HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Slarin vs. Maya - csapó 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Slarin vs. Maya - csapó 2   Vas. Jan. 23, 2011 4:25 am

Előzmények

Sosem voltak nekem valóak ezek a szórakozóhelyek… Szimplán utálom ezt a légkört. Valami kis csövesnek néznek talán, amiért mertünk bevásárló szatyrokkal beállítani? :/ Ami meg a VIP szekciót érdekli… a hummusz bárban akkor is kitulajdonítottam, amikor még nem voltam espada, mert cseszek a rendszerre, oks?
- Na igen… a te esetedben kicsit bonyolult a faji megközelítés. – kuncogok fel nem látva esélyét annak, Maya megsértődik egy ilyen apróság miatt. Jó, gyakran szoktam sértő lenni… egyáltalán nem szándékosan, de ez van, le kell nyelni. Igazán nem az én hibám, hogy egyesek mindent magukra vesznek. Csalódnék is Mayában, ha így tenne…
Italoktól felfrissülve s jóleső anyázással díjazva a remeknek nem nevezhető kiszolgálást nyújtózok egyet a kanapén, lábaim pedig önkéntelenül is dobbantanak a rádióból szóló, undorító slágerek ritmusára. Némelyiknek sajnos már a dalszövegét is tudom, de persze csak azért, mert már annyiszor ismételték őket itt-ott. Persze, volt már olyan, aki azt mondta, egyszerűen irigy vagyok… Holott valójában köze sincs ahhoz, amit érzek. Egyszerűen változott a világ. :/ Annak idején a zenecsatornák a lázadást fejezték ki, most bezzeg egyszerűen mindenki olyan kurva egyedinek akar tűnni, holott marhára nem azok. Tucat mind… Kapják be tövig. Manipulált majmok.
- Emlékszel az első találkozásunkra? Akkor tettünk egy ígéretet, egy bizonyos következő harcról… Amire azóta se került sor. Bár egymás mellett már volt alkalmunk megmérettetni magunkat, de… Szeretném tudni, mennyit erősödtem azóta. Hueco Mundoban nem igazán találok olyat, aki erre alkalmas… Tudod, a legtöbben elég csicskák, a primerát meg nem merem bántani… Mégis csak a fracciónom volt, olyan, mintha családtag lenne, érted. :/ – készítem ki a készpénzt az asztalra, ezzel kifizetve a fogyasztásaink árát, majd a válaszon fellelkesülve csomagostul ott is hagyom ezt a kócerájt. Valószínűleg nem fogunk többé ide jönni, egyszerűen annyira nem az én ízlésem a hely. Értitek. :/
- Las Nochesben újonnan divat lett Aizent utálni… Természetesen mindannyian csak engem utálnak, de ez egyértelmű. Mindegy, még beletömöm a mosdókagylóba a fejüket, az biztos. – keresek egy harcra alkalmas helyet, ahol a póttesteinket is levehetjük. Bár én nem értem ezt a lélekcukorka dolgot, meg nincs is nekem olyan – a póttestet is csak Maya miatt szereztem be, vagyis hát ő szerezte meg nekem, értitek.
- Nos, mit szólsz? – vezetem Mayát a teljesen kihalt lakótelephez. Az épületeket lerombolni készülnek városfejlesztés címszóval és egy szállodát fognak a helyére állítani, azonban még csak az embereket költöztették ki innen. Bár a hatalmas gépek már sorban állnak, jelenleg egy ember lélekenergiáját sem érzem a közelben. Bár oly lényegtelen... Hisz amint Maya a másik irányba fordul megszemlélni a terepet, én reiatsumat elfojtva válok köddé. Sombra engańosa képességemmel ugyan láthatatlanná nem válok, azonban az állapot hasonló hatást biztosít. S hogy Estrella Fugaz-zal sikerül-e eltalálnom ellenfelem ezáltal lecsapolva lélekenergiáját, hogy ideiglenesen nagyjából az enyémmel legyen egyenlő? Hát, majd kiderül…

______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Vas. Jan. 23, 2011 4:56 am

Látom, nem csak számomra idegen a hely, s idegen a kiszolgálás. Nem... nem vagyok már az a szeleburdi, mindenre fanuló kislány, aki voltam, míg Rei-chant vártam. S már rég nem ismerem a boldog családi élet fogalmát sem... Zelt alig látom... nincs ott, amikor telebőgöm a párnámat, engedve a pillanatnyi gyengeségemnek s persze halkan, hogy Rei-chant fel ne ébresszem. Mégsem voltam teljesen magányos, mert szinte minden éjjel aludt mellettem valaki- aki ha nem is a fájdalmasan hiányolt hosszú, ezüstös hajjal rendelkező, szikár s izmos alak volt, mégis a másik legfontosabb lény volt számomra. Sosem tudtam megállni, hogy ragyogó szőke fürtjeit ne simítsam meg, vagy ne adjak neki egy-egy lopott puszit, s ezzel együtt ne szívjam magamba édes, gyermek illatát. Hihetetlenül jó érzés anyának lenni, s nem... nem kérnék egy olyan világból, ahol nélküle kellene élnem. Nem lehetnék boldog... ha nem lennék anya. S megint ugyanott vagyok, megint ugyanannál a pontnál kötök ki... a kívülállók közül hol megvetnek, hol kibeszélnek, hol pedig gúnyosan dobálnak rám undorítóbbnál undorítóbb dolgokat, élvezve, hogy nem hallom, hogy nem a szemembe teszik, ezáltal marva mély sebeket... s titulálnak könnyelműnek, könnyűvérűnek, hülyének s miegyébnek... Olyan könnyű... mást hibáztatni, vagy másra kenni mindent úgy, hogy az adott illető sem szól semmit... olyan könnyű egy oldalról figyelni mindent, s így leírni valakit... de mindegy. Nem kívánok újra belefolyni a depresszióba... elég volt az elmúlt napok, hetek álmatlan, vagy épp rémálmokkal teli éjjelein ezen rágódni. Most nem ezért vagyok itt.
- Nos igen... szerény személyen egy erőteljes félvér, ami csak bonyodalmakkal jár. - vigyorodtam el, és vetettem egy becsmérlő pillantást a rádióra. Undorító... hogy a mai népnek elé egy üvegbe zárt szardarab, s azt máris istenítik. Egy műmájer majom, egy díszbuzi, aki csípőjét riszálva erotikus mozdulatot tesz, s máris mindenki kedvence lesz... nos, nekem ez túl kevés ahhoz, hogy valakire felfigyeljek. Nekem a hang, a dallam, a szöveg egésze adja meg a zenét a küllem lényegtelen. S ez a mai imádott zene... semmi értéke nincs a dance, disco és egyéb műfajoknak. De ez csak az én, egyedi véleményem... az enyém, egy rockeré.
- Rendben. Mondjuk én nem szeretek harcolni, csak végső esetben nyúlok fegyverhez... de kérlek, ezt ne vedd gyávaságnak. Bár kétlem, hogy ezt feltételeznéd rólam...- vonultam mögötte a nyomában, kezemben a vásárolt dolgokkal. Remélem, Rei-channak tetszeni fog a sok szalag és dekorelem, amit a kis zsúrjához vettem... meg viszek neki sok fánkot is, ami természetesen a nyomába sem ér az általam sütötteknek, de akkor is... biztosan ízleni fog az én drágaságomnak...*.*
- Micsoda szánalmas... bagázs. Tudod, ez a birka effektus... a nyáj megy a pásztor után, s az dívik náluk, amit az általuk irigyelt személy követ. Majd leszoknak róla, ha kapnak pár pofont...- dobtam le a póttestem, s küldtem távolabb az értékes szerzeményekkel. Nem járja, hogy az egészet újra megvegyem...
Nagy nyújtózásom után pedig megállapíthattam, hogy Slarin valamilyen technikát alkalmazva máris eltűnt. Ajkamon egy féloldalas mosollyal shunpoztam el a sárga csillagok elől, s gondolatban bemértem, merre is lehet kedves ellenfelem, s mielőtt elrejtettem magamat a Bakudou 26: Kyakkoval, a feltételezett tartózkodási helye felé tartott tenyérrel idéztem meg egy rég használt, ám számomra kedves kidout, a Hadou 54: Haient.

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Vas. Jan. 23, 2011 5:55 am

Félvérnek számítok valahol én is – hisz rendelkezek bizonyos shinigami erőkkel. Rendes esetben egy lidérc nem rendelkezik lélekölő karddal, nekem mégis van egy, mely azóta is kedvelt fegyverem, hű társam minden harcban. Az egyik legerősebb espada vagyok… A legtöbbel ellentétben én nem csak különös véletleneknek köszönhetem azt, hogy ideáig jutottam. Küzdöttem érte, és… most egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy leszámolhassak Aizennel. Mert a többi nagyszájú kis libával ellentétben én nem akarok kúlnak tűnni azért, amiért lázadok a rendszer ellen. Én igenis, komolyan gondolom. Nem beszélve arról, hogy eleve kúlnak és menőnek születtem, ennél kúlabb pedig már hova legyek? :/
Reiatsumat a lehető leginkább elfedve szeretek meglepetést okozni ellenfeleimnek. Egyszerű technika, rajtam kívül még sem ismerek olyat, ki ezzel a trükkel próbálna harcolni. Az évtizedek alatt pedig tökélyre is fejlesztettem, márpedig elhihetitek, nem olyan egyszerű ilyennyire kifejleszteni az egészet. Én mégis képes vagyok rá… s most egy szinttel feljebb toltam tudásom, hisz részleges láthatatlanságot adtam magamnak, s így ellenfelemnek esélye sincs kideríteni hollétem. Mayát éri a megtiszteltetés, hogy először ellene ültetem bele az elméletet a gyakorlatba. Hisz eddig még csak magányos edzéseim alatt tesztelhettem magamnak néhány új, más arrancar által tán még nem is használt technikát.
- Az a baj, hogy arrogáns mind… :/ Nem értik a célzást, nyilvánosan pedig nem akarok balhézni. Van ez a fracciónom meg a csaja, két kis pszichopata. Ők is divatot teremtettek, egy ideje mindenki úgy próbál viselkedni, mint ők. ¬_¬ – shunpozok továbbra is „láthatatlanul” Maya körül, esélyét nem látva annak, sikerül besaccolnia hollétem. Bár talán ha a zajokra figyel…
Egy marok pedig támad, s fülem mellett süvít el az égő, lassan láthatatlanná váló kéz. Két láthatatlan harcos, remek… A perzselő kezek egy hajtincsem kicsit megpörkölik, az égett haj szaga pedig fokozott óvatosságra figyelmeztet. Ha most látszódna az arcom, bizonyára egy hatalmas, vérszomjas vigyor lenne megfigyelhető rajta. Hiába, túl rég volt igazi ellenfelem. :/
- Majdnem… De csak majdnem. – reagálok kis híján sikeres, égetési kísérletére, majd ajkaim közül elhangzanak az Ardiente Garra szavak. Kardomhoz sincs így szükség nyúlni, ellenben karmaim meghosszabbodnak, s vörös színű, eltörhetetlen, éles nyúlványok kerülnek kezemre. Különösebben nem gondolkozok a taktikán – csupán támadok, amerre Mayát sejtem, s esetleges ütéseit s csapásait próbálom karmaimmal védeni. Kis szerencsével pedig húsba marok. Mi van? Nem féltem őt… Tud magára vigyázni… Nem hinném, hogy kiakadna, ha esetleg szétkarmolnám az oldalát.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Hétf. Jan. 24, 2011 6:01 am

Valójában nem számítottam másra... nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb elő fog belőlem törni. Vagy legalább éledezni kezd, és ezáltal édesíti meg a napjaimat. Úgyis, olyan régen volt már... hogy egy kicsit élvezzem a harcot. nem, nem szokásom... inkább csöndben visszahúzódom, a sötétbe, vagy egy fényes pontra, s kardomra tett kézzel várok addig, amíg végleg arra az álláspontra jutok, vagy juttatnak: nincs más választásom. S akkor kardot rántva, zanpakutuom sikító hangját követve végzem el a feladatot, amit rám szabtak. S igen, van egy határ, amit nem vagyok hajlandó átlépni- csak és kizárólag Rei-chanért tenném meg. de aki vele fenyeget, s általa kényszerít arra, hogy a barátaim életére törjek... az jobb, ha felkészül a halálára. S ez nem fenyegetés- aki ismer tudja, tőlem mi sem áll távolabb. Én egyszerűen tényeket közlök, s lehetőséget vázolok föl- óva intek. S próbálnád meg cáfolni azt, amint mondtam... gondolkozz el: Te nem ugyanezt tennéd ha a gyerekeddel zsarolnának? S hála a lángok úrnőinek s istenének, ezzel még senki sem próbálkozott. Jobb, ha nem is próbálkoznak...
Arcomon izgatott mosoly villan, s mimikám fölött teljesen elvesztem az uralmam: jelenleg másra kell koncentrálnom. Kisebb bajom is nagyobb annál, mint hogy arra figyeljek, mikor szalad föl az égig vékony ívű szemöldököm, vagy hogy mikor tágul ki az íriszem csodálkozva. Most nem kell ügyelnem arra, hogy pókerarcom legyen- most láthatatlan vagyok, hála a fénynek, amit annyira szeretek. S rajongásom könnyűszerrel megérthető: ki szeretne jobban a mételyítő sötétben rejtőzni, mint hogy a fényben, a világosságban tündökölve ragyogjon?
Furcsamód nem volt rá lehetőségem, hogy saját fejlődésemre figyeljek... az események egyszerűen megtörténnek velem, s magukkal sodornak... nem hagyva időt a gondolkodásra. Az utóbbi időben felhalmozódtak bennem az ötletek s a kétségek, amik most egytől-egyig úgy tűnik, meg lesznek válaszolva. nem, még nem gyengültem el, s nem vagyok lassú- ha így lenne, az előbb egyszerűn elkaptam volna a sárga csillagokat. Az pedig annyira szerencsétlen helyzet lett volna... hiszen mi mást lehetne várni egy kapitánytól, mint hogy ellenfeleinek fejtörést okozzon?
- Oh, miféle divatot? szánalmas... mintha majmok gyülekezete lenne az a kóceráj.. nem, inkább az egész világ. Koholt vádakat vagdos mindenki egymás fejéhez alaptalanul ahelyett, hogy értelmesen beszélve előznék meg az értelmetlen vitákat.... s birkát játszva tódul az agytalan nép egyetlen, vagy két személy, esetleg kisebb csoport után... Mert hogy az olyan kúl, ha kitűnnek a tömegből mások majmolásával...- húzom el a számat, ami azonban minden szem elől rejtve marad, hanghordozásomból viszont jól sejthető a véleményem. Ezzel azonban pillanatnyilag ellenfelemnek előnyt adtam, s bár bőröm kemény, a pengeéles karmokkal azért mégsem tud teljesen szembeszállni- nyilván nem kaptam akkora sérülést, mint amilyenre ő számított, de a földre hulló vörös cseppek-csöppek tudatják: nem is úsztam meg a dolgot karcolások nélkül. Bosszús mosoly villan arcomon saját idétlenségem révén, s rúgás, pofon, ütés után ragadom meg ellenfelem karját, ám a Byakuray mégis talán csak alig érintve éri- s nem, kérem, ezúttal nem gyengítettem. Slarin is megérdemli, hogy teljes erőmmel harcoljak ellene- s nyilván ő sem fogja magát vissza miattam. Nem is kérném rá... most már nincs a méhemben védelmet követelő apró lakó, s valószínű, soha többet nem lesz...
Magamban suttogva, hangtalan szavakat formálok ajkaimmal, s a Hadou 23: Siro Seidou révén már várom, hogy megpillantsam a fehér oszlopokat. Igazából nem volt ötletem, miért pont ezt a kidout használom fel az ártalmatlanításra: talán egyszerűen csak ez jutott először eszembe? S technikám sikerül vagy sem, biztosan tudom: a Hadou 63: Raikouhou robbanó ereje legalább egy minimális sikert s sérülést kölcsönöz vissza Slarinnak... az espadának.

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Hétf. Jan. 24, 2011 7:49 am

Számítottam arra, nem lesz olyan egyszerű eltalálnom Mayát; az első sikertelenség után viszont sorra jönnek az apróbb eredmények. Nagyjából csak sikerül behatárolnom, hogy Maya pontosan merre is lehet, s nem mondom, azért tényleg sokat segít, hogy azért ő is pofázik legalább ugyanannyit, mint én. Végül is, miért ne? Nem komoly küzdelem… Csak egy kis gyakorlat. S ha erőnk feloldásáig eljutunk, legalább lesz alkalmam eldicsekedni azzal, hogy kicsit… szintet léptem. Resurrecciónom végérvényesen kiteljesedett, bár mende-mondák terjengenek arról, hogy még ez felett is létezik egy szint. Egy felsőbb szint, melyet Hueco Mundo egy arrancarja, sem espadája nem tudott még elérni. Nem engedhetem viszont, hogy mások előttem érjék el ezt a bizonyos szintet – hiszen én érdemesebb vagyok rá mindenkinél. Többet küzdöttem Las Nochesért, mint Aizen maga. Fellengzősnek hangzó dumámnak pedig bőven van alapja. Legalább tényleg azt tartom szem előtt, ami valóban fontos értékeket tükröz. S hiába… nélkülem elvesztenénk végérvényesen ezt a kis háborút. Bár kétség sem fér hozzá, már rég nem Aizen motivál. Csak saját érdekek. Nem álmodozom ennél magasabb vezetői szerepről, igaz, teljesen egyértelmű, hogy képes lennék elvégezni a legmagasabb pozícióval járó felelősséget s szerepet. Ám nincs szükségem még több talpnyalóra. Nekem bőven elég az, ha megkóstoltathatom a padló ízét azokkal, akiknek egyszerűen nem bírom a fejüket. Csupán magamért még több hatalmat kell szereznem – hogy végre végleg függetlenedjek. Függetlenség, szabadság, s végre nem kell többé ostoba, hataloméhes marhák utasításait követnem. Csak békésen küzdeni saját céljaimért. Senki másért.
Egy részem végtelenül önző… míg másik szerető s odaadó. Hiszek benne, hogy képesek vagyunk kilépni ebből az ördögi körből, melyet a hollow lét szolgáltat számunkra. Nem többé éhséget, soha többé kétséget – már-már emberinek érzem magam, másrészt meg végtelenül üresnek. A fekete űrt lelkemben pedig mi mással tölthetném ki, ha nem tökéletességem fényesítésével?
- Megszoktam, meg igazából nem is érdekel… Csak én vagyok a fontos… meg azok, akiket fontosnak tartok. – próbálom karmaim belemélyeszteni Maya vállaiba, alaposan felhasítva bőrét, azzal se foglalkozva, vajon mekkora fájdalommal járhat számára. Kibírja… Kapitány, nem?
A kidouja mozgásomat teljesen megakadályozza. Magam sem tudom, miért voltam ilyen figyelmetlen. Mindig is gyűlöltem a shinigamik ezen technikáit, hisz hozzánk, hollowkhoz képest sokkal variánsabb tárházzal rendelkeznek, ráadásul a sok rossz tapasztalat elegendő ahhoz, hogy még a leggyengébb shinigaminak se engedjek elegendő időt ahhoz, hogy bármiféle trükköt használhasson ellenem. Azonban azt már nem engedem, hogy ilyen könnyen eltéríthessen… gondolkodás nélkül nyitok meg két féreglyukat; az egyiket épp magam elé, a másikat pedig Maya mögé. Kellemetlen lehet, ha saját támadásod talál el… Mert a technikája így a féreglyukban landol, s valahol pont a háta mögül bújik ki. Nem látom esélyét annak, hogy kitérhet. Addig is, foglalkozhatok az engem gúzsba kötő démonmágiával, hátha kiszabadulok.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Csüt. Jan. 27, 2011 4:15 am

Néha tényleg egészen könnyű az idő illúziójába beleringatni magunkat. Azt hisszük, még van, bőven áll a rendelkezésünkre- s ha valami közeleg, mintha megnyúlnának a percek. S ha nem alszol, úgy 'várod' az adott eseményt, még hosszabbnak tűnik minden... csak hogy aztán jönnek a 'szövődmények': a fájdalom, a félelem, a kudarc, a rettegés, a bűntudat, a düh, harag, csalódottság... sikertelenség. Azt hiszed, felette állsz az időnek, s ha úgy akarod, neked még csurran-cseppen annyi, amennyire pont szükséged van. S hiába gondolod ostobaságnak a létezését, és osztod a többi nagyérdemű tudós véleményét, kénytelen vagy megállapítani: semmi vagy és senki, s ugyanannyira az idő rabja vagy, mint amennyire hiszed, hogy mégsem. Az időt tényleg az ember kreálta magának, egy ketrec- amiből az első belépés után képtelen kilépni. S hiába vergődik kétségbeesetten, magát a vékony, mégis acélerős rácsok 'falához' verve, felesleges... úgysem szabadulsz, s úgysem tudod meg nem történtté tenni, ami miatt vergődsz. Ami megtörtént, megtörtént- visszacsinálni lehetetlen. S habár ez is csak egy újabb gigantikus közhely, kénytelen vagy belátni: megtörtént. S hogy mitől lenne jobb, ha szépítgetnéd a valóságot? Vagy az optimisták eszméit követve szajkóznád, hogy 'Ügyes vagyok, ennek is megvan a jó oldala'...etc., semmi sem változna. A tény tény maradna, méghozzá megmásíthatatlan. Hacsak nincs egy homokórád, amit megfordítva visszautazhatsz az időben, s megpróbálhatsz mindent másképp csinálni, megváltoztatni. Csak rajtad állna, hogy elköveted-e még egyszer ugyanazt a hibát, vagy pedig teszel ellene, s ezúttal, az új lehetőségeddel felvértezve változtatsz. S ha hagyod elúszni a lehetőséget, felesleges bőgve vergődnöd sötét cellában, ami lényegében te magad vagy- csak rontanád a mételyed. Ha pedig meg sem moccansz, ki sem nyújtod a kezed, hogy megragadd a lehetőséget, hát felszegett fejjel, pislogás nélkül tűrd a 'vereséged', vagy 'kudarcod'. Légy rá büszke! Hiszen eleget tettél érte... S miközben a szövődményeket boncolgatva, kúrálni próbálva kínlódsz, csak remélni mered, hogy mégis megtalálod azt a másik esélyt, lehetőséget, amit kihasználva... valamivel jobb lesz. Az már nyilván csak rajtad áll, hogy mikor leszel hajlandó észrevenni a helyzetet, hogy igen, ott áll előtted egy rohadt nagy ajtó, amire nagy betűkkel ki van írva: lehetőség. Sajnos nem állnak melletted minden pillanatban, hogy fogják a kezed, óvjanak attól, hogy rosszat tegyél, a rossz útra lépj, vagy hogy... figyelj egy lehetőségre. Éppen ezért az élet: kíméletlen, s néha kapsz akkora pofonokat, amikről el sem hiszed, hogy túléled. Vagy reményvesztetten kullogsz utána a szobádba... bebújva mindenki elől, s hibásnak kiáltva ki mindenkit. Könnyű megoldás a menekülés, a megfutamodás... a nehezebbik szembenézés- az, ha megküzdesz a démonaiddal, amit vagy saját magad, vagy mások ocsmány áskálódása keltett életre. Volt időm megtanulni, hogy az egész élet csak egy színház, s benne ténylegesen csak két... 'faj' él: a báb és a bábmester. Van, aki hagyja hogy láthatatlan madzagon rángassák és hitessék el vele- az, amire utasítják, leghőbb vágya- s van, aki irányít. Aki hiteget, áskálódik, sikerre tör... jellemzését a végtelenségig lehet folytatni. Magamat sehová sem tudnám beírni, nem is akarom... nekem tökéletesen megfelel az is, ha néha ide, néha oda tartozok. S hogy mit gondolnak erről mások? Nem érdekel. Elég volt abból, hogy mindenkinek meg akarjak felelni, hogy én akarjak lenni az, aki tökéletesen megfelel mindenkinek.... túl későn jöttem rá, hogy nem másoknak, hanem magamnak kell megfelelnem, s nem bújhatok mások háta mögé. Még akkor sem, ha vannak, akik önként felajánlva- sokszor még felajánlás nélkül is- beállnak elém pajzsként. Nem mehet így tovább... egyszerűen fel kell nőnöm. Anya vagyok... akinek meg kell védenie a lányát. S hogy ehhez talán már túl kevés leszek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az esetleges összetűzéseink alkalmával kezd egyre nagyobb 'ellenfelet' jelenteni a saját lányom. S hogy érzem azt az indulatot, amit alig tudok visszafojtani.... mert érzem hogy több van bennem és tudom, hogy többet kell tennem. Egyszerű a képlet: erősebbé kell válnom. Hallottam már róla régen, hogy van egy második szintje a bankainak... el akarom érni. Tűnjek hataloméhesnek, nem érdekel. Csak erősebb akarok lenni, a lányomért... hogy ha úgy adódik, el tudjam innen vinni, ne kísérletezhessenek rajta még egyszer- nem érdekel, hogy mibe kerül. S ezzel minden anya így van, így kell lennie, ha tényleg érti, mit jelent anyának lenni...
S ha állítanám se hinném el én magam sem, hogy számítottam arra, saját magamat találom el. Hierromnak hála nem kaptam akkora sebet, égést, akármit, mint amit egy átlagos shinigami kapott volna. Én különb vagyok náluk... egyszerre tökéletesebb és korcsabb. Nem ironikus? Bár be kell valljam, én két 'lélekdarabom' is mindennél jobban gyűlöli a másikat, még céljaik is homlokegyenest eltérőek....
Fejemet a fal állította meg, ami valamelyik épülethez tartozott, homlokom hangos csattanással vert krátert a téglába, s rám egyből rám szakadt a világ összes kínja. Homlokomról vékony vércsík csordogált egész ütemesen, s míg kiköptem a számban összegyűlt vért, vadabb vigyorral egyenesedtem fel. Felvettem a tőlem pár méterre heverő kardot, s szorosabban markoltam meg a kelleténél. Legalább végre elmondhatom majd, hogy valakivel nagyjából egyenlő felekként harcoltunk... igazán érdekes lesz. Túlságosan hozzászoktam már a kedves, cukormániás, mosolygós lány álcájához- félreértés ne essék, szörnyen a szívemhez nőtt-, de kellett már az, hogy felébresszenek. Beteges módon még hálát is éreztem Slarin irát, amiért nem fogta magát vissza. Mindenki, akivel szembe kerültem, visszafogta magát.... hogy ne bántsanak. Nábekún, Yuci... bár kétlem, hogy részeg hadakozásunk harcnak lenne nevezhető. De mind, aki körülvesz, egyszerűen túlszárnyal engem- én pedig meguntam azt, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem. egyszerűen akarom az erőt, még erősebb akarok lenni, a végső szintet akarom.... ha teszik, hát vessenek meg érte, nem érdekel.
- Van abban valami, amit mondasz... Nem véletlenül vagyok úgy vele, hogy van egy határ... amit nem vagyok hajlandó átlépni Seiretei kedvéért sem. Szarul érintene, ha árulónak bélyegeznének, de nem bánnám meg... - lőttem el felé egy Cerot, mely jellegzetes lilás-zöldes derengést árasztott. Még ez is mutatta, hogy egy 'korcs' vagyok. Ajkamon rám nem jellemző mosollyal váltottam shunpora, s száguldottam Slarin felé, hogy lemetsszem azokat a gyönyörű karmait, amikkel a vállamba mélyesztett előbb- s célom volt megvágni. kölcsön kenyér visszajár...

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Szer. Feb. 09, 2011 2:31 pm

Talán ideje lenne felnőnöm végre. Intelligensebbnek tartom magam az átlagnál, már csak azért is, mert nem okoskodok feleslegesen ezzel is megpróbálva bizonyítani igazat – hiszen nekem mindig igazam van, s elég, ha meggyőzőerőm egy-egy nyaklevessel ki is hangsúlyozom. Persze, mindig is voltak, vannak és lesznek is olyanok, akik nem értenek velem egyet, de igazából szarok rájuk és ez piszkálja a csőrüket. Mert nekem hatalmam van, felettük is, ha tetszik nekik, ha nem. Hisz velük ellentétben már elértem valamit, s kijár nekem a riszpekt, ami annyi espada társamnak nem adatott meg. Aktívan tevékenykedem s az időnkénti félresiklásaim ellenére is a legfontosabbnak Las Noches jövőjét tartom. Nem Aizenét, Las Nochesét. Mert egy idióta kis tökkelütött, aki ott hagyta a Primera pozícióját, elhitette velem, hogy Las Nochesnek lehet még jövője. Valahol az ő álma vált az enyémmé is, még ha olyan csalódást is okozott, amit soha nem leszek hajlandó elfelejteni neki. Olyat tett, ami megbocsájthatatlan. Szégyent hozott saját magára. Még ha okaival pontosan és tökéletesen tisztában is vagyok. De ő már elfogadta – nekünk nem lehet jövőnk. Nem vagyunk képesek egymás mellett, „békében” élni; ösztöneinkből s természetünkből eredően nem vagyunk alkalmasak arra, normális életet éljünk egymás mellett. Mégis, én mindeddig ragaszkodtam minden téveszmémhez. Tisztában vagyok vele, nélkülem is meglenne Las Noches – azonban valami megromlana benne, összedőlne. Mert vannak, akik számítanak rám. S ha valójában csak én vagyok az, ki beléjük képzeli mindezt, legalább megvan az illúziója annak, hogy számít nekik, amit teszek, amit cselekszek, amiért küzdök, amit formálok, változtatok, irányítok, finoman – vagy épp erőszakkal – terelgetek abba az irányba, amit jónak látok. Talán Las Noches nem dőlne össze… Mégis, az alappilléreket én erősítettem meg. Kérdés, maradna-e karcnyom nevem monogramjával senkit sem érdeklő memoárként.
Vakon bízni abban, hogy igenis, képesek vagyunk változni, s ez a rendszer, ami egyértelmű, senkinek sem jó – s nem, nem arról van szó, siratnám csatában elhunyt fajtámbeliket, hisz ők hiába lidércek, nem társak, csak tárgyak, érzelmileg nem számítanak… azonban egyértelmű, ez a rendszer többet pusztít, mint épít. A mi kárunkra. Nem a shinigamiékra. Többet kell tenni, többet… Mert ha egyszer Maya ellen kell fordulnom – én képes lennék szívében megforgatni pengém. Mert szívem fehér csontdísz csak fejemen, s minden, mit érzelemnek hiszek, csak személyiségem visszaszerzett darabjainak köszönhető – s annak, félek a szégyenérzettől. Talán még jobban is, mint a haláltól. Talán itt az ideje felkelni Hófehérke giccses álmából. Ugyan egyszer már megmutattam neki, hogy ha a szükség úgy kívánja, én nem fogok hezitálni, ha vérét kell ontani – mégis dühít túlzott közvetlensége. Elveszítem mindazt, mi azzá teszi, ami. Nem vagyok ember! Nincs jogom szeretni!
A Fenevad belőle is kitörni készül – ugyan, amíg nem idegesítenek fel, addig általában sikerül a higgadt, kúl harcos benyomását keltenem.
Ami a múltkor bevált, most sikertelenül végződik; emlékszem, amikor ő még hadnagy volt, én pedig „mezei” kis arrancar, Estrella Fugazzal értem el, hogy lélekenergiáját lecsökkenthessem, s nagyjából a sajátommal egyenlő szintre csökkenjen, még ha csak rövid időintervallumra is.
Nem volt miért visszafognom, hiszen a kapitány erősebb nálam. Talán csak annak a pecsétnek lehetne köszönhető, hogy erőviszonyaink úgy-ahogy kiegyenlítődnek, de egy-két szintfeloldás és már az sem lép érvénybe. A cero-ra pedig mi mással válaszolhatnék, ha nem egy másikkal? Persze, ha az telibe talál, valószínűleg a harc itt ért volna végre, én pedig elsüllyedhetnék szégyenemben, már amennyiben maradna belőlem bármi is. A számból induló energiasugár Maya lilás-zöldes cerojával találkozva egy gigászi robbanást eredményez; kezeimmel kénytelen vagyok eltakarni arcom, hogy a levegőben repkedő törmelék ne találjon fejbe. Az ellenszél nem zavar, ennél nagyobbat is kibírtam, azonban a lakótelepnek ezzel hivatalosan is vége, hiába nem lakik itt senki. A robbanás középpontját egy több méter átmérőjű kráter jelzi; valaha egy játszótér volt a helyén, mostanra viszont csak egy kráter meg néhány tönkretett épület maradt.
A közelgő Mayát csak lélekenergiája miatt veszem észre, csak hogy utána virnyákoljak a letört körmeim miatt. Még mit nem… Persze, persze, kibaszottul fáj, s egyik ujjpercemből még a vér is kiserken, de annyi baj legyen. Ez még nem indok arra, hogy rinyáljak. Különben is, tudok ennél jobbat. Pedig tényleg azt hittem, jól állnak nekem azok a cicakarmok.
- Mondd csak, Maya… mit tennél, ha komolyan meg akarnálak ölni? Ha úgy tűnne, képtelenség engem visszahozni? – próbálom elkapni a manikűrös tekintetét; nem kell, hogy akarja, végül is, szerintem természetes dolog, hogy az ember szemébe nézel, ha beszélsz. Mindezt pedig csak a hatás kedvéért, hogy mondandóm jobban átitatódjon agyában. Szemkontaktus megszakítása után még öt másodpercre mozdulatképtelen, amennyiben sikerül örök kedvenc technikám használni rajta. Talán még emlékszik… habár lehet, megrémül, ha azt tapasztalja, hiába nem nézem már szemét, mozdulatait képtelen erőltetni. Kardomat lefelé tartva rohamozom meg a kapitányt, hogy egy alulról felfelé, kicsit keresztbe indított vágással okozzak neki fájdalmat. Vajon tudja, hogy amióta második espadává neveztek ki, kardom megváltozott? Méreggel átitatott. Igen, most, most végre igazán az vagyok, akinek lennem kell. Hiszen Espada vagyok… Miért barátkoznék Soul Society kutyáival?

//Alvatlanság+stressz rulez -.-//

______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Szomb. Feb. 12, 2011 11:13 pm

A gyerekesség, ami belénk ivódik gyermekkorunk alatt, ténylegesen csak drasztikus dolgokkal űzhető ki... részlegesen. Pontosan tudom, milyen az, ha valakinek fájdalmat okoznak és milyen az, ha valaki fájdalmat okoz. Esendő vagyok, különös képességeim ellenére pedig egy egyszerű emberi lélek, aki földi porhüvelyét már régen elvesztette, s most újabbakat kapott. Mindig újat... néha, a félhomályban ücsörögve, homlokomat az ablak hideg üvegének támasztva eltűnődöm rajta, hogy ez az élet meddig folytatható így. Szellemi lényként meddig élhet valaki? Hiszen nincsenek szükségleteim, csupán kedvtelésből étkezem és iszom, tökéletesen meglennék ezek nélkül is. Levegőt is csupán azért veszek, hogy beszélni tudjak és biztosítsam a szervezetem számára szükséges oxigént, amit vérem továbbít sejtjeimnek, szöveteimnek.... Élhetnék az emberi szükségletek nélkül is, egy helyben állva. Csupán... létezve. Ugyanakkor ez mi örömöt okozna? Nem tapasztalhatnám meg az életet, az érzelmeket, nem tapintanék, kommunikálnék... az, hogy csak lebegjek egy helyben, és megfigyeljek, engem nem tenne boldoggá. Tehát egyfajta mohóságból cselekszem és vagyok, nem sokban különbözve az általam gyilkolt hollowoktól. Csupán egy... lélekforma, ami megpróbál úgy élni, hogy még a rosszból is jót kreáljon még akkor is, ha ez nevetséges. belekapaszkodni a boldogság egy vékony szálába, s megpróbálni hozzákötni az élet többi szálához, közös pontokat keresni benne.... közben pedig vakon osztogatni a szeretet és a bizalmat, amivel... mindenki visszaél így, vagy úgy. Tudom, megtapasztaltam... átgázolnak egymáson, a lényeg, hogy mindenkinek a saját jója legyen biztosítva. barátság, szeretet, ígéretek, kitartás... mind elfújja a szél, ha közeleg a vihar. S hiába próbálom meggyőzni magamat a dologról, a Slarinnal köttetett barátságom is egy ilyen képlékeny anyag. Tünékeny, elillanó... esetlegesen foltozható, de az már nem ugyanaz. Hiszen, ha ő állná az utamat, amikor a lányomat veszély fenyegeti, gondolkozás nélkül metszeném le a helyéről a fejét. Fájna, bánnám, életem végéig mardosna a bűntudat és rossz érzésem maradna utána, nyomasztana... de teljességgel sosem bánnám meg. Hiszen melyik anya az, aki feláldozná a saját vérét, a gyermekét, a föld legnagyobb csodáját... egy barátért? Ez a fogalom abban a pillanatban végtelenül apróvá és jelentéktelenné válik, hanyagolhatóvá. S hiába próbálom elhitetni magammal, talán pont saját magam fogom a végemet okozni, hiszen ha én erős jellem lennék, senki sem tudna eltántorítani, nem menekülnék minden elől, nem hagynék mindent hogy belém vágjanak, marjanak, mérgezzenek... rúgjanak akkor is, mikor már rég a padlón vagyok. Nem úgy, mint most.
Hajam össze-vissza száll a két cero találkozásából született robbanást kísérő szélrohamban, s szemem is résnyire húzom, s kardom markolatán szorosabbra fonódik kezem szorítása. Emlékszem, minden egyes mozzanatára előző küzdelmünknek, s hogy milyen idióta becenevekkel illettem... Kókuszgolyó... Linzer.... kétségtelen, azóta kiirtottak belőlem valamit. Kihalt, vissza nem hozható. Valaminek a közepén vagyok, s hol ilyen vagyok, hol olyan, nem lehetek mindig egy személy. S akinek ez nem tetszik... hát szökjön el mellőlem. Nem vagyok hajlandó változni azokért, akik kétszínűen akarnak hátba támadni. Mindegyik megtenné... ha megtudnák, vaizard vagyok. Dísztálcán vinnének a 12. osztaghoz... engem, és a lányomat. Már ha képesek lennének rá. Ez alól biztos csak Nabe-kunban lehetek... egész Seiretei megromlott. Már én sem látom benne azt a jót, amit annak idején, régen... úgy tűnik, felnőttem, és megízleltem az élet keserű valóját.
- Leütnélek, ártalmatlanná tennélek... és addig maradnék melletted, amíg vissza nem térnél. - mondtam halkan, miközben felsóhajtva vettem tudomásul, hogy képtelen vagyok mozogni. A régi technika... nem tart olyan sokáig, ám még így is veszélyesnek tűnik. Hiszen egyetlen jól irányzott döfés is elég ahhoz, hogy meghaljak. Ezt pedig nem hagyhatom... Rei-chan mellett kell lennem. A penge azonban mégis betalál, felhasítja a bőrömet, én pedig ezzel egy időben már ugrom is hátra, zanpakutuom pengéje fémes sikollyal csapódik Slarinéhoz. Sebem ég, hiszen jó részemet végigszántotta, ám mégsem olyan súlyos, mint amilyen lehetne- ha nem lenne hierrom. Sosem kívántam lebecsülni Slarint, s nem is tettem sosem, most, ebben a pillanatban sem. Azonban mintha valami kezdene megváltozni a levegőben...
- Talán meg akarsz ölni, valójában? - kérdeztem, miközben tekintetemet Slarinéba fúrtam. Használja ki, újabb ajándék öt másodperc... Jelenleg egy esetleges sérülésnél fontosabbnak tűnő kérdésre vártam a választ. Nem köteles a barátomnak lennie... csupán képes voltam többet beleképzelni Slarinba. Lehetséges, hogy tévedtem volna? Megint? fájó lett volna a tudat, hogy a ténylegesen legjobb, legfontosabb személyt elveszíteném az életemből... mert megölni nem tudna, de én védekezés közben könnyen a végét jelenthetem neki, s ő is tönkretehet engem attól még, hogy gyengébb valamivel. Ha gyengébb...
Shuonpoval elléptem mellőle, majd újra felbukkantam: ha komoly a játék, hát legyen komoly... nem a megalázása acélom, csupán ki akarom belőle húzni a vadat, hadd tomboljon. Nem csak nekem nem jutott ki az utóbbi időben a szabad, minden izmot feszítő harcból, hanem neki sem. Még egyfajta örömmel is eltötltött, hogy pont vele sikerült egy ilyenhez jutnom.
- Hadou 63: Raikouhou.- kimondhattam volna magamban is, s akkor csak gyengébb támadást indítottam volna útjára tőle alig két méterre, s az is halálos lett volna, de biztos voltam benne, hogy ennyitől... nem lesz sok baja.

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Vas. Feb. 20, 2011 9:18 am

Felesleges tovább tagolni: nem vagyok méltó arra, hogy egy olyan személy bizalmát élvezzem, mint amilyen Maya. Vagy inkább… ő nem méltó arra, az én barátságomat élvezze? Mégis mit jelent a barátság? Minek az nekem? Habár embernek születtem, a shinigamik nem voltak elég gyorsak. A düh arra kényszerített, szakítsam el emberségem utolsó maradványát, tépjem ki a láncot, nem foglalkozva a következményekkel pedig csupán órák kérdése volt, mire lidérccé változtam, hogy ezután kedves „családomat” felfaljam. Ó, igen, mert még emlékszem… Bátyám gyermeke, nője, annak szeretője, majd régi társaim és szüleim is azt a véget élvezték, amit egy ember csak a legnagyobb ellenségének kíván. Egy állat voltam, és most is csak az vagyok. Ösztönlény, ki próbálja védeni visszaszerzett személyiségét holmi ideákkal és körülveszi magát úgynevezett barátokkal. De miért? Kérdem én, miért van szükségem rájuk? A válasz nyilvánvaló: félek a magánytól. Attól, hogy nem lesz többé kihez menekülnöm. Ugyan mindig is igyekeztem úgy tenni, mint aki nem függ azoktól, akikkel körbevette magát, valójában túlságosan is támaszkodok rájuk. Sosem kértem senkitől semmit, hisz ahhoz túl nagy a büszkeségem, s nem hagyhatom, hogy megsérüljön az, ami a legnagyobb védelmet nyújtja számomra a külvilág behatásai ellen. Igen, szeretek mások bajaival foglalkozni… mert akkor úgy érzem, erős vagyok. Mások is annak látnak, s jómagam is biztonságban érzem magam csak azért, mert mások bíznak bennem s felnéznek rám. Mert így tesznek… Irigylik szabadosságom, s áhítoznak arra az akaraterőre, amivel én rendelkezek. Tökéletes támasz vagyok, s én bizalmukból, elismeréseikből táplálkozom. Az tartja meg azt a kemény falat, melyet felépítettem magam köré nem engedvén, bárki is mögé pillantson. Hogy rájöjjenek arra, a fal mögött csak egy szánalmas féreg lakozik, összekuporodva, fetrengve a sárban, a mocsokban, a kétségbeesésben, a félelemben, a rettegésben… Mert ez vagyok én. Megvetendő senki, kit mindenki nagynak hisz. Én pedig uralom őket, uralom mindent, magamba szívva, táplálékként magamba olvasztva mindazt az eszményképet, amit rólam generálnak. Idealizálnak. Míg hogy valójában ki vagyok – azt már én magam sem tudom. Hisz én mindig csak a legjobb formámat mutatom.
- Hmm… – adom meg a néma választ kérdésére. Feltételezésemre megkaptam, amit akartam. Nem értem, pengém miért nem szakította át torkát, amikor esélyem volt rá. Talán… még túl korai lenne, igen, ez lehet az! Még játszadoznom kell vele, mint macska az egérrel! Mint a régi szép időkben… amikor még minden olyan egyszerű volt. Felfalni múltam apró szeleteit, tombolni minduntalan, lelkeket cserkészni, játszani, játszani!
Hogy meg akarom-e ölni? Őszintén? Nem tudom, mit akarok. Arcomon mégis végigfut egy kimért, vérszomjas vigyor. Majd pengém ismét előkerül, hogy lecsapjak vele, újra, újra, újra és újra, vad táncot járva ellenfelem körül, kíméletet nem ismerve. Még ha ki is védi minden csapásom, a szándék, bár bennem tisztázatlan, azt mégis látja, jelenleg minden humorom félretettem. Elég volt mára… Elég volt, nekem nem itt a helyem. Nekem nagyobb, lényegesebb rendeltetésem van, más vagyok, egészen más, nem az, akinek bárki is gondolna.
A kidou mégis gyomron talál. Nem voltam óvatlan, hisz ehhez a kidouhoz hosszú idézés szükségeltetik, ám – egyszerűen nem akartam vele foglalkozni. Hisz túléltem már annyi mást. Vad dühömben csupán a pengéire koncentráltam. Az energiasugár az egyik épületnek dönt, s bizonyára eltörtem néhány csontot. Ruházatom megtépázva, a porfelhőtől pedig jó időre, talán két percre nem is látszódok. Gyógyításra talán szükségem lenne, s járásom valóban nehézkesebbé, fájdalmasabbá válik hála néhány összetört bordának, ám mindez nem akadályoz abban, hogy továbbra is űzzem ezt a játékot. Mert én a Vadász vagyok, nem pedig az Áldozat.
Lélekenergiám azonnal elrejtem; mestere vagyok ezen képességnek, így csak azok képesek felfedezni azt, akik közvetlenül mellettem állnak, feltéve, ha koncentrálnak. Sombra engańosával ismét elrejtem alakom. Figyelmetlen voltam, ezért egyszer már felfedtem magam, ám jelenleg nem szándékozom olyan egyszerűen hagyni magam, mint a legutóbb. Figyelemelterelésként egyetlen hajszálam hullatom el, hogy a Pokolrózsa kisebb káoszt okozhasson; könnyen előfordulhat, hogy a gyakorlatilag droid szerepet játszó, lélekenergiából álló növénytől bekaphat egy bara-t, esetleg egy cero-t, s nem, egy ilyen növényt egyáltalán nem lehet csak úgy egy-két nyisszantással levágni. Igaz, még kell pár perc növekedéséig, de… nem hinném, bárkinek is feltűnne az a hajszál, amit a földre hullattam. Növekedjen csak, a talaj pont megfelelő számára. Hadd pusztítson, hadd okozzon káoszt. Hadd legyek végre arrancarhoz, espadához méltó…
Ugyan Mayának feltűnhet néhány perc múltán, hogy a közelben lévő növények talán egy kicsit kókadtabbnak hatnak, nem hinném, találkozott már ezzel a technikával, így nem tudhatja, hogy ez egy pusztítás előkészülete. Törött csontoknak hála hiába forr a vérem, akkor sem elegyedek nyílt harcba, hiszen azt nem bírnám sokáig. Rejtőzködök, hangtalanul suhanok a Célpont körül, majd végül mégis lecsapok, megpróbálva pengémmel átdöfni mellkasát, kis szerencsével elérve szívét, tüdejét. Ha csak egy karcolást is ejtek, már az is jó… Hisz mérgemet így is testébe juttathatom, minek hatására azonnal émelyegni kezd. Elölről támadok, hisz reakcióiból egyértelműen arra számít, hogy majd hátulról lepem meg. Nem, nekem annál több eszem van, ravaszabb vagyok… Gyilkolni fogok. Mindezt saját lelkiismeretemért, saját békémért.

______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Szer. Feb. 23, 2011 5:09 am

Órák, napok hetek... hónapok. Amikor valami emészti belülről az embert, az idő eltörpül, lényegtelenné válik. Valakitől valami, amire nem számítasz, máris padlóra tesz... aztán élettelenül meredsz ki a szemeiden a nagyvilágra- hogy ezt most miért kaptad? Persze választ sosem kapsz... vagy csak annyit, hogy nesze, megérdemelted. Kilós szemétdarabok, azok hullanak rád... vagy éles szavak, amiket te a másiknak sosem mondtál. Nem akartad megbántani, túlzottan szeretted, kedvelted... annál sokkal jobban, mint hogy a szemébe vágd az igazságot. Ami ha elismerik, ha nem, ha tagadják, ha morognak... attól még igaz. Visszavonhatatlanul, és még fájdalmas is.
Őrjítő, ahogyan rátelepednek az emberre... kergetik azért, mert még van benne élet. Minden szarral őt zaklatják, mintha nem lennének saját problémái. Pedig vannak, és nem kis merészségbe és naivitásba kerül kiadni magunkból a bajokat, azt, ami fáj. Sokszor pedig mások ezt kihasználják... vagy pedig még nagyobbat rúgnak belénk- akkor is, ha már a földön vagyunk. Sosem voltam erős jellemű. Csak annak tűntem- arcomon a rideg, hűvös maszk. Érzelemmentes álarc, ami elrejtette a valódi érzelmeket. Érezhettem bármit, bárhogyan, sosem látszott rajtam, megtanultam Tartuffe-ként élni. Nem mintha ilyenné akartam volna válni- hogy ne szerettem volna én lenni a mesékből ismert hősnő? De nekem más szereposztás jutott... megtanultam vele élni. Sajnálom, ha valaki emiatt nem bír, le lehet lépni. Hiszen hol van az megírva, hogy egy homályban élő legyen egy fényes tenger közepe? Én voltam a fénybe burkolózó métely; magam köré gyűjtöttem a hozzám hasonlóakat akarva s akaratlanul, közéjük vegyítve a szépet, a jót... és éltem belőlük. Mert én olyan vagyok, aki bizonytalan, akinek kell a támasz. Aki bármikor odafuthat valakihez, elsírni mindent, cserébe pedig adtam volna azt, amit tudtam: szeretetet, megértést, törődést, feltétel nélküli elfogadást. Nem fényezem magam, mert nem vagyok szent, óh, távolról sem... a múltam rejt sötét dolgokat, amikre nem vagyok büszke, amiket mélyebbre temettem el magamban, mint hinném... hogy ott fertőzzön, fekélyesítsen, rothasszon el szépen lassan, nem sietve. S higgyék rólam mások azt, jelentéktelen vagyok, egy senki, egy pont a végtelenségben... Majd meglepődnek. Mert nem vagyok hülye, ostoba lény, akit lehet arra hajtani, amerre akarják. Nem vagyok irányítható, csupán hagyom, hadd higgyék, az vagyok. Makacsságból több jutott nekem, mint másoknak, és néha képes vagyok magamat abba a hitbe ringatni, ez talán elég lesz a talpra álláshoz. Addig pedig figyelek továbbra is- megjegyzek minden kapott éles pofont, ami szétmetszette a szívem, figyelek csöndben, némán és nyelek. Hiszen ez az én reszortom!... Tisztában voltam vele, hogy Rei-chan nélkül már rég összeomlottam volna, és tényleg csak ő tartja bennem a lelket. Az egyetlen, akiért még mozgok, lélegzem. Hiszen Zel-, a második számomra legfontosabb élőlény, akit vakon szeretek minden pillanatban, akiért feláldoznám magam a másodperc tört része alatt- valamiért nem figyel már rám. Az okát túlzottan fájó lennek untatni, és kezdek ráébredni, talán felesleges is. Néha tényleg jobb a sötétben elbújni a bajok elől, mert a kétség kevésbé fáj, mint a valóság. Ugyanúgy, mint jelen esetben, hiszen mi mást gondolhatnék, mint hogy Slarin feltett szándéka megölni? S nem, még önmaga- hiszen legutóbb is akkor vesztette el a tudatát, a józan eszét, mikor resurrecciónját felvette. Az én szememben a barátságunk szent volt és sérthetetlen… nem volt, amit ne tettem volna meg neki. Régen sírtam már, most mégis közel álltam hozzá- a düh és ez volt a reakcióm arra, hogy megfosztottak lényem egyik nélkülönözhetetlenül fontos részétől. Úgy tűnik, ennyi. Másoknak ténylegesen ennyit érek…
Miközben magamban vívódtam, valahogy sikerült figyelmen kívül hagyni, hogy a körülöttem levő növények elkezdtek egyszerűen száradni, sorvadni… valami pedig gyorsan nőtt, s hasonlatos volt egy rózsához Figyelmetlenségem azonban nem volt határtalan- így legalább azt sikerült elkerülnöm, hogy Slarin felnyársaljon. Innentől fogva semmi kétségem sem volt: létfontosságú szervemre támadt… plusz előbbi megnyilvánulása: olyan volt, mintha elvágtak volna bennem valamit. Fájt, rossz volt, de ajkamon máris ott játszott a mosoly, tekintetemben pedig ott volt a hűvös pillantás. Fém csikordult fémen- elég volt az előző sérülés nekem. Halk nyögéssel lököm el a pengét, ami mégis belém fúródik valamelyest- de koránt sem olyan súlyos sebet okozva, mint amilyet ellenfelem kívánt elérni. Azonban nem fogok adósa maradni, s képemről leolvaszthatatlannak tűnő fagyos mosollyal veszem célba az eddigi vadászt. Nem ingyen osztogatják a kapitányi címet, s hiába nyúlok oly kevésszer zanpakutuohoz, nem vagyok esetlen harcos. Ez pedig nem azt jelenti, hogy el lennék ájulva magamtól… Shunpora váltva rejtettem el jelenlétemet- hiszen ha magamtól nem is sikerülne ez tökéletesen, ott lenne egy kidou, amivel leplezhetem magamat. S hogy mi a célom? Megvágni, megsérteni… a karját, hogy ejtse el a kardját. A tricepszét hogy nehezen mozgassa a karját. Hogy aztán gyorsan megelégelve a helyzetet, ajkamra mosolyt varázsolva elégeljem meg a harc eddigi egysíkúságát, s érintsem meg a rajtam levő pecsétét, melyet egyszerűen fel kell oldatnom, ha győzni akarok. Márpedig én győzni akarok… Mély levegőt véve tűnődtem el, melyik technikát használjam, miután pecsétes gondjaim megoldódtak, s egyszerűen értetlenül néztem a rózsa formáját felvevő virágot. A többi pedig hervadt elfelé… úgy tűnt, ez a növény csak a saját magát tűri meg… őszintén már kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. De hogy rásegítsek a dolgokra, a 2. Espada felé lőttem néhány ikerlótuszt, s kedvtelve néztem a kidout.


______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Szer. Feb. 23, 2011 10:35 am

Mindig is voltak, akik puhánynak tartanak… Lágy szívűnek, vezetésre alkalmatlannak. Voltak, vannak és lesznek is. S bár próbálom a látszatát kelteni, miszerint véleményük nem érdekel, hisz jóval felettük állok, hirdetett egyenrangúság ide vagy oda, valami nyomot mégis hagy bennem. Sérti büszkeségem, felhúz, békém odavesz, nyugalmam lángoló düh váltja fel. Hiába csillapszik, a parázsra újra s újra olajt öntenek, indokolatlanul, szándékon kívül… s Én hamar elvesztem türelmem, vele együtt hidegvérem. Forrófejű vagyok, nem is tagadom… hóbortos, puszta fellángolásból képes vagyok olyan dolgokra vetemedni, amik nem éppen elvárhatóak egy Espadától. Már pedig, ha választanom kell, én nem fogom eldobni rangom egy barátnak nevezett, társasági entitás kedvéért. Igen, áruló vagyok, fajtám szemével szánalmas kis pondró – lennék, ha lebuktam volna. Ám nekem több eszem van annál, mintsem nyíltan Aizen ellen forduljak. Ugyan mások csak a sakkbábut látják bennem, kit az ex-kapitány irányít kénye-kedve szerint, ennek a sakkbábunak bizony van esze is… És szabad akarata. Élni fog azzal a joggal, hogy egyszer ’teremtője’ ellen forduljon, amint adott az alkalom, mert egyszer el fog jönni. Csak idő… Ki tudja még, mennyi? Bár lényegtelen. Addig is szolgálok és megfigyelek, titkon tovább rettegvén attól, egyszer még fény derül arra, mit is gondolok a lojalitásról. Csodálom, hogy a sok ökör, kik nyíltan próbálnak arcoskodni azzal, hogy bizonyos dolgokat mernek mondani Aizenről. Hogy komolyan gondolják-e? Talán van benne valami, de a nagy része csak felszínesség. Így akarnak kitűnni, arcoskodni, nagymenőnek látszani. Kétszínű senkiházik… Aljas, sekélyes férgek, magukat jobb színben feltüntetni akaró mocsadékok. Egy Fantomképet könnyű gyűlölni, súlyt nem átérezve, valódi kockázatot sohasem vállalva. Hát én vállalok. Egyszer hátat fogok fordítani a rendszernek, amire annyira büszkék kell, hogy legyünk. Addig is, belülről rombolom szét. Ámde becsületem sem rombolhatom azzal, hogy kapitányokkal, elsődleges ellenségeinkkel társalgok, barátkozok. Már így is túlságosan magamra vontam a figyelmét. Jobban, mint kéne. Bizonyíték… Igen, bizonyosságra van szükségem, hogy nem árultam el. Nem féltem Mayát, meg tudja védeni magát, de barátságunk nem folytathatjuk tovább. Mindezt egy ténylegesen nagyobb célért, Aizen bizalmáért – hogy aztán én magam fordíthassam meg a kést szívében, kitéphessem, szétégethessem!
Nem értem, hogy volt képes felfedezni hollétem – ezek szerint rejtőzésem cseppet sem oly tökéletes? Pedig minden stimmel, mégis megcsikordul az acél a kapitány pengéjén. Kétségtelen, azzal is tönkretehetném, ha egyszerűen Soul Society tudtára adnám, hogy egy vaizardot fogtak közre. Ismerem a törvényeiket, hisz alapos képzésben részesültem shinigami ismeretből, hogy jóval többet tudjak róluk, mint amennyit ők azt hiszik, hogy tudok. Birtokomban van elég információ ahhoz, hogy megkeseríthessem Maya életét. Csak hogy – én nem megtörni akarom. Nem vagyok kegyetlen. Számomra túl aljas módszer, én inkább szemből, nyíltan támadok, leszámítva persze Aizennel a dolgot. Nem gyűlöletből teszem, amit teszek. Csak szükségem van, a nagyobb presztízsre, ezáltal még nagyobb hatalomra. Elveszni látszik a bizalmam, vissza kell szereznem, mindezt saját népem érdekében. Hogy visszahozzam a káoszt, melybe ismét rendet teremthetek. Én, csakis én… ahogyan annak lennie kell.
Mégis átszakítom húsát. Abban a pillanatban, mikor bőre felhasad, valami bennem is megmozdul. Valami. Talán ez lenne emberségem utolsó maradéka? Ki tudja… Még sem szorul össze szívem. Nem fordítom el tekintetem, s tűröm a jeges íriszek pillantását. Lenézhet… Felőlem, megteheti, nem érdekel. Megvan az oka annak, amiért elárultam, ellene fordultam. Az ő élete az enyém felett, ilyen egyszerű. Ha nem teszem meg, holnap már új Segundát keresnek a helyemre. Bár ha nem élem túl a harcot… S képtelen vagyok hinni, Maya nem tudna megölni. Hisz a sötétség benne van. Mélyebb, erősebb, mint amire számítana, s attól, mert nyíltan hátat fordított neki, az még ott van. Képtelen küzdeni vele, nem tudja, hogy kell, nem látja, nem észleli, s lám, egyszer az a hírhedt hollow énje végleg bekebelezi. Mert meg fog történni, s akkor… akkor már más motivál, hogy pengém ismét húsába mártsam.
Törött bordának hála vágásaim nehézkesebbé válnak… ugyanis nagyobb fájdalommal jár, a másik penge pedig újra és újra talál, csontba akad, karom kis híján elvesztem. Nem engedem viszont, hogy csonk maradjon helyén. Hisz egy végtagot vesztett espada senkinek sem kell. Vajon Maya tudja, hogy ha egy espada elveszti karját, azonnal leváltják? S még örülhet, hogy túlélte… néhány ujjpercem mégis odavész, védekezésre használt jobb karom megcsonkítva ezzel. Negación-om azonnal aktiválom, így a kidoui már nem érnek el felém, ahogyan további kardcsapásainak is nyoma vész.
A vérzés idebent sem csillapodik, a sérüléssel viszont itt és most nem tudok mit kezdeni. A sugárnyaláb elnyel minden támadást, s kívülről érinthetetlenné válok. Igen, tartozok néhány magyarázattal… ám nem itt, legalábbis, nem most.
- Nevezz árulónak… Ám mint minden, mit teszek, nem történik ok nélkül. Megvannak a magam motivációi. Ha megöllek, egy lépéssel közelebb kerülök célomhoz. Sajnálom, hogy így kell történnie. Tudod, én tényleg barátnak tekintelek. Viszont vannak fontosabb dolgok. Espada vagyok. A legerősebb mind közül. A Primérának sincs esélye ellenem. De nem ez a része a lényeg… Nekem céljaim vannak. Céljaim, amikben vannak, akiknek nincs helyük. S mivel Soul Societyhez nem fordulhatok, új utat kellett keresnem. Attól félek, már így is túlságosan magamra vontam a figyelmét… Kénytelen vagyok bizonyítani. Mindezt Las Noches jövőjéért. Tudom, a sajnálat nem old meg semmit… Ha ennek az egésznek vége lesz, és mindketten túléljük, remélem, hogy újrakezdhetünk mindent. És persze, ha még hajlandó leszel szóba állni velem. – látom el a sebeim a fénysugáron belül, mintha mi sem történt volna. Ezen technikám miatt felőlem akár a legerősebb támadásaival is támadhat, még egy bankainak sem lenne esélye érinteni. Hogy ezek után gyávának tart, mégis miért érdekel? Most már úgyis oly mindegy. Szégyellnem kéne magam, amiért „eszközként” használtam, még sem érzek semmit. Legyek hát pap, aki vizet prédikál, mégis bort iszik. Ha mindettől egy lépéssel közelebb kerülök céljaimhoz, akkor mindez megérte.
- Ha van valami kérdésed vagy hozzáfűzni valód, tedd fel most… Hamarosan képtelen leszek válaszolni, egy bizonyos harci állapot ugyanis ezt váltja ki belőlem, de már úgyis találkoztál vele. Mindenre válaszolok, ugyanis tisztellek ennyire. Ha viszont nincs több kérdésed, azt is megértem. – kötöm össze levágott ujjperceim egy, a ruhámból letépett szövetdarabbal. Zongorázás miatt kellemetlen lesz, Hiki nem lesz elragadtatva az örömtől, de neki pofa be, örüljön, amiért taníthat. Mindeközben az idő is telik, bár a rózsának még nem elég. Lassan növekszik, s percek kérdése, míg teljesen kifejlődik annyira, hogy harcképes állapotba kerüljön. S a méreg, amit Maya testébe juttattam, már bizonyára hat… Magas lélekenergiája miatt nem fog úgy hatni, ahogyan azt megszoktam a nálam gyengébb ellenfelek esetében, de valljuk be, abban semmi szórakoztató sincsen, hogy levágod a teljesen közönséges, harci kiképzést alig kapott shinigamikat. Nevetségesek, akik azt hiszik, van esélyük ellened. Egyáltalán nem esik jól, ha azokkal a szerencsétlenekkel vagyok összeeresztve. Semmi egyenlőség, semmi kihívás, csak felesleges vérontás és tehetetlen mészárlás. Még sem tagadom meg a parancsokat. Csak érteném, miért.
Mérgem hatására Maya valószínűleg már elkezdett szédülni… lassan reakciói is tompulnak. S ugyan feloldotta pecsétjét, az még nem szünteti meg a vérében keringő anyag hatását. Ilyetén elgyengítve pedig tökéletes célponttá válik… Végre esélyem, valódi esélyem lesz arra, hogy legyőzhessem. Hiába az erőkülönbség, számomra nem csak izom jutott, hanem ész is, amit használok is, javamra fordítom, s egy lehetőséget sem hagyok ki, amikor győzedelmeskedhetek. Ezért is vagyok Én a legveszélyesebb arrancar, akit Aizen valaha is teremtett.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Szomb. Márc. 05, 2011 9:10 am

A helyzet abszurditása végtelennek tűnő... mégis, hogyan magyarázhatnám meg azt, hogy világom egyik pillanatról a másikra a fejére állt, tenni ellene nem tudok semmit, nem is akarok s hidegen hagy? Miért sodródom ennyire az árral...? S micsoda szörnyeteg kezdi bennem felütni a fejét? Talán a bennem élő démon és saját magam töredékének határai tényleg kezdenek összemosódni, végül pedig vagy egy teljesen új alakká válok, vagy pedig legyűr a dög? Végeredményében majdnem ugyanaz... S a változás úgyis csak engem érint, akkor pedig úgy gondolom, helyénvaló. Talán pont az kell most nekem, hogy csak egyszerűen sodródjak az árral, ezáltal váljak erősebbé, felnőttebbé. S hogy eközben ki hullik ki mellőlem, lemoshatatlan jelzőket aggatva rám- melyek lényegében már mindkét félt hidegen hagyják, csak az a felszín alatti, negatív hullámzás marad meg utánuk-, bebizonyítja, kiket is ismerhetek igazán. S ha nem bírom jól azt, ha megmondják a szememben az engem jellemző negatívumokat... sajnálom. Azt hiszem ember nincs a bolygón, akinek ne szúrná a szívét az igazság. Természetesen elfogadom, hogy talpra kellene állnom, hiszen igaz minden szó, ami bizonyítja az akaratgyengeségemet. Csak mindig felmerül valami apró hülyeség, ami meggátolja, hogy végül tényleg talpra álljak. Persze ez már tényleg mondvacsinált kifogás, s egyszer nekem is tele lesz a tököm- elérkezik a pont, ahol már nem érdekel senki sem, csak a lányom, és ha a világ dől össze miatta, akkor is fejjel megyek a falnak.
Belegondolva, mindig is túl könnyen osztogattam a bizalmamat. Miután elárultam vaizardságom, számtalan órán át tépelődtem bűntudatosan, megbánva bőbeszédűségem- miért beszéltem? "Barátságunk" első pillanatától tudtam, hogy ez lesz a vége, s akkor mindent, amit mondtam neki, mutattam neki... elárulhat. Felhasználhatja ellenem, hogy az életem pokol legyen, ha egyáltalán túlélem. de valahogy... kétlettem, hogy Slarin elárulná ezeket a dolgokat... megtehetné. ezután nem feltételezem azt, hogy él benne empátia, csupán ő inkább a testemet akarja széttépni, a reiatsujával elsöpörni az enyémet... fizikai harccal akar elpusztítani, nem szellemivel. Talán eljön ez a nap is, hiszen a mai után képtelen vagyok kételkedni benne...
- Az elejétől fogva mindketten tisztában voltunk vele, hogy ez a pillanat eljön... Csak én gyerekesen azt hittem, hogy a barátságunkat nem tépheti szét semmi sem. Tévedtem. Neked sikerült egyetlen mozdulattal félresöpörnöd mindent... Ám legyen, hiszen bárhogyan is állítottam, nem hagynám ott az osztagomat. Próbáltam, de képtelen voltam rá. Egyszerűen mindketten fontosnak tartjuk a jelenlegi helyünket, és saját okokból elszakadni nem akarunk onnan. Megértem... de nem fogom hagyni, hogy győzz. Fel kell nevelnem a lányomat, hiszen rajtam kívül senkije sincs. Emellett... gyűlölök veszíteni. S mi sem fokozza jobban a harci kedvemet, mint hogy a legerősebb espada ellen harcolhatok...- kúszott az arcomra egy apróbb vigyor. Attól, hogy tényleg csak a végső esetben harcolok, mintegy utolsó mentsvárként... nem jelenti azt, hogy nem élvezném, szeretném... betegesen. Persze meg sem közelítem egyik 11. osztagost sem, de a magam módján igenis fontos a számomra.
tehetetlenül figyeltem ahogyan regenerálta magát, s úgy nyugtáztam magamban a dolgokat, hogy ezzel sem találkoztam még. Új volt, ahogyan a támadások is... mint például az a háttérben növekvő növény. Mely egyre ütemesebben nőtt, s még nem találkoztam vele- bár mintha Zel mesélt volna a pokolrózsáról valamikor. Bár elképzelhető, hogy rosszul emlékszem, hiszen ki tudja, lehetséges hogy csak hozzákapcsoltam a dolgot valamihez, hiszen a technikákról tartott eszmecserénk valami teljesen másba fulladt... Embarassed
A tény, mely szerint ocsmányul kicseszett velem, fájt- egyenesen marta a belsőmet. Ugyanúgy, mint a pillanatok alatt rám törő rosszullét is- szédültem, hányingerem volt, lassabb lettem... A koordinációm, a mozgásom összehangoltsága pedig megbomlani látszott. A helyzet kissé ismerősnek tűnt, hiszen hasonlóan éreztem magam, mikor Yucival is alkoholizáltunk, de ez azért más volt... Gondolom , valami méreg, hiszen a semmitől nem érzem ezt, s nem is lesz hányingerem... Úgy tűnik, Slarin kicsit változott a legutóbbi harcunk óta.
S azóta csak a küldetéseken nyúltam zanpakutuohoz- nem láttam értelmét már régóta az értelmetlen gyilkolászásnak, annak, hogy nálam erőtlenebbeket szeleteljek fel. ugyan... erőfitogtatás? szánalmas az, aki erre vág fel. Inkább rozsdáljon porrá a fegyverem, semmint hogy értelmes célok és okok nélkül játsszam meg az agyamat. Nem vagyok ez a típus. S aki mégis ezt gondolja rólam, hát sajnálom. Én nem az vagyok, akinek csak a vér kell... én küzdeni akarok. S erre most bőven lesz alkalmam- hiszen állítása szerint a legerősebb arrancar burkolózik védelembe előttem! Olyan régen éreztem már ezt az izgalmat, hogy alig tudtam betelni vele... ám kénytelen leszek, hiszen ellenfelem lassan kilép a rejtekhelyéről, én pedig meg akarom neki mutatni azt, amivé váltam kapitányként. Hiszen olyan régen voltam már hadnagy, hogy szinte vissza sem tudok már rá gondolni. S azóta annyi minden változott...
Valahol meg tudom érteni Slarint, de fogalmam sincs róla, hogy azt a bennem létrejött törés nem fog-e valamikor újra felszakadni. Hiszen hogy ne lehetne összeforrasztani? De az ott mindig egy könnyen sérülő gyenge pont lesz... S a furcsa érzésem támadt, nem elült, így Hadou 50: Rei no kuronnal lemásoltam magamat, s azzal egy időben teljesen lefedtem a saját lélekenergiámat; egy kidouval pedig láthatatlanná váltam- így ami engem illet, teljes biztonsággal, távolból figyeltem az eseményeket.

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Hétf. Márc. 07, 2011 7:21 am

Ugyan, nem vagyok naiv… Tisztában vagyok határaimmal. Habár az espada sorai közül valóban én rendelkezek a legnagyobb erővel s hatalommal, azt is tudom, hogy vannak bizonyos korlátaim, amiket egyszerűen képtelen vagyok visszatartani. Valamint az aranyszabályról sem feledkezhetek meg soha: mindig van erősebb. Ez nálunk, hollowknál különösen fontos, ezért nem feledkezhetek meg arról, hogy ezt szem előtt kell tartanom. Nem az espada soraiban, de teljesen biztos, hogy van nálam erősebb lidérc is. Kell lennie, biztosan létezik… S félő, a legtöbb kapitány ellen még mindig nincs esélyem. Watanabe Yuusuke… Hiába lettem erősebb, egymagamban mégis kevés vagyok ahhoz, hogy végleg megszabadulhassak tőle. Egyszer megkíméltem annak a patkánynak az életét. Viszont azt is megígértem magamnak, hogy meg fogom ölni. Nem érdekelnek a bajtársiasságra vonatkozó dolgok és az sem, ha Maya végképp meg fog gyűlölni emiatt. Nem érek rá puszipajtáskodni vele, csak hátráltat, visszafog. Sajnos elkövetett egy hatalmas hibát. Teljesen megfeledkezett arról, hogy én arrancar vagyok. Rombolásba döntötte az énképemet, még ha nem is állt szándékában. Ám nem engedem, hogy minden büszkeségem magával vigye, és a BFF jelzővel illessen. Így van, én nem érdemlem meg. Ha az a javamat szolgálja, igenis, képes lennék még leghűségesebb fracciónjaim is egy vulkánba taszítani. Mindegy, csak én kerekedjek felül, s én legyek az, ki győztesként kerül ki, még akkor is, ha saját bajtársai fején taposva is éri el célját.
Ha ember lennék, most valószínűleg megtörten hevernék a földön könyörögve, hogy tegyünk mindent rendbe. De nem vagyok ember. Nem vagyok halandó, rám nem vonatkoznak az élők szabályai. Becsület, igen, az még van bennem, ahogyan büszkeség is. De a túlélési ösztöneimen semmi sem kerekedhet felül. Hatalmas, gigantikus célok, melyeket csak úgy érhetek el, hogy igenis, hátba szúrom társaimat, és megforgatom azt a bizonyos kést a szívükben. Mindez egy nagyobb célért, ami nem csak magamnak, hanem mindenkinek javára válik. Hisz én, egyedül én képes vagyok átlátni azt, amire Las Noches arrancar populációjának igazán szüksége lenne. Nem vallják be, de csak tehetetlen birkák, kik összetartó erő nélkül szétszélednének. Én viszont a pásztor szerepére termettem, ki vezetheti, irányíthatja, terelgetheti őket. Hisz pontosan tudom, mire van valójában szükségük.
- Ahogy gondolod. – zárom le a felesleges szócséplést. Nem fontos beszélgetnünk, ez pedig az ő döntése volt, amit tiszteletben is tartok. Ahogyan azt is, hogy neki is megvannak a motivációi. Megvannak a céljai. Tudja, kit szeretne megvédeni. Igazán sajnálatos, hogy ennek így kell történnie, ám előbb-utóbb úgyis eljött volna ez az idő. Sosem vette figyelembe, hogy pontosan ki vagyok, s nem hogy félelemmel, de büszkeséggel töltötte el, hogy idővel a 2. espadává váltam. Bevallom, nem tagadom, ez inkább sérti kicsit az önbecsülésem, amikor inkább biztonságot és bizalmat kéne éreznem. Mert igen, érzek, bármennyire is szeretném, ha nem tudnék érezni többé. Még ha nem is feltétlenül azt, amit valójában mutatok a külvilág felé.
Szemem becsukom, s egyedül légzésem ritmusára koncentrálok. Nem, még nem vagyok hajlandó feloldani kardom, ezzel megmutatván valódi alakom. Lehet, botorság részemről? Mindazonáltal nem hazudtam… Hisz ezt az általam kifejlesztett, s folyamatos gyakorlást és tökéletesítést igénylő harcstílus pontosan olyan hatással van rám, mint amit előzőleg már elmondtam. Nagyon hasonlít resurrección alakom által elért állapotomhoz, de valahogy még sem pontosan olyan. Kimértebb vagyok, s egyáltalán nem provokálható. Egy ösztönlény, igen, mégis több annál.
Néhány perc alatt sikerül egy rendkívül mély transzállapotot elérnem. Meditáció által olyan szintre emelem tudatom, ami egyedül a túlélésre képes koncentrálni. Minden mást sikerült kitörölnöm a fejemből. Egyedül a katanám számít, és az ellenfelem. Shinigami, kapitány, barát, ellenség? Oly mindegy. Most végre béke van… S holott eme egyedi harcstílusom még koránt sem sikerült tökéletesítenem, merem azt állítani, hogy a jelenlegi egy tökéletes alkalom tesztelésére.
Az engem körülvevő, védelmező fény eloszlik, egyúttal én is kinyitom a reiatsu-tól vörösre színeződött szemeim. A célpontot nem látom. Vagy elmenekült, vagy láthatatlanná vált. Az utóbbira tippelek. Szánalmas, amiért a saját technikám használja ellenem… holott a mostani pillanatig sem értem, hogy volt képes felfedezni hollétem.
Nem lényeg, most csak nyomot kell keresnem. Bármit is mondana, nem érteném. Regenerációm sajnos nem teljes, ezért hátam egy kicsit görnyed, a törött borda miatt viszont nem érzek legalább fájdalmat a transznak köszönhetően. Kizártam a fejemből mindent, ami nem számít, s ami hátráltat. A fájdalom csak elijeszt. Nem kellenek érzések. Ahogyan beszéd se… Minek az?
Érzem a klónról, hogy csak klón. Annyira egyértelmű… Támadni támad, mozdulatai mégis kevesek ellenem. Csak egy klón, tekintete túl üveges, monoton, s lélekenergiája sem vall az eredetire. Eredeti lény pedig nem csak gyenge, de gyáva is, ha csak így képes eredményt elérni. Nem szeretem, ha azt a támadás kombinációt használják ellenem, amit előzőleg én alkalmaztam… De nem baj, a Pokolrózsa azóta hatalmassá vált, s míg én a klónnal foglalom el magam, az szaporodik tovább, pár száz méteres körben teljesen kiirtva a növényzetet. Valószínű, gyökerei a csatornákat is elérik, felszakítják, ekképpen pedig hatalma korlátlanná válhat. Hiszen annyi energiához jut ezáltal, hogy elpusztítani szinte lehetetlenné válik. Ez nem egy olyan növény, melyet csak úgy leszedhetsz, eltaposhatsz, kettévághatsz… S szaporodik, gyorsan. A cero-k és bara-k sokasága pedig ki tudja, akár az eredeti Mayát is véletlenül eltalálhatja. Az ál-Maya inkább idegesítő melléktermék… Teljesen feleslegesen pocsékolom vele az energiám. Kis híján az egész kézfejemtől megszabadít. Nem mintha nem emlékeztetne a mai napra a két levágott ujjam, melyet időbe, tán évekbe telik majd regenerálni…
Bichoagujer nevű képességemmel nyitok meg a klón-Maya mögött egy féreglyukat, melybe beletaszítom azt, hogy ezután a Pokolrózsa által eltüzelt cero-ban pusztuljon el. Rengeteg energiát vitt el tőlem feleslegesen… Már csak a másikat, igen, az eredetit kell elpusztítanom. Ha szerencsém van, egy cero vagy bara máris kiütötte, elpusztította, elsorvasztotta. Ám ha nem… Hát megkeresem. Mert ugyan tökéletesen még ő sem képes eltakarni reiatsuját. Behunyt szemmel keresem tovább, s közben a féreglyukat is bezárom magam mögött. Minek tékozoljam az erőt, ennyi energiát? Én ma győztes leszek… Ennek így kell lennie.


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Chizuki Maya
Vaizard
Vaizard
avatar

Female
Hozzászólások száma : 595
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2009. Apr. 13.
Hírnév : 28

Karakterinformáció
Rang: 3. osztag ex-taichou
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
36000/45000  (36000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Hétf. Márc. 14, 2011 7:43 am

Az emberek számára mindig is az erő volt a legfontosabb: csak tőlük függött, mit óhajtottak feláldozni érte. Engem nem érdekel, nálam ki erősebb, vagy ki gyengébb. Sosem foglalkoztam ezzel, s ezután sem fogok. Az én lelkivilágom nem fog összeomlani attól, hogy mások mit görcsölnek azon, milyen erősek. Nekem bőven elég megbirkóznom a saját hataloméhségemmel: igenis, el akarom érni a Senbankait. Nem igazán tudom, hány kapitánynak van meg Sukén kívül, de van egy olyan érzésem, hogy nem ő az egyetlen olyan ismerősöm, aki rendelkezik ezzel. Példának okáért ott van Yuci is: kizárt, hogy csak egy bankaial meg tudott volna lépni Seiretei legerősebb kapitányai elől annak idején... Nevezhetnek nyugodtan kétszínűnek, vagy annak, aminek akarnak- nem fogom feladni, sem pedig megváltoztatni a céljaimat. Persze tudom, hogy nem vagyok képes mindenre, s én is rendelkezem ugyanazokkal a korlátokkal, amelyekkel mindenki más is- a köztünk levő különbség talán csak annyi, hogy van, aki jobban ki tudja tolni saját korlátait, mint mások.
Soha nem kértem, hogy a barátom legyen, s ha Slarin Sleryrrlyn'dreskel úgy gondolja, hátráltatom, hát tűnjön a szemem elől. Én mindig is úgy gondoltam, hogy a barátságunk nem csak azért van, hogy kisírjam magam a vállán azért, mert majdnem mindenki bántott, elhagyott... vagy csupán hozzám vágta, hogy rossz kapitány vagyok. Én úgy voltam vele, hogy ő is kereshet bármikor és igen, képes voltam akár az éjszaka kellős közepén is Karakurába menni hogy találkozzunk. Gyermeteg voltam, mert az én szememben tényleg szent volt a barátságunk- akkor is, ha tudtam, hogy egy nap ez fog történni. Azt hiszem, a most kapott szúrás nem fog begyógyulni. Valószínű az élőlények többségével megesett már, hogy túl közel engedtek magukhoz valakit, aki aztán gerinctelenül felrúgott mindent. Ha még shinigami lennék, mondhatnám azt, hogy "Mocskos arrancar, mit várjon tőle az ember....-.-" De nem vagyok az. S különben is, csak azért szentségelnék, mert rosszul esett az, amit tőle kaptam. Hiába nem érdemli meg, nekem ő volt a BFFem... Látom rajta, milyen semlegesen forgatja meg a szívemben azt a kést, s ahogy érzem, rohadtul nem érdekli. S emiatt nem vagyok hajlandó neki megbocsátani. Nem fogom elnézni neki azt, hogy hátba támadott... kapitányt kell ölnie? Hány másik van még?
- Lenne egy utolsó kérdésem... Miért pont engem? Rajtam kívül még 12 kapitány van. Miért pont azt, aki mindig, mindenben kiállt melletted...?- vetettem rá egy pillanatra talán fájdalmas pillantást. sajnálom, még én sem tudom tökéletesen elrejteni, mennyire rosszul esett ez tőle. Arról pedig nem tehetek, hogy úgy érzi, az útjában állok. Szívem szerint a végítélet napjáig toltam volna ki ezt a napot...
S nem érdekel, hogy mit gondol rólam... elvesztette a jogát arra, hogy véleményt alkosson rólam, s a hozzám tartozó dolgokról. Hozzám se szóljon, s hálát rebegve meneküljön vissza Las Nochesbe, amiért életben hagytam. Íme, születőben az új célom: soha nem fogom hagyni, hogy Slarin erősebb legyen nálam. Legyek ezáltal árulónak bélyegezve, törtető dögnek... ajkamon csak a hűvös mosoly játszik. Hiszen a sérelem olyan könnyen átfordulhat gyűlöletté... haraggá, dühhé... S mi sem növeli jobban egy vaizard erejét, mint a mételyítő, tépő, hullámzóan őrjöngő düh?
S a rózsa, amelyet majdhogynem megigézve figyeltem, immár hatalmasra nőve ontotta magából a Barakat és Cerokat, melyeket Shunpoval kerülgetve mértem fel a terepet: ha így haladunk, nem sok marad Karakura ezen részéből... s figyelve a földön keletkező repedéseket, a növény gyökerei a csatorna felé törnek. Olyan ez, mint a pestis: ha nem igyekszem, könnyen visszafordíthatatlanná válhat az állapot. Könnyedén végezhetnék vele, ha bankaira kapcsolnék egyből, de ezt még korainak látom: 'könnyű' győzelem sosem jó... kiváltképpen igaz ez a jelenlegi esetre.
- Sobieru, Kyuusen Fenikkusu!- mordultam fel fagyos hangon, s nem haboztam megváltozott kardom megváltozott támadásait azonnal bevetni: a lángoló pengéket, melyek szétolvadó s eltűnő kardomból keletkeztek- úgy keringtek körülöttem, mint egy groteszk vihar, mely maga körül mindent feléget és feldarabol. Most nem akartam óvni a környezetet- jelenleg nem érdekelt semmi sem, csak hogy a virágot, aminek lövedékei én Ceroimmal ütköztek, ezáltal kisebb armageddont okozva, lemészároljam, s közben Slarint is szemmel tartsam. Míg a forró, izzó s egyben lángoló pengékből magamnak lándzsát formáltam, s a többi pengét a sarjadó virágok ellen indítottam, s ha tartanék attól, akcióm sikertelen, magam köré Toransu Samenkyout varázsolva gazdagítottam magamat reiatsuval, s nem foglalkoztam azzal az elhanyagolható mennyiségű veszteséggel. Hát nem csodás úgy növelni saját erőnk, hogy ellenségünk gyengül? S végül örömet okoztam Slarinnak: sikeresen megtalált, íme, várom támadását... koránt sem üres tarsollyal.

______________

Spoiler:
 


 Character theme song 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Chizuki_Maya
Desmond Phellera
Espada
Espada
avatar

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 56
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
48500/65000  (48500/65000)

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Vas. Ápr. 03, 2011 8:24 am

A kérdések ideje lejárt; közöltem Vele az ultimátumot, megváltozott tudatállapotban pedig nem áll módomban hallgatni figyelmem elterelését szolgáló, információéhes mondatokra. Nem is akarok, nem is vagyok rá képes; közelebb kerültem ahhoz a Szörnyeteghez, ami valójában vagyok. Mert az vagyok, csak egy Ragadozó, aki nem fogja továbbá hagyni, hogy bárki is keresztbe tegyen neki, s célját tévessze a vadról, édes prédájáról? Hisz attól, mert formát váltottam, s fogjuk rá, emberibbé váltam, én még nem vagyok más, csak egy egyszerű hollow. Nem vagyok ösztönlény, már nem. Vannak dicső céljaim, amit a Mayához hasonlóak soha meg nem érthetnek. Rasszizmus? Ugyan már! Mindig is tudta, tudnia kellett, hogy úgynevezett barátságunk csak felszínes, mézes-mázos maszlag. Melybe belekeveredtem, belekevertek. Akaratomon kívül váltam úgynevezett BFF-é, mikor számomra ez a szó már akkor megtűnt létezni, amikor lélektestemet megszakítottam attól a lánctól, melyet ki kellett rántanom magamból. Az átalakulás folyamata így megkezdődött, megállíthatatlanul torzultam át azzá a lénnyé, amivé váltam. Azt hitte, ez a nap sosem fog elkövetkezni? Naiv kislány… Hogy feledtem volna el, amikor – lévén veszélyessé váltam – megannyi halálistent küldtek nyakamra? Isten? Még hogy isten! Nevetséges… Hisz ha Ők az Istenek, én már régen feléjük kerekedtem. Akkor, amikor az első shinigamit sikerült a földre kényszerítenem, megadásra, s mikor újabb és újabb halálistenek ereit érték mérgem. Méreg, mely pusztít, bénít, s megadásra kényszerít.
Mindez oly egyszerű volt régen… Most, most viszont hosszú évek munkája dőlhet romba apró figyelmetlenségek miatt. Már nem minden fekete és fehér, de tény, valami nem változott; kell nekem az Erő, melyet csak megtört, földön heverő „istenek” képesek számomra megadni. Már öltem kapitányt, most végre megtehetem még egyszer. Vajon milyen íze lehet egy korcsnak? Belső hollowja vajon ízletesebbé, vagy épp ellenkezőleg, keserűvé fűszerezi azt?
A pusztítás ösztöne a korcsban is benne van; mindig is foglalkoztatott, vajon a méltán híres Soul Society eddig miért nem vetette ki magából? Hisz ki tudja, bármikor előfordulhat, belülről rombolja szét a biztos talpakon amúgy sem álló rendszert. Talán nagyobb veszélyforrás, mint én magam, csupán magáról sem tudja, s elbújik barátság s valódi személyiség névre keresztelt, álnok s kétszínű maszkok mögé. Még hogy kötelék? Csak félelem, rettegés. Ám nem vagyok kegyetlen: megadom ama kegyet számára, végre véget érjen szenvedéssel teli kínlódása. Csak hagyjon biztos pontot, egy nyílt helyet, hol megsebezhetem. Gyorsan, s végre vége.
Nem gondoltam volna, primitívnek nem nevezhető technikám ekkora kudarcba fullad. Az eredmény fatális, s az értelmetlen pusztítást leszámítva nincs más, amit eredményezne. A Pokolrózsa nem romantikus bájcsevej témája, hanem romokat eredményező technika. A csatornát megtalálta, s amíg a víztől meg nem fosztja Karakurát, az bizony élni fog, s még többet rombolni. Szaporodása meggyorsítja a folyamatot, a spórák pedig hamarosan önálló életet kelnek. Meggondoltam magam… Mégis kegyetlen leszek. Mára, most elég ennyi. Nem érdemli meg, új resurrecciónom láthassa s tapasztalhassa.
A tűzcsóvákat kerülgetve sonidozok Maya mellé, arcán pedig apró sebet ejtek; egészen apró csíkot, melyből azonnal kiserken a vér. Ajkaim önkéntelenül gunyoros vigyort felvéve torzulnak felfelé. Még nem végeztünk, ám mára elég volt. Még nem elég érett ahhoz, Velem, valódi önmagammal álljon szemben. Hagyom, a munka maradékát a Pokolrózsa tegye meg helyettem. Majd nagyobb sebességre kapcsolva nyitok gargantát, s intek viszontlátást. A hátrahagyott rózsák legfeljebb két percig bírják.
Ujjak nélkül… Vajon lehet-e tovább zongorázni ujjak nélkül?


______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ootoribashi Roujuurou
Admin
Admin
avatar

Male
Hozzászólások száma : 277
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 20

TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   Vas. Ápr. 03, 2011 8:30 am

Mivel szóltatok, hogy befejeztétek a játékot, jöttem is lezárni a küzdőteret. Ajándékotok 1000 lp és 1500 ryou.

Gratulálok!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Slarin vs. Maya - csapó 2   

Vissza az elejére Go down
 

Slarin vs. Maya - csapó 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-