HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Elemek urai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 27
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTéma: Elemek urai   Szomb. Dec. 18, 2010 7:30 am

Elérkezett a nagy nap, végre itt az idő! Hosszú-hosszú hónapok óta várok erre a pillanatra, azóta hogy egy bizonyos gyorsétteremben egy bizonyos shinigami párbajra hívott. Nagyon sok minden történt velem ez alatt az idő alatt, ezt a harcot azonban mégis rendületlen lelkesedéssel vártam. Annak idején amikor elfogadtam a kihívást, még az volt a fejemben, hogy meg fogom ölni ezen a napon a 10. osztag kapitányát, de ilyesmi már véletlenül sem jár a fejemben. Úgy érzem teljesen más ember lettem, saját hibáimból rengeteget tanultam, igaz ehhez sok nagyon fájdalmas élményen kellett keresztülmenjek, mind testileg, mind lelkileg. És a legrosszabb, hogy mindentől megkímélhettem volna magam, ha már az első, sorsdöntő találkozásom alkalmával megfogadom Yuu-chan szavait, azonban akkor még a gyűlölet uralkodott felettem, és nem a józan ész. Szerencsére azonban megkaptam az élettől azokat a pofonokat, amelyek észhez térítettek és visszalöktek a helyes ösvényre, bár legnagyobb sajnálatomra már túl későn. Azokat az életeket, melyeket elvakult dühömben kioltottam, már nem lehet visszahozni, a mocskos foltok örökké ott maradnak tisztátlan lelkiismeretemen, ez a sötét titok már végérvényesen velem marad. Az előttem álló küzdelemre Watanabe Yuusukével tehát már nem élet-halál harcként, hanem egy igen komoly erőpróbaként tekintettem, mely a fejlődésemet szolgálta. Tisztában voltam vele, hogy Suke a Gotei 13 legerősebb kapitányainak egyike, nem csak erősebb, de tapasztaltabb is nálam. A Végzet Völgyében a hely mágiája elfojtotta az erejét, így abból az összecsapásunkból nem indulhattam ki, ha meg akartam jósolni a valódi hatalmát, de bíztam magamban, és abban, hogy a dárda első darabjának megszerzése óta rengeteget fejlődtem. Erőm még mindig nagyon gyors ütemben gyarapodott és már a Völgybéli kalandunk előtt is képes voltam arra, hogy ártsak vele Yuu-channak, noha ahhoz gyakorlatilag szinte az összes lélekenergiámat fel kellett használnom, és csupán annyit értem el vele, hogy néhány percre kifeküdt. Viszont a jelenlegi szintemen remélhetőleg nem kell akkora energiabefektetést eszközölnöm ahhoz, hogy a vaizardnál gyengébb shinigami kapitány ellen felvegyem a küzdelmet, kellő furfangossággal és erővel okozhatok neki kellemetlen pillanatokat. Hogy legyőzhetem-e, az majd eldől a harc során, én jelenleg azzal is elégedett lettem volna, ha sikerül elérnem, hogy komolyan vegye a küzdelmet. Kétség sem fért hozzá, hogy alá fog becsülni, az ő szemében, mi emberek nem jelentünk fenyegetést a halálistenek számára. Ó, ha tudná mennyi vér tapad a kezemhez...
- Üdv a küzdőtéren, kyaputen! Csak meg ne bánd, hogy hagytál helyszínt választani.
Köszöntöttem a felbukkanó alakot némileg gúnyos hangnemben, bár nem sokon múlott, hogy belevacogjak a szavakba. Az egyébként is alacsony hőmérsékletre még rátett egy lapáttal az erős, csípős szél, amely így a késő délutáni szürkületben meglobogtatta mind Suke haoriját, mind az én hajamat. A hideg ellenére csupán a kék melegítőcuccomat viseltem, ezért is álltam jelenleg a fagyhalál szélén, de tudtam hogy amint elkezdjük, az erőm használata fel fogja melegíteni ledermedt tagjaimat. A cudar időjárásban csupán egyetlen jó dolog volt, de az mindenért kárpótolt. A borús ég, mely biztosította, hogy ha akarok, kaphassak némi segítséget az égiektől is. Ennek köszönhetően elméletileg képes leszek néhány az erőmet meghaladó támadásra is, ám ezekre csak akkor akartam sort keríteni, ha a férfi komolyan fog már venni, vagy ha már a vége felé fog járni az energiám. Az időjárás számomra kedvező alakulása csupán a véletlen műve volt, viszont a helyszín kiválasztása abszolút nem tartozott ebbe a kategóriába. A karakurai ipartelep egyik elhagyatott, már használaton kívüli részén, egy hatalmas nyílt terep közepén álltam, amely közvetlenül a vasútvonal mellett feküdt. Régen itt tehervonatokról rakodtak, amíg el nem költözött a telekkel szomszédos gyár Tokióba. A gyárépületet nemrégen bontásra ítélték és én persze voltam olyan pofátlan, hogy az itt maradt síneket és egyéb fémtárgyakat, mint például az épület szerkezetéből már kiemelt, de még szállításra váró vasgerendákat fegyvernek tekintsem. Ha ehhez még hozzáveszem az optimális talajt is, minden készen állt ahhoz, hogy megnehezítsem edzőpartnerem dolgát, és megmutassam neki, hogy a Daitenshi legfiatalabb tagja is ér valamit annak ellenére hogy "csupán" ember.
- Örülök, hogy szakítani tudtál rám egy kis időt, ígérem nem fog haszontalanul telni számodra sem. Amit a Völgyben láttál tőlem, azt felejtsd el, ott csupán a töredékét mutattam be annak, amire valójában képes vagyok. Most az eszemet is használni fogom a harchoz, az ott nem igazán sikerült. Szerencsére. Khm... ne húzzuk az időt, azt javaslom, edzés közben is beszélgethetünk, ha akarod.
Sürgető szavaimnak mi más lett volna az oka, mint a hideg, nem vagyok benne biztos hogy nem látja a didergésem, vagy nem érződik a hangomon a remegés. Immár jól megszokott övtáskáim egyikébe nyúltam, és rövid úton a számba helyeztem egy szál pockyt. Egy ideje úgy éreztem, hogy így sokkal jobban tudok összpontosítani valamiért, növeli a teljesítményemet, ha édességet rágcsálok küzdelem közben, pedig a logika azt mondatná velem, hogy inkább elvonja a figyelmem, de nem Surprised Akárhogy is, részemről ez jelentette a párbaj kezdetét, így egy nyugodt mozdulattal leguggoltam, és a tenyereimet a talajra helyeztem, majd felnéztem az ellenfelemre. Távolsági harcot terveztem elsősorban lévén közelharcból még gyenge vagyok, és különös figyelmet fordítottam arra, hogy nehogy véletlenül beleszaladjak egy bakudouba, mivel ennek nagy veszélyét éreztem. Kezeim körül pattogó hangot hallató szikrák jelentek meg, egy pillanattal később pedig vaspor csapódott ki a földből, és száguldott egyenesen Suke felé. Minden bizonnyal könnyedén ki fog térni a támadás elől, hiszen a fekete felhő nem valami gyors. De nem is az a célja, hogy elérje és felszeletelje a shinigamit, ha ezt akartam volna elérni, akkor közvetlenül a lába alatt mozgattam volna meg a részecskéket. Míg a vaspor üldözi a kapitányt, a mozgásával porfelhőt szerettem volna kavarni, amely mögött elrejthetem a hollétem, és egyben azt a célt is szolgálta a földből feltörő fém, hogy a kapitány figyelmét a földön tartsa. Ugyanis nem sokkal azután, hogy elvesztettük egymást szem elől, érzékeimet használva Suke fölé teleportáltam, és az öklöm köré gyűjtött elektromossággal próbáltam bevinni neki egy meglepetésszerű ütést. A kezem körül vibráló energia jelentősen megnövelte a fizikai erőmet, a Fészekben a gyűlésterem mellett van is egy mélyedés a falban, amit ezzel okoztam még akkor, amikor a 10. osztag vezetőjével először találkoztam. Bemelegítésnek jó ez az akció, szó szerint komoly arculcsapást jelentene fehér hajú társamnak, ha találnék, bár ezzel maximum egy kis fájdalmat okozhatok neki talán, sérülést nemigen.

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
avatar

Male
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
34000/45000  (34000/45000)

TémanyitásTéma: Re: Elemek urai   Szer. Dec. 22, 2010 4:43 am

Sietős léptekkel haladok a Seireitei temérdek, megszámlálhatatlanul sok szűk utcáinak egyikén. Már rég elhagytam a saját osztagom területét, és nem is szándékozom a következő néhány órában visszatérni oda, hisz most sokkal fontosabb dolgom van. Mikor még nem annyira csíptük egymást Hitomival, egy gyorsétteremben két hamburger között felajánlottam neki, hogy szívesen összemérem az erejét a sajátommal. Akkoriban még teljesen magabiztos voltam a győzelmemet illetően, hisz mégiscsak egy emberről van szó, még ha jóval erősebb is az átlagnál. Most már nem vagyok annyira biztos a dolgomban, noha sokat erősödtem azóta, az említett Lány ereje is jelentősen megnövekedett. Mégsem félek, vagy tartok az előttem álló harctól, hisz csak egy edzés lesz. Bár nemrég ugyan még egymás nyakának estünk volna, vérre menő harcok közepette, azóta szerencsére tisztázódtak a dolgok kettőnk közt, és ha nem is vagyunk puszipajtások, megférünk egymás mellett, és elfogadjuk a másikat, mint barátot, vagy kedves ismerőst. Teljes egészében fel vagyok készülve az előttem álló edzésre, bár igazából semmi változás nem látszik rajtam. Mivel tél van, s hideg, ennek megfelelően nem öltözök melegebben, mint eddig. Ugyan úgy shinigami egyenruhában és haoriban járom az utakat, hisz én nagyon sok shinigamival és emberrel ellentétben szeretem, imádom a telet. Az adja a hatalmam nagy részét, abból származik az erőm. Ahogy a 12. osztag területére érek, lépteim gyorsaságát megkétszerezem, hisz már közel a célom, az osztag biztonsági részlege. A halk kopogást követően be is lépek a részleg területére, ahol a rangidős tiszt tisztelgéssel meg némi seggnyalással fogad. Sosem voltam oda az ilyesmiért, így udvariasan, de nyomatékosan leállítom, és egyből a tárgyra térek. A tiszt homlokán egyből elmélyülnek a ráncok, mikor közlöm vele, hogy mit akarok, de biztos vagyok benne, hogy meg tudok vele egyezni. Hisz csak pár óráról lenne szó, utána pedig minden mehet a régi kerékvágásban. Némi unszolás, és a férfi kezébe leszámolt tisztességes hálapénz biztosít afelől, hogy az erőmet lepecsételő mágia feloldódik, mikor átlépem Karakura határát. Nem félek Hitomitól, ennek ellenére a teljes erőmre szükségem van ahhoz, hogy normálisan kiállhassak ellene.
Elégedett arccal távozok a 12. osztag területéről annak tudatában, hogy teljes hatalmammal fordulhatok a Lány ellen. Eszemben sincs elpusztítani, vagy súlyosan megsebesíteni, csupán szükségem van rá, és kész.
Így már semmi sincs hátra, minthogy elinduljak a nagy senkai kapu felé, hogy átmehessek Karakurába. Jókedvűen biccentek a kapunál őrt álló két tisztnek, akik fogvacogva tisztelegnek és köszönnek vissza, plusz igencsak érdekes fejjel néznek rám, amiért rajtam semmi látszata nincs annak, hogy mínusz 300 fok van, fúj a jéghideg, csípős szél, és ahogy nézem hamarosan havazni is fog.
Alig, hogy átlépek a senkai kapun, és belebújok a gigaimba, érzem, hogy szellemem és vele teljes erőm felszabadul, ahogy eltűnik az eddig azt kordában tartó pecsét mágiája. Mondhatni már-már istenszerű hatalommal rendelkezek, de természetesen ilyet sosem mondanék, hisz ez Yuu-chan dolga. Mivel én hívtam ki Hitomit, ezért úriember módjára engedtem neki, hogy Ő válassza meg a terepet, ahol össze fogjuk mérni a tudásunk. Ennek megfelelően választása egy elhagyatott, régi ipartelepre esett, ahol zavartalanul robbantgathatunk kedvünkre. Egyből shunpowa is kapcsolok, hogy addig kicsit bemelegedjek, míg odaérek, bár sok időm nincs, hisz néhány perc múlva lefékezek a gyártelep közepén, ahol már Hitomi vár rám. Széles vigyor fut végig ajkamon, mikor meglátom, hogy elég vékonyan van öltözködve a Lány. Valószínűleg Ő nem úgy viszonyul a télhez, mint én.
- Szia! Lényegtelen a helyszín, az időjárás nekem kedvez. - jegyzem meg mosolyogva, majd megropogtatom nyakam, és máris jobban érzem magam a bőrömben. Persze a harc végkimenetele nem a helyszínen és nem is az időjáráson fog múlni, de mindkettő nagyban hozzájárul majd a nyertes sikeréhez. A hőmérséklet egyre hidegebb lesz, a szél pedig még jobban süvít, mint eddig, ami nagyon jól esik. Kétségtelenül ez lesz a legjobb edzésem mostanában, hisz mikor utoljára ilyesmiben volt részem, akkor még másoknak kellemes, meleg idő volt.
A Lány üdvözlő szavait tűnődve, mosolyogva hallgatom végig, közben levonom a saját magam következtetéseit is, és kiegészítem őket a saját tapasztalataimmal, miszerint nem lehet alábecsülni Hitomit, még ha csak egy ember is.
- Ne feledd, hogy én sem tudtam a teljes erőmet használni ott. Úgy vélem mindketten gyengék voltunk ott, azonban most más a helyzet. A kedvedért még a védőpecsétet is leszedettem magamról erre az időre. Így egyenlők az esélyek. - jegyzem meg, majd kissé lejjebb húzom egyenruhámat, hogy láthatóvá váljon a pecsét hűlt helye. Viszont ideje lenne elkezdeni már a harcot, még mielőtt teljesen megfagy Hitomi. A magam részéről csak annyit, hogy ideálisak a viszonyok, bár a hó még eshetne, hogy kiteljesedjen az örömöm. Ennek megfelelően Aokit elő is húzom sayájából, akinek markolata kellemesen kezd el bizseregni markomban, ahogy hozzá érek. Ő is érzi, hogy ma nem kell visszafognia magát ,és teljes erejéből harcolhat. Ez izgalommal tölti el, akárcsak Engem.
Pattanásig feszült érzékekkel várom nézem Hitomit, és várom, hogy történjen valami, és nem is kell sokáig várnom. A földből felemelkedő és irányomba nyomuló vasporfelhő igencsak veszélyesnek tűnik, ám nem valami gyors, így nem okoz gondot elkerülni, és semlegesíteni. Azonban egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy Hitomi talán nem is ezzel akart rám támadni, csupán a figyelmemet akarta elterelni, ami össze is jött ezúttal. Késő bánat, már nem tudok mit tenni, mikor az Esper megjelenik mögöttem. Tisztában vagyok vele,hogy normális körülményke között meg sem érezném, ha a Lány megütne, most viszont nyilván valamivel felerősítette az ütését, mivel egy igencsak nagy koppanást érzek a tarkómon, miközben zuhanni kezdek a föld felé. Így jár az, aki nem gondolja végig az ellenfele lehetőségeit. Több ilyen nem lesz, remélem kiélvezte Hitomi minden egyes pillanatát. Hatalmas csattanással érek célba és fúródom bele mélyen a földbe, szép nagy krátert hagyva magam után, szerencsére az ütközés nem okozott nagyobb sérülést, csupán a hátam fáj kicsit, meg a nyakam. Szitkozódva kászálódok ki a törmelékkupac alól és nézek Hitomi fele. Kicsit úgy érzem magam, mint a Dragon Ball szereplői, akikkel minden részben eljátszották a Kőműves Kelemenné-t, majd ezután egy karcolás nélkül jönnek elő a több tonnányi kőtömeg alól.
- Bemelegítésnek jó volt. - közlöm színtelen hangon. Időközben a hó is elkezdett szállingózni, majd egyre erősebb ütemben esni, s ez tovább növeli erőmet. Ahogy lenézek a jéggel borított földre, láthatóvá válik a jégen a tükörképem, és meglátom, hogy szemeim kékesen kezdenek el derengeni. Ez is mutatja, hogy most hogy esik a hó, erőm elérte a maximumát. Itt az ideje visszatámadni. Ha Hitomi megengedhette magának, hogy kombózzon egyet én sem fogom vissza magam. Agyamban már fel is sejlik egy terv, aminek az elképzelésétől széles vigyor ül ki arcomra.
Elrugaszkodom a földről, és egy villámgyors shunpoval, szemmel alig követhető sebességgel haladok Hitomi felé, és útközben lélekenergiát pumpálok bal kezembe. Mikor a Lánytól úgy tíz méteres távolságban vagyok, bal kezemmel hirtelen rá mutatok, majd elmémben megfogalmazódik egy kidou parancsszava: "Bakudou 83: Tenpi". Ennek hatására iszonyatosan erős napfény robban ki a mutatóujjamból, ami ha időben engedtem útjának, hosszú másodpercekre elvakíthatja az ellenfelét, én pedig pontosan ezt akarom. Normális esetben azt várná az ember, hogy egy shunpoval megkerülve ellenfelem mögött bukkanjak fel, azonban Én tovább haladok, és a fényből kishunpozva pontosan Hitomi orra előtt jelenek meg, hogy tenyeremmel egy ütést mérjek a mellkasára, ami reményei szerint össze is fog jönni. Ha nem, vannak más terveim is, elvégre még csak most kezdődött el az edzés...

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
avatar

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 27
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
33500/40000  (33500/40000)

TémanyitásTéma: Re: Elemek urai   Szer. Dec. 22, 2010 10:01 pm

Kellően mulattató arra gondolni, hogy mindketten előnyösnek érezzük az időjárás jelenlegi alakulását, igaz önbizalmunkat más-más faktor adja. Suke beceneve akár jégember is lehetne, hiszen higgadt természetű - bár ezt a tulajdonságát már nem egyszer sikerült eltüntetnem róla - a külseje, konkrétan hófehér haja, és jég-alapú zanpakutouja mind-mind azt támasztja alá, hogy a kapitány pontosan ebben a fagyos időjárásban érzi magát elemében. Ami pedig engem illet, én a felhőktől, egészen pontosan a bennük megbújó töltésektől várom a segítséget, majd alkalomadtán, ha már tényleg erőteljesebb támadások kellenek. Azt hiszem egyikőnk sem panaszkodhat arra, hogy kiszúrt vele az időjárás, el lehetne képzelni olyan meteorológiai szituációt, leginkább nyáron, amikor csak nekem jelentene előnyt a hőmérséklet és társai. Most viszont tél van, és hó és hideg, én pedig mindjárt jéggé fagyok Surprised
Amikor védőpecsétet emlegetett, néhány pillanatra kicsiny, láthatatlan kérdőjelek jelentek meg a fejem felett, de amikor az egyenruháját húzogatni kezdte, megvilágosodtam. Amiről én azt hittem, hogy az osztaguk jelképének számító tetoválás, és amelyet láttam már mind Sukén, mind Kotomin, az ezek szerint valamiféle erőkorlátozó pecsét, amely megakadályozza, hogy a gyanútlan embereket baj érje, ha egy ilyen erejű lélek a közelükbe kerül. Kétségtelen, hogy azt a tetemes reiatsut, amelyet most is érzek a 10. osztag vezetője felől, azt egy átlagos ember nem biztos, hogy el bírná viselni, és ez a gondolat bizony erőm növekedésével lassan engem is aggaszthatna, elképzelhető, hogy valamiféle korlátozó eszközt be kellene szereznem a közeljövőben. Egyes állatok, például a macskák már egyenesen rettegnek tőlem, mert érzik a belőlem áramló elektromágnesességet, amely hosszútávon valószínűleg bárkire káros lehet, aki sokat tartózkodik a közelemben. Sajnálom a dolgot, pedig szívesen tartanék valamilyen állatot, de ez ilyen körülmények között lehetetlen.
Előnyök és hátrányok ide, erőink hatása oda, első támadásom kellemes meglepetést okoz, hiszen sikerült vele meglepnem a férfit, bár ahogy ütésemtől felszántotta a talajt, felmerült bennem a gondolat, hogy talán egy kicsit eltúloztam a pofon erejét. Aggodalmam szerencsére nem tart soká, mivel Suke azért feltápászkodik a földről, bármennyire is csúnya volt a látvány, amivel röppályája járt. Hová is gondoltam, ennyitől hogy feküdne már ki egy kapitány? Állításával ellentétben esélyeink nem egyenlőek, hiszen lélekenergiája nagyjából kétszerese az enyémnek, ha érzékeim nem csalnak, márpedig egy-két hónapja már elég jól be tudom lőni mások erejét magamhoz viszonyítva. Ez a mi szintünkön már nagy különbség kéne legyen, akkora amit nem valószínű. hogy be tudok hozni pusztán intelligenciával. Ettől függetlenül már régen túl vagyok azon az időszakomon, amikor kételkedtem magamban, ha a kapitány le akar győzni, azért elég komolyan meg fog szenvedni.
A kezdődő hóesés láttán valószínűleg megint mindkettőnk fejében az járhat, hogy 'ez nekem segít', én abból indulok ki, hogy romlanak a látási viszonyok és valamelyest melegszik a hőmérséklet, míg Watanabe minden bizonnyal a hóra fegyverként gondolhat. Látszott a férfin, hogy nagyon jól érzi magát a bőrében, az ő kezében már ott díszelgett a zanpakutou, ám én még nem emeltem le Rakurait a hátamról, lévén nem terveztem közelharcot, és a kardommal egyébként is más terveim voltak. Ahogy villámtáncával megindult előre, felkészültem rá, hogy hamarosan ki kell térnem, szerencsére Suke mozgását sokkal jobban éreztem, mint Yuu-chanét, úgy éreztem fogom tudni követni, ha szemmel nem is, de a képességem által biztosított érzékemmel biztosan. Hiába azonban az elővigyázatosságom, úgy tűnt a kapitány is rendelkezik némi stratégiai érzékkel. A kezéből előcsalt vakító fény kellően meglepett ahhoz, hogy a reakcióidőm lelassuljon amíg a szememet ért kárral foglalkoztam, és csupán annyira tellett így, vakon, hogy a felém közeledő kar pályáját reflexszerűen egy kicsit módosítsam, ami így a szegcsontom tetejének környékén talált el. Miközben elemelkedtem a talajtól, arra gondoltam, hogy óriási mázlim van, ha jobban bele tudok nyúlni az ütésébe, akkor a gigámat találta volna el, ha meg egyáltalán nem próbálok hárítani, akkor... khm... Embarassed Talajfogásomat egy fájdalmas nyekkenés kísérte jó néhány méterrel arrébb, hátam még úgy is megérezte az ütést, hogy esésemen sikerült tompítanom valamelyest. A beszoruló levegő miatt köhögve álltam talpra, de hamar magabiztos mosoly került az arcomra.
- Mattaku... ezt kapom... ha hagyom elterelni a figyelmemet. De bemelegítésnek tényleg jó volt. Az a pecsét mennyire korlátozza ez erőtöket?
Néztem fel Sukéra, majd zacskómból egy újabb szál édességrúd került elő, lévén az előző kiesett a számból, amikor a férfi eltalált. Micsoda pazarlás -.- Ez bizony bosszúért kiált, bár nem akartam egy ilyen relatíve magas szintű támadást ilyen korán bevetni, de a pockym elvesztése túlságosan mélyen érint ahhoz, hogy csak úgy elnézzem neki :/ Kényelmes léptekkel kezdtem el a haoris alak felé sétálni, miközben testem körül méteres szikrák jelentek meg, világították be az arcomat és adtak különös fényt a szememnek, melyben elszántság tükröződött. Mosolyom rendületlen volt, ahogy a kisülések hirtelen egyesültek és nagy sebességgel kilőttek a shinigami felé, de ahogy az előbbi támadásom során, most is csak egy elterelő manőverrel kezdtem, igaz, a villámok lövöldözése jóval veszélyesebb volt rá nézve, mint az előző hadműveletem. A kisülések ereje körülbelül megegyezett egy erősebb Byakurai szintjével, és terveim szerint amíg Suke ezekkel a villámokkal hadakozik, addig a lába környékére odaáramoltathatom a megfelelő mennyiségű vasport, amely aztán majd hirtelen az égbe csap, és egyfajta tornádóként fogja körbevenni a halálistent, a forgószélből pedig kunai-méretű pengék fogják megzáporozni a férfit. A technika bonyolult, de mivel nincsenek zavaró körülmények, és már nem is fázom a körülöttem pattogó szikráknak köszönhetően, megfelelően tudok koncentrálni ahhoz, hogy hibátlanul végrehajthassam a tervemet.

______________


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
avatar

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 27
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

TémanyitásTéma: Re: Elemek urai   Szomb. Jan. 14, 2012 3:29 am

A küzdőteret lezárom. Hitomi jutalma 1000 ryou.

______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Elemek urai   

Vissza az elejére Go down
 

Elemek urai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-