HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Cephi szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Cephalus Ó-Madaidhín
Espada
Espada
avatar

Male
Hozzászólások száma : 64
Registration date : 2009. Jan. 09.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
22000/30000  (22000/30000)

TémanyitásTárgy: Cephi szobája   Csüt. Feb. 24, 2011 8:27 am

A tizedik espada lakrésze semmiben nem különbözik egy átlagos, alapfelszereltségű szobától: látszik, nem szereti tulajdonosuk a felesleges fényűzést. Nem túl nagy helyiség, egy személynek pont kényelmes. Ágy, szekrény, asztal, székek - csak a szokásos holmik. Azt leszámítva persze, hogy ezen tárgyakban a legkülönfélébb helyeken vannak rejtett fiókok és dobozkák... Melyekben kötő-, varró-, horgoló- és mindenféle egyéb készleteit tartja Cephi, szépen rendszerezve mindent, hogy könnyű legyen kiigazodnia rajta a gyűjtemények tulajdonosának, ugyanakkor mások ne találják meg a szóban forgó eszközöket. Külön szekrényt tart fenn hobbimagazinjainak, mely a sarokbeli szekrény álfalából nyílik, a tényleges polcok legmagasabbikára pedig a Slarin által kapott ajándékokat pakolta (azokat a bizonyos felnőttfilmeket, -újságokat és szteroidos dobozokat), természetesen szigorúan felbontatlanul, mivel egyrészt bőven elég volt meglátnia a borítókat ahhoz, hogy élete hátralévő részében abba a naiv elképzelésbe ringassa magát, miszerint Tui ajándékait kapta meg végül... Nyíltan rákérdezni viszont nem mer: sem Slarint nem akarja megbántani, és azt sem akarja, hogy Tui például hirtelen mentori fellángolásában végig akarja nézetni Cephivel az összeset...

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cephalus Ó-Madaidhín
Espada
Espada
avatar

Male
Hozzászólások száma : 64
Registration date : 2009. Jan. 09.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
22000/30000  (22000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Cephi szobája   Csüt. Feb. 24, 2011 11:07 am

*Azt hiszem, ideje átruccannom az emberek világába újra - úgy hallottam, az egyik méteráruban mindenféle márkás fonalat nagy árengedménnyel lehet kapni... A fracciónomat úgyse küldhetném el; csak nőne a veszélye lebukásomnak. Épp elég az, hogy Slarin, Tui és az a Zilvalami - máig nem sikerült megjegyeznem a nevét, nem tehetek róla (na jó, talán mégis) tisztában vannak vele, bár azért ők biztos nem fogják elkotyogni senkinek. Slarinban feltétlenül megbízom, és ha rajta múlik, minden bizonnyal kordában tartja a két másik arrancart is ezügyben... Bele se merek gondolni, mi történne, ha kitudódna, hogy a tizedik espadának legkedvesebb elfoglaltsága a rénszarvasos pulóverek és sálak kötése! Már így is ferde szemmel néz majdnem mindenki, ha meglát, igazán nem hiányzik, hogy mindez kiegészüljön a harcra szólítások garmadájával is. Tudom, fóbiám ez a téma, de nem tehetek róla... Elég volt azzal az egy szerencsétlennel végezni (faj- és közvetve bajtársam is volt, a fenébe is!), mikor a saját életemről kellett döntenem. Lehet, jobban jártam volna, ha akkor, abban a teremben hagyom magamat megölni - sokkal egyszerűbb lett volna minden. De hát én már csak ilyen gyáva vagyok, ahogy mondták már néhányan... Még a haláltól is félek, nem tehetek róla, ez a természetes. Gyávaságomnak köszönhetően pedig itt tartok most: lépten-nyomon félek attól, hogy valaki, legyen akár ismeretlen az illető, akár olyan, akit jóbarátomnak tartok, az első adandó alkalommal hátba szúr. Errefelé ez mindennapos, láttam már elégszer... És pont emiatt gondolnak aztán engem is gyenge, védtelen nyámnyilának, mert ismerem a hűség, segítség és barátság fogalmait. Sőt, még Aizen-sama hatalmát sem kérdőjelezem meg... Hiába népszerű most utálni őt, arról mindenki elfeledkezik, hogy a Las Nochesben élők nagy többsége mégsem létezne nélküle... Nem bízhatok és nem is bízom meg benne; jól tudom, hogy szívfájdalom nélkül végignézné bárki halálát, ha az ő érdekeit szolgálná az adott pillanatban, ugyanakkor nincs jogom megkérdőjelezni parancsait vagy bármilyen döntését. Nem vagyok abban a helyzetben, és nem is akarok lázadozni; az egész csak felesleges magamutogatás, ami nem igazán tesz jót az alany jövőjének és egészségének... Nem vagyok az a hőbörgő típus és nem is akarok az lenni. Nem akarom és nem is fogom feladni önmagamat és az elveimet...
Nem épp a legszívderítőbb dolgok, amik fejemben épp kavarodnak, de muszáj megoldanom, hogy ne fogjon senki sem gyanút. Egyelőre azt tervezem, póttestemet magamra öltve indulok utamra, hogy megkeressem a szóban forgó méterárut, egy kisebb várostérképpel a kezemben. Sajnos még nem jártam azon a környéken és a boltot se ismerem, szóval nagyon remélem, tényleg igazak a hírek... Majd azt mondom, ha találkozok valakivel Las Nochesből, aki az espada tagja, hogy egy régi parancsot teljesítek, ugyanis időnként nekem kell járőröznöm Karakurában - annak pedig, aki a rangsorban alattam áll, semmi köze ahhoz, hogy hova megyek!
Ilyen módon belelovallva magamat lépek ki ajtómon - persze csak azután, hogy látványosan kitártam azt -, magabiztosnak látszani akaró léptekkel, amiket egészen addig meg is tartok, amíg nagy lendületemtől orra nem vágódok a folyosó közepén. Gyorsan körbenézek, hogy volt-e szemtanúja mutatványomnak, de teljesen néptelennek tűnik a terep. Egy kis szőke gombócot leszámítva a talpamnál... Többet egyelőre nem tudok kivenni a foltból (talán nem kellene éjszakába nyúlóan hímezgetnem, úgy tűnik, romlik a látásom), így hát csak bambán hunyorogva próbálok rájönni, mi történhetett az előbb, ami szó szerint levett a lábamról.*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Tsuki Reiko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Hozzászólások száma : 72
Registration date : 2010. Aug. 13.
Hírnév : 34

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Cephi szobája   Vas. Jún. 12, 2011 6:25 am

Megesik néha, hogy anyu nem ér rá vigyázni rám. Ahogyan Miyo-chan mamija és Nao-chan mamija, sőt, még Aiko-chan mamija és Miyako-chan mamija sem ér rá. Anyu meg azt mondta, hogy nem akarja, hogy kérdezzék, de nem tudom, miért, mert én szeretek beszélgetni, csak Miyoko szerint gyakran butaságokat mondok. Igaz, sokszor ő kérdez én pedig válaszolok. Aztán pedig én is kérdezek, ő pedig megpróbál nagyon okosnak tűnni. Pedig nem is okos. Különben is, sokkal magasabb vagyok nála. Meg a fejem is nagyobb, ami azt is jelenti, hogy okosabb is vagyok, bár erre inkább nem akarok gondolni, mivel tegnap Miyoko-chan folyton azzal szekált, hogy nagy fejem van.
A katicás hátizsákomban jól belegyömöszöltem mindent, amire szükségem lehet, mint például a fogkefe, Sakutaro, a kedvenc plüssállatom, egy egész zacskónyi cicamin, meg persze a zsírkrétáim és az állatos magazin, amit nem tudok még elolvasni, de szépek benne a képek a zsiráfokról meg a csíkos kacsákról. Minden, amire szükségem lehet, hogy majd Rincsi néninek a lehető legkevesebb gondja legyen velem, vagyis ne kelljen folyton elmennie a boltba, így pedig több ideje marad játszani velem! *.*
Biztosan nagyon örült nekem, amikor a semmiből ráugrottam és elújságoltam neki a hírt, hogy ma bizony egész nap játszhat velem. Ennek mindenki örülne, hiszen cuki vagyok, pont, mint a mami, ennek nem lehet nem örülni! Surprised
Rincsi néni biztosan kicsattant az örömtől, csak annyira meg volt lepődve, hogy nem tudta kimutatni. Mert hát mi más oka lett volna annak, ahogyan percekig lefagyva állt a szobájában, míg végre sikerült meggyőznöm arról, hogy neki most csinálnia kell nekem egy nagy bögre, forró kakaót, és hogy aztán a bújócskánk után pedig köteles lesz raaaajzolni nekem egy szépet! Surprised
A kakaót szépen meg is ittam, ugyanis hosszú volt az út, igaz, nem emlékszem arra, anyu hogyan hozott ide. Biztosan repülővel, mivel most valahol a Szahiban vagyunk, vagy hol. A mami azt mondta, hogy nagyon messze vagyunk otthonról, de nekem tetszik itt, bár ilyen fura izé van a levegőben, amit ismerek már valahonnan, de nem tudom, mi az. A kakaó meg aztán elfogyott, nekem pedig nagy játékigényem van, ráadásul nem vagyok még nagy, bújócskában pedig nagyon jó vagyok. Jó, tudom, hogy megígértem a maminak, hogy nem kószálok el messzire, de nem mentem el olyan messzire, miközben Rincsi néni számolt – amit majd nekem is meg kell tanítania, mert Miyoko mindig kigúnyol, amiért nem értem.
Szóval így mentem lépcsőről lépcsőre, folyosóról folyosóra. A kedvenc pilótasisakom és plüssállatom társaságában legyőzhetetlen vagyok, úgy el fogok bújni, hogy sose fog megtalálni, és akkor én nyerek, és akkor kénytelen lesz elvinni engem fagyizni, ahogyan megígérte. ***3***
Jó búvóhelyet kerestem, de nem tévedtem el, ugyanis figyeltem, csak éppen nem tudom, hogyan kell visszamenni. Tanácstalanul tekintek rá plüssoroszlánomra, tőle várva a megoldást. Ehelyett csak az történik, hogy valami lelök a földre, és ráesek a kedvenc plüssömre, azonban az esés az esés, a bibi pedig bibi, ráadásul még ha nem is fáj piszkosul, azért iszonyatosan kellemetlen tud lenni. Ugyan néhány másodpercig csak bambán nézek kifelé, teljesen és tökéletesen üres tekintettel a nagyvilágba, szám végül mégis lefelé görbül, vörös szemeim pedig megtelnek könnyekkel, előkészítve őket a gigászi hisztériára, amit bizony én itt csapni fogok!
- ÉN NEM SSINÁLTAM SEMMIIIIIIIT! TT_TT – kezdek bele a bömbölésbe, hisz milyen dolog az, hogy valaki felborít engem, aki nem is csinált semmit sem ellene? Az biztos, hogy nem fogom neki megbocsájtani, hogy ilyen gonosz volt velem és bántott. Ez csak egy csúnya néni, Rincsike pedig biztosan ellátja a baját, ha megtudja, mit csinált velem!


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cephalus Ó-Madaidhín
Espada
Espada
avatar

Male
Hozzászólások száma : 64
Registration date : 2009. Jan. 09.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
22000/30000  (22000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Cephi szobája   Csüt. Jún. 23, 2011 7:30 am

*Fejemet végigtapogatva igyekszem feltápászkodni (a földetéréskor persze hangosan és fájdalmasan nyekkenek egyet), miközben ellenőrzöm, nem jelent-e meg akaratom ellenére egy-két kósza púp a homlokomon - mintha véletlenül, esés közben beleütöttem volna valamibe a fejemet. Úgy éreztem legalábbis, de, mint a gyors kontrollnak köszönhetően kiderül, nem gazdagodtam sehol sem kéretlen szarvacskákkal, így a következő másodpercekben-percekben azon dolgozok, hogy minél gyorsabban kiszabadítsam az esés során összegabalyodott végtagjaimat, keresve elesésem okát, az ismeretlen szőke pamacsot. Vagyis, alaposabban megfigyelve nem teljesen szőke, hiszen valami bukósisak-féle is van rajta... Hamarosan sikerül azt is megállapítanom, hogy az aranyszínű hajkorona egy apró kislányhoz tartozik - sajnos azonban túl későn, már akkor, miután legfrissebb ismerősöm Las Nochesre szóló bömbölésbe kezd...*
- Jaj, ne haragudj, nem akartalak bántani! Persze, hogy nem csináltál semmit! Surprised
*Fordulok felé, majd leguggolok vele szemben, hogy egy magasságban legyünk, és barátságosan megsimítom a feje búbját, hogy lecsitítsam kissé. Elvégre nem szándékosan löktem fel szegényt, remélem, megbocsát majd miatta... Nem szeretek senkivel sem haragban lenni, és ez azokra is igaz, akiket talán csak néhány percig látok életemben, mint az előttem lévő kis, törékeny alakot.
Az viszont egészen különös, hogy semmiféle arrancar-reiatsut nem érzek felőle... Pedig egészen eddig azt hittem, jó a lélekenergia-érzékelésem, most azonban, úgy tűnik, csődöt mondott minden tudományom. Egyszerűen képtelen vagyok behatárolni a kislány kilétét, mindössze addig jutok el, hogy nem arrancar - talán, de még ebben sem vagyok biztos. És itt jön az újabb kérdés: hogyan kerülhetett Las Nochesbe, ráadásul teljesen sértetlenül? Ha váratlan betolakodó lenne, szegényt minden bizonnyal legalábbis megkergették volna azok az őrült hollow-k ott kint... Vagy valakit meglátogatni jött volna? De akkor hogyhogy nem arrancar? Elvégre ide csak viszonylag keveseknek van szabad bejárása, a külső világból érkezőek pedig egyenesen ellenségnek minősülnek. És hogyan is lehetne egy ilyen aranyos kislány bárkire is ártalmas?*
- Valakit jöttél meglátogatni és eltévedtél? Szívesen segítek megkeresni bárkit, akit szeretnél; ez a legkevesebb, amiért véletlenül fellöktelek...
*Magyarázkodok és kérdezősködök lányos zavaromban - egyelőre nem tudom, hogy viszonyuljak a látogatóhoz... Hirtelen ötlettől vezérelve azonban a következő pillanatban már zsebeimben matatok (remélem, mozdulatom nem váratlan annyira, hogy újra megijesszem és még hangosabban kezdjen sírni). Bevillan ugyanis, hogy az útra pakoltam egy kevés házi készítésű bonbont és piskótát, ha netán megéheznék fonalvásárló túrám közepette, ne kelljen még ennivalót is keresnem. Sőt, ha jól emlékszem, valahol kell lennie egy-két szelet tejkrémes csokinak is, amit még Balthazar-kuntól kaptam. Báár... azt talán mégse kellene odaadni senkinek.*
- Vegyél belőle nyugodtan, a sünik epresek, a dominók pedig mogyorósak! ^^
*Nyújtom felé az előkerülő kis rénszarvasos dobozkámat, amiben útravaló pralinéimat szoktam tárolni, és bátorítóan mosolyogva mutatom neki őket. Remélem, sikerül ezzel is megnyugtatnom az ismeretlen kislányt, és tudok segíteni neki. Tőlem aztán nem kell félnie egy kisgyermeknek!*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Tsuki Reiko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Hozzászólások száma : 72
Registration date : 2010. Aug. 13.
Hírnév : 34

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Cephi szobája   Csüt. Júl. 28, 2011 9:00 pm

Otthon bezzeg soha senki sem lök fel! Persze Miyo-chan néha elgáncsol, hogy megmutassa, hogy akkor is ő a jobb, de nem szokott érdekelni, mert engem nem érdekel, hogy ki a jobb. Jó, lehet, hogy tényleg Miyoko a jobb, de akkor sem kéne mindig kigáncsolnia. TT.TT
Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem csináltam semmi rosszat, amiért ezt érdemlem, bár sírás közben sikerül azt is elfelejtenem, egyáltalán miért kezdtem el bömbölni. Biztos megvolt rá a jó indokom, hiszen nekem mindig jó okom van a hisztizésre, meg mert miért ne, és különben is, akkor hisztizek, amikor csak én akarok! Különben meg nem is szoktam hisztizni, mert hisztizni csak a rossz gyerekek szoktak, de én nem csináltam semmit, vagyis jó gyerek vagyok, vagyis nem is hisztizek. Annyit.
A néni szerencsére tudja jól, hogy én jó gyerek vagyok, a simogatás pedig egy kicsit megnyugtat, úgyhogy minden erőmet és lélekjelenlétemet összeszedve igyekszem elfojtani a sírásomat, keserű hüppögésbe fullasztva azt. Megpróbálok a kérdésére válaszolni, de aztán hamar rájövök, hogy még nem fog menni, hiszen ahogyan kinyitom a számat, csak dadogni kezdek. Nem tudom irányítani a mondókámat, és ez olyan rossz, meg mindig ez történik, ha elkezdek sírni, hogy utána nem tudok beszélni. Miyoko meg mindig kicikiz miatta, és ez nem ér! Surprised Persze, mert ő olyan nagy és erős, hogy sosem sír, még akkor is, ha sooookkal magasabb vagyok nála. Viszont még így is Miyoko a legkedvesebb és a legeslegjobb, sőt, még annál is a legjobb barátnőm, akinek mindig igaza van, vagyis nem tudok haragudni rá, meg én amúgy sem szoktam mindig haragudni, kivéve, ha valaki nem vesz nekem fánkot, vagy nem akar elvinni a szivárványhoz, vagy azt mondja, hogy még kicsi vagyok valamihez, ami nem igaz, mert én már nagylány vagyok, ráadásul annyira, hogy eeekkora magasra nőttem! Surprised
- Bú… bú… búhújósskázztam. T.T – préselem ki magamból fél perc intenzív (hogy jutott az eszembe ilyen szó? o.O) erőlködés után. Ez már biztosan mindent megmagyaráz. Azt persze továbbra sem engedhetem, hogy Rini néni megtaláljon, mert akkor oda a játék is, és akkor nagyon rossz napom lenne ám, hogy még el is esek, meg a játékban is vesztettem, pedig én úgy, de úúúgy el akarok bújni, hogy Rini néni sosem talál meg. Surprised Bújócskában amúgy is mindig jó voltam, kérdezzétek csak meg a shini…micsoda kalózizéjét, amiben tag vagyok meg minden. Aztán a néni a zsebébe nyúl, és odanyújt nekem néhány nagyon-nagyon csudajó kis csokit! Surprised Sokkal szebbek, mint Chikoya néni cicaminja, pedig én a cicamint is nagyon szeretem, főleg készíteni, mert lehet velük pacsmagolni a konyhában, és mert ragad a tészta, és az tök vicces. Mondjuk a mami nem szokott neki örülni, mert mindig tiszta kosz lesz tőle a ruhám. Ezért is mondom mindig a maminak, hogy nekem nem is kell a ruha, hiába szép, mert úgyis mindig összekoszolom, mert hát az a nap nem nap, amikor nem mászhatok fára és ugorhatok bele a pocsolyába.
- De séééépek! *.* Kösönöm sépen, néni! *.* Én Shizuki Rei vagyok, Rei-shannak hívnak, és téged hogy hívnak? Mi a neved? *.* Biztosan nagyon sép neved van, a sép néniknek és a kedves néniknek mindig nagyon sép nevük van! *.* – lelkesülök fel és veszek az édességből, pár másodpercig csak gyönyörködve a sünikben meg a dominókban. Eszembe jut, hogy a dominósokkal akár játszani is lehet, sőt, még a sünikkel is, például építhetünk nekik csalagutat, és a sünik lakhatnak bennük. Meg kell hozzá dobókocka is, és akkor annyit lehet velük lépni, amennyit dobunk. Csak persze majd kell a néni segítsége, mert még csak kevésig tudok számolni. Azt már tudom, hogy tizenegy, meg tizenkettő, meg tizenhárom, de a tizentíznél mindig elveszek.
A kitalált csudijó játék ellenére bűntudat nélkül falom be az egyik kicsi sünikét, majd vigyorgok rá a nénire jól összecsokizott számmal. Olyan jót fogunk játszani, hogy csak na! Cool
- Segíss nekem elbújni, néni! Surprised Serébe megengedem neked, hooooogy… – gondolkozok el pár másodpercre, hogy mit is tudnék megengedni neki, mert biztosan tud egy csomó dolgot.
- Hogy rajzolj nekem, ééés… Sherébe én is rajzolok neked! *.* Van sírkrétád? Ugye van? Neked biztosan van! Az enyém Rini néninél maradt. Meg adj nekem egy dobókoskát, és akkor majd építünk a dominókból váraskát, meg a tiéd lehet az egyik süni, az enyém a másik, és akkor majd versenyezünk! Neked mi a kedvens állatod? Surprised Az enyém a delfin! Surprised Sokkal okosabb, mint Miyoko kedvense, a delfin a legokosabb állat, tudtad? Én tudtam, a mami mesélte nekem egy könyvből. Én még nem tudok olvasni, de már értek néhány bogarat, csak nehéz. Te biztos tudsh olvasni is, ugye tudsh? – törlöm meg ruhám ujjával a felszáradni látszó könnyeimet, úgyhogy már csak egy zsepi kell, mert a mami megmondta, hogy ne a ruhámba fújjam a nózimat.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cephalus Ó-Madaidhín
Espada
Espada
avatar

Male
Hozzászólások száma : 64
Registration date : 2009. Jan. 09.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: 10. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
22000/30000  (22000/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Cephi szobája   Csüt. Jan. 26, 2012 7:29 am

*Egyre aggódóbb tekintettel figyelem a továbbra is síró kislányt. Biztosan egy egész életre szóló traumát okoztam neki előbbi figyelmetlenségemmel, sőt, még talán maradandó sérülést is! O.o Szerencsére gyorsan megállapíthatom, hogy külső sérülésnek semmi nyoma, legfeljebb az erőlködéstől kipirosodott arc feltűnő. Tovább keresgélve egyenruhám zsebeiben, végül előszedek egy aranyos rókafigurákkal telehímzett textilzsebkendőt, amit át is nyújtok neki. Kezdeti pánikom pedig hamar elillan, amint látom, hogy lassan kezd lenyugodni újdonsült ismerősöm.*
- Tartsd meg nyugodtan, ajándék ^^
*Bökök az időközben valószínűleg használatba került textildarabra mosollyal arcomon. A sírás mindeközben egyre csendesül, végül pedig egyszerű hüppögéssé válik, ami ugyan még akadályozza a kislányt a beszédben (dadogásából sajnos nem sok mindent értek meg), de tekintetemmel is igyekszem bátorítani. Nemsokára választ is kapok: megtudom, hogy éppen bújócskázott...*
- Kivel játszottál?
*Kérdezem, és továbbra is felé tartom az édességes dobozkát, hogy vegyen belőle nyugodtan, ha szeretne. Persze szemmel látható büszkeséggel tölt el pralinékölteményeim sikere - megkóstoltattam már Slarinnal és Tui-sannal ugyan, de eléjük szerintem bármit odatehetnék, úgyis méltatnák, nehogy megbántsanak... Pedig nem is szoktam ilyesmiken megsértődni! Na jó, volt már rá példa, hogy az esetleges negatív kritika után lekonyuló fülekkel kullogtam vissza szobámba vagy pedig mogorván elvettem előlük az egészet és inkább egymagam ettem meg (nagy a bánat enyhítésére ugyebár), de előbb-utóbb én is rájöttem, hogy tényleg túl édes volt az adott sütemény. És ez egyébként se minősül sértődésnek, nekem aztán nyugodtan mondják el a véleményüket! És lehetőleg ne olyan burkoltan, hogy fonalgombolyagok helyett egy csomag szteroizét kapok ajándékba... ._. Szóval, azt akarom mondani, hogy hiába tesztelték már ketten is édességeimet, azért mégiscsak egy kisgyerek véleménye az igazán mérvadó! A kislányon pedig látszik, hogy szakértő a süteménykóstolgatásban.*
- Bácsi, nem néni... T_T
*Szólalok meg elkeseredetten; úgy tűnik, most rajtam a hüppögés sora. Miért néz mindenki nőnek? T_T Nagy nehezen azonban erőt veszek magamon, és rövid szünet után - mikor már úgy érzem, eléggé kordában tudom tartani csalódottságomat - folytatom bemutatkozásomat.*
- Cephalus Ó-Madaidhín vagyok, de Cephinek szoktak hívni ^^ Nagyon szép neved van, Rei-chan!
*Erőltetek mosolyt arcomra az előző inzultust követően, és egy dicséretre is futja összegyűjtött erőmből. Közben a sünik és dominók létszáma apadni kezd, ezzel párhuzamosan pedig Rei-chan arca is egyre csokisabbá válik. Tehát ízlik neki! *.* *
- A szobámban biztos nem fognak keresni, ha gondolod, oda bejöhetsz nyugodtan! Surprised
*Jelentem ki végül, elvégre nem vagyunk messze a célterülettől: egészen konkrétan a legközelebbi ajtóról van szó, amihez odasétálok, majd beinvitálom Rei-chant.*
- Zsírkrétáim nincsenek, de festékem és színes ceruzám van... Kedvenc állat? Lássuk csak... mindegyik állatot egyformán szeretem... bár a macskákat annyira nem. ^^" Igen, tudok olvasni, és szívesen segítek neked is! Majd mutasd meg, milyen bogarakat ismersz! ^^
*Bólogatok szaporán a hirtelen szóáradatra válaszként és időnként magam is felelek a feltett kérdésekre, közben pedig - feltéve persze, ha bementünk a helyiségbe, - előkeresek néhány papírlapot, egy táblát alátétnek és minden egyéb szükséges kelléket a rajzoláshoz, majd szépen elrendezem őket a padlón, végül pedig megkérdezem tőle, mit rajzoljak neki. Közben azonban egy elejtett szó foglalkoztat igazán: ki lehet az az emlegetett Rini néni?*

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Tsuki Reiko
12. Osztag
12. Osztag
avatar

Female
Hozzászólások száma : 72
Registration date : 2010. Aug. 13.
Hírnév : 34

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
6000/15000  (6000/15000)

TémanyitásTárgy: Re: Cephi szobája   Szomb. Május 19, 2012 9:04 pm

Ezek a világ legszebb csokoládéi! Surprised Mert bizony sok szép csoki van, némelyik annyira szép, hogy először nem is merem megenni őket, de aztán végül sosem bírom ki, főleg a marcipánostosat, mert az a kedvencem, csak azokat nem szeretem, amikben olyan nagyon nagy gyümölcsök vannak, meg azt, amiben picik a mogyik, mert azok néha beleragadnak a fogaim közé és fájni kezdenek. Pedig én nem akarok fogorvoshoz menni, és nekem nem kell pénz a fogtündértől sem! Judit bássi azt mondta, hogy ha megint fájni fog a fogam, majd ő kihúzza nekem egy cérnával, ezt pedig még mindig nem igazán értem, de addig sem kell elmenni a csúnya orvosokhoz, akik majd biztos telenyomkodnak szurikkal, meg beletúrkálnak olyan vasakkal a számba és az nagyon ijesztő meg fájni is fog! T^T Éppen ezért csak olyan csokit eszek, amiben nincsenek olyan iciri-piciri mogyik, kivéve akkor, amikor nincs más, csak mogyorómorzsás, mert olyankor azt is megeszem, hogy ne menjen kárba. Surprised De ezektől nem kell tartanom, ugye?
Megtörlöm a nózimat a zsebkendőben, és kitrombitálom belőle a piszkot pont úgy, ahogyan azt már megtanították nekem, igaz, nem mindig sikerül egyedül, meg néha olyan buborékos lesz tőle a fülem és olyan marad, mintha beleült volna egy gonosz tücsö, mert a tücsök gonoszak, tehát beleül és elkezd bele sípolni olyan vékonyan, meg alig hallhatóan, de épp elég hallhatóan ahhoz, hogy utána ne halljak meg semmi mást, mert folyton a ciriplős fütyülést hallom a fülemben. Most is megfogom egy kicsit az egyik fülem és takarom el szabad tenyeremmel, hátha akkor nem mászik bele a tücsö, de kicsit mégis elkezd benne énekelni a gonosz furulyájával.
- Rini nénivel, Sefi néni. Surprised – teszem zsebre, vagyis túrom bele a zsebkendőt, a másik kezemmel pedig még mindig a fülem ülének kagylóját fogom le, hátha akkor elmúlik a fütyülés. Azonban gyorsan be is tiplizek a szobába, mielőtt megtalálnak, mert nekem aztán nyernem kell az elbújásban, nem lenne vicces, ha nem így lenne, nem igaz? Surprised
- Festék! °-° – ugrok egyet és engedem el a fülem, mert a festék az egyik kedvencem, mert azzal szebben lehet meg többet maszatolni és pamacsolni. Éppen ezért nem mindig lehet nekem festenem, mert csupa kosz lesz minden, még én is meg a ruhám is, pedig engem nem érdekel, hogy milyen festékes lesz a ruhám! Surprised Ezt valamiért senki sem érti meg. T.T
- Miért nem sereted a sisákat? Surprised Akkor a sisamint sem sereted? Pedig a sisamin finom, majdnem olyan finom, mint a soki. A soki azért még mindig jobb. Sefi néni, hol találok vizet? Kell még egy kispohár is, és akkor rajzolok neked valamit, megtarthatod emlékbe. Surprised – ácsorgok és várom, hogy legyen vizem is, amibe majd belemárthatom az ecseteket, mert száraz ecsettel nem tudok pamacsolni. Miután minden készen áll, leülök a földre, és egy ecsetet fogok a kezembe, hogy elkezdhessem a rajzolást. Már tudom is, hogy mit fogok rajzolni, így fel is festek rá egy karikát a fejnek, meg szép, hosszú hajat és koronát, és készítem el a csirkelábú királylányt. Azért van csirke lába, mert én csak ilyen lábat tudok rajzolni.
- Hát, ismerem azokat a katanákat, amiket megmutattak, de nem szeretem őket, nehezek. Jobban szeretek visseseket rajzolni. Sefi néni, te rajzolj egy békust, belőle les majd a sőkeherseg. – pamacsolok szép ruhát meg koronát meg nagy mosolyt a királylánynak. Amikor azonban a szempilláit festem, összefolyik a fekete festék a fehérrel, és tiszta maszat lesz tőle az arca, pedig én nem így akartam. A kezemmel bele is nyúlok, hogy leszedjem róla a festéket gyorsan, és hamarosan el is maszatolom az egészet emiatt. Csúnya, szürke folt megy végig a festésen, én ezt nem így akartam!
- Óóó… T^T – szomorodok el és búslakodok, majd dörzsölöm meg az arcom a festékes kezemmel, mert a tücsö miatt már viszket is az orrom. De legalább a ciripciripet abbahagyta és kimászott a fülemből végre.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Cephi szobája   

Vissza az elejére Go down
 

Cephi szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Hueco Mundo :: Las Noches ::   :: Espadák tornyai-