HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Párnacsata ^.^

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Viridiana Sovari

avatar

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6600/15000  (6600/15000)

TémanyitásTárgy: Párnacsata ^.^   Kedd Márc. 29, 2011 5:49 am

Ha az ember nem figyeli maga körül az eseményeket pár óráig, könnyen elfordulhat, hogy nem veszi észre, milyen hamar be is tud sötétedni. Hogy akkor milyen hideg van… sajnos ekkor még gyakrabban járnak idefele a hollowok lelkeket enni, mint napközben, én meg nem akarok eggyel se találkozni, az olyan kínos lenne…
A mulatozó „emberek” száma is megnő, a klubok és bárak fényei felgyúlnak, az utcán lassan a szó szoros értelmében egy lélek sincs. Nem szeretek este járkálni… meg a sötétet úgy egyáltalán, bár, hamarosan úgyis fényáradatban fog úszni a város.
~ Hmm, már jó egy hete, hogy utoljára láttam Kurodát… mi lehet vele? ~ Elmélkedem, mikor hirtelen kicsapódik az egyik bár ajtaja, és egy feketés-lilás hajú fiút/férfit?/ dobnak ki rajta. Látszólag nincs magánál, a bár ajtaja bezárul, én pedig oda megyek a sráchoz. Felfordítom, és látom, hogy egy hete látott, friss barátom fekszik a földön – Kuroda, és részeg. ~ Na, emlegetett szamár… ez kellett, ugye? ~
Ekkor felültetem a fiút. Nem mondanám, hogy magánál van… vagy lepofozták, vagy leitta magát, de azt igen keményen. A kezét átdugom a nyakam mögött, majd a bal kezemmel megszorítom, és én is átfogom az Ő nyakát, és amikor érzem, hogy stabilan fogom, felállok vele. ~ Most mit csinálsz? Ez részeg! ~ Sipítozik az övemre erősített zanpakuto szelleme, és sóhajtok. ~ Hazaviszem! ~ Válaszolom, majd elindulok vele az otthonom felé.
Még jó, hogy JouMae sincs itthon ma este… azt hiszem, kiakadna, hogy egy másik férfit hozok a házba, ám most csak ketten leszünk Kurodával. Megpróbálom kijózanítani, de ha ezen múlik, lehet, a nélkül is megleszünk. szemöldökrángatás
Amint a házhoz érünk, gyorsan eltolom az ajtót az útból, és ledobom Kurodát az ágynak használt padlóra, és a ráterített ágyneműre. Fogalmam sincs, miért itt alszok, és nem az ágyamon, meg, hogy a szobámat másra se használom, csak öltözködésre, de erre tökéletes ok, hogy körülbelül a szobám egy párnaraktár. Párnák… Ez az!
Gyorsan beszaladok a szobámba, ám először leveszem a köpenyemet, és a helyére ráveszem Kuroda kimonóját. Majd hamarosan annyi párnát kezdek kidobálni a szobából, amennyi csak van… Ahogy kimegyek, látom, hogy szinte az összes Kurodát teríti be, aki nyöszörög, úgy látszik, ébredezik.
Gyorsan arrébb dobálom a párnákat, már kész csatateret alakítva ki ezzel, majd ráülök Kuroda hasára, és megpaskolom az arcát.
- Ébredj, Kuroda-san! „Itthon” vagy!

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 30
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Kedd Márc. 29, 2011 6:51 am

Kellet ez nekem? Nem hiszem, gondoltam mivel ma szabadnap vagy valami olyasmim volt ezért inni mentem. Lehet nem kellet volna, régóta most fordult elő hogy elvesztetem a kontrolt. Egyik pohár ment le a másik után. Aminek következtében sikerül elég jól berúgnom. Nem zavarok én sok vizet részegen se, de lehet nem kellet volna lehánynom a pultost. De ha egyszer olyan sok feje volt és összevissza pörgött. Felfordult a gyomrom tőle és kiadtam, ami a gyomromat nyomta, két állat nevét is kimondtam. A Boa, és a Róka. Nem csoda hogy kidobtak, és nem is vagyok eszméletemnél. Francba már megint egy álom. Egy régi csatatéren vagyok, míg emberként. A régi egyenruhám van rajtam, körülöttem csak holttestek. A hátamon valakit viszek. Beszélek is neki.
~ Tarts ki! Nem hagyom, hogy meghalj. Megmentelek, majd meglátod. –biztatom a férfit. Majd mozgolódás hangját hallom, és egy mély férfihangot.
~ Csak dobd el szépen azt a vackot. Úgysem élné túl. Benned nincs meg az erő, ami megmenthetne bárkit is. Előfordult már egyáltalán egyszer is, hogy képes voltál megmenteni valakit, aki fontos volt a számodra? Csak mész előre és bármilyen ellenség ellen kiállsz, ami előtted van. És mi marad utánad? Csupán hullahegyek. Csak mész előre és bármilyen ellenség ellen kiállsz, ami előtted van. És mi marad utánad? Csupán hullahegyek. Gyenge vagy. Csak dobd el. Válaszd a könnyű utat. Dobd el ahogyan eldobtad Őket is, hagytad meghalni a családodat. S nem mentél utánuk, gyáván életben maradtál.
Majd a hátamon lévő férfi is megmozdul. Ránézek, és két üres szempár mered rám, gúnyos nevetés hagyja el az ajkát és Ő is megszólal.
~ Nincs semmi, amit meg tudsz védeni!
Rendben, ha ere emlékezni fogok, akkor egy biztos, hanyagolni fogom a lerészegedést. Tehetetlen a testem, érezem hogy valaki felnyalábol, de tenni nem tudok ellene. Csak annyit teszek hogy menést imitálva könnyítem a dolgát, és próbálok nem teljes súlyommal ránehezedni. Valahova megérkezünk, és érzem a kemény talajt, de csak ennyi. Vár rám még egy kis pihenés. Az nem tűnik fel hogy lassan párnahegy van rajtam. De ideje kelni, halkan nyöszörgök, és próbálom kinyitni a szememet, eh, ez nem jó. De legalább sötét van, egy darabig, mert hirtelen a sötétséget felváltja a fény. Eh, ez kellemetlen, a fejem is fáj, alig láttok, és valaki ül rajtam, és még pofozgat is. Hol vagyok, akkor minek ülnek rajtam? Tudtommal csak egy macskám van, semmi más. Tisztul a látásom, jé, ez az én kimonom, mi? Ennyi idő eltelt volna és lett egy feleségem? Nem az nem lehet, ennyi ideig nem lehettem eszméletlen. Jah, ez csak Tara. A lány a tenger partról. Nem jó hogy a gyomromon van. A szám elé kapom a kezemet, és sajnos lekellet tessékelnem magamról a hölgyet.
- Merre van a WC? – ha megkaptam a választ, akkor berontok, és kiadom magamból, ami bennmaradt eddig. Finoman mondva, elhányom magamat, bele a WC-be. Lehúzom utána, hogy eltűnjön minden, a csaphoz megyek, kimosom a számat, és hideg vízzel megmosom az arcomat. Ideje kimenni, innen. Kint gondolom Tarát találom megint.
- Kösz… köszönöm hogy elhoztál. De hova, és minek a párna? - de piszkosul fáj a fejem, és kóválygok is, szerintem nem vagyok teljesen józan.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viridiana Sovari

avatar

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6600/15000  (6600/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Csüt. Márc. 31, 2011 9:06 am

A pofozgatásomnak köszönhetően Kuroda hamarosan elkezdi kinyitni a szemeit, de a kába arckifejezés nem tűnik el, bár arca még jobban elsápad, kezét a szája elé rakja, a másikkal pedig gyengéden lelök magáról.
- Merre van a WC? – kérdi, mire én, látva rajta, hogy a pia megteszi hatását, gyorsan magam mögé mutatok, vagyis pontosan oda, ahol a mosdó van.
Kuroda nagy sebességgel veszi az irányt az előbb emlegetett helyiség felé, és mikor kiér, hallom, ahogy öklendezik, majd kiadja magából, ami a lelkét, na meg a gyomrát bántja. Bánkódó tekintettel nézek magam elé, és magamhoz ölelek egy párnát. ~ Nézd meg, mindent elcseszek. Hogy lehetek ilyen béna? ~ Kérdezem, miközben a fejemet lemondóan a párnára hajtom, és sóhajtok egyet. A mosdó felől vízcsobogást hallok, és lenézek a zanpakutómra. ~ Hogy lehet ilyen béna társam? ~ Kérdez vissza vihogva, mikor én megragadom a nyelét, majd dühösen elkezdem a padlót ütlegelni vele, vagy a padlóval Őt… kinek hogy tetszik.
- Te~, ezért a megjegyzésért megfizetsz! – morgom, miközben vadul csapkodom vele a fa padlót, Tőle pedig csak elégedetlen, kényes nyüszítést kapok, válaszul. – Ez a bosszúm, az előbbiért!
- Kösz… köszönöm hogy elhoztál. De hova, és minek a párna? – hallom a bizonytalan hangot a hátam mögül, és a kezem megáll, összerezzenek.
- Ez nem az, aminek látszik! – kapom hátra a fejem, és látom, hogy Kuroda nincs a legjobb állapotában. – Én csak… Ő csak… beszólt, és… - gondolkozok el, hogy mit mondhatnék, majd felállok, és meghajolok. – Bocsánat, nem kellett volna a hasadra ülnöm!
Amikor felnézek, látom, hogy lépne előre, de elveszti az egyensúlyát – ami részegen nem nehéz – és elkezd dőlni, mire én reflexszerűen odavetem magam, pontosabban alá, így mint valami párna, úgy funkcionálok. Így utólag nem is értem, hogy miért nem kaptam fel magam mellől pár nagyobb párnát, és hajítottam oda. De az én szerencsémmel, az tuti vagy fejbe találta volna Kurodát, vagy elcsúszik alatta, netán úgy dobom el, hogy visszaesik rám, de az biztos, hogy nem rendeltetésszerűen működik.
Szóval, lényeg a lényeg… én persze tökéletesen alá érkezem, így egy puffanás, meg az én elégedetlen, megterhelt nyögésem jelzi azt, hogy Kuroda sikeresen megérkezett.
- Jól… vagy? – kérdem, miközben lassan kihúzom magam alóla, és kiszaladok a konyhába.
Onnan már egy pohár vízzel térek vissza, rohanva, de ügyelve arra, hogy a pohárból lehetőleg ne csöpögjön ki a víz. Időközben, direkt, vagy véletlen, nem fontos, de kioldódik a kimono eleje, így Kurodának újra sikerül belátást nyernie oda, amit már strandon is láthatott, de semmi többet. ^^
- Ezt idd meg kinn a teraszon! – nyomom a kezébe a vizet, majd hátulról elkezdem kitessékelni az egyik ajtón, ami a teraszra vezet. Ott aztán a vállát megragadom, és lenyomom ülőhelyzetbe, majd én is mellé ülök.
- Szépek a csillagok! – nézek fel, majd megköszörülöm a torkomat. – Idd meg a vizet, kicsiket kortyolj, és lélegezz mélyeket! Attól elmúlik a hányingered, és reméljük, valamilyen szinten ki is józanodsz, mivel én a párnákat párnacsatára hoztam ki a szobámból. Amúgy meg... a házamba hoztalak, bocsi a késői válaszért. Csak tudod a körülmények... Rolling Eyes

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 30
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Csüt. Márc. 31, 2011 10:06 am

Hú, mi a fenét adtak nekem inni? Nem lehet olyan durva az a szaké, vagy lehet nem is szaké volt? Valami kevert vackot adhattak nekem, de ez mindegy is. Valahova kerültem de ez nem az én lakásom, tehát valahova máshova kerültem. Tara volt a gyomromon, egész kellemes meleg a teste, de mikre nem gondolok? Mindegy, most a WC-kell nekem, hogy kiadjam azt, ami benne van, nagyon kellemetlen érzés. Bár annyira közel se kellemetlen, mint vizet hányni. Annál rosszabb nincs, bár van, ha összeszorított fogakkal hánysz, az nagyon rossz, a sűrűje megmarad. Tara kedvesen mutatta az utat, elrendeztem a dolgot bent, az arcomat is megmostam. Most pedig megyek kifelé, amikor kilépek egy érdekes látvány tárul a szemem elé, miért akarja Tara a padlót felbontani? Azért megkérdezem hol vagyok, és minek a sok párna? Nem pont arra kapok választ. Most minek kellet volna látszani annak, amit csinált? Csak egy kis lakberendezés és semmi más.
- Értem. – felelem igencsak szűkszavúan. – Nincs semmi baj. – az nem zavart hogy a hasamra ült.
Elindulnék de az egyensúlyom nem éppen a legjobb, ezért szépen dőlök előre, mint egy babzsák. Nem lesz kellemes, de így kicsit részegen annyira nem is érdekel az esés. Láttok valamit felém száguldani, az pedig Tara. Eh, remélem azért nem fogom agyonnyomni. Hamar alámér a shinigami hölgy. Én pedig valahogy úgy esek hogy a fejem nyakam, és egy kevés is a hátát kapja. Hm, de jó puhára érkeztem, Tara is jelzi egy hangos nyögéssel.
- Igen, megvagyok. És te? – kérdezem majd legörgök róla, pontosabban a lefelé kezdek gurulni le a gerincén, végig a fenekén XD a lábán végül kinyomom magamat.
Ez nem volt olyan jó dolog. Bár nem is volt rossz így leszállni, de szerintem józanul nem csináltam volna meg. Tara valahova kimegy, én pedig nagy nehezen felállok, vissza is ér, jé ez az én kimonom és egy kicsit ki is van oldódva. Nem is rossz a látvány annyira. Fenéket mikre nem gondolok? A kezembe nyom egy pohár vizet, ezzel mit csináljak? Ja hogy igyam meg? Oké. Ki is tessékel és elég erőszakosan le is nyom, ejnye de vad, a végén azt hiszem ki is akar kezdeni velem. Lassan kortyolom a vizet, és felnézek az égre.
- Igen csak szépek, csak kár hogy nem esik. – iszom a vizet, és veszem a levegőt, nem ez az első ilyen eset hogy részeg voltam, van gyakorlatom azért. Egy kis vizet simán visszaköpök a pohárba. Párnacsata, és a házába?- Értem. - lerakom a poharat majd bemegyek a házba, az ajtó persze nyitva marad, veszek egy mély levegőt, felveszek egy párnát, és egyenesen Tara-chan fejét dobom meg.
- Akkor gyere és legyen harc. Very Happy – fenébe, tényleg nem fogok többet inni.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viridiana Sovari

avatar

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6600/15000  (6600/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Pént. Ápr. 01, 2011 2:43 am

- Én is nagyon szeretem az esőt! – válaszolok az előbbi kijelentésére, és újra felnézek az égre. ~ Ha esne, milyen jó lenne! Akkor Kuroda-kun is örülne. ~ Gondolkozok el, mikor meghallom a már megszokott morgást. ~ Mióta különbözteted meg az embereket ilyen módon? Eddig senki se lett –sama, -chan, vagy ilyesmi, erre egy jöttmenttel kezdesz el így bánni?! ~ Hord le a szokásos módon a farkaskám, mire én elpirulok. Eltakarom az arcom, hogy Kuroda ne lássa meg, vagy ilyesmi. ~ Izé… én se tudom, mi van velem! Bocsáss meg… ~ Oké, és most még én kérek bocsánatot tőle? Ez tényleg sok. A végén még kiderül, hogy én is részeg vagyok.
Mikor látom, ahogy Kuroda leteszi a majdnem üres poharat, és valamivel magabiztosabban áll fel, mint ahogy az előbb benn közlekedett, megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Megvárom, amíg Ő beér, és hallgatom, hogy puffan-e, de nem úgy tűnik. Én még maradok egy kicsit levegőzni, lenyugodni… mikor már úgy gondolom, hogy eltűnt a pír az arcomról, és a szívem se ver úgy, mint akkor, amikor Oozora Okami elkezdett szidalmazni, én is felállok, veszek egy 180°-os fordulatot, és csukott szemekkel indulok vissza.
- Akkor gyere és legyen harc. - hallom a hangját.
Valahogy számítanom kellett volna arra, ami engem vár. Pontosabban, hogy egyenesen egy párna repül az arcomba, bár egyáltalán nem nagy erővel, de a meglepődöttségtől még így is fenékre pottyanok, majd mikor a párnát eldobom az útból, felállok, és valami elszánt mosolyszerűt húzok fel az arcomra (valami ilyesmit, jobbat nem találtam xD)
Ezután meglátom a mellettem elhelyezkedő kisebb párnahegyet, és leguggolok hozzá. Nyugodt, megfontolt tekintettel méregetem, majd lassan végigsimítok rajta. Hamarosan megmarkolom az egyiket, és nyelvemet kinyújtva Kuroda felé kapom a fejem. Ezután valami őrült arckifejezést veszek fel, és mint valami gépfegyver, kezdem el felé hajigálni a párnákat.
Sokuk ér célba, habár úgy vélem, a legtöbb mégiscsak mellé megy, vagy Ő kerüli ki, de néha, vagy én célzok nagyon profin Cool vagy Ő sétál bele a kettős látásával a párnabombákba.
Miután elfogy a párnahegy, és én a semmibe markolok, kétségbeesetten keresek egy nagypárnát, és hamarosan meg is találom… a szoba másik felében. Gyorsan felállok, és még gyorsabb futásba kezdek, a párnáért, remélem, hogy utam közben nem érnek frontális támadások, vagy nem esek el egy párnában.
Keserves futásomnak viszont megvan az eredménye, a párnát megszerzem, majd azt magam elé tartva kezdek el Kuroda felé futni. Hamarosan, mikor úgy gondolom, hogy elég közel vagyok hozzá, felugrok a levegőbe, és egyenesen felé vetem magam. Talán nem esek túl nagyot, és belőle meg nem jön ki több „töltelék…”

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 30
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Pént. Ápr. 01, 2011 4:17 am

Nocsak, szereti az esőt? Nem gondoltam volna róla, inkább olyannak néztem, aki a napfényt részesíti előnyben. Velük sincs semmi baj, csak azokkal, akik végtelenül optimisták és járva a világba okádják a napfényt. Ők azok, akik nagyon idegesítőek tudnak lenni. Nézem a csillagos eget, ezért se veszem észre hogy Tara elpirult. Le vagyok foglalva azzal, hogy iszok, és szerencsére vizet nem szakét. Ha az állaga olyan is. Szerencsére az íze és a hatása teljesen más. Úgy döntök, részben a bennem lévő alkohol miatt, hogy játszok vele. Ezért is raktam le az immár majdnem üres poharat és mentem be, ahol felvettem egy párnát, és vártam, hogy Tara is elinduljon befelé. Csukva van a szeme, de én szólok azért neki, így a tisztességes. Majd repül a párna, egyenesen Tara arcába. Durva, de el is vigyorodok a találat miatt és a hatása is jó. Szépen fenékre csücsent, de a mosolya sokat sejtet. Hm, itt tényleg párna háború lesz majd, de ha harc legyen harc. Már táraz is befelé, a kisebb párnahegyhez megy, hm, miért simogatja, miért babusgatja? Á, ez csak megjátszás volt, elterelte a figyelmemet a valódi céljáról. Ez nem ér, ilyen gyorsan dobálni, alig tudok kitérni előlük, egy csomó el is talált. Nem ér, egy szemem van, és így hátrányban vagyok. De elfogyott a párnája, most már én jövök, az arcomon egy elég gonoszmosoly jelen meg. Neki már nincs párnája, nekem meg van egy csomó, most pedig megkapja ami jár neki. Csontighatolószuperpárnabombák. S kezdem is dobálni egymásután a párnákat Tarára, hiába menekül, hiába gyors, célzok elé akkor. A félszemű sárkány is tud harapni ha kell. Valószínűleg van ami eltalálja, de van olyan is amit kikerült. Egy párnát hagytam meg, közelharcra kell nekem majd. Milyen jól tetem hogy meghagytam. Pajzsként maga előtt tartva egy nagypárnát közeledik felém majd elrugaszkodik a talajtól és rám akar ugrani. Erre számítottam félrelépek, aminek következtében Tara szépen a padlón köt ki. Ördögi vigyorba kúszik az ajkam.
- BANKAI!! Makura/verőpárna/– jöhet a meglepődés, mert nekem nincs bankaiom, csak az alkohol mondatta velem. De ha már használtam akkor a földön fekvő Tarát kezdem el ütni a párnával. Persze azért nem vagyok egy vadállat, nem úgy verem, hogy fájjon is neki, hiszen ez csak játék semmi más. Ezért csak kisebbeket ütők, és azok is inkább a hátát érik.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viridiana Sovari

avatar

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6600/15000  (6600/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Hétf. Ápr. 04, 2011 4:51 am

Mint ahogy gondoltam, nem hagyja magát. Minthogy eddig neki nem volt párnája, most már van egy csomó, a legtöbb szinte a kezébe simul, olyan közel. Gonoszan mosolyogva fogja meg az elsőt, másodikat, és így tovább, majd kezdi el felém hajigálni. A nagyjuk eltalálja általában a törzsemet, vagy súrolja a fejemet, az egyetlen nagy találat az, mikor elérném a nagypárnát, ám az utolsó pillanatban egy sikeres – vagy épp sikertelen? De ez már félgyőzelem – dobást követően eltanyálok. Pontosítsunk, szépen a lábfejem elé céloz, legalábbis nekem úgy esik le, aztán én esek el, mivel elbotlok a kispárnában.
Semmi komolyabb bajom nem lesz, hiszen előttem a nagypárna, rápuffanok, utána felállok, és megragadom. Magam elé tartva rohanok Kuroda felé, majd mikor érzem, hogy közel vagyok, felugrok, és erőből lököm magam felé, hisz a szél velem van még ilyenkor is, rá tud segíteni a rúgóerőmre…
Aztán gyanús, hogy nem ütközök semmibe, és mikor felnézek, Kuroda alakját látom a fejem mellett elsuhanni. Vagyis… én suhanok, és érzem, ahogy leérkezem a földre, hangos puffanással.
- BANKAI! Makura! – hallom a hátam mögül Kuroda hangját, majd hamarosan elkezd a párnájával ütlegelni.
Egyáltalán nem fáj, sőt, mondhatni jó érzés. Eléggé gyengéket „üt”, mondhatni simogat a párnájával, mikor egy olyan pontot talál meg a párnával – és nem akar leakadni rólam – aminek érintése néhány embernél súlyos nevetőrohamot válthat ki. Igen, kifogta az egyik erogén zónámat, na nem a „rosszabbik” fajtából (rossz az aki rosszra gondol, bár hülye aki nem Razz) hanem ott, ahol csikis vagyok. Igen, van ilyen pont is, és sikerült megtalálnia.
Hangosat vihogva ugrok fel a helyemről, és azzal a lendülettel a hátamra is fordulok. Nem volt olyan jó ötlet, így még jobban hozzáfér ahhoz a területhez, amitől az előbb is felnevettem, de Ő ezzel nem törődve, vagy éppen törődve kezdi el a még lazább, már tényleg simogatássá irányuló tevékenységet a párnával.
Szerintem Ő is láthatja, ahogy ennek sikereként először benn tartom a levegőt, ám hamarosan már nem bírom, így kifújva a levegőt, és hatalmasat nevetve fogom meg a hasamat. Hiába, így is hozzáfér, így egyre jobban nevetek, már-már könnyesre nevethettem magam, mert alig látok valamit. Egy könnycseppet letörölve behunyom a szemem, és úgy ordítom túl Kuroda diadalittas kuncogását, és a párna puffanását.
- Hagyd abba, te férfiállat! – nevetek még tovább, és talán Kuroda megilletődhet, mert felfogta, hogy mit csinálok.
Én is eléggé meglepődtem, amikor nevetni kezdtem. Már 41 éve nem nevettem… El is felejtettem, hogy milyen lehet. De ha jól meggondolom, még csak nem is mosolyogtam, vagy csak magamra erőltettem egyet-egyet, de nem hosszútávra.
Vissza a lényegre: kihasználva figyelmetlenségét, gyorsan a lába felé kezdek gurulni, majd mikor elkezdek felgurulni a lábfején, lendületet veszek, és nekimegyek a lábának, aminek következménye, hogy kifordul alóla, én pedig a lendülettől átgurulok alatta, és kicsit tovább megyek.
- Tegyük kicsit izgalmasabbá! – törlöm le az utolsó könnyeket mosolyogva, majd az kezemet ökölbe szorítom, Kuroda felé irányítom, és kicsapom a mutatóujjam. - Bakudou 04: Hainawa! – mondom a mágia nevét, és összekötözöm vele Kuroda kezét.
Amint látom, hogy lefoglaltam – bár tudom, nem sokáig – megragadom a magam mellett lévő párnát, és a fiú mellé ugrok. Miért mondom mindig azt, hogy fiú? >.<’ Látszik, hogy idősebb nálam. Ugorjunk neki még egyszer.
Szóval az előttem fekvő, mondhatni pucsító… khmm, férfi mellé ugrok, és felé emelem a párnát.
- Fordult a kocka! – csillan meg a szemem, majd én is elkezdem a párnával ütlegelni Kurodát, de maximum annyi erővel, mint amennyire nekem csinálta. Azért ne fájjon már neki. >.<

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 30
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Hétf. Ápr. 04, 2011 5:38 am

Persze hogy nem hagyom magamat, nem halálos harc, de azért harc. Bár egy párna is lehet halálos, egy gombja leszakadhat, felém repülhet és én lenyelhetem, aminek köszönhetően meg is fulladhattok a végén. Tehát tényleg meglehet halni a párnától, és nem csak a fojtásos módszer miatt. De nálam az előny, pontosabban az őszes párna nálam van. Amit nem is vagyok rest visszadobni neki, bár így neki lesz a végén több párnája, és én fogom megjárni. Sajnos a háború áldozatokkal jár. Egy jó dobás és Tara ismét esik, így kell ezt. Egy szemem van, de tudok dobni, bár inkább ez szerencse volt. De az alkohol miatt növekvő egóm nem engedi ezt beismerni. Igenis úgy akartam dobni és kész. Tara kamikáze akciót akarhat végrehajtani. Legalábbis gondolom, mert rámakart ugrani, csak én kitértem az útjából, ami miatt Ő szépen elterült a padlón. Kihasználva az alkalmat használom a „bankaiomat” és elkezdem „püfölni” a hölgyet. Erősnek nem erős ütések, ebben a helyzetben férfi ilyet nem tesz, ez csak játék ezért apróság az egész. Nem tudom milyen pontját találtam el, de hogy vihogni kezd az biztos. Hm, mazoista lenne? De hiszen nem is fájhat neki, tehát nem értem. Lehet csiklandós? Szerintem az, mert, ahogy a hasára fordul még inkább „furábban” kezd viselkedni. Én se „ütöm” már, inkább csak „izgatom”(ezek a kifejezések). Végül csak kitör belőle a nevetés, tényleg csiklandós pontját találtam meg. Nem kegyelmezek, és csak folytatom tovább az egészet. Könnyezni kezd, ezt már én se bírom ki. Van az úgy néha, ha valaki nagyon nevet a közeledben akaratlanul te is nevetni kezdesz. Igaz én csak kuncogok most, de ez is elég. Megáll a levegőben a kezem, és a párna is. Mit mondott? Én férfiállat? Na, annak se neveztek eddig soha. Akkor ezt is megértem, valaki így nevezet. Írhatom fel egy képzeletbeli listára, amin azok a dolgok szerepelnek, aminek eddig nem hívtak. Fenébe elbambultam, ezt kihasználva, mint valami henger gurul felém Tara, neki a lábamnak, én pedig szépen előre dőltem. A párnám is kieset a kezemből, azt hiszem, most Én jövök, akit verni fognak az Én leszek. Nehogy, de igen, démonmágiát használ. Ez meglepetés volt a javából. A kezeimet most nem tudom használni, és elég kiszolgáltatott helyzetben vagyok, ez pech. Ki is használja, és Ő kezd engem „verni”, mint akinek fáj egy megjátszott „jajt” is kinyögök.
- Fordult bizony. – de nem hagyom magamat. A kezeimet nem tudom használni, és nem a lábamat. Oldalra gurulok el Tarától, hogy a hátamon feküdjek, majd lendületet véve a lábaimmal felpattanok és a szoba abba a felébe szaladok, ahol a párnák vannak, pontosabban ahova dobáltam azokat. Kéz nélkül használjuk a lábunkat, bedugom a párna alá, „felrúgom” a levegőbe, és a megkötözött kezemmel Tara felé ütöm. Addig csinálom ez míg csak tudom, ha jönne felém akkor futás előle, legalábbis addig míg a kezeim megvannak kötve. Utána már? Ha végre szabadok a karjaim, akkor felkapok két párnát, és mintha nunchaku lenne pörgetni kezdem magam előtt és indulok Tara felé.
De ha a kezem a hátam mögött lenne összekötve, akkor csak annyiban módosult az egész, hogy nem a kezemmel ütöm a párnát, hanem rúgom Tara felé.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viridiana Sovari

avatar

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6600/15000  (6600/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Kedd Ápr. 05, 2011 3:42 am

Amint elkezdem ütögetni a bepucsított, kiszolgáltatott Kurodát, hamarosan elkezd jajongni, de hallatszik a hangján, hogy megjátszás. Azért én még ettől függetlenül kevesebbet ütök, mintha úgy tűnne, hogy tényleg elhittem, fáj neki, és aggódok érte.
- Fordult bizony. – vallja be a nyilvánvaló tényt, hogy vesztett. Mert hát ellenem senki sem nyerhet! Íme, most egy fiút győzök le, tiprom porba kivételes tehetségemmel. Twisted Evil Való igaz, ez csak párnacsata, de már ezt is olyan szinten játsszuk, hogy ki lehetne tenni azt a bizonyos piros karikát, benne egy 18-as számmal. Surprised
Ám egyszer, mikor felé ütök a párnával, az csak a földet éri. Hirtelen lenézek, de nem látom Kurodát. Ekkor felnézek, pontosabban előre, és látom, ahogy arrébb gurult, hogy a hátára érkezzen. Ejnye, ejnye, szökik az ellenfél! Riadókat megfújni!
Látom, ahogy lendületet vesz, és már első próbálkozásra könnyen felrúgja magát álló helyzetbe. Nem lesz ez így jó, a végén még előnyt kovácsol abból, hogy a kezei meg vannak kötözve. Az pedig nekem nem lesz jó, szóval rögtönözzünk valami butaságot, vagy vicceset, hátha elvonom a figyelmét, vagy legalább jobb hangulatot teremtek. Igaz, már most is nagy a vidámság, de ezt még lehetne fokozni!
Oda szalad, ahová úgy két perce még én szaladtam, pontosabban arra a helyre, ahová Ő a párnákat dobálta, abból a célból, hogy engem eltaláljon, ezzel pontot szerezve. Még jó, hogy nem talált be túl sok, én még akár a párnáktól is bekábulok.
Amint a párnákhoz jut, megáll, és a lábát az egyik alá csúsztatja. Amint becsúszott alá, felrúgja maga elé, és a kezével üti felém, ami elől egyszerűen kitérek. Ám úgy tűnik, kezd belejönni, mert hamarosan nem tudok olyan könnyen kitérni előlük.
De hát ez egy párnacsata… az is csata, harc, háború, és hát mire vannak a kidou-k, ha nem ezek lerendezésére? Igaz, fontosabb csatákhoz szükségesebb, de az előbb is a hasznomra vált, úgyhogy most se fog megártani.
- Hadou 01: Shou! – mondom a mágia nevét, és az érkező párnák felé irányítom a kezemet.
A legtöbbet lökéssel hárítom, és vissza is küldöm a feladónak, bár párnak sikerül eltalálnia, amit én szobor testtartással és közömbös arckifejezéssel tűrök. Úgy tűnhet, mintha valami komolyra készülnék, ám szerintem én és a komolyság két külön fogalom vagyunk. Majd… rögtönözök, vagy ilyesmi. A meglepetés ereje!
Hamarosan futni kezdek felé, Ő pedig előlem, már amennyire ebben a szobában futkosni lehet, inkább körbe-körbe futkározunk. Aztán, hogy izgalmasabb legyen, feloldom a legelső mágiát, amit Kuroda ellen használtam, így a keze újra szabadok lehetnek, amit Ő rögtön ki is használ. Mivel a futásban jóval nagyobb előnye van – na jó, hagytam elmenekülni Neutral - ezért lefékez, és hogy meggyőződjön róla, még működnek a kezei, fel is kap két mellette lévő párnát, és nunchaku-ként pörgetni kezdi.
Ezután felém kezd el közeledni, sétálva, én pedig oldalra döntöm a fejem, és szemlélődni kezdek. A közelemben nem sok párna maradt, az is már a nyúzottabb fajtából, amit sokat dobáltunk, ráléptünk, meg amúgy is régi. Úgyhogy új tervet kell kieszelnem…
Nincs más, csak a puszta testem. Úgy kezdek el rohanni Kuroda felé, ami viszonylag meglepheti, de talán Ő már rögtön elkezdhet gondolkozni, hogy kovácsolhat még ebből is előnyt. De nem hagyok neki időt, hogy gondolkodjon, újra felugrok a levegőbe, lábaimat kitárva.
Mivel nincs párna a kezemben, a vonzerőmmel próbálok támadni, vagy csak a pillanatnyi meglepetéssel. A fő, hogy egyenesen Kuroda teste felé száguldok, majd végül sikerül is nekimennem, és leteríteni Őt. Ezúttal a medencéjére ülök inkább (ezt se értsétek félre.. xD), és onnan hajolok az arca felé.
Lihegni kezdek, valamilyen szinten máris kifáradtam. Letörlöm a verejtéket a homlokomról, majd az arcába vigyorgok, és visszahajolok ülőhelyzetbe, kihúzom magam. Hogyan tovább? Megpróbálom, hogy Ő csikis-e…

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 30
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Kedd Ápr. 05, 2011 5:01 am

Kicsit perverz most ez a helyzet, szerencsére Tarán nem valami fekete latex ruha van, és nem egy ostorral ver el. Igen fájdalmas lenne és egy darabig szerintem ülni se tudnék. A „jaj” kiáltásaim után egyre kevesebb „ütés” ér. Rendes ez a Tara, hiába hallatszódik, hogy csak színlelem azért aggód értem. Beismerem, hogy most én vagyok kiszolgáltatott helyzetben, ami annyira nem is rossz. Így kicsit részegen élvezem is azt, hogy „vernek”, kicsit perverz kicsit beteges, de tökéletes. Csak hogy ideje annak, hogy most én adjam meg neki ami „jár”. Oldalra gurulok az ütése elől, megmaradok a hátamon és felugrok. Bár lehet, nem kellet volna ennyire hirtelennek lennem, mert majdnem visszaköszönt a maradék alkohol. Nem nézet volna ki valami szépen, ha ide hánynék és az ebédre elfogyasztott tojás maradéka megjelent volna. Piszok büdös lenne az már biztos. De most irány a párnákhoz, mivel kifogytam a munícióból és kell az utánpótlás. Odaérve a lábammal segítek magamnak, pontosabban azzal dobom a levegőbe a párnákat és a kezemmel ütőm Tara felé. Naná hogy kitért előle, nem is gondoltam máshogyan, így nem egyszerű célozni, és nem feltétlen a fél szemem miatt. Inkább hogy ittas is vagyok, és nehezen megy, de kezdek lassan belejönni a dologba, már nem mind megy mellé. Gyáá, megint mágia, és hárítja a támadásaimat, az első néhány darab elől nem tudtam kitérni. De egyre jobban sikerül megy. Ismét rajtam a támadás sora. Vigyorogva „nyúlnék” a következő párnáért, de már nincs miért. Lenézek a padlóra, és egy „O-O” elhangzása után veszem észre, hogy mint elég szép távolságban van egymástól. Nincs mese, Tara felém fut, én meg előle. Igazi fogócska kezdődött a szobában. Francba a kezem is „foglalt” még mindig, valamit kéne már csinálni. De nem én csinálom, hanem szerintem Tara, mindegy is, szabad a kezem végre. Megtorpanok és felkapok, két párnát szembefordulok, a hölggyel akinél vendégeskedek. Magam ellőt pörgetve őket indulok meg Tara felé. Nálam az előny és a párna, hajár akkor adjunk pár kis ütést. Vagyis akartam csak adni neki, de inkább egy kicsit érdekes módját választotta annak, hogy leterítsen, nagy terpesze és csak remélni tudom, hogy van rajta fehérnemű. A döbbenet miatt letudott teríteni, már csak arra eszmélek, hogy az arca az enyémhez van közel. Nyele egy nagyot és a pír is kiül az arcomra. Elhajol az arcomtól, ez jó dolog, az meg hogy csíkolni akar mindegy, mert nem vagyok az. Nem kellet volna ennyit inni. Gyengéden megfogom a karjait, felülök és bammm, megcsókolom. Remélem, nem fogok semmire se emlékezni holnap és Ő se, bár ahhoz le kell majd itatnom.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viridiana Sovari

avatar

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6600/15000  (6600/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Kedd Ápr. 05, 2011 6:09 am

Kis dicsőséggel nyugtázom, hogy amikor közel hajolok hozzá, elpirul. Alig bírok betelni a látvánnyal, amit eddig csak akkor láttam, mikor Kuroda józan volt. Vagy kezd újra kijózanodni ezek szerint, vagy ideje visszafognom magam…
Sajnos, a csikolásomra nem reagál, így lemondóan sóhajtok, és eresztem le a vállaimat, mikor érzem, hogy Kuroda gyengén megragadja a kezeimet, felül, magához húz, és… és… megcsókol. Még így is átölel, és magához húz, én pedig a csodálkozástól szinte ledermedek.
Szememet lassan csukom le, de érzem, hogy ez nem elég ahhoz, amit meg akartam akadályozni – a szememből könnyek szöknek ki, majd kis idő után eltolom magamtól Kurodát, akinek az ölében ülök. Arcomat törölgetve állok fel, és elfordulok.
Akármennyire is volt jó a csók, mégis kitör belőlem a sírás, így az egyébként is vörös fejemre ez még rak egy lapáttal. Nagy levegőket veszek, és próbálok nem a múltra, vagy a jelenre gondolni. Kizárok mindent a gondolatomból. Habár most a saját, önző problémáim miatt sírok. Amikor az arcomat a kezemmel elkezdem törölgetni, veszem észre, hogy még mindig Kuroda kimonója van rajtam.
- Tu..tudod mit? – fordulok felé szipogva. – Ezt.. felejtsük el. Nem történt meg, nem gondoltunk rá, vagy ilyesmi. – szippantok még egyet, majd a két kezemmel megfogom a zanpakutómat.
Mivel nincs kedvem beszélni, magamban szólok kardom lelkéhez. ~ Oozora Okami… Hainin Shiro, Ba-suto Shiro! ~ Utasítom, mire egy aggódó „Igenis”-t kapok, válaszul. Tudja Ő is, hogy hülyeség idegességből Shikai-t használni, mikor olyan hosszú ideig volt aktiválva a Hainawa, és, még ha kis mértékben is, de annyiszor használtam a Shou-t. Még én is tudom, hogy ez csak egy szikrája az idegességnek, csak túl heves vagyok, amint összeesek, úgyis lenyugodok.
Amint magamban kimondtam a parancsot, körülöttem kisebb mértékű szélvihar támad, a párnák a falhoz vágódnak. Kuroda kimonója eggyé válik a széllel, helyette egy fekete köpeny jelenik meg rajtam. Más nem igazán változik, csak a kard alakja kis mértékben.
Nagyot sóhajtok, és Kuroda felé tartom a kardot, mikor hirtelen összerogynak a lábaim, és a földre esek. A Shikai azonnal megszűnik, a szél eltűnteti rólam a köpenyt, és hamarosan újra a kimono van rajtam.
- Sajnálom.. – szorítom ökölbe a kezem, és a fejem lehajtom. ~ Hé… kislány, megvagy még? ~ Hallom a megszokott hangot a fejemben, ám most nem egy gúnyolód „szánalmas”-t nyög be. Pedig az vagyok… főleg, hogy Ő is tudja, miért sírok. Bár ne tudná, bár ne lenne köze a lelkemhez ennyire…


[Tudjátok, kellenek a töltelék postok is, hogy a többi izgalmasabbnak tűnjön... -.- XD]

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 30
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Kedd Ápr. 05, 2011 7:22 am

Komolyan nem vagyok normális, legalábbis szerintem nem vagyok az. Nem szabad részegen találkoznom senkivel, bár nem hiszem hogy mindenkit megakarok csókolni. De most megtettem, megcsókoltam Tarát. Igen csak is az alkohol lehet a hibás, azért is hogy átölelem, igen teljes mértékben a szaké a hibás. Panaszt is fogok tenni majd az ellen aki ezt a fajta italt, gyártja. De viszonzásra talál a csókom, pedig minimum egy pofonra számítottam és nem arra, hogy eljárja velem azt a táncot. Majd eltol magától Tara, de miért? Ahogy nézem, az arcát törölgeti, és utána sírni is kezd? Azért ennyire nem lehetek berozsdállva. Hogy a csókom mait valaki elbőgje magát, bár lehet a számban lévő íz miatt. Na, igen, pedig kimostam a hányás után, és tudtommal étel darabkák se voltak benne. Akkor ezt nagyon nem értem meg. Kíváncsi vagyok mit is akar mondani. Megkönnyebbülök, amikor kimondja amit akart.
- Szer… szerintem se, csak egy ostoba kis dolog. – ha jól tudom, van szaké nálam, akkor most azt megkell inni, berúgni és akkor tényleg nem fogok emlékezni semmire se.
Most mit akar? Mármint miért fogta meg a zanpaktouját? Ismét nyelek egy nagyot, ez így lehet nem lesz jó. De még mennyire hogy nem lesz ez így jó, főleg mert a szél feltámad a párnák szálnak összevissza és a kimonom is szépen tönkremegy, legalábbis eltűnik. Maradt összesen akkor még három hasonló kimonom. Mit akar most? Megborotválni, vagy talán mást? Nyugodtan ülök tovább a helyemen, és azon gondolkozok merre is tűnt el az én zanpaktoum. Az egy szememmel nézegetek, és már látom, kieset miközben kergetett Tara. Aki most szépen előttem térdel, és a feje levan hajtva. Megértem, ez sok volt neki, de a jelek szerinte a shikaija megszűnt. Gondolom a lelkiállapota miatt lehet. Felállok és a kezemet a fejére rakom.
- Semmi baj. –mondom neki, majd a zanpaktoumhoz megyek, felveszem a földről és visszamegyek Tarához.
~ Nocsak Kojiro, ezt nem gondoltam volna rólad. Miket nem csinálsz néha, ennyi idő után megtudtál lepni. Gratulálok. – nem veszek tudomást arról amit mond, most nem. Visszaülök Tarával szembe, és az ölemben pedig a kardom pihen. Előveszem a szakét a belső zsebemből és felé nyújtom.
- Igyál, utána játszhatunk tovább, vagy használhatjuk Őket is a játékra. – ütögetem meg a zanpaktoumat.


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viridiana Sovari

avatar

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6600/15000  (6600/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Kedd Ápr. 05, 2011 9:09 am

Hallom, ahogy Kuroda lassan idesétál hozzám, majd leguggol előttem.
- Semmi baj. – fogja meg a fejem, majd hallom, hogy újra feláll, és elsétál. Gyors kört tesz a szobában, majd mikor újra elém ül, látom a zanpakutot a kezében. Felhajtom a fejem és ránézek. Hol az arcára, hol a szakéra…
- Igyál, utána játszhatunk tovább, vagy használhatjuk Őket is a játékra. – ütögeti meg a kardját, majd hirtelen kikapom a kezéből a szakét.
~ Nekem is kijár egy kis jókedv. ~ Nem mondom, hogy túlságosan ízlik. Viszont jól esik az a melegség, amit belülről áraszt. Meg, mintha kezdenék elengedni… ha jól meggondolom, eddig csak kétszer ittam alkoholt, ez a második alkalom, és az első csak egy korty volt, Kurodával, ez pedig már egy egész üveg. Tényleg szinte az egészet lehajtom, csak pár csepp marad meg, amit kirázok a zanpakutomra.
- Csak, hogy ne érezd, veled kivételezek. – mondom, kicsit tőlem szokatlan, kába hangon.
Igen, valahogy elvárható az, hogy ha az ember eddig nem ivott, akkor most egy egész szakés üveg nem fog jót tenni. Vagyis, jót tesz, csak.. hagyjuk.
- Na, kezdhetjük! – markolom meg kardom markolatát, és felpattanok. Bár… a hirtelen lendülettől vissza is esek a földre. – Franc.. ez a szaké, nagyon üt…
Azért második próbálkozásra, mikor Kurodába kapaszkodom, sikerül felállni, és kicsit hátrébb lépkedek. Habár, hogy az alkohol miatt ilyen furcsa a járásom, vagy mert kényelmetlenül ültem a lábamon, nem tudom megállapítani. Nem is érdekelt. A szaké szinte feltöltötte a lélekenergiám –ehh, ne túlozzunk XD – így újra aktiválom a Shikai-t.
- Oozora Okami! Hainin Shiro, Ba-suto Shiro! – mondom, mire ugyanaz a folyamat megy végbe, mely úgy 3 perccel ezelőtt is megtörtént. Hamarosan a kimono helyett köpeny van rajtam, kardom pedig kicsit nagyobbá, élesebbé vált.
Jobb karomat – amiben a kard van – Kuroda felé szegezem, egyenesen, majd a fél szemet behunyom, és úgy célzok. A bal karommal még ki is támasztom a jobb kezem, majd végül a hátamra támasztom.
„A most következő események kizárólag csak szülői felügyelettel ajánlottak...oké, a Bleach olvasóinak már úgyis tök mindegy.”

- Hidama! – sziszegem a parancsszót, mikor a kard is hasonló sziszegésbe kezd, majd hamarosan „kilövődök” Kuroda felé. Noha, eléggé kanyargok, de a végeredmény ugyanaz: becsapódok, ám nem teljes erőből, mert az fájna neki, én meg azt annyira nem akarom.
Aztán hamarosan az a helyzet áll fel, mint még régebben a parton, ám most nem Ő fekszik az én hasamon, hanem én kötöttem ki az Ő ölében… nem kicsit félreérthető pózban.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kojiro Kuroda
Shinigami
Shinigami
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 204
Age : 30
Registration date : 2011. Mar. 09.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
15900/30000  (15900/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Kedd Ápr. 05, 2011 9:56 am

A kis heves, hamar inni akar, de ez így nem lesz jó. Ha túl hamar és sokat fog akkor részeg lesz. Ha nem bírja akkor rókázás lesz a vége. Az pedig nem szép látvány ha egy hölgy elhányja magát. Bár van torka az már biztos, nyeli folyamatosan és nem is veszi el az ajkától. Csak akkor amikor egy keveset a zanpaktoujára csepegtet. Tényleg gyorsan megártott neki az alkohol, a hangján rendesen hallatszik. De reméltem azért egy keveset nekem is fog azért hagyni. Bár neki szerintem jobban kelhetet, mint nekem. Gondolok itt a sírásra amit most se értek. Ilyen rosszul tényleg nem csókolhatok legalábbis szerintem. Elmosolyodok amikor megpróbál felállni de hamar leseggel.
- Mondani akartam, hogy ne egyszerre az egészet.
De már késő, remélem az üvegemnek nem lesz majd baja, mert azt még akkor vettem amikor a 8. osztag tagja lettem, és az nem mostanában volt. A testemmel segítek neki felállni, amikor úgy látom végre valahogyan stabilan áll akkor én is hasonlóan cselekszek. Lassan húzom ki Denryuut a tokjából, aki elégedetten morog. Rég volt már használva, néha panaszkodott hogy megeszi a rozsda. Persze ha ez lehetséges lenne. A bal kezemben fogom a kardomat a hegye a padló felé néz, ideje nekem is használni a shikai parancsot.
- Donare, Denryuu /Kiálts, Villámsárkány/ - nálam nem jár ilyen dolgokkal ha aktiválom a kardomat. Egyszerűen csak a markolat változik meg egy sárkány minta jelen meg rajta a végén pedig a sárkány feje, a keresztvasa pedig egy aranyszínű körré alakul, a pengén pedig két villám minta jelen meg. Kész vagyok én is és Tara is. Aki már cselekszik is, kilőtt felém, és elég gyorsan. Le is tarolt rendesen, mondhatni érdekes pózban. A feje, khm majdnem elég lent van, olyan félúton a gyomrom és „a” közt. Most kell cselekednem. Megfogom a fejét és felemelem majd kimászok alóla. Óvatosan teszem le a fejét a földre, és inkább hagyom ezt a harcot. Részeg így nem jó.
- Gratulálok Tara-chan, nyertél. – mondom neki mosolyogva, elrakom a kardomat és Tarát az ölembe veszem és az ágyához viszem, lefektetem(de nem úgy Very Happy ). Egy pillanatra elgondolkozok, majd beszélni kezdek. Részeg tehát nem hiszem hogy emlékezni fog valamire is.
- A szememet én vágtam ki saját magamnak. A shinigami vizsgán történt, az évfolyamtársaimmal pár gyenge lidércre kellet vadásznunk. Több csoportra oszoltunk, én azzal a nővel voltam akit régen szerettem. Csak közbejött valami, a többiekkel elvesztettük a kapcsolatot a többiekkel, majd leütöttek. Utána amikor magamhoz tértem, amit láttam az a társaim véres teste és Matsu ahogy hollowok fogják közre. A vezérük azt mondta ha kivágom a szememet életben marad, megtettem de nem kegyelmeztek neki. A többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem. Ez nagyjából olyan 400 éve történt. De most ideje mennem. Köszönöm hogy elhoztál, és most pihenj.
Adok egy búcsú puszit a homlokára majd otthagyom, szerintem már a történetem elején elaludt. S csak remélem hogy nem fog emlékezni rá.



/Köszi, jó volt Very Happy /

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viridiana Sovari

avatar

Hozzászólások száma : 40
Registration date : 2011. Jan. 03.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 11.tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
6600/15000  (6600/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Szer. Ápr. 06, 2011 3:19 am

Furcsa, hogy amikor Ő aktiválja a Shikai-t, a kinézete nem változik meg, csak a kard vesz fel egy kicsit érdekesebb alakot. De… megértem. Az én zanpakutomban csövező lelkem egy fényes kis darabocskája elmehetne divattervezőnek is, a sokszor mézes-mázos hangjával, meg a kinézetével együtt. Az a legjobb, hogy mindig panaszkodik az öltözékemre. Nem értem, miért. Szerintem pedig stílusos vagyok…
Én vagyok a gyorsabb, mivel Ő alig aktiválta a Shikai-t, már is kilövődöm felé, nagy sebességgel, ami habár érkezés felé lassul, sőt, inaktiválom a Shikai-t – így zuhanórepülésbe kezdve – még így is sikerül jól letarolnom, és ráfeküdnöm, úgy, hogy majdnem érzékeny pontját találtam el.
Ő is észreveszi, hogy ez így nem oké, megfogja a fejem, és kihúzza alóla magát. Már nem igazán vagyok magamnál, kába tekintettel nézek a körülöttem forgó világra. Az 100, hogy többet nem fogok inni. Érzem, ahogy alulról felkap, az ölébe vesz, én pedig csak nyitott szájjal hátracsapom a fejem, és egy zombihoz hasonló „Őőőááá…” hangot hallatok.
Ahogy bevisz a szobába, épp, hogy nem fejelem le az ajtófélfát. Letesz az ágyra, majd betakar, és mesélni kezd. Nem úgy tűnik, mintha olyan hosszú hangvételű történetre szánná magát, így próbálok még fenn maradni. De ha én nem tudom végighallgatni, majd Oozora Okami úgyis mesélni fog.
Csak az elején próbálok fenn maradni, utána már legszívesebben elaludnék, és befognám a kardom fülét, ha lenne. De nincs, én pedig még mindig nem akarok beájulni, csak a szememet nem tudom kinyitni, és a beszéd is kimerül a zombi-beszédszerű nyögésekben.
Így végighallgatva a történetet, már szégyellem magam, hogy sírtam. Neki lett volna oka, nekem nem. Amíg én amiatt sírtam, hogy elveszített engem az ember világi kedvesem, addig Ő amiatt sírhatott volna, de nem sírt, hogy elvesztette a szerelmét, ráadásul ki is vájta miatta a szemét. Szinte úgy fogom fel a történetet, mint egy szemrehányás… pedig tudom, hogy nem az, hisz Ő nem tudhat erről az egészről. De majd tudni fog.
Amikor felém magasodik, és eltakarja a kívülről jövő fényt, akkortájt alszok el. Nem tudom, mikor alszok el, hisz még álmomban is merengek, már, ha nem vagyok ébren. Már megint nálam maradt a kimonója. Részveszteség… és JouMae mit fog szólni, ha meglátja a nappalit? Na, az amíg le nem nyugszik, biztos, hogy kilakoltat. De hát nekem az osztagnál is van egy szobám, így ez nem gond, le van tudva. Viszont holnap keservesen másnapos leszek. Még nem voltam, de lakótársam elmondása szerint szörnyű. Jajj, ezt viszont én fogom szemrehányásként megemlíteni Kurodának, hogy hagyott inni. Meg az összes este történt dolgot… Mert, nekem jó a memóriám, és szerintem ezen az ital se változtat…
… és ilyesmik mennek még le a fejemben, azokon a hosszú órákon keresztül, amíg alszok.


[Szintén köszönöm, remélem, hogy a postjaim azért tűrhetőek voltak. ^^"]

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 28
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   Szer. Ápr. 06, 2011 3:38 am

Üdvözlet!

Ajándékotok 500 LP és 1000 ryou. A küzdőtereteket LEZÁROM.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Párnacsata ^.^   

Vissza az elejére Go down
 

Párnacsata ^.^

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-