támad!...rendben..~ *Azt hiszem hosszú idő óta ez az első, hogy a zanpakutommal teljes egészében együtt tudok működni.*
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te43000/45000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (43000/45000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyKedd Jún. 07, 2011 3:27 am

- Szar lenne ha a nevemet mondanád, mi? Akkor elfogadnál egyenlőnek, elismernéd, hogy érek annyit, mint Te. De nem teszed ezt, bár lehet nem is baj, nem vagyunk egyenlők. Én több vagyok mint Te, erősebb, gyorsabb. Most is lenézek rád, szánalmas és gyenge vagy. Látod, hallod? Úgy vélekedek ahogyan Te rólam. Csak Én kimerem mondani. Lehet, azt se érdemelnéd meg, hogy megöljelek, de hogy lásd, mennyire kegyes vagyok… megteszem ezt neked.
Itt fogom majd hagyni, egy kifacsarodott holttest marad belőle, vérpettyes grimaszba fog majd az arca torzulni, a torkán pedig alvadtvér-rögökkel keletkezett, tátongó nyílás fog maradni. Olyan lesz mintha versenyt üvöltene az eltátott szájával. S ha a társai megtalálják, majd azt fogják gondolni hogy még él, mert mozdulni fog a szája. De nem, csak a patkányok lesznek ezért a felelősek, és a legyek. Feketék, acélos-kékek, kövér zöldek és girhes szürkék. A tágra nyílt szemének a sarkából fogják nyalogatni az odaszáradt, sós könnyet, ki-be fognak majd járkálni a dermed szájüregben, az alvadt vérének kocsonyás rögeibe fogják rejteni a petéiket. A teste a férgek új otthona lesz majd, a rothadó húsában fognak majd élni, felfogják zabálni, és hálásak lesznek nekem azért, hogy egy ilyen otthont adtam nekik. Remélem a lárvák ezrei közül párnak az Én nevemet fogják adni, mint istenüknek, akinek sokat köszönhetnek. Igaz kaphatnának jobb helyet is majd, de ha csak Ai áll a rendelkezésemre, érjék be ennyivel. Most pedig jöhet egy kis kakaskodás. Nyitásnak megteszi egy kevéske is, a borotváink találkoznak és szikrákat hányva feszülnek egymásnak. Szinte felvisítanak a találkozáskor, szerencsére nem olyan a hangjuk, mint amikor körmöt húznak végig a táblán. Hm, ezt az egy dolgot talán lehet irigyelni a shinigamiktól. A kardjaiknak is van lelke, tudnak beszélgetni és tanácsokat adni egymásnak. Vajon ha lenne személyisége Orgonak, akkor mit mondana nekem? Lehet kapnék letolást azért amiket vele eddig megcsináltam. Zöldség szeletelés, hátvakarás, hajvágás, a TV kikapcsolása drasztikusan, sőt, egyszer a földet is szántottam vele. De ezeket leszámítva szerintem igencsak jól bántam az Én kis Emberevőszörnyemmel(Orgo jelentése). Vigyorogva nézek egyenesen Ai szemeibe, a saját lélektükreimben a harag és a pusztítás utáni vágy. Aminek ez a nő képezi a tárgyát, hogy utána trágya legyen. Már elég ideje szemezünk itt, a végéin benő a gaz és két szép virágszobor leszünk, ezt pedig senki se akarhatja. Legalábbis nekem ehhez nincsen olyan sok kedvem. Jönnének a kutyák és leszarnának meg lehúgyoznának, meg talán pár tini minket választana arra, hogy egymásnak esve áldozzanak a szerelem oltárán. Vagy csak egyszerűen kefélnek egyet és kész. Mit érdekel engem, csak a „kígyónak” a bőre ne az Én fejemre kerüljön majd. Menjen csak Aira, legalább végre közel lesz egy férfinak a nedvéhez. Biztosan nem adott egy férfinak se eddig csókit. Elugrok a közeléből és két Abdominalt lövők rá. Oh, de mily meglepő, hárította. Ezen már valahogy nem is lepődők meg, nem kapok idegbajt, nem kiáltozok és nem fröcsög a nyál a számból. Minden a nyugalom….. hogy szakadna rá az ég, törjön le a körme és dugjon villát a konnektorba. Töröm magamat, a belem kidolgozom erre egy kis mágia és bamm, szarik a pofámba. De ahogy látom csak sikerül végre szétkapni azt a pajzsot. A fenne már az anyja szemét, a végén kikell porolnom a nadrágját amiért ilyen rossz. Legalább két kicsi ajándékom eltalálta és a hatásukat is megtették, vérzik. Oké, most akkor lehet félidőt kéne elrendelni, mert már kezdek nagyon fáradni. Csak sajnos továbbra is fogócskázni szeretne ez a lány, eh, akkor játszunk ilyet. Megindulnék, csak megint eltűnt a szemeim elől. Remek, készülhetek megint valami szemétségre? Vagy talán menekülni akar? Remélem a második lehetőség áll fent. De biztos ami biztos alapon a szememet a pályán tartom. Talán ezért is tűnik fel, hogy az erdő fele pár bokor megmozdul. Hm, vajon egy kis kobold ment arra, hogy az elrejtett aranyát keresse, vagy inkább az ellenfelem? A másodikra szavazok inkább. Lesétálok a talajra és gyalog, kényelmes tempóban indulok meg Én is. Lehet a testét nem látom, de valamit igen. A vért ami a vállából szivárog, azt tudom követni. De van annak átka ha folyamatosan a talajt bámulja valaki, és az pedig az, hogy nem láttam meg egy szép megtermett ágat. A következmények borítékolhatóak, csat és reccs meg placs. Csat amikor a homlokom találkozik az erdő óriásainak egyikének egy kiálló testrészével. Reccs mert letört és placs mert véremet áldoztam a természetért. Dörzsölve a sérülésemet inkább úgy döntök, hogy kipróbálok valamit. Felmászok egy fára, az ajkamon széles vigyor, előrelendítem a kezemet és elrugaszkodok az ágról. A lánc kilövel a tenyeremből és rátekeredik egy másik ágra Én pedig mint Tarzan üvöltök. De egy baj van, nem vettem számításba a súlyomat és a lendületet. Érkezek a fára, hangos reccsenés, egy bazmegolás és puffanás. Köhögve fekszek ismét a földön, nagyot nyögve kelek fel.
- Azt a rohadt, ez nem volt kellemes. – Orgoért nyúlok majd amikor a kezemben van ismét sétálni kezdek, ezt gondolom biztonságosnak. – Mereeee vagy kicsi shini? Itt a kaszás aki érted jö, ne félj nem fog fájni… csak a természet rendje érdekében teszem meg. De meg nyúgodhatsz a rothadt lelked nem kell, nem fogom megenni. - csak úgy a nagyvilágba ellövök egy Abdominalt, ami egy fát keresztülhasítva elenyészik, az asztal alapanyag pedig hangosan kidől és elterül a porban.
- Nos? Jössz vagy menjek inkább be a városba tombolni?
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te51050/65000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (51050/65000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptySzer. Jún. 08, 2011 7:56 am

*Ugye milyen vissza taszító tud lenni, ha egy ilyen alakkal kell "társalognod"? Sületlenségeket hord össze és még csak fel sem ismeri azokat a tipikus hibákat, amik a gondolataiban rejlik. Ám gyakorta kell ilyenekkel találkoznom, még is a legjava ennyire nem sötét, mint ez az arrancar. Voltaképp lehet, hogy a fajtája felé mutatott előítéletemből fakad, hogy a puszta szavait is undorítónak találom, de vagy így vagy úgy van jogom ehhez. Hiába is próbálná megvétózni a véleményem vagy kiforgatni azokat. Soha sem értene meg és nem is fogom hagyni neki, hiszen nem kenyerem egy arrancarnak kipakolni a bennem rejlő dolgokat. Higgyen, amit akar igazából s mondja csak ki, ha úgy érzi, hogy ettől jobb neki. Attól még én ugyanúgy ridegen és rezzenéstelenül fogok rá tekinteni. Nem hajtom fejem előtte és nem lépek hátra egyet sem. Nem adom meg neki azt a tiszteletet, hogy érezze mennyire is elbizonytalanodtam az erőmet illetően. Ostoba és mogorva fajzat, aki csak dobálózik holmi ócska ábrándokkal és ezeket szavakba önti. Senki ő nekem, hogy megmondja még is mit hogyan gondolok. Bolond s túlságosan hirtelen természet már ebből fakadóan sem kedvelem az, hogy éppen hova tartozik, nos igen, megvetem azért. Viszont ezt a témát már kellőképpen sikerült lerágnom magamban percekkel ezelőtt. Sóhajtok egyet lesújtón, hogy ezzel kifejezzem a témával kapcsolatos nem törődésemet. Nem tudom egész pontosan, hogyan is képzelte el a helyzetet... Tovább viszem a dolgokat némi támadás sorok után. Be kell látnom, hogy ennek a küzdelemnek csak is akkor lesz vége, ha egyikőnk kidől. Vajon érdemes lenne- e kivárnom ezt? Érdemes lenne-e? Nem azért jöttem ide, hogy hagyjak nyerni egy arrancart vagy, hogy döntetlent vívjak. Én, nyerni akarok! Hogy miért is? Arra a lehető legegyszerűbb okokat megtudnám találni, de most erről nem ejtenék szót még gondolatban sem. Elhatározásomat kizökkenthetetlennek ítélem, megteszek mindent, hogy önön javamra fordítsam ezt a patt helyzetet. Várnom kell egy keveset, hiszen már fizikailag érzem a fáradtságom. Rengetegszer használtam különböző kidout, némelyiket kombináltam is, ilyen alapon pedig nem csodálom, hogy kimerültem. Ez várható volt, csak arra nem számítottam, hogy ez ilyen hamar befog következni. Még bírhattam volna tovább...tovább kellett volna bírnom, hogy elérhessem célomat. Nagyon úgy néz ki, az állapotom keresztül húzta terveim egy töredékét. Innentől kezdve a továbbiak sem zajlódhatnak le nyugodtan és úgy, ahogyan az a nagykönyvben van leírva. Tennem kell azért, hogy sikerüljenek a dolgok. Szó nélkül hagyom az arrancart, hiszen aligha lenne értelme ilyen idióta kérdésre vagy kijelentésre válaszolnom. Egyszerűen nem látom sok értelmét, amit ő már ki tűzött maga elé az ott is marad. Felőlem, engem aztán nem zavar az, hogy még is mit hisz rólam. Sohasem zavartatott a tudat, mi szerint sokak nem kedvelnem különböző elveim vagy puszta gondolatmenetem végett. Nem érdekel egyszerűen, akik meg érdekelnek, azok úgy fogadtak el egyszerűen ahogy vagyok és kész. Alkalmazkodni kötelességből lehet, de azért, hogy az másnak tetsszen...egyszerűen hülyeségnek találom. Nem is illene azokhoz a normákhoz, amellyel engem nevelt fel hajdanán édesapám. Kis túlzással fel...ez egy egészen más történet.
Végül saját elhatározásomból fakadóan vetem be magam a sűrű, zöld lombok "mezejébe". Nem szolgál számomra szégyenként az, hogy így döntöttem, mert a zanpakutomra hallgattam. Fuhaku noha sokalda bőszebb természet nálam, még is megvagyok arról győződve, hogy tudja mit csinál. Legalább is egy bizonyos mértékig tudja s ilyenkor, amikor felismerem, hogy rejlik szavai mögött helytálló indok követem. Követem, mert tudom, hogy nem a vakvilágba mondogatja csupán az idegessége gyanánt. Elég sokszor húzza fel magát hülyeségeken, de ilyenkor még én sem tudom lecsitítani. Ez van, a lelkem darabkáját nem válogathatom meg, mert tisztán tudom, hogy én is ilyen vagyok, csak ez a felem jóval ritkábban jön elő. Talán egyáltalán nem is lehetett így látni mióta a yonbantai sansekiként dolgoztam. Habár volt egy alak...Noah képe dereng fel előttem, amint az egyik fánál állok meg pihenésképpen. Na az ő személyét is nagyjából oda tenném, mint ezét az arrancarét. Egyszerűen idegesítő és kész. Mindig is azt hitte, hogy kiismert és, hogy azt csinálhat, amit csak akar. Tévednie kellett, mert felőlem lehet akárki a maga osztagában engem még akkor sem fog érdekelni. Elég volt azt az egy küldetést kibírnom mellette, bőven elég is volt. Remélhetőleg legközelebb nem kerülök egy olyan küldetésbe, melyen ő is részt vesz, mert akkor az első dolgom az lesz, hogy használni fogom a bakudou rokujuuichi-t és ott marad ahol van sipákolva. De még ha jobban felidegesít megcifrázom a dolgokat egy hadou no gojuuhachival, hogy szépen áramvonalas legyen a haja. Egyszerűen az ilyenek irritálnak és kész.
Össze rogyok a fa előtt s hátamat annak támasztva pihenek egy kicsit, mi közben aktív megbeszélést tartok a zanpakutommal.* ~ Ai, van egy rossz érzésem ezzel az üggyel kapcsolatban, biztos folytatni akarod?...igen...én igazából most kivételesen nem tartom jó ötletnek. Nem restem ezt mondani, de kettőtök közt meg van a különbség... Fuhaku, te nem bízol meg bennem?~ *Egy pillanatra teljesen ledöbbenek attól ahogyan a kardlelkem viselkedik. Egyáltalán nem kerültem még azt hiszem olyan helyzetbe, hogy Fuhaku ne biztatott volna vagy fogott volna vissza. Erre most itt van egy ilyen kis csekélynek tűnő csata és ő valamiért elbizonytalanodott, ami engem is azért megrendít hiába is makacsul ragaszkodom az elképzeléseimhez. Hangokat kezdek el hallani és némi káromkodást is. Készülök arra, hogy akkor ennek most véglegesen véget vessek, mert rám nézve kínos, hogy a zanpakutom kétségbe vonja a képességeimet. Hirtelen meg nő bennem a bizonyítási vágy, ahelyett, hogy nem venném fel magamra Fuhaku szavait. Furcsa érzések keringenek bennem és fel állok. Egy sugár szakítja éppen a fejem fölött ketté a fát az pedig oldalt eldől lassacskán.
Kilépek rejtekemből egyenesen az arrancar felé. Egy ideig komoly tekintetemet a szemeibe fúrom. Nem is tudom miért, de nem készülök támadni. Próbálom nézni a lényét és szánalmas lelkét. Igen az...egy szánalomra méltó untemészetes teremtmény. Fekete pillangó száll el vállam fölött alig pár másodperc múltán. Meguntam ezt a játszadozást és azon kezdett el a fejem járni, hogy még is miért kéne most befejeznünk ezt a küzdelmet? Csak addig játszadoztam a gondolattal még mögöttem egy senkai kapu nem nyílt ki. Magam nyitottam meg oldalt kinyújtva kezem. Tekintetemmel követem az arrancart s belépek a kapuba.*
- Tévedsz, ha kimondanám neved sem különböznél attól, hogy csak egy arrancar vagy. Ostoba vagy, hogy azt hiszed azokat gondolom rólad... Sayonara...arrancar!
*Nem tartott sokáig. A senkai kapu végül becsukódik előttem elrejtve alakom, elrejtve őt szemeim előtt. Nem bánom, bár végérvényesen eltörölné a képét előttem, ezúttal azonban ez nem így történt. De legalább nem szereztem súlyosabb sérüléseket feltéve, ha odaát nem találkozok a takarítóval vagy netán rossz helyre mértem be a senkai kaput. Bármi előfordulhat...indulás haza, mert van jobb dolgom is, mint egy ilyen degenerált arrancar püfölése, még ha szívesen is teszem...*


// Köszike a játékot =) //
Vissza az elejére Go down
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Férfi
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 36
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Ellenség a láthatáron Cl0te43000/45000Ellenség a láthatáron 29y5sib  (43000/45000)

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyCsüt. Jún. 09, 2011 12:38 am

Unalmas már ez a harc, igaz erősebb vagyok, de a kidoujai mait kiegyenlített a harc. Egyikünk se tud a másik felé kerekedni és ez kellemetlen azért. Fogócskázni meg nem annyira szeretek, legalábbis úgy ha nekem kell kergetni a másikat. Emlékeszem mindig voltak nálam gyorsabbak és unalmas volt, rohanok utánuk és vigyorogva eltudtak menekülni. De már más a helyzet, a legutoljára, amikor ilyen történt velem megoldottam a dolgot. A hátába lőttem egy Cerot és kész. Már nem Én voltam a hajcsár, hanem akit űztek.
Ostoba kis teremtmény ez a shinigami ha azt gondolja, hogy sokáig fogom folytatni vele ezt a játékot. Inkább ledobom magamat egy fa alá és kész, kergesse az, akinek két anyja van vagy a féllábú rollerbajnok. Már régen túlestem a fákon való lengedezésen és az esésen is. Fájt, igen fájt és egy csontkovácshoz is mennem kell majd. Feldobnak egy üllőre és szépen megkocogtatják egy kalapáccsal a hátamat. Biztosan használni fog, vagy egy tolókocsi után nézhetek majd. De akkor biztosan felvitettem magamat egy dombra és onnan, pedig mars lefele. Élvezni fogom, amikor százzal tépek a buckán és a szél borzolja a hajamat. Egyedül a megállás lesz a gázos. De legalább repülni is fogok, kell vajon több? Kellhet egy ép gerinc. De minek magyarázok ilyenekről? Amikor megvan mindkét jó lábam és akár táncolni is tudnék.
De végre az ábrándozásnak, favágónak tanulok ezért nyesek egy keveset az erdő óriásaiból. Majd visszanő, ha meg nem. Akkor pereljenek be a rajta élő mókusok és madarak, amiért kilakoltattam szegénykéket. Na de levan ez most szarva, itt a harc, erről szóljon most a fáma. Nocsak, ki is jelent meg? Megtisztelte a személyemet, hogy kegyeskedett előlépni. A végén elleszek kényeztetve, de hát csak megérdemlem. Ai komolyan néz rám, Én pedig unottan, eléggé árulkodik az arcom erről az egész helyzetről. A vállaimra helyezem Orgot és a kezeimet hanyag tartásban pihentettem rajta. Valahogy nem ellenkezek az ellen hogy nyisson egy kaput. Sőt, kifejezetten boldog vagyok az események alakulásáért.

- Én csak egy arrancar, te pedig csak egy shinigami, ennyi az egész. Ellentétek és mégis párok, ying meg yang. És remélem többet nem találkozunk. Nem rontanám az átlagomat, 1-0 a javamra. Pá….
Végre elment, nyugodtan feloldhatom a jelenlegi állapotomat és lelököm a földre Orgot és fáradtan nekidőlök egy fának. Kivagyok teljesen, kemény kis harc volt, annak ellenére, hogy életveszélyes sérüléseink nem keletkeztek. A fejemet amennyire tudom hátradöntöm és nézem a levelek közt az eget. Milyen békés, ahogy a szél mozgatja az ágakat és rajta a zöldellő kis nővényeket. A fénynek a játéka is olyan megnyugtató. Boldog lehetek, amiért ezt túléltem, őrült egy csaj ez az Ai, a hátam közepére se kívánnám. Csak gyűlölködik feleslegesen, nem is akarja megismerni a fajtámat. Neki elég annyi hogy hollowok vagyunk, kész az ok. Az ilyen elvakultak a legszánalmasabbak, azt mondják tudják mi ellen harcolnak és miért. De tévednek, csak harcolnak, ennyi az egész. Ostoba kis shinigami. Na eleget álmodoztam itt, ideje menni haza és új ruhát keresni. Mert most csak egy nadrág van rajtam az is inkább már egy rövidnaci lett. Felkaparom a talajról a zanpaktoumat és nyitok egy gargantát, irány haza, vár rám egy kellemes fürdés és alvás.


//Én is köszi Smile//
Vissza az elejére Go down
Ootoribashi Roujuurou
Admin
Admin
Ootoribashi Roujuurou

Férfi
Hozzászólások száma : 277
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 20

Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron EmptyCsüt. Jún. 09, 2011 2:36 am

Üdv!

Szóltatok, hogy befejeztétek a játékot, így jöttem is lezárni a küzdőtereteket. Jutalmatok 1000 lp és 1500 ryou.

Gratulálok! ^^
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Ellenség a láthatáron _
TémanyitásTárgy: Re: Ellenség a láthatáron   Ellenség a láthatáron Empty

Vissza az elejére Go down
 

Ellenség a láthatáron

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-