HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Venus vs. Jesus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Venus vs. Jesus   Pént. Dec. 24, 2010 12:03 pm

Hiába, nekem van a legjobb hadnagyom. Rolling Eyes Majdnem olyan jó, mint amilyen én voltam annak idején, ami nagy szó, hiszen természetesen mindig is kifogástalan munkát végeztem, különösen, ha a papírmunkáról volt szó, és ezért mindig meg is kaptam a számomra kijáró dicséreteket. Ez a minimum azok után, hogy annyit güriztem, és gürizek még mindig! Surprised Nem mintha bánnám, hogy az unalmas edzéseket Kotomi-chan vezényelje le… Még ha trehányságnak is tűnik tőlem, ha egyszerűen nem érek rá ezzel foglalkozni, hát mit csináljak? Vannak fontosabb dolgok is a Gotei 13 védelménél meg holmi bűnözők kergetésénél, például szórakoztatni Miyokot meg hasonlók! Surprised Természetesen az én aranybogaram mindenből a legjobbat érdemli, még akkor is, ha csak néhány új plüssállatról meg új ruhákról van szó. >.<;;;;;;;
Így esett az, hogy egy kapitány újabb hülyeségekért futkoshat Karakurában. Se a családomért, se az osztagomért nem kell aggódnom, hiszen megbízok Kaiban és Kotomiban is, és biztos vagyok benne, hogy boldogulnak arra a rövid időre, amíg én az Emberek Világában intézem a bevásárló túrám. Hihetetlen módon még az árak is elképesztően alacsonyak, legalábbis Seireiteihez képest. Jó, azért nem esik jól, hogy a kapitányi fizetésemből még holmi piperecuccokra is méltóztattam költeni, viszont a szépségnek ára van, és a mi kultúránkban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne nézzünk ki elég jól, nekem pedig természetesen mindig tökéletesen kell kinéznem a világegyetem legtökéletesebb vőlegénye és legtökéletesebb kislánya mellett. Még ha belül nem is vagyok olyan tökéletes, hiszen valljuk be, vannak bőven hiányosságaim, például néha túlérzelgős vagyok, máskor meg annyi érzelem sincs bennem, mint egy sziklában, és hát… szóval, aki ismer, az ismer, pedig én igazán nem direkt szoktam szétszórt lenni. Miyokoért és Kai-ért viszont mindent! Surprised Magányos shoppingolásom során pedig sikerül szert tennem millió felesleges, ám drága vacakra, amire szükségünk lehet. Az ismerős, mégis borzongató, s közeli lélekenergia viszont egy csapásra kizökkent abból a derűs, önfeledt állapotból, amibe a vásárlás zökkentett bele. Napszemüvegem mögül pedig meg is pillantom azt a felettébb gyanús, hosszú szakállú alakot, akinek még a szeme sem áll jól.
Bár nem vagyok kifejezetten képben a nyugati vallásokat illetően, az illető egészen biztosan egy imposztor, ezzel megszentségtelenítve egy idegen kultúrát. Hirtelen életre kelnek a veszélyérzékelő ösztöneim, s óvatosságra figyelmeztetnek. Afféle jelentéktelenségek, miszerint egy bűnözővel állok szemben, akit nekem elvileg kötelességem lenne élve – vagy holtan – visszajuttatni Seireiteibe, meg se fordulnak a fejemben, mert ha én azt mondom, hogy ennek a fazonnak szakálla van, akkor szakálla van és kész! Surprised Lehet, terrorista! O.O Jézus képében biztosan mindenki bizalmát képes elnyerni, ezáltal szegény vénusziak (akiket megtámadni próbál) még csak fel se készülhetnek a merényletre. Megannyi űrlény robbanhat cafatokra, ha nem lépek időben. Ezáltal én vagyok a Vénusz kiválasztottja, s az én kötelességem megállítani az idegent.
Gyanús hunyorítások közepette pislogok rá egy újság mögül, amibe természetesen két lyukat is fúrtam, hogy kellemesen rálássak a célpontra. Nem, amúgy cseppet sem lehetek feltűnő, ahogyan kalapban, napszemüvegben, millió bevásárlószatyorral, Macska pórázával (mert hát Macskát is hoztam magammal) követem Jézust, egy kihajtott újsággal a kezemben. S olybá tűnik, észre is vett, hiszen lépteit megszaporázza, csak hogy eltűnjön a szemem elől, s egy-két perc szerencsétlen és reménytelen kutatás után ismét belebotoljak.
- Tudom, hogy nem az vagy, akinek látszol… Nem bízok benned… – motyogom neki, miután a kukába hajítom a napilapot, s pozőr módon a napszemüvegem is leveszem, hogy lila íriszeimmel a Jézus imposztorral nézzek farkasszemet pár pillanatig. Póttestem egy lélekcukorkára bízva pedig megszabadulok a felesleges tartóedénytől, ami lehetővé teszi számomra a bevásárlást az emberi világban. Ugyan ez a terep nem a legmegfelelőbb arra, hogy végezzek a gyanús alakkal, ugyanis kötelességem engedelmeskedni az űrlények akaratának és ott segíteni nekik, ahol tudok – ez esetben eliminálni a terroristát - , shunpoval talán elterelhetem a közeli gyártelepre, s itt még az egyszerű járókelőknek sem eshet bajuk.
- Tégy le a céljaidról és add meg magad! Akkor nem esik bántódásod, fura idegen! – próbálom jobb belátásra téríteni, habár tudom jól, hogy szavaim süket fülekre fognak találni. A játszóteres élmény még csak fel sem rémlik bennem, különben is, az már ezer éve volt, hisz azóta menyasszony vagyok és anyuka, akkor pedig Kai-al még csak kapcsolatunk elején jártunk. Minden esetre az imposztor meg fogja keserülni, hogy a vénusziak életére tört. Elszántságom pedig néhány határozott s gyors ütéssel nyomatékosítom, s megpróbálom a karjait a háta mögé csavarni, ekképp eliminálva az ellenfelem.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Pént. Dec. 24, 2010 11:19 pm

Sűrű borostámat vakargatva a már betanult úton lépdelek, valamilyen érthetetlen okból előléptem a raktár termékbeszerző menedzserévé, így minden alkalommal Nekem kell intéznem a bevásárlást, holott a hősködés mellett erre nemigen lehet elegendő időt szakítani, de persze ez senkit sem érdekel Rajtam kívül, ezért kénytelen-keletlen, ám beletörődtem sanyarú sorsomba. Még megborotválkozni se volt időm, rögtön kidobtak az utcára, hogy szerezzem be a létezésükhöz elengedhetetlen marhaságokat, melyeknek a felét csak azért tudom megkaparintani, mert igencsak jó kapcsolatot ápolok a Karakura városában tevékenykedő alvilági gengszterekkel. Igazából egyszer megtámadtak, s Én kíméletlenül elgyepáltam Őket, ennélfogva ellentmondani szerény személyemnek egyáltalán nem mernek. Valójában jobban nem is indulhatott volna a reggel, szinte kidobott magából az ágy és úgy pattogtam el a fürdőig, mint egy koffein-túladagolásos, kergemókus. Vidáman fütyörészve caplatok a közeli bevásárlóközpont felé, amikor ismerős lélekenergia jelenlétét veszem észre. Egy pillanatra megtorpanok, azonban hirtelen jött megilletődöttségemet hamar leküzdöm, ezt követően újra a menetelésre koncentrálok, legalábbis látszólag. Érzékeim rögtön kiélesednek, ennek köszönhetően pillanatok alatt felfedezem a távoli padon ücsörgő alakot, aki egy kivágott újságon keresztül figyel. Arcomat tenyereimbe temetve ingatom fejem, majd amikor megmozdul az idegen, jobbnak látom eltűnni, mint szürke szamár a ködben, mert kitudja milyen flúgossal hoz össze a balsors, már megint. Vállaim mögé pillantva diadalittasan felkacagok, hisz’ üldözőmet sikerült lerázni, azonban örömöm nem sokáig tart, mivel hamarosan ismét feltűnik, ám ezúttal meg is szólít. Lövésem sincs, hogy ki lehet, nem sok szőke nőcskével hoz össze a Gondviselés mostanában, ami ugye nem is meglepő Japánban, ahol mindenkinek fekete a haja.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! – szólalok meg emeltebb hangon, miközben követőm máris kiugrik a póttestéből. A haori látványa rögtön tudatja Velem a tényt, mely szerint ez csak valami félrevezetés lehet, amivel el akarja altatni éberségem. – Gyanús vagy, azt se tudom miért követtél eddig, szóval jobban jársz, ha gyorsan olajra lépsz, mielőtt még komolyabb bántódásod es…
Még mondókámat se tudtam befejezni, máris Rám támad, ezt pedig nagy gorombaságnak tartom, mert ha valaki beszél, akkor azt illik végighallgatni. Így közelebbről megnézve még ismerősebbnek találom az arcát, viszont az istenért se tudnék rájönni a miértre. Egy régi jelenet képe dereng fel, ahol egy másik halálistennel kellett megküzdenem, ám Neki fekete haja volt, ráadásul a cickói is kisebbek voltak. Igen-igen, két teljesen különböző személyről van szó, ilyesmiben nemigen szoktam tévedni, mivel mellesleg elég jó a szemem. Eme tulajdonságomnak köszönhetem azt is, miszerint ki tudok térni a képem felé közelítő ököl útjából, ami kétségtelenül átalakította volna némileg a markáns vonásaimat, aminek szerintem nem csak Én, hanem a lányok jelentős többsége nem örült volna. Sajnálatos módon nem engedhetem, hogy a karomat a hátam mögé csavarja, az egy igen fájdalmas procedúra, valamint biztosan kiújulna tőle valamelyik régi teniszsérülésem, melyre már csak ködösen emlékszek. Könnyedén, szinte légies mozdulattal pördülök ki előle, ennek következtében a háta mögé kerülök, így vethetek egy pillantást a kapitányi köpeny hátulján díszelgő emblémára. Hm, szóval a 2. osztag vezetőjével találkoztam össze és belegondolva mostanában csak ilyen ismeretségeim alakultak. Teszem azt, ott van Kotomi-chan, akit elég behatóan ismerek, na meg Tasu-chan, akit valószínűleg büntetésből küldtek a nyakamra, több értelmét keresve sem találhatnék letartóztatási akciójának. Mindenesetre a nyüzsgő belvárosban csatározni nem épp a legmegfelelőbb időtöltés, de jól érzékelhetően ez csak Engem érdekel, a shinigamik sosem foglalkoztak különösebben az emberekkel, egyel több vagy kevesebb átküldeni való lélek mit sem számít. Rukongaiban csövezni gáz, nincs arra ezeknek a szerencsétleneknek semmi szükségük, már ha egyáltalán átjutnak Odaátra.
Mivel hihetetlenül emberbarát vagyok, így nem tehetek mást, mint villámtáncom gyorsaságát kihasználva illanok el a következő csapás előtt, majd rögtön a város legkihaltabb része felé veszem az irányt, amelyeket a régi gyárépületek együttese alkot. Alig néhány éve még keményen folyt itt a kitermelés, ám azután valami nagyokos tudós kitalálta azt a felvetés, mely szerint ez kurvára szennyezi a környezetet, szóval betiltották, a munkásokat elküldték, az ajtókat pedig lelakatolták. Azóta a természet elkezdte visszahódítani a területet, az egykor patinás járólapok közötti réseken ma már dudva zöldell, a falakról pedig hullik a rézvörös vakolat. Remek kis hangulatot biztosító hely, vagyis egy élet-halál harchoz kívánni se lehetne szebbet. Már csak az a kérdés, hogy az előbb említett „játékban” melyik szerep hárul Rám. Egy pillanatra prüszkölve felnevetek menet közben, ilyenen elmélkedni is vicces a részemről.
- Hadou 45: Kohaku Koutetsu! – rikkantom hátra egy félfordulat kíséretében, ekképp találhatom szembe magam üldözőmmel. Normál körülmények között, a jobb kezem körül fénylő lélekenergia-gömbből rövidesen több száz, apró lélekszilánk fog távozni, amik némi kellemetlenséget fognak okozni, amíg kitalálok valami ütősebbet. Habár nem kell majd túlságosan megerőltetnem magam, hisz’ nő ráadásul még szőke is, ami megtriplázza a sikerre való esélyeimet. Lássuk be, lyukakat vágni egy újságra és úgy figyelni az ellenséget igencsak klisé, sőt, ostoba ötlet! No sebaj, számomra ez mindenképp sikeres nap lesz.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Csüt. Jan. 20, 2011 1:54 pm

Igazából nem sokat tudok a terroristákról, hiszen az Akadémián nem tanítottak nekünk olyan technikákat, amikkel felismerhetnénk őket, valamint az elhárítás módja is egyéni, ugyanis sosem voltam se stewardess, se pilóta. Persze ez nem jelenti azt, hogy még nem lehetek, minden bizonnyal remek repülőpilóta lehetnék, hisz minden képességem megvan hozzá, például értek a mars és a vénuszlakók nyelvén, valamint Macska sétáltatása által még tapasztalatot is szereztem az irányításban. Apropó, Macska… Azt azért remélem, hogy Diana, a lélekcukorka nem felejt el vigyázni kedvenc és egyetlen háziállatomra… Bár Chappy jobban megfelel ízlésemnek, a Diana-gikon még másik énem választása volt, és hát nem lehetek olyan szívtelen, hogy csak úgy lecseréljem. Ráadásul eddig a munkáját is mindig tökéletesen végezte, így talán nem kell Macska testi épségéért aggódnom. Minden bizonnyal a közelben lehetnek mind a ketten, hogy biztosan megtaláljam őket, ha végeztem a terrorista elhárítással.
Primitív trükkje nálam nem fog beválni; ismerem a „hamis zászló” nevezetű trükköt, és meg kell mondjam, a használója igazán pocsék munkát végez. Amatőr… Na persze, majd biztos elbizonytalanít azzal, hogy azt állítja, gyanús vagyok… ¬_¬ Kettőnk közül neki van vaj a fején, ő az, akire éberen figyelő emberek egyből gyanakodnának. Persze csak az éberek, de a legtöbben úgyis alszanak, meg különben is, tök uncsi lehet órákat állni egy helyben és nézni kifele a fejedből… én biztosan aludnék a helyükben, ráadásul lennék olyan furfangos, hogy mindezt nyitott szemmel tegyem, és így majd nem kell attól tartanom, hogy lebukok. Majd őrségváltáskor leváltanak és alszanak tovább helyettem. Sima ügy. Rolling Eyes
Mégis ki lenne képes engem megvádolni bármivel is? Hiszen olyan ártatlan és szűzies vagyok, mint a frissen hullott hó! Surprised Kötelességemnek szenteltem életem, s jelenleg semmi sem fontosabb annál, minthogy megmentsem a vénusziak teljes populációját. Nem engedhetem, hogy leigázza őket, s ezáltal az én büszkeségemen is csorba essen! Az meg végképp kizárt, hogy bemocskoljam a lábam az olajjal… Különben is, veszélyes! Nem csak csúszós, de egy véletlenül elsült kidou, és máris badabumm! Nekem viszont még fontos kötelességeim vannak az életben. Meg egyszer még össze is kéne házasodni Kai-al, de valahogy… brrrr... Tök félelmetes a tudat, hogy feleség leszek, olyan ijesztő… Már a gondolatától is borsódzik a hátam, szóval lehet, jobb lesz, ha sosem veszem fel a már kiszemelt, vörös színű, esküvői kimonokat. Különben sem állna jól rajtam. T-T Csomót híztam a terhességem alatt, mert nem lehetett megmondani Kainak, hogy ne tömjön, mert nem vagyok már éhes. T-T Igaz, akkor is ettem, amikor épp nem volt ott, de akkor bezzeg éhes voltam. >.> Nem úgy, mint akkor, amikor már harmadjára ismétlődött meg a vacsorázás. Azt hiszem, én soha többé nem akarok terhes lenni, s különben sem tudnék még egy tökéletes kislányt vagy kisfiút elképzelni. A következő gyerekünk egyenlítésképpen biztosan az én genetikámat örökölné, még az űrlénygénszimulátorprotoizé tesztek is azt mondták, hogy így lesz. Persze akkor is imádnám a kislányt vagy kisfiút, de nem lehetek olyan kegyetlen nem létező gyermekemmel, hogy olyan dilissé váljon, mint amilyen én vagyok. T-T Tökre parázok attól, hogy mi lesz, ha Miyoko tini lesz és majd cikinek fog tartani. Még a nyugdíjazott Soifon is tutira szégyenkezne miattam, amiért olyan vagyok, amilyen. T_T
- Olajra lépni tilos! Drága! Surprised – követem a terroristát, azonban az nem hajlandó megadni magát. Hiába tudja, hogy lebukott, pedig lehet, hogy kisebb büntetéssel is megúszná, ha egyszerűen a tarkójára tenné a kezét és megadná magát. A lefegyverzési kísérletem is sikertelenül végződik, ami bizonyítja, hogy egy igazi zigótával van dolgom. Márpedig a zigiknek nem itt a helyük. Mars vissza! Surprised
A kitört ablakok, izolált épületek s a vaspor jellegzetes szaga fogad a már nem használt, az idő által elkopott, lerobbant gyárépületnél, ahol valaha még igazi repülő autókba készítettek alkatrészeket. Mindez azonban cseppet sem kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy Zigi az _én_ kedvenc nyitó kidoumat fordítja ellenem. Ezek szerint többet tud rólam, mint állítja, hiszem kémkedik utánam… Ráadásul még ki is nevet egy ilyen nevetséges paródia által. T-T Nem tehetek róla, hozzászoktam, hogy ha nem is mindegyik, de sok harcomat ezzel a kidouval nyitom, hisz ha másra nem, figyelemelterelésre valóban tökéletes.
A közeledő lélekpengék felé jobb kezemmel küldöm a stop parancsot, ajkaim közül pedig szinte teljesen némán préselem ki magamból a Kuukanten’i parancsszót megpróbálván ezáltal a pengéket Yuuzus, a gonosz terrorista kémzigóta ellen fordítani – hiszen ha minden igaz, így a tarkója mögé teleportálom őket, vagy mi.
- Új zoknim van! *.* – újságolom a nagy hírt s emelem fel kissé egyenruhám nadrágrészének szárát ezzel bemutatva a csodás új szerzeményt. Most, hogy közérdekű információinkat meghallgatták, kezeimbe ismét lélekenergiát koncentrálok, s ismét elmormolva egy parancsszót, ezúttal a Bakodou 83: Tenpi szavakat, egy ütéssel célzom meg a roppant zseniális figyelemelterelő hadműveletem által minden bizonnyal teljesen összezavarodott (ha nem így van, majd odaképzelem Zigi arcára a meglepődöttséget) terrorista állkapcsát, míg másik kezemmel mellkasát célzom be. Ha ütésem nem is talál, a rikító, hirtelen fény könnyedén elvakíthatja, ezáltal újabb időt szerezve nekem, ellenfelem ideiglenesen – vagy akár tartósabb távra is – védtelenítve. Még a jegygyűrűm is olyan szépen csillog a fényben! *.* Nem mintha szándékomban állna azt bámulni, bár kicsit talán az én mozdulataim is bizonytalanabbá válnak, hála a fény okozta, furcsa derengésnek.
- Tudom, miben sántikálsz, Yuuzus! Nem csapsz be engem! Tudom, hogy a Szent Vénusz Földe lakóit szeretnéd uralmad alá hajtani, de azt én, Verashu Suwun, az önjelölt űrlakó megmentő nem hagyom! Mad – próbálom a földre teríteni a shunpo által besegített gánccsal, amit megpróbálok végrehajtani rajta. Nem szeretem a vérengző erőszakot, biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat egy cellában, amibe én fogom eljuttatni, ha törik, ha szakad. Különben is, ha a gumimacikat sikerült megmentenem a gonosz és buta halszörnyektől, ez miért ne sikerülne?


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Hétf. Jan. 24, 2011 4:20 am

Rengeteg rossz dolgot követtem el az életemben, valószínűleg azért büntet a Gondviselés megalomániás őrültekkel, valamint ehhez a kapitányhoz hasonlatos gyengeelméjűekkel. Véleményem szerint még gyerekkorában egyszer nagyon beverhette a fejét, mert ilyesmi csak úgy magától nem alakul ki. Igazából nem is tudom miért álltam le Vele harcolni, amikor egyszerűen mozgásképtelenné tehetném addig, amíg el nem húzom a csíkot. Egyelőre nem tudom felmérni az erőink között lévő különbséget, ám ettől eltekintve talán egy nagyobb energiafröccsel is meggátolhatnám a mozgását, bár azon a szinten, amelyiken Mi mozgunk, ilyesmik csak nagyon minimális alkalommal jönnek össze. Töprengésemet hamarosan fel kell függesztenem némileg, mivel az általam küldött izzó lélekpengék egy szemvillanásnyi idő alatt máris mögöttem jelennek meg a semmiből, ezáltal lép fel annak a lehetősége, miszerint szépen kicakkozom a saját füleimet. Egy ilyesfajta megmozdulás igencsak visszavetné a negatív hírnevem a Gotei 13 körében, bár amennyi kapitányváltás volt mostanában, azon is csodálkoznék, ha néhányan még emlékeznének Rám. Természetesen minden adatot töröltek Rólam távozásomat követően vagy titkosították azokat. Még az emléktörlést is kinézem a 46-ok Tanácsából, kétségtelenül ezt a lehetőséget is megtennék szemrebbenés nélkül. Talán mocskolódásnak tűnhetnek eme gondolataim, azonban a véleményem szilárd, s amint odakerülök, ki fogom vágni a fekélyt szeretett városunk szívéből, ami nem más, mint a korrupció. Lassú szusszantás kíséretében egy másodpercnyi ideig alkalmazom a villámtánc névre keresztelt technikát, ám most nem helyváltoztatásra használom, hanem csupán annyi ideig válok semmisé, amíg a saját támadásom egyszerűen átrepül a levegőn, ahol Nekem kellene lennem.
- Csodálatos, de ha nem haragszol, Én nem mutatom meg a sajátomat… - reagálok kissé felhúzott jobb szemöldökkel a zokni megvillantására. – Úgy vélem nem vagy teljesen beszámítható állapotban, csupán önmagam alacsonyítanám le, ha ennek ellenére mégis sérülést okoznék Neked, amire lássuk be, képes vagyok. Menj szépen haza és beszélgess a hangokkal, amik a fejedben vannak.
Nem szokásom meghátrálni a harc elől, ám lássuk be, ez még annyira sem lenne igazságos küzdelem, mint a közelmúltban történtek. Kapitányi rang ide vagy oda, ugyanúgy összeesne a csapásom alatt, akár egy tisztecske. Ezen gondolatmenetet követve akarnék szépen eloldalogni, viszont ezirányú tevékenységem hamar kudarcba fullad, amikor ezúttal Ő szánja el magát támadásra. A hakudája kétségtelenül fejlettebb, legalábbis biztosan többet használja Nálam, de mozdulatai könnyedén lekövethetőek, nem jelent nehézséget számomra kivédeni azokat. A csavar akkor érkezik a támadásba, amikor hirtelen vakító fényességet kreál, amelybe természetesen belenéztem, mint vak ló a szakadékba, ezzel egy szintre is kerültem az előbb említett állattal. Némi szitkozódással adom ellenfelem tudtára véleményem a sunyi akcióval kapcsolatban, azonban már régóta nem csak a szemeimre támaszkodom harc közben, így most sem jelent kihívást a hangok, valamint a reiatsuja alapján behatárolni, hogy merről is közelít. Karjaimat felhúzva egy kettős fedezéket alakítok ki az arcom előtt, ezért csak a mellkasomat célzó ütés talál be, melyet ugyan nem tudtam tökéletesen hárítani, ám mégse képviselt olyan erőt, ami hátráltatna. Látásom rövidesen tisztulni kezd, ennek hála a shunpoval gyorsított dobásból könnyebben jövök ki. Mielőtt még úgy istenesen földhöz vághatna, egy erőteljes rántással kiszabadítom a kezem, majd egy újabb villámlépéssel több méteres távolságot alakítok ki kettőnk között. Van néhány csel a nő tarsolyában, ehhez nem fér kétség, ellenben az ilyen tűzijátékok vajmi keveset érnek ellenem. Mondandójára csak fél füllel figyelek oda, mivel épp nagyban próbálom kidörzsölni a villanó fénytünemény emlékét. Ugyan kicsit még homályos a kép, viszont annyira pont elég, hogy be tudjam határolni a tárgyakat és távolságokat. Nem fogok olyan könnyedén elszabadulni, mint ahogy első fellángolásomban azt elképzeltem.
- Ehh, űrlakó megmentő…? - kérdezek vissza hitetlenkedve, tényleg nincsen minden rendben fejben, már csak az Ő érdekében is mozgásképtelenné kell tennem, mielőtt még felakasztja magát a legközelebbi cseresznyefára, mert azt szeretnék az ufók. – Suwun… Verashu Suwun… Ismerős a neved! Még hónapokkal ezelőtt találkoztam egy hasonló névvel rendelkező halálistennel, de Ő valahogy másképp nézett ki… Nem igazán értem.
Persze tisztában vagyok az ilyen-olyan sebészeti beavatkozásokkal, amelyek elég nagy divatnak örvendenek az Emberek Világában, de a Seireitei legjobb tudomásom szerint nem él ilyesmivel, legalábbis mivel minden testrészemmel meg vagyok elégedve, így eszembe sem jutott ilyen ellátás után érdeklődni a 4. osztagnál. Nos, egy vállrándítással térek napirendre a dolog fölött, ez igazán nem oszt, nem szoroz a végeredmény kimenetelében. Tenyereimbe lélekenergiát koncentrálok, ezt követően pedig elmémen átfut a „Bakudou 62: Hyapporankan” parancs, ezzel egyidejűleg pedig egy ezüstösen fénylő dárda materializálódik közben széttárt karjaim között. Egy laza mozdulattal megpörgetem, azután brutális erővel hajítom ellenfelem irányába. A technika a szélnél is sebesebben száll, ráadásul félúton még egy tucatnyi másolatot is készít magáról, így növelve a találat esélyét.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Szomb. Márc. 05, 2011 8:28 am

Kikérem magamnak, az én fejemben nincsenek hangok! Felháborító már maga a feltételezés! Nem vagyok őrült, okés?! Surprised Az meg teljesen természetes dolog nálunk, shinigamiknál, hogy időnként zanpakutonk hallatja a hangját, és, jó, oké, megadom magam, ez tényleg fejben zajlik, többnyire, de ettől még nem leszek őrült. >.> Az őrültek ugyanis nem foglalkoznak a külsejükkel és nekik tökmindegy, hogy néznek ki, én azonban igényes nő vagyok, aki ad arra, hogyan is nézzen ki. Már csak ezért is megérte megvenni azt a sok-sok sminket meg krémet meg persze a hajfestéket is, hiszen anélkül nem lenne olyan csodálatos, szőke hajam, mint amilyen most van. Meg így legalább Kai-t sem emlékeztetem annyira arra, hogy én tulajdonképpen milyen is voltam régen. Hát na, komplikált vagyok, de igazán nem tehetek róla, hogy talán van egy kis zizi a fejemben. Attól még teljes értékű életet élek, gyereket nevelek, meg készülök arra az esküvő fedőnevű partyra is, amit már biztosan sokan várnak, csak ehh… Egyik ruha sem tetszik, meg mindenki engem fog nézni, meg a vendégek nagy része is az én köröm lennének, nem pedig Kai-é, ettől meg tökre bűntudatom van meg minden. T-T Mindegy, amíg halogatom a dolgot, addig még attól a kellemetlenségtől is sikerül nagyon nem sajnálatos módon megfosztanom magam, hogy szóba kell hoznom Kai előtt a dolgot. Félek, na. >.> Nem akarom, hogy azt higgye, hogy sürgetem, csak olyan furin néznek ránk páran, amiért gyerekünk már van, de a házasság elmaradt. Kezdem egyre feleslegesebbnek érezni a dolgot, mert nem az a papír fogja meghatározni a kapcsolatunkat, csak szentesítem vele tulajdonjogomat, szóval akkortól már hivatalosan is kikaparhatom a szemét az összes Kai fangörlnek, aki nem én vagyok. ¬.¬
A sunyi akcióm azt hiszem, elkönyvelhetem sikeresnek is, legalábbis mintha Zigi is megtorpant volna, ám voltam olyan béna, hogy kicsit saját magam is megvakítottam. Lehet, ez mégse az én napom. Ganxta Zolee is megmondta, mert minden rádióból ez a szám szólt az üzletekben, mert persze nagyon fontos volt elérniük, hogy bedípeljek. >.> Ám én nem hagyom magam, jókedvem továbbra is töretlen, pláne, mivel most esélyem van szuperhőssé válni és megmenteni az Univerzumot Darth Zigi rémuralmától. Az a minimum, hogy elpáholom azért, amiért kinevetett. >.> Várjunk csak, az ő volt? Surprised Mindegy, már nem emlékszem…
Látásom hamar kitisztul, s azonnal cselekedek, hiszen nem hagyhatok lehetőséget neki a szabadulásra. Azonban nem voltam elég gyors; kétségtelen, egy shunpo tanfolyamra ideje lenne jelentkeznem, hiszen ez is egy követelmény a 2. osztag összes kapitányától, ellenben én cseppet sem vagyok olyan jó, mint elődeim. De legalább tényleg mindenhez értek kicsikét, amiket kombinálva eddig sikerült küldetéseim sikerrel végezni. Hazudni nem fogok, még mindig jobban esik aláírni és pecsételni, hiszen az olyan nyugis, csak egy kis figyelmet igényel. Na meg nem engedhetem meg magamnak, hogy Tomoko-chan rossz véleménnyel legyen az osztagomról! Surprised
Egy átlagos ember egy ilyen ütéstől biztosan összeesett volna, de legalább görnyednie kéne, hisz úgy intéztem azt, hogy lehetőleg megpróbáljam beszorítani a levegőt a tüdejébe. Azonban ez nem jön össze; Zigi igazán félelmetes ellenfél lenne, ha jelenleg képes lennék átérezni, hogy mi is az a félelem pontosan, de a fejemben lévő nem hangok valahogy teljesen elfeledtetik velem ezt az érzést. Szóval, a terrorista bizonyára egy nagyon erős klánból származik, és félő, túl nagy fejszébe vágtam a fámat. Ööö… vagy valami hasonló.
Nevem hallatán felkapom a fejem, s lassan tisztulni kezd a kép; hiszen ismer engem, igen, s nagy a fordulat, hiszen én is ismerem őt! Surprised Lassan kezdenek kiszivárogni az űrlakok és a szuperszlachták a fejemből, ahogyan visszaemlékszek arra a játszóteres élményre. Kétségtelen, csak egy apró balesetnek köszönhetem az életemet, azonban igazán nem az én hibám, hogy egyesek képtelenek tisztelni az életet. Pedig milyen gyönyörű dolog! Csak ölelj meg egy fát, és máris érzed, ahogyan kapcsolódsz az egész világgal. Hiszen én szeretek élni, s senkinek sincs joga elvenni másoktól ezt az egyszeri lehetőséget. Érezni, tapasztalni… S kivonni a körforgásból azokat, akik képtelenek másokkal együtt élni, akik ártanak, csak szennyeznek. Bűnösök, akik esetében nem érzek lelkifurdalást, ha elvágom életük fonalát. Nem büszkeségből teszem, hanem szükségből, muszájból. Egy áldozat… Ám hiszem, még ők is megjavulhatnak. Tudom, menthetetlen vagyok, talán kicsit nyúlszívű, de így legalább soha többé nem lesznek megbánásaim saját tetteim iránt.
Az érkező kidoura későn kapcsolok, s menekülni már nem tudok, így a lélekenergiából álló kerítés csapdába ejt. Ajjaj, itt gondok lesznek… De azt hiszem, legalábbis hiszem, hogy talán azért csak ki tudom magam beszélni innen. Igen, igen, majd hisztizek egy sort, meg könyörgök, és akkor elenged! Surprised Meg se fordul a fejemben, hogy esetleg saját reiatsummal próbáljak kitörni innen, s lévén mozgásom is gátolva van, valószínű, csak magamnak okoznék azzal kárt, ha megpróbálnék valamilyen kidouhoz nyúlni. Igaz, még mindig ott van zanpakutom… Hisz testem ugyan fogva tartja a Zigi által használt démonmágia, végtagjaim még képes vagyok megmozdítani. Igen, igen… Csak odanyúlok a kardomhoz, s mosolyogva, mintha nem döfne át éppen néhány kidou lándzsa, kimondom shikai-om parancsszavát, majd a Sakuranyasuri parancsszót követően hasamba szúrom a rövid pengét. Ezzel a külvilág – szokás szerint – azonnal megszűnik létezni, hogy a tükörteremben találhassam magam. Ösztönösen lépdelek oda ahhoz a tükörhöz, ami által a valóságot vagyok képes megváltoztatni. A realitást természetesen csak Yuuzus fejében torzítom, így azt láthatja, hogy a lélektestem fogvatartó kidou megszűnik létezni. Miért is ne alapon visszavedlek azzá a Verashu Suwunná, akit ő ismer, így a fekete hajú és még kismellű énem láthatja. Az illúziók ezen szintjét egyedül én vagyok képes birtokolni, csak nekem van hatalmam felettük. Eddig egyedül egy olyan személy volt, aki képes lett volna átlátni rajtuk. Nem hiába Kagami a legtökéletesebb fegyver számomra.
- Befestettem a hajam! *.* Már emlékszem rád! Segítettél megszabadulni a halszörnyektől, dicső lovag! Szólíthatlak Ziginek, Yuu-chan? *.* És mi van veled? *.* Remélem, azóta nincs olyan nagy kupi a szobádban… Ne hari, muszáj volt kitakarítanom, nem bírtam ki, tisztaságmániás vagyok, de eskü, nem szándékosan turkáltam a holmijaid között. T-T – rajongom körbe, vagyis csak sétálok körülötte, mintha csak cseverészni mentem volna oda. Különösebb támadást nem szándékozok végrehajtani, azonban egy kis zenét kapcsolok a fejében, mert miért ne. Nem igazán foglalkozok azzal, hogy összezavaró lehet neki, hogy a semmiből szól a zene, meg hirtelen kisme… izé, szóval fekete hajú lettem, de a valóság különben is uncsi! Surprised

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Szomb. Márc. 05, 2011 9:17 pm

Nem fog tudni kitérni, képtelenség. Következtetésemnek megfelelően alakulnak az események, a kidou-dárdák több helyen is átszúrják, azonban a létfontosságú területeket direkt kerültem el, mint ahogy már korábban is kifejtettem, nem célom végezni a nővel. Szerencsétlen ráadásképp olyan elvarázsoltnak látszik, talán fel sem fogta, miszerint akár néhány centiméteren is múlhatott volna az élete. A téboly egyik jellemzőjének hála, valószínűleg nem képes felfogni a körülötte zajló valóságot, legalábbis ebben a pillanatban biztosan nem. Mentálisan gyenge, nem is tudom milyen módon csinálhattak kapitányt belőle. Egy vállrándítással adok választ a feltett talányra, mostanság minden jöttmentből fehérköpenyes bohócot csinálnak, ha már ki tud mondani két egyszerű szótagot. A Gotei 13 dicsősége romokban hever, ezt mindenki látja, akinek legalább egy minimális érzéke van a vezetéshez. A Seireitei fénykora leáldozott, s most már csak Rajtunk múlik, miszerint újra ragyogóvá tudjuk-e tenni azt. Természetesen a rendszer árulójához nem ilyen hozzáállás illik, ezért gondolataimat csupán magamban jegyzem meg. Elkalandozásomnak viszont megvan az ára, hiszen ellenfelem megpróbál öngyilkosságot elkövetni. Tisztában voltam vele, hogy bolond, de azért ilyesmire egyáltalán nem számítottam. Remek, ha elpatkol, simán a nyakamba lehet varrni, ki hinné el a mesét, mely szerint Ő szúrta le saját magát! Rövidesen azonban sikerül ráeszmélnem a történések valódi menetére, ami korábban is megtörténhetett volna, de épp másfelé koncentráltam. A parancsszavak óvatosságra intenek, lélekölőmet rögtön fenyegetően emelem Suwun irányába. Egy kapitányi shikai valószínűleg elegendő energiát biztosít a bakudoum szétvetéséhez és nem is kell csalódnom. A fényrudak hamar semmissé lesznek, a nő pedig sértetlenül kezd Felém sétálni. Pislogás, egyszer-kétszer. Egyenruhájának mellrésze valamiért leereszt, valamint szemtanúja lehetek egy gyorsított hajfestésnek is. Igen, pontosan így nézett ki, amikor legutoljára találkoztunk! Elmém fogaskerekei lassan mozgásba lendülnek, nem esik nehezemre visszagondolni arra az éjszakára, s zanpakutoujának képességére. Elmemanipuláció.
- Nos, most biztosan örülnöm kéne, amiért emlékszel Rám. - szólalok meg rezzenéstelen arccal, mialatt fejemben már visszhangzik is az ismeretlen dallam. – Úgy szólítasz, ahogy jól esik, nemigen számít a jelenlegi helyzetben. A rendrakást külön megköszönöm, bár valamiért úgy érzem, hogy problémám adódott belőle. Talán nem találtam a kedvenc alsónadrágomat a hatalmas rendezettségben…
Csak viccelek, kétségtelenül nem ilyesmi volt az ok. Ettől eltekintve kezd igazán az agyamra menni a muzsika, valamint a 2. osztag kapitányának viselkedése. Halántékomon egy vékonyka ér rajzolódik ki, ekképp jelezvén idegállapotom válságosságát. Ennek ellenére lecsillapítom fortyogó indulataimat, azután megpróbálom racionálisan megoldani a zavaró nehézséget. Mint minden illúziótechnikán, valószínűleg ezt is le lehet gyűrni valamilyen módon, csupán a hogyanra kell még rájönnöm. A lehető legegyszerűbb megoldásnak lélekenergiám folytonos növelését látom, amely kétségtelenül el fogja nyomni az elmémet megfertőző tudatcsápokat. Elgondolásomnak megfelelően cselekszem, reiatsum pedig kavargó orkánként materializálódik testem körül, elnyomva minden egyéb fényforrást a környéken. Úgy tűnik, sikerrel járok, hisz’ a zene halkulni kezd, ennek köszönhetően egy újabb lépésre szánom el magam. A gondolatnál is gyorsabb villámtáncomat kihasználva lépek mögé, majd megmarkolom a feje fölött a levegőt és teszek egy felfelé irányuló, rántó mozdulatot. Minden álcázó technika a régi időkből meríti az ihletet, s legősibb ilyen formula egy bizonyos tárgy letakarása. Persze az is lehet, hogy más mechanikával működik Vera képessége, ellenben az előbbi tevékenységembe nagyobb energiát koncentráltam, mint amennyit jelenlegi szintjén képes lenne kifejteni, ennek megfelelően mindenképp meg tudom törni a szemfényvesztést. Tudatom lassacskán kitisztul, miközben az egykori királylány is visszanyeri valódi kinézetét. Valljuk be, a szőke sokkal jobban illik a személyiségéhez, a fekete inkább a komolyság és a sötétség színe, viszont Verácskának maximum a kobakjában van sötét. Gonosz megállapításomon somolyogva lépek hátrébb, katanámat laza védekező pozícióban tartva.
- Bizonyára meglep, miszerint képes voltam kitörni a hallucinációkból. – válaszolok önkényesen a ki nem mondott gondolatra. – Be kell valljam, legutóbbi találkozásunkkor sokkalta erősebbnek éreztem ezt a hatást, most azonban könnyedén leráztam magamról. Kicsit többre lesz szükség az ilyen leheletnyi próbálkozásoknál ahhoz, hogy újra manipulálni tudj. Történt egy s más az elmúlt hónapokban, nagyobb hatalommal bírok, mint valaha!
Sosem szívleltem túlságosan a hölgyemény által használt képességet, gyávaságnak tartom, ha valaki csak árnyak és rémképek mögé bújva képes megvívni egy harcot. El akartam menni, ám most már kíváncsi vagyok mekkora erőre tett szert a 10. osztag egykori hadnagya. Ezt kikényszeríteni alapszinten viszont még Én se vagyok képes, ezért muszáj vagyok magasabb fokozatra kapcsolni. Idejét sem tudom már, mikor volt utoljára szükségem Dotonryuu első alakjára, mostanában inkább olyan ellenfelekkel vívtam meg, akikhez még a Bankai is kevésnek bizonyult. Könnyedén idézem fel az első alkalmat, amikor már minden nehézség nélkül képes voltam megjeleníteni kardom valódi formáját. Lehunyt szemekkel érzem át újra az egykori diadalittas állapotot, mialatt zanpakutoum változni is kezd kezemben. A parancsszavakat csak elmormogom az orrom alatt, valószínűleg már nem lenne rá szükség, ellenben a megszokás nagy úr! Hamarosan már teljes szépségében tündököl a Földsárkány markomban és már érzem is a hatást. Eddigi sebességem a kétszeresére nőt, azt kell mondjam, elég gyors vagyok. Muszáj Nekem támadni először, mert az Omnitsukidou főparancsnoka még mindig pihe-puha bárányfelhők között lebeg valahol. Testem mozdul, fegyverem előre lendül, s ha minden igaz, akkor nem túl súlyos, ám mégis érezhető sérülést szeretnék okozni a bal vállának tájékán. Már kezdetben leszögeztem magamban, miszerint nem fogom elvenni az életét, viszont a sebek elkerülhetetlenek egy összecsapásban, ezzel mindenkinek tisztában kell lennie. A fájdalom pedig fél siker… Az Én fél sikerem!

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Vas. Márc. 06, 2011 9:21 am

Magam sem gondoltam volna, ennyire zseniális vagyok. A tükrön át egyszerre látom a valóságot, valamint azt is, hogy Zigi fejében mit torzítok épp a valóságon. Arra azonban magamtól sohasem gondoltam volna, hogy úgy szabadulok ki egy kidou fogságából, hogy egyszerűen elhitetem az idézővel, hogy tulajdonképpen már réges-régen kiszabadultam, vagyis felesleges tovább pazarolnia energiáit azzal, hogy fenn tartja azt. Mindegy is, tennem kell róla, hogy ne tűnjön úgy, mintha véletlenül történt volna minden így, még ha tényleg véletlen is volt minden. Viszont azt hiszem, így is eléggé lenéz meg alábecsül meg minden, és nem akarom, hogy Zigi azt higgye, hogy teljesen kettyós szőke nő vagyok, pedig nem is! T-T Ami azt illeti, lehet, hogy már túl késő hozzá, de talán még mindig nincs veszve az ügy, lehet, hogy sikerül legalább valami minimális jó benyomást elültetnem benne. Hadd higgye azt, hogy az őrültség zsenialitással is párosul! Surprised Ami persze nem igaz, és ezt nem amiatt merem kijelenteni, mert állítólag erősen alulértékelem magam, hanem mert ismerem a határaimat, s tudom, mi az, amit még megtehetek, és mi az, amit már nem.
Na de, a szerencse most velem van, a dallamra pedig legszívesebben eltáncolgatnék, csak úgy, egymagam, de lehet, hogy Yuuzus bácsi félreértené, ha elkezdenék vonaglani előtte, pedig én csak egyszerűen szeretek táncolni. Azt viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy valami olcsó kis cafkának tűnjek, mert én felelősségteljes anya vagyok, meg menyasszony meg minden! Surprised Ráadásul elhízott, mert sokkal kisebb csípőm van a régi énem kivetítésén, mint jelenlegi önmagamnak. Nem éri. T-T
- Apaként szerintem példát kéne mutatnod a fiaidnak! Surprised Csak nem nőhetnek fel a mocsokban szegények! Surprised Pedig rendesek, még most is mindig meglepnek kelbimbófőzelékkel meg minden! Surprised – kulcsolja össze a fekete hajú illúziókép a kezeit a háta mögött és tesz meg egy kört Zigóta bácsi körül. Ugyan bevetett technika, hogy illúziókkal valóságos dolgokat takargatunk, ezzel elérve, hogy valaki mondjuk törje bele a kezét egy sziklába meg ilyenek, ez ebben az esetben nem kivitelezhető, hiszen a kétségtelenül tapintható és érezhető hasonmásom a valóságban csak a levegő molekuláiból állnak. Tökéletesen be tudom csapni az agyat, s azt éreztetni vele, hogy valóban az történik, amit én mondok. Nem beszélve arról, egy dolog átlátni az illúzión, s más dolog ki is törni belőle. Igaz, van egy olyan megérzésem, ez Yuuzusnak nem fog olyan nehezére esni, szóval azt hiszem, nem kell aggódnom emiatt. Várjunk csak… De, pont emiatt kell aggódnom. :/ Nem baj, ha szépen nézek rá, akkor biztosan megkegyelmez! Surprised Különben is, nekem élnem kell! Surprised Különben ki fog randitippeket adni Masa-channak, és ki más fogja megenni Katsu-chan napi zöldségadagját, ha nem én? Surprised Bár talán inkább szégyellnem kéne, hogy a fiaival való kapcsolatomat használom saját túlélésem érdekében, de na, ma nincs munkanapom, hagyjanak békén, én ma űrlakó megmentő terrorista elhárító szuperhősnő vagyok és kész. :/
A zene mégis halkul, legnagyobb sajnálatomra, és hiába képzelem ismét oda, az nem hangzik fel ismét. Feleslegesen pedig nem pazarolhatom tovább időmet, hisz testemnek még védelmet sem hagytam. Ugyan Zigi csak a levegőbe hasított, amikor az illúzióm vette célba, a kép felhőként oszlik szét, s egyúttal valódi, földre roskadt testem is ébredezni kezd. Eme technikám használata után folyton úgy érzem, mintha egy egész telet átaludtam volna, mint a medvék. Önkéntelenül is nyújtózok egyet és ásítok egy nagyot, természetesen szám elé rakva kezem. A lábaim kissé elzsibbadtak, ráadásul csupa piszok lett a ruhám. Nem valami kellemes úgy harcolni, hogy közben a földön fekszel a mocsokban, és ha hazaérek, biztosan megint veszek egy jó, hosszú fürdőt. Sosem szerettem a piszkot, hipochonder vagyok, na.
Ráérősen tápászkodok fel, hogy aztán zanpakutomat vissztegyem sayájába, és leporoljam egyenruhámat. Nagy szerencsémre sikerült elkerülnöm azt a tőlem pár méterre lévő kutyakakit, és Yuuzus szerencséjére is, mert tuti kicsapnám a hisztit, ha véletlenül olyan lesz a szép haorim, és persze a maradék önbecsülésemnek is lőttek volna. Én magam is tartok kutyát, Macska a leghűségesebb háziállat és a legédesebb kis… na jó, nagykutyus a világon, és tudom, hogy nem valami kellemes dolog feltakarítani a kutyád után, de azért elég gusztustalan dolog ez a karakurai állampolgároktól, hogy ide, ehhez a bezárt gyártelephez ráncigálják el szegény ölebeket, csak mert itt nem veszi észre majd senki, és nem kell utánuk takarítani.
- Nem volt benne semmi meglepő, sőt, számítottam rá. ^^ – shunpozok a levegőbe ezáltal elkerülve, hogy valami véletlen folytán mégis csak belelépjek valamelyik kis ajándékcsomagba, melyet a felelőtlen gazdik kutyusai hagytak ott. Ametiszt színben ragyogó lélektükreimből semmiféle megvetés nem látszik, hisz igazából nem vagyok semmivel sem jobb Ziginél. Ettől függetlenül megvan róla a véleményem, azonban én már csak ilyen kis őszinte vagyok, már amikor. Nem szándékozom magam felé helyezni, hiszen mint minden ember, ő is és én is tele vagyunk hibákkal. A hatalom… Hah! Pontosan tudja, hogy az nem boldogsága kulcsa, mégis fontosnak érzi kiemelni, hogy ő rendelkezik azzal, amivel én, valamint milliárdnyian mások sem rendelkeznek.
- Értem… Szóval megszerezted. És hogyan tovább? Akkor most boldog vagy? – tűnik el arcomról a mosoly, találkozásunk óta talán először. Pontosan tudom, mit pótol hataloméhségével. A helyében én is ezt tenném. Azt hiszem, örülök, hogy nem vagyok a helyében.
- Elárulok valamit, de ez legyen a mi titkunk. Ha az erőmre vagy kíváncsi, igazából szinte semmit sem fejlődtem legutóbbi találkozásunk óta. Lehet, ettől szánalmasnak tűnhetek, mint kapitány, de nem igazán érdekel. Amúgy sem te lennél az első, de nem is az utolsó, aki alkalmatlannak találna a vezetői pozícióra, mert kicsit… érzékeny vagyok. Azonban végre, életemben először boldog vagyok, és többnyire kiegyensúlyozott. – fejezem be mondandóm, mielőtt még elkezdenék fankodni az osztagomról, a lányomról, és persze a vőlegényemről. Nem mintha az ujjamon csillanó jegygyűrű nem lenne így is elég árulkodó.
Ellenfelem zanpakutojáról semmit sem tudok, hisz első találkozásunk alkalmával nem igazán volt agya bármiféle érdemleges támadás megtételére, leszámítva persze azt, hogy végighúzott a sárban, a nagy esőben. Meg is fáztam miatta, az egész az ő hibája. >.>
További dumálásra időm sincsen, hiszen figyelmeztetés nélkül rám támad. Igaz, fura is lenne, ha előre szólna, hogy bocsi, most támadni fogok, szóval készülj fel rá, meg minden. Talán csalódtam is volna benne, ha úgy tesz, mint egy rossz shounen főgonosz. :/
Azonban nem csak ő lehet gyors; még épp időben kapcsolok. A pengét csak centiméterekkel kerülöm el, bár gyanítom, ha komolyan ártani szeretne, akkor már rég felszeletelt volna. Ezután két lélekklónt hozok létre, majd saját magam a Meimei Kamen nevű technikával szimplán láthatatlanná varázsolom. Ha elég gyors vagyok, talán nem tűnik fel, hogy tulajdonképpen mindkét látható énem csak egy-egy klón, de annyira mindegy. Aztán, hogy gyávának nevez, az meg pláne nem érdekel, ha mindez legalább minimális sikert hoz nekem. Én mindig inkább az ellenfél háta mögött tevékenykedem, és ha van lehetőségem lesből támadni, hát megteszem. Ám nem szándékozom örökké rejtekben maradni, s míg a két klón lefoglalja Zigit, addig én hátulról támadok, s Kokutan Kou-val felerősített Ikkotsu-val célzom meg éppen fedetlenül hagyott háta közepét. Bár attól tartok, támadásom túlzottan nyilvánvaló, ám most csak kénytelenül végzem az erőbemutatóm, mert ettől az ellenfelem állítólag boldog lesz. S ki vagyok én, hogy mások boldogságának útjába álljak? Surprised


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Hétf. Márc. 07, 2011 9:41 am

Abban a pillanatban, ahogy az álcának le kellet volna hullnia, máris érzem, hogy itt valami nincs rendjén. Hamarosan fény is derül a turpisságra, amikor az illúziókép egyszerűen szétbomlik, Én pedig nézhetek ki a fejemből, mint aki most látott először átverést. Fogaimat csikorgatva kell tudomásul vennem, miszerint mégse láttam át olyan tökéletesen a technikán, ellenben ilyesmire nem emlékszem a múltkori találkozásunkból, szóval ez valami új. Vonásaimra érdektelenséget erőltetve követem útját, miközben beszélni kezd. Boldogság, ugyan… Régen eldobtam már magamtól a nagyobb jó érdekében, sokkal fontosabb dolgokat helyeztem az Önön érdekeim elé. Habár ez nem teljesen igaz, hisz’ jómagam is csak nyerhetek azzal, ha nem hagyom elpusztulni a világot. Magasröptű gondolataim további szárnyalását azonban megakadályozza egy elejtett mondat, ami nem is tűnt olyan fontosnak, mégis elég nagy információtöltettel rendelkezett. Fiaim? Tekintetem önkéntelenül is a jobb gyűrűsujjamon lévő ékszerre ugrik, amelyről mindeddig igazából nem is vettem különösebb tudomást, valamiért egyértelműnek tűnt a tény, mely szerint szoktam ilyesmi kiegészítőket hordani. Mondjuk a Daitenshi-nyakék nemigen sorolható az egyszerű medalionok közé, elég régóta gyűjtögetem bele a lélekenergiát, de szerencsére eddig egyetlen olyan alkalom se volt, amikor komolyabban mozgósítanom kellett volna belőle. Kicsit elkalandoztam, a főproblémára pedig még mindig nem találtam megfelelő magyarázatot. Talán ez lesz az a dolog, ami annyira hiányzott az életemből, ám az elmémben lévő pecsét miatt egyszerűen képtelen voltam rájönni. Arcomon gyerekes izgatottság száguld végig, amit ugyan megpróbálok véka alá rejteni, nem sok sikerrel.
- Fiaimnak? – kérdezek vissza értetlenül, de izgatottsággal a hangomban. Végre az igazság pillanata! – Mondj el mindent, amit tudsz! Nemrégiben történt Velem egy… Nos… Baleset, melynek következtében nem emlékszem tökéletesen a múltamra. Feltehetőleg az elkövetkezendőkben megtudott információ is nyom nélkül törlődni fog, azonban legalább egy minimális ideig visszakaphatom azt, amit a hatalommal próbálok pótolni.
A fentebb említett lehetőség hallatán szinte minden más kitörlődött a fejemből, hirtelen nem is értem, hogy miről kezd beszélni a shinigami. Rövidesen viszont kapcsolok, de nem olyan választ kapok, mint ami kedvemre való lett volna. Kétségtelenül túlteng bennem a 11. osztagos mentalitás, pedig egy percig sem voltam a tagja, mégis sokkal többre tartom az összecsapások izgalmát és örömét bármi másnál. Békeidőben ki ne vágyna másra, mint a nyugalomra és a család melegére? Ám sajnálatos módon most háború van, s az ilyen hozzáállás egyáltalán nem illik egy katonai vezetőhöz. Nevezzenek ridegnek vagy érzéketlennek, de mindig is tudtam, mi az előrébb való, ezért is váltam az egyik legprecízebb harcossá, akit hátán hordott e föld. Ellenfelem gyorsasága impozáns, kevesen lettek volna képesek kitérni a shikaijal felgyorsított támadásom útjából, ellenben ez édeskevés lesz valódi fürgeségem ellenében. Divíziójának megfelelő stratégiát választ, nem is lepődöm meg túlságosan a klónok létrehozásán, ám kissé zavar, miszerint ennyire lebecsül. Bármikor és bármilyen körülmények között képes vagyok felismerni egy lélekmásolatot, hiába is rendelkezik ugyanazokkal a képességekkel, s külső jelekkel, mint az eredeti. Lélekenergiájuk teljesen konstans, nem változik akkor sem, ha épp shunpót használnak és egy jó érzékelő ezeket az apró hiányosságokat a technikában rögtön felfedezi. Ennek megfelelően az eredetinek is itt kell lézengnie valahol a közelben, valószínűleg egy újabb illúzió rejtekében. Meglepni nem képes különösebben, így készségesen belemegyek a játékba, más szóval hagyom elterelni a figyelmem. Reflexszerűen kalimpálok ide-oda védve a támadásokat, mialatt érzékeimmel szakadatlanul fürkészem a környéket.
Nem is kell csalódnom, hirtelen egy erőteljes energiagóc jelenik meg a hátam mögött, amely semmi jóra nem enged következtetni. Gyors hátrapillantással felmérem a területet, s habár nem vagyok képes látni Verát, a kezein táncoló lángok elég szépen megmutatják hol is van. Szám szegletében elnéző mosoly jelenik meg, pont olyan, mint amivel a jó tanár nézi a próbálkozó, de hibázó diákját. Úgy döntök, felfrissítem kicsit az emlékeimet és egy régen jó szolgálatot tevő védekezést varázsolok elő. Idejét sem tudom már, hogy mikor kerültem utoljára olyan helyzetbe, ahol ezt kellett használnom. Mostanában leginkább simán beleszaladok a sérülésekbe, mivel a legtöbb csapás amúgy nem tud kárt tenni bennem, viszont néha elbízom magam, s ekkor gyarapodik hegeim száma. Szegény póttestem már kezd olyan lenni, mint egy összefércelt bőrdarab. Újat kell majd szerványolnom Kisuketől a közeljövőben.
- Suna no Fusegu tate! – idézem fel némi gondolkodást követően a parancsszavakat, ezt követően pedig lélekölőm szétrobbanó darabkáin átnyúlva közelebb rántom magamhoz a két másolatot. A méretes tojásalak pillanatokon belül materializálódik körülöttem, Én pedig egy kicsit összefejeltetem a két szöszit, hadd szédelegjenek egy kicsit. Kétségtelenül túl nagy erőt vittem ebbe az egyszerű mozdulatba, mivel halk pukkanások kíséretében semmissé lesznek. Nemtörődöm vállrándítással veszem tudomásul a dolgot, sokkal nagyobb veszélyre figyelmeztetnek érzékeim. Eszemben sem volt kitérni, inkább szeretném letesztelni ütésének erősségét. Pillanatokon belül jól érezhető robbanás rázza meg bunkeremet, ezután pedig fény és füst tódul be a kapitány által kialakított résen. Köhécselve próbálom kilegyezni a feltehetőleg mérgező gázokat a védelmező belsejéből, viszont ez egy eleve halálra ítélt ötlet. Nem látván más megoldást, egy laza intés kíséretében ezernyi kőszilánkra bontom szét a pajzsot, amelyek lomhán lebegni kezdenek alakom körül. Ebből áll a képességem, a föld elemének manipulálásából. Értelemszerűen az ilyen közegben vagyok a legerősebb, az efféle betondzsungelben semmi olyan nincs, amit segítségül hívhatnék. Nem számít, így is tökéletes lesz. Jobb karomat lomhán felemelem, majd a nőre mutatok vele. Dotonryuu pikkelyei értik a célzást és máris suhannak célpontjuk felé, némi szeletelés reményében.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Kedd Márc. 08, 2011 2:33 am

Ugyan sokan nem szeretik őket, én már-már emocionálisan is kötődök az illúziókhoz. Tudom, hogy sokak szerint kicsit stikkes vagyok, pedig emberként nem voltam még ilyen, sőt, akadémiai tanulóként sem láttam bele táncoló marcipán majmokat egy-egy fa árnyékába. Azt hiszem, és erre a 12. osztag egyik tudósa is rábiccentett, hogy zanpakutom egyfajta mellékhatása ez az időnként rám törő elmeállapot. Ezt úgy kell elképzelni, mintha zanpakutom egy kígyó lenne, akinek mérgét időnként le kell fejni. Akár vadászással, akár mesterségesen. Ám ha méregtől duzzadó fogait túl sokáig zavartalanul hagyjuk, előbb-utóbb még saját farkába harap. Még ha ezzel komolyan nem is árt magának – hisz mégis csak saját mérgéről van szó - , a farkába harapó kígyó ekképpen kiélve minden ingerültségét mégis célt téveszt az eredeti Vadról, s eredeti céljairól. Csak önmagát kergeti, saját magát vakítja el, csupán hogy eme szükségletét kielégíthesse. Ebben az esetben kardommal ketten alakítjuk eme alkímiai szimbólumot. Nem mintha jutnánk vele bárhová is… Ám legalább olyan viszonyt ápolok a kardomban lakozó lélekkel, amit megtörni szinte lehetetlen. Persze, voltak, akik megpróbálták, ám ez a kötelék túl szoros ahhoz, hogy holmi jöttment senkik szétszakítsanak. Nem beszélve arról, hogy Kagami makacs, s szinte visszafoghatatlan. Elég, ha valaki egy kicsit is megragadja az érdeklődését, s máris leállíthatatlanná válik. Vérszomjassá, tökéletes ellentétemmé, egyben hasonmásommá. Bár… jelen esetben nem érzem, hogy komolyabban ki szeretne tenni magáért. Most csak úgy létezik, s kezes bárányként engedelmeskedik mindazon utasításoknak, amiket tudtára juttatok. Nem mintha érteném, mi alapján választja ki azon megtiszteltetettek körét, akiket saját bevallása szerint alkalmasnak vél arra, hogy ténylegesen bizonyítani akarjon. Ez egyszerűen csak megtörténik, semmi több.
A gyorsaság nem elég, legalábbis jelen esetben nem. Holott nem vagyok képes megérteni, őt mi motiválja a harcra, hiszen teljesen egyértelmű, hogy csak szórakozik velem és azt akarja, hogy az egóját tápláljam azzal, hogy elismerem, hogy jobb és okosabb és erősebb és mindenebb nálam, még ha ezzel valószínűleg nincs is tisztában, azt egyszerűen nem értem, hogy pontosan mi motiválja, és ez tök megalázó meg minden. T-T Jó, jó, kicsit „beszívva” én támadtam rá, amikor valószínűleg csak napi teendőit igyekezett végezni, de na, nem voltam eszemnél. T-T A valóság különben is hülyéknek való! Surprised Én szeretek rózsaszín fellegek közt járni, és azt hiszem, ettől hisz mindenki olyan optimistának, meg mindig jó kedvűnek, de nem lehetek morcos a nap huszonhét órájában, mert elijesztenék vele mindenkit, azt meg nem akarom.
Zigi képességeiről nem sokat tudok, persze azon kívül, hogy valamit biztosan tud, különben nem irtott volna ki annyi shinigamit szökés néven. Akkor még csak a 10. osztag hadnagya voltam, bár azt tudtam jól, hogy a taichou nagyon közeli barátja volt neki annak idején. Meg azt is tudtam, hogy Siraseru fukutaichou, vagyis már csak ex, szóval, hogy ők ketten nem ápoltak valami jó viszonyt, legalábbis elég egyértelműen célzott erre a dologra, amikor találkoztam és beszédbe elegyedtem vele, annak idején, a 6. osztag frissen kinevezett tisztjeként.
Szóval ott tartottam, hogy a semmiből, vagyis kőből és homokból egy kupola-szerű védőfal képződik Zigi körül. Egyértelműen a védelem a célja, ahogyan az is, hogy kardjának képessége köze kell, hogy legyen ehhez az elemhez. Hatásos védekező technika, véleményem szerint akár egy gyengébb cero-t is könnyedén megállíthat úgy, hogy a rejtekében lévő Ziginek bármiféle bántódása esne. Ütésem azonban nem tudom és nem is akarom lefékezni. A lendületes, kidouval felerősített ikkotsu nem kevés energiát igényelve, ámde mégis halvány rést szakít a falon, hogy ezután törmelékek sokasága árassza el a levegőt. Az engem eltakaró technikát megszüntetem, s szabaddá váló kezemmel arcomat takarom, hiszen a szerteszét repülő, aprónak egyáltalán nem nevezhető kődarabok egyáltalán nem tennének jót a kis buksimnak. Valószínűleg belülről történhetett valami robbanás vagy hasonló, hisz ütésemtől éppen az ellenkező irányba kéne röpködnie a sok törmeléknek. Önkéntelenül behunyom szemeim, még ha ezzel egy hatalmas hibát is követek el, hiszen testem viszonylag hosszú időre szinte teljesen szabad támadófelületet biztosít. Tisztában vagyok vele, még mindig nem vagyok elég jó, s magamtól is felismerem ezt az eget rengető hibát, amit elkövettem, ám jelenleg semmi sem jut eszembe, amivel esetleg segíthetnék a helyzeten. Nem beszélve arról, hogy apróbb homokszemcsék a résnyire kinyitott szemeimbe is belekerültek, amikor csupán azt akartam meglesni – sajnos túl korán - , hogy Yuuzus vajon hol van pontosan és hogyan készül támadni. A másolataimnak is vége, ám nincs miért siratnom a két hasonmásomat, annál kevesebb energiát pazarlok el feleslegesen.
- Nem veszem be, hogy amnéziás vagy! Surprised Bevallom, néha nem vagyok épelméjű, de annyira hülye azért nem vagyok… Megmondalak Chiyo-channak. >.> – durciskodok, miközben kétségbeesetten legyezem magam körül a levegőt. Szemeim a belekerült szemcséktől pirossá váltak, s az egészet a leginkább a hagymaszeletelés kellemetlenségéhez tudnám hasonlítani. Utálom ezt az érzést, nyafogni akarok, és most már biztosan be fogom köpni, amiért gonoszkodik meg minden. T-T
A probléma tovább fokozódik, amikor ezek az undok kavicsok s homok tovább keringenek a levegőben, szemeim azonban még mindig képtelen vagyok rendesen kinyitni ahhoz, hogy rendesen lássam őket. Egy nagyobb törmelékdarab érkezésére csak többi érzékem figyelmeztet, amit egy kuukanten’i-vel mozdítok el kétségbeesetten. Bőröm hamarosa több helyen is felhasítja a homok, kisebb-nagyobb barázdákat létrehozva abban, s égető, csípős fájdalommal gazdagítva tovább. Már csak ezért se merem szabadon hagyni arcomat, hiszen szégyen lenne, ha pont azt csúfítanák efféle hegek. Egyenruhám és haorim is alaposan megtépázza ez a számomra ezelőtt nem tapasztalt képesség, melyet egyedül kardja egyedi technikájának tudhatom be, más magyarázatot nem igazán tudok a dologra kitalálni. A baj csak ott van, hogy pillanatnyilag legfeljebb egy kidouval tudnám megvédeni magam… Vagy ha ellenfelem ismét az őrületbe kergetem, mármint szó szerint, a zanpakutommal. Azonban a fejébe még egyszer kockázatos lenne a bejutás, hiszen egyszer már sikerült kitörnie, és van egy olyan érzésem, hogy másodjára már nem hagyna egérutat, a másik pedig, ami a játszóteres alkalommal kicsit kidöntötte… hát, ahhoz meg kéne, hogy sebezzem, csak az úgy tűnik, lehetetlen. :/ Kétségbeesetten mormogom el a Hadou 21: Kakeru Pjouma szavakat, míg úgy tűnhet, csak tehetetlenül próbálom védeni maradék szabad bőrfelületem. Ugyan csak minimális vérveszteséget szenvedtem el, a fájdalom annál inkább kezd őrjítő lenni. S bár volna egy technikám, amivel megszüntethetném azt, sajnos nem feltétlenül belátható annak következménye… Ugyebár, a farkába harapó kígyó esete.
Talán gyorsaságomban bízhatok… Lábaim már remegni is kezdenek, ezzel jelezvén, hogy kicsit rosszul viselem ezt az idegesítő fájdalmat. A levegőben viszont nincs szükségem rá. Nem beszélve arról, hogy az előbb elmondott kidou ha másra nem is, de figyelemelterelésre tökéletes lehet, s pillanatokon belül meg kell, hogy jelenjen Yuuzus háta mögött. Amíg ő azzal foglalkozik – feltételezem, nem szeretne egy macska miatt sérülést elszenvedni - , én megelégelvén a „pikkelyek” által számomra okozott sérüléseket – tenran-nal egy forgószelet idézek meg megpróbálva elmosni a zavaró törmelékeket, s bízva abban, az általam kreált szél bír akkora erővel, mint Zigi kardjának eme képessége. Amennyiben sikerül megfékeznem őket, eleget teszek Yuuzus kívánságának; kardommal ismét kezemben shunpozok oda abban a reményben, hogy talán sikerült koncentrációját megtörnöm a pumával. Chihou nevű képességem hatásaival egyszer már találkozott… Kérdés, vajon képes vagyok-e bőrén apró nyílást létrehozni a pengém körül színesen izzó méreg számára.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Csüt. Márc. 10, 2011 4:37 am

Chiyo-chan… Egyáltalán nem ismerős a név, legalábbis az elmém számára biztosan nem. Viszont tudatom azon része, amelynek az érzelmeket köszönhetem, rögtön reagál, s jóleső érzéssel tölti el az egész testem. A Végzet Völgyében lakó isten ereje nem érte el a tökéletes hatást, túlságosan megfeledkezett az emberek sajátosságairól. Mindenesetre ennyi elég ahhoz, hogy koncentrációm kissé meginogjon, aminek hála a tomboló homokvihar is alacsonyabb intenzitással működik tovább. Az elejtett félmondatokból azt a következtetést tudom levinni, miszerint ellenfelem elég közelről ismerheti elfeledett szeretteimet, s a kijelentésekből levonom a konklúziót, mely szerint mindannyian épségben és viszonylagos biztonságban vannak. Ennyi elegendő információ számomra, többet úgysem fogok megtudni, mígnem megtörik végre az átok. Elmélkedésem elegendő időt biztosít Vera számára egy ellentámadás kivitelezéséhez, ami meg is történik a kidou megidézésével. Ismerem ezt a démonmágiát, viszont egyszer sem használtam még. Az állat hirtelen eltűnik, de harcaimban a látás képessége csak másodrendű, sokkalta inkább hagyatkozom a reiatsu-érzékelő tudásomra, az szerencsére nem csapható be olyan könnyen, mint látószerveim. Ennek megfelelően nem esik nehezemre egy lendületes csapással kettéhasítani a lényt, ám elég felelőtlen módon hátat fordítok a valódi veszélyforrásnak. A tornádó erősségű szélroham ugyan szétzilálja a levegőben keringő sziklapengéket, azonban teljesen nem képes megtisztítani az utat a 2. osztag kapitánya előtt. Egy shikai szintű támadással egy egyszerű mezei varázslat képtelen felvenni a versenyt, már csak azért is, mert az Enyémben sokkal nagyobb lélekenergia koncentrálódik. Nem esne nehezemre meggátolni a szélrohamot, mégse teszek semmit.
Legtöbbször olyan ellenségekkel kerülök szembe, akik hozzám hasonlóan leginkább a fizikai erejükre alapoznak, kevés olyan személlyel hozott össze a balsors, akik az agyat befolyásolják. Ez igen nagy hiányosság pályafutásomat tekintve, ezért meg szeretném tudni, hogy mekkora erőfeszítések árán tudnék kitörni egy erősebb illúzióból. Látom a vágást, nevetségesen egyszerű lenne hárítanom még így, katana nélkül is, de abban nem lenne semmi élvezet. A vívásban már a végletekig fejlesztettem magam, kevés olyan kardforgatót ismerek, ki képes lenne felvenni Velem a versenyt. Hakuda terén vannak ugyan hiányosságaim, ellenben már próbálom ezeket is foltozgatni, habár a térdeléssel nem sokra jutottam, na mindegy is. Ez egy „komoly” harc, nem engedhetem meg magamnak azt a kegyet, hogy elkolbászoljon a figyelmem. Lényeg a lényeg, a csapás elől nem vetődöm félre, csupán egy félszeg próbálkozással lépek ki oldalra, ennek hála a fegyver nem sérti fel túlságosan mélyen a bőrömet, viszont kellő sérülést okoz ahhoz, miszerint valamiféle hókuszpókusz kialakulhasson. Legutóbbi találkozásunk során megvágta a kisujjamat, s akkor kezdtek megjelenni az idegesítő képecskék. Nagyobb vágás valószínűleg nagyobb dózist is jelent. Tudatom egyik racionális fele máris megkongatja a vészharangot, tudatva ötletem elhibázottságát, de most már késő bánat. A fájdalmat szemrebbenés nélkül tűröm, csupán a felsőmet sajnálom, mely pillanatok alatt vörössé válik a kibuggyanó vértől. Sajnálatos módon ez is mehet majd a szemetesbe, az ilyen foltokat még a végítélet sem lenne képes kimosni, no nem mintha bármikor is megpróbáltam volna mosni magamra. Ez női feladat, majd a raktár gyengébbik nemet képviselő lakossága megcsinálja! Nem, nem vagyok hímsoviniszta.
- Hm-hm, váratlan fordulat! – jegyzem meg ironikusan, miközben máris érzem az idegen energiafolyamot a testemben. – Nos, amíg várjuk a méreg hatását, addig igazán mesélhetnél Nekem kicsit, hogy mi újság a Seireiteiben. Természetesen füllentettem az előbb, nem vagyok amnéziás, viszont elég régen jutottam Soul Society közelébe, szóval kezdhetnéd a mesét mondjuk a fiaimmal és Chiyo-channal…
Hazudtam, de gonosz vagyok! Néha-néha már Én is meglepődöm magamon, ám a cél szentesíti az eszközt, legalábbis ezzel nyugtatgatom az alkalmasint feltörő lelkiismeretemet, már ha létezik még olyan szerény személyemben. Biztos huzamosabb időnek kell eltelnie mire a toxin hatni kezd, ráadásul a történet sem lehet túlságosan hosszú, ezért némileg továbblendítem a történéseket. Lélekölőm egy csettintés hatására ismét visszatér jobbomba, ahol megint kardként materializálódik. Egy suhintást követően újra normál alakjában tündököl, egy másik módot választok a probléma tesztelésére. Szabad balom ujjait a homlokom vonalába emelem, majd a környezet lélekszemcséit hívom segítségül. Gyors, lefele tartó rántással hívom elő lidércmaszkom. Íriszeim a pillanat törtrésze alatt váltanak acélkékből aranyszínűbe, reiatsum pedig ezüstösen kék örvényként jelenik meg ismét, melybe itt-ott fekete lángnyelvek vegyülnek.
- Cero! – kiáltok fel mindenféle átmenet nélkül, ennek köszönhetően kinyújtott balkezem mutatóujjából máris útjára indul a halálsugár. Elég félelmetes lehet ilyen közelségből, de nincs miért aggódnia. A célpont a közeli épület tartóoszlopai, ebből adódóan könnyedén rádőlhet az építmény. Láma egy támadás, az értelmetlen pusztításon kívül nem is szánok neki nagyobb szerepet, viszont valamivel ki kell töltenie az időt, Én pedig kreatív vagyok ilyen téren! *<*

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Kedd Márc. 29, 2011 10:40 am

Ugyan nem mondja ki, ám így is érezhető, valójában nem tart elég méltónak arra, hogy egyáltalán szóba állhassak vele. Elhiszem én, hogy a nagyságos úrfit nem egy haorival kell lenyűgöznöm, s nem várom el, boruljon térdre előttem… Viszont hajlandó vagyok elnézni Neki is, mint annyi személynek ama nem éppen bíztató, metakommunikáció által leszűrt gondolatokat, melyeket irányomban szánt. A hangsúlya, a magatartása, s a csöpögő arrogancia… Bár nincs benne semmi meglepő. A hatalommal együtt jár az is, hogy fokozatosan elveszted emberi mivoltodat. Körülbelül úgy, ahogyan a magzat is elszakad anyjától. Ha nem küzdesz érte, elfelejted a biztonságot nyújtó meleget. Valóban ér ennyit a hatalom? Tényleg megéri feláldozni mindent, saját boldogságod, emberiséged? Elvetni mindent, ami igazán azzá tett, aki vagy… Én átéltem ezt, s mégis, életem legjobb szakasza kezdődött azáltal, hogy visszaszereztem mindazt, ami emberré tett. Persze, a lidércek mások… Többségük csak szerencsétlenül járt lelkek tömkelege, s kevés köztük az igazi bűnös, akik rászolgáltak a szenvedésre. Kiragadták szívüket, s ezáltal szenvedésre s örök éhségre lettek kárhoztatva. Csak őrültek, kik nem tudják kordában tartani elméjükben forrongó, sötét gondolataikat. Csak szegények, s végtelenül megvetendő, szerencsétlen lények. Azonban mi, shinigamik mások vagyunk, nekünk épnek kell maradnunk, s nem volna szabad feladni azt, ami megkülönböztet minket a hollowktól. Mégis előfordul, szégyen! Nem állítom azt, hippikként kéne összeborulnunk s táncolnunk a napfényben, ám kell valami, amit nem engedünk elenyészni önmagunkból, valami, ami a lidércek felé emel minket. Sajnálatos, hogy erről annyi shinigami megfeledkezik.
Ízlés kérdése, ki milyen képességeket tart előrébbvalónak. Részemről az illúziók tökéletesek, hiszen ha az elmét sikerül megtörnöm, utána máris könnyebb a testet magát is eltiporni. Eszményi kiegészítője az én harcstílusomnak, hisz ezzel igazán képes vagyok megzavarni ellenfelem anélkül, hogy esélyt adnék neki a menekülésre. Bár Yuuzus esetében az a bizonyos léc sajnos túl magasan van, hiszen könnyedén kitört első illúziómból, igaz, annál szándékosan egyértelművé tettem, hogy a képek, amiket lát, egyáltalán nem igaziak. Csak felesleges időhúzás lett volna tovább manipulálni a valóságot. Vagyis, egészen pontosan azt, ami Zigi fejében zajlik, ugyanis csak az ő érzékeire hat ki az a technikám. Attól, mert azt akarom, hogy lásson meg egy repülő zebrát az égen, a valóságban az sajnos nem terem oda. Kár. :/
Sikerélményem remélem, tartós marad, hisz az alkalmazott technikával képes vagyok akár teljesen széttörni elméjét. Ha pedig ez megvan, akkor csak egy védtelen test marad. Erős ugyan, ám ha az agy nem tud neki parancsolni, akkor lényegtelen, mekkora hatalomra tett szert. Csak egy tartály marad, víz nélkül. A kardomra ülepedő vért egy ügyes mozdulattal eltávolítom róla, majd néhány lépést hátrálok, hogy az eredményt láthassam.
- Tudtam, hogy hazudsz! Surprised – vágom rá egyből. Teljesen egyértelmű volt, nem tudom, hogy képzelte, hogy pont engem fog majd becsapni ilyen hazugságokkal. Ha ennyire akarja, kérdezze meg tőlük ő maga! Surprised Bár Masa-chan és Katsu-chan nem nagyon említik meg nekem az apjukat, meg úgy egyáltalán sose beszélnek róla, bár végül is abszolút nem rám tartozik a dolog.
További mondandóm azonban képtelen vagyok szavak képében materializálni, sőt, egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni, amikor megpillantom a lélekszemcsékből apránként létrejövő maszkot. Még csak egyszer volt dolgom vaizarddal, sőt, Naraku szökése előtt fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán létezhetnek ilyen lények. Ami pedig a 46-ok tanácsát és a megfelelő informáltatást jelenti, szeretnek megtartani maguknak titoknak ezt-azt, azonban nem az én feladatom kétségbe vonni őket, biztosan van, aki megteszi ezt helyettem is.
Pupilláim kitágulnak, ahogyan a cero felém közelít. Egyszerűen képtelen vagyok megmozdulni, nem tudom túltenni magam ezen a sokkhatáson. Az energiasugár az egyik mögöttem lévő épületet, vagyis annak tartóoszlopait célozza be, bár ezt ekkor, ebben a pillanatban még nem fogom fel, hiszen sajnos nem nőttek a tarkómra plusz szemek, hogy tudjam, mi is lehet pontosan mögöttem. Az épület pedig zuhan és zuhan, s csupán a neszre kapom fel időben a fejem. Elshunpozni már késő, így egy Bakudou 32: Toge mizu tate-vel keresek menedéket, miután a földre ereszkedtem. A talajból egyből kiválasztódik a víz, s egy biztos védőburkot képez felettem. Egy ceronak ugyan nem áll ellen, azonban arra megfelelő, hogy a leomló épület elől védjen. Kis időm arra is van, hogy újra összeszedjem magam. A jövőben nem engedhetem, hogy efféle váratlan helyzetek teljesen paralizáljanak.
Azt viszont nem várhatom meg, hogy a környezet lecsituljon; a kidout feloldva, shunpoval kerülgetem a törmeléket, majd villámgyorsan a még mindig a levegőben álló vaizardhoz közeledek. Vaizard… Ez mindent megváltoztat. Tisztában vagyok vele, hogy körözött bűnöző, ám erősítés nélkül még nekem sincs esélyem ellene… Talán még a pecsét feloldása nélkül sem. Azonban hosszú távra csak nyerhetek vele… Nyerhetek, információt mindenképp. Mindezt az osztag dicsőségéért. Eléshunpozva bal lábam kitámasztom, miközben jobbommal egy lépéssel közelebb kerülök, s törzsemet elfordítom; ezt a lendületet kihasználva próbálom meg kardom markolatával megcélozni maszkját.
- Ti vaizardok mennyire tartjátok a kapcsolatot? Találkoztál a közelmúltban úgy egészen véletlenül egy másikkal? Egy volt kapitánnyal esetleg? – kérdezek rá, bármiféle finomkodás nélkül. Sajnos ez nem az a pillanat, amikor szépen lassan adagolhatom a megfelelő s tapintatos kérdéseket. Most nincs időm manipulálni. Hangomból is eltűnik minden gyerekesség; sokan hiszik azt, hogy én mindig az a mosolygós, hibbant, de alapjába véve szerethető Vera vagyok, akit ismernek. Valójában viszont csak egy kreált persona… Bár szempont kérdése. Lehet, hogy inkább én vagyok mesterséges. Mindegy, végül is nem érdekes.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Szer. Márc. 30, 2011 6:24 am

Nem fogok túl sok információra szert tenni így, sajnos nem épp a legmegfelelőbb alanyt választottam a talányok megválaszoltatására. A legnagyobb probléma abból adódik, hogy rövidesen megint el fogom felejteni az említett családot, mivel a pecsét az elmémben nem enged emlékezni, ez volt az ára a Dárda darabkájának. Kétségtelenül nem érte meg az áldozat, azonban még mindig inkább Én teszem meg, mint olyan ártatlanok, akiket csak belerángattam a dologba. Természetesen saját elhatározásukból tartanak Velem, ám nem használhatom ki túlzottan segítőkészségüket. Viszont elméletileg egyikük sem csak az önzetlenség miatt van mellettem, mindannyiuknak van valami, amit meg akarnak védeni vagy épp el akarnak érni. Ezen törekvésekben nyújtok segítséget Én az erejükért cserébe. Felsőbbrendűségem teljes tudatában figyelem a történéseket, jól látom, amikor ellenfelem egyszerűen meg sem tud mozdulni a Cero okozta sokktól. Normál harci körülmények között már rég méretes lyuk díszelegne a mellkasa közepén, ellenben ez nem egy olyan helyzet, ráadásul egy kapitány megölésével csak magam alatt vágnám a fát, hisz’ így is elég sok van már a rovásomon. A gyárépület összedőlése hatalmas robajjal történik, s a felkavarodó por egy pillanatra elvakít. Laza suhintással tüntetem el magam elől a zavaró tényezőt, ezt követően tekintetemmel máris Verát keresem. Meglepődni sincs időm, amikor hirtelen előttem tűnik fel, majd egy csontrepesztő ütést mér állkapcsom vonalára, melynek ereje megtántorít. Megéreztem a csapást, de nem mondanám, hogy túlságosan megviselt volna. Haragosan villanó arany íriszekkel fordítom vissza fejem a nő irányába, miközben maszkom darabkái lomhán peregnek alá. Igazából gratulálnom kellene Neki, kevesen tudták elsőre megrepeszteni lidércerőm bizonyítékát. Ámbátor jobban teszi, ha nem bízza el magát.
- Igazából nem tartozik Rád, de igen, találkoztam mostanában több vaizarddal is, lévén egy helyen lakunk. – válaszolok a kérdésére minden féle kertelés nélkül, a raktárt idegen úgyse találja meg, a védőmezőt áttörni pedig nem épp egyszerű. – Kapásból tudok Neked mondani legalább négy ilyen személyt, melyikük érdekel? Ám ha meg szeretnéd keresni az illetőt, akkor adnom kell egy tanácsot… Ne tedd! A legtöbb fajtámbeli ki nem állhat benneteket, shinigamikat, szóval akár az életedbe is kerülhet, ha olyan helyen szaglászol, ahol nem kéne, ezt vésd az eszedbe. Veszélyesek vagyunk, legalábbis ez a hír járja a Gotei 13 szerint, persze nem minden valóságalap nélkül.
Nem látom értelmét hazudni Neki, ráadásul ismerve a két csoportosulás között erőkülönbséget, még csak féltenem se kell magunkat. Lehetnek több százan is a halálistenek, egy-egy közülünk is simán felér ennyi tiszttel. A végtelenül erős kapitányok közül is már csak néhányan vannak meg, illetve a Seireitei második leghatalmasabb taichouja az Én utasításaimat követi. Nos, igen… Kapcsolatokat mindig is tudtam építeni, főleg úgy, hogy abból Nekem hasznom származzon a végén. Tarthatnak szívtelennek vagy érdekorientáltnak, azonban a céljaimat minden áron meg akarom valósítani, s ebben a témában nem ismerek lehetetlent. Némi koncentrálást követően megrongálódott álarcom rövidesen visszakapja eredeti, sértetlen valóját. Regenerációs képességeim eme formámban igencsak megugranak, a korábban összeszedett vágás már nem is vérzik, a nap végére pedig már csak némi bőrpír fog rá emlékeztetni. Habár a külvilágra figyelek leginkább, érzékeimmel egyfolytában saját magamat is pásztázom, hiszen az illúziók létrehozása egy másik személy tudatában mindenképpen energiamozgással történik. Viszont egyelőre semmi ilyet nem érzek, ezért teljes figyelmemet visszafordítom a kibontakozó fizikai harcra. Habár gyorsaságban nem veheti fel Velem a versenyt, de közelharcban annál inkább veszélyes balom mutatóujjával lazán végigsimítok maszkom hibátlan felületén, ahonnan nem is olyan rég még három-négy méretesebb darab hiányzott. Jobban teszem, ha elkerülöm az ilyen meglepetés csomagokat, mielőtt még csontom törne. Félreértés ne essék, egyáltalán nem félek a sérülésektől, olyan dolgokat éltem túl, amibe mások kétszer is belehaltak volna, ennek ellenére szerény személyem még mindig boldogítja a népet. Ezen a gondolaton vigyorogva tolom félre a fenevadat mintázó képmást, ennek hála valódi vonásaim ismét napvilágot látnak.
- Akkor most Én is szeretnék megtudni néhány dolgot… - mordulok fel unottan, miközben nadrágom zsebéből kiügyeskedek egy szál cigarettát, s meggyújtom azt. – Milyen lépéseket szándékozik tenni a tisztelt 13 Őrosztag, hogy végre véget érjen ez az egész háborúnak nevezett színjáték?
El nem tudom mondani, hogy mennyire irritál a tény, mely szerint Rajtam kívül senki sem csinál semmit. Mindenki ül kényelmesen a seggén, még egy fűszálat sem tesz keresztbe, mígnem a saját bőrén tapasztalja meg Aizen gonoszságát. Hánynom kell az ilyen gyáva férgektől! Az indulattól eltorzult arccal lendülök támadásba, villámtáncom azonban elég lassú, simán követhető a mozgásom, legalábbis addig a pillanatig, amíg elég közel nem kerülök a 2. osztag kapitányához. Tőle körülbelül három méterre olyan szinten gyorsítom fel magam, aminek hála egyszerűen eltűnök a szeme elől. Egy másodperc elteltével mögötte jelenek meg ismét, ezután egy fordulásból kivitelezett rúgással célzom meg a fejét. Hárítás esetén újra shunpót alkalmazok, ám ezúttal szemből akarok támadni és zavaró döfésekkel próbálom minél hátrébb szorítani, hátha megbotlik a szétszóródott törmelékben, s aztán már gyerekjáték lesz lefegyverezni. Na, nem mintha most nem lenne az, de játszani jó!

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 27
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
25250/30000  (25250/30000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Pént. Ápr. 22, 2011 1:30 am

Szégyen vagy sem, nem vagyok elég jó ahhoz, hogy méltónak cseppet sem tekinthető elődömet olyan sorsra kárhoztassam, amit valóban megérdemel. Nem csak a Gotei 13 ellen fordult tettével, hanem saját beosztottjai ellen. Olyan emberek ellen, akik bíztak benne. Vajon mit érezhettek a 8. osztag tisztjei, amikor tudatosult bennük, hogy a személy, aki eddig kitartott velük jóban-rosszban, s aki példát mutatott, nincs többé, és nem kívánatos személyként van kezelve? Már csak ezért is tartom érdekesnek Kojiro-san osztagba kerülését; oké, tény, hogy egy érzelmi analfabétát kaptam meg tisztemként személyében, ami nem feltétlenül hátrány, ha az Onmitsukidou feladatkörét és mentalitását nézzük, azonban attól még valamiért érdekesnek találtam kikérdezni őt arról, hogy mit is érzett pontosan, amikor az előttem álló személy árulásáról kapott hírt. Mondjuk azt kétlem, hogy a részletekbe is beavatták volna, de ez így van jól. Természetesen a mi osztagunkból is csak azok tudnak a Narakuval történtek pontos kimeneteléről, akik elég magas rangban állnak hozzá. Meg persze a szemtanúk, bár az is igaz, hogy Kotomin kívül senki sem élte túl az osztagból az ott történteket. Ami pedig engem illet, akkor még csak felelősségeim elől bujkáló hadnagyként végeztem feladataimat a 10. osztag kötelékében. Azok a régi szép idők, amikor minden olyan egyszerűnek tűnt, s inkább fulladtam keserűségembe, s elzárkózva a valóságtól kerestem a kifogásokat. Vagyis tulajdonképpen még most is ugyanezt teszem. Formálódtam ugyan sokat, mégis mintha semmit se változtam volna. Csak bájos cukormáz s kétségbeesett bizonyítani akarás. Bár amíg munkám mögé bújok, addig úgy se tűnik fel senkinek önnön romlottságom. Úgyis csak arra kíváncsi mindenki, milyen eredményeket értem el.
Feladatom pedig jelen pillanatban fontosabb, mint életem. Nem akarom beismerni, hogy tulajdonképpen nekem most meg kéne halnom, hogy jó munkát végezzek. Azonban lányom sem hagyhatom hátra, hiszen fontos nekem, szüksége van rám, ahogy nekem is ő.
Persze, hogy veszélyesek… Láttam, mi történt Narakuval, ott voltam. Eszét vesztve tombolt s életeket nem sajnálva próbálta a lehető legnagyobb pusztítást okozni. Azonban még Mitsu taichouval együtt is kevesek voltunk ahhoz, hogy kivégezzük. Késő bánat, én igazán megtettem mindent, amit lehet.
- Nem Te fogod megmondani, hogy Én mit csináljak… Jelen pillanatban valaki Nálad fontosabb szerepel a feketelistám első oldalán. – lihegem megfáradtan, hisz ugyan csak minimális erőt fektettem bele a támadásokba és védekezésekbe, nem értem el velük azt a sikert, amire eredetileg számítottam. Elkényelmesedtem; kezdtem megszokni a nálam gyengébb ellenfeleket, a kihívásokat pedig sosem vettem szívesen. Lusta vagyok, bevallom… ám nem tartozom azon harcmániás őrültek közé, akik kihívatják magukat akár kapitányokkal is. Azt pedig mondanom se kell, hogy a Kai-al alakult edzéseim általában valami másba fulladnak bele. Embarassed
A maszk pillanatok alatt regenerálódik, még mielőtt egyáltalán kipihenhetném az ütés által keletkezett fáradtságot. Hitetlenkedve pillantok a férfi kezében megjelenő cigarettára, megrökönyödésem le sem tudom tagadni. Én is dohányoztam laza pár évtizedet, azonban eszembe nem jutott volna egy harc kellős közepén rágyújtani. A sok mozgástól könnyen eloltódhat a cigaretta, valamint még csak szívni sem tudod rendesen azt, lévén azért az össze-vissza futkározástól igenis, kimerül az ember. Aztán majd csodálkozik, ha pillanatok alatt elfogy az a szál cigi, és gyújthat rá megint. :/ Szerintem ideje lenne neki is leszoknia róla, nem olyan nehéz feladat, csak egyszerűen nemet kell rá mondani és kész.
Kényelmes shunpo tempóját előttem néhány méterrel gyorsítja fel, így védekező felállásom gyakorlatilag szinte hasztalanná válik. Ugyan nem látok, de egyértelmű, hogy itt és most nem vagyok biztonságban. Ugyan shunpora kapcsolok én is, túl lassúnak bizonyulok ellenfelemhez képest, s kezeim is csak késve kapom fejemhez, így néhány méterrel arrébb repülve sikerül csak ismét talpra állni a levegőben. Lábaimat vízszintese tartom, hogy a gyárépület fala kitámaszthasson, ezáltal csökkentve a komoly sérülés esélyeit. A legnagyobb probléma azonban még mindig az, hogy fejem találta el, s így sikerült a legnagyobb hibát elkövetnem a harcban, amit csak lehet. Csak ösztönből tartom kezeimet keresztbe mellkasom s fejem előtt, hogy több komolyabb sérülést ne kapjak el, azonban az is lehet, hogy egy kisebb agyrázkódást sikerült elszenvednem. A rúgás helyén arcbőröm is felszakadt, s vékony patakban folyik alá a vér, valamint a foltokból ítélve szemem hamarosan fel fog dagadni.
- Nem tartozik a hatásköröm alá a probléma, nekem a magadfajtákkal kell számolnom. – takarom továbbra is testemen a sérülékeny, létfontosságú pontokat. Sarokba vagyok ugyan szorítva, mindebből viszont nem igazán fogok fel bármit is, a fejemet ért rúgásnak köszönhetően minden inkább egy zavaros, hullámzó képet ad magáról. Még az is csoda, hogy a kérdésre sikerült valami választ adnom. Meg aztán színjáték? Miféle színjáték? Sokkal érdekesebbek azok a harangokat kongató tigrisek.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
68000/100000  (68000/100000)

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Pént. Ápr. 22, 2011 3:22 am

Nem lepődök meg túlságosan válaszán, ugyanazzal a shinigamikra jellemző arroganciával viselkedik, amely Rám is jellemző volt egykor. Természetesen ezen jellemvonásom semmit sem kopott az évek során, csupán még inkább elmélyült, s immáron teljesen mindegy, hogy milyen fajú illetővel állok szemben, felsőbbrendűségem kétségtelenül bizonygatni próbálom. Fogalmam sincs, miért teszem ezt, talán csak az önmagammal szemben állított toronymagas elvárásoknak szeretnék megfelelni, mert azzal végülis érném az életcélom. Kíváncsi lennék, miszerint melyik jómadárból lett maszkos harcos, azonban Vera elutasító pillantásából ítélve semmilyen információt nem fogok tudni kihúzni belőle. Azért jó lett volna megtudni, kitől születtek gyermekeim, valamint jól vannak-e egyáltalán. Rúgásom eközben betalál, hisz’ miért ne történne minden úgy, ahogy azt Én akarom? Elégedetten zuhanok vissza a talajra, térdeim kissé behajlanak a földet érés pillanatában. A 2. osztag kapitánya igencsak szép röppályát ír le, csupán az egyik közeli gyárépület képes megállítani. Valószínűleg nem volt felkészülve erre az eshetőségre, hiába próbált eltűnésem másodpercében még egy villámtánccal arrébb lépni, Sorsa már akkor megpecsételődött, amikor elmémben megfogant a támadás ötlete. Cigarettámból nagyot szippantva indulok meg ráérősen irányába, mialatt zanpakutoummal vékony vonalat karcolok a betonba lépteim nyomán. Győzelmem kétségtelen, immáron a méreg hatását sem érzem már a szervezetemben, szóval a lidérci erőkre sincs már szükség. Érzelmektől mentes arccal, valamint egy nemtörődöm mozdulattal változtatom kékesen fénylő lélekszemcsék tucatjává maszkom, miközben lassan kifújom a lent tartott füstöt.
Közelebb érve felfedezhetővé válnak a lábam által okozott sérülések, egyértelműen ilyesfajta nyomokra számítottam, ellenben sosem gondoltam volna, hogy hakudában kerekedek felül az Omnitsukidou parancsnokán. Alig egy méterre állok meg előtte, annyira kiszolgáltatott, esendő, gyenge. Fejemet töprengve fordítom kissé oldalra, azt tehetnék Vele, amit akarok. Egyetlen jól kivitelezett szúrás a szív irányába, s máris vége a dalnak. Ismét Istent játszanék és döntenék a Nálam gyengébbek élete felett? Van-e jogom önkényesen véget vetni valaki létezésének, csak mert nem egyeznek a nézeteink? Erre a kézenfekvő válasz a nem lenne, viszont szerény személyem ezt nem tudná ilyen egyszerűen kimondani. Igenis vannak olyan helyzetek, amikor a vérontás elkerülhetetlen. Katonák vagyunk, harcosok, ez a hívatásunk, erre esküdtünk fel. Embertelen időkbe nem illik a könyörület. Suwun szeme körül máris duzzadásnak indul a bőr, bármekkora erőt is képviseljen, ugyanolyan törékeny, akár egy ember. Még mindig az élet nagy dolgain elmélkedve söpröm ki vértől csutakos szőke haját az arcából, azután a falnak támaszkodva olyan közel hajolok, amennyire csak lehetséges. Leheletemet melegét már a fülén érezheti, de a helyzet kinézetével ellentétben ezúttal egyetlen mocskos gondolat sem fordult meg a fejemben.
- Így van, nem tartozik a hatáskörödbe… - sussogom alig hallhatóan, miközben csupán a dohány halk égése szolgáltat némi háttérzajt. – Üldözd csak tovább a fajtámat, addig Én véget vettek ennek az egésznek. Maradj továbbra is a rendszer agymosott bábja, ez való Nektek, gyengéknek! Térj vissza a sajátjaid közé és bújjatok el a kényelmes irodáitok egyikében, amíg Én megharcolom mindannyiunk harcát. Majd jöhettek hálát rebegni a végén.
Utolsó gondolatomat már a megvetéstől remegő hangon adom a halálisten tudtára, ezt követően shunpóm segítségével eltávolodom Tőle. Ismét megbizonyosodnom korábbi döntésem helyességéről, muszáj voltam elhagyni a Seireitei fertőjét, hiszen képtelenek bármiféle önálló akció kivitelezésére. Pedig annyira egyértelmű, hogy hova kéne ütni, mégse csinál senki semmit. Las Nochest kell megtámadni! Az Espada többségével találkoztam már, egyetlen olyan tag sincs a tisztelt kompániájukban, aki akár egy kicsit is kihívást jelentene. A legnagyobb problémát Aizen, illetve a díszkísérete jelentene, Velük talán még jómagam sem lennék képes felvenni a versenyt. Néhány pillanattal távozásomat követően egy másik rozoga épület tetején jelenek meg újra, majd ezt követően kifejezéstelen tekintettel pillantok vissza a Taichou irányába, aki ezalatt sebeit próbálja kisebb-nagyobb eredményességgel ellátni. Haragom nem kizárólagosan Neki szólt, hanem sokkal inkább azon eszméknek és rendszernek, amit szolgál. Persze lövése sem lehet róla, hogy milyen mocskos játékok folynak a háttérben, a vezetőség mindig is értett hozzá, miszerint tökéletesen eltüntessen mindent, ami kompromittáló lehet számára, legyen az egy dokumentum vagy akár egy élet. Kivégezhetném az összes korrupt férget, viszont azzal egyidejűleg búcsút is inthetnék egy esetleges normális élet lehetőségének a fiaimmal és a feleségemmel… Látásom egy pillanatra elhomályosodik, nem is emlékszem igazán előbbi elmélkedésem okára. Egy vállrándítással térek napirendre a dolog felett, biztos nem volt túlságosan fontos. Talpaimba lélekenergiát gyűjtve rúgom el magam a fémszerkezet tetejéről, melynek rozsdás pillérjei nem bírják ki a felszabaduló nyomást, ezért nemes egyszerűséggel összeomlik, míg Én az összegyűjtött reishin támaszkodva suhanok a raktár irányába.

______________



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
avatar

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 26
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   Pént. Ápr. 22, 2011 3:34 am

Hahó!

Küzdőtereteket lezárom, jutalmatok 1500 lp valamint 2000 ryou!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.forumotion.net
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Venus vs. Jesus   

Vissza az elejére Go down
 

Venus vs. Jesus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-