HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   Pént. Márc. 04, 2011 3:28 am

>>előzmények<<

Noha csak egyszer néztem végig a trilógiát, azt is csak azért, mert Tui annyit erőlködött, hogy nézzem meg vele, hogy végül beleegyeztem, azért nem volt olyan rossz, bár nem értem, mit lehet rajta ilyen lexikálisan tudni oda-vissza, meg a karakterek nagy részét azóta már el is felejtettem. Mindegy is, azért tanultam belőle néhány fogást, például el tudom hajítani a kardomat úgy, hogy az vissza is jöjjön. Persze, csak ha utána mászok, hiszen sajnos olyan képességem nincs, amivel magamhoz vonzhatom a zanpakutomat. Még, ugyanis ezt a hiányosságot sürgősen pótolnom kell valahogy, csak még nem találtam ki, hogy. Mindegy, majd lesz valami, a szöszi meg láthatóan ért a dolgokhoz, hiszen mágnessé változva magához vonzza a sörös dobozt. Ezt nekem is meg kell tanulnom! Surprised ***.*** Tuti kiakasztanám szegény Tuit, ha az éppen felbontott sörét meg a szendvicsét ilyen módon elcsenném tőle, még mielőtt megkóstolhatná őket. Mindezt úgy, hogy hozzá sem értem. Cool Bár már az is elég lenne, ha csak felborítanám az itókáját… Kellett neki kiröhögni a Fatal Error konci miatt… Meg voltam hívva, na és akkor? Ismerek egy bandatagot, és csak nem mondhatom szegénynek, hogy bocs, szar a zenéd, nem megyek… Ez van, kedves vagyok, talán túl kedves, pláne, miután Tui is megúszta egy alapos tarkón ütéssel. Megérdemli. >.>
- Van nekemí kaa’om! Surprised ’sak segíccs kimászni-a pohóssessől! Surprised – jelentem ki meglepetten az alapból amúgy felháborodást keltő kijelentésre, miszerint én nem rendelkezek zanpuval, márpedig van nekem olyan is, szép kecses, vágtam is már el vele kapitány torkát! Surprised Ja, nem, az a kezem volt… Útban volt, szóval kitéptem a nyakát. Ez van, parancsot teljesítettem – az elsőt, miután espadává neveztek ki. Az meg már csak egy különös időcsapda mellékterméke, hogy csóri akkor még kapitánnyá se volt kinevezve, amikor végeztem volna vele. Mindegy is, itt most akció van… Jelenleg például az, hogy szépen kussban megvárjam, míg Szőke visszatér, addig is, igen, addig mondjuk meg kéne próbálnom egy kicsit kijózanodni. Menni fog az, mindezt pedig úgy, hogy nem látom vissza azt, amit eddig megittam. Kaja, igen, kaja, s már látom is a kiszemelt büfét, ami előtt a nagy sor kígyózik. A következményeken nem igazán gondolkozok, egyszerűen elsütök arrafelé egy barát megcélozva a sorban legelöl álló ember búráját, mert ha megdöglik, akkor könnyebben kitúrhatom. Sajnos koordinációs képességeim gyengültek, így az energialabda valahol a lába előtt végezte, így még csak a kislábujját sem sikerült megpörkölnöm, de a tömeg a riadalomtól – ugyanis azt hiszik, valaki petárdázik – legalább szétoszlik. Nem baj, nekem így is jó, így már csak egy kisebb csapat tinit kell elküldenem melegebb éghajlatra. Valami vizuális rockerek, nem tudom, de mindegyik úgy néz ki, mint egy köcsööööög. Meg nem mondom róluk, hogy fiúk-e vagy lányok. A mai hímek már festik is magukat, meg manikűröshöz járnak, meg szoliznak. Búzacsírák és cicafiúk, utamból el, mert éhes vagyok és kell a sok pritamin, amit felhasználhatok a harchoz! Surprised
Néhány perc konstans árlapbámulás után jelentem ki, hogy nekem gyrost adjon, csak hús nélkül és tegyen bele zöldséget, és egyből kettőt is rendeltem, mert vagyok olyan laza és jófej, hogy Szöszkét is meghívjam egy kajára. Igaz, keményen kell koncentrálnom ahhoz, hogy a megfelelő címletű pénzt odanyomjam a megszeppent kiscsaj kezébe, de nem baj, aranyos volt és rakott bele nekem sok paradicsomot, szóval nem bántom a szeplős törpét. Szar lehet ez a diákmeló, kicsit sajnálom is szegényt, de irigy vagyok, és jelenleg csóró is, szóval akkor sem adok neki borravalót, ha eltáncolja nekem tütüben a Hamupipőkét. Aztán uzsgyi vissza, szerencsére nem tévedtem el, és még egyensúlyoznom is sikerült, talán csak egy kevés szósz és pár hagymakarika esik a földre út közben.
- Francokat nem tehetek róla… dühös voltam, mer’ Keisuke nője felhúzta az agyamat, szóval ja, kitéptem a láncot. :/ De mindegy, mert utána felfaltam. Na szóval, ide azt a lézerkardot, aztán, aztán küggyünk meg, Szőke! Hoztam neked kaját is… Gáláns vagyok, meg lettél hívva, ni! A pia miatt remeg a keze az embernek, így nem lehet bökővel játszani. – jelentem ki nagy okosan a fejtegetést, majd valahogy átadom Szöszinek is a saját jussát. Az jelenleg cseppet sem érdekel, hogy az fénykard, nem pedig lézerkard, ilyen apróságokba sose szoktam belebonyolódni, meg nekem aztán tényleg marhára tökmindegy. A fantikok meg legyenek boldogak azzal, hogy többet tudnak, mint én. Mwahaha, én így is jobb vagyok és szabad vagyooook! Surprised *.*
- Nem vagyok én gonosz… Csak vannak céljaim. Én csak erős akarok lenni, hogy kitörhessem mindenki fogát, aki beszól. Keresünk plészet? Túl sok az ember. Amúgy nagy arc vagy, tetszik ez a cucc. Miből van és hogy csináltad? – dobom ki a sörös dobozom egy kukába, igaz, még lötyögött az alján egy kevés, de na, túl sokat pofáztam, erre megposhadt. Végül úgy döntöttem, hogy franc fogja majd az embereket kerülgetni, ők kerülgessenek engem. Visszamászva a színpadra behunyom szemem, s reiatsum áramlására koncentrálok, ezáltal erős hollow lélekenergiával ellepni a környéket. A kapitányból félő, kiválthatom a shinigamik ölhetnékjét, de mindegy, legalább izgibb lesz az egész. Sajna így saját zanpum képességeiről is le kell mondanom, de legalább nem fogok random szárnyakat növeszteni, meg hosszú karmokat. Bár enélkül is lehet élvezetes az edzés.
Aktiválom a szerkentyűt, így reiatsummal megegyező színű, vörösen izzó fény tör elő a kard mindkét oldalán. Kicsit ugyan van még a fejemben az alkoholból, de annyi baj legyen. A zöldséges szendvics azért hatott kicsit, és még csak össze se szószoltam magam, s a súlyként magamon viselt bőrkabátot is az egyik erősítőre tettem előzőleg. Párszor megforgatom magamban a fegyvert, hiszen dupla pengével még nincs annyi tapasztalatom harcolni, mint katanával, azonban mivel rólam van szó, nem kizárt, hogy egy kis gyakorlás után máris mesterévé válik, hiszen erpégégád vagyok. A levegőben pörgetve és belehasítva játszadozok el vele, hogy szokjam az új fegyvert, amit tuti meg is tartok, csak mert miért ne. Meg hogy elmenőzzek vele Tuinak és Lalyéknak, persze. Mozgásomból látszik a magabiztosság, hiszen a kardforgatás mindig is az erősségem volt, hiszen kisgyerekkorom óta gyakorlom, igaz, akkor még csak titokban, mert nekem hülye lányiskolába kellett járnom a sok unalmas kiscsaj közé. Végül egy kecses mozdulatsort egy meghajlással zárok, hiszen ez valahol minden harc alapja. Fejem kissé megemelem, szemeim pedig a jedi íriszeibe függesztem. Arcomon egy cseppet sem bizalomgerjesztő, és nem, dehogy, még véletlenül se (francokat nem) pszichopata vigyor tűnik fel. Én készen állok… Kérdés, vajon ő hogy boldogul az új fegyverével.

//Lusta voltam új címet kitalálni... >< xD//

______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   Pént. Márc. 04, 2011 7:19 am

Fénykaaaard az istenért, fény! Nagyon fontos! Moh...szentségtörés, de hát tudatlanoknak hiába mondanám. Szóval Fénykardot kajára cserélem, jó vásár. Míg ő lidérckosasszonysága éppen zümmögteti az újonnan kreált fegyverét, én arcba tolom a hamit.
- Ez tök finom... >.<... !- ujjongok, eszemet se tudom mikor ízleltem utoljára azt az ízig-vérig műanyag utcai kaját a mit ilyen rendezvényeken lehet kapni. Vérlázítóan egészségtelen és finom. De hát én már halott vagyok, ő is halott, szóval nekünk mint a csók, úgy árt.
- Uncsi mindig zanpaktouval villogni, olyan minden hülyének van már, aki halott...de ilyen egyenlőre csak nekünk van ^^. - mondtam felé biccentve míg ő gyakorolt.
- De azért vigyázz vele, tényleg úgy vág mindent, mint forró kés a vajat.- mondtam miközben az utolsó falatot is lenyeltem és elkezdtem lehámozni magamról a hosszú kabátot. Én is feldobtam az egyik magasabban fekvő tárgy tetejére, mondjuk egy világosító állványra. Az én kardom zöld, mert az én energiám ilyen színű... érdekes. Mondjuk, nem lennék elég nagy rajongója ennek a dolognak, ha nem gyakoroltam volna már ezt egy csomót. Csak hát a való életben nem sok haszna van mert egy igazi karnak éle is van a fénykarnak nincs. Az igazi kardnak van súlypontja, de ez pillakönnyű, érezni kell meddig terjed ki. Nem hiába mondták, hogy nagyon könnyen le lehet vágni valaminek. Ez teljesen különbözik minden mástól. Most végre hasznát fogom venni. Tetszik, hogy igazi játszótársra találtam... mármint ő nem jön menőzni az irtózatos erejével, és főleg nem kényszerít engem rá, hogy én is előhúzzam az ütőkártyáimat. Milyen jó lenne, ha minden ellentétet egy sima fénykardpárbajban le lehetne rendezni, különösebb pusztítás nélkül. Mert azért tény ami tény elég szépen le szoktunk rombolni mindent magunk körül. Megmozgatom a vállam, a hajam pedig újrakötöm, hogy szoros legyen, nem szeretnék égett vérszín tincsecskéket a földön látni. Fekete, six feet under-es trikóban, és naciban állok egy zöld fénykarddal. Alig hittem hogy ilyen valaha is lesz. Az arcomon letörölhetetlen mosoly, olyan kiskölykös. Az élet nagyon igyekezett kiirtani belőlem ezt a fajta gyermekiséget, de nem jött össze neki, mert nem hagytam magam. Nagyon úgy tűnik, hogy az előttem izzó vörös fénypászmákat pörgető lány sem hagyta magát. Mikörzen hallgatom a válaszát arra, hogy is lett belőle arrancar, én is megmozgatom a lábamat és a vállamat, de inkább egyfajta légzés gyakorlattal mélyedek el a környezet érzékelésében. A dicséretére kissé kizökkenek, nem sokaktól kapok ilyesmit.
- Ugyan... őizé.. .nem nagy dolog hehehe ^^.Tényleg nem >.<- szerénykedek és kerülöm a tekintetét. Jó van na, egy kissé szégyenlős vagyok a lányokkal szemben. Főleg, ha szép is, meg erősebb is mint én. Előjön belőlem egy fajta tudatalatti rejtett komplexus maradványa. Minden férfinak tetszenek a "rossz", "vad" és "elérhetetlen" lányok. De részemről ez egy testi vágyaktól igen távoli szeretet szerű valami, ami leginkább lelkességnek látszik. í
-Nos van benne acél, alumínium, nikkel, és rubin, meg egy kis arany az elektródák miatt... az enyémben gyémánt van...de amúgy a dupla fénykard elég necces, hehe de majd meglátod Razz.- ravaszkodtam játékosan és én is bekapcsoltam és megpörgettem a csuklómban. Az enyém egyszerű, szép smaragd színben vibrál. Mikor Slarin-chan teljesen kiengedte az erejét én nem követtem őt ebben. Két ok miatt, ha itt most én is kiengedem, hát akkor szegény élők összeesnek, a másik meg ha csak hagyom kiáramlani, akkor nem fogok tudni figyelni. Rafkós vagyok, mert én tudom, hogy nekem előnyöm van. A képzettsége meglátszik rajta, úgy forgatja mintha rendes kard lenne, csakhogy ez, most nem válik a javára. Máskor érzi a kardot, most nem, mondjuk lehet akkor harci zseni, de nem hiszem hogy az agya már is abszolválta volna, hogy ennél a lendületet nem használhatja fel, mint más esetben. Végül, mint egy ragadozó a szemembe néz. Látom a harci kedvet, s a meghajlást. Alázattal és figyelemmel fordul a harchoz. Ő a harcot önmagáért is műveli. A gesztust viszonozom neki, bár én feleannyira se leszek elegáns mint ő. A higanyos mozgását talán még évszázadok alatt sem lehetne belém verni, de nekem van valami másom. Praktikus gondolkodásom. S amire az agy képes, arra a test is. Felveszem az alap állást. Láb ujjak egymás felé, térd hajlít, hát egyenes, kard a felkarral kilencven fokot zár be. A súlypont mélyen van. Majd intek felé jobb kezemmel amolyan mátrixosan.
- Na gyere...te kettes Very Happy. Semmi nem történhet, alap vetően három elvet kell szem előtt tartanom. a szembefordulás elve, azaz mindig legyél szembe a másikkal, úgy nem hagysz magadon vak foltot. A másik pedig a kis erő elve, nem blokkolunk, nem állítunk meg vágást ütést, mert nem vagyok különösebben erős. Hagyni kell lesiklani. A harmadik elv.. nem síkban, hanem térben kell gondolkodni. A térben gondolkodás, minden helyzetre talál megoldást. No meg azért számolnom kell a hierro-jával. Talán őt csak megperzseli majd az, ami engem lehet hogy megcsonkít. Nincs félelem, valahogy a lelkesedéstől és az élvezettől kijózanodtam. Izgatott vagyok, jó lenne ha minden jól menne, én annak is örülnék ha legalább egy jó kis harcot rittyentenénk. Különben sem a győzelem, hanem a tanulság az, amire szükségem van. A győzelem csak az egónak kell, de az nem én vagyok. Lassan lehunyom a szemem, a látásom most hasztalan, most azt kell éreznem hogy ő hol van. A fénykard nem kavar levegőt, a hangja is megtévesztő. Vakon többet látok mint amúgy. Lezárt szemekkel az érzékelésem élesedik, s megláthatom a harc által az ő igazi arcát. Hát köszöntsük is egymást.


______________

Spoiler:
 


A hozzászólást Masamune Raiden összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Júl. 26, 2011 2:14 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   Kedd. Márc. 08, 2011 9:47 am

Ahogyan újonnan szerzett fegyverem forgatom kezemben, úgy érzem, mintha annak zümmögő hangja egyszerűen megtisztítaná testemet attól a sok felesleges és káros anyagtól, amit ma ismét bele erőltettem. Tökéletes méregtelenítés; ha dohányoznék, valószínűleg a tüdőm is felszabadulna a kátránytól, azonban megdöbbentő módon soha életemben nem gyújtottam rá (ezen valamiért mindenki csodálkozik), sőt, az antidohányosok többé-kevésbé toleráns rétegét gazdagítom képviseletemmel, szóval azt hiszem, legfeljebb a passzív dohányzás ártalmaitól szabadít meg már maga a harc tudata. Mert számomra a harc szent. Ugyan megvannak a magam kis bevált trükkjei, amiket szükség esetén alkalmazok, ezek csak technikák, melyek ugyanúgy a harcot szentesítik és élesítik tovább. Hisz ez jóval több annál, mintsem kardokkal hadonásszunk ide-oda. Már egészen kicsi gyerekként is fegyvert fogtam a kezembe, mert egyszerűen vonzott, érdekelt, és persze mert agyérgörcsöt kaptam a sok baromságtól, amit tanítani akartak. Magam sem értem, miért nem felejtettem el mindent emberi életemmel kapcsolatban, azonban én emlékszem. Emlékszem arra, milyen volt izgatottan figyelni Keisukét és a mesterét, majd akkor épp hosszúra nőtt hajam lázadásom kifejezéseként levágni, mert azt hittem, így fiúvá válhatok, és egyenrangúként fognak kezelni bátyámmal. Sajnos nem így lett, csak egy nevelő szándékú pofont kaptam cserébe, nem elismerést. Most már csak mosolygok az egészen; komolyan fiúként akartam felnőni, és hagyni a fenébe az idióta, lányos dolgokat, amikre taníttattak. Én szamuráj akartam lenni, ahogyan a bátyámnak is pont ezt az utat jelölték ki, csak mert apuci ilyen meg olyan rangra tudná majd helyezni a hadseregnél. Bár akkor semmiképp sem tettem volna meg, azt hiszem, most már hálát adhatok Keisuke akkor nőjének, Manamonak, amiért teherbe esett ikertestvéremtől. Bevallom, nem is tagadom, csak egy olcsó kifogás volt, hogy elmenekülhessek az otthoni biztonságból, s azt az életet éljem, amit mindig is akartam. Soha többé szabályok és csinos kimonok… Különben is túl magas lettem volna akár gésának, akár háziasszonynak. Szabad lehettem. Döntésem a mai napig nem bántam meg.
Szabadságom a legjobban mindig is a kard volt képes kifejezni. Nálam az erő, s mindent megtehetek. Szabad kezemmel önkéntelenül is megsimítom megkurtított tincseimet; egész hosszúra megnőttek, mikor úgy döntöttem, hogy újra megszabadulok tőle. Szegény Gabicára biztosan a szívrohamot hoztam, amikor kijelentettem, hogy le kell vágnia a haját, és visszagondolva lehet, hogy mégis csak a tincseim miatt pityergett annyit. Mindegy is… szükségem volt a váltásra, s még ha sokaknak nem is tetszik, idővel mindenki megszokta, majd megszerette. Hiszen ez a hajforma az, ami a leginkább kifejezi, ki vagyok valójában. Ugyan kaptam már pár pofont az élettől, azok sosem változtattak meg. Szabadságomhoz pedig mindig ragaszkodok. Még akkor is, ha egy shinigamik szemében áruló játssza a diktátor s a teremtő szerepét. Ám az én céljaim erősebbek nála. Véget fogok vetni rémuralmának, bármibe is kerül. Nem engedem, bárki is korlátozza szabadságom, s erőszakkal tartson maga mellett. Nem, most nem szökhetek meg, hiszen túl sok fontos embert kéne magammal vinnem. Azonban ki fogom iktatni… Megbánja még, egyáltalán Hueco Mundo területére merte tolni a képét.
Hajtincseim nincs miért tovább siratnom. Láthatóan ellenfelem is készen áll a támadásra, s az is egyértelmű, elvárja tőlem, hogy én támadjak elsőként. Ha neki ez kell, hát legyen… rajtam ne múljék. Azonban ne feledkezzen meg róla: a harc szent dolog. Maga a mozgás képes olyan eufóriát okozni, amit semmi más.
- Aztán ne sírjon a szád, ha véletlenül levágom egy-két végtagod, shinigami… – sziszegem kicsit fenyegetően, kicsit viccesen – vegye annak, aminek akarja. Nem fogom bizonygatni, hogy melyikünk a jobb és miben, inkább hagyom, a mozdulatok és a tettek beszéljenek. Azonban téved, ha azt hiszi, vissza fogom fogni magam. Az megalázó számára, számomra pedig nem elég kielégítő. Nem ismerek olyat, hogy gyakorló edzés. Én mindig a végletekig feszítem a húrokat nem bánva azt sem, ha szétszakadnak.
Újra megpörgetem magam körül a kétélű fénykard-replikát, persze csak azzal a céllal, hogy próbáljak ráérezni a fegyverre. Teljesen más, mint a megszokott. Azt hiszem, ezt nevezhetem kihívásnak, hiszen ugyan volt már két pengéjű fegyver a kezemben, ez most valamiért mégis más. Súlypontját sem találom, s kissé más mechanikát igényel forgatása, mint a megszokott.
Kezdésként a jó öreg figyelemelterelő trükköt vetem be, hisz az mindig beválik, pláne, ha ügyesen, gyorsan és okosan csináljuk mindazt. Figyelmeztetés nélkül rúgok bele az erősítőbe, mely nagy sebességgel repül Raiden felé. A drótok a sebesség hatására elszakadnak, s amíg Raiden a figyelemelterelés eszközével van elfoglalva, eredeti sebességem többszörösével mellé sonidozok, hogy egy megfelelő kombóval először a shinigami fejét, majd lábait próbáljam eltávolítani törzsétől. Értendő: előbb az egyik fényből álló pengével suhintok nyakára, mely elől talán még elhajolhat, ám ezután már csak reflexein múlik, hogy egy pillanat múlva már el tudja-e kapni lábait, ahogyan egy villámgyors, lefelé irányuló pörgetéssel a másik pengével lábait próbálom eltávolítani. Legjobb védekezés a támadás ugyebár… S szégyen lenne, ha egy ilyen trükk máris kifogna szerencsétlennel.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   Kedd. Márc. 15, 2011 12:12 am

Öröm nézni ezt a harci szellemet. Öröm nézni ezt a hideg csillogást. Ez tisztaság. Annyira szép, hogy ráadásul egy lidérc lélektükreiből látom vissza. A vigyort letörölni e lehet az arcomról. Vagy ha el is tüntetem belül ugyanúgy vigyorgok tovább. Egy ilyen tiszta harci szellemtől megtiszteltetés lenne veszteni. Megtiszteltetés hogy egyáltalán kiáll velem. A vérembe már a kezdetektől iszonyatos mennyiségű adrenalin vegyült. Amikor mások szemébe nézek, legtöbbször kopott üresség tekint vissza, fájdalom, de az ő szeméből erő sugárzik. A lelkének a harmóniája. ez pedig éles ellentétben áll a kissé felületes külsejével. Olyan érzésem van, mint amikor Musashi életéről olvastam. A küzdő szellem nézett rám. Az járt a fejembe, hogy jobb ha felkötöm a felkötni valómat, mert lehet hogy szarrá leszek páholva. De még is jó kedvem volt. Kedvem lett volna egy jót kiáltani amikor nekiindulok. De úgy döntöttem hogy okosabb nem fejjel rohanni a falnak. Az külön bónusz, hogy az ellenfelem még fizikailag is jól néz ki. Mondjuk tanácsos lenne nem a harc közben bámulni a kellemesen ringó kebleket. Úgy érzem erős hátrányba vagyok. Már értem miért nem engedtek nőket kard közelbe. Mert hát mi férfiak ... már mint a rendesek, képtelenek vagyunk teljesen koncentrálni, ha ilyen valaki akar minket szétpáholni. Na jó, ideje megemberelni magam, de nem sok idő maradt rá. Mert ez a bestia itt velem szemben igen gyorsan ráérzett a dolgok menetére és egy ősi trükköt vetett be ellenem. Hehe. Amikor felém repült a nagy tárgy, fél füllel hallottam a sonido zizegését a levegőben. Jobbról... ez biztos. Vicces, hogy ő maga adta nekem a pajzsot. A felém rúgott erősősítő jobbra lendül, én meg balra shunpozok, kezem egy intéssel nekilöki a sonidó kijövő Slarinnak a dobozt. Meg se fog kottyanni neki az ütődés, de nem fog látni egy pillanatig. Ezt a pillanatot kihasználhatnám, de minek. Játszunk. Valamiért különleges késztetést értek, hogy jó alaposan felhúzzam. A cselekmény a pillanat törtrésze alatt megy végbe, még az épp eleredő eső első cseppje érinti a földet, ez pont annyi idő. A külső szemlélő számára csak elmosódó fényes csíkok zizegnek. De valóság amiben mi létezünk egészen más. A röpülő fekete doboz dugója kiszakad az elosztóból, az oldala behorpad a rúgás ereje láttán és ez a harcos nő eltűnik a szemem elől. Izzik a vér, hevül s dobog, a torkomban, a szemem mögött, a fülem, lendül a kezem. Képzeletben megragadom azt, szerencsémre az ilyen berendezések tele vannak fémmel. Az elektromágneses mezőmtől mélyen kísértetiesen begerjed az összes mikrofon és bántó fehér zizegést okád ki magából az összes még működő hangfal. Ő előbb ér ki a sonidóból. Csak érzem... a lába a földet érinti és már kapja is mellkasba az általam eltérített nagy fekete tárgyat. Bal lábam eközben a földet súrolva szépen hátracsúszik, végig lenn van a karom, és a testsúlyom végig a hátsó lábamon van. Jobb kezemben a kard pontosan felé néz, bal kezem a jobb mögött lazán a levegőben. Az csak véd. De mivel ő gyorsabb, a felé repülő doboz elől is könnyen kitérhetett, utána pedig jön a támadás a fejemre. Kissé baloldalasan áll a lendület miatt. Kis hiba... legalább is nekem. A felső kard résszel támad, bal láb elől... én tükör szimmetrikusan állok, csak szemben vele... nekem is a bal lábam van elől. Miközben oldalasan közelít a bíbor penge felém, az alsó mellé távolít. Ha most rátámadok a vállára vagy a lép környékére amit védtelenül hagyott a féloldalas állása miatt, akkor talán nem lesz idő kivédeni a második támadását. Nem szabad elfeledni, hogy nekem csak egy kardpengém van... neki pedig kettő. Az én kardom ahogy hátrébb húzódtam bal oldalról az orrom előtt tovább tolom a kardját... lehetőleg minél közelebb a markolathoz... mert úgy nagyobb a nyomaték. Így az ő keze egyre jobbrább tolódik el és a nyak a mellkas a fej védtelen marad... mert a jobb keze a kardon van, nekem viszont szabad.. hihi. Megy egy ütés lépre. A másik pengével pedig most nem fog tudni támadni, mert azt a pengét, ahogy a fölsőt oldalra toltam a másikat jobb oldalt maga mellé kényszerítettem. Aztán ha nem ugrik el akkor a bal lábam vele együtt belép. Közel kell jutnom... hogy ne tudjon mozdulni azzal a nagy karddal. Be kell jutnom belharcba... akkor elveszíti a nagy pengéjének az előnyét.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   Szomb. Máj. 07, 2011 5:55 am

Mosoly. Bevallom, rég volt utoljára, hogy a küzdelem mosolyt csalt az arcomra. Még akkor is, ha ennek a harcnak különösebb tétje sincs, mármint a tapasztalatszerzésen kívül. Emlékszem még arra, amikor a harc örömöt szerzett nekem. Milyen jó is volt meg-meglógni a kisasszonyképző kurzusokról, hogy bátyámmal együtt gyakorolhassam azt, ami számomra tiltott volt! Akkoriban az egész újdonság volt, s semmi más, csak szórakozás. Mára azonban egy kötelező valami. Nem engedtek elengedni magam, hisz egy espada nem örömből harcol, hanem muszájból.
Talán csak a tény, hogy igggazi fénykarddal hadonászhatok, dob annyit kedvemen, de lehet, az alkohol hatása. Mert az nem képes csak úgy, egyik pillanatról a másikra eltűnni a szervezetből. Még akkor se, hogy a küzdelem ténye elég volt ahhoz, hogy összeszedjem magam, mielőtt még elkezdenék dadogni. Az ugyanis már mindig rosszat jelent, ha a nyelved zsibbad és kezd nehézkessé válni a beszéd, azonban én jobb vagyok az olcsó, alkoholista kurváknál és nem vagyok hajlandó az ő szintjükre süllyedni. Velük ellentétben én méltó vagyok, méltó és szabad. Engem semmi más nem állíthat meg, csak képességeim határai. A szenvedély hajt előre, és egyszerűen azt teszem, amit épp jónak látok. A rendezett káoszon tökéletesen átlátok. Hisz így vagyok boldog, így vagyok szabad, így vagyok önmagam!
Az egész csak egy játék, valamiért mégis szórakoztat. Még akkor is, ha szintemhez képest talán kicsit tényleg ügyetlenül forgatom a fénykard-replikát, de igazán nem tehetek róla, életemben először fogok ilyet a kezemben és a fene gondolta volna, hogy ennyire különbözik egy rendes kardtól. Azonban nem vagyok az a típus, aki olyan könnyedén feladná, mert nem és kész. Csesszétek meg, ez nem az én műfajom, jó? Elvégre hősnő lennék vagy mi a franc, nekem bizonyítanom kell, de senki másnak, egyedül magamnak!
Az erősítő elől könnyen, talán túl könnyen tér ki, azonban nem fogom hagyni, hogy ilyen egyszerűen megtévesszen. A fizika pedig közrejátszik, egészen pontosan ellenem próbál játszani, ám valamiért nem félek attól, hogy különösebb bajom esne. Hiszen csak egyszerű póttestben vagyok, amit bármikor eldobhatok magamtól, annyira nincs szükségem rá. Bár nehezen szereznék be még egyet, s a mai napig nem tudom, annak idején Maya hogyan is volt képes megszerezni nekem ezt a hústáskát, de ha szükségem lesz még egyre, akkor megtalálom majd a módját, hogy szerezzek még egyet.
Az elektronikát valami más is birizgálja a konnektorból kirántott erősítőn kívül is, s valami pedig azt súgja, hogy jobb lesz erre odafigyelni, holott nem teljesen egyértelmű, hogy mi okozza a mikrofonok begerjedését. A már említett erősítő készül képen találni, holott egészen biztosan a másik irányba céloztam vele, ám időm nincs ezzel foglalkozni, így kénytelen vagyok vagy az újonnan beszerzett fegyveremmel tönkretenni azt, vagy pedig több időt nyerve inkább gyorsaságomra hagyatkozni. Első gondolatom, hogy a lefelé néző, vörös „pengét” – bár nem vagyok benne biztos, nevezhetem-e pengének a fénykard vágásra alkalmas részét – emeljem felfelé, hogy kettévágjam a felém repülő tárgyat. Sajnos rengeteg időt veszítenék ezzel, amit hasznosabb és praktikusabb lépések megtételére is fordíthatnék, ám ellenfelem már túlontúl fel volt készülve támadásomra, így pedig taktikám visszájára sülne el, szinte teljesen hiábavaló volt. Ugyebár a visszanyaló fagyi esete. Minden esetre nem vagyok az a típus, aki ilyen könnyedén hátratántorodna és megfutamodna. Új helyzet, új szabályok, új fegyver – mi ez, ha nem a nekem kellő kihívás? Még akkor is, ha megeshet, holnapra már csak egy lappangó s múló emlék marad számomra az egész.
Időtakarékosságból térek ki inkább az erősítő elől, s így hamarabb érhetek oda a Szőkéhez, hogy mozdulatsoromat végrehajtva teszteljem ki ügyességét és hajlékonyágát. A hosszú pengék miatt a számomra is megfelelő távolságot kénytelen vagyok megtartani, bár ahhoz vagyok szokva, hogy közelebb kerüljek ellenfelemhez.
Meglepő módon megérzem az ütést, egy pillanatra pedig meg is rándulok tőle, de a kardot akkor is szorosan tartom, keresztben testem előtt. A póttest gyenge, sérülékeny, most még hierrom sincs. Rendes esetben valószínűleg meg se tudna vágni, ám az emberi test más, sebezhető, velem ellentétben. Nem mintha nagy ár lenne, sőt, valahol még kicsit szórakoztat is a fájdalom érzete, pedig nem vagyok mazochista alkat.
Néhány lépést hátrálok, kirántva a kardot az ő pengéjének nyomása alól egy alap, de mindig sikeres mozdulattal. Csupán csak egy kicsit kell forgatnom a markolaton, hogy ez megtörténjen. Ezután újra előveszem kedvenc, ősi trükköm, ami ellen legfeljebb akkor tudna védekezni, ha eltakarná a szemét. Ugyan nem vagyok képes kővé dermeszteni egy pillantással, mint Medúza, öt másodperc rengeteg idő. Csupán el kell kapnom a tekintetét. Amennyiben sikerül elérnem, hogy szemembe nézzen, néhány másodpercre levegőt se kapva áll mozdulatlanul, így pedig máris egyszerűbb a kéken világító pengét megpróbálván kicsavarni Szőke kezéből úgy, hogy az én vörösen rikító fénykardom pengéjével csavarok egyet az övén. Amennyiben nem sikerül az előbbi műveletem, a karddal egyfajta szlalomozó műveletet hajtok végre, végig mellkasom előtt tartva azt, hogy egyszer az egyik, majd a másik penge érje a Szöszit. Kezdem gyanítani, hogy az ő műve a mikrofonok begerjedése. Igazán érdekes, hogy képes póttestében is alkalmazni passzív képességét.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 29
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
21500/30000  (21500/30000)

TémanyitásTéma: Re: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   Szomb. Máj. 07, 2011 10:47 am

Az kecses hölgy pont olyan fürge és okos ahogy gondoltam, az ütésem, azaz inkább jelzésem a találatra hatott, s ő egy könnyed csuklófordulattal és hátralépéssel "menekülne". Mondok egy dolgot a kardról és minden harc természetéről, már ha szabad. Én nem vagyok különösebben kiváló, se kifejezetten gyors. A zanpaktoumat most nem használom, s a képességem mintegy egytizedét tudom mozgósítani így, ami kimerül tárgyak mozgatásában. Ha már közel értél az ellenfélhez, ragadj hozzá, ne engedd, hogy a penge elváljon az övétől, mert a kezed érzi ami a szemnek már túl gyors. Márpedig ő mindenképpen gyorsabb nálam. Ez a tapadás törvénye, a tested közepén lévő sebezhető felület a legkiszolgáltatottabb, ha hagynám hátralépni, újra ki kéne cseleznem, ha rajta maradok, az kiszámíthatóbb. Ő csak egyfelé térhetett ki, méghozzá jobbra. A derekához szorított pengére is ügyelnie kell. Azonban én galád és aljas rongy emberré változom ha harcról van szó. Mint egy rossz tánclépésnél, mikor Slarin elugrani készül rálépek az elülső jobb lábára. Az ököl ütésből visszatérő kezem lefelé indítom hogy lezárjam és testéhez szorítsam a kezeit. S mikor ő szabadítja a peng az enyém egy V fordítással már a nyakán van. A tekintetem meg valamerre mögé néz. Üres hideg smaragd tekintet, egy üveg ablak mögött. Ha rálépek a lábára nem menekülhet el. Ha lezárom a kezeit nem támadhat vissza. Ha a pengét máshogy húzza el megvágja magát. Harcban mindig az győz, aki gyorsabb...a legtöbbször ez mozdulatokban mérhető, csak van itt egy pici titok. Nem a kezed harcol, és küzd, hanem az agyad. S én már előre elterveztem minden mozdulatot, kiszámoltam minden lehetőséget. A látvány alapján ítélni botorság lenne, én abból ítéltem ahogy érintkezett a pengénk. Az testünk meghosszabbítása. Érzem mikor nyomja, mikor akart eltávolodni. A vállából láttam hogyan fog mozdulni a keze. Slarin erősebb nálam, fizikailag és képességeiben. De úgy tűnik a meglepetés és a számítás no meg a piszkos cselek együtt...esetleg legyőzik a fölényét. három lépés, az három szívdobbanás, kevesebb mint egy másodperc, s a lába eddig is az enyémhez ért, éreztem amikor megfeszültek az izmai. Az a baj Slarinnal hogy úgy gondolkozik mint a legtöbb régi igazi japán harcos. Csak a kard és én... de ez nem jó felfogás. Mert nem csak a kard és én vagyok. Mert itt van ő is és az ő kardja is. A harc érintés, jelzések zöme, érzések zöme. A tudatom felfogta valahol a peremen, hogy mosolygott, én is élvezem. De még mennyire. S ha nem lennénk mindketten oly régóta holtak, mint egy föld alatti zárvány, talán mondhatnánk táncnak erotikusnak. A nyakán a penge forrón izzik, de a fénye hideg. Egy ében tincsecske hull a földre. Érzem a szelet, ahogy a kezemnek feszül, s hallom ahogy távolabb felkap egykét üres műanyag poharat.
- A kövek némák,
míg faragnak a folyók,
csak a víz hangos.-
suttogom a fülébe, míg a kék izzás ott zizeg. Majd hátra lépek s meghajlok, s aztán elkövetek egy nagy hibát. A szemébe nézek, hogy megtudjam, érez e bármit is, van e véleménye. Vajon mi zajlott be abban a lyukkal szaggatott üres kebelben, míg mi harcoltunk. Kíváncsi vagyok, és kissé részeg még. Balga mosolyom elárulja, hogy többet előlegezek meg neki, mint amit egy kegyetlen lidércnek kéne.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   Vas. Jún. 05, 2011 1:24 am

A legnagyobb akadály számomra még mindig póttestem, hisz olyan korlátokat állít elém, amiket képtelen vagyok legyőzni. Akadályoznak mozgásom szabadságában, és gyorsaságom sem az igazi, igaz, még így is csak vöröses csíkokat láthatnának belőlem az emberek, már ha nem kergettem volna el innen mindenkit az imént. Muszáj volt, az ő biztonságuk és a mi inkognitónk érdekében. De főleg az enyémért. Ugyebár az még mindig a legfontosabb, hogy én kényelemben, ha nem is biztonságban legyek.
Még így is nagy esélyét látom annak, hogy reiatsum idecsődít néhány kisebb rendű hollowt, a csőcselék pedig megzavarhatja a szórakozásomat, én ezt igazán nem akarom.
Apró figyelmetlenségnek és még mindig enyhén kótyagosan csicsós állapotnak betudható (vagy éppen kifogás, de nem érdekel), hogy ellenfelem képes kihasználni ballépéseimet. Nem szoktam előre tervezni, legalábbis ritkán, ami lehet, nagy hiányosságom, azonban nekem így is megfelel, hiszen most nem a győzelemért küzdök, hanem az élményért magáért.
Jobb lábamon valami nyomást érzek, de az agyam nem fogja fel egyből, hogy mi is történik pontosan. A reflexek annál inkább, a pengét magam elé rántom egy védekező pozícióba, hogy ezután próbáljak meg kiszabadulni a fogásból. Reflexeim azonban még sem elegendőek arra, hogy túljárjanak Einstein utód eszén. A forróságot érzem gigaiom nyakánál, bár a penge csak közel van, nem ér hozzá. A póttest csak egy eszköz a szórakozásra, úgyhogy nem kéne megsiratnom, legfeljebb az árát, ha véletlen tönkremenne. Úgyis becserkészek egy másikat valahonnan. Éljen a póttest csempészet adta korlátlan lehetőségek tárháza.
Makacs vagyok és mindig csak saját magamra gondolok, de nem érdekel, ez nekem így jó. Ettől lehetek teljesen önmagam. Persze vannak, akik ezt irigylik és másolni próbálják bizonyára roppant lehengerlő énemet, azonban ők sosem érnek fel hozzám. Holmi pondrókkal nem érek rá foglalkozni, amikor nekem nagyobb, fontosabb kötelezettségeim is vannak, mintsem pár jelentéktelen senki miatt hisztizni. Persze, persze, piszkálja a csőröm, azonban még én teszek meg nekik egy-egy szívességet, hogy vagyok szíves csak önmagamra gondolni és kizárni őket gondolataimból, sőt, gyakran környezetemből is.
Van bennem egy furcsa, idegi dolog; mindig is ott dúlt bennem, és egyszerűen nem tudok megálljt parancsolni neki: érzékeny füleim vannak. Gyűlölöm, ha a fülembe suttognak. Testem görcsösen megrándul a hallójáratomat piszkáló, túlontúl közelről érkező hangok közeledtére, s mit sem foglalkozok azzal a néhány elvesztett hajszállal, amikor konkrétan egy fejet szeretnék letépni arcátlan pofátlanságért! Egy pillanatra elönt a vérszomj, a pillanatnyi idegesség gyors levezetéssel orvosolható csak. Ahhoz pedig mindig szükség van egy szenvedő alanyra, akit akár tettlegesen, akár szóban bántalmazhatok. A hirtelen feszültségem legalább gyorsan elillan, bár ebben a pillanatban még gondolkozni is elfelejtek. A füleim! Mad Nem volt jó vicc tőle, hogy piszkálta őket azokkal a mondatokkal. >.>
Ugyan Szőke nagy valószínűséggel nem jöhetett rá, hogy kedvenc trükköm gyakorlatilag egy szembepillantással működik, az alkalmat nem szalasztom el. Egy másodperc, míg a hajlásból felálló Herceg szemébe nézek, s további öt, míg a technika feloldódni látszik. Öt másodperc jelenleg végtelen idő, s lévén ismét sikerült kellően megnövelni, arcaimon sejtelmes mosollyal suhintok a Szőke nadrágja szárára. A penge bőrhöz ugyan nem ér, a szövetet könnyedén lemetszi róla, hogy ezután elfelejtve iménti fellobbanó haragomat harsány nevetésben törjek ki. Tudom, hogy nem szép dolog, de szerintem akkor is mókás.
- Ne haragudj! Nem bírtam ki. – törölgetem könnyeim úgy teljes egészébe véve megfeledkezve arról, hogy az imént mi még jediskedtünk. Ennyi idő alatt a paralízis is véget ért. Bár nekem gyakran nem elég öt másodperc, hogy kinevessem magam.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Soifon
Admin
Admin
avatar

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 37
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

TémanyitásTéma: Re: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   Szer. Aug. 17, 2011 7:49 am

Kérésre LEZÁROM a küzdőteret. A posztok szépek, de mivel a küzdelem kurta, ezért a jutalmatok mindössze 600 LP és 1000 ryou.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden   

Vissza az elejére Go down
 

Egy koncert élményei - Slarin vs Raiden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-