HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Hétf. Feb. 07, 2011 9:13 am

---> Hogy is történt…?

Oké. Ennyit a masszív elhatározásomról… Az ördögi, gyilkolni készülő kifejezésem, egyik pillanatról a másikra válik egy kedves, aranyos megjelenéssé. Nem csoda, hogy megleptem a hirtelen jellemváltásommal. Eh… mi ez már? Shugo Chara? Mindegy is. A kollegina egész hamar feldolgozta az eseményeket és kapcsolt barátkozási kísérletemre. Ahhoz képest, hogy le akartam hordani a sárga földig… >.> Bocsánatkérő válaszára nagyot néztem. Lehet, hogy egy kezdő Shinigamiba botlottam? Nem lenne meglepő, hisz ha egy rangidős lenne, akkor nem kért volna elnézést emiatt. Bár ez volt a minimum azok után, hogy elvette a munkámat. Mi lesz akkor, ha ezért nem kapok fizut? Hogy eszek akkor reggelire muffint, ebédre csoki tortát és vacsorára keksztekercset? Nem lesz miből megvennem! Egyáltalán nem lenne jó számomra. Miért kellene ennek örülnöm akkor?! De, miket beszél ez a lány? o.O Most sérteget vagy mi? Azt hiszem, van egy kis probléma az agytekervényeivel. Nem ártana kezeltetnie… fel is hívom erre a figyelmét.
Ano… szerintem nem ártana, ha meglátogatnád a 4. oszt… - mondanám jó tanácsomat, mikor üvöltözni kezd velem és épp, hogy nem esik le a fejem kiabálása miatt. Döbbenten nézek, hogy még is, mi az isten problémája lehet? Még végig se mondtam, és a töredékét hallva szövegemnek pedig nem kaphatná fel csak úgy a vizet. oO Meglepve pillogok rá, fel se fogom a hallottakat, pedig elég hangosan mondja. M… mi, hogy köszönjem meg…? Na de, ő neki kellene elnézést kérnie. Még is csak az én küldetésem volt, ami ismét kudarccal végződött!
… azt hiszem a kettőnk köz… - megint nem tudom végigmondani szövegemet, amiért ismét elpusztításommal fenyeget. Azt hiszi, olyan könnyű falat vagyok? Nagyon benézte akkor. Nem szeretek harcolni, de ezek a sértegetések vért kívánnak! Idegesen emelem kardomat magam elé. Lélekenergiám áramlani kezd körülöttem, ahogy egyre jobban felhúzom magam miatta. Úgy tűnik neki is feltűnt végre a helyzet állása. Magyarázkodni próbál… ezek után? Örülhet majd, hogy nem ölöm, majd meg. Csak egy kis nevelésben részesítem. Az ember… khm… Shinigami rendes akar lenni, erre ezt kapja vissza. Ok nélküli fenyegetőzést és beszólást. Hát, innen most viszont nincs visszaút! Viselje a következményeit a helyzetben, amit teremtett.
- Oké, készülj, most meghalsz! – az imént elkezdett magyarázata még egy kevés figyelmet keltett bennem. Végighallgattam volna, ha nyomos okot add problémájára. De ezzel a felszólalásával elvágta magát nálam. Eljátszotta második esélyét. Eltekintettem a Hollow kivégzése felett, de a sértegetéseit már nem hagyhatom annyiban! Lehet, hogy pályakezdő, de ez nem jelenti azt, hogy így beszélhet egy veterán, vagyis inkább egy jóval tapasztaltabb Shinigamival!
~ Mármint a „Legrosszabb Shinigami” idei győztesével…~ szólal meg Hyozanryuu, valószínűleg, sőt inkább biztos, hogy nem jött be neki önmagam dicsérgetése. Fejemben karókkal dobálom meg a méretes sárkányt, ezzel jelezve, most nem tűrőm el aljas beszólásait. Hamar megértette célzásom – nem is értem hogyan? - és rögtön javítani próbált a helyzeten. ~ Akarom mondani… ahogy mondod „gazdám”. ~ igaz, megnevezésemet némi iróniával fűzte hozzá, de pontosan ezt akartam hallani. Ellenvetést úgy sem tűrtem volna meg, főleg nem tőle.
- Igen… jobb lesz, ha készülsz… - kezdek bele válaszként az utóbbi megjegyzésére, majd oldalt csapva egyet a kardommal a levegőbe, terelem figyelmét magamra. – Sase, aratama Hyozanryuu! {Ragyogj, csiszolatlan Gyémántsárkány!} – ejtem ki az alábbi szavakat tisztán és érthetően. Számára elég egyértelmű lehet, hogy megszólítottam fegyveremet. Mégse szállhatok szembe vele úgy, hogy a megviselt katanámat használjam ellene. Lehet, hogy kezdőnek látszik, viszont lehet, hogy a látszat néha csal, és többet tud, mint ahogy én gondolom. Zanpakutom azon nyomban elkezdte felvenni Shikai alakját. Markolata eddigi csupasz, szakadt megjelenését aranydíszek váltják fel, apró kis ékkövekkel karöltve. Melyek a kardon, több helyen is felelhetőek lesznek. A markolat végéből két fonálszerű anyag jön ki, melyek végére két nagyobb ékkő csatlakozik. Pengéje éjfekete árnyalatot vesz fel, melyen elszórtan apró lilás átmenet ékeskedik, ami miatt örvénylő hatást kelt a külső szemlélő számára. Ahogy kissé csicsás viseletét felvette a Zanpakutom, még a támadásba lendülés előtt megjegyeztem.
- Ne Hyozanryuu külsejéről ítélj meg! – mondom, mint holmi jó tanácsot, viszont elsősorban figyelmeztetésnek szántam. Sokan követék el azt a hibát, hogy rossz következtetéseket vontak le így velem szembe. Pedig, aztán Hyozanryuu és én közöttem egy hatalmas szakadék, nem is egy tágas Univerzum van.
~ Miért kell folyton sértegetned? Inkább lennél büszke rám! ˇ.ˇ ~ mérgelődött Hyozanryuu az iménti felszólalásomra. Idegesítette, hogy minden küzdelmem elején, mint holmi csatakiáltást, ejtem el ezt a dumát ellenfeleim felé. De, nem időztem túl sok időt a sárkány megjegyzésén. Ki akartam használni a megdöbbentő pillanatot és akcióba lépni. Így kardomat magam elé emelve oldalasan, a Shunpót használva indultam meg felé, hogy egy vágást mérjek rá. Ha, tovább bámészkodik, és nem siet a hárítással, valószínűleg kicsit meg lesz ritkítva egyenruhája.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Kedd Feb. 08, 2011 4:18 am



Jól sejtettem, félreértett. Remek és most már ki sem tudom magyarázni magam. Pedig, olyan színpatikusnak tűnt. Sosem hittem volna, hogy Ribbon-chan ennyire keresztbe tud nekem tenni. Meg fogom bünteti! Mit kéne tennem vele? Levágom a szalagjait vagy savba mártom. A legjobb az lenne ha fognám és bevarrnám a száját.
~ Még hogy az én számat kéne bevarrni?! Kettőn közül te beszélsz a legtöbbet magadban!~ Kitaláltam, levágom a szalagjait, bevarrom a száját ÉS UTÁNA MÁRTOM SAVBA! Véres gondolatmenetem félbeszakítja Anao mondata. Értetlenül tekintek rá. Miért kéne készülnöm? Mire. Talán céloz valamire? Csak nem támadni akar? Ne! Nem akarok harcolni, abban nagyon rossz vagyok. Fantáziám sincs, hogy kitaláljam a következő támadásom. Ha ebből harc lesz, biztos, hogy én húzom a rövidebbet. Ez az egész nem is az én hibám. Ha valakinek bűnhődnie kell, nehogy már én legyek a bűnös! Miért én kapok a fejemre Ribbon miatt? Elegem van!
~Nehogy azt mond, hogy én vagyok a hibás! Kértelek rá valaha, hogy ordibálj? Az egyetlen, aki hibás itt az te vagy!~ Azt hiszi, nem tudom, hogy szándékosan idegesített fel, hogy harcolhasson. Nem értem mit lát abban a másik kardban, hiszen még elő sem rántotta a gazdája.
~De te provokáltad ki belőlem!~ Mentegetőzök, de ez nem ment meg. Hogy is menthetne, mikor ellenfelem nem gondolatolvasó. Biztos nem hinné el, hogy a kardommal ordítoztam. Az ő kardja biztos egy nyugodt, visszafogott és kezelhető kard. Én is szeretnék egy ilyen kardot. Ha valaki megkérdezné "Hé nem szeretnél egy nyugodt, visszafogott és kezelhető kardot a tiedért cserébe" biztos rávágnám "Dehogyisnem!!" vagy "Hogy a fenébe ne? Hol írjam alá?" De ilyen csak a mesében létezik. Gondolat menetem ismét félbeszakad. Hogy képzeli, hogy gondolkodás közben zargat. Vá..várjunk csak! Komolyan gondolja ezt az egészet? Meghalok. Olyan nagyon meghalok.
~Ne nyafogj már te óriás csecsemő! Inkább mozdulj, ha nem akarod egy kardra nyársalva végezni!~ Nem, nem akarom kardélre hányva befejezni életem... mármint halálom vagy.... Áhh nem ez a lényeg. Már megint elvesztem a gondolataimban. Nem ez a legjobb idő arra, hogy ezt átgondoljam. Hátra lépek párat, de a kardom még mindig nem rántom elő. Tán még megmenthetem a helyzetet egy gyors magyarázattal
-Öhm... Valójában nem neked szántam a....- Félbeszakít. Épp a kardját szólítja. csak bambulok magam elé és várom mi lesz.
~Mi a fenét csinálsz te elmebajos?!?!~ ordít rám Ribbon-chan. Ettől kicsit összeszedem magam
~De! De olyan ijesztő a kardja. Nézd meg, biztos elver téged. Távolról látszik ki az erősebb!~ Ribbon- chan elhallgat. Pedig úgy sejtettem, elkezd velem vitatkozni. Nem érek rá ezen gondolkozni. Ellenfelem már támad. Gyorsan előrántom a kardom. Olyan, mintha ellenem lenne, mintha nem tetszene neki hogy előhúztam
~Ribbon-chan?~ kérdezem kicsit aggódva. el sem tudom képzeli mi történhatatt
~Azt mondtad, lecserélnél amint lehetne, tehát nincs szükséged rám. Biztos, meg tudod oldani nélkülem.~ Épp nagyon csúnyát készülök mondani. Mégis hogy képzeli hogy ellenem van? Rendben! akkor nem is fogom használni. Ninncs időm a mérgelődésre. Ki kell kerülnöm a támadást különben nem egy darabban végzem! oldalra mozdulok hátha kikerülhetem. Ez egy reflex szerű mozdulat, még csak nem is tudatos. "Furcsa, hogy nem a kardom használom" gondolhatja Anao. Nem is rossz ötlet, ezzel megzavarhatom. Shunpót használva hátrébb kerülök pár lépéssel, kikerülve ezzel kardja hatóköréből. Ameddig csak lehet el kell rejtenem, hogy képes vagyok shikai formába váltani. Egy óvatlan pillanatban, mikor nem számít rá, akár egy támadással is eldönthetem a harc kimenetelét. várom a következő lépését, bár tudom, ez az elugrálás nem sokáig fog beválni. Máris elkezdek gondolkodni egy lehetséges taktikán, melyet sikerrel bevethetek.


A hozzászólást Yamasaki Shizuka összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 12, 2011 7:43 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Kedd Feb. 08, 2011 8:43 am

Shunpóval igyekszek ellenfelem felé. Talán kicsit túl hirtelenre vettem a figurát. Nem szoktam ennyire komolyan venni egy harcot. De, így ránézve erre a lányra… itt van ez egyáltalán? Csoda, hogy katanáját előrántotta a védekezése. De, ilyen fejet akkor vág a shinigami, hogyha Zanpakutojával társalog. Ennyire ráérne beszélgetni? Ahogy haladok felé csapásommal kis aggodalmat vélek felfedezni a kollegina arcán. Mi baja lehet? Megijedt volna? Azért egy ilyen vágást még én is hárítok, csukott szemmel is akár. Na, jó, talán túlbecsülöm magam, de akkor is! Emiatt sem láttam értelmét, hogy csapásomat megszüntessem. Aki nem véd ki egy ilyen csapást, jobb, ha visszamegy az Akadémiára… Kicsit későn ugyan, de kapcsol és sikerül kikerülnie a támadásomat. Szinte ösztönösen lépett félre a pengém útjából. Nem értem… azt hittem, hogy a kardját használja… azért vette elő nem? Azért pocsékolt el apró másodperceket elővételével, hogy alkalmazza. Lehet, hogy tévedek? Nem ez lenne az utolsó esett. De mi van akkor, ha egy olyan Shinigamit fogtam ki, aki még meg se tudja szólítani a kardját? Shocked Várjunk… az nem lehet, hisz akkor még Akadémiai cuccban lenne. Lehet, hogy egyszerűen nem akarja még használni? Hm… ilyen megfontolt lépést nem minden Halálisten tesz. Akkor viszont, biztos tartogat jó pár trükköt is, amivel tényleg meglephet. Lehet, hogy óvatosabban kell, hogy hozzáálljak az egészhez és nem örült módjára hadonászni a Zanpakutommal, mint egy faággal? Mondjuk ez jó első lépés lenne. Tervemet követve visszakényszerítem figyelmemet a harcmezőre. Túlságosan elkalandoztam e miatt a húzása miatt, ami nem lenne csoda, hogy ha ki akarna használni. Ébernek kell lennem, ki tudja, mire készül. És kevesebbet elmélkedni. Úgy is csak belefájdulna a fejem. Nagy változás nem lépett fel a harcmezőn. Csak pár lépést hátrább Shunpózott. Nem csinál semmit. Nem tudja, hogy még is mi legyen a következő lépése? Ebben rásegíthetek. De… mi ez a gondterhelt kifejezése? Lehet, hogy tényleg Zanpakutojával társalgott ez idő alatt? Nem lenne meglepő, hogy ha hangos beszédre váltott volna miatta. Velem is gyakran megesik. Előző osztagomból is úgy selejteztek le. Amíg nem látok ezen érvelésemre alátámasztó jeleket, addig viszont nincs visszaút. Kiprovokálta. Hogy ha most azt mondanám, bocsi, de még se az ciki lenne rám és ránézve is, azt hiszem. Így mindkettőnk becsülete romlana egyet. Az övé, azért mert olyan hatást keltenék, hogy lenézem, mert gyengének titulálom. Az enyémen azért, mert mint egy gyáva meghátrálok. Büszkeségem emiatt nem engedi, hogy véget vessek ennek a viaskodásnak. Így rásegítek következő lépésére.
- A helyedben nem nézelődnék, hanem komolyan venném a helyzetet. – shunpózok mögé, hogy kicsit megijesszem ezzel. Hisz, szándékosan is mehettem volna a sarkába egy alattam támadás elsütésének érdekében. - Már nincs idő visszafordulni! – ahogy ezt mondom, ismét előtte vagyok. Emiatt leeshet neki, hogy jelenleg csak szórakozok vele. Kisebb vigyort ejtek el felé, majd hátrább shunpózok a levegőbe. Nem vonna le rossz következtetéseket, hogy ha összezavarási technikának akarom ezt az, ide-oda shunpózást használni. Mondjuk, van is értelme, a lépéseimet valószínűleg nem tudja követni rendesen vagy csak nehezen. Amíg a levegőben vagyok, nem tétovázok. Belekezdek a bennem felmerülő apró ötletbe, mint támadás.
- Bakudou 01: Sai! – alkalmazom a kidout, míg a levegőben vagyok. Bal kezembe átvéve a katanám, hogy jobbommal le tudjam írni a kötelező köröket, melyet ilyenkor kell tenni. Ha, minden igaz meglepetés szerűen érheti a technika. Így, ha sikeresen tudtam kivitelezni, akkor most mozgását ezzel gátolni tudom. Ezt a tehetetlenségét pedig ki is használom.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou 33: Soukatsui! – a hosszan elhúzódó idézést sikerült egy szusszal végigmondanom. Így nem is a tenyeremből előtörő kék energia labda csapolt le hirtelen, hanem a nagy monologizálásom. Nem is lepődnék meg emiatt azon, hogy ha ki tudna térni a Hadou elől. Hisz mire végigmondtam az idézést, bőven kiszabadulhatott a Bakudou alól. Feltéve, ha sikerült neki. Kíváncsi vagyok, mit lép ezután…?

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Yamasaki Shizuka   Kedd Feb. 08, 2011 9:42 am

A legjobb az volna, ha használnék egy "Bakudou 01: Sai"-t és utána a kardomat használva azonnal lerendezhetném. "De csitt mi fény tör át az ablakon?" khmm.. mármint "Mi a fene történik basszus?" Máris a lényegre törne? Shunpot használva mögém kerül. Gondolom támadni akar. Ránézésre nem valami megfontol. Legalábbis az előző támadásából ez szűrhető le. Ebben az esetben biztos hogy támad. Ennyire lebecsülne? Azt hiszi nem tudom követni a mozdulatait? Eddig nem akartam harcolni, de ez vért kíván, így lebecsülni valaki!
~Jó lenne, ha most már átgondolás helyett támadnál!~ Ribbon-chan rám szól.... hogyne ez természetes. Megszoktam. Sőt most még igaza is van. Kicsit kedves volt a hanglejtése.
~NE ÁLTASD MAGAD UTÁLLAK!~ Igen sejtettem, hogy ez lesz a vége, ha ilyenekre gondolok. Szerintem akkor is aggódásból mondta. No de itt az ideje támadni. Katanám fölemelem a hátam mögött álló felé suhintok. Mi történt? Hisz itt sincs? Illúzió lett volna? Biztos nem! Ilyen gyors? Akkor csak szórakozik velem! Na most aztán dühbe gurultam!! Épp készülök megtámadni a katanámmal. Hol is a terv amit kigondoltam? Azt hiszem, nem megy tiszta fejjel gondolkodni. Mintha a "Bakudou 01: Sai"-t szerettem volna használni. Nem baj, így is megfelel. Tehát elindulok felé, még az első lépést sem tehetem meg mert közbeszól. "Bakudou 01: Sai"
~Hogy az a! Mondtam hogy figyelj te agybeteg idióta! Most aztán benne vagyunk a sz@rban, de nyakig!~ Ezt megkaptam. Jogos. Fájdalom beismerni, de Ribbonnak igaza van. Ki az a hülye aki bedől egy ilyen ócska trükknek. Látszik, hogy kezdő vagyok. Bár ez még nem olyan durva lépés. Még szerencse, hogy nem egy hadou-t használt ellenem! akkor baj lenne. Bár az elől meg könnyű szerrel elugrottam volna. Sokkal okosabb ötlet lett volna, előbb meggátolni a mozgásban és...
~És? És mi te ütődött?! Figyelj már oda, épp ezt csinálja!!~ Ó basszus! Hogy én mekkora egy hülye vagyok. Most rögtön ki kell szabadulnom mielőtt bele.... "Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod....." Ne, ne, ne, ne várj még!!! TT - TT Mi a francot csináljak, mozdulni sem tudok.... Csak nem kétségbe estem? Úr isten kétségbe estem!!!
~Remek, te zseniális vagy... EZT, MÉG A VAK IS LÁTJA!!! Még az ellenfeled is a bamba képedből!~ Látszik rajtam? Most tök flúgosnak tűnhetek. Várj! Szedd össze magad! Nem lehetsz ilyen puhány!
~Most komolyan egyesszám hármas személyben beszélsz magaddal? Ez már a vég kezdete! Hahó valaki! Ki akarok szállni!!!~ Szuper. Nem elég, hogy kétségbe estem, még Ribbon-chan is adja az önbizalom romboló adást. [21:37:15]"...Az Igazság és Mértékletesség nevében.." Elég legyen! Most rögtön kitörök innen valahogy. Mit tanultam az akadémián? Hogy kell megtörni a bakudou kidoukat. Egy egyesszintű képességgel csak sikerül. Hogy is.... nem jut eszembe. Pont egy ilyen fontos pillanatban kell csődöt mondania az emlékező készségemnek. Pedig emlékszek, hogy megtanultam. Nem érhet így véget egy harc.
~Gondolkozz már te csődtömeg!!!!! Itt vagyok én, itt vannak a kidouk. Valamit csak ki tudsz találni!!~ Persze mondani könnyű, akkor igazán segíthetne....
~Ez a te harcod. Neked kell nyerned. Ha most segítek, sosem fogsz tudni magadtól megoldani egy problémát. Én most csak egy eszköz vagyok. Ha az akarod, hogy segítsek, használj.~ Ez olyan megható. Mindjárt bekönnyezek. Még az önbizalmam is megjött. így igaz, ha ki akarom érdemelni a kardom és a helyem a 6. osztagban, akkor bizonyítanom kell. Minden kétségbeesésem szertefoszlik, érzem. Meg tudom csinálni! Eszembe jutott!!!! Csak egy kis lélekenergia emelés! Behunyom a szemem, mély levegőt veszek, szép lassan izzani kezd körülöttem a levegő. Narancssárga fény jelenik meg és a kidou szerte foszlik. Remek itt az alkalom.
-Hineri, furutte jibun kudasai Ribbon-chan {Ugrás, forgás, kérlek mutasd magad Ribbon-chan}- fordulok egyet egylábon, mire leteszem mindkét lábam, megjelenik kezemben négy színes, feliratos szalag. Shunpot használva elindulok Anao felé, kikerülöm a támadását, melyet épp hogy befejezett. A háta mögé kerülök. Úgy döntök, legjobb lesz ezt gyorsan befejezni.
-Toripurujampu! {triplaugrás}- szólalok meg hangosan hátulról. Anao épp a kidoujával foglalkozik, nem hiszem, hogy észre vett. Remélem nem. Első lépés a megbénítás. Olyan hosszú szalagot használok, amilyen csak szeretnék. Szerintem elég, ha száz méteres egy szalag. Ahhoz, hogy elkapja bőven elég, hisz kettő szalagot fogok használni hozzá. mozgatni kezdem a szalagokat, vízszintes hullámokat írok le vele. Mikor elég lendületet adtam neki, elindítom Anao felé. Ha nem vett észre tuti találat, ha észrevett... nos az majd kiderül...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Szer. Feb. 09, 2011 6:15 am

Nagy levegőt veszek, ahogy elküldöm ellenfelem felé a Soukatsuit. Ez az idézés jól kifogott rajtam, kissé hosszúra sikeredett. Kíváncsi vagyok mit fog lépni erre. Nagy pihengetésem közben nem tűnt fel, hogy a célzott személy már lépett is eme támadásomra. Így meglepve ért kolleginám hűlt helye, ahova a támadást küldtem, mint kiderült, fölöslegesen. Hova lett?
~ Mögötted, te Harci Zseni! Fordulj! ~ mordul fel Hyozanryuu, választ adva a kérdésemre. Sértegetésén ezúttal nem időzhetek el, az se kérhetem számon rajta, hogy megint irányítani próbál. Nem is lenne miért, mikor neki van igaza. De hiába figyelmeztetett és teszek úgy, ahogy mondta. Már késő. Amint az adott irányba fordultam, két hosszú szalag jött velem szembe. Próbáltam kikerülni őket, de még így is kifogtak rajtam. Rám tekerednek, mint egy kígyó, ezzel meggátolva további mozgásomat. Ráadásul volt olyan furfangos, hogy Zanpakutomat is lekötözte, így azt, ha akartam volna, ha nem sem tudtam volna felhasználni az épp fénysebességgel felém száguldó újabb szalag hárításához. Így sikeres találatot tud vele kivitelezni. A szalag becsapódását egy szisszenéssel nyugtázom, mely összeszorított fogsorom ellenére is kiszűrődött. Arcomról fájdalom jelei olvashatóak le, amiért a csapás bal tüdőmet érte. A fejem előrebukik, ahogy küzdők a levegővétellel. Bal kezemet nehezen mozgásra kényszerítve ragadom meg a szalagot és rántom ki a sebből, melyet okozott. Amondó vagyok, minél gyorsabban távolítom el a fájdalom okozóját a sebből, annál jobb és kevésbé fáj. De az iménti meggondolásomban tévednem kellett. Így se volt kellemes élmény, ez is fájt, de biztos, hogy kevésbé, mintha lassan tettem volna meg ezt. A sebből áradó vér kezdi beitatni a ruhámat. Úgy érzem a létfontosságú szervem nem sérült. De elég mély vágást hagyott maga után. Ha nem rögtönzők rá valami kötésszerűt, valószínűleg rosszabb vég várna rám, mintha a vértől megfulladnék, amint a tüdőmbe kerül vagy valami hasonló. Fogalmam sincs mit akart ezzel elérni.
- Erre azért nem számítottam… - motyogom orrom alá alig érthetően. Elsősorban magamnak jegyzem meg, de valamiért a gondolataim hangosan akartak felszólalni.
~ , Anao! Jól vagy? ~ támad le rögtön Hyozanryuu kérdésével. Biztos megérezte, hogy kicsit gyengéden sikerül a kezemben tartanom a kard nyelét. De, nem hiszem el… ismer engem nem? Nem vagyok holmi porcelánbaba, hogy pár zsineg kifogjon rajtam! Annál azért keményebb fából faragtak! És ezt Ő is tudhatná. Nem kellene rögtön temetnie. Különben is… eddig nem a halálomat kívánta? Leleplezted magad öreg!
~ Ö… öreg?! Csak a becsületemet féltem! Hisz én égek miattad, ha így hagyod magad! >_> ~ adta be ostoba magyarázatát. Azt hiszi, elhiszem mi? Különben sem hagytam magam. Csak meglepett a támadása. Nem erre számítottam. Ez van. Előfordul. Egyáltalán mit alkalmazott? Azt se tudom.
~ A Zanpakutoját. És a kardjáról leír, hogy folyamat csipkelődnek egymással. ~ felel tanácstalanságomra. Milyen rendes. Rájött, hogy az értelmes kikövetkeztetések még nem sikerednek túl jól és gondolkodik helyettem. Ha, nem ismerném, most azt mondanám, hogy aggódik. De még is mire fel, állítja ezt? Ilyet még én okoskodtam ki az imént. Nem ér utánozni! Szemem sarkából Zanpakutom felé nézek, ekkor látom meg, hogy a fegyverem is hasonlóképp, mint én fogságban van. Szóval innen alapozza állítását. Oké… akkor jobb lenne, ha nem venném vérre menő küzdelemre, ezt az egészet. Ha, tényleg a karddal vitatkozik hangosan. De, mi lenne ha… játszadoznék vele akkor?
~ Remek ötlet, de… meddig akarsz a még a levegőben raboskodni? Vágj már vissza! ~ förmed rám. Szavai villámként hasít belém, de nem az ijedség miatt, mielőtt valaki erre gondolna, hanem inkább azért, mert olyan, mint valami alternatív doppingszer, ami ösztönzőleg hat rám. Igaza van! ~ Még jó, hogy igazam van… kettőnk kőzöl még is én vagyok az Ész vagy mi… ~ inkább vagy mi. Neutral De, ezt ne fitogtassuk most.
- Nem számítottam erre, de nem is fog ki rajtam. – fejezem be az előbb motyogott szövegemet, közben gonoszkád tekintettel és gúnyos mosollyal egybekötve emelem fel fejemet és nézek egyenesen rá. Az arckifejezésem igencsak rémisztő lehet. Ritka ilyet látni tőlem. Így ilyenkor ezek mindig jól sikerülnek. Emellett ellenfelem számára az is elég hihetetlen lehet, hogy a támadásával okozott fájdalmat képes voltam elviselni. Nem hiszem, hogy minden második ember tudta volna ilyen mesterien tűrni ezt a technikáját, mint Én. Cool Viszont Hyozanryuunak köszönhetően már tudom a tényállást, így már csak egy remek alakítást kell adnom a „dühös” shinigamiról.
Az előbbi megjegyzésemet, hogy értse, azután cselekszek, miután felfogta egyáltalán mit mondtam. Alakításom kezdéseként legyen, az első lépés mondjuk a… szalagokból való szabadulás… és, hogy ne legyen túl egyértelmű, nem Zanpakutomat alkalmazom, hanem meglepem. Bal kezemet nehezen ugyan, de sikerül felé fordítanom nagyjából, majd mutatóujjammal felé bökve mondom a következőt.
– Hadou 4. Byakurai! – a fehér-villámszerű, erőteljes támadással, egyenest a kezében fogott szalagokat célzom meg. Abban reménykedem, hogy ha azt fenyegetem, elengedi vagy meglazítja őket, esetleg kitér az útjából és így ki tudok szabadulni. Ha nem, akkor másik szabadulási tervet kell kieszelnem. Lehetőleg minél hamarabb. Ha az alakításomat jól akarom végezni nem árt, majd a sebemet minél előbb ellátni és ezt csak akkor fogom tudni kivitelezni, hogy ha nem vagyok lefogva.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Yamasaki Shizuka   Szer. Feb. 09, 2011 11:19 am

Wow! Na ez a támadás, aztán szólt egyet. Jó ég, mi lett volna, ha ott maradok. Szerencse, hogy tudom néha használni az agyam. Ez a szalagos támadás sem egy rossz ötlet. Biztos meglepem. Biztos. Remélem. Elkaptam? Elkaptam. ELKAPTAAAAM!!
-~Ne örülj még! Amint látom ez nem teljesen úgy sikerült, ahogy szántad.~ Ezt meg mégis, hogy érti? Talán örömködést hagyni kéne az eredmény után. Hogy is szól a mondás? „Ne igyál előre a medve bőrére!” De akárhogy nézem, sikerült. Mi ez a vészmadárkodás? Csak az ünneprontáshoz ért ez a kard.
-~Hallom… még mindig. Különben meg ha használnád rendesen a szemed, észrevennéd, hogy nem érte el a tüdejét.~ Nem? Komolyan mondja? Hát ilyenben nem viccel, legalábbis azt hiszem. Még nem harcoltunk ilyen ellenfél ellen élesben. „Erre azért nem számítottam…”
~Hát erre én sem. Mond csak Ribbon-chan, ennek nem kellene komolyabb sérülést okoznia?~
-~Ne szólj be, nem az én hibám. Te nem tudsz használni! Ha erősebb lennél….~ Oké, oké ne is folytasd! Épp kezdenék belejönni, erre nem sikerül semmi. Nem kéne ezen ennyire kiakadnom. Nem sok harcban volt részem…
-~Pontosabban kettőben..~ Nem számít! Tehát, nem sok harcban volt részem, de azt hiszem ez a legprofibbakkal is előfordul. Sőt biztos vagyok benne. Inkább a következő lépést kéne kitalálnom. Nem használhatom ismét ezt a támadást, hiszen már számítana rá. De ezen kívül elég gyengék a támadásaim és a kardom sem ismerem még eléggé. Valamit tennem kell. A legjobb lenne kidout használni. Például egy idézést, amíg még tartom a szalagjaimmal. Ez egy elég jó ötlet, érdemes lenne belefogni. Így is teszek. Melyiket kéne használnom. Abból kell kiindulnom, hogy ő nem tudja, mire vagyok képes, így meg tudnám lepni szinte bármivel. „Hadou 31: Shakkahou” Ez megfelelő. Kicsit hosszú ugyan az idézés, de megéri. Nem! Nem fogom rögtön az elején ellőni minden képességem. Higgye csak azt, hogy egy béna, gyenge és tehetetlen ellenfél vagyok.
-~Ha ezt hiszi, jól hiszi.~ Ribbon-chan a szokásos lenézéssel szól hozzám. Mintha nem is aggódna a harc végkimenetelével kapcsolatban. Pedig van miért aggódnia. Nagy valószínűséggel nem nyerhetek. Lehet, épp ezért nem izgul?
-~Én figyelnék a helyedben…~ Figyelne? Mire? Figyelek én, de még mennyire figyelek, ha ennél jobban figyelnék, akkor…. A lényeg, hogy figyelek.
-~Értem. Akkor gondolom, meg tudsz birkózni ellenfeled következő támadásával is.~ Következő támadás? Támad! Megint? Csak egy Byakurait lő felém? Azt reméltem, ennél már komolyabban vesz. Könyörgöm, az előbb sebesítettem meg súlyosan! Most aztán mérges vagyok… Könnyű szerrel elugorhatnék előle. Miért maradnék ott, ahová lő? Nem akadályoz a mozgásban? Pocsékolni akarja a lélekenergiáját vagy mi? Kénytelen vagyok elugrani, ha nem akarok találatot kapni. Így is teszek, elugrok. Ám nem számolok egy aprócska, mégis igen fontos dologgal. Amint elugrok a szalagjaim meglazulnak. Ahha! Tehát ez volt a célja. Nos igen, így már van értelme. Ideje lenne legalább három lépéssel előre gondolkodnom. A szalagjaimra pedig már nincs szükség, amúgy is eltépi őket. Mielőtt ez megtörténhetne, elengedem, és szalagjaimon rövidítek. Száz méteres szalagokkal mégsem tudok olyan könnyen mozogni. Bőven elég lesz egy szabványhosszúságú, mindössze hat méter. Ez lényegesen kisebb, mint az előbb és egyszerűbb vele a védekezés. Esetleg a támadás. Az egyetlen probléma, hogy ellenfelem előnyére cselekedtem. Azt a pici helyzeti előnyöm is elvesztve, mely eddig megadatott. Innentől számolni fog a szalagjaimnak ezen képességével. Az sem kizárt, hogy távolban marad, és onnan használja a kidouit. Az nagyon kellemetlen lenne, tekintve, hogy nem tudom mit rejteget még a „kalapja alatt”. Elég a szócséplésből A tettek mezejére kell lépnem. Olyan helyzetbe kell hoznom, hogy ne tudjon kitérni. Mintha sakkoznánk. Mattot kell neki adnom. Egy olyan igazi, „mindegy hova lépek, vesztek” mattot. Ezt kitalálni könnyű. Kivitelezni. Az jön most. Semmi ilyesféle támadásom sincs. Kombinálnom kell. De mit mivel és mikor? A legjobb lenne, ha ezt majd útközben ötölném ki.
-~Használd már azokat az átkozott szalagokat!!~ Használjam, mi a fenére használjam? Csapkodjak vele? Elugrik, ha meg akarom ragadni vele.
~Mond csak Ribbon-chan, esetleg tudok olyat, hogy kiegyenesítem a szalagokat, és úgy használom, mint egy kardot?~ Csend következik. Biztos azért van csendben, mert lehet. Hogy ez eddig nem jutott eszembe. Itt az újabb taktikai előny. Ám oda kell figyelnem, hisz nem csak nekem vannak még meglepetéseim. A közelharcban ugyan nem vagyok túl jó, de ezt ő nem tudja. Hátha sikerül blöffölnöm. Megindulok felé, a szalagjaim utánam hullámoznak. Meglepődhet elsőre, hogy ezt miért így használom, mi lehet a tervem. Eközben két szalagom eltüntetem. Így kettő marad, melyek egyre rövidülnek. Végül felveszik egy közepes méretű katana hosszúságát. Kis lélekenergiát vezetek beléjük. Ennek hatására mind két szalag tömörebb anyagúvá válik. Úgy tűnik ilyet is, lehet velük, bár koránt sem olyan tömör, mint egy rendes kard, könnyebb is. Ha nem koncentrálok félő, hogy ismét sima szalag lesz belőlük. Azt is lehet, hogy ha összetalálkozik az élük egy rendes katanáéval eltörik, vagy elszakad. Épp készülök lesújtani Anaora. Egyik fegyveremmel a fejét célzom felülről, ám ez csak áltámadás. Valójában a sérülése a célom a másik szalaggal. Így nem lényeges, hogy a szalag bírja e vagy sem a kard élét. Remélem, összejön. Szerintem a sikertelenségre nagyobb az esélyem. Sosem használtam még így a kardom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Csüt. Feb. 10, 2011 6:25 am

Haaah’? Sikerült! Mondjuk persze, hogy sikerült... csak rá kell nézni és a tétovázásából már tudni, hogy kezdő.. Egy tapasztaltabb Shinigami kapott volna az alkalmon és kihasználta volna a helyzetet, míg le vagyok fogva. Én legalábbis ezt tettem volna. Egy kidouval céloztam volna meg a fogságba ejtett ellenfelemet. Mondjuk, én nem vagyok tapasztalt Halálisten, de elég edzésben vettem már részt, hogy ezt Én is tudjam. "Ha, ilyen helyzet adatik, használd ki! Ki tudja meddig élsz!" *>*
~ Úgy érted, hogy Én tudom. És általában felelevenítem az emlékeid...~ már megint sérteget! Nem hiszem el. Attól még, hogy beszólogat nem fog jobban állni a szénánk, ezt Ő is tudhatná. Igaz, hogy a Byakuraial el tudtam érni azt a hatást, amit szerettem volna – meglazított, akadályozó szalagok -. Viszont a balomon virító véres sérülés nem fog eltűnni. Számolnom kell azzal is.
A földet érés után, amit sikeresen tudtam kivitelezni. Nem a támadáson kezdem törni a fejemet, hanem a sérülésemmel kezdek el foglalatoskodni. Az egyenruhám ujjának a végéből vágok le egy nagyobb darabot, hogy kisebb ügyetlenkedések közepette a sebre köthessem. Nem lenne bölcs dolog ilyen sérüléssel ide-oda ugrálni. Csak hátráltatna, ha nem látom el. De mielőtt kötözni kezdeném magamat, megbizonyosodok arról, hogy ellenfelem és szalagjai nem jelentenek rám veszélyt eme pillanatban. Siker. Látom, ahogy a kardjával konzultál a következő lépésről. Legalábbis gondolom, hogy azon. Igaz, nem látszik hű de, remek harcosnak, ami igaz, rám tekintve jó, hisz én se vagyok valami ügyes. De, azért annyira igen, hogy ne minden pillanatban Hyozanryuut kelljen faggatnom a következő lépésemről. Kezdetekben jómagam is elég sokat támaszkodtam rá. Végül egy edzés folyamán kapott jó tanács alapján elkezdtem önállósodni a küzdelemben és csak a legszükségesebb pillanatban hallgatni rá. Úgy vélem ezzel a döntésemmel ő is elégedett. Na, de, vissza a harctérre!
Míg próbáltam sebemet bekötni, egész hamar eldöntötte kolleginám, hogy miképp akar támadni. Csudába, megelőzött! Futni kezd felém, szalagjai mögötte hullámozva követik. Kérdőn oldalra biccentem a fejemet, nem értve, hogy még is mit akar velük kezdeni. Elkapni mégse hagyom magamat még egyszer. Ennyire nem nézhet szerencsétlennek… Na, most meg két szalag el is tűnt, ha nem képzelődöm. Shocked Mi van? A megmaradtak pedig összemennek. Mi, mi, mi ez már?! Olyan lett, mint egy kard, amint lélekenergiát is fektetett bele. Biztos, hogy jó ötlet? Nem úgy néz ki, mint ami kibír egy másik karddal való érintkezést… Tény, hogy próba szerencse. De nem engedhetem meg, hogy még egy találatot bevigyen. Főleg nem így, hogy nem hagyta, hogy bekötözzem magamat. Mai fiatalok… tudnám hova sietnek… >.> Akkor most én jövök! A szalagkarddal fejemre készül lecsapni. Gúnyosan elmosolyodom, majd kardomat magam fölé tartva, a csapás útjába, mondom ki a parancsszavakat.
- Ishi no hogo {ékkő védelem}! – ahogy elhangzott a kardból, hasonló kövek egyike jelenik meg, ami díszíti is katanámat egy pajzsot alkotva fölöttem. Ezzel sikeresen tudtam feltartoztatni támadását. Ügyes gondolat volt ez a szalagkarddosdi tőle, de a Zanpakutomnak ez nem akadály. Épp egy csípős megjegyzést tennék ellenfelemnek emiatt, de mielőtt bármit szólhatnék, Hyozanryuu feltartoztat ebben.
~ Ez csapda! A sebre céloz! Védekezz! ~ figyelmeztetésére gyorsan reagálok. A felemelt pajzsot megérintve húzom ketté, így megkettőzve azt, a másik támadásának útjába állítom. Ami sikeresen tudta hárítani a csapást. Egy kis… vagyis egy nagy bökkenővel. A szalag, ahol belecsapódott, azon a helyen elkezd lassan végigrepedezni a pajzs. Hát igen, fél pajzs = fél erő. A másikkal is nehezen tartom vissza a szalagpengét. Nincs mit tenni. Ha itt maradok, akkor mindkét támadása talál. Emiatt hirtelen el shunpózok mögé. Amint kiléptem a pajzsok alól, azok egy-két másodpercig még fent álltak, majd a szalagoknak megadva magukat törtek apró lélekrészecskékre és hullottak a földre. Ahogy mögé értem, nem tétováztam. Rögtön cselekedtem.
- Bakudou 04: Hainawa! – kezeimet közelebb rakva egymáshoz kezd el sárgás fényű kúszókötél megjelenni körülötte, majd az ellenfelemre csavarodik, ha minden jól megy. Bár nem hiszem, hogy képes olyan hamar reagálni, hogy hatástalanítani tudjon egy kidout. Yare, yare… nem illik a másikat sebellátás közben megtámadni. – jegyzem meg kisebb fejj ingatással, majd hátrább shunpózok tőle, hisz ki tudja, meddig tartja fel a kidou, amit alkalmaztam. Majd gyors sebemre kötöm az anyagdarabot, míg van rá időm. Ha, már nincs a kötél szorítása alatt, akkor védelmi pozíciót veszek fel és várni kezdem türelmesen, hogy mit lép következőleg. Úgy néz ki, Ő is olyan ellenfél, aki szeret mindent azonnal alkalmazni. Ez a hasznomra is lehet. Csak védekeznem kell. És így összevonhatom a kellemetlent a hasznossal. A Zanpakutom gyorsabb feltöltődésének képében.
Ha, esetleg még mindig nem tudott volna szabadulni, akkor a kis frappáns shinigami technikát alkalmazom a „Hadou 31: Shakkahou”-t. Mely, míg le van fogva esetleg találattal is tudom kivitelezni. De ki tudja… sok meglepetést tartogathat még számomra ellenfelem. Csak rajta múlik, hogy védekezek e vagy támadok?

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Csüt. Feb. 10, 2011 8:24 am

Ahogy vártam. Első támadásom nem ért el sikert. Ám erre nem számítottam, nem tudtam, hogy képes pajzsot létrehozni. Nem is akármilyet. Igen erős pajzs. A szalagom nem tud áthatolni rajta. No de sebaj! A második támadásnak kell találnia. Mi? Sikertelen? A pajzsa ketté tud válni?! Még egy meglepetés. Utálom a meglepetéseket! Túl nagy lendületet vettem, mikor elrugaszkodtam. Meg is lett az ára. A szalagom nem csak visszapattan, olyan mintha a pajzs visszalökné, elvesztem az egyensúlyom és mintha ez nem lenne elég, még darabjaira is hullik az egyik szalagom. Ez igen idegesítő, az összes szalagomnak ára van. Mindet a lélekenergiám felhasználásával hozom létre. Igaz nem túl nagy erőfeszítés, de ha ez még sokszor előfordul, hosszú távon ennek is meg lesz a hatása. Túl egyértelműen támadtam és túlságosan elhamarkodtam lépésem. Többet ez nem fordulhat elő. Ráadásul a másik szalagom is megrepedt. Így már nem veszem hasznát, még egy legyet sem lenne képes visszaverni. Meg kell javítanom. Ez persze újabb értékes lélekenergiámba kerül. Nem sokba, de „ki a kicsit nem becsüli…’ Ezt a pajzsot meg kell jegyeznem. Biztos, sokszor fog vele előhozakodni. Ez nagyban gátolja a szalagjaimat. Hatástalanítanom kell. Vajon kibír egy kidou támadást? Ha kettéosztja, kétlem. Ebből kell kiindulnom. Még én sem mutattam meg mindent. Az én pajzsom is igen hatásos. Ezt a képességem elrejtem, ameddig csak lehetséges. Újra támadásba kell lendülnöm és megpróbálni. „Bakudou 04: Hainawa” A fenébe! Ismét túl sokat tétováztam, tervemen gondolkodva. Megpróbálok kiszabadulni, de ez nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnt. A lélekenergiám ilyen szintű növelése nem elég, de nem akarok ennél többet pazarolni. Így is elég kevés áll rendelkezésemre. Jóval kevesebb, mint ellenfelemnek. Azt hiszem, jobban is gazdálkodok vele.
~Szerintem nincs időd rá, hogy elemezd az egy főre jutó energiafogyasztást… ~ Halgass és próbálj meg hasznosabb lenni! Szinte reflexszerűen teremtem le. Kicsit tán keményebben is, mint kéne. Hisz még gyerek és csak jót akar nekem. Nem érdekel, nem kellene folyton megszakítania, mikor átgondolom a következő lépésem. Kénytelen leszek még több lélekenergiámtól megszabadulni. Nem tanácsos egy helyben állni ilyen sokáig. Ez így tiszta célpont. Hülye, aki elhibázza.
~Reméljük ő.~ Szuper! Kellett emlegetnem a támadást. Máris megtámad. Nem is akármivel. Most már, kénytelen vagyok kiszabadulni, ha nem akarom, hogy eltaláljon. Lélekenergiám növelni kezdem. Ez így túl sokáig tart. „Hadou 31: Shakkahou” Ez a mondat, mint villám hasít belém. Reméljük a támadás nem fog. Összerezzenek az ijedtségtől. Ezt nem kerülöm el az biztos. Már a pajzsom sincs időm felhúzni. Mozdulni sem bírok. A támadás pedig hihetetlen sebességgel repül felém. A szemem összeszorítom, felkészülök a becsapódásra. Még nem ért el hozzám, de már érzem a levegő változását, ahogy a forró gömb felém repül. Elmondanék egy imát, de nincs kinek. Eltalál, emiatt a Hainawa hatása eltűnik. A földre zuhanok, illetve a földre lök a Shakkahou. Ebben aztán volt erő. A támadástól ledermedek. Fáj, miért ne fájna? Az a lényege, hogy fájjon! Ez a kicsi fájdalom semmi ahhoz képest, amit én okoztam neki az előbb és milyen jól viseli. Én pedig? Fekszek a földön egy ilyen semmit érő támadás után. Föl kell kelnem. Felülök, az arcom és a karjaim melyeket az utolsó pillanatban tettem magam elé csúnyán megperzselődtek. Nem kezdhetek sírni, pedig kedvem volna hozzá. Ebből is látszik milyen gyerekes vagyok. Nem szégyeníthetem meg magam és az ellenfelem. Erőt veszek magamon és fölállok, bár arcomon látszik, hogy érzem magam. Most már érzem, nem vicc. Komolyan gondolja és ha egy kicsit is figyelmetlen leszek kihasználja. Nincs kegyelem. Vagy ő vagy én. Kicsit megrázom a kezeim, hátha hűl tőle. Végre összeszedem magam. Persze még mindig le vagyok sújtva.
~Shizuka minden rendben??~ Fogd be! Miért ne lenne?! Ne legyél gyerekes! Tudd hol a helyed! Miért vágok hozzá ilyeneket, aggódik érzem a hangján és a viselkedésén. Tehetetlenségemben rajta kell levezetnem? Magamra kell dühösnek lennem nem rá. Megrázom a fejem. Ettől helyre jövök kicsit. Ellenfelemre nézek, szemem most szikrákat vet, érezni lehet a dühömet.
-Most én jövök!- Ezt jól kijelentettem, de nem ártana hozzá egy terv. Fölállok, támadó pózt veszek föl. Még én is megijedek magamtól. Vagy csak én ijedtem meg? Ismét négy szalag jelenik meg a kezemben, mind hat méter hosszú. Ha támad így már tudok védekezni. Most pedig jöhet a támadás. A szalagom most nem fogom csak védekezésre használni. Shunpot használva rohanom le ellenfelem. Meglepődhet, hiszen nem a fegyveremmel, hanem az öklömmel célzom meg az arcát. Úgy gondolom, szemet szemért alapon elégtételt vehetek. Nagy erőt adok a támadásba. Remélem bemegy az ütésem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Csüt. Feb. 10, 2011 10:13 am

Technika… attack! Bal karomat kitámasztom, majd már mondom is a Hadou egyikét. - Na vajon melyiket? Azt hiszem egyértelmű. Rendben, ha valakinek nem, jól figyeljen! - A bal tenyeremben vörös labda jelenik meg, mely egyre nagyobbra duzzad, majd a parancsszó teljes elhangzása után, már röpül is a kolleginám felé a méretes lánglabda.
Oké… ezt nem hittem volna, hogy a jó öreg Shinigami technika a Shakkahou találattal végződik. Méghozzá milyen találattal! Talán nem kellett volna ilyen sok energiát fektetni bele… és még nem is idéztem. Eh… ez a jó 70-80 év megérte a gyümölcsét. *>* Épp ideje volt. De, nem rajta kellett volna tesztelni az erősségét. Legközelebb kicsit kíméletesebbnek kellene, hogy legyek. Merengek, ahogy látom sikeres találattal végződött kidoum eredményét. Fél percig azt hittem elsírja magát. Legalábbis nagyon olyan arcot vágott az ellenfelem. Milyen egy gonosz, vén Shinigami vagyok! Mi… várjunk, miket beszélek? Fenéket vagyok öreg!
~ Hm… miért nem árusítod ki azt a fiatalító szert, amit használsz?~ hogy micsoda?! Bajod van? Milyen szert? Heh? Agyadra ment a kleptománia, vagy mi azt Isten? Én nem használok efféle kenceficéket! Szóval ne állítgass, ilyen elmeháborodott dolgokat, különben elárvereztetlek Londonban vagy becseréllek pénzért egy ékszer kereskedőnél! Választhatsz is! Ch… milyen jószívű Zanpakutoval vagyok megáldva. Úgy beszél, mintha ő olyan fiatal lenne.
~ Jól van… de, te hoztad fel… ~ és még én hoztam fel?! Én hoztam fel?! Imádkozz, hogy ha ennek az egésznek vége van, ne tegyek belső látogatást és fojtsalak bele a vízbe, te nagyszájú Vizi hidra! Hyozanryuu csak mérgesen felmordult sértegetésemre. Pedig jogosan kapta a fejéhez a dolgokat. Ő kezdte. Mint mindig. Na, jó, talán előfordult, hogy én kezdtem… de ez most megint ő volt, nem én!
~ Általában, Te kezded!~ mondd a képembe te alávaló, szörnyeteg! Szinte már ott vagyok a sárkány mellett és dárcozok rajta. Az újabb sértegető szövege miatt. Akkor tett igazán olajt a tűzre, mikor még hozzá is tette azt, hogy „A képedbe mondtam!”. Rendben… megbeszéltük. Ha, nem teával fogadsz, apró, picinyke darabokban fogod végezni, esküszöm.
Ellenfelem felszólítása rángat ki a valóvilágba. Nagy szusszanással teszem túl magamat a vitánkon. Túl sokat beszél. Akkor ez azt jelenti, hogy egyre jobban töltődik a Zanpakutom. Katanámra nézek, melyen az ékkövek nagy része már fényesen világít. Pár kicsi és a két nagyobb van vissza. Mint mindig. Húznom kell az időt. Nem akarom bevetni a második támadásomat, de ha nincs más választásom és szükségem lesz rá, muszáj lesz. A leányzóra nézek. Eljutott a receptoromig a szövege. „Most ő jön” mi?. Hát, hajrá! Most veszem észre, hogy milyen komolyan gondolja a dolgot. Támadó állást vett fel. Ha, nem először látnák ilyet, most megijednék. Jaj, ne már… megint a szalagok? Nézem, mit csinál, kis szemrángatással. Nem akarok még egy olyan sérülést, mint az előbbi. Ahogy ez a gondolat végig fut a fejemben, balommal ösztönösen nyúlok a sebhez, óvatosan megérintve azt. Igen, még mindig ott van. Megijednék, ha nem lenne. Bár tényleg jobb lenne, ha nem lenne ott, áh' mindegy. Belezavarodtam. De, már megint milyen hosszúak ezek? Oké. Fel kell készülnöm a védekezésre biztos, ami biztos. Felvéve védekezői pozíciómat várom a csapását. Nem gondoltam volna, hogy még egyszer alkalmazza, azt a fura technikát, de ő tudja. Nem fog sikerülni neki. Másodszorra nem engedem. Heh?! Chotto matte! Mit művelsz ember?! Vagyis Shinigami! Az előbb nem így csináltad. Miért jössz felém? Állj meg! Állj meg hallod?! Hogyan hallhatná… hisz, magamban beszélek. Basszus! Nehezen ugyan, de igyekszem követni tekintetemmel gyors mozgását. Mikor elém ért döbbenten nézek szembe felém közelítő öklével. Annyira hirtelen ért, ráadásul igencsak meg is döbbentett, védekezni pedig nem is tudtam, amiért lefagytam, mint egy rossz operációs rendszer. Így az ütése sikeresen zárul. Oldalra fordított arccal, pillogok párat meglepetten. Azt hiszem egy-két fogam bánta ezt az ütést. Szegény heteseim. TT-TT
- Majdnem kiverted hét fogamat! Vagyis a hetes fogamat! – jegyzem meg, álcázott vért kívánó tekintettel, igaz kis félrebeszéléssel, de ez megesik, ha az embernek kiütik a fogát nem? NEM? Tisztában vagyok, hogy ezt odahaza simán rendbe hozzák, de hagy ijesztgessem már… Na~~~ Úgy is, csak egy játék, ugye? Bal öklömet fölemelem arca elé, míg mellettem van. Talán meg is rémülhet, hogy most én is ütni akarnék, de nem… annál rosszabb… a véres bosszúm, ami…
- Hadou 01: Shou! - bal mutatóujjammal rámutatva mondom ki az alábbiakat. Ha nem gondolt rosszra mikor felemeltem öklömet, vagy sejtette előre csapásom és már kezdett védekezni. Akkor egy energialöketként élheti át a dolgot, mely eltaszítja előlem. Ha nem sikerülne, akkor shunpóval hátrálok pár lépést. Jobb tőle távolságot tartani. Ha nem akarom, hogy még pár fogam rámenjen. Neutral

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Yamasaki Shizuka   Szomb. Feb. 12, 2011 12:38 am

Fél vigyor jelenik meg az arcomon, sikeres támadásom hatására. Örömöm Ribbon-chan szemrehányó nézése töri meg. Azt hiszi, muszáj folyton a szalagjaimmal támadnom? Hát tudja meg, hogy nem! Még használni sem tudom rendesen a shikaiom. A következő tervemhez a mászókákhoz kell csalogatnom. A Byakurai pont jó lenne erre a célra. Gondolat mentem félbeszakítja ellenfelem.
„Hadou 01: Shou!”
Ez a mondat, mint derült égből villám, belém hasít. A támadás hatására hátrazuhanok és, mintha ez nem lenne elég, még csúszok is egy kicsit a földön. Ennyit az egyensúlyérzékemről. Idegesen fölugrok. A támadás nem okozott túl nagy sérüléseket, ezért könnyen felugrok belőle. Csak fáj egy kicsit. Leporolom a ruhám. Nem állhatok az ellenfelem elé ilyen porosan. Végre jöhet az én támadásom.
- Hadou 04: Byakurai!!- Nem az ellenfelemre célzok. Csak a megfelelő helyre akarom állítani a következő támadásomhoz. A mászókák felé próbálom irányítani. Kényszerítenem kell rá, hogy elmozduljon. Hogy biztos legyen a hatás, elkezdem a szalagjaimat ostorként használni. Csattogtatom egyre közelebb Anaohoz.
- Vigyázz nehogy hozzád érjenek!- figyelmeztetem, bár semmi sem történne, ha hozzáérnének. Ezt neki nem kell tudni. Mindig épp annyival csapok elé, hogy azt higgye elkerülte. Négy szalagom közül, csak kettőt használok föl erre a célra. A másik kettőt észrevétlenül elkezdem rácsavarni a mászókákra. Azt tervezem, hogy rárántom miközben a másik támadásommal van elfoglalva. Egyre gyorsabban csapkodok a szalagjaimmal, egész addig, míg el nem éri a mászókákat. Mikor már nem képes tovább hátrálni, elérkezettnek érzem az időt a tényleges támadásra. Váratlanul rohanni kezdek felé. A szalagjaim melyeket fölfűztem a mászókákra, feszülni kezdenek. Anao előtt hirtelen leguggolok, majd nagy lendület véve felugrok fölé. A levegőben teszek egy fordulatot, ezzel még nagyobb lendületet véve, így még nagyobb erővel tudom Anaora borítani a fém mászókákat. Megrántom a szalagokat. A mászókákat kiszakítva a földből, egyenesen Anaora. Remélem, talál. Erőkifejtésem miatt elkezdek igen gyorsan a föld fele esni. Miért kell még a gravitációnak is ellenem lennie? Még épp időben fordulok talpra és érkezek a mászóka egy fokára, egy lábbal. Egyensúlyozni kezdek. Épphogy sikerül megállnom. Kifújom magam. Mégsem vagyok izompacsirta. Nekem ez megerőltető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Szomb. Feb. 12, 2011 2:50 am

Ez most komoly…? Nem tudta kikerülni az ennyire egyértelmű támadásomat? Leizzadva nézem, ahogy a kidou ellöki előlem és pluszba még a földet is feltisztítja, ami elég érdekes, mivel a földet nem nagyon lehet feltisztítani. De, mindegy, foglyuk rá, hogy ezt csinálja. Hamarabb feldolgozza az esetet, mint hittem, bár egy-két apró horzsoláson kívül nem eshetett nagyobb baja. Emiatt pár másodperc elteltével már ideges kiadásával nézek szembe. Ajaj, talán nem kellet volna ennyire magamra haragítani? Talán kicsit merész húzás volt ez tőlem? Vagy inkább… gonosz? Hehehe… ez a jó kifejezés. De… nem örülhetek túl sokáig. Ugyan is kolleginám nem habozik túl sokáig. Gyorsabban küld választ cselekedetemre, mint én azt hittem.
- Hadou 04: Byakurai!! – döbbenten figyelek fel, ahogy hallom, hogy egy kidout használ. Mi…? Szóval ő is tud Démonmágiát használni? Miket beszélek?! Persze, hogy tud! Még is csak Shinigami. Ha nem tudna, akkor lennének problémák. De, de, de még is mit jelentsen ez?! Nagy kiborultságom közben shunpóval odébb lépek a Byakurai elől. Azért mert meg lepett, nem fog találni.
Egyik döbbenetkeltő technika jön, a másik után. Most az egyik szalagja közelít felém, ha nem hátrálok, akkor, akár ketté is szelhet egy függőleges síkban. Ösztönösen tántorodok a csapás elől, ekkor egy újabb hasonló támadása közelít. Én meg jobb dolog híján, csak hátrálok és hátrálok. Mi lehet ezzel a célja? Még oldalra sincs kitérni időm. Mert egyik ütése után, jön a következő, mint ha valami cirkuszi oroszlánszelídítő lenne. Én pedig a szerencsétlen, gyáva oroszlán. De… mi? Nem is vagyok gyáva~! TT>TT
- Ha, ha, ha… vigyázzak… jó vicc. Még is szerinted mit csinálok? – mérgelődök, kisebb szemforgatás kíséretében a figyelmeztetésére. Csak egyre hátrább és hátrább kerülők. Még gyorsabban is csapkod ezekkel a fránya madzagokkal, hogy mást még végképp ne tudjak csinálni. Ez olyan, mintha egy bástya kergetné a sakkba állított királyt. Eh… már a két mászóka közé szorított. Így még a mozgási terem is a minimumokra csökkent, hogy végkép ne tudjak alkalmazni semmit. Vajon ez szándékos húzás? Vagy csak véletlen? Magamban feltett kérdésemre, hamarabb érkezik a válasz, mint hittem. Hirtelen futni kezd felém. Már megint. Csak nem még egy öklöst akar bevinni? Jaj, ne már… állj le, állj le… kérlek! TT>TT Az arcomat ne~~~ Már becsuknám előre a szememet, hogy ne kelljen szembesülnöm az újabb megalázással. Egy ismételt balegyenessel. De, ahogy elér elém, nem egy újabb pofonnal nézek szembe, hanem guggoló rajtot vett, hogy a levegőbe szökkenhessen. Értetlenül nézek föl utána, hogy lássam még is, mi az isten nyilára készül. Ebben a pillanatba tesz egy akrobatikus fordulatot a levegőben, majd két szalagot ránt meg. Ekkor világosodok meg. Vagyis… khm… ekkor esik le, hogy mi is volt a támadásainak a lényege. De nem szitkozódhatok emiatt, mert a fura fémszerkezet darabjai már közelítenek is felém. Pff… fogalmam sincs, hogy egyáltalán az emberek miért építenek, ilyen veszélyes helyeket. Terve megvalósulni készül, legalábbis gondolom, hogy egy előre kitervelt ötlet alapján cselekszik és nem egy, ahogy esik, úgy puffan eseménysor formáját követi.
Gondolataimat félbeszakítom, hogy a védekezésre tudjak koncentrálni, mielőtt Hyozanryuu tenne egy-két keresetlen megjegyzést. Kardomat magam fölé emelve mondom ki az „Ishi no Hogo!” parancsszót. Ennek hatására három pajzsot emelek föl. Lehet, hogy bátor cselekedett tőlem, de ha egyben szeretnék nagyjából maradni, akkor kockáztatni kell. A nehéz szerkezet hatására mely a nyakamba zuhan, nehézkesen tudom csak felfogni. A pajzsok is repedezni kezdenek a jó pár kilós fém hatására. Nem erre lettek kitalálva, jobban mondva erre. De így elég bonyolult koncentrálni rájuk. Kicsit fejlesztenem kell eme képességemet, azt hiszem. A fura építmény már teljesen a földre kényszerített. Ráadásul, mintha plusz súly is nehezedne az egészre hirtelen. Mi a szösz? A magam elé emelt pajzsok kezdik beadni a törölközőt. Vészesen kezdenek repedni. Nem elég, hogy úgy érzem, mindjárt szétnyomódok ennyi súly alatt, de még a pajzson is keresztülvágódó kisebb fémdarabok is belém állnak. El kell ismernem, egy kezdőtől nem is volt ez olyan rossz húzás.
~ Kezd elegem lennyi puhányságodból. Most tényleg hagyod, hogy lenyomjon egy – két fémrúd? ~ ha nem tűnne föl ez nem egy-két rúd és persze, hogy nem hagyom. Csak meg kellet emésztenem! Mindig megzavar a drámai gondolataim közben. Kegyetlen! Bár igaza van… még is, hogy szabadulhatnák ezek alól? ~ Ezt komolyan kérdezed? ~ zavar meg ismét, mélyen lenéző hangnemben. Ez zavaró. De… igaza van. Elegem van ezekből a rám nehezedő alumíniumokból! Lélekenergiámat megnövelem és a már igencsak megviselt pajzsaimba vezérlem. Majd elkezdem eltolni a rajtam heverő fém rudakat egy nagyobb lélekenergia emelés segítségével. Kis erőfeszítéssel ugyan, de sikerül annyira megemelnem, hogy ki tudjak shunpózni a rám dőlt szerkezet alól. Amint kiértem alóla megmozgatom mindkét karomat. Teljesen elgémberedett emiatt a nehéz vacaktól, amit vissza kellett fognom. A kisebb horzsolások, amiket szereztem, annyira nem vészesek. A pajzs megtette a hatását. Körülnézek, hogy ellenfelem még is hol lehet? Ekkor látom meg épp kisebb kapálózások között egyensúlyozni próbálkozását az egyik fémrúdon. Most meg mit művel?
- Szóval ezért volt ez ilyen nehéz! – szólalok fel, kisebb meglepettséggel ellenfelem felé bökve. A számhoz kapok. Ezt, nem kellett volna ilyen hangosan. Remélem, nem veszi a szívére. Ügyetlenkedését figyelve, gonosz mosoly húzódik arcomra. Miért is ne? - Hadou 32: Oukasen! – kardomat vízszintesen mellkasom elé emelem, majd a kidou nevének elhangzása után sárgás fény fut végig a Zanpakutomon, majd egyenesen kolleginám felé irányítom a technikát. A széles ívű energia egyenest megindul felé. Talán még talál is. Ki tudja, ha a szerencse az Ő oldalára áll, akkor az pech. Már elég kevés trükk van a tarsolyomban, amivel kevés bajt tudok okozni, de ha durvulnom kell, durvulok.
~ Ne beszélj, ilyen öntelten. ~ te csak fogd be. Megint csigázol. Igazán töltődhetnél gyorsabban is. Már idegesít a lassúságod. Legközelebb beszerzek neked egy töltőt, amit az emberek használnak, és esténként felteszlek rá! ~ Még mindig Te vagy az, akiben nincs elég üzemanyag, hogy tápoljon engem. ~ föladom…

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Szomb. Feb. 12, 2011 8:56 am

Végre sikerült egy támadásom, úgy, ahogy azt szántam! Ettől teljesen fellelkesülök. Semmi mozgás sincs alattam, bár kicsit furcsa, hogy a mászókák nem dőltek teljesen a fölre. Épp lehajolok megnézni mi a helyzet, mikor meghallom ellenfelem hangját. „Ishi no Hogo!” Ehh? Valami mozog alattam. Egyensúlyom, épphogy sikerül megtartanom. Mégsem sikerült volna a tervem? Nagyon úgy tűnik. Ellenfelem pajzsokat idézett meg. Kezd ebből nagyon elegem lenni. Azok a pajzsok idegesítőek és még erősek is. Hogy a fenébe tudnám hatástalanítani? Nincs időm ezen gondolkozni, ugyanis ellenfelem kikászálódik, inkább kifut a két fémszerkezet alól. Engem pedig képes itt hagyni a „süllyedő hajón”?! Ez kegyetlen. Mind ezek mellett még rendes sérülést sem szerzett. Kezeim vízszintes helyzetbe emelve próbálom magam a dőlő mászókán tartani. A következő mondat igen érzékenyen érint „Szóval ezért volt ez ilyen nehéz!.” Ilyet merészel mondani! Idegesen válaszolok
- Nem én vagyok a nehéz, te vagy nagyon kicsit és sovány, egyáltalán, hogy tudod így elbírni a fegyvered? Hihetetlen! Mielőtt valakinek beszólsz, gondold végig, mit mondasz kislány! Nagyon idegesítő tud lenni mikor a mondatot visszafelé sül el!! Egy ilyen éretlen kis törpe ne mondja meg nekem, hogy mennyire vagyok nehéz! - Jól leosztom. Még én is nézek egyet magamon.
~ Na végre!~ szólal meg Ribbon-chan mintha, örülne valaminek ~Végre megmutattad a fogad fehérjét! Most támadd meg és üsd ki!~ Ez a ritka esetek egyike, mikor egyet értek! Meg kell mutatnom, ennek a nagyszájúnak ki itt a valaki! Az előző monológom felbátorodva elindulnék felé, ám elfelejtem, hogy éppen egy mászókán állok, így lépek egyet és mivel a levegőre nem lehet rálépni, pofára esek. Épp akkor mikor Anao támad „Hadou 32: Oukasen” Így ezt a támadását kikerülöm, ám nem úszom meg karcolások nélkül, pár helyen beütöm magam a mászókákba. Ki volt az a hülye, aki azt így építet… ehmmm nem szóltam. Nagy mérgelődések közepette föltápászkodok. Még csak most tudatosul bennem, mekkora szerencsém volt, hogy leestem, ha ott maradok, nem jártam volna túl jól. Látom a pusztítás melyet ezzel a támadással végzett. Nyelek egyet és gyorsan felugrok, nehogy ismét támadjon valamivel. Néhány lépéssel hátrébb ugrok, átugorva ellenfelem, így elkerülöm a további nehézségeket a mászókával. Így biztonságosabb helyzetben érzem magam. Jöhet egy újabb taktika, mely remélem, tényleg rendes találattal végződik. Körbe nézek, hátha találok valami felhasználható eszközt a taktikámhoz. Persze közben fél szemmel mindig Anaot figyelem. Innentől kezd igazán komollyá válni a helyzet. Ez látszik a támadásain is. Elég egy rossz lépés, egy hiba is egyikünk életébe kerülhet. Nem engedhetem meg, hogy levegyem róla a szemem. Még van olyan támadás melyet nem használtam fel. Ezekből még építkezhetek. Esetleg támaszkodhatok szalagjaimra. Meg kell gátolnom a további támadásban. A legkönnyebben ezt úgy tudom kivitelezni, ha valamelyik kezét veszem célba. A szalagjaimmal könnyedén meg tudom ugyan ragadni, ha akarom, de sérülést valahogy máshogy kell okoznom neki. A mászókákra nézek. Talán még fel tudom őket használni. A szalagjaim is rá vannak csavarodva. Remek lehetőség, hogy elkapjam a lány két karját, mielőtt még tehetne bármit. Aztán csak a mászókához kell rántanom. A többi gyerekjáték. Ismét el kell terelnem a figyelmét. Erre a legjobb, ha valamelyik hadout használom. Felemelem bal kezem és rámutatok ellenfelemre. Arra számíthat, ismét értegetni fogom, ám ekkor megszólalok.
- Hadou 04: Byakurai – Mutató ujjamból előtör egy villámszerű kék csóva, mely hatalmas sebességgel közelít Anao felé. Miközben ő azzal foglalkozik, hogy elkerülje, remélem, hátulról meg tudom ragadni a kezeit a szalagjaimmal és a mászókához rántani, így megakadályozni a támadásban vagy a védekezésben. Ha ez mégsem válik be az sem probléma, míg a szalagjaim kivédésével lesz elfoglalva, újabb támadást intézek felé. Ismét felemelem bal kezem.
- Hadou 33: Soukatsui – Hadarom el gyorsan a parancsszót. Kezemből előtör egy az előzőhöz hasonló kék sugár, ám nagyobb és erősebb előző támadásomnál. Ebbe sokkal több lélekenergiám adom bele. Ha talál nagy pusztítást tud végezni.
~ Nahát hírtelen, hogy belejöttél a taktikázásba…~ Lepődik meg Ribbon-chan. Azt hiszem ezt dicséretnek szánja. Biztos büszke rám. Vissza térve a harcra, ennek a támadásomnak találnia kell! Nem mehet mellé! Sajnos, ez nem akarat kérdése. Ha ez most mellé megy, az nagy veszteség lesz. Kezd fogyni a lélekenergiám is. Nem pocsékolhatok többet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Szomb. Feb. 12, 2011 10:45 am

Épp, hogy nem nevetem el magamat egyensúlyozását látva a fémszerkezeten. Olyan, mint egy elfuserált repülő, de komolyan. Az oldalra tartott kéz… már csak a röpcsi hangja hiányzik. nem szórakozhatok túl sokáig a viccesnek ítélt látványon, mert nem rosszindulatúnak szánt szövegemet, sajnos félreértette. Bár az én fogalmazókámban van a hiba, de nem így gondoltam, ahogy ő értelmezte. Idegesen szól le emiatt. Némán hallgatom végig. Részben igaza van, de a nagyobb részében nincs. Vagyis inkább nincs! Hogy merészelt… Törpének nevezni… hogy…?!
- Nem vagyok TÖRPE! – förmedek rá dühösen. – És ne irigykedj, azért mert te nem lehetsz ilyen vékony, mint Én! – adom be kis egóval, hogy tovább idegesíthessem. Ez a minimum azok után, hogy a méretemmel cukkolt. – Különben teljesen természetes, hogy simán dobálózok a lelkemből származó Zanpakutoval. Nem? Surprised – teszem hozzá, majd egy kis komolyabb arckifejezéssel nézek rá, ami nem nagy szokásom, így kitűnően el tudom érni vele azt a rémisztő hatást, amit szerettem is volna. – Amúgy meg csak rád kell nézni és tudom, hogy legalább egy ötven év van köztünk. Szóval a fiatalságot tükröző jelzőket dicséretnek veszem. – utalok arra, hogy én vagyok az idősebb nem pedig ő. Mondjuk az én 130-as korom nem épp átlagos a Shinigamik között. Ritkán találkoztam olyan Halálistennel, aki esetleg idősebb volt nálam. Sületlen beszéde utáni válaszaimat egy kidouval zárom le. Egyrészt kitűnő arra, hogy jelezem, erről nem kívánok tovább társalogni. A kitérést előle elég érdekes módon oldotta meg az ellenfelem. Felém akart jönni nagy bátran, viszont látszólag megfeledkezhetett arról, hogy nem a sima, egyenes talajon áll és elesik. Igaz nem így terveztem, de így se volt rossz. Talán rosszabbul is járt. Lehet, hogy az Okusen nem okozott volna neki ennyi sérülést. Megvárom jó ellenfél módjára, míg összeszedi magát. Nem is kellet sokáig türelmetlenkednem. Amint meglátta a kidou által okozott hatalmas pusztítást, már is talpra kényszerítette magát. Jobban is tette. Majd átugrott fölöttem. Nem szeretem, ha mögöttem van. Belőle bármi kitelik. Emiatt szembe fordulok vele, úgy vélem következő lépésén agyal. Na, erre kíváncsi vagyok. Annyira vicces, hogy ennyire komolyan veszi ezt a kis civakodást. Régen volt ilyen szórakoztató ellenfelem. Öröm nézni próbálkozásait. De egész jól taktikáz. Nem árt azért, hogy ha összeszedem magam a védekezés terén, ha egy óvatlan lépésemnél nem szeretném ott hagyni a fogamat. Né, egy Byakuraiial támad! Ez most komoly? Nem ciki ugyan azt elsütni? Kérdőn döntöm oldalra a fejemet és már készülök felhúzni egy pajzsot a hárítására mikor Zanpakutom közbeszól.
~ Csapda! Hátulról is támad! ~ mi? Értetlenül nézek szemem sarkából magam mögé, ahol már látom is a felém közelítő szalagokat. Na, ne, már megint! Gyorsan kellett döntenem… újabb fogság vagy a kidou? Hát inkább a kidou! Pillanatok alatt húztam fel a szalagok útjába a pajzsot, majd már érzem is a bal vállamba fúródó kék színű villám kidout.
- Áu… - morgom fájdalomtól összeszorított szemekkel, közben a mély seb felé nyúlok. Egyáltalán nem kellemes, ha valami így keresztülvágódik rajtad. Lassan elkezdi a vérző sebem beitatni felsőmet az ő színére. Emiatt felhalmozott mérgemet a szalagokon vezetem le. A pajzsot megszüntetve csapok feléjük katanámmal, hogy megtántorítsam azokat, vagy ha nem hatja meg túlságosan őket, akkor egy kicsit megritkítsam a végüket. Elég örült cselekedetnek tűnhet, pluszba a haragos kifejezésem is tesz rá egy lapáttal. Rögtön túlteszem magam az eseten, legalábbis egy kicsit berekesztem, amint hallom ellenfelem újabb próbálkozását: „Hadou 33: Soukatsui”. Szóval Soukatsui mi? Akkor én is ezt küldöm vissza!
- Hadou 33: Soukatsui! – küldöm ellentámadásomat a kollegina felé. Valószínűleg nem számított erre, de azért ezt még se engedhetem meg egy Byakurai után. Sajnos az én kék derengésű támadásom gyengébbnek tűnik. Így meghátrálva shunpózok hátrább és emelem fel a pajzsomat, ugyanis ha az ő technikája jár sikerrel, akkor nem árt védekezni. De, ha berobban a kettő. Akkor valahogy meg kell úszni az utóhangot. Sajnos az én Soukatsuim tényleg beadja a kulcsot, ahogy észrevettem. Talán sikerült egy kicsit hárítanom az övét, most már csak nem olyan pusztító erejű, mint amilyen elsőnek lett volna.
- Ishi no Hogo! – parancsomra két pajzs is felemelkedik előttem. Az első azonnal megadja magát a támadásnak a második pár másodpercig lelassítja, de az is átengedi. A fenébe! Megpróbálok odébb shunpózni, de a bal oldalamat így is eltalálja. Ilyen nincs! Mit vétet ma bal felem, hogy így ellátják a baját? Fél térdre ereszkedek, ahogy az újabb vérző seb felé kapok. Nem kellemes, fáj nagyon. Már az idejét se tudom mikor néztem szembe egy hasonló erejű soukatsuival. De még jobb ez is, mintha telitalálat lett volna.
~ Anao, minden oké? ~ hallom Hyozanryuu aggódó hangját. Persze, hogy jól vagyok, egy-két karcolástól nem fogok kidűlni. Nem kell pánikolni, én se teszem. Igyekszem talpra kényszeríteni magamat. ~ Biztos, hogy még mindig játéknak akarod venni a küzdelmet? ~ kérdezi Zanpakutom, bár tudja, hogy erről már úgy sem lehet lebeszélni. Én így is jól szórakozok. Még ha én is húzom a rövidebbet. Nem problémázok ezen. Így válaszként elengedek egy fél mosolyt. Egy gúnyos mosolyt, közben az ellenfelemre nézek. Nincs sok vissza kardom teljes feltöltődéséből. Az ékkövek egyre fényesebben ragyognak rajta. Lehet, hogy megtisztelem azzal, hogy láthatja Hyozanryuu valódi erejét.
- Ne bízd el magad, amiért két támadásod is betalált! – vetem felé apró figyelmeztetésként, hogy ne merülhessen bele nagyon a sikerélménybe. Tudom, illúzióromboló vagyok. Neutral Bal oldalamon leledző vérző sebre szorítom bal tenyeremet, majd úgy kezdek el shunpózni. Nagyon fáj, ellátni pedig nem tudom. Úgy vélem, ha fogom, nem vesztek annyi vért, de ez csak hiú ábránd. Körülötte shunpózok. Célom, hogy összezavarjam. Miközben shunpózok elejtek alattomban egy-két Shakkahout, amiket ha kivéd, akkor egy váratlan pillanatban csapok le rá hátulról kardommal, ha találnak, akkor abbahagyom a körbe-körbe való futkározást és várom, hogy mit felel erre. Húznom kell az időt, ha azt szeretném, hogy az a kevés is feltöltődjön kardom kövein, ami még vissza van, hogy alkalmazni tudjam az erőteljes támadásomat. Még mielőtt ki tudna ütni.

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Szomb. Feb. 12, 2011 12:11 pm


Nagy erejű támadásom megérte a belefektetett energiát, bár mehetett volna jobban is. Ha ennek vége biztos, hogy gyakorolni fogom. Már másodszorra válik be a „három lépéssel az ellenfél előtt” technika. Azt hiszem, nem sokáig mehet ez még így. Nagyon furcsa, hogy Anao nem támad semmi komolyabbat. Készülhet valamire. De mire? Mintha várna valamit. Ötletem sincs, mi lehet vele. Nincs is időm ezen gondolkodni, majd kiderül. Úgy gondolom, nem túl erős kidouban, illetve az biztos, hogy én jobb vagyok. Ebből kell kiindulnom. A sérülései is csak egyre szaporodnak. Még mindig nem venne komolyan? Pedig azt hittem, már bebizonyítottam, hogy érdemes komolyan venni. Nem? Majd megmutatom! Különben is, hogy mondhat ilyet. Még hogy öreg! Én? Tudja meg, nagyon is fiatal vagyok! Csak 1, 2, 3… 67 vagyok!
- Nem bíztam el magam, egyszerűen csak könnyen beleesel a csapdákba - hangzik a válaszom Anao mondatára. Elbízni magam? Kinek hisz engem?
~ Még mindig ezen vagy leakadva? Szedd már össze magad, jön a következő támadása!~ Mi? Milyen következőtámadás? Én meg már azt vártam, feladja vagy valami. Ribbon-channak köszönhetően sikerül kikerülnöm az első támadást. Nem számítok rá, hogy folyamatos Shakkahou zápor várható. A másodikat is megpróbálom kikerülni, de látom, nem fog menni, ezért valami hatásosabbon gondolkodom, majd a másodperc töredéke alatt kimondom
- Bakudou 39: Enkosen- Bal kezem magam elé emelem, még épp időben jelenik meg a kör alakú pajzs, mely kivédi a következő Shakkahout. Mintha ez nem lenne elég még több Shakkahout küld felém. Míg kivédem az egyiket, a másikat a hátam kapja, de telibe. Előre kezdek esni, ebből az irányból is kapok egyet. A másik irányba kezdek dőlni és még egy Shakkahou repül felém, ezt sem vagyok képes kivédeni, eltalál. A földre zuhanok erőtlenül. Ezek nem akármilyen Shakkahouk voltak. Az előző, fele ilyen erős sem volt. Egy pár pillanatig értetlenül fekszek, nem értem hogy történhetett. Két kezemmel feltolom magam, gyorsan ellenfelemre nézek. Nem támad többet. Feltápászkodok, kicsit még szédelgek, a fejem is kapott jócskán. Jobb kezem, mellyel hárítani próbáltam az egyik Shakkahout csúnyán vérzik és fáj. Eltépem az amúgy is égett, szakadtas fölsőm ujját és rákötöm. Ennyi volt az elsősegély, nincs időm többre. A jobb kezem nehezebben mozgatom, ez pedig gyengíti az összes szalagos képességem. Kár, hogy nem vagyok képes gyógyítani, de még csak érzésteleníteni sem. Mindjárt megőrülök úgy fáj. Úgy tűnik igaz, hogy a fájdalomküszöböm és az állóképességem a béka feneke alatt van. Ellenfelemet figyelem, lép a még valamit. Nem, nem shunpózik körbe-körbe sem. Itt az én időm, hogy támadjak. Nem is egyet. Most megkapja tőlem. Remélem, nem rontom el. Ezek, lehet, hogy az utolsó próbálkozásaim. Kezemben sárga villámszerű kötél jelenik meg.
- Bakudou 04: Hainawa – hadarom el a parancsszavakat. Sárga fényű kötél indul ki a kezemből, egyenesen az ellenfelem felé, majd körbe fonja és nem ereszti. Még nem pihenhetek. Elé shunpózok, remélve, hogy rendesen elkaptam, ha nem akkor most az életemnek is vége lehet. Nincs időm ezen gondolkodni, felemelem mind két kezem, bár jobb kezem megemelése nem könnyű feladat, majd folytatom támadásom
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Pokol és Zűrzavar. Tenger hullámzó akadálya indul dél felé .- Elhadarom az idézést, kezemben vörös gömb kezd kirajzolódni mely nagyobb, mint eddigi ugyanilyen támadásaim.
- Hadou 31: Shakkahou – Kilövöm kezemből a vörös gömböt, majd azonnal hátra ugrok, nehogy engem is eltaláljon a lövés. Nem volt időm ellenfelem figyelni, miközben az idézésre koncentráltam, remélem, nem tudja kivédeni. A fejem megfájdul, kicsit szédülni kezdek. Biztos azért, mert nem sikerült elállítani a vérzést. Kicsit több időm van, hogy bekössem a sérülésem. Valamivel jobban el tudom látni magam. A vérzést is sikerül többé kevésbé elállítanom, de előre lehet tudni, ha megint megmozgatom, megint vérezni kezd. Oda kell figyelnem, hogy ne erőltessem meg a jobb kezem.
~ Shizuka minden rendben?~ kérdezi Ribbon aggódó hangon. Még nem hallottam, hogy ennyire aggódna értem. Ettől talán kicsit jobban lettem. Hogy merészelsz értem aggódni?! Ez meg sem kottyan! Egy ilyen kis támadásba nem fogok belehalni! Nyerek és utána hazamegyünk! Mondom nagy egózva, de nem hiszem, hogy ez ilyen könnyű lenne. Úgy gondolom ezt ő sem hiszi el, ám neki is jobb kedve van tőle

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Vas. Feb. 13, 2011 4:49 am

Nagyszerű. Kicsit figyelmetlennek látszik az elhangzott mondatom miatt. És még, hogy én sétálok bele a csapdákba. Akkor ő mit csinál? Na, jó, no comment. Morgolódom, ahogy a körbe-körbe való shunpózásom során pár általam kilőtt lánglabda célba talál. Pedig úgy nézett ki, hogy sikerül kivédenie őket, de a második után, a maradék három sikert arat. A lánglabdák miatt ellenfelem földre kerül. Megállok. Nem futok körbe tovább. Kicsit kapkodva sikerül vennem a levegőt. Rossz ötlet volt, hogy ezt a támadást alkalmazzam. Az oldalamon tátongó méretes sebet nem helyeztem előtérbe. Tekintetemet a földre került ellenfelemre emelem. Ki is használhatnám ezt az alkalmat, egy erőtlen ellenfél, aki véresen fekszik a padlón, nem értve a helyzetet. Pontosan, ez lenne az ideális esett. De nem vagyok, ilyen kegyetlen. Megvárom, míg összeszedi magát. És ismét szemtől-szembe küzdhetünk. Ez az igazi, szabályos harc, úgy gondolom. Ahol megmutatod részben, hogy tiszteled az ellenfeled, ha a szövegek, amiket egymás fejéhez vágtok, abból még is más mondható le. Persze az is közbejátszik, hogy nem nagyon kellene mozognom sérülésim miatt. Nehezen tudja magát talpra kényszeríteni ellenfelem, de nem adja fel. Egy halvány mosolyt ejtek el, amikor látom, hogy fölsőjéből tép egy darabot és látja el vele karját, mely szépen megjárta a shakkahouval való találkozást. Behunyt szemmel várom, míg túlteszi magát az eseményen. Úgy vélem nem nagyon jó fájdalomtűrésben, arcáról tökéletesen le lehet olvasni, hogy nehezen tudja elviselni. A tanulmányozását befejezve nézek Zanpakutomra, míg várom, hogy összeszedje magát ellenfelem. Már csak egy kevés kell a teljes feltöltődéshez. Remek. Lehunyt szemmel várom kolleginám következő lépését. Csukott szemmel könnyebb koncentrálni. Ez van. „Bakudou 04: Hainawa”, üti meg a fülemet az ismerős kidou parancsszava. Biztos ideálisnak vélte a támadást, míg nem figyelek rá. De akkor tévedett. Készen állok a védekezésre. De hagyhatnám is akár bevinni a támadását… sajnos nem tehetem, mert már így is kezdek a minimumra süllyedni és, ha tényleg Hyozanryuura akarok támaszkodni az utolsó percekben, akkor védekeznem kell. Különben még csekélyke két percig sem fog sikerülni az utolsó technikám fenntartása.
Szemeimet kinyitom, és már látom is a felém közelítő sárgás derengésű kötelet. Következtetéseimet gyorsan vontam le magamban. Majd az „Ishi no Hogo” szavak elhangzása után aktiválom kardom pajzsát. Négyet emelek föl, mindegyik oldalamra egyet-egyet. Többet nem is tudnék megidézni. A Hainawa körém tekeredik. A pajzsok látszólag igyekeznek felfogni a Bakudout, de nem túl nagy sikerrel. Lassan elkezdik megadni magukat a kötélutánzatnak. Recsegve jelzik, hogy nem bírják már sokáig. De ennek kiküszöbölésén nem agyalhatok, ugyanis ellenfelem hirtelen előttem termet. Két kezét maga elé emeli, majd rögtön belekezd a kidou idézet szavalásába, mely hatására lassan elkezd kirajzolódni az ismerős vörös színű labda. Jaj, ne… ne, ne, ne, ne! Állj, várj egy kicsit, én még nem állok készen, hé! Hallod?! Ekkorra már a pajzsaim is megadták magukat a kidounak, csörömpölve hullottak a földre, így a sárga színű kúszókötél szorosan fogott le. Mozdulni se tudtam.
~ Jaj, egy shakkahou mindjárt megesz! Mi lenne, ha nem nyafognál, és végre ellent támadnál? ~ hurrog le Hyozanryuu, hogy végre összeszedjem magamat és ne sápítozzak egy kis shakkahou miatt. A lánglabda ekkor már vészesen közelített felém. Zanpakutomra tekintek még is, hogyan érthette a szövegét. Ekkor látom meg, hogy a katanámon elhelyezkedő kövek már mind ragyognak. Ez a négy pajzs megtette kellő hatását, mit ne mondjak! Lélekenergiám hirtelen emelkedni kezd, majd mielőtt a lánglabda elérhetne, az előtt mondom az alábbiakat.
- Hyozanryuu no Ishi-ha {Gyémántsárkány ékkő hulláma}! – Zanpakutom felfénylett, majd pengéjéből egy sárkány tör elő. Mielőtt szokásos támadásába kezdene, körém tekeredik, hogy testével foghassa fel a lánglabdát. Hatalmas szerencse, hogy kardom végre feltöltődött. Tuti, hogy kiütött volna a lánglabdával, ha nem sikerül megidéznem a sárkányt. De, ez igencsak leszipolyoz. Térdre ereszkedem, majd pihegek egy kicsit. Hyozanryuu mögém megy, majd fejét lehajtva mellém, néz rám kíváncsian, hogy tudtára adjam, hogy minden rendben van e velem. Mosolyt erőltetve az arcomra simogatom meg a fejét. Lehet, hogy csak én gondolom így, de ilyenkor néha sokkal, de sokkal kedvesebben áll hozzá a dolgokhoz. Segítségével álló helyzetbe kényszerítem magamat. Balomon lévő sérülés viszont egyre jobban vérzik. Nem fogom tudni túl sokáig fenntartani Hyozanryuut. A nevelést hamar le kell tudnom, hogy ha nem akarom, hogy rosszabb állapotban legyek.
- Jó húzás volt Kollegina! – nézek rá vigyorogva. Biztosan meglephette ez a lépésem. Nem úgy nézett ki, mint aki sejti, hogy egy ilyen technikával fogok előhozakodni. De, azért őt sem szabad félvállról venni. Zanpakutoját eddig nem nagyon alkalmazta, inkább mágiával támadt. Nem árt, ha odafigyelek. Hyozanryuura nézek szemem sarkából. Odafigyelünk- Kevesen láthatták Hyozanryuut teljes valójában, szóval érezd magad megtisztelve. – folytatom elkezdett szövegemet, megvárva, míg teljes egészében rám figyeljen és ne a látvánnyal foglalatoskodjon. Oh… és nézd el neki, kicsit hirtelen haragú. – mondom, majd kardom pengéjével ellenfelem felé bökök. Hyozanryuu rögtön értette mire szándékozok utalni ezzel. Megindult ellenfelem felé, közben száját hatalmasra tárva kezdett el megjelenni benne egy fényes gömb, mely egyre nagyobbra és nagyobbra kezd duzzadni. Ha ellenfelem nem veszi a lapot, akkor biztos nagyon rosszul fog járni… Vajon, mit fog lépni erre?

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Vas. Feb. 13, 2011 6:39 am

Várom támadásom eredményét. Csatánk ekkor hatalmas fordulatot vesz. „Hyozanryuu no Ishi-ha {Gyémántsárkány ékkő hulláma}” Nohát, úgy tűnik van még valami Anao tarsolyában. Nem veszem túl komolyan. Támadásomnak most kell becsapódnia. Mereven figyelem sikerül-e, mert ha sikerül vége a csatánknak. Nem így történik. Egy sárkány tör elő a zanpakutoból. Hatalmas, fekete lény. Teste fekete színű és különböző szebbnél szebb drágakövek borítják. Tágra nyílt szemekkel figyelem mutatványát. Shakkahoum egy mozdulattal semmisíti meg. Legalább megkarcolhatta volna. Úgy tűnik, ez a lény sokkal, magasabb szinten áll, mint én. Ilyen gyönyörű lényt még nem is láttam. Éreztem, hogy Anao még tartogat valamit, de álmaimban sem hittem volna, hogy egy hatalmas sárkány lesz. Biztos a kardjának szelleme. Hogy hagyhattam figyelmen kívül, a kardján lévő ékköveket? Fel kellett volna tűnnie, hogy töltődik. Nem persze, hogy nem! Hogy lehetek ekkora egy.. egy….
~ Béna, kezdő, gyenge, buta, tudatlan…~ oké, oké értem! Ő beszél, nyugodtan észre vehette volna ő is! Ahogy végignézek ellenfelemen, látszik alig áll a lábán, vagyis már nem is áll a lábán. Így nem sokáig tarthat ki a sárkánya. Szerencsére lelkiismeretes háziállata van, így ahelyett, hogy megtámadna, gazdáját segíti fölállni. Egy pillanatra kifújom magam. Akkor most nem fog támadni? Nem mintha azt akarnám, hogy támadjon. Szúrós tekintettel nézek Anaora.
- Most, hogy a sárkányod megjelent milyen nagy lett a szád. De a jelenlegi állapotodban, biztos vagyok benne, hogy nem húzza sokáig idekint a sárkányod. - Most meg hencegni kezd. Még hogy megtiszteltetve?
- Nem vagyok kíváncsi a hencegésedre és a sárkányodra sem. – a szám ugyan nekem is nagy, de ha megindul a hüllője, biztos, hogy nem egy darabban végzem. Mintha nem lenne elég, folytatja a beszédet. Végül is ennek van egy jó oldala, míg beszél, fogy az ereje. Ha már beszélgetni akar, igazán találhatna jobb témát a nagyképűsködésnél.
Nem maradt más választásom, mint bevetni a pajzsom, ha támad. Kardom két képessége közül, az erősebb. Ha csak magam kell megvédenem még erősebb. Elvigyorodok. Ezt elmérted, de nagyon. Amint megtámad, visszaverem a sárkányát. Ilyen legyengült állapotban nem ellenfél.
~ Nem kéne így elbíznod magad….~ figyelmeztet Ribbon. Neki is most kell elkezdenie kételkednie? Öt szalagot idézek meg, még mielőtt a sárkány meglep egy gyors támadással. Bal kezemben hármat tartok, mert az az ügyesebbik kezem és az a legkevésbé sérült. Jobb kezembe két szalag jut, így talán bírni fogom a támadását. Miket beszélek? Biztos bírni fogom! Nem lehetek bizonytalan, most nem.
- Kímélj meg a prédikációtól. – mondom röviden. Nem érdekel Hyozanryuu lelki állapota. Ráadásul koncentrálni sem tudok a tervemre, ha beszél hozzám. Anao felém mutat a kardjával. Készülök bevetni a pajzsom. A sárkány megindul. Még nem vetem be a pajzsom, még nincs itt az ideje. Hyozanryuu szájában gömb kezd megjelenni. Meghökkenek, nem erre számítottam. Azt hittem jön és bekap. Annyira meglepődtem, hogy a minimális védelmem is leeresztettem. Még a szavam is eláll. Hátrálni szeretnék, de annyira összezavarodom, hogy elesek saját lábamban és a földre ülök. A lábaim nem mozdulnak. Ennyire megrémültem volna?
~ Mi a fenét csinálsz?! Szedd össze magad te marha vagy mindketten,meghalunk!~ Ribbon hangjára hírtelen feleszmélek. Nem is üvölthetne jobbkor a fejemben. Felpattanok. Érzem itt nem ér sokat a pajzsom. Ez valami egészen hihetetlent fog szólni. Ki kell találnom, mit teszek. Hátrébb shunpózok legalább négy métert. Nem jut eszembe jobb a pajzsomnál. Annál jobb védekező technikám nincsen. Hé! Várjunk csak. Ha éppen a támadását készíti elő, akkor hogy védekezik? Hangzik el zseniális kérdésem. Lehetséges, hogy sehogy? Úgy tűnik, időbe telik neki kilőni azt a valamit. Komolyan azt gondolja, addig én várok? Legalább ne becsülnének le. HA kivédeni nem tudom, meg kell akadályoznom, hogy kilője.
~ Te zseni vagy… ÉS MÉGIS HOGYAN?!~ Halgass el! Nem tudok koncentrálni ilyen hangzavarban. Förmedek rá mérgesen. Egy hírtelen jött ötlet hatására, megfordulok a sárkány fele kezdek el futni shunpót használva.
~ Meg vagy húzatva?! Most meg mit művelsz? Ne így bizonyítsd be mennyire vagy bátor!~ Félvigyor jelenik meg az arcomon. Mindent vagy semmit. Különben is vakmerő vagyok! Futás közben a kardom visszaváltoztatom, rendes kard formájára. Nem vagyok jó közelharcban, de erre képes leszek.
~ Mi a halálra készülsz?~ Egyik vakmerő lépésem követi a másik. Ha nem sikerül megakadályoznom a támadást, védekezni sem fogok tudni. Szerencsémre a sárkány feje közel van a földhöz, így hamarabb érem majd el.
~ Nincs rajta egyetlen gyenge pont sem! ~ Ismét téved… Ribbon sokat szokott tévedni. Minden élőlénynek van gyenge pontja. Még ha erős pikkely is borítja. Az sem borítja mindenhol. Ribbon-chan elhallgat, azt hiszem, nincs több hozzáfűzni valója. Már majdnem elértem a sárkány fejét. Kardom marokra fogom erősen, ha sikerül elérnem odáig azelőtt, hogy ellője a támadást nyertem. A szemét kell célba vennem. Már csak egy kicsi nem sok kell. Pont szemben állok a nagy sugárral, érzem perzselő szelét. Remélem sikerül, ha nem sikerül? Akkor Sajnálom Ribbon-chan.
~ Te eszement állat! Természetes, hogy nem fog sikerülni!!!~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Hétf. Feb. 14, 2011 9:12 am

Olyan vicces nézni ellenfelem sokkolt arckifejezését a sárkányt látva. Sokak így reagálnak, akiknek nem tűnik fel Zanpakutom különlegessége. Mint például most ő is. Teljesen félvállról vette még a parancsszót is, amivel megidéztem. Túlságosan is biztos volt a sikerében. Taktikázásban bukta, na, jó, azért nem, de minimum egy fekete pontot bejegyezhet magának. A shakkahou egyszerű kivédésére vágott arckifejezése pedig még szórakoztatóbb. Épp, hogy nem nevetek fel, de azért moderálom magam. Végül is most a komoly, kegyetlen, hirtelen haragú Shinigamit alakítom vagy mi.
~ Már mondtam, hogy vedd le, az amatőrök engem támadjatok táblát. ~ jegyzi meg Hyozanryuu miután segített fölállni. Milyen táblát kérlek? Ha megmutatod, hol van, azon nyomban leveszem! Viszont egy a baj kedves Hyozanryuu… ezt a küzdelmet én kezdeményeztem. Az mellékes, hogy a Kollegina folytatta. Oh… róla beszélve. Most miért néz ilyen csúnyán rám? Azért mert okosítottam egy kicsit Hyozanryuuval kapcsolatban? De hát, én igazat mondok. Nem nagyzolok ezzel, csak figyelmeztetem. Viszont jól tippelt, hogy nem foglyuk sokáig élvezni Hyozanryuu társaságát.
~ Grrr… hogy merészel sértegetni engem… ez a kis… pondró! ~ a mögöttem lapuló sárkány ellenfelem megjegyzésére, kihúzza magát és tekintetével villámokat szór felé, emellett a mögötte felbukkant tűz is elég érdekes. Azt hiszem kicsit fölkapta magát. Csak tudnám, hogy hogyan sikerült Zeusztól elcsórnia a jó kis elektromos villámokat és Lucifertől a perzselő tűzet?! Shocked Ez örök titok marad. De a Kollegina jobban tette volna, hogy nem fecseg ilyeneket, mert az én botfülemet nem zavarja, de… velem ellentétben… Hyozanryuut…. Eszmefuttatásom közepette fölnézek az ideges sárkányra. Szerencséje, hogy nem cselekszik önállóan. Bár nyugodt szívvel megtehetné.
- Warui na, warui na… - legyintek párat szabad kezemmel. – Nem felvágni akartam ezzel. Csak figyelmeztetni. Ugyan is, nem lenne túl egyenlő a küzdelem a részemről, hogy ha az utolsó csapásnál hátrányokkal indulsz. Neutral - magyarázom el neki a dolgot, amit agyonbonyolított. Látszik, hogy még nincs túl nagy harci tapasztalata. Hogy mi? Kíméljem meg a prédikációmtól? o.o Mo~ Kedves akarok lenni, erre lehurrognak. Szép kis ellenfél, mit nem mondjak.
~ Inkább figyelj oda! ~ utasít Hyozanryuu, közben fejével a lány felé bök. Sose szerette, hogy ha tudósítom ellenfeleimet a helyzetről. Ebben a felszólalásában most is tisztán hallom, hogy nem tetszik ez neki. Mert úgy gondolja, akkor hátrányokkal indulunk. Pedig ebben nincs igaza! Különben se utasítgasson! És mit kellene figyelnem? Kolleginám felé nézek, aki még több szalagot idézett meg kezeibe. Már megint? Á’ nem szeretem azokat a vacak zsinórjait! Idegesítőek és folyton bajt hoznak a fejemre. Inkább, nem is hagyom, hogy kihasználja. Kardommal felé bökök, hogy ezzel hozzam Hyozanryuu tudtára, hogy itt az idő a támadásra. A sárkány se szó, se beszéd nélkül eredt meg felé, közben száját nagyra tárva kezdi előkészíteni a sugarat. Eleinte úgy nézett ki, hogy ellenfelem össze tud hozni valami védekezésszerűt. De nem. Ahogy meglátta, hogy Hyozanryuu mire is készül még levegőt venni is elfelejtett hirtelen. Legalábbis nem úgy néz ki, mint aki biztos a dolgában. Még ügyetlenkedik is egy sort, ami miatt a földön köt ki. Ez most vicc? Talán… nem kellene alkalmazni még se, ezt a technikát? Túl korai lenne még neki? Hozom fel magamban a kérdéseket, nézve az épp, hogy nem reszkető küzdőfelemet. Ekkor, kétségeimet kis időre elkergetve pattan fel. Szóval még is szembeszáll vele? Nem most kellene haboznia… Lépése igazán meglep. Megfutamodna? Ennyire megijedt? Talán jobban is teszi. Ha a sugár betalál nem biztos, hogy képes lesz túlélni ebben az állapotában, ha egy felületes védekezést se képes összehozni. Kérdőn figyelem, oldalra fordított fejjel cselekedetét. Remek… még egy meglepetés! Most pedig szembefordul és Hyozanryuu felé iramodik. Most komolyan… normális ez?! Pluszba még Zanpakutoját is visszaváltoztatja a normál külsejére. Ez meg van húzatva! Tényleg azt hiszi, hogy ilyen könnyen kivédheti, ezt a csapást? Mi? Döbbenten nézek, mikor leesik, hogy mire készül. Már tudom, hogy mire ez a fél vigyor. Okos ötlet. A szemét akarja megsebesíteni. Egy látszólagos védtelen pont egy óriási élőlényen. Elvigyorodom. Nem kis harci szellem van, ebben a kezdőben. Hyozanryuu már épp, hogy nem kilőtte a szájából a sugarat. Ekkor viszont nagy fordulatot viszek be a küzdelembe. A sárkány egyik pillanatról a másikra válik apró lélekrészecskékre. Ezzel akadályozva meg, hogy kilője a sugarat, amivel hatalmas pusztításokat tehetett volna. Ellenfelemet biztos váratlanul éri a dolog. Ráadásul a lendület is, amit vett, hogy eltalálja a Hyozanryuu látószervét még mindig meglehet és a gravitáció is lefelé húzza az ugrásából, amit ahhoz kellett tennie, hogy egyáltalán csapást tudjon mérni rá. Pont ideális az alkalom, egy aljas kis támadásra. Hirtelen bukkanok fel a lélekrészecske darabok között, rögtön azután, miután a sárkány eltűnt, majd kihasználva ellenfelem apró tehetetlenségét, kardomat visszaváltoztatva ütött-kopott zanpakutová csapok felé. De nem penge részével, hanem markolat felével. Majd azzal viszem be fejére az ütést. Ha föl néz rám, a homlokára, ha nem, akkor kobakja kapja az ütést. Igyekszem nem túl keményet bevinni. Ne legyen fejtörése, csak egy kisebb kiütésnek szánom. Kizártnak találom, hogy tudjon olyan gyorsan reagálni rá, hogy kivédje. Remélem, összejön

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Szer. Feb. 16, 2011 5:51 am

Hatalmas lendületet véve felugrok Hyozanryuu szeméhez, kardom marokra fogom és épp lecsapni készülök. Már csak egy kicsi és elkapom, ezt már nem kerülheti…. Ehm? Ez meg mi a fene? Hol van az a hegyomlásnyi nagy élőlény? Eltűnt? ELTŰNT?!?! Hogy tűnhet el valami, amit egy hegy sem tudna eltakarni? Láthatatlan? Nem akkor eltaláltam volna. Esetleg teleportál? Oké, de azt azért látnám, ha máshol lenne. Annyira aggódott érte a gazdája, hogy visszahívta volna? Ez azt jelentené, hogy nyertem? Ellenfelemre nézek kérdőn, mikor észreveszem, hogy egy ütéssel próbál a padlóra küldeni. Most komolyan gondolja, hogy ilyen állapotban nagyobbat fog ütni, mint amekkorát az állatkája lőtt volna? Kétségtelen, ha nem védekezek, megjárom, de képes vagyok védekezni, hisz itt vannak a szalag…. NEE! Basszus! Hogy lehetek ekkora IQ fighter? Ne már, hogy azért kapok ki, mert hülye vagyok. Ráadásul nem tudok védekezni sem, hisz nem a földön vagyok, hanem zuhanok. ÁÁ zuhanok! Még ez is. Ellenfelem pedig már készül lesújtani. A legjobb lesz gyorsan imádkozni, de kihez?
~ Erről ennyit, ez mind a te hibád, mert béna vagy. ~ Nincs időm kimondani a kardom nevét, nemhogy még a pajzsot is megidézem. Várjunk? Nekem van másik pajzsom is. Nem kéne folyton kétségbeesnem, mielőtt átgondolom a dolgokat. Mély levegőt veszek. Miért is? Nem ez a legjobb időpont a légzésgyakorlatokra. Kardom Anao felé emelem.
- Bakudou 39: Enko.... – Kezem ugyan kitartom, de nem sikerül végigmondanom a parancsszót. Tökéletesen kobakon talál. Ilyen pontos ütést. Ha nem én lennék az áldozat, biztos, tapsolnék. De én vagyok az áldozat az isten szerelmére! Ez meg milyen támadás?!?! Utálom a meglepetéseket. Nem tudok ellen támadni. Most már biztos, Anao kicakkozza a fülem. Az ütés olyan erősségű, hogy hirtelen azt sem tudom fiú vagyok vagy lány. Nagy sebességgel a fölbe zuhanok. Leérkezek, nyekkenek egyet és nem tagadom nagyon fájdalmas a földet érés, tekintve, hogy betonba érkezek, kisebb nyomot hagyva magam után a betonon. Kezeimet leengedem. Szédülök, a nagy ütés hatására és mintha nem elenne így is elég bajom még földet éréskor is beütöttem, nem is kicsit. Forog velem a világ, ezen még ront, hogy a hajam is kiszabadult a hajgumi fogságából és az arcomat takarja. Még koszos is, meg kell mosnom, ha hazamegyek. Ha hazamegyek innen egyáltalán valaha. Nem tudok fölkelni, azt hiszem, agyrázkódásom lehet. Az orromból is kezd folyni a vér. Semmi kétség ez agyrázkódás.
~ Ezek után hogy a viharba ne lenne? Leütöttek, feltörted a betont és még vérzik is. ~ Vérzik? Észre sem vetem volna. Megfogom a fejem és megnézem. Tényleg vérzik. Akkor már értem miért fáj. Utálok veszíteni. Mindig is rossz vesztes voltam. A pokolba! Nem veszthetek itt… Bár nem sok minden mást tehetek. Megpróbálok felülni, két kezemmel megtámasztom magam, de nem sikerül. Visszadőlök. Az egyensúlyérzékemmel van baj. Ez biztos az ütéstől van.
- A pokolba! Ez egy aljas húzás volt!- kezdek el méltatlankodni és lássuk be nem volt egy egyenes lépés. Persze senki sem mondta, hogy fair játéknak kell lennie. De, hogy így végezzem? EZ szégyen! Nézek magam elé, még mindig forog a föld. @_@” Már kezdek tengeri beteg lenni. Eltűröm a hajam az arcomból és ellenfelemre nézek.
- Ezt még megkeserülöd! – Nem most kéne fenyegetőzni… Mozdulni sem tudok, csoda, hogy az öntudatom még megvan. Vajon most mit lép az ellenfelem?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 37
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
40700/45000  (40700/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Szer. Feb. 16, 2011 10:19 am

Ez az! Pont, ahogy vártam. Nem számított arra, hogy Hyozanryuu eltűnik. Még se tisztelhettem meg azzal, hogy találatot visz be neki! Inkább kockáztatok és vesztek, mintsem megszégyenítse Hyozanryuut, amit utána évekig hallgathatnák! Amint a sárkány apró lélekdarabokká materializálódik, jómagam az apró szemek között felbukkanva kardom nyél részével készülök lecsapni ellenfelemre. Ütésem egyre csak közelít és közelít felé… de nincs ideje védekezni. Valószínűleg éppen szidta magát, hogy nem Shikaiban lévő Zanpakutoját tartja markaiban. Mert mikor leesett neki, hogy talán tudja kidouval is hárítani, ami persze sikerült is volna neki, ha nem kapcsolt volna későn. Így a megdűlni készülő tervem, még is sikert aratott! És egy hatalmas Bumm-al végződőt.
- Azt hitted mi?! – mondom meglepett ellenfelemnek, miután bevittem a jól irányzott ütést kobakjára. Igyekeztem visszafogni magam. Nem irtom a magam fajtákat, ha már az Arrancarokat futni hagyom. Ellenfelem a betonon köt ki, kisebb nyekkenés kíséretében. Remélem, nem érti félre szövegemet. arra akartam utalni, hogy még se vághat fel annyira magával, hogy Hyozanryuut érje kis fogpiszkálójával. Annyira még nem ért fel erő terén! Elé sétálok, amint rendesen érkeztem a földre az ugrást követően. Bár már engem is a csekélyke lélekenergiám tart talpon. Megijedhet, hogy most elveszem az életét vagy valami hasonló, amiért kardom még mindig elől van. De engem nem olyan fából faragtak. De nem ám’! Elteszem katanámat, majd számára meglepő lehet, de egyszerűen fogom magam és leguggolok elé. Jobbommal a fején virító seb felé nyúlok, amit nekem köszönhet.
- Bocsi, kicsit erősre sikeredett… - vakarom meg tarkómat zavartan, inkább nem piszkálom a sérülését a végén leharapja a kezemet. Majd már rám is förmed szörnyű temperamentumával, annak ellenére, hogy az imént építettem bele a padlóba. Van benne spiritusz az biztos! Szem forgatva sóhajtok egyet szövegére.
BAKA! ˇ.ˇ - kezdek bele nagy komolyan, mint egy tanár, aki épp leszúrja tanítványát. Csak tudnám, miért kell majdnem minden ellenfelemmel ezt lejátszani, ahol kivételes esetként én kerekedek felül. – Mire volt jó ez az „eldobom az életemet” akció? Nem vall rád. Legalábbis első ránézésre nem ilyen önfeláldozónak tűntél, aki mindent megtesz a siker érdekében. – magyarázom meg okoskodásomat. – Teljesen jogosan kaptad az ütésemet, hogy legközelebb kétszer is megfontold, hogy miért dobod el létezésedet! – teszem hozzá halálos komolysággal. Jézusom! Nem ismerek magamra! Ez nem vall rám. Ellenfelem még annak ellenére is, hogy leszidtam visszabeszél. Szép kis harci szellemmel van megáldva, csak ne hajigálná össze-vissza az életét, a semmiért. – Már előre félek! – próbálom kicsit növelni az önbizalmát egy apró vigyor kíséretében. Emiatt eléggé ironikusan sül el a dolog. Pedig nem én szeretném megkapni a „Seretei gonosz Shinigamija” megnevezést, aki még a kezdőket se bátorítja. Látszólag elég megviselte az utolsó ütés. És a nagyobb sebeit nem is a kardom okozta, hanem a landolás elsősorban. Hát ez ciki. De nem nekem, hanem neki. Ennek ellenére, még se hagyhatom itt. Felsóhajtok, majd felsegítem. Segédkezet és lábat egyaránt nyújtva neki. Ellenkezést nem is tűrök meg ezzel kapcsolatban. Nem hagyhatom itt egyszerűen Hollow eledelnek. Talán ez lenne, úgy mond a győztesnek kijáró cselekedetem ezúttal.
- Ne érts félre, kezdőkém! Ha akarnálak, holt nyugodtan itt hagyhatnálak, de akkor sose vehetnél revansot. És a fenyegetőzésed akkor alaptalan lenne. A másik pedig… nekem is meg kell fordulnom a 4. osztagnál. – még mindig rossz szöveget nyomatom, de ez van. Eléggé átlátható. Nem tudok füllenteni, mindig is rossz voltam benne. Ezzel egytől-egyig lebuktattam magam azon a téren, hogy nem gondoltam komolyan a küzdelmet. De legalább van némi igazság alapja a mondandómnak. Viszont, azt nem fogom neki ajánlani, hogy indítsunk tiszta lappal. Azt már az elején elvetettük. De kíváncsi vagyok, hogy majd hogyan fog visszavágni legközelebb, ha esetleg még elém mer állni és kihívni. Igencsak érdekes ellenfél volt és nagyon is kifogott rajtam. A későbbiekben lehet, hogy még problémát is fog nekem okozni, de nem izgat. Pont ez a jó az efféle barátságban. Bár lehet, hogy ő ezt nem így gondolja.
Ha, nem utasítja vissza segítségemet, akkor egy Senkai kaput nyittatok magunknak, úgy mond „sérült tisztek” címszóval Sereiteibe és azon megindulva viszem át a sérülteket kezelő osztaghoz. Úgy vélem ideális befejezés ez egy barátságos harcnak.
~Még, hogy barátságos?! Ez a kis porszem, megalázott! A halál lett volna az, amit megérdemelt volna! ~ de jó, már vártam. -.-’’ Nyugodj le Hyozanryuu… gondolj arra, hogy menőbb lettél egy körrel. ~Ha, esetleg tényleg állja a szavát, ne hagyd ilyen könnyen megfutamodni! ~ megint ő ossza a parancsokat. Különben is, én is kis híján otthagytam a fogamat! Erre is gondolhatna. ~ A hiba benned van, nem bennem… ~ jön ostoba magyarázatával, amire egy sóhajtással jelzem, hogy feladom. Nincs erőm vitatkozni vele. Így is remélem, hogyha átérünk a kapun, nem fogok szép látványosan összeesni, mert az rontaná az imidzsemet…

//Hát nem ilyenre terveztem az utolsó posztot, de csak ilyet sikerült összehoznom. Nézd el, kérlek! Nagyon köszönöm a játékot. Szórakoztató volt. Very Happy Máskor Ribbon-chan száját tessék bekötni! x”D//

______________

Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamasaki Shizuka
3. Osztag
3. Osztag
avatar

Female
Aquarius Pig
Hozzászólások száma : 187
Age : 22
Tartózkodási hely : Általában Anaot üldözve / a Raizer főhadiszálláson / a 3. osztag területén
Registration date : 2011. Feb. 06.
Hírnév : 36

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
30900/45000  (30900/45000)

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Szer. Feb. 16, 2011 11:22 am

Ismét megkísérlem a felülést.
- Még nem fejeztem be! Még egyszer kipüfölöm belőled a szuszt…-
~ Ézt véletlen nem úgy mondják, „kiverem belőled a szuszt”? ~ Csak egyedi próbáltam lenni. Már ez is baj? Istenem! Megőrülök. Olyan ideges vagyok. Ha tekintettel ölni lehetne és nekem lenne erőm úgy nézni, akkor Anao már nem élne. Így is alig áll a lábán és akkor még papol itt nekem.
- Bocsi a fenéket! Aljas volt! Igazságtalan! Ezt még.. ezt még…- már alig van erőm méltatlankodni is…. Kezdem elveszteni a vérveszteségtől az eszméletem. Mielőtt ez megtörténne még mondanom, kell valamit. Már a szemem nyitva tartása is igen nehezen megy.
- Nem mindegy mit tettem? Akár mi jutott volna az eszembe, azt a támadást nem védem ki, ha kilövi. Ez volt a leglogikusabb és biztonságosabb döntés. Te pedig gondolkozz, mielőtt osztod az embert. - Jól megmondtam neki. De ez még mindig nem az, amit mondani akartam! Kicsit erőlködve veszem a levegőt. Megint beszél. Hát nem érti meg, hogy abbahagyhatná? Olyan, mint én és ez idegesít!
- Akkor hagyj itt… Nem érdekel, mit akarsz csinálni. Egy hollowot még így is leverek. Nem a te dolgod, hogy biztosítsd, hogy elpáhollak. – Nagyon bunkón viselkedek, bár érthető, hisz rossz vesztes vagyok. Valójában igen becsületes lépés tőle, hogy nem hagyja itt az ellenfelét meghalni. Valószínűleg a helyében én is így tennék. Persze próbálja leplezni, de túl rendes. Ez lesz a veszte. Biztos, hogy egyszer legyőzőm. Már csak azért is, hogy monologizálhassak.
- Nem értem mire föl ekkora a szád. Kétséges, hogy egyáltalán magadat el tudod vonszolni a 4. osztaghoz. – Szólok vissza ismét. Nem hagyhatom, hogy a szócsatában legyőzzön. Ha már egyébként péppé vert, legalább itt legyen egy kis sikerélményem. De itt sincs övé az utolsó „szó”, illetve jelen esetben inkább az utolsó mozdulat. Fölkap a hátára, pedig ellenkezek és kapálózok, már amennyire bírok. Hogy van ehhez ereje? Komolyan mi ez egy terminátor?? Miközben áthaladunk a senkai kapun, még amíg eszméletemnél vagyok megjegyzem melyet már régóta mondani szerettem volna.
- Yamasaki Shizuka. Ezt a nevet jól jegyezd meg! Egyszer úgyis… egyszer – azonban végig sem tudom mondani. Mivel elájulok. Nem tudom, hová akar vinni, de valahogy nem érzem magam veszélyben. Azt hiszem ezek után, bízhatok benne. Talán ezt nevezik barátságnak?
~ Hülye vagy?! Most alázott széjjel! Te meg itt barátkozni akarsz? Kapjál már egy kicsit a fejedhez~ erre már számítottam. Nem érdekel! Megvan a véleményem, és nem változtatja meg senki. Ő egy jó ember, de ez nem változtat a céljaimon. Legközelebb enyém a győzelem!

//Köszönöm szépen a játékot. Szórakoztató volt. Kérlek, nézd el, hogy ilyen kezdő voltam. Remélem, ha lesz legközelebb, jobban fog menni. Részemről vége Smile//
http://U.I.: A szájzáron még dolgozok. Lehet átadom a 12.osztagnak a feladatot//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 28
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   Csüt. Feb. 17, 2011 3:08 am

Üdv!

Jutalmatok 1500 LP és 2000 ryou. Gratulálok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...   

Vissza az elejére Go down
 

Konfliktus -> köszönd Ribbon-channek...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-