HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Yuu vs. Anao

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Yuu vs. Anao   Hétf. Márc. 21, 2011 9:27 am

Hatalmas ásítás kíséretében lépek ki az automatikusan utat nyitó Senkai kapun a fekete pillangó után, ahogy az kiröppent a szabad levegőbe. Éppen a rajtam eluralkodó fáradtsággal foglalatoskodtam, ezért nem figyeltem fel arra, hogy a kapu a változatosság kedvéért, most a levegőben nyílt meg, így amint megtettem az első lépést az Emberek világába a talaj felé kezdtem zuhanni. Legalábbis, azt hittem, hogy a talaj felé teszek leszállási manővert, a híres „á” kiáltással ötvözve, azt, viszont amin csattantam… vagyis, amiben loccsantam, ha pontos szeretnék lenni. Más volt az, méghozzá a jó, hideg folyóba sikerült kiviteleznem a leszállást. A gyors fürdést követően, olyan sebességgel iramodtam ki a vízből, amit még egy Mester Shunpós is megirigyelne. Dideregve állok egy kis időt a folyó parton, haragos tekintetemet az átjáró hűlt helyére villóztatva közben. Mondhatni egész jól kezdődött a napom a reggeli lepkeóra általi keltést és a sprintet leszámítva, és most a kapu tett róla, hogy rögtön a negatív napok közé kerüljön a mai is. >__> Mindegy, azért remélem ennél rosszabb nem lesz. Mondjuk, ha az itteni időt nézem hamar vége lesz, hogyha rosszra fordulna a kockám. Neutral Gondolatmenetemet félbeszakítva kezdem el kicsavargatni a vizes ruhámat, meglehetősen hűvös az idő itt, ahhoz képest, hogy úgy informáltak elkezdődött a Tavasz… :/ Biztos valaki beképzelte és az terjesztette… >.>… Nyűgösen indulok meg, amint némileg sikerült a víz nagy részét kifacsarnom a rongyokból, amik rajtam vannak. Bár már, azt se tudom, hogy merre kell mennem. A vizes kiruccanás teljesen kimosta az agyamból a nehezen rögzített koordinátákat. Nem tehetek róla… nem vagyok számítógép, hogy mindent észben tartsak! Neutral Szerencse, hogy a feladatot, amiért ideküldtek nem felejtettem el… mi is volt az? Ööö… jaj, ne! Elfelejtettem! Shocked Mi is volt?! ÁÁÁ!!! Fejemet ökleimmel kopogtatom meg, ahogy Micimackó is szokott gondolkodni, hátha eszembe jut, de a mesében látott technika hamis, nem jut eszembe… bár érzem, itt van valahol a hátsó mappákban – de, tényleg nem vagyok számítógép Rolling Eyes - , de… nem jut eszembe! Ahogy felötlött volna bennem a feladat, amit véghez kellene vinnem egy furcsa dallam, kergeti el azt. Kérdőn emelem fel a fejemet és nézek a hang forrásának irányába, ami egy sárga autó formájában rajzolódik ki előttem. Értetlen pillogások kíséretében tanulmányozom a távoli járművet, már volt időm megismerkedni ezekkel a szerkezetekkel, mikor legutóbb voltam itt, de ilyet még nem láttam. A sárga szerkezet útnak is indul, elég lassan meg kell hagyni, másik ilyen automobillal vagy micsodával száguldozni szoktak, nem séta kocsikázni. Surprised Megvártam, míg elmegy előttem, hogy jobban szemügyre vehessem ezt az autót. - Fa-mi-ly Fro-st…? – olvasom fel magamnak, hangosan és szaggatottan a felíratott a jármű oldaláról, mint aki azt se érti mi van rábiggyesztve - hát, nem -, ami ismét az előbb hallott zene lejátszásába kezd. Hátra hőkölve nézek utána. Mi van? Vakarom meg tarkómat tanácstalanul. De, ha valami jégkrémet ábrázol, az csak jó lehet! *>* Ezzel elhatározva magamat indultam meg a zenebonás gépjármű után. Mintha tudat alatt manipulálna, úgy követem, már egy jó fél óra eltelt így mikor a kis Hollow jelző ketyere felcsendült egyenruhám belsejéből és kirángatott a sárga jármű manipulációja alól. Megrázva fejemet halászom elő a szerkezetet és nézek rá döbbenten. Hogy-hogy nem ment tönkre ez a vízben? O_o Kinyitom, majd belsejéből egy adag víz csorog ki, képernyőjén még igyekszik mutatni a bemért lidérc tartózkodási helyét, de reménytelen, ugyan is a víz áldozata lett. Hangos sercegéssel adja be a törölközőt ahelyett, hogy felhasználta volna. Neutral Szerencsére az útbaigazító eszközre már nincs szükségem, mivel a Hollow jelenlétét sikerül érzékelnem. Elindulok a reiatsut követve, legalábbis remélem, hogy ez a lélekenergia az a bizonyos lidércé, amire fel akarta hívni a figyelmemet a kis eszköz. Kis shunpózás után meg is lelem a szőrnyikét. Végre valami jó is van a mai napban! Katanámat előrántom tokjából, majd fejem fölé emelve a kardot rohanok a lény felé, már nekikezdenék a csatakiáltásnak, mikor egy hatalmas tüsszentés zengi be a környéket, belém fojtva a szót. Ami még nem lenne probléma, de ez az egész elvonja a figyelmemet és nem tűnik fel a lábam útjába kerülő kavics, így megbotlok benne és............. elesek. Pár keresetlen szót elejtve támaszkodok fel és porolom le magamat, a kisebb padlófelnyalási akcióm után. Méltatlankodva kezdem el keresni tekintetemmel először a Hollowot, melynek már villogó üres helye néz vissza rám, ezért a tettest kezdem felkutatni, aki miatt így befuccsolt hősi harcom első lépése. Egy biztos, nem fogja megúszni szárazon! >__> A feltételezett tettest hamar meg is találom, mondjuk érdekes lenne az egyetlen, környéken elhelyezkedő személy közül másra gyanakodni... Rolling Eyes
- , Te!! Igen, Te ott, a sötét séróval! Hova tüntetted a lidércemet?! - kiabálok felé idegesen, Zanpakutom pengéjét rászegezve. Meg se fordul a fejemben, hogy esetleg nem láthat, mert reiatsu áramlást érzek felőle, pedig én aztán elég béna vagyok az ilyesmiben. Neutral

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Kedd Márc. 22, 2011 4:41 am

A fennálló helyzet egyszerűen lehetetlen. Legjobb tudomásom szerint immunrendszeremnek olyan erősnek kellene lennie, mint amilyen jómagam is vagyok. Ezzel ellentétben egy számomra ismeretlen betegségnek mégis sikerült ledöntenie a lábamról. Idejét sem tudom már, hogy mikor voltam utoljára kitéve ilyen kínzásnak, azonban ez az influenza nevezetű kórság a lehető legszörnyűbb istencsapás, amivel eddig találkoztam. Egy kardvágás pár nap alatt begyógyul, gyors regenerációs képességeimnek köszönhetően az ilyesmikkel egyáltalán nem zavartatom magam, ellenben ezzel a megfázással egyszerűen nem bírok el. Nem látván más megoldást, kénytelen-keletlen indultam el a raktárból az orvos felé. Nem sok bizodalmam van ezekben a kuruzslókban, ráadásul nem is átlagos ember vagyok, szóval a megszokott kúrák talán nem is működnének. Viszont a fennálló állapot egyszerűen kiborító, így muszáj vagyok lépéseket tenni ellene. Felszerelkezve rengeteg papír zsebkendővel, valamint Hisou Karite névre keresztelt kardommal vágok neki a nagyvilágnak. A kialvatlanság miatt karikás szemekkel, s a már napok óta növekedő borostával együtt igencsak elrettentő látványt nyújtok, az orromból folyó takonytengerről már nem is beszélve. Mogorván vágok át a városon és nem érzek bűntudatot akkor sem, amikor teljesen véletlenül fegyverem tokjával kiütöm egy kisgyerek kezéből a fagylaltját. Ha már Nekem hulladék napom van, akkor senki másnak ne legyen öröme. Saját gonoszságomon hahotázva fordulok be végre az orvosi rendelő utcájába, egyetlen pillantással eltüntetve mindenkit az útból, aki megpróbálna megelőzni. Morgolódva foglalok helyet az egyik széken, miközben szidok mindent és mindenkit, mivel nem tudom másképpen levezetni frusztrációmat.
Némi elbóbiskolást követően máris Én kerülök sorra, s a vizsgálat is elég hamar lemegy, köszönhetően annak, hogy egy óvatlan mozdulattal összetörtem a vizsgálóasztalt. Normál körülmények között képtelenek lettek volna kihajítani az épületből, azonban állapotom miatt még csak védekezni sem voltam képes, ennek hála hamarosan máris a járdakövön fetrengek nagy beleéléssel. Legelső adandó alkalommal a levegőbe fogom repíteni az egész környéket, ezt már előre leszögezem! Dühöm forró levében főve tápászkodom fel, s porolom le ruházatomat. Már-már épp kardot rántanék, ám mire elgondolásomat cselekvéssé alakítanám, addigra eltávolítóim el is tűntek. Kétséget kizáróan ez nem az Én napom, pedig a Gondviselés igencsak odafigyelhetne Rám, hisz’ annyi jó dolgot tettem már a világért, mégsem kapom meg érte a jutalmam. Az élet igazságtalanságán töprengve, szinte céltalanul lépkedem előre, amikor megérzem a semmivel össze nem téveszthető kisugárzásokat. Egy lidérc és egy halálisten van a közelben, ami nem meglepő ismerve a város spirituális központi funkcióját. Valójában semmi kedvem most az effélékkel foglalkozni, ellenben egy jó harcot szívesen megnéznék, szóval a lélekenergiák felé indulok tovább, mialatt a sajátomat a lehető legminimálisabbra fogom vissza. A későbbiekben csináltatnom kell Uraharával valamilyen szerkezetet, aminek köszönhetően a folyamatos koncentrálás nélkül is el tudnám rejteni a jelenlétem. No, félreértés ne essék, nem esik így se túlságosan nehezemre a dolog, csupán lusta vagyok, de az végtelenül. Valószínűleg változtatnom kellene ezen a hozzáálláson, azonban az túl sok munkával járna, ahhoz pedig semmi kedvem. Örvendezve saját nagyszerűségemen kapcsolok shunpóra, ekképp rövidítve le az utazás időtartalmát.
Megérkezésemkor a harc még nem kezdődött el, ám meglátva szerencsétlen shinigami hasasát, nem is várok kiemelkedő teljesítményt. A jeleneten hahotázva dülöngélek előre-hátra, amikor egy furcsa érzés szalad végig a gerincem mentén. Tüsszenteni fogok, mégpedig hatalmasat. Normál esetben egyáltalán nem foglalkoznék a dologgal, de legutóbbi éjszakai tévézésem alkalmával megtudtam, miszerint ilyenkor az ember szíve csekély időre megáll. Ez kétségtelenül exponenciálisan nő a hapci nagyságával, ebből adódóan szerény személyem akár meg is halhat! o.O Nem, ez lehetetlen! Túlságosan jóképű és fiatal vagyok még ahhoz, hogy temetni kelljen! Hm, bár belegondolva voltam már ennél fiatalabb is, s mégis koporsóban feküdtem… Szerencsére mákom volt, ezért a másvilágon sokkal nagyobb karriert futottam be, mint amire emberi életemben akár csak álmodhattam volna. Gondolataim elkalandoznak, ezalatt sikerül kiprüszkölnöm magam olyan módon, hogy fel se tűnt. Szemeimet dörzsölve próbálom visszakormányozni figyelmem a csatára, mely sajnálatos módon már véget is ért. A távolban mintha egy sötét foltot látnék suhanni nagy sebességgel, kíváncsi lennék mi is az. Egy vállrándítással térek napirendre a dolog fölött, azonban még mielőtt egyáltalán megmozdulhatnék, rögtön Belém kötnek. Hihetetlen! Neutral
- Látom, manapság nem nevelik jómódorra az Akadémián tanulókat… - replikázom unottan, mialatt íriszeim a kivont fegyverre összpontosítanak. – A hollowod kétségtelenül halálra röhögte magát a bénázásodon. Azzal a piszkavassal pedig ne fenyegetőzz, mert véletlenül még kibököd valakinek a szemét.
Villámtáncom segítségével a pillanat tört része alatt jelenek meg előtte, majd hüvelyk- és mutatóujjammal megfogom katanája hegyét, s egy egyszerű mozdulattal elpattintom azt. Azzal már nemigen lehet majd megszúrni senkit sem, ezzel a balesetek száma is alacsonyabb lesz, hála közbenjárásomnak. Nos, igen… Bárhol járok, mindig csak jót teszek!

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Pént. Márc. 25, 2011 6:19 am

- Jómódorr? Az mi? Olyat még nem ettem… Surprised – felelem kicsit rácsodálkozva arra, hogy miket vár el tőlem… De, tudtam én, hogy lát engem! Cool Nem, mintha bármiféle kétségeim lettek volna e felől… hehehe ^___^”… Viszont, honnan tud ez az Akadémiáról? Csak nem Shockedbiztos… biztos egy kém! Igen, csak az lehet! De lehet, hogy túlzás ilyen következtetéseket levonnom azonnal… Az se kizárható, hogy valami vén Shinigami póttestben. A mai világban sose lehet tudni. Neutral
- Heh? Milyen bénázás, miről beszélsz? Én nem szoktam ilyet tenni, ezt jól vésd az eszedbe! >__> - hadarom el mérgesen. Bátor tőle, hogy egyáltalán felmerte hozni az esésemet de, hogy még ez mellett sértegessen is… na, az, azért már sok! Nem tudja egyszerűen elmondani, hogy Ő ölte meg a Hollowot?
~ Kit érdekel az a rühes Lidérc?! A lelkembe tiport! Mondd meg neki, különben esküszöm Én… ~ hát persze, hogy Hyozanryuu a felé irányuló sértegetést nem bírta volna annyiban hagyni, megint parancsolgat… miért kell folyton utasítgatnia? Én vagyok még mindig és az óta is a Shinigami, ha nem vetted volna észre! Meggondolva magamat, hogy jobban belemenjek ebbe a témába és tovább hallgassam panaszait, inkább szem forgatva adom be derekamat a „kérésének”, mielőtt átkokkal sújthatna engem és a nem létező családfámat.
– És Hyozanryuu nem piszkavas! – csatolom hozzá egy mély belégzést követően, nehogy az idegesség eluralkodjon rajtam. Végigsértett katanámra nézek, melynek ekkor már a hegye hiányzik. Mi a…?! Shocked Döbbenten nézem a hiányzó darab hűlt helyét, majd emelem lassan tekintetemet az immáron előttem álló fickóra, kezében Zanpakutom darabjával. Sejtelmem sincs, hogy melyik másodperc töredéke alatt került elém, de ez volt élete legrosszabb húzása. Most mi lesz, ha az-az ostoba hüllő nem fog engedelmeskedni nekem és elkezdi a süketet játszani?! Apró morgást hallok felcsendülni gondolataim közepette, így rögtön javítom magamat. Akarom mondani… Hyozanryuut könnyű eltörni, mert régi, rozsdás, hiányos és jószerével életlen is… a morgás elmefuttatásom közepette csak hangosodott, így inkább nem ragoztam tovább.
- Te… - motyogom baljóslatúan, leeresztett fejjel, közben egyre sötétebb aura kezd körém gyülemleni. – Végre valaki megleckéztette Hyozanryuut! *__* - nézek az alakra felvillanyozott arccal, minek hatására az eddig körém gyűlt árnyak csak úgy eltűntek, mint a kámfor. Ez a gyík, ennyit igazán megérdemelt, amiért folyton nagy a szája. - Csak egy baj van… Neutral - folytatom sötét monoton hangnemre váltva. – Ezt, csak is Én tehettem volna meg! – ez, így igaz! Senki sem fenyítheti Hyozanryuut csak is Én! Még ha nem is ez volt a szándéka, akkor is! Most biztos nem érti miről beszéltem itt össze-vissza de, no problem.
- Amúgy mi volt ezzel a célja Ji-san? – nézek hol rá, hol pedig a törött pengéjű kardomra, felvont szemöldökkel. Valójában tényleg nem értettem mi baja volt szegény, ártatlan Zanpakutommal, de ha neki törve jobban tetszik… :/ Nem vagyok én semmi jónak sem az elrontója dehogynemTwisted Evil -. Amúgy is csak szólítanom kell és ismét egybe lesz, azt pedig csak nem tudja eltörni olyan egyszerűen. Legalábbis nem ajánlom neki! Bár jobban izgat, hogy ki a frász ez és, hogy képes látni engem… vagy lassan minden második ember tud rólunk? Ez meg a másik… honnan a csudába ismerheti a Shinigami Akadémiát? Neutral Nem akarok még ostobábbnak tűnni, hogy megkérdezzem tőle mindezt. Nem fogom feltenni, ezeket a kérdéseket… nem érdekelnek… nem fenyegeted meg… nem… nem megy! >.>
- Ééésss… hogy-hogy látsz engem? Te is azok közé az emberek közé tartozol, akinek ez megadatik?! És, honnan a csudából tudsz a Shinigami Akadémiáról?! Netán Te is az vagy? Vagy… vagy mi? – zavarodok bele saját kérdéseim áradatába, amit egy szusszal hadartam el ennek az idegennek.
– Ha, minden kérdésemre válaszoltál megeshet, hogy megkímélem az életedet, de semmi nem fog megakadályozni abban, hogy ne törjem el valamidet, amiért Hyozanryuuval ezt tetted! – nyomom egyenest a képébe törött fegyverem pengéjét, hogy teljes közelségből láthassa a kárt, amit tett, emellett ezzel tudtára adva indulatos hozzáállássom. Biztos azt hitte, csak annyiban hagyom ezt?! Hát, nem! BruhahahaTwisted Evil Ne~ kérdés... fenyegetés... mindkettőt megtettem! TTT___TTT

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Szomb. Márc. 26, 2011 10:02 pm

Ehh, komolyan mondom, mostanában csak agyalágyultakkal hozz össze a balsors. Nem túl meglepő módon ismét nem ismernek fel, pedig azért elég huzamos ideig voltam a Seireitei kapitánya. Bevallom talán kicsit durva lépés volt az első adandó alkalommal eltörni a lélekölőjét, de hát túlságosan nagy volt az arca a képességeihez mérten. Ezek a mai fiatalok már nem tudják milyen az igazi tisztelet, habár jobban belegondolva jómagam is csak minimális mennyiségű személyt méltatok erre a kegyre. Ujjaim között elmorzsolom a letört darabkát, nem is esik nehezemre, mivel több rajta a rozsda, mint hajszál a fejemen. Normál körülmények között egy ilyen megmozdulással máris őrjöngő támadássorozatot kellene kiváltanom, azonban ez a lány ténylegesen gyengeelméjű. Megmozdulásain, valamint szavaim erősen fészpalmolva próbálom jobb belátásra bírni felbőszült valómat, miszerint nem éri meg kioltani egy ártatlan életet, még ha ennyire idegesítő is az illető. Viselkedése olyannyira komolytalan, hogy legszívesebben magam reguláznám meg, ám ehhez most se kedvem, se pedig időm nincs. Szinte oda se figyelve beszédére nyúlok bele farmerom zsebkendőtől duzzadó zsebébe, majd miután kihalásztam egyet, ráérősen kifújom az orrom. A rögtönzött koncertet követően máris sokkal szabad légutakkal nézhetek szembe a világgal, mint annak előtte. Az elhasznált, takonnyal átitatott papírt nemtörődöm mozdulattal hajítom el, mivel ez könnyedén lebomlik, ezért nem is nevezhető környezetszennyezésnek. Tevékenységem közepette a shinigami látszólag magával veszekszik, talán épp a menekülés lehetőségét fontolgatja, amin nem is lepődnék meg. Már az első pillanattól kezdve egyértelmű válhatott számára a tény, mely szerint nem képes felérni a gyorsaságomhoz.
- Hogy mi volt a célom? – kérdezek vissza, azután töprengést színlelek. Az igazat megvallva csak el akartam törni a fegyverét, más oka nemigen volt. – Leginkább a környezetedben élők védelme. Nagyon felelőtlen dolog csak úgy kalimpálni azzal a katanával, főleg ilyen módon, hogy igazából nem is tudod rendesen forgatni. A saját testi épséged, illetve környezeted védelmének érdekében tettem azt, amit. Másrészt legalább egyedi lett a kardod…
Saját viccemen kacarászva fordítanám irányba magam, amikor hirtelen hatalmas kérdéstornádóval találom szembe magam. Hirtelen azt se tudom, melyikre válaszoljak, ámbátor belegondolva némi logikával igazán megválaszolhatta volna magának ezeket. Bizonyosan esper vagyok, vagy bount, mert azok aztán tényleg sokat tudnak a Soul Society életéről. Lövésem sincs mikor kerültünk olyan közeli kapcsolatba, ami megengedné, hogy tegezzen, bár az egyik mondatában még magázódott. Csak gratulálni tudok a kapitányának, szerény személyem már rég egy újabb strigulával gazdagított volna a megölt halálistenekről vezetett listát. Szerencsémre még időben megsemmisítettem a bökő hegyét, hiszen most is az orrom előtt kalimpál azzal az izével, pedig ez rohadtul balesetveszélyes! Jobbnak látom egy fél lépés hátrálnom, mielőtt még súlyosabb veszteség érné szerencsétlen Zanpakutout. Fenyegetőzését tátott szájjal hallgatom, hirtelen köpni-nyelni nem tudok. El kell telnie néhány másodpercnek, mire leesik a tantusz. Testemen lassan remegés fut végig, érzem, ahogy belsőmből valami kitörni készülődik. Fogaimat csikorgatva próbálom visszafogni a hatalmas méretet öltő erőt, de sajnálatos módon ide már Én is kevés vagyok. Mindent elsöprő, gigászi orkánként tör fel belőlem a nevetés, még levegőt is elfelejtek venni közben. A megerőltetéstől már fájó oldalamat markolászva szeretném lecsillapítani kitörő jókedvem, ami egy elég nehéz kihívás. Szegényke még akkor sem lenne képes sérülést okozni Nekem, ha tízszer annyit élt volna, mint jómagam. Szemeimből törölgetve a könnyeket kísérlem meg némileg megregulázni ficánkoló vonásaimat, ámbátor a végeredmény hitelességében nem vagyok biztos. Régen kacagtam ilyen jót, már ezért érdemes volt idejönni ehhez az „összecsapáshoz”.
- Látlak, mert van szemem. – szólalok meg egy unott vállrándítást követően. – Ó, nem-nem, nem vagyok shinigami, félre ne érts. Csak voltam, de mivel volt némi nézeteltérésem a vezetőséggel, ezért úgymond felmondtam. Felteheted a kérdést, miszerint ha igaz, amit mondok, akkor miért nem vagyok börtönben. Nos, eléggé képzetlenek voltak a kapitányok, akiket ellenem küldtek, sajnálatos. Viszont egy kis szuvenírt azért hoztam magammal otthonról…
Monológom zárlataként eltüntetem a hátamra erősített pallosról az álcázó mágiát, ennek köszönhetően immáron láthatóvá válik mindenki számára. Egy laza mozdulattal rántom elő, Hisou Karite felülete ennek hatására ezüstösen kék színben felizzik. Könnyedén a hatalmam alá tudtam hajtani eme nagyerejű relikviát, mintha egészen ellopásáig csak Rám várt volna. Egyedi a saját nemében, ezidáig egyetlen hasonló tárgyról sem hallottam még. Természetesen nem egy Sors Dárdája kaliberű cucc, de azért így is jó szolgálatot tett eddig.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Hétf. Márc. 28, 2011 7:28 am

Látva, hogy katanám pengéje milyen csúfosan végezte, teljesen összeszorult miatta a szívem. És, nem azért, mert le lett törve kardom pengéje és mellé még össze is morzsolva, hanem azért mert Hyozanryuut végre valaki móresre tanította. És az a valaki nem én voltam, pedig rajtam kívül senki sem nyúlhat, ilyen kegyetlen bánásmóddal Zanpakutomhoz. Ez felér egy becsületsértéssel! Ezt szavakban is kifejeztem neki, amikben erősen érezhető volt, hogy az érzelmi mércém meglehetősen ingadozik… az eleinte sötét szavakból lett angyali csillogás, s végül ismét a negatív sötét megszólalás… de legalább a lényeget ki tudtam fejteni. Félúton monológom közepette elkezdett matatni zsebébe, reflexszerűen vettem fel egy védelmi állást emiatt, hisz sose lehet tudni mit, forgatnak egyesek a fejükben. Lehet, hogy ő tényleg egy kém és van nála egy pisztoly, amivel le akar lőni! Shocked Azt, pedig nem engedhetem meg! Surprised Komolyan figyelem, hogy mire is készül, minden eshetőségre felkészülve – vagy legalábbis a nagy részére -. De, amint megláttam a teljes mértékben ártatlan rongyot markaiban, amit elővett, ha lehet még fehérebb lettem, mint egy vámpír. Ez ciki… Kellemetlen sóhajtással eresztem le a védelmi pozíciómat és folytatnám beszédemet, de mire kiejteném az első szót a számon, egy rövid kis muzsikát hallhattam az előttem állótól. Kis szemrángatás kíséretében könyvelem el, hogy monológom befejezetlen marad. Nem ecsetelhetem neki tovább, hogy ki tehetett volna mit Zanpakutommal, így feltettem a kérdést, ami leginkább foglalkoztatót engem.
- Honnan tudta, hogy nem tudom rendesen forgatni a katanákat?– süllyedtem mély depresszióba lelkileg, közben leguggoltam és mutatóujjamat körbe-körbe mozgattam a földön. Szavai karóként hasítottak belém, mindezzel egy-egy feliratos táblát hagyva maga után, melyen az általa felsorolt „hibáim” voltak kiemelve. – Kegyetlen… - elég rendesen leírt valómat, akkor kapom össze, mikor füleimet megcsapja kacarászása. Azt hiszi, hogy ennyi sértés után hagyom elmenni? Neutral Tévedett. De, előbb jöjjön a faggatás csak, hogy ne legyen olyan könnyű az élete. Már előtte is termek és hadonászok arca előtt katanám törött pengéjével, miközben megzáporozóm egy halom kérdéssel. Természetesen a fenyegetést se hagyhattam ki, ez ezzel jár. Vagy inkább véletlenül kicsúszott a számon? Rolling Eyes Bár eleinte megijedtem, hogy most miképp fog reagálni… de nem gondoltam volna, hogy majd egy víziló tátott szájával is felveheti a versenyt. oO Mivel úgy áll előttem, mint egy kőszobor, ezért nem hagyhatom szó nélkül a dolgot.
- Hé, Ji-san… ha nem csukod be a szádat, fészket rak benne egy madár pár. – legyezek kezemmel szemei előtt, hogy meglássam, otthon vannak e nála. Ekkor hirtelen megmozdul, mire hátra hőkölök. Tanácstalanul nézem az éppen röhögéstől szenvedő illetőt. Mondtam volna bármi vicceset? oO Mert, ha igen igazán megemlíthetné, hogy mikor. Neutral Arcmimikámra kiül a teljes faarc, míg várom, hogy összekaparja magát romjaiból és valami értelmeset hozzáfűzzön az egészet. Még nem beszélek röhögi nyelven, sajnálom. :/
- Ha-ha-haNeutral - mondom szaggatottan, szemforgatás kíséretében a „látlak” megjegyzésére, majd némán végighallgatom hosszanti monológját. Meglepetten nézek egyet arra, hogy tényleg Shinigami, azt csak felhoztam magamban, mint eshetőség, de hogy igaz legyen… meg nézeteltérés a vezetőséggel? Mi van? Shocked És leverte a kapitányokat is?! o.O Lehet, hogy nem kellett volna kötözködnöm vele. De az is előfordulhat, hogy csak kitalálta az egészet. Neutral Kíváncsian nézek az egyik pillanatról a másikra látható fegyverre. Nem is habozik elővenni azt, döbbenten lépek hátra párat, mintha attól félnék, hogy maga az előhúzás szele kettécsap. Kérdőn vezetem végig tekintetemet az immáron fényesen ragyogó kardon.
- WOW! Világít! Hogy csinálod?! Surprised – szökik ki a számon a kérdés nagy álmélkodásom közepette. – De, mit csináltál a pengéjével, fogaskerekek közé tetted? oO – bökök Zanpakutommal a kardjának élesebbik része felé, hogy értse, mire utalok. Nem láttam még ilyen katanát, melynek cikk-cakk alakú lett volna a pengéje. De… várjunk, akkor most ŐShocked - Várj egy percet, Ji-san! Most harcolni akarsz?! – kérdezem sokkos állapotba kerülve, bár a válasz igen egyértelmű. De nem sikerült felfognom azonnal a helyzet magaslatát. Mi van akkor, hogyha az előbbi meséje igaz és tényleg erősebb a kapitányoknál…? Azt hiszem, elkezdhetem ásni a saját síromat. Félve nyelek egyet, majd elgondolkodva nézek a fickóra.
- Ni’ csak, odanéz! Mi az ott? – mutatok találomra egy pont felé és reménykedem abban, hogy beveszi ezt az ősrégi trükköt. Ha az elterelési manőveremet bevette, akkor bátran rárontok, hogy egy kardcsapást vigyek be neki, egyenest arra a karjára, amelyikkel a fegyvert fogja. Viszont, ha nem sikerül… az pech és úgy vélem elkezdhetek imádkozni az életemért. ^^”

______________

Meow-meow pontok:
 


A hozzászólást Shiroichi Anao összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 31, 2011 4:08 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Szer. Márc. 30, 2011 3:26 am

Végtelenül amatőr tiszttel hozott össze a balsors, jómagam sose vallanám be, hogy kevésbé vagyok képzett hakuda terén, mint szeretném, mert azzal rögtön rávilágítanék a gyengepontjaimra. A lány is ezt tette, így már tisztában vagyok a ténnyel, mely szerint nem lesz képes felvenni Velem a versenyt, ha összecsapásunkat kizárólagosan a vívásra összpontosítom. Hibát hibára halmoz szerencsétlen, igazából magamat alacsonyítanám le, ha megölném. Hiába vagyunk ellenségek, Nekem nem célom mindenáron végezni a fajtájával, de természetesen megvédem a testi épségem, hogyha arra kerül sor. A Zord Kaszás kialakítása valóban figyelemre méltó, igen nehéz kovácsmunka lehetett kialakítani ezt a formát, ám készítői kétséget kizáróan remekül teljesítettek. Kérdésére kissé szánakozó kifejezés kúszik fel vonásaimra, természetesen megtorlom az Engem ért sérelmet, ezzel már kezdetektől fogva tisztában kellett volna lennie. Már épp kezdenék egy hosszú, kioktató monológot, amikor valami ismét megcsiklandozza orrom belsejét. Egy ismételt tüsszentés következik, ennek megfelelően reflexszerűen ki is zárom a külvilágot, s csak az éppen folytatott cselekvésemmel foglalkozom, mely nagy felelőtlenség még egy ilyen képzetlen ellenféllel szemben is. Miután némi takony és nyál kíséretében engedtem az ingernek, szaglószervem törölgetve pillantok fel, így találkozom kardja suhintásával. Egy pillanatra az ütő is megáll bennem, nem gondoltam volna, hogy mindenféle előjel nélkül Rám vetné magát, hisz’ az előbb még majdnem az alsójába csinált Tőlem. A régi berögződésnek köszönhetően önkéntelenül is megpróbálom elkerülni a csapást, holott valószínűleg nem képvisel ez a shinigami akkora erőt, amellyel valóban árthatna Nekem, mégis jobb félni, mint megijedni.
- Hékás, ez nem volt szép! – rovom meg hangosan, miután egy laza csuklómozdulattal oldalra lököm a rozsdás piszkavasat. – Éppen hapciztam, szólhattál volna, mielőtt ilyen gyilkos akciót indítasz. Ahogy észre is vetted, a kezemben tartott tárgy nem egyszerű fegyver, igen régi és értékes ereklye, amit a halálistenektől vettem kölcsön. A penge izzása abból adódik, hogy képes vagyok belevezetni a lélekenergiámat, amivel sokkal élesebbé és ellenállóbbá tudom tenni. Ennek köszönhetően különösebb megerőltetés nélkül képes lennék kettévágni lélekölődet, bár ezt kézzel is meg tudnám tenni, mert elég ramaty állapotban van. Mond csak, mikor használtad utoljára? Szoktad rendszeresen tisztogatni?
Sokkal jobban kellene vigyáznia arra a pallosra, hiszen a lelke egy része vagy mi a csoda. Persze az is lehetséges, miszerint eme összeszedetlen jellem valójában megfáradt lelket takar vagy kitudja. Eszemben sincs leállni lelkizni Vele miután megsértett, ám azért érdemes néha elgondolkodni ilyen dolgokon. Látom a szemeiben, hogy legszívesebben kereket oldana, azonban nem mer hátat fordítani Nekem, mert nincs is annál szánalmasabb halál, amikor menekülés közben esik el egy harcos. Ez a szemlélet még a spártai katonáktól származik, akik tudvalevőleg a legerősebb, s legképzettebb harci egységekkel rendelkeztek a saját idejükben. Szeretnék némi bemutatót tartani abból a hatalomból, amellyel a Gotei 13 fele képtelen volt dacolni és amivel egy kósza gondolattal is egyszerűen kettéroppanthatnám. Szám szegletében gonosz vigyor árnyéka tűnik fel, miközben lecsendesítem szellemem, majd koncentrálni kezdek. Normál körülmények között lélekenergiámnak egyenletesen emelkednie kéne, ezüstkék fényével pedig beragyognia a folyópartot. Ezzel ellentétben több másodperc után sem történik semmi, erről összeszorított szemhéjaim alól is meg tudok bizonyosodni. Kinyitva jobb lélektükrömet kémlelek körbe, s immáron a saját szememmel is megfigyelhetem a történéseket, vagyis inkább azok hiányát. Arcoskodás fail. Neutral Pillanatok alatt elveszítenék minden eddig megszerzett félelemkeltő kisugárzást, ha ez napvilágot látna. Zavart köhécseléssel próbálom meg elterelni figyelmem, ezt követően elvégzek néhány nyújtást, valamit törzshajlítást, mintha csak épp bemelegítenék, az elején látott néma színdarab pedig nem más volt, mint gyors meditáció. Remélem, el tudom hitetni Vele a dolgot, de elmém egyik racionálisabb oldala már a probléma miértjén agyal. Való igaz, mostanában nem sokszor voltam képes huzamosabb ideig fenntartani bármilyen shikai vagy bankai szintet, viszont ezt ráfogtam a kimerültségre, mivel elég sok minden nyomja mostanában a vállam, nem túl egyszerű napról napra megvédeni ezt a várost.
- Nem túlságosan shinigamihoz méltó, ahogy viselkedsz. – szólalok meg ismét, fejemet féloldalasan oldalra döntve és nagyot szipogva, nehogy kicsússzon valami, aminek nem kéne. – Ha egy arrancar lennék, akkor is ugyanígy megjátszanád az ügyefogyottat? Sosem szabad kimutatnod a félelmed a harctéren, mert azzal aláírod a halálos ítéleted. Magabiztosság, képzettség, erő; ezek az ismérvei a jó küzdőnek.
Bezzeg az Én időmben mind tudtuk ezt. Természetesen múlnak az évek, változnak a dolgok. Talán egy másik életben már szerény személyem sem hajszolná ennyire megszállottan a hatalmat, de mostanra ez jutott, ezt kell szeretni. Szabad balomba lélekenergiát koncentrálok, azonban érthetetlen okból ez sem éri el a kellő mennyiséget. Nem érzékeltem semmilyen korlátozást vagy erőelszívó burkot a közelben, szóval eme jelenség egyelőre talány a számomra. Ettől eltekintve elmémen átfut a „Hadou 29: Aka Fenikkusu” parancs, melynek hála egy kisebb főnix robban ki végtagomból, azután fürgén ellenfelem irányába száguld.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Csüt. Márc. 31, 2011 4:07 am

Nem gondoltam volna, hogy sikerül az elterelés. Nem, mintha bevette volna azt az ősrégi trükköt, amit minden második ember ismer, de így se volt rossz. Az egészség fordult ellene… hehehe Twisted Evil…. A rögtönzött támadás, amit fogalmam sincs miért is indítottam el, kíváncsiságból? Vagy félelemből…? Na, abból biztos nem! A lényeg, hogy sikeresen betalált *>*, mellékes, hogy egy… mi?! Egy karcolást se ejtett rajta?! Hogy a szöszben csinálta? Kikerekedett szemekkel nézem a karján pihenő Zanpakutomat, amivel elszalasztottam egy sikeres támadást. Könnyed mozdulattal lökte arrébb fegyverem pengéjét, ezzel egy időben leszidva engem. Fel se fogom eleinte monológjának velős tartalmát, amiért leakadtam annál, hogy semmi nyomott nem hagyott a támadásom annak ellenére, hogy sikeresen eltaláltam. Miután sikerült feldolgoznom mondandóját én is belekezdek röpke litániámba.
- Mit panaszkodsz, Ji-san? Tökéletes, precíz támadás volt és kutyabajod! És mit jelentsen az, hogy „kölcsön” vetted a Halálistenektől? Nem úgy volt, hogy leléptél? Akkor nem hagynának csak úgy elmenni egy ilyen értékes múzeumba illő tárgyal, a vezetőség túl önző ahhoz, hogy csak úgy kiadjanak egy efféle régiséget a kezükből, mint ez! Szóval a „kölcsön” helyett nem a „loptam” lenne itt a megfelelő kifejezés? – szövegelek vissza, bátran kihúzva magamat, közben hátrább lépek párat a biztonság kedvéért, megfordul a fejemben, hogy le kellene lépni, de szövegeléseit nem hagyhatom annyiban. Sértő, amiért azzal henceg, hogy simán kettészelné Zanpakutomat. >.> Attól még, hogy így néz ki, nem kellene ennyire lebecsülnie. Különben is az enyém is tud világítani. >_>
– Nem tehetek arról, hogy így néz ki! Mindig is gondoskodtam róla, de mióta megszólítottam, azóta ilyen!ch… hogy mer sértegetni. Utálom, hogyha feleselnek nekem. Meg se fordul a fejemben, a továbbiakban, hogy lelépjek. Kiállok ellene, nekem azon ne múljék. Érdekel, hogy csak a szája jár e vagy van benne, azért spiritusz is?! Valami furcsa koncentrációs beállással, lehunyt szemmel áll előttem. Legszívesebben beszólnék neki, hogy ne nézzen le, minek alkot ilyen furcsa cselekedetet egy kezdetleges harc előtt? De valamiért egy belső hang, azt sugallja jobb, ha félbeszakítom gondolataimat és vigyázok. Egy védelmi állás szerűséget felvéve várom a fejleményeket, de semmi nem történik. Már védelmemet is leeresztem, amikor bemelegítő mozdulatokba kezd. Ez most… szórakozik velem? >.> Még is mi a szösz volt ez? Már valami erős energia kitörésre vártam, vagy egy lélekenergia bemutatóra, még egy jópofa csatakiáltás is megtette volna, de EZ…! Tudtam én, hogy a kutya ugat, de nem harap. Szemforgatva várom, hogy befejezze nyújtógyakorlatait, mikor kisebb szipogás között, megint sértegetni kezd… mi lenne, ha kifújná az orrát mielőtt beszélni kezd. >.> Áhá’… szóval nincs hozzászokva a szórakozott lelkületű Shinigamikhoz. Oké, akkor eddzen egy kicsit… Twisted Evil
- Nem túlságosan volt Shinigami kapitányhoz méltó az erőfitogtatásod. – ismétlem vissza mondandóját kicsit átköltve, még az oldalra döntött fejet is lekoppintva tőle. – Bocs, hogy ilyen a jellemem. Neutral És, ha már kérdezed pontosan így viselkednék egy arrancaral szemben is. Bár eddig nem túl sokkal hozott össze a kegyes balsors. A haláltól pedig nem félek. Neutral Sose törődtem ezzel az erő és társai blablával, ha az Akadémián nem tanultam meg szerinted most megfogom? Különben hős papolásod nem túl meggyőző. Mondd… fikamika vagy orr piercing az ott, az orrodon? oO – nézek kérdőn felé, közben megtörölgetve a szememet, hogy megbizonyosodjak arról, hogy a feltételezett dolog nem csak képzelgés e. De, talán túl merész volt, ilyen nyugodtan visszafeleselnem. Nyilvánvaló volt, hogy nem nagyon fogja tűrni ezt a továbbiakban. Bal kezébe reiatsut kezd gyűjteni, nekem ez már épp elég volt, hogy törött katanámat védelmi állásba tartsam magam elé. Pár röpke másodperc után már egy számomra ismeretlen kidout alkalmazva felém lő egy kis főnix madarat. Sosem láttam még ezt a mágiát. És voltam olyan ostoba, hogy spontán a rozsdás Zanpakutomat próbáljam meg alkalmazni bárminemű védekezésre. Bele se gondoltam, hogy mire lehet képes ez a kis veréb. :/
- Bakudou no sanjuukyuu: Enkosen! – mondom ez által felállítva magam elé a spirituális pajzsot, amivel talán sikerül feltartoztatnom ezt a madarat. A sebességgel, amivel jött és neki csapódott a körpajzsnak könnyedén hatástalanította a védelmemet így sikeresen vett célba engem. Látva, hogy a kis tűzmadárnak ez nem jelent gondot még az utolsó pillanatban próbáltam meg jobbra vetődni, de az átkozott így is eltalálta a bal karomat.
- Áúú, ez forró!! – nyavalygok, közben fújogatva megperzselt balomat, majd idegesen az ex-kapitány felé bökök ismét törött katanámmal. – A tüzes fecskéd túllépte a sebesség korlátot ugye tudsz róla, Ji-san?! >_> - nézek rosszallóan, majd vízszintesen oldalra fordítom a kardomat magam előtt. – Sase aratama Hyozanryuu! – mondom, ezzel aktiválva Zanpakutom Shikaiát. Széles vigyorral az arcomon nézek az immáron az épp pengéjű fegyverre. Nem, mintha nagy hasznom válik így most a fegyverből… csak védekezésre jó… de, így legalább nem fog eltörni az első vágásnál. HeheheTwisted Evil majd ijesztgetem vele egy kicsit. szemöldökrángatás
- Bruhaha… így, hogy most velem van az erő… Hadou no sanjuuni: Oukasen! – kezdek bele őrült kacaj kíséretében az ellentámadásba. A Zanpakutomat továbbá is vízszintesen magam előtt tartva indítom el a „Sárga Tűzvillámot” ellenfelem felé. Nem reménykedek abban, hogy bármiféle sikert fogok elérni vele. Főleg, amilyen mesterien művelem a Démonmágiát, még az se lenne csoda, hogyha csukott szemmel képes lenne hárítani. Neutral

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Szomb. Ápr. 02, 2011 9:44 pm

Ejnye, de felvágták itt valakinek a nyelvét! Kicsit talán ferdítettem, mert ugye nem önszántukból adták át a fegyvert, hanem szükség volt némi erőszak bevetésére is, azonban a mai világban már csak ilyen módon lehet érvényesülni, a gyengéket mindig kihasználják. Ellenben egy egyszerű tolvaj szintjére ledegradálni Engem, a Seireitei valaha volt legerősebb kapitányát, igencsak meredek húzás. Halántékomon ki is ugrik az úgynevezett dühér, amely frusztrációmat szándékozik szimbolizálni. Ezért az arcátlanságért már rég összetörtem volna reiatsum erejével, azonban még mindig nem tudom megfelelő mértékben összpontosítani azt, ezért ezen irányú terveim egyelőre kudarcra vannak ítélve. Nem túl meglepő módon katanája egyetlen karcolást sem képes ejteni a bőrömön, mivel erőnk között akkora szakadék van, hogy kardja képtelen áttörni a testemet körülvevő aurán. Azon sem csodálkoznék, ha a támadás közepette az Ő tenyere tört volna véresre a nagy erőlködésben. Nos, erre utaló jeleket nem látok, szóval szerencsésnek mondhatja magát. További szavait hallgatva hitetlenkedve ingatom a fejem, fogalma sincs igazából arról, amiről beszél. Nem féli a halált? Akkor csak bolond, semmi más. Részemről sem az elmúlás része az, ami aggaszt, hisz’ nem egyszer volt már részem benne másfél századnyi életem során, hanem azok lelki épsége, akik úgymond szeretnek Engem. Neki talán nincs vesztenivalója, viszont szerény személyemnek igenis van. Itt mutatkozik meg igazán a tény, mely szerint nem mindenkiből lehet erős, határozott vezető. Nem az a bátor, aki nem féli a veszélyt, sokkal inkább az, ki ennek ellenére is szembeszáll vele. Ez az Én szemléletem, de persze az évek során már megszoktam, hogy mindenki másképp gondolkozik, jómagam pedig senkire nem erőltetem rá a nézőpontom… Egyelőre.
Az általam használt kidou nem túl magas szintű, egyenlő ellenféllel folytatott küzdelemben az Enkosen képes lett volna kivédeni, ám mivel nem ilyen helyzet áll fenn, így teljesen egyértelműen áttör a védelmen. Sok megoldást láttam már egy égési sérülés kezelésére, de a fújogatás sosem tartozott ezek közé. Arcomat tenyerembe temetve rimánkodok még egy kis kitartásért, mert ha ez így megy tovább, akkor biztosan elvisz az ideggörcs hamarosan. Az említett fika lepattintása után óvatosan lesek ki ujjaim között, s legnagyobb sajnálatomra még mindig nem vagyok egyedül. Becsukva a szemem talán láthatatlanná tudok válni, hisz’ evidens, hogyha Én nem látok, akkor Engem se látnak! Zsenialitásomon derülve próbálom átültetni gyakorlatba az elméletet, azonban nem járok sikerrel. Ráadásul egy shikai hívószava is elhangzik, mely csak tovább tetézi bajaimat. A lány lélekölője természetesen megjavul, nem is törtem le belőle akkora darabot, amely gondot okozhatna Neki. Őszintén bevallom, valami stílusosabb támadásra számítottam, egy harmincas szintű démonmágia nem túl rémisztő számomra. Hisou Karitét lomhán magam elé emelem függőlegesen, majd egy lefelé tartó csapással egyszerűen két részre bontom a fénysugarat. Eme történés csak néhány századmásodpercig tart, így az energiának még szétesni sincs ideje, ezért nagyobb robaj kíséretében a mögöttem lévő dombba csapódnak be, porral és törmelékkel beszórva mindent. Pont ez kell az amúgy is eldugult légútjaimnak, szóval vakon botorkálok előre, miközben magam előtt tapogatózok. Hamarosan valami puha cucc kerül a kezembe és mivel kifogytam a papír zsebkendőből, így egyértelmű lesz az ismeretlen anyag rendeltetése. Nagyokat trombitálva távolítom el az orromból a felhalmozódott taknyot, ennek hála máris sokkal jobban érzem magam. Kézfejemmel legyezgetve a port próbálom meg bemérni ellenfelem, aki itt kóvályoghat valahol a közelben. Némi mozgolódásra leszek figyelmes magam előtt, s hamarosan a shinigami alakja is kibontakozik. Áhá, szóval ezért volt ismerős az anyag tapintása! Neutral
- Hm, már nem csak a saját, de az Én Erőm is Veled van, höhö! – szólalok meg viccemen kacarászva, mialatt a lehelyezett matéria felé bökök. – Visszatérve korábbi kijelentésedre, - amire ugye nem tudtam válaszolni neveletlenséged miatt – szerintem őrült vagy. Csak az nem féli az elmúlást, akinek nincs mit veszítenie. Még az életről sincs fogalmad, miért veszed ilyen könnyen a halált? Nem egyszer tapasztaltam már meg rövidebb időre, hogy milyen is nem létezni, s hidd el, nem túl jó dolog.
Nagy szavak egy kicsi lánytól, lövése sincs arról, amiről hadovál. Természetesen nem dolgom megnevelni, ellenben némi útmutatást azért adok számára a jövőre nézve, mert nem minden ellenfele lesz olyan jó fej, mint Én, hogy csak játszadozik Vele és valójában nem akarja megölni. Valamilyen érthetetlen okból kifolyólag rosszullétem múlni kezd, érzékeim sokkal jobban kiélesednek. Ennek köszönhetően veszem észre a halálisten egyenruháján lévő takonyban azt a szinte elhanyagolható kisugárzást, amit egy aprócska hollow bocsájt ki magából. Így sok minden értelmet nyer, nem meglepő a levertség és az erővesztés, ha egy parazita fészkel az ember orrában. Balom mutatóujjának végére lélekenergiát koncentrálok, azután egy gondolatban kimondott Byakuraijal veszem célba a teremtményt. Valamiért csak Engem találnak be az ilyen férgek, mintha nem lenne elég bajom nélkülük is! Mialatt a megsemmisítés remélhetőleg végbemegy, addig villámtáncom sebességét kihasználva lendülök támadásba és rövidesen már ismét a nagyszájú törpe előtt termek, aztán egy lendületből indított keresztvágással próbálkozok, mely a tervek szerint a bal csípőjétől egészen a jobb válláig terjedő sávot hagy majd maga után. Nem lesz túl mély a seb, valószínűleg a mellei bánnák a legjobban, ha lennének, de mivel nincsenek, ezért nem olyan súlyos támadásom végkimenetele, mármint ha sikerül egyáltalán.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Hétf. Ápr. 04, 2011 9:43 am

Oké, oké… egy Oukasen talán túl kicsinyke támadás volt így először, főleg Shikaira váltás után, de mit tehetnék, ha nincs Mr. Lustaságnak (alias Zanapkutom) rendes támadó technikája? Neutral Remélem, nem bukok le túl hamar e téren… bár ki tudja, eddig mindenben játszotta az okos tojást, lehet, hogy öt perc után már egyértelmű lesz számára katanám rossz tulajdonsága is. :/ De kicsinyke támadás ide, kicsinyke támadás oda, azért ez már durva, hogy egy kardsuhintással félbecsapta a kidoumat! Nem kételkedtem abban, hogy képes lesz hárítani, de ez… ez… ez… akkor is, legalább egy icike-picikét megkarcolhatta volna, vagy valami. A döbbenet még az arcomra is kiül, amiért fel se tudom fogni a látottakat. Lehet, hogy ebben az anno Kapitány voltam dologban még is van valami igazság? Neeem… akkor se fogom elhinni, hogyha fél Seretei bizonyítja igazát, majd esetleg akkor, hogyha régi Kapitányi haoriját fogja alkalmazni egy küzdelem végén fehér zászlónak. Persze ez nem valósulhat meg, mert, hogyha tényleg ilyen magas ranggal rendelkezett, akkor nemes egyszerűséggel építene bele a padlóba, de eddig a vörös papagáján és nagyzolásain kívül nem csinált semmi érdemlegest… khm… az előbbit leszámítva. A sokk, amit mágiám hárításával elért egészen mélyre vezetett, az apró törmelék, mely az égből pottyant kobakomra, csak az tudott visszatéríteni a valóságba. Pár másodpercig azt se tudom, hogy mi ez a porfelhőből potyogó földmaradvány zápor, mikor sikerül kikövetkeztetnem, hogy valószínűleg az előbbi támadásom hárításának a fő bűne ez az egész. Köhécselve próbálom ellegyezni a körülöttem felgyülemlett port szabad kezemmel.
~ Azt a hétszázát ez nagyon fáj…T>T ~ szorítom össze fogaimat, mielőtt nagyobb jajgatásba kezdenék a fájdalom miatt, ami a vállamon tátongó éget sérülésem okoz. Meg is feledkeztem róla… meglassítva karommal a legyezgetést, hogy jobban elviseljem a hirtelen karomba nyilalló fájdalmat valami, vagyis inkább valaki megfogja ruhám ujját. Megdermedve hagyom abba kezem további lengetését és várom, hogy most mi fog történni, ami nagy hibának könyvelhető el, mert ebben a röpke párperces ultimátumban hatalmas trombitaszó harsan fel ruhám ujja felől. Lassan emelem tekintetemet a hang irányába, felkészülök a legrosszabbra, de a remény apró szikrája még ott fénylik bennem, hogy hátha nem az történt, amire Én gondolok, de mind hiába. Fintorogva húzom el a kezemet tőle, majd nézem meg a ruhám ujjára került anyagot.
- Pfúj, pfúj, pfúj! Kell a halálnak a Te Erőd! Azonnal szedd le rólam! Fúúúj!!! – kezdek el csapkodni kezemmel a nagyvilágba, melyen a ruhám az orbitális orrfújás áldozata lett. Cseppet sem törődve a sérülés fájdalmával, ami eddig fő problémám volt a rázogatásánál.
– Köszönöm, Ji-san, hogy megosztottad velem meglátásodat erről az Élet - Halál dologról. De, én úgy vagyok vele, hogy rosszabb cél nélkül élni, mint meghalni! – osztom meg az én szemszögemből ezt a dolgot, ezzel nyomatékosítva, hogy komolyan gondoltam legutóbbi kijelentésemet az elmúlással kapcsolatban, ha azt hiszi, hogy azt sem tudom miről hadoválok, rosszul gondolja. Ezen szövegem során abbahagyom összekent uniformisom csapkodását a nagyvilágba, így gond nélkül tanulmányozhatta a fikát, mellyel összekente ruhámat, ezután mutatóujjával a ragacs felé bökött, majd az ismerős fehér villám jött velem szembe, mármint ruhám ujjával szembe. Az anyag azon nyomban megadta magát a kidounak, így sikeresen el lett távolítva a küzdelemből az összekent ruhám darabja.
- Nos, azt hiszem, vitatkozhatnánk azon, hogy ki is az őrült, Vénember! Shocked – utalok vissza a sértegetésére, amivel igyekeztem nem foglalkozni, hogy megkíméljem magam a hirtelen vérnyomásugrástól. De azért szólhatott volna, hogy céltáblának akar használni és nem mutogatni, mert azt nem illik, ahogy spontán villámokat lövöldözni sem szabad. >.> Természetesen nem időzhetek azon, hogy szerintem mi is az illendő, mert hirtelen eszeveszett gyorsaság kíséretében bukkan fel előttem már is egy csapást mérve rám. Olyan sebességgel mozgott, hogy követni se tudtam, csak egy apró elmosódott foltot sikerült kiemelnem belőle, azt is csak alig-alig. Már reflexszerűen lendítem magam elé Zanpakutómat a másik fegyver hárításának érdekében.
- Ishi no Hogo! – csendül fel fegyverem pajzsának előhívó szava, ezzel megidézve a kristályszerű akadályt, amivel ha minden jól megy, sikerül hárítanom a felém közelítő pallost. Ám, bár mint sok minden más is, ez is hiú reményeim egyike, mert csak feltartoztatnom sikerült fegyverét pár másodpercig, amiért az könnyedén szelte ketté a védelmemet. Bár nekem ez pont elég volt arra, hogy shunpó segítségével hátráljak legalább három lépést. Már megosztottam volna vele negatív véleményemet a támadásának kivitelezéséről egybekötve kisebb nagyzolással, mikor sugárban elkezdett nyilallni a bal csípőm. Fájdalommal teli arccal tapasztottam rá bal tenyeremet, így érezhettem a balomra szerzett mélyebb sebet. Próbálok rájönni, hogy még is, hogyan sikerülhetett bevinnie ezt a vágást, hogyha a pajzsom remekül bevált, még ha rövid időre is… ekkor esik le a tantusz, hogy valószínűleg ezt még a gyorsan kreált védelmem előtt vihette be valószínűleg.
- Mohohoho… ez fájt… - motyogom orrom alá, miközben fájlalom az egyre jobban vérző sérülésemet, majd, mint holmi villany kapcsolok a szövegemre és igyekszem menteni a büszkeségemet, míg lehet. Remélem nincs olyan jó füle, hogy hallotta volna az előbbit. - Ch… mi volt ez? Ennél még egy élezetlen katana is nagyobb sebet ejt! Meg se éreztem! ˇ.ˇ - szólalok meg normál hangszínben, fennhordott orral, mint aki nem is panaszkodott volna az elmúlt minutumban. Persze ennek a fele se igaz, de egy próbát megért, annyira fáj a seb, hogy legszívesebben ordítanék, de nem fogok, annyi örömöt nem fogok okozni neki. >_> De miképp léphetnék ellene? A kidou nem úgy tűnt, mint ami nagy ellenfél lenne számára… erővel kellene, de a kardom ilyesmire... meg van! Kard, erő! *>* Gonosz vigyor húzódik az arcomra, majd belenyúlva uniformisom belső felébe előveszek egy kis rózsaszínen izzó kristályt, még jó, hogy legutóbb beszereztem ezt a kis csoda eszközt! Széttörve az Erő Kristályt a Zanpakutomon bele is kezdek az ellentámadásba. Shunpóval igyekszek mögé kerülni - bár balomon tátongó sérülésnek hála sokkal lomhább vagyok, mint szoktam lenni - és onnan egy fentről – lefelé irányuló vágást tenni bal vállától, hogy rosszabbul tudja azt a felét alkalmazni és ne legyen több meglepetésként érő kidou.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Kedd Ápr. 05, 2011 10:41 pm

Talán egy kissé neveletlen dolog volt pont az egyenruhájába kifújni az orrom, de hát háború van és a helyzet megkívánta a nehéz döntést. Azt a cuccot nemigen rázza le egykönnyen a kezéről, ezért is segítettem a Byakuraijal, amely pillanatok alatt megsemmisíti a korábban még bennem lévő parazitát, valamint a testnedvtől csatakos ruházatot is megtisztítja. Megszólítása annyira meglep, hogy hirtelen minden tervet elfelejtek, és egy pillanatra bevágódok a dípsarokba, mivel ez igencsak keményen érintett. Nem vagyok vénember, fiatalos vagyok, s még ráncosodni se kezdtem, se őszülni! Szerencsére a családomat elkerüli a kopaszodás, így attól nem kell tartanom, ám mégis! Az önbecsülésem lett megsértve, ezt pedig nem engedem semmilyen körülmények között. A semmiből materializálódó kristálypajzs ugyan némileg utamat állja, ám fegyverem hegye még ettől függetlenül is beleakad az oldalába, ám a további támadáshoz már távol van, ezért csak a védelmét tudom kettéaprítani. Érdekes lélekölője van, hasonlít az Enyémre bankai formájában, de természetesen sokkal gyengébb annál. Nemtörődöm pillantással veszem közelebbről szemügyre pengémet, igencsak a szívemre venném, ha károsodás érné. A véren kívül azonban semmi mást nem látok rajta, s az említett bíborszín folyadékot is hamar eltüntetem egy suhintással. Sokadik alkalommal tudok megbizonyosodni Hisou Karite minőségéről, habár nagyrészt inkább az Én lélekenergiám játssza ebben a főszerepet, viszont még ettől függetlenül is remek tárgy ez! Acélkéken villanó íriszeim ezt követően ellenfelemre vándorolnak, aki igazán elcsigázott kifejezéssel az arcán szorongatja az oldalát, biztosan fájdalmai vannak, nem kellemes megízlelni az acélt, főleg reiatsuval megerősítve nem.
- Ó, szóval nem volt eléggé meggyőző az alakításom? – teszem fel a kérdést meglepődöttséget színlelve, mintha nem vettem volna észre másodpercekkel ezelőtt szenvedését. – Akkor a következő alkalommal megpróbálok kicsit mélyebbre nyesni, még a végén csontot is találok! Ellenben értékelem a bátorságod, ilyen sérüléssel sem akarsz elmenekülni, ámbátor ezt sokan bolondságként aposztrofálnák. A régi önmagamra emlékeztetsz, egykor szerény személyem is gondolkodás nélkül szállt szembe az ellenséggel, kaptam is nem egy heget emiatt. Mára azért már megtanultam, hogy jobb előbb tervezni és csak azután csapkodni a vakvilágba… :/
Nem sok értelmét látom stratégia nélkül hadba szállni, ezért sem tartom sokra például a 11. osztag képviselőit, hisz’ ők csak az izmok nagyságát mérik, holott egy kétméteres kolosszust is simán meg lehet borítani a megfelelő módszerekkel. Minél nagyobb valaki, annál nagyobbat esik. – tartja a mondás. Elmélkedésem közepette figyelmem kicsit elkalandozik, ennek hála csak késve tudok reagálni a történésekre. Eddigi pályafutásom során még nem találkoztam az általa használt szerkezettel, biztosan új fejlesztés, amelyet a kutatók dolgoztak ki. Egyértelműen valami méreggel itatta át fegyverét, ettől remélve segítséget. Szám szegletében egy elnéző mosoly jelenik meg, vaizardságomtól fogva a mérgek úgymond immúnis vagyok, ezzel nem sokat ér sajnos. Ennél nagyobb a meglepetés, amikor eddigi gyorsaságának többszörösével lendül neki és egyértelműen a bal oldalamat próbálja használhatatlanná tenni. Elég botor gondolatnak tűnik, miszerint fél kézzel nem tudom ugyanúgy kihasználni minden képességem, azonban némi előnyt adnom kell Neki, mielőtt még elpatkolni itt szerencsétlen a nagy csalódások közepette. Szinte fizikai fájdalommal jár beengedni lomha támadását, s eme kijelentésemmel nem is túlzok. Teszek ugyan egy elhanyagolható kitérési kísérletet, de valójában saját akaratomból szedem össze ezt a sérülést, hadd örüljön a szája. Minimális mennyiségű vér fröccsen a földre, valamint egy kevés jut az arcomra is, így elég rosszul festhetek, holott igazából nem is történt semmi. Egy suhintás kíséretében szökkenek valamivel távolabb, elbizakodottságom ellenére azért érdemes lenne megvizsgálni, hogy mekkorát is kaptam. Felsőm nagy részét sikerült lehasítania, így féloldalasan el is távolítom azt, hiszen csak zavarna a mozgásban. Félig félcsupaszon vizsgálgatom a sérülést, mely már nem is vérzik, köszönhetően a gyors regenerációnak.
- Ejnye, hát nem elbóbiskoltam?! – szólalok meg meglepetten, miután kellően megfigyeltem támadásának végeredményét. – Azt kell mondjam, hogy olyan teljesítményt hoztál, amire eddig is számítottam. Felületi sérülés, nem esik tőle nehezemre a harc, ráadásul amúgy is a jobb a vívókezem, ha nem tűnt volna fel. Másrészt inkább támadtál volna fejre, az kellemetlenebb tud lenni.
Eddig egyfolytában balommal használtam démonmágiát, valószínűleg ezt akarta kiiktatni, majd közelharcban sokkal hatásosabban támadni. Utálok csalódást okozni az embereknek, azonban most mégis ezt kell tennem. Csupán azért használtam a másodlagos kezem, mert a másik tele van. Elégedetlenül ingatva fejem vágom kardomat a talajba, aztán energiát koncentrálok a jobbomba. Elmémen átfut a „Hadou 45: Kohaku Koutetsu” parancs, melynek hála öklöm kékesen felizzik, ezután több száz fénylő pengét indít el a lány irányába, amiből egy-egy nem okoz túl nagy sérülést, ám tömegesen igencsak megviselik majdan. Kicsit emlékeztet shikaiom támadására, azzal a különbséggel, hogy az Enyém sokkalta pusztítóbb, illetve a lövedékek sem válnak semmisé, ha sikertelen a támadás.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Csüt. Ápr. 07, 2011 8:33 am

- Pontosan! Ahogy mondod, nem volt meggyőző! Neutral Sőt mi több egyenest szörnyű… egy volt Kapitánytól kicsit többet vártam volna. Rolling Eyes - tudom, hogy a kérdése csak egy apró színjáték volt az arcára kiült tetetett döbbenettel együtt, viszont nem tudom elnézni neki, hogy ennyire lenéz Engem. Ezért is öntöttem olajt a tűzre, még többet… nem, mintha eddig nem Én húztam volna a rövidebbet folyamat, de na… az egómról van szó. >_<
- Ugyan semmi szükség a bizonyításra… - motyogom, miközben hasonulni kezdek a fal színével. Valós bőrszínem monológja további részében tér vissza, bár szövege kicsit sokkolt… Én elmenekülni? Ez a szó nem szerepel a szótáramban…:/ De, hogy a bolondsággal tegye egy pad alá, ez azért kegyetlen.
- A régi önmagad…? Shocked Kizárt! Én igenis előre gondolom a lépéseimet, szóval nem jött össze! – füllentek egy kicsit, szerencse, hogy nem egy zárt térben vagyunk, mert minden bizonnyal most a nyakamba kötött ki volna a plafon egy része. - De tedd meg azt a szívességet, hogy megkímélsz ezektől az elvont nosztalgikus gondolataidtól… elhiszem, hogy tudnál miről mesélni Vénember. :/ De nem most kellene mesedélutánt tartanod Surprised - kommentálom monológját, hogy tudjam húzni az időt, míg kitaláltam pontosan, hogyan is szeretném kivitelezni fantasztikus ötletemet. Tényleg jó dolog előre tervezni! *>* Még sose alkalmaztam ezt a Tairyoku Kesshou nevezetű kis kavicsot, de sokkal hatékonyabb, mint hittem. Zanpakutóm fizikai csapását tényleg felerősítette, jobban, mint gondoltam, bár ami leginkább megdöbbentett az a sikeres támadásom volt. Hogyan találhattam el? Még számomra is egyértelmű, hogy a nekilendülésem a vágáshoz meg úgy az egészhez, egy nagy nulla volt. oO De e dolgok tudatában még is önkéntelenül elmosolyodom, ahogy látom Zanpakutóm pengéjét, amint végigszántja ellenfelem balját.
- S… sikerült! *>* - jegyzem meg lelkesen fennhangon, ezzel elárulva bizonytalanságomat a támadás felől. De, örömöm nem tart sokáig a meglepett szövege miatt, amit sebének tanulmányozása során ejtett meg. E… Elbóbiskoltál?! O_O” – hát, végül is, túlságosan is egyszerű volt, de nem hibáztatom, biztos a kora teszi. – Ne aggódj Ji-san megértem, a Te idődben nem lehet túl könnyű a fiatalok fürgeségét követni. – mondom dramatikus, együtt érzős előadás kíséretében, melyben éreztetni szerettem volna, hogy az idősebbeknek mennyire nem lehet egyszerű a mai életvitelt követni. Újabb beszédében, viszont nem csak jó hangulatomat, hanem színészi előadásomat is leselejtezi. :/ Nincs művészi érzéke, biztos azért csinálja. De, milyen kegyetlen… még, hogy erre számított, meg felületi sérülés és, és… TT-TT
- Most már csak azért sem támadnék fejre, mert Te mondtad. TT___TT Kegyetlen, Vénember! Miért nem hagytad, hogy Én jöjjek rá erre? És mondd melyik pillanatban tüntetted el a sebedet?! Azonnal tedd vissza, így nem ér! – zúdítom rá egy szusszal elsorolva ügyes-bajos problémáimat, amit épp a szívemet nyomja. Ráadásul ezek szerint a támadásom még is sikeretlen volt, az-az várhatok további meglepetésszerű kidoukra, de rossz… TT-TT
~ Azt hiszem, kezdhetem megásni a síromat…~ szemezek egy kis időt a talajjal, mikor füleimet a földbe vágott fegyver hangja csapja meg, kérdőn nézek fel és szemlélem az Excaliburként talajba landolt karddal, majd tekintetem használójára téved. Hatalmas meglepetésként ér kéken derengő jobb ökle, tudat alatt már sejtem, hogy ez nem jelent semmi jót és minden bizonnyal valami újabb mágiás trükköt fog bevetni. De miért jobbjával? Azt hittem, csak a ballal alkalmazza a kidout….
Hol a fegyvere – hol pedig a srácra nézek, fél percet körbeölelő tanulmányozás után egy apró féloldalas kelletlen mosoly bontakozik ki arcomon. De, a véleményemet erről sajnos későbbre kell tartanom, amiért a rossz sejtelmem beigazolódni látszik sok fénylő penge formájában. Fegyveremet vízszintesen magam elé rántom, amint vészesen kezdtek közelíteni felém a pengék, majd a Zanapkutóm védelemre szolgáló technikájának parancsának elhangzása után három pajzsot is megidézek magam körül, a négy eléggé leszipolyozó lenne, bár ezt a triót is elég nehézkes fenntartani…. A pengék sorban csapódtak védelmemen, csoportos támadásuknak pedig cseppet sem volt akadály áttörni a pajzsokat. A zápor vége felé hangos recsegés közepette adták meg magukat a kristálypajzsok és törtek apró szilánkokra ezzel utat engedve a maradék veszélyes fénynyaláboknak, melyek több helyen is sikeres találatot vittek be, nem egy súlyosabb, mélyebb sebet ejtett rajtam. A pengeeső végén fél térdre ereszkedve támasztom meg magamat katanám segítségével és igyekszem feldolgozni az új sebek szinkronban történő fájdalmas sugárzásait a testemben, ruhámat pedig több helyen kezdte átitatni a vörös színű vér.
- Bakker… nem hittem volna, hogy kétbalkezes vagy… Neutral - nézek rá, vigyorogva saját kétféleképpen értelmezhető szövegemen, közben szaporábban véve a levegőt, amiért a lélegzés kicsit nehézkesebbé vált a pengeroham miatt. De, talán... kicsit merész ilyesmivel szórakoznom jelen állapotomban. Megpróbálom állásra kényszeríteni magam, kicsit nehézkesen, mert a sebek miatt többször is visszaesek, de nem adom fel... nincs mit tenni nem hagyhatom, hogy pár penge lenyomjon! >.>

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Hétf. Ápr. 11, 2011 4:53 am

Ilyen arcátlan, pimasz kölyökkel még nem találkoztam eddigi életem során, most már kétszer is meggondolom, mielőtt gyereket vállalnék. Tényleg nem olyan, mint Én voltam, Nekem szerencsére mindig megvolt a magamhoz való eszem, szegényke meg olyan mulya. Kezdem elveszíteni minden ingerenciámat ezzel a harccal kapcsolatban, ellenben mivel szerény személyem volt a kezdeményező fél, így nem menekülhetek el, mert attól igencsak megcsorbulna az önbecsülésem és mert tudomásom szerint még nem vagyok mazochista, ezt semmiképp sem tehetem meg. Homlokomat sűrűn csapkodva hallgatom zagyvaságát, a seb ugyanúgy ott van, mint eddig, csupán már nem vérzik, mivel képességeimnek köszönhetően a gyógyulás már abban a pillanatban elkezdődött, hogy a pengéje elhagyta a testem. A sérülés nagyságától függ természetesen az ehhez szükséges idő, valamint a felhasználandó lélekenergia mennyisége is. Következő megfigyelésem szerint ellenfelem túlságosan is sokat szövegel. Körülbelül másfélszer több levegője maradni, mint így, véleményem szerint a túlzott vérveszteség következtében hamarosan el fog ájulni, ha nem kezd magával valamit. Amúgy is ramaty állapotát csak tetézi a tény, mely szerint a lélekszikék többsége ugyan fennakad az ismételten megidézett pajzsokon, viszont rövidesen áttörik azokat, ennek köszönhetően nem egy mélyebb vágással megajándékozva a lányt. Hideg elégtétellel veszem tudomásul, hogy képességeim ismét száz százalékos precizitással működnek, elég idegölő volt kevesebbet tenni az elvártnál. Csak beszél és beszél, lehetetlen, miért nem unja már meg? Általában kétszer szólalok meg, de mondanivalóm akkor is többet ér szétrizsázott mondatok tömkelegénél. Ellenfelemnek fegyelmet kell tanulnia, mert anélkül könnyen fűbe harap majd.
- A helyedben odafigyelnék a tanító jellegű meséimre, még talán ragadna is Rád valami, amit a későbbiekben felhasználhatnál, Taknyos. – vágok vissza rezignáltan, miközben magamban a kétértelmű becenéven heherészek. – Egyébként elég megalázó a gondolat számomra, ami szerint csupán egyetlen kézzel tudok démonmágiát használni. Az Akadémia okítás során az energia koncentrálásához általában a kétkezes módszert tanítják, valamint a versikék mondogatását, azonban egy szinten ezek a dolgok már feleslegessé válnak, szóval hagyom, hadd tippelhess milyen képzettséggel rendelkezek is. Neutral
Értékelem, miszerint ilyen állapotban is megpróbál még harcolni, ellenben semmi esélye, még legyengült valómmal sem volt képes elbírni, így a mostani ellen esélye sincs. Legnagyobb szerencséjére lélekölőmet ma otthon hagytam, teljes fegyverzetben és kiengedett reiatsuval feltehetőleg már a járdán fetrengene a kutyagumi mellett, melyet egy igen felelőtlen gazdi nem szedett fel, pedig a törvény előírja! Következő alkalommal, ha meglátom, beleverdesem az orrát az állatnak, meg annak a baromállatnak is, amelyik nem szedi össze utána a szart, hát hihetetlen! A felelőtlen környezet szennyezőket szidva túrok bele farmerom zsebébe, majd onnan egy szál Black Devilt kotrok elő. A vanília aromája már azelőtt megcsap, hogy a koromfekete szál még elérné rendeltetési helyét. Hüvelykujjam vége lilás fénnyel fellobban, a néma Haiennek köszönhetően cigarettám máris vidáman pislákol. Adok némi pihenési időt ellenfelemnek, illetve magamnak is, merthogy ebben a nagy szaladgálásban rövid időn belül kifárad az ember, főleg ilyen magas korban, mint amiben jómagam is járok. Elképzelésemnek megfelelően valami megfelelő ülőalkalmatosság után nézek, ám egyetlen fű- vagy földcsomó sem nyeri el tetszésem. Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen egy pallérozott elme könnyedén feltalálja magát, ennek megfelelően számomra is csak minimális ideig jelent gondot a megoldás kitalálása. Látom-látom, próbálkozik a harcosi érzelmektől túlfűtött lányka, viszont be kell látnunk, sokkal jobban jár, ha inkább fetreng még néhány percig. Kardomat kirántva a földből indulok meg a shinigami felé, majd megérkezvén egy laza mozdulattal kilököm a kezéből fegyverét, és szebbik felemmel kényelmesen elhelyezkedem a hátán. Elég csontos, mit ne mondjak, lehetne Rajta több zsír, talán abból lenne melle meg feneke is. :/
- Tudod, tetszel Nekem! – szólalok meg füstölögve, mialatt Hisou Karite markolatának végével megkopogtatom a fejét. – Ne értsd félre, nem olyan értelemben, mert nem vagyok pedofil. A hozzáállásodat csipázom, még ha annyi eszed is van, mint egy marék molylepkének. Ugyan nincs szükséged a tanácsaimra, de azért elmondom. Kevesebb rizsa, több támadás, mert így elég gyorsan kifogysz a szuszból, mint ahogy az látható is. Na, köszi a vendéglátást, kezdődhet a második menet!
Szövegelésem végeztével a leégett csikket messzire pöckölöm, majd miután megvakartam a hátam, immáron semmi akadálya nincs a küzdelem folytatásának. Villámtáncom maximumát használva tűnök el a közeléből, ezt követően tisztes távolságban jelenek meg ismét. Gyorsaságom kétséget kizáróan lenyűgöző, vélhetően az árnyékomnál is sebesebb vagyok. Kardommal ide-oda suhintgatok, s nyolcasokat írok le alakom előtt, ezzel téve egyértelművé, miszerint ezúttal vívólecke következik. Kivárom, amíg feltápászkodik és kezdeményez, mivel nevetséges lenne úgy támadnom, hogy biztos vagyok a találatban. Sokkal murisabb hárítgatni, hadd fáradjon csak el.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Szomb. Ápr. 16, 2011 7:02 am

T… Taknyos? Ez fájt, csúfolódásnak szánja vagy csak az előbbi esett miatt kaptam ezt a remek „becenevet”? Ha az utóbbi, akkor inkább rá illene, ha viszont az előtte lévő… utálom, hogy rosszul ítélik meg a koromat a külsőm miatt… >_> De, különben is, itt csak is Én adhatok gúnyos beceneveket. Neutral
- Utánozós… >.> - hozom tudtára nemtetszésemet az előbbi szövegére, közben igyekeztem lábra állni, de a padló vonz magához, így a tíz centi emelkedés után rögtön csattantam ismét a talajon. Átkozott gravitáció, mindig ellenem fordul, ráadásul fáháháháj minden egyes mozdulat. Jól van, na… tényleg furcsa gondolat volt tőlem, miszerint csak egy kézzel tudja alkalmazni a Kidoukat. Most hozzam ismét a tudtára, hogy az Akadémiai éveket örülök, hogy elfelejtettem? Csoda, hogy egyáltalán átmentem a vizsgákon, főleg a mágia terén; az mellékes, hogy egy-két efféle technikát azért tudok alkalmazni ha, arról van szó főleg, hogyha a helyzet megköveteli, de nem szeretem őket, mert sose tudhatom mikor sülnek be. :/ Apró morgást ejtve monológjára válaszként, próbálkozok továbbra is álló helyzetbe hozni magamat, nem törődve azzal, hogy valószínűleg még párszor a földön fogok landolni. Semmi komolyabb sérülést nem tudtam bevinni neki, ezért nem hagyhatom, hogy azt higgye ennyi telik tőlem. Egész jól sikerült lábra állnom Zanpakutom segítségével, viszont sikeremet hamar romba döntötte Mr. Vénember, amiért kiütötte kezem ügyéből a támasztékomat, ennek köszönhetően ismét egyenlővé tett a talajjal. Oké… megfeledkeztem a jelenlétéről… Neutral túlságosan is belemerültem a felállás kivitelezésébe. Rolling Eyes De, nem aljasság egy földön heverő védtelen Shinigamit így elintézni? TT-TT Már kezdem elkönyvelni magamban, hogy talán most veszem az utolsó levegőt, mikor hatalmas súly nehezedik a hátamra egyik pillanatról a másikra. Egyelőre még lövésem se volt arról, hogy mim fáj jobban, a kezemen tátongó égési seb vagy a lábamon elhelyezkedő vágási sérülés, de most megvilágosodtam, a testrészem, ami jelenleg a legjobban fáj az a hátam! T>T Mint egy partra vetett hal úgy fekszek a padlón X-es szemekkel karöltve a rám nehezedő súly miatt. Hol van az rám írva, hogy: „ülőalkalmatosság, ide tessék jönni”? TT>TT Tudtommal sehova, akkor miért pont Én töltöm be most a pad szerepét? Megszólalni se tudok hirtelen, csak a kérdések záporoznak a fejemben, túlságosan sajog minden egyes végtagom ahhoz, hogy én most egy szót is szóljak.
- Shocked - arcomra kiült döbbenet minden gondolatomat magába írta az előbbi megszólalására, melyre végképp köpni-nyelni nem tudtam. Az imént még kérdések áradatában kavargó gondolataimat felváltotta a sokkolt valóm zagyvaságai, talán ebben az állapotban maradtam volna még jó pár percig - esetleg óráig - , hogyha nem kopogtak volna be a fejemen. Surprised Akkarom mondani kopogtatott volna, persze ez ebben a pillanatban nem volt baj, de máshogy is elérhette volna azt, hogy figyeljek rá! – khm... nem rosszra gondolok… (xD) – Nem, mintha rosszra gondoltam volna, mert persze, hogy nem futott efféle meglátás át a fejemen, de valamiért még is nagy kő esett le bennem, amint felhívta a figyelmemet az előbbi mondata átvitt értelmére. De ebben a pedofil jelzőben kételkedek… Rolling Eyes viszont nem tudta volna normális kifejezésekkel közölni a magatartásomra irányuló tetszését? És miért pont molylepkékkel kellett egy szintre tennie? >.> Megölöm, most már tuti, hogy kivégzem… csak kerüljön a kezeim közé…Evil or Very Mad. Újabb nagylelkű tanítására csak morgok nem, mintha érdekelne még is szöget üt a fejemben, van némi igazság alapja, oké nem kevés, de eddig mindig azért beszéltem sokat, hogy ne a sebekre ügyeljek, még ha a sok szövegelés le is merít.
- Niiincs mit, teljesen megértem, lábaid már nem a régiek, hogy tudj velük huzamosabb ideig álldogálni… igazam van, Vénember? Rolling Eyes – teszem fel kérdésemet gúnyos csengéssel, mikor végre nagy tramplijával szíveskedik leszállni rólam. Szerencse a sok C-vitaminnak hála csontjaim nem csak dísznek vannak, hanem van bennük erő is, igaz derekam annál kevésbé könyvelte el az előbbit jónak. Mázlimra Zanpakutom nem esett túl messzire, így könnyedén elérhetem, így ismét rátámaszkodva, mint valami vén rokkant sikeresen összekaparom magamat, miközben a bal kezemmel sugárban fájó hátamhoz nyúlok.
- Második menet… hehehe… díjaztam… >.> - morgom rosszkedvűen, mint egy negatív természetű öregember. – De legalább tudom milyen érzés lehet a Te helyedben, Vénember - nézek rá. Kicsit ironikusnak hat szövegem, amiért holt nyugodtan melegíti be kardforgató készségét előttem, mint egy fürge fiatal, na, így nem hű a nevéhez! Surprised Szemidegeim párat rándulnak ezt látva, fogadok abban, hogy most teljesen lenéz és gyöngének tart, ezért se használta ki tehetetlenségemet. Neutral Öööreg, öreg hiba ez tőle. Immáron nem csak csorba becsületem, hanem a hátam bosszúért esedezése miatt is meg kell mutatnom, hogy többre is hívatott vagyok, mint holmi esések és társaik!
~ Hol látsz Te itt esedezést? És nem a hátad vagyok, aki dumál neked, szóval mi lenne, hogyha szentelnél rám fél percet, vili?! Persze miután abbahagytad ezt a meglehetősen unalmas belső hősi szónoklatodat, vagy tedd meg azt a szívességet, hogy ezt az idegesítő Mihasznát untatod vele. Különben nem mintha ostoba bosszú hadjáratod Rám tartozna, de mivel itt nem csak a Te becsületedről van szó, ezért gondoltam szólók, hogy feltöltődtem. >.>’’ ~ csak bambán pillogok eleinte, mikor Hyozanryuu beszélni kezd hozzám, persze nem tudta volna csak a lényeget közölni, még jó, hogy nem; az nem rá vallana, de mindegy. Viszont igaz, amit mondd, ilyenkor mindig sokat monologizál, nem baj, így legalább tudok valami hasznosat is kivitelezni. Tekintetemet a fegyveremre szegezem, hogy ténylegesen is megbizonyosodjak Hyozanryuu igazáról, s lám, az ékkövek a kardon mind fényesen ragyognak, remek. *>* Gúnyos mosoly húzódik arcomra, miközben fölnézek a Vénember felé, gondolatomban már a győzelmemet látom.
- Azt hiszem eljött a vég, Vénember! Twisted Evil - ahogy kardomat kirántom a földből, azonnal megkezdem a testem körül áramoltatni a lilás derengésű reiatsumat, ezzel egy időben suhintok egyet a levegőbe a Zanpakutommal. – Hyozanryuu no Ishi-ha! – teszem hozzá a technika parancsszavát, majd Hyozanryuu előtörve a pengéből megindul nagy sebességével ellenfelem felé, száját hatalmasra tátva közben, amiből a színes energiasugarat már rá is lövi Ji-sanra. Önelégült mosollyal nézem a jelenetet, eddig mindig sikerrel járt ez a technikám, csak nem most hagy cserben! *_*

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Vas. Ápr. 17, 2011 6:52 am

Gúnyolódásán nem húzom fel túlságosan magam, csupán önelégült fejjel eljátszom az előbbi reakcióját, azaz a partra vetett hal című műsorszámot. Koromhoz képest igenis jó kondíciónak örvendek, s ahogy a fennálló helyzet is mutatja, nem Én vagyok az, aki nem képes megállni a lábán. Mit ne mondjak, ültem már kényelmesebb széken is, túlságosan csontos, azt hittem a bordái meg a csigolyái átdöfik a farpofáimat. Legfeljebb majd száz év múlva újra kihívom egy összecsapásra, addigra talán nő még egy kicsit itt-ott. Magamban ördögien hahotázva készülök fel a közeledő támadásra, amellyel elméletileg elpusztítani akarna. A technika, amit használ, igazán érdekes, ebben is hasonlít a bankaiomra, de természetesen fele akkora sincs, ráadásul az energiasugár is elég gyengécskének tűnik. Elmémen rögtön átvillan a „Bakudou 81: Dankuu” parancs, aminek köszönhetően méretes energiapajzs jelenik meg előttem, amely szinte teljesen átlátszó. Talán kissé paranoiásnak tűnhetek, amiért ilyen magas szintű mágiát használok egy olyan küzdelemben, mely nem méltó a képességeimhez, azonban szeretek pazarolni, ha van miből. Ezen megfontolásból, szívfájdalom nélkül veszem tudomásul, miszerint egy nagyobb reiatsufröccsel kevesebb van, viszont hiánya még így is elenyésző, szóval nem aggódom. A fénynyaláb fémes csendülés kíséretében válik semmisé védelmemmel együtt, ennek megfelelően következő akadályként a sebesen suhanó sárkánnyal kell farkasszemet néznem. Szegényke olyan lomha, talán még törött lábbal is képes lennék megelőzni, azonban jelenleg eszemben sincs félreugrani. Erősen megmarkolom fegyverem markolatát, ennek hála a penge erőteljesebben kezd izzani, mint ellőtte, ekképp készülve fel az összecsapásra. Hátulról, szinte már fordulatból indított vágással pofozom arrébb a gyémántgyíkot, ezáltal az a földbe csapódik.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka! Minden teremtmény, szárnyak suhogása! Te, ki az Ember nevét hordozod, faragj iker lótuszt egy fényét vesztett kéklángon, és várj, míg a lángoló tűz eléri a távoli mennyországot. – kántálásom hangosan száll ellenfelem irányába, ez nagy durranás lesz, azt kell mondjam. - Hadou 73: Souren Soukatsui!
Az általam használt démonmágia még a szélnél is gyorsabban száguld a shinigami irányába, kétségtelen, hogy az idézés miatt képes lenne kioltani a lány életét. Ám már korábban is megkonzultáltam magammal a dolgot és nem akarom kinyírni, legalábbis direkt biztos nem. Ezért a kidou pár méterrel előtte csapódik a földbe, kedvenc elterelési módszeremet előkészítve ezzel. A felszabaduló hő valószínűleg megzavarja, valamint a hatalmas porfelhő miatt a látási viszonyok minimálisra csökkennek. Ezt kihasználva lendül szerény személyem is mozgásba, shunpó segítségével pillanatok alatt átszelem a kettőnk között lévő távolságot, azután átsuhanva a füstön, a meglepetés erejével csapok le, célom pedig nem más, mint lemetszeni egyenruhájának bal ujjrészét, amely már amúgy is meg volt tépázva a taknyos akciónak hála. Imádom, amikor ennyire kiszolgáltatott valaki Velem szemben, ezt legnagyobb megelégedettségemre az esetek kilencven százalékában mindig érezni szoktam, egyszerűen minimális azon emberek, illetve egyéb lények száma, akik ténylegesen gondot tudnának számomra okozni. Legjobban azokat a helyzeteket utálom, amikor valamilyen erőtér segítségével elszívják vagy épp blokkolják a lélekenergiámat, mert gyáva dolognak tartom, ha valaki nem képes kiállni szemtől szemben a kihívójával. Támadásomból egy szaltó segedelmével pördülök ki oldalra, s egy szökkenéssel nagyobb távolságból tekintek vissza a remélhetőleg még mindig dermedt „riválisom” felé. Nem egy ligában játszunk, ez gondolom nem titok, most már megbizonyosodhatott róla, miszerint nem kamuztam az elején és tényleg kapitány voltam egykor. Nem is akármilyen, a legjobbak egyike! Rövid pályafutásom alatt legalább féltucatnyi fontos küldetést végeztem el, mind-mind sikerrel. Mondjuk igencsak megküzdöttem ezekért a sikerekért, egyszer majdnem tőből le kellett vágnom az egész karom!
- Nem is mertem remélni, hogy a vég pont ugyanolyan, mint amilyen eddig volt! – kiáltok felé csúfolódva, lévén egyetlen sérülés nélkül kivédtem a legnagyobb ütőkártyáját. – Kicsit elbíztad magad, nem gondolod? Volt erő ebben az utolsó rohamban, ám lássuk be, lélekölőd nem képes Felém kerekedni, ahogy Te sem. Talán Neked is le kéne törnöm egy keveset az orrod hegyéből…
Elképzelésemet kacagva próbálom átforgatni gyakorlatba is, ennek megfelelően ismételten felgyorsítom magam a kellő sebességre, majd a lányka előtt jelenek meg. Balom alig követhetően lendül előre, célom pedig nem más, mint jól megszorongatni a szaglószervét, hadd érezze át milyen szar is volt, amikor napokig kellett taknyolnom és vörösre törölgetnem kedvenc nózimat. Mármint az egyetlent, ha már itt tartunk! Úgy hiszem, a megalázás magasiskoláját mutatom be itt, habár az üldögélésnél gázabbat már nem tudnék kitalálni. Mindenesetre vicces lenne, ha eme próbálkozásom is sikerrel járna, mivel komolyan már úgysem vagyok képes kezelni a kialakult helyzetet. Hihetetlen, belül még mindig gyerek vagyok. :/

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Hétf. Ápr. 18, 2011 5:37 am

Önelégült mosollyal az arcomon figyelem, ahogy a sárkány vészesen közelít ellenfelem felé, eddig mindenkit megleptem ezzel a technikámmal, de rajta még a döbbenet apró jelét se látom. Oké… lehet, hogy nem valami, hű de nagy ördöngösség, hogy egy sárkánygyík jön ki egy kardból, de attól még csodálkozhatna azon, hogy mikre nem vagyok képes. >_> Nem hiszem, hogy minden nap van szerencséje találkozni egy sárkánnyal, főleg ilyen széppel, mint Hyozanryuu. Amint gondolataimat visszatérítenem a harcmezőre, már lövi is a sárkány a színes sugarat, ekkor számomra igencsak nagy meglepetésként ér a semmiből megjelenő fal, mely képes felfogni a támadást Shocked. Mi ez? Értetlenül nézek a szinte átlátszó akadály felé, amin röpke pillanat alatt válik semmissé a fénycsóva. Elhúzott szájjal igyekszem Hyozanryuut arra utasítani, hogy kerülje meg a Vénembert, mielőtt csúnyábban megbánná a dolgot, de sokkal jobban a szívére vette a sikertelen csapást, mint kellett volna, így fejvesztve haladt továbbra is. Persze megkapta a maga kis nyaklevesét, amiért nem hallgatott rám, de ezt csak is Én adhattam volna neki. >_>
- Hyozanryuu! – indulnék meg a méretes sárkány felé, melyet egy csapással beépített a földbe ellenfelem. Lehet, hogy nem néznék ki belőle, de Ő is érzi a fájdalmat. Viszont Ji-san ismerős kidou idézésének kántálása megálljra kényszerít. Földbe gyökerezett lábakkal állok meg azon a szent ponton és nézek felé, jelenleg semmiféle védekező technikára nem vagyok képes a megidézett sárkány miatt, az ötletet miszerint egy Enkosennel hárítok pedig, elvetem, semmi esélyem sincs, hogy azzal kivédjek egy hetvenes szintű mágiát. Nem hittem volna, hogy valaha is egy kidou miatt fogok kimúlni, remek. T>T Bal karomat ösztönösen emelem magam elé, amint a kidou egyre jobban közelít felém, nem mintha hatalmas nagy védelemként szolgálna így is megnyirbált kezem, de több mint a semmi alapon ez is megteszi számomra. Lelkileg már felkészülök a kidou becsapódására, ami minden bizonnyal könnyű szerrel elveszi életem apró szikráját is, viszont a várt halál elmarad – nem, mintha bánnám Rolling Eyes - . A kidou nem messze előttem csapódik be, s az általa keltett robbanás okozta széllökés miatt megtántorodok, épp, hogy csak sikerül talpon maradnom, de ha a majdnem esés számomra nem lett volna elég, a felkavart por is minimálisra csökkenti a látókörömet, így homályossá téve, hogy mi is történik a külvilágban. Bal kezemmel igyekszem elhessegetni a füstfelhőt, ezáltal némi látást biztosítva magamnak, több-kevesebb sikerrel. Összeszűkült szemekkel nézek a porfelhő mélyére, ami a lehető legrosszabb húzásom volt, amiért Ji-san hirtelen felbukkan a sűrű porfüggönyből. Kardjával balomat veszi célba, ami az átmeneti sokkos állapotomnak köszönhetően még védekezni se jut eszembe, így természetesen sikeresen tudja kivitelezni az igencsak érdekes támadását, s ezzel bal ruhaujjamtól véglegesen is megszabadít.
- WÁÁÁ! O___O – hőkölök hátra ijedten, közben tágra nyílt szemekkel nézem végig, ahogy a levágott anyag szép lassan a földre száll, szerencsére a kezem megúszta előbbi attrakcióját. A rajtam eluralkodó sokk, mintha a percek múlását szándékosan meglassította volna, de így volt időm elmerengeni azon, hogy a küzdelem elején tett állítása régi mivoltáról tényleg igaz lehet. Ji-san gyerekes csúfolódására figyelek fel, melynek köszönhetően előbbi megállapításom egyik pillanatról a másikra a feledésbe merült nálam, viszont heccelődése cseppet sem bizonyul igaznak. Neutral
- Még is miről beszélsz? A fenéket ugyanolyan! Nézd, csináltál ide egy beépített medencének való alapot! – mutatok a jókora kráterre, amit a kidou robbanása okozott a földön; csak nem hitte, hogy magamra vállalom az iménti kudarcomat? Ch… azért a becsületem többet ér annál. Fennhordott orral teszem karba kezeimet a monológja további felét hallgatva, igyekszem lenyelni a felém irányuló sértegetéseit. Még Ő beszél, ezerszer lett volna esélye kinyírni és egyszer se tette meg, kezdem úgy érezni, hogy teljes egészében lenézi képességeimet, viszont ez az orros duma…
- Mi van? – tekintetemet értetlenül emelem az irányába, de addigra már csak hűlt helyét láthattam, kérdőn nézek körül, hogy még is hova tűnhetett, de nem kell sokáig keresnem. Egy váratlan pillanatban bukkan fel előttem és ragadja meg szerencsétlen nózimat, nem mintha előbbi megalázó cselekedetei nem lettek volna számomra épp elég, így is legalább kétszer, ha nem háromszor állt meg a szívem az átmeneti sokk miatt, amit okozott. :/
- Enbged elb abz orrobat, tbe rubsnya Vébenber! /Enged el az orromat, te rusnya Vénember!/ - mondom nem kis befogott orrhanggal karöltve figyelmeztetésemet, ami kicsit sem hallatszik fenyegetőnek, ahogy azt szerény személyem eltervezte. Ezért fokoztam jobbomban tartott kardom oldalt, a levegőbe való csapkodásával hátha arra reagál valamit.
- Belefbujom a kebedbe ab orrobat, hba nbem ebgedebed elb! / Belefújom a kezedbe az orromat, ha nem engeded el!/ - folytatom az iménti érdekes fenyegetésemet, kis orrszörcsögéssel megfűszerezve, hogy ezzel éreztessem szándékom igazát. Közben a tekintetem a sárkány felé téved, mely ez idő alatt úgy, ahogy összeszedte magát és épp lesből kísérel meg támadni Ji-sanra. Elkerekedett szemekkel nézek a sárkány felé, amiért annak ellenére, hogy itt állok, megpróbálkozik egy újabb támadással; persze cseppet sem érdekel, hogyha ezzel megnyerhetem a küzdelmet, amiben eddig semmit nem tudtam sikeresen kihozni. *>* De csalódnom kell az utolsó reményszikrában is, amiért mielőtt ellőhette volna Hyozanryuu az újabb színes sugárlövedéket apró lélekrészecskékké esett szét teste, ezzel jelezve lélekenergiám minimális állását.
- Ehh… Eb pebch… /Ehh… Ez pech… / - motyogom orrhangos felállásban, kisebb szemidegrángás kíséretében, amiért képes voltam egy küzdelemben így besülni… méghozzá a Vénember előtt.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Szer. Ápr. 20, 2011 3:34 am

Némileg meglepődök lépésem sikerességén, sosem gondoltam volna, miszerint csatában valaha is meg tudom majd csavarni az ellenfelem orrát. Már maga a helyzet olyasfajta komikumot tartalmaz, amivel nem vagyok képes megbirkózni, így kitörő hahotámmal még tovább súlyosbítom a lány égését, habár nem hiszem, hogy ezt fokozni még lehetséges lenne. Taknyesz végtelenül vicces képet nyújt, ráadásul hangja már csak hab a tortán, főleg a szemében táncoló indulat miatt. Kétségtelen, ha képes lenne rá, akkor már rég darabokra szeletelt volna, ám mivel katanája csak az erőkristály segítségével tudott kárt tenni bennem, ezért ilyesfajta próbálkozásai eredendően kudarcra vannak ítélve. Figyelmemet nem kerüli el a hátam mögött támadt mozgolódás, nem csupán a szememre támaszkodom egy összecsapás alkalmával, hisz’ az könnyedén megcsalhat. Botor dolog a részéről eme feltételezés, ellenben nem tartok túlságosan a sárkány által használt támadástól, valószínűleg nem lenne képes nagyobb kárt tenni bennem, ha egy egyszerű Dankuuval is képes voltam kivédeni. Hm, jobban belegondolva nem sokan képesek ilyen magas védelmi technikát használni, ebből kifolyólag a bakudou előtt használt jelző igencsak elnagyoltnak hat. Acélkék íriszeim érdeklődő villanásával vizsgálom meg a gyémántlényt, amely rövidesen apró lélekszemcsék tucatjára hullik szét, ekképp szüntetve be a shikai ilyesfajta működését. Egy vállrándítással térek napirendre a dolog fölött, sokkal jobban megilletődöm, amikor ez a kis galád belefújja az orrát a tenyerembe. Undorodva hátrálok vagy két lépést, ezt követően taknyát egy erőteljes suhintással a földre csapom. Grimaszolva törlöm bele kezem a közeli domboldal füvébe, remélhetőleg ez segít megszabadulni a nem kívánt kiegészítőtől.
- Fúúúhúúúj, hát ez valami nagyon aljas megmozdulás volt! – ugrálok egyik lábamról a másikra, miközben még mindig a megszentségtelenített testrészt rázogatom. – Így is tiszta beteg voltam, amikor idejöttem, erre megint el fogok kapni valamit! Nő létedre ilyet csinálni… Sokat kell még tanulnod az etikettről, meg úgy körülbelül minden másról is. Ámbátor lehet ezekre már nem lesz lehetőséged…
Szám szélei felfelé görbül, vonásaim bestiális megvilágítást kapnak a vicsornak is beillő vigyortól. Reiatsum a pillanat tört része alatt manifesztálódik körülöttem, haragos széllökést idézve ezzel elő a területen. Mivel zanpakutoum most nincs a közelben, így ennél jobban nem vagyok képes elengedni magam, ellenben ennek a nyomásnak is tökéletesen elégnek kell lennie ahhoz, hogy meggátolja a shinigamit a mozgásban. Talpaim alatt behorpad a föld, kisebb kráter is keletkezik ezzel egyidejűleg. Mindkét karomat magam elé emelem, miközben felakadt szemekkel kántálni kezdek az Ősök nyelvén, amely számára érthetetlen lesz. Sokkal kisebb lenne a riadalma, ha tudná, épp a miso-leves hozzávalóit sorolom nagy beleéléssel. Felső végtagjaim eközben kísértetiesen vörös fényben kezdenek izzani, amiből még akármi kisülhet, akár egy Cero is. Ördögi nevetésem felcsendülése csak hab a tortán.
- Életed utolsó, valamint legrosszabb döntése volt, hogy belekötöttél abba a férfiba, akit Aizen után a legkeresettebb személyként tartanak számon. Jót mulattam Rajtad, ellenben arcátlanságod megbocsáthatatlan! – harsogom vérben forgó íriszekkel, egyre jobban belelovalva magam a szerepbe. – Érjen ama megtiszteltetés, hogy Én, Sierashi Yuusuke leszek az, aki mindörökre kitörli létezésedet az univerzumból…! Vagy mégse… Bakudou 09: Geki!
A kékesen ragyogó aura egy szempillantás alatt válik semmissé, miközben az alacsony szintű bénítás működésbe lép. Rendes körülmények között egy ilyen akadály nem lenne képes sokáig feltartani az ellenfelet, ám abban az esetben, ha a saját erőnk sokkal nagyobb, mint riválisunké, ezen időtartam természetesen hatványozottan nő. Mivel az összecsapást részemről lezártnak tekintem, így összeszedem Hisou Karite korábban eldobott kardhüvelyét, ezt követően pedig a hátamra erősítem a fegyvert. Mérgelődve veszem tudomásul, miszerint ruházatom megint jól meg lett tépázva, ráadásul a vágás is egyre jobban kezd sajogni, gyors regeneráció ide vagy oda. Mióta Uraharától megkaptam ezt a multifunkciós gigai-t, eszemben sincs valódi alakomban harcolni, amikor ebben a póttestben is tökéletesen tudom használni minden adottságomat. Méretes szökkenéssel termek a közeli híd tetején, aztán még utoljára visszapillantok a még mindig mozdulatlan lányra. A vártnál hamarabb törik meg a blokkolás, mint gondoltam volna, talán erősebb volt a shinigami, mint ahogy azt gondoltam volna. Még valamit kiabál is, azonban a mellettem elrobogó teherautó miatt sajnos nem hallom azt, amit mond. Egy vállrándítás kíséretében térek napirendre a dolog fölött, valójában már nem is foglalkozom Vele, sokkal inkább haza akarok érni és végre lezuhanyozni, azután szunyálni egyet. Terveimnek megfelelően gyorsítom magam shunpóra, s utam alatt farmerom jobb zsebéből előkotrok egy szál cigarettát. Betegségem miatt képtelen voltam elszívni a megfelelő mennyiségű energiarudacskát, ám most már semmi sincs, ami az utamba állhatna. Ennek megfelelően a földöntúli nyugalommal lökném a dohánytermesztők kincsét ajkaim közé, ám mielőtt még meggyújthatnám azt, sikerül belerúgnom az egyik tető szélébe. A hirtelen jött fájdalomtól felkiáltok, ezzel egyidejűleg pedig a bagó is kihullik a számból, egyenesen egy szeméttárolóba… Köszönöm Karma, hogy kapnád be!

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 28
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   Csüt. Ápr. 21, 2011 11:59 pm

Üdvözlet! A küzdőtereteket LEZÁROM. Ajándékotok 1100 LP (hogy végre szép kerek legyen az LP-tek vége Surprised ), valamint 1500 ryou. Gratulálok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Yuu vs. Anao   

Vissza az elejére Go down
 

Yuu vs. Anao

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-