HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Pént. Márc. 04, 2011 10:27 am


Gondoltam meglátogatom az Emberi világot, egy kis lélekre vágytam most, csak az-az igazi étel számunkra. S az íze is sokkal jobb, mint annak, amit enni szoktam otthon. Persze annak is jó az íze, de nem az igazi. Ha nem muszáj lelket enni, akkor nem teszem, de most úgy érzem, eluralkodik rajtam a vágy egy lélek iránt. A szokásos arrancar uniformisban vagyok, Orgo pedig a hátamra van csatolva. Hueco Moundoból nyitok egy Gargantát és elindulok az emberekhez. Nem tart túl sokáig az út, egészen hamar odaérek. Átlépve a Gargantán végignézem, a helyet ahol vagyok. Egy gyártelepnek tűnik. Hatalmas kémények több épület, valami raktárak lehetnek, és egy medence benne víz, ami már inkább sár, mint víz. Rég volt ez tiszta víz, bár nem is tervezem, hogy megfürdök benne, csak megemlítettem. Na ideje keresni egy lelket. Ha fütyülnék nekik, akkor lehet, jönnének? Nem hiszem, valami csak van, amivel ide tudom őket vonzani. De hülye vagyok, arrancar vagyok, képes vagyok arra, hogy magamhoz vonzzam a lelkeket. Megállok egy helyben, és használom a technikát, hát nem valami sok lélek jött felém, egy vagy kettő, mindegy a célnak megteszik. Most hogy tovább? Eldöntöttem, felmászok egy kéményre, kiülök a szélére, és a zsebemben kotorászva előveszem a cigimet. Rágyújtok, majd a lábamat lóbálva élvezettel fújom ki a füstöt. Milyen magasan vagyok, olyan picinek láttok mindent, vajon mi lenne, ha leesnék? Belehalnék vajon? Elméletileg lélek vagyok, tehát nem kéne, hogy egy esésbe belehaljak, vagy igen? Eh, már megint miken nem gondolkodok? Csak a fejem fáj tőle. Megkapaszkodok a kémény szélében, majd oldalasan ülök, tovább majd felállok. Körbe-körbe kezdek sétálni a kémény szélén. Milyen érdekes azért, az emberek találékonyak. Harcban nem olyan jók, mint mi, de a technikájuk igencsak remekül pótolja a dolgokat. A mindennapi életben, a háborúkban, minden téren, talán lehetne őket csodálni. Bár az a hit, amibe ringatják magukat, a valóságuk. De mi is a valóság? Minden ember azt ítéli meg helyesnek, amit ismer és tud, és ahhoz is ragaszkodik. Ők ezt hívják valóságnak. De a tudás és az ismeretek nagyon bizonytalan dolgok, így lehet, hogy a valóságuk csak egy illúzió. Mindenki a saját kis világában él és úgy, ahogy ő helyesnek gondolja. Ezért is szánalmasak részben, elfelejtik az igazi értékeket, és hamis dolgokhoz ragaszkodnak, azt imádják. Szánni valóak és részben csodálni is lehet őket. S mégis, mi általában, csak, mint étel, úgy tekintünk rájuk. De elég ebből tényleg fájni fog a fejem. Hátranyúlok a jobbommal és előveszem Orgot. Lelépek a kéményről és zuhanni kezdek lefelé. nem sokra vagyok a talajtól, amikor Orgot bele állítom a kémény oldalába. Így akadályozva meg, hogy szép piros palacsinta legyek. Biztonságban és épségben földet értem.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Kedd Márc. 08, 2011 9:48 am

Nagyszerű érzés tetőről-tetőre ugrálni, amikor a frissítő, hűvös menetszél az arcodba csap. Főleg annál a sebességnél, ami a villámtáncnál lép fel. Részben olyan, mintha repülnél, csak hát ugye időnként földet érsz, hogy újra elrugaszkodhass. De amikor fenn vagy a levegőben, akkor olyan. Elvileg. Biztosabb lehetnék, ha valaha próbálkoztam volna ejtőernyőzéssel, vagy lennének szárnyaim, de egyik sem jött még eddig szóba, pedig ha jól tudom van olyan kidou, ami szárnyakat ad. Meg olyan ital is, de persze az csak reklám. Inkább egy Morning Rescue, mint a Red Bull, mivel néha úgy érzem, hogy kéne valami erősebb ital reggelenként a teánál, de kávézni nem fogok semmiképpen. Azt meghagyom Hitominak, számomra fontosabb az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, anélkül nem lenne elég energiám a feladataim ellátásához. Most is éppen misszión voltam, bár csak egyszerű megfigyelésről volt szó két társammal Karakurában. Célpontunk éppen mozgott, ezért ugráltunk utána a házak felett, de végül a régi gyártelep szomszédságában végre megállt és bement egy lakóházba. Mély sóhajjal vettem tudomásul, hogy mostantól egy helyben kell majd szobroznunk egy darabig. De ez az állapot csak körülbelül három percig tartott, ugyanis megszólalt a lélekmobilom. Hollowt jelzett a közelben.
- Majd én megnézem, ti maradjatok itt és figyeljetek tovább.
Utasítottam a két beosztottamat, majd a denreishinki jelét követve elindultam a megfelelő irányba, a lidérc irányába. Muszáj volt foglalkozni a lidérc feltűnésével, mivel ha megtámadott volna minket, az egész akció besülhetett volna. Egy harc közvetlenül a megfigyelt szökevény közelében gyakorlatilag garantálta volna a lebukásunkat, így jobb volt úgy, hogy még azelőtt foglalkozom a problémával, mielőtt az közelebb jött volna hozzánk.
A telefon GPS-e a gyártelep szívébe vezetett, lopakodásom eredményeként pedig hamarosan meg is pillantottam az ellenfelemet. Pechemre nem sima lidérc, hanem arrancar volt így első ránézésre, és bár van már tapasztalatom velük, azért jobban örültem volna, ha csupán egyet kell vágni és végeztem is. Így azonban lehet, hogy kicsit hosszabb és szívósabb harcban lesz részem. De legalább addig is lekötöm, a többiek és a küldetés pedig biztonságban lesznek. Az arrancar éppen egy kémény tetejéről ugrott le, hogy mi célból, az jó kérdés. Ám földet érés előtt fegyverét beleállította a kéménybe, így megállítva a zuhanását. Triplapengés kasza... hát ilyen ellen sem harcoltam még, de valamikor ezt is el kell kezdeni Surprised Igyekeztem a lehető legközelebb kerülni hozzá észrevétlenül, aztán villámtáncommal tüntettem el a köztünk lévő maradék távolságot. Meglepetésre igyekeztem alapozni, és úgy tűnik sikerült is, hiszen rúgásom oldalba kapta a férfit, megismertetve vele a talaj porát közelebbről is.
- Ossu! Szabad megkérdezem, hogy mi szél hozott erre, kedves arrancar-san?
Kérdeztem tőle mosolygósan és nyugodtan, miközben kezemet az oldalamon függő ütőre tettem. Semmi értelme nagyképűsködni és lekezelően beszélni, én maradok a magam kedves, közvetlen stílusánál. Talán még meg is tudom győzni, hogy menjen haza inkább és akkor mehetnék is vissza. Nem volt feltétlenül célom a harc, bár a nyitómozzanat miatt alighanem hiába akarnám pacifista módon elintézni az ügyet. Lehet gondolkodnom is kellett volna, mielőtt cselekszem? :/

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Kedd Márc. 08, 2011 12:18 pm

Remélem nem ment ki az éle Orgonak? Bár szégyen lenne, ha ennyitől kicsorbulna, dobnám is el a fenébe. De az nem lenne jó, mivel harcolnék? Egy papuccsal? Persze, fognék két papucsot és felhúznám az alkalomra őket. Mennyire kreatív vagyok, tudnék vele védekezni, a támadásra pedig inkább a zoknimat használnám. Kegyetlen és gyors vég lenne mindenki számára, aki a Ceronál is erősebb zoknimba szagolna. Igen, kész a gonosz tervem, mindenkinek vége lesz, Aizen ellen pedig használnám mindkét zoknimat. A végén én lennék a főnök, mindenki azt csinálná, amit én mondok. Új törvények lennének. Minden Hétfő egy nagy ebéd, minden arrancarnak kötelező lenne megjelenni, és közösen enni. Ismerkedés lenne a lényege. Utána minden Kedden újabb közös programok, elmennénk az Emberi világba, ahol egy hatalmas pikniket tartanánk. Lenne zsákban futás, számháború is. Jöhetne a Szerda, igen akkor pedig közös filmnézés, egész nap mozizás. Jöhet a Csütörtök, akkor pedig tanulás, elméleti oktatás. A shinigamikról, az eddig ismert támadásaikról, harci stílusukról, mindenről, amit tudunk, és ezeket kielemezve megtalálnánk a tökéletes védekezést. Péntek és Szombat, gyakorlat, egész napos edzés, nincs lazsálás. A Vasárnap pedig szabad, akkor azt csinálnak, amit akarnak. Gondolom, szervezkednének ellenem. De ha egyszer vasmarokkal kell őket, vezetni, nem lennének elpuhulva, és szórakoznának is, nem tudom, mi mást is várnának el tőlem? Akinek nem tetszene a dolog, annak meghallgatnám a magyarázatát, és ha elfogadható, akkor megfontolom a dolgot, de ha nem, akkor elzavarom, és vagy folytatja az engedelmességet, vagy lázad és meghal. Az árulókat is le kellene vadászni, hálátlan feladat lenne, de nincs mese. Na persze, szép dolog az álmodozás, inkább maradjunk a valóságban. Kirántom a kéményből Orgot, és megvizsgálom az élét, remek, nincs baja. Na, most merre mehetnék? Lelkeket kéne keresni, de annak most nem látom sok értelmét. Lehet, inkább hazamegyek, engedek egy kád forró vízet, meggyújtok pár gyertyát, és valami kellemes zenére relaxálok. Na persze, utána, ha kiszálltam a vízből, utána megfésülködök, egy törölközött tekerek a hajamra, és a mellkasom elé, kifestem a körmömet, kisminkelem magamat, és felcsapok nőimitátornak. Very Happy Fenéket, néha mennyire elszalad a képzeletem. Hazamegyek, lezuhanyozók, kibontok egy sört, és rágyújtok egy cigire, igen, ez lesz a napi programom. Remekül elterveztem az egészet, csak valami közbejött. S az pedig nem más, mint a fájdalom érzése az oldalamban, és egy idegen lábé. Elég érdekes lesz az arckifejezésem. A szemeim elkerekednek, eltátom a számat, és szépen repülök oldalra, földet érek, párat pörgök, Orgo pedig mellettem hangos csörömpöléssel ér talajt. Elnyúlva fekszek a talajon, a szemeim csigában. Eh, remek, és még meg is kérdezik, mit csinálok itt? Azt elhinné, ha azt mondanám, hogy balettozok? Négykézlábra küzdöm magamat, majd felegyenesedek, Orgoért nyúlok, és végül felállok. Ennyiben hagyni a dolgot? Azért azt nem. A jobb kezemben van Orgo, kicsapom oldalra, és fordulatból megindulok a shinigami felé. Fenébe, gondolhattam volna, hogy nő. Valahogy mindig azok tudnak így köszönteni. Hogy belém rúgnak, vagy akármi. Komolyan, vonzom az erőszakos nőket? Mindegy, ezen ráérek majd gondolkodni. Jobbról indítok meg egy támadást, egyenesen a shinigami oldalára. Bár nem annyira komoly támadás, csak amolyan köszönés, ha már Ő is így köszönt. Tényleg, nem is válaszoltam neki, de udvariatlan vagyok.
- Nem a szél, hanem a lábaim. De azért felénk a köszönést nem egy oldalba rúgással kezdik. Hanem megteszi egy „Helló, Üdv, Szia, Jó napot/estét/reggelt”. Kedves shinigami-san. Nem pedig oldalba kell rúgni a másikat, ha arrancar akkor se.
Nem mondanám, hogy nyugodtan mondom, de nem is üvöltök, inkább csak kicsit megemelem a hangomat vele szemben.


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Csüt. Márc. 10, 2011 11:48 am

Társalgási kísérletem először úgy tűnt, hogy tökéletes kudarcba fullad, hiszen ellenfelem gyakorlatilag azonnal megrohamozott, mihelyst felkelt a földről. Így közelebbről nézve még veszélyesebbek tűnt a fegyvere, a három eltérő méretű penge könnyen becsapja a szemet, és máris kész a baj. Nekem is meg kellett szoknom még a fegyver mozgásának jellegét, épp ezért örültem meg az átlátszó támadásnak, amit felém indított. Egy egyszerű keresztvágás pont olyasmi, amire nekem szükségem volt az alkalmazkodáshoz, ahhoz, hogy érezni kezdjem a fegyvert. A csapás elől a magasba ugorva menekültem, majd magán a kaszán megtámaszkodva lendültem tovább, át a férfi feje felett, ám sajnos ellenfelem jól reagált a mozdulatra, így támadni nem tudtam, kénytelen voltam elszökkenni. Viszont legalább válasz is érkezett, örültem neki, hogy nem néma az arrancar.
- Bocsánat, a 2. osztagban elég sok rossz beidegződést tanul az ember, ilyen a lesből támadás is, ha ellenséget lát az ember. Ellenben én még nem láttam olyan lidércet, aki bemutatkozott volna a prédájának. Ne mondd, hogy már egy "itadakimasu-t" is elmormoltok táplálkozás előtt!
Vettem kissé gúnyolódósra a figurát, tovább alapozva a rólam kialakult első benyomást, de ha már lúd, legyen kövér. Hátha ideges lesz és így hibára kényszeríthetem. Lényeg, hogy én megőrizzem a nyugalmamat, de egyébként sem vagyok az a típus, aki könnyen elveszti a fejét. Higgadtságra neveltek sportpályafutásom és shinigami éveim alatt is, az alapok tulajdonképpen mindkettőnél ugyanazok, csak egy "picivel" több forog kockán halálistenként. Nem mindegy, hogy a meccs vagy az életed múlik-e a nyugalmadon, ugyebár Surprised Persze amikor megöl az edződ, mert hibáztál, az már más tészta o.O
- Amúgy nem válaszoltál a kérdésemre, arrancar-san. Mit keresel itt? Nem lenne kényelmesebb Hueco Mundóban? Sőt, tudod mit? Megígérem, hogy elviszlek egy nagyon szép helyre, ha hagyod, hogy levágjalak.
Ajánlottam fel a békés megoldást, ami mindkettőnknek win-win. Én elkerülöm a harcot és mehetek vissza, ő pedig megszabadul a hollow-lét szenvedésétől és Soul Societyben fog újjászületni lélekként. Szerintem egyáltalán nem rossz üzlet, én mindenképpen belemennék, ha lidérc lennék. Legalábbis shinigami-fejjel. Ettől még lehet a halál fájdalmas, hiszen nem tudhatom hogy milyen érzés a lidércnek, amikor megtisztítjuk a lelkét, amikor pedig emberi életemből eltávoztam, akkor nem voltam tudatomnál, így onnan sem tudtam tapasztalatot szerezni. Mindenesetre épp eleget dumáltam, kivont fegyver ellen pedig én sem fogok puszta kézzel harcolni, szóval jómagam is előhúztam a saját kardom. Mayoi Neko mostanában minden eddiginél jobban simul a kezembe, talán azért is, mert javult a kapcsolatunk. Igaz a macskalány még mindig pokróc, de legalább most már valamennyire kijövünk egymással.
- Mi a neved, arrancar? Az enyém Sakai Kotomi, a 2. osztag hadnagya vagyok.
Mutatkoztam be, majd korántsem fair módon úgy fordítottam a zanpakutoum, hogy a nap fényét pont rátükrözze az arrancar szemére, így elvakítva őt. Ezt a pillanatot használtam ki a támadásra, villámtáncomat használva mellékerültem, és egy gyors mozdulattal megkíséreltem kettészelni. Ebben a pillanatban vettem észre, hogy megvágtam az ujjamat, minden bizonnyal akkor, amikor rátámaszkodtam a férfi kaszájára. Eh, átkozott fegyver, remélem nem mérgező >.> Akárhogy is, ha első támadásom nem sikerül, akkor egyelőre fogásváltás nélkül támadom tovább az ellenfelem a balomban lévő karddal, és igyekszek úgy időzíteni, hogy ha visszatámad és félretolom a kaszát a pengémmel, akkor gyomron tudjam rúgni. Ha pedig ez megtörténik, akkor jöhet az újabb életre törő támadás, mellyel megpróbálom nyakát szegni.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Csüt. Márc. 10, 2011 1:13 pm

Elég ügyesen elkerülte a támadásomat, felugrott Orgo elöl, sőt, ráugrott Orgora, majd elrugaszkodva a fejem felet is átugrott. Nem hagytam annyiban, a saját tengelyem körül megfordultam és újra felé csaptam Orgoval, de sikeresen elhátrált.2. osztagos? Bár tudnám az mit is jelent, vagy hogy mi az osztaguk specialitása? Bár a lesből támadás az ad okot a következtetésre. Merénylő lenen? Ilyen nagy szemekkel merénylő lenne? O.o
- Ejnye, azért akkor se szép, hogy ilyet tanultok. Na, olyan hollowot én se láttam eddig. De majd leszek én az, aki ezt fogja csinálni. De olyan shinigamit én se láttam eddig aki… fenébe nem jut eszembe semmi jó. Majd később mondok valamit.
Legjobb esetben is csak döntetlenre hoztam ki most ezt a beszélgetést. Talán kicsit később a fejemre mért ütésektől lehet, hogy az eszembe jut valami frappáns kis megnevezés, nagyon remélem hogy így lesz majd. Méregetem a velem szemben álló shinigamit, nő, remek, azért nem becsülöm alá, elég kegyetlenül oldalba rúgott, és amit mondott, hogy ez ráragadt, akkor számíthatok pár piszkos kis trükkre is? Ez bonyolítja az eddig se egyszerű dolgokat. Nekem se szabad tisztán játszani, rendben nem fogunk. Arrancar vagyok, és őket elég gyakran aljasnak nevezik, gonosznak, és szemétnek. Akkor szolgáljunk rá erre a titulusra.
- Kedves shinigami-san. Egyszerű az oka annak, amiért én itt vagyok, gondoltam sétálok egyet, szívom a friss levegőt, esetleg egy cigit is elszívok. Ennyi az egész, és köszönöm nem érzem szükségét hogy valaki megöljön a kutyám nem bocsájtaná meg nekem. Inkább én szelem ketté a kis csinos fejedet, szerintem ez a jobb választás, és fájni se fog neked.
Válaszoltam mosolyogva. Nem vágyom arra, hogy ismét meghaljak, nagyon nem, átküldenének Soul Societyba, ott megint lélek lennék és minden menne az elejéről. Komolyan gáz lenne, inkább maradok arrancar mindenki boldog lesz, Csontos se fog elszomorodni. Végre előhúzta a kardját, nem szívesen harcoltam volna egy fegyvertelen személy ellen, akkor se ha shinigami volt. Megkellet adni az esélyt mindenkinek a tisztességes harcra.
- Arrancar 87, Karasu Vex. Örvendek Sakai Kotomi.
De tudtam hogy valamivel próbálkozni fog, csak sajnos nem arra gondoltam hogy elvakít. A szemem elé kaptam a szabad kezemet, egy pillanatra itt a teljes sötétség, amikor végre visszatér a látásom nem olyan dolgot látok, aminek örülök. Ellenkezőleg, ha nem csinálok valamit derékból kettéfognak majd vágni. Akkor aztán lehet mondani rám, hogy derék legyén vagyok. Orgoval nem tudom levédeni, ezért inkább hátraugrok a vágás elől és a védekezésre figyelek. Esélyt láttok a támadásra, én marha, hiába akartam én is felezni a shinigamit, félre csapta Orgot, és gyomron rúgott. A hasamat ért erős támadástól önkénytelenül is előre hajolok, ezt kihasználva megpróbálja akadály mentesíteni a légzésemet, mégpedig olyan módon, hogy átvágja a torkomat. Hogy elkerüljem a támadását Orgot használom, mégpedig olyan módon, hogy nagy erőt kifejtve ívesen neki ütöm a talajnak a végét, így saját magamat kinyomva elkerülöm a támadását. El sonidozok tőle, és nem várva az újabb támadására bal oldalasan körbe kezdek futni és egymás után több barat küldök felé. Veszélyes ellenfél, nem olyan, mint akikkel eddig harcoltam, szerintem ha sikerül megharapnom, akkor nála nem várom meg hogy lejárjon az a tizenöt perc. Kihasználom az alkalmat, és támadok majd rá. Amikor már sikerül vagy két kört lefutnom, elrugaszkodok és Orgoval egy a levegőből indítót csapást indítok meg, ha hárította nem álok meg, folyamatos csapásokkal támadom.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Vas. Márc. 13, 2011 9:17 am

Azt hiszem sokadszorra is bebizonyosodott, hogy a villámtáncom sebessége valahol a béka feneke alatt lehet annak ellenére, hogy az utóbbi pár hétben úgy érzem, sikerült elkapnom a fonalat, és ha lassan is, de fejlődök. Azzal már tisztában vagyok, hogy a reiryoku manipulációjában egyáltalán nem vagyok tehetséges, ezért van szükségem a csuklómon lévő karkötőre, máskülönben semmit sem érnék a démonmágiámmal. Bármennyit is fogok rajta dolgozni, mindig hátrányban leszek azokkal szemben, akik számára a lélekenergiájuk irányítása könnyed ujjgyakorlat. Cserébe viszont van két harcmodor, amiben kiemelkedően jó vagyok, mégpedig a vívás és a pusztakezes harc. Nem véletlenül vagyok végtére is az Onmitsukidou tagja, lassúságomat shunpo terén pótolja a hakudám, melyben még talán a taichouval is felveszem a versenyt, zanjutsum pedig egyedi technikám miatt számít különlegesnek, bár azt tekintve még bőven van hová fejlődnöm, ha egyenlő ellenfele akarok lenni egy olyan kiváló vívónak, mint... Shi... Sireshi... Seireshi... mindegy, szóval a 8. osztag előző kapitánya.
Lényeg a lényeg, sebességem nem volt elég ahhoz, hogy meglepjem az arrancart miután elvakítottam, és ő még időben elugrott a vágásom elől. Legalább a kaszáját viszonylag könnyen meg tudtam vezetni, ugyanakkor megint csak a fontos támadás nem jött össze, köszönhetően annak, hogy lélekjelenlétének köszönhetően ügyesen kimenekült a szorult helyzetből. Karasu szinte azonnal offenzívába is lendült és barákkal támadott meg, miközben folyamatosan mozgásban maradt, tovább nehezítve a dolgom. Már az első villámgyors energiagömb elől is csak éppen el tudtam ugrani, és ahogy hanyatt-homlok, fogcsikorgatva menekültem, egyre közelebb értek hozzám a lövedékek. Az utolsó végül telibe is kapott és méretes porfelhőt vont körém, én pedig fájdalmasan kiáltottam fel ahogy az oldalamban megéreztem a találatot. Koncentrációm megszűnt, és a saját lábamban megbotolva zuhantam a földre, de ellenfelem még csak egy kényelmes szenvedést sem engedett meg, és máris felettem volt, lecsapni készülő kaszával. Kétségbeesetten gurultam félre, majd szökkentem talpra, de ő lankadatlanul támadt, nekem pedig csak elkeseredett védekezésre futotta. Egyszer-kétszer éreztem, ahogy a fegyver éle felhasítja a bőröm, nem mindig sikerült tökéletesen betájolni a hosszát, pont ahogy arra számítottam. Lévén kidou alkalmazására nem volt elég időm, csak egyetlen megoldás jutott az eszembe, amivel kikerülhetnék a támadás alól anélkül, hogy komolyabban megsérülnék.
- Hikkake... Mayoi Neko!
Nyögtem ki a parancsszót, mire lélekenergiám felszabadult, zanpakutoum pedig elmém utasítására karmok formáját vette fel a kezeimen. Végre volt mivel megállítanom azt a kaszát, és a következő csapásba azonnal bele is tettem az alkaromat védő fémkesztyűt, majd megnövekedett erőmet felhasználva a másik kezemmel megkíséreltem megragadni a fegyvert, és annál fogva elhajítani Karasut. Shunpóval kerültem még messzebb a lidérctől, és erősen lihegve ereszkedtem féltérdre. Megfogott a nyavalyás, muszáj volt nyernem egy kis időt, amíg kipihenem magam. Sokkal erősebb, mint elsőre gondoltam, életem első harca arrancarral ennél sokkal könnyebben ment. Még a végén tényleg kettévágja a fejemet, kár volt cukkolni :/
- Héj, egész jó vagy... arrancar létedre. De szerintem Hueco Mundóban frissebb a levegő, ott nem járnak autók és nincsenek gyárak sem. Nincs igazam? Utoljára kérdezem hogy mit csinálsz Karakurában!
Álltam talpra a térdemre támaszkodva, majd egy nagy levegő, és légszomjam a múlt enyészetévé vált. Ki kellett használnom, hogy én már shikaiban vagyok, ő pedig még nem aktiválta a resurrecciónját sem. A kaszája mozgását mostanra már sikerült kitapasztalnom, sebeimmel pedig egyszerűen nem fogok törődni, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust. Elvégre harcoltam én már törött bordákkal is, ez ahhoz képest abszolút semmiség. Szememben határozottság tükröződött ahogy előrelendültem, kombinációmat pedig egy fejmagasságban indított pörgőrúgással indítottam, majd az akcióba karmaimat vontam be, hanyagnak tűnő, de gyors és erős mozdulatokkal próbáltam felhasítani a hierróját. Ha kaszájával megtámad, azt egyszerűen blokkolom a fegyver felé eső kezemen lévő fémkesztyűvel és a másik kezemmel indítom a támadást. Bíztam benne, hogy megnövekedett sebességemmel nem tudja felvenni a versenyt, ráadásul még csak el sem kellett találnom ahhoz, hogy megsebezzem, hiszen a pengék körül áramló szél láthatatlanul is megnyújtotta a karmok méretét úgy 10 centiméterrel. Ha sikerül elsöpörnöm ezzel a támadással, akkor mindenképp megpróbálom földre vinni egy gánccsal és leszorítani a talajra, hogy véget is vethessek a harcnak. Csak bele kellene mélyesztenem a karmaimat a fejébe, esetleg újra megkísérlem elvágni a torkát, és kész is.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Vas. Márc. 13, 2011 11:18 am

Egy bara legalább eltalálta, méghozzá telibe, ez remek, itt lenne az esély arra, hogy befejezem ezt a harcot. A földön fekszik, én pedig nekiiramodva le is csapok rá, csak sajnos félregurult. Orgo pengéinek a hegyei felszántották a betont amikor visszarántottam magamhoz. De ezzel a kis aprósággal nem értem rá foglalkozni, támadtam tovább Nem hagyva neki időt az ellentámadásra. Párszor sikeresen eltalálom a lányt. Ilyenkor lenne jó egy olyan képesség, hogy ha iszok a véréből, akkor, ami sérülést magamnak okozok, azt Ő is érzi. Miért lenne ez hasznos nekem? Mert a hollow lyukam nekem a szívem helyén van, tehát én, ha ott átszúrnék valamit, akkor én nem halnék bele, de Ő igen. Mert tudtommal a shinigamiknak van szívük, akkor is, ha most elég szívtelenek tűnnek. Az utolsó csapásomat sikeresen hárítja, mégpedig úgy hogy használja a kardját. Ez szemétség azért, én itt töröm magamat, Ő pedig csak ennyivel hárít? Panaszt fogok tenni a kapitányánál. Érdekes alakja lett a fegyverének, mint két kesztyű, igazán hatásos. Főleg ahogy levédte Orgo csapását, az alkarját védő fémkesztyűjét használta, a másik kezével megragadta Orgot és vele együtt igazán könnyedén eldobott. Nem volt semmi, elég nagy erő lehet benne. Nagyjából úgy érkezek meg a talajra, mint a találkozásunk elején. Hamar felpattanok, és a tekintetemmel keresem Kotomit. Hm, a kis cseles, igen szép távolság van most közöttünk, talán nekem is használni kellene a resurrecctiont? Nem, még nem fogom. Elsőnek kitapasztalom, hogy most mire képes, és utána döntök, hogy használjam én is Orgot vagy se?
- Neked sincs okod panaszra. Meglehet hogy frissebb, de szerintem a szmog nekem nem árt, nem fogok rákot kapni tőle. Mit csinálok? Jelenleg egy shinigamival harcolok, aki ok nélkül támadott meg, de ha annyira kíváncsi vagy, éppen csak sétálgattam. Tényleg ennyire nehéz elhinni, hogy nem is feltétlen vagyunk mi arrancarok a rosszak? Ej, nem csoda ha elárult benneteket Aizen-sama.
Mondom neki vigyorogva. Lehet ez volt az egyik oka az árulásának? Sőt, inkább a fő oka lehetett az, hogy ennyire értetlenek a shinigamik. Én is megtettem volna a helyébe, talán még fel is kötöttem volna magamat, vagy átszúrva a mellkasomat egy épületre szegeztem volna magamat. Ott akkor mindenki látta volna mi is a véleményem róluk, fájdalmas de hatásos demonstráció lett volna. Ha jól hallottam egyszer, az embereknél egy pap vagy micsoda, igencsak valami Hindu szerzetes úgy tiltakozott, hogy felgyújtotta magát. Lehet nekem is azt kellene tennem? De honnan szerzek én egy szerzetest? Fenébe, annyira elgondolkodtam, hogy csak annyit látok szál felém egy láb. Nem sok időm volt a reagálásra. Rendesen arcba találtak pár lépést tettem is miatta oldalra, és már csak annyit tudok hogy védekezek Orgoval. Ami annyira nem megy tökéletesen kába vagyok még mindig a rúgástól. Nem csoda hogy pár támadása engem is eltalált, és karmolás szerű sebek jelenek meg a testemen. Amikből a vér is lassan csordogál. Remek, megint mehetek majd új ruhát szerezni. Komolyan, a következő harcomnál már előre leveszem a felső részét a ruhámnak. Csak védekezek továbbra is, nem is nagyon tudok mit csinálni ellene. Mi? Nem is talált el, de sikerült megvágnia? Érdekes, nagyon érdekes. A fenébe! A lábamat sikerült kirúgnia, más helyzetben örülnék is ennek, de nem most. Ha nem csinálok valamit nekem végem. Majd, mint isteni szikra belém vág. A bal szememnél kékes színű fény jelen meg, és egy cero hagyja el a szememet. Nem feltétlen a sebzés volt a lényeg, hanem hogy sikerüljön lerázni magamról. Ha ez megtörtént, felpattanok és el sonidozok tőle. Nincs idő a tökölésre. Végig húzom a tenyeremet Orgo legfelső pengéjén.
- Digiéralo, Orgo.
Mondom ki a parancsszót, és kezdődik a resurrecctionom. Fekete por kavarog körülöttem, ami rátapad a testemre majd megjelennek maszkom darabjai is, Orgo pengéi egybe olvadnak, kialakul a kopján a koponya is, és végül Ő is felveszi az igazi alakját. Ez befejeződött, ideje komolyan venni a harcot. Két kézzel markolok rá Orgora, és Kotomi felé csapok hármat, minden csapásnál kimondom az abdominalt. Az első csapást bal fentről indítottam meg, a másodiknál csavartam egyet a fegyveremen, és felfelé rántottam a kaszám pengéjét, a harmadiknál pedig derékmagasságból csapok. Végül három félkör alakú halvány vörös energia csapás száguld a shinigami felé, amik pont akkorák mint Orgo mostani pengéje, ami pedig 240cm. A támadások után pedig védekezésre emelem Orgot.


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Kedd Márc. 29, 2011 10:42 am

Pont ahogy vártam, shikaiom előnyhöz juttatott, ám hiba lett volna azt gondolni, hogy fölényem állandó maradhat. Bár még számos trükköt rejtegetek, hiszen gyakorlatilag semmit sem mutattam még képességeimből, ha Karasu megelégeli az állandó védekezést és resurecciónba lép, minden bizonnyal ismét egyenlő felekként fogunk küzdeni. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy egyenlőek leszünk, sajnos a fiú már bebizonyította, hogy nem lehet alábecsülni, igen csak szorult helyzetbe hozott az imént. Olyanba, amit nem szeretnék újra megtapasztalni, ezért is kell a lehető legerősebben összpontosítanom. Nem gondoltam volna, hogy egy közönséges arrancar képes lesz ennyire sarokba szorítani engem, először tapasztalok ilyesmit. Ha pedig egy lidércet nem tudok legyűrni, akkor még mindig túl messze vagyok attól, hogy egykori, áruló kapitányom elfogásáról álmodozzak. Legalább már a helyes útra ráléptem, legalábbis én így érzem. Csak idő kérdése, hogy elérjem a kellő erőszintet.
- A puszta jelenléted is fenyegetést jelent Karakura lakóira nézve, így nem mondhatnám, hogy ok nélkül támadtalak meg! És igen, nehéz elhinni, hogy semmi hátsó szándékod nincs! Mellesleg... ki az az Aizen?
Vontam fel a szemöldököm a név hallatán, mely egyáltalán nem volt ismerős, hiába erőltettem meg a memóriámat. Pedig ha így, minden felvezetés nélkül megemlítette, akkor biztos olyasvalakiről van szó, akit ismernem kéne scratch Eh, átkozott névmemória, csoda hogy a sajátom nem felejtem el T_T A siránkozás azonban elvonja a figyelmemet, így gyorsan ki is verem a fejemből az efféle gondolatokat. Ha ilyesmiken jár az agyam, akkor még nem vagyok teljesen ráhangolódva a harcra. Márpedig észnél kellett lennem, mivel Karasu bármelyik pillanatban megelégelhette a menekülést, és ez az idő el is érkezett, mikor földre vittem. Szemben furcsa, kékes fény jelent meg, és bár még sose találkoztam szemtől-szemben vele, a lassan fejlődő energiagömb kétségtelenül egy ceróra emlékeztetett. Habozás nélkül visszavonulót fújtam, így döntő csapás helyett azonnal hátravetettem magam és néhány kézen átfordulással kerültem biztonságos távolságba, mielőtt a cero elsült volna, igaz még így is majdnem megpörkölt a technika.
- Tch... Ennyit az előnyömről.
Méltatlankodtam, inkább csak magamnak, hiszen az energia felszabadulásából pontosan tudtam mi következik. Pillanatnyi fölényem a resurrección feloldásának pillanatában semmivé foszlott, innentől kezdve csak magamra számíthattam. Az arrancar átalakulása végén egy igencsak bizarr lénnyé változott, csupán a látványától is a hideg futkosott a hátamon. De nem hagyhattam, hogy már csupán a külsejével is megfélemlítsen, így szemöldökeimet összeráncoltam, súlypontomat a hátsó lábamra tettem és határozottan, felkészülten vártam, mit fog tenni. A férfi pedig meglendítette átalakult kaszáját, melynek egyedi formája szerencsére megszűnt és csupán egyetlen pengéje maradt. Ám az abból kicsapódó három energiacsapás cseppet sem tűnt bizalomgerjesztőnek, sőt, a tény, hogy távolsági harcra vagyok kényszerítve, kifejezetten hátrányosan érintett. Szerencsére már nem kell kétségbeesnem ilyenkor, hiszen vannak módszereim arra, hogy miképpen is kerülhetek az ellenfelem közelébe ilyenkor, de először is a védekezésre kellett koncentrálnom.
- Hadou no sanjuuni, Oukasen!
Kiáltottam el magam, és suhintásomra egy az ellenfeleméhez hasonló energianyaláb indult meg Vex felé, mely az ő első csapásával találkozva egy csinos kis robbanásban kioltotta azt. A második sugár a keletkező füstfelhőt átvágva közelített felém, azonban karmaimat visszahúztam, és az így kezembe kerülő karddal kettészeltem a vörös színű technikát, végül pedig a talajtól elrugaszkodva kerültem ki a harmadikat, mely lábam alatt száguldott el, és csapódott bele végül egy gyárkéménybe. Még a levegőben szaltózva mormolni kezdtem egy idézést, pár pillanattal földet érésem után pedig már ki is ejthettem a következő kidoum nevét.
- Raimei no basha, itoguruma no kangeki, hikari mote kore wo mutsu ni wakatsu. Bakudou no rokujuuichi, Rikujoukourou!
Itt volt az ideje annak, hogy megmutassam, mit is tudok shikaiban, így mágiám elsütése után szünet nélkül továbbpörgettem az eseményeket. "Kazehougan!" - ejtettem ki a számon, mire zanpakutoum pengéjének hegyén egy focilabdányi méretű sűrített szélgömb keletkezett, és amint elérte végleges méretét, a földre hullott, én pedig ráléphettem. Trükkös technika, mert ha rosszul lépek rá, akkor alaposan megjárom, azonban most higgadt voltam, és nem kapkodtam, így jó helyre tettem a lábam. Az "ágyú" pedig pontosan a remélhetőleg fényrúdjaim fogságában vergődő arrancar felé lőtt ki, eddig még nem látott sebességgel és erővel közeledtem a férfi felé. Célom pedig a mellkasa volt, melybe könyökömet szándékoztam belemélyeszteni. Szerencsés esetben akár bordáit is törhetem, de ha találok, akkor minimum nekicsapom a mögötte lévő gyárkéménynek, és ennek az ütésnek sokkal nagyobb lesz az ereje, mint az eddigi bármelyik pofonomnak.


______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Kedd Márc. 29, 2011 12:15 pm

Mi ez ha nem rasszizmus? Elég nyíltan bírál engem, sőt, szerinte fenyegetés vagyok a városra, remek. Ha már minden shinigamit így nevelnek, akkor mi lesz a társadalommal? Az újoncok ha találkoznak majd egy arrancaral, aki lehet csak véletlenül került oda ahol van, és a lelket se megakarta enni, csak egy virágot adott neki. Mi lesz akkor majd? Azt fogják hinni a shinigamik hogy megakarja enni azt a lelket. Rátámadnak szerencsétlenre, akinek védekezni se lesz ideje, és már darabokban is lesz. Mi ez ha nem esztelen agresszió? Hiszek benne hogy egyszer eljön az a nap, amikor békét köthetünk, amikor ha meglátjuk egymást nem azt fogjuk mondani, hogy ellenség. Hanem azt hogy barát, elhiszem hogy egy nap kéz a kézben fognak sétálni a gyermek shinigamik és gyerek arrancarok. Egyenesen a közös iskolába fognak menni, lesznek majd shinigami és arrancar párok is, igen hiszek ebben. Amikor végre tökéletesen megbízik egymásban a két nép. Majd egy éjszaka minden arrancar fel kell és módszeresen lemészárolják a shinigamikat. Igen, elhiszem ezt, na rendben, azt a részt a békéről nem hiszem el, de a mészárlást már igen. Sajnos nincs esély a békére, kellemetlen de ez a helyzet. Az hogy én két shinigamival mondhatni békében váltam el, az lehet ritka alkalom. De hogy nem tudja kicsoda Aizen? Az meglep, megnyúlik az arcom elkerekedik a szemem és a szám is tátva marad. Most tényleg? Hogy lehet hogy nem tudja? Merre vannak a kamerák, kezdem azt gondolni ez csak valami átverés. Megérteném ha nem ismerné Aizent, de hogy ne tudja ki az?
- Először is, ha nem támadsz rám, már régen otthon lennék, nem ettem meg egy lelket se. Másodjára, nem tudod kicsoda Aizen? Eh, remélem csak vicceltél. Ilyen memóriával, ésszel hogy lehetsz hadnagy? Nem azért hogy megsértselek. De ezt szerintem minden shinigami tudja, hogy Aizen Sousuke egy áruló shinigami kapitány, az 5. osztag kapitánya volt.
Remélem ez a magyarázat elég volt neki, és most itt az ideje a harcnak. Nem jó a shikaija, elég rossz kis sebeket okoz nekem. Védekezésre vagyok kényszerítve és még a földre is tud vinni. Nem mondom, ha arrancar lenne, akkor élvezném a helyzetet. De annyira nem vagyok kiéhezve hogy egy shinigamira fanyalodjak rá. Tehát hogy kifejezem nemtetszésemet egy cerot engedek el a szememből. Ami elég hatásos, mert azonnal visszavonul Kotomi. Elég időt adva nekem, hogy felkeljek és eltűnjek a közeléből és használjam a resurreccionómat. Immár az új alakomban állok előtte. Amire már mondták páran hogy valami vudu papnak vagy minek nézek ki. Fene se tudja mire is gondolhattak annyira nem érdekelt a véleményük. Három abdominalt küldtem felé, egyet hárított valami energianyalábbal vagy mivel, a másodikat is sikerült. Kettévágta? A fenébe már, remek a harmadikat meg csak átugorta? Ezt a szemétséget, én itt töröm magamat, és ilyen egyszerűen sikerült védenie? Kikérem magamnak, panaszt fogok tényleg tenni. Az nem lehet hogy én voltam ilyen béna? De megeshet az is, én beismerem ha valami elcsesztem. Eh, szép hosszú versikét mondott el az már biztos, ezzel mit akart elérni? Picsába már, megint elkaptak egy ilyennel? Bár ez ismerős mintha már foglyul ejtetek volna vele egyszer. Majd ha lesz időm elgondolkodok rajta, mert most kisebb bajom is nagyobb annál, hogy elkaptak-e már vagy se? Szabadulni akarok, de a mozgás annyira nem megy, fenébe már. Elég szépen elkerekedik a szemem a látvány miatt. Mi a fene száguld felém? Mi ez a szuperhős beállítás? Mit csináljak, mi a fenét csináljak? Hamarosan ideér és az nem lesz jó, nagyon nem. Kétségbe eset helyzetek kétségbe eset döntésekre sarkalnak. Mit csinálok, ismét a cerohoz nyúlok, ismét meg jelen a szememnél a kék energiagömb. Már nagyon kevés a táv. Remegve döntöm előre a fejemet, és amikor az ökle eltalálja a mellkasomat akkor eresztem el a cerot, egyenesen rá. Sajnos nem lett olyan erős, mint akartam, kevés volt az időm, és arra is figyelnem kellet hogy a fejemet mozgatni tudjam. Neki se lesz kellemes de nekem se, elég gyorsan kezdek hátrafelé száguldani, a mellkasom nagyon fáj, egy kis vért is sikerült felköpnöm, lehet el is tört pár bordám. De ez most a kisebbik baj, a nagyobbik hogy közelit felém a kémény. A találkozásunkból semmi jó nem sült ki. Se egy „szia” vagy „hogy vagy” sőt még egy üdvözlő puszit se adott. Helyette fájdalmat, de azt, nagyot és sokat, egyenesen a hátamba. Na igen, sokan a hátuk közepére kívánják a fájdalmat. Én oda kaptam. Egyelőre nem dőlt le a kémény, csak szépen megrepedt és pár tégla benyomódott ott ahol én érkeztem meg. Lehet egy Vex alakot is felvett már. Előre dőlök és négykézlábra esek. Akadozva veszem a levegőt és vér csorog a számból a talajra. A hierrom valamennyit felfogott szerencsére, és ez jó, de így is elég rosszul érzem magamat. De nincs mese, biztos vagyok benne hogy Kotomi nem halt meg, és ideje lesz elintéznem, amiért ezt csinálta velem. Orgo segítségével felállok, és keresni kezdem a tekintetemmel ezt a némbert. Szerintem messzire nem mehetett, ha sikerült megtalálnom, akkor ismét egy abdominalt küldök felé, majd rohanni kezdek az irányába, és a kopján lévő koponyát már felé irányítom. Annyi a célom, hogy míg levan foglalva a félkör alakú energiacsapásommal, addig sikerüljön a koponyával megharaptatni a vállát, vagy a karját. Ha ez sikerül kimondom a mordedura(harapás) technikám nevét, és Orgoval együtt távolabb sonidozok tőle. Siker esetén a mozgása teljesen összezavarodik, kerek 15 percig. Ha nem sikerült volna, akkor megpróbálok ugyanúgy eltávolodni tőle és kitalálni valami mást.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Hétf. Ápr. 04, 2011 4:16 pm

Kezdtem úgy érezni, hogy az előttem álló alak nincs azzal tisztában, hogy a lidércek és a shinigamik egymás ősellenségei. Már ezen ok önmagában is elegendő ahhoz, hogy mindenféle figyelmeztetés nélkül megtámadjuk egymást, semmi szükség valami egyébre. Az más kérdés, hogy az arrancar jelenléte a megfigyelési küldetésünk sikerét is fenyegette, de ez olyasmi, amit nem fogok a férfi orrára kötni. Egyrészt nem tartozik rá, másrészt a végén még képes lenne szándékosan kiszúrni velünk, és lebuktatni minket a célpontunk előtt. Márpedig ha a fickó felfedezi, hogy a Gotei 13 a sarkában van, fel fog szívódni, és soha nem lesz bizonyítékunk rá, hogy el akarja árulni Seireiteit. Ami azt illeti, nekem is illene gyorsan végeznem ezzel a hollowval, aztán pedig folytatni a csapatom irányítását, az egyetlen probléma az az, hogy ellenfelem nem egy nyeretlen kétéves szintjén van. Könnyed, laza viselkedése ellenére veszélyes, bebizonyította már.
- Nem ajánlottam fel, hogy ha hazamész, akkor nem foglak bántani? - Töprengtem el egy pillanatra. - Ezek szerint csak gondoltam volna rá? Mindegy, azt hiszem most már késő. Lehet, hogy nem ettél meg egy lelket sem, de ez nem jelenti azt, hogy később nem fogsz. Az információt pedig köszönöm, így már tudom kiről van szó.
Legszívesebben a homlokomra csaptam volna, de már így is éppen elég megalázónak éreztem a tudatlanságomat. Nem tehetek róla hogy lyukas a fejem, ráadásul én még életben voltam, amikor Aizen Sousuke elárulta a Gotei 13-mat, csak képen láttam azt a shinigamit, ahogy két, azaz mint kiderült azóta, három társát, hiszen a Kidoushuu előző kapitánya is az egykori gobantai taichou csatlósa volt.
Támadásom kétélű fegyver volt, hiszen karkötő ide vagy oda, kidouból gyenge vagyok, szóval fennállt a veszélye, hogy egy, nem sikerül megidéznem a hat rudas fénybörtönt, kettő, kiszabadul belőle az arrancar, mielőtt elérhetném a támadásommal, utóbbi esetben pedig nem ő, hanem én repültem volna neki teljes sebességgel a vasbeton építménynek. Szerencsére úgy tűnt, hogy semmi galiba nem fog közbeszólni, és már-már felrémlett előttem egy halvány reménysugár arra vonatkozóan, hogy ezzel az egy megmozdulással véget is vetek a harcnak, ám ellenfelemnek mégis csak sikerült beleköpnie a levesembe. Rémülten elkerekedő szemekkel meredtem a lassan képződő kék energiagömbre, melyet ezúttal esélyem sem volt elkerülni. Abban a pillanatban, hogy becsapódtam, engem elnyelt a kék fény, csupán karomat tudtam legalább a fejem elé emelni némi védelemként. Ahogy a találatot követően fájdalmas arccal a földre zuhantam, csupán az vigasztalt, hogy ez a két cero alighanem sok energiát kivett Karasuból, ütésem pedig talált, sőt, az ő energiasugara talán még fel is gyorsította a repülését, ezáltal nagyobbat kapott a kéménytől. Elsősorban karom szenvedte meg a támadást, mely felfogta a sugarat. Most számos égési seb éktelenkedett rajta, a ruha pedig szinte teljes egészében leégett róla, az ujj maradékát pedig inkább letéptem, hogy ne zavarjon, ha hozzáér a sebekhez. A fájdalom miatt néhány pillanatig homályos volt a látásom, de ahogy lassan feltápászkodtam, kitisztult a kép is, így felmérhettem én mekkora kárt okoztam. Örömmel láttam, hogy én sem voltam sikertelen, és neki is legalább annyira nehezére esik a mozgás, mint nekem, de még mindig úgy éreztem, hogy én voltam jobb állapotban.
- Teme... tönkretetted az... egyenruhám... Remélem kifizeted!
Fogalmam sincs honnan találtam erőt a viccelődésre, de úgy éreztem valamit mondanom kell, hogy beszélgetést provokáljak, és más nem jutott eszembe. Mindenesetre Vex minden bizonnyal nem díjazta a célzást, mert ahogy magához tért, máris újra támadott a fegyveréből származó energianyalábbal. Egy kicsit még mindig gyengének éreztem magam az előbbitől, így mozgásom is lomhábbnak bizonyult, de erőt vettem magamon és kitértem a vörös sugár útjából.
- Hadou no gojuu, Rei no Kuron!
Készítettem volna elő a következő támadásom egy lélekklón létrehozásával, ám ebben a pillanatban ép karomban valami fájdalmat éreztem, és odapillantva az arrancart pillantottam meg, aki kaszája segítségével... megharapott?! Nem sok jót sejtettem, és félelmem be is igazolódott, ahogy a következő mozdulatomnál váratlanul elvesztettem az egyensúlyom, és elestem. Kérdő tekintettel pillantottam le engedetlen lábamra, amely nem mozdult, hiába erőlködtem. Helyette viszont mozgott a nyakam, pedig a szememet az alsó végtagjaimra szerettem volna szögezni. Ahogy fejemet megpróbáltam visszafordítani, támasztékként szolgáló karomat vesztettem el testem alól, és amikor megkíséreltem visszanyerni az előbbi pózt a kissé fájdalmas földre zökkenést követően, na akkor mozdult meg a lábam.
- Mi ez? Mit csináltál velem??
Értelemszerűen elfogott a pánik, hiszen izmaim önálló életre keltek. Ő irányítja őket? Vagy valami más történt? Csak remélni tudtam, hogy megadja a választ, ám szerencsére nem kerültem emiatt kiszolgáltatott helyzetbe. Lélekklónomat ugyanis sikerült időben létrehoznom, és másik énem azon nyomban meg is támadta Karasut. Bár lélekenergia tekintetében gyengébb nálam, de képességei ugyanazok, így a helyzet korántsem reménytelen. Klónom pedig egyedi vívóstílusomat választotta a támadáshoz, így a lidércnek most olyan csapások, vágások és szúrások hosszas sorozatával kellett szembenéznie, melynek lényege az volt, hogy a kardtartó kéz és a fogás folytonos váltogatásával mindig a legkellemetlenebb és legváratlanabb szögből érkeznek a támadások az eggyel azelőtti csapáshoz képest. Roppantul nehéz védekezni ellene, egész Soul Societyben egyedül én tudok ilyen komplex támadássorozatot létrehozni ilyen rövid idő alatt. Különösen érdekes volt kívülről figyelni saját magamat, ahogy végrehajtom a stílust a maga táncszerű, ám minden felesleges mozdulatot nélkülöző, precíz és gyors mozgásával. Tökéletesítettem a technikát a Yuusuke-sannal való találkozásom óta, valóban lehetett még rajta javítani, és talán még mindig nem tökéletes. De ahhoz elégnek kell lennie, hogy egy arrancar fölé kerekedjek vele. Ám én sem ültem tétlenül a fenekemen, a sokkból kikerülve arra koncentráltam, hogy valamelyik kezemet képes legyek mozgatni, és amint sikerrel jártam, rögtön megcéloztam a harcoló párost, megvárva, amíg Karasu holtterébe kerülök.
- Kunrinsha yo! Chiniku no kamen, banshou, habataki, hito no na wo kansu mono yo! Shounetsu to souran, umihedate sakamaki minami he to ho wo susume yo! Hadou no sanjuuichi, Shakkahou!
Suttogtam el az idézést és a kidou nevét alig hallhatóan, miközben azért is imádkoztam, hogy démonmágiát tudjak használni ebben az állapotban. A vörös gömb megjelenése megnyugvást hozott lelkemnek, és magabiztos mosollyal küldtem a férfi háta felé a lövedéket, majd újabbakat és újabbakat. Ha mást nem is, azt elérem velük, hogy eltereljem a figyelmét, márpedig a fáradhatatlan ál-Kotomi ellen csak tökéletes összpontosítással lehet hatékonyan védekezni. Talán még azzal sem.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Kedd Ápr. 05, 2011 2:08 am

- Te, bántani? Nyugodtan mondhatom, hogy Én nem foglak bántani téged, ha hazamész. De ne akarj felidegesíteni, mert az neked se lesz annyira kellemes. Persze hogy nem jelenti azt, ettem már sok lelket, sajnos ez a szükséges rossz. Nincs miért, örömmel segítettem egy tájékozatlan és ostoba shinigaminak.
Nem titok, kicsit ingerelni akarom. Ha már ennyire ellenséges velem(megjegyzem alaptalanul Very Happy )akkor Én is az leszek. Valamiért az ilyen személyek igazán irritálnak, lenéznek teljesen ok nélkül, teszik a keményet és szerintem alaptalanul. Miért nem lehet, ez egy olyan harc amiben elismerjük a másikat? Pff jöhetne a szokásos duma, Én arrancar Ő shinigami ellenségek vagyunk, és ha találkozunk akkor megdádázzuk a másikat. Igazán komoly magyarázat, de ez akkor se elég ok arra, hogy alábecsüljük a másikat. Ezek pedig nagy hibákhoz vezetnek, ha a másikat lebecsüljük. Igaz, akkor lesz tapasztalat és tanulság. Mindenben van tanulság, csak meg kell találni. Ahogy nekem is rákéne már jönni, hogy mindig ezért szívom meg, hogy elgondolkozok a dolgokon, és nesze.
Most szépen elkaptak, igaz egész jól néz ki ez a kidou, de én akkor is azt mondom. Basszus. Száguld felém, mint egy gyorsvonat, és nekem sok esélyem nincs ara, hogy kitérjek előle. Ezért mit teszek inkább? Egy ceroval akarom meglepni. Ha már nekem is fájni fog, akkor szenvedje meg Ő is. Annyit láttok, hogy elnyeli a támadásom, utána, pedig mint akit egy ágyúból lőttek egyenesen száguldok a kéménybe. Becsapódás előtt lehunyom, a szememet majd amikor megtörténik az ütközés aminek a hatására vért köpök fel, végül előredőlve négykézláb állapodok meg. Remegve emelem fel a tekintetemet, az arcom verejtékben fürdik, de egy gúnyos mosolyra telik még. Ő is egész szépen megjárta a dolgot, most nem jövök zavarba amiért így járt a ruhája.
- Hehehe… inkább fizetek… csak öltözz fel. –adok egy kis sértést a női önérzetnek is.
Orgon felhúzom magamat, mint valami rúdtáncos, már csak vonaglani kéne, de azt meghagyom másnak. Ideje taktikázni is egy kicsit, abdominal igazán hasznos ilyenkor. Azzal támadom meg, pontosabban elterem a figyelmét, majd futni kezdek felé. Nem igazán vagyok most a szokásos gyors valaki, de ezt betudom annak, hogy velem akartak lebontani egy kéményt. Nem érdekel mit is akart csinálni Kotomi, de „megharaptam”. Innen már igencsak nagy előnyöm lesz vele szemben, abban a 15 percben kell lerendeznem a dolgokat. Most legalább a mozgása nem lesz tökéletes, sőt inkább nem is nagyon fog majd tudni mozogni. Vele nem leszek kedves, mint a többiekkel, akiknél megvártam hogy elmúljon a hatása, nem, Őt felaprítom apró darabokra. Akarna mozogni, de helyette elesett, igen, csak így tovább. Elröhögtem magamat a kérdésén.
- Hogy mit? Könnyű a válasz rá, megkavartam a mozgásodat egy kicsit, teljesen véletlenszerűen mozognak a tagjaid. Mozdítani akarod a válladat, akkor lehet a karod fog, vagy bármi más. De most itt az ideje befejezni ezt a kis játékot.
Fenébe, mégse tudom most befejezni, mert egy másik Kotomi támadt meg. Egy másik KOTOMI? Ezt hogyan, de mégis hogyan? Francba, ez lett volna az a kidou amire nem figyeltem. A rohadt életbe, hamar csinálnom kell valamit, ha elmúlik, a támadásom hatása akkor cseszhetem. Hátrálnom kell, mert igazán jól vív ez az ál-shinigami. Nehéz tartani vele az ütemet, hol a bal hol a jobb kezében volt a penge, nem jó ez így, már több találatot is elkaptam. Ha így folytatja, felleszek szabdalva a végén. Próbálkozok az ellentámadással, de nem mind jár sikerrel, és nem kéne elfelejtkezni a másik Kotomirol se, egy pillanatra nézek csak hátra, és nem tetszik a látvány. Egy vörös gömb száguldott felém. Szemből pedig egy penge, ezt nevezik pechnek, igazán nagy pechnek. Bár eltalált a gömb, és ez fáj, nagyon is fáj, de legalább a másik nem jött közelebb. Figyelnem kellene az ál-Kotomira, és a gömbökre is, ha a kardot védem, ki a gömbök találnak el, ha a gömböket kerülöm ki akkor a penge. Más helyre ugrok a lövések elől, de a másik követ, és naná hogy a gömbök is. Megvan, mit csinálok, foglalkozok a klónnal, kivárok és amint elég közel ért egy újabb lövése, elugrok előle, remélve hogy a másolatot találja el, bár ha az ki is védi nem lényeges a tervem szempontjából.
- Ideje befejezni. Sajnálom, de sikerült feldühítened. – remélem elég időt nyertem magamnak, Orgon lévő koponyának a száját Kotomi felé mutatom, én pedig az ál-Kotomira nézek. Sajátossága a zanpaktoumnak hogy képes a cerora. Orgoból egy cerot indítok meg az igazi felé, én pedig a klón felé küldök egy barát. Ha sokáig húzzuk, a dolgot mindketten meghalhatunk majd, bár ez nem érdekel, ha Őt is magammal viszem az már siker. Kellet neki felpaprikáznia. De valahol mélyen nagyon is remélem, hogy túlélem, bár ahhoz haza is kell jutni majd valahogyan és orvosi kezelésnek alávetni magamat. Elég rendesen teli vagyok sérülésekkel, égési sérülések, vágások, és szerintem bordatörésem is van, meg belső vérzés is akad. Nem beszélve arról, hogy már megint tönkrement a ruhám. Ez de felháborító.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Pént. Ápr. 15, 2011 5:18 am

Igazán örültem neki, hogy az arrancar megerősítette a technikája működésével kapcsolatos gyanúmat, legalább már nem kellett találgatnom, hogy mi a fene miatt nem tudtam mozogni. Sajnos a tudás abban nem segített, hogy visszanyerjem a testem felett az uralmat, márpedig én anélkül meg vagyok lőve. Nem használhatok kidoukat a végtelenségig, egyébként sem voltam már olyan fitt, hogy erre pazaroljam az erőmet, amikor nekem jóval több energia befektetésébe kerül egy démonmágia létrehozása, és csak a karkötőmnek köszönhettem, hogy ennek ellenére nem volt gyengébb, mint egy hozzám hasonló erejű shinigami kidouja. Remélhetőleg idővel vissza tudom nyerni a testem felett az uralmat, csak rá kell jönnöm, hogy mi mivel cserélődött össze. Addig is az időhúzás volt a legjobb taktika, és ebben klónom segítségét vártam. Számításom bejött azzal kapcsolatban, hogy vívóstílusom nyomasztó fölényt adott "nekem", Karasunak valóban komoly nehézséget okozott tartani a lépést másolatommal, és attól a pillanattól kezdve, hogy rátaláltam a karom mozgatására, már vörös tűzgömbjeimmel is szembe kellett néznie. Csak így volt értelme mágiát használnom, esztelenül dobálni őket ostobaság lett volna. Így viszont sikerült eltalálnom és sarokba szorítanom, a két oldalról érkező támadások ellen képtelen volt hatékonyan védekezni. Megpróbált ugyan trükkösen úgy mozogni, hogy tűzvonalba csalja az ál-Kotomit, de egy ilyen átlátszó trükknek egyikünk sem dől be. Még hogy ostoba? Most mondja ezt, amikor szorult helyzetbe került, most legyen ilyen nagy a szája >.>
- Persze, még én dühítettelek fel, mi? >.>\"
Szenvedtem ki a szavakat, miközben összegabalyított testhelyzetemből próbáltam valahogy kicsomagolni magamat. Azt hiszem rájöttem, hogy arrancarokkal nem éri meg jópofizni, mindegyikük romlott, bunkó alak, nem érdemlik meg a pozitív hozzáállást. Többszörösen is megsértett. Lehet hogy harcolunk, de egy úriember még ilyen körülmények között is illően viselkedne egy nővel szemben, nem pedig sértegetné jobbra-balra >.>\" És még ő a dühös, na akkor én mi lehetek ezek után? >.>\" Mérgelődésem közepette persze nem feledkezhettem el Karasuról sem, aki úgy tűnt, hogy tervez valamit. A kaszán lévő koponya szájában megjelenő fénygömb nem kecsegtetett túl sok jóval, és egyenesen felém célzott vele. Összeszorított fogakkal erőltettem meg az agytekervényeimet, vissza kellett emlékeznem, hogy miként is mozdítottam meg az előbb a lábam. A koponyából kicsapódó valami meglepetésemre ráadásul egy újabb cero volt, a harmadik nagyon rövid időn belül. Ha megint eltalált volna vele, azt hiszem keresztet vethettem volna az életemre, de szerencsére az utolsó pillanatban sikerült megtalálnom a helyes mozdulatsort és sikerült elérnem, hogy csak a lábamat pörkölje meg az energiasugár. A fájdalomtól még így is elvesztettem az eszem, de nem bizonyult tartósnak a kín, lábra állni meg éppen képtelen voltam, szóval betudtam jelentéktelen sérülésnek az égési sebeket és a ruhám további pusztulását. Azonban a stratégiám ezzel befulladt, be kellett vallanom magamnak, hogy így nem leszek képes őt legyőzni. A klónom ügyes, de akkor is gyengébb nálam, nem tudja úgy használni a zanpakutoum, ahogy én, anélkül pedig akárhogy terelem el a férfi figyelmét, nem fogunk tudni diadalmaskodni. Sokkal drasztikusabb megoldáshoz kellett folyamodnom, és az egyetlen dolog, ami eszembe jutott, az nem éppen olyasmi volt, amivel saját magamat kímélhettem volna.
- Kuso... Kazehougan...
Motyogtam magamnak, mire hamarosan megjelent a kezem mellett a sűrített levegőből készített golyó. Másolatom még mindig ép volt, és mint ilyen, egy pillanatra sem hagyta magára ellenfelünket, folyamatosan nyomás alatt tartotta, most éppen ütések és rúgások sorozatával, amelyben olykor-olykor elvegyített néhány vágást és szúrást. Vettem egy nagy levegőt, és amikor Vex biztosan nem rám figyelt, hozzáérintettem a tenyerem a gömbhöz, amely azonnal kilőtt a verekedő páros felé. Önfeláldozó módon csaptam oldalba az arrancart, aki remélhetőleg meglepetésében és az ütközés erejének hatására ki fogja ejteni a kezéből a fegyverét.
- Bakudou no yon, Hainawa!
Támadtam rá a sárga kidouval, amely a testi kontaktusnak köszönhetően nem csak őt kötötte gúzsba, de engem is hozzárögzített a férfihoz, ha nem lett volna elég az összegabalyodó végtagjaink okozta kavarodás. Legalább a földet érés nem fájt, hisz Karasu tompította az esésem Cool
- Nesze, most már te se tudsz mozogni. Most légy tökös legény, várom a nagy befejezést!
Cukkoltam röhögve, talán még képen is rúgtam véletlenül mozgolódás közben. Megbénítottam, egyikünk sem tud semmit csinálni, csak a klón, amelynek esélyt adtam, hogy végezzen a lidérccel. Mivel én voltam felül, és fejem pont nem arra nézett, amerre az ál-Kotomi volt, így nem láthattam, hogy másikam mit is csinál pontosan, de Karasu kiszolgáltatott volt előtte, ott sebezhette meg, ahol akarta Twisted Evil

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Hétf. Ápr. 18, 2011 7:18 am

Valahogy kezdet ez az egész igencsak kellemetlen lenni számomra. Folyamatosan figyelni a másolatra és közben figyelni a hátam mögött lévő kis idegesítő vörös gömbökre is. Amik közül már pár eltalált, és igazán tényleg nagyon szar érzés volt. De gondolom csak az egyensúly miatt, hiszen szemből is kaptam már pár találatot és hátulról is. Az egyensúly, ez is mennyire érdekes, valamiért a Természet egyensúlyba hozza a dolgokat. S ezt még csodálni is lehet benne. De bár ne rajtam gyakorolná ezt a szokását. Azt már nem is említem meg, hogy a ruhámnak annyi. De miért szívat a Természet? Előző életemben rosszat csináltam? Na jó, előző életemben ember voltam. Tehát az azelőttiben csináltam valami rosszat? Amiért most így büntet az élet? Remek addig gondolkoztam, míg csak nem sikerült elérnem, hogy a másolatot eltalálja egy kidou. Bár elég gyengécske kis próbálkozás volt részemről. Annyit elértem, hogy sikerült olyan helyzetbe kerülnöm, hogy egy barával a klónt támadjam meg, az igazit pedig Orgo cerojával. S igen neki sikerült feldühítenie Engem. A fenébe, ma nem sikerül úgy semmi ahogy én akartam, a cero nem teljesen találta el. De ennyi, Kotomira már nem tudok tökéletesen figyelni, pontosabban tudok, de nem az igazira figyelek hanem a másolatra. Aki csak nem hagyja abba a molesztálásomat és folyamatosan zaklat. Ütöget, rugdos és még bökdösni is akar. Szikrázva kereszteződnek a pengéink, egymásnak feszülünk, egy hirtelen jött ötlet, és arcon fejjelem a másolatot. Hátra ugrok tőle és leakarom kaszálni, amikor egy igencsak meglepő és fájdalmas dolog történt. Orgot elejtetem és szerintem pár bordám is eltört. De a bonusz, hogy valamiért annyira ragaszkodik hozzám ez a shinigami, hogy összekötözött minket. Tudtam hogy ennyire imádnak a nők, de ez már túlzás. Az ágyban nyugodtan, ott lekötözhet, de így itt kint a szabadban, amikor megakarnak ölni, és ráadásul egy mocskos shinigami. Az már nekem is sok. Az ágyról jutott eszembe. A párna is én lettem amire érkeztünk. Nyikantam egyet és kaptam egy rúgást is az arcomba.
- Hogy ba..na meg az Isten. De komolyan, ez nagy szívatás volt. Nagy lesz az már biztos, ha kell megdöglök Én is de velem együtt Te is megfogsz.
Annyira Én nem nevetek, vagyis inkább semennyire se nevetek. Bár reménykedek hogy ezt túl fogom élni. Hiszen ha két teljesen egyforma erős személyt állítunk egymással szembe, hogy küzdjenek meg. Annyi különbséggel, hogy még az egyik reménnyel teli, még a másik csak létezik. Akkor az fog győzni, akiben ott a remény. S mivel szerintem Kotomival nagyjából egyforma erősek vagyunk, az marad életben aki reménykedik. Csak az a nagy helyzet, hogy szerintem Ő is reménykedik. Akkor ez pedig nem más lesz, mint egy olyan helyzet amiben nagyjából mindent egy lapra teszünk fel. Elsőnek a klónja valamennyire tudom mozgatni a fejemet, a karjaim a problémásak. Meg is van a klón, cerora nagyon nincs erőm, ezért mást csinálok.
- Claro de luna.
Suttogom el a szavakat, és a másolat mögött jelenik meg a vörös sarlóforma és a lábaira tekeredik. Ez megoldva, egy kis ideig nem fog ártani. Visszahanyatlik a fejem a betonra. Jöhet szerintem a finálé.
- Bocsi az eddig dolgokért, csak azért mondtam azokat mert felment bennem a pumpa. Tudod nem úgy mint amikor mellé ülsz a WC-n.
Nyelek egy nagyot, és mindkét kézfejemen egy Bara kezd megjelenni, ekkora távolságból mindkettőnknek komoly károkat fog okozni majd. Hogy kicsit színpadias dolgokat mondjak, a sötétség és a fény harcosa ma csapott össze. A sötétség harcosa bármilyen harcba belemegy. Míg a fény harcosa tudja, mi az, amiért érdemes harcolni. Megérzései és hite alapján cselekszik. Erre én pedig azt mondom, hogy ez marhaság. Nincs itt olyan hogy fény és sötétség, csak két fél, két ellentétes érdek és kész. Had szóljon a metál. A két bara felrobban és mindketten szálunk a levegőbe, nem hiszem hogy nagyon jó állapotba van Kotomi, és Én se. Olyan nagyon szar és fájdalmas érzés ez.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Hétf. Ápr. 18, 2011 2:06 pm

Várakozásommal ellentétben az arrancarnak még volt a tarsolyában trükk, így hiába bénítottam meg a mozgását és hoztam kiszolgáltatott helyzetbe, nem használt. Nem jött a végső csapás, csak egy tompa puffanás, miután elgagyogott valami kínainak hangzó igét. Nem láttam, mit csinált, de a klónom az eddigi sérülései mellé szerezhetett valami újabbat, ugyanis megszűntem érezni a jelenlétét, szóval bizonyára lélekszemcsékké bomlott. Cöh... no mindegy, így is eleget tett.
- Bocs, még túl fiatal vagyok és túl sok dolgom van ahhoz, hogy veled haljak, arrancar.
Utasítottam vissza az ajánlatot, miközben munkára bírtam az agytekervényeimet egy új terv után kajtatva, ám mivel én is össze voltam kötözve, meg egyébként is rengeteg energiát és koncentrációt igényelt a jelenleg limitált mozgásom, nem igazán volt ötletem. Amíg ő se tud megmoccanni, addig viszont baj nem lehet, legalábbis én így gondoltam. Kicsit tudok pihenni, regenerálódni, cserébe csak el kell viselnem Karasu közelségét, az pedig nem nagy ár. Persze tévedtem, ugyanis valami meleget éreztem meg valahol ott, ahol a fiú kezei lehettek, és némi tekergés után látóterembe is került egy öklömnyi gömb, ami nagyon úgy nézett ki, mint egy bara.
- Baka, mit csinálsz?! Ezzel magadat is kiütöd, te szerencsétlen!
Bevallom kissé megrémültem, közvetlen közelről bekapni egy ilyet biztos sokkal rosszabb lesz, mint amikor egy távolról kilőtt darab megtalált még a harcunk elején. Tágra nyíló szemekkel próbáltam szabadulni, mire eszembe jutott, hogy csak fel kéne oldanom a technikámat, de ekkor már késő volt. Fülsiketítő robbanás és heves fájdalom kíséretében röpültem a levegőbe a másikkal egyetemben, hogy aztán néhány méterrel odébb, tehetetlenül csapódjak a talajnak. Maga az érkezés is fájdalmas volt, a számban megjelenő fémes ízből ítélve úgy éreztem vért is köhögtem fel. Mozdulni is alig tudtam... mármint ha amúgy tudnék mozogni, akkor is nehezen ment volna, minden porcikám fájt. De tudtam, hogy ha hamarabb reagálok, akkor még nem vesztettem. Még mindig az időnyerésen járt az agyam, és az elmémben ismét az általam ismert mágiák között kutattam. Ha bejön, amit akarok, akkor nem kell amiatt aggódnom, hogy már alig érzek magamban erőt, így hezitálás nélkül hozzáláttam az idézés kántálásához.
- Bakudou no rokujuunana, Satsu Mizu Eirou!
Nyöszörögtem az arrancar felé pillantva, szavaim hatására pedig Vex alatt víz jelent meg, amely pillanatokon belül körbevette őt, és börtönbe zárta. Már nem tudtam és nem is akartam bele annyi erőt rakni, amennyi képes lenne ellenfelemet ténylegesen fogságban tartani és megfullasztani, amire ez a technika valójában ki van találva, de kelleni fog neki egy kis idő, míg kiszabadul, s én addig eltűnök a szeme elől.
- Yosshi... Bakudou no nijuuroku, Kyokkou!
Motyogtam, elrejtve magamat a férfi összes érzéke elől, majd összeszedtem minden erőmet és gurulni kezdtem a legközelebbi rejtekhelynek alkalmas tereptárgy, egy halom vasgerenda felé. Utolsó erőtartalékaimat merítettem ki ezzel a kidouval, shikaiomat se tudtam már tovább fenntartani, így karmos fémkesztyűim visszaalakultak egyszerű katanává. A fémrudak mögött aztán ülőhelyzetbe tornásztam magam nagy nehézségek árán, és háttal nekidőltem a "falnak". Erősen lihegtem, számtalan zúzódás, vágás és égési sérülés éktelenkedett rajtam, a ruhám is össze-vissza szakadt, olyannyira, hogy már szinte éppen csak takarta a törzsem, plusz a mozgásomnak sem voltam ura, noha azt hiszem a lényegesebb mozdulatokat már sikerült újratanulnom. Némán mértem fel az állapotomat, majd amint megbékéltem leharcolt külsőmmel, oldalra dőltem és a földre feküdtem. Pihenni akartam és erőt gyűjteni, közben pedig végiggondoltam mit csináltam jól, és mit rosszul eddig. Úgy éreztem Karasu nyers erő tekintetében enyhe fölényben van, amit én kellő önfeláldozással és hatásos kombinációkkal tudtam ellensúlyozni, de a harcot nem én irányítottam, és ez zavart. Máskor képes vagyok félelmeket táplálni az ellenfélbe, bizonytalanná tenni őket azzal a sokrétűséggel, amit harc közben mutatok, de ez most nincs így. Más szinten van, mint osztagom alacsonyabb rangú tisztjei vagy azok a shinigamik és arrancarok, akikkel eddig harcoltam... már Naraku taichout és Yuusuke-sant leszámítva. Meg kellett próbálnom átvenni az irányítást, új stratégiát kellett kieszelnem.
Úgy tíz perccel később, amikor fel akartam tápászkodni, és ehhez lábamat akartam megmozdítani, váratlanul tényleg a lábam mozdult meg. A jelenségtől meglepődve kis híján felkiáltottam, ám még időben befogtam a szám, a kidou csak a jelenlétem tünteti el, a hangomat nem. Óvatosan mozgatni kezdtem a tagjaimat, hogy meggyőződjek róla, tényleg elkopott az engem korlátozó technika hatása, és valóban, az mozdult meg amit éppen meg akartam mozdítani. Gyermeki örömmel csuktam össze és nyitottam szét tenyeremet néhányszor, majd összeszorítva azt széles mosoly terület szét arcomon, végre megszabadultam a hendikeptől, ami akadályozott a harcban. Újabb öt perc elteltével pedig úgy éreztem, hogy visszanyertem valamelyest az erőmet, és újra képes vagyok küzdeni.
- Hikkake, Mayoi Neko...
Aktiváltam ismét shikaiom halkan, a szokásos mozdulatokkal, majd feloldottam az engem rejtő mágiát, felálltam és kiléptem a fémgerendák rejtekéből. Minden lépés fájt egy kicsit, de a vérzés már mindenütt elállt, és összességében nem jelentett gyötrelmet a mozgás.
- Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak! Remélem benne vagy a második fordulóban!
Kiáltottam el magam, és midőn karmaimat visszahúztam, a megjelenő karddal egy határozottat suhintottam a levegőbe. Vesszen a kidou, soha életemben nem kellett még ennyit használnom ilyen rövid időn belül, és nem is akarok többé. Sokkal jobb érzés karddal és puszta kézzel harcolni, mint holmi hókuszpókusszal, csak így érzem igazán jól magam. Remélem az arrancar nem döntött úgy, hogy meglép, igaz őszintén szólva nem lett volna ellenemre az sem.

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Csüt. Ápr. 21, 2011 3:33 am

Ideje volt már végre valamit kitalálnom, mert vészesen közelit annak az ideje, hogy nekem végem lesz. Íííí de nem akarok ilyen fiatalon meghalni. Bekell zavarni a macit a málnásba még egy párszor és pár személynek. Erre egy shinigami akarja ezt megakadályozni? Ez ám a nagy szemétség, és pont egy nő az? Nem vagyok hímsoviniszta, de azért ne pont egy nő legyen már az aki megakar ölni. Akkor is, ha csak egy klónnal végezne velem. De ahogy nézem szerencsére sikerült elintéznem a másolatot. Hm, másolat, ez valamit eszembe jutatt. Ha van pasija, akkor csinál egy klónt, és akkor már megy is a hármas. Plusz ez nem is megcsalás, mert akkor is vele csinálja a pasi. Hm, ez egy igen hasznos technika, jó lenne nekünk is egy ilyen. Azt hiszem beszélni kell pár fejessel, hátha tudnak valami ilyesmiről. Ha túléltem ezt akkor a gyengélkedő után ez lesz az első dolgom.
- Pedig lehet, hogy most az lesz, ciki, de csak ez jutott az eszembe. Bocsi.
Ez olyan mint amikor ember voltam. Volt jogosítványom és kocsim is. Mentem tankolni, és majdnem elütöttem egy gyereket. Pontosabban elém rohant. Nem lett baja, de pár férfi nagyon pulykázni kezdet( nyújtogatták a nyakukat) Én pedig teknősbékázni (húzogattam befelé a nyakamat) nekem volt a kocsiban egy boros üveg. Mondtam magamnak elég vastag és erős, egyet biztos magammal viszek azért. Szerencsére erre nem került sor, mert a lány anyja jött felpofozta a lányt, és mondta, hogy mindig ezt csinálja. Azt akkor megúsztam, de nem hiszem, hogy itt is lesz, egy anya aki kirángat a szarból. Most már mindegy, a barák megjelentek a kezemet és Kotomi is észrevette azokat.
- Máshogy nem megy, ha megkell basszodni akkor megkell basszodni.
Elröhögtem magamat, bár kicsit kétségbe eset röhögés volt. Mert ez nekem is nagyon fog fájni, esély is megvan arra, hogy nekem itt beteszik a nagy kaput és jön a tényleges kaput. Jön a nagy show vége, a finálé. Robbanás, forró és égető érzés mindkét karomban, az egész testemben, szállok az ég felé immár elválva Kotomitól. Hm, a válás mindig fájdalmas, de hogy ennyire? Tuti nem fogok megnősülni soha. Mintha belassulna az idő, lassan zuhanok a talaj felé, lehunyt szemekkel. O a rohadt életbe, de mocskos fájdalmas lesz majd az érkezés. Paff és tényleg az volt, nem volt kellemes, az ütődéstől vért köptem fel, és mint egy ácsnak a fia a kereszten, olyan pózban voltam Én is. Megkéne mozdulni, de nincs nagy kedvem hozzá. Szaggatótan vettem a levegőt és a látásom is elég homályos volt. Fura érzésem is volt, most behugyoztam? Olyan nedves minden, de az nem lehet, azt csak a lábamnál érezhetném, de ez most mindenhol ért. A nyakamig csak nem pisáltam fel. Tényleg nem, ez víz, körülöttem csak víz volt. Ismerős ez már nekem, egyszer zártak már be ilyenbe, az se volt kellemes. Onnan is csak saját magamat megsebezve tudtam kiszabadulni. Ehhez viszont most nem sok erőm van. Hagyom had lepjen el a víz, és csak lebegek benne. Lassan elfeketedik a víz a fekete por lekopik rólam és a maszkom darabjai is eltűnnek. Tovább már nem vagyok képes fenntartani a ressurectionomat. A maradék erőmmel a kiszabadulásra koncentráltam, a lábaimmal lökve magamat akartam elérni a börtönöm széléhez. Sikerül is, soha nem voltam jó úszásban. Csak ha mély volt a víz, de akkor nagyon is az voltam. Nem kellet foglalkoznom a szabadulással, mert eltűnt a ketrecem és ismét volt egy randim a talajjal, ez már nem is tudom hányadik. Lassan a kezét is megfogom kérni. A hátamon feküdtem és nagy nehezen sikerült hasra küzdenem magamat. Ajkamba harapok a fájdalom miatt, vért is sikerül kiserkentenem. Homályos látással próbálom megkeresni a zanpaktoumat, szerencse hogy a kaszái elég pirosak így nem volt olyan nehéz megtalálni. De érte menni, na, az már szar. Valahogy sikerül felállnom, de a lépéseim nem a legjobbak, elég összevissza megy. Meg-meg rogy a térdem, de sikerül állva maradnom, vér jelzi az utamat Orgoig. Amiért lehajolok és ismét a kezemben érzem. Egy kicsit pihennem kell, elég erőt szerezni hogy ismét tudjam használni a ressurectiont, és akkor a sebeimnek is annyi. Ledőlök egy kéményhez és pihenni kezdek. Azért is merem ezt megtenni mert nem érzem és nem is látóm Kotomit sehol. Remélem inkább elment és nyalogatja a sebeit, vagy valaki Őt nyalogatja. Nem érdekel nagyon, csak pihenni akarok egy kicsit. Nem tudom pontosan mennyi idő is telt el, de már megint hallom a hangját. Faszom, harcolni akar tovább? Eh, ez nem jó, valamennyire sikerült összeszednem magamat, de ez igen csak kevés még. Már látom is, Orgot megtámasztom magam mellet és felhúzom rajta magamat.
- Komolyan folytatni akarod? Ne legyen, akkor legyen harc továbbra is. Hogy gebednél meg.
A végét már csak magamnak motyorékoltam. A zanpaktoum pengéi Kotomi felé néztek. Az elsőt Ő kezdte, a másodikat ideje nekem. A talajon húzva Orgot megindultam a shinigami felé, amikor elég közel értem egy lentről indított íves vágással kezdtem. A szemeim megremegtek, nem kellemes a mozgás az már biztos, de legalább már a vérem nem folyik.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Szomb. Ápr. 23, 2011 3:21 am

Tekintetemben határozottság tükröződött, koncentrációm pedig kis híján a plafont súrolta. Egyáltalán nem kívántam újra leamortizálni magamat, éppen elég sérülésem volt már így is, örülhettem, hogy sikerült magamat harcképes állapotba hoznom úgy-ahogy. Kicsit húztam a lábam, a sérült karomat is kellemetlen volt mozgatni és alighanem a barák is okoztak valamiféle sérülést nekem, amit jelen állapotomban nem érzékeltem. Viszont jóleső érzés volt visszanyerni a testem felett az uralmat, könnyednek és légiesnek éreztem a mozgásom. Talán nem is gondolná az arrancar, hogy ilyen hatással van valakire a resurrecciónja technikája, pedig tényleg olyan, mintha egy mázsányi súlytól szabadultam volna meg éppen. Felfelé ívelő csapását egy elegáns hátra szaltóval kerültem el, figyelve hogy az ép lábamra helyezzem a testsúlyom, földet érés után pedig rögtön megakasztottam a katanámmal a következő támadást.
- Nem ragaszkodom hozzá, ha visszamész Hueco Mundóba, nem állítalak meg.
Közöltem vele gondolataimat, míg fegyvereink egymásnak feszültek. Elég sok idő eltelt mióta gyepálni kezdtük egymást, nem akartam hogy aggódjanak értem a bajtársaim, azt meg pláne nem, hogy hiányom miatt utánam jöjjenek és otthagyják a célszemély megfigyelését. A veterán tagoknak ez eszébe se jutna, de a csapatomban most fiatalabbak voltak, akiknek hamarabb elfogy a türelme és nem is egynémely korábbi kapitány vasfegyelme alatt képezték ki őket, így az Onmitsukidou szellemisége kevésbé ragadt át rájuk. Már engem is vasvillával kergetnének el egy-egy másik idősíkból, mivel én inkább feláldozom magamat az embereimért, mintsem hogy hátba támadjam az ellenséget, amíg az a bajtársaimmal foglalkozik. Most sem véletlen, hogy én jöttem lidércet irtani, és jól is tettem, egy hadnagy-szintű arrancar ellen nem sok esélyük lett volna.
Állóháborúnkból egy jól irányzott rúgással kívántam kibillenteni a patthelyzetből, és bár lábam csak a levegőt találta el, a célomat elértem, így gyorsan hátraugrottam, majd egyensúlyom áthelyezése után átvettem a kezdeményezést. Shunpót használva guggoló helyzetben kerültem Karasu mellé, és pengémmel megkíséreltem elvágni a lábizmait, majd továbbugrottam és felegyenesedve, egy félfordulatból hátulról rúgtam felé. Ha sikerül a vágás, akkor fejbe rúghatom miközben térdre rogy, de ha nem, akkor még mindig hátba találhatom, feltéve ha nem tud félreszökkenni. Ezt követően egy esetleges kontrától tartva ismét visszakoztam biztonságos távolságba.
- Hadd kérdezzek valamit, arrancar. Miért követed Aizent? Mi az oka annak, hogy a csatlósa lettél?
Érdeklődtem ridegen, hangomban immár egy cseppnyi kedvesség sem volt. Összpontosításom elérte a tetőfokát, egyfajta átszellemült állapotba kerültem az adrenalintól, melyben csak ritkán hibázom és jobb a reakcióidőm is, mint normál esetben. Ez a stádium az, amikor egyik újonnan felfedezett shikai technikámat is a legjobb hatásfokkal használhatom, hiszen ebben a lelkiállapotban voltam a legeredményesebb softball-játékosként is. Újabb hátraszökkenéssel teremtettem távolságot kettőnk között, karmaimat kieresztettem, így eltüntetve kezemből a kardot, majd egy mély sóhajtást követően a pengék hegye körül ismét sűrűsödni kezdett a levegő, ahogy Kazehougan nevű technikámnál is. Azonban most nem állt meg a focilabda méreténél, hanem tovább zsugorodott a gömb, maroknyi méretűvé. Szabad kezem közben az oldalamon függő ütőre tévedt, mely máskor kardhüvelyként szolgál, és leakasztotta azt a helyéről.
- Ippatsu...
Szólaltam meg, majd a szélgömböt a levegőbe dobtam, és ütőpozícióba álltam. Kitámasztás, lendítés, és a gravitációnak engedelmeskedő labda fémes csattanást hallatva összetalálkozott az ütővel, egyenesen Vex felé megindulva. Ha a nagysebességű labda nem talál, egyszerűen újratöltök és ismét próbálkozom, de ha eléri az arrancart, az minden kétséget kizáróan röppályára fog állni, én pedig villámtánccal fogok mögé kerülni és megkísérlem fordulatból hátba rúgni a levegőben lévő ellenfelem, hogy minél nagyobb legyen a találkozásunk ereje. Bár gyengébb ellenfeleknek akár gerincét is törhetem így, most aligha lesz így, de van rá esély, hogy végleg kiütöm a férfit és ezzel véget vetek a harcnak. Remélem most nem fog magával rántani valami őrültséggel >.>\"

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 30
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
43000/45000  (43000/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Szomb. Ápr. 23, 2011 4:57 am

Valahogyan nem lepet meg az a tény, hogy sikeresen elkerülte a támadásomat. S a pengéink ismét keresztezték egymást. Valahogyan nincs most akkor erőm, mint a harc elején. Hogy ellökjem magamtól, jelenleg megelégedek azzal is, hogy csak egymásnak feszülünk. Szerencsére nem illünk össze, mint két kicsi legó.
- Eh, naná. Biztos nem fogsz, ahogy az elején is köszöntél és csak utána támadtál.
Eh, pedig mennyire jó ötletnek is hangzik ez, hogy eltűnni innen és otthon a gyengélkedőn pihenni minimum egy egész héten át. Utána meg egy újabb hétégi piálni fogok, elfelejteni ezt a vacakságot. Plusz azért is kellene már lelépnem, mert megeshet, hogy nincs egyedül, tehát ha sokáig elhúzom ezt az egészet, akkor lehet, a társai megjelenek és tűpárnát csinálnak belőlem. Patt helyzet, nem kéne egyedül járkálnom a nagyvilágban. Legalább egy partnert hozhatnék magammal.
Most rúgni akar, de szerencsére nem talált el. Elhátrált tőlem, ezért nagyon is hálás voltam Neki. Szaggatottan vettem a levegőt, Orgot leeresztettem és vártam a következő lépésére. De ismét eltűnik, és mellettem jelenik meg, semmi kedvem akciózni, ezért csak elsonidoztam, de így is sikerült megvágnia a lábamat. Ha így haladok mankó fog kelleni lassan. Ismét csak egymástól távol vagyunk. Ejha kérdezett valamit, lassan majd elviteti magát egy randira. Arra várhat, nem elég hogy shinigami, de szerintem elvárná, hogy mindent Én fizessek, hát nem. Ha együtt megyünk, akkor fifti-fifti alapon csináljuk csak.
- - Hűség…. ez az oka annak, hogy követtem. Ő adta nekem ezt az erőt, célt kaptam tőle. Hűséggel tartozok neki, ha kell az életemet is feláldozom, ennyivel tartozok neki. De vissza is kérdezhetnék, Te miért szolgálod a Gotei 13-at?
Nagyjából szerintem hasonló a válasz, hűség és kész. Szerencsére csak állunk, és nézünk, közben mosolyra görbül a szánk. Oké a mosoly nincs meg, de legalább időm van egy kis regenerálódásra, ami a lélekenergiámat illeti. Ahogy elnézem kelleni is fog majd, mert Kotomi valamit csinál, egy kis levegőlabda jelen meg a kezénél. Megint nekem akar repülni, mint valami ágyúgolyó? Nem, ahogy nézem nem, mert egy ütőt is elővesz. Eh, akkor játszunk, két kézre fogom Orgot és várom a csodát. Száguld is felém a labda, megütöm, de nem visszaszáguld, hanem engem lő ki. Tehát nem Ő lesz az, aki ágyúzik, hanem Én. Fasza, nagyon fasza, akkor repüljünk. Száguldás közben érzek valamit, ismerős lélekenergia. Hm, értem jöttek volna? Vagy csak erre járnak? Mindegy annyira nem érdekel, csak mehessek már innen a fenébe. Repülés közben érzek valamit a hátamban, egy rúgást, ami nem csak fájdalmas de előre is repülők bele a talajba, felszántva azt. Kiterülve fekszek, teli horzsolásokkal pár törött bordával, és rohadtul fájó háttal. Hm, egy Kozmodiszk most igazán jó lenne. Nehezen sikerül felállnom, de térdre is rogyok.
- - Ki….. kiegyezünk egy…… döntetlenben? – bár mindegy mit mond, végre megérkezett. Éppen időben, az égből alászáll a sárga fény. Negacion, végre mehetek haza, a talaj alattam megremeg, és velem együtt kezd el emelkedni. Irány haza, és legyen Kotominak egy gitár a mellkasán, és a rák legyen a pengetője, hogy hűlne rá a bőr és bújjon menyét az orrába.

/Köszi, jó volt, és nem nyertél, csak döntetlen Razz /

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Kotomi
2. Osztag
2. Osztag
avatar

Female
Aries Dragon
Hozzászólások száma : 190
Age : 29
Tartózkodási hely : Seireitei / 2. osztag
Registration date : 2010. May. 25.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy / a Járőralakulat parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30150/45000  (30150/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Szomb. Ápr. 23, 2011 7:03 am

Tény és való, nem voltam valami kedves Karasuval, meglepetéstámadás meg minden, de no, arrancarokat eszembe se jutna úgy kezelni, mint valami ártatlan, veszélytelen lényt. Ettől függetlenül teljesen komolyan mondtam, hogy hagynám elmenni, mivel számomra első a küldetés sikere, és az elhúzódó harc már lassan ezt veszélyeztette. Úgy jöttem ide, hogy néhány perc alatt megtisztítom egy hollow lelkét mintegy rutinból, erre itt ragadtam egy kemény élet-halál harcban. Nem számítottam ilyen komoly ellenállásra és ha őszinte akarok lenni magammal, nem biztos hogy képes lennék végezni ezzel az arrancarral a jelenlegi szintemen, vagy csak nagyon súlyos sérülések árán, ebben pedig semmi vonzót nem találtam. Különben is, shinigami vagyok ugyan, de második osztagosként nekem nem kötelességem lidércek ellen harcolni, így lelkiismeret-furdalásom sem lenne amiatt, ha futni hagynám. Ellenben győzködni sem fogom, hogy legyen már olyan kedves és távozzon, ha hagyom elmenni, csak én nem látom értelmét a további küzdelemnek, ha ő sem akar harcolni, és én is meglennék nélküle >.>\"
- Van egy célom: meg kell találnom valakit, és meggyőztek, hogyha shinigami válik belőlem, akkor könnyebb dolgom lesz. Nem bántam meg a döntésemet, barátokra, szerelemre leltem. Persze ezt te nem értheted szív nélkül...
Feleltem a kérdésre. Ha erőt kívánt, akkor azt kétségtelenül megkapta Aizentől, de megvan a véleményem azokról, akik nem a saját, kemény munkájuk révén válnak erőssé. Én csak saját magamnak köszönhetem amit elértem, legyen szó az emberi életemről vagy a mostaniról, nem holmi nagyobb hatalom adta meg nekem az erő illúzióját. Ugyanis kétségtelen, hogy ha megkapta az erőt Karasu, akkor azt el is lehet tőle venni, és akkor ismét ugyanaz a gyenge alak lesz, mint korábban volt. Számomra viszont jó emlékeztető volt ez a kérdés, hogy nem szabad szem elől tévesztenem azt a célt, ami miatt végól shinigami lettem. Hitominak is megígértem, hogy egy nap a szüleinkkel az oldalamon állítok be hozzá, amíg el nem jön az az idő, addig nem nyughatok. Azóta már más célok is motiválnak persze, de nem lehetek maradéktalanul elégedett, amíg ezt az egy célt nem teljesítem.
Nem kevéssé lepett meg, hogy az arrancar megkísérelte visszaütni a labdámat, nem gondoltam volna, hogy ismeri a játékot. Persze mozdulata csak arra volt elegendő, hogy elnyeljen egy kevés energiát, egy kezdő nem fog tudni mit kezdeni egy olyan labdával, amit én ütöttem meg. Vajon azóta is tartom a prefekturális hazafutás-csúcsot? Költői kérdésem persze most lényegtelen, mire villámtánccal Vex mögé kerülök, már el is felejtem, és csak arra koncentrálok, hogy meg tudjam rúgni az ellenfelem. Sípcsontom telibe is találta a férfi hátát, ám arra nem számítottam, hogy ez nekem is fájhat, ám kiáltásom bizonyítéka volt annak, hogy én sem éreztem magam kellemesen a találkozástól. Esésemet emiatt nem tudtam irányítani, így újfent beütöttem magam, csak hogy hozzáadjak eddigi kínjaimhoz. Holnapra tele leszek kék-zöld foltokkal, nagyszerű >.>\" Fájdalmas arccal kerestem meg tekintetemmel az arrancart, aki látványosan jobban szenvedett, mint én, ám jelenleg lábra állni én sem tudtam volna.
- Igen, azt hiszem kiegyezhetünk a döntetlenben...
Mondtam ki kínos vigyorral a szavakat, amelyek a harcunk végét jelezték, és mint valami végszó, úgy csapott le a sárgás fény a magasból. Felnézve egy gargantát, és mögötte egy hatalmas fehér maszkot véltem felfedezni. Ez lenne hát a negación? Ha akarnék, se tudnék tovább küzdeni hát, végül is örültem neki, hogy így alakult. Némán figyeltem, ahogy Karasu a levegőbe emelkedik, és lassan eltűnik a sötét szájra emlékeztető képződmény mögött, majd elterültem a földön és jó néhány percig úgy maradtam, míg a lábamban lüktető fájdalom nem csillapodott annyira, hogy fel tudjak állni. Erősen sántikálva indultam vissza a csapatom felé, miközben arra gondoltam, hogy még mindig hosszú út és sok edzés áll előttem, és arra, hogy mit is fogok mondani a társaimnak, amikor megkérdezik, hogy mi a fene miatt kerültem ilyen leharcolt állapotba. Szerencse, hogy megfigyelni így, tele sebekkel és szakadt ruhával is lehet...

// Én is köszönöm a játékot ^^ //

______________




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 27
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   Szomb. Ápr. 23, 2011 7:57 am

A küzdőtereteket lezárom, jutalmatok 1000 lp és 1500 ryou.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex   

Vissza az elejére Go down
 

Erőpróba - Sakai Kotomi vs Karasu Vex

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-