HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 "Apró családi házikó"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: "Apró családi házikó"   Kedd. Feb. 08, 2011 12:53 am

Nos igen, még a szüleimmel lakom, de ez engem egyáltalán nem zavar, ha téged, kedves hozzám ellátogató idegen, igen, akkor nem kell bejönni *szemöldökráng* Nos tehát, ez az én csodálatosan szép kis házikóm kívülről.
Nos, gyere beljebb, tekintsd meg a nappalit.Remélem tetszik, ha nem az sem baj, én sem kedvelem túlságosan, a szüleim akarták ilyenre.
Nos, ha esetleg megéheznél, menjünk át a konyhába. Igen tudom, kicsit sok a sötét szín, de hát nem én tehetek róla, a lakberendező ízlése (és a szüleimé) nem a legjobb.
Hát akkor, ha esetleg tovább maradnál, mondjuk egy pár napig, nézz be az első és a második fürdőszobába. Ezek az egyik kedvenc helyiségeim, megjegyezném, másvalaki tervezte őket, mint a konyhát és a nappalit ^^"
A két előbb említett helyiség már az emeleten található, de később még leugrunk egy kicsit a földszintre, hogy megmutassam neked a szaunát és a benti, télen is használható medencét.
Ez itt az én szobám, általában itt tartózkodom, az enyém mellett pedig az unokahúgom, Aoi-chan szobája foglal helyet (a látszat elég csalóka, mivel a helyiség elég nagy átalakításon ment keresztül, mióta ő beköltözött >.<").
Az utolsó helyiség pedig az egyik vendégszoba a sok közül. Ez szintén a második emeleten található.
Aztán itt van a szüleim hálószobája. Mit nem mondjak, furcsa ízlésük van, de mindegy is, hiszen itt nem fogunk sokat tartózkodni.
Remélem jól fogod érezni magad nálam, gyere máskor is!


A hozzászólást Tsukatani Midori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Máj. 16, 2011 6:41 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Higoshi Takayuki
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 15
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2011. Jan. 20.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Új vendég? :)   Szomb. Márc. 05, 2011 8:09 am

Találkozás egy shini… micsodával?! O.O



Szóval háztartási-kekszet eszik, akkor én mit is eszek? (XD) Ez valami sós kaki, na inkább én is rendelek valami olyat. Miközben kiadták nekem, elfogadtam a lánytól eme kekszet. Hát igen elég nagy különbség van a 2 keksz között. Hát az előző valami nagyon rossz volt. Ennyire egy kekszet elrontani nem lehet, de ők tényleg megoldották, hát nem tom ezért lehet, hogy külön fizetnek nekik. (^^) Ezek után megtudtam egy hihetetlenül fontos információt róla, zenész. Legalább is tanul hegedülni, húúú ha ő azt tudná, hogy én is hegedültem még régebben. Mondjuk elég furának tartottak S.S.-ben, de versenyezte a tudásommal egy profival (^^), de mégis jobban szerettem a zongorát. A szép hangja elbűvölő azt sosem fogom megunni. A lány közben kitalálta, hogy inkább haza menne. Igaz gyakorolnom kellene néhány új képességet, de most olyan jól szórakozom, hogy hirtelen el is ment a kedvem a gyakorlástól. Szívesebben mennék a lánnyal.
- Hát, ha haza szeretnél menni tőlem elmehetünk, de ha nem gond én még elugranék még erre-arra meg felhívnám a papám, hogy késni fogok. Amúgy, de csak abban az esettben megyek veled, ha a hátamra ülsz. Nem bírnám elviselni, ha itt esnél össze. Very Happy
Közben elindulok egy véletlen szerűen választót irány felé.Csak így beállítani valaki házába helyes lenne? Igazából nem tudom mi lenne a legjobb ebben az esettben és mit mondok az anyjának? Hát őő most találkoztam a lányával és gondoltam segítek neki haza jönni. Ki röhögne, sőt lehet, hogy megtiltaná, hogy +1x lássam. Az viszont nem vetne valami jót a jövőre. Még hosszabb gondolkodás után úgy döntöttem veszek valami kellemesebb ruhát és abba megyek el a lánnyal. /talán, ha tartót 5-10p-ig/ Egy jó kis szabadidős ruhát vettem fehér pulcsi kapucnival és egy strapabíró nadrágot. Nem egóból, de szerintem jól áll, mikor visszatérek a lányhoz már fel is kapom és várom, hogy mutassa az irányt ,hogy merre kell haladni.
- Igen, szeretnék veled lenni és nem nevezhetném magam "férfinak", ha egy betegnőt egyedül hagynék/magára hagynék. Szóval akkor az irány? Smile Gyorsba ledumáltam mindent a papával szóval ráérek.
Biztató szemekkel nézzek a lányra, majd egy kicsit elkalandoztam. Túl jó/szép, hogy hazudjak neki, nem tudom, hogy ezt meddig folytathatóm és csinálhatnám. DE végül eldöntöttem, ha elmentünk hozzájuk és kettesben leszünk elmondok neki mindent, ha elfogadja boldogan élek tovább, ha meg mégsem akkor ilyen az én formám. Közben egy újabb kérdéssel bombáz a lány, fura általában ha ismerkedni akar valaki az a fiú és ő szokott kérdezni, tehát talán én is bejövök neki?
- Mostanában harcművészet a hobbim, kardforgatással és Nunjachuval foglalkozom. A nj-t csak most kezdtem szóval még elégé elmaradt vagyok vele, de minden percet kihasználom, hogy minél jobban menjen. Csak gyakorlás és gyakorlás tudod, gondolom te is így tanulsz hegedülni. Ezért jó mert könnyen megérted, hogy gyakorolni muszáj. Ez egy nagyon fontos tény.
Miközben gyalogolunk elég fura érzésem támadt, mintha már egy hosszú ideje folyton egy és ugyan az a kerítés mellett mennénk. Már maga a kerítés is hatalmas, remélem nem csak azt akarja megmutatni milyen környéken lakik, de leesne az állam, ha itt lakna. Sőt ahogy beérünk és ismét kettesben leszünk a szemébe is mondanám, hogy szerettem. Persze ez nem a pénz miatt, mivel engem nem érdekel ilyen földi dolog, de maga a lán annyira elbűvölő, hogy azt már lassan leírhatatlan. Közben, hogy egy kis mosolyt csaljak az arcára elő veszek egy cetlit és rajzolni kezdek rá, majd felmutatom neki a rajzót.
- Na milyen? xD nem vok jó rajzós, de közelitek a te rajzódhoz? - mosolyodtam el.

______________

Előtörténet || Karakterlap

Kattints a képre >.<
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Vas. Márc. 06, 2011 10:24 am

Találkozás egy shini... micsodával? O.O


Milyen kedves fiú, soha nem gondoltam volna, hogy ilyenek még vannak a világon. Remélem anyuék nincsenek otthon, olyan kényesek fiúügyben, mint senki más. Senkit nem vihetek haza, még a barátnőimet sem, mert a biztonsági őrök fél óráig vizsgálgatná, azok meg megijednének és soha többé hozzám sem szólnának, mert túlságosan félnek tőlem, a végén még ezt hinnék, valami maffiafőnök az apám, vagy ilyesmi, pedig ő egy tisztességes üzletember! Takayuki válasza megpirongat, bár igaza van. Szó nélkül viharzik el ezután, még válaszolni sincs időm. Az asztal lapját bámulva, vörös fejjel kalandozom el egy kicsit, vajon a fiú mit fog szólni, ha meglátja, mennyi pénzem van. Nem akarom, hogy csak azért barátkozzon velem és szeressen, mert gazdag a családom, hogy neki is sok pénze legyen, miután összeházasodtunk, utána meg verni fog és bántani és egyáltalán nem lesz velem kedves, sőt talán meg is öl, csak hogy megkapja a pénzemet, miután mindent rám íratott. Nem akarok meghalni, túl fiatal vagyok hozzá, meg félek is, meg amúgy is, biztos nem vagyok a halállistán, hiszen mit keresnék rajta? >< Már nem mintha, a Kuroshitsujiban lennék, mint szereplő, de akkor is, vajon a való shinigamiknak van ilyen listájuk, amik alapján át kell küldeniük az embereket a másvilágra? Nem hiszem, eddigi ismeretségeim alapján semmilyen ilyen dolog nincs a birtokukban. Hirtelen tűnik fel mellettem a fiú, kiszakítván gondolataimból, eléggé megrémítve. Ijedten sikoltok egyet, de amint rájövök, hogy csak Takayuki-kun az, azonnal lenyugszom. Szó nélkül kap fel a hátára, mire én azonnal megkapaszkodom a nyakában, ezzel fulladásveszélybe taszítva őt.
- Jaj, bocsánat >< Arra! – mutatok a kérdezett irányba, miközben jobb és veszélytelenebb fogást keresek a fiún.
Először kissé tengeri betegség kezd úrrá lenni rajtam barátom lépéseinek nyomán, de hamar megszokom és elmúlik. Úgy szeretném elmondani neki, mit érzek, meg azt is, hogy különleges vagyok, de nem tehetem, mert akkor félne tőlem és nem szeretne többé és újra egyedül maradnék és örökké bánkódnék, amiért voltam olyan hülye és elmondtam neki T-T Azonban ezeket elhessegetni próbálván érdeklődöm felőle újra, hiszen olyan keveset tudok még róla! Harcművészet? o.O Még egy ember, aki meg tud védeni *-* És a gyakorlás… na igen, tényleg fontos, és bár én igenis, elhivatott zenész vagyok, de akkor sem szeretek éjjel-nappal gyakorolni, túlságosan kifáraszt, néha egy kis szünetre van szükségem, de az persze a tanáraimnak nem jó, mert akkor nem fogom tudni eléggé a darabot a versenyre, vagy vizsgára, vagy ilyesmire.
- Igazad van, bár én nem szeretek sokat gyakorolni, az idegállapotommal és gyenge fizikumommal amúgy sem menne >< Mellesleg jó, hogy harcművészettel foglalkozol, mert legalább meg tudsz védeni, tudod én magam nem igen vagyok rá képes… - válaszolok neki, bal oldalra pillantva eközben.
Most veszem csak észre, már megérkeztünk a telkünk oldaláig, csak meg kéne találni a kaput. Remélem nem nagyon rémül meg attól, hogy ilyen a kerítésünk, anyuék eléggé paranoiásak, nincs olyan pont, amit ne venne kamera és ne figyelnének őrök, ebben a házban az embernek nincs magánélete, ez az egy baj van vele. Kis mozgolódást érzékelek cipelőm felől, így odanézek, pont mikor megszólal. Amint meglátom az oda gondosan lerajzolt pálcikaembert, elnevetem magam. Ezután azonnal elpirulok és lehajtom a fejem.
- Bocsánat, nem akartalak kinevetni… tudod pálcikaembert én s ilyen mesterien tudok rajzolni ^^ Jaj, ezt talán nem kellett volna… - mondom, még mindig Takayuki fejének búbját pásztázva.
Ekkor azonban megérkezünk a kapuhoz, mely ki is nyílik és két, fekete, sötétített ablakú autó gördül ki az utcára. Megpróbálok elbújni a fiú mögött, ám az első kérlelhetetlenül megáll, ablaka pedig lehúzódik.
- Fiatalember, mit csinál maga a lányommal a hátán? – dugja ki onnan apa a fejét.
- Apu, ez nem az, aminek gondolod, én… én… gyere! – ugrom le hirtelen a fiú hátáról és húzom be őt a hatalmas kapun, rohanva a ház felé, amilyen gyorsan csak tudok.
Hosszabb ez az út, mint gondoltam. Végül azonban, mikor berontunk az ajtón, én azonnal be is csapom azt és kulcsra zárom. Betegségemnek köszönhetően, köhögni kezdek és fulladásroham tör rám, ahogy kimerülten lerogyok a földre, hogy kifújjam magam.
- Bocsáss meg, az én hibám. Tudod apuék eléggé paranoiásak >< Remélem, nem gond, nagyon nagy bajba kevertelek, de ezen egy ideig nem tudnak átjönni. – szólalok meg, két köhögő roham között.
Mikor sikerül feltápászkodnom, megfogom a fiú kezét és a hatalmas előszobán keresztül haladva, felvezetem a szobámig. Ott én kényelmesen leülök az ágyra és kifújom magam.
- Nos, ez lenne a házam és a szobám. Nem ijesztettelek meg nagyon, ugye? – kérdem tőle kicsit elpirulva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Higoshi Takayuki
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 15
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2011. Jan. 20.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Csüt. Márc. 17, 2011 10:51 pm

Találkozás egy shini... micsodával? O.O



A lány sok utasítgatása közben már eljutottunk odáig, hogy elmutatta merre kellene mennem > . < " . Mikor jobban észbe kapok választ kapok arra a mondatomra ,hogy jó ha gyakorolsz. Habár inkább azt érezteti velem, hogy még sem kedveli annyira amit tesz, de akkor miért kar ennyire gyakorolni? Talán valami elvárás az apja vagy anyja fele? Hát nem tom, de inkább a "nemesi" réteg szokott ennyire régi módi hangszeren játszani. Mondjuk engem elégé kinéznek Soul Socityben, mert ilyen "fura" dolgot művelek. Habár, ha meghallják a hangját körém gyűlnek és már is megérzik azt a dolgot amiért én hegedülök. (Itt valami Shugo Chara! jellem Very Happy) Eközben szépen lassan, de megérkezünk a KAPUhoz. Mihez? Csak ámulok és bámulok, EZ ITT MICSODAAA? Ez a lány..... háza? Valami jól öltözött férfit látok meg, miközben egy fekete limuzinból nézz ki, hajol ki. Valamit motyogást hallok igazából még mindig csak a csodálkozásom alatt álok. Ezt még villám lépéssel is több percig tartana eljutni az elejétől a végéig. Mikor hozzá szóltam volna eme férfihez melyet Midori "Apának" szolitót, hirtelen szóhoz sem jutottam. Ők aztán jól élnek, de persze meg lehet ennek a hátránya. A több perc futás után végre beértünk a házba. Ez jól kimerített egyszerűbb lett volna, ha villámlépéssel jövök. Persze még kilépek a testemből meg vissza, meg elmagyarázom a dolgot nem érte volna meg. Ellenben nem sok időm volt folytatni eme gondolkodási cselekményt, mivel a lány már be is mutatta a főbb helységeket rohanás közben. "Ez a nappali és ez a szobám" (röviden) ><. Viszont megígértem, ha kettesben leszek vele elmondok mindent. Nem szeretnék neki tovább hazudni, mivel én nagyon utálom azokat az embereket akik hazudnak, csalnak és lopnak. A gondolkodás menetemet ismét nem sikerült befejeznem, mer Midori már aggódva szólt is.
- Ne aggódj Midori-chaaan, nem ijesztettél meg, de ha jól gondolom előbb apádat láthattam ><. Hát elegáns ember az tény, sajnálom, hogy anyádat nem láthattam, habár, ha ilyen szép lánya van nem is kérdés ő is nagyon elegáns lehet.
Na akkor bátorságot kellene vennem, hogy elmondjak neki mindent, de honnan merítek én most annyit ^^. Hol is kezdhetném a történetem, hát igazából én már több száz éves vagyok, de ez sem igaz mert már rég meghaltam... Úristen már a fejemben rosszul hangzik ez az egész. Sőt, ha z ő helyében lennék konyhakéssel kergetném magam xD. Na jó most vagy soha!!!
El kell mondanom valamit. Sajnos nem mindent mondtam el neked amit kellett volna, sőt azt is mondhatnám, hogy hazudtam is neked. Pedig hidd el én magam is gyűlölöm azokat az embereket akik ezt teszik. Na szóval minden szónk egy a vége, én nem egy átlagos ember vagyok... Sőt nem is vagyok ember. ÉN SHINIGAMI vagyok. Igazából nem tudom ,hogy te mit tudsz róluk vagy mit nem, de nem minden igaz amit az emberek ki találtak erről fogalomról, szóról.
Miközben próbáltam szépen lassan ecsetelni a dolgokat egyre jobban éreztem azt ,hogy mintha valami nem lenne rendben. Valami furcsa reiatsu kezdte át járni a kertet. Sőt egyre jobban arra következtettem, hogy egy hollow az, habár nem tudtam pontosan belőni lehet más lény is, de ha most nem állítom meg akkor itt nagy probléma lesz. Főleg, most ha valaki meghalni mit gondolna rólam? Még te vagy Shinigami ? Te tetted ezt? ÁÁÁ mindenképp rosszul jövök ki ebből.
Ne haragudj, de most gyorsnak kell lennem. A shinigamik azért shinigamik, hogy fent tartsák a jót. A gonoszt elpusztítsak, épp a ti kertetekben is megjelent egy ilyen gonosz teremtmény, mellyel átlagos ember nem szállhat szemben. Sőt azt is el kell még mondanom ,hogy én nem is vagyok ember, én már csak egy lélek vagyok mely teljesen máshol él, csak épp "vakációzom" ezen területen, meg persze, hogy megvédjelek titeket. Urahara, nem a nagyapám, hanem egy kedves öregember aki már legalább kétszer annyi éves mint én, ha nem több. Tőle szoktunk mi Shinigamik vásárolni, szállást keresni. Remélem azért annyira nm haragszol, hogy nem mondtam el. Persze tudom, hogy idiótának nézhetsz vagy örültnek, de ezt már rád bízom, persze ez után többet nem látsz, ha úgy akarod, de miért is szeretnéd, hogy itt maradjak...
Eközben a lélekválasztóhoz nyúlok és lenyelem, megindul oda ahol legjobban érezhető eme reiatsu.


______________

Előtörténet || Karakterlap

Kattints a képre >.<
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Hétf. Ápr. 25, 2011 9:38 am

Találkozás egy shini… micsodával? O.O

Csoda, hogy nem menekült el ordítva a közelemből, mikor meglátta az őröket és apám is kérdezősködött, annyira kínosan érzem magam. Itt, az ágyamon ücsörögve, a szobámban, kettesben vele, kamerák és őrök nélkül annyira furcsa. Mármint… soha nem volt velem még ilyen, mindig vigyáztak rám, árgusként figyelték minden mozdulatom. Ez olyan, mintha elszöktem volna itthonról, pedig a saját szobámban pihegek épp. Betegen nem kéne futkároznom, mint egy elmeháborodott, de nem tudtam mit tenni, apu még azt hitte volna, hogy ő a barátom. Mármint persze, kedvelem, de nem úgy… vagy talán még úgy is, de mégsem >< Nem tudom még magam sem, mit akarok, ez nem jó, nagyon-nagyon nem jó. De végre valaki figyelt rám, egy igazi, hamisítatlan fiú, aki nem az én képzeletem szüleménye, hanem tényleg itt van és megtörténik, hogy összeismerkedtünk és barátok lettünk. Csak beteg ne lennék >< Ennél is jobban elpirulok, ahogy végre eljut a fülemig, amit mond. Szé-szép? Mármint én? Habár minden bizonnyal a láztól eddig is eléggé ki voltam pirulva, arcom még vörösebb színt ölt és lehajtott fejjel vizsgálgatom inkább a saját kezemet, megszólalni sem tudok. Ez egy bók volt, ha jól tudom, amit tudok az ilyen szokásokról. Sokszor mondtak nekem már ilyet, például a buszon üldögélő idős urak, akik eléggé félreérthetően néztek végig rajtam, de ezt mindig csak az én szégyenlősségemnek tudtam be. Aoi-chan is említette még korábban, hogy biztos nagyon szeretnek a fiúk, azonban sosem értettem, miért mondja ezt mindenki. Hiszen nem a külső szépség a fontos, hanem hogy milyen az ember belül, és ki tudna szeretni vagy akár csak kedvelni egy ostoba, depressziós fruskát? Azt sem értem, hogy Kanade-senpai és Asu-chan hogyan tudnak elviselni, még Aoi optimizmusa sem hatott rám úgy, mint kellett volna, még most sem tudok rájönni, hogyan találhat mindenben legalább valami kis jót. Persze azt mondják, hogy a virágot nézd és ne a tüskét, de a tüske jobban szemet szúr, bárki mond is bármit. Lehajtott fejjel nézem a saját kezeimet, vendégemről egy kis időre teljesen meg is feledkezem, csak akkor jut eszembe, hogy ő is itt van, mikor megszólal, kissé tétován. Kérdő tekintettel fordítom felé lélektükreimet, hiszen fogalmam sincs, miért mondja most ezt. Nem szükséges mindent megosztania velem magáról, csak mert kíváncsi vagyok. Hatalmas, értetlen szemekkel meredek a fiúra, amikor azt kezdi ecsetelni, hogy ő nem is ember. Meg hogy valami shinigami vagy micsoda… de mi az egyáltalán? o.O A Death Note-ban is vannak halálistenek, de ő nem éppen úgy néz ki, mint Ryuk vagy akármelyik vérfagyasztó szörnyeteg, sőt ő még kedves is. Döbbent elmélkedésemből egy igazi gonosz lény kisugárzása ugraszt ki, mellyel már korábban találkoztam. Alig tudtam elmenekülni előle, ha a rajzaim nem mentenek meg, ma már biztosan nem élnék. Emlékszem arra a borzadályos alakra, a csontos arcra és hosszú orra, erősen beleívódott az emlékezetembe, hiszen mióta itt élek, nem egyet láttam már. Viszont abba még belegondolni is szörnyű, hogy ezek a teremtmények az én otthonom közelében legyenek, azt hittem, legalább betegen van tőlük egy kis nyugtom. Riadt tekintettel rohanok oda az ablakomhoz, hogy megbizonyosodjak róla a saját szememmel, hogy valóban itt van ez a rémálom. Közben megpróbálok nem teljesen bepánikolni és ezzel egy időben figyelni is Taka-kun magyarázatára, hiszen nem szeretném, hogy az én figyelmetlenségem miatt még egyszer meg kelljen ismételnie. Halálistenek, hollowok, most már csak a Full Metal Panic!-ból hiányzik egy Arbarest-ben járó-kelő Sagara Sousuke o.O Igen, hagytam magam megnézetni, pedig néha még ma is rémálmaim vannak a sok véres harctól T-T De megint eltértem a tárgytól… Az eddiginél is nagyobb döbbenettel hallgatom a fiú elhalkuló szavait. És ha már rég halott? Engem nem zavar, volt már egy szellem barátom, még kicsi koromban, ő legalább tudja milyen különlegesnek lenni. Chiaki-chan volt az egyetlen, aki korábban megértett és nemrég jöttem rá, hogy nem csak egy képzeletbeli barát volt, hanem egy szellem. Még mindig nagyon sajnálom, hogy nem jöhetett velünk, pedig mindig mondta, hogy sokkal jobban kedveli a csendet és nyugodt helyeket, biztos nagyon tetszett volna neki itt. Mielőtt Taka-kun megmozdulhatna, megragadom a jobb csuklóját és magam felé fordítom. Rég voltam ilyen magabiztos, de most kivételesen tudom, mit akarok. Elszánt tekintettel nézek egyenesen a fiú két lélektükrébe és szólalok meg.
- Nem zavar, hogy nem vagy ember, az sem, hogy hazudtál. Akarom, hogy itt maradj és szeretnék életben maradni, de sajnos túl gyenge vagyok, hogy segíthessek neked, így magadnak kell megoldanod a problémát. – még most sem mondom el neki, hogy valójában jómagam sem vagyok egyszerű ember, hiszen ha egyszer meghalt, akkor nem tud még egyszer, ugye? ><
Elengedem a karját, majd visszaejtem a kezem az oldalam mellé. Micit sem tudtam fenntartani, ki tudja, elő tudok-e hozakodni egy erősebb teremtményemmel és ha igen, mi fog történni velem, ha megteszem. Talán ez a valami erősebb, mint Takayuki, de akkor mi történik vele? Aggodalmas tekintettel figyelem a fiút, csak remélni tudom, hogy nem fog komolyabban megsérülni.
Egy kis idő elteltével érzem, hogy a lény lélekenergiája eltűnik, majd megpillantom újra barátomat. Sírva vetem magam a nyakába, annyira aggódtam, hogy csúnyán baja esik, én pedig segíteni sem tudok rajta, hiszen nincs a birtokomban olyan erő, meg ezt lehetővé teszi.
- Gomenasai, minden olyan dologért, amit mondtam és nem volt szép, meg ezért a kirohanásomért is. Nekem is el kell mondanom valamit. Nem vagyok normális ember, van egy különleges adottságom, mellyel képes vagyok életre kelteni a rajzaimat. Lehet, hogy nem hiszel nekem, hiszen nem tudom megmutatni, a betegség minden erőmet elszívta. Örülök, hogy te is különleges vagy, így minden bizonnyal meg tudsz érteni. – mosolygok a fiúra, kissé hosszúra sikeredett monológom végén, majd le is huppanok az ágyamra, túl sok ennyi izgalom nekem egy napra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Higoshi Takayuki
7. Osztag
7. Osztag
avatar

Male
Scorpio Rooster
Hozzászólások száma : 15
Age : 23
Tartózkodási hely : Soul Society
Registration date : 2011. Jan. 20.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
5000/15000  (5000/15000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szer. Ápr. 27, 2011 12:51 am


Találkozás egy shini… micsodával? O.O



Mi előtt ki mennék megkeresni eme hollowot fura válaszra leszek tanúja melyet egy cselekvés követ. Hirtelen úgy megfogott, hogy mozdulni se bírtam, így hát nem tudtam elmenni, kénytelen voltam végig hallgatni, de amit hallottam az ledöbbentett. Mi ez komoly? Egy szó nélkül elfogadja? Ez még a legmerészebb gondolataimban sem fordulhatna elő. Sőt nem csak elfogadja, de még azt sem szeretné, hogy elmenjek? Talán nem értette meg amit imént mondhattam neki, biztos túl nagy a láza, de majd erről meggyőződünk akkor, ha vissza jöttem.
- Akkor később!
Intettem a lány felé és egy kis mosolyt is mellé nyomtam Smile. Nagy nehezen a nyomára bukkantam eme hollownak, de ez még semmi. Szinte minden koncentrációmat az vette el, hogy a lány azt kérte maradjak. Mikor a Hollow egy kisebb támadással fordult felém, melyet úgy próbálok hárítani, hogy elő hívom a kardom igazi alakját.
- Samase, Yume!!!
Kardom felveszi a Shuriken alakját melyet a fejem fölé emelek ezáltal hiába próbál támadni a hollow semmi haszna. Közben az agyamat töröm, hogy-hogy ez történhetett vagy így történt. Nem hiszem, hogy ennyire lázas lenne, azért azt megtudná állapítani a valóságtól.
- Megfogsz halni Shinigami, ha nem veszel komolyan!
Említette a Hollow, válasz képen elhajítóm a Shurikenem, mely a hollow végét okozza. Vissza indulok Midori-chanhoz, de közben persze, figyeltem, hogy ne készítsek kárt a kertben ><. Mikorra vissza érek, meg sem tudok szólalni, sőt szóhoz sem kapok. Csak bocsánatot kér, mely elég furán érint. Miért neki kell bocsánatot kérnie? Azért, mert nem normális ember? Erről nem ő tehet akkor mi itt a probléma? Sőt én miért ne hinném el neki? Elég fura Very Happy
- Persze, hogy elhiszem, de nem kell ennyiszer bocsánatot kérned Very Happy Te tudod a legjobban, hogyha valaki elhiszi, hogy nem vagy átlagos ember az én vagyok ><
Eközben leül a Midori, egy kis méregetés után, úgy döntök leülök mellé.
- Most akkor mi legyen Midori, lenne kedved holnap eljönni valahová? - enyhe boldogsággal ismétlem meg 2x a kérdésemet. Bocs, hogy kétszer ismételtem el amit mondtam, de annyira örülök, hogy az valami nagyon nagy >.<. Holnap a kapu elé jövök, ha van kedved menjünk valahová Very Happy

______________

Előtörténet || Karakterlap

Kattints a képre >.<
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Pént. Máj. 06, 2011 9:11 am

Michinori-kun és Tanao-kun „varázslatos” találkája

Fáradtan nyitom ki két szemem, akár csak minden reggel, mióta megszülettem. Nem emlékszem olyan alkalomra, amikor frissen ébredtem, szerintem sosem történt velem ilyen. Kicsit arrébb fordulok Mici elől, de arra pont nem számítok, hogy az ágy valamilyen furcsa módon megrövidült és egy fájdalmas koppanás kíséretében lezuhanok róla.
- Au! Ki tüntette el a fél ágyat? T-T – szólalok meg panaszosan, de a következő pillanatban felsikítok.
Ez nem az én hangom o.O Nem vagyok jó biológiából, úgyhogy nem tudom, meddig mutálódik egy tinédzser, de az biztos, hogy egy éjszaka alatt lehetetlen, hogy olyanná legyen a hangom, mint egy fiúé o.O Fájó hátsó felemet simogatva vánszorgok el a fürdőszobáig, hogy megnézzem magam, hiszen nem gondolom, hogy csak beszédügyileg lettem olyan, amilyen. Lehajtott fejjel kapaszkodom a mosdótálba, egyszerűen nem merek belenézni a tükörbe, nem akarom látni, ki tekint vissza rám. Végül egy nagy levegővel csak sikerül belepillantanom, de a következő másodpercben már új arcomat tapogatva ülök le a földre erőmet vesztve. Lehetetlen, hogy fiú lett belőlem! Talán… az eddigi életemet csak álmodtam, mint néhány ilyen filmben és most felébredtem a hosszú kómából és amnéziás vagyok, ezért nem emlékszem csak a tévképzeteimre T-T Sírva fetrengek a földön, magzatpózba gömbölyödve, lehet hogy valami fordított világba kerültem és itt mindenki fiú, aki nálam lány és fordítva. Úristen, akkor Kanade-senpai is… a másik nemhez tartozik O.O Sőt, Anao-sensei is O.O És minden barátnőm, akit eddig szereztem T-T Könnyes szemeimet törölgetve sétálok ki végül a fürdőből és nézek körül a szobámban, hátha változott valami. Nem, minden ugyanolyan, mint tegnap volt, nincsenek képek sem meztelen lányokról, sem rock bandákról, csak a rajzaim a falon. Benézek a gardróbomba. Lányruhák és szoknyák tömkelege és csak egy pár nadrág, ami biztos hogy nem jó rám, jelenlegi helyzetemben. Viszont azt hiszem, magasabb lettem, tehát akkor vagyok, mint apu. Égszínkék hálóingemben kimerészkedem a szobámból és úgy sétálok végig a hosszú folyosón, akár egy kommandós. Amint megérkezem a szüleim szobájába, kulcsra zárom az ajtót, majd szélesre tárom a gardróbot és beleásom magam a rengeteg férfiruhába. Az első kezembe akadó ruhadarabokat próbálom fel és furcsa módon, jók is rám. Az összeállítás végül is azt hiszem, nem is olyan borzalmas, mint amilyennek először tűnik. A szüleim azért remélem felismernek, mert ha nem és az őrök meglátják, hogy a lány Midori helyett én vagyok itt, akkor biztosan kidobnak a házból o.O Mint a villámcsapás, érzem meg a kertünkben egy hollow jelenlétét, azonban rögtön akkor előbukkan a közelben egy shinigami lélekenergiája is. Amilyen gyorsan csak tudok, kezdek rohanni a két kisugárzás irányába, ritka nagy bátorsággal. Lehet, hogy ez is a férfiléttel jár? o.O A nagykapun kiszaladva egy pillanatra elgondolkozom, biztos jó ötlet-e, hogy én egyenesen egy lidérc karmaiba szaladok. Még korábban a csípőmre erősítettem egy tokot, benne az egyik kedvenc tőrömmel, melyet most megragadok és félelmetes pontossággal hajítom el azt a kellő irányba. A szörnyeteg apró lélekszemcsékké porlad, én pedig ledöbbenve nézem a semmivé váló hollowot. Nem gondoltam volna, hogy tényleg meg tudom ölni o.O Aggódva pislogok a meglehetősen jóképű fiú felé, aki elől azt hiszem, elloptam a munkáját.
- Öhm… jól vagy? Milyen modortalan vagyok, be sem mutatkoztam >.< A nevem Tsukatani Mi… chinori. Nagyon örvendek. – nyújtom ki felé az egyik kezem, hogy felsegítsem a földről, majd nézek végig rajta.
Valóban nagyon helyes és az alkata is tökéletes és egyszerűen… annyira fantasztikus ez a srác *.* A gyönyörtől ellágyuló szemeimet igyekszem inkább más felé fordítani, mikor eszembe jut, hogy most a férfi nemhez tartozom, úgyhogy nem epekedetek utána, még akkor sem, ha egy bishie, aki valami csúcsszuper animéből bújt elő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szomb. Máj. 07, 2011 7:38 am

Michinori-kun és Tanao-kun „varázslatos” találkája

Mai reggelem egy nemes egyszerű okból cseppet sem mondható átlagosnak, hisz nem mindennap ébred arra a Shinigami, hogy valamiféle úton-módon külsőleg megváltozik! Reggeli ritka tükörbenézésem, ezért is hozott számomra meglepetést Oo... végül is magyarázatot kaptam arra, hogy mi a szösztől ficánkolt kint a lábam az alól a fránya takaró alól, mely egy este folyamán olyan faragatlanul összement. De akkor is, mi ez?! Kapok arcomhoz, ahogy tanulmányozom a szokatlan elváltozásokat magamon. Vajon ez valami öregedéssel járó utóhatás…? Oké, azért nincs bajom ezzel, hisz elég szexis külsőm lett, de így mégse járkálhatok Seretei utcáin… :/ Jézusom. Mikre gondolok?! Bizonytalanul nézek farkasszemet tükörképemmel, majd egy holmi isteni szikrának köszönhetően megvilágosodtam.
- Karakura! – mondom ki a megoldást hangosan, összecsapva tenyereimet. Ritka, sőt egyenesen szokatlan egy hasonló hozzáállás, mint az enyém, hogyha valakin ekkora változáson megy keresztül. Természetesen meg se fordul a fejemben a dolog, hogy ez talán nem lehet normális, hogy valaki egy éjszaka alatt nemet cseréljen, az teljességgel lehetetlen. Bár ebben a világban mi számít megvalósítatlannak, hisz mi Halálistenek is létezünk. Az se tartanám meglepőnek, hogyha ez egy valamiféle átmeneti vírus Sereteiben és mindenki elkapta. E gondolatfordulatomon akaratom ellenére is felnevetek. Teljesen érthető okokból, hisz milyen nevetséges lenne már, mindenki máshogy néz ki. Viccesnek ítélt elméletem után arcomra fagy a mosoly. Az elképzeléssel, hogy Karakurába megyek, míg el nem múlik ez, addig szép és jó, de honnan a fenéből szerezzek magamnak bárminemű göncöt ehhez? Elbizonytalanodva kezdek járkálni föl-alá a szobámban, mivel az Én Shinigami egyenruhámat a jelen magasságomhoz felvenni érdekes lenne. Hirtelen megállok, majd jobb öklömet bal tenyerembe csapom, ahogy az isteni sugallat elmondta mit kell tennem. Sunyi mosollyal a képemen kezdek el Rambózni az osztag folyosóján észrevétlenül, nehogy szemet szúrjak a többieknek, nem lenne túl kellemes így összefutni bárkivel is a Juubantaion belül, akkor rám kennék azt, hogy lopok, pedig csak kölcsönveszek. :/ Amint elértem a kiszemelt személy szobájához, alias Simán Csak Keisuke-sama hálójához, halkan résnyire nyitom a tolóajtót, majd óvatosságképp belesek rajta, hogy nincs e senki sem a szobában. Hatalmas mázlimra egy árva lélek sincs jelen így semmi akadálya nem volt annak, hogy beninjázak elcsaklizni egy egyen rucit (ne aggódj Keisuke-sama remélhetőleg épségben visszahozom *>*”). Megszerezve a kellő uniformist, gyorsan magamra kapom, majd shunpoval indulok is Zanpakutommal karöltve a Senkaimonhoz, melyen keresztül eljuthatok a híres és nevezetes Karakurába. *>* A kapura felügyelő őrt egy apró füllentéssel elintéztem, hogy átengedjen. Mondjuk, a sablon szöveget ki nem venné be? Rolling Eyes Egész hamar megérkeztem a Senkai kapu túloldalára, de talán ez nem is meglepő, mindenki hamar átérne, miközben egy fránya mozdony kergeti. :/ Még javában hajnalodott még csak a városban így eleinte lézengeni tudtam az utcákon, semmi érdekes nem történt. Bár párszor megfordult a fejemben, hogy új külsőm alkalmazásával bejutok valahova, de el kellet vetnem ezt az ötletet, mivel egyszerű emberek nem látnak engem. :/ A nagy sétám során fel se tűnik számomra, hogy már javában reggel van, csak akkor mikor szokatlan módon Hollowot érzékelek (ÉN?!) a közelben. Csodálkozva kapom fel fejemet és nézek körül, s nem messze tőlem már ki is szúrom az említett Lidércet. Szóval ezt jelenti férfivé változni? Oo Erősebbek lesznek az érzékeid? Kakkoi! Cool Egyre inkább nem szeretnék visszaváltozni. Villámtánccal hamar megközelítem a szörnyet, s fel se mérve a terepet szólalok fel mögötte.
- Hello, Öcsi~! Tudod, jó kedvemben vagyok, szóval lehet arról szó, hogy nem nyírlak ki azonnal, oké? – jó pofizok a Lidércnek, mely rá se hederít kedvességemre, csak szövegelésem miatt méltat felém fordulni, tekintetéből leírt az értetlenség, melyre fogom is a fejemet. – Minek beszélek Én Fészpalm… De tudod nem ártana elmenned plasztikai sebészhez eléggé csúnya a képed öreg barátom. :/ - húzom el a számat kicsit finnyáskodva, hogy nekem e miatt az undormány miatt kellene összepiszkolnom kezemet. Szó se lehet róla. A szörnyike szokásos „whááá” felkiáltással lendül felém, melyre csak szánakozva forgatom a szememet, miért csinálja ezt mindegyik? -.-’’ Már elő is kapom katanámat emiatt, és kezdem az ellentámadást egy levegőből indított vágással, de az említett Lidérc egyik pillanatról a másikra lélekszemcsévé materializálódik előttem, így csapásom teljesen fölöslegesé vált, de a lendületet, mellyel a vágást indítottam már nem tudtam megállítani, így egy művészit zakóztam a földre.
- Áú… mi a franc… - tanácstalanul mérgelődök hangosan, bevágott fejemet dörzsölgetve, majd felnézek az idegenre, aki segítségemre volt annak ellenére, hogy nem kértem. :/ Pfuha… emberek és a segítőkészségük… na, jó lehet, hogy elnézem neki, majd maximum behajtom rajta. szemöldökrángatás Tekintetemet végigmérem a lányos srácon, olyan kis esetlen emlékeztet valakire, csak nem jut eszembe, hogy pontosan kire. Surprised
- Ja, kösz minden oké. :/ De, jössz nekem egy ruhatisztítással. – porolom le fekete egyenruhámat, vagyis a kölcsönvett egyenruhát, ami rajtam van, miközben magamtól felkelek, mégse kérhetek meg egy ilyen kis shotat, hogy segítsen fel. Az rontana Ikemen külsőmön (Igen, mert a művészi esés nem rontott rajta eleget)! Miközben összekaparom magam, elárulja nevét is, mely miatt a döbbenet kiül az arcomra. Tsukatani…? Mitől olyan ismerős? Agyalok egy kicsit, de nem kell sok, hogy rájöjjek. A kis „tanítványom” Midori vezetékneve volt Tsukatani. Gyanakvóan mérem végig a srácot, ki csak irul-pirul itt előttem, ennél több nem is kell, hogy rájöjjek, igen ám’ ez Midori-chan.
- Az én nevem Tanao. Shiroichi Tanao. – mondom egy szexis hajfélresöpréssel karöltve, tetézve ezzel a jelenetet. Olyan játszhatnékom van, és nem épp néz ki úgy, mint aki rájött arra, hogy ki is áll vele szemben. Egy apró önelégült mosoly húzódik arcomra, majd a fiú Midori háta mögé lépdelek, s mögötte a nyakánál óvatosan átkarolva, ránehezedek, mint aki épp összeesni készül.
- Azt hiszem… még se érzem olyan jól magamat… Michinori-kun~ ugye, tudsz nekem segíteni? – suttogom, miközben fejemet bal vállára támasztom, hogy ne lássa az apró félmosolyt, ami megjelent arcomon. Színészi előadásommal remélem, el tudom érni azt, hogy felajánlja segítségét, amilyen ártatlan lelkületű akár sikerrel is járhatok. De mit mondhatnák, valamivel el kell tölteni a napot. Rolling Eyes Hehehe… annyira, de annyira gonosz vagyok. szemöldökrángatás

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Vas. Máj. 08, 2011 7:23 am

Michinori-kun és Tanao-kun „varázslatos” találkája

Nagy szerencse, hogy jól van, a végén még talán miattam csapta volna le az a lidérc, vagy ilyesmi o.O Minden esetre, azt hiszem komolyabb baja nem esett, bár nem értek hozzá. A tőrt ráérek később is megkeresni, egyelőre meg kéne tudnom, ki ez a fiú és legfőképp, hogyan csöppent be az életembe. Remélem, ha már shinigami, tud valamit arról, hogyan is lettem ellenkező nemű, mert jó lenne tudni, hogy ez visszafordítható-e. Persze lehet hogy kiderül, hogy ez az egész csak egy rossz álom és egyszer csak felébredek, hiszen azért nem szeretnék életem végéig így maradni. Pirulva nézek végig az egyik legbishiebb srácon, akit valaha láttam animéken kívül, majd el is fordítom a tekintetem, a végén még azt hiszi, hogy meleg vagyok, vagy ilyesmi, az pedig nagyon nem tenne jót az önérzetemnek, főleg ha egész életemre így maradok >.< Bármit vállalok, ha ő jól van, a lényeg hogy ne essen bántódása, mert azt mindenképp a szívemre venném.
- Pe-persze, amit csak akarsz! Pénzem az van bőven, egy ruhatisztítás megoldható, bár a mosógépet nem tudom kezelni Embarassed - vallom be kínosan elpirulva, hiszen soha nem csináltam még ilyesmit.
Még mindig a levegőben tartott kezemet kissé csalódottan engedem vissza az oldalam mellé, úgy látszik tényleg semmi baja nincsen, ha nem igényli a segítségemet, de azért szomorú vagyok. Ahogy feláll és leporolja magát, jobban is meg tudom nézni magas, izmos alakját, amitől még jobban elpirulok, nem szokásom ilyen fiúkkal szóba állni. Már nem mintha nem akarnék, egyszerűen nem merek >.< Egyszer biztosan le fogom rajzolni, hogy ha talán többet nem találkoznék vele, azért papíron megmaradjon nekem az emléke. Ahogy meghallom a nevét, a döbbenet még a gátlásosságomnál is nagyobb és egy pár percig csak meredek rá, szótlanul.
- Anao-sensei nem is említette, hogy ilyen helyes bátyja van o.O …akarom mondani a húgom mesélt tiédről és még egyszer sem mondott rólad semmit ^^" Pedig ahogy Midorit ismerem, biztos megemlítette volna Embarassed - pirulok el kínosan megint, csak most sokkal erősebben.
Hangosan megmondtam Tanaonak, hogy tetszik nekem o.O Méghozzá úgy, hogy én is fiúnak tűnök, úgyhogy most már biztos azt hiszi, hogy meleg vagyok, mint a sivatag. Pedig én nem T-T Csak lány T-T Gondolataimból az ugraszt ki, hogy a fiú a nyakamat átkarolva rám nehezedik, én pedig érzem az édes leheletét, ahogy megborzolja az idegeimet. Egyszerre vörösödöm el és kezdek aggódásba, hiszen ez azt jelenti, hogy még sincs teljesen jól, úgyhogy mégis elrontottam valamit o.O Egy hatalmasat nyelve próbálom szóra bírni a számat és lépésre remegő lábaimat, félő hogy nem fogom tudni megtartani a hátamon Tanaot, mert a végén még hamarabb esem össze, mint ő.
- Pe-persze, azt hiszem, menni fog… talán… - felelem neki, de nem fordítom vállamon nyugvó feje felé a tekintetem, csak úgy ömlik rólam a víz, ilyen még a legmerészebb álmaimban sem történt velem o.O
Csoda, hogy hangosan dübörgő szívemet ő nem hallja, az biztosan csak felbátorítaná, hiszen az olyan ikemen fiúk, mint ő, arra játszanak, hogy minél jobban zavarba hozzák az áldozatot, én pedig erre tökéletes vagyok, hiszen már egy érintéstől elpirulok, nem hogy attól, hogy valaki így rám támaszkodik o.O
- Öhm… T-tanao-kun… fáj valamid? Én nem értek hozzá, de nem hiszem, hogy a háziorvosunk lát téged, úgyhogy kénytelen leszek én segíteni rajtad >.< Csak aztán véletlenül nehogy rontsak a helyzeten o.O – aggodalmaskodom, hiszen alapvető ellátást sem tanultam, ha elered az orrom vére vagy hasonló, egyszerűen elájulok.
Igyekszem minél szilárdabban betámogatni a fiút a házba, azután pedig egyenesen fel az emeletre, nem lenne túl jó, ha a biztonsági őrök meglátnának a birtokon két teljesen ismeretlen fiút, úgyhogy a szobámban igyekszem majd segíteni neki. Nem szeretném, hogy még jobban kifáradjon, biztosan így is eleget harcolt, nem szeretném, ha még rosszabb lenne az állapota, hiszen fogalmam sincs, milyen súlyos baja van most. Végül sikerül gondok nélkül beérni a szobámba, amit gyorsan kulcsra is zárok, nem lenne jó, ha bárki is megzavarna minket. Leültetem Tanaot az ágyra, majd beszaladok a fürdőszobába az elsősegélycsomagért, egy kis időre egyedül hagyva a fiút. Míg odabent vagyok, megengedem a hideg vizet a csapból és az arcomra locsolok egy kicsit.
- Tanao a sensei bátyja, ő pedig biztosan nem venné jó néven, ha kimondanám, hogy tetszik nekem, főleg hogy Tanao azt hiszi, hogy fiú vagyok. Úgyhogy semmi esélyem nála, nyugodtan le is mondhatok róla. – próbálom megnyugtatni magam egy lemondó kis szöveggel, míg a tükörképemet figyelem, amit még mindig nem tudok megszokni.
Végül előkutatom a dobozt és kilépek a mosdóból, nem szeretném sokáig egyedül hagyni, hiszen ki van tapétázva a rajzaimmal a szobám, ráadásul ez lányszoba, mit fog rólam gondolni, ha jobban körülnéz? o.O
- Öhm… szóval… mondd, hogy miben tudok segí… - nem tudom befejezni a szót, mivel megbotlom a saját lábamban, nem sokkal előtte és a csomagot kiejtve a kezemből, ráesem az ágyra.
Jó is lenne, ha csak ott puffannék, de az élet velem sosem volt ilyen kegyes, hát most sem az. Egyenesen Tanao-kun nyakába, vagy inkább mondjuk úgy, teljes egészében rajta kötök ki. Fogalmam nincs, mit csináljak, de az persze eszembe sem jut, hogy leszálljak róla, teljesen leblokkolok és csak egy pár centire az arcától, egy főtt rákot is megszégyenítően vörös fejjel próbálom kitalálni, most mit kéne tenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szer. Máj. 11, 2011 5:03 am

Michinori-kun és Tanao-kun „varázslatos” találkája

Nahát, tényleg eléggé kis Shotás jelleme van, ennek a srácnak mit ne mondjak. Bár elismerés jár neki, mivel simán elintézett egy Lidércet, ami nagy szó! Surprised De, ha ekkora erő van benne, miért hagyja magát? Oo Ezt a ruhatisztítást nem gondoltam komolyan, de tényleg nem! Shocked Mondjuk, ha megcsinálja az csak nekem jó, de akkor is… leizzadva nézek rá válaszát hallva az egyenruhámmal kapcsolatban, majd megvakarva tarkómat válaszolok.
- Tudod, teljesen megértem, hogy nem tudsz mosógépet kezelni, vagy mit, hisz férfi vagy nem? Neutral - jegyzem meg a tényeket, hisz a mosó micsoda női dolog valószínűleg, ha jól tudom. Amint megosztottam vele meglátásomat elkezdem felkaparni magamat a földről, nem fogadom el a segítségét, a végén eltörik itt miattam valamije, olyan kis gyöngécskének látszik, így nem várhatok el tőle hatalmas erőkifejtéseket. De, ahogy megtudom kicsoda… kicsit sokkolódok, de legalább magyarázatot kapok erre a nagyfokú szende viselkedésére. Már az elején gyanús volt ez a fura hozzáállás. Egy fiú nem rendelkezik efféle szégyenlős kis jellemmel - szerintem -, de így most már mindent értek. Twisted Evil Örülök, hogy Midori-chan nem változott semmit jellemileg. Azt hittem, hogy ilyen furcsa fordulat csak is velem történthet nem ügyileg, de ha Midori-chan is így járt… Oo… na, jó nincs erőm ezen gondolkodni. ^o^’’ Inkább Én is bemutatkozom, ahogy azt illik – egy kis menő beállítással megfűszerezve természetesen Rolling Eyes -. Furcsa levonásán viszont eléggé meglepődők. A döbbenet még arcomra is kiül, csodálkozva pillogok nagyokat, de nem Tanao lennék, hogyha ezt nem használnám ki. Surprised
- Mo~ Anao-chan, milyen gonosz velem TT-TT Nem beszélt rólam a tesódnak. – panaszolom el neki, hogy hű legyek a rám titulált szerephez, azaz a rossz testvéri kapcsolatot adtam be. Kicsit ciki lenne bevallani ezek után, hogy bocsi, de Én vagyok Anao. Viszont így legalább lehet játszani. *__* Ráadásul női - khm… férfi – szemmel is kakkoi vagyok pasiként. *>* Öntelt mosoly húzódik arcomra, ahogy elhatározom magamban játékos terveimet a fiú Midorival kapcsolatban, s akciómat rögtön indítom. Képemre erőltetek egy megviselt mimikát, míg mögé megyek, ahol már nem láthatja arckifejezéseimet, melynek semmi köze a szenvedő hangulathoz, inkább csak a nevetés visszatartása az, ami erőltetőnek látszik rajtam. Persze kitűnő ráakaszkodásról szóló tervem jó irányba halad, mivel sikerült elérnem, hogy megszánjon és segítségét ajánlja nekem. Olyan kis aranyos, hogy próbálkozik mindent beleadni ebbe. >.<
- Igen fáj, a lábam TToTT nem tudok menni. – folytatom a panaszáradatomat, mely persze cseppet sem igaz, de valahogy fő lustaságomnak el kellet érnie azt, hogy cipeljék. Tény, kis Shota kinézete olyan törékenynek látszik, de kíváncsi vagyok, hogyan is birkózik meg egy ilyesfajta helyzettel. Már most olyan vörös, mint egy paradicsom, érdekel, meddig lehet ezt fokozni. Twisted Evil
Hagyom, hogy segítséget nyújtson makkegészséges énemnek, beetetve vele, hogy valami gány van a lábammal egy kis sántítás keretein belül. Egészen a házukig – legalábbis gondolom, hogy ott lakik, ha már oda cipelt – visz, azon belül is egy igencsak lányos szobába. Ennél jobban egyértelművé tenni, hogy Ő Midori, csak valamiért fiúként, nem is lehet. Ahogy elillan, a szomszéd szobába valamiféle okból kifolyólag, addig halkan kacarászni kezdek ezen, miközben szemlélem a különféle rajzokkal kidíszített lányos szobácskát. Játékosan elvigyorogva mellé nyújtózkodva egyet, miközben a szoba felé nézek, ahova sitt-sutty beviharzott Midori és még nem ért vissza. Már az is megfordul a fejemben, hogy megnézem mit művel ott ijesztgetve egy kicsikét, de rájövök sajnos ez kivitelezhetetlen most egy szenvedő alanyt kell alakítanom, ki nem bír ráállni fájó lábára. ToT Bakker... miért nem azt mondtam, hogy a kisujjam fáj? >.> Az túl egyértelmű lett volna? Tényleg, ha tudná, hogy nem igaz ez a fáj valamim dolog, vajon mit csinálna…? scratch Megrázom a fejemet, hogy eltaszítsam magamtól ezeket a lebukás veszélyeiről szóló gondolatokat és inkább szuggerálni kezdem a túl szoba ajtaját, hogy elvonjam addig figyelmemet furcsa elméleteimről. Igazi varázstekintetem van! Cool Ahogy figyelni kezdem az ajtót, rögtön jön is Midori-chan, hehehe… így kell ezt. Cool Egózok magamban míg fel nem tűnik a furcsa tárgyacska markaiban. Kérdőn tekintek a dobozkára, melyet kezében hoz, majd hallgatom, amit mond közben. Emiatt egy számomra is váratlan pillanatban esik a nyakamba Midori-chan. Igaz még sikerült biztonságosan elkapnom, de a lendület, amivel jött elérte, hogy hátrazúgjak az ágyon, magamon Midorival. Pár apró másodpercig csak meglepődve pislogok párat, miközben megrögzülten a plafont szemlélem, mely hirtelen olyan gyönyörűvé vált a szememben. Lassan, ugyan de sikerül feldolgoznom a gyorsan történt eseményeket, még is csak Én vagyok itt a Bishounen! Surprised Szóval, ahhoz hűen fogok viselkedni! Cool
- Ilyenkor elnézést szokás kérni és leszállni a másikról, de jelen esetben ezt az ostoba formalitást elhagyhatod és így maradhatnánk, ha gondolod... szemöldökrángatás - mondom kis gyanús szemöldökrángatás kíséretében megfűszerezve, széles perverz mosolyomat, ahogy a rákvörös arcú Midori-chanra nézek. Olyan kis aranyos és esetlen ilyenkor. Szeretném továbbra is zavarba ejtő helyzetbe hozni. Twisted Evil Perverz mosolyom, ördögi fél vigyorba kezd átalakulni arcomon a baljóslatú gondolatom miatt, ahogy eszembe ötlött egy igazán aljas terv, mellyel elő szeretnék hozakodni. Így hát nem is habozva fogtam meg a felettem tornyosuló Michinori karját és egy ügyes mozdulattal megcserélem a lent-fent szerepet.
- Vagyis részben hazudtam. Neutral Ha, így maradunk Én szeretnék felül lenni~ szemöldökrángatás - magyarázom el röviden, de lényegre törően iménti cselekedetem, aprócska daloló hanglejtésben, jobb fülébe sutyorogva, majd ezután Midori-chan arcába hajolok, hogy a már amúgy is rákvörös arcocskáját még pirosabbá változtathassam. Jajj, de szeretek Ukekat kínozni. Twisted Evil Amint elértem a várva várt hatást aljas mosolygás keretein belül, pár milliméterekre az arcától szólalok meg, egy rövid és tömör szót hangoztatva.
- Uso~ Twisted Evil - kacarászva emelem el tőle fejemet és mászok le róla, leülve az ágy szélére. - Csak vicceltem, vicceltem... - legyintek párat bal kezemmel vidáman nevetgélve, de mivel Midori-chan, mintha kicsit lassan reagálna, bár lehet, hogy csak nekem tűnik úgy ezért, mintha megfagynék abbahagyom a jókedvű kacarászást és lassan meglepődött tekintetemet felé emelem. - Vagy... komolyan gondoltad volna? - csíntalan mosoly húzódik arcomra és várom válaszát. Midori-chant, ahogy megismertem eléggé kis prűd leányzó, gondolom ezen a téren végképp. Kíváncsi vagyok válaszára. Igazán vicces zavarba ejteni de, hogy fiúként ennyire vörösödik, mint egy érett paradicsom az nem jó. Lehet, hogy ki kéne lendítenem a négy fal oltalmazó karjaiból és megmutatnom neki, hogy viselkedik egy igazi Ikemen?
- Jól van! Ne vedd magadra! Tudod mit Michinori-kun~ megmutatom, hogy kell élni férfiként! Wink - kacsintok, miközben felugrok az ágyról egy igazi híró pózt felvéve mellé. E merész húzásom után tudatosul csak bennem, hogy ezt azért nem kellet volna... mert most annyi lett a fáj a lábam előadásból... Rolling Eyes

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szomb. Jún. 11, 2011 6:03 am

Michinori-kun és Tanao-kun „varázslatos” találkája

Fáj a lába… mit kell ilyenkor csinálni? o.O Lehet, hogy eltört vagy ilyesmi? És ez miattam van? Igen, biztosan én vagyok a hibás, ki más lenne? Már megint rosszat csináltam TT-TT Szerencsére azért sikerül velem feljönnie a szobámig, pedig nem szeretném túlerőltetni, mert hát mi van, ha rosszabbodik? Én meg itt felsétáltatom őt az emeletre… Talán fel kéne vennem és úgy cipelni, akkor jobb lenne, kérdés, hogy egyáltalán elbírom-e? Így is olyan a lábam, mint a kocsonya >.< Nem mondom, hogy teljesen problémamentesen, de azért sikerül felérni a szobámba, ahol azonnal kulcsra zárom az ajtót, majd Tanaot az ágyra ültetve bevonulok a fürdőszobába, hogy kicsit lehűtsem magam. Nem is értem, miért vagyok ennyire ideges, bár ha meglátok egy helyes fiút, mindig így viselkedem, olyan esetleg vagyok TT-TT Talán meg kéne kérnem Kanade-senpait vagy Anao-senseit, hogy tanítson meg pasizni, akkor még lehetséges, hogy egy kicsit fel is oldódom és nem görcsölök be, ahányszor egy bishibb fiúval találkozom. Áh, képtelenség, én az idők végezetéig így fogok maradni, amilyen most vagyok :/ A balesetsorozat folytatódik is, amint kilépek a biztonságot és egyedüllétet nyújtó szobából és Tanao felé veszem az irányt. Nem is én lennék, ha két ballábasságomat most nem mutattam volna meg, hát még azzal is tetézve a dolgot, hogy teljesen ledermedek, mert ilyen helyzetben én még soha az életben nem voltam. Szóval izé… nem is zavarja, hogy ennyire félreérthető helyzetben vagyunk? O.O Miért léteznek olyan fiúk, akik ennyire jól ki tudják használni a menőségüket? TT-TT Miért pont én vagyok a szerencsétlen (nagyon is szerencsés *.*) alany? Még vörösebb színbe váltok, ha ez egyáltalán fizikailag lehetséges. Mit gondolnának anyáék, ha egyszer csak ránk nyitnának, mondjuk pont most? Áldom magam, hogy bezártam az ajtót. Egy hatalmasat nyelve próbálom mozgásra bírni a szám, hogy meg tudjak szólalni, de az elég nehezen engedelmeskedik. Már elhúzódnék tőle, mikor megragadja a karom és a hátamra fordít, hogy ő legyen felül. Meg akar erőszakolni, vagy mi? O.O Nem hiszem, hogy lenne erőm ellenkezni, de hogy így… hallottam már BL-kapcsolatban ilyesmiről, de ha lehet, lányként szeretném megélni az elsőt >.< 16 éves vagyok, persze hogy én még soha! Nem is tudom, kinek magyarázok, csak én hallom a saját gondolataimat… azt hiszem, kezdek megbolondulni o.O Ahogy annyira közel van egymáshoz az én arcom és az övé, egy pillanatra felötlik bennem, hogy mi lenne, ha megcsókolnám, de hát még csak kéne… eddig is biztos azt hitte, hogy meleg vagyok, hát akkor mit fog gondolni rólam ezután? Mellesleg soha életemben nem csókolóztam még, biztosan itt is beégnék, mint mikor eltávolítanit mondtam bocsánat helyett Mori-senseinek T-T Viszont várjunk csak! Tanao fiú… és most én is… akkor lehet hogy ő…? Nem-nem biztosan nem, csak én képzelem be magamnak, biztos hogy csak szórakozik és azért csinálja ezt az egészet, hogy aztán egy jót nevessen rajtam T-T Meg is hallom azt a végzetes szót, ami biztosítja, hogy tényleg csak egy ostoba vicc volt az egész. Én viszont még mindig dermedten fekszem az ágyon, majd egy pár perc elteltével, mintha kómából ébrednék éppen, ülök fel az ágyon én is.
- N-nem, dehogyis… De igen, igen, komolyan gondoltam, boldog vagy?! Gonosz vagy Tanao-kun, utállak TT-TT – pattanok fel hisztérikusan kiabálva, majd amikor kifogy belőlem a szusz, sírva tottyanok le a földre, arcomat két térdem mögé rejtve és olyan kicsire összehúzva magam, amennyire csak lehet.
Tanításom iránti hirtelen kitörését nem tudom mire vélni, de nem is érdekel, mert én most haragszom rá, úgyhogy meg sem fogom hallani, amit mond >.> Villámló szemekkel nézem hirtelen felpattanását, majd ahogy egy furcsa pózba áll és megmerevedik egy pillanatra. Szóval erről is hazudott? Ó, hogy az a… és én hittem neki! Milyen ostoba vagyok T-T Elvakított egy ikemen csodás vonzereje, melynek rajtam kívül biztos mindenki ellen tud állni. Én viszont… Ó Tanao, miért vagy te Tanao? T-T Könnyáztatta szemeimet lassan ráemelem és kissé rekedtesen szólalok meg.
- Miért kéne hinnem neked, ha egész végig mindenről hazudtál? Miről nem mondtál még igazat? Ne fáradj, kitalálom… lány vagy. – utolsó mondatom csak felindultságomnak köszönhető, minden bizonnyal semmi igazságalapja nincsen, Tanao-kun nem lehet lány, mert… mert egyszerűen nem és kész!
- Jobb lenne hazamenned. – szólalok meg, a fiú mellkasát fixírozva, míg felállok, most nem tudnék a szemébe nézni, mert akkor biztos, hogy egyből megbocsátanék neki, képtelen vagyok haragot tartani.
Rá sem nézve indulok el a szobám ajtaja felé kissé bizonytalanul, hogy kikísérjem, nem szeretném, ha eltévedne ebben a nagy házban. Ahogy a kilincsre teszem a kezem, mintha csak kisebb földrengés lenne, remegés fut át az egész házon, így eddig sem stabil egyensúlyomat teljesen elvesztve borulok újra Tanaonak, de most nem akkora erővel, hogy fel is tudjam dönteni. Támaszként azonban tökéletesen használ.
- Bo-bocsánat >.< Ano… mi volt ez? – próbálom valamivel elterelni a témát, az előző kis balesetről, miközben újra elpirulva ugrom el a közeléből.
Odasétálok az ablakhoz, kissé remegő tagokkal és kinézek az üvegen, de semmi változást nem látok, azon kívül, hogy az általam (ne kérdezze senki, hogy csináltam o.O) meggyilkolt hollow teteme már eltűnt.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Male
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szer. Nov. 02, 2011 12:01 pm

~ Matekozás kettesben. Mármint... nem úgy, hanem úgy... vagyis... na Embarassed ~

Ilyen ideges még talán soha életemben nem voltam! Mármint... tulajdonképpen semmi szokatlanra nem készültem, de egyszerűen annyira hihetetlennek tűnt, hogy a legbájosabb osztálytársnőm meghívott a házukba, hogy korrepetáljam őt o.O Teljesen váratlanul ért a dolog, főleg mivel eszembe se jutott volna, hogy Tsukatani-san szóba állna velem, egy teljesen középszerű szürke egérrel. Hiszen ő csinos is, szép is, meg menő barátnői is vannak, elég ha csak Nakano-senpaira gondolok. Ha Tsukatani-san elérhetetlennek tűnik a számomra, ő meg aztán pláne, rám se nézne, hozzám se szólna :/ Ő aztán teljesen más kategória. De én már azzal is elégedett vagyok, hogy Midori-san hozzám szólt, azt hiszem hálás lehetek az ofőnek, amiért emlékeztetett rá, hogy ő még nem adta be azt az esszét a jövőbeli terveinkről. Ez csúnya mulasztás így októberben elején, egy hónapja volt a határidő! Surprised Még mindig jobb így, hogy én intézem az ügyet, mintha a tanár-san hívatja emiatt magához a tanáriba, elég szigorú tud lenni :/ Bocsánat, elkalandoztam kicsit o.O Ott tartottam ugye, hogy Tsukatani-san meghívott a házukba, amin én teljesen kiakadtam és bepánikoltam egymillió okból. Korrepetáltam már más lányokat is, de ők egyrészt nem voltak ennyire szépek, másrészt olyan helyeken tanítottam őket, mint könyvtár, osztályterem, ilyesmik. Arról szó sem lehetett, hogy házhoz menjek és belépjek mondjuk egy lány szobájába O.O Nem is tudom mire gondolhatott Midori-san, amikor meghívott, elvégre nem is ismerjük egymást azon túl, hogy osztálytársak vagyunk o.O Igaz én titokban elrejtettem nála White Day alkalmával egy kis csokit, még akkor is ha én nem kaptam tőle semmit Valentin-napon Embarassed No de nem utasíthattam vissza a kérést, egyébként is szívesen segítek mindenkinek, akinek gondja van a tanulással. Igaz én sem vagyok éltanuló, de állítólag jól magyarázok, és azt hiszem a korrepetáltjaim javuló vizsgaeredményei is alátámasztják ezt... talán. Vagy csak szerencséjük volt Surprised
Mindenesetre paráztam rendesen, hatalmas műgonddal készülődtem valamilyen számomra ismeretlen okból. Sosem fordult még elő olyan, hogy idegességemben percenként nézzem meg, hogy nálam van-e a füzetem és a feladatgyűjtemény, meg az íróeszközök... azt majdnem el is felejtettem, hogy megígértem, viszek valami ennivalót o.O" Olyan tökéletes szendvicseket csináltam, amilyenre csak tőlem tellett, és már a gondolattól is olvadoztam, hogy ezeket Tsukatani-san meg fogja kóstolni. Meg igyekeztem elhessegetni azt a gondolatot, hogy mi lesz, ha nem ízlik neki Neutral Igazán kár, hogy nincs annyi önbizalma, hogy ő maga elkészítsen valamit, pedig biztos vagyok benne, hogy sikerülne neki! Surprised Nagy zavaromban aztán sikerült kicsit időzavarba kerülnöm, így idegesen toporogtam már mindenfelé induláskor, szegény hugimat is csak sietősen öleltem meg, és szinte érthetetlenül hadartam el neki, hogy mit hol talál, ha szüksége van valamire, miközben azon fáradoztam, hogy ne essek hanyatt a cipőm felvétele közben.
A megadott cím felé igyekezve kezdett kicsit gyanús lenni a dolog (arról inkább nem ejtek szót, hogy minden autó visszapillantójában megálltam ellenőrizni, hogy jól festek-e), hogy valami egészen más vár, mint amire számítottam. A város gazdag negyedének utcáira kormányoztam ugyanis a biciklimet a térképet követve, egészen lenyűgöző házak között haladtam el. Azt hiszem valamerre erre lakhatnak a város sztárjai, mint az a divattervező vagy a popbanda, akikért Midori-san annyira rajong. Öhm... meg ne kérdezzétek, honnan tudom Neutral A megfelelő utca-házszám kombónál megállva azonban még úgy is tátva maradt a szám, hogy már percek óta villák között körözgettem, kis híján fel is borultam a bicajjal, amikor megláttam a... palotát. Igen, erre minden gyengébb jelző méltatlan lenne o.O Félve merészkedtem közelebb arra gondolva, hogy mi lesz ha kidobnak egy ilyen közönséges gyereket, mint én, de hál'istennek amikor bejelentettem nagy dadogva, hogy ki vagyok és miért jöttem, akadékoskodás nélkül beengedtek. Nem is tudom mit csináltam volna, ha belém kötnek T_T Lépéseim azonban még így is tétovák maradtak, és akármerre néztem, leesett az állam a szépen megművelt kert, a szökőkutak meg a faragott márvány lépcsők láttán @.@
- O-ojamashimasu! Embarassed
Üdvözöltem a házban lakókat, mondjuk ezt a bátortalan hangot szerintem még két méterre sem lehetett meghallani Fészpalm Már saját magam is cikinek érzem a helyzetet, azt se tudtam mi-merre-hogyan, merthogy egy végtelenül hosszúnak tűnő fél percig tökegyedül voltam az előtérben. Aztán viszont maga Tsukatani-san galoppozott le a messzeségben, de én ettől, mármint az ismerős arctól és a megmentőmtől nem nyugodtam meg ám! Így, hogy a lány végre nem iskolai uniformisban mutatkozott, egyszerűen lélegzetelállítóan csinosnak találtam, szinte teljesen bele is feledkeztem abba, ahogy lassított felvételben közeledett felém, és az aranyló haja lobogott utána, egyfajta különleges varázst adva a megjelenésének. Számomra érthetetlen hatással volt rám a látvány, kiszáradt a szám, a szívem is a torkomban dobogott... Nagyot nyeltem, majd megkíséreltem megszólalni.
- Konishiwa... khm... Konnichiwa, Tsu-Tsukatani...san...
A meghajlást követően már úgy emelkedtem fel, hogy lesütöttem a szememet, és csak félve mertem felpillantani rá egy-egy másodpercre. Földbe gyökerezett lábakkal bámultam a lenyűgöző alakját, ha már a szépséges arcára és a gyönyörűséges szemeibe képtelen voltam belenézni Embarassed Mintegy varázsütésre jutott eszembe, hogy nekem célom is van itt a mai napon, így ismét megköszörültem a torkom, és folytattam a beszédet... vagyis próbáltam.
- Anou... izé... i-itt vagyok, ahogy ígértem. Örülök, hogy látlak... Tsukatani-san Embarassed
Pislogtam fel rá bizonytalanul még mindig egy helyben állva, de amíg nem leszek beljebb invitálva, addig ezeregy százalék, hogy nem fogok megmoccanni. Mindenesetre az első kisebb sikerélményem megvolt, képes voltam értelmes kommunikációra *>* Remélem fogunk tudni tanulni, mert jelen pillanatban annyira szétszórtak voltak a gondolataim a lány jelenlététől és látványától, hogy talán még a másodfokú egyenletek megoldókulcsa sem jutott volna az eszembe, nem hogy az anyag, amit mostanában tanultunk. És tényleg, még csak ezt az egyszerű képletet sem tudtam felidézni o.O" Mi lesz így velem? T_T
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Pént. Nov. 04, 2011 7:24 am

~ Matekozás kettesben… egy fiúval O.O ~

Legszívesebben a tükörbe vertem volna a fejem. Meghívtam Yuzuri-sant a házamba. Az én házamba meghívtam egy fiút! Egy osztálytársat! Magát Yuzuri-sant o.O Egy pár nappal ezelőtt én mentem oda hozzá, mert sokaktól hallottam, hogy nagyon jól tud korrepetálni, nekem meg bármennyire is nem tetszik, de szükségem van rá. Egész nap azzal foglalatoskodtam, hogy a ház úgy nézzen ki, ahogy még sehogy sem ezelőtt. Mármint nem rossz, hanem pont, hogy jó értelemben, hogy Yuzuri-san méltó fogadtatásban részesüljön és még én is cipeltem azokat a hatalmas vázákat, amiket általában az erőemberek (azaz nálunk a biztonsági szolgálat tagjai) szoktak ide-oda tologatni meg húzogatni. Egy-kettőt el is törtem, de szerencsére a szobalányok gyorsan feltakarították és egész délelőtt hálóingben rohangáltam a házban, kócosan, össze-vissza, hogy minden rendben legyen. Amikor a ház kész volt, legalábbis én úgy láttam, hogy kész van, összehívtam az összes kertészt és szokatlanul ideges és türelmetlen hangnemben utasítottam őket arra, hogy tökéletesen csinosítsák ki a kertet különleges alkalomra, lehetőleg minél hamarabb és ha késnek vagy elrontják, azonnal repülnek. Pedig én nem akartam gonosz lenni T_T
Ezek után jött még csak a fekete leves, a készülődés. A vázacipelés ehhez képest gyerekjáték volt… Még anya gardróbszobáját is áttúrtam és igyekeztem keresni valami jó ruhadarabot, ami méltó Yuzuri-san fogadására, de semmit nem találtam. Teljesen kétségbeesetten rohangásztam az én gardróbomtól anya gardróbjáig, igyekeztem találni valami jó párosítást, keverni a színeket, ruhákat, de sehogy sem találtam meg a legjobb darabot. Sok szép volt, meg minden, de egy sem az az igazán tökéletes. Végső kétségbeesésemben megcsörgettem Touma-senseit, hátha ő tud ajánlani valamit. Talán el kéne mennem vásárolni? Akkor nem jutna elég idő és talán itt sem lennék, amikor Kouhei-san megérkezik, nem, én vagyok a házigazda, nem késhetek el, lehetetlen! Szinte hisztérikusan ecseteltem neki a helyzetet és hogy fogalmam sincs, mit kéne felvennem, pedig ő aztán tudja, hogy mennyi ruhám van, mert egy párszor már kikértem a tanácsát. Szegényt eléggé megrémíthettem, főleg mert úgy beszéltem, ahogy általában nem szoktam, türelmetlen voltam és állandóan a tükörben nézegettem magam, közben egyfolytában a fülemre szorítottam a telefont és majdnem leordítottam Touma-sensei fejét, amikor arról beszélt, melyik párosítás lenne a megfelelő T_T
Végül nagy nehezen sikerült kiválasztani, úgy egy vagy két órás közös tanakodás után a ruhát, a választás pedig végül egy farmer-póló párosra esett, ami az egyik olyan ruhám, amit még nem ajándékoztam el valakinek és több mint két hónapos. Ezt is apától kaptam a tizenhatodik szülinapomra, természetesen Vance McCay darab *.* Kár, hogy eddig nem mertem felvenni a fóbiám miatt T_T Szerencse, hogy Kanade-senpai segítségével már sikerült valamennyire ezt leküzdeni. Van hozzá illő magas sarkú szandálom is, de mivel nem megyek ki és nem szeretném idő előtt összekoszolni a házat, így azt nem veszem fel, amúgy is a bejáratnál van, nekem ott addig nincs dolgom, amíg Yuzuri-san meg nem jön.
Egy, az én lábamnál három számmal nagyobb papucsban rohamléptekkel vágtattam ki a kertbe, hogy megnézzem, hogy állnak a kertészek. Büszkeség fogott el, látva, hogy gyönyörűségesen megcsináltak mindent, ráadásul a bokrokból „kifaragták” a kedvenc állataimat *.* Volt ott mókus, daru, farkas és más csodálatos teremtmények, úgyhogy boldogan megdicsértem őket és biztosítottam róla mindegyiküket, hogy erre a hétre fizetésemelést kapnak. Végül visszakényszerültem a házba, mert odakint majd’ megfagytam kabát nélkül, úgyhogy mivel még nem volt idő, a ház teljes személyzetét legalább kétszer végigkérdeztem, jól festek-e. Mindenki igennel válaszolt, ráadásul őszintén, de azért még visszaszaladtam a szobámba és kisminkeltem magam, ami nálam nagyon-nagyon ritka!
Amikor csöngettek, majdnem kiugrott a szívem a helyéről, már rohantam is az ajtóhoz, de lévén a szobám eléggé messze volt a földszinttől is, nem hogy a bejárattól, elég sokáig tartott, pláne, hogy olyan ideges volt, hogy szinte minden lépésnél megbotlottam a saját lábamban, a lépcsőn meg majdnem legurultam. Persze kiderült, hogy az izgulásnak semmi értelme, mert nem is Yuzuri-san jött meg, hanem apa volt ügyfelei, akiket véletlenül pont mára tettem. Ideges voltam, na T_T Igyekeztem normális mondandót összehozni, ami az értetlen tekintetekből ítélve egyáltalán nem sikerült. Aztán megint csöngettek és most az őr be is szólt, hogy Yuzuri-san van itt. Úristen, mit csináljak? o.O Hosszas tanakodás után feltereltem az urakat a második emeleti nappaliba, aztán már rohantam is vissza, hogy üdvözöljem a legfontosabb vendéget. Vagyis izé, hát igen, nagyon fontos, mert korrepetálni jött és a jegyeim… Embarassed Ahogy odaértem, sikerült megbotlanom a lábamban, úgyhogy pont előtte taknyoltam el Fészpalm
- Yu-yuzuri-saaaaan… anou gomenne… - már kezdett hasonlítani az arcom színe egy paradicsoméra, miközben igyekeztem felállni.
Annyira kínos volt, hogy pont előtte és pont úgy, mint vendéglátó estem el, annyira, de annyira szerencsétlen vagyok TT_TT Szintén lesütöttem a szemem és úgy álltunk egymással szemben egy pár percig, teljesen némán, amikor rájöttem, hogy nekem kéne beinvitálnom… vagy valami ilyesmi Surprised Zavartan csavargattam az egyik szőke tincsemet és a földet fixírozva próbáltam összehozni valami értelmes szöveget.
- Izé… na-nagyon örülök, hogy eljöttél… gyere beljebb. A cipődet vedd le kérlek, az egész ház padlófűtéses, de ha esetleg szeretnél, akkor vehetsz fel papucsot is… csak fehér van Embarassed De márkából válassz nyugodtan, abból széles a paletta. – mosolyodtam el félénken és a papucstartó felé mutattam.
- Hoztál mindent, ugye? Már nem mintha nekem nem lenne könyvem, meg tanszereim, nem erről van szó, van, tényleg, csak… izé… a szobámba menjünk vagy a nappaliba? Mert ha a szobám feszélyez, akkor lehet a nappali, de kimehetünk a télikertbe is vagy ahová szeretnél, mert nekem mindegy. Nem mintha nem lennének elvárásaim vagy ilyesmi, de… szoba… - fogtam be inkább a szám és félve, óvatosan megérintettem a fiú kezét, hogy kövessen.
Fogalmam sincs, mit válaszolt, tulajdonképpen arra sem emlékszem, én mit mondtam az előbb @_@ Azért elkönyveltem magamban, hogy a szobámban tanulunk, oda közel van a nappali, ahol apa ügyfeleit helyeztem el, amíg nekem dolgom van. Vagy talán jobb lenne előbb velük beszélni? De nem akarom megváratni Yuzuri-sant… Miért ilyen nehéz az életem? T_T
- Ööö… chotto matte… - mondtam, amint beértünk a szobámba.
Visszamentem az ügyfelekhez és megkértem őket, hogy keressék meg az irodát, mert ott többet tudnak segíteni, aztán gyorsan kikísértem őket, majd még elrohantam a konyhába és megkértem a szakácsot, hogy csináljon valami finom zöld teát, mert az most nagyon jól jönne. Azt mondtam, teljesen mindegy, kivel küldi fel, aztán vissza a szobámba.
- Nos, akkor leülhetünk az asztalhoz vagy éppen a földre, ahol kényelmesebbnek gondolod… Embarassed - önkéntelenül is elpirultam, amikor Kouhei-san szemében néztem, úgyhogy inkább a táskáját kezdtem nézni teljes odaadással.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Male
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Pént. Nov. 04, 2011 12:04 pm

~ Matekozás kettesben O.O ~

Nem tudom miért, de teljesen megbabonázott Tsukatani-san, valahogy annyira... különlegesnek hatott így, hiába volt a ruhája valójában roppantul egyszerű. Biztos az teszi, hogy még csak a suli uniformisában láttam, és a szokatlan látvány okozta ezt az érzést. Igen, csak ez lehet az oka, azért bámultam ilyen csodálattal a lányt Embarassed Mielőtt azonban teljesen elveszhettem volna a látványban és még a nevemet is elfelejthettem volna, megkaptam az ébresztőnek ható jelet az égből. Szinte lassított felvételben láttam magam előtt, ahogy Midori-san lábai összeakadnak, és egyensúlyát vesztve engedelmeskedik a gravitációnak a tehetetlenség törvényéből adódóan.
- Abunai!
Kiáltottam fel figyelmeztetésképp szinte reflexszerűen, és azon nyomban mozdultam, hogy elkapjam a lányt. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva sikerült megakadályoznom, hogy beüthesse magát, cserébe nekem fájt az esése, ahogy rázuhant a karomra. De nem, nem, nem mutathattam ki, meg egyébként sem olyan vészes, kaptam én már ennél fájdalmasabb ütéseket is. Gyorsan fel is segítettem, ahogy a kezeim között tartottam, olyan törékenynek tűnt...
- Se-seemmi baj, mindenkivel előfordul... anou... Ugye nem ütötted meg magad nagyon?
Érdeklődtem a biztonság kedvéért, miután elengedtem és hátrébb léptem, de ezután rögtön le is sütöttem a szemem és zavartan pillogtam jobbra-balra. Remélem nem vette tolakodásnak, hogy megérintettem, nem akartam megbántani, vagy ilyesmi... csak segíteni neki. Még hosszúnak tűnő percekig álldogáltunk egymással szemben, de nem merészeltem annyira pofátlan lenni, hogy megkérdezzem, beenged-e. Különben is, ezek után lehet pont azon morfondírozott, hogy inkább elküld és mondjuk majd a könyvtárban kér meg rá, hogy korrepetáljam. Az sokkal békésebb helyszín, meg minden Surprised Azonban végre megszólalt a lány, én pedig egyrészről megnyugodhattam, másrészről meg még tovább nőtt az idegességem, amikor a szobáját kezdte emlegetni. Ami azt illeti, sokkal... te jó ég, mennyi papucs O.O izé... szóval sokkal jobban éreztem volna magam a nappaliban, de még a télikertben is, viszont Midori-san mondandójából azt szűrtem le, hogy ő azt szeretné, ha a szobájában tanulnánk.
- A-azt hiszem maradok a zokninál o.O" - jelentettem ki, lévén ekkora kínálatból félek választani, tuti betalálnám valaki más papucsát. - Eto... igen, elhoztam mindent. És... menjünk oda, ahová te szeretnél, Tsukatani-san Embarassed
Vettem le a hátamról a táskámat - persze jól bele is gabalyodtam - és mutattam fel azt, utalva arra, hogy ebben vannak a cuccaim, na meg a doboz a szendvicsekkel, amit majd kibontok, ha megéhezünk. Szinte villámcsapásként ért, ahogy megérintette a kezemet, arcomra pedig vörös pír kúszott fel. Egyszerűen annyira aranyos volt, ahogy csavargatta a haját, ahogy zavarában pironkodott... teljesen elolvadtam tőle **.** Azt hiszem ezt a jelenséget hívják az otaku kultúrában moénak, valahol örülök neki, hogy megtapasztalhattam egy hús-vér lánnyal is Embarassed
Szó nélkül követtem, fel az emeletre, és közben egyik ámulatból a másikba estem a házat látva. Hatalmas és biztosan nagyon értékes kínai vázáktól kezdve a lépcsőnél álló szobron keresztül a furcsán modern nappaliban látott hatalmas tévéig csupa olyan dolgot láttam, aminek az árából simán megélhetnénk a húgommal vagy egy évig tuti o.O Valószínűleg nem csak mi voltunk a házban az egyik helyiség felől átszűrődő beszédfoszlányokból ítélve, ami azért megnyugtató volt. Mármint, láttam személyzetet, de az más... vagyis... mindegy. A szobához érkezve valósággal elkapott a gyomorgörcs, ahogy ráeszméltem, hogy döntő pillanathoz érkezett a látogatásom o.O" Nem igazán voltam lelkileg felkészülve arra, hogy egy lány szobáját lássam, azt az időt, amit saját magam mentális felkészítésével szerettem volna tölteni, arra használtam fel, hogy rácsodálkozzak a ház berendezésére. Nagyot nyeltem, ahogy lassan kinyílt az ajtó, és olyan óvatosan merészkedtem be, mintha valami szentélybe lépnék, ahol egyetlen rossz mozdulat is azzal jár, hogy örökké meg leszek átkozva. És nem elég ez, még a szoba tömény lilás-rózsaszínes színkombinációja is valósággal megvakított, hátra is hőköltem a váratlan, sokkoló látványtól o.O"
- Ha-hai... o.O"
Reagáltam Midori-san már-már rémisztő szavaira, ami azt jelezte, hogy egyedül fog hagyni! O.O Lassan az ájulás szélére kerültem, ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, és csend telepedett a helyiségre. Teljesen egyedül voltam egy lány szobájában, amitől olyan rémképek jöttek elő, hogy ha csak megmozdulok is, valahogy biztosan a fehérneműs fiók tartalmában fogok kilyukadni, vagy valami olyasmit találok, amit nem kéne... Mindegy, csak valami irtó ciki helyzetbe kerülnék, amitől Tsukatani-san sikoltozva perverz disznónak bélyegezne meg, aztán úgy képen törölne, hogy kirepülök az ablakon és meg sem állok a Holdig. Eh... kevesebb mangát kéne olvasnom ^^" Nem lenne semmi baj, ha odamennék az asztalhoz, és leraknám a táskám, de azért a biztonság kedvéért egy tapodtat sem mozdultam, amíg a lány vissza nem tért. Talán nem is tudtam volna megtenni az idegességtől amúgy sem.
- A-anou... eto... akkor...
Pánikolva lestem körbe, miután Tsukatani-san visszatért és választási helyzet elé állított. Forgott velem a világ, meg minden, úgy éreztem képtelen vagyok gondolkozni, de azért próbálkoztam becsülettel, miközben a kezemet tördeltem. Másképpen volt berendezve a szoba, mint egy átlagos japán otthon, én meg olyan helyet kerestem, ahol le tudunk úgy ülni, hogy egymásra merőlegesen legyünk. Ha lenne egy kicsi alacsony asztalka, amihez oda lehet üli a földre, az nagyon megkönnyítette volna a helyzetet, de ennek hiányában a számára legideálisabb hely nem más volt... mint az ágy. Paprikavörössé váló arcszínemet egy gyors fejrázással zavartam el, és sóhajtottam egy jó nagyot. Az ajtó mellett lévő íróasztal egyszerűen nem tetszett, a földre leülni meg asztal nélkül talán kényelmetlen lett volna. Egyszerűen döntésképtelen voltam...
- Nagyon... szép ez a ház, Tsukatani-san, hehehe. - tereltem el a témát inkább a tarkómat vakargatva, és idegesen heherészve, de aztán rájöttem, hogy meg kéne emberelnem magam, mert nem fogunk haladni. - Anou... azt hiszem az egyszerűbb részekkel kéne kezdenünk, és aztán fokozatosan haladni a bonyolultabb feladatok felé. Csak öhm... tulajdonképpen mi is az konkrétan, amiből szükséged van korrepetálásra?
Úgy gondoltam ez így tökéletes, kihagytam a döntést, majd ő leültet oda, ahová neki tetszik és kényelmesnek gondolja, én meg alkalmazkodom majd hozzá. Szóval kicipzároztam a táskám és el is kezdtem turkálni benne a példatár és a füzetem után. Igen, elhoztam, éljen. Elő is húztam, csak éppen arról feledkeztem meg, hogy a táskát is fognom kéne, így az szépen lezuttyant és koppant egy jó nagyot a padlón.
- Anou! Gomennasai! Eto... megkérdezhetem, hogy hol tudnék kezet mosni?
Kértem elnézést újra vörösre váltó arccal, aztán leguggoltam villámgyorsan, hogy felvegyem az elejtett holmimat. Nem lehetek ennyire szerencsétlen, miért nem vert meg a sors engem némi ügyességgel? T_T Remélem, Midori-san nem haragszik Embarassed Nem véletlenül kérdeztem meg azt, amit, le kellett kicsit hűtenem magam, és amúgy is muszáj volt kezet mosnom, mielőtt hozzáfogunk a tanuláshoz. Azért remélem nem fogok eltévedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Csüt. Nov. 17, 2011 10:34 am

~ Matekozás kettesben O.O ~

Olyan kínos volt, hogy úgy omlottam a karjaiba, mint a shoujo mangákban a gyenge, védtelen lányok az erős, hős, bishi fiúk karjaiba és annyira, de annyira szégyelltem magam, tiszta paprikavörös lett az arcom, meg minden, miért hát mégis én vagyok a házigazda és erre beleesek Yuzuri-san ölébe! O.O Értitek?! Yuzuri-sanéba! Az térített magamhoz, amikor eltolt magától, én meg újra szilárdan álltam a lábamon… azt leszámítva, hogy úgy remegtek a lábaim, mint a kocsonya. Engem nem szoktak csak úgy elkapni a fiúk, pláne a bishounenek… persze Kouhei nem az vagyis ezzel nem akarom megbántani, mert helyes és annyira, de annyira… szóval bishi is, meg nem is Embarassed Az életem kész káosz T_T Aztán persze a nyakamba szakadt rögtön a többi dolog, a tanuló helyünk kiválasztása, amit persze megint elszúrtam, mert csak magammal foglalkoztam és a fiú véleményével nem is törődtem, pedig ő tudja, mi nekem a legjobb… vagyis… anou… mit is gondoltam az előbb? Surprised
Bevezettem a szobámba, amit először még én sem tudtam pontosan, hol van, úgyhogy majdnem eltévedtünk, de aztán meglett, mert véletlenül majdnem benyitottam Aoi-chanhoz és a mellette lévő szoba az enyém, úgyhogy végülis a küldetés első fázisa teljesítve! Mi lesz a többivel, ha már a legkönnyebb is ennyire nehéznek tűnt? O.O Nagy sietve ott kellett hagynom viszont Kouhei-sant, mert mindig csak apu, meg a munkája! Teljesen elveszik az időmet az ügyfelek, akik olyan szavakkal dobálóznak, amiknek a háromnegyedét nem értem és nem is akarom megérteni, mert Otou-san és Okaa-san is belehalt… Nagyot nyeltem, hogy elkergessen a keserű gondolatokat, mert most figyelnem kell, minden egyes pillanatot megjegyezni és végig Kouhei-kunra figyelni, amíg itt van nálam, mert most ő a vendég, én pedig a házigazda és… hát minden ügyetlenségem ellenére, most ennek a napnak tökéletesen kell sikerülnie és kész!
Szinte lihegve estem be a szobába, de előtte még megigazítottam a nagy rohanásban kicsit összegyűrődött és rosszul álló ruhámat, ujjaimmal kifésülgettem a láthatatlan és érezhetetlen gubancokat a hajamból a közeli hatalmas tükörben, ami igazából a mögötte lévő falat takarta.
Amikor beléptem, még volt valamennyi önbizalmam de az nyomtalanul elpárolgott egy pillanat alatt, ahogy megláttam a tanácstalanul álldogáló fiút a szobám közepén, ahol hagytam. Kissé otaku énem rá akarta vetni magát egy „Kawaiiiiii~!” kiáltás kíséretében és halálra nyomorgatni, de a Midori énem, aki sokkal nagyobb részben volt én, mint nem én, inkább csak remegő lábakkal toporgott a küszöbön és próbálta eldönteni, mi legyen.
- Anou… nagyon szépen köszönöm Embarassed Családi ökör… akarom mondani örökség ^^” Legalábbis azt hiszem, valami távoli rokoné, aki apára hagyta a házat, meg birtokot… de lehet, hogy csak ők találták ki, hogy érezzek benne egy kis családias hangulatot. A shinto templomok sokkal szeretetteljesebbek, sokszor jártam már a családi templomunkban. Furcsa, hogy apa lemondott az örökségéről, pedig ő az idősebb testvér. Bocsánat, elkalandoztam Embarassed A korrepetálás… hát… az egyszerűbb egyenletek még mennek, de például amit a legutóbbi órán magyarázott a sensei, abból egyetlen szót sem értettem T_T – pirultam el kínosan és kezdtem a cipőm orrát nézni.
A beszélgetés egy ideig megfeneklett, teljesen el is felejtettem, hogy igazából nekem most akkor ki kéne választanom egy helyet, ahol tanulunk, mert egymással szemben toporogva aligha fog sikerülni. A puffanásra viszont felkaptam a fejem és én is gyorsan lehajoltam, hogy segítsek neki összeszedni azt a pár szétszóródott dolgot, ami kiesett a táskájából. Már szinte minden visszakerült a helyére és én is kezdtem azt hinni, hogy minden rendben, amikor egy óvatlan pillanatban összeért a kezünk O.O Elvörösödő arccal gyorsan elkaptam onnan a kezem és felegyenesedtem, aztán lázasan kutatni kezdtem lomhán vánszorgó agyamban, hogy hol is van a legközelebbi fürdőszoba.
- Anou… a mögött az ajtó mögött van a fürdőszobám, oda nyugodtan mehetsz Embarassed - mutattam a nem is olyan messze lévő szintén lilás színben játszó ajtóra, ami szinte beleolvadt a falba.
Amint Kouhei-kun kiment, sóhajtva dőltem le az ágyra és nagy levegőket vettem, hogy gyorsan lenyugodjak. Nagyon reméltem, hogy a rendelt teám hamarosan megérkezik, mert már nagyon is szükségem volt rá. Mikor Yuzuri-san kijött, ülő helyzetbe tornáztam magam és pont ekkor kopogtak az ajtón.
- Szóval én arra gondoltam, hogy ha neked is jó… ki az? – hagytam félbe a mondatot a kopogtatásra.
Ekkor belépett az egyik marcona, jól megtermett biztonsági őr, kezében a hozzá képest eléggé apró tálcával és csészékkel, letette őket az íróasztalomra, majd meghajolt és kiment. Mosolyogva integettem neki, aztán gyorsan felálltam és odasétáltam a két csészéhez.
- K-kérsz teát Yuzuri-san? Ööö… nem tudom, milyen fajta, de biztos jó… ha nem ízlik, kirúgom a szakácsot. – nyújtottam át neki az italt, aztán a kezembe fogtam az enyémet is.
- Szóval… sz-szerintem az ágy… lenne a legjobb hely. Kényelmes és puha és látjuk is egymást, miközben… tanulunk. Embarassed - elvörösödtem, megköszörültem a torkom és inkább belekortyoltam a teába, hogy elhallgattassam magam.
Ha egyetért velem, mert persze én szigorúan csak a tanulásra gondoltam, semmi garázda gondolat vagy ilyesmi, amiket Aoi-chan szokott olvasni az amúgy egyáltalán nem neki való mangákban. Törökülésben leültem, aztán letettem a csészét az éjjeli szekrényre és kissé félénken vártam, hogy Kouhei-kun is leüljön.
- Öhm… Kell valami? Ceruza, füzet esetleg? – előlegeztem meg inkább a kérdést, hiszen van itt belőle bőven és nem akartam félbeszakítani ezzel őt később.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Male
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Vas. Nov. 20, 2011 1:35 pm

~ Matekozás kettesben O.O Az ágyon O.O Embarassed ~

Valami megmagyarázhatatlan légkör vett minket körbe, mióta csak betettem a lábam ebbe a házba. Ő is zavarban volt, meg én is, ez teljesen nyilvánvaló volt. Én a magam részét értettem, hiszen egy csinos lány otthonában rontottam az összképet, ám hogy Tsukatani-san miért volt ennyire vörös, az már rejtély volt számomra. Egyáltalán nem olyasvalaki vagyok, aki miatt zavarba jöhetne egy lány, szóval csak arra tudtam gondolni, hogy azért érzi magát kellemetlenül, mert egy fiú van a házában :/ Sokadszorra fordult már meg a fejemben a gondolat, hogy a könyvtár jobb helyszín lett volna, de most már késő. Jobb lesz, ha megbékélek a gondolattal, és valahogy hozzászokok a környezethez, bármennyire is feszélyez. Igen, ezt kéne tennem, más kérdés, hogy képes leszek-e félretenni mindezt, amikor egy 110%-ban lila szobában kéne koncentrálnom o.O" Minden négyzetcentiméteren látszik, hogy egy lány tulajdona a helyiség ^^" De valahogy csak megbirkózok majd a helyzettel. Az már jó jel volt számomra, hogy mikor Midori-san visszatért a szobába, és válaszolt a kérdésemre, kis híján elnevettem magam, ahogy félrebeszélt Surprised Na nem rajta nevettem, hanem csak a "családi ökörség" kifejezésen. Ahogy elnéztem őt pironkodva hebegve-habogni, arra gondoltam, hogy egy ilyen aranyos lányon hogy is lehetne röhögni? Azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy amit most érzek, azt hívják az animés szakzsargonban úgy, hogy moe **.**
Bénaságom persze lecsapott, rosszkor, mint mindig. Épp elég kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy ügyetlenségem kiütközött rajtam, de még Tsukatani-sannak is a segítségemre kellett sietnie, ami még inkább arra késztetett, hogy elsüllyedjek a padlóban T_T Sűrű bocsánatkérésem persze nem maradt el, elvégre milyen dolog az, hogy a házigazdának, aki mindennek tetejébe még lány is, miattam kelljen fáradoznia. Mégis, mikor összeért a kezünk, és megéreztem a bársonyos bőrének az érintését, elakadt a lélegzetem, és felkaptam a fejem, hogy ránézzek. Valahol azt kívántam, hogy bárcsak rajta tartaná a kezét az enyémen, de ő úgy kapta el azt, mintha villám csapott volna belé. Jó néhány másodperc után eszméltem rá, hogy az arcát bámulom, erre a felfedezésre persze elfordítottam a fejemet Embarassed Én bolond, miket is képzelek...
- Kö...köszönöm, máris jövök!
Hálálkodtam a lánynak, aztán elviharzottam az említett helyiség felé. Igencsak jókor jött, hogy némi frissítő víz közelébe kerülhettem, így szokásos rítusom elvégzése közben mélyeket lélegeztem és igyekeztem lehiggadni. Végül is, ha józanul belegondolok, semmi extra nincs ebben a helyzetben, hiszen tanultam már kettesben lánnyal. Az egyetlen szokatlan a dologban a környezet, és ha ki tudnám zárni a tudatomból, hogy hol is vagyok, akkor menne minden, mint a karikacsapás Surprised Rögtön el is kezdtem gondolkodni azon, hogy honnan is kéne nekivágni ennek az egy-két órának, elvégre támpontot is kaptam, és nagyjából be is tudtam lőni, hogy mivel lehet gondja Tsukatani-sannak. Kicsit magabiztosabban és határozottabban tértem vissza pár perc múlva a szobába, bár nekem valamiért kicsit rövidebbnek tűnt a szokásosnál önmagam felfrissítése. Talán csak az időérzékem mondott csődöt, vagy túlságosan elmerültem a gondolataimban? Ki tudja...
- Jaj, ugyan, nehogy kirúgd egy egyszerű tea miatt o.O" Öhm... egyébként köszönöm.
Hüledeztem egy kissé, noha nem aggódtam amiatt, hogy nem ízlene, nem vagyok valami válogatós kaja terén. Az már más kérdés, hogy ha rajtam múlik, akkor bevett szokások szerint étkezek. Az ital pedig igenis finom, sőt mennyei volt, talán nem áll messze az igazságtól, ha arra tippelek, hogy valami drága tea lehet a... még drágább csészében o.O"
- Igen... azt hiszem tényleg ez lenne a legjobb helyszín... mármint az ágy... Embarassed - Feleltem a szememet lesütve. - E-egyébként miért biztonsági őr hozta a teát? Arra gondolnék, hogy van cselédlány, vagy komornyik, vagy ilyesmi... Már nem mintha baj lenne, csak... tudod...
Próbáltam terelni a témát, leginkább azért, hogy a gondolataimtól megszabaduljak, mert erősen paradicsomszínűek lettek az orcáim arra gondolva, hogy itt vagyok kettesben egy ilyen bájos lánnyal, és az ágyán fogunk... tanulni ugyebár, csakhogy nekem olyan képeket is el kellett kergetnem a fejemből, amik egyáltalán nem illettek ebbe a koncepcióba >.> Ha lenne fal az egyméteres körzetemben, bele is verném a fejem, hogy mégis hogy juthatnak az eszembe ilyesmik egy tisztességes és ártatlan lányról. Biztos a túl sok nem igazán nekem való témájú újságtól kalandozik el a fantáziám tiltott területekre. Pedig nincs is sok ilyen magazinom, csak három-négy... és azokat se én vettem, de nem ám Embarassed
- Khm... nem, köszönöm, van nálam minden.
Ültem le én is, majd előhúztam minden szükséges kelléket, és a táskát az ágy mellé tettem. Ismét vettem egy mély levegőt, majd felütöttem a példatárat, meg a füzetemet, hogy megkereshessem azokat a feladatokat, amik nekünk kelleni fognak. Az egyetlen probléma mindezzel az volt, hogy juszt se tudtam kiolvasni a betűket, homályosan láttam csak. Értetlenül pislogtam a váratlanul elmosódott munkafüzetre, pedig amikor felpillantottam Midori-sanra, őt bezzeg tökéletesen láttam. Igaz, mintha valamin meg lenne lepődve... Kifejezetten ciki ötlet fogant meg a fejemben, mint megoldás, és hogy ezt teszteljem is, kicsit közelebb hajoltam a szőkeséghez. És valóban, egy bizonyos közelséget elérve, már őt is homályosan láttam. Óvatosan nyúltam a szememhez, hogy kitapogassam kontaktlencséimet, ám azok, ahogy sejtettem, nem voltak a helyükön o.O" És immár kapcsoltam, miért is tűnt annyira rövidnek a fürdőszobában eltöltött idő Fészpalm
- Hoppá. Anou... van egy fontos dolog, amit meg kell tennem, mielőtt hozzákezdenénk Smile
Vigyorogtam kínomban, és ezzel a bájvigyorral az arcomon keltem fel, hogy kibotorkáljak és visszarakjam a fürdőben hagyott okulárémat. Szegény Midori-sant biztos meglepte, hogy miért változott a kék szemem hirtelen barnává, már ha egyáltalán felfigyelt ilyen apróságokra. Gondolatban erősen fészpalmolva tértem vissza és foglaltam ismét helyet. Immár közelre is kiválóan láttam, szóval semmi akadálya sem volt a kezdésnek.
- Ne haragudj, kontaktok nélkül nem látok közelre. - Mentegetőztem a tarkómat vakarászva. - Lássuk csak... nyisd ki a feladatgyűjteményt a 72. oldalon, ééés... bemelegítésként oldd meg az egyenleteket a 302-estől a 310-es feladatig. Ezek egyszerűek, csak a megoldóképletbe kell behelyettesíteni, szóval biztos nem lesz vele gondod. Aztán fogj bele a 311-esbe, az már érinti az elmúlt órák anyagát is. Ha bárhol elakadsz, azonnal szólj.
No igen, onnantól lesz komplikált a diák élete a másodfokú egyenletek tanulása során, amikor hozzá kell fogni az egyenletek rendezéséhez, és a 311-estől pont ezt kell tenni. Az elején még csak egyszerű lépések, aztán már jönnek a nagyobb tudást és jobb logikát igénylő meglátások. Addig pedig, amíg Tsukatani-san el nem akad, én is elkezdhettem kidolgozni a feladatokat, hogy ha gondja van, segíthessek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Vas. Márc. 11, 2012 9:04 am

~ Matekozás kettesben O.O ~

Amikor Yuzuri-san elszelelt a fürdőbe, én is úgy éreztem, hogy rendbe kéne szednem magam egy kicsit, de minden piperecuccom ott volt, ahová őt küldtem, szóval oda nem mehettem. A pólóm szegélyét húzogattam és a számat rágcsálva gondolkodtam, hogy akkor hogyan tovább, mert eljutottunk idáig, az csodás, csak… na, azért innen tovább kéne menni ugye, csak egy kis lépést vagy többet mondjuk leülni valahova. Nekem úgyis le kéne ülnöm, még itt összeesek a végén, de fontos vendégem van, ha anyáék itt lennének, biztosan nagyon-nagyon megszorongatnák Yuzuri-san kezét és bármit megvennének neki, mert nekik mindig is fontos volt a jövőm és most, hogy már nincsenek velem, csak gondolatban, igyekszem én is komolyabban venni a tanulást. Tehetek én róla, hogy matek óra közben jutnak eszembe a legjobb ötletek és muszáj őket lerajzolnom, amíg a tanár olyan amúgy is érthetetlenül és zagyván magyaráz? T_T Néha megpróbálom követni, hogy mit mond, de hamar elvesztem a fonalat, úgyhogy inkább foglalkozom azzal, hogy jól legyen árnyékolva, amit még előző órán elkezdtem. Én tényleg szeretnék figyelni, a művészettörténet órákon egyetlen rajzom sem készült még, csak ha Mori-sensei kért meg egy-két könnyedebb vázlatra. Büszke vagyok rá, hogy mégis felfigyelt rám és arra az egy dologra, amiben jó vagyok, mert ő a kedvenc tanárom és felnézek rá *.* Ha ő azt mondja, szépek a rajzaim, akkor én el is hiszem, még ha mindenki más is győzködött róla előtte, hogy jók, én csak akkor lehettem igazán biztos benne, ha olyan személy is legalább egy pillantást vetett rájuk, akiről úgy gondolom, hogy pártatlan. Mondjuk Mori-sensei biztosan nem részrehajló a véleményével, talán csak egy kicsit, mert a diákja vagyok, de például Kanade-senpai biztosan akkor is azt mondaná, hogy szépen rajzolok, ha csak pálcikaembereket tudnék csinálni, mert ő a barátnőm. Mármint nem úgy értem, hogy hazudna nekem, mert azt biztosan soha nem tenné, csak megszépítené az igazságot, mert ő jószívű és tudja, hogy milyen vagyok, úgyhogy kedves lenne velem, ha nem lennék különleges meg semmi, én ismerem és szerintem ő az én egyik legjobb barátnőm még ha néha kicsit furán is viselkedik.
A tea is megérkezett, sőt Yuzuri-san is visszatért, semmi gond, úgyhogy végre én is elengedtem a pólóm szegélyét, nehogy azt higgye, hogy esetleg miatta vagyok ilyen feszült, mert nem! >.< Vagyis igen, de nem úgy, hogy tetszene, persze igazán helyes fiú, meg okos, ráadásul rajta van a jövőm, mert ha rendesen akarom vezetni a vállalkozást, amit Okaa-san és Otou-san rám bízott, akkor jónak kell, hogy legyenek az eredményeim, különben senki nem fog komolyan venni sem a cégnél, sem az ügyfelek körében, azt pedig nem hagyhatom!
- Nincs mit ^^ Tudod a nagypapám ajánlotta őt nekünk szakácsnak, azt mondta, a teaszertartásokon nagyon tehetségesnek látta és mind a teát nagyon finoman csinálja, mind az ételt. Ha szeretnél valamit, csak szólj nyugodtan, szinte bármit megcsinál neked. Ja igen, ez egyébként Gyokuro tea – mondtam Yuzuri-sanra nézve, aki mintha kicsit más lett volna, mint mielőtt bement a fürdőbe, de arra nem tudtam rájönni, hogy miben, csak… olyan fura volt az összkép.
- Hát… nem tudom, vannak szobalányaink, de gondolom nekik más dolguk van. Azt sem tudom, hány szoba van ebben a házban, biztos nehéz rendben tartani mindent… meg aztán rám is vigyázniuk kell, ha már a hálószobám szinte az egyetlen hely a házban, ami nincs bekamerázva – kacsintottam rá a fiúra mosolyogva.
Nekem egyáltalán nem volt furcsa, hogy szinte napi 24 órás felügyelet alatt állok, szóval már azt is könnyed hírként fogadtam volna, ha kiderül, hogy valaki figyeltet, még a szobámban is. Persze akkor biztosan halálra rémülnék, hiszen valaki minden percben kukkol, nézelődik utánam és tudja, hogy mit mikor csinálok, de én nem tudom, hogy ki az, lehet hogy el akar rabolni és váltságdíjat követelni! O.O
A teáscsészével a kezemben én is letelepedtem az ágyra, de ahogy kényelmesen elhelyezkedtem és már a számhoz emeltem volna a csészét, hogy igyak belőle, Yuzuri-san vészesen közel hajolt hozzám o.O Tiszta vörös lett a fejem, azt hittem, meg akar csókolni vagy ilyesmi, de én erre még nem voltam kész, meg amúgy is, nem igazán ismerjük még egymást, csak beszélgettünk egy kicsit és most ő itt van a házamban, a szobámban és… szó szerint az ágyamban O.O De ez most nem azt jelenti, persze hogy nem azt jelenti, hogy mi bármilyen járásszerű valamibe keveredtünk volna, közel sem, ő csak segít nekem, hogy jobban értsem a matekot, igen, úgyhogy nincs is miért elvörösödnöm és saját magamnak mentegetőznöm, de én mégis ezt teszem, mert nem tudok mást csinálni, mert itt van… hé, hová lett Yuzuri-san? O.o
- Óh, értem már! Akkor ezért volt olyan furcsa a szemed. M-mármint nagyon szép szemed van… vagyis én nem úgy, hanem… hanem máshogy, mármint… na T_T – Teljes kétségbeesésemben legszívesebben most süllyedtem volna a Föld közepéig.
Inkább kihalászva szokásos kék pamacsos ceruzámat temetkeztem bele a feladatgyűjteménybe, vörös arcomat is igyekeztem elrejteni a füzet mögé, csak onnan pillantottam fel néha-néha tanítómra, hogy mit csinál, míg én a matekkal szerencsétlenkedem. Nem akartam ilyen hamar segítséget kérni és az első pár feladat egész könnyű is volt, de a 311-es feladatnál már azt sem tudtam, mi meg hogy T_T
- Anou… Yuzuri-san, én ezt nem értem… olyan béna vagyok, nem is értem, miért vesződsz velem… - motyogtam halkan, ahogy kicsit felé toltam a feladatgyűjteményt és rámutattam, hol tartok.
Figyelmesen hallgattam a magyarázatot és még jegyzeteltem is hozzá, még a szemüvegemet is feltoltam volna az orromon, ha lett volna, hogy mutassam, milyen komolyan veszem a tanulást. A fiú igazán jól magyarázott, teljesen megértettem, hogy mit mondott, pedig órán mintha csak… franciául beszéltek volna >.> Egyszer szeretnék elmenni Franciaországba, azt mondják, hogy ott esznek csigát, ami kicsit fura szokás, de ha valaki, akit ismerek előbb megkóstolja és úgy gondolja, hogy finom, akkor én is megeszem. Amikor osztálytársam befejezte a magyarázást és szaporán bólogattam és hümmögtem, hogy értem és tényleg értettem is, mert olyan jó példák is volt benne, meg minden *.*
- Öhm… de azért… most, hogy ezzel végeztünk… - próbáltam kinyögni esetlenül a kérdést, de hát biztos nem marad itt, mert nem én vagyok a világ közepe és neki biztosan nálam fontosabb dolgai is vannak még T_T – Sz-szóval azt szeretném kérdezni, hogy azért még itt maradsz nálam egy kicsit, ugye? N-nagyon örülnék neki… - daráltam el gyorsan, csukott szemmel.
Csak lassan, félénken nyitottam ki pilláimat és néztem reménykedve a fiúra, mert igazán jó társaságnak bizonyult eddig, még ha nem is beszélgettünk másról túl sokat, csak a tanulásról, de nekem is barátokat kell szereznem végre, olyanokat, akik nem csak azért szeretnek, mert sok pénzem van és tudom, hogy Yuzuri-san egyáltalán nem ilyen ember. Ő olyan, akiben megbízhatok és számíthatok rá és én ezért nagyon tisztelem őt, mert én, akármilyen egyszerű is egy kérés vagy egy ígéret, biztos hogy nem fogom tudni megtartani, mert borzasztóan béna vagyok, pedig mindig úgy szeretnék segíteni a barátaimnak T_T

______________



A hozzászólást Tsukatani Midori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 06, 2012 5:31 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Male
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Csüt. Márc. 15, 2012 2:38 am

Matekozás kettesben Embarassed


Úgy éreztem lassan, mármint nagyon lassan, de csillapodott az idegességem. A felettébb szokatlan, minden pillanatban ellenem dolgozó körülmények ellenére már képes voltam józan gondolkodásra... többé-kevésbé. Képessé váltam az előttünk álló feladatra koncentrálni, pedig... eh, még midig nem hiszem el, hogy hol is vagyok éppen. Azt hiszem kelleni fog még pár óra vagy inkább pár nap, hogy megemésszem, egy lány meghívott magához, még ha csak tanulni is. Ráadásul nem is akármilyen lány, hiszen Tsukatani-san azon kevés általam ismert iskolatársam között volt, akik tetszettek is. Így jobban belegondolva ez akár egy lehetőség is lehetett volna számomra, hogy egyszer végre a sarkamra álljak és megmondjam egy lánynak, hogy csinosnak tartom és tetszik. Egyszer már megtettem, de az még általános iskola harmadikban volt és teljesen egyértelmű, hogy nem éreztem át a szavaim súlyát mattaku Csakhogy így 16 évesen ez két dolog miatt is lehetetlen volt, legalábbis Tsukatani-san esetében. Egyrészt, és ez az általános problémám, nem volt merszem megtenni. Kínos volt az ilyesmit kimondani, és persze tartottam attól, hogy mi van, ha visszautasítanak. Jelen esetben a lány simán kidobathatna, aztán soha többé nem is szólna hozzám minden bizonnyal, és mindketten kellemetlenül éreznénk magunkat a másik közelében, ezt pedig semmiképpen sem akartam. Másrészt viszont ez a látogatás nyilvánvalóvá tette számomra, hogy még akkor se lenne esélyem Midorinál, ha történetesen nem lennék ilyen szerencsétlen és szürke. Tisztában voltam vele, hogy Tsukatani-san módos, hiszen sokszor láttam nála új és drága kütyüket meg ilyesmiket, de arról sejtelmem volt, hogy... ennyire blink Az égegyadta világon semmi keresnivalóm nincs nekem, egy éppen csak megélő fiúnak egy ilyen gazdag lány mellett ^^" Reménytelenségemet kifejező halk sóhajt hallattam, valahogy már meg sem lepett, hogy a teáról, amit a kezemben tartottam, még akkor se férne bele a családi költségvetésbe, ha dolgoznék is a suli mellett.
- S-souka... tényleg nagyon finom ez a tea ^^ - feleltem szűkszavúan, leginkább azért, mert már megint nem tudtam hová legyek éppen. Azt hiszem meg fogok bolondulni, ahogy a lány mosolyogva rám kacsintott, megint elvörösödtem és lesütöttem a szememet. Nem tudom eldönteni, hogy ez a helyzet, amibe kerültem, az áldás vagy inkább átok, talán mindkettő. Egy szőke angyal kínoz Embarassed
Egy pillanatra becsuktam a szemem és rákoncentráltam a szapora légzésem helyretételére. Feszültségemet az is újra felkorbácsolta, hogy ezek szerint az egész ház be van kamerázva és figyelik minden lépésünket. Tsukatani-san persze már biztos megszokta, sőt, talán neki ez a természetes, de... te jó ég, remélem nem fog senki botorságokat hinni o.O Hiszen jelenleg csak annyit tudnak, hogy Midori-san és én kettesben tartózkodunk a szobájában o.O" Remegve ráztam meg a fejemet, elvégre biztos tudják, hogy miért vagyok itt, csak én pánikolok feleslegesen. Mondjuk nem lepne meg, ha random időközönként benéznének hozzánk, hogy minden rendben van-e ^^"
- Ne haragudj, remélem nem ijesztettelek meg. Ostoba ötlet volt így... tessék? Shocked - magyarázkodtam az előbbi akcióm után, miután immár kontaktlencséimmel a szememben visszatértem a szobába. Azt hiszem sikerült zavarba hoznom Tsukatani-sant, pedig nem akartam, hogy bármi rosszat higgyen, hiszen én nem tennék semmi olyasmit. A szavai értelmét viszont csak a mondatom közepén fogtam fel, vagyis nem voltam benne biztos, hogy jól fogtam-e fel, mert egyszerre dadogott és hadart a lány, de mintha azt mondta volna, hogy szép a szemem blink
- Kö... köszönöm Embarassed - nyögtem ki, miközben úgy éreztem mindjárt elszédülök. Fogalmam sem volt, hogy miképpen kéne értelmeznem mindezt, hogy csak javítani akarta magát azért, mert azt hitte, megbántott, vagy hogy csak kicsúszott a száján valami, amit nem is akart kimondani... Nagyot nyeltem és válaszolni akartam, hogy az ő szemei is szépek, de... de nem mertem kimondani T_T
- Tudom, különös hogy színes kontaktlencsét használok. Igazából babona, nem pedig valami egyéb ^^" - mondtam helyette kissé remegő hanggal, de aztán inkább én is a példatáram fedezékébe rejtettem a zavaromat. Kicsit remegő kezekkel álltam neki a feladatoknak, és eleinte nehezen ment az összpontosítás, azonban valahogy sikerült megnyugodnom nemsokára, hiába visszhangoztak a fejemben azok a bizonyos szavak.
A ceruzám sercegése volt az egyetlen hang, amit hallottam egy jó darabig, így egy kicsit megijedtem, mikor Tsukatani-san hirtelen megszólalt. Vettem egy nagy levegőt, és egy picit közelebb húzódtam a lányhoz, hogy lássam, hol tart és mi a gond. Ahogy sejtettem, a 311-essel kezdődtek a gondok.
- Nyugodj meg, nem nehéz ez, nekem se ment az elején - nyugtatgattam mosolyogva. Furcsa módon most, hogy matekról volt szó végre, minden gikszer nélkül ment a beszéd és a magyarázás is. Szerencsére a tanulópartnerem is megértette, hogyan kell megoldnia a feladatokat, néha hiába teszek meg mindent, nem tudom megérteni a másikkal az anyagot. Pedig mindig igyekszem sok példát fűzni a magyarázatokhoz, hogy legalább abból le tudják vonni a jó következtetéseket, ha már túl bonyolultan fogalmazok a számukra. Bármilyen ijesztőnek is tűnt eleinte, hogy milyen korán elakadt az anyagban Tsukatani-san, kiderült hogy nincs rossz feje a matekhoz, csak a "szájába kell rágni" hogy milyen lépésekkel kell megoldani egy-egy problémát. Így nem csoda, hogy az órán nem érti, nem is értem miért nem így magyaráznak a tanárok :/
- Azt hiszem ennyi - jelentettem ki a példatárra ránézve úgy egy órával később. Ezután már olyan feladatok jöttek, amik már nekem is gondot okoztak volna és nem is voltak részei az órai anyagnak - Nézd, levázlatoltam neked, hogy az egyes típusfeladatokat hogyan ismerheted fel, és hogy milyen lépésekkel tudod megoldani őket. Ha ezt megtanulod, a dolgozat legtöbb feladatát a kisujjadból ki fogod tudni rázni. Egyébként ügyes voltál, jó tanítvány vagy Surprised
Toltam eléje egy szépen, átlátható formába rendezett papírlapot, amit aközben csináltam meg, hogy segítettem neki. Igyekeztem azokat a részeket kiemelni, amik gondot okoztak Tsukatani-sannak, és felhívni a figyelmét a hibalehetőségekre is. Remélem nem fog hülyének nézni, hogy ilyen dolgokhoz veszem a fáradságot, bevallom valószínűleg nem vagyok teljesen normális ebből a szempontból, de egy ilyen biztosan sokat fog segíteni a lánynak a tanulásban, és ha örömet okozok vele, illetve tényleg segít, akkor úgy vagyok vele, hogy megérte.
- Ööö... azt hiszem... semmi akadálya. Nem mondtam meg a húgomnak, mikor érek haza. Miért, szükséged van még valamiben segítségre? Surprised - érdeklődtem kedvesen, a fejemet kissé oldalra döntve. Pont nemrég néztem meg az órám és még bőven volt a délutánból, szóval nem kellett sietnem sehová. Tanulni úgyis csak azután tudok, hogy a húgom lefeküdt aludni, addig nem nagyon szokott békén hagyni. Meg egyébként is sokkal szívesebben töltöm az időt Tsukatani-san társaságában, mint semmittevéssel otthon Embarassed Kicsit feszengve nyúltam végül az ágy mellett heverő táskámért, hogy elpakoljam a matekkal kapcsolatos cuccokat. Azért meg kellett állapítanom, hogy még mindig kényelmetlenül éreztem magam ebben a szobában, viszont turkálás közben megakadt a szemem egy dobozon, amiről majdnem megfeledkeztem. Hirtelen újra gombóc került a torkomba, és most, hogy megtudtam egy s mást a lány életkörülményeiről, még szánalmasabbnak éreztem a csomag tartalmát. Mégis megpróbáltam leküzdeni félelmemet, és remegő kezekkel elővettem az egyszerű, fekete dobozt.
- Anou... az a helyzet, hogy arra gondoltam, majd biztos megéhezünk tanulás közben, és bátorkodtam néhány szendvicset csinálni indulás előtt, és... szóval ha éhes vagy, vegyél nyugodtan Embarassed Bár biztosan nem olyan finom, mint amit egyébként szoktál enni ^^" - mondtam el az elmondani valót kicsit akadozva, majd felnyitottam a dobozt és megkínáltam Tsukatani-sant. Tényleg csak egyszerű tojássalátás szendvics, de mégsem voltam valami biztos benne, hogy ízlene-e a lánynak, hiába adtam bele a szívemet-lelkemet, hogy minél jobban sikerüljön. Most különösen fontos volt, hogy finom legyen, hiszen Tsukatani-san fogja megkóstolni... már ha meg fogja. Az biztos, hogy én addig nem eszek belőle, amíg ő nem vesz el egyet, pedig már éhes voltam kicsit. Nem akartam illetlen lenni.
- T-tényleg, amúgy a szüleid nem fognak... mármint... nem lesz abból gond, hogy én itt vagyok? N-ne érts félre, nagyon örülök hogy vendégül látsz, d-de te fiú vagy, én meg lány... má-mármint fordítva o.O" - ez volt az a pont, amikor olyan zöldségeket kezdtem el beszélni idegességemben, hogy inkább a szám elé kaptam a kezem és befogtam. Fogalmam sincs, hogy miért jöttem megint ennyire zavarba, de előjött egy rossz szokásom is, csak most vettem észre, hogy állandóan a pulóveremet piszkálom, húzogatom ^^"
- Sz-szóval érted mit akarok mondani, nem szeretném ha bajba kerülne miattam egy ilyen bájos és aranyos lány, mint amilyen... te vagy Embarassed - fejeztem be halkan, a szememet lesütve. Azt hiszem kimondtam valamit, amit nem kellett volna, de valahogy nem bánom, hogy kicsúszott a számon, csak megijedtem egy kicsit attól, amit mondtam. Nem bírtam már magamban tartani, és remélem nem érti félre, nem szántam semminek, csak...
- Ne haragudj, hogy össze-vissza beszélek... nem a te hibád - fel voltam rá készülve hogy a földre térdeljek és bocsánatot kérjek miatta, ha esetleg megbántottam volna. Azt hiszem ideje lett volna kicsit felfrissítenem magamat, mielőtt valami olyasmit mondok...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szomb. Ápr. 07, 2012 10:25 am

~ Buli a Fatal Error-ral *.* ~


Még a Raion találkozón valóra vált apró kis álmaim egyik leglehetetlenebbike, méghozzá hogy találkoztam a Fatal Error két tagjával is! Egyszerre! Értitek, mindketten ott voltak, ugyanolyan különlegesek, mint én és még autogramot is szereztem, hát nem az volt a világ és eddigi szánalmas kis életem leges-legcsodásabb napja? Dehogynem *.* Ráadásul belementek, hogy eljönnek a bulimba, ami meg aztán pláne feldobott, csak az volt az egyetlen gond, hogy a szóban forgó parti… ma lesz o.O Teljes, zilált valómban végigfutottam már az egész Tsukatani-birtokot, előbb keltem, mint hogy Hidari-san ébresztetett volna, ami valljuk be, ritka. Ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen a biztonsági őr, szóval kerítenem kell neki is egy öltönyt, mert szerintem biztos, hogy nincs neki, csak terepszínű dzsekije, meg ilyesmik. Egyszer el kell vinnem vásárolni magammal, még ha ellenkezik is, alaposan ki fogom kupálni azt az elavult, egyáltalán nem trendi stílusát. Ez már a huszonegyedik század, tessék úgy öltözni! ._.
Aprót köhintettem csak a trécselő szobalányoknak, akiknek az lett volna a dolguk, hogy mindent előkészítsenek a bulihoz a… hát nevezzük bálteremnek, mert kicsit tényleg olyan volt. Azok rögtön el is rohantak a dolgukra, én pedig árgus szemekkel figyeltem őket és még lesbe is állítottam Micit, hogy szóljon, ha esetleg valami nem úgy megy, ahogy kéne. Igazán kedveltem a személyzetet és általában nem szoktam szigorú lenni velük vagy úgy egyáltalán felemelni a hangom, mert az nem az én stílusom és tudtam, hogy sokkal jobban dolgoznak, ha szeretik is a munkájukat, meg azt sem akartam, hogy engem megutáljanak és kibeszéljenek a hátam mögött vagy ilyesmi. Ki tudja, talán már most is csinálják, hiszen annyira szerencsétlen vagyok, tuti nevetnek rajtam, mikor nem hallom T_T
A szervező nyargalt felém szinte a semmiből, alig tudtam elugrani előle, mert nem sikerült lefékeznie a márványpadlón és elcsúszott. Nem múlott sokon, hogy azt az értékes, régi vázát is feldöntse, de szerencsére mellette csúszott neki a falnak… Hevesen magyarázni kezdett a szemüvege igazgatása közben, hogy a jégszobrokat ki kéne tenni, meg a világítást hova helyezzék és megjött a diszkógömb is, szóval minden teljes káoszban van és csak én tudok segíteni, mert én vagyok a buli főszervezője, szóval nekem kell mindent eldöntenem, ha az oly’ sok pénzért felfogadott profik nem tudnak megegyezni. Tudtam, hogy nem kellett volna egyszerre öt embert felvennem erre a munkára Fészpalm
Tényleg minden a feje tetején állt a bálteremben, kétségbeesésemben majdnem el is sírtam magam, de visszatartottam, nem ronthatom el a hangulatot pont most, hiszen nekem kell erősnek lennem és tanácsot adni! Sóhajtva pillantottam le a papírokra, amikre a tervek voltak felvázolva, aztán a már felállított színpadon árválkodó mikrofonba beleszólva, kezembe vettem az irányítást, amennyire tudtam. Szervezői készségeim nem mondtak olyan hamar csődöt, mint számítottam volna rá, a hosszú asztalt is kirakták, amire rápakoltak minden drága és finom ételt-italt, ami elvileg Sky-sanék kedvence. Legalábbis az újságokban ezt olvastam Surprised
Egészen elégedetten szemléltem hosszú, hangos kiabálásom eredményét, a mindenhová fénypászmákat szóró diszkógömböt és a színes reflektorokat, a jégszobrokat is a helyükre tették, azt a gyönyörű, hatalmas jéghattyút egyenesen középre tetettem, mert olyan szép, nem lehet betelni vele, meg úgy hallottam, Umi-san szereti az ilyesmit *.* Órámra pillantva egy hangos sikkantással vettem tudomásul, hogy mindössze két órám van rendezni a kinézetem, úgyhogy ott hagyva csapot-papot, rohantam is fel a szobámba. Hosszú hálóingem szélében majdnem felbuktam egyszer-kétszer, de szerencsére mindig sikerült megkapaszkodnom valamiben… még ha az az egyik szobalány nyaka is volt Embarassed
Bocsánatkérések közepette hátráltam el a nőtől, aztán rohantam tovább, egyenesen a szobámig. Bevettem magam a gardróbba és felpróbáltam vagy húsz ruhát, mikor találtam egy cetlit az egyik dobozon, ami egészen újnak tűnt. Hidari-san írásával volt rajta valami, de inkább nem foglalkoztam vele, csak kibontottam. Örültem, hogy gondol rám és ad valami ajándékot, pedig semmi ünnepem sincs. Arcomról viszont leolvadt a mosoly, mikor kiemeltem az „ajándékot”. Egy fekete, hosszú nadrág volt, de jó bő szárral és bokánál erősen összehúzva, a felsője pedig inkább hasonlított olyan ruhára, amiben az északi sarkra mennek, mint olyanra, amiben buliba. Azért felvettem, természetesen jó volt rám, viszont egyáltalán nem tetszettem magamnak. A garbó nyaka majdhogynem a számat is eltakarta, tisztára úgy éreztem, mintha csak olyan arab ruhában lennék, az a cha… nem tudom mi, de a kalap az tényleg megkoronázása volt az egésznek, lelógott róla valami fekete vászon, amin én átláttam, de a tükörbe nézve a saját arcomból semmi nem látszott.
- Ez azért már mégiscsak túlzás! – rontottam be nagybátyám szobájába, bár nem volt ott, úgyhogy csak a magammal hozott ruhadarabokat szorongattam tanácstalanul.
Borzalmasan néztek ki, de nem akartam megbántani őt, úgyhogy inkább visszamentem a szobámba és eltettem az ajándékot jó mélyre, hátha esetleg jó lesz még valamire. Újabb hosszú és kínkeserves keresőút után végre rátaláltam a tökéletes ruhára, ami igaz, egyáltalán nem volt csillogó, de első látásra beleszerettem… vagyis második, mert ugye biztos, amikor megvettem, akkor is ránéztem és biztos azért is fizettem ki, mert ugyanolyan érzéseket váltott ki belőlem akkor, mint most *.*
A csengő hangja szakított ki gondolataimból, így véletlenül magamra borítottam az egész adag csillámport, aminek egy részét a hajamra akartam szórni. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz utána kiszedni, de olyan jól néz kiiiii~ T_T Rohamléptekkel nyargaltam az ajtóhoz, hogy beengedjem a jövevényeket, de az egyik őr már megtette helyettem, szóval szaladtam vissza a fürdőbe, bár a csillámmal, mely egész testemet menthetetlenül beborította, nem tudtam mit kezdeni, de azért kisminkeltem magam, meg a frizurámat is rendbe szedtem egy kicsit. Mikor lesétáltam a lépcsőn, újra szólt a csengő, tudtam, éreztem, hogy ezek most már ők lesznek *.* Én magam nyitottam ki nekik a bejárati ajtót, de először csak álltam percekig, némán bámulva három legfontosabb vendégemet. Mikor rájöttem, hogy mit csinálok, elpirultam és meghajoltam.
- Nagyon örülök, hogy el tudtak jönni mindhárman! Fáradjanak beljebb, a parti már elkezdődött, egyenek-igyanak, amit tetszik. Igyekeztem olyan ételt rendelni, amit szeretnek, bár nem tudom, sikerült-e… - tereltem őket be a házba kissé bizonytalanul, végülis életemben ez volt az első olyan ünnepség, amit csak úgy szerveztem, ráadásul én, nem is anyáék.
Utána el is szaladtam, magukra hagyva őket, hogy üdvözöljek még néhány vendéget, főleg Okaa-san és Otou-san ügyfeleinek gyerekeit, akik elvileg a barátaim voltak. Szerencse, hogy az egyetlen dolog, amit könnyen megjegyzek, azok a nevek, különben már biztos nem tudnám, ki az a hisztis, barna hajú lány, aki éppen kritizálja Rii-san kedvenc italát >.>
- Anou… eto… karaokéznának velem? Embarassed - Tévedtem a három idol felé újra, a színpadra mutatva. – T-tudom, talán túlzás a színpad, főleg hogy én nem is nagyon merek nyilvánosság előtt beszélni meg semmi, de… úgy sajnálom, hogy elrángattam magukat ide, biztosan borzalmasan érzik magukat T_T – hajtottam le a fejem sóhajtva.
Nem is tudom, hogy gondolhattam, hogy én egyáltalán rendezzek ilyen eseményt, amikor egyáltalán nem értek hozzá, biztos mindenki csak azért jött el, mert Anya és Apa régen olyan gyönyörű bálokat szerveztek minden évben, főleg karácsony környékén, amikor mindenkinek kötelező volt fehérben megjelenni és az tényleg olyan volt, mint egy bál *.* Olyan kár, hogy ők már nem tudnak ebben segíteni…


Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hoshi Ikari
Ember
Ember
avatar

Male
Cancer Cat
Hozzászólások száma : 348
Age : 30
Tartózkodási hely : Otthon, Luxi, Tipi, Oroszlán rezidencia, Tokyo Media Center, PMC, Tomátó szentélye
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 40

Karakterinformáció
Rang: FaTal erroR! énekese
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
23500/26000  (23500/26000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Kedd. Máj. 22, 2012 9:23 am

Buli Tsukatani san-nálヾ(*⌒ヮ⌒*)ゞ

Csendesen húzta össze magát a fodrász székében. Eljött a nagy nap, de Nacchan-ban még mindig élénken bugyogott mérge, beleegyezése nélkül, egyáltalán neve felmerülésétől eltekintve bólintottak rá egy baráti, mégis hivatalos, vagy legalábbis ahhoz hasonlító eseményre. Szörnyen bántotta, belegázolt menedzserük lelkébe. Ettől függetlenül ugyanúgy igent mondana, ha most kérdezne rá Tsukatani san szabaddá tudja tenni magát az este tartott születésnapi összejövetelére. Igazából azt hitte nem sok köze lesz a cégnek ehhez az alkalomhoz. Ismerőshöz mennek és naiv módon gondolta, semmi felfordulást nem okoz. Viszont Nacchan robbanás közeli állapotban vágta fejbe súlyos mappájával, miután el merészelte mondani tulajdonképpen kicsodához fogadott el meghívást. Tekintettel Tsukatani san társadalmi, vagy milyen helyzetére nagy a valószínűsége okozni fog némi média mozgolódást rendezvénye, tehát nem lehetnek önmaguk, hanem a cég emberei, vagyis nem tökéletesen értette ezt a magyarázatot. Annyit fogott fel, úgy vesz rajta részt, mint a Fatal error tagja. Ennek megfelelően lemondhatott a csendes, otthoni készülődés örömeiről. Mindhárman együtt mennek a cég által bérelt autóval és ugyanaz a kedves sofőr bácsi hozza őket vissza, akivel általában furikáztatni szokta őket a hivatalos megjelenések alkalmával. Neki kezdett picikét túlzó lenni ez a felhajtás, de ha Nacchan ragaszkodik hozzá, akkor nem sok mindent tehet. Csendesen sóhajtva és menedzsere utasításait követve, kora délután beesett a PMC épületébe.
Szokásos szájhúzogatással fogadta a hosszas, számára végtelenségig tartó stylist had egyeztetést, mire kiválasztották estére szánt ruháját. Néha tett egy-egy kósza kísérletet beleszóljon a filózgatásba, de többségében fájdalmas sóhajjal mondott le vélemény nyilvánításáról. Lehuppant egy székre és iphone-ján matatva, vagy az idő közben befutó Égicirmoskát boldogítva várakozott az ezer százalékos ítéletre. Bandavezérükkel, lassan bevált recept szerint, alig beszélt illendő körnek számító köszönésen kívül. Kerülte, amennyire lehetett. Próbált vele minél gördülékenyebb viszonyt kialakítani, mert nem szerette volna munka kárára menjen a közöttük lappangó, megfogalmazni se tudja micsoda. Igazából azóta normálisan egyetlen szót se váltottak kijött a kórházból. Egyszer-kétszer megkérdezték hogy van, de nagyjából ezen a ponton meghalt kommunikációjuk. Rémes bűntudata volt. Úgy érezte aznap félbe hagytak egy történetet, de fogalma se volt, hogyan kéne folytatni, érdemes lenne visszatérni rá. Tanácstalan volt és attól félt, kinyitja a száját, csak ront kapcsolatukon. Már, ha volt még rajta mit tönkre tenni. Csodálatosan szétdúlta barátságukat és igazából elé se bír állni. Nem képes a szemébe nézni. Mai estét se tudja miként oldaná meg, ha nem hármasban mennek. Felhődoromboló személyében volt kivel beszélnie a nélkül Rii-vel kéne foglalkoznia. Rémes embernek érezte magát villámhárítónak használja szerencsétlen Totyimancsot, de máshogy nem tudná csinálni ezt az egészet. Szüksége van rá, hogy ott legyen a közelében. Nincs itt arra is nehézkesen szánja rá magát belépjen a fotocellás ajtón. Egyenesen retteg tőle kettesben maradjon Rii-vel.
-Tipi! Figyi!- Hajolt oda társához és súgta fülébe kérdését, minél halkabban, nehogy meghalljon belőle bármit a körülötte forgolódó stylist csapat. -Nem fogok úgy kinézni, mint egy huszonegyedik századi elit iskola, érettségi bankettjére érkező, külföldről frissen hazatért csere diák?-
Pislogott társára aggodalmaskodó tekintettel, miután feladták rá a különös gombolású felsőt. Sosem álltak hozzá közel az öltönyös ruhák. Valamiért temetkezési vállalkozónak érezte bennük magát. Benyomása megsokszorozódott feketére sötétedett hajszínével. Tényleg egy részvétet nyilvánító meghívottnak látta magát az elé pakolt tükörben. Siralmas feltételezésétől lemondóan sóhajtozva hagyta utolsó simításokat végezzék külsején és szigorúan kigondolt helyére illesszék hajszálait. Miután elvégezték az utolsó simításokat, még fürkésző szemekkel körbejárták minden tökéletesen fest e, aztán áment adva bocsátották indulásra. Készen állt! Persze még csak egyedül. Kivételesen ő lett a leghamarabb partira kész, így az üres perceket kihasználva hallgatott zenét iphone-ján. Félrehúzódva várta ki, míg a többiek behozták és Nacchan utolsó jó tanácsokat rájuk zúdítva le nem terelte a parkolóban várakozó autójukhoz. Beszállva a kocsiba egy darabig csendesen ücsörgött az anyósülésen. Rá nem vette a lélek hátra üljön és netán Rii társaságában kössön ki. Inkább bámészkodott békés magányban a sofőrjükkel. Persze, nem sokáig. Távolság csökkentével kezdett bezsongni. Egyre több kérdés halmozódott fel benne, amikkel nem bírt mit kezdeni. Muszáj volt beszélnie, vagy felrobban. Kényszeren fordult hátra rázúdíthassa mondókáját a többiekre.
-Ajh, olyan kíváncsi vagyok hol lakik Tsukatani san! Mekkora ház és a szülei meg a barátai és rokonai! Meg-meg, miben lesz! Vajon milyen lesz az összejövetel? Gondoljátok túlöltöztettek minket? És-és a média? Szerintetek sok fotós lesz?-
Grimaszolt látványosan elgondolkozva. Nem igazán örült volna neki, ha sok kép lát róla napvilágot. Továbbra se kedvelte, amikor ötszáz pontból villantak körülötte vakuk és szörnyűbbnél szörnyűbb fotókat látott viszont internetes oldalakon, újságokban, rajongók által készített holmikon. Tudta, azért teszik, mert szeretik. Örült neki, csak nem szerette viszont látni magát. Egyszerűen nem kedvelte önmagát és rosszul volt a sok őt ábrázoló dologtól. Egyszer meg szeretnék ölni, zárják be néhány órára egy vele kitapétázott szobába. Garantáltan ott halna szörnyet, vagy teljesen bekattanna.
Képzeletbeli megpróbáltatásaitól sebesen futott végig hátán a hideg. Megborzongva rázta meg fejét és ült vissza helyére. Az út hátralévő részében térdén dobolva várta a percet kiszállhasson a friss levegőre. Meglepetésére egy igazi villa bejáratánál parkoltak le. Hatalmasra kerekedett szemekkel tapadt az ablakra. Száját tátva tátogott, micsoda palotába kaptak meghívást. Kicsit úgy érezte, mintha egy európai előkelőség birtokára csöppentek volna és maga tudja is hirtelen melyik királynőt készülnek felköszönteni. Cseppet ledöbbent, amiből még akkor se igazán tért magához, amikor rászóltak ideje lenne kiszállnia. Nyakig volt zavarában. Azt se tudta hol van, csak ruháját megigazítva pislogott Égenszökkenőmacskoszra, biztos be merjenek e menni. Együttese tagjai, viszont nem úgy tűntek meginogtak volna. Mellőle ellépve közelítették meg az ajtót. Nem lett volna szép, ha lekési a közös belépőt, úgyhogy kisebb fújtatással erőt vett magán és mélyen eldobozolta ijedtségét. Magabiztosságot tuszkolva képére várta kinyissák nekik az óriási ajtót. A hatalmas és díszes bejáratot, mely mögött ismerős arc fogadta őket. Nem tehetett róla, annyira megörült neki, rögtön széles mosollyal köszöntötte a házigazdát.
-Tsukatani san! VHOA! Nagyon csinos vagy! Hogy vagy? Ugye nem idegeskedsz sokat? Ígérd meg, hogy élvezni fogod a bulid! Uh, mielőtt elfelejtem! Boldog születésnapot!-
Adott oda egy kicsike dobozkát. Mégse jöhetett üres kézzel és szerette volna felköszönteni a bátor lánykát. Nagyon megkedvelte közös edzésükön a többiekkel egyetemben. Hatalmas áldozatnak se érezte meglepje valami aprósággal. Nem szánta nagy felfordulást kiváltó izének és szimpátiát megnyerő bigyónak sem. Egyszerűen szeretett volna neki ajándékot adni. Nem tudta mit szól hozzá, de próbált arra a kevésre építkezni, amit megtudott róla. Szeretett, tudott és képességéhez tartozott a rajzolás. Ebből támadt azaz ötlete egy ezüst tolltartót vesz neki, aminek tetejébe bele gravíroztatja nevét. Néhány rajzolásra való ceruza sorakozott benne, márkajelzés helyett az ünnepelt monogramjával. Nem értett hozzá, de az eladó bőszen magyarázta ezek a legjobb termékek. Remélte nem hazudott neki és tudja őket használni Tsukatani san. Ha másra nem írásra még elmentek.
-Biztos minden remek lesz. Miattunk, ne aggódj. Feltaláljuk magunkat.-
Iparkodott megnyugtatni szegény vendéglátójukat, aki hamarosan elsietett tőlük. Ezen nem tudott mást tenni, mint nagyot szusszanva felnézni, mit kéne csinálnia. Pont akkor látta meg a hatalmas jégszobrot. Azonnal szerelem első látásra alakult ki közöttük. Le se bírta róla venni szemét, csak Tappancs után csalapálva mutogatott szíve választottjára. Csillogó tekintettel tapadt rá és énekesére felváltva. Szavak nélkül könyörgött neki, menjenek hozzá közelebb. Sikert érve boldogan ugrott társa nyakába, mielőtt megindult volna a szobor irányába. Odaérve áhítattól túlfűtött tekintettel járta körbe néhányszor, majd telefonját elővéve kért újabb szívességet Tippertől. Valószínűleg elég meggyőző lehetett, mert hamarosan megörökítették a nagy pillanatot. Már készült volna boldogan ellépni gyönyörűségétől, amikor rájött nem akarják elereszteni. Addig örömködött, észre se vette rátenyerelt a jég felületére, amihez néhány fénykép alatt sikeresen hozzátapadt.
-Ti-Ti…TIPI~H!- Legyezett szabad kezével kétségbe esetten.-Nem tudom levenni a kezem. Ragaszkodik hozzám a szobor! Segíts!-
Könyörgött látványos tanácstalansággal, miközben igyekezett minél feltűnés mentesebben karja elé lépni, ne lássa az egész vendégsereg épp tönkre készül tenni egy műalkotást. Rémesen érezte magát felelőtlenségében képes volt ekkora bakit megejteni. Egyedül abban bízhatott könyveken edződött kisokosa kitalál valamit, lehetőleg azelőtt tövig fagyjon karja. Alig pár perce ütött be a vész, már kezdett vészesen lehűlni mancsa. Egyre inkább kezdett tőle félni, lemondhat teljes karjáról, aminek hála addig pánikolt, szépen leszedték a hűvös felületről. A szabadításról annyira lemaradt, fonalat vesztve nézett megmentőjére és megmentett hercegnőjére. Ötlete se volt, hogy csinálták, de nagyon örült nem lett nagyobb baj. Megkönnyebbülten felnyösszentve szorította magához elgémberedett pracliját. Ennyi elég volt csontig fagyjon kézfeje.
-Most jól jönne egy nagyon-nagyon vastag kesztyű...-
Húzta el száját fájdalmasan. Jobb híján kisebb fújkálás után zsebre dugta mancsait. Épp időben, mert Tsukatani san lépett hozzájuk egy aranyos kéréssel. Részéről nem volt akadálya. Igaz nem készült énekes előadásra. Nem melegítette be hangszálait, így megeshet becsúszik egy-két hamis hang, de mehetett a muri.
-Miket beszélsz? Én szívesen leszek a háttér vokálosod.-
Mosolyodott el kedvesen, mialatt karját nyújtotta az ünnepeltnek, hogy felkísérhesse a színpadra. Ha a többiek nem is, majd ő énekel Tsukatani san-nal. Csacsiságot beszélt és örült volna, nem néz rá úgy, mint egy elérhetetlen sztárra. Igazából emiatt se szeretett volna Fatal error tagjaként érkezni. Végtére is nem az est hírességeiként hívták meg őket, igaz? Nem tudja, de bízik benne, kicsikét hétköznapibb formában gondol rá Tsukatani san.

______________

Don't hurt me ~♫

Friends:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Riichi Sato
Ember
Ember
avatar

Male
Gemini Buffalo
Hozzászólások száma : 96
Age : 32
Tartózkodási hely : Japán, Nyugat-Tokió, Karakura Town, PMC, NCI
Registration date : 2009. Aug. 25.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ember; Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
3500/12000  (3500/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szomb. Máj. 26, 2012 12:20 am

Tsukatani-san partija

Napról napra egyre jobban kezelte a helyzetet. Tudta, mi a kötelessége, ezért a gyerekfelvigyázás nem volt kérdéses. Olyan váratlanul érte az egész. Szinte úgy emlékszik vissza, mintha jelenetet ugrott volna egy filmben. Egyszer csak benne találta magát a szituációban. Kezébe pottyant egy aprócska ember, akire figyelni kell, vigyázni és nevelni. Ő pedig tette a dolgát, hiszen tartozott ennyivel nővérének. Ez mindennapossá vált; kora reggel együtt reggelizés, aztán a gyerkőc bölcsibe adása. Délután gyerkőc ki bölcsiből, hazafurikázás, és együtt eltöltött esték. Ahogy pedig teltek a hetek, majd hónapok, Rii olyan rutinosan végezte a rá bízott feladatokat, mintha mindig is gyereke lett volna. Az idő múlásával lassan a remény sugara is elhalványulni látszódott. Puszta beletörődést érzett, nővérét illetően. Belegondolni nem gondolt volna, mi is zajlik körülötte. Át akarta ugrani, csak menni tovább. Mintha mi sem történt volna. Talán Bao a legszerencsésebb mindannyiuk közül. Olyan kicsi volt, hogy nem fog erre az egészre emlékezni. Ha ugyan az emlék és remény mulandó, Rii és Bao közti kötelék egyre szorosabbra fonódott. Minden idejét betöltötte a csemete, így szabad perce vajmi kevés maradt. Igazából nem is bánta. Mondhatni beletemetkezett a gyereknevelésbe. Annak ellenére milyen nehezen tudott beleszokni a helyzetbe, mostanra olyan kiválóan végzi „apai” kötelességeit, hogy sokan megirigyelhetnék. Így aztán rengeteg boldog percet szerzett neki a pici Bao. Minden napja különlegessé vált. Rii a legmeredekebb álmában sem gondolta volna, hogy egyszer egy kisgyerek ilyen hatással lesz rá. Pedig nem volt rég, talán 2-3 évvel ezelőtt, mikor az egyik potenciális kuncsaftját azzal ijesztette el, hogy nem akar gyereket. A gondolattól is hidegverése volt. Belegondolni abba, hogy egyszer apa legyen... röhejesnek ítélte magát, nem apa szerepre méltó személyiségnek.
Csak falni akarta az életet, habzsolni. Az utolsó kortyáig kiélvezni. Csajozni, bulikba járni, hogy ott flörtöljön, majd ágyba csábítsa a csinos hölgyeket. Igyon, szórakozzon. Hogy éljen a munkájának. Annak, ami a legtöbbet jelentette neki. A biznisz, a rengeteg megbeszélés, telefonálgatások, ügyintézések. A fotózások, a reklámfelvételek, mindenféle sajtónyilatkozatok. Azt hitte, ez a számára tökéletes élet... idáig. Ugyanis Bao egy teljesen más látképet vetített elé, amiből nem akart kilépni. Nem érezte tehernek, a napjai pedig egyre színesebbekké váltak. Olyannyira belerázódott ebbe az életbe, hogy kezdett nehezére válni régi élete. Amikor telefonja csörögni kezdett, csak szemét forgatva nézte a kijelzőt. Háta közepére se kívánta az egész céget, főleg menedzserüket, mikor a kötelességről papolt neki. Állását, pozícióját, és nehezen kivívott tekintélyét azonban nem akarta egykönnyen eldobni magától. Erős akart maradni, és be akarta bizonyítani, hogy gyerek mellett is tudja folytatni mindazt, amit félbehagyott. Így esett, hogy Naoto-san felkereste, és kötelezővé tette számára az esti programot. Nem mondhatni, hogy Rii lelkesedve bólintott rá az exkluzív meghívást, de nem volt beleszólása. Ha többet ellenkezett volna, később szabadulna. A bökkenő csak az volt, ami egész nap piszkálta a csőrét, hogy be kellett másznia a céghez.
A kiadónál pedig semmi jó nem várt rá. Egyhangú, unalmas, és fölöslegesnek érezte ottlétét. A hangulat ugyanolyan egy helyben toporgó, hullaszagú volt, mint az eltelt hónapokban. A közös megbeszélésekre csak utolsó percekben esett be. Minél kevesebb időt akart egy légtérben tölteni Umi-val, akivel azóta sem szólnak egymáshoz egy árva kukkot sem. Szinte csak udvariasságból böknek ki néha valamit, de egyikőjük sem viszi túlzásba. Főleg Rii. Ilyen megközelítésből meg még egyszerűbbnek tűnt a gyerekkel való munkája. Hiszen Bao elmutogatja, elmagyarázza érthetetlen babanyelven Rii-nek mit szeretne. Tudja néhány gesztusából, hogy mi történik vele. Azonban Umi-val az ilyen kommunikáció már halva születettnek számított. Rii-nek se ideje, se kedve, sem pedig ereje nem volt arra, hogy beszélgetésbe bocsátkozzon a sráccal. Ha muszáj volt kibírta vele, de szívesebben kávézgatott az egyik erkélyen ácsorogva. Teljesen nem tud az ember változtatni a természetén, ezért pusztán dacból sem vágyott Umi társaságára. Hiszen ő sem adta semmi jelét, hogy dűlőre jussanak, mi is folyik kettőjük között. Az biztos, hogy igen bonyolult dolgok, amiket talán ki sem lehet magyarázni. Mindenesetre a mai délutánt is úgy tervezte meg Rii, hogy csak eligazításra érjen be a céghez. Addig volt ideje leadni a gyerkőcöt a nagyszülőkhöz, s még titokban is sikerült elszívnia egy szál cigarettát a parkolóban. Nagy levegőt vett, és azzal a gondolattal, hogy minél előbb túlesik rajta, annál korábban elszabadulhat, neki is vágott a nagy, kínkeserves megbeszélésnek. Sky-al nem volt semmi nézeteltérése, viszont vele sem tudott semmi értelmesről beszélni. Valahogy túlságosan távolságtartóvá vált az elmúlt időkben. A megbeszélés során is csak csöndben elfoglalta az egyik széket, és unott ábrázattal végighallgatta a regényt, aminek talán az első és utolsó mondatát tudná visszaidézni. Ezután meg átterelték mindnyájukat a stylistek, fodrászok hadához, akik kezelésbe vették a srácokat. Hangsúlyozni sem kell, hogy Rii ugyanolyan „zsongással” ácsingózott az átalakítás alatt, mint eddig. Miután magára öltötte a fehér inget, nekikezdtek, hogy a haját rendbe tegyék, aminek a végén lezser összekócolás lett az eredménye. A tükörből szúrta ki háta mögött lévő vállfákat, amiket ósdi, divatjamúlt szerelések díszelegtek... megkopott fényükben. Letojom pillantásokat vetve igazította meg mandzsettagombját, majd felugrott helyéről, hogy mihamarább beleszenvedje magát a divattervezők által kiszemelt ruhákba. Szíve szerint teljes alakos tükörbe bele sem nézett volna, de mindhiába, ha egyszerűen csak a képébe tolták.
Rii megdöbbenve pislogott. Maga előtt látott egy férfit, akit elméletileg korához megfelelő holmikba bújtatták. Ehhez passzoló karórát és frizurát kapott, aztán vizsgálhatta az eredményt. Nagyokat pislogott és talán a szája is tátva maradt. Azonban nem a pozitív meglepettségtől. Rii lassan közelebb lépett, hogy jobban láthassa arcát. Végigsimított rajta, és hitetlenkedve tapogatta szeme körül egyre erősebb ráncokat. Mintha már nem a régi fényében pompázna. Ismét hátrébb lépett és méregette magát. Arra a következtetésre jutott, valóban változott. Megöregedett. Már nem olyan, mint régen. Fiatalkori lelkesedése elillant, helyette olyan feladatai vannak, amiket igazából egy édesapának kéne ellátnia. Sosem hitte, hogy egyszer eljön az idő, hogy felnőjön. Nem tagadta, ez a tükörkép megmutatta neki, hogy lejárt ez az idő. Kezdődik egy új élet. Ettől pedig Rii megrémült. Hirtelen jött el, nem volt ideje mindent kiélvezni, nem akart még teljesen belegörcsölni a hétköznapokba. De nagyon úgy tűnt ez vár rá. Persze, Bao nélkül már nem lenne élet az élete, de... mindig itt volt ez a de. Annyi szépet és jót mondhatna friss, új életéről, de ugyanannyi dolgot felhozhatna ellene. Ezzel a kettősséggel meg nem tudott szakítani. Kétségek gyötörték, ezért sok rémkép ugrott be neki. Csak az volt a mázlija, hogy eltolták előle a tükröt. Így félbeszakadt az agyalása is, és kicsit felpofozgatta magát. Nem, nem akart most ilyeneken vesződni. Nem akart megtört emberként caplatni a cég épületében, azt meg végképp el akarta kerülni, hogy ez kitudódjon. Ha játszania kell, hogy elhiggyék, nem változott, hát játszani fog!
Mikor mind a hárman végeztek, és libasorban beszálltak az autóba, megkönnyebbülve figyelte meg a többiek ruhaválasztását. Úgy tűnt, nemcsak neki nem volt előnyös a választás. Annak ellenére, hogy Rii szerette az elegáns öltönyöket, és ingeket, most mégis vén öregemberként ücsörgött a limuzin végében. A csíkos nyakkendőjétől pedig rosszul volt. Bánatát pedig mi másba tudná folytatni, mint egy remek pezsgőbe. Így elvette az egyik poharat és kibontotta az italt. Nem érdekelte, kinek vagy minek lett az odatéve, de ő felbontotta, mert úgy érezte, lassan meg fog hülyülni, ha tovább kell egy helyben malmoznia. Elég gáznak érezte a helyzetet, hogy lényegében fogalma sem volt a vendéglátójáról. Hallomásból ismerte, ez természetes, de való alakjában még sosem láthatta. Éppen ezért az ajándékkal sem vacakolt túl sokat. Tudta, hogy fiatal lányról van szó, ezért egy elegáns csokorral készült, amit megérkezésükkor le is szeretne passzolni. Az útjuk pedig semmi másból nem állt, mint Umi szövegeléséből. Szerencsére nem személy szerint szólította Rii-t így nem volt muszáj válaszolnia. Csak szolidan kortyolgatta megbújva a bőrszékben a maradék pezsgőt. Egyetlen mentőmellénye mégiscsak Sky maradt. Az egyetlen ember, aki érti Umi-t. Legalább vele tud beszélgetni, és nem szorul arra, vele kelljen kényelmetlenül bájcsevegnie.
A buli helyszínéül egy hatalmas villa szolgált. Rii nem volt úgy elájulva tőle, mint mondjuk Umi. Igazából Umi mindennek ilyen lelkesedéssel tudott örülni, akár egy kisgyerek. Rii meg érzelmi analfabéta volt. Egy tucat szép épületet látott már, így nem tudott hüledezni a villától. Azért próbált magára ölteni egy olyan arcot, ami nem annyira undorító, mint amit a megbeszélésen vágott. Partihangulatba úgysem tudta volna magát hozni, de igyekezett jó fejet vágni hozzá.
Az ajtóhoz érve már várta a fogadóbizottság, így mikor ő is sorra került igyekezett felvenni -elméletileg- elbűvölő mosolyát, és kézcsók után előre nyújtotta a virágcsokrot.
- Kedves kisasszony, ezt Önnek szántam. Boldog születésnapot. Kérem, mondja, hogy nagykorúságát töltötte! Mindenképpen szeretnék Önnel koccintani.
Úgy tűnt a színjáték még ment. Azonban a csábítás erejét, azaz régi önbizalmát még nem érezte. Nem is dereng neki, mikor flörtölt utoljára valakivel. A kórházas eset óta semmi másra nem jutott ideje, csak kizárólag Bao-ra és a keserves cégi melókra. Már majdnem el is felejtette, milyen remek érzés a nőknek csapni a szelet. Egy pillanatra még úgy is érezte, hogy lesz elfoglaltsága a buliban, amit még élvezni is élvezhet, azonban az együtt éneklés gondolata gyorsan lelohasztotta sivár életkedvét.
- Nos, ez igazán kedves Öntől, megtisztelő, de... vacakolnak a hangszálaim, így kellemetlenül érezném magamat a színpadon. Azonban szívesen meghallgatom a produkcióját. Le merem fogadni, egy ilyen tüneményes hölgyből, csak angyali hangok jöhetnek.
Mosolygott, ahogy közben pohár után matatott az asztalon. Szüksége volt egy újabb italra. Ez az egy reménye maradt, hogy hangulatot facsarjon ki magából. Ha neki nem sikerül, majd az ital megteszi helyette! A feltűnősködéshez meg nem volt kedve. Nem akarta megbántani vendéglátójukat, ezért jó kifogásnak vélte, ha gyulladt hangszálaira hivatkozik. Őket is kötik szabályok, így el kellett fogadnia Tsukatani-sannak az elutasítást. Ha kellemetlen, ha nem, Rii igyekezett hasonló kedvességgel mimikázni, mint eddig. Egy őszintének látszó, pimasz mosollyal talán mindenkit megtud téveszteni. Csak színjátéka tartson ki az est végéig. Már csak ezen kellett kattognia, és azon, a svédasztalnál milyen apróságokat tömjön magába.


Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tsukatani Midori
Ember
Ember
avatar

Female
Gemini Dog
Hozzászólások száma : 71
Age : 23
Tartózkodási hely : Karakura Town, szobám, valamelyik üzlet, suli
Registration date : 2011. Jan. 29.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Divattervező tanonc, Raion tag, Karakura Raizer Fantasy Girl
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
7700/12000  (7700/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Kedd. Jún. 26, 2012 12:59 pm

~ Matekozás kettesben Embarassed ~


Lelkesen bólogattam, majd áttanulmányoztam a jegyzetet, amit Yuzuri-san elém tolt. Egészen érthető volt a maga módján, amin meglepődtem, hogy még nekem is O.o Ráadásul azt mondta, hogy jó tanítvány vagyok, pedig olyan sokat értetlenkedtem, meg minden hogy én már biztosan kiadtam volna a magam útját, ezért szerintem inkább ő a jó tanár Embarassed Vajon mit szólna hozzá, ha megmondanám neki, mit gondolok? Már egyszer kimondtam, hogy szép a szeme, az is hasonló végülis, de az ilyen személyes megjegyzéseket nem illetlenség túlzásba vinni?
Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy igent mondott arra, hogy itt marad, bár én igazán nem akartam feltartani, ha valami fontosabb dolga van, akkor nyugodtan menjen… csak én úgy élvezem a társaságát és szeretek vele a beszélgetni, meg csak úgy teázni és most ez a délután is olyan jó volt, pláne hogy fiú barátaim igazából nincsenek, csak Yuzuri-san, mert… mert csak. Nem merek hozzájuk szólni T^T Az nem kínos, ha megkérdezek egy fiút, hogy lenne-e a barátom, de nem úgy, hogy úgy ahogy általában, csak úgy egyébként, mert én nem is tudom, hogy van ez a járás dolog, nekem még sosem volt merszem ahhoz, hogy megkérdezzek egy fiút, hogy mi lenne ha, pedig engem már sokszor hívtak el randira, de általában teljesen elvörösödve visszautasítottam valami ostoba, átlátszó kifogással, mert alig ismertem őt és úgy nem mondhatok igent! Vagy… vagy de? A randi nem arról szól, hogy megismerjük egymást? De az tényleg olyan kínos, mert mégiscsak szépen fel kell felöltözni, meg elmegyünk valami teázóba vagy étterembe vagy csak valami szép, békés helyre piknikezni, de a legfőbb, hogy kettesben leszünk és beszélni kell! Én nem bírok beszélni, ha ketten vagyunk! T_T Jó, Yuzuri-san más, mert őt ismerem, bár nem úgy igazán, csak úgy egyébként, de még vele sem tudok normálisan megszólalni, csak akkor tudtam kérdezni, mikor tanultunk, mert akkor egy kicsit el is felejtettem, hogy csak ketten vagyunk.
- Öhm… hát… nem igazán segítség, csak… olyan egyedül érezném magam ebben a nagy házban Embarassed Aoi-chan megint máshol tekereg, nagyon tudom ilyenkor félteni, de sötétedés előtt általában hazajön. Nem tudom, ilyenkor merre jár, már azon vagyok, hogy utána küldök valakit, figyelje meg egy napját, csak attól félek, hogy lebuknék és akkor mérges lenne rám – sóhajtottam egyet gondterhelten.
Bármelyik rajzomat küldeném utána, biztosan felismerné őket, hiszen mindig megmutatom neki, ha végeztem eggyel, hogy mondjon róla véleményt, ami igaz, általában nem túl tartalmas. „Ezt nekem adod? Van még neki hely a szobám falán *.*” Minden esetre, még ha általában elvörösödve, de visszautasítom is a kérést, mert szükségem van még a rajzaimra, nagyon örülök neki, hogy Aoi-chan így gondolkozik a rajzaimról, főleg hogy szinte ő az egyetlen, akinek eddig meg mertem mutatni… meg Kanade-senpai Embarassed Ő is hasonló véleményt alkotott, bár általában nem kezdett rögtön kapálózni a kép után, de én nem is bánom, tudom, hogy attól még tetszik neki. Amikor először találkoztam vele, akkor is olyan szépen megdicsért és azóta mindig elismeri, ha megmutatom neki. Mondjuk én nem szeretek kérkedni, mert az szerintem nem szép dolog és nem is nagyon merem mutogatni sem a rajzaimat, meg Aoi-chan az unokahúgom, a senpai pedig a barátnőm, úgyhogy ők talán kicsit elfogultak… bár Kanade-senpai akkor is azt mondta, hogy szépek a rajzaim, mikor először találkoztunk Embarassed
- Óh… igazán nem kellett volna fáradnod, bármit kérsz, a szakács szívesen megcsinálja, hiszen a vendégem vagy, nem kell ilyenekkel bajlódnod Embarassed - Nem szeretném, igazán nem, hogy Yuzuri-san miattam csináljon ilyesmit, persze azt meg sem merem kockáztatni, hogy esetleg nem lenne finom, mert biztosan az, csak hát azért mégiscsak én hívtam meg a házamba és ő itt vendég, ráadásul segített nekem, most úgy érzem, hogy semmit nem adtam cserébe! T^T
Ujjaim közé ragadtam egy szendvicset és beleharaptam. Igazából nem nagyon tudtam, mire számítsak, végülis még sosem kóstoltam Yuzuri-san főztjét. Végülis ez nem főzt, csak egyszerű szendvics, de mégiscsak ő csinálta, gondolom a tölteléket is, meg minden… bár kétlem, hogy a kenyeret ő sütötte volna, de miket is gondolok, végülis a kenyeret nem sütni szokás, hanem megvenni a boltban, meg hát ennek is olyan bolti-kenyér íze van… na nem mintha meg tudnám mondani, hogy minek van bolti íze és minek nincs, mert ahhoz én túl sokat eszem étteremben, meg olyan ételeket, amiket frissen fogtak ki és sosem láttak csomagolást, de a szakás például biztosan meg tudja különböztetni a sima, bolti kaviárt attól, amit mi szoktunk felszolgálni az ünnepélyeken vagy csak egyszerű munkaebédeken, amire anyáék mindig meghívják az ügyfelet és megvendégelik, hogy könnyebben belemenjen az üzletbe jóllakottan. Nem is tudom, Otou-san hogy gondolhatta, hogy a helyébe tudok lépni, hiszen sosem leszek olyan jó, mint amilyen ő volt, még ha sokat is tanultam tőle és végig tudnám sorolni a gyilkosságra és testi sértésre vonatkozó törvények összes cikkelyét és kiegészítését is! T^T
- Hogy? Bocsánat, nem figyeltem Embarassed A szüleim… hát… ők biztosan nem haragszanak. Tudod ők… nemrég tragikus körülmények között elhunytak. Ezért hiányoztam Júniusban egy pár napot a suliból – magyaráztam lehajtott fejjel, miután megettem a szendvicset.
Zavartan birizgáltam a pólóm szélét és igyekeztem jókedvűnek tűnni, de ezek az emlékek mindig elszomorítottak, pláne hogy csak pár hónapja történt az egész, ráadásul a szülinapomon. Nem is kívánhatna gyerek ennél borzalmasabb születésnapi ajándékot, mondhatom… Beleharaptam alsó ajkamba és idegesen rágcsálni kezdtem, ahogy csend telepedett ránk, azonban mikor Yuzuri-san újra megszólalt, meglepetten kaptam fel a fejem, de hamar pirulva el is fordítottam másfelé.
- Óh, nagyon köszönöm… te is igazán… öhm… kedves fiú vagy. Igazán – motyogtam zavartan.
Yuzuri-san azt, mondta, bájos vagyok O.o Ez szinte abszurd és hihetetlen, hogy egy fiú nekem valaha is ilyet mondjon, pláne hogy Yuzuri-san. Az ő közelében valahogy sosem tudtam megszólalni, még annyira sem, mintha más fiúkkal beszédbe elegyedni, de valahogy úgy tűnt, mintha ő sem akarna beszélgetni velem, úgyhogy pláne nem volt merszem csak úgy odamenni hozzá. Örülök, hogy legalább valami indokom volt arra, hogy elhívjam magamhoz és kicsit jobban megismerjem, ráadásul rájöttem, hogy egyáltalán nem utál engem, sőt! Még… kedvel is O.o
Kissé bátortalanul vettem el egy újabb szendvicset és egyik kezem a kenyér alá rakva, így próbálván felfogni a morzsákat, beleharaptam a készítménybe. Egy ideig csukott szemmel élveztem a tojást és néhány, mellé kevert zöldség ízét, de mivel csukva volt a szemem, azt sem vettem észre, hogy ahogy újabbakat haraptam a szendvicsből, a tejfölös keverék először lassan elkezdett kifolyni belőle hátul, ahol nem láthattam, majd furcsa, hideg valami csöppenése a ruhámra vett rá, hogy végre ránézzek a világra és elcsodálkozzak a látottakon. A fél saláta a pólómon landolt, a másik a takarómon. Az én drága, új takarómon! TTT_TTT Ijedten felsikkantva ejtettem ki kezemből a maradék szendvicset, ami szintén végigszánkázva a ruhámon, az ágyneműn végezte, úgyhogy felpattanva kirohantam a fürdőbe egy adag zsebkendőért, hogy feltöröljem valamennyire a mocskot, amit csináltam. Hatalmas adaggal megpakolva tértem vissza, azonban akárcsak korábban, megbotlottam a saját lábamban és zúgtam előre, egyenesen az ágyra. Arcom szinte pontosan telibe találta a foltot, amit eleve fel akartam törölni, úgyhogy egy kicsit még a hajam is salátás lett. Ajkaimat összeszorítva próbáltam visszatartani a sírást, nem lehetek ennyire ügyetlen, pláne Yuzuri-san előtt nem! Belemarkoltam a takaróba, éreztem, ahogy összegyűrődik ujjaim között, végül nem bírtam ki, pityeregni kezdtem a salátának. Lassan felemelve a fejem, arcom szőke tincseim mögé rejtettem, majd egy zsebkendőbe dugtam, hogy semmiképp se lássa, mennyire borzalmasan nézek ki és azt sem szerettem volna, ha sírni lát, hiszen nem az ő hibája volt! Én vagyok szerencsétlen T_T Hatalmas levegőket véve igyekeztem lenyugodni és nem zokogni, úgyhogy még mindig a zsepibe rejtve arcomat, szólaltam meg rekedt, sírós hangon.
- Sajnálom… ha… ha nem haragszol, most talán jobb lenne, ha elmennél. Az egyik szobalány majd kikísér. Holnap találkozunk – motyogtam, igyekezve elfojtani az egyre inkább felkívánkozó könnyeimet, továbbra is a földet pásztázva sűrű hajam függönye mögül. Nem akartam, hogy elmenjen! Valójában nem! De annyira borzasztóan nézek ki…

Spoiler:
 

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yuzuri Kouhei
Fullbringer
Fullbringer
avatar

Male
Pisces Pig
Hozzászólások száma : 50
Age : 22
Tartózkodási hely : Karakura
Registration date : 2010. Jun. 09.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Seitokai titkár
Hovatartozás: Raion
Lélekenergia:
6500/15000  (6500/15000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Pént. Jún. 29, 2012 10:08 am

Matekozás kettesben Embarassed - rövidre zárva


Kis híján félrenyeltem Tsukatani-san válaszát hallva, csak némi köhögés árán sikerült többé-kevésbé helyretennem magam, és ismét némi összeszedettséget mutatni. Na most, távol áll tőlem, hogy esetleg valami orbitális ostobaságra gondoljak, de egy kezemen sem lehetne megszámolni azokat a lányokat, akik azt mondták, hogy szép a szemem, aztán nem sokkal később egy szimpla korrepetálást követően megkérnek, hogy... maradjak ott a társaságnak, mert... ilyen még soha nem volt o.O" Egyszerűen nem tudtam mire vélni a lány viselkedését, és hiába tudom, hogy biztosan csak félreértem, de csak ott motoszkált a fejemben, hogy... hogy hát valamilyen lehetetlen oknál fogva szimpatikus vagyok Midorinak Embarassed Mondjuk tudom én, hogy legfeljebb barátként tekinthet rám... majd, ha esetleg még fogunk beszélgetni máskor is, mert engem a lányok mindig csak barátként kezelnek, ha egyáltalán kezelnek valahogy, mert ugye többnyire inkább ignorálnak :/ Így hát marad a puszta gondolat, hogy mi lenne, ha egyszer egy olyan csinos és aranyos lány, mint Tsukatani-san, egyszer csak belém esne, deee... igazából mindegy is, mert úgysem érzem magamban a bátorságot, hogy egyszer elhívjak valakit randizni, mikor amúgy is ki leszek kosarazva, az meg ugye esélytelen, hogy a másik nyisson felém... Khm... csak tudnám miért szaladnak el ennyire a gondolataim Tsukatani-sannal kapcsolatban :/
- É-értem... Embarassed - nyugtáztam végül a tarkómat megvakarva. Ugyan nem tudtam, ki Aoi-chan, de látszott a szőkeségen, hogy tényleg aggódik érte. Csak azt nem tudom, hogy mennyire leszek én szórakoztató, hiszen ha beszélgetni kéne, többnyire megnémulok Embarassed Meg amúgy is unalmas társaság vagyok, biztos voltam benne, hogy Tsukatani-san meg fogja bánni a döntését... lehet jobb lenne, ha inkább rájönnék, hogy valami dolgom van és udvariasan elköszönve távoznék inkább. Akkor Tsukatani-san sem csalódna bennem, és én is elkerülnék egy... néhány hosszú, kínos csendet :/ Szerencsém volt, hogy ott volt még a tarsolyomban a szendvics, így legalább tudtam valamit kezdeni azzal, hogy egyedül vagyok egy lánnyal a szobájában, és már nem is tanulunk. Ami azt illeti, erről egészen elfelejtkeztem a tanulás hevében, de most hogy ez eszembe jutott, azt hiszem újra kivert a hideg veríték mattaku Több, mint zavarba ejtő volt egy ellenkező nemű osztálytársam személyes szférájába ilyen mélyen beférkőzni, ráadásul pont egy olyasvalakiről volt szó, aki, hát mit tagadjam, kifejezetten tetszett Embarassed
- Jaj, izé... nem volt fáradság elta... egyáltalán, Tsukatani-san! Nem szeretném, ha miattam fáradnál egyébként sem Embarassed - feleltem a fejemet felkapva, aztán valahogy a mondat végére ismét sikerült lesütnöm a szememet és elhalkulnom, mint úgy általában. Teljesen természetesnek véltem, hogy viszek valami ajándékot, ha már van olyan kedves valaki, hogy vendégül lásson, nekem pedig erre futja, meg erre van kreativitásom. Arra viszont nem számítottam, hogy Tsukatani-san ennyire jó körülmények között él, hogy finoman fogalmazzak, és most nem csak azt éreztem cikinek, hogy ennyire... közönséges uzsonnával tudok csak szolgálni, hanem azt is, hogy tulajdonképpen érdekelt volna, hogy mit is kezdene az a szakács velünk ^^" Mindenesetre feszülten figyeltem, ahogy elvesz egy ilyen háromszög alakú szendvicset, mert hát hiába tudtam, hogy ebben nem vagyok olyan nagyon béna, azért az elég kellemetlen lett volna, ha kiderül, hogy a lány nem szereti a tojást, vagy nem felel meg az ízlésének ez a bigyó. Többfélét kellett volna csinálnom, csak most erre nem igazán volt időm :/ Bíztam benne, hogy azért kapok valamiféle reakciót, ilyen ízlik-e neki vagy sem stílusban, hogy megnyugodjak, de ez valahogy csak nem akart megérkezni, sőt, úgy tűnt, hogy mintha a figyelme is elkalandozott volna Midorinak. Biztos azért, mert nem tudja eldönteni, hogy meg tudja-e enni vagy sem ^^" Mondjuk abban azért bizakodtam, hogy ha nem találná ehetőnek, akkor már letette volna, és ez nem történt meg, szóval... talán ízlik neki mégis Embarassed Megkockáztattam, hogy végre leveszem róla a szemeimet és abbahagyom az aggódást, bár a feszültségem azt hiszem így is meglátszott azon, ahogy a pólómat gyűrögettem meg a kezemet tördeltem. Most hogy észrevettem, nyilván abba is hagytam, de magamat ismerve két perc múlva újra piszkálni fogok valamit a kezemmel mattaku
- Jézusom... rész... őszinte részvétem, Tsukatani-san, én nem... szóval sajnálom, nem akartalak megbántani! T_T - kaptam fel ismét a fejem tágra nyílt szemekkel, ijedten, aztán újra azonnal le is hajtottam bűntudatosan, miközben nekiálltam átkozni magam. Én és a hülye szám, egyszer próbálok beszélgetni, és ez lesz belőle T_T" Sajnálkozva pillantottam fel Tsukatani-sanra, hogy aztán le is vegyem róla a tekintetem a számat elhúzva. Bele se mertem gondolni, hogy ez milyen érzés lehet neki, és hihetetlenül hülyén éreztem most magam azok után, hogy kósza gondolataimban irigykedtem arra, amije van... amikor ennél sokkal-sokkal értékesebb dolgok nincsenek már meg neki, míg nekem megvannak. Igaz szétszakadva és távol tőlem, de az Atlanti-óceán túloldalán ott vannak és ha ritkán is, de láthatom őket, ha hazajönnek egy-két hétre. Legszívesebben megöleltem volna a lányt, csakhogy ehhez se merszem, se jogom nem volt, én csak egy idegennek is beillő osztálytárs voltam számára. Csak azért voltam itt, hogy segítsek neki megérteni a matekot, nem lelki társnak, támogatásnak, vagy ilyesminek szánt, amikor meghívott. Arra én azt hiszem nem is volnék jó, bár türelmesen meghallgatni meg tudok bárkit éppenséggel, nem zavar, ha panaszkodnak nekem valamiről.
Gondolatmenetemből egy kétségbeesett sikkantás rántott ki, azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, olyan rémülten pillantottam fel Tsukatani-sanra. Elképzelésem sem volt, hogy mi baja lehet, és csak annyit láttam, hogy hirtelen felpattan és kirohan a fürdőbe o.O" Kezemet a mellkasomra téve igyekeztem lenyugtatni a légzésem és a torkomban dobogó ketyerét visszadugni a helyére, és eközben sikerült felfedeznem az ágyneműn landolt tölteléket is valahogy. Egy halk 'oh' csúszott ki a számon, nem igazán értettem, hogy miért kell ezért pánikba esnie és a hangok alapján lebontania a fél fürdőszobát, így nagyokat pislogva figyeltem, ahogy Midori visszatért egy nagy halom törlőkendővel a kezében. Ám nyugalmam csak pillanatnyinak bizonyult, mivel a lány nem kis ijedtemre megbotlott és elég durván ráesett az ágyra. Nem tudtam időben reagálni, pedig kaptam fel a kezemet és mozdultam feléje, hogy elkapjam, de én nem vagyok Superman, hogy a másodperc törtrésze alatt megmentsem a bajtól ^^"
- Tsukatani-san! Anou... jól vagy, minden rendben? Embarassed - kérdeztem félénken az ágyon fekvő angyaltól, kezemet kacskán, aggódva kinyújtva feléje. Válasza azonban villámcsapásként ért, az a szín, az a remegés a hangjában... hirtelen összeszorult a szívem és csak arra tudtam gondolni, hogy az egész az én hibám. Ha nem ilyen szendvicset csinálok, hanem kerítek időt mondjuk rántott húst sütni, akkor nem eszi le se magát, se a takarót, nem kell összetörnie magát ijedtségében, és most nem esik el úgy, hogy fáj neki. Szokás szerint bármit teszek, bárhogy is próbálok segítőkész vagy figyelmes lenni, a visszájára sül el a bénaságom miatt T_T
- Ne haragudj, sajnálom. Eto... köszönöm a vendéglátást ^^ - tápászkodtam fel lesújtva az ágyról, és a táskámat összecipzározva a vállamra vettem azt, majd elindultam kifelé. Még az ajtóból vettem a lányra egy sajnálkozó pillantást, aztán a fejemet fogva kiléptem a szobából. Dühösen csikorgattam a fogamat, hogy így elszúrtam ezt az egészet. Megbántottam Tsukatani-sant, igazából teljes joggal dobott ki. Remélem azért még szóba fog állni velem, ha nem is holnap rögtön, de egy-két hét vagy hónap múlva. Nagyon szimpatikus lány volt, borzasztóan sajnáltam volna, ha így ér véget. Bár... tulajdonképpen ez az n formám, semmi olyasmi nem történt, amihez ne lennék hozzászokva. Mégis, most sokkal keserűbb szájízzel hagytam el a házat, mint máskor hasonló esetben. Ráadásul még az uzsonnás dobozom is otthagytam a kapkodásban .__.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kamilia Yumi
Ember
Ember
avatar

Female
Hozzászólások száma : 74
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Feb. 21.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Ember, Modell, Aktakukac
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
3000/12000  (3000/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szer. Júl. 04, 2012 12:19 pm

Tsukatani Midori házibulija


’- Nagyon jó! Most pedig emeld feljebb a fejedet, a karodat pedig tedd a csípődre! Ez az, a kamera imád Téged!’
Hallatszottak a vezérszavak. Régóta így tekintek ezekre a jól bevett mondatokra. Egy utasítás, egy parancs. Mindenhol így ment; lényegében csak a modor változó. Emlékszem, mikor kezdő voltam, minden egyes megbízatásomra úgy tekintettem, mint egy különleges feladatra. Ma pedig rutinná nőtte ki magát. Egy részről teljesen monoton, és könnyű dolog. Pózba vágom magam, úgy teszek, ahogy azt elvárják tőlem, aztán kifizetnek. Viszont a mai napig képtelen vagyok azt megszokni, hogy magamat lássam a hirdetőfalakon. Ez egy ördögi kör.
Minden esetre egy percig sem panaszkodhatok. Jól fizető munka, mellette pedig akad szabadidőm is. Ha úgy tartja kedvem a szünetekben akár a közeli üzletekbe is átruccanhatok. A fotósom kedves, türelmes ember. Mindent könnyedén meg tudunk beszélni, és nyitott az új ötletekre. Nem mindegy, milyen a viszonyod a munkatársaiddal. Szinte biztos vagyok benne, ha nem ilyen kapcsolat alakult volna ki közöttünk, egy percig sem dolgoznék ennél a cégnél. Már az utolsó képsorozatokat csináltuk, amikor fél órás szünetet rendeltek el. Ha jól csíptem el a beszélgetést, akkor a memóriakártyákkal variáltak. Csak az volt lényeges, hogy volt időm megnézni az e-mailjeimet. Az apró termetű notebook-omat a sminkasztalon hagytam, így az elé ültem le. A kávémat lögybölve masíroztam végig az üzenetek sokaságán. Macerás volt kiválogatni melyek a fontosak. A legtöbb csak szimpla spam üzenet, amik rengeteg helyet elfoglaltak a gépemen. Szelektálás közepette bukkantam rá egy érdekes címre. Egy meghívó. Ráadásul nem volt túl messze. Nem tudtam meg róla túl sokat, de a kiküldött e-mail címeket átbogarászva olyan nevek tűntek fel, mint például Hoshi Ikari, vagy Abby. Nem vagyok tisztában túlságosan a zeneiparban dolgozókkal, de a helyi hírességeket ismertem. Ha nem is személyesen, de egy-egy reklámról felismerem őket. Erről a srácról sem tudtam többet, mint a neve és azt, hogy a Fatal error-ban énekel. Azt sem tudnám pontosan megmondani, hallottam-e már tőlük valamiféle zenét. Még abban sem vagyok biztos, hogy hányan vannak a bandában.
Abby nevét olvasva azonban olyan érzésem támadt, mintha villám csapott volna belém. Ha még eddig –talán- terveztem volna, hogy elmegyek, most meggyőztem magamat arról, nincs ott keresnivalóm. Szégyellnivaló vagy sem, de nem akartam a szeme elé kerülni. Túl sok mindenben voltam sáros az elmúlt egy évben. Hiszen bármennyire is szeretnék szépíteni a dolgokon, elhagytam Touma-t. Ráadásul nem egyszerű a történet. Túl sokat voltam egyedül, magányos voltam. Aztán jött ez a Daemon nevű… valaki, és… felgyorsultak az események. Vérlázító, amit műveltem, és ha tudnám, minden visszacsinálnék. Viszont nem lehet az időt visszapörgetni. Pedig néha jól jönne egy masina, vagy egy visszafelé haladó vekker. Azonban a történtek a múlté, én úgy gondolom eleget kínoztam magamat miatta. Nagyon sajnálom.
Erősen gondolkodni kezdtem, mi tévő legyek. Rég nem jártam ilyen partin, így kedvem lenne hozzá, viszont az ellenérv Touma testvére volt. Nem tudtam, mit kezdjek magammal. Az agyalás pedig addig eltartott, míg meg nem ittam a maradék kávémat. Aztán szólítottak a „porondra”, én meg szófogadó kutyaként tettem a dolgomat. Az utolsó hajtás végeztével, kimerültem caplattam haza. Természetesen üresség fogadott. Egy villa nem jár túl sok mókával, mint azt sokan elképzelik. Családom nincsen, csak néhány macskám. Nos, azzal nem kezdhetek túl sokat. A személyzet pedig legyen bármilyen kedves vagy figyelmes, ugyan az a helyzet. Hiszen csak azért ilyenek, mert ez a munkájuk. Furcsa az élet. Minden ember más-más maszkot húz az arca elé azért, hogy megfeleljen a céljai eléréséhez. Nem tudnám megmondani, mennyire helyes ez az út, de mindenki ehhez van hozzászokva. Késő este értem haza, ahogy szoktam. A személyzet nagy rész már aludt, már csak a konyhában sertepertélő inas pakolta el az utolsó tálcát. Egy mosollyal üdvözöltem, ahogy elhaladtam a helyiség előtt, majd irányt válva a csigalépcsőhöz értem. Többet nem akartam szenvedni a magas sarkúkkal, így lerúgva a lábamról könnyedén felrohantam az emeletre. Elalvás előtt újra felnéztem az internetre. Nem hagyott nyugodni az a vacak e-mail. Nem értettem, miért kaptam. Talán azt hitték, még együtt vagyok Touma-val? Nem élném túl, ha újra találkoznom kéne vele, szemtől szemben. Valahogy olyan érzésem támadt, hogy könnyedén kiugornék a legelső ablakból. Azonban bárhogy is törtem a fejemet, nem jutottam az egyről a kettőre. Hosszú órákat görcsöltem a dolgon. Ahogy a szemeim kezdtek leragadni, úgy döntöttem elteszem magamat holnapra. Még van egy teljes délelőttöm arra, hogy kilyukadjak valahol.
A másnap ott folytatódott, ahol azt tegnap éjszaka abbahagytam: töprengtem. Sok emlék, és még több érzelem kavargott bennem, mikor összeszorítottam az ökleimet. Nekem muszáj volt szembenézni a félelmeimmel. Történjen bármi, állni fogom a sarat abban a partiban! Ha szembe kell néznem velük, hát legyen. Kissé harciasan kezdtem nekikészülődni az estének, de nem számított. Ott leszek, és lesz valahogy. Hiszen sosincs olyan, hogy ne lenne valahogy. Estére szolid smink, és egy ruha, melyet az ilyen alkalmakra terveztek. A fehér színnel mindig hadilábon álltam. Folyton az esküvői ruhák jutnak róla eszembe. Az esküvő meg ijesztő dolog. Nos, igen, kissé elvesztettem a bizalmamat a férfiakkal szemben, de hát ez van. Ilyen az én formám. Nagy ívben letojhatom a modellkedést. A ruhára visszatérve pedig duplán óvatosan kellett ki –és beszállnom a kocsiba. Az igen elegáns épület előtt leparkolva várakozásra intettem a sofőrömet, ha esetleg semmi keresnivalóm sem lenne a partiban, haza tudjak menni. Más esetben majd későbbre rendelem vissza.
Viszont ahogy az ajtó felé tipegtem egyre hangosabban dobogott a szívem. Nem tudtam eldönteni, most a cipőm sarka kopog ennyire, vagy tényleg ennyire izgulok. Fogalmam sincs, mire számíthatnék. Csak vakmerően beleugrottam valamibe, amiből lehet, nem jövök ki valami túl jól. De ha eddig eljöttem, most már nem fordulhatok vissza. Belépve óriási terem tárult szemeim elé. Hatalmas pompa, ragyogás, csillogás csillogás hátán. Kissé elveszettnek éreztem magamat, de igyekeztem magabiztos képet vágni. Mindenképp fel akartam kutatni a parti szervezőjét, és a hely tulajdonosát. Miután átvágtam néhány koktélozó fiatalon, feltűnt egy kedves arcú, szőke lány. Kitartóan szlalomoztam a tömegen keresztül, majd óvatosan megérintettem a lány vállát.
- Elnézést, remélem Tsukatani Midori-sanhoz van szerencsém. Nagyon örvendek, Kamilia Yumi vagyok. Tegnap kaptam egy körlevelet, remélem, nem okoz problémát, hogy eljöttem.
Hiába a jól begyakorolt műmosoly, ha képtelen leplezni a gyerekes zavaromat. Annyi erőlködés után végül azon kaptam magamat, hogy átizzik az arcom. El sem merem képzelni, milyen pipacsok ültek ki a képemre…

______________

Képzettségek:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Torao Sorajin
Ember
Ember
avatar

Male
Aquarius Cat
Hozzászólások száma : 65
Age : 29
Tartózkodási hely : Egyetemi könyvtár/Stúdió/Lakása
Registration date : 2009. Aug. 28.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ember, Énekes
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
7500/12000  (7500/12000)

TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   Szomb. Júl. 14, 2012 7:06 am

~ Midori partija ~

Ő sem gondolta volna, hogy ekkora felhajtás kerekedik a cégnél Umi magánakciójából. Honnan kellett volna tudniuk, hogy Midori ilyen befolyásos családból származik? Még jó, hogy ezek után Naoto-san nem hozta őket kellemetlen helyzetbe azzal, hogy fellépési szerződést irat a lánnyal a megfelelő ellenszolgáltatás mellett. Tényleg pusztán csak baráti alapon szerettek volna megjelenni. Ezt igazolandó még valami ajándékról is kellett gondoskodni. Sky sosem volt jó ebben, így napokat gondolkodott azon, és bújta az ajándékötleteket, hogy mi az aminek Midori biztosan örülne. Végső tanácstalanságában még a húgát is felhívta, akihez az ünnepelt hasonló korú lehet. Egy jó órás közös brainstorming eredményeként, amiből azért persze elég sok idő elment a másra vonatkozó beszélgetéssel is, végül arra jutottak, hogy egy elegáns parfümmel biztosan nem trafál mellé. Húga tanácsát megfogadva fel is kereste az egyik üzletet, amivel szerződésben álltak. Abból kifolyólag, hogy velük promotálták egy-egy férfi kollekciójukat, még az átlagosnál is kedvesebben és segítőkészebben álltak Sky rendelkezésére, mikor felvázolta az elképzeléseit. Igazából ilyen rövid idő alatt nem sikerült olyan sokmindent megtudnia a lányról, amit az eladó kérdezgetett tőle, de szerencsére volt olyan hozzáértő, hogy enélkül is türelmesen mutogatta a finomabbnál finomabb illatokat az énekesnek. Hosszas hezitálás után végül kiválasztott egy könnyed virágos illatú parfümöt, amit aztán szépen be is csomagoltatott az üzletben. Így a dolog ajándék részét még épp idejében le is tudta. Másnap ugyanis már esedékes volt a parti. Egyrészről megértette az emiatt még mindig rájuk haragudó menedzser érveit is, de nem rajongott túlságosan azért, hogy ennyire hivatalos megjelenésre kötelezték őket. Megérkezve a céghez a mostanában szokásos, kínosan nehéz aurával kellett szembesüljön az öltözőbe lépve, ahol már két társa várta. Nagyon bántotta, ami történt közöttük, de ő sajnos nem tehet más azon kívül, hogy megpróbál hidat teremteni kettejük között. Egyáltalán nem érezte magát villámhárítónak, inkább úgy fogta fel, hogy talán ezzel segít neki, hogy megint megtalálják a közös hangot. Pont ezt elősegítendő, egy sóhaj után jókedvű mosollyal üdvözölt mindenkit, és huppant be otthonosan a fodrász számára előkészített székébe. Akármennyire is nem nézné ki az ember belőle, ennyi idő alatt már egyáltalán nem csinál nagy ügyet az ilyen készülődésekből. Az egy dolog, hogy magától nem szán ennyi időt a készülődésre, de ha fellépésük van, akkor az ő érdeke is, hogy a lehető legjobban mutasson a rajongóik előtt. Nem szeretne szégyent hozni az együttesre. Behunyt szemmel elmélkedett, míg a frufruját igazították, mikor hirtelen Umi hangját hallotta közvetlenül a füle mellől. Ettől hirtelen kissé ijedten rezzent össze, és pattantak fel a szemei, de gyorsan összeszedte magát, mert a végén még véletlenül elrontja a fodrász munkáját. Most jött csak rá, hogy eddig még meg sem nézte a már a kezdetektől fogva a hátuk mögött lógva kikészített alkalmi szerelésüket. Engedélyt kérve a mozgásra fordult hátra a székben, és szemlélte meg tüzetesebben az egymáshoz passzoló, de mégis mindegyikük egyéniségéhez igazított öltönyöket. Neki semmi kifogása sem volt ellenük, bár titkon mindig is egész jól érezte magát, ha ilyen elegáns ruhákban mutatkozhat.
- Nagyon konkrét elképzeléseid vannak, de én igazából nem tudom hogy festhet az a személy akit leírtál… -vakarta meg tanácstalanul az állát. –De ne aggódj, szerintem nagyon jól néznek ki ezek a ruhák. –nyugtatta mosolyogva társát. –Te máris úgy nézel ki, mint valami titkosügynök! –pillantott csodálkozva a magát már a tükörben vizslató Rii-re. Bandavezérük méltán érdemelte ki ezt a címet, hiszen tény és való, hogy ő festett a legsármosabban hármuk közül. A hangulat oldására tett próbálkozásai viszont még mindig, mint az utóbbi időben állandóan, csírájukban haltak el. Nem azzal van a baj, neki ez nem fáradtság, egyszerűen csak rosszul érzi magát, hogy meg sem próbálják kihasználni az alkalmat, amit ezekkel nyújt egy-egy beszélgetésre. És ez a kocsiban is folytatódott… Rii elvonult inni, Umi a gondolataiba mélyedve aggodalmaskodott valamin, lerítt az arcáról, Sky pedig sóhajtozva bámult ki a limuzin sötétített üvegén.
Igazi megkönnyebbülésként érte, mikor kiszállhattak a járműből a villa udvarán. Gondolta, hogy nem egy kis bérházban lakik, ha már ekkora feneket kerítenek a megjelenésüknek, de ekkora házra azért nem számított. Pár hatalmasat pislogva nézett körbe a feldíszített kerten, és üdvözölte mosolyogva a szinte azonnal feltűnő házigazdájukat.
- Te jó ég Midori, a végén még zavarba hozol azzal, hogy elfelejted, hogy rólad szól ez a parti és nem rólunk. Nem kellett volna ennyit fáradnod! –dörzsölte meg a tarkóját. –Isten éltessen! Remélem sikerült eltalálni az ízlésedet. –nyújtotta át jókedvűen az ajándékát. Miután mindhárman átadták az ajándékaikat, házigazdájuk rohant is tovább az újabb érkező vendégek fogadására. Ezután pedig, amint az várható volt, hárman három felé kezdték el felfedezni az udvart, és netán ismerősöket keresni. A hidegtálas asztalról felvéve egy pohár üdítőt indult el körbe sétálgatni és csodálta a díszletet azon tűnődve, hogy vajon mennyi munka lehetett ezt összehozni. Ennek fényében kezdte nem is igazán túlzásnak érezni a megjelenésüket, mint inkább tisztelgésnek a lány fáradozásai előtt. Amint így sétálgatott, rövidesen arra lett figyelmes, hogy szólongatják. Ki más lett volna, mint Umi, aki ha jól nézi még szinte ide sem értek, de valami galibába keveredett. Odalépve hozzá és szembesülve a problémával nem tudta megállni, hogy ne nevesse el magát.
- Ne haragudj, de azt hittem már nem tudsz meglepni semmivel, de mégis mindig sikerül. –törölgette meg a szemét heves bocsánatkérések közepette, amiért még álnokul ki is nevette a szorult helyzetbe került társát. Az egyetlen módja, hogy megoldják ezt a problémát, mivel a szobor lebontása jelen körülmények között kivitelezhetetlen, hogy megpróbálják lemelengetni a jégről az odaragadt végtagot. Sky szépen oda is hajolt, és saját tenyereivel árnyékolva a hőt kezdte el lehelgetni Umi kezét, Viszont egyedül nem igazán látszott boldogulni… túlságosan nagy volt a tömb, és túl sok hideget sugárzott.
- Segíts légy szíves! –bökött fejével a kiszabadítandó kézre. –Egyedül nem boldogulok. –sóhajtott egyet. Umi közreműködésének hála, gyanútlan szemlélő számára elég érdekes képet nyújtva, de végül sikeresen kiszabadították a már kékülni kezdő tenyerét. Még meg is dörzsölgette a pórul járt praclit mielőtt újból elnevette magát.
- Szép lett volna, ha meg kell várnunk, mire leolvad rólad az egész szobor. –pillantott rá az elég méretes csapdára. Viszont nem hagyták őket túl sokáig ezen a majdnem tragédián rágódni, mert házigazdájuk éneklésre hívó kéréssel állt elő.
- Hát nem nagyon szabadna… -sandított rá kínosan Umira, hogy Naoto-san már így sem fogja megdicsérni őket –De mivel te vagy az ünnepelt, ezért én is szívesen támogatlak. –mosolyodott el karját széttárva. Üsse kavics, ennyit igazán megtehetnek, ha már eljöttek. Rii úgysem áll színpadra, így még csak azt sem foghatják rájuk, hogy mini koncertet adnak.
A színpadra lépve sokkal jobban körbe tudott tekinteni a tömegen, mégha most a háttérbe húzódva is állt Umival, átengedve a rivaldafényt Midorinak. Rengeteg olyan embert látott, akiről lerítt, hogy fontos ember. Ezt már elég jól meg tudja ítélni ránézésre is a gesztusaikból, és persze a kifogástalan megjelenésükből. Viszont a sok vendég között szemet szúrt neki egy látványosan elveszetten álldogáló szőke lány. Tudja, hogy ismerős neki valahonnan de nem tudta felidézni… Míg el nem kezdték a produkciót nem is tudott rájönni. Miután viszont felkonferálták az ünnepelt produkcióját, és minden szem a színpad felé szegeződött, Skynak is hirtelen beugrott, hogy honnan volt ismerős neki a csodaszép fehér ruhában lévő lány. Egy divatbemutatón látta, ahol egyszer felléptek! Nem is gondolta volna, hogy vendéglátójuknak még azokból a körökből is vannak ismerősei.


______________

More than words~ ♪♫

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: "Apró családi házikó"   

Vissza az elejére Go down
 

"Apró családi házikó"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Karakura Town :: Lakások, házak-