HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Csüt. Feb. 17, 2011 12:59 am

A mai napom is hasonlóan kezdődött, mint a többi. Épp, hogy kikecmeregtem a 4. osztag, védő kezei alól a legutóbbi harcom után, de már rögtön szolgálatba is álltam. Alig sikerült visszaállnom a régi kerékvágásba. Korán kelés, munka, alvás… de nem nagyon sikeredett. Talán, ezért is kaptam újabb küldetést az Emberek Világába.
Senkai kapun keresztül léptem ki a megadott helyre, ahol egy lidérc volt a célpontom. Csak remélni tudtam, hogy ezúttal semmi nem jön közbe, mint ahogy a legutóbbi két alkalomkor történt. Akkor folyton lenyúlta valaki a munkámat, aztán meg csodálkozom, hogy a fizetésem terén hirtelen csökkenéseket lehet felfedezni. Nagyot sóhajtva lépek párat előre, majd már rögtön hallom a zsebemből kiszűrődő csipogó hangot. Nahát! Lehet, hogy a szerencse mellém áll? Végre! Fizetésemelés jövök már! A zsebemből rögtön előhalászom a kis irányjelzőt, mely már mutatja is a lidérc helyét, amivel végeznem kell. Remek, alig érkeztem meg úgy két perce és már házhoz jön a munka! Surprised Örömömet félretéve, rögtön megindulok shunpóval a lidérc irányába, majd ahogy megyek, már a messziről látom a méretes teremtényt. Gúnyosan elvigyorodok, majd katanámat megpöccintve bal hüvelykujjammal lököm ki a tokjából. Jobbommal pedig elkapva a kardot gyorsítok a shunpón, hogy még idén odaérhessek és letudhassam a küldetést. Épp ideje kimozgatni elfeküdt végtagjaimat. Túl sokat porosodtam az épülésem során a negyedik osztagnál. És ez Hyozanryuura is vonatkozik. Csoda, hogy nem lett rozsdásabb, amiért ilyen sokat használtam az elmúlt időben, aztán egy több hetes pihenésre lett ítélve.
~ Csak a magad nevében beszélj! Én élveztem a rövid kis sziesztát! ~ szól bele gondolataimba szokásához híven Hyozanryuu. Na, azt meghiszem. Lusta gyík. >.> A shunpó használatának köszönhetően egész hamar odaértem a lidérchez, így nem folytattuk a marakodást. Ekkor látom, hogy egy szerencsétlen ember életére tört ez a szörnyeteg. Nem szeretem az ilyesmit, de ezzel nem csak én vagyok így, hanem Hyozanryuu sem pártolja ezt. Ezzel elvágta magát nálunk, így legalább nem kell attól félnem, hogy nem fog engedelmeskedni a Zanpakutom.
- , szörnyi-mörnyi! Ide nézz! Sase, aratama Hyozanryuu! – szólok a lidércnek, hogy elvonjam figyelmét a szerencsétlen emberáldozat elől. Közben Zanpakutomat magasabb fokozatra állítom, hogy csapásom sikeres legyen. Az ütött-kopott verziójával ugyanis nem sok esélyem lett volna. Szinte azonnal felvette a Shikai külsőjét. Fekete penge, díszesebb külalak. Így már nyugodt szívvel lendíthettem a lidérc felé kardom pengéjét, sikeresebb találat reményében. A hollowot váratlanul érte megjelenésem, így könnyen tudtam végezni vele. Amint a lidérc felfoghatta egyáltalán jelenlétemet és meglepődött tekintetét rám emelhette volna, addigra már kettéhasítottam. A levegőből, talppal érkezek a földre, majd elégedetten csapok egyet oldalt a semmibe katanámmal, hogy a ráragadt vér lejöjjön róla. Majd szemem sarkából a szerencsétlen felé nézek, akit áldozatául szemelt ki a lidérc.
~ Mondhatnál neki egy-két jó szót! ~ miket beszélsz? Úgy se lát, sem hall. Fölöslegesen járatnám a számat. A lány felé fordulok kíváncsian, elég meghökkenve néz. Kérdőn döntöm oldalra a fejemet. Biztos halálra rémülhetett… vagy mégsem?

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Csüt. Feb. 17, 2011 3:47 am

Éppen saját szerencsétlenségemen keseregve kelek ki az ágyamból, hogy elkezdődjön számomra egy újabb borzalmas nap, melyet csak az tud enyhíteni, ha találkozom Asu-channal, vagy Kana-nyannal, de az nem túl valószínű, eléggé betábláztam magam. Kellett nekem ilyen nagyravágyónak lenni és naivan azt hinni, hogy megtanulhatok bármilyen hangszeren is játszani! Életemben nem sikerülne, még akkor sem, ha optimista lennék, de mivel alapból nem vagyok olyan természet, hát meg sem próbálom. Remélem azért nem lesz olyan rossz napom, mint ahogy most így félálomban eltervezem, mert akkor biztosan mindenhonnan elkésnék és mindent elrontanék :/ De mindegy, úgysem lesz valami izgalmas nap az biztos, csak egy egyszerű és normális hétköznap. Bár mondjuk, mióta Karakurában lakom, lassan nem tudom, mi itt a normális. Hollowok és shinigamik szaladgálnak az utcán, amiket rajtam kívül csak kevesen látnak. Bár a dolog pozitívuma, hogy egyre jobban tudom uralni a rajzaimat. Talán meg kéne kérnem Asu-chant, hogy eddzen velem, hiszen lassan már nem tudom megállapítani, mennyit is javulok tulajdon képpen. Nagy nehezen végül Mici közbenjárásával sikerül kikecmeregnem a jó meleg ágyamból és elvánszorognom, fürödni. Nem tartott bele egy fél órába, míg készen lettem, ez pedig nálam rekord, hiszen ruhát is kell válogatnom, amiből bizony nincs valami kevés… értelmesebben megfogalmazva rengeteg ><” De aztán megállapodom a hármas számú iskolai egyenruhámnál és mókusomat visszaküldve a rajzába, felvéve a kabátom és a táskám elindulok. Általában mindenki azt hiszi, hogy a számozott egyenruháim mind mások, azt úgy látják, hogy ugyanolyanok, pedig ez nem igaz. Mindegyik másik márkájú és enyhe eltérések vannak a szoknyák színének árnyalatai között. Ma két órám is lesz Mori-senseinél, aminek azért örülök, mert ő az egyik kedvenc tanárom. Lesz vele egy németem és egy művészettörténetem. Művészettörténetből kiváló vagyok, minden kérdésre betéve tudom a választ és nem, nem vagyok tanulásmániás stréber >.> Csak szeretem ezt a tárgyat. Németből már kevésbé vagyok olyan jó, nem nagyon megy a nyelvtanulás. Jó nekem a japán, minek kell mást is tudni? Sosem volt célom, hogy megtanuljak a saját anyanyelvemen kívül másikat is és ez még máig sem változott. Végül aztán megkönnyebbülve botladozom ki a kapun és azonnal hazafelé veszem az irányt. Ám azonban megállásra kényszerülök, mikor csörögni kezd a telefonom. Amint előveszem a táskámból, kiderül, hogy csak egy sms-t kaptam anyutól. Vásároljak be? Jó *.* Mióta egyszer elmentem vásárolni, azóta csak azt várom, mikor mehetek el újra, hogy beszerezzek mindenfélét. Már palacsintát sütni is tudok, ami tőlem nagy szó, hiszen eddig semmi ilyesmire nem voltam képes, lévén nem volt rá szükségem. Amint besétálok a Supermarket ajtaján, azonnal elfog a hév és csillogó szemmel sétálok végig a sorok mentén, magam előtt tolva a kocsit. Végül aztán egy olyan egy-két óra múlva jól megrakodva lépdelek ki a csodaüzletből és veszem utam immár véglegesen otthonom felé. Vagyis csak az én naiv kis törékeny lelkem rejtett, optimista része vélekedik így, hiszen a semmiből hirtelen feltűnik egy hollow. A nehéz terhet egyszerre a földre ejtve ledermedek, fogalmam sincs, mit csináljak. Életemben nem harcoltam még ilyen lény ellen, amikor legutóbb összetalálkoztam vele, ott volt Asu-chan, hogy megvédjen, ám ő valószínűleg most otthon van és fogalma sincs róla, mekkora hatalmas bajban vagyok. Kétségbeesetten hátrálok, nem tudván mit is kéne most tennem és félelemtől tágra nyílt szemekkel figyelem a hatalmas szörnyeteget. Már várom a szinte megváltásként jövő halált, de az csak nem akaródzik jönni. Mikor végül erőt veszek magamon és kinyitom időközben szorosan összezárt pilláimat, észreveszek egy fekete kimonós apró kislányt, aki éppen nagy hévvel küzd a lidérc ellen. Jaj nekem, nem hagyhatom, hogy egyedül küzdjön meg vele, de hát mit tehetnék, nekem nincs olyan hatalmas nagy erejű kardom, mint amilyen a halálisteneké! Ekkor hirtelen feltűnik a vállamon Mici és mint a villám, úgy csap belém a felismerés. Hát persze, a rajzaim! Remélem azért nem leszek olyan béna, hogy még ezt is elrontsam, mert a végén még szegény lánynak esik baja ellenségünk helyett >< Kotorászni kezdek a táskámban és végül meg is találom a keresett mappát, amiben a vérengzősebb rajzaim vannak. Csak úgy kihúzom valamelyiket, pont az egyik legerősebb úgymond támadóképemet, az ikerfarkasokat. Megidézem a két hatalmas állatot, melyek egyenként érnek a vállamig. Ám ekkor döbbenten kell tapasztalnom a tényt, hogy újfent elkéstem, hiszen segítőm már egyedül áll velem szemben, a hollow pedig sehol. Jellemző… de a dolog pozitívuma, hogy legalább nem rontottam el semmit, hiszen lehetőségem sem volt rá ^^”
- Öhm… szia! Köszönöm, hogy megmentettél, nem hiszem, hogy egyedül el tudtam volna intézni ezt. Amúgy a nevem Tsukatani Midori, téged hogy hívnak? Mondd, mivel hálálhatnám meg, amit értem tettél? – kérdem, majd egy intéssel eltüntetem ebből a világból a két hatalmas farkast.
Elhallgatok, nem nagyon tudom, mit mondhatnék még, nem vagyok túl jó a beszédben. Aztán eszembe jut reggeli kis gondolatom, úgyhogy kicsit félve az esetleges (sőt, szinte biztos) elutasítástól, megszólalok.
- Figyelj… ha esetleg nincs nagyon fontos dolgod… nem tudnál nekem segíteni? Tudod edzenem kéne, de sajnos nincs partnerem. Megtennéd nekem ezt a szívességet? – nézek rá hatalmas bociszemekkel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Csüt. Feb. 17, 2011 6:36 am

Kérdő tekintetem, hamar lecserélődik a sokkos arckifejezésre, amint meglátom a mögötte magasló két jókora farkast. Már rögtön védekező állást vettem fel, nem tudtam hova tenni őket. És ki tudja, hogy jó indulatúak e vagy sem. Ekkor a leányzó is megszólal, akit sikeresen megmentettem a hollow markaiból. Most már a teljes döbbenettel nézek, nem a farkasokra, hanem az emberre, aki lát engem. Ráadásul még azokat az állatokat is eltüntette, egy… egy… intéssel! Ilyet még nem pipáltam! Shocked Hallottam különleges képességű halandókról, akiknek megadatik, hogy lássanak minket. De nem hittem volna, hogy egy ilyen különleges személlyel valaha is találkozhatok. Látszik, hogy csak mostanában szaporodtak meg az Emberek világába zajló villámküldetéseim. o_O Hebegve kezdek bele mondandómba, bal mutatóujjammal felé bökve, miután feldolgoztam nagyjából a látottakat.
- Sz… szia! – megrázom a fejemet, hogy végre túltegyem magam ezen. Azzal biztatva magam, hogy ebből azért nem kellene ekkora ügyet csinálnom. Végül is egy ember, aki lát engem… o.o” Na, oké… ezen nehezebb túltenni magam, mint hittem! – Ugyan nem kell, ezt meghálálnod. Ez a dolgom! Amúgy Shiroichi Anao a 10. osztag, 6. tiszje, szolgálatodra! – hajlok meg szórakozottan, mint egy színész, aki sok tapsot kap előadásért. Célom, hogy kicsit feldobjam a feszülté vált légkört. Siker! Össze tudtam magam kaparni egy normális válasz erejéig! Menőnek érzem magamat. Cool – Jobb lenne, ha a legközelebb óvakodnál ezektől a lényektől. – figyelmeztetem, nehogy megint összefusson egy ilyen teremtménnyel, azt Hollow eledel legyen belőle. Nem lenne valami kellemes vég. Főleg nem, ilyen fiatalon, mint Ő. Ránézésre és a ruhájából ítélve, még javában a tini korszakát élheti, sok álommal, sok tervvel. Oly’ sok mindent akarhat elérni még ilyenkor az ember. Előveszem zsebembe visszacsúsztatott ketyerét, amin keresztül kapcsolatban tudok lenni Sereteiel, majd pötyögni kezdek rajta, hogy intézhessem magamnak a visszautat. Hisz, nem tartoztathatok fel egy embert az ostoba kérdéseimmel, bármennyire is felkeltette az érdeklődésemet. Nekem dolgozni kell, neki pedig dolga lehet, ekkora pakkokkal, ami nála van, csak azt jelentheti. És neki lehet kellemetlen, hogy a levegőhöz beszél, nem nekem. Már épp küldtem volna el az üzenetet, mikor egy igen meglepő kérdéssel drukkol elő védencem. Még a szerkezetet is kis híján elejtem meglepettségemben, az ötletét halva. Főleg, hogy a csendből, azt hittem már rég felszívódott. Tessék, még a lelkiismeretem sem tiszta. De… mi? Hogy én? Segíteni, edzeni? Azt hiszem, jobb embert is szemelhetett volna ki edzőpartnernek, mint engem. Tény, hogy azt mondtam, hogy a szolgálatára vagyok, de nem így értettem! o.o”
- Szerintem nem járnál velem túl jól… - mondom kicsit bizonytalanul felnézve rá, ekkor a hatalmas boci szemekkel nézek szembe. – Én… - ááá! Hogy lehet valakinek a képébe mondani azt, hogy nem, hogyha ilyen ártatlanul néz rád?! Végül is a Zanpakutom elsősorban a védelemre alapszik és pont kitűnő lenne, emiatt mások edzésére. De én még se rendelkezek ennyi tapasztalattal küzdelem terén. Na, jó, talán igen, de akkor is…
~ Akkor mondd azt egyszerűen, hogy igen és le van tudva. ~ szól bele pánik rohambomba a sárkány mielőtt tovább égetném magamat. Vagy, csak a gondolataim mélyén való széttrancsírozásomat akarta megszüntetni, mielőtt teljesen lenullázom magamat.
- OK! Segítek! – vágom rá spontán, ahogy Hyozanryuu belekotyogott az elmélkedésembe. Csak egy percre rá esett le a válaszom, amire a sárkányt már a Pokol feneketlen bugyraiba kezdtem magamban száműzni, válaszként csak apró aljas kacagást küld. A kis... És most, hogy álljak neki a dolgokhoz? Nem kéne beégetnem magamat, ha már elvállaltam egy kis mentorosdit. Eh… lehetetlent akarok elérni. T-T Viszlát, gyönyörű szép ego! Viszlát… mit művelek? Fejemet fogva furcsa elmeháborodásomra, nézek fel végül a lányra. Tegyük akkor komolyabbá a dolgot! Egy újabb színészi jelmez, hogy segítsünk egy embert erősebbé tenni. Ezért kérvényezni fogom a fizetésemelést és a túlórabért!
- Figyelmeztetlek. Nem vagyok valami kegyelmes e téren! – füllentek. Szerencse, hogy nincs fölöttünk plafon, így nem kell attól félnem, hogy a nyakamba szakad. - Nem tudom mi pontosan a képességed. De, nem is várom el, hogy elmond. – kezdek bele művészi monológomba. Bár igaz, nem szeretem az egyenlőtlen küzdelmeket, de a saját harcmodorára kell rájönnie. Én nem árulhatom el neki, hogy mit, hogyan tegyen. De a legfőbb kérdés az, hogy vajon alkalmas e, a harcra. Mert, ha nem bírja lelkileg, akkor erőltetni fölösleges. – Képzeld azt, hogy én egy Hollow vagyok, aki az életedre tör. Hatástalaníts! – mondom miközben körbe-körbe sétálok körülötte szép lassan. Majd, amint elmondtam a „feladatot”, megállok mögötte és ránézek. Hátrább shunpózok, majd rögtön kezdeményezek. Nem tudom, mekkora erővel rendelkezik, és mivel nem vagyok jó lélekenergia érzékelésben, így inkább nem kockáztatok. Valami alapfokú csapást viszek be először, amit talán hárítani is tudd.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Pokol és Zűrzavar. Tenger hullámzó akadálya indul dél felé. – igen ez egy lánglabda lesz. Úgy vélem, míg lassan mormolom az idézést, ő addig kitalál valamit, ha nem, akkor egyszerűen mellé is lőhetek a vörös ballonnal. - Hadou 31: Shakkahou! – az idézést végigmondva, bal kezemből lövöm ki felé a lánglabdát. Jobbomban pedig készen állva tartom a kardomat, hogy ha nem sikerül hárítania, akkor felemelek köré egy pajzsot. Nem szeretném, azért annyira megcakkozni rögtön az első csapásomnál.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Szomb. Feb. 19, 2011 9:24 am

Furcsa tekintettel az arcomon figyelem a lány érdekes érzelmi változásait, melyek eléggé kiütköznek rajta. Jobbnak találom inkább most csendben maradni, nem akarom még nagyobb traumát okozni szegénynek, hiszen akkor nem lenne a barátom és akkor nem vállalná el, hogy eddzen velem, az pedig nem jó, mert akkor elmehetek megkeresni Asu-chant, vagy Kana-nyant, de nem tudom, hol laknak T-T azonban kesergésemet meg kell szakítanom, hiszen akárcsak én az előbb, a lány is megszólal és bemutatkozik. Szóval Anao! Szép név. De mi az a 10. osztag? o.O Én csak annyit tudok, hogy vannak a shinigamik, meg hollowok és az előbb említettek a jók, akik megvédenek minket tőlük, a többi ügybe eddig nem nagyon folytam bele… Na mindegy, inkább mosolyogva bólogatok, mintha tudnám, miről is van szó, nem szeretném, ha teljesen hülyének nézne >< Mikor megkérem, hogy segítsen edzeni, újabb hallgatásba burkolózunk mindketten. Valószínűleg megleptem igencsak nem mindennapi kérésemmel és már kezdem úgy gondolni, hogy nem volt túl jó ötlet. Fogalmam sincs, mekkora ereje van, de az biztos, hogy nálam nagyobb, nem ismerek olyat, aki szerény személyemnél gyengébb lenne. Remélem, azért elvállalja, mert különben össze fogok omlani és bőgni és bezárkózni a szobámba és-és-és… szóval ilyesmik. Végül aztán nagy ijedelmemre hirtelen megszólal, amitől ugrok egyet. Erre nem nagyon számítottam, máskor szóljon, mielőtt beszélni kezd >.> De ami ezután a tudomásomra jut, az azonnal felvillanyoz és kirángat egy percre pesszimista és borús valómból, hogy vigyorogva rábólintsak a dologra. Örülök, hogy végül nem utasít el, jobb napom van, mint gondoltam ^^ Ám ezen kijelentésem elhamarkodottnak ígérkezik, mikor meghallom következő mondatát, miszerint nem épp kegyelmes, ha harcról van szó. Micsoda? O.O Lehet, hogy tényleg nem volt jó ötlet egy shinigamit felkérni, hogy eddzen velem. Nagy elgondolkozásomat újfent Anao-chan szakítja meg, ahogy megszólal. Szóval nem akarja, hogy elmondja, mit tudok? De akkor hogy fogja kivédeni? Nem tetszik ez nekem, nem szeretném bántani szegény lányt, a végén még úgy megsérül, ahogy nem akarom, ha elszabadul az egyik rajzom T-T Hát ez fantasztikus, megint pesszimista vagyok, elmúlt a pillanatnyi öröm :/ Kissé aggodalmasan tekintek edzőtársamra, ám ő úgy látszik tökéletesen magabiztos, nincs mitől félnem, hiszen ő egy halálisten, meg tudja védeni magát. Legalábbis remélem. Minden esetre az ikerfarkasokat nem hívom elő még egyszer, láttam, hogy nézett rájuk, nem szeretném újra így megijeszteni szegény lányt, hiszen a barátom. Mikor tanári hangnemben beszélni kezd, próbálom teljes mértékben ráfordítani a figyelmem, ám ez koránt sem olyan könnyű, mint azt oly’ sokan gondolják. Engem egyszerre egy csomó dolog aggaszt, meg elgondolkodtat és ezeken el kell gondolkodnom vagy ha éppen semmi agyalnivalóm nincs, akkor csak saját szerencsétlenségemen sápítozom gondolatban, ami viszont sokkalta könnyebb. Tessék, megint elkalandoztam >.> Hogy? Mi? Hollow? Ő? De hát Anao-chan egy shinigami, hogy lehetne már ő saját maga pontos ellentéte? o.O Beletelik egy kis időbe, mire rájövök, hogy azt mondta, képzeljem el. Ja, az egyszerű lesz, hiszen képességem is a fantáziámon alapul *>* Akkor most nekem úgy őszintén kimondva mit is kéne csinálnom? Támadni nem akarok, azt se tudom, hogyan kell, így inkább rábízom a kezdeményezés jogát. Mikor ő megáll mögöttem és mormolni kezd valami furcsa, számomra tökéletesen érthetetlen szöveget, jobbnak látom valami tervet kieszelni és nem megvárni, hogy mi is történik, mikor befejezi a beszédet. Így az oldalamra ledobott táskából rekord gyorsan előveszem az összes mappát és valami ötlet után kutatva reménytelen elmémben bámulom lázasan a színesebbnél színesebb laptartókat. Aztán csak úgy egy megérzés jóvoltából kinyitom az emberekről készült képeimet tartalmazó mappát és oda nézés nélkül húzom ki onnan a nekem kellő alkotást. Én vagyok, saját magam. Igaz, őt nem is tudom sokáig fenntartani, de nem lesz rá szükség, hamar eltűnik innen, Anao-channak köszönhetően szerintem. Nem szeretném halálra rémíteni azzal, hogy súlyosan megsebesít, pedig csak egy másomat találja el, de ezt hívják taktikának, nem? Felmarkolva a többi rajzot és életre keltve az egyetlen engem ábrázoló képemet, szökkenek be az utolsó pillanatban egy fa mögé, nehogy a lány meglássa, hogy az igazából nem én vagyok. Remélhetőleg elterelésem sikerül… igen, hallom is a robbanást, majd hasonmásom vérfagyasztó sikolyát. Nem szeretem megkínozni a rajzaimat, de hát ez van, nincs mit tenni. Aztán egy puffanás. Kilesve a széles törzs mögül, látom, hogy a szőke lány, aki jelen esetben ugye engem helyettesít, kiterülve fekszik a földön. Nem tért még vissza, tehát valószínűleg valamennyire magánál van. Elsuttogva a Ribingu szót és tenyerem hozzáérintve egy következő képhez, pillanatokon belül jobb kezemben egy éles katanát markolok, melyet nagy valószínűséggel a lány ellen fogok használni. Remélem, képes leszek rá, hiszen eddig soha nem gondoltam volna, hogy eme gyönyörűséges rajzot, mely az egyik legjobb az arzenálomban, bármikor is használni fogom. És most eljött ez a pillanat is, de hát, mint mondják, egyszer mindent ki kell próbálni és ennek elkezdésére most jött el az idő. Elterelésként még kiküldöm Anao-chanhoz zavaró tényezőként az egyik németjuhászomat, ami azonnal ki is ront a fa mögül és ráveti magát a lányra. Hasonmásom ekkor eltűnik és ebben a pillanatban ugrok ki én is rejtekhelyemről és a karddal hadonászva jelenek meg a lány előtt. Soha nem harcoltam még, honnan tudhatnám, hogy kell ezt az izét használni? De hát, hiszen ő egy shinigami, biztosan ki tudja védeni így nem fogom megsebesíteni ügyetlen és esetlen csapásaimmal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Vas. Feb. 20, 2011 12:46 am

Örömteli kifejezését hamar lehorgonyzom. Ez van, hogy ha edzeni akar nincs kegyelem! Főleg, ha Én vagyok az edzőpartner. Igaz, nem gondolom komolyan de, hogyha nem durvítjuk be az eseményt, akkor semmi haszna nincs az egésznek. Elkezdem leadni az alapköveket a küzdelemhez. Részben azért magammal is kiszúrok. Fogalmam sincs, mi lehet a képessége és, hogy mennyire erős. De, így nekem is van benne egy kis kihívás. Amit tudok, hogy van két darab méretes, rémisztő farkasa, akikkel jobb vigyázni. Ránézésre nem voltak nagy emberbarátok… vagyis inkább shinigami, na, de mindegy… Eléggé kétségbeesetten néz rám, ennyire leértékelne? Vagy csak, azért mert veszélyesebb trükkökre is képes, mint ez a két farkas? o.O Na, nem pánikolhatok! Ezt teszi az egészet érdekessé! Talán feszültség levezetésként, de elkezdek körbe-körbe sétálni körülötte szép lassan, miközben nagy tanári hanggal teszem közzé a mondanivalómat. Nagyon meglepem ezzel a sorsfordulattal. Én leszek a „Hollow”. Megállok mögötte és figyelem egy ideig. Habozik...? Vagy, azt szeretné, hogy én tegyem meg az első lépést? Bármelyik is, az utóbbit megadom neki, hogy ha még is csak hezitál, akkor jobb lenne, hogyha összeszedné magát. Egy Hollow se lenne kíméletes egy ilyen helyzetben. Tehát Én se leszek az. Hátrább shunpózok egy-két lépést, majd bal kezemet kitámasztva kezdek bele a kidou idézésbe. Lehet, hogy azért túlzás. De, hogy ha időben kapcsol, akkor még talán képes lesz cselekedni ellene. Így ezzel húzom az időt. Nem is tűnődik tovább, rögtön belekezd tervébe. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog csinálni. A táskájából hirtelen mappákat ragad ki. Most miket akar ezzel? Nem iskolában van. Nincs idő a szórakozásra. >.> Mérgelődök, de nem figyelhetem túl sokáig. Az idézésre kell koncentrálnom, hogy ha nem magamat akarom a levegőbe röpíteni. És már lövöm is a Shakkahout. Felkészülten tartogattam másik kezemben katanámat, hogy ha esetleg nem tudna védekezni ellenfelem, akkor hatástalanítsam a láng labdát pajzsommal, nem akarom mindjárt az első lépésnél komolyabb sérüléseket okozni neki. De egy figyelmetlen lépés és… meg van a maga következménye. Hallom a fájdalmas sikolyt. Sokkolva nézek az immáron földön fekvő Midori-chan felé. Rögtön mellé sietek, és fél térdre ereszkedek mellette. Már épp belekezdenék az érzelgős szövegembe, de valami fellök, még Zanpakutom is kiesik a kezemből a lökés erejétől. Értetlenül nézek, hogy még is mi a frász lehet ez. Meglepetésemre egy kutya vetődött nyakamba és kezdett el szinte agyonnyalogatni. Két kezemmel próbáltam eltolni magamtól a blöki fejét, hogy abbahagyja ezt a nyáladzást.
- ! Szállj le rólam! Hallod? – mondom kisebb nevetések között. Nem tudok agresszíven rászólni, hogy tényleg engedelmeskedjen nekem. Túlságosan állat szerető vagyok. T>T De, azért amit csinál ez a blökencs már túlzás. Tény, hogy az ember legjobb barátja, de én Shinigami vagyok. Várjunk… Halálisten vagyok! Hogy a szöszben láthatna engem egy kutya?! Nehézkesen eltolva magamtól a háziállatot ülök fel és nézek a kiütött Midori-chan felé, akinek már csak hűlt helyét látom. Nem értve nézek körül, ekkor pillantom meg az épp bőrben lévő ellenfelemet egy karddal hadonászva. Győzőm nem képen nevetni az esetlengését látva.
- Bocsi… - kuncogok, majd folytatom. – De, egy félholttól ez nem semmi. – utalok vissza a tűz labdás esettre, miközben fölkellek Zanpakutomat a kezembe fogva. Hisz azt az esetleges másolata, hogy ha az volt egyáltalán, nem éppen viselte túl jól. Hm... Remekül nézhetek ki így, tocsogva a kutyanyálban, de még mindig nem bírom feldolgozni, hogy simán megúszott egy idézett kidout. Biztos abban a minutumba tett valamit, míg csak a verseléssel foglalkoztam. Megnyugtató viszont, hogy semmi baja nem esett. Lehet, hogy a képességével van összeköttetésben? Milyen kérdés ez? Biztos, hogy így van. Mi más lehetne? De még mindig nem tudom összevetni a dolgokat. Furcsa nagydarab, ijesztő farkasok, egy valószínűleg másolat róla, ami remek színészi képességgel van megáldva és egy szeretetteljes kutya. Most pedig egy harci eszköz, amit csoda, hogy nem fordítva fog… honnan szedheti ezeket? Biztos nem a zsebéből vagy… ekkor bevillan a kép mikor a színes mappáit tartogatta kezei között. Jelentéktelen esemény sornak véltem, de lehet, hogy ez áll az egész központjában. Jobb lesz odafigyelnem. Még egy ideig nézem a katanával való hadonászását, amik egy találatot sem vittek be eddig. Leizzadva fogom meg a kardjának pengéjét, amikor egy sikeres vágást vitt be volna nekem.
- Legalább tanulj meg vívni, mielőtt kardot rántasz. Ugyan is ez a csodálatos fegyver a Te kezedben rosszabb, mint egy fogpiszkáló! – magyarázom, kisebb sértegetéssel megfűszerezve, majd bal lábammal egy rúgást mérek rá, hogy hátrább kerüljön tőlem. Megvárom, míg összeszedi magát. Elég aljas lenne pluszba rálőnöm valamit vagy esetleg rárontanom. Ez is eléggé fájhat neki, hogy ha nem tudja valamivel tompítani az ütés erejét. Belegondolva ez nem éppen egy Hollowhoz méltó lépés, no mindegy Surprised… érdekel következő cselekedete.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Pént. Márc. 04, 2011 12:14 pm

Gondoltam, szerencsére most nem vagyok balszerencsés és szerencsétlen, pórul járt, beveszi azt elterelést *.* Látom, hogy arcára valós aggodalom költözik, ahogy odaszalad az ál-Midorihoz, és letérdel mellé. Remélem azért nem ijesztettem rá nagyon, nem akartam halálra rémíteni azzal, hogy én ott haldoklom, miközben igazából semmi bajom nincsen. Németjuhászom is jó szolgálatot tesz nekem, teljesen eltereli Anao-chan figyelmét, így én észrevétlenül tudom megidézni a katanát, mellyel rátámadni készülök. Igaz, elég aljas húzás, de hát biztos ki tudja védeni, hiszen ő egy shinigami, nevetve fogja majd tudni hárítani ügyetlenkedésemet, amúgy sem tudok vívni >< S valóban, bár meglepett tekintettel, de könnyen kerüli el csapásaimat, sőt, ezt tetézvén meg is szólal. Ezt dicséretnek veszem *.* Ha idővel nem jön rá, mit is tudok, azért elmagyarázom neki, hiszen számára azért elég nagy hátrány, hogy nem tudja, mivel áll szemben. Egy ember, aki szinte mindent képes teremteni. Ha valaki ezt mondaná nekem és én magam nem tapasztaltam volna meg, hogy milyen, elmeháborodottnak nézném az illetőt. Végül aztán fejvesztett csapkodásomnak ellenfelem vet véget, mikor puszta kézzel megfogja katanám pengéjét. Én csak döbbenten meredek a lányra, hiszen igaz, hogy halálisten, de nem tudtam, hogy ők erre is képesek… van még mit tanulnom, azt hiszem ><” Nem is értem, miért vállalta ez a lány, hogy segítsem nekem, hiszen minden bizonnyal sokkal erősebb, mint én és sokkal több dolga is van, nagyon elfoglalt, én meg itt feltartom a saját apró-cseprő gondjaimmal… milyen egoista vagyok. Szemét vagyok és gonosz, nem is tudom, miért barátkozik velem Asu-chan, én is utálom magam, nem szívesen állnék szóba saját magammal. Legszívesebben ebben a másodpercben elsírnám magam és bezárkóznék a szobámba, vagy öngyilkos lennék, belefojtva magamat egy kanál vízbe. Vagy ilyesmi. Ezen gondolataim csak tovább tekeregnek, mikor meghallom, hogy Anao-chan véleménye nem létező vívótechikámról nem épp pozitív. Még elkeseredni sincs időm, a lány talpa gyomron talál, én pedig egy pillanatra levegőt sem kapva csapódok a földbe, egy pár méterrel odébb. Rosszabb… mint… egy… fogpiszkáló… jutnak el végül hozzám a shinigami szavai. Először fel sem fogom igazán, mit is mondott, csak egy-egy elvétett könnycsepp csordul ki a szememből. Mikor azonban mindent megértek, megállíthatatlanul bőgni kezdek, akár egy kisgyerek, akitől elvették a nyalókáját. Még mindig a hideg kövön fekve rázkódom a bőgéstől, egyszerűen nem tudom abbahagyni, olyan borzasztó vagyok! Pedig ő biztos csak jót akart, én reagálom túl a dolgot, nem is kéne megijesztenem azzal, hogy itt teljesen kiborulok, és kiszáradásig itatom az egereket, de most egyszerűen képtelen vagyok felfüggeszteni eme szánalmas és kiszolgáltatott állapotot. Végül Mici térít magamhoz, aki a mellkasomról néz rám, szinte rosszalló arckifejezéssel. Erre csak még jobban elkeseredem, még a saját mókusom is magabiztosabb, mint én T-T Nem is tudom, mennyi idő telhet el, míg valahogy kivergődöm rendkívül depressziós állapotomból és feltápászkodom. Szerencsém, hogy ilyen jó edzőpartnerem van, más már rég nekem támadott volna ilyen kiszolgáltatott helyzetben, de Anao-chan nem tette, aminek nagyon-nagyon örülök *.* A szememből kidörgölve az ott található kósza könnycseppet, állok be egy olyan animékben látott harci állásszerűségbe és figyelem a shinigami lányt. Talán meg kéne idéznem mondjuk valakit a Narutóból… nem az nem jó, a végén még túlságosan kifáradok, azt meg nem akarom >< Kénytelen leszek azt hiszem, mégis gyakorolni a kardforgatást, lévén azt sem tudom, mit csináljak vele, de majd csak lesz valami >< Így aztán mardosó kétségek közepette idézem meg újra fegyveremet, a kabátom ujjába rejtett rajzról. Tisztára, mint azok, akik csalnak a pókerben… de én nem csalok, csak használom a képességem, hiszen Anao-chan azt mondta, ne mondjam el neki, akkor meg milyen lenne, ha mégis elárulnám? Bár biztos rájön, hiszen úgy tudom, a halálistenek nagyon erősek, meg okosak, meg minden. Egy szóval sokkal jobb, mint én, akármit is nézünk :/ Katanámat markolva ugranék a lánynak, hogy újra kezdjem előbbi, igen sikertelen hadműveletemet, ám eszembe jut, ami volt a reakciója, így jobbnak látom inkább megállni. Úgy látom, nincs eszében megtámadni, gondolom, szeretné kivárni, hogy mit teszek. De most úgy őszintén, mit csináljak? >< A harchoz nem értek, bár célozni egész jól tudok, de nem szeretném eltalálni bármivel is a lányt komolyabban. Egy meggyötört sóhaj kíséretében nyúlok újra a táskámba, mely eddig is oldalamon lógott és töretlenül még mindig itt van. Nem tehetek mást, be kell vetnem a nehéz tüzérséget, bármennyire is nem szeretném. Nekem csak ülnöm kell és végignézni az egészet, jóformán nagyon mást nem igazán tudnék csinálni. Amúgy meg képességemet kell megedzenem, nem saját magamat, úgyhogy remélem neki sem lesz ellenére a dolog.
- Előre is bocsánatot kérek mindazért, amit edzésünk további részében tenni fogok. – szólalok meg, Anaora tekintve.
Végül meg is találom, amit keresek. Vakon is képes lennék eligazodni a táskámban, megőrülök, ha valami nincs a helyén. Igen gondterhelt arccal veszem elő az öt vadászkutyát ábrázoló rajzot, majd hívom életre az egész csapatot. A hatalmas, izomtól dagadó állatok megjelennek mellettem, én pedig csak rámutatok a lányra és gondolatban így szólok.
~ Kapjátok el. ~ a két dobermannból, egy rottweilerből és egy vizslából álló csapatom azonnal vicsorogva edzőtársam felé indul.
Ha szemfüles, észreveheti, hogy az ötből csak négy állatot küldtem rá. Az utolsóval más terveim vannak. Ugyancsak elterelő hadművelet, de mit mondhatnék, én a stratégiailag tökéletesen megtervezett támadásokban vagyok a legjobb, nem pedig erő terén :/ Ha mindez sikerül, az ötödik kutyám, észrevétlenül a lány háta mögé tud kerülni és egyenesen onnan rárontani. Tudom-tudom, nem szép dolog a hátba támadás, de ha egyszer ő egy shinigami, biztosan ki tudja védeni… vagy nem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Szomb. Márc. 05, 2011 9:11 am

Milyen vicces is, ez az aprócska döbbenet, ami kiült az arcára…Surprised Eh… de szerencse, hogy sikerült elkapnom a pengét. Merész húzás volt ez tőlem az biztos. Csoda, hogy nem szelte ketté a tenyeremet! Persze, ilyen ügyetlen hozzáállással nem éppen sikerült volna neki, de ha valami profi kardforgató lett volna, azt hiszem, egy bal kézzel kevesebb lennék most. Az apró meglepettség, csak pár minutumig ült ki arcomra, mielőtt észrevehette volna rögtönöztem egy gonosz kis megjegyzést a kardhasználatára. De, ha ez mind nem lenne elég bal lábammal még meg is rúgom, így küldve odébb magamtól. Nem egy szép húzás, de ez van. Neutral Ha, tényleg meg szeretne tanulni küzdeni, az ilyen alattomos cselekedetekre mindig készen kell állnia. Bár lehet, hogy tényleg gonosz húzás volt most ez tőlem? Látszólag még el se jutott az agyáig még a mondandóm sem. Legalábbis a lefagyásából erre tudtam következtetni, ami miatt még a rúgásomat sem volt képes hárítani, az esésről nem is beszélve. A leányzó pár méterre tőlem ér földet. Türelmesen várom, míg összeszedi magát, még is csak Ember. De… ha most lidérc lennék, akkor rá kellene támadnom. o_O Á’, nem, nem, nem, nem… igaz egy apró szerepkiosztást tettem a legelején, de nem feltétlenül kellene ehhez hűnek lennem. Pontosan! Szóval nem probléma, hogy várok most. Így az igazságos! *>* Belső vitámat az esetről hamar lezárom, és a lányra nézek, aki… aki sír? Kérdőn döntöm oldalra a fejemet és tanulmányozom a földön fekvő „ellenfelemet”. Persze lehet, hogy rosszul látok, de nem… egyik pillanatról a másikra kezdett bele egy igencsak gyerekes hisztibe. Teljesen elfehéredek ezt látva, most még is mit kellene tennem?! Meg kellene vigasztalnom vagy mi? Jézusom! Most már biztos, hogy nem kellett volna, ilyen csúnyára fordítanom a dolgokat. Jáj, mit tegyek, mit tegyek, mit tegyek?! Gondolataimban teljesen leterhelem magam ezzel, legszívesebben most körbe-körbe futkosnék és mondogatnám ezt hangosan, hátha úgy feljön bennem valami frappáns ötlet. De nem tehetem, mert azzal elrontom az egész edzést. Nem mutathatok gyengeséget most, még ha egy ártatlan emberről is van szó! Edzeni szeretett volna, most megkapta. Ha, ilyen sorsot állított fel maga elé, akkor jobb lesz, ha összeszedi magát. Mert a jövőbeli ellenfelei sokkal, de sokkal könyörtelenebbek lesznek, mint én. Nem adnak neki türelmi időt, hogy összekaparja magát és kitaláljon valami ellentámadást. Ha erre még nem jött rá, akkor itt van számára a lehetőség, hogy megtanulja! Megkeményítve szívemet húzom ki magamat és veszek egy mély levegőt, hogy nehogy eluralkodjon rajtam a jószívűség és segítséget nyújtsak neki. Lassan ugyan, de sikerül összeszednie magát kisebb külső rásegítéssel. Egy apró mókusnak hála. Mi van? o.O Értetlenül pillogok a kis lényt látva, akiről még azt se tudom, hogy honnan az istenből keveredhetett ide. Jó ideig még fel se fogtam, hogy mi lehet ez, de valahonnan sejtettem, hogy valószínűleg Midori oldalán áll. Legalábbis nem tudta volna lenyugtatni, hogy ha nem ismerné vagy valami. Én legalábbis erre tudok következtetni. De, ha így van, nem árt ezzel a szőrös pamaccsal is vigyáznom! Lehet, hogy nem tűnik veszélyesnek, de ki tudja mire képes. Egyre több az érdekesség Midori képességével kapcsolatban. A kutya, a kard, egy másolat önmagáról… most meg a mókus. Gondolataimat félbe kell szakítanom, amiért vészharangom maximális hangerőn kezd el zengeni bennem arra utasítva, hogy figyeljek. Így is teszek. Midori egy harci állást vett fel. Egy igen érdekes harci állást, vajon honnan szedte? o.O Én is beállok valami hasonlóba, bár látszólag még csak mereng a következő lépésén, de nem rontok az illúzióin. Ismét megjeleníti a fegyvert, amivel nem rég hadonászott. Ezt, hogy csinálta? o_O Még se állna kapcsolatban azokkal a mappákkal? Csak így, hipp-hopp, megidézte a kabátjának ujjából? Vagy nem is az a képességének az alapja, ahogy előbb sejtettem? Ez, de rossz… csak tippelgetek. Nem, mintha baj lenne. Így én is tanulhatok egy keveset, de kellemetlen ez a „nem tudom” érzés. Nem baj, majd úgy is rájövök, Halálisten vagyok, vagy mi a szösz! De az Ő szénáját nézve… még egyszer ugyan azt bevetni, azért már túlzás. :/ Még egy analfabéta is simán hárítaná a szörnyű csapásait, főleg ha ismét ügyetlenkedve áll neki a kardhasználathoz…
- Midori-chan… örülnék, ha nem néznél le. Surprised Szép a katana meg minden, de hozzád képest még én is mester vívónak számítok. Neutral - mondom apró tanácsnak szánt kis szövegemet, mikor ismét támadni készül a fegyverrel. Még a harci beállásomat is leeresztem közben. Nem látom értelmét fönnhagyni. Fölösleges lenne. Támadási akcióját félbe is hagyja, bár nem hiszem, hogy szövegem miatt. De, most csak nekem tűnik úgy, hogy lenézi képességemet vagy mi? Shinigami vagyok! Nem kell rám vigyázni! Meg tudom védeni magam. Nyugodtan bevethetné a legerősebb támadását is. Miért tétovázik? Én kihasználnám az edzést, amit egy Halálisten segítségével folytatok nem mindenkinek van erre lehetősége! Surprised Megviselt sóhajtással kezd el oldalán logó táskájában kutakodni. Most mit csinál? Meg akar dobálni a könyveivel? Mondjuk az is több, mint a semmi. Folyamat figyelem, minden lépését. Épp, hogy nem esik ki a szemem emiatt. Egészen addig, míg irgalmasságot tükröző szavai el nem érnek hozzám. Szóval igaz… meg akar dobálni a könyveivel. Shocked Szabad kezemmel fejemet fogom és kezdek el pánikolni. Ki nem állhatom a könyveket és meg fog velük dobálni. Csak, azt ne. Bármit, csak azt ne!
- Ne, kérlek! Bármit csak a könyveket neee~~~! – hozom tudtára nyafogva, teljes kétségbeeséssel problémámat. Ekkor tűnik fel a négy hatalmas házőrző Midori-chan mellett. Remek, újabb meglepetések. És miért meglepetések? Mert megint nem figyeltem oda. Kitüntetést kellene kapnom ezért lassan. Neutral De mit akarhat ezzel a négy Bodrival? Bennem visszhangzó kérdéseimre hamar választ kapok. Midori felém mutat, mire a négy hatalmas állat fogukat villóztatva indulnak meg felém.
, ezek nem könyvek. Surprised – állapítom meg nagy meglepődve, szinte fel se fogva a történteket. Mikor a négy fenevad belépett személyes terembe, akkor kezdek csak védekezni komolyra fordítva a szót. – Ishi no Hogo! – katanámat vízszintesen magam elé emelve mondom ki a parancsszót, mire két pajzs húzódik fel elém, olyan kövekből állva, mint amelyek kardomat is díszítik, majd erre sorban csattan fel a négy kutya. – Hékás! Házi kedvencek pórázon tartandók! Neutral – mondom rosszallóan Midorira nézve, miután nagyjából biztonságba tudhattam magamat a négy állat előtt. Ekkor, mint a villám úgy hasít belém a gondolat, ami egyszerre sugallja a „védekezz” és a „mögötted” felszólítást. De mire hátranézhetnék, hogy megbizonyosodhassak arról, hogy vajon félelmemnek van e valami alapja, addigra késő. Még egy négylábú tart felém, de sokkal furfangosabb volt a többinél. Bár ez inkább aljasság, mintsem ötletes. >.> Annyi reakció időm nincs, hogy normális védelmet biztosítsak magamnak, annyira viszont elég volt, hogy karom húzza a rövidebbet. Inkább, mint a torkom vagy rosszabb. :/ Érzem, hogy a kutya fogai könnyedén szakítják át ruhám anyagát, majd mélyed bele bőrömbe. Egy fájdalommal teli szisszenést ejtek el miatta, arcomra pedig kiül a fájdalom, melyet magamban igyekszek tartani. Nem kellemes, azt meg kell hagyni. Igaz, nem szeretek állatokat bántani, de ami sok, az sok… mindenek van határa. Neutral De legalább megértettem Midori figyelmeztetését, amit elsőre nem tudtam hova tenni. Nem ártott volna megjegyezni kis lábjegyzetben, hogy hogyan is érti. Miket beszélek? Az túl nagy előny lett volna számomra.
- Helyedre blöki! – szidom a kutyát, mely sikeres csapást tudott mérni rám, közben másik kezemmel, melyben tény igaz, hogy a kardomat tartottam, de remélem, fenn tudom tartani a pajzsot, addig, míg ezt elintézem. - Hadou 01: Shou. – jobb mutatóujjamat rámutatva a blökire taszítom el magamtól, illetve kezem ügyéből a kidou segítségével. Ezek után jöhetnek társai, amelyeket eddig szerencsére fel tudott tartani a már igencsak repedező pajzsom. Rájöttek, hogy át tudják törni. Kellemetlen. :/ Kisebb sóhaj kíséretében alkalmazom a „Sárga Tűzvillám” nevű mágiát. A széles ívű sárga energia egyenesen kardom pengéjéből indul meg a kutyák felé. Nem célom bántani őket, de nem hiányzik még több véres sérülés. Balomra nézek, amin a fognyomokból csörgedező vörös vér kezdi beitatni ruhámat. Nem fáj annyira, szóval a seb nem lehet mély. Szóval Midori-chan, még mindig nem veszi komolyan a küzdelmet. Pedig nyugodtan megtehetné.
- Nem volt rossz… egészen meglepett. – mondom kisebb dicséretemet Midorinak. Igaz még mindig nem jöttem rá képességének alapjaira, amit ismét figyelmetlenségemnek köszönhetek, de ez van. – De éles pillanatokkor is ilyen jól reagálsz? – kérdezem megjátszott gonoszsággal, hogy hű legyek Hollow szerepemhez, majd kardomat oldalra csapva a levegőbe megindulok felé. Támadásom igen nyitott, olyan, mintha aki életében nem küzdött volna karddal. Kíváncsi vagyok, mit reagál, legfőképpen arra, hogy feltűnik e neki, kisebb harci hibám. Nemes egyszerűséggel használhatja ki, ezt a „tehetetlen” pillanatomat. Érdekel, hogy meg is teszi e vagy sem…

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Hétf. Márc. 28, 2011 8:37 am

Kissé elhamarkodottan döntve idézem meg újra a katanát, mikor „mesterem” megszólal. Hogy…? Lenézni… én… őt? o.O Én soha! Vagy mégis? >< De hiszen ő egy shinigami, én inkább felbecsülöm, mint le, nem igaz? >< Azonban következő mondatára meglepődöm, hiszen nem csak hozzám képest, hanem amúgy is jól vív, hiszen halálisten, az ilyesmit csak tanítják valahol, nem? Mindegy… a lényeg, hogy minden esetre, mielőtt még véletlenül levágnám valamimet, eltüntetem a katanát és azon kezdek agyalni, mi legyen a következő lépés. Úgy látszik, Anao-senpai nem szándékozik támadni, tehát nekem kell kitalálnom valamit, mielőtt nagyon elunná magát. Nem szeretném, hogy unatkozzon, mert a végén még megbánja, hogy elvállalta a segítésemet, pedig én már most nagyon sokat tanultam. Először is, be kell iratkoznom valahová, ahol megtanulom, hogyan kell használni a kardot. És ki kell találnom valamit, hogy nem kelljen állandóan a mappáimhoz nyúlnom, hogy előhozzam az egyik rajzomat. Például varrathatnék egy olyan ruhát, ami tele van rejtett zsebekkel és oda be tudom őket dugni összehajtogatva. Bár nem szeretem ezt tenni velük, de nem sérülnek nagyon, ha mindig ugyanott hajtom őket be. Mici igen hathatós közbenjárásával jövök rá, hogy nekem most igazából támadnom kéne és nem egy helyben álldogálni, későbbi terveimen gondolkozva. Így lemondóan kezdek kotorászni azon oldalamon lógó táskában, hogy kissé komolyabbra fordítsam harcunk menetét. Azt ne árja tőlem, hogy súlyosan meg akarjam sebesíteni, sosem tudnám rávenni magam, meg szerintem nem is sikerülne, úgyhogy valamelyik kevésbé gyilkos alkotásomban kezdek gondolkozni. Egy olyan öt perc után hallom csak meg aggódó hangját, amitől önkéntelenül is elnevetem magam. Könyvek… azért ennyire még engem sem nézhet le. Vagy igen? >< Jobbnak látom előre figyelmeztetni, nem szeretném, hogy készületlenül érje a támadás, a végén még valami olyat érek el, ami eredetileg nem volt célom. Kissé húzódozva idézem meg az öt vadászkutyát, egyet a lány mögött. Azok gondolatbéli parancsomra meg is indulnak, egyfajta kicsit aljas taktikát alkalmazva. Nem tehetek róla, gyáva vagyok és fogalmam sincs, mit csinálhatnék ezen kívül, hogy sikeres legyen edzésünk során legalább egy manőverem. Mesterem sikeresen veszi a támadást, egy újabb, számomra tökéletesen ismeretlen technika segítségével megállítva kutyáimat. Nagy igyekezetükben szegények elég nagyot koppannak a pajzson, azonban elbizakodottan vigyorodom el, ahogy meglátom lesből támadó vadászomat a lány fölé emelkedni, hogy aztán… csúnya sérülést okozzon a shinigaminak harapásával? O.O Jaj, remélem nem esett nagyon baja! Istenem, hogy lehettem ennyire naiv, azt hittem, ki tudja védeni, jaj >< Aggódva figyelem az eseményeket, ahogy Anao pajzsa egyre repedezik. Visszafogom őket, a shinigaminak elég most egy gond, nem kell a nyakába zúdítanom az összes kutyát. Kellett nekem pont az egyik dobermannt ráuszítani. Némán figyelem küzdelmét az állattal, mely nem is tart olyan sokáig, mint gondoltam. Ezek szerint nem sebesítettem meg annyira súlyosan, mint gondoltam, ennek örülök. A vállamon pihenő mókus bár nem tud beszélni, mégis mivel vele van a legszorosabb kapcsolatom, hallja minden gondolatom és meg is érti azt. Igen, ő nem egy retardált, ostoba vadállat, nagyon is értelmes, sőt néha még nálam is okosabb. Olyan ötleteket ad nekem, hogy az lassan már félelmetes. Most is egy szúrós pillantással jutalmaz ama furcsa gondolatom miatt, hogy örülök ellenfelem épségének. Én csak elhúzom a számat, hiszen ő nem is igazából az ellenségem, hanem a barátom… a mesterem *.* Nagyon elgondolkozásom közepette szinte észre sem veszem, hogy a shinigami lány már végzett is az öt kutyával és hozzám beszél. Ez… ez egy dicséret volt? Igen, megdicsért *.* De jó, akkor ezek szerint jól csináltam valamit *.* Csak tudnám, mi volt az… Meglepetten bámulok rá továbbra is, mikor eléggé nyitott támadással közelít felém a levegőben. Nagyon aljas lenne, ha kihasználnám ezt a gyengeséget? De ilyet még nem láttam tőle… direkt csinálja? Nagyon remélem, hogy igen, és ha tényleg, akkor örülök is neki, hiszen nagyban megkönnyíti a dolgomat és akkor nem is lenne csúnya, ha kihasználnám ezt az állapotot. Legalábbis ezzel hitegetem magam, hiszen meg is fogom tenni… Nem jó ötlet szemtől-szembe támadni egy shinigami ellen, de most nagyon nincs más ötletem >< Bár a katanával a legkevésbé sem tudok bánni, azonban a célzó képességem kiemelkedő, bár nem szívesen használom olyan célponton, aminek nem tudom eltüntetni a sebeit. Továbbra is meredten figyelve a felém zuhanó lányt nyúlok célirányosan a táskámba és húzom ki onnan a nekem kellő alkotást. Éles kunaiokat ábrázol, szám szerint tízet, azt hiszem. Késlekednem most nem szabad, a végén még ellenfelem rám esik, azt meg a legkevésbé sem szeretném. Tekintetemet megacélozva dobom felé az elsőt, egyenesen kardforgató csuklója felé, hogy kiüsse a katanát a kezéből. Nem akarom nagyon megsebesíteni, de látom rajta, hogy szeretné, ha véresen komolyan venném a küzdelmet, úgyhogy így is fogok tenni. Lévén megölni nem akarom, így csak végtagjait célzom be, főként kardforgató vállát, hogy katanáját mindezek után ne tudja használni… vagy csak nehezen. Azonban csak miután mindet elhajítom, kapok észbe, hiszen mit csinálok én? o.O Nem akarom bántani Anao-senseit, ő nagyon jó barátom, nem kell neki még több sérülés azután a kutyaharapás után. Teljesen kétségbe esve kapok a pengék után, azonban már mindegyik vészes sebességgel közelít a lány felé és még én sem tudom őket megálljra késztetni, azért pedig biztosan csúnyán leszólna, ha eltüntetném őket. Lelkem egyik fele reménykedik, hogy betaláljon a kunaiok legalább egy része, míg a másik azért imádkozik, hogy minimum csak a kardját üsse ki a kezéből. Némán figyelem az eseményeket, azonban ha esetleg kivételesen ügyes támadásom nem sikerülne, jobbnak látom odébb állni, mielőtt edzőpartnerem rajtam landol. Egy közeli fa elé sétálok és még Anao a földet éréssel van elfoglalva, én újfent megidézem saját magamat, majd előveszek egy még üres lapot, illetve egy ceruzát és megparancsolom neki, mit tegyek. Észrevétlenül bújtatom el a fa mögé, hogy míg én harcolok, ő rajzoljon, mert egy új teremtményre van szükségem, ami minden bizonnyal megnehezíti majd a shinigami lány dolgát. Aggódva tekintek viszont ezek után ellenfelem irányába és nyitom szólásra a szám.
- Ugye jól vagy? Bocsi, nem kellett volna ilyen hirtelen gyilkoló gépbe váltanom, de te mondtad, hogy nem mondjam el, mik az erősségeim és úgy gondoltam, ebbe a rendkívül pontos célzó képesség is beletartozik… hopp. Látod, most eljárt a szám >< - vörösödöm el, hiszen megtiltotta, hogy elmondjam, erre most mégis kikotyogom.
Kellett nekem egyáltalán kinyitni azt a nagy számat, hogy végül elrontsak mindent…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Csüt. Márc. 31, 2011 4:05 am

Sejthettem volna, hogy nem könyvekkel dobál meg. A „tanítvány” még ki is nevet, ezen gondolatom hangos elhangzásánál. Fáj, amiért szégyent hozok ilyen hamar most kezdett tanári karrieremre. Életemben először edzek emberrel, hogy feltornásszam harci tudását, szóval talán elnézhető. Rolling Eyes A másik, eddig még én is csak a tanuló szerepét töltöttem be, sose hittem volna, hogy valaha én is fogok oktatni. De, akkor is! Nem hozhatok fel hibámra mentségeket, ezek ostoba, üres kifogások arra, hogy végül is, én is Emberi lénynek számítok, aki hibázik. Fölösleges ez a Shinigami megnevezés, akkora szakadék még sincs közöttünk, hogy mások legyünk, mint az Emberek. Mit művelek? Ez nem az elmélkedés ideje! Egy „harc” közepén vagyok, melynél én kaptam a gonosz főszerepét, nem okozhatok csalódást! Morfondírozásomat elhessegetve terelem figyelmemet a küzdelemre, pont jókor, mert újabb meglepetés tárul elém négy veszedelmes házi kedvenc formájában, amiért ismét nem figyeltem. Hibát, hibára halmozok… szerencsétlen Midori-chan, ha tudná, hogy mennyire kezdő cipellőben járok még én is, sose kért volna meg erre a megtisztelő feladatra. De, most itt a lehetőség, hogy megmutassam, egy harcot komolyan kell venni és legalább két lépéssel előre tervezni, hogy ha esetleg besülne a támadás, legyen raktáron másik. Zanpakutom pajzsát használom hárítás kép a kutyulik megfékezésére, egy kutyát épp elég volt egyszer a nyakamban tudni, nem szeretném kipróbálni négyszer ennyivel. Csípős megjegyzésemben burkolva hívom fel Midori figyelmét arra, hogy ne folyton hasonló támadásokat alkalmazzon. Persze ekkor még nem sejtettem furfangos húzását. De mit vigyorog ezen? Nem sikerült neki, amit akart, nem? Ha csak… A Shinigami létnek van egy hasznos tulajdonsága, a megérzéseiket remekül kifejlesztik az Akadémián, ami a későbbiekben egyre jobb lesz. Ennek a sejtelemnek köszönhetően – ami villámként hasított belém – felfigyeltem a mögöttem közelítő ebre. Sajnos már későn, mert semmi normális védekezést nem tudtam alkalmazni ellene, így karom sínylette meg a támadását. Ez történik akkor, hogyha az érzékeid még nem tökéletesek. Rolling Eyes A kutya harapását követő fájdalom, kitűnő tanulság arra, hogy ne becsüljem le ellenfelemet. Valahogy hatástalanítanom kell a karomon logó fenevadat úgy, hogy közben a többi kutya, mely a pajzsomon való áthatolásra törekszik, ne tudjanak áttörni a védelmemen. Hirtelen azt se tudom, hogyan kezdjek neki, mikor érzem, hogy a négy kutya próbálkozásai a felállított védelmemen gyengülnek. Mintha szándékosan óvatosabb módra kapcsoltak volna, és nem helyezik előtérbe a pajzson való átjutást. Nem tudom hova tenni cselekedetüket, de valahogy sejtem, hogy Midori keze lehet benne a dologban. Viszont itt a lehetőségem kihasználni az alkalmat és ellentámadásba kezdeni. Afféle, rendre intő szidást hajtok végbe a kutya felé, majd a kezemmel, amiben a fegyver segítségével a pajzsot tartom fent, úgy fordítom, hogy mutatóujjamat rá tudjam szegezni a sikeres támadást végrehajtó háziállatra és a „Taszítás” mágia alkalmazásával lököm el magamtól a kutyát, majd a többit egy Hadouval hatástalanítom, mielőtt sikerülne elérniük a céljukat. A pajzson való átjutást. De túlságosan könnyű volt őket harcképtelenné tenni, nem is védekeztek vagy valami hasonló. Balomon tátongó újonnan szerzet sebre nézek, hogy megtudhassam mennyire komoly a sérülés. A várva várt komolyabb küzdelemmel ellentétben ez csak egy apró karcolásnak felelne meg, Midori-chan nem nagyon veszi komolyan ezt az edzést, vagy nem mer másokat bántani. Neutral Az pech. Még a kutyákat is visszafogta… viszont a taktikázásra lenyűgöző, szóval megérdemelt egy dicséretet. Legalább sikerült jó kedvre derítenem, az imént látott aggódó arcmimika nem éppen megfelelő egy küzdelemnél. Ha pókerarcot nem is tudsz vágni, akkor vigyorogj vagy mit bánom én, csak ne aggódj a másikért… na, tessék… még én beszélek. ”>_> Ezen továbblépve a következő meglehetősen nyílt támadásomra még fel is hívom a figyelmét. Cselekedetem szándékos, amolyan tesztnek szánom. Érdekel reakciója, hogy mit alkalmaz, kihasználja e egyáltalán? A kíváncsiságomat hamar kielégíti. Bár eleinte meglepetten nézett fura támadásomra, ami persze jó jel, mert lehet attól is, hogy tudja: ostobaság így rárontani valakire. Nem is tétovázik sokáig, cselekvésbe is kezd. Először táskájában kezd el ismét matatni, majd előhúzni belőle valamit, nem értem az adott pillanatban, hogy mit csinál, de lehet, hogy most fogok választ kapni a bennem lappangó kérdések egyikére... „Hogy csinálja?”… az elővett valami egy rajz volt, ami fura, éles fegyvereket ábrázolt. Ez még nem is volt akkora nagy durranás, ami utána jött az lepett meg igazán. A képen szereplő egyik, ilyen éles fegyvert valahogy megidézve felém küldte egyenest a csuklómat célozva. Olyannyira megdöbbentett ezzel, hogy rendes védekezésre se futotta tőlem, pontosabban semmilyenre sem. A szerszám könnyedén betalált, ezzel elérve azt, hogy kiüsse markomból a katanát, fájdalmat tükröző „áú” hangom kíséretében. A zanpakutom szélsebesen forogva a levegőben röpül tőlem jóval távolabb, majd áll bele a talajba.
~ Csudába! ~ mérgelődök magamban, amiért figyelmetlenségemnek ez lett az eredménye. Ekkor figyelek fel a többi kis veszélyes fegyverre is, ami felém közelít. Zanpakutom híján magamra kell hagyatkoznom. Talán a legjobb az lenne, hogyha mágiával próbálnák lépni valamit, mielőtt az egyik betalálna...
- Bakudou no sanjuukyuu: Enkosen! – tartom magam elé bal tenyeremet, miközben kimondom a védekező mágia parancsát, minek hatására egy kör alakú pajzs jelenik meg előttem. Mivel ez egyszerű lélekenergia nem tudom sokáig fenntartani, csak pár ilyen kis fegyvert sikerül hatástalanítanom vele. Amint a körpajzs megszűnt a maradék egy-két darab találatot vitt be az egyik bal combomat sértette fel, míg a másik jobb vállamba állt bele. A fájdalomtól összeszorított fogakkal landolok a földön kicsit kellemetlenül, mert a csapódást a talajba nem sikerült úgy kiviteleznem, hogy ne fájjon. Fölkaparva magamat, ülök fel.
- Itai~ - nyavalygok, közben bal kezemmel megragadva a jobbomba állt fegyvert egy rántással húzom ki. A gyors eltávolítás kevésbé fáj, mint a lassabb. Amint a rögtönzött műtétet végrehajtottam hátra dőlők.
- Áúúú!! Ez fájt, fájt, fájt, fájt, fájt…!! – vergődők a talajon, mint egy partra vetett hal, ezzel megválaszolva a lány aggódással teli kérdését. Nem szándékozom ezzel megijeszteni Midori-chant, csak igyekszem feldolgozni az Engem ért sérelmeket. És most valahogy, így kínálkozott ki belőlem. Mire sikerült kellőképp lenyugodnom, feldolgozom „tanítványom” monológját, aki az imént egy ügyes, pontos csapással fölém kerekedett. Akkor most ki tanít kit?
- Neee~~ kérj bocsánatot! – mondom elnyújtva a „ne” szócskát, hogy ezzel nyomatékosítsam a dolgot, nyugodtan fetrengve közben továbbá is a talajon. – Hát a célzó képességed nekem is feltűnt… vagyis inkább, ha pontos akarok lenni… éreztem! Surprised – kellek fel lehunyt szemekkel, hogy amikor kinyitom, ijesztő arckifejezésemmel nézhessen szembe. – Mondtam, hogy ne kotyogd ki az erősségedet! >__> , na, mindegy… úgy is észrevettem. ˇ_ˇ - nagyzolok egy kicsit, hogy növeljem egómat, majd tekintetemmel kardomat kezdem keresni, amit észre is veszek. Kicsit messze esett a kelleténél. Hátat fordítva Midorinak, indulok el Zanapkutom irányába. – De, ne feledd, hogy ez egy harc. Jelenleg én vagyok a HollowheheheTwisted Evil - vigyorodom el, miközben kardom felé tartok. Rendkívül kiszolgáltatott helyzetben. Nem figyelve magam mögé… a fegyverhez tartva…. Remélem, leesik neki, hogy ez egy utalás akart lenni, egy olyan célozgatás, amiben röviden, mintha azt fejezném ki, hogy: „Támadj, ne csak nézz!”. Vajon mivel fog elődrukkolni következőleg?

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Hétf. Ápr. 04, 2011 5:37 am

Nem kissé aggódva figyelem támadásom eredményét, azt például nem szeretném, ha csúnyábban megsérülne, de a pengék már vészes sebességgel száguldanak felé, tökéletes pontossággal. Önkéntelenül is elégedettséget érzek, ahogy meglátom, az egyik kunai, melynek Anao-sensei lefegyverzése a feladata, sikerrel betalál, katanája pedig messzire repül a lánytól. Terveim további elvégzéséhez kicsit arrébb sétálok, nem lenne túl jó, ha mesterem rám esne. Arcomat a kezeimbe temetem és lehajtott fejjel állok, míg meg nem hallom a becsapódást. Ekkor kileskelődöm az ujjaim közül és meglátom… a shinigami lányt a földön, egy, a vállába fúródott kunaial o.O Nem bírom a vért, segítség-segítség-segítség! Mit csináljak, segíteni akarok neki, de biztosan leszidna, az ellenségnek nem varázsolhatok elő a „semmiből” egy csomó gézt, hogy el tudja látni magát, nem szabad! És most már vívni se tud rendesen, én meg még csak azt a hasba rúgást kaptam o.O Eh T-T Önkéntelenül érdeklődöm egészségi állapota felől és ezzel el is árulom az egyik nagy erősségemet, pedig nem kéne, nagyon nem kéne >< De ő is mondja, hogy fáj neki és ki van feküdve és vergődik és-és-és… jaj, nekem, mit tettem T-T Egy szörnyeteg vagyok, egy szívtelen szörnyeteg, kihasználtam a képességeimet, hogy rátámadjak egy jó barátomra és erre most egy csúnya seb tátong a jobb vállán! Elszégyellve magam, hajtom le újfent a fejem, tényleg nem szabadott volna elmondanom, mit is tudok. De legalább a fő erősségemre még nem jött rá. Talán el kéne mondom neki, hiszen sérült a combja is, meg a válla, meg a karja… szóval minden esetre talán még abba is kéne hagyni ezt az edzést és máskor folytatni, ha jobban lesz. Mármint nem úgy elkönyvelve, hogy én győztem, vagy ilyesmi, főleg hogy ez csak gyakorlás volt. De ahogy meghallom, hogy feláll, azonnal odakapom a tekintetem és aggódva nézem végig, hogy elindul messzire szállt kardjáért.
- Anao-sensei… nem lenne jobb befejezni inkább a gyakorlást és máskor folytatni? >< - szólalok meg, amint figyelemmel kísérem, hogy nekem hátat fordítva, teljesen óvatlanul indul meg a kardja felé.
Félredöntött fejjel nézem végig az eseményeket, nem akarok így rátámadni, egyszer már megtettem, erre az lett a vége, hogy egy nagyon csúnya seb van most is a vállán, én pedig nem segíthetek rajta, mert a végén még leszid. Nem szeretném, ha megint megszólna miatta, hogy nem úgy viselkedem, mintha egy barátom lenne és nem egy ellenfelem. Hiszen ő most hollow, én meg ember. A baj, hogy sokat dob jelen esetben a latba, hogy bármekkora fantáziával rendelkezem is, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a mesterem bármilyen módon is lidérc lenne. Én minden esetre nem akarom, hogy bántódása essen a shinigami lánynak miattam, így leülök a fa tövébe, támadjon ha úgy látja jónak. Egyetlen érintés és csak egyetlen szó kell, hogy életre hívjam a rajzaim, de talán még reagálni sem fogok, én is be szeretnék szerezni egy pár sérülést, nehogy azzal a tudattal menjek haza, hogy legyőztem egy nálam erősebb shinigamit o.O Nem lenne kellemes sem az én lelkiismeretemnek, sem az ő egójának, hát még ha a társai megtudják >< A saját egómról egy szót sem ejtek, mivel nekem olyan nincs. Érdeklődő tekintettel figyelem partnerem reakcióját erre az igen szokatlan megmozdulásra, ha nagyon paranoiás lenne, még ezt is hihetné, hogy ez egy csel, vagy ilyesmi, amivel el akarom terelni a figyelmét, hogy utána megint rátámadhassak, pedig én nem ilyen vagyok, nem szokásom ilyet otromba módon hátba támadni senkit. A kutyás manőverre azt hittem, hogy nem fog működni, azért használtam, nem direkt volt, ha meg mégis az lett volna, akkor nem hitegetném magam. Vagy igen? >< Eh, tőlem még ez is kitelik :/ Akármit is tesz – mivel mostanában néha nagyon furcsa ötleteim szoktak támadni – én fogom magam, felállok és felé kezdek sétálni. Egy pár lépés megtétele után megállok és elszánt tekintettel nézek farkasszemet a lánnyal.
- Gyere, majd védekezem, úgysem lennék képes megtámadni téged! – szólalok meg nagy elszántan és tárom ki a karjaimat, hogy semmiképp ne tudjam elérni a rajzaimat.
Ha rajtam múlik, most beszerzek egy sérülést, hogy nyugodt lelkiismerettel vánszoroghassak haza, közölni anyáékkal, hogy megküzdöttem egy shinigamival és természetesen veszítettem. A következő percben jövök csak rá, mit is tettem most én, azonban visszavonulni már csak nem tudok, meg nem is akarom visszavonni ezt a… ezt az őrültséget, Anao-senseinek szerzek vele jobb napot. Így csak kikerekedett szemekkel bámulok a lányra, enyhén remegve, lévén fogalmam nincs, most tulajdon képpen mit is kéne tennem, elhatároztam, hogy csak itt állni fogok és kibírni a támadásait még ha nagyon fog fájni is, de most nem egy animében vagyok, hogy a következő részben meg sértetlenül sétáljak be a képernyőre o.O Szép is lenne, most félholtra veretem magam Anao-senseiel, holnap meg egy karcolás nélkül sétálok be az iskolába, mintha semmi nem történt volna előző nap. Mindegy, nem tehetek mást, így csak behunyom a szemem és úgy várom büntetésem az előbbi őrült kijelentésemre, miszerint ki tudnám védeni a támadásait… meg úgy úgy-amúgy egyáltalán elviselni őket. Egyre jobban kezdek remegni, de megszólalni csak nem merek, hogy ne bántson, hiszen megígértem, hogy itt maradok! Óvatosan kilesek nyitott pilláim mögül, azonban még mielőtt beazonosíthatnám, mit is látok, hirtelen minden elsötétül, én pedig erőmet vesztve a földre borulok, egy utolsó gondolattal…
~ Kellett nekem ilyen hülyeségeket ígérgetnem :/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Szer. Ápr. 06, 2011 6:03 am

Lassan bicegek katanámhoz, ami egy fa mellett volt beágyazódva a földbe, mint holmi sírkereszt. Már előre hallom Hyozanryuu szidását, amiben burkolva kifejti hibáimat, majd óvatosságra int, akárcsak egy tapasztalt öregember, emiatt önkéntelenül is egy aprócska kellemetlen mosoly húzódik az arcomra. Miközben látszólagos kiszolgáltatott állapotban haladok a Zanpakutóm felé kíváncsian várom, hogy Midori-chan mit lép következőleg. Igaz, azt hittem támad, meg akartam lepni egy aljas ellentámadással, hogy felkészüljön a hasonló eshetőségekre is, de az előzőhöz hasonló gyönyörű stratégia helyett csak egy kérdést tesz fel ahelyett, hogy kapna az alkalmon. Neutral Abbahagyni? Most, mikor kezd izgalmassá válni az egész? Még az egynegyedére se készült fel egy Hollow elleni küzdelemhez, miért akarja befejezni? Csak nem… ennyire aggódna testi épségemért? Amint ez a meglátás feljött bennem, megtorpanva nézek vissza rá vállam fölött kicsit haragos tekintettel.
- Én úgy tudtam, hogy a tanárok döntik el, mikor van vége egy órának, Midori-chan - felelem lassan, szájbarágós stílusban, egyre elsötétülő tekintettel, hogy kicsit rémisztőbb legyek és komolyan vegye, amit mondok, ami egy „Nem vagyok hajlandó befejezni a gyakorlást” írt magába. Nem zavarnak a beszerzett sebek, ezek csak az én óvatlanságomat tükrözik, így semmi oka nem lehetne az aggódásra és mindezek mellett a küzdelem feladása nem szerepel a kicsinyke szótáramban. :/ Ekkor vettem észre, hogy teljes nyugodtsággal helyezte kényelembe magát az egyik fa tövében, már megint… lenézz?! >__> Egyetlen szerencséje, aminek köszönhetően megúszta egy kidouval való közelebbi ismerkedést e cselekedete miatt, hogy ilyen gyönyörű szóval illetett… „sensei*>*… sose tették ezt a kifejezést nevem mellé, most hízott a májam. >.< Mámorosan lépdeltem tovább amint a dicséretet kezdtem feldolgozni, majd odaérve katanámhoz egy rántással húztam ki a földből, ezzel egy időben félbeszakítva furcsa viselkedésem, mintha csak Hyozanryuu miatt sikerült volna visszatérnem az eredeti kerékvágásba. Önkéntelenül is elmosolyodtam, majd egy pár perces őrült kacajba fogtam, amiért egyrészt Hyozanryuu szövegelt nekem, másrészt pedig ezzel akartam elérni az „Én egy kegyetlen és gonosz Hollow vagyok” hatást. Hyozanryuunak köszönhetően rájöttem a fő problémára: nem tudja elképzelni, hogy most egy rémisztő Lidérc vagyok. Oké… segítek neki Rám képzelni ezt a jelmezt, ezen ne múljék az edzés rendes kivitelezése! De, Midori-chan egyre furcsább és meggondolatlanabb cselekedetekbe kezd, amitől egyre jobban úgy érzem, hogy gyengének tart… az előbbi ücsörgés és most még ez is. Az isten szerelmére Shinigami vagyok! Mi ez a lenéző csak védekezek duma?! És… és így odadobni magad az ellenségnek, fe-le-lőt-len-ség! >.> Na, most megtanítom Én arra, hogy ilyet sosem teszünk! >_>
- Nem is kell mondanod… így is megtettem volna! – mondom holmi feleletként „kérésére”, mellyel támadásra igyekezett invitálni. – Véged! Twisted Evil – teszem hozzá kicsit rémisztőbb beütéssel közben katanámat elhajítom felé. Elsődleges szándékom az, hogy megrémisszem vele, másrészt pedig az, hogy eltereljem a figyelmét igazi támadásomról. Zanpakutóm sebesen száguld felé egyre közelebb és közelebb érve, mikor fölnéz, még láthatja egy létfontosságú szervét sikerült becéloznom vele. Kárörvendően elmosolyodom ezen, majd mikor már pár apró méter választja el Midorit a kardom becsapódásától balomat kitartva szólalok meg.
- Bakudou 09: Hourin! – tenyeremből egy narancsszínű inda jön ki, s indul már is a Zanpakutóm felé, igaz nem fogoly, de arra kitűnő, hogy még időben elrántsam Midori elől a fegyvert. Azért megölni nem szeretném szegény lányt. :/ Elég a sokk, amiben részesítem. Miközben a narancssárga inda ráakaszkodik fegyveremre egy rántással húzóm vissza azt a markomba, s ezzel egy időben kezdek el futni felé, természetesen shunpót alkalmazva, hogy még idén odaérjek. Amint közvetlenül előtte vagyok, egy gyors fordulattal változtatom meg katanám állását a kezemben, hogy markolatával egy ügyes ütést tudjak kivitelezni a lány gyomorszájába, eközben bal vállára helyezve szabad lélekenergiával átitatott tenyeremet hátrataszítom.
- Hadou 33: Soukatsui! – mondom mindezt követően, közben a lélekenergiát, amit balomba összpontosítottam nagy kék labdaként indítom el Midori felé. Ezen cselekedeteim után jó pár lépést hátra shunpóztam, majd elégedetten felsóhajtottam.
~ Te idióta, elfelejtetted, hogy Ő egy ember?! ~ szólt fel bennem Hyozanryuu jajveszékelve mire kikerekedett szemekkel kaptam tekintetemet a lány felé. Tényleg kicsit durván álltam hozzá ezúttal a dolgokhoz, főleg, hogy teljesen védtelen volt. Tény, hogy eszébe akartam vésni azt, hogy ilyen feláldozom magamat cselekedetek mellőze, de túlságosan elragadott a hév, minek ez lett a vége. Remélem nem esett akkora baja, hogy a legközelebbi lépését szellemként tegye meg. Lassan odasétáltam hozzá, hogy szemügyre vehessem a sérülései súlyosságát, nem mintha értenék az orvosláshoz, de annyit azért tudok, hogyha valami nagyon vérzik az nem jó és, azt azonnal el kell látni.
- Ano… Midori-chan… - kezdek bele kicsit aggódással teli hangcsengéssel szövegembe, mikor eszembe jut az ok, amiért ezt tettem Midorival. Megköszörülve torkomat váltok negatív hangzású hanglejtésre, hogy ne legyen túlságosan feltűnő előbbi botlásom.
- Legközelebb ilyen ostobaságot ne csinálj! Ha, tényleg Hollow lennék már rég főfogásként landoltál volna a gyomromban. - vetem felé fölényesen, mint mester a tanítványnak, azt hiszem ezek azok az alkalmak, mikor tényleg felfogja a tanuló a helyzet súlyosságát.
~ Mo~ Én ostoba… túlságosan beleéltem magam a Hollow szerepébe. TT-TT Remélem nem fogom ezzel magamat megutáltatni vele... ~

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Szer. Aug. 10, 2011 8:33 pm

Sötét… vérfagyasztó… gonosz tekintettel néz rám, valami eszméletlenül hatalmas rettegés fog el, ahogy kitágult szemekkel nézek Anao-sensei felé, vajon előbbi megszólalásomért milyen büntetést kapok. Lesütött fejjel bámulom a talajt, hiszen nem igazán tudom, mit is mondhatnék vagy tehetnék, hogy kicsit könnyítsek a helyzetemen. Minden bizonnyal már csak ronthatnék rajta, úgyhogy jobbnak látom egy szót sem szólni. Nem akarok meghalni TT-TT Megszeppenten hallgatok és várom, hogy Anao-sensei odasétáljon a kardjához és még jobban letoljon, mert biztosan megérdemlem, nálam gyávább ember nem létezik a világon T-T Mielőtt bármit is gondolkodhatnék, a testem szinte akaratomon kívül cselekszik, én pedig akár valami adrenalin hajhász őrült, aki lenézi ellenfelét, felkelek és szétterpesztett karokkal odaállok elé. Te jó uram Isten, mit csinálok én?! O.O Anao-sensei is nagyon dühös rám, látom a szemében, sőt, az egész arcán, meg a testtartásán, meg minden egyes porcikájában, hogy most nagyot csalódott bennem, a tanítványában, pedig én nem akartam csalódást okozni neki, való igaz, mindent elszúrok, amibe belekezdek, sőt, azt is, amihez csak hozzáérek TT-TT Várjunk… azt mondta… végem? Kész, ennyi volt, meg fogom halni… Viszlát világ, viszlát rajzaim, viszlát naplemente és a többi gyönyörű dolog, ami létezik, holnap már a koporsómból fogom szagolgatni az ibolyát! Ezt támasztja alá az is, hogy Anao-sensei felém dobja a kardját, bár nagy rémületemben azt sem tudom, mimet akarja eltalálni vele. Mintha csak hirtelen sóbálvánnyá dermedtem volna, állok ott, akár egy lecövekelt madárijesztő vagy… éppen céltábla o.O Szinte az utolsó pillanatban csavarodik egy narancsszínű inda a penge köré és rántja vissza a kardot mélyen tisztelt tanárom kezébe. Engem az ájulás kerülget, túl sok megrázkódtatás volt nekem ez egy napra és szörnyűséges belegondolni, hogy még nincs vége, hiszen Anao azt mondta, az edzés akkor ér véget, mikor a tanár mondja és nem mikor a diák. Viszont ha csak egy tíz percig is folytatjuk, azt hiszem, én itt helyben ájulok el. Nagy önsajnálatom közepette észre sem veszem, hogy a lány már vészesem közel van hozzám, konkrétan pontosan előttem van. Kábulatban vagyok még, a sokknak köszönhetően, amit az előbbi halál közeli élmény nyújtott nekem, úgyhogy alig érzem meg a gyomromba fúródó markolatot, csak a testem reagál rá egy fájdalmas nyögéssel és hátratántorodással. Ezzel egy időben a shinigami a vállamnál fogva lök magától még messzebb, mire hátam keményen egy fának ütközik. A felém irányuló fénysugarat és a vele járó szörnyűséges fájdalmat szinte fel sem fogom, csak annyit sikerült kinyögnöm, ahogy a fa törzse mellett, ülőhelyzetbe csúszom.
- Élek. Még… élek. – ennyi telik tőlem, s csak percekkel később érzem meg a testembe hatoló kínt.
Az a valami, amit Anao-sensei csinált, egyenesen betalált a bal oldalamba, ráadásul a karom is úgy néz ki, minta megsütötték volna. A saját vérem látványa csak még jobban fokozza az elmémben beálló bénultságot és ködöt, mely elválaszt a való világtól. Hallom, hogy mesterem mond valamit, közelebb sétálva hozzám. Nem tudom teljesen kivenni, mi az, de azt még így is felfogom, hogy egy újabb szidás. Hát persze… dicséretre nem is számíthatok soha egy ilyen húzás után, maximum egy hollowtól, aki megköszöni, hogy ilyen könnyen feladom az életem és a vacsorája leszek.
- Anao-sensei… csalódtál bennem, ugye? Semmire sem vagyok képes, csak hogy megveressem magam. – szólalok meg lemondóan.
Mielőtt viszont teljesen feladnám a harcot, eszembe jut a fa másik oldalán szorgosan dolgozó másik énem, aki csak arra vár, hogy én felhasználjam az új rajzot, ami minden bizonnyal már elkészült. Igaz, egy jó adag energiám elmegy arra, hogy a testemben lüktető fájdalomtól ne kezdjek el sírni és ordítani, ráadásul már így is elég kimerült vagyok, embereket nem szokásom megidézni, de egy próbát megér. Ezzel pontosan egy időben sétál ki a másom a törzs mögül, természetesen egy karcolás nélkül. Ez elterelésnek is tökéletes, hiszen mesterem hiheti azt, hogy én vagyok a más, ő pedig az igazi. Az ál-Midori átnyújtja nekem az alkotást, én pedig magam mellé idézem legújabb rajzomat – őt magát. Ezzel egy időben tűnik el az én hasonmásom, én pedig újra megérzem a fájdalom és kábultság egy furcsa egyvelegének hullámát. A rajz-Anao kihúzza a hüvelyéből a kardját és kettőnk közé áll. A legvégső esetben is csak tíz percig bírom ki, de ez elég valószínűtlen, inkább ötre számítok. Bár az én teremtményeim nem bírnak az eredetiek különleges képességeivel, Anao-sensei minden bizonnyal meglepődik majd, hogy saját maga ellen kell harcolnia. Ő jobban is ért a kardforgatáshoz, mint én, úgyhogy megkönnyebbülten fújom ki az eddig benntartott levegőt, hiszen mostantól nem lesz más dolgom, csak ébren maradni és figyelni a küzdelmet. Tudom, aljas dolog, hogy valaki mást küldök harcba magam helyett, de mivel nekem nincs meg hozzá a kellő képzettségem, így erre ott vannak nekem a rajzaim. Gondolati parancsom nem bonyolult, azt sem határoztam meg, hogyan tegye, csak egyetlen utasítást adtam ki.
~ Mutasd meg neki, mire vagy képes.
Valójában a harcmodoruk is tökéletesen megegyezik, így azt hiszem, nem lesz hosszú küzdelem, hiszen a két Anao ugyanúgy gondolkodik, így mesterem hamar rá tud jönni, hogyan tegye el láb alól. Az idő viszont gyorsabban múlik, mint hittem és sokkal hamarabb telik le az az öt perc. Az ál-sensei éppen kardjával készül leszúrni az igazit, mikor a mozdulat közepén hirtelen szertefoszlik, mintha csak ködből lett volna. Elértem tűrőképességem végső határát és most meg is szenvedek érte, hogy túl messzire mentem. Ugyanabban a másodpercben, ahogy rajzom eltűnik, belőlem kirobban egy nyöszörgéssel vegyített sikoltás, főleg ahogy a csúnyán a sebre száradt vérre nézek. Könnyeim megállíthatatlanul folynak, én pedig azt latolgatom, hogy először adjam ki az egész napi ételemet a gyomromból, aztán ájuljak el vagy csak egyszerűen ájuljak el. Végül a kimerültség győz.
- Köszönöm az edzést, Anao-sensei… - suttogom, majd fejemet leejtve sötét, álomtalan állapotba merülök.

//Köszi a játékot, nagyon élveztem//

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Csüt. Aug. 11, 2011 5:18 am

Kellemetlen vagy inkább ijesztő? Nem tudok dönteni. Emellett eléggé nehézzé teszi ennek a megállapítását az, ami tudatosul elmémben, mely nem más, mint a felelőtlenségem, hogy nem ügyeltem az erőbéli különbségekre. Túlontúl elszaladt velem a ló, melynek eredménye igencsak megrázkódtató volt még az Én szememben is. Amit tettem – amit nem kellett volna tennem T_T” – eléggé szörnyűséges, hiszen csak segítséget kért tőlem, egy kis löketett a tanuláshoz, hogy ügyesebb és bátrabb legyen a küzdőtéren egy veszedelmes Lidérccel szemben. Erre mit teszek? Hát több sebet okozok neki, mint egy Hollow, és ehhez pluszba pakol még az a minimális tudás, amit átadtam neki, mely nem mérlegeli a kegyetlen húzásaimat. Rossz tanár vagyok, nagyon rossz, sőt ha lehet még rosszabb! T^T
Lefagyva nézem, ahogy Midori-chan a fa törzsének csapódása után, csupán erőtlenül tudja vérben úszó önmagát ülőhelyzetbe lökni… s mindez… miattam van! TT_TT A földre vezetem bűnbánó tekintetemet, s közben fájlalom a jobb és bal karomon virító sebet, bár átfut több milliószor is a gondolatimon, hogy Midori-channak ezerszer nagyobb fájdalmai lehetnek most, mint nekem. Nem szabadott volna eltúloznom mindezt, hiszen Ember! Hiába van különleges képessége, ez nem hatalmaz fel arra, hogy eldurvuljak egy edzés során, ráadásul… ennyire. Persze mélyen belül Midori-chan szövege, mely az élettel volt összefüggésbe hozva megnyugtatott, mert ez azt jelenti, hogy nem esett túlságosan nagy baja – már tényleg kezdtem megrémülni a felől, hogy a vesztébe küldtem egy – két csapással T^T -. Levert szövegére, mégis hiába kívánnék egy kedves ösztönzést összehozni számára, de nem megy jelen esetben. Mert igencsak kétlem, hogy ez segítene neki. Muszáj hűnek maradnom a nem létező „mesteri” vénámnak. Így tekintetemet megdacolva emeltem rá.
- Igen, hatalmasat csalódtam Midori-chan. Hatalmasat csalódtam, amiért mindig leszólod magadat! Több önbizalmat! – kezdtem bele minél komolyabbra véve a szót, de a végére így is elcsuklott a hangom, ezáltal elvéve a szövegelésem súlyosságát. Egy kellemetlen, mélyről jövő sóhajtást téve, oldalra nézek, s az oly’ váratlanul szépé avanzsált fűcsomót kezdem kémlelni pár lépésre tőlem. Egészen addig, míg megfogalmazódik egy feladást jelző mondat elmémben, de mire megszólalhattam, s szomorkás arcomat Midori-chanra emelhettem volna hihetetlen eseménynek lehettem szemtanúja. Egy másik Midori-chan fedi fel magát a fa túloldalán, melynek hatására azonnal átfut elmémben az a lehetőség egy apró reményszikra, hogy valószínűleg jómagam egy hamis Midori-chanban tettem kárt és az igazinak kutya baja! De eme dolgok láttán egy értelmes szót sem tudtam kibökni magamból, csupán elképedve hebegtem és figyeltem a két Midorit. Viszont pechemre kiderült, hogy az ál-Midori nem az igazi, amint eltűnt, s felbukkant helyette egy… Én? O.O
Arcomra kiülő döbbenetséggel és a szótlanságommal kitűnően körbeírom a helyzetet, s a sokk miatt még habozok is tenni bármit is a másom ellen, melyet Midori-chan idézett meg elém. Nem tudom, hogy jó ötlet volt ez az Ő részéről, hiszen eléggé rossz passzban van, és nem hiányzik számomra, hogy miattam rontson egészségi állapotán. De hiába kívántam szólni erről neki, kitűnő másom addigra már fegyvert rántott. Farkasszemet nézve önmagammal vettem fel egy védekező állást, hiszen nem tudhatom mire is számítsak, Tőle... vagyis Magamtól.
Mintha másolatom várt volna, eddig valamire úgy rugaszkodik el a talajtól, s ront nekem, Hyozanryuut kezemben igyekszem úgy forgatni, hogy hárítani tudjam támadását. Valamiért sejtettem, hogy így fog támadni, s sikerült is védenem, de idegesít a tudat, hogy kettő van belőlem. Ezért is igyekeztem minél hamarabb befejezni ezt és egy gáncsolással eltenni az útból, hogy földre kerülését kihasználjam. De Ő is ugyan ezt tette. Így voltaképpen mindketten dőlni kezdtünk, ahogy kiütöttük egymás lábait. S mintha csak a földdel való találkozás elkerülésénél is utánozna ugyanúgy, ahogy Én egy szaltóval hídalja át, hogy ismét szemtől – szembe állhassunk, és ne kelljen a talajjal közelebb megismerkednünk. Vicsorítva nézek másomra, amiért egyre inkább felmegy bennem a pumpa annak okából kifolyólag, hogy dettóra ugyan azt csinálja, amit Én. Emiatt fejvesztve, falnak rohanva lódultam másom felé, s egyforma kardcsapásokat mérve egymásra próbáltam valami váratlan mozzanatot beiktatni. Mégsem hagyhatom, hogy egy koppintás leverjen…
Viszont gondolataimban előhozakodott tervem csapott vissza, figyelmetlenül hagytam egy szabad pontot magamon, s egy jól irányzott rúgással lökött távolabb magától a másolatom. A földön csúszva pár métert, végül Hyozanryuuval állítottam meg magamat a talajközlekedésnél. Fáradtan néztem fel, s már próbáltam rávenni magam, hogy felkeljek, de ekkor klónom mellém shunpozott, s Hyozanryuu kardformájának a másolatával készült végzetes csapást mérni rám. Már azon lettem volna, hogy Hyozanryuut idézzem meg teljes valójában, de a bűvös szavakat sem tudtam kipréselni magamból ebben a szorult helyzetben. Megszeppenve néztem farkasszemet Hyozanryuu alapváltozatának a másolatával, s egy apró nyelés kíséretében éreztem, ahogy halántékomon egy kósza verejtékcsepp kúszik végig arcomon. Már kezdtem elkönyvelni magamban, hogy itt a vég, mely eléggé rémisztő, hiszen csak edzésként indult ez az egész, s mégis idáig fajult. Hunyorítva vártam a végső döfést, közben láttam leperegni magam előtt a múltbeli képeket, olyan pillanatok is fel-felbukkantak melyekben most szívesebben lennék. Ráadásul, felötlött bennem a gondolat, miszerint nem igen szeretném még itt hagyni a fogamat. De a halálos csapás közelít és teljesen váratlanul, de… elmarad. Meglepetten pillantok a másolatom hűlt helyének irányába, résnyire nyitott szememmel.
- Heeeeh? O.O - néztem tanácstalanul, miközben hirtelen ülőhelyzetbe löktem magamat, ami igencsak rossz ötlet volt, mert a földdel való találkozásom közben szerzett jó kis ütés a talajtól ennek örömére megmutatta, hogy mimet is vágtam be jócskán, mely végigáramolt egész csontszerkezetemen. Szisszenve egyet álltam fel, majd biztonság kedvéért körbe néztem, hogy tényleg nincs e itt a másolatom, vagy csak szórakozik velem és hátba támadni kíván, de szerencsére tényleg eltűnt, mint a kámfor. S míg tanulmányozom a környéket kiköpött másomat keresve, figyelek fel Midori-chan apró sikolyára, melyre rögtön odakaptam tekintetemet. Nem kérdeztem, hiszen még jómagam kértem, hogy nem meséljen túl sok mindent képességéről, pedig az előző húzása igencsak ijesztő volt. Egy kisebb sóhajjal mentem oda mellé, miután deaktiváltam fegyveremet.
- Ehh… kicsit eltúloztuk. Mond, hol laksz? – teszem fel a költői kérdést, de a papírjai beszéltek helyette. Csak halvány elképzelésem volt a hellyel kapcsolatban, hogy hol is lehet, de nem hagyhattam itt ebben az állapotban. Ezért hátamra véve Midori-chant indultam meg egy gyors shunpoval – melyre maximálisan képes vagyok vész esetén - az iratain felelhető lakcímhez, remélve, hogy ott tudnak neki majd segíteni.
- Eee~… nem tanítottam semmit. Inkább Én köszönöm ezt a tanulságos „harcot” önmagammal, Midori-chan~. – mondtam halkan, bár úgysem hallhatta senki, főleg Ő sem, akinek eredetileg címeztem az elismerő mondatot. Valóban sokra viheti a jövőben ezzel a fantasztikus képességgel a markaiban. Remélem, okosan fogja használni.

//Én is köszönöm a játékot. >-< //

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 27
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   Szer. Aug. 17, 2011 10:14 pm

Szép, hosszú postokat írtatok, jutalmatok ezért 700 LP és 1500 ryou. A küzdőtereteket LEZÁROM.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao   

Vissza az elejére Go down
 

Tsukatani Midori vs. Shiroichi Anao

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-