Naoki „árulása”
****

Miután Sierra fraccionja lettem olyan gyorsan teltek a napok, hetek, hónapok, hogy nem is érzékeltem. Ráadásul annyi feladatom volt, hogy csak, na. Sierrának kellett takarítanom meg ilyenek és persze néha küldetésekre is mentem. Amikor nem voltam se küldetésen és éppen Sierra se zaklatott azzal töltöttem az időmet, hogy kiültem egy nagy homokbuckára és gondolkoztam az élet rejtelmein. Egy nap mikor kint üldögéltem a szokásos buckán megjelent egy arrancar aki egy üzenetet adott át. Az üzenet így hangzott: „Gyere el hozzám Naoki! Van számodra egy küldetésem. Üdvözlettel Aizen” Már örültem, hogy semmi dolgom sincs, de amikor átvettem az üzenetet letört. Csigalassúsággal indultam el Aizen trónja felé. Az ok, amiért lassú voltam: Több időt akartam nélküle tölteni. Amint megérkeztem vettem egy nagy levegőt és Aizen elé álltam. Egészen komoran nézett rám. Azt hittem, hogy most fog kivégeztetni, de hirtelen elkezdett mosolyogni. Mivel már nagyon untam magam elkezdtem mozgolódni mire Aizen elkezdte mondani a küldetést.
- Az lenne a küldetésed, hogy beolvadsz a shinigamik közé és híreket adsz nekem a terveikről. - Mondta majd intett, hogy mehetek. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje bebizonyítanom, hogy erős és tehetséges vagyok. Gyors bementem a szobámba és összeszedtem a szükséges felszerelést. Miután mindent elraktam egy táskába kimentem a szobámból egyenesen arra a homokbuckára és nyitottam egy gargantat és beléptem. Kinyílt egy másik helyen. Jól ismertem. Az a hely nem volt más, mint Soul Society. Az őrök egyből rám támadtak, de én kikerültem őket és elkezdtem a kamu szöveget.
- Üdvözletem. Azért vagyok itt, hogy beálljak közétek, nem pedig azért mert harcolni vagy éppenséggel meg akarok halni. Remélem, megértitek és ide hívtok egy kapitányt. – Miközben beszéltem hozzájuk megpróbáltam kitérni a támadásaik elől. Néhány elől sikerült, de volt olyan, ami nyomott hagyott rajtam. Az őrök látták, hogy nem támadok vissza ezért abba hagyták a hadonászást és az egyik elment az 1. osztag kapitányáért mire a másik ott maradt velem. Elkezdett nézegetni majd megszólalt.
- Miért akarsz beállni közénk? Nem tetszik Aizen vagy mi történt? – Miután eme mondatok elhagyták a száját kérdően nézett rám.
- Nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy képzeltem ezért úgy döntöttem beállok az ellenségei köze, hogy ezzel idegesítsem és esélyem legyen a bosszúállásra. - Fejeztem be a mondani valómat majd láttam, hogy az örök odajöttek hozzám és megfogtak mejd elindultak velem a kapitányi iroda felé. Egészen egy hatalmas ajtóig kísértek, melyen az 1. osztag címere állt. Belépe megláttam magam előtt a székében ülő tábornokot. Elé lépve üdvözöltem, majd belekezdtem a hamis történetembe, mivel úgy tűnt nagyoncsak méricskél és gyanakszik. Körbenéztem majd vettem egy nagy levegőt, mert rájöttem, hogy ismét hazudni fogok.
– Hát akkor elmondom. Na, szóval Az egész úgy kezdődött, hogy Sierra Montero fraccionja lettem. Miután megkaptam azt a rangot rájöttem, hogy én tulajdonképpen egy senki vagyok. Sierra állandóan ugráltatott és Aizen is csak kis küldetéseket adott nekem. Egyre idegesítőbb lett majd úgy döntöttem, hogy keresztbe teszek nekik és azon gondolkoztam, hogy ezt, hogy tudnám véghezvinni majd arra a döntésre jutottam, hogy beállok közétek és a ti segítségetekkel legyőzzük a sátáni hármast és gonosz lényeiket. – Fejeztem be majd vártam, hogy mi lesz a kapitány válasza. Szólt az őröknek h engedjenek el és egyfajta próbaidőre ítélt téged, amin ha átmész, megnyered bizonyos értelemben a bizalmukat Végül a 13. Osztag kapitánya jelentkezett az én ellátásomra. Miután befejezték a beszédet a 13. osztag kapitánya elvitt magával az osztag területére és megmutatta a szobámat. A szobám nem volt valami nagy, de a célra meg felelt. Gondosan megfigyeltem az utat, hogy mikor Aizentől térek, vissza akkor egyből ide tudjak jönni. A kapitány ott hagyott pár percre majd mikor visszajött elvitt és bemutatott az osztag többi tagjának. Nem sokan örültek nekem és lehetett látni az arcukon, hogy nem bíznak bennem. . Miután mindenkinek bemutatott visszavezetett a szobámba.
- Nyugi. Idővel majd megszoknak, és akkor majd be fognak fogadni. – Mondta a kapitány majd kiment. Végre egy kis nyugalomra tettem szert. A szabad időmet arra használtam fel, hogy berendeztem a szobámat majd elmentem kémkedni végülis azért jöttem Soul Societybe. Ahogy kiléptem a szobámból körbenéztem majd csöndben becsuktam a szobám ajtaját és elindultam. Gondosan figyeltem az összes lépésemre, mert nem akartam fölébreszteni a többieket. Mindent végignéztem mindenhová bekukkantottam vagy behallgattam, és amit hallottam nem tűnt fontosnak, de úgy éreztem el kell mennem, jelenteni Aizennek. Egy garganta segítségével eljutottam Las Nochesbe és elindultam Aizen trónjához. Amint megérkeztem Aizen egyből faggatni kezdett. Elmeséltem neki, hogy hogyan sikerült beszivárognom és azt is, hogy egyelőre még semmi értékeset sem hallottam. Miután befejeztem a mondani valómat megfordultam és visszamentem Soul Societybe. Nem messze a szobámtól léptem ki. Miután kiléptem elindultam vissza a szobámba, de találkoztam a kapitánnyal. Nagyon gyanakodva nézett rám én pedig csak mosolyogtam.
Már ne is haragudj, ha megkérdezem tőled, de te meg mégis mit szeretnél itt (ilyen későn)? – Mordult rám mire oda mentem és elkezdtem lökni a sódert.
- Hát tulajdonképpen nem tudok aludni és éppen ezért elkezdtem sétálni hátha elfáradok és tudok majd aludni. – Mondtam majd reménykedtem, hogy sikerült meggyőznöm. Vártam a választ.
Rendben, de most már menny és térj nyugovóra. – Mondta majd elment mellettem.
~ huh, ez aztán igazán meleg helyzet volt.~ Gondoltam majd visszamentem a szobámba és ledőltem aludni. Nem is hittem volna, hogy annyira fáradt vagyok. Amint lehunytam a szemem el is aludtam. Másnap a kapitány keltett, hogy mennyek el vele. Miután fölkeltem és felvettem az ágyam mellé készített ruhát kimentem és követtem a kapitányt. A kapitány a többiekhez vitt.
~ Remélem nem láttak semmit~ Gondoltam miközben megálltam. A kapitány megszólalt.
- Mi a bajotok az új társatokkal?- Kérdezte majd körbe nézett a többieken. Én is ugyan úgy tettem. Majd egyszer csak egy hang törte meg a csöndet.
- Az, hogy ő így is-úgyis arrancar. - Miután befejezte a mondani valóját Mindenki elkezdett bólogatni
- És akkor mi van ha arrancar? Tudtommal van köztetek egy Privaron Espada is. - Ordította le a fejüket mire meglepődtem és megszólaltam.
- Egyszer csak megkedvelnek. - Mondtam majd hátat fordítottam nekik és elindultam vissza. A nap további részét gyakorlással töltöttem az időmet az osztaggyakorló termében. Egészen estig, míg mindenki megint elkezdett aludni. Ismét elmentem Aizenhez és beszámoltam neki. A beszámoló után megint visszamentem Soul Societybe. Megint ugyan ott léptem ki ahol múltkor. Körbenéztem majd beszaladtam a szobámba. Ahogy beléptem iszonyatos lelkifurdalás lett úrrá rajtam. Rájöttem, hogy miért. A kapitány mindent megtett, hogy az osztag többi tagja elfogadjon, engem én pedig elárulom őket Aizenek. Egészen másnapig e törtem a fejem és még aludni se tudtam. Miután felöltöztem kimentem és egyből elindultam a kapitányi iroda felé. Amint megérkeztem bekopogtam és hallottam, hogy a kapitány kiszól, hogy „Szabad”. Miután benyitottam köszöntem a kapitánynak és oda mentem elé.
- Mit szeretnél Naoki? – Kérdezte majd ő is felállt.
- El szeretném mondani, hogy miért is jöttem Soul Societybe. – Mondtam majd vártam, hogy mit szól a kapitány.
- Halljuk. - Mondta majd intett, hogy üljek le. Miután leültem ős is leült én pedig elkezdtem a dumámat.
- Nos, eredetileg azért jöttem, Soul Societybe, hogy Aizennek híreket adjak a shinigamik terveiről. Eddig kétszer találkoztam vele, de semmit sem mondtam neki. Az ok pedig az, hogy rájöttem egy igazán fontos dologra. Maga azért küzdött, hogy az osztag többi tagja elfogadjon engem én pedig el akartam árulni magát és az összes shinigamit. De miután az egészet végig gondoltam, úgy döntöttem, hogy ott hagyom Las Noschest és Aizent és most tényleg csatlakozni szeretnék hozzátok, ha még lehetséges. – Fejeztem be a mondani valómat majd vártam mit mond erre a kapitány. A kapitány összeszűkült szemmel hallgatta végig a mondani valómat majd megszólalt.
- Gondolhattuk volna, hogy ezért jöttél el hozzák, de mivel most elmondtad nekünk és bocsánatért esedezel, elmegyek, Ken taicohoz és beszélek vele a csatlakozási ügyeddel kapcsolatban. – Mondta majd felállt és elindult az ajtó felé. Engem kitessékelt és elküldött a szobámba és megkér arra, hogy maradjak ott és várjam, meg míg megérkezik a döntéssel. Betartottam, amit a kapitány kért. Órákig vártam, de a kapitány nem jött. Nagyon izgultam, hogy hogyan döntöttek. Este lett, de a kapitány még mindig nem jött. Kezdett megrémiszteni ez a dolog, de nem tudtam mit csinálni. A sok aggodalom miatt elfáradtam és lefeküdtem aludni. Másnap mikor felkeltem a kapitány ott állt az ágyam mellett és éppen fel akart ébreszteni.
- Jó reggelt Taicho.- Ugrottam ki az ágyból majd vártam mit szeretne mondani a kapitány.
- Nos Naoki. Az őszinteséged miatt befogadtak, bár nem fogunk teljesen szabad pórázon hagyni mivel, hogy hazudtál és mégiscsak eleinte Aizen tervét követted.– Fejezte be majd. Hónapokon keresztül felügyelet tartottak, de ez alatt a pár hónap alatt sikerült olvadnom az osztagba és a többiek végre úgy tekintettek rám, mint a társukra. Én pedig azóta azért küzdök, hogy keresztbe tehessek Aiznenek.

A nap már éppen, hogy felkelt mikor én már vígan tomboltam a szobámban. Hát igen én erre is képes vagyok, hogy egyedül lerendezek egy bulit. Csak egy mp3 kell hozzá meg pár dobozos sör. Miután elfogyott a sör kezdtem lankadni, de nem érdekelt. Már ültem volna le mikor az mp3-am lemerült. Erre olyan ideges lettem, hogy kikaptam a zsebemből és a falhoz vágtam. Már azon voltam, hogy még rátaposok mikor valaki kopogott az ajtómon. Azzal a lendülettel, ahogy rá akartam taposni az mp3-ra megfordultam és két lépéssel az ajtónál teremtem. Már nyitottam volna az ajtót mikor egy levél csúszott be az ajtó alatt. Felkaptam a földről és kinyitottam az ajtót. Senki se volt ott.
- Vajon ki küldte?!- kérdeztem magamtól kicsit morcosan miközben becsaptam az ajtót és az ágyamhoz cammogtam majd leültem. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam a levelet, amiben ez állt:

Kedves Luzbel!
Kérlek, menj el az emberek világába és hozz pár tubus hajzselét Aizen-samanak ugyanis elfogyott a kedvence és most nem hajlandó kijönni a szobájából!

Üdv,
Gin

Miután a levél végére értem elkezdtem röhögni. Most komolyan, hogy lehet egy vezető ilyen nyomorék? Nem mer, kimozdulni a szobájából, azért mert nincs hátranyalva az a flancos haja. Mondjuk, én meg akkor nem vagyok hajlandó kimozdulni, hogyha nincs kivasalva, de az most mellékes, mert én nem vagyok vezető. Én csak egy szolga vagyok, akinek most ezt a parancsot teljesítenem kéne. Miután kinevettem magam összegyűrtem a levelet és kidobtam az ágyam mellett található kukába majd felálltam és magamhoz vettem a fegyveremet.
- Hát akkor banzai! - suttogtam majd elindultam kifelé a sivatagba, hogy nyissak egy átjárót az emberek világába. Már majdnem kiértem mikor eszembe jutott, hogy kéne, még egy segítség ugyanis egyedül nem tudok hazahozni egy tonna hajzselét. Mondjuk igaz, hogy csak pár tubusról volt szó, de azt ki nem szarja le? Egyszerűbb, ha elhozok neki egy egész gyárat, mert akkor nem kell pár hónap múlva elküldenie valamelyik szerencsétlent. Szóval nyomtam egy hátra arcot és elindultam keresni egy olyan hülye gyereket, aki hajlandó elkísérni erre a nem nagy küldetésre. Ahogy haladtam az arrancarok között és kérdezgettem őket azon gondolkoztam, hogy miért lenne ilyen hülye valaki, hogy egy ilyen akcióra elkísérjen engem. Miután végigkérdeztem vagy ötven embert és egyik se volt hajlandó velem jönni úgy döntöttem, hogy akkor egyedül megyek, de még az indulás előtt szereznem kell egy jó nagy zsákot, amibe belepakolom majd a zselét. Mivel nem találtam egy zsákot se úgy döntöttem, hogy feláldozom a takaró huzatomat és a párnahuzatomat. Miután sikeresen leküzdöttem a párnáról és a takaróról a két huzatot előkerestem egy hátizsákot, amibe beleraktam a két huzatot majd miután végiggondoltam az akciót és a kellékeket tényleg elindultam kifelé
Út közben összefutottam pár ismerős arccal többek között a legjobb haverommal. Sajnos a nevére nem emlékeztem, mert egy igazán jól sikerült buliban ismerkedtünk össze, de azért volt olyan jó barát, hogy kölcsönadta az mp3-as lejátszóját addig, míg hazaérek. A fülhallgatót a fülembe raktam és elindítottam az első számot. A zene beindított. Magyarul gyorsabban szedtem a virgácsaimat. Az agyam kikapcsolt, míg a számot hallgattam. Mikor kiléptem Las Noches falai közül nyitottam egy szép kis átjárót és beléptem. Kár, hogy egy spanom se volt hajlandó velem jönni, de hát ez van sprite. Most olyan hosszúnak tűnt az utazás mintha évekig mennék előre egy fekete folyosón. Mikor megérkeztem a szememet be kellett csukni, hogy a nagy fény ne vakítson meg a nagy sötétség után.
Karakura semmit se változott azóta, hogy utoljára itt jártam. Mondjuk az utoljára ittlét az volt úgy két hete, de az most mellékes. Legalább valami új mp4 is kijöhetett volna vagy valami hasznos kütyü, amit egy küldetés közben tudok bütykölni vagy zenét hallgatni rajta. De sajnos nem jött ki semmi új. Még egy új album se jött ki meg semmi pedig már reménykedtem benne, hogy tudok valami ilyesmit venni, de tévedtem. Nagy lépésekkel indultam el keresni egy hajzselé gyárat, hogy minél gyorsabban tudja végezni ezzel a küldetéssel, mert semmi kedvem sincs hozzá, hogy egy shinigamival vagy valami ellenséges fajjal összefussak. A város tényleg ugyan olyan volt, mint két héttel ezelőtt. Mindenki ugyan azt a ruhát viselte meg minden és ez engem zavart. Én már nagyon unom ezt a stílust, de hát addig nem tudok új ruhát venni, míg ki nem adnak egy új kollekciót.
Már egy ideje haladtam előre, hogy megtaláljam azt a nyamvadt gyárat mikor megjelent előttem egy fekete ruhás. Mondanom se kell, hogy mennyire örültem a hívatlan vendégemnek.
- Mit keresel itt arrancar? - kérdezte kicsit erőszakos hangon majd előrántotta a fegyverét és felém mutatott vele. A szám mosolyra húzódott. A táskámat ledobtam az egyik ház tetejére majd én is előrántottam a fegyveremet.
- Nos, ha azt mondom, hogy egy hajzselé gyárat keresek, akkor nem hiszel nekem és nem úszom meg a harcot szóval muszáj, leszek harcolni veled. - mondtam neki majd még mindig mosolyogva indítottam el felé pár barat. Tudtam, hogy ki fogja kerülni őket, de nem tettem semmit se. Csak álltam és néztem, hogy elkerüli, a szép kis lövedékeimet majd rám támad. A támadásait könnyedén hárítottam kivéve egyet. Ez az egy támadás egy vágás volt, amit a bal vállam ellen indított. A vérem úgy csöpögött a sebből mintha esett volna az eső. Ettől jóval idegesebb lettem. Erősebben megszorítottam a fegyveremet majd elhaló hangon megszólaltam.
- Hikagekaiszei! - miután elhangzott a parancsszó át is alakultam. Megjelent a jól megszokott páncél és sokkal erősebbnek éreztem magam. Tudtam, hogy ez most csak átmeneti, de nem érdekelt. Támadásba lendültem. Kihasználtam a shinigami figyelmetlenségét. Sajnos szegénykének elállt a lélegzete mikor aktiváltam a ressumat, de ezt most leszarom jó magasról. De sajnos még így is ki tudta védeni a támadásaimat így arra a következtetésre jutottam, hogy muszáj, leszek használni valamelyik képességemet. Tudtam, hogy egyik se pusztította volna el Karakura eme részét, de mégse akartam alkalmazni. Egy sonidoval mögé kerültem és a hátába állítottam a kardomat. Direkt elkerültem a tüdejét, hogy még tudjak vele váltani néhány szót. Kihúztam a kardomat és deaktiváltam a ressumat majd egy sonidoval elé kerültem.
- Nem öllek meg, de arra kérlek, hogy higgy nekem. Tényleg csak egy hajzselé gyárat keresek. - mondtam majd elmentem a táskámért és otthagytam a sérült shinigamit. Tudtam, hogy nem hisz nekem a shinigami, de most boldog lehet, hogy nem öltem meg. Ritka pillanatok egyike, hogy élve hagyok egy shinigamit. Remélem, nem támad hátba meg semmi ilyesmi mondjuk, egy olyan sérüléssel még megmozdulni se tud szerintem.
Húsz perc séta után megpillantottam egy gyárat a messzeségben. A szemeim felcsillantak és pár sonido segítségével ott teremtem. Mikor megláttam a gyár nevét majdnem eldobtam a fejemet. Egy Got2b hajzselé gyár volt. Egy ideig ilyen hajlakkot használtam, de miután kifogytam a hajlakkból nem használtam többet soha. Nagy lendülettel mentem be egy nyitott ablakon. A gyár zárva volt, de szerencsére hamar megtaláltam az elkészített és becsomagolt termékeket. Előkaptam a két huzatot és telepakoltam mind kettőt majd leraktam őket és a hátizsákomat is telepakoltam. Miután végeztem összeszedtem magamat és egy garganta segítségével visszatértem Las Nochesbe. Már vártak rám. A trónteremben Gin átvette a két huzatot és egy szempillantás alatt eltűnt. Mikor megjelent már Aizen-samaval együtt tette.
- Nos, Luzbel. Megmentetted az életemet és ezért most megjutalmazlak. Mostantól te vagy a 6. Espada. - mondta elégedett és megkönnyebbült arccal. Nagyon meglepett, hogy egy ilyen semmire kellő küldetésért ekkora jutalmat kapok, de nem utasítottam vissza. Nagy mosollyal az arcomon indultam el vissza a szobámba.